Erdélyi László. Akikre nem volt méltó e világ

Erdélyi László

„Akikre nem volt méltó e világ”

Erdélyi László

„Akikre nem volt méltó e világ” Versek

„Boldog Élet” Alapítvány Budapest 2010

Lektorálta: Nyári István Erdélyi Klára Nyomdai szerkesztés és fedlap: Dr. Erdélyiné Halász Edit Felelős kiadó: Dr. Szigeti István

ISBN 978-963-88015-9-3

AJÁNLÁS Az immáron nyolcvanharmadik esztendejét betöltött prédikátor költő verseskötetét tartja a kezében az olvasó. Háromszáz vers, ami az elmúlt másfél évben született. Műfaja – különös. Eltér a gyülekezeti használatra szánt versek megszokott rendjétől. Miközben olvasom őket, arra gondolok, hogy nem is versek ezek, hanem verses formában írt látleletek hitünk és gyülekezeteink hétköznapi gondjairól, langymeleg állapotunk valóságáról. Erdélyi László nem szépít, és nem ábrándozik egy nosztalgikus, soha nem létezett gyülekezetről, hanem metszően, pártatlanul, önkritikusan igazat akar írni, mint a rábízottakért felelős prédikátor, amikor a szószékre áll. Egy sokat tapasztalt munkatárs morális széljegyzetei ezek a versek napjaink sokszor titkolt, sokszor csak keserűen elhallgatott problémáiról. Ugyanakkor felcsillannak ezekben a lírai széljegyzetekben a mindennapok derűs és sokszor feledésre ítélt apróságai, vagyis az élet, amit nem nagybetűvel írunk, csak naponta szürke hétköznapok formájában megélünk. Ezt a gyűjteményt ajánlom mindazoknak, akik a nehézségek láttán elkeserednek, vagy a kísértések és a megpróbáltatások elől akarnak elmenekülni. Ilyenkor az ember elveszti a köznapi örömök gyöngysorát, és képtelen lesz a hálaadásra, ami annak a felismerése,

5

hogy minden örömünk és gondunk mélyén ott van Jézus, aki megígérte, hogy velünk marad a világ végezetéig. A Biblia egyértelműen tanítja, hogy mindnyájan tévelygő, esendő lények vagyunk. Saját jócselekedeteinkből nem építhetünk mennybe vezető sztrádát. A keskeny út vándorai vagyunk. Erdélyi László versei széljegyzetek az úton járásról. Arra tanítanak, hogy nem dughatjuk a homokba a fejünket, szembe kell nézni önmagunkkal akkor is, ha fáj az, amit elkövettünk, mert csak a felismert bűnt lehet megbánni és elhagyni. A takargatott bűn tovább tenyészik. Aki a gyarlóságot látva kétségbeesik, nem lát jól, mert a problémák özöne mögött nem veszi észre azt a Jézust, aki életét adta még azokért is, akik nem látják meg őt a mindennapokban. Így érik el ezek az írások céljukat. Erdélyi László lírai széljegyzetei az önismeret versei. Ezekben az írásokban nem művészi bravúrokra törekedett, hanem arra, hogy mi is meglássuk a gondok és a hétköznapi apró örömök mögött azt a Jézus Krisztust, aki bennünket is hívott. Ezért hát, önkritikus. Jó olvasást kívánok mindazoknak, akik kezükbe veszik e könyvet. A könyv írójának pedig azt kívánom, hogy soha ne tompuljon el lelki hallása, amivel a gondok mögött, a hétköznapokban is meg tudja hallani Jézus halk és szelíd szavát. Szigeti Jenő

6

„Akikre nem volt méltó e világ” „A keresztény egyház megalapítását a heves üldözés évszázadai követték, de sohasem hiányoztak azok az emberek, akik Isten templomának építését többre becsülték saját életüknél.” (E. G. White)

Akikre nem volt méltó e világ Hozzánk hasonló emberek voltak, „akikre nem volt méltó e világ”! Ott éltek ők is a nagy tömegben, éreztek meleget és hideget, gazdagságot és szegénységet, jóllakottságot és éhséget, tudták, mi a van és mi a nincsen, ismerték a betegségeket, a szenvedést és az örömet, voltak megvetettek és felemeltek, megbecsült polgárok és üldözöttek. Hozzánk hasonló emberek voltak, „akikre nem volt méltó e világ”. Legnagyobb erényük a hit volt: a reménylett dolgok valósága. Általa nyertek bizonyságot, hogy Isten elfogadta őket. Hit által nyertek erőt elviselni bilincset, börtönt és gyalázatot, és felcserélni a jelenvalót az alapokkal bíró várossal, mintha látták volna a láthatatlant. Hozzánk hasonló emberek voltak, „akikre nem volt méltó e világ”! Ott meneteltek az emberiség történelmének országútjain a megszámlálhatatlan sorokban, legyőzöttként vagy diadalmenetben, láncra vert foglyokként vagy szabadokként,

9

de mindig híven követve a célt, tudva, hogy idegenek és vándorok itt, ezen a földön, és örök hazájuk a mennyben van. Hozzánk hasonló emberek voltak, „akikre nem volt méltó e világ”! Távoli világ ígérete volt életük vezérlő csillaga, amelyet követve, ők maguk is a fény hordozóivá váltak, utat mutatva egy jobb hazába, az élet fáradt vándorainak. Nem voltak különleges emberek, csak tették kötelességüket, és eközben hűek maradtak Istenükhöz, mindhalálig. Hozzánk hasonló emberek voltak, hozzájuk hasonlók kellenek ma is: egyszerűek, hívők, hűségesek, erősszívűek, áldozatkészek, őszinték és becsületesek, Isten ügyére elkötelezettek, szilárdak és állhatatosak… akiknek életüknél is drágább az a tudat, hogy Istenhez tartoznak. (Budapest, 2007. szeptember 30.)

10

Égni kell és nem kiégni! „Ott megjelent néki az Úr angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor. Akkor azt mondta Mózes: Oda megyek, és megnézem ezt a nagy csodát, miért nem ég el a csipkebokor? Amikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, kiáltott neki Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. Isten ekkor ezt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarúdat a lábadról, mert szent föld az a hely, amelyen állasz!” (2Móz 3:2-5).

Égni kell és nem kiégni! Mint a csipkebokor, amelyből az Úr szólt Mózeshez, hogy negyvenévi tanulmányút alkalmassági vizsgája után az elkészített pályára álljon, népet vezetve, példát emelve eljövendő évezredek zászlóvivőinek. Világítni kell, mint villanyégő, mely fényét szórja utcákon, tereken, otthonokban, sötét éjszakákon, de önmaga fényét nem veszti; s miközben másoknak ontja a fényt, világa sohasem fogy el. Égni! Világítni kell! Erre rendelt az Úr, hogy add oda magad,

11

mert általad kíván szólni! Hát „nem olyan-é az én igém - mondja az Úr mint a tűz”, amely éget és világít, amely belülről égeti a fáklyát, de önmaga nem ég el? Nem te vagy a tűz és nem te vagy a fény, a hang sem te vagy! Csupán a láng és fény hordozója vagy! Te vagy a csipkebokor és a villanyégő! A láng, a fény, a hang nem a tiéd, hanem az Úré! De ha egyszer kihuny a láng, s ha kialszik a fény, és elnémul benned a szó, életed kiég és hamuvá válik, és minden, ami egykor számodra jelentős volt, s amivé lehettél volna, örökre semmibe hull! (Budapest, 2007. október 13.)

12

A reformátorok „Annak okáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzőjére Jézusra” (Zsid 12:1-2).

Elindultak egy belső sugallatra, (amerre azok a hithősök jártak, akik nem kímélték életüket), hogy tovább írják a szent történelmet, ami elődeinktől ránk maradt, lelkesítő, áldott örökség gyanánt. Szívükben égő ige lobogó lángja világosságot gyújtott Európában, templomokban, kolostorokban, királyok, császárok, fejedelmek és egyszerű papok lelkiismeretében, oszlatva a sötétség sűrű fátylát. Nem akartak ők egyházat alapítani, csak engedtek a Szentléleknek, hogy a nép meghallja Isten szavát, és hű szolgákként életük árán is friss legelőre vezessék az éhező, pásztor nélküli nyájat. Nem születtek harcias hősöknek, nem vágytak rangra és hírnévre; fegyverük Isten igéje volt. De készek voltak szembeszállni a pokol minden ördögével, mert másként nem tehettek. Mert másként nem akartak tenni, csak ahogy a Lélek parancsolta: 13

igét igével összevetve, s az igazság feltárásával a hajnal világosságából eljutni a teljes, ragyogó délig. Egy új hatalom tört magának utat: az emberek kezébe adott Biblia. A valdensek házaló misszionáriusai, Wiclif, Husz és Jeromos prédikációi megingatták a lángoló máglyák hatalmában bízó pápa trónját. És jöttek az újabb követek, Luther, Kálvin Wesley és Smith, és ameddig hangjuk elhallott, új élet fuvallata áradt, s mint új Keresztelő Jánosokhoz, özönlött az igét sóvárgó nép… Majd egyenként… valahol, mind megálltak… betonba öntve a sarjadó palántákat, és a „magasabb bibliakritika” racionális magyarázata nyomán teljesült a prófécia: „Az a neved hogy élsz, és halott vagy!” De az életet nem lehet eltemetni: a pusztába menekült „asszony” újabb gyermeket szült, mert Isten véghezviszi tervét, a kövekből is támaszt fiakat, s a megkezdett művet befejezi. Európában és Amerikában egy új üzenet kapott szárnyra, melyet egymástól függetlenül, sokan hirdettek meggyőző erővel: Jézus nemsokára visszajön, emberek, készüljetek fogadására!

14

Miller Vilmos beleremegett az időmeghatározásba, és az Úrtól vett megbízatásba, amit egy szombati imájára és fogadalomtételére kapott mennyei válaszként fogadott. Azok, kik hallgattak a hívásra, vállalták küldetésüket, mert hittek a küldő Istennek. Még nem kapták meg az ígéretet, „noha hit által jó bizonyságot nyertek”: a hű szolga jutalma nem marad el. Új reformátorokra van szükség, akik az elődök művét befejezik, és felkészítenek egy népet Jézus Krisztus második adventjére, mert a reformáció nem halt meg. A reformáció: fejlődés a növekvő világosságban! Új reformátorokra van szükség, akik nem fordulnak vissza a sötétbe, ahonnan Isten kivezette őket. Új reformátorokra van szükség, akik hittel néznek fel az égre, ahonnan az Úr Jézus Krisztust várják. Új reformátorokra van szükség, akik az elődök hitével és hűségével merik kijelenteni – nem félve az exkommunikációtól „Itt állok, másként nem tehetek: Isten engem úgy segéljen!” Ámen! (Budapest, 2007. október 24.)

15

Miller Vilmos Már másodszor tanulmányozta át elejétől végéig a Bibliát, külön kiemelten Dániel könyve nyolcadik és kilencedik fejezetét. Mélyen hitte, hogy semmi kétség, Jézus egészen biztosan eljön a kétezer háromszáz év végén. Ez volt Miller Vilmos meggyőződése ezernyolcszázharmincegy őszén. „A sors különös játéka volna? Istennek Millerrel volna célja, mint Jónással Ninivében?” „Nem! Uram, én ezt nem vállalhatom!... De ha vérüket mégis kezemből kérnéd, Uram kérlek, adj imámra választ!” Az Úr abban az órában válaszolt, és Miller elindult, hogy teljesítse ünnepélyes küldetését, hirdetve alázatosan, de meggyőző erővel Jézus közeli visszajövetelét… Tömegek követték felhívását. A meghatározott idő elmúlt, s Jézus nem jött el, de a csalódást átélt hűségesek, megértették új küldetésüket: „Ismét prófétálnod kell!” Az ember tévedése sohasem Isten tévedése. A krisztusvárók Pál apostoltól fogva az idők végéig többször csalódtak az időpont meghatározásában. Reménységük mégis beteljesül.

16

A gúnyolódók csak egyszer fognak csalódni: amikor Jézus eljön. A Miller-mozgalom „rakétája”, a szökési sebesség határát átlépve, először megvilágította az eget, ezután küldetését teljesítve, a gúnyolódó tömeg légkörébe visszahullva, elégve megsemmisült. A hordozó rakéta által pályájára állított űrhajó, elkezdte föld körüli útját: És hangjától megremegett a föld: „Féljétek az Istent és néki adjatok dicsőséget, mert eljött az ő ítéletének órája!” Miller munkája nem volt hiábavaló. Az álmából felébresztett tömeg elé az apokalipszis három „angyalának” látványa tárult, hármas üzenettel, és a negyedikkel, amelynek dicsőségétől fénylik a föld. Az adventmozgalom egyesítette tanításaiban a reformátorok által felismert igazságokat: a hit általi megigazulást, a Jézus Krisztus általi üdvösséget, a Sola Scriptura elvét: – csakis a Biblia a hit alapja! Elfogadta Wesley felismerését a keresztény életszentségről, és a baptisták tanítását a bemerítés által történő felnőtt keresztségről. És tovább léptek, hirdetve új felismeréseket, 17

a törvény és evangélium egységét, magasra emelve a keresztet, és Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelének közelségét, a keresztény reménység végső célját. Hirdetik, hogy a reformáció: állandó növekedés Krisztusban és az általa tanított igazságok elfogadásában, A reformáció azt jelenti, hogy vissza az alapokhoz. Az igazság növekedésében a megállás: biztos halál. Amikor az igazság ősellensége végső támadását fogja indítani Isten megváltási terve ellen, még egyszer, utoljára, mindenkinek újból döntenie kell. Dönteni kell, mint az első keresztényeknek; dönteni, mint a valdenseknek, mint Wiclif, Husz és Jeromos követőinek, mint Luthernek, Kálvinnak és Zwinglinek, Wesleynek és Smithnek, mint Millernek és az adventhívőknek: tovább lépünk-e vagy visszafordulunk, mint Izrael Kánaán határáról, Egyiptomba, ahonnan elszakadtunk; feladjuk vagy megtartjuk-e az örökséget, amelyért az elődök vére hullt? Döntenünk kell: neked és nekem! Ez a döntés akkor, az örökéletről szól! (Budapest, 2007. október 28.)

18

Prófétasors és küldetés „Halljátok meg szómat, Júda és Jeruzsálemben lakozók! Bízzatok az Úrban a ti Istenetekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek!” (2Krón 20:20).

Jónást az Úr Ninivébe küldte, Jeremiást saját népéhez. Nátán prófétának Dávidhoz kellett elvinni Isten üzenetét, Illés Akhábnak szólt ítéletet. A próféta Isten küldötte, szolgálatra elkötelezve, útja: Istentől kiszabott pálya. A szót Isten adja szájába, mely nem lehet soha alku tárgya. Ezért különös a prófétasors: hóhér bárdja, favágók fűrésze vagy vérengző oroszlán ereje szakítja meg földi életét, vagy halált nem látva égbe megy. Nincs előre kikötött földi bér; az elhívás és küldés szava határozza meg az útirányt, és a feladatot, amely elől meghátrálni sohasem szabad. Az isteni küldetés szava: „menj el és mondd meg neki!” Erre nincs visszakérdezés, csak engedelmes elindulás, mert a művelet irányítója: az Úr!

19

Ezért figyelj a prófétai szóra mert Isten szava az a te javadra, Bízz az Úrban és prófétájában, aki által szól hozzád ma is, és erős leszel az igazságban! (Budapest, 2007. november 19.)

Bibliát Minden Házhoz Program indult az ezredfordulón: elvinni a Bibliát Minden Házhoz. Egy régen kezdődött nagy küzdelem magyarországi folytatása ez. A programot nem itt: odafenn írták! s voltak, akik engedelmeskedtek és tették azt, mit tenni kellett! Volt, aki pénzét adta anonim, mert úgy érezte, ezt kell ma tenni. Hallgatott arra a belső hangra, amely ha kell, történelmet irat egyszerű emberi eszközökkel, s megindítja a menny és föld erőit, hogy Isten Igéje célba érjen. Voltak, akik elindultak önként, mint egykor a valdensek tették, és mentek kórházba, iskolába, börtönbe, lelkesedéstől áthatva: „örömhírt hoztunk, ha elfogadja, csupán egyetlen egy ára van, ígérje meg, hogy olvasni fogja”. Eddig százhatvanezer Biblia talált boldog tulajdonosra; minden huszadik magyar otthonba eljuthatott Isten szent Szava.

20

Urunk! Ami fölött nincs hatalmunk, azt Szentlelked erejére bízzuk, hogy minden szód jó talajba hulljon. Szeretnénk, ha csak néhány órára, feltámadnának az egykori nagy bibliaégető máglyarakók, a valdensek vad ellenségei, a lollardok kegyetlen üldözői, Voltaire és konok eszmetársai, bíborosok és inkvizítorok, büszke pápák és hiú császárok; és felkelnének a reformátorok, Wiclif, Luther, Kálvin és Jeromos, és látná mindenki saját hitének igazolását vagy cáfolatát; látnák, hogy ki ellen harcoltak, vagy miért áldozták életüket. De meglátja mindenki nemsoká’, - amikor jön majd a nagy számadás - , hogy miért vagy mi ellen harcolt, mért áldozta életét vagy pénzét, miért vállalta a fáradságot: Isten oldalán vagy ellenségként vett-e részt a nagy küzdelemben?! Bibliát Minden Házhoz! Legyen ma ez a jelszónk! Amíg a kegyelem tart, tedd, mi hatalmadban van, állj be te is a sorba! Erőd, pénzed, életed ne bánd, ha Urad kéri, hisz nemsokára láthatod jutalmad mennyei részét. (Budapest. 2007. december 14.)

21

Járj névadód nyomdokán! Nagy divattá vált ma dicső múltú elődök nevének felvétele mozgalmi zászlókra, indulókba, méltóságunk hangsúlyozására. Névadó megválasztásakor az egyik legfontosabb vezérelv, a kiválasztandó előd hírneve, tündöklése, emberi nagysága. Megtisztelő rangnak tekintik, olyan nevet a zászlóra tűzni, aki mögött van hírnév, tisztelet, tekintély, nagy fokú elismerés! De vállalni az előd életét, nemes tetteit, fénylő jellemét, másokért végzett szolgálatát, csak az igazán bátrak akarják. Kérdezd meg nagy nevek viselőit: mit mond nekik névadójuk élete? Olykor azt sem tudják megmondani: mikor élt és ki fia volt szegény? Kérdezd meg iskolák diákjait, cserkészcsapatok büszke tagjait, neves intézmények képviselőit: Milyen szellemi hagyatékkal gazdagodtak a nagy név által? A válaszban felismered magad. Aki egy előd nevét választja, vagy oly zászló alá sorakozik, amely fényes eszméért lobogott, két fontos kérdést kell önmagában becsületesen megvizsgálnia: Ha megismerhetnéd, vállalnád-e

22

azt az utat, amelyen névadód járt? És ha ő jól ismerhetne téged, megengedné-e, hogy nevét viseld? Kockáztatnád-e saját életedet Michnai László helyében másokért? Vállalnád-e Lenk Lajos puritán, becsületes életét az Úrért? Kész volnál-e annyi lemondásra, és önmegtagadásra, hogy Ellen White nyomdokába lépj? Ott hagytad volna-e hazádat Huenergardt Jánossal egy ismeretlen nép fiaiért? És ők adnák-e nevüket zászlódra? Egy név viselése kötelez, hisz kölcsön vettél hírnevet, megbecsülést és népszerűséget, amelyért még nem tettél semmit sem, mert az árát más fizette meg, amelyet csak azzal viszonozhatsz, ha neked is lesz, amit továbbadhatsz, nevedet tisztelő utódoknak. (Budapest, 2008. január 6.)

23

„Szakaszd le a napot!” „Örvendezz a te ifjúságodban, és vidámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek utaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von” (Préd 12:1).

Carpe diem! mondta Horatius, nem sokkal Krisztus előtt két-három évtizeddel: „Szakaszd le a napot!” „Használd ki az időt!” „Élvezz minden napot!” Éld a világod! Vedd észre a lehetőséget! Horatius még nem tudta, amit sok tapasztalat árán, Salamon már megtanult, hogy következmények nélkül ez az út nem járható, ezért ez a bölcs király így folytatta tanítását: „megtudd, mindezekért az Isten tégedet ítéletre von.” Isten, nem vágyainktól akar megfosztani minket, hanem célt és értelmet akar adni életünknek; bölcs értékrendszert akar felépíteni bennünk, mert meg akar oltalmazni egy végzetes kiégéstől. Salamon bölcsebb volt, 24

mint Horatius, de ő is megperzselődött, mert eltávozott a bölcsesség igazi forrásától, s hagyta vitetni magát megromlott vágyaitól. „Használd ki az időt!” hallod a logikailag alátámasztott csábító kínálatok özönét! Élvezz minden napot! Szakaszd le a napot! Ez a nap a tiéd! Az egész világ a tiéd! Döntésed lehetséges drámai folytatását az álarc lehullásakor már nem hirdeti reklám; hiányzik a kínálatból a megnyugtató megoldás. A történet vége pedig gyakran egy reménytelenül összekuszálódott kiégett élet törmeléke. Egykor Potifár házában hangzott a csábító szó: Carpe diem! Szakaszd le a napot! Használd ki az időt, József! Ez a nap a tiéd! Vedd észre a szerencséd! De ő megtanulta: ez a nap arra is jó, hogy jellemóriássá váljon. Isten is megszólít téged

25

és minden ifjút, s időset oltalmazó szeretettel: Használjátok ki az időt, amely néktek adatott! „Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok!” Holnap, talán már késő. Ne higgy a csalás eszméjének! Élj helyesen a mával, hogy a holnap a tiéd lehessen! Élj annak tudatában, hogy idődért és tetteidért, Isten előtt felelned kell! Akkor nem volt hiábavaló az életed! (Budapest, 2008. január 8.)

Genf, a kálvinista Róma Sokadszor járom ennek a múltat és jelent, tanokat és eszméket, népeket és nemzeteket békésen magába ölelő, emberi méltóságot hirdető, elegáns tóparti városnak, a kis kálvinista Rómának szépen kikövezett utcáit. Bármerre mégy, ha szemed nyitva, történelemmel találkozol. Táblák százai hirdetik: Ebben a városban hajdan 26

szent történelmet írtak, kitárulkozó lelkéből ma is olvashatod a múltat. De van-e még ma is a városnak olyan kisugárzása, mint volt a nagy reformátor idejében? Hallja-e még a városlakó vagy az idelátogató vendég a Szent Péter Templom egykori prédikátorának szívbemarkoló tanítását a tiszta erkölcsről, és az Institúcióról? Megőrizték-e a Notre-Dame ünnepélyesen komor falai Kálvin és Knox hittételeit, amelyek Magyarhonig formálták az emberek gondolkodását? Mit üzen a Promenádról a reformáció emlékműve? Mit mond Farel, Béze, Kálvin, Knox, Coligny, Cromwell, és a magyar Bocskai neve a városnézőnek? Akkor, az „apostolok szekerén” közlekedő prédikátorok és szegény teológus diákok áldozatos magvetése nyomán, Genftől ezerötszáz kilométerre száz magyarból jó kilencven a kálvinista hitet vallotta. Ez volt akkor Genf nekünk, magyaroknak és a világnak. Ma a kálvinisták lélekszáma alig negyedére zsugorodott.

27

Hány ilyen városa volt Istennek az üdvösségtörténelem során, amelyben valamikor megjelent Isten üdvözítő kegyelme, és a menny választott követei láthatták, amint az emberek szívük őszinte átadásával válaszoltak a megszólításra. Ninive, Betlehem, Jeruzsálem, Korinthus, Róma, Thessalonika, Athén, Ciprus szigete és Málta, mind-mind őrzik azok lábnyomait, akik elhozták népük számára az üdvösség nagy lehetőségét. Mennyi maradt Ninive megtért lakóinak üzenetéből? A város is az enyészeté lett. Hallják-e a kétezer éve elhangzott prédikációkat a Jézus és az apostolok emlékeit kutató turisták, történészek és régészek? Érdekli-e a tömegeket a szent helyek üzenete? Lakói rég megfeledkeztek az elődök tapasztalatairól. A Menny követeivel hajdan kitüntetett városokban, úgy mint Genfben és Wittenbergben emléktáblák ezrei hirdetik: Itt mondta Jézus a hegyi beszédet, itt szaporította meg a kenyeret, ezen a helyen volt az istálló, ahol megszületett a Megváltó.

28

Ez az út a Via Dolorosa, itt cipelte vállán a keresztet, itt feszítették meg a két latorral, és ebbe a sírba helyezték, ha protestáns az idegenvezető, más helyre a katolikus szerint. Athénben, az Areopágoszon, Filippiben a börtön kőfalán, Efézusban Diána romjánál, Rómában megszentelt emléktáblák által megjelölt helyeken őrzik az apostolok történetének örökérvényű tanításait. De mennyivel jobbak e városok lakói más városok polgárainál? És mennyivel lett jobb tőlük a világ? Milyen a kisugárzása ezeknek a városoknak? És ne gondold, hogy Budapest vagy Pécs, Nyíregyháza, Debrecen vagy Szolnok; Miskolc, Hatvan vagy Székesfehérvár az igazság megismerésének hiányában kell, hogy elpusztuljon! Istennel találkozhatsz ma is, ott, ahol vagy, éppen úgy, mint Genfben, vagy Athénben és Jeruzsálemben, „mert ő nincs messze egyikünktől sem, mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk” és lehetsz bárhol a nagyvilágon, ha keresed Őt, biztos megtalálod. (Genf, 2008. március 24.)

29

Mi lesz veled kereszténység? Elindultak, mert úgy szólt a parancs: menjetek el széles e világra, hirdetni az evangéliumot. Nem kérdezték: honnan lesz rá pénzük, s ha kell, védelmet útjukra ki küld? De vettek erőt a Szentlélektől és mentek, mert ez volt küldetésük. És bejárták a széles világot, mert hittek a küldő Istennek, aki megígérte, hogy velük lesz. Az egyház „kijött győzve, hogy győzzön”. És ha ezer ördög támadta, tépte, s ellene lázadt Isten egykori népe, ha Róma ura a kenyér és cirkusz árát keresztény vérrel fizette, olyan látványos magvetés volt ez, amely hatvan és száz annyit termett. S míg a történelem süllyesztőjében büszke birodalmak tűntek el, a kereszténység él kétezer éve. A keresztény hit él és élni fog, ne üljetek fölötte halotti tort. A küzdelem végső szakaszában az apokalipszis Krisztusának megjelenése elűz minden kételyt: „én vagyok az Alfa és az Omega” aki volt van és aki eljövendő. És a korszakok képviselői elindultak, mert így szólt a parancs: menjetek el széles e világra.

30

Efézus, a szeretet gyakorlója, Szmirna, a szenvedő egyház, Pergamum Antipásza, Thiatira, súlyos terhek hordozója, Szárdisz a haló félben levők erősítője, Filadelfia a testvéri szeretet őrizője, és Laodícea, akinek ajtaján zörgetek: E hét csillag titkát el ne feledd, gyertyatartódat mindvégig őrzöm. Légy hű, nemsokára visszajövök! (Budapest, 2009. október 20.)

Rájuk emlékezünk Akik a sor legelején voltak, egyenként mindnyájan sírba szálltak, itt hagyva reánk szent örökségül hitüket és emlékezetüket. Hitvallásuk valódiságát szavukkal, tettükkel igazolták, mikor egyik kezükkel építettek, a másikkal jó magot vetettek. Mint az Úr házának építői, ott voltak a falakon akkor is, amikor Tóbiás és Szanballát munkájukra csak kudarcot jósolt, mert hittek abban, amit csináltak, hittel vetették az ige magvát amikor az időjárás rossz volt, és amikor minden ellenük szólt.

31

Munkájuk bérét nem vették fel, lekötötték a mennyei bankban, várva reánk, az utódokra, a tizenegy órai munkásokra. (Szabadkígyós, 2008. május 19.)

Az útkészítő Minden oly csodálatosan indult. Jöttek a leviták és a papok: - Kicsoda vagy, mit mondasz magadról? - Ézsaiás jövendölt felőlem!: „Készítsétek az Úrnak útját!” Jött a sokaság: Mit cselekedjünk? Jöttek farizeusok, sadduceusok, katonák és vámosok: mit tegyünk? Tömegek vallották meg bűneiket és mentek tovább a keresztség után megtért szívvel, ujjongó lélekkel. Minden nap: boldog örömünnep! Azután jött az Isten Báránya. Ott találkoztak Jordán partjánál. A találkozás és a búcsú mentes a látványos formaságtól, nagy küldetésben járók hitelét nem a fényes protokoll adja. Egy igazságot kell betölteni és menni a kijelölt utakon. De a próféta utak nem mindig hozsanna kiáltástól hangosak; és a próféta sorsa nem mindig elragadtatás tüzes szekéren,

32

nem elismerés és jutalmazás; ha jön a hitet próbáló válság, a próféta térde is megremeg. Az ellenség dohos börtönében mennyi esélye van a képzelet tépett szárnyának, hogy átrepüljön a fogoly kínzó gondolatával ahhoz, akiben volt reménysége? Milyen meggyőző volt az indulás és egyszerű az azonosítás! Ő a Messiás, én útkészítő. Neki emelkednie kell, nékem pedig alászállanom! Igen, én mondtam, hogy alászállnom! Ez is prófécia lett volna, mint az, hogy készítsétek az Úrnak útját? És most itt vagyok a gödör mélyén, és az útkészítőnek nincs kiút? „Menjetek el a Názáretihez és kérdezzétek meg tőle Te vagy-e az, aki eljövendő vagy mást várjunk?” És a küldöttek visszatértek az üzenettel: Nem azzal, amit a fogoly várt, de azzal, amire szüksége volt. Mert az Úrtól az élet minden helyzetében a legfontosabb választ kapod. (Budapest, 2008. szeptember 23.)

33

Új reformáció A reformációt nem Luther csinálta! Ő csupán eszköz volt. És csak ennyit mondott: „Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen.” A reformáció feltámadásához, Istennek hasonló emberek kellenek, mint amilyen Luther Márton volt, aki vállalta a küldetést. Soha ne feledd el: a reformációt nem te hozod létre, de neked kell kimondanod: „Itt állok, másként nem tehetek Isten engem úgy segéljen!” A többi az Isten dolga. (Budapest, 2008. június 27.)

34

A szó értéke „Áldásul adta Isten az embereknek a beszéd képességét, így hát az felelősséget is jelent.” (E. G. White)

A szó értéke A szó értékét ne szépségében vagy simogató, kenetteljes dallamában keresd. A szavak értékét a szeretettől áthatott igazságtartalmuk határozza meg, (Budapest, 2007. december 10.)

A szó értelmes használata „A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett, hogy tudjátok, mi módon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek” (Kol 4:6).

Valami nagyon okosat, bölcset szerettem volna elmondani; valami igazat, jót és szépet, ami mindenkit megörvendeztet; de még mielőtt kimondtam volna, már is torkomon akadt a szó, mert tudtam, mondandóm nem felel meg a társalgók annyi ízlésének. Félelmünkön, gyávaságunkon olykor áldozatul esik az igazság vagy a bölcsesség és a szépség, az okos és a jó, amikor a

36

jelenlevők sokféle igénye bújócskázásra kényszerít a szavak labirintusában. Mert ugye, nagyon kell vigyáznunk, meg ne bántsuk a velünk társalgót, vagy ne váljunk unalmassá, hiszen az egyik annak örül, ha igazat hall, míg a másik csak a szép és jó hallatán boldog, az igazra már nincs igénye. Van, akinek elég egy okos sztori: hogy igaz vagy nem, az nem érdekli. Így jön létre az üres beszéd, mint műfaj: a hiteltelen blabla, a jellegtelen és jelentéktelen szavak semmitmondó kotyvaléka, a drága idő pocsékolása, és így sérül értékítéletünk, és vele együtt egész életünk súlya és emberi méltósága. Az élet legnagyobb művészete és legnagyobb felelőssége a szavak értelmes használata, mert „aki beszédben nem vétkezik az tökéletes ember”; így mondja Isten igéje. Szeressük az igaz, tiszta beszédet, az okosat, a szépet és bölcset, a sóval fűszerezett szavakat, amelyeknek lelkük van, mert kimondott és kimondatlan szavaink alapján hívnak számadásra! (Budapest, 2007. november 17.)

37

Szavakból áll a szótár „Egy férfi: egy szó; egy asszony: egy szótár”, mondja a német közmondás. Emiatt ne aggódj, hisz szavakból áll a szótár, s ha okos szájból jő a szó, sose zárd el a csapot! Hadd csorogjon a simogató, vigasztaló, bátorító, erősítő, lelkesítő, hitet adó, kacagtató és gyógyító csodabalzsam! Majd meglátod, ettől neked is, előbb-utóbb megjön a szavad… Ha többre nem is, legalább egy zsebszótárnyira. (Budapest, 2007. december 22.)

38

Vigyázz az aranyszájra Ha igaz, amit mondanak róla, hogy aranyat ér a szája, akkor gyorsan tegyünk rá lakatot, és zárjuk a széfbe vagy megőrzőbe, még mielőtt észrevétlen elkoptatná aranyszáját a sok beszéddel. (Budapest, 2007. december 23.)

Mennyit ér a vita? Az egyik azt mondta: igen. A másik rávágta, hogy nem. Egy mínusz egy, az semmi. Két ember vitája: ennyi. (Budapest, 2008. március 29.)

39

Szavak és valóság Hallottam egy csodás prédikációt a szeretetről. Karácsonykor. Megható volt hallani: Isten hogy szeret minket, és nekünk hogyan kell szeretnünk egymást, és hogy a világon nagy a szeretethiány. Azután olvastam ettől a prédikátortól egy könyvet, amelyben nagyon szeretetlenül ír másokról, nem kímélve személyi jogaikat és érzésvilágukat sem. Azzal próbáltam megmagyarázni az ellentmondást, hogy ezt a könyvet, ez a lelkipásztor, egész biztosan nem karácsonykor írta! (Budapest, 2007. december 27.)

