Simai Mihály akadémikus a Magyar ENSZ Társaság elnöke: ENSZ ÉS AZ EMBERI JOGOK A XXI. SZÁZADBAN: ÚJ KIHÍVÁSOK ÉS ÚJ FELADATOK.
Hatvan évvel ezelıtt fogadták el az akkori államok képviselıi az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Két évig tartott a vita az ENSZ 1946-ban alapított Emberi Jogi Bizottságában, amelyik azt a feladatot kapta, hogy a Világszervezet Alapokmánya eszméinek és betőinek megfelelıen alakítsa ki és kodifikálja az általános és egyetemes emberi jogokat. A Világszervezetet olyan idıszakban hozták létre, az akkori generáció felnıttjeinek döntı többsége két szörnyő világháborún esett át. Ez a generáció alig ismert mást, mint elnyomást, háborúkat és feszültségeket.
Tapasztalhatta a fasizmus népirtó
rendszerének szörnyőségeit, a sztálini diktatúrát és az imperialista gyarmatosítás következményeit. 1945-februárjában az amerikai törvényhozás elıtt tartott beszédében kijelentette: az ENSZ lesz a fegyverkezési versenyek, katonai szövetségek, hatalmi fölényre irányuló törekvések és politikák és más olyan cselekedetek alternatívája, amelyek a múltban világháborúkhoz vezettek. Az emberi jogokkal foglalkozó bizottságnak eredetileg 18 tagja volt, s elnöke az amerikai Eleanor Roosevelt asszony, Roosevelt elnök özvegye lett. 1400 ülést tartottak s éles vitákban fogalmazták meg a deklaráció szinte minden mondatát. Végül 1948 december 10-én szavazták meg a deklarációt az ENSZ Közgyőlésén Párizsban, a Chaillot Palotában tartott ülésén. Ez az esemény világtörténelmi mérföldkı volt. Korábban is születtek nemzetközi egyezmények, amelyek az emberi méltóságot voltak hivatva szolgálni. Ilyen volt pl. az egyezmény a kényszermunka és a rabszolgaság megtiltásáról. Az Egyetemes nyilatkozat azonban átfogó jogi és globális érvényességő elveket és normákat fogalmazott meg. A történelmi körülmények parancsoló módon követelték, hogy ne kerülhessen sor még egyszer azokra a kegyetlenségekre, amelyeket a náci Németország és követıik, illetve csatlósaik elkövettek. Ez a cél ösztönözte az ugyancsak 1948-ban elfogadott és a népirtás bőntettét szankcionáló konvenciót is.
1
Az elmúlt 6 évtized során sok vita folyt az Egyetemes Nyilatkozat jellegérıl és jelentıségérıl. Szép számmal akadtak lelkes hívei, védelmezıi, tovább-fejlesztésének ösztönzıi és bírálói is. Politikusok és tudósok, vallási vezetık és különbözı civil szervezetek
képviselıi
igyekeztek
elısegíteni
a
Deklarációban
foglaltak
érvényesülését vagy éppen gátolták azt. A hatvanadik évfordulóra különösen alkalmas arra, hogy ösztönzést adjon az emberi jogok érvényesülése terén elért eredmények és a kudarcok okainak és következményeinek elemzésére és kitekintésre a következı évtizedek feladataira.
Az emberi jogok globális érvényesülésében elért eddigi eredmények értékelése és különösen a távlatok felvázolása a XXI század világában megkövetelné a globális társadalmi-politikai, gazdasági és jogi összefüggések mély elemzését. Fontos és nehéz feladat lenne ez a társadalomtudományok számára. Az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetekben zajló viták szükségképp felületesebbek lesznek. A tiszteletkörökön túlmenıen valószínőleg sokat fognak az államok ENSZ diplomatái és szakértıi is vitatkozni azon, hogy az emberi jogok érvényesítése terén hol lépett elıre, mivel maradt adós vagy lépett hátra a világ. A felületes elemzı számára is világos azonban, hogy a XX század elsı feléhez vagy a korábbi évszázadokhoz viszonyítva az elmúlt hat évtizedet sok tekintetben az emberi jogok globális diadalútjaként értékelhetjük. Hozzátehetjük azonban a vívmányokhoz a “bizonytalan” vagy a “törékeny” jelzıket s az egyetemességgel kapcsolatos fenntartásainkat is. Az egyezmények és a deklarációk nem jelentik automatikusan a jogok érvényesíthetıségét.
