EME 1874.
1. sz.
ERDÉLYI MUZEUM AZ
E R D . MUZEUM E G Y L E T IGAZG.
VÁLASZTMÁNYA
MEGBÍZÁSÁBÓL
SZERKESZTI FINÁLY
HENRIK,
M. K. EGYET. TANÁÉ, A MUZ. EGYL. TITKÁRA, A M. TUD. AKAD. L. T.
Megjelen havonként.
Február 1,
Ára évenként i frt. 16 kr.
A szerkesztőség bémutatja magát az olvasó közönségnek. Az erkölcsi világban attól függ valamely lény létezésének jogosultsága , hogy mindenek előtt e létezés czélja által igazolja erre való igényét. A midőn tehát ezennel egy oly terményével a bajtónak lépünk ki a térre, a mely magát időszakinak vallván, már ez által jelenti ki, hogy igényt tart tartós létezésre; mindenek előtt kötelességünknek tartjuk, arról adni számot a közönségnek: hogy mily körülmények adtak léteit e vállalatnak, és micsoda czél lebegett szemünk előtt, a mikor e vállalat megindítását kezdeményezvén, azt a meggyőződést érleltük meg magunkban, hogy oly közlöny létezése, a milyennek első számát ma bocsátjuk világgá, nem csak kívánatos, hanem szükséges is. Ugy vagyunk meggyőződve, hogy az irodalmi vállalat is csak ugy él valóságos életet, ha gyarapodik és növekedik anyagban és szellemben; a csupa létezés, csak tengés. Már pedig hogy ifjú vállalatunk éljen-ó vagy csak tengjen, a könönség pártolásától függ. Ha az új kor úgyszólván szemünk láttára lefolyt eseményei nem bizonyították volna is kézzelfoghatólag, hogy az emberi mivelődés mai korában még a legelszántabb akarattól vezetett anyagi erő sem képes, nem mondjuk diadalokat aratni, hanem csak helyét megállani is; ha nem látnók is mindennap legközelebbi környezétünkbep, hogy legbővebben rendelkezvén azokkal az anyagi eszközökkel, a melyek valamely czél elérésére szükségesek, a siker még is elmarad, ha nincs a tudomány melegén megérlelt ész, mely képes azokat okszerűen alkalmazni és felhasználni: megállapodást már az a foka a miveltségnek sein tűr, a melyre eddigelé nemzetünknek felvergőflni sikerült. Ám az a neme a miveltségnek, a mely csak társadalmi viszonyokban érvényesítheti hatását, már külső csábjánál fogva is magához édesgeti az embert, könynyen hódít, és aránylag gyorsan terjeszti birodalmát. Sokkal kisebb mértékben vévén igénybe az ész értelmi munkáját mint inkább a játszi szellem ösztönszerű leleményességét, és tökélyét leginkább avval igyekezvén elérni, hogy az érzékek és érzelmek szülte vágyakat a divat és illem szabályaival kellően korlátozza és irányozza, előhaladásában kevés
EME 2 akadályra talál; mert a jóra való ember könynyen meggyőződik arról, hogy czéljait csak embertársaival való érintkezés útján képes elérni , hogy feladatait csak úgy birja megoldani, ha a társadalom nem állja útját. Önkényt szegődik tehát ahoz a zászlóhoz, a mely alatt egyesülve látja a külformák szépségét a jólét kényelmével, néha még abba a csalódásba is esvén, hogy az utóbbi az előbbeninek szüleménye. A tudományos mivelődés terén másképpen áll a dolog. Tudományt, valóságos, komoly tudományt kényelmesen és játszva nem lehet elsajátítni. A legelső lépések a tudomány akármely ágában fárasztó munkával, sőt mondhatni erőködéssel járnak, a mely anynyival könynyebben bátortalanítja a küzdőt, mentől kevésbbé birja az első kezdetnél fölfogni és megérteni a czélt, a melynek elérése lesz fáradalmának jutalma. Ehez járul még, hogy a tudomány mai álláspontján a meggyőzendő anyag roppant megszaporodása által szükségessé vált munka-felosztás anynyira önállókká tette azokat az egyes szakokat, a melyekből az emberi tudás öszszege alakúi, hogy egynémelyikének hasznos ós szükséges voltát belőle magából épp oly kevéssé lehet megismerni, a mily kevéssé képes az avatatlan ember megitélni , hogy egy-egy kapcsolatából kiszakasztott könyök vagy emeltyű mily nélkülözhetetlen ahoz a géphez, a melynek kiegészítő alkatrésze. Éppen ezért nem lehet a tudományos mivelődés előhaladását a komoly tudomány saját hódító erejétől várni; mert a tudomány e tekintetben valósággal hasonlít a mesebeli eldorádóhoz, a melynek áldásait és boldogságát csak az ismerheti, a ki már benne van; a környező zord hegység pedig elriasztja a keresőt még az előtt, hogy csak sejtené is, mi van e hegyeken túl. A tudománynak hatalmas támogatásra van szüksége, hogy hódításokkal terjeszthesse birodalmát; ezt a legrégibb kor óta érzik és értik az avatottak, és ezért látjuk, hogy mindenfelé még áldozattal is követnek el mindent, hogy a tudományhoz vezető útakat egyengessék, a tudomány szerzésére való eszközöket és módokat szaporítsák és hozzáférhetőkké tegyék, és a lehetőségig sok oly gyúpontot teremtsenek, a melyek komoly tudományt és tudományos miveltséget sugároznak ki. Kolozsvár városának már rég jutott az a szerencse, hogy a magyar földön ő legyen egyike e tudományt kisugárzó gyúpontoknak. Mint az erdélyi részek magyar értelmiségének gyűlhelye már régen volt oly helyzetben, hogy falai közt anynyi tudományos intézetet birt, a menynyit még a kiválóan tudományos Németországon is hasonló nagyságú város alig tudott felmutatni. Ehez járultak a legújabb időkben részint a kormány, részint magának a városnak áldozataiból alapított új tanintézetek, a melyekre az ezelőtt két évvel létesített tudományegyetem feltette a koronát; úgy hogy ma , noha az egyetem tanszékeinek száma még koránt sem teljes, és a létezők sincsenek mindnyájan betöltve; noha az ifjú egyetem hallgatósága
EME 3 még koránt sem oly számos, a milyen az egyetem kedvező fekvésénél fogva lehetne, sőt a milyennek lennie kellene: a komoly tu dománynyal foglalkozó és annak mivelését életezélúl tekintő férfiak és ifjak száma nagyon tekintélyes, ós méltán támasztja azt az igényt, hogy az anynyi erővel mivelt tudomány világossága a tantermeken kivül is löveljen szót egynehány sugárt, a mely ha mindjárt eleintén nem is fog fényt terjeszteni, legalább tanúságot fog tenni a világosság létezéséről. Még egy más fontos indok is van. Bármenynyire vergődik is az új kor egy bizonyos áramlata a tekintély ellen, még is hatalmasnak marad a tekintély. A tekintély hatalma vívja ki ma is az emberi munkásság minden terén a legszembeötlőbb sikereket, ós különösen a tudományban tagadhatatlan a tekintély befolyása, nem azé a tekintélyé, a mely a mester szavának több hitelt követel, mint a saját meggyőződésnek; hanem azé, a mely tündöklő példájával szerez magának követőket. A tudományra kiválóan illik a nagy Tacitus arany mondása: „Virtutes iisdem temporibus optime aestimantur , quibus facillime gignuntur," mert csakugyan ott becsülik legjobban a tudományt, a hol a legtöbb tudós van. Mi sem serkenti jobban az utánzást mint a felmutatott siker és eredmény, és azért kötelessége minden embernek, a ki a tudomány zászlójára felesküdött, tudományos működése eredményeit mentől szélesebb körökben ismertetni; mert a mi minden más körülmény közt az öndicsekvés méltó vádja alá helyezné az embert, az itt kötelesség és erény, mert a mit az egyén talán nyer vele elismerésben és dicsőségben, számba se jöhet ahoz képest, a mit nyer a tudomány és általa az emberiség, Ezek a tekintetek birták reá azokat a hazafiakat, a kik az ötvenes évek legnyomasztóbb körülményei közt gr. Mikó Imre vezérsége alatt megalkották az erdélyi muzeum-egyletet; hogy noha ez egyletnek semmi tudós társasági czímet ós tekintélyt tulajdonítani nem akartak, még is azt a kötelezettséget vállalták fel a muzeumegylet nevében, hogy az egylet a maga tudományos működéséről időről időre kibocsátott nyomtatványokban órtesítni fogja a közönséget, és ez elvállalt kötelezettséget az egylet teljesítette i s , mert fennállása óta hat kötet évkönyvet bocsátott közre. Nem akarunk itt kiterjeszkedni annak a birálgatására, hogy az e hat kötetben megjelent dolgozatok tudományos becse mekkora. Tény az, hogy azt a kevés példányt kivéve, a melyet az egylet részint cserébe , részint ajándékba küldött szót, és a melyek nagyobb száma külföldre ment, nagyon kevés példány jutott a közönség kezeibe. Az sem juthat eszünkbe, hogy ezért a magyar közönséget vádoljuk; inkább akarjuk hinni, hogy az egylet tán nem találta el a kiadvány legkényelmesebb alakját , vagy tán nem volt elég jártas a terjesztés sikeres módjaiban: legalább az egylet maga elég szerény volt a baj okát inkább magában keresni, mint másokra hárítani. *
EME 4 tika kivételével semmiféle tudomány ág e közlöny keretéből nem lesz kizárva. így vált lehetségessé e közlöny megindítása. Ám ha az egylet e közlöny hasábjait az egyetemi tanároknak megnyitotta, azért még is úgy kivánja tekinteni, mint az erdélyi muzeum.egylet közlönyét, a melynek czélja a hazai tudományosságot előmozdítni, a tudománynyal foglalkozóknak tekintet nélkül különbeni állásukra tért nyitni, és ennélfogva semmi oly munkától sem tagadni meg a felvételt, a mely tudományos becsével érdekét emelni alkalmas. A muzeum-egylet igazgató választmánya határozata értelmében az egylet kiadványai ezentúl két sorozatra szakadnak, u. m. Egy havi értesítő „erdélyi muzeum-1 czím alatt, a mely September és October hónapok első napjait kivéve, minden hó első napján legalább egy nyomatott ívnyi terjedelemben fog megjelenni. Tartalmát fogják tenni: tudományos rövid, azaz egynegyed nyomtatott ívnyit meg nem haladó értekezések; tudományos irodalmi szemlék és könyvismertetések; rövid jelentések tudományos testületek és egyes szaktudósok működéséről; tudományos rövid értesítések és közlemények. Ez értesítőn kivül az egylet tovább fogja folytatni évkönyveinek kiadását, a melyek mint eddig is terjedelmesebb azaz legalább is egy nyomtatott ívre terjedő önálló tudományos értekezéseket fognak közölni. Az évkönyvbe felveendő értekezéseknek kiadás előtt mindig két szakértőnek bírálatán kell keresztül menni. Az évkönyv ez új folyama azonban már nem negyedrót alakban, hanem ugyanazon nyolczadrétű alakban fog megjelenni, a milyenben az „erdélyi muzeum " Minden önálló értekezés egy-egy külön füzetet fog tenni. A muzeum-egylet tagjai, a kik az egylet iránt elvállalt kötelezettségeit illetőleg semmi hátrálékban nincsenek, e kiadványokat ingyen kapják, ha a szétküldés költségei fedezésére évenként 20 krt előre űzetnek be az alólirt szerkesztőséghez; az egyleten kivül álló személyek az „erdélyi muzeumra" előfizethetnek évenkénti 1 frt 15 krral, az évkönyv füzeteit pedig az annak idején meghatározandó bolti áron szerezhetik meg. A kiadványok akár anyagi, akár szellemi ügyeit illető közlemények és levelezések egyenesen az alólirt szerkesztőhöz intézendők. Finály Henrik.
