ESZTER Alapítvány Nyilvántartási szám: 00827-2011 TÁMOP 5.6.1.C-11/1-2011/0003 Segítő szakmák szakemberei számára szervezett „Bűncselekmények áldozatainak támogatása, kiemelten a szexuális bűncselekmények sértettjeinek segítése” című képzés
KÉZIKÖNYV
Készítette:
dr. Virág György Németh Margit
ERŐSZAKOS SZEXUÁLIS BŰNCSELEKMÉNYEK
Tartalom
I. Az erőszakos szexuális bűncselekmények jellemzői ..................................................... 4 1. A bűncselekmények száma ............................................................................. 4 2. A sértettek jellemzői – kor, nem, kapcsolat az elkövetőkkel ................................ 6 3. A latencia...................................................................................................... 7 4. A következmények ......................................................................................... 8 II. Elméletek a szexuális erőszakról ........................................................................... 10 1. Egytényezős elméletek ................................................................................. 10 2. A gyerekek sérelmére elkövetett szexuális visszaélés (child sexual abuse) többtényezős elmélete ..................................................................................... 11 3. Többtényezős elmélet a szexuális erőszak magyarázatára ................................. 14 4. A szexuális erőszak evolúciós pszichológiai értelmezése .................................... 16 III. A traumatizált áldozat – a Megerőszakolási Trauma Tünetegyüttes jellemzői ............. 21 IV. Gyerek abúzus - figyelmeztető jelek tünetek .......................................................... 22 V. A segítő reakció ................................................................................................... 23 VI. A megelőzésről –amikor még nincs baj.................................................................. 24 VII. Élet az abúzus után – mi segíti elő a feldolgozást .................................................. 25 Felhasznált irodalom ................................................................................................ 26
3
I. Az erőszakos szexuális bűncselekmények jellemzői 1. A bűncselekmények száma A hazai kriminálstatisztika az elmúlt három évtized során évente átlagosan 1000 körüli erőszakos szexuális bűncselekmény elkövetését regisztrálta, ennek durván a fele az erőszakos közösülés bűntette volt. Az ismertté vált szexuális bűncselekmények száma összességében fokozatosan csökkenő tendenciát mutat – a hatóságok tudomására jutott cselekmények mutatója a felére csökkent az elmúlt harmincöt év során. (1. sz. ábra)
1.
számú ábra: Az erőszakos szexuális bűncselekmények számának alakulása 1973–2008
Az egyes bűncselekmények szerinti bontás (2. sz. ábra) alapján a kép kicsit differenciáltabb. A legnagyobb arányú csökkenés az erőszakos közösülések esetében tapasztalható, arányaiban jelentős a megrontás mutatóinak csökkenése is, kevésbé erőteljes viszont a szemérem elleni erőszak cselekmények fogyása; itt inkább egyfajta ingadozás tapasztalható.
2. számú ábra: Egyes erőszakos szexuális bűncselekmények számának alakulása 1970–2008
4
Az erőszakos közösülés esetében a korcsoportok szerint bontás (3. sz. ábra) az elmúlt húsz év során a legnagyobb csökkenést a fiatalkorúak esetében mutatja (41%), míg a felnőtt és a gyerek sértetteket érintő regisztrált cselekmények száma gyakorlatilag a felére csökkent (50%, illetve 54%). 5
3. számú ábra: Sértettek korcsoportonként – erőszakos közösülés 1988–2008
Meglepő eredményeket jelez viszont a szemérem elleni erőszak elmúlt tízévi alakulását jelző grafikon (4. sz. ábra): a felnőttek és a fiatalkorúak esetében közel ötödével (118%, illetve 122%), a gyerekek esetében viszont már több mint a felével növekedett a regisztrált cselekmények száma (154%). Ugyanebben az időszakban jelentősen nőtt a gyerekek és a fiatalkorúak sérelmére elkövetett megrontások száma is (169%, illetve 165%).
Úgy
tűnik
tehát,
hogy
az
adatok
a
gyerekek
és
fiatalkorúak
növekvő
veszélyeztetettségét és érintettségét, és/vagy az érzékenység és a feljelentési hajlandóság fokozódását jelzik.1
4. számú ábra: Sértettek korcsoportonként – szemérem elleni erőszak 2000–2008 1
Erről ld.: Virág Gy.: Mi mennyi? Gondolatok a pedofíliáról. In: Német Zs. (szerk.): Tanulmánykötet Sárkány István 65. születésnapjára. RTF, Budapest, 2010.
2. A sértettek jellemzői – kor, nem, kapcsolat az elkövetőkkel Az
erőszakos
szexuális
bűncselekmények
sajátos
eltérést
mutatnak
az
összbűnözéshez képest a sértetti jellemzők, illetve a sértett és az elkövető viszonya 6
tekintetében is (1. sz. táblázat).
Ismertté vált ÖSSZES SÉRTETT
Ismertté vált ERŐSZAKOS SZEXUÁLIS BŰNCSELEKMÉNY
KOR •
felnőtt
•
gyerek és fiatalkorú
94%
33%
6%
67% (53% gyerek!)
NEM •
férfi
63%
17%
•
nő
37%
83%
KAPCSOLAT AZ ELKÖVETŐVEL •
idegen
61%
22%
•
ismerős
39%
78%
1. számú táblázat: A sértett kora, neme, kapcsolata az elkövetővel (2008)
Bűncselekményeket jellemzően felnőtt férfiak követnek el számukra idegen, felnőtt férfiak sérelmére. 2008-ban például az ismertté vált bűncselekmények sértettjeinek 94%-a felnőtt korú, kétharmada (63%) pedig férfi volt, továbbá az ügyek majd kétharmadában (61%) az elkövető és az áldozat idegenek voltak egymás számára. Az erőszakos szexuális bűncselekmények esetében ezek a mutatók markánsan különbözőek: ebben a körben az adott évben a sértettek kétharmada (67%) gyerek- vagy fiatalkorú volt (mi több, az áldozatok több mint fele – 53%! – volt gyerekkorú), az ismertté vált sértettek döntő többsége (83%) nő volt, és négy áldozatból három (78%) már a cselekmény elkövetése előtt is ismerte az elkövetőt.
3. A látencia A szexuális erőszak további, ismert sajátossága a kiemelkedően magas látencia. Az egyes vizsgálatok konkrét számadatai különböznek ugyan, azonban a látencia létét, illetve kiemelkedő nagyságát valamennyi kutatás, felmérés egyértelműen és egybehangzóan jelzi. Illusztrációként néhány adat. Egy 2000-ben, az Egyesült Államokban végzett felmérésben a nők egyharmada (32,4%) számolt be arról, hogy befejezett vagy megkísérelt szexuális erőszak áldozata volt, egy2006-os finn vizsgálatban ez az arány 18% volt.2Egy másik,az Egyesült Államokban, az átlagnépesség körében epidemiológiai módszerekkel végzett, retrospektív, anonim alanyok megkérdezésével lefolytatott vizsgálat szerint a gyerek áldozatoknak csak 2–6%-a szólt valaha is felelős felnőttnek arról, ami vele történt, és még ennél is kisebb azok aránya, akik ügyében feljelentést tettek.3 Ami a hazai adatokat illeti, a nyolcvanas évek végén Baranya megyében végzett első átfogó magyar látencia-kutatás a felnőtt sértettek vonatkozásában azt jelezte, hogy tíz erőszakos közösülésből egyet jelentenek fel - vagyis a látenciatízszeres.4A tíz évvel később az Országos Kriminológiai Intézetben végzett vizsgálatban5 a válaszadók nagy részének tapasztalata a magas látenciát erősítette: a megkérdezettek nagy többsége (82%) szerint a legtöbb erőszakra soha nem derül fény, ezek soha nem jutnak a hatóságok tudomására. A látencia mértékét illetően ebben a felmérésben a teljes női minta (512 fő) 1,2%-a mondta, hogy nemi erőszak áldozata volt (egyharmaduk többször is). Ez az eredmény – a 18 éven felüli női népességre extrapolálva – azt jelentette, hogy felnőtt nők sérelmére saját bevallásuk szerint majdnem huszonnégyszer több erőszakot követnek el, mint ami a hatóságok tudomására jut, vagyis hozzávetőlegesen 24 nemi erőszakból csak 1-et, 100-ból alig több mint 4-et jelentenek fel.6 Az OKRI egy másik, 2003-ban lefolytatott kutatásában az önkitöltős kérdőívben szereplő, retrospektív jellegű, a gyerekkori szexuális erőszakra, bántalmazásra irányuló kérdésre a teljes minta (5792 fő) 1,8%-a válaszolt úgy, hogy gyermekkorában szexuális erőszak vagy
2 Westerlund, M. – Santtila, P. – Johansson, A. – Varjonen, M. – Witting, K. – Jern, P. – Alanko, K. – Sandnabba, K. N.: Does unrestricted sociosexual behaviour have a shared genetic basis with sexual coercion? In: Psychology, Crime & Law, Vol. 16, No. 1-2, January-February 2010, p. 6, p. 5–23. 3 Wolfe, D. A. – Wolfe, V. V. – Best, C. L.: Child Victims of Sexual Abuse. In: Van Hasselt, V. B. – Morrison, R. L. – Bellack, A. S. – Hersen, M (Eds.): Handbook of Family Violence. Plenum Press, New York, 1988, p. 157–185. 4 Korinek L.: Rejtett bűnözés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1989. 5 A véleménykutatás vonatkozó adatainak részletes ismertetését és elemzését ld. Virág Gy. – Kó J.: Lakossági vélemények a szexuális erőszakról. In: Irk F. (szerk.): Kriminológiai és Kriminalisztikai Tanulmányok 35. kötet. OKRI, Budapest, 1998, 250–276. o. 6 A minta nagysága miatt ez az adat csak óvatos iránymutatásként kezelhető. Az eredmény egyébként 90%-os megbízhatósági szinten 0,6%-os hibahatárral értelmezhető. Ez azt jelenti, hogy a látencia durván 12-szeres és 36szoros szélső értékek között mozoghat.