Az elért
eredmények messze nem egyetemesek és sok országban könnyen visszafordíthatók. A jogi egyenlıség világa ugyanis nem azonos a geopolitika vagy a geo-ideológia világával, amelyekre a globalizációs folyamat ellenére a sokrétőség jellemzı és a különbözı érdekeket és értékeket valló és érvényesítı szuverén államok szerepe továbbra is meghatározó. Ami a geopolitika világát illeti, egyik igen fontos és vitatott kérdés az, hogy vajon a hidegháború utáni szakaszban elvesztette-e az emberi jogok ügye azt a támogatást, amelyet az Egyesült Államok és más fejlett országok politikája nyújtott, s az un. emberbaráti célokat szolgáló intervenciók milyen szerepet játszanak a globális politikában? .
Az azonban aligha vitatható, hogy a Világszervezet volt és valószínőleg lesz is az emberi jogok érvényesülése figyelemmel kisérésének, a feladatok meghatározásának, 2
a különbözı államközi és más nemzetközi szervezetek tevékenysége koordinálásának legfıbb globális fóruma. Dag Hammerskjöld, az ENSZ tragikus sorsú egykori fıtitkára emlékeztette a világot arra, hogy az ENSZ szervezetét nem azért hozták létre, hogy földi paradicsomot teremtsen, hanem azért, hogy megmentse a világot a pokol borzalmaitól. Azok a távoli jövıbe tekintı alapítók , mint pl. Franklin Delano Roosevelt a Világszervezetet az egyetlen lehetséges alternatívának tekintették a XX század elsı fele borzalmainak elkerülésére. A Világszervezetben teremtıdött meg az operatív kapcsolat is a demokratizálódás, a gazdasági és társadalmi fejlıdés, a nemzetközi együttmőködés és az emberi jogok megvalósításának nemzeti és nemzetközi feladatai között. Az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében, az ENSZ különbözı bizottságaiban alakult ki és mőködik az un. emberi jogi diplomácia, amelyik a diplomáciai tevékenységek lényeges területe.
Az eredményekkel összefüggésben mindenekelıtt arra kellene válaszolni, hogy azokat kiknek a szemszögébıl vizsgálom? Három dimenziót kell integrálni ennek felvázolásában: az egyéneket, hiszen az emberek jogairól van szó, az államokat, amelyek elısegíthetik vagy korlátozhatják a jogokat
és az un. nemzetközi
közösséget, vagyis a globális rendszert a maga politikai és ideológiai sokrétőségével és hatalmas egyenlıtlenségeivel.
Az eredmények között, e rövid elıadás keretében a következıket emelem ki:
1. Annak ellenére, hogy a
deklarációt meghatározó értékek sok tekintetben
a
nyugati civilizáció eszméit tükrözték, mégis közelebb hozta egymáshoz a különbözı kultúrákat. Hozzájárult a dekolonizáció elısegítéséhez a gyarmatosítókat is szolgáló faji megkülönböztetés rendszereinek visszaszorításához, lehetıvé tette azt a megközelítést, amelyik a az egyének jogainak egyetemlegességét a társadalmak különbözıségének
figyelembevételével igyekszik biztosítani. Büntethetıvé tette a
tömeges népirtást. Végsı soron, a korábbi évszázadokhoz viszonyítva annak ellenére is növelte földünk lakóinak jogi biztonságát, hogy sok állam csak korlátozott mértékben fogadta el a deklarációban illetve a különbözı konvenciókban foglaltakat.
2. A Világszervezet keretében az elmúlt hat évtized során az emberi jogokkal kapcsolatban elfogadott nemzetközi egyezmények nyomán átfogó jogrendszer és 3
jogforrás fejlıdött ki, amely ötvözte a polgári és politikai jogokban megtestesülı demokratikus eszméket az általános emberi érdekek és szolidaritás eszméivel, az egyének jogait a kollektívák jogaival.. A rendszer több mint 60 szerzıdést és deklarációt foglal magában. Az államok döntı többsége aláírta, sıt ratifikálta is ezeket a globális egyezményeket A politikai és polgári jogokkal összefüggı területeken túl, különösen fontosak voltak a gazdasági, szociális és kulturális jogokat deklaráló, gyermekekre, a nıi egyenjogúságra, a környezeti témákra, , a menekültek státusztára a migráció résztvevıinek jogaira vonatkozó konvenciók, a faji megkülönbözetés minden formáját megtiltó a kínzást tilalmazó egyezmények. Az emberi jogok nemzetközi rendszerének keretében szerves kapcsolat teremtıdött a társadalmi szolidaritás és az emberi jogok között. A társadalomtudományok és különösen a jogtudomány új ágaként fejlıdött ki az emberi jogokkal összefüggı analitikai és normatív munka. Az emberi jogok globális térhódítása és védelme folyamatában különösen nagy jelentısége volt a civil társadalom szervezeteinek.
