ÉRTEKEZÉSEK A NYELV- ÉS SZÉPTUDOMÁNYOK
KÖRÉBŐL.
KIADJA A MAGYAR TUD. AKADÉMIA. AZ
I.
OSZTÁLY
R E N D E L E T É B Ő L
8Z8RKESZTX
GYULAI PÁL OSZTÁLYTITKÁR.
X i r r . K Ö T E T . V I I . SZÁM. —
J
—
-
-
—
--• •
••
EGY KIS YISZHANG VÁMBÉRY ÁRMIN ÚR VÁLASZÁRA VAGYIS „A
MAGYAROK E R E D E T E
CZ. I I .
ÉS
A FINN-UGOR
NYELVÉSZET"'
ÉRTEKEZÉSÉRE.
B U D E N Z
J Ó Z S E F
K. TAOTÓI..
Á r a 2 0 kr.
BUDAPEST. 1886.
ÉRTEKEZÉSEK A NYELY- ÉS SZÉPTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL. Első kötet. 1 8 6 7 — 1 8 6 9 . I . Solon adótörvényéről. Télfy Ivántól. 1867. 14 1. Ára 10 kr. —II. Adalékok az attikai törvénykönyvhöz Télfy Ivántól. 1868. 16 1. 10 kr. — I I I . A legújabb magyar Szentirásról. Tarkányi J. Bélától. 1868. 30 1. 20 kr. — IV. A Nibelungének keletkezéséről és gyanítható szerzőjéről. Szász Károlytól. 1868. 20 1. 10 kr. — V. Tudománybeli h á t r a m a r a d á s u n k okai, s ezek tekintetéből Akadémiánk feladása Toldy Ferencztöl. 1868. 15 1. 10 kr. — VI. A keleti török nyelvről. Vambéry Ármintól. 1868. 18 1. 10 kr. — V I I . Geleji Katona István főleg mint nyelvész. Imre Sándortól. 1889. 98 1. 30 kr. — VIII. A magyar egyházak szertartásos énekei a XVI. ós XVII. században. Bartalus Istvántól. Hangjegyekkel. 1869 184 I. 60 kr. — IX. Adalékok a régibb magyar irodalomtörténetéhez. (1. Sztárai Mihálynak eddig ismeretlen színdarabjai. 1550—59. — 2. E g y népirodalmi emlék 1550—75-ből. 3. Baldi Magyar olasz Szótárkája 1583-ból. — 4. Báthory István országbíró mint író. — 5. Szenczi Molnár Albert 1574—1633). Toldy Ferencztöl. 1869. 176 1. — X. A m a g y a r bővített mondat. Brassai Sámueltől. 1870. 46 1. 20 kr. —- XI. Jelentés a felső-austriai» kolostoroknak Magyarországot illető kéziratai- ós nyomtatványairól. Bartalus Istvántól. 1870. 43 1. 20 kr.
Második kötet. 1 8 6 9 — 1 8 7 2 . 1. A Konstantinápolyból legújabban érkezett négy Corvin-codexről. Mátray Gabor 1. tagtól. 1870. 16 1. 10 kr. — II. A tragikai felfogásról. Székfoglaló. Szász Károly r. tagtól. 1870. 32 l. 20 kr. — I I I . Adalékok a magyar szóalkotás kérdéséhez. Joannovits Gy. 1. tagtól 1870. 43. 1. 20 kr. — IV. Adalékok a m a g y a r rokonértelmü szók értelmezéséhez, Finaly Henrik 1. tagtól. 1870. 47 1. 20 kr. — V. Solomos Dénes költeményei és a hétszigeti görög népnyelv. Télfy Iván lev. tagtól. 1870. 23 1. 20 kr. — V I . Q. Horatius satirái (Ethikai tanulmány). Székfoglaló. Zichy Antal 1. tagtól. 1871. 33 1. 20 kr. — V I I . Ujabb adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez (I. Magyar Pál X I I I . századbeli kanonista. II. Margit kir. lierczegnő, mint etbikai iró. I I I . Baldi Bernardin magyar-olasz szótárkája 1582-ből. Második közlés IV. E g y XVI. századbeli növénytani névtár X V I I . és XVII. századbeli párhuzamokkal. V. Akadémiai eszme Magyarországon Besenyei előtt) Toldy Ferencz r. tagtól. 1871. 124 1. Ára 40 kr. — V I I I . A sémi magánhangzókról ós megjelölésok módjairól. Gr. Kuun Géza lev. tagtól. 1872. 59 1. 20 kr. — IX. Magyar szófejtegetések. Szilády Áron 1. tagtól. 187.2. 16 1. 10 kr. — X. A latin nyelv és dialektusai. Székfoglaló. Szénássy Sándor 1. tagtól. 1872. 114 1. 30 kr. — XI. A defterekről. Szilády Áron lev. tagtól. 1872. 23 1. 20 kr. — XII. Emlékbeszéd Arvay Gergely felett. Szvoréniji József lev. tagtól. 1872. 13 1. 10 krajczár.
Harmadik kötet. 1 8 7 2 — 1 8 7 3 . I. Commentator commentatus, Tarlózatok Horatius satiráinak magyarázói után. Brassai Sámuel r. tagtól. 1872. 109. 1. 40 kr. — II. Apáczai Cséri János Barczai Ákos fejedelemhez benyújtott terve a magyar hazában felállítandó első tudományos egyetem ügyében Szabó Károly r. tagtól. 1872. 18 I. 10 krajczár. — I I I . Emlékbeszéd Bitnitz Lajos felett. Szabó Imre t. tagtól. 1872. 18 1. 10 kr. — IV. Az első magyar társadalmi regény. Székfoglaló Vadnai Károly 1. tagtól. 1873. 64 1. 20 kr. — V. Emlékbeszéd Engel József felett Finály Henrik 1. tagtól 1873. 10 1. 10 kr. — VI. A finn költészetről, tekintettel a magyar ősköltészetre. Barna Ferdinand 1. tagtól. 1873. 135 1. 40 kr. — VII. Emlékbeszéd Schleieher Ágost, külső 1. tag felett. Riedl Szende 1. tagtól. 1873. 16 1. 10 kr. — V I I I . A nemzetiségi kérdés az araboknál. Dr. Goldziher Ignácztól. 1873. 64 1. 30 kr. — IX. Emlékbeszéd Grimm J a k a b felett. Riedl Szende 1. tagtól 1873. 12 1. 10 kr. — X. Adalékok Krim történetéhez. Gr. Kuun Géza 1. tagtól. 1873. 52 1. 20 kr. — XI. Van-e elfogadható alapja az ik-es igék külön ragozásának. Riedl Szende lev. tagtól 51 1. 20 kr.
Negyedik kötet. 1 8 7 3 — 1 8 7 5 . I. szám. Paraleipomena kai diorthoumena. A mit nem mondtak s a mit i oszul mondtak a commentatorok Virgilius Aeneise Il-ik könyvére, különös tekintettel a magyarra. Brassai Sámuel r. tagtól 1874. 151 1. 40 kr. — I I . szám Bálinth Gábor jelentése Oroszország- és Ázsiában tett utazásáról és nyelvészeti tanulmányairól. Melléklet öt khálymik dana hangjegye. 1874. 32 1. 20 kr. — I I I . szám. A classica philologiának és az összehasonlító árja nyelvtudománynak mivelése
EGY KIS VISZHANG VÁMBÉRY ÁRMIN ÚR VÁLASZÁRA VAGYIS
,,A M A G Y A R O K
EREDETE
ÉS A FINN-UGOR
NYELVÉSZET"
CZ. I I . É R T E K E Z É S É R E .
B
U
D
E
N
Z
J Ó Z S E F
R. TAGTÓL.
B U D A P E S T . KIADJA
A MAGYAR
TUDOMÁNYOS
1886.
AKADÉMIA.
FRANKLIN-TÁRSULAT
NYOMDÁJA
Egy kis viszhang — Vámbéry í úr „Válaszára". (Olvastatott a M. T. Akadémia 1885. nov. SO-áu tartott ülésén.)
Már egy éve (1884. nov. 3.), bogy e helyen V á m b é r y ú r dörgedelmes szavú válaszát a d t a elé, azon szerény nyelvészeti észrevételeimre, melyeket addig «A magyarok eredete« czímü m u n k á j á r a tettem és a Nyelvt. Közleményekben «Felelet»(I. II.) czimmel kiadtam volt. Igazi égi h á b o r ú t producált, közbe-közbe egyenesen az én szegény fejemre m é r t villámcsapásokkal s a szavaknak bőven eredő záporával. S a végén n a g y elégülten constatálliatta, «hogy H u n f a l v y é s B u d e n z urak k r i t i k á j á r a megfelelt, — s hogy az inkább szenvedélyből és önhittségből eredő, m i n t s e m t u d o m á n y o s a l a p r a épített kifogásaikat k ö n n y ű s z e r r e l meg lehet czáfolni.» S Vámbéry ú r n a k ezen válaszával én n a g y o n m e g vagyok elégedve, m i n d a mellett hogy az én nyelvészeti m ű k ö d é s e m e t t ö n k r e szidja s még oly időnek eljövetelét jósolja, m i k o r a m a g y a r tudom á n y p i r u l v a t e k i n t e korszakra vissza. Mert a kérdés, a melyre V á m b é r y úr válaszának főképen vonatkoznia kellett, n e m az volt, hogy milyen helyes vagy ferde ész és módszer, milyen t u d o m á n y o s igazságérzet mutatkozik Budenz magyar-ugor nyelvészkedésében ( — erről ő m á r untig szólt a nagy ethnologiai m u n k á j á b a n —), h a n e m az, hogy «adatidomítással», akár szándékos akár ö n t u d a t lan, de mindenesetre czélzatos (azaz egy bizonyos czélra irányuló) adatferdítéssel élt-e V á m b é r y úr az ő t ö r ö k - m a g y a r nyelvhasonlításában vagy n e m ? Az én «Feleletem»-ben, egy kis szakaszt kivéve, mely a testrész-elnevezésekről szól, még n e m is foglalkozt a m azzal, hogy mit érnek magokban, t. i. m i n t hasonlítások, az ö magyar-török szóbasonlításai, vagyis ezek m é l t a t á s á b a még bele sem bocsátkoztam, — mert fönn kellett a k a d n o m azon megdobjfc
Í
4
BUDENZ JÓZSEB'.
bentő tapasztaláson, hogy a V á m b é r y úr fölhozta « t ö r ö k n y e l v i a d a t o k n a k egy j ó része, hol a szónak a l a k j á r a , hol jelentésére nézve, a törökség eddigi i s m e r e t é t ő l többé-kevesbbé e l t é r ő és pedig úgy, hogy ezen eltérés által mindig az illető adat a m a g y a r nyelvvel való e g y b e h a s o n l í t á s r a a l k a l m a s a b b á vált, m i n t s e m az eddigi ismeret szerint volt.» A tüzetes vizsgálat, melyet e n n é l fogva Vámbéry ú r török a d a t a i n , azok hitelességére nézve, v é g r e h a j t a n i k é n y s z e r ü l t e m , csakugyan kiderítette, hogy Vámbéry ú r török a d a t a i n a k hitelességében egyszerűen és föltétlenül megbízni n e m lehet. Vizsgálatomat részletesen előterjesztettem «Felelet»-em II. részében, elkezdve a b á r kevesbbé jelentős, de mégis az «újítás» egészéhez tartozó h a n g a l a k i eltéréseken (§. 1—3), a k i s e b b - n a g y o b b fontosságú jelentésbeli eltéréseken át (§. 4. 5) az ő kifejtett vagy ú j o n n a n képzett török szavaiig. E r r e nézve kellett m á r m o s t Vámbéry ú r n a k m a g á t i g a z o l n i a ; k i m u t a t n i , hogy m i n d az, a minek tényleg létezését (azaz hiteles tapasztalás szerint h a s z n á l a t b a n voltát) t a g a d t a m vagy kétségbe vontam, s a mi e szerint a d a t ú l vagy a d a t részéül n e m szerepelhet, — csakugyan valóban hitelesen t a p a s z t a l t a t o t t és létezik. De íme, az e l ő t t ü n k fekvő «Válaszá»ból mindenki, a ki csak n a g y l á r m a közt is t u d szót érteni, u g y a n csak «könnyű szerrel» kiveheti, hogy V á m b é r y úr azt n e m teheti, sőt hogy kénytelen m a g a is bevallani, a mivel én őt v á d o l t a m . Szinte h i h e t e t l e n : válaszában Vámbéry úr bevallja, bár vonakodva és naiv mentegetődzésbe b u r k o l t a n , hogy ő egyet-mást másképen adott elé, m i n t a hogy voltaképen v a n . A 41. l a p o n ezt o l v a s s u k : «Megengedem, h o g y a teljesen szabatos kifejezés ellen itt-ott vétettem és e l f e l e d t e m m e g j e g y e z n i , hogy ez vagy az a j e l e n t é s m a m á r t é n y l e g n e m f o r d ú l u g y a n elő, de régen h a s z n á l a t b a n volt, — s hogy az i l l e t ő j e l e n t é s c s a k h y p o t h e t i c u s». F ö l is hoz n é h á n y példát, melyre nézve e vétkét e l i s m e r i ; köztük egy olyan igét, m e l y n e k «tényleg való» h ú z n i helyett s z ú r n i jelentést adott.*) Hogy ez a k a r a t l a n val*) Szintígy a 27. l a p o n : «az általam fölhozott bizonyítékokat igen csekély részben azon vád illetheti, hogy egyik vagy másik helyen elmulasztottam kitenni, hogy ezen alakok csak hypothetilus természetűek és hogy én azokat mint olyanokat fölvettem, melyek az előtt léteztek vagy elszórva m é g most is léteznek.» F u r c s a ! a m i m é g most is létezik, azt n e m kell fölvenni, hanem meg kell t u d n i ; csakhogy akkor nem is hypothetikus.
EGY KIS VISZHANG.
í)
lomását rögtön visszavonja, s az elismert vétségeket mégis komolyan igazolni iparkodik, az a dolgon s e m m i t sem változtat. De n e m kevésbbé világosan szólnak az ő védekezésének h a t a l m a s argumentumai, a melyek főképen oda irányúinak, hogy az olvasó s itt egyszersmind itélő közönség figyelmét a védendő, vagy igazolandó tárgy rosszaságától el, m a g á n a k a vádlónak roszszaságára fordítsák. Ezek röviden így h a n g z a n a k : 1. Hogy t u d j a Vámbérynek török-magyar szóhasonlításait hibáztatni Budenz, a ki m a g a a legvakmerőbb, fékevesztett, szinte j ó z a n ész nélkül erőszakoskodó magyar-ugor nyelvhasonlító? Úgy-e bár ez v a k m e r ő s é g ! 2. De még vakmerőbb, hogy Vámbéry ú r n a k török nyelvészetén m e r gáncsoskodni Budenz, a theoretikus nyelvész, a subjectivista szobatudós, a ki csak holmi európai ( = rossz, gyarló) szótárakból tud valamit a török nyelvről, inig Yámbéry, a practikus t u r k o logus, 33 év óta való elméleti és gyakorlati tanulmányozása u t á n , csak különben érti a török nyelveket! 3. Hogy meri V á m b é r y ú r n a k az adathamisító török nyelvújítást szemére hányni B u d e n z , a ki a nyelvújítást maga gyakorolja s nem létező szókat az ugorm a g v a r nyelvrokonság kicsikarása czéljából csinált (tehát m á s szóval : m a g a is adat-ferdítő) ? Tegyük föl, hogy mind az, a mit Vámbéry úr ezen a r g u m e n t u m a i b a n Budenzről tart és hirdet, teljesen igaz volna — m é g az is, hogy Budenz szándékos ferdítő (57. 1.): mi következik abból Vámbéry úr török-magyar nyelvhasonlítása, s jelesen az a b b a n használt török adatainak biztos hitelessége j a v á r a ? Teljességgel semmi. Nincs a világon az a logika, mely azt követelné, hogy h a Budenznek a t u d o m á n y a rossz és gyarló, azért jó és tökéletes legyen a V á m b é r y é ; vagy h a Budenz csakugyan bamislelkü, azért ne lehessen Vámbéry az. A mi pedig a bátorságot illeti, hogy gyarló törökség-tudó létemre egy nagy turkologus-tekintélyt meg m e r t e m támadni, arról m i n d j á r t alább ejtek egykét szót. Előbb legyen szabad a t. közönséget fölvilágosítani a z o n n y e l v ú j í t á s , czélzatos s z ó c s i n á 1 á s, nyelvhamisítás t e r m é szetéről, melyet Vámbéry ú r szerint én, Budenz, követtem el. I l y e n van kétféle: I. «Budenz ú r m a g y a r n y e l v ú j í t á s a » , m e l y a ) «hangtani tekintetben» a b b a n áll, hogy pl. Budenz ú r n á l található egy m. szó kejeszed, keszd — mely «tényleg» kezd-nek hangzik (incipere)l szavkad, szabkad: tényleg szakad r u m p i | multat: tényl.