M.
P u i u p p s o n . H e i n r i c h I Y , u n d P l i i l i p p I I I , Die Begründung der französischen Úbermacht in Európa. Boriin 1870. 8 r., I. k. XII, 598. II. kőt. IV, 444. 1. Nolia o nevezetes történelmi munka a mult év végén {ismertetve volt némileg a Pesti Naplóban: ugy hiszem nem lesz felesleges erről bővebb (ismertetést is adni, némi m u t a t v á n y alakjában. Ugy
EME 5 A kolozsvári tudomány-egyetem felállítása nagyon tetemesen szaporította a tudományos erőket; még pedig oly erőkkel, a melyeknek nem kevésbbé óhajtása mint kötelessége a világ előtt is megmutatni , hogy a tudomány érdekében működnek és sikeresen működnek. Ez óhajtás az egyetemi tanárok körében abban a több izben és több oldalról felmerült indítványban lelte kifejezését: hogy alapítni kellene egy k ö z l ö n y t , a mely komoly, tudományos irányban szerkesztve, kiválóan az egyetemi tanároknak nyitna tért tudományos működésökről értesítni és o működés sikeréről meggyőzni a közönséget. Igaz ugyan, hogy ha az illetők csupán személyes érdeköket tartották volna szem előtt, rendelkezésökre állanak vala a magyar tudományos Akadémia, a magyar történelmi társulat, a magyar természettudományi társulat közlönyei, sőt akárhány külföldi tudományos szaklapban is könynyen nyerhetett volna tért a maga dolgozatai kiadására; de ez alkalmakat felhasználva mindenik csak mint egyes tudós lépett volna fel, és ha szinte meg is említette volna, hogy a kolozsvári magy. kir. tudomány-egyetemen tanár, e szórványos fellépés nem sokat lendített volna magának az egyetemnek hírnevén. Nem lehetett tehát nem arra a meggyőződésre jutni, hogy az egyetem érdekében csakis az egyetem székhelyén Kolozsvárt megjelenő közlöny által lehet sikeresen működni. Ám de egy ily közlöny megindításának mindjárt eleintén az a nehézség állott útjába, hogy miután ez idő szerint nagy közönségre száinítni nein lehet, kicsiny közönséget is pedig csak úgy remélhetni, ha a megindítandó közlönyt nagyon olcsó áron lehet a közönség közébe juttatni; azonkívül gondolni sem lehetett arra, hogy akárki is tudományos becscsel bíró munkáját oly közlönybe fogja adni, a mely nem biztosíthat tisztességes tiszteletdíjt: semmi esetre sem lehetett arra számítni, hogy üzletember vállalkozzék e közlöny kiadására, és így csaknem bizonyosnak látszott, hogy a jó szándékról le kell mondani. Ez állásában az ügynek közbelépett az erdélyi muzeum-egylet. E társulat 1860 óta tagjai és hivatalnokai által öszszehalmozta gyűjteményeiben a tudományos anyagot, és miután gyűjtésének éppen az volt a czélja, hogy a tudománynyal foglalkozóknak módot és alkalmat nyújtson ez egybehalmozott anyag feldolgozására , már az egyetem alapításakor az egyetem rendelkezése alá bocsátotta gyűjteményeit , most pedig átértve hivatását, az egyetem tudományos működésének közzététeiéro megnyitotta saját közlönye hasábjait. E végre, hogy minden méltányos kivánatot kielégítsen, megváltoztatta kiadványai alakiát, megszaporította az évenként kibocsátandó nyomtatvány ívszámát, biztosította nem csak a kiadás költségeit, hanem az írói és szerkesztői tiszteletdíjakat is, sőt a nyomtatványok elárusításából bejöhető pénzről is a kiadvány javára lemondott. Egyúttal határozatilag kimondotta, hogy a hitágazati hittan és a napi poli-
EME 6 hiszem, jó lesz minél nagyobb mértékben fölhívni rá a figyelmet, mert e munka uj források után ama nevezetes korszakot ösmerteti, s oly eredményeket állít elő, a melyek meglepik az olvasót még Ranke és Buckle nagyszerű művei után is. Én ezúttal e munkának a d i p l o m a t i a t tárgyazó részét mutatom föl rövid kivonatban. IV. Henrik diplomatiája. Henrik határozottan maga volt magának külügyminisztere. Mert noha Jeannin és Villeroy által szokta végeztetni e szakma teendőit; maga adott nekik útasításokat a legapróbb részletekig. Ennélfogva, noha Sully, memoirejaiban, nagy befolyást ad magának Henrik külügyi politikájára, ez teljességgel nem igaz; mert Henrik nagyon jól tudta, hogy Sully, határtalan gőgje, s czivakodó természeténél fogva, nem alkalmas ezen teendőkre. Igaz, hogy egy párszor adott neki diplomatiai megbízást, de ezt mindanynyiszor nagyon meg kellett bánnia. Köztudomásu tény, hogy Henrik diplomatiai működéseinek, sőt öszszes politikai törekvéseinek egyik főczélja volt Spanyol-ország megtörése. És e tekintetben föltűnő, hogy a mily nagy nála a gyűlölet Spanyol-ország iránt, éppen oly nagy egyfelől a fontoló számításból eredő önmérséklet, — minélfogva nem akarja a sikert elhamarkodás által koczkáztatni;— másfelől azon önzés, melynél fogva mások által szeretné végeztetni a munka nagy részét; végre éppen oly nagy az esetleg kínálkozó szövetségesek iránti bizalmatlansága. Most általában e kor diplomatiajának egyik vonása az, hogy ha haszon van benne, meg lehet és meg kell csalni a szövetségeseket is. Bajos volna megmondani, hogy a spanyol államtanácsnak, vagy Henriknek volt-e több része abban, hogy a vervinsi béke után sem enyhült a két államnak egymás iránti gyűlölete. Mert Henrik a békekötés után is csaknem tartózkodás nélkül segítgetto Hollandiát; a spanyol kormány pedig túltette magát az eretnekektől irtózáson, s folytonos öszszeköttetésben állt az elégületlen hugonották főnökeivel s általában Henrik belellenségeivel. így p. o. a Biron-féle conspiratiót illetőleg, a mely nagy veszélylyel fenyegette Henrik királyságát, még csak kétkedni sem lehetett a felől, hogy spanyol segélyre támaszkodott. (1602). Ekkor történt, hogy Erzsébet, a spanyol kormánynak Irland ellen tett kísérlete miatt boszankodva, véd- és daczszövetséggel kínálta Henriket. És Henrik, soha sem utasította viszsza határozottan ezen ajánlatot: de elfogadni sem merte, m^rt attól félt, hogy: hátha Erzsébetnek nincs egyéb czélja, mint őt Spanyolországgal öszszeveszíteni, s ekkor cserben hagyni. Ezen aggodalom nem volt egészen alaptalan, mert hitelesen megtudta, hogy a vervinsi béko előtt Erzsébet, az ő háta mögött, titkos alkuval kínálta Fiiepet; továbbá tudta, hogy Erzsébet rosz szemmel nézi, hogy ő, a hollandok segítgetése által, Hollandiában koronkint nagyobbodó befolyást gyakorol,
EME 7
s talán még ki is szorítja innen az ángol befolyást. De — mondja Philippson — el sem utasította egészen az ángol ajánlatot, hanem azon mesterfogással élt, hogy midőn egyfelől hadi készületekkel ámítgatta Erzsébetet; másfelől, ugyanakkor a legbarátságosabb arczczal fejezte ki sajnálkozását a spanyol követ előtt a fölött, hogy a spanyol kormány n e m t u d t a megakadályozni, hogy a savoyai herczeg, s a spanyol király mailandi helytartója öszszeköttetésben lehettek a lázongó Bironnal. Még szelídebb arczczal sajnálkozott pedig a fölött, hogy n é m e l y r o s z n y e l v e k magát a spanyol kormányt, sőt magát Filep király ő felségét is részesnek mondják a Biron-féle conspiratióban, holott ő jól tudja, hogy nem csak maga Pilep ő felsége, hanem a spanyol kormány is teljesen ártatlan. Ártatlannak tudta pedig a spanyol kormányt azért, mert különben múlhatatlanul háborút kellett volna indítani Spanyolország ellen; erre pedig, országa mostani belviszonyai mellett, nem látta alkalmasnak az időt, kivált oly szövetségessel, mint Erzsébet, a kinek őszinteségéhez nem volt bizodalma. De jól tudta Henrik azt is, hogy a spanyol kormány nagyon jól tudja, miért tartja őt ártatlannak, t. i. mert fél a háborútól; s ennélfogva jónak látta figyelmeztetni a spanyol kormányt, hogy noha fél, mégis van némi bátorsága. Figyelmeztette is. Nevezetesen: Szerződés volt Spanyol- és Francziaország közt arra nézve, hogy a spanyol kormány, Mailandból, Savoyán, s a Prancziaországhoz tartozó burgundi területen (a grezini hidon át) küldhessen hadakat Pranche Comtéba. Most (1602), éppen indult is el oda egy pár ezer főnyi csapat. És Henrik azzal lepte meg a spanyol kormányt, hogy e csapat előtt elzáratta a hidat, mert — mint monda — ugy hallotta, hogy e csapat föl akarja ellene lázítani Lothringent. A spanyol kormány fenyegetődzött, s erősen csörgette a kardot; Henrik hasonlóképpen. Pedig egyiknek sem volt bátorsága háborúra, mert Henrik félt a még el nem csilapult belforrongásoktól, Spanyolország pedig attól, hogy létre talál jöni a coalitió Hollandia, Franczia- és Angolország közt. Innen érthető, hogy mind két fél hamar lecsilapult. Henrik kijelentette, hogy m á r á t i s b o c s á t o t t a a spanyol katonaságot, miután megtudta, hogy az nem szándékozik lázítani; de megjegyzi, hogy ezután is elzárja az útat mindanynyiszor, valahányszor szükségét látandja. A spanyol kormány újra tiltakozott e megjegyzés ellen, és megint fegyvert emelgetett. Pedig neki most sem volt kedve háborút kezdeni, s mindkét udvar örömmel adott helyet VIII. Kelemen pápa békéltető közbenjárásának. I t t , és ekkor történt a két udvar közt olyan diplomatiai mesterfogás, a melynél szinte lehetetlen megmondani, melyiknek tettetése haladta felül a másikét. Nevezetesen: A spanyol kormány mind a római, mind a franczia udvarnál nagyon emlegette, hogy szeretne atyafiságot kötni a franczia dynastiával; t. i. a franczia koronaörökös venné nőül a Filep leányát. Hen-
