Énekes Ferenc A KIADVÁNYSZERKESZTÉS 2. Szöveg

Énekes Ferenc

A KIADVÁNYSZERKESZTÉS 2 Szöveg

Énekes Ferenc A KIADVÁNYSZERKESZTÉS 1 Alapok

ÉNEKES FERENC

A KIADVÁNYSZERKESZTÉS 2 Szöveg

Budapesti Kommunikációs és Üzleti Fôiskola, Budapest, 2014

Lektorálta Hantos Károly, a Magyar Képzômûvészeti Egyetem mb. tanszékvezetô tanára, docens és Molnár Gyula, a Magyar Iparmûvészeti Egyetem tanszékvezetô tanára, docens

Tipográfia Énekes Ferenc Borítóterv Yoka

© Énekes Ferenc, 2001 Második, javított kiadás © Énekes Ferenc, 2014

Kiadja a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Fôiskola A kiadásért felel Tímár Lászlóné kiadói üzletág vezetô

TARTALOM

Elôszó

……………………………………………………… 9

A megrendelt kiadvány … … … … … … … … … … … … … … … … A kiadványok felosztása … … … … … … … … … … … … … … … Megrendelés, szerzôdéskötés … … … … … … … … … … … … … A feladat szereplôi, elemzése, ütemterv … … … … … … … … … … A feladat szereplôi … … … … … … … … … … … … … … … A feladat elemzése, ütemterv … … … … … … … … … … … … Kapcsolat a megrendelôvel, alvállalkozókkal … … … … … … … …

11 15 21 25 25 31 36

A szöveges kiadvány … … … … … … … … … … … … … … … … … 41 Szlogentôl a könyvig, a szövegeredeti … … … … … … … … … … 42 Szerzô, kiadó, szerkesztôség, nyomda … … … … … … … … … … 45 Szövegszedés, korrektúra … … … … … … … … … … … … … … 49 Tervezés, a klasszikus stílus … … … … … … … … … … … … … 58 Klasszikus stílus … … … … … … … … … … … … … … … … 59 A laptükör szerkesztése … … … … … … … … … … … … … … 65 Önálló oldal szedéstükre … … … … … … … … … … … … … 72 A kiadvány belsô struktúrájának kialakítása, a tipográfiai leírás elemei 76 A szöveges kiadvány tipográfiája, tördelése … … … … … … … … 100 Elôkészületek … … … … … … … … … … … … … … … … 101

Írásjelek használata … … … … … … … … … … … … … … …108 Tördelési próba … … … … … … … … … … … … … … … … 119 Tördelés … … … … … … … … … … … … … … … … … … 121 A fejezet részei, az oldal elemei … … … … … … … … … … … 145 Részletek – melyekben az ördög lakozik … … … … … … … … … 152 Elválasztás … … … … … … … … … … … … … … … … … 152 Írásjelek … … … … … … … … … … … … … … … … … … 153 Mértékegységek, prefixumok … … … … … … … … … … … … 158 Égtájak, pénznemek, országnevek … … … … … … … … … … 162 Rövidítések, mozaikszók … … … … … … … … … … … … … 165 Számok írása … … … … … … … … … … … … … … … … 166 Speciális esetek szedése, tördelése … … … … … … … … … … … 170 Iniciálé … … … … … … … … … … … … … … … … … … 171 Táblázat … … … … … … … … … … … … … … … … … … 177 Képlet … … … … … … … … … … … … … … … … … … … 180 Versek tördelése … … … … … … … … … … … … … … … 193 Színdarabok tördelése … … … … … … … … … … … … … … 195 Zenei szedés … … … … … … … … … … … … … … … … … 197 Díszítôelemek … … … … … … … … … … … … … … … … … 199 A lénia … … … … … … … … … … … … … … … … … … 200 A keret … … … … … … … … … … … … … … … … … … 201 A körzet … … … … … … … … … … … … … … … … … … 202 A folt … … … … … … … … … … … … … … … … … … … 204 Történelmi pillanatok … … … … … … … … … … … … … … … 208 Írástípusok … … … … … … … … … … … … … … … … … 208 Az iniciálé változásai … … … … … … … … … … … … … … 215 Tótfalusi Kis Miklós … … … … … … … … … … … … … … 221 Mai problémák, megoldások … … … … … … … … … … … … 226 Irodalomjegyzék

… … … … … … … … … … … … … … … … … 235

A jó könyv messzemenôen támaszkodik az olvasó már meglévô tudására. Az új ismereteket oly logikus módon, oly kis lépésekben adagolja, hogy elolvasása után az olvasó úgy érzi, szinte semmi újat nem mondott. Csak jóval késôbb jön rá, hogy mennyi mindent tanult belôle.

ELÔSZÓ

A

számítógép – alig 50 éves pályafutása alatt – az élet szinte minden területét meghódította. A fejlôdés robbanásszerûvé az utóbbi 15–20 év során, a személyi számítógépek megjelenésével vált. A világ nyugati felétôl kissé elmaradva nálunk a nyolcvanas évek legvégén jelentek meg a ma már csak PC-ként emlegetett gépek. Lemaradásunkat röpke öt év alatt behoztuk, jelenleg itthon is azonnal kapható bármilyen új fejlesztés, legyen az akár számítógép, vagy akár egy alkalmazói program. A számítógép megjelenése alaposan felforgatta a nyomdaipar, a nyomdai elôkészítés évszázadok alatt kialakult hagyományos rendjét, munkafolyamatait is. A szerzô, kiadó, nyomda hármasának munkájába a felsorolás sorrendjében nyomult be a számítógép, egyre több munkafázisban véve át a hagyományos, kézi megoldás helyét. Hódít a számítógépes kiadványszerkesztés, a DTP (DeskTop Publishing). A siker titka egyrészt a személyi számítógép varázsában, másrészt a termelékenység növelésében rejlik. Régi, rangos szakmák szûnnek meg, mint például a nyomdai kéziszedôé, ugyanakkor újak is születnek, ilyenek a számítógépes kiadványszerkesztô vagy az elektronikus grafikus, képszerkesztô. E könyv elsôsorban az említett új szakmákat tanulók számára készült, mint a szakma gyakorlásához szükséges elméleti ismereteket tartalmazó középiskolai tankönyv. Ugyanakkor haszonnal forgathatja bárki, aki kicsit is közel került a számítógépes kiadványszerkesztéshez akár munkája, akár ez irányú érdeklôdése révén.

9

Míg az elsô kötetben a számítógépes kiadványszerkesztés eszközeit, anyagait, a munkához szükséges elméleti ismereteket találta meg az olvasó, addig ez a könyv magával a termékkel, a kiadvánnyal foglalkozik. Elsô része egy kiadvány nyomdai elôkészítésének lépésein, fázisain vezeti végig az olvasót, megismertetve ôt a kiadványszerkesztôi munka intézményeivel éppúgy, mint az ott dolgozó szakemberekkel, azok tevékenységével. Kiderül, hogy kinek mi a szerepe, feladata a kiadványszerkesztés folyamatában. A könyv második része a szöveges kiadvánnyal foglalkozik. Ismerteti a hagyományos tervezési stílus elemeit. Részletezi a szöveges kiadvány tipográfiáját. Kitér a speciális esetek tördelésére éppúgy, mint a klasszikus stílusban alkalmazott díszítôelemek használatára. Végül pillanatképeket villant fel az írástípusokról, a latin írás és az iniciálé fejlôdésérôl, majd Tótfalusi Kis Miklós munkásságáról és a mai betûhasználat problémáiról. A tervbe vett harmadik kötet foglalkozna az illusztráció csoportosításával, elôkészítésével, a modern tipográfiai stílus elemeivel, illetve az illusztrált kiadvány elkészítésének lépéseivel, különös tekintettel a sajtótermékek sajátosságaira. Megjelenése 2002 szeptemberére várható. Az utolsó, negyedik kötet elôreláthatóan egy évvel a harmadik után jelenik majd meg. Tartalmában a kiadvány megjelenítésével kapcsolatos problémákra koncentrál. Ismerteti a printelés problémakörét, a postscript fájl írásának menetét, a digitális és analóg proofkészítô eljárásokat. Részletezi a hagyományos és új nyomdai eljárásokat, végigvezetve az olvasót a nyomdai klisékészítés, a példányszámnyomás és az utómunkák lépésein. Köszönet illeti Haiman György feleségét és lányát, mert hozzájárultak a Tótfalusi Kis Miklósról szóló rész képanyagának közléséhez. Végül e helyütt mondok köszönetet feleségemnek megértô türelméért és Salamon Gábor barátomnak a szöveg gondozásáért. Budapest, 1999. december

A szerzô

10

A MEG REN DELT KI AD VÁNY

E

gy kiadvány fogantatásának azt a pillanatot tekinthetjük, amikor majdani „szülôjének” fejébôl kipattan az isteni szikra, miszerint mindenképpen készíteni kellene egy névjegyet, meghívót, szórólapot, plakátot, katalógust, naptárat, albumot, napilapot, folyóiratot, könyvet; üvegcímkét, kazetta-, lemez-, könyvvagy CD-borítót, esetleg egy szappan-, fogkrém-, száraztészta-, tej- vagy tvcsomagolást stb. Egy kiadványnak tekinthetjük az Enciklopedia Britannica összes kötetét, de ugyanúgy kiadvány az egy pár cipôpertlit összefogó feliratos papírdarab is. Már ebbôl a rövid felsorolásból is látszik, hogy a lehetséges kiadványok skálája mind a terjedelemben, mind az elkészítés bonyolultságában meglehetôsen széles, szórt képet mutat. A legegyszerûbb eset az, amikor az ötletet rögtön követi a tett, mert a „szülô” tollal papírra írja, vagy számítógépén megszerkeszti, és nyomtatóján néhány példányban rögtön ki is nyomtatja „üzenetét”, miszerint matekkorrepetálást vállal; illetve három hónapos spánielkölyköt venne, eladna; esetleg megunt Vágtázó halottkémek-kazettáját Irigy Hónaljmirigy-lemezre cserélné. Néhány példányos, kis terjedelmû produktumát azonnal ki is rajzszögezi, ragasztja a megfelelô helyekre (lásd kapualj, aluljáró, buszmegálló, fa, villanypózna stb.). Ezek a néhány példányos, viszonylag kisméretû alkotások éppúgy az „egyéni kiadások” kategóriájába tartoznak, mint az a hentesnél látott fekvô A/3-as méretû, feltûnôen nagy, keskeny betûkkel, kézzel írt kétsoros egyedi alkotás, miszerint „Sajtal töltöt pujkamel 790 Ft”. Ebben a kategóriában a pálmát barátom egyik gyûjtése viszi el. Így hangzik: „Jeket leket kani beg a zugarba”. Egy falusi mozi bejárati ajtajára volt rajzszögezve. Megfejtése: jegyeket lehet kapni bent az udvarban. 11

Az utóbbi két példa nem véletlen. A saját használatra szánt feljegyzés, jegyzet hemzseghet a helyesírási hibáktól, úgysem látja senki. A rokonnak, barátnak, ismerôsnek írt levélben is elôfordulhat néhány hasonló malôr, legfeljebb megértô elnézéssel kezelik majd. A szerelmesemnek írt levél ugyan abszolút magánjellegû közlemény, ettôl függetlenül nem árt, ha mentes a helyesírási hibáktól, mert nem biztos, hogy szívem remélt párja szenvedélytôl elvakulva lazán elsiklik a mindössze tíz sorban (el)ejtett (elrejtett) 20–30 helyesírási hiba felett. Hátha kettôt-hármat észrevesz belôlük, és így biztos fölénybe kerül az egyébként forró hangulatú, gyújtó hatású levél szerzôjével szemben. Ugye mennyire kínos? Ennél sokkal kínosabb – a szerzôre nézve – a nagy nyilvánosság elôtt elkövetett, hogy úgy mondjam többszörösen elkövetett helyesírási hiba. A többszörös elkövetés viszonylag ritkán adódik az idézett példa öt szavában ejtett négy hibából; sokkal gyakoribb, amikor egy-két vaskos hiba marad a kiadványban, de az(ok) annak minden példányában megtalálhatók. A fentiekkel mindössze arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy mérettôl és példányszámtól függetlenül mennyire fontos a mindenkori helyesírási szabályok betartása kiadványunk szövegében. Ez olyan alapkövetelmény, amelyre mindenképpen törekednünk kell. Ezt a kitûzött célt persze nehezebb elérni hosszabb, mondjuk könyv terjedelmû szövegek esetében. Jelenleg mindössze egyetlen olyan – angol szerzetesi közösségbôl álló – kiadóról tudok, amelynek kiadványai mentesek a helyesírási hibáktól, elütésektôl. Van rá idejük, energiájuk. A hibátlan kiadványok elôállításának szentelik életüket. Így könnyû! Félretéve a tréfát, alapvetô különbség van a helyesírási hiba és az úgynevezett elütés között. A helyesírási hiba hosszú szövegben többször, következetesen fordul elô (pl.: „majd” helyett „malyd”-ot írva mindig). Az úgynevezett elütés egészen más lapra tartozik. Elôször is rendszertelen az elôfordulását illetôen. Hol helyes az adott szó írása, hol helytelen (többször helyes, mint helytelen). Leggyakoribb esete a tényleges melléütés, amikor az írógép-billentyûzeten, számítógép-klaviatúrán a szerzô (beíró) a kívánt karakter mellé, fölé, alá üt (pl.: „d” helyett „s” vagy „f”, esetleg „e” vagy „c” kerül a szövegbe). Elôfordul azonban olyan eset is, amikor a kívánt karakter kerül leütésre, csak hosszabb ideig marad rajta a billentyûn a beíró ujja, és így megduplázódik a beírt karakter (pl.: „t” helyett „tt”, „é” helyett „éé”). A harmadik ilyen lehetôség, amikor a kívánt karakter mellett megjelenik a „szomszédja” is (pl.: „e” helyett „er” vagy „we”, esetleg „ed”). Végül utoljára marad a karakter kihagyása, amikor a beíró nem üt elég nagyot az adott billentyûre, így a szóból kimarad az adott betû. Egy másik hibaforrás a szavak elválasztása. Többnyire elválasztóprogrammal történik, de a program hibás elválasztásai sem maradhatnak benne a szövegben. Mindez 12

esetleg idegen nyelvû szövegekben, nevekben, címekben elôfordulva nem is annyira feltûnô. Ettôl függetlenül nem maradhat benne a kiadványban. Igaz, az ilyen hibák felderítése egyértelmûen a korrektor feladata, ugyanakkor nem bújhat ki a felelôsség alól sem a szerzô, sem a beíró, sem a lektor, sem a szerkesztô. A korrektoron kívül ez a három-négy személy biztosan elolvassa a teljes szöveget még többkötetes szöveges kiadványok esetén is. A kiadványszerkesztés csapatmunka. Aki hibát fedez fel egy kiadvány elkészítése, születése közben, annak kötelessége arra felhívni a többiek figyelmét, és meggyôzôdni annak kijavításáról még akkor is, ha az nem közvetlen munkaköri feladata. A magánjellegû kiadványokkal kezdtem. A fentiekkel mindössze arra szerettem volna felhívni az olvasó figyelmét, hogy mennyire fontos a szöveg helyessége, akár pár szavas magánközlésrôl, akár többkötetes enciklopédia kiadásáról van szó. Ez jelenti a kiadvány tartalmi oldalát. A kiadvány másik oldala annak kinézete, külsô megjelenési formája. Ez sem elhanyagolható szempont, sôt éppen olyan fontos, mint a tartalmi oldal, hiszen azzal szoros kapcsolatban áll. Rossz példa persze itt is akad bôven, akár a magánjellegû „kiadásokat”, akár a profi munkákat nézzük. Láttam olyan – ügyvéd által írt – levelet, amelyben ugyan egyetlen helyesírási hiba sem volt, na de a kinézete! Az eddig írógéphez szokott ügyvéd úr nem tudott betelni a számítógép és a szövegszerkesztô nyújtotta lehetôségekkel, és elkezdett tobzódni. Másfél oldalas levelében bevetett mindent, ami csak rendelkezésére állt. A levél öt betûtípust tartalmazott, ezen belül négy betûfokozatot használt, no és a kiemelések: volt ott minden, aláhúzás, árnyékolás, ritkítás, verzál szedés stb., körülbelül úgy, ahogy azt az 1. ábrán elrettentésül láthatjuk. A kiadvány kinézete, külalakja nem más, mint a saját tipográfiája. Amíg a helyesírási szabályok gyûjteménye a kiadvány szövegének nyelvi helyességérôl gondoskodik, addig a tipográfia mûvészetének, mesterségének „szabályai” a kiadvány megjelenésének „helyességét” vannak hivatva biztosítani. A tipográfia szabályai nem annyira egyértelmûek, mint a helyesírásé. Sok az egymástól különbözô jó megoldás, nincs egyedüli üdvözítô út. Nagyon könnyen készíthetô olyan kiadvány, ahol ugyan minden egyes részletre vonatkozóan szigorúan betartjuk a tipográfia valamelyik szabályát, és az a részlet még szép is, azonban az egész együtt csapnivalóan rossz lesz. Olyan ez, mint amikor a zenekar minden egyes tagja kiválóan játssza hangszerén a saját szólamát, csak nem áll ott az élen a karmester, hogy harmonikus egységgé fogja össze az egészet. A kiadvány elkészítése általában csapatmunka, ahol a kiadvány kinézetének egy-egy részletével más-más ember foglalkozik, s karmesterként az egészet a tipográfus fogja össze. 13

A továbbiakban csak a nyomdai úton elôállított termékeket tekintjük kiadványoknak, a magánjellegû hirdetésekkel, levelekkel nem foglalkozunk. Amikor a kiadvány megfogant, vagyis valakinek a fejébôl kipattant elkészítésének ötlete, akkor az még igencsak embrionális állapotban létezik, nincs még kialakult tartalma, sem megformázott külseje. A kiadvány megszületéséig még hosszú út vezet. Érdeklôdés, idô vagy anyagiak hiányában az ötlet akár el is vetélhet, és a kiadvány sosem születik meg. Az ötletgazda fontos személy a kiadvány létrejötte szempontjából, nemcsak azért, mert nélküle meg sem születne a kiadvány, hanem azért is, mert a kiadvány elkészítôi felé személy szerint ô vagy a cége lesz majd a megrendelô.

S I –K ER Ügyvédi Iroda 1234 Budapest, Fô út 0. Tel.: 1234-567

CERUZA Cecília részére 1235 Budapes t, Alag út 1.

Tisztelt Asszonyom! Mellékelten megküldöm a kért adásvételi ügylet tervezetét és kérem, hogy annak elfogadásáról vagy az esetleges módosítások mibenlétérôl mihamarabb ÉRTESÍTENI szíveskedjék.

ADÁSVÉTELI SZERZÔDÉS (tervezet) Amely létrejött egyrészrôl C e r u z a C e c í l i a , anyja neve Penna Panna, lakása 1235 Budapes t, Alag út 1., 1. született 1965. 12. 25., Ajka, személyi igazolványának a száma AA 123456, másrészrôl 1. ábra Az elrettentô példa

14

A KI AD VÁ NYOK FE LOSZ TÁSA

A

kiadványok több szempont szerint is csoportosíthatók. Az egyik ilyen lehetôség megjelenésük idejére, rendszerességére vonatkozik. E szerint a kiadványok lehetnek egyszeri megjelenésûek, rendszertelen idôközönként többször megjelenôk és rendszeresen megjelenôk. A megjelenést itt a nyomda szempontjából értem, azaz egy napilap nyomtatása ebbôl a szempontból egyszeri megjelenésû, hiszen mindennap más a tartalom, vagyis ugyanarról a nyomóformáról csak egy alkalommal nyomják a lapot. Egy zenekar sikerlemezének borítója már lehet rendszertelen idôközönként többször megjelenô kiadvány, mert pl. az elsôre nyomott tízezer példány fogytával ugyanarról a nyomóformáról (esetleg másik nyomóformáról, de ugyanannak a filmnek a felhasználásával) nyomhatnak további ötezret, majd ha ez is elfogyott, akkor újabb tételt stb. Rendszeres idôközönként megjelenô nyomdatermék lehet például egy bankjegy nyomtatása, mert a bevezetését megelôzô tömeges elôállítása után havi rendszerességgel kell pótolni a sérülésük, elhasználódásuk miatt a forgalomból kivont és megsemmisített példányokat. Egy napilap, folyóirat nyomtatása a nyomda szempontjából rendszeresen ismétlôdô, hasonló jellegû munkát jelent ugyanattól a megrendelôtôl, ami nagyon hasznos, de a kiadvány minden alkalommal más. Még mindig a nyomdai igényeket követve a kiadvány lehet egyoldalas és kétoldalas. Az oldal itt nem az oldalszámot jelenti, hanem a papír elô- és hátoldalát. Ez a megkülönböztetés azért indokolt, mert egyoldalas nyomtatvány esetén nincs szükség az elô- és hátoldali nyomatok egymáshoz viszonyított pontos illesztésére. Ha a papírívnek csak egyik oldalára kell nyomni, akkor az sokkal kevesebb odafigyelést igényel a nyomdától, mintha a papír mindkét oldalát megnyomnák. Feloszthatjuk a kiadványokat a nyomtatásukhoz használt színek száma szerint is. E szerint lehetnek egy-, két-, három-, négy- vagy többszínû nyomatok. Utóbbiak közül külön említést érdemel az újabban terjedô hatszín-nyomás (hexacolor).

15

Az egyszín-nyomás (monotone) nem jelent mindig fehér papíron fekete nyomatot. A nyomat színe lehet akár kék vagy piros is a fehér papíron, de nem ritka az inverz nyomás sem, amikor a papír nem rajzos részeit nyomja meg a nyomda egy színnel, és a felirat vagy illusztráció lesz fehér. Ezenkívül a papír (átlátszó vagy nem transzparens mûanyag fólia, fém stb.), pontosabban a nyomathordozó színe sem mindig fehér. Egy világoskék színû nyomathordozóra sárga festékkel nyomva az eredmény a sárgától a sötétzöldig minden lehet. (Hogy éppen mi lesz, az a festék és a nyomathordozó függvénye, és csak a próba döntheti el.) A monotone kiadvány minden oldaláról egy film készül. A kétszín-nyomás (duotone) alkalmazása eléggé elterjedt megoldás. Használatának több oka is lehet. Például az okkersárga háttérre nyomott világos dohánybarna szöveg kitûnôen olvasható, de fekete-fehér fénymásolóval nem másolható, meg kell venni az eredeti kiadványt, mert a színes fénymásolás sokkal többe kerül. A másik fontos felhasználási terület az igényesebb egyszínû kiadványok, újságok, ahol az alapszín (legtöbbször fekete) mellé egy kiemelôszínt is alkalmaznak. Ez a kiemelôszín (többnyire középkék) lehetôvé teszi, hogy a szürke árnyalatos képeket, fotókat is elvigyék a kiemelôszín irányába, ugyanakkor ezek a fotók még árnyaltabbak, részletgazdagabbak, nagyobb árnyalati terjedelmûek is lesznek. Mindenki látott már barna vagy kék irányba elvitt (barnított, kékített) szürke árnyalatos képeket. A duotone képek részletgazdagsága azért nagyobb monotone társaikénál, mert az ofszet eljárás egy menetben nem tud kis területeken is megfelelô mértékben változtatva annyi festéket felvinni, amennyi a sötét részek nagy árnyalati gazdagságát biztosítaná. A második menet a kiemelôszínnel éppen a sötét tónusokon történik, így a kép nemcsak elszínezôdik, de részletgazdagsága, árnyalati terjedelme is megnô. A szürke árnyalatos mûvészi fotókat tartalmazó fekete-fehér albumok, folyóiratok szinte kivétel nélkül mindig duotone módot alkalmaznak a képek megjelenítésére, csakhogy itt a második szín is fekete, éppen a részlet- és árnyalatgazdagság növelése céljából. A duotone elemet tartalmazó oldalról mindig két film készül, színenként egy-egy. A háromszín-nyomás (tritone) alkalmazása viszonylag ritka. Az alapszín mellett itt két kiemelôszín alkalmazása lehetséges. Ez azt jelenti, hogy – ugyanúgy, mint a kétszín-nyomásnál – a megadott színû festéket öntik a nyomdagépbe és azzal nyomnak. Csakhogy a három szín már annyira közel van a teljes színskálát visszaadó nyomdai négyszín-nyomáshoz, és nem is sokkal olcsóbb annál, hogy viszonylag ritkán alkalmazzák. Például alkalmazható olyan geometriai ábrákat tartalmazó könyveknél, ahol a komplementer vörös és zöld színû rajz megfelelô szemüveggel nézve térbe állítja az alakzatot. A három színt tartalmazó oldalakról három film készül, színenként egy-egy. 16

A négyszín-nyomás (quadtone) speciális esete az egy alapszín, három kiemelôszín lehetôség. Használata annyira ritka, hogy értelmes példát sem tudok mondani rá, hiszen alkalmazása még valamivel drágább is, mint a teljes színskálát biztosító négyszín-nyomás. Talán a különleges festékek (arany, ezüst, bronz vagy UV-színek) használata indokolhatja alkalmazását. Az elsô kötetben szóba került már a nyomdai négyszín-nyomás és a CMYK színrendszer. Ha valaki csak úgy általánosságban négyszín-nyomásról beszél, akkor mindig erre gondol. A színes nyomatok döntô többsége ilyen. A színes oldalakról oldalanként négy film készül. A 4+1, 4+2 színû nyomatoknál a 4 a teljes színskálát adó CMYK nyomást, a +1, illetve +2 pedig ezenfelül egy vagy két, úgynevezett direkt (általában Pantone) szín nyomását jelenti ugyanarra a kiadványra. Nagyon megdrágítja a nyomtatást, éppen ezért viszonylag ritkán alkalmazzák. A plusz egy vagy két direkt színt az adott színû festékkel nyomják. Olyankor alkalmazzák, amikor pl. egy cég ragaszkodik hozzá, hogy egy- vagy kétszínû, minden oldalon megtalálható logója ne négyszín-nyomással, hanem a megadott Pantone színekkel legyen nyomva kiadványában. A hatszín-nyomás (hexatone) újabban terjedô eljárás. Létrejöttét egyrészt a növekvô minôségi igények, másrészt az a tény indokolja, hogy a CMYK rendszerû négyszín-nyomás meglehetôsen szegényes a narancs- és a zöld szín árnyalatainak nyomtatásakor. Az emberi szem pedig éppen a zöldre a legérzékenyebb, a zöldbôl tudjuk megkülönböztetni a legtöbb árnyalatot. Így aztán éppen ezt a két új színt tették az eddigi négy mellé (narancs=Orange és zöld=Green), s a rendszert CMYOGK-nak nevezik. Tömeges és rohamos elterjedésének egyelôre egyik legfôbb akadálya, hogy jóval drágább, mint a hagyományos négyszínû CMYK rendszer. Majdnem utoljára maradt a kiadványok tartalmi szempontból történô felosztása. A nyomdai elôkészítés, a grafika, illetve a tipográfia szempontjából talán ez a legfontosabb felosztás, amely alapvetôen két nagy csoportot különböztet meg: a szöveges és az illusztratív kiadványokat. A két nagy csoport között a határvonal egyáltalán nem éles, sôt nagyon is elmosódó. A nyomdászat kialakulását követôen a XV. század második felében létrejött ôsnyomtatványok jelentôs része is tartalmazott már illusztrációkat a szöveg mellett. Az illusztráció szerepe a szöveg megértésének alátámasztása, elôsegítése, illetve olyan információ közlése, amelyet szöveggel egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen lehetne megfogalmazni, átadni. A nyomdabetû alakja, a szöveg tipográfiája a kézzel írt kódexek kalligrafikus írását igyekezett utánozni, lásd a 2. ábrát. Az illusztráció egyik fajtája akkor az iniciálé (díszes, rajzos kezdôbetû) volt. Akkor még nem lévén cím, címsor, az iniciálé jelezte az új részeket, fejezeteket, 17

2. ábra Mai kalligrafikus írás eszközei és alakja

3. ábra Díszes kezdôbetû, az iniciálé „fejlôdése” 18

tagolta a mûvet. Helyét kezdetben a nyomda általában üresen hagyta, megrajzolását, kifestését külön mesterek, az úgynevezett könyvfestôk, miniátorok végezték. Csak késôbb lett belôle díszes nyomdabetû, s mára már mindössze egy nagyobb fokozatú kezdôbetûvé silányult a fejezet elején, mint ahogy az a 3. ábrán látható. Az egyetlen igazi illusztráció akkor a fametszet volt, amelyet alkalmaztak is. A fa szerkezete, megmunkálási technikája nem tette lehetôvé a finom rajzú, részletgazdag, soktónusú ábrázolást, erre csak a rézmetszet volt képes, amely egyben nagyobb példányszám nyomtatását is lehetôvé tette ugyanarról a lemezrôl (lásd 4. ábra). Mára a fotó vált az illusztráció fôszereplôjévé, de – mint majd látni fogjuk – korántsem egyeduralkodó, csak fôszereplô. Azt gondolhatnánk, hogy ma szinte nincs is olyan kiadvány, amely nem tartalmaz illusztrációt, pedig van bôven. Ilyenek általában a regények és egyéb szépirodalmi mûvek, irodalmi folyóiratok. De nélkülözi az illusztrációt a hivatali formanyomtatványok többsége és például az iskolai füzetek mindegyike. Szöveges kiadványnak tekintünk minden olyan kiadványt, amelyben egyrészt döntô többségben van a szöveg az illusztráció mennyiségéhez viszonyítva, illetve

amelyben a szövegen van a hangsúly, az illusztráció csak kiegészíti, alátámasztja, magyarázza, más oldalról világítja meg, emészthetôbbé teszi a szöveg nyújtotta információt. Egy napilap akkor is szöveges kiadvány, ha van benne oldalanként 5-6 fénykép. A napilap képeit akár el is hagyhatjuk, kevés információt veszítünk. Egy orvosi folyóirat pár oldalas cikkének szövegéhez egy szakember számára már komoly információt tesz hozzá az a néhány, komputertomográffal készített felvétel, amelyet a szerzô mellékelt. Egy divatlapban nevetséges volna Jókai stílusában húsz-egynéhány oldalon aprólékosan leírni egy divatos nagyestélyit, sokkal többet (és gyorsabban) mond róla egy egész oldalas színes fotó. Ugyanakkor néhány sor magyarázó szöveg is elfér a kép mellett. Vagyis egy divatlap már illusztratív kiadványnak tekinthetô, hiszen benne az illusztrációé a fôszerep, a szöveg az alárendelt elem. Egy fotómûvész albuma is biztosan az, hiába szerepel az elején az illetô többoldalas életrajza, díjai, egyéni és csoportos kiállításának jegyzéke. Illusztratív kiadvány az óriásplakát is.

4. ábra Fametszet (Ismeretlen XV. századi mûvész: Szent Kristóf a gyermek Jézussal, 1423, 28,7◊20,7 cm) és rézmetszet (Hendrik Glotzius: A zászlóvivô, 1587, 29,8◊19,8 cm)

19

De hova soroljunk egy nôi magazint? Van benne néhány – többoldalas – komoly cikk, némi illusztrációval ellátva, ugyanakkor szép számmal fellelhetôk a ruhakölteményeket, ételeket stb. oldalakon át bemutató, szöveget alig tartalmazó fotóriportok is. Hát… szerintem határeset. Elfogadjuk? Amikor valakiben megfogan egy kiadvány elkészítésének gondolata, akkor az illetô természetesen nem úgy gondol kedvenc ötletére, mint egyoldalas termékre, vagy mint egyszeri, esetleg quadtone munkára, illetve illusztratív kiadványra. Mindössze annyit forgat a fejében, hogy mondjuk kéne csináltatni a cégnek egy mutatós falinaptárat. A nyomdai kiadványok ugyanis elsôsorban tárgyak, s mint ilyeneknek funkciójukból eredô, jól hangzó gyûjtônevük van. Azaz egy nyomdatermék lehet könyv (maga is sokféle), folyóirat, napilap, irodai-ügyviteli nyomtatvány (az útlevélkérô laptól az ellenôrzôig minden belefér), csomagolás (már anyagában is rengetegféle), plakát, bélyeg, értékpapír, pénzjegy stb. A könyv-, különbözô kazetta- és lemezborítókat azért nem említettem, mert csomagolásnak is tekinthetôk, mint ahogy egy cégarculat nyomtatott elemei pedig irodai-ügyviteli nyomtatványként foghatók fel. Létezik még az apróáru kategóriája, ebbe a csoportba tartozik minden olyan nyomdatermék, amely nem szorítható bele az eddigi osztályok egyikébe sem. Ilyen lehet a már említett cipôpertlit összefogó nyomtatott cédula vagy egy esküvôi meghívó, egyéni névjegy stb. Típusok, mint láttuk, akadnak szép számmal, de típus ide vagy oda, minden nyomdai termék elôállítása külön, egyéni feladatot jelent nemcsak a nyomdának, de a nyomdai elôkészítést és tervezést végzô szakembereknek is. Éppen ez a szép ebben a szakmában.

