Észrevételeim összegzése az új krisztológiai tanítással kapcsolatban

Észrevételeim összegzése az új krisztológiai tanítással kapcsolatban Egy édes és keserű tapasztalat Többek ismételt kérésének engedve szántam el magam arra, hogy egy összefoglaló jegyzetet készítsek arról, hogy a tévtanításoknak milyen jeleit látom megnyilatkozni abban a krisztológiai irányzatban, amit Vankó Zsuzsa vezetett be 1985-ben, a különállóan szerveződött adventista csoport életében. Ebben az évben, az akkor még csak „Egervári Csoport”-nak nevezett közösségben egy fordulat következett be, és így közvetve az enyémben is, mivel akkor ennek a közösségnek voltam az egyik lelkésze. Ekkor Veszprémben tartottuk az éppen esedékes lelkészi értekezletet, ahol Vankó Zsuzsa a hit általi megigazulás üzenetét hirdette az Igéből, megrázó erővel. Ez az üzenet kivétel nélkül minden jelenlévőt érintett és megrázott lelkileg. Nem láttam ekkor egyetlen száraz szemet sem. Én magam szinte zokogva sírtam a Szentlélek befolyása alatt. Teljesen új összefüggésekben, új megvilágításban értettem meg Isten evangéliumát. Bár lelkileg egy teljesen összetört bűnös embernek éreztem magam, de ugyanakkor tisztán megértettem - úgy, ahogy eddig még soha - az evangéliumból Istennek azt az üzenetét, amit a bűnös emberek részére íratott le. Sírásom sokkal inkább a felszabadult ember öröm könynye volt, a boldogságnak az a foka, amikor a belső érzelmek csak ilyen módon tudnak kiteljesedni és felszabadulni. Sokaktól hallottam akkor, hogy ez az alkalom egy új pünkösd kezdete volt közöttünk. Ezen az értekezleten általános igényként jelent meg az a vágy, hogy a jövőben minden értekezlet fő témája a hit általi megigazulás üzenete legyen. A következő negyedévben azonban, amikor Bózsván tartottuk a soron következő értekezletünket, már egy számomra idegen hang került bele a hit általi megigazulás üzenetének képviseletébe. Ez alkalommal is Vankó Zsuzsa hirdette az igét, de a megbeszélésen már többen szót emeltek azért, hogy az elhangzott előadásból nem tudnak egyetérteni mindennel. E felszólalók között volt Egervári Oszkár is, aki határozottan vissza utasította Vankó Zsuzsa előadásából azokat a gondolatokat, amiket Jézus emberi természetéről mondott. Érvei között elmondta, hogy éppen az értekezletre jövet hallgatott egy kazettát a kocsiban a Divízió egyik vezetőjének (M. Böttcher) előadásában. Ez a testvér teljesen az ellenkezőjét mondja annak, mint amit most Vankó Zsuzsa. Ezek után Egervári Oszkár többször is kijelentette, hogy ő csak a kazettán hallottakat tudja elfogadni. Végül Vankó Zsuzsa azzal vetett véget a kialakult helyzetnek, hogy „ezzel a vitatkozó lelkülettel ne tegyük tönkre azt, amit Isten a hit általi megigazulás evangéliuma által akar adni”. Így aztán mindenki visszavonulót fújt, és ezzel napirendre tértünk a dolgok felett. Ezután viszont megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy a következő értekezleten már alig voltunk olyanok, akik továbbra sem tudtuk elfogadni a Jézus emberi természetéről ezt az újszerű elméletet. Döbbenetem csak fokozódott, amikor előadásában már Egervári Oszkár is ugyanazt kezdte mondani, mint amit Vankó Zsuzsa. Mivel azonban Egervári Oszkár hajlamos volt arra, hogy nyersebben fogalmazzon meg dolgokat, ezért Ő olyan kijelentéseket is tett, amik számomra már istenkáromlásnak minősültek. Ezért a leghatározottabban tiltakoztam az ilyen kijelentések és tanítások ellen. Ezekkel a kijelentésekkel kapcsolatban érvényesnek tartom Pál apostol figyelmeztetését, amit a zsidókhoz írott levelében adott részünkre. „Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja.” (Zsid. 10,29.) Ezekből a könnyelműen elmondott kijelentésekből azt éreztem ki, ha Jézus emberi természetét ugyanolyannak tekintik, mint a miénket, akkor ők Jézusnak a Golgotán kifolyt vérét is tisztátalannak tekintik, hiszen egy bűnös természetű ember vére nem tekinthető tisztának. Ezzel pedig ahogyan Pál fogalmaz, az Isten Fiát tapodják meg. Ezt viszont a mi nagy ellenségünk, vagyis Sátán akarja megtenni rajtuk keresztül. „Ebben a dologban teljesen szabad keze van. Azt tehet, amit akar. Elhiteti a világgal, amit akar… A világ Megváltóját közönséges emberré fokozza le.” (TL 78, old. 1. bek.) Az alábbi írásgyűjteményem csupán egy vázlatos összegzés, amelyben rövidített, tömör változatban igyekszem felsorolni azokat a szempontokat, amelyekben az én hitem és ismereteim szerint elhajlás történt a bibliai krisztológia területén. Nem az a szándékom, hogy mindenkit meggyőző bizonyíté-

