2 Tudományos tanácskozások • Tizedik, jubileumi emlékülésünket január 12-én tartottuk Gyõrffy Béla akadémikus egykori igazgatónk születésnapja alkalmából. Láng István megnyitó szavait követõen Gyõrffy Katalin szedte csokorba szakmai természetû emlékeit „A növényvédelem jelentõsége: ahogy édesapámtól tanultam” címmel. Ezt követõen Faust Dezsõ a Szent István egyetem professzora tartott nagyon érdekes, sok tudomány-területet érintõ, gazdagon illusztrált, szintetizáló jellegû elõadást „Az informatika jelenléte a mezõgazdasági gépekben, intelligens gépek” címmel. Hozzászólásokkal, kiegészítésekkel és a kérdésekre adott válaszokkal folytatódott, végül kötetlen beszélgetésbe torkollott a csaknem 100 fõs emlékülés.
• Az Agrártudományi Kutatóközpont február 2-án tartott Tudományos Tanácskozásán az Állatorvos-tudományi Intézetben folyó kutatásokról Magyar Tibor igazgató általános tájékoztatóját követõen a nyolc csoportvezetõ adott tájékoztatást a szerteágazó állategészségügyi vizsgálódások eredményeirõl. • Tizennyolcadik alkalommal rendezte meg az MTA Agrártudományok Osztályának Növénynemesítési Tudományos Bizottsága, a Magyar Növénynemesítõk Egyesülete és a MAE Genetikai Szakosztálya a Növénynemesítési Tudományos Napokat. Az MTA Székházában március 6-án tartott rendezvény plenáris ülésén Polgár Zsolt burgonyanemesítõ, Kozma Pál szõlõnemesítõ és Ruthner Szabolcs a Vetõmag Szövetség elnöke tartott elõadást. Marton L. Csaba a Magyar Növénynemesítõk Egyesületének elnöke méltatta a 2011-ben állami és miniszteriális kitüntetésben részesülteket, valamint az elmúlt év folyamán elhunyt növénynemesítõket. Délután négy szekcióban összesen 26 elõadás hangzott el. A résztvevõk 79 poszteren mutatták be legújabb kutatási eredményeiket. Munkatársaink közül 45 ku-
2012/1
Eseménynaptár tató 6 elõadást tartott, illetve 13 posztert állított ki. Március 23-án a Mezõgazdasági Intézet öt fiatal PhD hallgatója tartott angol nyelvû elõadást a Kutatói Fórumon a PhD tanulmányaikról, eddig végzett munkájukról, eredményeikrõl. E rendezvény keretében köszöntötte az intézet kollektívája Láng István akadémikust, a Tudományos Tanácsadó Testület elnökét 80. születésnapja alkalmából. • Második Tudomány Tanácskozásán, március 29-én az ATK kutatói Kiss Levente igazgató és az öt osztályvezetõ elõadásából a Növényvédelmi Intézet, illetve Anton Attila igazgató és négy osztályvezetõ munkatársa vetítettképes elõadásából a Talajtani és Agrokémiai Intézet kutatási témáiról, a személyi és tárgyi feltételeirõl, az elnyert pályázataikról és a közös kutatás lehetõségeirõl kaptak tájékoztatást. Személyi hírek • Balázs Ervint az MTA rendes tagját Réthelyi Miklós nemzeti erõforrás miniszter felterjesztése alapján Orbán Viktor miniszterelnök úr, március 1jétõl hat évre kinevezte a Magyar Akkreditációs Bizottság elnökének. • Múlt év december 7-én az MTA Agrártudományok Osztályának Növénynemesítési Tudományos Bizottsága alakuló ülésén a titkos szavazással megválasztott 20 bizottsági tag és a négy akadémikus Veisz Ottót, az MTA doktorát választotta elnökének. PhD védések Az ATK Mezõgazdasági Intézet kutatói közül • Soltész Alexandra a Növényi Molekuláris Biológiai Osztály munkatársa a Szent István Egyetem Növénytudományi Doktori Iskolájában január 17-én „Summa cum laude” minõsítéssel védte meg „Az abiotikus stressz-adaptációt szabályozó OsMYB4, TaCBF14 és TaCBF15 transzkripciós faktorok funkciójának igazolása transzgénikus árpában” címû értekezését. • Balla Krisztina a Kalászos Gabona Rezisztencia Nemesítési Osztály munkatársa az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem Természettudományi Doktori Iskolájában február 21-én „Summa cum
laude” minõsítéssel védte meg „Az õszi kalászosok hõstressztûrésének tanulmányozása” címû értekezését. • Sebestyén Endre az Alkalmazott Genomikai Osztály munkatársa az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem Természettudományi Doktori Iskolájában március 6-án „Summa cum laude” minõsítéssel védte meg „Gerinces és növényi ortológ promoter adatbázisok fejlesztése és elemzése” címû értekezését. • Rácz Ferenc a Kukoricanemesítési Osztály munkatársa a Szent István Egyetem Növénytudományi Doktori Iskolájában január 24-én „Summa cum laude” minõsítéssel védte meg a „Hibridkukorica beltenyésztett vonalak pollentermelése frakcionált vetésben” címû értekezését. A minõsítetteknek gratulálunk, további munkájukhoz sok sikert, kitartást kívánunk. Fajtaelismerés • 2012. március 19-én Állami elismerésben részesült az intézet Mv Megasil nevû középérésû kukorica hibridje, két egyszeres keresztezése és hat HMv vonala, melyekkel ismét gazdagodott a fajtaszortiment, illetve a nemesítés genetikai háttere. Együttmûködés • 2012. április 12-én Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke helyezte el Gyermelyen egy új búzaõrlõ malom alapkövét. Az ünnepi aktus keretében Bedõ Zoltán fõigazgató ismertette a Gyermely Zrt. és az MTA martonvásári Kutatóintézet közötti innovációs együttmûködést, mely az elmúlt 20 évben az Mv minõségi búzák nemesítésével, termesztésével járult hozzá a kiváló gyermelyi lisztek és tésztatermékek minõségéhez. Jubilánsaink • Az elmúlt fél év során ünnepelte dr. Manninger Istvánné Marika a Búzanemesítési Osztály egykori munkatársa 85., dr. Dolinka Bertalan a Vetõmagtermesztési Osztály nyugalmazott vezetõje 80., dr. Szunics László, a Kalászos Gabona Rezisztencia Nemesítési Osztály korábbi vezetõje 75. születésnapját. Munkásságukról a 2007/2 és 2008/1 számunkban részletes méltatás található. Mindannyiuknak ezúton is köszönjük az intézet érdekében végzett áldozatos munkájukat, jó erõt, egészséget kívánva nyugdíjas napjaikban.
2012/1
Több búzára lesz szükség
A
gabonafélék meghatározó és mással nem helyettesíthetõ jelentõséggel bírnak a mezõgazdasági termelésben és a világ népességének élelmezésében egyaránt. A három legfontosabb gabona növény, a rizs, a búza és a kukorica az emberiség legfõbb táplálékai. A rizs 85%-át, a búza 72%-át, a kukorica 19%-át használják fel élelmezési célra, és e három növényfaj szolgáltatja a Föld népessége kalória igényének 44%-át. Az emberiség a kalória igényének 19%-át, fehérje igényének pedig 20%-át fedezi búzából. A búza vetésterülete világméretekben igen stabilnak tekinthetõ, ezzel szemben fél évszázad alatt mintegy 30%-kal nõtt a rizs és 50%-kal a kukorica vetésterülete. A jó klímájú, fejlett országokban – hazánkban is –, ahol a belsõ ellátás nem igényli a területek fenntartását, a búza vetésterülete attól függõen változik, hogy miként alakul a búzatermesztés jövedelmezõsége a kukorica, szója, vagy az olajos növények jövedelmezõségéhez képest. Ez az oka, hogy hazánkban a búza vetésterülete az elmúlt évtizedekben mintegy 20%-kal csökkent. A világ gabonatermése az elmúlt 50 évben 2,7-szeresére nõtt (1. ábra). A 1. ábra A világ gabona termése (FAOSTAT, 1961-2010)
3
4 termelés növekedés 94%-ban a hektáronkénti termésátlagok, és csak 6%-ban a termõterület növekedésére vezethetõ vissza. Amíg a gabona átlagtermés növekedési átlaga hektáronként és évente 44 kg, addig a kukoricánál ez az érték 65 kg, a rizsnél 53 kg, búzánál pedig 40 kg. Az árpa, rozs és zab termésszintjének növekedési üteme jelentõsen elmarad a korábban említett fajoktól (23, 27, 14 kg), a jellemzõen fejlõdõ országokban termesztett köles és cirok termésszintje stagnált, vagy alig nõtt, a pohánkáé pedig egyenesen csökkent. A termésszint növelését a fejlõdõ termesztéstechnológia és az új növényfajták nemesítése együtt tette lehetõvé. Az új agronómiai módszerekhez alkalmazkodó új növényfajták születtek, és az új fajták a termesztési eljárások továbbfejlesztését tették lehetõvé a környezeti adottságok teremtette lehetõségek keretein belül. Az 1960 utáni három évtized az intenzív gépesítés és az agrotechnikai módszerek gyors fejlõdésének idõszaka volt. A hektáronkénti mûtrágya felhasználás 50 kg/ha-ról 200 kg/ha fölé nõtt (FAOSTAT), és hasonló ütemben bõvült a fungicid és inszekticid használat is világszerte. A növényfajonként, földrajzi régiónként és idõbeli periódusonként eltérõ fejlõdési ütem a növénytermelésben elõre vetíti, milyen nehézségekre számíthatunk a további termésfokozásban. A búzatermesztés legintenzívebb fejlõdési idõszakában (1966-1979) mért évi 3,6% termésnövekedés hamarosan 2,8% (1984-1994), majd 1995-2005 között évi 1,1% mértékre csökkent. Hasonlóan mérséklõdõ növekedési trend figyelhetõ meg a rizs produktivitását tekintve is. A legmagasabb termésszintet elért országok (régiók) további produktivitás növelését a limitáló környezeti tényezõk, a többlet befektetés csökkenõ megtérülése és a környezetvédelmi megfontolások nehezítik. A gabonatermesztés produktivitásának növekedése 1985-ig meghaladta a világ népessége növekedésének ütemét, így az egy fõre vetített gabonatermelés az 1961-es 286 kg-ról fokozatosan 375 kg-ra nõtt, majd az ezredfordulót követõen, 2002-ig 323 kg-os szintig csökkent. Az egy fõre vetített gabonatermelés napjainkban megfigyelhetõ ismételt növekedésével a 20-30 évvel ezelõtti gabona ellátottsági szintet ismét elér-
2012/1
tük, de meghaladni nem tudtuk. Figyelembe véve a népesség várható évi 1,14%-os növekedési elõrejelzését, a gabonatermelés további növelésére lesz szükség a jövõben is, és ennek – úgy mint a múltban is – a jövõben is a hektáronként termésszint fokozása lehet az alapja. A világméretekben a következõ évtizedekre elõre vetített búza hiány a búza európai- és hazai pozícióját, így jövedelmezõségét is pozitívan befolyásolhatja. Hazánkban a környezeti feltételek és a termesztésben lévõ fajták az elmúlt húsz évre jellemzõ 4 t/ha termésszinthez képest több input anyag használata esetén 5,5-6 t/ha országos átlagtermés elérését is lehetõvé tennék, amivel kihasználhatnánk a búza várható piaci konjunktúráját. A termésszint növelését korlátozó tényezõ napjainkban az alacsony mûtrágya felhasználás, amin mindenképpen változtatnunk kellene a következõ idõszakban. A mûtrágya és a gabona árarányának változása
miatt a 80-as évekre jellemzõ mûtrágya felhasználás (300 kg/ha) valószínûleg már nem fog visszatérni, és nincs is szükség rá. Napjainkban a 60’as évek közepére jellemzõ átlagos mûtrágya felhasználás mellett vagyunk képesek több év átlagában 4 t/ha termést betakarítani (a termésátlag 1965-1970 között átlagosan 2,4 t/ha volt), ami jól mutatja, hogy az elmúlt évtizedekben az új fajták tápanyag hasznosító képessége jelentõsen javult. Növekedett a fajták potenciális termõképessége is, ami most sem gátja a termés növekedésének. A bõtermõbb fajtákkal, mint pl. az Mv Marsall, jó agrotechnika esetén üzemi méretekben is lehet 8-9 t/ha termést elérni, és a martonvásári fajtakínálatban mind több hasonló termõképességû új, Pannon standard minõségû fajta született az elmúlt években. Ezek közül továbbra is igen perspektivikus az Mv Tallér, Mv Lucilla és az Mv Kikelet. A nagy sikértartalmú fajták csoportjában az Mv Kolompos termõké-
2012/1
pessége versenyképes akár az Mv Marsall-lal is. A minõségbúzák csoportjában szintén az új fajták produktivitás növekedésének lehetünk tanúi. A ma széles körben termesztett javító minõségû fajták termõképessége jelentõsen meghaladja az Mv Emma vagy az Mv Palotás termésszintjét, így az Mv Kolo vagy Mv Toldi termesztése esetén a 77,5 t/ha termés elérése nem kíván túlzott erõfeszítést. Növekvõ mértékû tápanyag utánpótlással az utóbbi idõben megfigyelhetõ hatalmas évjárat- és termõhely különbségek csökkennének, bár az idõjá-
rási szélsõségek okozta termésingadozás teljesen így sem küszöbölhetõ ki. A száraz évek gyakoriságának növekedése miatt további erõfeszítéseket kell tenni az olyan korai érésû, az aszályt elkerülõ fajták nemesítése érdekében, mint amilyen az Mv Toborzó és az Mv Bodri, de legalább ilyen fontos, hogy ne kerüljenek köztermesztésbe az Mv Magdalénánál jelentõsen késõbbi fajták, amelyek termésbiztonsága kisebb. Növekvõ mûtrágya felhasználás esetén nemcsak a termés mennyisége, hanem az állományok magassága is nõni fog, ezért ismét fel fog értékelõdni a
