Engedd be a tótot a házadba, majd kiver abból

„Így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen, Sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítnek, lassan megnövünk.”

A nemzeti ellenállás lapja 2006. május 30.

Dsida Jenõ

Ne csak beszélj, cselekedj is! III. évfolyam 11. szám

167 Ft

Engedd be a tótot a házadba, majd kiver abból Keserû leckét kaptak azok a magyarok, akik azt hitték, hogy az EU tagság örökre elfeledteti velünk a Trianon óta tartó gyötrelmeinket. Még ha a parlamenti mutatványosok hazugságaikból nem tudtak olyan sûrû fátylat fonni, amely leplezhette volna minden máig ható szenvedésünket – például a Benesi dekrétumok ügyét – az egyszerû magyar hinni akart. Hinni abban, hogy majd az ejrópai polgár, szép lesz, okos, és persze rögvest keblére öleli a hozzá keveredett magyart, hisz az milyen toleráns nép. Azután jöttek a pofonok szépen sorban, az átvertek alig gyõzték kapkodni a fejüket. Mert a magyarokat valahogy mégsem várják tárt karokkal az EU munkahelyein, pláne nem tisztességes fizetésért. Mert a „régi” tagállamok foggal-körömmel védik érdekeiket, termékeiket, munkahelyeiket. Számos idegen rácsodálkozik Magyarországra: ni ezek nem a saját áruikat vásárolják, milyen egy bolond nép ez! Valóban arcpirító, hogy az összetartás halvány jelei sem mutatkoznak gyengélkedõ nemzetünk cselekedeteiben. Az elcsatolt területeken élõ magyarok helyzete jottányit sem javult, függetlenül attól, hogy már az EU masszában lubickolhatnak, vagy még csak a merítkezni vágyók sorában nyújtogatják sóvárgón nyakukat, hogy mikor kerülhetnek sorra. A magyarellenes tüntetéseket közben zavartalanul szervezhetik a Felvidéken. Az pedig világraszóló botrány, hogy a

megalázó bánásmódban részesülõ, Pozsonyban lefogott magyar városnézõk ügyébõl nem keletkezett diplomáciai botrány. Pár levelecske ment ugyan a fennhéjázó tótoknak, de érdemi intézkedés nem történt. Rúgd a magyart, taposd a földbe, alázd meg nyugodtan, úgysem lesz bántódásod – ezt üzente a hazaáruló kormány a világnak. A szoclibek zászlóira hazudott jelszavak a magyarokra nem érvényesek. Jog, egyenlõség, szólásszabadság – buta magyar, ebbõl nem eszel! Milyen nagy igazsága van annak, aki kimondja: nem gazdasági, Alkotmányos válság van! Ebben a mondatban minden benne van, az, hogy az alapjaitól rothadt a rendszer. Hol a magyarok érdekeiért kiálló kormány? Hol vannak a hatékonyan dolgozó magyar diplomaták? Hol van az az intézményrendszer, amelyen keresztül

pénzt tudnánk kiszivattyúzni az EU-ból? Egyedülálló lehetõségünk, hogy olyan pályázatokat nyújthatunk be, melyek több országon átívelnek, mégis tisztán magyarokhoz juthatnának az elnyert pénzek. Ez lenne az igazi revízió, ha összefogna magyar a magyarral, és visszavennénk a pénzeket Brüsszeltõl. Ahhoz azonban, hogy érdekeinket képviselõk vezessenek minket, ki kell söpörnünk a parlamentet. Az eredményes munkához sok dolgos kézre van szükség, senki nem fogja ezt a munkát helyettünk megcsinálni. Választhatunk: összefogunk és elkezdünk dolgozni, vagy továbbra is börtönbe vethetnek minket, miközben a múltba révedve gyönyörködünk a magyar történelem emlékeiben. Szabó Tamás

FR NT

2

2006. május 30.

Népek pünkösdje, ha egyszer eljövend. Olvasom az Írást, az apostolok cselekedeteinek 2. része szerint: 1. És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. 2. És lõn nagy hirtelenséggel az égbõl mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése és eltölté az egész házat, ahol ülnek vala. 3. És megjelentek elõttük kettõs tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. 4. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok. Leteszem szent bibliámat. Vajon lesz-e az emberiség egyszer elég erõs ahhoz, hogy megértse a zúgó szélnek eme zendülését? Lesz-e ház amely eltelik vele? Az ókorban ez nem volt lehetséges, mert az egész ókor története azon fordult meg, hogy mindig alakult egy nagy birodalom és az teljesen felszívta a másikat. Két nagy birodalom soha nem volt egyszerre. A római birodalom roncsait széttörte a középkor és akkor a kereszténység hatása alatt kialakulnak államok, amelyek kezdik egymást megtûrni. Ez az európai egyensúly politikája. Mintha elhinnék egymásnak azt, hogy együtt ülhetnek pünkösdnek ünnepén. Különös. Száz év alatt kétszer próbálták meg, hogy együtt üljenek. Napóleon bukása után megalakul a szent- szövetség, a világháború után a népszövetség. Jellemzõ maga a szó is. A tizenkilencedik század a szentháromságban keresi a konzervatív megoldást, a huszadik a népben a demokratizmust. Mindegyiknek van egy bálványa, de megfordítja azt. A haladás ugyanazt a pálfordulást mutatja, mint a bibliával szemben a szocializmus. A biblia az emberiség boldog korát a történelem elejére, a szocialista annak a végére teszi. A szentszövetség megbukott, mert be akart avatkozni a nemzetek belsõ dolgába. Az olvasó, miután Lord Byront szereti, tudja az õ halálával kapcsolatban, hogy az új Görögország feltámadása volt az elsõ lökés, mely ezt a konzervatív reakciós alakulatot kikezdte. A népszövetség állítólag, nem akar beleavatkozni az országok. belsõ dolgába (mi legyõzöttek ugyan máskép tudjuk), hanem azoknak külsõ érintkezését akarják szabályozni. Akarja? Akarja, de nem meri.

Mert hiszen megvolna a fogantyú még Wilson tökéletlen mûvében is. A trianoni békének elválaszthatatlan része az elsõ fejezet, a Nemzetek Szövetségének Egységokmánya (Pacte de la Société des Nations). Ennek 19. szakasza olyan, mintha pünkösdre szerkesztették volna. Szól kacskaringós magyar fordításban ekképpen: "A közgyûlés idõnként felhívhatja a szövetség tagjait az. alkalmazhatatlanná vált szerzõdéseknek és olyan nemzetközi állapotoknak újabb megvizsgálására, melyeknek fennmaradása a világbékét veszélyeztetné." Ez a legfontosabb része a trianoni szerzõdésnek és ez az, amivel mi sohasem foglalkozunk. A Wilson titkára által kiadott iratokból látszik, hogy ez volt akkor Amerikának legfontosabb törekvése; úgy akarta megakadályozni a jövõ háborúkat, hogy ami igazságtalan Európában a határok tekintetében, azt a népszövetség megváltoztathatja. És mivel a legigazságtalanabb mindenek között Trianon, nekünk oda kellene menni és a 19. szakasz alapján ki kell erõszakolni a mi igazunkat Ez volna a pünkösd, amit Wilson látott, amelyben csalódott és amely csalódástól meghalt. Ez a mi reményünk is. A kormányt nem vádolom azért, hogy eddig nem nyúlt

hozzá ehhez a fegyverhez, mert a népszövetség elsõ idején történt egy próbálkozás, amely balul ütött ki. Két délamerikai állam Peru és Bolívia a 19. szakasz alapján lépett a népszövetség elé és akkor oly formulát találtak ki, amely meghamisította még azt a 19. szakaszt is, vagyis a népszövetség megijedt sajátmagától. De ennek két oka volt, Az egyik az, hogy éppen amerikai államok akartak segítséget, holott az, Északamerikai Unió, mely végül is dönt Amerika sorsában, megtagadta az általa tervezett, de korcsnak született népszövetségbe való belépést. Érthetõ tehát, hogy a népszövetség nem mert a nagy Amerikával kikezdeni. A másik magyarázat az, hogy a népszövetség tanácsában még csak a velünk ellenséges szövetséges és társult hatalmak voltak, Németország nem volt ott. Azóta folyton látjuk, hogy Franciaország állandóan meghátrál az õ manõvereivel. Most hát itt van a pillanat, amikor a 19. szakasz megszólal, mert ez a pünkösd ígértetett nekünk. Elõfeltétele ennek egy, mit mindig sürgettem. Meg kell a magyar törvényhozásnak tennie azt, amit a németek véghezvittek, bebizonyítani egy külön bizottság tárgyalásán, hogy Magyarország ártatlan a világháborúban. Ezt sokkal könnyebben megtehetjük, mint Németország, itt nem kell semmiféle okoskodás vagy prókátori fogás. Mindaz, ami gróf Tisza István kormányáról bebizonyítható, az egész világ elõtt élõ tiltakozás, kétségbeesett küzdelem volt a háború megindítása ellen és a világbéke fenntartása mellett. Tehát evvel az igazsággal nemcsak nekünk. ellenzéki publicistáknak, akik véresre írjuk az ujjunkat a külföldi lapokban, hanem a magyar parlamentnek kell elõjönnie pártkülönbség nélkül. Ha ez megvan, semmi akadálya. Annak, hogy mi a népszövetséghez vigyük azt a tényt, hogy Trianon fenn nem tartható, azt a másik tényt, hogy mi nem akarunk háborút és végül a harmadikat, hogy a 19. szakasz alkalmazásához nekünk jogunk van. Tudom, hogy mások is követni fognak minket, elsõsorban Németország, mely sem a lengyel korridort, sem Szilézia brutális megcsonkítását nem tûrheti sokáig s mert minden ok meg van arra, hogy õt a fegyverkezéstõl vagy az Oroszországgal való társulástól visszatartsák, a 19. szakasz Németország

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

III. évf. 11. szám érdekében elõbb-utóbb érvényesíttetni fog. Mikor mozdulunk mi el, mikor a mi igazunk sokkal nagyobb mint Németországé, jobban mondva mi sokkal kisebbek vagyunk ahhoz, hogy kiheverjük azt a nagy bajt, amit Németország lassanként leráz magáról? Ha a népszövetség népszövetség akar lenni és õ jelenti azt a fórumot, amely eltelik a pünkösdi ígérettel, akkor elõször nekünk kell odazarándokolni a 19. szakasz alapján, Hiszen már derül a láthatár. Lloyd George, a béke egyik aláírója, a múlt hónapban kiadott cikkében (1927. május 15.) világosan megmondja, hogy ha valamely legyõzött állam most nem teljesítené a békeszerzõdésben kikötött szolgáltatásait, senki sem volna, aki ezt hadsereggel behajtaná rajta. Innen már csak egy lépés és a 19. szakasz megindul és betöltetik. Nekünk ezer évi jussunk van ehhez, egész tízszer száz esztendõnk bizonyítja azt, hogy most csakugyan olyan nemzetközi állapotba jutottunk, mely alkalmazhatatlanná teszi a szerzõdéseket s fenn maradásuk a világbékét veszélyeztetné. Ez az, amit mi és az összes többi hatalmak aláírtak. Ez az, ami nekünk pünkösdöt hozhat, ha csakugyan megszólal a világbéke. Hiszen egy ezeréves állam tönkretétele maga megakadályozza a népek pünkösdjét, ezt mindenki belátja, aki nem gonosz. Be szépen énekelte ezt Byron, Childe Heroldjanak második énekében: ……………………………..Ezer Év kell, amíg egy állam kész leszen; S egy óra olyan könnyen söpri le. Dõlt fényt s erényt amíg ujjá teszen Az ember meddig küzd Idõn és Végzeten? Addig a népszövetség nekünk nem népszövetség, mert nincs meg benne pünkösdnek lelke, addig tart genfi, konferenciát, amelyrõl kisült, hogy mindenki mást mondott mint amit gondolt, mindenki mást hirdetett; mint amit országa akart s mikor vége volt, senki sem tudta, hogy miért jött. Fölveszem megint az Írást és olvasom tovább:, 12. Álmélkodnak vala pedig, mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajon mi akar ez lenni? Hegedüs Lóránt 1928