2 kokat sorakoztassak fel, hiszen ahhoz ennél sokkal bővebb, részletesebb és terjedelmesebb anyagra lenne szükség. Most inkább csak érintőlegesen szeretném pontokba szedve összegyűjteni azokat a gondolatokat, amelyekben nem tudok egyetérteni a Vankó Zsuzsa által bevezetett krisztológiai irányzattal és annak tanításaival. Ebben az összeállításban csak felvetem az általam tévedésnek minősülő állításokat, néhány esetben pedig nagyon röviden ugyan, de a választ is megpróbálom megfogalmazni. A csatolt mellékletben pedig még kiegészítem a gondolataimat azok számára, akik az összegző jegyzetnél kissé részletesebb anyagot igényelnek. Célom az, hogy ezen a jegyzeten keresztül rövid és könnyen áttekinthetők legyenek azok a részek, amiket én problémának látok az újonnan feltünt krisztológiai irányzatban.

ÖSSZEFOGLALÓ JEGYZET 1.

Személyes tapasztalatként éltem meg nagyon sokszor, hogy az új krisztológiai irányzat képviselőiben mindenek előtt az őszinte nyitottság hiánya mutatkozott a párbeszédek alkalmával, és a személyes igekutatásaik közben is. – Isten mindig óvatosságra int bennünket, amikor ilyen fontos igazságokat akarunk értelmezni és megmagyarázni másoknak. (1. melléklet) – Beszélgető partnereim részéről legtöbb esetben egyáltalán nem érzékeltem olyan szándékot, hogy azt is meg akarták volna érteni, amit én mondtam nekik. Szinte kizárólag csak azért álltak szóba velem, hogy meggyőzzenek arról, csak az tekinthető igazságnak, amit ők mondanak, ezért nekem is azt kell elfogadnom.

– Mindig egyfajta felsőbbrendűségi tudattal álltak szóba velem, egy sajnálkozó gesztussal, amiért még mindig nem tudom felfogni és elfogadni azt, amit ők magyaráznak.

– Nem tudták elképzelni, miként lehetséges, hogy annak ellenére sem értek egyet velük, miközben pedig világosan értem azt, amit mondanak. – Tapasztalataim szerint ebben a témában már csak azért kutatták az Írásokat, hogy bizonyítékokat találjanak az általuk elfogadott elmélet igazolására.

– Azért gondolom ezt, mert sorozatosan léptek át olyan kijelentéseket, amik pedig egyértelműen az ellenkezőjét bizonyítanák, mint amit ők képviselnek.

– Ahelyett, hogy próbálnának összhangot keresni a látszólag ellentmondó kijelentések között, úgy tesznek, mintha a nekik ellentmondó kijelentések nem is léteznének. – A közösség tagjainál pedig a béreabeli lelkület hiányát érzékeltem, nem éreztek semmi indíttatást arra, hogy utánanézzenek, valóban „úgy vannak- ezek”, amiket Vankó Zsuzsa és a stábja képvisel, vagy nem. (2. melléklet) 2.

Alapvető és szándékos megtévesztésnek tartom, hogy a Vankó Zsuzsa által bevezetett krisztológiai irányzat úgy lett tanítva és elfogadtatva a közösséggel, mintha ez lenne a történelmi, az eredeti adventista tanítás. (3. melléklet) – A „Történelmi adventista tanítás” csak egy kitalált fogalom, ilyen a valóságban nincs, és soha nem is volt, miközben azonban jól hangzik azok előtt, akik nem gondolják végig, hogy miről is van szó.

– Az adventista igazságok képviseletének és tanításának lehet és van történelme, ami alapján végig követhetjük, hogy miként fejlődött és változott az idők folyamán.

– Történelmi és eredeti adventista tanításról viszont azért nem beszélhetünk abban az értelemben, ahogyan az Vankó Zsuzsa által lett tálalva, mert az általunk megismerhető igazság nem egy stabil pont, hanem egy állandó folyamat.

– Az adventmozgalom úttörőinek sem nyilatkoztatta ki Isten a teljes igazságot azonnal, a mozgalom kezdetén.

3

– Előttük is csak egy folyamat eredményeként bontakozott ki mindaz, amit Isten jónak látott megismertetni velük.

– Isten Igéje szerint „Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig”. Péld. 4,18. 3.

