Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ)
Az építési ágazat súlyponti problémái, javaslatok ezek megoldásához
Készült a tagszervezetek és az ÉVOSZ tisztségviselők véleménye alapján Elfogadva az ÉVOSZ Elnökségének egyhangú határozatával. Budapest, 2012. október
2
Tartalomjegyzék
I.
Általános helyzetértékelés
3.
II.
A befektetési, beruházási piac élénkítése
6.
III.
Az építési vállalkozások tevékenységeinek finanszírozása
7.
IV.
Közbeszerzés az építési-beruházások területén
10.
V.
Lakásépítés
13.
VI.
Építőipari szakképzés, továbbképzés
14.
VII. Foglalkoztatás és munkaügy az építőiparban
16.
VIII. Az építési hatósági eljárások egyszerűsítése
18.
IX.
Az építési vállalkozások regisztrációja
22.
X.
Szabványosítás
23.
XI.
Melléklet: Az építőipar számokban
24.
3
I.
Általános helyzetértékelés
Az építőipar jelentős szerepet tölt be a nemzetgazdaságokban és az európai gazdaságban. Az Unió GDP csaknem 10%-át állítja elő, és 20 millió munkahelyet biztosít, melyek túlnyomó része mikro- és kisvállalkozásokban található. Az építőipar emellett köztes termékek és az ezzel kapcsolatos szolgáltatások fontos fogyasztója is. Gazdasági jelentősége miatt az építőipar teljesítménye nagymértékben befolyásolhatja a teljes gazdaság alakulását. Az építőipari munka minősége emellett közvetlen hatást gyakorol az európai polgárok életminőségére is. Nem utolsósorban pedig az épületek energiahatékonysága és a gyártás, szállítás, valamint az épületek és infrastruktúrák építéséhez felhasznált termékek esetében megvalósuló forráshatékonyság jelentős hatást gyakorol az energiára, az éghajlatváltozásra és a környezetre. Az ágazat jelentős mértékben hozzájárulhat a munkahelyteremtéshez azáltal, hogy egyes igen ígéretes területeken – például épületek felújítása, infrastruktúra – fokozza aktivitását. Mindehhez, megfelelő szakpolitikai intézkedések társulhatnak, melyek hozzájárulnak a kereslet élénkítéséhez és a befektetés ösztönzéséhez. Az építőipari ágazat fontos szerepet tölt be az Európa 2020. stratégiának az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló célkitűzései megvalósításában. Az építőipar azon ágazatok közé tartozik, amelyeket a legsúlyosabban érintett a pénzügyi és gazdasági válság. Az Európai Unió tagállamaiban 2008. januárja és 2011. novembere között az építkezések és az infrastrukturális beruházások 16%-kal estek vissza. A magyar építési piacon a recesszió a globális gazdasági válságot megelőzően 2007. év elejétől tapasztalható, a gazdasági válság azt felerősítette. 2006. évhez viszonyítva, az akkori 2.260 milliárd Ft értékű országos építés-szerelési tevékenység 2011. évre 1687 milliárd Ft-ra esett vissza folyó áron. Az elmúlt öt év inflációs folyamatait is figyelve
4
mintegy 42%-os a csökkenés. A magánbefektetés ettől jóval nagyobb mértékben tűnt el a hazai piacról. Ezen belül a lakásépítés visszaesése elérte a 70 %-ot, 2011. évben mindösszesen 12.655 új lakás került átadásra, a felújítások száma a 100.000-t nem haladja meg a kívánatos 400 ezer/év felújítandó lakásszámhoz képest. A recesszió hatására az elmúlt öt évben 80 000 foglalkoztatottól vált meg az ágazat, így 2012. év elejére az összes foglalkoztatottak száma 280 000 fő alá csökkent, ezen belül az alkalmazotti foglalkoztatás 110 000 fő körüli. Nagyobb mértékben a vállalkozási és megbízási formában történő foglalkoztatás csökkent. A lánctartozás mértéke 2011. év végére becslések szerint elérte a több száz milliárdot, melynek fele valószínűleg sohasem lesz kifizetve, mert mögötte az adós eltűnt, tönkrement, illetve a 3-5 évig elhúzódó gazdasági perek lezártáig újabb cégmegszűnések lehetetlenítik el az összegek megfizetését. A lánctartozás ilyen magas értéke mára már súlyosan kihat az építőanyag-gyártás és -kereskedés, az ágazatot finanszírozó banki gazdálkodásra is. A lánctartozás magas szintje – becslések szerint 400 milliárd Ft – nem csökken, újratermelődik. Ez a jelenség stabil alvállalkozói és beszállítói struktúrákat tett tönkre és súlyos morális problémákat okozott az ágazatban és beszállítói rendszerében. Az építési ágazat jövedelmezőségi helyzete igen alacsony, összességében az árbevételarányos nyereség mindösszesen 1-2% között mozog. A vállalkozásoknak pénzügyi tartaléka nincs, likviditási helyzete tragikus. Mindezt súlyosbítja, hogy 2008. évtől a kereskedelmi bankok az ágazatba tartozó cégek finanszírozását a legkockázatosabbnak ítélik. Nem, vagy csak nehezen teljesíthető feltételekkel
finanszírozzák
az
építési
vállalkozások
működését.
A
banki
projektfinanszírozás drága, annak ellenére, hogy a teljesítési- és jóteljesítési garanciák árukhoz képest (5-5 %) jóval kisebb kockázatot hordoznak a bankok számára, az árbevétel engedményezés pedig biztos fedezetet jelent a hitelintézetek számára.
5
A pénztelenség és különösen a közbeszerzési piacon kialakult irreálisan alacsony árak sok esetben csökkentik a minőségi igényszinteket, azon belül is minőségi problémákhoz vezetnek és növelik a kivitelezési határidőket is. Az uniós forrásból is finanszírozott létesítményeknél a kivitelezők pénzhez jutása elhúzódó, nehézkes. A recesszió elfedi az ágazat régóta meglévő szakmunkaerő problémáit, a szakképzéssel szemben támasztott elvárások háttérbe szorulnak. Az elmúlt 3-4 évben megsokasodott szakági jogszabályváltozások a tőlük elvárt eredményeket
egyelőre
nem
hozzák.