5 fajták állóképessége. Ez a probléma nemesítéssel jól kezelhetõ, ezért nem a regulátorok széleskörû használata, hanem alacsonyabb szárú fajták minõsítése az optimális megoldás a megdõlés elkerülésére. Ma is rendelkezünk féltörpe fajtákkal (Mv Petrece, Mv Apród, Mv Bodri) a legintenzívebb körülmények között gazdálkodók számára, és fajtáink többsége 90-95 cm magasságával a legtöbb termõhelyen biztosítja a termõképesség és állóképesség kívánatos összhangját, de várható, hogy az ezeknél magasabb fajták ki fognak szorulni a termesztésbõl. A tömegtermelést biztosító búza fajtaszortiment folyamatos megújítása mellett mind nagyobb jelentõsége van a speciális feldolgozói igények kielégítésére alkalmas speciális fajták nemesítésének. Nagyon pozitív visszajelzések érkeztek a Bx7 fehérje alegységet túltermelõ, kiváló minõségû Mv Karizma elsõ üzemi kipróbálásáról. 2011-ben az õszi vetésû Mv Karizma táblák termése 6-7 t/ha között változott és farinográfos minõsége minden esetben elérte az A1 értéket. Járó búza jellege miatt tavaszszal is vethetõ, ekkor alacsonyabb termésre, és nagyon stabil, jó minõségre számíthatunk. Kis piaci szegmenst képvisel, de speciális minõségi igényeket támaszt a kekszipar és a sörgyártás. Folyamatosan érkeznek megkeresések külföldrõl és belföldrõl egyaránt olyan feldolgozóktól, akik alacsony fehérje tartalmú, alacsony liszt vízfelvevõ képességû, puha szemû, vagy más beltartalmi tulajdonságban a kenyérbúzáktól különbözõ búzafajtát igényelnek. Ezen igények kielégítésére született 2011-ben a puha szemû Mv Lepény, és ezért kezdtük meg több hasonló minõségû fajtajelölt vetõmag szaporítását is az elmúlt évben. A piaci elõrejelzések azt mutatják, hogy a gabonatermesztés és azon belül különösen a búza stratégiai fontossága a következõ évtizedben nõni fog, és erre az egész ágazatnak fel kell készülnie, ha a konjunktúra elõnyeit ki szeretné használni. A kutatásban arra törekszünk, hogy az új piaci igények megjelenésére elkészüljenek és felszaporodjanak azok az új fajtáink, amelyek a következõ évtizedben is biztosítják a magyar búzatermelés hazai fajtákkal való ellátását. Láng László – Bedõ Zoltán
2012/1
6
Új korai érésû búzafajták Martonvásárról
2
1. ábra Pannon standard minõségû búzafajták termõképessége MTA ATK kísérletei, 2010-2011, 13 termõhely átlaga
011 õszén két új ígéretes, korai érésû, martonvásári nemesítésû õszi búzafajta kapott állami elismerést, az Mv Karéj (Mv18-08) és az Mv Lepény (Mv05-08). Az Mv Karéj az intenzív körülmények között gazdálkodó, nagy termés elérésére törekvõ gazdaságok perspektivikus fajtája. Termõképessége az állami fajtakísérletekben a kontrollokhoz képest 102,5%, az MTA Kutatóközpont Mezõgazdasági Intézet kísérleti hálózatában pedig az Mv Marsall termõképességét meghaladó produktivitást mutatott (1. ábra). A termésbiztonságot meghatározó tulajdonságok közül fagyállósága kiváló, állóképessége jó, a legfontosabb gombabetegséggel, a levélrozsdával szemben pedig jó szántóföldi rezisztenciával rendelkezik. A fajta kiemelkedõ pozitív tulajdonsága a nagy termõképesség mellett a sikér kiváló minõsége. Hatéves martonvásári adatok alapján (1. táblázat) átlagos búza agrotechnikával termesztve farinográfos minõsége A1, igen stabil, jellemzõen 17-18 perc görbe stabilitás értékkel. E paraméterek, valamint
az alveográfos W-érték és az extenzográfos minõség alapján egyaránt magasan túlteljesíti a Pannon prémium minõségi kategória követelményeit is. Nedvessikér tartalma átlagosan 30%, ez a Pannon standard követelmények-
nek felel meg. Fajtáinkat és nemesítési törzseinket hagyományosan tápanyaghiányos területeken is vizsgáljuk. A több éven keresztül egyáltalán nem mûtrágyázott területen mért minõségbõl következtetni lehet arra, milyen
1. táblázat Az Mv Karéj búzafajta minõsége átlagos és extenzív körülmények között (Martonvásár, 2005-2010) Martonvásár, átlagos agrotechnika Év
Nedves sikér %
Sikér Esésszám Farinográf Zeleny terülés Stabilitás Vízfelvétel Értékszám Csoport index perc %
Alveográf Extenzográf SzemkeALW ALP/L energia ménység
2005
32,7
1,0
308
17,8
60,3
100,0
A1
55
-
-
-
63
2006
33,2
2,5
410
18,0
60,5
87,9
A1
48
402
1,1
-
62
2007
32,6
1,5
448
14,7
63,7
84,9
A2
38
384
1,0
-
64
2009
30,9
1,5
308
7,8
63,5
100,0
A1
40
441
1,8
182,0
63
2010
30,0
1
352
18,2
61,2
87,2
A1
36
433
1,1
183,0
65
2010
30,5
3,5
402
17,8
58,9
100,0
A1
38
381
0,7
177,0
75
Átlag
31,6
1,8
371
15,7
61,4
93,3
A1
43
408
1,1
180,7
65
Martonvásár, tápanyaghiányos kísérleti hely Év
Nedves sikér %
Sikér Esésszám Farinográf Zeleny terülés Stabilitás Vízfelvétel Értékszám Csoport index perc %
Alveográf Extenzográf SzemkeALW ALP/L energia ménység
2007
27,2
1,5
408
15,5
67,7
83,4
A2
32
369
1,36
-
68
2008
25,55
1,5
367
7,9
59,2
67,4
B1
31
283
1,9
113
61
Átlag
26,4
1,5
387,5
11,7
63,5
75,4
A2
31,5
326
1,6
113,0
65
2012/1
minõségre számíthatunk gyenge adottságú, vagy extenzív körülmények között termelõ gazdaságokban a különbözõ fajták termesztése esetén. Az Mv Karéj ilyen körülmények között 2627% sikértartalom mellett B1-A2 minõség elérésére képes, de jó sikérminõségét mutatja, hogy még ilyen feltételek mellett is magas marad a W-értéke (1. táblázat). A tápanyag-ellátottsági szint és a minõség – minden fajtára, bár különbözõ mértékben igaz – összefüggése miatt javasoljuk azt, hogy a nem kimondottan nagy sikértartalmú fajtákat az intenzív körülmények között gazdálkodók válasszák, és ha nem sikerül a búza tápanyag igényét kielégíteni, vessenek nagy sikértartalmú (Mv Kolompos, Mv Magdaléna, Mv Csárdás, Mv Apród, Mv Béres) fajtákat, vagy biztosítsák a megfelelõ minõséget Pannon prémium fajták – Mv Kolo, Mv Toldi, Mv Suba, Mv Menüett, Mv Mazurka vagy Mv Toborzó – vetésével. Az utóbbi években mind több megkeresés érkezik intézetünkhöz belföld-
rõl és külföldrõl egyaránt speciális minõségû fajták iránt. A nemesítés fõ iránya mindenütt a sütõipari minõség javítása, és ha ettõl eltérõ igény merül fel, egyre nehezebb kielégíteni. Kekszgyártáshoz, búzasör elõállításához vagy bioetanol készítéshez alacsony fehérje tartalmú, a kenyér alapanyagtól eltérõ szem szerkezetû búzára van szükség. Általában nem igaz az, hogy a rossz minõségû búza tételek alkalmasak e fenti célokra, sokkal inkább ugyanolyan tudatos nemesítés eredményeként lehet a kívánatos minõségû fajtát elõállítani, mint a kiváló sütõipari minõségût. Ilyen speciális felhasználási célra (keksz- és sörgyártás) állítottuk elõ a most minõsített Mv Lepény fajtát. A termõképesség ebben az esetben is igen lényeges, talán még fontosabb is, mint a kenyérbúzák esetében. Az Mv Lepény az állami fajtakísérletekben 104,1%-ot termett a kontrollokhoz viszonyítva, többet, mint az Mv Karéj. Szeme az össze kenyérbúza fajtánkkal ellentétben igen puha, lisztes. Nedves-
7
sikér tartalma stabilan alacsony, 2425%, ami egyes évjáratokban vagy tápanyaghiány esetén 19-20%-ig csökkenhet. Farinográfos minõsége C1-B1, átlagosan B2, igen gyenge tészta stabilitással. Alacsony alveográfos és extenzográfos minõsége is azt mutatja, hogy kenyérgyártásra nem alkalmas. Lisztje 10-15%-kal kevesebb vizet vesz fel, mint a jó minõségû fajták lisztje, így nagy valószínûséggel meg fog felelni a keksz (ropi) gyártásához. Üzemi kísérleti termesztése ebbõl a célból már 2011 õszén megindult. A két most minõsített, perspektivikus új fajta eltérõ minõségi paraméterei jól jelzik, hogy a fajtaválasztás nem egyszerûsíthetõ le a termõképesség alapján történõ döntésre. Minél igényesebb a piac, illetve minél magasabb áron kívánjuk értékesíteni a termést, annál fontosabb a fajta és a fajtára jellemzõ minõség. Láng László – Bedõ Zoltán A martonvásári minõségbúza kutatásokat a TECH-09-A3-2009-0221 számú, Pannon búza pályázat támogatta.
2012/1
8
Egészségmegõrzés és hagyomány: alapanyag-, termék- és technológiafejlesztés a gabonavertikumban
A
búza és egyéb gabonák, illetve a belõlük készült termékek meghatározó szerepet töltenek az emberi táplálkozásban. Számos, az egészségre igazoltan jótékony hatású összetevõt tartalmaznak, melyek egészségtámogató, betegségmegelõzõ hatását nem, vagy csak részben és nem mindig tudatosan használjuk ki. Ezek az összetevõk nagyrészt a búza héjrészében, a korpában találhatók. Az egészben õrölt és törött búzaszemek azonban épp olyan arányban tartalmazzák a fõ összetevõket, mint az ép, egész búzaszemek. Ennek köszönhetõen maguk is gazdag forrásai a rostanyagoknak, vitaminoknak, ásványi anyagoknak és fitokemikáliáknak, melyeknek egészségvédõ funkciójukat köszönhetik. Az eddigi irodalmi adatok szerint a gabonafélék ezen komponensei bizonyítottan pozitív hatással vannak az emberi egészségre. Kimutatták ugyanis, hogy fogyasztásuk számos krónikus betegség kockázatát csökkenti, de különösen azokét, melyek az anyagcseréhez köthetõk. Ilyenek például a 2es típusú cukorbetegség vagy a szívérrendszeri betegségek. A magyar gabona akkor válhat és maradhat nemzetközileg is versenyképes, ha a kiváló technológiai minõségi tulajdonságok mellett az egészségmegõrzésben szerepet játszó bioaktív komponenseket is emelt szinten tartalmazza. Az így létrehozott többlet értéket azonban csak úgy tudjuk a gyakorlatban hasznosítani, ha társul hozzá egy a hagyományokat és az új fogyasztói igényeket is figyelembe vevõ, új típusú funkcionális termékfejlesztés is. Ennek érdekében több partner (1. kép), konzorciális együttmûködésben célúl tûzte ki: 1. Különbözõ gabonafajok (búza, zab, durum) genetikai változatosságának vizsgálatát. 2. Átlagon felüli rostanyag tartalommal rendelkezõ búza (Triticum aestivum) genotípusok nemesítését. 3. Funkcionális élelmiszerek alapanyagául szolgáló malmi frakciók kialakítását és az ehhez szükséges technoló-
giai mûveletek, eszközök és minõsítõ módszerek fejlesztését. 4. Új típusú, búzatészta alapú készétel-termékcsalád kialakítását. 5. A funkcionális élelmiszerkomponensek táplálkozástani hatásának klinikai vizsgálatát. 6. Objektív, igazolt szakmai eredményeken, tudományos alapokon nyugvó tájékoztatási rendszer kialakítását. Ez az innovációs tevékenység számos szakterület, így a növénynemesítés, a gabonakémia és -minõsítés, a táplálkozástan, az élelmiszerbiztonság, a termék- és technológiafejlesztés szakembereinek hatékony együttmûködését igényli. Az érrendszeri és daganatos megbetegedések, valamint az emésztõrendszer betegségei kiemelkedõ kockázati tényezõt jelentenek Magyarországon is. Ezért olyan megoldásokat kell keresni, amelyek mind szélesebb körben hozzáférhetõk. Mivel e tekintetben az alapélelmiszernek számító gabonaalapú termékek szerepe meghatározó lehet, a martonvásári kutatóintézet megfelelõ alapanyag, például nagy rostanyag tartalmú búza genotípusok elõállításával, nemesítésével járul hozzá az egészségesebb táplálkozás megvalósításához. A rostanyagok, olyan növényi szénhidrátok, melyek a vékonybélben nem emésztõdnek meg és nem is kötõdnek meg, a vastagbélben azonban részben vagy egészben megemésztõdnek. Fõ komponensei a β-glükán és az arabinoxilán (AX). Az arabinoxilán és a βglükán relatív mennyisége gabonatípusonként változik. A búza és a rozs arabinoxilánban, míg az árpa és a zab β-glükánban gazdag. Megkülönböztetünk vízoldható és nem vízoldható arabinoxilánokat. Ezek élelmiszer-biokémiai szerepe különbözõ. Mivel a vízoldható frakció értelemszerûen hamarabb felszívódik, ezért táplálkozástani szerepe jelentõsebb az oldhatatlanénál, így nem csoda hogy az egészséges élelmiszerek felé irányuló kutatások középpontjában a vízoldható frakció áll. A vízoldható AX-oknak szerepük van az
1. kép A konzorciumi parnerek logói inzulinszabályozásban és csökkentik a koleszterin szintet. Ezt a tulajdonságukat két paraméter befolyásolja: a poliszacharidok koncentrációja és molekulatömeg eloszlása. Fermentációjuk során csökken a vastagbél tartalom pH-
2012/1
WE-AX%
1. ábra Vízoldható arabinoxilán (WE-AX) tartalom variabilitása az Ukrainka/Yumai-34 nemesítési törzsekben (Martonvásár, 2010). Fekete oszlop: Yumai-34 és Ukrainka szülõi vonalak
ja és rövid szénláncú zsírsavak keletkeznek. A vízoldható AX frakció csökkenti a koronaér megbetegedések és a 2es típusú diabétesz kialakulásának kockázatát. A vízben oldhatatlan AX-ok szintén pozitív hatásúak az emberi egészségre, mivel – mint az oldhatatlan élelmi rost többi komponense – serkentik az emésztést, ezen kívül pedig szerepük van a karcinogén anyagok megkötésében is. Feldolgozóipari szempontból az AX-ok a gélesedési, vízfelvételi folyamatokat befolyásolják. Funkcionális tulajdonságaik nemcsak a vízoldhatóságtól függenek, de a látszólagos molekulamérettõl is. A kis molekulatömegû, vízoldható AX frakció csökkenti a kenyérsütés során a vízfelvételt, mivel vízkötõ képessége, viszkozitása és gélesedési kapacitása kicsi. A nagy molekula tömegû vízoldható AX-oknak nagy a viszkozitása és gélesedési kapacitása, ennél fogva növeli a sütés folyamán a vízfelvételt, ami hozzájárul a sütõipari minõség javulásához. A Healthgrain EU FP6 pályázat keretein belül azonosítottak egy egzotikus, kínai búzafajtát. A Yumai-34 lisztje extrém nagy mennyiségû vízoldható AX-t tartalmaz a ma Európában vagy a világ más táján kereskedelmi forgalomban levõ fajtákhoz képest. Ezt a tulajdonságot hasznosítottuk, amikor keresztezési programot indítottunk 2005-ben, abból a célból, hogy a hazai környezeti feltételekhez jól alkalmazkodó, nagy rostanyag tartalmú genotípusokat nemesítsünk. Keresztezési partnerként több jól ismert fajtát használtunk, ezek az
