és figyel-meztetése az emberiséghez, ahol a németek kb. másfél-millió férfit, asszonyt és gyereket öltek meg, fõleg zsidókat,

Auschwitz – emlékmû: A náci népgyilkosok által megölt négymillió áldozat halálának és vértanúságának a helyszíne, 1940-1945

Négymillió ember szenvedett és halt meg itt a náci gyilkosok kezétõl 1940. és 1945. között 1990-ben eltávolítva. Lent a korrigált adat olvasható A TARTALOMBÓL:

E hely legyen a kétségbeesés örökké tartó kiáltása és figyel-meztetése az emberiséghez, ahol a németek kb. másfél-millió férfit, asszonyt és gyereket öltek meg, fõleg zsidókat, Európa különbözõ országaiból Auschwitz. Birkenau 1940.-1945.

Egy hazugsággal kezdõdött. . . . . . . . . . . . 2 Galéria . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 „Zsidó szappan” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 „A zsidók és hazugságaik” – 1543-ból . . 29 Magyarország cionista megszállás alatt!. 33 Kérdezz-felelek! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35 Nyíllt levél Edolphus Towns . . . . . . . . . 36 amerikai politikusnak és magyar-szakértõnek A magyar baloldal antiszemitizmusa . . . 38 Zsidó-e vagy? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 Elegük van a holokausztiparból . . . . . . . 40

Ön a Jó Ha Figyelünk külföldre is!!! címû alkalmi megjelenésû újság olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

„Lehetetlen, hogy igazságtalanság, szószegés és hazugság tartósan hatalomra jussanak. Ilyen hazugságépületek csak egy ideig ámíthatnak. De idõvel összeomolnak” Démosztenész

» RADIO ISLAM LIBERTY MAROKKO ELÕSZÓ A MAGYAR FORDÍTÁSHOZ Ezen az oldalon olyan információkat talál az olvasó, amelyeket ma nálunk általánosságban holocaust-tagadásnak neveznek. A nyugati világban inkább a revízionizmus, revízionista szóhasználat szokásos a revízió = felülvizsgálat szóból származtatva. Mielõtt bárki villámgyorsan félredobná az ilyen jellegû írásokat, ahogy tette ezt e tanulmány fordítója néhány évvel ezelõtt, kérjük, olvassák el a tanulmány érvelését, és szálljanak avval vitába, vessék alá a szöveget kritikus elemzésnek. A holocaust-lobby ma óriási arzenállal, milliárdos költségvetéssel terjeszti állításait, míg a másik oldalnak elhallgatás, hatósági zaklatás, rosszabb esetben börtön, életveszélyes fenyegetések, bombamerényletek, gyújtogatások jutnak osztályrészül, sajnos gyilkoltak is már revízionista nézetek terjesztése miatt Franciaországban. Nos ha a másik oldalnak, a holocaust-állítóknak ennyire fontos a saját álláspont terjesztése, akkor fel kell, hogy merüljön bennünk a kérdés, miért? A választ csak körülbelül tudjuk megfogalmazni: A holocaust-mítosz az a kígyóméreg, amellyel a mai középkorú és fiatal generációt meg lehet bénítani, ne képviselje saját és nemzete érdekeit az élet semelyik területés sem, legyen szó globalizációról, EU-csatlakozásról, lakóingatlanok és termõföldek külföldi tulajdonba adásáról, nemzettudatról. Negyvenes éveiben járó ismerõsöm – hívõ keresztény, tudományos területen dolgozik – nem fog a MIÉP-re szavazni, mert ha a MIÉP hatalomra kerül, akkor itt lõni fogják a zsidókat. És õ akkor ki fog vándorolni. Mondta ezt aznap, amikor egy vörös baseball-ütõvel megverték a MIÉP képviselõjelöltjét. A holocaust-lobby céljairól bõvebb kifejtést talál az olvasó a Havi Magyar Fórum 2001. szeptember havi számában a holokauszt-állítás – holokauszt-tagadás c. írásban. Az itt következõ írás egy német szerzõ németek számára írt összefoglaló tanulmányának magyar fordítása. Fordításunkban igyekeztünk a németek számára ismert tényeket külön megmagyarázni. Felmerülhet a kérdés a magyar olvasóban, miért szükséges nekünk a témával, a holocaust témájával foglalkoznunk. A németek ügye, egyék meg a németek, amit kifõztek, illetve cáfolják meg, ha nem úgy volt, de minket hagyjanak ki a dologból. Erre az álláspontra a következõket tudjuk felelni: Az igazság egy és oszthatatlan. Ezért hasznosnak tartjuk, ha a magyar közönség is megismerkedik a témával a másik szemszögbõl is. Egyes bosszúálló körök számára még nem ért véget a II. világháború, és a vesztesek büntetését még nem tartják elégségesnek. Legyen szabad itt a a Kaufman-tervre (1941) illetve a Morgenthautervre (1944) emlékeztetni: Mindkét terv a németség mint nép felszámolását tûzte ki célul, az elsõ gyorsan és kíméletlenül, a második lassan és finomabban. Magyarország a jelenlegi állapotban nem moshatja le magáról az utolsó csatlós vádját. Nem mintha ez helytálló volna, ehhez egyszerûen túl gyengék pozíciói. Márpedig, ha a fõbûnös megbüntetését nem tartják még elegendõnek, az utolsó csatlós sem fogja szárazon elvinni. Függetlenül Magyarország tényleges II. világháborúbeli szerepétõl, bizonyos zsidó körök (és itt határozottan nem az egész zsidóságot kívánjuk megvádolni) érthetetlen és atavisztikus dühvel viseltetnek minden iránt, ami magyar. Nem kívánunk részletesen avval foglalkozni, mi lehet ennek az oka. Második Palesztinát kívánnak létesíteni a Kárpát-Medencében? Vagy ez az õsi gyûlölet még Nimródra, illetve a sumérekre (szamáriaiak) vezethetõ vissza? Nem 2

tudjuk. De tudjuk, hogy evvel a gyûlölettel szemben egyetlen fegyverünk van: a tények és az igazság. Fenti érvek teszik szükségessé közelmúltunk történetének ismeretét: ha nem volt holocaust [vagy legalább is nem úgy volt, ahogy tanítják], akkor magyar részvétel sem volt. A téma részletes tárgyalása elõtt szükségesnek tartjuk néhány fogalom pontos meghatározását. Már a szó, hogy holocaust-tagadó, is hamis. Tagadni csak tényeket lehet. A holocaustban lehet kételkedni, lehet pontosítást követelni. Mit állítanak, illetve miben kételkednek a holocaust-kételkedõk? Nem tagadják, hogy a III. Birodalom fennállása alatt hátrányosan megkülönböztették a zsidókat. Ennek különbözõ fokozatai voltak, a politika végsõ soron arra irányult, hogy a zsidók kivándoroljanak, Németország zsidómentes legyen. Nem tagadják, hogy a háború alatt Németországból és a megszállt országokból koncentrációs táborokba gyûjtötték össze a zsidókat. Nem tagadják, hogy a háború alatt igen sok zsidó halt meg a háborús körülmények, elsõsorban járványok miatt. Nem kívánják a III. Birodalomban a zsidók ellen elkövetett bûnöket igazolni, jóváhagyni, relativizálni, bagatellizálni. De nem hiszik, hogy – Németországban létezett volna egy terv a zsidók tömeges megsemmisítésére – zsidókat azért gyûjtöttek össze koncentrációs táborokban, hogy ott megöljék õket – léteztek volna gázkamrák és egyéb fantasztikus kivégzési módszerek emberek tömeges kiirtására. Végül egy személyes megjegyzés: E sorok fordítója sokáig teljes mértékben elhitte a hivatalos verziót. Hiszen õk maguk is bevallották... Miért vádolták volna magukat, ha nem úgy lett volna... Az elsõ kételkedés akkor ébredt benne, amikor tudomást szerzett arról, milyen erõszakosan fenyegették meg zsidó körök David Cole-t, aki zsidó létére nem hitt a holocaustban. Hiszen ha valakinek igaza van, akkor igaza van. Nincs oka erõszakoskodni. A további kételyek akkor jöttek, illetve váltak mostmár bizonysággá, amikor tudomást szerzett a Rudolf-tanulmányról. Túl azon, hogy a tanulmány borotvaéles logikával semmisíti meg az Auschwitz-mítoszt, jellemzõ volt az õt elitélõ hivatalos német körök reakciója: Rudolf védekezésére és kérésére, hogy ismételjék meg a méréseit, és ha azok mást fognak eredményezni, mint az õ eredményei, hajlandó lesz nézeteit revidiálni, a bíróság válasza az volt, hogy közismert tényeket nem kell bizonyítani vagy ellenõrizni. Vagyis a holocaust-állítók félnek. Félnek a tényektõl, félnek a valóságtól. Pedig óriási arzenáljuk van. Velük vannak a világ legerõsebb hadseregei, a világ összes rádió-és TV-állomásai, a sajtó. Ezek a nap 24 órájában szajkózzák és magyarázzák álláspontjukat. Egy valami nincs mellettük: az igazság. ELÕSZÓ Épp nekünk németeknek... Így vagy hasonló módon kezdõdnek a német politikusok és újságírók kijelentései, ha azt kell megmagyarázni, miért kell a németeknek engedményeket tenni és kompromisszumokat kötni, amelyeket minden más nép kategorikusan elutasítana. A frázist a politikában és a médiákban 50 éve pufogtatják szüntelenül és reflexbõl. Alkalmanként hozzáteszik még az Auschwitz és holocaust fogalmakat, hogy egyik vagy másik érvüket külön nyomatékosítsák. Részben a sorok közöt, de részben nyíltan hallhatunk olyan állításokat, hogy a németek mind tömeggyilkosok leszármazottai, és ezért generációkon keresztül bûnhõdniük kell. (Daniel Goldhagen: Hitler’s willing executioners = Hitler önkéntes kivégzõi) Fõleg a gyerekeket, akik koruknál fogva könnyen befolyásolhatók, szembesítik jó ha figyelünk

külföldre is

állandóan a holocaust témával. Ennek a szisztematikus indoktrinációnak az eredménye egy olyan embertípus kifejlõdése, amely szinte vallásos buzgalommal hisz a holocaustban, de a történelmi tényeket alig ismeri, ezekre rákérdezni ugyanis tabunak számít. A holocaust évtizedes tabuizálásának és instrumentalizálásának árnyékában a hivatalosan propagált történelmi igazság egyre inkább eltávolodott a realitásoktól. Még az alapvetõ adatok is hemzsegnek az ellentmondásoktól. Így például az auschwitzi áldozatok száma a dátumtól és a forrástól függõen 70.000 és 8 millió között ingadozik. A kézenfekvõ kérdés – mennyi volt végülis az áldozatok tényleges száma, Németországban nemcsak tabu, hanem büntetõjogilag tilos. De miféle igazság az, amely nem bír el egy nyilvános vitát, és a törvény erejének támogatására szorul? Evvel a kérdéssel fogunk ebben a tanulmányban foglalkozni. 1. RÉMHÍRPROPAGANDA A rémhírterjesztés köztudottan egy pszichológiai fegyver, amelyet majdnem minden modern háborúban alkalmaznak egyrészt a saját csapatok harci moráljának emelésére, másrészt a közvéleménynek kívánt irányba történõ terelésére. Az általános szokásokkal ellentétben a II. világháború után nem maradt abba az agitáció a legyõzött és lerombolt Németországgal szemben. A rémhírpropaganda folytatásával a gyõztes hatalmak saját háborús bûneiket (terrorbombázások a polgári lakosság ellen, 15 millió német elüldözése) próbálták erkölcsileg igazoltank, sõt a gonosztól való felszabadításnak beállítani. A nyugati szövetségesek akkori állításai annyira abszurdak voltak, hogy egy valamennyire is intelligens ember – úgy akkor mint ma – nem adott hitelt ezeknek. Mégis, számtalan filmhíradóban, újságcikkben és könyvben a következõ vádakat tekintették bebizonyítottnak: egyidejû halála elektromos áram alatt lévõ szál• Többszáz ember 1 lítószalagon • 20.000 2ember megölése és eltüntetése atombombával Auschwitzban 3 • Tömeggyilkosságok gõz és vákumkamrákban gigantikus méretû földalat• Elektromos üzemû krematóriumok, 4 ti termekben rejtve • Késleltetett hatású mérges gáz, amelynak hatására az áldozatok a gázkamrából még el tudtak a gödörig menni. Ott holtan bele5 zuhantak. 6 • Tömegsírok, amelyekbõl a vér szökõkútszerûen kilövell. 7 • Emberek millióinak megölése egy rovarölõszerrel . Ilyen és ehhez hasonló állításokat számtalan filmben, újságcikkben és könyvben terjesztettek. Még a legabszurdabb állítások is a Nürnbergi Katonai Törvényszék (IMT) vádpontjai lettek. Ez a nemzetközi jogi színjáték azt eredményezte, hogy a gyõztesek rémírpropagandája nem tûnt el a süllyesztõben, mint egyéb háborúk után. Ellenkezõleg: A részlegesen szuverén NSZK alapszerzõdésében rögzítették, hogy az IMT ténymegállapításai s itéletei Németország

[1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9]

összes hatósága és bírósága számára örök idõkre kötelezõ érvényû8 ek . Ez a jogi csûrcsavarás eredményezte, hogy a legsötétebb háborús propagandából – a világtörténelemben egyedülálló módon – bíróságilag megitélt „történelmi igazság“ lett. 2. A TÖRTÉNELMI IGAZSÁG CSODÁLATOS ÁTALAKULÁSA A törvény által elõírt „történelmi igazságot“ a háború után többször jelentõsen megváltoztatták. Így például a tettesek beismerõ vallomása valamint szemtanúk állításai alapján bizonyítotnak tekintették, hogy többek között Buchenwaldban, Bergen-Belsenben, Dachauban, Mauthausenben, Ravensbrückben gázkamrák voltak. A Berner Tagwacht 1945 augusztus 24-i számában a címlapon öles betûkkel tudósít arról, hogy Hitler-Németországban 26 millió zsidót öltek meg, legtöbbjüket Dachauban. Tizenöt éven keresztül a birodalom határain belül lévõ lágerek a legfontosabb megsemmisítõ táboroknak számítottak, ezzel szemben a lengyelországi lágereknek (Auschwitz, Treblinka und Majdanek) alárendelt szerepük volt a médiákban. 2.1 „Nem volt elgázosítás Dachauban“ Evvel a címmel jelent meg 1960.8.19-én a „Die Zeit” c. lapban Martin Broszatnak, a Müncheni Jelenkortörténeti Intézet (Ifz) munkatársának (késõbbi igazgatójának) állásfoglalása:

„Dachau gázkamrája: „nem volt üzemben” „...Sem Dachauban, sem Bergen-Belsenben, sem Buchen9 waldban nem gázosítottak el zsidókat vagy más foglyokat...“ .

Boris Polevoi, Der Todeskombinat von Auschwitz [Az auschwitzi halálkombinát], Pravda, Moszkva, 1945. február Ezt a vádat emlte Robert Jackson US-vádló Nürnbergben 1946 június 21-én. MT XVI, kötet P. 5299 IMT dokumentum PS-3311; W. Grossmann, Die Hölle von Treblinka [A treblinaki pokol], Verlag für fremdsprachige Literatur, Moskau 1947; Anti-Defamation League of B’nai B’rith, The Holocaust in History, The Record 1979; The Black Book of Polish Jewry, 1946; Isaiah Trunk, Jewish Responses New York 1982 Stefan Szende, Der letzte Jude in Polen [Az utolsó zsidó Lengyelországban], Europa-Verlag, Zürich 1945; Simon Wiesenthal, Der Neue Weg, 19/20, Wien 1946; The Black Book of Polish Jewry, 1946; M. Tregenza, Belzec Death Camp, The Wiener Library, 41-42, 1977; A. Silberschein, A zsidók kiirtása Lengyelországban, Genf 1944; New York Times, 20. 1 1942, S. 23 „Armia Krajowa“ lengyel ellenálló mozgalom információs bulletin-je 1942. szept. 8; ezt idézi Yitzhak Arad, Belzec, Soibor, Treblinka, Bloomington 1987 P. 353 ff. A. Rückerl, NS-Vernichtungslager im Spiegel deutscher Strafprozesse [Náci megsemmisítõ táborok a német büntetõperek tükrében] dtv München, 1978; Hanna Ahrend, Eichmann Jeruzsálemben, Reclam Leipzig 19900 IMT dokumentum PS-3868 A háborúból és a megszállásból adódó kérdések szabályozásának szerzõdése 1954.10.23. Art. 7, BGBl, 31. 3. 55 Martin Broszat, Keine Vergasungen in Dachau [Nem volt elgázosítás Dachauban], Die Zeit, Hamburg, 1960. aug. 19.

jó ha figyelünk

külföldre is

3

Ezzel a szûkszavú megfogalmazással az IfZ igazgatója beimserte, hogy mindaz, amit 15 éven keresztül a birodalom határain belül lévõ koncentrációs táborokról mondtak, nem volt egyéb, mint ellenõrizetlenül továbbadott rémhírpropaganda. Azóta egy szégyenlõs kis tábla áll a „dachaui gázkamrában“, amelyen több nyelven van felírva: „Tusolónak álcázott gázkamra – nem volt üzemben“ Broszat meglepõ beismerése után a birodalmi területeken lévõ gázkamrák hazugságépülete kártyavárként omlott össze. Hogy a népnevelési szempontból kivánatos történelmi kép ne szenvedjen túl nagy kárt, a lengyelországi területeken lévõ táborokat a propagandában felépítették a legfontosabb megsemmisítõ táborokká. A mai idõsebb kortársak még emlékeznek a nagy médiahatású náci-perekre a hatvanas évekbõl (Eichmann-per Jeruzsálemben és Auschwitz-per Frankfurtban). De sem Broszat, sem más történész nem próbálta megmagyarázni, miért lennének hihetõbbek az auschwitzi, treblinkai és soibori gázkamrákról szóló történetek, mint a dachaui, bergen-belseni és buchenwaldi beszámolók. Mindenesetre Broszatnak evvel a beismerésével sikerült a „komoly“ történészeknek a hatvanas években egyre hangosabban megfogalmazódott, a gázkamrákra vonatkozó kételyeit egy idõre szétoszlatni és minden további kérdést a vasfüggönyön túl lévõ lágerekhez utalni, melyek 1990-ig független kutatók számára megközelíthetetlenek voltak. 2.2 Auschwitzi számakrobatika A hatvanas évek eleje óta Auschwitz-Birkenaut a náci rezsim legnagyobb megsemmisítõ táborának nevezik. A német alaposság fölemlegetése a zsidók letartóztatásával, vagyonuk kisajátításával és deportációjukkal kapcsolatban el kellene, hogy gondolkodtassa az embereket, hogy Auschwitz-Birkenau áldozatainak hivatalos számai százszoros értékek között ingadoznak a forrás és dátum függvényében. Az alábbi táblázat az áldozatok számát tartalmazza a megnevezés idejének sorrendjében. A „Welt am Sonntag“ még arra is képes volt, hogy ugyanabban a kiadásban egymástól 60 %-kal eltérõ számokat adjon meg. 1945.12.31.

Francia bizottság a német há- 8.000.000 borús bûnök kivizsgálására

1946.10.01.

IMT, 3868-PS (N) sz. dokumentum

3.000.000

1948.01.08.

137. sz. filmhíradó

300.000

1978.04.20.

Le Monde

5.000.000

1989.04.20.

Eugen Kogon, Az SS-állam

4.500.000

1989.12.31.

Jean Claude Pressac

928.000

1990.07.25.

Hamburger Abendblatt

2.000.000

1993.10.08.

ZDF - hírmûsor

4.000.000

1993.09.27.

Die Welt

800.000

1994.05.01.

Focus

700.000

1994.08.17.

Bad Arolseni Nemzetközi Keresõszolgálat

66.206

1994.12.31.

Jean Claude Pressac

470.000

1995.01.22.

Welt am Sonntag, 21. oldal

1.200.000

1995.01.22.

Welt am Sonntag, 22. oldal

750.000

[10] [11]

4

Auschwitz – emlékmû (1990-ben eltávolítva) 1990-ig a 4 milliós Auschwitzi szám dogmaérvényû volt. A vasfüggöny lehullása után a „nyilvánvaló“ történetírás lényegesen megváltozott. 1990 júliusában a hivatalos 4 milliós számot 1 millióra korrigálta a lengyel fél. Az emlékhely bejáratánál lévõ táblát, amelyen a 4 milliós szám örökre kõbe volt vésve, minden különösebb médiacsin10 nadratta nélkül eltávolították. . És igaz ugyan, hogy az auschwitzi áldozatok számát 3 millióval csökkentették, a politikusok és a médiák továbbra is 6 millió holocaust-áldozatról beszélnek. Magyarázatot erre a különös számakrobatikára senki nem ad. A teljesen irreális 6 milliós számhoz történõ görcsös ragaszkodást a hatos számnak a zsidók számára misztikus jelentése magyarázhatja. Ezt tudva az sem meglepõ, ha USA-beli zsidó szervezetek már az I. világháború után 6 millió kelet-európai zsidó éhhalálának veszélyérõl beszéltek. Ezt a számot hozta a köztudatba New York 11 állam egykori kormányzója, Martin H. Glenn . 2.3 A hivatalos halottaskönyvek A törvény által elõírt „történelmi igazság“-gal szemben további kételyek merültek fel, amikor 1989-ben az eltûntnek hitt auschwitzi halottaskönyvek közül 46 db elõkerült és néhány független történésznek alkalma volt ezt a leletet kiértékelni. A feljegyzések 1945 januárjában kerültek a Vörös Hadsereg kezébe és 44 éven keresztül szunnyadtak egy moszkvai archívumban. Ezekben a kötetekben az auschwitzi lágervezetõség az összes halott adatait följegyezte, úgymint az elhunyt neve, kora, foglalkozás, vallás, születési hely és idõ, a halál oka. A 46 föllelt kötetben 66.206 haláleset van följegyezve. De mivel nem találtak meg minden kötetet, abból kell kiindulni, hogy a halottaskönyvekben rögzített halálesetek száma 100.000-re tehetõ. Ha ezt a számot összehasonlítjuk a Nürnbergben megállapított áldozat-számmal, egy 3,9 milliós csökkenést kapunk, ami kb. 97,5 %-nak felel meg. A hivatalos történészeknek erre is van magyarázata: A gázkamrákban megölt személyeket azért nem jegyezték fel, mert a munkaképtelennek tekintett jövevényeket, tehát fõleg öregeket, gyerekeket, nõket rögtön kiszelektálták és elgázosították. Ez az elsõ pillanatban elfogadható magyarázatnak tûnik. Ha azonban ez így lett volna, akkor a halottaskönyvekben csak munkaképes, viszonylag egészséges embereknek, elsõsorban férfiaknak szabadna szerepelniük. Munkaképteleneknek, tehát fõleg öregeknek és gyerekeknek, akiket nem regisztráltak, nem szabadna hivatalos doku-

Hamburger Abendblatt, 1990.7.25; Jüdische Allgemeine Wochenzeitung, 1990.7.26; Daily Telegraph, London, Az auschwitzi halottak száma egy millióra lecsökkentetve, 1990.7.17; The Washington Times, Lengyelország lecsökkentette az auschwitzi halottak becsült számát 1 millióra, 1990.7.17. Martin H. Glenn, The Crucifixion of Jews Must Stop, [“Meg kell állítani a zsidók keresztrefeszítését”], The American Hebrew, New York, 1919.10.31.

jó ha figyelünk

külföldre is

mentumokban fölbukkanniuk. De ha pontosabban megnézzük a halottaskönyveket, viszonylag sok bejegyzéssel találkozunk, melyeknek a hivatalos fölfogás szerint nem is szabadna létezniük. Itt egy rövid kivonat: 1941.08.11.

Josek N.

munkás

71 év

1942.03.01.

Chaim R.

eladó

81 év

1942.06.04.

Ernestine H.

1942.06.22

Josef H.

mészáros

89 év

1942.07.02.

Abraham S.

eladó

79 év

1942.07.22.

David R.

paraszt

70 év

1942.08.19.

Armin H.

eladó

70 év

1943.02.10.

Josephine K.

1943.02.15

Emil K.

70 év

69 év ügyvéd

78 év

Ilyen bejegyzések ezrével találhatók. Minden egyes bejegyzés 16 év alatt és 60 év fölött cáfolja az állítást, hogy Auschwitz egy megsemmisítõ tábor lett volna, és a regisztrált halottakon kívül más áldozatok is 12 lettek volna . A teljes neveket ezen a helyen kegyeleti okokból nem nevezzük meg, de az adatok ellenõrizhetõk a halottaskönyvekbe való betekintéssel. A halottaskönyvek mikrofilmjei találhatók többek között a Nemzetközi Vörös Keresztnél Genfben és a Nemzetközi Keresõszolgálatnál Bad Arolsenben. Az eredetiek az Auschwitzi múzeumban vannak. A hivatalos halottaskönyvek statisztikai kiértékelése a következõket adja: A halál oka az esetek 65 %-ában tífusz volt; az elhunytak 52 %-a volt zsidó hitû. 2.4 Dachau helyettesítése Auschwitzcal – a történelmi háttér Mi volt az oka annak, hogy épp a hatvanas évek elején kapta Auschwitz azt a szerepet, amit Dachau hordott az ötvenes évek végéig? A II. világháború gyõztesei, az oroszok és az amerikaiak az ötvenes években egy kicsit össze voltak veszve. Sztálint annyira kiszámíthatatlannak ítélték meg az amerikaiak, hogy akkor még nem merték Auschwitzot kinevezni a népirtás központjának, félvén attól, hogy Sztálin egyszerûen azt mondja, nem is voltak ott gázkamrák. Ne feledjük, hogy 1952-ben antiszemita kampány indult a Szovjetunióban, amely – egyes szerzõk szerint – végsõ soron Sztálin halálát is okozta. A generalisszimusz halála után évekig dúlt a harc az utódlásért (Berija, Malenkov). A különbözõ frakciók harcából Hruscsov került ki végérvényesen gyõztesen. Az 1956-os magyar forradalom vérbefojtása megmutatta, hogy a két szuperhatalom szembenállása a kerítésnél egymásra csaholó kutyákra emlékeztet, ahol hirtelen végeszakad a kerítésnek, gyorsan visszaszaladnak oda, ahol van drótháló. Ötvenhatban is gyorsan félre tudták tenni szembenállásukat a szuperhatalmak és példás együttmûködéssel taposták el a magyar népet. A közvélemény megnyugtatására aztán színészkedtek, enszeztek egy kicsit és küldték Magyarországra a takarókat. Ezután már Amerika is biztosnak ítélte meg a helyzetet és nem félt attól, hogy az oroszok nevetségessé teszik õket Auschwitz ürügyén, arról már nem is beszélve, hogy az oroszoknak is volt egy hullájuk a pincében, amirõl Amerika – jobb tudomása ellenére – bölcsen hallgatott: A Katyni erdõben a lengyel tisztek kivégzését az oroszok a németek nyakába varrták és Amerika nem tiltakozott ez ellen. Így 1960-ra elérkezett az idõ, hogy Dachaut és a többi nyugati területen lévõ gázkamrát levegyék a napirendrõl, és a nagy frankfurti Auschwitz-perrel és a jeruzsálemi Eichmann-perrel (1961) új helyszínre helyezzék ezeket.

[12]

3. Hova lettek? A holocaust nyomós bizonyítékaira vonatkozó kérdéseket a következõ ellenkérdéssel szokták viszonozni: Ha nem gázosították el a 6 millió zsidót, akkor hova lettek? Ez úgyszólván a probléma visszájáról való megközelítése. Konstansként felállítanak egy semmi által nem bizonyított számot, és aki ezt a számot irreálisnak tartja, az magyarázza meg az „eltûnt“ emberek hollétét. A zsidók háború elõtti és utáni számának összehasonlítása egy egyszerû és objektív lehetõség a kérdés megközelítõ megválaszolására. A korabeli források kétségtelenül szavahihetõek. Az 1947-es kiadású World Almanach az 1938. évre 15.688.259 zsidót ad meg az egész világra. Evvel szemben a világ zsidóságának létszáma 1947-ben legalább 15,6 és legföljebb 18,7 millió volt. Ezt a zsidó szervezetek belsõ vizsgálatai állapították meg, amirõl a Pulitzer-díjas, jónevû újságíró, Hanson W. Baldwin tudósított a New York Times 1948. február 22-i számában. Ezek a korabeli statisztikák bizonyítják, hogy a közvélemény számára ismert adatok a zsidók veszteségeirõl mértéktelenül túlzottak. A Holocausttal kapcsolatos manipulációk és ellentmondások ismeretében nem lehet azon sem csodálkozni, hogy a világ zsidóságának létszámát utólag igazították az 5-6 milliós veszteség adathoz. Például a World Almanach 1947-es kiadása a világ zsidóságának létszámát a háború elõtt és után egyaránt 15,7 millióban adja meg. Az 1949-es kiadásban azonban a világ zsidóságának háború elõtti létszámát 900 ezerrel felfelé korrigálják, a háború utáni népesség-adatot pedig 4,5 millióval lefelé. Indoklás erre a két év alatt keletkezett 5,4 milliós differenciára nincs. World Almanach

1947

1949

A világ zsidóságának létszáma a 15,7 millió háború elõtt

16,6 millió

A világ zsidóságának létszáma a 15,7 millió háború után

11,2 millió

különbség

-5,4 millió

0

A Basler Nachrichten 1946 június 13-i számának egy jelentése ugynacsak jellemzõ. A cikkben a következõket írják a zsidó áldozatok feltételezett számáról: „...Egy azonban mára bizonyos: az öt-hat milliós állítás (amit érthetetlen módon a Palesztina-bizottság is a magáévá tett), nem igaz. A zsidó áldozatok száma 1 és másfél millió között mozoghat, mert több nem is állt Hitler rendelkezésére. De feltételezhetõ és remélhetõ, hogy a zsidóság végleges veszteségi adata még ennél is alacsonyabb lesz...” Ilyen ellentmondásokkal szembesítve sokan, akik nem kételkednek a Holocaust aktuális ábrázolásában, felháborodva reagálnak, mondván, mindegy, hogy mennyien haltak meg Auschwitzban. Ha egy embert gyilkoltak meg, azért, mert zsidó, cigány, homoszexuális vagy kommunista volt, az is eggyel több a kelleténél. Ez kétségtelenül igaz. Azonban bizonyos történészeknek és érdekcsoportoknak szembe kell nézni a kérdéssel, hogy nem az áldozatok emlékének kigúnyolását jelenti-e, ha számukat piaci kofák módjára tornásszák fel. És ha egyes szervezetek a túlzott számok alapján milliárdos jóvátételi pénzeket söpörnek be, mintha csak a világ legmagátólértetõdõbb üzletérõl volna szó, akkor itt nem lehet szó kegyeletrõl és jó ízlésrõl.