20

MEG REND E LÉS, SZERZÔ DÉS KÖ TÉS

A

folyamat általában azzal kezdôdik, hogy az ötletgazda dédelgetni kezdi még kialakulatlan elképzeléseit, mindaddig, amíg a megszületendô kiadvány egyre határozottabb alakot nem ölt. Ha az ötlet már megérett a megvalósításra, és a „fônökség” is támogatja azt, akkor kezdetét veszi a kivitelezés. Példaként az elôzô fejezet ötletcsíráját boncolgatjuk, illetve visszük végig ebben és a következô két fejezetben. Az ötletcsíra pedig a következô: „csináltatni kellene a cégnek egy mutatós falinaptárat”. (Tegyük hozzá, hogy a cég belföldi üdültetéssel foglalkozik, és inkább nyáron, mint télen, de azért egész évben szerte az országban húsz helyre viszi az üdülnivágyókat.) Az ötlet kimunkálása során kiderült a következô: „A naptár legyen színes, tizenkét lapból álljon, azaz minden hónap külön lapot kapjon, a mérete úgy kb. fél méter körüli legyen, az egyes lapokon pedig a legjobb üdülôhelyeik képe szerepeljen. Mindez készüljön el október végére kétezer példányban, és lehetôleg ne kerüljön sokba.” Ötletgazdánk vagy valaki más a cége megbízásából ekkor lép elô megrendelôvé. Mit tehet, hova fordulhat? Amennyiben ez az elsô ilyen jellegû feladata, úgy valószínûleg a telefonkönyvvel vagy a szaknévsorral kezdi. Ha volt már hasonló kalandja, akkor elôveszi mindentudó kis noteszét, névjegykártya-gyûjteményét, és tárcsáz. Tegyük fel, hogy emberünk nem az a mindenhez értô PM (Propaganda Manager), aki mindenkinek csak részfeladatokat ad, és egyedül ô akarja összefogni, mi több ismerni az egész feladatot, mert ennek többnyire siralmas eredmény a vége. Kit hívhat, kivel beszélhet? Hívhat egy nyomdát, reklámstúdiót, nagy vagy kicsi grafikai stúdiót és ismerôsének ismerôsét, akirôl hallotta, hogy készített már könyvet, könyvborítót, névjegyet, esküvôi meghívót, sôt emblémát is, azaz egy komplett egyszemélyes vállalat. Megrendelônk, pontosabban leendô megrendelônk felhívja mindegyik céget, elmondja a feladat paramétereit, és árajánlatot kér, vagyis versenyezteti leendô üzletfeleit. Mondjuk hamar tisztázzák az alábbiakat: „A naptár mérete 35◊50 cm legyen, a lapok számát pedig 14-re emelik olyan meggondolásból, hogy egy falinaptárnak van kezdô oldala, borítója is, ahol a cég központi 21

irodájáról készült fotó szerepel majd az emblémával és az ünnepi jókívánságokkal együtt. A hátsó borítón a cég neve, adatai, fiókjainak címe telefon- és faxszáma mellett kis képek alatt megtalálható lesz az összes üdülôhely megfelelô adata. A papír 250 g-os mûnyomó legyen.” A gondos megrendelô az árajánlatkérés mellett kíváncsi lehet a felkért cég néhány referenciamunkájára is, hogy saját szemével gyôzôdjön meg a leendô partner korábbi munkáinak minôségérôl. Éppen ezért minden cég gyûjti, rendszerezi, valamilyen módon bemutatja eddigi legszebb munkáit. Ezek mindig a nyomdából kikerült példányok, vázlatok, tervek legfeljebb csak érdekességként szerepelnek közöttük. A referenciamunkák gyûjtése, az úgynevezett portfólió összeállítása nemcsak cégeknek, hanem egyéneknek is ajánlott. Munkahelyváltáskor, egy-egy egyéni megbízás elvállalásakor jól jöhet egy ilyen beszédes „szakmai életrajz”. Valamennyi felkért cégnek kötelessége megtenni ajánlatát. Ugyanis ha egy cég még árajánlatot sem ad, akkor a megrendelô nemcsak hogy nem hívja többé, de másoknak sem ajánlja majd. Mit tartalmazzon az árajánlat? Mindenesetre saját cégünk szükséges adatait, a kapcsolattartó nevét. Ismételje meg a feladat lehetô legpontosabb leírását, majd tételesen sorolja fel a részfeladatokat és azok árát, végül adja meg összegüket, és ne felejtse el az áfát sem. A példánál maradva a részfeladatok lehetnek a tervezés, a fotózás, a szkennelés, a tördelés, a levilágítás és a nyomda költségei a nyereséggel együtt. Hogy honnan vesszük ezeket az összegeket? Egyrészt saját tapasztalatunkból, másrészt az egyes részfeladatok elvégzésére mi is árajánlatot kérhetünk, csak ne felejtsük el hozzátenni a saját hasznunkat. Az árajánlatok beérkezése után a leendô megrendelô mérlegel, esetleg kiegészítést, módosítást kér, vagy ô módosítja a paramétereket (pl.: méretet, darabszámot, papírminôséget stb.), és ezért kér újabb ajánlatot. A beérkezô ajánlatok közül valószínûleg a reklámstúdióé és a nyomdáé lesz a legmagasabb. A reklámstúdió olyan cég, amely elvállal ugyan bármilyen munkát, de semmit sem csinál saját maga, lévén hogy sem berendezései, sem szakemberei nincsenek a felsorolt részfeladatok elvégzésére. A cég csupa szerteágazó, jó kapcsolattal rendelkezô „irodistából” (és egy viszonylag központi helyen lévô reprezentatív irodából) áll, akik alvállalkozóikkal végeztetnek el minden munkát. Éppen azért, mert viszonylag rendszeresen adnak az alvállalkozóknak munkát, viszonylag keveset fizetnek nekik, de a stúdió maga meglehetôsen magas rezsivel dolgozik. Egy reklámstúdiónak éppúgy, mint egy nagy nyomdának, egy ilyen megrendelés viszonylag kis falat, éppen ezért valószínûleg nem is igen törik magukat utána, azaz esetleg olyan árajánlatot adnak, amelyet egy másik, kisebb cég könnyen leköröz. Egy kisebb nyomda legtöbbször képes elvégezni a 22

részfeladatok közül a levilágítást és magát a nyomást a formakészítéssel együtt. Amennyiben megfelelô számítógépes kapacitással is rendelkezik, akkor elvállalja a tördelést is, a többit viszont legtöbbször kiadja alvállalkozóknak. Egy nagy grafikai stúdió számára éppúgy viszonylag kis feladat egy ilyen megrendelés, mint egy nagy nyomda számára, ezért az sem töri túlságosan magát. Közepes vagy kicsi grafikai stúdió az ideális partner a feladat elvégzésére. A fotózás és a nyomdai munkák kivételével képes az összes részfeladat elvégzésére, és ezt nagy gyakorlattal, gyorsan, viszonylag olcsón teszi. Az egyszemélyes vállalat számára legtöbbször túl nagy ez a feladat. Nem elég erôs ahhoz, hogy jelentôsebb összeget hosszabb ideig befektessen egy munkába, ezért a megrendelôt olcsó ajánlatával olyan megoldások felé tereli, amit egyedül is el tud végezni, legfeljebb mindezt majd a minôség sínyli meg. A megrendelô – akárki lesz is majd a kivitelezô – csökkenteni igyekszik majd a költségeket. Leglátványosabban ezt a fotós munkájának megspórolásával teheti meg. Hiszen az évek alatt többalbumnyi fotó is készült a különbözô helyszínekrôl, mindössze válogatni kell belôlük. Csakhogy ezek amatôr felvételek, többnyire alulexponáltak, rossz a kivágásuk, homályosak, kisméretûek, karcosak, van rajtuk valami oda nem illô stb. Az egyszemélyes vállalat el is fogadja ezt a költségcsökkentést annál is inkább, mert ezeket a képeket otthon a saját lapszkennerén beviheti, és még a sok retusálás ellenére is több lesz a nyeresége, mint ha szkenneltetett volna. A minôség persze romlik. A tizenhárom nagy és kb. húsz kis kép akár 1 GB helyet is igényelhet a számítógépen, ezt hozni-vinni kell, és nem árt ôket két példányban tárolni. Az egyszemélyes vállalatnak nagyon hamar kicsivé, lassúvá válhat a gépe. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy az egyszemélyes vállalatnak nincs helye a „Nap alatt”, csupán arra szerettem volna rámutatni, hogy reálisan mérje fel lehetôségeit, és azoknak megfelelô munkát vállaljon el. A megrendelô végül is dönt valamelyik ajánlkozó mellett, és ezután az lesz a kivitelezô. Természetesen ezt a munkakapcsolatot nem árt írásban rögzíteni a két fél között. A szerzôdés tartalmazza a szerzôdô felek adatain kívül mind a megrendelô, mind a kivitelezô kötelezettségeit. Vagyis legyen benne a munka leírása az egyes részfeladatok határidejével együtt, a megrendelô ellenôrzési lehetôsége, az esetleges próbanyomat bemutatása stb. Ugyanakkor térjen ki a fizetés összegén kívül annak módjára, határidejére, az esetleges elôlegek vagy részfizetések lehetôségére. Valamilyen módon mindenképpen rendezze az esetleges vitás kérdéseket. Csak nálunk terjed az a rossz szokás, hogy nem kell a szerzôdés, elég, ha megbeszéljük a dolgokat, a megrendelô úgyis fizet majd. Hát nem mindig fizet. Érvényes szerzôdéssel a zsebében a kivitelezô bátran és jó eséllyel fordulhat a bírósághoz a nem fizetô megrendelôvel szemben. Ugyanígy a megrendelô is 23

érvényesítheti a szerzôdésben foglalt kárigényét a határidôt be nem tartó vagy gyatra minôségû munkát végzô kivitelezôvel szemben. Aki a vállalt munka egyes részfeladatait alvállalkozóknak adja ki, az természetesen hasonló szerzôdést köt velük, csakhogy ott ô lesz a megrendelô, és partnerei a kivitelezôk. A szerzôdésekkel kapcsolatban van még egy fontos fogalom, amirôl szót kell ejtenünk, ez pedig a kötbér. Elég sok szerzôdésbe belekerül. A megrendelô védi magát a kötbérrel a hanyag, rossz minôségben dolgozó vagy késedelmesen szállító kivitelezôjével szemben. Gondoljunk csak bele, hogy milyen erkölcsi és anyagi kárt szenved az egy hétig nyitva tartó nemzetközi szakvásáron részt vevô vállalat, ha kiállítási pavilonjának dekorációja silány kivitelû, vagy csak a megnyitást követô harmadik napra készül el. A kötbért pontosan az ilyen esetekre találták ki. Összegét, alkalmazásának feltételeit, fizetési körülményeit stb. a szerzôdés tartalmazza.

24

A FEL ADAT SZE REP LÔI, ELEM ZÉSE, ÜTEMTE RV

A

szerzôdés aláírásával megszületett a megrendelés: kezdôdhet a munka! Az egyszemélyes vállalat tulajdonosa és egyben egyetlen alkalmazottja nem tehet mást, minthogy minden egyes részfeladatot maga végez el, hacsak nem alkalmaz alvállalkozókat. Azonban egy kisebb stúdió is több emberbôl áll, ahol az egyes dolgozók képességei (szerencsére) nem egyformák. Itt már lehetségessé válik az, hogy az egyes részfeladatokat más-más ember oldja meg. Nagyobb stúdiókban, nyomdákban még sokrétûbb a tagozódás, még mélyebb a specializálódás, az ott dolgozók egy-egy részfeladat specialistái lesznek. Minél nagyobb egy nyomdai elôkészítô cég, annál inkább ipari termeléssé, gyártássá válik ugyanannak a munkának az elvégzése, amit az egyszemélyes vállalat embere még alkotásként él meg. A nyomdai elôkészítés bonyolultsága, sokrétûsége nyilván feladatfüggô, most vegyük szemügyre azokat a részfeladatokat, szereplôket, amelyeket, akiket egy nagyobb feladat megoldása igényel. Ebbôl a szempontból alapvetôen más lépéseket, más megoldást követel meg egy illusztrált, illetve egy pusztán csak szöveget tartalmazó kiadvány elkészítése. Utóbbinál ugyanis elmaradnak az illusztráció készítésének és elôkészítésének lépései. Illusztratív kiadványként az elôzô fejezetben már szereplô falinaptár példát vetjük részletes vizsgálat alá. A napilapok, folyóiratok kiadása, elôkészítése egy külön világ, éppen ezért külön tárgyalást igényel, róluk a harmadik kötetben lesz majd szó.

A FELADAT SZEREPLÔI Az üzletkötô Beszéljünk hát az illusztrált kiadványokról. Minden nagyobb cégnél van legalább egy üzletkötô, aki a megrendelôkkel tartja a kapcsolatot. Amint jelentkezik egy leendô ügyfél, máris hozzá irányítják. Ô beszéli meg, részletezi, tisztázza a feladatot, adja az árajánlatot, terjeszti elô és köti meg a szerzôdést. Ráérô idejében leendô partnereket kutat fel telefonon éppúgy, mint személyesen. 25

Munkája némi rámenôsséget, jó kapcsolatteremtô képességet és a kiadványszerkesztés átfogó ismeretét igényli. Nemcsak a projekt indulásakor vesz részt abban, hanem annak minden fázisában ô tartja a kapcsolatot a megrendelôvel. Tôle kapja a munka tényleges megkezdéséhez szükséges szöveget, illusztrációkat (képeket, logókat, ábrákat stb.). A megrendelôvel együtt választják ki a tervek közül a kivitelezésre kerülôt. A kivitelezett, elôkészített munka próbanyomatát ugyancsak ô fogadtatja el, imprimáltatja, hogy kezdôdhessen a viszonylag költséges levilágítás. A nyomdából kihozott, esetleg többmázsányi készterméket is ô adja át partnerének. Egyszóval ô a híd a megrendelô és a tényleges kivitelezôk között, minden kérés, javaslat, módosítás rajta keresztül jut el egyik féltôl a másikig. Munkája olykor meglehetôsen hálátlan feladatokat is jelent, például ha a megrendelô jól fejlett ízlésficamát kell diplomatikusan, ám határozottan helyre tennie a cél érdekében.

A grafikus, tipográfus A kivitelezés elsô embere, karmestere, a kreatív elme, a tervezô, a grafikus vagy tipográfus. Többnyire felsôfokú végzettségû mûvész. Feladata kiviteli tervek, tervváltozatok készítése. Ô alkotja meg a majdani kiadvány layoutját, oldaltervét. A feladat, a cél ismeretében legtöbbször hozott (a megrendelôtôl kapott szöveg, illusztráció stb.) anyagból dolgozik, „mindössze” tudását, fantáziáját adja a munkához. Sokszor azonban éppen ô tesz javaslatot az eredeti feladat egészének vagy egyes részeinek módosítására. Falinaptár példánkhoz visszatérve javasolhatja, hogy a naptár borítólapján ne az utazási iroda központi épülete legyen látható, hanem inkább egy neves mûvész tájat ábrázoló akvarelljét tegyék oda. A megrendelôtôl kapott ötszáz amatôr felvétel megnézése után úgy dönt, hogy azok egyike sem üti meg a kívánt mértéket, tehát nem szerepelhet egy falinaptárban. Jobb, ha felfogadnak egy fotóst, aki elutazik mind a húsz helyszínre a feladat igényeinek megfelelô külsô és belsô felvételek elkészítése céljából. Ezután elkészíti a belsô oldalak tervét. Meghatározza a kép és a naptárrész helyét, arányait, a lap aljára helyezi kicsiben a megrendelô cég logóját, egyéb adatait olyan meggondolásból, hogy bárki eljuthasson az utazási irodához akár egy kitépett naptárlap birtokában is. Az általánosból a részek felé haladva elkészíti a naptár egy hónapjának részletes kiviteli tervét, betûtípust, fokozatot választ, meghatározza az ünnepnapok kiemelésének módját. Dönt arról, hogy a hét napjainak nevét szöveggel is kiírja-e. A képekrôl konkrétan majd késôbb határoz, de irányelvként leszögezi, hogy minden hónaphoz csak olyan üdülô képe kerülhet, amely az adott hónapban fogadja a vendégeket. A hátsó lap tervén elosztja a húsz helyszín képeit és adatait, meghatározva az egy-egy helyszín által elfoglalt területet. Ezt követi egy-egy ilyen terület berendezése, a kép helyének, 26

a szöveg méretének, típusának meghatározása. Már csak a borítólap tervét kell elkészítenie, és végzett is feladatával. Igaz, nem árt, ha több, tipográfiájában különbözô kiviteli tervet készít, hogy a megrendelô választhasson. A grafikusok, illetve tipográfusok munkáját is megváltoztatta a számítógép megjelenése, ugyanis azt megelôzôen ôk kézzel terveztek. Papírra, ceruzával, kb. zsebnaptár méretben vázolták ötleteiket, elképzeléseiket. A jobbakat aztán eredeti méretben is elkészítették. Papírral, ollóval, ragasztóval dolgoztak. A layoutnak megfelelôen vágták a vakszöveget, illusztrációt folyóiratokból, napilapokból, és ragasztották a terv megfelelô helyére azokat. Ceruzával írták a tervre a betûtípus, betûfokozat, stílus adatait. Méretezték az illusztrációkat, bejelölték azok kivágásait. A nyomda a terv alapján állította össze az eredeti szöveg, illusztrációs anyag és sok szóbeli magyarázat vagy írásbeli utasítás felhasználásával a filmet, készítette a nyomatot. A megrendelô legfeljebb a ceruzavázlatokat és a vakszöveggel, illusztrációval teleragasztott tervoldalakat láthatta, azok alapján – sok verbális kiegészítés mellett – döntött valamelyik elképzelés, változat megvalósításáról. A számítógép, valamint a kiadványszerkesztô programok megjelenésével a tervezô munkája is megváltozott. A megrendelô ugyanis ma már számítógépes, nyomtatott terveket akar látni az eredeti szöveggel és illusztrációval. Elôször megelégedett az A/4-es fekete-fehér nyomatokkal, mára azonban követeli a jó minôségû, eredeti nagyságú vagy legalább A/3-as méretû színes nyomatot minden egyes tervmódosítás után. Csak úgy hajlandó tárgyalni bármirôl, ha egy az egyben látja is azt. Ha úgy tetszik, a számítógép és a tervezôk kényeztették el a megrendelôket, aminek következtében a tervezô ma már kénytelen gépen, valódi adatokkal elkészíteni minden tervét, legfeljebb gyengébb minôségû képeket használ, nem illeszt mindent hajszálpontosan, csak úgy „szemre” rakja össze a tervet, amely nyomtatás után már nem igényel sok szóbeli magyarázatot, kiegészítést, hisz „magáért beszél”.

A fotós Mint a példából is kitûnik, gyakran szükség van egy fotós közremûködésére, mert a választott illusztráció közvetlenül nem vihetô gépre, elôbb papírképet vagy diát kell készíteni róla. A fotós általában külsôs tagja a nyomdai elôkészítô csapatnak, vagyis alvállalkozóként mûködik közre. A feladatot teljes egészében ismernie kell, hogy célra orientált felvételeket készíthessen. Produktumát negatív, papírkép vagy diapozitív formájában adja át megrendelôjének.

A szöveg elôállítása Legtöbbször a megrendelô adja a kiadvány szövegét is. Legfeljebb a szlogen az, amit felkért profi ötöl ki. Példánkban ugyan csak az üdülôhelyek adatai 27

adják a szöveget, azonban mindig minden szöveget írásban kell kérni, és fôleg a nevek, címek, telefonszámok stb. helyességét ellenôriztetni. Azaz a megrendelô egy felelôs embere írásban nyilatkozzon a fenti adatok valódiságáról, helyességérôl. Az ilyen írás késôbb sok vitának veheti elejét. A hosszabb, úgynevezett folyó szöveget általában gépíró (titkárnô stb.) írja gépbe, hogy pontosan a megrendelô által leadott szöveg kerüljön bele a kiadványba, nehogy a kivitelezô átfogalmazza azt. A kivitelezô csak beemeli a lemezen kapott szöveget a kiadványba. Az átadott szöveg fontos adatai helyességének ellenôrzése a megrendelô feladata.

A szkenneres A fotós képeit, diapozitíveit a szkenneres digitalizálja. Munkáját egy arisztokrata gôgjével végzi, mert tisztában van azzal, hogy a leendô kiadvány minôsége döntô mértékben múlik rajta. Lehet a stúdió munkatársa a helyi lapszkennerrel, de legtöbbször ô is külsôs alvállalkozó, egy dobszkenneren csak digitalizálással foglalkozó cég alkalmazottja. A digitalizáláshoz legtöbbször hozzátartozik egy alapretus és színkorrekció is.

A tördelô, operátor A kiadványhoz szükséges logókat, ábrákat, rajzokat minta vagy leírás alapján számítógéppel az operátor készíti el, mint ahogy az ô feladata a fentiekben felsorolt elemekbôl és az elfogadott terv alapján a teljes kiadvány pontos összeállítása, kivitelezése is. Munkája végeztével a jellemzô oldalakat színes printerén kinyomtatja, hogy a megrendelô imprimálhassa azokat, kézjegyével látva el minden lapot, tudomásul véve az eddig végzett munkát, és egyben engedélyezve a folytatást. Ugyancsak az operátor írja meg az úgynevezett postscript fájlt (ps file), amelynek alapján a levilágítás történik majd. A megrendelô a levilágítás elôtt digitális, utána analóg proof (próbanyomat) elkészítését is kérheti. A digitális proofhoz szükséges fájl elôállítása is az operátor feladata.

A levilágító A levilágító állítja elô a nyomda számára a nyomóforma elkészítéséhez szükséges filmet. Ez a film legtöbbször eredeti méretében ábrázolja a kiadványt, azonban különlegesen nagy méretek esetében (pl.: óriásplakát) jóval kisebb annál. Utóbbi esetben a nagyítás és a darabolás legtöbbször külön lépésben, a nyomdában történik. Kevés általános elôkészítéssel foglalkozó stúdiónak van levilágító berendezése, így erre a mûveletre is legtöbbször alvállalkozásban kerül sor, illetve sokszor az a nyomda készíti el a filmet, végzi a levilágítást, amelyiknél a nyomás történik majd. 28

A szerzô Mennyiben különbözik mindettôl egy szöveges kiadvány elôállításának menete? Mindössze a szöveg elôállításában és a megrendelôi, finanszírozói viszony megváltozásában. Amennyiben a szöveg, a mû nevesített szerzôtôl származik, úgy azt védi a szerzôi jog. A szerzô mindig csak a szöveg, a mû közléséhez járul hozzá meghatározott feltételekkel, illetve a kiadáshoz a szerzô írásbeli engedélyére van szükség. Legyen vers, novella, regény, színdarab, tankönyv vagy akár tudományos mû, legtöbbször az a helyzet, hogy Mohamed megy a hegyhez, vagyis a szerzô a már kész alkotását szeretné megjelentetni.

A kiadó A szerzô mûvének megjelentetése érdekében felkeres – egy a megfelelô kiadási területre specializálódott – kiadót, amely elegendô tôkével és szakértelemmel rendelkezik a mû kiadásához. Amennyiben a kiadó nem lát fantáziát az ügyben, úgy emberünk másik kiadóhoz fordulhat, vagy végsô elkeseredésében magánkiadásra vállalkozhat. Utóbbi azt jelenti, hogy saját magát pénzelvén felkér és fizet egy stúdiót a nyomdai elôkészítésre, nyomdát pedig a sokszorosításra. Teszi mindezt azért, mert másokkal szöges ellentétben rendületlenül hisz a megjelenés utáni osztatlan erkölcsi és anyagi sikerben. Ha a kiadó is üzletet szimatol, akkor szerzôdést köt a szerzôvel mûve kiadási jogáról. A szerzôdés rögzíti a kiadási jog idôtartamát, és általában behatárolja a helyet (pl. csak az adott országban), valamint tartalmazza a szerzôi honorárium összegét is. Innentôl a kiadó veszi át az irányítást. Általában teljes körû nyomdai elôkészítô mûhellyel, néha még nyomdával is rendelkezik. Magyarul a kiadó lesz a megrendelô és sokszor a kivitelezô egy személyben, legfeljebb egyes részfeladatok elvégzését adja ki alvállalkozóknak. Bennünket most csak a szöveg elôállítása érdekel, az illusztrációk elôkészítése azonos az illusztratív kiadványoknál mondottakkal.

A beíró, a korrektor Jobb esetben a szerzô számítógépen írta meg a szöveget, ilyenkor elmarad a kézirat begépelése, a beírás mûvelete, amelyet a beíró, általában egy villámkezû gépírónô végez. A beírást nyomtatás követi. A korrektor ezt a nyomatot kapja meg a kézirattal (az elôzménnyel) együtt. Ugyanis a beíró is tévedhet, a korrektornak az eredeti kéziratszöveg visszaállítására kell törekednie, ügyelve a helyesírásra és a magyaros mondatszerkesztésre, a gördülékeny gondolatfûzésre. Az általa javított, szabványos korrektúrajelekkel ellátott példányt visszakapja a beíró javításra, aki a kijavított szövegrôl új nyomatot készít. Ezt az új példányt az elsô nyomtatással (a mostani elôzménnyel) kapja vissza a korrektor újabb javítás végett. 29

A lektor Amennyiben nem irodalmi mûrôl, hanem tankönyvrôl, ismeretterjesztô alkotásról van szó, akkor egy másik szál is bekapcsolódik a folyamatba. A szerzô ugyan a legjobb tudása szerint írta meg mûvét, de ô is tévedhet (rosszul emlékszik egy évszámra, nem néz utána egy név helyesírásának stb.). Alkotását szakmai szempontból ellenôrzi, javítja a lektor. A kisebb szakmai hibák javítása mellett olykor egész fejezeteket átírathat a szerzôvel. Az ilyen mû kiadója jól teszi, ha elôbb a szerzô és a lektor közötti meccset játssza le, csak utána adja a korrektor kezébe a kéziratot. Szólni kell még az úgynevezett szerzôi javításokról. Ezek száma nem nagy, de elôfordul, hogy a szerzô átfogalmaz, beszúr, esetleg töröl egy-egy mondatot. Erre általában az elsô korrektúraforduló alatt van lehetôsége, utána már nem módosíthat, mert akkor sosem állna elô egy végleges, tördelhetô szöveg.

A mûszaki szerkesztô A könyv jellegû kiadványok egy fontos szereplôvel bírnak még, ez pedig a mûszaki szerkesztô. Ô általában a nyomda embere, a kiadvány külalakjába a nyomda oldaláról szól bele. Papírminôséget, kötésmódot, borítást, könyvalakot stb. javasol. Szorosan együttmûködik a kiadvány belsejének kinézetéért felelôs – mondjuk úgy – mûvészeti vezetôvel, a tipográfussal. A mai gyakorlatban sajnos legtöbbször csak mûszaki szerkesztô szerepel, ô végzi el a tipográfus munkáját is.

A tipográfus Ô az elôkészítést végzô csapat karmestere, a kiadvány külalakjának meghatározója. A kiadvány megjelenésével, küllemével foglalkozik. A kiadványba foglalt gondolatok tálalását, átadását segíti elô, ennek érdekében határozza meg az egyes részek tipográfiáját. Az általa készített tipográfiai leírás vezérli a többi résztvevô, de legjobban a tördelô munkáját. Tervei, elképzelései kialakításakor célszerûen együttmûködik a nyomdai oldal ismerôjével, a mûszaki szerkesztôvel.

A szerkesztôség A folyóirat, napilap kiadása hasonló a szöveges kiadványéhoz, a könyvéhez, csak éppen az egyes (többnyire azonos szerkezetû, de eltérô tartalmú) számok megjelenésének viszonylag vagy nagyon is rövid határideje teszi különlegessé. Vonatkozik mindez az elôkészítésre éppúgy, mint a nyomásra és terjesztésre. Minden mûveletet gyorsan és pontosan kell végrehajtani, nincs mód a várakozásra, a többszöri módosításra. Mindennek elsôre kell tökéletesnek lennie. Ugyanakkor ha valaki, valami kiesik, elromlik, annak a pótlásáról, helyettesítésérôl jó elôre kell gondoskodni, nincs idô a rögtönzésre, mert akkor szinte bizto30

san figyelmen kívül hagyunk valami fontos körülményt. Minden elôre látható esetre ki kell dolgozni a követendô eljárást, amit az összes érintettnek fejbôl kell ismernie, és ha a galiba bekövetkezett, akkor azonnal, gondolkodás nélkül alkalmazni kell a kiküszöbölésére vonatkozó megoldást. Nincs olyan, hogy a lap nem jelenik meg másnap. Erre a feladatra csak egy jól szervezett szerkesztôség képes. Egy napilap cikkeinek szerzôi az újságírók, de egy folyóiraté éppúgy lehetnek irodalmárok, mint orvosok vagy sakkozók. A cikkek legtöbbször számítógépen íródnak, és a korrektúra is ott történik minden nyomtatás nélkül. Az újságok (folyóiratok) egyik legfôbb jellemzôje a rovat, élén a rovatvezetôvel, szerkesztôvel. Az illusztrációk válogatása, elhelyezése a képszerkesztô feladata. Az illusztrációkat külön grafikusi, illetve fotós csapat vagy ma már a nemzetközi hírügynökségektôl nagyon sokszor mûhold szállítja, ontja. A lap egy számítógépes hálózaton alakul, készül párhuzamos formában. Ami készen van, az rögtön a helyére kerül. Az egész káoszt a fôszerkesztô tartja kézben. Ô beszéli meg a lap tartalmát a rovatvezetôkkel, hírszerkesztôkkel, akik aztán a beérkezett, elkészült anyagokból a megbeszéltek szerint válogatnak. A tördelô által elkészített oldal, rovat szöveganyagát a képszerkesztô annyi és olyan méretû képpel illusztrálja, hogy kitöltsön minden rendelkezésére álló helyet. Ha elkészült egy oldal, már indul a levilágítása, amely végeztével a nyomda készíti a nyomóformát. A kefelevonatok „kedélyes” világa már a múlté. A mai rotációs gépek néhány óra alatt képesek több százezer lappéldány kinyomtatására, hajtogatására. Aki egyszer belekóstolt ebbe az örökösen forrongó, változó, mozgásban lévô világba, az vagy azonnal elmenekül, vagy „beleszeret”, és hosszú idôre ott ragad.

A FELADAT ELEMZÉSE, ÜTEMTERV Amikor a megrendelô megkötötte szerzôdését a kivitelezôvel, onnan kezdve a munka elvégzésének minden gondja-baja az utóbbié lesz. Ennek ellenére nem árt, ha továbbra is tartja a kapcsolatot munkaadójával, tájékoztatva ôt a feladat elvégzésének alakulásáról, megmutatva, esetleg írásban is jóváhagyatva az egyes részfeladatokat, például engedélyt kér (mindig írásban) a következô, jelentôsebb összegbe kerülô mûveletsor (levilágítás, nyomás stb.) indításához. Elsô lépés a feladat elemzése, illetve kisebb, de önálló részfeladatokra való felbontása. A részfeladatok megnevezése mellé természetesen odakerül azok elvégzéséért felelôs személy neve, a teljesítés határideje, de nem maradhat el a részfeladat elkezdéséhez szükséges bemenô paraméterek rögzítése sem. Meg kell vizsgálni, hogy mely részfeladatok végezhetôk egymástól függetlenül, egymással 31

párhuzamosan. A határidôket úgy kell tervezni, hogy a teljes feladat elkészüljön a végsô határidô elôtt, nem árt a biztonsági tartalék. A szereplôk számát, beosztását úgy kell meghatározni, hogy azok normál munkatempóban tudják elvégezni a rájuk szabott feladatot, mert semmit sem ér az olyan ütemezés, ahol a feladat elvégzôinek rendszeresen túlóráznia, éjszakáznia kell. Ez mindig kapkodással, hibák becsúszásával, azaz minôségromlással, többletkiadással jár. Az ilyen stúdió leadhatja ugyan határidôre a vállalt munkát, utána azonban három napra le kell húznia a redônyt, mert a túlhajszoltság miatt mindenki kidôlt a sorból. A kérdés csupán az, hogy mennyi, esetleg elsô ránézésre fel sem fedezhetô hiba maradt a leadott munkában, illetve mennyivel került többe a hibák javítgatása, egyes részfeladatok megismétlése, túlórák kifizetése miatt (erre a legjobb példa, ha mondjuk a kinyomtatott digitális proofon vesznek észre egy szarvashibát; azt javítják, újraírják a postscript fájlt, újrakészítik a proofot). A feladat elemzése, az ütemterv készítése során fel kell készülni az elôre nem látható, váratlanul felmerülô objektív akadályok leküzdésére, elhárítására. Valaki a munkát végzôk közül váratlanul hosszabb idôre megbetegedhet, elromolhat a saját számítógépünk vagy akár az állandó alvállalkozó partner levilágítója. Az ütemterv készítôjének, a vezetônek minden ilyen esetre legyen alternatívája, „pótkötele”. Néha szüksége lehet akár a „pót-pótkötél”-re is. Mint a fentiekbôl kiderült, az elemzést, az ütemtervet általában a cég vezetôje készíti, ô osztja ki, ütemezi az egyes részfeladatokat. Saját gárdájától eltekintve általában állandó bedolgozókkal, partnerekkel végezteti el a cégénél el nem végezhetô munkákat. Mindenképpen hasznos az állandó bedolgozói hálózat kiépítése, hiszen a rendszeres munkakapcsolat sokkal gördülékenyebb ügymenetet tesz lehetôvé, mint az állandóan új partnerrel kísérletezgetô megoldás. Példánkhoz visszatérve nézzük végig egy gyakorlati feladaton az elemzés, az ütemterv-készítés lépéseit. A belföldi utazási iroda falinaptárának paraméterei a tárgyalások során változtak, s a szerzôdésben a következô részlet szerepel. „Színes falinaptár készítése az utazási iroda részére. A naptár mérete 35◊50 cm, a lapok száma 14, anyaga 250 g-os fényes mûnyomó papír, példányszáma 2000 db, leszállításának határideje október 31. Részletezés: az elôlap kialakítása a stúdió feladata. A 12 hónap lapjain az iroda 12 szabadon választott üdülôjének látképe szerepeljen. A hátsó lap tartalmazza az iroda húsz üdülôjének összes adatát és képét. Elvárás: a naptár legyen hatásos, ösztönözzön az iroda szolgáltatásainak igénybevételére. Segédanyag: az iroda a stúdió rendelkezésére bocsátja a húsz üdülô összes adatát és 500 db 9◊12 cm-es színes fényképet az üdülôk eddigi életébôl.” Fontos adat még a szerzôdés megkötésének dátuma, pontosabban a munka elvégzésére rendelkezésre álló idô. Aki ugyanis egy ilyen munkát egy hónap32

nál rövidebb határidôre vállal, az bolond. Elsô dolog a nyomda felhívása. Tegyük fel, ôk a nyomtatáshoz szükséges filmek átadásától számított két hétre vállalják a csomagolt áru leszállítását a megadott címre. Márpedig egy hónapnál rövidebb határidô esetén maximum két hét marad a teljes nyomdai elôkészítésre. A legszorosabb határidôket feltételezve az egyes részfeladatok ütemezése az alábbi 1. táblázat szerint alakul: Részfeladat

Felelôs

Elôkészítés, szerzôdéskötés Elemzés, ütemterv Grafikai terv Tervvázlat elfogadtatása Kapott fotók válogatása Szkennelés, retusálás Embléma rajza, layout Tördelés, nyomtatás Kivitel elfogadtatása, javítás Proofkészítés, imprimálás Ps fájl készítése, levilágítás Forgató, proof, filmek leadása a nyomdába

üzletkötô stúdióvezetô grafikus üzletkötô grafikus operátor operátor operátor üzletkötô, operátor operátor, üzletkötô operátor, alvállalkozó stúdióvezetô

Határidô 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

nap nap nap nap nap nap nap nap nap nap nap nap

1. táblázat Egyszerû ütemterv Az ütemterv itt ugyan az alvállalkozó levilágítóstúdiót kivéve négy szereplôt (stúdióvezetô, üzletkötô, grafikus, operátor) említ, azonban felállástól függôen akár mind a négy, akár az elsô három, akár az elsô kettô, második kettô egy személlyé vonható össze. Az egyszemélyes vállalattól a néhány fôs stúdióig terjed ennek az ütemtervnek az érvényessége. A bajt általában nem annyira az érintett szereplôk száma, mint inkább a határidô szûkössége okozza. Ez ugyanis eleve kizárja a fotós alkalmazását, kötelezôvé teszi a hozott anyagból (megrendelô által adott fotókból) történô tervezést és kivitelezést. Az amatôr felvételek nem igazán alkalmasak profi színvonalú termék illusztrálására, ugyanis nem falinaptár céljára készültek, nem arra szánták ôket, hogy a legelônyösebben mutassák be az üdülôt, inkább ellesett vagy éppen nagyon is megrendezett pillanatai az intézmény életének. Legtöbbször kompozíciójuk, 33

exponálásuk, kidolgozásuk sem éppen tökéletes. Vagyis nagyon szerencsés, ha a kapott 500 db közül akad tizenkét olyan kép, amely szkennelés és inkább több, mint kevesebb retusálás után egyáltalán alkalmas arra, hogy szerepeljen a tervezett naptár egy szerény kivitelû változatában. A hátsó oldal húsz kis képe nem annyira problémás, mint a tizenkét naptároldal exkluzív képe. Az ilyen munka elkészülhet ugyan, de – megfelelô összehasonlítási alap mellett – sem a megrendelô, sem a nyomdai elôkészítô stúdió, sem a nyomda nem teszi ki majd a kirakatba, büszkén mutogatva leendô ügyfeleinek: íme a mi munkánk gyümölcse. Ugyanis hiába kitûnô a grafikus koncepciója (az egyes naptárlapokon lévô képek hangulata, maga a felvétel legyen összhangban az adott hónappal), ha ennek egyetlen rendelkezésre álló kép sem felel meg, és nincs is lehetôség új felvételek készítésére. Ilyen körülmények között vérszegénynek hathat akár a legjobb tipográfiai megoldásokat tartalmazó layoutterv, hiszen hiányzik, nincs meg hozzá a megerôsítést, a csattanót adó fotó. A húsz üdülô képét és adatait tartalmazó hátlapot szigorú rendbe tervezheti a grafikus (4◊5-ös vagy 3◊7-es elrendezés, utóbbi esetben az alsó sor közepén huszonegyedikként a központi iroda képe és adatai). Ebbe a szigorú rendbe a fotók útján vihet játékosságot, történetet, mégpedig úgy, hogy az egyes üdülôkrôl készített képek is követik a tél, tavasz, nyár, ôsz sorrendet. Másrészt az elsô kép nemcsak téli, de távoli fotó is az üdülôrôl, míg a második közelebbi felvétel a másikról. A harmadik már belsô pillanatkép a következô halljáról, a negyedik egy szobabelsôt mutat stb. Végigmegyünk a belsô szórakozó-, és gyógyászati helyiségeken, majd kimegyünk a nyári környezetbe, késôbb a tél közeledtével ismét közeledünk az adott üdülôhöz. Egy ilyen elképzelés megvalósításához szükséges a profi fotós személye, aki ismeri a teljes grafikai koncepciót, és ennek szellemében készíti külsô és belsô felvételeit. Ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy a felvételek elkészítéséhez kb. egy évre van szükség, úgyhogy a teljes feladat elvégzésének határideje ennél csak hosszabb lehet. A költségek nyilván jóval nagyobbak lesznek az elôzô változaténál, de az eredményeket sem lehet egy lapon említeni. Természetesen létezik egy közbülsô megoldás, úgy 3-4 hónapnyi határidôvel. Ebben az esetben a fotósnak csak nyári és ôszi képek készítésére van alkalma. A téli és tavaszi hangulatot, illúziót szabadon felhasználható elô- és hátterek, valamint az eredeti épületfotó felhasználásával egy fotóretusáló programban kell elôállítani. A fotós képeinek, diáinak digitalizálásához legtöbbször már nem elegendô a stúdió lapszkennere. A szkennelés munkáját alvállalkozónak kell kiadni, aki dobszkennerén profi módon elvégzi azt az esetleg szükségessé váló alapkorrekciókkal, retusálásokkal együtt.