9
10
Ukrainka, Golia, Mv Emese, Mv Mambó, Courtot és a Lupus voltak. A 2011-ben learatott F5 generációban az Ukrainka keresztezései közül került ki a legnagyobb számú agronómiailag és beltartalmi szempontból is megfelelõ törzs. A minták vízoldható AX tartalmát gázkromatográfiával mértük és jelentõs változatosságot találtunk azok között (1. ábra). Azonosítottunk olyan vonalat is, melynek vízoldható AX tartalma meghaladta még a Yumai-34 szülõi genotípusét is. A nemesítési törzseknek mértük egyéb más beltartalmi paraméterét is, például a fehérje tartalmát, mely szintén jelentõs variabilitást mutatott (11.515%). Ezek az eredmények igen ígéretesek és elõre vetítik annak lehetõségét, hogy egyszerre több beltartalmi tulajdonságra is lehetõség lesz szelektálni. Az alapanyagok táplálkozástani potenciáljának kihasználásához a malmi feldolgozási mûveletek fejlesztése is szükséges. Ez magában foglalja a funkcionális komponenseket tartalmazó õrlemények, malmi frakciók, illetve a funkcionális élelmiszerek elõállításának alapanyagául szolgáló, kiskereskedelmi forgalmazásra és nagyipari felhasználásra egyaránt alkalmas keverékek, céllisztek elõállítását. A konzorciális együttmûködés keretében elõállítottunk olyan célliszteket, melyek megnövekedett mennyiségben tartalmazzák a bioaktív komponenseket, így a rost-
2012/1
anyagot is, majd ezek alkalmasságát teszteltük különbözõ tészta- és sütõipari termékek elõállítására. A búza sikérfehérjéi és a keményítõ tulajdonságai alapvetõen meghatározzák a termékek minõségét, élvezeti értékét. A magbelsõ felhasználásával készült fehérlisztek lényegesen kedvezõbb technológiai tulajdonsággal rendelkeznek, ugyanakkor az egészséges táplálkozás kialakításában fontos szerepet betöltõ komponensek egy részét (bioaktív anyagok, élelmi rostok stb.) lényegesen kisebb mennyiségben tartalmazzák. Ezért is van szükség a szélesebb körû fogyasztói elvárásokat és a speciális táplálkozástani igényeket egyaránt kezelni képes tészta- és sütõipari-termék elõállítási technológiák fejlesztésére, miközben figyelembe vesszük az országra, régióra jellemzõ étkezési hagyományokat, a magyar kultúrában meghonosodott „ízeket”. A szakmai hitelesség fenntartása, a korrekt, tényeken alapuló fogyasztói tájékoztatás érdekében szükség van az elõállított és a piacon megjelenõ gabona
alapú termékek tisztességes, tudományos alapokon nyugvó, a táplálkozástani potenciál igazolására alkalmas orvostudományi-dietetikai vizsgálatok elvégzésére is. A projektben tervezett K+F+I tevékenység legfontosabb eredményeként azt várjuk, hogy a hazai és regionális hagyományoknak és adottságoknak megfelelõ területen, a gabonavertikumban tudunk érdemi fejlesztéseket végezni. Azt reméljük, hogy a funkcionális komponenseket nagyobb mennyiségben tartalmazó gabona alapanyagok nemesítésével, malmi technológiák fejlesztésével és hagyományõrzõ, de a modern életformához igazadó termékcsaládok kialakításával hozzájárulhatunk a népesség egészségesebb táplálkozásának kialakításához, illetve klinikailag igazolt hatások esetén egyes gyakran elõforduló, táplálkozással összefüggõ egészségügyi rendellenességek kialakulási kockázatának csökkentéséhez. Ez konzorciumunk tagjainak személyes és szakmai küldetése. Rakszegi Mariann – Balázs Gábor – Tömösközi Sándor – Láng László – Veisz Ottó – Vida Gyula – Lángné Molnár Márta – Kovács Géza – Csiki Zoltán – Szendi Szilvia – Salgó Andás – Bedõ Zoltán – Tóth Béla – Tóth J. Péter A konzorcium munkáját a TECH_08_A3/2-2008-0425 számú, HTcereal pályázat támogatja.
2012/1
11
Bemutatkozik az MTA ATK Növényvédelmi Intézet
A
2012. január 1-én létrejött MTA Agrártudományi Kutatóközpont (ATK) intézetei közül kétségtelenül a Növényvédelmi Intézet (NÖVI) a legrégebbi tudományos intézmény. Története egészen 1880-ig nyúlik vissza, amikor Herman Ottó javaslatára megalakult Budapesten – a jelenlegi Herman Ottó úton – az Országos Phylloxera Kísérleti Állomás, azzal a céllal, hogy a Magyarországra néhány évvel ezt megelõzõen Észak-Amerikából átkerült, a szõlõültetvényekben óriási gondokat okozó szõlõgyökértetû (Phylloxera vastatrix) kártétele csökkenthetõ legyen. Tíz évvel késõbb az intézmény Magyar Királyi Állami Rovartani Állomás néven folytatta mûködését, majd 1932-ben egyesült a Magyaróváron 1897-ben, Magyar Királyi Állami Vetõmagvizsgáló Növényélet- és Kórtani Állomás néven alapított intézménnyel, és ettõl kezdve a Földmûvelésügyi Minisztériumhoz tartozó Növényvédelmi Kutató Intézet néven mûködött tovább. 1981ben csatlakozott a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) intézethálózatához, és az MTA ATK-ba történt beolvadásáig önállóan, mint az MTA Növényvédelmi Kutatóintézete folytatta küldetését. Az 1880-ban Budapesten létrejött eredeti in-
tézmény épülete, annak ellenére, hogy a II. világháborúban harci cselekmények helyszínévé vált, többszöri átépítés után ma is betölti feladatát. Az intézet azonban már régen kinõtte a Herman Ottó úti épület nyújtotta lehetõségeket, így a kutatómunka egy része immár több évtizede a Nagykovácsi és Budapest-Adyliget határában levõ telephelyen folyik. Itt található az intézet jelenlegi öt tudományos osztálya közül kettõ: az Alkalmazott Kémiai Ökológiai Osztály és az Állattani Osztály. A Biotechnológiai, Kórélettani és Növénykórtani Osztályok munkatársai a Herman Ottó úti telephelyen dolgoznak. Az osztályok elnevezései jelzik, hogy a NÖVI a növényvédelmi kutatások majdnem valamennyi részterületét lefedi. A vizsgálatok kiterjednek a növénykórokozók, kártevõk és gyomnövények biológiájára, az ellenük alkalmazható növényvédelmi módszerekre, a növények betegségekkel és abiotikus tényezõkkel szemben mutatott ellenálló-képességének mechanizmusaira, a növénykórokozók és kártevõk, valamint ezek természetes ellenségei közötti kölcsönhatásokra, és a környezetvédelmi szempontokból biztonságos növényvédõ szerek fejlesztésére egyaránt. Jóllehet a gyomnövény-
kutatás jelenleg szakemberhiány következtében nem jelenik meg hangsúlyosan az intézetben, ezt a területet is igyekszünk fenntartani és fejleszteni. Az MTA intézethálózatának részeként a NÖVI elsõsorban alapkutatásokat végez, de munkája során természetesen közremûködik a szántóföldi és kertészeti növénykultúrákban alkalmazható új növényvédelmi stratégiák kidolgozásában és a növényvédõ szerekkel kapcsolatos gyakorlati problémák megoldásában is. A termesztett növények mellett foglalkozik erdészeti, természetvédelmi és más szempontból jelentõs, valamint a lakott környezet szempontjából fontos növényfajok betegségeivel és kártevõivel is. A mindennapi növényvédelmi gyakorlatban leginkább az intézetben kifejlesztett, saját kutatási eredményekre épülõ CSALOMON® feromoncsapda-család jelentõs, amely több mint száz rovarkártevõ faj elõrejelzésére és az okszerû védekezés idõzítésére alkalmas. Emellett a kutatók a legkülönbözõbb növényvédelmi kérdésekkel kapcsolatban tudnak szaktanácsot adni, és folyamatosan közremûködnek különbözõ gyakorlati kérdések megoldásában is. Kiss Levente
2012/1
12
Mv Pennedur és Mv Hundur Két új durum búzafajta Martonvásárról
A
durum búza világszerte a száraztésztagyártás elsõdleges alapanyaga, az évente megtermett 30-40 millió tonna termés 94-98%-ából olasz típusú tésztatermékek készülnek. A durum búzának több kedvezõ tulajdonsága is elõnyt jelent a feldolgozási folyamat során. Nagy sárga pigment tartalma tojás hozzáadása nélkül is esztétikus termék elõállítását teszi lehetõvé. Fehérjetartalma is nagy, de emellett még a sikérszerkezete is különleges. Az erõs sikérváz a feldolgozás, majd a fõzés során képes visszatartani a keményítõ molekulákat, aminek következtében a tészta felülete nem nyálkásodik, nem ragad, alakját stabilan megõrzi. Magyarországon a durum búzát mindössze 10-15000 ha-on termesztik, noha a fogyasztás és a malomipari feldolgozó kapacitás bõvülése a termõterület növekedését indokolná. A durum búza a külföldi piacokon is keresett árucikk, magas áron, könnyen értékesíthetõ árualapot képvisel. Terjedésének egyik akadályát a korábbi fajták rosszabb alkalmazkodóképessége jelentette, ami elsõsorban az õszi búzáénál gyengébb hidegtûrésben nyilvánult meg. Több fajtánál a termés minõségének stabilitása is kívánnivalót hagyott maga után és a termésmennyiség is a legtöbb táblán elmaradt az õszi búzáétól. A felsorolt problémák egyértelmûen meghatározták a fajtaelõállító nemesítés legfontosabb céljait. Az õszi durum búza nemesítés feladata: bõtermõ, hidegtûrõ és kiváló minõségû fajták elõállítása. A durum búza nemesítés már több évtizedes múltra tekint vissza Martonvásáron. Az elmúlt idõszak során létrehoztuk azt a nemesítési alapanyagot, amelyben már a hazai viszonyokhoz kiválóan alkalmazkodott, bõtermõ és a feldolgozóipar igényeit kielégítõ minõségû genotípusok találhatók. A 10 évvel korábban minõsített Mv Makaróniban sikeresen egyesítettük az õszi búzával összemérhetõ hidegtûrést a nagy sárga pigment tartalommal, azonban komoly kihívást jelentett a sikér minõségének javítása és a termõképesség további növelése. Tíz évvel az Mv Makaróni köztermesztésbe kerülését követõ-
1. kép Mv Pennedur 1. táblázat Az Mv Pennedur, az Mv Hundur és a kontroll fajták átlagos gazdasági értékmérõ tulajdonságai. MgSzH, 3 év átlaga Tulajdonság Mv Pennedur Mv Hundur Termés t/ha 6,27 6,14 Termés % 103,00 100,80 Szemolina kihozatal % 87,00 85,70 Üvegesség % 74,10 80,60 Nedves sikér % 30,50 31,80 Fehérje % 15,30 15,50 Sárga pigment mg/100g sz.a. 6,80 8,00
Kontrollok átlaga 6,09 100,00 85,20 70,80 30,60 15,10 6,40
2012/1 en munkánk eredménye két új õszi durum búzafajtában testesült meg. Az MgSzH vizsgálatait követõen az Mv Pennedur és az Mv Hundur õszi durum búzafajta állami elismerésben részesült. Az Mv Pennedur intenzív típusú, a hazai klimatikus viszonyok között biztonságosan termeszthetõ, bõtermõ fajta. Az állami fajtakísérletben termése 3%-kal haladta meg a kontroll fajták átlagát, három év átlaga alapján a kisparcellás kísérletben az Mv Pennedur 6,27 t/ha-os termésátlagot ért el (1. táblázat). A kiváló termõképesség a fajtában kiegyensúlyozottan jó technológiai minõséggel párosul. Az MgSzH által vizsgált tulajdonságokban az Mv Pennedur adatai elérték, vagy meghaladták a kontroll fajták átlagos értékeit, szemolina kihozatala 2,1%-kal, üvegessége 4,7%-kal sárga pigment tartalma pedig 6,3%-kal volt nagyobb. Figyelembe véve azt a tényt, hogy az állami fajtakísérlet három évébõl kettõ szélsõségesen eltérõ csapadékellátottságú volt (a 2009/2010. évi tenyészidõszakban 760mm, 2010/2011-ben pedig mindössze 312,5mm csapadék hullott), ez különösen értékes eredménynek tekinthetõ, ami jól szemlélteti a fajta kiváló alkalmazkodóképességét. Martonvásáron 6 éven keresztül vizsgáltuk a fajta agronómiai és beltartalmi tulajdonságait. Kísérleteinkben az Mv Pennedur termõképessége 11%-kal haladta meg az Mv Makaróniét, nedves sikértartalma közel azonos, sárga indexe (Minolta b*) pedig 2,1%-kal nagyobb volt az Mv Makaróniéhoz viszonyítva. Mivel az Mv Makaróni a 2001. évi elismerése idején a hazai durum búza fajtaszortiment legnagyobb sárga pigment tartalmú fajtája volt, az Mv Pennedurban mért további növekedés alapján kijelenthetõ, hogy az új fajta kiváló alapanyagot jelent a feldolgozóipar számára. A fajta legnagyobb értéke az évjárattól függetlenül rendkívül stabil sikérerõssége, amit a sikér index mérésével határoztunk meg. A 2006 és 2011 közötti idõszakban az Mv Pennedur sikér indexe 75 és 98 között változott. Cubbada és munkatársai 1992-ben javaslatot tettek a durum búza tételek sikér index alapján történõ osztályba sorolására. Az általuk összeállított táblázat adatai szerint az Mv Pennedur valamennyi mintája a „nagyon jó” és a „kiváló” osztályba tartozott.