Mark Weber, Pages From The Auschwitz Death Registry Volumes: Long-Hidden Death Certificates Discredit Extermination Claims, [Részletek az auschwitzi halottaskönyvekbõl. Az elveszettnek hitt halottaskönyvek megcáfolják az exterminista teóriát] (exterminista: aki hisz a gázkamrákban) Journal for Historical Review, Vol. 12, No. 3, 1992

jó ha figyelünk

külföldre is

5

4.A Wannsee-konferencia Hát nem határozták el 1942 január 20-án a Wannsee-konferencián a „zsidó kérdés végsõ megoldását“ ? Legalábbis így olvasható ez minden tankönyvben. A német média sem hanyagolja el, hogy a a Wannseekonferencia jegyzõkönyvét, a „holocaust“ legfontosabb dokumentumi bizonyítékaként állítsa be. Evvel szemben Yehuda Bauer, izraeli történész, foglalkozására nézve a Yad Vashem-i Holocaust-Feltáró Intézet vezetõje nevetségesnek, – ( „silly story=nevetséges, komolytalan történet) – nevezte azt az állítást, miszerint a fenti konferencián megállapodás született 13 volna az európai zsidók kiirtásáról . JohAnnas Peter Ney – A Wannsee-Konferencia – Egy hamisítás anatómiája – c. tanulmányá14 ban a képtelenségek egész sorozatát tárja fel, melyek Yehuda Bauer és más történészek elõtt is ismertek, de a német média ezeket nem veszi tudomásul, ill. hallgat róluk. Íme néhány példa Neynek az amúgy olvasásra, tanulmányozásra igen ajánlott elemzésébõl: A szóban forgó dokumentum fejrész nélküli, az elküldõ szolgálati hely nincs megnevezve, hiányzik a dátum, valamint a címzettek listája, az iktatószám, a kiállítási hely, az aláírás, a levél szövegezõjének szignója, és a pecsét. Röviden, minden hiányzik, aminek egy hivatalos dokumentumnál nem szabadna hiányoznia. Ami a tartalmat illeti, éppúgy hiányoznak egy jegyzõkönyv szokásos velejárói: Így a konferencia kezdõ – és befejõ idõpontja, utalás a meghívott, de meg nem jelent személyekre, a felszólalók nevei, valamint az ülés vezetõjének ellenjegyzése. Ami a stílust illeti, tele van furcsa kifejezésekkel és nem tipikus megfogalmazásokkal, melyek arra utalnak, hogy a megfogalmazójára erõsen hatott az angolszász nyelv. Olyan szófordulatok, mint „a zsidókat utakat építve vezetjük ezekre a területekre“, a szerzõ élénk fantáziájára engednek következtetni, hiszen egy utat sem építettek ezen a módon. A megjegyzés, mely szerint „Ennél a végsõ megoldásnál 11 millió zsidót veszünk számításba“, is okot kell, hogy adjon a gyanúra, hiszen a Birodalom fennhatósága alatt a megszállt területeket is figyelembe véve sohasem volt 3 milliónál több zsidó, és mint már utaltunk rá, a világ zsidóságának létszáma abban az idõben nem haladta meg a 16 milliót.

Reinhard Heydrich (balra) 1942.1. 20- án Prágában Gruppenführer Heydrich, aki állítólag a konferenciát vezette, és ezek szerint az egyik legfontosabb résztvevõ volt, nem szerepel a részvételi listán. Hogy Heydrich ezen az összejövetelen egyáltalán részt vett-e elejétõl végig, kérdéses, mert õ 1942 január 20-án bizonyítha-

[13] [14] [15] [16]

6

tóan Prágában vett részt a protektorátus új kormányának beiktatásán. Ez utóbbit számtalan fénykép, valamint abból az idõbõl származó sajtóbeszámolók is alátámasztják. A jegyzõkönyvbõl ugyanúgy, mint a kísérõlevélbõl két különbözõ változat létezik, melyeket különbözõ írógépeken írtak. A „jegyzõkönyv“ elsõ változatát Robert Kempner, egy, a 30-as években az USA-ba emigrált német zsidó „találta meg“. Kempner, aki 1947-ben a Nürnbergi Wilhelmstrasse-i perben vádló volt, semmit sem mondott a „megtalálás“ körülményeirõl. Jóllehet sok történész jelzett feltûnéseket, furcsaságokat evvel a Kempner által „talált“ írással kapcsolatban, ezt fogadták el eredetinek, és a Wilhelmstrasse-i perben a G – 2.568 szám alatt bizonyítékként használták fel. Az „eredetinek“ ez az elsõ változata többek között Robert Kempner 1961-ben megjelent – „ Eichmann és tettestársai“ – c. könyvében látható fakszimília-nyomtatásban teljes 15 terjedelmében . A figyelmes olvasónak feltûnik, hogy a „jegyzõkönyv“ eme változatában az SS-rúnák egy egyszerû S-el lettek írva, és a német nyelvhasználatban egyébként bevezetésnek szolgáló idézõjelek („ “) hiányoznak. Ez arra enged következtetni, hogy a „jegyzõkönyv“ szerzõjének nem állt olyan írógép a rendelkezésére, mint amilyen a Harmadik Birodalom összes hivatalos helyiségében volt. A „jegyzõkönyvnek“ ezt a nem túl szerencsésre sikerült elsõ változatát késõbb ismeretlen személyek egy „megfelelõ“ írógépen átírták. Ennél a második változatnál már megjelennek az autentikus, írógépelt SS -rúnák. Ez a példány ma a Külügyi Hivaatal berlini archívumában található és kapható fakszimília-nyomtatásban többek között 16 a „Wannsee-konferencia Házában“ Berlinben . Más szavakkal: Az európai zsidókon elkövetett milliós nagyságrendû gyilkosságok leggyakrabban emlegetett dokumentum-alapú

A Kempner által megtalált „eredeti“ és a Külügyi Hivatal „eredetije“ bizonyítására ezek szerint ugyanannak a dokumentumnak bizonyíthatóan két különbözõ változata létezik. Mind a kettõ ezidáig „egyetlen elõkerült és teljes jegyzõkönyv“ a „16. példány a 30-ból“ sorszámot viseli. Az elsõrõl idõközben készítõi is belátták, hogy az egy rosszul sikerült hamisítás. Ezért készítettek egy új jegyzõkönyvet, amely már kinézetre megfelelt a III. Birodalomban használt irodai stílusnak. De evvel a készítõk két újabb durva hibát követtek el. 1, Nem sikerült eltüntetni az elsõ jegyzõkönyv nyomait a törvényszéki aktákból és a már elõzõleg megjelent kiadványokból. 2, A második jegyzõköny szóról szóra azt tartalmazza, mint az elsõ, idõközben már mindenki elõtt hamisítványként leleplezõdött jegyzõkönyv. Így általánosan hozzáférhetõ publikációk és kiadványok alapján (lásd 15. és 16. lábjegyzet) bebizonyítható, hogy a Wannsee-jegyzõkönyvnek mind az elsõ, mind a második változata egy szimpla hamisítás. 5. Fénykép- és filmfölvételek 5.1 Hamisított, illetve megtévesztõ módon hozzárendelt fényképek A következõ szembeállítás a legismertebb példák egyike arra, hogyan hamisítanak, manipulálnak képeket, illetve vesznek ki az

Yehuda Bauer, The Canadian Jewish News, 1992.1.30., P. 8 JohAnnas Peter Ney, Das Wannsee-Protokoll – Anatomie einer Fälschung (A Wannsee-jegyzõkönyv – Egy hamisítás anatómiája) , megjelent a következõ mûben: A jelenkor történelmének alapjai Grundlagen zur Zeitgeschichte, Ernst Gauss (közreadó) a Grabert kiadó gondozásában 1994. Robert M. W. Kempner, Eichmann és cinkosai (Eichmann und Komplizen) kiadó: Europa Verlag, Zürich 19611 Másolatként közzétéve többek között: Peter Longerich, Die Wannsee-Konferenz von 20. Januar 1942“ [Az 1942. január 20-i Wannsee-konferencia] Edition Hentrich 19988

jó ha figyelünk

külföldre is

A Wehrmacht-kiállítás szelektív ábrázolása Teljes kép: Az asszony a gyerekkel fedezéket keres a többi katona mögött, az álló katona egy ellenfélre céloz. összefüggésbõl, hogy a néppedagógiailag kívánatos történelemké17 pet propagálják. A baloldali képnek, amelyet többek között az elsõ Wehrmacht18 kiállításnál mutattak, azt a benyomást kell keltenie, hogy egy német katona közvetlen közelrõl egy asszonyra céloz, aki magához szorítja gyermekét. Az egész képet szemlélve egy teljesen más benyomás keletkezik: A kép jobboldalán három további katona látható, akik feltehetõleg az ellenséges tüzelés elõl fedezékbe mennek. A katona nem az asszonyra céloz, hanem egy, a képen nem látható ellenfélre. Az asszony is éppen a fedezékbe igyekszik. A Wehrmacht-kiállítás szervezõi éveken keresztül visszautasították a jogos kritikát és a történészeket és a kor tanúit, akik felhívták a figyelmet a durva hibákra és manipulációkra, tisztességtelen szándékkal vádolták meg. Csak miután külföldi történészek is kételkedni kezdtek a kiállítás szeriozitásában, hívtak össze egy történészbizottságot, hogy megvizsgálják a képek valódiságát. 1999 õszén a szakértõk arra az eredményre jutottak, hogy a bemutatott 801 db kép 90 %-a 19 hamisított, hibás hozzárendelésû vagy bizonytalan eredetû . Ha egy valóban független bizottság foglalkozna a képekkel és filmekkel, amelyeket ma a holocaust bizonyítására mutatnak be, az eredmény nagy valószínûséggel hasonlóan megsemmisítõ lenne. Az alábbi példa Udo Walendy munkájából „Képdokumentumok a náci zsidóüldözésrõl ?“ származik. Az alábbi képeket összehasonlítva egyértelmûen felismerhetõ, hogy H. Eschwege „Kennzeichen J = Jele: J" címû könyvében egy 1946-ban keletkezett képet mutat be a gettókba és megsemmisítõ lágerekbe irányuló szállítások dokumentálására. Mivel a retusált kép eredetije még megtalálható, Walendy egyértelmûen be tudta bizonyítani ezt a hamisítást.

Amikor 1945 tavaszán amerikai és brit csapatok a Birodalom területén lévõ lágereket átvették, csontvázzá lesoványodott embereket és hullák hegyeit találták. Talán senki nincs, aki ne látta volna ezeket a fotókat. Épp ilyen fotókat manipulálnak, hamisítanak és ragadják ki eredeti környezetükbõl elõszeretettel, hogy a hivatalosan propagált történelmi igazságot dokumentálják. Mivel a halottakat ábrázoló képek tiszteletet váltanak ki, alig mer valaki a képek származására, hitelességére és hozzárendelésére rákérdezni. Evvel a perfid módszerrel helyettesítik a jogos kérdéseket egy nagy adag érzelemmel és megdöbbenéssel.

Rémhírpropaganda anno 1979: Bergen-Belsen tífuszhalottai, hamisan auschwitzi elgázosítási áldozatként beállítva õket. („Quick“)

Hamisított kép – H. Eschwege: Jele J. Az eredeti kép a Hamburgi Vasúti Igazgatóságnál: „Tehervonatok menekültekkel 1946-ban. Emberekkel teli nyitott vagon a Ruhr-vidék felé, a háttérben emeletes vonat Lübeck felé

[17] [18] [19]

Golo Mann történész szóalkotásaa Németországban évek óta vándorkiállításon mutatják be a Wehrmacht szörnyûségeit. A kiállítást balliberális milliárdosok (Reemtsma) finanszírozzák, az állam és a média hathatós propagandával támogatják. Célja a néppedagógiailag helyes kép kialakítása a Wehrmachtról. Lásd a napisajtó részletes beszámolóját és kommentárjait 1999 októberében és novemberében, pl. FAZ 1999.10.22, 2. old.

jó ha figyelünk

külföldre is

7

A fenti képen egy tömegsír látható tífuszban elhunytakkal Bergen Belsen-ben. De a képet 1979-ben a teljesen hamis felirattal „Auschwitz wie es wirklich war = a valódi Auschwitz“ közölték különbözõ német lapok, mint pl. a Quick. De mit bizonyítanak ezek a képek? A háború utolsó heteiben csakugyan rendkívül sokan haltak meg hiányos táplálkozás, kimerülés és járványok következtében. Az 1944-es év vége felé a civil lakosság számára is drámai módon megromlott az ellátás. A szállítási utak bombázása azt eredményezte, hogy a lágereket nem tudták élelmiszerrel ellátni. Mivel a front közeledett, a keleti területek lágereinek lakóit nyugati lágerekbe szállították át, melyek szintén reménytelenül túlzsúfoltak és hiányos ellátásúak voltak. Járványok terjedtek, amelyeket alig lehetett megfékezni. Ennek a katasztrófális folyamatnak az eredményeképpen pl. Dachauban az utolsó négy hónapban több ember halt meg, mint az öt elõzõ háborús 20 évben összesen . Hogy a nyugati táborokban felvett képekkel illusztrálják Auschwitz szörnyûségeit, egy kézenfekvõ kérdést vet fel: Hova lettek a fényképek, amelyeket a szovjet hadsereg készített a felszabadítás napján? A szovjetek Auschwitzot kb. 3 hónappal a háború vége elõtt érték el. A láger felszabadításakor számos fénykép készült a tábor lakóiról, amelyeket ritkán mutatnak a nagyközönségnek. Ennek oka: A viszonylag jó állapotban lévõ emberek nem illenek a ma propagált „Auschwitzi megsemmisítõ tábor“ képéhez (lásd külön). Felmerül a kérdés továbbá, miért nem készítettek egyetlen egy fényképet sem a felszabadítás napjaiban a gázkamrákról, amelyeket évtizedek óta a túristáknak mint eredetit mutatnak be, és miért írt a Pravda 6 nappal a felszabadítás után elektromos futószalagon 21 végzett tömeggyilkosságokról . 5.2 Szövetséges légifelvételek A légifelderítés a II. világháború vége felé már meglehetõsen fejlett volt, és ebben az idõben értékes képdokumentumok keletkeztek, melyek nem csak a történészek számára rendkívül fontosak. Így például még ma is azonosítanak és hatástalanítanak fel nem robbant II. világháborús bombákat légifelvételek alapján. A hivatalos történelemírás szerint Auschwitz-ban rövid idõn belül (három hónapon belül,1944 májusa és július között) 400.000 magyar zsidót gázosítottak el és égettek el. Valamennyi szakértõ egyetért abban, hogy a krematóriumok kapacitása egy ilyen óriási mennyiségû holttest elégetéséhez nem lett volna elegendõ. Ezért, – állítja néhány történész, – a holttestek nagy részét árkokba temettél el. Alátámasztja ezt az 1944. május 31-i retusálatlan légifelvétel? (lásd 22 külön) Ezen a napon állítólag 15.000 magyar zsidó érkezett Auschwitzba. Az ezt megelõzõ két hétben állítólag 184 ezret szállítottak be. A légifelvételen ennek a példátlan megsemmisítési akciónak legalább halvány jelei kellene, hogy látszódjanak. Ha az 1944. május 31-i képet figyelmesen megnézzük, a következõt állapíthatjuk meg: Nincs nyoma nyílt árkoknak, melyekben

[20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28]

8

naponta 12.000 embert elégettek, nincsenek emberek a krematóriumok elõtt, melyekben a gázkamráknak kellene lenniük, nincse23 nek füstölgõ kémények, melyekrõl a szemtanúk szóltak. 5.3 Filmek Közvetlenül a háború után mutatták be német hadifoglyok százezreinek és a német polgári lakosságnak a „Todesmühlen = A halál malmai“ c. „dokumentumfilmet“. A filmnek a lágerek szörnyûségeit kellett ábrázolnia és a német nép átnevelésére szolgált. De a film éles ellentmondásokat váltott ki és hitelességét sok nézõ kétségbe vonta. Így pl. Chamberlin helyenkénti nyugtalanságokról tudósít, melyek alkalmával az érintett közönség ellenállását csak erõszak24 kal lehetett letörni . Kortárs tudósítások szerint a kritikát az okozta, hogy a koncentrációs táborok valószínûleg autentikus képsoraihoz a kibombázott német városok hullahegyeit illetve az »automatic arrest« lesoványodott német internáltjainak képeit fûzték hozzá KZ-áldozatként 25 ábrázolva õket . Totális hamisításként leplezõdött le idõközben az egyik filmdokumentum, amelyet az amerikaiak a Nürnbergi Perekben bizonyíttékként nyújtottak be. A film a meggyilkot zsidók aranyfogainak megtalálását mutatja be a Frankfurti 26 Reichsbankban . A per alatt és a késõbbi kutatások alatt bebizonyosodott, hogy az amerikaiak ezt a jelenetet elejétõl végéig meg27 rendezték . A holocaust (a görög holos = teljes és kausis = tûz szavakból származtatva) szót sem a nácik, sem a gyõztes hatalmak nem használták és Németországban csaknem teljesen ismeretlen volt. Még az 1979-es nagy Brockhaus lexikon sem tartalmazza etimológiai magyarázatát. A négy részes , Marvin Chomski által rendezett „Holocaust“ címû, 1979 januárjában sugárzott TV-film sugárzása után azonban közismertté vált a fogalom. A szó szoros értelmében máról holnapra egész Németország 28 megrendüléssel beszélt az újonnan megtanult fogalomról . Bár Marvin Chomski „doku-soap“-jának kevés köze volt a realitáshoz, a film propaganda szempontból teljes siker volt. A film óta emóció, pátosz és megrendülés néz szembe a hivatalos történelmi igazságot megkérdõjelezõ kérdésekkel. A „Schindler listája” (1993) c. film bár valamennyivel árnyaltabb ábrázolású, mégis nagy a propagandisztikus hatása, hiszen az ilyen filmek közönségének évtizedek óta szuggerálják, hogy a történelmi igazság éppen aktuális változatában kételkedni tabu. Addig, amíg az ebben érdekelt köröknek sikerül a „holocaust“ téma tényeken nyugvó, nyilvános megvitatását megakadályozni, mindig jönni fognak újabb és újabb filmek ebbõl a fajtából és egyre jobban el fognak távolodni a történelmi igazságtól. 6. Tanúvallomások Ha a holocaustról szóló standard-mûveket tanulmányozzuk mint pl. Raul Hilberg Die Vernichtung der europäischen Juden = Az európai

Johann Neuhäusler, Wie war das im KZ Dachau? [Milyen volt a dachau-i lágerben?], Kuratorium für das Sühnemal KZ Dachau, München 1981. Jürgen Graf, Was geschah mit den nach Auschwitz deportierten, jedoch dort nicht registrierten Juden?[Mi történt az auschwitzba deportált, de ott nem regisztrált zsidókkal?], Vierteljahreshefte für freie Geschichtsforschung, Hastings, Nr. 2/2000 US Military felvétel Ref. No. RG 373 Can D 1508, exp. 3055 John C. Ball, Luftbild-Beweise [A légifelvételek tanúságai], megjelent a : Grundlagen zur Zeitgeschichte, [Jelenkorunk történelmének alapjai] c. mûben. Ernst Gauss közreadó Grabert Verlag Tübingen 19944 B.S. Chamberlin, Todesmühlen. Ein Versuch zur Massen-Umerziehung im besetzten Deutschland 1945-1946, [A halál malmai. Kisérlet a tömeges átnevelésre a megszállt Németországban 1945-46-ban.] Vierteljahrshefte für Zeitgeschichte, 29 (1981) P. 420-4366 Az Unabhängigen Nachrichten, (Független hírek) Nr. 11 (1986), P. 11, beszámol arról. hogy a szövetségesek saját drezdai terrortámadásuk áldozatainak hullahegyeket bemutató felvételeit bemutatták a Halál malmai c. filmben, a lágerek tömeggyilkosságai állítólagos bizonyítékaként. IMT, XIII. kötet, P. 186fff Vö. H. Springer, Das Schwert auf der Waage [A kard mérlegen], Vowinckel, Heidelberg 1953, P. 178f.; P. Kleist, Aufbruch und Sturz der Dritten Reiches [ A III. Birodalom fölemelkedése és bukása], Schütz, Göttingen 1968, P. 346; U. Walendy, HT Nr. 43, 1990, P. 12ff. Peter Märtesheimer, Ivo Frenzel (Kiadó): Im Kreuzfeuer: Der Fernsehfilm ‘Holocaust’. Eine Nation ist betroffen (Kereszttûzben: [A ‘Holocaust’ TV-film]. Egy egész nemzet megrendült.] Fischer Frankfurt/M 19799

jó ha figyelünk

külföldre is

29

zsidók megsemmisítése , Eugen Kogon Der SS Staat = Az SS-ál30 lam vagy Jean-Claude Pressac Les crématoires d’Auschwitz = az 31 auschwitzi krematóriumok , meglepõdve állapíthatjuk meg, hogy a hagyományos holocaust-irodalom egyetlen egy eredeti dokumentumot sem idéz, amely a holocaust propagált változatát alátámasztja. A neves francia történészJ. Baynac 1996-ban egy újságcikkben beismerte, hogy a holocaust ismert ábrázolása néhány tanú vallo32 másán alapszik . Ezek nem pártatlan semleges tanúk voltak, hanem csaknem kizárólag egykori KZ-foglyok, akik részérõl nem volt várható objektivitás a németek felé. Az ilyen jellegû tanúvallomásokat a jogászok jó okkal a legkevésbbé hiteles bizonyító eszköznek tekintik. 6.1 Nürnberg – Az utolsó csata David Irving brit történész Nürnberg – Die letzte Schlacht = 33 Nürnberg – az utolsó csata c. könyvében szemléletesen ábrázolja, milyen eszközöket alkalmaztak a gyõztesek, hogy bebizonyítsák a zsidókon elkövetett tömeggyilkosságokat. A könyv mindenkinek ajánlható, aki a nemzetközi jog eme sötét fejezete iránt érdeklõdik. Már egy rövid pillantás az IMT (Nemzetközi Katonai Törvényszék) szabályzatába megyõzi az embert, hogy itt nemcsak hogy figyelmen kívül hagyták a jogállamiság alapvetõ szabályait, hanem egyenesen gúnyt ûztek azokból. Néhány példa: A 18. cikkely elõírta a gyorsított ügymenetet. Ez a passzus lehetõvé tette a vádlóknak, hogy csak a terhelõ dokumentumokat vegyék figyelembe a tonnaszámra lefoglalt dokumentumokból. Felmentõ dokumentumokat vagy tanúvallomásokat szisztematikusan elfolytottak. A 19. cikkely szószerint: „A tribunál nem köteles a bizonyítási eljárásmód általános szabályait figyelembe venni. A lehetõ legnagyobb mértékben ragaszkodni kell egy gyors és informális eljárási módhoz, és minden beadványt elfogadunk, amely hasznos a bizonyítás számára.” Ez a rendelkezés a gyakorlatban azt jelentette, hogy az ügyész minden vádat ellenõrizetlenül elfogadott terhelõ anyagként, míg a védelem számára nem volt megengedett a védelmet szolgáló anyagot benyújtani vagy bizonyítási eljárást kérni, vagy a vád tanúit kihallgatni. Revízió vagy fellebbezés kategorikusan ki volt zárva. A 21-es cikkely szó szerint: „A bíróság ne kérjen általánosan ismert tényekhez bizonyítékokat, hanem hivatalosan vegye azokat tudomásul.“ Így sikerült aztán a gyõztesek törvényszékének „minden idõk legnagyobb tömeggyilkosságát“ mint bizonyított tényt prezentálni, anélkül, hogy egyetlen egy esetben is elvégeztek volna egy törvényszéki boncolást egy olyan áldozaton akit „ úgy gázosítottak el“. Az állítólagos bûntárgyakhoz (gõz-, vákum- és gázkamrák, atombombák, légkalapács, földalatti krematóriumok) további magyarázatot nem fûztek. 6.2 Manipulált tanúk Röviddel a háború után hiányzott még a „rendezés“ a számos tanúvallomás koordinálásához. Csak így magyarázható, hogy az állítólagos vagy tényleges szemtanúk egymásnak teljesen ellentmondó vallomásokat tettek eskü alatt. („written affidavits“), melyek ab-

szurd dolgokat tartalmaztak. Így pl. csak Treblinkára nyolc különbözõ ölési módot részleteztek, többek között az áldozatok beszórását oltatlan mésszel, vagy a már említett vákum- és gázkamrákat. Auschwitz vonatkozásában is jelentõsen ellentmondtak egymásnak az ábrázolások kezdetben. A lengyel ellenállás tudósításaiban sehol nem volt szó Zyklon B-rõl, ehelyett harci gázokról, elektromos 34 áramot vezetõ futószalagokról és légkalapácsokról tudósítottak . 1945 márciusában egy szovjet bizottság közzétette jelentését az 35 Auschwitzi halálkombinátról . A Nürnbergi perek tanúit kétségtelenül jelentõsen befolyásolták az errõl szóló sajtójelentések. Így a kezdeti ellentmondások ellenére késõbb már minden tanú egyhangúlag állította, hogy Auschwitzban nem kevesebb, mint 4 millió embert öltek meg gázkamrákban Zyklon B-vel. Meglehetõsen sokáig, az ötvenes évek közepéig tartotta magát a tusolófejes változat, valakik egyszerûen nem tudtak a kedvenc elmélettõl elrugaszkodni, mely szerint kinyitották a zuhanyzót és víz helyett cianidgáz ömlött ki. E sorok fordítója az ötvenes évek végén kisdiákként látott tusolófejes propagandafilmet iskolájával... 6.3 Abszurd és bizonyíthatóan hamis tanúvallomások Ha a vád kizárólag tanúvallomásokra támaszkodik, a tanúk védelem általi alapos kikérdezése minden büntetõper elengedhetetlen része. Az IMT-alapszabályok azonban éppen ezt nem tették lehetõvé, mert a legtöbb tanú csupán „eskü alatti írásos tanúvallomást (written affidavits)“ tett és a tárgyaláson meg sem jelent. Így a tanúk vizsgálódás nélkül állíthatták a legabszurdabb dolgokat. Franz Blaha szemtanú például azt állította „written affidavit”36 jában , hogy Dachauban sok embert öltek meg gázzal, de semmiféle közelebbi adatot nem közölt, milyen gázt használtak és mennyi embert öltek meg. Blaha tanúvallomása alapján Dachau számított 1960-ig a náci rezsim legfontosabb megsemmisítõ táborának. Csak miután számos kortárs szkeptikus kérdései következtében kiderült, hogy Blaha vallomása egy síma hazugság volt, kényszerült a Dachau-i KZ emlékhely egy tábla elhelyezésére az állítólagos gázkamrában a „nem volt üzemben“ felirattal. Rodolf Vrba, alias Walter Rosenberg az auschwitzi gázkamrák 37 egyik legfontosabb és legtöbbet idézett szemtanúja. Könyvében nagy precizitással, szinte fanatikusan tisztelve a pontosságot (Alan Bestic a könyv elõszavában) írja le az auschwitzi elgázosításokat. De amikor Vrba-t 1985-ben elõször hallgatta ki egy kanadai ügyvéd és tett fel neki keresztkérdéseket, néhány kibúvó és mentõhazugság után beismerte, hogy egyetlen elgázosítást sem látott. Kijelentette továbbá, hogy könyvének írásakor élt az írói szabadsággal („licentia 38 poetarum“) .

