^EDÉLYI MÜZEÜM~ AZ ERD. MÚZEUM EGYLET TÖRT. SZAKOSZTÁLYÁNAK KÖZLÖNYE. SZERKESZTI M. K. EGYET. TANÁÉ, A MÜZ. E6YL. TITKÁKA, A M. TÜD. AKAD. L. T

jj^g.

TI. évfolyam.

1879.

^EDÉLYI MÜZEÜM~ AZ E R D . MÚZEUM EGYLET T Ö R T . SZAKOSZTÁLYÁNAK KÖZLÖNYE. SZERKESZTI

FlNÁLY

TÍENRIK,

M. K. EGYET. TANÁÉ, A MÜZ. E 6 Y L . TITKÁKA, A M. TÜD. AKAD. L. T.

Megjelen havonként.

Május I.

Ára évenként 1 fit 15 kr.

•l ártalom : Neolith kőkorszakbeli telepek Hunyadmegyében. Ismerteti Torma Zsófia. — Elemi iskolázás Hollandiában. F. L—s.

F i g y e l m e z t e t é s . Az erdélyi múzeum-egylet azon t ez. tagjai, kik a múzeum-egylet természettudományi szakosztályának már most külön megjelenő közlönyét tag­ sági illetményképpen nyerni óhajtják, szíveskedjenek^ ez óhajtásukat az egyleti titkárnál bejelenteni. Neolith kőkorszakbeli telepek Hunyadmegyében. • Ismerteti Torma Zsófia. Kötelességet vélek teljesítni, midőn elmondom az okot, mely ősrégészeti gyűjteményem ismertetésére vezetett engem, a ki érezve az iró két legfőbb kellékének, a szakismeret, és ez­ zel járó készültségnek hiányát, nagy merészségnek tartottam 'i'odalmi térre lépni. E nézetem mellett még azután is megmaradtam, midőn gyűjteményemet ismerő több bel-, és külföldi tudós, azt az igen megtisztelő felhívását intézte hozzám, hogy ismertetésit, magam bocsássam közre. Jelen művem megírására vezetett tehát csak kutatásom na­ gyobb mérve, és oly eredménye, melynek ismertetése által, né­ mely ősrégészeti kérdés megoldhatásához egy pár fontos adatot hiszek nyújtani.. Továbbá gyűjteményem horderejének azon bizonyítéka, hogy Grooss Károly segesvári gymn. tanár úr, a nagy-szebení „Vérein fűr siebenb. Landeskunde" Archív czimű folyőiratá-

9

130 ban kiadandó „Bericht"-je megírásához, az adatokat, nagy tu­ dománya mellé, mint szerény segítséget, tőlem szíves elfogadni.*) Midőn tehát jelen müvemhez kezdek, melyet a Budapes­ ten tartott őstörténelmi nemzetközi YIII. Congressus „Compterendu"-je II. kötetének részire fogalmazok, azon szándékkal, hogy az erdélyi múzeum egylet történelmi szakosztályának köz­ lönyében hazai nyelven is adjam ki, (amabban franczia nyel­ ven jelenend meg) ; talán szerénytelenség nélkül kérhetem szives elnézésit a tisztelt olvasónak, e mü irályának gyöngesége, és előadásom modora, a tudománynak meg nem felelő voltáért, mivel az alábbi sorok nem tartalmaznak egyebet;, mint egyszerű ismertetésit azoknak a kőkorszakbeli leleteknek és telepeknek, a melyeket alkalmam és módom volt Hunyadmegyében átku­ tatni és részben kizsákmányolni és a melyeket két éve múltBudapesten az említett congressuson gyűjteményem bemutata, sával ismertettem.**) Es most áttérek sajátképi tárgyamra, leírva a jelzett ős­ kori telephelyeket, s nevezetesebb leleteinek előfordulási viszo­ nyáról gyűjtött jegyzeteimet. A bemutatandó telepek közt terjedelme, és leleteinek vál­ tozatossága a tordosit teszik az első helyre.

T o r d o s. Tordos község déli határán, ott hol a Maros határozottan délre kanyarodik, egy diluvial fensik terül el „La lunka" elne­ vezés alatt, a folyó balpartján. E fensik alluvialis szegélye néhol a folyó tükre felett 10 ni. magasságra függőlegesen emelkedik mint partfal, s rajta terül el a ref. egyház tulajdonához tartozó szántóföldektől fe­ dett kőkorszakbeli telep. Déli oldalán pedig országút s vasút vonul el; ez utóbbi 107-ik számú őrházával. Az I. tábla szerinti legpontosabb hely­ rajzát Gr. Kun István tisztelt barátom volt szives készíteni. A telep 950 m. hosszát, keletről-nyugatig, a vizmosott füg­ gőleges partfal oldalában feltárva látjuk a messziről vöröses sávnak látszó culturrétegben. Szélessége az erdő alyától a Marosig, már alig 700 m , mert e telep a tudomány örök kárára, folyton keskenyül, minthogy a *) Gooss „Bericht"-je a körülmények sajátságos fordulata következtében megelőzte e dolgozatot megjelenésével, a mi tehát itt mint történendő van je­ lezve, már megtörtént. Gooss egyébaránt a „Vérein" megbízásából irta ismer­ tetését, és mint szorgalmas megbízott, igyekezett mentől hamarább teljesítni feladatát, a mi kétségen kivül csak ugy sikerülhetett, hogy a szükséges ada­ tokat magától a t. gyűjtőtől készen kapta. Szerk. **) Catalogne de l'exposítion préhist. de la Hongrie 1876—114 lapján.

131 Maros nagy áradásai alkalmával a part hosszában mindannyiszor 3—4 méternyi széles részt alámosva leont és hullámokba temet A tordosi telep nagy terjedelmével, a többi telep mellett, városnak tűnik fel, ha ugyan a kőkorra vonatkozólag, szabad ily szót használni; még most is 71-25 hectar területet foglal magában; s azon körülmény, hogy Tordosnak a szomszédos Szász­ város, és Pad község határát érintő szélein szintén vannak ezen korbeli kisebb telepek, még feltűnőbbé teszi nagy terjedelmét. Még távolabbi őrhelyei lehettek, az alig félórányira, fes­ tői csoportozatban, emelkedettebben fekvő: Bápold, Bábolna és Arany, Maroson túl fekvő községek határain; melyeken azon­ ban már római építkezésekre is találunk. Kutatásaimat csak az 1875-ik év őszén kezdettem meg Dr. Korner Floris Ferencz úr felszólítása folytán, midőn a Bu­ dapesten tartandó őstörténelmi congressus alkalmára, tőlem kő­ kori telepek bejelentését, vagy esetleg azokról már beszerzett gyűjteményem kiállítását kérte. Óhajtását teljesítendő, kirándultam ekkor a közel fekvő tordosi telep megtekintésére, melyet csak kevéssel azelőtt, mint római telepet hallottam említtetni; de leletei azonnal meggyőz­ tek kőkorszaki voltáról. Ásatásaimat azonban másodszori kirándulásom alkalmával be kellett szüntetnem, mert a szántóföldek bérlői semmi ár és szin alatt többé meg nem engedték. Ez okból, azóta kénytelen vagyok, csak a koronkint sülyedésnek indult függőlege's partrészek felületes, gyakran ered­ ménytelen, sőt veszélyes kutatására szorítkozni, rendesen csak 3 napszámos munkálatát felügyelve. A telep fekvésit s alig megkezdett kutatásaim eredményit már 1875-ben ismerteié szászvárosi gymn. tanár Deák Gerő úr a „Magyar Polgár1' nov. 6-ik számában. A „Siebenb. deutsch. Tagblatt« 1876. ápril 30-ikskövetkező számaiban pedig Schuster Vilmos, szászvárosi ev. ref. lelkész ur. Azonban tüzetesebben irta le Téglás Gábor dévai főreáltanodai rendes tanár ur „A kőkorszaki ember nyomai Hunyadmegyében" Déva 1877. (31 lap), czimű füzetében, mely mű ve­ zetőm jelen czikkem közlésénél is. Ujabban adandja alapos ismertetésit Gooss Károly ur, a folyó 1878. „Archiv" czimü „Vérein für Siebenb. Landes kunde" egylet folyóiratában.*) Á telepet több, régészetet mivelő tudós megtekintette, u. m. Finály Henrik kolozsvári egyetemi tanár, dr. Voss Albert; a berlini muzeumok egyik őre, kit, a VIII. congressus alsal*) Tehát újból: e leírás már 1878 elején készült.

Szerk. 9*

13& mával időzvén honunkban, a nándorvályai s nándori barlang te­ lepeihez is elvezettem. Továbbá Dr. Gr. T. Teutsch, nagyszebeni ev. superinten dens; Gooss Károly és Téglás Grábor urak. kik a telepek ku­ tatását megkönnyítő, felvilágosító utasításaikért, fogadják hálás köszönetemet, nem különben Dr. Koeh Antal úr kolozsvári egye­ temi tanár, hogy szives volt meghatározni a gyűjteményemben levő puhány és őskori állatcsont maradványokat, valamint a kőeszközök anyagát; továbbá Dr. Grenersich Antalur, kolozsvári egyetemi ta­ nár, ki az emberi csontváz töredéket, és Sándor János szászvárosi gymn tanár ur, ki legújabb kőeszközeimnek anyagát határozta meg. És most a hozzáférhető culturréteg s leleteinek zavaros elő­ fordulási viszonyait fogom ismertetni, mivel ezek lényeges adatokat nyújthatnak koruk tanulmányozásához ; bárha eddig csak kunyhók maradványát, 2 temetkezési helyet s konyhahulladékokat adott. A culturréteg felső negyedének hosszában, néha egész so­ rozata látható az egymástól jókora távolságban létezett: 1—2 m. széles katlan alakú tűzhely telepeknek, hol összecsomósodott ós salakká égett agyag tömzsökre találunk. Vannak továbbá 3—4 m. széles, egymásba hullott, leégett kunyhók maradványai. Ilyenek a vörösre égett porlékony agyag faltapaszok, fakéreg s vesszőfonat benyomatával; szalma és polyvaval gyúrt sárga vályog és sövény falrészletek. Jól ki­ égett 8 cm átméretű kemény, valóságos tégla alakú darabokat is kaptam, sövénynek benyomatával; 4 cm. átméretű kisebb tég­ lalapokat különböző minták benyomatával, melyek felületén már finomabb máznak maradványai látszanak. Az „Antiquités préhist. de la Hongrie*' 1876 XIII. tábláján hasonló tégla lapok van­ nak ismertetve, a 39. és 40-ik számú tárgyak alatt. Mind ezen leletek sövénykunyhók, pinczelakások s talán téglafalak maradványai is lehetnek; de kőfal, vagy csak kőra­ kás nyomait, eddig még sehol sem találtam. Azon körülmény hogy az említett kunybó maradványok, a culturréteg felső negyedében fordulnak elő, határozottan; a czölöp építkezést bizonyítja.*) Hogy czölöptöredékek nincsenek, abban leli magyarázatát, hogy átalában nem maradt meg semmi farész se kő se más eszközön vagy szerszámon. A culturréteg átmérete többnyire 2 m., a hol pedig ta­ lán felhagyott lakások konyhahulladóka lehet, ott csak 10 cm. A felette levő televény réteg átmérete 10 és 30 cm. közt váltakozik; ez okból a föld szántás által való müvelése, néhol egyes leleteket ad. *) Bővebb indokolás nélkül nem tudjuk feltétlenül elfogadni e bizo­ nyítást. Szerk.

133 A telep függőleges partjának déli szélin, több mély árok van; egy ilyen mély ároknak keresztszelvénye adja a II. táb­ la rajza. A culturréteg legalján, igen gyakran fordulnak elő ha­ muval telt katlan alakú üregek. Egy ilyent mutat be a kereszt­ szelvény D alatt, melynek alsó hossza 3 m. és a melyben a roppant tüzelések tiszta hamu rétege, szintén katlan alakra ra­ kodott, s csak a közvetlen felette levő hamu réteg vegyes kony­ hahulladékokkal : mig ennek felületén, már csak merőben kony­ hahulladék van. E) alatt van a 2 m. átméretű culturréteg alyától 40 cm. melységre az említett egyik temetkezési gödör, mely 48 cm. ^ely, és 40 cm széles s katlan alakú Benne kisebb s nagyobb, különböző edény töredékben; fekete finom tiszta hamu volt, né­ melyben égett földdel vegyesen. Ez üreg föld oldala, kereken vörösre égett, éppen úgy ei'os tűz nyomai láthatók, az egybekeverten fekvő cserép hal­ maz közötti rétegeken is. Ugy látszik, mintha vagy több, hamuval telt nagy edény repedt volna szét, borzasztó égetése alatt; vagy egyenkint lett volna ezen, tüzet tartalmazó gödörbe dobva. Ez előfordulási körülmény onnan eredhet, hogy féltett hamvaikat s edényeiket biztosítni kívánták felturás ellen; mert későbbi szándékos rombolás itt nem fordulhatott elő, mint­ hogy a culturréteg teljesen séitétlen. Az edény darabokban levő hamu közt, behatóbb megvizs­ gálás után, gyermek oldalcsontnak részletét találtam s igy két­ ségtelen, hogy itt temetkező hely volt. A cserép részletek 1 — 2 cm. vastag, sima és durva apró kavicscsal vegyített; vörös és barnás égetett, edény darabok. A vékonyabb vörösre égetett edények oldalán levő kidom­ borodó csücsök díszítések pedig; ezek bronszkori voltát bizo­ nyítják. Egyik durva cserép töredék ékítése hasonló a Schliemann *ele trójai leletek albuma 1456-ik számú edényének, durva dí­ szítéséhez. A tál, vagy csésze, és urna töredékek ékítése, kézujjak benyomásától, a más töredékek pedig ugyancsak ujjak végig húzásától látszik származni. Voltak e cseréphalmaz közt, finom fényes, barna edény részletek is, melyeken párhuzamos vonalok sima közei, beszúr"alt ékalaku benyomásokkal vannak betöltve. Érdekes, hogy ezen temetkezési gödör felett 40 cm. ma­ gosán a culturréteg alván, sövény kunyhó maradványai alatt,

134 tűzhely telep van, tehát lakás a sir tetején, tán igy gondolták hamvaik nyugalmát biztosíthatni. E temetkező hely némely edényeinek alyán levő nádfonás lenyomat, mely későbbi cultra müve, azt bizonyítja, hogy a kő­ kor neolith szakában itt lakó nép, inkább bevándorlóit, mint autochthon lehetett. A másik temetkező helyet 1876-ik év május havában fe­ deztem fel, midőn a függőleges partfal culturrétege alatt a ta­ vaszi, szokott omlások 1 m. mély, 2 m. hosszú sirüreget nyitot­ tak fel, melyet a III. tábla ábrázol. A rétegből kiállott bordacsontok vezettek e helyre, hol a koponya megtalálható már nem volt; valószinüleg a Marosba hullhatott, az omlás alkalmával. A 60 cmnyi sértetlen B) culturréteg alatt, D) szerint, volt az: 1 m. mély, és 2 m. hosszú sirüreg, mélynek mindkét végin 5) alatt tüzelésnek maradványai: szén, hamu és égett föld, nyugati végiben pedig, egy, magába összeomlott emberi csont­ váz töredéke volt, mely Dr. Genersich Antal ur meghatározása szerint egy felnőtt nőnek csontváz töredéke. A halott arczczal keletnek volt ültetve, mit bizonyít a 3) alatt feltűntetett azon körülmény, hogy a kéz és lábujj izületei egymáson feküdtek. Igy t: i. ülve szoktak temetni a grönlandiak és az oláhok, kik főpapjaikat ma is ülve temetik el. A sir feletti culturréteg sértetlen volt, azt hiszem féltett halottat rejthettek benne. A sir átmetszete T) alatt a borda, 2) alatt a medencze, és 4) alatt az egymásra hullott lábszár és karcsontok fekvésit mutatja; melyek közt: bos urus, sus scrofa csontok és fogak, kőszilánkak, nem különben a több cserép részlet közt: egy tal­ pas és mázos ivó edény darabja is, mint a tor maradványai voltak. Ilyen talpas ivóedény, a telep culturrétegének konyhahulladéki közt is fordul elő. A leirt kétféle temetkezés talán a törzsek különböző szo­ kásait bizonyítja. A konyhahulladékok előfordulási viszonya alig ecsetelhető ; mert ott van a legdurvább 3 cm. vastag s kavicscsal yegyített edény töredéke mellett, a legfinomabb edénynek darabja. A legpiczinyebb obsidian nyilhegy, vagy kőkés mellett az őrlő, vagyis zúzó készülék durva nagy köve s az apró csőn eszközök közt, állatok tördelt, repesztett nagy csont darabjai, mint a velő élvezését bizonyítók. Sőt ezen telepen, melyre római nem építkezett s igy nem is lakhatta, vörös réz és ón tárgyak fordulnak elő, valamint a

