„Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, és így szólt nekik: „Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve.
Ti vagytok erre a tanúk.
És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért.” Lukács 24,45-49
A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara szeretettel várja leendő hallgatóit lelkész, teológus, hitoktató, vallástanár, és protestáns teológus szakjaira. Elérhetőség Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar 1092 Budapest, Ráday u. 28. +36-1-217-2403 www.kre.hu/htk A SZERKESZTŐ AJÁNLÁSA
A Protestáns Téka néhány évre visszatekintő sorozatában immár második alkalommal veheti kezébe a Kedves Olvasó a „teológia intézményét” bemutató ún. Különszámot. Célunk, hogy bemutatkozzunk azok számára, akik érdeklődnek irántunk, valamint örömmel olvasnak részletesebben és személyesebben is rólunk. Természetesen annak is örülünk, ha a „Ráday 28-ban” rendszeresen megforduló szolgatársak is elolvassák ezt a néhány oldalas füzetet és elégedettséggel adják tovább másoknak. A kiadvány felosztása a következő. Köszöntőket olvashat az egyházkerület főjegyzőjétől (Kiadó) és a teológia dékánjától (Felelős Szerkesztő). Majd a teológia tudományáról, múltjáról és jelenéről szerezhet ismereteket. Ezt lelkészek beszámolói követik, majd a teológusok vallomásait olvashatja el. Végül néhány tréfás, mégis releváns érv következik arra nézve, hogy miért érdemes bennünket választania. Köszönjük, hogy időt szán ránk. Isten áldását kérjük életére. Literáty Zoltán,
a Téka Különszám szerkesztője
1
Isten hozott a Teológián!
Tudom, a saját elhatározásunk is kellett hozzá. Mégis, teológiára nem magunk miatt jövünk, nem azért, hogy álmainkat valósítsuk meg - vagy ha mégis, - akkor az álmokat is felülről kaptuk. A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karára elsősorban az jöjjön, aki szeretne embereknek szolgálni Isten ajándékaival. Legyen tehát Istentől megszólított, megajándékozott, krisztusi ember. Krisztus indulatával, szeretetével, kegyelmével feltöltött ember. Érdekelje Isten szava, a gyülekezeteiben élő egyház, szeresse, akiket pásztorolni fog és találja meg önmaga helyét is ebben a nagy közösségben. Nem lesz mindig könnyű, sőt néha nagyon nehéz lesz, nemcsak a héber- és dogmatika vizsgák miatt. Az emberek miatt, magunk miatt (mi is emberből vagyunk), a kor miatt, a kétségek és kísértések miatt is. Persze gondolkodó teológus is lehet, de mit ér a gondolat, ha a közösségben nem próbáltuk ki erejét, ha nem e közösség építésére használjuk. Rombolni gondolkodás nélkül is tudunk… a gaz gondozás nélkül is virágzik, termést hoz a parlagon. Ahhoz, hogy mindezeket gyakorlatban is hasznosítani tudjuk, nyitott embernek kell lennünk. Felfelé és oldalvást is, azaz Istenre és a másik emberre is odafigyelő, érdeklődő
embernek kell maradnunk. Nem baj, ha még nem vagyunk azok, még itt is nyitogathatja az Isten a szívünket, lelkünket, értelmünket. Csak ne itt záródjunk be, ne itt kövüljön meg a hitünk, szeretetünk, emberségünk. Vezetésre csak az lesz alkalmas, aki maga is vezetett, felülről vezetett ember. Ezt a készséget, nyitottságot kellene erősítenünk itt azzal a bibliai szándékkal, hogy ami jó azt megtartsuk. Az tud gyülekezetben, egyházban gondolkozni, aki maga is próbált a gyülekezeti életben a legapróbb jelenléttől, a legnagyobb megbízatásokig is hűséggel eljárni és tudja: nem velünk kezdődik az egyház és Isten kegyelméből nem is velünk fog befejeződni. Aki nem magára ölti az alázatot e szolgálatban, hanem megérik az alázatra, mint a büszke búzakalász, mely éretten, meghajtja a fejét. Isten adjon erőt, időt, türelmet ehhez az érési folyamathoz mindazoknak, akik nap, mint nap igéjével töltekezve, lelküket megacélozva indulnak az újabb kihívások felé. Nem erővel és nem hatalommal, hanem az én Lelkem által – mondja Isten igéje. Jó érést az érettségi után is! Peterdi Dániel, a Dunamelléki Református Egyházkerület főjegyzője
2
Dékáni köszöntő A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara az egyetem alapító kara, melynek jogelődként a neve Budapesti Református Teológiai Akadémia volt. A két név és a történelmi kapcsolat együtt többet elmond arról, hogy mi is ez az intézmény. Kétszeresen is kettős meghatározottságban létezik és működik. Az egyik kettős meghatározottság abban áll, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem karaként a Magyarországi Református Egyház (MRE) egészéhez kötődik. Fenntartója a MRE Zsinata. Ugyanakkor a korábbi név mutatja, hogy budapesti teológia, vagyis a Dunamelléki Református Egyházkerület lelkészképző intézete is egyben. Így fenntartásában részt vesz az Egyházkerület is. Mielőtt még legyintene valaki, sietek előrebocsátani, hogy nem csupán adminisztratív kettősség ez. Megjelenik benne az Egyházhoz tartozás egyetemessége, és a magyar reformátusság egészéhez való kötődés. Ugyanakkor jelen van benne az egyházkerület tradicionális, jó értelemben vett patriotizmusa is, az ezerkétszáz gyülekezet egészéből a dunamelléki kétszázkilencvenkettő iránti felelősség elsődlegessége. Mindez természetesen a felvételre is igaz. Jelentkező hallgatókat várunk az ország minden településéről, de különösen is ide várjuk a Dunamelléki Egyházkerület területén élőket.
A második kettős meghatározottság szellemiséget jelöl. Mivel, egyrészt egyetemi polgár az, aki erre a Karra nyer felvételt, mindazokkal a kötelezettségekkel és lehetőségekkel, amit ez az állapot jelent. A tudomány szeretete, a tanulás igénye, az önképzésben való részvétel lehetősége, az OTDK versenyeken való megmérettetés esélye, a doktori iskolába való továbbképzés és a doktorálás reménye mind-mind jellemzője lehet hallgatóinknak. Másrészt a hittudomány, a teológia a gyakorlati élethez szorosan kapcsolódó tudomány, melynek művelői az egyház különböző szolgálati területeire készülnek. Így a lelki épülés, kapcsolatépítés és közösségteremtés, a gyülekezetekbe való bekapcsolódás, a velük való kapcsolattartás szellemiségében, lelki mélységében egy másik színteret jelent hallgatóink számára. A kettő szoros egységét biztosítja intézményünk azáltal is, hogy Ráday utcai épületünkben kap helyet a Kar és az a kollégium is, ahol hallgatóink lakhatnak. A budapesti „étterem utca” ugyan számos választási lehetőséget kínál, de a Hittudományi kar étlapja is több ajánlattal fogadja a hozzánk betérőt. Elsődleges a teológus-lelkész szakunk, melynek lelkész szakirányán képezzük a református lelkipásztorokat egyházunk számára. A teológus szakirányon azok tanulnak, akik a református teológus végzettséget szeretnék megszerezni, de nem kívánnak lelkészek lenni. BA szinten hittanoktatókat, MA szinten hittanár-nevelőtanár képzést folytatunk. Az új pedagógus képzési rendben a hittanár-nevelőtanár szak a kétszakos képzés egyik szakpárjaként is indul. Levelező okta-
3
tási rendünkben MA hittanár-nevelőtanár képzés, illetve protestáns teológus képzés folyik. A graduális tanulmányokra épül doktori iskolánk, melybe a protestáns felekezetek teológusi és vallástanári képesítéssel rendelkező diplomásait várjuk, hogy PhD fokozatot szerezzenek. Mindezek a végzettségek lehetővé teszik diplomásainknak, hogy a Magyarországi Református Egyház szolgálatának legkülönbözőbb területein helyezkedjenek el és végezzék elhívásuknak megfelelő munkájukat. Ahozzánk érkező fiatal a hagyományok láncolatába áll be, a keresztyénség kétezer éves lelki és teológiai vonulatába. Abba a hagyományba, mely a reformáció által megújítva Magyarország s benne a magyarság spirituális és szellemi alapját jelentette. Egy olyan hagyományba, mely generációkon keresztül motorja volt az ország fejlődésének,