Amikor az Ige arról beszél, hogy Jézus „önmagát megüresítette, és szolgai formát vett fel”, akkor Vankó Zsuzsa ebbe azt is bele magyarázza, hogy Jézus teljesen letette az isteni hatalmát, teljesen megüresítette magát ettől, vagyis testélételének ideje alatt egyáltalán nem használta. (4. melléklet) – Viszont úgy a Bibliában, mint a Bizonyságtételben adott kijelentések arról adnak tájékoztatást, hogy Jézus igenis rendelkezett az isteni hatalommal, használta is különböző csodák végrehajtása közben, csak önmaga számára nem vette azt igénybe sohasem.

– Önmaga számára azért nem vette igénybe, mert neki, mint helyettesünknek, ugyanolyan feltételek mellett kellett élnie, mint bármelyik embertársunknak.

– Mivel mi nem rendelkezünk isteni hatalommal a problémáink megoldásához, ezért Ő sem vehette igénybe azt önmaga számára, mert akkor elveszítette volna azt a jogot, hogy a helyettesünk legyen, mások érdekében viszont többször is használta.

– Sátán éppen ezért igyekezett állandóan rávenni arra a kísértései közben, hogy éljen az isteni hatalmával önmaga érdekében, mert ha ez bekövetkezik, akkor azonnal véget ér, és érvénytelenné válik a megváltásunkra tett isteni szándék. – Jézus több alkalommal utalt arra, hogy Ő most is az isteni hatalom birtokosa. Ennek legjobb példája az, amikor a haláláról és a feltámadásáról beszélt a körülötte összegyült zsidóknak.

– „Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt.” Jn. 10,17-18. 4.

Az emberi test meghatározásához adott görög szavakhoz, illetve kifejezésekhez Vankó Zsuzsa olyan értelmező magyarázatot csatol, amik teljesen ellentétesek a Biblia egészének a tanításával. Ő azonban ilyen módon szeretné azt bizonyítani, hogy Jézus a mi bűnös hajlamainkkal terhelt testben született meg, és lett emberré. (5. melléklet) – A sarx és soma szavak, vagyis a testre vonatkozó szavak értelmezésével mindenáron azt próbálja állítani, hogy a Biblia csak az egyik szót használja Jézus testélételével kapcsolatban, miközben ez így nem igaz. – Bibliai példákkal teljesen egyértelműen bizonyítható, hogy a Szentírásban váltó-fogalomként kerülnek felhasználásra ezek a szavak.

– A Biblia nem tesz olyan éles különbséget a két szó között, mint amilyet Vankó Zsuzsa próbál nekik tulajdonítani. 5.

I. Ján. 4,2-3. igevershez is olyan értelmező magyarázatot fűz hozzá, amivel azt akarja bizonyítani, hogy Jézus a bűn hajlamaival terhet ember természetét, vagyis testét vette fel magára. (6. melléklet) – Vankó Zsuzsa mindenáron azt akarja elhitetni az emberekkel, hogy János apostol ebben az igében azt állítja, hogy Jézus a jelképesen vett emberi testet, vagyis a bűnös emberi testet és természetet vette magára, amikor testté lett. – János kijelentése azonban ilyesmit egyáltalán nem akar állítani. János csak arról beszél, hogy amikor Jézus Betlehemben megszületett, akkor valóban ember lett, valóságosan testet öltött, nemcsak úgy látszott, mintha teste lenne. – Ennek az igei kijelentésnek viszont semmi köze sincs ahhoz a manipulált magyarázkodáshoz, amivel Vankó Zsuzsa próbálta a testvéreket megtéveszteni, csakhogy elfogadják az általa képviselt krisztológiai irányzatot.

4 6.

A Jel 3,21. igevershez olyan értelmező magyarázat kerül csatolásra, ami teljesen ellentétes a Biblia egészének a tanításával, ilyen módon próbálja ezt az értelmezését felhasználni a saját krisztológiai elméletének igazolásához. (7. melléklet) – Vankó Zsuzsa tanításai közben nagyon sokszor hallottam ennek az igének alapján azt a kijelentését, „ahogyan Jézus győzött, úgy kell nekünk is győznünk”.

– Ebben az igeversben adott kijelentés viszont nekem, az én értelmezésemben egyáltalán nem ezt mondja, mint amit Ő bele akar magyarázni. – Ez a kijelentés egyszerűen csak a győzelmes életre szólít fel, és ennek eredményeként egy jutalmat helyez kilátásba: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékemben üljön velem”.

– Majd ezután Jézus elmondja azt is, mintegy az előbbi kijelentésének alátámasztására, hogy Ő is azért ülhetett az Atyjával együtt a királyiszékében, mert Ő is győzött. – Ez az ige tehát egyáltalán nem a győzelem hasonlóságára akarja irányítani a figyelmet, hanem magára a győzelemre, és ezen keresztül a megígért jutalomra.