Paul Rassinier [29] [30] [31] [32] [33] [34] [35] [36] [37] [38]

Raul Hilberg, Die Vernichtung der europäischen Juden [Az európai zsidók megsemmisítése], Fischer Taschenbuch Verlag, Frankfurt 1997 Eugen Kogon, Der SS-Staat, Kindler [Az SS-állam], Hamburg 1974 Német változat: Jean-Claude Pressac, Die Krematorien von Auschwitz [Az auschwitzi krematóriumok], Pieper, München 19944 Jean Baynac, Faute de documents probants sur les chambres à gaz, les historiens esquivent le débat, Le Nouveau Quotidien, LausAnna, 1996. szeptember 3. [Bizonyítékerejû dokumentumok híján a gázkamrákról óvakodnak a történészek a vitától David Irving, Nürnberg. Die letzte Schlacht [Az utolsó csata], Grabert Tübingen 1996. Enrique Aynat, Estudios sobre el „Holocausto“, Gráficas Hurtado, Burjassot, Valencia 1994. Gosudarstvenni Archiv Rossiskoj Federatsi, 7021-108-15, 16. lap IMT dokumentum 3249 PSS Rudolf Vrba, Ich kann nicht vergeben [Nem tudok megbocsátani], Rütten & Loening, München 19644 Dick Chapman Survivor never saw actual gassing deaths, Toronto Sun, 24. Januar 1985; Robert Faurisson, Die Zeugen der Gaskammern von Auschwitz. [Az auschwitzi gázkamrák tanúi]

jó ha figyelünk

külföldre is

9

Paul Rassinier, francia szocialista és ellenálló, maga is évekig volt fogoly Buchenwald-Dora- ban, a háború után behatóan foglalkozott a tanúvallomások hitelességével.„Az európai zsidók drámája”39 c.mûvében a következõ eredményt közli: 15 év óta mindahányszor, ha valaki nekem Európa bármely nem szovjet megszállású szegletében egy tanút nevezett meg, aki maga is tanúja volt az elgázosításoknak, idõt nem fecsérelve odautaztam, hogy felvegyem a vallomását. Mindig ugyanaz történt: Aktákkal a kezemben a tanúnak olyan sok és igen precíz, pontos kérdést tettem fel, hogy az szemmel láthatólag igen rövid ideig tartotta fenn a hazugságait, és rövid idõ után avval magyarázkodott, hogy egy igen jó – sajnos közben elhunyt – ismerõse mesélte el neki ezeket a dolgokat, akinek kijelentéseit nem lehet megkérdõjelezni. Ilyen módon több ezer kilométert tettem meg keresztül-kasul Európában. Akik a holocaust fontos tanúinak hitelességével szeretnének behatóbban foglalkozni, az alábbi, német nyelvû irodalomra hívjuk fel a figyelmét: Manfred Köhler

Robert Faurisson Jürgen Graf

A holocaust tanúvallomásainak és a tettesek vallomásainak értéke http://www.vho.org/D/gzz/4.html Auschwitz gázkamráinak tanúi http://www.vho.org/D/gzz/5.html A háború alatti elgázosítások tanúinak vallomásai a német koncentrációs táborokból

7. A kor tanúi a médiákban Ki nem ismeri õket, a szemtanúk mindig hasonló beszámolóit a szelekciókról, gázkamrákról, gázkemencékrõl. Tiszteletteljes áhítattal hallgatja a milliós publikum a legvadabb történeteket. Alig valaki mer rákérdezni a hihetetlen történetek részleteire. Néhány példa: 7.1 Ellie Wiesel Ellie Wiesel, aki állítása szerint több megsemmisítõ tábort élt túl, egyszerûen maga a TANÚ. De elõször fran40 cia nyelven megjelent könyvében „Az éjszaka” egyetlen utalás sem található gázkamrákra. ehelyett több helyen leírja, hogyan dobtak élõ embereket „égetõ gödrökbe, amelyekbõl gigantikus méretû lángok csaptak fel, miközben az áldozatok néha órákon keresztül birkóztak a halállal“. Könyvének vége felé Ellie Wiesel beszámol az utolsó napokról Auschwitzban. Amikor már csak napok kérdése volt, hogy odaérnek a szovjet csapatok, az õrszemélyzet elhatározta a tábor feladását. A fogvatartottak választhattak, hogy bevárják-e a lágerben a szovjeteket, vagy a németekkel nyugat felé vonulnak. Egy rövid tanácskozás után apjával mind a ketten úgy döntöttek – mint sok ezren mások –, hogy inkább nyugat felé mennek kínzóikkal, mintsem hogy a felszabadítókra várjanak. Magyarázatot erre a különös döntésre nem ad Ellie Wiesel. Hogy a hivatásos holocaust-túlélõ ilyen kényelmetlen részletkérdéseket elkerüljön, az egész tematikát egy „felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan vallásos misztériumnak“ nyilvánította. Ellie Wiesel elõadásonként 25.000 dollárért rendszeresen meg41 kísérli az általa teremtett misztériumot megmagyarázni. . De hiába is várnánk objektivitást és tárgyilagosságot olyan valakitõl, aki a következõt nyilatkozta:

[39] [40] [41] [42] [43]

10

„Minden zsidónak meg kell õriznie szívében egy helyet a gyûlölet számára. Egy egészséges, erõs gyûlölet számára minden iránt, 42 ami a németet jelenti és a németben továbbél" . Sem Wiesel élénk fantáziája, sem gyûlöletteljes szavai nem tartottak vissza több mint 80 német parlamenti képviselõt attól, hogy 1986-ban Béke-Nobel-díjra javasolják, „mert ez egy nagy bátorítás azok számára, akik aktívan harcolnak a megbékélésért.“ Mint ismeretes, meg is kapta a Béke-Nobel-díjat, a megbékélés hangjait azonban a Nobel-díjas Wieseltõl sem lehet hallani. 7.2 Martin Niemöller Martin Niemöller evangélikus lelkész, aki a háború után hosszú ideig egy pacifista mozgalom élén állt, sokáig viselte az ellenálló és sokéves KZ-lágerlakó glóriáját. Fõleg a kommunisták idézik gyakran és szívesen szavait; „Amikor elvitték a kommunistákat, nem tiltakoztam, hiszen én nem voltam kommunista.“ De ha mai tisztelõi elolvasnák 1935ben megjelent könyvét „A tengeralattjárótól a szószékig“, ugyancsak elcsodálkoznának, vagy inkább elszörnyülködnének. Adolf Hitler tiszteletére írt ódái sem az ellenálló lelkületet igazolják. A Pfarrerbund (plébánosok szövetsége, a kommunista világ békepapjaihoz hasonlíthatók) akkori elnöke, Martin Niemöller, a következõket közölte a taMartin Niemöller gokkal egy körlevélben: „A Pfarrerbund tagjai feltétel nélkül állnak a Führer Adolf Hitler mögött” A közhiedelemmel ellentétben Niemöllert nem azért tartóztatták le és dugták KZ-be, mert szembeszállt a nácikkal, hanem egy viszonylag jelentéktelen vita miatt az egyházak helyérõl és szerepérõl a Harmadik Birodalomban. Mivel Hitler nem tûrt viszályt az egyházakon belül, Niemöller 1938-tól 1945-ig különbözõ koncentrációs táborokban volt, legutoljára Dachauban. Mint a Führer személyes foglya, jelentõs privilégiumokat élvezett és – számos tényleges ellenállóval ellentéétben – jóltápláltan és károsodás nélkül élte át a háborús idõket. A háború után „Az út a szabadba“ címû könyvében azt állította Niemöller, Dachauban 238.756 zsidót „égettek el” és hogy ott gáz43 kamrák üzemeltek . Idõközben kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy Dachau egész mûködési ideje alatt összesen kb. 200.000 embert szállítottak be, akiknek csak egy kis része volt zsidó. Ugyancsak bebionyosodott, hogy Dachauban sohasem mûködött gázkamra. Mi indíthatta ezt a nagytekintélyû egyházi embert arra, hogy így hazudjon, és ezen túlmenõen minden egyes kínálkozó alkalommal a német kollektív bûnösség meséjét prédikálja? Bármik is voltak motívumai: Niemöller tiszteletes is felelõs azért, hogy a gyõztesek rémhírpropagandájából fokozatosan „történelmi igazság“ lett. 7.3 Anna Frank Anna Frank naplója évtizedek óta kötelezõ olvasmány minden iskolás gyerek számára a nyugati világban. A Fischer TaschenbuchVerlag (zsebkönyvkiadó) evvel összefüggésben a „zsidók genocídiumának jelképérõl és dokumentumáról" beszél. Az amszterdami Anna Frank Ház „a holocaustra nyíló ablakot említi.”

Paul Rassinier, Das Drama der Juden Europas [Európa zsidóinak drámája] Hans Pfeifer Verlag Hannover 1965. Ellie Wiesel, La Nuit, Editions de Minuit, Paris, 1958 Norman Finkelstein, Die Holocaust-Industrie [A Holocaust-ipar], Az eredeti angolul a Verso kiadónál London 2000; németül: Piper Verlag-nál München 2001 jelent meg. Ellie Wiesel, Legends of our Time, Avon Books, New York 1968 Martin Niemöller, Der Weg ins Freie [Út a szabadba], Hellbach Verlag Stuttgart 1956

jó ha figyelünk

külföldre is

Anna Frank eredeti naplójának 92. és 93. oldala Anna Frank naplóját a holocaust fontos bizonyítékának tekintik, jóllehet a mai napig nincs tisztázva a szerzõ kiléte. A sok ellentmondásos és képtelenségeket tartalmazó leíráson túl szembeötlõ egy olyan kézírás, amely nem jellemzõ egy fiatal lányra. Még különösebb az a körülmény, hogy a naplóbejegyzések két különbözõ kéztõl származnak. Az egyik stílus gyakorlatlan, és inkább jellemzõ egy fiatal leányra, a másik folyékony, gyakorlott és inkább egy felnõtt stílusa. Az eredeti naplóba az amszterdami Anna Frank Házban lehet betekinteni. Még egy grafológiában járatlan embernek is fel kell hogy tûnjön a két különbözõ kézírás. Egy bírósági eset keretében 1980-ban megbízták a Német Szövetségi Nyomozóhivatalt a kézirat vizsgálatával. A vizsgálat megállapította, hogy a napló egyes részeit golyóstolal írták. Ne feledjük: az elsõ golyóstollak 1951-ben kerültek közhasználatba. A baloldali liberális „Spiegel” beszámolt ennek a vizsgálatnak az eredményérõl, és arra a következtetésre jutott, hogy a napló valódi44 sága kétséges . Olvasóink közül bizonyára nem egy fölteszi a jogos kérdést, hogyan ismerte el annyi kiadó a világon hitelesnek a kéziratot és adta ki ezt a naplót. Nos, Anna Frank apja, Otto Frank, pontosan ismerhette a „napló“ gyenge pontjait és 1980-ban bekövetkezett haláláig megakadályozta az eredeti kézirat vizsgálatát és kritikus méltatását. A holland Contact kiadó 1947-ben az elsõ kiadáshoz csupán egy 45 géppel írt, Otto Frank által átdolgozott változatot kapott . Fordítások más nyelvekre az elsõ hollandiai kiadás alapján történtek. Anna Frank sorsa kétségtelenül tragikus és nem szabad relativizálni. De fiatalok millióinak indoktrinálása egy ilyen kétséges eredetû „napló“ segítségével kegyeletsértõ és semmivel sem indo-

[44] [45] [46]

kolható. Az Anna-Frank-Alapítványnak elõbb utóbb lehetõvé kell tennie a tisztánlátást a„holocaustra nézõ ablakon keresztül” és a holocaust mítosz egyik legfontosabb ikonját ténylegesen a nevén kell nevezni: egy ismeretlen szerzõ irodalmi mûvének. 7.4 Nyiszli Miklós A jeruzsálemi Eichmann-perrel egyidõben a „Quick” nevû müncheni magazin öt folytatásban közölte egy Dr. Nyiszli Miklós nveû egyén visszaemlékezéseit, ai azt állította, hogy Mengele asszisztense volt. Nyiszli könyve, „Orvosa voltam Auschwitzban“, az elsõ hiteles 46 auschwitzi beszámolónak számított egy szemtanú tollból . A könyv magyarul 1947-ben egy romániai kiadónál jelent meg. Aki azonban Nyiszlitõl a gázkamrák részletes leírását várja, az csalódni fog. Aki állítása szerint számtalan elgázosítást látott közvetlen közelrõl, olyan beszámolót írt, amely hemzseg az abszurd túlzásoktól és ellentmondásoktól. Nyiszli tudósít például négy db 200 m hosszú gázkamráról, amiket a mai napig nem találtak meg, és a szövetségesek egyetlen légifelvételén sem láthatók. A titokzatos gázkamrákban állítólag naponta 25.000 zsidót gázosítottak el, tehát a láger egész mûködése alatt összesen 36 milliót. Hogy a világ zsidóságának összlétszáma csak kb. 16 millió volt, nem zavarta Nyiszlit fantasztikus leírásainál. Nyilván kiadói sem tartották fontosnak a leírtak valószínûségének vizsgálatát. 7.5 Binjamin Wilkomirski Az 1995-ben a Suhrkamp-kiadónál „Bruchstücke. Aus einer Kindheit = Töredékek. Egy gyermekkorból” címû könyv Binjamin Wilkomirskitõl példaszerûen mutatja, milyen jellegûek és mennyi

Blaue Paste – Ein Gutachten des BKA belegt: Im „Tagebuch der Anna Frank“ ist nachträglich redigiert worden [Kék paszta – A Német Szövetségi nyomozóhivatal tanulmánya bebizonyítja: Anna Frank naplójába utólag javítottak], Der Spiegel, 1980, 41. kötet Robert Faurisson, Is The Diary of Anna Frank genuine?, Journal of Historical Review, 1985. Német változat: Dietz-Verlag Berlin 19922

jó ha figyelünk

külföldre is

11

az értékük a holocaust témával kapcsolatos szemtanúi beszámolóknak. Könyvében azt állította Wilkomorski, gyermekként túlélte Auschwitz és Majdanek megsemmisítõ táborokat, 9 éves korában került Lengyelországból Svájcba, ahol örökbefogadták. Binjamin Wilkomirski leírásait három éven keresztül hitelesnek fogadták el a „holocaust-szakértõk“. A sajtó az autobiográfiai mûvet úgy ünnepelte, mint az „utolsó szöget a holocaust-tagadók koporsójában“. Azonban a svájci Daniel Ganzfried pontosan utánajárt a gyerek szokatlan történetének, aki túlélt két megsemmisítõ tábort és a következõ eredményre jutott: „Binjamin Wilkomirski" 1941. február 12-én született Bielben Yvonne Berthe Grosjean házasságon kívüli gyermekeként, a Bruno keresztnevet kapta, gyermekotthonba került, és 1945-ben egy Doessekker nevû házaspár adoptálta. A gyermekkor Rigában, Majdanekben és Auschwitzban: kitalálás. Ganzfried a Wilkomirski-eset összefoglalásában a következõ kérdést teszi fel: „Hogyan lehetséges az, hogy minden komolyabb lap irodalmi melléklete úgy ünnepelte ezt a könyvet, mintha az Ószövestég ere47 deti kéziratát találták volna meg? Jó kérdés. De mi motivál embereket arra, hogy a legborzasztóbb rémmeséket találják ki, és aztán azt állítsák, hogy ezeket átélték. A kérdéssel kapcsolatban a francia Germaine Tillion, akit a francia ellenállás tagjaként tartóztattak le és hurcoltak a Ravensbrücki nõi koncentrációs táborba, a következõ gondolatokat írta le: „A személyek (akik a rémmeséket kitalálják), sokkal többen vannak, mint gondolnánk. Egy olyan tér, mint a koncentrációs táborok világa, kiváló táptalajt biztosított a szadomazochista képzelgéseknek és evvel ezek a személyek rendkívüli mûködési területhez jutottak. Számos lelki sérülttel találkoztunk, félig gazemberek, félig õrültek, akik hasznot húztak egy elképzelt, imaginárius deportációból. Találkoztunk továbbá – valóban deportált – személyekkel, akiknek beteges agya igyekezett a szörnyûségeket, amiket átéltek, vagy amikrõl hallottak, még jobban eltúlozni, és ez sikerült is nekik. Ráadásul akadtak kiadók, akik ezeknek az agyrémeknek egy részét kiadták, mégpedig félig-meddig hivatalos kiadványokban. De sem a kiadóknak, sem a hivatalos kiadványok szerkesztõinek nem bocsátható meg amit tettek, hiszen a legegyszerûbb vizs48 gálattal le lehetett volna leplezni a csalást .” A Wilkomirski-eset óta a pszichológusok nevet is adtak ennek a pszicho-patológiai esetnek: Wilkomirski-szindróma. A fordító megjegyzése: Aki volt már zárt világban (börtön, katonaság) csak meg tudja erõsíteni Germaine Tillion megfigyelését. Egy ilyen közegben mindig vannak emberek, akik minden (szörnyûséget) tudnak, mindennél ott voltak, a leghihetetlenebb dolgokat átélték. Mennyivel erõsebb lehetett a késztetés a rémmesék kitalálására egy olyan közegben, amely valóban nem üdülõ volt és a kimenetel végig bizonytalan volt. Ne feldejük: Mindez azután történt, miután Amerikában nyilvánosságra hozták a Kaufman-tervet, mely szerint a háború után minden német férfit sterilizálni kell. Csoda lenne, ha egy SS-katona ezeket hallva megfenyegette az õrzésére bízott foglyokat egy éppen ott heverõ halálfejes dobozra mutatva? Csoda lenne, ha a foglyok komolyan vették a fenyegetéseket, és hozzá is toldottak még?

[47] [48] [49] [50] [51] [52] [53] [54]

12

8. Beismerõ vallomások Láthattuk, a sokat idézett szemtanúk – mint Rudolf Vrba, Franz Blaha, Ellie Wiesel, Wilkomirski, Nyiszli – vallomásai semmiképp sem alkalmasak a zsidókon gázkamrában végrehajtott tömeggyilkosság akárcsak megközelítõ bizonyítására. Ezért a hivatalos történetírás szívesen utal a tettesek számos beismerõ vallomására. Hogy milyen körülmények közt jöttek létre ezek a beismerõ vallomások, és milyen bizonyító erejük lenne egy jogállami bírósági eljárásban, bemutatjuk néhány példán keresztül. 8.1 Rudolf Höss Auschwitz elsõ lágerparancsnokának, Rudolf Höss-nek beismerõ vallomása emberek milliói tervszerû, ipari méretû megsemmisítésének legtöbbet idézett „bizonyítéka“. Aleksander Lasik lengyel történész a következõket mondta ennek a vallomásnak a jelentõségérõl: „Rudolf Höss, sokkal inkább, mint más lágerparancsnok, részese lett a történelemírásnak. A személy, aki Auschwitzot alapította és vezette, minden könyvben megjelenik, amely a zsidók II. világháború alatti sorsával foglalkozik." Rudolf Höss magára vállalata a felelõsséget 3 millió ember haláláért, akik parancsnoksága alatt 1940 és 1943 között Auschwitzban haltak meg. Bár Hössnek, mint egykori parancsnoknak sokkal inkább tisztában kellett volna lennie a láger halottainak számával, aláírt egy angol nyelven fogalmazott vallomást, amelyben a bevallott szám 30-40-szer magasabb a dokumentumokkal bizonyított49 nál . Hogy hogyan érték el a britek Höss vallomását, kínzóinak egyike, Rupert Butler 1983-ban megjelent könyvében érzékletesen írja le: Hösst három napig fizikai és pszichikai kínzásnak vetették alá, mielõtt egy 8 oldalas, angol nyelven géppel írott dokumentumot 50 aláírt . Minden jogász megerõsíti, hogy az ilyen módon elért vallo51 más annyit sem ér, mint a papír, amire írták . Egyes történészek mégis görcsösen ragaszkodnak a kínzással kicsikart vallomáshoz. Kétségbeesett mentési kísérletként rámutatnak Höss „memoárjaira“, amelyeket állítólag kivégzése elõtt lengyel fogságban írt. Ezeknek a ceruzával írt följegyzéseknek az eredetijét a mai napig nem vizsgálhatta meg független történész. Még 52 Martin Broszat is, aki az emlékiratokat könyvként kiadta , csak a napló másolatát kapta kézhez. De még a másolatok alapján is fel kellett volna tûnnie egy lelkiismeretes kutatónak, hogy az állítólagos napló kézírása nem egyezik meg Hössnek (az aktákból és levelekbõl) ismert kézírásával53. Höss-sel kapcsolatban még egy megjegyzésünk van. Miért nem fogták perbe Nürnbergben, és miért szerepelt ott tanúként? Erre csak egyetlen logikus magyarázatot találunk. Höss-nek megígérhették, hogy ha tanúskodik maga ellen, akkor nem fogják perbe Nürnbergben. Az igéretet betartották... Hogy aztán a vasfüggöny mögött mi történt, különösebb jelentõsége témánk szempontjából nincs. Figyelmesen olvasva egyébként Höss tanúvallomásai ébresztik a legkorábbi kételyeket a gázkammrákban. Höss kezdetben tu54 solófejekbõl kiáramló cianidgázokról beszél .

Jürgen Graf, Die Wilkomirski-Pleite [A Wilkomirski-csõd] Germaine Tillion, Le Système concentrationnaire allemand, Revue d’Histoire de la 2. Guerre mondiale, 1954. július IMT dokumentum Nr. 3868-PS Rupert Butler, Legions of Death, Arrow Books, 19833 Robert Faurisson, Wie die Briten zu dem Geständnis von Rudolf Höß, Kommandant von Auschwitz, gekommen sind, [Hogyan érték el a britek Rudolf Höss, az Auschwitzi parancsnok vallomását] Journal for Historical Review, 7. kötet, Nr. 4, 1986 Martin Broszat, Kommandant in Auschwitz [Az auschwitzi parancsnok], dtv München 1983 G. Jagschitz, Gutachten in der Strafsache Hosnik [Szakértõi vélemény Honsik büntetõperében], 1992, Landesgericht Wien, AZ 20e Vr 14184, Hv 5720/90 Gilbert, Gustave Mark: Nürnberger Tagebuch [Nürnbergi napló], Fischer-Bücherei KG, Frank-furt/Main, 1962.

jó ha figyelünk

külföldre is

Késõbb aztán õ is kiköt a ma hivatalos verziónál, a bedobónyilásokon át bedobott dobozoknál. Betetézi ezt aztán avval, hogy úgy fogalmaz, kezdetben bedobónyílásokon át dobták be a Zyklon B-t tartalmazó dobozokat, késõbb tökéletesítették a módszert, és akkor 55 már a tusolófejekbõl ömlött a cianidgáz . Nos, ha lettek volna bedobónyílások, Höss sohasem beszélt volna tusolófejekrõl. Ha lettek volna tusolófejek, amelyekbõl cianidgáz ömlött volna, Höss sohasem beszélt volna bedobónyílásokról. Hogy Höss mind a kettõt beismerte, illetve mind a kettõt mondatták vele, egyet bizonyít: Nem voltak sem bedobónyílások, és a tusolófejekbõl sem ömlött a gáz. Jellemzõ a világméretû félrevezetésre, hogy az Auschwitzot megjárt Kardos Klára, az ötvenes években papírra vetett visszaemlékezéseiben tusolófejekbõl áramló gázról beszél, de van olyan becsületes, 56 hogy hozzáteszi, errõl hallomásból hallott . 8.2 Kurt Gerstein Kurt Gerstein egészségügyi tiszt 1945 júliusában került francia fogságba és röviddel állítólagos öngyilkossága elõtt egy szerfölött furcsa és értelmetlen vallomást tett. A francia nyelven tett vallomásban többek között arról van szó, hogy a Belzec, Treblinka és Soibor táborokban összesen 25 millió embert öltek meg gázkamrákban és egy dízelmotor kipufogógázaival. Itt egy részlet a Gerstein-vallomásból: „Jól megtölteni, rendelte el Wirth hadnagy. A meztelen emberek egymás lábaira lépnek. 7-800 ember 25 m²-en 45 légköbméterben! Heckenholt kezeli a dízelmotort, amelynek kipufogógázainak kell a szerencsétleneket megölni. Heckenholt SS-tizedes igyekszik a dízelt beindítani. De nem ugrik be. Két óra és 40 perccel késõbb – a stopper mérte – beindul a motor...” Ennek a vallomásnak a szerzõje nagyon igyekezett a Belzec-i, Treblinkai és Soibor-i tömeggyilkosságokat bebizonyítani, de ezen a helyen minden valóságérzéke elhagyta. Egy 25 m²-es helyiségbe talán befér 800 nyúl, de semmiképp sem 800 ember. És hogy hogyan élt túl több száz ember 2 óra és 40 percet egy hermetikusan lezárt helyiségben, ugyancsak rejtélyes. Mindenesetre nem lett volna szükség dízelmotorra, mert az emberek 10 percen belül megfulladtak volna. Ilyen abszurditások miatt a Gerstein-dokumentumot hivatalos történészek kínosan elkerülik, jóllehet évtizedeken keresztül kulcsdokumentumnak számított és még az 1961-es Jeruzsálemi 57 Eichmann-perben is bizonyítékként szolgált . Gerstein sorsa annyiban hasonlít Höss-éhez, hogy miután megtette vallomását, kényelmetlenné válhatott megbízóinak. Az élõ Gerstein még visszavonhatja vallomását, a halott már nem. 8.3 Perry Broad Cserébe az enyhe ítéletért vagy a szabadlábra helyezésért egyes vád alá helyezett személyek minden bevallottak, amit csak elvártak tõlük. Ennek tipikus példája Perry Broad, angol származású SS-katona, aki felügyelõ volt Auschwitzban és a háború után angol fogságba esett. Mivel Broad kétnyelvû volt, elõször tolmácsként alkalmazták. Utána a britek irányításával megfogalmazott egy jelentést, amely az akkor közszájon forgó rémhírpropagandára támaszkodva 58 írta le az auschwitzi tömeggyilkosságokat . Broad egykori SS-osztagvezetõ díja a szabadonbocsátás lett, míg sokakat, akik az igazsággal próbálták magukat védeni, halálra vagy hosszú börtönbüntetésre ítéltek.

[55] [56] [57] [58] [59] [60] [61]

8.4 Richard Baer Hogyan jártak azok, akik visszautasították, hogy szabadon bocsátásukért cserébe olyan vallomást tegyenek, amelynek semmi köze nem volt az igazsághoz? Az utolsó auschwitzi parancsnok, Richard Baer esete választ ad erre. Richard Baer új identitással élt a háború után Dassendorfban Hamburg mellett, Karl Neumann néven. 1960-ban leplezõdött le és az év december 20-án tartóztatták le. Baer tudatában volt annak, hogy a hatvanas évek Németországában nem kell kínzástól félnie, és családját is biztonságban tudta. Ezért elõdjével, Rudolf Höss-szel ellentétben nem látott okot arra, hogy aláírjon egy olyan vallomást, amely nem felelt meg az igazságnak. A vizsgálati fogságban szilárdan kitartott amellett, hogy Auschwitzban nem voltak gázkamrák. A nagy közfigyelmet keltõ per kezdeményezõinek azonban egyáltalán nem volt mindegy, hogyan nyilatkozik a fõvádlott Auschwitzról. Ha az utolsó, még élõ Auschwitzi parancsnok határozottan ellentmond a gázkamratézisnek, vagy annak abszurditását teszi nyilvánvalóvá, a minden oldalról propagált történelemábrázolás kártyavárként omlik össze. De mint köztudott, idáig nem fajultak a dolgok. Richard Baer, aki a legjobb egészségnek örvendett, 1963 júniusában még a per kezdete elõtt, tisztázatlan körülmények közt meghalt. Amíg élt, a per megkezdését érthetetlen okokból többször elhalasztották, Baer halála után viszont a már kitûzött idõpont elõtt megkezdték. Fritz Bauer fõügyész, egy emigrációból visszatért cionista zsidó, még a halál okának 59 kiderítése elõtt elrendelte a holttest elhamvasztását . Ezekre a titokzatos esetekre a közvélemény alig figyelt, sõt tudatosan nem kaptak teret a médiában. Ma sok, a korszakkal foglalkozó lexikonban hiába keressük Ricard Baer nevét, míg a mindent bevalló Höss nevével mindenütt találkozhatunk. 9. A holocaust legfontosabb bûnjele A rémhírpropaganda számos verziójából csak egy maradt meg a köztudatban: emberek millióinak megölése külön e célból létrehozott gázkamrákban Zyklon B-vel. Bár ma minden iskolás gyerek meg tudja nevezni a „holocaust legfontosabb eszközét“, de ha meg60 kérdezik, mi is pontosan az a Zyklon B , általában azt válaszolják: Mérges gáz, amit a tusolófejeken keresztül vezettek be a gázkamrába. Az egykori dachau-i koncentrációs táborban még ma is láthatók a tusolófej-utánzatok, amelyeken keresztül állítólag bevezették a mérges gázt. A közhiedelemmel ellentétben azonban a Zyklon B nem gáz, hanem egy rovarölõ granulátum, amely a szerves klórtartalmú szerek (pl. DDT) kifejlesztése elõtt világszerte a leggyakrabban alkalmazott 61 rovarírtószer volt. Hatóanyagát, a hidrogén-cianidot már 1915-ben alkalmazta az USA bevándorlási hivatala Ellis Island-on fertõtlenítésre és a tetvek elpusztítására. Késõbbi szerek, melyek az akkori Zyklon B-vel teljesen azonosak (mint pl. a Fumex, Detia Degesch), még ma is használatban vannak világszerte. Egy granulátum nehezen tud a tusolófejeken keresztül áramolni, mégha számtalan dokumentáció és játékfilm (pl. Schindler listája) így ábrázolja vagy szuggerálja, ezért a történészeknek van egy másik verziójuk is a Zyklon B-re: A Zyklon B granulátumot bedobó nyílásokon keresztül dobták be a gázkamrákba. Ennek a változatnak a problémája az, hogy az amerikai légifelvételek szerint 1944-ben

Lord Russel: A Horogkereszt rémtettei, Szikra Bp. 1955. 175. old. Kardos Klára: Auschwitzi Napló Budapest 1999 Henri Roques, Die „Geständnisse“ des Kurt Gerstein [Kurt Gerstein „vallomásai“], Druffel Verlag, 1986 Pery Broad, Aussage von Perry Broad, einem SS-Mann der politischen Abteilung im KL Auschwitz [Perry Broad, az auschwitzi láger politikai SS-tisztjének vallomásai], Panstwowe Muzeum w Oswiecimiu 1969 Wilhelm Stäglich, Der Auschwitz-Mythos [Az Auschwitz-mítosz], Grabert kiadó Tübingen 19799 Zyklon B a DEGESCH cég márkaneve volt. A Hidrogén-cianid (HCN) folyadék, melynek forráspontja +27 ECC

jó ha figyelünk

külföldre is

13

még nem voltak bedobónyílások az auschwitzi gázkamrák 62 tetején . A bedobónyílások problematikáját részletesen taglalja a Rudolf tanulmány is, amire jelen írásunkban alább kitérünk. Mire is használták a Zyklon B-t? A háború alatt Európa nagy részén dúlt a tífuszjárvány. A tífusz egy halálos betegség, amelyet a tetvek terjesztenek. Az ágynemûk, a ruházat és a szálláshelyek tetvetlenítése ezért életfontosságú volt a táborban fogvatartottak számára. Üres Zyklon B – dobozokat gyakran prezentáltak a holocaust „bizonyságaként“, noha ezek semmi mást nem bizonyítottak, mint hogy a táborokban ezt a rovarölõszert használták a járványok kitörésének megakadályozására. Még a hivatalos, holocaustverziót támogató történészek is beismerik, hogy az Auschwitzba szállított Zyklon B 95-98 %-át rovarölõszerként és nem emberek megsemmi63 sítésére használták fel . Más szavakkal: A táborokba szállított Zyklon B csaknem teljes egészét arra használták fel, hogy a tífuszjárványokat megakadályozzák, azaz, hogy az emberek életét megmentsék. Egy csöppnyi rész (2-5 %) pedig elegendõ lett volna, hogy ugyanazokat az embereket megöljék, akiknek az életét ugyanannak a szernek a 95-98 %-ával megmenteni igyekeztek? A következõ kérdést is kikerülik a „komoly“ történészek: Ha valóban létezett volna tervük a náciknak az emberek ipari méretû megsemmisítésére, akkor miért egy nehézkes hatású, késleltetett leadású, nehezen kezelhetõ szert alkalmaztak? Hiszen nagyhatású vegyi harcászati anyagok egész arzenálja állt rendelkezésükre, amelyeket egyébként Németország a háború során egyszer sem vetett be, még katonai célokra sem. 10. Szakértõi vizsgálatok Egy hagyományos gyilkossági eset viszgálatánál rutinszerûen vizsgálják a fegyvert, amellyel a bûncselekményt elkövették, hogy az eset kétség nélkül rekonstruálható legyen. Amikor a szovjetek az auschwitzi lágert elérték, a holocaust legfontosabb bûnjelét meg sem vizsgálták, de még csak egy fotó sem készült a gázkamrákról. A Nürnbergi IMT-nél sem nyújtották be „minden idõk legnagyobb gyilkossága“ eszközének törvényszéki vizsgálatát. Az egyetlen törvényszéki vizsgálat, amelyet a vád képviselõi benyújtottak, a 64 Katyni tömeggyilkosságra vonatkozott . Ebben az állt, hogy a német bevetési csoportok 20.000 lengyel tisztelt lelõttek, és Katyn mellett egy erdõben elföldeltek. Mint ahogy a 90-es években mindenki számára kiderült, a jelentés egy szimpla hamisítás volt, amellyel a szovjetek az NKVD által végrehajtott tömeggyilkosságot a németekre akarták rákenni. Ez a félrevezetési kísérlet mindent elmond a Nürnbergi vádak hitelességérõl. Az amerikaiak tudták az igazságot Katynról, ezért rávették az oroszokat, hogy vegyék ki a Katyni esetet a vádpontok közül. Ez meg is törént, de bölcsen hallgattak, amikor az oroszok egy külön kirakatperben hét németet halálra ítéltek a Katyni tömeggyilkosság miatt. A perben a sztálini vádlók 4000 hiteles vallomást, 65 ‘tanúk’ és ‘szakértõk’ tucatjait vonultatták föl . Ugyancsak dicstelen szerepet játszottak az esettel kapcsolatban a német médiák, mind a keleti, mind a nyugati, amelyek a gorbacsovi beismerésig hivatalosan nem vonták kétségbe a katyni eset orosz verzióját. 10.1 A Leuchter-tanulmány Az amerikai Fred Leuchter volt az elsõ politikailag és gazdaságilag független szakértõ, aki 1988-ban egy alapos szakértõi vizsgálatnak vetette alá az auschwitzi gázkamrákat. A szakértõi vélemény leg-

[62] [63] [64] [65] [66]

