EME 6. sz.
VIII. évfolyam.
1881.
ERDÉLYI MUZEUM AZ E R D . MUZEUM E G Y L E T T Ö R T . SZAKOSZTÁLYÁNAK
KÖZLÖNYE.
SZERKESZTI F i n á l y
H e n r i k ,
M. K. E G Y E T . T A N Á R , A M U Z . E G Y L . T I T K Á R A , A M. T Ü D . A K A D . L . T .
Megjelen havonként.
J u n i u s 1.
Ára évenként 1 f r t 15 k r .
Tartalom: Az aranybulla keletkezése összehasonlítva az angol magna chartával. Közli: Szántó Sámuel. (Vége.) — Nomina in aréna literaria. Egykorú nyomtatványból Közli: Hodor Károly.
Az arany bulla keletkezése öszözehasonlitva az angol m a g n a chartával. Közli: Szántó Sámuel. (Vége.)
Azt hihetnők azonban, hogy az arany bulla az egyháziakról azért nem gondoskodik, mert Endre számukra külön kiváltság levelet adott. De eltekintve azon körülménytől, hogy ez okmányt nem vehetjük teljes hitelűnek, mert hazánkban mind eddig még semmi nyoma sincs, s csak 1762-ben fedeztetett fel a vaticani levéltárban/) eltekintve ettől mondom, már azon tény, hogy Endre az egyháziak számára külön oklevelet kénytelen kibocsátani, és pedig 7—8 hónappal az arany bulla kelte után') eléggé jelezi, hogy az egyháziaknak a bulla szerkesztésére csekély vagy semmi befolyásuk volt, attól semmit sem vártak, s mint látjuk vele semmit sem nyertek. Egyedüli előnyük, hogy a király az egyháziak népétől nem szedett adót, ép ugy mint a nemesek népeitől sem®), valamint az, hogy „a püspökök a nemesek birtokairól tizedet lovainknak ne adjanak ; sem az ő népeik no tartozzanak tizedeiket a királyi birtokba behordatni. Mily más szellem lengi át a „magna chartát. Annak első p o n t j a : „hogy az angol egyház szabad és az ő jogait teljesen, szabadságait sértetlen megtartsa," a király concedálja az egyháziak választó szabadságát egész terjedelemben s mindezt I I I . ») K n a u z N á n d o r : II. Endre szabadságlevelei 29 old. K n a n z N á n d o r i. m. 34 bebizonyítja, hogy a bulla aurea okvetetlen maj. 7-ike előtt az egyháziak javára pedig november 30-ika után jöhetett létre. ' ) Decr. 1222. Art. I I I . §. 2. *) Decr. 1222. XXI.
EME 162 Innocens pápával igéri megerősitettni.') Azonban Angliában a clerus Langton érsekkel az élén a chartáért küzdött tényleg, sőt miatta a pápával is ellentétbe jött. Emlékeink ezen korból az egyháziak pro vagy contra részvétét hazánkban nem tüntetik ki. Csak az arany bulla maga enged az egyháziak álláspontjára következtetnünk De ezen álláspont épen jelezi az irányt, melyből az kiindult; jelzi, hogy kezdeményezése épen ellenkező, az egyházi érdekekkel ellentétes irányból történt. De ép oly valószinütlen az állitás, hogy a bulla Béla reformszellemének kifolyása. Mi volt Béla reformterve? Bizonyára az, hogy a királyi méltóságot lealázott helyzetéből újra az azt illető magasságra emelje, hogy a királyi hatalmat megszabadítsa azon gyámsági bilincsekből, melyeket számára az oligarchia, m a j d a hierarchia vert. Reformájának két sarkpontja: a jogtalan adományozások s az erőszakkal elfoglalt domanák visszafoglalása, hogy azokból mind anyagi, mind hadi támaszt szerezzen a roskadt királyi trón számára Nézzük végig az arany bulla 31 pontját, vájjon csak egyetlen egyet találunk, mely a királyi hatalom viszszahelyezésére irányulna, egyetlen egyet, mely a főurakat a birtokok viszaadására kötelezné? De talán mintegy tabula rasat csináltak. Az arany bulla a jövőre nézve képezze az u j rendnek alapját, a mult fölé egyszerűen a feledékenység leplét vonván. Ezt látszik bizonyítani az arany bulla XlV-dik pontja: „Megyéket hivatalokat s egyéb birtokokat, nem fogunk örökbe ajándékozni," tehát csak a jövőre nézve történt intézkedés? Azonban ez lehetetlen. A mult viszszaéléseinek megszüntetése még nem volt elegendő biztosíték egy jobb jövő alapítására; be kellett előbb következnie a reactiónak, mely a királyi hatalmat kellőleg biztosítsa, s csak azután lehetett szó, hogy a visszaélések elé védgátak vonassanak. Azonban a bullában s'ó sincs a visszaadásról, sőt annak egyik pontja épen a további visszafoglalást látszik meggátolni. „Azon birtokoktól, melyeket valaki igaz szolgálattal érdemelt, soha meg ne fosztassék."^) Ezen pont ép ugy biztositja azon vitézség által megszolgált birtokokat mint adományozások utján nyerteket, mert hiszen ki tudná a határvonalat vonni az igaz 8 nem igaz szolgálat között? A baj abban gyökeredzett, hogy Endre a főurak hűségét biztositandó, volt kénytelen a nagymérvű adományozásokat tenni. Ezek tehát igaz szolgálatot tettek. H a a bulla csakugyan Béla befolyásával keletkezik, lehetetlen hogy ö, kinek egész életfolyama az elhatározott szilárd ') M a g n a C h a r t a §. l . S t u b b s : C o n s t i t u t i o n a l E n g l a n d IV. köt. hiteles Üadásában. ' ) Decr. 1222. 17.
H i s t o r y of
EME 163 akaratot tanúsítja, az ellentállási jog törvénybe iktatását helyeselte volna. Mig e bullának majdnem minden pontja a nemeseknek tesz engedményeket, alig találunk pontot, mely a főurak kötelezettségét a királyi hatalom ellenébea biztositga. H a ez csakugyan a király s nemzet ünnepélyes békekötése, hogy van az, hogy a két fél, egymáshoz való viszonya nincs szabályozva. Egyetlen pont sem czélozza a királyi hatalom megszilárdítását, sőt ellenkezőleg az egész a királyi hatalom deoentralisatiójára mutat. Béla — tudjuk — mint rex junior már szabadon intézkedhetett s bár koronáztatása ideje kétséges, de bizonyos hogy maga Endre már 1214-ben kelt okmányában királynak nevezi') s jeruzsálemi utja alkalmával ily köríratu pecsétet hagyott számára: „Bela Dei gratia et voluntate sui patris rex Hungáriáé."'') Csodálatos tehát, hogy ezen fontos okmányt nem erősiti meg aláirásával, mint ezt az 1231-kinél teszi. Mig az 1222-ki bulla záradéka: ezen két egyenlő példányban elkészitet okmányt arany pecsétünkkel erősítjük m e g ; az 1231-kiben „mint mi mint fiaink pecséteinkkel erősítjük meg." Az említettekből következik, hogy Bélának a bulla elkészítésében semmi része sem volt, azon egyszerű okból, mert nem is lehetett. Az olígarchíai cselszövény távol tartá őt az udvartól. Nagyon valószínű, hogy Béla az egész országgyűlés idejében — ha ugyan ilyen országgyűlés volt — távol maradt. A bulla 18-ik pontja, hogy a nemesek az atyától a fiúhoz büntetlenül mehetnek, eléggé bizonyítja, hogy a viszony apa s fiu között ellenséges volt. A pápa juliusban (1222) figyelmezteti a püspököket, hogy a belföldieket s külföldieket, kik a viszályt szítják sújtsák egyházi átokkal') és 1223-ban Béla mint Horvát Dalmátország kormányzója működött.*) Ezért látjuk a bullában a Béla által kitűzöttel ellenkező irányt, ezért látjuk a legfőbb pontokból a főurak győzelmét, kik a király helyzetét s gyengeségét felhasználván kieszközlék azon engedményeket, melyek saját hatalmukat erősiték. Endre pedig bennök vélte megtalálni a biztosítékot Béla képzelt — vagy talán valóságos — praetensioja ellen. Másrészről a főuraknak is megvoltak sérelmeik, melyeket orvosolni; egyes visszaélések, melyeket megszüntetni kellett. D e az ilyen pontok mellett a bulla egyszersmind olyakat is t a r t a l ') 2) ») *)
Katona V. 339. P a l m a : Notitia Hung. I. 169. F e h é r : III. 1 388. U. a. III. 1. 403.
EME
164
maz, melyek a visszaélések orvoslásával sommiféle összhangzásban nincsenek, hanem határozottan a főurak túlkapásait jelezik. Valóban feltűnő, hogy Endre — a mint a bulla előszavában mondja — a nemeseknek Sz. Istvántól nyert szabadalmait akarja visszaállítani, s e mellett mégis oly pontokat tartalmaz, melyek Endre koráig a törvénykönyvben nem találhatók s az István által teremtett centralistikus monarchia szellemével épen nem egyeztethetők össze. Azonban ennek oka — véleményünk szerint — csak is azon pietasban rejlik, melylyel a nemzet a szent király irányában viseltetett. A nemzet szellemében István uralkodása Magyarország aranykoraként lebegett, minden szabadságát, minden dicsőségét tőle származtatta. Ugyan ily hivatkozás történik Angliában Hitvalló Eduardra. Anglia ezen lovagias s jámbor fejedelmére, de a kiről biztosan tudjuk, hogy tetteit majd a dán Godwin, majd a canterburyi érsek beíolyásolá. Sokkal csekélyebbek azon előnyök, melyeket a bulla a kisebb nemesség számára biztosit, de ha mégis részesiti ezeket is kedvezményekben, ez csak annyit jelent, hogy a főurak a kisebb nemesség megnyugtatására ennek is engedtek némi jogokat. Sajátságos meg azon ellenséges indulat, melyet a bulla egyes pontjai a comesek ellen árulnak el, mintha az eddigi zavarokat ők okozták volna. Lehet, sőt bizonyos, hogy több comcs az általános zavart saját hasznára zsákmányolta ki, minek nyomát a váradi Regestrum fentartotta,') Endre a pápához intézett levelében mégis a főurakat vádolja törvényszegéssel s zavargással.*) A bulla ellenséges szelleme a comesek ellen csakis abból magyarázható, hogy ezek mint a király tisztviselői az oligarchákkal ellentétben állottak. Az arany bulla pontjait osztályozni szándékozván, eltérek a szokásos felosztástól és azokat az egyos pártoknak nyújtott előnyök szerint fogom rendezni. A bevezetés hangja, melyben Endre mintegy töredelmesen bevallja, hogy a nemeseknek a Szent-Istvántól nyert szabadsága általa s elődei általa többszörösen megsértetett; azon Ígérete, hogy kérelmöknek mindenben eleget akar tenni; elléggé igazolja, hogy ezen okirat kiadásakor nem a fegyveres erőnek engedett, hanem saját gyengeségének érzetében vele a főurakat akarta részére birni. Ezzel szemben valóban jellemző a magna charta bevezetése. János semmi féle hibát sem sajátit magának s a dacz kitűnik azon szárazságból, melylyel a charta pontjait engedélyezi. „Tudjátok meg, — mond János — hogy tekintettel az 0 Var. Reg. §. 42, 116, 248. Pray: Annales I. 214. F e h é r : III. 1.