34

Mint láttuk, a fotós bekapcsolásával jelentôs mértékben megnô az elvégzendô munka mennyisége, s ezzel egyenes arányban növekszik a késztermék ára, ugyanakkor összehasonlíthatatlanul jobb lesz annak minôsége. A kérdés csak az, megfizeti-e a megrendelô ezt a különbözetet. Ahogy a példa mutatja, ugyanazt a feladatot nagyon szélsôséges határidôkkel, munkamennyiséggel és költségkihatásokkal is tervezhetjük, elvégezhetjük. A lehetséges változatok közül végül is mindig a megrendelô dönt, ôt pedig messzemenôen befolyásolja pénztárcája vastagsága. Olykor ez a tárca olyan vékony, hogy csak nagyon silány eredmény születhetne. Ekkor a munkára felkért stúdió vezetôjének, üzletkötôjének erkölcsi kötelessége megértetni a megrendelôvel, hogy olcsó húsnak híg a leve, inkább mondjon le a tervezett kiadvány elkészítésérôl.

35

KA P CSO LAT A MEG REN DE LÔ VEL, AL VÁL LAL KOZ ÓK KAL

A

z elôzô fejezetben szó volt már arról, hogy a megrendelôvel a kapcsolatot az üzletkötô vagy a stúdió vezetôje tartja. Elsô feladatuk a megrendelés megszerzése, a szerzôdés megkötése. A létrejött szerzôdés, a megrendelés alapján indul a tervezés, a grafikusi munka, amelynek végeredménye a kiviteli terv. Ezt beszéli meg, gyúrja át, módosítja a megrendelôvel akár több menetben az üzletkötô. Munkájához egy diplomata ügyessége szükséges például akkor, ha le kell beszélnie a megrendelôt arról a téveszméjérôl, miszerint ô a grafikus. (Ugyanis Magyarországon két dolog van, amihez minden ember ért: az egyik a foci, a másik a grafika.) Az üzletkötônek arról is meg kell gyôznie ügyfelét, hogy nem a legszerencsésebb, ha a benyújtott terv elfogadásáról felesége, fia vagy nagynénje, esetleg anyósa ízlése alapján dönt. A legtöbb megrendelôben él egy kép, elképzelés a megrendelt termékrôl, megfogalmazni, elmondani azonban nem tudja, ám ha nem azt kapja vissza a terven, amit ô elképzelt, akkor becsapottnak érzi magát. Ez az érzés akár odáig fokozódhat, hogy eláll a megrendeléstôl. A tervezési díjat azonban így is ki kell fizetnie. Amikor a megrendelô elfogadta, szignálta a tervet, akkor kezdetét veszi a kivitelezés. Kivitelezés közben azonban az elfogadott tervtôl eltérni már nem lehet, azt kell megvalósítani. Ebben a fázisban hiába röppennek fel jobbnál jobb ötletek, azok legfeljebb egy következô munkában süthetôk el. Aki mégis ilyesmit forgatna a fejében, gondoljon arra, mit szólna ô, ha üdülôtelkén pontos paraméterekkel egy garázs építésére adna megbízást egy kômûvesnek, aztán az elkészült épület – noha elsô ránézésre még szebb is lenne a vártnál – mondjuk öt centivel rövidebb lenne, mint az az egyébként nem túl hosszú autó, amelynek tárolására szánták. S mindez miért? Mert a kivitelezô egy „kicsit” eltért az elfogadott tervtôl. Kivitelezés közben a figyelem a megrendelôtôl az alvállalkozók, bedolgozók felé fordul. Ne feledjük: az ô szemszögükbôl nézve mi vagyunk a megrendelôk, tehát joggal várják el tôlünk azt a magatartást, hozzáállást, amit mi saját megren36

delôinktôl elvárunk. Azaz velük ugyanúgy szerzôdni kell, mint ahogy velünk szerzôdött a megrendelônk. A DTP-s, nyomdai elôkészítô, kiadványszerkesztô szakmában minden részt vevô stúdió stb. igyekszik nemcsak viszonylag állandó megrendelôi, de még inkább alvállalkozói kört kialakítani. Mit jelent ez? Egy kisebb stúdiót néhány közepes nagyságú cég teljes mértékben „eltart”, amennyiben valamennyi kiadványa, hirdetése összes nyomdai elôkészítô munkáját ugyanattól a stúdiótól rendeli meg. A viszonylag rendszeres munkakapcsolat miatt kialakuló személyes ismeretségek jótékony módon befolyásolják, leegyszerûsítik a munkát. Egy idô után a partnerek fél szavakból is megértik egymást. A megrendelô szempontjából nemcsak kényelmes, de gazdaságos is csak úgy átszólni, hogy „tudod, a tavaly májusi, X lapban megjelent álló A/4-es hirdetést kellene egy az egyben áttenni most fekvô B/6-os méretbe, levillantva holnap reggelre, számla jöhet”. Egyrészt ezzel az egy mondattal letudta a megrendelés, szerzôdéskötés, kiinduló anyagok válogatása, átadása, tervegyeztetés teljes hercehurcáját, másrészt csak a mutációkészítés lényegesen alacsonyabb tarifáját fizeti majd. A stúdió is örül, hiszen a kis munka is munka, és elég jól jövedelmez a mutációkészítés. Mindössze a tavaly májusi munka teljes anyagát kell megtalálnia. Ez pedig csak rendszeres, dokumentált, rendben tartott archiválás mellett lehetséges. Vagyis az összes folyamatban lévô munka teljes anyaga a készítô gép háttértárán, esetleg szerveren van mindaddig, amíg a kész anyagot át nem vette a megrendelô. Ekkor esetleges válogatás, az elvetélt megoldások, próbafájlok törlése után a teljes anyag archiválásra kerül. Régebben (néhány éve) ez úgynevezett DAT szalagra való írást jelentett – kapacitásuk néhány GB –, ma inkább CD-írást takar. A tartalomjegyzékkel ellátott kazettákat, CD-ket nem árt idôrendben tárolni, emellett azonban a munkákat nyilván kell tartani a megrendelôk szerint is, mellékelve a szalag vagy CD számát, amelyen az adott feladat megoldása megtalálható. Amiért a megrendelônek kényelmes az állandó stúdió, ugyanazért a stúdió is szívesen alkalmaz állandó bedolgozókat, alvállalkozókat, partnereket. A kialakult személyes kapcsolat, az ügymenet ismerete itt is egyszerûvé teszi a részfeladatok átadását, átvételét. Még akkor sincs baj, ha a felkért állandó partner objektív okokra hivatkozva elutasítja a munkát, mert legtöbbször maga ajánl megbízható helyettest erre az egy feladatra. Az alvállalkozókkal a kapcsolatot tarthatja az üzletkötô vagy vezetô, de sokszor ez annak a munkatársnak a feladata, aki az átadandó anyagot és vele a feladatot elôkészíti. A fotóssal tarthatja a kapcsolatot az üzletkötô vagy a vezetô, tájékoztatva ôt a teljes feladatról, hogy az elkészült fotók, diák a lehetô legjobban illeszkedjenek annak elvárásaihoz. Az általa készített színes papírképek, 37

diapozitívek a grafikustól, tipográfustól – válogatás után – általában az operátorhoz, tördelôhöz kerülnek. A grafikus az, aki a kiválogatott képeken bejelöli az esetleges kivágást, de kettôjük közül inkább a tördelô ismeri a pontos méreteket, a szükséges nagyítás, felbontás mértékét. A szkennelést végzô csapatnak pedig pontos adatokkal, elvárásokkal kell átadni a képeket, diákat. Hiába színes egy kép, ettôl még lehet a készülô kiadvány fekete-fehér, és ezért a képet szürke árnyalatos (grayscale) módban kell digitalizálni. Azaz a szkenneresnek minden képrôl tudnia kell a szkennelendô területet, vagyis a kivágást, a szkennelés módját (line art, grayscale, színes RGB vagy CMYK), a felhasználási méretet, azaz a nagyítás mértékét, illetve az ebben a méretben szükséges felbontást. Ezen adatok bármelyikének hiánya esetén a szkenneres nem tud mit kezdeni a képpel. Elsô feladatos partnernél legfeljebb félreteszi a munkát, megvárja, amíg jelentkeznek. Emiatt csúszhat a megrendelô partner határideje. Ha szinte napi kapcsolatban van partnerével, akkor átszól telefonon, és azonnal tisztázzák a felmerült problémát, nem szenved késést a munka. (Nem arról van szó, hogy a szkennelô az elsô feladatos partnerrel ki akar szúrni, a napi kapcsolatos munkatársat, üzletfelet pedig elônyben részesíti, segíti. Mindössze az a helyzet, hogy pl. péntek éjjel van, és a megrendelô cég megadott telefonja nem felel, hiába hívja, ôk legközelebb hétfô reggel lesznek elérhetôk, amikor jönnek a kész munkáért. A napi kapcsolatban lévô partner tördelôje viszont csak úgy rutinból odaszól a péntek esti diszkóból esetleg egészen más természetû személyes okok miatt, és egy perc alatt tisztázzák a felmerült problémát.) A fotóson és a szkennelô cégen kívül a harmadik tipikus alvállalkozói partner a DTP-s munkában a digitális, illetve analóg proof, próbanyomat készítésére, filmlevilágításra szakosodott stúdió. Ôk a nyomdai elôkészítési feladat vége felé kerülnek a képbe. Elkészült a tördelés, gyakorlatilag készen van a munka. Megvolt a színes print, a megrendelô is látta. Mindössze nem ártana néhány, a nyomdai körülményekhez, színvilághoz közelebb álló nyomat, aztán jöhet a levilágítás. A digitális proof, próbanyomat lényege, hogy közvetlenül a programfájlból, film nélkül képes viszonylag színhû, mármint nyomdai szempontból színhû nyomat készítésére. Az egész munka megrendelôje a legfontosabb oldalakból lát ilyen próbanyomatokat, és ezek alapján írásban engedélyezi az esetleg nagyon is sokba kerülô levilágítás megkezdését. Maga a próbanyomat sem olcsó mulatság, azonban lényegesen olcsóbb, mint esetleg több száz oldal hiába levilágított film. A baj sokáig az volt, hogy a próbanyomatot készítô cégnél meg kellett lennie az összes betûtípusnak, amelyet a megrendelô a munkájában felhasznált, ugyanakkor a megrendelô sem felejthette otthon egyetlen, a végsô munkafájlba beemelt képének eredeti fájlját sem. Bármelyik hiba fennállásakor hibás lett a próbanyomat is, és kezdôdött az 38

egymásra mutogatás, ki okozta a hibát, azaz ki fizeti a kárt, a megrendelô, avagy a próbanyomatot készítô stúdió? Ki vállal felelôsséget és fizetési kötelezettséget a határidôcsúszásból eredô károkért? Az egyre dagadó és egyre kibogozhatatlanabb gordiuszi csomót – Nagy Sándor példáját követve – határozottan elvágták. Az Adobe cég által megalkotott PostScript nyelv szabvánnyá válása, elterjedése után a próbanyomat-készítô és filmlevilágító stúdiók egyszerûen elzárkóztak a kiadványszerkesztô programfájlok fogadása elôl. Ezek használata ugyanis hiba esetén nem mutatott rá egyértelmûen a hibázó félre, lehetôvé tette a vitát megrendelô és kivitelezô között. A vita kirobbanása azonban legtöbbször annak megszületése után néhány héttel, hónappal kezdôdött, amikor már senki sem emlékezett pontosan a vitát kiváltó körülményekre. A PS (PostScript) fájl alkalmazása minden ilyen vitát lehetetlenné tett. A felkészített kiadványszerkesztô programok lehetôvé tették, hogy a megrendelô PS fájlt adjon le a próbanyomat vagy a levilágítás készítôjének. A PS fájl lényege, hogy annak minden adatáért a megrendelô felel. A kivitelezô nem tud belenyúlni, módosítani rajta, mindössze tartalmának megnézésére képes, minden javítási lehetôség nélkül. Ha nyilvánvaló hibát vesz észre, legfeljebb szól, de ez nem várható el tôle, mármint az, hogy végignézzen akár több száz oldalt. A leadott fájl tartalmáért teljes egészében annak elkészítôje, a próbanyomat, levilágítás megrendelôje felel. A kivitelezôt semmilyen tartalmi felelôsség nem terheli. A jellemzô, fontos, színes oldalakról készült próbanyomatokat, esetleg csak printeket a megrendelônek meg kell mutatni, ô ellenôrzi, és írásban elfogadja, imprimálja ôket. Ezután készülhet el a munkáról a levilágításhoz szükséges postscript fájl, s történhet meg az összes oldal levilágítása. A levilágítással párhuzamosan – többoldalas kiadvány esetén – minden egyes oldalról készül egy fekete-fehér olcsó print is. Ez lesz az úgynevezett forgató, forgatókönyv. Azokról az oldalakról, amelyekrôl digitális proof készült, a levilágítás után, a filmek segítségével analóg proof (chromalin) is készíthetô. Utóbbi színei ugyanis pontosabban megközelítik a nyomdai végeredményt, mint digitális társáé. A nyomdától elvárható, hogy az analóg proof színeit, árnyalatait hûen adja vissza. Ha van rá lehetôség, akkor a legjobb az, ha a filmekrôl az a nyomda készít chromalint, amelyik majd a nyomást végzi. Az igazi nyomdai munka tehát a filmek, az analóg, esetleg digitális proofok, valamint a forgató birtokában veszi kezdetét. A nyomda külön világ. Több évszázados hagyományokon nyugszik az ottani munka. Rangja van. A fôvállalkozó stúdió jól teszi hát, ha olyan embert választ nyomdai összekötôjének, aki szagolt már puskaport, ért a nyomdához, különben a nyomdai szakik hamar „beviszik az erdôbe”. A nyomdák ugyanis a mai napig nem bocsátották meg, hogy 39

zárt és elit világukba betört a számítógép, amelynek következményeként a nyomdai elôkészítés jelentôs része a haszonnal együtt kikerült a kezük közül, és olyan emberek végzik ezeket a mûveleteket, akik egyáltalán nem, vagy csak keveset konyítanak a nyomdához. Ahhoz a nyomdához, ahol százmilliós gépeken, papírhegyek tonnáit megmozgatva, többnyire három mûszakban folyik a termelés. A leadott anyagot a nyomdában tasakolják, úgynevezett táskaszámot kap. A táskában (ami valójában egy jó nagy papírzacskó) elfér a megrendelô által leadott összes kellék, az elején pedig az elvégzendô munkafázisok pontos leírása található. A nyomdai munka elsô fázisa a montírozás. Ekkor a kiadvány oldalainak színkivonatait helyezik el a nyomdai ívekre, ugyanis a legtöbb kiadvány egy oldalának méretei kisebbek az adott nyomdagép ívméreténél. Amennyiben a kiadvány mindössze egy-két oldalas, úgy a nyomda akár több garnitúra filmet is kérhet, hogy kitölthesse a teljes ívet. Ha csak egy garnitúra filmet kér, akkor a többit errôl az egyrôl ô maga állítja elô. A montír végén, fôleg hosszabb kiadványok, könyvek esetén beiktatnak egy megrendelôi, szerzôi korrektúrát, imprimálást, így azok engedélyével, felelôsségével kezdi meg a nyomda a nyomóforma készítését. Jól teszi a megrendelô, kiadó, szerzô, ha kiköti, hogy ott akar lenni a nyomdagép indításánál, belövésénél, a nyomás kezdetén. Így saját szemével ellenôrizheti a beállításokat, vizsgálhatja meg a nyomat és az analóg proof színeinek, árnyalatainak azonosságát, kérheti meg a gépmestert az újabb korrekcióra mindaddig, amíg elégedett nem lesz a nyomat minôségével. Nyomás után hátravannak még az esetleges utómunkák: hajtogatás, összehordás, kötészet, vágás, csomagolás stb. Ezután következhet az utolsó fázis: a szállítás. A kész munka a megrendelôhöz kerül, lehet a pénztárhoz fáradni. A bemutatott folyamat a valóságban mindössze annyival bonyolultabb az eddig leírtaknál, mint amennyivel az élet színesebb egy tankönyvnél. Egy-egy üzletnél, megrendelésnél ugyanis sokszor százezrekrôl, milliókról van szó. Egy ilyen munka alkalmával nemcsak fényképek, diák, háttértárak, nyomatok, filmek mozognak, hanem telefonüzenetek, levelek, faxok, számlák, átutalások, kifizetések jönnek-mennek, történnek. Sürgôs esetekben motoros gyorsfutárt alkalmaznak. A szûken vett szakmai alkalmazottakon kívül a cégnek van tulajdonosa, takarítónôje, titkárnôje, könyvelôje, esetleg jogásza, bérszámfejtôje stb. Fizetik a víz-, villany-, gáz-, telefon- és egyéb számlákat, adót, tb-t stb. Vagyis rengeteg dolog történik azonkívül, hogy éppen készül a példabeli falinaptár.

40

A SZÖ VE GES KI AD VÁNY

G

utenberg idejében szinte valamennyi kiadvány ebbe a kategóriába tartozott, s mára sem változott sokat a helyzet. A kiadványok döntô többsége ma is szöveges kiadvány. Szöveges kiadványnak nevezzük azokat a nyomdatermékeket, amelyeknél elsôdleges információhordozó a szöveg, a kiadványban esetleg mellette megjelenô bármilyen illusztráció csak kiegészítô elem, szerepe mindössze a szöveg mondanivalójának kiegészítése, alátámasztása, szemléletesebbé, érthetôbbé tétele. A mû tulajdonképpen a benne kifejtett gondolatok megôrzése, sokszorosítása céljából jött létre. A kategória határai meglehetôsen tágak, sôt elmosódottak. Ha csak a szöveges kiadványok terjedelmét vesszük figyelembe, akkor is elég tarka a kép. Idetartozik a néhány soros meghívótól a pár bekezdéses használati utasításon, a két-három hasábos hírmagyarázaton, öt-hat flekkes szakcikken, a százoldalas könyvön át a többkötetes enciklopédiáig minden, ahol a szövegé, a leírt szóé a fôszerep. A mûfaji határok még szélesebbek, az egyes mûfajokat még felsorolni is szinte lehetetlenség. A klasszikus irodalmi, humán mûfajok száma is meglehetôsen magas, de gondolnunk kell itt a különbözô tudományágakra éppúgy, mint a zenére. Az egyes mûfajok tördelése, tipográfiája, olykor még jelkészlete is eltérô, speciális jegyeket hordoz. Könyvünk a továbbiakban a szöveg elôállításával, beírásával, tördelésével, díszítésével, nyomdai elôkészítésével foglalkozik. Az általános tipográfiai elemek, lehetôségek, megoldások, szabályok ismertetése mellett kitér az egyes speciális eseteknél alkalmazott eljárásokra. Az illusztrációkat kivéve végigvezet a szöveges kiadvány teljes nyomdai elôkészítésén, és megmutatja a szöveg önmagában való díszítésének lehetôségeit is. 41

SZLO GEN TÔL A KÖNYV IG, A SZÖ VEG E RE DE TI

A

szöveges kiadványok alapvetô eleme a szöveg. Ezt a szöveget azonban valakinek elô kell állítania. A legrövidebb szövegek minden bizonnyal a szlogenek, a leghosszabb sem több egy mondatnál. Szerzôik általában ismeretlenek a nagyközönség elôtt, de nem úgy szakmai körökben. Ugyanis a jó szlogen aranyat ér, éppen ezért szerzôjét anyagilag is jól megbecsülik. Nem ez a reklám helye, de példa nélkül nem léphetünk tovább. Remélhetôleg mindenki felismeri a szlogenek mögött álló cégeket: „Biztos kötés”, „Szárnyakat ad vágyainak”, „Az élvonal”. Csak hazai cégek szlogenjeit idéztem. E szlogenek szerzôi és a többiek is általában úgynevezett örök áron eladják szellemi terméküket a megrendelônek, így aztán ôk maguk ismeretlenek maradnak, míg jelmondatuk, hogy úgy mondjam az illetô cég szóbeli emblémája lesz, s ugyanúgy levédethetô, mint maga az embléma. Egy meghívó vagy használati utasítás, egyszerûbb csomagolás stb. szövegét általában a megrendelô hozza. Szerzôjük ismeretlen, nincs nevesítve. Tartalmukért, az adatok helyességéért általában a megrendelô a felelôs. Napilapok oldalain elég sok olyan cikk, hír, közlemény található, amelyek alatt nem szerepel az újságíró neve. Ezek egyik része olyan szerkesztôségi írás (pl. vezércikk), amelynek tartalmáért az egész szerkesztôség vállalja a felelôsséget, másik részük pedig olyan rövid hír, közlemény, hogy szövegének szerzôjét nem érdemes megnevezni. Az újságíró nevével fémjelzett írás tartalmáért, az ott közölt állításokért, azok igazáért maradéktalanul a szerzô felel még akkor is, ha például hitelrontás stb. miatt ellene indított perben szerkesztôsége teljes mellszélességgel kiáll mellette. Hetilapok, havonta vagy még ritkábban megjelenô folyóiratok lapjain lényegesen kevesebb a név nélkül megjelenô közlés, mint a napilapoknál. A nevesített cikkek döntô többségét itt csakúgy, mint a napilapok esetében a szerkesztôség belsô munkatársai, újságírói teszik le az asztalra. Munkájukért havi fizetést kapnak, így cikkeik tulajdonjoga szerkesztôségüké lesz. Egészen más a helyzet az úgynevezett „külsôsökkel”. Egy részük szabadúszó újságíró, aki felkérésre vagy anélkül írja hosszabb lélegzetû elemzô cikkeit. Másik 42

részük – fôleg tudományos folyóiratoknál – az adott tudományág mûvelôje, szakembere, aki kutatásairól jelentet meg cikket, vagy a tudományág egy érdekes problémáját világítja meg valamilyen személyes indíttatástól vezérelve. Munkájukért szerzôi honoráriumban részesülnek, az általuk írt szöveg szellemi terméknek minôsül, a folyóirat csak a közlés jogát kapja meg, maga a szöveg a szerzô tulajdonában marad. Az irodalmi mûfajok mindegyike (vers, novella, regény, dráma stb.) szellemi termék, a szerzô nevesített, ismert, a szöveget a szerzôi jog védi. Ugyanez a helyzet a zenei mûveknek nemcsak a kottájával, de szövegével is – a táncdaltól egészen az operáig. A szövegeredeti tehát mindig valakinek (természetes személynek), illetve valamilyen intézménynek, cégnek (jogi személynek) a tulajdona. Amennyiben a mûvet maga a tulajdonos akarja megjelentetni, úgy az szíve joga, tegye meg. Ez a magánkiadás. Mindenki másnak azonban írásban engedélyt kell kérnie a megjelentetésért a szöveg tulajdonosától (kiadói szerzôdés), és ezért természetesen fizetnie is kell (szerzôi honorárium). Mi a teendô akkor, ha egyik szerzô idéz a másiktól? Néhány szavas, mondatos idézetet minden további nélkül átvehetünk, közölhetünk. Természetesen szigorúan idézôjelek között, és oldalra pontosan meg kell jelölni a forrást (szerzô, cím, kiadó, kiadás helye, éve, oldalszám). Ezek a rövid idézetek, hivatkozások az idézett szerzô dicsôségét növelik, hírnevét öregbítik. Hosszabb szövegek is idézhetôk ily módon, azonban úgy egy bekezdéstôl kezdve már illik megkeresni az idézet szerzôjét, tulajdonosát, és honorárium ellenében engedélyét kérni. Az idézôjelek használata és a forrás pontos megjelölése természetesen ekkor sem maradhat el. Amennyiben például egy nagyszabású reklámkampány szlogenjéül választja valaki egy ismert szerzô egy mondatát, akkor hiába teszi idézôjelbe, s jelöli meg a forrást is a plakát alján meglehetôsen apró betûvel – a szöveg használatáért mindenképpen fizetni kell, hisz az a kampány sava-borsát adja. A szövegeredeti mindig a szerzô által készített kézirat formájában áll rendelkezésre. Régebben általánosan jellemzô volt, de olykor még ma is elôfordul, hogy ez a kézirat szó szerint az, pontosabban a szerzô saját kezû írása – tollal, papírra –, legtöbbször mindössze egy példányban létezik. Ilyenkor a legelsô teendô, hogy fénymásolóval készítsünk az egészrôl néhány másolati példányt. Problémaként jelentkezik a szerzô kézírásának olvashatósága. Egy fokkal jobb, ha a kézirat gépelt formában készült el, hisz egyrészt sokkal könnyebben olvasható, javítható, esetleg néhány másolati példány is van belôle. Ilyenkor a szerzô valamilyen módon többnyire tagolta már a szöveget, igyekezett valamilyen egyszerû, jól áttekinthetô formát adni kéziratának. 43

A szövegszerkesztô programok diadalútja mintegy két évtizede tart. Ennek következtében nagyon sok kézirat ma már számítógépen készül. A szerzô jól teszi, ha ezt a lehetôséget választja, hisz sokkal könnyebben javíthat, átírhat, törölhet, beszúrhat, áthelyezhet, sokszorozhat, mint ha kézzel ír, vagy az írógépet használja. Lényeg az, hogy elkészült a mû, megvan a kézirat, és a szerzô leghôbb vágya, hogy alkotását sokszorosítva, nyomtatásban is viszontlássa.

44

SZER ZÔ, KI ADÓ, SZER KESZ TÔ SÉG, NYOM DA

A

z alábbiakban a hosszabb lélegzetû szöveges kiadványokról lesz szó. Elôször is kétfelé kell választanunk ôket. Az egyik rész a könyvkiadást jelenti, a másik pedig a napilapok, hetilapok, folyóiratok kiadását. A szerzô, mûvével elkészülve általában kiadót keres, hacsak nem vállalkozik az úgynevezett magánkiadásra. A magánkiadás azt jelenti, hogy a szerzô nem adja át a stafétabotot a kézirat elkészülése után a kiadónak, hanem ez utóbbi összes munkáját és költségét magára vállalva végzi, végezteti a teljes nyomdai elôkészítést, bízza meg és finanszírozza a nyomdát. Csak az vállalkozzon erre a feladatra, akinek elegendô pénze, kitartása és határtalan önbizalma van. A magánkiadás ugyanis egyedi eset. Minden szereplô, akivel el akar végeztetni egy-egy részfeladatot, most találkozik elôször vele mint megrendelôvel, ezért aztán maximálisan be akarja biztosítani magát. Vagyis csak úgy vállalja el a munkát, ha akkora elôleget kap, hogy amennyiben a további fizetés elmarad, akkor már ne fizessen rá az üzletre, költségei mindenképpen megtérüljenek. Vagyis a magánkiadó mindig és mindenütt elôleget ad, s a kész munkát is csak a teljes számla kiegyenlítése után viheti el. Ha végre megjelent a mû, akkor a terjesztés is a magánkiadó nyakába szakad. A könyvesboltok, egyéb eladók inkább bizományba veszik be a kiadványt, és majd ha eladták, csak akkor fizetik ki az árát. A folyamat elhúzódhat akár egy évig, amely idô alatt a magánkiadónak csak kiadása van, bevétele semmi. Akár bele is bukhat. A hagyományos kiadó ugyanezeket a lépéseket teszi meg, legfeljebb annyi az elônye, hogy lényegesen nagyobb a tôkéje, a felmerülô munkák jelentôs részét maga végzi el (nem ritka a saját nyomdával rendelkezô kiadó). Kockázata lényegesen kisebb, hiszen ha az adott kiadvány nem hoz nyereséget, sôt csúfosan megbukik, akkor a tetemes veszteség még bôven finanszírozható a mellette megjelenô másik tíz, húsz, száz nyereségébôl. A kiadó tehát az a hely, amely egyrészt finanszírozza a kiadási folyamat minden egyes lépését, koordinálja szereplôit, irányítja, felügyeli az egész munkát, 45

másrészt tevékenyen részt vesz a nyomdai elôkészítés munkájának egyes fázisaiban. Övé a kiadás teljes haszna, de feje felett ott lebeg a bukás réme is. Legtöbbször a szerzô keresi fel a kiadót (akár többet is) kéziratával, és igyekszik meggyôzni annak vezetôjét a kiadás szükségességérôl, erkölcsi és anyagi sikerérôl. A jó kiadó olyan kiadásokat is elvállal, amelynek csak erkölcsi haszna van, ekkor azonban szponzorok felkutatásával, pályázatok benyújtásával igyekszik fedezni a kiadás költségeit. A jó kiadó a piaci igényeket felmérve – a majdani haszon reményében – akár megrendelést is adhat egy-egy szerzônek a hiány pótlására, a kézirat megírására. Napilapok, hetilapok, folyóiratok nyomdai elôkészítésének színhelye a szerkesztôség. A szerkesztôség sokszor nem azonos a lap tulajdonosával, azonban a lap elkészítésében, kialakításában a tulajdonos teljes bizalmát élvezi. A szerkesztôség finanszírozza, biztosítja, szervezi a lap elôállítását, készíti a lapot. Szakmai vezetôje a fôszerkesztô. Vezetô munkatársai a szerkesztôség terjedelmétôl függôen a különbözô rovatok szerkesztôi, a képszerkesztô, a tördelôszerkesztô, az olvasószerkesztô. A cikkeket többnyire a szerkesztôség belsô munkatársai (újságírók) írják, de a profiltól függôen elôfordulhat, hogy a szerzôk például egyetemi tanárok, valamely tudományág kiváló mûvelôi. Különösen napilapok esetében meglehetôsen sok a nemzetközi hírügynökségektôl átvett anyag, összeállítás, illusztráció. Szinte minden lap használ konzervet. A konzerv olyan írás, amely néhány számmal elôbb már elkészült, aktualitását nem vesztette el, csak nem fért bele a lapba. A valamilyen okból (betegség stb.) elmaradt, tervezett cikk helyett melegítik fel, teszik be a lapba. Sok konzerv örökre kibontatlan marad. A szerkesztôség munkatársai nemcsak írják a cikkeket, készítik az illusztrációt, beszerzik a nemzetközi anyagot, alakítják, készítik is a lapot. Azaz a lapszám teljes nyomdai elôkészítése, kialakítása is a szerkesztôség feladata. A minden szempontból kész, teljes, tördelt oldalak kerülnek a nyomdába. A nyomda sokszor a levilágított filmeket kapja meg. Ha nem így történik, akkor övé a levilágítás feladata is. Az oldalak ívbe forgatása, illesztése, színes kiadványoknál az egyes színkivonatok összeállítása a montírozók feladata. Az összeszerelt filmekrôl készül a nyomóforma, a nyomdai eljárástól függôen a magasnyomó henger, ofszetlemez, szita vagy tamponnyomó szivacs. A nyomóforma kerül aztán a nyomdagépre, és a gépmester végzi a fô mûveletet, a példányszámnyomást. A sokszorosított anyag még különféle utómunkát igényelhet, hajtogatni, összehordani, kötni, vágni, csomagolni kell a megrendelôhöz történô szállítás elôtt. Láthatjuk hát, hogy a szerzô, kiadó (szerkesztôség), nyomda hármasa egymásra utalt csapatokat alkot a kiadvány elkészítésének folyamatában. Bár érdekeik olykor ellentétesek, egymás nélkül mégis képtelenek meglenni. Egyik sem 46

nélkülözheti a másik kettô munkáját. Napjainkban a nyomda igyekszik visszaszerezni a nyomdai elôkészítés minél több lépését, amelyet a számítógép megjelenése – beépülése az elôkészítés folyamatába – vett ki a kezébôl. Ennek érdekében egyre több nyomda alakít ki saját kebelén belül számítógépes grafikai stúdiót, vagy lép szövetségre, esetleg egyesül (fuzionál) egy kiadóval. Nézzük meg most röviden, hogy milyen volt a szöveg elôkészítése a számítógép megjelenése elôtt (alig húsz éve) a kiadónál és a szerkesztôségben. Közben jó néhány hasznos ismeretre tehetünk szert. A nyomdai kézirat alakját, méretét, kinézetét szabvány határozza meg. E szerint a nyomdai kézirat anyaga legalább 55 g/m2-es fehér papír. A szöveg gépelt vagy nyomtatott anyag lehet. Ha a nyomtatott oldal mérete A/4-nél kisebb, akkor azt A/4-es papírra kell ragasztani. A kéziratoldalakhoz ragasztott pótlások nem haladhatják meg a fél oldalt, s az ilyen lapokat is A/4-es méretre kell hajtogatni. A kézirat bal oldalán legalább 35 mm, jobb oldalán 10–15 mm, alul és felül legalább 25 mm margót kell hagyni. A kéziratlapokat egységesen felül, 1-tôl kezdôdôen, folyamatosan sorszámozni kell, az esetlegesen betoldott újabb lapokat pedig sorszám/A, sorszám/B stb. kell besorolni. Például ha a 15ös és 16-os lap közé három oldalt akarunk beilleszteni, akkor azok sorszáma 15/A, 15/B és 15/C lesz. A kéziratlapoknak csak egyik oldalára lehet írni az írógép kettes sortávolságával, hogy maradjon hely a késôbbi javítások számára. Egy oldalon a sorok száma 25, egy sorban a leütések száma átlagban 60 legyen. Így egy oldalon 1500 karakter fér el. A gépelt szövegben a javításokat a szabványos korrektúrajelekkel a bal margón, esetleg szöveg közben áthúzással és föléírással kell javítani. Hosszabb betoldások külön jelöléssel a lap alján is folytathatók. A nyomdába leadott kézirat egy oldalán ötnél több javítás nem szerepelhet. Amennyiben egy oldalon ötnél több javítás szükséges, úgy az oldalt újra kell gépelni. Így rendelkezik a szabvány. Gondoljuk meg, a számítógép megjelenése elôtt ez mennyi újragépelést, ollózást, ragasztást jelentett, hiszen ha egy oldalon mondjuk a végén volt sok hiba, akkor az elejét az eredetirôl kivágták, másik papírra ragasztották akár egy-két javított hibával együtt, és csak a végét gépelték újra. Az így javított, toldozott-foldozott, stilisztikai szempontból kiigazított kézirat lett a nyomdai szövegeredeti. A javítások mellett tartalmazta a nyomdai szedônek, tördelônek szóló utasításokat is. Szerepeltek rajta a betûtípus, -stílus, -fokozat, sortávolság értékei éppúgy, mint a kiemelésre, igazításra vonatkozó utasítások. Az egyes szerkesztôségek kialakították a maguk kéziratpapírját, amelyet fejléccel, kerettel láttak el, és az újságírók ezekre írták, gépelték cikkeiket, lásd 5. ábra. Egy-egy ilyen lapra írható szöveg terjedelme az egy flekk (1500 karakter). 47

5. ábra A fejléces kéziratpapír, azaz a flekk

A rovatvezetôk, szerkesztôk sokszor úgy rendelték meg a cikket, hogy kérek a témáról két vagy hat flekket. A külsôs újságírók is flekkszám után kapták a honoráriumot. A nyomda a fentiekben leírt kéziratlapok és a layout (oldalterv) alapján végezte az összes további munkát. A kiadók, szerkesztôségek feladata tényleg csak a szöveg irodalmi gondozása, a szövegeredeti elôállítása és a layout kialakítása, leadása volt, a többit elvégezte a nyomda. A helyzet az illusztrációkészítés területén sem volt más, ott is majdnem minden munkát a nyomda végzett.