6
BUDENZ JÓZSEB'.
mutat m o n s t r a r e stb. (fölhoz 10 példát, és «stb.»). Tájékozatlan olvasó, a kinek c s a k V á m b é r y úr «Válasza» v a n a kezében, t a l á n n e m hiszi azt, a m i t szintén hihetne, hogy a M.-Ugor Szótáram, m e l y pedig m a i m a g y a r nyelven van írva, a «tényleg létező» kezd, szakad, mutat stb. szóalakokat egyszerűen i g n o r á l j a ; de k é n y t e l e n , Vámbéry ú r előadásánál fogva, azt hinni, hogy az első r o v a t b a n fölsorolt kejeszed, szavkad, multat stb. a l a k o k a t akár még szintén a m a i n y e l v b e n meglevőknek vagy még valamely régi e m l é k b e n előfordulóknak á r u l o m , — n e m pedig m i n t olyan szóalakokat adom, melyeket összehasonlító akár j ó a k á r rossz combinatióim és deductióimnál fogva a m a i a k h a j d a n i előzőinek tartok. Ezek mind a szótárambeli czikkek c o m m e n t á r - r é s z é b e n fordúlnak elő, s azt hiszem még senki, a ki e szótárt h a s z n á l t a (az egy V á m b é r y úron kivűl), n e m lehetett azok jelentősége i r á n t kétségben. A kit az illetőco mbinatióim és fejtegetéseim m e g g y ő z t e k , az elfogadja az említett a l a k o k a t a maiak előzőiül; a kit meg nem győztek, az teljességgel n e m kénytelen bennök a d a t o t (azaz h a m i s adatot) látni. Ez tehát n a g y o n is más dolog, m i n t h a V á m b é r y urnái a m . kengyel-ve 1 szembe állított török adat, minden megjegyzés és figyelmeztetés nélkül így h a n g z i k : altaji kangaj, kengej «korsolya» , míg az Altaji g r a m m a t i k á b a n , a melyből ez adat való, csak kangaj található.*) — b) «.Jelentés tekintetében»
*) A MUgSzótárban így fordulnak elé a V. ú r által bizonyítékul fölhozott p é l d á k : kezd: «Hihető, hogy kezd- régibb kezed-, kezed- vagy akár készed helyett való.» (A kejeszed alakot m a g a V. úr formálta, t e h á t még ő segített nekem a magyar szócsinálásban) | V . : korgova, koravo, tényleg: kora (quantus)» ; MUgSz. «A m. kora talán korav(koravo-) helyett való, s í g y = korgova» (Hogy az utóbbi fölvett alak, még a csillag is m u t a t j a ; de n e m is magyar, hanem, ugor alakúi állítom. A korá t csak V. úr fordítja quantus-nak, MUgSz. pedig a mekkora-t). \ V..- nhajda, hajd, tényleg: híd (pons)»; MUgSz. «ugyanennek (az ugor kag- ,fluere, currere' igének) egyik magyar alakja haj- ebben hajt- ,agere, p e l l e r e ' ; . . . E m. haj- igétől magyar alakú d- ( = u g . -nd) képzővel származtathatjuk e freq u e n t a t i v u m o t : hajd- (hajda-) . . . Ettől a hajd-tói való igenév hajdú, vagy m i n t képzővesztett igenév maga a hajda-, hajd, ezt teheti ,filtó, kelő valami', a m i a ,híd' fogalmának teljesen m e g f e l e l ; maga a híd (hida) pedig n e m egyéb mint ennek a hajd (hajda)-nsik olynemű változata, a milyen kiált a régi kajált után» [ V : : «tojr, tényleg tűr, tiir (pati); — MUgSz. «a tűr- alakot legközelebbről mélyhangú tojr- alakból keletkezett-
EGY KIS VISZHANG.
í)
a b b a n áll, hogy B u d e n z úr fordítása szerint pl. köldök «nabelschnur», pedig tényleg «nabeln | dagad «sich drangen» tényleg «aufschwellen I merni «sagen» tényl. stb. «wagen» stb. | (11. példa, — és «igy tovább szinte a végtelenig»). Itt is V á m b é r y ú r előadása azt a k a r j a nek veszem» | V . : «szavkad, szabjad, tényleg szakad (rumpi)»: MUgSz. «a szako-t bátran erre vezethetjük vissza: szavko, szakko, vagyis szakad e h. v a l ó : szakkad, szavkad(szabkad-)« | V.: szovk, tényl. szok (suescere)» ; — MUgSz. « . . . m i s z e r i n t szok- e h . való: szov-k, s mostani alakj á t legközelebbről akár szokk- (szokko-), akár hosszú vocalissal való szókelőzhette meg» | V. «szidgye, tényl. szügy, szegy (pectus);—MUgSz. « . . a m. szügye tőnek valószinű régibb teljesb szülgye alakjának ..» | V . : «csövened, csöved, tényl. csend, csönd (silentium)» ; — MUgSz. «A m. csend, csönd-bői, mely nagyon jól is régibb csönd h. valónak vehető, nyilván csak cső- {cső- h.) felel meg a (vog., finn) töve, tyve, (tyy) ige- és névszótőnek. Tekintve . . ., egy elsőképzésű csön-tőt kell fölvennünk, melytől azután frequ. -d képzővel állott elé csönd- (e h. csőned-) tkp. igető, s névszótő, csak úgy mint gond (gondo), egy nom. verhale-képző hiányával. A vog. tüuent, tavent-nek ellenben egy m. csöved-, csőd- alak felelne m e g szabályosan.» (A csövened-et maga V. úr írja így k i ; a csöved fölhozásával meg azt m u t a t j a V. úr, hogy a czikket jól meg sem olvasta) | V.: «bohka, tényl. boka (talus)»; — MUgSz. «így a m . boka is=bog-\-ka, csakhogy az alaprész alkalmasint j)oh-iéle alakot nyert, miszerint boka ebből: boh-ka v. bov-ka» I V.: bölese, tényl. bölcs (sapiens)»; — MUgSz. «Alaprésze bőiben fölismerhetjük a finnben és még h á r o m ugor nyelvben meglevő méle «mens» szónak m: b- cserével keletkezett magyar változatát, s ebből -cs = -« képzővel alakúit birtokos-névszóúl bölcse e h. höhe, bölcse = finn mielise, észt mélese, midse» | V. «mw/Jat, tényl. mutat (monstrare)»; — MUgSz. «Alakra nézve a m. mutat- p á r j a a kutat- (kajtat-, katat-) igének, helyett való» | V . : «füle, tényl. f ű , fiv (lierba)» ; — azaz muttat-, mu/tatMUgSz. «. . alkalmasabb alakmását találjuk a finn piilve-ben, ha a füve-1 régibb *füle-höl valónak tekintjük (v. ö. kive e h. kilé)« | V.: «csöjes, csöves, tényl. csecs, csecs, csöcs (mamma)» ; | MUgSz. ,csöcs e li. csőcs, diminutiv -cs ( = f. -kse) képzéssel, ebből: csöjecs v. csövecs, egészben megfelel egy képezhető finn sü'akse v. sa'ekse-nek (úgymint köve-tői kövecs a f. kivekse-neí) \ V.: «szejme, tényl. szín, szín color»; — MUgSz. «. . a finnben sii- [splendere] . . . Ettől pedig, illetőleg a m. *szej-tői alkalmasan származtatható a m. szín (színe) m i n t -n e h. -m képzős nom. verbale, . . vagyis a színe tő ebből való: szejne, szejme« | V.: «lovas, tényl. olvas legere» ; — MUgSz. «a m. olvas- is világosan föltünteti az -s = ug. -8k képzőt; alaprésze olva- e h. lova- — laga-, s így az egész olvaso- tő a lp. lo-fase-nnk . . felel meg». | V . : ovko, tényl. ok causa, ratio»; — MUgSz. «a m.-ban a v,y 0 -nak velia v. vava, illetőleg v. 'ova lenne a mása, s így az ofco-nak lc-jában ú j képzőt kell l á t n u n k ; azaz oko e h. okkoj ov-ko».
8
BUDENZ JÓZSEB'.
az olvasóval sejtetni, hogy a MUgSz. a «tényleges» jelentéseket eltitkolja, s helyökbe költötteket csúsztatott be. Pedig t u d h a t j a m i n d e n k i , a ki a MUgSzótárt kezébe veszi, hogy azok a költött jelentések mind csak a c o m m e n t á r o m b a n fordúlnak elé, m i n t az én v é l e m é n y e m szerint előző jelentések, a melyeken az én j ó vagy rossz hasonlító combinatióim n y u g s z a n a k s melyekből a tényleg ismerteket jól vagy rosszúl m e g m a g y a r á z o m . Tévedésbe ez senkit s e m e j t h e t ; legfölebb azt, a ki tévedni akar. Ez is m e g i n t egészen más dolog, m i n t h a Vámbéry ú r a m. sző igével, m i n d e n megjegyzés nélkül, szembe állítja a kazáni-tatár reg-, cici- igét ezen j e l e n t é s s e l «szőni, weben», pedig f o r r á s a i b a n így o l v a s s u k : cik«beszegni, kivarrni». I I . «Budenz úr u g o r n y e 1 v ú j í t á s a». E n n e k m é g különösebb a bizonyítása. «Minthogy a B u d e n z úr használta források közül történetesen Ahlqvistnak Ueber die Sprache der Nord-Ostjakén cz. müve van k e z e m n é l — m o n d j á V á m b é r y úr, — azt igyekszem m e g m u t a t n i , hogy B u d e n z úr ugor nyelvújítása m e n n y i b e n és h o g y a n nyilatkozik csak az egy osztják nyelv terén is. a) H a n g t a n i t e k i n t e t b e n : Budenz ú r n á l kand, pedig Aliqv.-nál kant zorn j sil (corr. sil): A. sil r a n d , b r á m e | von-: A. vony behauen | nogos m a r d e r : A. noyos zobel (corr. nogos m a r d e r , zobel: úoyos) | stb. (13 példa «és így tovább»). Vámbéry ú r megjegyzi, hogy ezeket t a l á n csekély és jelentéktelen differentiáknak t a r t h a t n á az olvasó, de hiszen Budenz az ő török a d a t a i b a n m á r ilyeneket is megrótt. Nem egészen egyformán áll az ügy az ón adatközlésemre és Vámbéry ú r é r a nézve. Először n e m is közöltem a Vámbéry felhozta p é l d á k b a n az osztják (tkp. osztB.) a d a t o k a t Ahlqvist müvéből, m e r t a legjobb a k a r a t mellett sem közölhettem v o l n a : A h l q v i s t n a k említett müve ugyanis csak 1880-ban jelent meg (a mit Vámbéry ú r is tud és észre vett, m e r t egy jegyzetben idézi a czímet, évszámmal), miután S z ó t á r a m n a k 4 f ü z e t e m á r elhagyta a s a j t ó t (a IV-ik 1879-ben); az utolsó V. f ü z e t b e n igen is h a s z n á l h a t t a m m á r és h a s z n á l t a m is Ahlqvistot, s ezt m e g is m o n d t a m az Előszób a n , s jeleztem rendszerint a tőle való szókat vagy szóalakokat. Az első 4 füzetben csak Vologodszki s z ó t á r á r a voltam utalva. Az én adatközlésem csak úgy vallana V. úr-féle modort, h a én sil helyett sil-1, vagy épen sei-1 í r t a m volna (hogy hasonlóbb legyen m . szél-hez); vagy von- helyett vorig-oi (m. vág-), vagy nogos helyett
EGY KIS VISZHANG.
í)
nugos (m. nyuszt). — Annak fölemlítésével, hogy Ahlqvist m ü v é t csak az V. füzetben h a s z n á l h a t t a m , a m ú g y is elesik az a « m é g f e l t ű n ő b b r e f o r m , melyet észreveszünk jelentés tekintetében, h a Ahlqvist és B. úr adatait összehasonlítjuk.» Egyébiránt V. úr azt kívánja, hogy az én fordításom szórói-szóra Ahlqvistéval egyező legyen, azt t a r t v á n , hogy a h á n y szót használt valamely osztják szó értelmezésében, annyi jelentést is állított föl (pl. V. ú r szerint a nol szónak 8 jelentése van, melynek a «pfeil» csak a hatodika — külön jelentések tehát ezek i s : «nase, s c h n a u z e , m a u l , schnabel, spitze, schirm (t. i. an einer miitze], landspitze» — sőt még kihagyta e z e k e t : «lialbinsel, Vorderteil eines bootes»). E mellett észre sem vette, hogy Ahlqvist a h o m o n y m szókat n e m adja külön-külön, h a n e m egy czikkbe foglalva (pl. II «schweif; eiter»; ])ögol «knöpf, k l u m p e n s t b . ; ansiedlung, dorf».). S végre még h a m i s k o d n i a is kellett a MUgSzótár idézésében: a nodo (corr. nogo) szó B. szerint «stoffmasse, fülle, dicke»: Ahl. «fleisch, körper», pedig a Magy.-Ugor-Szót.-ban is e szónak « f o r d í t á s a » így hangzik «fleisch; leib, körper» — s a «stoffmasse, fülle, dicke szók a c o m m e n t á r b a n fordúlnak elé. E n n y i b e n áll az én m a g y a r és ugor nyelvújításom, adatferdítésem ! H o g y milyen dicsőségére válik V. ú r n a k , hogy i l y e n bizonyítással r á m ezt a nagy vádat ki b í r t a m o n d a n i : arról ne is szóljunk. Következik most V. úr török t u d o m á n y á n a k tekintélye, mely mellett vagy plane mely ellenében B. gyarló török-tudásának szégyenletesen el kell b ú j n i a . F e n n e n hirdeti m a g a V. úr, hogy ő «practikus turkologus», s nem csak a m o l y a n «theoretikus nyelvész» vagy «subjectivista szobatudós»; t u d t u n k r a a d j a , hogy ő a török nyelvek «33 évi elméleti és gyakorlati t a n ú l m á n y o z á s a után» csak érti e nyelveket; hogy B. úr sem ignorálja a turkologia t e r é n való működését, sőt azt is t u d j a , hogy az 1864 óta megjelent keletitörök szótárak mind az ő m u n k á j á n (Cagataische Sprachstudien) a l a p s z a n a k , úgymint Pavet de Courteille, Zenker nek keleti-török része, B u d a g o v ; jelesen hogy ez utóbbinak m ű v é b e n n a g y o n kevés specialis keleti-török szó van, a mely u t á n nincs kitéve a f o r r á s , t. i. BAM. ( = V á m b é r y ) ; végre hogy ő, mint egykori efendi és középázsiai utazó, a mi tudósaink szótári munkáit (a melyekre t. i.