FR NT

3

A Bankgassei puccs és Szent Koronánk a patkányforradalom idején

Írásomat az elõzõ számban megjelent Horthy Miklós bûnei? – címû értékes írás kiegészítésének szánom. 1919 április 10-én Fenyõ Andor a magyar tanácsköztársaság bécsi megbízottja az Osztrák-Magyar bank budapesti fõintézetétõl egy akkor még ismeretlen összegû pénztári ellátmányt vett fel s azt a külügyi népbiztosság pecsétjével ellátott magánpoggyászként, az osztrák kormány tudta és behozatali engedélye nélkül Bécsbe szállította. Ezen állami pénzt Bécsben nem a követségi pénztárnak adta át megõrzés céljából, hanem a követség épületében lévõ magánlakásának fehérnemû-szekrényében rejtette el és lakását Pestrõl magával hozott vörös õrséggel õriztette. Néhány nap múlva ebbõl kb. 30 millió koronát azzal az utasítással adtak át Magurányi Sándor követségi fõigazgatónak, hogy azt mint pénztári ellátmányt kezelje. Ebbõl az immár hivatalosan bevételezett összegbõl hamarosan milliókat utaltak ki propaganda célokra. Nyilvánvalóvá vált, hogy a pénzt, vagy legalábbis egy részét Ausztria bolsevizálására szánták. Magurányi közölte megfigyeléseit Burián István volt külügyminiszterrel és gróf Batthyányi Tivadarral akik úgy döntöttek hogy ezt a hatalmas összeget megmentik a szegedi nemzeti kormány javára. Erre május 2-án éjjel jött el a kedvezõ alkalom. Magurányi Sándor és Hajós Jenõ követségi titkár behatolt a „követek” magánlakásába, majd az ott talált 120 millió koronát, ami egy kofferbõl került elõ,

Barthelet angol újságíró jelenlétében átadták a Szmrecsányi-féle ellenforradalmi csoportnak. A két bolsevista követet (az egyik Fenyõ A.) nem épp udvariasan magukkal vitték és egy bécsi kolostorban internálták. A megmentet összeg egy részét Zichy Aladár gróf Bethlen István gróf intézkedésére Szegedre vitte. Ez az összeg a nemzeti hadseregre fordítódott. A pénz másik része az Állami Számvevõszéknél szabályszerû elszámolást nyert. Ez az anyagi vérveszteség is siettette a tanácsköztársaság bukását, illetve elõsegítette a magyar nemzeti hadsereg talpra állítását. Kun Báláék (Kohn Áron) válasza nem sokáig késett. Takách-Tolvay József ezredes, Korláth Eörs alezredes, vitéz Szakváry Emil õrnagy, Zajaczkowszki Antal fõhadnagy és Magurányi Sándor az osztrák rendõrség kezére kerültek a „követek” elhurcolása miatt, illetve a személyes szabadság megsértése címén vád alá helyeztettek. A követség épületét megerõsített vörösõrség szállotta meg, Magurányinét és fiát pedig túszként tartották fogva. Az olasz különítmény parancsnoka, Segrée tábornok azonban az olasz katonai õrség közbelépésével kiszabadította és az olasz misszió védelme alá helyezte õket. A judeobolsevik hazaárulók figyelmét Szent Koronánk sem kerülte el. A Berlinben megjelenõ Vossiche Zeitung július 21-iki 199. számában volt egy közlemény Der Stefans Krone unter den Hammer címmel. A közlemény arról tudósít, hogy egy müncheni ószeres hiteles okmánnyal bizonyítja; a magyar szent korona elárverezésérõl Kun Bélával tárgyalt s megbízást kapott arra, hogy a koronát 100.000 frankért eladhassa… Ennek hatására, gróf Ambrózy Gyula koronaõr, Conte Salem közvetítésével az akkor a Ritz szállodában lakó Romanelli alezredeshez fordult, szent ereklyénk megmentésének érdekében. Vajjon Romanelli járt-e el az ügy érdekében? Tény az hogy ez az „üzlet” már nem jöhetett létre! Mihály István


FR NT

4

2006. május 30.

Mit nem kell megtanulni? Azt, hogy Gyulafehérvár = Alba Julia, Nagy-Enyed = Aiud, Kis-Almás = Almasul, KisBánya = Baisora, Ó-Becse = Becej, Oláhlápos-Bánya = Banitiu, Fehértemplom =Bela-Crkva, Brassó = Brassov, Pozsony = Bratislava, Csáktornya = Cakovac, Kolozsvár = Cluj, Diakovár = Djakovo, Alsó-Kubin = Dulne-Kubin, Füle = Fileu, Szamos-Ujvár = Gerla, Károlyváros = Karlovac, Topánfalva = Kimpeny, Kapronca = Kopridnica, Kassa = Kosice, Körmöcbánya = Kremnie, Körös = Krizevci, Komárom = Komorno, Léva = Levice, Kis-Tapolcsány = Mali-Tapalcau, Madaras = Mederanu,

Breki és a többiek Emlékeznek a Muppets-show-ra, ugye milyen jót nevettünk rajta annak idején mikor elõször láttuk? Ma is mûsoron van, csak több szereplõvel és persze a nézõközönség is szélesebb. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a mi szereplõink, vagyis politikusaink kevésbé szórakoztatóak, mint a tv-beli bábfigurák. De breki most is szervez, irányít, a mûsornak mennie kell. A többiek pedig lelkesen asszisztálnak hátha majd a fellépés után csurran-cseppen majd valami. Élvezik saját megjelenésüket. Mi, a nép viszont kevésbé élvezzük már ezt a hosszú évek óta tartó mûsort, de azért kitartóan bambulunk már ami a nagy többséget illeti. Mert ezek a szereplõk még csak nem is szimpatikusak, szórakoztatóak számunkra. A lényeg hogy õk élvezik, de hol marad a közönség kiszolgálása. Meddig bírjuk még? Megkérdezhetné már egyszer tõlem is valaki. Nem tetszik az elõadás, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül, legfeljebb mindenki csak magában morog. A rossz mûsort füttykoncert, bekiabálás szokta jellemezni és persze mindenki szeretné visszakapni a pénzét. De mi csak folyamatosan fizetünk, mondhatnám ráfizetünk, így nehéz lesz túlélni ezt a valóvilágot. Pedig Lenin egyszer állítólag azt mondta, ami nem megy nem kell erõltetni, hát ehhez képest… De a mi országos bábszínházunkban brekiék

Maros-Vásárhely = Mures-Osorheiu, Mura-Szombat = Subolica, Náélasd = Nedislia, Nagyág = Noság, Újbánya = Novi Banja, Érsekújvár = Nove-Zanko, Újvidék = Noviszad, Vízakna = Ocna, Székely-Udvarhely = Odorheiu, Hódság = Odzak, Eszék = Osiek, Nagyvárad = Oradea-Mare, Pancsova = Pancevo, Kõhid-Gyarmat = Pod-KamenomDatmonti, Pétervárad = Petrovaradin. Eperjes = Presow, Verespatak = Rosiu, Rózsahegy = Rosenberg, = Szatmár = Satu-Mare, Nagyszeben = Sibiu, Sebeshely = Sibiselu, Segesvár = Sigisoara, Szabadka = Subotica, Kadócza = Sriemski-Kadovci,

Turóc-Szent-Márton = Swati-Martin, Szék = Sigu, Sziszek = Sisak, Zombor = Sombor, Temesvár = Timisoara, Torockó = Trascau, Torda = Turda, Török-Kanizsa = Turska-Kaniza, Ungvár = Usgorod, Nagy-Ugróc = Uherec, Nagy-Kikinda = Velika-Kikinda, Nagy-Becskerek = VelikiBeskerek, Nagy-Salló = VelkeSaliachi, Aranyos-Maróth = ZlateMorawce, Zimony = Zemun, Varasd = Varazdin, Versec = Vrsac,

kitartóak, rendületlenül szerveznek, terveznek, kapják a támogatást, jól élnek, és fel vannak háborodva ha valaki megkérdõjelezi tisztességes önfeláldozó munkájukat. Kicsit marakodnak, de csak annyit amennyi egy színi elõadáshoz kell, hogy úgy tûnjön a kedves publikumnak mintha nagyon utálnák egymást. Pedig egy húron pendül ott mindenki. Legalábbis négy évig aztán néhány „mûvésztõl” megválnak, de jönnek új, kezdõ „tehetségek”. Megízlelik milyen az, amikor nulla melóval magasra jut az ember és még szenvtelen is lehet a pórnéppel. Pedig van lehetõség idény közben új társaságot szerzõdtetni. Na most biztosan azt mondják, kiket. Egy ember azért biztosan eszébe jutna mindenkinek aki tehetsége, munkája révén érdemes lenne arra, hogy odakerüljön. Csak sajnos nem nagyon ismerjük õket, nem jó a „menedzsmentjük”. Nem baj van helyette nekünk, brókerünk, villasztárunk, afrikai-magyar népdalénekesünk, egyéb kemény kultúrtevékenységet folyató emberünk. A követendõ példák Magyarországon. Beszéljük meg! Nem, nem azt nem engedik, ha neked más véleményed van az nem elfogadható, ha õk mondják akkor igen, és jaj neked ha nem osztod. Rasszista vagy meg intoleráns és ezt még vasárnap estenként meg is szavaztatják veled, már ha felbírod fogni azt a komoly szellemi megerõltetés után kiötlött kérdést. Brekiék mindenre

odafigyelnek, mindent menedzselnek, röfi kisasszony is tovább szervezi a biztonsági szolgálatot. Egy igazi pokoli történet, és még messze se kell menni. Jut eszembe gyakran látom a külföldi kereskedelmi tévétársaságok mûsorait, nem dicséretbõl mondom de összehasonlítva a magyarral, messze jobb mûsorok futnak ott és nem 20-30 éves filmekkel gyötrik a kedves nézõt. Erre van igény mondják nálunk. A mazsolát van erre igény, a hülyeség olcsóbb. A show részei, szélesíthetõ a közönségbázis. Unom az egész, „breki és a többiek” címû mûsort, a régi sokkal jobb volt szórakoztam rajta, még ha butácskának is tûnik mai szemmel, legalább kárt nem okozott. A hazai verzió viszont nem tetszik, különben is mint mondtam már, sokba kerül, drága a jegy és az egész színvonaltalan. Breki sem tetszik, túljátssza a szerepét, az egész nem jön át, nem hiteles. Nem azonosul a szereppel megfelelõen. Pedig igyekszik, de ha nincs tehetség akkor nincs tehetség. Kellene egy zsûri aki finoman ezt a tudtára adja. De hisz van! Mi vagyunk azok, csak még a mûsor hatása alatt vagyunk, talán elkábultunk, köpni, nyelni nem tudunk ahogy mondani szokták. Nem hisszük el, hogy így befürödtünk a jeggyel. Szedjük össze magunkat, aztán hozzunk most már döntést, mert bolondot csinálnak belõlünk. Felvinczi


III. évf. 11. szám

FR NT

5

Megtartják Gyergyóditróban a Székelyek Nagygyûlését A Székely Nemzeti Tanács szervezésében június 18-án mégis megtartják Gyergyóditróban a Székelyek Nagygyûlését. A szervezõk szerint székely nemzetgyûlést kívánnak tartani az 1918. december 1-jei gyulafehérvári román nemzetgyûlés mintájára, azzal a céllal, hogy a résztvevõk határozatban nyilvánítsák ki a székelység autonómia-igényét. A rendezvény elõkészületeirõl Árus Zsolt, az SZNT gyergyószéki szervezetének elnöke tájékoztatta a Hargita Népét. – Köztudott, hogy Bardócz Ferenc ditrói polgármester korábban elzárkózott a rendezvénytõl... – A hét elején volt egy megbeszélésünk a polgármester úrral és a helyi szervezõkkel. Ezen a találkozón maximális megértésünkrõl biztosítottuk, illetve arról, hogy nekünk is feltett szándékunk azon munkálkodni, hogy a községben ne okozzon feszültséget a nemzetgyûlés. Ennek érdekében beszélgettünk a ditrói RMDSZelnökkel, és találkozni, egyeztetni szeretnénk mindenkivel, akinek szerepe lehet abban, hogy sikeres legyen a rendezvény. – Jelezte, hogy június 18-án Ditróban megtartják a Székely Nagygyûlést. Mirõl lesz ott szó, hiszen korábban Bardócz Ferenc úgy fogalmazott, hogy nem lelkesedik a céltalan gyûlésezgetésekért? – Székely Nemzetgyûlést hívott össze Ditróba a Székely Nemzeti Tanács, azzal a céllal, hogy az egybegyûltek határozatban nyilvánítsák ki Székelyföld autonómia iránti igényüket. A mintát bizonyos