48

SZÖ VEG SZE DÉS, KOR REKTÚ RA

A

szövegalakítás folyamata két részre osztható. Az elsô rész feladata a szöveg irodalmi formázása, pontosítása, a végleges szöveg kialakítása. Az irodalmi formázás nemcsak a helyesírási hibák, elütések javítását jelenti, hanem a magyaros mondatszerkesztést éppúgy, mint a mû egészét átfogó egységes stílus kialakítását. Felelôse a korrektor. A pontosítás a tartalmat érinti. Hibás évszámok, helyszínek, idézetek, tények javítása éppúgy idetartozik, mint egyes részek bôvebb kifejtése vagy túlaprózott részletek törlése, illetve akár a mû szerkezetének kisebb átalakítása. Hivatott végrehajtója, végrehajtatója a lektor. Ebben a fejezetben ezekrôl a lépésekrôl lesz szó. A második lépést, a tipografálást, tördelést csak a szöveg véglegesítése után érdemes elkezdeni, tennivalóit a következô fejezet taglalja. Mintegy húsz éve állnak rendelkezésünkre számítógépes szövegszerkesztô programok, ennek ellenére elég sokszor találkozhatunk kézzel vagy írógéppel írt szövegeredetikkel a könyvkiadás területén éppúgy, mint az újságírásban. Ilyenkor az elsô feladat a szöveg számítógépre vitele, beírása, szedése. Ezt a feladatot a szedô végzi el. Ismeri a számítógépet, a szövegszerkesztôt, a szövegeredetit olvasva tíz ujjal, vakon gépel a szöveg nehézségi fokától függôen 10–15000 karakter per óra sebességgel. Nem formáz, csak gépel. A szerzô esetleges formázásait is kiszedi a szövegbôl, csak az indexelést és a szövegközi kiemeléseket tartja meg, utóbbiból is kurzív szedést csinál, ha az fett, verzál vagy ritkítás lenne. A táblázatok oszlopait egy-egy tabulátorral választja el egymástól, sorait új bekezdésbe szedi. Nem akarja a táblázatot a saját képernyôjén szépnek látni, annak kialakítása majd a tördelô feladata lesz. A matematikai képleteket a képletszerkesztôvel szedi, és beilleszti azokat a szöveg megfelelô helyére. A billentyûzeten megkeresi a szövegben elôforduló idegen karaktereket, és azokat is beírja. Egyáltalán megtesz mindent, hogy szöveghûen gépre vigye a kéziratot. A beírt szöveget menti, idônként a képernyôn „megolvassa”, az esetleges elütéseit, egyéb hibáit korrigálja, javítja. A beírt szöveget természetesen rögzíti a háttértáron, menti, sôt arról biztonsági másolatot is készít. A feladat végeztével 49

a teljes szöveget nyomtatja a nyomdai kézirat követelményeinek megfelelôen (ritka sorok, nagy bal margó), hogy helyet biztosítson a javításhoz a korrektor számára. Bármennyire igyekszik is, ô sem tévedhetetlen, tehát idônként hibázik. Így az általa nyomtatott szöveg kismértékben ugyan, de biztosan eltér az eredeti kézirattól. A további feldolgozás során azonban célszerû ezt a számítógépen meglévô változatot tekinteni eredeti kéziratnak, s csak vita esetén elôvenni az ôst, a kézzel vagy írógéppel írt példányt. A jó beíró viszonylag jó helyesíró is egyben, úgyhogy az általa beírt és nyomtatott anyag elvben nem tartalmazhat túl sok helyesírási hibát. Aki nem látott még korrektor által javított elsô fordulós szöveget, az meg van gyôzôdve arról, hogy egy-egy oldalon alig talál majd javítást, és sok hibátlan oldala lesz. A valóság egészen más, a szöveg minden lapja szép piros lesz a javításoktól. De ne szaladjunk ennyire elôre. Egyelôre ott tartunk, hogy gépen van az anyag, és a kívánalmaknak megfelelôen elkészült róla az elsô nyomat. A modern szerzô már számítógéppel írja, és lemezen adja át mûvét a kiadónak, szerkesztôségnek, megspórolva számára a beírás fáradságát. A beírónak így is akad vele dolga éppen elég. Igaz, beírnia nem kell, de javítani annál inkább. A baj már ott kezdôdhet, hogy a szerzô más géptípust, szövegszerkesztôt, karakterkészletet használt, mint ami a kiadónak van. Hiányzik a megfelelô szûrô, filter a konvertáláshoz, ezért aztán az egész szövegben vagy konverter programmal, vagy a szövegszerkesztô keres-cserél utasításával kell kicserélni a hosszú magánhangzók jelentôs részét és egyéb különleges karaktereket (pl.: fokjel, idézôjel stb.). A feladat megoldható, csak unalmas, és ezzel még nincs is vége. A legtöbb galibát a szerzô megrögzött (hibás) gépelési szokásai okozzák. Ezek még az írógépes korszakában rögzôdtek, többnyire kitörölhetetlenül, megváltoztathatatlanul. Melyek ezek a hibák? Elôször itt van az ösztönös formázási kényszer, hogy a monitoron minden szépen nézzen ki, mint ahogy azt az írógépen megszokta. Ezért a címeket sok-sok szóköz lenyomásával nagyjából középre igazítja. A bekezdések elsô sorát beljebb húzza, legtöbbször három, néha négy, olykor öt szóközzel kezdve azokat. Kisebb táblázatait is formázza, megint csak szóközök vagy tabulátorjelek ismételt alkalmazásával érve el, hogy a táblázat oszlopaiban szereplô értékek szépen egymás alá kerüljenek. Dicséretre méltó igyekezet, csakhogy minden egyes, a szerzô által formázási célból gondosan beírt szóközt, fölös tabulátorjelet a beírónak ugyanolyan gondossággal ki kell irtania a szövegbôl. A táblázatok egyes oszlopaiba kerülô értékeket valóban tabulátorjellel kell elválasztani egymástól, de két szomszédos oszlopban lévô érték közé mindig csak egy tabulátor kerüljön. Szöveg közben már két egymás utáni szóköz sem megengedett, nemhogy néhány tucat! Egyéb50

6. ábra Szóköz és tabulátor hibás használata beírt szövegben

7. ábra Helytelen és helyes aposztróf-, illetve idézôjel-használat magyar nyelvû szövegben

‘98-ban “helytelen“ ’99-ben „helyes”

– 1848-49-ben sok-sok honvédünk úgy gondolhatta – kezdte a beszédét Gergô bá’ –, hogy ezt a harcot 8. ábra Az elválasztójel és a gondolatjel helyes használata magyar nyelvû szövegben ként is a szöveg formázása csak annak végleges kialakítása, korrektúrázása után kezdôdhet, ez nem a szerzô feladata (6. ábra). Beíráskor a szerzôk 99%-a aposztrófként a shift+1 billentyûkombinációt, idézôjelként pedig a shift+2-t használja. Ez a gyakorlat annyira elterjedt, hogy a hivatásos beírók is így írják – még irodalmi szövegekben is –, és csak tördeléskor cserélik ki a fenti két karaktert az igazi aposztrófra és idézôjelpárra (7. ábra). Az elválasztójel vagy kötôjel megtalálható az írógépek billentyûzetén, a gondolatjel azonban nem. A szerzôk többsége éppen ezért számítógépen is csak az elválasztójelet használja, legfeljebb a mondat szerkezetébôl derül ki, hogy ott gondolatjel szerepel. A gyakorlottabb szerzô vagy beíró azonban különbséget tesz, mégpedig úgy, hogy a gondolatjel helyett – legtöbbször irodalmi szövegekben – az egyenlôségjelet (=) használja. Az elválasztójel mindig tapad a szöveghez – sor végén és sor közben –, a gondolatjel azonban csak a számjegyekhez és írásjelekhez tapad, a betûkhöz általában nem, kivételt lásd késôbb (8. ábra). Sokan keverik, helyettesítik a nullát (0) a kis vagy nagy o betûvel (o vagy O), ugyanígy az egyes számjegyet (1) a kis l-lel (l) vagy a nagy i-vel (I). Egyik 51

megoldás sem helyes. A mai írógépeken éppúgy, mint a számítógépek klaviatúráján mindegyik karakter megtalálható, csak a régi írógépeken nincsen nulla és egyes számjegy. E két hibát a beírónak kell javítania. Ugyancsak a német nyelvterületrôl származó írógépek billentyûzetének hiányossága a hosszú magánhangzók közül a kicsi és nagy í, ô, ú, û hiánya (í, ô, ú, û, Í, Ô, Ú, Û). A német nyelvben nem szerepelnek ilyen magánhangzók, tehát leírásukra sincs szükség. A mai hazai írógépek szabvány szerinti billentyûzetén természetesen éppúgy szerepelnek már ezek a karakterek is, mint a számítógépek klaviatúráin. Nagyon sok idôsebb szerzô vagy a titkárnôje azonban akkor sem használja ôket, ha megtalálhatók azon a gépen, amelyiken dolgoznak, egyszerûen azért, mert így szokták meg. Legfeljebb a szöveg megolvasásakor a printelt példányra teszik ki kézzel a hosszú ékezetet oda, ahova szerintük kell. Az ilyen (számítógépen elkövetett) hibák javítása keseríti meg legjobban a beíró életét, ugyanis végig kell olvasnia a teljes szöveget, és minden egyes esetben kijelölni a hibás karaktert, beírni helyette a hosszú megfelelôjét. Mindezt akár több száz oldalon keresztül kézi módszerrel végrehajtani nem egy leányálom. Még mindig a régi írógépek hiányos billentyûzetébôl eredô hiba a per jel (/) és a kerek zárójelpár ((,)) használatának összekeverése. Pontosabban per jel használata a zárójelpár helyett. Az ilyen szerzôi hibák korrigálása ugyancsak a beíró feladata, s hogy mikor mit használjon, az a szövegkörnyezetbôl derül ki. A hiba javítása csak azért gyorsabb a hosszú í, ô, ú, û-s hibák javításánál, mert lényegesen kevesebb van belôlük a szövegben. A per jelet nem csak számoknál (3/4), mértékegységeknél (km/h) használjuk. Van egy sokkal kevésbé ismert használati esete: folyó szövegbe illesztett verssorokat a szóköz, per jel, szóköz hármassal választunk el egymástól. Például: „Én egész népemet fogom / nem középiskolás fokon / taní- / tani!”. A többi esetben zárójelet, zárójelpárt használunk. Az idegen nyelvekben elôforduló karaktereket, egyéb speciális jeleket régen kézzel írták be a gépelt kéziratba, nem lévén ilyen karakter az írógépen. Ma már léteznek ezek a karakterek a számítógépen, legfeljebb a szerzô nem tudja, hogyan érje el ôket. Ilyenkor néhány szóközt tesz az illetô betû, jel helyére, és printelés után kézzel írja be a megfelelô karaktert, csakhogy az általa leadott fájlban a szóközök szerepelnek! Az ilyen hibák javítása is a beíró feladata. A kis „a” betûre például a következô ékezetek kerülhetnek fel: á, à, â, ä, ã, å. Közülük csak az elsôt használja a magyar nyelv, és a negyedik fordul elô gyakrabban idegen eredetû neveinkben. Sokszor elôfordul, hogy a beírónak más írásrendszer karaktereit (görög, gót, cirill betûk) kell használnia a feladat megoldása érdekében. Eljutottunk hát odáig, hogy a beíró számítógépre tette a kapott kéziratot (kézzel vagy írógéppel írt szöveg), megolvasta azt, majd a korrektor igényeinek 52

megfelelôen (nagy sortávolság és bal margó) kinyomtatta. Amennyiben a kézirat szövegfájlként érkezett egy printelt példány kíséretében, úgy javította abban a szerzô esetleges gépelési hibáit, és a korrektúra igényeinek megfelelôen nyomtatta azt. A korrektor ezt a nyomatot kapja meg mint szövegeredetit, ezt kell javítania. Természetesen mellette elviszi az eredeti ôst, a szerzô által leadott példányt is éppen azért, hogy ha valami értelemzavaró hibát, gyanús idegen nevet, szakkifejezést stb. fedez fel a beíró példányán, akkor legyen hova fordulnia. Elsô feladata úgyis a két szöveg összevetése lesz – mondatról mondatra. A továbbiakban azonban célszerû, ha a kiadóban, szerkesztôségben számítógépen meglévô fájl szövegét tekintjük szövegeredetinek. Még egy fontos részlet. A két korrektúraforduló alatt a képernyôn és a nyomtatón megjelenô két szövegnek pontosan fednie kell egymást, azaz tükörméretük, betûtípusuk, -fokozatuk, sortávolságuk, sorzárásuk legyen azonos. Így könnyû a korrektor javításait gépre vinni, hisz amit a beíró a gépelt példányon lát, az a képernyôn is ugyanott van, nem kell keresgélnie. Például ha a kinyomtatott papíron azt látja, hogy a következô hiba a második bekezdés harmadik sorának elsô szavában van, akkor a képernyôn is ugyanoda kell állnia, és megtalálja a hibát. Azonban ha képernyôn minden maradt olyan, mint a papíron volt, csak a betûtípus lett más, akkor ugyanez a hiba már a második sor végére vagy a harmadik közepére kerülhetett. A beírónak ekkor olvasnia kell a szöveget, hogy megtalálja a keresett hibát, és javíthassa azt. Márpedig ez legalább tízszeres lassítást jelent. Hiba pedig mindig akad bôven. A korrektor a szöveghelyesség kulcsembere. Végzettségét tekintve legtöbbször magyar–történelem vagy magyar–idegen nyelv szakos középiskolai tanár. Fegyelmezett, kitûnôen fogalmaz, helyesírása tökéletes. Emellett általános mûveltsége is kiemelkedô, hiszen ma egy orvosi könyvet, holnap pedig egy matematikai szakcikket korrigál. Javításhoz a korrektúra szabványos jeleit használja, írása világos, egyértelmûen, jól olvasható. (A korrektúra szabványos jeleit a könyv elsô kötete tartalmazza.) A korrektor lassított ütemben, szinte szótagolva olvas, idegen neveket akár betûnként hasonlít össze az eredetivel. A megszokott tempóban olvasva ugyanis könnyen átsiklana néhány hiba felett, mert ilyenkor hiba esetén is azt olvassuk, aminek ott kellene lennie a mondat értelme szerint, nem pedig azt, amit oda írtak. Ha hibát fedez fel, akkor azt jellegétôl függôen a korrektúrajelek egyikével megjelöli, ugyanabban a sorban a bal margón megismétli a jelet, és melléírja a javítást. A korrektúrajeleket természetesen a szedô (és a tördelô) is ismeri, hiszen csak használatuk által válik egyértelmûvé a javítás (9. ábra). A korrektor a teljes szöveghelyességért felel. Elsô ránézésre ez nem látszik olyan nagy feladatnak, hiszen kitûnô helyesíró. Munkája során azonban mégis 53

9. ábra Korrektúrázott szövegrészlet

rengeteg szótárat, enciklopédiát, lexikont, más könyvet használ. Ha a szerzô például leírta egy múlt századi holland tulipántermesztô szaktekintély nevét, születési helyét, idejét, halálának évét, esetleg idézte szakmai körökben híressé vált mondását, és közölte kedvenc hagymája meglehetôsen kacifántos latin nevét, akkor a lelkiismeretes, gondos korrektornak félórája is rámehet az errôl szóló, mindössze két sor helyességének ellenôrzésére. A korrektor javításait piros színnel végzi. A korrektor által javított nyomatot a beíró kapja vissza. Feladata a javítások elvégzése, átvezetése a papírról az elektronikus adathordozóra. A nyomtatott példányt figyelve a képernyôn megkeres és javít minden bejelölt hibát. Amennyiben olyan hibára bukkanna, amelyet a korrektor nem vett észre, akkor leghelyesebb, ha azonnal hívja telefonon, vagy ha nem éri el, akkor a hibát feltûnô módon jelzi a printelt példányon, de csak a korrektor egyetértésével javít. Ugyanis elôfordulhat, hogy a hiba szándékos, vagy az írás régies kifejezést használt stb. Amennyiben a beíró gépre tette az összes javítást, úgy lezárult az elsô korrektúraforduló, amelyben a helyesírási hibák döntô többsége javításra került. (A korrektor átsiklott néhány hiba felett, a beíró úgyszintén elfelejthetett kijavítani pár bejelölt hibát, illetve melléütött, amikor javított.) A javítás végeztével a beíró újabb printet készít az anyagról, még mindig a korrektúra elvárásainak megfelelôen, tehát ugyanazzal a sorközzel és margókkal. Nagyon fontos, hogy a printelés és a képernyô beosztása azonos legyen, hiszen a printen látott hibát a képernyôn is ugyanazon a helyen keresi. Amennyiben a két beállítás nem azonos, úgy rengeteg idô megy el a hiba megkeresésére a képernyôn. Az elsô korrektúrafordulót követôen kapja meg az anyagot a szerzô az úgynevezett szerzôi korrektúra elvégzésére. Ilyenkor lehetôséget kap arra, hogy bizonyos távlatból olvassa újra mûvét, és megtegye azokat a kisebb javításokat, beszúrásokat, áthelyezéseket, húzásokat, átfogalmazásokat, amelyeket feltétlenül 54

szükségesnek érez. Az ilyen módosítások száma, mennyisége azonban már meglehetôsen kevés a mû teljes terjedelméhez viszonyítva, legtöbbször mindössze néhány helyre korlátozódik. A szerzôi javítások zöld színûek. Irodalmi alkotások esetén nincs, tankönyvek, ismeretterjesztô kiadványok, tudományos mûvek kiadásakor azonban van lektor. A lektor a szakmai hitelesség ôre. Általában magasabb tudományos fokozattal, több tapasztalattal, nagyobb rálátással rendelkezik az adott témában, mint a szerzô. Természetesen amennyiben az adott szakterület nagy öregje, koronázatlan királya írta meg mûvét, úgy lektorra nincs szükség, azonban ilyenkor sem árt egy megfelelô szakmai felkészültségû, pártatlan szemlélô, tanácsadó. A lektort munkája elvégzésére tiszteletdíj ellenében a kiadó kéri fel, jelentését is neki adja le. Feladata nem merül ki a leírtak helyességének szakmai ellenôrzésében. Neki kell visszafognia a szerzô tollát ott, ahol az túlságosan részletezô lett és ösztökélni a téma bôvebb kifejtésére akkor, ha meglehetôsen nagyvonalúan kezelte az adott részt. Egyszóval ügyelnie kell arra is, hogy a kifejtett témák a mondanivalónak, a célnak megfelelôen részletezettek, egymással arányos terjedelmûek legyenek. Ugyancsak ô szólítja fel a szerzôt az esetleg kimaradt aspektusok figyelembevételére, tárgyalására. A lektor által elvárt módosítások szerzôi javítások formájában kerülnek be a kéziratba. A lektor saját maga nem módosít semmit, mindent a szerzôvel végeztet el. A szerzôi és a lektori korrektúrát ugyan itt, az elsô nyelvi korrektúraforduló után ismertetem, de mindkettô áttehetô az elsô nyelvi korrektúra elé is. Ha viszonylag sok lektori és emiatt szerzôi javítás várható, akkor jobb elôre vinni az egészet. Amennyiben viszonylag kevés a várható szerzôi és lektori javítás, viszont meglehetôsen sok a leadott kéziratban a nyelvi hiba (lásd rossz gépelési szokások), akkor jobb, ha az elsô nyelvi korrektúra után kerül rá sor. Amennyiben most történt a szerzôi, lektori korrektúra, akkor a beíró nemcsak a korrektor javításait viszi gépre, hanem utána a szerzôi, lektori javításokat is. Ezek a javítások ugyanúgy az általa printelt elsô fordulós lapokon vannak, mint a nyelvi korrektúra bejegyzései, csak egy másik példányon. Csakhogy itt egész bekezdések maradhatnak ki, kerülhetnek új helyre, vagy új szövegrészeket kell beszúrni a megadott bekezdés elé, bôvíteni egy mondatot stb. Amikor ezek a javítások is pontosan gépre kerültek, akkor jöhet az újabb nyomtatás a második fordulóhoz. A korrektor az új nyomtatott példányon kívül megkapja az úgynevezett elôzményeket is. Azaz viheti az elôzô forduló általa javított példányát és a szerzôi, lektori javításokat tartalmazó példányt is. Az új nyomatot olvasva, folyamatosan hasonlítja össze az elôzékkel, figyelve a bejelölt javítások elvégzését és keresve, javítva az esetleg megmaradt hibákat. Munkáját befejezve mindent visszaad a beírónak. 55

A beíró a második forduló javításait követve mindent átvezet a számítógépre. Amikor befejezte, akkor még egyszer átnézi, megolvassa az egész könyvet, folyóiratot, kiadványt. Ezt az utolsó megolvasást sokszor ketten végzik, ugyanis e megolvasás befejeztével nevezik ki a szöveget véglegesnek, hibátlannak. Ami hiba ezek után a szövegben maradt, az nagy valószínûséggel a kiadványban is megjelenik majd. Más a helyzet, a korrektúra ritmusa egy könyvkiadóban és egy napilap szerkesztôségében. A kiadó átfutási ideje hosszú, akár több hónap is eltelhet a szövegeredeti leadásától a végleges szöveg kialakításáig, elôállításáig. A napilap szerkesztôségében erre a feladatra mindössze néhány óra, sok ember és fejlett technika áll rendelkezésre. A kefelevonatok nyomdaszagú ideje lejárt, helyébe a lap teljes elektronikus elôkészítése lépett. Nemcsak a szerzô, újságíró adja le fájlban a cikket, de az egész elôkészítés a stilizálást, korrektúrát beleértve is elektronikus úton, szerkesztôségi rendszeren keresztül történik. Az ilyen rendszerek lehetôvé teszik, hogy szép sorjában mindenki hozzáférjen ugyanahhoz az anyaghoz. Az újságírók anyagai vagy az általános dossziéba, vagy már célzottan egy rovat aktájába kerülnek. Az általános dossziéból egy szerkesztô rakhatja át ôket a megfelelô rovatokhoz. Ott a rovatvezetôk stilisztikai és terjedelmi szempontok szerint a képernyôn javítják, átírják, húzzák ôket, kialakítva a cikkek végleges stiláris, szerkezeti képét, címét, hosszát. Az így kialakított cikkeket veszi kézbe, viszi képernyôjére a korrektor, és ott javítja ôket. A korrektúrázott cikkeket a tördelô veszi át. Az összeállított oldalt jobb helyeken még egyszer korrektúrázzák, mielôtt a nyomdába menne. Ez az utolsó forduló a címek, alcímek, képaláírások átnézése, ellenôrzése miatt éppúgy szükséges, mint a szövegközi ritkítások elkerülése és a helyes sorvégi elválasztások ellenôrzése végett. Sajnos az utóbbi kettôre ritkán fordítanak gondot. A helyes elválasztás napilapokban, folyóiratokban, könyvekben egyaránt problémás, pedig kellô gondossággal mindenütt elkerülhetô lenne a hiba. Igaz, többnyire a tördelés befejezése utáni, csak a sorvégekre koncentráló, újabb átnézését jelentené a kiadványnak, mégis jelentôsen csökkentené az elválasztási hibák számát. Az elválasztás, a szavak szótagolása ma már szinte mindenütt elválasztóprogrammal történik. Sajnos sok helyen a régi, nem sokat tudó verziókat használják. Ha az elválasztóprogram csak a mechanikus szabályt ismeri (minden magánhangzó új szótagba kerül az elôtte lévô akár kétjegyû mássalhangzóval együtt), akkor hiába bôvítjük a szóösszetételekbôl eredô kivételszótárát rendületlenül, sosem lesz hibátlan az elválasztás. A legegyszerûbb példa erre az együgyû asszony esete a vasszeggel. Felismeri-e – mármint az elválasztóprogram – a két esetet (hosszú kettôs mássalhangzó és szóösszetétel), helyesen választja-e el ôket (asz-szony és vas-szeg)? Tudja-e, hogy az „együgyû”-t csak „egy-ügyû”-nek illik 56

elválasztani a szabályok szerint ugyancsak helyes „együ-gyû”-vel szemben? A hazai fejlesztésû, nyelvtani elemzést végzô szóelválasztó programok már megbirkóznak a fenti problémákkal, sôt a bemutatottnál többet is tudnak, csak használni kell ôket. A szövegszerkesztôvel elôállított, kész, hibátlan szöveget már csak formázni, tördelni kell. A tördelési formák és lehetôségek, szokások összességét szabályozza a tipográfia. Szabályainak segítségével alakítjuk ki az oldalakat, oldalpárokat, fejezeteket, hozzuk létre a kiadványt. Részletezését a könyv gerincét adó következô két fejezet tartalmazza.

57

TER VE ZÉS, A KLASSZI KUS STÍ LUS

M

iközben folyik a kiadvány tartalmának, szövegének – az elôzô fejezetben tárgyalt – végsô kialakítása, addig ezzel párhuzamosan egy másik tevékenység is zajlik, ez pedig a forma kialakítása, a tipográfiai tervezés. Két szereplôje a grafikai szakember, a tipográfus és a nyomdai terület szakértôje, a mûszaki vezetô. Utóbbi ismeri a majdani kivitelezô, a nyomda paramétereit, a rendelkezésre álló gépeket, anyagokat, nyomtatási technológiai megoldásokat éppúgy, mint az ebbôl fakadó átfutási idôt. A tervezés a rendelkezésre álló nyomdai lehetôségek (nyomtatási eljárások, festékek, papírfajták, méretek, kötészeti technikák stb.) számbavételével kezdôdik. Ezek ismeretében választható csak ki az adott kiadvány tartalmának és gyakorlati funkciójának megfelelô gyártási eljárás, nyomdagép, papír, kötészet stb. Mindezek együttesen határozzák meg a majdani kiadvány méretét, alakját, vastagságát, súlyát, árát és a tipográfiai tervezésben felhasználható megoldásokat. Ugyanis hiába tervez a tipográfus például dombornyomást egy klasszikus könyv borítójára, ha a nyomda nem képes erre. Ugyancsak merô fikció fényvisszaverô festéket tervezni egy óriásplakát szlogenjének direkt színben nyomására, ha nincs ilyen festék a láthatáron, illetve csak egyszerû négyszín-nyomást tud produkálni a nyomda (a megbeszélt áron). A kiadvány tervezése, formai kialakításának folyamata csak a tartalom, a funkció(k), a rendelkezésre álló anyagok, eszközök és technikák jellemzôinek ismeretében, azok számításba vételével oldható meg sikeresen. Az anyagokra, technikákra, technológiákra vonatkozó ismereteket a tervezô tipográfus a nyomdai szakemberektôl szerezheti meg, és ajánlatos is a kapott információk figyelembevétele, mert minden tévedés, kísérlet több százezer, ha nem millió forintos selejtet eredményezhet. A tervezô két – alapvetôen eltérô – stílus közül választhat. Az egyik a hagyományos, klasszikus stílus, a Gutenberg óta alkalmazott filozófián nyugszik. Inkább a szöveges (sok szöveg, kevés vagy semmi illusztráció) kiadványok stílusa. Ilyenek általában a szépirodalmi, filozófiai kiadványok: könyvek, folyóiratok, valamint a tudományos irodalom egy része. A másik – a huszadik szá58

zad, a pszichológiai tudományok eredményeinek, a Bauhaus látásmódjának gyümölcse – az úgynevezett modern stílus, amely alulról fölfelé, belülrôl kifelé építkezik. Ebbe a kategóriába általában az illusztratív kiadványok tartoznak, ahol a szöveg mellett sok a kép, az illusztráció, vagy éppen az utóbbié a vezetô szerep. Ilyenek a reklámkiadványok, a csomagolásgrafika, a sajtótermékek (napilapok, hetilapok, folyóiratok) jelentôs része. E két felfogás tiszta alkalmazása eléggé ritka produktum, sokkal gyakoribb a két megoldás keverése, egyes stílusjegyek átvitele egyik felfogásból a másikba. A tipográfus tervezô munkájának végeredménye a kiadvány teljes részletességû terve, azaz egy olyan tipográfiai leírás, amely alapján a tördelô majd teljes biztonsággal és egyértelmûen azt a kiadványt hozza létre, amit a tipográfus megálmodott. Egy irodalmi folyóirat vagy ugyancsak irodalmi jellegû tudományos könyv (amelyben ábra, kép nincs, illetve alig van) jó tipográfiai leírása 10–15 oldal terjedelmû. A szedési utasítás a tipográfiai leírás olyan rövid változata, amely kb. egy oldalon tartalmazza annak legfontosabb adatait. Egy tipográfiai terv akkor jó, ha a tervezett kiadvány nemcsak esztétikus, szép, jól funkcionál, hanem magán viseli a tervezô egyéni stílusát, stílusjegyeit, azaz a kiadványról felismerhetô a tervezô személye. A tipográfiai leírás pedig akkor tökéletes, ha a tördelô – aki a kiadványt alkotóelemeibôl éppen a tipográfiai leírás alapján, annak szellemében rakja össze, – a tipográfus állandó „zaklatása”, megkérdezése nélkül tudja létrehozni a kívánt szerkezetû és küllemû kiadványt. A tördelô a kapott anyagot a tipográfiai leírás alapján formázza meg, tördeli, így annak a munka során a tördelôben majdan felmerülô összes kérdésre elôre lefektetett válasszal kell szolgálnia.