Lényegesen
nem
gyorsultak
fel
a
nemzetgazdaságilag kiemelt beruházások előkészítései, nem csökkentek a teljesítések elfogadása körüli viták és tartozások, nem rövidültek a gazdasági perek, nem csökkent a fekete foglalkoztatás, és nem valósult meg a piac erőteljesebb ellenőrzése sem. A szakmailag megalapozott kormányprogramok (otthonteremtési, energiaracionalizálási) a rendelkezésre álló minimális költségvetési források miatt érdemlegesen nem segítik a piaci kibontakozást. A nagy infrastruktúrafejlesztési programok megvalósultak, újak egyelőre nem indultak. A gyorsan változó szabályozási környezet és a kormányzati kritikus – tartózkodó magatartás is hozzájárul ahhoz, hogy a nagy magánbefektetői körök (külföldi és hazai egyaránt) kivárnak, építési beruházási célú megrendeléseik a 2006. évhez képest a felére esett vissza. Mindezek következtében az ágazatban egyre kevesebb azon tradicionális vállalkozások száma, melyek határidőre az elvárt minőségben európai színvonalon képesek tervezni, lebonyolítani, kivitelezni és üzemeltetni. A hazai építési piacon tapasztalt recesszió további mélyülését megakadályozó kormányzati intézkedések, a vállalkozások és szakmai szervezetek összefogása egyaránt szükséges ahhoz, hogy a magyar építési piacon működők további térvesztése elkerülhető legyen.
6
II.
A befektetési-beruházási piac élénkítése
Az ismert nemzetgazdasági okok miatt a kormányzat az elmúlt években nem tudott vonzó befektetési feltételeket teremteni és elegendő forrást fordítani, intézkedést tenni a gazdaság élénkítése érdekében. A költségvetési- és magánpénzek közös felhasználásának új konstrukciói nem alakultak ki, ami szűkíti az építőiparral szembeni fizetőképes keresletet. A magánbefektetői, megrendelői kereslet 2006. évhez képest felére esett vissza, nagyfokú a kivárás, közte a kormányzati kezdeményezésre való várakozás. Javaslatok
1. Hároméves nemzetgazdasági költségvetési keretszámok kialakítása mentén jogszabályi elkötelezettségre lenne szükség a kiszámíthatóság érdekében a befektetőket és gazdálkodókat legjobban érintő adók- és járulékok területén. A magyarországi piaci, gazdasági lehetőségekkel szembeni bizalmatlanságot fel kell számolnunk, politikai és szabályozási elkötelezettség szükséges a kiszámíthatóság érdekében. 2. Biztos forrásnak az európai uniós pénzek látszanak, melyek gyorsabb lehívása és a még meglévő „szabad keret” nyertes projektekkel való mielőbbi lekötése az építőipar számára létfontosságú. 3. A középületek energiahatékonyságát javító országos program elfogadása és megvalósítása az építőiparon túlmutató, a kis- és középvállalkozások számára biztos feladatot jelentő kormányzati intézkedés lehetne. 4. Szükségesnek tartjuk és javasoljuk, hogy az építési vállalkozások külföldre jutását, az építési export elősegítését szolgáló kormányzati program készüljön a kereskedelemfejlesztés és a gazdaságdiplomácia lehetőségeit kihasználva.
7
III.
Az építési vállalkozások tevékenységeinek finanszírozása
Probléma felvetése Az alacsony jövedelmezőség és a kereslethiány miatt az építési vállalkozók saját erőből nem tudják előfinanszírozni a munkájukat, sok esetben a cég „adminisztratív” működését sem. A kereskedelmi bankok olyan kockázatosnak minősítik az építőipart, aminek következtében igen szigorú feltételekkel finanszíroznak és a cégeknek csak töredéke hitelképes. A finanszírozási problémák másik nagy kiváltója az irreálisan alacsony áron történő szerződéskötés. A 2009. év végi jogszabály elrendelte az építőipari fedezetkezelő kötelező alkalmazását,
ami
a
magánmegrendelői
piacon
jelenleg
is
hatályos.
Ez
az
intézményrendszer a létesítmények megvalósításának előfinanszírozását követeli meg a vállalkozói lánc minden szintjén, ami többségében teljesíthetetlen. A közbeszerzések terén 2012. január 1-től működő szabályozás (az alvállalkozói kifizetés megelőzi azt, hogy megkapja járandóságát a generálkivitelező, illetve fővállalkozó) jó lépés ezen feszültségek enyhítésére, de nem megoldás arra az esetre, ha a beruházás megrendelője nem vagy csak késve fizet. Javaslatok 1. A feltétel nélküli bankgarancia követelmény megtiltása a durva, indokolatlan megrendelői erőfölénnyel való visszaélés elkerülése érdekében.
Helyette a
feltételekhez kötött, kötelezően elrendelt garancia rendszer melletti vállalkozás a megoldás. 2. A jelenleginél alacsonyabb szinten - összhangban a 36/2009. 05.12. OGY határozattal és a 2012. január 1-jétől hatályos Közbeszerzési Törvénnyel - kell maximálni a magánmegrendelői szerződésekben is a megrendelő részéről kiköthető garancia mértékeket: teljesítési garancia max. 5 %, a jóteljesítési garancia max. 5 %.