135 vörös réz, bronz és vas kohászatnak maradványai; opalosodott üveg darabok, pasta gyöngy, görög és római festett, meg arezzoi, vörös, az az terra sigillataból készült finom edény töredé­ kek ; és más Egyptomra vezető leletek A miért hinnünk kell, hogy konyhahulladéka ezen réte­ geknek, ugyan azon lakók maradványa lehet, kik a civilisalt népek emiitett müveit, talán településükkel hozhatták magok­ kal, és együtt használták az olcsóbb kő, és csont eszközöket, a drágább érez eszközökkel, melyek akkor még bajosan voltak megszerezhetők, legfeljebb cserekereskedelemmel juthattak hozzájok. A leletek ilyen különbfélesóge s összeelegyedése, és azon körülmény, hogy egyetlen elásott kisebb, vagy nagyobbszerü hamvvedret sem találtam épen, azt is bizonyíthatja, hogy a te­ lep elpusztíttatott mely véleményem bizonyítéka lehet még az, hogy nem egy törött edény kiegészítő és tökéletesen beléje illő darabjait, jókora távolságban találtam meg. Ezen a telepen, a tüz okozta pusztítás nyomai láthatók; póriasig égettek a faltapaszok, az edény darabok részletein, sőt még a telep felső részén is nyoma van e tüzelésnek. Az alsó rétegben, 2 nagy durva urna darabra találtam; az egyikben tiszta hamu, a másikban az égetés maradványa volt; mely félig égett csont részletek, égett föld, szén és kőszilánkokból áll; mi arra mutat, hogy e tartalom, az égetés he­ lyéről lehetett az edénybe helyezve, mi gyfijteményemben meg van. Egymásra dobott és égett állat csontok kisebb halmozára is találtam a 3 m. széles hamu katlan mellett. Távolabb egy másik urnában; pehelyszerű fehér hamu volt: tört alyát leborítva találtam, mint szintén a romboló kutatás bizonyítékát, Az említett bronsz salak alya szenes, mig egyik oldalán tiszta ón látható s azt mutathatja, hogy leihelyén olvaszthatták. Nagy sajnálatomra a gyűjteményemben levő 6 darab érczlelet fekvésinek előfordulási viszonyát nem ismertethetem, miu­ tán súlya által régi helyéből kihullva, a magasabb part oldalon alább guruitan találtam. A vassalak durva és tisztított, sőt olvasztott darabjait, a felső culturrétegben találtam. Az alább ismertetendő nándorvályai őstelep felső rétegé­ ben: vörös réz salak fordult elő, mig olvasztott vasdarabot egy tűzhely telep katlan üregéből vettem ki. A 3 drb. réz csákány tiszta vegyítetlen rézből van, s az érez akkori gyenge forgalmáról tanúskodik.

138 Az „Antiquités préhist. de la Hongrie" VIII. tábláján levő 17 és 24 számú vörösréz csákányok párjai ezeknek. A nagyob­ bik hossza 21, a két kisebbé 12 cm. A VII. tábla 4-ik ábrája, egy patinával bevont vörös réz karperecz, alakjáért egyetlen; széles lapjának, külső közepéről: élre állított, más széles lap magoslik ki. Afrika indiánjai visel­ nek ma, csontból készített hasonló alakú karpereczeket. Az ón lelet, mintegy 4 cm. hosszú, pecsétnyomó alakú tárgy s alsó kerek lapja sima. A nyelét képező három, durván faragott ón lapocska felső végei szűk karikába végződnek. Edény díszítésnél alkalmazott bélyegző, vagy agyag kerekek üregezője lehetett. Arany, vagy ezüst lelet nem fordult elő. Növények maradványát itt csak az edény alyakon levő nádfonás, a faltapaszokon látható szalma és polyva használata és széna tekercsek lenyomata tartotta fenn. Két féle virágot pedig: a felragasztott, lencse alakra ke­ rekített agyag szemcsékből kirakott edény díszítések mutat­ nak be. Pák maradványait a faltapaszok sövény fonatán, ós fakérgek benyomatán látjuk. És itt alkalmat veszek felemlíteni azon tény körülményt, hogy az általam több év óta kutatott közeli Bujtur községnek határán levő harmadkori medencze plyocaen rétegében: szén da­ rabokra s egy equus primigenius May. zápfogára találtam, a mi J. Capellini tertiaire, vagy plyocaen emberére emlékeztet, ki is annak létezésit a Budapesten tartott VIII. congressuson Tos­ cana vidékiről bemutatott balaenoptus csontokon észrevehető baltavágások helyei által kívánta bizonyítni. Puhány maradványok közül, nagy mennyiségben találha­ tók ; az unio-pictorum meszesedett teknői, a mi annak élvezését tanúsítja, plánorbis és anomia fajnak példányai; valamint buli­ mos, és clausiliák is fordultak elő. Hal részlet igen ritka. A konyhahulladékok állatmaradványai következők: bos urus pris. Cuv.; Sus scrofa L. ursus spelaeus, Capra ovis L. cervus capreolus L. cervus elaphus L. equus primigenius May. canis familiáris L. canis lupus, lepus timidus, cricetus frumentarius, sorex pygmaeus, mus silvestris. Meghatározásuk azonban csontvázak hiánya miatt felette bajos; egyetlen kis rókának van meg fejváza, a többi részletek: állkapcsok töredéke fogsorokkal, szarvak, agancsok, lábszár ós bordacsontok, csigolyák, koponyák tördelt csont darabjai, paták, fogak, agyarok, sat. Madár csontok ritkán kaphatók. Egy bos urus lábszár csontján a fejszevágás nyoma van. Egy bos urus szarvának, egyik alsó oldalán, szép, homorún ki-

137 kerekített 4 cm. hosszú, óval lyukasztás létezik, mintha trepanatio lenne, a mely műtétet az állatra elő korában alkalmazhat­ ták; ezen szarv tövén koponya részlet is van. Igen nevezetes csontlelet: egy 4 cm. széles, 4 5 cm. hoszszu, rovátkolt szélű, három szögű, gyengén domború, csont araulette (IX. t. 13), közepén kereszt alakú homorú átlyukasztással, melynek alakja hasonló Schliemann trójai 3117-ik számú caroussellén levő symbolumhoz. Konyhahulladék közt találtam, viselője veszthette el. Dr. Genersich Antal ur, medvecsontnak tartja, pedig alakja igen a koponya amulettekre emlékeztet. P . Broca, a budapesti III. congressuson, egy az emberi koponyára alkalmazott, a dura materig haladó vékonyítást, mint azon korbeli orvosi műtétet emlit; e műtétet a délszigetek la­ kói, üveg darabok segítségivei, ma is alkalmazzák főfájos be­ tegeiken. Ha nem koponya darab, állat imádásra mutathat. Egész sorozatát birom a már idomított, de bevégzetlen csont eszközöknek, melyek durv*án faragva, simítva, lyukasztva s üregezve vannak. Ilyenek a durván kifaragott kisebb kések, és kerek kis kanalak s nyílhegyek részletei. Egy őzszarvba, mindkét felén, egymással átellenben, négy­ szög alakú lyuk van az aljába faragva. Egy más kerekre görbült 35 cm. hosszú őzszarv, megfa­ ragott felső véginek üregén pedig, a vésés meg van kezdve. Több hegyes és laposra csiszolt állat szarvak, fogak s csont lapocskákon apróbb, kerek szabályos fúrások vannak. Igen szép, egy 2 cm. hosszú, keskeny gyöngy forma amulette. Egy lábszárból készült korcsolya darabját szállításakor vesztettem el. Az „ \ntiquités préhist. de la Hongrie" II. tábláján, a 28-ik számú esonteszköz párját, megtaláltam. Hosszukon öblözött, fényesre csiszolt, kisebb tört kanalak, számtalan különböző alakú, szintén kisebb nagyobb modellir eszközök, melyek agyag edényeik idomítása s ékítésénél lehettek használatba véve, szintén vannak. Ilyenek voltak talán a 11 cm. hosszú, 2-5 cm. széles, la­ pos, csontsimitók; egyik végok hegyesített, másik kerek, s valamenynyi elhajlott élü, melyekhez hasonlók, az aggteleki bar­ langban jönnek elő A nagyobb eszközök: szarvak agancsok, szár és borda csontokból, a kisebbek pedig: agyarok, oldal és ízület cson­ tokból készültek.

138 I V . tábla.

A IV. tábla 3-ik ábrája alakjánál fogva igen érdekes. Egy bosurus szarvából készült 13 cm. hosszú, 4 5 cm. széles bevégzetlen görbe, lapos kés, melynek simítása, felhajló hegyén meg van kezdve, a szarv töve pedig markolatnak van alakítva; alakja Schliem 644 leletéhez hasonló A Catalogue de l'exposition préhist. Budapest 130-ik lap­ ján bemutatott szarvas agancs csákány párját feltaláltam. Érdekes szúró fegyver egy őzszarvából készült 2 águ, 15 cm. hosszú, görbe villa, melynek egyik ága rövidebb s mind­ kettő fényesre csiszolt; markolata nyélhez lehetett erősítve, ta­ lán dák fegyver. Nevezetesek bos urus szarvából a czipőhuzó alakú 20 cm. hosszú eszközök. Egy 22 cm, hosszú, hajlott, erős és kes kény nyelű kézi véső, végin, mely talán bos urus lábszár csont­ jából van, a meghagyott izület akasztó lehetett. Két oldalán üveg darab, vagy érczeszköztől eredhető erős karczolások van­ nak. Reszelés pedig az izület oldalán észrevehető. Hogy állat bőrének lefejtésénél, vagy más egyébnek készítésihez használ­ ták? Képzelni bajos. Vannak 4 cmnyi rövid véső alakú, lapos csont kések, mi­ lyeneket nyélbe foglalva, mint eskimo késeket mutat be, Lubbock „üie vorgeschichtliche Zeit" czimü müvének 37 —38 számú csont tárgyai alatt. Nem csak alakjok, de nagyságuk is teljeBen egyenlő azokéval. * Finom hegyes csont árak, nyílhegyek, lapos tük, lyukaszt­ va ; az árak, nyílhegyek, modellir eszközök alakja pedig ha­ sonló Schliem. 66-ik tábláján előforduló trójai ily nemű eszkö-

139 zeivel és a Lindenschmidt által müve XII. füzetének I. táblá­ ján levő 5, 7, 8, 9 szám alattiakkal. Csak egyetlen tört horgos nyílhegy fordult elő s egy hal­ fogó csont horog tört darabja. Vannak lábszár csontokból készült erős nyilforma tárgyak, melyek az egyik oldalukon levő, csatornaszerü mélyedésért, in­ kább talán vetélők s szövéshez használhatták. Hosszúságok, töröttségök miatt, csak 14 cm. A nyílhegyek hossza pedig 4-től 12 cmterig váltakozik. Egy 15 cm. hosszú, 2-5 cm. széles, lapos, sima, kevéssé elhajlott, csont hajtűnek (IX. 1.12), egyik lapos vége kerekített, másik hegyes Ennek párját vasból használják ma is hajakasz­ tóul erdős vidékek oláh női. Igen szép belső s külső simítás van egy csolnak alakra üregezett, csont eszközön, melynek hossza 18 cm.

Hogy a tordosi telep lakói kőeszközeiket itt helyt gyár­ tották, az idomítással eltört kőkések, nyílhegyek s vésők ha­ lomra dobott részletei s forgácsai, valamint a használat által elkoptatott idomító, és a szilánkok lepattotatása után megma­ radt és a jellemző homorú sávokból alakult felületről megis­ merhető magkövek, vagy kőmagvak bizonyítják, a melyek tete­ mes számmal találhatók. Továbbá dombom, kerek és lapos, kisebb, nagyobb, hen, ger és négyszögű rudacska alakú csiszoló, vagy fenőeszközöknagy lapos, köszörű és simító kövek. Vannak picziny s nagyobb kőgyaluk, melyeknek alakja, habár rövidebbek, hasonló az „Antiquitós préhist. de la Hongrie" III. tábláján levőkhez. Balta és szekerczékhez hasonló alakú, már kevéssé csi­ szolt s fúrt kődarabok, melyeknek, ugy látszik, természetes alakja határozott arra nézve, hogy kevés munkával minő esz­ közzé idomítsák? Kőkéseket, vakaró késeket s más vágó eszközöket, a közel vidék ásványaiból gyártottak; anyaguk különböző színű jáspis, melyből némely carneolba átmenő, majd meg dendrites és porczellan jáspis, jáspopad, viaszopal, szarukő, obsidian, külön­ böző szinü tűzkő s quarczit. Tűzkő a szomszédos Lozsád község fészkes tömzseiből ke­ rült ki; a közel gyógyi patak opál, jáspis és szarukő gőrköveket hozott. A kőkések hossza 2 • 7 cmeterig váltakozik, felűletők pat­ togtatás által előállott 3, 4 sőt 5 oldallapot mutat (ez utóbbi azon-

140 ban ritka előfordulási eset), szélességűk 5 mm. és 3 cm. közt váltakozik s hasonlók a 86, 87, 88, 89 számú dán kőkésekhez Lubbock müvében. Ezen kőkések rövidsége, a felhasznált magkövek kicsinysé­ gétől eredhet. A nyilhegyek hossza 18 mm. és 5-5 cm. közt váltakozik; igen szép egy picziny 18 mm. magos, obsidian nyílhegy; alakja hosszúkás, holott a többié inkább levél alakú. IX. t. 7. A lapos, kerekvégü kőkéseknek, művészi az idomítása; hasonlók Lubbook hivatolt müvének 36 és 147 számú angol kőkéseihez, melyek kisebb darabjai: a 145 oldalon levő 27-ik eajámu „austral' 1 késhez hasonló módon, lehettek használatra be­ foglalva. A 34-ik kőkés párja, mely „Südseeaxt"-nak van Lub müvében bemutatva, érdekes; sötét szürke három élü kőkés ez, nyélhez erősítése czéljából, 2 bevésett rovázattal. IX. t. 2. Van egy a 173 sz. lándzsa hegyhez hasonló, durván ido­ mított tűzkő vágó eszköz s a 3-ik számú vakarokés párja, szin­ tén sötét tűzkőbél; egyenesre idomított éllel. A római calculusokhoz hasonló kerekre pattogtatott jáspis kőlapocskák is fordulnak elő. Leirhatlan mindezek s az ismeretlen czélra • készített kő­ eszközök változatos alakja s száma. Vannak lapos és kúpalakú alyu, kisebb, nagyobb, törő, dörzsölő, vagy zúzó kövek s gömbölyded parittya kövek. Egy félhenger alakú porondkő eszköznek felső sima lap­ ján, csatornaszerü keskeny mélyedés van, mely hegyes kő, vagy csonteszköz, köszörűje lehetett, vagy talán öntésre való forma. Gr. Széchenyi Béla kőkori leletek czimü müvének III. tábláján, párját mutatja be a 6-ik számú ábrában. Különböző s változatos alakja van a mag, vagy gabona­ törők, dörzsölök, nagyobb köszörűk és őrlő készülékeknek Va­ lamennyi nagyobb s kisebb lapos kő, (liegender Bodenstein) felső lapján óval, vagy keiek mélyedés van, olyan, mint a mi­ lyen Schliem. albumának 2292-ik számú kézi malomkövén látható. Egy kerek dörzsüregü, kisebb lapos ilyen kő, falevél alakú mig a többi inkább kerek s háromszögű. Van egy 43 centiméter hosszú, 18 centiméter széles és 13 centiméter átméretü homokkő felső s alsó lapján óval alakú üregezéssel, mely bárha köszörűkőnek mondható, inkább talán gabonatöréshez elökészítettnek látszik lenni, s más óval üregű párjaival szemben a használat még meg nem durvította, rajta a finomabb csiszolást már nem találjuk, mi azonban az anyag