10
BUDENZ JÓZSEB'.
szegény B u d e n z utalva volt) sem correcteknek, sem completeknek nem t a r t h a t j a . » Csak gratulálni lehet V. ú r n a k , hogy a maga kitűnőségéről és turkologiai érdemeiről ily önerzettel szólhat. Nekem természetesen eszem ágában sincs, hogy ő vele török-tudásban a k a r j a k mérkőzni. Megengedem, hogy én t ö r ö k ü l általában n e m t u d o k , s egész képességem szótárak olvasására szorítkozik; legfölebb, h o g y a t ö r ö k nyelvek mivoltáról m e g m a r a d t m é g n é m i fogalmam azon régi j ó időkből, mikor e tárgygyal is m é g többet foglalkoztam (bár csak a szobában) s m a g a V. úr által m é l t ó n a k ítéltettem, hogy az ö A b u s k a - f o r d í t á s á n a k kiadását gondozzam s hozzá előszót í r j a k , vagy m i k o r képes voltam Molla I s z h á k n a k tatár meséit följegyezni s hozzá n y e l v t a n i vázlatot szerkeszteni. Azóta sok m á s t kellett t a n u l n o m és t a n u l m á n y o z n o m , s így bizony édes kevés m a radt az é n török-tudásomból. V á l ó b a n n e m t u d o m , annyi-e még az a mit t u d o k , m i n t a m e n n y i t t u d V. úr az u g o r nyelvekből, a mi p e d i g őt a m a g y a r - u g o r nyelvhasonlításomról való ítélet-mondásra ú g y látszik tökéletesen képesítette.*) H a i g e n : úgy m á r nekem is v a n
'•'-) Pedig vajmi nagy szorgalmat és gondot fordított V. úr egyes ugor nyelvek t a n u l m á n y á r a ! Pl. «Magyarok eredete» 273. lapján összevet török, magyar és cseremisz szókat, s az utóbbiak közt van a tör. sira (sör), m . sör mellett cser. jerge, nyilván Bzintén «sör (cerevisia)» ! A Budenz szerkesztette cser. vocabularium, melyet V. úr használt, ezt a jerge szót«sor»nak közölte, még latinul is «ordo, series» ; tovább tanulmányozván, vagy ha tetszik lapozgatván, megtalálta volna talán V. úr is a tör. sira-1 a cser.-ben: será «sör, cerevisia» | tör. sor (sós) m . só mellett v a n : cser. sornak, t e h á t szintén «só (sal, salz)» ; ámde az említett vocabularium így hozza föl a sornak-ot: « s z ó , beszéd, verbum, sermo». — A vogul nyelvet V. úr H u n f a l v y P.-nak «Kondai vogul nyelv» cz. m u n k á j á b a n tanulmányozván, fölfedezte benne mint három consonanson végződő szókat (Magy. Eredete 22!) 1.), ezeket: « l u p t a n k v megítéltetik, choltv megjelentetik». Valóban megtalálta ezeket így Hunfalvy K.-vogul szótárában; de ha V. ú r az igeragozásról szóló részt is figyelmére móltatja, azon kell vala csodálkoznia, hogy luptankv, choltii-féle igealak teljességgel elő sem fordúl, jelesen nem m i n t prses. sing. 3. személyalak; s tán mégis rátalált volna a dolog n y i t j á r a : hogy Hunfalvy a szótárban a K.-vogul igéket kifejtett tőalakban í r t a ki, de fordítása a prses. sing. 3. szem. alakjában van. — Hogy az «önhangzó-illeszkedós», mely a törökben és magyarban szépen meg van tartva, «a finn-ugorban hiányzik», azt V. úr a finnre nézve a Kalevala négy első vers-során m u t a t j a he (M. Eredete 227 1.). Beh kár,
EGY KIS VISZHANG. í)
jogom az ő török-magyar hasonlításába is bele szólni, a nélkül bogy az ő tekintélye b italomszavával neki szabad volna e n g e m elriasztani. Egyébiránt V. ur talán m a g a is érzi, bogy az általános tekintélyre hivatkozással a fenforgó vitában be n e m érheti, m e r t mégis rá szánta magát, hogy ellenfelének egyes t á m a d ó állításait a m a g a m ó d j a szerint czáfolgassa. Igaz, hogy m á r a 3-ik lapon (37. 1.) resteli e szívességét, s s a j n á l j a a megjegyzései folytatásához szükséges «időt, téntát és papirt.» Mégis csak érzi V. úr is, hogy n e m azt szabad k é r d e z n i : ki szólott ellene, nagy- vagy kis-tudományú ember-e, h a n e m m i t m o n d o t t ezen a k á r nagy- akár kis-tudom á n y ú e m b e r ? s hogy neki erre mégis csak felelnie kell. V. úr, hogy az ő úgynevezett tapasztalati török nyelvismeretenek nagyobb súlyt biztosítson, elég kicsinylőleg szól a t ö r ö k szótárakról, jelesen Bianchi, Zenker, Pavet de Courteille, B u d a g o v m u n k á i r ó l (24.1.) a melyek inkább t l i e o r e t i k u s m i n t s e m p r a c tikus t a n u l m á n y o k eredményei, — és etymologiai kutatások és combinatiók alapjául n e m szolgálhatnak.» Ez úgy hangzik, m i n t h a ezen szótárakban n e m szintén tapasztalati m u n k á n a k az eredménye volna lerakva — a k á r magok a szótárírók végezték közvetlenül a tapasztalást a k á r előmunkásaik, akár az élő beszédből fejtették ki a tapasztalásokat, akár leírt szöveget h a s z n á l t a k föl. V. úr sem szerezte volna meg ezek és ilyenek nélkül az ő nagy török-tudását oly könnyű s z e r r e l : mert a t a p a s z t a l á s n a k , a m e l y igazán ér valamit, nehéz és fáradságos a m u n k á j a . F u r c s á n is h a n g zik ez itéletmondás V. úrtól, a ki maga h a s z n á l t a «etymologiai kutatásai» közben Bianchit és Budagovot, m e r t rájok hivatkozik, s különösen az utóbbinak sokat köszön, a m i t a «magyar-török szóegyezések» korában még n e m ismert. F u r c s á n hangzik Y. úrtól, a ki «A Magyarok eredete» cz. m u n k á j a végén, az olvasónak, bogy a török kultur-szókról m a g á n a k az illető szótárakban tájékozást szerezhessen, egyebek közt Bianchi, Budagov, Pavet de C. m ü v e i t ajánlja. S hiszen magának Y. ú r n a k csagataj szótára sem m i n d az ő saját tapasztalásának m u n k á j a : szolgált neki a n n a k szerkesztésé-
hogy tovább nem nézte a Kalevalát; tán mégis fölfedezte volna a finn önhangzéilleszkedést, mint legalább olyant, a milyen a magyar is, a melyben t. i. e, i mélyhangú vocalisok mellett is fordulhatnak elő.
12
BUDENZ JÓZSEB'.
b e n kész szótári m u n k á l a t is, a miről b e n n ü n k e t előszava értesít. E z e k közt van a Khulaszai Abbasi, melynek n e m ismerlietését ő m o s t az én részemre oly n a g y b a j n a k kiált ki (25. 1.); kérdem h á t : ő n e m szedte-e ki belőle, a mi biztos és j ó ? s m á r n e m igaz, a mit € s a g a t a j szótára előszavában róla m o n d : «Höchst schade ist es, dass die copisten so vieles e n t s t e l l t e n ; d e n n wäre dies nicht der fall, so würde es sich der m ü h e lohnen das Chulasei Abbasi o h n e weiteres mit text u n d Übersetzung zu veröffentlichen.» DeV. úr csag a t a j szótára természetesen olyan nyelvanyagot is t a r t a l m a z , m e l y e t c s a k tisztán az ő t a p a s z t a l a t i m u n k á j á n a k kell t e k i n t e n ü n k , s melylyel a török nyelvismeretet, h a ugyan a tapasztalásban a kellő gonddal és óvatossággal j á r t el, valóban gazdagította. Ilyenből vett át a n n y i t a m e n n y i t Budagov, s jelzi azt «Vámb.» névvel, nyilván azért, hogy az első közlöt az adat hitelességéért felelőssé tegye. Kétségtelen, hogy V. ú r n a k elég m ó d j á b a n volt a törökségnek némely részében s a j á t tapasztalása ú t j á n is t u d o m á s t szerezni olyan szókról és szójelentésekről, a melyek még nincsenek m e g az eddigi szótárakban. Mert ezeknek absolut tökéletességét senki sem állítja. De vájjon igazolhatja-e ezen t a p a s z t a l á s á r a való hivatkozással a török a d a t a i b a n m u t a t k o z ó különös eltéréseket is, melyek először most l é p n e k föl, legalább húsz évvel a n n a k utána hogy ö a tapasztalása körétől távol v a n ? Még a k k o r is, h a elfogadjuk, hogy ő kellő gonddal végezte a tapasztalás m u n k á j á t , b a j o s n e k ü n k teljes megbízhatóságot szavazni meg egy olyan tudásnak, melyet a tapasztaló n e m r ö g t ö n fixirozott, h a n e m hosszú időn át elméjéb e n temetve m a g á v a l hordott, ezer meg ezer hasonló tudásrészletekkel összefoglalva, sőt nem is nyugodt békében tartva, h a n e m m i n d u n t a l a n t a r k a combinatióban ide-oda mozgatva. V a n n a k csodálni való erős emlékező tehetségek, — de azoknak hosszú időn túl változatlan biztossággal való működéséről hol van a kezesség? E n n é l fogva szabadságot veszünk m a g u n k n a k , hogy V. ú r n a k ilyen elkésett t u d ó s í t á s a i t , a melyek régibb s n e m is csak egy embertől való tudással ellenkeznek, mint esetleg emlékező-tévedéseket tisztelettel félre tegyük. S z i n t í g y , h a ú j a b b tudósításai ugyancsak ő tőle való régibb közléssel ellenkeznek, ez u t ó b b i n a k a d u n k elsőbbséget. H o g y V. ú r n a k híres emlékező tehetsége n e m mindig biztosan m ű k ö d i k , arról világos bizonyítékot találunk a «Ma-
EGY KIS VISZHANG.
í)
gyarok Eredeté-ben. Ott 3 4 3 1. a m. bíró-1 egy régi (!) török burau, borau «elöljáró» szóval magyarázván, jegyzetben a H a l o t t i beszédre hivatkozik, a melyben bírság nap van «végső ítélet» é r t e l e m m e l ; m u n k á j á n a k n é m e t k i a d á s á b a n (323. 1.) e jegyzet így h a n g z i k : «Schon die Leichenrede bringt bírság nap oder b o r s a g n a p f ü r Weltgericht.» E z a f u r c s a borsag nyilván n e m lehet más, m i n t emlékező rémlés szüleménye, melyet a m a g y a r kiadásból a correctora kiküszöbölt. De m é g hagyján, h a V. úr ú j o n n a n producált tapasztalatainak megértékelésében csak az emlékezésnek esetleges és közönséges gyarlóságát kellene s z á m b a v e n n ü n k . De ő m a g a még j o b b a n leszállította azok értékét, a mióta etymologiai speculatiókkal foglalkozik, a török nyelv fejtegetésében és még j o b b a n a m a g y a r török h a s o n l í t á s b a n . Nem kutatom, miből eredt az n á l a , de azt a szokást vette föl, hogy szójelentések kapcsolásához szükségelt segédfogalmat magához az egyszerű adathoz csatoljon, úgy hogy szintén tapasztalás e r e d m é n y é n e k tűnik föl, míg voltaképen csak a subjectiv speculatiónak szüleménye. Ilyen eljárás, bármilyen természetesnek, erötetés nélkül valónak lássák is a kapcsolat, h a ez az eredeti valóban t a p a s z t a l a t i adattól nincs külön tartva és megkülönböztetve, természetesen m e g h a m i s í t j a az adatot s elveszi a kritika lehetőségét. Természetesen elveszi m i n d e n értékét azon t a p a s z t a l a t n a k is, a m e l y e t valaki ilyen m ó d o n producál. A hasonlítás jósága n e m attól függ, hogy a két a d a t jelentésileg teljesen összetalálkozzék vagy közvetlenül egymást érje, h a n e m lehet az j ó még a kapcsolat fölvételével is, csakhogy ennek természetes é s kielégítő volta meg is legyen ítélhető. H o g y V. ú r n a k szóegyeztetésében megvan ez a hiba, azt maga vallja be, eléggé különösen azt magának szabadságúl vindicálván (41. 1. [jelentések, a melyeket] «olyan jelentésbeli á r n y a l a t t a l fejeztem ki, melyen az etymologus talán megütközik, de a mi r e c e n s e n s e m [Budenz] előtt é p p e n n e m lehetne föltűnő, m e r t hiszen ő a z e l l e n t é t e s f o g a l m a k egyeztetésében a legnagyobb m e s t e r » ) ; ilyen m ó d o n toldott-nyújtott jelentésekről elég esetet m u t a t o t t ki Feleletem II. 4. 5. §§. E furcsa szabadság gyakorlásába V. ű r a n n y i r a beleélte magát, hogy egészen r a b j á v á lett a c z é l z a t o s s á g n a k s ott is alkalmazza, a hol s e m m i esetleges t a p a s z t a l á s r ó l való r é m l é s
14
BUDENZ JÓZSEB'.
szóba s e m jöhet. E z t ő azzal d o c u m e n t á l t a , hogy azzal a törökséggel is, m e l y az ő volt t a p a s z t a l á s a körén egészen kívül esik, s melyre nézve csakis bizonyos tudvalevő f o r r á s m u n k á r a volt utalva, csak úgy b á n i k , mint a k á r az oszmanlival vagy a keleti-törökkel. í g y pl. az a l t a j i nyelvből fölhozván a puula igét, a m . fúl-, fojt-val szemben, így e r t e l m e z t e : «megkötni, f o j t a n i » «(binden, erwürgen)», n o h a az ő forrásában « G r a m m a t i k a altajskago jazyka»)csak ez áll «kötni» (cBHaaTB, npnBH3aTb : binden, z u s a m m e n b i n d e n , a n b i n den) s neki az ő török t u d o m á n y á n á l fogva is t u d n i a kellene, hogy ez a t. t . bagla-nak altaji mása. A m o n d o t t a k u t á n senki sem fogja n e k e m rossz néven venni, h a kijelentem, hogy V. ú r n a k fennen hirdetett gyakorlati tapasztal a t á r a fektetett tekintélye n e k e m n e m imponál, s hogy az eltérés eseteiben inkább a «gyarló» szótárakra h a j t o k , a melyek írói és szerkesztői csakis egyszerű adatokat, a török szóknak m i n d e n czélzat nélkül kifejtett requivalenseit igyekeztek adni. Hiszen ezek segítségével sikerült is n e k e m — m á r hogy k ö n n y ű szerrel-e, vagy nehéz szerrel, az n e m tartozik a dologra — V. ú r n a k n e m egy hibás török adatát k i m u t a t n o m , a mit m a g a is kénytelen elismerni. H á t r a van V. ú r n a k m é g egy h a t a l m a s védő a r g u m e n t u m a : «B. ú r r a l n e m lehet török szók jelentéséről vitatkozni, mert ő borzasztó rossz ugor szóegyeztetéseket csinált, melyek n a g y o b b r é s z t homlokegyenest ellenkező fogalmak rokonításából á l l a n a k ; ezért ő m á s n a k eljárását n e m kritizálhatja». Ám legyen igaz, hogy az én ugor s z ó e g y e z t e t é s e i m akár m i n d végig rosszak, de a z é r t helyesek-e az ő török szó-a d a t a i ? m e r t a fent jelzett kis kivétellel én a V. úr t ö r ö k - m a g y a r szóégyeztetéseire, szóhasonlításaira még s e m m i véleményt n e m m o n d t a m , sem rosszalást, sem helyeslést, h a n e m csupán csak a török szóadatoknak helyességét vizsgált a m , t e k i n t e t nélkül a z o k n a k a m a g y a r r a l való lehető egyezésére. S c s a k u g y a n V. úr egyes, részemről kifogásolt török adatok igazolása közben, mindig a r r ó l panaszkodik, hogy én őt a hasonlítástól el a k a r o m tiltani. Pedig d e h o g y ! H a s o n l í t s a bár pl. az ozm. p a s - t a m. füst-\e 1, h a az a l a k i egyezés kielégítő, n o h a n e m általában «füstöt« (rauch), h a n e m csak szárazködöt (höhenrauch-ot) jelent, de n e m o n d j a , hogy p a s egyszerűen «füstöt» is jelent, h a azt valób a n n e m j e l e n t i ; a m .fed igével szembeállított kirg. biiten-re idézem Budagov fordítását (IIHOÜ, ;ipyroii, iiocTopoiiHiii = anderer,
EGY KIS VISZHANG.
í)
fremd), azt értetvén vele, hogy n e csikarja ki e fordításból az «ismer e t l e n = betakart» fogalmat, h a n e m a d j a ezt a maga)speculatiója g y a n á n t ; az ujgor bőt «fedni», «betakarni» szót én n e m kifelejt e t t e m , h a n e m , m i n t külön adatról, a melyre nincs kifogásom, n e m kellett róla s z ó l n o m ; egy árva szóval sem á r u l o m el, hogy kifejezi-e bőt, bűt a befödött fogalmat vagy sem, s ennél fogva h a s o n lítható-e a m . fbd-\e 1 vagy s e m ? Úgy látszik egyébiránt, V. úr n e m is érzi, milyen r o s s z ú l intézi a maga igazolását, midőn egyre csak m á s n a k a h i b á s s á g á r a hivatkozik. Ez utóvégre, ha igazolhatna valamit, mégis csak m e g i n t hibát igazolhatna — azaz legfölebb a n n a k mentegetéséül szolgálhatna. V. ú r n a k egyes m e g t á m a d o t t török a d a t o k igazolására v o n a t kozó megjegyzéseit, a m e n n y i r e szükséges, alább fogom m é l t a t n i . I t t még csak azt jegyzem meg, hogy igazolása, melynek elvét és eljárását némileg jeleztem, n e m terjed ki valamennyi kifogásolt esetre. V. úr (37.) ezen kelletlen m u n k á h o z megkívántató időt, t i n t á t és papirt s a j n á l j a ; másutt meg (51.) elégnek tartja, h o g y B. kritikai észrevételeinek legnagyobb (?) részét részletesen megvizsgálta és — természetesen — m e g is czáfolta. Budenz úr (47. 1.) ugyanis őt s o k e s e t b e n igazságtalanúl t ü n t e t i föl szógyártónak ; m e r t az általa kétségbe vont szók n a g y r é s z e tényleg létezik. Tehát csak «sok esetben» és csak «nagy része». Ám legyen e n n y i is elég!