kulturális és lelki gyarapodásának. A közel százhatvan éves intézmény megváltozott világunkban e meghatározó örökséget ápoló, átadó, és egyben a megváltozott világ számára az új helyzetet ismerő és abban Isten ügyét megfelelően képviselő szolgálattevőket, közösségépítőket és közösségmegtartókat igyekszik nevelni. „A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme; a Szentnek ismerete az eszesség” – mondja a Példabeszédek könyve (Péld 9,10), összekötve tudást és hitet. Ennek lehetőségét kínálva hívunk mindenkit, hogy „ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által” (1Pét 2,5) itt a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán. Zsengellér József a KRE HTK dékánja ,
A református teológia tudománya A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara mutatkozik be a következő lapokon. Azokban, akik e sorokat olvassák, talán az a fő kérdés vetődik föl, hogy miért érdemes a református lelkészteológus szakra jelentkezni. Erre a kérdésre próbálok röviden választ adni a Kar tudományának lényegét és jelentőségét érintve. Az a teológia, amit a Hittudományi Karon tanulnak és kutatnak lelkész-, teológus-, valamint hittantanár hallgatók tanáraikkal egyetemben, a 1 6. század reneszánsz és humanista kultúrájában fogant keresztyén vallási reform eredménye. Ennek lényege, hogy mind elméleti, mind gyakorlati téren a teológiai gondolkodás, illetve a tiszta keresztyén életvitel normáját nem az ember – bármennyire is intelligens – okoskodására alapozza, hanem a gyarló emberi természet fölött feltalált és hittel elfogadott isteni kijelentésből és akaratból származtatja. Ezt az isteni kijelentést és akaratot teológiai nyelven Isten igéjének nevezi, amely-
4
nek tartalmát, bölcsességét és lelkiségét a több száz év alatt létrejött, próféták és apostolok által írt Szentírás 66 könyve (görögül: biblia), illetve levele alapján ismerheti meg. A református teológia és életközösség Isten kijelentett igéjét, amely emberi testet öltve a történelem egy időszakában megjelent, s az elveszett ember váltságáért meghalt, majd feltámadott Jézus Krisztus személyében, önmagára nézve feltétlen értéknek, mértéknek és követendőnek ismer el a magánéletben éppúgy, mint az egyházban, a társadalomban, a politikában és a kultúra (tudomány, művészet, gazdaság) teljes alakításában. Ezért számára Jézus Krisztus nemcsak példa vagy erkölcsi mérce, hanem létkérdés: az embernek adatott egzisztenciális lehetőség a radikális újrakezdésre, a benne meghalt régi én, a romlott valóság eltemetése és az ugyancsak benne új életre feltámadott új embernek, helyreállított valóságnak örök forrása a közösség és a személy tekintetében egyaránt.
A református teológia ugyan nem - a már annyiszor - megbukott emberi okoskodásra építi elméleti és gyakorlati tanítását, azonban az Isten igéjében megtalált válaszokat mindig az adott kor szellemi igényességével és eredményeinek bevonásával fejti ki. Az érzelmek és bonyolult lelki tapasztalatok mellett a Krisztusban gyökerező új élet az értelem minőségi megújítását és helyreállítását követeli meg. Ezért a bibliai szövegek tanulmányozása mellett igen fontos a teológiai irodalom körébe vonni a filozófia, a vallástudomány, az esztétika, a történelem és a társadalomtudományok művelését is. A református teológia nem ismeri az életnek egyetlen olyan területét sem, ahol ne lenne érvényes Isten igéjének aktuális nyelven és tudományos szinten megfogalmazott tanítása. Nem ismer határt szent és profán között, egyház és világ között, egyházközség és társadalom között akkor, amikor az evangélium (örömhír) hirdetésével az isteni akarat nyomán jobbító változásokat akar elérni minden területen, mert meg van győződve róla, hogy Is-
ten lelke és bölcsessége az ember javára a világ egészében működik. Gondolkodása és gyakorlata tehát holisztikus, ami azt jelenti, az ember, a világ és Isten ismeretének összefüggő egészére tart igényt. Aki tehát hajlamot, elkötelezettséget és elhívást érez az ókori szent nyelveken (héber, görög) írt Ó- és Újszövetség tanulmányozására; a teológiai és etikai gondolkodásban való elmélyülésre; a vallás- és egyháztörténet egyre szélesebb megismerésére; a Krisztus gyülekezete vezetésére, a lelkipásztori gyakorlat megszerzésére, az jelentkezzen a KRE Hittudományi Karára. Ne csak pusztán vallásos vagy intellektuális lelkesedésből, sokkal inkább Istennek elkötelezett életvállalásból. Abból a célból, hogy a magyar református egyház tudós lelkipásztora vagy/és a teológia tudósa váljék belőle, akinek tanítása és életpéldája a gyülekezetben, illetve azon kívül az egyes ember és a magyar nemzet annyira áhított „jókedvét és bőségét” szolgálja. Békési Sándor, a Rendszeres Teológiai Tanszék vezetője
5
A budapesti teológia története fel az a két emeletes épület a Kálvin téri templom mellett, amely 1912-ig adott otthont a theologiának. A kezdeti célkitűzéseket röviden így fogalmazták meg: „olyan
Budán és Pesten az ellenreformáció idején, a Türelmi Rendeletig (1781) sem gyülekezete, sem kollégiuma nem lehetett egyházunknak. A század végén merült fel a pesti Protestáns Egyetem felállításának gondolata. Ez a terv az 1848-as forradalom és szabadságharc és annak bukása miatt nem valósulhatott meg. Amint a szabadságharcot követő megtorló önkényuralom nyomása engedni kezdett, egyházunk azonnal hozzákezdett, hogy a Dunamelléki lelkészképzést megfelelő módon megoldja. A korábban Kecskeméten végzett lelkészképzés 1855 augusztusától Pestre helyeztetett át, és ez év október 10-én a Kálvin-téri templomban Báthory Gábor helyettes superintendens az egyházkerület nevében ünnepélyesen megnyitotta a pesti theológiai intézetet az esperesek, gondnokok, lelkipásztorok és nagyszámú gyülekezet előtt, 15 elsőéves hallgatóval. Az intézet igazgatója, lelke és gazdája Török Pál pesti lelkész volt, akinek kiváló szervező-képességére, hatalmas munkabírására és erős kezére a megalapítás után is nagy szüksége volt a zsenge iskolának. A jó nevű tanárok vonzották a hallgatókat, évről-évre újabb tanszékeket állítottak fel, erősödött a theologiai akadémia hírneve, nőtt hallgatóinak száma, de egyre nyomasztóbb lett a helyhiány. Kezdetben az egyházközség termeiben folyt az oktatás, sőt a professzorok saját lakásukban is tartottak előadásokat. 1863-ban épült
magasabb intézetté kell növekednie, amely ben előadják az összes theologiai tudomá nyokat egész terjedelmükben, s pótolhassa némileg a külföldi egyetemeket azon ifjak ré szére, akik nem kereshetik fel azokat.”
A XX. sz. elején a Kálvin-téri helyiségek szűkösnek bizonyultak. Darányi Ignác egyházkerületi főgondok szívós munkája nyomán 1909-ben jelentős előrelépés történt: az egyházkerület a célra bérbe vette majd megvásárolta a kincstárból a Ferencvárosi Dohánygyár Ráday utcai telkét a rajta lévő épülettel, mely ismerős lehet Molnár Ferenc: A Pál utca fiúk c. regényéből is. A tanári kar és az ifjúság 1912 őszén vette birtokba a Ráday utcai új épületét, ahol a főiskola megkezdte működését. Megnyílt az internátus, megfelelő elhelyezést nyert a püspöki hivatal, a Ráday Könyvtár és az egyházkerületi levéltár. Az internátus ekkor, - tekintve a 10es, 20-as évek budapesti lakásviszonyait igen jól felszerelt volt: központi fűtés, villanyvilágítás volt mindenhol, s 2-4 ágyas, jól bebútorozott szobákban laktak a teológusok. A két háború között érzékeny érintette az akadémiát is a gazdasági válság, mely mind a diákságot, mind a professzorokat sújtotta.