141 durvaságából is eredhet. Élben találkozó, kup alakú mélyedé­ seit nem az eszközök köszörülése véshette beléjök, de készítve lehetnek, miután ezen mélyedések, a kő két lapjának felületé­ vel együtt finomra csiszoltak. Van egy 40 cm. hosszú, 38 cm. széles, 12 cm. magas nagy porond kő, egyik lapján 3 egymásba folyó, kerek mélye­ déssel ; középső 7 cm. mély ürege lapos alyának másik felén levő kerek s két egymásba folyó mélyebb dörzsüregébe lyukadt, talán a használat folytán. Egy másik kerek, nagy porondkőnek, mindkét lapján ke­ rek egyes mélyedéseket látunk, szintén egymásba lyukadva; az üreg mélysége 6 cm. Ezen két utóbbi őrlő készülék, mintha korongon forgott volna. Eredeti még egy 23 cm. hosszú, 16 cm. széles, 10 cm. magos lapos alyu kőmozsár, porondkőből, 8 cm. mély üreggel, melynek sugara 5 cm. (IV. tábla 4-ik ábrája.) Mr. Galton is­ mertet csonttörő kőmozsarakat. Ilyen alakú tölgyfa mozsarakban tör ezen vidékeken ma is az oláh nép sót, mákot s kukoricza kását s r Pive"-nek ne­ vezi tölgyfa mozsarát. Mindezen őrlő készülékeket a II. táblán bemutatott mély árok keresztszelvény culturrétege adja. A fejszék, balták, szekerezek, vésők, gyaluk s vésőbalták alakja, igen változatos. Legkeresettebb eszközanyag volt: az amphibol pala, melyet a déli határhegység adott, továbbá a kékes agyagpala s szürke mészmárga, a szerpentin kovasavtól áthatott zöldkő- tuff- trachyt. A homokkő, kovasavtól áthatva, és opalosodva van, chlorit pala, zöldes amphibol, jáspis, lydit, quarczít, syenit, diabai és diorit kőzetből, mely a Dealu marén fordul elő, és szerpentinesedeít gabbro, mely kőzet csak a persányi hegységben van; azonban ide az alduna vidékiről is juthatott. Porlékony anya­ got is használtak. A fejszók alakja inkább rövid s domború; laposabb is van. Feltűnő egy fehér quarcz erekkel tarkázott, világos zöld jás­ pis 9 cm. hosszú, 4 cm. átméretű fejszet élének hossza 6 cm, igen ritka és szép anyag. Alakja hasonló, a Lub. müvében levő 100ik számú „schweiezi" fejszéhez. Egy tajtkőből készült kis fejsze, talán hatalmi jelvény lehetett. Szállításakor tört el egy remeken kidolgozott, 4 szöges tajték karika, mely inkább egy keretnek mondható. Sugara 23 mm. kerekített négyszöge kivül domború, belül homorú; s mig az egyik szög csak egy helyen, ellenszöge már 3 helyt lyukasz-

142 tott. A keret oldala kivül 7 mm. széles. Elvesztett felének alsó szögén, rovátkolt diszítés volt. Talán felfűzött fülönfüggő lehetett. A vésők alakja hasonló a dán 101 és irlandi 99-ik fej­ székhez, mely utóbbit ,.Kőcelt" név alatt ismerteti Lubbock, csakhogy ezek sokkal keskenyebbek s hosszabbak, vagy mind két oldaluk lejtőben csiszolt, vagy lapos s ilyenkor párkányzatos élben végződnek. Igen ritka, egy 8 5 cm. hosszú, 1 2 cm. széles, mindkét felén domború, hosszú keskeny vésőcske; élének hossza csak 12 milliméter. Legnagyobb számmal fordulnak elő, a változatos alakú vésőbalták, bárha ezeket is fejszéknek, vagy köcelteknek nevezi Lubbock. Egyik lapjok többnyire függőleges, mig a másik domború s domború feléhez felhajtott 6 cm. átméretü éllel; s többnyire hasonlók a 97, 98 dán fejszékhez; a legnagyobb hossza 17 cm. Hasonlókat állított ki Br. Nyári Jenő Magyarátról az 1876-ik VIII. régészeti congressnson, melyeket az „Antiquités préhist. de la Hongrie" ismertet, 1—18-ig e mü III. tábláján. Két párhuzamos oldalukra szorított fakés/Áilék csalhatlan nyomai tisztán kivehetők, mint Lub. 99. sz. „köceltje" lehe­ tett használatba véve. Hosszak 4 és 17 cm. közt váltakozik. Egy világos jaspopal véső baltának alakja feltűnő s a töb­ bitől eltérő, mert felső domború felének csiszolt két oldala, kúp­ alakú élben találkozik, alsó fele pedig lapos és 6 - 5 cm. hosszú s éle elhajlott alakra csiszolt. A szekerezek s balta csákányok, vagy kalapácsok, henge­ res alakra csiszoltak s két végük felé vékonyodnak. Egyik csákány töredék élének mindkét picziny lapját, va­ lamint átfúrása korét, becsiszolt, körded kis mélyedések díszítik. Egy amphibol párhuzamos élű kisebb szekercze megkez­ dett fúrása abban hagyatott, mert az egyik széle felé kihajlott. Több ilyen félig fúrt eszközrészlet van még gyűjtemé­ nyemben, bárha igen ritka az ép példány. Az ősrégészeti 1876-ik budapesti VIII. congressus „Compte. rendű" I. kötetének, 87-ik oldalán Eeboux ur által bemutatott feltünű alakú csákány párja, mely ezen megyében fekvő Veczel, illetőleg „Pons Augusti" római állótábor vársánczából került gyűjteményembe. Anyaga syenít, hossza 12 cm. fúrása csak meg­ kezdett és csiszolatlan.

143 A kőeszközök után fazekas müveiket ismertetem, melyek azoknál több mű gonddal vannak készítve; részben mégis ha­ sonlók Tószeg, a dán konyhahulladékok és talán Schweitz czölöp építményeinek leleteihez. Az edények részletein művészi ki­ vitelű és különbféle mintegy 150 féle ekítésekre találunk, bá­ mulva leleményes mintázataikat; a trojai edényeken nem lordul elő ekkora változatosság. Felette ritka az ép példány, s ezért csak részleteikből fel­ ismerhető edényeket s azok díszítéseit sorolhatom elő. Vannak kerek, óval, kisebb, nagyobb tálak, tányérok, kor­ sók, kannák, fazakok, vasak, urnák, hamvvedrek, csészék, viztartók, csésze alakú tálak s más 4 és talán 8 szögű edények töredékei is. Mind ezek fazekas korong nélkül, talán kézen készültek, ámbár egyetlen 7 cm. magas, s a római könytartókhoz hasonló szűk nyakú, kis fekete korsó alyán, a korongról való levágás nyoma látható. S mint ennek ellentéte, felette érdekes egy 7 cm. magas, 7-5 cm. szóles négyszögű, durva korsócska, melynek kerekre idomított nyaka letört. Lapos oldalait bevésett zíg-zug (zík-zak) vonalozások díszítik, közein pedig vörösre festett sávok láthatók. Az edény belső üregének ujjakkal történt idomítása, sajátságos, egészen kezdetleges mü. Az edények anyaga, durva és finomabb agyag, a durváb­ bakká kavics és poronddal vegyes, ritkán vastartalmú föld. Az ilyen kiégetett anyagú edények szilárdsága vezethette talán ké­ szítőjét a vasnak művelésire, Figyelemreméltó egy szűrő edény ilyen töredéke, mint ezen állitásom bizonyítéka. Az edények szine szürke, barna, vörös, fekete, ritkán sár­ gás fehér; kiégetésük vagy szárításuk minőségéhez képest. A durvák: köröm, vagy végig húzott s benyomott kézujjak által vannak ékítve; mig a finomabbak külsője : vagy máz­ zal bevont, vagy mintákkal festett s apró körök, négyszögek, vagy félhold alakú bélyeg diszítésekkel ékesek. Lencse és borsó alakú felragasztott kőlemezkék, vagy szemcsékkel ékesítettek, mint milyenek kivehetők Schliem. 2361-ik számú edény töredékin. Továbbá domboran alkotott körök, vagy négyszögek és V alakú ékítések; ilyen formák Schliemannak trojai 1630, 3065, 1233-ik számú edényein fordulnak elő. Mások oldalán lapos, kerek, domború, hegyes, széles, ki­ sebb nagyobb csücskök vannak. Egy lapos csücsök díszítése fel­ tűnő, mert felső kerek lapján, 4 egymás melletti mély vonalozásra, más kettő keresztbe rovatott.

144 A trójai 724, 735, 742, 1450 edény díszítés minták szin­ tén előfordulnak s némely darabon belső ékítést is találunk. Igen szépek a rovátkolt dombor sávokból alkotott, dűlt négyszögek s más finoman kivitt ilyenszerü mintázatok. Továbbá párhuzamos függőleges szöglet vonalozások, vagy összefont koczkázatok sima közei, finoman beszurdalt vesszőcs­ kék, ritkábban pedig pontocskákkal betöltve. (V. tábla 9-ik ábrája.) V. tábla.

Sürü vonatozásokból, egymás felibe alkalmazott háromszö­ gek, vízszintes vonalokra állítva. (Az V. tábla 1-ső ábrája.) Továbbá függőleges, vagy vízszintes irányban, kisebbb na­ gyobb zigzug karczolatok, vagy mélyen benyomott pontokból kiinduló ferde vonalozások. (V. tábla 2-ik ábrája.) Jellemző egy 4 szögű, virágcseréphez hasonló edény töre­ dék ékítése. Meglevő két oldalán különböző kivitelű mintáza­ tokkal van czifrázva; első edény, mely kétféle díszítést mutat, ugyanazon egy edény oldalán. Igen feltűnő s ritka edénydisz van egy finom, párkányzatos nagyobb urna darabján, melyet a legfelsőbb culturrétegben találtam. Világos sárga alapra kisebb nagyobb holyagocskák vannak beégetve, a mely ily formán előkészített alap felsőjére : nagyobb zig-zug vonalok vannak vörösre festve. Feltűnőbb festett edény: egy finom agyagból készült, barna tál töredék; oldalán alig észrevehető csücsök disz, felső szélin pedig feketére festett sáv, melyből szögletvonalozás formák van­ nak aláfelé ujjal durván mázolva. (V. tábla 10-ik ábrája.) Egy másik darahon szurok fényes, fekete festés nyoma van.

lí.tabloy

Iü.tablcv.

^JUtiTrly^7 1L_

WtáJblay.

tWtábla,.

ItálflCLy.

TtCLÖlcLy.

. Steia 3.

ilozs\r

145 Egy más sárgás fehér, nagyon finom agyag töredéken, kü­ lönböző irányban, vörösre festett rézsútos vonalozások vannak, görög minta. (V. tábla 12-ik ábrája.) Egy barna vörös agyag edényrészlet koczkázatos diszitése, igen ritka. Egyes sima koczkák lapján beszurdalt vesszőcskék; mig váltva más koczkák vörösre vannak festve. Egy picziny finom agyag fazékrészlet, függőleges apró vo­ natozásokból alkotott, rézsútos sávjai felett: sorban felragasztott, lencse alakú, agyag körlemezkók vannak. Egy más darabon pedig ilyen agyag szemcsékbőli nefelejts alakú virágdísz van kirakva. Felragasztott borsó alakú dombor szemcsékből pedig, dűlt koczkázatok kirakva. Igen szépek, a csésze alakú, mázos kis tálok, római mintára. Nagyon érdekes egy 9 cm. magas kerek, inkább csésze alakú felfelé kevéssé szűkülő agyag edény, a 4 oldalán levő 4 csücsök nyilata, a felfüggesztő sinor használatát mutatja. Hogy füstölő edény lehetett, bizonyítja azon görkő is, melyet benne találtam; mit nem a véletlen sodorhatott bele, miután az csak alig behelyhezhető az edény nyilatán. (Ezen görkövet forrón te­ hették a füstölő anyagot tartalmazó edényre). Mellette volt a csontleleteknél ismertetett 38 cm. hosszú, kerekre görbült őzszarv, melynek felső végin megkezdett üregezés van. Egy- vörös, finomabb agyag, tört nagy edénynek, 14 cm. hosszú, óval, 2 szögre alkotott vastag, párkányzatos, szűk nyaka van: 2 cm. sugáru picziny, kerek nyilattal. Egy vörös edényaly töredék belseje, feketére égetett; la­ pos alyán a champagnei üvegéhez hasonló betüréssel. Azonban az edények remeke egy barna agyag nagy tál lehetett, megtalált darabjáról Ítélve, mérete 50 cm. sugárt jelez. A tál darab felső szélinek külsőire, égnek emelt karokkal, egy emberi alak van domboran kidolgozva s mert lábainál törött, már csak 8 cm. az alak magassága. Mely ha Ist ennőt ábrázol, templomi edény lehetett. Ily nagy időre vezethető a dombor müveknek készítése. (IX. tábla 14-ik ábrája,) Egy más picziny tálon, ritka díszítést látunk; felső széli­ nek csipkézete reczézett; míg mások szélinek öblös kivágásai egy, vagy gyakran két szögű, felnyúló díszítéseket alkotnak. Ilyenek az „Antiquités préh. de la Hongrie" 1876. XIX. tábláján levő 6 és 9 számú edényein fordulnak ele. Sajátságos edényaly töredékekre találtam, a mely 3 szögű alapon madár fejet tüntet fel, szélire domborított 2 szöge, a fü­ leket, a harmadik pedig hegyes állat mutat; mig alsó lapján 2 10

146 lyukasztás, a szemeket jelöli. Bagoly fejhez hasonló ilyen edény alylapok is vannak. Némely ilyszerü edényaly külső kerületén pedig, az em­ beri arcz egyes darabjait — különböző alakításban, domborun idomítva felismerhetjük. Schliemann 2673, 1050, 1441, 806-ik számú edény töredékin láthatók ezekhez hasonló ember arczok. Az edény fülek, fogantyúk, végtelen sok alakávltozatokat mutatnak be, s többnyire magokból az edényekből vannak al­ kotva, ritkán pedig felragasztva. Néha több fül, az edény oldalára körben egymás mellé vagy sürün egymás felibe alkalmaztatott, talán csak mint edény díszítés. Vannak kézi használatra alkotott kerek és 4 szögű nyilattal biró edényfülek; a kicsinyített, tüfoknyi nyilatuak pedig csak képleges díszítések lehettek; a domboruknak külső lap­ jain különbféle ékitésü minták fordulnak elő. Schliem. albumában 2863 sz. edény, 2 nyilatu fülének párja meg van; továbbá párkányzatosak, sőt egy domború szé­ les fülen még kereszt nyilat is van, mely az edény oldalára keresztbe lehetett alkalmazva ; több féle madár orrak, elefánt, bos uras, macska, kos és különböző állatok fejéhez hasonló fü­ lek, inkább fogantyúk fordulnak elő. Az edény fedők simák, vagy czifritottak, • gyengén kupalak u a k ; fogantyujok: fűi vagy gomb. Egy kisebb diszítettnek szélin levő 2 átlyukasztás, a felfüggesztő sinor helyét jelzi, melyen át az edényhez lehetett fűzve. A laposak durvák, s talán inkább nyomtatók lehettek. Vannak 8 cm. magas agyag tárgyak, melyeknek alsó s felső része, talpas ivóedény alyához hasonló, mindkét lapján ho­ morú mélyedéssel, talán érczöntéshez alkalmaztatott. Továbbá üveg dugaszhoz hasonló kisebb-nagyobb agyag tárgyak, melyek agyag edény üregezők lehettek. A kup alakú háló vagy szövőszék nehezékek, mint a Schliem. 93-ik tábláján levők, felül átlyukasztottak, talán do­ básra is használhatták fonal segélyével. Egy 9 cm. magosnak felső átlyukasztására 2 oldalt, a felfüggesztő sinor használata, olyan mély nyomokat koptatott, hogy bizton nehezéknek mondható. Egy 12 cm. magos lapos nehezéken, apró keresztezések vannak. Többféle szűrő edények részlete fordul elő s eltört edé­ nyek cserepei, melyek mint az 1 és 4 xosak kerekre vagy 3 szögesre vannak csiszolva s átlyukasztva. Talán fülen függők­ nek vagy gyöngynek használhatták.