értelemben az 1918-as gyulafehérvári nemzetgyûlés szolgáltatja. Szó sincs tehát céltalan gyûlésezésrõl. – Az a vád éri önöket, hogy nincs háttere az SZNT kezdeményezéseinek. Valójában hány közösség részérõl szokták támogatni elképzeléseiket? – Ha valakinek kételye volt az SZNTkezdeményezés támogatottságával kapcsolatban, vélhetõen eloszlathatta azokat a székelyudvarhelyi nagygyûlés. – A közéletben nagyon sok a hiteltelen politikus, véleményem szerint az SZNT sem mentes ez alól, rossz fényt vetve a szervezetre. Hogyan lehet tenni ez ellen? – A Székely Nemzeti Tanács küldötteit állampolgári gyûléseken választották meg a falvak, városok polgárai, s a küldöttek közül kerültek ki késõbb a vezetõk. Kérdésére azt tudom mondani, hogy azzal használhat ön is, más is az autonómia ügyének, ha nyíltan elmondja, amennyiben birtokában van olyan adat, miszerint bármelyik SZNT-vezetõ méltatlan az általa betöltött tisztségre. – Önök nem zárkóznak el az RMDSZ-szel való tárgyalástól. Õk ellenben az elkövetkezõ négy esztendõben nem valószínû, hogy számba veszik az SZNT-t. Milyen elképzeléseik vannak ennek tükrében az önök szerepérõl? – Az SZNT a politikai szervezeteket összekötõ híd próbál lenni. Konkrétan: most Ditróban arra teszünk kísérletet, hogy az alapoktól felfelé haladva építsünk hidat az RMDSZ és az MPSZ között abban a – mindkét szervezet programjában

hangsúlyosan szereplõ - kérdésben, aminek a megvalósításához nagy szükség van az összefogásra. Ez pedig az autonómia. – Hogyan képzelik megvalósítani a szervezetépítést, az SZNT népszerûsítését? Bizonyára bennünk is van hiba, de azért nagyobbrészt külsõ tényezõkre vezethetõ vissza az, hogy a sajtóban kevesebbet szerepelünk. Mindezek mellett úgy gondoljuk, célunk elérése szempontjából a sajtóban való szereplésnél fontosabb az érdemi munka, a tárgyalás felelõs hazai és európai politikusokkal, az azon való munkálkodás, hogy a Székely Nemzeti Tanács, s általa az autonómia ügye téma legyen azokon a fórumokon, ahol számunkra fontos döntések születnek. Azt a tévhitet ellenben szeretném eloszlatni, hogy a ditrói nemzetgyûlés (vagy akár a székelyudvarhelyi nagygyûlés) a népszerûsítés eszköze lenne. Mindkét esetben a cél: teret adni a népakarat megnyilvánulásának. Gyergyóditróban egyeztetett a helyi tanács, az SZNT és az RMDSZ is. Petres Sándor, az RMDSZ Gyergyó területi elnöke lapunknak azt nyilatkozta, hogy a területi szervezet nem fog beleszólni a ditrói RMDSZ-szervezet döntésébe a nemzetgyûlést illetõen. Ugyanakkor a Székely Nemzetgyûlés kérdése szerepel az RMDSZ Gyergyó Területi Szervezete Területi Küldöttek Tanácsa mára összehívott ülésének napirendjén is. Bajna György, Hargita Népe

MNF Országos Gyûlés

Csurka István MIÉP elnökségét megkérdõjelezõ per miatt nem vállalhatja az MNF alelnöki pozícióját, ezért volt szükségszerû ez a lépés. A tagság erre a posztra Szabó Tamást választotta, az országos elnökségbe pedig Elekes Lajost, Kanyó Lászlót és Õz Jánost szavazta be a tagság. A gyûlésen elfogadták az MNF szövetségkötési stratégiáját és a választási helyzetet is figyelembe vevõ programpontokat. Ezek röviden:

4. Családok jogaiért harcolunk a homoszingli társadalom ellen! 5. A szoclib-reform nem más, mint hogy egy bankszámlát iktatnak a szolgáltatás és a szolgáltatást finanszírozó állam közé. 6. A gazdaság a korrupt politikai elittel küzd, ha harcba száll az alacsony adókért. 7. Magas adó = korrupciót fenntartó állam. 8. A belsõ piac növelése a biztos kiszámítható jövõn nyugszik. 9. Kiszámítható fejlõdés csak konzervatív gazdaságpolitikával. 10. Az elbocsátás nem más, mint a kiszolgáltatott réteg növelése a hatalmi legalizációs játékokhoz.

A Magyar Nemzeti Front Országos Gyûlést tartott, a gyakorlati munka jegyében. A feszített ütemû gyûlésen Schuster Lóránt elnöki beszámolója után új alelnököt választott a tagság. Dr. Bognár László a

1. Belehúztak! Belegebedünk! 2. Nem gazdasági, Alkotmányos válság van! 3. Következmény nélküliség.


FR NT

6

DIÁK 34 Két hónappal a diploma kézbevétele elõtt mind gyakrabban elõforduló beszélgetési és riogatási téma környezetemben a munkavállalás. A munkaerõpiacra készülõ fiatalok egyik részének szeme ilyenkor ködössé válik, s a teljes tanácstalanság ül ki arcukra; másik részük meglehetõs magabiztossággal rávágja: bármit elvállalok. Ilyenkor felsejlik elõttem egyetemista éveim egyik legmeghatározóbb nyara, amikor a második csoport tagjainak lelkesedésével szálltam fel június elején a Balaton aranypartjára induló vonatra. A keleti országrészbõl nézve a gyors pénzszerzés biztos pontjának tûnt, ezt azonban az élet rövid úton megcáfolta… Mivel viszonylag olcsó szállás és biztos munka várt ránk, a kezdet gördülékenynek ígérkezett: a megérkezés utáni napon munkába is álltunk mint boldog fagylaltárusok. Azonban hét nap, napi tíz órás munka után kiderült, hogy a megbeszélt fizetésünk rejtélyes módon megfelezõdött, s tovább nem tartanak igényt mindkettõnkre, a gimnáziumi osztályunk alapszabálya – „Együtt sírunk, együtt nevetünk” – alapján megváltunk az állástól. Igaz, hogy így a fizetésünk „maradék” felét sem kaptuk meg, de legalább az elveinkhez hûek maradtunk… Az otthon maradtak mind azzal búcsúztattak el, hogy néhány hétnél tovább nem fogjuk bírni, talán igazuk is lett volna, ha nem mondják. De így még erõsebben kapaszkodtunk a felnõtt élet elsõ lépcsõfokának vélt helyzetbe, s diákmunka után néztünk. Diákmunka. Ami akkoriban 270 forintos órabért jelentett – megkockáztatom, ma sem jelenthet sokkal többet. Így alakulhatott úgy, hogy az egyik áruházlánc hipermarketében kötöttünk ki pénztárosként. (a TESCOBAN - a szerk.) Aki még nem dolgozott pénztárban, az el sem tudja képzelni, hogy milyen napi 8-10 órát ülni, állni egy pénztárgép mögött, és egész nap kedvesnek és udvariasnak maradni mindenkivel. Még akkor is, ha a fõnököd, aki csak néhány évvel több, és jó pár iskolai évvel kevesebb, gyakorlatilag teljhatalommal rendelkezik. Utoljára általános iskolában kérezkedtem ki pisilni, az-

zal a különbséggel, hogy akkor kiengedtek… Persze ledolgozod az ebédszünetedet is, ami sohasem félórás, és szabadon dönthetsz, hogy eszel vagy rágyújtasz, amíg érted nem szólnak a hangosbemondón, hogy sok a vevõ. Talán ezzel érték el azt, hogy még mindig felkapom a fejem a hipermarketekben, hogy „Ugye nem az én számomat mondják?!”. Mert csak számod van, neved nincs – kicsit Zimbardora (1) hajaz a dolog. Nekem két hónapig tartott, amíg a tûrõképességem határát megtalálták. Akkor mondtam fel, és visszakönyörögtem magam az inaktívak világába. Onnantól értékelem igazán, hogy otthon lakhatok, ingyen ehetek és mosnak rám… De ez nem tarthat örökké… Két hónappal a diploma kézbevétele elõtt mind gyakrabban jut eszembe a munkavállalás. Talán mégis beadom az önéletrajzomat a hipermarketekbe is. Ki tudja? A legkisebb is számít… (1) „A Stanfordi börtönkísérlet (vagy Zimbardo-féle börtönkísérlet) pszichológiai szempontból vizsgálta az emberek fogságban való viselkedését. A kísérletet 1971-ben végezték a Stanford Egyetemen, Philip Zimbardo vezetésével. A résztvevõ önkéntes diákok foglyok és õrök szerepét játszották el egy, az egyetem alagsorában berendezett börtönben. A kísérletet azonban a befejezés tervezett ideje elõtt félbe kellett szakítani, mert az alanyok viselkedésükkel veszélyeztetni kezdték egymás testi és lelki épségét.” Wikipedia.org: http://hu.wikipedia.org/wiki/Stanfordi_b %C3%B6rt%C3%B6nk%C3%ADs%C3% A9rlet indymedia.hu

2006. május 30.

Berlusconi tovább küzd Silvio Berlusconi volt olasz kormányfõ szerint szabálytalanságok történtek az áprilisi parlamenti választásokon, a jobboldali koalíció emiatt bukott el. A helyhatósági választási kampányban a dél-olaszországi Caserta városában elmondta: amennyiben beigazolódik, hogy a Romano Prodi vezette baloldali Unió pártszövetség 24 ezer szavazatos többsége jogellenesen jött létre, az államfõhöz fordul, s új választásokat követel. Berlusconi emellett levelet küldött a világ több vezetõ politikusának, amiben a hatalomba való gyors visszatérését ígérte. A május 16-án keltezett, csak Silvióként aláírt levélben az ex-miniszterelnök azt magyarázta, hogy nem vesztette el a választásokat, csupán az olasz választási rendszer és a csalások áldozata lett. Az ellenzék vezéreként az ország lakosságának 50,2 százalékát képviseli, és reméli: hamarosan visszatér a hatalomba, miután ellenõriznek több mint egymillió érvénytelenített szavazatot. A történtekkel kapcsolatban hazai párhuzamot véletlenül sem lehet vonni. A FIDESZ a szavazótáborának hergelésén kívül, semmit nem tett a kommunisták hatalomból való kiszorításáért. Mit is várhatnánk egynemzetinek nevezett liberális párttól.

FRONT szerkesztõségi fogadóórák:

Minden kedden 18 órától az MNF Klubban

A Magyar Nemzeti Front és könyvtárának új címe: 1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3. III. e. / 336. Magyarok Háza Telefon: (06-1-267-45-10) 300-as mellék A könyvtár nyitva kedden és csütörtökön 15 és 19 óra között. honlapcím: www.nemzetifront.hu Jelentkezzen az MNF elektronikus hírlevelére a [email protected] címen.