40

Tanulj meg a szóval bánni! Van, aki sokat beszél és keveset mond; ellenben a másik csupán néhány szóval is mély igazságokat hoz napvilágra lelki tárházából. Tanulj meg a szavakkal okosan bánni, mert tudni, mikor kell szólni és mikor hallgatni, mit kell mondani, és mit jobb elhallgatni: bölcs emberhez méltó nemes tudomány. (Budapest, 2007. december 31.)

A szó hatása A Talmud bölcsessége szerint a szó olyan, mint a méhecske, melynek van fullánkja és méze. Hogy melyikkel „ajándékoz” meg, attól függ, milyen viszonyban vagy a szó megfogalmazójával. Miközben érzed más szavának édes ízét vagy égetését saját lelkivilágod mélyén, végezz magadban ellenőrzést: édes méz csöpög-e ajkadról vagy gyilkos mérget lövell-e szód?!

41

Szép és igaz Dr. Hangyásné Mártinak, hajdani együtt munkánk emlékére

A szép szavak nem mindig igazak; az igaz szavak nem mindig szépek. De a szép és igaz beszéd együtt: a szép és igaz élet pecsétje. Ha beszéded mindig igaz és szép, életed megtermi jó gyümölcsét! (Budapest. 2009. június 24.)

A beszéd művészete Luther szerint „Kevés szóval sokat, röviden bemutatni, ez művészet és nagy erény. Bolondság azonban, sok beszéddel semmit sem mondani.” Gondold meg tehát, mielőtt szólnál: Beszéded értékét nem a szavak halmaza, hanem a kimondott szó valóságtartalma és szépsége adja. (Budapest. 2008. január 22.)

42

Igazság és beszéd „Beszéded legyen igaz, ételed jól elkészített, italod kristálytiszta.” (Luther után)

Egy jó szónokban van valami költői képesség – mondta Bismarck, a vaskancellár –, ezért nem szabad tőle az igazságot matematikai pontossággal elvárni. A szelíd Isten Fia, Jézus pedig arra tanít – akár szónok, akár beszélgető partner vagy – legyen a te beszéded egyértelmű, vagyis: úgy-úgy és nem-nem. Ami ezzel nem egyezik, a gonosztól ered. (Budapest. 2008. január 22.)

Szamárfül és bolond beszéd Ahogy a szamár füle messziről elárulja jámbor tulajdonosát, úgy a bolond beszéd is felismerhetővé teszi, a szavak hordozóját. (Budapest. 2008. április 24.)

43

Légy őszinte! „Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok…” (Mt 15:19).

Egy kis nyelvbotlással komoly kárt okozhatsz, magadnak és másnak, mit őszinteséggel és igyekezettel talán jóvátehetsz, ám a hangos szónál és a nyelvbotlásnál sokkal veszélyesebb a lélek mélyében sunyin rejtőzködő ferde gondolkodás. Ennek rombolását el sem képzelheted. (Budapest. 2008. január 28.)

Kikerekített semmi Ahhoz, hogy a semmit elmondd, sok szót kell begyakorolnod, így a semmiből valami esetleg kikerekedik. Ahol nagy dolgok történnek, nincs szükség üres beszédre, a tények elégségesek, hogy meggyőzd az embereket. (Budapest, 2008. május 1.)

44

Ígéret és megvalósulás „Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó,” mondja a közmondás, mint hasznos tanítás, amiben benne van kétely és elvárás. De mivel ismerem rossz tapasztalatból az ígéret adót, már felét sem hiszem annak, mit szóval mond. Mert ahol a szófolyó nincs összekapcsolva az erkölcsi tudat tiszta forrásával, ott szétesik a szó, és semmivé válik, ahogy a szájon kijön, minek okán a szó és megvalósulás igazán, már nem is ismerik egymást. (Budapest, 2008. február 24.)

45

Gondold meg, mit fogadsz! „Vitam et sanguinem!” „Életünket és vérünket, de zabot azt nem!” mondták a főnemesek Mária Teréziának tett hűségnyilatkozatukban. Jézus tanítványai sem voltak lemaradva fogadkozások híján: „Uram, ha meg kell is veled halnom” – mondta Péter, az Úrnak tett fogadkozásában. Pár órával később azt bizonygatta: „Nem is ismerem ezt az embert!” Ugye ráismersz önmagad, hirtelen felbuzdulására, amikor mindent megtettél volna az Úrért és ügyéért, majd a láng hirtelen ellobbant? Életed igazi értékét nem a nagy fogadalmak jelzik, hanem az ígéretet követő teljesítés vagy a hitszegés. (Budapest. 2008. január 31.)

46

A lelkiismeret A lelkiismeret jól tudja, – mert egyáltalán nem oly tompa – mikor fontos megszólalnia az élet napi dolgaiban. Ha hallgat, ezt nem azért teszi, mintha a törvényt nem ismerné, inkább szereti a kényelmet vagy sanda szándékot rejteget. Nagy baj, ha pillanatnyi érdek erőszakot tesz a törvényen, és lelkiismereti kényszer hatásán születnek döntések. A cinkossá tett lelkiismeret a legveszélyesebb szövetséges, mert romlásba viszi az embert, kinek erkölcsi súlya elveszett. Ha bensőd erkölcsi mérlegét könnyű játékszerként kezelve, kivonod Isten oltalma alól, a megmérettetés nagy napján nem marad utánad semmi más, mint egy nagy darab rongy csupán. (Budapest, 2008. február 22.)

47

Farizeus értelmező szótár IKSZ testvér beiratkozott a farizeus iskolába, ahol nagyon hamar felfedezett néhány lényeges hiányosságot. Különösen a nyelvi problémák okoztak neki elég nagy gondot, ezért tüstént el is határozta, hogy ő maga szerkeszteni fog, egy farizeus értelmező szótárt. Első megállapítása az volt, hogy a legnagyobb baj az alapvető keresztény fogalmakkal van. Mert egy ravasz farizeus szerint, amikor azt mondják, szeretlek, az valójában hízelgést jelent; a megbocsátás mi más, mint gyengeség; a bocsánatkérés: gerinctelenség; a kibékülés: elvek feladása; a szívesség pedig talpnyalás. A gorombaság: határozottság, a gyűlölködés: elvhűség; az engesztelhetetlenség: igazságérzet; a rágalmazás: bűn nevén nevezése; a bosszúállás: igazságszolgáltatás. A kegyesség: titkolt álszentség; a hálaadás: öntelt dicsekvés, az adakozás: gőgös hivalkodás; a hűség: büszke képmutatás; az ügyszeretet: alakoskodás; a bátorság: magamutogatás. 48

Ennyivel már el lehet kárhozni, ezért nincs értelme tovább sorolni. De én nem adok igazat Sátánnak, mert ő a hazugságnak atyja, s amikor hazudik, magából szól, és saját szándékába kívánja öltöztetni esendő szavainkat, és idétlen megnyilatkozásainkat. Sátán Isten szeretetét is zsarnokságnak nyilvánította, és az engedetlenségre azt mondta, hogy ez a halhatatlanság útja; ha nem figyelsz szüntelen az Úrra, saját szándékaidat is meghamisítja. Urunk, te légy a mi védelmezőnk, és vedd el a te népedtől a hazug élet minden álarcát! Adj mindnyájunknak igaz szívet, tisztán, őszintén sugárzó szemeket, hamisságmentesen csengő szavakat. Legyen szavunk úgy-úgy és nem-nem, amely erősíti a bizalmat, hogy úgy érezze az, akivel szólunk, „mintha Isten szólna mi általunk”. (Budapest. 2007. október 28.)

49

Isten előtt becsületesen állj! Azért, mert a szamár a fejét lógatja, még nem alázatos; ilyen a tartása. Ha nem nyíltan nézel emberek szemébe, lehet ez szerénység, vagy látszat kegyesség. Eljárásod mással, szavad valósága mutatja, hogy ki vagy; nem az, amit mondasz. Járj kétrét görnyedve vagy szál egyenesen, légy mindig őszinte, ez adja értéked! Egy a fontos dolog, hogy Istened előtt mint hűséges sáfár becsületesen állj! (Budapest. 2007. október 8.)

50

Rágalmazásból élő „hitszónok” Névtelen embereket rágalmaz, olyanokat, kiket nem is ismert. Névtelen tanúkat szólaltat meg, olyanokat, kiket nem is ismer. Senki sem vállalja nevét, mert fél; a vétkest sem merik megnevezni, mindnyájan csupán fantomszemélyek, mert úgymond, „személyi jog védi őket”. Emberektől félnek, Istentől nem. Ez a leggonoszabb fajta rágalom, mert gyanúja sok ártatlant érint, akik képtelenek védekezni, és nem tudnak tiltakozni sehol. A közvélemény fertőzésének veszedelmes és álszent módja ez, amelyből az ügynök sem élt jobban, mert a rossz hírért a hiszékeny hívek glóriás koszorúval fizetnek. Egyet azonban soha se felejts: A fizetést a besúgónak és a rágalmazónak ugyanaz a gonosz lélek adja; de a nagy elszámoláskor, a korrekciót mindkettő, az igazságos Bírótól kapja. (Budapest, 2008. május 4.)

51

Fontold meg jól! Háromféle hazugságot regisztráltak: kishazugság, nagyhazugság, statisztika: ez a három együttesen egy veszélyes gonosz sereg. Kishazugság: csak hízeleg; nagyhazugság már fenyeget; statisztika veszedelmes, úgy csap be, hogy észre se vedd. Ne válogass ne fontolgass: mindháromnak egy az atyja, ki más lehet, a szerzője mint egyedül Bősz Lucifer. (Budapest, 2008. május 5.)

52

Notórius hazudozó Aki hazudik, és hazugságát ismételgeti, végül maga is elhiszi, hogy igazat mond. Ezért jól vigyázz, igaz úton járj, mert a megszokás, a teljes bukás végzetes veszélyével jár. Ha pedig egyszer a gátlás lehull, légy bárki fia, már notórius, megrögzött hazudozó vagy. (Budapest. 2008. szeptember 23.)

Ne beszélj Sátánról Ne emlegesd Sátán nevét fölöslegesen, szereti ha róla beszélsz rendkívülien. Olyan mint kivénhedt színész, akinek mindegy: átkozzák, szidják, gúnyolják, egy a lényeges: csak, hogy beszéljenek róla, hogy nevét soha de soha el ne felejtsék!

53

Ne társalogj a hazuggal! „Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, ki-ki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk” (Ef 4:25).

Ne társalogj a hazudozóval, ne bátorítsd őt barátságoddal, hízelgéseddel nem segítsz rajta, mert azt érzi, így is elfogadtad. Az Úr szolgálatában nincs helye a tudatos mellébeszélésnek, nem testvéri szeretet az, amely szemet huny a képmutatás felett. Ma már általános közhellyé vált: hazugságtól fuldoklik a világ. A fuldoklót csak úgy mentheted meg, ha te magad szilárd talajon állsz. De ha a fuldokló kapálódzik, ne féld, óvatosan fejbe vágni, nehogy téged is magával rántson, és mindketten vízbe fulladjatok. Csak így lehet lelkeket menteni: kit félelemmel, kit rettentéssel, Ha a bűnt megtűröd magad mellett, felelsz azért, mi gyümölcsként termett. Ott, hol őszinte emberek élnek, az igazság szép gyümölcse terem, nincs gyanakvás és bizalmatlanság, hisznek egymásnak, s becsülik egymást.

54

Ha hazuggal kerülsz kapcsolatba, ne légy gyáva szemébe mondani: Hazudsz barátom! – Mert a hazugok, s gyávák, elvesztik Isten országát. De ne mondj felette ítéletet, kezeld őt krisztusi szeretettel, mutass neki életeddel példát, s lelket mentettél, ha hallgat reád. Legyen hazugságmentes életünk, hibánkat ne hazugsággal mentsük, kérjük az Urat Ézsaiással, érintse ajkunk’ égi parázzsal, hogy ott, ahol Istennek népe van, ne hangozzék szó, mely igaztalan, mert az igazság Krisztustól kapott ruhájában csak így van oltalom. (Budapest, 2008. szeptember 23.)

55

109. Zsoltár üzenete Átkozzanak ők, de Te áldj meg! Ez az élet lényege, ez legyen kérésed! Ha Ő áld, ne félj, veled az egész menny! A pokol összes ördöge sem árthat neked! Ezt kell megtanulnod; ezt kell szilárdan hinned, nem tűrni a kételyt, mert Ő jobb keze felől áll a szegénynek. (Budapest, 2008. október 21.)

Ne hagyd el az Urat! Az Úr nevét el ne feledd, nem élsz nélküle. Nála nélkül nincsen jövőd, Ő a reményed. Mint bárány a pásztorának ismeri hangját, követi híven mindenütt akár merre jár. Életét is feláldozza a gyengét karján hordozza, ne hagyd el soha! (Budapest, 2008. augusztus 28.)

56

Istennel közösségben „Nem a helytől, hanem a szívtől függ az eredményes ima.” (Német közmondás)

Fohász Hívő szívek egységére, Kezek összefogására, Szándék azonosságára, Lelkek összeforrására, Szeretet gyakorlására, Célok tisztánlátására Taníts meg minket jó Urunk! Hitetlen, kemény szívekkel, Egymásra emelt kezekkel, Ellentétes szándékokkal, Elhidegült érzülettel, Szeretetlen lelkülettel, Vak, céltalan bolyongással, Nálad nélkül mind elbukunk. Urunk, tudod: célunk a menny, De mi itt vagyunk mélyen lent, Megkötözve börtönünkben, Hol kezünk, szándékunk, szívünk Bilincsszorítástól szenved! Erős kötelékeinktől Ki szabadít meg minket? A megoldást Tőled várjuk, Mert gyámoltalanok vagyunk. Az akaratunk is gyenge. Ne hagyj bennünket magunkra, Erősítsd akaratunkat, Segíts minket győzelemre Énünk – nagy ellenünk felett! (Budapest. 2007. szeptember 22.)

58

Taníts minket imádkozni! Urunk! Taníts minket imádkozni! Ne csak szavakat mormolni, mint egy imagép, mert az imádság – tudjuk, nem csak szavakból áll. Hallgatva, csendben, szavak kiejtése nélkül is lehet imádkozni. Urunk, taníts meg szívünkkel és elménkkel imádkozni! Ha megszólítunk Téged imánkban, add, hogy a szót is a Lélek fogalmazza, mert mi azt sem tudjuk, mit válik javunkra Tőled kérni! Urunk, taníts meg arra is, mit jelent amikor azt mondod, buzgón imádkozzunk vagy amikor felállítsz térdeinkről, hogy ne imádkozzunk? Mit jelent az, hogy „így imádkozzatok!”? Miben van az igazi imádság ereje? Oly sok prédikációt hallottunk már az imádkozásról; oly sokat prédikáltunk már arról, hogyan imádkozzunk,

59

és mégis keressük a titkát a meghallgatott imádságnak. Vagy a meghallgatást mi nem úgy értjük, ahogy Te érted azt? Urunk, ezért kérünk buzgó szívvel, taníts minket imádkozni! Tedd az ima szentélyévé életünket! (Budapest. 2008. június 30.)

„Imaszakértő” Megvan hozzá a képességünk, hogy az imát kielemezzük, szavakba foglalt kéréseink megfelelnek-e az imádság formai szabályainak. Végül magunkkal elhitetjük, sikerült az Urat meggyőznünk, és így előjogot szereznünk megalapozott kérésünkkel a mennyben, örök életünkre.

60

Keresd az egy szükséges dolgot! Annyi mindenről kellene írni; annyi mindenről lehetne írni, hogy végül nem tudom eldönteni, hol a legcélszerűbb elkezdeni. Annyi mindenről kellene beszélni, annyi mindenről lehetne beszélni, hogy magam sem tudom eldönteni, hol is volna helyes elkezdeni. Magamban keresem a sorrendet meghatározó fő vezérelvet: fontosság, közhasznúság, érdekek, melyiket vegyem az első helyre? Ahány ember, annyiféle igény, annyiféle fontossági sorrend, annyiféle első és utolsó; valahol mégis el kell kezdeni. Mária ki tudta választani a sok fontosból az egy szükségest. Add nekünk is minden döntésünkhöz a felülről jövő bölcsességet! Uram, segíts: írásban, tettekben, szólásban, ügyek intézésében, mindig azt tenni az első helyre, aminek szerinted is ott a helye. (Budapest. 2007. szeptember 28.)

61

Józsué keresi a választ az Úrnál „És monda az Úr Józsuénak: Kelj fel! Miért is borulsz arcra? Vétkezett Izrael, és áthágták szövetségemet…” (Józs 7:10-11).

Uram, azt mondtad Ai sikertelen ostroma után: vétkezett Izrael, pedig csak Ákán követett el bűnt, amikor anyagi előnyhöz akart jutni a nép győzelme árán, és ellopott abból, ami a Tiéd volt. Te agyon tudtad volna őt sújtani anélkül, hogy bárkinek néped közül haja szála is görbülhetett volna. Miért kellett mégis harcosainknak szégyenletes vereséget szenvedni úgy, hogy megolvadt az egész nép szíve?! Miért nézted el, hogy egész estéig megszaggatott ruhában feküdjek előtted porban, a Szent Láda előtt, kétségek közt vergődve jövőnk felől, egész népedet bűnösnek látva, kegyedből átkozottként kitaszítva? Azért bűnös előtted egész néped, amikor csak egyetlen egy vétkezik, mert felelősek vagyunk a másikért? Azért kell átélni nemzetségeknek, családoknak, házak lakóinak, a vizsgálati ítélet félelmét? Azért kell nekünk is részt vállalnunk a kivizsgálás folyamatában, hogy átérezzük, mily szörnyű a bűn,

62

és hogy lássuk: egyetlen ember bűne meg tudja fertőzni az egész népet, mert nem vagyunk egymástól függetlenek? A kórokozót, ha nem ölöd meg, bizonnyal, ő fog megölni téged, s ha a bűnt lelkedből ki nem űzöd, saját veszted el nem kerülheted. Ha vezető vagy, imád hatástalan, de egyszerű szolgaként is felelős vagy. Ákán szomorú példája tanítja, nem csak fejétől büdösödik a hal; a lábtól is kezdődhet a romlás, és ha idejében nem amputálsz, a mérgezés a fejig meg nem áll, s a gyászjelentés rólad prédikál. Ha az egyházban vagy gyülekezetben, egy bizottságban vagy intézményben csupán egyetlen ember él vétekben, a testület minden tagja felelős, mert így rendelte az Úr bölcsen: Embernek fia! Testvéred őre vagy! Légy hű mindig az Úr dolgaiban, és légy hű őre szolgatársadnak! A te bűnöd nem csak téged ront meg, de emberséged mellett veszélyezteti annak a közösségnek a létét is, amelyben egy az egészért és egész az egyért örül vagy szenved. Urunk, könyörülj mirajtunk, és ajándékozd meg a te népedet az egymásért és ügyedért érzett szent felelősségérzettel! Ámen! (Budapest. 2008. január 27.)

63

Az imádság, meg a másik „Némelyeknek pedig, akik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, ezt a példázatot is mondá: Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! Hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím, e vámszedő is.” (Lk 18:9-11)

Alighogy kimondta Isten nevét az imába kezdő farizeus, megpillantotta azt a „másikat”, a mindenkitől mélyen megvetett és messze elkerült vámszedőt. A farizeus gyűlöli a vámszedőt, mert tisztátalan bűnöst lát benne, de szüksége is van ilyen emberre, aki mellett saját, vélt lelkisége, kiemelkedve tündökölhet. Ezért ima közben a farizeus – a remélt megigazulás helyett – egyszerre került távolabb Istentől, a másik embertől és az üdvösség elnyerésétől. Jézus imája is emberekről szólt. Ő, mint bűntelen, tanítványaiért könyörgött a mennyei Atyához:

64

akarom, hogy ők is ott legyenek velem együtt, a Te dicsőségedben. Ez az ima nem a bűnös ellen, hanem a bűnös érdekében szólt. Így tanít minket is imádkozni egymásért, a másik emberért, Jézusunk, szerető főpapunk. Testvér, ha belépsz Isten házába, ott mindig két ember van jelen, te és „a másik ember”: a testvér. S ha Istenhez küldöd kérésedet, a „másikat” meg nem kerülheted. Testvéred ő, olyan ember, mint te, akiben sohase a másságot, hanem a hasonlóságot keresd, mert ami más: az a bűn rontása, ami hasonló: Krisztus képmása. Lásd meg benne azt, akiért Krisztus éppen úgy meghalt, mint éretted! Urunk, taníts minket imádkozni a csendes kamrában és házadban! Segíts, hogy amikor imádkozunk, mindig úgy lássuk a másik testvért, ahogy Te látsz mindnyájunkat, hogy imánk meghallgatásának a testvér, ne legyen akadálya! (Budapest, 2008. február 7.)

65

A hála A hála lehet egy könnycsepp, mely szemedből kicsordul, vagy egy halvány mosoly, mely arcodon átvonul; lehet egy pillantás, melyből kiolvasható a szív üzenete: köszönök mindent, köszönök. A hála lehet egy kézfogás, mely továbbítja szívtől szívig mennyei dallamon a lélek muzsikáját, mint őszinte vallomást: örülök, hogy vagy nekem! A hála a legszebb párbeszéd, mely két ember között szivárvány hidat épít, melynek tartópillérei a hit, remény és szeretet, s a kötelező hídpénz a tiszta szándék. A hála Isten jóságának szívbe helyezett sugárzó energiaforrása, a menny bennünk lakozása, az emberektől elhagyott kolduséleteket is gazdaggá tevő hozománya,

66

A hála Isten ajándéka, ember válasza, angyalok oratóriuma, a menny dicshimnusza, az egész univerzum visszhangja annak, hogy Isten téged és engem szeret. A hála köszönet Istennek az életért, a megváltásért, a másik emberért, éretted, érettem. (Budapest. 2008. július 9.)

Vesd az Úrra gondodat! Imádkoztam, nem válaszolt. fohászkodtam minden napon, már azt mondtam, hogy feladom. Ekkor így szólt egy szelíd hang: még mielőtt kérted volna, minden gondod megoldottam. (Budapest. 2008. június 15.)

67

Mi a bizalom? Ha gondjaidat kész vagy az Úr kezébe tenni, ha megszabadultál a félelem bilincsétől és az aggodalom présétől, ha győztél saját éned felett, ha nem rettegsz attól, hogy holnap mire ébredsz; ha nem félsz a napi feladattól, ha hitedet nem zúzza szét az ellenség kritikája, ha a kényszerű keserű nedű nem törli le arcodról a derűt, ha a megoldást mindenre az Úrtól várod, ez a járásodat vezérlő bizalom biztos jele, amely kiegyensúlyozottá teszi életedet. (Budapest, 2008. május 15.)

68

Szándékomat őrizd Uram! Uram, elismerem, nem tagadom, mint más, én is tévedő ember vagyok. Tévedek olykor a dolgok megítélésében, tervek készítésében, a célok megvalósításában; tévedek, mert a bűnből eredőn, mindnyájunk ítélőképessége fájdalmasan sérülékeny. Uram, mint gyermeked, arra kérlek, ha tele is van az életem sok-sok tévedéssel, botlással, melléfogással; de abban segíts különösen, hogy szándékban és indítékban soha, de soha ne tévedjek! Ehhez adj a mennyből segítséget! (Budapest, 2008. július 17.)

69

Valamit szeretnék elmondani Valamit szeretnék elmondani, azt, amit még nem mondott el senki; valami nagyon-nagyon fontosat, csak nem találok hozzá szavakat. Valamit szeretnék elmondani, csak azt nem tudom, kinek mondjam el, ki az, aki kész meghallgatni szóm, hogy ne legyen falra hányt borsó. Valamit szeretnék elmondani, amitől jobb lenne ez a világ, és jobbak lennének az emberek, és mindenki jól érezné magát. Valamit szeretnék elmondani: emberek, testvérek, barátaim: segítsetek a szót megtalálni, hogy együtt tudjunk örvendezni. Valamit szeretnék elmondani, de nem találok halló füleket, ezért hát hangosan kiáltok, hadd hallja meg az egész világ! Valamit szeretnék elmondani, egyedül nem tudom elmondani. Jertek, segítsetek, kiáltsuk együtt, és dobbanjon együtt a szívünk. Valamit szeretnék elmondani: valaki szeretne hozzánk szólni onnan, a magasságos Mennyekből. Ideje volna végre meghallgatni!

70

Valami történik most a Mennyben, valaki könyörög érted és értem. Kihullott vére váltságod bére, kimondott szava: ítéleted. Ezt szeretném elmondani régen, hogy hallgassuk meg végre az Istent, mert nem az fontos, amit mi mondunk, hanem az, mit Ő szeretne egyszer neked és nekem elmondani, ha egyszer odafigyelnénk rá! (Budapest, 2008. július 24.)

Higgy, ne félj! Aki fél alig él olyan mint az árnyék fél lába sírban van hite és bizalma teljesen oda van. Aki hisz sose fél Testvérem te se félj mert az Úr veled van oltalmad nála van megtartó karjában. 71

A félelem A félelem olyan csak, mint egy fél-elem, teljesítményt ne várj tőle. Ott hagy cserben hol nem sejted, segítséget tőle bizony nem remélhetsz. Akkor m’ért félsz, m’ért vagy gyáva, színt vallani: Jézus Krisztus katonája? A harcmezőn vár a sereg, a félelem lelkének ott nincsen helye. (Budapest. 2008. október 19.)

72

Emberközelben „Az ember egy középpont a semmi és a mindenség között; egy semmi a végtelennel szemben; és minden a semmivel szemben.” (Pascal után)

Látogasd meg a halni készülőt! Halála előtt két hónappal meglátogattam Jolikát, tőlünk kétszáz kilométerre, a Szikszói Kórházban. Már csak néhány szóra tellett fizikai erejéből és figyelő képességéből, de találkozásunk képe bevésődött tudatalattijába, és öt perc múlva, amikor már Dórika lányával egyedül maradt, fél eszméletében átszellemülten suttogta: „itt volt Laci”. Azóta, a két hónap alatt sokszor elmondta a látogatóknak, azoknak is, kik engem nem ismertek: „itt volt Laci.” Nem tudom, mi ködlött fel előtte az elmúlt hatvan esztendőből; mennyi időnek tűnt számára a párperces látogatás. Az élet és halál határmezsgyéjén a pillanatok évtizedekre duzzadnak, amelyben megelevenedik az ember egész élete. Mintha egy nagy panoráma lenne, egy előrehozott szembesítés. Halál-közelben lenni nagy és ünnepélyes pillanatok sora.

74

Ilyenkor egy régi barát arca, kézfogása és őszinte szava: fénysugár az eltávozónak, a halál és siralom völgyében. Látogasd meg a halni készülőt, hadd érezze meg szavaid által hogy nincs egyedül fájdalmában, és a testvéri búcsú után, nemsokára, amikor jön az Úr, találkoztok Új Éden kapujában! (Miskolc , 2007. december 7. Juhos Jánosné meglátogatásáról)

Kutasi Miklósnak Legszebb, amit kívánhatok: legyen élted formailag, tartalmilag versbefűzött szép gondolat, válaszadás a Megváltó hívására! (Budapest. 2007. október 21.)

75

Igazi barátság Az igazi barátságot nem eszi meg a rozsda, de az igazi barátság lemarja a rozsdát a szívről és fényessé teszi a felebarát arcát (Budapest. 2007. november 1.)

Erikának és Lacinak Nem minden nap süt ki a Nap, ne sírjatok emiatt. Napsütésben töltsétek fel sok jó kedvvel szívetek! Ha e versek segíthetnek felüdülni Tinéktek, Én is együtt örülök majd igaz szívvel Veletek! (Budapest. 2007. október 25.)

76

Új parancsolat „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek” (Jn 13:34).

Még nem tudunk úgy szeretni, ahogy Ő szeretett minket; még nem tudunk megbocsát’ni úgy, ahogy Ő megbocsátott. Még nem tudjuk elengedni az adósunk tartozását; még nem tudtuk megtanulni, mi az igaz tanítványság. Inkább osztályt ismételünk vagy szamárpadba ülünk, de igazunkból nem engedünk, ha a világ össze is dől. Így suhannak el az évek, s a számadásnál majd ráébredsz, hogy a súlyos adóslevelek a pénzváltónál mit sem érnek. (Budapest, 2007. november 13.)

77

Beleszóltál az álmunkba Ma álmomban, veled beszéltem, amikor fontos mondandómat megszakította telefonod. „Jaj de jó, hogy hívtál!” – mondtam én, most legalább ott folytathatjuk, ahol álmomban abbahagytuk. Most viszont legyünk óvatosak: mielőtt folytatnánk a témát, kapcsoljuk ki telefonunkat, hogy tovább álmodhassunk! Nehogy valaki megzavarja nagyon fontos álmodozásunk. Ám először azt kell tisztáznunk: Ébren vagyunk-e vagy álmodunk? Megpróbálom kitalálni: az álmom volt-e a valóság vagy a valóság volt álom? Megakartam csípni magamat, de a kezem mozdulatlan maradt. Végül azt sem tudtam, hogy te ki vagy. Vigyázz, ne ess abba a hibába, hogy az élet valóságát álomnak hidd, s amikor ébren kellene lenned, mély álomba ringasd magad! (Budapest. 2007. szeptember 26.)

78

Együd Marikának és Ádámnak „Boldog ember az, akinek te vagy erőssége, s a Te ösvényeid vannak szívében. Átmenvén a siralom völgyén, forrássá teszik azt; Erőről erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt a Sionon.” (Zsolt 84:6-8).

Ahogy múlnak felettünk éveink, életerőnk úgy fogyatkozik. Ez a biológia törvénye, ne várj hatásos gyógyszert ellene. Én megtaláltam az erőforrást, amelynek más törvényei vannak. Aki ebből a forrásból merít, a sok bajban is megerősödik. Ne félj a siralomvölgytől sem, mert ha Isten veled, ki ellened?! Ő a pusztában is forrást fakaszt, amelyből az áldás bőven árad. Tanulj Hágár tapasztalatából, aki a pusztában nyert látomás hulló könnyein át ismerte fel a látomások áldó Istenét. Ily látomás visz erőről erőre, s míg elfáradnak a legkülönbek, ezzel az erővel célba érhetsz Isten elé, a Sion hegyére. (Kiskunfélegyháza, 2007. október 4.)

79

Szövetségek Sohasem más érdekében, csak mindig valaki ellen köttetnek a szövetségek. Ha valaki mások ellen akar szövetkezni veled, magának keres védelmet. Ha érdeke úgy kívánja, ellenséggel szövetkezik volt szövetségese ellen. Ezért ne köss szövetséget senkivel se mások ellen, sorsod Isten kezébe tedd! Egyetlen biztos szövetség: mikor Isten nyújtja feléd önzetlenül, erős kezét! (Budapest. 2007. november 21.)

„Testvéreimet keresem” „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19:10)

Nem tudom, merre vannak, nem tudják, merre vagyok, mit sem tudunk egymásról, pedig volt idő, mikor

80

együtt imádkoztunk, közös úton jártunk, ugyanazt akartuk. Testvérimet keresem! Keresnek-e ők engem? Elmegyünk egymás mellett vagy egymásra találunk, hogy úgy, mint valamikor, együtt imádkozzunk, közös úton járjunk, ugyanazt akarjuk? És akkor meglátjuk: hamar eljön Jézus. (Budapest, 2008. április 10.)

Hallgassuk meg egymást! Aki elvárja, hogy mások meghallgassák azt, amit ő akar, meg kell hallgatnia teljes joggal azt is, mit mások akarnak. Hallgasd figyelemmel ami mást érdekel, őt is érdekli majd, az, mi néked kedves. (Budapest, 2007. november 22.)

81

Pénz és barátság Ne hidd, hogy az önző ember a jó batárság kedvéért veled szemben felfüggeszti harácsoló természetét. Többet ér neki száz forint, mit álnokul zsebre tehet, mint az a régi barátság, amit pénzben meg nem mérhet. Ne akarj vele egy úton járni, mert ő akar veled jól járni, neked pedig haszonként megmarad egy fájón keserű tapasztalat. (Budapest. 2007. november 21.)

Ifjú párnak Valami nagyon-nagyon szépet szeretnék most mondani néktek: igazat, szívemből jövőt, ami elkísér titeket egy beláthatatlan, ismeretlen úton. Valami nagyon-nagyon szépet szeretnék most mondani néktek, ami beragyogja lelketek, és szivárványt fest az égre, amikor komor felhők jönnek, és minden oly félelmetes.

82

Valami jót szeretnék most adni néktek, mert ebben a világban oly nagyon sok a rossz, s a jó nehezen található, és könnyebb elveszítni, mint megtalálni. Valami kincset szeretnék adni, egymás felfedezésének minden nap megújuló gazdagságát, amely megtölti szíveteket örömmel, letörli a hívatlan könnyeket, és a szeretet soha el nem múló melegével óvja frigyetek. Valamit úgy szeretnék adni nektek, de mit adhatok, hiszen az én kezem is üres? De van egy szerető Istenem, Ő nektek is Istenetek, és mindnyájunkat szeret, akit most arra kérek, Ő legyen veletek, Ő adjon nektek minden jót és szépet, mennyei kincseket, örömöt, boldogságot, hosszan tartót, soha el nem múlót, örökkévalót! (Fekete Pityu és Kun Ildikó esküvőjére)

83

Málnási Emesének és Tyentés Lacinak Egymásra találtatok higgadt, józan szerelemtől fogva tartott forró vágyban, a Nektek rendelt pillanatban. Ki tudhatta volna pontosabban megszervezni utjaitokat, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen legyetek? Valaki régen ismer Tieteket; amikor ti még semmit sem tudtatok egymásról, Ő már tudott erről a mai napról. Ő tudja holnapotokat, ismeri minden lépésteket; neki gondja van reátok. Legyen ez a nászajándéktok. Ha úgy vigyáztok egymásra, amint az Úr vigyáz reátok, ha csak azt adjátok egymásnak, amit az Úrtól kaptatok; ha mindig a szeretet adja egymás iránt ajkatokra a szót, akkor szép lesz utazástok, s a menny lesz végállomásotok. (Budapest. 2008. október 26.)