– Jézus győzött, és az Atyával együtt ülhet a királyiszékében. – Ha mi is győzünk, akkor mi is együtt ülhetünk Jézussal az Ő királyiszékében. 7.

A Róm. 8,3. és Zsid. 2,14. verseiben található kijelentés arról beszél, hogy amikor Jézus emberré lett, akkor hozzánk hasonló lett, a „bűn testének hasonlatosságában” öltötte magára az emberi természetet. (8. melléklet) – A „bűn testének hasonlatosságában” kifejezést előszeretettel próbálnak úgy beállítani, mintha ezzel Jézus valóban felvette volna magára a mi bűnnel terhelt természetünket.

– Az egész szövegösszefüggésben a „bűn testének hasonlatosságában” kifejezést a megromlott emberi természetre, az erkölcsi gyengeségre vonatkoztatva értelmezik, nem pedig a fizikai állapotra, a fizikai kinézetre. – Ellen White írása viszont egyértelműen a fizikai test hasonlatosságára érti és azzal azonosítja. 8.

Az Igében adott kijelentés eltorzított magyarázatával azt próbálják állítani, hogy Jézus egész életében hordozta a mi bűneinket, mert az átöröklés szabálya szerint már az anya méhében átvette ezeket a génjeibe, vagyis a saját emberi természetébe. (9. melléklet) – Ha Jézus valóban átvette a saját természetébe a bűneinket, és így lett bűnhordozóvá, akkor csak a korábban élt emberek bűnhordozására vállalkozhatott. Az utána következő időben élő emberek bűneit nem hordozhatta az átöröklés szabálya szerint. – Jézus azonban nemcsak a korábban élt őseinek bűneit vette magára bűnhordozóként, hanem az enyémet is, aki később születtem bele a bűn világába.

– Ezért az én bűneim nem lehettek benne a génjeiben, hiszen a genetikai öröklődés visszafelé nem működik. Vagyis a bűneink hordozása nem genetikai átöröklődéssel történt, hanem egészen másként. – A Bizonyságtétel teljesen ellentmond Vankó Zsuzsa állításának, azt hangsúlyozva, hogy a Megváltónak nem kellett állandóan hordozni testében a mi bűneink terhét, hanem csak bizonyos esetekben kellett magára vennie ennek a terhét.

– „Lásd Őt a puszta magányában, a Gecsemánéban és a kereszten, ahol Isten bűntelen Fia magára vette a bűn terhét. Ő, aki Istennel egy volt, lélekben átélte azt a rettenetes szakadást, melyet a bűn okoz Isten és ember között.” (Jéz. vez. út, 10.) – Mindhárom esetben különleges céllal vette magára az emberi család bűneinek terhét. 9.

Tévesen határozza meg a bűn lényegét és mibenlétét, valószínűleg azzal a céllal, hogy az örökletes állapotunkat alkalmazni lehessen Jézusra is. (10. melléklet)

5 Újszerű tanítása által tagadja az „eredendő örökségünk” bűn voltát, mint olyat, ami kárhozatra ítélt állapotba helyez bennünket Isten előtt már születésünktől fogva. Zsolt. 51,7. – Kárhozatra ítélő bűn alatt csak a személyesen elkövetett cselekedeteket érti. –

– Ebből adódóan a bűnt nem a belső ember, vagyis a szív állapotának tekinti, hanem csak az elkövetett cselekedeteket érti alatta.

– Mivel pedig szerinte a bűn csak az elkövetett cselekmény, ezért gondolja azt, hogy csak a személyesen elkövetett bűnök miatt van szükségünk megváltásra.

– Ezért van az, hogy miközben Jézust hozzánk hasonló örökletes hajlamokkal és vágyakkal ruházza fel, mégis bűntelennek és tisztának gondolja, hiszen Jézus nem követett el bűnt, ezért a bűnös hajlamai ellenére is bűntelennek tekinthető, Vankó Zsuzsa logikája szerint. – Ezzel szemben a Biblia éppen az ellenkezőjét tanítja:

– A bűn nem egy cselekedet, hanem az ember belső természetének a megromlott állapota. Jer. 17,9. Mát. 15,19.

– És ez minden emberre elhatott, mint születésbeli állapot. Róm. 5,12. – A bűn állapotába való beleszületés miatt minden emberre elhatott a kárhozat ítélete, vagyis a második halál. Róm. 5,18. Eféz. 2,1-2.

– Ez alól az ítélet alól csak a megváltó kegyelem szabadít meg, amit viszont minden embernek eleve biztosít Isten. II. Kor. 5,19. Ésa. 53,5. – Ha tehát Jézus ugyanolyan bűnös hajlamokkal terhelten született volna, mint mi, akkor neki is megváltóra lenne szüksége.