7
bántalmazás áldozata volt. Az arány a két nem esetében eltérő volt: férfiaknál 1,2%, míg a nők esetében ennek majdnem kétszerese, 2,3%. Ezeket az arányokat a 18 év fölötti felnőtt népességre extrapolálva azt kapjuk, hogy a felmérés időpontjában (2003-ban) Magyarországon legalább mintegy 141 ezer felnőtt (97 ezer nő és 44 ezer férfi) volt gyerekkorában szexuális erőszak/bántalmazás áldozata. A szexuális
abúzusok
nagy
része
a
családon
belül
történt:
az
elkövető
az
esetek
háromnegyedében (72%) az áldozat rokona vagy ismerőse volt. A látenciát vizsgáló kérdésekre adott válaszok szerint a gyerekkori erőszakot a megkérdezettek kevesebb, mint fele (45%) mondta el valakinek. Vagyis minden második szexuálisan bántalmazott gyerek soha senkinek nem szólt arról, ami vele történt. Jelentős a különbség a nemek szerint: míg a lányok 56%-a, addig a fiúknak csupán 15%-a mondta el valakinek az abúzust. Feljelentés ezeknek az eseteknek is csupán a tört részében, mindössze az ügyek 8%-ában történt – tehát 100 ügyből 92 nem jutott a hatóságok tudomására. Valamennyi esetben, amikor feljelentést tettek, az áldozat lány volt. Másképpen: a gyerekkori abúzusról beszámoló férfiak egyikének ügyében sem indult eljárás.7
4. A következmények A gyerekkori visszaélések „következményét”, az áldozatok súlyos és távolható, a felnőttkorban is fennálló lelki sérüléseit drámaian jelezte az említett vizsgálat is. A szexuális abúzust elszenvedők között az öngyilkossági kísérletet elkövetők aránya több mint kilencszer, azok aránya pedig, akik álltak már pszichiátriai kezelés alatt, több mint háromszor annyi volt, mint azok között, akik nem voltak szexuális bántalmazás áldozatai (2. sz. táblázat). Öngyilkossági kísérletet elkövetettek aránya
Pszichiátriai kezelések aránya
19%
20%
2%
6%
18%
24%
Néha súlyosan megverték
6%
11%
Soha nem súlyosan
2%
5%
Szexuális abúzus áldozata volt Nem volt szexuális abúzus áldozata Gyakran verték meg súlyosan
verték
meg
7 A kutatásról részletesen ld.: Virág Gy.: Szexuális erőszak. In: Irk F. (szerk.): Áldozatok és Vélemények II. kötet. OKRI, Budapest, 2004, 71–83. o.
8
2. számú táblázat: Az öngyilkossági kísérletek és a pszichiátriai kezelések aránya az abuzált mintákban és a nem bántalmazottak körében („Áldozatok, elkövetők és vélemények a bűnözésről” – OKRI, 2003, N= 5792)
Ezek az adatok persze ma már nem meglepőek, hiszen a múlt század hetvenes éveitől kezdődően vizsgálati eredmények sora jelzi, hogy a szexuális abúzus súlyos, 9
traumatizáló élmény. De mi is ennek az ártalomnak a lényege és sajátossága? Finkelhor és Brown szerint szexuális abúzus esetén a pszichés sérülés magja a „traumatikus szexualizáció, a stigmatizáció, az árulás, és a tehetetlenség élménye”, ez teszi a
szexuális
különbözővé.
abúzus
traumáját
egyedülállóvá
és
más
gyermekkori
visszaélésektől
8
A stigmatizáció (megbélyegzettség) az élmény negatív tartalmának és az áldozat személyének összekapcsolódása; a rosszaság, a szégyen, a bűntudat énképbe beépülő érzései. Az áldozat rögzülő élménye szerint nem az a rossz, ami vele történt, hanem ő, akivel mindez megtörtént. Ennek a következménye lehet a
felnőtt
áldozatoknál
gyakorta
tapasztalható
negatív
én-kép
és
súlyos
önértékelési zavar. A tehetetlenséget a gyerek testének ismételt, akarata ellenére történő használatakor,
a
fenyegetésekkel
szembeni
kiszolgáltatottsága
és
eszköztelensége megtapasztalása során éli meg, továbbá akkor is, amikor a vele történtek elmondását hitetlenséggel fogadják. Ez az élmény lehet az alapmintázata a későbbi kontroll-problémáknak (akár az élet eseményei fölötti kontrollra
való
képtelenség
nyomasztó
érzése
formájában,
akár
ennek
kompenzálásaként, folyamatos szigorú és kényszeres kontroll gyakorlása útján). Az élmény alapja lehet a későbbi depressziós tünetképzésnek is. Az árulás a bizalom lerombolása, elpusztítása. A gyerek becsapva és elárulva érzi magát: az manipulálta, az okozott fájdalmat neki, akitől függött, aki gondozta, akinek a szeretetében bízott. Ezzel hozható talán kapcsolatba a felnőtt korban
gyakorta
tapasztalható
fokozott
szenzitivitás,
a
bizalomra
és
az
intimitásra való képtelenség, a kiterjedt szorongás, és a mindent átható bizalmatlanság érzése.
8 Finkelhor, D. – Browne, A.: Initial and long term effects: a conceptual framework. In: Finkelhor, D. (Ed.): A Sourcebook on Child Sexual Abuse. Sage, Beverly Hills, 1986. Idézi: Roberts, J. – Taylor, C.: Sexually Abused Children and Young People Speak Out. In: Waterhouse, L. (Ed.): Child Abuse and Child Abusers. Protection and Prevention. Research Highlights in Social Work, Jessica Kingsley Publishers, 1993.
A gyerekkori szexuális élmény traumatikus, mert a gyerek fizikailag és lelkileg
egyaránt
éretlen
arra,
képtelen
annak
megfelelő
kezelésére,
befogadására. Érzései, viszonyulásai megzavarodnak, megítélései konfúzussá válnak. A szexualitás gyakran ijesztő vagy ambivalens élményekkel, emlékekkel kapcsolódik össze. A következmények végletesek: szexualizált, erotikusan túlfűtött magatartás, válogatás nélküli, promiszkuis szexuális élet, vagy ennek épen az ellenkezője, a szexuális intimitás teljes, nem ritkán fóbiás kerülése. A felnőtté vált
áldozatoknál
gyakran
tapasztalhatók kapcsolati
és szexuális
problémák.
A szexuális visszaélés tényleges következményeit számos körülmény befolyásolja, így egyebek között az áldozat életkora, értelmi és érzelmi állapota, fejlettsége, az abúzus tartama, súlyossága, a család érzelmi légköre, a környezet reakciói, a gyerek és az elkövető közötti
kapcsolat,stb.