8
3. Egyéb megrendelői fizetési biztosíték hiányában a megrendelői fizetési hajlandóság kikényszerítése az elvégzett munkán alapuló díjkövetelés mértékéig megengedő jelzálogjog-bejegyzési lehetőséggel a megrendelő tulajdonában lévő telek- és lakóingatlanokra. 4. A peresített követelések mielőbbi érvényesíthetősége érdekében a gazdasági pereskedésnél a tényállás módosíthatóságának szigorú kezelését el kell rendelni. Az időhúzó, rosszhiszemű pervitel elburjánzását, jelenlegi gyakorlatát az OBT meg kell, hogy szűntesse. A rosszhiszemű pervitel ellen ható iránymutatás kiadását kell kérni az Országos Bírói Tanácstól. A gazdasági perek felgyorsítása értékhatár függvényében az egyszerűsített eljárások lehetőségének tovább gondolása indokolt. 5. Javasoljuk működését kidolgozni és szakmai vita után létrehozni állami tulajdonú faktoráló intézményt. Közbeszerzések keretében végzett építési-szerelési munkák értékének határidőre történő ki nem fizetése esetén lehetne a közmegrendelők felé kiállított számlát faktoráltatni, tisztességes feltételek mellett. 6. Ezzel párhuzamosan legyen lehetőség arra, hogy a 60 napnál nagyobb fizetési késedelem esetén a ki nem fizetett közbeszerzéses számlákat a megrendelő költségére lehessen faktoráltatni. 7. Az építési-beruházási célú közbeszerzéseknél javasoljuk bevezetni a kötelezően adandó előleg intézményét a beszerzési összegnek legalább 20%-ban, legfeljebb 40%-ában. Első lépésként az uniós forrásokból megvalósuló létesítményeknél lehetne általánossá tenni a kötelező előleg biztosítását. 8. Az építési-beruházási célú közbeszerzéseknél javasoljuk elrendelni az irreálisan alacsony áron történő szerződéskötés tilalmát. Irreálisan alacsony árnak minősül – többek között - az építőipari ágazati minimális rezsióradíjat el nem érő díjtétellel készített ajánlat. Az adott évre érvényes minimális rezsióradíj értékét az Építőipari
9
Ágazati Párbeszéd Bizottság (ÉÁPB) határozza meg és egyetértése esetén a munkaügyért felelős ágazati miniszter teszi közzé. 9.
Javasoljuk a NFÜ és a közreműködő szervezetek működésének, felelősségi rendjének felülvizsgálatát, kiértékelését. Ennek eredményeként számosságuk csökkentését, a támogatás-elbírálási idők rövidítését.
10. Mivel az építőipari fedezetkezelő intézmény rendszere a gyakorlat által igazoltan nem alkalmas a magyarországi lánctartozás csökkentésére, rendkívül bürokratikus és több ponton nem életszerű, ezért az erre vonatkozó jogszabályok teljes körű hatályon kívül helyezését javasoljuk. (külön szakértői anyag áll rendelkezésünkre) 11. Kerüljön előtérbe az építési vállalkozások pénzügyi minősítése. Az adott vállalkozási nagyságrendekhez igazodó, a megrendelőtől és a vállalkozástól független szakértő (pl. bank, adószakértő, könyvvizsgálói kamara, ÉVOSZ) által készített minősítés alapján pénzügyi megbízhatósági besorolása legyen a cégeknek. A közbeszerzési piacon ajánlatot adóknak kötelező legyen a pénzügyi megbízhatósági besorolásban való részvétel. 12. Javasoljuk az állami és magánberuházásoknál egyaránt kötelezően bevezetni a jövőbeni beruházó pénzügyi fedezetének igazolását és fizetési garanciaadási kötelezettségét. 13. Javasoljuk úgy módosítani a PTK.-t és a BTK.-t, hogy addig, amíg a vállalkozói szerződés szerinti teljesítés esetén a beruházó (megrendelő) nem fizette ki a megrendelt szolgáltatás ellenértékét, azt ne vehesse birtokba, illetve amennyiben a kezdeti fedezetigazolás ellenére nem tudja kifizetni a beruházó (megrendelő) a megrendelt szolgáltatás ellenértékét, az szándékos fedezetelvonásként kerüljön megítélésre.
10
IV.
Közbeszerzés az építési-beruházások területén
Probléma felvetése Az építési beruházások közbeszerzési piacán egyre nagyobb feszültséget okoz, hogy az adott létesítmény műszaki tartalma és pénzügyi fedezete között nincs összhang. Az ajánlatkérési dokumentációkban szereplő feladathoz elegendő forrás rendszerint nem áll rendelkezésre és ez sok esetben a megrendelő számára csak az ajánlatok beérkezését követően válik egyértelművé. Különös gondot okoz ez a „kései felismerés” az uniós források igénybevételével finanszírozandó beszerzéseknél, ahol a megpályázott, esetleg megítélt támogatási összeg csak nehezen és időigényesen változtatható, a műszaki tartalom pedig nem korrigálható a rendelkezésre álló fedezethez. Emellett és az előzőekből következően nyilvánvaló a közmegrendelő felelőssége is az értékelési szempontoknál az ajánlati ár túlhangsúlyozásáért és az irreálisan alacsony áron történő szerződéskötésért. A keresetkorlátos, recessziós piaci viszonyok között megbomlott a vállalkozási szerződésekben vállalt megrendelői – vállalkozói kötelmek egyensúlya. A közbeszerzési szerződésminták a megrendelői erőfölényt táplálják és a vállalkozókat olyan vállalásokra kényszerítik, amit a későbbiekben nem képesek teljesíteni. Mindezekkel együtt figyelemmel kell lenni arra, hogy az Európai Unió hogyan dolgozza át a közösség közbeszerzési joganyagát. Az uniós joganyagokban és más nemzetek gyakorlatában (német, osztrák minta) a vállalkozási szerződések jog- és kötelem-tartalma a felek közötti kiegyensúlyozottságot garantálja.
Javaslatok 1. Kötelezni kell az építési-beruházási célú közbeszerzőt, hogy az ajánlatkérést megelőzően készülő – a beszerzés tárgyára vonatkozó költségkalkulációt – a közbeszerzések piacán iránymutató költségbecslési segédletek és a piaci átlagos rezsióradíjak alkalmazásával állítsa össze. Ezt az árat nevezzük a „létesítmény mérnök árának”.