6
1931-ben az igazgató jelenti a választmánynak, hogy „a súlyos gazdasági helyzet nagy szegénységbe, sőt nyomorba döntött egy se reg (mintegy 30) hallgatót”. Egyre világosabban mutatkozott meg, hogy a nehézségekből kivezető út a hívek, a gyülekezetek áldozatkészségében van. Ahogy az első világháború utáni ínségek között a tanárok is kijártak vidéki gyülekezetekbe „szuplikálni” – pénzbeli és élelmiszergyűjtést szervezni a konviktus javára, úgy újult fel ennek a gondolta 1940-ben, amikor B. Szabó János vértesaljai esperes készített javaslatot a szuplikáció megszervezésére, a püspök pedig jelentést kért annak bevezetéséről. Megerősödött a teológusok másik szolgálata, a legáció is. A 20-as évek elején 15-20-re süllyedt a legációs helyek száma a 40-es évek elejére 60-on felülre emelkedett, úgyhogy minden diáknak rendszeresen jutott legáció. 1955-ben a Theológiai Akadémia fennállásának 100 éves jubileumát ünnepelték meg. Ekkor korszerűsítették az internátus egy részét, s javították az épület egyéb részeit. A jubileumi ünnepségre – híven a nagy múltú nemzetközi kapcsolataihoz – meghívták a külföldi protestantizmus, az Egyházak Világszövetsége vezetőit, akik közül tizenkettőt díszdoktorrá avattak. Kiadták az akadémia 100 éves történetét is. 1956-ban a teológus ifjúság csatlakozott a felvonulókhoz, akiket a kapuban Papp László dékán igével indított útnak. A forradalom két teológus mártírját Herczeg Lajos és Magócsi István, a szabadságharc zavaros napjaiban a segíteni akarás vezette, s egy látogatásból hazatérve a Lónyai utcában lőtték le őket egy szovjet tankból. Önfeláldozásukra az udvaron felállított kopjafák emlékeztetnek. Mondhatni két nyugodt évtized következett, mely épülésben és több új kezdeményezés elindulásában mutatkozott meg. Külföldi ösztöndíj lehetőségek nyíltak meg diákjaink előtt. A teológus ifjak lelki nevelésének fontosságát szem előtt tartva spirituálisokat állítottak be, külön a férfi és külön a női
7
hallgatók számára. Az akadémiai ifjúságot az eddigieknél intenzívebben sikerült bekapcsolni az ország központjának szellemi életébe író-olvasó találkozók, kiállítások rendezésével, művészek meghívásával. Az is először történt meg az akadémia életében, hogy a tanári kar és az ifjúság túlnyomó része külföldre utazhatott többnapos tanulmányi kirándulásra. 1979-ben a több részből álló intézmény felvette a Ráday Kollégium nevet. 1978-ban határozta el az egyházkerületi közgyűlés a bővítést és újjáépítést.’81 és ’83 között felépült az új épületszárny, melynek három emeletén összesen 75 kétágyas diákszoba és 8 lakás kapott helyet. 1983-87 között megtörtént a régi épület teljes felújítása. Jelentős belső átépítés során konyha, étterem, exhortációs terem, tanácsterem valamint dékáni hivatali helyiség alakult. A világon másodikként, Bibliamúzeum nyílt az épületben. Végül a díszterem fölé épített kényelmes karzattal a terem befogadóképessége csaknem a kétszeresére bővült. Az Országgyűlés 1990. július 1-től egyetemmé nyilvánította a Budapest Református Teológiai Akadémiát. Ezen a bázison a református zsinat 1993. február 24-i ülésén megalapította a Károli Gáspár Református Egyetemet. A Hittudományi Kar a teológia tudományát a teljes Szentíráshoz és református hitvallási iratainkhoz hűen műveli, és ilyen értelemben készíti fel hallgatóit Istentől vett elhívásukra, a lelkipásztori munkára. 20 év elteltével a dunamelléki egyházkerület nagyszabású terv keretében újította fel az egész épületet. Az internátus szobái megszépültek, nagyobbá, kényelmesebbé váltak. Minden szobát hűtőszekrénnyel, Internet csatlakozással láttak el. Megújultak a tantermek, a tanári szobák, a kiszolgáló helyiségek és a díszterem is. Ebben a kényelmes környezetben tanulhatnak a jövendő lelkipásztorai. Sok külső feltétel adott számukra a tanuláshoz (mint például az épületben fellelhető könyvtárak),
Héber óra Dr. Tóth Kálmán professzor úrral
s a közösség építésével, egymásra figyeléssel sok jó cél valósítható meg. Több olyan közösségi tér is kialakításra került, melyek egymás építését, segítését szolgálják, az imateremtől a diákok által leggyakrabban használt „zsibongóig”. Ha valaki végigsétál az épület a régi tablókkal övezett folyosóján,
vagy az épület szép ólomüveg ablakaira tekint, a meghatottság és a hála érzése járja át: az Alma Materhez való kimondhatatlan kötődés érzete. Bölcsföldi András, a KRE HTK spirituálisa
Közösségi élet a teológián
vel együtt - mutatkozik be, mesél életéről, hivatásáról. Egy-egy meghívott előadóval való beszélgetés, előadás keretében lehetőség adódik az eszmecserére, rendszeresen tartunk filmklubot, zenei és egyéb programokat. A díszterem előterében egész nap nyitva van az imaterem, ahol lehetőség nyílik az elcsendesedésre, az imádságra. Az évfolyamok is szerveznek maguknak bibliaórákat. Ahogyan első évben bemutatkoznak a bejövő diákok, úgy ötödévben Kimutatkozó est keretében a végzős diákok vonnak mérleget az egyetemen eltöltött öt évről, s adnak néhány hasznos tanácsot itt maradó társaiknak. Szokás hogy az első és végzős évfolyamokat a többi évfolyam meghívja egy közös vacsorára, együttlétre.
HÉTKÖZNAPOK
A közös „károlis” évnyitó után az évet mindig csendesnapokkal kezdjük, melyek a gondolatokat egy-egy téma köré csoportosítva segítenek lelkileg is ráhangolódni a következő félév tennivalóira. A Tahiban rendezett kezdőnapokat úrvacsorás istentisztelettel zárjuk. Régi hagyományok közé tartozik a Gólyaest, ahol az elsőéves hallgatók műsorral és bemutatkozással szolgálnak tanáraik és társaik előtt, mely után kötetlenebb beszélgetés, játék és teázás keretében van lehetőség bevonni őket az intézmény életébe. Közösségi programjainkat az erre kialakított hangulatos helyiségben tartjuk. A korai időpont ellenére is népszerű az Imareggeli, a Bögre körüli est, melynek keretében egy-egy professzor, oktató - gyakran hitvesé-
8
Bögre körül Dr. Nagy István tanár úrral
munkájukkal kapcsolatban. Többféle szolgálatra kérik meg őket, mint például nyári táborokban való segítés, gyülekezeti, ifjúsági és egyéb munka, gimnáziumi csendesnapokon való segítés, evangelizációs és diakóniai jellegű szolgálatok (pl. beteg gyermekek látogatása, igehirdetés, ifi tartása stb.). Ezenkívül évek óta jelen vagyunk a Művészetek Völgyében, s az ott lévő kisebb gyülekezeteket erősítjük jelenlétünkkel, munkánkkal Öcsön, Taliándörögdön, Kapolcson. Szeretnénk jobban együtt élni a művészetekkel, használni őket majdani szolgálatunkban, ezért rendszeresen szervezünk tábort, mely során kiállításokat rendezünk (pl. „Mi Atyánk imakert”, „Sakksétatér”, „66-os út”) és programokat szervezünk a Völgy látogatóinak. A teológusok tevékenyen részt vesznek a Csillagpont ifjúsági találkozókon és más egyházi szervezésű konferenciákon (pl. Kirchentag), ifjúsági szervezetink által rendezett heteken.
LELKI ALKALMAK
Minden délben áhítatra gyűlnek össze a diákok és tanárok az exhortációs teremben, melyet beosztás szerint tartanak a hallgatók egy liturgus segítségével. Csütörtökönként pedig professzorok tartják az exhortációt (buzdító igehirdetés), mely lelkesíti az ifjúságot. Ezt követően egy-egy egyházközség, egyházmegye, az egyházkerület, a teológia vagy más intézmény vendégei vagyunk, mely során az ebédet felajánló egyházmegye esperese, az adott egyházi intézmény vezetője, egy egyházközség képviselője néhány szóban bemutatják életüket, majd az egész diákságot tanáraikkal és a székház dolgozóival együtt szívesen látják egy finom ebédre, mely egyben jó alkalom a beszélgetésre, a találkozásra is. ÜNNEPEK
Hagyományosan éljük meg nemzeti és egyházi ünnepeinket, ezekre egy-egy évfolyam műsorral készül fel. Adventi időben ünnepre hangoló Agapét (liturgikus vacsora) tartunk. Úrvacsorás istentisztelettel kezdődik és záródik az év, a karácsonyi estben pedig megajándékozzák egymást a hallgatók, tanáraik és a dolgozók. A három sátoros ünnepen diákok kirajzanak a gyülekezetekben, s ott ünnepi követként, legátusként hirdetik Isten igéjét.