FR NT

(gondolat) – a kommunistákról

„Ha ebben az országban valakik megérdemlik az örökös statáriumot, azok a ma is rajtunk élõsködõ kommunisták. Az eltelt évtizedek alatt ugyanis egyértelmûen bebizonyították magukról, hogy nekik semmi közük nincs semmiféle eszméhez, csak rabolni, gyilkolni és hazudni tudnak. Különös hangsúlyt kap ez napjainkban, amikor Magyarországon a kommunista pártot milliárdos tõkések irányítják. Nagyon remélem, hogy eljön az ideje annak, hogy a magyar munkások megkérdezik: no elvtársak,

ki, mikor és hol dolgozott azért a vagyonért, amit a magyar néptõl szereztetek? És aki nem tudja igazolni fizikai munkával a vagyonát, attól nyugodt lelkiismerettel el kell kobozni a magyar nép javára, mert a kommunisták dolgoztattak bennünket hazudva, hogy majd a szocializmusban milyen jó lesz. Hát jó is lett, de csak nekik. A félreértések elkerülése végett, kedves olvasóm, senkit ne tévesszen meg az, hogy hogyan nevezik magukat! Az elmúlt száz évben a kommunisták Magyarországon tízszer változtatták meg pártjuk nevét, de egyetlenegyszer sem pártjuk célját. Ez a cél pedig mindig a magyarság kiirtása volt. Ezért nem szabad magyar embernek kommunistákkal még csak szóba sem állni, nemhogy közéjük lépni a kommunista pártba.” (Rácz Sándor: Parázsló szándék – Emlékek és tények 1956-ból, 2005.) Rácz Sándor könyve megrendelhetõ Sajtószolgálatunk címén, vagy megvásárolható a Magyarok Házában (Budapest, Semmelweis u. 1-3.). lelkiismeret88.hu

Munka helyett tévé Egy önálló európai cigány televízió létrehozásának világmegváltó ötlete pattant ki valamelyik okostapojás fejébõl Budapesten, a témában rendezett kétnapos konferencián. Az elgondolást a konferencia kezdeményezõje, a magyar kulturális tárca is támogatja. A tanácskozáson elmondták, hogy a 15 millió európai cigány jogos

igénye egy önálló televíziós hálózat létrehozása. A tanácskozás zárásaként munkacsoport alakult, amely úgy határozott, hogy 2006 június közepéig elkészíti a televízió gyakorlati megvalósításának koncepcióját. Valóban, amikor a cigányok nagy része nyomorog, munkanélküliként lógatja

7

Terjeszkedõ franciák Francia cég szerzett többséget a Globus Konzervipari Rt.-ben, a tranzakció hétfõn zárult le. A francia Union Fermiére Morbihannaise Société Cooperative Agricole (UFM) május 15-én lezárult, részvényenként 460 forinton tett nyilvános vételi ajánlatának eredményeként a CECAB Holding Hungary Kft.-n keresztül 51,1334 százalék tulajdont szerzett a Globus Konzervipari Rt.-ben. Végigtekintve a Magyarországon található francia érdekeltségû cégek során, úgy tûnik, hogy a hazaáruló politikai vezetés valamiért hálás a galloknak. Csak nem a gyalázatos békeszerzõdés miatt?

„Átok azokra, akik Magyarországon e pillanatban lábbal tiporják az emberi jogokat és isteni törvényeket. E hõs nemzet hóhérait megátkozva, a mártírokat vigasztaljuk meg gyászos sorsukban. Átok a zsarnokokra és áldás a nemzetekre.” Victor Hugó. (1853) otthon a lábát, netán valamelyik fogda priccsén, akkor egy újabb gagyitévé beindítása a legfontosabb dolog. Vajon mikor veszik észre a cigányok, hogy a szoclibek, miközben a magyarság ellen uszítják õket, csak cirkuszt adnak nekik, kenyeret nem. Visszataszító, hogy a magukat a megtestesült toleranciaként bemutató vízfejek, úgy viselkednek, mint a középkor gyarmatosítói. Üveggyöngyöket szórnak a politikailag kihasznált cigányok elé, miközben egymás nagylekûségérõl zengenek ódákat. Hol vannak a munkahelyek, mit kívánnak tenni a cigányok neveléséért? Sok cigány azokkal az alapvetõ ismretekkel sem rendelkezik, amelyek a társadalmi élethez szükségesek. Semmi gond, írni-olvasni nem tud, iskolát nem végzett, de tévét azt nézhet. Lehet, hogy a cigányok lesznek az elsõ ideális fogyasztók? Csak azt nem tudom hogy mibõl, kinek a pénzébõl fognak vásárolni, merthogy munkát nem kapnak, a televízió bambulásáért pedig – még – nem fizetnek.


FR NT

8

2006. május 30.

Magyar Önvédelem

Revíziós gondolatok és Gyõzike 1920. június 4. Magyarország tragédiájának kezdete. Már 86 év telt el a trianoni döntés óta, de még mindig nem sikerült talpra állnunk, sõt most már pusztulásunk végjátékát éljük, ha valami isteni csoda nem történik. Idegenek bitorolják országrészeinket, élõsködnek, és erõszakkal beolvasztanak minket. Ez történik Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Vajdaságban, mindenhol. A szabadkõmûves erõk kormányon, ellenzékben, mindenütt és a nagy többség Gyõzikén éli ki nemzeti érzelmeit. Ki így, ki úgy, de minden barom nézi! A nemzeti öntudattal rendelkezõk megemlékeznek, gyertyát gyújtanak, de ez ma már kevés. Felvonulunk, emlékezünk, egy kicsit meghalunk a nagy beszédektõl ilyenkor. És? És nem változik semmi. Kinek könnyeket csal szemébe a gyász, van aki joggal dühös és ökölbe szorul a keze, de életünk vámszedõi röhögnek markukba, sõt már üzletet látnak a revízióban. Mindenütt ott vannak.

Vajon mit tud Gyõzike és az átlag a francia Grand Orient szabadkõmûves páholyról? Semmit. Üresfejû Gyõzikék mindenütt. Esznek, isznak, közösülnek, ez az életük három legnagyobb dolga, miközben a csonka országunk is tovább porlik Tisztítótûz kell, errõl írtam legutóbb, de mikor, meddig várunk? Nekem nincs idõm és remélem, akik olvasnak azoknak sem. Ez tartson minket össze magyarok, és együtt cselekedjünk már valami nagyot! Tüzet kellene rakni! A helyzet súlyos, Magyarország miniszterelnöke egy minden hájjal megkent ember, minden parlamenti párt és jelentõs parlamenten kívüli politikai szervezet alárendeltje az univerzalista humanizmust hirdetõ kozmopolita szabadkõmûves irányzatoknak. Ha a jelenlegi állapotban bármit is akarunk tenni, azt kicsiben kell kezdeni. Gyõzikéket le a képernyõrõl, sõt mindenkit!

Magyar Testvérek! Esztergom fõterérõl rohamtempóban eltávolították Vak Bottyán János szobrát. Ezt a titokban véghezvitt aljas HAZAÁRULÁST azért követte el a FIDESZ VEZETTE önkormányzat, hogy a helyére, a Széchenyi térre MÁRIA TERÉZIA szobrát állítsák. Azét a HABSBURG RINGYÓét, aki Molnár V. József néprajzkutató szerint a sátánnal közösült!! EZT MEGAKADÁLYOZZUK!!!!! Hogy hogyan, még nem tudjuk, de megakadályozzuk!!! Ha kell 2-en, ha kell 3-an! Ennyivel tartozunk annak az embernek, aki értünk, érted, értem áldozta

fel az életét! Azért küzdött, hogy a még meg sem születetteknek legyen hová megszületnie!!! Hogy legyen hazánk, legyen nemzetünk!! Kérünk Benneteket, nézzetek magatokba!! Emelkedjenek fel végre a testek a fotelbõl!!! A szájtépéssel, az okoskodással már semmire sem megyünk!!! Ez már harc, véres küzdelem a túlélésért! Fizikai jelenlétre van szükség, nem lehet tovább bujkálni! Békére, de ELLENÁLLÁSra!! Várjuk az aktivistákat, a magyarokat, akiknek ökölbe szorult a keze!!!

Ha valaha az országunkat vissza akarjuk foglalni és visszaszerezni, ami mindig is a miénk volt, annak elsõ lépése az összes kereskedelmi televíziós csatorna kitiltása Magyarországról. Rend kell, ahol megmondjuk, mit tanítsanak az iskolában, és mit lehet nézni a maximum két tv csatornán! Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Tamási mûveibõl készült új és régi tévéjátékok, filmek, erdélyi természetfilm, felvidéki kastélyok, színházi közvetítések, néptáncok, népdalok, Kárpát-medencei sportközvetítések, Wass Albert estek, tudományos és történelmi filmek és elõadások, magyar mûveltségi vetélkedõk, magyar zenék kellenek az eltévedt magyarnak. Gyõzikéknek kötelezõ lesz nézni! Csak ekkor van esély, különben elveszünk, remény sem lesz a megmaradásra. Idegenek esküdnek házasságot kereskedelmi rádió felhívására, fejükön papírzacskóval, miközben sterilizálnak. Gyõzike népe újra szaporodik, a revízió egyre messzebb. 2006. június 4. Magyarország. Kovács Géza

És munkánk, kitartásunk, bátorságunk eredményeképpen Vak Bottyán szobra vissza fog kerülni méltó helyére! Erre esküszünk!! Reszkess esztergomi önkormányzat! Ezt most nem ússzátok meg! Nem köpitek le többet a magyart!! Aki a fent leírtakat kényelembõl, félelembõl vagy egzisztenciális okokból nem képes felvállalni, az legalább az anyagiakban segítsen! Pénz kell a szórólapra, a tüntetésre, a büntetésre! Bankszámlaszámunk: Budapest Bank 10103898-54295000-01000000 Köszönjük! Isten szent nevére kérjük, segítsetek cselekedni!! MAGYAR ÖNVÉDELEM!! Hát nem értitek?????



FR NT

Pongrátz Gergely emlékére A Magyar Önvédelmi Mozgalom társszervezõként vett részt a Pongrátz Gergely halálának elsõ évfordulóján Kiskunmajsán, az ’56-os Múzeumnál tartott megemlékezésen. Az alábbiakban közöljük Wittner Máriá nak az emlékezõkhöz intézett, Pongrátz Gergely emléke elõtt tisztelgõ levelét: Tisztelt barátaink, tisztelt emlékezõk, s mindazok akik a mai napon azért jöttek el, hogy Pongrátz Gergely alakját és életét közösen felidézzék halála egy éves évfordulóján. Ha belegondolok, sok elvesztegetett évünk volt, amikor nem beszéltünk egymással, amikor köztünk álltak mások, tán veszélyesebbek, mint az egykori ÁVH, hiszen azon mesterkedtek, hogy ne legyen megértés és egység kettõnk között. Aztán Gergely törte meg a csendet és a némaságot sok-sok idõ után – mert bocsánatot sokféleképpen lehet kérni –, amikor felhívott, hogy jöjjek el a Corvin köziek vacsorájára. Õ ilyen ember volt, makacs a végtelenségig. Aztán ott voltam már vele, ahol csak lehetett, az Ifjúsági Ház avatásán, vagy amikor az elszakított területek ifjait toborozta

össze, sokféle munkában láttam õt megnyilvánulni. Mindnyájan emlékezünk szavaira: 1956 nem eladó ! 1956 nem eladó most sem és soha sem lesz az, vigyázzunk rá, mert a halálba menõk , a halállal szembenézõk végakarata ez. Ez az áldozatok hagyatéka ! S emlékezzünk arra, hogy az úgynevezett rendszerváltozás, hangsúlyozom úgynevezett(!!!) rendszerváltás idején az 1956-os csontokra, a kihantolt halottakra hivatkoztak a rendszerváltók. S ma ? Ma 1956-ot elrabolják tõlünk azok, akik a szent forradalom leverõi voltak, a szocialista halálgyárak mûködtetõi vagy éppen a hóhérok leszármazottai. Ma ezek élnek jól a vérdíjból!! Ma 56 huszadrangú kérdéssé silányult. Azokról beszélek, akik a harmadik köztársaságot éljenzik, na de melyik volt az elsõ? Kun Béla tanácsköztársasága vagy a vörös grófé ? 1956 öröksége a fiataloké, akik döbbenten hallgatják a valódi '56-ról szóló visszaemlékezéseket, mert a tankönyveink még