Egyes megjegyzések. «A nyelvész maga n e m b á n j a , akármilyen vérből eredő valam e l y nyelv népe. Miatta á l l í t h a t j a valaki, hogy csupa török vér volt az a m a g y a r nép, a mely ezelőtt ezer évvel P a n n o n i á b a költ ö z ö t t ; azért mégis csak ugor nyelvet hozott magával». Ezen igénytelen s z a v a i m b a n , melyeket NyK. XVI, 121. arra vonatkozólag í r t a m egy jegyzetben, hogy a «nyelvek» eredet- és rokonságviszonyait külön tartsuk a «népek»-éitől, nagyon figyelemreméltónak találta V. úr, hogy éppen a t ö r ö k s é g e t neveztem meg, m i n t a melyből vér szerint a m a g y a r n é p eredhet. Meg kell v a l l a n o m , hogy eszem ágában sem volt egy «őstörténetünkre nézve f o n t o s nyilatkozatot» t e n n i ; azért neveztem m e g a törököt, m e r t e n n e k
16
BUDENZ JÓZSEB'.
a m a g y a r r a l való ethnologiai viszonyáról m á r az előtt is volt elégszer szó, s m e r t tudom, h o g y a magyar n y e l v b e n régóta meglevő török elemek, a melyek j o b b a d á n közvetetlen átvétel színében m u t a t k o z n a k , a magyar n é p n e k török n é p e k k e l való érintkezéséről t a n ú s k o d n a k , a melyről hihető (de n e m kell szükségképen h i n n i ) , hogy több-kevesebb török népelemek beolvadásával együtt j á r t . A t ö r ö k - m a g y a r vérrokonság ilyen csupasz «lehetőségén» kívül bizony megengedek én m é g a k á r h á n y h a s o n l ó lehetőségeket, egy szóval n e m törődöm egy cseppet sem az ethnologiai eredet kérdésével, legalább nem k u t a t o m azt. De azért v a n amúgy igénytelen véleményem a nyelv- és v é r r o k o n s á g r ó l : t. i. azt tartom, hogy a rokonnyelvű népeknek m i n d a d d i g kell az eredeti verrokonságot is t u l a j d o n í t a n u n k , míg e fölvétel t a r t h a t a t l a n s á g á t m á s n e m ű (történelmi, antbropologiai) határozott bizonyítékokkal ki n e m m u t a t j á k ; de akkor is a r o k o n n y e l v ű n é p e k n e k vér szerint valókülön e r e d e t e (ha ugyan bizonyítható) azon fölvételre kényszerít, hogy az egyik vagy másik n é p valamikor n y e l v e t cserélt. Egyébiránt c s u p a lehetőséget n e m szokás «kategorice» kimondani, s igy H u n f a l v y v a l szemben sem volt okom, v a l a m i ünnepélyes m ó d o n kinyilatkoztatnom, hogy «a m a g y a r o k török n é p is lehettek», még kevesbbé azt, hogy «speciális ugor nyelvészkedésük e r e d m é n y e é r t s d : a m a g y a r ugor nyelvrokonság 1 egyáltalában nem tekinthető a m a g y a r ugor eredetének bizonyságáúl». Mert ez igen i s a n n a k t e k i n t h e t ő , míg valaki vagy e nyelvrokonságot merőben a l a p t a l a n n a k n e m m u t a t j a ki, vagy m á s k é p e n n e m bizonyítja, hogy a m a g y a r n é p eredetileg valamely n e m - u g o r vérből ered. Bosszúi idézi V. úr a m a g y a r és n e m - u g o r altaji nyelvek közt észrevehető egyezésekről való nézetemet. Azt m o n d a t j a v e l e m , hogy ezek a ) «az altaji ősrokonság m o m e n t u m a i , melyek a magyarban í e n m a r a d t a k , és a melyek a nélkül, hogy a m a g y a r n a k egy más altaji csoporttal való rokonságára utalnának — az ugorsághoz tartozását m u t a t j á k » . E bizony badarság, hogy a m a g y a r + n e m - u g o r altaji (pl. török, mongol) egyezések a m a g y a r n a k az u g o r s á g h o z tartozását m u t a t n á k . Nem is ezt m o n d t a m én, hanem azt, h o g y az említett egyezések na) o l y a n o k , a melyek az altaji ősrokonságból erednek, s így nem a k ü l ö n vált m a g y a r nyelvnek v a l a m e l y más altaji csoportbeli nyelvhez való különösebb rokonsági viszonyát bizonyitják, h a n e m csak az ö s s z e s u g o r
í)
EGY KIS VISZHANG.
c s o p o r t n a k (illetőleg az ugor alapnyelvnek) a t ö b b i a l t a j i c s o p o r t o k h o z való rokonsági (egybetartozási) viszonyának föltüntetői. G o n d o l o m , ez eleggé érthetőleg volt mondva, stylusvirágok nélkül, a melyek m i a t t Y. úr meg n e m érthette volna. De V. úr, a helyett, hogy még egyszer olvasta volna, a mit egyszeriben jól meg n e m értett, szívesebben «virágos» nyelvészeti stylus o m o n szörnyülködött, «melynek föékessége az, hogy egyetlen egy m o n d a t 30 s ű r ű n n y o m o t t és 8 zárójeles s o r r a nyúlik !» B o c s á n a t ! a 8 zárójeles sor m á r benne foglaltatik a 3 0 - b a n ; de n e m is 8, h a n e m 10 rekesz fordúl elő, igaz, hogy t ö b b n y i r e csak 2 — 3 szóból álló. Mindenesetre figyelemre méltó az ú j stylistikai elv, mely szer i n t a m o n d a t értbetősége a sorok számától függ. Válaszának 7. l a p j á n V. úr azt m o n d j a , hogy egykor H u n falvy Castrénnal ellenkezőleg azt állította, bogy a m a g y a r nyelv inkább a törökhöz, m i n t a finnhez közeledik. Dehogy állította ezt H . az idézett Akadémiai Értesítő 1854. 13. l a p j á n : «Abban, hogy van rokonság a finn és m a g y a r nyelv k ö z t , . . . igaza volt Sclilözernek; de csalatkozott, állítván, bogy a magyar és török közt sincs rokonság.» Tehát nem is C a s t r é n n a l , h a n e m Schlözerrel ellenkezett, a ki Beregszászit hibáztatta volt a magyar-török rokonság állítása m i a t t . «Ma pedig ugyanezen Biulenz ugyanezen nézetnek [a magyartörök rokonság i hirdetését szentségtörésnek és szántszándókos ferdítésnek t a r t j a » . Dehogy, dehogy tartom é n n é z e t n e k , a k á r m e n y nyire térjen is el a magamétól, m o n d o m t u d o m á n y o s nézetnek hirdetését szentségtelen tettnek — csak legyen az komoly és nyugodjék hűségesen és lelkiismeretesen fölhasznált ismereti alapon. Szentségtörésnek csak azt t a r t o m , h a valaki az ismereti alapon, az a d a t o k o n ferdítő eljárást elkövet. Hogy V. ú r valamely korábbi nézetét megváltoztatta, a b b a n m a g á b a n véve s e m m i megróni vagy vétkelni való nincsen. De a nézetváltozások r e n d e s e n tanúlságosak is, h a t u d j u k az okot, a miből erednek. Loy méltán kérdezhettem, mi indította V. u r a t az előbb (1869) elhitt magyar-ugor rokonság elvetésere. T u d t o m r a n e m j u t o t t a török nj r elvnek olyan lényegesen ú j ismeretehez, mely azt a magyarral r o k o n a b b n a k m u t a t n á ; sem olyan ugoiság ismeretéhez, mely ezt a magyartól idegenebbnek tüntethette volna föl. Azt pedig meg máig sem hihetem el, hogy egy szerinte rossz nyelvbasonlító m ű , a milyen az én MUgor szótáram, idézhette elő e nézetfolfordúlást, m i n t h o g y az az előbb M. T. AK. KRT. A NYELV- KB BZKFT. KÍÍRKBŐL. 188G. XIII. K. 7 . SZ.
-
18
BUDENZ JÓZSEB'.
is tudott tényeken egy cseppet sem változtathatott. Mert h i n n e m kell, hogy Y. úr, m i n t komoly tudós, nézeteit mindig t é n y e k r e a l a p í t j a , n e m más e m b e r e k tekintélyére. Nem hiszem, hogy mindjárt az é n s z ó t á r a m n a k első füzete okozta volna V. úr t u d o m á n y o s meggyőződésében ezt a krízist, a mint ő most n e k ü n k elbeszéli ; m e r t még j ó ideig a z u t á n is (az I. füzet megjelenése után), m é g 1877. őszszel (midőn a II. és I I I . füzet is megvolt már) k o r á n t s e m találta ő az én MUgor s z ó t á r a m a t oly rettenetesnek és veszedelmesnek, a m i n t most m a g a m a g á v a l el a k a r j a hitetni. Hiszen az «Etymologisches W ö r t e r b u c h der turko-tatarischen Sprachen» előszavában ily szavakban emlékszik meg r ó l a : «Anfangs h a t t e ich wol die absieht, bei d a r s t e l l u n g der begrifflichen analogie [NB.] auf das u n t e r presse befindliche werk von Budenz «Magyar-ugor összeli. szótár» rücksicht zu n e h m e n , da diese interessante u n d gelehrte arbeit meines freundes infolge des Zusammenhanges des t ü r kischen m i t besagten teilen des ural-altaischen Sprachgebiets in vieler beziehung a u f k l ä r e n d u n d erläuternd wirkt. Ich bin j e d o c h später von dieser absieht a b g e k o m m e n , da einmal das B u d e n z ' s c h e buch noch nicht zum a b s c h l u s s gelangt ist, z u m a n d e r n ein solches vorhaben der objectivität m e i n e r arbeit eintrag getan h a b e n würde». H o g y a n lehetett m é g 1877-ben «interessant und gelehrt» meg «in vieler beziehung a u f k l ä r e n d und erläuternd wirkend» és pedig különösen «bei d a r s t e l l u n g der begrifflichen analogie» egy olyan m u n k a , a melynek m á r 1873-ben m e g j e l e n t első részében V. úr a «túlságosan erőszakolt, m i n d e n h a n g t a n i törvénynyel s főleg fogalmi tekintetben m i n d e n logikai összefüggéssel (NB.) h a t á rozottan ellenkező és nevetségessé fajúit szóegyeztetéseket t a l á l t a volt» ?! Pedig úgy vélnők, h o g y V. ú r n a k arról, a mit igazán érzett 1873-ban, mégis csak j o b b a n lehetett még t u d o m á s a 1877-ben, m i n t s e m 1882-ben, vagy é p p e n 1884-ben, m i d ő n az A k a d é m i á b a n h a t a l m a s «Válaszát» előadta. V. ú r n é h a szidni a k a r , de u r a m bocsá — voltaképen dicsér, í g y a 10. l a p o n , midőn c o n s t a t á l j a , hogy az 1868-ki Szóegyezések és az összeh. szótár között k ü l ö m b s é g e t tapasztalunk, hogy pl. a Szóegy.-ben levő A-val kezdődő 76 szó közül az összeh. szót.-ban m á r 17 ki van h a g y v a ; mig másrészt ez utóbbi könyvben olyan egyeztetések találhatók, melyek az előbbiben nincsenek. Ki is jegyezte azt a 17 kihagyott s z ó t : kan, kankalé.k, kaptár, kár, kecske,
EGY KIS VISZHANG.
í)
kép, kepe, kéve, kita, konok, kög, kölcsön, költ (ez nincs kihagyva, 1. 17. Bz.), köpü, kút. De n e m t u d t a észrevenni, hogy ezek n é m e lyikét nyilván csak a k i m u t a t h a t ó török eredetre vagy a n n a k lehetőségére nézve való tekintethői h a g y t a m ki (1. Nyelvt. Közi. X., 129), s így csakugyan azt teljesítettem, a mit ő mindenek előtt követel, a törökség figyelembevételét ! Avvagy s a j n á l j a talán, hogy tőle is t a n ú l t a m valamit, s n e m hiába f á r a d o z t a m az ő «Magyar-török szóegyezteteseiről» írt jelentéssel (f870) ? Lám, én n e m vagyok olyan kegyetlen, s kész örömmel veszem észre, hogy V. ú r sem t a r t j a m á r fönn az ő m.-török szóegyezéseinek minden állítását (1. Magyarok E r . G55. 1.), h a n e m ellenkezőleg tanúit v a l a m i t akár az én «jelentésemből» is. De meg a MUgSzótárt is fogom m a j d , lia isten éltet, ú j r a átdolgozni, h a nincs is nagy r e m é n y e m hozzá, hogy akkor fogná V. ú r n a k tetszését k i n y e r n i ; mert az ú j kiadásb a n megint sok kihagyást és másrészt ú j o n n a n fölvett szót fog találni. Sőt azt hiszem, hogy közrebocsátott m u n k á m b a n hibát m i n d i g fogok találni, akár olyat, mely az ismeretnek rendelkezésemre álló mértékétől függ, a k á r olyat is, mely a követett eljárásból ered, — mindaddig, a míg csak t a n u l n i képes leszek. í g y tehát n e m m o n d h a t o m meg, hogy mikor ér már «etymologiai elveimnek krystallisatiója» igazán véget. «Feleletem» bevezetésében öt p o n t b a foglalva azon m o m e n t u m o k a t hoztam volt föl, a melyekből kitűnik, hogy V. úr n e m komoly, elfogulatlan vizsgálat alapján, h a n e m czélzatos törekvéssel a M.-Ugor Szótárt «negativ e r e d m é n y ű n e k » eondemnálta. E z e n úgynev. «vádak» ellenében V. ú r megkísérti magát igazolni lássuk h o g y a n ! 1. Az egész MUgSzótárt Ítélvén el, mégsem vette a n n a k v a l a m e n n y i czikkét figyelembe, h a n e m 300-at merőben m e l l ő z ö t t : m e r t ő n e m a szótárról a k a r t kritikát irni, h a n e m t a n u l m á n y t a m a g y a r n é p ethnikai eredetéről, és a nyelvi viszonyt csak érinteni kellett, hogy a magyar nyelv n e tartassék kizárólag ugor jellegűnek. — Jól v a n ; a szótár kritikája csak m e l l é k - m u n k á l a t a volt az ethnograpliiai tanúlmánylioz (noha korántsem áll, hogy a nyelvi viszony bizonyító ereje n é k i csak olyan m e l l é k dolga volna). Tehát az ö e t h n o g r a p h i a i t a n ú l m á n y o z á s á t o l y a n n a k k í v á n j a tekintetni, a mely hiányosan végzett mellék- vagy segédm u n k á l a t t a l is beéri ? — Más m e n t s é g e t is hoz f ö l : B. ú r á*
20
BUDENZ JÓZSEB'.
művéről n e m lehet kritikát írni, m e r t a f o r r á s o k a t , a melyekből merített [az egyes nyelvekbeli a d a t o k a t merítette], csak az előszóban e m l í t i ! Hiszen ez mégsem akadályozta V. u r a t , hogy legalább 2 /s-dáról kritikát írjon. — De mégis a n n y i r a leereszkedő volt V. ú r , hogy u t ó l a g még a mulasztást helyr e a k a r t a pótolni. A «Pótlék»-ban válasza végén ad « m u t a t v á n y t azon szóegyezésekből, a melyeknek általam t ö r t é n t mellőzését B. vir, m u n k á j a kedvező bizonyítéka érdekében, sajnálta.» De ez m e g i n t csak «mutatvány,» mely 3 0 0 helyett csak 24 czikkre t e r j e d ; de ezek is természetesen «meggyőzhetik az olvasót arról, hogy B. ú r n a k legkisebb oka sincs e bizonyítékok k i h a g y á s a m i a t t p a n a s z k o d n i ; » pl. hogy a lév- (lenni),. tév- (tenni), év- (enni), iv- (inni), lel- igek czikkeit mellőzte, az semmit sem tesz. — Végre n e m a k a r t a B. ú r s z ó t á r á n a k minden czikkét az ő k ö n y v é b e átvenni, m e r t «így ő általa az ugor-magyar n y e l v rokonsági theoria is ismeretes lehet szélesebb körben!» Bizony azt n e m k í v á n h a t t a tőle senki, legkevesbbé pedig k i v á n h a t t a B u d e n z , hogy úgy átvegye, a mit sokat belőle c s a k u g y a n átvett. De meg az Akadémiát sem a k a r t a fölös «költségbe keverni, h a az ő m u n kájába foglalva B. szótárát vele ú j r a kiadatja.» Ámde, h a V. ú r az A k a d é m i á t csakugyan fölös költségtől a k a r t a volna megkímélni, akkor ki s e m í r j a egész 24 lapon a II. k a t e g ó r i á b a sorolt (helyeselt) czikkeket, h a n e m egyszerűen elsorolja 2 — 3 l a p o n ; akkor egyáltalában n e m í r j a ki a szótárambeli czikkeket, legalább n e m a m a g y a r kiadásban, h a n e m a szintén a k a d é m i a i kiadásban megjelent k ö n y v r e u t a l v á n csak a biráló megjegyzéseit közli. í g y a m o n d a n i v a l ó j á t könnyen 140 lapnál sokkal kisebb számú l a p o n m o n d h a t t a volna el. 2. V. ú r meg nem engedheti, hogy sokszor n e m jól olvasta meg a b í r á l t szótárczikkeket, különösen a fejtegető magyarázatokat (commentárokat), de n é h a még az egybevető főrovatot sem, — de megvallja, hogy a szótár olvasása neki nagy kínjába került, a milyent meg gyötrelmes közép-ázsiai u t a z á s a alatt sem szenvedett. Bezzeg n e m került neki olyan k í n b a 1877-ben, m i k o r a MUgSzótár még «érdekes» és «tanúlságos» v o l t ! Egyébiránt a fölhozott p é l d á i m r a csak kitérőleg tud felelni, m e r t hogy is t u d n á tagadni, hogy a mordvin p u ' D n a k «brennen» jelentését kihagyta, h a az ő könyvébeli idézetben az nincs m e g ; h o g y a «gyors mozgás» és az «erő» fogalmi rokonságát igazoló két példát mellőzte;.