11
2. A létesítmény mérnök árától (vagy az ajánlatok átlagárától) több mint 15%-kal (+-) eltérő ajánlati árú ajánlatokat kötelezően ki kell zárni a versenyből. 3. Az ajánlati ár realitásának megítélésekor az építési eljárás gazdaságosságát, a választott műszaki megoldások vagy egyéb kedvező kivitelezési feltételeket kell figyelembe venni. Egyedül az ár nem dönthet. A legjobb ár-érték arány kiválasztásának elvét kell kötelezően elrendelni az ajánlatkérők felé. 4. A legjobb ár-érték arány kiválasztásának a legjobb módja, hogy olyan kézikönyv szülessen az építőipari tevékenységekkel kapcsolatban - az ÉVOSZ, a gazdasági és a szakági kamarák közreműködésével - amely a törvény mellékleteként, a résztvevők számára egyértelmű eligazítást ad a teljes közbeszerzési folyamatra – a kiírástól a döntésig – vonatkozóan. Ennek a kézikönyvnek a segítségével az ajánlatkérők igényeik részletes felsorolása által lehetővé válik, hogy olyan ajánlatadót válasszanak, aki nem csak versenyképes árat tud ajánlani, hanem bizonyítani tudja a magas színvonalú, megbízható megvalósításhoz szükséges képességét és szakértelmét is. A kézikönyvben javasoljuk a közbeszerzési eljárások lépéseit figyelembe véve adni a segítséget. Így például: Milyen módon kell egy közbeszerzési műszaki dokumentációt elkészíteni, (szabványok,
műszaki
tanúsítványok,
teljesítmény
és
funkcionális
követelmények, amelyekre célszerű hivatkozni, stb.) Az energiatakarékos építés folyamata legyen külön értékelési szempont. Milyen pénzügyi mutatókat lehet (kell) figyelembe venni a pénzügyi alkalmasság elbírálásánál.
12
Meg kell fogalmazni a referenciák értékelési szempontjait (Nívódíj, Mesterdíj). Milyen speciális bírálati rész-szempontokat célszerű alkalmazni az ajánlat komplex értékeléséhez. Mikor ajánlott a tervezést a kivitelezéssel együtt kiírni. Milyen szerződésteljesítési feltételeket célszerű előírni. 5. Javasoljuk, hogy az építési beruházási célú közbeszerzésekhez – az ajánlatadásban érintettek közreműködésével – összehangolt, kiegyensúlyozott szerződésminták kidolgozására kerüljön sor, melyek a vállalkozási szerződések kötelező minimális tartalmára irányulnak és ezt a tartalmat a közbeszerzéseknél kötelezően alkalmazni kell, a magánmegrendelések felé pedig a használatát ajánlani. 6. Az EU által finanszírozott projekteknél kötelezően alkalmazott FIDIC szerződési minta és a hazai jogrend összehangolása kiemelt kormányzati/jogalkotói feladat. Az EU országai közül csak Bulgária és hazánk nem tette ezt meg. 7. A legelőnyösebb ajánlat kiválasztásánál az értékelési szempontok között kötelező érvénnyel jelenjen meg a „pozitív diszkrimináció”, a prémium pont rendszere! Plusz pontokat lehessen kapni az ágazati átlagot meghaladó bértarifák alkalmazása, a rendezett munkaügyi viszonyok esetén, banki pozitív ajánlólevél felmutatásával, kormányzati – ágazati párbeszéd bizottságok elvárásainak teljesítése esetén. 8. Az ajánlatkérők felügyeleti szerveinek utóellenőrzéseket kelljen kötelezően tartaniuk bizonyos értékhatár felett, megnyert ár, menet közbeni szerződésmódosítások, tényleges bekerülési ár, stb. tekintetében.
13
V.
Lakásépítés
Probléma felvetése Minden ország nemzeti vagyonának jelentős részét képezi az infrastruktúra és a lakásvagyon. Nem lehet vita tárgya a nemzeti lakásvagyon ezen elemeinek és kiemelten az értékének megőrzése. Ma Magyarországon mintegy 4,2 millió lakás van, és ha elfogadjuk, hogy egy lakásnak legalább száz évig funkcionálnia kell, akkor igaz az, hogy évente legalább 42 ezer lakásnak kellene épülnie. Amennyiben elfogadjuk azt, hogy legalább 10 évente generálisan nagyfelújításra szorulnak a lakások, akkor évente legalább 400 000 lakás kellene átfogó, nagy felújításban részesíteni. Magyarországon 2011. évben ezen feladatoknak csak az egynegyede teljesült mind az új, mind pedig a felújítandó lakások vonatkozásában. Az építőipari vállalkozások közül a legnehezebb helyzetben a lakásépítő cégek vannak, akiknek a piaca – s így a teljesítményük is – 2006 évhez képest 70%-kal esett vissza. Az építőipari vállalkozások közvetlen piaci értékesítésű lakásépítése 2011 évre teljesen megszűnt. Mindezeken túl hangsúlyoznunk kell, az épített környezet legnagyobb energiapazarlói közé tartoznak a felújításra váró lakások és középületek. Az ÉVOSZ is szükségesnek tartja az átfogó épületrekonstrukciós program kiszélesítését és elegendő állami, költségvetési forrással való megtámogatását. Javaslatok 1. Bármilyen programot is indít a kormány lakástémában, az csak akkor hatásos, ha hosszú, legalább 8-10 éves időtávon kiszámítható és elegendő forrás van mögötte. Csak ilyen időtávba fér bele a lakossági elő-takarékosság, a munkáltató támogatási érdekeltsége, a banki érdekeltség és a költségvetés teherbíró képessége. A programok nyilvánvalóan az első új lakás megszerzésére és a meglévők energiatakarékossági és hőszigetelési problémáinak megoldására kell, hogy irányuljanak.
