Építési műszaki ellenőr szakképzés Minőségirányítás és szabványismeret jegyzet
Építési műszaki ellenőr szakképzés Minőségirányítás és szabványismeret
2001
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Építési Hivatala köszönetét fejezi ki az Építési műszaki ellenőr szakképzés jegyzeteinek elkészítésében résztvevőknek. ANTAL ÁKOS építészmérnök k ÁGOSTHÁZINÉ DR. EÖRDÖGH ÉVA f tanár BAKÓ TIBOR f tanársegéd DR. BALÁZS FERENC f docens DR. BÁLINT JULIANNA okl. építőmérnök DR. BÁRSONY JÁNOS f. tanár DR. CSANÁDI KÁROLY jogtanácsos CSÉKY ISTVÁN okl. gépészmérnök DULOVICS DEZSŐNÉ dr. f. tanár DR. FÁTRAY GYÖRGY f. docens DR. FODOR A. CSABA f. docens, GRESKOVICS SÁNDOR okl. mérnök DR. HORVÁTH ELEK f. tanár DR. KAJTÁR LÁSZLÓ e. docens KAKUK LAJOSNÉ okl. üzemgazdász, vezető főtanácsos KASSAI JÓZSEF f. docens KISS GÁBOR f. docens KITTKA PÉTER f. docens KLUJBERT RÓBERT e. adjunktus DR. KOPPÁNY ATTILA e. tanár KOVÁCS SÁNDOR f. docens DR. KUKAI TIBOR f. docens LEHMANN JÁNOS DR. LEHOCZKY JUDIT e. docens ,DR. MÁLYUSZ LÍVIA f. docens DR. METZING FERENC f. docens DR. NAGY BÉLA PhD f. tanár DR. NESZMÉLYI LÁSZLÓ okl. építőmérnök DR. NOVOTHNY GYÖRGY PhD f. tanár OSVÁTH MIKLÓS okl. villamosmérnök DR. OSZTROLUCZKY MIKLÓS PhD f. tanár, DR. PAPP PÉTER f. tanár, okl. közgazda DR. POZSGAI LAJOS, f. tanár DR. PREKÁCZKA JUDIT SCHUBERT JÓZSEF f. adjunktus SZABÓ ÉVA f. docens DR. SZABÓ LÁSZLÓNÉ f. adjunktus DR. SZABÓ TAMÁS PhD f. tanár DR. SZAKÁCS GYÖRGY okl. építészmérnök DR. TELEKES GÁBOR f. tanár l DR. TEMESVÁRY LÁSZLÓNÉ f. docens TÓTH BARNA tud. főmunkatárs UTASSY SÁNDOR f. docens DR. VAJDA JÓZSEF f. tanár DR. VÁRDAY GYÖRGY okl. mérnök, szakmérnök, tenderszakértő DR. VARGA EMILNÉ f. docens WIESNER GYÖRGY okl. építészmérnök ZF,LENYÁNSZKY GYÖRGY épületgépész és épületvillamosítási mérnök
Tartalom
ELŐSZÓ ......................................................................................... 9 1. ÁLTALÁNOS MINŐSÉGÜGYI ALAPISMERETEK ...................... 11 1 .1. Alapfogalmak .................................................................................................11 1.2. A minőség-ellenőrzéstől a minőségirányításig ..........................................13 1.2.1. A minőség-ellenőrzés módszerei ..................................................... 13 1.2.2. Minőségszabályozás, minőségbiztosítás, minőségirányítás ......... 16 Kérdések ................................................................................................................. 17
A kötet szerzői: Dr. Bálint Julianna okl. építőmérnök (1-8. fejezet) Dr. Szakács György okl. építészmérnök (9-10. fejezet) © Dr. Bálint Julianna, Dr. Szakács György, 2001 G Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minésztérium, 2001 A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által jóváhagyott kézirat kiadását gondozta a TERC Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.
Nyomdai előkészítés: Inic Bt. Műszaki szerkesztő: Wetzl Gabriella A könyv formátuma: B5 Terjedelme: 10,36 (A5) ív
Nyomás és kötés: Dabas Jegyzet Kft. Felelős vezető: Marosi Györgyné ügyvezető igazgató
2. A TELJES KÖRŰ MINŐSÉGIRÁNYÍTÁS (TQM) ALAPELVEI ÉS TOVÁBBI ELEMEI.............................................................. 18 2.1. A teljes körű minőségirányítás meghatározása ..........................................18 2.2. A TQM négy alapelve................................................................................... 19 2.3. A TQM további elemei ................................................................................. 21 Kérdések ................................................................................................................. 24 3. A MINŐSÉGIRÁNYÍTÁSI RENDSZER ....................................... 25 3 .1. Altalános ismertetés ......................................................................................25 3 .2. A folyamatszemléletű megközelítés modellje ........................................... 27 3 .3. Az ISO 9001:2000 szabvány sajátosságai ................................................. 28 3.4. A minőségirányítási rendszer kiépítése, felülvizsgálata és tanúsítása. A minőségirányítási kézikönyv ................................................................... 29 Kérdések ................................................................................................................. 32 4. AZ ÉPÍTŐIPAR SAJÁTOSSÁGAI ..................................................33 4 .1. Sajátosságok a minőség szempontjából ..................................................... 33 4.2. Az építőipar minőségirányításával kapcsolatos alapfogalmak ................36 4.3. Az ISO 9001:2000. Minőségirányítási rendszerek. Követelmények c. szabvány alkalmazása az építőiparban ...................... 38 4.4. A környezetközpontú irányítási rendszer (KIR) alkalmazása az építőiparban ...............................................................................................51 Kérdések................................................................................................................. 54
5. AZ ÉPÍTÉSI PROJEKT MINŐSÉGIRÁNYÍTÁSÁNAK ELEMEI .....55 5.1. Az építési projekt minőségirányítási rendszere .......................................... 55 5.2. A projektmenedzsment (projektvezetés) ......................................................56 5.3. A műszaki ellenőr ............................................................................................ 59 5.4. A vevő .................................................................................................................60 5.5. A minőségügyi terv .......................................................................................... 61 5.6. A projekt megvalósítása közbeni minőség-ellenőrzés .............................. 62 5.7. Az alvállalkozók kiválasztása és értékelése ............................................... 65 5.8. Partneri kapcsolatok ........................................................................................ 66 Kérdések .....................................................................................................................66 6. A MŰSZAKI ELLENŐRI TEVÉKENYSÉG RENDSZERSZEMLÉLETŰ MEGKÖZELÍTÉSE 68 6.1. A felülvizsgálat meghatározása, fajtái, szereplői, alapelvei és módszertani elvei .........................................................................................68 6.2. A felülvizsgálat végrehajtása ........................................................................ 70 6.2.1. Tervezés.................................................................................................. 70 6.2.2. Felkészülés............................................................................................. 71 6.2.3. Ellenőrző lista........................................................................................71 6.2.4. Tények és adatok gyűjtése.................................................................. 72 6.2.5. Jelentéskészítés, a javítások, változtatások kezdeményezése...... 73 6.3. A felülvizsgálat technikája ............................................................................. 74 6.4. A felülvizsgálóval szemben támasztott követelmények ........................... 75 Kérdések .....................................................................................................................75 7. A MINŐSÉGÜGY JOGI KÉRDÉSEI ....................................................76 7,1. Jogharmonizáció, direktívák és az új megközelítés koncepciója ...........76 7.2. Termékfelelősség, fogyasztóvédelem ........................................................... 77 7.3. Az európai építőipari szabályozás. Az építési termék direktíva ( CPD , ÉTD ), 89/106/EEC (EGK), a módosítása 93/68/EEC.................. 78 7.3.1. A direktíva sajátosságai ....................................................................... 79 7.3.2. Az alapvető követelmények................................................................ 80 7.3.3. Az értelmező dokumentumok ............................................................ 82 7.3.4. A CE jelölés............................................................................................82 Kérdések ..................................................................................................................... 83 8. AZ ÉPÍTÉSI CÉLÚ TERMÉKEK FORGALOMBA HOZATALI FELTÉTELEI......................................................................................... 84 8.1. Az építési célú termékek megfelelőségértékelése ...................................... 84 8.2. Az építési termékek megfelelőségének igazolása a hazai gyakorlatban ...................................................................................................... 85
8.3. Az építési célú termékek vizsgálatának elvei ............................................. 88 8.4. Akkreditálás ...................................................................................................... 89 Kérdések.................................................................................................................... 90 9. SZABVÁNYÜGYI ISMERETEK ..........................................................91 9.1. A szabványosítás története és kialakulása ................................................... 92 9.2. A szabvány fogalma, a szabványosítás céljai és alapelvei ....................... 92 9.3. A szabványok és a jogszabályok közötti különbségek ............................. 94 9.4. A szabványok önkéntes és kötelező alkalmazása ...................................... 95 9.5. A nemzeti szabványosítás hazai rendszere és kialakulása ........................96 9.6. A szabványosítás szintjei, kapcsolat az egyes szintek között..................98 9.7. Kapcsolat a jogszabályok és a szabványok között az Európai Unión belül .................................................................................................................. 103 9.8. A magyar nemzeti szabványok közzététele, a szabványok csoportosítása, keresési lehetőségek ...........................................................105 9.9. A szabványok kötelező alkalmazását elrendelő jogszabályok .............. 107 Kérdések...................................................................................................................107 10. A LÉTESÍTÉS TŰZVÉDELMI SZABÁLYA .......................................109 10.1. A létesítésre vonatkozó alapvető szabályok és fogalmak .......... 109 10.2. Az építési helyszínhez kapcsolódó legfontosabb előírások .......112 10.3.A tűzvédelemhez kapcsolódó jogszabályok és szabványok ....... 113 Kérdés....................................................................................................................... 114 IRODALOM ................................................................................................ 115
1. Általános minőségügyi alapismeretek
A fejezet megismerteti az olvasót a minőségirányítás néhány alapvető, szabványos kifejezésének magyarázatával azért, hogy a további fejezetek érthetők legyenek. Tárgyalja a minőség-ellenőrzés célját és módszereit, illetve a minőség megvalósításának fejlettebb lehetőségét, a minőségszabályozást, majd a fejezet végén eljut a minőségirányítási rendszerig. Ez olyan szervezet irányítási rendszer kiépítését jelenti, amelynek során nem a végtermék ellenőrzésén keresztül valósítják meg a minőséget, hanem magát az e%állítás folyamatát szabályozzák azért, hogyne keletkezhessen hiba egyik szakaszban sem.
1.1. Alapfogalmak Ebben a pontban csak néhány, a megértést elősegítő fogalmat ismertetünk. A minőség szabványos megfogalmazása ( ISO 9000:2000): A minőség annak a mértéke, hogy mennyire teljesíti a saját jellemzők összessége a követelményeket. Az igényeket a követelmények fejezik ki, teszik megvalósíthatóvá és vizsgálhatóvá. Például a beton minősége C16-24/K legyen. A megfelelőség ezen előírt követelmények teljesülését, az azoknak való megfelelést jelenti. A termék Egy folyamat eredményét nevezzük terméknek, ami lehet: ♦ hardver, ♦ szoftver, ♦ szolgáltatás, ♦ feldolgozott anyag, és ♦ kézzelfogható, pl. egy épület vagy egy tervdokumentáció, ♦ nem kézzelfogható, pl. egy információ vagy egy előadás.
A vevő Szervezet vagy személy, ami vagy aki kapja a terméket. Nevezik még vásárlónak, megrendelőnek, ügyfélnek is, illetve érdekelt félnek és partnernek. Vevő például az épület megrendelője, az építtető. A vevőknek több fajtája különböztethető meg: ♦ direkt és indirekt (közvetlen és közvetett) vevő. Direkt vevő aki fogyasztja, használja és/vagy fizet érte. Az indirekt vevők körébe tartoznak mindazok az egyének, csoportok vagy szervezetek, akikre hatnak vagy potenciálisan hathatnak a szervezet tevékenységei. Például egy építkezés környezetében lakók, ♦ külső és belső vevők, érdekelt felek. A külső vevők • a végső vásárlók, akik megveszik a terméket vagy szolgáltatást, • akiknek nyújtjuk a szolgáltatásunkat, ill. akik részesülnek belőle vagy használják, • az alvállalkozók (beszállítók), • az elosztó, a kiskereskedő, az eladó. Az érdekelt felek a vevőknek egy tágabb körét jelentik, közéjük tartoznak az előbbieken kívül • a szállítók, akik elszállítják a terméket a gyárból, a műhelyből az üzletbe, • mindazok a személyek vagy csoportok, amelyek finanszírozzák a termék előállítását, megvalósítását, ill. részesülnek a termék vagy szolgáltatás eredményéből, hasznából (a tulajdonosok, részvényesek, partnerek és a társadalom), • az előállító, megvalósító cég alkalmazottai. A szervezet alkalmazottait, akik a termék vagy szolgáltatás előállítói vagy megvalósítói, szintén vevőknek – belső vevőknek – tekintjük.
A követelmény (ISO 9000:2000) Kinyilvánított, szokás folytán magától értetődő vagy kötelező igény vagy elvárás. A vevői követelmények igények és elvárások formájában jelentkeznek. Megkülönböztetünk: ♦ igényeket, ♦ elvárásokat, valamint ♦ kimondott vagy jelenlegi, és ♦ látens (rejtett, nem tudatos) igényeket. Igények azok, amelyeket a terméknek vagy szolgáltatásnak ki kell elégítenie, és amelyek gyakran szerződésben rögzítettek. Méret, szín, teljesítmény, csomagolás, a szállítás módja és határideje, az igénybe vehető szolgáltatások fajtája és színvonala, alkalmasság valaminek az elvégzésére, ár és fizetési feltételek stb. Elvárások azok, amelyeket a vevő elvárhat a cég részéről, és amelyek megléte vagy hiánya a jó vagy rossz benyomást keltik benne. Látens igények azok, amelyeknek a vevő nincs tudatában. Fel kell hívni rájuk a figyelmét, hogy fontosak a számára, megkönnyítik az életét, munkáját. A szervezetnek (gyártónak, szolgáltatónak) biztosítania kell, hogy a vevő az igényeinek megfelelő minőségű terméket kapjon. Mit tegyen a gyártó vagy a szolgáltató, ha a vevő rossz minőséget akar, vagy elfogadja azt? Mit tegyen a gyártó vagy a szolgáltató, ha a vevő nem tudja megítélni, hogy számára minőség-e, amit kap, illetve nem tud választani a felajánlott lehetőségek közül? A vevőt nevelni és képezni kell arra, hogy igénye legyen a minőségre, illetve korrektül kell tájékoztatni választási lehetőségeiről és választásának következményeiről. A vevőt partnernek kell tekinteni, hogy aktívan közreműködjön a minél eredményesebb szolgáltatás elérésében!
A szervezet Emberek csoportja és feltételrendszere, a kapcsolatok, a felelősségi körök és a hatáskörök meghatározott elrendezésével. A szervezet – gyár, hivatal, iskola, bank, kórház, tervezőiroda stb. – a vevő rendelkezésére bocsátja a terméket vagy szolgáltatást. A szállítói lánc Szállító (beszállító, alvállalkozó
Szervezet (gyártó, szolgáltató)
Vevő (érdekelt felek)
1.2. A minőség-ellenőrzéstől a minőségirányításig 1.2.1. A minőség-ellenőrzés módszerei A minőség-ellenőrzés célja a termékek megfelelőségének a vizsgálata. A termékek megfelelősége az a tulajdonság, hogy jellemzőik mennyire felelnek meg a vonatkozó jogszabályok (nemzeti, szakmai, vállalati szabványok) szerződések, ellenőrzési utasítások, dokumentációk követelményeinek. Az ellenőrzés meghatározott anyagmennyiségre – tételre – vonatkozik. Tétel: a terméknek valamilyen előírás — általában szabvány — szerint meghatározott, minősítésre bocsátott mennyisége. A minőség-ellenőrzés történhet hagyományos módon vagy statisztikai módszerekkel
Hagryományos, nem statisztikai módszereket alkalmazó minőség-ellenőrzés esetén az ellenőrző személy állapítja meg a minta nagyságát, és ítélkezik a mintáról. A statisztikai módszereket alkalmazó minőség-ellenőrzés során a vállalatnál, a gyártó cégnél rendszeresen gyűjtik a számadatokat statisztikai értékelésekhez, és értékelik az adatokat egyrészt az áttekinthető csoportosításukkal, másrészt a statisztikai jellemzők megállapításával. Ezáltal jobban felhasználhatóvá teszik a gyártási, előállítási tapasztalatokat, valamint módszereket dolgoznak ki a gyártási problémák kivizsgálására és megoldására úgy, hogy minél kevesebb adatból minél általánosabb következtetések legyenek levonhatók. A tétel vizsgálatának négyféle módja ismeretes: 1. A 100%-os ellenőrzés a tétel valamennyi darabjának az átvizsgálását jelenti. Ez soha sem azt jelenti, hogy a termék összes jellemzőjét teljeskörűen megvizsgálják, hanem csak bizonyos jellemzőket vizsgálnak. Így az ellenőrzés eredményezheti néhány nem megfelelő termék átvételét, illetve néhány megfelelő visszautasítását, és a gyakorlatban sokszor el sem végezhető, ha roncsolásos vizsgálatra van szükség. A 100%-os vizsgálata legköltségesebb, és neve ellenére sem ad teljes biztonságot. Kivételes esetekben mégis alkalmazzák. 2. A véletlenszerű ellenőrzésnél megvizsgálják a tétel darabjainak bizonyos részét (pl. 10 százalékát). A mintavétel alapját képező tételnagyságot általában önkényesen határozzák meg. Néha túl sok darabot ellenőriznek, ami költséges, néha túl keveset, ekkor hibás darab kerülhet a következő munkaműveletbe, vagy a vevőhöz. Ha sok nem megfelelő darabot találnak, akkor gyakran nincs olyan előírt rendszer, amely a tételről rendelkezik. 3. A statisztikai mintavételes ellenőrzés az előzőekkel szemben hatásosabb és megbízhatóbb, mert viszonylag kis számú mintából vonnak le következtetéseket matematikai statisztika segítségével a nagy számú sokaságra vonatkozóan. A mintavételes ellenőrzés történhet minősítéses alapon, amikor csak azt határozzák meg, hogy a minta elemei megfelelnek-e az előírt követelményeknek, illetve méréses alapon, amelynek során nemcsak megállapítják, hogy a minta megfelel-e, hanem a mért értékeket feljegyzik és elemzik. 4. A gyártó sok esetben gyártói nyilatkozatot (minőségi bizonyítványt) ad a termékről, amelyben a termékre vonatkozó adatokat rögzíti. Ekkor fontos annak ismerete, hogy ki által és mekkora mintán végzett, milyen vizsgálatok alapján állították ki a gyártói nyilatkozatot. M
egkülönböztetünk: 1. Id egenáru-ellenőrzést vagy alapanyag-ellenőrzést. 2. Gyártásközi ellenőrzést. 3. Végellenőrzést.
I. Idegenáru-ellenőrzés, alapanyag-ellenőrzés E tevékenység feladata az, hogy csak olyan termékek kerüljenek átvételre majd raktárba. amelyek TYI P. SrfelP]nPk" A7 PÍnirácnk sav rn a7lf P.tt kC1VPtPÍm4n,'r■1!„o1,
Az idegenáru-ellenőrzésnek két területe van: ♦ a külső forrásokból beszerzett anyagok, termékek és alkatrészek ellenőrzése, valamint ♦ az ugyanannak a cégnek más üzemeiben vagy más részlegeiben készült termékek és alkatrészek ellenőrzése. Az idegenáru-ellenőrzés során régen 100%-os ellenőrzést, illetve a tételeknek egy viszonylag önkényesen választott mintavételét, az ún. véletlenszerű ellenőrzést alkalmazták. Napjainkban már többnyire a statisztikai mintavételes ellenőrzést használják. Minőségirányítási rendszerek megléte esetén — ha a beszállítónak is van tanúsított minőségirányítási rendszere —, illetve a termékek bizonyos körére alkalmazható a gyártói nyilatkozaton alapuló átvétel. 2. Gyártásközi ellenőrzés A gyártásközi ellenőrzés feladata a készülő terméknek a gyártás, előállítás folyamata közben való ellenőrzése, a hibás termékek minél korábbi felismerése. A gyártásközi ellenőrzés az első darab ellenőrzéséből, műveleten belüli ellenőrzésből, műveletek közötti ellenőrzésből és műveletek utáni ellenőrzésből áll. ♦ Az első darab ellenőrzésének sorozatgyártás, valamint tömeggyártás esetén van jelentősége. A sorozat indításakor az első munkadarabot vagy az első néhány darabot a minőség-ellenőrzés részletesen megvizsgálja, és jóváhagyás után indítható a gyártás. Az első darab ellenőrzését akkor is el kell végezni, ha a gépet újból beállítják, vagy új illetve javított szerszámot alkalmaznak. Ennél az ellenőrzésnél a minőséget általában méréssel állapítják meg. ♦ A műveleten belüli ellenőrzést vagy maguk a műveleteket végző dolgozók végzik (egyedi termék és kissorozatú gyártás esetén), vagy ellenőrző személyeket alkalmaznak. ♦ A műveletek közötti ellenőrzést vagy minden művelet után, vagy csak egyegy kiemelt művelet után végzik. Az ellenőrzés során megállapítják, hogy az adott műveletnél milyen mértékben teljesítették az előírt, megtervezett követelményeket. A vizsgált tulajdonságok általában olyanok, amelyek a megelőző műveletek hibátlan kivitelezésére utalnak és a következő művelet hibátlan elvégzését biztosítják. Műveletek utáni ellenőrzést akkor végeznek, ha a munkadarab, elem vagy szerkezet már végighaladt a technológiai műveleteken, és beépítésre vagy további felhasználásra kész állapotba került. Itt állapítják meg, hogy az elkészült munkadarab, elem vagy szerkezet megfelel-e az előírt minőségi követelményeknek és alkalmas-e a további felhasználásra. Az ellenőrzött minták adatait maradandóan rögzítik. Ezeket a tervezők, a gyártók és az ellenőrök felhasználhatják az esetleges vitás kérdések rendezésére, illetve új gyártóberendezés, új technológiai eljárás, új vizsgálati módszer bevezetésekor. Felhasználhatók a termékek átadásakor is a minőségi szint igazolására.
A gyártásközi ellenőrzés kap döntő szerepet a minőségirányítási rendszerekben. Ilyenkor csak a méréses ellenőrzés nyújt elegendő alapot a gyártási folyamat szabályozottságának megítélésére. 3. Végellenőrzés A végellenőrzés során a mintából nagy valószínűséggel helyes következtetést kell levonni a vizsgált termékmennyiség minőségére vonatkozóan. Erre az ellenőrzésre akkor kerül sor, ha a termék valamely gazdasági egység birtokából átkerül egy másik egység – a vevő – birtokába. Napjainkban a szervezeten belüli minőség-ellenőrzés szerepe és feladata megváltozott. A minőség-ellenőrzés a vállalat működésére vonatkozó minőségirányítási rendszer egyik elemeként működik. A hangsúly a hibás termék vagy nem megfelelő szolgáltatás kimutatása helyett a hibák keletkezését megakadályozó megelőző intézkedések és tevékenységek láncolatán van. Ennek különösen nagy a jelentősége ott, ahol a hiba következtében jelentős károk keletkeznek. Az építési tevékenység tipikusan ilyen, és ebből következik, hogy az ellenőrzési pontokat egy-egy kritikus munkaszakasz megkezdése előtt a megfelelő feltételek meglétének ellenőrzésére kell kijelölni (pl. az eltakarásra kerülő szerkezet vagy fogadó szerkezet átvétele).
1.2.2. Mi nőségszabályozás, minőségbiztosítás, minőségirányítás A minőségszabályozás eszközök, módszerek és tevékenységek alkalmazása a minőségi követelmények teljesítésére. A minőségszabályozás magába foglalja a folyamat vagy a folyamat egyes pontjainak rendszeres figyelését, és a nem megfelelő eredmény vagy állapot jelentkezése esetén a szükséges intézkedéseket a követelményeknek való megfelelés elérése érdekében. A minőségszabályozás része a minőség-ellenőrzés. A minőségbiztosítás alatt általában a minőségirányítási rendszeren belül alkalmazott tervezett és módszeres tevékenységet értik, amelynek célja a bizalomkeltés mind a vezetőségben, mind pedig a vevőkben a minőségkövetelmények teljesítését illetően. A minőségirányítás összehangolt tevékenységek a szervezet irányítására és szabályozására, a minőség vonatkozásában (ISO 9000:2000). Beletartozik a szervezet minőségi célkitűzéseinek megvalósításához szükséges folyamatok tervezése és működtetése és az ezekhez szükséges erőforrások biztosítása. A minőségirányítási rendszer szervezeti rendszer, amely magába foglalja azokat a szükséges ♦ folyamatokat, ♦ eljárásokat, ♦ tevékenységeket, ♦ eszközöket, ♦ felelősségeket és hatásköröket,
amelyek együttesen szükségesek a minőség megvalósításához és bizonyításához. A minőségirányítási rendszernek két célja van: 1. a minőségre vonatkozó célkitűzések teljesítésének biztosítása, 2. bizonyítani a vevőknek, hogy képesek vagyunk a minőségre vonatkozó igényeiket teljesíteni
Kérdések 1. Mi a különbség a minőség és a megfelelőség között? Mondjon rá példát! 2. Mit értünk minőség-ellenőrzésen? Milyen fajtái vannak? 3. Ismertesse a minőségszabályozás, a minőségirányítás és a minőségirányítási rendszer lényegét! Mondjon példát mindegyikre!
2. A teljes körű minőségirányítás (TQM) alapelvei és további elemei
A fejezet a teljes körű minőségirányítást ismerteti, ami tulajdonképpen a szervezet képességeinek kialakítása, vezetési módszer és minőségkultúra. Bemutatja a négy a/ape/vet a vevőközpontúságot, a tolyamatos fejlesztést, a teljes körű részvételt és a közös tanulást. Hangsúlyos szerepet kap a folyamatos fejlesztés alapelve, a PDCA-elv. Foglalkozik az ugyancsak fontos elemmel, a vezetéssel, valamint további elemekkel: a motiválással, a csoportmunkával, a dolgozók képzésével, a kommunikációval és a folyamatokkal A teljes körű minőségirányítás néhány e/eme fellelhetőa minőségirányítási rendszerekre vonatkozó követelmény szabvány 2000-es változatában, amivel a harmadik fejezet foglalkozik.
2.1. A teljes körű mináségirányftás meghatározása Az MSZ EN ISO 8402 szabvány szerint a szervezet olyan irányítási koncepciója: ♦ amelynek középpontjában a minőség áll, ♦ amely összes tagjának részvételén alapszik, ♦ amely azt célozza, hogy hosszú távon sikert érjen el a vevő megelégedettsége révén, és hasznára legyen a szervezet összes tagjának és a társadalomnak. Ez más szavakkal úgy is megfogalmazható, hogy ♦ valamely szervezet azon képességeinek kialakítása és működtetése, amelyek lehetővé teszik a folyamatosan változó külső és belső igények kielégítését, ♦ vezetési filozófia, amely összefogja a szervezeti potenciált a folyamatos fejlesztés irányába, ♦ minőségkultúra, amely különböző eszközöket használ ennek a kultúrának a kifejlesztésére és folyamatos javítására. A minőségirányítás (Quality Management) a szervezet minőségi célkitűzéseinek megvalósításához szükséges folyamatok tervezése és működtetése, és az ehhez szükséges erőforrások biztosítása. Attól teljes körű (Tatai), hogy ♦ mindenki részt vesz benne, ♦ a szervezet minden tevékenységére és minden egységére vonatkozik.
2.2. A TQM négy alapelve 1. Vevőközpontúság. A TQM-et alkalmazó cégek a vevőre és a vevők igényeinek a kielégítésére összpontosítanak. Ezért alaposan meg kell érteniűk ezeket az igényeket, gyorsan kell reagálniuk a változó vevői igényekre, és erőforrásaikat a vevői igények kielégítésének szolgálatába kell állítaniuk. A 2. folyamatok folyamatos fejlesztése, amelynek eredménye a jobb minőségű termék és szolgáltatás. Ez a PDCA-ciklus alkalmazásával és gyengeségközpontúsággal valósul meg. A vevői visszajelzések alapján, valamint a folyamatokban talált hibák — gyengeségek — megszüntetésével javítják a folyamatokat. Nem az emberi gyengeségek, hanem a folyamatok gyengeségeinek megtalálása és kiküszöbölése a cél! 3. ATQM-et alkalmazó cégek a dolgozóik teljes körű részvételére alapoznak, amit motiválással tudnak elérni. A cég összes tagjának képességeit és tudását fel akarják használni a folyamatos fejlesztés és a vevők igényeinek kielégítése érdekében. Ehhez dolgozóikat is vevőiknek (belső vevőiknek) kell tekinteniük. 4. A TQM-et alkalmazó cégeknek részt kell venniük a társadalmi méretű közös tanulásban, ami a többi céggel közös tanulás kell, hogy legyen azért, hogy elkerüljék a módszerek újra kitalálását, gyorsabban tudják bevezetni a minőség gyakorlatát, és minőségkultúrát teremtsenek az üzleti élet számára. Tanuló szervezetté kell válniuk, ami a tudás és az eredmények mérését, a kísérletezést, azaz új dolgok keresését és megvalósítását, a problémamegoldást, a tanulást a saját és a mások tapasztalataiból, valamint a megszerzett tudás és eredmények elterjesztését jelenti. Egy TQM-modellt mutat a 2.1. ábra.
Csoportmunka
Folyamatok
Motiváció
Folyamatos fejlesztés
Teljes körű részvétel
Eszközök
Oktatás
91
áhra
T(]RA_mnrloll
Kommunikáció
I. Összpontosítás a külső és belső vevőkre Ahhoz, hogy a vevők igényeire és elvárásaira összpontosíthassunk, tudnunk kell: ♦ kik a vevőink, azaz kiknek, milyen csoportoknak akarjuk termékeinket, szolgáltatásainkat nyújtani, ♦ milyen igényeik vannak, és mit várnak el tőlünk, ♦ mennyire elégedettek a tevékenységünkkel, illetve hogyan ítélik meg azt.
3. Teljes körű részvétel A TQM azt jelenti, hogy mindenkinek részt kell venni benne. A személyes felelősségvállalás a TQM másik sarokköve, ez alól senki sem lehet kivétel. A TQM teljeskörűsége többek között ezt is jelenti: senki sem lehet kivétel, ami az elkötelezettséget, a részvételt és a felelősségvállalást illeti.
2. A folyamatokfolyamatos fejlesztése A folyamatos fejlesztés alapelve a PDCA-elv, amely szerint bármely tevékenység lebontható négy lépésre. P (plan): Tervezd meg! — Megtervezzük a folyamatot, vagy meghatározzuk, melyek a kulcsproblémái a meglévő folyamatnak vagy bármilyen tevékenységnek, és hogyan lehet őket kijavítani. D (do): Csináld! — Megvalósítjuk a tervet. C (check): Ellenőrizd! — Ellenőrizzük és elemezzük, hogy amit megterveztünk, működik, illetve jobb tulajdonságai vannak. A (act): Avatkozz be! — Beavatkozunk, ami azt jelenti, hogy rögzítjük és a továbbiakban eszerint csináljuk a folyamatot, vagy pedig javítjuk, fejlesztjük, majd dokumentáljuk és alkalmazzuk a javított folyamatot. Egy ciklus végére a javítás eredményeképpen jobb minőséget érhetünk el, majd a négy következő lépés nem ugyanazon a színvonalon halad, hanem egyre magasabb minőség színvonalon. Vagyis egy spirál szerint haladunk, ami lehetővé teszi az egyre változó, egyre magasabb (belső és külső) vevői igényeknek való megfelelést. Bármely tevékenység javítható, fejleszthető, ha szisztematikusan megtervezzük a javítást, fejlesztést. Megértjük a folyamat elvégzésének jelenlegi gyakorlatát, megtervezzük a megoldásokat és végrehajtjuk őket, elemezzük az eredményt, bevezetjük és újból előlről kezdünk mindent, azaz a következő probléma felé fordulunk. A folyamatok figyelésével, gyengeségeik, hibáik megkeresésével, valamint a vevők megelégedettségének gyűjtése és a vélemények elemzése alapján tudunk javításokat és fejlesztéseket tervezni. A PDCA-ciklus a 2.2. ábrán látható.
A globális piac azt jelenti, hogy egyszerre van jelen a versenyhelyzet és az együttműködés a cégek között. Egyre inkább tapasztalható a törekvés a vállalatok között, amelyek hasonló termelést, szolgáltatást végeznek, hogy elért eredményeiket egymás rendelkezésére bocsássák a kölcsönösség reményében. Ha egy cég olyan módszereket fejleszt ki, amelyek náluk jól működnek, akkor azokat terjesztenie kell, hogy mások is használhassák őket. Ezzel önkéntelenül is a minőségkultúra fejlődését segítik elő, mert a cég eleve magasabb színvonalú teljesítésre kényszerül egy magasabb színvonalú környezetben. Ha a cég rosszul képzett vagy képzetlen munkaerővel, gyenge beszállítókkal rendelkező környezetben van (ez lehet helyi vagy országos), rossz minőségű termékeket elfogadó vevőkkel körülvéve, valamint gyenge versenytársak között, kevésbé valószínű, hogy jó minőségű termékeket tud előállítani, és szinte bizonyos, hogy kevéssé lesz ösztönözve a fejlődésre.