9 mindig töredékesen számolnak be a forradalmi eseményekrõl, s az erkölcsi gyõzelem legfõbb tanúságáról egyáltalán nem is szólnak. 1956 levert forradalom lenne ? Nem ! 1956 gyõztes forradalom!!! Összefogta a magyarságot, rendkívüli hittel és erõvel ruházta fel az embereket. Milyen jogon akar tehát ez a kormány 1956-os emlékmûvet építeni? Mondjuk ki: semmilyen morális alapja, joga sincs hozzá, hiszen az adófizetõk pénzén építi a reguláris katonaságot kifejezõ, ék alakú és támadó szimbolikát hordozó emlékmûvét. Csak meggyalázza vele a lyukas zászlót !! Nem vesszük kegynek, bármennyi pénzt is szán rá. Júdáspénz ez ! Inkább tömje be vele a költségvetési hiányt ! Hozzáteszem: Magyarországon és a világon sokféle 1956-os emlékmû épül közadakozásból, sokszor nem túl gazdag, de igaz emberek adományaiból. Összefogásból ! Mert 1956 forradalmi szellemiségének megõrzése a magyar összefogás megteremtése miatt, most az elsõdleges célunk. S ahogy Gergely mondaná: 56 nem eladó, és soha, de soha nem lesz alku tárgya ! Szeretettel : Wittner Mária ’56-os halálraítélt

Tárgyalások

Cím nélkül…

A Magyar Önvédelmi Mozgalom tárgyalásokat kezdeményez a hatékonyabb és erõteljesebb Kárpát-medencei radikális változások elõsegítése érdekében az Egyesült Magyar Ifjakkal és a Magyar Nemzeti Fronttal. A három szervezet elnöksége még júniusban budapesti színhelyen vitatja meg a közös munkát, az együtt dolgozás, cselekvés lehetõségét. A július 14-16-ig tartó esztergomi MÖM táborban a Magyar Nemzeti Frontnak kiállító standot, míg az EMI határokon kívül rekedt tagjainak 40 darab három napos ingyenes belépõt biztosítunk, szintén bemutatkozó sátorral. Célunk, hogy minél több gúnyhatárainkon kívüli magyar fiatal jusson el hozzánk. Mint ismert, a Magyar Nemzeti Fronttal jó a kapcsolatunk, hiszen a Frontban

Nézem az emberek rohanó sokaságát, Próbálom megérteni az Õ gondolataik folyamát. Elfordultak Õseink hitétõl, Mert jobbat vártak a nyugat pribékjeitõl.

olvashatóak a Magyar Önvédelmi Mozgalom oldalai, míg az EMI-nek hivatalos levelet írt a Magyar Önvédelem elnöksége. A közös célok megfogalmazása után, minél több szervezetet szeretnénk egymás mellé leültetni, ezt szolgálja a július 16-i esztergomi nemzeti kerekasztal beszélgetés, mely a tábor területén lesz megtartva. A tábor oldala: www.magyaronvedelem.hu/momtabor „Magyar a magyarral!” Magyar Önvédelmi Mozgalom Budapest, 2006. május 24.

Nem kell nekik sem Árpád, sem Vazul Nekik a pláza kell, és a többi zsivány mogul. Nem kell nekik több Õsi jelkép, s Turul, Hisz nem tudják a nép nem ettõl butul. Új vallás kellett nekik, melynek színe vörös, Mely hit egy népet kéjjel, elnyomva gyötör. S a sok hívõ úgy gondol Gyrucsányra, Mint hívõ muzulmán a Koránra. Madácsi András


FR NT

10

Útinapló 2006. 05. 20-át írunk. Ébredésem után villámgyorsan végigveszem, mit kell eltennem. Diákigazolvány, pulóver, Frontok, tagkártyák, transzparens, koszorú. Felkelek. Bekapcsolom a gépet, emlékeimben rémlik, hogy várakozik rám egy jóváhagyott szórólapterv, melyben az esztergomi oroszlán sorsáról, a Vak Bottyán szobor számûzetésérõl, a Trianoni megemlékezés idõpontjáról és egy nyári tábor programjáról értesülhetnek a célzottak. Az e-mailt S.O.S. eljuttatom a Front fõszerkesztõjének, gép kikapcs. Gyors telefonok jobbra-balra, ki, mikor, hova, menjen... Az órámra nézek, indulnom kell. A buszpályaudvaron találkozok régi cimborámmal. Szavalni fog ma, Pongrácz Gergely halálának 1. évfordulóján. „Piros a vér a pesti utcán...” Sietnünk kell. Kiskunmajsán a hangosítást szerelik a mieink. Jó itt. Szétnézek, és 25-30 fiatal áll mellettem. Kopaszok, hajasok, fiúk, lányok vegyesen. Egy valami közös bennünk, és ez az egy valami összetart mindnyájunkat! „De semmi kincsért s hírért a világon El nem hagynám én szülõföldemet, Mert szeretem, hõn szeretem, imádom Gyalázatában is nemzetemet!” Ökumenikus szertartáson állok, a Csete György tervezte '56-os kápolna elõtt. Kicsit elszomorodom a szertartást látva, de nem mutatom ki. Persze, nem várhatom el, hogy minden papnak annyit jelentsen, amirõl beszél, mint nekem. Wittner Mária levelet írt a megemlékezésen megjelentekhez. Megígérték, de nem olvasták fel. Nem szóltunk érte. A tankokon egy kislány mászkál... Pici lábak tapossák azt, ami egyszer emberi testeken taposott. Milyen hatalmas is néha az újjászületett történelem... Fényképezek. Jó kép lesz a honlapra, nagymama az unokájával. Mire felocsúdok, már Emese szaval. Nem mondták be, melyik szervezet képviseletében. Emese... alig ismerem, mégis legjobb barátnõim egyike. Összeköt minket valami... Nevetõ pillantásunk összetalálkozik a vigyázban álló fiúkat nézve. Csete beszél. Gergely bácsiról, ’56-ról, sterilizálásról, anyaságról. Mennyit megélt bölcs öreg! Kezet fogtam vele. Hálát érzek.

Mondtam volna a szót, de aki kapja, nem érti úgyse, amit átadni akarok: Köszönöm! Szólunk, hogy még egy versünk van... Nem fér bele az idõbe. Társzervezõk vagyunk! Február óta szerveztük a rendezvényünket. Két hete megkérdezték, hánykor végzünk, mert jönnének utánunk. Egy ember halála, mint a majális. Hangfalak fel, hangfalak le... Hívtuk õket, nem jöttek hozzánk. Döntött az országos gyûlés: 2 rendezvény ne legyen, ennyi kijár Gergõ bácsinak! Nem gyalázunk halottat! 5 nap volt. Nem köptük szembe magunkat, bármennyire is úgy tûnik. A lelkiismeret a fontos. Legyen..., 14 óra, csatlakozunk mi. Hangosítást, verseket, levelet és megemlékezõ szavakat hoztunk. Társszervezõkként. És ne írjam le, hogy egyetlen egyszer nem mondták ki ezt a három szót: Magyar Önvédelmi Mozgalom?? Nem bánt. Tudom, hogy nem hibáztunk! Ákos szavalt, és a szó szállt az emberek szívébe: „Kire lövettek összebújva ti, megbukott miniszterek?” Sietnünk kellett Egerbe. Beszélni akartunk az ottaniakkal, tagjainkkal. És a zenekarokkal is pontosítani kellett a nyári fellépést. Jó kedvünk volt! A buszon revíziós nóta szólt, és a nap is kisütött, mire megérkeztünk... Magyar fiatalok és egyek voltunk. Mindig egyek vagyunk! Érzem, a „magyar testvérem”, nem jelenthet mást. Jegyáruda. A jegy mellé szórólapot kaptunk a Szent Korona Rádióról. Nevettünk, „HVIM rendezvény”. Elnökségi tagunk, jó barátom Hazafi Rádiós pólóban feszít. „A tiszta magyar hang...” Megakad a szemem a hasonlóságon. Jééé, a szlogen elkóborolt. Ej-ej, ez nem volt szép dolog. Begurul egy autó. Ismerõs arc, megörülök neki: Gyula! Beszédbe elegyedünk a HVIM alelnökével. Tudja a nevem, „Imola”, ez jól esett. Beszélgettünk. A Hazafi Rádióról. Mondtam, kár, hogy két rádió van, nem kellene a széthúzás. Õ azt mondta, jól van ez így. Vagy kiderül, melyik lesz jobb, vagy két jó rádió lesz a nemzeti oldalon. Ráhagytam. Témát váltunk: a nyári táborunk. Azt mondja, irigykedünk rájuk. „– Rátok????” Megdöbbenek... Mint a kirakót, pakolom a gondolatokat: Két rádió lehet a nemzeti oldalon, két tábor nem.

2006. május 30. „– De hát a miénk nem esik egybe a tiétekével...” Tudja, nem mondtam újdonságot. Ott hagyom. Egy dologban egyet értettünk: A „nemzeti oldal” fele Taigetoszra való. Bementem a koncertre. Súgnak a fülembe. Növekvõ fákról, gyerekekrõl... Kérem a Jóistent, váljanak valósággá a hallottak. Háttérben szól a Fejbõr. „Úgy szeretném, hogyha pénzem lenne rengeteg...” Meglöknek. A mellettem mozdulatlanul álló embernek neki mennek, hogy lökdösõdött. Végül a súlytöbblet józanító szava gyõzedelmeskedik. Összemosolygunk. Részegen milyen erõs mindenki... Hírnök érkezik. Közli, hogy megfenyegették: Tóth Imola és Kovács Géza most is itt vannak, és ha nem megy onnan azonnal, lefejelik. (És nyomatékosítás képpen fejbe is bólintották.) Meglepõdök: Kit zavarhat, hogy itt vagyok? A mellettem álló Kovács Géza ideges lesz, nem érti a lefejelést, aggódik hírnökünk miatt. Kimegyünk. Keressük a részeg, szétálló szemû HVIM-est, akirõl a hírnök beszélt. Már nem találjuk ott. Zagyva anyukájától próbáljuk megtudni, mi is történt valójában: Rétest ettek, beszélgettek, atrocitást nem látott. Megint begördül egy autó. Zagyva száll ki belõle. Kíváncsiak vagyunk rá, ki fenyegette meg tagunkat. Egy HVIMes közli, õ nem lehetett, mert õ nem verekszik, õ szúr. Az indulatok tetõzni kezdenek, tagunkat az orrom elõtt leköpik. A következõ pillanatban Zagyva Gyula és Kovács Géza már Vak Bottyán és Mária Terézia szobráról vitázik. Kovács a HVIM támogatását kéri, Zagyva kifejti, hogy õ labanc, és inkább Mária Terézia, mint Vak Bottyán. Megdöbbenek... megdöbbenek... megdöbbenek... És nem csak én, hanem a mellettem álló, Sneider Tamás önkormányzati képviselõ is, aki az elejétõl nyomon követi a történteket. Géza röhög, nem hiszi el, hogy amit hallott, komolyan mondták. Azt hiszi, csak szórakozott vele, viccbõl mondta. Tamás higgadtságra int mindenkit, és továbbállunk. Fradista egymásra találás az elsõ kocsmában. Örömködés, puszik, hátbaveregetések... Mindenki ismer mindenkit. A régi meccsekrõl folyik a diskurzus. Csodáltak és csodálók, akkori gyerekek és a K-L-kettes szektor...