EGY KIS VISZHANG.
í)
hogy a vesica szó kifelejtűsével a jhscis natatoria-ból, nagy latin t u d o m á n y n y a l , «uszonyt» csinált! Hogy V. úr a szótárambeli c o m m e n t á r o k a t mily g o n d d a l olvasta, akár az is m u t a t j a , hogy (M. Er. 374) a naj) (sol. dies) szót velem az oszt. növi (lux, lucidus, albus)-val l i a s o n l í t t a t j a egybe, pedig én az illető czikkben (Szót. 391. lap) ellenkezelőleg azt fejtegettem, hogy n e m helyeslem az oszt. norí-val való egybevetést; t u d n i kell ugyanis, hogy az oszt. novi szót a c o m m e n t á r n a k 2-dik s o r á b a n említettem, eltérő nézetem fejtegetése csak a 24-dik sorral kezdődik. 3. Arra nézve, hogy V. úr egyetmást a szótáramból n e m híven, h a n e m egyrészt toldással, másrészt elhagyással ferdítve közölt, példáúl fölhoztam volt a kosz «grind» szót, melynek ő adta a «tkp. brand» jelentést, azt a kozmás-yal összefogván, a mire is az ő török ellenadatai v o n a t k o z n a k ( a n n a k jeléül, hogy szüksége volt a «brand» j e l e n t é s r e ) ; én meg a frosz-t csak «grind» és «rinde» jelentésű szókkal vetettem volt össze (jelesen az észt kosk «dicke rinde» szóval, melynek egyszersmind «grind, ausschlag»-ról vale használatát ő bölcsen elhallgatta); mégis ö engem azzal vádolt (M. E r . 251), hogy a «kéreg» és «égés, hő» fogalmakat egymással egyeztettem. Most azzal mentegeti magát, hogy a kosz és kozma szókat n e m egyedül ő, h a n e m a M. Nyelv Szótára is egybefogta. E l f o g a d h a t t a biz ő e véleményt, h a neki t e t s z e t t ; de h a azt nekem is t u l a j d o n í t j a , a ki el nem fogadta, m e r t n e m tetszett : az bizony ráfogás m a r a d . — Czélzatos kihagyást követett el a szót á r a m n a k kora és kor czikkén (47. sz.); m e r t m a g y a r szóúl csak a kor «aetas, t e m p u s » - t í r t a ki, a melyhez is j o b b a n illik az ő török egybevetése, míg az általa idézett ugor szók, j e l e n t é s r e nézve, jobb a n (az általa elhallgatott) kora-yal egyezők. Csak a vak n e m látja itt a f u r f a n g o t , a m e l y e t azzal a megjegyzéssel sem t a k a r h a t el, hogy az altitado f o g a l o m az «életkor» és «öregség» átviteleképen szerepel, s a m . kora úgy áll a kor-hoz, m i n t a tör. irik (vagy) a m. öreg-hez. 4. K i m u t a t t a m volt, hogy maga Y. úr is hivatkozott fogalomegyeztetés végett i n d o g e r m á n analógiákra, a m i t pedig a M U g S z ó t á r b a n szörnyűségesen k á r h o z t a t o t t . Most halljuk, hogy ő az ilyen a n a lógiákat csak kivételképen, háromszor vagy négyszer h a s z n á l t a ; B. úr pedig könyvének c s a k n e m m i n d e n lajiján, tehát több százszor. Nem fogom megolvasni, hogy csakugyan hányszor hivatkoz-
22
BUDENZ JÓZSEB'.
t a m i n d o g e r m á n a n a l ó g i á k r a , de n e m b á n o m a k á r h á n y s z o r is ; itt csak az a kérdés, hogy lehet-e egyáltalában a n y e l v h a s o n l í t á s b a n bár n e m rokon nyelvekben mutatkozó észjárásokra, m i n t közös psychologiai alapra, tekintettel lenni vagy n e m ? H a igen, a k k o r szabad az ilyen fogalmi analógiákra akármily sokszor h i v a t k o z n i ; h a n e m lehet, akkor bizony egyszer sem szabad, sem V. ú r n a k , sem B.-nek. É n pedig j o b b n a k t a r t o m a fogalom-kapcsolatokat és rokonságokat más nyelvek észjárási tanúságával igazolni, m i n t s e m azokat csak amúgy kieszelni. 5. V. ú r a MUgSzótár «negativ eredményét» azzal h o z t a volt ki, hogy az általa bírált 6 6 3 szótárczikknek jóval nagyobb részét (453) helytelennek bélyegzi s csak kisebbik részét (210) fogadta el helyesnek (positiv s z á m ) ; azt a 4 5 3 számot pedig úgy k a p t a m e g , hogy a «szerinte» helytelen és m i n d e n k é p hibás czikkek számához (III., IV. kategória = 236 czikk) hozzáfogta még az I. kategóriát is, vagyis «olyan szóegyezéseket, melyek mind a finn-ugor, m i n d a töröktatár nyelvekben e g y a r á n t helyeselhetők» (értsd: az olyan m a g y a r - u g o r szóegyezéseket, a melyek a m ú g y helyesek, de a melyek elleneben az illető m a g y a r szókra vonatkozó ugyanoly j ó v. h e l y e s magyar-török szóegyezések is fölhozhatok). Ez u t ó b b i a k a t u g y a n i s kétségeseknek keresztelte, a mi természetesen szinte a n n y i t tesz, hogy n e m jók, nem h e l y e s e k ; s m i n t ilyeneket azon «negativ eredmény» tenyezőiliez csatolta, a melyet neki csak az absolute helytelenek számából kellett volna kihoznia. Igaz, hogy V. ú r 4 5 3 részint kétséges, részint határozottan hibás egyeztetésről beszél, s hogy n e m is állíthatott szembe 4 5 3 positive jobb török egyezéseket (a mint én fogtam volna r á ) ; de éppen a b b a n áll az ő f u r f a n g o s s á g a , hogy a szerinte «kétségeseket» összevegyíti a hibásokkal, s hogy az állított kétségességet a m a g y a r - u g o r rokonság ellenében a m a g y a r török rokonság j a v á r a veti a l a t b a . Egyébiránt V. ú r Válaszának ezen p o n t j á t azon érdekes nyilatkozattal végzi, hogy ő «a két részre h a j l ó nyelvi viszonyok általános tekintetéből (!), összbenyomásából (!) kiindulva», a török nyelvi viszonynak ellensúlyozó h a t á s á t a k a r t a m e g m u t a t n i ; hogy «ezen szám szerinti viszonynak részletes k i m u t a t á s a csak a n n a k lehet feladata, a ki B. úr könyvének szakszerű (!) tüzetes (!) kritikáját tűzi ki czelúl». V. úr kritikája t e h á t sem szakszerű, sem tüzetes n e m volt, s mégis épített rá t u d o m á nyos eredményt!
EGY KIS VISZHANG.
í)
A t e s t r é s z - s z ó k mérlege. — V. úr n e m jól emlékszik, hogy B. úr a «f ö b b t e s t r é s z e k elnevezései» czímű dolgozatával, melyet m a m á r hiányos-nak m o n d , é p p e n a magyar n y e l v n e k kiválólag ugor jellemét a k a r j a b i z o n y í t a n i » . É n u g y a n i s (NyK. XVI, 144) e dolgozat bevezetésében szórói-szóra ezt í r t a m : «Szokott eredetiségüknél fogva egyebek közt kivált a testrészszavak egyezésével szeretik több nyelvek r o k o n s á g á t bemutatni, — m o n dom b e m u t a t n i , m e r t a nyelvrokonság bizonyítására n e m k e l l szükségképen az elnevezések egyezését is megkívánni». «Feleletem»-ben igen is hiányosnak m o n d t a m e dolgozatot, m e r t V. úr olybá vette, m i n t h a v a l a m e n n y i fölhozható m a g y a r - u g o r testrészszó egyezését foglalná m a g á b a n , a m i t bizony a f ő b b t e s t r é s z e k elnevezései czím k o r á n t s e m igért. — Válaszában azt kellett volna m e g m u t a t n i , hogy a m a g y a r - u g o r testrész-szóegyezéssel egyenlő (ugyanoly nagy) a m a g y a r - t ö r ö k ilyen egyezés, a k k o r is «ha eléggé tárgyiasan» j á r u n k el, azaz az illető szókincset egész terjedelmében vizsgáljuk. Kritizálja ő u g y a n az én megjegyzéseim e t és fejtegetéseimet, sőt még egy ú j magyar-török egyezést is hoz föl (m. mell = kirgiz imajl [sic], imel «brüst, busen» e b b e n ; imel-das «busengefälirte«), de nagy bölcsen óvakodik tőle, h o g y a testrészszók magyar-ugor és m a g y a r - t ö r ö k egyezésének ú j r a vegye a mérlegét. Hiszen belátta talán V. ú r , hogy még akkor is a magyar-ugor egyezés sokkal n a g y o b b n a k mutatkozik, h a az ö kritik á j á t helyesnek és alaposnak fogadnók e l ; úgy hogy pl. a f e j szó n e m a magyar-ugor egyezések, h a n e m a semlegesek (vagy hogy az ő terminológiájával éljek : a kétségesek) közé jutna, s szintígy az ujj, homlok, mell s z ó k ; vagy a szerintem kirekesztendők számából még a magyar-török egyezés számát nevelné hát, nyak, talp, derék-, m e r t még akkor is áll az ugor szám a török számhoz (v. ö. N y K . XVI, 449) m i n t 45 a 13-hoz, vagy hogy liberálisok legyünk, m o n d j u k b á r : m i n t 39 : 1 3 - h o z , azaz 3 : l-hez ! Nem pedig 1: l - h e z ! De vizsgáljuk meg egy kicsit V. úr kritikáját is. — Kifogásoltam volt a m . hát az u j g . kat (hinten)-vel való egybevetes fölvételét ; m o n d o m , k o r á n t s e m magát az egybevetést, h a n e m a n n a k a testrészszók kérdésében való fölléptetését, holott csak olyan szók j ö h e t n e k számba, melyek tényleg testrész elnevezéseiül is szolgálnak. Azt m o n d t a m volt, hogy k ü l ö m b e n kellene ugor részről a vog. kate «mögé»-t is számba venni. De V. ú r egyúttal régibb állítását
24
BUDENZ JÓZSEB'.
meg is t o l d o t t a a tör. köt (podex) fölhozásával, a mire természetesen az én megjegyzésem n e m is v o n a t k o z h a t o t t . — Azt véli, h o g y én következetlenül járok el, s m a g a m is eltértem a testrész-elnevező jelleg szigorú megkövetelésétől: pl. a homlok szó egybevetésében az oszt. yulim «augenbraue», lapp. kulme «palpebrae» azért n e m testrészszók, m e r t a finn kulma még az általánosb «angulus» jelentéssel fordúl elő (noha van s ilmü-kulina, kulma-luu is, s az észtben kulm «augenliúgel, s t i r n » ) ! — I n k á b b volt joga V. ú r n a k a m . láb ellen kifogást tenni, m e r t ennek a l a k i egybetartozása a vog. lajl «láb»-val m á r n e m e v i d e n s ; de a m . le-nek bizony leli az a l a p s z a v a (ebben lellebb), s ennek csak oly találó mása a vog. lajl, m i n t a mell-nek a vog. viajl; az sem a b s u r d u m , hogy a mell és mái változatalakok h a s o n l a t á r a a leli mellett *lál fölvehető, a melyből láb e h. lál-b. Hihetőleg j o b b a n tetszett volna, h a a ü / ó - n a k régibb (Szóegyez.) egybevetését az észt-liv. laba-val t a r t o t t a m volna meg (suka-laba »fiissling» a m strumpfe). A m . fej-et, mint testrész-elnevezést, csakugyan n e m lebet a t ö r . bej (bee/)-vei egyeztetni, mely bizonyos «főembert (herczeget, fejedelmet)» jelent. Hiába áll elő Y. ú r az ő török t u d o m á n y á v a l , mely szerint a török nyelvterület egyik részében (egyik a l t a j - t ö r . dialectusban : a szojon nyelvben) a bej-nek megfelelő paj specialiter c a p u t - o t jelent. Igaz, hogy efféle szó a szojonban «fejet», caputot jelent, csakhogy voltaképen n e m paj-nak, h a n e m pad (pagy^)-nak hangzik, s ilyen a l a k b a n n e m m i n t tö- vagy n o m i n a tivus fordúl elő, h a n e m csak további ragozás mellett, hol a d' (gy)nek vocalis-közi helyzete v a n , s hogy végre e szó a szojon diai. hangalaki sajátsága szerint (a melyet V. ú r n e m vett észre) n e m más m i n t a köztör. has-nak elváltozása (pajin, corr. pad'in = köztör. basin «ö fejét», n e m pedig = tör. bejin, azaz begin).' Lásd e r r ő l : Nyelvt. Közi. XVIII, 4-75. — De mielőtt m é g a szojon paj-ot síkra szállíthatta, a M. E r . - b e n V. ú r a óc/'-nek igazi «caput» jelentését egy t ö r . bejtas szóval igazolta volt, mely szerinte tkp. « f e j társat» j e l e n t e n e , úgy m i n t jol-das úttárs, karin-das b a s t á r s (testvér). É n u g y a n n e m mondom, hogy egy « f e j - t á r s » kifejezésének nem szabad existálni; szabad bizony, h a v a l ó b a n existál, s n e m csak V. ú r véleményén alapszik. A jol-das-ot, karin-das-ot azért é r t j ü k ú t-, b a s-társnak, m e r t a jol, karin-nak illető jelentése valóban existál és tudvalevő t é n y ; így a bej-tas-nak kívánt jelentését
EGY KIS VISZ HANG.