9 2 áhra_ PnCA-rikluS
4. Közös tanulás. Tanuló szervezetté válás
2.3. A TQM további elemei Vezetés A minőség mint vezetési filozófia alkalmazása azt jelenti, hogy a vezetőség képes arra, hogy oly módon irányítsa a folyamatokat és az erőforrásokat, különös tekintettel az emberekre, hogy a termékek és szolgáltatások minősége feleljen meg a vevők és az összes érdekelt fél igényeinek, illetve folyamatosan javuljon, és haladja meg ezeket az igényeket. A szervezet sikere a vezetők kompetenciájától függ, amibe bele értendő a minőségközpontú irányításra való képesség és hajlandóság is. Minél jobb a vezetés minősége, annál nagyobb a szervezet esélye a sikerre. Motiválás A motiváltság a célok megvalósítására akkor érhető el, ha felismerik az alkalmazottak szerepét a célok elérésében, és bátorítják őket az olyan javaslatok megtételére, amelyek a jobb teljesítmény eléréséhez vezetnek. Fontos motiválási lehetőségek ♦ a feladatok és felelősség, az önmegvalósítás segítése, ♦ az elismerés és a dicséret, ♦ a kölcsönös bizalom, ao infnrmárinl(
Mivel a TQM sikere az embereken múlik, az emberek motiválása a sikerének kulcsa. Csoportmunka (teammunka) A csoportmunka a TQM egyik legfőbb eleme és eszköze a problémák megoldására, a fejlesztések megvalósítására, vagy például a minőségirányítási rendszer bevezetésére és fejlesztésére, valamint a dolgozók motiválására és képzésére. Míg a többi eszköz esetében választhatunk, hogy melyiket alkalmazzuk, addig a csoportmunka a problémák megoldásának, a szervezet és az egyének fejlesztésének nélkülözhetetlen eszköze. Ha a szervezet- és személyiségfejlesztési lehetőség általánosan alkalmazott eszközzé válik egy szervezetben, akkor kialakul az együttdolgozás képessége és élménye, a konszenzusra való törekvés légköre. Segítségével hatékonyabbá válik a munka, az egyének tudását összetéve közösen jobb megoldások születnek. A szervezet eszközt kap a problémák és feladatok megoldására. Ha a vezető a csoportokra bízza a problémák, feladatok megoldását és az eredmények értékelését, a csoportot egyéni és csoportsikerekhez juttatja. A csoporttagok nagyobb felelősséggel viseltetnek az olyan megoldások megvalósításában, amelyek kidolgozásában részt vettek. Ezért a csoportmunka fontos motiválási lehetőséget ad a vezető kezébe. A csoportmunka megtanítja a résztvevőket arra, hogy az igazi együttműködés az, ha minden helyzetben keressük és megtaláljuk a konszenzus lehetőségét. A munkaértekezletek, a közös feladatmegoldások az időkeret betartására szoktatnak: most ennyi időnk van rá, és ezalatt kell megoldani az adott feladatot. A csoportmunka erősíti a bizalmat és javítja a kommunikációt a csoporttagok között, a csoporttagok és a vezetés között, valamint az egyes csoportok között. Mivel a problémák megoldásához tényeket és adatokat kell gyűjteni, a csoport előrehaladásáról be kell számolni, az eredményeket terjeszteni kell, javul az információk áramlása a szervezeten belül, az infoiinális információs csatornákból hivatalos csatornák lesznek. A csoport hatékonyabban képes megoldani a feladatokat, mint az egyes emberek. Ezt fejezi ki a 2+2>4 elv, vagyis azt, hogy két-két ember külön-külön kevesebbet ér, mintha együttműködnek. A csoportban végzett munkánál megadatik és természetessé válik az egymástól tanulás. Kevesebb az „ezt csak én tudom, ehhez csak én értek ” , fontosabbá válik a „mi értünk ehhez a legjobban, és főleg mi valósítjuk meg legjobban”. Olyan légkört teremt, amelyben az emberek fejlődhetnek, hatékonyan használhatják az erőforrásokat a folyamatos fejlesztés érdekében. Ha az egyén fejlődik és gyarapodik a csoportmunkának köszönhetően, akkora szervezet is fejlődik és gyarapodik. Akik megérzik a csoportban dolgozás örömét, munkájukban csapatjátékossá válnak. 22
Oktatás, képzés Napjainkban az oktatás és a képzés fontossága egye nagyobb jelentőségűvé válik, mert ♦ a gyors változások és a fejlődés megkövetelik a szakmai ismeretek állandó karbantartását és fejlesztését, ♦ a szervezetek igénylik a rugalmas, a jól képezhető és a csapatban dolgozni képes munkaerőt, ♦ a humánerőforrás-menedzsment szemléletváltozáson ment keresztül: az emberi munkaerő nem költségtényező, hanem befektetés, ♦ minél jobb a vezetés minősége, annál nagyobb a szervezet esélye a sikerre. A szervezetnek tudatosan felépített képzési programot kell létrehoznia, ami kettős célt szolgál: megszünteti a dolgozók képzettségbeli hiányosságait, és felkészíti őket a jövő feladataira. A képzési igények meghatározásának alapja a vállalati stratégia és az ahhoz kapcsolódó humánerőforrás-stratégia, valamint a munkakörök elemzése és a teljesítményértékelés által felszínre hozott hiányosságok áttekintése. A szervezetnek meg kell határoznia az egyes munkakörökre azt a képzettséget és kompetenciát, amely szükséges a szervezeti célok eléréséhez. Ezt a személyzet kiválasztása, alkalmazása, képzése, a képességek fejlesztése és a folyamatos képzés során figyelembe kell venni. A politika megvalósításához és a célok eléréséhez szükséges megfelelő képzést a szervezet minden dolgozója számára biztosítani kell. Kommunikáció Az információk egyik embertől a másikig terjedő közvetítő folyamata a kommunikáció, ami a vezetői munka egyik legfontosabb eleme. Az információ ♦ legyen tényeken alapuló, korrekt, ♦ legyen gyors, naprakész, ♦ jusson el oda ahol, amikor, amennyi szükséges. Folyamatok Tevékenységek rendszere, amely erőforrások alkalmazásával, a kiindulóadatokat, bemeneteket (inputokat) eredményekké, kimenetekké (outputokká) alakítja át. A vevők igényeit csak a cég belső folyamatainak megfelelő működése esetén lehet kielégíteni. Egy szervezetben (cég, vállalat, intézmény) minden tevékenység bonyolult láncon keresztül valósul meg, amelynek során minden egyes ember vevője az előző folyamatnak és rendelkezésre bocsátója a következőnek. A folyamatot egy vagy több eljárás alkotja. Az eljárás egy tevékenység elvégzésének előírt módja. Annak a leírása, hogy ki, mit, mikor, hol, hogyan, miből és mivel csinál? Folyamatmodell a 2.3. ábrán látható. 23
Beszállítók
BEMENET
KIMENET
Anyagok Eszközök Épületek Eljárások Módszerek Információk Emberek Képzettség Környezet
Termékek
3. A minőségirányítási rendszer
Szolgáltatások FOLYAMAT Mérési lehetőség
Információk
-0> Vevők
Dokumentációk Képesség Mérési lehetőség
Mérési lehetőség
2.3. ábra. Folyamatmodell
Eszközök és módszerek A TQM különböző eszközöket és módszereket alkalmaz a minőség megvalósításához. Ezek egy része ismert más területekről, más részét el kell sajátítani. Megismerésükre több szakirodalom áll rendelkezésre. Elsajátításukhoz begyakorlásukat biztosító, tréning jellegű képzések szükségesek.
Kérdések 1. Mi a PDCA-elv? Mondjon példát az alkalmazására! 2. Ismertesse a TQM alapelveit! 3. Ismertesse a TQM további elemeit! 4. Hogyan értelmezi a TQM egyik alapelvét, a vevőközpontúságot? Adjon példát saját munkahelyéről, saját tevékenységi köréből! 5. Ismertesse a folyamatos fejlesztés lényegét! Mondjon rá példát! 6. Mit értünk folyamatszabályozás alatt? Mondjon rá példát!
24
A téjezet a minőségmegvalósítás legelterjedtebb eszközével, a minőségirányítási rendszerrel foglalkozik. Ismerteti az /SO 9001 szabvány alapelvét, a folyamatszemléletű megközelítés modelljét. Ugyancsak ismerteti e szabvány sajátosságait és a rendszer kiépítésének lépéseit. Foglalkozik a minőségirányítási rendszer alapdokumentumával, a minőségirányítási kézikönyvvel, amely a szervezet minőségirányításának alapelveit foglalja össze, és hasznos információkat tartalmaz a műszaki ellenőr számára a szervezet működéséről. A fejezet nem részletezi az /50 9001 követelményszabványt, mert ez az építőiparra való alkalmazás szempontjait figyelembe véve a negyedik fejezetben található.
3.1. Általános ismertetés A minőség megvalósításának egyik eszköze a minőségirányítási rendszer kifejlesztése, bevezetése és működtetése. A minőségirányítási rendszer négy fő eleme a következő. 1. Tervezzük meg, hogy mit szándékozunk csinálni! Írjuk le, hogyan akarjuk megvalósítani az adott terméket. 2. Csináljuk a feladatot, a munkát a leírtak szerint! Ügyeljünk arra, hogy mindenki a leírtak szerint végezze munkáját. Ehhez szükség van a dolgozók folyamatos képzésére. 3. Ellenőrizzük, amit csináltunk! Feljegyzéseket készítünk az elvégzett munkáról, és megőrizzük őket. Ezek alapján tudjuk ellenőrizni és bizonyítani, hogy mit csináltunk. 4. Avatkozzunk be, azaz, hajó az, amit csinálunk, akkor csináljuk ugyanúgy, ha viszont hibát követtünk el, akkor keressük meg a hiba keletkezésének helyét és okát, és tegyünk intézkedéseket a kijavítására. Ezzel a négy ponttal már találkoztunk az előző fejezetben a teljes körű minőségirányítás alapelveinek ismertetésénél: a folyamatos fejlesztés alapelve a PDCA-ciklus. Egy dokumentált minőségirányítási rendszer biztosítja a két legfontosabb igény teljesülését: ♦ A vevők igényeinek teljesülését és a bizalmat arra vonatkozóan, hogy a szervezet képes a kívánt terméket vagy szolgáltatást folyamatosan előállítani. 25
♦ A szervezet igényeinek teljesülését: mind a külső, mind pedig a belső igé nyekét, optimális költségek mellett, és a rendelkezésre álló erőforrások haté kony felhasználásával. A dokumentumok jentősége az, hogy biztosítják és bizonyítják, hogy a munka minden fázisa szabályozott feltételek között folyik, csökken a váratlan, gyors improvizációt igénylő helyszíni események száma, így a minőség, költség és határidő jobban kézben tartható. A dokumentáció egyben a rendszer létezésének, megfelelőségének és működésének bizonyítéka, tehát a rendszer tanúsítása csak ezen dokumentumok alapján lehetséges. Az ilyen dokumentált minőségirányítási rendszer kifejlesztéséhez, bevezetéséhez és működtetéséhez ad mintát az ISO 9000 szabványsorozat. Az ISO 9000-es szabványcsalád szabványai két csoportra oszthatók: ♦ tanúsítás céljára szolgáló és ♦ irányelvként, útmutatásként alkalmazható szabványokra. A tanúsítás céljára szolgáló szabványok jelenleg: ♦ Az ISO 9001 (MSZ EN ISO 9001:1996) Minőségügyi rendszerek. A tervezés, a fejlesztés, a gyártás, a telepítés és a vevőszolgálat minőségbiztosítási modellje. ♦ Az ISO 9002 (MSZ EN ISO 9002:1996) Minőségügyi rendszerek. A gyártás, a telepítés és a vevőszolgálat minőségbiztosítási modellje. ♦ Az ISO 9003 (MSZ EN ISO 9003:1996) Minőségügyi rendszerek. A végellenőrzés és a vizsgálat minőségbiztosítási modellje. A három szabvány helyett 2001-től egy, az ISO 9001 átdolgozott változata alkalmazható — MSZ EN ISO 9001:2001 Minőségirányítási rendszerek. Követelmények —, amelyet a jelenlegi 9002 és 9003 alkalmazásának eseteire a megengedett kizárások tesznek alkalmassá, azaz a követelmények közül kizárhatók például a tervezésre és fejlesztésre vonatkozó követelmények, amennyiben a szervezet ilyen tevékenységet nem végez. (Az előző változat szabványai 2003-ig érvényben vannak.) Az ISO 9000 család 2000. (nálunk 2001.) évi átdolgozott kiadása koncepcionális változtatásokat tartalmaz az előző változathoz képest. Ezek közül a legfontosabb a teljes folyamatirányítási rendszer kiépítése, a vevői igények felmérésétől kezdve a vevői megelégedettség figyelemmel kiséréséig, valamint a folyamatos fejlesztés megvalósításának követelménye. Az ISO 9001 célja, hogy meghatározza a minőségirányítási rendszer azon minimális követelményeit, amelyek teljesítése a vevő megelégedettségének eléréséhez szükségesek. Az ISO 9001-nek való megfelelést egy szervezet tehát arra is használhatja, hogy bizonyítsa képességét a vevői követelmények teljesítésére. Ezen túlmenően azonban alkalmazásával további célok is megvalósíthatók. szabvány a következő célokra alkalmazható: ♦ a gyártók és szolgáltatók eligazítására a minőségirányítási rendszerük kialakítására vonatkozóan,
♦ a beszállítók értékelésére és egymással való összehasonlítására, ♦ szerződéses dokumentumként az előállító, a szolgáltató és a vevő között, ♦ a szervezet képességének bizonyítására, harmadik fél általi tanúsítás céljára. Az útmutatásként használható szabványok közül meg kell említeni az ISO 9004 szabványt, amelynek az a célja, hogy útmutatást adjon a vezetőségnek a minőségirányítási rendszer kialakítására és működtetésére, illetve főleg a folyamatos fejlesztésére. Az ISO 9004 útmutatásként ajánlott olyan szervezetek számára, amelyek vezetősége túl kíván lépni az ISO 9001 minimális követelményein, és eredményességének további fejlesztése felé akar haladni. E két szabvány a minőségirányítási rendszerekre vonatkozó együttesen alkalmazandó szabványpár. Mindkét szabvány használható azonban külön-külön is.
3.2. A folyamatszemléletű megközelítés modellje A 3.1. ábra a szabványok alapkoncepciójának, a folyamatszemléletű megközelítésnek a modelljét mutatja be. A folyamatszemléletű megközelítés azt jelenti, hogy a szervezeten belül egymással összefüggő folyamatok rendszerét irányítják. Ez a vevői igények felmérésével kezdődik, aminek megvalósítása a vezetőség felelőssége. A minőségirányítási rendszer folyamatos fejlesztése
Vevők (érdekelt felek)
A vezetőség felelőssége Erőforrásgazdálkodás
Vevők (érdekelt felek) Megelégedettsége
Mérés, elemzés, fejlesztés
Követelményei
Termék
Az ISO 9001
26
3.1. ábra. A folyamatszemléletű megközelítés modellje (ISO 9000:2000) Értéknövelő tevékenységek;
——
Információáramlás
27
Az ábra jobb oldalán helyezkedik el a vevői megelégedettség mérése, az ábra alsó részén pedig a termék-előállítás folyamata látható. Ennek bemenete a vevők követelményei, kimenete pedig az előállított termék, illetve a szolgáltatás. Az ábrán a körben elhelyezkedő négy alrendszer — a vezetőség felelőssége, az erőforrások irányítása — tervezés (P) — a tennék előállítása (D), valamint a mérés, elemzés, fejlesztés (C és A) a minőségirányítási rendszer fő elemeit mutatja. Ezek az elemek a PDCA-ciklus szerint következnek. A felülvizsgálat és a hibákból való tanulás vezet a minőségirányítási rendszer folyamatos fejlesztéséhez. Ezt szimbolizálja a folyamatos fejlesztéshez vezető vastag nyíl. A 3.2. ábra az elvi megközelítésnek megfelelő szabvány-fejezeteket és a PDCAciklus szerinti helyüket mutatja. Fejezetszám 1., 2., 3. 4. 5. 6, 7. 8.
Fejezet címe Alkalmazási terület, hivatkozások, szakkifejezések Minőségirányítási rendszer A vezetőség felelősségi köre Gazdálkodás az erőforrásokkal A termék megvalósítása Mérés, elemzés és fejlesztés
PDCA
P
D C.
A
3.2. ábra. A fejezetek és a PDCA-ciklus szerinti helyük
3.3. Az ISO 9001:2000 szabvány sajátosságai 1. Folyamatközpontú szemlélet és megközelítés. 2. Külön fejezetben foglalkozik az erőforrásokkal és ezen belül az emberi erőforrásokkal. 3. Követelményként említi a rendszer folyamatos fejlesztését. 4. Nagyobb hangsúlyt kap a felső vezetőség szerepe. 5. Felépítése nagyjából a PDCA-ciklus szerinti. 6. Nem célja, hogy a minőségirányítási rendszer szerkezetét vagy dokumentációs rendszerét egységesítse. 7. A rendszer dokumentációjának mértékét attól függően kell meghatározni, hogy milyen a szervezet nagysága, típusa, a folyamatok bonyolultsága, kölcsönhatásai, valamint a személyzet kompetenciája. 8. Kizárások: lehetővé teszi olyan követelmények kizárását, amelyek nem befolyásolják a szervezetnek azt a képességét, hogy olyan termékeket gyártson, amelyek kielégítik a vevő és a tárgyra vonatkozó jogszabályok követelményeit. 28
3.4. A minőségirányítási rendszer kiépítése, felülvizsgálata és tanúsítása. A minőségirányítási kézikönyv A rendszer kiépítésének lépései: 1. A projekt céljainak meghatározása, ismertetése, a projekt indítása. 2. Minőségügyi szervezet felállítása: minőségügyi vezető vagy megbízott, minőségtanács. A minőségügyi vezető és esetleg néhány, a rendszerben kulcsfeladatra szánt dolgozó képzése. 3. Helyzetfelmérés, értékelés, önértékelés, amelynek során megvizsgálják: ♦ az intézmény irányítási, döntési, működési és fejlesztési folyamatait, ♦ a dokumentumok és adatok kezelését, ♦ az erőforrásokat, ♦ az információáramlás folyamatait, ♦ az előállítási folyamatokat, ♦ az ellenőrzési és visszacsatolási folyamatokat. Célszerű megvizsgálni a szervezeti kultúrát is, ami információt adhat a rendszer bevezetéséhez szükséges emberi tényezőkről is. A helyzetfelméréshez, de különösen a kapott adatok értékeléséhez szükség van külső szemre — szakértő tanácsadóra — is. 10.A minőségpolitika és a minőségcélok megfogalmazása. 11.A rendszer megtervezése: ♦ a kulcsfolyamatok meghatározása, ♦ a folyamatok közötti kapcsolatok meghatározása. 6. A rendszer kiépítése és bevezetése: ♦ felelősségek, hatáskörök meghatározása, ♦ a minőségirányítás alapjainak oktatása minden dolgozó számára, ♦ a minőségirányítási rendszer bevezetésében felelősök és szerepet játszók további képzése, ♦ a folyamatleírások kidolgozása, ♦ a dokumentáció elkészítése, ♦ a rendszer működtetése, ♦ belső audit a rendszer megfelelőségének és hatásosságának ellenőrzésére, valamint a szükséges módosítások elvégzésére. 7. Tanúsítás. Független fél írásos nyilatkozata a minőségirányítási rendszer ISO 9001 követelményszabványnak való megfelelőségéről. Kulcskérdések az ISO 9000:2000 szabvány bevezetésekor, illetve tanúsításakor 1, Új gondolkodásmód szükséges. Ha gépiesen alkalmazzák a régi és az új követelményszabvány pontjainak összehasonlító mátrixát, és nem az újfajta szemléletmódnak megfelelően alakítják ki az új rendszert, felhasználva az alkalmazható elemeket, akkor nem tudják kihasználni az új szabvány nyújtotta előnyöket és lehetőségeket. 29
2. A szervezet által bemutatott kizárások indokoltságát alaposan meg kell vizsgálni. Csak olyan terület zárható ki, amely nem befolyásolja a vevői követelmények kielégítését. 3. A vezetőség szerepének növekedése és a valódi elkötelezettség bizonyítása fontos feladatokat ró a vezetőségre. 4. A tanácsadónak meg kell értenie a folyamatokat és a folyamatok kölcsönhatásait, el kell tudnia dönteni a dokumentálás szükséges mértékét, a cég szakembereivel együttműködve. Ehhez fontos az adott szakterület ismerete. 5. A szervezetnek nagyobb a felelőssége a dokumentációk kialakítása terén, illetve a tanúsítóknak meg kell győződniük arról, hogy a dokumentumok elegendőek-e, és biztosítják-e a vevői követelmények teljesülését, az elégedettséget és növelését. Ezért fontos, hogy az auditorok ismerjék az adott szakterületet. 6. A jogszabályi követelmények betartása, illetve ennek vizsgálata nagyobb szerepet kap. 7. A munkatársakra vonatkozó követelmények – a tudatosság, felkészültség, a felkészültség biztosításának eredményessége –részletezése, illetve ezek meglétének vizsgálata nagyobb jelentőséget kap. 8. Fontos, hogy megvalósuljon és bemutatásra kerüljön a fejlesztés, illetve a szervezet képessége a folyamatos fejlődésre. 9. A tanácsadók és tanúsítók részéről az adott szakterületen való jártasság szükségessége. Minőségirányítási kézikönyv A minőségirányítási kézikönyv a rendszer alapelveit foglalja össze, és a szervezet minőségirányítási tevékenységének fontos dokumentuma. A szervezet minőségpolitikája, szervezeti felépítése, minőségirányítási rendszere és minőségirányítási folyamatainak alapelvei kerülnek bele. A kézikönyv célja kettős: egyrészt tartalmazza a minőségirányítás vezetői szinten rögzített szabályait, másrészt bemutatja és deklarálja, hogy a szervezet a szabvány követelményeinek teljes mértékben megfelel. A kézikönyv kidolgozásának folyamata: ♦ alapdokumentumok összegyűjtése, ♦ meglévő eljárási utasítások felhasználása, illetve a szükségesek elkészítése, ♦ kézikönyvtervezet elkészítése. A kézikönyvnek általában a következőket kell tartalmaznia: a) cím, cél, alkalmazási terület, b) tartalomjegyzék, c) bevezető oldalak a szervezetről és magáról a kézikönyvről, d) minőségpolitika és minőségcélok, 30
e) a szervezet leírása, felelősségek és hatáskörök, f) a minőségirányítási rendszer elemeinek leírása vagy utalás a minőségirányítási eljárásokra, g) tárgymutató, használati tájékoztató (ha szükséges), h) függelék (ha szükséges).
Minőségirányítási rendszer kézikönyve Minőségirányítási eljárások
Munkautasítások
3.3. ábra. A minőségirányítás előírásrendszerének felépítése
A minőségirányítási kézikönyv tehát a szervezet ismertető és tájékoztató anyaga is egyben, tartalmazza az összes lényeges információt, megfelelő részletességgel átfogja az összes eljárást, amik szükségesek ahhoz, hogy meghatározzák a lényeges működési funkciókat és felelősségi köröket, illetve ahhoz, hogy a kézikönyv alapján meg lehessen ítélni, valóban biztosítja-e a minőségirányítási rendszer a minőségpolitika megvalósítását. A minőségirányítási kézikönyv hasznos információkat tartalmaz a műszaki ellenőr számára a szervezet működéséről. Meg kell azonban győződnie arról, hogy a valóságban minden így működik-e. A minőségirányítás előírásrendszerének felépítését a 3.3. ábra mutatja. Folyamatok és eljárások A minőségirányítás körébe tartozó folyamatok a minőségirányítási eljárások dokumentációjában kerülnek rögzítésre, és arra szolgálnak, hogy a szabvány, valamint a vevők követelményeinek teljesítéséhez szükséges tevékenységeket és módszereket rendezett formában írják elő. Az eljárásoknak le kell fedniük az ISO 9001 minden alkalmazható elemét. Olyan részletesnek kell lenniük, amilyet az adott tevékenység megfelelő szabályozása megkíván. Az eljárások leírása olyan is lehet, mint egy ellenőrzőlista vagy egy folyamatábra. Részletezni kell a felelősségeket, a jogköröket, a kapcsolatokat azok között, akik a minőségre ható feladatokat végzik. (Ki irányít, kivitelez, felügyel vagy vizsgál?) 31
Le kell írni, hogyan kell az adott feladatot végrehajtani, mely dokumentumokat kell felhasználni, és hogyan kell szabályozni.
4. Az építőipar sajátosságai
Kérdések 1. Melyek az ISO 9001:2000 fő elvei és legfontosabb változásai az előző változathoz képest? 2. Ismertesse a minőségirányítási rendszer alapját, a folyamatközpontú megközelítés modelljét! 3. Mi a minőségirányítási kézikönyv, és milyen részekből áll? Mire használhatja a műszaki ellenőr? 4. Mi a vezetőség szerepe a minőségirányítási rendszerben? 5. Melyek a minőségirányítási rendszer bevezetésének legfontosabb lépései? 6. Mi a tanúsítás? Hogyan választhat tanúsítót a minőségirányítási rendszer tanúsításához? Mi a tanácsadó feladata a minőségirányítási rendszer kialakításánál? Mit várjon el a szervezet a tanácsadótól?
A fejezet ismerteti az építőipar azon sajátosságait, amelyek meghatározzák minőségirányításának elveit és gyakorlatát. ismerteti az építőipar minőségirányítása szempontjából fontos fogatinakat, különös tekintettel a termékre és a vevőre. Az 150 9007.2000 minőségirányítási rendszer követelményszabvány-pora jait az építőipari alkalmazás szempontjából magyarázza. Különös hangsúlyt helyez azokra, amelyek fontosak a műszaki ellenőr tevékenysége szempontjából. Ugyancsak ismerteti a környezetközpontú irányítás elveinek építőipari alkalmazását, az építmények környezetre gyakorolt hatásait.
4.1. Sajátosságok minőség szempontjából
32
Ahhoz, hogy az építési tevékenység minőségügyi kérdéseit tárgyalhassuk, meg kell vizsgálni azokat a sajátosságokat, amelyek eltérnek más iparágak sajátosságaitól, és amelyek együttesen csak az építőipart jellemzik. 1. Az építőipar és az építőanyag-ipar között különbséget kell tenni a minőségirányítás tekintetében. Az építőanyag-ipar lényegében azonos módon kezelhető más iparágakkal, annál is inkább, mert egyes építőipari anyagok gyártása más-más iparágakhoz tartozik, például vegyipar (műanyag- és gumiipar), szilikátipar, acélipar, alumíniumipar, illetve alapanyaggyártás vagy feldolgozóipar. 2. Sajátos gyártási terület a helyszíni előregyártás és a szerelőipar, ugyanis ezek több vonatkozásban hasonlítanak a kivitelező építőiparhoz, de a gyártóiparral is vannak rokon vonásaik, ugyanis a technológia rendszeresen ismétlődő, ezért jobban szabályozható. 3. Az építőipari tevékenység termékére, az építményre előírt ún. alapvető vagy lényeges követelmények teljesülését csak a beépítésre kerülő építési célú termékeken lehet megállapítani. 4. Az építési tevékenység mindig más helyszínen és mindig egyedi létesítményt hoz létre. Ez akkor is így van, ha az építmény típusterv szerint készül, hiszen a helyszíni adottságok, így a talaj- és terepviszonyok, infrastruktúra, településkörnyezet, a csatlakozó közművek, a kivitelezés körülményei különbözőek. 33
5. A termék (építmény) létrehozásának költsége lényegesen, sokszor nagyságrenddel magasabb, mint a legdrágább tartós fogyasztási vagy akár luxuscikké, továbbá megépítése után értéke nem csökken, hanem általában emelkedik. változtatások általában nehezen és nagy költségek mel6. A javítások, utólagos k meg. Ha a termék nem az, amit a vevő akart, nem lehet lett valósítható i és kicserélni. Pedig a kiválasztás és megrendelés sokszor csak visszavinn tervrajzok, makettek alapján történik. '7. A kivitelezési munka szabadban folyik, így az időjárás hatása alapvetően befolyásolja a munkák ütemezését és a technológiai feltételeket. Az építéskivitelezés nagymértékben idényjellegű. 8. Az előre nem várható események kockázata sokkal nagyobb, mint más iparágaknál. Az építési folyamatban soha nem tervezhető meg előre minden mozzanat. Így például az időjárás, az együttműködő felek megbízhatósága komoly kockázati tényezők, amelyek a költségeket és a határidőket befolyásolj ák. 9. Az építményre vonatkozó követelmények megfogalmazása lényegesen bonyolultabb, mint egyéb termékek esetén. Ennek az az oka, hogy az építmény létrehozza és alakítja az ember környezetét, esztétikai igényeket elégít ki, ezáltal több emberre vagy közösségre van közvetlen vagy közvetett hatása. Hosszú élettartama alatt az emberek és a közösség igényei is változnak. Ez a változás függhet a társadalmi, gazdasági változásoktól, vagy akár a divattól is. 10. Az elkészült építmények megítélése lényegesen szerteágazóbb és bonyolultabb, mint az egyéb termékek túlnyomó többségéé. Azoknak a köre, akik véleményt alkotnak, igen széles, és a közvetlen használótól a különböző hatóságokon át az utcai járókelőig terjed. Ezért a végtermék minőségének értékelése is bonyolultabb. ] 1. Az építmény használhatóságának, a még elfogadható használhatósági szintnek a megítélése sokszor szubjektív, országonként és az építmény használójától, tulajdonosától függően változik. 12. Az építmény elvárt élettartama jelentősen meghaladja a hagyományos termékek élettartamát. Az egyes szerkezetek és elemek élettartama igen különböző: pl. a festések, mázolások, tetőszigetelések vagy a falazatok lényegesen eltérő élettartamúak. A főbb szerkezetek akár évtizedekig vagy évszázadokig megmaradnak, mialatt az egyes épületrészeket, szerkezeteket többször cserélik, javítják, karbantartják és változtatják. 13. Az építmények funkciójuktól függően általában igen összetett követelményrendszert elégítenek ki, egy-egy szerkezeti megoldás egyszerre több, akár ellentétes funkció optimális összehangolását igényli. Ezért a követelmények megfogalmazása és az elkészült építmények minőségének megítélése lényegesen bonyolultabb, mint egyéb termékeknél. 34
14. Az építmények több szakma egymásra épülő munkájával létrehozott összetett alkotások, így a kivitelezés szervezése, irányítása és megvalósítása létesítményenként különböző. 15. A létesítmény megvalósítására létrehozott projektszervezet több, teljesen független szervezet együttműködéséből jön létre. A projektet irányító csoport tagjai egyszerre tartoznak a szervezetükhöz, és ugyanakkor a projekt részvevői is. Így a projektcélok mellett a saját szervezetük céljait is szem előtt tartják, és általában az állandó szervezetük szerinti feletteseik elvárásait tekintik fontosabbnak. Ez alól kivételt képeznek a kifejezetten projektek megvalósítására létrejött szervezetek. 16. Az építmény megvalósításában együttműködő fő- és alvállalkozók építményről építményre változnak, esetleg még sohasem dolgoztak együtt, illetve többé nem fognak együttdolgozni. Amikor a projekt befejeződik, a résztvevők elválnak, a munkacsoportok feloszlanak. A munkavállalók gyakran nem a szervezet állandó alkalmazottai. Ezért az emberek közötti kapcsolatok építményről építményre változnak. A különböző cégek alkalmazottai eltérő vállalati kultúrát képviselnek. 17. A projektmenedzsernek széles szakmai irányítói feladatai és hatásköre van egy személyben, ami a szokásos előállító szervezetekre nem jellemző. Feladatai többek között a közvetlen irányítás, az erőforrások biztosítása – beleértve az anyag, gép, eszköz, pénz és emberi erőforrás előteremtését –, és a koordinálás a különböző együttműködő partnerek között, valamint az ellenőrzés. 18. A felelős műszaki vezető az építés egyszemélyi felelőse, akinek olyan széleskörűen meghatározott feladatai, felelőssége és hatásköre van, ami más iparágakban nem szokásos. 19. A kivitelezési munkában különböző szakmákat képviselő, különböző felkészültségű, optimális esetben az adott feladatnak legmegfelelőbb szakértelmű, létszámú és összetételű csoport dolgozik, amiből több további – elsősorban szervezeti és irányítási – sajátosság adódik. 20. Számolni kell az emberi tényezők kiszámíthatatlanságával, a más iparágakénál alacsonyabb kulturális színvonal, az alkalomszerű, idényjellegű munkavégzés és nem utolsósorban a munkakörülmények miatt. 21. Az építmények megvalósításánál, különösen kisebb építmények esetén a szóbeliség a jellemző, az utasítások és a megtörtént események dokumentálása csak a legfontosabb észrevételekre, megállapodásokra – sok esetben még azokra sem – korlátozódik. 22. Az építőiparban sajátos – és a többi iparágtól eltérő – a megrendelő és a kivitelező közötti kapcsolat A megrendelő vagy annak képviselője rendelkezik azzal a joggal, hogy a kivitelezés folyamatát lépésről lépésre kövesse és ellenőrizze. Joga van kifogások esetén beavatkozni az építés menetébe, rendelkezéseiről bejegyzést tenni az építési naplóba. Gyakori, hogy a megrendelő a kivitelezés 35
folyamán módosítja az igényeit, és kisebb-nagyobb módosításokat rendel meg az eredeti megállapodáshoz, illetve a tervekhez képest. 23. A megrendelő számára fontos tényezők, az ár, a határidők és a minőség másmás hangsúlyt kapnak a folyamat különböző szakaszában. Amíg a tervezéskor erőteljesen figyelembe kell venni az árat, a kivitelezéskor a határidők mindennél fontosabbak, az elkészült létesítmény átadásakor a minőség kerül előtérbe. 24. A tervezéskor és annak előkészítésekor a különböző hatóságoknak, állami és társadalmi szervezeteknek engedélyező szerepe vagy vétójoga van, amelyek a jogi szabályozáson keresztül érvényesülnek.