III. évf. 11. szám Kósza Fradi induló hangzik fel egy-egy bormosta torokból. A következõ percben Zagyva Gyula már Kovács Gézával szemben áll. Beszélgetek, de odaintenek: „Imola, lekurváztam én a Gyula feleségét??” A válaszom határozott NEM! Azonban ez már senkit nem érdekel... Közel negyven döbbent ember kíséri figyelemmel a következõket: „Én nem verekszem Gyula! Nem akarok verekedni, nem tehetem meg!” Válaszként Zagyva Gyula (HVIM alelnök) verni kezdi a fejét védve egy helyben álló Kovács Gézát (MÖM elnökségi tag). Kovács Géza nem ütött vissza, pedig megtehette volna. A mai napig értetlenül áll a történtek elõtt. Zagyva a „Miért a becsületes magyart ütöd?” kérdésemre ennyi feleletet adott: „Engedj el Imola!” Eljött az ideje a mérlegelésnek. 14 éves korom óta tiszta szívvel ugyan azon az elvek mentén haladva teszem, amit a lelkiismeretem, és õseim kihullt vére diktál. Soha senkinek nem ártottam szánt szándékkal, nemzetem ellen sohasem cselekedtem. Miért vagyok mégis én és társaim ellenségek egy nemzeti koncerten? Miért ébreszt puszta jelenlétünk gyûlöletet olyan emberekben, akikre mi testvéri szeretettel tekintünk... És miért vagyunk vernivalók a sajátjaink között? „Fülembe forró ólmot öntsetek, Legyek az új, az énekes Vazul, Ne halljam az élet új dalait, Tiporjatok reám durván, gazul.” Tóth Imola

A Magyar Önvédelmi Mozgalom elérhetõségei: Postacímünk: 1399 Budapest, Pf.: 701/62 Villámposta: [email protected] Bankszámlaszámunk: Budapest Bank 1010389854295000-01000000 Honlapunk: www.magyaronvedelem.hu

FR NT Keresztek a facsart narancs körül Immáron két zászló leng a táborban; a kereszténydemokraták illúziópártja látszatfüggetlenségbe menekült. Hogy a „szakadás” egy valódi törésvonal vagy az új narancstaktika kezdete, még nem tudhatjuk, de az utóbbi a valószínûbb. A polgáriak Mikolát is a KDNP frakcióba akarták számûzni, a Fidesz belsõ köre rájött, hogy nem tud egyszerre populista, liberális és nemzeti lenni, a jobboldali egypártrendszer tarthatatlan. Szavazatokat nem csak nyerni, hanem veszíteni is lehet. Pokorni hívei megijedtek Mikolától, Mikola barátai rossz néven vették Deutsch-Für Tamás kiszólásait. Aki sokat markol keveset fog. Ebben a koncepcióban a KDNP-re kiosztott feladat, hogy megszerezze a radikális szavazókat – akár szembemenve Orbán Viktor politikájával – így a Fidesz megtarthatja és visszaszerezheti a mérsékelteket. 2010-ben a liberalizált Fidesz és a megerõsödött KDNP külön-külön indulhat. Az esetleges „jobboldali” gyõzelem után öszszeállhatnak és leválhatják a kormányt. A maffia legyõzheti a bûnszövetkezetet. A Jobbik Magyarországért Mozgalom terve megdõlni látszik, a „jobboldali SZDSZ-t” nem Kovács Dávid, hanem Semjén Zsolt fogja vezetni. Anno a kommunista oligarchia kreált magának egy szatellit pártot a szabaddemokratákból, naiv elképzelés volt azt hinni, hogy a Fidesz nem próbálkozik meg hasonlóval. A narancs vagy a vörös-kék egyenruhába bújt csalók számára az eszme, a haza és hasonló „periférikus” retorikai fordulatok csupán koloncot jelentenek. Úgy cserélgetik nézeteiket, mint mások a büdös zoknit. Ha a Fidesz - KDNP kettõsjátszma sikeres lesz akkor 2010-ben az a parlamenten kívüli szervezõdés tud megszólítani tömegeket, amely nyíltan szembefordul a politikai és gazdasági elittel. Le kell rántani a leplet a magyarság gazdasági és szellemi kizsákmányolásáról, a sokarcú egypártrendszerrõl. A Parlament színház, akik ott ülnek – a díszmagyar Wittner kivételével – nem minket képviselnek, ezt egyértelmûen ki kell mondani. Nem lehet játék kockaként rárakni a nemzeti radikálisokat egy liberális gyökerû populista pártra. Nem a Fidesz jobbszárnyát kell eljátszani, hogy újra belénk rúgjanak, és ismét elbukjunk, hanem az etnotudatos, nacionalista,

11

függetlenségpárti százezreket kell megmozgatni. Szakmailag megalapozott nemzeti és szociális kérdésekre egyaránt érzékeny programmal elõállni. Ha a hiteles nemzeti radikalizmus parlamentivé válik, gyorsan népszerûvé lehet milliók körében. Azonban a következetes elképzelés még nem találkozott szervezett erõvel. A Jobbik felelõssége most az, hogy hogyan él azoknak a szavazóknak és aktivistáknak a bizalmával, akik lehetõvé tették a mozgalom állami támogatását. A Jobbiknak most lehetõsége lesz egy korszerû, de meg nem alkuvó pártot felépíteni, remélem Kovács Dávid nem szalasztja el a lehetõséget. Mert, ha igen akkor valami új dolgot kell kitalálni a magyar önvédelem érdekében. Elszaszer T. Csörsz

Labanc ország nem kell… Lombos erdõ ága került a parázsra, Országunknak kincsét, csenik ládaszámra,

Nagy zsebeket tömnek a régi barátok, S koccintanak: „Éljen a turáni átok!” Magyar szóval lopnak, ismerõs a nóta, Ez történik mindig õsapáink óta, Mert a labanc dõzsöl, a kuruc csak nézi, Eltûnik az érték, eltûnik a régi. Nekünk nem marad már semmi a hazánkból, Kinézik a kevés falatot a szánkból, A kuruc nem szólal, a kuruc csak nézi, Az ártó labancot a törvény is védi. Tíz helyébe száz jõ, száz helyébe még több, Csak jönnek és jönnek, vigyorog az ördög, Ellepik a földünk és szidják a népünk, Egyenesedj, pajtás, mert különben végünk. Gyere, kuruc testvér, csapjunk a fejükre, Nem mondhatnak rossz szót õsi nemzetünkre, Nem vihetnek többet, munkánk gyümölcsébõl, Nem foszthatják meg a magyart, Istenétõl. Labanc ország nem kell, kuruc kell minékünk, Ezt kívánja mindig, büszke, szabad népünk, Labanc ország nem kell, a kuruc az álmunk, Küldjük innen õket és lészen országunk.


FR NT

12

Itt az idõ! Sokszor beszéltünk már arról mit kellene tenni, gondolatban, kisebb baráti körben, társaságban, számtalanszor kifejtettük gondolatainkat a nemzet megmaradásáról. Sok embernek ugyanaz a véleménye egyes dolgokról. Legfeljebb csak burkoltan meri megfogalmazni, fél nyíltan megtenni ugyanis ezért számkivetett, üldözött lehet. Fél a következményektõl. De melyek is ezek amelyek kétséget és félelmet ébresztenek bennünk. A mai magyar társadalom nagyobb része nem szereti a cigányokat, elfogadja és befogadja õket de nem szereti. Ennek tudjuk az okát, a látszat az, hogy míg mi dolgozunk orrvérzésig õk csak a gyerekeik számát szaporítják, a mi adónkon. Állandóan arról beszélnek, hogy biztosítani kell az esélyegyenlõséget a számukra, fel kell zárkóztatni õket. A lehetõség adott és adva volt eddig is soha jobban mint az elmúlt rendszerben. Aki élt vele az beilleszkedett a társadalomba és hasznos tagja lett annak. Aki ezt elmulasztotta az ma már nem is tud és nem is akar. Õk csak a jogaikat ismerik és a kötelességüket nem. Mi az igazság? Nem tudom, de nem akarok 40 év múlva olyan országban élni ahol több a cigány mint a magyar, és a gyerekeimet, unokáimat kisebbségben tudni. Ez ellen most kell tenni míg nem késõ. A magyar szülõket, leendõ anyukákat pedig minél több gyerek szülésére biztatni ha kell ösztönözni. Ezeket még több szociális támogatással kell elérni, például 3 gyerek után egy az állam épít egy lakást. Tudom mindez nagyon durván és nyersen hangzik de ezt kell tenni. Sokan erre azt mondanák kirekesztõ vagyok, én inkább nemzetvédõnek tartanám magam. Nekünk is jogunk van élni és megmaradni bármi áron. Addig kell cselekedni amíg a mi kezünkben van a gyeplõ. Tudom, hogy a lelke mélyén sok ember ezt így gondolja de bûntudata van ettõl, nem is beszélve ha cselekedni kellene. Én azt mondom ne legyen, a nemzetért teszik. De vannak itt más kérdések is. Maradjunk még jelenlegi határainkon belül. Itt van ez az ország ahol egyre több külföldi telepedik meg, mindenféle kedvezménynyel, kiszorítanak bennünket lassan mindenhonnan. Csak egy bizonyos réteg élvezi

az elõnyöket, a hasznot, akik együttmûködnek velük, Nem azt mondom, hogy nincs szükség befektetõkre, tõkére, csak ezt tisztességes feltételekhez kell kötni. Ne csak õk járjanak jól, érezzék azt, hogy õk itt nem tehetnek meg mindent. A külföldiek beköltöznek, felvásárolnak mindent, mi szépen lassan elfogyunk, a vezetés kicsúszik a kezünkbõl. Tele vagyunk bûnözõkkel, drogosokkal, homokossal, leszbikussal, mindenféle alja, erkölcsi morált nélkülözõ emberekkel és ezeket még reklámozzák is nekünk, hogy fogadjuk el. Pont olyanok, akik az egyik legnacionalistább nemzet a világon, a Biblia földjén. De miért, mi nem mondhatunk nemet? Egy szétszórt, töredék nép leszünk a Kárpátmedencében. De miért hagyjuk mi ezt? Miért van az, hogy a magyar ember ilyen birka módjára viselkedik, miért kell nekünk félni is bárkitõl? Régen tõlünk rettegtek Európában, most nem kell, hogy rettegjenek csak tiszteljenek, ahhoz pedig néha meg kell „ütni” valakit. A jelenlegi határon kívüli magyarok sorsa lassan de biztosan megpecsételõdik, olyan minimális lesz a számuk, vagy nem is maradnak, hogy egy-két évtizeden belül nem lesz kiket „támogassunk”, hírmondójuk sem marad. Akkor persze majd „méltán” emlékezhetünk Trianonra. De akkor már késõ minden cselekedet. Valljuk be õszintén a környezõ országokkal nekünk soha nem lesz baráti a viszonyunk, akármit is tesznek, megtûrni megtûrhetjük egymást, de nekik mindig bizonyítani kell, mi pedig mindig sérelmezni fogjuk a velünk szemben elkövetett rablást. Ha más nemzet van olyan nacionalista, hogy elõtérbe helyezze saját érdekeit mások rovására akkor mi miért ne. Ki kell mondani végre még ha rémisztõen is hat, itt az ideje, hogy keményen fellépjünk. Ez alatt mit értek? Azt hiszem sokan tudják. Felvinczi

KÖZÉLETI HAVILAP

Keresse a fõvárosi és vidéki Relay és Inmedio nevû hírlapüzletekben, valamint egyes nemzeti könyvesboltokban. A legbiztosabb hozzájutás az elõfizetés: 2900 Komárom, Mártírok u. 17/b.

2006. február 21.