Tapasztalataink
szerint
a
trauma-feldolgozás
hatékonysága
szempontjából ez utóbbi, a gyerek és a felnőtt közötti kapcsolat jellege meghatározó. A legsúlyosabb, legmélyebb személyiség-sérülést a tartósan fennálló és nagyon közeli, szeretett személy által elkövetett szexuális visszaélés okozza.9
II. Elméletek a szexuális erőszakról 1. Egytényezős elméletek A szexuális erőszakot értelmezni, magyarázni hivatott teóriák egy csoportja, az úgynevezett
egytényezős
elméletek,
a
szexuális
bűncselekmények
létrejöttének
magyarázata során egyetlen, kiemelkedően fontosnak ítélt faktorra fókuszálnak.10 Ilyen egyéni tényezők az egyes elméletekben többek közt a kognitív torzítás, az áldozattal való együttérzés (empátia) hiányossága, a deviáns szexuális preferencia, vagy az intimitás deficit.11 Az „egytényezős” szakirodalomban is felmerül bizonyos jellemzők esetleges genetikai háttere. Így felvetik például, hogy az elkövetőket jellemző kényszerítő szexuális attitűd kapcsolatban lehet az úgynevezett korlátozás nélküli szocio-szexuális orientációval (unrestricted sociosexual orientation). Ez a fogalom az érzelmi kötődéstől mentes és gyakori 9
Erről részletesen ld.: Balog Á. – Virág Gy.: Szexuális abúzus. Belügyi Szemle, 2000/4–5. szám A teóriáknak az elméleti fókusz általánossági szintje alapján történő meta-elméleti osztályozására, illetve ennek a szexuális elkövetésre történő alkalmazására vonatkozóan ld.: Ward–Hudson 1998., és Ward - Polaschek - Beech 2006. 12-15. old. 11 Az egytényezős elméletekről („single-factor theories”) részletesen ld.: Ward–Hudson 1998., és Ward - Polaschek - Beech 2006. 113-211. old. 10
10
partnerváltásokkal járó szexuális kapcsolatok iránti hajlamra/hajlandóságra utal, amit a rövid
idejű
kapcsolatokra
törekvés
és
a
nagyszámú
szexuális
partner
jellemez.12
Westerlund és munkatársai a szocio-szexuális orientáció és a szexuális erőszak lehetséges genetikai befolyását, valamint a férfiak szocio-szexualitása és a szexuális erőszak közötti kapcsolatot vizsgálták. A 4645 főből álló, 18 és 48 év közötti férfi minta tagjai egy vagy kétpetéjű ikrek, illetve testvérek voltak. A mintából minden ötödik férfi (20%) számolt be arról, hogy elkövette már a szexuális kényszerítés valamilyen formáját, 9.6% esetében ilyenkor közösülésre is sor került, míg a felmerült esetek 2, 7%-a lenne nemi erőszakként minősíthető.13 A vizsgálat szerint a szexuális kényszerítés alkalmazását genetikus hatás is befolyásolja, továbbá összefüggés van a válogatás és korlátok nélküli szexuális kapcsolati stratégia és a kényszer között: minél inkább korlátok nélküli a szexuális orientáció annál nagyobb a szexuális kényszer valószínűsége. (Westerlund et al. 2010.)
2. A gyerekek sérelmére elkövetett szexuális visszaélés (child sexual abuse) többtényezős elmélete A gyerekek sérelmére elkövetett szexuális visszaélések egyik legismertebb és legtöbbet idézett többtényezős („multifactorial”) magyarázó modellje David Finkelhor „Előfeltétel elmélete” („Precondition Theory”). Az 1984-ben publikált könyvben14 kifejtett teória szerint a gyerekek sérelmére elkövetett szexuális visszaélés többtényezős, szükségleti és szituációs elemeket
egyaránt
magában
foglaló
cselekmény.
Finkelhor
rámutat,
hogy
a
szakirodalomban az abúzus magyarázataként tipikusan négy tényező jelenik meg: •
1. Érzelmi kongruencia15- a gyerekkel folytatott szex érzelmi kielégülést nyújt az elkövető számára;
•
2. Szexuális arousal, izgalom - a gyerek az elkövető számára szexuális izgalmat jelent;
•
3. Elakadás, blokk - az elkövető nem képes szexuális szükségleteit társadalmilag elfogadottabb módon kielégíteni, ezért fordul a gyerekek felé;
12 Egybevágnak ezzel a felvetéssel Quinsey és Lalumière eredményei, akik szerint a szexuálisan erőszakos férfiak szignifikánsan nagyobb számú szexuális partnerről számolnak be. Ez a megfigyelés ugyanakkor ellentmond a deprivációs hipotéziseknek, amelyek szerint a szexuális erőszak egyik magyarázata az, hogy az elkövető –bizonyos adottságok, készségek hiánya miatt - más módon nem tud kapcsolatot teremteni; nincs olyan nő, aki másként, erőszak alkalmazása nélkül nyitott lenne a vele való együttlétre. (Quinsey és Lalumière, 1995.) 13 A vizsgálatban a szexuális kényszerítést egy széles kontinuumként értelmezték a „csóklopástól” az áldozat testének erőszakos megérintésén keresztül a nemi erőszakig bezárólag. 14 Finkelhor 1984. 15 Kongruencia – egybevágás, megfelelés, azonosság
11
•
4. Dizinhibíció16, „gátlástalanodás” - az elkövető a gátlások megszűnése miatt viselkedik úgy, ahogyan egyébként, „normálisan” nem viselkedne.
Az első három faktor a gyerekek iránti érdeklődés kialakulást, a negyedik az abúzív viselkedés, a visszaélés megjelenését magyarázza. Finkelhor szerint a szakirodalomban 12
tárgyalt tényezők négy előfeltételbe csoportosíthatók: •
a motiváció kialakulása,
•
a belő gátak leküzdése,
•
a külső korlátok felszámolása, továbbá
•
a gyerek esetleges ellenállásának „kezelése”,
Ezeket a tényezőket folyamatában az alábbi ábra szemléltet sematikusan:
motiváció
külső korlátok felszámolása
belső gátak leküzdése
ellenállás kezelése
A szakirodalomban megjelenő első három faktor az első előfeltételhez (a szexuális visszaélés motívumának kialakulása), a negyedik a másodikhoz (belső gátlás leküzdése) kapcsolható. A további előfeltételek inkább az elkövetés folyamatához tartoznak, és nem függenek össze az oksági tényezőkkel. (Ward - Hudson, 2001. 294-295. old.) A négy, időben egymást követő és egymást feltételező perkondíció röviden a következőképpen alakul: (i.m.: 295-297. old.)
1. Előfeltétel – a szexuális visszaélés motivációjával kapcsolatos tényezők A gyerekekkel szembeni szexuális visszaélésnek (a hipotézise szerint) három lehetséges motivációja van. Az érzelmi kongruencia a felnőtt érzelmi szükségletei és a gyermeki jellemzők közötti egyezésre utal. (Ilyen megfelelés van például akkor, amikor a felnőttnek fokozott igénye, szükséglete van a hatalom és/vagy a kontroll érzése, megélése iránt, és emiatt fordul a gyerekek felé, akikkel ez az egyenlőtlen viszony könnyen kialakítható, vagy amikor az érzelmi fejlődésben történt zavar, elakadás miatt a felnőtt a kisgyerekkel azonosul.) A motiváció kialakulásában közrehathat a fiúk/férfiak szocializációjának egyik jellegzetessége is, nevezetesen a dominancia, a hatalom és az erő szerepe a férfi szocializációban, illetve a kisebb, fiatalabb, gyengébb partner preferenciája. A másik lehetséges motiváció a gyerekek iránti, a gyerekek által kiváltott szexuális izgalom 16
(„deviáns
szexuális
arousal”),
ami
a
hipotézis
szerint
Az inhibíció, vagyis a gátlás gátlása, föloldódása, a fékek, korlátok megszűnése
a
nem
megfelelő
koragyerekkori kondicionálás, egy traumatikus gyerekkori szexuális élmény, vagy egy gyerekek iránt érdeklődő személy, mint modell tapasztalatának a következménye lehet. (Mivel a legtöbb koragyerekkori szexuális élmény alanya nem lesz később abúzőr, ezért ehhez nyilván valamilyen egyéb tényező, vagy az élmény valamely különössége is 13
szükséges.) Végül az elakadás vagy blokk annak a személynek a motivációjára utal, aki szexuális vagy érzelmi szükségleteit nem képes társadalmilag elfogadott (proszociális) módon kielégíteni. A blokkolt viselkedésnek számos oka lehet (pl.: félelem a felnőtt nőktől, kasztrációs szorongás, megfelelő társas készségek hiánya, házassági nehézségek, stb.). Finkelhor megkülönbözteti a fejlődési elakadást (pl.: félem az intimitástól), és a helyzeti elakadást (pl.: házassági problémák), amelyek együtt vagy egymástól függetlenül is megjelenhetnek.