14

66

fontosabb megállapításai : 10.1.1 Építészeti részletek A gázkamrák mindkét ajtaja hagyományos faajtó, az egyik felsõ harmadában még egy egyszerû üveglap is van. Kilincsek belül is, kívül is találhatók. Speciális zárószerkezet éppúgy nem található, mint a gáz kiáramlását megakadályozó tömítések. Az Zyklon B – doboz olvasó fantáziájára bízzuk, mennyi ideig álltak volna ellen 900 halálos pánikban lévõ embernek. Az auschwitzi gázkamra ajtajai befelé nyílnak. Képzeljünk el egy elgázosítást, amely állítólag naponta többször elõfordult: A bezsúfolt emberek száma a 900-at is elérheti, akik aztán az ajtót belülrõl becsukják. Az elgázosítás után aztán az ajtókat óriási nehézségekbe ütközve (vagy egyáltalán nem) lehetett volna felnyitni, mert az áldozatok hullái megakadályozták vol„Gázkamra-ajtó“ az na a befelé nyíló ajtók kinyitáauschwitzi koncent- sát. rációs táborban Valószínûtlen, hogy egy ilyen dilettáns konstrukció akárcsak egy napig is mûködhetett volna a feltételezett célból. Összehasonlításul bemutatjuk a jobboldali képen egy valódi gázkamra ajtaját, amelyet Dellaware-ban, az USA-ban egy személy kivégzésére használtak (az 1930-as évek amerikai technológiája). Ráadásul az állítólagosa gázkamra rá volt csatlakoztatva a központi csatornahálózatra. Ha ezt a helyiséget valóban gázkamrának használták volna, a Gázkamra-ajtó egy mérges gáz a csatornahálózaton keresztül a kórházba, és a börtönben parancsnok házába juthatott Dellaware-ban volna, mivel mindkét épület a közvetlen szomszédságban volt. 10.1.2 A cianidmaradványok vizsgálata Az építészeti részletek értékelésénél sokkal fontosabb a falazat cianidtartalmának vizsgálata. A Zyklon B hatóanyaga a hidrogén-cianaid gáz (képlete: HCN), amely nemcsak a rovarokra, állatokra és az emberre mérgezõ, hanem kémiailag is agresszív, és csaknem mindennel reagál, amivel érintkezik. A gázkamráknak nevezett

Ross Dunn u. Roger Boyes, Jewish experts predict more battles to fight, The Times, London, 2000. április 12. Jean-Claude Pressac, Auschwitz: Technique and Operation of the Gas Chambers, Beate Klarsfeld Foundation, New York 1989 IMT dokumentum Nr. USSR 54 Zündel Ernst, Holocaust 101 Fred A. Leuchter, An Engineering Report on the alleged Gas Chambers at Auschwitz, Birkenau, and Majdanek, Poland, Samisdat Publishers, Toronto 1988. A Leuchter-jelentés magyarul a Pannon Front c. folyóirat 2002/1. számában jelent meg.

jó ha figyelünk

külföldre is

helyiségek falainak vakolatában cianidvegyületeknek kellene kimutathatónak lenniük, ha ott valóban emberek tömeges kivégzését végezték Zyklon B-vel. Leuchter ezért mintákat vett különbözõ épületekbõl, fõleg a „gázkamrákból”, valamint a tetvetlenítõ kamrákból, ahol – amit senki nem vitat – a Zyklon B-t rovarölõszerként használták. A lezárt mintákat egy laboratóriumba vitték, ahol egy Dr. James Roth nevû vegyész mérte meg a cianidtartalmakat, akinek fogalma sem volt a próbák eredetérõl. Az analízisek magas cianidkoncentrációt mutattak ki a tetvetlenítõkamrák falazatából és csak nyomokat a gázkamrák falazatából, melyeket állítólag emberek megölésére használtak. Ez az eredmény elõször cáfolta meg a gázkamra-tézist analiti67 kai módszerekkel . 10.2 A krakkói szakértõi vélemény Válaszul a Leuchter-jelentésre a Krakkói Igazságügyi Orvostani Intézet egy kétségbeesett kisérletet tett a tömeges elgázosítás teóriájának megmentésére. A krakkóiak azonban szándékosan egy olyan analízismódszert alkalmaztak, amellyel csak a vízoldható cianidokat lehet kimutatni. A vízoldhatatlan, hosszú ideig stabil vascianidvagyületeket, melyeket Dr. James Roth kimutatott, a Krakkói Intézet egyszerûen figyelmen kívül hagyta. Mivel a krakkói módszerrel az állítólagos auschwitzi gázkamrák falazatában nem lehet megállapítást tenni a cianidtartalomról, ennek a tanulmánynak az eredményei nem alkalmasak a Leuchter-jelentés cáfolatára. Ha a krakkói tudósok nem ismerik a különbséget a tartósan stabil és vízoldható cianidtartalom között, durva szakmai hiba vádjával kell szembenézniük. Ha a különbség a Krakói igazságügyi Orvostani Intézetnél is ismert, akkor a Krakkói tanulmányt egy szimpla félrevezetési kisérletnek kell tekintenünk. 10.3 A Rudolf-tanulmány A különbözõ épületek falazatai cianidtartalmának összehasonlítása tudományosan kifogástalan módszer a Zyklon B-vel történõ tömeggyilkosság igazolására vagy cáfolására. Ezen a nyomon indult el Germar Rudolf vegyész 1993-ban doktori disszertációja keretében szervetlen kémia szakterületen a Müncheni Max-Planck Társaságnál. A mentora által kezdetben nagyon megdicsért munkában Rudolf ugyanarra az eredményre jut, mint Fred Leuchter: Magas cianidkoncentrációk a ruhafertõtlenítõ-kamrákban és csak nyomokban kimutatható cianid a gázkamrákban, ahol állítólag emberek mil68 lióit mérgezték meg hidrogén-cianiddal . Legkésõbb a tanulmány elkészülte óta tudományos módszerekkel van megcáfolva a milliós genocídium Zyklon B alkalmazásával gázkamrákban. A tanulmány emellett igen részletesen vizsgálja az állítólagos bedobónyílások kérdését és arra a megállapításra jut, hogy ezeket a bedobónyílásokat a háború után készítették. Rudolf kitér tanulmányában a Zyklon B cianidgáz-leadási összefüggéseire is, és azt a végkövetkeztetést vonja le, hogy vagy a gázosítás idejére vonatkozó tanúvallomások nem igazak, vagy az nem, hogy ezután a különleges kommandó gázálarc és védõfelszerelés nélkül ment be a „gázkamrába“. De ekkor valami furcsa dolog történt a fiatal, túlságosan kíváncsi Germar Rudolf esetében: A Németországi Zsidók Központi Ta69 nácsának panaszára a Max-Planck Társaság vezetõjénél azonnali hatállyal felmondanak az elismert szaktekintélyû doktorandusznak, aki nem volt büntetett elõéletû, és semmiféle politikai ak-

[67] [68] [69] [70] [71] [72]

tivitással nem tûnt ki. Nem sokkal ezután Germar Rudolfot közösség elleni izgatás (Volksverhetzung) miatt 14 havi feltétel nélküli(!) börtönbüntetésre ítélték, mert metodikailag helyes 70 tudományos munkájából „hibás következtetéseket“ vont le . Evvel Germar Rudolf okleveles vegyész az elsõ tudós a háború után, akit büntetõjogilag felelõségre vontak egy állítólagosan hibás doktori disszertáció miatt. A bírósági tárgyaláson Rudolf azt kérte, egy független szakértõ ismételje meg az õ vizsgálatait, hogy bebizonyítsák a neki felrótt tévedést. Ezt a bizonyítási kérést a holocaust nyilvánvalóságára történõ hivatkozással visszautasították. (A német jogrend lehetõvé teszi a bizonyítási eljárás kérésének megtagadását, ha nyilvánvaló dolgok bizonyítását kéri az egyik fél. Ennek oka, hogy ne használják a bizonyítási eljárásokat a perek idejének elhúzására a végtelenségig, ha közismert, nyilvánvaló tények bizonyítását kéri az egyik fél. Nem hivatkozhat azonban a bíróság a nyilvánvalóságra, ha új, eddig nem közismert állítások merültek fel – függetlenül azok valóságtartalmától. Tehát a német bíróság jogellenesen utasította Rudolf védelmének erre irányuló kérését.) De a Rudolf-tanulmány megállapításait a mai napig senki nem cáfolta meg. A független kutatók bírósági üldözése ideig-óráig elfedheti a történelmi igazságot. Sokszor hosszabb idõt is igénybe vesz, míg hivatalos történészek is magukévá teszik az újabb ismereteket. Nyolc évvel Germar Rudolf bírósági meghurcolása után az Angliában élõ zsidó történész és újságíró Gitta Sereny indíttatást érzett, hogy kijelentse, Auschwitz egy „szörnyû hely volt, de nem megsemmisítõ tá71 bor” . Ezt a zsenge kezdeményezést bizonyára további tisztázó állásfoglalások fogják követni. 10.4 Treblinka – az archeológia viszgálati módszereivel Treblinka, Varsótól 120 km-re észak-keletre, Auschwitz mellett a legfontosabb koncentrációs tábornak számít, már ami a halottak hivatalos számát illeti. Állítólag 870.000 embert öltek ott meg, többek között gõzzel, vákuumkamrákban, dízel-kipufogógázokkal. Ennek a hatalmas számnak ellenére semmi nyoma nincs a tömeggyilkosságnak: sem csontok, sem hamu, sem gázkamrák maradványa. Egyes történészek a következõképpen magyarázzák ezt a furcsa körülményt: Mivel a treblinkai táborban nem volt krematórium, mind a 870.000 áldozatot tömegsírokban temették el. Mivel a háború vége felé a front egyre közeledett, a tábor õrzõcsapatát Himmler személyesen utasította, hogy exhumálják a 870.000 hullát és égessék el. Ezen ábrázolás szerint 2000-2500 hullát égettek el egyszerre hamuvá, hatalmas, vasúti sínekbõl készített rácsokon. Tüzelõanyagként frissen kivágott A Treblinka-i tömegsír fa szolgált, mivel sem szén, sem száraz tûzifa nem állt emlékmûve rendelkezésre. Az állítólagos gázkamrákat ugyancsak alaposan eltüntették, semmi nyomuk 72 nem maradt, még egy tégla sem.

Robert Faurisson, Der Leuchter-Report. Ende eines Mythos [A Leuchter-jelentés. Egy mítosz vége] Journal of Historical Review, 1988 Germar Rudolf, Das Rudolf Gutachten [A Rudolf-tanulmány]; Az auschwitzi és majdaneki „gázkamrák“, megjelent: Grundlagen zur Zeitgeschichte [Jelenkorunk történelmének alapjai], Ernst Gauss szerkesztésében Grabert Verlag, Tübingen 1994 Schreiben von Heinz Jaeckel, a Németországi Zsidók Központi Tanácsa titkárának levele Sekretär des Zentralrats der Juden an Prof. Dr. Hans F. Zachernek, a , Präsident der Max-Planck-Társaság elnökének vom 22. Juni 1993. június 22-én; Peter Dehoust, Ignatz Bubis – die Wahrheit [Ignatz Bubis – Az igazság], Nation Europa, Coburg 1998 Wilhelm Schlesiger, Der Fall Rudolf [A Rudolf eset], Cromwell Press, Brighton, 1994 Gitta Sereny, The German Trauma: Experiences and Reflections, The Times, London, 2001.8.29. Ytzak Arad, Treblinka, in Encyclopedia of the Holocaust, New York 1997, P. 1481, ff

jó ha figyelünk

külföldre is

15

1999 októberében egy kis csoport ausztráliai indult útnak Treblinkába, hogy egy viszonylag egyszerû módszerrel ellenõrizze a történelemírásnak ennek az elég hihetetlen ábrázolását. Csomagjukban egy talajradar volt. A készüléket geológusok, archeológusok, építészek és kriminológusok használják. Evvel a talaj mozgatása nélkül kimutathatók az elásott tárgyak, üregek, és a talaj szerkezetének változásai. Ennél a vizsgálatnál arra volta kíváncsiak a szakemberek, hogy kimutathatók-e egy tömegsír nyomai, és történt-e ásás, talajmozgatás az elmúlt századokban. A háromhetes szisztematikus vizsgálat eredménye egyértelmû: Azon a helyen, ahol számos sziklatömb emlékeztet a treblinkai tömegsírra, a talaj legalább 6 m mélységig érintetlen. Tömegsírnak semmi nyoma nem 73 található 11. Krematóriumok A szemtanúk beszámolói tele vannak rémítõ tudósításokkal lángot köpõ, füstölgõ krematórium-kemencékrõl. Arnold Friedman, egy gyakran idézett auschwitzi szemtanú, még azt is állította, hogy a füst alapján meg tudta állapítani, hogy „éppen kövér vagy sovány embereket, ukránokat vagy lengyeleket égettek el”. De amikor Fiedmannt 1985-ben elõször hallgatták ki tanúként, szembesítették avval a ténnyel, hogy a krematóriumok sem lángot, sem látható füstöt nem lövellnek ki. Egy szigorú kikérdezés után Friedmann összetört, és beismerte, hogy 74 szemtanúi beszámolóit maga találta ki. A füstölgõ krematóriumkemencék képe annyira elterjedt, hogy egyes érdekcsoportok a hamisítástól sem riadnak vissza, hogy megmentsék a számos abszurd szemtanúi vallomást. Az alábbi képek közül a jobboldali egy ilyen manipuláció, amelyet 2000 májusában a Simon Wiesenthal Center honlapján tettek közzé. Az olvasónak az a benyomást kell kapnia, hogy az embercsoport hátterében egy krematórium vár rájuk füstölgõ kéményekkel.

nem pedig a lágerben elhúnytak halálának okáról. Éppen Auschwithban dúltak súlyos tífusz-járványok; a regisztrált halottak 65 %-a tífuszban halt meg. A krematóriumokra azért volt szükség, mert a tífusz-áldozatok eltemetése a járványveszély és a magas talajvízszint (50-100 cm) miatt ezen a vidéken szóba sem jöhetett. Egyébként a halott foglyok elhamvasztása a császárság idejére nyúlik vissza, nem az SS találmánya volt. Jean-Claude Pressac auschwitzi krematóriumokra vonatkozó vizsgálata (a zsidó Beate-Klarsfeld alapítvány megbízásából) azt eredményezte, hogy az auschwitzi halottak hivatalos számát 4 mil75 lióról 1 millióra, azaz 75 %-kal kisebbre korrigálták . Carlo Mattogno és Franco Deana kritikus elemzésnek vették alá Pressac mûvét és részletes, technikai munkájukban arra az eredményre jut76 nak, hogy még ez a szám is túlzott . A helyi adottságok és körülmények, különösen a krematóriumok kapacitásának realisztikus vizsgálata azt eredményezi, hogy a halottak tényleges száma közelít a hivatalos halottaskönyvekbõl 1989 óta ismert számokhoz. Ez is egy rettenetesen magas szám, amelyet semmiképp sem akarunk szépíteni vagy relativizálni. Azonban a holocaust mítosz központi tézise, a „tervezett, ipari méretû népirtás“ ezen ismeretek fényében nem tartható fenn tovább. 12. A büntetõjogilag elrendelt igazság Minden tézis három fokozaton halad át elismeréséig: Az elsõben nevetségessé teszik a másodikban küzdenek ellene, a harmadikban magától értetõdõnek számít. (Arthur Schopenhauer) Annak ismeretében, hogy a holocaust hivatalos ábrázolása egyre jobban inogni kezd, magától értetõdõ volna, hogy egy szakmailag kompetens és politikailag független szakértõi csoportot bízzanak meg az 1933 és 1945 közötti idõszak történelmének egységes, összefügõ feldolgozásával. A német történészek és a média azonban

Retusálatlan kép: Auschwitz Album Klarsfeld Foundation, New York, 165. sz. kép

„Füstölgõ krematóriumok”: Simon Wiesenthal Center honlapja (2000. május)

Sok hivatalos történész a zsidók tervszerû, ipari méretû megsemmisítésének bizonyítékaként ábrázolja a krematóriumokat. De krematóriumok léte csak a temetés módjáról adhat felvilágosítást,

minden áron, még a tudományos kutatás és a véleménynyilvánítás szabadságának megakadályozása árán is arra törekednek, hogy elfojtsák a „holocaust“ témájának tárgyilagos feldolgozását.

[73] [74] [75] [76]

16

Richard Krege, „Vernichtungslager“ Treblinka – Archäologisch betrachtet [A treblinkai „megsemmisítõtábor – archeológiai szemmel nézve], Vierteljahreshefte für freie Geschichtsforschung, 2000; The Examiner, Poland’s Jews not buried at Treblinka, Sydney, 24. Januar 2000 Kirk Makin, Witness indecisive: Lawyer challenges crematoria theory Toronto Globe, 1985. január 12. Jean-Claude Pressac, Die Krematorien von Auschwitz [Az auschwitzi krematóriumok], Pieper, München 19944 Carlo Mattogno, Franco Deana, Die Krematoriumsöfen von Auschwitz-Birkenau [Az auschwitz-birkenaui krematrórium-kemencék], a Grundlagen zur Zeitgeschichte [Jelenkorunk történelmének alapjai], kötetben, Ernst Gauss szerkesztésében Grabert Verlag Tübingen 19944

jó ha figyelünk

külföldre is

A hivatalos történészek és a média reakciója a holocaust témával összefüggõ új ismeretekre gyakran ugyanazon séma szerint történik: A független kutatókról elõször tisztességtelen szándékot tételeznek fel, és megpróbálják az új ismeretek jelentõségét átlátszó, akadékoskodó érvekkel elbagatellizálni. Ha ez sem segít, a büntetõjogászt veszik igénybe, hogy megmagyarázzák a gondolatbûnözõnek a „történelmi igazságot“. A kíméletlen véleményterror jogi eszköze majdnem mindig a német BTK 130. §-a (közösség elleni izgatás)77. 1994-ig ezt a paragrafust csak akor alkalmazták, ha valaki sértõen vagy valóban izgató módon nyilatkozott valamelyik vallási vagy etnikai közösségrõl. A holocaust aktuális változatában való kételkedés nem volt megtiltva. Egy Weinheim-i gimnáziumi tanár, Günter Deckert esete volt a BTK 130. §-a drámai megszigorításának nyitánya. Günter Deckert azért került a politikai igazságszolgáltatás célkeresztjébe, mert 1991 novemberében „egyetértõ mimikával és gesztikulációval“ fordította le egy nyilvános elõadáson az amerikai Fred Leuchter elõadását németre. Dekcertet a Mannheimi Tartományi Bíróság közösség elleni izgatás miatt 12 hónap börtönbüntetésre ítélte. A Szövetségi Törvényszék (Bundesgerichtshof, BGH) 1994. március 15-én megsemmisítette az ítéletet, és megállapította, hogy Deckert megnyilatkozásai és cselekedetei nem bûncselekmények, mert hiányzik a sértés. A Németországi Zsidók Központi Tanácsa nyilvánosan bírálta Deckert fölmentését, és a leghatározottabban követelte a törvény 78 szigorítását . Egy szokatlanul rövid megvitatási idõszak után a német parlament, a Bundestag a Németországi Zsidók Központi Tanácsa kívánságainak és útmutatásának megfelelõen megváltoztatta a BTK 130. §-t. 1994. december 1-e óta aki csak általánosságban is kételkedik a holocaust aktuális verziójában, a BTK 130. §. 3. bekezdése alapján („Lex Auschwitz“) üldözendõ, és 5 évig terjedõ börtönbüntetéssel sújtható. Ha most valaki azt hiszi, hogy Deckert megúszta, mert „tettét“ még a szigorítás elõtt 3 évvel követte el, az térjen jobb belátásra: 1995 áprilisában a Deckert-pert újraíndították a Karlsruhe-i Tartományi Bíróságnál. Mivel most már a nyilvánosan hangoztatott kételkedés a holocaustban keményen büntethetõ volt, Heiko Klein államügyész egyáltalán nem törekedett a közösség elleni izgatás tényének bebizonyítására. A tárgyaláson csak egy kérdést tett föl Deckertnek: „Hisz ön a gázkamrákban?“ A híres Nietzsche-idézetet felhasználva, „Hinni annyi, mint nem akarni tudni”, így válaszolt Deckert: „Tudni akarok.” Ez a tömör válasz két év feltétel nélküli börtönbüntetést eredményezett Deckertnek. „Nevelhetetlen“ tartása miatt Günter Deckert már 5 évet töltött el a Stuttgart-Stammheim-i börtön súlyos bûnözõk 79 számára fenntartott nagybiztonságú részlegében . A „Lex Auschwitz“ életbelépése óta Németország politikai üldözési gépezete olajozottan mûködik. Az Alkotmányvédelmi Hivatal (Németországban az államvédelmi hatóság neve Alkotmányvédelmi Hivatal) jelentése szerint 1994 és 2000 között több mint 62.000 embert ítéltek el jobboldali, véleménynyilvánítással kapcsolatos bûncselekmények miatt. Csak egyetlen példát közlünk, hogyan üldözik Németországban a véleménynyilvánítással kapcsolatos bûnöket:

[77] [78] [79] [80] [81] [82] [83]

Egy, a szülõföldjérõl elüldözött sziléziai származású férfit feljelentett az Ifjú Szocialisták egyik tisztségviselõje, Ismail Ertug, mert a Sziléziai Menekültek Egyesületében a 15 millió német elüldözését szülõföldjükrõl a holocausttal hasonlította össze. Az Ambergi Városi Bíróság a 78 éves Walter Sattlert erre föl 16.000 DM pénz80 bírságra ítélte . Miért védi körömszakadtáig a német államhatalom a szövetségesek rémhírpropagandájának éppen aktuális változatát (gázkamrák) még a véleménynyilvánítás korlátozásának árán is? A páni félelem diktálta választ Patrick Bahners, a Frankfurter Allgemeine Zeitung tárcarovat vezetõje 1994-ben így fogalmazta meg: „Ha Deckert nézetei a holocaustról helytállóak volnának, a Német Szövetségi Köztársaság hazugságon alapulna. Minden elnöki beszéd, minden egyperces néma felállás, minden történelemkönyv hazugság volna. Amennyiben Deckert a zsidókon elkövetett gyilkosságot tagadja, a Szövetségi Köztársaság legitimitását kérdõjelezi 81 meg. 13. Összefoglalás és zárószó Amíg a holocaust téma nyílt és tárgyilagos vitáját büntetõjog eszközeivel akadályozzák meg, nem számíthatunk rá, hogy hivatásos történészek, politikusok és a médiák törekednek az objektív történelmi igazságra. A tematika jelenlegi hivatalos ábrázolásmódját a holocaust mítosz régi védelmezõje, Jean-Claude Pressac, francia holocaust-szakértõ így jellemzi: „Kontármunka, túlzások, kihagyások és hazugságok jellemzik a korszak legtöbb tudósítását. Elkerülhetetlenül új dokumentumok fognak napvilágra kerülni, melyek megingatják a hivatalos meggyõzõdést. A holocaust látszólag diadalmaskodó jelenlegi ábrázolása pusztulásra van ítélve. Mit lehet belõle megmenteni? Nem so82 kat... Túl késõ már!” A jelenlegi holocaust-kép legfontosabb nyitott kérdéseit és ellentmondásait a következõkben lehet összefoglalni: ÁLLAMILAG ELRENDELT NÉPIRTÁS PARANCS, TERV ÉS KÖLTSÉGVETÉS NÉLKÜL? A holocaust legfõbb felelõsének ma is Adolf Hitlert tekintik. De a mai napig nem került elõ egyetlen dokumentum sem, amely bizonyítaná, hogy a Führer parancsot adott a zsidók tervszerû, ipari méretû megsemmisítésére, vagy arról egyáltalán információi lettek volna. A gyõztes hatalmak által tonnaszámra lefoglalt dokumentumok közt egy sincs, amely csak egy halvány utalást tartalmazna a tervre, parancsra, költségvetésre a holocaustra vonatkozólag (ne tévesszük ezt össze a zsidók kitelepítésével, amelyet valóban terveztek és végrehajtottak. Raul Hilberg és a vele egyívású történészek ezért a rendkívül sovány bizonyítékok miatt egy idõ óta azt állítják, a holocaust tervezése és kivitelezése kvázi telepatikus úton („incredible meeting of 83 minds“) történt . Az állítás, mely szerint a holocaust részleteit a Wannsee-Konferencián tervezték meg, már egy tekintélyes izraeli történész is ostobaságnak („silly story“) nevezi. Hatmillió gyilkosság, egyetlen egy törvényszéki bizonyíték sem? Minden hagyományos gyilkosságnál elvégzik a hullák boncolását. Az emberiség történelmének legnagyobb bûntényét azonban egyetlen egy törvényszéki vizsgálat sem igazolja. Amikor a szövet-

Német BTK 130. § 3. bekezdés szószerint: Öt évig terjedõ börtönnel vagy pénzbüntetéssel büntethetõ az, aki a nemzeitszocialista uralom alatt elkövetett és a 220a §-ban megjelölt cselekedeteket (népgyilkosság) nyilvánosan vagy gyûlésen olyan módon tagadja, jóváhagyja vagy bagatellizálja, amely alkalmas a közrend zavarására. Frankfurter Allgemeine Zeitung, A zsidók a törvény módosítását követelik. 1994. 3.21. Henry Roques, Günter Deckert. Wer nicht mit den Wölfen heulte. [Aki nem üvöltött a farkasokkal ] Germania Verlag 20000 Peter Pragal, Das hätte nicht passieren dürfen [Ez nem történhetett volna meg] Berliner Zeitung, 2001. 7.19. Patrick Bahners, Objektive Selbstzerstörung [Objektív önrombolás], Frankfurter Allgemeine Zeitung, 1994.8.15. Jean Claude Pressac, idézve Valérie Igounet, Histoire du négationnisme en France, c. mûvében Seuil, Paris 2000 Raul Hilberg, The Destruction of the European Jews, Holmes and Meier, New York, 1995, P. 53 – 62

jó ha figyelünk

külföldre is

17

ségesek 1945 tavaszán megszállták Németországot, egyes speciális egységeknek csak az volt a feladatuk, hogy bizonyítékokat gyûjtsenek a német háborús bûnökre. Köztük volt Dr. Charles Larson amerikai törvényszéki orvos, aki több mint 20 lágerben számtalan boncolást hajtott végre. Történészek sohasem idézik Larsont vagy más törvényszéki orvost, akik egyetlen egy Zyklon B okozta halál84 esetet (elgázosítás) sem tudtak bebizonyítani . Hatmillió gyilkosság, és semmi nyoma a gyilkos fegyvernek? A szövetséges és szovjet rémhírpropaganda utolsó és megmaradt változatára, mely szerint a német koncentrációs táborokban kifejezetten erre a célra épített gázkamrákban ölték meg a zsidókat ipari méretekben, nincs semmi bizonyíték, amely kiállna egy független tudományos vizsgálatot. Ráadásul a mai napig nem kerültek elõ sem építési tervek, sem kezelési utasítás, sem fényképek ténylegesen mûködtetett gázkamrákról. Ez vezette Robert Faurisson professzort már 20 évvel ezelõtt arra, hogy a holocaust mítosz Achilles-sarkát egyetlen egy mondatban összefoglalja: „Mutass vagy rajzolj nekem egy [valódi] náci-gázkamrát.“ Mit bizonyítanak a szemtanúk ellenmondásos vallomásai és a kínzással kicsikart beismerõ vallomások? Ezek a szemtanúi beszámolók és beismerõ vallomások, amelyeket gyakran a holocaust bizonyítékaként tekintenek, jogállami bírósági eljárásban nem állnák meg helyüket. Bármely tanú, akit keresztkérdéseknek vetettek alá, olyan ellentmondásokba bonyolódott, hogy eredeti állításait vissza kellett vonnia. A legfontosabb és leggyakrabban idézett vallomásokat kínzással vagy zsarolással csikarták ki. Ezek a vallomások semmilyen jogi eljárásban nem állnák meg helyüket. A holocaust mint valláspótlék? Egyes evangélikus teológusok magukévá tették a kijelentést, mely szerint „Isten halott" és a klerikusok számára ezt a paradox ateista álláspontot avval indokolták, ha Isten létezne, megállította volna az 85 Auschwitz felé gördülõ vonatokat . Ilyen, látszólag filozófikus mélységû kijeletésekkel német lelkészek több millió keresztény vallásos érzéseit sértik. Másrészt a holocaust tekintetében a német államhatalom a hitet a tudás fölé helyezi. Amíg a német igazságszolgáltatás „hitetleneket“ üldöz és az újabb történelemre vonatkozó jogos kérdéseket drákói szigorral elfojtja, joggal állítható, hogy a holocaust mítosz Németországban valláspótlékká vált. Holocaust mítosz: Cui Bono? Ki húzhatna hasznot abból, hogy a történelem egy részletét 1979 óta holocaustnak nevezik és bizonyos körök propagandisztikusan felfújják? Norman Finkelstein, a politikai tudományok professzora New Yorkból, megpróbál könyvében, The Holocaust-Industry = A holocaust ipar, erre a kézenfekvõ kérdésre válaszolni. A holocaustot egy zsaroló vállalkozásnak nevezi, amelyet zsidó szervezetek céltudatosan alkalmaznak újabb és újabb kártérítések követelésére, illetve az izraeli hadsereg palesztinok elleni brutális fellépésének erkölcsi igazolására a megszállt területeken. (Csak két friss magyar példa a médiákból: 1. A makói zsinagógát 90 millió Ft-ért helyreállították. Az összegbõl 70 millió Ft-ot fizetett a magyar állam, 20 milliót a MAZSIHISZ. A helyreállított épületet a MAZSIHISZ Makó városának kívánja bérbeadni kulturális rendezvényekre. Ahogy ismerjük a hazai viszonyokat, nem lesz merszük a makóiaknak a zsidó kívánságnak (követelésnek) nemet mondani.

[84] [85]

18

2.

Budapesten másfél milliárd Ft összegbõl kívánnak holocaust-központot létesíteni. Az összegbõl 900 millió Ft-ot a magyar állam fog állni.)

Finkelstein szó szerint: „A holocaust egy pótolhatatlan ideológiai fegyver. A fegyver alkalmazásával a világ egyik legfélelmetesebb államából, amelyben a nemzsidó lakosság emberi jogait a legszörnyûbb módon elnyomják, az ‘áldozatok állama’ lett. Az USA legbefolyásosabb ‘etnikai csoportja’ szintén az áldozat státusába jutott. [...] Ez az állítólagos áldozatszerep igen jó osztalékot fizet, ezen túlmenõen pedig a bírálat elleni immunitást eredményezi, bármilyen joNorman Finkelstein gos is legyen ez a bírálat.” Finkelstein, lengyelországi zsidó bevándorlók fia, akik túlélték a treblinkai koncentrációs tábort, a következõ megállapítással zárja könyvét: „Korunk kihívása, hogy a holocaust tárgyilagosan megvitatható témává váljon. Csak így tanulhatunk a történelembõl.“ Finkelstein könyvének magyarországi kiadását egyébként zsidó körök a mai napig sikeresen gátolják. 14. AJÁNLOTT IRODALOM A mûvek jó része az interneten is megtekinthetõ, illetve letölthetõ. Az elterjedt elõitélettel szemben nem tilos ezeket a könyveket személyes használatra (tanulmányozásra) megvásárolni, illetve birtokolni. Ha könyvesboltjában nem tudja ezeket a mûveket beszerezni, az alsó táblázatban szereplõ címekrõl megrendelheti azokat. AZ APRÓBETÛS RÉSZ Ezt a kiadványt egyes országokban, ahol a véleménynyilvánítás szabadságát elnyomják, üldözhetik, de ezt az ENSZ emberi Jogok Chartája (19. cikkely, véleménynyilvánítás és információs szabadság) védi. A nem üzleti célokat szolgáló sokszorosításhoz a szerzõk hozzájárulnak A mû német nyelvû nyomtatható változata (PDF-file, kb. 500 kB) innen tölthetõ le. http://www.geocities.com/derschwindel/mh.pdf LEGAL DISCLAIMER FOR INTERNATIONAL WEB SPACE PROVIDERS This article may be unlawful in certain countries that suppress free speech. However, the authors believe that this article is protected by the First Amendment of the US Constitution and by the UN Charta for Human Rights (Freedom of Speech). If you find statements in this article that could be construed as racist or hateful, please let us know and we will consider rewording of certain passages if we receive warranted complaints.