84

A legnagyobb Van-e szebb a szépnél, kell-e jobb a jónál, láttál-e már igazabbat az igaznál, és hűségesebbet annál, aki hű? Van-e szentebb a szentnél, tökéletesebb a tökéletesnél? engedelmesebb az engedelmesnél? Van-e hosszabb a végtelennél, s több az örökkévalóságnál? Tudsz-e fizetni a megfizethetetlenért? Van-e drágább Isten szemében az elveszett embernél? Van-e több az érte adott bérnél, Jézus Krisztus szent vérénél? Itt már megdől minden elmélet, mert legnagyobb mindenek felett: az ingyen kapott, megfizethetetlen, Isteni szeretet. (Budapest. 2008. október 26.)

85

A közömbös Nem csinál semmit, sem jót sem rosszat, nem hall meg semmit, sem jót sem rosszat, mindenki csináljon azt, amit akar, őt nem érdekli semmi az ég alatt, nem avatkozik be mások életébe, szerinte ilyen a jó keresztény; nem szól senkinek a vészhelyzetben, fejét elfordítja, hogy ne lásson bajt. szegény barátom, sajnállak nagyon, nincs nálad nagyobb vesztes a világon, nem láthatsz mosolyt, mi neked szólna, mások arcában is csak magadat látod. üres ábrázattal. (Budapest. 2008. július 31.)

86

Légy hitelképes! Mindent elhinni vagy semmit se hinni, majdnem ugyanaz. Az egyik hiszékeny, a másik hitetlen mindkettő balgatag. Légy józan, szűrj meg jól, minden információt, kövesd azt, mi igaz, vesd el a hamisat, így leszel példakép, lelki hitelképes, őszinte keresztény. (Budapest. 2008. július 21.)

A zsarnok Beírta a nevét a történelembe! Na, és mit ér vele? Semmit sem kap érte, amit elvihetne, és az ébredéskor azt fogja mondani: itt, ezen a földön mit sem ért az élet, mert nevem örökre, örökre elveszett. (Budapest. 2008. július 22.)

87

A mártírok Nevük be van írva az Élet könyvébe, mert hitben haltak meg, így szól a krónika. Ha jön az ébredés, azt fogják mondani: érdemes volt élni, szenvedni, s meghalni, mert nevünk megmarad, a megváltottak közt örökkön örökké. (Budapest. 2008. július 22.)

Valóság és álom Két hű testvér: valóság és álom, belőlük formálódik a sorsunk. Álmunk átszövi a valóságot, így álmainkat valósnak látjuk. Így jön létre bennünk a délibáb, de mikor az álomkép fejre áll, és a déli látomás tovaszáll, rájössz, hogy minden álom volt csupán. Vigyázz, hogy életed igaz legyen, szépek, álmaid is csak így lesznek. (Budapest, 2007. szeptember 26.)

88

Költői est margójára Én nem tudom eldönteni, hogy szakmai mérlegen a verseim mennyit érnek, mennyi bennük az irodalmi és a művészeti érték, vagy a várt lelki üzenet. De azt tudom, hogy Ti, akik tolmácsimnak szegődtetek, erre a kedves estére, és Ti, kik időt szántatok meghallgatni irkálásom, sokat értek énnekem. Szeretet által lettünk ma gazdagabbak mindannyian, így növelve az értékét a jellegtelen szavakból közerővel felépített nagyon szerény alkotásnak. (Budapest. 2007. december 1.)

89

Vádolás tűzében Könnyű vádaskodni, nehéz elviselni, vádolás tűzében nem nehéz elégni. Egyik oldalon áll: vádoló és vádlott, velük szemben bámul „szakértő” publikum. Van, aki elhiszi, van, aki nem hiszi, ezért fölösleges magadat védeni. Bízd az Úrra ügyed, ha ő az ügyvéded, nem kell soha félned mert ő megvéd téged. (Bp. 2008. július 22.)

Felhők fölött is Ma nem sütött ránk a nap, elbújt a felhők mögé. Kedvem mégis megmaradt, mert Istenünk kék egén akármily nagy is a vész, örökké ragyog a nap. (Budapest. 2007. szeptember 26.)

90

Te játssz szívem húrjain! „És akkor az ő színe előtt azzal bíztatjuk a szívünket, hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb ami szívünknél, és mindent tud” (1Jn 3:19-20).

Te játssz a szívem húrjain! Uram, ha te kezdesz játszani szívem rozsdamarta húrjain, a fáradt hangok kisimulnak, és új dallamok formálódnak mesterkezed érintése nyomán. Mert Te vagy az égi dallamok utánozhatatlan szerzője, melybe mi belekontárkodva létrehoztuk a disszonanciát, a hangok tökéletes zavarát. Új karmestert is választottunk, kirobbanó temperamentummal, aki úgy rángatja hajszálvékony idegpályáinkat, mint ócska citeráink elnyűtt húrjait. Néha nem tudjuk, mi a bajunk, elvonási tünetekkel küzdünk, idegeink táncolnak bennünk, s megoldást a fülsüketítőn őrjítő zajban keresünk. Így járjuk vitustáncunkat, s már a csend tűnik őrjítőnek: „Verjétek a dobot erősen, nem számít akárhány decibel! Kábulat nélkül nem élhetek!” Már nem tudok csendben, énekelve egyedül lenni Istenemmel, de ott belül érzem és hallom egy régi, halk mennyei zene lelket simogató dallamát.

92

Uram, szabadíts meg a zajtól, S add, hogy a csendben megtaláljalak! Te kezdj el újból játszani szívem rozsdamarta húrjain! Emelj fel a mennyei zene békét adó birodalmába, és végy be engem is, az angyalok Téged dicsőítő kórusába! (Budapest. 2007. december 18.)

Mondd el még ma! (Egy megtörtént tragédia hatására született gondolat.)

Még ma mondd el, amit el kell mondanod, mert ki tudja, holnap lesz-e rá alkalom! Ne hagyd holnapra annak elmondását, amit az Úr ma bízott rád! Ne hagyjuk holnapra annak kimondását, amivel egymásnak ma tartozunk! Holnap lehet, hogy sem ajkad, sem kezed nem engedelmeskedik, hogy kimondd vagy leírd azt, mit ma még elmondhatsz, amit ma még el kell mondanod,

93

amit holnap szeretnél hangosan kiáltani, de nem jön ki szó a szádon! Légy bátor, s az Úrtól kérj erőt, hogy ki tudd mondani a felhalmozódott restanciát: Szeretlek, bocsáss meg, nem haragszom, ne haragudj, add a kezed, fogadd el a kezem, testvéri ölelésem! Ne úgy értsd, ahogy akkor mondtam! Jót akartam, hibáztam, hibáztunk, hibáztatom magam! Megbántam. Kezdjük újra másként azt a néhány napot, amit az Úr még kegyelméből néked és nékem adott. Mert holnap… igen, talán már holnap lehet, hogy minderre képtelen leszel, mert örökre ajkadra, ajkunkra fagynak a ki nem mondott szavak! (Budapest, 2008. január 1.)

94

A 37. Zsoltár „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szívednek kérését.”

Ne bosszankodj az elvetemültre, mert csak önmagadat emészted. Ne irigykedj a gonosztevőre, mert saját lelkedet mérgezed. Bízzál az Úrban, s cselekedjél jót, mert a jó megmarad örökre. Gyönyörködj az Úrban, hűséggel élj, Ő teljesíti szíved kérését. A szelídek öröklik a földet, és gyönyörködnek békességben; ha elesnek is, nem terülnek el, az Úr tartja őket kezével. Várjad az Urat, őrizd meg útját, meglátod, felmagasztal téged. Ha Rá nézel, aki feddhetetlen, ne félj, neved megáll örökre. (Budapest. 2008. január 21.)

95

Koporsónál „Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek” (Rm 13:8).

Még szerettem volna neked valamit elmondani, de nem vártál meg. Úgy mentél el, hogy nem adtál időt számba venni felgyűlt tartozásom. Csak váratlanul elosontál. Talán részemről történt mulasztás? Szeretném utánad kiáltani, ami itt maradt szívembe zárva, de tudom, úgysem hallanád meg. Most mit tegyek az adóságommal? Félve veszem elő a lajstromot, melynek címet az igéből adtam: „senkinek semmivel ne tartozzatok”. Nézem az elmosódott sorokat, a régi és új beírásokat. Jó keresztényként arra még vigyáztam, hogy az ige intelmét gyakoroljam: „senkinek semmivel ne tartozzatok”, de az a folytatás: „csak azzal, hogy egymást szeressétek”, mélyen a szívemet érte. (Kecskemét, 2008. február 12. Bangó Dezső temetésén) (A vers elmondókra vár)

96

A Krisztusarc Magam próbáltam csiszolni jellemem apró köveit, házilag összeeszkábált kézi gyémántköszörűvel. A minta Krisztus arca volt, mely tisztán, fénylőn ragyogott, és felismerhetővé vált benne Mesterem, Alkotóm. Munka közben ismertem fel, mily lehetetlenbe kezdtem: a kövek szembeszegültek, szerszámom hamar tönkrement. A mintaarc most hozzám fordult, szeretettel megszólított, és azt mondta bátorítón: ne csüggedj, én veled vagyok. Tedd félre ócska szerszámod, és csak engem nézz untalan, míg kiábrázolódik benned a tökéletes Krisztusarc (Budapest, 2008. február 19.)

97

A forrástól az óceánig Ha jövődet álmodod, ne feledd: öregkort megérni kétesélyes, a szabott időt nem ismerheted, a célt előre nem szemlélheted, hisz’ a hozzá vezető életút tele van nem sejtett rejtélyekkel; hiteles prognózist készíteni egy ily hosszú útra lehetetlen! A patak számára nem a tenger, hanem a tengerig vezető út jelenti a nagy kalandok sorát. A forrástól a nagy óceánig hány veszéllyel kell megküzdenie, hány rejtett titkot felfedeznie, mennyi ártalmat elviselnie, hogy közben áldást közvetíthessen. Éveid számlálása helyett ezért inkább az útnak örvendj, amelyen az Úr vezet. Mint csobogó patak a medrében, élvezd, amint gyöngyszem kavicsokat fürdetsz kristálytiszta vizedben, s nagy sziklagátak közt rohanva véső és kalapács nélkül mint vájod medred mind mélyebbre, simogató, puha öleléssel. Lásd, amint partjaid mentén nyílnak a virágok, s zöldell a rét, hirdetve az élet üzenetét. Egyetlen patak sem futhat egymagában hosszú pályát, mert vagy a nap melege készít

98

hűs vizéből üdítő párát, vagy más csermelyekkel egyesülve duzzad folyammá, s már nem önmaga többé. Ilyen az ember élete is, mert nem futhat végtelen pályát csörgedező patakvízként, de minden pályaszakasznak Istentől rendelt feladata van; akár kicsiny hegyi patakként vagy hatalmas folyam részeként, talán a nagy világóceán egyetlen cseppjeként, ne feledd: rendeltetésed van! (Budapest, 2008. április)

Próbára tett hitvallások Ki ne szeretné a szépet? De tudod-e, mi a szép? A jóval is ez a helyzet, de mi a jó, tudod-e? Ki ne szeretne boldog lenni, de tudod-e mi a boldogság? Az igazság mellett törsz lándzsát, de életelved-e az igazság? Küzdesz a jog fegyverével, akkor is, ha te vagy a vesztes? Nem szereted, ha tartoznak neked, de te nem tartozol senkinek? Törvénytisztelőnek vallod magad, s ebben mindig következetes vagy? Elsoroljuk, mi az igényünk,

99

de amire gondolunk, ugyanaz-e, mint amit szánkkal kimondunk? Azt mondod, szeretlek, de tudod-e mi a szeretet? Azt mondod, hiányzol nekem, de ennek értelmét tudod-e? Azt mondod, meghalok érted, de tudod-e, mi az élet? Azt mondod, mily szép az élet, de számításba vetted-e a borút és a viharos szelet? Azt mondod, örökre hű leszek, de egy óra mily hosszú, tudod-e? Mire gondolsz, ha kimondod a nagy vallomásokat? Arra, mit őszintén szeretnél, és szíved mélyéből hiszel vagy arra, hogy mily nehéz az élet? Mert az ígéretek és vallomások nagy próbálója az élet, és ha túl a nagy próbákon is állod hitvallásod, s vállalod önmagad; ha az, amit mondasz és amit gondolsz teljes összhangban van, akkor Krisztus iskolájában jó minősítést kapsz. (Budapest. 2008. április 17.)

100

Kész van-e a nagy kívánságod? Ha neked is felkínálná az Úr, mint egykor Salamonnak vagy mint Illés Elizeusnak, hogy kérhetsz bármit, az meglesz, kész volna-e szívedben a megbánhatatlan felelet? De jól vigyázz! Döntésedben melletted áll, aki azt súgja füledbe: Most légy okos, mert tied lehet az egész világ, vagy örökre megmaradsz kegyes koldusnak. Gazdagon könnyű bölcsnek lenni, de a szegénynek mit ér a bölcsessége? Ha nehéz a választás, én segítek neked, hisz én vagyok a világ fejedelme! Hallgass rám, légy okos! Az ilyen alkalom nem mindennapos! De azt is tudnod kell: az Úr nem vásári portékaként árusítja az áldott életet. Ő nem akar rábeszélni semmire. Csak annyit mond: ha engem választasz, én veled leszek én felelek érted, sorsod az én kezemben lesz, és keresztül viszlek tűzön-vízen. Az Úr bármikor megszólíthat,

101

éjjel álmodban vagy nappal, sürgető munkád dandárjában, vagy az elmélkedés óráiban, amikor nem akarsz hallani a világ dolgairól; légy kész a válaszra! Ha szívedet kéri, mond azt: Tied a szívem és a lelkem! Ha küldeni akar, szólj lelkesen: Itt vagyok Uram, küldj el engemet! Ha adni akar, fogadd készséggel, ha szól hozzád, mondd alázattal: szólj, mert hallja a te szolgád. Ha áldani akar, mi lehet nagyobb, amit elnyerhetsz ez életben?! Add át magad neki egészen! Istennek sokféle útja van, melyen áldást rejteget számodra. Légy kész a válaszra mindenkor, hajnalban vagy napnyugtakor, mert ő arra vár, hogy megáldhasson! (Budapest, 2008. május 7.)

102

A vers „Ha egy költeményt akarsz olvasni, tégy úgy, mintha imára gyülekeznél.” (A. Stöber)

A vers: fegyelmezett rendbe szerkesztett prédikáció, a betűk mint közkatonák állnak sorba parancsszóra, friss jelentéstartalommal, fontos mondanivalóval. A versnek küldetése van: váratlanul bekopog szíved és elméd ajtaján, nagyon fontos üzenettel, határozott választ várva, jól jársz, ha ajtód megnyitod! Figyeld jól az üzeneten a hangsúlyt, az írásjeleket, mert van, mikor az Úr kérdez, és van, amikor felkiált! A pont lezár egy mondatot, néha egy egész korszakot. A gondolatjelnél állj meg és nézz bele jól szívedbe, – adj időt magadnak arra, hogy megértsed, mit mond Urad. Ha elhangzik a parancsszó: Katonák, sorakozzatok!, a katonák felzárkóznak pontos, fegyelmezett sorba.

103

Itt nincs „oszolj!”, maradjatok mindig a kijelölt poszton. A parancsot teljesítve, mindig emlékeztessetek, vezessetek, neveljetek! Ez a versek küldetése. Ha nincs mondanivalótok, nem szabad megszólalnotok! Ne várjatok elismerést, a vers túléli a költőt, és túléli a hallgatót. Akkor is prédikálni fog, amikor már a helyükre új generáció lépett. A verset lehet szeretni, vagy visszautasítani. Ha beszélgetsz a versekkel, csodás élményben lesz részed, közelebb kerülsz az élet titkainak ismeretéhez! (Budapest, 2008. május 27.)

104

Ha szavaidat hallattad… „Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára” (Jer 15:16).

Uram, szeretem hallani szavadat, amikor hű szolgád által szólsz hozzám, vagy amikor csendes reggel és este gondolatban Nálad elidőzhetem. Szeretem a természet szép zenéjét, amely szavaidat súgja fülembe; a madarak csodálatos énekét, mint Lelked hozzám szóló üzenetét. Szeretem a kis patak csobogását, szellő zúgását, vihar csattogását, mert mindegyikből a Te szavad szólít, vigasztal, tanácsol, int vagy bátorít. Mily csodásak a szócsöveid, Uram: az emberi száj, a daloló madár, a vakító villám és a mennydörgés, Csak a süketnek nem jelent ez semmit. Uram, de te arról is prófétáltál, hogy nevedben hamis tanítók jönnek, és az ördög képes megszólaltatni a természet számunkra rejtett erőit. Te azt mondtad, jönnek hamis krisztusok. Pál gonosz farkasoknak nevezi őket, Péter szerint ordító oroszlánok, János szelektől hányt fellegekről szól.

105

Uram, én azt szeretném kérni Tőled, Te őrizzed elmémet és fülemet, hogy a különbségtevés képességét az életben soha el ne veszítsem. Segíts mindig tisztán felismerhetnem, hogy egy üzenetnek ki a szerzője, és szavad formáló ereje által add, hogy életem neked tetsző legyen. (Budapest. 2007. október 21.)

A 81. kilométerkő Már látom. Nincs messze. Hogy odaérek-e, azt még nem tudhatom. Járásom lassúbb lett, az idő sem siet, mégis minden, minden, mi mögöttem maradt, mint a vihar szele, oly gyorsan elsuhant. Hogy mennyi még az út, mi nékem szabatott, azt még nem tudhatom. Ami mégis fontos, hogy a legutolsó kilométerkőnél, amit meglát szemem, célba érkezésem ünnepe lehessen. (Budapest, 2008. július 21.)

106

Jézus az ajtó előtt „Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem” (Jel 3:20).

Szívem ajtaján zörgetett Jézus. Ott állt várva, hogy ajtót nyissak. A kémlelőn át felismertem őt. Ő volt minden kétséget kizárva. A szándék azonnal megvolt bennem, hogy bebocsássam drága Mesterem, mert tudtam, neki ott van a helye szívemnek legbensőbb rejtekében. Mégis, szándékom ellenére, kezemre bénultság telepedett. Majd bénultságomat leküzdve, lassan elindultam az ajtó fele. Még egyszer jobban szemügyre vettem az ajtómon zörgető Mestert. Csak állt ott és kitartón zörgetett. Ekkor vettem észre: nincs egyedül. Egy ismeretlen ember volt vele. Erre nem voltam felkészülve. Még mielőtt észrevett volna, kezem a kilincsről visszahúztam. Még egy ideig ott állt a Mester, azzal az ismeretlen idegennel, aztán lassan, csendesen továbbment.

107

Kívül végleg elhalt a zörgetés, de szívembe békétlenség tért. Ekkor elkezdtem futni a Mester után. Egy sziklafal tövében értem őt utol. Az idegen sebeit kötözgette. Amint arcáról a vért letörölte, felismertem magam, az idegenben. (Budapest, 2008. október 8.)

Így lehetsz áldás Kenyeres Bettinek, keresztsége alkalmából

Ha szívedben él Isten szeretete, és ajkadon zeng a menny dicsérete, amerre jársz, követni fog az áldás, mert bús szívek, feltöltve új reménnyel, örvendezve, az Urat magasztalják. (Budapest. 2009. június 20.)

108

Tóparti koncert Hallottad-e már nyári alkonyat színpompás búcsúperceiben, réten és tóparti nádasokban, tücsök- és békazenekarok felemelő gálakoncertjét? Ismered-e a csodálatos csillagfényes nyári esték, szívet-lelket üdítő, depressziót elűző, képzeletet magával ragadó tündéri varázsát? Megfigyelted-e már, amikor a hunyó napfény utolsó sugarai megadják a horizont-színpad háttérvilágítását, és az önszerveződő, professzionális zenészek elkezdik hangolni egyenként, testükbe rejtett hangszereiket a közelgő esti koncerthez? A nézőtér felett kihunyó fények jelzik: kezdődik a csodálatos gálahangverseny, a nagyérdemű hallgatóság tiszteletére. A zenekari árok mélyén meghúzódó vidám zenészeket láthatatlan karmester vezényli, kirobbanó sikerrel.

109

Figyeld, a crescendo és pianissimo lágy hullámzását, a szabálytalan ritmus szabályosságát, amint zenészek tízezrei követik a névtelen karmester utasításait! Ki írta nekik a partitúrát, amelyet évezredek óta minden nyári estén szabadon, új felfogásban improvizálnak? Még mindig őrzöm gyermekkorom emlékei között ezeket a csodás nyári estéket, a nagykállói Vadkert nemes zenészeinek szerenádját. Örökre feltöltötték szívemet édes muzsikájukkal. Nem volt belépődíj, jóléti koncert volt ez minden nyári estén, a hallgatók számára, igazi gyógy terápia. Nem kaptál tőle diszkó betegséget, nem sérült a dobhártyád, nem lett tőle senki halláskárosult, a napi terheléstől megfáradt idegek is kisimultak édes volt tőle az álom, nem volt másnaposság. Valami szörnyű háború jött; egy félelmetes holocaust végzett ezekkel a jóindulatú zenészekkel;

110

egy kegyetlen ön- és közveszélyes „tervgazdálkodás”, amelyben a környezetének ellenségévé vált ember, a jobb élet reményében, elpusztítja saját létének alapjait, és felismerhetetlenné teszi Isten csodálatosan szépnek és tökéletesnek teremtett világát. Már csak egyre távolabbról hallom lelkemben eolhárfák hangjának halkan suhanó játékát, tücskök vidám ciripelését, és a gondtalan brekekék gurgulázó kuruttyolását, mint a volhinai harangok szellők szárnyán érkező távoli zúgását, amikor beköszönt az alkonyi óra. (Budapest, 2008. október 11.)

111

Keresd mindenben az igazságot! „Ha valaki az igazságot hajlítja, el is töri azt.” (Német közmondás) Jézus azt mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14:6). Ezért keressük mindenben Őt!

Mi az igazság? „Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra. Monda néki Pilátus: Mi az igazság?” (Jn 18:37-38.)

Hány igazat ítéltek már el a világtörténelem során, bírák többségi szavazatával, a törvény és az örök igazság téves magyarázatával?! Pilátusnak, a törvényhozónak nagy kérdése ma is válaszra vár: „Mi az igazság?” Igazságok és igazságrendszerek vívják könyörtelen küzdelmüket egymás ellen, évezredek óta, bíróságokon vagy harctereken. Zászló emelkedik zászló ellen, fegyver a más hitet vallók ellen, testvér az édes testvére ellen, egy közös jelszóval: itt az igazság! Miért nem egyértelmű a törvény? Az igazságtétel peres ügyben miért szavazatarány függvénye? Miért a többség szava alapján döntik el, kinek van igaza, amikor a szavazatarány nem az igazságtartalomról szól, hanem a szavazóknak az igazsághoz való viszonyáról? Mikor a többség az igazság ellen szavaz, ne hidd, hogy az igazság szintje apad, vagy nehézzé vált felismerése:

114

az emberek erkölcsi színvonala az, amely egyre mélyebbre zuhan. Ha egy magas fokú taláros testület hat/öt arányban hirdet ítéletet, mi a garancia arra, hogy a hatnak van igaza és nem az ötnek? Ha a többség fehérnek mondja a feketét, ettől az igazság nem változik: a fekete sohasem lesz fehér. Illés egyedül állt a négyszázötven Baál pappal szemben ott, Kármelen, az igazság mégis az ő oldalán volt, mert az igazság védelmében a többséget a mennyei tanúk serege biztosítja. Ne félj az igazság oldalán állni még ha látszólag kisebbségben vagy is, mert a többség ott van, ahol az igazság! S ha az igazság mellé álltál, a többséget választottad akkor is, ha egyedül maradtál. Az igazság egymagában is megáll! S ha lelked húrja az igazságra rezonál, kövesd ezt a hangot, s tagja vagy az igazak nagy családjának! (Budapest. 2007. október 3.)

115

Jó tanács Tanulj meg lábaddal a földön járni, nem esel nagyot, még ha megbotlasz is. De ha fellegekből pottyansz a földre, a nyaktörést már el nem kerülheted. (Budapest. 2007. szeptember 26.)

Lehajtott fejek A telt kalászt ne cseréld össze Káin lecsüggesztett fejével; bár mindkettő a föld felé néz, a két ok egymástól messze eltér. Ha lehajtott fejű embert látsz, ne mondj azonnal ítéletet, mert lehet ez az alázatnak vagy épp’ a gonoszságnak jele. A fontos az, ami bent a fejben és a szív mélyében rejtőzködik, ezt pedig egyes-egyedül csakis a szívek vizsgálója ismeri. (Budapest. 2007. október 5.)

116

Magadért bosszút ne állj Isten szolgájaként nehéz a bűnöst fenyíteni, ha a vádak nyilai, először őt érik. Ilyenkor az Úr veszi át a fenyítés munkáját, s nem engedi szolgáját, hogy gonoszul bántsák. Ezért siess megtanulni a nagy parancsolatot: magatokért ti bosszút sohase álljatok. (Budapest. 2007. október 3.)

Ajánlás A legnagyszerűbb élet az, amelyikben kész a válasz Isten megszólítására. (Budapest. 2007. október 21.)

117

Törvényszerűségek A feldobott kő visszaesik, lehet, hogy épp a te fejedre. Amit vetettél, minden bizonnyal te leszel annak aratója. Mulasztásaidnak is van ára, amit ráterhelnek bankszámládra, ha nem tanultál, te maradsz buta, s tied a tudatlanság jutalma. Ha nincs benned megbocsátó készség, akkor neked sem bocsát meg az ÉG; ami rosszat másnak cselekedtél, visszakapod. Ez törvényszerűség! Két nagy kincset kaptál, hogy felmérhesd, mi a bölcs és helyes életvitel: józan észt és lelkiismeretet. Okosan élni ezek segítenek. De ha nincs ész, sem lelkiismeret, egy alázatos kérés még segíthet: Uram, engem, senkit, szerencsétlent, végy kezedbe, s formálj belőlem EMBER-t. (Budapest. 2007. október 8.)

118

Az Úr célba vezet! Régen tudom a célt, ahova szeretnék eljutni mindenképp, de az úton járni néha oly bonyolult. Van, mikor az utat sötétség borítja, máskor a sűrű köd áthatolhatatlan fátyla állja utam. Nem látom a táblát, amely irányt mutat, nem hallom a hangot, amely bátorítna; félek a sötétben. Ekkor szólít az Úr: add ide a kezed! Én sötétben, ködben a célba vezetlek, csak szorítsd a kezem! (Budapest, 2007. november 1.)

119

A győzedelmes keresztényhit A győzedelmes keresztény hite nem glóriás szentséget sugárzó, hivalkodó lelki dekoráció, nem is másokat legyőző erő, nem mindent megoldó varázsige. A győzedelmes keresztény hite a Léleknek az az ajándéka, amellyel a gyengéhez lehajol anélkül, hogy megalázná, eléje megy a kérdezőnek anélkül, hogy kioktatná, elkíséri a kételkedőt, megsegíti a gyámoltalant, bátorítja a bizonytalant, segíti a bajbajutottat. A győzedelmes keresztény hite elviseli mások gyengeségét, felelősséget hordoz mindenhol, ahol szolgálatára igény van, és a jutalmat nem emberektől, hanem egyedül Istentől várja. (Budapest, 2007. november 2.)

120

„Légy buzgóságos azért, és térj meg!” Hogy tudsz te még így lelkesedni? - kérdezte egykori munkatársam, szolgálati buzgóságom látva. - Érdemes-e úgy hajtani magad? Vagy talán elvégzett munkád bére megéri e lázas igyekezetet? Szavain mélyen elgondolkodtam: sose mérlegeltem: érdemes-e bármit is tenni Isten művében, mert nincs összehasonlítási alap aközött, amit én tehetek, és amit Jézus Krisztus tett érettem. Ezzel a kérdést le is zárhatnám, hisz’ az Úr örökös adósa vagyok, tartozásomat le nem róhatom, akkor sem, ha két életem volna. Én már a „kevesen voltál hű” minősítéstől is boldog vagyok. De most barátom, hadd kérdezzelek: mit jelent tenéked Isten ügye? Számíthat-e reád az ég Ura, amikor azt kérdi: „kit küldjek el?” és mikor egyetlen pohár vízért két kérő kéz nyúl az Úr nevében? Sorban állnak-e a szolgálni kész jelentkezők, amikor tenni kell, mert csupán beszélni már nem elég!? És ott vagy-e te is közöttük? Átrezdülnek-e idegrendszereden a gyülekezet közös gondjai? Te vársz-e, vagy mások várnak rád

121

amikor meg kellene mozdulni, hogy valami megvalósulhasson? Ott vagy-e a megígért időre, vagy mindenki tudja, hogy késni fogsz, mert nem lobog benned szent lelki láng?! Húzó erő, vagy tehertétel vagy, hű és bölcs szolga, ki várja Urát, vagy gondatlan, haszontalan sáfár? Figyelő őr, vagy alvó katona? Lehet-e építeni szavadra mint kifaragott templomoszlopra? A gyertya az utolsó csonkig ég, s égés közben másoknak világít, ilyen a hű keresztény élete. Ha nem vagy többé sem hideg, sem hév, halld meg az Úr utolsó intelmét: „Légy buzgóságos azért, és térj meg!” (Budapest, 2007. november 9.)

Eldöntendő kérdés Ez most nem nyelvtani fogalom. A válasz, amit meg kell adnod, szívedből kell, hogy fakadjon, mert aki üzen neked és kérdez, jól ismeri szíved érzéseit, s egyértelmű hitvallásod kéri. Ki néked a Biblia Krisztusa? Ünnepi prédikációk tárgya vagy örökéleted adója?

122

Legendás hős vagy életed Ura, aki volt, van és eljövendő úgy, amint azt a Biblia mondja? Ki néked Isten egyszülött Fia: kereszténységed névadója, karácsonyünnepek Jézuskája vagy a nemsokára visszatérő menny és föld Ura, Megváltója és hatalmas Szabadítója? Jézusnak újra vissza kell jönni erre a földre érted és értem; Vissza kell jönni, mert megígérte; vissza kell jönni, mert ha nem jönne, minden örökre semmivé lenne. Eldöntendő kérdés számodra ma: Elfogadod-e Jézust Uradnak? (Nagykálló, 2007. november 11.)

Biztosan a jó úton Nehéz a történelemben eligazodni annak, aki Isten Szava helyett saját szívére hallgat. Tanácsadót el ne fogadj Isten Igéjén kívül; az örökélet dolgában Istent kérdezd egyedül.

123

Így haladhatsz békességben a jó úton biztosan, száz viharban sem tévedsz el, ha Megváltód veled van. (Budapest, 2007. november 20.)

Elkésett aratók vallomása „Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg!” (Jer 8:20).

Pedig kedvezett az időjárás, volt eső és gabonaérlelő meleg, az ÉG megadott mindent; voltak aratómunkások is, kiegészítve béresek hadával, felszerelve megélezett kaszákkal és sarlókkal, a munkabérek is biztosítva voltak; minden adva volt a nagy munkához. De mi mindig kedvezőbb szelekre vártunk, jobb munkafeltételekre, nyugodtabb körülményekre, nagyobb anyagi biztonságra. Így suhant el a nyár s vele az aratás ideje. Az aratnivaló még mindig lábon áll, mint ezernyolcszáznegyvennégy október huszonkettedikén Edson Hirám gabonája,

124

amikor azt remélték, arra már nem lesz szükség, mert az Úr itt van lépésnyire. Mi is számolgattuk már a heteket és hónapokat, élesítettük a sarlóinkat, elkészítettünk hány meg hány globális aratási tervet, személyes lelki növekedési menetrendet, amelyeket szükségesnek tartottunk a nagy betakarításhoz. Vártuk az alkalmas időt, az éghajlati változásokat, az akadályok eltűnését, a nagy szabadságot, miközben az Úr sokáig visszatartotta a szeleket, hogy azok ne fújjanak, megállította a napot Gibeonban, hogy segítse az aratókat a hosszúra nyúlt aratásban; adott bőven eszközöket, hogy ne szenvedjünk hiányt semmiben. De mi mindig újabb, még jobb alkalomra vártunk, s a kapott alkalmakkal magunkat gyarapítottuk. Pedig sokszor elprédikáltuk: „a föld már érett az aratásra”, de nekünk nem volt elégséges Isten aratásra buzdító szava.

125

Urunk, már csak abban bízhatunk, hogy lesz még egy késői nyarunk, s ha viharfelhős lesz is az ég, ha „a tenger és hab zúgni fog”, és ha sokan elhalnak is a félelem miatt. Urunk, csak abban bízhatunk, hogy remegő térdünket megerősíted, hogy a nehéz időkben el tudjuk végezni azt a munkát, amit a kellemes napokban elmulasztottunk. Urunk, már csak a Te kegyelmedben bízunk! (Budapest, 2007. november 22.)

Légy becsületes! „A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a te tested is sötét. Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság, sötétséggé ne legyen. Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne egyetlen sötét rész sem, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás megvilágosít a fényével” (Lk 11:34-36).

„Ha azért a te szemed őszinte,” nyíltan nézhetsz testvéred szemébe, a leleplezéstől nem kell félned, sem a mellébeszélés vádjától.