4.2. Az építőipar minőségirányításával kapcsolatos alapfogalmak termék folyamatok eredménye, és lehet anyagi, szellemi vagy ezek kombinációja. Ha az ISO 9000 szabványt építőipari tevékenységre alkalmazzuk, akkor a termék az építési tevékenység vagy folyamat eredménye, vagyis az épület, az építmény. Ugyanígy a tervezési folyamat terméke – eredménye – a műszaki tervdokumentáció. A terméknek az építőiparban más értelmezése is van. Az Építési Termék Direktíva – 89/106. EGK – (1. később), a magas- és mélyépítési létesítményeket „építménynek ” az építőipari terméket pedig „terméknek ” nevezi. A direktíva (irányelv) meghatározásai: Építmény minden magas- és mélyépítési létesítmény, ami építési műveletekből származik, és talajhoz van rögzítve. Az építmények közé sorolhatók például a lakások, irodaházak, ipari, kereskedelmi, egészségügyi, oktatási, művelődési és mezőgazdasági célú épületek, sportcsarnokok, uszodák, hidak, utak, vasutak, alagutak, csőhálózatok, csatornák, rakodóhidak, kikötői dokkok, gátak, tornyok, tartályok stb. Epítési célú termék vagy építőipari termék minden olyan termék, amelyet azért állítanak elő, hogy az építményekbe tartósan beépítésre kerüljenek. Az építési célú termékek fogalmába beletartoznak mindazon anyagok, előre gyártott szerkezetek, elemek és alkotóik, egyedi darabok vagy készletek, amelyek lehetővé teszik, hogy az építmények eleget tegyenek a direktíva által megfogalmazott ún. lényeges vagy alapvető követelményeknek. Az építőipari termék tehát a beépítés folyamán az építmény alkotórészévé válik, és tulajdonságai meghatározzák és befolyásolják az egész építmény tulajdonságait. Építési célú terméknek minősülnek például az építmény megvalósítását szolgáló eszközök, gépek (állványzatok, emelőgépek), a használati biztonságot szolgáló é pületgépészeti és biztonsági berendezések, szerelvények (klímaberendezések, tűzés betörésjelzők, energiamérési és vízfogyasztásmérő rendszerek, antennák és információs rendszerek, napkollektorok stb.), továbbá épület- és építményrészek, előre gyártott szerkezetek. A
36
Projektnek nevezzük egy építmény vagy létesítmény létrehozására irányuló teljes építési folyamatot a tervezéstől az üzembe helyezésig, illetve beleérthetjük az építmény üzemeltetését is. Tágabb értelemben a projektbe beleértik a folyamatok eredményét is, a megvalósított építményt, ami tulajdonképpen a tevékenység eredménye, terméke. A projekt fő jellemzője, hogy egyedi, egyszeri eredmény létrehozására irányuló, általában több résztvevős folyamat. Fő jellemzője továbbá, hogy minden projektnek két eredménye van: az építmény, amit megvalósítunk, valamint az a tapasztalat és tudás, amire a megvalósítás során szert teszünk. Ez az egymástól és saját tevékenységünkből, hibáinkból való tanulási folyamat teszi lehetővé, hogy a következő építmény a jelenleginél jobb minőségben készüljön el. Projektszervezet az építmény előállítására létrehozott szervezet. Nagyobb építmények esetében többnyire több, önálló jogi személyiségű gazdasági társaság szervezeti egységeiből létrehozott „alkalmi társulás ” , amely önálló jogi személyiséggel nem rendelkezik. Tagjai azonos vagy eltérő időpontokban kapcsolódnak be a projektbe, illetve különböző időpontokban távoznak, és az egymáshoz való kapcsolatukat, kötelezettségeiket és jogaikat szerződések határozzák meg. A vevők és a vevői igények A közvetlen vevő az építtető, a megrendelő. Az építető lehet az állam, önkormányzat, üzleti befektető, társadalmi szervezet vagy közösség képviselője, gazdasági társaság és természetes személy. Vevőnek tekinthető az építmény későbbi használója, üzemeltetője, a lakás vagy iroda bérlője, az áruház vásárlója, az autópályát használó autós, vagy a gyárban dolgozó munkás. Sokszor az építtető egy beruházó, bonyolító szervezet, így ő a vevő, a megrendelő. Közvetett vevők, akiket a létesítmény megvalósítása valamilyen formában érint. Ilyenek például az építmény környezetében élők. A közvetett vevők véleménye döntő hatású lehet az építmény sorsát illetően. Megnyilvánulhat a kivitelezés során vagy a későbbiekben okozott kellemetlenségekben, esetleg az építmény megvalósításával szembeni tiltakozásokban. Ennek az ellenkezője is igaz lehet. A közvetett vevőkkel kialakított jó partnerkapcsolatnak a megvalósítás során, az esztétikus, környezetbe illeszkedő, kultúrát formáló építményeknek példaértéke van. Ha az építmény megvalósításának folyamatát vizsgáljuk, akkor az egymásra épülő részfolyamatokat végző különböző szakemberek, vállalkozások, cégek között is kialakul az előállító-vevő kapcsolat. A projekt szempontjából nézve ez belső vevői kapcsolat. Különösen a magasépítésben jellemző a kivitelezés folyamatára, hogy időben egymást követő munkafolyamatok a technológiát tekintve is elkülönülnek, így ezek átadása és átvétele egy ún. belső előállító-vevő kapcsolatnak tekinthető akkor is, ha az átadás-átvétel ugyanahhoz a céghez tartozó alkalmazottak között zajlik. A vevő (építtető) megfogalmazza az építményre vonatkozó igényeit. Az építmény készülhet saját célra, de gyakran nem az építtető használja, a későbbi használókat nem is ismerik, így igényeiket csak hasonló csoportok igényiből lehet levezetni. 37
A vevő általában nem hozzáértő, akinek igényeit, elvárásait és elképzeléseit a korábban látott minták befolyásolják és sokszor korlátozzák is. Igényeit legtöbbször nem tudja pontosan megfogalmazni, nem ismeri és nem érti az építőipar nyelvét. A tervek alapján csak részben tudja elképzelni, milyen lesz a tényleges épület, amit megtekinteni, kipróbálni nem lehet, mint például egy autót, bár általában van lehetőség tervezési programokkal akár berendezve, térben megmutatni az épületet, lakást, irodát a számítógép képernyőjén vagy a rajzasztalon. Ezért az építtetőnek szüksége van egy képzett szakemberre, aki segít igényeit a szakma nyelvére lefordítani, és aki érdekeit képviseli. A tervezés időszakában ezt a szerepet a tervező tölti be. A megvalósítás időszakában szükség van az építtető és az építők közötti közvetítőre. Ez a közvetítő szakember a műszaki ellenőr, aki az építtető bizalmi embere, és lehet az építtető alkalmazottja, vagy megbízott külső szakértő. A kivitelező vagy más, a magasabb ár elérésében érdekelt fél ezt a szerepet nem töltheti be. A beruházó műszaki ellenőrének, aki legtöbbször a beruházó cég alkalmazottja is egyben, a beruházói és az általa tolmácsolt használói igények teljesülését kell ellenőriznie. A jogszabályokban, hatósági előírásokban, szabványokban meghatározott előírások is igényeket fejeznek ki. A jogszabályok a társadalom érdekeit közvetítik, a hatósági előírások szintén nagyobb társadalmi csoportok együttélését, biztonságát, érdekvédelmét stb. szolgálják. A műszaki szabványok követelményei a helyes, biztonságos és megbízható műszaki megoldásokra adnak mintát, és a vevők, használók közös érdekeit képviselik. Egy építmény megszületését tehát a közvetlen vevő igényei mellett számtalan más közvetett igény is meghatározza, befolyásolja. Az igények rangsorolása, összehangolása és különböző követelményszintekre való lebontása a megvalósításban közreműködők – együttműködők – feladata. Az épülettel szemben megfogalmazott igényeknek különböző szintjeit különböztetjük meg: kiindulva az Európai Unió követelményrendszeréből, az építménnyel szemben meghatározott különböző szintű igényeken keresztül, az Építési törvény, a rendeletek, az országos és helyi építési szabályzatok előírásainak figyelembevételével és betartásával, a vonatkozó műszaki szabályozás követelményein keresztül jutunk el az igények konkrét műszaki paraméterekre való lefordításáig.
4.3. Az ISO 9001:2000 Minőségirányítási rendszerek. Követelmények c. szabvány alkalmazása az építőiparban A következőkben a szabvány követelményeit, illetve építőipari értelmezésüket ismertetjük (zárójelben a szabvány szakaszszámával). 38
(1.) Alkalmazási terület (1.1.) Általános rész Az alkalmazásáról szól általában, és ar ra az esetre határozza meg a minőségirányítási rendszerre vonatkozó követelményeket, amikor egy szervezetnek ♦ bizonyítani kell, hogy képes folyamatosan a vevő és az alkalmazandó jogszabályok követelményeinek megfelelő terméket szolgáltatni, és ♦ az a célja, hogy fokozza a vevő megelégedettségét, valamint a bizalmat a vevői és a jogszabályi követelmények teljesülése iránt. (1.2.) Alkalmazás A követelmények, ill. útmutatások általánosak, és minden szervezetre alkalmazhatók. Egyes konkrét helyzetekben bizonyos követelmények kizárhatók. A (2.) és (3.) fejezet a hivatkozásokat és a szakkifejezéseket tartalmazza. (4.) Minőségirányítási rendszer (4.1.) Általános követelmények Ez a szakasz foglalja össze a rendszer lényegét és alapkövetelményeit. A szervezetnek létre kell hoznia, dokumentálnia kell, be kell vezetnie, fenn kell tartania egy minőségirányítási rendszert, valamint folyamatosan fejlesztenie kell annak eredményességét. Ennek érdekében ♦ meg kell határozni, hogy milyen folyamatokra van szükség a minőségirányítási rendszerhez, valamint ezek sorrendjét és kapcsolatait, ♦ meg kell határozni az eredményes működéshez és szabályozáshoz szükséges kritériumokat és módszereket, ♦ gondoskodni kell arról, hogy rendelkezésre álljanak az erőforrások és információk a folyamatok működésének figyelemmel kiséréséhez, ♦ a folyamatokat figyelemmel kell kísérni, valamint mérni, elemezni és folyamatosan fejleszteni kell, ♦ az alvállalkozásba kiadott folyamatok szabályozását be kell mutatni. (4.2.) A dokumentálás követelményei A minőségirányítási rendszer dokumentációjának tartalmaznia kell: ♦ a dokumentált nyilatkozatot a minőségpolitikáról és a minőségcélokról, ♦ a minőségirányítási kézikönyvet, ♦ a megkövetelt dokumentált eljárásokat, ♦ azokat a dokumentumokat, amelyekre a szervezetnek – folyamatai eredményes tervezésének, működtetésének és szabályozásának biztosítása céljából – szüksége van, ♦ a megkövetelt feljegyzéseket. A tárgyalt szabvány által megkövetelt dokumentált eljárások száma hat: doku39
mentumok kezelése, feljegyzések kezelése, belső felülvizsgálat (audit), nem megfelelő termék kezelése, helyesbítő tevékenységek, megelőző tevékenységek. Azonban ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség további dokumentált eljárásokra; azt jelenti, hogy a szervezetnek lehetősége van az önálló döntésre. A megkövetelt dokumentált eljárások nem jelentik azt, hogy feltétlenül külön eljárást kell létrehozni, a szabályozandó területre. Azt jelenti, hogy az fellelhető legyen egy szabályozott eljárásban. Például a nem megfelelő termék kezelésére az építőiparban nem feltétlenül kell külön eljárást készíteni, mert az képezheti egy technológiai utasítás részét, vagy akár egy másik eljárás is tartalmazhatja: egy homlokzati vakolati rendszer készítését technológiai utasítás tartalmazza, amiben kitérnek a lehetséges hibákra és javításuk módjára. Technológiai utasítás hiányában a szerződés térjen ki az esetleges hibák — nem megfelelő termékek — kezelésének módjára. Amennyiben az adott projektre minőségirányítási rendszer készül, a minőségpolitikát a projektre is el kell készíteni. A szervezetnek minőségirányítási kézikönyvet kell készítenie, ami a minőségirányítási rendszer alkalmazási területét, beleértve az esetleges kizárások részleteit és indokolását, a dokumentált eljárásokat vagy az azokra való hivatkozást, — beleértve a szervezet által meghatározottakat is —, valamint a minőségirányítási rendszer folyamatai közti kölcsönhatások leírását tartalmazza. A minőségirányítási kézikönyv a kialakult stabil vállalati szervezetre, az ott érvényes felelősségekre és hatáskörökre vonatkozik, de a projektek szervezetét szintén célszerű rögzíteni, az egyes szereplők — pl. projektvezető, minőségügyi vezető — legfontosabb munkaköri feladataival, hatáskörével, felelősségével együtt. A minőségirányítási rendszer létrehozásánál ügyelni kell arra, hogy az eljárások lehetőleg mindkét terület — a stabil szervezet és a projektszervezet — szabályozására alkalmasak legyenek. Az eljárásokban, a lehetőségekhez mérten foglalkozni kell az egyes projektekben megkövetelt tevékenységek keretszabályozásával is. Dokumentált eljárást kell bevezetni a dokumentumok jóváhagyására a kiadás előtt, átvizsgálására, naprakésszé tételére, érvényes kiadási állapotának azonosítására. Biztosítani kell, hogy a módosítások és érvényes változatok azonosítva legyenek, az alkalmazandó dokumentumok megfelelő változatai álljanak rendelkezésre az alkalmazási helyeken, a dokumentumok olvashatók, könnyen azonosíthatók és kikereshetők legyenek, a külső dokumentumok is azonosítva legyenek, és elosztásuk ellenőrzött legyen, valamint annak megakadályozását, hogy elavult dokumentumokat véletlenül alkalmazzanak. A dokumentumok módosítását szabályozni kell. Ez azt jelenti például, hogy a szükséges rendeletek, szabványok érvényes változatai álljanak rendelkezésre, és biztosítva legyen, hogy eljussanak ahhoz, akinek alkalmaznia kell ezeket, vagy meg lehessen állapítani, hogy egy tervdokumentációnak melyik a legutolsó módosított változata, és a továbbiakban mindenki csak azt használhassa. Afeljegyzések a dokumentumok egy fajtáját jelentik. A dokumentumok előíró jellegűek, például rendeletek, szabványok, tervdokumentációk, munkautasítások. 40
A feljegyzések regisztráló jellegűek, ilyen például az építési napló vagy a vizsgálati jegyzőkönyvek. A szükséges feljegyzéseket el kell készíteni és meg kell őrizni, hogy bizonyítékul szolgáljanak a minőségirányítási rendszer követelményeknek való megfelelőségére és eredményes működésére. Dokumentált eljárást kell bevezetni a minőségirányítási feljegyzések azonosításának, tárolásának, kikeresésének védelmére, megőrzési idejének és selejtezésének szabályozására. A módosításra vonatkozó szabályozás hiányzik, hiszen a feljegyzéseket utólag tilos módosítani! A dokumentumok egy része jól meghatározhatóan a stabil vállalati szervezethez, másik része pedig közvetlenül a projekthez kötődik. Például a törvények, rendeletek, a képzésre, oktatásra vonatkozó szabályozás a stabil szervezet működésére vonatkozik. A teljes tervdokumentáció, a kivitelezésre vonatkozó szabályozások zöme egyértelműen a projekthez kapcsolódik. Célszerű kitérni a kifejezetten az adott projekthez kapcsolódó dokumentumok és feljegyzések kezelésére is. A feljegyzések károsodását, minőségromlását és elvesztését megakadályozó tárolás és megőrzés az építéshelyek adottságai miatt általában körülményesebb, különösen a kisebb építkezések és projektek esetén, mint egy stabil szervezet körülményei között. Az eljárások és munkautasítások elkészítésekor figyelembe kell venni az építőiparban dolgozók különböző szakmai képzettségét és iskolázottságát. Hosszú, bonyolult eljárásokat senki sem fog elolvasni és betartani. Ügyelni kell arra is, hogy a különböző feljegyzések formanyomtatványai egyszerűek, könnyen érthetőek, és a munkahelyi körülmények között kitölthetőek legyenek, és csak a valóban szükséges kérdéseket tartalmazzák. Esetleg nincs íróasztal és kényelmes szék, sem pedig idő a bonyolult kérdések megfejtésére! (5.) A vezetőség felelősségi köre (5.1.) A vezetőség elkötelezettsége Négy követelmény van a vezetőség elkötelezettségének bizonyítására a minőségirányítási rendszer létrehozása és fejlesztése, valamint eredményességének folyamatos növelése iránt: ♦ tudatosítania kell a szervezettel a vevői, valamint törvényekben és szabályzatokban szereplő követelmények teljesítésének fontosságát, ♦ meg kell határoznia a minőségpolitikát és a minőségcélokat, ♦ vezetőségi átvizsgálásokat kell végeznie. A vezetőségi átvizsgálást úgy kell meghatározni, hogy egyaránt magába foglalja a stabil szervezet működésének és a különböző projektek jellemzőinek a vizsgálatát is, ♦ gondoskodnia kell az erőforrásokról.
41
(5.2.) Vevőközpontúság A szabvány új követelménye, amivel eddig csak a TQM elemeként találkoztunk. A vevői követelmények – igények és elvárások – meghatározásáról és teljesítéséről szól, a vevő megelégedettségének fokozása céljából. Mindez a felső vezetőség feladata csakúgy, mint a tudatosság előmozdítása a vevőközpontú gondolkodás iránt.
A vezetőségi átvizsgálást úgy kell meghatározni, hogy egyaránt magába foglalja a stabil szervezet működésének és a különböző projektek jellemzőinek a vizsgálatát is. Eredménye döntések és intézkedések meghozatala a szükséges változásokról és fejlesztésekről, valamint az ezekhez szükséges erőforrások biztosításáról.
(5.3.) Minőségpolitika A felső vezetőségnek gondoskodnia kell arról, hogy a minőségpolitika megfeleljen a szervezet céljainak; tartalmazzon a követelmények teljesítése és a minőségirányítási rendszer eredményességének folyamatos fokozása iránti elkötelezettséget; keretet adjon a minőségcélok kitűzéséhez és átvizsgálásához; megismerjék, megértsék és alkalmazzák a szervezeten belül; vizsgálják meg a folyamatos alkalmasságát. A minőségpolitika a szervezetnek a felső vezetőség által kinyilvánított általános szándéka és irányvonala, a minőségre vonatkozóan. A minőségpolitikát minden egyes projektre célszerű elkészíteni. A minőségpolitikai nyilatkozat a stabil szervezetre készül, de ideális esetben az adott projekt összes résztvevője számára elfogadható és megvalósítható minőségpolitikát is megfogalmaznak. A minőségpolitikai nyilatkozat általános módon megfogalmazza, amiben a szervezet különleges, kiváló, egyedi, és előnyösen különbözik másoktól; meggyőző, bizalomkeltő; a szervezet imázsát, piaci megítélését növelő; rövid és könnyen érthető; a vevők számára készül mint marketingeszköz; a dolgozók számára készül azért, hogy részt vegyenek a megvalósításában, betartásában és folyamatos fejlesztésében. A minőségcél a minőséggel kapcsolatos célkitűzés, amire a szervezet törekszik, vagy amit el akar érni. Tételesen és mérhetően megfogalmazza a minőségpolitika megvalósítását célzó tevékenységeket.
(6.1.) Gondoskodás az erőforrásokról A szervezetnek meg kell határoznia és rendelkezésre kell bocsátania azokat az erőforrásokat, amelyek szükségesek a minőségirányítási rendszer folyamatainak bevezetéséhez, fenntartásához és eredményességük folyamatos fejlesztéséhez, valamint a vevők megelégedettségének biztosításához.
(5.4.) Tervezés A minőségirányítási rendszer tervezése a minőségpolitika megvalósítását célzó, mérhető minőségcélok megfogalmazását jelenti, ami felsővezetői feladat. (5.5) Felelősségi kör, hatáskör és kommunikáció Az alpontok a minőségirányítási rendszer szervezeti intézkedéseit írják le a felelősségi körök és hatáskörök meghatározására, a vezetőség képviselőjének (minőségbiztosítási vezető/felelős/megbízott) kijelölésére és a belső kommunikáció működtetésére vonatkozóan. Bele lehet érteni, hogy mindazokra vonatkozik, akik hatással vannak a minőségre. (5.6.) Vezetőségi átvizsgálás A felső vezetőségnek tervszerű időközönként el kell végeznie a minőségirányítási rendszer átvizsgálását. 42
(6.) Gazdálkodás az erőforrásokkal
(6.2.) Emberi erőforrások Azok a személyek, akiknek a munkája befolyásolja a termék minőségét, legyenek erre felkészülve megfelelő oktatás, képzés, készség és gyakorlat alapján. A képzési igények felmérése, a képzés megvalósítása és nyilvántartása meglehetősen nagy feladatot ró az ezzel foglalkozóra. Sajátosságnak tekinthető a munkaerő igen eltérő képzettsége, munkakultúrája. Az egy-egy munkára alkalomszerűen toborzott emberek, összeszokott brigádok, a nyelvet alig értő szakképzetlen vagy a magasan kvalifikált, nyelveket beszélő munkaerő, a változó és egyszerre több helyszínen folyó munka nem kedvez a képzések megvalósításának. Ebből a szempontból könnyebb helyzetben vannak a stabil munkaerőgárdával rendelkező cégek, amelyeknek megvan a lehetőségük arra, hogy rendszeresen képezzék dolgozóikat, különösen új anyagok, technológiák és követelmények megjelenésekor. (6.3.) Infrastruktúra A termék követelményeknek való megfelelőségét biztosító infrastruktúra meghatározásáról, megvalósításáról és fenntartásáról szóló követelmény. (6.4.) Munkakörnyezet Azoknak az emberi és fizikai tényezőknek a biztosítását tartalmazza, amelyek befolyásolják a munkatársak motiváltságát, megelégedettségét és teljesítményét, valamint hatással lehetnek a termék megfelelőségének elérésére és ezen keresztül a szervezet eredményességére. Idetartozhatnak a tisztaság, a dolgozók tisztálkodási, étkezési körülményei stb. A munkahelyeken sok a tennivaló ebben a tekintetben. A megfelelő környezet megteremtésével a munkaerő minőség iránti igénye is javulna. (7.) A termék előállítása A termék-előállítási folyamatok eredménye a szervezet terméke, amely hozzáadott értéket jelent a szervezet számára. 43
(7.1.) A termék-előállítás megtervezése Az előállítási folyamatokat a szervezetnek meg kell terveznie A tervezés dokumentuma lehet a minőségügyí terv, amely a következőket tartalmazza ♦ a termékre – építményre – vonatkozó minőségcélokat és követelményeket; ♦ folyamatok és dokumentumok kialakításának szükségességét és a termékkel kapcsolatos konkrét erőforrások megteremtését; ♦ a termékkel kapcsolatos szükséges igazolási, érvényesítési, figyelemmel kísérési, ellenőrzési és vizsgálati tevékenységeket, valamint a termék elfogadási kritériumait; ♦ a követelményeknek való megfelelőség igazolásához szükséges feljegyzéseket. Az építési projektre vonatkozó projekt minőségügyi terv részletezése későbbi pontban található. (7.2.) A vevővel kapcsolatos folyamatok A vevői követelményeket meg kell határozni, át kell vizsgálni teljesíthetőségük szempontjából, és a vevővel kapcsolatot kell tartani. A követelmények négy csoportja a következő: ♦ a vevő által előírt követelmények, ♦ amelyeket a vevő nem jelölt meg, de amelyek szükségesek az előírt vagy a szándék szerinti használathoz, ♦ a termékkel kapcsolatos törvényekben és rendeletekben szereplő követelmények, ♦ a szervezet által meghatározott bármilyen további követelmény. A szervezetnek át kell vizsgálnia a termékre vonatkozó követelményeket. Az ajánlat kiküldése már kötelezettségvállalás. Gondoskodni kell arról, hogy a követelmények meg legyenek határozva, oldják meg azokat az eseteket, amelyekben a szerződéses vagy egyéb követelmények eltérnek az előzetesen kinyilvánítottaktól, és a szervezet legyen képes a meghatározott követelmények teljesítésére. Ha a vevő szóban közli a követelményeit, a szervezetnek a megbízás elfogadása előtt meg kell erősítenie ezeket a követelményeket. Ha a termékre vonatkozó követelmények változnak, a szervezetnek gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumok módosításáról és arról, hogy az érintettek tudomást szerezzenek a megváltozott követelményekről. Az építőiparban a vevőnek joga van elképzeléseit a megvalósítás folyamán módosítani. Ezért annak biztosítása, hogy a változtatásokról mindenki tudomást szerezzen, fontos követelmény. A szerződések mindig közvetlenül a projektre vonatkoznak. Egy jelentősebb projektnél a szerződések egész hálózata jön létre, és az egyes szerződéstípusok (tervezői, fővállalkozói, generálkivitelezői, alvállalkozói stb.) egyedileg is szabályozhatók. Fontos, hogy prioritást biztosítsanak a projektmenedzsment szempontjainak. A szerződés kidolgozói és a szükséges döntések felelősei legyenek tisztában a projekt megvalósításának legfontosabb jellemzőivel. 44
A szervezetnek meg kell határoznia és meg kell valósítanía a vevővel való kapcsolattartást a termékre vonatkozó információra, érdeklődésekre, szerződésekre vagy megrendelések kezelésére, a módosításokra, valamint a vevőktől érkező visszajelzésekre vonatkozóan, beleértve a vevők panaszait. A vevővel való kapcsolattartás a projekt minőségbiztosítására vonatkozó követelmény. (7.3.) Tervezés és fejlesztés Ez a pont minden olyan szervezetre vonatkozik, ahol tervezést, illetve fejlesztést végeznek. Például egy kivitelező cég, amelyik saját alapozási technológiát fejleszt ki, ennek a fejlesztési tevékenységnek a szabályozására alkalmazhatja ezt a pontot. A tervezés és fejlesztés megtervezésének célja, hogy a kialakított termék megfeleljen a vevő elvárásainak, és hogy a tervezési és fejlesztési határidőket betartsák. Meg kell határozni a következőket: ♦ a tervezés és fejlesztés szakaszait, ♦ az átvizsgálási, az igazolási és az érvényesítési tevékenységeket, ♦ a felelősségi köröket és hatásköröket. A tervezésben és fejlesztésben érintett különböző csoportok közötti kapcsolatokat úgy kell irányítani, hogy eredményes kommunikáció valósuljon meg, és világosak legyenek a felelősségi körök. Meg kell határozni a termékkel kapcsolatos követelményekre vonatkozó bemenő adatokat. A tervezés és fejlesztés kimenő adatai elégítsék ki a műszaki tervezés és fejlesztés bemenő követelményeit, szolgáltassanak megfelelő információt a beszerzéshez, az előállításhoz és a szolgáltatás nyújtásához, tartalmazzák a termék elfogadási kritériumait vagy hivatkozzanak ezekre, határozzák meg a terméknek azokat a jellemzőit, amelyek a termék biztonságos és megfelelő használata szempontjából lényegesek. A tervezés és fejlesztés módszeres átvizsgálását a munka megfelelő szakaszaiban el kell végezni azért, hogy kiértékeljék a követelmények teljesítésének képességét, valamint felfedjék a problémákat, és javaslatot tegyenek a szükséges intézkedésekre. A tervezés és fejlesztés igazolását azért kell elvégezni, hogy meggyőződjenek róla, hogy a tervezési és fejlesztési folyamat végén kapott eredmény – kimenet – teljesíti a tervezési folyamat elején meghatározott – bemeneti – követelményeket: jól csináltuk -e? A tervezés és fejlesztés érvényesítésével kell biztosítani, hogy az előállított termék képes legyen kielégíteni a használat vagy alkalmazás követelményeit: jól működik-e'? Ide tartoznak a hatósági jóváhagyások is, például az építés engedélyezésére vonatkozóan. A tervezésben és fejlesztésben eszközölt változtatásoknál értelemszerűen ugyanazokat a lépéseket kell végrehajtani, mint az eredeti tervezési folyamatnál. A műszaki tervek mindig a projektre vonatkoznak. 45
(7.4.) Beszerzés A szervezetnek gondoskodnia kell arról, hogy a beszerzett termékek megfeleljenek az előírt beszerzési követelményeknek. A szabályozásnak a beszállítóra és a beszerzett termékre egyaránt kell vonatkoznia. A beszállítók kiértékelésének és kiválasztásának alapja az, hogy mennyire képesek a szervezet követelményeinek megfelelő tennéket szállítani. Az értékelés kritériumait a szervezetnek kell meghatároznia. A beszerzett tennék igazolásának célja, hogy a különböző alapanyagok és beszerzett termékek elégítsék ki az előírt beszerzési követelményeket. Ez lehet például ellenőrzés, és végezhető a szállító telephelyén, aminek lépéseit fel kell tüntetni a beszerzési információban. A beszerzésfolyamata a legtöbb építőipari kivitelezőnél egyértelműen projektorientált. Az alvállalkozók és a beszállítók értékelése a stabil és a projektszervezet együttműködésén alapszik. Ez úgy valósul meg, hogy a közreműködőknek az egyes projektekben nyújtott teljesítményét a projektcsapat tagjaként dolgozó munkatársak a megadott szempontok szerint projektenként értékelik, majd ezek gyűjtését és a közreműködők minőségre gyakorolt hatásának elemzését a stabil szervezet munkatársai végzik. E módszer előnye, hogy a nagyobb cégeknek, akik egyszerre több jelentős kivitelezésen is dolgoznak, módjuk van a különböző projektekről származó és ugyanazon közreműködőkre vonatkozó értékelések feldolgozására is. (7.5.) Előállítás és szolgáltatás nyújtása Az előállítás és a szolgáltatás végrehajtásához álljon rendelkezésre a termék jellemzőit leíró információ, álljanak rendelkezésre munkautasítások szükség szerint, legyenek megfelelő berendezések, álljanak rendelkezésre megfigyelő- és mérőeszközök, és ezeket alkalmazzák, vezessenek be figyelemmel kísérést és mérést, valamint vezessék be a továbbengedést, valamint a kiszállítási és kiszállítás utáni tevékenységeket. Afolvamatszabályozáshoz abból a tényből kell kiindulni, hogy a projekt szereplői, akik ISO 9001 szerinti minőségirányítási rendszerrel rendelkeznek, saját rendszerükben nem a projektmenedzsment folyamatát szabályozzák, hanem a saját tevékenységük folyamatait, pl. a tervezést, generálkivitelezést, szakipari munkákat stb. Az 1SO 9001 e területen nagyon általános, csupán keretszabályozást biztosíthat. A szabályozást azzal javíthatjuk, hogy a projekt valamennyi szereplője számára kidolgozzuk a folyamatszabályozás legfontosabb elemeit, a hozzájuk tartozó feladatokkal, felelősségekkel, hatáskörökkel együtt. A projekt folyamatainak szabályozását úgy célszerü megoldani, hogy a fő hangsúly az állandó visszacsatolást biztosító szabályozóelemekre essen. (PDCA elv.) A kooperációs értekezletek, a műszaki megbeszélések, napi jelentések stb. szabályozása, illetve egymásra épülő rendszere adhatja a legnagyobb segítséget a projektmene dzsmentnek. 46
Eljárások és munkautasítások készítendők minden egyes olyan részfolyamatra, amely kritikus a minőség szempontjából, de csak azokban az esetekben, amikor az eljárás hiánya károsan hatna a minőségre. Ahol megfelelően képzett személyzet áll rendelkezésre, ott ezeknek csak az irányítási, ellenőrzési és adminisztrációs feladatokra, valamint az új technológiákra kell korlátozódniuk. Ne gyártsunk fölöslegesen papírokat! A szervezetnek érvényesítenie kell minden olyan előállítási és szolgáltatási folyamatot, amelynek a hiányosságai esetleg csak akkor válnak nyilvánvalóvá, amikor a terméket használatba vették, vagy a szolgáltatást teljesítették. Az érvényesítésnek bizonyítania kell, hogy a folyamatok képesek a tervezett eredmények elérésére. A teljes építési folyamat olyan részfolyamatok összességének tekinthető, amelyek hiányosságai csak a használatbavétel után derülnek ki. A folyamatok érvényesítése itt annak tudatos végiggondolását és szabályozását jelentheti, hogy az adott anyagokkal, technológiával, rendelkezése álló erőforrásokkal és a megfelelő ellenőrzéssel az adott szerkezet vagy részmunka a megkövetelt minőségben elkészíthető legyen, illetve a kockázati tényezők legyenek kiküszöbölhetők. Különösen fontos ezt megvalósítani például a hegesztés, a vízszigetelések, a beton- és vasbetonszerkezetek stb. készítésére. Az azonosítás annak ismeretét jelenti, hogy milyen termékkel állunk szemben. Ez történhet egy munkaszámmal stb. A nyomon követhetőség az előállított termék előéletének és történetének visszakereshetőségét szolgálja, a kiindulóadatoktól — például az alapanyagok tulajdonságaitól — kezdve egészen a megrendelőig és a használóig. Az építési napló egyszerre alkalmas a projekt menetének és az építménynek a nyomon követésére. A nyomon követhetőséget szolgálják a felhasznált anyagok és termékek gyártói megfelelőségi nyilatkozatai is. Meg kell határozni, hogy milyen mértékű azonosításra és nyomon követhetőségre van szükség. Sokszor a termékre vonatkozó szabvány előírja a termék jelölésének módját (például cement esetében minden egyes zsákon fel kell tüntetni a csomagolás dátumát, a minőségi jelet stb.). Ajánlatos, hogy a szervezet és a vevő a szerződés aláírása előtt megegyezzenek ebben a kérdésben. Ez azért is ajánlható, mert a felesleges mértékű nyomon követés többletköltségeket okozhat. A szervezetnek gondosan kell kezelnie a vevő tulajdonát. Azonosítania, ellenőriznie és védenie kell a vevő átadott, használatra vagy beépítésre szánt tulajdonát, továbbá állagát meg kell őriznie. Ha valamely vevői tulajdon elveszett, megsérült, vagy más módon használhatatlanná vált, ezt jelenteni kell a vevőnek, és a feljegyzéseket meg kell őrizni. A vevő tulajdona a megrendelő által biztosított anyag, például az építési vállalkozó rendelkezésére bocsátott burkolólap. A szabvány követelményének betartása sok későbbi vitát előzhet meg: az anyag volt-e rossz, vagy rosszul építették-e be? 47
A vevő tulajdona tartalmazhat szellemi tulajdont is, pl. olyan információt, amit bizalmasan kell kezelni. A vevő tulajdonát képező termékek kezelése az adott projektre vonatkozik, mivel a megrendelő kizárólag azon termékeire vonatkozik, amelyeket a projekt megvalósításához bocsát a kivitelező rendelkezésére. A termék állagának megőrzése azt jelenti, hogy a szervezetnek a belső munkafolyamatok és a rendeltetési helyre való szállítás alatt meg kell őriznie a termék megfelelőségét. Ez az azonosításra, az anyagmozgatásra, a csomagolásra, a tárolásra és a védelemre vonatkozik. A vonatkozó előírásokat sok esetben a termékszabványok tartalmazzák, ha nem, akkor szabályozandó terület. Az építőiparban ez a követelmény az előző munkaművelet minőségének megőrzését is jelenti. Az egymás után következő szakemberek lehetőség szerint óvják meg az előzők munkáját, őrizzék meg a már elkészült munka minőségét. (7.6.) A megfigyelő- és mérőeszközök kezelése Fontos, hogy bizalmunk legyen a mérési eredmények pontosságát illetően. Ennek érdekében a megfigyelő- és mérőeszközök legyenek időszakonként vagy használat előtt kalibrálva, vagy hitelesítve és beállítva, legyenek megvédve a károsodástól és állaguk romlásától. Ez vonatkozik a munkahelyi mérőeszközökre is. A stabil szervezet munkatársainak vagy a stabil szervezetben is feladatokat ellátó projekttagoknak a feladata, hogy biztosítsák a projektben dolgozók részére mindazokat a feltételeket, amelyeket a megfigyelő- és mérőeszközökkel kapcsolatban a szabvány meghatároz. (8.) Mérés, elemzés és fejlesztés (8.1.) Általános rész A szervezetnek meg kell terveznie és be kell vezetnie azokat a figyelemmel kísérési, mérési, elemzési és fejlesztési folyamatokat, amelyek szükségesek a termék megfelelőségének bizonyításához, a minőségirányítási rendszer megfelelőségének biztosításához, valamint eredményességének folyamatosan fejlesztéséhez. A projektre ellenőrzési és vizsgálati terv készül, amelyben meg kell határozni és rögzíteni kell azokat a követelményeket, amelyeknek teljesülniük kell a következő munkafolyamat megkezdése előtt. Az erre vonatkozó eljárásoknak hivatkozniuk kell a vonatkozó specifikációkra vagy vizsgálati minták eredményeire, amelyek a követelmények teljesülésére vonatkozó bizonyítékokat szolgáltatják. Meg kell határozni az alkalmazandó módszereket is, beleértve a statisztikai módszereket és ezek alkalmazásának mértékét. Célszerű általános ellenőrzési és vizsgálati terveket készíteni az egyes résztevékenységekre, munkanemekre, amelyek alapján minden egyes projektre külön, aktualizált ellenőrzési és vizsgálati terv készül. nn
Az ellenőrzés és vizsgálat egyértelműen a projekthez rendelt tevékenység, függetlenül attól, hogy a szervezet mely tagjai vesznek benne részt.