KLASSZIKUS STÍLUS A könyvnyomtatás a XV. század közepén alakult ki, és annak második felében terjedt el rohamos sebességgel Európa-szerte. Ez a kor a korai reneszánsz, a humanizmus kora. Természetes hát, hogy az új technológia – a könyvnyomtatás – esztétikájának kialakításakor a kor haladó szellemi áramlataiból merít, azokból építkezik, amelyeknek alapja a klasszikus görög és római kultúra. Ennek következtében a hagyományos vagy klasszikus stílus alapja az arány, a harmónia, a rend és a nyugalom. Minden cselekvés, a kiadvány kialakításának minden lépése, minden döntés e célok megvalósításának érdekében történik. A hagyományos stílus kívülrôl befelé, más szóval felülrôl lefelé építkezik. A kiadvány oldalakra, oldalpárokra tagolódik, ezért a legfontosabb feladat, a tipográfus elsô dolga az oldal, oldalpár kialakítása. 59

Az oldalpár arányai, szedéstükre

A hagyományos, klasszikus stílusú oldal méreteinek aránya kezdetben az aranymetszést adta, késôbb (a XVII. század elejétôl) ez a tipográfia isteni arányára, a

2 : 3-ra változott, és a XIX. század végén, a papíralakok szabványosításával érte el a mai arányt. A fenti arányok a definíciók matematikai következményei. E papíralakok oldalarányai tizedestörtekkel is kifejezhetôk, azonban vizuális érdeklôdésû emberek számára az 1:1,618, valamint 1:1,500, illetve az 1: 1,414 arányok sokkal nehezebben jegyezhetôk meg és kevesebbet is mondanak, mint egy könnyen memorizálható szerkesztési eljárás (10. ábra). Melléjük csatlakozott még a négyzetes (1 : 1) és a keskeny (1:2) arányú oldal, amely utóbbinak éppen kiterített oldalpárja adott négyzetet.

10. ábra Papíralakok magassága adott oldalszélességhez az aranymetszés, a tipográfia isteni aránya és a magyar szabvány szerint 60

A 10. ábrán 1-nek vett papírszélesség tetszôleges lehet, és ebbôl kiindulva szerkeszthetô meg, számítható ki a kívánt papíralak magassága. A négyzet függôleges oldalainak felezése az átlók metszéspontjára illesztett vízszintes egyenessel oldható meg. A szerkesztéshez használt három kör középpontját és sugarát egyértelmûen megadja a rajz. Az ábra segítségével tehát adott oldalszélességhez szerkeszthetô meg a három különbözô arányú oldal magassága. Azonos szélességû oldalt tekintve azok magassága a korral elôrehaladva egyre csökken, a lap alakja egyre tömzsibb, zömökebb lesz. A fordított helyzet kicsit bonyolultabb. Adott oldalmagassághoz is megszerkeszthetô a keresett arányú oldalszélesség, csak jóval áttekinthetôbb a szerkesztés, ha mindhárom esetet külön ábrában vizsgáljuk meg. A 11. ábrán a magyar szabvány szerinti papíralakot szerkesztettük meg. Az adott oldalmagassággal elôször négyzetet rajzolunk, meghúzva annak átlóit. A négyzet bal alsó sarka lesz a kör középpontja, sugarát pedig az átlók metszéspontja határozza meg. Ezt a sugarat a négyzet vízszintes oldalára forgatva kapjuk meg a keresett arányú lap szélességét. A 12. ábra az isteni arányra mutatja ugyanezt a szerkesztést. Itt is elôször az oldal adott magasságának megfelelô négyzetet szerkesztjük meg, megrajzolva annak átlóit. A négyzet alsó oldalát jobbra meghosszabbítjuk, majd meghúzzuk a négyzet átlóinak metszéspontján átmenô függôleges egyenest. A négyzet jobb alsó sarkából – mint középpontból – a négyzet oldalának felével – mint sugárral – félkört rajzolunk. Ezzel megszerkesztettük a négyzet oldalának másfélszeresét. Az így meghatározott pontot összekötjük a négyzet bal felsô csúcsával. A kapott egyenessel párhuzamost húzunk a négyzet jobb alsó sarkán keresztül, amely annak bal oldalán meghatároz egy pontot. Ez a pont az oldalt 2:1 arányban osztja. Az osztópontot a négyzet bal alsó sarka körül annak alsó oldalára forgatva kapjuk a keresett oldal szélességét. 11. ábra A 13. ábra adott oldalmagasAdott oldalmagassághoz sághoz az aranymetszés aránya szea magyar szabvány szerinti rinti oldalszélesség szerkesztését oldalszélesség szerkesztése 61

12. ábra Adott oldalmagassághoz a tipográfia isteni aránya szerinti oldalszélesség szerkesztése

mutatja be. A kiindulás itt is az adott magasságú négyzet, az átlók és a függôleges oldalfelezô megrajzolása. Hosszabbítsuk meg az alsó és felsô oldalt jobbra, majd az alsó oldal felezôpontját középpontként használva forgassuk le a négyzet jobb felsô csúcsát a meghosszabbításra. A kapott metszéspontból húzzunk függôlegest. Az így elôállított, a négyzeten kívüli téglalap lesz a keresett arányú oldal. Az adott magasságú oldalak szélessége a kor elôrehaladtával – tehát az aranymetszéstôl az isteni arányon át a magyar szabvány papíralakig – egyre nô, így 13. ábra Adott oldalmagassághoz az aranymetszés aránya szerinti oldalszélesség szerkesztése

62

az oldalak egyre szélesebbek, egyre tömzsibbek lesznek. Ezt szemlélteti a 14. ábra. Eddig áttekintettük az oldal, a lap arányainak változását a különbözô korokban, de mindig csak álló oldalakkal foglalkoztunk. Nem vizsgáltuk a fekvô oldalakat. Gutenberg korában pedig ez döntô fontosságú volt, s ma is az a hagyományos stíluson belül. A nyomdászat kezdetén a nyomdatermékek jelentôs hányadát a könyv adta, így nem csoda, hogy az egyes oldal arányai mellett a kor nyomdászait nagyon is érdekelte az oldalpár mint tipográfiai egység. Nekünk, a magyar szabvány nyújtotta papíralakokhoz szokott embereknek fel sem tûnik az az érdekes tény, hogy ha veszünk az A vagy a B sorozatból egy papíralakot, azt elfektetjük és kettéosztjuk – vagyis oldalpárt csinálunk belôle –, akkor az oldalpár méreteinek aránya (hosszabb/rövidebb) megegyezik az egyes oldalak méreteinek (hosszabb/rövidebb) arányával. Azaz a nyitott könyv alakja a szó matematikai értelmében hasonló az egyes oldal alakjához, csak 90°-kal elforgatott ahhoz képest. Ugyanez a helyzet a német szabvánnyal is, hiszen mi azt vettük át. Ugyanakkor a mai angol vagy amerikai szabvány szerinti papírokra már nem érvényes a fenti megállapítás. Tipográfusaink – szabványunknak köszönhetôen – szegényebbek lettek egy lehetôséggel. Hiába tervezik szabvány fekvô alakra az oldalpárt, az oldal akkor is szabvány álló alakú, de eggyel kisebb méretû lesz (15. ábra). A tipográfia isteni arányát vizsgálva már egészen más alakja lesz a könyvnek akkor, ha az oldal adja az isteni arányt, illetve az oldalnak, ha az oldalpár lesz fekvô isteni arányú. Az elsô esetben a könyv alakja 1,5:2 lesz, a másodikban pedig az oldal alakja 0,75:1. A két arány azonos, de nem egyezik meg az isteni 2:3 aránnyal. Az elsô háromnegyed, a második kétharmad arányt ad. A jól látható eltérést mutatja a 16. ábra. Az aranymetszés arányát megnéz14. ábra ve az oldal és az oldalpár alakja közötti Az oldalarányok változása eltérés még sokkal szembetûnôbb. azonos oldalmagasság mellett: Amennyiben az oldal aránya az aranyaranymetszés, metszés (1:1,618), akkor az oldalpár a tipográfia isteni aránya, lesz majdnem négyzet alakú (1,618:2), magyar szabvány A és B sorozata 63

15. ábra A magyar szabvány szerinti oldal alakja hasonló az oldalpár alakjához

16. ábra Az oldal, illetve az oldalpár isteni aránya két eltérô külalak

17. ábra Az oldal, illetve oldalpár viszonya aranymetszés esetén 64

ha pedig az oldalpár egy fekvô aranymetszés arányú, akkor az oldal alig tér el a négyzettôl (0,809:1). Az elmondottakat a 17. ábra szemlélteti.

A LAPTÜKÖR SZERKESZTÉSE A klasszikus oldalpár, illetve oldal legfontosabb jellemzôje a laptükör vagy más néven szedéstükör. Ennek kialakítása, a margók megszerkesztése, meghatározása a lapméret megválasztása utáni elsô lépés. Amíg a lap mérete, oldalainak aránya a könyv alakjának meghatározója, addig a laptükör mérete, elhelyezése az oldalon – vagyis a margóviszonyok meghatározása – a tipográfia szempontjából döntô fontosságú. A kézzel írt kódexek és ôsnyomtatványok oldalainak, laptükreinek, margóinak méreteit, arányait kutatva fedezte fel újra J. Tschichold a titkos alaktörvényt, amely szerint az oldal és a szedéstükör egymáshoz hasonló téglalap, azaz oldalaik aránya egyenlô. Ugyanakkor az oldal vagy szélmargó nagysága éppúgy kétszerese a kötés- vagy belsô margóénak, mint a lábmargó mérete a fejmargóénak. Felfedezését foglalja össze a 18. ábra. Gutenberg munkáit tanulmányozva rekonstruálta P. Rosarivo a mester kilences felosztási szabályát. E szerint osszuk fel az oldalt párhuzamosokkal vízszintesen és függôlegesen is külön-külön kilenc egyenlô részre. A kötésmargó

18. ábra A titkos alaktörvény 65

19. ábra Gutenberg kilences kánonja

egy ilyen téglalap szélességû, a fejmargó egy kis téglalap magasságú, az oldalés a lábmargók mérete pedig két-két téglalapnyi – a többi téglalap alkotja a laptükröt. Az eredményt a 19. ábra mutatja. Mellette egy vázlat látható a kilencszer kilenc kis téglalap egyik lehetséges megszerkesztésére. Az oldal átlójára felmérünk kilenc tetszôleges, de egyenlô hosszúságú szakaszt. Az utolsó végpontját összekötjük az oldal végpontjaival, majd ezekkel párhuzamosokat húzunk az átlón lévô minden kis szakasz végpontjából. Ezzel felosztjuk az oldaléleket kilenc-kilenc egyenlô részre. Már csak vízszintes és függôleges egyeneseket kell húznunk az így meghatározott pontokból, hogy megkapjuk a kívánt kilences felosztást. A fenti szerkesztés meglehetôsen bonyolult és hosszadalmas. Sokkal egyszerûbb megoldást fedezett fel V. de Graaf, amely csak az oldal és az oldalpár átlóit használja. A szerkesztés menetét a 20. ábra mutatja. Rajzoljuk meg az oldalpárt, majd húzzuk meg az oldalpár átlóit és egy-egy lapátlót az ábra szerint az alsó külsô csúcsokból a közös felsô belsô csúcsba (felsô rajz). Az oldalpár és az oldal átlóinak metszéspontjaiból húzzunk függôlegeseket a felsô oldalélig. Ezzel tulajdonképpen egy kis lappárt hoztunk létre, csak az alsó oldalt nem húztuk meg. Rajzoljuk meg ennek a kis oldalpárnak a lappárátlóit (középsô rajz). A kis oldalpár lappárátlóinak és az eredeti oldalak oldalátlóinak metszéspontja lesz a laptükör egyik csúcsa. Nézzük elôször a bal oldalt. Húzzunk a kapott pontból függôlegeset lefelé. Ugyanezen pontból húzzunk vízszinteset balra. Ahol a vízszintes metszi a lappárátlót, ott lesz a laptükör második pontja. Húzzunk innen függôlegest lefelé. Ahol a függôleges metszi az oldalátlót, ott a laptükör 66

harmadik csúcsa. Innen vízszintest húzva jobbra meglesz az utolsó csúcs is (alsó rajz). A másik oldalon is meghúzva a két vízszintest és két függôlegest készen is vagyunk. Itt kell megemlíteni néhány apróságot. A lappár- és oldalátlók metszéspontjai harmadolják az oldalpárt. Ezt a tényt bárki bizonyíthatja saját magának a középiskolai matematikaismeretek (hasonlóság, szögfüggvények vagy koordinátageometria) birtokában. A metszéspontjaikból emelt függôlegesek egy hozzá hasonló, lineárisan harmadára, területében kilencedére kicsinyített lappárt hoznak létre. E kis lappárban újrarajzolva a lappárátlókat azok a már meglévô lapátlókkal alkotott metszéspontjaikkal újra harmadolják a kis lappárt, létrehozva a Gutenberg-módszer kilencszer kilences felosztását. Azaz a kilences és az átlós módszer ugyanazt az eredményt adja, mint ahogy azt a 21. ábra mutatja. Csak megerôsíteni tudom azt a több szerzô által is említett tényt, miszerint az így létrehozott laptükör oldalainak aránya megegyezik a teljes oldal magasságának és szélességének arányával, azaz a szedéstükör hasonló az oldalhoz. Viszont határozottan cáfolom azt a gyakran hangoztatott állítást, miszerint az így szerkesztett szedéstükör területe fele az oldal területének. Ez nem igaz! Tessék ránézni

20. ábra Klasszikus oldaltükör-szerkesztés lappárra 67

21. ábra Az átlós módszer és a kilences felosztás azonossága

a 21. ábrára, és összeszámolni a kis téglalapokat! A teljes oldal 9◊9 kis téglalapból áll, a laptükör pedig 6◊6-ból. Márpedig a 81-nek sosem volt fele a 36. Valahogy úgy vagyunk ezzel, mint szegény Arkhimédész, amikor csak úgy gondolomra leírta, hogy a légynek nyolc lába van. Ezt a „tényt” azután másfél évezreden keresztül szorgalmasan átvette tôle mindenki, mígnem valaki fogott egy legyet, és megszámolta a lábait. Kiderült, hogy a kis szemtelen idôközben elhagyta valahol két lábát, így „azóta” csak hat van neki. Egy másik téves nézet is elterjedt, mégpedig az, hogy az így megszerkesztett szedéstükör magassága egyenlô az oldal szélességével. Ez így általánosan nem igaz. A szerkesztési eljárás teljesen azonos bármilyen magassági és szélességi méretekkel, aránnyal rendelkezô oldalpárra. A szedéstükör magassága csak akkor lesz egyenlô az oldal szélességével, ha annak méretei éppen a tipográfia isteni arányát adják, vagyis az oldal magasságának és szélességének aránya 1,500. Az ennél tömzsibb oldalakra (pl. a magyar szabvány szerinti 1,414 arány) a szedéstükör magassága kisebb az oldal szélességénél, míg a keskenyebb oldalakra (pl. az aranymetszés szerinti 1,618 arány) a szedéstükör magassága nagyobb lesz az oldal szélességénél. Ugyanez vonatkozik a még keskenyebb, 1:2 arányú oldalra. Az oldal és az így szerkesztett szedéstükör területének aránya az oldal magasságának és szélességének arányától függetlenül mindig 81:36 lesz, ami egyszerûsítve éppen a 9:4, azaz a (3/2)2 arányt adja. Márpedig a 3/2 éppen a tipográfia isteni aránya, és éppen az ilyen arányú oldalnál lesz a szedéstükör magassága egyenlô az oldal szélességével. Az oldal és a szedéstükör területének aránya pedig mindig ezen arány négyzete. Nem véletlen hát az isteni arány el68

22. ábra A klasszikus szedéstükör különbözô oldalarányok esetén 69

nevezés. A 22. ábra az egyes nevezetes oldalarányú oldalpárok hagyományos szedéstükreit mutatja be. Az így kapott 4:9 területarányú laptükör területe növelhetô, illetve csökkenthetô, csak a csúcspontok maradjanak rajta a megfelelô átlókon, mint ahogy az a 23. ábra a rajzán látható. A laptükör ilyen növelése mögött legtöbbször nem esztétikai, hanem gazdasági megfontolások álltak. Itt kell megemlítenem, hogy eleink a lap- és lappárátlók felhasználásával az eddigiektôl eltérô módszereket is alkalmaztak a laptükör megszerkesztésére. A bemutatásra kerülô három megoldás közül az elsô az eddigiekkel megegyezô, a második annál kisebb, a harmadik pedig nagyobb laptükröt eredményez. Mindhárom variáció megegyezik abban, hogy felhasználja a lap- és lappárátlókat, illetve a tükör elsô csúcspontjának meghatározása után a többiek megkeresése megegyezik az elôzô megoldáséval. Az eltérés csupán a laptükör elsô csúcspontjának meghatározásában mutatkozik. E szerint az elsô esetben a lap- és lappárátlók megrajzolása után a jobb oldalon a lap- és lappárátló metszéspontjából húzzunk függôlegest a lap tetejéig, illetve vízszintest a bal oldal hasonló metszéspontjáig. Kössük össze a megrajzolt vízszintes és függôleges végpontjait egy szakasszal. Ahol e szakasz metszi a jobb oldal lapátlóját, ott lesz az oldal laptükrének bal felsô csúcsa. A további három csúcspont meghatározása megegyezik az elôzô módszernél tárgyaltakkal (23. ábra b rajza). Könnyen belátható, hogy az így kapott laptükör azonos az elôzô módszer által meghatározottal. A második változat mindössze abban különbözik az elôzôtôl, hogy a vízszintes szakaszt csak a gerincig húzzuk meg, ahogy az a 23. ábra c rajzán látható. A keletkezett laptükör lényegesen kisebb az elôzônél. Az utolsó eljárás egy kicsit bonyolultabb az elôzôeknél, viszont meglehetôsen nagy területû laptükröt ad. A lap- és lappárátlók megrajzolása után utóbbiak metszéspontján (függôleges felezôpont) keresztül rajzoljunk vízszintest. Ennek a bal lapszélre esô pontját kössük össze a jobb oldal jobb felsô csúcsával. Az összekötô egyenes a gerincet 1:3 arányban osztja, azaz negyedeli. E pontból vízszintest rajzolunk a jobb oldali lapátlóig, majd onnan függôlegest felfelé a lap széléig. A negyedelôponton keresztül újabb vizszintest húzunk az oldalpáron át, annak bal végpontját összekötjük az oldalpár jobb felsô csúcsával. A ferde egyenes a gerincen a nyolcadolópontot jelöli ki. Ezt a pontot kötjük össze az elôbb rajzolt függôleges végpontjával. Ahol ez a ferde egyenes metszi a lapátlót, ott lesz a laptükör bal felsô csúcsa. A többi megkeresése már gyerekjáték (23. ábra d rajza). Aki figyelmesen követte a szerkesztés menetét, azonnal észreveszi, hogy az újabban bemutatott három módszer közül az elsô teljesen azonos eredményre 70

a

b

c

d

23. ábra A klasszikus laptükör területének változtatása, újabb módszerek vezet a kilences felosztás módszerével, vagyis a laptükör és a lap aránya 36:81, azaz 4:9. A második esetben sem nehéz megállapítani, hogy itt az oldalon tulajdonképpen egy „hatos” felosztást végeztünk, azaz a tükör és a lap aránya 9:36, vagyis 1:4. Az utolsónak bemutatott eljárás pedig egy „tizenkettes” felosztást valósít meg az oldalon, ezért a tükör és a lap aránya ebben az esetben 81:144, azaz 9:16 lesz. A könyvnyomtatás kezdetén indokolt volt a nagy margó nemcsak a díszítések elhelyezése miatt, hanem technikai okokból is. Az akkor használt kézzel merített papír szélei meglehetôsen recések, egyenetlenek voltak, és az egyes lapok méretében is könnyen elôfordult néhány cm-es különbség. A nyomás után a gerinc- és fejoldalon hajtották az ívet, így ide viszonylag kis margó kerülhetett, hiszen a nyomást meglehetôsen pontosan tudták pozicionálni. Az oldal- és a lábmargónál viszont vágni kellett, mégpedig az elôbb említettek miatt eléggé nagyot. A fejnél történô vágás kicsi lehetett a nyomás pontos pozicionálása következtében. A mai technikák mellett nem indokolt ilyen nagy margó még akkor sem, ha egyébként a margók egymáshoz viszonyított arányait hagyománytiszteletbôl 71

24. ábra Mai ajánlás a klasszikus margóviszonyok közelítésére

25. ábra Az elméleti szedéstükör mozgatása a gyakorlati igények alapján

nagyjából betartják. Egy mai ajánlást mutat a 24. ábra, ahol a lap méretétôl függetlenül az alapegységet úgy kell megválasztani, hogy az egy kézben tartott könyv esetén hüvelykujjunk ne takarja le a gerincnél a szöveget, azaz az egység minimális értéke 5-6 mm, így a gerincnél a két szedéstükör távolsága 20–24 mm lesz. A sík lapon kialakított, megtervezett oldal- és margóviszonyokat nem árt egy hasonló méretû, a tervezettel közel azonos vastagságú könyvben kipróbálni úgy, hogy a tervezett oldalpárt kb. a könyv közepébe helyezzük, majd a könyvet kinyitjuk. Mivel a vastag könyv nem nyitható ki teljesen sík alakra, elôfordulhat, hogy a jobb láthatóság, olvashatóság miatt a szedéstükröket az oldal széle felé, kijjebb kell mozdítani, mint ahogy azt a 25. ábra szemlélteti.

ÖNÁLLÓ OLDAL SZEDÉSTÜKRE

Az egyedül álló klasszikus stílusú oldal szedéstükre mindig szimmetrikus, hisz nem lévén oldalpár, a jobb és bal oldali margó egyenlô lesz. A layout kialakítására két alapvetôen különbözô szerkesztési eljárás alakult ki, ráadásul az elsônek két változata is van, azonban valamennyi egységesen használható bármilyen oldalarányú (1,414, 1,500, 1,618, 2,000) lapra. Nézzük elôször az elsô eljárás elsô változatát. Rajzoljuk meg a lap átlóit, majd rajzoljunk olyan négyzetet, amelynek oldala egyenlô a lap szélességével, és a lap tetején kezdôdik. Rajzoljuk meg a négyzet alsó oldalát, majd húzzuk meg átlóit is. Ahol a lap átlói metszik a négyzet alsó oldalát, ott a laptükör két alsó csúcsa. Húzzunk innen függôlegeseket felfelé a 72

26. ábra Önálló oldal klasszikus laptükrének legegyszerûbb elôállítása

négyzet átlóinak felsô részéig. Itt a laptükör keresett másik két csúcsa. Vízszintes vonallal összekötve ôket készen is vagyunk. Vegyük észre, hogy egy lépésben szerkesztettük meg a laptükör alakját, méretét, és az azonnal a helyére is került. Az eljárás egy adott laphoz mindig csak egy laptükröt ad, mint az a 26. ábrán látható. Az elsô eljárás második változata is fix alakú és méretû laptükröket eredményez, azonban itt már négy változat közül választhatunk. Itt is rajzoljuk meg a lap átlóit, majd rajzoljunk olyan négyzetet, amelynek oldala egyenlô a lap szélességével, és a lap tetején kezdôdik. Húzzuk meg ennek a négyzetnek az átlóit is. A négy átló négy pontban metszi egymást. Ezen pontok mindegyikébôl húzhatunk vízszinteseket jobbra, illetve függôlegeseket lefelé a lap széléig. Így négy különbözô területû és alakú laptükröt határozhatunk meg. Kiválasztva a megfelelôt már csak a helyére kell tennünk azt. A lap és a laptükör bal oldala közötti távolságot megfelezve a felezôponton át húzzunk függôlegest. Ahol ez az egyenes metszi a négyzet balról jobbra haladó átlóját, ott lesz a laptükör bal felsô csúcsa. Innen vízszintest húzva a négyzet másik átlójáig a laptükör másik felsô csúcsát kapjuk meg, ahonnan függôlegeset rajzolhatunk lefelé. A laptükör alsó csúcsait azonban a magassági méret átmásolásával határozhatjuk meg. A laptükör kialakítása tehát két lépcsôben történt. Az elsôben meghatároztuk a tükör alakját és méretét, a másodikban pedig a helyére tettük azt. Az eljárást a 27. ábra mutatja a lehetséges négy esetre. Figyeljük meg, hogy mindkét módszernél a négyzet átlóin vannak a laptükrök felsô csúcsai. Ennek a ténynek az a következménye, hogy nemcsak a bal és jobb oldali margó azonos, hanem megegyezik a méretük a fejmargóéval is! Mindez pedig azt jelenti, hogy az eljárás kiválóan alkalmas akár egy megfelelô méretû grafikai lap vagy mûvészi rajz stb. paszpartujának elkészítésére, hiszen ott követelmény e három margó méretének egyezése. 73

28. ábra Háromötöd területarányú laptükör alakjának és méretének megszerkesztése, majd a laptükör helyére illesztése

27. ábra Önálló oldal négy klasszikus laptükrének elôállítása 74

Az elsô módszer fenti két változatával ugyan öt laptükröt is megszerkeszthetünk, azonban azok alakját, méretét nem befolyásolhatjuk. A második módszer lényege, hogy egyrészt a laptükör alakja hasonló a lap alakjához, azaz oldalaik aránya egyenlô, ugyanakkor a laptükör területének nagyságát is megválaszthatjuk. Pontosabban elôre megmondhatjuk, hogy a laptükör területe az oldal területének fele, harmada, kétharmada, háromötöde stb. legyen. A szerkesztés nem sokkal bonyolultabb az elôzôeknél. Itt is elôször a laptükör alakját, méretét szerkesztjük meg, majd a második lépésben a helyére tesszük azt. Rajzoljuk meg a lapot, majd húzzuk meg a bal felsô csúcsból kiinduló lapátlót. A lap bal oldali függôleges szélén alulról indítva jelöljük ki a laptükör területarányának megfelelô osztópontot. Az ábrán a háromötöd arányú laptükröt szerkesztjük, ezért az oldalt öt részre osztjuk, és alulról három részt mérünk fel. Húz-

29. ábra Laptükör szerkesztése 1/3, 2/3 és 1/2 területarányra 75

zunk itt vízszintest, és a felsô, maradék téglalap jobb felsô sarkából húzzuk meg annak lapátlóját. Ahol a két átló metszi egymást, az lesz a keresett háromötöd területarányú laptükör bal felsô csúcspontja. Innen lefelé függôlegest, jobbra vízszintest húzva a lap széléig meghatározzuk a laptükör alakját és méretét, ahogy az a 28. ábra elsô rajzán látható. A laptükör helyére illesztése van csak hátra. Egyedül álló klasszikus lapnál a bal és a jobb margó megegyezik, ezért a laptükör bal széle a lap bal oldala és a tükör mostani helyzete között félúton lesz. Felezzük hát meg a távolságot, és húzzunk egy függôlegest. Ezen lesz a laptükör bal oldala. Már csak a felsô csúcspont helyét kell meghatároznunk. Húzzuk meg a felsô, kis téglalap másik átlóját. A laptükör bal felsô csúcsa az elôbb megrajzolt függôleges ezen átló és a lapátló közötti szakaszának felezôpontja lesz. Ezt pedig könnyen megszerkeszthetjük, mindössze az alsó téglalap jobb oldali függôleges élét kell megfeleznünk, és a felezôpontot összekötni a lap bal felsô csúcsával. A meghúzott egyenes a függôlegesbôl kimetszi a keresett pontot, ahogy azt a 28. ábra második rajza mutatja. A bal felsô csúcspont helyének és a tükör méreteinek ismeretében a laptükör már könnyen a helyére illeszthetô. A 29. ábra 1/3, 2/3 és 1/2 területarányra mutatja ugyanezt.

A KIADVÁNY BELSÔ STRUKTÚRÁJÁNAK KIALAKÍTÁSA, A TIPOGRÁFIAI LEÍRÁS ELEMEI Az oldal és a szedéstükör nagyságának, alakjának, a margók méretének kialakítása csak az elsô lépés a klasszikus stílusú kiadvány tervezésének folyamatában. A hagyományos stílus vezérelvei a rend, a nyugalom, a szimmetria, illetve az ezekre való törekvés. Éppen ezért a tipográfus az oldal, oldalpár belsô szerkezetének kialakításánál is figyelembe veszi ezeket a vezérlôelveket. A szöveget egymás után írt karakterek hosszú láncaként fogjuk fel. Ezt a láncot daraboljuk a szedéstükör által meghatározott hosszúságú sorokká. A sorok ugyancsak a laptükör által meghatározott oldalakká szervezôdnek, és az oldalak sokasága alkotja a kiadványt.

Betûtípus A tipográfus egyik legfontosabb döntése a használni kívánt betûtípus kiválasztása. Mi – itt az ezredforduló környékén – abban a speciális helyzetben vagyunk, hogy rendelkezésünkre áll a nyomdászat kezdete óta használt összes betûtípus. Elôdeink nem voltak ilyen szerencsések, hiszen az ólombetû korában a meglévô betûfémet mindig be kellett olvasztani, nem ôrizhettek egyes betûtípusokat századokon keresztül. 76

A betûtípus (typeface) egységes grafikai elven megfogalmazott ábécét jelent, amelyet névvel jelölünk (pl.: Bodoni, Times, Helvetica stb.). Egy adott betûtípusnak számos változata (type style) lehet, e változatok alkotják a betûcsaládot (type family). A változatokat több szempont szerint csoportosíthatjuk. A betût alkotó vonalak vastagsága szerint egy változat lehet világos (light), normál (plain), félkövér (semibold vagy demi), háromnegyed kövér (bold), kövér (extrabold), extra kövér (heavy). Az egyes betûk szélessége szerint: keskeny (condensed, compressed), normál (regular), széles (extended). Funkció szerint lehet álló (roman), kurzív (italic), kiskapitális (small caps), ez utóbbi ma már maga is lehet kurzív vagy félkövér. Díszítettség szempontjából a betû lehet például kontúros (outline), árnyékolt (shadow), díszes (in line) stb. A felsorolt változatok természetesen kombinálhatók, így egy terjedelmesebb betûcsalád akár 50–100 változatot is tartalmazhat. Egy-egy ilyen változat, betûkészlet neve a font, amely a számítógépen általában 256 vagy kicsit kevesebb karaktert tartalmaz. A tervezô a kiadványhoz betûtípust választ, és a választás egyik szempontja a betûcsalád tagjainak népes volta lehet, hiszen a különbözô szövegrészek tagolásánál, a szövegközi kiemelések kialakításánál ez döntô jelentôségû. A szövegbetû, kenyérbetû típusának megválasztásakor elsôdleges szempont mégis a betû jó olvashatósága. Ezt a követelményt kb. 3000 betûtípus elégíti ki, ami a meglévô típusok mintegy tizede. Tovább szûkíti a kört az az elvárás, hogy a betû stílusa, annak hangulata feleljen meg a nyomtatvány stílusának, hangulatának, amint azt a 2. táblázat mutatja. A közölt táblázat azonban nem szigorú regula, csak tájékoztató jellegû. Egy adott betûtípus alkalmazhatóságát az illetô kiadványhoz mindig a kettejük konkrét viszonya dönti el. Például egy Ady-verseskötethez nagyon is illik a Bodoni súlyosabb karaktere. A tervezô tipográfusoknak általában vannak „kedvenc” betûtípusaik. Ismerik ezek összes jó és rossz tulajdonságát, rejtett értékeit, és általában olyan Kiadvány

Alkalmazandó betûosztály

Példa

Költészet Szépirodalom Társadalomtudomány Mûszaki Reklám

Reneszánsz antikva Reneszánsz, barokk antikva Barokk, klasszicista antikva Klasszicista antikva, egyiptienne Egyiptienne, groteszk

Garamond, Bembo Palatino, Tótfalusi Baskerville, Walbaum Bodoni, Rockwell Serifa, Futura

2. táblázat Az egyes kiadványtípusokhoz illeszkedô betûosztályok 77

tipográfiai megoldásokat választanak, amelyek különösen jól illeszkednek kedvenceik igényeihez. Hosszabb szövegek olvasásakor nem folyamatos szemmozgással olvasunk, hanem meg-megállva, 8–10 betût egyszerre fogva fel. Egy ideig fixírozzuk az éppen látott betûcsoportot, majd értelmét felfogva hirtelen ugrunk a következô ilyen csoportra. Értelmezéskor nem egyenként vizsgáljuk a betûket, hanem azok együttes alakját felfogva azt látjuk ott, ami a szöveg eddigi értelmébôl következik. Az olvasás sebessége attól függ, hogy milyen gyorsan vagyunk képesek felismerni az egyes betûcsoportok értelmét, illetve hányszor kell a téves értelmezés miatt visszalépnünk. A tapasztalat (kísérletek) azt mutatja, hogy lényegesen gyorsabban olvassuk a talpas, antikva betûtípusokat, mint a talp nélküli groteszkeket. Az antikva betûk talpai, a vastag-vékony vonalak kontrasztja, a karakterek rajzos vonalvezetése sokkal nagyobb változatosságot, eltérést biztosít az egyes karakterek között, mint a groteszk típusok állandó vonalvastagsága, geometrikus vonalvezetése. Ennek következménye az antikvából szedett szövegek jobb olvashatósága (30. ábra). A több mint 200 éves mûvészetoktatási múlttal rendelkezô Képzôés Iparmûvészeti Szakközépiskolát Mária Terézia Ratio Educationis rendelete nyomán alapították 1778ban. Jelenlegi épületébe, a Török Pál utca 1.-be – melyet kifejezetten az iskola céljaira építettek – több mint 100 éve költözött. Ma mintegy 320 nappali tagozatos diák tanul itt 12 szakosztályon. Az ország egyetlen iskolája vagyunk, ahol szombaton is folyik az oktatás, hiszen heti 10 óra alakrajz és 10 óra szakismeret mellett, a maradék 22 órában kell megtanítani a kisegítô mûvészeti tantárgyakat és a teljes közismereti anyagot. Times, 11/13 pont

A több mint 200 éves mûvészetoktatási múlttal rendelkezô Képzôés Iparmûvészeti Szakközépiskolát Mária Terézia Ratio Educationis rendelete nyomán alapították 1778-ban. Jelenlegi épületébe, a Török Pál utca 1.-be – melyet kifejezetten az iskola céljaira építettek – több mint 100 éve költözött. Ma mintegy 320 nappali tagozatos diák tanul itt 12 szakosztályon. Az ország egyetlen iskolája vagyunk, ahol szombaton is folyik az oktatás, hiszen heti 10 óra alakrajz és 10 óra szakismeret mellett, a maradék 22 órában kell megtanítani a kisegítô mûvészeti tantárgyakat és a teljes közismereti anyagot. AvantGarde, 9,5/12 pont

30. ábra Antikva (Times) és groteszk (AvantGarde) szöveg olvashatósága 78

31. ábra Kurrens és verzál szavak kontúrja, szavak alsó és felsô részének letakarása

Egy betûtípuson belül a kisbetûs, kurrens (folyó) szöveg jobban olvasható, mint a nagybetûs, verzál. Ez a betûk eltérô geometriáján kívül a kisbetûs szavak változatosabb körvonalának, kontúrjának is köszönhetô. Szemünk olvasáskor a betûk felsô részét jobban „figyeli”, mint az alsót. Sokkal hamarabb felismerünk egy szót, ha annak csak a felsô részét látjuk, mint ha az alsót, ahogy azt a 31. ábra mutatja. Az eddigieken kívül a betûtípus választását befolyásolhatja az is, hogy a betûtípuson belül rendelkezésünkre áll-e a kiadvány elkészítéséhez szükséges jelkészlet (például speciális, latin betûs, de idegen nyelvû karakterek: à, â, ä, ã, å, ç, ñ, ÿ, À, Ä, Ã, Å, Ç, Ñ vagy matematikai jelek stb.). A felsoroltakon kívül még számos szempont befolyásolhatja a betûtípus választását.