126

Őszinte szem: becsületes élet, homály, kétértelműség nincs benne: az igen és a nem mindig ugyanaz, nem kell hozzá külön magyarázat. Engedd, hogy az igazság lámpása bevilágítsa lelki házadat, s hinni fognak benned az emberek, bizalmi válság ismeretlen lesz. Hidd el, többet ér az a tisztesség, amelyhez nem fér semmi kétség, mert mindenki tudni fogja rólad, hogy fejtől talpig becsületes vagy. Jó-e, ha mások azt tudják rólad, ez az ember inkább diplomata, minden eljárása csupa homály, ne higgy neki, mert vele pórul jársz!? Tested lámpása a szemed fénye: ellenőrizd az ige tükrében! Ha elveszett szavad tiszta fénye, vele fog sérülni emberséged. (Budapest. 2007. december 20.

127

Az utolsó vizsgatétel „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja” (Mt 25:31-32).

Utolsó példázatában, Krisztus a végső eredményhirdetésről, földi életünk összegezéséről, a már felbontott vizsgatételek nyilvános ismertetéséről, a krisztusvárók két csoportjáról prófétált tanítványainak. Amint Jézus tanítását olvastam, éreztem, miként zajlik szívemben a végső ítélet főpróbája, a lehetőségek vizsgálata, mert minden vizsgázó leghőbb óhaja, hogy könnyű vizsgatételt kapjon, s emellé még kis jóindulatot. Mindenki várta a nehéz kérdést, hiszen, ha az üdvösségről van szó, a feladat is hozzá szabható: Szentély tana, Szentlélek munkája; Kétezer háromszáz este és reggel; újjászületés víztől és Lélektől; a bűn és a Gonosz története. A képzeletbeli készülődést és a vizsga-várás feszültségét meg-megzavarta egy-egy váratlan, 128

sok nyomor bélyegét magán hordó esdeklő ember megjelenése: Az egyik napok óta nem evett, a másik szomjtól volt elgyötörve, volt, ki jövevényként nem lelt otthont; jött a beteg és ruhátlan koldus, egy fogolytól küldött hívó üzenet. Mire rádöbbentem, mennyi időt vesztegettem e szerencsétlenek gondjai miatti törődéssel, észrevettem azok suttogását, akik nem engedték elterelni figyelmüket a felkészülésről, a másokkal való törődés által. Már nem volt idő mérlegelésre: a nagy záróvizsga megkezdődött. Remegő kézzel tételt akartam húzni, de a vizsgabiztos, akiben ekkor felismertem a Mestert, megelőzött. Tekintetéből azok arcvonása sugárzott felém bátorítón, akik egykor, utamba sodródtak. Mielőtt bármit mondhattam volna, a Mester szelíden így szólt hozzám: Én voltam az, akikkel jót tettél. Én voltam az éhező koldus, a láz gyötörte szomjúhozó; jövevényként én kopogtam ajtódon, én jártam nálad beteg, ruhátlanul. Nincs több vizsgatételed. Állj ide, a jobb kezem felől! (Budapest. 2007. december 30.)

129

Isten kezében megmaradhatsz Ezen a Földön nincs olyan hely, ahol Sátán hatalma ne volna jelen minden erejével, gonosz szándékával: Svájcban és Vatikánban éppen úgy jelen van, mint Kenyában és Szudánban, Irakban és Afganisztánban. Nincs hely, ahol a veszélyt – biztonságban tudva magad – elkerülheted, mehetsz bár Luxorba, vagy a Kanári-szigetekre. Ezen a Földön nincs olyan hely, ahol Isten oltalma ne volna jelen minden erejével, jóakaratával: Kenyában és Szudánban, Irakban és Afganisztánban éppen úgy jelen van mint Svájcban és Vatikánban. Istenre mindenütt számíthatsz biztonsággal. Ezért ne félj ha a halál völgyében is vagy! Ő az egész Föld hatalmas Ura! Ezen a földön nincs olyan hely, ahol Sátán hatalma nagyobb volna Isten hatalmánál, ezért légy bárhol a világon, Annak oltalmában vagy, Aki mindent kezében tart.

130

Ezen a Földön Sátán hatalma nemsokára véget ér, és csak Isten hatalma marad meg örökké, és Isten kezében megmaradnak azok, akik Benne bíznak! Isten kezében megmaradhatsz te is, ha Rá bízod magad. (Budapest. 2008. január 3.)

Iratkozz be Jézus iskolájába Ne várd a megváltást attól, aki gyűlöletet prédikál; ne válaszd tanítódul, ki másoktól elidegenít! Ne hidd, hogy a másik ember ellenség, kit gyűlölni kell! Iratkozz be a Nagy Tanító mindenki számára díjtalan iskolájába, és Ő megtanít, mit jelent szívből szeretni, az üdvösségre felkészülni, igaz emberként élni, élni! (Budapest. 2008. április 28.)

131

Pedig micsoda hajnal volt! Ez az újabb éjszaka már nyugodtabban telt. A tegnap még hangosan lármázó városra, most nyomasztó csend nehezedett. A hiszékeny nép, amelynek csupán kenyér és cirkusz kell, – Júdeában éppúgy mint Rómában – és mindig új szenzációra vár, most elégedetten alszik. A nép hamar felejt, és gyorsan mozgósítható újabb zavargásra! Csak az őrök nyugtalanok ott künn, a temetőkert misztikus csendjében. Még ilyen strázsát nem álltak. Minden nesz idegeket feszítő: hosszú az éjszaka. A főpapok és írástudók szemét is messze kerüli az álom: Az órák idegőrlő lassúsággal telnek. Csak még ez az éjszaka múljék el, és ha nem történik semmi, a harcot megnyertük! Némileg megnyugtató, hogy tanítványai felől nem jött semmi jelentés, miszerint titkos őrállással megszakítás nélkül figyelemmel tartanák a sírt, hogy üdvözöljék a Názáretit,

132

amint győztesen jön ki sírjából. Azt jelentheti ez, hogy talán ők sem hiszik ezt a mesét? Véglegesen eltemették volna imádott Mesterüket? A sírban is csend honol. Ez bíztató jel számunkra! Az ólomlábakon járó éj lassan szemfedőt bont, s a bíborköpenyt öltő szép hajnal, lassú araszolással kúszik fel a fátyolos ég peremén. Mily csodálatos reggel! Csak ez az idegfeszítő bizonytalanság ne volna! Ekkor leszállott az Úr angyala hogy a mennyben született földi tervnek érvényt szerezzen. A kő elmozdult a sír szájáról, nagy földindulás lett, Jézus feltámadott. Ilyen egyszerű az evangélium. Az őrök megrettentek, a főpapok gyorsan új hazugságot gyártottak. A szent asszonyok, akik ezután értek oda, örömmel fogadták a hírt, és sietve vitték az üzenetet Jézus tanítványainak. Nem volt nagy ünneplés. Mindenki azt tette, ami a szívében volt: A Mester és a tanítványok

133

Galileában találkoztak, amint az Úr megmondotta. A tanítványok közül néhányan örültek, néhányan kételkedtek. Még nem értették, hogy a világ fejedelme kivettetett, és az üdvösség biztosítva lett… Pedig micsoda hajnal volt! Még jönni kellett pünkösdnek, hogy megértsék húsvét üzenetét, hogy Krisztus feltámadása a te üdvösséged és az én üdvösségem, és mindannyiunk üdvösségének biztos záloga! (Budapest. 2008. január 15.)

Régen várt csoda Már befejezték a napi munkát Genezáret mesterhalászai, s az éjszakai eredménytelen halászat után a hálót mossák a csendes és szeszélyes tó partján, amikor megjelenik a Mester, és beszáll Simon Péter hajójába. Mintha nem tudna fáradságukról, nem ismerné súlyos gondjaikat, hogy otthon mindet családja várja, s ők maguk is pihenésre vágynak, a szószékké avatott hajóból

134

az igére szomjas embereknek csak prédikál, prédikál, prédikál. Hallgattál már holt fáradtan, éhes gyomorral, súlyos gondokkal küzdve, családod helyzetére gondolva, kudarcélménytől szorongattatva gyülekezeti prédikációt? Érted ilyenkor a hangzó igét? Majd jön a szakmai utasítás, nekik, kiváló szakembereknek, a még alig ismert Tanítótól: „Evezz a mélyre! Vessétek ki hálótokat fogásra!” Még a szakmát is irányítaná!? Nem! Az ész ösztönösen ellenáll: de „Uram, az egész éjszaka…” Mégis, a szív kénytelen engedni, mert hangja oly szeretőn meggyőző: „mindazáltal a te parancsodra.” A szakma fájó kudarca után, szokatlan felszólítással, Isten veszi át az irányítást, s a természet most is enged. Innen az egész már nem szakmai: nem a halak és nem is a háló, de nem is a víz hőmérséklete vagy az időjárás szeszélye a lényeges, hanem maga az ember, aki magáról csak ennyit mondhat: Uram, én bűnös ember vagyok! Itt kezdődik az Úr szolgálata, amikor hangzik az Úr válasza: Ne félj! Embereket fogsz halászni!

135

Uram, nagyon sok az üres háló és az eredménytelen éjszaka, az emberhalászok szakmai és gyakorlati kudarca, mert nélküled minden, de minden sikertelen. De ha majd egyszer, drága Mesterünk beszállhatsz toldott-foldott hajónkba, és csendes szavadnak engedve, mi is kivetjük hálónkat fogásra, egészen biztosan megtörténik a régen várt csoda! (Budapest, 2008. január 23.)

Ünnep lehet egész életünk Minden reggel van valami, amit méltó megünnepelni; amihez nem kapcsolódnak világrengető események, nagy történelmi emlékek, csupán egy-egy olyan tény, hogy ezen az éjszakán is felettünk tartotta kezét az Úr, és megőrizte életünket. Minden virradat hoz valamit, amiről méltó megemlékezni, és az Úrnak hálát adni; azért, hogy ma reggel is megláthattuk az új napot, szívből köszönthettük egymást, dicsérhettük Istenünket örvendező szívvel, a Tőle kapott énekekkel: 136

„Tudom és érzem, Jézus enyém.” Ma reggel is olvashattam Isten áldott szent Igéjét, melyben azt ígérte, nem hagy egyedül napi küzdelmeimben, s ha nehéz feladatokkal kell megküzdenem, ő velem lesz, megsokszorozza erőmet, felvértez a csüggedés ellen, bölccsé tesz döntéseimben. Én minden reggel ünnepre ébredek, bár nincs a naptárban jelezve, de számomra piros betűs ünnep, mert ismét hosszabb lett életem, mint a kegyelem biztos jele. Ünnepi köszöntőt ma reggel is az Úr mondott fülembe a jól ismert, tiszta hangon: ”Ne félj, mert én veled vagyok!” (Budapest, 2008. április 28.)

137

Ha csak azért nem gyűlölsz Attól, hogy már meghalt gyűlölt ellenséged, kinek látása is idegbeteggé tett, még mindig nem lettél krisztusi lelkületű igaz, hű keresztény, Krisztus követője. Ha azért nem gyűlölsz, mert nem látod többé gyűlöleted tárgyát, akit elkerültél, az még nem jelenti, hogy szabad lettél a gyilkos gyűlölettől, gonosz lelkülettől. Akkor vagy keresztény, ha a keserűség bús légkörében is krisztusi szeretet meleg fénye árad belőled másokra, és a környezeted felismeri benned, hogy Isten: Szeretet! (Budapest. 2008. február 8.)

138

Meditálás Uram, a tudatlanság idején elkövetett bűnös tetteinket kegyelmesen elnézed népednek, mert szent igazságodat átszövi végtelenül nagy irgalmasságod. Pedig a tudatlanság nem lehet mindig elfogadható mentségünk, mert ahol az ismeret hiányos, ott a lelkiismeret által szólsz, és elménket megvilágítod. Sokszor megterveztük a jövőnket, elhatároztuk, hogy változtatunk, de úgy tűnt, nem jutottunk előbbre: minden úgy maradt a régiben, mintha nem történt volna semmi sem! Amikor az ördög rosszra csábit, tudjuk, hogy bűn, de oly kívánatos; tudjuk, hogy nem szabad, de csábító. Elhatározzuk, hogy megváltozunk, megígérjük, de újból elbukunk. Urunk, tudjuk: a bűn a mi bűnünk, cselekedetünkért mi felelünk, de ha nem veszed le rólunk terhünk, kegyelmed nélkül mind-mind elveszünk. Ezért Jézusunk nevében kérünk: könyörülj rajtunk Urunk, Istenünk! (Budapest, 2008. március 7.)

139

Ne légy fél keresztény! Volt kollégám azzal dicsekedett, hogy pásztori szolgálata által, kétszer olyan hűségesek lettek gyülekezetében a testvérek, mint amilyenek korábban voltak. Megpróbáltam nyomban elképzelni egy „félig hűséges” keresztényt, aki mindent félig teljesít, mindent megfelez szolgálatában. Félig szenteli meg a szombatot, félig adja meg az Úrnak járó részt, szavaival félig mond igazat, és mindenben félig becsületes. Félig hiszi el, amit az Úr mond, félig engedelmeskedik mindenben; ő egy tökéletes fél-keresztény. Ugye, neked is az a kérdésed: aki valamiben nem keresztény, hogyan lehetne bármi másban az?! Minek nevezed, ha házaspárok félig hűségesek egymáshoz? Ha a féligazság teljes hazugság. A fél hűség is teljes hűtlenség. Éppen ezért, a hűtlen nem válhat kétszer olyan hűségessé, mint volt, mert akárhány fél-kereszténységet szorzol is meg egymással, az eredmény egyre kevesebb lesz. Isten nem vár el dupla hűséget, csupán azt kéri, légy becsületes. Az ő mércéjének megfelelve,

140

kétszer olyan hűséges nem lehetsz. De van egy jó hír minden hűtlennek: Ha hűtlen voltál, lehetsz hűséges. Csak így fokozás nélkül: hűséges! Ez tökéletesen elégséges! A „hűségesebb” a hűnél kevesebb! Hűséges gyermekeinek Isten egyszeri örökéletet ígér, mert a tökéletes nem lehet több. Az örökéletből sem elvenni, sem hozzáadni nem kell, s nem lehet. Ilyen a hűség is: teljes vagy semmi! Lásd, a mennyei szőlőskert Urát: a tizenegy órai munkásnak is ugyanazt a munkabért adja, mint annak, ki korán állt munkába, mert a szolgálat mennyei bére: örökélet, mely nem váltható fel sohasem aprópénzre. A hűséget ne oszd és ne szorozd! „Legyetek azért ti tökéletesek, úgy, mint a ti mennyei Atyátok.” Szolgálj az Úrnak jóban és rosszban „tökéletességgel és hűséggel”, és Isten jutalma nem marad el. (Budapest. 2008. március 10.)

141

Akiktől a lelkipásztor tanulhat „És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind” (1Kor 12:26).

Betegeinkre gondolok, kikért minden nap imádkozom. Tehetetlennek érzem magam, mert segíteni nem tudok, még nem működik a parancsszó: „a Názáreti Jézus nevében mondom.” Bármit is mondanék, úgy érzem, szavaim súlyukból veszítnek, mert más pozícióból beszélek, terhükből levenni nem vagyok képes. Hitre most nekem van szükségem, hogy beteget Krisztushoz vezessek. Felrémlenek a gyermekévek, a fiatalság, mely egyre ritkul. Nemrég még gyermekként játszottunk, vagy bölcsőjét ringattam, most itt állok koporsója előtt, várva a soron következőt. Mondani kellene valamit azoknak, kik gyermekim lehetnének, és súlyos kereszttel vállukon, roskadozva de énekszóval Isten csodáit magasztalják. Arcukról napsugár ragyog rám. Őtőlük tanulok, akiknek tanítására elhívott az Úr.

142

Ők tanítanak imádkozni, az Urat hálás szívvel szolgálni, Ők tanítnak dicsérni az Urat, és lehajtott fejjel hálát mondani. Hosszú imalistákat írunk, elméleteket fogalmazunk, de annak megállapításánál, hogy mindnyájan betegek vagyunk, tovább már nem jutunk; hamar kiapad erőforrásunk. Valaminek jönni kellene, hogy vigasztaló és megvigasztalt öröme közös és teljes legyen, hogy együtt tudjunk sírni és örülni, annak, ami fáj és boldogít, hogy tapasztalatunk közös legyen, hogy együtt érezzük fejünkön Krisztus megszentelő és áldó kezét. (Budapest, 2008. április 10.)

Légy világformáló áldás! Ne engedd, hogy a világ formáljon kénye-kedve szerint; formáld te a világot! Saját kis hatókörödben sugározz áldást, hogy jobbá legyen általad a világ! Rendszerek válthatják egymást, eszmék viharai zúdulhatnak 143

népekre, nemzetekre; lázas tömegek bosszúja rázhatja fenyegetőn a világ eresztékeit. Jöhetnek új szokások, nem várt kataklizmák. Divatos erkölcsi hullámok áraszthatják el szennyükkel a vigyázatlan tömegeket. Kifordulhat sarkából a józan gondolkodás, megromolhat a jó ízlés, és helyére kerülhet a rossz, s ami szégyen volt, erénnyé magasztosul, s az erény válik szégyellnivalóvá. De akkor se feledd: csak azzá formálhatnak, amivé engeded magad. Te döntesz arról, mit fogadsz el. Ne engedd, hogy a világ formáljon kénye-kedve szerint; légy társuk azoknak, akikre nem volt méltó e világ, akik nemes jellemükkel formálták a világot! Saját kis hatókörödben áldás lehetsz Isten kezében és lehetsz hírnöke egy jobb világnak. Addig is, míg itt élsz, élj úgy, hogy jobbá legyen 144

általad is ez a világ! Mert csak így élni szép és így élni érdemes! (Budapest. 2008. november 4.)

Felelős vagy azért, aki vagy Ha hibát követsz el, amellyel megkeseríted legkisebb testvéred életét, ne mentegesd magad felelőtlen, gyáva kibúvókkal: „ugyan, nézd már el nekem, ilyen vagyok, nem tehetek róla.” Mert felelős vagy azért, aki vagy. Ügyelj tehát tetteidre, s szódra, amelynek te vagy feladója. Ne terheld senkinek a bizalmát homályos életviteleddel! Bizonytalan magatartásoddal ne ébressz gyanakvást másokban! Legyen nyitott könyv az életed, amelyet olvashat minden ember! Légy gerinces, akinek szavára minden helyzetben építeni lehet! Becsületed sohase áldozd fel a gyávaság és kapzsiság oltárán! Érezze mindenki, szükség van rád! Hadd legyen közismert megbízhatóságod: ez nem vehető meg és nem adható el kétes barátságért,

145

múló dicsőségért, hamis nyereségért, hazug ígéretért! Legyen bátorságod az igazat képviselni ott, ahol az igazság és jog szolgái visszaélnek tisztségükkel! Ha olyan helyzetbe kerülsz, amikor az igazság kimondása az igazgyöngyök moslékba dobását jelentené, ilyenkor zárd be az ajkad! De ha szádat szóra nyitod, ne jöjjön ki azon igaztalan szó! Az életben nagy a kínálat a jellemruhák piacán, ahol úgy hódít a divat, mint a bazárban hivalkodó Hitvány cifra rongyok maskara kirakata. Te mondod meg, mibe öltözöl. Te döntesz arról, milyen legyen lelki otthonod, amelyben laksz. Felelős vagy azért, aki vagy! Isten a te hozzájárulásoddal formálhatja jellemedet, és adhat rád mennyei öltözetet. Ő segít, ha akarod, ha kéred, hogy győzhess önmagad felett. Engedd, hogy megtegye! (Budapest, 2008. augusztus 17.)

146

„És neveztetel romlás építőjének” „És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak.” (Ézs 58:12).

Nem vagyunk szűkében Isten ígéreteinek, amelyekből válogathatunk; s ha kérjük, mind a miénk lehet. Tiéd lehet – mondja az Úr –, ha elfogadod. M’ért utasítnánk hát vissza?! Nézd, mennyi helyet kínál a szent történelem is! A választék palettája nagyon színes. Lehetsz magvető és arató, konkolyhintő és tolvaj, bátor hős vagy gyáva szemlélő; gonosz és rest szolga vagy hűséges építő; lehetsz megbízható követ vagy alattomos áruló, az igazság állhatatos szolgája vagy megalkuvó béres. Lehetsz harcos Krisztus oldalán, de állhatsz a gonosz zászlaja alá. Ma még folyik a harc, folyik a toborzás mindkét oldalon.

147

A választás szabad, a döntés a te oldaladon. Ha előveszed a Bibliádat számtalan életforma között válogathatsz. Én már választottam. Romlás építője szeretnék lenni, és ösvények megújítója; építeni emberöltők alapjaira. A régi kövekből a régi alapra, mert sok rombolás történt az idők folyamán, de a fundamentum áll! Ezen a fundamentumon szeretnék építeni a régi kövekből. Társakat keresek, állj te is az építők közé! (Budapest, 2008. május 14.)

Mit tenne Jézus? „Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban a dolgokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai? De ők nem érték e beszédet, amit nékik szóla” (Lk 2:49-50).

Elmerengek a régi kérdésen, hogy helyemben, egy adott helyzetben: vajon mit tenne Jézus? Mert sokszor, nagy merészen azt feltételezzük, hogy amit Jézus cselekedne, az kell legyen nekünk is a mérce.

148

Tanítványsággal járó kísértés, buzgón a Mester helyébe lépni, meggondolatlanul lelkesedni, és önhatalmúlag cselekedni, túlbecsülve felhatalmazásunk és alkalmasságunk mértékét. Bűntelennek, tévedhetetlennek egyetlen egy ember sem mondható, azért amit ő tehet, nem biztos, hogy tévedő embernek megengedett. Mi nem látjuk előre tetteink mélyreható következményeit. Más a feladata az őrnek, és más annak, ki a megbízatást adta. A fegyelmezés nem a szolga dolga, az ő feladata, hogy időben adjon eledelt a rábízottaknak. A harcot nem a hírnök irányítja, ő csak a parancsot továbbítja. A betegszállító nem végezhet műtétet a haldokló betegen, mondván, hogy az orvos is így tenne. Az ő feladata, hogy betegével mielőbb a kórházba érjen. Egyetlen valaki van, akinek minden helyzetre van megoldása és mennyei felhatalmazása: Jézus Krisztus, az ég és föld Ura. Neki adatott minden hatalom, Ő biztos, hogy sohasem tévedett. Ha olyan helyzetbe kerültél, amelyben fontos döntést kell hoznod, sose azt kérdezd, mit tenne Jézus, hanem, hogy mit kell neked tenned: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? 149

És aki mindenkinek megszabta a maga dolgát, téged sem hagy el: melletted áll minden döntésedben. (Budapest, 2008. május 14.)

Ássuk a repedezett kutakat „Mert kettős gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kutakat ássanak maguknak; és repedezett kutakat ástak, amelyek nem tartják a vizet” (Jer 2:13).

Ássuk a repedezett kutakat, amelyek nem tartják a vizet. Csak ásunk és szomjasak vagyunk, pedig itt vannak az élővizek buzgó kútforrásai egészen közel, karnyújtásnyira. De mi nem nyújtjuk ki kezünket az élő vizek forrása felé. Mi csak repedezett kutakat ásunk, és úgy érezzük, szomjan halunk. A nyelvünk már az ínyünkhöz tapad, nyálunk olyan, mint ragacsos spongya, tüdőnk zilál a kiszáradástól, kezünkkel kaparjuk az iszapot, azt remélve, hogy néhány csepp vizet szürcsölhetünk ujjaink közül, szemünkkel csak délibábot látunk fájdalmunkban vitustáncot járunk,

150

miközben lassan kiszáradunk, szívünk lázas dobogással ver. De mi csak ássuk, csak ássuk az újabb repedezett kutakat. És mi azt hisszük, jó úton járunk. Terveink jók a magunk szemében. És nem tudjuk, m’ért vagyunk betegek! Miért vagyunk lázas nyomorultak? Pedig csak rövid találkozóra kéne megállnunk Jákob kútjánál Jézussal, hogy ihassunk belőle, az élő víz buzgó kútfejéből, hogy bennünk is forrás fakadjon, el nem apadó, életet adó. Vedd észre, rád is ott vár Jézusod, saját repedezett kutad mellett, ne siess el, állj meg, ha hozzád szól, életvizet kínál korlátlanul, ha ebből iszol, élted megújul, s akivel ezután találkozol, bizonyságtételednek hinni fog, életedből eltűnik minden folt, s hiteles élettel magasztalod azt, Aki rólad mindent, mindent tud. (Budapest, 2008. június 26.)

151

Rendeltetésünk van „Rendeltetésünk, hogy minél nagyobbra, a lehető legnagyobbra törekedjünk.” (Deák Ferenc)

Volt értelme életednek Ha úgy érzed nincs értelme életednek, kezedben a lehetőség: adj te magad célt, értelmet éveidnek; s célba érve majd meglátod, nem hiába születtél, mert volt értelme életednek. (Budapest, 2007. december 9.)

Rendeltetésünk van Fejem tenyerembe hajtva azon gondolkodom, van-e értelme mindannak, amit értelmem kiagyalt, és az elmúlt évek alatt papírra firkálgattam, azzal a naiv szándékkal, hogy valakinek biztosan használhatok írásommal. Lehet, hogy túl naiv vagyok amikor azt gondolom, érdekel valakit, amit mondok? Vagy rosszul értelmezem földi rendeltetésemet

154

és abban a tévhitben élek, hogy fontos az, amit teszek: mert erre vagyok kötelezett? Így merengek félálomban, míg megszólal bennem a hang: Vajon azért terem a fa, mert alig várják az emberek, hogy gyümölcsöt szedhessenek roskadozó ágairól? Azért dalolnak a madarak reggel az ablakod alatt, hogy élvezhesd trillájukat? Azt hiszed, azért kel fel a nap, minden áldott reggelen, hogy sugaraival átöleljen, s azért csobog a patak vize, hogy ha fáradt vagy felüdítsen? Csak rendeltetésük útját járják a beléjük plántált program parancsát követve, nem kérdezve sohasem: igénybe veszi-e valaki az általuk közvetített felmérhetetlen kincseket. Lásd, a fa megtermi gyümölcsét, mert ez a rendeltetése; a nap felkel minden reggel, küldetésében nem fárad el. A madarak is megtartják reggeli és esti koncertjüket, nem kérdezve, hányan hallgatják a csodálatos szerenádot. Ezután még mi lehet a gondod rendeltetésed hasznáról? 155

Ne kérdezz, csak vesd a magot, ne várd, hogy bárki hálát mondjon, vagy megdicsérje alkotásod. Tedd hűséggel, amit tenned kell, amire az Alkotó rendelt. Bízz benne! Az áldás nem marad el! (Budapest, 2008. július 17.)

Hiszed-e, amit másoknak prédikálsz? Sokszor mi magunk nehezen hisszük, amiről másoknak prédikálunk. Elmondjuk teljes meggyőződéssel mennyire szereti Isten az embert, s amikor próbatétel szakad ránk, úgy érezzük, elhagyott minket az Úr. Hirdetjük teljes bizonyossággal: Isten emel és dönt királyokat, mégis szeretnénk megfogni kezét, a történelem irányítójának, mert úgy érezzük, valami baj van a sorrend meghatározásában. Hirdetjük, hogy Jézus hamar eljön, de az életünk erre rácáfol; prédikálunk gondviseléséről, de már a legkisebb hitpróbában törékenynek bizonyul a hitünk, s úgy látjuk, már az ég is bezárult. Beszélünk a Lélek erejéről, mégis, inkább pénzben gondolkodunk; 156

várunk a nagy Lélek-aratásra, de a hitünk túl anyagias. Ismerjük Isten ígéreteit, de saját erőnkben jobban bízunk. Urunk, mikor jön el végre a nap, amikor hitünk és prédikálásunk ugyanannak a Léleknek erőtől duzzadó ajándéka? (Budapest, 2008. január 10.)

Mégis megvalósulhat Urunk, amikor bajban vagyunk, hű gyermekedként mi mindig hozzád emeljük fel szavunk, mert tudjuk, csak te vagy oltalmunk. És amikor megszabadultunk, a nyomorúságunkból, jó keresztényként hozzád megyünk hogy Néked hálát mondjunk. Mégis, lehetetlen megszámlálni, mily sokszor megfeledkeztünk arról, amit cselekedtél velünk, és hálátlan gyermekeidként újból és újból visszatérünk, már szokássá vált bűneinkhez, próbára téve türelmedet. Néha aranyborjút imádunk, akaratod ellen lázadunk, járjuk a magunk dacos útját,

157

máskor kudarcaink miatt téged vádolunk, zúgolódunk, azután, ha minden ránk szakad, keressük oltalmazó szárnyad. Mintha tenger hullámin ülnénk, nagy vizek kalmáraiként, s mikor hajónk darabokra hull, tudjuk, hogy csak benned bízhatunk, ezért újból hozzád kiáltunk, majd tőled újra elfordulunk. Így van ez már, ki tudja, hány éve, pedig jól tudjuk, ez így nem jó, valaminek történni kell esendő, gyarló életünkben! Minden megélt kudarcunk után Pál apostollal együtt mondjuk: azt cselekszem, amit nem akarok, a jó véghezvitelét nem találom. Urunk, Benned van reménységünk, hogy kegyelmed által mégis megvalósulhat életünkben megváltói műved nagy célja, Krisztus kiábrázolódása bűntől szennyes jellemünkben. (Budapest. 2008. január 18.)

158

Ki áll benned győzelemre? A szeretet hatalma és a hatalom szeretete küzd bennünk, értünk, általunk. Csak a zászlók jelzik, melyik erő áll éppen győzelemre vagy vesztésre. A zászlók azt is jelzik, melyik erőnek adtad szabad akaratodat. Győztes csak akkor lehetsz, ha hozzájárulsz, hogy a szeretet győzzön benned. (Budapest. 2007. december 27.)

A pusztában is forrást fakaszt „Boldog ember az, akinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében. Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső” (Zsolt 84:6-7).

Ahogy múlnak feletted éveid, életerőd is úgy fogyatkozik, ez a biológia törvénye, ne várj hatásos gyógyszert ellene. De találhatsz másik erőforrást, amelynek más törvényei vannak;

159

aki ebből a forrásból merít, a sok bajban is megerősödik. Ne félj a siralomvölgyétől sem, mert ha Isten veled, ki ellened? Ő a pusztában is forrást fakaszt, amelyből áldás bőséggel árad. Így juthatsz majd erőről erőre, míg elfáradnak a legkülönbek; ezzel az erővel célba érhetsz, Isten elé, a Sion hegyére. (Budapest. 2008. január 8.)

Van, aki nem feledkezik el Az emberekre addig építhetsz, amíg hasznot remélnek belőled. Amikor szemükben értéked csökken, a lehető legmesszebb elkerülnek. Innen már azon se lepődj meg, ha rövid időn belül elfelednek. Ekkor figyelj fel egy ígéretre, melyhez nem fűződik semmi érdek, csak annyi, hogy valaki meghalt érted, aki „örökkévaló szeretettel” szeret, és magát elkötelezte: „Én terólad el nem feledkezem!” (Budapest, 2008. január 22)

160

Mégsem volt hiába Mindent a legjobban akartam de mégsem sikerült minden úgy ahogyan akartam Mégsem volt hiába eddigi életem helyre jön minden rossz Mesterem kezében. (Budapest. 2008. január 11.)

Jézus megígérte Nem tudom, mit látott meg bennük; nem tudom, mit lát mibennünk? de azt tudom, van egy ígérete, amit tanítványainak adott; amely nékünk is szól: „Eljövök, és magamhoz veszlek titeket, 161

hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” Ígéretét megerősítette Jézus, az Atyához mondott kérésében: „akarom, hogy ahol én vagyok, azok is én velem legyenek.” Nem tudom, mit lát benned és bennem, de szándékának oka nem lehet más, mint egyedül, az életét is feláldozni kész isteni szeretet. (Budapest. 2008. január 19.)

Életed értéke és ára „Minek adtok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeket azért, amivel nem lehet jóllakni?” (Ézs 55:2).

Miért fizetsz nagy árat azért, aminek az értéke kevés? Mért engeded, hogy megtévesszen a kufár hitvány eledele? Miért adsz pénzt azért, mi nem kenyér, és kincset, mi meg nem elégít?

162

Tanuld meg, hogy az ár és érték e földön nem mindig ugyanannyi. Van, aminek magas az ára, de végtelenül keveset ér, s ez fordítva is igaz lehet, ezért súlyosan ráfizethetsz, ha rossz az értékítéleted. A főpapok szemében Krisztusnak harminc ezüst volt az ára, de értékét nem tudták felbecsülni. Ott volt előttük a Menny Kincse, de nagyobb volt Barabbás értéke: Krisztus halála volt élete ára. Ha életedet mérlegre teszik, mit ér jellemed Isten mérlegén? Mennyi a te árad és értéked? Nem az a döntő, hogy emberséged mennyiért adható vagy vehető az élet börzéjén, hanem, hogy mit érsz ott, hol a jellemet mérik? Jellemóriásokra van szükség, nem olyanokra, akik könnyen adhatók és olcsón vehetők. Ha jellemed szilárd és egyenes, árad megfizethetetlen, és Krisztus érted lefizetett bére lesz életed minősítése. (Budapest, 2008. május 1.)

163

Ne légy középszerű! Félek a hidegtől, Uram, küldj meleget! Félek a sötéttől, Uram, küldj fényedből! Félek a semmitől, Uram, adj bőséget! Uram, Te vagy a Fej, adj, amit jónak látsz, hideget, meleget, sötétséget vagy fényt, semmit vagy bőséget. Uram, adhatsz bármit, csak a langymelegtől, a rút szürkeségtől, a közömbösségtől, a nyomorküszöbtől, ments meg Uram, ments meg! (Budapest, 2008. május 20.)