EME 8 rik „udvariasan fogadta" e tervet, midőn közöltetett vele. A pápa minden befolyását fölhasználta, hogy benső barátságot eszközölhessen a két kat. udvar közt. Noha nem lehet tudni, hogy gondolkozott Henrik ezen ajánlatról; nevezetesen ennek megvalósulása esetében lemondott volna-e a spanyol udvar iránti gyűlöletről: de az igaz, hogy ő követeket küldött a brüsseli udvarhoz, megtudni, kinyerhetné-e annak beleegyezését, hogy ha Albert gyermek nélkül hal meg, a kérdéses házasságnál fogva Francziaországra szálljon Belgium. Ugy látszik legalább Henrik azt mutatta, hogy itt benső egyetértésről volt szó. Ezt bizonyítja az, hogy éppen ekkor történt, hogy Henrik cserben hagyta a straszburgi káptalant, és hogy határozottan elutasította Erzsébetnek fentebb említett szövetség-ajánlatát. De a menynyi valószínűség szól a mellett, hogy talán mindenik udvar őszinte barátságra gondolt, ugyanenynyi szól a mellett is, hogy itt mindenik fél meg akarta csalni a másikat. Nevezetesen a spanyol kormány el akarta vonni Henriket Hollandia támogatásától; Henrik pedig időt akart nyerni, mig a savoyai herczeget a spanyol kormánytól el, s magához vonhatja. Anynyi igaz, hogy akármilyenek voltak a két kormány titkos gondolatai, a spanyol kormány adott jelt a szakításra. Nevezetesen az államtanács elibe vitte az ügyet, holott jól tudta, hogy annak tagjainak többsége nem szereti a franczia barátságot. így történt, hogy az államtanács csak azon föltétel alatt adta beleegyezését a további alkudozásokba, ha Henrik kérni fogja a rokonságot, még pedig minden formasággal, és innepélyességgel. És ez anynyira sértette Henrik büszkeségét, hogy ez elég volt arra, hogy ez alkudozások fonala ketté szakasztassék. A spanyol kormány tovább folytatta a titkos alkudozást Henrik belső ellenségeivel (a D'Entragues családdal, s az auvergnei gróffal) Henrik pedig a savoyai herczeggel, a törökkel, s a spanyolországi mórokkal lépett öszszeköttetésbe. Károly Emánuel savoyai herczeg (III. Filep király sógora) egy kissé zokon vette a spanyol kormánytól, hogy ez, midőn a Bironféle conspiratió kivilágosodott, csakhogy magát tisztára moshassa, a mailandi helytartóval együtt őt is bűnbakká tette volt. Ehez járult, hogy szerette volna ismét családi birtokává tenni Genf-et, s meg is próbálta azt félig csellel, félig erőszakkal elfoglalni, (1602 Dec.), de a spanyol kormánytól semmi segélyt nem kapott, és kudarezot vallott. Mikor a herczeg e miatt nagyon ingerűit volt, akkor tapogatta körül Henrik, s próbálgatta, nem tudná-é magához általpártoltatni. És a herczeg késznek nyilatkozott (1603), de oly föltételeket szabott, a melyeket Henrik, legalább ekkor nem teljesíthetett. T. i. most rögtön fogjanak fegyvert Spanyolország ellen, (s midőn ez megtagadtatott azt, hogy) adjon neki Henrik valami jelentékeny területi nagyobbodást. De bár ekként nem jutott a király egyességre a herczeggel, gondja volt rá, hogy a herczeget maga iránt oly jó hangulatban tarthassa, miszerónt bár mikor czélt érhessen vele.
EME 9 Ugyanekkor kiterjedt Henrik figyelme a török udvarra is; ezt bátorítgatta minél erélyesebb föllépésre a Habsburgok ellen. Ez sem volt titok a spanyol kormány előtt, és a spanyol kormány egy szó panaszt sem tett a nyilvánosan fennálló béke ilyes megszegése miatt, hanem segélyt keresett a persa udvarnál, s a nyugotáfrikai muhamedanus népeknél, ezeket ösztönözvén harczra a törökök ellen, azon Ígérettel, hogy ő is minél nagyobb erővel fog közreműködni. Abbas persa sah meg is tette, a mire kéretett, de hamar belátta, hogy a spanyol kormány nem váltja be Ígéretét a támogatás felől. Ehoz járult, hogy Henrik diplomátiája minden követ megmozdított a török udvarnál, hogy a szultán kössön békét a persa sahval. IJgyde a persa udvarnak nem igen volt kedve a békére, hanem inkább német és franczia segélylyel szerette volna folytatni a háborút a török szomszéd ellen, s e tárgyban fényes követséget küldött mind Rudolf császárhoz, mind Henrikhez. És Henrik 6 hétig várakoztatta a persa küldöttséget, s végre sem bocsátotta maga elibe, nehogy megsértse a törököt, a kitől várt valamit. De legföltünőbb tette volt Henriknek ekkor tájban az, hogy valóságos conspiratióba bocsátkozott a spanyolországi mórokkal Filep király ellen, s ekként maga is azt tette, a mit iszonyú bűnül rovott fel a spanyol kormánynak, u. m. conspirálást oly király alattvalóival, a kivel nyilvánosan békében él. Ez anynyiban is érdekes, hogy ezt tudva, a móroknak Spanyolországból kiűzetését nem lehet tisztán csak Ribera fanatismusának, vagy Lerma kapzsiságának tulajdonítani, sőt tisztán állhat előttünk, hogy e kiűzetés egy veszélyes conspiratió miatti boszu műve is volt. Az nagyon természetes, hogy a mórok, oly elnyomatásban, mint a milyenben kivált II. Filep óta nyögtek, minden képzelhetőt megkísértettek sorsuk enyhítésére; de az feltűnő, hogy Henrik egyetértett velők, még pedig a Spanyolországgal fennálló béke közepette. 1602 végén, illetőleg 1603 elején vetették a mórok szemöket Henrikre, s kértek tőle segélyt a spanyolországi keresztyének oly mérvű megtörésére, a mely után ők szabadabban élhessenek. És Henrik benső örömmel fogadta e fölhívást. A dolog vallási oldala nem okozott nála semmi nehézséget. Ám mondjanak az emberek akármit az ő vallási közönyösségéről, csak sikerült légyen Spanyolország hatalmát megtörni. Ellenben aggódott azon, hogy ha a dolog nem sikerül, akkor ő tönkre lesz téve Európa közvéleménye előtt. Tehát nagy óvatossággal nyúlt a dologhoz. Ügynököt küldött a mórok közé, kitapogatni ezek hangulatát, s meglátni, menynyi erőt lesz képes e nép kifejteni. De alighogy megindult a franczia ügynök, már megtudta a spanyol kormány franciaországi követe (Tassis), hogy a mórok segélyt kértek Henriktől — tehát Henrik elfogadta ezek küldöttségét — s ezt megjelentette kormányának. És a spanyol kormány egy szót sem hitt az egész jelentésből. De már néhány hét múlva körülményesebb
EME 10 jelentést tett Tassis, t. i. hogy járt nála egy franczia nemes, a ki arra ajánlkozott, hogy jó pénzért fölfedezi az öszszeköttetést Henrik s a mórok közt; kérdi tehát fordííhat-ó pénzt erre a czélra? A válasz természetesen az volt, hogy i g e n . De, hogy mily tökélyre volt málékkor vive a kémkedés, megtetszik onnan, hogy Henrik is nem sokára megtudta a spanyol kormány köréből nyert értesítésekből, hogy tervei föl vannak fedezve, s egy időre megállapodott a megkezdett úton, Nevezetesen a mór szövetséggel combinatióban az volt egyik terve, hogy orozva (árulás által) hatalmába ejti Pampelonát, s innen fogja támogatni a mórok fölkelését; most pedig kiadta a rendeletet, hogy szüntessenek meg a Pampelona elleni tervek. A spanyol kormány tettetési képességét nagyon jellemzi az, hogy noha mindennek nyomára jött, s kegyetlen szigorral büntette nem csak a lázadó mórok főbbjeit, hanem Henrik ügynökei közül is azokat, a kiket kézre keríthetett: mégis Henrik irányában ugy viselte magát, mint Henrik a mult évben, azaz „nem hitte" Henrik bűnrészességét ; egy szó, vagy egy betű szemrehányást sem tett neki, só't nem csak szemrehányást nem tett, hanem a legnyájasabb, s a legbarátságosabb arczot mutogatta. Nevezetesen: Angolország uj királya Jakab, Henrik diplomátiájának minden erőfeszítése daczára békére lépett a spanyol kormánynyal, 1603. A spanyol kormány fényes követséget küldött Londonba e béke ünnepélyes megkötésére, s hangzatosan hirdette, hogy e követség útba ejtendi a franczia udvart is, csak azért,, hogy kifejezhesse Filep király őszinte barátságát Henrik iránt. És noha nem hivatalosan, de nagyon czélzatosan terjesztette azt is, hogy ezen látogatás alkalmával, a spanyol követség, Pilep nevében, ajánlatot fog tenni Henriknek a dauphin, s az infánsnő közt kötendő házasságról. A spanyol követség csakugyan betért Henrikhez (1603 Dec.), s nagyon ékes szavakban tolmácsolta Filep barátságos érzelmeit, de a házasságot megemlíteni elfelejtette. Ugyan e követség, ugyanezen feledékenység hibájába esett akkor is, midőn Londonból hazafelé menve, újra tisztelkedett Henriknél. E közben megtudta Henrik, hogy a spanyol kormány egy spanyol ángol házasság útait egyengeti, s ezért ugy akart boszut állani a spanyol kormányon, hogy londoni követének utasításul adta, súgja meg a londoni udvarnak, hogy a spanyol udvar őt is kínálgatja ama házassággal. Ebben kétségtelenül az volt Henrik czélja, hogy szakadást csináljon a spanyol ós angol udvar közt; de ez nem sikerült. Ama suttogásnak a házasságról, s általában a spanyol udvar ekkori magaviseletének az volt egyik oka, hogy el akarta vonni Henrik figyelmét a graubündten-velenczei ügytől. Nevezetesen Graubündten canton hatósága alá tartozott a veltlini terület, a mely, stratégiai szempontból, roppant fontos volt a bécsi és madridi udvarokra, u. m. ezek serégének esetleges egyesülésére nézve. Velencze, a mely na-