14
2. Az államilag, önkormányzatilag támogatott lakásépítésnél (bérlakásépítésnél) és lakásfelújításnál a minőséget, képességet a támogatott létesítményre kell elvárni, részletszabályokat anyagokra, technológiára a pályázati rendszerben nem célszerű megfogalmazni, hiszen rengeteg anyag, technológia bírhat megfelelőséggel. 3. Javasoljuk magánbefektetők és magán-lakásépítők – jelenleg alvó pénzeinek – megmozgatására egy olyan ÁFA kedvezmény kidolgozását, mely új épületek építésére vagy a meglévő épületek fenntartására, korszerűsítésre ösztönzi a magánmegrendelői kört. A lakásépítésnek és felújításoknak lendületet adna az ÁFA 5-20%-ra történő mérséklése, amit
az
engedélyköteles
és
jogerős
építési-felújítási
engedéllyel
rendelkező
létesítményeknél lehetne alkalmazni. 4. Javasoljuk a köztulajdonú (önkormányzati) lakásprogramok beindítását, ahol a meglévő lakások korszerűsítése és az újak megépítése együtt szerepel.
VI.
Építőipari szakképzés, továbbképzés
Probléma felvetése Az EU tagállamaiban a szakképző központokat a régiók az ágazati szociális partnerekkel karöltve tartják fenn. A szakképzés finanszírozásának meghatározó eleme a paritásos ágazati szakképzési alapok létrehozása. Az építőipari szociális partnerei a paritásos alapon szerveződő szakképzési alapok útján bizonyították, hogy képesek megújítani az építőipari szakképzést. A múlt év végén a kormányzat drasztikusan csökkentette a gyakorlati képzőhelyek fejkvótáját, ami az építőiparban súlyos helyzetet eredményez. Hazánkban az építőipari szakképzés teljesítménye sem mennyiségi, sem minőségi szempontból nem felel meg az építési ágazat igényeinek.
15
Az elkövetkező években több tízezer szakképzett építőipari munkás fog hiányozni. A válság után beinduló fellendülés megalapozása érdekében meg kell teremteni az építőipar szakmunkaerő igényének minőségi és mennyiségi fedezetét. Javaslatok 1. Az üzemi gyakorlati képzőhelyek tanulói kvótáját javasoljuk visszarendezni, felemelni az építőipari szakmáknál a 2011. évi szintre. Erre bőségesen fedezetet nyújt az építési vállalkozások szakképzési alapba befizetett összegének nem az ágazat irányába történő felhasználású része. 2. A szakmunkás keresletre vonatkozó adatfelvételekbe be kell vonni az Ágazati Párbeszéd Bizottság tagjait. Az építőiparban humánerőforrás tervezési munkával regionális szinten szükséges meghatározni, hogy 2013-2018. között a tervbe vett EU-, állami-, önkormányzati- és magán építési beruházások összességének kivitelezéséhez az adott térségben mennyivel kell növelni évente és szakáganként a szakiskolák szakképzési kibocsátását. A jövőben célszerűnek látszik a humánerőforrás tervezésen alapuló modell és az MKIK által kidolgozott munkaerő előrejelzési módszer ötvözése az építőipari szakképzés területén. 3. A szakképzés területén nincs területi, regionális koordináció, a finanszírozási rendszer nem ösztönöz, nem teszi megfelelően érdekeltté az intézményeket és az intézmény-fenntartókat a munkaerő-piaci igények figyelembevételére. A szakképzés finanszírozásában hiányzik a különbségeket figyelembe vevő, ösztönző ágazati szemlélet, az ágazati tervezés, elemzés. Erősíteni kell regionális szinten is az ágazati szakszerűséget és ezek koordináltságát.
16
4. A szakképzés reformja után is a „rendszerben” megmaradt az alapvető ellenérdekeltség. Az egyes szakmák beiskolázási keretszámairól jellemzően azok a fenntartók döntenek - lokális, rövidtávú érdekeik szerint - akik éppen a képzési költségek csökkentésében túlzottan érdekeltek. Ezért a munkaerőpiac elvárásaival ellentétben a gyakorlat- és anyag-igényes, ezáltal nyilvánvalóan költségesebb képzéseket a jövőben is elsorvasztják, megszüntetik. 5. Az elmúlt évek során az építőipari cégektől évente befolyt 6-7 milliárd Ft szakképzési hozzájárulásnak csak 10-15%-át forgatták vissza ténylegesen az építőipari szakmák oktatására. Ez megengedhetetlen és fenntarthatatlan. Az EU tagállamaiban működő építőipari paritásos alapok mintájára a szakképzés fenntartói finanszírozási rendszerének átalakítása keretében javasoljuk az építőipari ágazat vállalkozói által kötelezően befizetett 1,5%-os szakképzési hozzájárulás központi forrásainak egy meghatározott részéből egy Építőipari Paritásos Szakképzési Alap létrehozását. Az alapba befolyó pénzügyi források regionális szinten koordinálva az építőipar szociális partnereit is bevonva az irányításába a várható feladatokhoz szükséges szakmunkás-igények alapján legyenek felhasználva. VII.
Foglalkoztatás és munkaügy az építőiparban
Probléma felvetése A magyar építőiparban foglalkoztatottak helyzete – létszámuk csökkenése mellett - nem sokat változott az elmúlt években. Megmaradt a hármas tagoltság: a főfoglalkozásban alkalmazottak mellett az úgynevezett bérelt
munkaerő
(ennek
egy része
vállalkozási
formában)
és
a
szürke/fekete
foglalkoztatottak. 2012. év elején az összes foglalkoztatott már nem érte el a 250.000 főt, az alkalmazotti létszám pedig ezen belül 103,7 ezer fő.
17
A 2009-ben ötpárti konszenzussal elfogadott országgyűlési határozat, mely az építőipar helyzetének javítását célozta meg, csak részben került végrehajtásra, és nem valósult meg az előírt ellenőrzés sem. Javaslatok 1. Európai mintára és folyamatos EU támogatással kiépült az ágazati párbeszéd bizottságok
intézménye,
mely
az
ágazati
érdekegyeztetés
színtere.