Obsitos lettem Hatvanegy évi szolgálat után obsitos lettem az Úr szőlőjében. Kaptam egy másfélsoros levelet, amelyben annyit közöltek, „mint engem érintő határozatot”, megszüntetik megbízatásomat. Két hónap múlva értekezleten megtoldották egy díszes emléklappal

164

és testvéri kézfogással, további életemre Isten áldását kívánva. Rövid meditáció után, a meglepetésből felocsúdva, magamban hálát adtam az Úrnak, kitől oly sok ajándékot és meg nem érdemelt jutalmat kaptam, mert amikor még nem tettem semmit, Ő már előre kitüntetett azzal, hogy gyermekévé fogadott, s így a menny örökösévé lettem. Azon az emlékezetes reggelen, ott álltam a piacon csüggeteg, tanácstalan, mikor az Úr szolgája megszólított: jöjj az Úr szőlőjébe, megkapod az igazságos béred, és nem lesz hiányod semmiben. Én nem kérdeztem, csak elindultam, mint Elizeus Illés után, mert éreztem, ez az én utam. Azóta ezt az utat járom, s munkaadóm nem a vincellér, hanem maga, a szőlőskert Ura. Szolgálati időm határozatlan. Tudom, felmondástól nem kell tartanom, a végső számadással sem lesz bajom, mert elvégzett munkám eredményéhez az Úr hozzáadja saját érdemét. (Budapest, 2008. január 4.)

165

Ha figyelnénk Jézusra Ha napjainkban Jézus ezen a földön járna választott népe között, Ő volna a törvények és egyházi szabályok legnagyobb megrontója, mert képes volna arra, hogy szabályokat mellőzve bizottsági határozatok nélkül adjon gyors segítséget a rászorulóknak; hogy határozat nélkül valakit meggyógyítson, bűnöket megbocsásson. Ha napjainkban Jézus ezen a földön járna választott népe között, megtanulhatnánk Tőle a törvények és szabályok helyes értelmezését és bölcs alkalmazását. Ha figyelnénk Jézusra, könnyen felismerhetnénk, hogy Ő ma is közöttünk van, hogy megtanítson minket a menny szabályaira, az üdvösség titkaira, és megakadályozzon minket ostoba szabályok hozatalában. Ha figyelnénk Jézusra, megtanulhatnánk Tőle Isten dicsőségére, emberi módon élni. 166

És megtanulnánk azt, hogy Isten szemében minden az emberért van. (Genf, 2008. március 22.)

Tél és kikelet Nem szednek altatót sem nyugtatót, de mikor a zord őszi szelek takarodót fújnak és letépik a barnálló ékes levélkoszorút és a koronák lombsátrait az erdők fáiról, csendesen magukra húzzák kölcsönkapott, csipkés, fehér hótakarójukat, és megkezdik téli álmukat. Elpihen az erdő, minden csendes. csak állandó lakói adják tudtul: ők itt maradnak, virrasztanak, az erdő az életterük, itt laknak. Nézd, az ügyes erdei famászót, a kis fakúszt, mint szökdel, a földtől körkörösen a fa hegyéig, hogy hajlott csőrével átvizsgálja a kéreg repedéseit. A következőt ismét lent kezdi. Ez az ő szabályos munkarendje. Vizitdíj a rovarcsemege. A téli szerviz többi munkása is teszi dolgát. Nincs köztük lógós.

167

A gondos, gyűjtögető küllő, apró makkocskákkal ékeli be a fa kérgébe vájt odújában elrejtett téli eledelét. A fekete rigó is megtalálja fürge munkája bérét, a tudós doktor Harkály hangos kopogtatással jelzi, hogy ebben a körzetben ő az ügyeletes háziorvos. S ha eljön a tavaszi ébredés rendelt ideje, nem kell vekker. Nincs is ébresztőórájuk, de mély téli álmukból a rendelt időben, amikor a nap fénye és simogató melege kicsalja a rügyeket, mindnyájan felébrednek. „Ó természet, ó dicső természet, – írta hazánk nagy költője – mely nyelv merne versenyezni véled?” Csak ámulunk és magyarázunk, tudományosan bizonyítjuk azt, amit nem értünk, csak látunk, s akárhol beavatkozunk a természet csodás rendjébe, csak rontunk az alkotás tökéletes, mechanizmusán. Rontani már megtanultunk, ebben tökéletesítettük magunk, és nem tudjuk, mi a bajunk. Életünk rendszeres ciklusai összezavarodtak.

168

Altatóval tudunk aludni, és az éjszakai kábulatból stimuláló szerrel ébredünk. A nagy gyógyszer gyártók reklámjai hatásos altatókat kínálnak a nyugodt, éjszakai alváshoz, és csodatevő doppingszereket a nappali ébrenléthez. A versenytárs pedig abból profitál, hogy éjszaka ébren tudj maradni és pirulájával nappal kivasalhasd görcsbe csavarodott idegszálaidat. Megromlott a környező világgal való kapcsolatunk, természetes segítőinket kiirtjuk magunk körül. Az egész világ nyög és sóhajt, mondja Pál apostol. Hagyd, hogy helyreálljon benned biológiai órád rendje! Engedd, hogy Teremtőd, a nagy órásmester megjavítsa elromlott egyensúlyi műszered finom érzékelőjét, hogy szíved a pontosan működő univerzummal együtt dobbanjon, és életed is ráhangolódjon a kezdet és az örökkévalóság megváltozhatatlan rendjére. (Budapest, 2008. április 14.)

169

Messze és közel – soká és hamar „Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, és mint egy őrjárásnyi idő éjjel” (Zsolt 90:4).

Életem során sokszor kerültem harci közelségbe ezzel a négy kitartó nyelvtani fogalommal, mint idő- és helyhatározóval. Az alkudozás már elkezdődött, egészen fiatal gyermekkorban, - hisz ezt megtanuljuk nagyon hamar és még ma sem ért véget igazán. Ha el kellett menni valahova, egy nagyon fontos megbízatással, ahova nem szívesen vitt a lábam: „jaj, az nagyon de nagyon messze van!” - hangzott a kibúvó argumentum. De ha oda szerettem volna menni, ahova a felnőttek ellenezték, nem tudták letörni a lelkesedést: „Ó, itt van ez, egész’ a közelben!” Emlékszem, a nyári vakáció mindig oly nagyon hamar elsuhant, bezzeg, a tanítási időszak végtelenül sokáig tartott. A feladat megtanulására szabott idő mindig rövid volt, de bent izzadni a matekórán vizsga előtti feleltetéskor, úgy tűnt, az óra megállt a falon.

170

A nagykorúság bűvös dátuma történelmi fejezetként hatott, ámde hatvanon felül mintha felgyorsultak volna a napok. Egy élet kellett, míg megtanultam: az Úr tartja számon napjainkat, aki kettős időszámítást vezet, egyiket jelen életünknek, másikat az örökkévalóságnak. Bár napjainkat még a falióra és a naptár rovátkái is jelzik, készen van már az a belső óránk, amelynek nincs mutatója, mert az örökélettel van szinkronban. Néha mégis kísértenek a földi mértékek és időnket velük mérve, hol hosszúnak hol rohanónak tartjuk, visszafojtva vagy magasra szítva az áldott adventi reménységnek lelkünkben fel-fel-lobbanó lángját. Idő- és helyhatározóink saját kis földi érdekköreink szorítójában mondatják ki: Messze van még Kánaán? miért ily soká, mért nem hamarább? meddig kell még várni? Fájdalmak éjszakáján tisztán halljuk: „Bizony, hamar eljövök. Ámen!” és válaszunk is egyértelmű: „bizony, jövel Uram Jézus!” Ámde, ha jól érezzük magunkat, rest szolgaként mintha azt mondanánk: „Halogatja még az én Uram a hazajövetelt!” Még van időnk!

171

De belső óránk már azt tanítja, és erősíti tudatunkban, hogy Megváltónkban, a „messze és közel”, a „soká” és „hamar” fogalmak mind-mind jelzésnélkülivé válnak, mert ha Krisztus szívünkben lakik, már itt, ezen a földön benne vagyunk mi is az örökkévalóságban. (Budapest. 2008. augusztus 1.)

Így lehetsz áldás Ha szívedben él Isten szeretete, és ajkadon zeng a menny dicsérete, amerre jársz, követni fog az áldás, mert bús szívek feltöltve új reménnyel, örvendezve az Urat magasztalják. (Budapest. 2008. július 29.)

172

Tedd ma jobban! „Szeretnénk szürke napjainkat bearanyozni.” (Th. Storm) Az a nap, amelyen nem ismertük fel Isten szeretetét: elveszett nap számunkra.

Tedd ma jobban! Tedd ma jobban, amint tegnap tetted, így minden nap többet ér életed. Minden nappal csak egy kicsit jobban, így eléred magasztos célodat. (Budapest, 2008. január 21.)

Minden nap kicsit jobban Mindenki tud okos lenni, de megbírálni valakit egyedül akkor van jogunk, ha magunk jobban csináljuk. Az élet egy versenypálya, amelyen nem az a fontos, hogy a pálya mely részén futsz, hanem, hogy fel ne add soha. Összehasonlítást mindig tegnapi önmagaddal tégy, sohasem versenytársaddal, mert a cél egyénre szabott. Minden nap egy kicsit jobban, ez a növekedés titka; ha munkádat befejezted, a jutalom nem marad el. (Budapest. 2007. november 30.)

174

Adjatok még egy esélyt! Nem jut eszembe semmi, mert bezárult az elmém; adjatok még egy esélyt, s megyek új magot vetni. Ha azzal sem érek célt, mert a gaz mindent benőtt, segítsetek kitépni minden idegen eszmét. (Budapest, 2008. január 21.)

A legjobb szervező Akinek van, annak adatik, akinek nincs, mindent elveszít. Kinek szeretet van szívében, övé a világ minden kincse. Akinek vágy él a szívében, Krisztusról bizonyságot tenni, Isten eléje hoz egy embert, aki valami jobbat keres. Így jönnek létre kapcsolatok akárhol, úttalan utakon, ha Isten, mint legjobb szervező, két embert kézen fogva vezet. (Budapest. 2008. január 16.)

175

Szárazon és vízen Már azt hittem, tudok vízen járni, és amikor ezt szerettem volna tudatosítani társaimban magabiztos, büszke tekintettel: „Most nézzetek csak ide, mit tudok!” a víz hullámai azonnal megnyíltak a lábaim alatt, s én a mélységben találtam magam. Ekkor a Mesterhez kiáltottam, s ő kinyújtotta felém kezét, és kimentett szorult helyzetemből, és én a magamutogatásból alázatosan kitámolyogva, most már a szilárd talajon álltam. Valójában már nem is volt fontos, víz van a talpam alatt vagy kemény kő, mert ekkor felismertem magam is: a jelentősége nem annak van, hogy milyen talajon vezet utunk, hanem, hogy fogja-e kezünket az Úr. Járhatsz vízen vagy szárazon, ha az Úr küldött erre az útra. Ha kezed Krisztus kezében van, s tekinteted le nem veszed róla, és ha nem hiú dicsvágy sugallja bármilyen elhatározásodat, nincs mit félned, ő megtart biztosan! (Budapest. 2008. július 6.)

176

„Érezzük” magunkat „Hát, hogy érzed magad barátom?” – így szoktuk kérdezni egymástól, amikor ismerőseinkkel, barátainkkal találkozunk. Amolyan sablonos kérdés ez, kötelező udvariasság, amire olyan is a válasz vállrándítással: „kösz, megvagyok”. Szeretjük „érezni” magunkat – jól, rosszul, sehogy vagy „úgy, ahogy”. Általános közérzetünk többnyire környezetünktől függ. Úgy gondoljuk, hogy ez a világ, hangulatunk váltakozásának természetes szabályozója: azért, hogy „érezzük” magunkat. Nekünk fütyül a kis madár, nekünk illatozik a virág, és nekünk zöldül a tarka rét, a kék ég és minden, érettünk van. Az a dolga a világnak, hogy észrevegye és orvosolja a bennünket bántó dolgokat; hadd tudja mindenki: mi vagyunk. És nem kérdezzük meg magunktól: hogy érzik magukat az emberek, akiket az Úr mellénk rendelt, hogy bennünk barátra leljenek? Ha azzal ébrednénk és kelnénk minden Isten áldotta reggel,

177

hogy várnak ránk a feladatok, amelyeket az Úr ránk szabott, ha annak tudatában élnénk, hogy minden perc áldott ajándék, melyért számadással tartozunk, akkor mások is megéreznék, hogy ezen az áldott napon is, kicsit jobb lett általunk a világ, több lett egy mosolygó arccal, s kevesebb egy fájdalmas jajjal; szívünk is megtelne hálával, s azok, akikért rendeltettünk, megéreznék és látnák bennünk, az önmagát értünk áldozó Krisztus végtelen szeretetét. (Budapest, 2007. november 4.)

Elszámítás Rosszul mérte fel a helyzetet, azaz nem is mérte, csak lépett, vaktában, nem nézve semerre, nagy lendülettel, behunyt szemmel, következménytől nem rettegve, ment, biztos léptekkel előre; ám nem működött jól lelkében a megfontolás biztos fékje, ezért a falat rossz szögben érte, így barátom megfizetett érte. (Budapest, 2007. december 21.)

178

Korlát és szabadosság A fegyelmezett élet olyan, mint gátak közé szorított folyó, amely hátán nehéz gályákat hord, és termékennyé teszi a földet, amerre megy, haladva medrében. A zabolátlan élet hasonló, a gátját szakított folyóhoz, amely útjában mindent elpusztít, majd, mintha misem történt volna, a kárrendezést másokra hagyja. Virágzó városok, és kultúrák ott telepedtek meg szívesen, ahol nem voltak veszélyeztetve a fékeveszett elemekkel, és biztosítva volt a nyugodt élet. Döntsd el, milyen legyen életed: zabolátlan vagy fegyelmezett?! Áldást kívánsz-e árasztani vagy annak örülsz, ha rettegésben élnek körülötted az emberek? (Budapest. 2007. november 6.)

179

Nem is a vérnyomással van baj? Mottó: Ha egy fogalmat nem ismersz, légy óvatos a hozzászólással!

-

Hallottam, beteg a férjed. Jaj, jaj szegény, már egy éve! Mi baja van szegénykédnek? Jaj, képzeld, vérnyomása van! Hát azt vajon mitől kapta? Valakitől elkaphatta. Mondd meg néki, hogy üdvözlöm, és azt kívánom szívemből, szűnjön meg a vérnyomása mielőbb!

Fejek és falak találkozója A legbiztosabb ismeretforrás a személyes megtapasztalás. Az erkölcsi prédikációnak és az elméleti okításnak hatása ettől messze elmarad. Nem azért van ez így, mintha ennek mindenképpen így kellene lenni, hanem, mert az emberi természet az ész törvényszerűségeinek nem szívesen engedelmeskedik. Hányszor nem működik a közmondás, miszerint „más kárán tanul az okos”, ehelyett ostobán megrendezzük a fejek és falak keserű fájdalommal járó találkozóját. (Budapest. 2007. december 20.)

180

„Aki a gonoszság díját kedvelte” A Magasságos szolgájának vallotta magát. Jó ember volt. Ismerte Isten népe történetét. Tudott azokról a csodákról, amelyeket Isten cselekedett választott népe érdekében. Ismerte az áldás feltételeit. Az Úrral sohasem ellenkezett, de nem tudott egyértelműen, a bűnnek sem „nem”-et mondani. A nagy kísértésekben az Urat előretolt bástyaként alkalmazta. Az Úrral mondatta ki, amit neki kellett volna kimondani. Bálám sorsa tragikus véget ért, mert szívében elrejtve ott élt a gonoszság díjának kívánása, és a hatalom dicsvágya, amely elveszi az ember látását, és álkegyes, vallásos ceremóniák köntösében próbálja félrevezetni önmagát és az Urat, a hamisság mesteri leplezése által. Ott kezdődött, hogy szóba állt a bűnnel, mint Éva a kígyóval Édenben, s az ördög, látva ingadozását, erősítést küldött a pokolból, „előkelőbb fejedelmekkel”. Mert az ördög jó megfigyelő: hamar észreveszi, ha nem tiszta a szándék és nem őszinte a szív,

181

és nem hagy ki egyetlen esélyt sem, rád csap, ha látja ingadozásod! Bálám szelleme vezette Júdást is, hogy hasznot húzzon a tanítványságból. Ez kísértette meg Simont, a varázslót, hogy anyagi előnyhöz jusson; majd Ananiást és Safírát, és sorolhatnánk a neveket… Pergámumban tovább öröklődött Bálám szelleme, amely alapjaiban nyomorította meg a mártírkorszak retteneteit túlélt maradék egyház életét. Bálám szelleme ma is kísért, ezért zárd be a kísértő előtt szíved és elméd ajtaját. Ne állj szóba a bűnnel, sem a bűnre csábítóval, Légy egyértelmű az Úr iránti elkötelezettségedben! Vizsgáld meg szíved indítékait, mert csak egy úrnak szolgálhatsz, és „az Isten előtt veszedelmes úton”, a szádba adott prófétai szó sem menthet meg a szomorú sorstól. (Budapest. 2007. november 29.)

182

Válaszd az igaz megoldást! A szóval könnyebb ölni, tőrrel sebet ejteni, mint gyógyítani. Könnyebb mást megbántani, a hibát elkövetni, mint jóvátenni. Könnyebb nem észrevenni, csak szótlanul elmenni, mint segíteni. A rosszat mindig könnyebb kontroll nélkül követni, mint következetesen jót cselekedni. Emberségünk fokmérője az a képességünk, amellyel a két pólus között döntünk. (Budapest, 2007. december 16.)

183

A kétarcú „barát” (Bandihoz) - Tudod milyen ember ez a Jóska? nem is érdemes beszélni róla! Ez egy… egy végtelenül szélhámos, semmirevaló, megbízhatatlan! (Jóskához) - Ó, drága Józsikám, rég’ láttalak! éppen az előbb beszéltem rólad, hiányzik nékünk a bölcsességed, amellyel az ügyeket kezeled! Tudod, ez a Bandi komolytalan, képtelenség rá építeni, nem is érdemes róla beszélni, tekintélyének nincs semmi súlya! (Magában) Csakhogy végül is megszabadultam ettől a két nagyképű hólyagtól! Miért is állok velük szóba, hisz őszinteségre nem fogékonyak! És a mennyei jegyző beírta: „Képmutatás magasiskolája.” (Budapest. 2007. december 20.)

184

Tanulj okosan! Gyermekfővel tanulatlan, sok mindenről mit sem tudtam, mégis bután azt gondoltam, én vagyok a legokosabb, de mióta többet tudok, tudom azt, hogy mit sem tudok. Ezért félek többet tudni, mert kiderül önmagamról, lám-lám, ahogy okosodom, minden nappal butább vagyok. Azért kedved ne veszítsd el, tanulni is okosan kell. (Budapest, 2007. december 21.)

185

Keresztény kapitalizmus 2007. Karácsonyán

Ma mindenütt a szeretetről prédikálnak, meleg levest osztanak a hajléktalanoknak. Ma egész éjszaka, minden fedélnélküli számára nyitva vannak a melegedő helyek, ahol forró tea mellett ingyen hallgathatják a megragadó dallamú karácsonyi örömüzenetet: „Mennyből az angyal lejött hozzátok” „Hadd érezzék egy kicsit ők is, a Megváltó szereti őket is.” Ma, a szegény gyermekek kapnak egy cipős doboznyi ajándékot, benne édességgel, játékkal és meleg ruhával, „Hadd legyen nekik is karácsonyuk!” Ma az állatmenhelyről az átlagosnál több kivert kutyust fogadnak örökbe jószívű, vagy unatkozó emberek, „hiszen őket is Isten teremtette”. Ma a papok és politikusok – néhány javíthatatlan gyűlölködőt kivéve – nem mondanak rosszat a más nézetet vallókra. 186

Ma mindenki, másokat okítva, csak a szeretetről beszél. Ma mindenki jószívű. Ma mindenki – majdnem mindenki – ajándékot osztogat. A társadalom tehetősebb rétegei gondolnak a szegény éhezőkre is - a fölöslegükből. Ma még a szeretet hatalma gyakorolja pünkösdi királyságát, és senki sem akar gondolni a gyorsan közeledő holnapra, amikor ismét a hatalom és pénz szeretete határoz meg mindent, és folytatódik az ünnepekre felfüggesztett gyilkos küzdelem: Holnap, a hajléktalanok ismét éheznek és fáznak, az éjszakai melegedők bezárnak; a szegény gyermekek várják a következő karácsonyt, az egy tál forró ételt, a csodálatos Mikulás-csomagot, és az arcokra festett emberi részvét néhány órányi mosolyát. Holnap, az utcára dobott kutyusoknak kevesebb esélyük lesz arra, hogy egy új gazdi megszánja őket Isten nevében. A látványos jótékonyság láttán egy kérdés foglalkoztat: meg kellene fordítani a hétköznapok és ünnepek rendjét, 187

hogy legalább érzületben, háromszázhatvannégy nap lenne karácsony, és csak egy szűkös nap maradna visszatérő mementónak, és ezen a napon mindenki hajléktalan és éhező volna, és huszonnégy órán át a gazdagok és a hatalmasok is, bokorban aludnának, hogy ezen a napon mindenki rádöbbenne: mi módon nem szabad az embernek élni! Talán túlélnénk valahogy, ezt az egyetlen egy napot! (Budapest, 2007. december 24.)

188

Megbocsátás és felejtés „Amikor földi bajok, fájdalmak és kísértések elmúlnak, és okai is megszűnnek, Isten népe még akkor is tisztán és világosan fogja tudni, mi volt megváltásának ára. Az egész örökkévalóságban Krisztus keresztjét tanulmányozzák a megváltottak és erről énekelnek. A megdicsőített Krisztusban a megfeszített Krisztust fogják látni. Soha nem felejtik el, hogy ő a bűn átkát és szégyenét viselte.” (E. G. White: A nagy küzdelem 578. o.)

Megbocsátani több mint elfelejteni. A megbocsátás kész átértékelni a megbántás tényét, és segít abban is, hogy a kapott sebek megmaradt helyei értékesebbé tegyék a régi kapcsolatot. A megbocsátás: nyílt vállalása annak a testvérnek, akitől sebet kaptam. Az elfelejtés jelentheti a megbántó személy

189

emlékezetből való törlését, a tőle való elfordulást is. Isten úgy bocsát meg, hogy közben tudja milyen vagy és milyen voltál. Ő bűneid ellenére szeret, ezért hagyta meg kezein örökre, az emlékeztető sebhelyeket. Az Isten megbocsátása nyomán létrejött új kapcsolat értékesebbé tesz Isten szemében. Az örökkévalóságban a bűn története megmarad, és az Isten szeretetéről szóló tudománynak lesz tanulmányi tárgya. Soha ne feledd: Ő megbocsátott, és nem törölt ki emlékezetéből! (Budapest, 2008. január 3.)

190

Mit gondol rólunk az Úr? Megharagudott rám a kedves testvérem, mert megtudta rólam, hogy én megtudtam róla, hogy a hátam mögött rosszat mondott rólam. Mit tehetek érte? Úgy csinálok, mintha nem venném észre rajta, hogy ő észrevette rajtam, hogy én észrevettem rajta, hogy nem volt őszinte hozzám, hogy ő azt érezze, nem vettem rajta észre semmit! Állj meg Testvér! mert végül is nem az a fontos, ki mit vett észre, vagy mit nem vett észre! Nem is az a fontos, mi mit gondolunk vagy mit nem gondolunk egymásról, hanem az a fontos, hogy az Úr mit gondol rólad és rólam. (Budapest. 2008. január 24.)

191

Tanulj Jézustól! Ártatlanságod mellett a hamis vád tüzében legnagyobb érv a hallgatás: megtanulhatod Jézustól. Igazságod védelmében tedd azt, amit Jézus tett: nem válaszolt, hanem hagyta az igazságosan ítélőre. (Budapest, 2008. január 17.)

Dönts felelősen! Mindig könnyebb azt tudni, amit a másiknak kellett volna tudni. Mindig könnyebb más helyett okos döntést hozni. Mindig könnyebb azt tudni, amit másoknak tudni illik. Mindig könnyebb más helyett illőn viselkedni. De tudnod kell, döntésedért, magaviseletedért, a felelős magad vagy. Bátorságod bármily nagy, a következményekkel egyedül maradsz. (Budapest. 2008. február 2.)

192

Az Úr és szolgája „Nem nagyobb a szolga az ő uránál” – mondta Jézus, és meghajtotta magát, hogy megmossa a tanítványok lábát, miközben ők hevesen vitatkoztak, ki tekinthető közöttük nagyobbnak. Hátát odaadta az őt verőknek, arcát a szaggatóknak, Isten Fia. A szolga pedig kikéri magának ha szerinte valaki megbántotta érzékeny emberi méltóságában. A Megváltó azért jött, hogy szolgáljon, és feláldozza életét másokért; a szolga követeli emelt bérét, és hozzá megfelelő elismerést, és zavartalan, kényelmes életet. Jézus szelíd és alázatos volt, míg a szolga előkelőbb helyért harcol. Jézus azt mondta, tanuljátok meg tőlem, a szolga így: csak reám hallgassatok! Jézus szótlanul tűrte, hogy bántották, a szolga visszaüt, nem hagyja magát. Ó, Uram, a szolgálatban mikor leszünk olyanok, mint a Mester? és mikor látják meg bennünk, szolgáidban, az emberek a Mestert? (Budapest, 2008. január 30.)

193

Vezetési stílus „Aki sokat ígér és nem tartja be, olyan mint a felhő és szél, amelyben nincs eső” (Péld 25:14.) Menge és Good News Bible)

Nagy lelkesedéssel hallgatta meg missziós előterjesztésemet, az egyház egyik fontos embere. Tüstént ígéretet is tett arra, hogy az első ülésre meghívnak: beszéljük meg ezt a Bizottsággal. Az ülés megvolt, de nem hívtak meg. Majd ugyanezt a tervet elmondtam az egyház másik fontos emberének, amit ő is kiválónak tartott, és ígéretet tett, hogy meghívnak a legközelebbi bizottságba. Amint kimondta az ígéretet, láttam rajta, már el is felejtette. Így a meghívásból semmi sem lett. Ismét az előbbi vezetővel beszéltük meg ugyanazt a tervet, amit most már buzgón lejegyzetelt, mint a következő bizottságban tárgyalandó napirendi pontot. Lehet, hogy a nap nem kelt fel aznap, amire abból következtettem, hogy a meghívás ismét elmaradt. S hogy a bizalom vészkijáratából egy kicsi nyílás még megmaradjon. a harmadik számú vezetőnek már nem mertem elmondani semmit. 194

Ezután sem merek már úgy szólni, hogy szavam ígéretet váltson ki akármelyik gyenge testvéremből, nehogy be nem váltandó ígéretre kötelezze el magát érettem. Az ígéret csodás lehetőség egy vezető eszköztárában, mellyel lelkesíthet, bátoríthat, sereget győzelemre vezethet! Az ígéret egyben emberséged és használhatóságod fokmérője, amely mindig elkötelez, ezért ígérj úgy, hogy tartsd be kétszeresen! És legyen esőt hozó, gyümölcsöző az életed! (Budapest. 2008. január 31.)

Beton magtár ítéletnapra „Az ítéletnapi széf néven is emlegetett globális magtár elkészült, és a napokban kezdődött meg azoknak a tárolóknak a fagyasztása, amelyekben négy és fél millió vetőmag kap majd helyet.” (Szabad Föld Online, 2008. febr. 10.) „Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket” (Zsolt 2:4).

A tudósok már számításba vették, hogy a világ egyszer elpusztulhat. A vészjelzés is érvényben van. A túlélésért folyik a harc, és egy új kezdet alapjaiért.

195

Épülnek a modern Bábel-tornyok: Leküzdeni a gravitációt, úrrá lenni a pusztulás felett, ha kell, új életet teremteni egy újjászülető világban! Már a Holdon, és néhány bolygón vásárolhatsz magántelket, amelyen egy atomháború vagy világpusztulás esetén, a kozmikus telek-spekulánsok garantálják a „biztos” túlélést. Már megtették a szükségesnek vélt nagy horderejű intézkedést is. Ítéletnapi Magtárt építettek Norvégia északi csücske és az Északi-sark között félúton, amelyben mínusz tizennyolc fokon négy és félmillió vetőmagot - vetőmag fajtánként ötven szemet tárolhatnak tízezer éven át. Ezenkívül, földünk több pontján ezernégyszáz hűtő tárolóban, hatmillióféle növényi mag megőrzését véli biztosítani, a római székhelyű Globális Terménydiverzitás Alapítvány. Mily előrelátó gondoskodás! Néhány dúsgazdag amerikai már hibernált állapotban várja az orvostudomány diadalát, amely végre meghozza számára gyógyíthatatlan betegségéből,

196

a remélt gyógyulás valóságát, és az örökélet boldogságát. Micsoda diadalmas ébredés! „Te pedig Uram, neveted őket” Olvasva a modern tudomány eget ostromló dicsekvését, eszembe jutnak Pál szavai, amelynek időszerűségéhez ma már nem férhet kétség: „magukat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek, és balgatag szívük megsötétedett.” Isten Szava más jövőképet ad. Nem lesz szükség, sem lehetőség arra, hogy az evolúció létráján felmászott új ember megkeresse a tömött ítéletnapi széfet. Telket se parcelláztass más bolygón! A hibernáltságból is együtt ébredsz minden holttal az ítélet napján! Isten egészen más jövőt kínál: Szkafander nélkül sétálhatsz majd a mennyei Jeruzsálem utcáin. Nem lesz szükséged űrhajóra egy űrbeli kiránduláshoz. Az Ítéletnapi Magtárat senki sem fogja keresni, mert nem lesz rá szükség, és a hatmillióféle magból egyetlen szemet sem vihetsz át az újjáteremtett világba! Nem kell hibernálással várni

197

az örökélet titkának feltárásáig. Az Életnek fájáról, amely a szent város közepén van, szakíthatsz majd minden nap. Valamennyi ígéret legnagyobb biztosítéka: Isten, aki örökké népével lesz! (Budapest, 2008. február 28.)

Végveszély a szolgálatban Amikor még kevesebb volt a fejekbe szorult tudás, az ebből fakadó hiányt pótolta az ügyszeretet, Isten dolgai iránt. Ha nincs többé ügybuzgóság, mit sem ér a sok tudomány akkor vagy a legbetegebb, ha már azt sem veszed észre, hogy baj van a lelkedben. (Budapest, 2008. március 2.)

198

Rejtett kórtünet -

-

Szia, hogy vagy? Kösz, kigyógyultam! Beteg voltál? Nem is tudtam. Én sem tudtam, míg ki nem gyógyultam. Azért tudom, hogy beteg voltam, mert kigyógyultam. Örülök, hogy most már jól vagy. Ezt én egy szóval sem mondtam. Csak azt mondtam: kigyógyultam.

(Budapest, 2008. március 2.)

Kortünetek Kisgyermekként rimánkodtam, nagy kamaszként lázadoztam, felnőttkorban panaszkodtam, most benne az öregkorban, csendesen megadom magam. (Budapest, 2008. április 1.)

199

Vigyázz az apró betűs szövegre! Az ördög úgy kínálja portékáját, mint amivel mindenki jól jár: Szinte majdnem ingyen nyaralhatsz. Meghív egy olcsó társasutazásra, s kapsz hozzá értékes ajándékot ingyen ebédet, háromfogásost. Csak a kellemes utazás végén döbbensz rá: erre jól ráfizettél. Az ördög pedig, aki mindent kedvezménnyel ad „majdnem ingyen”, cinikusan rámutat a számlán megbúvó apró betűs szövegre: Ja, kérem, miért nem olvasta el? Reklamációnak helye nincsen! S ha visszamondja az egyezséget, fizetni már sajnos, akkor is kell. (Budapest, 2008. március 13.)

Tragikus találkozás Az egyik szabálytalanul előzött, a másik: elsőbbsége tudatában csak azért is, nagyobb gázt adott. Egymás mellé fektették őket, letakarva fehér lepedővel, fekete nejlon hullazsákban. (Budapest. 2008. március 13.)

200

Valódi emberség Ha csak azért vagy becsületes, mert különböző érdekekből fontos számodra az emberek rólad alkotott véleménye, távolról sem vagy megbízható. Ha csupán azért vagy keresztény, mert úgy érzed, ezzel jutsz tovább a biztonságos jövő útján, a kegyesség rád ragadt máza, már az első szélvészben lehull. Ha arcodon a kedves mosoly csak jól begyakorolt protokoll, és csak azért tartod fontosnak, mivel e nélkül nem boldogulsz, messze vagy Isten országától. Kereszténység, becsületesség, csak úgy válnak igaz értékké, ha a szívben lakozó Jézus szeretete a hajtó erő, mely motiválja tetteidet. A keresztény ember mosolya nem hamis, megtévesztő álarc; Krisztus visszatükrözése az, amely a szív mélyéből fakad, és valódi emberséget ad. (Budapest, 2008. március 12.)

201

Esti mese a mai hűségről Először megkedvelte, másodszor megszerette, harmadszorra megunta, negyedszer megutálta, utoljára otthagyta és a leges-legvégén már el is parentálta. Itt a vége, fuss el véle, eddig tartott a szép mese. Vigyázz, ne ess a verembe, mert kijönni nem tudsz könnyen. Igaz hűség ritka vendég, fogd meg jól, hogy meg ne szökjék! (Budapest, 2008. március 14.)

202

Szeretet és hűség kapcsolata A tavaszi virágzás: szeretet, szemet gyönyörködtető szépség, mely nem csak szép, de fagytól is véd, szirmával betakarva gyümölcsét. A virág gyümölcs nélkül mit sem ér. Az ősz gyümölcstermése, a hűség. A kettő együtt: virág és gyümölcs, adja tavasz és ősz értékét. Életed tavaszvirágzását is ősz gyümölcstermése gazdagítja. Ezért áldd az Urat a szeretetért, és adj hálát a hűség gyümölcséért. (Budapest, 2008. március 14.)

A szeretet hatalmi köre Egyedül Isten szeretete az, mi határtalan. Az emberi szeretetnek korlátai vannak. Ezek a korlátok pedig egyénre szabottak. Figyelj rendeltetésedre és korlátaidra mert a korláton belüli űr be nem töltése ugyanolyan hiba, mint a korlát áthágása. (Genf, 2008. március 21.)