is elfogadnám, h a nem t u d n á m is mindjárt a «fej-társ» kifejezésének eredeti ratióját (hacsak az nem volt, hogy f e j társak az egymással együtt fejjel dolgozók? vagy a ,nem önfejűek'?). — É n továbhá azt m o n d t a m volt, hogy a törökben (az oszmanliban) nincs bejtas, hanem van ben-tas v. das, a m i t ben-des-nek is ejtenek, s a mely ezt teszi «hasonló (pareil, semblable, ressemblant)». Ezt a szót . Bianchi, Zenker és Budagov szótáraiban találtam (u^Lä^ jxltXXj yitXÍo ! y^tXXj-nek írva), tehát nemcsak amúgy fölvettem : nem is írtam u^'cY&J-nak, h a n e m csak átírva. V. úr ezt csak tollhiháhól keletkezettnek állítja (06 1. j e g y z e t ) : benzes [bengzes helyett, a mi «hasonlót» jelentene ; m e r t voltakép létezik (Ahmed Vefik szótárában). Legyen bár, hogy bendes csakugyan tollliiba (z h. d-vel), n o h a ez n e m igen hihető, m e r t Zenker és Budagov a Kamusnak u^Lx^J-jára utalnak, s h a hiba esett, ez a JC olvasását illeti; benzei, tkp. benzejis, n e m is «hasonló», hanem -«hasonlóság» (1. Vámbéry T W h u c h : «analogie» benzejisch, és Ahm. V. ( j Í o s A j ) . j ) e hogy V. úr maga sem tudja, legalább saját tapasztalásából n e m tudja, hogy kell a R a m u s és Ahmed Vefik ,jU,l*£j-ját olvasni, m u t a t j á k a 66. lapon levő jegyzetei: a) «hogy ez csak bejtas, begtas-nak hangzik, azt legjobban bizonyíthatja Ahmed Vefik írásmódja»; b) «és így Ahmed Vefik b a s a bektas, nem pedig bengtas szót így f o r d í t j a : J ^ l * * é s y ^ » [hasonló, egyenlő . Ahmed Vefik írásmódjából bizony csak az utóbbi [bektas] olvasását lehet kihozni, s így csak azt tudjuk, hogy ezen szó «basonló»-t jelent, de korántsem azt is, hogy az előrésze bek, h a csak magára beg volt is, »caputot» jelent. Az ujj-\al egybevetett altaji-tör. ölü,elü-ről én egy szóval sem állítottam, hogy n e m f m g e r b r e i t e - t (ivit.pa miipiiHH ua:u>na), h a n e m kéz-szelességet j e l e n t ; sőt még a kas. ille «fingerbreite»-t is fölhoztam ; csak azt jegyeztem meg, hogy a szó nem más, mint a tör. ilik (oszm. el) «kéz». V. úr még azt állítja, hogy a kirgiz eli R a d loff tanúsága szerint = «finger» (t. i. szoroB értelemben, nem m i n t mérték elnevezése); pedig Radloíl'nak textusában ez van : tőrt eli «vier finger b r e i t » , így a d j a Ilminszki is (MaTcpia.ua): eli najieii'i. (Mfjpa miipiiHH najibga); a szorosan értett «finger» a kirgizben is barmak. A derék-ről szólván, V. úr nagyon fölöslegesen idézi e «zamatos» magyar kifejezéseket: «tél v. nyár derekán, derék nyárban» ;
26
BUDENZ JÓZSEB'.
n e m l á t o m , h o g y a n teszik ezek a t ö r . tirek szót testrész e l n e v e z é sévé, m é g h a c s a k u g y a n n e m c s a k «támasztékot, oszlopot», h a n e m « m i t t e l s t ü c k » - e t is j e l e n t e n e . A m . homlok e l l e n é b e n b i z o n y m o s t s e m elégít ki h a n g a l a k t e k i n t e t é b e n a tör. karnak, kabak, n o h a i g a z á n h a s z n á l t t e s t r é s z - n é v ; m e r t n e m t u d o m belőle a m . homlok-ot kihozni, de m e g m á s r e s z t a c s a k (-luk képzővel) V. ú r á l t a l képezett t ö r . komluk-ot s e m t u d o m a karnak, kabak-nuk e l ő z ő j é n e k t a r t a n i . F u r c s á n is m o n d j a V . ú r , h o g y a <(kom m i n d e n e g y e b e t , csak h o m l o k o t n e m j e l e n t » , és «csak a luk képzővel e g y ü t t v e h e t ő , r u n d u n g , erliöhung, s t i r n ' jelentésben». E g y s z e r h i b á t is vall be V. úr, és pedig mily férfias b á t o r s á g g a l ! « H o g y a bőr szót illetőleg B . ú r r a l e g y e t e m b e n (!] t é v e d t e m , e l i s m e r e m » . T u d n i kell, h o g y egy állítólag «bőrt jelentő» c s a g a t a j baru szót V. ú r először is az «Abuska» c z í m ű c s a g a t a j - t ö r ö k szóg y ű j t e m é n y b e n fedezett f ö l ; azaz a k k o r m é g n e m is baru volt, h a n e m paru. Az 1862-ben P e s t e n k i a d o t t « A b u s k a » - b e l i s z ó m a g y a r á z a t o k a t pedig, a m i n t a c z í m l a p j á n is o l v a s h a t ó , «Török k é z i r a t ból f o r d í t o t t a V á m b é r y A r m i n » ; B u d e n z József ehhez a k i a d á s h o z csak előbeszédet és rövid, t ö b b n y i r e eltérő olvasásra v o n a t k o z ó j e g y z e t e k e t írt, t e h á t a f o r d í t á s é r d e m é b ő l egy szikrányit sem igén y e l h e t a m a g a részére. M é g kevesbbé lehet B u d e n z J . a b b a n részes, h o g y V. ú r a «lapát» h e l y e t t «bőr»-nek félreértett paru s z ó t a «Csagutaische S p r a c h s t u d i e n »-ben baru-vá t e t t e , s ilyen a l a k b a n u g y a n c s a k «bőr» jelentéssel az ő «Magyar és t ö r ö k - t a t á r szóegyez é s e i b e n » (1869), m e g « E t y m o l . W ö r t e r b u c h » - j á b a n (1878) is közölte, s végre h á t a M a g y a r o k e r e d e t é b e n szerepeltette. B u d e n z J . - n e k csak az a kis é r d e m e v a n , h o g y n a g y későre r á j ö t t V. ú r t é v e d e s é r e (lásd : Nyelvt. Közi. X V I I , 3 2 4 ) , s m o s t m e g kell é r t e l a k o l n i a , h o g y V. ú r g o n d o s s á g á b a n v a l a h a megbízott. — T a l á n m e g b o c s á t h a t ó , h a ez a l k a l m a t m e g r a g a d v a , egy kicsit m e g b o s z u l o m m a g a m a t s még egy m á s i k «tévedést», azaz h a m a r k o d á s ból, m a g y a r h a s o n l a t k a p k o d á s á b ó l eredő h i b á t tárok föl, a m e l y e t V. ú r az A b u s k a f o r d í t á s á b a n e l k ö v e t e t t . Az j j ' - n e k írt csag. s z ó n a k j e l e n t é s e i közt 02-nek o l v a s v a V. ú r ezt is a d t a : « ő s z (a s z í n ről, pl. ő s z - h a j ) » . Pedig V e l i a m i n o f Zernof « A b u s k a » - j á b a n így o l v a s h a t ó a m a g y a r á z a t n a k illető szakasza : ^ X-^XÁXXJ J£ y> ^cXX^A ^LwXs = «még az [oszm.] kir é r t e l m é r e való, a z a z
EGY KIS VISZHANG.
í)
a. m . perzsául] bigttil». Az oszm. kir t. i. ketfólekepen é r t h e t ő : lehet névszó «szürke (grau)», s lehet a kirmak «törni (brechen)» imperativusa (sing. 2. szerű.). Az Abuska szerzője azt akarta, hogy az szón csak a csag. iizmek «törni» igének i m p e r a t i v u s á t értsük, s hogy ezt elerje, még perzsa magyarázathoz is folyamodott. Csak úgy, m i n t h a valaki a finn elää-t m a g y a r u l éi-nek fordítaná, hozzá tenné e z t : «lebt,» hogy valahogy «schneide»-nek n e értsük. A «canus»-féle csag. őz v. iiz, igaz, nem j u t o t t be a «Csagat. S p r a c h studien »-be, de M. E r . 542. ú j r a utal r á V. ú r a m. ösz-\e 1 szemben : «V. ö. őz = c a n u s , az Abuskában.» Ugyancsak elveti a sulykot V. úr a m. >iyak-\al egybevetett jaka-\al. E n n e k törik-szakad testrészt s n e m r u h a r é s z t («kragen») kell jelentenie, és pedig most V. úr szerint ajaka c s a k a testrészre («nacken»), n e m az ezt födő r u h á r a vonatkozik.» S mily szépen a l a p í t j a ezt ajaka alapjelentésére, m e l y szerinte tkp. felsőrész, valamely testnek vége.» Kár, hogy e n n e k kedveért a m. nyak «caput»-ot nem j e l e n t . A «kragen» j e l e n t é s t csak azok a t u d a t lan e u r ó p a i tudósok (szótárírók) fogták r á ; tán hogy a n n a k a in. nyak-\al való egyeztetésnek elejét vegyék. így Böhtlingk is a j a k . saya-t, Zolotniczki a csuv. suga-1 h a m i s í t o t t á k ; sőt szegény Bálint is a kazáni-tat. jaka-t, melyet csakis «kragen »-nek f o r d í t o t t ! S «Türk. T a s c h e n w ö r t e r b u c h »-ja korában m é g V. úr sem t u d o t t törökül, mert e könyvben, a melyet pedig törökök közt S t a m b u l b a n írt, a jaka-val mégis a «kragent» fordította, a «genick»-et pedig ense-ve 1! Ámde mégis kegyesebb Ahmed Vefik (Lehcei osm.), s u t á n a Thúrv J . ú r (Pbilol. Közlöny IX., 200), a kik m é g s e m tagadják, hogy a jaka bizonyos r u h a - r é s z t is j e l e n t . H a n e m h á t Ahmed Vefik u r a m m á s r é s z t egyenesen «collum»-nak declarálja a jaka-t, így szólván : bojun, libas bojunu ( h a l s ; h a l s eines kleides); s fölh o z v á n szólásmódokat, melyekben mi a t ö r . jaka-t a m . nyak szóval szoktuk a d n i (pl. «nyakáról lerázni, n y a k á b a borúlni, n y a k o n csipni v. ragadni,» s elf.). E r g o jaka a «Collum» nevű testrésznek igazi török szava. Ez m i n d igen s z é p ; h a n e m nyissunk csak ki egy Démet szótárt a gurt ésgiirtel s z ó k r a ! Azt találjuk, hogy ezek a «gegend der weichen»-t is jelentik ( S a n d e r s ; vagy Ballaginál a «derekat»); de kinek j u t n a azért eszébe a «gurt, gürtel» szókat a n é m e t testrész-szók közé s z á m í t a n i ? í g y Ahmed Vefik is a m a g a értelmező szótára czéljához képest, jaka-nak esetleg «Collum»
28
B U D E N Z JÓZSEB'.
értelemben való használatát is fölhozta; neki n e m is az v o l t a czélja és föladata, hogy az alap- és szoros értelemben való jelentéseket kutasäa ós kitüntesse. A mi végre a szólásmódokat illeti, azt kérdem, miért n e m m o n d j a a török a «lials-abschneiden»-t, a mely igazán a testrészt illeti, jaka szóval, h a n e m bojun-val: bojun vurmik «couper le cou» (v. ö. m é g : bojun tutinak den hals grade halten, stolz sein; bojun vermek donner le cou, se soumettre) ? A m. talp szónak a tör. taban (nem tapan) és taman (alt.) szóval való egybevetését én csak is az alaki kiilömbözés okán kifogásoltam volt, nem kérdezvén, a mint n e m is kérdezhettem, hogy mit jelent e t y m o n j a szerint a taban vagy a m. talp? Teheti bár egyik is, másik is eredetileg «azt, a mivel az ember topni, tapodni» szokott, vagy az emberi test legalsó részét, de azért még sem egy a két szó. E z e n még azon megdönthetetlen igazság sem segít, a melyet V. ú r e helyhez tartozó jegyzetben mondott ki, «hogy a csizma t a l p a alatt nem a szárát szokták érteni.» A térd szóval n e m is kellett volna V. ú r n a k törődnie, m e r t ennek hiszen az elfogadható m.-tör. testrészszó-egyezések között a d t a m helyett ( = tiz, illetőleg tir = csuv. cir). Egyébiránt azon véleményem, hogy a tér-d szónak akár az ugorságban is mása lehet az oszt. Irt. teher (oszt. B. lankir, langir), n o h a ez «vállat» jelent, — vagyis, hogy tér-d «kis váll»-nak, azaz «vállhoz liasonló»-nak volt elnevezhető: korántsem olyan absurdum, m i n t Y. ur hiszi. A cseremiszben polvuj «térd» (tkp. térd-fej, pol-vuj) meg puluks, pulos «felső kar, váll (humerus),» tehát «térd» és «váll» ugyanazon alapszóval van elnevezve {pol, j'Ul = finn polve «genu»). H á t r a van még az új m.-tör. egyezés : m. mell = kirgiz imajl, imel «brüst, busen» ; «v. ö. imel-das = busengefährte.» V. ú r n a k n e m a «v. ö.»-vel kellett volna az imel-das-1 fölhoznia, h a n e m bektas-a; í g y : « e b b e n : Imeldas.» Ez is olyan mint az ő bej-tas, azt, hogy imel, vagy éppen imajl (melynek leírásában tán a vog. majl-ra emlékezett), ,brust'-ot jelent, voltaképen n e m t u d j u k ; h a n e m Budagov I., 211. egy orosz krónikából egy «milchbruder» jelentésű ilyen tcrök szót hoz föl, mely HMH.IBJICIUII (imildesi) plur. alakból következik : imil-des; s Baber-námenak egy helyén j í I j J U j ! van (a miben az előrészt legfelebb imal-nak lehet olvasni; de n e m imajl-nak; de lehet imel-nek is); V. ú r egy jegyzete 68. 1. «Y. ö. imel-das a karakirgizben : mell-társ, kebelbarát» ; de n e m
EGY KIS VISZHANG.
í)
m o n d j a meg, h o n n a n v e t t e : saját tapasztalásából-e vagy valamely szótárfóléből ? H a m á r jegyzetben igazolni akarta, ezt is megm o n d h a t t a volna. No de nincs is rá szükségünk. Mert az orosz krónikában található a szónak «Mamma» (milchbruder)» értelmezése, s ez igazolja Budagov nézetét, hogy az ebbeli imel az im- (emni) igéhez tartozik, s így tehát alaki tekintetben sem vethető egybe a m. mell-ve 1 (melyet még senki sem származtatott az ew-ni igétől). Figyelemre méltó, hogy más forrásokban ugyan e specialis értelemre (milchbruder) nem l-es, h a n e m k-viü való alakot t a l á l u n k : Vámbéry, Gag. sprachst, emük-das «busenfreund, milchbruder» ; Lugati cagataj (Sejkh S z u l e j m a n ) : yiljkil+jf (=meme-das, silt-kardaéj; kirgiz (Ilminszki, MaTepia.n.r: emektcs (mojO'ihhö ÓpaTt). A 21. lapon ismét következetlenséggel vádol, hogy a testrészszók egybevetéset szigorító elvemet m a g a m sem tartottam meg, nevezetesen e z e k b e n : m. ér ader — ugor tar, ler würze! | tetem körper — takte knochen | agy cranium — ofiit h o r n | húr darm — cuole darm | arcz facies — ord seite. H a V. úr kissé több figyelemmel olvassa a MUgszótár czikkeit, bizony megtalálja az ér czikkben nemcsak a vog. oszt. tar, ler «wurzel»-t, hanem a vog. tares «ader»-t is. A tetem szót én n e m is «körper», hanem «beiD, knochen» jelentéssel hoztam föl és hasonlítottam ugyanazt jelentő szóval. Az agy c r a n i u m n a k «cornu»-féle szóval való összeférését a comment á r b a n igazoltam; de az oszt. o/ caput-ra is u t a l t a m ; húr: cuole két «darm» jelentésű szó, melynek összeegyezése éppen nem kifogásolható a fölvetett tekintetben ; végre arcz mellett a zürj. ord seite, votj. urd rippe, mord. irdes rippe mind nyilvánvaló testrészszó-felék. Alak tekintetében én bizony a testrész-szók egyezósere nezve nem követeltem többet, mint egyéb egyezésekre nézve, melyeknél a jelentésnek bizonyos használatbeli szorosabb volta n e m jő számba. A követelhető alaki egyezésnek nem keli okvetetlenül az egybevetett szók utolsó ízéig terjedni, föltéve, hogy a f ö n m a r a d ó külömbözés lényegtelennek (pl. egyik reszen fölös képzésből eredőnek) vagy látszatosnak található (hangváltozás és kopás alapján az illető nyelv sajátsága szerint); elfogadtam így, p l . h o g y a m. szár-1 és a tör. sljrak, sljlrak-ot egyeztessük, s így bizony azt is kívánhatom, hogy V. ür ne a k a d j o n fönn a m. torok-nak vog. tur-val való egybevetésén. Az orr-ról azt mondtam volt, hogy a tör. burun-val való egybevetésnel nem rosszabb az ugor tarbe -\al való (s ezért a mérlegben
30
BUDENZ JÓZSEB'.
ezt a testrészszót a m i n d k é t felé m u t a t ó k , egyelőre még határozatlan eredetűek közé fogadtam*; de megjegyeztem, hogy az orr szó kettős r r - j é t j o b b a n megmagyarázza az ugor egybevetés, mintsem a török akár bur., a k a r burun (burn)-xal való.