Ennek
intézményrendszerét – esetleges felülvizsgálat mellett- javasoljuk továbbfejleszteni (2009. LXXIV. törvény felülvizsgálata). 2. Az ÉVOSZ kiemelten kezeli az Ágazati Kollektív Szerződést, mely jelenleg is létezik, működik és példaértékűen az országos mértékeket meghaladó ágazati minimál bértarifát is tartalmaz. Nem lehet azonban kellően hatékony, ha ilyen csak az ágazatok elenyésző hányadában létezik. Középtávú célként javasoljuk a kormány részére az ágazati kollektív szerződések rendszerének létrehozását. Ez egyik alappillére lehet a fekete/szürke foglalkoztatottság visszaszorításának, elősegítheti a versenyegyenlősége és növelheti az állami adó- és járulékbevételeket. 3. Az építésügy egyéb területeihez hasonlóan meg kell erősíteni a munkaügyi ellenőrzések hatékonyságát. Csak folyamatos és következetes, nem csak a látványos esetekre épülő munkaügyi ellenőrzés, mely kiterjed a foglalkoztatás minden elemére, képes javítani a morált. 4. Az ÉVOSZ kezdeményezésére az Építőipari Ágazati Párbeszéd Bizottság jóváhagyta és közzétette az ún. minimális rezsióradíjat, melynél alacsonyabb árnál a legális foglalkoztatás
kizárt.
Ez
ajánlásszerűen
megjelent
törvényben
és
kormányrendeletekben, azonban kötelező alkalmazása nélkül az irracionális vállalkozási árak kiszűrése és a legális foglalkoztatottság kikényszerítése nem oldható meg. Nagyobb hangsúlyt kell adni a kötelező szakmai bértarifa táblázat betartásának, ellenőrzésének.
18
5. Az építőipari átlagbér alig éri el az országos átlagbér 70%-át, így az itteni munkavállalás presztízse is alacsony. Bár rövidtávon a munkabérek emelkedése árfelhajtó hatású is lehet, hosszabb távon javíthatja a ma sok kívánnivalót hagyó minőségi munkavégzést, a stabil szakmunkásgárda kialakulását és a legális foglalkoztatást. A szakmai marketing szükségszerű erősítéséhez a közszolgálati média, a képzőhelyek és a szakma gyakorlóinak összefogása elengedhetetlen. 6. Bár sok szó esik a béreket terhelő járulékok csökkentéséről, továbbra is ez lehet a legális foglalkoztatottság erősítésének leghatékonyabb eszköze. 7. Javasoljuk, hogy a munkásszállások létesítés és üzemeltetése államilag támogatott és felügyelt program legyen.
VIII. Az építési hatósági eljárások egyszerűsítése Probléma felvetése Az építész-tervező társadalom évek óta erőteljesen kritizálta az építési hatósági eljárásokat, hosszadalmasságuk, bürokratizmusuk, alacsony hatékonyságuk miatt. Mivel ez a kritika egybeesett az építési folyamatok más szereplőinek (pl. építtető, kivitelező, stb.) véleményével
is,
az
elégedetlenséget
általánosnak,
az
építési
hatósági
eljárás
racionalizálásra irányuló törekvéseket pedig megalapozottnak kell tekinteni. Mindezeknek nyilvánvalóan szerepük volt abban, hogy a jogalkotási folyamatban sor került a régi államigazgatási törvény, mint általános eljárási szabályozás a régi építési törvény és az egyes különös hatósági eljárási szabályok megújítására. Sajnálatos módon azonban az új törvények – annak ellenére, hogy alapelveikben helyes célokat tűztek ki – rendelkezései, valamint a végrehajtásukat szabályozó miniszteri rendeletek előírásai végülis nem érték el a kívánt célt, az építési hatósági eljárás a korábbinál nem lett lényegesen racionálisabb, hatékonyabb.
19
1. Határidő A régi Építési Törvény szerinti 60 napos egyébként is hosszúnak tekinthető eljárási határidő alól a hatóság „kibújik” azáltal, hogy hiánypótlási kötelezettséget több ízben, és az elsőfokú eljárás bármely időpontjában előírhatta. Az új jogszabályokban továbbra is megmaradt a 60 napos ügyintézési határidő. A hiánypótlás előírására a régi 8 napos határidő helyett 10 napos határidő szerepel és ez két alkalommal is előírható. A szakhatósági eljárások 15 napos határidejét sem változatták meg az új jogszabályok, sőt még ki is maradt belőlük a korábbi lehetőség, hogy a 15 napos határidő elmulasztása esetén a szakhatósági állásfoglalást megadottnak kell tekinteni. Tovább és érdemben kell csökkenteni az ügyintézési határidőket. 2. Tervtanács Sok esetben feleslegesen bonyolította az engedélyezési eljárást, hogy tervtanácsi állásfoglalást kell beszerezni és becsatolni az építési engedélyezési kérelmekhez, mivel a tervtanácsok olyan véleményező testületek, amelyek tulajdonképpen a tervezés „minőségi” kérdéseiről nyilatkoznak, többnyire szubjektíven, nem egzakt, érdemi szempontok alapján. Az új jogszabályok sem szüntették meg és nem is korlátozták a tervtanácsi eljárást az elvi jelentőségű kérdésekre (pl. településrendezési, szabályozási tervekre). A tervtanácsi állásfoglalásnál még azt is megengedik az új szabályok, hogy megtiltsák bizonyos épület létesítését olyan területen, ahol egyébként a szabályozási terv ezt lehetővé teszi. A kivitelező és tervező cégek ezen gyakorlati tapasztalatát a Magyar Építész Kamara részben vitatja. Mindezekkel együtt is szükségesnek tartjuk a tervtanácsok,
feladat-,
hatás-
és
felelősségkörét
–
a
tapasztalatok