203

Morzsák A kenyér apró morzsaléka nem sokra becsült morzsa. Több szem morzsát összeadva, lesz egy nagy csomó morzsád. Ha a morzsákat zsákba rakod, kapsz egy morzsás-zsáknyi morzsát. Gondolatmorzsáimat én is beleraktam egy morzsás zsákba. Neked adom, ha elfogadod, megtisztelsz, ha elolvasod; lelki-szellemi kenyeremnek apró morzsalékai ezek, fogadd hát őket szeretettel! (Budapest, 2008. április 7.)

Vigyázz! Elvisz a markaláb! Kisgyermekkoromban a nagyok azt mondták, hogyha rosszat csinálsz, elvisz a markaláb. Mi az a markaláb? Valami szörny talán? Majd egyszer megsúgták: az egy furcsa jószág. Ha szeretnéd tudni, neked elárulom: minden markalábnak marka van, meg lába. (Budapest, 2008. április 9.)

204

Bumeráng-elmélet „Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek.” (Mt 7:2.)

Sok ember azt reméli, ő ki tudja kerülni az élet buktatóit, mert reá nem érvényes a bumeráng-elmélet. De majd ha évek múlva újra szembesülni kell hajdani tetteivel, meglátja az életben a törvényszerűséget: amit mással cselekszel, egyszer visszaszáll reád, mindenért fizetned kell, mivel adós maradtál. Mert így van ez megírva. (Budapest, 2008. április 9.)

205

Szülinapi panoráma Minden születésnap rövid panoráma, egy kicsiny magaslat, amelyre háromszázhatvanöt naponként kimászik az ember, mint a fürge ürge, hogy jól körülnézzen, nem les-e rá veszély, s majd kis sütkérezés és őrszemle után gyorsan visszatérjen labirintusába: a kényelmet adó üregi ürgevár biztos oltalmába. (Budapest, 2008. április 11.)

Veszélyes piramis A pi-ra-mis leg-fel-sőbb fo-kán min-dig csak egy em-ber áll az ő fe-jén már sen-ki sem áll de a -mi- kor a pi -ra -mis ösz-sze dől nincs többé egyetlen gyenge szál sem, amiben bizton megkapaszkodhatnál.

206

Veszélyes csere „És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül” (Mt 24:12).

Az fog kegyetlenül gyűlölni, akit egykor nagyon szerettek, de a szeretetet megvetette, mert nem tudta, nem is sejtette, mi az igaz viszontszeretet. Aki megengedi, hogy szívében, az elvesztett szeretet nyomán, keletkezett ürességet a gonosz szelleme töltse be, végzetes cserét követett el.

A „minden lében kanál” Azt rótták fel neki, hogy mindent ő akar csinálni, mintha más rajta kívül nem értene a gyülekezetben semmihez. Addig hangoztatták véleményük’, míg örökmozgó testvérünk egyszer elhatározta, hogy ezentúl nem csinál semmit. Elhatározását tett követte, beült szépen a hátsó sorba. és csendben, igyekezett megvalósítani elhatározását, azaz nem kellett semmit megvalósítani, mert a semmi úgy működik magától is, hogy az ember nem tesz semmit.

207

Ez az, amit a kritizálók nem tudtak, mert eddig azt hitték, hogy a semmittevés és kritika nagyon nehéz, alkotó munka. Ezért azt gondolták magukról, hogy csak belőlük áll a világ, akkor pedig úgy kell tenni mindent, ahogyan ők kívánják. Ebből mindenki sejtheti, mi történt a gyülekezetben. Lényegében nem történt semmi. És mivel a semmiért egy lépést sem szükséges tenni, az emberek úgy érezték, ide nem is érdemes jönni. De mi lett az örökmozgóval? Tettre kész embereket keresett, kikkel a régi helyén új gyülekezetet szervezett. Eltűntek a semmit tevők s előtérbe kerültek azok, akik készek voltak tenni, cselekedni az Úrért, önmaguk odaáldozásával, s lett egy erős gyülekezet. Ez pedig már prófécia, hogy a könnyük kirostáltatnak és a rostában megmaradnak a megtért buzgóságosak. Testvéreim! Még néhány dolgot meg kell tanulnunk!

208

„Akarsz-e meggyógyulni?” „Vala pedig ott egy ember, aki harmincnyolc esztendőt töltött betegségében. És amint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta hogy már sok idő óta úgy van, monda néki: Akarsz-e meggyógyulni?” (Jn 5:5-6).

Ha valaki megkérdezné, kik akarnak meggyógyulni? mondana-e valaki nemet? Pedig az Úr megkérdezi, és mégis, oly sok közöttünk a gyógyíthatatlan beteg. A harmincnyolc esztendeje beteg ember életének legnagyobb pillanata volt, amikor megállt előtte Jézus és megkérdezte tőle: „akarsz-e meggyógyulni”? Én? Meggyógyulni? E kérdésre nincs szavam. Harmincnyolc esztendő már egy fél élet. Ily nyomorból ennyi is sok. Ebből ennyi már két élet szenvedését is kiteszi… Reménységem már rég elszállt… Itt lakásom is már megszoktam. Sorsomba belenyugodtam. Nincs kihez forduljak.

209

Különben is, nincs emberem. Rólad Uram, azt sem tudom, ki vagy. Ahhoz, hogy segítni tudj rajtam, itt kellene maradnod mellettem, amíg a víz megmozdul, de ezt nem várhatom el tőled, mert ki vagyok én neked hogy törődj velem? Jézus nem érvel, csak ennyit mond: „Vedd fel a nyoszolyádat és járj!” S lám, a teljesen béna végtagok és a test lankadt izmai hamarabb engedelmeskednek, mint a vergődő értelem és a meggyötört szív. Az a nap pedig szombat volt. Micsoda szombat! Áldott nap a meggyógyultnak, botránkozás az írástudóknak. A meggyógyult elméjében, nem kavarognak teológiai vitakérdések: szabad, nem szabad? Összetekeri gyékényből szőtt, cafatosra nyűtt nyoszolyáját és a tömegen áthaladva elmegy a templomba, hogy Istennek csendben hálát adjon. (Budapest, 2008. április 22.).

210

Etikett-keresztény A szemembe’ elismertek, hátam mögött kinevettek, szemtől szembe hízelegtek, arrébb léptek, megvetettek. Ez a társasági élet: kötelező az etikett, szabályok és formaságok mindenkire érvényesek. Itt a szívet nem vizsgálják, a fontos csak a külső máz. Kell, hogy legyen vizitruhád, minden alkalomra más-más, olyan, ami jól illik rád. Ha a színjáték véget ért, állj szépen a tükör elé, és lásd meg, hogy mivé lettél. Kérj az Úrtól másik ruhát, hófehér, tiszta, jellemruhát. (Budapest. 2008. április 22.)

Emberi teljesítmény Annyi jóra sosem leszel képes, hogy általa üdvözülhess, de nem kell erőltetni magad, hogy könnyű szerrel elkárhozhass. (Budapest, 2010. június 1.)

211

Hit, vagy logika? Azért kell a hit, mert nincs elég bizonyíték? Vagy azért van a hit, mert van elég bizonyíték? Csoda szüli-e a hitet vagy a hit a csodát? Azt hiszed el, amiről tudod hogy van, vagy hited teszi megfoghatóvá a számodra láthatatlant? Azért szereted Istent, hogy Ő is szeressen téged vagy éppen azért szereted, mert tudod, hogy Ő szeret? Azért vagy engedelmes mert félsz Istentől vagy azért jársz utjain, mert szereted Őt? Az igazi hit és szeretet nem külső okok függvénye. hanem a szívben lakozó Szentlélek gyümölcse. (Budapest. 2008. április 23.)

212

Vigyázat, taposó aknák! Háború folyik ezen a földön. Álló háború! Szellemi háború! Lelki háború! Partizánháború. A háborúkat telepítik békés szigetekre, oda, hol emberek élnek, ahol dolgoznak, ahol imádkoznak, Istennek ünnepet szentelnek. Tele vannak a városok, az utcák és terek alattomos orvlövészekkel. Taposó aknákat telepítenek a forgalmas helyeken, templomokban, szent gyülekezések helyén. Nincs biztonság sehol, bármerre mész, rejtett aknákba léphetsz; vagy piszokba, szennybe, szemétbe. A lelki kufárok felismerték, hogy a jámbor emberek hiszékenységéből jól meg lehet élni. Tessék, vegyétek! Jó pénzért kapható a Szent Biblia díszes fedele, az egyház logójával díszített, „keresztény” nyakkendő,

213

megbízható kisiparostól és vállalkozótól, kapható itt mindenféle csecsebecse, kimondottan szent célokra. Igazi búcsú-vásár, katolikus mintára, adventistáknak adoptálva. Uram, a Te egyházadban, már nem tudok merre lépni. Minden el van aknásítva. Az alkalmi „hitmélyítőkre” besomfordált a kufárszellem. Vannak, akik csupán azért jönnek, hogy a déli szünetben eladják portékájukat. Az evangélizációs kampányok eredményeit is pénzben mérik. Egy keresztelendő az elmúlt évben több mint egymillióba került. Ebben nincs benne a lelkészek költségvetése. Fel kell tenni a kérdést: megéri-e? Ehelyett kifizetődőbbek a nyári táborozások, mert ott a résztvevők előre kifizetik saját költségüket (ha már pénzben gondolkodunk): „Akinek a pénze bankszámlánkon cseng…” „Az én Atyámnak házát kalmárok házává tettétek!” És hangzik a prédikáció… Majd a jelenlevők beszállnak autójukba, és hazatérnek

214

az itt vásárolt vásárfiával, hogy legyen mire emlékezni a nagy ünnepről. Mert arra, hogy miről prédikáltak, kicsoda emlékezik? Mi lenne, ha egy ilyen szombaton jönne el az Úr?

Feledékenység Azon csavartam az eszem, valamit elfelejtettem. Közben az a gyanúm támadt, hogy még csak ki sem találtam, azt, amit elfelejtettem. Ami pedig nincs kitalálva, nem is volt az igazában, nem lehet azt elfeledni, nem lehet rá emlékezni. Így születnek álomképek olyan vélt eseményekről, amelyek meg sem történtek, de ott élnek és kísértenek az ember képzeletében. (Budapest, 2008. július 2.)

215

Egy vádaskodó prédikátorhoz Emberi arcod valósága akkor láttatik meg igazán, amikor a magad készítette pulpitus, összeomlik alattad. Az igazi emberi nagyság nem hordó-szónoklatokból áll, hanem a Krisztus lelkületével végzett alázatos szolgálatból. Aki önmagáról prédikál és a maga igazát keresi, elveszítette a Krisztus által elnyerhető igazságot, s nem Krisztus szolgája többé.

Aki másnak… Addig játszott a gondolattal, míg titokban elkezdte ásni munkatársa sírját. Amikor kész volt vele, gondolt egy merészet, belefeküdt, hogy kipróbálja, milyen helye lesz a gyanútlannak. Hajaj, vége egy korszaknak, mondta diadalittasan, s közben egy arra tévedt földgyalu a kiásott gödröt bekaparta. Két napig keresték, míg megtalálták. Munkatársa vitt koszorút a sírjára. (Budapest, 2008. június 4.)

216

Káröröm Legtisztább öröm a káröröm, mert az mindig őszinte, egyértelmű. Nem vegyül bele semmi jóindulat. Őszintén örül a más kárán, szenved, ha mást örülni lát; nem ismeri az igazi öröm forrását. Olyan, mint az elszáradt faág, vagy mint a befagyott mocsár. Ne félj tőle, ha jön a nyár, a káröröm tovaszáll. (Budapest, 2008. május 5.)

217

Beteglátogatás A gyülekezet lelkipásztora meglátogatta a beteget, aki már nagyon várta. Egész nap, szinte alig aludt, mert várta a lelkipásztor ajkáról a lelki vigaszt. A lelkipásztor megjött, és azzal kezdte, hogy nagyon rövid ideje van, majd megkérdezte a beteget: „hogy vagy?” Azután elmondta saját és a gyülekezet problémáit, majd kitért a napi politikára, a gazdasági helyzetre, kemény megjegyzéseket téve néhány politikusra, akik neki nem tetszettek, meg ha már itt van, szívesen elviszi a tizedet is. Azután rövid imát mondott, majd búcsúzott, mert sietnie kellett, hogy meglátogasson még egy másik beteget is. Amikor elment, a beteg csendben, magában imádkozott a lelkipásztorért. (Budapest, 2008. május 8.)

218

Kérdések Jézusról Ha Jézus ez év karácsonyán inkognitóban megjelenne bármelyik keresztény országban, melyik templomban vegyülne el a születéséről éneklő ájtatos keresztények között? Ha Jézus felmenne bármelyik keresztény templom szószékére, és a születését ünneplő tömegnek bejelentené: „Én vagyok, akit ünnepeltek!”, nem lenne-e Jézus ünneprontó? Ha Jézus bemenne karácsonyfás otthonokba, nem zavarná-e meg a meghitt családi hangulatot? Meghívnák-e, hogy töltse velük az emlékére rendelt szentestét? Jutna-e neki egy kis ajándék? Második eljövetelekor ilyen kérdések már nem lesznek. A rendelt időben visszajön. Nem kérdi, mit gondolnak róla. Csak két bejelentést fog tenni: Jertek én Atyám áldottai, és távozzatok tőlem, ti gonoszok! (Budapest, 2008. május 15.)

219

Evangélista és vásári kikiáltó „Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán” (Ézs 42:2)

Egymást messze túlharsogják a vásári kikiáltók, mindenféle hamis árut kínálgatnak olcsó áron. Ki hiszi már a közmondást: a jó bornak nem kell reklám, az emberek nagy többsége fut a vélt szerencse után. Vigyázz, ne higgy a reklámnak, a hiszékeny pórul járhat. Amikor kiderült a kár, bottal ütheted a nyomát. Sokan közülünk azt hiszik, igét is így kell hirdetni, a mennyei üzenetet szép papírba csomagolni. Lehajolni, dobbantani, jó nagyokat kiáltani, így lehet csak nagy tömegben a figyelmet felkelteni. Ilyenkor az Urat látom ott a Genezáret parton, amint ajka szólásra nyíl, és minden szem reá tekint.

220

Nincs szükség reklámfogásra, mesterkélt mutatványokra. arcán oly szent az áhítat, mint a hangzó Ige maga. Nem kiált és nem is lármáz, csak törvényt hirdet igazán, és felkínálja önmagát a fáradt szomjúhozónak. És elhiszik az emberek, a hirdetett üzenetet, mert hiteles az élete: szava az élet kenyere! Egyszer már meg kell tanulni: verébfogás dobbal nem megy, a vásári reklámfogás az igazságtól idegen. Hirdesd az Igét egyszerűn, a Szentlélek erejével, nincs tőle nagyobb hatalom, emberek meggyőzésére. Engedd, hogy az Ige szóljon, s némuljon el minden hamis, benned élő idegen hang, hogy az emberek magát Istent hallják szólni általad! (Budapest, 2008. május 16.)

221

Ha Jézus ma járna a földön Ha Jézus ma járna a földön, melyik országban kezdené el földi küldetését? S ha úgy döntene a Menny, hogy hazánkban töltse el harminchárom földi évét, melyik egyházhoz járna prédikálni? Melyik pártba lépne be? Melyik politikusnak gratulálna, amikor hazudott vagy jól megmondta a másikkal szemben az igazat? S, vajon a magukat kereszténynek valló politikusok kitől kérnének tanácsot az aktuális napi politikához? Jézustól-e vagy a római pápától, netán az endori asszonytól? Ha Jézus ma jelölné ki tizenkét tanítványát, ma is ugyanazzal a feladattal küldené-e őket a világba mint kétezer évvel ezelőtt? Indítaná-e őket az önkormányzati választásokon? Ha Jézus újból itt volna e világon, és meg kellene halnia, melyik egyház fanatikusai feszíttetnék keresztre? S ha a Parlamentnek kéne dönteni, milyen lenne a szavazatarány? Jézus mellett vagy ellne

222

fognának-e össze az egymást gyűlölő pártok képviselői? A polgáriak, liberálisok, a keresztény és nem keresztény demokraták és szocialisták? A vallási háború előszelei már érezhetők. Ne gondold, hogy az igazságért, egy bibliai hitelvért, az emberi jogokért vagy Isten törvényének védelmében folyik az acsarkodó küzdelem: A másik ember ellenében, Isten törvénye ellen indul a nagy drámai harc. Nemsokára mindenkinek színt kell vallania: kit választott élete Urának? A toborzás nyílttá válik, már bontják a zászlókat. Hitet és színt kell vallanod! Egyértelműen: Hova tartozol? (Budapest, 2008. május 27.)

223

Keresd a becsületest! „Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé” Zsolt 37:37).

Bajban van az ország, és az a lelki közösség, amelynek képviselői nem a saját igaz életük és becsületességük által nyerik el az emberek bizalmát, hanem az ellenfél hibáinak, mások szennyesének kipellengérezéséből kovácsolnak maguknak erkölcsi tőkét. Ott mindazoknak, akik fenn akarnak maradni, előbb-utóbb meg kell tanulniuk a mocsokban úszni. Ez a trón hamar összeomlik, maga alá temetve a rajta trónolót. Az ilyen embereknek ne adj bizalmat! (Budapest, 2008. május 27.)

224

Diakónus dilemmája Megmondjam, vagy ne mondjam? Ha megmondom, mit mondjak? Hízelgőt, jót, igazat? Megfontolandó a válasz! Ha az igazat mondom, az lehet kissé bántó, sértődésre okot adó, barátságot szétszaggató. Ha jót mondok, ki tudja, éppen azzal teszek rosszat. Ha hízelgésbe kezdek, Uram, ettől ments meg engem! Mit mondjak mégis? Megvan! Uram, Te adj szót ajkamra, mert egyedül Tőled jő a drága, gyógyító balzsam. (Budapest, . 2008. május 28.)

Különbség Nézd! A macska mindig talpra esik, a gazembernek „szerencséje” van; a szélhámos legtöbbször megússza, mert jól ismeri a „kiskapukat”. A hívő nem mindig esik talpra, és nem is mindig ússza meg a bajt, én mégis hívő akarok lenni, mert a hívőnek Gondviselője van. (Budapest, 2008. november 1.)

225

Az ördög álruhákban Az ördögnek mindenféle ünnepi alkalomra és mindenféle mesterséghez van megfelelő ruhája. Ha kell, katolikus papnak vagy mohamedán imámnak, kommunista párttitkárnak vagy nyilaskeresztes pribéknek öltözik, és mindenütt tudja, hogyan kell köszönni, hogyan illik viselkedni. Álmomban egy ilyen összejövetelen voltam. Amikor már kezdtem nem jól érezni magam, mert nagyon egyedül voltam ebben a társaságban, rájöttem, nincs itt keresni valóm. Ekkor valaki megérintette vállam, nyájas hangon megszólított: „az Úr áldjon, kedves testvér!” Hirtelen odafordultam, de ő már tovább lépett, s amerre ment a maszkokat cserélgetve, émelygős, kénes illat terjengett, engem pedig kirázott a hideg. (Budapest. 2008. június 4.)

226

Útitársak Gyűlölet és szeretet: két gyakori útitárs. Az élet nehéz útján régen ismerik egymást. Ha itt-ott elfáradnak, bekopognak szállásra, mivel együtt nem férnek, valamelyik tovább megy. Amelyiknek szállást adsz, az lesz a házad ura; amíg vendéged marad, tőle függ, hogy érzed magad. A gyűlölet erőszakos, a szeretet alázatos; bölcs döntéshez a tanácsot csak Jézustól kaphatod!

Aki nem Istenben gazdag Hány vakszerencsés álomért érdemes tisztességet feláldozni? Mekkora gazdagságért éri meg harácsolni? Milyen dicsőségért van értelme lealjasodni? Miféle hatalomért érdemes elkárhozni? Hány emberöltő élethossz ér fel az örökélettel?

227

Milyen sok ember van, aki nem tud számot vetni, kinek rossz az értékítélete, aki az örökkévalót odadobja a pillanatért, akire érvényesek Jézus szavai: „Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet tetőled; amiket pedig készítettél, kiéi lesznek?” Ezért légy Istenben gazdag! Tanulj meg bölcsen élni, igaz emberként meghalni! (Budapest, 2008. június 29.)

Jellemzés Már elmondtátok, hogy milyen vagyok. Elmondtam én is, milyenek vagytok. De igaz mégis, az, mit Isten mond rólam s rólatok, mert ő tudja jól, hogy milyen vagyok. És azt is tudja, milyenek vagytok. Lehetséges, hogy Isten szemében mi mindannyian: te is és én is egyformák vagyunk?

228

Kenyér kell! Ha a péknek nincs sütnivalója, az éhes nép kenyérért kiált. Ha a papnak nincs mondanivalója, keservesen béget az éhes nyáj. Bármilyen nagy legyen is a baj, ettől már nincs nagyobb nyomorúság. Kenyér kell, hogy a nép éhen ne haljon; Ige kell, hogy a nyáj életben maradjon. Eső kell a magasságos mennyből, hogy a kenyér és az Ige soha, de soha el ne fogyjon! (Budapest, 2008. július 11.)

Istennél van megoldás Világválságra a megoldás az Isten által kínált váltság; ha a világra rátör a baj, a kiutat csak Isten tudja. Ha összedől benned a világ, a romok felett ne sajnálkozz, mi emberek csak bonyolítjuk, ami az Úrnál már megoldott. Amikor már minden roskadoz’, „elközelget a ti váltságtok”, a megújult világgal együtt Isten népe is megszabadul. (Budapest, 2009. február 1.)

229

Csak egy Valaki segíthet Oly sok módszert kitaláltak már a nevelés iskolájában, emberek megjobbítására, nemes jellem csiszolására, mégsem lett jobb tőlük a világ. Olyan sok a megbuggyant elme, melyen már senki sem segíthet, nem ám, mert ő maga sem tudja, hogy a baja gyógyíthatatlan, ezért gyógyszert rá ne is keress. Egy valaki segíthet csupán: Ő a test és lélek orvosa, Jézus Krisztus, a Szabadító. Kezében más emberré leszel, munkáján javítani nem kell! (Budapest, 2008. december 15.)

Kereszténység Ha arcul vágtak, nehogy vissza add! Nagyobbat csattan minden pofonnál egy csendes ima. (Budapest, 2009. június 4.)

230

66. Zsoltár: Velünk volt „Jöjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain” (Zsolt 66:5).

A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentünk át, Ő vigyázott ránk nehéz utunkon, hogy lábunk meg ne tántorodjon. A megoldás törvényszerűségét képtelenek voltunk megérteni. Mi csak mentünk száraz lábbal ott is, ahol megúszni való volt a víz. Néha azt hittük, elmerülünk, máskor háló szorítását nyögtük vagy tisztultunk az ezüstkohóban; tűzből, vízből kijutottunk, emberektől megszabadultunk. Hallja meg minden Istenfélő, miket cselekedett velünk az Úr! Jöjjetek, hadd beszéljem el néktek az elmondhatatlant, hogy áldja minden nép a mi Szabadítónkat! (Budapest, 2008. november 12.)

231

Illés barlangjánál Urunk, mi csak beszélünk Rólad. Szókészletünk és fogalomtárunk ismeretanyagából válogatjuk dicséretünk és hálánk szavait. Szeretnénk minél nagyobbat, találóbbat, szépet szólni Rólad, miközben a szívünk és elménk kong a siralmas ürességtől, mert nagy szavakat mondani könnyű: De Téged megérezni a csöndben, amelyhez nem tapasztható a szó, a kifejezés más formája való. Milyen szívesen vezényelnénk Illés barlangjánál a hegyeket szaggató szélvész kórusát, a kősziklákat hasogató földindulás eget-földet rázó robaját és a mindent megemésztő tüzet… Az Úr pedig szelíd hangon, kérdezve így szól hozzánk: „mit csinálsz itt?” Ez a szelíd hang jobban szíven üt, mint a vihar vad tombolása, és a villámok csattogása, mert itt a megszólított te vagy, mint Édenben a rejtőzködő Ádám, akitől azt kérdezte az Úr: „Hol vagy?” Hol vagy és mit csinálsz itt? Ne hidd, hogy küldetésed véget ért a bosszút lihegő ellenség vérszomjas hadüzenetével.

232

Utad hosszát és a végső célt én határozom meg, hiszen erőmmel az erő feletti is könnyen teljesíthető lesz, és a célból visszatekintve utad minden megtett szakasza egyszerre érthetővé válik. (Budapest, 2008. november 17.)

Az Úr hírnöke Ha szívedben Isten szeretete él, szavad által másban is felgyúl egy fény. Ha ajkadról mennyei üzenet kél, amerre jársz, ott világos lesz a cél, és bús szívek feltöltve új reménnyel, örvendezve Istennek énekelnek. (Budapest, 2009. március 29.)

233

Farizeusok segélyszervezete Szegény rongyos, éhező barátom, csak akkor remélhetsz tőlünk segélyt, ha itt, előttünk bebizonyítod, hogy nem saját hibádból vagy szegény. Elveink szerint azon segítünk, aki szerintünk megérdemesült, aki sosem követ el hibát, a mi megítélésünk alapján. Vas szabály, hogy mindent érdem szerint, és érdemtelenül soha semmit. Azok élvezik az elsőbbséget, akik a tűz közelében élnek. Az Úr így kiált e szavaknál: Állj! Én hányszor hajoltam le tehozzád, mikor saját hibádból elbuktál, mert hűnek maradni gyáva voltál! A te hibádból jöttem e földre, miattad vállaltam a keresztet. A mennyben is csak olyanok lesznek, akik rongyos tékozló fiakként mint érdemtelenek, hazatértek. Ott nem tőled kérnek bebocsátást, nem feléd nyújtják esdve a kezük; Te állsz majd kérőn az ajtó előtt, s a válaszban, mely füledbe hasít, felismered saját ítéleted. (Budapest, 2008. december 18.)

234

Közelg az örök tavasz Megjött a „nemszeretem” tél, künn hordja a havat a szél, mit neki közlekedési sztrájk?! Csak nyargal hegyen-völgyön át, nincs szüksége kölcsön szárnyakra, beéri a sajátjával. Mind jól tudjuk, ez a dolga, fel van írva a naptárba, bár, ha olvasni nem is tud, megérkezik idejében, tudtul adja jelenlétét szélvésszel, hóval, hideggel. Menekülnek is előle gólyák, vadlibák és fecskék, betakaróznak a rügyek, mint vadtól védtelen féreg, mozdulatlanságba mered, míg elmúl a veszedelem. Helye van minden évszaknak az élet csodás rendjében, mindegyik hord üzenetet, attól, aki úgy rendelte, hogy legyenek életszakok, s ha jön a tél, el kell menni. De azt is tudom biztosan, már közelg az örök tavasz. (Budapest, 2008. december 21.)

235

Betlehem éjszakáján Úgy tűnt, egy pillanatra mozdulatlanná vált az idő, és mozdulatlanságba meredtek az égen a hold, és a csillagok. Hogy pillanat volt-e valójában az a különös betlehemi éjszaka, vagy egy év, talán évszázadok? Ki tudja, hiszen ha Isten órája, a nagy univerzum mozdulatlan, akkor ezer esztendő annyi volt a pásztoroknak, mint a tovatűnő tegnapi nap, mint egy őrjárásnyi idő éjjel, és egy nap, mint ezer esztendő. És abban a titokzatosan ünnepélyes pillanatban, az istálló félhomályos, párás hangulatában, a jászolt övező égi fényben jelen volt az örökkévalóság; a kezdet „legyen” szava, a teremtés oratóriuma, a teremtett világ víg kacagása, Éden két boldog lakójának a „minden igen jó” állapotban való egymásra ragyogása; majd a sok „kigondolás” és a bűn fájdalmas rontása, a gonosz látszólagos diadala. Benne volt abban az éjszakában az új teremtés mennyei terve, az Ige testet öltése,

236

és közöttünk lakozása, a küzdelem végeláthatatlan sora, a betlehemi gyermekgyilkosság ártatlan áldozatainak és az arénák hőseinek vére; egy hosszú zarándokút kezdete, és a diadalmas célba érkezés. Ott volt, ebben a nyomorúságos istállóban Heródes és Pilátus, a Jézust vádoló hamis tanúk, a főpapok és írástudók, akik tudták a próféciák üzenetét, de nem akartak Betlehembe menni. Ott sorakoztak a bélpoklosok, a bénák, a vakok, a koldusok, Barabbás és a két lator, a „feszítsd meg”-et kiáltozók, és azok, akik általszegezték; és a kiválasztott tanítványok. Azon a csodás éjszakán ott voltál te is és én is, hol az egyik, hol a másik szerepvállalók tömegében. Mindenki eljátszotta szerepét, amelyet önként vállalt, tökéletességgel és hűséggel. Mi is azon az éjszakán születtünk, az angyalok éneke nékünk is szólt. Állok a mozdulatlan ég alatt, és látom, amint a betlehemi jászolbölcsőből véres kereszt, majd fényes királyi trón lesz, s az istállóból égi trónterem. A jászolban fekvő kisdedben

237

felismerem a kereszten függő töviskoronás Istenfiát; majd meglátom benne a trónon ülő királyok királyát. Ott térdel előtte a hosszú történelem minden szereplője, azok is, akik akkor, azon az éjszakán nem jöttek el Betlehembe. Ott voltam én is azon az éjszakán, mert én is Betlehemben születtem. Betlehem a létezésem bölcsője. Ott kaptam hatalmat, hogy Isten fiává legyek. S ha ezzel együtt is jár a kereszt, Uram, add, hogy azon a napon, amikor királyként megjelensz, azon az áldott ünnepnapon, mint megváltott gyermeked, akinek hatalmat adtál, hogy fiaddá legyek, én is, én is ott lehessek szentséges trónod közelében! (Budapest, 2009. szeptember 1.)

238

Ima önmagamért Uram, ha lángoló buzgóságom nem volna egyéb mint cél nélküli magamutogató rohangálás, csillapítsd le bennem ezt a tüzet, és adj józan igyekezetet! Őrizz meg az önigazultságtól, Uzza vakmerő balgaságától, Nádáb, s Abihu makacsságától, és Kóré dacos lázadásától, leginkább igazi önmagamtól. Nem kérek hegyeket mozgató hitet, csak terheket hordozni bírót, ne adj nekem angyalszárnyakat, csak szüntelen útra kész lábakat; és hozzá a szeretet erejét. És ha az érett búzamezőre aratómunkásokat keresel, kérdésedre azt tudjam mondani, mielőtt még a nap lemenne: Itt vagyok Uram! Küldj el engemet! (Budapest. 2009. január 28.)

239

Két szív vallomása Két szívkapu nyílt ki előttem, egymásról szóló vallomásban; két szentély féltve őrzött titka nyitotta szemem látomásra. Uram, add, hogy ez a látomás ne érjen véget itt e földön; vezesd és őrizd két gyermeked mindaddig, míg népedért eljössz! Egymásról szóló vallomásban két élet tárta fel önmagát. Két szentély féltve őrzött titkát áldásoddal Uram, te vigyázd! (Budapest. 2009. február 20.)

Élettér

Herczeg Tibornak Reánk szabott életpálya, kifutókkal, korlátokkal: EZ AZ ÉLET Töltsd ki bátran mozgástered, de korlátod meg ne sértsed: EZ A TELJES IGAZ ÉLET (Budapest, 2009. május 21.)

240

Petrának Legyen kőkemény erős jellemed, mit eladni és venni nem lehet! De el ne feledd, hogy erős jellem csak érző szívben terem igaz szerelmet. (Budapest,. 2010. március 31.)

Lakva ismered meg? Lakva ismerni meg egymást, mondja a régi közmondás. Ma az együttlakás helyett számos más lehetőség van, mely megbízhatóbban segít megismerni a másikat és önmagadat. Minden új helyzet próbája, ha személyesen érintve vagy, amelyben nyilvánvaló lesz, hogy igaz barát voltál-e vagy a barátságban is csak önmagadat szeretted? (Budapest, 2009. március 23.)

241

Imádság, életem Istenéhez (A 42. Zsoltár hangulatához) „Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem” ezért nem kételkedem az Ő szavában, mert tudom, a legjobbat akarja. Tudom, jó úton vezeti léptem, ha Reá nézek, el nem tévedek. Mellettem áll nehéz óráimban, rá minden helyzetben számíthatok, amit ígért, feltétlen megtartja, ezért nincs okom aggodalomra. Ha „elcsügged bennem az én lelkem”, felhangzik a szó: „Bízzál Istenben!”. Uram, szavadban sosem csalódtam, pedig már hosszú utat megjártam, ó, bárcsak fordítva is úgy volna, Te se csalódnál gyarló szolgádban! Vajha lenne egész földi létem: „imádság, életem Istenéhez!” (Budapest, 2009. február 2.)

242

Benned reménységünk van Uram, nagyon sokáig azt hittem, értékesebb szemedben a liliom, mint a tűzből kikapott üszög. Azt gondoltam, jobban szívleled a látszatkegyesek társaságát, mint a mások által lenézett, idétlen, megvetett nép sorát. Azt hittem, te érdemek szerint alkalmazod a besorolást, mely szerint van, ki szüntelenül élvezi közelséged áldását, míg annak, ki sok gyarlósággal küzd, szinte reménytelennek tűnik, hogy eljusson dicső színed elé. Majd mikor közelről láthattam Zákeust és a bűnös asszonyt, és elvonult lelki szemem előtt a nyomorultak hosszú sora, kikben szavaddal reményt gyújtál, megértettem, hogy te előtted nincsen személyválogatás. Mert te szívek vizsgálója vagy, az emberen nem a ruhát nézed, sem a rangot, a méltóságot; nem téveszt meg az álkegyes póz, sem mesterséges babér koszorú. Te a bűnösök barátja vagy! Ezért Benned reménységünk van. (Budapest, 2008. december 24.)