EME 11 gyón megsokalta már a spanyol hatalom terjeszkedését az olasz félszigeten, Henrik ösztönzésére (1603) egyességre lépett a cantonnal, mely szerint ez megígérte, hogy a veltlini területét teljesen elzárja a Habsburg udvarok seregei előtt. E szerződésnek, a létező viszonyok közt nagyobb hasznát vette Henrik, mint Velencze. A spanyol kormány mailandi helytartója előbb csak fenyegetéssel, majd tettleges•séggel is kényszeríteni kezdte a cantont, ama szerződés felbontására. A canton várta a franczia segélyt, de Henrik nem tett egyebet, mint biztatta a sveiczi szövetséget, s az olasz államokat, hogy álljanak ki a sikra a spanyol hatalom terjeszkedésének meggátolására. Ezzel függ öszsze, hogy Henrik 1604-ben megint alkuba bocsátkozott a mórokkal. Kedvencz tábornokára La Force-ra bizta ezen alkudozás vezetését; és midőn La Forcé azt jelentette, hogy már minden rendben van, Henrik a tábornokkal együtt a mór küldöttségét is magához rendelte Fontainebleauba. Hogy itt nagyon komoly természetű politikai értekezések folytak, megtetszik onnan, hogy e czélra ide rendelte Henrik haagai követét is, mert a mór fölkelést egy Hollandiában eszközlendő erős demonstratióval akarta kapcsolatba hozni. Henriknek a mórokkal ezen ujabb öszszeköttetését nem tudta meg a spanyol kormány, legalább ekkor nem; és pedig részint azért nem, mert a dolog rendkívül titkos természete szerént nem merték ezen alkudozást papírra tenni; részint mert már most nem volt a franczia külügyi hivatal körében azon egyén, a ki a mult év folyamában elárulta volt az ezekhez hasonló titkokat, u. m. Villeroy miniszter titkára, La Hoste. (A mult év óta nyomába jött a kormány La Hoste árulásának, s el akarta őt fogatni, do a titkár megsejtette a dolgot, s megszökött.) ügy tervezett Henrik a mórokkal szövetkezést, hogy segítgeti ugyan őket, de még most uem üzen Spanyolországnak nyílt háborút; do ha a spanyol kormány üzenne neki, egész elhatározással fölveszi a keztyüt. A milyen volt Henrik barátsága a spanyol kormány iránt, éppen olyan volt a spanyol kormány őszintesége is. 1605-ben történt, hogy a spanyol kormány, midőn már minden készen volt a mór lázadás kitörésére, még elég korán megtudott mindent, s a mórok főbbjeivel együtt Henrik ügynökeit is kézre kerítette, s a torturanak kivált ezekre való alkalmazása által a legkisebb részletig megtudta a viszonyt Henrik, s a mórok közt. És még most sem tett Henriknek egy szó szemrehányást sem, s csak arra hívta föl, hogy a köztük fennálló barátságot erősítsék meg az által, hogy Henrik Ígérje meg, hogy ezután semmi segélyben nem részesíti Hollandiát, (a mórokról szó sincs), a spanyol király pedig meg fogja ígérni hogy a savoyai herczegnek nem fogja megengedni Genf háborgatását. És Henrik oly ártatlan arczczal, s oly készséggel ígérte meg „ezen méltányos kívánat" teljesítését, hogy e nagy készség föltűnt a pápa francziaor-
EME 12 szági követének. Ennélfogva VIII. Kelemen, a ki szerette volna a két hatalmasságot egyességben látni, s a ki Henriket tartotta hibásnak, nem mulasztotta el, részint kérés, részint fenyegetés által kényszeríteni Henriket a békés viszonyok fentartására; Henrik pedig a pápának ugyanazon készséggel válaszolta, hogy az egyház feje iránt fiúi hódolattal, a spanyol király iránt pedig testvéri szeretettel viseltetik. Míg a két udvar igy ámítgatta egymást, addig a graubündten veltlini kérdésben meglehetős roszra fordultak Henrik ügyei. Mint fentebb említve volt, Graubündten canton harczban állt a spanyol kormány mailandi helytartója ellen; és, mivel még nem kapott segélyt, már már roskadozott a háború súlya alatt, s mind untalan sürgette a segélyt, mind Velenczétől, mind Henriktől. De Velencze kormánya ugy volt meggyőződve, hogy a veltlini ügy tulajdonképpen a Henrik ügye, s csak jó szóval tartotta a cantont; Henrik pedig most is csak a sveiczi szövetség, s az olasz államok által akarta volna a dolgot végeztetni, ő maga pedig, a buzdítgatáson kivül nem tett egyebet, mint valami kis pénzsegélyt adott. És valóban alig is tehotett többet, mert éppen ekkor megint egy pár jelentékeny belmozgalom fölött kellett őrködnie, (a kalvinista országgyűlés, és a D'Entragues család), melyekben jelentékeny része volt a spanyol kormánynak is. Jól tudta Henrik, hogy ha Graubündten elbukik, ez az ő szégyene lesz, de mégsem mert érte nyílt háborút kezdeni, hanem egy olyan diplomatiai fogáshoz folyamodott, a mely még ő nála is föltűnő. Nevezetesen Olaszországban is voltak még titkos protestánsok, a kik a szent szék, s Spanyolország közti viszonyt figyelembe véve, ugy okoskodtak, hogy ha Graubündten dicsőséggel kiállja a tűzpróbát, Olaszországban is megélhet a protestantismus, s ennélfogva nem mulasztották el kitartásra tüzelni a canton lakóit. Henrik jól tudta az öszszeköttetést az olasz protestánsok s Graubündten között, s ennélfogva figyelmeztette a szent széket, hogy vigyázzon magára, mert nagy veszély fenyegeti saját tűzhelyénél, Olaszországban sok titkos protestáns van stb., igyekezzék hát e veszélyt ugy hárítani el, hogy minden áron eszközöljen békét a spanyol kormány s Graubündten között. Úgyde ő maga sem bizott e fogás sikeréhez, s megpróbálta ijesztés által hatni a spanyol kormányra. Ügyes titkolódzás által tudomására juttatta a spanyol kormánynak, hogy ő 3 uj ezredet akar állítani, s ezeket Hollandiába küldeni. De ennek még kevesebb hatása volt, mert a spanyol követ nagyon jól ösmerte Henrik ekkori szorultságát; tudta hogy ebből egy szó sem lesz igaz, s azt a tanácsot adta kormányának, hogy csak folytassa a megkezdett munkát. Minden jelenség azt mutatta, hogy a magára hagyott Graubündten nem sokára elesik, s ezzel kiköszörülhetlen csorba esik Henrik tekintélyén. De a véletlen segített Henriken. Nevezetesen: A spanyol kormány nagyon viszszaélt azon hatalmával, a mely volt neki az olasz félszigeten. Még 1603-ban állított fel Mailandban egy v i s z s z a k a p c s o l á s i k a m a r á t (éppen olyant mint későbben
EME 13 XIV Lajos), a mely vizsgálja meg, hogy Olaszországnak mely részei tartoztak valaha Mailandhoz. Ez ugy megrémítette az olasz államokat, hogy a rémület végre is bátrakká tette őket, s 1604 végétől kezdve coalitiót tervezgettek. Kétszeresen fontossá lett a coalitió, midőn 1605-ben a savoyai lierczeg is határozottan beléállott, sőt a pápa ministerei is azon tanakodtak, nem jött-é már el az idő, melyben le kell magukról rázniok a spanyol gyámságot ? És e helyzet alább szállította a spanyol kormány bátorságát. Még nagyobbat segített Henriken az, hogy VIII Kelemen napjai már meg voltak számlálva, s közelgetett a pápaválasztás. Mind a spanyol kormány, mind Henrik minden követ megmozdítottak, hogy a magok emberét ültessék a pápai székbe. 1605 Mart. meghalt VIII Kelemen, és az Aprilisben megtörtént választásnál Henrik pénze és befolyása győzött, midőn Henrik sógora, Medicis Sándor (XI Leo) lett pápává; és midőn ez 27 napi uralkodás után meghalt, s az új választásnál uj küzdelem állott be, megint Henrik győzött, a menynyiben az ő pártján állóBaronius nyert többséget ; és midőn ez nem fogadta el a méltóságot, s megválasztatott Borghese bibornok (a ki eddig spanyol zsoldot húzott), ez Henrik politikája mellett nyilatkozott. E közben, s ezután még mintegy két évig kedvezett a szerencse Hollandiában a spanyol fegyvereknek, ugy hogy a kimerült Hollandia már-már békére lépett a spanyol kormánynyal. Azonban ugyanokkor tájban véglegesen megszabadult Henrik a bellázongásoktól, s most már készült jelentékeny segélyt adni Hollandiának, anynyival inkább, mert tudta, hogy ha Hollandia békéje az ő befolyása nélkül jön létre, nagy sérelem esik az ő tekintélyén. Henrik harczi készületei hirére megint közbejáróskodott a szent szék, s megint fölmelegítette á két udvar közti házasság eszméjét (1607). Miként fogadta most Henrik ezen házassági eszmét, nem bizonyos, annyi igaz, hogy ő maga tagadta, hogy elfogadta volna; ellenben a pápa miniszterei állították. Az is igaz, hogy csakugyan adott a Hollandoknak segélyt, olyat, a mi képesekké tette őket, kiköszörülni a fegyvereiken esett csorbát, s előnyösen kötni meg a' 12 éves fegyverszünetet. E közben szőnyegre került a jűlich-klevei örökösödési kérdés is, melyről itt csak anynyit említek meg, hogy Henriknek ebbe avatkozásából okoskodtak ki némelyek Henriknek sokat emlegetett — állítólagos — tervét Európa uj felosztásáról, a melynek alaptalanságát már Ranko bebizonyította. Végre méltó lesz megemlíteni, hogy midőn Spanyolországból kiűzettek a mórok, közülök némelyek Prancziaországon át akartak utazni. És Henrik, noha neki ezek szerencsétlenségében nagy része volt, előbb megtagadta tőlök az átmehetési engedélyt, s csak később, nagy kérésre engedte, meg, de ugy, hogy fejenként 10 arany vámot fizessenek. L.