Tekintsük még V. ú r «Válaszá»-nak azon szakaszát (34. sz. köv. 11.), melyben az á l t a l a m kifogásolt török a d a t a i - n a k egy részét igazolni igyekszik. Ez igazolása, a mit m á r fentebb megjegyeztem, többnyire k i t é r ő ; olybá veszi, m i n t h a én m á r az ő e g y b e v e t é s e i n e k , szóhasonlításainak nyelvészeti értékéről, elfog a d h a t ó vagy el nem f o g a d h a t ó voltáról értekeztem volna, s esetleg ettől vagy attól az egybevetéstől (föltéve, hogy az adatok helyesek) el a k a r n á m tiltani. Megjegyzéseimben tehát arra szorítkozhatom, a mi V. ú r úgyn. igazolásában némileg a dolog érdemét illeti. A tör. adak-nak első «donum» jelentését V. úr egyre csak az a d a - m a k ige «ajándékozni, adományozni» jelentésével t á m o g a t j a ; adamak ile mai tükenmez szerinte ezt t e s z i : « a d a k o z á s s a l n e m fogy a vagyon». Pedig azt hinnők, hogy azzal csakugyan fogy; de n e m fogy ám csupa «Ígérettel, fogadástétellel». S ugyan mit tesz az adamak ebben: adamak ile pilau piserse, deniz kádár ja (jay) benden? Nemde e z t : «ha csupa i g é r e t szóval a pilau megfőne, tengernyi zsír (kerülne) én belőlem». S nézzük bár a jó Ahmed Veűket, a kire most V. ú r szeret hivatkozni. Megvan nála is az adak, m e g az ada ige h e l y e t t csak ennek causativuma adat-urak; e szók m a g y a r á z a t á b a n pedig egyszer sem ejti a rer-mek «adni» igét, h a n e m ^ j ú - e n kívül «action de vouer, voeu ; chose consacrée, offrande, sacrifice» él m é g az az 'ahdés va'd (lX^c, tXftj) szókkal, a melyek pedig «Ígéretet» jelentenek. A csag. pis-nek V. ú r által adott «büdös, bűz» jelentése, igaz, «nem oly nagyon merész», de a szagra való vonatkozás, melyet ő e szóba belefordított, m é g s e m bizonyúl be Ahmed Vefik magyarázatából (melyben az «undorító, piszkos, szenny, genyedség«-féle szók szerepelnek). A m . csepp-xe 1 egybevetett tör. cöp értelme volna B. úr szerint csak «apró d a r a b o k r a vagdalt test». Dehogy én szerintem ! É n ezt (XVII, 466) ellenkezőleg, mint V. ú r n a k föleresztett fordítását idéztem. — Szintilyen a tör. sap-nak V. úr-féle fordítása («alsó
EGY KIS VISZHANG.
í)
v a s t a g rész»), az egyszerű «szár, nyél» helyett. Hogy a m . csípővel egyezhetik-e vagy sem, arról n e m szóltam. «Cuma, cuinak jelentése B. úr s z e r i n t : pestis, ragály, n e m pedig : csomó» (35.1.). É n pedig csak a c«ma-nak «pestis», a cumakn a k «buzogány» jelentésére u t a l t a m , tiltakozván a «csomó, gömb» beletoldása ellen. Ahmed Yefik, a kire m e g i n t V. úr (meg Tliúry ú r : P h . Közi. IX, 267.) hivatkozik, k o r á n t s e m m o n d j a simpliciter «gömb»-nek a éumak-ot, illetőleg cokinak-ot, h a n e m «vastag, g ö m b f e j ti b u z o g á n y»-nak magyarázza, tehát mégis csak «buzogány»-nak, úgy, m i n t a rossz «európai» szótárak is, a melyek a «keule, massue»-vel beérik, m e r t tudva van, hogy az ezzel nevezett eszköznek «vastag, gömb-féle feje» vagyon. Hogy aztán a törökb e n miről v a n a buzogány elnevezve cumak, cokmak-n&V, az más k é r d é s ; l e l i e t , hogy «csomó, gömb» az e t y m o n j a , de lehet, hogy n e m az. Az oszm. ismarla igének «in sinn bringen, eszébe j u t t a t n i » íéle értelmezését szintén belemagyarázó fordításnak jeleztem, az «empfehlen, einem übertragen, überlassen» mellett (pl. e b b e n : allaha ismarladik istennek a j á n l o t t u n k , gott befohlen!) E l i s m e r e m , hogy n y o m valamit V. ú r igazoló p é l d á j a : «ha a tartozásodat elfelejtenéd, ismarlaj a gagim = eszedbe fogom juttatni» ; s hiszen jól megfontolva, benne v a n az ajánlás (empfehlen, anempfehlen)» f o g a l m á b a n az a m o m e n t u m is, hogy valakinek «eszét, gondját (sinn-jét)» igénybe vesszük. De nem találom, hogy az « é s z b e j u t tatás«, sőt «megismertetés, tudatás»-féle értelmet határozottan föltüntetik T h ú r y úr példái (Ph. Közi. IX., 267. 268.). «K. városa begjének ismarla («juttasd eszébe»), hogy A.-nak a n y j á t hozza el» j ó lesz bizony így is : «ajánld, h a g y d meg (empfehle ihm, trage ihm auf)» ; m e g : Arzu a n y j a egy bárányt főzött, mérget tett bele, Ar zu yana ismarladi («de A.-nak megmondotta») — pedig azt gondolnók, hogy A. a n y j a meg is a k a r t a a megmérgezett bárányt valakivel etetni, m é g pedig azzal a kinek ismarladi, mely szerint Arzu yana i. tkp. ezt j e l e n t e n é : A. y a n n a k «ajánlotta (kínálta)». De t ö b b e t kellene i s m e r n ü n k az illető török hikajet szövegéből, hogy biztos ítéletet h o z h a s s u n k . Kifogásoltam volt, hogy V. úr olyan szókat, melyek bizonyos festéket, színező anyagot jelentenek, (pl. kréta, ténta) egyszeriben az illető szín» (fehér, fekete) jelentésével ruházott föl. Pedig
BUDENZ JÓZSEF.
gyakran úgy van, hogy a szín szavával nevezték el a színező agyagot, pl. az«ocker» a görög ör/pó? (blassgelb)-től való. Ámde n e m mindig v a n ez, s még kevesbbó szükségképen, úgy hogy V. ú r n a k joga lett volna, hogy a tör. bur «kréta»-ban a «fehérségnek» egy elfelejtett szavát lássa, vagy a mongol beke-1 «feketeség»-nek fordítsa. H i s z e n a mi kréta (lat. creta) szavunk egy sziget nevétől ered, s a ténta-nak, habár többnyire feketét használunk, tudvalevőleg eredete szerint semmi köze sincs a «fekete» szójelentéshez. «Püt B. úr szerint n e m ,tönkre m e n n i , elfogyni', h a n e m «növekedni, felnőni.» De V. ú r «elfogyni»-val fordította a specialis altaj-török piit-et, s ezt nem találta volt ő ilyen érelmezéssel az Altaji g r a m m a t i k a szójegyzékében. Hogy ugyanezen ige egyéb törökségben, de bűt-, bit- a l a k b a n , fogyást is jelent, azt én is elismertem (kivéve, hogy ennek esetleges bot- a l a k j a is volna). A m . fogy-xul való egybevetését pedig sem helyesnek, sem helytelennek nem t a r t o t t a m . A tör. en «szélesség»-et h a s o n l í t h a t t a bár V. úr a m . nö «wachsen» igével,ha neki úgy tetszett; kifogásom csak arra vonatkozott, hogy a «szélesség, breite»-hez még hozzá adta a «vastagság, dicke» j e l e n t é s t . Ezt pedig semmivel sem igazolta, Mert megint más dolog, és kérdés, hogy a tör. ön- wachen egyezik-e a m. nó'-vel, és jobban, m i n t s e m az én ugor egybevetésem? — A tör. okla- jelentésére tevén megjegyzést, ón bizony n e m hallgattam el a kazáni oksa- «okád» igét, h a n e m hallgattam róla, mert n e m volt kifogásom ez a d a t ellen, a miért szóltam volna. — Könyelmű gondatlansággal is vádol engem V. úr (38. 1.), hogy az u j g u r iibeke v. obaka szót n e m találtam meg a KBilik-ben, s azt ott meg n e m levőnek jeleztem. É n csak egy iibeke szóról szóltam és szólhattam, m e r t V. úr a M. Er.-ben is (526.) csak ezt (meg übe j-t), de nem obaka-t is hozta volt föl. Ez pedig csakugyan n i n c s meg a KBilik szótárában, melyet pedig, akarom hinni, a kellő gonddal, m a g a V. úr keszített. Azt várja tehát, hogy ilyen esetben, h a valamely általa u j g u r n a k állított szót az ő szótárában n e m t a l á l u n k , m i n d j á r t az egész KBilik-et olvassuk el. De h a ezt tettem volna is, még akkor sem találtam volna az iibeke-1, m e r t azon a helyen, a melyre ő m o s t utasít, nem iibeke van, a melyet keresuem kellett volna, h a n e m obaka (átírva süLj^I). — A tör. sápnak t u l a j d o n í t o t t «bemetszeni, einschlagen» jelentést megint csak
í)
EGY KIS VISZHANG.
etymologizálással t á m o g a t j a , v a l a m i n t a tör. tart- igenek «anhalten, a n d a u e r n » alapjelentósét. — «Gáncsolja (t. i. B.) a m . díj (preis) és csag, tigis (érték) hasonlítását, szándékosan elfeledve, hogy első sorban a tör. clej, aztán dejer (érték, ár) szót egyeztettem». Megint n e m az egybevetést, h a n e m az adatközlést gáncsoltam én : hogy t. i. csag. tigis így van fordítva « é r t é k , b e c s (wert)» e h. «beérendő, elegendő mennyiség». E r r e pedig n e m tartozik, hogy még mivel és melyik sorban vetette V. ú r egybe a m . díj-at. — A tör. <%ír-nak szintén nem az egybevetésére, h a n e m állítólagos «barázda és verem» jelentésere vonatkozott a kifogásom (XVII, 4 7 6 . ) ; ezt pedig V. úr n e m igazolja. V. úr, úgy látszik, az ő «megújított» török a d a t a i igazolásának egy igen jó m ó d j á t a b b a n lelte, hogy az én kritikámat is ferdítve, hamisítva adja elé. így megint 39. 1. az «alsó rész»-nek m a g y a rázott kirgiz alsi, alsa-ról szólván azt m o n d j a , hogy «B. a z o n érdekes fölfedezést teszi, hogy ,ezen alsi, alsa csak a b o k a c s o n t alsó részét jelenti, s n e m m á s - m á s tárgyak alsó részét is, n e m alsót általában». Dehogy fedeztem én azt föl, hogy a kirg. alsi a k á r csak a bokacsontnak akár más tárgynak i s a l s ó r é s z é t j e l e n t i ; ez éppen az, a mit maga V. úr állított, én m e g t a g a d t a m . S azt hiszem, hogy elég világosan szóltam, így: «mindebből látható, hogy a kirg. alsi szó simpliciter a koczkának bizonyos oldalát jelenti, m e l y n e k a l s ó-8ágáról az eddigi tudósításokban még semmi szó sem volt, v a l a m i n t nem egy másiknak f ö l s ő s é g é r ö l sem». — Szintilyen pompás a tör. barim «birtok besitz»-nek igazolása (40. 1.) «mivel recensensem (t. i. B.) is t u d j a , hogy van egy barlik szó ; besitz, r e i c h t u m ' jelentéssel, ennélfogva a szememre hányt h i b a [hogy t. i. a barim tőszó legyen] az ő téves fölfogásán a l a p s z i k ; m e r t az im végzetet olyan képzőnek t a r t j a , milyen az atim wurf, olüm halál szókban v a n ; én pedig [azaz V. úr] első személyü birtokos r a g n a k tekintem». Pedig úgy van a dolog, hogy V. úr M. E r . 509. 1. a csag. barim-ot egyszerűen «birtok (besitz)»-nek a d j a (nem pedig «birtokom, mein bezitz»), én (Budenz) pedig (XVIII, 2.) a n n a k szemelyragos voltát vagyis «birtokom, a m i m v a n (mein bezitz)» jelentését bizonyítgattam. Nagyon derék, hogy most V. úr ez utóbbinak helyességét belátta, de azért csak m a r a d j o n az ö előbbi tévedésének is a gazdája. Egyébiránt az ő megtérése sem ér s o k a t : mentiben ettől a barim-tói, a melyet személyragos szónak vallott, M. T. AK. ÉRT. A NYELV- KS 8ZKPT. ZŰRÉBŐL. 1 8 8 0 . XILI. K . 7 . 87..
3
34
BUDENZ JÓZSEB'.
s z á r m a z t a t mint tőszótól egy barimla-, kirgiz a l a k b a n barimta «vieli schaffen» igét, a mellyel a barimta (rablójárat) szót m a g y a r á z t a . B á t r a n mellőzhetem azon török szókat, melyekre nézve m a g a Y. ú r bevallja (41.1.), hogy csak bypotheticus» jelentésekkel h o z t a föl, de a melyeket mégis igazolni a k a r . H o g y mit érhet az ilyen igazolás, azt úgyis k ö n n y e n elképzelhetjük. A 43. 1. m e g i n t B . - r e ráfogja, a m i t n e m m o n d o t t : «a magy. öte (óta) és tör. öte hasonlításról azt m o n d j a , hogy a t ö r . öte jelentése n e m lehet ,túlsó'. Pedig én csak az «óta (seit)» jelentésére azt m o n d t a m , hogy «nem igazolható, v a l a m i n t n e m is illik az ötenek ,t ú 1 s ó, azontúl való' alapjelentéséhez.» í g y aztán könnyen lehet igazolni, a mi nincs megtámadva. — Néha a n n y i r a nem t u d j a V. úr a r g u m e n t u m a i n a k értékét fölfogni, hogy ugyancsak ö ellene bizonyítót is hoz föl. Arról levén szó, hogy a tör. sok«be t e v é s t (beverést s t b . ) » j e l e n t - e , vagy ő szerinte «be m e n é s t (bejutást)», emezt A h m e d Vefik magyarázatával igazolja, a ki a girdir-nek («hineinbringen») igével él (de n e m gir- «hineinkommen, h i n e i n g e b e n » - v e i ) ! H o g y a csag. (vagy a k á r ujgur) küren «menge, volk, beeresabteilung» (Budag., v. KBil. kürel «Versammlung, häufe, menge») szónak «kör»-vel való fordítása kifogásolható volt, m u t a t j a ezen egysersmind míveltségi f o g a l m a t kifejező szónak h a s z n á l a t a a keleti altajiságban : m a n d s u karén «eine abteilung reiterei, Schaar»: m o n g . kár, küre «foule, t r o u p e , m u l t i t u d e ; brigade de la cavalerie». A «ring»-en, a mivel H a m m e r - P u r g s t a l l egy Vassaf müvéből idézett kar, keivr tör. szót fordított, nyilván tábor-félét kell értenünk, s ez lehet b á r esetleg «kör»-alakú, de ebből m é g k o r á n t s e m következik m a g á n a k a szónak ezen jelentése is. Nagy diadali ö r ö m e t talált V. úr b e n n e , hogy neki sikerült a m . az, ez névmással egy török os, os illetőleg is, is m u t a t ó névm á s p á r t szembe állítani, s az ón megjegyzéseim (XVIII, 7.) ez örömét egy cseppet sem t u d t á k gyengíteni. K o r á n t s e m irigylem tőle. De m i n t h o g y e kérdést sokkal kimerítőbben tárgyalta T b ú r y úr (Ph. Közi. I X , 273—75), m á s h e l y e n fogok hozzá szólni, azért is, m e r t az ugor n é v m á s o k n a k n é m i fejtegetésébe kellene bocsátkoznom, a mit itt n e m tartok helyén v a l ó n a k ; — v a l a m i n t V. ú r n a k a M. Ugor s z ó t á r a m ellen való m i n d u n t a l a n ismételt vészkiáltó kifakadásait s z á n t s z á n d é k k a l figyelembe sem vettem.