243

Neked kell megváltoznod! Először megrémültem, úgy hittem, okom van rá. Azután örvendeztem, tudtam, jogom van hozzá. Eközben felismertem: minden maradt a helyén, nem dőlt össze a világ, a világ, világ maradt. A változás forrását ne magad körül keresd! Isten is ugyanaz maradt, mert az Úr sem változik, épp’ ezért számíthatsz rá. Céltalan arra várnod, hogy a világ változzon, vagy Isten megváltozzon. Neked kell megváltoznod, s másnak látod a világot. (Budapest, 2009. március 3.)

Kezedben a sorsom Köszönöm, hogy velem voltál tegnap, érzem: ma is tenyeredben hordasz, hiszem, hogy holnap sem hagysz magamra, a tőled kapott remény szárnyat ad, mert te irányítod a sorsomat, ez a tudat síromig velem van. (Budapest, 2009. szeptember 1.)

244

„Áldjad én lelkem az Urat!” 103. Zsoltár Ha figyelsz rám, elmondom neked, van egy csodálatos Istenem, akinek én gyermeke vagyok. Nem kell örökbe fogadnia, mert tőle kaptam az életet: Áldjad én lelkem az Urat! Ha a bűn mocsarába esem, nem engedi, hogy elmerüljek. Megtisztít a bűntől és megbocsát. Ha beteg vagyok, ő az orvosom, síromra végső megoldást hoz: Áldjad én lelkem az Urat! Ha rászolgálok a büntetésre, irgalmasságból fon koszorút és betölti életemet jóval, megújítja ifjúságomat, nem feddődik velem minduntalan: Áldjad én lelkem az Urat! Örökkévaló az ő kegyelme, áldja őt az ég minden serege, áldja őt minden teremtménye, mert a föld végéig tart hűsége, az égből földig ér szeretete: Áldjad én lelkem az Urat! (Budapest, 2009. március 29.)

245

Még folyik az olaj Elzárták a gázcsapot az ukránok, ezért csak a készlettel számolhatunk, és azzal, hogy már nem lesz hosszú a tél. Egyszer elzárják a mennyei olajcsapot is, és akinek nincs tartalék olaja, az nem megy be a lakodalmas házba. (Budapest, 2009. március 23.)

Egyszerű műveletek Jött az ördög, rájuk lehelt, két testvérből ellenség lett. De jött az Úr, rájuk nézett, ellenségek megbékéltek. Az életed megmutatja, ki az ura otthonodnak. (Budapest, 2009. július 14.)

246

Elég a kegyelem (Emlékezve: Mészáros László, - Kartal Esztergomi Imre - Mende Lőrincz Ernőnére – Győr)

Három hét alatt három testvért temettem. Az idősebbet több mint hatvan éve, a másik kettőt negyven éve ismertem. A három ember három kis történelem… Minden ember élete egy történelem: Minden, mi történt, fel van írva a mennyben. Amikor megnyitottam Isten igéjét, úgy éreztem, ők prédikálnak most nekem, emlékeztetve azokra az időkre, amikor elindultunk a szent küldetésben, és azt hittük, már csak kevés idő, és aki eljövendő, eljön és nem késik. Mit is mondhatnék én itt a sírnál nektek?!

247

Amit prédikálok, ti azt nem halljátok. Hangosabban prédikálnak az emlékek! Ó, ezek itt maradnak, és visszahozzák a jóval-rosszal fűszerezett múltat, amelyen változtatni már nincs hatalmad. Volt, miből sokat megengedtünk magunknak, másból a mérlegen híjával találtattunk. Ám itt a sírnál nem szabad elfelednünk: ezzel a számvetéssel nincs mit kezdenünk. De van egy Krisztus vérével írt üzenet: Elég néked és nékem is, a kegyelem. (Budapest, 2009. március 24.)

248

Ez a szeretet? Nekem csak az a jó, ami neked is jó, akkor is így a jó, ha az nekem nem jó. Nekem az esik jól, mi neked jól esik, ha belehalok is, csak neked jól essék. Imígy filozofál a nagy szerelemről aki még nem tudja, mi is a szeretet. Kedves jó barátom, egyet jól tanulj meg: a szeretet nem vak, hanem vezérlő elv. Az okos szeretet helyesen mérlegel, minden döntésével jó gyümölcsöt terem. (Budapest, 2009. március 29.)

249

Használj závárt Jót gondoltam, rosszat mondtam, helyrehozni már nem tudtam. Akinek szólt, az is tudta: megbántani nem akartam. Mégis folyvást mondogatja, hogy a nyilam eltalálta. Édes kis szám, máskor vigyázz, szólás helyett, használj závárt! Mielőtt szólsz, gondold meg jól, nem minden szó helyénvaló. Tanuld meg jól, a receptet: ha nem szól szád, nem fáj fejed. (Budapest, 2009. március 31.)

250

A történelmet a mennyben írják A történelem nagy emberei, politikusok és hadvezérek, uralkodók és államférfiak akkor tévedtek a legnagyobbat, amikor magukról azt képzelték, ők írják a népek történelmét. Ezt hitte Babilon nagy királya, Nabukodonozor, még akkor is, amikor Isten már tudtára adta, hogy ő dönt és állít királyokat. Nem gondolta másként Belsazár sem, amikor Isten a falra írta: „elvették tőled a birodalmat”. Meglepődve fogadta Czírus is, hogy isteni küldetést teljesít, és mennyei terv végrehajtója, nem pedig a saját útját járja. Ez volt a helyzet Nagy Sándorral, s a birodalmát négy részre osztó tábornok-hadvezérekkel is. Azt hitték a római császárok, az ő kezükben van a hatalom, és azt csinálnak a világból, amit nagyhatalmi mámorukban, - isteneknek képzelve magukat bűnös tivornyákon megálmodtak. Nemzetek születtek és tűntek el a történelem süllyesztőjében. „Izmusok” kínáltak jobb világot, egyenlőséget, testvériséget,

251

igazságot az elnyomottaknak; zászlók emelkedtek, s hulltak porba. A tömeg csak a bábukat látja, Napóleont és Lenint vagy Hitlert, az önjelölt világmegváltókat, akiket éljenezve tapsolnak vagy üvöltve pokolba kívánnak, és nem látja a kulisszák mögött, a bábukat mozgató erőket. Figyeld, mint küzdenek az angyalok, visszatartva a „föld négy szegletén” kitörni készülő szeleket, hogy az elpecsételés megtörténjen, és az éretted könyörgő Főpap imája ne legyen hiába. A világ hatalmasainak, csak egyetlen egy óra adatik a Fenevad vezérlete alatt: a földi történelem zárórája. Fővezérük hatezer évig várt erre az egyetlenegy órára. És új történelem kezdődik, amely Isten uralma alatt, örökkön örökké tart! (Budapest, 2009. április 2.)

252

Mester és eszköz Uram, én csak egy szerszám vagyok, de kezedben lehetek hasznos. Tégy engedelmes eszközöddé, hisz nélküled az eszköz mit sem ér. Mert mit ér a legjobb eszköz is, ha nincs, aki kézbe vegye? Mit ér egy mesterhegedű, ha nincs, ki megszólaltassa? Mit ér az ige szolgája, ha nincs, ki szót adjon ajkára? És mi haszna a hírvivőnek, ha nincs, aki őt küldje? És mit ér az a szolga, aki csak áll hivalkodva, kora hajnaltól napestig, mert nincs, ki őt felfogadja, vagy nem akarja meghallani az őt hívó szót? Mert csak ott jöhet létre alkotás, ahol Mester és eszköz egymásra talál, ahol a Mester hív, s az eszköz válaszol: „Ímhol vagyok Uram!” (Budapest, 2009. április 3.)

253

A beteglátogató A diakónusgyűlés egyik vezérszónoka, nagyon hithű testvérem, beszámolóját tartva, azzal dicsekedett, hogy mikor ő beteg volt, sokan meglátogatták a kórházi ágyánál. Valaki óvatosan, – hogy a beteglátogatás rendjéről érdeklődjön – megkérdezte a testvért: hogy ő hány beteget látogatott meg az elmúlt évben? Nagy csend következett… Ezzel a beszélgetés befejezést nyert, és a válasz elmaradt, mert testvéremnek sietős dolga lett. Talán látogatni ment, mivel a falinaptár már decembert jelzett? (Budapest, 2009. április 3.)

254

Csoda születik Ne várd, hogy kezedben a kő kenyérré változzon, de ha kővel dobnak meg, s te kenyérrel válaszolsz, az lesz a csoda. Ha arcul ütnek egyfelől, s a másikat is oda tartod, ha az igaztalan bántalmat, zokszó nélkül elhordozod, az lesz a csoda. Ha egy mérföldútra kényszerít ellenséged, s te vállalod a másodikat is, szeretettel, panasz nélkül: ez bizony csoda. Mert ekkora alázatot, és erőt csak Krisztus adhat, akinek szelíd szavára benned is megszülethet a legnagyobb csoda. (Budapest, 2009. április 26.)

255

Szabó Hajnalkához Ha verset akarsz írni, jól figyelj: legyen az előtted mindig oly szent, mint a templomi prédikáció, amelyhez a témát emberek közt, az Igét kutatva találod meg. Ó, mily sok téma az utcán hever, csak vedd észre és hajolj le érte. De megfejtésükhöz értened kell az embert is, kihez szól a versed. Úgy szólj, hogy ő is megértsen téged! A vers minden szava legyen igaz, mert a világ nagyon igaztalan! Ne feledd, hogy a sorok szépségét nem csupán a rím csengése adja; sokkal inkább valóságtartalma. Sose írj, ha nincs mondanivalód. Lélektelen szavak mit sem érnek. Bárkinek is írsz, tiszteld meg azzal, hogy csak fontosat mondasz számára, egyszerűn, érthetőn fogalmazva. A versíráshoz alázat is kell, hisz’ a költő csak azt adja tovább, mit ajándékként ő is úgy kapott a talentumokat osztó Úrtól. Ezért mondj magadban csendes imát, mielőtt az első szót leírnád.

256

„És más emberré leszel” „Akkor az Úrnak lelke reád fog szállni… és más emberré leszel” (1Sám 10:6).

Ne akard magaddal elhitetni, se másokat arról meggyőzni, hogy a nemes jellem és becsület valamilyen kedvező körülmény vagy különös szerencse függvénye. Nincs társadalomfüggő gonoszság, sem rendszerfüggő becsületesség; nemes jellem, tisztesség, becsület, bármilyen viskóban megteremhet; nem fontos, mely nemzet szülötte vagy. Kísérd el Józsefet Egyiptomba, menj Dániel útján Babilonba, vállald ha kell a tüzes kemencét vagy a dühös oroszlánok vermét! Küldjön a sors Pótifár házába, vagy elítélt rabok börtönébe, jellemednek mindez mit sem árthat. A tolvajt nem az alkalom szülte, a gonoszság, jellem és becsület nem a véletlenek eredménye. A tisztességet nem a ranglétra legfelső fokán szerezheted meg. Ezekből épül lelki embered, de velük a börzén ne kereskedj. A gyémántot, ha sárba tapossák, ott a sárban sem válik mocsokká, akinek Krisztus él a szívében,

257

bízhatsz szavában, becsületében! Mégis, mégis, én többről beszélek. Mégis, ne értsd félre, amit mondtam, ne dicsekedj nemes jellemeddel, és ne szomorkodj hibáid miatt. Tisztesség, becsület, nemes jellem csak akkor érték, ha felismered, ha tudod, hogy sáfárságra kaptad. Így lesz a világ általad gazdagabb. És ha önigazságba csomagolt kiváló jellemvonásaidat nehezen elviselhetővé tennék jellemfád idétlen termései, van számodra egy égi segítség: ha engeded, hogy Isten Szentlelke talentumaidat megszentelje, Krisztus kegyelme és vére által te is más emberré leszel. (Budapest, 2009. június 1.)

Helyezd Isten kezébe sorsodat! Már mindent feladni készültem. Magamban meghánytam-vetettem: elfogadjam-e az áthelyezést, amelyet nagyhatalmú főnököm „fekete leves” ígéretével próbált félelmetesebbé tenni?

258

Emberi előrejelzés szerint tízévi lelkészi szolgálatom így is úgy is a pusztában landolt. A kocka végleg el volt vetve, jó megoldás már nem születhetett, választani két rossz közt lehetett. A baj elkerülhető lett volna, ha szolgálati utasításra lelkiismeretem ellen vétek, és a szegedi gyülekezetben kizárok néhány oszlopos tagot, akik „pártunkat és kormányunkat” képviselő főnökömnek meglehetősen útjában voltak. Nemet mondtam, és mindenki tudta: itt már nincs helye kompromisszumnak. Menni vagy maradni, majd’ ugyanaz, bár a jóakarók kis csapata célszerűbbnek a maradást látta. Ez volt emberileg logikusabb. Biztos választ az Úrtól sem kaptam. Váratlanul mégis az Úr üzent, elhívatásomban megerősített. Most már tisztán láttam, mit kell tennem, egyértelművé vált küldetésem, mert megértettem egy igazságot: a szolga sorsa Ura kezében van. Az üzenet nagyon egyszerű volt, mint amilyen a prófétai szó, amelyben nincs alku, csak küldetés. Válaszoddal kimondtad sorsodat. A szombati szolgálatom után hazatérve, a lépcsőházban várt

259

Agárdiné Zarka Médi, aki férjével – Pityuval - egyeztetve egész röviden, csak ennyit mondott: „Laci! Ha nem vállalod a helyezést, mert úgy érzed, hogy igazságtalan, magad vetted kezedbe sorsod és családod sorsának irányítását, amiért te leszel a felelős. De ha hiszel a Gondviselésben, akinek magad elkötelezted, Az Úr lesz veled, ő felel érted.” Ennyi volt, és nem volt szükség többre. Egy hivatástudattól áthatott lelkészfeleség szavai által, az Úrtól mindenre választ kaptunk. Másnap szépen összecsomagoltunk, hétfőn már Tiszafüreden voltunk. Döntésemet sosem bántam meg. Mondd meg az Úr minden szolgájának: Aki megfogta az eke szarvát, annak egyszer meg kell tanulnia, hogy sorsa teljes biztosítéka annak az Istennek kezében van, aki elhívta a szolgálatra. Nincs mitől félned, ő felel érted, Csak bízd rá magad! (Budapest, 2009. június 14.)

260

A só és a gyertya! Nem jó, ha a só ízét érzed, az sem jó, ha úgy érzed, hogy nincs. A sózást akkor találtad el, amikor az étel még nem sós, de már nem is hiányzik a só. A gyertyának sem az a célja, hogy a házat felgyújtsák vele, hanem világítson azoknak, akik ott benn, a házban laknak. A bizonyságtevő keresztény olyan mint a só és a gyertya: akkor tölti be hivatását, ha hiányát érzik, mikor nincs, ha nélküle íztelen az élet és fájón hiányzik a fény, de önmagából csak annyit ad, amennyivel még nem veszi el senkitől, az evangélium igaz ízét, és tiszta fényét. (Budapest, 2009. június 19.)

261

Beszélgetés az Úrral Amikor elfogyott az erőd, és utadnak nincs folytatása; ha úgy látod, már nincs megoldás a felgyülemlett problémákra, adj lehetőséget az Úrnak, hogy áldó szavát elmondhassa. Kérd meg szépen, hogy ő beszéljen, te csak akkor szólj, ha ő kérdez. Csak azt mondd mindig, mi lényeges, Ő tudja, mire van szükséged. Kérdésével nem tudásodat: őszinteségedet kutatja. Sohase hagyd figyelmen kívül: az Úrral való párbeszédben azt az örök igazságot, hogy nem az a fontos, amit te akarsz, hanem, amit az Úr szól hozzád, amikor közli akaratát. Imában az Úrral beszélni: nem tudomány, hanem a szívnek Istentől kapott képessége, mert mit szeretnénk, kérni se tudnánk, ha a Lélek nem fogalmazná csendes imába szívünk óhaját. (Budapest, 2009. június 29.)

262

Szabályzó Elvek emberre szabott magyarázata; Törvény jól begyakorolt nyomorítása: Zúdul gátat szakítva hitet rombolva, Ekkor valaki kiált megállj, nincs tovább! (Budapest, 2009. június 29.)

Hála és bizalom Hála és bizalom, testvérpárok: múlt és jövő két elszakíthatatlan acélsodronya. Mögöttem a múlt, melyért hálával tartozom, előttem a jövő, amely csak bizalommal vállalható. Uram, segíts, hogy szívem hálájával és értelmem józan bizalmával utamat ezentúl Veled járjam.

263

Tantárgy mindenkinek Tanulom a lelki egyszer-egyet, a bibliai ismereteket; megbirkózom a nehezebbekkel, a próféciai jelképekkel; Az egyházak súlyos történelmét már kívülről nagyon jól ismerem. De egy tárgynál mindig elakadok. Uram, segíts, mert kudarcot vallok. Amikor a tőled tanultakkal vágyom boldogítani másokat, oly gyámoltalannak érzem magam, mert lépést vétek unos-untalan. Nélküled még szeretni sem tudok, a vizsgáimon sorra megbukok, mert azt keresem, nekem mi a jó, mi az, amit cserébe kaphatok? Uram, szeretni taníts meg engem, mert nálad nélkül ez nem megy nekem, pedig tanítványodként nagy balgán azt hittem, ez a legkönnyebb tantárgy. Szeretni nem könnyű és nem nehéz, tudása nem módszertani kérdés. Ha egyszer Krisztus lakik szívedben, Lényed örök parancsszava: SZERESS! (Budapest, 2009. szeptember 20.)

264

Álságos kedvezmény Azt hittem, azért tüntettek ki megkülönböztetett figyelemmel, némi csekélyke ajándékkal, mert tisztelték bennem a testvért, és én voltam korban az idősebb. Nem ez volt az első tévedésem. Amikor rá kellett jönnöm, hogy a kitüntetés nem nekem szól, hanem a mögém sorolt másikat akarták felbosszantani ezzel, mert mindkettőnket szívből gyűlöltek, mélyen megalázva éreztem magam. Ekkor rájöttem egy igazságra: a rangsorolás indítékát nem lehet mindig megítélni formai protokoll alapján, mert lehet, hogy a címzés téves, és a jutalom másnak járna. Előnyhöz talán azért juttatnak, hogy ugyanattól mást megfosszanak, tehát a neked adott kedvezmény a másikra irányított büntetés. Ilyen álságos értékelésre köszönöm szépen, nem tartok igényt. (Budapest, 2009. július 31.)

265

A hivatásos prédikátor Vannak prédikátorok, akik elég bátrak ahhoz, hogy felálljanak a szószékre prédikálni arról, aminek felét sem hiszik. És vannak prédikátorok, akik felét sem prédikálják annak, amit hisznek. A nyáj pedig éhes, és tudatlanságban szenved. De miért prédikál olyat, amit nem hisz, és miért nem prédikálja legalább azt, amit hisz? Ezeken merengtem magamban. A hibát a hivatástudat hiányában találtam. Mert nem az a döntő, mit tud vagy mit nem tud egy prédikátor. A döntő az, hogy mennyire értette meg a küldetés szavát, s mennyire figyel küldő Urára! (Budapest, 2009. július 31.)

266

A jó prédikátor A jó prédikátornak nem csak szája, hanem füle is van, amellyel meg tudja hallgatni azokat, akiktől elvárja, hogy hétről hétre őt hallgassák. Az igazi prédikátornak van lába is, ami elviszi azokhoz, akiket szombaton ő is vár a gyülekezetben, hogy együtt szolgálják az Urat. Aki igazi prédikátor, tudja a lelkek Pásztorától, mire van szüksége a nyájnak, és annak is tudatában van, hogy Ura számadásra várja. (Budapest. 2009. július 31.)

Adj hálát, hogy kibírtad! Ne azon törjed a kobakodat, hogy vissza add-e ha beléd rúgtak, mert ehhez nem kell komoly agytorna. hisz’ tudod, ez nem matematika.

267

Van ettől egy jobb alternatíva, adj hálát az Úrnak hogy kibírtad. (Budapest, 2009. augusztus 31.)

A gonoszság nem rendszerfüggő A termés függ az időjárástól, a tudás a szívós tanulástól, az eredmény az igyekezettől, csak a gonoszság nem függ semmitől. Legyen bármilyen az időjárás, és haladjon bármerre a világ, uralkodjanak jó vagy rossz eszmék, bűn és erény megmarad a helyén. A jellem sohasem rendszerfüggő. A tolvajt nem az alkalom szüli, a tolvaj keresi az alkalmat, ha nagyon akarja, megtalálja. De van másféle törvényszerűség. Csak kérd az Urat, s légy tőle függő beszédben, szándékban, tetteidben, és győzni fogsz, mert Tőle függ minden. A gonoszság és a nemes jellem ott benn lakik az emberi szívben, tőled függ, melyiknek engeded meg, hogy uralkodjék feletted. (Budapest, 2009. augusztus 31.)

268

Ne menj a falnak! Mentél már fejjel neki a falnak akaratlanul, legjobb szándékkal? Természetesen, Ilyenkor mindig a fal hibázott mert rossz helyen volt. Van egy tanácsom ilyen esetre, kerüld ki messze ne vitázz vele, Legyen az bárki, ha utadban áll, légy te okosabb, te látod hasznát. (Budapest, 2009. szeptember 4.)

Erőforrások Jó emberek, segítsetek nékem, megfejteni azt a csodás talányt, hogy a megsimogatott fejnek esik-e jobban a simogatás vagy annak a simogató kéznek, amely átvezeti szívből szívbe a szeretet hullámain küldött, szóval ki nem mondott üzenetet!

269

Kinek esik jobban a kedves szó, annak-e, ki szólja vagy ki kapja? Két egymást ölelő kar közül melyik érzi tisztábban a másik szíve-dobbanását? Észre vetted-e már, amikor más felvidítására nyílik ajkad, hogy te lettél gazdagabb, Mert aki mást felüdít, maga is üdül? Csak az önmagát adni tudó szív ismeri az energiaforrást, amely a másik érintésére új életerőt és reményt teremt. Te magad próbáld meg, s a talányt megfejtetted. (Budapest, 2009. október 20.)

Szendvics-keresztény A szendvics-keresztény az a vallásosos jelenség, aki a reggeli TV műsor és a munkába rohanás között „Hívő-drive” blokkban intézi el számláját az Úrtól megrendelt napi áldásokért. Ez az életforma rányomja pecsétjét napi tevékenységére.

270

Bokros teendői között úgy érzi, hogy az Úr beéri egy-egy jelentős sóhajtással, ami szerinte az Urat előnyösen befolyásolja, és így mások előtt is kedvező megítélésre számíthat. Mert a szendvicsélethez hozzátartozik egy sor munka, egy sor szórakozás, egy vékonyka sóhaj, egy sor ügyintézés két kávészünet között, hisz az Úr úgy is tudja mire van szüksége az életben agyonhajszolt hűséges szolgájának. Este, a lehalkított két TV műsor szünetében, az Úr végkimerült gyermeke még mond egy csendes imát, hogy ha véletlenül az unalmas műsor közben netalán elaludna, adósa ne maradjon az Úrnak egy röpke, halk sóhajtással. Ilyen a szendvics-keresztény élete, így telnek, fogynak napjai, amíg elveszíti mindazt, ami tartalmat adna életének. Az Úr pedig szelíden ezt mondja: „Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök,

271

fáradsággal szerzett kenyeret ennetek!” „Szerelmesének álmában ad eleget!” „Uram! Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” Az úgynevezett „Big-lusta” ma már nem jött szóba, de megmaradt számára is holnapra két új strófa. (Budapest, 2009. október 20.)

Korai és késői eső „Ti is Sionnak fiai! Örvendezzetek és vigadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és késői esőt hullat néktek az első hónapban” (Jóel 2:23).

Ma is száraz maradt az ég, mint tegnap és tegnapelőtt. Ki tudja már számon tartani, hány este és reggel vártuk reménykedve, csalódottan, az áldást hozó felleget, a túlélés reményének egyre soványabb hírnökét. Urunk, sokat veszítettünk! Sok idő telt el felettünk. Elmulasztottunk sok vetést, 272

megannyi talajművelést; elsenyvedtek a barázdák, elpusztíttatott a mező… mégis aratásra várunk, ahogy szóltál: gyászruhában. Pedig arra sem vigyáztunk, ami magától megtermett. Aratás öröme helyett most fájón sirathatjuk azt, amit tönkre tett a szöcskő, a cserebogár és hernyó. Mégis, benned reménykedünk; ha magunkra hagysz, elveszünk. A fájdalmas „miértek”-re tudjuk a magyarázatot. Nem Te voltál hűtlen, Urunk! Miattunk vonták meg az egek az éltető, dús harmatot… Most rád emeljük esdő szemünk, taníts minket, oktass, nevelj, Ne bocsásd szidalomra néped! Urunk, mert megígérted, várjuk a korai esőt, az áldást hozó szent erőt, és várjuk a magérlelő, üdítő késői esőt, amely befejezi bennünk és általunk dicső műved. Fújjatok hát kürtöt Sionon! Szaggassátok meg szíveteket! És meglátják mind a népek, hogy nagy dolgokat cselekedett itt az Isten! (Budapest, 2009. október 26.)

273

Én ezt nem érthetem Elmém merengő hangulatában azon álmélkodom, Uram, miért is foglalkozol ezzel, az Éden hajdani szépségét megrontó mi kis világunkkal, az ellened lázadt bolygóval, mely űrszemétként éktelenkedik a nagy világmindenség ki tudja, hány milliárd galaxisa között? Mert annak, ki megszámlálhatatlan, fényes csillagvilág alkotója és szuverén birtokosa, mit jelent egy deviáns, önrontó, ezer sebből vérző kalandor örök megsemmisülése? Ki veszi észre hiányát a nagy világmindenségben? Annyi az Neked, mint amikor mi egy féregre taposunk a szennyes út porában, vagy agyoncsapunk egy legyet; ő sem vette észre, de mi sem, van belőlük sok milliárdnyi. Kinek hiányzana egy hernyó, pedig ahonnan ezek eltűnnek, ott már elindult egy végzetes, visszafordíthatatlan folyamat. Uram, Te aki játszadozva, teremthetsz magadnak új világokat, ugyanolyan ezret egy helyett, amelyekben kedvedet lelheted,

274

mért ragaszkodsz mégis ez egyhez? Miért vállaltad annak kockázatát, hogy Ő, Aki ha szenvedése közben érettünk vívott harcát feladná, végtelen űrt hagyna maga után? Mi kiírtjuk azt, mi fáj nekünk és rontja közérzetünk, és tiltakozunk, ha valaki környezetünket szennyezi, és Te tűrve nézed, hogy mi már űrszemét lerakókat tervezünk, és más égitestre küldjük, amitől itt már nem férünk. Ez a Planéta már nem javítható. Te mégsem azt teszed vele, amit mi az elhasznált autónkkal. Te megvásároltad azt, ami a Tied, elképzelhetetlen áron, és kész vagy újjáformálni és lakhatóvá tenni bármi áron. Uram, én ezt nem értem, de ott akarok lenni ezen a véreden visszaváltott csodásan újjáteremtett világon. (Budapest, 2009. november 17.)

275

A lesipuskás

(Akinek a szószék vadles) Lőni nem mer, csak mindig céloz: jó kereszténynek vallja magát, mert soha senkit nem bánt – nyíltan, csak bújtatott célozgatással mutatja, kiben keresd a rosszat. Lőni azért sem mer a lesipuskás, mert fél, hogy az a másik visszalő, és ha az ellenfél nyilai pontosabban, s előbb érnek célba, elveszett számára a játszma. A célzástól pedig vér nem folyik, csak levegő nélkül fuldoklik a célkeresztbe került áldozat, erről ugye, a célzó „nem tehet”, csak tisztes távolból élvezi gonosz játékának eredményit. De ha egyszer mégis vér folyna valaki másnak a fegyverétől, s lesipuskásunk nem félne attól, hogy ellenfele még visszalőhet, utolsóként ő is elsütné fegyverét. (Egy elhangzott prédikáció margójára) (Budapest, 2009. november 30.)

276

Égi kísérőink Minden nap süt a Nap, felhőn túl vagy alatt, a derűt és borút ő osztja szorgosan. Ha jő az éjszaka, a Hold is „talpon van”’, nesztelen útra kel, az égi szekéren. Mindenre felügyel mint éjjel a bakter, Sötétben kóborol, ablakon behajol, a Naptól kölcsönvett fényével átkarol, betakar, simogat, mosolyt hint arcodra, szép álmot kínálón csillagos zsákjából. Nappal és éjszaka, felváltva szolgálnak, álmodra vigyáznak, utadra fényt szórnak. Királynak van csupán ily csuda jó dolga. (Budapest, 2009. december 4.)

277

A rossz elhallgatásának filozófiája Légy azzal óvatos, aki csak azért nem rossz, mert fél a büntetéstől, és nincs bátorsága cselekedni a rosszat. Az ilyen ember, ha nincs is szándékában rosszat cselekedni, szívesen elfogadja a rossz embertől kapott apró kis ajándékot, mint hallgatás bérét, ha azt remélheti, hogy nem neki kell majd a végső számlát kifizetni. Ne vesd meg, mert ilyen, de ne számolj vele, mert akkor hagy cserben, amikor úgy érzed, szükséged van egy segítő kézre. (Budapest, 2010. február 17.)

278

Fájdalomcsillapító Ha majd úgy érzed, nincs sok értelme fájdalmaidat elpanaszolni, találsz valakit, aki már rád vár a trolibusznál, hogy kedves szóddal megvigasztald. (Budapest, 2009. október 31.)

Ki érti? Ha egyszer eldöntötték, hogy Jézust megfeszítik, miért kellett előtte még meg is ostorozni? Jézus vak gyűlölői nem csupán a Megváltó halálát kívánták, de látni akarták megaláztatását. Erre a lelkületre nincs semmi magyarázat. Csak egy megátalkodott, elvetemült lény képes ily gyalázatos lenni. (Budapest, 2009. december 20.)

279

És tóvá lesz a délibáb „Nálam nélkül – mondta Jézus – semmit sem cselekedhettek.”

De tudom, ha Ő velem van: látom a láthatatlant, érzem a megfoghatatlant, fogom az elérhetetlent, vállalom a lehetetlent, hallom a hallhatatlant, bízom a kilátástalanban, sose vagyok vigasztalan. Ha Krisztus fogja a kezem, hiszek a hihetetlenben, enyém az elképzelhetetlen, és hitszememmel látom már: „Tóvá lesz a délibáb!” (Budapest, 2009. október 30.)

Önvizsgálat Ha önvizsgálatot tartasz, vigyázz, ne téveszd azt össze a magamutogatás kenetteljes lelkigyakorlatával! Ne végezz számításokat: hány elismerésre méltónak vélt jótetted alapján részesített áldásában az Úr, és mikor szolgáltál rá arra, hogy az Úr meghúzza a hajad, mert rossz fát tettél a tűzre.

280

Ő látja minden ember szívét, és előre tudja a fenyítés vagy jutalmazás következményét. Az Úrnak nem kell számot adnia egy fellebbviteli bíróság előtt, igazságos volt-e ítélete. Nem kell új eljárást indítania jogi vagy formai hiba miatt! Krisztus ítéletének mérlegén nem a jótettek és az elkövetett bűnök aránya számít, hanem az, hogy merre áll ítéletkor, a mérleg mutatója: élet vagy kárhozat irányába?! Mert nem lehet kicsit üdvözülni vagy részlegesen elkárhozni: Vagy üdvözülsz vagy elkárhozol. Nem lehet az örökélet és kárhozat határán meghúzódni, hogy az utolsó pillanatban elfogadtassuk Istennel magunkat. A kérdés nem az, hogy ki vagy és nem is az, hogy ki voltál, hanem, hogy melyik oldalon állsz. Krisztus oldalán állva nem találtatsz a mérlegen híjával! (Budapest, 2010. február 22.)

281

„Örök hűség” Kimondani nem akarta, véletlenül elsuttogta, hogy: „szeretlek”. Telt az idő, napok múltak, már nem is volt olyan biztos a korábbi vallomásban. Így történt meg, hogy kimondta, véletlenül, akaratlan: „amit súgtam, meggondoltam hidd el nekem, soha nem is szerettelek”. (Budapest, 2010. március 15.)

282

ORFI lelkes csapata Ahol a szeretet szóban és tettekben áthatja a gyógyítás nemes szolgálatát, ott jelen van Isten, mert a szeretet Isten jelenléte az emberi szívben. Akármely oldalon vagy, közös forrása ez a gyógyítónak és gyógyulni vágyónak. ORFI lelkes csapata! Istentől kapott feladat: szeress, gyógyíts, vigasztalj! Bízzál! Az Úr veled van!

Az ORFI Szív-szervizében Ha abban a tudatban élsz, hogy az emberi szívnek csupán az a szerepe, hogy szeressen vagy gyűlöljön; csendben, megfigyelőként menj el az ORFI Szív-szervizbe, s csodás felfedezésben lesz részed. Lásd, hogy válik az orvosok és ápolók szíve az életmentő szeretet forrásává;

283

mint adja a szív a segítő kéznek, a gyorsan futó lábnak az erőt! Itt mindenki a helyén van, és a legtöbbet adja. A hivatástudat ereje az eszközökbe is életet lehel. Élővé válik a kézben a fecskendő, a vérnyomásmérő. A sztetoszkóp két végén két szív hallgatja egymás sóhaját: Só-hajt; Gyó-gyulj! Gyó-gyíts; Ne-félj! Egykor Bethesda tavánál álltak a betegek gyógyulásra várva. Odament Jézus – és a beteg meggyógyult. Ő itt van az ORFI-ban is. Ha hiszel, meggyógyulhatsz. Ja, és hogy én hogy érzem magam? Köszönöm, egészen jól. Ha nem mondanák, nem hinném el, hogy beteg vagyok. (Budapest. 2010. január 31.)