EME 165 istenre, lelkünk üdvösségeért . . . s a királyi kormányunk javítása végett . . . megengedtük." H a tehát a mi bullánkat nem fegyveres erővel csikarták ki, sokkal valószínűbb, hogy Endre a főuraknak, kikre szüksége volt, akart kedvezni, mint a kis nemességnek, mely Béla viszszavonulásával vezérét is veszté, s igy veszélyessége megszűnt. De ezt kitünteti maga a bulla is. A második pont, mely a nemesek személyes szabadságát biztosítja, általánosságánál fogva épen ugy illeti a kisebb mint a főnemességet. Ezen intézkedés alapját még a félbarbár frankoknál találjuk. II. Clothar királyuktól (615) a párizsi gyűlésen kicsikart ^constitutío aeterna"-nak egyik pontja meghatározza, hogy sem szabad embert sem szolgát nem szabad elitélni kihallgatás nélkül.') Ennek magasabb foka a bulla Il-dik pontjában foglalt törvény, hogy a nemest törvényes itélet nélkül nem szabad elfogni. Büszkén mondja Ranke"') a magna charta hasonló pontjáról: , ezen a régi germán személyes szabadságot biztosító törvény, összefűzve a főurak jogaival képezi az angol alkotmány büszke épületének biztos talpkövét. De mi is büszkén mondhatjuk, hogy ezen pont adta meg a magyar alkotmány megcsontosodására az első alapkövet. Ezen pont megteremtésének okát bizonyára azon körülményben kereshetjük, hogy Endre uralma alatt többszörös birtokelkobzást s halálbüntetést találunk. Ennek szabályozására szolgál ezen következményeiben nagy fontosságú törvény. A harmadik pont a nemesek adómentességét biztosítja, s ez minden államban a nemesség kiváltsága volt. Ez külömben alapját bírja Szt. István törvényében: „Az egész gyűlés kérelmében megegyeztünk, hogy míg él, mindenki birtokolja sajátját s a királyok adományát, kivévén a mi a püspökséghez . . . tartozik."®) A főurak túlsúlyát jelezi a I V - d i k art., mely a nemeseknek biztosítja, hogy vagyonukkal szbadon rendelkezhetnek. Ez viszszatérés a Szt. István alkotta azon törvényhez, hogy mindegyiknek jogában áll sajátját elosztogatni stb. *) Azonban a Szt. István halálával beállott zavargások a királyi birtokok nagy mérvű elajándékozásait vonván maga után, a szabad rendelkezési jog fennállása mellett, ezek a koronára nézve örökre elvesznek vala. Ezt meggátolandó korlátolá Kálmán a tarczali gyűlésen 1100 a szabad rendelkezési jogot annyiban. ') D u r u y : Hist. du moyen áge 79. old. 2) Ranke: Geschichte England's 1. k. Decr. St. Stephan. lib. II. cap. 35. Decr. St. Steph. Lib. II. cap. 5.
EME
166
hogy a Sz.-ístván óta ajándékozott birtokok — mint ágbirtokok — csak is egyenes ágban örökithetők át, s ilyenek hiányában a koronára szálljanak vissza.') A kényszerűség, mely Kálmánt ezen törvény hozására birta, hatványozott mértékben meg volt Endre korában is. Mégis ez utóbbi ezen reá nézve oly üdvösen ható törvényt megdönti s megengedi, hogy ha a nemes végrendelet nélkül hal el, a birtokok csak akkor szálljanak a királyra, ha már egyáltalában más rokonai nincsenek.") Mily káros ez a királyi hatalomra, bizonyítja az, hogy Nagy Lajos ezen pontot hatályon kivül helyezi s Zsigmond egyenesen elhagyja.®) Ezen pont határozottan a főurak érdekében van, hiszen a szegényebb sorsú kis-nemességnek nem igen vala érdekében oly annyira a szabad rendelkezés mellett kardoskodni. Az oligarchia ellenben ezzel mintegy biztositá azon adomány birtokokat is, melyek hatalmának alapját képezik, mig ellenben a királyság még ily módon sem remélheté többé birtokainak viszsza szerzését. A főurak kiváltságait szaporítja a YII. art, mely a nemesek hadi kötelezettségét szabályozza. Ezen pont egészen u j az Endre koráig terjedő törvényhozásban. A gyakorlatban külföldön, de nálunk is azt találjuk, hogy a főurak nemes versenyben igyekeznek hadi dicsőségben egymást fölülmúlni, nem tekintvén akár az ország belsejében vagy azon kivül folyt a háború. S ime II. Endre alatt a nemesség csakis a király költségén harczol külföldön. Van ugyan Kálmántól egy okmányunk, mely szerint 12 horvát főúrral olyan szövetséget köt, hogy azok. a Dráváig saját költségükön, azontúl Magyarország felé a király költségén táboroznak.*) Azonban épen nem lehet az akkor épen meghódított Horvátország hadikötelezettségéből, a saját földjeért, s királyáért küzdő magyar nemesség kötelezettségére. Sokk a l valószínűbb, hogy e főurak, egy keresztes hadjárat vagy galicziai háború elkerülése végett hozatták ezen törvénypontot. Másrészt azonban nagyban igazolja épen ezen pont azon feltevésünket, hogy a nemesi általános felkelés nem lehetett már elegendő az ország s király tekintélyének megvédésére s a királyok egy u j hadiszervezetet kezdtek létesíteni. Erre czéloz a VII. art. 2-ik §.-a, mely szerint „ha az országon kivül megyünk sereggel, mindnyájan, kik birtokot (comitatus) vagy pénzt kaptak, velünk tartoznak menni. Az előbbi a hadállítás kötelezettsége mellett adott birtokok tulajdonosait, az utóbbi pedig a zsoldosokat jelenti, melyek száma igen tekintélyes volt. Maga 0 2) 0 *)
Decr. Colom. Lib. I. cap. 20 §. 1. Decr. 1222. art. IV. §. 2. Knauz: 11. Endre ezabadságlevelei. 21. old. Katona: III. p. 140.
EME 167 II. Endre panaszolja 1235-ben, hogy a zsoldosok sok pénzébe kerülnek.^) Ezek után igen természetesnek fogjuk találni, hogy a főurak igen rosz szemmel nézték, az ilyen nagyobb birtokadományozást, mely a király hadierejét az övéik ellenében nagyban emelte, s talán ebből magyarázhatjuk meg a XVI. art. i s : „Egész comitatusokat, hivatalokat, birtokokat nem fogunk örökre adományozni. A főurak hatalmának állandósitását biztosítja a X.-ik pont, mely a harczban elesett méltósággal biró főúr fiának vagy testvérének hasonló méltóságot biztosit. Az egésznek jellemzésére szolgál továbbá a XVIII. pont, mely a nemeseknek megengedi büntetlenül az apától a fiúhoz állani. A különben homályos szakasznak függeléke . a nélkül, hogy birtokaik ezért elpusztíttatnának." Eléggé bizonyítja, hogy Endre s Béla között épen nem volt egyetértés s a főurak ezen egyenetlenséget saját hasznukra forditák. H a már a mondottakból is világosan kitűnik azon befolyás, melynek az arany bulla keletkezését köszönhetjük az egésznek koronáját — a X X X I -ik pont képezi. „Ha pedig magunk vagy valaki utódaink közül valaha ezen rendeletünk ellen vétene: e levél erejénél fogva, minden hűtlenségi bűn nélkül mind a püspököknek, mind más uraknak s az ország nemeseinek s utódainak, összesen s egyenként, jelenleg s jövőben mindenkorra szabadságukban álljon nekünk s utódainknak ellentmondani B ellentállni." A személyes ellentállási jog vala tehát azon garantia, mely a főuraknak a bullában foglalt kiváltságokat biztosította. De hol találjuk azon viszontgarantiát, mely a királyt az oligarchicus féktelenségek ellen védi? H a Endre uralkodásának folyamában el is követett némely sérelmeket, de viszont azt is látjuk, hogy az oligarchia a királynő meggyilkoltatásán kivül kétszer is defronizálással fenyegette Endrét S mégis midőn arról van szó, hogy a béke király s nemzet között létesüljön, az egész hatalom a főurak kezébe adatik. Igaz, hogy a „jus resistendi-vel nem egyedül állunk, sőt a legtöbb középkori államban meg volt. A hajdani német alkotmány szerint, ha a fejedelem az országrendek szabadságait megsérti, annak erővel ellentállhatnak.') Bajor Ottó — ki egyszersmind magyar király volt — a rendeknek megengedi, hogy ha jogaikban sértetnének,, azok védelmére szövetkezhetnek.®) Castiliában a nemességnek nemcsak ') K e r é k p á r t ó : A műveltség fejlődése I. k. 227, llistorische Fragmente I. 71.
») U. o.