35
EGY KIS VISZHANG.
Végre V. úr (47.1.) elszánja m a g á t a n n a k bizonyítására, hogy «B. úr őt sok esetben (!) igazságtalanúl t ü n t e t t e föl s z ó g y á r t ó n a k : mert az általa talált szóknak nagy része (!) tényleg létezik». De n e m látom V. úr igazolásából, hogy az em- «dolgozni, fáradozni» ige másképen létezik, m i n t kifejtett szóúl (ebből emek e h. emgek arbeit, eiligen sich plagen, a mit em-gen-nek taglal, stb.); szintígyaz uc, keim, topar, sau mind csak hosszabb szókból helyesen vagy n e m helyesen kifejtett török szók, s ilyeneknek m o n d t a m a Feleletemben is. Hiszen a kifejtés ellen nincs kifogásom, kivált h a helyesnek b i z o n y ú l ; csak ne á r u l j a V. úr valóban létezőnek, tehát tényleg t a p a s z t a l t n a k vagy még most is tapasztalatilag constatálhatónak, a mi csak az ő okoskodásának eredménye. — Más rovat alatt h o z t a m föl a V. úr képezte «új szókat». Ezek között agyiilés-we\ egybevetett tör. jigiliSfjiiliS szót, bár nagyon is lehetségesnek, d e n e m valóban t a p a s z taltnak t a r t o t t a m . E részben segített V. ú r o n T h ú r y úr, ki a jigilis-t n e m régiben meghallotta K o n s t a n t i n á p o l y b a n . — D e n e m értem, mit csodálkozik azon V. úr, hogy a calpik szó alatt Budagovnak egy m o n d a t á b a n a z orosz r p y ö u f t szót«grob»-nak fordítottam. Vagy talán az oroszt is j o b b a n érti V. úr, m i n t s e m a gyarló orosz-német szót á r í r ó k ? Hogy kell tehát a rpyÓuii-t németre f o r d í t a n i ? — Az «új jelentéssel való tör. szók» közt legérdekesebb a kij- ige, melynek «kötni, binden »-féle jelentését ő m o s t legalább csak másodiknak vallja, az igazi «vágni, elvágni» mellett. De mégsem a k a r j a belátni, hogy ez a második úgyn. jelentés csak a szónak bizonyos szólásban való használatára nézve áll, a melynek egész értelmét a «binden» szóval alkotott szólással is vissza lehet adni. — Végre a «tévedésen alapuló török szók» közül is legalább egyet meg a k a r m e n t e n i : a kirgiz surik «czinóber»-t. Mert ezt az oroszok magok inkább a törökségtől tulajdonították e l , a h o l a siir «kenni« igéhez csatlakozik. Egy cseppet se bánom, hogy az orosz nyelv a c y p i u n . «mennig» szót csakugyan a törökségből kapta legyen, a h o n n a n hisz egyebet is á t v e t t ; de azért ez semmit sem változtat azon, hogy V. úr a M. E r . 548. lapján kirgiz szóúl b e m u t a t o t t surik-ot egy olyan helyen találta, a hol ez n e m mint török, h a n e m m i n t (akár milyen eredetű) orosz szó szerepelt: t. i. az Altaji g r a m m a t i k a szótárában, sir czikknek fordító részében.
3*
hazánkban. Székfoglaló Bartal Antal 1. tagtól 1874. 18*2 1. 4ü kr. — IV. szám. A határozott és határozatlan mondatról. Barna Ferdinand 1. tagtól 1874. 31 1. 20 kr. — V. szám. Jelentós a m. t. Akadémia könyvtára számára keletről hozott könyvekről, tekintettel a nyomdai viszonyokra keleten. Dr. Goldziher Ignácztöl. 1874 42 1. 20 kr. — VI. szám. J e l e n t é s e k : I. Az orientalistáknak Londonban tartott nemzetközi gyűléséről, Hunfalvy Pál r. tagtól. — I I . A németországi philologok és tanférfiak 1874-ben Innsbruckban tartott gyűléséről Budenz József r. tagtól. 1875. 23 1. 15 kr. — V I I . szám. Az u j szókról. Fogarasi János r. tagtól. 15 kr. — VIII. szám. Az u j m a g y a r orthologia. Toldy Ferencz r. tagtól. 1875. 28 1. 15 kr. — IX. szám. Az ikes-es igékről. Barna Ferdinand 1. tagtól. 1875. 32 1. 15 kr. — X. szám. A nyelvújításról. Szarvas Gábor 1. tagtól. 1875. 25 1. 15 kr.
Ötödik kötet. 1 8 7 5 — 1 8 7 6 . I . szám. Nyelvészkedő h a j l a m o k a magyar népnél. Barna Ferdinand lev. tagtól. 1875. 401. 25 kr. — I I . sz. A neo- és palaeologia ügyében. Brassai. Sámuel r. tagtól. 1875. 48 1. 30 kr. — I I I . szám. A hangsúlyról a magyar nyelvben. Barna Ferdinand lev. tagtól. 1875. 48 1. 30 kr. — IV. szám. Brassai és a nyelvújítás. Ballagi Mór r. tagtól. 1876. 22 1. 15 kr. — V. szám. Emlékbeszéd Kriza J á n o s 1. t. felett Szász Károly 1. tagtól. 1876. 40 1. 25 kr. — VI. szám. Művészet ós nemzetiség. Bartalus István 1. tagtól. 1876. 35 1. 20 kr. V I I . szám. Aeschylos. Télfy Iván lev. tagtól. 1876. 141 1. 80 kr. — VIII. szám. A mutató névmás hibás használata. Barna Ferdinand 1. tagtól. 1876. 15 1. 10 kr. — IX. szám. Nyelvtörtónelmi tanulságok a nyelvújításra nézve. Imre Sándor 1. tagtól 1876. 97 1. 60 kr. — X. szám. Bérczv Károly emlékezete. Arany László 1. tagtól.
Hatodik kötet. 1876. I. szám. A lágy aspiraták kiejtéséről a z6ndben. Mayr Auréltól 10 kr. — II. szám. A mandsuk szertartásos könyve. Bálint Gábortól 10. kr. — A rómaiak satirájáról és satirairóikról. Dr. Barna Ignácz 1. tagtól 20 kr. — I V . szám. A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében, összehasonlítva a keleti arabokéval. Goldziher Ignácz 1. tagtól. 50 kr. — V. Emlékbeszéd J a k a b István 1. t. fölött Szász Károly r. tagtól 10 kr. — VI. Adalékok a m. t. Akadémia megalapítása történetéhez. I. Szilágyi István 1. tagtól. II. Vaszary Kolozstól. I I I . Révész Imre 1. tagtól. 60 k r . — V I í . Emlékbeszéd Mátray Gábor 1. t. felett. Bartalus István 1. tagtól 10 kr. — V I I I . A mordvaiak történelmi viszontagságai Barna Ferdinand 1. tagtól 20 kr. — IX. Eranos. Télfy Iván 1. tagtól. 20 kr. — X. Az ik-es igékről. Jpannovits György 1. tagtól 40 kr.
Hetedik kötet. I . E g y szavazat a nyelvújítás ügyében. Barna Ferdinand. 1. tagtól 50 kr. — II. Podliorszky LajoB magyar-sinai nyelvhasonlitása. Budenz József r. tagtól 10 kr. — I I I . Lessing (székfoglaló). Zichy Antal 1. tagtól. 20 kr. — IV. Kapcsolat a Magyar és szuomi irodalom között Barna Ferdinand, 1. tagtól 10 kr. — Néhány 1. tagtól. 30 kr. — ősmüveltsegi tárgy neve a m a g y a r b a n . Barna Ferdinand VI. Rankavis Kleón uj-görög d r á m á j a . Télfy Iván 1. tagtól. Ara 30 krajcár. — VII. A nevek uk és ük személyragairól. Imre Sándor 1. tagtól. 20 kr. — V I I I . Emlékbeszéd Szókács József t. tag fölött, Ballagi Mór r. tagtól. 20 kr. — IX. A török tatár nép primitiv culturájában az égi testek, Vambéry Ármin r. tagtól 10 kr. — X, Bátori László és a Jordánszky-codex bibliafordítása. (Székfoglaló.) Volf György I. tagtól 10 kr.
Nyolczadik kötet. I. Corvin-oodexek. Dr. Ábel Jenötöl. 60 kr. — II. A m o r l v a i a k pogány istenei s ünnepi szertartásai. Barna Ferdinánd 1. tagtól. 50 kr. — I I I . Orosz-lapp utazásomból. Dr. Genetz Arvidtól. 20 kr. — IV. T a n u l m á n y a j a p á u i művészetről. Gr. Zichy Ágosttól. 1 frt. — V. Emlékbeszéd Pázmán li Horvát E n d r e 1839-ben elhunyt r. t. fölött. A születése századik évfordulóján, Pázinándon rendezett ünnepélyen, az Akadémia megbízásából tartotta Szász Karoly r. t. 10 kr. — VI. Ükkonpohár. A régi magyar jogi szokásnak egyik töredéke. Hunfalvy Pal r. tagtól. 20 k r . — V I I . Az úgynevezett lágy aspiráták phoneticus értékéről az ó-indben Mayer Auréltol. 60 kr. — V I I I . Magyarországi humanisták és a dunai tudós társaság. Dr. Ábel .Jenőtől. 80 kr. — IX. Ujperzsa nyelvjárások. Dr. Pozder Károlytól. 50 kr. — X. Beregszászi Nagy Pál élete ós munkái. Székfoglaló Imre Sándor r. tagtól. 30 kr.
Kilenczedik kötet. I. Emlékbeszéd Schiefner Antal k. tag f e l e t t . Budenz J. r. tagtól 10 kr. — I I . A Boro-Budur Jáva szigetén. Dr. gr. Zichy Ágost 1. tagtól 40 kr. — I I I . Nyelvünk ujabb fejlődése. Ballagi Mór r. tagtól 20 kr. — IV. A liunnok ós avarok nem-
zetisége. Vámbéry Armin r. tagtól. 30 kr. — A Kún-vagy Petrarka-eodex és a kúaok. Hunfalvy Pál r. tagtól. 30 kr. — VI. Emlékbeszéd Lewes H e n r i k György külső tag felett. Szász Karoly r. tagtól. 10 kr. — VII. Os vallásunk föistenei. Barna Ferdinánd, 1. tagtól 40 kr. — VIII. Schopenhauer aesthetikája Dr. Buzsicska Kálmántól 10 kr. — IX. Os vallásunk kisebb isteni lényei ós áldozat szertartásai. Barna F. 1. tagtól 30 kr. — X. Lessing m i n t philologus. Dr. Kont Ignácztól 30 kr. — XI. Magyar egyházi népénekek a X V I I I . századból. Szókfoglaló. Bogisich Mihály 1. tagtól. 50 kr. — X I I . Az analógia hatásáról, főleg a szóképzésben. Simonyi Zsigmond 1. tagtól 20 kr.
Tizedik kötet. I. A jelentéstan alapvonalai. Az alakokban kifejezett jelentések. (Székfoglaló.) Simonyi Zsigmond. 1. tagtól. 30 kr. — II. Etzelburg és a magyar húnmonda. (Szókfoglaló.) Heinrich Gusztáv 1. tagtól. 20 kr. — I I I . A M. T. Aka lómia és a szórni irodalmi társaság. Hunfalvy Pál r. tagtól. 20 kr. — IV. Értsük meg egymást. (A neologia és orthologia ügyében.) Joannovics György t. tagtól. 30 kr. — V. Baranyai Decsi J á n o s és Kis-Viczay Péter közmondásai Ballagi Mór r. tag. tói 10 kr. — VI. Euripides trópusai összehasonlítva Aeschylus és Sophokles trópusaival. Míveltségtörténeti szempontból. (Adalék a költészet összehasonlitö tropikájálioz.) Dr. Petz Vilmos tanártól. 60 kr. — Id. gróf Teleki László ismeretlen versei. Szász Karoly r. tagtól 10 kr. — V I I I . Cantionale et Passionale Hungaricum. Bogisich Mihály 1. tagtól. 30 kr. — IX. Az erdélyi hírlapirodalom története 1848-ig. Jakab Elek 1. tagtól. 50 kr. — X. Emlékbeszéd Klein Lipót Gyula kültag felett Dr. Heinrich Gusztáv lev. tagtól. 40 kr. — XI. Ujabb adalékok a magyar zene történelméhez Bartalus István 1. tagtól. 40 kr. — X I I . A magyar romanticismus. (Székfoglaló.) Bánóczi József 1. tagtól. 10 kr. — X I I I . Ujabb adalék a magyar zene történelméhez. Bartalus István 1. tagtól. 40 kr.
Tizenegyedik kötet. I. Ugor vagy török-tatár eredetü-e a magyar n e m z e t ? Hunfalvy Pál r. tagtól. 20 kr. — I I . Újgörög irodalmi termékek. Dr. Télfy Iván 1. tagtól. 40 kr. — I I I . Középkori görög verses regények. Dr. Télfy ívéin 1. tagtól. 30 kr. — IV. Idegen szók a görögben és latinban. Dr. Pozder Kéirolytól. 50 kr. — V. A csuvasokról. Vámbéry Armin r. tagtól 30 kr. — VI. A számlálás módjai és az év hónapjai. Hunfalvy Pál r. tagtól 20 kr. — VII. Telegdi Miklós mester magyar katecliismusa 'l562-ik évből. Majláth Béla 1. tagtól. 10 kr. — V I I I . Káldi György nyelve. Dr. Kiss Ignácztól. 50 kr. — IX. A M u h a m m e d á n jogtudomány eredetéről. Goldziher Ignácz 1. tagtól 10 k r . — X . Vámbéry Ármin «A magyarok eredete czimii müve n é h á n y főbb állításának bírálata. Barna Ferdinánd 1. tagtól 60 kr. — XI. A nyelvfejlődés történelmi folytonossága és a nyelvőr. Ballagi Mór r. tagtól. 20 kr. •— XII. A magyarok eredete és a finn-ugor nyelvészet. I. Válaszom H u n falvy Pál bírálati megjegyzéseire. Vámbéry Armin r. tagtól. 30 kr.
Tizenkettedik kötet. I. Seneca tragédiái. Dr. Kont Ignácztól. 60 kr. — I I . Szombatos codexek. Dr. Nagy Sándortól. 30 kr. — I I I . A reflexiv és valláserkölcsi elem a költészetben s Longfellow. Székfoglaló. Szász Béla 1. tagtól. 30 kr. — JV. A belviszonyragok használata a m a g y a r b a n . Kimos Ignácz és Munkácsi Bernáttól. 50 kr. — V. A magyarok eredete ós a finn-ugor nyelvészet II. Vámbéry Ármin r. tagtól. 50 kr. — VI. Kiktől tanult a magyar irni, olvasni ? Volf György 1. tagtól. 50 kr. — VII. A kasztamuni-i török nyelvjárás. I r t a Thury József. 50 kr. •— VIII. Nyelvészeti mozgalmak a mai görögöknél. Télfy Iván 1. tagtól. 20 kr. — IX. Boldogasszony, ősvallásunk istenasszonya. Kálmnny Lajostól. 20 kr. — X. A mondat dualismusa. Brassai Sámuel r. tagtól. 60 kr. — XI. A kunok nyelvéről ós nemzetiségéről. Gr. Kuun Géza t. tagtól. 40 kr. — XII. Isota Nogarola. (Székfoglaló.) Abel Jenő 1. tagtól. 50 kr.
Tizenharmadik kötet. I. Kudrun, a m o n d a és az eposz. Heinrich G. 1. tagtól. 40 k r . — l I . A v o t ják nép múltja és jelene. Barna F. 1. tagtól. 30 kr. — I I I . Palesztina ismeretének baladása az utolsó h á r o m évtizedben. Goldziher I. 1. tagtól. 40 kr. — IV. A homéroszi Demeter-hymnusról. Ábel Jenő 1. tagtól. 50 kr. — V. A votjákok pogány vallásáról. Barna Ferdinánd 1. tagtól. 20 kr. — VI. A régi magyar nyelv szótára. Szarvas Gábor r. tagtól. 10 kr. f BANKUN-ÍARSULAT N»0BD»JA.