(8.2.) Figyelemmel kísérés és mérés A vevő megelégedettségére vonatkozó információk figyelése a vevőközpontúság egyik lényeges eleme. Meg kell határozni az ilyen információk gyűjtésének és felhasználásának módszereit. Teljesen új követelménye a szabványnak, és az építőiparban újdonságnak számít a vevő megkérdezése. A szervezetnek tervezett időszakonként belső auditokat (belső felülvizsgálatokat) kell végeznie annak megállapítására, hogy a minőségirányítási rendszer megfelel-e a tervezett intézkedéseknek, a jelen nemzetközi szabvány követelményeinek; valamint bevezetése és fenntartása eredményes-e. A belső minőségügyi audit szervezése és lefolytatása általában azonos módon történik a stabil és a projektszervezetben. Megfelelő módszereket kell alkalmazni a minőségirányítási rendszer folyamatainakfigyelemmel kísérésére, és ahol lehet, mérésére. Mérni és figyelemmel kell kísérni a termék jellemzőit azért, hogy igazolni lehessen, hogy a termékkel szemben támasztott követelmények teljesülnek. Ezt a termék előállítási folyamata során, annak megfelelő szakaszaiban kell végezni. Építési tevékenység esetén ez az egyes szerkezetekre, munkaműveletekre vonatkozhat. A feljegyzésekben meg kell jelölni, hogy kik azok a személyek, akik a termék továbbítását— a kész munka átvételét és a következő munkaművelet elvégzését — engedélyezik. Az ellenőrzés és vizsgálat megtörténte az ellenőrzési és vizsgálati tervben vagy az építési naplóban rögzíthető. A projekt állapotát az állandó visszacsatolást biztosító kooperációs értekezletek, műszaki értekezletek jegyzőkönyvei tartalmazzák. E követelmény teljesítése egyértelműen a projekthez kötődik. (8.3.) A nem megfelelő termék kezelése Ha egy termék nem felel meg a követelményeknek — nercmegfelelőség —, akkor gondoskodni kell a kezeléséről, hogy elkerüljék egy nem megfelelő termék átvételét, vagy a felhasználását. Nennnegfelelőség például az átvett hibás építési termék, a hibás alvállalkozói teljesítés, vagy a hibás tárolásból eredő károsodás. A kezelést, az ezekhez tartozó felelősségi köröket és a nem megfelelő termék intézésével kapcsolatos hatásköröket dokumentált eljárásban kell meghatározni. Új elem, hogy ha a felhasználás után fedezik fel a nem megfelelő terméket, akkor intézkedéseket kell tenni a lehetséges hatásokat illetően. A nem megfelelő termék kezelésének szabályozása egyértelműen projektorientált. A végtermékre vonatkozó eltéréseket az átadás-átvétel során felvett hibajegyzék, pótmunkák jegyzéke tartalmazza, az eltérések kezelését pedig ezek kijavítására és elvégzésére vonatkozó megállapodások tartalmazzák. A szerződések kitérhetnek az eltérések megszüntetésének határidejére, de ez sem pótolja a megállapodásokat a javítások mikéntjére vonatkozóan. Itt ismét fontos szerepe van az egy49
mást partnernek tekintő magatartásnak: igyekezzünk közösen megtalálni a lehető legjobb megoldást. (8.4.) Az adatok elemzése Gyűjteni és elemezni kell az olyan adatokat, amelyek alkalmasak a minőségirányítási rendszer megfelelőségének és eredményességének bizonyítására, és az eredményesség folyamatos fejlesztési lehetőségeinek értékelésére. Az elemzések során információt kell nyerni a vevők megelégedettségéről, a termékre vonatkozó követelményeknek való megfelelőségről, a folyamatok és a termékek jellemzőiről és ezek trendjéről, beleértve a megelőző tevékenységek lehetőségeit, valamint a beszállítókról. Az adatok feldolgozását, a trendvizsgálatokat segíthetik a statisztikai módszerek. Tekintettel arra, hogy az építőipari projektek eredménye — a létesítmény — szinte minden esetben egyedi termék, így a statisztikai módszerek az ismétlődő munkanemekre és ismétlődő hibák feldolgozására alkalmazhatók. (8.5.) Fejlesztés A szervezetnek folyamatosan fejlesztenie kell a minőségirányítási rendszer eredményességét. Ennek eszközei a minőségpolitika, a minőségcélok, az auditok eredményei, az adatok elemzése, a helyesbítő és a megelőző tevékenységek, valamint a vezetőségi átvizsgálás. A helyesbítő tevékenységeknek az eltérések átvizsgálására (beleértve a vevők panaszait), az eltérések okainak megállapítására, az eltérés megismétlődésének megakadályozására, valamint a szükséges tevékenység meghatározására és bevezetésére, az elvégzett tevékenység eredményeinek feljegyzésére, az elvégzett helyesbítő tevékenység átvizsgálására kell vonatkozniuk. A megelőző tevékenységek a lehetséges eltérések és ezek okainak megállapítására, az eltérés bekövetkezésének megelőzésére irányuló tevékenység szükségességének megállapítására, a szükséges tevékenység meghatározására és bevezetésére, a megtett intézkedés eredményeinek feljegyzésére, és az elvégzett megelőző tevékenység átvizsgálására vonatkoznak. A helyesbítő és megelőző tevékenységek célja, hogy ne találkozzanak mindig ugyanazokkal a problémákkal, valamint a minőségirányítási rendszer eredményességének fejlesztése. A szabvány értelmezése szerint a helyesbítő és megelőző intézkedések kezdeményezését bármilyen hiba vagy eltérés kiválthatja. Ez lehet a projekt során elkövetett hiba, lehet a projektszervezet vagy a stabil szervezet működési zavara, szervezési probléma stb. Itt lényegében a szervezet olyan képességének megteremtéséről van szó, amely biztosítja a meglévő és potenciális hibaforrások felszámolását a teljes tevékenységére. Az átadás-átvétel során felvett hiba- és hiányosságjegyzék a kivitelezési hibák gyűjtésének egyik legjobb forrása. Ezen adatok elemzése, az ismétlődő hi50
bák okainak feltárása (a már elkövetett hibák ne ismétlődjenek!) csak részben valósul meg. Az építmény használójának észrevételei és főleg a használat során tett észrevételek, reklamációk és igények gyűjtése elősegítheti a vevőközpontúságot. Az átadás-átvétel, illetve a használat során jelentkező hibák, észrevételek és reklamációk vállalati szintű, regionális vagy országos gyűjtése, nyilvános ismertetése és elemzése a minőségfejlesztés hatékony módszere lehetne. A nem megfelelő termék kezelését, valamint a helyesbítő és megelőző tevékenységet világítja meg a 4.1. ábra. Mi a helyzet?
Mi a tevékenység?
Mire irányul?
Hogyan végzem?
A hiba már megtörtént
A nem megfelelő termék kezelése
Termék
Megakadályozom a hibás termék továbbjutását: javítás, eltérési engedély, a tervezett felhasználás kizárása, pl. alacsonyabb osztályba sorolás, selejtezés
A hiba már megtörtént
Helyesbítő
Folyamat
Kijavítom a folyamat hibáját, hogy a hiba ne ismétlődhessen meg
Folyamat
Ne történjen meg a hiba soha, ezért keresem a hiba keletkezésének lehetőségét, hogy megszüntessem
A hiba még nem történt Megelőző meg
4.1.ábra. A nem megfelelő termék kezelése, a helyesbítő
és a megelőző tevékenység
Végül nem szabad megfeledkezni arról, hogy az építési projekt szereplőinek stabil szervezetére kidolgozott minőségirányítási rendszere nem képes szabályozni a projektmenedzsment teljes menetét. Ezért a projekt minőségirányítási rendszerének kiépítése — amelyhez eszközként alkalmazhatók az ISO 9001-es szabvány követelményei, szemléletében azonban inkább a teljes körű minőségirányításhoz álljon közelebb — teremti meg a lehetőséget ahhoz, hogy a projektcsapat valamennyi tagja megfeleljen a projektmenedzsment által vele szemben támasztott követelményeknek, és tevékenységével hozzájáruljon a közös cél eléréséhez: a vevői igények kielégítéséhez és felülmúlásához.
4.4. A környezetközpontú irányítási rendszer (KIR) alkalmazása az építőiparban Az ISO 14001 szabvány ugyancsak egy vállalati irányítási rendszer követelményeit tartalmazza, de középpontjában nem a minőség áll, hanem a környezet védelme. 51
A rendszer célja: ♦ olyan termék előállítása, amely nem káros a környezetre sem újkorában, sem a felhasználás során, egészen a termék megsemmisítéséig, beleértve a termék csomagolóanyagainak megsemmisítését is, ♦ olyan előállítási folyamatok alkalmazása, amelyek nem károsítják a környezetet. A rendszer súlyt helyez a természeti erőforrások gazdaságos kihasználására is, és külön foglalkozik a környezetbarát termékek címkézésével. A rendszer önkéntes. Semmi sem kényszeríti a gyárat környezetközpontú vállalatirányítási rendszer bevezetésére. A fejlődés iránya az ösztönzés növelése, ami előmozdíthatja az önkéntes vállalásokat. Ez az irányzat sokkal hatékonyabb, mint a büntetések, gyárbezárások és végeláthatatlan viták sorozata, amely eddig jellemezte a környezetvédelmi intézkedéseket, ugyanis a cég nem arra összpontosítja erejét, hogy kivédje a büntetéseket, hanem arra, hogy megfelelő irányítási rendszert dolgozzon ki. Az ISO 14000 szabványsorozat nem írja elő a szennyezések megengedett szintjét, mert ez a jogi szabályozás területére tartozik, és nem adja meg ezek ellenőrzésének módszereit sem, mert ezeket más szabványok tartalmazzák. A szabványsorozat alapszabványa az ISO 14001 Környezetközpontú irányítási rendszer. Követelmények és alkalmazási irányelvek. Ez tartalmazza a legfontosabb szakkifejezések meghatározását, és az ilyen rendszerekkel kapcsolatos követelményeket. Az ISO 14001 előírja, hogy a cégnek legyen környezeti politikája, a vezetőség hozza nyilvánosságra azt, és kötelezze el magát a nyilvánosságra hozott környezetpolitika megvalósítása mellett. Az ISO 14001 a PDCA-elvet követi, és ezáltal eleve beépíti a rendszerbe a folyamatos fejlesztés igényét. A szabvány azt igényli a szervezettől, hogy határozza meg saját jelentős környezeti hatásait. Meg kell jegyezni, hogy a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1996. évi LIV. törvény végrehajtásául szolgáló 20/2001. (I1.14.) kormányrendelet mellékletében felsorolja azokat a tevékenységtípusokat, amelyek környezeti hatásvizsgálat kötelesek. Több környezetközpontú irányítási kérdést is figyelembe kell venni a szervezet elemzésénél. A levegőre, vízre és földre kiterjedő megfontolásokon kívül fontos pl. a kulturális örökségre gyakorolt hatás. A környezeti hatások értékelésekor a hatás fajtáját és mértékét, a gyakoriságot, a területet és a kiterjedést, az érdekelt felekre gyakorolt jelentőségét, beleértve a társadalom véleményét is, veszik figyelembe. A környezetközpontú irányítási szempontoknak több aspektusa van: ♦ levegőminőség: az atmoszféra összetétele, ♦ víz: felszíni vizek (folyók, tavak stb.), ♦ talaj: erózió és földcsuszamlás veszélye, ♦ vízelfolyás, ♦ táj: vidéki és városi tájkép minősége, 52
♦ szórakozási lehetőség, idegenforgalom, ♦ klímaváltozás, ♦ széljellemzők, ♦ energia: források felhasználása, ♦ vibráció és zajszint, ♦ ember: fizikai és mentális egészség és jólét, ♦ közlekedés, ♦ kulturális örökség megőrzése, ♦ ökológia- és természetvédelem, ♦ balesetek és katasztrófák hatása. Mindezek egymással is kapcsolódhatnak. A jelentős hatások környezetvédelmi értékelésére különböző módszerek vannak, amelyeket számos szakirodalom ismertet. Az építmények környezetre gyakorolt hatása az életciklusuk során A tervezés során: ♦ a természetes környezet, a növényzet, állatvilág, tájkép, domborzati viszonyok megváltoztatása, ♦ a környezetbe való illeszkedés biztosítása. A kivitelezés során: ♦ az építési terület károsításai és a helyreállítása, ♦ a szennyező anyagok talajba jutása, ♦ a légszennyeződés (gépek, anyagok és munkafolyamatok következtében), ♦ az anyagok elhelyezése, tárolása , ♦ a zaj és rezgések keletkezése, ♦ az építési hulladékanyagok eltávolítása, ♦ a balesetek, katasztrófák hatása. A fenntartási, javítási munkák során: ” ♦ a tisztító-, javító anyagok, pl. homlokzati lemosások „eredményének talajba, levegőbe jutása, ♦ az építési hulladékanyagok eltávolítása, ♦ a környezetbe való illeszkedés megőrzése, javítása, ” ♦ az építmények „eltüntetése , a hulladékanyagok újrahasznosítása, ♦ a balesetek, katasztrófák hatása. Az építési célú termékek gyártása során: ♦ a por, a füstgázok levegőbe jutása, ♦ a műanyagtermékek gyártása során felszabaduló káros melléktermékek, ózonpajzs-károsító anyagok levegőbe jutása, ♦ az egészségre káros anyagok felhasználása, pl. azbesztszál, ami nemcsak a 53
vele dolgozók, hanem az ilyen épületekben lakók egészségét is veszélyezteti, ♦ a hulladékanyagok eltávolítása, ♦ az építőiparban és más iparágakban keletkező hulladékanyagok felhasználása.
5. Az építési projekt minőségirányításának elemei
A KIR bevezetése A KIR bevezetése hasonló folyamat mint az ISO 9001 minőségirányítási rendszer bevezetése. A bevezetési folyamatban két fontos különbség van: ♦ a jogi szabályozás nagyobb szerepe, ♦ a projekt hosszabb időtartama. A KIR kialakítása során lényegesen nagyobb szerepet játszanak a jogi szabályozók, mint a minőségirányítási rendszerek esetében. A jelenlegi európai gyakorlat szerint nem tanúsítható az a szervezet, amely a hazai jogi szabályozásnak nem felel meg, azaz környezetvédelmi bírságot fizet. Ebből adódóan a projekt mindaddig tart, amíg az összes jogi szabályzónak — beleértve a kibocsátási határértékek betartását is — meg nem felel a szervezet. Ebből adódik a projektek hosszú (2-4 év) időtartama. Számos szervezet esetében nagyon komoly költséget jelenthet az a technológiai váltás, amely szükséges ahhoz, hogy minden területen megfeleljenek a jogszabályok támasztotta követelményeknek. A KIR-t olyan vállalatok is bevezethetik, amelyeknek nincs minőségirányítási rendszerük, mert a két rendszer egymástól független. Azonban, ha a vállalatnak már van minőségirányítási rendszere, akkor célszerű a két rendszert kombinálni.
A fejezet a Projekt Minőségirányítási Rendszer sajátosságait és a kulcsemberek minőségbiztosítással kapcsolatos feladatait ismerteti. A projektvezetés és a projektmenedzser, a minőségügyi vezető, aki a műszaki ellenőr legfontosabb partnere lehet, és a felelős műszaki vezető az, aki a minőség megvalósításában a legfontosabb szerepet játssza. A műszaki ellenőrre, aki az építtető képviselője ugyancsak fontos feladatok hárulnak. A fejezet kihangsúlyozza a vevő szerepét és partneri együttműködésének fontosságát a minőség megvalósításában. Ismertetésre kerül a projekt minőségügyi tervének ajánlott tartalma. A projekt megvalósítása közbeni minőség-ellenőrzés illetve az ellenőrzési terv ugyancsak fontos e/eme a projekt minőség megvalósításának. További fontos elemek: az építési napló, az a/vállalkozók kiválasztásának és értékelésének folyamata, valamint a partneri kapcsolatok, amelyek kialakítása és működtetése a projektmenedzsment feladata.
Kérdések
5.1. Az építési projekt minőségirányítási rendszere
1. Soroljon fel néhány építőipari sajátosságot minőségügyi szempontból! 2. Milyen sajátosságai vannak az ISO 9001 szerinti minőségirányítási rendszer bevezetésének az építési projektnél? 3. Ismertesse a dokumentumok és feljegyzések kezelésére vonatkozó legfontosabb követelményeket! 4. Ertelmezze a helyesbítő és megelőző tevékenységeket, és adjon példát a megvalósításuk módjára az építőiparban! 5. Ertelmezze a nem megfelelő termék kezelését az építőiparban! 6. Ismertesse a környezetközpontú irányítási rendszer (KIR) lényegét!
Egy építési projekt minőségirányítása alapvetően eltér más ipari termelés irányításától, mivel ♦ a projekt szervezete nem állandó, egy adott létesítmény megvalósítására hozták létre, a munka befejeztével felbomlik, majd más feladatra más összetételben szerveződik újjá, ♦ a projekt olyan együttműködést igényel, amelyben nemcsak a szerződéses kapcsolat, hanem a közös cél és érdekeltség is összeköti a partnereket, ♦ a vevő fogalma, igényeinek, elvárásainak és megelégedettségének megismerése sokkal összetettebb kérdés. Az építési projektek minőségirányítására a Projekt Minőségirányítási Rendszer vonatkozik, amelynek elkészítéséhez eszközként alkalmazhatók az ISO 9001 szabvány követelményei, szemléletében azonban inkább a TQM-hez álljon közelebb elsősorban a motiválás, a csapatmunka, a partnerkapcsolatok és a közös tanulás tekintetében. Ma még nem szokásos, hogy az egymástól lényegesen eltérő projekteknek minőségirányítási rendszere legyen, pedig megvalósítása jelentősen javíthatja az épít-
54
55
mény minőségét és az építtető elégedettségét, továbbá a projekt szereplői közötti konfliktusok (perek, bírósági eljárások) száma is csökkenhet. A projekt minőségirányítását segíti, ha az abban részt vevő vállalkozók — és különösen a fővállalkozó vagy a generálkivitelező — kialakították az állandó szervezetükre vonatkozó minőségirányítási rendszerüket, az ISO 9001 szabvány szerint. Ebből a projekt megvalósításához szükséges elemeket beemelik a projekt minőségirányítási rendszerébe. A vevői igények és elvárások akkor elégíthetők ki legjobban, ha az építési projekt a létrehozott létesítmény teljes életciklusát magába foglalja, a tervezéstől a megvalósításig, üzemeltetésig, és az életciklus végén szükséges tevékenységekig, és a projekt minőségirányítási rendszere mindezeket felöleli. Az építési projekt minőségirányításának megvalósításakor a következőket kell szem előtt tartani: ♦ Egy időben és párhuzamosan működik a kialakult stabil vállalati szervezet és a projektenként változó projektszervezet. ♦ A projektcsoport tagjai — függetlenül a projektben elfoglalt szerepüktől (beruházó, fővállalkozó, generálkivitelező, alvállalkozó stb.) — egyszerre tagjai lehetnek a stabil vállalati szervezetnek és a projektszervezetnek is. ♦ Az építőipari (kivitelező és tervező) vállalatok ISO 9001 szerinti minőségirányítási rendszere a stabil szervezetre vonatkozik, de az audit során sor kerül a projektek ellenőrzésére is. ♦ Az építőipari projekt egyes szereplőinek saját szervezeteikre vonatkozó minőségirányítási rendszere olyan legyen, hogy elemei alkalmazhatók legyenek a projektek minőségirányítási rendszerének kialakításához. ♦ A minőségirányítási rendszer alkalmazható az építőipari projektek vezetésével, irányításával és az építmény utógondozásával foglalkozó szervezetekre is.
5.2. A projektmenedzsment (projektvezetés) Aprojektvezetés feladata a projekt sikeres megvalósítása. Annak biztosítása, hogy a projektben együttműködők tevékenysége összehangolt, előre megtervezett, és minden szereplő részére előkészített program szerint történjen, a terveknek és a tényeknek megfelelően dokumentálva. A projektvezetésnek ismernie kell a projektben közreműködők minőségre való hatásának mértékét, és el kell érnie, hogy a szerződéses, jogi kapcsolaton túl a résztvevőket a közös cél is ösztönözze, és partnerként működjenek együtt. Ez segíti elő az olyan folyamatközi problémák megoldását, amelyekre a szerződéskötés időszakában a legnagyobb körültekintés mellett sem lehet felkészülni. Ugyancsak ez teszi lehetővé az időveszteség, költségtúllépés, minőségi kifogások és az ezeket rendező esetleges peres eljárások elkerülését. A műszaki ellenőrnek tevékenységével elő kell segítenie a partnerkénti együttműködést a közös célok elérésére. 56
A projektmenedzsment feladatai az építési projekt megvalósítása folyamán: ♦ a vevői igények feltárása, ♦ a tervezés – létesítmény és folyamattervezés – bemenő és kimenő adatainak biztosítása, a tervezés átvizsgálása, ♦ a megvalósítás vállalkozási feltételeinek meghatározása, ♦ a projektben részt vevő partnerek — beszállítók, alvállalkozók — kiválasztása, tevékenységének megtervezése, összehangolása, munkájuk koordinálása és ellenőrzése, a terveknek és a tényeknek megfelelő dokumentálása; a közös cél tudatosítása, ♦ a folyamatok szabályozása, fejlesztése és a teljesítmények folyamatos értékelése, ♦ a várható hibamegjelenési formák és azok várható súlyának feltárása tudatos, gondolkodással, esetleg kockázatelemzési módszerek alkalmazásával, a partnerek (alvállalkozók) bevonásával. Fontos, hogy a projektvezetéshez megfelelő, a projekt nagyságához és bonyolultságához mért személyek, feladatuk, hatáskörük és felelősségük pontosan meg legyenek határozva. A projektmenedzser (projektvezető) Fő feladata a projekt sikerességének biztosítása. Ennek érdekében katalizátorként kell működnie a projekt megvalósításánál és a projektcsapat működtetésénél, biztosítania kell az információk megfelelő áramlását és elosztását, tárgyalnia és egyeztetnie kell a résztvevőkkel. Feladatai:
♦ felállítja az építési projekt szervezetét, ♦ megfogalmazza a projekt minőségpolitikáját, elkészítteti a projekt minőségirányítási rendszerét, minőségügyi tervét, ♦ részt vesz a szerződés előkészítésében, ill. véglegesítésében (az esetek többségében), ♦ elkészítteti és/vagy felülvizsgálja a szerződés mellékletét képező dokumentumokat (pénzügyi terv, időterv, költségterv stb.), ♦ kiválasztja az alvállalkozókat, vagy felügyeli az kiválasztásukat, ♦ megköti a vállalkozói szerződéseket, amelynek során ügyel a minőségi követelmények egyértelmű feltüntetésére. A vállalkozói szerződésben, a minőségi követelmények meghatározásakor a projektvezető feladatai:
♦ hivatkozik mindazokra a rendeletekre, nemzetközi, európai, nemzeti szabványokra, irányelvekre, vállalati szabványokra, műszaki feltételekre, hatósági előírásokra stb., amelyeket a projekt során figyelembe kell venni és be kell tartani, ♦ ha nincs hivatkozható szabvány, előírás stb., szerepelteti a követelmények pontos leírását, ♦ hivatkozik a tervezési dokumentumra. 57
Amennyiben a projektvezetőnek nincs stabil háttérszervezete, fel kell állítania azt a szervezetet, amelynek megvannak mindazon képességei, amelyek szükségesek egy építési projekt menedzseléséhez. Kis létszámú fővállalkozói szervezet esetén gyakran a projektvezető a felelős műszaki vezető is egyben. A projektmenedzsernek rendelkeznie kell: ♦ olyan mértékű műszaki, jogi és pénzügyi ismeretekkel, hogy fel tudja mérni döntéseinek következményeit, ♦ tárgyalási, vitavezetési képességekkel, ♦ karizmatikus egyéniséggel a projektcsapat vezetéséhez és a feladatok delegálásához, ♦ teljes rendelkezésre állással, fizikai és szellemi teherbíró képességgel, ♦ döntési és jó meggyőzési képességgel, ♦ optimizmussal a nehézségek leküzdése és a projekt sikeres befejezése iránt. A minőségügyi vezető Feladatai:
♦ a projektvezetővel együttműködve a projekt minőségpolitikájának megfogalmazása, ♦ a projekt minőségirányítási rendszere, minőségügyi terve elkészítése. A cég — stabil szervezet — minőségirányítási kézikönyvét alkalmazza a projektre, illetve készítse el a projekthez szükséges minőségügyi eljárásokat, ♦ ügyel a minőségpolitika alkalmazására a projektmenedzsment minden folyamatában, ♦ ellenőrzi a minőségirányítási rendszer működésének eredményességét, szervezi a belső auditokat, ♦ ellenőrzi a beszállítók, alvállalkozók minőségirányítási rendszerének eredményes alkalmazását, külső auditokat folytat, ♦ megállapítja a projekt megvalósítása közbeni nercmegfelelősségeket, ellenőrzi a javító tevékenységek elvégzését, ♦ keresi a hibák okait és a megelőzés lehetőségeit (helyesbítő és megelőző tevékenységek), ♦ felhívja a figyelmet és képezi a résztvevőket a minőségelvű projektvezetésre és megvalósításra. A minőségügyi vezető a műszaki ellenőr legfontosabb partnere, munkájának segítője és megkönnyítője. A felelős műszaki vezető Az építési-szerelési munka felelős irányítója, akire szakmai — szakképesítési és szakmai gyakorlatra vonatkozó — feltételek vonatkoznak, és akit a Felelős Műszaki Vezetői Névjegyzékbe felvettek (51/2000. (VIII.9.) FVM-GM-KöVIM rendelet). 58
Legfontosabb feladatai:
♦ az építési-szerelési munkák irányítása, ♦ az építési-szerelési munkákra vonatkozó jogszabályok, kötelező hatósági előírások, építésügyi hatósági engedélyek betartása, illetve betartásuk ellenőrzése, ♦ az építési napló megnyitása, vezetése, ellenőrzése és lezárása, az építési munkahely átvétele, őrzésének biztosítása, ♦ az építőipari munkafolyamat szakszerű megszervezése, a minőségi követelmények biztosítása, a technológiai, a munkavédelmi és az egészségügyi előírások betartatása, ♦ a kitűzés helyességének, valamint a talajmechanikai és egyéb vizsgálatok megtörténtének ellenőrzése, ♦ a szükséges minőségi vizsgálatok és mintavételek elvégeztetése, ♦ az azonnali intézkedést igénylő feladatok meghatározása és irányítása, ♦ az építtetővel — illetve helyszíni képviselőjével, a műszaki ellenőrrel —, a tervezővel, az alvállalkozók felelős műszaki vezetőivel való együttműködés, ♦ a műszaki tervektől eltérő, nem engedélyköteles kivitelezésnek az építési naplóban történő feltüntetése, ♦ közreműködés az átadás-átvételi eljárásban és a használatbavételi engedélyezési eljárásban, ♦ az építési-szerelési munkák, továbbá az alvállalkozók munkájának összehangolása, ♦ az elvonulás végrehajtása és a munkahely átadása az építtetőnek. Munkáját nehezíti, ha különösen kisebb kivitelezőcégek esetén, művezetők hiányában a művezetői feladatokat, azaz a munkaműveleteket végző csoportok közvetlen szakmai irányítását és felügyeletét is el kell látnia.
5.3. A műszaki ellenár A műszaki ellenőr az építtető helyszíni képviselője. A közbeszerzésekről szóló törvény hatálya alá tartozó építési beruházások esetében műszaki ellenőr foglalkoztatása kötelező, de alkalmazását jogszabály más esetben is kötelezően elrendelheti, illetve a vevő — építtető — megbízást adhat műszaki ellenőrzésre. Általában tanácsolható az alkalmazása, hiszen a megbízójának érdekeit képviseli anyagi és minőségi szempontból. Függetlennek kell lennie a tervezés és a kivitelezés résztvevőitől. Feladata az építtető érdekeinek képviselete, és ezen belül mindaz, amire megbízása, azaz az építtetővel kötött szerződése kiterjed. Ehhez szükséges, hogy rendszeresen látogassa az építkezés helyszínét, ellenőrizze a beszerzett termékek, anyagok és az elvégzett munkák minőségére vonatkozó előírások betartását, a munkaerő szükséges képzettségét, a jogszabályok, szabványok, előírások és technológiai 59
utasítások betartását, a dokumentálás meglétét és megfelelőségét, az átvételi bizonylatokat, a csomagolást, az azonosíthatóságot. Észrevételeit a nemmegfelelőségekre vonatkozóan naplóbejegyzések, helyszíni jelentések formájában rögzíti. Részt vesz az egyeztető, megoldási javaslatokat rögzítő megbeszéléseken, tárgyalásokon. Munkáját segíti, ha a megbízójával kötendő szerződéshez – ebben az értelemben a műszaki ellenőr tekintendő a szolgáltatást nyújtó szervezetnek – figyelembe veszi és betartja a minőségirányítási követelményszabvány megfelelő pontját (7.2.) A vevővel kapcsolatos folyamatok – mely szerint: ♦ a vevői követelményeket meg kell határozni, át kell vizsgálni teljesíthetőségük szempontjából, és a vevővel kapcsolatot kell tartani, ♦ a követelmények meghatározásáért a szervezet – ebben az esetben a műszaki ellenőr – a felelős és nem elegendő elfogadni a vevő (építtető) követelményeit, hanem meg kell határozni és teljesíteni kell azokat is, amelyeket a vevő nem jelölt meg, de amelyek szükségesek az előírt vagy a szándék szerinti használathoz, valamint a termékkel (építménnyel) kapcsolatos törvényekben és rendeletekben szereplő követelményeket, és a műszaki ellenőr által szükségesnek tartott bármilyen további követelményt. A szerződésnek ki kell térnie a műszaki ellenőr műszaki és anyagi hatáskörére és döntési jogkörére, lehetőleg pontosan megadva az értékhatárokat. Van olyan értelmezés is, amely szerint a műszaki ellenőr részt vesz a koncepciókialakítás, tervezés szakaszában is. Azonban ez inkább szakértői, tanácsadói feladatnak tekinthető a mi értelmezésünk szerint, ami más képességeket és képzettséget igényel. Bár van olyan eset, amikor a bonyolító, beruházócég saját műszaki ellenőrének ez is a feladatai közé tartozik. Ugyanakkor a megbízás elfogadása előtt célszerű, ha alaposan megismeri a tervdokumentációt és felhívja megbízója figyelmét a hiányosságokra, hibákra, vagy arra, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokkal nem lehet a tervet megfelelő minőségben megvalósítani. Csak így tud ugyanis a minőség, ár és határidő betartásának éber őre lenni. Feladata igen sokoldalú tudást és tapasztalatot igényel. Jól kell ismernie a különböző technológiákat és munkaműveleteket, az anyagokat és helyettesíthetőségüket. Tevékenységéről később részletesen szó lesz.
5.4. A vevő Az építési tevékenység vevőjének (a megrendelőnek, az építtetőnek) fel kell ismernie, hogy az építésnél még jobban, mint bármilyen szolgáltatásnál, a kapott szolgáltatás minősége az ő közreműködésének, együttműködésének mértékétől és a szolgáltatóval való kapcsolatától függ. Sok feladatot kell delegálnia, különösen a 60
műszaki kérdéseket, azonban nem delegálhatja a végső felelősséget a projektre vonatkozó összes kulcsfontosságú döntésért, amelyeknek az ő kezében kell maradniuk. A vevőé a felelősség azért, hogy mit építenek, hol és mikor építik, milyen minőségi színvonalat valósítanak meg, milyen költségkereteket és határidőket tartsanak szem előtt, és végül a legfontosabb: kit választ ki a projekt megvalósítására. Ebben maximális segítséget nyújthat a partnereként működő, érdekeit képviselő műszaki ellenőr. A legtöbb problémát az okozza, ha nem ismerik fel a vevő szerepét és annak mértékét, hogy mennyiben kell részt vennie a tervezés elő lépésétől, a követelmények megfogalmazásától kezdve az erőforrások megfelelőségének tanulmányozásán át a projekt megvalósításának folyamatában. A projekt irányítói akkor járnak el helyesen, ha a vevő szerepét meghatározzák, és arra bátorítják vevőiket, hogy felismerjék szerepük fontosságát, és a megvalósítást végző csapat tagjaként, partnerként viselkedjenek, a TQM szellemében. A projektvezetés lényeges tényező ennek elősegítésében, és a vevőnek érdeke a projektmenedzser kijelölése. Aprojektmenedzser feladata a megfelelő partneri kapcsolatok kialakulását segítő környezet létrehozása és a csapatépítés elősegítése, a vevő érdekeit szem előtt tartva. Az építtető képességei, kultúrája, műveltsége és együttműködési készsége alapvetően meghatározzák és befolyásolják, miként tud az építtető és az építő kommunikálni egymással.
5.5. A minőségügyi terv A proj ektmenedzsmentnek célszerű meghatároznia a projekt megvalósításához szükséges minőségpolitikát és a minőségcélokat. A projektre vonatkozó minőségpolitikát a projektben részt vevő minden személy és szervezet számára: ♦ ismertté kell tenni, ♦ meg kell értetni, ♦ el kell fogadtatni, ♦ be kell tartatni. A projektvezetésnek a megvalósítás minden fázisában teljes körű áttekintéssel kell rendelkeznie a projekt állásáról. A projektmenedzsmentnek célszerű elkészítenie a projekt minőségügyi tervét. Ez a minőségpolitika megvalósításának eszköze, és általában a megvalósítási terv része. Az adott építményre, valamint ennek megvalósítási folyamatára és üzemeltetésére vonatkozik. A minőségügyi terv hivatkozik többi között: ♦ a kivitelezési tervdokumentációkra, azaz a létesítmény tervére és a megvalósítási folyamat tervére, 61
♦ a vonatkozó műszaki szabályozásokra, előírásokra, ♦ a projekt (mint szervezet) minőségirányítási rendszerének dokumentációjára, ha van ilyen. A minőségügyi terv tartalmára a minőségirányítási rendszer kialakítására vonatkozó szabvány követelménye (7.1. Atermék-előállítás megtervezése) ad útmutatást. A minőségügyi tervben meg kell fogalmazni: ♦ az építési projekt megvalósítása során elérendő minőségi célokat, ♦ a minőségi követelmények körét: a szerződésekben és a tervdokumentációban előírt, a szabályozók által előírt és a szervezet által előírt (pl. a minőségirányítási rendszere által megkövetelt) követelményeket, ♦ a felelősségi körök konkrét felosztását a projekt különböző fázisaiban, ♦ az adott technológiai folyamathoz szükséges konkrét erőforrások megteremtését, beleértve a gépek és eszközök karbantartását, tárolását, kölcsönzését is, ♦ a folyamatok és dokumentumok kialakításának szükségességét, ♦ az egyedi eljárásokat, módszereket, műveleti utasításokat, beleértve az új vagy speciális anyagokra vonatkozó gyártói vagy forgalmazói előírásokat, útmutatókat, ♦ a vizsgálati, ellenőrzési programokat: az ezekhez rendelt eljárásokat és felelősöket, beleértve az anyagok és szerkezetek átvételi ellenőrzését; az építés közbeni vizsgálatokat; a minden egyes mérési helyen mérendő jellemzőket; az alkalmazandó dokumentumokat, és az átvétel kritériumait; a továbbengedés és elfogadás feltételeit; a nyomon követhetőséget és a nemmegfelelő termék kezelését; a szükséges eszközöket, illetve a közreműködő alvállalkozókat; a hatósági vagy egyéb külső ellenőrzéseket, ♦ a helyesbítő és a megelőző tevékenységeket, ♦ a követelményeknek való megfelelőség igazolásához szükséges feljegyzéseket, ♦ a minőségügyi terv változtatásának, módosításának módját.