2. Előfeltétel – a belső gátlások leküzdése A motiváció szükséges, de nem elégséges feltétel. Ahhoz, hogy a késztetés a külvilágban is megjelenjen, hogy a vágy cselekedetté váljon, az elkövetőnek le kell győznie a gyerekkel folytatott szexuális cselekménnyel szembeni belső gátlásait. A visszaélés megvalósítását átmeneti vagy tartós jellegű tényezők „gátlástalaníthatják”. Gátlásoldáshoz vezethetnek a tudatmódosító szerek (alkohol, drog), ilyen hatású lehet a személyiség vagy a mentális állapot valamely jellemzője (pl.: az indulati kontrollban, a lobbanékony, impulzív magatartások kezelésében mutatkozó rendellenesség, a szenilitás, a pszichózis), az incesztusgátlás kialakulásának sikertelensége a családban, vagy egy súlyos aktuális stressz (munkahely elvesztése, egy rokon halála), stb.. A viselkedésszabályozást, a gátlások oldását bizonyos társadalmi attitűdök tovább gyengíthetik (pl.: az apák patriarchális jogait támogató vagy a gyerekek iránti szexuális érdeklődést toleráló attitűd).
3. Előfeltétel – a külső korlátok leküzdése A hipotézis szerint a motiváció kialakulást majd a belő gátlások erodálódását követő lépés („előfeltétel”) a külső korlátok leküzdése. Ez az
elkövetés lehetőségének a
megteremtését jelenti a motivált és gátlás nélkülivé vált személy számára, ami lehet precíz, kimunkált tervezés, de egyszerű helyzetkihasználás is. Számtalan ilyen, „lehetőségteremtő” körülmény adódhat, így például az anya távolléte, betegsége, a gyerek megfelelő gondozásának, felügyeletének hiánya, stb.
4. Előfeltétel – a gyerek ellenállásának kiiktatása Amennyiben az első három előfeltétel megvalósul, az elkövető biztonságosan „hozzáfér” a gyerekhez. A gyerek tényleges szexuális megszerzése érdekében a stratégiák széles skáláját alkalmazhatja, az ajándékoktól az érzelmi függőség kialakításán át a fenyegetésig és az erőszak alkalmazásáig. Az érzelmileg labilis vagy deprivált (meleg, támogató érzelmi kapcsolatokat nélkülöző), illetve a szexuális abúzusról ismerettel nem rendelkező gyerekek különösen sérülékenyek. A gyerekek kiváltképpen kiszolgáltatottak azokban a helyzetekben, amelyekben a felnőttel a kapcsolat szoros, és a bizalom az átlagosnál nagyobb, mélyebb. Az Előfeltétel elmélet értékelései17 kiemelik, hogy ez a modell a gyerekkori szexuális abúzus egyik első átfogó teóriája volt, amely szisztematikus értelmezési keretet és letisztult kezelési célokat fogalmazott meg. Az elkövetők kezelését illetően Finkelhor volt az egyik korai úttörője a „one size doesn’t fit all” megközelítésnek, vagyis annak a szemléletnek, hogy nem létezik egy univerzális, minden elkövetőre alkalmazható terápia, kezelés. (WardPolaschek-Beech
2006.
jellegzetessége
az
hagyományából
merít
31.
old.)
„elméletileg
Kritikusai
semlegesség”.
szerint Igen
azonban különböző
a
modell
szembeötlő
pszichológiai
teóriák
ugyanis (pszichoanalízis, szociális tanulás elmélet, attribúciós
elmélet), amelyek fogalmi konstrukciói (a „kasztrációs szorongás” a „készség- deficit” vagy a
„kondicionálás”)
egymással
nem
kompatibilisek,
oksági
mechanizmusaik
nem
összeegyeztethetők. Az impresszív vállalkozás ára így a belső koherencia hiánya: az elmélet egymással ütköző, egymást kölcsönösen kizáró elképzeléseket ötvöz, amely a belső egységet veszélyezteti. Az elmélet magyarázó ereje sem kielégítő: pontosan arra a kérdésre nem tud megfelelő választ adni ugyanis, ami miatt Finkelhor egyébként a szexuális elkövetések elméleteit kritikával illeti. Nevezetesen, hogy meghatározott pszichológiai és társadalmi jellemzőkkel miért éppen szexuális visszaélést követ el valaki, és nem más bűncselekményt, vagy egyéb magatartást.
3. Többtényezős elmélet a szexuális erőszak magyarázatára18 Marshall és Barbaree Integrált elmélete („Integrated Theory”) értelmében több, egymással kölcsönhatásban lévő fejlődési, szociális/biológiai és helyzeti tényező együttes 17
Részletesen ld.: Ward-Polaschek-Beech 2006. 25-31. old. Ward-Polaschek-Beech 2006. 33-45. old.
18
14
hatása vezet a szexuális erőszak elkövetéséhez. A teóriát sematikusan az alábbi ábra szemlélteti:
15
SERDÜLŐKOR biológiai/társadalmi
abuzív/elhanyagoló GYEREKKORI KÖRNYEZET
HELYZETI TÉNYEZŐK
hatásai
A kora gyermekkor negatív fejlődési élményei, tapasztalatai (az elhanyagolás, a fizikai, a szexuális abúzus) a szexuális erőszak kiemelkedő jelentőségű oksági tényezői. A bántalmazó/elhanyagoló
gyerekkori
környezet
sérülékennyé,
sebezhetővé,
erőszakra
hajlamossá teszi elszenvedőjét. A korai sérülések között felnövő gyerek nem tud biztonságos kötődést kialakítani szüleivel, gondviselőivel. Mivel nincsenek kellő mélységű kapcsolatai, körülötte minden bizonytalan. Elsődleges tapasztalata, hogy a számára fontos emberek
nem
szeretik,
mert
értéktelen.
Alapvető
érzése
a
bizalmatlanság
és
visszautasítottság, meghatározó benyomása pedig az, hogy a világ fenyegető és veszélyes hely. A kötődési problémákkal felnövő gyerekek súlyos deficitekkel küszködnek. Alacsony önértékelés/önbecsülés, szegényes problémamegoldó, önszabályozó és hangulatszabályozó készségek
(ennek
impulzivitás,
következtében
alacsony
rosszkedv,
én-hatékonyság,
szorongás,
bezárkózás,
az
negatív
érzelmi
intimitás
állapotok),
alapvető
hiánya,
magányosság és súlyos kapcsolatteremtési nehézségek jellemzik életüket. Az
elkövetésre
antiszociális, környezetben.