9.
EME 14 ÉSZREVÉTELEK
Petőfi öszszes müveinek kritikájához. I. Ama genialis rendetlenség, melyet nagy tévedésből ráfogott Petőfire a fiatal nemzedék, mely komoly tanulmányokat kerülni szokott, a költő műveinek integritását is szinte megfenyegette. Pedig ritkán létezett költő, ki életében műveit oly szép rendben tartotta volna, mint éppen Petőfi. Ezt bebizonyítandó már néhány évvel hamarább , vagy legalább költőnk születésének úgy is kissé csöndesen lefolyt felszázados ünnepélyére, 1873-ra, tehette volna meg az Athenaurn ama lépést, melyet, ha jól hirdeti a napi sajtó, éppen e pillanatban készül tenni, a midőn Petőfi öszszes költeményei kiadását készíti. Ki forró tudvágygyal, ki nagy kíváncsisággal, de mindnyájan mély örömmel várjuk már most a költő halálának n e g y e d s z á z a dos é v f o r d u l ó j á r a e díszkiadást, mely, ha jól ertesít bennünket a napi sajtó, első lesz, mely Petőfinek ö s z s z e s k ö l t e m é n y e i t az elsőtől az utolsóig, mindanynyit, a menynyi még fenmaradt, magába foglalja. ' Ne vádoljon senki illetlen^skepticismussal, ha azt merem állítani, hogy e díszkiadás sem fog a napi sajtó által előre hirdetett czéljának megfelelni. Ezt pedig már abból a körülményből is következtethetni, hogy a napi sajtó még csak o napokban közölt e d d i g t e l j e s e n e l f e l e j t e t t k ö l t e m é n y e k e t Petőfitől. És e részben T ö r ö k K á r o l y kezdeményezése az elmúlt Deczember havában a főv á r o s i l a p o k b a n valóságos' irodalmi érdem. Azonban daczára a gyűjtő buzgalomnak, mely különben itt-ott még rég ismert tényekbe is, mint újonnan fölfedezettekbe, valóságos szalmatűzlánggal kapott; még sem hiszem, hogy az Athenaum-féle kiadás a szó teljes értelmében t e l j e s legyen, mert ha másutt nem, de legalább még ismeretlen levelekben, emlékkönyvekben ste., azt hiszem, hátra fog maradni még egy vagy más vers, melyet részint feledékenység, részint szeszély egy időre még elzár a nyilvánosság elől. Éppen ezért is kellene valahára „ P e t ő f i t á r s u l a t o t " alkotni. Elhiszem, hogy elég teendői volnának. Angolországban nem rég a legidősb classicus műveinek kutatására C h a u c e r t á r s u l a t lépett öszsze; nálunk a legfiatalabb classicusunk ismertetéséhez csak ügygyel-bajjal lehet gyűjteni oly adatokat, melyek normális viszonyok alatt a legközönségesebbekhez tartoznak. De legyen ez akárhogy, anynyit mernék még állítani, hogy ily k é p e s díszkiadásnak, minő az Athenáum-féle lesz, nem is l e h e t czélja vagy szüksége a kritikai t e l j e s s é g . E t e k i n t e t b e n e közelebbi n é p s z e r ű kiadástól többet nem is szabad követelnünk, mint surrogat szerepét, melyet, népszerű főszerepe mellett, addig elvállalhat e mű, mig jobb idők Petőfi ö s z s z e s (költői úgy mint prózai) m ü v e i n e k k r i t i k a i k i a d á s á r ó l gondoskodnak. Petőfinek ily kri-
EME 15 tikai kiadása pedig csak a h a z a i t u d o m á n y feladata lehet, még pedig legszebb és legkívánatosabb feladatainak egyike. Elég volt a közönyősség vagy éppen lenézés, melylyel a honi felsőbb tudományintézeteknek bizonyos része viseltetett a legnagyobb nemzeti költő iránt (ide nem utolsó helyen számítva az egyetemet is*). Petőfi kritikai kiadása csak az idő kérdése. Nem szenvedhet legcsekélyebb kétséget, hogy ma holnap elkészül. Mert hogyan írjunk pl. csak kritikai életrajzot a költőről, míg müveinek kritikai kiadása nem létezik? Nagy költők művei iránt nagy pietás szent kötelesség. Ennélfogva ha Petőfi öszszes műveinek szövegét k r i t i k a i l a g akarnók elrendezni, akkor csak a c o n s e r v a t i v , mégpedig lehető l e g c o n s e r v a t i v a b b úton lesz az egyetlen helyes eljárás. H o l P e t ő f i e l f e l e d h e t l e n k e z e m á r r e n d e l k e z e t t , oda n e m s z a b a d az e p i g o n n a k n y ú l n i . Csak ez lehet a főelv. Megvallom, hogy már évek óta egyik kedvencz gondolatom éppen ily kritikai kiadás volt, s ha másnak nem kellett is, magam örömére rég megkezdtem. De a ki tudja, hogy mit teszen szöveg-kritika, az előtt fölösleges megjegyezni, hogy ily munka úgyszólván, teljes életfeladat. Legyen szabad ily művet illető elveimet itten részletesebben, de csak igénytelen észrevételek alakjában a hazai tudományos körök megfontolása alá bocsátani. A tér szűk volta eltiltja tőlem ez alkalommal szándékom teljes kivitelét; így tehát mellőzve a prózai művekhez szánt észrevételeimet, csak a költészeti művekhez szólok ma, mi annál czélszerübb leend, mivel az Athenáum-féle díszkiadás tárgyát illeti, ha netalán az alant felsoroltakból egy vagy más tőle elfelejtett adatot még felhasználhatna. Mindnyájunk előtt tudva van, hogy Petőfi költeményeinek mily tetemes része maradt el a közforgalomban levő 4 kötet „ ö s z s z e s " és „ ú j a b b " költeményekből úgymint a G y u l a i által öszszeszedett 3 kötet „ V e g y e s művek"ből; még pedig, hogy a l e g k ü l ö n b ö z ő b b okoknál fogva maradt el. Kritikailag működő tudós előtt most csak az lehet a kérdés: m i k é p p e n r e n d e z z ü k el a k i m a r a d t , i l l e t ő l e g e l f e l e j t e t t , k i s z ó r t , e l k o b z o t t m ű v e k e t az épp e n e m l í t e t t e k m e l l é ! ? Ez a nehézség egyik oldala; a másik a következőben rejlik: Petőfi maga tudvalevőleg sokféle v á l t o z á s t is tett költeményein, így sok eredetileg különféle folyóiratokban megjelent költeményeihez irt jegyzeteket, neveket, stef. később kihagyott: eltekintve attól, hogy irályt, ínterpunctiót stb. illető közönséges variánsok, mint más szövegnél, úgy az övénél is megvannak. Ha már *) Németországon is emeltek nem rég (az Augsb. alig. Zeitungban és másutt) ily vádat, a modern német költőket illetőleg. De Németországban legalább „Fausfot rég szokták fejtegetni egyetemeken. De ki fejtegette nálunk egyetemen a „János vitéz"t vagy az „őrfilt"et? M a d á c h ember-tragédiájával csak e folyó félévben kezdte meg a jobb időket S z á s z B é l a .
EME 16 p. o. ama két kihagyott költeményt (színészdal; Visegrád táján), melyet Török K. közölt e napokban, s melyet a k ö l t ő m a g a k é t s é g kívül szántszándékkal s saját elveinél, okainál fogva kihagyott, (vagy talán éppen elvetett?) most már fel akarnók venni újból költeményei közé (mit Török feltételezni látszik!) akkor következetesen helyre kellene mindennémű más adatot is állítanunk, melyet a költő maga elvetett. Magától értetik, hogy ily önkény a fennemlített pietás merő ellentéte volna; de magától értetik másrészt az is , hogy Petőfit illető minden, a legcsekélyebb adat is becses ereklye, melyet fentartani nem csak érdekes, tanúlságos, sőt szent kötelesség is. E két külsőleg merően ellenkező követelményeknek hogyan lehessen már ugyanazon helyen elegét tenni ? És ez a második kérdés, melyre csak a kritika adhat feleletet, illetőleg a régi tudományos törvény és usus, mely szerint bizonyos adatoknak csak a szöveg „alján" van helyök. Mind ezeknek kedvéért égető szükség a kritikai kiadás, melyet a hazai tudománynak mint egyik legszebb y.rijfia t? dei-t elérnie kell I E szép örökség eléréséhez kis lépést kisértvén, legyen szabad Petőfi „ ö s z s z e s k ö l t ő i m u n k á i " n a k alant következő k r i t i k a i b e o s z t á s á t közölnöm, melyet pótszer gyanánt állítok fel, míg más valaki helyesebb beosztását ajánlja. Az általános czímek csak következők lehetnének körülbelől:
Petőfi1) öszszes művei. Első teljes kiadás (tekintettel a szöveg-eltérésekre.)