Betûméret, relatív betûnagyság A fémbetûk használatának évszázadaiban a betûfokozat jelentôsége lényegesen nagyobb volt, mint napjainkban. Ugyanis az egyes nyomdákban nemcsak a betûtípusok száma volt korlátozott, de a legtöbb típusból is csak néhány méret állt a nyomda rendelkezésére. Gondoljunk csak bele: egy betûtípus egy betûmérete is több mázsa betûfémet jelentett, amelyet rendszerezve tárolni, mozgatni kellett nemcsak szedéskor, de a nyomás végeztével is. Mivel az egyes betûk darabszáma a készletben véges volt, nem szedhettek egyszerre akármilyen hosszú szöveget. A kiszedett szöveget a szükséges példányszámban nyomták, a szedést szétszedve a betûket a helyükre visszarakták, majd kiszedték a következô adagot, oldalakat stb. A DTP világában nemcsak az egyes betûk szedhetôsége korlátlan, de egyetlen font megléte esetén már rendelkezésünkre áll az összes betûméret, amelyet programunk elbír. Ez általában 2 ponttól 720 pontig terjed egy ezredpontos növeléssel. A tipográfus szabadon választhat tehát betûnagyságot, látszólag nem 79

korlátozza semmi. Pedig korlátozza: egyrészt az olvashatóság, másrészt a gazdaságosság, harmadrészt a hagyományok. A legkisebb, de csak rövid szövegek szedésére alkalmas betûméret a 6 pontos nonpareille. A ritkán használt 7 pontos kolonellel, illetve a 8 pontos petittel együtt könyvek alárendelt szövegrészeinek (kiegészítô-magyarázó szöveg, jegyzet) vagy szótárak, lexikonok szócikkeinek szedésére használták. Utóbbi a sok információt kis helyen közlô újságok kenyérbetûjeként is szerephez jutott régebben. Ma már nagyon helyesen az újságok is legalább a 9 pontos borgiszt vagy a 10 pontos garmondot használják szövegbetûként, amelyet az idôsebb, szemüveges olvasók is könnyebben olvasnak. Könyvek kenyérbetûje a már említett 10 pontos garmondon kívül a 11 pontos kis ciceró, illetve a 12 pontos ciceró. Kivételes esetekben – kisgyermekeknek, gyengén látóknak szánt könyveknél – használják kenyérbetûként a 14 pontos mittelt, illetve a 16 pontos terciát. Gyakorlatilag a 14 pontos mitteltôl a 48 pontos misszálig terjed a címbetûk birodalma. Ettôl felfele találhatók az úgynevezett plakátbetû méretek. Az elmondottakat foglalja össze a 3. táblázat. Egy 12 pontos betû mérete valójában kisebb annál, hiszen a 12 pont a Alkalmazás Betûméret (pont) betûtörzs méretét mutatja. A tervezô a betûtörzsön elhelyezett egy minimális Jegyzetek 6, 7, 8 sorközt is, hogy saját törzsre szedésnél Újságok 8, 9, 10 se érjen össze egy nagybetû ékezete a Könyvek 10, 11, 12 (14, 16) felette lévô sor lenyúló betûszárával. Címek 12-tôl 72-ig A nagybetûk alsó vonala a bázisvonal Plakátok 60-tól … (base line), a kis x teteje az x magasság vonala. A nagybetûk teteje a felsô 3. táblázat vonal (ascent), a lenyúló száraké az alBetûfokozatok felhasználási területe

é

é

32. ábra Egy kis betûanatómia 80

33. ábra Relatív betûnagyságok só vonal (descent). Ezenkívül helyet kell hagyni az ékezeteknek, és szükség van a már említett minimális sorközre is. Ugyanígy egy betû sem tölti ki a rendelkezésére álló szélességet. A tervezô keskenyebbre méretezi a betût, a különbség az oldaltávolság, amelyet általában két nem egyenlô részre oszt fel a bal és jobb oldalon. Ezek az oldaltávolságok adódnak össze szedéskor, és adják a betûk ritmusát. Az elmondott kis betûanatómiát szemlélteti a 32. ábra. A 32. ábrán látott méretezés valamennyi kor összes betûjére illik, legfeljebb az arányok változnak. Bennünket most az x magasság viszonylagos nagysága érdekel, hiszen ez az a méret, amelyet olvasáskor a betû valódi nagyságaként érzékelünk. Tehát azonos névleges pontméret mellett nagyobbnak érzékeljük a nagyobb x magassággal rendelkezô betûket. Néhány jellegzetes betûtípus arányait mutatja a 33. ábra. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a választott betûtípus részben meghatározza a kenyérbetû méretét is, mégpedig az adott típus jellegzetességei, leginkább az x magasság viszonylagos nagysága alapján. A kenyérbetû valódi pontméretének változása nemcsak az olvashatóságot, az oldal összképét módosítja, de jelentôsen növelheti vagy csökkentheti a kiadvány terjedelmét is, mint ahogy azt a 34. ábra szemlélteti.

Sorköz A fémbetû meghatározta a minimális sortávolságot is (éppen ezt építette be a betûbe a tervezô), hiszen a sorokat legfeljebb szorosan egymás alá szedhették. Ezt az értéket csak növelni lehetett az úgynevezett térzôkkel, amelyek egy-két pont vastagságú fémléniák voltak. A számítógépes tördelés ezt a korlátot is feloldotta, a sorok akár egymásra is csúsztathatók. 81

A sorköz nagysága ugyancsak hatással van az olvasási sebességre. A sûrûre, saját törzsre szedett szöveg sorai közel esnek egymáshoz. A lemetriát, népmûvészetet, betûrajzot és természetenyúló betûszárak és a sen mûvészettörténetet tanulnak. Közismereti tárnagybetûk ékezetei szingyaik azonosak bármely másik szakközépiskola tantárgyaival, vagyis magyar nyelv és irodalmat, te összeérnek. A sorok történelmet, idegen nyelvet, esztétikát, földrajzot, között nincs levegô, épbiológiát, kémiát, fizikát, matematikát tanulnak. pen ezért a betûcsoporTimes, 11/11 pont tok nehezen ismerhetôk Tanulmányaik végén érettségi vizsgát teszfel, lassul az olvasás ütenek magyar nyelv és irodalomból, történeme. Ennek elkerülésére lembôl, egy szabadon választott tantárgyból, a sorokat ritkítjuk, meg(mely lehet matematika, idegen nyelv, biolónöveljük a sorközt. A gia vagy fizika), mûvészettörténetbôl, rajzból növelés mértéke általáés természetesen a tanult mûvészeti szakmából. ban a mindenkori betûTimes, 12/12 pont fokozat 10–20%-a közötti érték, többnyire egész vagy fél pontok34. ábra ban kifejezve. A 10/12A betûméret változása es szedés 10 pontos betût jelent 12 pontos (20%-os ritkítású) sorközzel. Ugyanez saját törzsre szedve 10/10-es jelölésû. Elöl mindig a betûméret, a törtvonal után pedig a sorköz mérete áll. A túl ritka szedés többnyire divat kérdése – ma ismét népszerû. Az olvasás sebességét kismértékben ez is lassítja, ugyanakkor növeli a kiadvány terjedelmét (35. ábra). A kenyérszöveg sorritkítási (százalékos) arányát tartani kell a teljes kiadványon keresztül. Azaz például a kenyérszöveg 10/12 pontos (20%-os ritkítás) aránya tartandó a 8 pontos jegyzetnél (8/9,6 pont) éppúgy, mint a 24 pontos fôcímnél (24/28,8 pont). A sortávolság szoros összefüggést mutat a laptükör magasságával. Elôször általában a laptükröt s vele a magasságát határozza meg a tervezô és csak azután választ betûtípust, méretet, sortávolságot. Ha a laptükör magassága nem lesz egész számú többszöröse a sortávolságnak, akkor az csak egy elméleti érték marad (a tükör nem lesz teljesen kitöltve), hiszen egy oldalon mindig egész számú sor található. A rajzórákon a kockológiától a csendéleten keresztül a fej-, majd az aktrajzolás a tananyag. A szaki órákon az iskola szaktermeiben, mûhelyeiben a választott mûvészeti szakma elméleti és gyakorlati ismereteit sajátítják el tanulóink. Azért, hogy mûvészeti beállítottságuk, szemléletük megalapozott legyen, ábrázoló geoTimes, 10/10 pont

82

Hasábok száma

Iskolánk mind a képzô-, mind az iparmûvészet terüle-

tén valamennyi hagyományos mûvészeti ágban képez A laptükör szélesközépfokú szakembereket, vagyis tanítjuk a grafikus-, sége, a választott betûdíszítôfestô-, díszítôszobrász-, bútormûves-, üvegtípus és betûfokozat mûves-, kerámikus-, ötvös-, bôrmûves-, könyvmûves-, textilmûves-ismereteket gyakorlatilag fennállásunk együttesen határozza óta. A XX. század elején – a kor követelményeit, s a meg, hogy – a szóköfotózás nyújtotta lehetôségeket felismerve – iskolánkzöket is beleértve – átban létrehozták a fotószakosztályt, ahol azóta is a lagosan hány leütés, kamûvészi fotózás rejtelmeibe vezetik be a tanulókat. rakter fér el egy sorban. A hatvanas évek elején alakult meg a játék- és aniAz egy sorban található mációsfilm-készítô szakosztály. karakterek száma a ta1983 májusában az ország többi középiskolájával pasztalat szerint lényeegyütt mi is kaptunk egy HT 1080Z személyi számígesen befolyásolja az tógépet, melyhez még ebben az évben vásároltunk egy olvasási sebességet. A 48 Kb-os Spectrumot egy kis hôpapíros nyomtatóval túl kevés karakter a és egy C64-est floppyval, nyomtatóval. A munka szakgyakori sorváltás miatt körszerûen indult, az érdeklôdô tanulók és tanárok lassítja az olvasást, a túl részvételével. Az 1985-ös elsô számítógépes grafikai sok pedig azért, mert kiállításon a Nemzeti Galériában iskolánk akkori tanászemünk nehezen tarai – ma már fôiskolai tanárok –, Hantos Károly és lálja meg a következô Károlyi Zsigmond elsô, illetve különdíjat nyertek szásor elejét, gyakran téveszt. Tördelési szemmítógépes grafikát megvalósító programjaikkal, mepontból a hosszabb sor lyeket Spectrumra, illetve a HT 1080Z-re írtak. jobb, de az olvashatóság miatt a 40–80 ka35. ábra raktert tartalmazó soroA sortávolság változása: Times, 10/10, 10/11, kat részesítjük elôny10/12, 10/13, 10/14 és 10/15 pont ben. Amennyiben egy sor ennél több karaktert tartalmazna, akkor a tükröt annyi hasábra kell osztani, hogy egy hasábba csak 40–80 karakter jusson. A hasábokat elválasztó rés, csatorna neve a hasábköz. Egy kiadványon belül (lásd újságok) az oldalakat akár többféleképpen is feloszthatjuk hasábokra, azonban a hasábközök mérete mindig maradjon azonos a kiadvány összes oldalán. Természetes kellene hogy legyen, mégis jobb, ha leírom: több hasáb esetén a kenyérszöveg sorai a szomszédos hasábokban egymás mellett állnak. Nem engedhetô meg semmiféle elcsúszás! Ugyanez vonatkozik a lap két oldalán (elôés hátoldal) lévô kenyérszövegre. Azok sorai is együtt állnak! Fény felé tartva a

83

lapot a hátoldali sorok ugyanott vannak, mint az elôoldalon, nem pedig a két sor között.

A térközök hierarchiája Nem esett szó eddig a szóközökrôl, azok méretének tervezésérôl. A tipográfusok többnyire nem törôdnek vele, a tördelôre bízzák a dolgot, pedig éppen a szóközökkel van a legtöbb baj. Részletesen a tördelési fejezetben foglalkozunk majd a szóközzel, most csak mint térközt tárgyaljuk. A nyomdászat kezdetén a szûk szóközt tartották szépnek, kívánatosnak, és mindent el is követtek azért, hogy szûk szóközöket szedhessenek. Az idô múlásával a szóközök egyre híztak, mígnem a múlt század vége felé már egészségtelenül túlsúlyosak, kövérek lettek. Azóta a nyomdaipar újra lefogyasztotta, karcsúsította ôket. Napjainkban az újságok túlzottan keskeny hasábjai, a tördelôk és a szerkesztôk hanyagsága ismét feldagasztotta a szóközöket. Mekkora hát az ideális szóköz? A betûtípustól, betûváltozattól függôen a betûfokozat négyzetének egynegyedétôl egyharmadáig terjed, ahogy azt a 36. ábra mutatja. A betûköz a lapon található fekete foltok közötti legkisebb térköz. Nagyságát alapvetôen a betûtípus tervezôje határozza meg, de mi is beállíthatjuk. A betûköznél mindig nagyobb, tôle határozottan elkülöníthetô egység a szóköz. Méretben a szóközt követi a sorokat tagoló sorköz, amelynek kívánatos optikai nagysága legalább a szóköz kétszerese. A sorközt a hasábköz követi a sorban, és az arány legalább itt is kétszeres. A hagyományos stílus a bekezdéseket nem választja el egymástól térközökkel, legfeljebb egy-egy gondolatkör befejezésekor hagy ki egy üres sort a következô bekezdés kezdete elôtt (ez is csak újabb szokás). Az oldalon lévô legnagyobb térközt a margók adják, amelyeknek egymás közötti hierarchiájáról már volt szó, most csak azt kell rögzítenünk, hogy a kötésmargó legalább a kétszerese legyen a hasábköznek. A tipográfusnak kell rögzítenie azt is, hogy az esetleges illusztráció, ábra, táblázat alatt, fölött, mellett a hasábköznek megfelelô hely maradjon üresen

36. ábra A karcsú szóköz nagysága 1/4 optikai négyzet 84

akkor is, ha egyhasábos a kiadvány. (A kihagyandó hely lenne a hasábköz mérete egy ugyanilyen, de többhasábos kiadvány esetén.)

Élôfej, pagina Létérôl, használatáról a tipográfus dönt. Az egész kiadványon végigvonuló élôfej, élôláb nemcsak szép, de egyes kiadványfajtáknál szinte elkerülhetetlen segédeszköze is az olvasó könnyû tájékozódásának. Az élôfej mindig a laptükrön belül foglal helyet, a fôszövegtôl lénia vagy térköz választja el. Ezen elválasztó paraméterek meghatározása is a tipográfus feladata. Szövege vagy a fôvagy az alárendelt szöveg méretével egyezik meg, utóbbi esetben lehet kurzív vagy kiskapitális. Mit tartalmazhat az élôfej? Ez kiadványtípus függvénye, de novelláskötet, tudományos folyóirat esetén szerepelhet benne a szerzô neve, a novella vagy cikk címe, tartalmazhatja az oldalszámot is (általában kívül). A jobb és bal oldali élôfej nem hordoz szükségszerûen azonos információkat. Egy tudományos mûben az élôfej tartalmazhatja a fejezetcímet, az alcímet, esetleg az oldalon kifejtett téma megnevezését. Minél kisebb témára mutat az élôfej, a gyakorlat szempontjából annál hasznosabb. Szótárak, lexikonok, telefonkönyvek élôfeje a címszó szerinti keresést szolgálja, miszerint az oldalon szereplô elsô és utolsó szó, szócikk, személy vagy intézmény neve szerepelhet benne, lásd a 37. ábrát.

37. ábra Élôfejváltozatok 85

38. ábra Paginaváltozatok – a foltok a laptükör alját, illetve szélét jelölik

Ha nincs élôfej, akkor az oldalszám, a pagina a laptükrön kívülre kerül. Elhelyezésének módjáról, a betûtípusról, méretrôl, változatról, kiegészítésrôl stb. ugyancsak a tipográfus dönt. Lehetséges megoldásai közül néhány a 38. ábrán látható.

Bekezdés Hol rövid, hol meglehetôsen terjedelmes, általában a szövegközlés egy gondolati egysége. Írógépen vagy öt szóközzel beljebb kezdték, vagy üres sort iktattak be két bekezdés közé. Számítógépes szedésben egyszerûen Returnt ütünk a bekezdés végére. A hagyományos stílus a bekezdéseket nem választja el üres sorközökkel, legfeljebb a bekezdés kezdô sorát húzza beljebb egy vagy két optikai négyzettel. Az optikai négyzet a betûnagyság pontértékének megfelelô behúzás (10 pontos betûnél 10 pont a behúzás), természetesen ez az érték igazi négyzetet csak saját törzsre szedéskor ad. Amennyiben a sorok például 10/12 ritkításúak, akkor 12 pontot kellene behúzni a bekezdésekhez, hogy a behúzás valóban optikai négyzetet adjon, de ilyenkor is 10 pontot húzunk be. A behúzás mértéke – ha van egyáltalán –, a teljes dokumentumon belül azonos, az alárendelt szövegrészeknél is ugyanakkora, mint a fôszövegnél. Az egy- vagy kétnégyzetnyi érték a sorhossz függvénye. A negyven karakterhez közeli sorok behúzása egy, a nyolcvan karakterhez közeli hosszúságúaké két négyzet. A bekezdések elsô sora természetesen másfél négyzettel is behúzható, csak arra vigyázzunk, hogy a behúzás mértéke azonos legyen a teljes kiadványon belül. Példát a 39. ábra mutat.

Sorzárás A tervezô egyik fontos döntése a sorzárásról szól. Tömbös legyen a szöveg vagy szabadsoros. Gutenberg és kortársai a kódexmásolók írását utánozva 86

39. ábra Kenyér- és alárendelt szöveg 12 pt-os behúzása saját törzsön és ritkítással

A diákok sem tétlenkedtek. A szakköri foglalkozások mellett szívesen vettek részt nyári számítástechnikai táborokban, ahol programozni tanultak. (Times, 12/12 pont) Közülük Nagy Zoltánt és Földi Endrét emelném ki, akikkel sok közös programot írtunk, sôt a C64-es grafikai lehetôségeit közös cikksorozatban ismertettük a Mikroszámítógép Magazin hasábjain. (Times, 10/10)

Azóta mindketten tanárok, de kapcsolatuk a számítástechnikával nem szakadt meg, Zoli ma is tanít számítástechnikát. (Times, 12/14,4) Endre három évet húzott le itt a szakon, ugyanakkor „kreatívként” dolgozott a GGK-ban, bár ipari formatervezôként végzett a fôiskolán. (Times, 10/12 pont)

rövidítésekkel, egybekapcsolt betûkkel, vagy éppen egy-egy szélesebbre kialakított betûvel addig ügyeskedtek, amíg a sorok egyforma hosszúakká váltak. A sorkizárás mai módszerét – a szóközök növelését – csak késôbb találták fel. Mindenesetre a klasszikus stílus kezdetben kizárólag tömbösen szedett, tördelt. Egy jó szedô nemcsak kihajtani (szóközöket növelni) igyekezett, hanem amikor lehetett, behozni is (a szóközök csökkentésével egy-egy rövidebb szót behozni még az adott sorba). A XIX. század végére a kihajtás annyira uralkodóvá vált a szedésben, hogy a szóközök két-háromszorosukra híztak, megbomlott a szövegfolt egységes szürke tónusa. Talán ennek hatására, a szûk szóközök iránti igény miatt alakult ki századunk elején a szabadsoros szedés. Ez a balra zárt szedésforma egyrészt utánozza a kézírást olyan szempontból, hogy a bal oldala egyenes, a jobb oldal cikcakkos, véletlenszerûen végzôdik. Szóközei viszont egyenletesen szûkek, a szöveg tónusa egységes. A balra zárt szedést ma már minden szöveghez használják. A jobb oldal túlzott ugrálását úgy szüntetik meg, hogy elválasztják a sor végére már be nem férô hosszabb szavakat, meghatároznak egy elválasztási zónát. Amennyiben a sor vége e zónán kívülre esik, akkor elválasztják a következô szót úgy, hogy az elválasztott rész vége a sorban már a zónán belülre kerüljön. Az elválasztást a számítógép csinálja, nekünk csak a zónát kell beállítanunk. Meg kell jegyeznem, hogy a szabadsoros szedés a klasszikus stílustól idegen tördelési forma. A középre zárt szedést a kezdetektôl alkalmazza a szakma címsorok, sorcsoportok zárására, hiszen technikai megvalósítása igen egyszerû: a szedô a kiszedett 87

sor jobb és bal oldalára addig rakott egyenlô hosszúságú térzôket, amíg a sorhosszt megkapta. A jobbra zárt szedés nagyon ritka, hiszen zavarja az olvasást, hogy a sorok nem egymás alatt kezdôdnek. Könyvekben csak a mottó szedésére, illetve ábrák, képek aláírásához használják, ha az aláírás az ábra, kép bal oldalára kerül. A bekezdésekhez tartozik a szóelválasztás problémaköre is, azonban a tervezônek csak arról kell döntenie, hogy legyen elválasztás, vagy ne legyen. Legfeljebb még azt határozza meg, hogy maximálisan hány sorvégi elválasztás követ-

P

illanatnyilag 42 darab számítógéppel rendelkezünk. Ebbôl 36 Apple Macintosh, a többi PC. A Macintoshok közül 27 db Power PC, a többi az LC kategóriába tartozik.

N

em mindig volt ez így. Még két évvel zezelôtt is csak tíz Macintosh szolgálta za grafikai oktatást, és közülük csak egy volt Power Macintosh. A világ a Sulinet kapcsán változott nagyot.

H

irtelen 24 Power PC-s Apple Macintosh gyarapította az eszközparkot, no meg három PC. Egy PC a grafika szakra is eljutott azért, hogy összehasonlíthassuk a két platformot. Könynyû kitalálni, hogy melyik gyôzött.

z egész iskolában kiépült az ethernethálózat, és két szerverünkön keresztül rákapcsolódhattunk a világhálóra. Azóta nagy a vigadalom, hiszen a szakórákon mindenki egyszerre ülhet a gépe elé.

A

88

40. ábra Kiemelt, süllyesztett, kilógatott, díszes iniciálé

heti egymást. A témával kapcsolatos részleteket a tördelésrôl szóló fejezet tárgyalja.

Kiemelések A szövegközi kiemelésekrôl, azok módjáról is a tipográfus hozza meg a döntést. Az írógépen kiemelésre az aláhúzás, a ritkítás és a verzál szedés kínálkozott. Nyomdatermékek esetében azonban ezek egyike sem megengedett, mert megbontanák a szövegfolt egységes képét. Szövegközi kiemelésre a betûváltozatok szolgálnak, közülük is elsôsorban a kurzív (italic) és a kiskapitális (small caps). Általános kiemelésre a kurzívot használjuk, kiskapitálisból legtöbbször a tudományos, ismeretterjesztô munkák szövegében elôforduló személyneveket szedjük azok elsô elôfordulásakor. Természetesen ekkor a nevek elsô betûjét verzálból kell szedni. A kiskapitális használatos még színdarabokban a szereplôk neveinek kiemelésére. A félkövér (bold) kiemelés szöveg közben nem ajánlatos, mert megbontja a szövegfolt egységét. Használata legfeljebb tankönyvekben megengedett, ahol az a cél, hogy a szem azonnal a kiemelt szóra, mondatrészre, mondatra ugorjon. A bold a címszavak kiemelésének ideális eszköze lexikonokban, szótárakban, ugyanis a címszó mindig egy bekezdés elsô sorának elsô szava.

Az iniciálé Az iniciálé alkalmazásáról ugyancsak a tervezô hoz döntést. A díszes fejezetkezdô betû alkalmazása még a kódexek idejébôl maradt fenn. Ma már kevésbé díszes formában, egyszerûen többsorosra nagyított verzál betûként alkalmazzák fejezetek kezdôbetûjeként. Ha a tipográfus úgy dönt, hogy iniciálét alkalmaz, akkor meg kell határoznia annak méretét sorokban (3, 4, 5 soros iniciálé), illetve arról is döntenie kell, hogy kiemelt, süllyesztett, kilógatott, díszes stb. legyen-e. Erre mutat néhány példát a 40. ábra. Az iniciálék elkészítése meglehetôsen sok problémát vet fel, ezek részletezése a tördelésrôl szóló fejezetben található.

Alárendelt szövegrészek Egyik fajtájuk a tankönyvekben gyakran, másutt ritkábban elôforduló szövegközi kiegészítô magyarázat, háttérinformáció. Az itt közölt gondolatok szorosan nem tartoznak a tárgyhoz, az érdeklôdôbb olvasók kíváncsiságának kielégítésére szolgálnak. Terjedelmük akár több bekezdés is lehet. Tipográfiájuk mindig a fôszövegéhez igazodó. Betûméretük, sortávolságuk a fôszövegénél arányosan kisebb. Például 10/12-es fôszövegnél 8/9,6-es alárendelt szöveg. A sorritkítás mindkét esetben 20%. Igazítása a fôszövegével megegyezô, attól felül 89

és alul egy-egy sor választja el. Ezenkívül az ilyen szövegek bal és jobb margója a tükörtôl beljebb húzható a bekezdések behúzásának mértékével. A lábjegyzet tipikus alárendelt szöveg, fôként tudományos mûvek sajátja, a hivatkozások kifejtésének helye. Az alárendelt szöveg ilyenkor nem elszórtan a fôszöveg közé ékelôdik, hanem rendezetten a lap alján helyezkedik el. Akkor alkalmazzák, ha meglehetôsen sok hivatkozás van, egy oldalra több is jut belôle. Két fajtája van: a csillagos és a sorszámos. A csillagos lábjegyzetet akkor használják, ha oldalanként maximum egy vagy két, néha három hivatkozás fordul elô. A fôszövegben – minden oldalon újra kezdve – az elsô hivatkozási helyre egy*, a másodikra kettô**, a harmadikra három*** csillagot szúrnak be a kenyérszöveg betûtípusában és méretében. Az oldal alján (a tükrön belül) már az alárendelt szöveg betûfokozatában megismételjük a kívánt számú csillagot, és szóközzel elválasztva jöhet a magyarázó szöveg. Az újabb hivatkozás új sorban kezdôdik. Finomságait a tördelésrôl szóló fejezetben ismertetjük. A sorszámos lábjegyzetet akkor alkalmazzuk, amikor van olyan oldal, ahol a jegyzetek száma meghaladja a hármat, illetve ha nagyon sok jegyzet van. Ekkor a fôszövegben a kívánt helyre felsô indexbe tett, folytonos sorszámmal hivat-

41. ábra Jegyzet egy lehetséges kialakítása 90

kozunk, és a lap alján a jegyzet méretében normál álló számmal kezdjük a magyarázatot. Lent tehát már nem felsô index a szám! A jegyzet sorszámozása végigfuthat az egész kiadványon, de fejezetenként elölrôl is kezdôdhet. Egy jegyzet szövegét nem lehet megtörni, átvinni a másik oldalra, annak azon az oldalon kell lennie, ahol a hivatkozás történt rá. A jegyzetet térköz, illetve sokszor rövid, vékony lénia választja el a fôszövegtôl. Tördelése meglehetôsen bonyolult feladat, részleteit a következô fejezetben ismertetjük. Újabban – kényelmi okokból – sokszor az összes jegyzetet a kiadvány végén, külön fejezetben helyezik el. Akárhol szerepel is a jegyzet, azt legtöbbször tompán szedjük, a csillagokat, sorszámokat helyi érték szerint egymás alá igazítva. Amennyiben egy jegyzet szövege többsoros, úgy a második sortól kezdôdôen valamennyit behúzzuk az elsô sor szövegkezdetének vonalába. Egy lehetséges megoldást, az elmondottakra éppen ellenpéldát a 41. ábra mutat be. A széljegyzet vagy marginális helye az oldalpár bal, illetve jobb margóján van. Tartalma a szövegre vonatkozó néhány soros utalás, megjegyzés. Mivel alárendelt szöveg, a betûfokozat és sortávolság ennek következménye, igazítása viszont a helyétôl függ. A bal margón jobbra, a jobb margón balra igazított, hiszen olyan keskeny, hogy tömbös szedésrôl szó sem lehet. Alkalmazásakor a szélmargókat nem árt nagyobbra tervezni. Egy lehetséges alkalmazását a 42. ábra szemlélteti.

Idézetek Az természetes követelmény, hogy az idézetet idézôjelek közé zárjuk, mégpedig az idézett nyelv sajátosságainak megfelelôen. Az is nyilvánvaló, hogy az idézeten belüli idézeteket jelezzük. A részleteket a következô fejezet tartalmazza.

42. ábra Széljegyzet elhelyezése a lapon 91

Hosszabb, akár több-bekezdéses idézeteknél az idézet tényét az idézôjelen kívül a tipográfus más eszközökkel is kifejezheti. Leggyakoribb az idézet kezdete elôtti és utáni egy üres sor. Amennyiben ezt nem találja elegendônek, szedheti a teljes idézetet kurzívból, ha ezt is kevesli, akkor áttérhet az alárendelt szövegrészek betûméretére, sortávolságára. Utolsó lehetôsége az elkülönülés fokozására a fentiek mellett az úgynevezett beljebbezés, a bal és jobb margó behúzása a normál bekezdések elsô sorának behúzási mértékével. Levelek idézésekor nem tanácsos a kézírás elhelyezési sajátosságait követni, legfeljebb a megszólítás, keltezés, aláírás elhelyezését jelölni, a levél fô bekezdéseit pedig egyszerûen balra zártan szedni. Az egész levelet pedig célszerû egyegy üres sorral elválasztani a fôszövegtôl. Versidézetek esetén a vers formája maga is megkülönböztetô hatású, ezért elegendô az egysoros elválasztás, de lehet kurziválni és az alárendelt szöveg kisebb fokozatából is szedni. A verssorok balra zártak, de bal margójukat beljebb kell húzni, hogy a verssorok a lap optikai középvonalába essenek. Részletek a következô fejezetben.

Címek, címrendszer Hosszabb szöveges kiadványok, könyvek a szerzô által meghatározott fejezetekre, szakaszokra tagolódnak. Ez a tagolódás a mû szerkezete, amely a szerzô gondolatmenetét, mondanivalójának logikáját adja vissza. A tipográfus feladata, hogy ezt a szerkezeti felépítést formába öntse, látható módon megjelenítse. Ezért fontos feladat a címek tipográfiájának kialakítása, a címek szöveghez való kapcsolása. A címtipográfiát az egész kiadványra egységesen kell megtervezni és alkalmazni. A szépirodalmi alkotások egyszerûen csak fejezetekre osztottak, az ilyen kiadványokhoz csak fejezetcímek tartoznak. Ezek tipográfiája is különbözô aszerint, hogy miként követik egymást a fejezetek. Elsô megoldás az elválasztólap alkalmazása. Az elválasztólapot mondják még belsô- vagy szennycímlapnak is. Ilyenkor mindegy, hogy az elôzô fejezet jobb vagy bal oldalon fejezôdött-e be, mindenképpen beiktatnak egy belsô címlapot. Ennek páratlan, jobb oldalán szerepel a fejezetcím, amely kisebb a könyvcímlap címénél, de nagyobb az esetleges fejezeten belüli címeknél. A címsort akár a tükör felsô szegélyén, akár a felsô harmadban vagy optikai középen elhelyezheti a tipográfus, de alkalmazhat szabad kompozíciót is. A belsô vagy szennycímlap hátoldala, az úgynevezett vákát oldal mindig üres! Csak a következô jobb, páratlan oldalon kezdôdik a fejezet szövege. Sok fejezet esetén jelentôsen megnöveli a mû oldalszámát, hiszen fejezetenként legalább két oldalt ad annak terjedelméhez. 92

Fejezetkezdô oldalak alkalmazásakor az új fejezet mindig új oldalon kezdôdik, mindegy, hogy ez jobb vagy bal oldal-e. Egyik változata szerint csak jobb oldalon kezdôdhet a fejezet: nincs szennycímlap, de a fejezet mindig jobb (páratlan) oldalon kezdôdik. Ez utóbbi variáció átmenet a szennycímlapos megoldásból a fejezetkezdô oldal alkalmazásához. A fejezetcímet ilyenkor a szövegbetûhöz igazítjuk az aranymetszés aránya szerint, felfelé kerekítve. Például 10 pontos szöveghez 16 vagy 18 pontos cím, 12 pontoshoz 18 vagy 20 pontos. A fejezetkezdô oldal kialakítására több tipográfiai megoldás is kínálkozik. Például a címsor a tükör felsô élén van, és 2-3 üres sor után kezdôdik a szöveg. Ez nagyon tömör kialakítás. A másik esetben a címsor ugyancsak fölragadt, de alatta 20–30%-nyi vagy a tükörmagasság aranymetszési arányának megfelelô nagyságú üres helyet hagyunk ki, úgynevezett leütést alkalmazunk, s csak ezt követôen kezdôdik a szöveg. A leütés mértékét az üres területen elférô kenyérszöveg sorainak számával szokás megadni. A harmadik változat hasonló az elôzôhöz, pusztán a címsor elhelyezését variálja a leütés nyújtotta üres helyen, középre vagy a szöveg fölé helyezve azt egy-két sorral. Fejezeteket folytatólagosan csak akkor tördelünk, ha a kiadványban nagyon sok fejezet van, és így az elôzô módszerek mindegyike jelentôsen megnövelné a kiadvány terjedelmét. Ekkor a fejezetcímet egy-két sornyi kihagyással követi a szöveg, fölötte pedig mindössze kettô-négy sornyi üres tér van. Címrendszerrôl akkor beszélhetünk, ha a kiadványban egymásnak logikailag alárendelt részek több fokozatban kapcsolódnak egymáshoz, a fejezetek alfejezetekre, azok szakaszokra oszthatók. A legtöbb tudományos témájú kiadvány

43. ábra Klasszikus címrendszer 93

ilyen szerkezetû. A logikai szerkezetet a címek hierarchiájának is követnie kell. A tipográfus itt „nagyot alkothat”. Az egymásnak fölé-, illetve alárendelést nemcsak a betûfokozatokkal, de a betûváltozatokkal, az arányos térközökkel, a középre vagy balra igazítással, de akár betûtípus-keveréssel is érzékeltetheti. A lényeg, hogy egymástól jól megkülönböztethetô, az alá- és fölérendeltséget egyértelmûen közvetítô címrendszert alakítson ki, és az egyes címek összes jellemzôjét leírja, hogy csak pontosan azt lehessen a leírás alapján elkészíteni, amit ô elképzelt. Példát a 43. ábra mutat.