hajlamosító
nőgyűlölő Az
anya
-
felnőtt
másik
sebezhetőségi
szerepmodellek
bántalmazásának,
oksági
jelenléte
meggyalázásának
az
tényező otthoni,
látványa,
a
negatív– gyerekkori
napi
szintű
megtapasztalása pusztító hatású lehet a fejlődő fiatal fiúra. Azt az üzenetet hordozza számára, hogy a nők alsóbbrendűek és csak tárgyai a szükségletek kielégítésnek. Arra tanítja, hogy az intimitás a félelemmel, a haraggal kapcsolódik össze, ezért ha lehet, nagy ívben kerülendő. A szexuális visszaélés áldozatává vált gyerekben az a hiedelem keletkezhet, hogy a gyerek és a felnőtt közötti szexuális kapcsolat normális és jótékony hatású valamennyi résztvevő számára. Az aktív vagy passzív elszenvedőként megélt korai negatív környezeti élmények tehát súlyos fejlődési/pszichológiai deficitekhez, és ezek következtében antiszociális attitűdök, impulzív probléma megoldások, önértékelési zavarok kialakulásához, szegényes társas készségekhez vezethetnek. A gyerekkor és a felnőttkor közötti „átmenet”, a serdülőkor általában sem könnyű életszakasz, és különösen zavaros és stresszel teli időszak a sérült gyerekek számára. A
serdülőkor a szexualitás szempontjából is kritikus periódus. A pubertás kezdete részben a szexuális scriptek,19 érdeklődés
és attitűdök kialakulásának, elsajátításának kritikus
időszaka. Másfelől a szexuális hormonok markáns növekedése ebben az időben ugyancsak a középpontba helyezi, különös jelentőséggel ruházza fel a szexualitás jelzéseit. Marshall és Barbaree szerint a serdülő fiúk egyik kritikus fejlődési feladata, hogy megtanulják az agresszív és a szexuális impulzusok elkülönítését. Ez a diszkriminálás azonban azért sem egyszerű, mert mind a két impulzust azonos agyi struktúrák hozzák létre20 és a feltételezés szerint hasonló minőségű élményekhez is vezetnek. Az agresszív és szexuális impulzusok elkülönítésének megtanulásán túl egy további feladat is van: a kontroll, az agresszív impulzusok gátlásának elsajátítása a szexuális helyzetekben. A fiúknak meg kell tanulni az adott kultúra legitim szexuális viselkedésének jellemzőit, szabályait (a beleegyezés fontossága, az életkor jelentősége, az erőszak tilalma, stb.), és azt is, hogyan kell magatartásukat úgy szabályozni, hogy megfeleljenek ezeknek a kulturális normáknak. A serdülőkorba gyerekkori
sérülésekkel, antiszociális perdiszpozícióval
belépő gyerekek
számára a pubertás kihívásai és az ekkor megjelenő masszív biológiai változások a szex és az
agresszió
összekeveredését,
agresszív
szexuális
viselkedések
megjelenését
eredményezhetik. A sérült gyerek számára nehéz eldönteni, hogy haragos, dühös vagy szexuális izgalmi állapotban van, vagy esetleg egyszerre éli meg mindkettőt. Az Integrált elmélet szerint a diszfunkcionális gyermekkorból eredő sérülések a serdülőkor szociális és biológiai folyamataival összekapcsolódva a harmadik oksági tényező csoporttal, a helyzeti tényezőkkel (stressz, tudatmódosító szerek, stb.) és lehetőségekkel kapcsolatba lépve vezetnek a szexuális erőszak elkövetéséhez.
4. A szexuális erőszak evolúciós pszichológiai értelmezése
A darwini felfedezés szerint az élő szervezetek tulajdonságai a természetes kiválasztódás hosszú története során alakultak, formálódtak. A szervezet, ez az összetett alkalmazkodó rendszer, a nemzedékek változása, a törzsfejlődés során génállománya - és ezen keresztül tulajdonságai - változásával adaptálódik környezetéhez. A folyamatos, véletlenszerű változások közül egy természetes és nem random folyamat „válogat”. Az egymást követő populációkban a környezethez jól alkalmazkodó, a túlélést (és így a szaporodást) elősegítő jellemzőket eredményező változások gyakoribbá, az ezek esélyét 19
Kognitív sémák, mintázatok arról, mi az, ami „OK” és mi az, ami „nem OK” a szexuális viselkedés területén Marshall és Barbaree szerint a szexuális és az agresszív viselkedésért felelős agyi struktúrák a középagyban helyezkednek el és a hypothalamust, az amygdalát, és a septumot foglalják magukba. 20
16
csökkentőek
(a
környezethez
rosszul
alkalmazkodók)
pedig
ritkábbá
válnak.
Az
alkalmazkodó formák fönnmaradnak és elszaporodnak, a kevésbé adaptívak csökkennek és kipusztulnak – ez a természetes kiválasztódás folyamata. A természetes szelekció az egyén túlélését, „létfenntartását” segítő tulajdonságok kialakítását, kifejlesztését „végzi”az adott faj számára. Az ilyen tulajdonsággal rendelkezők túlélnek, vagy továbbélnek. A hosszú élet azonban nem azonos a szaporodási sikerességgel. Az életben lét ugyan fontos feltétele a szaporodásnak, de nem biztosítéka. A genetikus állomány továbbélését pedig a reprodukciós siker garantálja – minél jelentősebb ez a siker, annál jobban. A másik, az evolúció során működő szelekciós mechanizmus, a szexuális kiválasztódás éppen ezen „munkálkodik”. A nemi kiválasztódás révén kifejlődő jellemzők nem szigorúan az egyén túlélését, hanem a szaporodást, minél több utód létrehozását, „fajfenntartását” segítik. Olyan tulajdonságok ezek, amelyek az egyént vonzóvá teszik a vele ellenkező nemű fajtárs számára
(interszexuális
szelekció),
vagy
amelyek
elriasztják
a
vele
azonos
nemű
vetélytársakat (intraszexuális szelekció). Gyakorta idézett példa a pávakakasok díszes farktollazata, amely csábítja a tojókat, így szaporodási előnyt biztosít, ám felhívja magára a ragadozók figyelmét és nehezíti a menekülést, ami a fönnmaradás szempontjából meglehetősen előnytelen.21 Az
evolúciós
pszichológia
a
darwini
elméletet
alkalmazza
a
pszichológiai
mechanizmusokkal kapcsolatos modellek és hipotézisek kialakításakor is, és ezeket a modelleket és feltevéseket használja azután a személyközi konfliktusok (így egyebek közt az
erőszakos
bűncselekmények)
mintázatainak
magyarázatára (Daly – Wilson, 1988. 6. old.).
22
és
jellemzőinek
predikciójára
és
A megközelítés a viselkedést, a társas élet
indítékait, mozgatóit az evolúció során, a természetes kiválasztódás eredményeként létrejött termékekként konceptualizálja. Értelmezésében pszichés tulajdonságaink, kognitív mechanizmusaink
-
testi,
biológiai
adottságainkhoz
hasonlatosan
-
az
evolúció
folyamatában, az adaptív problémák hatékony megoldása érdekében formálódtak, alakultak olyanná, amilyennek ma ismerjük őket. Míg a szociológiai elméletek a társadalmi struktúrákban,
a
klinikai
pszichológiai/pszichiátriai
megközelítések
pedig
az
egyéni
patológiákban/kórképekben keresik a bűnelkövetés magyarázatát, addig az evolúciós teória 21
A szexuális kiválasztódásnak természetesen határt szab, ha a vonzó külcsín érdekében szelektált jellemzők a faj kihalását eredményezik. Másrészt viszont a nemi szelekció új fajok kialakulását is eredményezheti. 22 „Evolutionary psychology attempts to identify the exact nature of the proximate mechanisms underlying a given behavior by generating predictions based on general theories about the problems that needed to be overcome during human evolution. These predictions are then tested by examining current correlations between behavior and environmental variables.” („Az evolúciós pszichológia az emberi evolúció során felmerülő, megoldandó problémákra vonatkozó általános elméletekre alapítva alkot predikciókat az adott viselkedés alapjául szolgáló közvetlen mechanizmusok pontos természetének azonosítására.”) Palmer, 1993. 168. old.