A) „P. ö s z s z e s k ö l t ő i m u n k á i . " U) „P. ö s z s z e s p r ó z a i m u n k á i . " Mai közleményemben, mint már említém, csak A) mellett fogok maradni. Ennek pedig következő kritikai beosztását ajánlanám: Petőfi öszszes költői munkái. I. rész: „ E p o s z i költemények" (11 darab). II. rész: „ L y r a i k ö l t e m é n y e k " (3 gyűjtemény). III. rész: „ D r á m a i k ö l t e m é n y e k " (4 darab). íme a tervemnek megfelelő részletesb beosztás: I. rész. Eposzi költemények. 1. „A helység kalapácsa" hősköltemény négy énekben (készült 1844-ben). 2. „János vitéz" verses népmese, kiadta élőbeszéddel és két képpel Vahot Imre Budán 1845*). 3. „Szerelem átka" (Borjád J
) Ugyanis S á n d o r magától értetik a költők fejedelménél.
a
) E műnek megjelent II. olcsóbb kiadása is Pesten 1846-ban. Az akadémia könyvtárában lelhető egy példánya.
EME 17 1845). 4. „Tündérálom" (Szalk-Szent-Márton 1846). 5. „Szilaj Pista" (ugyanott 1846). 6. „Salgó" (Dömsöd 1846). 7. „Bolond Istók" (Pest 1847*). 8. „Szécsi Mária" (Szatmár 1847 2 ). 9. „A táblabíró." Töredék (hol készült? 1847 3 ). 10. „Apostol" (hol? 1848). 11. „Lehel vezér." (Töredék1). II. rész. Lyrai költemenyek. 1. „Öszszes költemények" 1847. (456 darab költ.) a.) Versek 1842—1844. (I. füzet 5 ), b.) Versek 1847 s . (II. fűzet0), c.) Czipruslombok Etelke sírjáról. (Pest 1845 7 ). d.) „Szerelem gyöngyei Bertának". (Pest 1845 Landerer és Heckenastnál nyomatott 8 ). e.) „Felhők". (Pest 1846 Emich bizománya) LXVIköltemény8). 2. „Ujabb költemények 1847—1849 (218 darab). 204 darab lyrai költ. 1847—1849 évekből. (E felül azl848—49-iki költemények közé újból beiktatandó 14 e l k o b z o t t költemény, mert a költő saját keze rendezte ezt így el10). ') Legelőször megjelent az „Életképekében 1848. 2.'és 3. sz. tehát későbben raint 8., de a költő maga 8 e l i b e helyezte, valószínűleg más chronologia kedvéért. 3 ) Legelőször megjelent az „Életképekében 1857. 20. sz. Nov. 14.—Hogy 3. 4. 5. és 6. megjelentek-é valahol ö n á l l ó a n , nem tudom. 5 ) Legelőször megjelent Gyulainál P. Vegyes műveiben III. 143 sic. 1. Z i l a h i Pet. életrajzában tévesen helyezi 1849-be. A költő 1847 N o v e m b e r ben dolgozott rajta valószínűleg Pesten; legilább úgy magyarázom magamnak az 1847, Életképek 14. November (II. 20.) számának következő laconicus újdonságát : „Petőfi nagyszerű víg költeményen dolgozik." *) 10 és 11 Zilahi (f. i. b. 151. 1.) szerint a zúgligetbnn vagy inkább a „budai hegyeken laktában" készült, ha igaz ? Ugyanott állítja Zilahi, hogy a Lehel vozért 1847-ben kezdte volna meg Petőfi; do a költö maga helyezte az Apostol után (v ö Török K. közleményét). 5 ) 1844 őszszel jelent-e meg Pesten? ®) E 188 lapra terjedő füzet 1845 őszszel (Októberben?) jelent meg, Hogy benne voltak-e a különben önállóan (mikor?; megjelent czipruslombok is, nem tudom. ') A második levelen e toldalék a czim alatt in parenthesi: „(f Január 7. 1845.)" Beimel betűi G3 1. 16° az utolsó lapon egy cziprusfa vignettével. Az erd. muzeum könyvtárának megvan egy fűzött példánya. (XXXIV drb. költ.) •) 1845. őszszel (Októberben?) jelent meg XXXIX darab. 9 ) LXVI darab, c, d, e egyes költ. eredetileg mind római számokkal jelölve. Az eredeti czímekre („Cypruslombok stb."— „a szerelem gyöngyei stb. 4 — .Felhők") az u t ó k o r n a k m e g n e m f o s z t h a t ó j o g a vau. E z e k e t h e l y re k e l l á l l í t a n i . ,0 ) v. ö. Török czikkét a főv. lapokban 1873. 1274 sk. 1. — Hogy a „ l y r a i költm." kifejezés csak cum grano salis érthető, ezt fölösleges megjegyeznem, mert van az ö s z s z e s úgymint u j a b b úgynevezett „kisebb" költ. között néhány darab, mely t i s z t a eposzi. Azért választá Petőfi a „ k i s e b b költ." kifejezést. Azonban 5—6 t i s z t a eposzi „kisebb" költemények kedvéért e sántikáló (vagy éppen semmitmondó) terminust a beosztáshoz alkalmazhatjuk-e, csupán pietásból? (Mert több mint 5—6 t i s z t a eposzi költemény alig lelhető a lyrai költemények egész nagy tengerében. A többi úgynevezett „ k i s e b b e p o s z i " nevű mind csak vegyes fajú, eposzi-lyrai.)
EME 18 3. Hátrahagyott költemények: a.) A Gyulai féle „vegyes művek-'-ből. " „Első kísérletek" „Mindkét gyűjteményéből kihagyott költemények". >'• „Fordítások." ö.) Forradalmi költemények. (Ide iktatandók a 1848—49-ki nem tudom hány forrad, költemények k i v é v e a f. e. 14 elkobozott dacabot). c.) Toldalék ( n y i l t rovat). Ide iktatandó minden hátramadt részint a költő által kiszólt, részint elfelejtett, felfedezett ós netalán még felfedezhető költemény. III. rész. Drámai költemények. 1. „Tigris ós llténa'- történeti dráma 4. felv. Pest 1847 (Emicli saj.) 2. „Coriolanus" Shakespeartől ford. 1848 (Gyulai P. vegyes művei II. köt.) .'3. „Rómeó ós Júlia" Shakesp. t ö r e d é k 1848 (ugyanott III. köt. 133 sk.) 4. „Egy czim nélküli dráma" t ö r e d é k (v. ö. Gyulai előszavát ugyanott I. köt. III. 1.) Ez lenne tehát P e t ő f i ö s z s z e s k ö l t ő i munkái"-nak kritikai beosztása, melyhez igen sok megjegyzéseim volnának még, de a tér szűk volta eltiltja. Most mái' tekintettel az Athenáumféle kiadásra legyen szabad csak a II. 3.. alatti b., és r., rovatokhoz tartozó költeményeknek lehető t e l j e s lajstromát közölni, még pedig chronologiai rendben. Netaláni hiányokért, névszerint a Török-tői átvett részletekben (melyektől az általam beiktatott részleteket osztott b e t ű k k e l elkülönöztettem,) nem állok jót, minthogy Török lajstromát nyilvános helyen kellett gyorsan lemásolnom. A folyó számok előtt álló csillagocskák (*) a/, e l k o b z o t t fent említett 14 költeményt jelölik ki (Török után), hol az első megjelenés helyét ösmerem , hozzáteszem in parenthesi. Bár ha sokan sogítnónek e lajstrom kiegészítésén s hézagainak tisztításán, mert meg vagyok győződve, hogy sok hiányai vannak. Mind annak daczára az ügy fontossága közlését követeli. Mert csak közlés után tisztulhatnak ki lassanként a száz meg száz elszórt igaz és hamis adatok. Petőfinek részint kiszórt, részint elfelejtett, részint elkobzott költeményeinek teljes lajstroma. 1841. 1. H a z á t é r é s , németből Heine után. (Koszorú 1865. Jan. 15. 1. 67. sk. 1. >)• 1842. 2. V á n d o r d a l o k I. II. (ugyanott). — 3. P ó r n a k esti dala. Németből Claudius után. (ugyanott*). •— 4. A b u j d o s ó . Atlienaum 1872. II. 67. sz. Dec. 4. 532 és k. 1.) ') Eredetileg a pápai ref. képzőtársulat Erdernkönyv czimü k ézi va t-ban. *) Hogy helyesen rendezem-e el e három költeményt nem tudom biztosan. E ö t v ö s L a j o s n a k köszönni e három fölötte becsei reliquia felfedezését, ki Gyulaihoz küldte volt 1855-ben a vegyes müvek netaláni II-ik kia-
EME 19 1843. 5. Viz és bor. (Regélő 1843. Jul. 1.) 1844. 6. S z í n é s z d a l . (Nemzeti szinliáz zsebkönyve 1845-re. 1 ) 1815. 7. V i s e g r á d t á j á n . (Pesti divatlap 1845. Őszhó Ifi.*) 8. M e g i n t p a n a s z , do m á r m e g i n t p a n a s z . (Üstökös 1873. 6. sz. Febr. 7 3 ). 9. S o r s h ú z á s e l ő t t . (P. Divatl. 1845, 30 sz. 956 1. Öszhó 23. 4 ) 1846. 10. L e v é l V á r a d y A n t a l h o z . (Hon 1870. Dec. 8.5) 1847. *11. Ausztria. — *12. Mit nem beszél az a német. — *13. Fekete piros dal. — *14. Föl. — 15. A gyáva faj. — 16. Két ország ölelkezése. — 17. A márcziusi ifjak. — 18. A magyar nép. — *19. Dobzso László. — 20. Ismét magyar lett. — 21. Kún László krónikája. — *22. Lenkei százada. — 23. Respublica. — *24. A nemzethez. — *25. Bérangfir legújabb dala (Életképek 1848. Sept. 3. 311 1. Petőfinek jegyzetével). — 26. Forradalom. — 27. Hány hót a világ. — 28. Vérmező. — 29. Jőj el végre valahára. — 30. Haldásához. Pia desideria. Ugyanazon alkalommal fedezte fel Eötvös Petőfi legcsinosabb prózai művecskéinek egyikét a pápai „székfoglaló beszéd"-et, a költőnek első és utolsó ilynemű productumát. ') Török minapi közleménye. 2 J Hasonlóképpen Török közleménye ; csakhogy Török forrásában (Vorsek I. fűzet) a költő ezen eredetileg a Pesti divatlapban h á r o m strophából álló költeményen változtatott, a menynyiben később kihagyta az első strophát. Azért elég érdekesnek tartom az egészet ide iktatni: V i s e g r á d
T á j á n .