Nyílt levél. Dr. Sólyom László a Magyar Köztársaság elnöke Sándor Palota Tisztelt Elnök Úr ! Értesüléseink szerint, Ön meghívta Nepolitano urat, Olaszország államelnökét Budapestre, Szabadságharcunk 50-ik Évfordulóján sorra kerülõ megemlékezõ ünnepségekre. Mint ismeretes, 1956 sötét napjaiban, amikor élet-halál harcunkat vívtuk a november 4-én visszaözönlõ szovjet csapatokkal, Napolitánó elvtárs, mint a az Olasz K. P. oszlopos tagja, jogosnak és helyénvalónak nyilvánította s szovjet beavatkozást. A mai magyar társadalom – 50 év elmúltával – nem emlékezik azokra az idõkre mivel azokat nem élte át, De mi, még élõ 56-os veteránok, emlékezünk és kötelességünknek tartjuk Ön figyelmébe ajánlani, hogy megalázónak, megszégyenítõnek a Nemzeti Méltóság durva megsértésének tekintjük Napolítánó úr magyarországi látogatását... Napolitánó úr jelenléte és részvétele az 50-ik Évforduló rendezvényein megbocsájthatatlan kegyeletsértés lenne azok felé, akik elestek a harcokban, akiket a gyáva hóhérok végeztek ki bitófán és akik a börtönök mélyén szenvedtek hosszú éveken keresztül. Kivégzett bajtársaink szelleme a „SÍR KÖRÜL MARAD – TETTEKRE INTVÉN AZ UTÓDOKAT” Napolitano elvtársról az a hír járja, hogy korábbi álláspontját 56-ról már megváltoztatta?! Engedje meg, hogy megjegyezzem: A Természettudomány sem tart nyilván olyan leopárdot, amelyik kénye-kedve szerint változtathatná foltjait. Nem engedhetjük meg, hogy 1956-os Szabadságharcunk világtörténelmi csillogását, valaki – hacsak egy pillanatra is – beárnyékolja. A fenti érvekre való tekintettel kérjük Napolitano úr meghívásának visszavonását. Tisztelettel: Szarvas József, London Az Európai Magyar Szabadságharcos Szövetség elnöke


FR NT


Élõlánc a sterilizálás ellen Június 19-én az Országház körül A Magyarok Világszövetsége Fõvárosi Szervezetének Elnöksége tiltakozik a Magyarság kiirtására irányuló újabb törekvés ellen. A Magyar Alkotmánybíróság 2005. novemberében hozott, és 2006. július 1-tõl hatályba lépõ – törvényt megsemmisítõ – döntése értelmében, lehetõvé válik a 18. életévüket betöltött nõk és férfiak részére a mûvi meddõvé tétel. Ha magyar társadalom széles köreiben nem történik ez ellen kellõ tiltakozás – ez esetben törvényes úton folyhat a magyar nemzet megsemmisítése. A Magyarok Világszövetsége küldöttgyûlése ezt a fasiszta jellegû törvényt a magyar nemzet ellen elkövetett halálos bûnnek tartja. Aki ezt támogatja az a magyarság ellensége! A Magyarok Világszövetsége Fõvárosi Szervezete üdvözli az MVSZ küldöttgyûlése által elfogadott határozatot. Egyben felszólítja a magyar kormányt és az országgyûlést, hogy haladéktalanul szüntessék meg ezt a nemzetellenes állapotot! Követeli, hogy olasz szabályozást alapul véve – a súlyosan indokolt egészségügyi eseteket kivéve – tiltsa meg a mûvi meddõvé tételt. A Magyarok Világszövetsége Fõvárosi Szervezete egyúttal mindenkit felszólít, hogy tiltakozásként vegyen részt az Országház köré június 19-én szervezett „Élõlánc”– megmozdulásban. a Magyarok Világszövetsége Fõvárosi Szervezetének Elnöksége

TARTS VELÜNK! Felvonulás a Nemzetért! 2006. június 4-én

13

Az újság kapható: Országszerte a nemzeti könyvesboltokban és a budapesti újságárusoknál. Elõfizethetõ rózsaszín csekken a 2120 Dunakeszi, Bocskai utca 16. címre. Az újságot zárt borítékban küldjük elõfizetõinknek. Éves elõfizetés: 4000 Ft Féléves elõfizetés: 2000 Ft Negyedéves elõfizetés: 1000 Ft Telefon: 06-20-494-4513 Elektronikus levél: [email protected]

Önkénteseket várunk a Frontra! Újságírókat, fotósokat, terjesztõket várunk a szerkesztõségi csapatba! Fizetést sajnos belátható ideig nem tudunk adni, csak jó szót és sok munkát. A lapnál mindenki ingyen dolgozik a közös célért, hazánk felszabadításáért. Valljuk, élet-halál harc folyik most hazánkban. Ebben a harcban hathatós fegyver lehet egy hiteles és radikális nemzeti újság. Fegyverforgató önkénteseket várunk, akik segítenek felrázni, és tartást adni az apátiába süllyedt magyarságnak.

IMPRESSZUM Kiadja és a kiadásért felel: Szkíta Mûhely Fõszerkesztõ: Szabó Tamás Szerkesztésért felelõs: Szabó Tamás Szerkesztõség címe: 2120 Dunakeszi, Bocskai u. 16. Nyomda: H.A.ZS. HU ISSN 1786-8408 Telefon: 06–20–494–4513 Elektronikus levél: [email protected]

Minõségi autófényezés: 06 20 487-28-41


FR NT

14

2006. május 30.

A LEUCHTER-JELENTÉS II. A marylandi Baltimore gázkamráját 1979 szeptemberében látogattam meg, és nyolc fényképet meg további dokumentumokat szereztem a kamráról. Aztán egy New York Cityben tartott találkozón, amelyen Fritz Berg elnökölt, megmutattam a baltimore-i fegyintézet mûködésérõl szóló ellenõrzési lapot, és megvitattuk a következtetéseket. 1980-ban az újraalapított Journal of Historical Review elsõ számában egy cikket közöltem. „A gázosítás mechanikája” (The Mechanics of Gassing) címmel, ahol néhány részletben leírtam az Egyesült Államokban használatos gázkamrák mûködését. Ugyanabban az évben a „Vérité historique ou vérité politique?”ban leközöltem a baltimore-i gázkamra nyolc fényképét. Az 1982-ben készített „Gázkamraprobléma” (The Gas Chamber Problem) c. videómat az amerikai gázkamrák elemzésével kezdtem. 1983-ban egy angol nyelvû könyvet készítettem a holokausztvitáról a Los Angeles-i Institute for Historical Review számára, melyben elsõ ízben vettem be egy csomó kérdést, amit a fegyõröknek tettem fel és válaszaikat is. Ám a könyvet sohasem adták ki: 1984. július 4-én, az amerikai függetlenség napján az intézet archívuma gyújtogatás martaléka lett. Ez a tûz minden célja és szándéka szerint anyagilag tönkretette az intézetet, és számos tervrõl, beleértve az én könyvemet is, le kellett mondani. Hatalmas horderejû témaként jelentkezett a holokauszt. De ez az „óriás”, ahogy dr. Arthur Butz „A huszadik század rászedése” (The Hoax of the Twentieth Century) c. könyvében felhívta rá a figyelmet, agyaglábú óriás. Hogy lássuk az agyaglábakat, csak a lengyelországi auschwitzi koncentrációs táborba kell menni. Dr. Wilhelm Stáglich szavaival élve a „kiirtás tétele” az auschwitzi halálgyár feltételezésén áll vagy bukik. Számomra pedig Auschwitz egész rejtelme az Auschwitz I. állítólagos gázkamra 65 négyzetméterében és a birkenaui állítólagos gázkamra 210 négyzetméterében összpontosul. Ezt a 275 négyzetmétert a háború után a szövetségeseknek azon nyomban, törvényszéki úton meg kellett volna vizsgálniuk, de sem akkor, sem azóta ilyen vizsgálatot nem végeztek. A lengyel vizsgálóbíró, Jean Sehn elrendelt

pár törvényszéki vizsgálatot Auschwitzban, de magukat az állítólagos kivégzésre szolgáló gázkamrákat ezek nem érintették. Az újraértékelõk kutatása kimutatta, hogy az állítólagos gázkamrákat nem használhatták ilyen célokra. Ditlieb Felderer fotókat közölt, amelyek a gázkamra szellõzõnyílásának és ajtajainak silány szerkezetét és a falakon a „berlini kék” foltjainak hiányát mutatják. Jómagam 1975-ben az auschwitzi Állami Múzeum archívumában (mely archívumot jól õrzik a kommunista tisztviselõk) fedeztem fel ezen állítólagos gázkamrák tervét, és elsõként publikáltam különféle könyvekben és cikkekben. Ezeket a terveket is megmutatták a Los Angeles-i Institute for Historical Review elsõ konferenciáján 1979-ben, amikor Mr. Zündel is jelen volt.

Gázkamra-ajtó Dellaware-ban

egy

börtönben

Ezek az állítólagos gázkamrák a valóságban hullakamrák voltak. Ám hogy teljesen tudományos megerõsítést nyerjen az, amit az egyszerû józan ész ránk kényszerített, amerikai gázkamraszakértõ után kellett nézni. Kétségbeesve próbáltam keresni egy ilyen szakértõt, de õszintén szólva csekély reményem volt, hogy találok valakit, aki elég bátor is ahhoz, hogy egy kommunista országban ilyen kísérletet végezzen és eredményeit közzé is tegye. Szerencsére tévedtem. Fred Leuchter volt ez a szakember.

Elment Lengyelországba, vezette a törvényszéki vizsgálatot, megírta jelentését, és Mr. Zündel mellett tanúskodott a kanadai bíróságon. Tettével szép nyugodtan bevonult a történelembe. Fred Leuchter szerény, de szelíden határozott ember, aki pontosan beszél. Kiváló professzor lenne, és igazi tehetsége van ahhoz, hogy bármilyen nehéz probléma kuszáltságait megértesse az emberekkel. Amikor megkérdeztem tõle, nem fél e valami veszélyes következménytõl, így válaszolt: „A tény az tény.” A Leuchter-jelentést olvasva David Irving, a jeles brit historikus 1988. április 22-én, torontói tanúvallomásakor úgy nyilatkozott, hogy ez olyan „robbanó erejû” dokumentum, ami nélkülözhetetlen lesz a második világháborúval foglalkozó minden jövõbeni történész számára. Ernst Zündel nélkül jószerivel semmi sem valósult volna meg abból, ami most napvilágot látott. A történelmi pontosság kutatásában mindent feláldoz, nehéz körülmények között él, befolyásos és hatalmas ellenfelekkel száll szembe. Állandóan nyomást gyakorolnak rá, és ez a legváratlanabb és némelykor igen gonosz formában mutatkozik meg. Õ azonban erõs egyéniség, személyes varázsa van. Tudja, hogyan elemezzen bármely helyzetet, hogyan becsülje fel az erõviszonyokat, hogy elõnyére fordítsa a csapást. Lehet, hogy kutatásaiért és elgondolásaiért egyszer majd újra börtönbe vetik vagy elhurcolással fenyegetik meg. Mindez lehetséges. Minden megtörténhet, amikor intellektuális válság van, és a történelmi fogalmak ilyen mértékben rendezõdnek át. A századvég nagy szellemi kalandja az újraértékelés. Történjék bármi, Ernst Zündel már gyõztes. Õ, a békésen tevékenykedõ, aki e gyõzelmet az értelem és meggyõzés erejével érte el. Robert Faurisson (1988. április 23., Toronto) Utóirat: A Leuchter-jelentés ellenére Ernst Zündelt 1988. május 11-én az esküdtszék a holokauszttal kapcsolatos „hamis hírek terjesztése miatt” bûnösnek találta. Kilenc hónap börtönbüntetésre ítélték, majd miután aláírta, hogy fellebbezési eljárása befejezéséig sem írásban, sem szóban nem foglalkozik a holokauszttal, óvadék ellenében szabadlábra helyezték. Így csatlakozott Galileihez. következõ számunkban folytatjuk



Szabó Dezsõ

Elkergetett Istenek VIII. Még nem tudják észrevenni, amit késõbb annyian megláttak: hogy mikor a katolicizmus egyes hittételeit támadják vagy gúnyolják: aláássák a saját vallásuk tételeibe vetett hitet is. A hitnek lelki feltételei azonosak, bármily valláshoz tartozó bármily hittétel legyen a tárgya. És bármily vallás bármily tételét támadjuk: igen könnyen kikezdjük magát a vallásos hitet. A vallások legnagyobb csodája: Isten. És esetleges kisebb csodák aláásásával könnyen elpusztíthatjuk a lélekben magát az istenhitet. Természetszerûen, és már nem egyházellenes okokból, híve volt a liberalizmusnak a felkerülni vágyók mind hatalmasabb tömege. A liberalizmus saját élethajójuk vitorlája volt és így természetes, hogy teljes szélességében feszítették az új idõk szeleinek. Van azután egy sajátos lelkialkat, melynek természetes eleme, oxigénje és vitaminja a liberalizmus. Liberálisnak születnek, mint kecskének születik a kecske és hetérának bizonyos idegalkatú nõ. Liberalizmusuk ugyan nem a közösség nagy egységbe-építése az emberi érték és a munka alapján. Ha egyetlen mondatba akarnók tömöríteni ezt a liberalizmust, ez a mondat volna – hagyj élni és én is élni hagylak – Ez a mondat aztán igen sokat jelenthet. Például ezt is: – Hagyj, hogy felelõtlen, hogy lelkiismeretlen, hogy morális elvek nélküli, hogy semmilyen elvû és minden színû legyek, és én is hagyom, hogy ilyen légy. – És ezt is: – Hagyd, hogy sikkasszak, lopjak, csaljak, hogy ne teljesítsem hivatalos kötelességeimet, hogy részt vegyek minél több panamában: és én is hagyom, hogy te ugyenezeket kövesd el. Ezek azok: akik mindent megértenek, akikkel lehet beszélni, akik kulánsak, akik mindnyájan emberek vagyunk-olnak. Rendesen igen szépen tudnak beszélni, kezet fognak a vidéki árnyékszéktisztító ma felfogadott inasával is. Vallásosak is, de úgy. hogy: credo quia absurdum, és Isten: a legfõbb rend, a természeti erõk. összege s más efféle természettudományos dolog. Tisztelik a Bibliát is, de lefordítva egy képtelen természettudományos-szociális szimbolisztikára. Minden második