Theodore J. O’Keefe Die „Befreiung der Lager“ – Fakten gegen Lügen [A lágerek felszabadítása – tények a hazugságokkal szemben] Dorothee Sölle teológus ennek a tézisnek egyik legismertebb képviselõje.

jó ha figyelünk

külföldre is

Butz, Arthur Christopersen, Thies Diwald, Helmut Faurisson, Robert Finkelstein, Norman Gabis, Tomasz Gauss, Ernst (Hg.) Graf, Jürgen Graf, Jürgen Halow, Joseph Harwood, Richard Helsing, Jan van Irving, David Kammerer, Rüdiger Kardel, Hennecke Lenz, Vera M. Maser, Werner Nicosia, Francis R. O’Keefe, Theodore J. Porter, Carlos Rassinier, Paul Rassinier, Paul Rassinier, Paul Roques, Henri Roques, Henry Sanning, Walter Schröcke, Helmut Shahak, Israel Stäglich, Wilhelm Steffen, Werner Walendy, Udo Weckert, Ingird

http://www.zvab.com/ Castle Hill Publishers P. O. Box 118 Hastings TN34 3ZQ Großbritannien http://vho.org Focal Point Publications 81 Duke Street London W1M 5DJ Großbritannien http://www.fpp.co.uk VHO P. O. Box 60 2600 Berchem 2 Belgien http://www.vho.org jó ha figyelünk

Az évszázad csalása (Der Jahrhunderbetrug) Az Auschwitz-hazugság (Die Auschwitz-Lüge) A németek története. A végsõ megoldás (Die Geschichte der Deutschen. Die Endlösung) Az auschwitzi gázkamrák tanúi (Die Zeugen der Gaskammern von Auschwitz) http://codoh.com/inter/intgrzeugen.html A Holocaust-ipar (Die Holocaust-Industrie) A Holocaust-vallás (Die Holocaust-Religion) Jelenkorunk történetének alapjai (Grundlagen zur Zeitgeschichte) Holocaust a mérlegen (Der Holocaust auf dem Prüfstand) A holocaust tetteseinek és szemtanúinak vallomásai (Tätergeständnisse und Augenzeugen des Holocaust) A gyõztesek bíráskodása Dachauban. Egy amerikai helyesbít (Siegerjustiz in Dachau – Ein Amerikaner stellt richtig) Valóban hat millióan haltak meg? (Starben wirklich Sechs Millionen?) A könyv magyarul a békéscsabai Új Kékszalag kiadónál jelent meg „A hatmilliós zsidó mítosz nyomában“ címmel Titkos társaságok és hatalmuk a 20. században (Geheimgesellschaften und ihre Macht im 20. Jahrhundert) Nürnberg – Az utolsó csata (Nürnberg – Die Letzte Schlacht) A Rudolf-tanulmány (Das Rudolf-Gutachten) Adolf Hitler, Izrael megalapítója (Begründer Israels) Auschwitz és az Auschwitz-hazugság (Auschwitz und die Auschwitz-Lüge) A szószegés (Der Wortbruch) Hitler és a cionizmus (Hitler und der Zionismus) A lágerek felszabadítása – tények a hazugságokkal szemben (Die „Befreiung der Lager“ – Fakten gegen Lügen) Nem bûnös Nürnbergben (Nicht schuldig in Nürnberg) Európa zsidóinak drámája (Das Drama der Juden Europas) Mi az igazság (Was ist Wahrheit) Odüsszeusz hazugsága (Die Lüge des Odysseus) Kurt Gerstein „vallomásai“ (Die „Geständnisse“ des Kurt Gerstein) Günter Deckert. Aki nem üvöltött a farkasokkal (Günter Deckert. Der nicht mit den Wölfen heulte) A kelet-európai zsidóság feloldódása (Die Auflösung des osteuropäischen Judentums) Háborús okok – háborús felelõség (Kriegsursachen – Kriegsschuld) Zsidó történelem, zsidó vallás (Jüdische Geschichte, Jüdische Religion) Az Auschwitz-mítosz (Der Auschwitz – Mythos) A második babiloni fogság (Die Zweite Babylonische Gefangenschaft) Igazságot Németországnak (Wahrheit für Deutschland) Tûzjelek (Feuerzeichen)

Központi Antikváriumjegyzék (Zentrales Verzeichnis Antiquarischer Bücher) Több, mint 150, részben máshol elfogyott német nyelvû könyvet kínál küldõszolgálaton keresztül. Ezen kívül errõl a honlapról számos publikáció és könyv tölthetõ le ingyen. Vásárláshoz kattintson a CHP Shopping Area https://www24.secure-website.net/~vho/cgi-bin/shop/shop.cgi/page=series.html lapra.

David Irving brit történész honlapjáról könyvek rendelhetõk meg, illetve tölthetõk le. A honlap sok aktuális jelentést, illetve kommentárt közöl különbözõ forrásokból.

Számos németnyelvû könyvet és kiadványt kínál szolíd árakon. Vásárláshoz kattintson a VHO offers http://vho.org/cgi-bin/dbs/vhobooks/db.cgi?db=default&uid=default&ID=&LastName=*&FirstNa me=&Title=&URL=&Date=&Reference=&Language lapra.

külföldre is

19

Fénykép a tífusz áldozatairól, a Bergen-Belsen koncentrációs tábor brit elfoglalása után rendszeresen úgy publikálták, mint „Auschwitz áldozatai”, pl.: Quick (1979.) Fénykép reprodukció az amerikai Life magazinban 1948. május 21., közel 3,000 munkás Nordhausenben”.

Retusált fénykép. A képfelirat: „Transzportok a gettókba és a kivégzõ táborokba”, H. Eschwege, Kennzeichen J, Berlin: Deutscher Verlag der Wissenschaften, 1981.

Az eredeti kép a Hamburgi Vasúti Igazgatóságnál: „Tehervonatok menekültekkel 1946-ban. Emberekkel teli nyitott vagon a Ruhr-vidék felé, a háttérben emeletes vonat Lübeck felé

Balra: G. Schoenberner, Der gelbe Stern, „Tömeges kivégzés Lijepajaban”; jobbra S. Einstein, Eichmann – Chefbuchhalter des Todes. Mindkét képen táborlakók kivégzés látható Litvániában. A képek különbözõ változatai önmagukért beszélnek. A baloldalit különösképpen nem nevezhetjük fényképnek. A legpontosabb, ha fényképen alapuló festménynek mondjuk. Hasonlítsa össze a háttérben álló két nõt az eredetivel. Rajzoltak.

20

jó ha figyelünk

külföldre is

Akik kilógnak a holokauszt rendezett szövetébõl: Az Auschwitz-Birkenaui KZ foglyai a felszabadítás napján

Részlet: R. Neumann által publikált, Hitler – Aufstieg und Untergang des Dritten Reichs (op. cit. Note [36]); megjegyezzük, hogy a „csillagok” elmozdultak; lent: ugyanaz a kép T. Kotarbinski, Meczenstwo walka..., op. cit. (Note [36]). „SS-emberek csillagokat vágtak a zsidó bõrbe” a kép felirata. Ez a kép a „Faschismus, Getto, Massenmord”, címû kiadványban jelent meg Frankfurt/Main by the Jewish Historical Institute of Warsaw, 1960, p. 42.

jó ha figyelünk

külföldre is

21

Nagyítás:

Document 57 a Pressac-tól, szintén német kiadás. Die Krematorien von Auschwitz, Munich: Piper, 1994.

G. Schoenberner, op. cit. (Note [39]), p. 162. Az ember bal karja túl hosszú és két könyöke látszik. Mi van még? A földön fekvõ testek is hazudnak. Bár nem látszanak élesen, de az megállapítható, hogy anatómiailag lehetetlen ppózban fekszenek.

Lengyel zsidó kivégzése egy nyitott sír szélén. Néha a lövést végzõ katona szemüveget visel, néha fehér a gallérja szegélye, máskor meg nem. Különösképpen a harmadik képen látható, hogy valahonnan kivágták és úgy illesztették be a képbe. Fehér körvonal látható az egyenruha körül és hiányzik az árnyék. A háttér elõtt álló emberen is látszik, hogy kivágás és beillesztés eredménye. Próbálják összeilleszteni a lábakat a testtel! Ez legjobban fotómontázzsal lehetséges, de legalábbis hamisított rajzzal. Spiegel hírmagazin publikálása a következõ képfelirattal (42/ 1966), „Tökéletes szolgarendszer az SS- államban

22

Variáció egy témára, képfelirat ugyanehhez a képhez: „SS-sadisták rendelkezése fáról lógatás”, H. Eschwege, op. cit.

jó ha figyelünk

külföldre is

A meggyilkolt auswitzi táborlakók cipõinek ezrei

history1900s.about.com/education/ history1900s/library/holocaust/bleinsatz6.htm Lent: C. Simonovtól, A Lublini kivégzõ tábor

A kivégzett auswitzi (vagy majdaneki) foglyok cipõinek ezreibõl öszszerakott "cipõhegy”.

Jewish Historical Institute of Warsaw, Faschismus – Getto – Massenmord (p. 334), captioned: „Nõk és gyerekek kivégzés elõtt”

Attól függ, melyik változatot választják. Az életlen háttér és a cipõk valószerûtlen megjelenése ezeken a képeken (különösen az alsón), azt sugallják, hogy ez a kép nem több, mint egy rajz

S. Einstein, Eichmann – Chefbuchhalter des Todes, Frankfurt/Main, 1961, p. 202.

Az Auschwitzi láger légifelvétele 1944. május 31-én

Orosz kannibalizmus képfeliratozása Német katonák 1941 õszén: „Kibelezett tetemek a 2-es táborban Photo document re. Case 304, F. W. Seidler, op. cit., p. 363. jó ha figyelünk

külföldre is

23

24

jó ha figyelünk

külföldre is

» ÍRTA MARK WEBER A leghátborzongatóbb és legrágalmazóbb holokauszt megállapítás, hogy a németek szappant gyártottak az áldozataik testébõl. Noha már az Elsõ Világháborús hasonló vádról szinte közvetlenül utána kiderült, hogy hazugság, ennek ellenére a Második Világháború folyamán feltámadt és széles körben hitelt adtak neki. Ennél is fontosabb, hogy ezt az 1945-46-os nagy Nürnbergi Per „bebizonyította”, és az azóta eltelt évtizedek számtalan történésze hitelesítette. Az utóbbi években azonban az „ortodox” kiirtási történet legnyilvánvalóbban tarthatatlan állításaitól való széleskörû visszavonulás részeként a holokauszt történészek elismerték, hogy az emberszappan meséje egy háborús propaganda hazugság volt. E visszavonulás során azonban ugyanezek a történészek úgy próbálták meg a szappan történetet „ejteni”, mintha az csupán háborús „rémhír” lett volna, elmulasztván megemlíteni, hogy a nemzetközi zsidó szervezetek és a szövetséges kormányok helybenhagyták és szentesítették ezt a rágalmat. Az a háborús rémhír, hogy a németek szappant készítettek a lemészárolt zsidók holttestébõl részben azon alapult, hogy a német hatóságok által a német gettókban és a táborokban használt szappandarabokba az „RIF” rövidítés volt besajtolva, amelyet sokan úgy értelmeztek, hogy a jelentése „Rein jüdisches Fett”, azaz „Tiszta zsidó zsír”. (Úgy látszik, nem számított, hogy nem az „RJF”, hanem a „RIF” felirat volt rajtuk.) Ez a híresztelés annyira elterjedt 1941 és 42-ben, hogy 1942 vége felé a lengyelországi és szlovákiai német hatóságok hivatalosan szóvá tették a hatása miatti aggodalmukat. Egy példa, hogy az amerikai hadsereg egy titkos, háborús felderítési jelentése idéz egy lengyel forrást, amely szerint 1941-ben két „emberszappan gyárat” üzemeltettek a lengyelországi Turekban. „A németek ezrével hozták oda a lengyel tanárokat, papokat és zsidókat, és miután a testükbõl kivonták a vérszérumot, hatalmas üstökbe vetették õket és kiolvasztották belõlük a zsírt, hogy szappant készítsenek belõlük” – tette hozzá a felderítési jelentés. A gettókban és a táborokban népszerûek lettek a hátborzongató „zsidó szappan” viccek, és sok kívülálló nem zsidó is elhitte a történetet. Amikor a zsidó kitelepítettekkel teli vonatok a vasútállomásokon várakoztak, a jelentések szerint a lengyelek jókedvûen azt kiabálták nekik, hogy: „szappannak valók!” Még az 1944-ban Auschwitzban elzárt brit hadifoglyok is úgy vallottak késõbb a háborús híresztelésekrõl, hogy ott az elgázosított áldozatok tetemeibõl szappant készítettek. jó ha figyelünk

külföldre is

A tartalmilag hihetetlen jellege ellenére a szappan történet a zsidó és a szövetséges háborús hírverés fontos elemévé vált. Stephen L.Wise rabbi, aki a háború alatt mind a Világ Zsidó Értekezletnek, mind az Amerikai Zsidó Kongresszusnak az elnöke volt, 1942 novemberében azzal vádaskodott, hogy a németek a zsidó hullákból „olyan, a háborúban létfontosságú javakká dolgozták fel, mint szappan, zsiradékok és mûtrágya”. Még azt is állította, hogy a németek „még ki is ásták a halottakat a testük értéke miatt”, és minden holttestért 50 márkát fizettek. 1942 vége felé az Amerikai Zsidó Kongresszus által kiadott Congress Weekly szerkesztõségi cikkben tárgyalta, hogy a németek a zsidókat „tudományos lebontási módszerekkel mûtrágyává, szappanná és ragasztóvá” dolgozták fel legalább két németországi, különleges üzemben. Sok amerikai sajtótermékre jellemzõen a befolyásos New Republic 1943. elején arról számolt be, hogy a németek „arra használták a zsidó áldozataik holttestét, hogy szappant és mûtrágyát készítsenek belük egy Siedlce-ben lévõ gyárban”. 1943. júniusában és júliusában a moszkvai székhelyû „Zsidó Antifasiszta Bizottság” körutat tett az Egyesült Államokban, és tömeggyûléseken több mint kétmillió dollárt gyûjtött össze a szovjet háborús erõfeszítések támogatására. A szovjet zsidó vezetõ, Solomon Mikhoels, minden egyes gyûlésen felmutatott a tömegnek egy darab szappant, amelyrõl azt állította, hogy zsidó hullákból készült. A háború után a szappan történet fontos jogi elismertséget nyert a nürnbergi fõ perben. A Szovjetunió vezetõ igazságügyi tanácsosa a következõt nyilatkozta a bíróságnak: … Ugyanaz a háttér, az ésszerûsített SS mûszaki szellem, amely megalkotta a gázkamrákat és a kivégzõ kocsikat, elkezdte a hullák megsemmisítésének olyan módszereit kidolgozni, amelyek amellett, hogy eltûntetik a bûneik nyomait, bizonyos termékek elõállítására is szolgálnak. A Danzigi (Gdansk) Anatómiai Intézetben ipari jellegû kísérleteket végeztek emberi testbõl való szappangyártásra, és emberi bõr ipari célú cserzésére. Szmirnov hosszan idézte az intézet egy alkalmazottjának, Sigmund Mazurnak a vallomását, amelyet USSR-197 számú nürnbergi bûnjelként fogadtak el. E szerint dr. Rudolf Spanner, a danzigi intézet vezetõje 1943-ban adott utasítást arra, hogy a hullákból szappant gyártsanak. Mazur vallomása szerint dr. Spanner tevékenysége magas rangú német tisztviselõket is érdekelt. Bernhard Rust oktatási miniszter és dr. Leonardo Conti egészségügyi vezetõ, valamint más orvosi intézmények oktatói jöttek Spanner törekvéseit megszemlélni. Mazur azt is állította, hogy maga is használta az „emberszappant” mosdásra és mosásra.

A náci népgyilkosok által megölt négymillió áldozat halálának és vértanúságának a helyszíne, 1940-1945

Négymillió ember szenvedett és halt meg itt a náci gyilkosok kezétõl 1940. és 1945. között

E hely legyen a kétségbeesés örökké tartó kiáltása és figyelmeztetése az emberiséghez, ahol a németek kb. másfél-millió férfit, asszonyt és gyere-ket öltek meg, fõleg zsidókat, Európa különbözõ országaiból Auschwitz.Birkenau 1940.-1945. Az emberszappan receptjét ( USSR-196 sz. nürnbergi dokumentum) – amelyet állítólag dr. Spanner készített – ugyancsak bemutatták. Legvégül egy mintadarabot is bemutattak a nürnbergi bíróságnak abból, ami feltehetõleg egy emberszappan darab volt, mint USSR-393 sz. bûnjelet. A bírósághoz intézett záróbeszédében a brit fõügyész, sir Hartley Shawcross a szovjet 25

munkatársát visszhangozta: „Esetenként még az áldozataik hulláját is felhasználták, hogy csökkentsék a háború alatti szappanhiányt”. A végsõ ítéletükben pedig úgy találták a nürnbergi per bírói, hogy „próbálkoztak azzal, hogy az áldozatok testének a zsírját kereskedelmi szappangyártásra hasznosítsák”.

Nitro Múzeum Nyugat-Virginia. Zsidók bõrébõl készült lámpaernyõ és szappan látható a kiállításon. Legalábbis a múzeum szerint

Francia emlékmû a „szappan-áldozatoknak” Itt érdemes kiemelni, hogy a csaló szappan történetre a nürnbergi bíróságon bemutatott „bizonyíték” ugyanolyan meggyõzõ volt, mint a „gázkamrákban” történt tömeges kivégzések igazolására bemutatottak. Legalábbis ez elsõ esetben egy darab valódi szappant mutattak be bizonyítékul, amely feltehetõleg hullákból készült. A háború után a feltételezett holokauszt áldozatokat ünnepélyesen temették el a zsidó temetõkben szappandarabok alakjában. 1948-ban például temetési lepelbe burkolt négy db. szappant temettek el szertartásosan, a zsidó vallási szokásnak megfelelõen a haifai temetõben, Izraelben. Más „zsidó szappan” darabokat, mint zordon holokauszt emlékeket állítottak ki a varsói Zsidó Történeti Intézetben, a Gdansk közelében lévõ Stutthof múzeumban. A New yorki Yvo Intézetben, a philadelphiai Holocaust Múzeumban, a melbournei (Australia) Zsidó Holokauszt Központban, és több helyen Izraelben. Számos zsidó, akik a német gettókban és táborokban laktak a háború alatt, sok évvel késõbb is segítették a szappan történet életben tartását. Ben Edelbaum pl., az 19780-as emlékirataiban (Felnõni a holokausztban) írta: A gettóban a németek a fejadagjainkba gyakran tettek egy darab szappant, amely az 26

R.J.F. betûkkel volt megjelölve, amelyet aztán úgy ismerünk, mint „RIF” szappant. Csak a háború végén tudtuk meg a rettenetes igazságot errõl a darab szappanról. Ha ezt a gettóban tudtuk volna, minden egyes szappant a megszentelt zsidó temetési szer-

tartásban részesítettünk volna a marysini temetõben. Úgy volt, hogy teljesen tudatlanok voltunk az eredetérõl, és a meggyilkolt szeretteink csontjait és húsát a testünk mosására használtuk. Nesse Godint 1944 tavaszán szállították át Litvániából a stutthofi koncentrációs táborba. Egy 1983-as beszélgetésben a következõképp emlékezet vissza a megérkezésére: Aznap megzuhanyoztattak és adtak egy darab szappant. A háború után jöttünk rá, hogy a szappan tiszta zsidó zsírból készült: Rein Juden Fett, ahogy az jelölve volt a szappanon, amellyel mosakodtam. Amennyire tudom, néha talán volt a szappanban, amellyel mosakodtam, egy kevés az apám zsírjából. Mit gondolnak, hogy érzem magam, ha erre gondolok? Mel Mermelstein - a korábi auschwitzi rab, akibõl szenzációt csináltak az 1991. áprilisi kábel televíziós filmben, a „Sose felejts”-ben (és aki 11 millió dollárra perelte az Institute for Historical Review-et és három másik vádlottat) – 1981-ben eskü alatti vallomásban jelentett ki, hogy õ és rabtársai emberi zsírból készült szappandarabokat használtak. Ez „megállapított tény” volt, erõsködött, hogy a szappan, amellyel mosakodtunk, zsidó holtestekbõl készült. A közismert „nácivadász”, Simon Wiesenthal 1946-ban, az osztrák zsidó közösség lapjában, a Neue Wegben cikkek sorozatában ismételgette a szappan mesét. A legelsõben írta: Március utolsó heteiben a román sajtó nem mindennapi hírrõl számolt be: a kis romániai faluban, Folticeniben, a zsidó temetõjó ha figyelünk

külföldre is

ben húsz doboz szappant temettek el valamennyi külsõséggel a teljes temetési szertartásrend szerint. A szappanokat nem sokkal korábban találták egy korábbi német katonai raktárban. A dobozokon a RIF betûszó olvasható, „tiszta zsidó zsír”. A dobozokat a Waffen-SS-nek szánták. A csomagoló papír teljesen cinikus tárgyilagossággal fedte fel, hogy ezt a szappant zsidó holttestekbõl készítették. Meglepõ, hogy az alapos németek elfelejtették felírni, hogy a szappan gyermekekbõl, lányokból, férfiakból, vagy öregekbõl készült. Wiesenthal így folytatta: „1942-ben az Általános Kormány (Lengyelország) nagyon jól tudta, hogy a RIF szappan mit jelent. A civilizált világ valószínûleg nem hiszi el, hogy a nácik és asszonyaik az Általános Kormányban micsoda örömmel gondoltak erre a szappanra. Minden szappandarabban egy zsidót láttak, akit odavarázsoltak és megakadályoztak abban, hogy egy második Freud, Ehrlich vagy Einstein legyen belõle.” Egy másik cikkében megállapítja: „Az emberi zsírból való szappangyártás annyira hihetetlen, hogy még néhány táborlakónak is nehezére esett elfogadni.” Az évek során számos, tekintélyesnek mondott történész adta tovább a tartós szappan történetet. Az újságíró-történész, William L. Shirer pl. megismételte a legsikeresebb mûvében, „A Harmadik Birodalom felemelkedése és bukásában”. A vezetõ szovjet háborús propagandista, Ilja Ehrenburg írta a háború utáni emlékirataiban: „A saját kezemben tartottam egy darab szappant a legendás „tiszta zsidó zsír” felirattal, amelyet az elpusztított emberek tetemeibõl készítettek. De semmi szükség arra, hogy errõl a dologról beszéljünk: könyvek ezrei írtak már róla.” A kanadai középiskolákban használt hivatalos történelem tankönyv, a „Canada: The Twentieth Century” közölte a tanulókkal, hogy a németek „kifõzték” a zsidó áldozataik testét, „hogy szappant készítsenek”. „A Nácizmus Anatómiája” c. könyvecske, amelyet a B’nai B’rith Rágalmazás Ellenes Ligája adott ki, azt állítja, hogy: „Az elállatiasodás folyamata nem zárult le magukkal a tömeggyilkosságokkal. Nagy tömegû szappant állítottak elõ a meggyilkoltak tetemeibõl.” Egy 1981-es részletes mû, „Hitler haláltáborai”, kísérteties részletességgel ismétli meg a szappan történetet. Miközben megjegyzi, hogy „néhány történész azt állítja, hogy az emberi zsírból történt náci szappangyártás csak egy szörnyû szóbeszéd”, a szerzõ, Konnilyn Feig ennek ellenére elfogadja a történetet, mert „a legtöbb európai tábor tudós … megerõsíti a szappan történeteket, és emberekbõl készült másfajta darabok is ki vannak állítva Kelet-Európában. – Én sok ilyet láttam az évek során.” jó ha figyelünk

külföldre is

A New yorki rabbi, Arthur Schneier megismételte a történetet a történelem legnagyobb holokauszt találkozóján. Az 1983 áprilisában, Washingtonban tartott „A Zsidó Holokauszt Túlélõk Amerikai Összejövetelének” szóló köszöntõjében ünnepélyesen kijelentette: „Mi emlékszünk az RJF betûkkel jelzett szappanra – Rein Jüdisches Fett, tiszta zsidó zsír – amelyet a szeretteink testébõl készítettek.” Mindezt annak a szemmel láthatóan meggyõzõ bizonyítékai ellenére, hogy a vád, mely szerint a németek szappant gyártottak emberi lényekbõl, hamis, ahogy a holokauszt történészek mostanában késedelmesen elismerik. A „RIF” szappanjel, amelyek a feltételezés szerint a „tiszta zsidó zsír” helyett állt, semmi zordabbat nem jelentett annál, hogy „Ipari Zsírellátó Birodalmi Központ” („Reichsstelle für Industrielle Fettversorgung“), egy német hivatal, amely a háború alatt szappan és mosószerek gyártásáért és elosztásáért felelt. A RIF szappan egy gyenge minõségû pótszer volt, amely egyáltalán nem tartalmazott zsírt. Nem sokkal a háború után a németországi Flensburg közvádlói hivatala jogi eljárást kezdeményezett dr. Rudolf Spanner ellen a danzigi intézetben az emberi szappan gyártásában vitt szerepe miatt. De a nyomozás után az ügyet csendben félretették. Egy 1968. januári levélben a hivatal kijelentette, hogy a nyomozása megállapította, hogy a danzigi intézetben a háború alatt nem készült szappan emberi zsírból. Legutóbb, Walter Laqueur zsidó történész „tagadta meg az intézményesített történelmet” azzal, hogy az 1980-as könyvében, a „Szörnyû Titokban” elismerte, hogy az emberszappan történet valójában teljesen alaptalan. Gitta Sereny, egy másik zsidó történész a „Sötétségbe” c. könyvében megjegyezte: „Azt az általánosan elfogadott történetet, mely szerint holttesteket szappan és mûtrágya készítésére használtak véglegesen megcáfolta az általában nagyon megbízható, „Náci Bûnöket Vizsgáló Ludwigsburgi Központi Hatóság”. Deborah Lipstadt, a modern zsidó történelem professzora, hasonlóan „írta át a történelmet”, amikor 1981-ben megerõsítette, hogy: „Tény az, hogy a nácik sosem használták zsidók testét, sem mások testét, szappangyártásra.” 1990. áprilisában az Izraeli Héber Egyetem professzora, akit egy vezetõ holokauszt történésznek tartanak, valamint Shmuel Krakowski, az Izraeli Yad Vashem Holokauszt központ levéltárának az igazgatója, megerõsítette, hogy a szappan történet nem igaz. A táborlakók „készek voltak elhinni minden rémtörténetet az üldözõikrõl”, mondta Bauer. Ugyanakkor volt benne annyi chutzpah (jiddis: fölényes és gátlástalan pimaszság), hogy a legendát „a nácikra” kenje.