TEOLÓGUS NAPOK
Hétvégenként a teológusok szervezetten látogatnak el rövidebb vagy hosszabb időre gyülekezetekbe, határon innen és túl. Ezen kiszállásoknak több formája van. Vannak teológus napok, melyek során a meghívó gyülekezetbe érkeznek a teológusok egy igehirdető professzor kíséretében. Együtt szolgálnak az istentiszteleten, a hallgatók pedig a naphoz SZOLGÁLATOK A teológus hallgatók a tanulás mellett sok más (esetleg ünnephez) kapcsolódó műsort adnak tevékenységet is végeznek, melyekben hasz- a gyülekezetnek. Az egyházközség megvennos tapasztalatokra tehetnek szert későbbi dégeli és anyagilag is támogatja a hallgatói
9
önkormányzatot. Van mikor délután külön szeretetvendégségen is adnak műsort a teológusok, vagy szórványvidéken látják el a szolgálatokat. Nagyon jó alkalom ez arra,
KIKAPCSOLÓDÁS
Közösségi helyiségeinkben van lehetőség a kikapcsolódásra, a lazításra. A konditeremben a fizikai erőnlét javítása a cél, emellett focizni, kosárlabdázni járunk a Lónyai gimnáziumba, valamint ping-pongozni és úszni szoktunk. A vidámság jellemzi a december eleji hagyományos és humoros Mikulás-estet. Beltéri és szabadtéri sakk az elménket acélozza. TANULMÁNYI KIRÁNDULÁSOK Istennek vagyunk hálásak azokért a tanulmányi kirándulásokért is, melyek során a teológus hallgatók sok szép helyet járhattak be hazánkban és azon kívül. Megismerhettük fontosabb történelmi helyeinket, mint Recsk, Gönc, Vizsoly. A határainkon kívül élő magyarság megismerésére rendszeresen szervezünk utakat (Felvidéki vártúra, Székelyföld meghódítása), de kicsit messzebb lévő helyekre is eljutottunk, mint Krakkó–Auschwitz, Prága. És még messzebbre is, mint Németország (Luther élete: Wittenberg, Eisenach), Svájc (Kálvin élete), Hollandia, Skócia református vonatkozású helyei, de jártunk az olasz valdenseknél, és a francia hugenottáknál, eljutottunk Kijevbe, Utrechtbe, Skandináviába magyarok közé, és missziói kurzus keretében a legtávolabbi pontra Kenyába. Többször is szerveztünk az egyetem keretében tanulmányi kirándulást a Szent Földre, mely felejthetetlen élmény lett minden teológus számára, valamint ennek folytatásaként Pál apostol útját követhettük végig Kis-Ázsiában, Görögországban, Itáliában és Máltán. Bölcsföldi András
Telógusok széki viseletben
hogy a teológusok megismerkedjenek lelkészekkel, különböző típusú gondokkal, s azzal a közeggel, melyben majd későbbi szolgálatukat is végzik. Sok lelkesítést és bíztatást kapnak fiatalajaink ezekben a találkozásokban. ÁGOSTON S ÁNDOR ALAPÍTVÁNY
A teológus hallgatók rendszeresen járnak a határon túlra, már mindegyik területen megfordultunk. Ennek a szolgálatnak a támogatására jött létre a ’90-es évek elején az Ágoston Sándor Alapítvány, mely a határon túli missziói utakat segíti. Ez a lappangó alapítvány új életre hívatott a 2004-es esztendőben, s megszaporodtak a külhoniakat felkereső utak száma is. A hallgatók szívesen ismerkednek a határon-túli gyülekezetekkel, emberekkel, néha különleges ügyekkel, helyzetekkel. Sok helyre már visszatérőként megyünk többek között Erdélybe (Gyulafehérvár és környéke, Felőr, Szék), Felvidékre (Berzéte), Délvidékre (Módos), ahol a szolgálatok mellett, a szórványvidéken található egyházközségek rossz állapotban lévő templomainak megóvásában nyújtunk segítséget, valamint rendszeresen támogatunk szegényebb családokat, árvaházakat (Gyimes) és bekapcsolódtunk gyermektáborok szervezésbe is. (Módos, Zsobok)
10
Ágoston Sándor Alapítvány gyermektábora Zsobokon
Visszatekintés az eddig megtett útra
Hamar István Családunkban a lelkészi hivatás nemzedékről nemzedékre jelen volt, hol egyik, hol másik ágon. Pályaválasztásomban ez nyilván szerepet játszott, de nem döntő módon. Élethivatásomat keresve, egy nagyon bensőséges imádságra kapott válaszként aznapi igénk, a 2Tim 1,8.9 tett a helyemre. A teológián ismertem meg leendő feleségemet, akivel a család és a gyülekezet – egy egységbe összemosódó –valamennyi gondját és örömét együtt éltük át. A lelkészi hivatás magában foglalja mindazt, ami érdekelt. Sohasem volt olyan érzésem, hogy talán mégiscsak más pályát kellett volna választanom. Lelkészként rendszeresen foglalkozhattam nyelvekkel és tudománnyal, zenével és kertműveléssel, oktatással és diakóniával – és mindenekelőtt az igehirdetéssel. Azt tapasztaltam, hogy az ige iránti éhség: alapvető emberi szükséglet. Az ige ad megnyugtató választ mindennapi kérdéseinkre és gondjainkra, az ige ad értelmet egész életünknek, és halálunknak. Rengeteget készültem az igeszolgálatokra, hogy a Biblia kimeríthetetlen kincstárából minél többet tudjak átadni sokaknak. De hogyan is lettem igehirdető? Életem egyik fontos momentumát szeretném itt megosztani. Teológus koromban többen is intettek: ne menjek el parókus lelkésznek, mert a paplak mellett elfolyik az élet. Ha az evangé-
11
liumot sokakhoz szeretném eljuttatni, az csak úgy lehetséges, ha közöttük élek. Az idő tájt sokat beszéltek a francia (katolikus) munkáspapokról, akik a teológia elvégzése után valamelyik gyárba vagy üzembe mentek el dolgozni, és munkatársaik között evangelizáltak. Komolyan foglalkoztatott a kérdés: nem ezt kellene-e nekünk is csinálnunk? A kápláni vizsga letétele után – politikai okokból – egy évig semmilyen lelkészi szolgálatot nem végezhettem. Fizikai dolgozó voltam a Tiszafüredi Református Egészségügyi Gyermekotthonban. A veteményeskert művelése, a hízók gondozása és levágása, meg a ház körüli folyamatos javító, szerelő munkák töltötték ki ezt az esztendőt. Nagyon hálás vagyok Istennek ezért az esztendőért. De fontos lett a következő tapasztalat: mivel napi tíz órát dolgoztunk a szabadban, estére igencsak elfáradtunk. Tanulni, vagy bármilyen komolyabb szellemi munkát végezni nem maradt energiám. A lelki kiüresedés ellen úgy védekeztem, hogy prédikációkat olvastam és hallgattam. S eközben vált egyre világosabbá, hogy intenzív fizikai és elmélyült szellemi munkát egyszerre végezni nem vagyok képes. Vagy mások olvasnak, gondolkodnak és fogalmaznak helyettem, míg én valamilyen szakmában dolgozom, vagy én olvasok, gondolkodom és fogalmazok mások hasznára, akik mindezekre nem érnek rá. Nyilvánvaló volt, hogy adottságaim engem az utóbbi irányba terelnek. Hogy a paplak mellett elfolyt volna az élet? Az ellenkezőjét tapasztaltuk. Parókus lelkészként mindenféle emberrel találkozhattunk, és a bizalmas beszélgetések színhelyéül többen a parókiát választották, és nem a saját otthonukat. A parókia – mint semleges hely, mint valami békesség szigete egy háborgó világban – olyan hely, amelyet ki kellene találni, ha nem volna már kitalálva. Ami egyébként a munkánk hatékonyságát illeti, sokadmagammal vallom, hogy Isten sohasem ad annyi látható eredményt, amenynyitől elbíznánk magunkat, de mindenkor ad annyit, amennyi elég ahhoz, hogy ne csüggedjünk el. Az érdemi munkát ugyanis mindig ő végzi, mi csak asszisztálunk mellette. De van-e ennél nagyobb megtiszteltetés, mint a tökéletes Mester körül forgolódni? Amikor úgy éreztük, hogy egyre szaporodó feladatainkhoz az erőnk egyre kevésbé ele-
gendő, átadtuk helyünket a következő nemzedéknek. Természetes dolognak éreztük ezt, nem tragédiának, de nem is a boldogság kapujának. A gyülekezeti élet mindennapos fizikai és lelki terhei leestek a vállunkról. A szolgálat legbecsesebb része, az igehirdetés
megmaradt. Rendszeresen szolgálok a leányunk gyülekezetében, és járom az országot az „evangélium ügynökeként”. Illetve itthon tevékenykedem a családon belül, ahol annyi behoznivalóm van, hogy ez az élet bizonyára kevés lesz hozzá. legnagyobb örömöt, hogy szemtanúja lehettem Isten újjáteremtő és megelevenítő munkájának. Ez állandó visszaigazolás is volt számomra arról, hogy érdemes lelkiismeretes és igényes munkára törekedni, magamat folyamatosan képezni, ugyanakkor a lehető legtöbb feladatot és az azokhoz tartozó felelősséget másokkal megosztani. Az tapasztaltam, hogy ha a gyülekezet a legfontosabb feladatát Isten életre segítő üzeneteinek a szavakkal és szavak nélkül történő továbbadásában látja, akkor a magától növő vetés módján válik elevenné és gyarapszik a közösség. Mi volt a legjobb és a legnehezebb része a lelkészi szolgálatodnak?