17
az egyének konfliktusaira, az interperszonális ütközésekre fókuszál, és erre az evolúciós folyamat fényében keres magyarázatot. Az ősi környezetben évmilliók során kiválasztódott viselkedési
stratégiák
jól
magyarázhatják mai
pszichológiai
jellemzőinket. Kulturális
evolúciónk ugyan az elmúlt néhány évszázad során igencsak felgyorsult, a biológiai evolúció azonban ezzel összevetve igencsak lassú és differenciált. Az evolúció formálta agyunk ősi problémák megoldására huzalozott - „modern koponyák egy kőkori elmének ad otthont”. Az emberölést evolúciós pszichológiai megközelítésben vizsgáló Daly és Wilson szerint az emberi faj szexuális szelekciójának története arról árulkodik, hogy az ember egy enyhe, ám hosszantartó poligám versengés „terméke”. (Daly – Wilson 1988. 143. old.) Az evolúció során a jellemzően poligám szaporodási rendszerben élő emberek csoportjaiban (miként az ilyen szaporodási szisztémában általában) a férfiak között a megfelelés, az adaptáció, a szaporodás lehetősége jelentősen eltért (és ez a variancia sokszorosan meghaladta a nőknél mutatkozó különbségeket). A poligám szisztémában a szaporodás sikeressége mind nemen belül (a férfiakat illetően) mind a nemek között egyenlőtlen. Ezekben a rendszerekben néhány férfi monopolizálta a reprodukciós hozzáférést valamennyi nőhöz, míg más férfiak teljesen kimaradtak a szaporodás lehetőségéből. A férfiak szaporodási sikerét a megtermékenyítés, vagyis a nőkhöz való hozzáférés lehetősége korlátozta, a nőkét a megtermékenyülés, illetve a szülés utáni körülmény, nevezetesen, hogy biztonságosan föl tudták-e nevelni az utódot, ami nagyban függött a férfi szülői segítségre való hajlandóságától. (Quinsey–Lalumiére 1995. 303. old.) Így, míg szinte mindegyik nő részese volt a reprodukciónak, a sikertelen férfiak ebből kizáródtak. A nemek közötti reprodukciós egyenlőtlenség miatt a poligám szaporodási rendszerben a férfiak között szükségszerűen erős versengés alakul ki, azért, hogy ne maradjanak ki a szaporodási játszmából. A fokozott nemen belüli versengés eredményezte a férfiak közötti erőszak magas szintjét, következésképpen az intraszexuális emberölések nagy számát (Daly – Wilson 1988. 137 - 161. old.). A férfiak közötti emberölések jelentős része jellemzően triviális inzultusként indul, ami tipikusan a becsület, a státusz vagy a jó hírnév támadásával, illetve megvédésével kapcsolatos összeütközés. Ha egyik fél sem hátrál meg, a konfliktus eszkalálódik, erőszakba fordul, és súlyos következményekre vezet, adott esetben az egyik fél halálát eredményezi. Daly és Wilson szerint a férfiak közötti emberöléseket jellemzően a becsület, a státusz és a reputáció megvédésére irányuló (nagyrészt tudattalan) törekvés motiválja, amire az evolúció során kialakult pszichológiai mechanizmus készteti őket. Mivel a nők a magas státuszú és jó reputációjú férfiakat részesítik előnybe (hiszen tőlük remélhetik az utódok
18
megfelelő támogatását és védelmét), a státus és a reputáció közvetlenül korrelál a férfiak szaporodási sikerességével. A szerzők ezért a férfiak közötti emberölést a státusz és jó hírnév
megvédésére
irányuló,
evolúciósan
kialakult
(meglehet
tudattalan)
vággyal
magyarázzák, aminek oka egyszerűen a szaporodási lehetőség, a nőkhöz való reproduktív hozzáférés biztosítása.
(Daly – Wilson 1988. 127 - 136. old.) Az elmélet szerint tehát a
szexuális megfelelésben, a szaporodási hozzáférésben mutatkozó jelentős eltérés miatt evolúciósan
kialakult
pszichológiai
mechanizmus
vezet
a
férfiak
közötti
nagyfokú
versengéshez és következésképpen az erőszakra való fokozott hajlamossághoz, továbbá a reprodukciós hozzáférést elősegítő jellemzők védelmére törekvés áll a nemen belüli erőszakcselekmények jelentős részének a hátterében. A szexuális erőszak kivételnek tűnik Daly és Wilson érvelésének érvényessége alól. Ez is tipikusan férfi cselekmény ugyan, hiszen szinte kizárólag férfiak követik el, ám döntően nem a saját, hanem az ellenkező nem képviselői, a nők ellen irányul. Ezért ebben az esetben nem helytálló a nemen belüli, a státusért és reputációért folytatott versengés szülte erőszak koncepciója. (Ez akkor is igaz, ha maga a „szexuális erőszak” fogalmilag igen széles kontinuumot ölel át, és eltérő jellegű cselekményeket foglal magába, az intim kapcsolatokban megjelenő különböző erőszakos gyakorlatoktól az idegenek sérelmére elkövetett brutális támadásokig.) Thornhill és Palmerúgy érvelnek (Thornhill – Palmer 2000.), hogy a szexuális erőszak hátterében 1.
vagy
egy
specifikus
pszichés
mechanizmus
áll,
amely
közvetlen
módon
szelektálódott az evolúció során, mert az ezt alkalmazó férfiak számára reprodukciós előnyt biztosított, vagy 2. a pszichés működés csupán a mellékterméke egy másik, más célra létrejött (és annak a problémának a megoldásában adaptívnak bizonyult) mechanizmusnak, olyannak például, mint a nők reproduktív kapacitásának felügyelete. (Quinsey–Lalumiére 1995. 304. old.).23 Az első lehetőséget illetően a szerzők szerint az erőszak - a becsületes udvarlás és a megtévesztő udvarlás mellett - egyike annak a három feltételfüggő stratégiának, amely a nőhöz való hozzáférés biztosítására kialakult. Az erőszak alkalmazására akkor kerül sor, ha úgy ítélik meg, hogy ez a stratégia előnyösebb a másik két stratégiához viszonyítva. Vagyis az erőszak nem minden esetben nyilvánul meg, csak akkor, ha a körülmények ennek a szexuális stratégiának kedveznek. A hipotézis szerint az erőszak stratégia alkalmazásának 23
Látható, hogy az erőszakot mindenképpen szexuális motivációjú cselekménynek tekintik, nem pedig olyan, nemszexuális motivációk következményének, mint a hatalom vagy a kontroll (amelyek a feminista elméletben a szexuális erőszak központi motívumaiként jelennek meg.) (Ward - Polaschek. - Beech 2006. 102.old.)
19
valószínűségét számos tényező növelheti (fizikai és pszichés erőforrások hiánya, társas elidegenedés, a nőhöz való korlátozott hozzáférési lehetőség, kapcsolati problémák, stb.) Thornhill és Palmer szerint tehát a szexuális agresszió alkalmazásának örökölt hajlama (az erőszak stratégia - a végső vagy távoli magyarázat) és a specifikus környezeti tényezők, körülmények (a közvetlen vagy közeli magyarázat) összekapcsolódása eredményezheti az erőszakot támogató attitűd és magatartás kialakulását. (Ward - Polaschek. - Beech 2006. 103.old.) Lényegét tekintve ezzel azonos az ugyancsak speciális mechanizmust vélelmező evolúciós modell, a deprivációs hipotézis érvelése. Eszerint azok a férfiak folyamodnak erőszakhoz,
akiknek
párhoz
jutási
esélye
korlátozott.
Vagyis
a
szexuális
erőszak
alkalmazására irányuló tendencia a fejlődés során létrejött, alternatív párosodási stratégia. Bár nem a nemen belüli versengés és erőszak következménye, ugyancsak a nőkhöz való reproduktív hozzáférés motiválja, olyan esetekben, amikor erre a férfinak egyébként nincsen más, „legitim” lehetősége. Ezért főleg azok a férfiak alkalmazzák, akiknek alacsony státusuk vagy egyéb ok folytán a szaporodási, „nőhöz jutási” esélyük erősen limitált. Ez a hipotézis egyébként megegyezik a szexuális erőszak azon modern elméleteivel, amelyek szerint
az
elkövető
a
személyközi
kapcsolatok
számos
területén
küzd
jelentős
hiányosságokkal (társas kapcsolati készségek, intim kötődések, stb.), és ez a deficit, ez az alkalmatlanság gátolja meg abban, hogy legitim módon sikeres kapcsolatot alakítson ki a nőkkel, és ennek kompenzálásaként folyamodik az erőszakhoz. (Quinsey–Lalumiére 1995. 304. old.; Kanazawa –Still 2000. 440. old.) A másik evolúciós pszichológiai modell szerint az erőszak egy olyan adaptációs mechanizmus melléktermékeként jelent meg, amelyik a beleegyező partner szexuális elérésére alakult ki. Az egyik ilyen felvetés, hogy az erőszakot kiváltó elsődleges adaptáció a
férfiak
erősebb
szexuális
drive-ja,
és
gyengébb
szexuális
diszkriminációja
(személytelenebb szex). Mivel Thornhill és Palmer az erőszakot feltétlenül szexuális motivációjúnak tekintik, úgy vélik, bármilyen mechanizmussal is kapcsolódjon össze, az mindig a humán szexuális működés valamelyik aspektusára utal. A fenti szemelvényeken túl számos további evolúciós hátterű magatartás-magyarázó teória ismert általában, és a kriminalitás vonatkozásában is.24 Az evolúciós elméletek magas szintű absztrakcióval élnek és a viselkedés végső, alapvető eredetét kutatják, amikor arra keresnek választ, miért viselkedünk éppen úgy, ahogy. A végső eredet átfogó kérdéseiről
24
pl.: Rushton, J. P., 1995. : Race, evolution, and behavior; Ellis, L. – Walsh, A. 1997. : Gene- Based Evolutionary Theories in Criminology
20
való
gondolkodás,
miközben
kétségtelen
intellektuális
izgalmat
és
kihívást
jelent,
elvontsága miatt nem tud közvetlen válaszokat adni az aktuális alkalmazott kérdésekre. Az evolúciós elmélet problémája, hogy igazolni vagy cáfolni egyaránt nehéz; időgép és időutazás hiányában nincsenek megbízható bizonyítékaink. Az evolúciós érvelés kritikusai szerint25 ez a teória nem szolgáltat mást, csupán tökéletes történeteket, sztorikat, elképzeléseket.(Rowe, 2002. 64. old.)