13
Kórtani adatait tekintve az MgSzH vizsgálatai alapján az Mv Pennedur szárrozsdára rezisztens, búzalisztharmatra mérsékelten rezisztens, sárga levélfoltossággal, levélrozsdával és kalászfuzáriummal szemben közepesen fogékony. Termesztése során feltétlenül érdemes figyelembe venni a faj specialitásait. A tábla megválasztásánál kerülni kell a fagyzugos helyeket, erõsen javasolt a kukorica elõvetemény elkerülése és legalább kétszeri fungicides védekezést kell tervezni, melyek egyikét a kalászolásvirágzás körüli napokra kell idõzíteni. Az Mv Pennedur szaporító anyagának elõállítása megkezdõdött, a durum búza termesztéssel foglalkozó gazdaságok számára a vetõmag 2012 õszén korlátozott mértékben már elérhetõ lesz. 2. kép Az Mv Hundur kalásza Intézetünk másik új õszi durum búzafajtája az Mv Hundur. Hosszabb szal- mint a kontroll fajták átlagáé (70,8%, mája miatt ez a fajta várhatóan a ke- 15,1%, illetve 6,4 mg/100g). Sikér invésbé intenzív körülmények között dexe a martonvásári mérések alapján termelõ gazdaságokban terjedhet el, elmarad az Mv Pennedurétól, de minbár az MgSzH hároméves vizsgálatai denképpen felülmúlja az Mv Makaróalapján a fajta állóképessége 8-as érté- niét. A fajta szárrozsdával szemben reket ért el, ami nagyon jó szintnek felel zisztens, búzalisztharmattal, sárga lemeg. Termése a három év átlaga alap- vélfoltossággal és kalászfuzáriummal ján az állami fajtakísérletben elmaradt szemben közepesen fogékony, míg a az Mv Pennedurétól, 100,8%-kal vég- levélrozsda az átlagosnál erõsebben zett a kontroll fajták átlagához viszo- fertõzheti járványos években. Az Mv nyítva. Átlagosnál jobb stressztûrõ ké- Hundur növényvédelmét az Mv pessége a 2010. évi csapadékos évjá- Pennedurnál felsorolt szempontok firatban mutatkozott meg, ekkor termése gyelembevételével kell megtervezni. a kontroll fajták átlagát 10,8%-kal, a Az Mv Hundur vetõmag szaporítása is jobbik kontrollét pedig 10,6%-kal ha- elindult, azonban kereskedelmi forgaladta meg. Az Mv Hundur technoló- lomban várhatóan csak 2013-tól lesz giai minõsége kiváló, az állami fajta- elérhetõ. Vida Gyula – Veisz Ottó kísérletben üvegessége (80,6%), nyersfehérje tartalma (15,5%) és fõKutatásainkat a GOP-1.1.1-09/1ként sárga pigment tartalma (8,0 mg/100g) jelentõsen nagyobb volt, 2009-0053 pályázat támogatta.
2012/1
14
Õszi zabfajták Martonvásárról
A
zabnak tavaszi és õszi változata létezik. Hazánkban eddig tavaszi zabot termesztettünk döntõen, az õszi zab vetésterülete pár ezer hektárra korlátozódott. Az õszi zab biztonságos termesztésének egyik legfontosabb feltétele a fajták megfelelõ télállósága. Ezt a változatot elsõsorban az enyhébb telû országokban, Angliában, a Benelux államokban, Németország és Franciaország déli részén, az Egyesült Államok középsõ és déli államaiban, mint például Texasban vagy Dél-Karolinában termesztik. Ezekben az országokban az õszi zab vetésének elõnyeit kisebb kockázattal tudják kihasználni, mint a szigorúbb telû országokban. Az õszi zab termeszthetõségének lehetõségét vizsgálták többek között Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában, Oroszországban is. E kísérletek adatai alapján megállapították, hogy az õszi vetésû zab jobban hasznosítja a talaj nedvességét és kevésbé szenved a tenyészidõszak végén fellépõ szárazságtól. Az átlagosnál hidegebb tél azonban megritkíthatja a növényállományt és ennek következtében az elõnyök nem realizálhatók a termésben. Ha az õszi zab áttelel Magyarországon, akkor akár 30-40%-kal is nagyobb termést várhatunk tõle, mint a tavaszi zabtól, természetesen egyszer többet, másszor kevesebbet. Többet, ha a tavaszi zabra száraz tavasz jön, kevesebbet, ha fagykárt szenved az õsszel vetett állomány. Az elmúlt nyolc év mindegyikében többet termett az õszi zab Martonvásáron, mint a tavaszi (1. táblázat). Intézetünkben az 1992-ben kezdõdött zab nemesítési program keretében foglalkozunk az õszi zab termeszthetõségének vizsgálatával is. Széleskörû nemzetközi kapcsolataink révén õszi zab genotípusokat gyûjtöttünk be a Világ különbözõ részébõl és elvégeztük ezek szántóföldi tesztelését és fitotroni fagyállósági vizsgálatát. Az eredmények alapján kiválasztott fajtákkal keresztezéseket végeztünk és megkezdtük hazai körülmények között a szelektálást. E program egyik fõ célja, olyan új õszi zab genotípusok elõállítása, amelyek megbízható tél- és fagyállóságuk, jó termõképességük és betegség ellenállóságuk révén – szokásos termesztési körülmények – között sikeresen termeszthetõk Magyarországon.
1. kép Mv Hópehely Az elsõ martonvásári nemesítésû õszi zabfajta Mv Hópehely néven került állami minõsítésre 2007-ben. E fajtát a martonvásári fajtabemutatókon már láthatták az ide látogató termelõk. E fajta kiváló termõképessége (2. táblázat) jó beltartalmi értékekkel párosul (3. táblázat). Fehérje tartalma 11,9 % és
14,6 % között, pelyva nélkül mért ßglukán tartalma 3,1% és 4,5% között alakult a martonvásári kísérletekben. Erõsen bokrosodó, jó állományképzõ, kiváló alkalmazkodóképességû fajta. A Martonvásáron vizsgált, a világ fontosabb õszi zabtermesztõ körzeteibõl származó genotípusok között a jobb
1. táblázat Martonvásári õszi és tavaszi zabfajták termésátlaga (kg/parcella) Év 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011
Mv Hópehely
Mv Pehely
5,37 4,73 4,86 3,65 4,29 4,83 4,12 4,04
5,21 3,75 4,79 2,67 4,12 3,25 3,65 2,58
Õszi zab terméstöbblet 3% 26% 1% 37% 4% 49% 13% 57%
2012/1 fagyállóságú genotípusok közé sorolható, ami megközelíti a közepes fagyállóságú õszi árpa szintjét. Az elmúlt évtizedben a Martonvásári tenyészkertekben ilyen fagyállósággal rendelkezõ genotípusok fagykár nélkül teleltek át. A különbözõ kórokozókkal szemben jó a szántóföldi ellenállósága. Megfelelõ termesztéstechnológiával és kedvezõ agroökológiai körülmények között ezzel a fajtával a tritikálé szemtermés mennyiségét el lehet érni. Az Mv Hópehely fajta vetõmagja ez év õszén már korlátozott mennyiségben elérhetõ lesz az Elitmag Kft-nél. A martonvásári nemesítési program második õszi zabfajtáját 2011 õszén részesítették állami elismerésben Mv Deres néven. Az Mv Deres termõképessége 3,2%-kal haladta meg a standard fajtákét az elmúlt három év átlagában az MGSZH hivatalos kísérleti eredményei alapján (2. táblázat). Az Mv Deres jó állományképzõ tulajdonságának köszönhetõen tavasszal erõteljes bokrosodásával kompenzálni tudja az esetleg fellépõ nö-
15
vényszám ritkulást. Az Mv Hópehelynél 4-5 nappal késõbben bugázik és évjárattól függõen 5-10 cm-rel alacsonyabb. Az eddigi tapasztalatok alapján hideg, hótakaró nélküli teleken megritkulhat, de ez a termésben nem okozott veszteséget. Megkezdtük a fajta felszaporítását. Termesztési javaslatok Az õszi zab optimális vetésideje október elsõ dekádja. Ha ezt megelõzõen vetjük, az a vírusfertõzés fellépését segíti elõ, a késõbbi vetés viszont a gyenge állomány kialakulását okozhatja és a télállóképesség csökkenéséhez vezethet. Az õszi zab termesztéstechnológiája – a vetésidõ kivételével – mindenben megegyezik a tavaszi zabokéval. Az õszi zab tavaszi fejlõdése késõbb indul, mint a többi õszi kalászosé. A tavaszi bokrosodás ideje ezért hoszszabb, ami azt eredményezi, hogy az esetlegesen megritkult állományban egy növényen több produktív hajtás képzõdik. E tulajdonságának köszönhetõen kiváló a tavaszi reprodukciós képessége. Az õszi zab télállóképessége
2. táblázat Õszi zab kisparcellás fajta összehasonlító kísérletek szemtermés eredményei MGSZH adatok, 2009-2011 2. kép Az Mv Deres bugája
2009
Szemtermés, t/ha 2010 2011 Átlag
Mv Hópehely st.
6,25
5,50
5,69
5,81
104,4
Mv Deres
6,56
5,12
5,56
5,75
103,2
St. fajták átlaga
6,06
5,18
5,48
5,57
100,0
Õszi zab st.
5,86
4,85
5,27
5,33
95,6
Kísérleti átlag
6,22
5,16
5,54
5,63
101,1
SzD5% fajták között
1,29
0,55
0,50
0,42
7,5
3
5
4
Fajta
Kísérletek száma
%
3. táblázat Õszi zab kisparcellás fajta összehasonlító kísérletek nyersfehérje tartalmi eredményei MGSZH adatok, 2009-2011 Nyersfehérje tartalom (%) 2010 2011 Átlag
Fajta
2009
Mv Hópehely st.
12,7
12,3
12,9
12,6
Mv Deres
12,1
12,4
12,1
12,2
St. fajták átlaga
12,1
12,4
12,8
12,4
Õszi zab st.
11,5
12,5
12,7
12,2
Kísérleti átlag
12,1
12,4
12,7
12,4
SzD5% fajták között
0,9
0,8
1,3
1,0
3
3
3
Kísérletek száma
a kalászos gabonákhoz viszonyítva gyengébb. Általában a különbözõ, õszszel vetett gabonafajokra jellemzõ fagyállósági sorrend a legjobbtól a gyengébb felé haladva a következõ: búza és rozs, tritikálé, durum búza, árpa és a zab. A fajták azonban jelentõs eltéréseket mutatnak fajon belül és ez ahhoz is vezethet, hogy az átlagos fagyállósági értékek alapján felállított sorrend, konkrét fajták esetében megváltozhat. Az eddigi tapasztalatok alapján a hazai téli idõjárási körülményeket figyelembe véve áttelelõ képessége az õszi káposztarepcéénél jobb. A kiváló bokrosodó képességének köszönhetõen az esetleges növényszám ritkulást a hajtásszám növelésével kompenzálni tudja. A tavaszi fejtrágyázást a martonvásári nemesítésû két õszi zabfajta meghálálja és optimális idõjárási körülmények között a nagy fehérjetartalmú szemtermésük megközelíti az õszi búzáét. A kutatásokat a HT Cereol (TECH_08-A3/2-2008-0425 számú pályázat) támogatta. Veisz Ottó – Vida Gyula
2012/1
16
Államilag elismert õszi árpák összehasonlító kísérlete
A
z õszi árpa nemesítõk és fajtaképviselõk együttmûködése révén 2006 õszén indult útnak az a posztregisztrációs õszi árpa kísérlet, melynek célja, hogy nyomon kövesse a széles körûen termesztett, valamint perspektívikus új õszi árpák teljesítményét eltérõ évjáratokban és termõhelyeken. Évente 28-35 fajta vizsgálatára került sor, két éréscsoportban. A kísérleteket kezdetben 5 termõhelyen állították be (Martonvásár, Szeged, Táplánszentkereszt, Mosonmagyaróvár, Karcag), majd az évek során további két termõhellyel (Kompolt, Kaposvár) egészült ki a hálózat. Öt év alatt összesen 50 fajta vizsgálatára került sor, melyek közül 15 fajta szerepelt minden évben és további 19 fajtáról van legalább három éves adat. A martonvásári kutatóintézet képviseletében a Petra mind az öt évben, a Fridericus az elsõ három évben, a Hanzi 2008-tól és a KWS Meridián 2011-ben szerepelt a középérésû fajtacsoportban. Az elmúlt öt év nem szûkölködött a szélsõséges idõjárási elemekben. Az öt kísérleti évbõl kettõ, 2007 és 2011, száraz és meleg volt, több mint 20 hõségnappal, míg a 2008 és 2009-es év csapadékos és a 30 éves átlagnál kicsit hûvösebb volt. A 2010-es év tért el legjobban a sokéves átlagtól viharos, csapadékos idõjárásával. Az államilag elismert õszi árpák tenyészideje széles határok között mozgott, a fajták évjárattól függõen a korai éréscsoportban április második felében 6-12, a középérésû csoportban 6-9 nap alatt kalászoltak. A korai és középérésû csoport átlagos kalászolási ideje 4-5 nappal különbözött, miközben a két éréscsoportban minõsített fajták kalászolási ideje között 5 nap átfedés volt minden évben. Az idõjárás változékonyságának megfelelõen a fajták termõképességében is jelentõs ingadozás volt megfigyelhetõ. Öt év átlagában a két éréscsoport átlagos termésszintje nem különbözött, a korai éréscsoportban vizsgált fajták 6,74 t/ha, a középérésû csoport fajtái pedig 6,75 t/ha termést adtak (1. ábra). A 2008-as év a korai fajtáknak, 2009 és 2011 pedig a középérésûeknek kedvezett.