I4T Egy törött ivó edény talpát, kis csésze alakú tállá csi­ szolták. Egy krajczáros nagyságú, sárgás fehér, finom agyag pénz alakú tárgyat is találtam. A talpas ivó edények vörös mázosak, belseje valamennyi- . nek fekete; egyetlen ép példány sem fordult elő. Teljes alak­ ját, csak egy náhdorvályai talpas ivó miniatűr edény mutatja be. Egy 7 cm; magos ilyen kehelyszerű kis pohár részlet, vagyis ivó edény, meglevő egyik külső oldala kereszt s más egyes vonalozásu jegyekkel díszített, mi lényeges előfordulási körülmény lehet arra, hogy ivó, vagy áldozó edényeikre is al­ kalmazták a kereszt jegyet. Egy ilyen nagyobb ivóedényrészlet, belső közepének alyáu, benyomott kis kerek üreg van, melyből a nap sugaraihoz ha­ sonló vonalozások bevésve, szerte ágoznak, Schliem. albumában a 3338, 452-ik carousseleken láthatni hasonló képét a napnak, melynek magyarázata szerint, nem valószínűtlen, hogy ez a nap oltárára készített tárgy lehetett. A számtalan kis vasak, fazékak ; csészék simák, vagy apró csücskökkel vannak diszítve, mint Schliem. albumának 1212, 1219, 1949 kis vasai. Egy 12 cm. magas fazék egyik felén fül helyett horogszerü foganytyu van, oldalán 2 kis csücsökkel. A kis csészetálak, Schliemannál 3, gyűjteményemben 4 lábon állanak. Rövid, lapos, hosszú, vékony, emberláb s madár orr alakokra alkotott sima s diszített edénylábak vannak. Egy 4 lábú kis csésze, Schliemann 472 számú edényéhez teljesen hasonló ; csakhogy belső üregén, nincsen meg az azon levő karczolatok. Az ..Antiquités de la Hongrie" 1876. XIX. tábláján levő 4-ik számú csésze tálacshoz is hasonló; az ugyan­ ezen táblán levő 6-ik számú edénynek díszítése is előfordul. A római haltartó nagy edényekhez hasonlón átlyukasztott, vörös durva agyagrészletek, itt is fordulnak elő. A tálak Tdsebb naggyobb részletei között egy „terra sigillata"-ból készült arezzoi fényes vörös tál töredékét találtam, mely igen szép példány. Egy finom fekete nagy tál töredék oldalán, diszített dom­ ború párkányzat van ; egy picziny tányéron pedig dombor bé­ lyegzés (IX, tábla 17-ik ábrája). Hasonlón bélyegzett tárgyak Schliem. albumában a 3348, 3353, 529, 3465, 2915, 2975 ik számok alatt fordulnak elő. Felette durva, lapos, nagy tálak vannak. Az alig 2 cm. mélyek pedig inkább tálczáknak mondhatók; ezeknek alyán 10*

148 nádfonás (V. tábla, 5-ik ábrája) mig má3 edényeken készített minta benyomata látható. Ezen durva tálak felső szélire öblös szopókák vagy töl­ csérek vannak idomítva, melyek talán az olvasztott érez kiöntésire használtattak. Az apró fületlen fazékok, csészék, egész sorozata van, milyenek Schliem. 100 számú tábláján láthatók. Ezek lehettek Schliem. szerint, a folyó éreznek mértékei. Két darab 6 cm. hosszú tölcsér alakú agyag tárgyat is k a p t a m ; egyik lapos, mig a másik Schliem. 3292, 3295 számú tölcséreihez hasonló. Ezeken át önthettek szerinte az erezet előbb picziny edényeikbe s azokból a mintákba,

Igen feltűnők azonban az agyag bálványocskák, melyek­ hez hasonló kőkorszakbeli telepekről még elő nem fordultak, kivéve a nándorvályait, melyen egyetlen példányt találtam. Az 1-so egy 8 cm. magas, 3 cm. széles ép bálvány (VII tábla Ui-ik ábrája). Polált gyerek, bika, medve, vagy farkashoz hasonló fejjel. Arcza elmosódott, feje hátra csúcsosodik ; szemét 2 pont, kidomborodó orrát s száját görbült vonal jelöli. Két kezén, melyek gyomrára egymás mellé vannak fek­ tetve, 4 ujj vehető ki; bal karja hosszabb, s jobb kezével, mint­ ha egy kis kerek tárgyat szorítna magához; mely alatt a két keresztbe menő vonal, a pola köteléket jelezheti, (mert a megkötö­ zött germán farkast nem ábrázolhatja.) Mig a hát alsó részin 2 vízszintes vonal között, zig-zug vonalok vannak, talpán egy római V forma karczolatot mutat. A 2-ik egy 5 cm. mag s, 3 cm. széles kis ép vörös agyag bálványocska (VII. tábla 8-ik ábrája.) A szemek és száj, a hom­ lokot képező részen 3 pont által van jelölve. Két karját, pi­ cziny nyilattal biró, edényfül alakú idomítás képezi. Á nyak ékítése 3 egymás feletti szöglet vonalozás; mint milyen a danzigi museum egyik emberarcz urnáján levő díszítés, mely Dr. Berondt pomerani urnákról kiadott müvében a 28-ik szám alatt ismertetve előfordul. A 3-ik egy 8.5 cm. magas, 7 cm. széles vörös agyag.bál­ ványfej (VII. tábla 10-ik ábrája). Arczólén az orrot képező kidudorodás, törött; s a rajta két helyt előforduló átlyukasztások, a szemek és száj helyét jelölik. Nyakát megszakasztott szöglet vonalozások, sima közére szurdalt vesszőcskék díszítik. A hátra csucsorodó koponya hátrészének szélire, körben 6 helyt belyukasztás van; valószínűleg az akkori tolldiszítést tünteti fel, mely ma Afrika indiánjainál látható s Egyptomra vezethet.

149 A 4-ilc egy emberi szobrocska dereka, világosabb szürke agyagból 6 5 cm magas, 7 cm. széles. (VII. tábla 6-ik ábrája.) Két karját, a vállak helyén, kicsucsorodás jelöli. Mellén szög­ let vonalozások más apróbb karczolatokkal láthatók, a derék hátrészének baloldalától a jobb vállnak induló 5 rézsútos vo­ nal, határozottan a ruha redőzetet jelöli. A testhez álló szűk ruhának talán akkori díszítését tünteti fel. Az 5-ik egy 5 cm. magas, 6 cm. széles majomhoz hasonló vörös agyag emberi fej. (VII. tábla 12-ik ábrája.) Orra, szeme és homloka feketére égetve, (a mi az aethiop kifejezés, vagy talán eredetéhez is vezethet.) Arcza benyomott, hosszú vékony orra pedig a szájig nyúlik; kis szemei hosszú vágásuak, szája picziny s. álla benyomott. Törpe homloka felett, a fej közepén egyenes vonal van, melyből két felé sorban aláhúzott vonalok felismerhetőleg nyakig érő hajat ábrázolnak. Jobb füle kicsiny, míg a bal az állig nyúlik, ez azonban törött. A 6-ik egy 4-5 cm. magas, 5 cm. széles barnás vörös fej (VII. tábla 14-ik ábrája.) A szemeket 2 vonalozás ábrázolja; ezekből párhuzamosan vont, függőleges vonások, az orrot kép­ viselik. Kivitele kezdetleges. A kopasz fej párkányzatos magas homloka felett. A koponya jobb és balfelének 2 korén, a fülek folett 3—3 belyukasztás, összesen tehát 6 látható, mely szintén tollviseletet tüntethet fel. (Ezen 3 utóbbi bálvány fejtöredéke­ ket sphynx fejekhez hasonlíthatni.) A 7-ih egy 4 5 cm magas, 3-5 cm. széles vörös agyag fej. hasonló a chinai bálványocskákhoz (VII. tábla 11 ik ábrája.) Két vonalozás a szénijét, kis kidudorodás az orrot ábrázolja, Két hosszan alányuló szöglet vonalozás a szájat, vagy állkap­ csot jelöli; két kis karja törött. Hátra felcsucsosodó fején, ha­ sonlón felhalmozott hajviseletet látunk, mint e megye erdőháti oláh nőinél. Ezen kertelés forma fonás hű másolata meg van az 552ik számú trójai bélyegzőn Schliem. albumában. Megjegyzendő, hogy a hajat ábrázoló vonalok üregei vörös és fehér anyaggal vannak kitömve, ép ugy, mint a trójai tárgyak ékitésénél elő­ forduló vonalozások mélyedései. Hátrészin 3 egymás feletti meg­ szakított, zig-zug vonalozás van. Valamennyi jobban alakított s szebb Schliem. bálványocskáinál. A 8-ik egy 8-5 cm. 9.5 cm. széles világos szürke tályoggal vegyített .agyagból való oniberarcz urna darab. (VII, táblája 9-ik ábrája). Egyptomi arcz , rézsútos mély, és hoszszu vágású sze­ mekkel; orr., tömött, szája, homloka nem látható. A szemek fe­ letti lapos koponyán keresztül, balról jobbra; ferde mély Vonalo­ zások, hajat tűntetnek fel. Hazánkban ez az első arezurna darab !

150 E megye oláh leányai ilyen formán balról jobb felükre fésűive,.

viselik hajukat,

szintén

VII. tábla.

A 9-ik egy 9 cm. magas, 5 cm széles, fekete agyag szarvas állatot jelző tárgy (VII. tábla 15. ábrája), mint edény-fogantyu hasonló a trójai 2952-ik szánni tárgyhoz. Lindenschmidt bronz­ ból, éhez hasonló kettős állatokat mutat be Eppach és. Cervetri vidékeiről. A 10-ik egy 8 cm. hoszszu barna állatocska, sovány kutyát tűnt et fel. Br. Nyári Jenő pilini. hasonló leleteit, az AntiquitéB préh de la Hongrie" 1876 XIII tábláján 10-től 15 számig mutatja be (VII tábla 16-ik ábrája).

151 A 11-ik egy 5-5 cm. magas, 2 5 széles, szürke homokkő darab. Hasonló leleteket Schliem. a 604, 608, 3064, 3472 számú tárgyak alatt, Vischnu idolja gyanánt mutat be. A fejet jelző bevágás, kereken, fehér kemény anyaggal tömetett ki (IX. tábla 9-ik ábrája). Egy 7 cm. magas nyakú lófej, sárgás alabástromból Herepey Károly nagyenyedi gymn. tanár úr birtokába jutott innen, meg egy sérült agyag bálványocska, mely 7 cm. magas és mind­ két karja törött, arcza hasonló a VII. tábla 11, 14ik számú bál­ ványaihoz. Sándor János út birtokába pedig egy 5 cm. hoszszu, disznó alakú barna agyag állatocska, melynek háta nagyobb zig-zug vonalokkal díszített; kitátott szája, a Delphinéhez ha­ sonló ; ennek párkányzatos felső széle pedig átlyukasztott, való­ színűleg felfüggesztés czéljából.

És most bemutatom azon 2 drb. ép, és 3 drb. törött felett érdekes agyag kereket, melyek karczolatait, Schliem. albumába a görög uralom előtti trójai culturréteg egyes leletein feltaláltam. Ilyen leleteket eddig csak Bianconi tanár ismertetett Schliemann szerint, a modenai múzeum, és Gr. Gozzadini gyűjte­ ményiből , melyek villanovai lelhelyét, K. e. 700 évre felvihető telepnek képzeli. Schliemann pedig Trójából, caroussel elnevezés alatt in­ kább a kerék agyához hasonlítható, agyag kerekeket talált, kü­ lönböző, bekarczolt rajzok, s jegyekkel ékítve. Azon körülmény, hogy e tárgyak halommal fordulnak Tró­ jában elő, s egyiken sem vehető észre semmiféle használat nyo­ ma; továbbá, mert a „B,igveda"-ban kerék symbolisálja a nap szekerét, ezeknél fogva, a nap oltárára készített áldozati tár­ gyaknak tartja Schliemann, üregében a central napot képzelvén, melyet alkalmi vallásos mondatok, symbolicus jegyeivel köröz­ tek. Az általa hivatolt indologok e tárgyakat, az ős ázsiai faj képleteinek ismerik el. A vallásos jelentőség tehát, itt is, talán megállapítható. Az első egy ép, vastag, vörös agyag kerék, karczolatai, a sebesen forgó kerék küllőit, vagy a nap sugarait ábrázolhatják (IX. tábla 15-ik ábrája). Ugyan ilyen jegyek vannak (hasonló

152 értelemben Schliem. szerint) a trójai 450, 2394, 2451 , 2415, 3 3 6 , 385 és 3226-ik carousselekén Schliem. albumában be­ mutatva. A 2-ik egy ép Jinumabb, vörös agyag kerék (VII. tábla 1-ső ábrája). Symbolumai más jegyekkel vegyítve, a 344, 333, 161 számú canousteleken fordulnak elő. A használat nyoma, ezen agyag kereken sem tapasztalható. A 3-ik egy tömött vörös agyag kerék (VII. tábla 2-ik áb­ rája) , jegyei a 452, 166, 1 0 5 , a l l l stb. carousselekén fordul­ nak elő. A 4-ik egy tömött barna agyag kerék (VII. tábla 3-ik áb­ rája) jegye a 2631, 2517, 2536, 39, 252 tsb. carousselekeu van m e g , míg az 5-ik egy tömött barna agyag kenek (IX. tábla 16-dik ábrája), melynek vonatozásai pedig a 391, 26, 111 caroussele­ kén felismerhetők.

Ezen carousselek symbolumaiból még sok felismerhető, a gyűjteményemben levő tordosi törött edények alsó sima lapjain, melyeket midőn a VIII régészeti congressuson Budapesten, több külföldi régésznek bemutattam, a készítő bélyegének, vagy edény mérték jegyeinek nyilváníták. Csak Koperniczky, Kollmann és Schmidt Va Idemar urak ismerték már el akkor vallásos jelentőségüket, melyet mint mondták: temetkezési, vagy oltár-edényeik alyára alkalmazhattak, A 134 drb. eddig talált edény alyon előforduló különböző symbolumok, melyek a VI. ós VIII. táblákon láthatók, követke­ ző carousselekén találhatók fel Schliem. trójai gyűjteményében: Az 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7-ik számú tordosi edény-alyok jegyei, a mint a VIII. tábla ábrái bemutatják, megvannak Schliem. 232, 4 5 1 , 123, 111, 132, 2406, 452, 4552, 2552 stb. carousselein. A lí, 15, 13, 17-ik számú tordosi edényalvok jegyei, Schliem. 2541, 2605, 279, 2826. 281, 156, 3150 stb.'carousse­ lein, mint: fésű, vagy oltáron égő tűznek lángjai, vannak az indologok által ismertetve. A VIII. tábla 31-ik számú tordosi symboluma; azonban tökéletes rajzát adja az oltáron égo tűz lángjainak.

153

f

A 10-ik számú tordosi edényaly jegye, Cleopatra obeliskjén is előfordul, valamint Schliemannak számtalan caroussólen. A 11 ik számú tordosi edényaly jegye Schliem 3229 cárousselén, vegyesen más jegyekkel látható.

154 A 12-ik számú edényaly jegyet, Finály Henrik úr, egy ló kezdetleges rajzának ismerte fel. Tekintve Schliemannak carous­ selein, más állatokat feltüntető hasonló kezdetleges rajzait, állí­ tása telyes bizonyítékot nyer. Más állatok ilyszerü primitív raj­ zai vannak Scliliem. 3143, 288, 296, 198, 37, 35, 245, 3413 stb. carousselein. A 20-ik számú tordosi edényaly jegyei, megvannak Schliem. 2623, 2955 stb. carousselein. A 22, 24, 25, 26, 2$, 29, 40, 47 számú tordosi edényalyak keresztezései Schliem. magyarázata szerint, mint 2 egy­ másra tett fadarab, a tűz dörzsölés által való élesztésinek kép­ lete lenne, mely, az indologok szerint, az ős árják faj népei által, vallásos mondatok symboluma gyanánt használtatott. Schliemann „Berichf'-jében E. Burnouf által, az egyszerű f keresztet chinai jelentősége szerint, 10-es számnak ismerteti. A jobbra hajlított végű ilyen kereszteket pedig, sanscrit szótár szerint „svastica" az az, „jól van", vagyis, mint a béke jelvényét magyarázza. Magyarországi leleten tudtommal eddig csak Majláth Béla gyüjteményebeli és a baráthegyi barlangból került edényen és agyagkorongon fordul elő hasonló kereszt-alak. Kiváló figyelmet érdemel egy kidomborodó egy tál cserépen (IX. tábla 28).

keresztidom

A Bamayana is ilyen értelemben említi, a Ráma király hódító seregének hajóin? levő keresztezéseit, melynek létezése Kr. e. 1400 évre felvihető. Adalbert Khun, alatt ismerteti.

ezen tűzgépjelvényt

„Arani"

elnevezés

Athénben levő atticai vasakon, melyek kora 1000 évre Ki', e. felvihető, és hindu régibb templomokban is feltalálhatni ezen keresztjelvényeket; s igy azoknak akkori vallásos értelmét hinnünk kell. Ha tehát Tordos akkori lakója az ősárja faj törzséből volt, ily értelemben véshette ezen keresztjegyeket, temetkezési vagy oltár edényeire. Az említett tordosi edényalyak keresztezései, különbözőn alkalmazva, de valószínűleg ugyanazon egy jelentőségben , más vallásos mondatok jegveivel vegyesen fordulnak elő Schliem. 549, 559, 548, 250, 400, 242, 541, 2806, 3092, 3 1 1 1 , 2642, 2 0 8 3 , 2513, 456, 2385 stb. tárgyak, és carousselein. A két

155 egymásra tett fának azonban csalhatatlan ábrázolása: a 25-dik számú tordosi edényalyak karczolata. A 27-ik számú tordosi edényalyak jegye , melv 3 egymás feletti pontozat, Schliem. 2631, 28, 228, 320, 541, 2608 carousselein is fordul elő, s persa ékirásban „királyi fenséget jelent, Schliem. magyarázata szerint, mely kifejezés itt, a Mindenható fenségire vonatkozhaik. A 35-ik tordosi, tört edényaly karczolata, báb-alaknak le­ het részlete, mely fejet és derekat ábrázol, és Schliem. 2899-ik bálvány rajzához hasonló. A 28-ik tordosi edényaly karczolata pedig Schliem. 34.04, 258, 475, 136, 252, 255 stb. carousselek hasonló rajzai, s ma­ gyarázata szerint: a menynyei táplálékot adó, szent „Soma" fát (élet fát) ábrázolhatja vagy is jelentheti, melytől talán a mai karácsony fa eredhet. Az 52, .53, 54, 64, 84, 87, 43 stb. tordosi edényaly symbolumai a VIII. táblán, az egy, vagy több vonalos 3046, 32*92, 3273, 3092, 3229, 3,092, 3229, 3288, 232, 208 stb. trójai je­ gyekhez hasonlíthatók. Feltűnők még a 112—116, 118, 120, 126, 1 3 1 , 132 és 134 sz. tordosi edónysymbolumok ; a 117 sz. alatti jegy egy 6"8 cm. magas barna kis agyag tálnak az alján van, a melynek sugara csak 5 cm. és a melynek oldalán 2 csücsök díszitmény van. Miután ezen karczolatos edényalyak is, kevés távolságban egymástól, az agyag bálványok közelében fordulnak elő, követ­ keztetni lehet, hogy ezeket is mint oltár tárgyakat, dobhatták ugyanazon egy helyről szét, a telep pusztításakor. S mivel ezen tordosi edényaly karczolatokat más jegyekkel vegyesen látjuk alkalmazva, a trójai carousseleken kétségtelenül vallásos mondatok symbolicus jegyei lehetnek, és nem csak a készítő bélyege Voss szerint, vagy edény mérték jegye, Schaaff hausen szerint, miután ugyanazon egy jegy, egyaránt fordul elő kisebb vagy nagyobb fazékon. (Folytatása köv.)