284

Újszülött versíróknak Ha tollat ragadsz, hogy verset írj, mert valamit szeretnél elmondani, ne a rím legyen a legfőbb gondod, hanem a szép és igaz gondolat. Írd ki magadból, mi szívedben van, ne hidd, hogy kincsed ettől elapad, a forrás addig ontja áldását, míg a víz útjában semmi sem áll. Ha vizedből mindenki meríthet. hidd el, te leszel a leggazdagabb, mert szerte, az emberek lelkében, fel fogod ismerni önmagad. (Budapest, 2009. november 3.)

84. Zsoltár A te házadban lakni, jelenlétedben élni, egy árva veréb „jogán” add, hogy otthont találjak, Mert jobb egy nap tenálad, házadnak tornácában, mint ezer a gonosznak csábító sátorában. (Budapest, 2010. február 8.)

285

Kinevetem magam Kinevetem magam, milyen buta voltam, elhittem én mindent, mit a nagyok mondtak. Úgy voltam nevelve, mindenkit tiszteljek, nem volt bennem gyanú elhittem minden szót. Így ment ez mindaddig, amíg meg nem tudtam, egyik-másik bácsi szava nem mind igaz. Amint megvénhedtem, végre felismertem, nem mind becsületes, akit annak hiszek. Riadtan néztem szét, innen nincs menekvés, szomorú lelkemben egy világ omlott össze. (Budapest, 2010. február 21.)

286

A hetedik pecsét „És mikor felnyitotta a hetedik pecsétet, lőn nagy csendesség a mennyben, mintegy fél óráig.” (Jel 8:1.)

Hallod a csendet? Az Univerzum csendjét? Érted-e nyelvét a csendnek? A menny néked üzen! Isten új nyelven szól most: a csend nyelvén. Ez nem az a néma csend, amelyből kifogyott a szó; ez a csend beszél. Ne szólj bele! E csend párbeszédnyelve az odafigyelő hallgatás! Figyeld, amint a csend takarója ráborul a Mindenségre! Halld, a sokat mondó, próféciai félóra ünnepélyes, halálos csendjét! Most hallgat az univerzum, nem szól az angyalok kórusa, elnémultak a hárfák, nem hangzik a huszonnégy vén és a négy lelkes lény dicsőítő éneke. Hallgatásba burkolódzott az élő és élettelen világ. Hallgatnak az el nem bukott világok ámuló lakói: És hallgat az Örökkévaló, Mindenható Nagy Isten.

287

A próféták hangján már elmondta üzenetét az Úr. Efézustól Laodíceáig üzent minden gyülekezet angyalának nyelvén írásban és élő szóban. Most új nyelven szól: a csend hangján. Mindenki hallani fogja. Csak egy fél óráig. Azután leszakad az ég! Belezendül a mindenség. A süketek is, akik nem hallották meg sem a szót, sem a csendet, mert nem akartak hallani, most kétségbeesve kiáltanak a hegyeknek és a szikláknak: „rejtsetek el annak színe elől, aki a királyi székben ül!” Megrendülnek a föld oszlopai, belecsendülnek az elemek az iszonyatos csattogásba, a villámok, szózatok és mennydörgések félelmetes háborújába. Elhal a szentek imája is. A tömjénező a földön hever. Az ég peremén felszálló füst jelzi a közbenjárás végét. Hallod az Isten hallgatását? Néked üzen! Azt üzeni, hogy ebben a félórás nagy csendben még felszáll az utolsó tömjénfüst: érted és értem. (Budapest, 2010. május 6.)

288

Alliteráció Este megesett velem egy eset: sietősen mennem kellett, a sötétben, nem figyeltem és elestem. (Budapest, 2010. augusztus 6.)

Borongós ég alatt Olykor szívemre telepszik valami iszonyatosan súlyos, nyomasztó teher. Ilyenkor nem tudom miért, úgy érzem, sírnom kellene. Majd, amint a felhő elvonul, és felragyog felettünk a nap, úgy simul ki életem ege, elviselhető lesz a teher, és szívemet öröm tölti be. (Budapest, 2010. április 12.)

289

Légy igazságos! Ha gyermeked „rossz fát tett a tűzre”, valamit akaratlanul elvétett, atyai hangod jól felemelve, azonnal kész vagy a büntetésre. De amikor te követsz el hibát, magadnak azonnal megbocsátsz, mert mindennek „az ördög az oka”, ezzel az ügy már le is van zárva. Pedig az igazság nem változott, s amilyen mértékkel mérsz másoknak, neked is olyan mértékkel mérnek, a számadást el nem kerülheted. (Budapest, 2010. június 21.)

Az apokalipszis prófétái Háta mögött egy teljes élet Isten szolgálatában, idegen országban, az ellenség földjén, szemben a megélt, befejezetlen múlttal, vizsgálva egy látomásban ködlő, parancsba zárt titkos jövőt. A sorstársak már mind elmentek. Egyedül lenni, beláthatatlan időre kódolt üzenettel, a prófétának nehéz teher. Mégis hiába!

290

A parancs egyértelmű: „Te pedig Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig;” Eddig tartott küldetésed. És most, „menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig!” Évszázadokon át őrizte a titkokat a bepecsételt könyv. Generációk tértek sírba, várva a boldog reménységet. A pecsét sértetlen maradt. És ekkor idegen országban, az ellenség földjén megnyílik az ég és szózat hangzik: győzött a Júdabeli Oroszlán, és méltó a megöletett Bárány, hogy feltörje a pecséteket, Most új idők új parancsszava szól: „Te pedig János, be ne pecsételd e prófétálásnak beszédét, mert az idő közel van.” A „végső idő” már elérkezett Ezt visszhangozza az Univerzum, mert feltárult mennyben és földön az apokalipszis végtelen, csodás panorámája: a hét gyertyatartó és a hét csillag:

291

a hét gyülekezet angyala, a hét trombitaszó és hét pecsét, a hét csapás, a Bárány haragja, Babilon és a veres fenevad. A napba öltözött asszony. Az ötödik angyal is trombitált, csillag esett le az égből a földre, akinél van a mélység kulcsa: a pokol ideiglenes hatalma. Sötétbe borul a Fenevad országa. Készül a világ Armageddonra: megkezdődött a felvonulás Isten nagy napjának viadalára. És akkor feltetszik az Ember Fiának jele az égen. Nézd, az Új Jeruzsálemet, már látótávolságban. Nézd, az üdvözültek megszámlálhatatlan seregét, a 144 ezer, fehér ruhást. Góg és Mágóg haláltusája zárja a történelmet. És nemsoká itt, az idők végén, az örökkévalóság kezdetén, az apokalipszis két krónikása: Dániel és János, együtt csodálják a beteljesedett és megértett próféciák feltárt titkait. (Budapest, 2010. május 30.)

292

Kilyukadt a Föld Ömlik a láva és a hamu, menekül a környékről, aki tud, fojtja a gáz az embert és barmot, kilyukadt a Föld ott fenn, Izlandon. Minden szuperhatalom megbukott. A magas technika csődöt mondott, leálltak a repülőjáratok egy kis lyuk miatt - a fél világon. Az ember is lyukat fúr a Földön megcsapolja a vén tömött gömböt, de kapzsiságában arra nem gondol, hogy az üres gyomor korogni fog. Korogni, amitől megrázkódnak hegyek-völgyek, városok és falvak, s medrüket a tengerek elhagyva, szörnyű cunamival válaszolnak. Már alig hasonlít önmagára. A vitustáncot még meddig bírja? Mikor törik össze mint rossz szekér Földünk, melyben már nincs semmi épség? Lesz-e még bolygónkban annyi erő, - amelyből mint vér, olaj ömöl -, hogy ütötten, fáradtan, kopottan beérjen a generálszervizbe, ahol örök garanciás felújítás várja. (Budapest, 2010. május 20.)

293

László a neved Mit tehetsz arról, hogy Szüleid László névre kereszteltek? Talán nem is tudták, hogy e név hatalmat, dicsőséget jelent. De ha Krisztus lelkületével ezekről őszintén lemondasz, Istentől örök értékű, hervadhatatlan jutalmat kapsz. (Budapest, 2010-. július 10.)

Angéla Angyal a neve arany a szíve, őszinte szeme lényeget keres. Helyén az esze, ügyes a keze, lába fut, siet, utol nem éred. Több már nem is kell a Zászlóvivőnek. (Budapest, 2010. augusztus 3.)

294

Aforizmák Jó dolog, ha az igazság a mi pártunkra áll, de mit mondasz, ha a hazugság kínálja fel magát, mondván: velem az életben jobban jársz!? Szeretném elmondani hangosan: Fődolog, hogy olyan főpapunk van, kihez járulhatunk bizalommal. Mit lehet szeretni egy másik emberben? Próbáld meg csak egyszer, meglásd, boldog leszel. Azért vagy olyan, amilyen vagy, mert magad sem tudod, milyen vagy. Valami történik most a Mennyben, Valaki könyörög érted, és értem, kihullott vére váltságod bére. Aki eltévedt, annak nem vigasztalásra, hanem útbaigazításra van szüksége. Csak annak van joga Pállal azt mondani, hogy „legyetek az én követőim”, aki azt is ki meri mondani: „ha egyszer mást mondanék vagy tennék annál, amit eddig képviseltem, legyen átok”! 295

Fontos, hogy az Úr szolgájának ne csak szája, hanem értelme is legyen. Nem az a baj, ha tévedsz vagy vétkezel, „mert nincsen olyan ember, aki ne vétkeznék”; A baj: ha nem látod be tévedésed. Aki megrendült hitében annak nem dorgálásra, hanem hittudatának megerősítésére van szüksége. Nem másokkal, hanem tegnapi önmagunkkal való összehasonlításra van szükségünk. Az igazi barátságot nem eszi meg a rozsda, de az igazi barátság lemarja a rozsdát a szívről és fényessé teszi a felebarát arcát.

296

Az Úr iskolájában Nem az a lényeges, hogyan érezzük magunkat az életben, hanem, hogy tudjuk, hol vagyunk és miért vagyunk e világon.

Az Úr iskolájában Urunk, végy fel minket a Te iskoládba, hogy újból megtanuljuk az alázatosságot. Mert mi mindig nagy merészen arra gondolunk, járhatjuk az életutunk, ahogy akarjuk; elszámolni senkinek de senkinek sem tartozunk. pedig, ha te megszólalsz, szavad elárulja, mi az, amire figyeltél gyarló életünkben. (Budapest, 2010. február 22.)

Velem volt utamon Ha nyolcvan évig velem volt, és sohasem ejtett hibát; ha karja ott is megóvott, hol lábam téves úton járt, akkor e rövid szakaszon, amit még az Úrtól kapok, nem félek, mert Jézusommal teljes biztonságban vagyok. (Budapest, 2008. január 21.)

298

Az Úr van velem Hosszú utat tettem meg, és az Úr volt velem; eddig nem fáradtam el, mert az Úr volt velem; nem is fáradtam bele, mert az Úr volt velem; munkám áldás övezte, mert az Úr volt velem; nem történhet baj velem, mert az Úr van velem; holnap újra felkelek, ha az Úr lesz velem! Jöjjetek mind emberek, a jó hírt halljátok meg, nincsen mitől félnetek, ha az Úr van veletek! (Budapest, 2008. szeptember 16.)

Életfilozófia Az a tudat, hogy Isten meg van elégedve velem és elfogadja életemet, megóv a csüggedéstől, és lelkemet minden nap új erővel tölti meg. (Budapest, 2010. augusztus 3.)

299

Te adj szót számba! Uram, óvj meg engem attól, hogy Bálámhoz hasonló módon, hamis próféta legyek, aki a Te nevedben, a jövendőmondás jutalmáért, vállalja a kétes küldetést. Ha mégis arra hajlana elmém, hogy akaratoddal ellentétben rossz irányba tévelyegnék, tedd azt, amit Bálám együgyű, jámbor szamarával tettél, hogy mint a szegény barom, akaratom ellenére én is a Te szócsöved legyek. Vagy tedd azt velem is, amit Bálámmal cselekedtél, hogy a legnagyobb kísértés sorsdöntő pillanatában is csak Lelked által sugallt szó jöhessen ki ajkamon. Inkább legyek engedelmes szamár, mint engedetlen próféta. (Budapest, 2009. november 30.)

300

Jeremiás vallomása Uram! Még alig jött ki a számon, hogy élveztem szavadat, ha szóltál, már is, éppen azon járt az eszem, nem szólok többé a Te nevedben; Látod, ennyit ér a mi lángolásunk; mert örülünk, ha valamit kapunk, aztán hamar meggondoljuk magunk’, hálásakból panaszkodókká válunk. Rossz a viszonyítási alapunk; úgy, mint amikor az út hossza - saját megállapításunk szerint oda és vissza nem egyforma, mert előttünk oly nagynak tűnik, amikor tőlünk kérsz valamit, de hamar elveszíti értékét a Tőled kapott bármely ajándék. Pedig oly sokszor megtapasztaltuk: Te nem csak közelben vagy Isten, hisz’ látod a távol messzeséget. Nincs rejtekhely, mely bárkit elfedne, mert betöltöd a mennyet és földet, észreveszed gondját a verébnek, és jut tárházadból bőségesen a mindenség nagy seregének. Uram, ne taszíts el engem magadtól, ha olykor következetlen vagyok, mert megingásaim ellenére is ragaszkodom hozzád és tudom, hogy változatlanul szeretsz, örökkévaló szeretettel, és ez nekem biztonságérzetet ad. (Budapest, 2010. március 3.)

301

Amikor elhívott az Úr Amikor még nem ismertem az utat, sem a munkát, amelyre elhívott, csak annyi történt: Ő megszólított, nem gondoltam rá, hogy megkérdezzem: Uram, vajon mennyi lesz a bérem? Akkor még nem láttam az út hosszát, de elhittem, hogy arra kell mennem, amerre a Mester jár előttem. Nem gondoltam rá, hogy megkérdezzem: Uram, biztos, hogy jó úton vezetsz? Akkor még azt hittem, közel a cél, és utam csupán rövid séta lesz, nem gondoltam, hogy zord idők jönnek, hideg szelek, esők, hóviharok, és sűrű homály fedi az utat. Akkor azt hittem, ez diadalmenet, melyben bűn, vereség ismeretlen, itt a gonosz mindig kapitulál, és az Úr ügye győzelemre áll. Itt nem lehetsz vesztes, csakis győztes. Ma már tudom, ez az út nem sétatér; itt megismered a kereszt terhét, Néha a cél is messzinek tűnik. De mégis tudom, hogy nemsokára, találkozni fogok Megváltómmal. (Budapest, 2010. január 30.)

302

A falon túl a cél Tudom, nincs messze tőlem a cél, legnagyobb vágyam, odajutni. Itt van csupán karnyújtásnyira, de közöttem és a cél között vastag üvegfal mered, amelyen átjutni lehetetlen. Amint vágyódva, de kétségek közt nézem a célt és az akadályt, onnan túlról megszólít egy hang: „Ne rettenj meg, kerüld meg a falat!” Voltak, akik velem indultak, s azt mondták, ők nem mennek tovább, mert az útra rámegy egész életük. Én a két távolság közötti különbséget mérlegelem. Megítélésem szerint úgy lehet, emberpróbáló ez a helyzet. Miért kell nagy vándorutat tennem, hisz’ a cél lépésnyire van tőlem? Ám a szóra mégis hallgatok kijelölt utamon elindulok, mert tudom, hogyha nem megyek, arra is rámegy az életem, és a célt soha el nem érhetem. De ha figyelem a hangot, mely biztonságérzetet adott, a hosszú út tudom, győzelmet hoz. (Budapest, 2008. május 23.)

303

Ne hagyd el önmagad! Ahogy peregnek éveid, úgy változnak szokásaid, lassan más lesz hajad színe, s mikor a tükörbe nézel, egy ismeretlen néz veled meglepetten farkasszemet. „Ki vagy?” – kérded önmagadtól. Mi a neved, fáradt vándor? Mintha láttalak volna már az élet göröngyös útján egy-egy nehéz útszakasznál, mint aki segítségre vár. Láttalak kétséggel küzdve, már-már a reményt is vesztve, máskor nagy lelkesedéssel, bátor bizalommal, hittel, akadályokat leküzdve, vitted a rád mért keresztet. Ha akarod, menjünk együtt, sokkal könnyebb lesz így terhünk. Vedd lassúbbra lépteidet, versenynek itt nincs értelme, mert te és én egyek vagyunk, célba is együtt juthatunk, hisz’ te vagy az én alteregóm. (ORFI 2010. július 8.)

304

Az Úr szolgájának imája Uram! Hozzád fohászkodom: Adj világosságot, hogy lássam igazságodat, mert nincs alkalmatlanabb szolga, mint a lelkileg vak, hisz’ hogyan vezetheti a vak a világtalant, ha maga sem látja az utat? Uram! Ismét téged kérlek: Adj bátorságot, hogy ne féljek elmondani a szót, amelyet ajkamra helyezel, hogy tovább mondjam, mert nincs szánalmasabb jelenség, mint egy gyáva szolga, kit csak kenyere köt urához. Uram! Ha félnék, légy velem: adj oltalmat, hogy az ellenség megszégyenüljön, amikor túlerővel tör ránk! Legyen nyilvánvaló, hogy szárnyaid védelme alatt erőtlen szolgád tökéletes biztonságban van. Uram! Érzem, gyenge vagyok, az erőt is Tetőled várom, amikor járom a rögös és fárasztó utat, vagy a harcmezőn vívom élet-halál harcomat.

305

Segíts, hogy Hozzád az élet minden helyzetében mindvégig hű maradjak. De miért is kérem mindezeket, hiszen Uram, te mindent tudsz. Tetőled jön a fény, te adsz bátorságot, te vagy az oltalom, az erő forrása. Legyen életemben minden csakis úgy, amint te akarod! (Pilisszántó, 2010. április 17.)

A harcmezőn innen és túl Amikor elküldtél harcolni, még egészen ifjú voltam. Amikor átadtad a fegyvert, azt hittem, gyerekjáték lesz. Most, hogy megvénhedtem, sok harcot megéltem, lassan ráébredtem, nem is oly egyszerű ez a földi élet. A harcnak csak akkor lesz vége, amikor megpihensz Urad tenyerében. (Budapest, 2010. február 22.)

306

A „nincs” és a hit Ötezer család jóltartásához még volt – egy gyermektől kapott – öt kenyerük és két haluk. A négyezer számára is került hét kenyér és néhány hal, amiből ennyin jóllakhattak, de itt a tó partján, amikor a kora reggeli látogató valami ennivalót kér tőlük, csak rövid válaszra futja: nincs. Több ez, mint készlethiány vagy ténymegállapítás. Ezen az egy sovány szón kívül már nem jut sem hálaadásra, sem fájó magyarázkodásra. A „nincs” teljesen egyértelmű. Ami nincs, azzal nincs mit kezdeni. A kudarcot magyarázhatod lelked szerint, ahogy akarod, de a nincs akkor is nincs marad. Pedig, ha csak kevés hitük volna, már hallanák a hálóba tartó halak tömegének suhogását, és látnák a parton pattogó tűz parazsának pislogó fényét, rajta a frissen sült hal és kenyér. És megtanulhatnák már végre a mennyei törvényszerűséget: ahol Isten, ott szükség nincsen. Vele nincs soha vesztett helyzet. (Budapest, 2010. május 15.)

307

Az öreg Észre sem veszi, ha nem veszi észre senki, csak teszi dolgát, mit a sors szabott rá, nem várva elismerést, földi jutalmazást. Észre sem veszi, ha nem veszi észre senki; ő észrevesz mindenkit, akin segítni kell, mert másokért élni, erre rendeltetett. Észre sem veszi, ha nem veszi észre senki; haja már rég ősz lett, és nem kíván semmit, csak hogy megpihenjen, midőn leszáll az est. Nem vette észre senki, pedig ott volt, ahol kellett, de biztos volt benne, hogy Valaki mégis, mégis észrevette, Aki most haza várja. (Budapest, 2010. február 11.)

308

Amikor a kevesebb többet ér Ha leltárt készítesz öreg napjaidban, ne félj szembenézni a hű valósággal, hogy mozgástered már csak karnyújtásra ér, de ha jól sáfárkodsz vele, hidd el, a kevesebb többet ér. Ha tudod, hogy időd lassan már lejár, és még némi munka elvégzésre vár, ha kevesled, mit Isten számodra kimért, de időddel jól sáfárkodsz, hidd el, a kevesebb többet ér. Napjaiddal együtt az erőd is fogy, lábad a teher alatt roskadoz’, fogadd el az erőt, mit Isten ígért, s ha jól sáfárkodsz vele, hidd el, a kevesebb többet ér. Ha szegénységben élsz, pénzed kevés, ám akarsz tenni valamit Istenért, add oda hittel azt, mi a tiéd, és megérzed, hogy Isten szemében a kevesebb többet ér. Ha barátaid már előre mentek, vagy gyengeségből hűtlenek lettek, az egyedülléttől soha se félj, csak fogd meg hittel Jézus kezét és hidd el, Ővele minden többet ér. Ha Isten jelen van életedben, az értékrendek helyükre kerülnek, érhet e földön bármily veszteség, hidd el, Istennel a kevesebb is mindig többet ér. (ORFI, 2010. január 23.)

309

A mélyen rejtőző csoda Már természetesnek vettem mindent, ami jó történt az életemben, és nem vettem észre a sok csodát, amely velem volt csendben, szüntelen, és azt művelte, mi javamra vált. Először megdicsértem jó magam: „nézzétek, mily ügyes és bölcs voltam!” A csoda nem lármázott az utcán; engedte, hogy magamról elhiggyem: ahol én vagyok, ott siker terem. De egyszer csak jöttek a kudarcok, úgy tűnt, a Menny is magamra hagyott, és nem segített egyetlen csoda, s ami eddig oly természetes volt, lassanként, teljesen szertefoszlott. Életem egyszerre megváltozott, elromlott minden, mi jónak indult… Ekkor ismertem fel a nagy csodát: az Úr volt, ki mindig előttem járt, ő oldotta meg minden problémám. Urunk, adj nékünk látó szemeket, hogy felismerjük kegyelmes kezed, amint fölöttünk áldón megpihen, mert ebben van a legnagyobb csoda, hogy nem hagysz minket soha magunkra. (Budapest, 2009. szeptember 25.)

310

Hálaadás Uram, ha egyszer már nem lesz szükséged rám, mert életem csupán egy pislákoló láng, kegyelmed akkor se vonjad vissza tőlem, hiszen megígérted: a pislogó mécset nem oltod el sose. De engedd meg Uram, hogy más eredményén, a közös jó láttán szívből örvendhessek, magam pedig csendben, a múltban merengve, hálát adjak neked, hogy egy életen át karodon hordoztál. (Budapest, 2009.március 3.)

311

Tudom, célba érek Uram, már régen rájöttem arra, hogy semmire se megyek magamba’. Hiába az elhatározás, mert egyedül csak kudarc az életem. Hol emlékeim állnak utamba, hol a jelen bajaival küzdök, máskor a holnap miatt aggódom. Ezért, ha egyet előre is lépek, azonnal kettőt csúszok hátra. Imádkozni sem tudok igazán, ha rendet lelkemben nem csinálsz és nem adsz szavakat ajkamra. Uram, űzd el rossz emlékeimet, légy velem jelen küzdelmeimben, adj nekem világos jövőképet és tiszta lapot az új kezdéshez! „Számítógépem merevlemezéről” törölj le minden tehertételt. Így tudom, biztosan célba érek. (Budapest, 2008. április 2.)

312

KÖSZÖNET Szeretettel ajánlom újabb verseskötetemet mindazoknak, akik elkötelezettek gyülekezetük célkitűzései és közös gondjai iránt. Különös szeretettel gondolok azokra a munkatársaimra, akikkel az irodalmi és a kiadói munkában hosszú éveken át sok, közös tapasztalatban volt részünk. A versek témájának megválasztásakor nem elvont elméleteket kerestem, hanem a közösségi életünk céljait, kikerülhetetlen gondjait igyekeztem megvilágítani, és azokra a megoldást keresni. Annak, aki egész életét, az egyházban élte le, úgy gondolom, „megbocsátható” ez a kötődés. Természetesen, a versek témáját csak úgy érthetjük meg, ha tovább gondoljuk saját életünkre és szolgálatunkra, hiszen valójában rólunk, magunkról van szó. A megértés másik feltétele: a gyülekezettel való együtt élés, és a közös reménység. Köszönöm mindazok segítségét, akik akár közvetlenül, akár a nyugodt körülményeket biztosítva segítettek abban, hogy ez a kötet megvalósulhasson. Elsősorban Feleségemre, Gyermekeimre, Unokáimra gondolok. Külön köszönöm Editkének lelkes és szakmailag is kiváló igyekezetét, hogy ez a gyűjtemény méltó külsőt kapjon. Köszönöm mindazok együttműködését, akik szakmailag is ott tartották szemüket munkámon és az időközi szolgálatok által

313

nemcsak a gyülekezet számára közvetítették a versek üzenetét, hanem engem is bátorítottak munkámban. Itt elsősorban Nyári Istvánra gondolok. Köszönöm a Boldog Élet Alapítvány vezetőinek és a Kuratóriumnak az irodalom gondozása terén nyújtott folyamatos segítséget. Köszönöm a gyülekezet tagjainak bátorítását. Azzal a kívánsággal adom át ezt az újabb verses kötetet olvasóimnak, a gyülekezeteknek, hogy ki-ki választ kapjon a versek által kérdéseire, és érezze általuk Isten áldását.

(A Szerző)

Tartalomjegyzék Ajánlás – Dr. Szigeti Jenő

5

Akikre nem volt méltó e világ Akikre nem volt méltó e világ Égni kell és nem kiégni A reformátorok Miller Vilmos Prófétasors és küldetés Bibliát minden házhoz Járj névadód nyomdokán „Szakaszd le a napot!” Genf, a kálvinista Róma Mi lesz veled kereszténység? Rájuk emlékezünk Az útkészítő Új reformáció

9 11 13 16 19 20 22 24 26 30 31 32 34

A szó értéke A szó értéke A szó értelmes használata Szavakból áll a szótár Vigyázz az aranyszájra! Mennyit ér a vita? Szavak és valóság Tanulj meg a szóval bánni! A szó hatása Szép és igaz

36 36 38 39 39 40 41 41 42

A beszéd művészete Igazság és beszéd Szamárfül és bolond beszéd Légy őszinte! Kikerekített semmi Ígéret és megvalósulás Gondold meg, mit fogadsz! A lelkiismeret Farizeus értelmező szótár

42 43 43 44 44 45 46 47 48

Isten előtt becsületesen állj! Rágalmazóból élő „hitszónok” Fontold meg jól! Notórius hazudozó Ne beszélj Sátánról! Ne társalogj a hazuggal! 109. Zsoltár üzenete Ne hagyd el az Urat!

50 51 52 53 53 54 55 56

Istennel közösségben Fohász Taníts minket imádkozni! „Imaszakértő” Keresd az egy szükséges dolgot! Józsué keresi a választ az Úrnál

58 59 60 61 62

Az imádság, meg a másik A hála Vesd az Úrra gondodat! Mi a bizalom? Szándékomat őrizd Uram! Valamit szeretnék elmondani Higgy, ne félj! A félelem

64 66 67 68 69 70 71 72

Emberközelben Látogasd meg a halni készülőt! Kutasi Miklósnak Igazi barátság Erikának és Lacinak Új parancsolat Beleszóltál az álmunkba Együd Marikának és Ádámnak Szövetségek „Testvéreimet keresem” Hallgassuk meg egymást! Pénz és barátság Ifjú párnak A legnagyobb A közömbös Légy hitelképes! A zsarnok A mártírok Valóság és álom

74 75 76 76 77 78 79 80 80 81 82 82 84 85 86 87 87 88 88

Költői est margójára Vádolás tűzében Felhők fölött is

89 90 90

Málnási Emesének és Tyentés Lacinak

Te játssz szívem húrjain Te játssz szívem húrjain Mondd el még ma A 37. Zsoltár Koporsónál A Krisztusarc A forrástól az óceánig Próbára tett hitvallások

92 93 95 96 97 98 99

Kész van-e a nagy kívánságod? A vers Ha szavaidat hallattad A 81. kilométerkő Jézus az ajtó előtt Így lehetsz áldás Tóparti koncert

101 103 105 106 107 108 109

Keresd mindenben az igazságot! Mi az igazság? Jó tanács Lehajtott fejek Magadért bosszút ne állj! Ajánlás Törvényszerűségek Az Úr célba vezet A győzedelmes keresztény hit „Légy buzgóságos azért és térj meg!” Eldöntendő kérdés Biztosan a jó úton Elkésett aratók vallomása Légy becsületes! Az utolsó vizsgatétel Isten kezében megmaradhatsz Iratkozz be Jézus iskolájába! Pedig micsoda hajnal volt! Régen várt csoda Ünnep lehet az egész életünk Ha csak azért nem gyűlölsz Meditálás Ne légy fél keresztény! Akiktől a lelkipásztor tanulhat Légy világformáló áldás! Felelős vagy azért, aki vagy

114 116 116 117 117 118 119 120 121 122 123 124 126 128 130 131 132 134 136 138 139 140 142 143 145

„És neveztetel romlás építőjének” Mit tenne Jézus? Ássuk a repedezett kutakat

Rendeltetésünk van

Volt értelme életednek Rendeltetésünk van Hiszed-e, amit másoknak prédikálsz? Mégis megvalósulhat Ki áll benned győzelemre? A pusztában is forrást fakaszt Van, aki nem feledkezik el Mégsem volt hiába Jézus megígérte Életed értéke és ára Ne légy középszerű! Obsitos lettem Ha figyelnénk Jézusra Tél és kikelet Messze és közel – soká és hamar Így lehetsz áldás

147 148 150 154 154 156 157 159 159 160 161 161 162 164 164 166 167 170 172

Tedd ma jobban! Tedd ma jobban Minden nap kicsit jobban Adjatok még egy esélyt! A legjobb szervező Szárazon és vízen „Érezzük” magunkat Elszámítás Korlát és szabadosság Nem is a vérnyomással van a baj Fejek és falak találkozója Aki a gonoszság díját kedvelte Válaszd az igaz megoldást!

174 174 175 175 176 177 178 179 180 180 181 183

A kétarcú „barát” Tanulj okosan! Keresztény kapitalizmus Megbocsátás és felejtés Mit gondol rólunk az Úr? Tanulj Jézustól! Dönts felelősen! Az Úr és szolgája Vezetési stílus Beton magtár ítéletnapra Végveszély a szolgálatban Rejtett kórtünet Kortünetek Vigyázz az apró betűs szövegre! Tragikus találkozás Valódi emberség Esti mese a mai hűségről Szeretet és hűség kapcsolata A szeretet hatalmi köre Morzsák Vigyázz! Elvisz a markaláb! Bumeráng-elmélet Szülinapi panoráma Veszélyes piramis Veszélyes csere A minden lében kanál „Akarsz-e meggyógyulni?” Etikett-keresztény Emberi teljesítmény Hit vagy logika? Vigyázat, taposó aknák! Feledékenység Egy vádaskodó prédikátorhoz Aki másnak…

184 185 186 189 191 192 192 193 194 195 198 199 199 200 200 201 202 203 203 204 204 205 206 206 207 207 209 211 211 212 213 215 216 216

Káröröm Beteglátogatás Kérdések Jézusról Evangélista és vásári kikiáltó Ha Jézus ma járna a földön Keresd a becsületest! Diakónus dilemmája Különbség Az ördög álruhákban Útitársak Aki nem Istenben gazdag Jellemzés Kenyér kell! Istennél van megoldás Csak egy Valaki segíthet Kereszténység 66. Zsoltár: Velünk volt Illés barlangjánál Az Úr hírnöke Farizeusok segélyszervezete Közelg az örök tavasz Betlehem éjszakáján Ima önmagamért Két szív vallomása Élettér Petrának Lakva ismered meg? Imádság, életem Istenéhez Benned reménységünk van Neked kell megváltoznod! Kezedben a sorsom „Áldjad én lelkem az Urat!” Még folyik az olaj

217 217 219 220 222 224 225 225 226 227 227 228 229 229 230 230 231 232 233 234 235 236 239 240 240 241 241 242 243 244 244 245 246

Egyszerű műveletek Elég a kegyelem Ez a szeretet? Használj závárt A történelmet a mennyben írják Mester és eszköz A beteglátogató Csoda születik Szabó Hajnalkához „És más emberré leszel” Helyezd Isten kezébe sorsodat! A só és a gyertya! Beszélgetés az Úrral Szabályzó Hála és bizalom Tantárgy mindenkinek Álságos kedvezmény A hivatásos prédikátor A jó prédikátor

246 247 249 250 251 253 254 255 256 257 258 261 262 263 263 264 265 266 267

Adj hálát, hogy kibírtad! A gonoszság nem rendszerfüggő Ne menj a falnak! Erőforrások Szendvics-keresztény Korai és késői eső

267 268 269 269 270 272

Én ezt nem érthetem A lesipuskás Égi kísérőink A rossz elhallgatásának filozófiája Fájdalomcsillapító Ki érti? És tóvá lesz a délibáb Önvizsgálat

274 276 277 278 279 279 280 280

„Örök hűség” ORFI lelkes csapata Az ORFI Szív-szervizében Újszülött versíróknak 84. Zsoltár Kinevetem magam A hetedik pecsét Alliteráció Borongós ég alatt Légy igazságos! Az apokalipszis prófétái Kilyukadt a Föld László a neved Angéla Aforizmák

282 283 283 285 285 286 287 289 289 290 290 293 294 294 295

Az Úr iskolájában Az Úr iskolájában Velem volt utamon Az Úr van velem Életfilozófia Te adj szót számba! Jeremiás vallomása Amikor elhívott az Úr A falon túl a cél Ne hagyd el önmagad! Az Úr szolgájának imája A harcmezőn innen és túl A „nincs” és a hit Az öreg Amikor a kevesebb többet ér A mélyen rejtőző csoda Hálaadás Tudom, célba érek

298 298 299 299 300 301 302 303 304 305 306 307 308 309 310 311 312