– Akkor viszont nem lehetne a mi Megváltónk. – Ha a bűn lényege, az önzés, benne lett volna Krisztusban, akkor hogyan lehetne egyúttal bűntelennek is mondani Őt? 10. A kísértés téves értelmezésével próbálja bizonyítani azt, hogy Jézus teljesen és minden-

ben hozzánk hasonlóan kísértetett meg. Ezért jut el arra a következtetésre, hogy Jézust is gyötörték és kísértették még „szennyes dolgok” (V.Zs.) is, - éppen úgy, ahogyan bennünket -, amiket viszont le kellett győznie magában. (én ezt már Isten-káromlásnak tekintem) (11. melléklet)

– Jézus megkísértésével kapcsolatban egy korábbi állítás is megkérdőjeleződik. Ha ugyanis Jézus letette az isteni hatalmát, − miként mondják − akkor a megkísértéskor hogyan változtathatta volna a köveket kenyérré? Ha pedig nem rendelkezett isteni hatalommal, ebből adódóan nem változtathatta volna át a köveket, akkor hogyan lehetett az számára kísértés? – Több alkalommal is úgy érzékeltem a beszélgetéseim közben, hogy ez az egész téves szemlélet abból képződik, hogy nem tesznek különbséget a külső és belső kísértés között.

– A kísérthetőséghez ugyanis nem kell bűnös hajlammal rendelkezni, hiszen az el nem bukott szent lények is megkísérthetők voltak, de csak külső ráhatással, ahogyan az első emberpár esetében is történt ez.

– Belülről csak az kísérthető, aki egyszer már engedett a kísértésnek, vagyis megfogant benne a bűn, ezért a bűn már teret nyerhetett a belső lényében.

– Jézus viszont kimondhatta azt: „jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije”. (Jn. 14,30.)

11. Lehet-e olyan antropológiai vázlatot és képet kirajzolni és felállítani az emberről, mint

élőlényről, hogy ilyen módon váljon bizonyíthatóvá az, hogy Jézus Krisztusban mégis benne lehetett a bűnös ember természete, illetve a bűnös hajlama? (12. melléklet) – Szív, elme, természet, jellem, lelkiismeret, hajlam, hajlandóság, ó-ember, új-ember, test, tagjaink, belső ember, külső ember, − ezek a szavak, valaminek a meghatározóiként mind megtalálhatók a Bibliában.

6 – Miközben nem mindegyikre tudunk pontos meghatározást adni, ez azonban senkit sem jogosít arra, hogy olyan egyéni elméletet állítson fel ezen fogalmak értelmezésére, amivel azt a látszatot próbálja kelteni, mintha Jézus is a mi bűnnel megrontott természetünket és hajlamainkat vette volna magára, amikor testté lett. 12. A hajlam és hajlandóság kifejezések közötti különbség kiélezésével próbál zavart kelteni,

és alapot biztosítani a saját elméletéhez. A bűnös hajlamot pedig úgy próbálja beállítani, mint aminek a kárhozatra szánt állapotunkhoz semmi köze sem lenne. (13. melléklet) – A két szó közötti különbség megmagyarázásához felállított elméletét csak azért találta ki, hogy elfogadhatóvá tegye azt az állítást, miszerint Jézusban is benne volt a bűnös hajlam, csak éppen nem tudott kifejlődni, vagyis nem tudta őt bűnös /hajlandósággá fejleszteni/ tettre kényszeríteni. – E sajátos elméletének képviselete közben figyelmen kívül hagyja azt, hogy a bűnös hajlam is egy lelki fertőzöttséget jelent, amiből csak Isten megváltó kegyelme szabadíthat ki, ellenkező esetben a kárhozat ítélete érvényesül.

– Vagyis ha Jézus a születése által örökölte az emberi elődeitől a bűnre való hajlamot, akkor neki is megváltóra lett volna szüksége.

– Pál szerint ugyanis „egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat”, vagyis a bűnre való hajlam átöröklésével a kárhozat ítéletét is magára vette volna, hiszen Ádám gyermekeiként mindannyian bűnben születünk, vagyis kárhozat alatt. Róm. 5,18. – Ez az elmélet teljesen figyelmen kívül hagyja a mennyei angyalnak azt a kijelentését, miszerint „A Szent Lélek száll tereád, és a Magasságos ereje árnyékoz meg téged, azért ami születik is, szentnek hívatik”, vagyis Jézus emberi természete szentként született meg ott, akkor, Betlehemben. Lk. 1,35. 13. A „sinful nature” vagy a „sinful flesh” kifejezések újszerű fordításával, az eredeti szöveg

értelmének a megváltoztatására is képes volt, csakhogy igazolást tudjon felmutatni a téves elméletének alátámasztásához. (14. melléklet) – Az angol szövegben lévő „sinful nature” vagy a „sinful flesh” kifejezések újszerű fordításával próbál igazolást keresni magának. – A „bűnös természet” fordítása helyett „bűnre hajló természetet” fordít, vagyis egy olyan szót emel be az általa fordított szövegbe, ami az eredetiben nincs benne, de ezzel megváltoztatja az eredeti szövegnek az értelmeét és mondanivalóját.