FR NT mondatukban szociális érzékûek, de a legbuzgóbb mártíri odaadással szolgálják ki a legkizsákmányolóbb uralmat is és alaposan meg tudják találni a maguk számítását. Nagyon szépen s a régi önképzõkörbõl visszaöklendezett idézetekkel tudnak beszélni a néprõl, de megértõen hunyorgatnak a legirgalmatlanabb kitermelõinek is, mert hát: – Ez az élet, mindenki úgy marja, ahogy bírja. – És: – a gazdasági élet szabadságát nem lehet korlátozni. – Igen kirakatosan hazafi és ezért bármily kormányzati rendszert egyenlõ lelkesedéssel szolgál, mert mindenik imádott hazájának a kormánya. Megérti az elkeseredett népet, ha barikádokat emel, zúz és követel, megérti a katonákat, akik lõnek a tömegre, megérti az izgatókat, akik golyó elé küldik a népet és megérti a kormányt, mely a katonaságot kirendelte. Megértése egy óriási struccgyomor, liberális gyomor, ahol a világ legképtelenebb ellentétei adnak találkát egy nebántsuk-egymástos cvikipuszira. Pimaszabb, meddõbb, embertelenebb lelkialkatot képzelni sem lehet, mint ezt az alaktalan, tartalmatlan, minden felelõsségtõl frázisok mögé búvó, minden heroizmustól dezertáló nyomorult élet-vigécet. És mégis: ez volt a felszínen úszó liberális lelkialkat nagy átlaga. Ott mozogtak és mozdítottak hivatalokban, fõnöki állásokban, szerkesztõségekben, iskolák vezetõ helyein, gazdasági õrhelyeken stb. stb. Mennyi bûnös gyávaságot, meg nem tett kötelességet, pusztító megalkuvást jelentenek Európa nemzeteinek legutóbbi történetében. Õk tették a közéletet alaktalan, belsõ rothadásoktól fülledt, minden irányítást, jövõt építõ

15 határozott akaratot nélkülözõ káosszá, ahol az élet vad ordasai kényükre garázdálkodhattak, építhettek vagyont, hatalmat a nagy népi tömegek növekvõ szenvedésével. Tagadhatatlan azonban: hogy a kor legnagyobb elméi, legtisztább szellemi és erkölcsi erõi: általában a liberalizmus hívei voltak. ezeknek látásában a liberalizmusnak, mint korszükségnek tartalma: a lehetõ legtöbb emberi érték, erõ felszabadítása a nemzeti munka, a nemzeti történelmi építés egységébe. Liberalizmusuk tárgya tehát a nemzeti munka milliós tömegei voltak: a parasztság, a munkásság, a szellemi munkásság. Az õk nacionalizmusa el sem tudta volna képzelni: hogy a nemzet bármily kis részét is az életen, jogokon, kenyeren, mûveltségen, fejlõdési lehetõségeken kívül lehessen hagyni. Õk szerves kifejezõi a liberalizmus korszerûségének s munkásságuk rengeteg új emberi érték bevonását jelentette a nemzet egységébe és a nemzeti termés rendkívüli megnövekedését. Nemes, tiszta, bátor és nagy építõi voltak ezek az emberi együttélés igazságos megszervezésének. Azon sem lehet csodálkozni, hogy õket is, legtöbbjüket, kötötték a kor egyes babonafrázisai. És fájdalom, nem volt még elég történelmi tapasztalatuk arra: hogy a liberális életrendszerbe belehelyezzék a liberalizmus védõ biztosítékait. Hogy ne történhessék meg az a demokrácia elsõ korszakát oly végezetesen jellemzõ folyamat, mikor egy történelmi gondolat önmagát a lényegellentétére fejleszti: a liberalizmus megeszi a liberalizmust. Végül: születésüknél fogva, a körülmetszés tényével, vagy annak elmulasztása esetén is: liberálisok voltak a zsidók. De ezt a liberalizmust lényegére kell vizsgálnunk. Az utóbbi években lehetõleg, szándékosan, hallgattam a zsidókérdésrõl. Oka érthetõ volt. Nem akartam a már szinte túlságosan kinyitott kapun döngetni én is. És nem akartam vitézi érdemeket szerezni azok ellen, akik ellen mindenki jutányosan vitézkedett. Köztük igen sok olyan, akik mikor én nagy csatámat harcoltam a zsidó hódítás ellen: hallgattak, mint a hallgatag dolgok a fûben. Vagy, ha szót emeltek: az a zsidóság javára történt. következõ számunkban folytatjuk


FR NT

16

Made in China „Made in China” – olvashatjuk nap mint nap. Cipõnket, ruhánkat, elektronikai berendezésünket, sõt lassan már a gyerekünket is Kínában csinálják. Az a tény, hogy ezek általában az elsõ használat után tönkremennek, végtelen örömmel tölthet el minket, hiszen az újabb termék megvásárlásával ismét hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a kétmilliárdnyi szorgos kéz egyike félmaréknyi rizs értékû fizetéssel teljen meg. Azonban mielõtt még elérzékenyülnénk saját magunk önzetlen jóságától, nézzünk szét egy kicsit a környezetünkben. Nézzük meg, miért lett munkanélküli Kati néni, a varrónõ miért lett 34 évesen rokkantnyugdíjas a Feri, miért akasztotta fel magát a gazdálkodó Józsi bá’, vagy miért turkál ott a kukában az a büdös hajléktalan. Nem a kínaiak miatt, hanem miattunk. Mert spórolunk. Mert azt hisszük, hogy spórolunk. Nem nézzük, kaviár vagy kutyaszar van-e az üvegben, azt vesszük meg, amelyik két forinttal olcsóbb. Kati néninek soha sem fájt a foga a munkanélküli segélyre. Nem is kapott belõle egyetlen fillért sem, míg mûködött a varroda. Azonban hiába varrtak szép és jó minõségû ruhákat, nem kellett az embereknek. A takarékoskodók számára túl drágák voltak a kínaiban és turkálóban kaphatókhoz képest, a menõk pedig csak nem vesznek meg olyat, amire nem az van ráírva, hogy London. Így aztán hamarosan érkezett egy udvarias német úriember, aki nagylelkûen megvásárolta a gyárat. Azon persze nincs mit csodálkozni, hogy szép lassan csõdbe ment a varroda, hiszen a német már régóta foglalkozott ruhákkal Németországban is. Érthetõ, nem akart konkurenciát saját magának. Feri kõmûvesnek tanult. Olyan szép egyenes falat tudott rakni, hogy még az igazgató is csodájára járt. Dolgozott itt-ott feketén, de normális legális munka nincs kõmûvesre, ha építkezés is csak ritkán van? Így aztán egyik barátja tanácsára leszázalékoltatta magát. Félreértés ne essék, még mindig fél kézzel pakolja a negyven kilós betongerendákat, de valamibõl meg kell élni. Józsi bá’ nem volt depressziós, nem volt szerelmi bánata, csak tízmillió forintos adóssága. Nem ivott, nem játékgépezett. Sokkal rosszabb: teheneket tartott, és gabonát termesztett. Azért kellett a pénz, hogy gazdasági épületeket építsen, gépeket vegyen.

De nem kellett az embereknek a gyógynövényt legelõ teheneibõl fejt finom tej, mert inkább a bevásárlóközpontban kapható reggeli italnak „becézett” hulladék anyagokból készült kotyvalékot itták. Istenem, olcsóbb volt. Meg egészségesebb is. Fúj, büdös hajléktalan, hogy lehet ide engedni az utcára, rontja a városképet, elriasztja a turistákat, összehugyozza a padokat! Igen ám, de a büdös hajléktalan nem egy természeti jelenség. Nem valami varázslat következtében keletkezett, hanem rendes átlagos emberbõl vált büdös hajléktalanná... Hiába kergetjük el, zárjuk be, ha nem látjuk, akkor is büdös hajléktalan marad. És még mi sértõdünk meg, ha az alamizsnánkat piára költi. Ha egy tíz éve totálkáros autóba eszeveszettül öntözzük a benzint, majd megpróbáljuk beindítani, van-e értelme megsértõdnünk azon, hogy a járgány nem akar normálisan mûködni Oké, de mi közöm van nekem ezekhez? Jól fizetõ állásom van, új kocsim és szép lakásom. Ez igaz, viszont egy kicsike kis közöm mégis van. Méghozzá az, hogy ez az egész mindmind miattam van. Ugyanis ha a Kati néni által varrt ruhát veszem meg, nem megy tönkre a varroda és neki is megmarad a munkahelye. És ha Kati néninek megmarad a munkahelye, össze tud gyûjteni annyi pénzt, hogy építtessen Ferivel még két szobát és egy fürdõszobát a szoba-konyhájához. Így Ferinek sem kellene a rendes fizetés helyett a kevéske rokkant nyugdíj. Ráadásul ha Józsi bá’ által termelt tejet iszom, nem csak egy halottal lenne kevesebb, de még egy büdös hajléktalannal is, aki régen a mezõgazdaságban dolgozott, és akit most is alkalmazna Józsi bá’. Így a büdös hajléktalan már nem lenne se büdös, se hajléktalan. És hogy nekem ebbõl még hasznom is lenne? Nem meglepõ, hiszen ezt a sok szerencsétlent mind az én adómból tartja el az állam, így ha dolgoznának, nemhogy nem kerülnének semmibe, de még õk is bevételt jelentenének az országnak. A több bevételbõl pedig több utat, iskolát, parkot, templomot, uszodát és kórházat lehetne építeni, ami számomra is egyértelmûen hasznos lenne. Ezek után érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon az a termék olcsóbb-e, amelyiknek kisebb szám van az árcetlijén, vagy az, amelyikre az van ráírva, hogy „Made in Hungary”. ismeretlen szerzõ az internetrõl

2006. május 30.

A POL-ÓRA és a MAGYAR NEMZETI FRONT közös rendezvényei a Magyarok Házában minden kedden 17 órától. Egy egyetemista az egyetem ebédlõjében le szeretett volna ülni egy üres helyre egy pedagógusa mellé, de az így válaszol: – Egy hattyú nem lehet barátja egy disznónak. – Jó, akkor továbbrepülök! – így a diák. A tanár ezen vérig sértõdött és elhatározta, hogy a vizsgán elbuktatja, így a legnehezebb kérdéseket adta fel neki. A diák azonban a dolgozatában parádés válaszokat adott, ezért a tanár – hátha mégis megbuktathatja az áldozatát – mindent eldöntõ kérdést ad: – Mész az úton és találsz két zsákot, az egyikben arany, a másikban pedig ész van. Melyiket választod? – Az aranyat. – Én sajnos a másikat választanám, az értelemmel teli zsákot. – Mindenki azt, ami neki hiányzik – vágja ki magát a diák. A tanár majd megõrül, és azt írja a dolgozatra: „szamár”. A diák anélkül, hogy belenézzen, fogja a dolgozatát és kimegy a terembõl. Rövid idõ múlva azonban visszatér, visszateszi a dolgozatát és így szól: – Elnézést tanár úr, aláírta, de nem írt rá jegyet! Ivánkát feleltetik a Szovjetunióban: – Na, Iván, mi a véleményed az 5 éves tervrõl? – Hát, az nagyon jó. Ha minden évben elvetjük a krumplit, 5 év múlva annyi krumplink lesz, hogy ha egy kupacba rakjuk, fel fog érni a Jóistenke lábáig. – Na de Iván, nagyon jól tudod, hogy Isten nem létezik! – Miért, krumplink van? hunhir.hu

Engedd be a tótot a házadba, majd kiver abból

Recommend Documents