Ki mondja meg: Visegrád táján A déli napfény Nem a nagy Mátyás hősi szelleme? Ki mondja meg: Visegrád táján A bágyadt alkony Nem Zách Klárának megtört szelleme? Ki mondja meg: Visegrád táján A zordon éjfél Nem Zách Bódognak boszus szelleme ? 3 j E nagyon becses irodalmi ereklye, a menynyiben a költő kevés sat i r a i kísérleteihez tartozik, „Petőfinek egy kiadatlan müve" czím alatt jelent meg legelőször a jelölt helyen, szerkesztői jegyzettel. 4 ) Szana T. „figyelő”-je egyik évf. is közölte. s ) Petőfi e meglehetős hoszzsacska gyönyörű levelét bömsödön irta 184B május 22. Futó Ferencz Esztergomon szerezte meg harmadik kézből e becsos irodalmi gyöngyöt. Neki s Jókainak köszönhetjük fontartását.
20
EME
lod-é szív, szivém (Életkép. 1848. II. 430. 1.) — 31. A székelyekhez (Budap. Közi. 1849. Máj. I. 1 ). — 32. Élet vagy halál"). — 33. A vén zászlótartó. — 34. Itt a nyilam. — 35. Kont és társai. — 36. Vesztett csaták. 37. Háhoru volt. — 38. A majtényi sikon. — 39. Mi lárma ez megint. — 40. A munkácsi várban. — 41. Koronázás. — 42. Beszél a fákkal a bús őszi szél. — 43. Nézek nézek kifelé. (Vas. TJjs. 1869. 45. 1.) — 44. M e d d i g a l s z o l még h a z á m . (Vas. Ujs. 1869. 1. sz.) 1848. 45 Mit csinálsz, mit varrogatsz. — 46. Ne feledd a tért. — 47. Olaszország. — *48. Az országgyűléshez. — 49. A tél halála. — *50. Kemény szél fúj. — 51. Beaurepaire. — 52. Nemzeti dal. — 53. 15. Marc. 1848-ban. — 54. A szabadsághoz. — 55. Bordal. — 56. Föltámadott a tenger. — 57. A királyokhoz. — 58. Van-e mostan olyan legény. — *59. Készülj hazám. — 60. Megint beszélünk. — *61. A király és a hóhér. — 62. Rákóczi. — 63. Már mi nekünk. — 64. Kis fiu halálára. — 65. Bánk-bán. ( Á l d o r , forrad, költ*) — 66. O l a s z o r s z á g (Vas. Ujs. 1869. 1. sz.) — 67. Csat a d a l (Életképek 1848. II. 829. I. 3 ). — 68. D i c s ő s é g e s n a g y u r a k h á t h o g y v a g y t o k ' ) . — 69. V ö r ö s m a r t y - h o z (Életk. 1848. II. 281. l.«). 1849. 70. Európa csendes (Budap. Közlöny 1849. Febr. 23 6 ). — 71. Négy nap dörgött az ágyú.— "72. Csatában.— 73. Bizony mondom, hogy győz most a magyar, (Budap. Közi. Márc. 1 5 . 7 ) — 74. Péter bátya. — 75. Az erdélyi hadsereg (B. Közi. Apr. 26.)— 76. Vajda-Hunyadon Április 14.8) (B. Közi. Máj. 2.) — 77. A honvéd *) Vájjon nem helyezte-é Petőfiné Török szerint e költeményt csak tévedésből 1848-ba? a ) Az elkobzott kiadásban „Csatában" czím alatt? *) Nem emlékszem többé biztosan hogy C s a t a d a l czímet viselt-é ama magyar marseillaise, mely a képviselőház 1848. Decz. 4. ülésében olvastatott fel és Petőfinek a képviselőházhoz intézett levelével együtt megjelent az Életképekben. Hol és milyen czím alatt jelent meg legelőször e költemény, nem tudom. Gondolom, Jókai közölte legelőször „Az én kortávsaim" czimü felolvasásában az Akadémia 1872. ünnep, ülésében. ') (Midőn a nemzetgyűlésben Augusztus 21-kén ő a hadügyben a többséggel szavazott) sz áll a czím alatt in parenthesi. ') E több évek előtt megjelent mű igazi czimét elfelejtettem. Több forradalmi költeményt közölt Petőfitől. ) Ei Petőfi első költeménye a Budapesti Közlönyben ; még pedig szerkeszt. asteriscussal van ellátva. ') Hasonlóképpen szerkeszt, asteriscussal, érdekes jegyzettel. ') A Petőfitől válaiztott czímhez tartozik a dátum: Április 14.
EME 21 (Vas. Újs. 1869. 710. 1.) — 78. Föl a szent háborúra. — 79. Szörnyű idő. — 80. N y a k r a v a l ó (Vas. Ujs. 1869. 710. I.1). Jól tudom hogy e lajstrom, a mint említém, még nagyon hiányos lesz. Van még elég ismeretlen költemény Petőfitől, ha jól közölték a napi lapok G y u l a i P á l birtokában is volna még egy. Gyulai „részvétkönyvében" is, ha jól emlékszem saját szavaira, vannak Petőfiféle adatok. Nem ismerem e művet. Továbbá S o m o g y i J ó z s e f egy tárczájára utalok a „Magyar Újság" 1871. évf., hol ha jól értesültem, P.-nek egy ismeretlen költeménye van közölve. Hol maradtak az „alexandrinusi versek" Petőfi katona korából, melyekre ő maga egy helyen öngúnynyal czéloz? Hát a „Zöld Marczi"-ból nem maradt volna fenn egy árva betű is? Hát a „ c s i l l a g t a l a n éjek"-ből, melyeket az 1846. Pesti divatlap tavaszutó 30-kán említ fel? Legvégül pedig még rejtelmesebb, sőt szörnyű kérdést: „Petőfi Sándor ismét nagyobb kiterjedésű költeményt ír ezen sokat ígérő czím alatt: „A p o k o l t i t k a i ? " A ki nem hiszi, olvashatja a „Pesti Divatlap 1844. őszhó 20. sz. a 44. lapon. Most már borzadva kérdjük: V a h o t Imre-adá-é csak, vagy volt valami benne? h+h.
Agassiz. (t Dec. 15. 1873.) A lefolyt év utolsó napjaiban A g a s s i z n a k halálát jelzek Amerikából, egy férfi halálát, ki egyike volt korunk legelső természetbúvárainak , s kire egyaránt büszke az ó világ, a mely szülte, s az új, a melynek hantjai sírjára borulnak. — Legyen szabad e helyen a kitűnő elhunyt életének ós tudományos működésének néhány sort szentelni. A g a s s i z L a j o s 1807-ben máj. 28-án született Svájcz Vaud cantonának Orbe városában. Az orvosi pályára készülvén a lausannei akadémia végeztével a zürichi, majd a heidelbergi és müncheni egyetemeket látogatta, s alkalma volt a húszas években működő legkitűnőbb tanárokat: D ö l l i n g e r t (az anatomot) , az idősb L e u c k a r t o t , O k e n t , T i e d e m a n n t , L e o n h a r d o t stb. hallgathatni. Münchenben megismerkedett M a r t i u s s a J , a nagyhírű brasiliai utazóval, ki úti társának S p i x n e k a Brasiliából hozott gazdag természeti kincsek feldolgozása közepett (1826) bekövetkezett halála után A g a s s i z t bizta meg a S p i x által gyűjtött halfajok leírásával, moly megtisztelő megbízatásnak a fiatal tudós első nagy munkájában : „Pisces, quos collegit et pingendos curavit Spix, descripsit Agassis" (1829—31) kitűnő sikerrel felelt meg. Ezen ') Ez ötszörös distichon 1849. legelőször jelent meg a „Márczius tizenötödike" egyik februáriusi számában? Zilahi Petőfi életrajzából már ösinerete? volt egy része.