3. Kialakították a Világszervezet keretében és földünk számos körzetében az emberi jogok biztosításának elısegítését és továbbfejlesztését szolgáló intézményrendszert. Az intézmények fejlıdésének fontos mérföldkövei voltak az emberi jogok érvényesülését figyelemmel kísérı és errıl rendszeresen jelentı nemzetközi bizottságok, a fıbiztosi funkció létrehozása és Emberjogi Bizottság helyében az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának megalakítása. .A Nemzetközi Büntetıbíróság létrejöttével a felelısségre vonhatóság és a szankcionálás intézményesültek.
4. Elısegítette a demokrácia eszméinek és gyakorlatának térhódítását. A Helsinki Záróokmány elfogadása, és különösen a volt szocialista rendszerek összeomlása és a hidegháború befejezıdése nyomán nıtt azoknak az államoknak a száma, amelyek pluralista demokráciákként mőködnek és legalábbis formálisan teljesítik a hatalom megszerzésének, megtartásának demokratikus normáit. Ebben a vonatkozásban különösen annak fontosságát emelhetjük ki, hogy az emberi jogok ügye nemcsak formálisan nemzetköziesedett, hanem egyre több esetben került sor nemzetközi beavatkozásra az emberi jogok súlyos megsértıivel szemben.
4
Az eredményeket az sem kisebbíti, hogy ezek nem valamiféle tervszerő fejlıdés nyomán születtek. Különbözı államok sajátos értékrendje, politikai érdekei és céljai ösztönözték kezdeményezéseiket a Világszervezetben és azon kívül az emberi jogokkal kapcsolatban. Az emberi jogok ügye pl. igen fontos területe lett a hidegháború világpolitikai küzdelmeinek. Szinte minden területen és kérdésben kemény politikai viták folynak továbbra is. Ezek a XXI. században egyre inkább a fejlıdı és a fejlett világ valamint a különbözı civilizációk közti kontrasztokat és ellentéteket tükrözik. Ennek nyomán a nemzeti és nemzetközi rendszerben különbözı irányzatok és preferenciák kristályosodtak ki. Ezek egy része az egyént kiemelı jogi megközelítésre és normákra, egy másik irányzat pedig a társadalmi szolidaritás értékeinek priorizálására épült. A különbözı civilizációk közül egyedül az iszlám fogalmazta meg külön állásfoglalását az emberi jogokkal kapcsolatban, alárendelve azok érvényesíthetıségét a shariának.
A különbözı preferenciák
valószínőleg a jövıben is jelentıs kérdések maradnak az emberi jogokkal összefüggı nemzeti és globális törekvésekben, hiszen az ENSZ napirendjén szereplı valamennyi fontos témában, s a XXI. század szinte minden lényeges globális kihívásában megjelenik. Különösen lényeges kiemelni azt, hogy a XXI század elsı évtizedeiben hatalmas globális transzformációk mennek végbe szinte egyidejőleg. Ilyen változások egybeesésére nem sok a történelmi precedens.
A transzformációk sok tekintetben meghatározzák a Világszervezet napirendjén megjelenı témákat. Egyesek ezek közül különösen sokoldalúan érintik az emberi jogok nemzetközi rendszerét és egyes térségek vagy államok belsı viszonyait. A következıkben ezek közül öt, politikai szempontból különösen fontos és az ENSZ jövı tevékenysége szempontjából nagyjelentıségő problémakört emelek ki.