A valóságban a szappan történetért a szemrehányás inkább olyan személyeket illet meg, mint Simon Wiesenthal és Stephen Wise, és olyan szervezeteket, mint a Világ Zsidó Kongresszus és a gyõztes szövetséges hatalmakat, amelyek közül egyik sem mentegetõdzött soha amiatt, hogy rosszindulatú hazugságokat terjesztettek. Miért döntött úgy Bauer és Krakowski, hogy ez volt az alkalmas idõ arra, hogy hivatalosan elvessék a szappan történetet? Maga Krakowski célzott arra, hogy erre a „taktikai visszavonulásra” nagyrészt az adta az ösztönzést, hogy megmentsék azt, ami megmaradt a süllyedõ holokauszt-hajóból annak az árán, hogy kihajítják a legnyilvánvalóbb hazugságokat. Szembesülve az erõsödõ holokauszt kihívással, az olyan könnyen kimutatható hazugságok, mint a szappan történet, zavarba ejtõ veszélyekké váltak, mert kétségeket támasztanak az egész holokauszt legendával szemben. Ahogy Krakowski állítja: „A történészek arra a következtetésre jutottak, hogy nem készült szappan emberi zsírból. Mikor oly sok ember tagadja, hogy a holokauszt valaha is megtörtént, miért adjunk nekik olyasmit, amit az igazság ellen felhasználhatnak?” Azoknak a rosszhiszemûségét, akik ezt a kiszámított és megkésett engedményt az igazságnak megtették, jól mutatja az a ballépésük, hogy nem veszik észre, hogy a szappan mítoszt Nürnbergben hatóságilag „igazolták”, valamint a húzódozásuk attól, hogy ennek az igazolásnak a bíróság és egyéb, megbízhatónak feltételezett hatóságok szavahihetõségére kiható következményeivel foglalkozzanak a holokauszt történet más, sokkal alapvetõbb állításainak a tekintetében. A szembeötlõ ellentét aközt, ahogy az angol kormány közvetlenül a háború után félresöpörte az Elsõ Világháború hírhedt „emberszappan” hazugságát, és aközt, ahogy a Második Világháborúból származó hasonlóan alaptalan propaganda történetet hivatalosan elfogadtak a gyõztes szövetséges hatalmak, és utána hatalmi szóval hosszú évekig fenntartottak, nem csak sok nyugati történész tisztességes voltának a lehangoló hiányára mutat rá, hanem aláhúzza a nyugati erkölcsi normák általános hanyatlását a század folyamán. Az „emberszappan” történet ismételten szemlélteti, hogy a háború alatti híreszteléseknek mekkora hatása lehet, és nem számít, hogy menyire hihetetlen, ha egyszer már elterjedt, különösen, ha befolyásos egyének és nagyhatalmú szervezetek propaganda hazugságként terjesztik. Hogy oly sok értelmes és egyébként gondolkodó ember képes volt komolyan elhinni, hogy a németek olyan szappandarabokat osztogattak, amelyek szégyentelenül olyan betûkkel voltak jelölve, miszerint zsidó tetemekbõl gyártották, mutatja, hogy az emberek mennyire készségesen tudják elfogadni és fogadják is el tényként a legképtelenebb holokauszt meséket is. 27

JEGYZETEK: Az Elsõ Világháború alatt láthatóan a London Times volt az elsõ szövetséges lap, amely (1917. áprilisában) arról számolt be, hogy a németek a halott katonáik testét kifõzik, hogy szappant és egyéb termékeket készítsenek belõlük. Ld.: Philip Knightly: Az Elsõ Áldozat (New York, 1975), 105-106. old. A történetet gyorsan felkapták más lapok is, és széles körben terjesztették a brit és amerikai sajtóban. 1925-ben a brit külügyminiszter, Austen Chamberlain úr beismerte, hogy a „hullafeldolgozó” meséje hazugság volt. Ld.: Arthur Ponsonby: Falshood in Wartime (New York, 1929.), 102, 111-112. old.; Walter Laquer, The Terrible Secret (Boston: 1988.), 8-9. old. Raul Hilberg, The Destruction of the European Jews (New York: 1985), pp. 966-967; Walter Laqueur, The Terrible Secret (Boston: 1980), pp. 54, 82, 145, 219; U.S. State Department document 740.001 16 (from 1943), facsimile in Encyclopaedia Judaica (New York and Jerusalem: 1971), vol. 13, pp. 759-760; Bernard Wasserstein, Britain and the Jews of Europe (London: 1979), p. 169; 1941. szeptemberében a német harci egységek biztonsági rendõrsége Ukrajnából egy – a jelentés szerint zsidók által terjesztett - hasonlóan alaptalan hiresztelésrõl számolt be, mégpedig egy feltételezett biológiai fegyverrõl, egy ragályos baktériumbombáról. Még sok német katona is hitelt adott a történetnek. (Ereignismeldung UdSSR, No. 80, Sept. 11, 1941, p. 9) Secret U.S. Army military intelligence report No. 50, April 27, 1945. National Archives, National Records Center (Suitland, Maryland), RG 153 (JAG Army), Box 497, Files 19-22, Books I and II, Entry 143. Nachman Blumental, „RIF,“ Yiddish Culture, Vol. 21, June-July 1959. (Monthly of the Yiddish Culture Association). Apparently published in Israel in Hebrew. A German translation of the original essay was obtained by Ditlieb Felderer through the Encyclopaedia Judaica, Jerusalem. I am grateful to him for a copy. Douglas T. Frost affidavit, July 16, 1947. Nuremberg document NI-11692. Trials of the War Criminals Before the Nuernberg Military Tribunals (NMT „green series“; Washington, DC: 1949-1953), Vol. 8, p. 624; As noted below in footnote 10, this rumor was authoritatively „confirmed“ at the Nuremberg Tribunal. “Wise azt állítja, hogy Hitler elrendelte 4 millió zsidólemészárlását 1942-ben”, New York Herald-Tribune (Associated Press), Nov. 25, 1942. pp. 1, 5; „2 Million Jews Slain by Nazis, Dr. Wise Avers,“ Chicago Daily Tribune, Nov. 25, 1942; The New York Times, Nov. 26, 1942, p. 16; See also: Raul Hilberg, The Destruction of the European Jews (1985), p. 1118. „The Spirit Will Triumph“ (editorial), and „Corpses for Hitler,“ p. 11, Congress Weekly (New York: American Jewish Congress), Dec. 4, 1942. The New Republic, Jan. 18, 1943, p. 65. See also the Communist New Masses editorial of Dec. 8, 1942. p. 21. Both quoted in: James J. Martin, The Man Who Invented ‘Genocide’ (IHR, 1984), pp. 64, 45;Az egész hisztéria közepette egy józan hang volt a The Christian Century (A Keresztény Évszázad) amelsw 1942. dec. 9-ei szerkesztõségi cikkében felhívta a figyelmet, hogy: “Dr. Wise vádja, mely szerint Hitler 20 dollárt fizet minden zsidó hulláért, hogy abból szappant, zsírt és mûtrágyát gyártsanak, kellemetlenül emlékeztet a “hullafeldolgozó hazugságra”, amely az Elsõ Világháború egyik legnagyobb propaganda gyõzelme volt.” Quoted in: Robert W. Ross, So It Was True (Minneapolis: 1980), p. 157. Gerard Israel, The Jews in Russia (New York: St. Martin’s, 1975), p. 180. Smirnov statement, Feb. 19, 1946. International Military Tribunal, Trial of the Major War Criminals Before the International Military Tribunal (IMT „blue series“; Nuremberg: 1947-1949), vol. 7, pp. 597-600. Note also Soviet allegation that soap was manufactured from the bodies of people gassed at Auschwitz: IMT („blue series“), vol. 7, p. 175; Translation of USSR-197 and other Nuremberg Tribunal (IMT)

28

references to the human soap story in: Carlos Porter, Made in Russia: The Holocaust (1988), pp. 73, 85-86, 121-124, 126, 128, 159, 368-377; Note also Nuremberg Tribunal „human soap“ documents USSR-196, USSR-264, and USSR-272; We are grateful to Mr. Carlos Porter for his diligent research of the Nuremberg Tribunal’s treatment of the „human soap“ story. IMT („blue series“), vol. 19, p. 506; Nazi Conspiracy and Aggression (NC&A „red series“; Washington, DC: 1946-1948), Suppl. vol. A, p. 134. See also: „Nazis’ Soap Factory Used Humans, American Reports“ (AP), The Sunday Star (Washington, DC), Dec. 9, 1945, p. B-11. IMT („blue series“), vol. 1, p. 252. Facsimile reprint in: Carlos Porter, Made in Russia (1988), p. 159. Pierre Joffroy, „Anne Frank Martyre,“ Paris Match, No. 394, Oct. 27, 1956, p. 93. R. Hilberg, Destruction of the European Jews (1985), p. 967 (n.27); N. Blumental, „RIF,“ Yiddish Culture, June-July 1959 (cited above); Rabbi Yaakov (Jacob) Riz runs the Holocaust Museum at 1453 Levick St., Philadelphia. See his letter in the Jewish Press (Brooklyn), July 10, 1981, p. 42; Udo Walendy, Adolf Eichmann, Historische Tatsachen No. 18 (Vlotho: 1983), p. 24; Gary Tippet, „Real-life chamber of horrors,“ The Sun (Melbourne), Feb. 7, 1984. B. Edelbaum, Growing up in the Holocaust (Kansas City, Mo.: 1980), pp. 217-218. Jane S. Podesta, „Nesse Godin’s memories...“, The Washington Times, April 11, 1983, pp. 12B, 13B. M. Mermelstein deposition, Los Angeles, May 27, 1981, official transcript, p. 40. (Case No. C 356 542) S. Wiesenthal, „RIF,“ Der Neue Weg (Vienna), Nr. 17/18, 1946, pp. 4-5.; See also: S. Wiesenthal, „Seifenfabrik Belsetz,“ Der Neue Weg, Nr. 19/20, 1946, pp. 14-15, and: S. Wiesenthal, „Nochmals RIF,“ Der Neue Weg, Nr. 21/22, 1946. p. 2; These articles are also cited in: M. Weber, „Simon Wiesenthal: Bogus ‘Nazi Hunter’,“ The Journal of Historical Review, Winter 1989-90, pp. 444-445 [and in: M. Weber, „Simon Wiesenthal: Fraudulent ‘Nazi Hunter’,“ The Journal of Historical Review, July-August 1995 (Vol. 15, No. 4), pp. 10-11, 15.] S. Wiesenthal, „Nochmals RIF,“ Der Neue Weg (Vienna), Nr. 21/22, 1946, p. 2. Some published works claiming that the Germans manufactured soap from human corpses: „Poland,“ Encyclopaedia Judaica (1971), Vol. 13, pp. 761-762 (Photo caption: „A German soap factory near Danzig“); Alexander Werth, Russia at War 1941-1945 (New York: Avon, 1965, pb.), p. 918; Office of the Secretary of Defense, Days of Remembrance: A Department of Defense Guide for Commemerative Observance (Washington, DC: USGPO, 1988), p. 18; Norman Davies, God’s Playground: A History of Poland (New York: Columbia Univ., 1982), vol. 2, p. 457; Max Weinreich, Hitler’s Professors (New York: Yivo, 1946), p. 200; Leon Poliakov and J. Wulf, Das Dritte Reich und seine Diener (East Berlin: Volk und Welt, 1975), p. 165 (photo caption); Gershon Taffet, ed, Extermination of Polish Jews (Lodz: Central Jewish Historical Committee in Poland, 1945), p. 96 (photo caption); Joseph Borkin, The Crime and Punishment of I.G. Farben (New York: Free Press, 1978) p. 126; Max I. Dimont, Jews, God and History (New York: Signet, 1962?, pb.), p. 382; Gizelle Hersh and P. Mann „Gizelle, Save the Children!“ (New York: Everest, 1980), p. 210; Robert W. Ross, So It Was True (Minneapolis: 1980), p. 158; Kitty Hart, I Am Alive (London: Abelard-Schuman, 1962), p. 105; See also: Elie Wiesel, Legends of Our Time (New York: Holt, Rinehard and Winston, 1968), pp. 174-175; H. Kamm, „Elie Wiesel’s Hometown,“ The New York Times, Dec. 9, 1986, p. A9; The soap legend is repeated on a Holocaust memorial erected in 1990 at Miami Beach, Fla., See: M. Bell, „Holocaust Memorial,“ Orlando (Fla.) Sentinel, Jan. 28, 1990, p. G2. jó ha figyelünk

külföldre is

„De ördög a világ ura és ha Isten szava hiányzik, könnyû dolga van“. Kivonatok a protestáns egyház alapítójának, Luther Mártonnak a könyvébõl: „Ilyen reménytelenül teljesen gonosz, mérgezett és ördögi halom ezek a zsidók, akik ez alatt az ezernégyszáz év alatt voltak és még ma is gyötrésünk, fertõzésünk és szerencsétlenségünk voltak“ „El kellett magamat határozni, hogy sem a zsidókról, sem ellenük ne írjak többet. De mióta észrevettem, hogy ezek a nyomorult és átkozott emberek nem szûnnek meg minket, azaz a keresztényeket is magukhoz vonzani, kiadtam ezt a könyvecskét, így én is azok közé álltam, akik a zsidók mérgezett tevékenységének ellenzõi, akik óvják a keresztényeket, hogy védekezzenek ellenük. Nem hittem volna, hogy a zsidók be tudják a keresztényeket csapni azzal, hogy számûzöttségüket és silányságukat ellenük fordítják. De ördög a világ ura és ha Isten szava hiányzik, könnyû dolga van, nemcsak a gyengével, de az erõssel szemben is. Isten segítsen minket. Ámen. “ „Nem hívta õket Ábrahám gyermekeinek, hanem ‘viperafészeknek’. [Máté, 3:7]. Óh, az túl sértõ volt Izrael nemes vére és faja számára, és azt mondták, hogy õ ‘démon volt’ [Máté 11:18]. Urunk ‘viperafészeknek’ nevezi õket, továbbá János 8 [39,44]-ben azt mondja: ‘Ha Ábrahám gyermekei lennétek, akkor úgy cselekednétek, ahogy Ábrahám.... Ti apátoktól, az ördögtõl származtok.“ Nem tûrhették annak hallását, hogy õk nem Ábrahám, hanem az ördög gyermekei és ma sem tudják ezt hallani." „Õk valóságos hazugok és vérebek, akik nemcsak kiforgatták és meghamisították az

egész Szentírást elejétõl a végéig anélkül, hogy saját magyarázatukat valaha is abbahagyják. Szívük minden aggodalmas sóhaja,vágya és reménye azok az idõk, amikor úgy bánhatnak velünk, pogányokkal, ahogy a perzsiai pogányokkal bántak Eszter idejében.“ „Óh, hogy szeretik Eszter könyvét, amely olyan szépen egyezik az õ vérszomjas, bosszúálló és gyilkos vágyaikkal. A nap még sohasem sütött egy olyan vérszomjas és bosszúálló népre mint õk, akik azt képzelik magukról, hogy õk Isten kiválasztott népe és úgy gondolják, hogy nekik meg kell gyilkolni és szét kell morzsolni a pogányokat. Úgy gondolják, hogy Messiásuk elsõ cselekedete az lesz, hogy megöli és kiirtja az egész világot kardjával. Ahogy ezt már bemutatták ellenünk keresztények ellen és ha csak tudnák, szeretnék újra bemutatni. Újra és újra megpróbálták és többször orra estek...“ „Lehelletük bûzös a pogányok aranyától és ezüstjétõl, mivel egy nép a nap alatt sem volt, ma nem olyan és nem is lesz kapzsibb

William L. Shirer, The Rise and Fall of the Third Reich (New York: 1960), p. 971 (note) [or page 1264 of the 1962 softcover edition]. Ilya Ehrenburg, The War: 1941-1945 (Cleveland: World, 1965), p. 30. Fred McFadden, et al., Canada: The Twentieth Century (Toronto: 1982), section entitled „The Holocaust.“ Earl Raab, The Anatomy of Nazism (New York: ADL, 1979), p. 20. Konnilyn G. Feig, Hitler’s Death Camps (New York: 1981), pp. 200-202, 479 (n. 19) This writer was present at the opening ceremony held at the Landover, Md., Capital Center, on Monday evening, April 11, 1983. Schneier was Rabbi at Park East Synagogue, New York City. The crowd of some 15,000 was later addressed by President Reagan. N. Blumental „RIF“ Yiddish Culture, June-July 1959 (cited above). See also: R. Faurisson, „Le savon juif,“ Annales d’Histoire Revisionniste (Paris), No. 1, Printemps 1987, pp. 153-159, and, D. Felderer, „Human Soap,“ The Journal of Historical Review, Summer 1980, pp. 131-139; Dachauer Hefte: „Die Befreiung“ (Dachau), Heft 1, Dec. 1985, p. 111 (n. 7).

jó ha figyelünk

külföldre is

mint õk átkozott uzsorájuk közepette.Azzal erõsítik magukat, hogy: ‘Ha a Messiás megjön, akkor õ a világ aranyát és ezüstjét el fogja venni és fel fogja osztani a zsidók között.’. Bármikor lehetõség nyílik arra, hogy a szentírás az õ kielégíthetetlen kapzsiságukat támogassa, akkor ezt rögtön gonosz módon megteszik. Ezert, kedves keresztény feleim, az ördög mellett nincs keservesebb, mérgezõbb, hevesebb ellenségetek mint az a zsidó, aki komolyan zsidó kíván lenni. Lehet hogy van köztük néhány, aki abban hisz, amiben a tehén vagy a liba hisz, de mind vérrel és a körülmetéléssel van körülvéve. A történelemben gyakran vádolták õket azzal, hogy kutakat mérgeztek meg, gyermekeket raboltak el és csonkítottak meg. Úgy mint Trentben, Weszenseen és más helyeken. Õk természetesen tagadják ezt. Biztosan tudom, hogy az ilyen akarat nem hiányzik belõlük, hogy ilyesmit titokban vagy nyíltan cselekedjenek. Aki az ördögöt nem ismeri, az csodálkozhat, hogy miért gyûlölik mindenek elõtt a keresztényeket, mivel erre nincs okuk, hiszen azok csak jót tesznek velük. „Köztünk élnek, házainkban laknak, élvezik a védelmünket, használják földjeinket és utainkat, piacainkat és utcáinkat. Hercegek és kormányok támogatják õket, tátott szájjal hagyják, hogy a zsidók elvegyék pénztárcájukat, pénzesládájukat, lopjanak és raboljanak, mindent amit csak megkívánnak. Azaz megengedik, hogy sajátmagukat és alattvalóikat a zsidók kiszipolyozzák és koldusbotra juttassák a saját pénzükért, mindezt a zsidók uzsorája miatt. A zsidóknak, mint idegeneknek semmijük sem szabadna hogy tõlünk legyen. >>

Erich Kern (Kernmayer), Meineid Gegen Deutschland (1971), pp. 152-163. See also: Deutsche Wochen-Zeitung (Munich), March 29, 1991, pp. 3, 9. Walter Laqueur, The Terrible Secret (Boston: 1980), pp. 82, 219. Gitta Sereny, Into That Darkness (London: A. Deutsch, 1974), p. 141 (note). „Nazi Soap Rumor During World War II,“ Los Angeles Times, May 16, 1981, p. II/2. Bill Hutman, „Nazis never made human-fat soap,“ The Jerusalem Post – International Edition, week ending May 5, 1990; „Holocaust Expert Rejects Charge That Nazis Made Soap From Jews,“ Northern California Jewish Bulletin, April 27, 1990. (JTA dispatch from Tel Aviv.) Facsimile in: Christian News, May 21, 1990, p. 19; „A Holocaust Belief Cleared Up,“ Chicago Tribune, April 25, 1990. Facsimile in: Ganpac Brief, June 1990, p. 8. „A Holocaust Belief Cleared Up,“ Chicago Tribune, April 25, 1990.

http://www.ihr.org/leaflets/soap.shtml

29

Amijük csak van, az mind tõlünk van. Dolgozni nem dolgoznak, nem keresnek nálunk semmit, nem is adakozunk nekik. Ennek ellenére övék a pénzünk és javaink és õk az urak a mi országunkban, ahol õk menekültek.“ „Ha egy tolvaj 10 guldent lop, akkor azt felakasztják. Ha az úton rabol ki embereket, akkor lefejezik.De ha egy zsidó rabol el 10 tonna aranyat uzsoraként, akkor õt nagyobb becsben tartják, mint Istent.“ „Nem írja TALMUDJUK és nem írják rabbijaik, hogy egy keresztény meggyilkolása nem bûn, de egy másik izraelita meggyilkolása bûn? Hogy az nem bûn, ha nem tartja meg a pogánynak tett esküjét? Ennélfogva lopnak és rabolnak (mint ahogy ezt a pénzkölcsönzéssel teszik) a pogánytól, és ez egy Istennek tetszõ szolgálat. És õk a világ urai és mi a szolgáik vagyunk- sõt jószágaik!“ „Ismétlem, három Aesopus mesében több bölcsesség található, mint az õ egész Talmudista és rabbijaik által írt könyveikben és több, mint amit zsidók valaha is fel fognak fogni...“ „Ha valaki azt gondolja, hogy túl sok mindent mondok ki - túl keveset mondok ki! Mert látom, hogy hogy kezelnek minket, gójokat írásaikban és hogyan kívánnak nekünk minden rosszat iskoláikban és imaházaikban. Pénzünket uzsorájukkal rabolják el, és amikor csak lehet, aljas cseleket vetnek nekünk... Egy pogány sem viselkedik így és egy sem viselkedne így, kivéve, ha õ maga ördög vagy õt ördög birtokolja, úgy, ahogy a zsidókat birtokolja.” „Burgensis, egy nagyon mûvelt rabbijuk, aki Isten kegyelmébõl keresztény lett (ez nagyon ritka náluk), aggódik amiatt, hogy iskoláikban hogyan átkoznak minket keresztényeket (Amit Lyra is ír), és ebbõl azt a következtetést vonja le, hogy õk nem lehetnek Isten népe.“ „Most vegyük észre, hogy milyen szép kövér vastag hazugság az, amikor arról panaszkodnak, hogy õk rabok közöttünk! Jeruzsálemet több mint 1400 évvel ezelõtt rombolták le és azóta a zsidók kínoznak és üldöznek minket mindenütt a világon. Amellett nem tudjuk, melyik ördög hozta õket a mi országunkba. Mi nem hoztuk õket Jeruzsálembõl ide! Igen, úgy tartjuk õket fogva, mint én szeretném a reumámat fogva tartani és minden más betegséget és szerencsétlenséget, hogy szolgáljak nekik mint szegény szolga minden pénzemmel és tulajdonommal és mindennel, amim van. Bárcsak Jeruzsálemben lennének a többi zsidóval és bárkivel, aki a társaságukra vágyik.“ „Ezért a vak zsidók tényleg ostoba bolondok..“ „Vegyük észre ezeket a nyomorúságos, vak és érzéketlen embereket.“ „...Vakságuk és arroganciájuk olyan szilárd mint egy vashegy.“ 30

Luther Márton „Tanuljatok ebbõl kedves keresztények, mit tesztek, ha megengeditek, hogy a vak zsidók félrevezessenek benneteket. Akkor valóban érvényes lesz a mondás: ‘Ha vak vezet világtalant, mindketten beleesnek a verembe’ [Lukács 6:39]. Nem tanulhatsz tõlük semmit kivéve azt, hogy hogyan érts félre Isteni parancsokat.“ „Ezért óvakodj a zsidóktól, tudva, hogy zsinagógáikban egy ördögtanya van, amelyben egy halom öndícséret, önhittség, hazugságok istenkáromlás és Isten és az emberek szidalmazása található gonoszul és vadul.“ „Továbbá, õk nem mások, mint tolvajok és rablók, akik egyetlen olyan morzsát sem esznek és ruhájuk egy szála sem olyan, amelyet ne tõlünk raboltak és csentek volna el átkozott uzsorájukkal. Így napról napra feleségükkel és gyerekeikkel együtt lopás és rablásból élnek mint õsrablók és tolvajok a leg bûnbánat nélkülibb biztonságban.“ „A hazugságnak nem tökéletes mesterei. Hazugságaik olyan ügyetlenek és átlátszóak, hogy bárki, aki csak egy kicsit is figyel rájuk, könnyen észreveheti azt. De nekünk keresztényeknek õk Isten haragjának szörnyû példái.“ „Ha az én feladatom lenne, hogy hazugságaikat fölfedjem, akkor olyan sokáig lennék köteles ellenük írni, amennyi idejük nekik volt hazugságaik kiagyalására - azaz hosszabban mint kétezer évig.“ „...Krisztus és szavai alig vehetõk észre az emberi szertartások károssága miatt. Ennek ellenére legyen ez elég mostanra hazugságaik bizonyítására a dogmák és hûség ellen.“ „Nem mondtam neked régebben, hogy a zsidó olyan nemes és értékes ékkõ, hogy Isten és angyalai táncolnak amikor szellent?“ „Tehát az nem lehet más, mint Isten borzalmas haragja, hogy valakinek megengedi, hogy ilyen feneketlen ördögi pokolbeli, elme-

beteg irígységbe, gonoszságba és arroganciába süllyedjen. Ha nekem személyesen kéne az ördögön bosszút állni, képtelen lennék arra, hogy neki ennyi rosszaságot és szerencsétlenséget kívánjak, ahogy Isten haragja a zsidókat sújtja, hazudozásra és istenkáromlásra ítélve el õket olyan mértékben, saját lelkiismeretüket megsértve. Jutalmuk az, hogy folyamatosan hazudnak Istennek.“ „Nem, egy fenékberúgással kellene ezeket a lusta gazembereket kidobni.“ „.. és aztán örökre kiutasítani õket ebbõl az országból. Mert, mint hallottuk, Isten haragja olyan nagy, hogy lágy elnézés csak rosszabbá teszi õket, amíg kemény könyörületesség kissé megváltoztathatja õket. Ezért, mindenképp el velük!“ „Gazdagokká lettek izzadságunk és vérünk által, és mi szegények maradunk, és így szívják ki csontunk velejét.“ Kedves hercegek és grófok, akik zsidókat tartotok uralmatok alatt, megbízlak benneteket - ha a tanácsom nem tetszik nektek, találjatok jobb tanácsot, úgy hogy ti és mi megszabadulunk a zsidók elviselhetetlen, ördögi terhétõl, és nem leszünk bûnösek abban, hogy hazugságaikat, istenkáromlásukat, átkozódásukat, rágalmazásukat osztjuk Isten elõtt, és azokat az átkokat, amelyeket az õrült zsidók olyan szabadon és kéjesen osztogatnak Jézus Krisztus Urunk, tisztelt Édesanyja, minden keresztény, minden hatalom és személyünk ellen. Ne védjétek õket, ne adjatok nekik biztonságot és közösséget velünk. Ezzel a tiszteletteljes ajánlással és intéssel szeretném lelkiismeretemet megtisztítani és fölszabadítani.” „Hadd foglalkozzon a kormány velük, ahogy javasoltam. De attól függetlenül hogy a kormány cselekszik-e vagy nem, legalábbis vezessen mindenkit a lelkiismerete, és fessen magának képet a zsidó definíciójáról és lényérõl.“ „El kell kerülnünk azt, hogy igazoljuk nekik kéjes hazugságaikat, rágalmazásukat, átkozódásukat vagy Istenkáromlásukat. Ne merjünk társaik lenni ördögi fecsegésükben, és pusztításukban azzal, hogy védjük és támogatjuk õket vagy más módon való közösségvállalással.“ „Ezért nekünk keresztényeknek kötelességünk nem tûrni folyamatos és állandó istenkáromlásukat.“ „Ezért nem szabad felületes bánni azzal a kötelességünkkel, hogy tanácsot keressünk ez ellen és mentsük meg lelkünket a zsidóktól, azaz az ördögtõl és az örök haláltól.“ Mit tegyünk mi keresztények ezekkel az elutasított, megbélyegzett zsidó emberekkel? Alkalmazzuk rájuk más országok bölcsességét, mit pl. Franciaországét, Csehországét, Spanyolországét, stb.., akik elõször benyújtották nekik a számlát a kiuzsorázott javakról, aztán kiutasították õket az országból. Mint elõbb hallottuk, Isten annyira haragszik rájuk, hogy lágy könyörületesség jó ha figyelünk

külföldre is

csak bûnösebbé teszi õket, míg kemény bánásmód csak kevéssé javítja meg õket. Ezért: el velük! „ „Mennyivel kibírhatatlanabb az, ha megengedjük nekik, hogy az egész kereszténységet minket beleértve megvegyenek a saját pénzünkért, rágalmazzanak és átkozzanak bennünket, gazdag uraink legyenek és gúnyosan kacagnak rajtunk, szórakozva saját pimaszságukon. Milyen örömteli esemény lenne az az ördögnek, és az õ angyalainak, az orrán át nevetõ koca kismalacaira vigyorogva, valóságos haragját Istennek tartogatva. „Mivel közöttünk élnek, nem szabad tûrnünk viselkedésüket most, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy hazudnak, gyalázkodak és Istent káromolnak. Ha azt tesszük, osztjuk hazugságaikat, átkozódásukat és istenkáromlásukat. Így nem tudjuk eloltani az elolthatatlan isteni harag tüzét, amellyel a próféták beszélnek, sem a zsidókat nem tudjuk áttéríteni. Imádsággal és istenfélelemmel szigorúan könyörületesnek kell lennünk hogy lássuk, hogy legalább egy párat meg tudunk menteni a pokol lángjaitól. Nem szabad bosszút állnunk. Ezerszer rosszabb bosszú mint amit mi kívánunk nekik szorítja torkukat. Tanácsom Nektek: Elõször is gyújtsuk föl iskoláikat és zsinagógáikat, ássunk el mindent, ami nem éghetõ, úgy hogy ember soha ne láthassa meg egy darabjukat vagy a hamujukat sem. Ezt meg kell tenni Urunk és a kereszténység tiszteletére, úgy, hogy Urunk lássa, hogy mi keresztények vagyunk és nem nézünk el vagy tûrünk el ilyen nyilvános hazugságot, átkozódást és istenkáromlást, amellyel Fiát és a keresztényeket illetik. Amiatt, hogy a múltban eltûrtük ezt a múltban, nem ismervén azt, azt Isten meg fogja bocsátani. De ha most, hogy tudunk róla és mégis megbocsájtunk nekik és védjük ilyen házaikat, amely az orrunk elõtt áll, amelyben hazudoznak, átkozódnak és Istent káromolnak, becsmérlik és rágalmazzák Krisztust és minket (ahogy fentebb elmondtuk), az ugyanaz lenne, mintha mi tennénk mindezt, mivel minderrõl tudomásunk van. Másodszor azt tanácsolom, hogy házaikat is romboljuk le. Mert ugyanazt ûzik bennük, mint zsinagógáikban. Ahelyett a lakhatnának a csûrben mint a cigányok. Így lenne otthonuk és nem õk lennének országunkban az urak, ahogy hencegnek, de õk üldözöttek és foglyok, ahogyan állandóan jajveszékelnek és siránkoznak rólunk Isten elõtt.” Harmadszor azt tanácsolom, hogy vegyük el tõlük imádságos könyveiket és Talmudi írásaikat, amelyben bálványimádást, hazugságokat, átkokat és istenkáromlást tanítanak.[...] Negyedszer, azt tanácsolom, hogy rabbijaiknak tiltsuk meg a tanítást mostantól halálbüntetés vagy végtagok elvesztésének terhe jó ha figyelünk

külföldre is

mellett. Mert elévült joguk arra, hogy ilyen hivatalt viseljenek, amelyet Mózes tanítása szerint (Deuternomy 17 [:10 ff.]) hordoznak, amikor azt parancsolta meg a szegény zsidóknak, hogy halálbüntetés terhe mellett engedelmeskedjenek tanítóiknak, de Mózes hozzáteszi: ‘Amit az Úr törvényével összhangban tanítanak’. Ezek a gazemberek nem veszik ezt figyelembe. Arra használják a kis emberek alázatát, hogy az Úr törvényével ellentétesen méreggel, átkokkal és istentagadással itassák át õket. Ugyanúgy tart minket a pápa fogva Mátyás nyilatkozatával 16 {:18],’ Te vagy Péter’, stb.., arra vesz rá minket, hogy higgyünk azokban a hazugságokban és csalásokban, amelyeket ez az ördögi száj mond ki. Nem tanított Isten szavával egyezõ módon, ezért elvesztette jogát, hogy tanítson bennünket. Ötödszörre azt tanácsolom, hogy megtiltsuk azt, hogy utainkat használják. Mert nincsenek üzleteik falukban, nem nemesek, nem tisztviselõk, kereskedõk vagy hasonlók. Maradjanak otthon. [...] Hatodszorra azt tanácsolom, hogy az uzsorakamat szedését tiltsák meg nekik, és hogy minden készpénzt, ezüstöt és aranyt vegyenek el tõlük és helyezzék azt biztonságba. Ennek az intézkedésnek az az oka, hogy, mint fentebb említettem, megélhetésüket uzsorával szerzik, és annak során tõlünk lopták el és rabolták el jelenlegi tulajdonukat. Az ilyen pénzt a következõképpen kellene haszználni: Ha egy zsidó garantáltan áttért, akkor neki kell száz, kétszáz vagy ötszáz forintot adni, személyes körülményeitõl függõen. Ezzel elkezdhet egy foglalkozást, amivel magát, feleségét és gyermekeit el tudja tartani, és a szegényeket és rászorulókat támogatni tudja. Az ilyen ördögi nyereség meg van átkozva, hacsak Isten áldásával nem fordítjuk jó és nemes célok elérésére. Hetedszer azt javasolom, hogy minden egészséges fiatal zsidó és zsidónõ kezébe adjunk egy cséphadarót, egy baltát, egy kapát, egy ásót, egy guzsalyt vagy orsót , és ezzel aztán megélhetésüket biztosíthatják orcájuk verejtékével, mint ahogy Ádám gyermekeitõl ezt elvárják (Teremtés 3[:19]). Mert az nincs rendben, hogy õk minket, vádlott gójokat dolgoztatnak orcánk verejtékében, míg õk, a szent emberek idejüket lustálkodással, hencegéssel és fingással töltik, és amellett istenkáromolva hencegnek uralkodásukról a keresztények fölött. Nem, egy fenékberúgással kellene ezeket a lusta gazembereket kidobni. „De mi fog történni, ha leégetjük a zsidók zsinagógáit és megtiltjuk nekik, hogy nyilvánosan imádkozzanak Istenhez, imádkozzanak tanítsanak vagy hogy Isten nevét egyáltalán kimondják? Még mindig meg fogják titokban tenni. Ha tudjuk, hogy titokban megteszik, az ugyanaz, mintha nyilvánosan tennék. Mert titkuk tudása és tû-