A lelkészi munka nagyon változatos. Előfordul, hogy kisiskolások között tart az ember hittanórát, majd egy fél óra múlva a kórházban kell egy idős, beteg emberrel beszélgetnie, délután őszinte együttérzéssel hirdeti Isten vigasztaló üzenetét egy temetésen, majd hazaérve vidám fiatalok közösségében találja magát. Ezek a váltások nem engedik, hogy a munka unalmassá váljon, viszont csak akkor nem terhelnek túl, ha az emberekre figyelve (empátiával) és Istentől kapott felelősségtudattal végezzük a szolgálatot. A legjobb érzés tapasztalni, hogy Isten sokkal többet tesz, mint amennyit mi vártunk és reméltünk. Számomra a vasárnapi istentiszteletekre való készülésekhez kapcsolódnak a leggyötrelmesebb élmények. Szerettem volna vasárnaprólvasárnapra mind a magam, mind a gyülekezet számára új üzenetet, élő és éltető Igét kapni. Addig nem voltam nyugodt, amíg meg nem szólalt Isten a Szentírás szavaiból. S bizony sokszor előfordult, hogy nyugtalan lélekkel kellett a szószékre mennem.
Németh Dávid Mi indított arra, hogy lelkész legyél?
A lelkészi pálya választására az indíttatást Debreceni Református Kollégium fiúinternátusában működő kis bibliakör beszélgetései alapján nyertem. Eltérően a megtérési élményemtől, ezt nem tudom konkrét eseményhez, vagy igei útmutatáshoz kötni. Fokozatosan alakult ki és erősödött meg bennem az elhatározás. Mivel az adottságaimnak és addigi tanulmányi érdeklődésemnek jobban megfelelő hivatás lehetősége is a szemem előtt lebegett, és ahhoz általam nagyra becsült személyektől kaptam határozott biztatásokat, kemény belső harcban kellett leküzdenem a lelkészi pályára való alkalmatlanság érzését. Milyen (volt) egy gyülekezet lelkészének len ni?
A gyülekezeti munkát egy kis falusi és egy szekularizált városi környezetben is kipróbálhattam. Mindkét helyen szeretettel és készséggel fogadták azt az evangéliumot, ami rám bízatott, és úgy fogadtak el, mint Isten szolgáját. A gyülekezeti munkában az jelentette a
Mennyire váltak valóra ifjúkori lelkészi ál maid a szolgálat során?
12
Már teológus hallgatóként arra vágytam, hogy olyan gyülekezetbe kerülhessek, ahol nem nekem kell az emberekben igényt ébreszteni Isten szava iránt. Úgy éreztem, hogy
erre teljesen képtelen lennék, és féltem a kudarcoktól. Isten megadta, hogy olyan gyülekezetben szolgálhattam, ahol sokan, és nyitott lélekkel várták Isten megszólító beszédét. Nem győztem eleget tenni az igényeknek.
fogyatékosságaimat. Érdekelt hát, hogy mások hogyan végzik a munkát, nekik milyen ismereteik vannak, amelyek belőlem hiányoznak. Így kerültem kapcsolatba Gyökössy Endrével és az ő segítségével a pasztorálpszichológiával. Később ugyanilyen okból kezdett el érdekelni a valláspedagógia. Szívesen tanítok, mert a hallgatókban bizonyos fokig az egykori, kérdező-kereső önmagamat látom. S ahogy akkor nekem jól esett, hogy akadt segítségem, úgy – gondolom – most nekik is.
Továbbtanulás, doktorálás, egyetemi tanár ság?
Másodéves voltam a teológián, amikor megízlelhettem, hogy milyen egy teológiai kérdésnek (ami nekem személyes kérdésem is volt) utánanézni. Élvezetet jelentett mások véleményének a megismerése, és az azokkal való belső párbeszéd. Azóta is folyamatosan vannak kérdéseim, és mindig örömöt jelent, ha rátalá- Milyen terveid vannak, amiket a jövőben sze lok olyan válaszokra, amelyekről az a benyo- retnél megvalósítani? másom, hogy Istentől valók. Szeretnék a még meglevő kérdéseimre váA másik indíték az önképzésre az volt, hogy laszt találni, és a meglelt válaszokat szeretszolgálat közben több területen tapasztaltam a ném megosztani azokkal, akik még keresnek.
Lovas András
Nem lelkipásztornak készültem, hanem biológusnak. Gyermekkorom óta bogarakkal, lepkékkel, madarakkal és egyéb állatokkal voltam elfoglalva, és – szüleimet követve – természettudományos pályára kívántam menni. Azonban harmadik gimnazista koromban nagyon megragadott D. Wilkerson „Kereszt az aszfaltdzsungelben” c. könyve, amely azt írja le, ahogyan Isten Wilkersont new yorki gettókba vezeti és megáldja a fiatalok közötti szolgálatát. Úgy éreztem, én is emberekkel szeretnék foglalkozni. Édesanyámmal való beszélgetés, majdimádságban való útkeresés és Istentől történő megerősítés után jelentkeztem a teológiára.