168
EME
joga, de erkölcsi kötelessége volt az ellenszegülés: „Az alattvalóknak királyuk iránti kötelességök parancsolja, hogy királyukn a k ne engedjék meg az esküszegést és igy az elkárhozást; ne engedjék, hogy a király és családja gyalázatba essék s kárt hozzon az országra. E kötelességet kétféleképen lehet teljesíteni u. m. jó tanács s tettek által meggátolván őt vesztébe rohanni."^) De mindenütt látjuk a rendek szövetkezését a jogsérelem ellen. Nálunk a jogsérelem megtorlása az egyesekre is bizva van, minden egyes egyénnek szabadságában áll, a királynak ellentmondani s ellentállni. Ebben a tekintetben ellentállási jogunk legjobban hasonlit az Aragóniában létezővel. Ott annyira ki volt terjesztve, hogy ha a király a nemzet szabad tagjaiból álló szövetségnek bármelyik tagját megsértené törvényes jogában, a többi Í3 feloldozottnak tekintheti magát a király iránti hűség alól.') A jus resistendi kétségtelenül legszebben az angol magna chartában van kifejezve. A király ugyan helyt ád a törvények ilyetén biztosításának, de ezek megsértésének vizsgálata s ellenőrzése egy a bárók kebeléből választandó 25-ös bizottságra van ruházva, kik szükség idején az ellentállást szervezik. Mind a mellett azonban világosan megmondja a charta, hogy az ellentállás nem terjedhető ki se nem a király személyére se nem a királynő s gyermekeire.®) Hogy ezen jog a külföldön majdnem mindenütt el volt terjedve ezt könnyen megmagyarázza a feudalismus. Ez a két fél kölcsönös szerződésén alapulván, mindegyik félnek voltak jogai 8 kötelezettségei. Ezen viszony hűbérúr s hűbéres között magában foglalja a szerződés felbontását ha az egyik vagy másik azt megsértené. Ilyen volt a viszony a király vagy hűbérúr s hűbéresei között. A király mint fő hűbérúr az egyesek engedetlensége vagy kötelesség mulasztása ellenében elengedendő biztosítékot talált, a többi hűbéres segélyében. De mi biztosíthatta a hűbéreseket az uralkodó önkénye s törvénytelensége ellen? Helyesen mondja ezért Guizot"): „A feudális rendszer alatt a jogoknak valódi s szokásos kezessége az erő volt." H a tehát az erő az, mely a feudalitás alkotta kölcsönös köteléket összefűzi; ki kellett fejlődnie az erő garántiájának az ellenkező félnél is, ki kellett fejlődnie a „jus resistendi"-nok is, mint a szabadságnak biztositéka az uralkodó ellenében. Francziaország') Ladányi Gedeon: M o n a r c h i a i i n t é z m c u y e k a k ö z é p k o r b a n (Akadémiai értekezés 1872. 4 old) Ladányi G. id. helyen. ") Schubert: Verfassungsurkunden I. k. G u i z o t ; Az e u r ó p a i p o l g á r o s o d á s t ö r t é n e t e L k. 120.
EME 169 ban, ha valamely hűbéres jogaiban megsértve érzé magát s az igazságszolgáltatás tőle megtagadtatott, a királynak kihivást küldött, azaz a hűségi eskü alól feloldotta magát és igy jogában állott a karddal kezében sérelmének orvoslását kierőszakolni.') Viszont Angliában I I I Henrik hadat izent Vilmos. Pembroke grófnak, mert ez a királyi domanákba tört.*) A mit külföldön a feudalismus, azt nálunk a királyi tekintély sülyedéso teremté meg. A koronázási eskü, melyre Endrét kényszeritették természetes előzménye volt az arany bullában jogerőre emelkedett ellentállási jognak. Maga a koronázási eskü involválja már, hogy a nemzet csak addig tartozik hűséggel királya iránt, mig ez maga részéről megtartja esküjét. De mig a külföldön s különösen Angliában az egész nemzet tömörült a király önkénykedése ellen s azért az ellentállás is a nemzet nevében egy bizottságra ruháztatott; nálunk ezen fontos jog akkor jött létre, midőn a királyi tekintély s hatalom megsemmisült s ezért az alkotmány is nem az egész nemzet, hanem csak egyesek ellentállási jogában is biztosítását leié. Hogy ezen ellentállási jog szintén az oligarchia győzelméről tanúskodik azt fölösleges magyaráznunk, hiszen csakis ezen hatalomra jutott osztály opponálhatott a királynak. Ezen körülmény maga is világosan tanúsítja, hogy a kis nemességnek mily csekély befolyása volt a bulla késjítésére. Alig képzelhető, hogy a kis nemesség, mely oly éles ellentétben állott a főurakkal szabadsága biztosítékát ezek kezébe tegye le. A kis nemesség befolyását a bulla első szakasza látszik bizonyítani, ez az, a melyért a bulla kieszközlését a kis nemesség s Bélának tulajdonítják. „Rendeljük, hogy évenként a szt, király ünnepét, ha csak valamely sürgetős és fontos ügy, vagy betegség által nem gátoltatunk, Feh^rvár itt tartozunk ünnepelni és ha mi jelen nem lehetnénk, a nádoríspán kétség kívül ott legyen helyettünk s nevünkben meghallgassa az ügyeket; és ott minden nemes, a ki akar, szabadon megjelenhessen." Történetíróink egy része ebből egy évenként Székesfehérvárott tartandó országgyűlést magyaráz, és ezen országgyűlések adák a köznemesség kezébe a hatalmat, hogy a király és oligarchia féktelenkedését ellenőrizzék. Azonban nagyon valószínűtlen, hogy ezen fehérvári napok országgyűlést jelentenének és a bullában foglalt „solempnízare" kifejezés inkább jelenti, hogy az ünnepélyes szertartásban akar ') H a l i a m H e n r y : Z u s t a n d v. E u r ó p a i m M i t t e l a l t e r II. k. 285. old.
U. 0.
170
EME
részt venni. Királyainknál — ez időben — általánós szokás volt, hogy a három nagy sátoros ünnep alkalmával, az egyik vagy másik megyében az illető püspökök által a koronát ünnepélyesen fejökre tétették, a mi ép ugy divatozott Angol- és Francziaországban valamint a németeknél is. Ezen ünnepi szertartásokat István még azzal is gyarapította, hogy évenként Nagyboldogaszszony napján (aug. 15.) Sz.-Fehérvárott részesült az ünnepélyes koronázásban.^) Szt. István tiszteletére később az ő napján tartatott ezen ünnepélyes szertartás, mely alkalommal kétségtelenül egyes peres ügyek szoktak elintéztetni, a mint ez külföldön is szokásos volt. így tehát a fehérvári napokat nem országgyűléseknek, hanem törvény napoknak kell tekintenünk. Bizonyítja ezt a Váradi Regestrum,*) mely szerint, midőn több jobbágy rablással vádoltatott, Petrus uruk Ileym biró részéről vitte a parancsot, hogy az ügy Szt-István napján a király elé hozassák. H a az arany bulla ezen törvénykezést kissé homályosan fejezi ki, ez annál világosabban tűnik ki az 1231-ki bullából, mely szerint mindenki félelem nélkül adja elő panaszát s ott mindenki megjelenhet. Ez — ugy hiszem — eléggé világosan mutatja a törvénynapokat. Ezzel azonban megszűnik a fehérvári napok nagy jelentősége a kisebb nemességre, ezzel megszűnt azon nagy alkotmányos befolyás, melyet egy országgyűlés nekik nyújtott volna. Ellenben a főuraknak nagyon érdekökben állhatott az arany bulla épen ezen pontjának megteremtése, mely nekik — mint Fessler mondja^) — a szabad s szóbeli törvénykezési menetet biztositotta. A peres ügyeknek szabad szóval való előadását ugyanis III. Béla az Írásbeli beadványok által helyettesitteté. Konstantinápolyban, az akkori műveltség iskolájában neveltetvén, megismerkedett a görögországi közigazgatás és törvénykezéssel, melyet azután nálunk is meghonositott.V Ezen sok formalitással járó intézkedést a magukat szabadságukban korlátolva hitt főurak nem szívesen látták s örömmel ragadták meg az alkalmat ezen gyűlölt intézkedés eltörlésére. Annak bizonyítására, hogy az írásbeli törvénykezés sértette a főurakat, sőt gyűlölőtöket keltette, szolgáljon Eogerius tanúsága, ki a főurak elégületlenségének egyik főokául állítja, hogy IV. Béla az Írásbeli törvénykezést megnyitotta.®) Sőt mi több, a visszahatás ') Kerékgyártó: M ű v e l ő d é s ü n k f e j l ő d é s e I. 123. old. V V. Reg 282 §. s) Fessler: Gesch. d. Ungarn II. k. 742. Fehér: II. 198. Necessarium duxi, ut negotium quodlibet, in audientia Celsitudlnis meae discussum scripti testimonio confirmetur. 5) Roger: Carmen miser. cap. VI. s IX. Endlicber: Monumenta Arp.
EME 171 ezen intézkedés ellen Béla idejében oly nagy, hogy Tegűl is kénytelen azt eltörölni s újra a szóbeli törvénykezést behozni.^) Ezek után bátran állithatjuk, hogy az arany bulla első szakasza épen nem a kis nemességnek nyújtott előnyt, és hogy ezen szakasz is megerősíti állításunkat, hogy az arany bulla a főurak befolyásának következméye. Vannak a bullának több olyan szakaszai is, melyek a viszszaéléseket megszüntetni óhajtják. Ezek közül több, ha csak közvetve is, a főurak befolyását bizonyltja. Hogy a király a nemesek helységein s házaiban nem száll meg, ha csak meg nem hivatik,*) a királyi lovászok stb. ne szálljanak a nemesek falvaira,®) a király sertései ne legeltessenek akaratjok ellenére a nemesek erdeiben,') oly pontok, melyek leginkább a vagyonos főnemességet érintik. Á kisebb nemességnek egyedül azon szakaszok válnak előnyére, melyek az egész országot a nyomasztó visszaélésektől akf rták megmenteni, mint minők a lucrum camerae, a zsidók s izmaeliták zsarolásai, az idegeneknek adott hivatalok s földadományozások megszüntetése stb. De külön kiváltságokat, melyek a kisebb nemesség befolyását jeleznék, az egész bullában nem találhatunk, legfőbb az V-diic art., mely a kis nemességet a eomes parochia us bíráskodása alól kiveszi. Még csak az iránt kell tisztába jönnünk, miként lehet, hogy azon okirat, mely saját korában a főurak győzelme volt, képezze hatszázados alkotmányunk alapját ? Ezt megmagyarázza azon föltűnő körülmény, hogy a „bulla aurea" értéke a mohácsi vészig előforduló két nagy alkotmányos mozgalom alkalmával emelkedik. III. Endre korában, melynek az inaugurale diplomát köszönhetjük s II. Ulászló vagy is a tripartitum s törvénygyűjteményünk szerkesztésének idejében, a midőn az országos rendek az 1505-ki országgyűlésen II. Endrét azon királyok sorába emelték, kik „a magyar népet nem csak tündöklővé és tették, hanem a föld kerekségén eláradó hirét a csillagokig emelték."^) Ezen alkotmányos mozgalmak s vele együtt az arany bulla érvényre jutása összeesik a köznemesség túlsúlyra emelkedésével, a midőn ez hatalomra jutván az oligarchia ellen a reactiót megkezdi. S ez könnyen érthető. Az arany bulla szerkesztésének idejében ugyanis a serviens regis és nobilis között semmi külömbség nem volt s mint teljesen egyenlő Kovachich: V e s t i g i a C o m . p. 141. Decr. 1222. l ü . Art. 2. §. ') „ Art. XV. *) ^ Art. XXn.