résük azt sugallja, hogy azok nem titkosak és így a mi lelkiismeretünket terheli meg Isten elõtt.“ „Ennek megfelelõen, nem szabad kicsiségként tekintenünk, de komolyan kell keresnünk annak a módját, hogy tanácsot kapjunk az ügyben és lelkünket megmentsük a zsidóktól, azaz az ördögtõl és az örök haláltól. Tanácsom, ahogy már említettem: Elõször is zsinagógáikat kell elégetnünk és mindegyiket kénbe és szurokba kell dobni. Jó lenne, ha némelyiket a pokol tüzére dobhatnánk. Ez megmutatná istennek, hogy szándékunk komoly és a világnak, hogy tudatlanságból tûrtük azoknak a házaknak a létezését, melyben a zsidók Az Urat, Alkotónkat és Apánkat becsmérelték, és Fiát a legszégyentelenebb módon mostanáig, de mi most megbosszultuk ezt.“ „ Összefoglalva kedves hercegek és grófok, akik zsidókat tartotok uralmatok alatt, megbízlak benneteket – ha a tanácsom nem tetszik nektek, találjatok jobb tanácsot, úgy hogy ti és mi megszabadulunk a zsidók elviselhetetlen, ördögi terhétõl...“ „Hadd foglalkozzon a kormány velük, ahogy javasoltam. De attól függetlenül hogy a kormány cselekszik-e vagy nem, legalábbis vezessen mindenkit a lelkiismerete, és fessen magának képet a zsidó definíciójáról és lényérõl. Ha megnézel egy zsidót, vagy rá gondolsz, azt kell magadnak mondanod: Az a száj átkozta, káromolta és becsmérelte minden szombaton az én kedves Uramat, Jézus Krisztust, aki engem megváltott szent vérével. Amellett azt imádkozta és állította Istennek, hogy én, feleségem és gyermekeim, és minden keresztény le lehet szúrni és nyomorúságosan elpusztítani. És õ szívesen megtenné ezt, hogy eltulajdoníthassa javainkat...“ „Ilyen reménytelenül teljesen gonosz, mérgezett és ördögi halom ezek a zsidók, akik ez alatt az ezernégyszáz év alatt voltak és még ma is gyötrésünk, fertõzésünk és szerencsétlenségünk voltak“ „Sok történetet hallottam és olvastam a zsidókról, akik egyetértenek Krisztus ítéletével, azaz azzal, hogy forrásokat mérgeztek meg, gyilkosságokat követtek el, gyermekeket raboltak, ahogy elõzõleg említettem. Hallottam olyasmit is, hogy az egyik zsidó a másik zsidónak egy kereszténnyel küldött egy vérrel teli edényt egy hordó borral együtt, amelyben, amikor kiürült, egy halott zsidót találtak. Sok hasonló történet ismert. Gyermekrablás miatt sokszor máglyán égették el õket vagy elûzték õket (ahogy már hallottuk). Tudom, hogy mindezt tagadják. De ez mind egyhangban van Krisztus ítéletével, ahol azt mondja, hogy õk dühös, keserû, gyûlölködõ, agyafúrt kígyók, és ördög gyermekei, akik csípnek és és ártani akarnak titokban, ha nyíltan nem tudnak. Ezért ott szeretném õket látni, ahol nincsenek keresztények. A törökök és más pogányok nem tûrik azt, amit 31

mi keresztények eltûrünk ezektõl a mérges kígyóktól és ördögfiaktól. Az ördög mellet a kereszténynek nincs epésebb és keserûbb ellensége a zsidónál. Nincs más, akivel annyi jót tennénk és akitõl annyit szenvednénk, mint ezektõl az ördögfiaktól, ettõl a viperafészektõl.“ „Mi vagyunk hibásak, ha nem mészároljuk le õket (A zsidókat).“ „Kívánom és könyörgök azért, hogy uralkodóink, akik zsidók fölött is uralkodnak, szigorúan ítélnek efölött a nyomorult nép fölött, ahogy föntebb javasoltam, hogy lássuk, ez segít-e (ami kétséges). Úgy kell mûködniük, mint egy jó orvosnak, aki, amikor a seb elmérgesedett, könyörtelenül kivágja, kifûrészeli és kiégeti a rossz húst, ereket, csontot, és velõt. Egy ilyen eljárást kell itt is követni. Leégetni zsinagógáikat, minden elõbb említett dolgot megtiltani nekik, munkára kötelezni õket, olyan keményen kell bánni velük, ahogy azt Mózes tette a vadonban, aki háromezret elpusztított közülük, nehogy a többi is elpusztuljon. Biztosan nem tudják, hogy mit tesznek, továbbá mint egy olyan nép, aki valaki tulajdona, nem is akarják megtudni, látni vagy hallani. Hiba lenne könyörületesnek lenni és magatartásukat elfogadni. Ha ez sem segít, akkor mint veszett kutyákat el kell ûzni õket, azért, hogy ne legyünk bûntársaik megvetendõ istenkáromlásuknak, és többi kicsapongásuknak, amely Isten haragját magára vonja, és velük együtt el lesz átkozva. Én megtettem a kötelességemet.Most végezze mindenki a magáét. Én föl vagyok mentve.“ „Tanulmányom, remélem egy keresztényt, (aki nem akar zsidóvá válni), eléggé fölfegyverez ahhoz, hogy nemcsak megvédje magát a vak és dühös zsidók ellen, de az ellen is, hogy a zsidók rosszindulatának, hazugságának és átkozódásának áldozata legyen, és hogy megértse, hogy nemcsak a hitük hamis, hanem azt is, hogy biztosan ördögök uralkodnak felettük. Bárcsak Urunk, Krisztus hálás lényekké változtatná õket, és minket megõrizne állhatatos és örök ismerõjének, amely maga az örök élet. Ámen.“ „Õk valóságos hazugok és vérebek, akik nemcsak kiforgatták és meghamisították az egész Szentírást elejétõl a végéig anélkül, hogy saját magyarázatukat valaha is abbahagyják. Szívük minden aggodalmas sóhaja,vágya és reménye azok az idõk, amikor úgy bánhatnak velünk, pogányokkal, ahogy a Perzsiai pogányokkal bántak Eszter idejében. Óh, hogy szeretik Eszter könyvét, amely olyan szépen egyezik az õ vérszomjas, bosszúálló és gyilkos vágyaikkal. A nap még sohasem sütött egy olyan vérszomjas és bosszúálló népre mint õk, akik azt képzelik magukról, hogy õk Isten kiválasztott népe és úgy gondolják, hogy nekik meg kell gyilkolni és szét kell morzsolni a pogányokat. Úgy gondolják, hogy Messiásuk elsõ cselekedete az lesz, hogy megöli és kiirtja az egész 32

világot kardjával. Ahogy ezt már bemutatták ellenünk keresztények ellen és ha csak tudnák, szeretnék újra bemutatni. Újra és újra megpróbálták és többször orra estek. Lehelletük bûzös a pogányok aranyától és ezüstjétõl, mivel egy nép a nap alatt sem volt, ma nem olyan és nem is lesz kapzsibb mint õk átkozott uzsorájuk közepette.Azzal erõsítik magukat, hogy: ‘Ha a Messiás megjön, akkor õ a világ aranyát és ezüstjét el fogja venni és fel fogja osztani a zsidók között.’. Bármikor lehetõség nyílik arra, hogy a szentírás az õ kielégíthetetlen kapzsiságukat támogassa, akkor ezt rögtön gonosz módon megteszik. Ezert, kedves keresztény feleim, az ördög mellett nincs keservesebb, mérgezõbb, hevesebb ellenségetek mint az a zsidó, aki komolyan zsidó kíván lenni. Lehet hogy van köztük néhány, aki abban hisz, amiben a tehén vagy a liba hisz, de mind vérrel és a körülmetéléssel van körülvéve. A történelemben gyakran vádolták õket azzal, hogy kutakat mérgeztek meg, gyermekeket raboltak el és csonkítottak meg. Úgy mint Trentben, Weszenseen és más helyeken. Õk természetesen tagadják ezt. Biztosan tudom, hogy az ilyen akarat nem hiányzik belõlük, hogy ilyesmit titokban vagy nyíltan cselekedjenek. Aki az ördögöt nem ismeri, az csodálkozhat, hogy miért gyûlölik mindenek elõtt a keresztényeket, mivel erre nincs okuk, hiszen azok csak jót tesznek velük. Köztünk élnek, házainkban laknak, élvezik a védelmünket, használják földjeinket és utainkat, piacainkat és utcáinkat. Hercegek és kormányok támogatják õket, tátott szájjal hagyják, hogy a zsidók elvegyék pénztárcájukat, pénzesládájukat, lopjanak és raboljanak, mindent amit csak megkívánnak. Azaz megengedik, hogy sajátmagukat és alattvalóikat a zsidók kiszipolyozzák és koldusbotra juttassák a saját pénzükért, mindezt a zsidók uzsorája miatt. A zsidóknak, mint idegeneknek semmijük sem szabadna hogy tõlünk legyen. Amijük csak van, az mind tõlünk van. Dolgozni nem dolgoznak, nem keresnek nálunk semmit, nem is adakozunk nekik. Ennek ellenére övék a pénzünk és javaink és õk az urak a mi országunkban, ahol õk menekültek.Ha egy tolvaj 10 guldent lop, akkor azt felakasztják. Ha az úton rabol ki embereket, akkor lefejezik. De ha egy zsidó rabol el 10 tonna aranyat uzsoraként, akkor õt nagyobb becsben tartják, mint Istent. Nem írja TALMUDJUK és nem írják rabbijaik, hogy egy keresztény meggyilkolása nem bûn, de egy másik izraelita meggyilkolása bûn? Hogy az nem bûn, ha nem tartja meg a pogánynak tett esküjét? Ennélfogva lopnak és rabolnak (mint ahogy ezt a pénzkölcsönzéssel teszik) a pogánytól, és ez egy Istennek tetszõ szolgálat. És õk a világ urai és mi a szolgáik vagyunk- sõt jószágaik! Ismétlem, három Aesopus mesében több

bölcsesség található, mint az õ egész Talmudista és rabbijaik által írt könyveikben és több, mint amit zsidók valaha is fel fognak fogni. Ha valaki azt gondolja, hogy túl sok mindent mondok ki – túl keveset mondok ki! Mert látom, hogy hogy kezelnek minket, gójokat írásaikban és hogyan kívánnak nekünk minden rosszat iskoláikban és imaházaikban. Pénzünket uzsorájukkal rabolják el, és amikor csak lehet, aljas cseleket vetnek nekünk... Egy pogány sem viselkedik így és egy sem viselkedne így, kivéve, ha õ maga ördög vagy õt ördög birtokolja, úgy, ahogy a zsidókat birtokolja. Burgensis, egy nagyon mûvelt rabbijuk, aki Isten kegyelmébõl keresztény lett (ez nagyon ritka náluk), aggódik amiatt, hogy iskoláikban hogyan átkoznak minket keresztényeket (Amit Lyra is ír), és ebbõl azt a következtetést vonja le, hogy õk nem lehetnek Isten népe. Most vegyük észre, hogy milyen szép kövér vastag hazugság az, amikor arról panaszkodnak, hogy õk rabok közöttünk! Jeruzsálemet több mint 1400 évvel ezelõtt rombolták le és azóta a zsidók kínoznak és üldöznek minket mindenütt a világon. Amellett nem tudjuk, melyik ördög hozta õket a mi országunkba. Mi nem hoztuk õket Jeruzsálembõl ide! Igen, úgy tartjuk õket fogva, mint én szeretném a reumámat fogva tartani és minden más betegséget és szerencsétlenséget, hogy szolgáljak nekik mint szegény szolga minden pénzemmel és tulajdonommal és mindennel, amim van. Bárcsak Jeruzsálemben lennének a többi zsidóval és bárkivel, aki a társaságukra vágyik. Mit tegyünk ezekkel az elutasított, megbélyegzett zsidó emberekkel? Alkalmazzuk rájuk más országok bölcsességét, mit pl. Franciaországét, Csehországét, Spanyolországét, stb.., akik elõször benyújtották nekik a számlát a kiuzsorázott javakról, aztán kiutasították õket az országból. Mint elõbb hallottuk, Isten annyira haragszik rájuk, hogy lágy könyörületesség csak bûnösebbé teszi õket, míg kemény bánásmód csak kevéssé javítja meg õket. Ezért: el velük! Mennyivel kibírhatatlanabb az, ha megengedjük nekik, hogy az egész kereszténységet minket beleértve megvegyenek a saját pénzünkért, rágalmazzanak és átkozzanak bennünket, gazdag uraink legyenek és gúnyosan kacagnak rajtunk, szórakozva saját pimaszságukon. Milyen örömteli esemény lenne az az ördögnek, és az õ angyalainak, az orrán át nevetõ koca kismalacaira vigyorogva, valóságos haragját Istennek tartogatva. Lehet hogy lágyszívû és finomérzésû keresztények azt hiszik, hogy én túl szigorú és drasztikus vagyok a szegény elnyomott zsidókkal szemben, hogy kifigurázom és kigúnyolom õket. Szavamra, túl gyenge vagyok ahhoz, hogy ezt a sátanfajzatot kigúnyoljam. Szívesen megtenném, de õk sokkal nagyobb jó ha figyelünk

külföldre is

szakértõi a gúnynak, mint én vagyok, és nekik van egy Istenük, aki ennek legnagyobb mestere. Az pedig maga az ördög. Ha az Ótestamentumon kívül más tényt nem ismernék ,akkor is azt állítanám, és a világon senki sem tudná ezt a véleményemet megváltoztatni, hogy a ma élõ zsidók valóban a világon élõ rossz és rosszindulatú gazemberek keverékei, hasonlóan a cigányokhoz, a tatárokhoz és hasonló népekhez." Kivonatok „Vom Schem Hamphoras und vom Geschlecht Christi,“ Luther Mártontól, Forrás: „The Jew in Christian Theology“, Gerhard Falk, McFarland és Társaság RT,, Jefferson, NC és London, 1931:"De a Te (Isten) ítéleted helyes, Justus és Dominie. Igen, ezért kell a zsidókat és senki mást nem megbüntetni, akik szavaidat és csodáidat semmibe vették és kigúnyolták, és sértegették és átkozták olyan hosszú ideig megszakítás nélkül, hogy nem fognak, mint más emberek, pogányok és mások bûnbe és halálba nem a pokol tetejére, nem a pokol közepére, hanem a pokol árkába kerülnek,

mivel onnan nem lehet mélyebbre kerülni." „Akkor is ha megbüntetik õket, hogy vérük az utcákat mossa, hogy halottaik száma nem százezreket, hanem milliókat ér el, ahogy Vespasianus alatt Jeruzsálemben történt és Hadriánus alatt gonoszságukért, még most is ragaszkodnak ahhoz, hogy igazuk van azután az 1500 év után és további 1500 év után is, és hogy Isten hazudott és nekik van igazuk. Összegezve, õk ördög gyermekei akiknek sorsa a pokol lesz...“ „A zsidók azt kapták meg, amit megérdemeltek. Jeremiás szerint Isten választotta ki õket... Nyisd ki a szádat nagyra és én megtöltöm azt. Õk viszont a pofájukat, szemüket, fülüket, orrukat szorosan zárva tartották, teljes szívüket és minden érzéküket, így azok bemocskolódtak, és telefröcskölõdtek, hogy az csöpög belõlük mindenütt és az ördög ocsmánysága jön belõlük.“ „Igen az ízlik nekik, szívükbe megy, úgy ízlik nekik, mint a disznóknak. Így akarják. Kiáltani: ‘ Feszítsd keresztre, feszítsd keresztre.’ Tovább kiáltani: ‘Vére ránk és

gyermekeinkre folyt.’ (Máté, 27:25). Úgy gondolom, hogy jött és megtalált téged...“ „Talán valamelyik irgalmas keresztény szentünk azt gondolhatja, hogy én túl durva és megvetõ vagyok a szegény nyomorult zsidókkal, hogy olyan gúnyosan és bántóan beszélek róluk. De Isten a tanúm rá, túl enyhe vagyok ezekkel az ördögökkel. Örömmel tennék úgy, ahogy mondják, de õk sokkal nagyobb mesterei a gúnynak, mint én, és Istenük ennek mestere, Az ugyanis maga az ördög. Ha az Ótestamentumon kívül más tényt nem ismernék ,akkor is azt állítanám, és a világon senki sem tudná ezt a véleményemet megváltoztatni, hogy a ma élõ zsidók valóban a világon élõ rossz és rosszindulatú gazemberek keverékei, hasonlóan a cigányokhoz, a tatárokhoz és hasonló népekhez." (Kivonatok, összeállítva Martin Luther könyvecskéjébõl: „A zsidók és hazugságaik“ – összeállította Verboten ) Luther Márton (Holhome – L88)

(szabadon publikálható, terjeszthetõ és terjesztendõ) A napokban egy angol nyelvû hírportálon véletlenül egy olyan írásra bukkantam, ami a New York-i WTC katasztrófa okait bizonyítani véli, és levezetése eredményeképpen ezt a terrorista cselekményt cionista kezdeményezésre történõ merényletnek állapítja meg. Amellett hogy ez a megállapítás önmagában is figyelemre méltó és további tanulmányozásra érdemes, most azt fontos hangsúlyoznunk, hogy az említett honlap tisztán külföldi érdekeltségû és Magyarországról még távolról sem esik szó, ennek ellenére a levezetés egyik paragafusa így szól lefordítva: (http://www.takeourworldback.com/short/israel.htm) jó ha figyelünk

külföldre is

33

„Bizonyítható empirikus tény: Zsidó vezetõk rendesen azt tartják a nem zsidókról hogy az állatokkal egyenértékûek, mint pl. szöcskék, vadak, krokodilok, stb. A Zsidó Talmud egy gyûlölettõl izzó fensõbbrendûségi értekezés, amely szerint a zsidók megölhetik, kirabolhatják a nem-zsidókat és hazudhatnak a nem-zsidóknak, törvényesíthetik a pedofiliát és a nem-zsidók kiirtását kezdeményezhetik.“ Ez a felsorolás oly döbbenetesen egyezik a Gyurcsány-kormány „reform-elképzeléseivel“, az õszödi hazugság-legitimációtól kezdve a pedofília legalizásával bezárólag, hogy teljesen kizárt a véletlen egybeesés e talmud-csomag és a gyurcsány-csomag közt. Most ha mindehhez még hozzáadjuk az izraeli katonák ittállomásozását, a nyíltan tomboló magyargyûlöletet, a kormány folyamatos elhatárolódását saját népétõl, annak kultúrájától (lásd saját tradícióink megtagadását és zászlóink gyalázását) és elhatárolódását a magyar érdekektõl, (lásd az ellenünk kreált súlyos vádakat, pl anti-szemitizmus és terrorizmus, amely oly fontos számukra hogy annak alátámasztására arra is vetemednek hogy izaeli katonáikat bõrfejû magyaroknak öltöztessenek be március 15-re), és ha meggondoljuk a kormány a cionisták által uralt világmédiák támogatását és Gyurcsány Uniós támogatottságát még az Unión kívüli, az oroszokkal való túl közeli barátkozás ellenére is, akkor már a 200%-os bizonyítást is túllépjük. Azaz többszörösen bizonyításra került, hogy szerencsétlen magyar népünk a világralomra törekvõ cionista zsidóság áldozatává vált, és a jelenlegi kormány csomagja a talmudista népirtási csomag megvalósítására beindult fékezhetetlen gyilkos gépezet.Errõl a felismerésrõl tájékoztattam a múlt hét végén a Szent Korona Rádió olvasóit a kiváló „A békéért meg kell harcolni“ c értekezéshez hozzászólva: „Tényleg a cionisták prédájává lettünk?“ címmel. (http://www.szentkoronaradio.com/node/1939 ugyanott másik két hozzászólásban is elemzem a kérdést) Mindenképpen érdekes egybeesés az is, hogy most, amikor ez kiderült, és magyarázatra leltünk, hogy miért is oly fontos e kormány számára éppen a gyerekpornó mint olyan törvényesítése a mi kis országunkban, akkor hirtelen ez, de csak ez az egy intézkedés, visszavonásra került, a társadalmi igazságosság és társadalmi ellenállásra hivatkozással. (???). Itt most a pedofília-kérdés apró -illetve nem is olyan apró- részletén túl, az egyáltalán nem apró gyõzelemnek örülve, figyelembe véve az itt említett egybeeséseket azon kell sajnos eltûnõdnünk, hogy valóban az ellenzék illetve a társadalom állítólagos ellenállása okozta-e ezt az örvendetes visszakozást? Hisz ellenállásunk ugyanilyen erõs a kormány egyéb népirtó és népnyúzó törekvéseivel szemben is, ennek ellenére népünk kiirtása a kórházak s az iskolák bezárásával és a gazdaság és az infrasruktúra teljes visszafejlesztésével és általában e kormány tettei révén gõzerõvel halad tovább a gyerekpornó-törvény nélkül is. Ezek szerint viszont egy dologtól félnek: cionista bábmestereik nagy leleplezõdésétõl.... Meg kell kérjem szeretett magyar honfitársaimat, hogy aki lehet, ezért szóljon, üvöltsön és terjessze tovább a hírt

és a bizonyítékot arra, hogy mi magyarok cionista megszállás alatt vagyunk! Elmúlt az az idõ, amikor még volt mit veszítenünk és elmúlt az is, amikor álmodozhattunk békés erkölcsi forradalomról: itt valami más módszer kellene ezek ellen, nagyon, nagyon, nagyon más. A békéért valóban meg kell küzdenünk: de nemcsak országunkban, hanem az egész világon, mert rajtunk kívül, mint ismeretes, több nép is cionista támadás alatt áll, - ahogy ezt Kristoffer Larson: Cionista háború cimû irásai is igazolja (http://www.fusz.hu/node/2980): „Azt gondolom, hogy kezdetben azért volt Izrael, hogy segítse a nyugati gyarmatosítást (Balfour nyilatkozat, stb.) De nem állt ott meg. Az amerikai kormányzat a késõ hetvenes és a nyolcvanas években felismerte, hogy a nyugati globalizáció számára a legnagyobb veszély az arab ellenkezés és az iszlám ellenállás. Izrael azért volt ott, hogy örökösen fenntartsa a folyamatos szembenállást. Így bizonyos értelemben - Önnek igaza van, legalábbis történelmileg -, Izrael azért volt, hogy az amerikai érdekeket szolgálja, de a dolgok megváltoztak. Az elmúlt tíz évben az erõegyensúlynak az eltolódását látjuk. A cionisták, a republikánusok és a jobboldali keresztény csoportok közötti új kötelék az amerikai-izraeli viszonyban egy teljesen új szakasz vezetett be. Úgy gondolom, hogy az amerikai nép nagy jót tenne magának, ha alaposan megvizsgálná a kormányának a dolgait. Az amerikaiaknak azt kéne megkérdezniük maguktól, hogy amerikai érdekek-e azok, amiért dolgoznak, vagy inkább izraeliek. Az iraki háború jó kiindulási pont egy ilyen szellemi gyakorlat számára[13]. Az iraki háború esetében a magukat a legjobb ajánlatevõnek eladó, (vagy egyet nem értés esetén szájukat tartó) pénzéhes politikusoknak és az olyan odaadó cionistáknak, mint a neokonok, az érdekei kéz a kézben járnak. Nem lesz addig béke a Közel-Keleten, amíg az amerikaiak nem szabadítják fel magukat a Washingtont szorongató cionisták és néhány ember ama meggyõzõdése alól, hogy mindig azt kell tenni, ami Izraelnek jó, ahelyett, ami Amerikának jó. A konzervatív Pat Buchanan nagyon jól foglalta össze, hogy mirõl szól a neokonok ideológiája: „Ami után ezek a nokonok futnak, az az amerikai vér besorozása, hogy a világot Izrael számára biztonságossá tegyék[14].“ Sosem írtak igazabb szavakat. Végül az amerikaiaknak - Kovichoz hasonlóan - csak föl kell tenniük a fontos kérdést saját maguknak: Miért is jó ez nekünk? Ez a felismerés egyben azt is jelenti hogy a cionista világ-diktatórikus, népirtó és néprabló törekvések és az ezekkel együttmûködésre elszánt nem-zsidó támogatók által megvalósult a bûnözõi anarchia világ szinten, ami az anarchia természetébõl adódóan, - ha nem állítják meg idõben –, totális világháborúvá és pusztítássá fog kiszélesedni. Forrás: kurucinfo

TISZTELT OLVASÓ!

A témában éredklõdõ olvasóink figyelmébe ajánljuk a JHFK 3. számát, melyben Paul Eisen, egy angliában élõ zsidó ember Holokauszt Háborúk címû tanulmánya olvasható teljes terjedelmében. A tanulmány egyébként a jaffai Israel Shamir honlapján (http://www.israelshamir.net/) is megtalálható. Tehát nem „neonáci skinheadekrõl“ van szó. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a jelen számunkban közölt anyagnál – a csatolt hivatkozások ellenére – nincs forrás megjelölve, a Paul Eisen által publikált tanulmánynál azonban igen, maga a szerzõ. Paul Eisen tanulmányának elolvasása gazdagítja a tárgykörrõl kialakult összképet. Zündelt mos ítélték el öt évre Németországban, és folyik Germar Rudolf pere is. Továbbá elõkészületben van egy argentinai holokauszt revizionista koferencia is. Úgy látszik, a teheráni beindított egy folyamatot. 34

jó ha figyelünk

külföldre is

Az alábbi kérdés-felelet sort, amelyet James J. David, az USA nyugalmazott dandártábornoka állított össze 2003. január 7-i keltezéssel, tehát még mielõtt az amerikaiak és csatlósaik (köztük mi is) megtámadták Irakot, csak azért közöljük, hogy a kedves olvasók lássák, hogy milyen szélsõséges nézetek uralkodnak az Egyesült Államoknak még a legmagasabb köreiben is. Az Amerikát folyamatosan hivatkozási pontként kezelõ, véresszájú, Magyarországon élõ hivatásos rettegõk számára mindez biztosan csak egy „zsidóellenes gyûlöletbeszéd“. Olvassák és terjesszék: Kérdés (K): Melyik az az egyetlen ország a Közel-Keleten, amelynek atomfegyvere van? Válasz (V): Izrael. K: Melyik az a közel-keleti ország, amely nem hajlandó aláírni az Atomsorompó Egyezményt és megakadályozza a nemzetközi ellenõrzést? V: Izrael. K: Melyik közel-keleti ország szállta meg más, független országok területét katonai erõvel, és folytatja a megszállását az ENSZ Biztonsági Tanács határozatai ellenére? V: Izrael. K: Melyik az a közel-keleti ország, amely rendszeresen megsérti más, független államok nemzetközi határait repülõgépekkel, tüzérségi és tengeri ágyútûzzel? V: Izrael. K: Amerika melyik közép-keleti szövetségese küldött éveken át bérgyilkosokat más országokba, hogy megöljék a politikai ellenfeleit (ún. terrorizmus-export!)? V: Izrael. K: Melyik közel-keleti ország az, ahol magas rangú katonatisztek nyilvánosan beismerték, hogy fegyvertelen hadifoglyokat végeztek ki? V: Izrael. K: Melyik közel-keleti ország nem hajlandó elítélni azokat a katonáit, akik beismerték hadifoglyok kivégzését? V: Izrael. K: Melyik közel keleti ország üldözött el 762 000 menekültet és nem engedi, hogy visszatérjenek a házaikba, a földjeikre és a foglalkozásukhoz? V: Izrael. K: Melyik az a közel-keleti ország, amely nem hajlandó jóvátételt fizetni azoknak az embereknek, akiknek kisajátították a földjét, a bankszámláit és a vállalkozásait? V: Izrael. K: Melyik közel-keleti ország, ahol meggyilkoltak egy magas rangú ENSZ diplomatát? V: Izrael. K: Melyik az a közel-keleti ország, ahol az az ember, aki elrendelte egy magas rangú ENSZ diplomata meggyilkolását, miniszterelnök lett? V: Izrael. K: Melyik közel-keleti ország robbantott fel amerikai diplomáciai épületet Egyiptomban és támadta meg az „USS Liberty“ nevû amerikai hajót nemzetközi vízterületen, megölve 34, és megsebesítve 171 tengerészt?

jó ha figyelünk

külföldre is

James J. David, az USA nyugalmazott dandártábornoka V: Izrael. K: Melyik közel-keleti ország bízott meg egy kémet, Jonathan Pollardot, hogy titkos dokumentumokat lopjon (az USA-tól) és adja át azokat a Szovjetuniónak? V: Izrael. K: Melyik volt az az ország, amely elõször tagadta, hogy bármi köze volna Pollardhoz, majd megszavazta neki az állampolgárságot és követelte az amerikai elnöktõl a teljes bocsánatot a számára? V: Izrael. K: Melyik közel-keleti ország engedi meg amerikai zsidó gyilkosoknak, hogy oda szökjenek, hogy elkerüljék az Egyesül Államokban a büntetést, és megtagadja a kiadásukat, ha már az oltalmában vannak? V: Izrael. K: Melyik közel-keleti ország szónokol a gyûlölet ellen, de kegyhelyet és emlékmûvet épít egy olyan gyilkosnak, aki 29 imádkozó palesztint ölt meg egy mecsetben? V: Izrael. K: A földkerekség mely országa rendelkezik a legerõsebb politikai lobbyval az Egyesült Államokban, legalábbis a Fortune Magazinnak a washingtoni bennfentesekkel foglalkozó áttekintése szerint? V: Izrael. K: Melyik közel-keleti ország vette célba szándékosan az ENSZ qana-i menekülttáborát Libanonban és ölt meg 103 ártatlan ember, férfiakat, asszonyokat és gyerekeket is?