5.6. A projekt megvalósítása közbeni minőség-ellenőrzés A létesítmény minőségét meghatározza: ♦ A tervezés minősége. Ennek biztosításához szükséges, hogy • az építtető vagy a beruházó igényei és elvárásai megfelelően legyenek meghatározva és legyenek dokumentálva, • a tervezői felelősségek egyértelműen legyenek meghatározva, • a tervezés folyamata szabályozott legyen, beleértve a tervmódosításokat, változtatásokat is. ♦ A beépített építési célú termékek minősége. Az ezzel kapcsolatos feladatok: a megfelelő termék és a megfelelő beszállító kiválasztása, valamint a szállított termékek meghatározott előírások szerinti átvétele, minőség-ellenőrzése, és a minőség megőrzése a beépítésig. 62
Újfajta építési termékek esetében, vagy akkor, ha a termékre nem vonatkozik vizsgálati és követelmény szabvány, vagy ha a terméket a szokásostól eltérő módon kívánják alkalmazni, szükséges , a termék alkalmasságának bizonyítása, az Építőipari Műszaki Engedély (EME) (részletesen lásd később). Ki kell hangsúlyozni, hogy nem elég arról meggyőződni, hogy a termék rendelkezik ilyen engedéllyel. Meg kell ismerni a termék alkalmazási feltételeit, továbbá ellenőrizni kell a beszerzés előtt, hogy a termék és az engedély tárgya teljes mértékben azonosak, és az ÉME érvényes. Az adott felhasználási célra való alkalmasság megítélésekor a következő — a felhasználót érintő —fontos kérdésekre kell megadni a választ: • milyen alkalmazási területre vonatkozik az ÉME, • milyen műszaki paramétereket és tulajdonságokat közölnek, • a feltüntetett paraméterek a teljes termékválasztékra, illetve mely termékre vonatkoznak, • melyek az alkalmazás feltételei, korlátai. A termékek megfelelő felhasználását, beépítését segíti a termékeket gyártó és elosztó cégek azon felismerése, hogy csak teljes körű vevőszolgálattal tudnak üzleti sikereket elérni. A gyártmányismertetők, alkalmazástechnikai útmutatók, technológiai utasítások kiadásán kívül az eladás mellett igen komoly és szakszerű előzetes kiválasztási és helyszíni tanácsadást végeznek. Nem ritka, hogy tervezőrészlegükkel vagy szakemberükkel meg is tervezik a beépítés módját, technológiáját. A látványos fejlődés ellenére azonban még sokszor lehet találkozni pontatlan, nehezen érthető, nem elegendően részletes gyártmányismertetőkkel és nem megfelelően képzett eladni akarókkal. ♦ A helyszíni építési munka minősége. Fontos eleme a kivitelezés előkészítése, azaz a tervdokumentáció átvizsgálása megvalósíthatóság szempontjából, és annak értékelése, hogy a tervekben szereplő műszaki megoldások valóban alkalmasak-e a követelmények maradéktalan kielégítésére, illetve megfelelnek-e a hatósági és egyéb kötelező előírásoknak. Ugyancsak szükséges az erőforrások meghatározása, a beszállítók, alvállalkozók és közreműködők kiválasztása. A kiválasztáshoz pontosan meg kell határozni, hogy mit várunk el az alvállalkozóktól. Például milyen erőforrásokkal kell rendelkeznie a megvalósításhoz. Meg kell határozni és biztosítani kell az egyes részfolyamatok végzésének feltételeit, és ezen belül a minőséggel kapcsolatos feltételeket. Meg kell határozni az egész építési folyamatra: • a folyamatközi és a végellenőrzések időpontját, számát, a technológiai folyamaton belüli helyét, az ellenőrzés felelősét, a használandó módszereket és eszközöket, a dokumentálás módját, • azokat a munkafázisokat, amelyek az adott minőség-ellenőrzés elvégzéséig és dokumentálásáig nem kezdhetők meg, illetve nem végezhetők el. 63
A projekt minőségirányítási rendszerébe illesztett fo lyamatközi minőség-ellenőrzés nagyrészt az egyes részfeladatok kezdetéhez és befejezéséhez köthető, ezért értelemszerűen az alvállalkozók átadás-átvételi eljárásának része lesz. Ez egyúttal biztosítja az ellenőrzést végző függetlenségét az ellenőrzött munka végzőjétől. Az egyes részfolyamatok közben gyakran szükséges a megvalósítási tervbe beépített minőség-ellenőrzés, pl. akkor, ha a következő munkafázis a már elkészült munkarészt takarja (pl. vasbeton szerkezetek készítésénél a vasalás ellenőrzése). A késztermék (az építmény) átadás-átvételi eljárása során a megfelelőség vagy a nemmegfelelés megállapítása legtöbbször egy-egy részegységre történik. Az ellenőrzési tervnek ki kell térnie a vizsgálandó terület, szerkezet megnevezésére, a vizsgálat fajtájára (szemrevételezés, helyszíni vagy laboratóriumi műszeres vizsgálat), a vizsgálati eljárás megnevezésére, a mintavétel módjára, gyakoriságára, a minőségi követelmény megnevezésére (hivatkozással a szabványra, előírásra stb.), az eredmények figyelembevételének és a döntés meghozatalának módjára. A projektmenedzsmentnek a minőség-ellenőrzések megvalósítását és eredményét folyamatosan figyelemmel kell kísérnie, elmaradásuk esetén pótlásukról — amennyiben ez még lehetséges — gondoskodnia kell. Amennyiben az ellenőrzések során a megkövetelt paraméterektől a megengedettnél nagyobb mértékű eltérést állapítottak meg, a hiba elhárítására a szükséges intézkedéseket meg kell tenni, az utasításokat ki kell adni, és a végrehajtást ellenőrizni kell. A projektmenedzsmentnek legyen eljárása az ilyenkor szükséges tevékenységre. Az építési napló Az építőipari kivitelezési tevékenység fontos műszaki és jogi dokumentuma az építési napló. Az építési napló tartalmazza az építési-szerelési munka legfőbb adatait, valamint a munka menetére vonatkozó valamennyi jelentős tényt. A felek — a megbízó (illetve helyszíni képviselője, a műszaki ellenőr) és a vállalkozó (illetve annak képviselőjeként a felelős műszaki vezető) — az építési naplón keresztül tájékoztatják egymást a munka menetéről és mindazon körülményekről, amelyek a szerződés feltételei szerinti teljesítést veszélyeztetik. Az építési naplóba más személy csak külön meghatalmazás alapján és annak keretei között tehet bejegyzést. Az építési naplót az építés helyén, hozzáférhető módon kell őrizni. A hatósági engedélyek, a vizsgálati eredmények és a tevékenység adatai, a napi jelentés és az eseti bejegyzések (létszám- és teljesítményadatok stb.) az építési napló mellékleteit képezik. A technológiai utasítások A technológiai utasítás (TU) egy adott technológia alkalmazási, tárgyi, személyi, ellenőrzési stb. feltételeit, illetve feladatait határozza meg, valamint tartalmazza a jellemző műszaki paramétereket. Meghatározza a közbenső minőség-ellenőrzési pontokat, minőségi követelményeket, valamint az átadási feltételeket. 64
Célszerű technológiai utasítást készíteni minden olyan technológiára, ami újszerű, és nem szokásos anyagokat, termékeket vagy műveleteket használ. Legtöbbször az ilyen anyagokat, termékeket előállítók, forgalmazók készíttetik el és bocsátják a felhasználók rendelkezésére. Sokszor az adott technológiára vonatkozó megvalósítási és ellenőrzési utasítás, a vizsgálatok részletes leírása és a nem megfelelő termék kezelése ugyanabban a dokumentumban található, mivel nehéz különválasztani őket. Aprojektmenedzsment számára a megvalósítás során alkalmazott TU-k a konkrét projekt minőségirányítási rendszerének részét kell, hogy képezzék.
5.7. Az alvállalkozók kiválasztása és értékelése A projektmenedzsmentnek lehetősége van arra, hogy a megvalósításban részt vevő minden alvállalkozót, beszállítót a kivitelezés megkezdése előtt kiválassza, és az így kialakított csapattal partnerkapcsolat kialakító találkozó(ka)t szervezzen. Az alvállalkozók csoportjai lehetnek: ♦ az építési célú termékek beszállítói, ♦ az építési szolgáltatások beszállítói, ♦ egyéb szolgáltatások — pl. szállítás, gépkölcsönzés, vizsgálat — beszállítói. A projektmenedzsmentnek legyenek eljárásai a beszállítók és alvállalkozók értékelésére, minősítésére és osztályozására. Ezek elkészítéséhez és alkalmazásához segítséget nyújt a minőségirányítási rendszer követelményszabvány (7.4.) Beszerzés c. pontja. Ennek értelmében: ♦ a szervezetnek gondoskodnia kell arról, hogy a beszerzett termékek és szolgáltatások megfeleljenek az előírt beszerzési követelményeknek. A szabályozásnak a beszállítóra és a beszerzett termékre és szolgáltatásra egyaránt kell vonatkoznia. A szabályozás típusának és mértékének attól kell függenie, hogy a beszerzett termék vagy szolgáltatás milyen hatással van a további előállítási folyamatokra vagy az építményre, ♦ a beszállítók kiértékelésének és kiválasztásának alapja az, hogy mennyire képesek a szervezet követelményeinek megfelelő terméket vagy szolgáltatást szállítani. Az értékelés kritériumait a szervezetnek kell meghatároznia, és ennek alapján projektenként rangsorolnia, osztályoznia kell a beszállítóit. Ilyen osztályozás lehet pl.: ♦ a minőség, a határidők betartása, megbízhatóság, ár stb. értékelése alapján képzett sorrend, ♦ a szervezet vagy az adott projekt szempontjából fontos és kevésbé fontos partnerek meghatározása. Új alvállalkozó bevonása esetén a teljesítés előtt egyedileg kell értékelni és minősíteni az alvállalkozót, a teljesítés után pedig minden esetben értékelni kell az alvállalkozók tevékenységét és az együttműködést. 65
A szervezetek rendelkezhetnek egy ún. tiltott listával is, amely azokat az alvállalkozókat tartalmazza, amelyekkel a szerződéses kapcsolat nem kívánatos.
5.8. Partneri kapcsolatok A partnerség a felek közötti együttműködés speciális formája. Ez azt jelenti, hogy ♦ közösen oldják meg a problémákat, ♦ pillanatnyi érdekeiket háttérbe szorítva segítik egymást és kezelik a résztvevők között keletkező konfliktusokat, ♦ a közös célt, a projekt sikeres befejezését és az építmény lehető legjobb minőségben való megvalósítását tartják legfontosabbnak, ♦ a projekt minden résztvevője számára meghatározott célkitűzések megvalósítását partneri szerződésben rögzítik. A projektmenedzsmentnek a projektben részt vevők kiválasztásakor törekednie kell arra, hogy a részt vevő személyek és szervezetek alkalmasak és felkészültek legyenek a kijelölt feladatok ellátására, az építési projekt céljával a lehető legteljesebb mértékben azonosulni tudjanak, valamint képesek legyenek egymással és a projektmenedzsmenttel együttműködni, azaz nagyfokú alkalmazkodóképesség, kooperációra és konszenzusra való törekvés jellemezze őket. A kooperációs értekezlet a folyamatos és rendszeres partneri kapcsolattartás formája a projektmenedzsment valamint a belső és külső alvállalkozók, beszállítók és egyéb résztvevők között. Célja a közös álláspontok kialakítása és a megállapodások rögzítése, valamint a kivitelezés menetének aktualizálása az alapütemtervhez képest. Általában előre meghatározott rendszerességgel és időpontokban, a projekt minden, az adott munkafázisban érintett szereplőjének részvételével tartják. A projektmenedzsment alapvető feladata, hogy a partnerség kialakítása és működtetése, azaz a projekt sikere érdekében a projekt minden résztvevője számára: ♦ fontossá tegye a projektben való részvételt, ♦ biztosítsa a teljes folyamat és a végcél megismerhetőségét, ♦ biztosítsa, hogy a projekt célját elfogadják és saját szervezetük érdekeltségébe építsék be, ♦ a résztvevők között pozitív kapcsolatrendszert hozzon létre, ♦ elérje, hogy a résztvevők ne csak az általuk vállalt részfeladat teljesítését tekintsék saját sikerüknek, hanem a projekt egészének sikeres befejezését is.
I
4. Ismertesse az építési napló szerepét a projekt minőségirányításának megvalósításában! 5. Melyek az alvállalkozók értékelésének és kiválasztásának szempontjai és módszerei egy építési projektnél? Mi a partnerség, mi a szerepe, és hogyan valósítható meg az építési projektben? 6. Ismertesse a projektmenedzsment és a projektmenedzser minőséggel kapcsolatos feladatait! 7. Melyek a felelős műszaki vezető minőséggel kapcsolatos feladatai? 8. Ismertesse a műszaki ellenőr és az építtető szerepét a minőség megvalósításában! 9. Melyek a stabil szervezet és a projektszervezet közötti feladatmegosztás lehetséges módjaí (példa)? 10. Ismertesse a folyamatközi minőség-ellenőrzés szerepét az építési projekteknél!
Kérdések 1. Ismertesse az építési projekt minőségirányításának elemeit! 2. Ismertesse a építési projektre vonatkozó minőségügyi terv tartalmát és szerepét! 3. Ismertesse a projekt megvalósítása közbeni minőség-ellenőrzés lényegét! 66
67
6. A műszaki ellenőri tevékenység rendszerszemléletű megközelítése
A téjezet a műszaki ellenőri tevékenységet új és szokatlan megközelítésben tárgyalja: a vevő — illetve megbízottja, a műszaki ellenőr — által végzett termék vagy technológia felülvizsgálata, auditja. Tárgyalja a felülvizsgálat végrehajtásának javasolt lépéseit, beleértve az ellenőrző lista készítésének és használatának különböző aspektusait, és jó tanácsokat is ad a felülvizsgálat technikai lebonyolításához. Az e/mondottakat a műszaki ellenőrök részleteiben tudják és alkalmazzák, ennek ellenére ebben a megközelítésben szisztematikusan tárgyalva hasznos segítséget jelentenek.
6.1. A felülvizsgálat meghatározása, fajtái, szereplői, alapelvei és módszertani elvei A felülvizsgálat: Minőségügyi megközelítésben a műszaki ellenőr tevékenysége a vevő által, helyett vagy megbízására végzett, a termék vagy a technológia felülvizsgálata, auditja. * Módszeres, független és dokumentált folyamat, bizonyíték megszerzésére és objektív értékelésére, annak meghatározására, hogy a felülvizsgálati kritériumok, a termékre vagy technológiára meghatározott minőségi vagy minőségbiztosítási követelmények milyen mértékben teljesülnek. Annak vizsgálata, hogy a felülvizsgált terület megfelel-e a jogszabályokban, szabványokban, tervdokumentációban, szerződésben előírt követelményeknek. A felülvizsgálat nagyító a kezünkben. A felülvizsgálatfajtái: ♦ Belső felülvizsgálat — első fél által végzett felülvizsgálatnak is nevezik, amit a cég belső embere végez a cégnél. ♦ Külső felülvizsgálat — második vagy harmadik fél által végzett felülvizsgálatnak is nevezik. • a szervezet vevőként, második félként végzi a beszállítójánál, * Meg kell jegyezni, hogy sem az audit, sem pedig magyar megfelelője, a felülvizsgálat kifejezés használata nem szokásos a műszaki ellenőri tevékenységre. Azonban ebben a fejezetben a műszaki ellenőri tevékenységet minőségügyi szempontból tárgyaljuk, ezért ezt a kifejezést használjuk.
68
• a vevő — második fél — végzi a szervezetnél. A műszaki ellenőr a vevő megbízottjaként végzi, • a vevőtől is és az előállító szervezettől független külső — tanúsító — szervezet végzi a szervezetnél. A külső és belső felülvizsgálat közötti leglényegesebb különbség az, hogy míg az előbbi kizárólag az eltérések megállapítására szorítkozik, nem vizsgálja az okokat és nem ad megoldási javaslatokat, addig az utóbbi tevékenyen közreműködik az okok feltárásában, valamint a megoldás megtalálásában. A felülvizsgálat a célja alapján lehet: ♦ rendszer-felülvizsgálat, amely a minőségirányítási rendszer egészének, ezen belül a szervezeti felépítés, feladatok és felelősségek, folyamatok, eljárások és erőforrások, felülvizsgálata, ♦ eljárás-felülvizsgálat, amely a minőségirányítási rendszer egyes eljárásainak a felülvizsgálata, ♦ technológia- vagy termék-felülvizsgálat, amely a termék előállítási folyamatának, a technológiai folyamatnak vagy a folyamat elemeknek a felülvizsgálata. Ez a műszaki ellenőr leggyakoribb feladata, valamint lehet ♦ tervszerű felülvizsgálat, amely az éves felülvizsgálati tervben szerepel. A műszaki ellenőr pl. a projektre vonatkozó ellenőrzési terv szerint végzi, ♦ eseti vagy rendkívüli felülvizsgálat, amely bármely ok folytán belső vagy külső felülvizsgálatként a tervszerű auditon kívül, illetve azon felül hajtandó végre. Felülvizsgálatot kiváltó események lehetnek: ♦ jogszabályi előírás, ♦ szerződéses követelmény, ♦ tényleges vagy lehetséges problémák, ♦ változtatások. A felülvizsgálat szereplői: ♦ megrendelő — aki lehet az építtető, a beruházó, a bonyolító, ♦ felülvizsgáló — a műszaki ellenőr, a megrendelő képviselőjeként, ♦ felülvizsgált — a felelős műszaki vezető. A felülvizsgálat alapelvei: ♦ hatékony vezetési eszköz, ♦ objektív, független a felülvizsgált területtől, terméktől vagy technológiától és annak előállítójától, valamint módszeres, ♦ előre megtervezetten és irányítottan folyik, ♦ meghatározott módszerek és eszközök alkalmazásával zajlik, ♦ világosan meghatározott területtel, célokkal és kritériumokkal rendelkezik, ♦ irányítói és végrehajtói kompetensek, a megfelelő szakmai képzettséggel, felülvizsgálóí ismeretekkel, valamint gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek, ♦ az etikai előírások betartásával zajlik, ♦ a résztvevők kapcsolata bizalmon és diszkréción alapszik. 69
A felülvizsgálat módszertani elvei:
Ne fogadjak el semmiit igazként anélkül, hogy annak ismerném meg, azaz kerüljem el gondosan a sietséget és az elfogultságot, és ne magyarázzak bele semmivel se többet ítéleteimbe, mint ami világosan megnyilvánul az elmém előtt úgy, hogy semmi alkalmam se legyen a kétkedésre. Descartes, 1637.
6.2. A felülvizsgálat végrehajtása A felülvizsgáland tevékenységre vonatkozó információk felkutatása, azaz a valóság feltárása előítélet- és befolyásoltságmentesen a következő tevékenységekből áll: ♦ a helyzet felmérése, elemzése, majd szintézise az eltérések nyilvánvalóvá tétele szempontjából a minőségi követelmények teljesítésére vonatkozó jelentés segítségével, ♦ ennek a szintézisnek a gondos bemutatása oly módon, hogy felhasználható legyen a további teendők meghatározására, ♦ a felülvizsgálat eredményeinek hasznosítása az érdekeltek részéről a döntéshozatalban, az intézkedések meghozatalánál. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a felülvizsgálót a felülvizsgált szervezetnél – építkezésen, munkahelyen – betolakodónak tekintik, akit kénytelenek eló
fogadni. A felülvizsgálat a következő lépésekből áll: a felülvizsgálat megtervezése; felkészülés a rendelkezésre álló adatokból, pl. tervekből, szerződésből, szabványokból, jogszabályokból; tények és adatok gyűjtése a helyszínen; jelentés, építési naplóba való bejegyzés, emlékeztető elkészítése; valamint a javítások és változtatások kezdeményezése. 6.2.1. Tervezés
A felülvizsgálat tervezhető: ♦ dátum szerint, ♦ eseményektől függően, ♦ a két módszert kombinálva. A tetvezésnél figyelembe kell venni: ♦ a felülvizsgálandó terület fajtáját, ♦ a korábbi felülvizsgálások eredményeit, különös tekintettel a talált hiányosságokra, a kényes munkafolyamatokra, az új technológiákra és anyagokra, ♦ a folyamatok bonyolultságát, fontosságát, állapotát, mennyiben járulnak hozzá a termék – az építmény egészének – minőségéhez. Különös figyelmet kell szentelni azokra a folyamatokra, amelyek eredményének minősége csak a használatbavétel után derül ki, 70
♦ a földrajzi elhelyezkedést, távolságokat és megközelíthetőséget , ♦ a műszakok beosztását (pl. nyáron sokszor betonoznak az esti, éjszakai órákban), ♦ a felülvizsgáló egyéb kötelezettségeit és időbeosztását (pl. általában ugyanabban az időszakban több helyen végez felülvizsgálatot), ♦ a felülvizsgálathoz szükséges erőforrásokat (pl. gépjárművek, nyelvismeret). 6.2.2. Felkészülés
A felülvizsgálatot felkészülten kell végrehajtani, hiszen így időt lehet megtakarítani. A felülvizsgálandó területre, folyamatokra, tevékenységekre vonatkozó érvényes dokumentumokat – tervdokumentációt, szerződéseket, szabványokat, jogszabályokat – be kell szerezni és meg kell ismerni. Ugyancsak át kell nézni az előző felülvizsgálatok során készített feljegyzéseket. Ez lehetővé teszi, hogy a felülvizsgáló megismerje a folyamatokat, megtervezze a felülvizsgálatot, azaz átgondolja, hogy mit szeretne megnézni és megkérdezni. Újabban már sok cégnek van tanúsított minőségirányítási rendszere. A rendszer alapdokumentuma a minőségirányítási kézikönyv, valamint az eljárási és munkautasítások sok hasznos információt tartalmazhatnak a műszaki ellenőr számára. Azonban meg kell győződnie arról, hogy a leírtakat mennyire alkalmazzák, valósítják meg a gyakorlatban. Mekkora rend van a cégnél, mit hogyan csinálnak a valóságban. 6.2.3. Ellenőrző lista
A helyszíni felülvizsgálat hasznos eszköze, de ha rosszul alkalmazzák, inkább káros. A gépiesen, kérdőívként összeállított és használt kérdéslistáknak, ellenőrző listáknak, nincs sok hasznuk. Az ellenőrző lista jó emlékeztető ahhoz, hogy a felülvizsgáló semmi lényegeset ne felejtsen el megnézni és megkérdezni, valamint jegyzeteket készíthessen a felülvizsgálat folyamán. Az ellenőrző lista elősegíti az idővel való jó gazdálkodást. Célszerű a dokumentumok átvizsgálása közben, a felülvizsgálat folyamán ellenőrizendő pontokról, teendőkről, megnézendőkről ellenőrző listát készíteni. Ehhez felhasználhatjuk az előző, hasonló terület vizsgálatakor készített ellenőrző listáinkat, valamint a szakirodalomban található kész ellenőrzőlista-ajánlásokat. Azonban ezeket minden esetben át kell formálni a saját feladathoz. Az ellenőrző listában ajánlatos feltüntetni az alkalmazandó követelményeket, ne a helyszínen kelljen az emlékezetünkben kutatnunk. Célszerű a felülvizsgálat közben is további kérdéseket a listához írni. Tanácsolható, hogy hagyjunk helyet a feljegyzések számára. Jegyezzük fel az ellenőrzött termékeket, berendezéseket, dokumentumokat, ez jó segítséget jelenthet a következő ellenőrzésünkhöz. 71
Valójában ritkán találunk azonos helyzeteteket a különböző helyeken ugyanannak a követelménynek a kielégítésére. Ezért a kész ellenőrző listáknak nagyobb a veszélyük, mint a hasznuk. Másrészt típus- és ismétlődő szerkezetek, megoldások esetén jól jöhet egy emlékeztető ahhoz, hogy a rutinfeladatokból semmit se hagyjunk ki. Bár ezeket a gyakorlott felülvizsgálók általában emlékezetből tudják. A következő táblázat egy lehetséges ellenőrzőlista mintát mutat. Megnevezés
Helyszín
Vizsgált elemek
Megfelel igen
részben
Dátum
nem
Megjegyzés, hivatkozás, a probléma rövid leírása, esetleg korrekciós javaslat
1. 2. 3.
6.2.4. Tények és adatok gyűjtése A valóság mindig összetett, zavaros képet nyújt, és a lényeges elemekből kell rekonstruálni. Ehhez a nem egyszerű feladathoz a felülvizsgáló: ♦ keresse a lényegest. Nem láthat mindent, de az, amit kiválaszt a vizsgálatra, az lényeges legyen, ♦ amint az esetet befejezte, térjen át egy másik tárgyra, ne keressen szükségtelen részleteket, ♦ probléma esetén hatoljon mélyebbre azért, hogy túl gyorsan ne általánosítson, ♦ gazdálkodjon az idejével. A tényfeltárás során objektív bizonyítékokat — tényeket és adatokat — gyűjtsön, hogy megállapítsa, hogy az elvégzett munka összhangban van-e a (vevői és jogszabályi) követelményekkel. Sohasem szabad megfeledkezni arról, hogy a felülvizsgálat mintavételes eljárás! Ugyanis nem lehet minden egyes dokumentumot részletesen megnézni, és minden egyes tevékenység elvégzését figyelemmel kísérni. Nem lehet a munka minden percében jelen lenni! A felülvizsgáló a mintavételnél a szakértelmére, a tapasztalatára és az intuicióira hagyatkozik.
A felülvizsgáló az információkat, tényeket és adatokat a következők alapján szerzi be: ♦ olvasás — tervek, szerződések, szabványok, jogszabályok, helyszíni bizonylatok, vizsgálati jegyzőkönyvek, építési napló stb., ♦ megfigyelés — a helyszín, az elkészült szerkezetek, a munkavégzés módja, az alkalmazott emberek, anyagok és berendezések, 72
♦ kérdezés és meghallgatás — az ott lévő emberek kikérdezése, véleményének tudakolása, ♦ személyes ellenőrzés — vizsgálattal, méréssel vagy szemrevételezéssel. Minden elhangzó állításra bizonyítékot kell keresnie. Nemcsak arra kell figyelnie, amit megnéz és amit hall, hanem minden látható dologra, jelzésre. Például a munkaterületen található rendre, az anyagok elhelyezésének, tárolásának módjára, a hulladékanyagok mennyiségére is. Mindenről feljegyzéseket kell készítenie, célszerűen az ellenőrző listán. A feljegyzéseknek tartalmazniuk kell minden megszerzett bizonyítékot: a bizonylatok, vizsgálati jegyzőkönyvek azonosítóit stb. Szükség esetén érdemes a felelős személy aláírását is megszerezni egy hiányosság elismertetéséhez. A munkahelyen a kikérdezéshez használhatók a következő mintakérdések: ♦ Ezt hogyan végzik? ♦ Milyen eljárás vagy utasítás szerint járnak el? ♦ Magyarázza el kérem, hogyan csinálja? ♦ Szoktak-e ennél hibák keletkezni? ♦ Mit lehetne ön szerint jobban csinálni? 6.2.5. Jelentéskészítés, a javítások, változtatások kezdeményezése A jelentésnek (naplóbejegyzésnek, jegyzőkönyvnek) különleges fontossága van, mivel azokat a vizsgált helyzetről alkotott megállapításokat tartalmazza, amelyek a döntések megtételéhez vezetnek. A felülvizsgáló a hitelességének biztosítására, amennyire csak lehetséges, szigorú, pontos és tényszerű legyen. A jelentés fontos infonnációként szolgál a döntésekhez, ezért lehetővé kell tennie a megállapított eltérések fontosságának és jelentőségének megítélhetőségét. A jelentés nem tartalmazhat ítéletet a személyek felelősségét illetően. A felülvizsgálati jelentés legyen rövid, és az eltérésekre vonatkozó ténymegállapításokat tartahnázza: ♦ a pontos megfigyelést tényekkel alátámasztva, ♦ hivatkozást arra a követelményre, amelyhez képest az eltérést megállapította, ♦ szükség esetén magyarázatot arra vonatkozóan, hogy miért állapított meg eltérést. A felülvizsgálatról szóló jelentést a felülvizsgált terület felelős vezetője és a megbízó kapja meg. Készülhet az építési naplóba való bejegyzések formájában. Általában nem célszerű, ha a felülvizsgáló tanácsokat ad a felelős vezetőnek arra vonatkozóan, hogy mit is kellene tenni, hacsak erre külön nem kérik. Ezzel azonban abban az esetben, ha a javaslata nem vezet kellő eredményre, annak a következményeit magára vállalta. Megjegyezzük, hogy mivel a műszaki ellenőrnek mindenkor a megbízó érdekeit kell képviselnie, ezért ennek szem előtt tartásával kell meghatároznia, hogy bizonyos szituációkban mennyire célszerű javaslatokat adnia és részt vennie a dön73
tések meghozatalában. Azonban a felelős vezetővel együtt kell működnie a megoldások megtalálásában. Ez időnként a minőségcélok módosítása is lehet, ha a megbízó érdeke megkívánja. Például meg kell fontolnia, hogy mikor nagyobb a megbízó vesztesége, ha elfogadja a kisebb értékcsökkenést jelentő gyors javítást, vagy ragaszkodik a használatbavételt lényegesen késleltető megoldáshoz. Mivel a szükséges intézkedések, javítások, változtatások sokszor nem elhanyagolható befektetéseket jelentenek, fontos, hogy a műszaki ellenőr és megbízója közötti megállapodás tartalmazza azt az értékhatárt, amin belül a műszaki ellenőr elfogadhatja a javasolt megoldást. Ajelentés (naplóbejegyzés, jegyzőkönyv): ♦ korlátozódjon a hibák listájára, ♦ legyen pontos, érvekkel alátámasztott, tényszerű és tömör, hivatkozzon a követelményre, amihez képest az eltérést megállapította, ♦ a lényeges és lényegtelen problémákat válassza külön, ♦ készüljön egyszerű nyelven és kézírás esetén is olvashatóan. El kell kerülni: ♦ az egyedi helyzetek általánosítását, ♦ az emberek elítélését, ♦ a felülvizsgált helyébe lépve megoldások javasolását, hacsak nem megvitatásra és elfogadásra kerültek a felülvizsgálat során, ♦ egy nem megfelelő helyzet okainak megadását, hacsak nem nyilvánvalóak (és nem kompromittálóak). A felülvizsgálatnak ez az utolsó fázisa talán a legkényesebb, ugyanis az elfogadhatatlan helyzetek javítását kell, hogy előidézze, és mivel a vitathatatlan hiányosságokat egy kívülálló személy állapítja meg, ezért az ellenállás gyakori. Az elutasítások formái pedig igen változatosak lehetnek.
6.3. A felülvizsgálat technikája A felülvizsgálat technikája függ a felülvizsgálat céljától, és a dokumentációk vizsgálatára, a beszélgetésekre, valamint a munkakörülmények megfigyelésére támaszkodik. ♦ A biztos információk nyerése céljából: • kérdezzünk számokat, kimutatásokat stb., • vizsgáljuk meg a formális bizonyítékokat, • minden esetben jegyezzük fel az idézett dokumentumokra való hivatkozást, • pontosítsuk a forrást, indirekt információk esetében (pl. ha egy másik részlegnél van a feljegyzés) azért, hogy később megtekinthessük. ♦ 74
Kerüljük el a konf iktushelyzetek kialakulásának kockázatát: • amennyire lehetséges, kerüljük a nyílt vagy leplezett konfliktust,
• sohasem cáfoljunk meg egy állítást; kérdezzünk egyszerűen és nagyon udvariasan a bizonyítékokra, megmagyarázva például, hogy ez a jobb megértést szolgálja, • kerüljük el a személyeskedést és a bűnösök keresését. A tényeket keressük, és ne a bűnösöket, gondoljunk arra, hogy a hibák a haladás elősegítői, • ne használjuk azt a kifejezést, hogy „az ön helyében én azt tenném, hogy”. ♦ Afélülvizsgált tisztelete: • igyekezzünk megérteni ,a helyzetét, képzeljük magunkat a helyébe, • ne felejtsük el, hogy az EN a legfontosabb személyiség mindegyikünk számára, • hallgassuk meg a beszélgetőpartnert, akinek sok mondanivalója van, ne siettessük, de ne engedjük a hiányosságokról való elterelést célzó túlbeszélést, • mutassuk ki érdeklődésünket a tárggyal és az emberrel szemben egyaránt, • hagyjunk megfelelő időt arra, hogy a felülvizsgált gondolkodhasson, és őszintén kifejthesse a problémákat, • anélkül, hogy naivak és hiszékenyek lennénk, ne gyanakodjunk nyomós ok nélkül. Viszont gondoljunk arra, hogy az emberek sokszor önvédelemből nem mondanak igazat, • bátorítsuk a konstruktív lépésekre azzal, hogy a kompetenciájára hivatkozunk: melyek a jó megoldások az ön véleménye szerint, • jól figyeljük meg a beszélgetőtársat– a hangvételét, érzelmeit, gesztusait – anélkül, hogy zavarba hoznánk, • fejezzük be egy kellemes megjegyzéssel; köszönjük meg őszintén, érzelmek és alázatosság nélkül.
6.4. A felülvizsgálóval szemben támasztott követelmények ♦ ♦ ♦ ♦ ♦
Megfelelő iskolai végzettség. Szakmai gyakorlat. Felülvizsgálói – műszaki ellenőri – képzettség és tapasztalat. Személyes, emberi tulajdonságok. Tanulásra való hajlandóság és képesség.
Kérdések 1. Ismertesse a műszaki ellenőr szerepét a minőség megvalósításának szempontjából! 2. Ismertesse a belső és külső audit lényegét és a különbségeket! Milyen hasonlóságokat lát a műszaki ellenőr tevékenysége és az audit között? 3. Ismertesse a felülvizsgálat végrehajtásának fő lépéseit! 75
7. A minőségügy jogi kérdései
A fejezet bemutatja az Európai Unió jogi szabályozásának elveit azért, hogy az ezzel összhangban kialakított hazai szabályozás érthetővé váljon. Megismerteti a direktívák és a harmonizált szabványok fogalmát, érinti a termékfe%/ősség és a fogyasztóvédelem kérdéseit. Ismertetésre kerül az építési termék direktíva, amely az építőipar számára legalapvetőbb előírásokat tartalmazza, valamint az ún. alapvető követelmények. Az olvasó megtudja, hogy mely termékeken lehet feltüntetni a CE jelölést, és mit jelent az Európai Műszaki Engedély. Az Európai Gazdasági Közösség országai a Római Szerződés megkötésekor azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy olyan gazdasági integrációt hoznak létre, amely biztosítja az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgását. Az akkori 6 európai ország (Franciaország, Németország, Olaszország és a Benelux-államok) szerződése azóta 15 országra bővült, és ma Norvégia, Izland, Svájc és a volt szocialista országok kivételével az Európai Unió tagja minden európai ország. A volt szocialista országok, így Magyarország is társulási szerződést kötöttek az EU-val, és vállalták, hogy jogrendszerüket fokozatosan közelítik az EU országainak rendszeréhez. Az EU-hoz való csatlakozásunk alapfeltétele az EU jogrendszerének átvétele.