– Ugyanis amikor Jézus a bűnös ember természetét vette fel, akkor nem a bűnre hajló természetét vette fel.

– A bűnös természet felvétele nem a lelki természetére vonatkozó kijelentés, hanem a fizikai lényének természetére, ami ezáltal éppen olyan volt, mint korának bármelyik társának, miközben a lelki természete tiszta és szent volt. – A magam részéről mindezt egy félrevezető, megtévesztő szándéknak tekintem, valójában ez játék a szavakkal, amivel az igazságról a megtévesztő hazugságára próbálja áthelyezni a hangsúlyt. 14. Ez az új tanítási irányzat olyan jelentéstartalmat akar adni némelyik White idézetnek,

amire az írója nem gondolhatott, hiszen akkor ellentmondásba került volna önmagával. (15. melléklet)

– Ha ezeket a magyarázkodó állításokat elfogadnánk, akkor a bizonyságtételek ihletettségét kellene megkérdőjeleznünk, mert e magyarázkodások eredményeként egy teljes zűrzavar, és ellentmondás alakulna ki az ihletett írásokban. – Példaként hadd idézzek egy Vankó Zsuzsa által sokat emlegetett szakaszt, amihez olyan tartalmat társított a magyarázkodásával, aminek teljesen ellent mond egy másik kijelentés.

7

– „Mint Ádám minden leszármazottja, úgy Ő is magára vette az átöröklés vasszabályait minden kihatásával együtt…” (VR 38,f.)

– „Légy óvatos, rendkívül óvatos, ahogyan Krisztus emberi természetéről beszélsz. Ne tárd őt úgy az emberek elé, mint a bűn hajlamaival megterhelt embert.” (SDA 5 BC, 1128.) – Ezek szerint Ellen White nem azt akarta mondani, hogy az átöröklés vasszabálya szerint Jézus a bűn hajlamait is átvette az emberi természetébe, ez az elgondolás csak Vankó Zsuzsa elméjében született meg Jézussal kapcsolatban. 15. Szerinte a megszentelődés lényege és mibenléte valóban az lenne, hogy a Szentlélek ben-

nünk lakozása elnyomja a bűnös vágyakat és kívánságokat, hogy ezáltal az isteni természet részesei lehessünk, és így képessé váljunk arra, hogy ne foganjon meg a szívünkben lévő bűnös vágy, ne legyen belőle elkövetett cselekedet. (16. melléklet) – Ez a teológia viszont nem ismeri a bűn világában az új szív fogalmát, amely már megtisztult a bűntől, a hajlamok, a vágyak és a kívánságok szintjén.

– Vankó Zsuzsa az ilyen jellegű változást csak a feltámadás után kapott megdicsőült test fogalmához kapcsolja.

– Ezzel viszont a megváltásnak az életünk idejére vonatkozó célját és hatalmát kérdőjelezi meg és tagadja, illetve módosítja, mert ezzel a megszentelődés lehetőségét, a természetünk megváltozását is kizárja. – Ezzel a szemléletmóddal kimondatlanul is a következőket állítja:

– A Szentlélek a bűn miatt egy kényszerzubbonyként van jelen a hívő emberben, hogy megakadályozzon a bűnös dolog cselekvésében.

– Így a keresztény olyan, mint egy meszelt sír, kívül talán szép, mert a Szentlélek jelenléte miatt nem követ el bűnöket, de belül tele van mindenféle undoksággal, hiszen a vágyai és hajlamai továbbra is bűnösek. Mát. 23,27-28. 16. Jézusra úgy tekintenek, mint aki mindenben példát mutatott nekünk. De valóban minden-

ben példát adott nekünk Jézus? Ő is átélte a megszentelődés folyamatát, csakhogy bemutathassa, hogyan lehet megszabadulni a bűnös állapotunkból? (17. melléklet) – Teljesen nyilvánvaló, hogy van egy határ, ameddig el lehet menni abban, hogy Jézust példaképnek tekinthessük önmagunk számára. – Jézus ugyanis nem mutathatott példát a megszentelődésben, hiszen akkor neki is megváltóra lenne szüksége.