V: Izrael. K: Melyik közel-keleti állam szegte meg az ENSZ Biztonsági Tanács 69 határozatát és kapott védelmet még 29 ellen az USA vétója miatt? V: Izrael. K: Melyik közel-keleti ország kap ingyen fegyvereket az USA-tól, majd adja el a technikát a Kínai Köztársaságnak az USA tiltakozása ellenére? V. Izrael. K: Melyik közel-keleti ország miniszterelnöke jelentette ki a munkatársai elõtt, hogy ne izgassák magukat az Egyesült Államok miatt, mert „mi vezetjük Amerikát“? V: Izrael. K: Melyik közel-keleti ország az, amelyet az Amnesty International azért ítélt el, mert etnikai tisztogatás keretében négyezernél több lakást rombolt le, ahol ártatlan palesztinok laktak? V: Izrael. K: Mely közel-keleti ország használt legutóbb tömegpusztító fegyvert, amikor egy egytonnás „okos bombát“ dobott egy sûrûn lakott terület közepére, megölve 15 polgári személyt, köztük 9 gyermeket? V: Izrael. K: Melyik ország öl rendszeresen palesztin kisgyermekeket csak azért, mert köveket hajigálnak páncélozott jármûvekre és buldózerokra, vagy páncélosokra. V: Izrael. K: Melyik az a közel-keleti ország, amely az Oslo-i Egyezmény aláírásával megfogadta, hogy abbahagyja a zsidó telepek építését, de ehelyett 270-nél több új telepet épített az aláírás óta? V: Izrael. K: Melyik közel-keleti ország végeztette ki merényletekkel több, mint száz politikai ellenfelét az utóbbi két évben, miközben civilek százait és gyermekek tucatjait ölte meg? V: Izrael. K: Melyik az a közel-keleti ország, amely rendszeresen megszegi a Genfi Egyezményt, mert együttesen büntet egész városokat, falvakat és táborokat egyes emberek cselekedetei miatt, sõt képes egész falvakat lerombolni úgy, hogy a lakók otthon vannak? V: Izrael. K: Melyik az a közel-keleti ország, amelyet az USA támadással fenyeget, mert attól fél, hogy veszélyes lehet ránk és a szövetségeseinkre? V: Irak. (Institute for Historical Review – Kuruc.info)

35

Uram, ön egy álszent ember, aki a magyarság belügyeibe avatkozik a magyar viszonyok minimális ismerete nélkül. Tökéletesen megértem, hogy ön, aki az amerikai zsidó kádervonalon, mint kirakat-(fekete)-politikus, a zsidó kölcsönt fizeti vissza politikai zsetonokkal, de ha lehetséges, ezt ne az ön hazájától oly sok ezer mérföldre lévõ, ön által nem ismert, kis elnyomott országgal tegye. Ön a Beth Israel Medical Központ, zsidó kórház alkalmazottjaként tevékenykedett pályafutásának korai szakaszában. A kórház egy egyetemi kórházaként mûködik az Albert Einstein College of Medicine of YESHIVA University. Gondolom, ön tisztában van azzal, mint a zsidó politikai útlevél tulajdonosa, hogy az amerikai zsidó iskolák, a YESHIVÁK talmudista alapokon fajvédelmet, vallásgyûlöletet, nõkkel szembeni megvetést tanítanak. Ön mint afroamerikai, különösen kényes kellene hogy legyen a fajvédelem eme gyakorlatára, csak hogy ide vágó részt idézzek a YESHIVÁK tananyagjának egy részébõl: Talmud, Yebamoth 61a: Azt tanították: Igy R. Simeon ben Yohai azt állította [61a], hogy a gójok sírjai a vallás szerint nem tisztátalanok egy ohelre (aki a sír mellett áll vagy ráhajol), mert azt mondja: „és ti, birkáim, legelõm birkái emberek vagytok [Adam] (Ezekiel 34:31). Titeket embernek 36

Politikai színjáték [Adam] hívnak, de a bálványimádók nem emberek [Adam]“. A Mózesi törvény azt mondja, hogy egy emberi holttest vagy egy sír érintése tisztátlanná teszi azt, aki megérinti azt. De itt a Talmud azt tanítja, hogy ha egy zsidó egy gój sírját megérinti, az nem lesz attól tisztátlan, mivel a gójok nem emberek [Adam]. Baba Mezia 114b: „[Rabbah] azt mondta neki: Nem vagy pap? Miért állsz a temetõben? Azt felelte: A mester nem tanulta a tisz-

taság szabályait? Mert ott azt tanítják: R. Simeon ben Yohai azt mondta: A gójok sírjai nem tesznek tisztátalanná, mert az áll az írásban: ‘Ti birkáim, legelõm birkái emberek vagytok [Adam] (Ezekiel 34:31). Csak ti vagytok emberek [Adam].“ Sanhedrin 76a: Ha egy zsidó megöl egy gójt („Cuthean“), akkor õt nem büntetik halállal. Amit egy zsidó egy gójtól ellop, azt megtarthatja. Baba Kamma 37b: A gójokat törvény nem védi, és Isten a pénzüket „Izraelnek szánta“. jó ha figyelünk

külföldre is

Ön, ugyancsak annak ellenére, hogy az amerikai politikai dogma a vallás és az állami funkciók szétválasztását szorgalmazza (Separation of Church and State), baptista papból vedlett át politikussá. De, kérdem én, miképp egyeztetheti egy keresztény pap a hitét az alanti, ugyancsak YESHIVA tananyaggal, amely az ön alapvetõ hitére köp? Talmud, Gittin 57a: Azt állítja, hogy Jézus a pokolban van és forró ürülékben fõzik. Sanhedrin 43a: Azt mondja, hogy Jézust (Yeshu és Soncino lábjegyzetében a „Názáreti“) azért végezték ki, mert boszorkány volt. „Azt tanítják, hogy Jézust húsvét elõestéjén fölakasztották és 40 nappal azelõtt ezt a kiáltványt adták ki: Jézust halálra kell kövezni, mivel boszorkány volt és az embereket bálványimádásra szólította föl... Egy csábító volt és ezért nem szabad sem sajnálni, sem megbocsájtani neki.“ Kallah 51a: „Az idõsek a kapuban ültek amikor két fiatal fiú ment el elõttük. Az egyiknek a feje be volt takarva, a másik fedetlen fõvel ment. Amelyik fedetlen fõvel ment, arra Eliezer rabbi azt mondta, hogy fattyú. Joshua rabbi hozzátette, hogy egy tisztátlan nõ fia (olyan nõ, aki a menstruáció alatt fogant meg, “niddah"). Akiba rabbi azt mondta, hogy mind fattyú, mind egy niddah fia. Ön a politikai pályáján a nõk és általában az egyenjogúság mellett tör lándzsát - legalábbis látszólag. A mi kis országunkban - amit ön olyan jól ismer - a kommunisták uralkodnak egy olyan párt jóindulatú engedélyével, amelynek létszáma ma nem éri el a 2 százalékot sem. Mint ahogy ön is fizeti vissza a politikai kölcsönt kamatostól, úgy a mi kommunistáink is körbetáncolják uraikat, néha nevetséges eredménnyel, mint az itt látható filmkockák is mutatják! http://nemenyi. net/ headpages/mozi. asp?MainID=38&MediaTipus=1&FID=4& MediaID=125 – kattintás ide. Mint a képsorok mutatják, egy kommunista politikus asszony nevetségessé teszi magát, mert nem tud pár dolgot: 1. Politikushoz illõ angol nyelvtudást 2. Zsidó mentalitást és 3. A zsidó nõmegvetõ talmudista törvényeket Ugye milyen megszégyenítõ képsorok ezek? Ugye mennyire emlékeztetik önt az ötvenes évek Amerikájára, ahol külön pad, külön ivókút volt a parkokban csak fehéreknek, amit egy fekete meg nem érinthetett? Ugye, mennyire álszent módon tekereg a yeshivás tanonc a rabbiját keresgetve szemével egy tisztátlan gój nõ érintésétõl irtózva, miközben indiai köszöntést „Nemasté“ ajánlgat? És milyen bután, szerencsétlenül teszi ezt - pont azzal az Indiával takaródzván, amelyben a férjét vesztett nõ páriává, érinthetetlenné válik, akinek még azt sem mondják, hogy nemasté, nemhogy kezét illessék. Ön Indiát hivatalosan támadta az ott törjó ha figyelünk

külföldre is

tént keresztény atrocitások végett, de valahogy a figyelmét elkerülte, hogy Indiában a sötét bõrszín, mint amilyen önnek is van, társadalmilag oly mértékben hátrányos, mint volt az Amerikában az ötvenes években, és mondjuk ki, rejtett formában ma is. De figyelmét elkerülte a nõk megkülönböztetett helyzete, amely sem a budapesti zsidó küldöttséget, sem az átlag indiait nem engedi, hogy például az ön lányával kezet fogjon. A korábbiban nõi mivolta végett, az utóbbiban, mind nõi, mint bõrszíne alapján. Ön furcsa módon észrevesz antiszemitizmust egy egész óceánon keresztül, miközben saját kertjében vakon botorkál. Volt alkalmam Chicago városában a Truman College jó pár afroamerikai aktivistájával találkozni, akik lelkes beszélgetés után kezembe nyomtak egy könyvet.A könyvet maguk adták ki a „Titkos kapcsolat a feketék és a zsidók közt“ címen. (The Secret Relationship Between Blacks and Jews) Igen, eltalálta, a „The Nation of Islam“ afroamerikai vallási tömörülésrõl van szó, amely ellen Ön antiszemitizmus címén nem indított keresztes hadjáratot a mai napig sem. Megvallom, egy öltönyös, munkahelyekkel rendelkezõ értelmes társaságot ismertem meg a szervezeten keresztül. Viszont a könyvükben, amit ajánlok önnek olvasásra (ISBN 0-96366877-0-0), a következõ lényegi dolgokra lehet lelni, jól alátámasztva történelmi adatokkal, amelyeket megtalálhat a könyvben: 1. 1492 -ben kiutasított spanyol zsidók vették kezükbe a rabszolgakereskedelmet, amely az ön õseit érintették. 2. Fõleg zsidó cukorkitermelõk irtották ki a Szigetvilág õshonos lakosságát, hogy azokat afrikai fekete rabszolgákkal pótolják. 3. Hasonló volt a történet Brazíliában is. 4. A Holland-India Vállalat emberkereskedésének oszlopos részét a zsidók tették ki. A könyv korabeli számlákat mutat be a zsidó kereskedõk nevével, hasznával. Természetesen a könyv kitér ijesztõ részletességgel a zsidó cukoripartól a zsidó alkoholiparig, a zsidó maffiától a zsidó holokausztig, amelyet természetesen megkérdõjeleznek a Nation of Islam történészei. A kérdésem a következõ önhöz: Ha az ön népét egy igazi holokauszt sújtotta, miért nem harcol, hogy teljes jóvátételt kapjon? Mit számít, ha a kutatások zsidó bûnrészességre mutatnak? Végtére egy becsületes embernek döntenie kell, hogy a lelkiismeretére hallgat, vagy a pénztárcájára, ugye? De ha nem becsületes, akkor érthetõ, hogy nem mer ujjat húzni az aránylag komoly erõt képviselõ afroamerikai társaival a Nation of Islamon belül, de ugyanakkor álmában sem meri kritizálni azokat a zsidókat, akiknek õsei az ön õseit rabszolgaként eladták.

Emlékszik még? „Csak fehéreknek” – hirdeti a padon a felirat Egyszerûbb egy kis népbe, a magyarba rúgni, és máris megtörtént a szolgamunka, minden veszély nélkül. Csak az ön információja végett közlöm, hogy míg nálunk a zsidóság egy harcias kis része félelemrõl és veszélyezettségrõl kiabál, aminek ön a szolgai górcsöve, izraeli cégek, zsidó külföldiek vidáman költöznek ebbe a félelmetes országba, ahol a népet ütlegelõ rendõrök közt szép számmal héberül beszélnek az importált verõlegények.

Amerikai antiszemitizmus? Az ön politikai módszereit hazájában igen sokan kritizálják, fõleg az urambátyám, családi összeborulásai végett, amit sokan csalásnak ítélnek. Önnek elkeseredett levelek tucatjai érkeztek (itt egy jó példa - katt ide), mert ön pozícióért eladta a lelkét. Ha az ön országában az elõrejutáshoz az elvek és öntudat elvetése szükséges, akkor ön olyan országnak az állampolgára (velem egyetemben), amely nem mér egyenlõ mércével. Ezen gondolkodjon el, mielõtt panaszkodni rohan a magyar külképviseletre. Tisztelettõl mentesen: Neményi Péter

37

Ismét fölhergelte az indulatokat Gyurcsány Ferenc, amikor a Timesnak adott interjújában a heves magyarországi antiszemitizmusról beszélt. A kormányfõ nyilatkozatának fõ üzenete az volt, hogy a Fideszt és személyesen Orbán Viktort antiszemita hírbe hozza a befolyásos média segítségével, azaz a fõ véleményformálók szemében.

Francisco és b. neje, Dobrev Klára, aki – magától a Langaléta Ripacstól tudhassuk – zsidó származású. Gyurcsány felesége kendermintás kosztümben – „Beszéltem azzal az indexes újságíróval, aki elo"ször dobta fel, hogy kendermintás kosztümben jelentem meg az MSZP miniszterelnök-választó kongresszusán. Sikerült elérnie, hogy soha többé nem vehetem fel nyilvánosan a kedvenc ruhámat. Szerintem juharfalevél.” Sokat számolgathatna, aki a fejébe venné, hogy összeadja, hányszor tette meg ezt a magyar baloldal külföldön. A hazai antiszemitázásokat már meg sem említjük, az úgyszólván része a baloldali ábécének. Állítsunk össze egy leltárt – a teljesség igénye nélkül – a fontosabb szempontról, arról, hogy mi minden hozadéka van, lehet az ilyen megnyilvánulásnak. Mit érhet el Gyurcsány egy ilyen interjúval? És vajon számol-e mindezzel, illetve mi lehetett az igazi célja ezek közül? Elöljáróban szögezzük le, a Timesnak is kétféle olvasója van: az egyik kevésbé tájékozott, s nem is érdeklõdik különösebben Magyarország iránt, míg a másiknak nagyon is fontos, mi a helyzet minálunk, mert például be akar fektetni itt vagy a nyaralását tervezi. 38

ÁRT MAGYARORSZÁGNAK Az elsõ olvasói csoport ránézésre, esetleg másodkézi információra támaszkodva azt szûri le, hogy Magyarország zûrös hely – jobb hát elkerülni, illetve jobb máshol próbálkozni. Vagy ha mégis, akkor Magyarországon nagyobb kockázattal kell számolni egy esetleges kontaktusban. Tehát a befektetéskor nagyobb kamatot, turizmusban árengedményt vár el. Egy ilyen miniszterelnöki interjú sok százezer, millió fonttal, dollárral, euróval rontja hazánk pozícióit. Ezt tudják a szocialisták is, mivel ha jobboldali politikus nyilatkozik valami elõnytelent a kormányról, rögtön eszükbe jut ez az összefüggés. Nyilván Gyurcsány is tudja. Mi lehet hát a célja ezzel?

Személyes gyanúnk szerint az, amit az MSZP és az SZDSZ egyik legfontosabb politikai célkitûzésének vélünk már jó évtizede: hogy elijesszék a jóérzésû külföldi tõkét innen. Ide csak az jöjjön, akit õk akarnak itt tudni. Ez a politika egyébként valószínûleg sok százmillió dollárunkba került már eddig is, a hamvukba holt üzletek, az idegenkedés, a negatív kontextus következtében. Amikor tehát a magyar miniszterelnök szerint itt a hitleri nácizmushoz mérhetõ állapotok vannak, akkor ez a miniszterelnök vagy nem normális, vagy tudatosan rontja Magyarország pozícióit a világban. Menjünk tovább. Mit érhet el az ilyen nyilatkozat a hazánkat behatóbban ismerõk körében? Elõször is azt, hogy a mai ellenzéktõl óvakodni kell. Ez triviálisan a fõ célja lehet a Gyurcsány-interjúnak. Jó-e azonban nekünk, az egész országnak, ha ilyen kép alakul ki rólunk? A válasz nyilvánvalóan: nem. Nem, mert a mostani koalíciónak csak a Fidesszel képzelhetõ el politikai váltótársa, márpedig váltógazdaság nélkül nincsen egészséges demokrácia. Sajnos éppen erre jó példa a magyar parlamentarizmus egész története, kezdve a 67-es szabadelvûeken, folytatva Bethlen parlamentarizmusán, bezárólag a kommunista évtizedekkel. Ez tehát rövidlátó politika, amely bizonyosan hoz a konyhára Gyurcsánynak és körének, de nem hoz Magyarországnak. Ilyen aspektusból tehát ártalmas a Times-interjú. KALANDORSÁG SZÁLASI MÓDRA Most vegyük számba, idehaza mit ér el az ilyen cikk. Abban mindenki egyetért, hogy a „zsidókérdés”, az antiszemitizmus kérdése „benne van a levegõben”. Tehát érzékeny kérdés, amellyel nem szabad vagdalkozni. Nem volna szabad. A magyar zsidóság magyar, a nemzet szerves része. Számtalan megindító példát lehet hozni arra, hogy zsidó nemzettársaink milyen természetességgel vallják magukat a nemzet tagjainak. Ezekkel a magyar testvéreinkkel szemben bûnös aljasság a kirekesztésüket a falra festeni. Igazi cinizmus, politikai kalandorság, amelynek felelõtlensége Szálasi Ferencéhez mérhetõ. A zsidó identitású magyar honfitársaink ugyanolyan jogokkal és kötelességekkel élnek körünkben, mint bárki más. Õket senki sem diszkreditálja. Magyarországon nincsenek érvényben zsidótörvények, ilyeneket senki ép elmével nem fontolgat, ezzel riogatni akár csak egyetlen embert is: aljasság. Most induljunk ki abból, hogy Gyurcsány Ferenc igazat mondott, és van olyan csoport vagy más struktúra, amelyik zsidóellenes lépéseket tervez, esetleg tesz. Ha ez igaz, akkor jó ha figyelünk

külföldre is

fölszólítjuk a kormányfõt: lépjen fel a törvény teljes szigorával a magyarországi antiszemitizmus ellen! Ha ugyanis ilyen, a nemzetközi egyezményekkel és a hatályos magyar törvényekkel ellentétes cselekmények elõfordulhatnak Magyarországon, akkor azt nem szabad eltûrni, és ha a jövõben is elõfordulhatnak, akkor az a miniszterelnök felelõssége is, elvégre – a Times-interjú bizonyítja – tud róluk. Például a Kossuth téren tavaly õsszel ötven zsidónak minõsített politikus névsorát felolvasó emberre (vagy emberekre) hivatkozó Gyurcsány Ferenc azóta sem tett semmit sem azért, hogy kiderüljön, ki vagy kik listázták ott a „zsidókat”. Ha baj, hogy ilyen lista készült, tessék föllépni a listázók ellen, de fél évvel késõbb ilyenre hivatkozni inkább önvád lehet, mint vád. És most lássuk, antiszemita-e a Fidesz. A Fideszben is vannak a saját zsidó õseikre büszke politikusok, aki kitûnõ magyar emberek, és akiket a Fidesz leantiszemitázása joggal botránkoztat meg. A konzervatív oldalra nézvést pedig még inkább igaz, hogy köztiszteletben álló zsidó magyarok is támogatják. Annyira igaz ez, hogy éppen a holokauszt igaz történetével, a méltó nemzeti emlékezés kereteinek megalkotásával Orbán Viktor kormánya pótolta a Rákosi-, Kádár-, Horn-kormányzatok bõ ötvenéves mulasztását. A Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központ és a holokauszt emléknap, annak sokrétû oktatási segédanyaga és pedagógiai felkészítõ módszertana milyen alapon negligálható? Álljunk meg egy pillanatra az interjú egyik, talán legjellemzõbb gyurcsányi pillanatánál. A kormányfõ azt említi, hogy a felesége „zsidó származású”. Az adott kontextusban ez azért hangzik el, mert Gyurcsány az „üldözött” iránti szimpátiát akarja kiváltani maga mellett. És ez ízléstelen. Ordenáré a magyar miniszterelnöknek játszani az üldözöttet, még ha a felesége „képében” teszi is. HOVÁ TÛNTEK A NYILASOK? De menjünk tovább. Aki ismeri a magyar történelmet, az többszörösen is felháborodik a Gyurcsányné „zsidó származásán”, mégpedig a következõ okból. Gyurcsány Ferenc felesége eleddig a bulvársajtóban mint bolgár szerepelt, igen színes méltatások közepette tárgyalták azt, hogy miként is karácsonyol „bolgár módra” a Gyurcsány család. Akkor éppen bolgár származású volt az asszony. Tessék mondani, hogy karácsonyol egy zsidó – ráadásul bolgár módi szerint? Nem folyik itt valami gusztustalan visszaélés a kultúrákkal, népekkel és olvasókkal? Ha viszont elõvesszük az Apró családfát, akkor még kínosabb a helyzet, beleszaladunk ugyanis a „zsidó kommunisták” problematikájába. A szélsõjobboldalon kedvelt frázis a jó ha figyelünk

külföldre is

„rohadt büdös kommunista zsidó” – azonban ez teljesen történelmietlen ostobaság. A magyar kommunista mozgalom 1945. évi történetét azért övezi áthatolhatatlan sötétség, mert a párttörténet a legtitkosabb információk között kezeli azt a kérdést, amit röviden így írhatunk le: 1944. augusztusban Magyarországon volt 200 ezer nyilas és 200 kommunista párttag, ezzel szemben 1945. augusztusban volt 200 ezer kommunista párttag és 200 nyilas, utóbbiak börtönben. Ezek ellenõrzött, valós számok. Hat évtized is kevésnek bizonyult, hogy megtudjuk: hová tûntek a nyilasok, és kikbõl lettek a kommunisták 1945-ben? Az oral history vonatkozó eredményeinek ismeretében igen valószínû, hogy a ’45-ös kommunisták között tízezrével voltak a „kisnyilasok” (copyright by Rákosi), akiknek múltját gondosan elhazudta a párt, cserében a további gátlástalan szolgaiságukért. Csak a jéghegy csúcsa például Olti Vilmos vérbíró (pardon: népbíró), aki többek közt Mindszenty-perben játszotta el a bíró szerepét. A kommunista mozgalom tehát felszívta a nyilasság maradékait, aztán viszont maga is erõsen antiszemitává változott. A Rákosi- és a Kádár- Magyarország évtizedeken át és konzekvensen folytatott Izrael-ellenes politikát, támogatta az Izraellel ellenséges államokat. Ugyanezen évtizedekben folyamatosan üldözte a magyarországi cionistákat, persze ebben is hol durvább, hol slamposabb volt a diktatúra (amint ezt unalomig megtárgyalták már egyéb vonatkozásban). Szokás arra hivatkozni, hogy a kommunista mozgalom vezetésében milyen sok volt a „zsidó”. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó egy autentikus vélemény. Dénes Béla orvos, újságíró, aki az 1930-as években vált a cionista mozgalom tagjává, késõbb vezetõjévé, s lett 1944-ben többször is fogoly, majd bujkált a nyilasok elõl, végül 1949–54-ben az ÁVH foglya, raborvos a börtönben – és a cionista per fõvádlottja. Õ írta memoárjában, 1957-ben (már Izraelben, mert alijázott) a következõket: Nem kell tehát azzal törõdnünk, mit mondanak majd szerte a világon a még mindig ágáló nyilasok, ha megírom az igazat! Kaganovics és Rákosi réges-régen nem zsidók, nemcsak azért, mert az effajtáktól a zsidók mindig is többet szenvedtek, mint a keresztény kommunistáktól, hanem fõleg azért, mert õk – kisebbrendûségi érzéseiket akarván kompenzálni – mindenkin túltesznek, ha a rendszer kiszolgálásáról van szó. Ugyanez vonatkozik a zsidó származású ávósokra is! A kommunista világszemlélet nem tûrte el az öntudatos zsidóságot sem, amint nem tûrte el a magyarságot vagy a hitvalló személyiséget sem. Aki idõtlen elvek mentén rendezte be az életét, nem lehetett kommunista.

Különös hangsúllyal kell rámutatnunk arra is, hogy Horn és most Gyurcsány Ferenc kormányzása idején viselkedik a rendõrség érthetetlenül megértõen a neonáci mozgalmakkal. Kuncze belügyminiszter idején grasszálhattak zárt alakzatban, rendõri védelemmel Pest belvárosában minden további nélkül, most Gyurcsány alatt megint nemzetközi találkozót szervezhettek a budai ostrom végének emlékére. Ami arra enged következtetni, hogy a Gyurcsány-kormánynak fontos, hogy legyen jelen Magyarországon az antiszemitizmus és a neonácizmus. Ezen a ponton akár véget is érhetne ez a kis írás, azonban nem hagyható el egy igen pozitív momentum. Felcsillant egy reménysugár. Mégpedig az, hogy ha valakiben megszületik a bátor elhatározás, és tettekre is váltja, akkor mehet a világ elõbbre. DOBREV KLÁRA MÉLTÓ FELADAT ELÕTT ÁLL Gyurcsány Ferencné Dobrev Klára elõtt nagyszerû út nyílik. Õ, aki csinos, fiatal, okos, és élvezi a fõsodratú sajtó teljes támogatását, most végre tehet valami igazán nagyszerût. Miután már küzdött a mellrák ellen és az egészséges életmód népszerûsítésére salátát kevert elemista diákoknak, most megtalálhatná méltó feladatát. Álljon ki és mutassa meg, milyen az igazi, büszke, hazafias magyar zsidóság. E sorok szerzõjének több évtizedes tapasztalata, hogy aki valamit büszkén vállal, azt senki sem fogja ezért bántani, és nem egy ifjúban sikerült helyretenni ezzel a megközelítéssel az egészséges zsidó magyar identitást. Most történelmi lehetõség áll Dobrev Klára elõtt, hogy amit a Fidesz kezdett a Páva utcai központtal meg a holokauszt emléknappal, azt kiteljesítse, és a mozgósítható médiatámogatással igazi, büszke magyar zsidóságot teremtsen a közgondolkodásban. A kormány számtalan vérprofi kommunikációs, PR-os szakemberrel egészült ki a napokban. Imhol egy igazán nemes feladat! És egy nagyszerû médium: Gyurcsányné Dobrev Klára! A siker garantált! Vagy ha nem, akkor azzal kell ad acta tennünk ezt a gyurcsányi történetet a Timesban, az egyetem elõtt antiszemita röpcédulával találkozó kormányfõnérõl, hogy talán nem is igaz. Mert ha igaz, akkor annál rosszabb. Kevés szánalmasabbat tudok elképzelni ugyanis, mint hogy a bátor kormányfõ nagyszerû felesége, háta mögött a személyi védelmével megbízott kormányõrrel (több, mint egy éve jár neki) sunnyogva begyûjt egy törvénytelen tartalmú röplapot a fõváros közepén, ötven méterre a Kecskeméti utcai rendõrõrstõl, és sem helyben nem lép föl, sem a rendõrséget nem értesíti. Ami fölveti a bûnpártolás gyanúját. Forrás: Nyiri János – gondola

39

ZSIDÓ-E VAGY? – Mivel fogalmam sincs, miként lehet megismerni a kokárdát viselõ, ünnepi rendezvényre tartó zsidó magyarokat, már-cius 15-én majd megpróbálok úgy tenni, mint ha én is kokárdát viselõ, ünnepi rendezvényre tartó zsidó magyar lennék. Most már én is félek. Kétszeresen. Félelemmel tölt el ugyanis, hogy a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöki posztját olyan felelõtlen ember töltheti be, mint Feldmájer Péter. Amikor a média hetek óta március idusa pánikkal tömi az emberek fejét, s az ünnepi rendezvények programja helyett kizárólag a feltételezett zavargók elképzelt felfegyverkezésérõl meg a rendõrség várható ellencsapásáról szállítja a híreket, finoman fogalmazva is általánosan ideges hangulatot teremtve, akkor meglehetõsen szerencsétlen azzal elõállni, hogy zsidó honfitársaink lelki bántalmazástól tartanak a köztereket ellepõ nyilas zászlók erdejében. A helyzet ugyanis az, hogy az Árpád-sávos zászló jelenleg se nem történelmi lobogó, se nem az új nácik szimbóluma, hanem a Gyurcsány-ellenes mozgalom legnépszerûbb jelképe. A kormányfõ a zászló ellen szólalt föl, hát most már juszt is Árpád-sávossal vonul föl, zár le fél pályát, indul ünnepi nagygyûlésre mindenki, aki Gyurcsány Ferenc balatonõszödi beszédében nem csak a fantasztikus szónoki teljesítményre lett figyelmes. (Ha a miniszterelnök az Országgyûlés plenáris ülésén az egybetalpas cipõk ellen emelne szót, akkor a legleszántabb demonstrálók a testi épségüket kockára téve azonnal kölcsönkérnék az unokájuk gardróbban porosodó technopatáját, már csak azért is.) Így aztán amikor Feldmájer Péter gyomorforgató magyarországi eseményekrõl beszél a köztelevízióban, s mindezt a nemzeti ünnepen elõkerülõ piros-fehér lobogókkal köti össze, bizony rengeteg, az antiszemitizmus vádjában teljességgel ártatlan polgártársát sérti meg fölöslegesen. És félelmetes az is, hogy a parlamentben az egyik liberális képviselõ azzal vádolhatja az ellenzéket: a nagynénikéje miattuk nem mer kimenni az utcára. Mivel azonban nekem Horn Gáborral ellentétben fogalmam sincs, miként lehet megismerni a kokárdát viselõ, ünnepi rendezvényre tartó zsidó magyarokat, március 15-én majd megpróbálok úgy tenni, mint ha én is kokárdát viselõ, ünnepi rendezvényre tartó zsidó magyar lennék. Aztán meglátjuk, hogy ha egyáltalán, akkor a tüntetõktõl vagy a rendõröktõl kapom-e a verést. Forrás: DÉVÉNYI ISTVÁN – Heti Válasz

40

Elutasították a holo-tanmese órát a berlini hallgatók Elutasították egy berlini rendõrképzõ iskola végzõs hallgatói, hogy a holokausztdogmákból oktassák õket, ami borzalmas felháborodást váltott ki a rendõrség megfelelõ mennyiségû mesterséges bûntudattal beoltott agymosott vezetésében, a Németországi Zsidók Központi Tanácsát pedig rég nem érzett örömmel töltöte el, hogy ismét okuk van tiltakozni és telekürtölni a világot a növekvõ zsidógyûlölet veszélyével, s ki tudja: talán még egy kis támogatást is ki tudnak sajtolni a rendõrségbõl a világszerte elszegényedett zsidóság számára. A napokban történt esetrõl a berlini újságok számoltak be. A baloldali Berliner Zeitung tudósítása szerint elõzõ este válságtanácskozást tartott a fõvárosi rendõrség vezetõsége. Dieter Glietsch, a rendõrség elnöke haladéktalan vizsgálatot rendelt el, s felelõsségre vonást helyezett kilátásba. A berlin-ruhlebeni rendõrképzõ iskola végzõs hallgatói - mint ismertté vált - megtagadták, hogy részt vegyenek a nemzeti szocializmus idõszakáról szóló, kötelezõen elõírt oktatáson. Értesülések szerint egyebek között arra hivatkoztak: nem szükséges, hogy állandóan a holokausztra emlékeztessék õket. Elhangzottak olyan korrekt ténymegállapítások is, hogy a zsidók „amúgy is túl gazdagok“. A berlini lap a többi között az iskola egyik docensére, történetesen egy állítólagos holokauszt-túlélõre hivatkozott. A docens szerint szüleit és testvéreit Auschwitzban gyilkolták meg. Isaak Behar - csaknem húsz éve - a rendõrség megbízásából az iskola hallgatóit a náci idõkben elkövetett bûnökrõl tájékoztatja. Ezért mind Berlin hálás városa, mind a cionista rabigában szenvedõ német álhadsereg, a Bundeswehr több magas kitüntetésben részesítette. A szóban forgó berlini iskolában - csakúgy mint a német rendõrképzésben általánosságban - a holokauszttal kapcsolatos felvilágosítás a kötelezõ oktatási program része. Értesülések szerint a berlini rendõrség elnökét nemcsak a konkrét eset háborította fel, hanem az is, hogy megkésve tájékoztatták a történtekrõl. Dieter Glietsch hangsúlyozta, hogy következetesen eljárnak az ügyben. Az eset miatt tiltakozott a Németországi Zsidók Központi Tanácsa is. A testület egyik berlini képviselõje annak a nézetnek adott hangot, hogy a történtek csupán azt tükrözik, ami az egész társadalomra jellemzõ. „Az idõrõl-idõre fellépõ antiszemitizmus fenyegetõ és sajnálatos“ - jelentette ki. (Duna TV nyomán)

jó ha figyelünk

külföldre is