13
A teológiai évek alatt sokat formálódott az elképzelésem arról, hogyan akar Isten használni. Az első években még azt hangsúlyoztam, hogy nem gyülekezeti lelkipásztor szeretnék lenni, hanem narkós fiatalokkal kívánok foglalkozni. A gyülekezeti lelkipásztorságról bennem élő kép nem volt pozitív. Unalmas, öreges, életidegen feladatnak láttam. Ugyanakkor különböző külföldi konferenciák, utazások következtében egyre több olyan gyülekezetet láttam, amelyek nagy hatással voltak rám. Egyre erősebben kialakult bennem a képe egy olyan gyülekezetnek, amely eléri és befogadja az Istentől távol élő, sebzett, megtört életű embereket. A szívem mindig is az ilyen értelmű misszióért égett. Már a teológiai évek alatt álmodoztam arról, hogy milyen jó lenne egy új gyülekezetet szervezni, ahol sok minden másképpen valósulhat meg, mint a nagy hagyományokkal bíró közösségekben. Tulajdonképpen ezzel foglalkoztam mind a ThM fokozatot megszerezve (Columbia Theological Seminary, Atlanta, USA – 1992-93), mind a D.Min tanulmányaim alatt (Bakke Graduate University, Seattle, USA – 2002-06). Az ösztöndíjas év, valamint az utazások, kurzusok egyre jobban felnyitották a szemem arra, hogy milyen sokféleképpen jelenik meg az evangélium az egyház szolgálatában különböző kontextusokban. Azóta nyitottabb vagyok az újra, lassabban mondok kritikát az ismeretlenről, és keresem annak módjait, hogy mit jelent az evangéliumhoz hű-
ségesen szolgálni egy állandóan változó világban, a nagyvárosi, lakótelepi kontextusban. Nagy öröm számomra, hogy amiről még csak éppen álmodhattam teológiai éveim alatt (a szocializmus idején), az valósággá vált akkor, amikor a már elindult, de még kisgyermek Gazdagréti gyülekezetnek lettem lelkipásztora. Isten kegyelme és hatalmas kiváltság, hogy folyamatosan részesei vagyunk annak, ahogy Isten elhív embereket a magáénak, ahogy életek megváltoznak, ahogy az evangélium ereje kibontakozik előttünk. Mindez természetesen nagyon sok odaszánást és munkát követelt és követel. Egy új, lakótelepi gyülekezet életében semmi sincs előre elkészítve. Nincs iroda, nincs templom, nincs parókia, nem volt telefon, stb. Az otthonunk volt az iroda, egy valamikori bolthelyiség a gyülekezeti terem, az
istentiszteletekkel pedig éveken át költözködtünk. Közben születtek a gyermekeink, és feleségem átlag heti 3-4 este nélkülözte otthoni jelenlétem. Időközben minden megadatott: munkatársak, gyülekezeti szolgálat, templom. Azonban még mindig nem vagyunk készen, hiszen az Úr mindig újra hív. Amint gyülekezetünk növekszik, újabb és újabb kihívásoknak kell megfelelnünk. De mindeközben az az álom a missziói gyülekezetről, amit Isten a szívemre helyezett, egyre jobban kibomlik. Hogy hol leszek lelkipásztori szolgálatom végén, természetesen ma nem tudhatom. A legfontosabb, hogy hűségesnek és alázatosnak találtassam. Szeretném látni, hogy egyházunk számos gyülekezet megújul a Szentlélek által, valamint hogy számos új gyülekezet születik majd.
Faragóné Bencsik Dóra Pár szóban vázolom a szolgálati területemet. Helvécia egy fiatal falu, nem sokkal több, mint száz éves. Kifejezetten azért alapították, hogy a Kecskemét környéki lege-
14
lőkből, pusztából szőlő ültetvényeket teremtsenek az ide települtek. Soha nem volt tömbfalu, mindig tanyás település volt, Magyarország legnagyobb közigazgatási területű faluja, márciustól nagyközség. (Egy nagyobb város területén él nem sokkal több, mint 4000 ember.) Ráadásul hagyományosan a tanyai lakosság a református, és a faluban lakók a katolikusok. Ennek megfelelően nekem is sokat kell autóznom földutakon, hogy elérjem az embereket. Majdnem minden vasárnap este tartunk tanya- istentiszteleteket, hogy legalább egy hónapban egyszer mindenki el tudjon jutni egy hozzá közeli helyen istentiszteletre. Bár ezek az alkalmak egyre inkább házi csoport jelleggel működnek. Ettől függetlenül a tanyavilág lelkésze nem én vagyok; az elődöm volt az. A tanyai lakosság száma egyre csökken, csak az idősek maradnak kint. Nekem a tanyai lelkészségből csak az maradt, hogy az ott lakó kedves időseket kikísérem a temetőbe, s velük együtt temetek el egy eltűnő világot, életformát. Pedig sok örömet jelent közöttük szolgálni. Sokáig a tanyai istentiszteletek kedves, meleg hangulatú estéi tartották bennem a lelket. De az egyre inkább a múlt. A jelen, sőt a jövő az, hogy akár Helvécia, akár Ballószög Kecskeméthez való közelsége miatt kertvárosi jelleget
kezd felvenni. Rengeteg a fiatal, jobb módú, diplomás kiköltöző család. Ők a mi missziói területünk. Persze az Ő igényeiket, és a hagyományos tanyai lakosság gyülekezeti igényeit összeegyeztetni nagyon nehéz, de ez a mi feladatunk. Ezért építettük a templomot, Isten nagyon konkrét vezetése alapján. Az új templommal együtt megvalósult a gyülekezet átrendeződése is, Istennek hála tényleg jönnek a fiatal családok, sok kicsi gyermekkel. Az épülő templommal épülő gyülekezet sok örömöt, és sok új feladatot jelent nekünk. Nagyszerű dolog Isten építőmunkásainak a közösségébe beállni. A szolgálat legnehezebb része talán a lelkészi feladatok és a család összehangolása. Az, hogy egyszerre szeretnék jó anya, feleség, és háziasszony lenni, és gyülekezetéért égő lelkipásztor. Valamiről le kell mondani. A legnehezebb azt a döntést meghozni, hogy miről, hogy most éppen a jelenlegi életszakaszban melyik a fontosabb. De Isten vezetésében meg lehet hozni ezt a döntést, és meg is kell, különben állandó lelkiismeret furdalásban kellene élni. Mindenkinek vannak álmai. Igyekszem felébredni, de beugrott egy régi kép, még a teológia idejéből: elképzeltem magam, mint egy kis falu lelkészét, aki épp a renoválandó templom faláról ugrik le, hogy köszönt-
Esztergály Előd Gábor
se a faluba érkező vendégeit. Nos, már csak azért sem álmodozom mostanában, mert ez az álmom megvalósult, vertem én itt vakolatot, irtottam őserdőt, festettem pandalyt életem kockáztatásával, de ma már azt gondolom, hogy nem szabad igazzá tenni azt a szólást, hogy „szegény az eklézsia, maga harangozik a pap”. A gyülekezeti tagjaim, akik most már a legjobb segítségeim az elődöm idején hozzászoktak, hogy mindent a lelkész csinál. Ebbe próbáltam én is beleállni, de rájöttem, hogy ez így nem megy. Épülés csak akkor van, ha az nem egy ember ügye. Nem mindent a lelkésznek kell csinálni, különösen azt nem, amihez nem ért, illetve az ilyen dolgok nem mehetnek a lelki szolgálatok rovására, még akkor sem, ha mondjuk, vakolatveréssel olcsó népszerűségre lehet szert tenni. Ha álmaim fogyóban is vannak, terveim azért vannak. A munkatársaimmal azon dolgozunk, hogy egy hosszú távú missziói munkatervet dolgozzunk ki arról, hogy hogyan lehet egy modern kertvárosi gyülekezetet felépíteni. Szeretnénk, ha a jelenlegi három szórványból álló missziói egyházközségeink mindegyike önálló lábra állhatna. De nem szeretnék nagyon előre rohanni. Örülök, ha Isten mindig megmutatja a következő lépést.
15
A teológia elvégzése után alig vártam, hogy gyülekezeti szolgálatomat megkezdhessem. Isten kegyelméből Csömör és Nagytarcsa missziós gyülekezetei lettek rám bízva, amelyet azóta is (3 éve) áldásként élünk meg családommal. Hamar felismerhettem, hogy az a küldetés, amit végeznem kell, túlmutat a gyülekezet és a reformátusság határain. A két településen végzett szolgálatom nem csupán az, hogy a reformátusokat közösségbe szervezem, és templomot építünk Isten dicsőségére. Krisztus elhívott tanítványaként utat kell mutatnom mindenkinek, függetlenül felekezeti hovatartozásától, függetlenül attól, milyen lelki életet élt korábban. Már az elejétől kezdve csatlakoztak gyülekezetünkhöz más felekezetek tagjai. Voltak közöttük olyanok, akik református családtagjaik miatt jöttek, de olyanok is, akik teljesen kívülállóként találtak ránk. Ez a ta-
pasztalat segített megérteni a krisztusi missziói parancs (Mt 28,18-20) örökérvényű üzenetét: az örömhírt minden népnek hirdetnünk kell. Ezzel a felismeréssel gyülekezetünk misszióját tudatosan úgy kezdtük formálni, hogy minden Isten-kereső számára megszólító legyen. Különös súlya van ennek a felismerésnek most, amikor végre napvilágra kerültek a 2011-es népszámlálás adatai. A vallási ho vatartozás kérdésre a magyar lakosság harminc százaléka (!) nem válaszolt. S ezzel a harminc százalékkal kevesebb is lett – 2001-es népszámlálási adatokhoz képest – a történelmi egyházakhoz tartozók létszáma. Ez az adat rámutat arra, hogy milyen sokan nem élnek hitéletet, vagy másképpen fogalmazva: milyen sokan nem foglalkoznak a lelkükkel, pedig meg vannak keresztelve. Ezek az emberek előbb-utóbb rádöbbennek mulasztásukra, és akkor segítségre várnak. Nekünk pedig „nyitott ajtóval” kell őket fogadni, hogy rátaláljanak a Jézushoz vezető útra. Csak egy példát szeretnék gyülekezeti életünkből említeni. Másfél évvel ezelőtt megkeresett egy katolikusnak keresztelt nyugdíjas férfi, hogy temessem el reformá-
tus feleségét. Beszélgetésünk során kiderült, hogy sem ő, sem a felesége soha nem éltek hitéletet. Nem is igazán foglalkoztak a vallással, Isten létezésében is csak a maguk módján hittek. A felesége nem volt beteg, egy egyszerű műtét miatt ment kórházba, de sajnos ott elkapott valamilyen halálos fertőzést. A hirtelen haláleset miatt a férj teljesen összeroppant. Bizonyságot tettem neki arról, hogy az Úrnál megtalálhatja lelki békéjét, csak nyisson felé. Hívtam, jöjjön el nyugodtan valamelyik istentiszteletünkre, nem számít, hogy nem református. El is jött egyszer, aztán még egyszer. Most már rendszeresen jár templomba, és egyértelműen látszik rajta, hogy megtalálta lelki békéjét Krisztus oldalán. Ez a nyugdíjas férfi nem volt református, nem is járt soha templomba, Isten kegyelméből mégis sikerült Jézushoz vezetni őt. Sokan vannak, akik elhanyagolják lelküket, és csak utólag ismerik fel mulasztásuk szörnyű következményét. A gyülekezetépítés számomra azt jelenti: Isten igéjével, Szentlelkének erejével megszólítani az embereket, és Jézushoz vezetni őket. „Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.” (Mt 18,11)
Miért lettem teológus diák?