Mottó, ajánlás A mottó verses vagy prózai idézet, amelyet a szerzô a mûhöz vagy annak egy fejezetéhez illônek érez, az ajánlás viszont a szerzô saját érzelmi vallomása példaképei vagy szerettei felé, és általában az egész mû legelején foglal helyet. Tipográfiai szempontból mindkettôt jobb oldalon, s azon belül is a tükör jobb oldalán, maximum a tükörszélesség feléig helyezzük el. Szövege balra zárt, szabadsoros szedésû, betûfokozata az alárendelt szövegekével megegyezô, ha külön oldalon egyedül van, akkor kenyérbetû méretû, tompán (behúzás nélkül) szedett. Amennyiben címe van, akkor az balra, aláírása jobbra zárt. Amennyiben a mottó fejezethez kötött, akkor a fejezetcím és a szöveg közé kerül az elôzôek szerinti megjelenítéssel. Alatta, fölötte legalább két-két üres sor van.

Elôszó, utószó Többnyire csak tudományos témájú könyvek, irodalmi alkotások tartozéka. Szedhetô a kiadvány kenyérbetûjébôl, a fôszöveg stílusában. Kinézete a kiadvány egy fejezetével azonos, csak a címszövegbôl derül ki speciális volta. Régi hagyomány a megkülönböztetésre az, hogy az elô- és az utószó valamennyi oldalát leütik 10–12 sorral. Tudományos mûvekben dívik az elô- és utószó oldalainak római sorszámmal való paginázása. Feltûnô megkülönböztetést biztosít az alárendelt szöveg stílusában való szedés.

Tárgymutató, névjegyzék, szakszótár Az elnevezés egyéni ízlés- és témafüggô, lényeg, hogy a többnyire tudományos könyvben, cikkben elôforduló nevek, szakkifejezések, fogalmak stb. ábécé szerint rendezett gyûjteménye, mégpedig szócikk szerinti gyûjtésben, általában a kiadvány végén, önálló fejezetként szerepel. Tipográfiája – takarékossági okok miatt – lehet többhasábos, még akkor is, ha az egész mû egyhasábos volt. Szövege tompán szedett, balra zárt, vagy a fôszöveg, vagy az alárendelt szöveg fokozatában. Bekezdései rövidek, hiszen a címszón kívül csak az oldalszámokat tartalmazzák vesszôvel elválasztva. Szakszótár esetén az elöl álló idegen vagy 94

AACHEN, HANS VON 83. 119, 133, 135, 154, 156, 163, 189, 228, 244, 251 ABONDIO, ANTONIO 121, 209 ALBERTI, LEON BATTIS TA 48, 49, 52, 55, 56, 57, 58, 60, 61, 62, 69, 72, 73, 78, 97, 98, 100, 109, 115, 125, 129, 172, 183, 186, 187, 197, 198, 199, 202, 206, 214, 218, 223, 234, 253, 256, 259, 263, 264, 275 ALBERTINELLI, MARIOTTO

78, 275 ALBRECHT, HANS 76 ALGARDI, ALES SANDRO 121 ALOVISII, ANDREA 132 ALTDORFER, ERHART 110, 119, 253 ALTICHIERO DA ZEVIO 106, 129 AMMANNATI, BARTOLOMEO 103, 105, 224

44. ábra Névmutató lehetséges megoldása

magyar nyelvû szakszót emeljük ki, ezt követi a fordítás. Címszókiemelést alkalmazni nem szükséges, de megtehetô. Amennyiben a keskeny hasábok miatt egy címszó és tartozékai nem férnek el egy sorban, úgy a további sorok a fôszöveg behúzásával beljebb kezdôdnek. Minta a 44. ábrán látható. Ha a szakszótár tényleg szócikkszerû – címszót követô rövid magyarázó szöveg –, akkor célszerû a címszó valamilyen kiemelése.

Irodalomjegyzék (bibliográfia) Ugyancsak tudományos cikkek, könyvek tartozéka. A mûhöz kapcsolódó forrásmunkák címszó szerinti felsorolását tartalmazza ábécésorrendben, ahol a címszó többnyire a szerzô neve. Mivel egy-egy mû adatai a szerzô nevén kívül tartalmazzák még a mû címét, a kiadó nevét, a kiadás helyét és évét is, ezért a meglehetôsen sok adat tipográfiai megkülönböztetése indokolt. Egy kézenfekvô megoldás: a szerzô neve kiskapitális, a mû címe kurzív, a többi adat normál szedésû. Az oldal megjelölésénél elegendô a sorszámokat vesszôvel elválasztva felsorolni, illetve a tartományokat jelölôket gondolatjellel összekapcsolni. Egy másik megoldást mutat a 45. ábra.

Tartalomjegyzék Elhelyezése régebben a könyv végén volt, ma egyre inkább a könyv elején, közvetlenül a címnegyedív után található. Szerkezetileg mint önálló fejezet funkcionál, ezért elhelyezését, címtipográfiáját a fejezetekéhez kell igazítani. Tartalmában, szerkezetében tükröznie kell a címrendszert, de nem kell szolgaian 95

45. ábra Irodalomjegyzék egy lehetséges megoldása másolnia azt. Például egy 20 pontos, középre zárt verzál fejezetcím a tartalomjegyzékben nyugodtan lehet 12 pontos balra zárt kurrens. A lényeg, hogy a címrendszer szerkezeti logikája a tartalomjegyzékben is megjelenjen – esetleg egy másik módon. A tartalomjegyzéknek nem kell tartalmaznia a címrendszer minden elemét, elegendô az elsô két-három lépcsô felsorolása, hiszen nem sokat ér az a húszoldalas tartalomjegyzék, ahol öt-hat címszón keresztül ugyanaz az oldalszám szerepel. A tartalomjegyzékben használt betûfokozatok, stílusok megnevezése, a logikai rendet követô behúzások meghatározása a tipográfus feladata. Példaként e könyv tartalomjegyzéke is szolgálhat.

Címnegyedív Az elôzéket leszámítva a könyvek elsô négy oldalát jelöli. A nyomdai ív 16 oldal, ennek elsô negyede az a bizonyos négy oldal. A könyv gyártása során, a beakasztás mûvelete elôtt a könyvtest és a könyvfedél, illetve könyvborító még külön létezik. A könyvtest elsô oldala ekkor a szennycímlap. Nevét onnan kapta, hogy a gyártás folyamán sokáig ô érintkezik a külsô környezettel, esetleg piszkolódik. Feladata az igazi címlap védelme. Mégis elég rápillantani a könyv azonosításához, hiszen ha kisebb fokozatban is, de tartalmazza a szerzô nevét és a könyv címét. Néha itt helyezik el a kiadó emblémáját is. A második oldal, a szennycímlap hátoldala – a vákát (vak hát, üres hát) oldal – többnyire üres. Fôként francia könyvekben szokás, hogy itt sorolják fel a szerzô korábbi mûveit, vagy sorozat esetén a már megjelent mûveket. A harmadik oldal az igazi címoldal, a szerzô, a mû és a kiadó bemutatkozásának igazi helye, amely a könyv születésének legfontosabb adatait a könyv96

kereskedelem, a könyvmûvészet és az irodalomtörténet számára is rögzíti. Éppen ezért a címlap a könyvkiadás története során nagy jelentôséggel bírt, tervezésére a tipográfusok különös gondot fordítottak. Amíg a barokk könyvkiadás a címlapon terjengôsen mutatta be a könyv születésének körülményeit, addig a mai tipikus címlap mindössze a szerzô nevét, a mû címét, alcímét (ha van), a kiadó nevét, a kiadás helyét és évét tartalmazza. A tipográfus ezeket az adatokat formázza sorokba, sorcsoportokba. Súlyozza ôket, majd az egyes elemeket elhelyezi a címlapon. Kezét szinte semmi sem köti, szabadsága nagy, de felelôssége is ezzel arányos. A klasszikus stílusban a címnegyedív utolsó, negyedik oldala többnyire üres, mert a könyv születésére vonatkozó adatokat (fordító, lektor, tipográfus stb.) a kolofonban – végcímben –, annak nevéhez illôen az utolsó oldalon helyezték el. Már a XVIII. században elterjedt azonban a könyv nyomtatását végzô nyomda adatainak (a nyomda neve, székhelye, felelôs vezetô stb.) rögzítése is, és ezt az úgynevezett impresszumban tették meg. Mára a kettô gyakorlatilag összeolvadt, és olykor a filmek stáblistájához hasonlóan mindenki benne van (az eddigieken kívül a borító tervezôje, az illusztrációk, fényképek készítôje, a tördelô, a mûszaki vezetô stb. a kiadási engedély ISBN számával együtt). Ráadásul legtöbbször az egészet az egyébként üres negyedik oldalon helyezik el. A jó megoldás az utolsó oldal alja lenne, illetve ha mindenáron szét akarjuk választani a kolofont az impresszumtól, akkor a kolofon helye az utolsó elôtti lap jobb oldalának alja, az impresszum pedig az utolsó lap hasonló helye. A kolofon és az impresszum is középre zárt, a normál vagy az alárendelt szöveg fokozatában és annak sortávolságával szedett. Amennyiben az egész visszafogott, nem stáblistaszerûen hosszú, akkor elhelyezhetô a negyedik oldalon is, ügyelve arra, hogy a néhány soros sorcsoportot pontosan a fôcím mögötti területre helyezzük el, nehogy átüssön a harmadik oldal üres felületére.

Sorcsoportok elhelyezése az oldalon A címnegyed kialakítása nem véletlenül maradt utoljára. Ugyanis felveti azt a kérdést, hogy a hagyományos tipográfia az oldal- és margóviszonyok szigorú meghatározása után tulajdonképpen magára hagyja a tervezôt, általánosságokon kívül nem avatkozik bele az oldal kialakításába. A rendszer mûködik is mindaddig, amíg nagyobb egységekkel dolgozunk, a baj akkor kezdôdik, amikor megfordul az oldalon a kitöltött és az üres részek aránya. A klasszikus stílus nem igazít el néhány sor elhelyezésekor, hiszen nem tud mit kezdeni vele, nála a legkisebb egység az oldal, a laptükör. Az azon belüli mozgásokat rögzíti ugyan, de csak nagy felületi kitöltöttség esetén. 97

46. ábra Állítási segédvonalak szerkesztése 2, 4, 8, illetve 3, 6, 12 részre osztással

A múlt század végén, a század elején, az izmusok korában indult meg a kutatás az oldal eddig rejtett törvényszerûségei után. Az elsô ilyen problémát éppen a címoldal kialakítása, a sorcsoportok elhelyezése jelentette. Ehhez segédeszközül az állítási segédvonalak szogáltak a laptükrön belül. Szerkesztésük roppant egyszerû, hiszen a 2, 4, 8 részre osztás lapátlókkal egyszerûen megoldható, de a bonyolultabb 3, 6, 12 részre osztás sem jelent gondot, mint ahogy azt a 46. ábra mutatja. Az állítási segédvonalak megszerkesztése után az oldalon elhelyezni kívánt sorcsoportok kialakítása, méretezése következik. Elhelyezésük ezután mindössze néhány kísérlettel meghatározható, ha figyelembe vesszük a sorcsoportok számát, egymáshoz viszonyított logikai – és ennek következtében fizikai megjelenítési – értékét, valamint a klasszikus oldalarányokat és az aranymetszést. Elhelyezésüket a 47. ábrán láthatjuk.

98

47. ábra Sorcsoportok elhelyezése klasszikus oldalon

99

A SZÖ VE GES KI AD VÁNY TI POGR Á FI Á JA, TÖR DE LÉSE

A

z elôzô két fejezet a szöveg elôkészítését, véglegesítését, valamint a kiadvány tervezésének lépéseit ismertette. A szöveges kiadványok között is nagyon ritka az olyan, amelyik egyáltalán nem tartalmaz illusztrációt. A szöveg elôkészítésével és a kiadvány tervezésével párhuzamosan folyik az illusztrációk elkészítése, válogatása, elôkészítése is. Ezeket a lépéseket az illusztrációkról szóló következô kötet ismerteti majd. Most vegyük úgy, hogy a szöveges kiadvány viszonylag kevés számú illusztrációja a kellô méretben, formában, minôségben, digitálisan már elôkészítetten a rendelkezésünkre áll, azokat csak be kell illesztenünk, emelnünk a kiadvány megfelelô helyére, és legfeljebb képaláírással kell ellátnunk ôket. A tördelô – a kiadvány tényleges elkészítôje, elemeinek összerakója – megkapja a végleges szöveget, a méretezett, elôkészített, digitalizált illusztrációkat és a tipográfus által készített tipográfiai leírást, szedési utasítást. Az utóbbi tökéletes elsajátítása, megismerése után láthat hozzá a kiadvány elkészítéséhez. A tördelô alaposan áttanulmányozza, megismeri, szinte kívülrôl megtanulja a tipográfiai leírást, hiszen munka közben percenként akár tízszer is annak szellemében és elôírásai szerint kell döntést hoznia. Tördelés közben nem állhat le állandóan a leírás odavágó részének megkeresésére, elolvasására, mert akkor nem halad semmit a feladatával. Jobb, ha elôre alaposan és pontosan megtanulja az egészet, és az sem árt, ha a munka megkezdése elôtt a tipográfussal egy alapos, minden részletre kiterjedô konzultációt, megbeszélést tart a nüanszok tisztázására. Erre természetesen csak akkor kerülhet sor, ha a tördelô már alaposan ismeri a tipográfiai leírást. A tördelô személye nagyon fontos, hiszen ô az az ember, aki valóra váltja az álmot, létrehozza az elképzelt kiadványt. Munkájának eredményét a tervezô tipográfus ellenôrzi, a javítási, módosítási utasításokat is tôle kapja. Itt sem árt a kétszeri korrektúraforduló. A tördelés menete ilyen szempontból hasonlít a szöveg-elôkészítéshez. Csakhogy a korrektúra itt már nem a szöveghelyességre, 100

hanem a tipográfiára vonatkozik. Betartott-e a tördelô minden tipográfiai elôírást, nem keverte-e össze az illusztrációkat, alkalmazta-e a leírásban esetleg nem szereplô, természetesen betartandónak vett tipográfiai szabályokat? Avagy mindent pontosan csinált ugyan, de a tervezô, szerkesztô, szerzô egy-egy részletet a kész eredmény láttán módosítani szeretne a jobb, esztétikusabb hatás kedvéért. Természetesen ha ilyenkor kerül napvilágra egy-egy elütés, helyesírási vagy elválasztási hiba, akkor azt is javítják. A végleges, betördelt változatot célszerû a korrektornak még egyszer átfutnia, hogy kiszûrje a tördelés során keletkezô elválasztási, képaláírási stb. hibákat. A tördelô tehát kapott anyagból (tipográfiai leírás, szöveg, illusztrációk) dolgozik. Egyeseknek úgy tûnhet, hogy munkája emiatt meglehetôsen mechanikus, unalmas, egyhangú, hiszen csak a tipográfiai szabályokat kell betartania és a megadott elemekbôl létrehoznia a kiadványt. Aki azonban tördelt már, az pontosan tudja, hogy mennyire nem így van. Hiába a legpontosabb tipográfiai leírás, a tördelônek oldalanként több önálló döntést kell hoznia. E döntések legtöbbje olyan, hogy a tipográfiai szabályok így is, úgy is érvényesülnek, legfeljebb a kompozíció lesz más, no de sokszor éppen ezen van a hangsúly. A jó tördelô döntései olyanok, hogy mindig emelik a kiadvány esztétikai értékét a tipográfiai szabályok betartása mellett. Kisebb kiadványok tördelése néhány óra alatt elvégezhetô, azonban egy több száz oldalas, idézetekkel, hivatkozásokkal, jegyzetekkel, tárgy- és névmutatóval megtûzdelt irodalomtörténeti könyv tördelése többhetes megfeszített munkát jelent, amely közben a tördelônek millió részletre kell ügyelnie, de nem feledkezhet meg az egészrôl sem. E részletek rejtelmeibe vezeti be az olvasót ez a fejezet.

ELÔKÉSZÜLETEK A tördelô, mielôtt belevágná fejszéjét a tördelés nagy fájába, nem árt, ha a tipográfiai leírás elôírásainak és a tördelendô szöveg követelményeinek figyelembevételével körülnéz saját háza, gépe táján. Keze ügyébe készíti szerszámait, a feladatnak megfelelôen élesíti fegyvereit, nehogy egyheti munka után jöjjön rá: kezdheti az egészet elölrôl. A tervezô grafikus, tipográfus szignálásában, tipográfiai leírásában egy sorral elintézi a kenyérbetû típusát, fokozatát, sorközét. Elég annyit leírnia, hogy Times, 11/13 pt. Hasonló könnyedséggel kezeli a szövegközi kiemeléseket: kurzív, kiskapitális. Utóbbi a személynevekre vonatkozik. Az ábraaláírások meghatározása sem okoz nehézséget neki: Times, 11/13 pt, de fett, és az „x. ábra” felirat külön sorban van, ráadásul még kurzív is. 101

Betûcsalád-választás A tördelô az elôzô meghatározásokat olvasva valószínûleg vakarni kezdi a fejét. Ugyanis szinte biztos, hogy a Times betûcsaládból rendelkezik a Roman, Bold, Italic és Bolditalic változatokkal, de nincs meg neki a TimesCaps font, amely a kisbetûk helyén a megfelelô kiskapitálisokat tartalmazza. Két dolgot tehet: vagy azonnal beszerzi a hiányzó fontot, vagy hamis kiskapitálist használ, és csak a munka végén – megvéve a TimesCaps fontot – cseréli ki a hamis kiskapitálisokat igazira. Általánosan igaz, hogy a tördelônek munkája során nem szabad hamis betûváltozatokat (kurzív, fett, kiskapitális stb.) használnia, vagy ha mégis erre kényszerül, mert a munka megkezdésekor nem állt rendelkezésére a megfelelô betûváltozat, akkor feladata végeztével a hamis változatot a tördelôprogram Keres/Csere menüpontja segítségével az egész kiadványban egy mozdulattal kicserélheti az igazira. Amikor a tördelô összeszedte a kiadvány elkészítéséhez szükséges betûcsaládokat, változatokat, akkor nem árt, ha közelebbrôl is megvizsgálja azokat. Teljesek-e az egyes fontok, mármint olyan szempontból, hogy mindegyikben megvan-e a 256 karakter? Elôfordulhat, hogy a 128-as kódszámtól kezdve meglehetôsen hiányos a készlet. A Fontographer program mindkét platformon (IBM és Apple) megtalálható. Segítségével nemcsak átvizsgálhatjuk fontjainkat, de ki is egészíthetjük azokat, elkészítve egy-egy hiányzó, de szükséges karaktert, sôt akár új betûtípusokat készíthetünk vele, utóbbihoz azonban mélyreható tipográfiai ismeretek szükségesek. A készítendô kiadvány jellege sokat elárul a tördelônek olyan szempontból, hogy milyen különleges karakterekre lesz szüksége. Ugyanakkor kapcsolatba léphet a szerzôvel, a beíróval, hogy tájékozódjon a különleges karaktereket illetôen. Egy matematikai tárgyú munka valószínûleg sok képletet tartalmaz majd, meglehetôsen változatos matematikai jelekkel. Ezeket több megvásárolható font együttesen tartalmazza. Egy többnyelvû, idegenforgalmi szálláshelyeket bemutató katalógus – a szálláshelyek jellemzôit (egy-, két- és többágyas szobák, étkezési, fôzési, zuhanyozási lehetôség stb.) felsoroló – ikonjait akár saját tervezésû fontkészlet hordozhatja. A Kárpát-medence helységnév-azonosító szótára például minden helység nevét magyarul és azon ország nyelvén tartalmazza, ahol a helység ma található. E mû tördelése elôtt többnapos munka olyan karakterkészlet elôállítása, amely a magyaron kívül a – már beírt szövegnek – megfelelô helyeken, kódszámokon tartalmazza a környezô – latin betût használó – szláv népek karaktereit. Ilyen esetekben a tördelô vagy ért a Fontographer használatához, vagy megfelelô szakembert kell hívnia a kívánt karakterkészlet elkészítéséhez. A 48. ábra egy teljes és egy meglehetôsen hiányos fontkészletet mutat a Fontographer megjelenítésében. 102

48. ábra Teljes és hiányos fontkészlet Nagyon sok kiadványban – leginkább földrajzi és tulajdonnevekben – elôfordulnak idegen karakterek. Nem árt ismernünk legalább az európai, írásukban latin betûket használó nemzeteknek az angol ábécét meghaladó kis- és nagybetûit. Ezeket tartalmazza a 4. táblázat. Itthon sokszor szükség lehet görög, cirill vagy gót betûkre. Ezeket különbözô fontokban meg is találhatjuk, megvásárolhatjuk. A görög karakterkészletet Macintoshon és PC-n egyaránt a rendszer részét képezô Symbol font tartalmazza, igaz, ékezetes karakterek nélkül, pedig a görögben meglehetôsen sok ékezetes betû van. Úgy gondolom, jobb, ha a könyv egy helyen tartalmazza a görög, gót és cirill ábécék verzál és kurrens karaktereit kiejtésükkel együtt, mintha az olvasónak különbözô helyeken kellene keresgélnie azokat. E célt szolgálja az 5., 6. és 7. táblázat. A 49. ábra a görög ékezetes karaktereket mutatja be. Az egyes számítógépes fontokban található jelkészlet korántsem teljes. A manapság általánosan használt Type1 és TrueType fontok 256 karaktert tartalmaznak, pontosabban annyit sem, hiszen az elsô 32 karakter helyén nem nyomtatható, úgynevezett vezérlôkód található. Jó, ha a plain (egyenes, álló) mellett létezik az italic (döntött, kurzív), bold (félkövér, fett) és bolditalic 103

Ország

Ékezetes karakterek

Ausztria Belgium Csehország Dánia Észtország Finnország Franciaország Hollandia Horvátország Izland Írország Lengyelország Lettország Litvánia Luxemburg Olaszország Magyarország Németország Nagy-Britannia Norvégia Portugália Románia Spanyolország Svájc Svédország Szlovénia Szlovákia

äößüÄÖÜ â ä ç ê ë è é î ï oˆ uˆ ú ù (A verzál betûkön nincs ékezet.) ˇ Eˇ N ˇR ˇ Sˇ Tˇ U ˇ Yˇ Zˇ á é í ó ú cˇ d´ eˇ nˇ rˇ sˇ t´ u˚ y´ zˇ Á É Í Ó Ú Cˇ D ˚ æ ø a˚ Æ Ø A õäöüÕÄÖÜ äöÄÖ à â ç è ê é î ï oˆ ù Ç È É à â ç è ê é í ì î ï ó ò oˆ ö ú ù uˆ ü (A verzálokon nincs ékezet.) á é c´ cˇ d¯ sˇ zˇ Á É C´ Cˇ ¯D Sˇ Zˇ Izland á ð é í ó ú ý ö æ þ Á ¯D É Í Ó Ú Ý Ö Æ Þ áéíóúÁÉÍÓÚ ´ S´ Z´ Z ˙Ó a˛ c´ e˛ l n´ s´ z´ z˙ ó A˛ C´ E˛ L N ¯ ˇ ¯ ¯ ¯ Zˇ a¯ cˇ e¯ g´ ¯ı k¸ ¸l n¸ sˇ u¯ zˇ A C E G ¸ I K¸ L¸ N¸ Sˇ U ¯ Zˇ a¸ cˇ e¸ e˙ ¸i sˇ u¸ u¯ zˇ A¸ Cˇ E¸ E˙ ¸I Sˇ U ¸U à â ç è ê é î ï oˆ ù ä ö ß ü Ç È É Ä Ö Ü àèìòùîÀÈÌÒÙÎ áéíóöôüûÁÉÍÓÖÔÜÛ äößüÄÖÜ (A kiinduló alap, 26 kis- és 26 nagybetû.) æ ø a˚ Æ Ø A˚ ˆ ã õ á é í ó ú ê ç oˆ Ã Õ Á É Í Ó Ú Ê Ç O a˘ ¸s ¸t â î A˘ S¸ T ¸ÂÎ ñáéíóúÑÁÉÍÓÚ äößüÄÖÜ åäöÅÄÖ c´ cˇ sˇ zˇ ó C´ Cˇ Sˇ Zˇ Ó l´ ´l r´ oˆ á ä cˇ d´ é í nˇ ó sˇ t´ ú y´ zˇ ˇÉÍN ˇ Ó Sˇ Tˇ Ú Y´ Zˇ L´ L´ R´ Oˆ Á Ä Cˇ D ˘ ˆÖÜ ç g˘ ¸s â î uˆ ö ü Ç G I˙  ΠU

Törökország

4. táblázat A latin betûket használó európai nemzetek angol ábécét meghaladó kis- és nagybetûi

104

Betû

5. táblázat A görög ábécé

Neve

Kiejtése

Betû

alfa béta gamma delta epszilon zéta éta théta ióta kappa lambda mû nû kszí omikron pí ró szigma tau üpszilon fí chí pszí omega

a b g d e (rövid) z é (nyújtott) th i k l m n ksz o (rövid) p r sz t ü f, ph ch, kh psz ó (nyújtott)

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z Ä Ö Ü

Kiejtés a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z ä¨ ö ü ch ck

a, á b c d e f g h i j k l m n o p q, kv r sz, s t u f, v w ksz y, i z, c é ö ü ch, kh ck, kk

6. táblázat A gót ábécé

105

Betû F < D U L T : P B Q R K V Y J G

f , d u l t ; p b q r k v y j g

Kiejtés

Betû

a b v g, h d e zs z i (lágy i) j k l m n o p

H C N E A { W X I O Æ ? Z ) S M +

7. táblázat A cirill ábécé

Kiejtés h c n e a [ w x i o æ / z ( s m =

r sz t u f h, ch c cs s scs je ju ja keményjel i (kemény i) lágyjel jo

49. ábra A görög ékezetes karakterek 106

Kategória

Karakter

Nagybetûk (angol) Kiskapitális betûk (angol) Kisbetûk (angol) Számjegyek Írásjelek Ékezetes nagybetûk Ékezetes kiskapitálisok Ékezetes kisbetûk Ligatúrák Indexek Matematikai jelek Egyéb jelek

ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ abcdefghijklmnopqrstuvwxyz abcdefghijklmnopqrstuvwxyz 01234567890123456789ºΩæ¿¡¬√ƒ≈ ,.:;!?/()[]’‚”‘„“«»…‹›*-–—_¿¡†‡ ÄÅÇÉÑÖÜÀÃÕŸÂÊÁËÈÍÎÏÌÓÔÒÚÛÙ áàâäãåçéèêëíìîïñóòôöõúùûüÿ£¯˝˛¶ß áàâäãåçéèêëíìîïñóòôöõúùûüÿß WXVYZʘßfiflŒÆ »…‘ÀÃÕŒœ–—“”‘’÷◊ÿŸ⁄¤ABDEILMNORSTC%()‹›[] +–=<>^~\|÷±¬ƒ #$%&@°¢£§•¶®©™¥μªº¤‰{}

8. táblázat A teljes Type1 és TrueType fontkészlet (félkövér és döntött, azaz fett és kurzív) változat. Ezek a változatok tartalmazzák a nagy- és kisbetûket a nyugati nyelvekben elôforduló ékezetes társaikkal együtt, megtalálhatók közöttük az írásjelek, utalójelek, alapvetô számtani, matematikai jelek, mértékek, pénzügyi és egyéb jelek, verzál (kb. nagybetû magasságú, egyenlô szélességû, úgynevezett verzál) számok, valamint néhány ligatúra – ahogy azt a 8. táblázat mutatja. A ligatúra az ólombetûk idejébôl fennmaradt, egy karakterként tervezett, egybeöntött kettôs betût jelent (ilyenek a magyar nyelvben az fi, fl, ritkán létezik az ff, ffi, ffl, csak nagyon ritkán található meg az fj). Késôbb még lesz róluk szó. Az elôbb említett ékezetes betûk között éppen azért nem található meg az ô, Ô, û, Û négyes, mert a magyar nem nyugati nyelv. Karakterkészleteinket éppen ezért kell magyarítani. (Lásd még az elsô kötet Szövegszerkesztôk, ékezetes betûk címû fejezetét.) Ha egy-egy betûcsaládhoz megvásároljuk az úgynevezett Expert Set, SC vagy OSC fontokat is, akkor kapjuk meg a kiterjesztéseket. Ezek a valódi kiskapitális betûk, valódi alsó és felsô indexek (számok és betûk), az úgynevezett ugráló (medievális) számok, a valódi törtek (1/3, 2/3, 1/2, 1/4, 3/4 – minden tört egy karakter) – mindezek kurzív vagy fett változatban is –, esetleg további matematikai jelek, piktogramok. Bár az utóbbi kettô inkább külön fontokban található. A XVIII. század végéig csak az ugráló, medievális számok léteztek. 107

Akkor vezették be – persze nem egyszerre – a ma használatos verzál vagy álló számokat, amelyek idôvel szinte kiszorították elôdeiket. Az igazi megoldás az úgynevezett GX font, amely 216 =65536 karaktert tartalmazhat egyetlen fontkészletben, azaz elfér benne az igényes tipográfiához szükséges összes karakter. De nem csak ezt tudja. Hogy mi mindent, az messzire vezetne.

ÍRÁSJELEK HASZNÁLATA A kétszer korrektúrázott szöveg nyelvtanilag, stilisztikailag kifogástalannak tekinthetô, azonban még korántsem azokat a karaktereket tartalmazza, amelyek a kész kiadványban szerepelnek majd. Nemcsak arról van szó, hogy bonyolult matematikai képletek, kémiai egyenletek, esetleg szerves kémiai szerkezeti képletek stb. csak hivatkozásaikkal (14. képlet, 23. egyenlet stb.) szerepelnek a szövegben, és igazi alakjukat kézzel írt listájuk alapján a tördelônek, netán egy ábrarajzolónak kell elkészítenie, hanem arról is, hogy nincsenek még „igazi” idézôjelek, gondolatjelek stb. Ezekrôl az apróságokról, mintegy tördelési elôzetesként lesz most szó. A könyv elején a 7. ábra ugyan bemutatja az aposztróf és az idézôjel helyes és helytelen használatát, ugyanígy a 8. ábra a gondolatjel és az elválasztójel helyes írását szemlélteti, késôbb pedig szóba kerül az írógépek hiányos jelkészletébôl adódó nulla és egyes számjegyek helytelen írása is, mindez azonban csak ízelítô volt – a részletek most következnek. Ha már a nulla és az egyes számjegynél tartunk, akkor nézzük meg, melyek azok a karakterek, amelyek könnyen keverhetôk velük. Az 50. ábra álló és kurzív alakjukat is mutatja. A karakterek rendre a következôk: álló 50. ábra nulla, nagy o, ugráló nulla, kis o, Hasonló, de nem keverhetô karakterek 108

kiskapitális o, álló egyes, kis el, nagy i, ugráló egyes, kiskapitális i. Ugye nem is olyan bonyolult?

Számok A számokról a tervezô tipográfus, grafikus sokszor nem rendelkezik semmit, pedig bôven lenne mit. A szöveg véglegesítése során a korrektor gondoskodik arról, hogy a szövegben szereplô számok nulla és egyes számjegyei tényleg azok legyenek, ne pedig valamelyik hasonló karakter szerepeljen helyettük. Már említettem, hogy a XVIII. század végéig csak az ugráló, úgynevezett medievális számok léteztek. A klasszicista stílus terjedésével párhuzamosan vezették be az álló, verzál számjegyeket. A két számjegytípus között lényeges különbségek vannak. Az ugráló számok, mint nevük is mutatja, nem egységes magasságúak. Nagyságuk a kisbetûk magasságával (x height) egyezik meg, néhányuk lenyúló, kettô pedig felnyúló szárral rendelkezik. Éppen ezért jól illeszkednek a kisbetûs szövegkörnyezetbe, ráadásul karakterszélességük is proporcionális, tehát változó szélességûek. Velük szemben a verzál számjegyek valamennyien az alapvonalon (bázisvonal, baseline) állnak, és a verzál betûknél csak egy leheletnyivel alacsonyabbak, viszont valamennyien egyenlô szélességûek. A kétféle számjegysort az 51. ábra szemlélteti. Az az igazság, hogy egy kiadványon belül végig vagy álló, vagy ugráló számokat kellene használni. Az ugráló számok jól illeszkednek a kurrens (folyó) szövegbe, és mint ilyenek kiválóan használhatók egy regény vagy irodalmi mû szövegében. Azonban proporcionális voltuknál fogva kicsit megnehezítik a tördelô életét, amikor ilyen számokból készíti a tartalomjegyzéket, mert ott elvárás, hogy százasok a százasok, tízesek a tízesek és egyesek az egyesek alatt, helyi érték szerint álljanak. Ugyanez a kívánalom merül fel akkor is, ha a kiadványban számoszlopokat tartalmazó táblázatok vagy sorszámozott jegyzetek vannak. A tördelô ügyeskedhet a számjegyek elé és közé tett középre záró tabulátorokkal vagy helyi érték szerinti különálló boxokkal, ez azonban csak kis terjedelem, kevés szám esetén lehet megoldás. Sokkal egyszerûbb lenne az adott

51. ábra Álló és ugráló számok 109

betûtípusból, változatból ugráló, de egyenlô szélességû számok beszerzése. Bár mondják, hogy láttak már olyan embert, aki hallott a keresett számokról, én azonban még nem találkoztam ilyennel. Marad tehát a „magad, uram, ha szolgád nincsen” megoldás. A Fontographerrel a meglévôkbôl rövid idô alatt elkészíthetôk a szükséges ugráló, ám egyenlô szélességû számjegyek. Matematikai, mûszaki tudományos kiadványokban – ahol várhatóan sok szám szerepel majd törtekben, képletekben, indexben, kitevôben – csak a verzál számjegyek használhatók. A felsoroltak nem tûrik az ugráló számokat, mert bizonytalanná válik hovatartozásuk. Az ilyen kiadványokban mindenütt verzál számot használjunk. Kitevôbe, alsó vagy felsô indexbe tett szám minden kiadványnál annak típusától és minden mástól függetlenül mindig verzál szám. Megszámozott jegyzeteknél a folyó szövegben a jegyzetre való utaláskor a kitevôbe tett szám mindig verzál – hiszen felsô index –, ugyanakkor a jegyzetek megszámozására rendes, nem kitevôben lévô számot használunk. Utóbbi típusa (ugráló vagy verzál) a fôszövegben használt számokéval megegyezô.