Elemi iskolázás Hollandiában. Hollandia a népiskola egyik régi hazája Hogy k e d v e l t hazája is, a végre elég Cuvier, Noel és Cousin nevét fölemlítnünk, kik közül amazok 1871-ben és az utolsó 1836-ban Iá ó« gatták meg a hollandi iskolákat s mondták el róluk jelentéseik­ ben, hogy mily becses és értékes intézetek azok a társadalom jóllétére s a népszabadság fentartáeára. A szabadság e régi hazája közelebbről változtatta meg népoktatási törvényét. Az új törvényt azonban a parlament „a'

190

Neolith kőkorszakbeli telepek Hunyadmegyébeii. Ismerteti Torma Zsófia. (Folytatás.) Hasonló jelentőséggel biró symbolumok, a tordosi edények külső oldalam is fordulnak elő, pl. a IX. tábla 20-ik ábrája. Egy oltárra állított Soma fa (IX; tábla 18-dik ábra) egy hasonló idom (IX. tábla 27) van a külső oldalán annak az edény­ nek, a melynek alyán a 114 sz. symbolum látható. Továbbá a Schliem. 3314, 124, 2376, 231 carousselén levő jegyek (IX. tábla 21-ik ábrája). Eredeti egy ember fejének kezdetleges rajza. Az emberfej arczát: két bekarczolt 3 szög képezi, mely egymás mellé állí­ tott szögek, egy 3 mm. sima közt alkotnak. Ezen szögek felső részin látjuk a hoszszu vágású kis szemeket (IX. tábla 19-ik ábra). Egy edényrészlet oldalán pedig, 2 egymás felibe állított betű van (IX. tábla 22-ik ábrája), mely vízszintes vonalozás által elválosztott egymástól; a felső: A. míg az alsó: / \ alakú, alján a VIII. tábla 48-ik számú edényaly symbolumával. Továbbá a római V és IV szám-jegyekhez hasonló karczo­ latok is fordulnak elő, cserép részleteken (IX. tábla 23-ik ábrája). Végűi még ismertetnem kell Herepey Károly úr tordosi leletei közül egy igen feltűnő példányt, mely talán egyptomi mű. A sötétzöldes barna föszöntet pasta, narancs alakú gyöngy, 17 mm. magas és 2 2 5 mm. széles; iiquatorkint osztja 2 egyenlő részre, egy vörös zománcz reczézett szalag díszítés. Felső s alsó ürege körül a barna alapba ékelt, vörös és, kék zománcz kör alakú — 6 drb. rakmű van, melyben 6 drb. opál forma kis kő van beágyalva. Ezen vörös és kék rakmüveket, sárga szalag zománcz díszítés köröz. Van Tordosról gyűjteményemben egy sárga pasta gyöngy, mely kék és barna körvonalokkal színezett, 4 drb. fehér zománcz szemcsével diszített. Agyag és kő gyöngyek is fordulnak elő, simák, czifrítottak, kisebbek, nagyobbak. Az üveg darabok vastagok és durvák, egészen homályosak, opalisaltak, színök zöldes fehér. Es evvel a tordosi culturréteg s nevezetesebb leleteinek le­ írását bevégeztem*). *) Utólagosan értesít a t. közlő, hogy Tordosról még egy kó'gyalu alakú amphibol szekercze részletet' és egy kis füstölő csésze felit kapta; az utóbbiban a görkövet is, a mely szerinte tüzesen tétetvén a füstölő anyagra eszközölte az elégetést.

191 A kőkorbeli terjedelmesebb 2-ik telep, melyet ezen megyé­ ben kutatok, a Cserna folyó egyik mellék völgyében fekvő , Nándorválya község határán van. S mert körülte szintén kisebb őrtelepekre találtam, fekvé­ sük sorrendje szerint kell azokat bemutassam.

Zsoszán. Szászvárosról nyugati irányban kiindulva, a Vajda-Hunyadnak vezető útra, 30 k. m. alig 3 órai távolságra, Pelpestes köz­ ségbe térünk, mely az említett mellék völgyben fekszik, hon­ nan egy negyed óra alatt nyugatra, a Zsoszán község délkeleti végén levő, első kisebb telepre érünk, mely a „Peták" patak, jobb partján levő, fensikon terűi el. Földtani kutatásaim alkalmával, ezen patakocska gőrkövei közt, kőkorbeli leletekre találtam, mely nyomon haladva, jutottam ezen telepcsoport felfedezósihez/ 1876-ban. A zsoszáni őrtelepet szántóföldek fedik. Csakis ezen pa­ tak feletti oldalának felső rétegéből ad némely leletet az eke­ vasa; nevezetesek a kőkéseknek lapos és tojásdad alakú idomítói. Egy ilyent mutat b e a IV. tábla 6 ik számú ábrája. Továbbá Lub. 4 és 6-ik számú, franczia kőeszközökhez hasonló alakú, s idomítású felülettel bíró, hajlott kőeszközök fordulnak elő. S igen szép sárga jáspis kisebb nyilhegyek; egyes kisebb kőkések, legszebben pattogtatott, s homorú lapocskáktól borított jáspis magkövek, s Lub. által a 106-ik számú eskimó vakarc-késnek bemutatott, kisebb vésők párjai. Durva cserép-edény részletek, talpas ivó edény töredék, s egy equus primigenius zápfoga is fordult elő itt. Azonban ala­ posabb kutatást itt még nem tehettem.

Nándorvály a. Zsoszántól nyugoti irányban alig 2 k. m. negyed órai tá­ volságra fekvő Nándorválya község, délkeleti végén L a D o o s nevű hegyoldalon, találtam, a már említett második nagyobb telepre, szintén 1876. tavaszán. Ezen hegyoldal lejtősödésének nagyobb foka hozza magá­ val, hogy vastag televény réteg oda nem rakodhatott, mely szántás alatt lévén, tavaszi, s őszi müvelése által, a telep leg­ nagyobb részét feltárja, anynyira, hogy kevés fáradsággal, a te­ lep felső rétegéről, az egyes leleteket egybegyüjthetjük; ha ugyan a szántóföldek tulajdonosai hozzá férni engednek. Itt már nem a viz folyása pusztítja ezen telepet, hanem az emberi kéz semmisítette meg legnevezetesebb leleteit, mert

iéá ugyanis ember emlékezete óta dobják a falusiak az egyes tár­ gyakat ezen patakocska medrébe, hogy szántóföldeik termésére kártékony hatással ne lehessenek; s így én már csak a meg­ maradóit kisebb tárgyakból tudtam, sok kellemetlenkedés, s aka­ dály után, egy kisebb gyűjteményt innen öszszeszedni, mert ala­ posabb kutatást, vagy ásatást, a szántóföldek oláh tulajdonosai, itt sem engedtek, azon előítéletből, hogy határukat a jég, vagy más elemi csapás, elpusztitja; mely hiedelmük máig sok bajt ad nekem. A telep eredeti kiterjedése még látható, mely alaposabb megvizsgálás folytán 10C0 m. széles, és 550 m. hosszú s mint­ egy 55 hectar területet tesz, igy jóval kisebb a tordosi nagy telepnél. A hegyről alázajló esőzések egy mélyebb árkot szakasz­ tottak ezen hegyoldalon, s ez két részre osztja a telepet: kele­ tire, s nyugotira, mely utóbbi kisebb, — de gazdagabb. A X. táblán levő helyrajzát ezen telepnek is Gr. Kun István tisztelt barátom volt szives készítni. Ezen árok 1*5 m. mély culturréteg keresztszelvénye, csak konyhahulladékokat és tűzhely telepeket nyújt, nagy agyag tömzsökkel. Egy ilyen katlanalaku üregből vettem ki az említett ol­ vasztott vasnak kisebb darabját mig a vörös réz salak darabot a telep felületén találtam, sőt sárga, lila és zöldes üveg, vastag, dui'va darabjait. Csontmaradványok itten ritkán fordulnak elő, csak 2 drb. kisebb ár töredéket, és bos urus lábszárcsontjáből készült csá kányt találtam, melynek hoszsza 17 cm. szélessége pedig 4 cm. és hengeres alakra simított, (a IV. tábla 1-ső ábrája.) Alsó fokán felül átfúrt egyik hoszözabb lapja, élben vég­ ződik, a miért talán vágó eszköz is lehetett, Lindenschmidt mü­ vének V. füzete, I. tábláján, éhez hasonló csont csákányokat mutat be: Lippe, Minden és Pamperow vidékeiről. A kőeszközök gyártásának egyik legnevezetesebb helye ezen telepen lehetett; me t a kőkések, nyílhegyek, csákányok, és szekerezek, több alak-változat és menynyiségben fordulnak elő itt, mint Tordoson, s kidolgozásuk is művészibb. A kisebb eszközök anyaga különböző színű jáspis, jáspopal, dendrites, agyag, porczellán- jáspis, viasz-opal, chalcedon, szarukő, több színű tűzkő, mohagat és obsidian. (Vége köv.) Ny. Síéin J. m. kir. egyet, nyomd, az ev ref. fötanoda bet, Kolozsvárt,

7. sz.

VI. évfolyam.

1879.

ERDÉLYI MÜZEUM AZ ERD. MÚZEUM EGYLET TÖRT. SZAKOSZTÁLYÁNAK KÖZLÖNYE. SZERKESZTI

FlNÁLY JÍENRIK, M. K. EGYET. TANÁÉ, A MUZ. EGYI. TITKÁRA, A M. TOD. AKAD. L. T.

Megjelen havonként.

Jiilius I.

Ára évenként 1 írt 15 kr.

Tartalom : Neolith kőkorszakbeli telepek Hunyadmegyében. Ismerteti Torma Zsófia. (Folytatás és vége.) — Könyvismertetés. — Az erdélyi mú­ zeum gyűjteményei számára 1879. április és május havában beérke­ zett adományok.

Neolith kőkorszakbeli telepek Hunyadmegyében. Ismerteti T o r m a Zsófia. (Folytatás és vége.)

; A kőkések hoszsza, szélessége azonos a tordosival,' "s* itt is hasonlók a Lub. által bemutatott 86, 87, 88, 89-ik számú dán kőkésekhez, s egytől, öt oldalú pattogtatott felületet mu­ tatnak ; mely utóbbi körülmény azonban ritka előfordulási eset. A dárda, lándzsa, (IX. tábla 3-ik ábrája) nyílhegyek, (IX. tábla 6-ik ábrája) vakarő-kések (IX. tábla 1-ső ábrája) is sok*kai szebbek a tordosiaknál. Számos, a kerek végre pattogatott, meg az egyenes éa görbített hegyre idomított kisebb, nagyobb kőkések. Sok hasonló példánya van meg Lubbock művéből, a 95, 96 számú ujcaledoniai hajitó dárdáknak, a 85, 122-ik számú ír dárda és lándzsa hegyeknek, a 93 és 94-ik australiai esz­ közöknek. A 83-ik számú dán görbe késnek is párja itt elő­ fordult, hoszsza csak 8 cm. Nagy lapos, hajlított kőeszközök ós hajlított kőkések, a római calculusokhoz hasonlón idomított (s Tordoson is talált) jáspis darabok fordulnak elő. Igen ritka, és szép egy fényes fejérre égetett porczellán jáspis kőkés. Egy más világos-sárga jáspis kőkés oldalán, a fűrész fo­ gak szabályos pattogatás által, (IX. tábla 4-ik ábrája) míg egy barna jáspis kőkés mindkét oldalán befűrészeléssel vannak idomít­ va. (iX. tábla 5-ik ábrája.) Sajátságos egy 4-5 cm. hoszszú, sárga jáspis kőkés, mely­ nek hegye sarló alakú elhajlásban görbített idomítás által, fel13

194 so élén apró sűrű, és igen finom fogaknak megkezdett kidolgo­ zása látszik; mi erősebb kő, vagy érez eszköz, használatát bi­ zonyíthatja. Különböző alakú kisebb dörzsölök, simiíók, köszörűk és parittya kövek vannak; ez utóbiak nagy menynyiségben, s na­ gyobb kőlapok, melyen simítottak. A fejszék, balták, csákányok, vésők, kőgyaluk, vésőbal­ ták és szekerezek anyaga itt is amphiboíit, homok és kékes, kovasavtól áthatott agyagpala, kovapala, jáspis trachyt és trachyttuff. A vésők alakja, nagysága is, a tordosiakékoz hasonló, s olyanok, mintha most simították volna csak. Feltűnőbb egy 9 cm. hosszú, alig 2 cm. széles kis hoszszú véső. Egy hasonló nagyságún, kissebb fúrások vannak valószínű­ leg nyeléhez való megerősítésének czéljából. Első átfúrt vésőcske! , Megemlítendő egy amphibol csákány fele, melynek hoszsza 13 cm. A szekerezek alakja tojásdad, vagy párhuzamos élű, s csiszolásuk művészi. Egy szekerczének előkészített, de eltört darabján, igen feltűnő finom az idomitás felületének apró pattogatása által. S bárha mindezen eszközök alapja, nagysága, azonos a tordosival, de kidolgozásuk sokkal szebb; sőt egy bizonyos leírhatlan különbség észrevehető rajtok. Egy csákánynak megtalált fúrás magcsája, s kőlapocskákra alkalmazott, megkezdett kicsiny furáso c, az eszközök itteni fúrására is utalnak. Ep eszköz itt is alig található. Felette nevezetes egy trachyt csákány tört darabja, mivel azon a fúrás műveletét tanulmányozhatni. Az alig megkezdett próba fúrások okozta körök érdes felülete, nedvesítve alkalma­ zott porond és szösz használatát tisztán kivehetővé teszik, (a IV. tábla 8-ik ábrája) melyet nem a bronz cső de lágyobb anya­ gú csőnek használatához alkalmazhattak csak. Egy másik igen nevezetes lelet egy rhomboeder alakú, henger idomra csiszolt, mindkét végén sérült oszlop töredék, világos szürke finom trachyttufí'ból; melyre 6 drb. jegy, vagy betű van kereken vésve. Egyik D, másik B alakú; mely utób­ bi a 3001, s a szalag végső jegye: a 2633 trójai carousseleken sokszorozva előfordul, A kő szélessége 5 cm. magasságá­ nak átmérése 2'5 cm., sugara 2 cm. (IV. tábla 5-ik sz. ábrá­ ja.) A symbolum tanulmányozóinak igen lényeges adatot nyújt­ hat, a telep lakók eredetének felfedezéséhez. S mert ezt is sa-

