Hangácsi István
EP választások 2014: több mint egy szavazás A 2014-es év a hazai parlamenti választások mellett az Európai Parlamenti (EP) választások éve is egyben. Azonban utóbbit a tagállamok sajtója és a közvélemény nagyrészt mellékesen kezeli, holott a 2008 óta tartó és mélyülő európai válság fordulópontjává válhat. A választók már az Európai Bizottság elnökére is közvetlen hatással lesznek. Ám a választások igazi jelentősége a folyamatos „Eurózió“ megállításában és a közös európai gondolkodás fejlesztésében lesz mérhető, ha az EP és az EU vezetői felismerik és élnek ezzel az egyedülálló eséllyel.
Aki EB elnök akar lenni… A 2007-ben elfogadott lisszaboni szerződés révén a 2014-es EP választásokat egy jelentős módosítás érinti. Ennek alapján az eredményt figyelembe kell venni az Európai Bizottság (EB) elnökének kiválasztása során, azaz a győztes pártcsalád nagy eséllyel adhatja az EU legdinamikusabb szervének vezetőjét. Az EurActiv szerint a lehetséges esélyesek között a választók számára aránylag ismert és ismeretlenek is felfedezhetőek: EU-s vezetők, tagállami kormányfők és nemzetközi szervezetek vezetői is. A lényeg, hogy ezáltal jóval több figyelem fog irányulni az EP választásokra
tagállami
szinten.
Az EB elnöki
székért folyó
harc sokkal
személyesebbé teszi a választásokat. A pártcsaládok vezető jelöltjeinek elsőszámú érdeke az ismertségük növelése és a szavazatok megszerzése. Így a választók is sokkal érdekeltebbé vállnak, amely kiváló lehetőség a többek által hiányolt európai kohézió erősítésére. Azonban az European Political Centre agytröszt szerint sok függ az adott jelölt politikai súlyától és személyiségétől is: A tagállamonként eltérő és a közösségi igények összeegyeztethetőségének akadályai, valamint a pártcsaládtól eltérő személyesebb hangvételű kampány kerékkötők lehetnek egy tapasztalt és közismert politikus számára is. -1-
Amennyiben a jelöltek másodvonalas politikusok, úgy könnyen akár „szépségversennyé“ válhatnak az EP választások, az illetők ismeretlensége és az esetleges karizmatikusságuk hiánya miatt. A nemzetiség is egy további buktató tényező, hiszen a választók hiába értenek egyet amúgy az adott pártcsalád értékeivel, ha tételesen nem látnának szívesen az EB elnöki székében mondjuk egy közép-kelet európait. Ha pedig az EP választások révén kerülne ki az EB elnöke, úgy ez a sokak által kritizált színfalak mögötti kinevezés végét jelentheti az Európai Tanácson belül. Ugyanakkor az EB elnöke nincs hatással az alelnökök kiválasztására, és politikai beállítottsága sem befolyásolja az EB irányultságát.
Azonban a választók tájékozatlansága továbbra is kritikus problémát jelenthet, amelyen a választáson résztvevő pártoknak és a brüsszeli apparátusnak mindenképpen javítaniuk kell. Ellenkező esetben ugyanúgy távol érzik majd magukat az EP-től és az egész EU-tól. Ezzel kapcsolatban az Eurobarométer egy 2012-es felmérésében arra a feltételezésre kereste a választ, hogy „a jövőben, az európai választásokon való részvételi arány magasabb lenne, ha a választók több információval rendelkeznének“.
EP EU hatásáról a választásokról mindennapokra
EP jelöltek és pártok programjairól
EB elnöki jelöltekről
HUN
EU-27
HUN
EU-27
HUN
EU-27
HUN
EU-27
Igen
76%
84%
77%
84%
75%
84%
51%
62%
Nem
20%
14%
18%
14%
19%
14%
36%
26%
Nem tudja
4%
2%
5%
2%
6%
2%
13%
9%
Az eredmények alapján jól látható a lakosság igénye egy hatékonyabb és közvetlenebb tájékoztatási felfogásra. A szemléletváltás nélkül vélhetően továbbra is -2-
kritikusan alacsony maradna a részvétel, amelyik az egyik legbiztosabb pontja az EU legitimációs hiányának.
Mindemellett az EP pártcsaládjainak jogi személyiségeiben is változások történnek, amennyiben elfogadják az erre vonatkozó keretköltségvetést: Nem kormányzati szervezetté (NGO) alakulnak – 13-ból már 8-an azok. Adományok helyett közvetlen támogatásokban részesülnek, a működésük nagyobb átláthatóságáért cserébe. Így a pártcsaládok egyenlő státusba kerülnek az EU intézményeivel, ráadásul erősödhet az EP és a választók közötti kapcsolat, hiszen mind a 28 tagállamban létrehozhatják a regionális szervezeteiket. A közös jelöltökön való megállapodás, és az ehhez szükséges tagállami támogatottság megszerzése tovább erősítheti a páneurópai pártokat. Mindez egyértelműen a választók mozgósítását és az EP szerepének növelését célozza meg, előbbire pedig külön felszólították a páneurópai és a hazai pártokat is. A „mostoha“ EP választások
Közhelynek számít, de az EP választások ténylegesen is csak másodlagos jelentőséggel bírnak a tagországok nemzeti választásai után. Ennek egyértelmű bizonyítékai: az alacsony részvétel (1979: 62%-ról 2009: 43%-ra csökkent az átlagos részvételi arány), a szavazók számára alig ismert jelöltek, a választási témák és a kampány pedig meg sem közelíti a hazai választásokét – sajnos alig említhető ellenpélda, még a régi tagországok esetében sem. Kevés párt folytat komolyabb EUs témájú kampányt, a többség lényegében a hazai politikai viszonyokkal foglalkozik, így érdektelenné téve a választók nagy részét az EU-s ügyekkel kapcsolatosan. Az European Political Centre agytröszt szerint: mivel a tét kicsi, ezért a résztvevők a hazai választásokhoz képest akár teljesen ellentétesen is szavazhatnak (tiltakozó szavazás). Olykor nem tetszésüket is kifejezve a kormányzó párttal szemben, vagy a -3-
szívükre hallgatva, a stratégiai döntés helyett voksolnak az amúgy belpolitikailag mellőzött kisebb, de most vonzóbb pártokra.