Ablonczy Áron
Egész életemben farmer és kertész szerettem volna lenni. Apukám lelkész, így láttam a rengeteg beszélgetést és az állandó nyitottságot az emberekre, azonban ez sohasem hívogatott. Mindig azt gondoltam, ez túl nagy áldozat. De változott a helyzet. Megtértem, megváltozott az egész gondolkodásom és kipróbáltam magam a szolgálatban. Megszerettem és egyre lelkesebb lettem. Isten ekkor elkezdett arra hívni, hogy legyek lelkész. Minden erőmből tiltakoztam. De sok imádság és igei bíztatás hatására, fél év küzdelem után elfogadtam ezt, így Isten győzött. Szeretnék olyan szolgáló lelkész lenni, akit az Úr új és kreatív utakon vezet. Minden dologra nyitott vagyok és keresem a helyem az Ő szolgálatában. Akár egy missziós buszon, hajón vagy új gyülekezet alapításában, akár fiatalok között való evangelizálással szívesen szolgálnám az Urat. Hogy mindez hogyan lesz? Azt Isten fogja megmutatni
16
Konfirmálás után, – mint ebben az időszakban szinte mindennel,– eléggé hadilábon álltam, így azzal is, hogy ’mi leszek, ha nagy leszek?’. A kertész, szakács, földrajztanár utak gondolata után kilátástalan voltam. A lelkészem akkor kérdezte meg kicsit viccesen, hogy esetleg a lelkészségen gondolkoztam-e már? Igaz, hogy óvodás korom óta szinte minden alkalmon ott voltam a gyülekezetben, de akkor is: én lelkész?! Belegondolni sem mertem, mivel a családban messze nem volt ennek hagyománya. Aztán sokat vívódtam, és hiszem, hogy Isten arra indított napi bibliaolvasás és az ifjúsági órák tartása által, hogy a hiányosságaim ellenére mégis a teológián a helyem. Most, hogy már itt vagyok, tudom, hogy az Istennek való szolgálat az én utam, és nem is tudok mást elképzelni. Az emberi lelkek mentése a legnagyobb szolgálat, és nagy kegyelem, hogy ebben én is szolga lehetek. Az eddigi két évemet így tudnám jellemezni: „Mert Ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít.” (Jób 5,18)
Jani Lívia
Korsós Tamás
Miért szeretnék lelkész lenni? Racionális magyarázatot nem tudok rá adni. Sőt! Aki ismer, az tudja, hogy sokszor vagyok inkább Jónás, mint Ézsaiás. Ahogy az előbbi Tarsisba készült Ninive helyett, én a vegyész diplomáért küzdöttem… azonban, ha Isten feladatot szán az ember fiának (jelen esetben lányának), akkor az elől hiába fut el bárki, nyugodt szívvel nem menekülhet. Mi számomra ez a feladat? Átadni valamit abból a végtelen szeretetből, amit én is kaptam Istentől, Jézus Krisztus által. Miért szeretnék lelkész lenni? Mert Isten ezen az úton vezet. Őt szolgálni felelősség, de kiváltság, és mérhetetlen öröm is. Így életemnek ez a legirracionálisabb döntése egyben a legjózanabb is, amit valaha meghoztam.
Engem gimnáziumi éveim utolsó nyári szünetében szólított meg Isten. Egy keresztyén szervezet napközis gyermektáborában voltam szolgálni, ahol a résztvevő gyerekeknek játékok, versenyek és angol órák között próbáltuk meg elmagyarázni Isten örömhírét. A táborban az ragadott meg a legjobban, hogy milyen hihetetlenül jó, amikor Isten használ - és hogy én ezt milyen szívesen csinálnám egy életen keresztül. Azután persze kétségek is felmerültek: biztos, hogy Isten az, aki elhívott és alkalmassá fog tenni engem erre? Erről még sokat kellett győzködnie csendességeken, Ézsaiás történetén és más embereken keresztül - de sikerült neki. :) Az alap elképzelésem itt a teológián sem változott, noha sok minden nem olyan, mint amilyennek elképzeltem. Főleg a bibliaismereti és a gyakorlati tárgyakat szeretem - úgy gondolom, ezek lesznek a leghasznosabbak későbbi lelkészi szolgálatomban. Nagyon fontosnak tartom a saját gyülekezeti életben való részvételt (és szolgálatot) a teológiai évek alatt. Nagyon hálás vagyok azokért a barátaimért, és - ha Isten is akarja – későbbi munkatársaimért is, akiket itt ismerhettem meg.
17
Weiner Zoltán
Miért jelentkeztem a teológiára? Mert Istentől jövő személyes elhívásom van a lelkészi szolgálatra. Ez a helyes válasz. De ha teljes mértékben jó választ kellene adnom, amiben az igazságnak semmilyen hiánya nincs, akkor bajban lennék. Akkor úgy állnék a feladat előtt, ahogy Petőfi állhatott Szendrey Júlia előtt, amikor kereste a választ: Minek nevezzelek? Mert a jelentkezés és a tanulmányokban való kitartás mélyén ahhoz hasonló vágyódás és csodálkozás húzódik meg bennem Isten Igéje iránt, mint amit szerelemben lehet megélni. Ismerni akarom a Kijelentést. Vágyok rá, hogy az Istentől kapott Igét hitelesen hirdethessem és rácsodálkozok, amikor az mélységeiben egyre inkább feltárul előttem. Ezeknek az igényeknek a kielégítését itt lehet a legjobban és leghatékonyabban megkezdeni. És ez nem hamis szerelem. Ha nyitott szívvel és Lélekkel kutatjuk Isten akaratát, kijelentését, akkor nem fogunk csalódni benne. Ezért jelentkeztem a jogi egyetem elvégzése után a teológiára. Dr. Pétery-Schmidt Zsolt Máté
Horváth Dániel
17 éves koromig úgy gondoltam, zenész, vagy kutató kémikus leszek. Mindezek közepette azért foglalkoztatott Isten és az Ő Igéje, de sosem gondoltam rá, hogy lelkész legyek. Aztán egy nap, amikor körülöttem minden a káosz állapotához kezdett hasonlítani, és megkérdőjelezni látszottak a képességeim és lehetőségeim, Istent arra kértem, hogy mutassa meg, mégis mihez akar kezdeni az életemmel, vagy mit akar, hogy én mit kezdjek vele. Akkor küldött emberhalásznak, és bár még néhányszor kételkedtem magamban, az Ő elhívásában sosem. Igazán ügyemmé akkor vált a lelkészség, amikor a saját gyülekezetemben prédikálhattam, és megérezhettem, milyen, amikor a rám bízottak számára nyílik meg az Ige előttem. Mennyire más, mint a legációs élmények, vagy a gyakorlatok. Attól kezdve már én is éreztem, hogy ez az én feladatom és pályám, és teljes szívből tudok azóta erre készülni.