195 játkezüleg találtam, kétségtelenül eredeti, más későbbi népek­ től sem jöhetett oda, mivel ezen telepen római, vagy más épít­ kezés maradványa nem találhatók. Ezen telep általam kutatott felső rétegén sem található ép edény példánya; sőt az edény töredékekből is, csak a kisebb részletek lelhetők. (A IX. tábla 24 és 25-ik ábrái mint kar­ czolatok ezek részletein fordulnak elő.) Kezdetleges kivitelű, eredeti szép mintegy 50 féle mintá­ zat fordult elő rajtok, s bárha egy sem hasonló a tordosiakhoz, mégis alkalmasint azon egy korból valók. Anyaguk kavics, és poronddal vegyitett. Gyakori itt a szür­ ke tályogból készített is. Szinök vörös, fekete és barna, valamenynyi jól kiége­ tett szilárd agyag edény, s nagyon ritka a szárasztott példány. Diszítésőket, körömmel, vagy a kéznek végig húzott s be­ nyomott ujjaival eszközölték; bélyeg és dombor ékitések, víz­ szintes vonalok közé hintett 3 szögek, vagy finom picziny pontozatok fordulnak elő. Dűlt négyszögek, kettős keretének közén sűrű ferde vo­ nalok, függőleges párhuzamos vonalok közén beszurdalt veszszőcskék vagy pontocskák és szöglet vonások vannak. Egyszerű, vagy kettős, és többszörös zig-zug vonalok kö­ ze, pont és vessző vesétekkel kitöltve. Igen szépek a 3 vonalos, dűlt négyszögek. Továbbá egyes vonalozásokból, egy más felibe állított kúp alakú fél körök lap­ ja, váltva simán van hagyva, vagy pont vesétekkel betöltve ; mely mintát, a vidék húsvéti piros tojásain ma is feltalálhatni. A szürke edényeken továbbá, alig benyomott kis pontok­ ból, sűrűn behintett díszítés van ; ezen mintázat Tordoson nem fordult elő. Egy edény füle pedig, kis kör alakú bélyeg díszítést bir. Egyetlen festett edény részlet került innen ki, melynek világos szürke, igen kemény jól kiégetett alapján, vörös, széle­ sebb szöglet vonalozások vannak. Ezen kis csésze töredék alyán van a VIII. tábla 49 sz. edényaly symboluma, mely H alakú s vörösre festett. Egyik vizmosott, kisebb árok oldalából, egy 8 cm. magas füles edény került ki, alakja egészen hasonló a theás csészék­ hez. Felső szélét, benyomott kéz ujjak díszítik; igen eredeti kezdetleges mű. Van egy, az 1116-ik számú trójai tálakhoz hasonló 30 cm. hosszú, durva, agyag tál részlet, alakja ováf, oldala 4-5 cm. magas. 13*

196 Finumabb továbbá, egy vörös agyag-tál darab, mely kül­ ső szélének felső .oldalán kerek szopókával bir. Több féle alakú agyag gyöngy fordul elő, kőztek Schliem. 2353. számához hasonló, némelynek anyaga a közeli csillámpa­ la telepre utal. Halommal találtam, s többnyire egy helyen, a miniatűr vasak, tálak, füles és fületlen sima kis fazékokat, hasonlók Schliem albumának 100-ik tábláján láthatók. Egy talpas ivó edény picziny példánya mutatja csak be? az ivó- edények egész alakját, melyből itt és Tordoson is, szá­ mos töredék fordul elő. A VIII tábla 50-ik számú edény-aly simboluma, egy ilyen talpas ivó edény alyán fordul elő. Mely egy növény levél ala­ kú karczolat; a szárát képező vonalra közepén, más vonal keresztbe rovatott; az egészet pedig zig-zug vonalú szalag díszí­ tés körzi. A levél alyától kiinduló függőleges zig-zug vonalozás Schliem szerint, a villám jelvényét ábrázolná; (azonban nem feltehető, hogy az alulról is felczikkázó villámot akkor már ész­ lelték volna,) Hasonló jegyei a villám és levél rajznak 3233, 3338, 2948, 2601, 314, 2900, 315, 452-ik számú carvosselein láthatók. Itt is találtam továbbá, de csak sima vastag, agyag kere­ keket. Kupalakú kisebb nagyobb agyag nehezékeket' lyukaszt­ v a ; egy ilyen példányon van a IX tábla 26-ik ábrája; a kör­ ben alkalmazott keresztezés s mint Schliem, 2948-ik edényén látható, szintén előfordul, mely nehezék aljának karczolása, a VIII. tábla 51. számú symboluma. Az edény fülek, kerekek, 4 szögű, egy és két nyilásuak; hasonlók a Schliem. albumnak 2475-ik számú edény füléhez. Madár orr, és kakas taréját ábrázoló edény fogantyúk vannak, milyen Schliem. 1673. számú edényén látható. A csücsök díszí­ tések szintén itt is változatosak. A tordosiaktól eltérő újdonság itt az égetett, vagy csak száraztött agyag hasábok, melyeket agyag pogácsáknak (Kuchen) vagy rudacskáknak is lehetne nevezni. Humboldt földevőire em­ lékeztet, kik tápláló füvekkel gyúrt földet száraztanak, és szük­ ség esetéD, vizbe feláztatva költik el. Az égetett rudacskákat simitóknak is lehet- tartani, me­ lyekből 4 szögű, és kerek 20—22 cm. hoszszú rudacskák, vagy hasábok vannak ; két végok hengeresre vékonyított, a száraztottak, alya lapos, és felülete hengeres, s 4—7 cmrig szélesek. A tordosiakhoz hasonló agyag bálványocskák, csak egyet­ len példánya fordult elő, s ez egy 4 cm. magas, 8 cm. széles, vörös agyag, női szobrocskának dereka (VII. tábla 5-ik ábrája)

197 Karjai félig töröttek; hasonló e bálványderék, a trójai 562. szá­ mú márvány idolhoz. A 2-ik egy 5 cm széles alabástrom ke­ reszt alakú idol, hasonló a trójai 562, 563, 564, 566, 578-ik számú bálványocskákhoz. Ezen fejnélküli, s ember derekat áb­ rázoló idolt a VII. tábla 7-ik számú ábrája mutatja be. Kérdéses még egy, a Schliemann albumának 2475. számú leletéhez hasonló alakú tárgy, mely egy 9 cm. széles, s 3 szögű természet alkotta lapos, homok kő darab, egyik szögén átlyu­ kasztva. Egyik lapján észrevehető, s elszórtan lévő 7 pontozatáért inkább amulettnek mondhatni, bárha alsó élesített olda­ láért, vakaró eszköznek tűnik fel. (IV. tábla 7. ábrája.) Az ős régészeti VIII. congressus kiállításán, egy inkább körtve alakú ilyen átlyukasztott kő-amulettet láttam Végh Ador­ ján ur osztályában. Nándor. Az ismertetett nándorvályai teleptől nyugati irányban 2 k. m. távolságra találtam Nándor falu „La Keremide" nevű la­ pályos határrészén, a 3-dik kőkorszakbeli telepre, (ezen völgy­ ben, mely szintén a Peták patakának jobb partján van) 1 m. átméretű szántóföldek alatt. Felette római építkezésre párkányzatos, és mintázott 2 cm. vastag cserép darabokra találtam, melyet azonban már csak alig fed 15 cm. átméretű televény _réteg. Oláhul a cserép „keremide" innen a hely neve is. Ezen telep alatt folyó patakocska magasabb partfalán L 5 m. mélyen szén darabok, hamu, s unió pictorum töredékeire találtam, mely lelet közt egy 11 cm. hoszszú, horgos vas-szeg is volt, Ettől nyugoti irányban 2 k. m. távolságra Nándor hely­ ség fekszik. A falunak, a völgy határát képező szögletét 25 méter magas mész sziklák zárják el, csak a „Peták" pataknak hagyva medret. Ezen sziklakapu délfelőli fensinkján „La Pestére" nevű legelő alatt, a kőkorszakbeli 4-ik őrtelepre találtam, mely ma­ gaslatról Felpestes vögyének ismertetett három telepére, oly könynyen lehetett őrködni. Még nem kutattam csak az oldalán aláguruló egyes leleteket gyűjtöttem egybe. Homokkő csákány darab, vésők, jáspis és quarcz szilánkok ezek, s igen szépen min­ tázott edény darabok, melyekből feltűnőbbek: egy barna agyag kanna részlet (V. tábla 3-ik ábrája) díszítése: függőleges meg­ szakasztott vonalozások, melyek egymásból kifolyó beszurdalt veszszőcskékből állnak,

198 Egy vörös agyag edény darabján pedig, sorban bevésett mélyebb pontsor felett, agyag körlemezkék vannak, mig alább ferdén alkalmazott rövid vonalak kissé hintett, picziny pontocs­ kák, rézsútos sávot képeznek. Az agyag körlemezkék felragasztását bizonyítja egy vilá­ gos barna kanna darab, melyen a lehullott, egyes picziny szem­ csók benyomása által okozott mélyedések helyei, megmaradtak. (V. tábla 6. ábrája.) Igen szép egy barna edény töredék, rézsútos vonalokból alkotott sima lapján, kivehető agyag körlemezkék felragasztása által készített virág-díszítés (V. tábla 8-ik ábrája). Többféle mintázatok közt feltűnőbb még egy rovátkolt domborkörű díszí­ tés : s apró 3 szögű bélyeg ékités. Továbbá egy edény finom darabjának sárgás fehér ke­ mény alapján, idomtalan vonalú festések vannak (mely mintá­ zat a vidék húsvéti tojásain szintén előfordul. (V. tábla 11-ik ábrája.)

Nándori barlang. Ezen szikiatelep csaknem falmeredek hegyoldala, mintegy 12 m. széles 8 m. hoszszu, kisebb barlanggal bir. 1877-ben kezdett alapos ásatását bevégezni szándékom, miután alig meg­ kezdett kutatása is igen nevezetes lelethez jutatott. Mintegy 7 cm. vastag quarcz réteg alatt, a leletek külön­ bözősége miatt, 3 féle culturrétegre találtam. Vörös mázos római cserép edény alatta bronzkori lencse, s csücsök díszítésű edény töredéke volt; mig a legalsó barlangiszapban ; korhadt fa, szén, hamu, jáspis szilánk, egy emberi kéz közép izülete, s nagyobb állatnak idomított csont darabjai mellett, talán egy ütő eszköznek faragott, 36 cm. magas szar­ vas agancs tövire találtam, nagymenynyiségű mészkő apró rész­ letei közt; mely Dr. Koch Antal ur meghatározása szerint „cervus megctcerusa Hartm. agancsának részlete. Ezen nevezetes le­ letet Dr. Koch Antal ur már 1877-ben az „Erdélyi múzeum' 8-ik számában ismertette. Sem Lubbock müve 11-ik oldalán, sem Quenstedt sem Zimmermann nem emlit emberkorban élő óriás szarvasokat; ez tehát első előfordulási esete ezen diluvial állatnak. Még előfordultak itten madár csontok, bos urus zápfoga; disznó agyar, lapos simitóvá csiszolva ; végig húzott ember uj jak által díszített, durva edény töredéke, mely ékitóst a szé­ kely föld edényein ma is láthatni.

199 , „ , A Jen„C8e, díszítésű fényes, barna edény részletekből szép példányok fordultak elő. Egyiken rézsútos vonalkákból alkotott függőleges sávok teleti, sorban felragasztott agyag körlemezkóket látunk. Egy má­ sikon pedig: egymás felibe függőlegesen állított, s megszakasz­ tott dombor lapocskák felett agyag körlemezkék vannak. (V. v tábla 7-i k ábrája.) Az edények oldalán levő csücsök díszítések közt itten ne­ vezetes egy élre lapított, majdnem párkányt képező, csücsök

Kersetz. Ezen nándori barlangtól északi irányban, mintegy 8 k m távolságra fekszik Kersetz község. Eszak-nyugoti részén a „Grohotye" nevű hegv oldal, la­ pályosabb lejtőjén, mely a „Trestyie" nevű patakocska balpartjan van, a neolith kökorbeli 6-ik telepre találtam 1877 tava­ szán, melyet szántóföldek fednek, s melynek művelése egy helyt abban* hagyatott a rajta levő római nagyobb építkezésekért, nol b cm. vastag finum római nagy tégla darabok, kőfal s 2 cm. vastag cserép részletek vannak. < á . E f e í t e . I e p e t s e m k u t a t * a m alaposabban, csak egy alán­ abb fekvő rétegből gyűjtöttem néhány sárga jáspis kőkést, szi­ lánkot, s ezek mag köveit.

Algyógy. Es most a „beszurdalt ékités"-sel díszített kannáiról ne­ vezetes gyogyi kis barlangot mellék telepeivel fogom röviden b ismertetni. ^ Szászvárostól keleti irányban 11 k. m. 3 negyed órai tá­ volságra a Maros jobb partján fekszik Algyógy község. Északkeleti végén, a Kőalya nevű mósztuíf szőlőhegy ol­ dalán, több barlang öblösödés közt mintegy 4 m. széles"3 m hosszú kis barlangra találunk, melynek 1876-ban sírbolttá lett átalakításával, a napszámosok egy temetkezési helyre s díszes edényekre találtak, a kik kiméletlen munkálatukkal csontot edényt, ugy .egybetörtek, s elegyítették, hogy alig voltak azok­ ból egyes nagyobb részletek megmenthetők. A temetkezés, és edények előfordulási viszonyáról azonban alapos felvilágosítást a munkasok már alig tudnak adni. Ezen barlang leletekből egy kanna alya, s több edény rész­ let van gyűjteményemben.

200 A szászvárosi ref. gymn. kis gyűjteményibe pedig egy épebb kanna, $ szintén edénytöredékek, az emberi csontváznak egyes részletei és a koponya felső része jutott. Ezen kannák remek díszítését Dr. Voss, mint beszurdalt ékítést ismertette (Eingestochene Verzierung,) tavalyi régészeti gyűlésükén, (a ez berlini folyóiratokban meg is jelent.) A munkások állítása szerint, ezen csontváz alig feküdt 60 cm., mig a kannák más irányban már T20 m. mélységben let­ tek volna. Nem tudhatni tehát biztosan, hogy a halottal egy korbeliek a kannák? vagy a csontváz töredék lesz egy későb­ bi halotté ? Hogy utólagos ásatás után 150 m. mélységből is kerültek ki beszurdalt diszítésü edény darabok, ezt Sándor János úrtól tudom, ki maga vezetett itt egy utólagos kutatást; hol később magam is ásattam s 1 m. mélységre több edény töredék közt lencse ékitésü edény részletet, madár, bos urus csontokat, egy fej nélkül való vasszeget és sárga jáspis kőszilánkokat találtam. A barlang kijáratánál pedig 1*50 cm. mélységben, 2 kőszekerczére találtam. Az egyik amphiból gneiszből van, idomtalan alakú s arány­ lag csekély átfúrással, hossza 6 cm., szélessége 4'5 cm, A másik szabályosabb s párhuzamos élű, homokkőből van, hossza 13 cm., szélessége 7'5 cm. s elhajlott élü. Alakja ha­ sonló a „Catalogue de l'exposition préhist. 1876. Budapest" czimü müvének 67-ik lapján levő, Fertő tavából való szekerczéhez, mely gróf Széchenyi Béla gyűjteményében van. A barlang hegyhajlásának alyában, a sírbolthoz vezető ut készítésénél 70 cm. mélyen, egy agyag mericzét s 3 kannát kaptak a munkások, melyek beszurdalt elütéssel vannak ékitve; ebből a mericze s egy kanna a ref. gym. gyűjteményibe, mig egy sima és egy díszített tört kanna birtokomba jutott. A barlang lapályosabb hegyoldalának szőllő ültetés által történt müvelésekor pedig, 1-5 m. mélységig^ sok cserép töre­ dék és kevés kőeszköz részlethez jutottak a munkások; ezek szintén a ref. gymnasium tulajdonai. Nevezetesebbek innen egy a zsebpoharakhox. teljesen ha­ sonló, lapított, kup alakú, sima oldalú, párkányzatos, sérült ivó pohár: magassága 8 cm. és felső átmérete 5 cm.. Továbbá két picziny tört fazék, lencse díszítéssel, egy ön­ tés forma homokkőből, melyre egy patkóhoz hasonló alakú minta van mélyen bevésve. Egy simított disznóagyar, 2 drb. csont ár töredék, kőcsákány darab, gabnadörzsölő készülék s egy szekercze alakú porondkő, megkezdett fúrással. Mely müvelet már nem csővel, de