III. A traumatizált áldozat – a Megerőszakolási Trauma Tünetegyüttes26 jellemzői 1. Fiziológiai hatások - testi panaszok; a problémák közül általában ezek oldódnak meg a leghamarabb, napokkal vagy hetekkel a támadást követően. Széles skálájú, nem specifikus tünetek, amelyekkel gyakorta fordulnak a körzeti orvoshoz. - Alvás problémák - álmatlanság, felriadás, rémálom: az élénk és ijesztő képek gyakorta az erőszak képei. - Étkezési problémák, gyomor-bél rendellenességek - nyelési nehézségek, hányinger, étvágytalanság, súlyvesztés - Menstruációs zavarok - Általános nem-specifikus panaszok - gyengeség, szédülés, bágyadtság, rossz közérzet, vizelési nehézségek vagy fájdalmak, fokozott izom tenzió 2.Pszichológiai hatások - Depresszió és sírás - Generalizált szorongás - Fóbiák - bárkitől vagy bármitől félhet, aki/ami az erőszakra emlékezteti, és ezért elkerüli ezeket a személyeket, helyeket, helyzeteket. Az agorafóbia a leggyakoribb, leghosszabban tartó. Képtelen lehet arra is, hogy egyedül maradjon a lakásban. Félelem alakulhat ki azokkal a férfiakkal szemben, akik az elkövetőre emlékeztetik, súlyosabb esetekben pedig bármely férfival szemben. - Visszaemlékezések, újraélések - különösen az erőszakot követő első hetekben. Bizonyos zajok, hangok, szagok vagy helyzetek az erőszak képzeteit aktiválják, hirtelen, és kontrollálhatatlan módon. Olyan intenzív és vivid is lehet, hogy nem tudja bizonyossággal eldönteni, egy múltbeli esemény hirtelen felbukkanó emlékéről, vagy egy jelen időben zajló,
25 Itt nem gondolunk a kreácionizmus híveire, akik – az egész evolúciót alapvetően elutasítva – az evolúciós pszichológia megközelítését nyilván ab ovo elfogadhatatlannak gondolják 26 Rape Trauma Syndrome (RTS) –lényegében a PTSD speciális változata) (Burgess és Holmstron 1974.)
21
„real time” eseményről van szó. A nyugtalanító újraélések megzavarják a koncentrációt, és a legegyszerűbb feladatok véghezvitelét is ellehetetleníthetik. - Csökkent vagy megszűnt szexuális vágy és/vagy örömképesség - Apátia és irritabilitás. 22
3.Viselkedéses változások - Elkerülő viselkedés - az erőszakkal kapcsolatos ingerektől való szorongásos félelem következtében ezek kerülése - pl. agorafóbia. - Visszahúzódás, bezárkózás - kapcsolatok kerülése, telefon kikapcsolása, elköltözés, stb. - Képtelenség intim, bizalmas kapcsolatok kialakítására/fenntartásra. A bizalomra való képesség sérülése súlyosabb azokban az esetekben, amikor az áldozat az elkövetőt már korábban is ismerte, pl. barátja, ismerőse volt. Ilyenkor megbízott valakiben, aki elárulta, ezért úgy érzi, többé nem bízhat meg sem másokban, sem a saját megítélésében. - Megváltozott szexuális aktivitás. - Az autonómia elvesztése. Megnövekedett függőség, mind az érzelmi támogatás, mind a fizikai segítés vonatkozásában. Igénylik, hogy elkísérjék őket, amikor elmennek otthonról, hogy maradjanak a
társaságukban, ne hagyják őket
egyedül, hogy segítsenek a
bevásárlásban és a mindennapi háztartási munkákban, stb. - Alkohol és drog abúzus– kísérlet a nyomasztó szorongások „kezelésére”, a velük való megküzdésre. - Tehetetlenség és kontrollvesztés megrázó élménye és ennek következményei - Harag és bűntudat
IV. Gyerek abúzus - figyelmeztető jelek, tünetek Érzelmi, pszichés és viselkedésbeli problémák (enyhébb vagy súlyosabb, rövid vagy hosszú távú) 1. hirtelen, szélsőséges és indokolatlan viselkedésváltozás - agresszivitás, ingerlékenység, düh - visszahúzódás, magába fordulás - változás az iskolai viselkedésben, tanulási teljesítményben, a társakhoz való viszonyban - iskolakerülés, elcsavargás 2. szorongás 3. depresszió
4. félelem - látszólag indokolatlanul - bizonyos személyektől, helyektől, vagy általában attól, hogy egyedül hagyják valahol vagy valakivel. 5. regresszió - korábbi, már "kinőtt" viselkedések, szokások megjelenése (pl.: a már szobatiszta gyerek éjszakánként ismét bepisil, megint elkezdi szopni az ujját, látszólag ok 23
nélkül vigasztalhatatlan zokogásokba tör ki, mint kisebb korában) 6. alvászavarok 7. étvágytalanság a korábban egyébként jól evő gyereknél 8. szexualizált viselkedés (leggyakoribb, legjellegzetesebb!) - hirtelen és szokatlan szexuális érdeklődés/ismeret/viselkedés, váratlan és intenzív szexuális vagy szexuális jellegű játékok barátokkal, játéktárgyakkal, állatokkal, nyílt és gátlástalan önkielégítés, korai, gátlástalan és erőszakos szexuális vagy szexualizált magatartás, korát meghaladó szexuális ismeretek. 9. testi, fizikai panaszok sűrű megjelenése, kimutatható ok nélkül (fejfájás, hányinger, hányás, kiütések, stb.)
V. A segítő reakció Alapelv: a gyerek nem hazudik, ha ilyen komoly dologról van szó. Higgy neki és támogasd őt feltétel nélkül. - hallgass figyelmesen és kérdezz nyugodtan. Kerüld a hosszas kikérdezéseket, "vallatásokat", és az indulatos, hitetlenkedő kijelentéseket. ("Ez hihetetlen!", vagy "Egyszerűen nem értem, hogyan történhetett ez meg veled!", stb.) - biztosítsd arról, hogy megérted, és hogy számíthat rád - ne reagálj szélsőségesen, ne fenyegesd az elkövetőt. A gyereknek nyugodt és biztonságot nyújtó védelmezőre van szüksége, aki nem ijeszti meg a saját félelmeivel, eltúlzott, hisztérikus, dühödt vagy éppen depressziós viselkedésével - ne vádold a gyereket, ne ijesztgesd az esetleges félelmetes következményekkel se. Éppen ellenkezőleg: arról kell biztosítani, hogy ő nem tehet a történtekről. Ez azonban csak akkor lesz a gyerek számára hiteles és meggyőző, ha valóban így gondolod. -
a
gyereket
mindenekelőtt
meg
kell
nyugtatnod
és
biztosítanod
kell
a
támogatásodról. Ezt elsősorban azzal érheted el, amit mondasz és teszel, illetve, ahogyan mondod és teszed ezt. - ne áraszd el a gyereket, ne "fojtogasd" saját érzéseiddel, vagy annak folytonosan ismételgetésével, hogy milyen szörnyű is az, ami történt.