1. ábra Államilag elismert õszi árpa fajták termõképessége posztregisztrációs kísérletsorozatban (5-7 termõhely átlaga, t/ha)
Korai érésû
Középérésû
2. ábra Az Elitmag Kft. által forgalmazott õszi árpafajták termõképessége a posztregisztrációs kísérlet átlagához viszonyítva
A 2006-ban minõsített Fridericus 2007-ben éréscsoportjának legbõtermõbb fajtájaként a posztregisztrációs kísérletekben is bizonyította kiváló produktivitását (2. ábra), azonban ké-
sõi érése miatt a köztermesztésben csak mérsékelten terjedt el. Szélsõségektõl mentes, megbízható teljesítményt nyújtott a kísérletekben a Petra és a Hanzi. A Petra 1998-óta van termesz-
2012/1
17 tésben, és éveken keresztül az Elitmag Kft. vezetõ õszi árpa fajtájaként nagy területen termesztették. A Hanzi megjelenésével a Petra jelentõsége csökkent, mivel a Hanzi termesztése elõnyösebb az átlagosnál sokkal jobb szárszilárdsága és nagyobb termõképessége miatt. A KWS Meridian középérésû fajtát a legbõtermõbb fajtajelöltként minõsítették 2010-ben, így 2011-ben szerepelt elõször a posztregisztrációs kísérletekben. A fajta bemutatkozása kiválóan sikerült, mivel a kísérleti átlaghoz viszonyított 113%-os termõképességével az elsõ helyen végzett megelõzve számos ígéretes fajtát. A hivatalos kísérletekkel együtt immár négyéves kiváló eredményei alapján jelentõs érdeklõdés várható a fajta iránt, ezért megindult a vetõmag szaporítása. Az öt éve folyó vizsgálatok bizonyítják, hogy a nemesítõ intézetek öszszefogásával és áldozatvállalásával beállított kísérletek megbízható adatokat szolgáltatnak az árpa fajták teljesítményérõl a különbözõ évjáratokban és termõhelyeken. A kísérleti eredmények alapján nyilvánvaló, hogy a különbözõ évek eltérõ idõjárására a fajták nem egyformán reagálnak, ezért a fajtaválasztás egy év vagy egy termõhely adatai alapján árpa esetében sem biztonságos. A kísérletek beállításában résztvevõ intézmények és cégek szilárd elhatározása, hogy a kísérleteket a jövõben is folytatják és az eredményeket a széles közönség számára is könnyebben hozzáférhetõvé teszik a fajtaválasztás megkönnyítése érdekében. Mészáros Klára – Láng László
A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpont Mezõgazdasági Intézet, az Mv Elitmag Kft., és a Magyar Gabonatermesztõk Országos Szövetsége tisztelettel meghívja Önt és munkatársait a 2012. június 13-án és 14-én tartandó
KALÁSZOS GABONA TANÁCSKOZÁSRA ÉS BEMUTATÓRA Találkozás mindkét napon 9-10 óra között Martonvásáron, a Mezõgazdasági Intézetben
2012/1
18
Alakor fajták az ökotermesztésben
A
diploid alakor (Triticum monococcum ssp. monococcum) az egyik legõsibb pelyvás gabonaféle, amelynek termesztése már 12000 évvel ezelõtt elkezdõdött, és egyes történelmi korok uralkodó gabonája volt. Egyszemû búzának is nevezik, amely az angol és német elnevezésébõl (einkorn) ered, és mutatja, hogy ezen faj kalászának egy kalászpadkáján csak egy darab, pelyvás szem található. Európában fõként olyan régiókban maradt fenn, ahol tradicionális termékek elõállítására használják. Spanyolország, Franciaország és Olaszország egyes területein szemterméséért termesztik hagyományos kenyerek és száraztészták elõállítása céljából, míg Romániában a szalmáját is hasznosítják szalmakalapok készítéséhez. Hazánkban a 19. század közepéig termesztették ezt a rendkívül jó alkalmazkodóképességgel rendelkezõ, szinte minden betegséggel szemben ellenálló, az extenzív területeket jól hasznosító, többnyire késõi érésidejû fajt. Az ökológiai gazdálkodás egyre növekvõ térhódításának köszönhetõen a hazai organikus nemesítés felkarolta ezt a majdnem feledésbe merült fajt, hogy olyan új fajtáit hozza létre, amelyek megfelelnek a modern ökológiai gazdálkodás és a feldolgozóipar elvárásainak. Az alakorbúza – a lisztjébõl készíthetõ funkcionális sütõipari termékeken és tésztákon kívül – a hazai söripar érdeklõdését is felkeltette, és a nyugat-európai példákhoz hasonlóan hazánkban is megkezdõdtek a kísérleti fõzések. Az 1992-tõl mûködõ Martonvásári Gabona Génbankban tárolt több mint 210 alakor génbanki tétel felhasználásával egy széleskörû nemesítõi munka vette kezdetét a 2000-es évek elején, amely során az elmúlt évtizedben számos nagy értékû alakor vonalat állítottak elõ. Ezek egy része fenotípusosan a hagyományos alakorhoz hasonlít, viszont jobb agronómiai, és beltartalmi tulajdonságokkal rendelkezik. A tradicionális alakor vonalak alapvetõ jellemzõje, hogy döntõen járó típusúak, magas száruk rugalmas, de túlérésben könnyen megdõlnek. Keskeny, hosszú kalászaik tömörek, hosszú szálkájúak. Bokrosodó képességük kiváló, és számos genotípusuk igen jó gyomelnyomó képességgel is rendelkezik. A hagyományos alakor
1. kép Mv Alkor kalász típusok igen nagy genetikai diverzitást reprezentálnak, egyes formák igen koraiak (egy héttel az õszi búza elõtt virágoznak), míg többségük két-három héttel késõbb virágzik a búzánál. Magasságuk 120 cm, vagy annál magasabb. Nitrogénre érzékenyek, jó N-ellátás hatására felnyurgulnak, és könnyen megdõlnek. Beltartalmi tulajdonságaik tekintetében is jelentõs diverzitást mutatnak. Egyes genotípusok fehérje és sikér tartalma igen magas, míg mások, bár fehérjében gazdagok, gyakorlatilag sikérmentesek. Az elit vonalak többsége – a fuzárium kivételével – a legtöbb búza betegséggel szemben ellenálló. A gazdálkodók számára ebbõl a hagyományos típusból egy minõsített fajta áll rendelkezésre. Az ökológiai nemesítés elsõ eredményeként az Mv Alkor 2008ban kapott állami fajtaminõsítést.
Az Mv Alkor (1. kép) az elsõ hazai, ökológiai nemesítésû alakorbúza fajta. Termõképességében hasonlít a közepes produktivitással rendelkezõ, extenzíven termesztett búzákhoz (2,5-3 t/ha). Mivel igen jól bokrosodik, ezért vetéskor elegendõ a hektáronkénti 2,5-3 millió csíra. A sûrûbb vetésben, illetve N-ben gazdag talajokon kialakuló magasabb növényállomány túlérésben megdõlésre hajlamos. Vékony szára 120-130 cm magas, de erõs és rugalmas. Fakultatív életformája ellenére a keményebb teleket is jól bírja. Kiváló rezisztenciával rendelkezik a fõbb gombabetegségekkel szemben. Szárazságtûrése és gyomelnyomó-képessége szintén kiemelkedõ. Intenzív körülmények között nehezen termeszthetõ, a talaj magas tápanyagtartalmát nehezen bírja. Késõi érésû, puhaszemû termésének nedves sikér és nyersfehérje tartalma magas, de a sikér a tönkölybúzához hasonlóan lágy. Lisztje karotinban gazdag, a durumbúzáéhoz hasonlóan sárgás színû. Speciális sütõipari termékek elõállítására alkalmas, és igen jó minõségû száraztészta készíthetõ belõle. Biológiai értéke kiemelkedõ, emészthetõsége, magas bioaktív komponens, és antioxidáns tartalma, optimális tokotriol/tokol (T3/T, E vitamin) aránya miatt funkcionális élelmiszerek elõállítására is felhasználható, de növendék állatok indító takarmányozására is alkalmazható. Termesztése elsõsorban ökológiai gazdálkodásban javasolható. A hagyományos típusú fajták egyik alapvetõ problémája az igen magas szár, és az ebbõl következõ megdõlés veszély, ami még azzal is párosul, hogy az alakor szemekre nem jellemzõ a dormancia. A dormancia hiánya azzal jár, hogy a talajjal érintkezõ kalászok a megdõlést követõen hamar kicsíráznak, ezzel jelentõs termés- és minõség veszteséget okozva. A probléma megoldása érdekében egy új organikus nemesítési program indult, amelynek elsõdleges célja az volt, hogy a búzanemesítést forradalmasító féltörpe típusokat állítsunk elõ. A kísérleti munka során számos genetikailag eltérõ féltörpe vonalat állítottunk elõ, melyek egy része alkalmasnak bizonyult a hagyományos típusok magasságának csökkentésére anélkül, hogy azok termõképessége, illetve kalász méretei jelentõs mértékben
2012/1 csökkentek volna. Az elit forrásvonalak létrehozása lehetõvé tette, hogy „intenzív” típusú féltörpe fajtákat lehessen elõállítani. A féltörpe és hagyományos alakor típusok keresztezésével számos nagy értékû nemesítési alapanyag született, amelyek közül néhány alkalmasnak bizonyult fajta-elõállítási programokba történõ bevonásra. Az elõállított kombinációk közül egy, az Mv Menket állami elismerésben részesült 2011-ben. Az Mv Menket (2. kép) a kétszemû egyszemû. A fajta egy teljesen egyedülálló új típust képvisel, és számos olyan tulajdonsággal rendelkezik, amely a hagyományos alakor fajtákban gyakorlatilag nem létezik. A kívánt féltörpe habitus olyan agronómiai tulajdonságokkal párosul, amely elsõsorban az intenzív búzákra jellemzõ. Éréskori magassága csupán 70-80 cm, miközben termõképessége (3-3,5 t/ha) 30-40%-kal nagyobb, mint az Mv Alkoré. Ennek oka részben a fajta azon tulajdonsága, hogy kalászpadkáiban nem egy, hanem két kerekded szemet fejleszt, melyek ezerszemtömege közel 40 gramm. Ebbõl származtatható azon tulajdonsága is, hogy termésének körülbelül 20%-a pelyvától mentesen, csupaszon kerül ki a kombájnból. Az intenzívebb termesztési körülményeket is jól viseli, viszont a gyomirtó szerekre kifejezetten érzékeny, melyek alkalmazását egyébként is szükségtelenné teszi kiváló bokrosodó- és gyomelnyomó képessége. Rövidebb szára és erekt, felálló levelei következtében lényegesen sûrûbb állományban is termeszthetõ (4,5-5 millió csíra/ha) a megdõlés kockázata nélkül. Szára rendkívül szilárd, és túlérésben sem gyengül meg. Télállósága, állóképessége és gombabetegségekkel szembeni rezisztenciája egyaránt kiemelkedõ. Termesztéstechnológiai szempontból igénytelen: gyakorlatilag csak vetni és aratni kell, egyéb növényápolási munkákat nem igényel. Késõi érésû, puhaszemû termésének nedves sikértartalma magas, bár egy kicsit kevesebb, mint az Mv Alkoré. Karotinban gazdag, sárgás színû lisztje sütõipari termékek, száraztészták elõállítására alkalmas. Igen magas biológiai értéke, magas bioaktívkomponens-tartalma miatt funkcionális élelmiszerek elõállítására is felhasználható. Termesztése kizárólag ökológiai gazdálkodásban javasolt, mert a növényvédõ szerekre nagymértékben érzékeny.
19
2. kép Mv Menket kalászok
3. kép Organikus fajták (hátulról elõre): Mv Hegyes, Mv Alkor, Mv Menket A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpont Mezõgazdasági Intézet Génmegõrzési és Organikus Nemesítési Osztálya által elõállított és fenntartott alakor nemesítõi törzsgyûjtemény számos olyan értékes genotípust is tartalmaz, amelyek egyes beltartalmi értékei nagymértékben eltérnek a többi alakorétól. Ezen törzsek felhasználásával több irányú nemesítõi munka van folyamatban. Az egyik a sikérmentes, funkcionális élelmiszerek elõállítására használható alakorbúza fajták kialakítására irányul, míg egy másik
irány a sörfõzés szempontjainak megfelelõ, alacsony fehérjetartalommal rendelkezõ alakor fajták elõállítását célozza meg. Reményeink szerint ezen fajtajelöltek pár éven belül bekerülhetnek az MgSzH fajtaminõsítõ kísérleteibe, és állami elismerésüket követõen tovább gyarapodhat az intézetünkben organikus nemesítéssel elõállított, 3 fajtából (tönke: Mv Hegyes, alakor: Mv Alkor, Mv Menket) álló ökológiai, alternatív gabonakínálat (3. kép). Mikó Péter – Megyeri Mária – Kovács Géza
2012/1
20
Kettõs stressz szorításában
L
1. ábra A napi középhõmérséklet és a napi maximum hõmérséklet (A,), valamint a napi csapadékösszeg (B,) változása 2010-2011-2012. elsõ negyedévében Napi maximum hõmérséklet
Napi középhõmérséklet
°C
Havi átlagok
2012. febr.
2011. jan.
2012. jan.
2010. febr.
2010. márc.
2011. febr.
2011. márc.
2012. márc.
2010. jan.