– Megszentelődni ugyanis csak a bűnös embernek kell, csak a bűnösnek van rá szüksége. Jézus csak a megszentelt élet példáját állítja elénk, és nem a megszentelődés példáját, a kettő nem ugyanaz. – Jézus a megszentelt életének példáját mutatja be, ezt állítja elénk példaként. Az Ő szent élete nem egy életen át tartó küzdelem eredménye volt, hanem a születésbeli állapota, „azért ami születik is szentnek hívatik, Isten Fiának” (Lk. 1,35.) 17. Jézus azért tudott győzni, mert nem állt szóba a kísértő által felkínált lehetőségekkel, min-

dig az Isten Igéjét állította önmaga és a Sátán közé. A bűn téves értelmezésének hátteréből táplálkozik az az elképzelése is Jézusról, hogy még a Gecsemánéban is az emberi természetében lévő bűnös kívánságok ellen küzdött. (18. melléklet) – Számomra szinte Isten-káromlásként hatott az a kijelentés, amikor Vankó Zsuzsa egy Zugliget-i konferencián beszélt ilyen vonatkozásban.

– „…folyton tapasztalta, hogy ezek a szennyes dolgok, amelyeket az ördög meglovagolt, belülről ostromolják Őt, és a belső emberét foglyul akarták ejteni.” (Vankó Zsuzsa: Hit általi Konferencia Zugliget 1986 01 18 – Felvételről kiírva)

8 – Jézusnak a Gecsemánébeli küzdelmét nem szabad úgy értelmezni, hogy Benne a szeretet ellentéteként önzés volt, amit le kellett magában küzdenie.

– Ha így mutatja be valaki a Megváltót, az az isteni kijelentés meghamisítását jelenti. – Ha a Gecsemánéban Jézus a saját önző énjével akkora küzdelmet vívott, mint ahogy állítják, hogy alig tudott győzelemre jutni felette, akkor az egész emberiség bűnét hogyan vehette volna magára, és hogyan viselte volna el azt? 18. A Jézusról szóló tanításoknak ez az irányzata a Megváltót az Istennek Szentjét a közön-

séges ember színvonalára süllyeszti le. (19. melléklet) – Ez a szándék Sátántól ered, az ő csaló, megtévesztő mesterműveinek egyike, amellyel „a világ Megváltóját közönséges emberré fokozza le” (TL. 78,1) – Amikor valaki olyanokat mond, mint ami az alábbi idézetben van, vagy amit Vankó Zsuzsa állított Jézus Gecsemánéban folytatott küzdelmével kapcsolatban, azt én Jézus Krisztus meggyalázásának tekintem.

– „Mert Krisztus rendelkezett - emberi örökségén keresztül - az örökletes emberi természet szenvedélyének, indulatának minden erejével. Erős, fiatal emberi mivoltában érzékelte Dávid szenvedélyét, Júda bűnét, Salamon nemi vágyait.” (Olesen: Gondolkodj helyesen a testtélételről 9. téma, 3. old.)

– Azáltal, hogy a közönséges bűn vágyaival és hajlamával ruházza fel a Megváltó, beteljesíti azt a kritériumot, amiről Pál apostol ír.

– „..az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja” (Zsid. 10,29.) – Az apostol üzenetéből kitűnik, hogy nagyon súlyos büntetésre méltónak tartja azokat, akik képesek Isten Fia felől ilyen felelőtlen módon gondolkodni, és Hozzá viszonyulni. 19. Jézusnak nem morális vagy jellembeli változásra és fejlődésre volt szüksége a tökéletes-

ségre jutáshoz, az új tanítás képviselői viszont éppen ezt próbálják belemagyarázni a Zsid. 5,8-9. verseiben adott kinyilatkoztatásba. Jézus tökéletességre jutása teljesen más vonatkozásban értendő. (20. melléklet) – Vajon Jézus nem volt tökéletes, és ha nem, akkor milyen volt az az állapot, ami még nem volt tökéletes, és milyen lett a végső eredmény? – Mivel Isten előtt csak tökéletességben állhat meg minden teremtmény, akkor ez azt is jelenti, hogy Jézus sem lehetett egy az Atyával ebben az időszakában? Vagyis ebben az időszakában Ő is egy megváltóra szorult teremtmény volt? Én nem tudok ilyen elméletet elfogadni. – Jézus számára a tökéletesedés mindenekelőtt az emberi mivoltára vonatkozott, hiszen egy magatehetetlen gyermekkorból kellett az érett férfikorig eljutnia, azaz tökéletesednie.

– Mint embernek, meg kellett tanulnia az Istenre hagyatkozás szükségletét, hogy tudatosan és emberi módon használja az emberek számára adott lehetőségeket, mint egy szükségletet – Mivel teljesen ember volt, ezért csak fokozatosan bontokozott ki előtte, és csak fokozatosan ismerhette fel a küldetését is, a megváltással kapcsolatos feladatait.

– Ezért az is mondható, hogy a küldetését vitte tökéletességre, vagyis teljességre akkor, amikor a Golgotán bekövetkezett a megáldoztatása.

– E nélkül ugyanis nem juthatott volna teljességre a megváltásunk ügye: „És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek…” (Zsid. 5,9.)