- biztosítsd, hogy védve van a további támadásoktól, és gondoskodj is erről, amennyire ez lehetőségedben áll. - magadat se vádold, hibáztasd a történtekért. Az elkövető a bűnös, a bűn őt terheli! - ha egyértelmű, hogy erőszak vagy visszaélés történt, tegyél feljelentést és fordulj 24
szakemberhez, akitől a gyerek további segítséget kaphat. - a felnőttnek, a szülőnek is szüksége lehet segítségre. Keress olyan közeli barátot, rokont, akivel megoszthatod érzéseid, akire támaszkodhatsz, vagy fordulj szakemberhez. - ugyanakkor tartsd tiszteletbe a gyerek intimitását. Ne beszélj sokaknak arról, ami vele történt, ne hagyd, hogy mások kérdezgessék, ne beszélj másokkal a történtekről a gyerek előtt.
VI. A megelőzésről –amikor még nincs baj - szeretet/elfogadás/bizalom teli családi légkör- a gyerek érezze, hogy otthon bármit elmondhat,
a
legijesztőbb
vagy
félelmetesebb
dolgokat
is,
anélkül,
hogy
ennek
következményeitől szorongania kellene. - rendszeres, mindennapi kommunikáció. Csak akkor van lehetőség a rendkívüli, rendellenes dolgok észlelésére, megfigyelésére, ha napi kapcsolat van szülő és gyerek között, ha mindennap beszélgetnek (aki nem ismeri a gyereket, nem tudja pontosan milyen ha"normális", ha nincs baj, az nem fog ráismerni arra, ha "másmilyen", ha valami baj van) - oda kell figyelni arra, ha a gyerek kényelmetlenül, kellemetlenül érzi magát valakivel, vagy valahol. nem szabad ezt bagatellizálni, rögtön arra gondolni, hogy a gyerek csak "faksznizik", "hisztizik" - lehet ugyanis, hogy éppen közölni akar valamit. - fel kell figyelni arra is, ha egy felnőtt szokatlan érdeklődést mutat a gyerek iránt, vagy minden különösebb ok nélkül túl sok időt tölt vele. - fontos, hogy a gyerek biztos lehessen abban, hogy a szülő majd megvédi őt, ha ő visszautasítja a szexuális közeledést, vagy panaszkodik erről. Az elkövetők gyakran kötnek "szövetséget"a gyerekkel - fenyegetéssel (amely rájuk vagy szüleikre, illetve más fontos személyre vonatkozik), ijesztgetéssel, vagy éppen ajándékok ígéretével vagy adásával arra veszik rá a gyereket, hogy hallgasson, ne beszéljen senkinek a közöttük történtekről. A gyerek nehéz, védtelen helyzetben van a felnőttel szemben! (fizikai adottságok; szocializáció; zavar)!
- a gyereknek abban is biztosnak kell lennie, hogy a szülő védelmet nyújt a megtorlás vagy a visszaélés folytatása ellen is. Tudnia kell, ha az erőszak a családon belül történt is, legalább az egyik szülőhöz nyugodtan fordulhat. 25
VII. Élet az abúzus után – ami a feldolgozást elősegíti A különböző vizsgálatok, klinikai tapasztalatok és retrospektív beszámolók alapján számos tényező található, amely előmozdítja ezt a folyamatot (3. sz. táblázat). Ilyen mindenekelőtt a külső támogatás – a családi vagy a családon kívüli - és természetesen a professzionális segítség. A bántalmazott gyerek környezetének értő és megértő reakciója, a közvetlen környezet elfogadó támogatása, a jól működő család és az „elég jó anya”27 talán a legfontosabb gyógyító tényezők. Mivel a gyerekkori abúzusok jelentős része „családon belül” történik, ahol – feltételezhetően – a család egyáltalán nem funkcionál jól, és – az ilyenkor jellemző dinamikára figyelemmel – annak is megnövekedett a valószínűsége, hogy az anya sem „eléggé jó”, ez a faktor jellemzően hiányzik. A professzionális segítség gyerekés felnőtt korban egyaránt komoly részese lehet a felépülés elősegítésének. A terápia, a tanácsadás
egyebek
mellett
a
lerombolt
bizalom
helyreállításában
tehet
sokat.
A
kiegyensúlyozott önértékelés, a megfelelő önbecsülés ugyancsak a gyógyulás segítője lehet. Sokan említik a spiritualitást, mint felépülésük lényeges kapaszkodóját. Az abúzus – paradox módon – súlyos bűntudat-érzések kialakulásával járhat együtt az áldozatoknál; az ezektől való megszabadulás is felszabadító hatású lehet.
27
Lásd: Bettelheim, B.: Az elég jó szülő. Gondolat Kiadó, Budapest, 1994.
mi segíti a felépülést? (kutatások, retrospektív beszámolók)
támogatás , segítség, (család, családon kívüli) jó önértékelés, önbecsülés spiritualitás megszabadulás a bűntudattól ismeretek az abúzusról terápia, tanácsadás a bántalmazott gyerek környezetének támogatása jól működő anya és család 3. számú táblázat: A trauma feldolgozását segítő tényezők
Felhasznált irodalom Berkowitz, Leonard 1993. : Aggression. Its Causes, Consequences and Control. Temple University press, Philadelphia Daly, Martin – Wilson, Margo 1988. :Homicide. New York, Aldine De Gruyter Fehér Lenke – Virág György 2006.: A nemi erőszak büntetőjogi szabályozása. Állam- és Jogtudomány, Vol. XLVII/1., No. 1. 31-53. old. Finkelhor, David 1984. : Child sexual abuse: New theory and research.New York: The Free Press. Hirschi, Travis – Gottfredson, Michael 1983.: „Age and Explanation of Crime”. American Journal of Sociology 89 (3) 552-84 old. Kanazawa, Satoshi – Still, Mary C.2000. : “Why Men Commit Crimes (and Why they Desists)”. Sociological Theory 18:3 November, 434-447 pp. Korinek, László 1988.: Rejtett bűnözés. KJK, Budapest Kroll, P. 1990.: A Conspiracy of Silence. Sexual Abuse of Children. The Plain Truth, July, 1990. 16- 20. old.
26
Maletzky, Barry M. 1995. : Evolution, Psychopathology, and Sexual Offending: Aping Our Ancestors. In: Sexual Abuse: A Journal of Research and Treatment 7 (4), 243-248 Palmer, Craig. T. 1993. : Anger, aggression, and humor: An evolutionary analysis. In: Aggressive Behavior, 19(3), 167-173. old. Quinsey, Vernon L. - Lalumière, Martin .L. 1995.: Evolutionary perspectives on sexual offending. Sexual Abuse: A Journal of Research and Treatment, 7, 301-315. old. Rowe, David C. 2002: Biology and Crime Roxbury Publ. Co, LA, Ca. Thornhill, Randy – Palmer, Craig T. 2000. : A Natural History of Rape. Biological Basis of Sexual CoercionMIT Press Tremblay, Richard E. 2000. : The development of aggressive behavior during childhood: What
have
we
learned
in
the
past
century?
International
Journal
of
Behavioral
Development, 2000, 24 (2), 129–141. old. Virág György – Kó József 1998. : Lakossági vélemények a szexuális erőszakról. In: Irk, F. (szerk.): Kriminológiai és Kriminalisztikai Tanulmányok35. 250-275. old. Virág György 2004. : Szexuális erőszak. In: Irk, F. (szerk.): Áldozatok és Vélemények II., OKRI Budapest, 71-85. old. Ward, Tony –Hudson, Stephen M. 1998. : The construction and development of theory in the sexual offending area: a meta-theoretical framework. In: Sexual Abuse: A Journal of Research and Treatment, 10. 47-63. old. Ward, Tony - Hudson, Stephen M. 2001.: Finkelhor’s Precondition Model of Child Sexual Abuse: A Critique. Psychology, Crime & Law, Vol. 7. 291-307. old. Ward, Tony – Laws, Richard D. – Hudson, Stephen M. (eds.) 2003. :
Sexual
Deviance. Issues and Controversies. Sage Publications Inc. Ward, Tony - Polaschek, Devon L. L. - Beech, Anthony R. 2006.: Theories of sexual offending. Wiley & Sons Ltd West, Donald J. 1987. : Sexual Crimes and Confrontations. A Study of Victims and Offenders. Gower Publ. Co. Westerlund, Minja -
Santtila, Pekka - Johansson, Ada - Varjonen, Markus -
Witting, Katarina - Jern, Patrick – Alanko, Katarina – Sandnabba, Kenneth N. 2010.:Does unrestricted sociosexual behaviour have a shared genetic basis with sexual coercion? In: Psychology, Crime & Law, Vol. 16, Nos. 1-2, January-February 2010, 5-23. old.
27