Napi csapadékösszeg
*Össz.: 111,1 mm
mm
assú felmelegedés zajlik Földünkön, ami természetesen hazánk idõjárását is érinti. A mérések alapján az elmúlt 100 évben a globális évi átlaghõmérséklet 0,77°C-kal nõtt a Kárpát-medence területén, ami évszakonként változó mértékben jelentkezik. A legnagyobb problémát az idõjárás változékonysága, kiszámíthatatlansága okozza. A szélsõséges meteorológiai jelenségek intenzitása és gyakorisága egyre nõ és további növekedésére számíthatunk a következõ évtizedekben is. E tekintetben a mezõgazdaság egyik legnagyobb kockázatát a csapadék mennyiségének jelentõs ingadozása okozza – vagy túl sok, vagy túl kevés van belõle. Elõbbire jó példa a 2010. esztendõ, utóbbira a rákövetkezõ 2011. év (1. ábra). Ezt tetézheti még a hõmérséklet nagymértékû ingadozása is. Növekedési trend mutatkozik a nyári hõségnapok és forró napok számában, a hõhullámok kialakulásában is. A magas hõmérséklet további vízellátottsági problémákat okozhat, veszélyeztetve ezzel is a növénytermesztés eredményességét. Többekben megfogalmazódik a kérdés: vajon ez az év milyen idõjárást hoz? Egy újabb száraz évnek nézünk elébe, vagy reménykedhetünk egy csapadékosabb, kiegyenlítettebb vízellátottságú vegetációs idõszakban? A meteorológiai adatok alapján a 2012. év elsõ negyedéve még szárazabbnak tekinthetõ a múlt évivel összehasonlítva (1. ábra). Martonvásáron a mért napi csapadékösszegek alapján márciusban negatív rekord született, s a szárazságot a korábbi éveknél magasabb hõmérsékleti átlagértékek méginkább fokozták. A magas hõmérséklet és a szárazság azon stressztényezõk közé tartoznak, melyek jelentõs hatással vannak a kalászosok fejlõdésére és végsõ soron a terméshozam alakulására. A tavaszi csapadék kiemelkedõ jelentõségû. A szárbainduló búza zavartalan vízellátást igényel, ugyanis ebben a fejlõdési stádiumban termeli a legtöbb szárazanyagot, az összes mennyiségnek közel 50%-át. A kedvezõtlen vízellátottság – ha õsszel és télen kevés csapadék hullott és a tavasz is száraz és meleg – zavart okozhat a búzanövények normális fejlõdésében. Ebben a fenofázisban az
*Össz.: 34,9 mm *Össz.: 32,5 mm
2010. jan. 2010. febr.
2010. márc.
2011. jan.
2011. febr.
2011. márc.
2012. jan.
2012. febr.
2012. márc.
* az adott év jan., febr., márc. hónapjainak összesített csapadékmennyisége aszály a termést akár a felére is csökkentheti. A vegetatív szervek kisebbek lesznek, csökken az asszimilációs tevékenység is, ami a kalászkák virágszerveinek fejletlenségét vonja maga után. A másik kritikus idõszak a kalászolás és virágzás idõszaka, amely aránylag rövid periódus. A magas hõmérséklet és a kevés csapadék következménye a virágrészek részleges elhalása, ami miatt hiányos lesz a megtermékenyülés,
ez pedig a termés jelentõs csökkenését okozhatja. A tápanyagok szemekbe történõ megfelelõ beépülésében és végsõ soron egy kedvezõ terméshozam kialakulásában a szemtelítõdés szintén kulcsfontosságú idõszak. A virágzás után hazánkban gyakorta fellépõ magas hõmérsékletek a szárazsággal párosulva felgyorsítják a növények fejlõdését, rövidebb vegetációs periódust és fõként a
2012/1
Kontroll %-ában
2. ábra Termésbiológai tulajdonságok változása a szárbaindulás (SzI) elején (30 °C), illetve szemtelítõdéskori (SzT) 35 °C és 38 °C-os hõstressz hatására
Kontroll %-ában
3. ábra Termésbiológai tulajdonságok változása a szemtelítõdéskori hõ-, szárazság és szárazság+hõstressz hatására fajták átlagában
szemtelítõdés mértékének csökkenését okozva drasztikus termésveszteséget idéznek elõ. Kísérletet végeztünk, melyben e két tényezõt, stresszort együtt, és különkülön is vizsgáltuk annak érdekében, hogy meghatározzuk: a magas hõmérséklet és/vagy a szárazság a kalászolást követõen milyen hatással van az õszi búzák termésbiológiai jellemzõire.
Megállapítottuk, hogy a szárbaindulás elején a búzanövények érzékenyebben reagálnak a magas hõmérsékletre, mint szemtelítõdéskor. Ezt a jelentõs mértékben lecsökkent produkcióbiológiai tulajdonságok is alátámasztották. A szárbainduláskor a 30 °C-os hõmérséklet hatására a kezelt növények termése közel felére csökkent. Az ezerszemtömeg jelentõsen meg-
21 növekedett, a szemszám átlagosan 51%-os visszaesése mellett. A növény által termelt asszimiláta mennyisége jóval kevesebb szem között oszlott meg, jelentõsen növelve az ezerszemtömeget. A szemtelítõdéskor alkalmazott 38 °C-os hõmérséklet drasztikusabban csökkentette a biomasszát, ezerszemtömeget és végeredményképpen a szemtermést, mint a 35 °C-os hõmérséklet (2. ábra). A produkcióbiológiai tulajdonságokat tekintve a hõstressz és a szárazság, valamint e két tényezõ együttes hatása szintén jelentõs különbségekkel járt (3. ábra). A 35 °C-os kezelés a termést átlagosan negyedével, a vízmegvonás több mint 50%-kal csökkentette. A növények ezerszemtömege is számottevõen (átlagosan 20% és 45%-kal) kisebb lett. A legdrasztikusabbnak a kombinált (szárazság + hõ) stresszkezelés mutatkozott, ami a fajták átlagában a termést csaknem 3/4 résszel, az ezerszemtömeget közel 2/3 résszel csökkentette a kontrollhoz viszonyítva. Az általunk kapott eredmények is mutatják, hogy szoros kapcsolat van az egyre szélsõségesebbé váló idõjárási körülmények és a gabonafélék termésmennyisége, illetve minõsége között. A szemtelítõdés mértékének csökkenése, idõtartamának rövidülése komolyan befolyásolhatja a szemekbe épülõ tápanyagok arányát, mennyiségét, ebbõl kifolyólag befolyásolni képes a termésminõséget is. Klímánk változékonysága miatt nehéz megfelelni az újabb és újabb követelményeknek, illetve elvárásoknak. Ritka az olyan évjárat, amikor minden körülmény olyan kedvezõen alakul, hogy a maximális termésmennyiség a legjobb termésminõséggel párosul. Továbbra is elengedhetetlen e tényezõk hatásainak tanulmányozása, hogy az új ismeretek birtokában a változó környezeti feltételekhez adaptálódni képes új fajták elõállítását elõsegíthessük. Balla Krisztina – Bencze Szilvia – Karsai Ildikó – Veisz Ottó A kutatásokat az EU FP7 DROPS (FP7-244374) pályázat támogatta.
Jelen kiadványunkat az Elitmag Kft. és a Bázismag Kft. támogatásával jelentettük meg.
2012/1
22
A talajnedvesség változása búza állományban
J
csapadék, öntözés mm
1. ábra Talajnedvesség változása tavaszi durumbúza állományban a tenyészidõ folyamán, Martonvásár 2011
talajnedvesség, %
elenleg több mint 7 milliárd ember él a Földön és a becslések szerint 2070-ben a népesség 9 milliárd fõre nõ. Szembe kell néznünk az élelmiszerigény növekedésével, miközben a Föld klímája változik és a növények számára nélkülözhetetlen víz mind korlátozottabb mértékben áll rendelkezésre. Kettõs kihívással állunk szemben, melyet csak nemzetközi összefogással tudunk megoldani. 2010-ben indult el az EU FP7 DROPS projekt, melyben 11 ország 15 résztvevõje – köztük intézetünk is – a változó klimatikus viszonyokhoz igazodva új módszerek, stratégiák kidolgozását tervezi a növénynemesítésben. Célunk a terméshozam fenntartása, a növények vízhasznosító képességének fokozása aszályos termesztési körülmények között. Az elmúlt évben 100 tavaszi durum búza fajta elvetésével vizsgáltuk a szárazság stressz hatását szántóföldi körülmények között. Három megközelítés kombinációját alkalmaztuk: vizsgáltuk a növények szárazság stresszre adott válaszreakcióját, az idõjárási adatok alakulását a tenyészidõ folyamán és újszerû módon nyomon követtük a talajban bekövetkezõ változásokat. Ezen változások, folyamatok rögzítésével a növények számára kritikus idõszakokról információt nyerhetünk s összekapcsolhatjuk a talaj felszíne felett bekövetkezett változásokkal. A talaj-növény-környezet hármas kombinációjának együttes vizsgálata, a kísérlet nagy méretébõl adódóan, pontos képet ad számunkra a változások mértékérõl. A 2011-es aszályos év kiváló lehetõséget biztosított a szárazságtûrés vizsgálatokhoz, mert az áprilisi, májusi, júniusi csapadékmentes idõszakban a tavaszi vetésû növények az õszi gabonáknál is nagyobb mértékben szenvedtek a szárazságtól. A kísérletben száraz (természetes csapadék ellátottságú) és öntözött kezelést alkalmaztunk. Az öntözés Microsprinkler öntözési technológiával történt összesen három alkalommal, pontosan mérve a kiadott víz mennyiségét (1. kép). A talaj nedvesség tartalmát 30, 60 és 90 cm mélységben elhelyezett szenzorokkal mértük, melyek óránként automatikusan rögzítették a talaj hõmérsékleti és elektromos vezetõképességi (dS/m) adatait is. A kapacitív talajnedvességmérõk az õket körülvevõ közeg dielektromos állandóját (permittivitását) mérik
öntözés
csapadék
1. kép Durum búza kísérlet, öntözött kezelés, Martonvásár 2011 elektromágneses mezõ segítségével. A szenzorok felé kibocsátott 70 MHz oszcillációs jel fázisszög változása a talaj dielektromos permittivitásától függ, mely szoros összefüggésben van a talaj térfogat százalékos nedvességtartalmával (száraz talaj dielektromos állandója: 5, víz: 80, levegõ: 1). Az 1. ábra a 30, 60 és 90 cm mélységben mért talajnedvesség értékeket szemlélteti. A mért három adatsorból gabonák számára legfontosabb a 30 cm mélységben rögzített érték, mivel ebben a rétegben található a gyökérzet döntõ része, valamint a vízfelvétel is fõleg ebbõl a mélységbõl történik. A grafikonból látható, hogy természetes csapadék ellátottság esetén 2011 tavaszán a talaj nedvesség tartalma már május közepén 23 térfogat % alá csökkent, és ettõl kezdve egészen az aratásig a növények komoly szárazság stressznek voltak kitéve, a szórványos csapadék ellenére is. A tenyészidõszak folyamán az összesen 150 mm öntözõvízzel folyama-
tosan elegendõ nedvesség állt rendelkezésre a növények zavartalan fejlõdéséhez, így az öntözött kezelésben a fajták termése átlagosan 50%-kal haladta meg a száraz kezelésben mért átlagértékeket. A kutatási pályázat keretében a vizsgált fajtákról Martonvásáron kívül Törökországból, Marokkóból és Olaszországból is kapunk eredményeket, így a fajták szárazságtûrését nagyon különbözõ környezetei feltételek között nyert adatokkal lehet becsülni. A termés és a terméselemek vizsgálatán kívül a fajták molekuláris genetikai jellemzésére is sor kerül a konzorciumi partnereknél. Így várhatóan olyan ismereteket szerezhetünk a búza szárazságtûrésének genetikai hátterérõl, ami a jövõben új, a korábbiaknál jobb szárazságtûrõ képességû, illetve jobb vízhasznosítású fajták nemesítését teszik lehetõvé. Bányai Judit – Láng Éva Judit A kutatásokat az EU FP7 DROPS (FP7-244374) pályázat támogatta.
2012/1
23
Fajtasorok, vetõmag-szaporítások 2012
J
únius a fajtabemutatók hava. Szántóföldi elfoglaltság tekintetében meszsze felülmúlja a január-februári csoportos szakmai rendezvények hónapjait, mégis fontos idõt szakítanunk arra, hogy a kalászos fajok tekintetében még az aratás megkezdése elõtt kézbe fogjuk az új fajtákat, illetve fajtajelölteket, és az átgondolt választás elõtt akár további 1-2 évig elvégezzük szántóföldi összehasonlító vizsgálatunkat. A hároméves állami fajtaminõsítõ kísérletek biztosíthatnak némi támpontot a nemesítõnek a régiós ajánlásra, de biztosabb tapasztalatot és eredményeket az egyes termesztési körzetekben beállított nagyparcellás (2000-2500 m2/parcella) fajtasorok adhatnak mindazoknak, akik kézzelfoghatóan és nem csak prospektusból vagy szóbeszéd alapján keresik az újat. A fajtasoroknak jellemzõen két típusával találkozhat az érdeklõdõ. A kizárólag egy nemesítõtõl, illetve a több nemesítõtõl származó fajtákat magában foglaló bemutató helyekkel. Mindkettõ hátránya önmagában az, hogy bár sokat megmutatnak, mégis többnyire nem eleget. Az egyikben egy nemesítési
helyrõl szinte minden látható, de a vetélytársak nem. A másikban több intézettõl vagy cégtõl a fajták színe-java, de a korlátozott fajtaszám miatt sokszor pont az marad ki, amire éppen a termelõ kíváncsi: amit saját gazdaságában vetett és összehasonlítaná azzal, vagy éppen egyes újdonságok. Érdemes megfogadni azt a tanácsot, hogy „csak a több forrás a forrás”, azaz aki fajtaválasztás elõtt áll, alaposan és mindkét típusú fajtasor fajtáit tanulmányozza, mivel a saját gyakorlati tapasztalás minden másnál hitelesebb. A martonvásári álláspont az, hogy minden gazdálkodónak legyen lehetõsége szabadon, befolyásolás nélkül választania a rendelkezésre álló fajtakínálatból. Ismerje meg jó tulajdonságait, illetve hibáit, mely utóbbiak többsége a szántóföldön tudatosan kezelhetõ. Ehhez elengedhetetlen, hogy minden fajtabemutatón gazdag, színes legyen a martonvásári fajtaválaszték, mivel nem jelenthetõ ki egyértelmûen egyik fajtáról sem, hogy egy adott régióban beválik-e vagy nem. E szemlélet alapján 2012-ben 12 helyen 10-15 fajtát magában foglaló ún.