1. A Szovjetunió felbomlásával véget ért a politikai leigázásra és nemzeti elnyomásra épült globális birodalmak kora. Romjaikon új államok jöttek létre, s ez a folyamat valószínőleg folytatódik. Jelenleg pl. a világon több mint 4000 olyan etnikai csoport létezik, amelyik az ENSZ alapokmánya alapján jogot formálhat a nemzeti önrendelkezésre. Ilyen törekvések különösen akkor erısödnek, amikor a többség e csoportokkal szemben a faji, vallási vagy nemzeti alapon való diszkriminációt alkalmaz, s kirekeszti ıket az adott társadalomból. A demokrácia és annak globális térhódítása a múltbelinél lényegesen jobb lehetıséget biztosít arra, hogy az ilyen 5
csoportok különbözı szervezıdéseket hozzanak létre. Szerepük valószínőleg továbbra is alapvetı forrása lesz a fegyveres konfliktusoknak, amelyek gyorsan nemzetköziesednek. Eszköztárukban a terrorizmus is megjelent. Ezek a mozgalmak mőködı államokat robbanthatnak szét, destabilizálhatnak társadalmakat és regionális háborúkat robbanthatnak ki. Lényegében a Világszervezet fórumain szembesül a nemzetközi diplomácia olyan kérdésekkel, hogy meddig terjed az ezzel kapcsolatos jogi normák érvényesíthetısége, meddig mehet el a világ a szeparatista törekvések támogatásában vagy korlátozásában, illetve, hogy egyáltalán képes-e erre? Ugyancsak e témakörhöz kapcsolódnak a vallási vagy etnikai kisebbségek jogai,
a
terrorizmus
üldözésének
folyamatában
a
szabadságjogok
korlátozhatóságának mértéke, stb.
2.A XXI. század társadalmi folyamatai között meghatározó fontosságú a népesedési polarizáció. Az ENSZ demográfusainak számításai szerint a 2000 és 2050 között született illetve világra jövı újszülöttek 90-95%-a a mai fejlett világon kívül látja meg a napvilágot, s a fejlett térségek lakói egy kb. kilencmilliárd lakosú világban optimális esetben egymilliárdnyian lesznek. Ennek politikai, gazdasági és nemzetközi jogi következményei is hatalmasak. A mai fejlıdı világban történelmileg példátlan mérető munkaképes korú csoport alakul ki. A belátható feltételek mellett igen sokam maradnak
elfogadható
és
fenntartható
megélhetési
lehetıségek
nélkül.
Elkerülhetetlenül nı a fejlett világ vonzóereje és az illegálisnak tekintett migráció. Az Egyesült Államok, az EU térség és Oroszország már ma is érzékeli ennek társadalmi és jogi problémáit. Az ENSZ napirendjén szereplı kérdések között különösen lényeges lesz az, hogy miképpen tudja majd a világ e kérdéskört az emberi jogok tömeges megsértése nélkül kezelni, illetve hogy a fejlett országok jogrendszere miképpen reagál majd a világot minden szempontból sokszínőbbé tevı migráció társadalmi következményeire.
3. Az ENSZ Alapokmánya is deklarálta a munkához való jogot. A hatvanas években s késıbb született különbözı konvenciók ezt nemcsak megerısítették, hanem a szociális és kulturális jogok különbözı ígéreteivel bıvítették. Ezeket a konvenciókat sok állam törvényhozása ratifikálta, sıt sokan alkotmányukba is beépítették, alkotmányos garanciákat ígérve. Ez a folyamat évtizedeken át a két társadalmi rendszerbe tartozó államok társadalmi- politikai küzdelmeiben ment végbe. A XX 6
század végére a kapitalizmus újra globális rendszerré vált s nemzetköziesedése minıségileg is új, minden korábbinál magasabb szintre emelkedett. Igaz, hogy a XXI. század elejére kialakult globális piaci rendszer számos területen és jelentıs mértékben különbözik attól, mint amilyen a múlt század elején volt. Kérdéses azonban hogy a globális piaci verseny viszonyai között az államok mennyire lesznek hajlandók és képesek e jogok érvényesítésére? Ugyancsak a változásokkal kapcsolatos kérdés, hogy a jogi normákkal mennyire kezelhetı a növekvı kontraszt, a polgári és politikai jogok által deklarált jogi egyenlıség és a globálisan példátlan méreteket
öltı
társadalmi-gazdasági
egyenlıtlenségek
között.
A
nık
egyenjogúságának problematikája is, amelyik természetesen sokkal szélesebb a munkához való jog érvényesülésénél, ugyancsak kapcsolódik e témakörhöz.
4. A XXI század egyik legsúlyosabb globális problémája bolygónk biológiai létfenntartó
képességének
gyengülése.