EME
172
értékű kifejezések majd az egyik, majd a másik használtatik,') A köznemesség tehát hatalomra jutván ép oly jogosan nevezé sajátjának az abban eredetileg a főnemességnek szánt jogokat, mint maguk a nemesek s ezért a főnemességgel folytatott alkotmányos harczokban joggal hivatkozhattak az arany bulla pontjaira. Ezen nyelvezet! formában rejlik egyszersmind az arany bulla ama messzeható következménye, hogy noha nálunk is fejlődött egy fő s köznemesség, noha hatalmi kiilömbség lehetett közöttük, de immunitási, kiváltsági tekintetben mindenkor egyenlők valának. De ezen nyelvezeti forma okozá egyszersmind, hogy mind a két nemesség egyenlő módon lévén kiváltságéivá, azt mind fel- miod lefelé erélyesen védé s ennek tulajdonitható, hogy alkotmányunk csaknem kizárólagosan aristocraticussá vált. Különös azonban, hogy ezen fontos okirat, mely a későbbi századokra oly irányadó volt, saját korában a kedélyeket nem elégitheté ki. Alig múlnak el azon fontos mozgalmak, melyek az arany bullát megteremték, már is a régi viszály, a régi rendetlenség foglal helyet. Horváth Mihály Endre és az oligarchia törvényszegésének tulajdonítja ezt. „Az oligarchia, kiket a törvény sújtott, hogy annak ^ n c t i ó j a alól könnyebben és büntetlenül kibújhassanak, azon voltak, hogy a király maga is részes legyen a törvényszegésben és a törvény, melynek megszegésében maga a király jái elő példájával, lassanként megfosztassék érvényétől') Ezen vélemény III. Honorius levelére támaszkodik, melyet állítólag vagy Endre vagy az őt környező urak eszközöltek ki a pápától. Honorius még 1222. évi deczember havában kelt levelében az arany bullában szentesitett gyűléseket, melyeken kétszer évenként valamenynyi nép összejön, a király s országnagyoki-a nézve igen veszélyeseknek tartja.®) A főpapok tehát azon legyenek, hogy ezen gyűléseken a néptömeget mérsékeljék, nehogy a király vagy koronája vagy az urak személye s javai ellen kényteleníttessék valamely merénvletet elkövetni."") De azt hiszem Endrét ezen perfidia alól fölmenthetjük s ebben a tekintetben épen nem birjuk benne a magyar kiadású Földnélküli Jánost. A bulla aurea oly nagy kiváltságokat biztosit a főuraknak, hogy ezek a bulla megdöntését bizonyára nem kívánták, maga Endre pedig oly annyira kénytelen volt a főurakhoz fűződni, hogy távolról sem gondolhatott az adott privilégiumok visszavonására. Azonban két nevezetes párt létezett. ') Kovachich Disquisitio: 1—13 §-ig bőven bizonyítja ezen tényt. •-) Horvát: Magyar tört. 1. 526. ») F e h é r ; III. 1., 390. U. 0.
EME 173 mely a bulla tartalmával nem lehetett megelégedve. Az egyik Béla és hű társai, a másik az egyház. Béla a „bulla aurea"ban egész reform tervét megsemmisitve láthatta, a birtokviszszafoglalások nem törvényesíttettek s még hozzájárult, hogy a királyi hatalom oly korlátok közé szorult, melyeket Béla saját érdekében sem tűrhetett. Az egyház a bullában saját mellőzését és az oligarchia győzelmét láthatta, és ez az oka, hogy Honorius a bulla első szakaszát — ha csak roszul nem értesült — oly sötét színekben festi. A reactío a bulla ellen megindult és ennek megindítója a pápával s egyházzal szövetkezett Béla volt. A visszahatás az Endre és Béla között újra kitört családi viszályban nyílványul. De kétségtelenül volt ennek politikai oka is, bizonyítja ezt Honorius levele Endréhez, melyben Béla tehetségét dicséri és annak tekintetbe vételét ajánljad) Honorius szövetségét Bélával bizonyítja, azon fáradhatlan buzgóság, melylyel ennek érdekében dolgozik. Róbert veszprémi püspököt megdicséri, mert Béla pártját fogta s őt tanácsával ellátta,'"') Búzád pozsonyi comest annak támogatására buzdítja;®) Endre királyt inti, ne merészeljen azok ellen semmit elkövetni, kik fiának pártját fogják,") s megdicséri az ausztriai hcrczeget, midőn ez a hozzá menekülő Bélát szívesen fogadja.^) Ezenkívül a kalocsai érseknek is ir Béla érdekében") és Endrét is inti fiának visszafogadása végett. Sőt ugy látszik Honorius egész coalitiót létesített Béla érdekében, mert azonkívül, hogy az ausztriai herczeget támogatására szólítja, még a karinthiai herczeget cs cseh királyt is segélyezésére ösztönzi.®) Hogy a viszály komoly volt és egész háború jelleget öltött bizonyítja az, hogy Endre 1224-ben Cletus egri püspököt Boleslaw lengyel fejedelemhez küldé, hogy segítse őt azon esetben, ha a csehek őt megtámadnák.®) így állott a viszony, midőn Endre — ugy látszik — egyrészről megijedve Béla nagy pártjától, másrészről talán belátta ') K a t o n a : V. 433. . . . ita quod nos ab bonitate indolis suae certi, ad honoris et exaltationis eius augmentum semper intendere valeamus. D o b n e r : M o n u m e n t a II. 374. ") T h e i n e r : Monum. Hung. I. 44. qiiatenus in fide et devotione ipsius persisteus, immobilis magis ac magis ad eius accendai-is. K a t o n a : Hist. Colocens. Ecel. I. 265. F e h é r : III. 1, 431. 0 F e h é r : III. 1, 434. ") U. a. u. 0. 433. K a t o n a : V. 433. •) K a t o n á n á l : 1224-bó'l 425 old. E a y n a l d : Annál Eccl. ad an. 1224. Vlll. k. ») D l u g o s s : Hist. Pol. lib. VI. 630, 631. Orabat deinde, ut si illum Bohemis bellum inferre contigeret, iij sui anxilium vei peraonaliter veniret, vei militiam suam transmitteret.