1. ábra Martonvásári kalászos fajtasorok 2012
„rövid sor”-ral (Alsópáhok, Bak, Cegléd, Hódmezõvásárhely, Kisújszállás, Kocs, Lippó, Mezõhegyes, Ordacsehi, Szekszárd, Szerencs, Timár), illetve nyolc helyen 20-23 fajtát felsorakoztató „hosszú sor”-ral (Chernelházadamonya, Dalmand, Encs, Jászapáti, Nagylózs, Szentlõrinc, Tiszaszentimre, Zalaszentgrót) vállalkoztunk regionális fajtabemutatókra a közérdeklõdés kielégítésének lehetõségét biztosító házigazdákkal (1. ábra). A martonvásári fajtasor bemutató terének kínálata idén 45-re bõvült (2. táblázat), mely gazdagon ajánl újdonságokat az érdeklõdõknek. Az országos fajtabemutató a hagyománynak megfelelõen június második hetében, szerdán és csütörtökön (június 13. és 14.) kerül megrendezésre 10.00 órai kezdettel. Az õszi búza vetõmag szaporítások – különösen a köztermesztésben igen kedvelt fajták esetében – biztonságos vetõmag ellátást ígérnek, de egyes fajták esetében, illetve egyes régiókon belül hiányok elõfordulhatnak. A kisebb területen szaporított fajok esetében – fõként az õszi zabnál – a készleteket
24
2012/1 1. táblázat Martonvásári vetõmagok elérhetõsége – 2012 õsz*
* Megjegyzés: A táblázatban megyénként, faj és fajta szerinti bontásban tüntetjük fel a regisztrált vetõmag elõállításokat. Ezek egy része önállóan tevékenykedõ, szerzõdéses vetõmag elõállítókat jelöl, más része pedig az Elitmag Kft. termeltetése, várható készlethelye.
2012/1 meghaladó kereslet várható. A tritikálé és õszi árpa vetõmag piacon sem számíthatunk teljes zavartalanságra, hiszen bõtermõ fajtáink igen kelendõk, vetõmag elõállításuk pedig keresletprognózison alapul. Idén már durumbúzából is tudunk jó minõséget adó újdonsággal szolgálni a malmi durum elõállítóknak. A meteorológiai elõrejelzések egyáltalán nem kecsegtetnek bõséges csapadékkal, sõt a prognózis szerint inkább aszályra kell készülnünk, ami akár a tervezettnél kisebb vetõmag készletekben is megmutatkozhat. Sok év tapasztalata mutatja, hogy aki vetés elõtt 1-2 nappal kezd a vetõmagbeszerzéssel foglalkozni, az nem jut hozzá ahhoz a vetõmaghoz, amit szeretne, vagy lényegesen kedvezõtlenebb kondíciókkal kapja meg azt. Mindezek indokolttá teszik, hogy a fajtabemutatókon szimpatikusnak talált és kiválasztott fajták vetõmagját idõben, vetés elõtt legalább egy hónappal foglaljuk le a megbízhatónak tartott, terméktanács által regisztrált vetõmag kereskedõ partnernél.
25
2. táblázat A martonvásári központi fajtasor 2012. évi összetétele Növényfaj – életforma
Elismert fajta (db)
Fajtajelölt (db)
Búza – õszi
19
5
Búza – járó
2
Búza – tavaszi
1
Durumbúza – õszi
2
Tritikálé – õszi
1
Rozs – õszi
1
Tönkölybúza – õszi
1
Alakorbúza – járó
2
Tönkebúza – õszi
1
Zab – õszi
2
Zab – tavaszi
1
Árpa – õszi
2
Árpa – tavaszi
1
A képviselt fajtáink országos elérhetõségét megyei bontásban (1. táblázat) immár a harmadik szezonban adjuk közre. Ebbõl megtudható, hogy van-e, és várhatóan milyen szállítási távolságon belül egy adott fajta vetõmag-
1
3
ja. Az adatok a teljes országos szaporításról adnak információt a szerzõdéses vetõmag-elõállítókat figyelembe véve, amelyek részben az Elitmag Kft. készlethelyei. Bakos Péter Kenéz – Póser István Szabolcs
A fajták adta lehetõségek jobb kihasználásáért
A
búzatermesztés agrotechnikai elemeit tekintve a tápanyag-gazdálkodás meghatározó jelentõségû a fajtákban rejlõ lehetõségek kiaknázása során. A tudatos fajtaválasztás elválaszthatatlan a mennyiségi és minõségi célokat megfogalmazó gazdálkodástól. Az idõjárás és a termõhelyi adottságok együttes hatásának jelentõs mérséklése, az évjárati ingadozások hatékony tompítása olyan technológiák megvalósítását feltételezi, amelyekben a genotípus és a növénytáplálás szerepe együttesen a termésnövelõ hatások akár felét is meghaladhatja. A hazai búzatermesztés mûtrágyafelhasználását elemezve az Agrárgazdasági Kutató Intézet szakemberei a 21. század elsõ évtizedében csak igen kismértékû növekedési trendrõl, a makroelemek pótlását tekintve jellemzõen N-hatóanyag használatról, az intenzív technológiákat alkalmazó, nagyobb búza termésátlagokkal bíró országoktól mennyiségében jócskán elmaradó növénytáplálási gyakorlatról adnak számot (1. ábra). Az ilyen for-
1. ábra A búzatermesztésben felhasznált hatóanyagok átlagos mennyisége Magyarországon. Forrás: Agrárgazdasági Figyelõ, III. évf. 1. szám
mában is tükrözõdõ forráshiányok azonban éppen arra hívják fel a figyelmet, hogy a termesztõnek minden olyan szempontot, ismeretet mérlegelnie kell, amelyek a választható fajták tápláltságtól függõ teljesítõképességével kapcsolatosak.
Martonvásáron foszforral és káliummal igen jól ellátott, 2,4% humuszt tartalmazó talajon, négyes forgóban beállított tartamkísérletben vizsgáljuk az intézetben született õszi búzafajták Nmûtrágya reakcióit. A kedvezõ hatású borsó elõvetemény és a 0-280 kg/ha
2012/1
26
2. ábra Az õszi búza N-mûtrágya reakciója 15 fajta átlagában Martonvásár, 2011
3. ábra Õszi búzafajták produktivitás alapján számított N-mûtrágya igénye Martonvásár, 2011
szélsõértékek között 40 kg/ha-os lépcsõkkel növekvõ hatóanyag dózisok a fajtákban rejlõ, N-tápláltságtól függõ lehetõségek elemzésére biztosítanak feltételeket. A kísérletbõl származó adatok a leghatékonyabb adagok becslésén túl fontos információkat szolgáltathatnak az egyes genotípusok technológiai „tûrõképességérõl”, vagyis a Nhiány, illetve az – üzemi táblák gyakran szemmel nem látható heterogenitásából is fakadó – esetleges túladagolás fajtától, évjárattól függõ negatív hatásairól. A 2011. év a magyar szántóföldi növénytermesztés almanachjában arany betûkkel íródott. A sokéves át-
lagnál kevesebb csapadékot, de azt többnyire jó idõben hozó esztendõben a vegetáció az elõzõ szezonban talajba tárolt sok vizet is jól hasznosítva fejlõdhetett. Ez a kedvezõ feltétel a N-trágyázási kísérlet eredményeiben is tükrözõdött. A nitrogénnel nem trágyázott parcellákon jó elõvetemény után, jó évjáratban, a korszerû martonvásári fajták átlagában a szemtermés egy hektárra vonatkoztatott mennyisége meghaladta az 5,2 tonnát (2. ábra). A N felvételét és beépülését segítõ idõjárási adottságoknak is köszönhetõen a tápanyag-reakciók is igen meggyõzõek voltak. A legnagyobb termésnövelõ ha-
tást a 160 kg/ha N-adag eredményezte, ami több mint 50%-kal javította a fajták trágyázatlan kontrollhoz viszonyított teljesítményét. Ugyanakkor a 120 kg/ha és azt meghaladó kezelések között igazolható különbséget nem, lehetett kimutatni. Szakmailag érdekes információkkal szolgált az egyes fajták trágyázatlan parcellákon mért termése. Az átlagosnál (5,24 t/ha) jóval kedvezõbb természetes tápanyag-hasznosító képességét, azaz extenzív tápláltsági viszonyokhoz való rendkívül jó adaptációját bizonyította az Mv Kolompos (5,97 t/ha). Ilyen teljesítmény volt jellemzõ az üzemi rekordok döntögetésére is képes Mv Tallér (5,84 t/ha) és Mv Marsall (5,53 t/ha), valamint az e képességének is köszönhetõen régóta bizalmat élvezõ, megbízhatóan teljesítõ Mv Magvas (5,65 t/ha) fajtákra is. A fajtánként elvégzett N-reakció vizsgálatok eredményei szerint 2011ben a vizsgált genotípusok optimális termésszintjéhez (a maximum 95%ához) elégséges N-mûtrágya igény széles intervallumban változott (3. ábra). Az elmúlt évi kísérletben a maximumhoz közeli terméshez 15 martonvásári búza átlagában 121 kg N-mûtrágya hatóanyagra volt szükség hektáronként, miközben az egyes fajtákra jellemzõ – egymástól különbözõ – teljesítmények érvényre jutása 100 és 152 kg/ha közötti adagokat tett indokolttá. A már említett természetes tápanyag-hasznosító képességen túl a fajták fontos agronómiai értékmérõje az optimális, költséghatékony tápanyagdózisokhoz kapcsolható trágya-reakció is. A kísérleti átlagnál kisebb optimális N-adagokkal is átlag feletti termésnövekedést mértünk az Mv Kolo (48,7% többlet a trágyázatlanhoz viszonyítva), az Mv Magdaléna (55,0%) és az Mv Toborzó (59,3%) parcelláin. Kimagasló volt az átlagos N-mûtrágya igényû Mv Lucilla N-reakciója, hiszen a fajta 125 kg hatóanyagra számított terméstöbblete 76,9% volt. A maximum eléréséhez az átlagosnál több mûtrágyát igénylõ búzák (3. ábra) is igazolták intenzív N-táplálásuk létjogosultságát, átlagot meghaladó képességeiket, hiszen az Mv Apród 49,1, az Mv Kikelet 52,8 és az Mv Suba 58,3%-kal adott több termést „éhezõ társaihoz” mérten. Árendás Tamás – Berzsenyi Zoltán – Láng László
2012/1
Honnan tudjam?
T
avaszi, kora nyári határjáráskor, a kukoricavetéseket szemlélve esetenként megfigyelhetõk látványos, vagy éppen alig észrevehetõ elváltozások, károsodások a kultúrnövényeken. Legtöbbször tudjuk hol a hiba, hogy mi növénytermesztõk vétettünk-e el valamit, vagy éppen a környezeti adottságok, tényezõk okolhatók a szemünk elé táruló képért. Ahhoz, hogy pontos választ kapjunk arra, hogy a kukoricán megjelenõ tünetek honnan eredeztethetõk, érdemes következetesen, lépésrõl lépésre haladva megvizsgálni a körülményeket. Elõször is (1) az adott táblát, ezt követõen (2) az egyes növényeket, illetve (3) a növények részeit (gyökér, szár, alsó vagy felsõ levelek). Tanácsos feltérképezni azt is, hogy a látható elváltozások valamilyen következetes sorrendben, vagy elszórtan fordulnak-e elõ. Ha szabályszerûen jelentkeznek a táblán, ennek oka lehet valamilyen technológiai rendellenesség, ha szórtan, az
1. kép Szulfonil-karbamid típusú gyomirtó szer okozta levélgyûrõdés, fodrosodás, sárgulás.
2. kép Plasztokinon szintézis gátló herbicid hatása érzékeny beltenyésztett törzsön
27
28 talajadottságbeli (nedvesség-, tápanyag-, humusztartalom, kötöttség stb.), táblafekvési különbségekbõl is adódhat. Miután a tünetek és elõfordulásuk alapján megbizonyosodtunk arról, hogy gyomirtó szertõl származnak, további kérdésként merül fel, hogy vajon melyik készítmény okozta a tüneteket, és ehhez milyen körülmények járultak hozzá (pl. az elsodródás, a helytelen kijuttatás – a rossz csatlakozás miatti átfedések, kedvezõtlen idõjárási feltételek –, a túldozírozás, a rosszul kimosott tartály, nem megfelelõ nyomás, alkalmatlan szórófejek, rosszul megválasztott kombináció stb.) A herbicidek által okozott károk azonosításához fontos ismerni, hogy az egyes gyomirtók milyen jellegzetes tüneteket, tünet-együtteseket válthatnak ki az érzékeny kukorica növényeken. Egyegy hatóanyag-csoport tünetei a körülményektõl függõen változatosan, többféleképpen is megjelenhetnek. Jelen cikkben néhány, a kukorica termesztéstechnológiájában alkalmazott gyomirtó szer tüneteit ismertetjük hatásmechanizmus, hatóanyag-csoport szerinti felosztásban, az egyes hatóanyagok, készítmények feltüntetése nélkül. A szulfonil-karbamid típusú gyomirtó szerek fitotoxikus hatására sárgulás jelenhet meg a levélörvön, a levél és a szár antociánosodhat, a levelek csavarodhatnak, „gyûrõdhetnek” (1. kép). Az új levelek hagymaszerûek, kibomlatlanul maradhatnak. Érzékeny beltenyésztett törzseken a címer is torzulhat, a növény meddõ maradhat, illetve az ilyen hatóanyag tartalmú készítmények súlyos esetben teljes pusztulást is okozhatnak. A fotoszintézis gátló herbicidek közé számos hatóanyag csoport tartozik. Egy részük gyökéren és levélen, más részük csak levélen keresztül szívódik fel a növénybe, esetlegesen levélszáradást, -perzselést okozva. Ilyenkor a levélszélek sárgulnak, barnulnak. Levélpettye-
2012/1
3. kép A kukorica támasztógyökereinek torzulása, összenövése hormonhatású gyomirtó következtében zettség, érközi klorózis is kialakulhat. A táblán egyenetlenné válhat a növénymagasság A kukorica csaknem minden esetben hatékonyan lebontja e gyomirtó szerek hatóanyagát. Extrém idõjárási körülmények között, hideg, csapadékos idõben, levegõtlen, víznyomásos talajon azonban a közömbösítés leállhat, ami szélsõséges esetekben akár a kukorica pusztulását is okozhatja. A plasztokinon szintézis gátló (HPPD gátló) gyomirtók a levelek sárgulását, kifehéredését okozhatják (2. kép), amelyet legtöbbször a kukorica kinõ. Igen érzékeny beltenyésztett törzsek azonban ki is pusztulhatnak. A csíranövény növekedését gátló hatóanyagok fejletlen, deformált, torzult csíranövényeket, levélsodródást, hajtástorzulást idézhetnek elõ. Gátolhatják a levelek kibomlását. A fejletlen, torz, összesodródott levelek a talajfelszín alatt maradhatnak. A gyökerek fejlõdését, növekedését is gátolhatják, sat-
nya, visszamaradt gyökérzet alakulhat ki az érzékeny genotípusokon. Egyes esetekben bíborszerû, lilás elszínezõdések is kialakulhatnak a fiatal növények szárán, levelén. A hormonhatású gyomirtó szerek érzékeny genotípusokon a levelek hagymalevélszerû összesodródását okozhatják, a kibomlatlan levelek hattyúnyakhoz hasonló formában is csavarodhatnak. A támasztógyökerek torzulása, összenövése, csökött növekedése is kialakulhat (3. kép). Megkésett kijuttatáskor, hûvös, szeles idõjárásban a kukoricaszár üveges pattanását, törését okozhatják. A kukoricán elõforduló, a vegyszeres gyomirtási munkák következtében megjelenõ károsodások rendkívül változatosak, sokszínûek lehetnek. Ezekbõl az elváltozásokból, tünetekbõl sorakoztatott fel néhányat ez a cikk. Bónis Péter – Árendás Tamás – Berzsenyi Zoltán – Marton L. Csaba
A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpont honlapja a www.agrar.mta.hu címen érhetõ el. Honlapunkon a látogató részletes ismertetést találhat az intézetekrõl, különbözõ részlegeikrõl, az azokban végzett kutatási és publikációs tevékenységrõl, az intézetekben dolgozó munkatársak elérhetõségérõl. Beszámolunk a központ által szervezett konferenciákról és egyéb rendezvényekrõl. Ugyanitt a sok hasznos információ megszerzésén túl, folyamatosan megjelentetjük a MartonVásár címû kiadványunk anyagát is. A látogató az ACTA AGRONOMICA honlapjához és egyéb hasznos honlapokhoz is kapcsolódhat. Reméljük Ön is rendszeresen megtekinti intézetünk idõrõl-idõre megújuló honlapját.