Az
emberek
élethez
való
joga
biztosíthatóságának alapvetı feltétele az, hogy az emberiség ne csak bolygónk biofizikai határain belül éljen és fejlıdjék, hanem oly módon, hogy ennek igazságos elérését a ma élı és a jövı generációk számára, valamint más élılények számára is biztosítsa. Az emberi jogok és a fenntartható fejlıdés feltételrendszerének harmonizálása minden bizonnyal a jövı egyik leglényegesebb kérdése lesz. A fenntartható fejlıdéshez, az egészséges környezethez való jogok különösen olyanok, amelyek globális kollektív jogoknak tekinthetık és megkövetelhetik az egyének és az államok jogainak újra fogalmazását, estleges korlátozását is bizonyos területeken.
5.A hatalom vertikális újraelosztása és a civil társadalom megnövekedett szerepe. A nyugati orientációjú társadalomtudományok a civil társadalmat, hagyományosan mint a demokrácia egyik alapvetı bázisát kezelik, s kevesebb figyelmet fordítanak arra a kérdésre, hogy miként hat a demokrácia és az emberi jogok érvényesülése a civil társadalomra. A civil társadalom lényege a másság, a sokféleség és az autonómia elismerése. A civil társadalom szerepet játszhat a demokrácia fenntartásában, de csak olyan mértékben, amennyire a demokrácia már képes volt a civil társadalmat “megszelídíteni”. A demokrácia kitőnı lehetıségeket teremt a társadalom kisebb csoportjai számára identitásuk, érdekeik, értékeik hangsúlyozására és védelmére, más csoportokkal való szembe állítására, a hatalom vertikális újraelosztására. A nemzeti vagy csoportkultúrákra nehezedı globalizációs nyomás erısítheti az ezzel 7
kapcsolatos konfliktusokat. Igen fontos kérdésekké válik a jogrend, amelyek keretében az egyének, az intézmények és szervezetek közös ügyeiket menedzselik oly módon, hogy a közös és ellentétes érdekeket és nézeteket egymással összeférhetıvé teszik és megfelelı módon kezelni tudják a
társadalmi konfliktusokat, kockázati
tényezıket és a változásokat. Ennek fıbb komponensei a demokratikus, pluralista társadalmi struktúra, a legitim központi kormány és az önkormányzatok. demokratikus, pluralista politikai struktúra
A
a rend formálásban sokdimenziós
szerepet hivatott betölteni: ütközı a és döntıbíró a kormány és a társadalom között, a politikai normák kialakításának szimbóluma. Ugyancsak alapvetı szerepet játszik a demokratikus berendezkedés a társadalmi
részvétel eszközeként a normák
kialakításában, az azonos érdekő társadalmi csoportok integrálásában, az eltérı érdekek ütköztetésének erıszakmentes biztosításában, a többség-kisebbség viszony kezelésében és a az alkalmazkodásban társadalmi változásokhoz. Ezért is lényeges kérdés az emberi jogok szemszögébıl is a demokrácia megfelelı mőködése .
Mindezek a messze nem teljes fejtegetések, arra utalnak, hogy a XXI század világában az emberi jogok kérdései nemcsak az általános emberi értékek érvényesülése szempontjából maradnak fontosak, hanem az államok nemzetközi kapcsolatai, mőködıképessége és a világfejlıdés fenntarthatósága feltételeiként is.
A Magyar ENSZ Társaság évtizedek óta fontos feladatának tekinti az emberi jogok érvényesítésének elımozdítását Magyarországon. Az elsı olyan társadalmi szervezet voltunk, amelyik napirendre tőzte még a hatvanas években az emberi jogok alkotmányos garanciáinak elemzését, széles körben ismertette és elsıként publikálta magyar nyelven az Egyetemes Deklarációt és a különbözı konvenciókat. Nagyra értékeltük és támogattuk az országgyőlési biztosok intézmény rendszerének megteremtését, s fórumot adtunk munkájuk ismertetéséhez is. Reméljük, hogy a “jövı nemzedékek” érdekeit figyelemmel kísérı és védı feladatkörő országgyőlési biztos jelentıs szerepet játszhat hazánkban a társadalom és az állami intézmények alkalmazkodásának elımozdításában a formálódó új globális feltételekhez. Nagyra értékeljük azt is, hogy e feladatkör kialakítására éppen az Egyetemes Nyilatkozat hatvanadik évfordulójának elıestéjén került sor, méltó módon a a jövı nemzedékek érdekei védelmének jelentıségéhez. Elıadás az Országgyőlés Konferenciáján, 2007 dec. 3. 8