EME
Í74
ellenkezésének czéltalanságát és fiának jóakaratát, elhagyta &i általa is nagyra növesztett oligarchiát és újra a pápához fordult segélyért. Ezen fordulat világosan kitűnik Honorius leveleiből, melyekben egyszerre meglepően más hangot találunk. Ugyanazon Honorius, ki 1223- s 1224-ben Béla párthiveit buzditja s még a külföldet is mozgásba hozza, most mindenütt a kibékitést kezdi. Endrének jelenti, hogy Bélát megintette, ne merészelje az ország békéjét zavarni, Bélának tanácsolja a kibékülést s páithiveit inti szüntetnék meg a viszályt az apa s fiu között és birják rá Bélát a visszatérésre, hasonló értelemben ir az ausztriai herczeghez. Az esztergomi érseket fölszólítja, hogy őrködjék, nehogy az atya és fiu között viszálykodások hintessenek*) el, a püspököknek pedig meghagyja, bírnák rá Endrét, hogy fiával trónörököshez méltón bánjék.'') Honorius ezen beleavatkozásának csakugyan meg volt azon áldásos hatása, hogy a békét helyreállitá s Endre a Béla által kitűzött utón kezdé az ország kormányzását. Béla újra hozzálátott tervének végrehajtásához t. i. a fölösleges ajándékozások visszavételéhez. Ezen munkájában hiven támogatá Honorius is, ki Bélát erre buzditja.®) A Bárczaságot biró német lovagok elüzetése') több birtok visszavétele^) eléggé tanúsítják Béla erélyét. Az oligarchia, ezen erély által magát kijátszva látván, újra felemelé fejét, többen Bélát meggyilkolni®) és H. Fridrik császárt a trónra meghívni szándékoztak.') Azonban Béla vasakarata győzött minden nehézség fölött s benső megelégedéssel Írja 1231-iki oklevelében: „Dicsőség az Istennek a magasságban s békesség a jóakaratú embereknek a földön, melyen fölviradt a magyarok váltságának, a királyi méltóság, tekintély s szabadság helyreállításának napja.') Endre és Bélának kibékűlése azonban egy sokkal fontosabb eredményt hozott létre s ez: az arany bulla revideálása Béla szellemében. Mint láttuk az arany bullának egyik fő hibája, hogy a főuraknak számos előjogot biztosit; a terhet viselő népet pedig egészen mellőzi A főurakat királyi önkénykedés ellen védi, de a szegény népet a felsőbbek zsarolásai ellenében mi sem védelmezi. A magna charta határozottan kiköti, hogy Fehér I I I . 1. 435-tól—438-ig. Theiner id. m. I. 44. F e h é r : m . 1, 47. (122B-ki oklevél.) Endlicher: Monumenta Arp. 420. Hazai okmánytár VI. k. 15. oklevél. ®) Katona: V.558.Béla oklevele: Noverint universi,quod quum quidam pro interfectione nostrae m a j in infidelitate essent. . . . V Rogerius: Carm. mis. IX. cap. (Endlicher). 8) Katona: Hist. Crit. V. 586. Horváth I, 534. 0 V ») *)
EME 175 „mindazon jogokat, s szabadságokat, melyeket mi a birodalmunknak megadtunk, s melyeknek, mennyire tőlünk függ, meg kell tartatniok ; ugy a birodalmunkban mások is — egyháziak, mint világiak — a mennyire őket illeti, tartsák meg az övéik i r á n y á b a n . A z alsóbb néposztálynak is szabadságát biztosítani volt tehát Béla u j bullájának egyik czélja. Másik czéljául tekinté a királyság hatalmának s tekintélyének helyreállítását. A királyság az arany bullában nagy vereséget szenvedett, számára u j bilincsek verettek, melyektől azt fölszabadítani kellett. A tényleg folyamatban levő birtokvisszavételen kivül az uj bulla arról is gondoskodott, hogy a főurakat a király iránti engedelmességben megtartsa. H a a nemesek rendeleteinknek eleget nem tennének, azokat bármely püspök saját egyházkerületében excommunicálja," mondja a bulla X-ik Art.-sa. Az igen súlyos fegyveres ellentállást az egyházi átok váltotta fel. Bizonyos, hogy ez időben az egyházi átok, különösen tekintve Béla jó viszonyát az egyházzal s pápával, az ellentállási jognál kevesebb veszélyt rejtett magában. Külömben is az egyház állásánál fogva legalkalmasabb volt volna arra, hogy a közvetítő szerepet vigye s míg egyrészről a királyt óvja a törvényszegéstől, addig a nemesek ellen is hatályosan lépjen fel. De ezen intézkedés veszélyessé válhatott akkor, ha a pápai széken oly pápa ült, ki ezáltal eszközt s alkalmat nyert az ország ügyeibe avatkozni. Ezen két szempont húzódik veres vonalként az ú j bullán keresztül, és több helyen látjuk, hogy egy ú j clausula az első bullában adott kiváltságokat mérsékli. A szegényebbeket az elnyomás ellen védi az I. és II. art. Az I. art. meghatározza, hogy a Szt. István ünnepén a király, vagy helyette a nádor Székesfehérvárott lesz, hogy az elnyomottak szabadon s félelem nélkül adhassák elő panaszaikat. A szegények panaszainak meghallgatása végett kötelezi a II. art. az é n e ..eket és püspököket is a jelenlevésre. Miután a királyi udvar, a püspökök és nemesek megszállása az egész országra nézve roppant károkkal jár, a Y I I I . §.-ban a király meghatározza, hogy az élelmi szereket a néptől csakis az ár megadása mellett szabad elfogadni. A IX. §. A szolgáknak adandó igazságszolgáltatásról intézkedik. A XXVIII.-ik, hogy a népet a király nem fogja rendkivűli munkára kényszeríteni, a X X I X . szerint a király, nehogy a nép terheltessék, a húszadon kivül tizedet nem fog szedni. J á n o s i : A l k o t m á n y o k g y ű j t e m é n y e I. 24. old.
EME
1?6
Béla szellemén kivül, az 1231-ki') bulla még az egyházi befolyás jellegét is magán viseli. Az egyháziak, melyek az oligarchiával szemben állottak, most szintén hozzájárultak, hogy az 1222-ki bulla tartalmát enyhítsék s saját befolyásuk által a főurakét gyengítsék. Méltó helyet biztosít az ú j bulla az egyháziaknak, midőn a szegények védőjének rendeli.'') Ok legyenek egyszersmind a palatínus ellenőrzői, kit a király az ő kérelmökre állásától megfosztani igér. De egyszersmind nagy alkotmányos befolyást enged annak, midőn nem többé a nádort — ki ezen időben csak királyi hivatalnok volt. —, hanem az egyházat állítja a nemzet és király közé. Az egyházi átok a fegyver, mely a királynak a nemesség engedelmességét, a nemességnek pedig a király alkotmányosságát biztosítja. Ez utóbbira nézve pedig azon szükséges megszorítást téve, hogy „ha akár mi, akár gyermekeink vagy utódaink ezen általunk engedélyezett szabadságot megszegni akarnánk az esztergomi érsek hatalmában álljon, megelőzött törvényes intés után, minket és azokat az egyházi kiközösítéssel sújtani." Az 1222-ki bulla azon pontjait, melyek az oligarchia túlhatalmát bíztositák, az 12'31-ki részben elhagyta, részben mérsékelte ; s ha mindemellett az u j okirat is biztosított a nemeseknek kiváltságokat, ez csak azt bizonyltja, hogy Béla a n e messég kiváltságait tiszteletben tartani akarta s velők együtt szándékozott az országos rendet helyreállítani. Hogy ez nem sikerült, hogy Endre uralkodása továbbra is zavaros volt, ennek okát Endre szerencsétlen viszonyaiban kell keresnünk. Örökös pénz zavarában a zsidók s izmaelitáknak ígérete s esküjének daczára, egyre eladta a hivatalokat, a mi az egyházi interdictumot vonta maga után. Csak is fia IV. Béla, kezdheté meg a regeneratori munkát, mely a magyar nemzetet oly hatalmassá tette, hogy csak segítségével foglalhatá Habsburgi Rudolf Németország császári trónját. Föltűnő azonban, hogy későbbi királyaink, kezdve I. Lajostól 1351 egész Hunyady Mátyásig 1464-ben a legtöbben megerősítik az 1222-kí bullát, míg az 1231-kí megerősítésének semmi nyomát sem találjuk. Igen valószínűn a zért, hogy az 1231-ki még IV. Béla idejében veszett el s így van az, hogy erről a későbbi kornak tudomása mem volt, míg azt 1762-ben Kollár hiteles másolatban nyerte Albani bibornoktól, Rómából, hol azonban szintén csak másolatban találtatott.®) ') Knauz: id. h. 37—46. old. 2) 1-231. bulla II. Art. Knauz: i. h. 36.
EME 177 Összefoglalván a tárgyaltakat azon meggyőződésre jutunk, hogy az arany bulla a főnemesség nem ugyan fegyveres győzelmét jelenti, melyet azonban később a növekedő kis nemességgel kénytelen megosztani, bogy igy az egész nemzeti alkotmány palládiumává legyen. A hírnevessé vált Runy-meaden történt (1215) ama századokra szóló alkotmányos actus, midőn az angol nemzet fegyveres erővel kényszeríté királyát, — Földnélküli Jánost, hogy az egész nemzet szabadságait biztosítsa és a nyomasztó visszaéléseket megszüntesse. Hét évvel később adta ki II. Endre a főurak kérésére a bulla aureat s ha, tekintettel az akkori viszonyokra nem is tételezhető föl a két esemény egymásra hatása vagy befolyása ; mégis a két bulla egyes pontjaiban meglepő hasonlatosságot mutat. Mind a kettőben a „személyes szabadság" azon diadalra emelt elv, mely azokat a későbbi századokban is becsesekké tette, s bár mindkettő a régebben birt „arany szabadság visszaállítását czélozta stb. — ott Eduárd és I. Henrikre, itt Szt. Istvánra hivatkozván —; mégis mindkét okirat egy új alkotmányos fejlődés kiindulási pontjául szolgál. Tekintettel levén azon körülményekre, melyek a magna chartat és bulla aureat megteremtették, ezek között feltűnő hasonlatosságot fogunk találni. Önkénytelenül támad tehát bennünk a kérdés: vájjon egyenlő körülmények, nem-e egyenlő eredményeket szülnek ? Angliában is Magyarországban is testvérharcz okozta viszályokat látunk; János nagyravágyása, bánásmódja Arthur trónörökössel nagyban emlékeztetnek Endre királyunkra, és mindkét király könnyelműségét, örökös pénzzavarát, egyenlő módon sinylé a két nemzet is. De a két király ezen feltűnő személyes tulajdonságainak hasonlatosságán kivül sokkal fontosabb a két állam bclviszonyainak hasonlósága. Azon két nevezetes factor, melylyel a királyságnak Magyarországban megküzdeni kellett, a hierarchia és oligarchia meg volt, sőt nagyobb mérvben Angliában is. A középkor azon eszmemenetének megfelelőleg, mely szerint minden uj hóditás a keresztyénség érdekének czime alatt történik, Hódító Vilmos is, a hajóhadán lobogó pápai zászlóval indult Anglia meghódítására.^ VII, Gergely ennek következtében követelte ugyan fönhatóságát Anglia fölött, de ép ugy mind Magyarországban praetensióit, részben Anglia izolált fekvésénél, részint a német viszonyoknál fogva, nem érvényesítheté. Ez okozá az angol egyház sajátos fejlődését, ez okozá, hogy speciális angol egyházról lehet szó. A clarendoni constitutio •) R a n k e : Gesch. Englands I. k. 38.