2012/1
29
19. EUCARPIA Kongresszus Budapest, 2012. május 21-24.
A
martonvásári és a magyar növénynemesítés nagy elismeréseként 2008-2012 között Bedõ Zoltán látta el az európai növénynemesítõk szervezetének (EUCARPIA, European Association for Research on Plant Breeding) elnöki, Láng László pedig a fõtitkári teendõit. Ebben az idõszakban Martonvásáron mûködött az EUCARPIA titkársága is, és innen koordinálták a szervezet 11 szekciójának munkáját. Az EUCARPIA-ban az elmúlt négy évben végzett tevékenység mérlegét több szemszögbõl is meg lehet vonni. A szervezet létjogosultságát mutatja, hogy taglétszáma a 2008-as 1381 fõrõl 2011 végére 1524-re növekedett, miközben folytatódott a más földrészekrõl jelentkezõ tagok számának növekedése is. Ez a tendencia nem most kezdõdött, az EUCARPIA már korábban is túlnõtt Európa határain, de napjainkban már 79 azon országok száma, amelyek nemesítõi, vagy a nemesítés társtudományait mûvelõ kutatói e szervezet kereteit is kihasználják a kapcsolat teremtésre és információ szerzésre. Az EUCARPIA legfontosabb tevékenysége a szekciók és munkacsoportok tematikájának megfelelõ nemzetközi konferenciák és munkaértekezletek szervezése. Az elmúlt négy évben az EUCARPIA a helyi szakemberekkel közösen Európa 12 országában összesen 24 nemzetközi konferenciát szervezett. Ezek egy részén növényfajok vagy növény csoportok (burgonya, kalászosok, takarmánynövények, kukorica, zöldségnövények, gyümölcs, dísznövény) specialistái mutatták be legújabb kutatási eredményeiket, más konferenciák pedig nem növényfaj specifikus témakörök (genetikai források, biometriai módszerek, organikus és low-input termelés) köré szervezõdtek. A négyéves magyar elnökség záróeseményeként – az EUCARPIA szokásoknak megfelelõen – az elnökséget adó országban, Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia székházában került sor 2012. május 21-24. között az EUCARPIA legnagyobb rendezvényére, a négyévente összehívott tisztújító közgyûlésre és az azt követõ XIX. EUCARPIA Kongresszusra. A kong-
resszuson valamennyi növényfaj és szakterület nemzetközileg elismert vezetõ kutatói tartottak elõadást a növénynemesítés elõtt álló kihívásokról, a molekuláris genetika eredményeinek gyakorlati alkalmazásáról, a biotikus és abiotikus stresszekre ellenálló növények nemesítésének új módszereirõl, a minõségjavítás lehetõségérõl, valamint a génbankok szerepérõl és hozzájárulásukról az új genetikai alapanyagok elõállításához. A 47 elõadás mellett mintegy 200 poszteren mutatta be a 45 országból érkezett közel 400 résztvevõ a szakterületén elért legújabb eredményeket. A Kongresszus résztvevõi látogatást tettek az MTA Agrártudományi Kutatóköz-
pont Mezõgazdasági Intézetében Martonvásáron, tájékoztatást kaptak az intézet tevékenységérõl, megtekintették a kutatási infrastruktúrát, valamint a szántóföldi nemesítési kísérleteket. A martonvásári látogatás a park festõi környezetében rendezett gála vacsorával zárult. Az EUCARPIA alapszabályának megfelelõen Bedõ Zoltán a következõ négy évben, a svájci elnökség idején, a végrehajtó bizottság tagjaként továbbra is aktív részt fog vállalni a szervezet vezetésében, az intézet munkatársai pedig – mint korábban is – aktív EUCARPIA tagként a szekciók munkájában kívánnak részt venni. Láng László
2012/1
30
Barnabás Beáta Széchenyi-díjas
B
arnabás Beáta idén a március 15i nemzeti ünnep alkalmából a Parlament kupolatermében rendezett díjátadón „a gabonanövények ivaros szaporodásának biotechnológiájában, a pollen-krioprezervációs kutatásokban elért kiemelkedõ eredményeiért, a növénynemesítési gyakorlatban meghonosított búza és kukorica dihaploid elõállításáért, a hazánkban egyedülálló, általa vezetett „növényi lombikbébi program” irányításáért”, tudományos munkássága elismeréseként Széchenyidíjat vehetett át. Barnabás Beáta 1972-tõl dolgozik intézetünkben, jelenleg a Növényi Sejtbiológiai Osztály vezetõje. Elsõ jelentõs eredményeit a virágzásbiológia területén a kukoricapollen mélyhûtéses tartósításával érte el. Hazánkban elsõként hozott létre krioprezerváción alapuló „pollenbankot”, ahol különbözõ növényfajok virágporát tárolták nemesítési célból. E témában védte meg egyetemi doktori (1976), majd kandidátusi (1983) disszertációját. Kutatásait a mikrospóra eredetû haploidindukció irányába fejlesztette tovább. Tudományos tevékenysége kiterjed a növényi reprodukcióbiológia
számos területére, a növényi ivarsejtek mikromanipulációjára és az in vitro fertilizációra. 1989-ben lett a mezõgazdasági tudomány doktora. Nemzetkö-
zi és hazai együttmûködések keretében megoldották a búza petesejtek és zigóták hatékony izolálását, mikroinjektálását, és az izolált sejtek dajkatenyészetekben történõ felnevelését. Ez lehetõvé teszi olyan, a gyakorlat számára is jelentõs kérdések tanulmányozását, mint az ivarsejtek felhasználása idegen gének bevitelére, vagy a megtermékenyítés nélküli embriófejlõdés indukálása gazdasági növényeknél. Munkájának további elismeréseképpen 2007-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagjává is megválasztották. Jelenleg a globális felmelegedéssel együtt járó aszály búza-szemfejlõdésére gyakorolt hatását vizsgálja sejtbiológiai és genomikai megközelítésbõl. Kutatómunkája mellett több magyarországi egyetemen vesz részt a graduális és a posztgraduális képzésben is. Oktatott tárgyai: „A növényi ivaros folyamatok aktuális kérdései” és „A növényi ivaros szaporodás biotechnológiája”. Kolléganõnknek ezúton is gratulálunk a rangos kitüntetéshez, munkájához további sok sikert, és jó egészséget kívánunk! Janda Tibor
Anton Attila a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést kapta
A
nton Attila pályájának elsõ éveiben a talajba kerülõ szerves anyagok lebontásával, a dekompozíció biokémiai és biológiai dinamikájának vizsgálatával foglalkozott, majd a talajszennyezõdések mobilitása, azok környezeti kockázatának értékelése, illetve a szennyezett talajok remediációs technológiáinak fejlesztése került érdeklõdésének középpontjába. Interdiszciplináris, több intézmény és vállalkozás szakembereibõl szervezõdött kutatócsoportok tagjaként, intézeti témavezetõjeként olyan fitoextrakciós és kémiai stabilizációval kombinált fitostabilizációs technológiaelemek kidolgozásában mûködött közre, melyek egy innovatív, költséghatékony biológiai kockázatcsökkentõ technológiaegyüttes alkalmazásával nagy kiterjedésû, diffúz talajszennyezések in situ remediá-
ciójára alkalmas. A március 15-i nemzeti ünnep alkalmából Anton Attila, az MTA Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani és Agrokémiai Intézet igazgatója a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét vehette át. A kitüntetést a 2010. október 4-én bekövetkezett kolontári vörösiszapkatasztrófa kárelhárításában, valamint a szennyezett terület mielõbbi rehabilitációjának tudományos megalapozásában végzett kiemelkedõ munkájáért, számos környezetvédelmi projekt megvalósítása során elért eredményeiért, valamint a környezettudatos szemléletformálást támogató, példaértékû oktatói tevékenységéért ítélték oda. Mindannyiunk nevében gratulálunk a megtiszteltetéshez, további tevékenységéhez sok sikert kívánva. Uzinger Nikolett
2012/1
31
Beethoven Estek - Martonvásár, 2012 Az MTA Agrártudományi Kutatóközpont parkjában 19.00 órakor Július 14. szombat (Rossz idõ esetén 15. vasárnap) Fidelio-nyitány G-dúr zongoraverseny, op. 58. III. szimfónia Esz-dúr, op. 54. „Eroica” Közremûködik: BOGÁNYI GERGELY - zongora Vezényel: MEDVECZKY ÁDÁM Július 21. szombat (Rossz idõ esetén 22. vasárnap) István király-nyitány, op.117. IX. szimfónia d-moll, op.125. Közremûködik: NEMZETI ÉNEKKAR Karigazgató: ANTAL MÁTYÁS SÜMEGI ESZTER - szoprán ÓCSAI ANNAMÁRIA - alt NYÁRI ZOLTÁN - tenor SEBESTYÉN MIKLÓS - basszus Vezényel: KOCSIS ZOLTÁN MartonVásár az MTA Agrártudományi Kutatóközpont közleményei Felelõs kiadó: DR. BEDÕ ZOLTÁN Felelõs szerkesztõ: DR. VEISZ OTTÓ Szerkeszti a szerkesztõbizottság. A szerkesztõbizottság elnöke: DR. SZUNICS LÁSZLÓ A szerkesztõbizottság titkára: DR. MOLNÁR DÉNES A szerkesztõbizottság tagjai: DR. BALÁZS ERVIN, DR. BARNABÁS BEÁTA, DR. BEDÕ ZOLTÁN, DR. ÁRENDÁS TAMÁS, CSEH KATALIN, DR. MARTON L. CSABA, DR. OROSS DÉNES, DR. VEISZ OTTÓ. Rovatvezetõk: DR. GALIBA GÁBOR (stresszgenetika, élettan), DR. JANDA TIBOR (növényélettan, biokémia), DR. LÁNG LÁSZLÓ (kalászos gabona nemesítés), DR. LÁNGNÉ DR. MOLNÁR MÁRTA (biológia), DR. MARTON L. CSABA (kukoricanemesítés, vetõmagtermesztés), DR. MOLNÁR DÉNES (hírrovat), DR. VEISZ OTTÓ (rezisztencia nemesítés) Lektor: DR. ÁRENDÁS TAMÁS ISSN: 1217-5498 Megjelent a Csoma Kiadó Kft. gondozásában
TARTALOMJEGYZÉK Fotó: Vécsy Attila Eseménynaptár 2 Dr. Láng László - Dr. Bedõ Zoltán: Több búzára lesz szükség 3 Dr. Láng László - Dr. Bedõ Zoltán: Új korai érésû búzafajták Martonvásárról 6 Dr. Rakszegi Mariann - Balázs Gábor - Dr. Tömösközi Sándor - Dr. Láng László Dr. Veisz Ottó - Dr. Vida Gyula - Dr. Lángné dr. Molnár Márta - Dr. Kovács Géza Dr. Csiki Zoltán - Szendi Szilvia - Dr. Salgó András - Dr. Bedõ Zoltán Dr. Tóth Béla - Tóth J. Péter: Egészségmegõrzés és hagyomány: alapanyag-, termékés technológiafejlesztés a gabonavertikumban 8 Dr. Kiss Levente: Bemutatkozik az MTA ATK Növényvédelmi Intézet 11 Dr. Vida Gyula - Dr. Veisz Ottó: Mv Pennedur és Mv Hundur. Két új durum búzafajta Martonvásárról 12 Dr. Veisz Ottó - Dr. Vida Gyula: Õszi zabfajták Martonvásárról 14 Dr. Mészáros Klára - Dr. Láng László: Államilag elismert õszi árpák összehasonlító kísérlete 16 Mikó Péter - Megyeri Mária - Dr. Kovács Géza: Alakor fajták az ökotermesztésben 18 Dr. Balla Krisztina - Dr. Bencze Szilvia - Dr. Karsai Ildikó - Dr. Veisz Ottó: Kettõs stressz szorításában 20 Bányai Judit - Láng Éva Judit: A talajnedvesség változása búza állományban 22 Bakos Péter Kenéz - Póser István Szabolcs: Fajtasorok, vetõmag-szaporítások 2012 23 Dr. Árendás Tamás - Dr. Berzsenyi Zoltán - Dr. Láng László: A fajták adta lehetõségek jobb kihasználásáért 25 Dr. Bónis Péter - Dr. Árendás Tamás- Dr. Berzsenyi Zoltán - Dr. Marton L. Csaba: Honnan tudjam? 27 Dr. Láng László: 19. EUCARPIA Kongresszus, Budapest, 2012. május 21-24. 29 Dr. Janda Tibor: Barnabás Beáta Széchenyi-díjas 30 Dr. Uzinger Nikolett: Anton Attila a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést kapta 30 Beethoven Estek - Martonvásár, 2012 31
32
2012/1