figyelembevételével – aktualizálni. 3. Jogorvoslat Akadályozta az építési beruházások ésszerű időben történő megvalósulását, hogy a régi Építési Törvény szerint az építési munka csak jogerős és végrehajtható engedély alapján kezdhető meg, ugyanakkor azonban az elsőfokú határozat elleni fellebbezés elbírálására (azaz a másodfokú eljárás lefolytatására) nem volt határidő előírva,
20
továbbá a másodfokú határozat ellen indítható bírósági eljárás sincs semmiféle időbeli keretek közé szorítva, így gyakorlatilag 3-4 évig is elhúzódhat az építési engedély jogerőssé válása. Ebben a kérdésben sem hozott az új szabályozás lényeges előrelépést, hanem csak részeredményt: -
csak a kiemelt jelentőségű beruházásokkal kapcsolatos bírósági eljárásban írtak elő a bíróságok számára kötelező határidőket (8, 30, 90 nap)
4. Ügyfelek Szintén indokolatlanul akadályozta az építési beruházások megvalósulását, hogy a korábbi jogszabály az „ügyfél” fogalmát olyan tágan határozta meg, amelybe belefértek olyan
szervezetek,
intézmények
is,
amelyek
az
illetéktörvényben
biztosított
költségmentességük miatt minden anyagi ráfordítás és következmény nélkül jogorvoslattal
élhettek
az
építési
engedélyekkel
szemben,
s
ezáltal
évekig
akadályozhatták annak jogerőre emelkedését, az építkezés megkezdését. Ugyanakkor nem volt „ügyfél” az engedélyezési eljárásokban tevékenyen részt vevő tervező, így az eljárásban való szerepe szabályozatlan, az egyes ügyintézők önkényes elbírálásának kiszolgáltatott volt. Az új jogszabályok itt is csak részeredményt hoztak, mert -
ügyfélnek tekintendő ugyan a tervező,
-
de továbbra is megmaradt a jogorvoslati joga a társadalmi-, civil szervezeteknek is, sőt mindenki fellebbezhet, aki a „döntés által érintett”-nek tekinthető. Így tehát még tágabb körben van meg a beavatkozási lehetőség az építési hatósági eljárásba, ami nyilvánvalóan elhúzódáshoz vezet.
Javaslatok 1. Az építési engedélyezési, használatbavételi, fennmaradási engedélyezési eljárás időtartama 60 napról 30 napra csökkenjen.
21
2. Hiánypótlási kötelezettség előírása csak egy ízben, a kérelem beérkezésétől számított 8, vagy maximum 10 napon belül legyen lehetőség. 3. A hiánypótlási kötelezettség előírása legyen konkrét, egyértelműen végrehajtható, ne csak jogszabályi hivatkozást tartalmazzon. 4. A szakhatósági közreműködési eljárást helyettesítse a tervezői nyilatkozat (amelynek a 37/2007. ÖTM r. 19. §-a szerint úgyis ki kell terjednie tulajdonképpen a szakhatósági kérdésekre is). Amennyiben a tervezői nyilatkozat nem kapna szakhatósági helyettesítő szerepet, a szakhatósági nyilatkozatok beszerzése teljes egészében kerüljön át a tervező feladatkörébe, azzal azonban, hogy a szakhatóságok számára előírt 15 napos határidő elmulasztása esetére ismét kerüljön érvénybe az a régi szabály, hogy ilyenkor az állásfoglalást megadottnak kell tekinteni. 5. A kötelező tervtanácsi eljárás korlátozódjon a területrendezési, településrendezési elvi építési engedélyezési eljárásokra. 6. Az építési tevékenységgel közvetlenül kapcsolatba nem hozható személyek, szervezetek ne minősüljenek ügyfélnek az építési eljárásban, ennek következtében ne legyen jogorvoslati lehetőségük a hatósági határozatokkal szemben. A civil szervezetek ügyfélként csak városépítészeti-, szabályozási tervek különböző fázisaira vonatkozó eljárásokban vehessenek részt. 7. Civil szervezetek illetékmentességének megszüntetése. Az elsőfokú építési határozat elleni jogorvoslati eljárás lefolytatására a jogszabályok adjanak kötelezően betartandó határidőt, amelynek elmulasztása pedig eredményezzen kártérítési felelősséget a hatóságok számára, illetve mulasztásuk esetén az építési engedélyt megadottnak kell tekinteni. Úgyszintén megadottnak lehessen tekinteni azt az építési engedély-kérelmet, ahol a törvényben előírt határidőket az adott hatóság nem tartja be.
22
IX.
Az építési vállalkozások regisztrációja
Probléma felvetése Az ágazatok közül elsőként az építőipar területén sikerült kormányrendeletben rögzíteni a kötelező regisztrációt, ami a piac szereplőinek átláthatóságát növeli. A 95 ezer vállalkozásból azonban a mai napig mindössze 46 ezer vállalkozás tett eleget ezen törvényi kötelezettségének. Javaslat 1. A regisztráció kikényszerítése érdekében, kikerülhetetlenné kell tenni a kamarai regisztrációs számot a lehető legtöbb területen. Kérje a kamarai regisztrációs számot mindenekelőtt: -
a NAV éves adóbevallás során
-
a KAVOSZ a Széchenyi kártya kiadásakor és a hitel folyósíthatóságához
-
a NFÜ a támogatási pályázat benyújtásakor és az odaítélt összeg folyósítása előtt is
-
az Exim Bank és az MFB a hitel- és garanciaszerződések megkötéséhez.
-
a regisztrációs szám feltüntetését a céges papíron, az üzleti levelezés során.
2. Az építőipari vállalkozások kötelező regisztrációjának eddigi tapasztalatait áttekintve indokolt a vonatkozó rendelet továbbfejlesztése. Ennek során a regisztráció szakirányú adatainak bővítése célszerű.
Meg kell szüntetni a többszörös
regisztrációját az építési cégeknek (alapregisztráció+szakmai), ezeket össze kell hangolni.
23
X.