178
EME
V l l - d i k pontja*) korlátolja az egyházi excommunicatiót, IV-dik pontja ejtiltja az érsekek- s püspököknek, hogy a király engedélye uélkül az országból távozzanak és a YIII. pont szerint a király az egyházi ügyekben is a fő birósági forumot képezte.®) Hogy a pápai főhatóságot megalapítsa szállott síkra Becket Tamás, a lovagból b t t canterburyi érsek, II. Henrik király ellen és az előbbinek meggyilkolása által „az egyházi autonomia ideái — a mi még hiányzott — martyrt nyertek."^) Ezáltal s különösen, midőn Becket szentnek nyilvánítása után Henrik csak annak sirján nyerte az absolutiót, az egyház hatalma és befolyása szilárd alapot nyert. A pápa ezt megerősité azáltal, hogy á c'arendoni constitutio 16. pontja közül tizet elkárhoztatott. A hierarchiával egyidejűleg az oligarchia is fejlődött. Ezen fejlődés azonban ép oly speciális jellegű, mint a magyar oligarchiáé 8 mindkettő nagyban elüt a többi államok oligarchiájától. H a ezen specialitást Magyarországban a feudalitás hiánya okozta, ugy Angliában ezt a nornian-feudalismusnak,' a többi európai hűbériségtől eltérő, sajátságának tulajdonithatjuk. A continensen uralkodó „primus inter pares" elvnél fogva, a királynak még a XIII. században is alig volt bármi közvetlen joga vagy hatalma saját hűbéresének alattvalói fölött. Hóditó Vilmos azonban, támaszkodva azon ragaszkodásra és tiszteletre, mely népében iránta, mint hóditó és győző iránt kifejlett; korán gondoskodott; hogy az állam minden egyes szabad tagja neki tartozzék engedelmességgel. Az Old-Sarun-i concilium végzései szabályozzák ezen alattvalói viszonyt.") Ezen intézkedés eredményezé, hogy a száraz földön uralkodó nézet, a vasallusok függetlenségéről, az angol nemesség között nem honosulhatott meg. Ha azonban mégis azt látjuk, hogy Angliában is van oligarchia, ezt ugyanazon okok teremtették meg, a melyek azt Magyarországban elősegiték: A birtok-adományozások és a testvérharczok. De Abrincis Hugó Chester grófságot s palatinusi méltóságot nyert, Róbert Moutaigne grófja 953 — a bretagni ') Pliillips: Englischtí Roiclis u. líochtsgeschiclite I. 158. C o n s t i t u t i o C l a r e n d o n i s ( l l t í i l Vll-ik: Nulliis, qui de rege tonct in capite, nec aliquis dominicorum ministronim ejus, excümmunicctui', nec tcrrae alicuiiis corum sub interdicto ponantur, nisi prius dominus rex, si in terra fiierit, conveniatur. U. 0. ») Kanke: Gescli. Eng. I. 40. ••) Old-Sarim concilium végzései (Schubertnél; Verfassungsurkunden) „Statuimus, ut omnes liberi homines foedere et sacramento affirment, quod intra vei extrá, universum Regnuin Angliáé, Gruilielmo regi Domino suo fideles esse volunt, terras ct honores illius omni fidolitato ubiqrie scrvaro cum eo et contra inimicos et alienigcnas dcfcndere.
EME 179 gróf 442 — Odo bajeuxi püspök 439 stb. birtokkal dicsekedhettek, i) A Vilmos halála után beállott trónvillongások az adományozásokat előmozdíták s már I. Henrik Róbert testvérének praetensioja folytán (1101-ben) szükségesnek látta, hogy a feudális urakat a feudumok átörökösítésének Ígérete által lekötelezze.^) A zavarok nagyban emelék a főurak hatalmát úgy hogy II. Henrik, bár trónraléptekor a „charta libertatist" kibocsátá,®) mégis már intézkedék, hogy a nemesek várait megszüntesse.*) I I Henrik erélyénél fogva csak hamar összeütközésbe jött a főurak hatalmával, katona jelleme egyenes engedelmességet követelt. S ez ellen tört ki a reactio Richárd s János idejében. Különösen János, ki mint valamennyi Plantagenet zsarnok volt, örökölte leginkább II. Henrik despotikus hajlamait s ezen tulajdonsága volt kútfeje a későbbi zavaroknak. Az oligarchia a zsarnokság elleni harczában szövetségest talált az egyházban, mely a királyok önkényének volt alávetve. Azon körülmény, hogy a királyok Ígéreteikben első helyen mindig az egyházi javak kimélését említik, bizonyítja ezen pontnak sérelmes voltát. Már 1205-ben panaszkodik Hubert canterburyi érsek, hogy hogy az angol egyház a király önkénye által egészen szolgaságba jutott.^) A harcz a pápasággal megindult, és ennek eredménye, hogy János földig alázva kénytelen volt Angol- és Írország koronáját Pandulf pápai legátus kezébe letenni s attól mint pápai feudumot visszafogadni."®) Ez azon fordulat, mely által János egészen a pápa karjaiba veté magát, ezáltal vélvén koronáját megtarthatni, és ~ mi fő dolog — ennek czime alatt hitte zsarnokoskodásait folytathatni. A pápaságban hitte megnyerhetni a támaszt — és e tekintetben szintén hasonlít II. Endréhez - a főurak és neme') I l u m e : ücsch. Englands I. 383. old. •í) S c h u b e r t : I. m. 1. k. 48. Si quis Baronum vei Comítum meorum sive al orum qiii de me tcnent, mortuus fiierit, heres suus . . . jnsta et legitima revclatione revclabit eam. Charta Libertatis (Phillippa. Engl. Reichs und Reclitsgesch. I. 153\ . . . quod Sancta Eeclesia et omncs comites ct barones et omnes mei homines, omnas illas consuetudincs et donationes — habeant ct teneant libere ct quiete. ') Assman. II. 265. j R a y n a l d u s : Annales Eccl. XIII. 152. R a y n a l d . 356. 73. cap. concedimus Dco et Scto Apóst, ae Dom. Pai)ae Innoc. ejusque succcsaoribus totuin Regnum Angliáé et totum Hybemiae cum omni jure et pcrtinentiis s u i s . . . a Deo ct Eccl. Rom. tamquam feudatarius rccipientes et tenentes.
180
EME
sek növekedő hatalma ellen. Az újonnan megindult harcznak az eredménye a magna charta volt. Láttuk tehát az analógiát a személyek és viszonyokat illetőleg ; láttuk mindkét országban, hogy ezen hasonló viszonyokból hasonló módon eredtek az alkotmányt biztosító charták. S mégis mily különös! ezen charták, ha egyes határozatokra nézve hasonlók is, egészben véve oly eltérést mutatnak, mely mindkét nemzet helyzetére jellemző világot vet. Magyarországban a bulla aurea kiválólag a nemesség bullája volt, a magna charta az angol nemzeté. Az arany bulla a szegény nép sorsáról, az alsóbb rendűek védelméről, a kereskedelem és ipar oltalmáról mitsem gondoskodik ; a magna charta pedig, a mi előnyt nyújt, azt nemcsak a nemességnek, nemcsak a pápaságnak, hanem nyújtja a nemzet minden szabad tagjának, minden nem nemesnek is. A mi bullánk a személyes szabadságot a nemességre terjeszti ki, a charta a királyság minden szabad emberére. Még a büntetés is ugy eszközöltessék: „hogy a szabad ember hűbéressége ezáltal csorbát ne szenvedj e n ; a kereskedő ugy, hogy kereskedése kárt ne valljon és a szántóvető, szereinek elvesztése nélkül." A magna charta nem kevésbé gondozza a kereskedelmet és ipart, midőn a mérték egységét, a szabad kereskedést határozza s a városok, élükön Londonnal szintén biztositva látták régi szabadságaikat és szokásos jogaikat. H a a két chartában a nemesség adómentessége, vagyonával való rondelkezhetése, az özvegy hozománybirtokaira nézve, az idegenek elleni törvény s hogy a király a nemesek birtokait ne szállja meg, az ollentállási jog többé-kevésbé hasonló is ; azonban az angol charta azon egy pontja, mely meghatározza, hogy a mivel a király, mint legfőbb hűbérúr a maga vasallusainak tartozik, ugyanazzal tartozzanak ezek az övéiknek ; tanusitja a maga charta eltérő jellegét. Nálunk az arany bulla jelzi a nemesség befolyását, a nép teljes líizárása mellett. Angliában, a magna charta első nyilvános működése az egész népnek, melyben ez saját identitását érvényesité, végeredménye azon munkának, melyen királyok, praelatusok és törvényhozók öntudatlanul egy századon át fáradoztak.^) Mi lehet tehát annak oka, hogy a két ország chartái, midőn a praemissák oly anynyira hasonlók, a conclusióban anynyira eltérők ? ') S t u b b s : T h e e o n s t i t u t i o n a l h i s t o r y o f l í n g l a n d I. k. 532. The great charter is the íirst public act of the nation, after he has realisod its owa identity: the consummation of the work for wMch unconsciously kings prelates and lawyers have been labouring for a century.
EME 181 Ennek oka a két ország belviszonyainak külömbségén rejlik. Anglia ezen korban már oly elemekkel bir, melyek Magyarországban még csak a kezdetlegesség fokán állottak, s mig nálunk a kiválolag aristokratikiis alkotmány forma mellett csak épen ezen osztály alkotta a nemzetet; addig Angliában a fejledező demokratia mindinkább kezdé ellensúlyozni a bárók hatalmát s akadályozák, hogy ezek „csak egy osztályban képviseljék az államot." A városi elem, a demokratia ezen alapföltétele, korán fejlődött Angliában s korán foglal vala helyet a nemesség és nép között. Az angol-szászok városai függetlenül fejlődhettek és a normán hoditás csak rövid időre fojthatá el azok szabad fejlődését. Anglia kedvező fekvése annak kereskedelmét, mely az uralkodókban is hű ápolókat nyert, csakhamar felvirágoztatá. Athelstan oklevele szerint, minden kereskedő, ki három tengeri utat tett, a thanok rangjára emelkedett.') A régi, az Angolszász időből való, részben vallási, részben világi Gilde-k — (a szász G i l d e n , fizetni szóból) — melyek czélja a kölcsönös segély és védelem volt; most a kereskedelmi egyletekben nyerék folytatásukat, melyeknek garantiája a kereskedelem felvirágozására csak az lehetett, hogy az egyes polgároknak jogokat biztosítottak S csakugyan látjuk, hogy a királyoknak a városok szabadságát s kiváltságit biztosító chartái, a kereskedelmet és véle a városok fejlődését előmozditák. A déli kikötők kereskedelmi forgalma Francziaországgal, a keletiek Flandria és Norvégiával egész sorát alkotta a gazdagság által nagygyá lett független városoknak, melyek a nemzet egyik támaszát képezek. Ezek élén állott London, mely már I. Henriktől több kereskedelmi és pénzügyi immunitáson kivül azon jogot nyerte, hogy maga választhatja sheriff- és biráját.®) A szabadság által növekedvén ezen városi elem egyszersmind a szabadság védője lett és valamennyi nagyobb mozgalomban London és a városok kiváló részt vettek, ugy hogy a magna chartát biztositó 25 bárók egyike szintén London mair-je volt. Midőn tehát a bárók és nemesek szabadságaikat biztositani törekedtek, nem mellőzhették azon társadalmi osztályt, mely az angol hatalom alapját és kutforrását tette. Ezen elem is méltán soi-akozott az angol nemzetet tevő osztályok közé és a szabadságért folytatott közös harcz számukra is megtermé a várt gyümölcsöket. í) Haliam i. li. 275. •-) Prevot-Paratlol: Essai suv riiistoire universelle II, 177.