7.1. Jogharmonizáció, direktívák és az új megközelítés koncepciója Az Európai Unió az áruk szabad mozgásának biztosítása érdekében egységesíti mindazokat a jogszabályokat, amelyek ezt akadályozhatják. Ennek érdekében notiftkációs rendszert — előzetes bejelentési kötelezettséget — vezettek be, ami abban áll, hogy minden tagállam köteles előzetes tájékoztatást adni minden olyan tervezett jogszabályról, amely esetleg befolyásolhatja a szabad kereskedelmet. Ha valamelyik tagállam az új jogszabállyal szemben kifogást emel, a jogszabály nem léptethető életbe, és egyeztető tárgyalásokat kell folytatni. A meglévő jogszabályok összehangolására az Európai Közösség -1995-tól Európai Unió — ún. direktívákat ad ki, amelyek tartalmát a tagországoknak át kell 76
vezetniük saját jogszabályrendszerükbe, és a velük ellentétes jogszabályokat hatálytalanítaniuk kell. 1985-ben létrehozták az új megközelítés koncepcióját, amely szerint a direktívák csak a biztonság, az egészségvédelem, a környezetvédelem és a fogyasztóvédelem kérdéseivel foglalkoznak, mert csak ezekben a kérdésekben van szükség jogszabály útján végrehajtott rendezésre. Minden más kérdést, például a minőségi mutatók kiválasztásának vagy a mérési módszereknek az egységesítését meg lehet oldani szabványosítás útján. Ezért az új megközelítés azt is kimondta, hogy a direktívák a jövőben csak az alapvető követelményeket rögzítsék, a nem alapvető követelményekre ugyancsak szabványok kidolgozását határozták el. Ezeket az — egy-egy direktíva tartalmával — harmonizált szabványokat az európai szabványügyi szervezetek — az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN), az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (CENELEC) és az Európai Távközlési Szabványügyi Intézet (ETSI) — dolgozzák ki. A harmonizált szabványokat kielégítő termékekről fel kell tételezni, hogy a direktívát is kielégítik. A kidolgozott harmonizált szabványokat a tagországok szabványügyi szervezetei kötelesek szó szerint átvenni nemzeti szabványként, de az így kibocsátott nemzeti szabványok alkalmazása — akárcsak a többi nemzeti szabványé — nem kötelező, önkéntes. Az önkéntes szabványrendszer célja, hogy lehetőséget biztosítson a műszaki fejlődés számára. Ne rögzítsen olyan megoldásokat, amelyek a kidolgozás időpontjában megfeleltek ugyan a technika akkori állásának, de időközben elavultak. Tisztázni kell a tanúsítás fogalmát, amelynek értelmezése a nemzetközi meghatározás szerint: olyan eljárás, amellyel egy független fél írásban igazolja, hogy egy termék, egy folyamat vagy egy szolgáltatás megfelel az előírt követelményeknek. A sokszor helytelenül használt fogalom, a gyártó által végzett öntanúsítás nem használható, a tanúsítás kizárólag független fél által végezhető. A gyártó (a régebbi szóhasználat szerint szállító) nyilatkozata: olyan eljárás, amellyel egy gyártó, forgalmazó írásban igazolja, hogy egy termék, egy folyamat vagy egy szolgáltatás megfelel az előírt követelményeknek. A tagországok minden egyes direktívára nézve közlik a tanúsítványok kiadására felhatalmazott szervüket, és ezt tekintik bejelentett, notifikált szervnek. Az ilyen bejelentett szerv által kiadott tanúsítvánnyal rendelkező termék az EU minden tagországában forgalmazható. A direktívák alapján azt is közlik bizottsági határozatokban, hogy az adott tennék tanúsítását hogyan kell végezni.
7.2. Termékfelelősség, fogyasztóvédelem Az EU-ban bevezetett új jogszabályok körébe tartozik a termékfelelősségi direktíva is. A termékfelelősség nem azt a felelősséget jelenti, amellyel a gyártó a termék 77
minőségéért tartozik, hanem azt a felelősséget, amelyet a gyártó az általa gyártott termék által okozott esetleges károkért vagy balesetekért visel. Az Európai Közösség 1985-ben adott ki egy termékfelelősségi direktívát, ennek a következő sajátosságai vannak: ♦ A termékfelelősség nem terjed ki a szolgáltatásokra, csakis fogyasztásra szánt és forgalmazott termékre vonatkozik. ♦ A direktíva ezek köréből is kizárta a feldolgozatlan mezőgazdasági (és vadászati) termékeket. ♦ A termékhiba fogalmának meghatározása: kifejezetten utal a technikának a termék előállítása idején megállapítható állására, ami kizárja a gyártó elmarasztalását azon az alapon, hogy később fejlettebb műszaki gyakorlat alakult ki, amelynek alkalmazása esetén a hiba elkerülhető lett volna, ♦ A direktíva a termékfelelősségi igényekre a forgalomba hozataltól számított tízéves elévülési időt irányoz elő. Magyarországon 1993 óta van termékfelelősségi törvény, ami hasonló az európaihoz. A gyártó a termékfelelősség alól nem mentesül azért, mert esetleg tanúsított minőségirányítási rendszere van, de ha van, akkor lehet némi reménye annak bizonyítására, hogy terméke hibátlan volt, amikor elhagyta a gyárat, vagy legalábbis kellő körültekintéssel járt el. A gyakorlat azt mutatja, hogy egyes esetekben döntő szerepe volt a felhasználó számára a termékkel együtt átadott tájékoztatónak, illetve egyes esetekben ennek hiányos tartalma miatt válik a gyártó felelőssé. A direktívák védik a fogyasztó biztonságát, egészségét, környezetét, és a valóságnak megfelelő tájékoztatását. A fogyasztóvédelemnek a jogi háttér– amely a fogyasztó félrevezetését bünteti – csak az egyik pillére. Ahhoz, hogy érvényesüljön, piacfelügyeletre is szükség van. Magyarországon ezt a feladatot – elsősorban a fogyasztási cikkek területén – a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség látja el. Jelentései arról tanúskodnak, hogy a gazdasági rendszer átállításával megsokszorozódott a fogyasztói érdekek sérelme. Ennek több oka van: ♦ gyors és nem mindig tisztességes haszonra törekvő új kereskedők megjelenése, ♦ a bírságok komolytalanul csekély összege, ♦ az ellenőrzés ritkasága, ♦ a morális színvonal általános esése.
7.3. Az európai építőipari szabályozás. Az építési termék direktíva (CPD, ÉTD) 89/106/EEC (EGK), a módosítása 93/68/EEC Az Európai Unióban az építőipar számára a legalapvetőbb előírásokat ez a dírektíva tartalmazza, a benne foglaltak érvényesítése a tagországok számára kötelező. 78
A direktíva megfogalmazása szerint építési termék (építőipari termék) minden olyan tennék, amelyet azért állítottak elő, hogy az építményekbe tartósan beépítésre kerüljenek. Az építési terméket terméknek, a magas- és mélyépítési létesítményeket pedig építménynek nevezi. A direktíva célja, hogy: ♦ megszüntesse az építési célú termékek szabad forgalmát gátló akadályokat, ♦ csak olyan termékek kerülhessenek piacra, amelyek használatra alkalmasak, vagyis olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, hogy a felhasználásukkal megvalósított építmény – megfelelő tervezést és kivitelezést feltételezve – megfeleljen az alapvető követelményeknek. Más szóval megakadályozza az olyan termékek forgalombahozatalát, amelyek biztonság nélküli, egészségre káros, nem környezetbarát építményeket eredményeznek. 7.3.1. A direktíva sajátosságai Ez a direktíva valószínűleg a legsajátosabb az EK direktívái közül, a következők miatt: ♦ középpontjában hat alapvető követelmény áll, ♦ az alapvető követelmények a kivitelezett építményre és nem közvetlenül a termékre vonatkoznak, ♦ a hat alapvető követelmény annyira általános megfogalmazásban szerepel, hogy ezekből nem lehet közvetlenül levezetni az egyes építési termékek termékszabványainak követelményeit. Ezért a direktíva gyakorlati alkalmazhatósága érdekében a hat alapvető követelmény mindegyikére ki kellett dolgozni egy-egy Értelmező Dokumentumot, amelyeket szakértői csoportok készítettek el, hogy hídként szolgáljanak az alapvető követelmények és a termékekre vonatkozó európai szabványok között, ♦ az EU Bizottság megbízásokat ad a CEN számára harmonizált európai szabványok kiadására csakúgy, mint a többi direktíva esetében. Sajátosság ugyanakkor, hogy fölállít egy európai műszaki engedélyezési mechanizmust, amely egy termék használatra való alkalmasságának műszaki értékelését takarja. Eztaz Európai MűszakiEngedélyt (European Technical Approval, ETA) azon termékek kapják meg: amelyekre sem harmonizált szabvány, sem elismert nemzeti szabvány nem létezik, vagy amelyek lényegesen eltérnek ezektől a szabványoktól. A tagországok által az ETA kiadására felhatalmazott és bejelentett szervek jegyzékét közzéteszik, ♦ a bizottság meghatározza a termékekre vagy termékcsaládokra vonatkozó megfelelőség-értékelési eljárást, a direktíva mellékletében szereplő módszerekkel összhangban. 79
Megjegyezzük, hogy sok olyan termék van, amelyek más direktívák hatálya alá artoznak, de egyúttal építési célú termékek is. Ilyen termékek pl. az épületgépézeti termékek, a gázkészülékek, a felvonók, a kisfeszültségű berendezések. A diektívák előírják, hogy minden terméknek, amelyik bármelyik más direktíva hatáya alá is esik, meg kell felelnie a rá vonatkozó összes direktívának. Az Európai Műszaki Engedélyeknek megfelelő termékek, hasonlóan a harmoiizált európai szabványoknak megfelelő termékekhez, az európai piacon szabadon :orgalmazhatók. A termékgyártó vagy -forgalmazó érdeke és feladata, hogy nyilatkozzon az álala forgalmazott termékeknek az alapvető követelményekkel összefüggő műszaki ellemzőiről, és szavatolja ezen jellemzők betartását. 7.3.2. Az alapvető követelmények
Mechanikai szilárdság és stabilitás Az építményeket úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy az építés és a használat közben szükségszerűen keletkező terhelések ne vonják maguk után a felsorolt következmények egyikét sem: a) az építmény egészének vagy valamely részének összeomlását, b) a megengedettnél nagyobb mértékű alakváltozást, c) a tartószerkezet alakváltozása következtében fellépő, az egyéb építményrészeket, berendezéseket és felszereléseket érintő károsodást, véletlenszerű eseményből eredő, a kiváltóokhoz képest aránytalanul nagy d) károsodást. I.
Tűzbiztonság Az építményt úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy tűz esetén: a) meghatározott ideig elvárható legyen az építmény teherbíró képességének fennmaradása, b) a tűz és füst keletkezése és terjedése az építményen belül korlátozva legyen, c) a tűz a szomszédos építményekre csak korlátozott mértékben terjedhessen át, d) a bentlévők az építményeket tűz esetén sértetlenül elhagyhassák, vagy kimentésük biztosított legyen, e) a mentőegységek tevékenysége ellátható és biztonsága megoldott legyen.
2.
Higiénia, egészség- és környezetvédelem Az építményt úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy az építmény használói és szomszédaik higiéniáját és egészségét, valamint környezetét ne veszélyeztesse: a) mérges gázok felszabadulása, b) veszélyes anyagok vagy gázok jelenléte a levegőben, c) szennyezett, fertőzött víz vagy talaj, 3.
80
d) szakszerűtlenül elvezetett szennyvíz, füst, szilárd és folyékony hulladékok, e) az épületrészekben, illetve és belső felületeken megjelent nedvesség. 4. Üzembiztonság Az építményt úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy használata és üzemeltetése során ne keletkezzenek olyan megengedhetetlen baleseti veszélyek, mint p1. megcsúszás, elesés, ütközés, égés, áramütés vagy robbanás okozta sérülés.
I
5. Zaj elleni védelem Az építményt úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy a használók vagy a közelben tartózkodó személyek által érzékelhető zaj ne érje el az egészségre ártalmas szintet, ne zavarja őket az alvásban, pihenésben és a megfelelő körülmények között végzett munkában. 6.Energiatakarékosság és hőszigetelés Az építményt és a fűtő-, hűtő- és szellőzőberendezéseit úgy kell tervezni és kivitelezni, hogy a helyi éghajlati viszonyokra és a lakókra való tekintettel a használathoz szükséges energiafogyasztás alacsony szinten maradjon. Az alapvető követelmények nem konkrét értékeket, hanem tervezési és kivitelezési szempontokat, irányelveket, határoznak meg. Az alapvető követelményekre alkalmassági szinteket vagy fokozatokat határoznak meg, amelyek betartását a tervezés során számításokkal kell igazolni. Ehhez ismerni kell a beépítésre kerülő termékek alapvető követelményekkel összefüggő műszaki jellemzőit. Az alapvető követelmények a harmonizált építőipari szabványok elkészítésének alapjai. A terméket akkor lehet felhasználásra alkalmasnak tekinteni, ♦ ha megfelel valamely harmonizált szabványnak, ♦ ha megfelel valamely Európai Műszaki Engedélynek (ETA), ♦ ha megfelel más, nem egyeztetett, de a közösség tagjai által elismert műszaki specifikációknak. Valamely építési termék vagy termékcsalád Európai Műszaki Engedélyére vonatkozó útmutatások tartalmazzák a követelményeket, a vizsgálati módszereket a vizsgálati eredmények értékelési módszereit, az ellenőrzési és megfelelőségértékelési eljárásokat és az ETA érvényességi idejét. Az Európai Műszaki Engedélyeknek megfelelő termékek, hasonlóan a harmonizált európai szabványoknak megfelelő termékekhez, az európai piacon szabadon forgalmazhatók.
81
3.3. Az értelmező dokumentumok értelmező dokumentumok minden egyes alapvető követelménnyel kapcsolat-
ez
an: konkrét formába öntik és részletezik az alapvető követelményeket, és ♦ amennyiben szükséges és lehetséges, az egyes követelményekre kategóriákat vagy szinteket állapítanak meg, jelzik az építményekre vonatkozó követelmények és a termékjellemzők kö♦ zötti kapcsolatot, ♦ lefektetik azokat a termékjellemzőket és osztályaikat, amelyeket figyelembe kell venni a termékre vonatkozó előírásokban. Az építési célú termékekkel szemben támasztott kővetelményekre — az építményekre vonatkozó funkcionális követelményekhez hasonlóan — különböző alkalmassági szintek (fokozatok) írhatók elő. A tervező, illetve a kivitelező feladata, hogy ismerve az építmény rendeltetését (funkcióját), helyesen válassza ki a beépítésre kerülő terméket. 7.3.4. A CE jelölés A tagállamok azokat a termékeket tekintik céljuknak megfelelő felhasználásra alkalmasnak, amelyek megfelelő tervezés és kivitelezés esetén lehetővé teszik, hogy a belőlük készült építmények megfeleljenek az ún. alapvető követelményeknek. Ezeket CE jelöléssel látják el. Á CEjelölés tanúsítja, hogy:
♦ a termék megfelel a harmonizált szabványoknak, illetve az ezekkel azonos nemzeti szabványoknak, ♦ a termék megfelel valamely Európai Műszaki Engedélynek, ♦ harmonízált műszaki specifikációk hiányában a termék megfelel olyan nemzeti műszaki specifikációknak, amelyek megfelelnek az alapvető követelményeknek. A termékek számára szabad mozgást biztosító CE megjelölést tehát azokon a termékeken kell feltüntetni, amelyek megfelelnek a rájuk vonatkozó harmonizált európai szabványnak vagy ennek hiányában a rájuk vonatkozó Európai Műszaki Engedélynek. Ha ilyen sem létezik, akkor az illető tagország felhatalmazott szerve hagyhatja jóvá a termékek adott célra való felhasználását. A CE megjelölés a gyártó nyilatkozatát képviseli arról, hogy a termék megfelel e dokumentumok valamelyikének, és hogy a gyártó olyan gyártás-ellenőrzési rendszerrel rendelkezik, amely biztosítani tudja a követelmények teljesítését. A termék és az alkalmazás jellegétől függően, ezt egy független szerv által végzett vizsgálatnak is ki kell egészíteníe. Ez lehet típusvizsgálat, mintavételes ellenőrzés, gyártásellenőrzés vagy folyamatos gyártásfelügyelet. Az EU-ban az építési termékek esetében mindig szükség van gyártói nyilatkozatra — vagy ami ezzel egyenértékű, a CE megjelölés feltüntetésére —, de tanúsításR7
ra csak akkor van szükség, ha ez külön elő van írva; ilyenkor intézkedés történik a tanúsítás módjáról is. A CE megjelölést bármely gyártó szabadon használhatja, ha terméke megfelel a harmonizált szabványnak, sőt kénytelen használni, ha azt akarja, hogy terméke szabadon mozogjon az EU területén. A CE megjelölést magán a terméken, a termékre ragasztott címkén, a csomagoláson vagy a kísérő dokumentumokon kell feltüntetni. A CE megjelölés csak olyan terméken tüntethető fel, amelynek gyártója vagy annak képviselője az EU területén telephellyel rendelkezik. Azok a termékek, amelyek felhasználásra alkalmasnak tekinthetők, könnyen felismerhetők a CE jelölésről. Az ilyen termékek a közösség területén belül szabadon forgalmazhatók, és tervezett céljuknak megfelelően szabadon felhasználhatók. A CE megjelölés nem minőségjel, hanem „útlevél ” . A CE jelölést a termék ellenőrzésével megbízott szerv azonosító száma és az odaítélés éve követi, (ha külső szerv is részt vett a megfelelőség igazolásában), valamint szerepelnie kell a gyártó nevének vagy azonosítójának. Az Építési Termék Direktíva (89/106/EEC) jelentősége Rövid távon nem fogja csökkenteni sem az építési károkat, sem a látens hibákat, ugyanis célja az építési termékek kereskedelmí korlátainak elhárítása volt. Azonban hosszú távon, feltehetően a 2000-es évek elején a harmonizált szabványok és más európai termékszabványok, valamint az Európai Műszaki Engedély általános használata, a vizsgálatok és tanúsítások megfelelő hátterének kialakulásával együtt egy általánosan elfogadható szintet fog megteremteni a gyártók által felkínált építőipari termékek tulajdonságait illetően az EU területén. Az olyan egyéb intézkedések, mint az ISO 9001 szabvány alkalmazása a teljes tervezési és kivitelezési folyamatra, a személyzet jobb képzése, a műszaki információk jobb elérhetősége, várhatóan jobb minőségű építményekhez fognak vezetni.
Kérdések 1. Mit értünk termékfelelősség alatt? 2. Ismertesse az Építési Termék Direktíva lényegét és szerepét! 3. Mit jelent a CE jelölés, és milyen esetekben alkalmazható? 4. Ismertesse az Európai Műszaki Engedéllyel kapcsolatos tudnivalókat!
83
A m egfelelőségértékelési rendszerek elemei az EU-ban a) A termék első típusvizsgálata a gyártó vagy egy megbízott szerv által. h) A gyártóüzemben vett minták vizsgálata a gyártó vagy egy megbízott szerv által előírt vizsgálati terv alapján. c) A gyártóüzemben, a kereskedelmí forgalomban vagy az építési helyszínen vett minták szúrópróbaszerű vizsgálata a gyártó vagy egy megbízott szerv által. d) A leszállításra váró vagy már leszállított tételből vett minták vizsgálata a gyártó vagy egy megbízott szerv által. e) Üzemi gyártásellenőrzés. A gyártóüzem és belső ellenőrzési rendszerének kezdeti vizsgálata egy megbízott szerv által. g) Az üzemen belüli gyártásellenőrzés folyamatos felügyelete és értékelése egy megbízott szerv által.
;. Az építési célú termékek forgalomba hozatali feltételei
megfejezet ismerteti az EU megfelelőségértékelesi rendszereinek elemeit, és a elelőségigazolás hazai szabályait, Az újfajta termékek forgalmazásához szüksées Építőipari Műszaki Engedély fogalmát és tartalmát. Tárgyalja a megfelelőséggazolás 39/1997. (Xll. 19.) KTM-IKIM együttes rendelet szerinti módozatait, és a vizs-megfelelőségi nyilatkozat tartalmát. Ismertetésre kerülnek az építési termékek ;álatának lépései, és a mintavételi és a vizsgálati jegyzőkönyv tartalma. Végül az 9lvasó megismerkedik az akkreditálás fogalmával. a
8.2. Az építési termékek megfelelőségének igazolása a hazai gyakorlatban
Az egységes európai piacon azon építési célú termékek, amelyek az előzőekben már említett harmonizált európai műszaki specifikációknak — európai szabványoknak vagy műszaki alkalmasságot igazoló feltételeknek — megfelelnek, mindenféle jogi korlátozás nélkül forgalmazhatók. A megfelelőséget notifikált (bejelentett) tanúsítási szervek igazolhatják.
8.1. Az építési célú termékek megfelelőségértékelése A megfelelőség jelentése: követelményeknek való megfelelés. Az építési célú termékekkel szemben támasztott követelmények műszaki normatív dokumentumokban vannak lefektetve, amelyek lehetnek: a) jogszabályok: törvények, rendeletek, államigazgatási határozatok stb., h) jogi státusszal közvetlenül nem rendelkező műszaki specifikációk: műszaki dokumentáció, amely valamely építési célú termékre, építési műszaki megoldásra vagy eljárásra vonatkozó műszaki követelményeket rögzíti (szabványok, műszaki feltételek, alkalmassági bizonyítványok stb.). A megfelelőségértékeléshez a következő feltételekre van szükség: ♦ gyári gyártásellenőrzés, ♦ egyes területeken egy jóváhagyott tanúsító és ellenőrző testület, valamint egy vizsgálólaboratórium részvétele, ♦ a megfelelőségértékelési rendszer megválasztása.
84
I
Az Építési Termék Direktíva hazai jogrenddel való harmonizációját az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény, az Országos Területrendezési és Építési Követelmények (OTÉK) és a 39/1997. (XII. 19.) KTMIKIM együttes rendelet, az építési célú termékek műszaki követelményeinek és megfelelőségigazolásának, forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól, tartalmazzák. Az idézett törvény felsorolja az építményekkel szemben támasztott alapvető követelményeket a direktívának megfelelően, valamint rendelkezik az építési célú termékek megfelelőség igazolásának kötelezettségéről. Eszerint: ♦ építési célra anyagot, szerkezetet és berendezést csak hazai megfelelőségigazolással lehet forgalomba hozni, megrendelni, építménybe betervezni vagy beépíteni, ♦ a hazai megfelelőségigazolás annak írásos megerősítése, hogy az anyagok, szerkezetek és berendezések kielégítik a nemzeti szabványokban, ágazati műszaki szabályzatokban és előírásokban, Építőipari Műszaki Engedélyekben (ÉME) előírt, valamint az alapvető követelményeket. Az építésfelügyeleti és fogyasztóvédelmi hatóságok mind a forgalmazóknál, mind pedig az építkezéseken vizsgálhatják a megfelelőségigazolás meglétét. A törvény meghatározása szerint a műszaki specifikáció: műszaki dokumentáció, ami az alapvető követelmények kielégítését célzó műszaki követelményeket rögzíti, és lehet: ♦ nemzeti szabvány, ♦ ágazati, műszaki szabályzatok és előírások, ♦ Építőipari Műszaki Engedély (ÉME). 85
Tekintettel arra, hogy nem vagyunk EU-tagok, ezért Európai Műszaki Engedély a kiadásár és erre jogosult szervezet kijelölésére sem vagyunk jogosultak. Ezt helyettesíti az ÉME kidolgozására az Építésügyi Minőség-ellenőrző Innovációs Kht. A rendelet szerint megfelelőségigazolás akkor állítható ki, ha az építési célú termék megfelel a rá vonatkozó műszaki specifikációnak. A megfelelőségigazolás módozatai a következők lehetnek: ♦ a termék megfelelőségének igazolása megfelelőségi tanúsítvánnyal, ♦ a gyártónak a termékre vonatkozó megfelelőségi nyilatkozata. Újfajta építési termékek és műszaki megoldások engedélyezése. Az Építőipari Műszaki Engedély Abban az esetben, ha az alkalmazandó megoldásra (pl. új termékek esetén) nincs J szabvány, a termék rendeltetesszerű használatra való alkalmasságát igazolni_ kell. Építési célú termékek esetén erre_szoIgál Magyarországon az Epítőipari Műszaki Engedély (ÉME). Célja a_tertnék valamennyi, az alapvető követelmények teljesítésé szempontjából alapvető paraméterének. meghatározása. A 39/1977. (XIII 9.) KTM—IKIM rendelet szerint újfajta építési célú termék, műszaki megoldás, építési-szerelési mód, eljárás az, amelyet a hazai gyakorlatban még nem alkalmaztak és nincs rávonatkozó hazai műszaki specifikácíó. Az újfajta termékek forgalmazása, felhasználása csak érvényes Építőipari Műszaki Engedély (ÉME) alapján, az abban rögzített célra és műszaki feltételekkel engedélyezett. EME kidolgozása nem szükséges akkor, ha az újfajta építési célú terméket egyszer, nem kereskedelmi célból alkalmazzák. Megjegyezzük, hogy jelenleg igen sok ÉME kidolgozását rendelik meg a gyártók abból a célból, hogy a tennékük iránti vevői bizalmat növeljék. Várható, hogy az EU-tagságunk következtében, valamint az európai építőipari szabályozás előrehaladásával csökken az ÉME-kidolgozások száma. Egyrészt mivel a közeljövőben megkezdődik és feltehetően felgyorsul az építési célú termékekre is a harmonizált szabványok kidolgozása és ezt követően nemzeti szabványként való kiadása, másrészt pedig elterjednek az Európai Műszaki Engedélyek, amelyek megléte esetén szintén nem lesz szükség a hazai ÉME kidolgozására. Az EME váltja föl a korábban kiadott Építőipari Alkalmassági Bizonyítványokat, érvényességi idejük lejárta után. A megfelelőségigazolás módozatai a 39/1997. (XII. 19.) KTM—IKIM együttes rendelet szerint A megfelelőség igazolása megfelelőségi tanúsítvánnyal A gyártó által végzendő feladatok 1. gyártásközi ellenőrzés, 2. az üzemben vett mintáknak a gyártó által végzett, előírt vizsgálati terv szerinti vizsgálata. 86
A tanúsító szervezet által végzendő feladatok
1. a termék első típusvizsgálata, 2. a gyártásközi ellenőrzési rendszer első felülvizsgálata, 3. a gyártásközi ellenőrzés folyamatos felügyelete, értékelése és jóváhagyása, 4. az üzemben, a kereskedelmi forgalomban vagy az építkezés helyszínén vett minták lehetőség szerinti ellenőrző vizsgálata. A gyártói megfelelőségi nyilatkozatnak három lehetséges módozata ismert. A) A gyártó által végzendő feladatok:
I. a termék első típusvizsgálata, 2. a gyártásközi ellenőrzés, 3. az üzemben vett minták előírt vizsgálati terv szerinti vizsgálata. A tanúsító szervezet által végzendő feladatok: 1. a gyártásközi ellenőrzési rendszer első felülvizsgálata, 2. a gyártásközi ellenőrzés folyamatos felügyelete, értékelése és jóváhagyása. B) 1. Kijelölt vizsgálóhely végzi a termék első típusvizsgálatát. 2. A gyártó végzi a gyártásközi ellenőrzést. C) 1. A gyártó végzi a tennék első típusvizsgálatát. 2. A gyártó végzi a gyártásközi ellenőrzést. Az építési célú termékeknél azt, hogy melyik módozatot kell kiválasztani, az dönti el, hogy a termék az alapvető követelmények szempontjából mennyire fontos szerepet játszik, milyen a jellege, jellemzőinek változékonysága milyen hatást gyakorol a használhatóságára, valamint milyen mértékű a gyártása során keletkező hibák valószínűsége. A jelenlegi hazai gyakorlatban az A) és B) típus — gyártói megfelelőségi nyilatkozat kijelölt vizsgáló szervezet bevonásával — használatos. A megjelelőségi nyilatkozat tartalmáról ugyancsak a már idézett 39/1997. (XII. 19.) KTM-IKIM együttes rendelet rendelkezik. Eszerint minden esetben tartalmaznia kell ♦ a gyártó, forgalmazó nevét és címét, ♦ a termék rendeltetését, ♦ a vizsgálatokat végző laboratórium megnevezését, akkreditálási számát, ♦ a tételnagyságot, amire a vizsgálat vonatkozik, ♦ a hivatkozást az alapját képező vizsgálati jegyzőkönyvekre, ♦ a vizsgálati eredmények értékelését, ♦ a termék minősítését (megfelelőségének igazolását), ♦ azon műszaki specifikációk felsorolását, amelyeknek a termék megfelel, ♦ a megfelelőségi nyilatkozat aláírására felhatalmazott személy nevét és beosztását, ♦ a megfelelőségi nyilatkozat dátumát, cégszerű aláírást, pecsétet, és az érvényesség idejét. 87
8.3. Az építési célú termékek vizsgálatának elvei Az Építési Termék Direktíva előírja, hogy a jogszabályokban és műszaki specifikációkban előírt követelmények teljesülését rendszeres vizsgálatokkal kell ellenőrizni. A vizsgálatok módját, az eredmények értékelését a termékre vonatkozó műszaki specifikációk tartalmazzák. a vonatkozó szabályozás szerinti valamennyi vizsgálat A teljes körű vizsgálat elvégzését és az eredmények értékelését jelenti. A termék megfelelőségének igazolása csak a teljes körű vizsgálattal nyert, az előírások szerint értékelhető eredmények alapján megengedett. A részleges vizsgálat pl. minőségi vita eldöntésére szolgál. A vizsgálat lépései: ♦ a vizsgálati módszer kiválasztása, ♦ a tétel kijelölése, ♦ mintavétel, ill. a beküldött minta ellenőrzése, ♦ próbatestkészítés, ill. a minta előkészítése, ♦ vizsgálatok, ♦ a vizsgálatok eredményeinek kiszámítása. A mintavételről jegyzőkönyvet kell készíteni, amely tartalmazza: ♦ a termék megnevezését, jellemző adatait, ♦ a tétel megnevezését, azonosító jelét, ill. adatait, ♦ a gyártó, előállító nevét, címét, ♦ a minta és a tétel darabszámát, nagyságát, ♦ a gyártás időpontját, ♦ a mintavétel helyét, időpontját, körülményeit, ♦ a mintavételt végző(k), illetve a jelenlévők nevét, beosztását, aláírását, ♦ az elvégzendő vizsgálat(ok) megnevezését. A mintavételi jegyzőkönyveket célszerű sorszámozni. A szabályosan elkészített mintavételi jegyzőkönyv a tétel megfelelőségigazolásának elengedhetetlen feltétele. A vizsgálatokat a vonatkozó előírások (szabványok, szerződés) szerint kell elvégezni. Az értékelés a vizsgált paraméterjellemző értékének meghatározása a mért adatokból. A minősítés a mintával reprezentált tétel megfelelőségének megállapítása. A minősítés (a megfelelőségigazolása) csak akkor végezhető el, ha ♦ a minta és a mintavétel szabályos volt, ♦ valamennyi előírt vizsgálat értékelhető eredménnyel megtörtént. Avizsgálatot a vizsgálati jegyzőkönyv dokumentálja. A vizsgálati jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell: ♦ a vizsgáló egység nevét és címét, akkreditálási számát, ♦ a megrendelőlevélben (ha van) közölt adatokat, 88
♦ a mintavétel adatait, illetve mellékelni kell a mintavételi jegyzőkönyvet, ♦ a termék megnevezését és műszaki jellemzőit, ♦ a vizsgálatok megnevezését, a vizsgálati előírások (pl. szabványok és egyéb specifikációk) felsorolását és az alkalmazott vizsgálóeszközöket, ♦ a vizsgálat eredményeit és a mérés bizonytalanságát, ♦ további szükséges információkat, ♦ a vizsgálatot végzők nevét, a vizsgálati jegyzőkönyv kiadásáért felelős nevét és aláírását, pecsétet, és a kiadás dátumát, ♦ nyilatkozatot arról, hogy a vizsgálati eredmények csak a megvizsgált mintákra vonatkoznak, ♦ figyelmeztetést arról, hogy a vizsgálati jegyzőkönyvből részletek csak a vizsgálólaboratórium engedélyével másolhatók. A jelenlegi hazai akkreditálási gyakorlat szerint a vizsgálati jegyzőkönyv nem tartalmazhat minősítést a tételnek a vizsgált minták alapján megállapítható megfelelőségéről.
8.4. Akkreditálás A vizsgálatok megbízhatóságának erősítése és a vizsgálati eredmények kölcsönös elismerése, valamint a vizsgálati felkészültségük elismertetése érdekében egységes feltételrendszert hoztak létre a vizsgálólaboratóriumok működésének és minősítésének általános feltételeire vonatkozóan. Ez a nemzeti akkreditálási szervezetek létrehozását és az ilyen szervezetek általi akkreditálást jelenti. Nálunk a Nemzeti Akkreditáló Testület (NAT) végzi a vizsgálólaboratóriumok akkreditálását. Az MSZ EN 45001:1991 Vizsgálólaboratóriumok működésének általános feltételei, valamint MSZ EN 45002:1991 Vizsgálólaboratóriumok minősítésének általános feltételei – tartalmazzák a laboratóriumok működésére és értékelésére vonatkozó feltételeket. Ez rövidesen megváltozik, és a működés feltételeit 2002 januártól az MSZ EN ISO/IEC 17025 szabvány szerint kell kialakítani. Ez azt jelenti, hogy a laboratóriumnak olyan minőségirányítási rendszert kell működtetnie, amely kielégíti az ISO 9001 szabványt is. Az akkreditálás olyan eljárás, amellyel az erre felhatalmazott szerv elismeri, hogy egy szerv vagy személy alkalmas meghatározott feladatok elvégzésére. A laboratóriumok esetében ez azt jelenti, hogy az adott laboratórium alkalmas a megnevezett vizsgálatok elvégzésére, azaz minőségirányítási rendszert működtet, megfelelő az irányítása, és megvannak a szükséges erőforrásai (eszközei, személyzete stb.). Az akkreditálásnak elő kell segítenie: ♦ a termékek és szolgáltatások többszöri vizsgálatának kiküszöbölését a piacgazdasággá való átalakulás, a nemzetgazdaság szereplői piacképességének növelése, a kereskedelem műszaki akadályainak elhárítása érdekében, 89
♦ a tanúsítási szervek felkészültségének igazolását és elismerését a tanúsítványok kölcsönös elfogadása érdekében. Akkreditálható szervezetek a vizsgálólaboratóriumokon kívül lehetnek: ♦ kalibrálólaboratóriumok, ♦ terméktanusító szervezetek, ♦ minőségirányítási rendszereket tanúsító szervezetek, ♦ ellenőrző szervezetek.
9. Szabványügyi ismeretek
Kérdések 1. Ismertesse az építési termékek átvételével kapcsolatos tennivalókat! 2. Ismertesse a megfelelőségigazolás elveit! 3. Mire szolgál az Epítőipari Műszaki Engedély, és milyen esetben kell kérni építési célú termékre? 4. Mit tartalmaz a megfelelőségi nyilatkozat? 5. Mit tartalmaz a vizsgálati jegyzőkönyv és a mintavételi jegyzőkönyv?