A szavazói magatartás mellett azonban sokkal fontosabb, hogy a majdan megalakuló EP hogyan tud hozzájárulni a válságban lévő Európai Unió megújulásához. A neves brit Policy Network
szerint a jelenlegi EU-s
válság több forrásból ered
(euroszkepticizmus, bizalmatlanság, magas munkanélküliség, stb.), de mind ugyanazt a hatást gerjesztik, amelyet „Eurózió“-nak neveztek el – az EU-t tápláló közös érdekek és a közvélemény támogatásának eróziója. Bár az EU korábban sem volt mentes a válságoktól (1970-es évek olajárrobbanása), a jelenlegi „Eurózió“ jóval mélyebb problémákból táplálkozik. Az olasz, a spanyol, a portugál és a görög kormányok bizalomvesztése mellett egyre növekszik az elégedetlenek száma más tagállamokban is, akik már Brüsszelt is a kudarcok felelőseként tekintik. Az elemzés szerint a 2014-es EP választások komoly lökést adhatnak a kilábalás és a sikeres építkezés felé, megtörve ezzel a negatív közhangulatot, és újfent bizonyítva az EU létjogosultságát. Mindehhez azonban egy azonnali és határozott irányváltás szükséges, szakítva az eddigi politikai gondolkodásmóddal, mert egy nullaösszegű
-4-
felfogás vált általánossá a tömegek számára – ha az EU nem a pozitív változások motorja, nincs is értelme! Az agytröszt „Élénk Európa“ című stratégiája vázolja az „Eurózió“ eddigi káros hatásait, mint: az alacsony gazdasági növekedés miatt csökkenő innováció és versenyképesség;
a
szociális
kiadások
visszafogása
növekvő
jövedelem
egyenlőtlenségek és az EU gyenge hatásköre; valamint a zöldebb gazdaságért tett erőfeszítések másodrangúvá válása, és szükséges reformok elhanyagolása a gazdasági gondok végett. A megoldáshoz három téren kell pozitív irányú változásokat elérni: azaz új politikai konszenzusra, a munkanélküliség elleni átfogó harcra (Közös Munkaerő Piac) és egy új reformprogramra van szüksége az EU-nak. Ennek pedig a 2014-es választások képezhetik az alapját, az Európai Parlament pedig a motorját. Az EU több évtized alatt érte el a közösségi szintű jogosítványok kialakítását. Ugyanakkor (az elemzés szerint) az ezekről szóló, a közvélemény számára is látható viták javarészt a brüsszeli hivatalok falai között rekedtek. Az EPnek a Bizottság mellett erőteljesebben kell kiállnia az EU tagállamok gondjaira megoldást jelentő célokért. Van azonban egy sokkal aggasztóbb probléma, amelyik egyre érezhetőbben hatja át a mindennapok emberének és a tagállamoknak a viszonyát az EU-val. A „mi” és az „ők“ kategorizálás, amelyik a politikai europanizálódás (közös gondolkodás) gyengeségei miatt válik lehetővé, kritikus kerékkötője lehet a közös célok kialakításának. Az EP e téren is felveheti a kesztyűt, és egy páneurópai irányítóként képzelhető el az elemzés szerint: Meg kell erősíteni a nemzeti és az EU-s jogalkotás kapcsolatát az EP bevonásával; A tagállami parlamentek bekapcsolódása az egyes EP vitatémákba, főleg a jelentős társadalmi és gazdasági témák eseteiben;
-5-
Rendszeres és közös jelentések készítése, valamint közös bizottsági ülések révén is átláthatóbbá válhat az EP működése az európai polgárok és a sajtó számára; A jelenlegi három helyszín helyett, csak Brüsszelben működjön az EP, Strasbourg és Luxemburg helyett, valamint a közérthetőség és hatékonyság érdekében az angol nyelvet ajánlott előnyben részesíteni a viták és megbeszélések során.
A feladat robosztus, az eredmények pedig nem egyik napról a másikra válnak láthatóvá. Az „Eurózió“ folyamatosan sorvasztja el az EU-ba vetett maradék bizalmat is, és rombolja a fél évszázad alatt felépített európai álmot, az európai jóléti rendszert. Brüsszel egyedül a közös európai gondolkodás, az EU és a lakosság közötti szorosabb kapcsolat fejlesztésével csökkentheti a „mi“ és az „ők“ közötti távolságot. Az Európai Parlament valószínűleg a legjobb kísérletező terep ez ügyben: mint közvetítő és szervező a 2014-es választások révén megkerülhetetlenné válhat e téren. Az Európai Bizottság elnökének megválasztására gyakorolt lakossági befolyás egy újabb lépés a választók felelősségének és érdekérvényesítési erejének növelésére. Mindez azonban még nem ad végleges választ az EU legitimációs problémáira.
Ugyanakkor
csökkentheti
a
tagállamok
gyakran
egyoldalú
kommunikációját az EU-ról, hogy egyes döntéseket ne egyszerűen „brüsszeli diktátumokként“ állítsanak be a hazai politikában.
-6-