182
EME
Magyarország geographiai helyzete épen nem kedvezett a kereskedelem nagyobb mérvű fejlődésének, mely külömben a magyar szellem- és hajlamban sem talált nagy pártfogóra. A város alkotásnak ezen főrugója tehát nálunk hiányzott. Nem tagadható ugyan, hogy a XIII. században már nálunk is voltak kisebb-nagyobb városok, privilégiumokkal és kedvezményekkel. De városainknak két nagy hátránya volt. A városi elem kevés kivétellel idegen elemből szervenkedett; továbbá, hogy azok mintegy az államtól különváltan fejlődtek. H a voltak is elemek, melyek hazánkban a városi rend megalakulását elömozditák, de ipar, kereskedelem semmikép sem voltak azon rugók, melyek azokat fölvirágoztatták volna. A város alkotásnak egy igen lényeges közös vonása van s ez, hogy a városok nem országos törvény által, hanem egyszerű királyi privilégiumok által emeltettek királyi városi rangra.^) Ez okozá, hogy a városi elem a nemzettel nem forrhatott össze és hogy az alkotmányos mozgalmak őket nem érinthették. Angliában a városok és a városi elem nagy jelentősége mellett, a szabad népnek is nagy szerepe jutott az államban. Az angol népség jó részét azon szász lakosság képezte, melynek szabadságát a normán feudalismus és normán hatalmaskodás nem tudta elnyomni. A normán feudalismus mellett fennállott a régi angol-szász szabadság és nagy hiba volna hinnünk, hogy Hóditó Vilmos az angol-szász birtokost jogtalanul megfosztotta volna birtokától. S ha a domesday-book — ezen nagy nemzeti cataster — bizonyítja is a nagy birtok átalakulást, rnely Vilmos idejében történt, ha bizonyosnak is vehetjük, hogy nagy confiscátiók eszközöltettek a normán hóditók j a v á r a ; annyi bizonyos, hogy Vilmos maga a két nép közötti igazságot fentartani, és a békét helyreállítani igyekezett.^) Ezt bizonyítja azon tény is, hogy midőn Vilmos megkoronáztatott, a yorki érsek az egybegyűlt angol-szászokat is kérdezé, vájjon őt királyukká akarják, s Vilmos az angol-szász királyok által használt koronázási esküt tette le.®) Mindemellett a két nemzet amalgamatiója csak csekély mérvben történt s ha a dolog nyilt kitörésre nem is került, a hamu eltakarta parázsok jelzék a még mindig fenlevő nemzeti gyűlöletet. Hiszen még I, Richárd alatt is a normán ') S z a l a y J ó z s e f : V á r o s a i n k a XIII. szízadban 21 old. Leges Anglo-Saxon. p. 287 (Phillips I. 92) Vilmos parancsa: ut omnes illi, qni sic tenuerunt se in pace in forma praedicta, quod ipsi rehaberent, omnes terras et dominationes suas adeo integre et in pace, ut nmiquam habuerunt yel tenuerunt ante conquestum snum. =) Phillips I. 84.
EME 183 nemesek között divó átkozódáz volt: „angollá legyek," cs neheztelő tagadás: „angolnak tart engem i"") A vegyülésre az első impulsust adta azon elnyomatás, azon közös zsarolás, melynek mind az angolok mind a normannok a királyok részéről kitéve voltak. Az érzelmek közössége azok egyéni vegyülését is előmozditá s már II. Henrik uralkodása végén igen gyakran nem lehetett megkülönböztetni a normánt az angoltól.'') Még jobban beállott a vegyülés, midőn a normán házból való királyok, kik rendesen Francziaországban növelkedtek és a normán nemességgel együtt franezia részeiken tölték idejöket, mindinkább kezdtek Angliára szorulni. Ezen fordulat leginkább János alatt állott be. János viszálya Fülöp Ágost franezia királylyal, ki mint Arthur bosszulója lépett fel; a szerencsétlen Bouvines melletti ütközet (1214, jul. 27) végkép megfosztá Jánost franezia birtokaitól. A normán nemesek most együvé szorultak azon néppel, melyet eddig csak elnyomtak. A király zsarnoksága, szeszélye közelebb hozá a két ugyanazon csapástól sújtott népet s be kezdék látni érdekeik azonosságát. Azoknak, kik Vilmos, s azoknak, kik Harald alatt harczoltak, másod-unokáik barátságosan kezdtek egymáshoz közeledni s kibékülésök első záloga a magna charta volt, mely közös törekvéseik által vívatott ki s közös jóvoltukra irányult.®) Angliában tehát a nemességen kivül már élénk polgári élet is pezsdült. A községi s városi élet fölvirágozása, a „militarismus" által nem annyira sújtott kisbirtokosok szabad osztálya megteremté a középosztályt, mely elég hatalmas volt arra nézve, hogy jogait fentartsa; elég tekintélyes arra, hogy a bárók velők szövetkezzenek. A két nemzet egybcíorrásának megpecsételésénél tehát ezen középosztályt is be kellett venni a nagy szabadság-levél keretébe. Magyarországban a külömböző apró néptörzsek megtarták külön állásukat és gyengeségöknél fogva nem létezett ama kényszerítő ok, mely az összeforrási processust a sokkal hatalmasabb magyar nemzettel előmozdítja vala. A városi elem hiányán kivül pedig a nem-nemes szabad birtokosok osztálya is oly csekély fontosságú lehetett, hogy ez alig jöhetett tekintetbe. így tehát nálunk hiányozván azon elemek, melyekből egy az aristokrátiát ellensúlyozó középosztály fejlődhetett volna, alkotmá1) M a c a u l a y : A n g l i a t ö r t é n e t e I. k. 16 old. Dialoguc on the Exclicquer 26 old. (Haliam 214.) jam cohabitantibus Anglicis ct Normannis sic permixtae sunt nationes, ut vix discerni possit hodie (de liberis loquor) quis Anglicus, quia Normanmis sit genere. =) M a c a u l a y I. 18..
184
EME
nyunk is kiválólag aristokratikussá válhatott. Ennek tulajdonitható tehát, hogy a magyar szabadságlevél a nemességnek és csakis ennek biztosit jogokat és kiváltságokat. Van azonban még egy igen lényeges oka a két bulla eltérésének, és ezt megtaláljuk ha azon külömbséget veszszük tekintetbe, mely az arany bullát és magna chartát előhozó körülmények között létezik. Angliában a Hóditó Vilmos által megalapított királyság a későbbi királyok számára oly központi hatalmat biztosított, hogy kormányzásuk rendesen egyéniségük kifejezője lehetett. Ez tette lehetségessé ama zsarnokságot, mely a Plantagenet család minden egyes tagját többé-kevésbé jellemzi. Ezen zsarnoki hajlam nem kis mértékben volt meg Jánosban is. Rendkívüli dühöngése az egyháziak ellen, dacza és dölyfössége a pápával szemben, továbbá azon körülmény, hogy a főuraktól hűségök zálogául túszokat követelt elég jellemző világot vet uralkodására. Ezzel szemben emelkedik a bárók osztálya, hogy a királyi önkényt megszorítsa és a királyt jogaik biztosítására kényszerítse. De emelkedik egyszersmind a hierarchia, mely III. Incze személyében bátor és eltökélt harczost nyert, hogy hatalmát J á nossal éreztesse. Angliában tehát a középkor két hatalmas társadalmi osztálya, az egyház és főurak osztálya, ezen külömben ellentétes két tényező kezet fogott a királyi önkény megfékezésére. A bárók, midőn jogaikért fegyvert fognak „az isten és szent szék harczosaínak" nevezik magokat, mintha az egyház jogaiért emelnék fegyvereiket.') A pápa pedig, hogy Jánosnak árthasson, alattvalóit a hűségi eskü alól menté föl.^J A bárók tehát a pápában látták természetes szövetségesöket, míg ellenben a pápa — a király fölötti győzelmében — a bárók magatartásában nyert nagy támaszt. Csak akkor remegett a zsarnok, midőn Pandulf, a pápai követ, tudatá vele, hogy a franczia király van megbízva a szent atya elleni lázadót trónjától megfosztani, Anglia majdnem valamennyi praelatusa az ellenség táborában van és az ország bárói ennek hűséget és hódolást ígértek.®) Jóllehet azonban, hogy a pápa kielégítve János hódolatával közösségét a bárókkal beszüntette, sőt a lázongókat, kik János király ellen, ki az egyház vasalluaa, valamit tenni mernének, excommunicatioval fenyegette,*) Jóllehet maga János, hogy el') Ranke I. 48. 2) R a y n a l d u s XÜI 356. ») H u r t e r : Gesch. Inn. VIII. II. k. V Raynaldus XIII. 384 quod nos excommunicavimus et snathematizavimus . . . barones AngUae cum adjutoribus et fautoribus suis qui Joannem illustr. regem Anglorum crucesignatum et vasallum Romanae Ecclesiae persequimtur.