Szabványosítás
Probléma felvetése A valós műszaki teljesítések elfogadását és elfogadtatását nehezíti, hogy sok esetben irányt szabó, megfelelő műszaki szabványok nem állnak rendelkezésre. Az építési tevékenység, a használt anyagok és technológiák műszaki sokszínűségével, az innovációs folyamatokkal és az uniós gyakorlattal nem tartott lépést a hazai szabványosítás. Minőségi, állékonysági, alkalmazhatósági problémák és viták sokasága jelentkezik az építési piacon. A szabványosítási feladatok koordinált végrehajtásának finanszírozásából gyakorlatilag a magyar állam kivonult. Javaslatok Az Európai Unióban legelterjedtebb szabványok felhasználásával, figyelembe véve a magyar sajátosságokat is, ki kell dolgozni az egymásra épülő műszaki szabványok rendszerét. Az építőipari szakági kivitelezők, tervezők és mérnökök közös munkájára és meghatározóan állami forrásokra van ahhoz szükség, hogy a környezetünkben lévő nemzeti szabványosításokhoz mért magyar lemaradást mielőbb be lehessen pótolni. Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) az építőipart érintő kérdések megvitatásában és javaslatok kidolgozásában és az elrendelt jogszabályok végrehajtásának ellenőrzésében továbbra is hangsúlyos közreműködést vállal. Budapest, 2012. október hó Összeállította: Koji László alelnök
24
XI.
Melléklet: Az építőipar számokban
Építőipari termelés értéke és volumenindexe
Év 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. I-V. hó
Értéke folyó áron, milliárd Ft 2068,2 2205,4 1998,2 2011,8 1979,8 1784,8 1687,6 492,0
Volumenindexe, előző év azonos időszaka=100,0 115,9 99,1 85,6 95,0 95,7 89,9 92,2 89,2 Forrás: KSH Gyorsjelentések
Alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete az építőiparban és a nemzetgazdaságban, Ft Építőipar Előző év Bruttó azonos Év átlagkereset időszaka= 100,0 2006. 117 626 Ft 110,3 2007. 136 301 Ft 115,9 2008. 146 475 Ft 107,5 2009. 152 204 Ft 103,9 2010. 153 130 Ft 100,6 2011. 156 574 Ft 102,2 2012.I.n.év 161 140 Ft* 106,1
Nemzetgazdaság Előző év Bruttó azonos átlagkereset időszaka= 100,0 171 351 Ft 108,2 185 018 Ft 108,0 198 741 Ft 107,4 199 837 Ft 100,6 202 525 Ft 101,3 213 054 Ft 105,2 219 240 Ft 104,4 Forrás: KSH
*elvárt béremelés következtében
25
Foglalkoztatottak és az alkalmazásban állók létszáma az építőiparban és a nemzetgazdaságban, ezer fő Foglalkoztattak száma Év
Építőipar
2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012.I.n.év
Nemzetgazdaság Építőipar összesen
321,6 330,5 312,0 293,3 277,6 264,0 240,3
3930,1 3926,2 3879,4 3781,9 3781,2 3811,9 3791,3
146,5 135,3 127,9 117,8 118,3 115,7 103,7
Alkalmazottak száma Előző év azonos Nemzetgazdaság időszaka összesen = 100,0
106,4 92,3 94,6 92,1 100,4 97,8 94,9
2 790,2 2 760,6 2 761,9 2 660,7 2 701,9 2 691,6 2 624,1
Előző év azonos időszaka = 100,0
100,1 98,9 100,0 96,3 101,5 99,6 99,3
Forrás: KSH
Közbeszerzési eljárások alakulása 2004-2011.
Év 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011.
Közbeszerzési eljárások értéke, száma, db md Ft 3658 1129,7 3782 1291,3 4957 1685,8 3446 1521,3 3911 1417,9 6611 1809,8 10685 1496,5 10918
1457,2
A közbeszerzési eljárásokon belül az építési beruházások száma, aránya, értéke, aránya, db % md Ft % 1322 36,1 647,9 57,4 1304 34,4 522,3 40,4 1846 37,2 799,7 47,4 1063 30,8 782,8 51,5 1162 29,7 489,8 34,5 2353 35,6 868,9* 48,0 4115 38,5 786,7 52,6 nincs nincs 680,5** 46,7** adat adat Forrás: Közbeszerzési Hatóság
*Jogszabályi változás következtében bővült az értékkör ** A Közbeszerzési Hatóság 2011. évi időszaki jelentése az építési beruházásokra vonatkozóan csak százalékos érték arányát adta meg az építési beruházásoknak.
26
Cégbíróságokon regisztrált vállalkozások számának alakulása az építőiparban
Év
Építőipar
Nemzetgazdaság
2008.12.31 2009.12.31 2010.12.31 2011.12.31 2012.06.30
98 451 96 583 97 207 98 442 96 897
1 561 446 1 592 591 1 644 484 1 651 507 1 654 807
Építőipar aránya a nemzetgazdaságon belül 6,31 6,06 5,91 5,96 5,86 Forrás: KSH
Állam által elismert, OKJ szakképesítésen sikeresen vizsgázók létszáma, fő Szakmák Ács, állványozó, tetőfedő Beton- és vasbetonszerelő Burkoló Épület- és építménybádogos Épületasztalos Festő, mázoló Hő- és hangszigetelő Kőfaragó, épületszobrász Kőműves Szárazépítő Villanyszerelő Víz-, gáz-, fűtésszerelő Útépítő, térburkoló Összesen:
2007.
2008.
2009.
2010.
2011.
2012. I. félév
164
103
210
172
89
92
15
35
40
18
18
0
249
310
221
364
290
131
29
50
33
18
25
8
110 289 25
76 145 12
66 230 18
31 190 63
60 155 77
10 79 17
36
25
23
10
18
17
286 142 230
629 199 377
657 121 368
478 219 457
419 71 549
89 27 253
243
109
255
282
319
207
0 1818
0 2070
25 100 68 0 2267 2402 2158 930 Forrás: Nemzeti Munkaügyi Hivatal