90
A fejezet rávilágít a szabványok ismeretének fontosságára a műszaki ellenőri tevékenységben. Megismertet a szabványosítás céljaival és alapelveivel, a jogszabályok és a szabványok közötti külőnbségekkel, amelyek a kidolgozás és az alkalmazás módjában rejlenek. Tisztázza a szabványok önkéntes és kötelező alkalmazásának célját és eseteit. Tárgya/ a a szabványosítás szintjeit, a nemzeti, az európai és a nemzetközi szabványosítást, valamint a harmonizált szabványok jelentőségét. Végű/ az olvasó megismeri a szabványok keresési lehetőségeit. A fejezet végén megtalálhatók a szabványok kötelező alkalmazását elrendelő hazai jogszabályok.
Az építési műszaki ellenőri tevékenységről szóló kormányrendelet szerint az építési műszaki ellenőr az építmény megvalósítására irányuló építési-szerelési munka teljes folyamatában elősegíti és ellenőrzi a vonatkozó jogszabályok, hatósági előírások, szabványok, szerződések, valamint az építmény létesítését engedélyező hatóság által jóváhagyott műszaki terv betartását. A műszaki ellenőr az építtető érdekeinek képviseletét az elvégzett munkák szakszerűségének és a beépített építőanyagok és berendezések megfelelő műszaki színvonalának ellenőrzésével látja el. Ebben segítséget nyújtanak a kivitelezés minőségére és biztonságára vonatkozó, részben szabványokban rögzített műszaki előírások. Már a szerződések megkötésénél célszerű az adott építési munka megvalósítására előírásokat tartalmazó szabványokra hivatkozni, ezáltal az esetleges későbbi viták is elkerülhetők. Különösen fontos a szabványokra való hivatkozás a közbeszerzési eljárásokban, amikor már a kiírásban utalni lehet az adott építési munkára, a beépítendő anyagok minőségére vagy a megfelelőséget igazoló vizsgálatokra vonatkozó szabványokra a felsorolásukkal. Az építési helyszín berendezése, szervezése, a közművek elhelyezése, a közlekedési területek kijelölése, a védőtávolságok megállapítása esetén is indokolt figyelembe venni a szabványban rögzített előírásokat. Ha lehet a tervezésnél szabványban rögzített megoldást alkalmazni, az engedélyezési eljárás is megrövidülhet. A kivitelezés során ezek mellett a munkavédelmi szabványokat, továbbá a balesetek elkerülésére vonatkozó, többségében kötelező alkalmazású szabványokat, a tűz- és robbanásveszély elkerülését célzó szabványokat is be kell tartani. Az építési segédszerkezetek követelményeit, tervezését, méretezését szintén kötelező szabványok rögzítik. 91
A kötelezően alkalmazandó szabványok előírásainak betartását az engedélyezési eljárás keretében, illetve a kivitelezés alatt — a helyszíni ellenőrzések alkalmával —, valamint a használatbavételi eljárás keretében vizsgálnia kell az engedélyező hatóságnak és más szakhatóságoknak. Ezért nemcsak a vonatkozó szabványok ismerete szükséges, hanem elengedhetetlen a szabványok előírásainak folyamatos alkalmazása is. Igen lényeges kérdés a megfelelőség tanúsítása, amiről az előző fejezetben volt szó. A szabványoknak e területen is kiemelt jelentőségük van.
9.1. A szabványosítás története és kialakulása Az egységesítésre való törekvés már az ókorban is megvolt. Ennek egyik legfontosabb megjelenési formáját a mértékegységek szabályozása jelentette. Európában kezdetben az emberi testrészek voltak a hosszmértékek alapegységei. Az emberi test méretei azonban mind az egyedektől, mind az egyes népcsoportoktól függően különbözőek. Jelentős lépés volt a 18. században, amikor a francia nemzetgyűlés elfogadta a métert és a kilogrammot a hosszúság és a tömeg mérésének alapegységeként. Ekkoriban azonban még nem beszélhetünk általános és szervezett tevékenységről. Az első vállalati szabványok a 19. század elején jelentek meg Angliában. A mai értelemben vett formális vagy szervezett szabványosítás a 19. század végén alakult ki, mert az ipar akkor érte el azt a fejlettségi szintet, amely ezt szükségessé tette. Ebben az időszakban az azonos termékeket előállító gyártók már szövetségbe tömörültek, és közös egyetértés alapján ágazati szabványokat adtak ki. Az országos hatáskörű szabványügyi szervezetek a 20. század első évtizedeiben alakultak meg, legelőször Angliában, 1901-ben. A nemzetközi kereskedelem és a tömegtermelés rohamos fejlődése ezzel közel egy időben már szükségessé tette a nemzetközi szabványosítás megszervezését is. Igy 1906-ban a nemzetközi szervezetek közül elsőként létrehozták a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottságot (IEC). A 60-as évektől kezdve pedig a nemzetközi szabványosítás mellett kezdtek megszerveződni az egyes földrajzi régiókhoz kötődő, regionális szabványosítási szövetségek, szervezetek. Közülük számunkra a legfontosabbak az Európai Unió szabványügyi szervezetei.
9.2. A szabvány fogalma, a szabványosítás céljai és alapelvei A szabvány definícióját megtalálhatjuk a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi. XXVIII. törvényben. Eszerint a szabvány: „elismert szervezet által alkotott vagt-' jóváhagyott, közmegegyezéssel elfogadott olyan műszaki (technikai) dokumentum, amely tevékenységre vagy azok eredményére vonatkozik, és olyan általános és ismé 92
telten alkalmazható szabályokat, útmutatókat vagy jellemzőket tartalmaz, amelyek alkalmazásával a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb.” Ez a tömör megfogalmazás a következők szerint tagolható és fordítható könnyebben érthető formába. A szabvány egy olyan műszaki dokumentum, amely vonatkozhat termékekre, eljárási szabályokra (technológiákra) vagy szolgáltatásokra. A szabvány tartalmi jellemzői: ♦ ismételt alkalmazásra szolgál, ♦ szabályokat, útmutatást vagy jellemzőket tartalmaz, ♦ optimális megoldást jelent. A szabvány kidolgozási eljárásának jellemzői: ♦ közmegegyezéssel készült, ♦ arra illetékes szerv jóváhagyta, ♦ közzétették. Fontos kihangsúlyozni, hogy az „arra illetékes ” nemzeti (és nemzetközi, illetve regionális) szabványügyi szervezetek — Nyugat-Európában és ma már hazánkban is — nem állami költségvetésből finanszírozott hatóságok, hanem önállóan gazdálkodó, önkéntesen, az érdekeltség alapján szerveződő nonprofit magánjogi szervezetek. A szabványosítással elérendő legfontosabb célok a következők szerint foglalhatók össze: ♦ Rendeltetésre való alkalmasság: a termékek, eljárások, szolgáltatások a felhasználási szándéknak megfelelőek legyenek. ♦ Biztonság (élet-, egészség- és munkavédelem): a termelési eszköz vagy fogyasztási cikk, az eljárás, a szolgáltatás ne veszélyeztesse a felhasználó egészségét vagy személyi biztonságát. ♦ Környezetvédelem: a termék, az eljárás, a szolgáltatás ne okozzon elfogadhatatlan károkat a természeti környezetben. ♦ Gazdaságosság és hatékonyság: a választékrendezés révén az alkatrészek és termékek változatainak száma a leglényegesebb igényeknek megfelelően, optimálisan csökkenthető; a csereszabatosság lehetővé teszi, hogy valamely termék, alkatrész más helyen, akár más országban is alkalmazható legyen; a kompatibilitás (illeszthetőség) révén különböző termékek egymáshoz vagy valamilyen hálózathoz csatlakoztathatók. Mindezek gazdaságos anyag-, energia- és emberierőforrás-felhasználást, továbbá ipari méretű tömegtermelést és kereskedelmet tesznek lehetővé. ♦ Fogyasztói érdekvédelem érvényesítése: a szabványok kidolgozásában a fogyasztók képviselői, szervezetei is részt vehetnek. ♦ Nemzetközi kereskedelem: a kereskedelem műszaki akadályainak elhárítása érdekében megszüntethetők az egyes országok eltérő értelmezéséből és gyakorlatából adódó korlátok. ♦ Megfelelő kommunikáció, kölcsönös megértés a gazdaság szereplői között: a fogalmak és jelek következetes és egyértelmű alkalmazása; azonos mérték93
egységek használata; a műszaki követelmények azonos értelmezése a vizsgálati körülmények rögzítése révén. Mindezek eredményeképpen a kereskedelmi partnerek közötti kapcsolat megfelelően átlátható. A szabványosítás legfontosabb alapelvei a következők szerint foglalhatók össze: ♦ Önkéntesség: a szabványok kidolgozásában a részvétel nem kötelező, ugyanakkor a szabványok alkalmazása is önkéntes. ♦ Nyilvánosság és nyitottság: a szabványkidolgozás már a kezdeti fázisban is nyilvános; minden érdekelt félnek joga van részt venni a kidolgozásban, ez nemzeti szinten a különböző érdekcsoportokat jelenti, nemzetközi és regionális szinten pedig a tagországokat. ♦ Közmegegyezés: a gyártók, kereskedők, hatóságok stb. az általuk képviselt kör érdekeit viszik be a szabványosításba; olyan megegyezés jön létre, ahol az érdekeltek egyik csoportjának sincs a lényeges kérdésekben fenntartott ellenvéleménye, mert az eljárás során igyekeztek feloldást találni az ütköző álláspontokra (de a közmegegyezés nem jelent feltétlenül egyhangú véleményt); az önkéntes szabványok érvényesülését éppen az garantálja, hogy tartalmukról az érdekeltek megegyeztek. ♦ Tárgyszerűség: a szabvány jól körülhatárolt területen legyen lényegre törő és egyértelmű. ♦ Ellentmondás-mentesség és összefiggőség: az ellentmondás-mentességet három szinten is biztosítani kell, az adott szabványon belül, a szabvány és más szabványok között, a szabvány és a jogszabályok között; egy meghatározott témát csak egyszer kell szabványosítani, más szabványokban már csak hivatkozni kell rá, kerülni kell az ismétléseket; a szabványok alkossanak összefüggő rendszert, megfelelően illeszkedjenek egymáshoz, ne legyenek sem átfedések, sem hiányok. ♦ Alkalmazkodás a tudomány és a műszaki gyakorlat elismert eredményeihez: a tudomány és a technika élenjáró eredményei általában csak szűk körben ismertek és használatosak, ezért a szabványok a tudomány és technika olyan elismert eredményeit tükrözik, amelyek már átmentek a gyakorlatba és általánosan megkövetelhetők, figyelemmel a gazdasági adottságokra is.
9.3. A szabványok és a jogszabályok közötti különbségek A szabványok és a jogszabályok között a fő különbségek a kidolgozás és az alkalmazás módjában vannak. Kidolgozás A szabványokat nem hatóság, hanem magánjogi szervezet - szabványügyi szervezet - dolgozza ki. A kidolgozásban az összes érdekelt fél részt vehet a szabványügyi szervezet keretein belül. 94
A jogszabályokat az állam jogalkotó szervei dolgozzák ki: a törvényhozó szerv (országgyűlés) törvény, a végrehajtó hatóság (kormány, miniszter) pedig rendelet formájában. Alkalmazás A szabványok alkalmazása alapvetően önkéntes, azaz csak ajánlott. A kidolgozók köre és a kidolgozási eljárás miatt azonban az érdekelteknek érdekében áll a szabvány alkalmazása. Bizonyos esetekben a szabványok alkalmazása kötelező is lehet. A jogszabályok alkalmazása mindig kötelező.
9.4. A szabványok önkéntes és kötelező alkalmazása A szabványok nem kötelező jellege abból a szándékból fakad, hogy a tudomány és technika fejlődését ne akadályozzák a szabványok előírásai. Ha egy gyártó műszaki fejlesztése révén más, jobb megoldásokat, eljárásokat is tud alkalmazni, mint amilyeneket a szabványok elismernek, akkor ebben nem akadályozza a merev jogi szabályozás. A szabványok önkéntes alkalmazása egyáltalán nem jelenti tehát azt, hogy a szabványokban rögzített követelményektől negatív értelemben el lehet térni. E kérdés értelmezése kapcsán abból kell kiindulni, hogy a szabványok a tudomány és technika olyan elismert eredményeit testesítik meg, amelyek a gazdasági élet átlagos szereplőitől is megkövetelhetők. A műszaki fejlesztés pedig értelemszerűen nem eredményezhet visszalépést, azaz pl. nem csökkenhet a termék rendeltetésre való alkalmassága vagy biztonsága. Azonban lehetséges, hogy egy élenjáró technológia éppen újszerűsége miatt nem értelmezhető a meglévő szabványok szerint. Ekkor az önkéntesen alkalmazható szabványtól el lehet térni, ennek azonban következményei vannak. A megfelelőségtanúsítás pl. nem intézhető el viszonylag egyszerűen a szabvány szerinti vizsgálatokkal és a szabványra való hivatkozással, hanem költségesebb és hosszadalmasabb eljárásra van szükség. Van azonban néhány olyan eset is, amikor a szabványok kötelezővé válnak: ♦ Egyes szerződések keretében. Akkor, ha a szerződő felek meghatározott szabványokra hivatkoznak. ♦ Bírósági perek esetén. Ha a bíróságnak olyan műszaki kérdésben kell állást foglalnia, amelyről a szerződő felek külön nem állapodtak meg, akkor a joggyakorlat abból indul ki, hogy a szervezetnek kellő gondossággal kell eljárnia, a tudomány és technika elismert eredményei szerint. Ezt a színvonalat viszont - a bírósági gyakorlat által is elfogadott módon - a szabványok képviselik. A bíróság tehát megvizsgálja, hogy van-e olyan szabvány, amely választ ad a vitatott kérdésre. Ha ilyen létezik, akkor a szabvány előírásait tekintik mérvadónak, annak ellenére, hogy alkalmazása önkéntes. A termékfelelősségről szóló törvény alapján pedig a termék gyártója felel a termék hibája által okozott károkért. 95
♦ Jogszabállyal kötelezővé tett szabványok esetén. A jogalkotó szervek jogszabályokkal (törvény, rendelet) elrendelhetik egyes szabványok kötelező alkalmazását, elsősorban az élet- és vagyonbiztonságot érintő területeken. Ekkor az esetleges eltérési kérelemmel a jogszabály kibocsátójához kell fordulni, nem pedig a szabványügyi szervezethez. A felmentést csak az építmény, illetve berendezés engedélyezését, létesítését megelőzően lehet kérni. Ha a jogszabályban dátummal (azaz a szabvány teljes hivatkozási számával) hivatkoznak egy szabványra, akkor a jogszabály a szabványnak csak az évszámmal jelzett, meghatározott kiadására vonatkozik. Ezt szokás merev hivatkozásnak is nevezni. A dátum nélküli hivatkozásban nem szerepel a kiadás éve, azaz a szabványnak csak az azonosító jelzetét adják meg. Ekkor a jogszabály mindig a szabvány legutolsó érvényes kiadására vonatkozik. Ezt szokás rugalmas hivatkozásnak is nevezni. Általános hivatkozás esetén a szabványnak még a jelzetét sem adják meg, csak általánosságban utalnak pl. az adott tárgykörben létező nemzeti szabványokra. A dátumos és a dátum nélküli hivatkozási forma nemcsak a jogszabályokban, hanem a szabványokban is megtalálható, amikor a kapcsolódó szabványok egymásra hivatkoznak. Az előzőekből következik, hogy a nem kötelező szabványtól minden különösebb engedély nélkül el lehet ugyan térni, de a szabványostól eltérő terméknek, eljárásnak, szolgáltatásnak legalább azt az eredményt kell nyújtania, mint amit a szabvány betartása biztosított volna. Megállapítható továbbá az is, hogy az olyan szabványok, amelyek minimális követelményeket rögzítenek, jogszabályi elrendelés nélkül is kötelezően működnek a gyakorlatban. Ezektől ugyanis eltérni értelemszerűen csak úgy lehet, ha a tényleges teljesítmények jobbak, minta szabványban rögzített minimális követelmények.
9.5. A nemzeti szabványosítás hazai rendszere és kialakulása A szervezett szabványosítás hazánkban is a 19—20. század fordulóján kezdett kialakulni. 1875-ben Ybl Miklós létrehozta a Magyar Mérnök- és Építészegyletet, 1900ban pedig megalakult a Magyar Elektrotechnikai Egyesület. Mindkét szakmai szervezet feladatának tekintette az egységesítést, és szabványokat is kiadtak. 1921-ben létrejött a Magyar Ipari Szabványosító Bizottság, majd több átszervezés és felügyeletiszerv-váltás után a Magyar Szabványügyi Hivatal nevet vette fel (MSZH). 1963-64-ben 48 ágazati szabványközpontot hoztak létre, így 1994-ig az országos hatáskörű, állami szabványosítás rendszere többszintű volt, és a jogszabályokhoz hasonlóan a magyar szabványok betartása is kötelező volt. A Magyar Szab96
ványügyi Hivatal által kiadott magyar szabványok mellett léteztek ágazati érdekeket képviselő, ún. ágazati szabványok is, amelyek ágazati szabványosítási központokban készültek, és ezeket az illetékes miniszter adta ki (pl. MSZ-04- jelzettel az építésügyi, MSZ-07- jelzettel a közlekedési, MSZ-13- jelzettel a környezetvédelmi ágazati szabványokat stb.). Az ágazati szabványok is országos hatályúak voltak, és ezeket is kötelezően kellett alkalmazni. A 42/1994. (III. 25.) kormányrendelet — a többszintűséget megszüntetve — bevezette az egyszintű nemzeti szabványosítás rendszerét. A korábban kiadott ágazati szabványokat vagy felvették a nemzeti szabványok rendszerébe, vagy hatályon kívül helyezték őket. A továbbiakban nemzeti szabvány kiadására csak a Magyar Szabványügyi Hivatal volt jogosult. Igen lényeges változás volt az is, hogy a rendelet megszüntette a nemzeti szabványok alkalmazásának kötelezőségét. A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény hatálybalépése után — a nyugat-európai országok gyakorlatához igazodva — hazánkban is alapvetően megváltozott a szabványosítás rendszere. A Magyar Szabványügyi Hivatal megszűnését követően a törvény alapján létrehozott Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) már nem államigazgatási szerv. Az MSZT önkormányzattal és nyilvántartott, önkéntes tagsággal rendelkező köztestület, amely önállóan gazdálkodó nonprofit szervezet. Ezért az MSZT költségvetési támogatást csak a különböző nemzetközi kötelezettségeinek a teljesítéséhez kap (tagdíjak nemzetközi és regionális szervezetekben), egyébként magának kell gondoskodnia működési költségeinek fedezetéről. Ebből következően az MSZT a szabványok kidolgozását megbízási szerződés keretében, díjazás ellenében végzi, és különböző szolgáltatásaiért is fizetni kell. A szabványosítással az Európai Unió tagországaiban is önkéntes szervezetek foglalkoznak, amelyeket azonban az egyes országok kormányai a nemzeti szabványok kizárólagos kibocsátójaként ismernek el. Ennek megfelelően a szabványosításról szóló törvény hazánkban az MSZT-t ismeri el kizárólagos joggal rendelkező nemzeti szabványügyi szervezetnek. Így az MSZT joga a magyar nemzeti szabványok megalkotása vagy elfogadása, továbbá közzététele és forgalmazása. A törvény a korábbi kormányrendelethez hasonlóan kimondja, hogy a nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes, kivéve, ha jogszabály kötelezően alkalmazandónak nyilvánítja. A jogszabállyal kötelezővé tett szabvány nyelve azonban csak magyar lehet. Fontos továbbá, hogy a nemzeti szabvány nem lehet jogszabállyal ellentétes. A szakmai munka a nemzeti szabványügyi szervezetekben (így az MSZT-ben is) nemzeti szabványosító műszaki bizottságokban folyik (MSZT/MB). Az MSZT tagja lehet bármely jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodószervezet, amely az alapszabályt magára nézve kötelezőnek elfogadja, és eleget tesz tagdíjfizetési kötelezettségének. Az MSZT tagjai bármely műszaki bizottságba delegálhatnak képviselőt egy szavazati joggal, továbbá a közgyűlésen is egy szavazattal rendelkeznek. 97
9.6. A szabványosítás szintjei, kapcsolat az egyes szintek között A nemzeti szabványosítás mellett a szabványosításnak vannak más — alacsonyabb és magasabb — szintjei is. A szabványosítás szintjein belül megkülönböztethetjük a nemzeti kereteken belüli és azokon kívüli szinteket. A szabványosítás szintjei nemzeti kereteken belül A szabvány fogalom említett meghatározása, a szabványosítás céljai és alapelvei a nemzeti szabványra vonatkoztathatók maradéktalanul. Tágabb értelmezés szerint azonban a szabványosítás és a szabványkiadványok közé sorolhatunk más dokumentumokat is. ♦ Vállalati szabványosítás: a szabványosítás alsó szintje; a dokumentum típusa: vállalati szabvány, műszaki feltétel stb.; a nyilvánosság számára általában nem hozzáférhető; • kidolgozók köre: egy vállalaton belül, • alkalmazási kör: adott vállalaton belül. ♦ Szakmai szabványosítás: a szabványosítás következő szintje; a dokumentum típusa: műszaki előírás, műszaki irányelv stb.; a nyilvánosság számára teljesen vagy korlátozottan hozzáférhető; • kidolgozók köre: egy szakterülethez tartozó vállalatok, magánszemélyek szakmai szövetségei, egyesületei, • alkalmazási kör: szakmai csoportok, ennél bővebb körben csak a felek kölcsönös megállapodása esetén. ♦ Nemzeti szabványosítás: a legmagasabb szint; a dokumentum típusa: nemzeti szabvány; a nyilvánosság számára teljes mértékben hozzáférhető, • kidolgozók köre: az összes érdekcsoport (gyártók, ipari felhasználók, fogyasztók, állami szervek, tudományos kutatók stb.); a kidolgozás államilag kizárólagosan elismert nemzeti szabványügyi szervezet keretein belül történik, részletesen szabályozott eljárási módon, • alkalmazási kör: országos szinten. Kapcsolat a szabványosítás szintjei között nemzeti kereteken belül A szabványosítás szintjei hierarchikusan egymásra épülnek. Megfigyelhető, hogy a magasabb szinteken növekszik a folyamat nyitottsága és a nyilvánosság mértéke. A néhány tagból álló kisebb érdekcsoportoktól a nemzeti szabványosítás szintjén eljutunk az összes érdekeltig. Ugyanakkor a folyamat szabályozottsága is itt a legmagasabb, mert a vállalati és szakmai szabványok kidolgozására általában nincs részletes eljárás, míg a nemzeti szabvány kidolgozására mindig van. A magasabb szinteken bővül az alkalmazók köre es a dokumentumok hozzáférhetősége a nyilvánosság számára. 98
Bár az alkalmazás minden szint esetén önkéntes, a nemzeti szabványoknál lép fel a legerőteljesebb nyomás az alkalmazásra, a kidolgozók széles köre és a szabályozott eljárási mód következtében. A nemzeti szabványnál alacsonyabb szintű dokumentumok kidolgozására általában akkor van szükség, ha egy adott területet a nemzeti szabványok nem szabályoznak, és nem is várható nemzeti szabvány készítése. Egy másik eset, hogy a nemzeti szabvány csak általános, keretjellegű előírásokat tartalmaz. Általános szabály, hogy az alacsonyabb szintű dokumentum nem lehet ellentmondásban a magasabb szintűvel. Így a vállalati szabványok nem ütközhetnek a vállalaton kívüli szabványkiadványokkal, és a szakmai irányelvek sem mondhatnak ellent a nemzeti szabványoknak. Ez az elv oly módon érvényesül, hogy az egyes dokumentumok különböző részletezettséggel foglalkoznak egy adott témával. Így pl. a nemzeti szabvány csak általános előírásokat tartalmaz, a szakmai szabványkiadványok adják meg a részletesebb előírásokat, a vállalati szabvány pedig biztosítja ezek vállalati szintű teljesítésének feltételeit. A nemzeti szabvány státusa egyértelmű. A szakmai és a vállalati szabványok esetén pedig nem az elnevezésen múlik, hogy a dokumentum hová sorolható be. Ez a kidolgozók és az alkalmazók köre alapján határozható meg. Szakmai szabványkiadványokra példaként hozhatók az Épületszigetelők, Tetőfedők és Bádogosok Magyarországi Szövetsége által kiadott ÉMSZ Irányelvek, vagy a Magyar Építőanyagipari Szövetség által kiadott MEASZ Műszaki Irányelvek. A nemzeti kereteken kívüli szabványosítási szintekkel csak a nemzeti szabványosítás kerül közvetlen kapcsolatba. A szabványosítás szintjei nemzeti kereteken kívül ♦ Nemzetközi szabványosítás: a szabványok nemzetközi szintű összehangolását a nemzetközi kereskedelem fejlődése tette szükségessé, már a 20. század elején; a dokumentumok típusa: nemzetközi szabvány (ISO, IEC). • Szervezetei: Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO), alapítva: 1946., tevékenységi területe a villamosságon kívül mindenre kiterjed, közel 100 ország a tagja; Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC), alapítva: 1906., de 1947-óta vált igazán aktívvá, közel 50 tagja van. • A szabványok kidolgozása: műszaki bizottságokban (pl. ISO/TC); bármelyik tagország részt vehet a munkában a tagország nemzeti szabványügyi szervezetén keresztül. ♦ Regionális szabványosítás: egyes földrajzi régiók gazdasági integrációs törekvéseinek megvalósítása érdekében jött létre a 20. század második felében, pl. arab országok, Fekete-Afrika stb.; számunkra az európai szabványügyi szervezetek a fontosak, amelyeket az Európai Közösség (EK) és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) hozott létre; a dokumentumok típusa: európai szabvány (EN), európai élőszabvány (ENV), európai távközlési szabvány (ETS) stb. 99
• Szervezetei: Európai Szabványügyi Bizottság (CEN), elődszervezete 1961ben alakult, az elektrotechnika és a távközlés kivételével mindennel foglalkozik, 18 tagja van; Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (CENELEC), elődszervezete 1961-ben alakult, 18 tagja van; Európai Távközlési Szabványügyi Intézet (ETSI), 1988-ban jött létre, munkájában az EU és az EFTA tagországok mellett más országok, továbbá szakmai szervezetek közvetlenül is részt vehetnek. • A szabványok kidolgozása: műszaki bizottságokban (pl. CEN/TC); bármelyik tagország részt vehet a munkában a tagország nemzeti szabványügyi szervezetén keresztül. Kapcsolat a nemzeti és a nemzetközi szabványosítás között A nemzeti szabványügyi szervezetekben (így az MSZT-ben is) a nemzetközi szabványok bevezetése érdekében ún. tükörbizottságok alakultak, amelyek teljes egészében lefedik pl. egy ISO/TC működési területét. Így egy ISO/TC által kidolgozott szabvány bevezetése a megfelelő hazai nemzeti szabványosító műszaki bizottság (MSZT/MB) hatáskörébe tartozik. Az, hogy léteznek-e ilyen tükörbizottságok, természetesen a hazai érdekeltségtől is függ. Anemzetközi szervezet tagja a nemzeti szervezet. Így a nemzetközi szabványügyi szervezetekkel a kapcsolat a hazai szabványügyi szervezeten (annak tükörbizottságain) keresztül jön létre. A nemzeti tükörbizottságok viszont nyitottak minden hazai érdekelt fél előtt. A nemzetközi szabványügyi szervezetek tagországainak nem kötelező a nemzetközi szabványok bevezetése, bevezetés esetén pedig lehetnek eltérések a nemzeti és nemzetközi szabvány között, ezt azonban külön jelezni kell. ” ” Az „idt az „azonos megegyezőségi fokozat jele: a magyar szabvány és az általa bevezetett nemzetközi szabvány műszaki tartalma és szerkezete teljesen megegyezik. ” ” Az „eqv a „megegyező megegyezőségi fokozat jele: a magyar szabvány és az általa bevezetett nemzetközi szabvány műszaki tartalma megegyezik, szerkezete azonban nem. A kölcsönös megfelelőség elve érvényesül. ” ” A „neq a „nem megegyező megegyezőségi fokozat jele: a magyar szabvány az általa bevezetett nemzetközi szabványhoz képest műszaki eltéréseket tartalmaz, a kölcsönös megfelelőség elve nem érvényesül. A nemzetközi szabványügyi szervezeteknek hazánk már évtizedek óta teljes jogú tagja. Kapcsolat a nemzeti és az európai szabványosítás között Az európai szabványügyi szervezeteknek a nemzeti szabványügyi szervezetek a tagjai. A kapcsolat — a nemzetközi szabványosításhoz hasonlóan — tükörbizottságokon keresztül valósul meg. Az Európai Unió tagországaiban az egységes belső piac, az akadályok nélküli kereskedelem érdekében a nemzeti szabványok alapja az európai szabvány (EN). 100
Ez azt jelenti, hogy a CEN/CENELEC tagországokban az európai szabványokat változatlan formában, nemzeti szabványként kötelező bevezetni, és ezzel egyidejűleg az ezekkel ellentétes korábbi nemzeti szabványokat vissza kell vonni. Az új európai szabvány bevezetésére megadott határidő általában hat hónap. A bevezetett szabvány csak teljesen azonos, „idt” megegyezőségi fokozatú lehet. Ezekben a kérdésekben tehát lényeges eltérések vannak az európai és a nemzetközi szabványügyi szervezetek gyakorlata között. Az európai szabványok három hivatalos nyelven jelennek meg, angolul, németül, franciául. Ha a szabványt nemzeti nyelvre lefordított szövegként adják ki, akkor a fordítás alapja bármelyik hivatalos változat lehet. Idő vagy pénz hiányában, illetve az érintettek szűk köre esetén gyakran alkalmazzák az ún. jóváhagyó közleményes bevezetés módszerét. Ez esetben az európai szabványt lefordítás nélkül vezetik be nemzeti szabványként. Ekkor mindig az angol nyelvű változatot kell nemzeti szabványnak tekinteni. A jóváhagyó közleményes szabványoknak két fajtájával is találkozhatunk. Címoldalas bevezetés esetén készül egy magyar nyelvű címoldal, majd ezt követi az angol nyelvű változat. Jegyzékes jóváhagyó közlemény esetén a szabványhoz nem készül magyar nyelvű címoldal sem, csak a bevezetett szabvány magyarra fordított címét teszik közzé a Szabványügyi Közlönyben. Megbízás és megfelelő pénzügyi finanszírozás esetén a későbbiekben a jóváhagyó közleménnyel bevezetett szabványok fordítása is elkészíthető. Új nemzeti szabványokat nem lehet kiadni olyan témában, amelyről európai szabvány kidolgozása van folyamatban vagy tervbe véve. Egyébként a tervezett nemzeti szabványokról a tagországoknak előzetes bejelentési kötelezettségük van. A többi tagország megvizsgálhatja, hogy az új dokumentum nem sérti-e az érdekeiket. Ha valamely tagország felszólalással él, akkor a munkát fel kell függeszteni, és egyeztetést kell lefolytatni. Az európai szabványokon túlmenően tehát csak olyan — a helyi szokások, specialitások miatt szükséges — új nemzeti szabványokat lehet bevezetni, amelyek nem gördítenek akadályt az egységes európai kereskedelem elé. Az európai szabványosítás körében az európai szabvány (EN) mellett más szabványkiadványok is vannak. Ezek közül érdemes megemlíteni az európai előszabványt (ENV). Ez egy olyan ideiglenesen elfogadott és közzétett szabványkiadvány, amellyel párhuzamosan a vele ütköző nemzeti szabványok továbbra is érvényben tarthatók. (Ez éppen ellentétes az EN-ek bevezetése során folytatott gyakorlattal.) Az előszabvány célja általában az, hogy megismerésével és alkalmazásával meg lehessen szerezni a végleges szabvány kiadásához szükséges tapasztalatokat. Az előszabványokat a kiadástól számított három év múlva felül kell vizsgálni, figyelembe véve az eltelt idő alatt szerzett tapasztalatokat. Az érvényességet egy alkalommal további két évre meg lehet hosszabbítani. [Itt szintén fel kell hívni egy — az EN és az ENV közti — különbségre a figyelmet. Az európai szabványok (EN) esetében — a nemzetközi és a nemzeti szabványokhoz hasonlóan — nincs a szabványok érvényességének előre meghatározott időbeli korlátja.] Az előszabványt változatlan formában vagy átdolgozással átminősíthetik európai szabvánnyá. Ha ez nem 1 01
történik meg, akkor vissza kell vonni. Az előszabványt nem szabad összekeverni a szabványtervezettel. Szabványtervezetről akkor beszélünk, amikor a dokumentum még a közzététel előtt, az egyeztetés, kidolgozás fázisában van. Ennek jele a szab” vány kibocsátói jele elé rakott „pr előtag, tehát prEN vagy prENV. Előszabványokat főként két okból adnak ki. Az egyik ok, hogy az új szabvány alkalmazásbavételéhez (pl. az igen nagy terjedelem miatt) hosszabb tanulási-felkészülési időszakra van szükség. Ez igaz pl. a tartószerkezetek méretezésére vonatkozó ún. EUROCODE előszabványok sorozatára, amelynek keretében közel 60 előszabványt jelentetett meg a CEN, és ezek többsége több 100 oldalas. Ha ezeket úgy kellene bevezetni, hogy egyidejűleg a korábbi nemzeti szabványokat visszavonják, és ezeket a terjedelmes dokumentumokat azonnal alkalmazni kellene, akkor a szabványok felhasználói megoldhatatlan feladat elé kerülnének. A másik ok azonban az előszabvány tartalmával kapcsolatos. Sok esetben előfordul, hogy az egyeztetés során valamely nem alapvető kérdésben még maradnak bizonytalanságok. A nyílászárók betörésállóságával foglalkozó dokumentumokra pl. azért javasolták a CEN-ben az előszabvány státust, mert néhány tagország ínég nem rendelkezett a kézi betörési vizsgálat elvégzésében gyakorlati tapasztalatokkal. Az ENV állapot valamennyi tagországnak lehetőséget biztosít arra, hogy tapasztalatokat gyűjtsön az előszabvány alkalmazásával kapcsolatban, továbbá hogy tapasztalataikat kicseréljék, és az eljárásokat egyeztessék egymással. Felmerül az ENV-kel kapcsolatban az a kérdés is, hogy mikor kell vagy lehet azokat alkalmazni. Itt három esetet különböztethetünk meg. Ha az ENV tárgykörében van korábbi nemzeti szabvány, és azt jogszabállyal kötelezővé tették, akkor egyértelműen azt kell alkalmazni! Ez az eset áll fenn az EUROCODE előszabványokkal kapcsolatban is, mert a tartószerkezetek méretezésére vonatkozó hazai szabványokat jogszabály kötelezően alkalmazandónak nyilvánította. Hiába ragaszkodik pl. egy külföldi megrendelő ahhoz, hogy a statikai tervezést az EUROCODE-ok alapján végezzék el, a hazai tartószerkezeti szabványok alkalmazása a kötelező! Ha az ENV tárgykörében van korábbi nemzeti szabvány, de azt jogszabály nem tette kötelezővé, akkor választható az ENV alkalmazása is, ha nem ad kedvezőtlenebb eredményt, mint a korábbi nemzeti szabvány. Ilyenek pl. az acélszerkezetek megvalósításával foglalkozó előszabványok. Az esetek döntő többségénél ez a helyzet. Végül, ha a bevezetett ENV szakterületén korábban nemzeti szabvány nem létezett, akkor az ENV tekintendő a legmagasabb (nemzeti) szintű szabályozásnak, és így egyértelműen alkalmazható. Erre példák a nyílászárók betörésállóságára vonatkozó előszabványok. Az európai szabványokban szereplő hivatkozásokkal kapcsolatban is fel kell hívni a figyelmet egy sajátos tényre. Gyakran előfordul, hogy az európai szabvány olyan nemzetközi szabványra hivatkozik, amelyet még nem vezettek be magyar nemzeti szabványként. Ennek ellenére esetenként az ilyen szabványt is alkalmazni 102
kell, mert egyébként lehet, hogy magát az európai szabványt sem tudnánk használni a kapcsolódó nemzetközi szabvány nélkül. Magyarország az európai szabványügyi szervezeteknek 1991-óta társult tagja. Ez azzal jár, hogy az információkhoz hozzájuthatunk, de szavazati jogunk még nincs. Hazánk európai integrációja keretében vállalta, hogy teljes jogú tagja lesz az európai szabványügyi szervezeteknek, azok munkamódszereit és eljárási rendjét alkalmazza, továbbá az európai szabványokat magyar nemzeti szabványként bevezeti. A tagság egyik feltétele a legalább 80%-os bevezetettség. Ennek érdekében nem kerülhető el az angol nyelvű, jóváhagyó közleményes módszer alkalmazása. Remélhetőleg azok a gazdálkodószervezetek, amelyeknek érdeke, hogy ezeket a szabványokat széles körben, értelmezési problémák nélkül alkalmazzák, szorgalmazni és finanszírozni fogják a következő években a magyar nyelvre való lefordítást. Az európai szabványok 80%-os bevezetettségét az MSZT a 2000. év végére teljesítette. A tagsággal kapcsolatban azonban még két teljesítendő feltételt szabtak: csökkenteni kell a kötelező szabványok számát, és rendezní kell a szabványok szerzői jogvédelmét. Ezek azonban már nem az MSZT hatáskörébe tartoznak. Kapcsolat az európai és a nemzetközi szabványosítás között Az európai és a nemzetközi szabványosítás, illetve szabványügyi szervezetek között nincs hierarchikus kapcsolat. Ezek önálló szervezetek, amelyek egyre nagyobb figyelmet fordítanak az együttműködésre. A világkereskedelem és az Európai Unión kívüli iparilag fejlett országokkal való kapcsolat érdekében az európai szabványügyi szervezetek gondot fordítanak arra, hogy az európai szabványok ne kerüljenek ellentmondásba a nemzetközi szabványokkal. Ha egy témakört nemzetközi szabvány szabályoz, akkor erre nem készül európai szabvány. Ha lényegesnek tartják, hogy egy meghatározott nemzetközi szabványt az EU tagországok bevezessenek, akkor azt változatlan formában európai szabványként kiadják (EN ISO szabvány).