Nagyszüleim szájából hangzottak el a következők, miután az egyik hétvégén fáradtan elmeséltem nekik a teológiával kapcsolatos élményeimet, tapasztalataimat: „Te egy nagyon szép szakmát választottál” – így nagypapám, mire nagymamám: – „nem szakma, hanem hivatás, a Jóisten hívta el”. Tényleg így volt, Isten hívott el a teológiára. Már sok éve ismertem Jézust, mint Megváltómat, mikor igéjével így szólított meg: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1Péter 2,9) Nem lehetett ellenkezni, mivel Őhozzá tartoztam, ezért azt tettem, amit mondott nekem. Ő ismer engem, ha szerinte alkalmas vagyok a teológiára, a lelkészségre, akkor ezért Ő kezeskedik. Engem tehát Isten szeretete és kegyelme vonzott a
18
Horváth Ádám
teológiára, így tudok most és a későbbiekben is beszélni Róla. Az örömöm, a vigaszom, hogy Isten megváltott gyermeke vagyok és Tőle kaptam elhívásomat. E nélkül nem érdemes belevágni a teológiai tanulmányokba. Ha lelkipásztor akarsz lenni, attól még nem biztos, hogy a teológián van a helyed, de ha Isten azt akarja, hogy lelkipásztor legyél, akkor a legjobb helyen leszel: a neked kirendelten. Mielőtt a teológiára jelentkeztem, egy rendészeti iskolában tanultam, mivel rendőr szerettem volna lenni. Szolgálni és védeni akartam mindenáron. De ezen elhatározásom dacára, ezt az iskolát rövid időn belül otthagytam, mivel nem éreztem, hogy Isten itt akar látni, továbbá én sem éreztem a helyemen magamat. A családomban több rendőr is volt, ezért igen nehéz volt meglátnom azt, hogy Isten engem egy másfajta feladatra, másfajta harcra hívott el. De mégis felismertette velem, hogy Ő is azt szeretné, hogy szolgáljak és védjek, mégpedig az Ő ügyét szolgáljam és védjem. „Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik.” /Ef.6.12/ Azért jöttem a teológiára, hogy erre a szolgálatra, a lelkipásztori hivatásra megfelelő felkészítést kapjak, és kellőképpen felkészüljek. A teológia elkezdése egyfelől célba érkezés a számomra, mivel a helyemen érzem magam. Másfelől ez egy komoly munkának a kezdete. Először is ez komoly tanulással jár. Hiszen úgy tudja valaki Isten igéjét hirdetni, ha a lehető legjobban megNagy József ismeri azt. Úgy lehet egy-egy konkrét élethelyzetre választ adni az ige alapján, ha az ember tisztában van a Bibliában leírtakkal. De ez a felkészülési folyamat nem csak ismeretszerzésből áll, hanem egyben komoly lelki harcot is jelent. Úgy gondolom, hogy ettől nem kell megijedni, hiszen ha Isten az, aki elhívott erre a szolgálatra, akkor meg fogja adni a győzelmet és a megerősítést ezekben a küzdelmekben. Meg fogja adni, hogy ne csak megpróbált, hanem kipróbált legyen a szolgálatra elhívott.
Néhány érv a KRE HTK mellett
Aa hallgatókat. teológián két jól felszerelt könyvtár várja A Ráday Könyvtár kincsei
hosszú évszázadok értékeit rejtik, de a jelen irodalmával is tartja a lépést, természetesen. A Török Pál szemináriumi könyvtár pedig az elmúlt évtizedben a legmodernebb teológiai irodalmat (angol és német nyelven) tartalmazó könyvtárrá vált Magyarországon. Amennyiben e két könyvtár nem biztosítana elegendő anyagot a tanulmányokhoz és a kutatásokhoz, a Hittudományi Kartól öt perc sétára található a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi épülete és az ún. Egyetemei Könyvtár, melyek főleg a segédtudományok terüle-
tén kínálnak óriási választékot a tanulni vágyók számára. Az Országos Széchényi Könyvtár, valamint a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára tömegközlekedéssel 20 percen belül elérhető. udapest adottságai más szempontból is egyedülállóak. Sok-sok konferencia, előadássorozatok, világhírű művészeti és ismeretterjesztő kiállítás, hangverseny, könyvhét – és még hosszan lehetne sorolni – kap helyet a fővárosban, melyek a hallgatók tudományos és kulturális műveltségét segítik elő. A Ráday utca ún. „cult-utca”, vagyis a város egy olyan utcája, ami az átlagosnál is több étteremnek,
B 19
Aszólnunkközösségi élet kapcsán kell arról, hogy a számos gyü-
könyvesboltnak és kulturális rendezvénynek ad helyet. Emellett fontos megemlíteni azt is, hogy Budapest az ország legnagyobb munkaerőpiaca. Ha egy diák munkát szeretne vállalni, számtalan lehetősége van erre. KRE HTK által felkínált diploma minden magyarországi egyetem diplomájával egyenértékű, azaz másoddiplomás képzésre jelentkezhetnek az azzal rendelkezők. Sőt, karunkról évente 6-7 diák tanul külföldi egyetemeken (USA, Egyesült Királyság, Svájc, Németország, Hollandia stb.) különböző ösztöndíj-lehetőségeknek köszönhetően. Tehát még a külföldi egyetemek is elfogadják annak értékét. arunk kollégiumát, mely a teológiai tantermektől kb. húsz lépésre van, az elmúlt években teljesen felújították. Azaz egy teljesen modern, tiszta, összkomfortos, tanulásra minden tekintetben alkalmas, saját interneteléréssel rendelkező kétágyas szobákban lakhatnak a tanév során a hallgatók. A teológia más közösségi helyiségei, mint társalgó, pinceklub, imaterem, TV szoba, „kondi”-terem is mind megújult állapotban várják a közösségben részt venni kívánókat.
A
K
lekezetlátogatás mellett, szinte minden évben lehetősége van a karunkon tanuló diákoknak külföldi utazásra. Viccesen fogalmazva, talán azokat az országokat könnyebb lenne összeszámolni Európában, ahol még nem jártak teológusaink. Legkomolyabban mondva pedig, fontosnak tartjuk, hogy a bibliai tájak meglátogatása mellett (Izrael, Görögország, Törökország, Olaszország), a protestantizmus legtávolabbi tájait is megismerjük, Skóciától kezdve a hugenottákon át egészen a valdensekig. arunk egyik nagy előnye, annak családias légköre. A nagyszámú karokkal ellentétben, itt nem csupán az oktatásra jut energia, hanem a nevelésre is, amely elengedhetetlen a lelkész, hitoktató és vallástanár szakos hallgatók esetében. A hömpölygő tömeggel ellentétben karunkat a közeli kapcsolatok, jó barátságok és testvéri közösségek jellemzik, nem csupán a hallgatókra nézve, hanem a tanár-diák kapcsolatokat is beleértve. A professzorok nem csak tudósok, hanem emberek is. A közös sportesemények, kirándulások, évfolyamhétvégék, bögre körüli beszélgetések, csendesnapok vagy más rendezvények a tanár-diák kapcsolat közvetlen és erős jellegét mutatják. égezetül pedig egy humoros érv intézményünk mellett: az egyik hallgató viccesen így fogalmazta meg a teológia egyik legnagyobb előnyét: „Nálunk nem csak az állami, de az egyházi ünnepeken is tanítási szünet van.”
K
V
És ez mind igaz…
IMPRESSZUM
PROTESTÁNS TÉKA - KÜLÖNSZÁM ISSN 1788-8778 A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának diákújsága. Felelős Kiadó: Dunamelléki Református Egyházkerület. Felelős szerkesztő: Dr. Zsengellér Józsefdékán A KÜLÖNSZÁM szerkesztője: Dr. Literáty Zoltán. Szerkesztőbizottság: Bölcsföldi András, Literáty Zoltán.
A szerkesztőség címe: 1092 Budapest, Ráday u. 28. Elérhetőség:
[email protected] Korrektorok: Bikki Boglárka, Veres Kata. Tördelő: Literáty Zoltán és Mayer Gábor. Nyomda: MaPrint BT. Felelős vezető: Mayer Gábor A Protestáns Téka minden támogatást hálás szívvel fogad a következő számlaszámra: 10405004-00026927-00000008