EME 22 munkája által az ichthyologia terére lépvén Európa halainak tüzetes tanulmányozását tűzte ki A g a s s i z legközelebbi feladatául; evégből beutazta Közópeuropa folyamterületeit s partvidékeit, s tanulmányainak eredményét a részben V o g t K á r ó l y l y a l együttesen kiadott „tíistoire naturelle des poissons d'eau douce de 1' Europe centrale" (Neufchátel 1839 - 45.) cziinű munkájábau közölte. A jelenkor halainak tanulmányozásával egyidejűleg íáradhatlan szorgalommal von,ta búvárkodásának körébe a kihalt halak maradványait; „Recherches sur les poissons fossiles" (Neufch. 1833—42.) czimű munkája, melyhez V o g t és D e s o r lényegesen közre működtek, méltó helyet foglal C u v i e r n e k a kihalt emlősökét tárgyaló nagy munkája mellett, mindkettő úttörő alapmunka, meiy minden további búvárlatoknál nélkülözhetetlen. A g a s s i z n a k a halakról irt dolgozatai előkészíték az utat a halak természetes rendszerezésére, ós a boncztani jellegekre alapított e rendszert később M ü l l e r J á n o s ós O w e n fejtették ki. A halakkal egyidejűleg dolgozá fel A g a s s i z az élő ós kihalt tiiskebőrüeket ós kihalt puhányokat „Description cles échinoderraes fossils de la Suisse* (Neufch. 1839—45.) és „Monographio ; d'échinodermes vivants et fossils" (Neufch. 1838 - 4 2 ) , továbbá „Etudes critiques sur les mollusques fossiles" (Neufch. 1842.) ós „Iconographie des c^quilles tertiaires" (Neufch. 1845.) czimű nagyfontosságú irataiban. E nagy munkák kidolgozása közbon még időt talált A g a s s i z életének e legtermékenyebb szakában egy az állattan mivelői számára nélkiilözhetlen segédkönyv a „Nomenelator zoologicus" (Solothum. 1842—56.) öszszeállítására, valamint G o u 1 d d a 1 ós P o r t y v e 1 együtt egy állattani kézikönyv „ Grundziige der Zoologie" (Stuttgart, 1851.) kidolgozására.— Az állat- és őslénytan terén szerzett érdemeknél nem kevésbbé jelentékenyek azok, a melyek A g a s s i z nevét a földtan történelmében örökítik meg, söt legnagyobb hírnevét éppen földtani, nevezetesen a jégárak (Gletscher) körül G u y o t t a l és D e s o r r a l végzett búvárlatai alapíták meg, mely hoszszas búvárlatok eredményei a jégárak ós jégkorszak értelmezésére legnagyobb jelentőségű „Etudes sur les glaciers" (Neufch. 1840.) és „Systéme glaciaire" (Paris, 1847.) czimű dolgozataiban vannak letéve; e földtani munkákhoz méltán csatlakozik a De s o r r a l ós V o g t t a l együttesen kidolgozott „Geologische Alpenreisen" (Frankfurt, 1847.)— Evvel bevégezte A g a s s i z tudományos működését Európában. 1846-ban a Svájczban dúló párt villongások által elkeserítve lemondott A g a s s i z neufchateli tanári állomásáról, melyet 1833tól kezdve oly dicsőségesen töltött be, elhagyta hazáját, el az ó világot s Amerikába vándorolt, hol a Boston melletti cambridgei Scientific-sehool örömmel fogadta tanárai közé az ünnepelt tudóst, ki az új hazában, melyet III. Nápoleon megtisztelő meghívására sem hagyott el többé , szakadatlan szorgalommal folytatta tudomá-
EME 23 nyos munkálkodását. Az egyesült államok kormányának bőkezűsége lehetővé tetto vágyait valósítani , s nagymérvű tudományos expeditiokat szerveznie az új világ természeti viszonyainak kipuhatolására: 1805-ben beutazta az Amazonfolyamot s főbb mellékágait, — azon területet, a melynek halairól 36 évvel az előtt legelső munkáját irta. átvizsgálta továbbá az egyesült államok óriási területének nagy részét, s még a halálát megelőző évben is egy a köztársasági kormány által eszközökkel s készülékekkel gazdagon felszerelt tengeri expeditio élén állott, mely. az Óceán faunájának tanulmányozását tűzte ki feladatúi. A g a s s i a n a k Amerikában megjelent számos monographiáit, népszerű értekezéseit s tankönyveit egyenkint fel nem sorolva legyen elég e helyen „An Essay on classification. Contributions to the natural history of the United States" (Boston, 1857.) czimű munkáját kiemelnem, mely mint első kötete az egyesült államok faunájának feldolgozására nagyszerűen tervezett terjedelmes munkának a tajkosokat és bomlaszokat (medusae) tárgyalja. A g a s s i z ezen utolsó munkájában, mely csak kevéssel előzte meg D a r w i n fellépését, határozottan a f a j o k á l l a n d ó s á g a m e l l e t t küzd: szerinte minden faj „ I s t e n t e r e m t ő e s z m é j é n e k " változatlanúl megmaradó „ m e g t e s t e s ü l é s e " ; e mellett C u v i o r n e k az ismételt általános földlorradalmakról való nézetét, bár L y o l l azt már évekkel azelőtt (Principles of Geology, 1830.) megdöntötte, elfogadá s ismét feléleszté, s ennek consequentiájában a kihalt szervezeteknek kitűnő ismerője azon határozottan téves nézetet hangsúlyozza, hogy a fajok az egyik geologiai korszakból a másikba ( — m i u t á n a Cuvier-féle hypothesis szerint mindegyik korszak az öszszes szervezetek kiveszésével végződött s az új korszak egészen új teremtéssel vette kezdetét—) nem mennek át. — D a r w i n n a k s kezdeményezése után napjaink elsőrangú természetbúvárainak a fajok keletkezési titkainak kipuhatolása körül tett nagyfontosságú búvárlatai az A g a s s i z által kifejtett nézetekkel egészen ellenkező eredményre vezettek, s A g a s s i z , ki nézeteihez mindvégig híven ragaszkodott, e miatt isinételt s gyakran igen heves megtámadásoknak volt kitéve. — Legyenek azonban bár A g a s s i z fajkeletkezési nézeteinek jogosult ellenesei, a természettudományok körül szerzett kiváló érdemeit mindenki elismeri s köteles méltányolni is, s az utókor örökké hálás kegyelettel íog megemlékezni tudományos működéseiről! Dl - . Zstí Géza.
Az ordélyi muzeuiu-egylet k ö z g y ű l é s e a folyó 1874 évben , a mint a lapokban már közreadott előleges figyelmeztetés mutatja, jövő Márezius lió 12-kén lesz. Mint rendesen, most is a városi tanácsház nagy termében reggel 10 órakor fog megnyílni, A részletes tárgysorozat későbben fog közzé tétetni.
EME 24 J e g y z é k e az erdélyi muzeum gyűjteményei számára 1873 December havában begyült adományoknak : I. K ö n y v e k : G y á r f á s I s t v á n t ó l , Jászkúnok története,Il-ik kot. Pest 1 8 7 3 . — S z a m o s i J á n o s t ó l , Tirocinium poéticum, 2-dik kiad. Budipest 1 8 7 4 . — F e r e n c z J ó z s e f és K o v á c s i A n t a l t ó l , Keresztény Magvető, VIII. köt. 4. fűz.— P á l F e r e n c z t ő l , 1. és 2. értesítvény a kolozsvári m. k. állami tanítóképezdéről 187V 3 -ra.— A m a r o s v á s á r h e l y i n y o m d á t ó l , Székely naptár 1874-re.— A s á r o s p a t a k i n y o m d á t ó l , a Tiszán inneni ev. ref. egyházkerület névkönyve 1874-re, Sáros-Patak 1874. II. R é g i s é g e k és é r m e k : J a k a b E l e k t ő l 9 db. kőtöredék középkori sírkövekből, 4 mozaik tégla a kolozsvári határról. — G r ó f H a l l e r F e r e n c z testőrkapitánytól 2 régi p u s k a . — K o l o z s m e g y e t i s z t s é g é t ő l , a megye területén talált 9 (középkori) ezüst pénz. — Vásárlás 370 vegyes ezüst pénz. III. T e r m é s z e t i t á r g y a k : Freyn keleti vasúti mérnök ós Goetli gyógyszerésztől egy-egy csomag szárított növény. S z e r k e s z t ő i ü z e n e t e k : A m u z e u m - e g y l e t t. cz. t a g j a i n a k . Ez első számot mint mutatványt küldjük, és kérjük a szótküldés költségei fedezésere kirótt 20 krnyi illeték bérmentes béküldését. K é n y t e l e n e k v a g y u n k k i n y i l a t k o z t a t n i , h o g y a k i k ez i l l e t é k e t n e m k ü l d i k b é , a l a p t o v á b b i k i k ü l d é s é r e n e m t a r t h a t n a k s z á m o t , s csak úgy fogják megkapni, ha a szerkesztőségtől idején elvitetik. E l ő f i z e t é s e k 1 f r t. 15 k r j á v a l a z e g é s z évi f o l y a m r a a s z e r k e s z t ő h e z k ü 1d e n d ők. Tisztelt m u n k a t á r s a i n k h o z . Mint újjnczok nem tudjuk még eltalálni a mértéket. Ima 1 ív helyett másfelet adunk, mégis alig fér belé a beküldött dolgozatok fele. írjunk rövidebben, ha szabad kérnem, és igyekezzünk a 4 lapnyi maximumon túl nem menni. A jelen számban megjelenő czikkeket t. szerzőik kivánata szerint részint rövidített, résziut teljes névaláírással, de még jel alatt is adtuk. Erre nézve bátorkodom azt a nézetomet kifejezni, liogy tudományos folyóiratban az anonyinitásnak nincs lielyo. Vagy egyszerű tolmácsai leszünk valamely tudományos újdonságnak: ez esetben nem hiszem, hogy a tudomány érdekében bár mi csekély munkát végezni, kisobbségére válhatnék még világhírű tudósnak is; valamint másfelől, részemről legalább , roszúl felfogott ós helytelenül alkalmazott szerénykedésnek veszem ily esetben a maga neve elhallgatását; — vagy pedig polémiába fogunk keveredni. Ez utóbbi esetben bizonyos vagyok, hogy mindig és minden körülmény között oly hajthatatlanúl fogunk ragaszkodni, a legszorosabb tárgyilagossághoz, hogy nem tudok esetet képzelni, a melyben akármelyikünknek is érdekében lehetne leeresztett sisakrostélylyal vívai. Én legalább kíméletlenül fogom szerkesztői tisztemet teljesítni, abban a tekintetben, hogy tudományos vitába személyre vonatkozó érveket ne engedjek beléelegyedni. A végin is, ha ily esetekben bizonyos vagyok is abban, hogy mindenki nou pondere, sed acumiue fog küzdeni; bírálatokban és még inkább ismertetésekben nem utolsó kérdés az, hogy egyik tekintélylyel melyik másik tekintély áll szemben, és valamely új jelenséget ki ajánl vagy ki itél el. Szóval: indítványozom, hogy ezentúl mindenki tegye ki egész nevét minden dolgozata alá. Inkább megígérem, hogy nagyon apró betűből fogom szedetni. Ny. Stein J . m. kir. egyet, nyomd, a ref, col. bet. Kolozsvárt.