201 hegyes érez rudacskával tétethetett; a köven levő kúpalakú mé­ lyedés legalább ezen feltevésre enged következtetni. Az itten talált cserép edény részletek azonban később korra vezető diszítésüek, bárha neolith kőkorbeli edény darabok is vannak közöttek. Számos ezeken az apró koozkázatokból készített sáv, dombor körű és bélyeg ékités. De feltűnők és miivészi kivitelű czifrázatok : a párhuza­ mos szögvonások, melyek közei alig bevésett sűrű, apró pontozatokkal vannak betöltve. Továbbá ugyan ilyen művészi kivitelű sávokból vannak arabeskek, nagyobb edény töredékeken s egy picziny táleza alakú edény részletén, mely utóbbinak oldal párkányzata alig 5 mm. magos. Egy másik edény darabján, a párhuzamos vonalok közeit, apró pontozatok ós dűlt, sűrűn alkalmazott finom vonalozások váltva töltik be, mi igen ritka díszítés s elő jön Schliem. 474 urnáján. Továbbá cannelirozásszerü kivitelben: dűlt és köralaku dí­ szítések ; hasonló kivitelű ékités Schliem. 1822 számú edényé­ nek dombor diszitése. Mindezen edények igen finomak s mig kivül fényes sárgás vörösek, belül feketére égettek. Ezen telephelyről gyűjteményemben van a beszurdalt. éki­ tés remeke: egy fényes fekete finom kanna részlet, továbbá egy egyenes, lapos, felragasztott 8 cm. IIOESZU edényfül, szintén szépen díszítve. Több négyszzögü agyag pyramis közül, egy 15 cm. magas, melynek feketére égetett 3 oldala, tűzben való használatát bi­ zonyítja . Es az első caroussel alakú agyagtárgy, mely azonban sima s csak félig üregezett. Egy más ilyen darab már pontokkal czifrázott, mig egy csonkított kúpalakú szintén csak félig üregezett és Schliemanntól Vulkánnak elnevezett agyag tárgy a gym. tulajdona s alakja hasonló Schliem. 448 sz. leletéhez, melyet Vulkánnak azért ne­ vez, hogy alakjok hasonló azon halmokhoz, melyek a Hephaistos által elégetett hősök testének hamvait fedik. A szikla anyagának befolyásáért itten minden leleten mész* crustatio van. Ezen telep kannáinak beszurdalt díszítéséhez hasonló kan­ na darabokat, a nándori barlang sziklatelepén is találtam, mely előfordulási eset, a két barlang egykori népére vezethet. Itt is, mint a nándori barlang felett, szintén egy szikla-

202 telep van; 2 k. m. távolságra a szitás malmok körül pedig, más 3 kisebb telepre találtam, a miért Gyógyot azon nép törzsenkint lakhatta. Ezek közül egyetlen telepet sem kutattam alaposabban, és ez okból csak a felette levő szántóföldekről gyűjtöttem durva edényrészleteket, kevés kőszilánkot és opalisált durva üveg da­ rabokat. A barlang alól kikerült s birtokomba levő kanna (V. tábla 4-ik ábrája) 9 cm. magas, 11 cm. széles, barnás vörösre ége­ tett agyagból van, füle törött, mely azonban egyik párja szerint hasonló volt az „Antiquités préhist. de la Hongrie 1876. XIX. tábláján levő 1-ső számú edény füléhez A kanna felnyúló öblösödése is törött. Díszítését külön­ böző irányú sürü vonalozások teszik, melyek egymásból kifolyó beszurdolt picziny vesszőcskékből állnak. Párkány díszítése: sorban egymás mellé alkalmazott, ilyen rövid' vonalozásokból áll: Lejebb megszakasztott négy soros sujtássor van, felnyúló öblösödéséhez alkalmazottan. , Míg ezalatt a párkánydiszítés ismétlődik, mit azonban 3 soros már szögvonásu 4 soros sujtássor követ; ebből ; a 4 irány­ ban szögalakra vont ékalaku bevésett diszítések a kanna dom­ ború alyán találkozva, négyszögű sima csillagformát alkotnak rajta s ez teszi oly díszessé a kannákat. Egy második kanna alyán, mely szintén a barlangból ke­ rült, az alávont s beszurdalt ilyen díszítés, már 7 irányban al­ kot szögeket, a kanna domború alyán 7 szögű csillagot képez. (IX. tábla 27-ik ábrája.) Kivitele ezen díszítéseknek művészi. Az említett kis mericze pedig, szintén a kannákhoz ha­ sonló beszurdalt díszítéssel bír; magasra felnyúló füle és dom­ ború alya van.

K u d u *) Végül még ismertetnem kell röviden a kudui neolith kőkorbeli telepet bemutatott nevezetes leleteiért. Kudu község Erdély északi részén, a Szamos mentén, Szolnok-Dobokamegyében van, mely falunak határán 6 kisebb s a Kuduval szomszédos Csicsó-Keresztur község „La Podur" nevű határrészin pedig, a 7-ik nagy telepre találunk. Culturrétegök az eke vasától részben fel van tárva. *) Kudu már nem Hunyadmegye; de szívesen engedünk az ismertető buzgalmának, ha már egyszer rászánva magát a nyilvánosság bírálatának ki­ állására, nem kivan elhagyni semmit, a mit kutatásai közben feljegyzésre és ismertetésre méltónak talált. Szerk.

203 1867 óta kutat időnként ezen 7 törzsben lakott telepen kudui birtokos, Rácz Gyula ur, ki azt akkor vadászat alkalmá­ val fedezte fel. Legmagosabban fekvő őrtelepe, a Szamos bethleni hidjánál van, a folyó jobb partján emelkedő, még^ kudui határhoz tartozó „La Podele' 1 nevű magas hegy élén. És itt egy neveze­ tes előfordulási eseményt kell, hogy elmondjak, melyre földtani kutatásom vezetett. Kevés távolságra ezen teleptől, egy nagyobb árok 2-40 m. mélyen fekvő, 1. in. átmetszetü kavics medenczéjéből: vö­ rösre égett durva agyag edény ós szén darabocskákat vettem ki munkásaim csákány ütéseinek segélyével. A felette levő 1'40 m. átmetszetü rétegben pedig, csak szén darabokból álló vé­ kony sávnak, vízmosás által történt képződésére találtam. Mert a 2 méterrel magosabban fekvő távolabbi neolith telepről, csakis ezen egyes kis cserép és szén részleteket, bajosan moshatta vagy sodorhatta ily mélységre alá a viz, talán feltehető, hogy ezen maradványok diluvium előtti emberektől erednek. Ezen említett első telep alyában, a Szamos felől árkokkal kerített „vár" nevű kis fensikon fekszik, a 2-ik őrtelep, mely­ nek megtekintésekor kőkorbeli edények részleteit s déli oldalán pedig egy 10 m. széles, 160 m. hosszú, vörösre égett kavicsos földrétegre találtam. Megégett, vastartalmú agyag tömzsök for­ dulnak elő ezen 1 ni. mély rétegnek alyában is, némely véko­ nyabb agyag edény részlettel vegyesen. Mig ismét egy 3-ik. telep a falu nyugati részin levő te­ mető éjszaki oldalán ; a 4-ik és nagyobb a temető keleti olda­ lán, az 5-ik a faluban helyt, a 6-ik a falutól éjszakra fekvő szőllőhegyek alyában van. Ezen hegyhajlások adták a kolozsvári múzeumnak azon ismeretes bronzleleteket, melyek talán már a gallok által ke­ rültek hazánkba s vagy általuk, vagy még a neolithkőkor te­ lepeitől lehettek lakásuk közelébe rejtve (valamennyi nagyobb kövek alá.) A Szamos hídja feletti említett magas telep mély árkának partfalába volt pedig rejtve az eddig ismert legnagyobb vörös réz csákány, mely szintén a kolozsvári múzeum tulajdona. Ezek közül alaposabban még egyik telepet sem kutattam. csak a következő nevezetesebb leleteim vannak azokról. Egy 15 cm. hosszú, 3 cm. széles sötét quarczpala hosszú kézi véső, melynek éle félhold alakra csiszolt, a mi ritka elő­ fordulási körülmény.*) Felső keskenyebb tompa végire tett üté­ sek, mint a kézi használat nyomai láthatók (IX. tábla 10-ik

204 ábrája). Szép egy vörös jáspis szekercze, mely talán csak ter­ mészetes alakjáért fúratott át szekerczénelc. Hossza 10 cm. A kettős keresztezés, mint a tűznek már említett vallásos symbolumával jegyzett agyag pala, lapos fejsze (IV. tábla 2-ik ábrája), melynek hoszsza 16 cm., alsó elhajlott élinek szélessé­ ge 9 cm. Kettős keresztezésének tisztább rajzát a IX. táblán a 11. számú ábrája mutatja. Egy 3-5 cm. hoszszu, 1-8 cm. vastag bronz rudacska, mely ezen érez műveletének bizonyítéka fa Szamos hidja felett levő legmagasabb telep felső rétegén találtam). Mint a pattogtatás remeke, egy tűzkő domború kis nyílhegy, mely 2 cm. magas és 1 cm. széles. Két oldala lefelé rovátkolt, picziny szögekkel bir, s két alsó véginek pedig lefelé hajlottak szögei (IX. tábla 8-ik ábrája). Szebb ez a dán nyílhegyeknél, melyek Schmidt Valdemar „Notice" czímü müvében a 2 6 , 35, 39-ik oldalokon, mint a Kopenhágai múzeum nevezetes tulajdo­ nai, vannak bemutatva, és Lub. I. müvének 119 és 120-ik számú nyílhegyeinél. Feltűnően hasonlítnak hozzá a Schliemann Mykenaei negyedik sirjából került és német műve 313. lapján ábrá­ zolt obsidian nyílhegyek közt a felső sor utolsó (3-ik) és az utolsó sor utolsó előtti ábrája. Mig egyik domború felén a pattogtatás bevégzetlen, addig másik hasonló domború oldalán, az remeken befejeztetett. Van még több lapos alyu magtörő és parittyakő s csákány­ részlet; megtekintésekor ezen telepnek obsidian, szarukő , jáspis és tűzkő szilánkokat, cserépedény részleteket, s egy homokkő lapot is találtam, megkezdett fúrással. Kudu edény részletein: a gyógyi, nándori barlang, és tordosi edények alakja, finum szép díszítései felismerhetők. És evvel az ismert és általam felfedezett, kutatott telepek s nevezetesebb leleteinek leirását bevégeztem.

Zárszó. Midőn a kőkorbeli telepek kutatását megkezdtem, hazánk egyik tekintélyes római régésze hasztalan fáradságnak nyilván i t á ; állítván: felirat nélkül bizton meghatározni mitsem lehet, s ez okból a teleplakók eredetének ismeretéhez sem juthatni. Nem zavartatva ezen véleménye által, a megkezdett kuta­ tásokat folytattam, érezve, hogy eredményhez fogok jutni. Mely , *) A Catalogue de l'exposition préhistorique a Budapest (1876) 132 lapján a fig. 133 hasonló élű vésőt mutat.

205 hitem és törekvésemben nem is csalódtam; mert a teleplakók eredetéhez, korának kiszámításához anyagot s talán lényeges adatokat nyújthatok ős régészeinknek , melyeket a rétegek be­ hatóbb tanulmányozása s leleteimnek, a trójai leletekkel való egybehasonlításából nyertem; miután szerencsés voltam rátalálni Tordos telepén, a történelem előtti Trója culturrétegének azonos bálvány képei, symbolumai, hasonló jegyekkel ellátott agyagkerekei s sok más azonos leleteire (maga Schliemann is, hozzám intézett levelében felette fontos adatoknak nyilvánítja). Hasonló idomú bálványocskákat talált Cesnola is Cyprus szigetén, a hol szintény ős árja mivelődés egyengető a görög telepesek útját, s a hol hasonlóképpen az egyiptomi befolyás félreismerhetetlen. Mind ezen előfordulási körülmények által talán kapcsolatba hozhatók hazánk ős korának műtermékei, Phrygia és Egyptom culturnépeinek történelmével; mi Európa sötét útjaira némi fényt vetve, mint világító mécs, biztosabb alapot adjon, az eddigi idő­ számításoknak. KŐ és csont leleteimnek pedig a dán és angol ilyszerü eszközök azonosságából következtethetni, hogy ezen bevándorolt népnek egy része innen , éjszakra települve, talán délről vitte magával a culturát. Schliemmann „Berichf-jében magyarázott trójai symbolumoknak a tordosi.ikkal való azonossága folytán, nem esak az lenne továbbá megállapítható, hogy a telep lakói az ős árja faj­ ból valók, de azon törzsnek eredeti lakhelyéhez is elvezethet, a honnan hazánkba szakadt, bizonyítván egyszersmind: hogy itt a kőkor neolith szakában lakó nép inkább bevándorló, mint autochthon volt. S hogy a civilizált népek műveit, talán települési­ vel hozta magával, együtt használván olcsóbb kő- és csont esz­ közeit a drágább érez eszközökkel, melyek akkor még bajosan voltak megszerezhetők, s melyekhez legfelebb cserekereskededelemmel juthattak. Schliem. „Bericht !, -je 25-ik oldalán oda nyilatkozik, hogy Trójának kőkori lakói Bactria indogermán fajából valók lehettek. Mely véleménye szerint , Trója és Tordos azonos leletei s árja symbolumai alapján, hazánk kőkorbeli telepeseinek is indogermanoknak kellett volna lenniök, mit azonban bajos lenne következtetni azon egyetlen runahóz hasonló jegy alapján, mely a IV. tábla 5-ik ábráján fordul elő, a nándorvályai rhomboeder alakú, hengeres idomra csiszolt oszloptöredéken Újabban Pligie, Benfey és Latham, nem is Ázsiából vezeti Európába az ős árja n é p e t , de azok bölcsőjét Pligie Pélorosz.országban véli feltalálni.

206 S mégis Tordos leletei, valamint az ethnografiai egybehasonlítások inkább csak Afrika sivatagjaihoz és Ázsia őserdeihez visznek viszsza. E. Burnouf, Chinában leli meg a kereszt-jegyeket, mint számokat. Indiában templomok romjain pedig mint vallásos ér­ telmű symbolumokat. Chinára vezethet még a VII. tábla 11 számú chinai jellegű bálvány képe. Bgyptomra pedig a 13-ik számú pólált bálvány, ha után­ zása akart lenni a tetemvázaknak. A 9-ik számú egyiptomi arczurna töredék, melynek hajvi­ seletéhez hasonlón fésülik hajukat e megye oláh leányai. A 12-ik számú égetett arczu bálványfej, ha annak áthiop eredete talán, feketére történt égetése által lett bemutatva. A zománczozott és opalokkal kirakott pasta gyöngy. Végűi, a leírásomban 11 szám alatt bevezetett homokkő idol, mely a Trójában talált s Egyptomra vezető 0 0 4 , 608, 3064, 3472 számú bálványokhoz telyesen hasonló. Ismertetett leleteim s azok előfordulása viszonyának alap­ ján, ha ezen telepek korának kiszámításánál adatnak vehetnők, az általam tatált vörös réz, bronz és vas müvelet kohászat ma­ radványait, akkor azt kéne megállapítsuk, hogy a kelták lakták azokat, miután budapesti nemzeti muzeumunk igazgatója Pulszky Ferencz úr szerint a vasnak művelésit a 4-ik században, ha­ zánkban, a kelták képviselték. Kik, dr. Ribáry Ferencz szerint, az árja faj első hullámai voltak, s kiknek Tordoson talált árja sybolumai is bizonyíthat­ nák, hogy ily formán kelta volt lakója. De feltéve, hogy az említett érezek művelésének ismeretét magukkal hozva, már a 4-ik századnál előbb is megkezdhették az őslakók ezen telepeken, s hogy rajtuk, vagy közvetlen kö­ zelükben, mindenütt csak római építkezések nyomaira találunk; s tekintve, hogy a római előszeretettel, csak olyan helyekre telepedett, hol már előbb is volt clvilisatió; akkor azt kéne in­ kább megállapítsuk, hogy e telepeket, a dák-gépidák lakták , kiktől történészeink után a különböző nemzetiségekből egybe­ állított római katona és polgár vette volt birtokába hazánkat. H a a dákok ős lakói voltak tehát ezen telepeknek, fajok különbözőségit is feltalálni vélem Zsoszán, Nándor és Nándorválya egy korra vezető s mégis eltérő műveiken. Azonban mert e telepek culturrétegeiben a dákok erősí­ tett lakásainak nyomai még elő nem fordultak; a dákokat sem tekinthetjük ezekért hazánk őskori telep lakóinak.