9.7. Kapcsolat a jogszabályok és a szabványok között az Európai Unión belül Az egységes belső piac a tagországokban megkívánja mind a jogszabályok, mind a szabványok összehangolását. A jogszabályok összehangolása az ún. „új megközelítésű irányelveken ” , a szabványok összehangolása pedig az európai szabványokon keresztül valósul meg. A jogszabályok és a szabványok között oly módon jön létre kapcsolat, hogy a jogszabályokban csak a legfontosabb követelményeket rögzítik, a részletek pedig a szabványokban jelennek meg. Az Európai Unió vezető szerve a tanács, amely képviseleti és jóváhagyó testület. A tanács adja ki az új megközelítésű irányelveket (direktívákat). 103
Az Európai Unió operatív irányítását a bizottság végzi, amely végrehajtó testület. Az európai szabványügyi szervezetek az EU Bizottságtól kapott megbízás (mandátum) alapján dolgozzák ki a harmonizált szabványokat. A megbízás a vonatkozó irányelvben lefektetett alapvető követelményekre épül. A harmonizált európai szabványok tartalmazzák azokat a részletes előírásokat, amelyek biztosítják, hogy az irányelvben rögzített alapvető követelmények teljesüljenek. Csak azok az európai szabványok tekinthetők harmonizált szabványnak: ♦ amelyeket kifejezetten az EU Bizottság megbízásából (mandátum), ♦ direktívához kapcsolódóan dolgoztak ki az alapvető követelmények teljesítése érdekében, ♦ a szabványokat a bizottság szakértői is elfogadták, ♦ és azokat a bizottság hivatalos lapjában (0J) harmonizált szabványként közzétették. Külön ki kell hangsúlyozni a harmonizált szabványok ismérveit, mert ha ezek közül bármelyik nem teljesül, akkor a szabvány még nem tekinthető harmonizált szabványnak. Több esetben a teljes harmonizációs folyamat időigényessége miatt — mintegy közbenső lépésként — a termékszabványt közönséges EN szabványként kiadták, miközben a harmonizációt tovább folytatták. Így már rendelkezésre állnak kereskedelmi célokra alkalmas, de még nem harmonizált szabványok. Ilyesmivel találkozhatunk pl. a falazóelemek vagy a vészkijárati és a pánikajtózárak szakterületén. Ekkor már rendszerint a szabvány előszavában és mellékletében találhatunk olyan részeket, amelyek a direktívával való kapcsolatra utalnak, és tájékoztatják az alkalmazót arról, hogy a szabvány mely szakaszait kell teljesíteni ahhoz, hogy a termék megfeleljen a direktíva alapvető követelményeinek, jóllehet a szabvány még nem harmonizált. A ténylegesen harmonizált szabványváltozat esetleg 1—2 évvel később jelenik meg, de szerencsés esetben ez már nem jelent lényeges változást a szabvány előző kiadásához képest. A különböző direktívákhoz — és így az építési termék direktívához — harmonizált szabványok jegyzéke a CEN internetes honlapján tekinthető meg. Az európai szabványokat (és így a harmonizált szabványokat is) a tagországoknak be kell vezetniük nemzeti szabványként. A harmonizált szabványok alkalmazása ugyanúgy önkéntes, mint a többi szabványé, azonban műszaki megoldásokat kínálnak az alapvető követelmények teljesítéséhez. A nemzeti hatóságoknak pedig vélelmezniük kell, hogy azok a termékek, amelyek megfelelnek a harmonizált szabványoknak, egyúttal kielégítik az irányelvben rögzített alapvető követelményeket is. Ez nagyon lényeges szempont, mert a szabványnak való megfelelőséget a szabványban leírt vizsgálati módszerekkel lehet igazolni, míg a direktíva általánosan megfogalmazott alapvető követelményeinek való megfelelőséget általában nehezebb igazolni. Ezért a gyakorlatban a gyártók ragaszkodnak a harmonizált szabvány szerinti gyártáshoz, és csak akkor keresnek ettől eltérő megoldást, ha olyan új találmányról van szó, amelyre a szabvány nem alkalmazható. Ez ismételten alátámasztja a szabványok önkéntes alkalmazásának azt az értelmezését, amelyet korábban már kifejtettünk. 104
9.8. A magyar nemzeti szabványok közzététele, a szabványok csoportosítása, keresési lehetőségek A Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) által elfogadott, a Szabványügyi Közlönyben közzétett szabvány: magyar nemzeti szabvány. Minden magyar nemzeti szabvány kibocsátói jele „MSZ " -szel kezdődő betűszó, amely után a kiadvány azonosítószáma következik. Ezek együtt adják a szabvány azonosító jelzetét. A szabvány kibocsátási éve az azonosító jelzethez mindig kettősponttal kapcsolódik, és ezek együtt jelentik a szabvány hivatkozási számát. A szabvány lehet európai vagy nemzetközi szabvány megfelelője is, akkor „MSZ EN ” , „MSZ ISO” vagy „MSZ EN ISO ” kibocsátói jele van. Figyelni kell arra, hogy milyen kibocsátói jelű szabványt keresünk, mert az építéssel kapcsolatos szabványok között is előfordul, hogy megegyezik a szabványok azonosítószáma, és eltérő kibocsátói jel mellett egészen más tartalmú szabványokat találunk (például az MSZ EN ISO 140-3:1998 akusztikai szabvány, míg az MSZ-04-140-3:1987 fűtési hőszükséglet számítására vonatkozó szabvány). Előfordul, hogy egy szabványt korszerűsítenek, és azt az előzővel azonos azonosítószámmal adnak ki. Ilyenkor a szabvány közzétételének évszáma megváltozik, ezért a szabványok egyértelműen a teljes hivatkozási számmal azonosíthatóak. Evszám nélküli hivatkozás esetén a szabvány legutolsó kiadását kell figyelembe venni. Minden évben megjelenteti a Magyar Szabványügyi Testület „A magyar nemzeti szabványok jegyzékét ” , amely két kötetben, különböző csoportosítások szerint közli a hatályban levő szabványokat. A szabványjegyzéket minden év decemberében zárják le, és általában koratavasszal jelenik meg. Az MSZT szabványboltjában kapható ugyanúgy, mint a különböző szabványkiadványok. Az első kötetben található hasznos tudnivalókon, rövidítéseken és jeleken túl a szabványok témaköreinek besorolását lehet megtalálni a szabványok nemzetközi osztályozási rendszere szerint. A nemzetközi osztályozási rendszer (ICS) egy háromszintű, hierarchikus osztályozási rendszer. A jel három számcsoportból áll, amelyeket pont választ el egymástól. Az első számcsoport két számjegyből áll, és a szakterület szakjelzete. Például az „Építőanyagok és építés ” c. szakterület ICS szakjelzete 91. A következő számcsoport háromjegyű, a szakterületeken belüli témaköröknek megfelelően. Bizonyos esetekben további alcsoportokat is meghatároztak, amelyeket a harmadik számcsoport kétjegyű száma jelöl. Például az előbb említett építőanyagok és építés szakterületen belül az épületelemek a 91.060 ICS jel alatt találhatók, ezen belül például a falak, válaszfalak, homlokzatok a 91.060.10 jelhez tartoznak. Egy szabvány több csoportban is szerepelhet. A szabványjegyzék IV. része részletesen felsorolja a hatályos szabványokat ICS osztályozási rendszer szerint, azaz hivatkozási számukat, címüket, terjedelmüket, angol nyelvű címüket, továbbá, hogy melyik szabvány helyett lépett hatályba, vagy melyik európai/nemzetközi szabvány magyar megfelelője. Egy szakterületre jellemző ICS-számon belül először az európai szabványokat bevezető magyar szab105
ványokat találjuk (MSZ EN), majd az európai előszabványokat bevezető magyar előszabványokat (MSZ ENV). A következő csoport a nemzetközi szabványt bevezető magyar szabványok, utána a magyar szabványok, és legutoljára találhatók az ágazati jelű magyar szabványok. Minden csoporton belül növekvő számozás szerint. Korábbi években jelölték azt is, ha jogszabály a szabvány alkalmazását kötelezően elrendelte a jogszabály megnevezésével. Sajnos 2000-től már ez a hasznos információ nem található meg. Kis feketített négyzettel jelölik az angol nyelven bevezetett magyar szabványokat a kiadványban. Külön szimbólum jelöli azt is, ha harmonizált szabványról van szó. A szabvány módosítása is megállapítható: például az MSZ 15022-1:1986/1M:1992 hivatkozási számú szabványkiadvány az MSZ 15022-1 azonosító jelzetű, 1986-ban kiadott szabványt első ízben módosító, 1992ben kiadott módosító vagy kiegészítő dokumentum. A II. kötet V. részében található a magyar nemzeti szabványok számrendi mutatója; azaz kibocsátói jel szerint csoportosítva, minden csoporton belül emelkedő számsorrendben tartalmazza a szabványkiadványok típusát, hivatkozási számát és ICS-besorolását (esetleg több ICS-számot is). Külön listában találhatók az európai szabványt/előszabványt bevezetett magyar szabványok/előszabványok (MSZ EN/MSZ ENV), a nemzetközi szabványt bevezetett magyar szabványok (MSZ ISO), a magyar szabványok (MSZ) és külön listában a korábban ágazati kibocsátói jelű magyar szabványok, ágazati jel szerint csoportosítva (pl. MSZ-07-). AII. kötet még felsorolja azokat az európai és nemzetközi szabványkiadványokat is, amelyeket magyar szabványként bevezettek, továbbá betűrendes tárgymutatót tartalmaz. Munkánk során talán legjobban a szakterületenkénti részletes jegyzéket tudjuk használni, amelyik az I. kötet IV. része. A szabványok bevezetettsége azonban havonta változik, ezért elengedhetetlen a Szabványügyi Közlöny figyelemmel kísérése, illetve az MSZT információs szolgáltatásainak igénybevétele a naprakész tájékozottság érdekében. Mí a teendő, ha a szabvány értelmezésével kapcsolatban viták merülnek fel? Ilyenkor a szabvány rendelkező hivatkozási részét célszerű áttekinteni. Gyakran előfordul, hogy a szabványok más szabványokra utalnak, és lehet, hogy a vitatott részt egy másik szabványban részletesen tárgyalnak. Amennyiben további kérdések merülnek fel, akkor a szabvány kibocsátójához kell az értelmezésért fordulni, célszerű a nemzeti szabványosító műszaki bizottság titkárát és/vagy elnökét megkeresni a szakkérdéssel. A tisztán magyar szabványok korszerűsítéséről, illetve elavultság esetén a visszavonásukról a nemzeti szabványosító műszaki bizottság dönt. Nemzetközi szabvány esetén — ha a bizottság egyetért vele — az MSZT a nemzetközi szabványügyi szervezethez fordulhat. Európai szabványok esetén azonban érdemi beleszólásunk csak akkor lesz a szabványosítás folyamatába, ha elnyerjük a teljes jogú tagságot.
106
9.9. A szabványok kötelező alkalmazását elrendelő jogszabályok A következőkben felsoroljuk azokat a jogszabályokat, amelyek jelenleg a szabványok kötelező alkalmazásáról rendelkeznek. Ezek főleg olyan jogszabályok, amelyek tárgya kizárólag a kötelező szabványok felsorolása. Ezeken kívül azonban még vannak olyan jogszabályok, amelyek csak egy-egy rövid utalással vagy lábjegyzettel hivatkoznak valamely szabványra vagy szabványok csoportjára (1. általános hivatkozás). Erre egy példa az. Országos Tűzvédelmi Szabályzat, amely a szabványok tételes felsorolása nélkül előírja, hogy a kéményeket nemzeti szabvány szerint kell kialakítani. Ezt úgy kell értelmezni, hogy az OTSZ időbeli korlátozás nélkül, minden érvényben lévő, kéményekre vonatkozó nemzeti szabvány alkalmazását kötelezővé teszi. A jogszabályok azonban új szabványok bevezetésével, régiek visszavonásával, illetve a jogharmonizáció során változhatnak, különösen most, amikor napirenden van a kötelező szabványok számának csökkentése. ♦ A tűzvédelem és a polgári védelem kötelező szabványainak megállapításáról szóló 1/1995. (II. 10) BM rendelet; továbbá az Országos Tűzvédelmi Szabályzat kiadásáról szóló 35/1996.(XII.29.) BM rendelet. ♦ Az egyes közlekedési, hírközlési és vízügyi nemzeti szabványok kötelezővé nyilvánításáról szóló 27/1994. (IX. 29.) KHVM rendelet. ♦ Az egyes környezetvédelmi nemzeti szabványok kötelezővé nyilvánításáról szóló 12/1999. (XII. 25.) KöM rendelet. ♦ Az egyes építésügyi nemzeti szabványok kötelezővé nyilvánításáról szóló 96/1999. (XI. 5.) FVM rendelet. ♦ Az egyes nemzeti szabványok kötelezővé nyilvánításáról szóló — többször módosított — 30/1994. (XI. 8.) IKM rendelet; továbbá az Építőipari Kivitelezési Biztonsági Szabályzat kiadásáról szóló 32/1994. (XI. 10.) IKM rendelet. ♦ A nemzeti szabványok kötelező alkalmazásáról szóló 58/1999. (XI. 26.) EüM rendelet. ♦ Továbbá a 9/1996. (VIII. 2.) HM; és az 54/1994. (X. 19.) FM rendeletek.
Kérdések 1. Mikor kell a szabványokat kötelezőnek tekinteni Magyarországon? Az európai szabványok nemzeti szabványként való bevezetése során megengedhetők-e eltérések az európai szabványtól? 2. Sorolja fel, milyen szabványosítási szinteket különböztetünk meg nemzeti kereteken belül és kívül! 3. Ismertesse a harmonizált szabványok lényegét és szerepét! 107
Mik a különbségek egy európai szabvány és egy európai előszabvány között? Ismertesse az előszabványok alkalmazásának különböző eseteit! 5. Ismertesse a fő különbségeket a szabványok és a jogszabályok között! Mit jelent az, ha egy jogszabály dátummal (évszámmal), illetve dátum nélkül 6. (évszám nélkül) hivatkozik egy szabványra? Hogyan lehet egy adott témakörre vonatkozó szabványt megkeresni a szabványjegyzékben?
4.
1 0. A létesítés tűzvédelmi szabályai
A fejezet ismerteti a létesítésre vonatkozó alapvető tűzvédelmi szabályokat és fogalmakat, majd kitér az építési helyszín általános előírásaira is. A fejezet végén találjuk a tűzvéde/emhez kapcsolódó jogszabályok és szabványok felsorolását.
A létesítés tűzvédelmi szabályai vonatkoztathatók mind az építést megelőző tervezésre, mind magukra az építési munkafolyamatokra. A műszaki ellenőr feladatköre mindkettőhöz kapcsolódik. Ellenőriznie kell, hogy a jóváhagyott tervdokumentáció tűzvédelmi vonatkozású részeit (többek között a tűzvédelmi fejezetben foglalt előírásokat) megfelelően betartják-e, de az építési-szerelési munka szakszerűségének ellenőrzése során figyelmének a szükséges mértékben ki kell terjednie a tűzvédelmi kérdésekre is.
10.1. A létesítésre vonatkozó alapvető szabályok és fogalmak A tűzbiztonság az építményekkel szemben támasztott alapvető követelmények közé tartozik (1. az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvényt). Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) kormányrendelet (OTÉK) IV. fejezetében az építmények létesítési előírásai között részletesebben is ismerteti a tűzbiztonságra vonatkozó követelményeket. A III. fejezetben az építmények közti legkisebb távolságra találhatók előírások. A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény előírja, hogy a felelős tervező köteles a tervekhez tűzvédelmi fejezetet készíteni, amely tartalmazza a vonatkozó jogszabályokban, kötelezően alkalmazandó szabványokban és hatósági előírásokban foglalt követelmények kielégítését. A kivitelező köteles a tervben szereplő tűzvédelmi követelményeket a kivitelezés során megtartani, megvalósítani, a tervezési hiányosságok megszüntetését a felelős tervezőnél, illetve a beruházónál kezdeményezni. A felelős tervezőnek és a kivitelezőnek a követelmények kielégítéséről írásban kell nyilatkoznia. 108
109
A tűzvédelmi dokumentációnak tartalmaznia kell az épületre vonatkozóan: ♦ a megközelíthetőséget; ♦ az oltóvízellátást; ♦ a tűzveszélyességi osztályba sorolást, a tűzállósági fokozatot; ♦ az alkalmazott épületszerkezetek éghetőségi és tűzállósági paramétereit; ♦ a tűzszakaszok elhelyezkedését, a kiürítés számítását; ♦ az épületgépészeti kialakításra, a villámvédelmi rendszerre, valamint a tűzjelzésre és oltásra vonatkozó megoldásokat. A tűzvédelmi dokumentációk megértéséhez és értelmezéséhez szükséges, általános tűzvédelmi fogalmak és követelmények elsősorban az Országos Tűzvédelmi Szabályzatban (OTSZ) és az MSZ 595 szabványsorozatban találhatók meg. A tűzvédelmi rendelkezések megállapítása és alkalmazása céljából az anyagokat, a technológiát, a tevékenységet, továbbá a veszélyességi övezeteket, a helyiségeket, a szabadtereket, a tűzszakaszokat, az épületeket, a műtárgyakat, az építményeket és a létesítményeket tűzveszélyességi osztályba kell sorolni. A tűzveszélyességi osztály a veszélyességi övezetek, helyiségek, helyiségcsoportok (tűzszakaszok), épületek, építmények, vállalatok besorolására vonatkozó kategória a bennük folytatott tevékenység során előállított, feldolgozott, használt vagy tárolt anyagok jellemzői, valamint az alkalmazott technológiai folyamat tűzveszélyessége, egyes esetekben – pl. lakó- és közösségi épületek – a rendeltetés alapján. A tűzveszélyességi osztályba sorolás szempontjait az OTSZ tartalmazza. A tűzveszélyességi osztályok a következők: ” ♦ „fokozottan tűz- és robbanásveszélyes (jelzése: A); ♦ „tűz- és robbanásveszélyes ” (jelzése: B); ♦ „tűzveszélyes ” (jelzése: C); ♦ „mérsékelten tűzveszélyes ” (jelzése: D, ide tartoznak pl. a lakóépületek); ♦ „nem tűzveszélyes ” (jelzése: E). Ha már ismerjük a tűzveszélyességi osztályt, akkor meghatározható a tűzállósági fokozat. Ez az épületre vonatkozó olyan kategória, amely megszabja, hogy az egyes épületszerkezetekkel szemben milyen éghetőségi és tűzállósági határértékkövetelményeket kell támasztani. A tűzállósági fokozatot a tervezőnek kell meghatároznia az épület tűzveszélyessége, rendeltetése, szintszáma és egyéb szempontok alapján. A tűzállósági fokozatot I–V. terjedő számozással jelölik. Az I. jelenti a legszigorúbb, az V. a legenyhébb követelményeket. Például a lakóépületeket I–IV. tűzállósági fokozatúra kell készíteni, de ha a IV. fokozatot választjuk, akkor csak legfeljebb kétszintes épület létesíthető. A szerkezetek tűzállósági határértékének azt az időtartamot nevezzük, amely a tűz keletkezésétől a szerkezet tönkremeneteléig (valamely tűzállósági határállapot eléréséig: összeroskadás, átégés, felmelegedés stb.) eltelik. A tűzállósági határérték jele T H , mértékegysége óra vagy perc. Számértéke szabványos laboratóriumi vizsgálattal határozható meg. 110
Az éghetőség az anyagok tűzzel, illetve magas hőmérséklettel szembeni viselkedését jellemzi. Attól függően, hogy az anyag meghatározott gyújtóforrás hatására képes-e meggyulladni, megkülönböztetünk nem éghető (jele: A) és éghető (jele: B) anyagokat. Mindkét csoporton belül további kategorizálásra van szükség. A nem éghető csoporton belül Al-gyel jelöljük az éghető alkotókat nem tartalmazó anyagokat. Ilyenek pl. a fémek, a szervetlen szilikátipari termékek, illetve az egyéb szervetlen anyagok. Az éghető alkotókat is tartalmazó anyagok az A2 alcsoportba tartoznak. Az éghető csoporton belül attól függően, hogy a meggyulladt anyag az égés fenntartásához igényel-e külső energiát vagy ezt önmaga biztosítja, a szabványos vizsgálatok alapján beszélhetünk nehezen éghető (B1), közepesen éghető (B2) és könnyen éghető (B3) anyagokról. Azok az anyagok, amelyeknek az MSZ 14800-16 szerinti szabványos vizsgálattal meghatározott gyulladási hőmérséklete alacsonyabb, mint 150 °C, az ún. kis gyulladáspontú anyagok. Ezek, a kiszáradt festék- és ragasztóanyagok, valamint a kátrány és a bitumen kivételével, építőanyagként nem használhatók. Az épületszerkezeteket alkotóanyagaiknak az éghetősége alapján kell éghetőségi csoportba sorolni (MSZ 595-3).
Nem éghető az olyan épületszerkezet, amely: ♦ nem éghető anyagból készül (pl. tégla, beton); ♦ nem éghető anyagú fegyverzetekkel (kéreggel) rendelkezik, és a kéregszerkezetek tűzállósági határértéke az adott követelményeknek önmagában is megfelel (beleértve a felmelegedési határállapotot is) függetlenül a kéreg alatti anyagok (hőszigetelések, kitöltő anyagok) éghetőségétől (pl. házgyári vasbetonpanel); ♦ réteges felépítésű (szendvics-) szerkezet, melynek alkotóelemei nem éghető anyagúak, és csupán a nem éghető fegyverzettel védett keretváz az éghető; de a vázszerkezet fűtőértéke nem több, mint 10 MJ/m 2 (pl. m2-enként 0,01 m3 fa); ♦ szilikátbázisú, de éghető töltőanyaggal készített homogén könnyűbeton. Laboratóriumi vizsgálattal kell azonban igazolni, hogy a szerkezet kielégíti az adott építményre meghatározott tűzállósági határérték-követelményt. További előírás, hogy a szerkezet anyagának fűtőértéke legfeljebb 3 MJ/kg, és az anyag legfeljebb mérsékelt füstfejlesztésű osztályba sorolható be. Nehezen éghető az olyan épületszerkezet, amelynek: ♦ anyaga vagy összetevői legalább nehezen éghetők (pl. égéskésleltető szerrel hatékonyan kezelt faszerkezet); ♦ belső rétege (vagy rétegei) közepesen vagy könnyen éghető anyagból készült, de tűz vagy hőhatás ellen legalább nehezen éghető anyaggal burkolt oly módon, hogy az adott követelményeknek megfelelő tűzállósági határértéken belül a védett anyag nem vesz részt az égési folyamatban, illetve a 111
szerkezetből éghető olvadék nem tör elő (pl. vakolt faszerkezet, acéllemezek közötti szigetelő hab stb.). Közepesen éghető az olyan épületszerkezet, amely közepesen éghető anyagból készült (pl. védelem nélküli faszerkezet). Könnyen éghető az olyan épületszerkezet, amely könnyen éghető anyagból (anyagokból) készült és tűz-, illetve hőhatás ellen nincs védve. Az éghetőségi csoportba egyértelműen nem besorolható szerkezeteket alkotó anyagaik éghetősége és azoknak a tűzállósági vizsgálatok során meghatározott viselkedése figyelembevételével kell elbírálni. Tervmódosítás esetén meg kell vizsgálni, hogy az alkalmazott új anyagok és szerkezetek tűzvédelmi szempontból (éghetőség, tűzállósági határérték) egyenértékűek-e az eredeti, jóváhagyott megoldással.
10.2. Az építési helyszínhez kapcsolódó legfontosabb előírások Az építési munkahely üzemeltetésére vonatkozó konkrét előírások szorosan kötődnek az egyes építési munkákhoz tartozó szakmai ismeretekhez, ezért itt csak a legfontosabb általános előírásokat ismertetjük. A munkáltató köteles gondoskodni a munkavállalói, illetve a munkavégzésben részt vevő családtagjai tűzvédelmi oktatásáról és rendszeres továbbképzéséről, valamint arról, hogy azok a munkakörükkel, tevékenységükkel kapcsolatos tűzvédelmi ismereteket a foglalkoztatásuk megkezdése előtt elsajátítsák, a tűz esetén végzendő feladataikat megismerjék. Jogszabályban meghatározott tűzveszélyes tevékenységet csak érvényes tűzvédelmi szakvizsgával rendelkező, egyéb tűzveszélyes tevékenységet a tűzvédelmi szabályokra, előírásokra kioktatott személy végezhet. Tűzveszélyes az a tevékenység, amely a környezetében lévő éghető anyag gyulladási hőmérsékletét, lobbanáspontját meghaladó hőmérséklettel, és/vagy nyílt lánggal, izzással, parázslással, szikrázással jár. A tűzvédelmi szakvizsgára kötelezett foglalkozási ágakat és munkaköröket, valamint a vizsgáztatás módját a 32/1997. (V. 9.) BM rendelet ismerteti. Ide tartoznak pl. a hegesztők és a nyílt lánggal munkát végzők. Tűzveszélyes tevékenységet tilos olyan helyen végezni, ahol az tüzet vagy robbanást okozhat. Állandó jellegű tűzveszélyes tevékenységet csak a tűzvédelmi követelményeknek megfelelő, erre a célra alkalmas helyen szabad végezni. Az építési-szerelési munkák között számos alkalomszerű tűzveszélyes tevékenység van, pl.: hegesztés, szigetelési munkák forró bitumennel, illetve lángszóróval, vágások, csiszolások stb. Az alkalomszerű tűzveszélyes tevékenységet előzetesen írásban meghatározott feltételek alapján szabad csak végezni. A feltételek megállapítása a munkát elrendelő feladata. Az alkalomszerű tűzveszélyes 112
tevékenységre vonatkozó feltételeknek tartalmazniuk kell a tevékenység időpontját, helyét, leírását, a munkavégző nevét és — tűzvédelmi szakvizsgához kötött munkakör esetében — a bizonyítvány számát, valamint a vonatkozó tűzvédelmi szabályokat és előírásokat.
10.3. A tűzvédelemhez kapcsolódó jogszabályok és szabványok A következőkben tájékoztatásul felsoroljuk azokat a legfontosabb jogszabályokat és szabványokat, amelyek teljes mértékben vagy esetleg csak részlegesen kapcsolódnak a létesítés általános tűzvédelmi szabályaihoz. A felsorolás nem terjed ki az egyes szakmák, munkaműveletek részletes előírásaira, mert ezek az adott szakmák ismeretanyagához tartoznak. A jogszabályok és szabványok folyamatos változása szükségessé teszi a felsorolástól függetlenül is az adott építési tevékenységre vonatkozó összes jogszabály és szabvány naprakész figyelemmel kísérését és ismeretét. ♦ 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről. ♦ 253/1997. (XII. 20.) kormányrendelet az országos településrendezési és építési követelményekről (OTÉK). ♦ 45/1997. (XII. 29.) KTM rendelet az építészeti-műszaki tervdokumentációk tartalmi követelményeiről. ♦ 1996. évi XXXI. törvény a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról. ♦ 35/1996. (XII. 29.) BM rendelet az Országos Tűzvédelmi Szabályzat kiadásáról (OTSZ). ♦ 30/1996. (XII. 6.) BM rendelet a tűzvédelmi szabályzat készítéséről. ♦ 32/1997. (V. 9.) BM rendelet a tűzvédelmi szakvizsgára kötelezett foglalkozási ágakról és munkakörökről. ♦ 32/1994. (XI. 10.) IKM rendelet Építőipari Biztonsági Szabályzat kiadásáról. ♦ 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelettel. ♦ 30/1994. (XI. 8.) IKM rendelet egyes nemzeti szabványok kötelező alkalmazásáról. ♦ 1/1995. (11. 10.) BM rendelet a tűzvédelem és a polgári védelem kötelező nemzeti szabványainak megállapításáról. A továbbiakban csak az építésüggyel elsősorban összefüggő, kötelező szabványsorozat jelenleg érvényes részeit tüntetjük fel. ♦ MSZ 595-1:1986 Epítmények tűzvédelme. Fogalommeghatározások. ♦ MSZ 595-2:1994 Építmények tűzvédelme. Építőanyagok osztályozása éghetőség, füstfejlesztő képesség és égve csepegési tulajdonságuk szerint. 113
♦ MSZ 595-3:1986 Építmények tűzvédelme. Épületszerkezetek tűzállósági követelményei. ♦ MSZ 595-3:1986/1M:1987 Építmények tűzvédelme. Épületszerkezetek tűzállósági követelményei. ♦ MSZ 595-3:1986/2M:1989 Építmények tűzvédelme. Épületszerkezetek tűzállósági követelményei. ♦ MSZ 595-4:1986 Építmények tűzvédelme. Középmagas és magas épületek tűzvédelmi előírásai. ♦ MSZ 595-5:1987 Építmények tűzvédelme. Tűzszakaszok. ♦ MSZ 595-6:1980 Építmények tűzvédelme. Kiürítés. ♦ MSZ 595-7:1994 Építmények tűzvédelme. A számított tűzterhelés meghatározása és a mértékadó tűzállósági követelmények számítása. ♦ MSZ 595-8:1994 Építmények tűzvédelme. Egylégterű csarnokjellegű épületek hő- és füstelvezetése. ♦ MSZ 595-9:1994 Építmények tűzvédelme. Hasadó és hasadó-nyíló felületek. Felhívjuk még a figyelmet arra, hogy egyes szabványokhoz a Szabványügyi Közlönyben közzétett hirdetményes módosítások is tartoznak, amelyek nem jelennek meg önálló szabványkiadványként.
Kérdés 1. Ismertesse az építmények kialakítására vonatkozó legfontosabb tűzvédelmi követelményeket (tűzállósági fokozat, tűzveszélyességi osztály, szerkezetek tűzállósági határértéke)!
Irodalom
Felhasznált irodalom PRAQ III. Építési célú termék direktíva. Szakmai szemináriumsorozat képzési anyaga. Bálint J.: Minőség Tanuljuk, tanítsuk és valósítsuk meg. Budapest, TERC Kft., 2001. Bálint J: Minőségirányítás az építőiparban. Műszakiellenőr-képzés anyaga. 2. kiadás. Budapest, TERC Kft., 2001. Földesi T.: Szabványosítás, minőség, tanúsítás. Készült az EU PHARE támogatásával. Budapest, Műegyetemi Kiadó, 1997. Minőségbiztosítás az építőiparban, 1997. Szerk.: Bálint J. Készült az EU PHARE támogatásával. Kézirat. Bissonais, J.: Pour conduire un projct. Paris, AFNOR 1996. Hellard R., B: Project Partnering. London, Thomas Telford, 1995. MSZ EN ISO 9001:2001 Minőségirányítási rendszerek. Követelmények. MSZ EN ISO 9000:2001 Minőségirányítási rendszerek. Alapok és szótár. MSZ EN ISO 9004:2001 Minőségirányítási rendszerek. Útmutató a működés fejlesztéséhez. MSZ EN 45020:1999 A szabványosítás és az azzal kapcsolatos tevékenységek. Általános szakszótár (ISO/IEC Guide 2:1996). MSZ 250:1996 Magyar nemzeti szabványok alaki és szerkesztési előírásai. 1997. évi LXXVIII törvény Az épített környezet alakításáról és védelméről. 1995. évi XXVIII. törvény a nemzeti szabványosításról. 39/1997. (XI1. 19.) KTM-IKIM rendelet. A magyar nemzeti szabványok jegyzéke. Soltész I.: Szabványok az építőiparban. 2., bővített kiadás. Budapest, TERC Kft., 2001. Szakács Gy.: Az ÉMSZ-irányelvek a szabványosítás rendszerében. ÉMSZ Évkönyv '99. Budapest, ÉMSZ, 1999. 65—70. old. Szakács Gy.: Általános szabványügyi ismeretek. BME Mérköktovábbképző Intézet, Út- és hídépítési műszaki ellenőrök oktatási segédanyaga. 2001., kézirat
Ajánlott irodalom Bálint J.: Minőség — Tanuljuk, tanítsuk és valósítsuk meg. Budapest, TERC Kft., 2001. Földesi T.: Szabványosítás, minőség, tanúsítás. Készült az EU PHARE támogatásával. Budapest, Műegyetemi
Kiadó, 1997. MSZ EN ISO 9001:2001 Minőségirányítási rendszerek. Követelmények. MSZ EN ISO 9004:2001 Minőségirányítási rendszerek. Útmutató a működés fejlesztéséhez. A magyar nemzeti szabványok jegyzéke. Soltész L: Szabványok az építőpiarban. 2., bővített kiadás. Budapest, TERC Kft., 2001.
114
115