EME 185 lenségeH megossza, az egyháziak szabadságait biztosította;') az egyháziak szövetségöket csak szorosabbra fűzték s maga Langton canterburyi érsek tüzelte őket az ellentállásra. A bárók végre Szt. Edmundi zarándoklásuk alkalmával megesküdtek, hogy a király ellen, ha szabadságukat továbbra is vonakodnék raegerősiteni, fegyveresen fognak föllépni.'^) Ezen harczban egyszersmind szükségök volt azon harmadik társadalmi osztályra is, mely nem kevésbé szenvedett a királyi önkénytől s ez a polgárok és szabad birtokosok osztálya. Igy jött létre a nagy coalitio, mely az egész nemzetet a nemzet minden rétegét összefűzte, a királyi zsarnokság valamint azon reactio ellen, mely a pápa részéről kezdett nyilvánulni. London városa járt elől a példával, először tűzé ki a lázadás zászlóját, hangosan kinyilatkoztatván, hogy a pápának világi ügyekbe való avatkozása nem jogosult Hiába követelte a király újra a hűség esküt, a nemzet már egyesült jogainak védelmére és 1215 junius 15-én történt azon nagy actus, melyben az egyház, nemesség és nép létesítette alkotmányos szerződését a királylyal, ez első tényleges érvényesítése egyesitésöknek. Ezen szövetséget tükrözteti vissza a magna charta is, ez adja meg neki sajátos jellegét. A bárók saját jogaik mellett, az egyháziak, a kereskedők és többi néposztályok szabadságait is biztosították. Ezen érdekközösségben lelték egysersmind a garantiát arra nézve, hogy a királyság ne találhasson ezen középoszályban támaszt épen a bárók törekvései ellen. Ezen érdekközösség volt egyszersmind garantiája a charta fentartásának azon időben, midőn a pápa a királylyal szövetkezve a chartát érvénytelennek nyilatkoztatta. Az angol charta tehát képezé a védbástyát, melyet a bárók, egyháziak és nép a királyi despotismus ellen készítettek. Ez a szó legszorosabb értelmében kicsikart volt, a királynak fegyveres kényszerítése a nemzet szabadságának elismerésére. Bizonyltja ezt leginkább a chartában foglalt általános hirdetés: „Minden ellenséges akaratot, méltatlanságot és haragot, mely köztünk egyházi és világi hűbéreseink között a belső visszavonás idejében támadt, teljesen elfelejtjük és megbocsátunk. Ezenkívül minden rendellenességre, mely az egyenetlenség idejében . . . a belső béke helyreállításáig elkövettetett, a mennyiben minket illet, bocsánatot adunk." De épen ennélfogva mondhatjuk jogosan, hogy a megna charta a királynak törvényes szerződése nemze>) S t u b b s I. 528. 0 U. 0. ») Rankenél I. 52. Matheus ravisius: quod non pertinet ad papam ordinatio rerum laicarum.
186
EME
tével, a miért is pontjainak fentartására mindkét fél megesküdött. Magyarországban a viszonyok egészen más, mondhatnók ellenkező jelleműek valának. A királyi hatalom — kifejtettem okokból—megszűnt oly központi erővel bírni, mint minővel az angol birt, és ezért a centrifugális erők is mindinkább kifejlődtek. Nálunk a trónon nem zsarnok, hanem egy egyénileg is jótehetetlen ember ült, kit, mint a vihar hányta-vetette hajócskát majd az egyik, majd a másik hullám ragadja magával. A kormánya alatt eláradt bajokat, zavarokat nem zsarnoki önkénye, hanem inkább gyengesége és a hatalom hiánya teremté. Kétszer-háromszor akarják detronisálni, nejét meggyilkolták, kormányzóját elűzték, jövedelmeit elidegenítették, és mind ezek daczára nem találjuk a királyi h a t a b m nyilváuulását, nem az erélyes büntetést, ha csak a pápában nem látjuk a végrehajtó hatalmat, kinek átkaival a szerencsétlen király magát megvédeni törekszik. Ilyen körülmények között a valóságos hatalom elnyeréseért a befolyásosabb osztályok között bizonyos rivalitas fejlődik, 08 a király gyengesége folytán a fölénybe került osztályhoz kénytelen szegődni Ezen rivalitas a főurak és papság között nagymértékben meg volt. Innét a külömbség Anglia és Magyarország között. Mig Angliában a bárók a pápasággal és egyházzal, később csakis az utóbbival szoros összeköttetésben állottak, nálunk a két osztály ellentétben állott, és a király a mint uralkodása elején egészen a pápa karjaiba veté magát, később a főurakhoz kénytelen közeledni. Ebben rejlik egyszersmind egyik főkülömbség a „bulla aarea" és „magna charta" között. Az utóbbiban az egyháziak szabadalmai ép ugy biztositvák mint a báróké, mig nálunk az arany bulla az egyháziakat majdnem egészen kizárja, a mi a két osztály rivalitását bizonyltja. S ennek volt következménye, hogy nálunk az egyháziak a bulla fentartásával mitsem törődtek, és igy nem birt azon erkölcsi sanctioval, mely azt a király előtt megsérthetetlenné tette /olna, holott Angliában, bár a király a pápa által azt érvénytelennek nyilvánittatá, az egyháziak mégis fentarták azt és a világiakkal kezet fogva biztositák annak lételét. Ezért látjuk, hogy mig Angliában a magna charta a nemzet szabadságának biztositója lett, melyet a nemzet oly féltékenyen őrzött, hogy János utódával Henrikkel háromszor is megerősítteti, nálunk az arany bullát majd egy egész századon keresztül homály boritja s mind IV. Béla mind III. Endre az arany bullától eltérő szabadság leveleket bocsátanak ki. H a tehát az Endre korabeli mozgalmak nem jeleznek mást, mint két osztály versengését a hatalomért, igen természe-
EME 187 tes, hogy ebből a polgárság s nép kizárva maradt. Lehetett-e arról szó, hogy a nemzet egyesüljön a király önakarata ellen, midőn az országnak épen főbaja, hogy a királynak nem volt saját akarata, hanem tettei a küíbefolyás nyomát viselik. Minő kényszerítő ok létezhetett volna, mely a bár kifejletlen, de meglehetős számú városi elem vagy szabad fölmivelők belevonását ezen harczba szükségessé teszi vala. A főurak saját hatalmukat s szabadságaikat törekedtek biztosítani és csakugyan biztositák is, a nélkül, hogy ebben más elemekkel osztozkodtak volna. A kisebb nemesség ugyan szintén igényelte ezt, de ezea osztály — különben is még csak fejledező félbea — Béla visszavonulása után könnyen volt kielégíthető. Ezek után elesik — szerintünk — azon föltevés is, hogy az arany bul]á"t fegyveres erővel eszközölték ki Endrétől. Mi lehetett ezen kényszerítés oka, tán hogy a királytól az eddig bitorolt jogokat visszaköveteljék? Hiszen a király saját jogait sem tudta érvényesíteni. Az eláradt visszaélések sem annyira a zsarnokság vagy önkény szüleményei mint inkább a király végerőlködései, hogy szerencsétlen helyzetéből kibontakozzék. Az örökös pénzzavar, szerencsétlen vállalatai bírták öt a lucrum camerae gyűjtő név alá foglalt pénzkezelésre és a zsidók és izmaelitáknak engedett zsarolásra. De a főurak szabadságai kevésbé sértettek, sőt mondhatnók, hogy a főurak még az „arany bulla" előtt anticipálták a fegyveres ellentállási jogot. Hogy csakugyan nem fegyveres kényszerítés eredménye volt az arany bulla, bizonyítja ama körülmény is, hogy nálunk bocsánat hirdetésről szó sincs, sem pedig arról, hogy, mint Angliában, a bulla fentartására mindkét fél esküdjék. Az arany bulla bevezetésében említett „keserűségek" még nem bizonyítják a fegyveres kényszerítést. Összefoglalván tehát a mondottakat a két charta között, eltekintve attól, hogy Angliában a középosztály fejlettebb volt már mint nálunk, a külömbség először az, hogy a magna charta az egyháziak és világiak együttes működése és vívmánya, míg a „bulla aurea" csakis a világiak eredménye. Másodszor pedig: A magna charta az egész nemzet fegyveres tiltakozása a királyi despotismus ellen; a „bulla aurea" ellenben eredménye a főurak nagy befolyásának, melyet ezek egy jó-tehetetlen és a viszonyok által is hatalom nélkül levő királyra gyakoroltak. Ebből következik a két szabadságlevél ama jellemző eltérése, hogy a magna charta az egész nemzetnek, az arany bulla pedig csakis a főuraknak nyújt előnyöket. Ez az oka, hogy Angliában az ellentállási jog is a nemzetnek egy bízottságra ruházott joga, nálunk pedig az egyesé volt.
EME
188
De ha minden eltérése mellett van a két szabadságlevélben valami hasonló, ugy bizonyára az: hogy bár mindkét charta mindjárt keletkezése után megtámadtatásoknak volt kitéve; bár mind a kettő hosszú időn át nagyobb jelentőségre nem jutott mégis a legnagyobb visszavonás idejében, az alkotmányosság legnagyobb veszélyeztetésekor, mind a kettő volt az, mely a szabadság érzetét fentartotta és ápolta. A zavarok közben is mindig kínálkozott egy-egy alkalmas pillanat, mely eme érzetnek uj erőt kölcsönzött; egy-egy időszak, melyben a mellőzött charták újra törvényes erőre emelkedtek. Mindkét államban eme charták alapjai az alkotmányosság büszke épületének, mely hivatva van, hogy vele és általa a nemzetek fölvirágozzanak és az emberiség javára működjenek.
Nomina in aréna literaria Victorum, qui in Alma et Regio-Principali Soc. Jesu TTniversitate Claudiopolitana Anno M. DCC. LXXI. Munificentia Ileverendissimi Domini, Domini J o s e p h i S a l a m o n Praepositi S. Pauli de Monostor, Cathedr. Eccl. II. Varadinens. Canonici, Archi-Diaconi de Békés Praemiis donati sunt, & qui his proxime accesserunt. Antonius Magner. In Ehetorica. Joannes Follinus. Ex Oratiom Soluta. 1. JosephusKetheli. e Conv.Nob. Joannes Hunyadi. 2. Adamus L. B. Vaji, e Conv. Michael Knedlinger. e Sem. S. Jos. Nob. Joannes Biró. (C. Ladislaus Lázár, e Conv, Ex Carmine Graeco. 3. Nob. Michael Arvaj. e Sem. S. Jos. 1. Josephus Ketheli. DamianusEgeresi. e Conv. Nov. Antonius Magner. Andreas Ferentzi. Pranciscus Hene. Andreas Ferentzi. e Sem. S. Jos. Franciscus Hene. Antonius Magner. e Conv. Nob. Michael Arvai. Damianus Egeresi. Joannes Biró. e Sem. S. Jos. Joannes Hunyadi, e Sem. S. Jos. Joannes Follinus. Joannes Follinus e Sem. S. Jos. C. Ladislaus Lázár. Alexius Kovács, e Conv. Nob. Adamus L. B. Vaji. Joannes Hunyadi. Ex Oratione Ligata. Ex praeceptis. 1. Josephus Ketheli. 2. Adamus L. B. Vaji. 1. Josephus Ketheli. 3. Andreas Ferentzi. 2. Antonius Magner. Michael Arvai. 3. Andreas Ferentzi. Damianus Egeresi. Adamus L. B. Vaji. Franciscus Hene. Michael Arvai. C. Ladislaus Lázár. Franciscus Hene.