207 És igy még egy ősibb kornak népit kellene azokon ke­ ressük, mely csak is czölöpökre építkezett. Mint hazánk legrégibb népiről, az agathyrsekről emléke­ zik Herodot, kik a Maris, az az Maro3 mentit lakták. De ki állapíthatná meg és minő adatok nyomán, hogy ők lehettek ezen telepesek. Az őskori népek kilétének ismeretéhez ős régészeink ujabban ethnografiai egybehasonlitások segélye által is el akar­ nak jutni; rátalálni vélvén a mai népekben e telepek utódjai­ ra. Nálunk azonban nem lehet ilyes adatok által kapcsolatba hozni Hunfalvy Pál szerint, a magyarok települése után be­ vándorolt oláh népünket, azok életével; vagy bebizonyítni akar­ ni történelmi adatokkal azt, hogy népünk ezen teleplakók utód­ ja valóban is lehetne. Mert ámbár a hóditó népek zsarnoksága, mint tudjuk a legyőzöttek nevét s részben lakások helyét megváltoztatja, hogy a dákok létviszonyára hazánkban nem csak a római, de a nép­ vándorlás áradata is befolyást gyakorolt; mely folytonos átala­ kulási fejlődés következtében nem csak a dákok, de ezt meg­ előzőleg az őslakók is hóditójukba olvadva, részben mindig is­ mét viszszatelepülhetnek anynyiszor pusztított helyükre ; mégis csak ugy lenne képzelhető, hogy ezen dáco-román telepes és gyarmatos egyveleg utóda oláh népünkben éljen, ha innen sem dák, sem római telyesen kinem pusztulva, már mint sláv, (szin­ tén Hunfalvy Pál szerint) a később bevándorolt oláh népbe ol­ vadt volna. S bárha ethnografiai egybehasonlitások által megtaláltuk népünknél, nemcsak a kőkor egyes eszközeit, viseletűkhez tar­ tozó czikkét, sőt a dákok használatában is Trajan szobrán egyaránt ott látjuk, még sem bizonyíthatják ezen előfordulási körülmények azt, hogy a dák lehetett az őskori telepek lakója, s hogy mint ilyen, népünkben éljen. Trajan szobrán, megyénk népinek rojtos hoszszú felsőjét, a dákok viseletében megtaláljak, fegyverének pedig maradvá­ nyai a kőkori telepek egyes leletei lehetnek. Erdővidékünk oláh aszszonya, azon csont hajakasztók pár­ ját vasból viseli, milyenek ezen telepen előfordulnak. Továbbá húsvéti piros-tojását is azon mintákkal czifritja, melyek a neolith kőkor edényein vannak. Rúnáira is ugyanazon kezdetleges rajzok szerint varrja a fák, virágok, s állatok alakjait, a hogy ezen telepek leletein előfordulnak. Haját felcsucsosodva tűzi fejére a hegyi oláh nő a mint a YII. tábla, 11-ik bálvány fején látható.

208 S ugyan e megyében fésüli egész haját balról jobbra az oláh leány is, miként ezen hajviselet, a 9-ik számú urna töre­ déken látható. Ezen telep kőmozsaraihoz hasonló alakú tölgyfa mozsarakban tőr népünk még ma is sót, mákot, s kukuriczakását. A kérdésre, hogy ezen telepeket ki lakhatta ? népünk ha­ tározottan azt feleli, hogy óriások lakták. ' S tekintve, hogy a népek inkább csak őseiknek történe­ tét, regélik, mesélik, azt is feltehetnők, hogy a neolith kőkor emberének megállapított magasabb voltát, mint annak utódja tudja. Valamint, hogy „Dolme" szóval fejezi ki a halmokat, me­ gyénkben, mely szóban a dolmeneket fedő halmok elnevezésére ismerünk; mégis mindezen elfogadható, egybehangzó, öszszehasonlítások folytán, lehetőségét annak; hogy a neolith kőkor em­ berének utódja, oláh népünkben élne, történelmi adataink Hunfalvy Pál szerint megdöntik. Midőn tehát gyűjteményem leleteinek, a trójaiakkal való egybehasonlítása alapján meg leend állapitható, hogy ki lakta ezen őskori telepeket ? Honnan eredt nép volt ? Minő korban élt, benszülött vagy bevándorolt, s melyik fajból való volt, hogy hazánkban az agathyrzek, vagy dák-gepidák , voltak-é azok, s hogy élhet-é oláh népünkben, hogy czivilizált népek és római­ ak műveit cserekereskedelem által vagy településekor hozta magával ? Ha mindezen kérdések mind egyedül illetékes tekintélyek, ős régészeink által megoldva lesznek ; törekvésem czóljához csak akkor jutottam el. Szászváros, novemberben, 1878.

A. t á / b l á k

magyarázata. I. tábla:

A tordosi neolith kőkorszakbeli telep helyrajza.

II. tábla: A tordosi telep egyik mély árkának keresztszelvénye.

III. tábla: A tordosi telepen talált sírnak átmetszete.

IV. tábla: 1-s'ö ábra: Csont csákány bos urns lábszár csontjából, 17 cra. hosszú, 4 cm. átméretü. Nándorvályai. 2-ik db.-Agyag palából lapos fejsze, 16 cm. magas, szélessége pedig élinél 0 cm. Kudui. 3-ik áh. Bevégezetlen görbe kés bos urus szarvából, 13 cm. hosszú, lapjának • szélessége 4-5 cm. Tordosról.

209 4-ik db. Porondkő mozsár, magassága 8 cm., hossza 23 cm., szélessége 16 cm,, üregének mélysége 8 cm., sugara pedig 6 cm. Tordosi. 5-ik db. a) b) Világos szürke, finom trachyttuffból rohmboeder alakú s hen­ geresre csiszolt mindkét végén sérült oszlop töredék, 6 drb. bevésett jegygyei, 5 cm. széles, 2'5 cm. magas, sugara 2 cm. Nándorvályai 6-ik áh. Quarczból kőkések idomitója, 4-5 cm. hosszú. Zsoszáni lelet. 7-ik áh. Homokkőből lapos amulette, 9 cm. széles. Nándorvályai. 8-ilc dh. Trachyt csákány tört darabja, 6.5 cm. hosszú. 9.5 cm. széles 4-5 cm. széles. Bemutatja a fúrás müveletét. Nándorvályai.

V. tábla. 1-sö db. Sötét szürke cserép edényrészlet Tprdosról. Hasonló minta Schliem 742-ik számán jön elő. 2-ik db. Fekete cserép tál töredék vörös folttal Tordosról. Hasonló minta Schliem. 578-ik számán jön elő. 3-ik db. Barna cserép kanna töredék, apró vessző alakú bevésett ékítéssel a nándori sziklatelepről. 4ik db. Vörös barna cserép sérült kanna, vessző alakú bevésett ékitéssel (mész crustatióval), Algyógyról. 9 cm. magas, 11 cm. széles. 5-ik db. Vörös cserép edényalya nádfonás lenyomattal, Tordosról. 6-ik db. Világos szürke agyag edényrészlet, lencse alakú kivágott agyag kör­ lemezkékkel díszítve, nándori sziklatelepről. 7-ik db. Szintén ilyen a nándori barlangból. 8-ik db. Szintén ilyen cserép edényrészlet, a nándori sziklatelepről 9-ik db. Világos vöröses cserép edényrészlet Tordosról, hasonló minta van Schlism. 738-ik sz. leletén. 10-ik db. Sötét barna cserép tál részlet csücsök díszítés és fekete festéssel Tordosról. Hasonló minta van Schliem. 722-ik sz. leletén il-ik ái Sárgás fehér kemény cserép edényrészlet, barna vörös asphaltos fes­ tessél, a nándori sziklatelepről n-ik áh. Sárgás fehér finom cserép edényrészlet vörös festéssel. Tordosról hasonló minta van Schliem. 720-ik sz. leletén.

VI. tábla. 1-től 30-ig- db. Cserép edényalyak rordosról.

sima lapjaira vésett különböző jeevek °J '

VII. tábla. l-sö db Finomabb vörös agyag ép kerék Tordosról, jegyei hasonlók Schliem 344, 333, 3G1 caroussel jegyeihez. 2-ik db. Vörös agyag tört kerék Tordosról, jegyei hasonlók Schliem troiaí J 452, 166, 105. 111 stb. caroussel jegyeihez. ' 3-ik db. Barna agyag tört kerék Tordosról, jegyei hasonlók Schliem. trójai 2631, 2517, 2536 caroussel jegyeihez. 4-ik db. Vörös réz karperecz Tordosról. ő-ik db. Vörös agyag női szobrocskának dereka, 5 cm, magas, 8 cm széles nándorvályai. ' ' ' 6-ik db. Emberi szobrocskának dereka világos szürke agyagból 6'5 cm ma gas, 7 cm. széles, Tordosról. 7-ik db Emberi derekat feltüntető talabásrom idol, Náudorvályáról • hasonló Schliem. 562, 563, 564, 566, 578 számú idoljaihoz. l't fi ^P] 3 á l v á n y° c ska vörösagyagból, 5 cm. magas, 3 cm. széles, Tordosról. 9-tk áh. Emberarcz urna részlet, világos szürke tályoggal vegyitett agyagból. 8J 6 8.5 cm. magas, 9-5 cm. széles, Tordosról. ' 10-ik áí Női szobrocskának feje vörös agyagból, 8 cm. magas, 7 cm. széles Tordosról. ° ' '

14

210 ll-ik áb. Női szobrocskának feje vörös agyagból Tordosról, a hajat feltüntető mintázat hü másolata Sehliem. trójai 552-ik számú bélyegzőin fordul elő. 12-ik áb. Női szobrocska feje Tordosról vörös agyagból, 5 cm. magas, 6 cm., széles. 13-ik áb. Ép bálványocska Tordosról, 8 cm. magas, 3 cm. széles. 14-ik áb. Szobrocska feje vöröses agyagból Tordosról, 4-5 cm. magas, 5 cm. széles. 15-ik áb. Szarvas állatot feltüntető tárgy fekete Agyagból, Tordosról, 9 cm. magos, 5 cm. széles. 16-ik áb. Kutyát feltüntető állatocska barna agyagból Tordosról 8 cm hosszú.

VIII. tábla. 30-tél 134-ik számig, cserép edényalyak sima lapjaira vésett különböző jegyek. Tordosról

IX. tábla. 1-s'á áb. Tarka jáspis vakaró kés, 5 cm. magos, 5 cm. széles, nándorvályai. 2-ik áb. Sötét szürke 3 élü kó'kés Tordosról, nyeléhez erősítése czéljából 2 bevésett rovázattal. Hossza 7.5 cm. Párját Lubbock müvének 34-ik áb­ rája alatt „Südseeaxtnak" mutatja be. 3-ik áb. Sárga jáspis domború lándzsa hegy, 5 cm. hosszú, 2.5 cm. széles, nándorvályai. 4-ik áb. Világos sárga jáspis kó'kés, egyik oldalára a fürész fogak szabályos pattogtatás által vannak idomítva, 4 cm. hosszú, 2 cm. széles, nándorvályai. 5ik áb. Barna jáspis kó'kés, mindkét oldalára a fürész fogak bereszeléssel vannak idomítva, 2 cm. hosszú, T5 cm. széles, nándorvályai. 6-ik db. Sárga jáspis apró nyílhegy, 3 cm. magos. Nándorvályai. T-ik áb. Ohsidian picziny lapos nyílhegy, 18 mm. magos. Tordosi. 8ik áb. Remeken pattogtatott domború nyílhegy tűzkőből, 2 cm. magos, 1 cm. széles. Kudui. 9-ik áh. Homokkő idol, 5-5 cm. magos, 2'5 cm széles, hasonló Sehliem. tró­ jai 604, 608, 3064, 3472 sz. idoljaihoz. Tordosi, 10-ik áb. Sötét quarcz pala kézi véső, éle félhold alakú, 15 cm. hosszú és csak 3 cm. széles. Kudui. ll-ik áh. Bélyege a kettős keresztezésnek, mely a kudui agyag pala lapos fejsze egyik lapján fordul elő. 12 ik áb. Csontból lapos hajtű, 15 cm. hosszú, 2'5 cm, széles. Tordosi. 13-ik áb. Három szögű, rovátkolt szélű csont amulette Tordosról, 4 cm. hoszszu, 4'5 cm. széles. Közepén levő homorú átlyukasztásának alakja ha­ sonló Sehliem. trójai 3117 számú carousselén levő symbolumlioz. 14-ik áb. Domhorun kidolgozott emberi alak barna agyag tál töredéken, az alak magossága 8 cm., a tál sugara. 50 cm. lehetett, mérete szerint; tordosi. 15'ik áb. Ép, vastag vörös agyag kerék. A sebesen forgó kerék küllőit vagy a nap sugarait ábrázoló bevésett jegyekkel, a melyek hasonlók Sehliem. trójai 450, 2394, 2451, 2415, 336, 385, 3226 carousseleinek symbolumaihoz. Tordosi. 16-ik áh. Törött kerék barna agyagból, egyenes vonalai előfordulnak Sehliem. trójai 391, 26, 111 carousselein. Tordosi. 17-ik db Kis tányér domború bélyegzéssel vörös agyagból, hasonlóan bélyeg­ zett tárgyak Sehliem. albumába 3348, 3352, 529, 3465, 2915, 2975-ik számú leletek. Tordosi. 18 ik áb. Vörös durva agyag edényrészleten karczolat, mely egy oltárra állí­ tott Soma fát ábrázolhat, Sehliem. trójai 3404, 258, 475, 136, 252, 255 stb. számú hasonló karczolatainak magyarázata szerint. Tordosi. 19-ik áb. Barna yörös cserép darabon emberarezot feltüntető karczolat. Tordosról.

21Í 20-ifc ™ ít'-, fdt

ab Karczolat barna agyag edényrészleten. Tordosról ™ V?1'03 a ^ a g edényrészleten karczolat. Tordosról' ft Z°r°S a g y a g e d é n y o W a l á n karczolat. Tordosról' 1i T T Ö S , a g /t S - e d é n y készleteken karczolat. Tordosról « W y l ó i e S Z Í t e t t V Í l á g ° S SZÜrke ^ • * *r ^ karczolat. á ¥Örös ag ag e d é n ?«?£ -f' $?*!* >' y töredéken karczolat. Nándorválváról l a t 0 tóSffififflSÍ^ bchliem. troiai W &2948 f T °edenvén ^fordulnak ^ ^oibA-e nMA„J a l k i. a-i z o •t t „-, ., ^t-resztezesek 37-fk dl, Soma fát feltüntető karczolat, mely T 111 edényai S S S Ű C 5 ymbolumaval ellátott barna edénynek alsó oldalán van. Tordosi * ToríosT ^ ^ t a l r é s z l e t ' m e ' y e n d o m b o r a n ^dolgozott kereszt var, X. tábla A nándorvályai neolith kó'korbeli telep helyrajza.

oLh^ T V ' ' . / ; ' V L é s V I L t á b l á k hor8'anylemezeit a „Vérein für rte L^\desknndeszíveskedett rendelkezésünkre bocsátó Fogadja 6 J érte őszinte köszönetünket. Szer^ Könyvismertetés. A kamara haszna (lucrum camerae) története kapcsolatban a magyar adó- és pénzügy fejlődésével Irta dr. Thallóczy La­ jos. — Budapest, "Weiszmann testvérek bizománya. 1879. — 8-rét, VII. és 336 1. Pemfflinger István rézmetszetü arczképével, ára 1 frt 80 kr. A kolozsvári két könyvárusnál nincs, a kinek kell, egyenes megrendelésre megkaphatja Budapestről. .Nehéz szívvel fogunk tollat, a mikor e mű bíráló ismerte­ tését akarjuk irni. Voltaképpen nem tudjuk mi módon indul­ junk neki, hogy kellően méltányolva azt, a mi e műben két­ ségtelen érdeme az ügybuzgó és fáradhatatlan szerzőnek, kifejt­ hessük elitélő bírálatunkat, nem e művel, nem is szerzőjével, hanem avval az iskolával szemben, a melynek szelleme uralko­ dik ma tudományos hazai irodalmunk terményei túlnyomó több­ sége irányán, a mely iskolának befolyása alatt áll mint hű ta­ nítvány Thallóczy is a maga művével. Ha jellemezni akarjuk e szellemet, mint legelső és legfőbb vonást kell kiemelnünk egy sajátságos benső ellenmondást, a mely kirívóan szembe tűnik a szellemi munkásság — ha szabad ugy mondani — passiv és actív iránya között, értvén a passiv mun­ kásságon az anyaggyűjtést, az adatok összehordását, az activon pedig a gyűjtött anyag bíráló méltatását, az összehordott ada­ tok feldolgozását oly tiszta képpé, a melyben a lehetőségig ne legyen nyoma azoknak az ellenmondásoknak, a melyekkel a kút­ főkből merített tudósítások, mint mindenütt, ugy nálunk is kí­ nozzák a búvárt, és homályossá, képtelenné teszik a kiderítendő