20. Az a teológia, amely Jézust hozzánk hasonlóan bűnös hajlamokkal ruházza fel, a hit általi

megigazulás üzenetének célját és eredményét hívatott elferdíteni, illetve megsemmisíteni. (21. melléklet)

9 – A hit általi megigazulás üzenete nem hozhat eredményt az emberekben, ha a Golgota keresztje helyett a betlehemi jászol van eléjük állítva. – A mi megigazulásunk titka nem Jézus testtélételében rejlik, − noha ennek is meg van a maga jelentősége − nekünk azonban Jézusnak a kereszten bekövetkezett áldozata hozta el a megigazulás lehetőségét azzal, hogy helyettünk meghalt..

– Pál is ezért írta a korintusiaknak: „Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről”. (I. Kor. 1,18.) – Ugyanakkor nagyon szomorú helyzet állna elő, ha Jézus csak egy olyan életet tulajdoníthatna nekünk, amelyben még Ő maga is a saját bűnös vágyainak legyőzésével küszködött.

– Ha ez így lenne, akkor nem mondhatná el senki sem a diadal örömével, hogy „élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”. (Gal. 2,20.)

– Mit nyernénk az olyan Krisztus befogadásával, akinek hozzánk hasonlóan még szintén a bűnös hajlamai és vágyai ellen kell küzdelmet folytatnia. 21. Mikor és milyen módon volt Jézus bűnhordozó Megváltó? (22. melléklet) –

Vankó Zsuzsa szerint Jézus minden nap hordozta a bűneinket azáltal, hogy magára vette a mi emberi természetünket, amit az évezredek vétkezése egyre erőtelenebbé tett.

– Ebben az állításában viszont több alapvető tévedés is megfogalmazódik.

– A négyezer éves elkorcsosult és legyengült emberi test, amiben Jézus emberré lett, nem jelenti azt a bűnhordozást, amiről a Biblia beszél.

– Mivel lelki természetében szent-ként született, ezért ilyen módon sem hordozhatta egész életében a bűneinket.

– Mivel Jézusnak nemcsak az előtte élők bűnterhét kellett hordoznia Megváltóként, hanem az utána következő emberekét is, ezért a mi bűneink nem kerülhettek Rá csupán születésbeli örökségként. – Jézusnak három alkalommal kellett magára venni az egész világ bűneit, úgy az előtte élőkét, mint az utána következő korokban élő emberekét.

– „Lásd Őt a puszta magányában, a Gecsemánéban és a kereszten, ahol Isten bűntelen Fia magára vette a bűn terhét. ” (Jéz vez. út 11,f.) 22. Jézusról, mint Isten öröktől fogva létezik, vagy az Ő létének is van kezdete? Valamikor

az örökkévalóságnak egy adott pillanatában született az Atyától, vagy vele együtt létezett mindig az örökkévalóságban? (23. melléklet) Annak ténye, hogy az egész Biblia összekapcsolja a Jehova vagy Jahve nevet Jézus személyével, már önmagában is a Fiú örökkévaló voltáról tesz bizonyságot, hiszen ez a név a tulajdonosát (JHVH) „Örökkévaló”-nak nevezi. (Ésa. 44,6. 48,17.) – Ugyanakkor elég sok helyen találunk a Bibliában olyan kijelentéseket, amelyek Jézus öröktől fogva való létezésére vonatkoznak. –

– „Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten.” (Róm. 9,5.) – „…akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.” (Mik. 5,2.) – „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6.) – Ellen White írásában is hasonló gondolatokat lehet találni ezzel kapcsolatban:

– „Krisztus örökké létező, önmagában élettel bíró Fiú Isten. Örök létezéséről beszélve Krisztus elvonultatja előttünk a végtelen korszakokat, Biztosít arról, hogy soha az örökkévalóságban nem volt olyan időszak, amikor nem élt volna szoros kapcsolatban az örök Istennel… Az Ige, mint mennyei lény létezett, mint Istennek örökkévaló Fia, az Atyával

10 egyesülten és egységben. Öröktől fogva Ő volt a szövetség Közbenjárója, az Egyetlen.” (Evangélizálás, 283-294.)

– Az általunk Jézus Krisztusként ismert isteni személy csak a megváltás tervének lefektetése és megvalósulása miatt lett Isten Fiává, míg a másik isteni személy pedig Atyává.

– „Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül, Én Fiam vagy te, Én ma szültelek téged? És ismét; Én leszek néki Atyja, és Ő lesz nékem Fiam?” (Zsid. 1,5.) – Vagyis minden olyan bibliai kijelentés, ami Jézus Krisztus születésével kapcsolatos, az mind a testté lételével kapcsolatos kijelentés, amikor Betlehemben megszületett, testté lett, mint Istennek Fia. Összeállította: Háló Sándor