Ligatúrák A ligatúrák használata jó minôségû kiadványban elengedhetetlen. Az alapfontokban a magyar nyelvben használtak közül sajnos csak az fi- és fl-ligatúra található meg legtöbbször, a másik három – ff, ffi, ffl – kiegészítô készletekben kapható, az fj-ligatúra pedig olyan ritka, mint ama bizonyos fehér holló, az ftrôl már nem is beszélve. Az 52. ábrán az f-ligatúrák szokásos készlete látható, az 53. ábra pedig néhány betûtípus fi és fl betûkapcsolatait mutatja, felettük közvetlenül ugyanez ligatúrával szedve látható. Az f-ligatúrák magyar és angol nyelvû szövegekre érvényes szedési szabálya roppant egyszerû: ahol ilyen betûkapcsolat található, azt ligatúrával kell szedni. Kivétel nincs. Amennyiben nincsenek meg a hármas ligatúrák, úgy az elsô f-et sima betûvel kell szedni, és a második-harmadik betûkapcsolatot (fi, fl) ligatúrával. A német nyelvû szövegek ligatúrahasználata már bonyolultabb. A ligatúra ugyanis nem lépheti át a szótô és toldalék, illetve a szóösszetétel határát. Ahol három azonos f mássalhangzó összetorlódik, és abból csak kettô marad, úgy az ligatúrával szedendô. Bizonyos szempontból ligatúrának tekinthetô az et jel is, hiszen két betû (e+t) összevonásával alakították ki a kódexmásoló szerzetesek, és mindig a latin „és” (et) szót helyettesítették vele. Ma kizárólag cégnevek belsejében használjuk

52. ábra Az f-ligatúrák készlete 110

53. ábra Az fi és fl betûkapcsolatok, felettük ligatúrák

54. ábra Az et jel alakjai 111

(Kiss & Kovács, Nagy & fiai), a cégtársak neveinek összekapcsolására. A betûtervezôk kedvence, komponálásakor élik ki játékos kedvüket, fantáziájukat. Ráadásul az álló és kurzív et jel egy betûtípuson belül a reneszánsz óta erôsen különbözhet egymástól. Az 54. ábra néhány megoldást mutat be.

A hiányjel és az idézôjel Az idézôjel és a hiányjel (aposztróf) használata is igényel némi magyarázatot. Elôször is beíráskor idézôjel helyett általában a Shift+2 (“), hiányjel, aposztróf helyett pedig a Shift+1 (‘) billentyûkombinációt használják, és ezeket a jeleket néha a korrektor sem cserélteti le. Pedig ezek a jelek angol hosszmértékeket jelölnek (“=inch, hüvelyk és ‘=foot, láb). Kicserélésükrôl ilyenkor a tördelônek kell gondoskodnia. Kisebb a baj a hiányjel cseréjénél, ugyanis nem valószínû, hogy a kiadvány az angol lábat mint hosszmértéket használta volna, vagyis a csere automatizálható. Az inch, idézôjel cseréje is menne automatikusan két lépésben, de ha a kiadványban vegyesen használták ugyanazt a jelet az inch és az idézôjel jelzésére, akkor csak a kézi vezérlés marad. Ráadásul a magyar idézôjelpárra való konvertálást nem mindegyik Nemzet

Idézet

Példa

angol

külsô belsô külsô belsô külsô belsô külsô belsô külsô vagy vagy belsô vagy vagy külsô belsô

‘idézet’ ‘külsô és a “belsô” idézet’ “idézet” “külsô és a ‘belsô’ idézet” « idézet » « külsô és a « belsô » idézet » „idézet” „külsô és a »belsô« idézet” „idézet“ »idézet« «idézet» „külsô és a ,belsô‘ idézet“ »külsô és a ,belsô‘ idézet« «külsô és a ,belsô‘ idézet» ”idézet” ”külsô és a ”belsô” idézet”

amerikai francia magyar német

spanyol

9. táblázat Néhány nemzet idézôjel-formátuma 112

tördelôprogram ismeri. A magyar idézôjel ugyebár alul nyit, fölül zár egy 99 formájú jelpárral („,”), ráadásul a nyitó idézôjel tapad az utána következô karakterhez, a záró pedig az elôtte lévôhöz. Még egy probléma felmerül. Mi a helyzet az idézeten belüli idézettel? Magyar nyelvû szövegekben ez roppant egyszerû. A „külsô és a »belsô« idézet” alakját a példa mutatja. A belsô idézôjelpár ugyanúgy tapad, mint a külsô. Ráadásul a magyar nyelvben – bármilyen hosszú is az idézet – az idézôjelet csak az elején kell megnyitni és annak végén zárni. Idegen nyelvekben – a magyartól eltérôen – hosszabb idézeteket minden bekezdés elején újra lehet nyitni, de bezárni csak egyszer kell, az idézet végén. A 9. táblázat néhány nemzet idézôjel-formátumait mutatja be. Figyeljük meg, hogy a franciát kivéve valamennyi idézôjel a magyarhoz hasonlóan tapad. A német ugyan több lehetôséget is felkínál, egy kiadványon belül azonban csak egy-egy megoldást használhatunk.

Zárójelek, ferde törtvonal A kerek zárójelpár és a ferde törtvonal megkülönböztetése ugyancsak indokolt. Keverésük, pontosabban a kerek zárójelpár használatának mellôzése az írógépes korszak következménye – ott ugyanis nem volt kerek zárójelpár, csak ferde törtvonal. A ferde törtvonalat kizárólag egy sorba írt törtek (2/3, (x – 5)/2 stb.), mértékegységek (m/sec, N/m2 stb.) írásához, illetve prózai szöveg közé folytatólagosan szedett versidézetek sorainak elválasztására („Márta, hajad, / bronz-ajakad / kéri s lázad a vágyam / illatozó, / vészt okozó / csókba lehelni be lágyan.”) használjuk. Utóbbi esetben a ferde törtvonal elôtt és után is szóköz szerepel. Folyó szövegben a kerek zárójelpárt használjuk a közbevetett megjegyzések, példák, magyarázatok elkülönítésére, mint ahogy az ebben a bekezdésben is látható.

Hármaspont A hármaspont (ellipses) idézeteknél alkalmazható akkor, ha az idézet mondat közepén kezdôdik vagy fejezôdik be, illetve ha megszakad. Alkalmazási példa: „…így kezdôdik. Itt van … a közepe, ezt követi a vége…”. Mint látható a hármaspont kezdéskor a mögötte lévô, a végén az elôtte lévô szóhoz tapad, középen azonban szóközökkel elválasztva magában áll. A hármaspontot szóközzel váltogatva használhatjuk táblázatban vagy tartalomjegyzékben a szem vezetésére. Olykor folyó szövegben is elôfordul, a gondolatsor félbehagyására utalva, ilyenkor tapad az elôtte lévô szóhoz. Nem helyettesíthetô három ponttal, mert az túl keskeny, a pontok közé tett szóközzel pedig túl széles lenne, egy-két pont új sorba kerülésének lehetôségérôl nem is beszélve. 113

Gondolatjel, kiskötôjel, elválasztójel, mínusz elôjel A gondolatjel és az elválasztójel megkülönböztetése szintén a tördelô feladata, bár a jó beíró ezt (humán szövegekben) megteszi helyette olyan értelemben, hogy az elválasztójelet, kötôjelet, divizt (hyphen) a szokásos módon (-) írja, s ugyancsak az írógéphagyományból eredôen a gondolatjel, félkvirtmínusz, elôjel (en dash) helyett egyenlôségjelet (=) üt be. Amennyiben a szöveg máshol nem használ egyenlôségjelet, akkor a csere automatikusan elvégezhetô. Gondolatjelet, gondolatjelpárt használunk – mint ahogy azt ez a példa is mutatja – egy mondatba beszúrt másik gondolat elkülönítésére. Ilyenkor a gondolatjel elôtt és után is szóköz áll. A gondolatjel használatának másik módja magyar nyelvû regényekben, novellákban a párbeszéd megjelenítése. Ekkor minden beszélônek gondolatjellel nyitunk új bekezdést. A gondolatjelet szóköz követi, és utána kezdôdik a mondat (– Tegnap történt…). Ha a gondolatjel helyett kiskötôjelet, divizt írt is a beíró, a szóközt mindenképpen kiteszi. A tördelônek a divizt kell gondolatjelre, félkvirtmínuszra kicserélnie. Az itt szereplô szóközzel is problémája lesz, annak megoldására nemsokára rátérünk. Gondolatjelet használunk még egymás alatti új sorokba kezdett felsorolásokra, a szóközprobléma itt is az elôzôhöz hasonló. Ugyancsak gondolatjelet kell kitenni számtartományok számértékei közé (18–20 oldal, 1703–11-ig). Ilyenkor azonban nincs szóköz, a gondolatjel egyaránt tapad az elôtte és az utána álló számhoz, akárcsak egy szerzôpáros nevénél (Kiss–Kovács), vagy a magyar–angol mérkôzés, illetve a fizika–kémia szakos pároknál. Amennyiben a szerzôpáros teljes neve szerepel (pl. Kiss Károly és Kovács Kázmér), akkor nem szedhetjük szóköz nélkül, mert az egyik ember keresztnevét a másik vezetéknevével kötnénk össze, mint összetartozókat. Ugyanakkor a szóközös szedés sem megengedett. A helyes megoldás a spáciummal való szedés, ilyen esetekben spáciumot kell tenni a gondolatjel elé és mögé. A spácium egy nagyon keskeny szóköz, olyan keskeny, mint amekkora egy mondat végi pont karakter szélessége. A spácium – mondják még ponthossz köznek is – külön karakter, a tördelôprogramból megfelelô billentyûkombinációval bevihetô a szövegbe. Csak angol nyelvû szövegekben használatos még a Jel Megnevezés kvirtmínusz (em dash), de mindig tapad az elôtte és diviz, hyphen (kötôjel, elválasztójel) utána lévô szóhoz. Magyar – félkvirtmínusz, en dash (gondolatjel) nyelvû folyó szövegekben — kvirtmínusz, em dash (nagykötôjel) nem használható! Egyetlen alkalmazásként könyv végi 10. táblázat mutatókban vagy pl. telefonKötôjelek 114

könyvben az azonos szóval/névvel kezdôdô következô sorban a szó/név helyettesítésére használjuk (Nagy András — Béla — Cecília). A 10. táblázat e három kötôjelet mutatja be. A kvirt az aktuális betûnagyság négyzete (pl. 12 pontos betûnél egy olyan négyzet, amelynek oldala éppen 12 pont). A betûtípusok döntô többségében – de a klasszikus betûtípusoknál mindenképpen – a kis em betû olyan széles, hogy éppen kitölt egy ilyen négyzetet. A kis en szélessége pedig ennek éppen a fele. A gondolatjel és a nagykötôjel magyar és angol szakkifejezései innen származnak. Az írásjelek között négy olyan is szerepel, amelyek alkalmazásakor elôttük egy spáciumot ajánl a tipográfia. Ezek a kettôspont, a pontosvesszô, a felkiáltójel és a kérdôjel. Ha szokásos módon, közvetlenül az ôket megelôzô szó végén állnak, akkor túlságosan tapadnak ahhoz, olyan mintha a szó hosszabb lenne egy keskeny karakterrel. A spácium egy kis távolságot tart, levegôt visz a szó és az írásjel közé. Tekintettel arra, hogy egy hosszabb mûben akár több ezer is elôfordul belôlük, jobb, ha a tördelô a Fontographerrel állítja be e négy karakter bal oldalán a kívánt közt, mert akkor az végleges, többször felhasználható megoldás, mintha minden munkánál az összes kívánt helyre betoldaná a spáciumot. Spáciumot kell még szedni számoknál az ezres, milliós, milliárdos nagyságrendek közé (pl. 1234567890), ilyen esetekben azonban mindig kézzel kell kitenni azt.

Felsorolások A felsorolások több fajtája létezik folyó szövegekben. Most csak az egymás alá, új sorba tördelt felsorolásokra gondolok, a mondatközi felsorolásokat vesszô választja el egymástól, és ennek biztosítása a korrektor dolga. Amennyiben a szerzô a mondaton belüli felsorolás tényét hangsúlyozni akarja, akkor a felsorolt elemeket új sorba szedetheti, ilyenkor a felsorolt részek végén ugyanúgy vesszô szerepel, mintha egy sorba írták volna ôket. Amennyiben az egy mondaton belüli felsorolt részek részmondatnyi hosszúságúak, úgy pontosvesszô a sorvégi elválasztójel. A felsorolás – mint már volt róla szó – gondolatjelekkel (–), sôt divizekkel (-) is kezdôdhet, de alkalmazható díszpont (•) vagy más kis jel is. Van azonban a felsorolásoknak két fajtája, ahol elég sok a galiba. Egyik a sorszámozott felsorolás. Ilyenkor a sorszám helyi érték szerint jobbra zárt, utána pont, majd szóköz következik, ezután jön csak a felsorolás szövege. A másik megoldás az ábécé betûi szerinti felsorolás. Ekkor a betût egy záró kerek zárójel követi, majd szóköz után kezdôdik a felsorolás szövege. Itt az ábécé betûjét és a záró zárójelet kurziválni kell. Minden más megoldás (pl. 1;, a., 2.) stb.) helytelen! Az utolsó két esetet mutatja be az 55. ábra. Ügyeljünk arra, hogy 115

55. ábra A két legzûrösebb felsorolás

egy kiadványon belül csak egy, indokolt esetben legfeljebb két, egymástól elütô felsorolást használjunk.

Törhetô és törhetetlen szóközök, elválasztó- és gondolatjelek Tördelési szempontból most értünk az elôkészítés lényegi részéhez. Az elôkészítô részben eddig felsoroltak a tipográfiai részletek ismertetése mellett többnyire arról szóltak, hogy vagy ki kell cserélni egy karaktert egy másikra (pl. diviz helyett félkvirtmínuszt kell betenni), vagy szóközt, mégpedig azonos szélességû szóközt kell beiktatni (pl. felsorolásoknál), illetve spáciumot kell közbeszúrni (pl. számok, írásjelek). A cserékkel nincs különösebb gond. A tördelôprogramok Keres/Cserél (Find/Change) párbeszédablaka segítségével a körülményektôl függôen a csere automatikusan vagy kézi vezérléssel megoldható. A szóközökkel már több baj van. Legyen az számozott lábjegyzet vagy szövegközi díszpontozott, számozott, betûkkel sorolt stb. felsorolás, a közös bennük az, hogy a kiemelt rész és a felsorolás szövege közötti szóköz sorkizárt szedésnél változó nagyságú, ezért a szöveg bal oldala rágott lesz. Ugyanez vonatkozik a gondolatjellel kezdôdô párbeszédekre is. Az egyik megoldás a balra zárt, úgynevezett szabadsoros szedés lenne, de hát a hagyományos, klasszikus stílus tömbösen szed. A megoldás az, hogy párbeszédekben a kezdô gondolatjel, felsorolásoknál a kiemelô jel utáni sima szóközt olyan szóközzel kell kicserélni, amelynek a szélessége fix. Ezek szerint többféle szóköz létezik? A válasz határozott igen! A sima szóköz, amit gépeléskor leütünk, csak egy a sok közül, igaz, a leggyakrabban éppen ezt használjuk. Ennek a szóköznek az ideális szélessége az egynegyed, egyharmad négyzet közötti érték. A tördelôprogram a tömbös szedés megvalósításakor e szóközök méretét növeli, csökkenti az általunk enge116

56. ábra A négyféle szóköz

délyezett mértékig. Minden szóköz alapja azonban a kis en betû szélességû szóköz, az úgynevezett en space. Szélessége az éppen használt betûtípus, betûváltozat kis en betûjével megegyezô. A tördelôprogramban megadhatjuk egy nekünk tetszô, nagyon kicsi szóköz méretét az en space százalékában. Az így meghatározott szóköz lesz a spácium. A tördelôprogram ismeri még a fixen az optikai négyzet kb. egynegyed szélességére beállított interpunkcionális szóközt. Ezt tekinthetjük ideális szóköznek. Ugyancsak az en space-bôl kiindulva, annak százalékában adhatjuk meg a közönséges szóköz minimális, optimális és maximális értékét. Sorkizáráskor a tördelôprogram a szóközöket ezen szélsôértékek között tartja, és ha elválasztást is engedélyeztünk, akkor annyi, a sorba még beférô újabb szótagot hoz be, hogy a szóközök nagysága a legjobban megközelítse az általunk megadott optimális értéket. Ezért van az, hogy kézi vezérléssel tudunk behozni, azaz egy-egy rövid szótagot még áthozhatunk a következô sorból, mert a szóközök méretét az optimálistól levihetjük a minimálisig. A gép, illetve a tördelôprogramok még egy szóközt ismernek. Ez a fél en space, az en space szóköz 50%-a, szintén fix szélességû. Akárhogy is számolom, ez négyféle szóköz, amelyek közül három fix szélességû – ebbôl egyet mi határozhatunk meg –, és csak a negyedik változtatja szélességét az általunk megadott határok között, törekedve az optimális érték felvételére. Ez utóbbi a közönséges szóköz, amelyet a szóközbillentyû lenyomásával vihetünk be a gépbe. A többit a tördelôprogram által meghatározott billentyûkombinációkkal érhetjük el. A négyféle szóköz méretét mutatja az 56. ábra. A szóközproblémának ezzel még nem értünk a végére. Ugyanis valamennyi eddig tárgyalt szóköz úgynevezett törhetô szóköz, azaz a szóközt követô szó nyugodtan átkerülhet a következô sorba, ha hossza miatt az elôzôben már nem 117

fér el. Csakhogy van egypár olyan helyzet, amikor két, néha több egymást követô szót szeretnénk az adott sorban megtartani, vagy pedig valamennyit átvinni a következô sorba, de mindenképpen kerülendô az az eset, amikor az elsô szó az egyik, a többi pedig a következô sorban van. Ilyenkor úgynevezett törhetetlen szóközt használunk. Valamennyi eddig tárgyalt szóköznek megvan a maga törhetetlen párja, amelyek az adott tördelôprogram megfelelô billentyûkombinációival érhetôk el. Törhetetlen szóközökre van szükségünk például mennyiségek és mértékegységük között (15 m, 3 kg stb.), sorszámozott nevû uralkodóknál a sorszám és a név között (III. Béla, XIV. Lajos stb.), illetve híres emberek rövidítve írt neveinél (Petôfi S. vagy J. S. Bach stb.). Mondatba ékelt másik gondolatot – mint ahogy a példa mutatja – gondolatjelpár közé teszünk. Ugyancsak törhetetlen szóközt kell használni ilyenkor a nyitó gondolatjel után és a záró gondolatjel elôtt. Azaz a gondolatjeleket hozzá kell ragasztani a közbeiktatott gondolat elsô és utolsó szavához. Gondoljunk a sortörésre! Hogy nézne ki egy önmagában álló nyitó gondolatjel a sor végén, illetve egy ugyanilyen záró gondolatjel a sor elején?! A számok írásánál a spácium alkalmazásáról beszéltünk már. Ott törhetetlen spáciumot kell alkalmazni az egyesek, ezresek, milliók stb. kis elkülönítésére, mert mindenki két különálló számként olvasná azt a számot, amelynek ezresei az egyik sor végén, egyesei pedig a következô sor elején állnának. Amennyiben a szavak végén elôforduló négy írásjelet (: ; ? !) a tördelô spáciummal húzza el a szótól, úgy ott is annak törhetetlen változatát kell használnia, nehogy a kérdéses írásjel a következô sor elejére kerüljön. Nem tartozik szorosan ide, azonban mégis szólnom kell róla, hogy egyre több olyan nyomtatott, fiatalok által készített irattal találkozom, ahol elképesztô írásjelhasználatot látok. Az írásjelek után egyszerûen elhagyják a szóközt, folytonosan szedik a következô szót, még ha új mondat kezdete, akkor is. Nem gyôzöm hangsúlyozni: a magyar írásjel tapad az elôtte lévô szóhoz, de utána szóköz következik (hacsak nem egy újabb írásjel követi). Kivételek a kezdô zárójel, kezdô idézôjel és a kezdô hármaspont, mert ezek a mögöttük lévô szóhoz tapadnak, és folyamatos szöveg belsejében elôttük van szóköz, hacsak nem egy másik írásjel elôzi meg ôket. Kivétel még a kiskötôjel, mert az tapad az elôtte és a mögötte lévô szóhoz egyaránt. Ugyancsak kivétel a gondolatjel, mert az személynévpárok és számjegyek között a kiskötôjelhez hasonlóan mindkét irányban tapad, más esetekben viszont szóköz van elôtte és utána is. A tapadásba beleértem a szükséges helyeken a spácium beiktatását. Az elválasztójelet (hyphen) sokszor a mínusz (-) billentyû lenyomásával írják be. Azonban ha a tördelô, a beíró vagy – ami legtöbbször elôfordul – a szerzô így választ el, akkor ugyan a sor végén, a helyén látszik az elválasztójel, de továbbra 118

is látható módon ott fog virítani a szó és a sor közepén, ha a tördelés betoldás vagy a laptükör, illetve a hasábszélesség megváltoztatása, netán betûtípus vagy betûfokozat cseréje miatt megváltozik. A jobb oldali shift melletti billentyû inkább a kiskötôjel szerepét tölti be (pl. egy-egy, két-három, ha-ha stb. esetén) és persze ezek a szókapcsolatok ugyanott el is választhatók, ha éppen ott ér véget a sor. Az igazi, úgynevezett lágy elválasztás – formára, kinézetre egyébként ugyanilyen jelét – az elválasztóprogram helyezi el egyelôre láthatatlan módon a teljes szövegben a szótagok közé. Az elválasztott szöveg kinézetre ugyanolyan, mint az elválasztás elôtt volt, de karakterszáma lényegesen megnô a bevitt elválasztójeleknek köszönhetôen. Ezek a láthatatlan elválasztójelek valójában nem megjeleníthetô vezérlôjelek (elsô 32 karakterkód), és látható elválasztójel csak akkor lesz belôlük, ha a sor végén szerepelve a tördelôprogram beszúr mögéjük egy igazi, látható elválasztójelet. Ez a lágy, csak a sor végén megjelenô elválasztás természetesen kézzel is bevihetô, az adott tördelôprogram megfelelô billentyûkombinációjának ismeretében. Az a helyzet, hogy legalább elvben teljes mértékben meg kell különböztetni egymástól három, kinézetre teljesen azonos jelet. Ezek a kiskötôjel (néha-néha), valamint az elválasztás (el-vá-lasz-tás) jele. Tekintsük az elválasztás jelének a rugalmas (törhetô) elválasztás jelét, amelyet az elválasztóprogram minden szükséges helyre letesz, de láthatóvá csak akkor válik (a sor végén), amikor az szükséges. A kiskötôjel mindig látható és törhetô is. Emellett szükségünk lenne még egy, természetesen mindig látható, de törhetetlen kiskötôjelre. Utóbbira azért, hogy az „…adjunk az egyenlet mindkét oldalához (x–2)-t, majd…” té betûje szerencsétlen esetben nehogy átkerülhessen a következô sorba. A tördelôprogramok ezt a problémát kicsit zavarosabban ugyan, de megoldják. Létezik a mindig látható és törhetô kiskötôjel (a jobb shift melletti billentyû, a tördelôprogramok terminológiájában elválasztójel), amely a sor belsejében kiskötôjelként, a sor végén pedig elválasztójelként is alkalmazható, csak el ne kerüljön onnan. Létezik az úgynevezett lágy elválasztás, amely tetszôleges helyre betehetô, de csak a sor végén válik láthatóvá. Ugyancsak létezik a nem törhetô elválasztás. A tördelôprogramok a fentiek mellett természetesen ismerik még a törhetetlen en dasht (gondoljunk a Kiss–Kovács párosra, illetve a számok elôjelére) és a mindig törhetô em dasht is (angol nyelvû szövegekhez).

TÖRDELÉSI PRÓBA Amikor a tördelô kiválogatta a használni kívánt betûtípusokat, fontokat, és biztosította azt is, hogy meglegyenek a szükséges karakterek, akkor áttérhet az 119

elôkészítés következô problémájára, amellyel a teljes szöveget a kenyérbetû egy bekezdésére formázza át, és elvégzi a szükséges cseréket. A tipográfus meghatározta az oldal, a lap méretét, ezt követôen döntött a margókról, s ezzel együtt rögzítette a szedéstükör nagyságát is. A tördelô jól teszi, különösen hosszú kiadványok esetében, ha az eredeti kiadvány méretétôl függetlenül tördelôprogramjába behív egy álló A/4-es lapot, és kicsi felsô, illetve alsó margókkal olyan széles tükröt állít be rajta, mint amilyet a tipográfus a készülô kiadványhoz meghatározott. Ebbe a tükörbe a szövegszerkesztôbôl befolyathatja a kiadvány teljes, kétszer korrektúrázott szövegét. Hangsúlyozottan a menüpontokat – nem pedig elôre elkészített stílust – használva az egész kiadványra beállíthatja a kenyérszöveg betûtípusát, fokozatát, sortávolságát, igazítását, behúzását, egy normál bekezdés formájára hozva ezzel a teljes szöveget. Stílus azért nem használható, mert akkor elvesznének a szerzô, beíró által kialakított szövegközi kiemelések, jegyzetekre utaló, felsô indexbe tett sorszámok, esetleges szövegközi kitevôk, alsó indexek stb. Az így elmentett, megformázott szöveg lesz a kiindulópontja az elválasztásnak és az írásjelek használata címszó alatt megfogalmazott beszúrásoknak, karaktercseréknek, pontosításoknak. A szöveg-elôkészítés két korrektúrafordulója alatt a kinyomtatott példányok éppúgy balra zártak és elválasztás nélküliek, mint a képernyôn látható szöveg. Igaz, a Word sok helyen már magyar nyelvtani programokkal (elválasztóprogram, szinonimaszótár, helyesírás-ellenôrzô stb.) együtt kapható, azonban ezeket inkább a csak Wordben dolgozó titkárnôk használják. A nyomdai elôkészítés beírója semmit sem választ el, ez a tördelô feladata. Az elôzô bekezdésben leírtak alapján megformázott szövegre a tördelô ráengedheti a kiadványszerkesztô elválasztóprogramját, de ha akar, akkor akár helyesírás-ellenôrzést is végeztethet vele. Az elválasztás után mentés következik, és kezdôdhet a karakterek cseréje, beszúrása. A tördelô akár automatikusan, akár kézi vezérléssel egy-egy cserét a teljes szövegen végig megcsinálhat. Például a szóköz, kiskötôjel, szóköz hármasokat szóköz, gondolatjel, szóköz hármasokra cseréli automatikusan. Ezzel ugyan nem cserélt ki minden kiskötôjelet gondolatjelre, de a nagy részét igen. Ezután egy return, kiskötôjel, szóköz hármas keresése után azt return, gondolatjel, szóközre cserélve (ezek a párbeszédkezdô vagy felsorolás elején álló gondolatjelek) már szinte az összes kiskötôjelet kicserélte gondolatjelre. Ami még hátravan, az a számok és a névpárok közötti csere. Ez kiskötôjelre való kereséssel, kézi vezérléssel (cserével, illetve a következô keresésével) elvégezhetô. Amennyiben a gondolatjelet egyenlôségjellel helyettesítették, és a szöveg máshol nem tartalmaz egyenlôségjelet, akkor még könnyebb a tördelô dolga. Az elôzô példához 120

hasonlóan hosszabb-rövidebb idô alatt az összes karaktercserét elvégezheti. A törhetetlen spáciumok beszúrása ugyanígy elvégezhetô. A gondolatjelek elôtti, mögötti szóközök törhetetlen szóközre való cseréje ugyanígy megoldható. A számjegyek közé a hármas tagolást elôsegítô törhetetlen spáciumok beillesztése azonban csak a szöveg végignézésével (nem olvasásával!) oldható meg. A tördelô jól teszi, ha minden keres-cserél vagy beszúr forduló után menti a fájlt, mert visszavonhatatlan tévesztés a legjobb igyekezet mellett is elôfordulhat, s ekkor mentés nélkül becsukhatja az elrontott munkát, és behívhatja az elôzô forduló végén elmentettet. A mentés mellett az sem árt, ha egy keres/ csere táblázatot vezet, mindig gondosan beírva, hogy milyen karaktert vagy karaktercsoportot kerestet éppen, és azt mire cseréli ki. Megjegyzésként odaírhatja a sorba azt is, hogy mi a célja ezzel a cserével. Így leírva egyszerûnek látszik az egész folyamat, de ne feledjük, hogy egy-egy kézi vezérlésû keresés és csere akár egy fél napig is eltarthat. Néhány hiba a legjobb igyekezet mellett is marad a szövegben, de hát arra találták ki a korrektort, hogy észrevegye és jelölje azokat. A leírt folyamat végére – fôleg irodalmi szövegek esetén – a nehezén már túl is vagyunk. A próbatördelés fájlja – mivel a kiadvány teljes szövegét tartalmazza – akár több száz oldal hosszú lehet. Amikor a tördelô majd beállítja az igazi lapméretet és vele a laptükröt is, az oldalak száma tovább növekedhet. A körzetek, nyomdai díszek, esetleges metszetek, ábrák beemelése majd a fájl méretét növeli meg. A nagyméretû, túlságosan hosszú fájl kezelése pedig a számítógép sebességétôl, kapacitásától függôen nehézkessé válhat. A tördelônek kell eldöntenie, hogy a próbatördelés fájljának szövegét egyben viszi-e át a kiadvány tényleges oldalaira, vagy több részre, több fájlra darabolja azt. Utóbbi esetben a paginázásnál a kezdô oldal oldalszámát megadva a tördelôprogram ennek páros vagy páratlan voltát figyelembe véve a bal vagy a jobb oldalon indítja az újabb részt. Mi a továbbiakban úgy vesszük, hogy a kiadvány teljes szövege egy darabban marad. A laptükör a hagyományos stílusban is lehet többhasábos, mi azonban egyhasábos tükröt képzelünk el kiadványunk számára, ahol a több hasáb miatt eltérô megoldást kellene alkalmazni, ott azt jelezni fogjuk.

TÖRDELÉS Egy kis A/5-ös szórólapon készült részletes álláshirdetés szövege is lehet klasszikus stílusban tördelt, mégis az ilyen kiadványok döntô hányadát a könyv vagy könyv jellegû kiadvány, tudományos folyóirat stb. adja. A szórakoztató hetilapok, magazinok, illetve napilapok tördelése – a sok szöveg ellenére – 121

egészen más lapra tartozik, róluk az illusztratív kiadványok között, a következô kötetben lesz majd szó. Egy könyv szövege a fôszövegbôl és az úgynevezett járulékos részekbôl áll. Ezeket a részeket egészítik ki a technikai kellékek (oldalszám, élôfej, marginális, iniciálé). A könyv egyes részeinek egyértelmû, világos elkülönítése a tipográfus és a tördelô feladata. A könyvnyomtatás évszázadai során egyértelmûen kialakult a könyv egyes részeinek helye, a könyv szerkezete. A járulékos részek egyik fele a fôszöveg elôtt, a többi amögött foglal helyet. Egyedül a tartalomjegyzék helye nem egyértelmû, ugyanis tudományos mûvekben, ismeretterjesztô kiadványokban az 5. oldalon kezdôdik, szépirodalmi mûvekben, verseskötetekben pedig a könyv végére kerül, csak a kolofon (és impresszum), illetve az esetleges információs, kereskedelmi oldalak kerülnek a tartalomjegyzék mögé. A könyv egyes részeinek sorrendjét, azok oldal szerinti elhelyezését a 11. táblázat mutatja be. A könyv része

Elhelyezése

Szennycímoldal Sorozatcímoldal Címoldal Copyrightoldal Tartalomjegyzék (tudományos, ismeretterjesztô mûvekben)

1. 2. 3. 4.

Ajánlás Mottó Elôszó Köszönetnyilvánítás (ha nem része az elôszónak) A fôszöveg egyes részeinek címoldala (ha van) Rész címoldalának hátoldala (mindig vákát oldal) A fôszöveg elsô fejezetének kezdô oldala A fôszöveg további fejezeteinek kezdô oldalai

122

oldal oldal oldal oldal

lehetôleg az 5., de mindig páratlan oldal mindig páratlan oldal lehetôleg páratlan oldal mindig páratlan oldal amennyiben lehet, páratlan oldal mindig páratlan oldal mindig páros oldal mindig páratlan oldal folyamatos, új oldal, új páratlan oldal – a tipográfus döntése szerint

A könyv része Elsô jegyzetoldal (ha nem lábjegyzet vagy fejezet végi jegyzet) Irodalomjegyzék / Bibliográfia Utószó Függelék Kronológia Szakkifejezések jegyzéke Rövidítések jegyzéke Illusztrációk jegyzéke A könyv szerzôi / Közremûködôk A könyvben közölt írások jegyzéke Mutatók Idegen nyelvû tartalomjegyzék vagy rezümé Tartalomjegyzék (szépirodalmi mûvek, verseskötetek esetén) Kolofonoldal (kolofon és impresszum, ha nem a 4. oldalon van) Kolofon, ha külön oldalon szerepel

Elhelyezése

amennyiben lehet, páratlan mindig páratlan oldal mindig páratlan oldal mindig páratlan oldal amennyiben lehet, páratlan amennyiben lehet, páratlan amennyiben lehet, páratlan amennyiben lehet, páratlan amennyiben lehet, páratlan mindig páratlan oldal mindig páratlan oldal

oldal

oldal oldal oldal oldal oldal

mindig páratlan oldal mindig páratlan oldal

utolsó páratlan oldal utolsó elôtti páros vagy utolsó páratlan oldal Impresszum, ha külön oldalon szerepel utolsó páratlan vagy páros oldal Információs és kereskedelmi oldalak (amennyiben vannak) az eddigiek után az utolsó egész nyomdai ív végéig tetszôlegesen 11. táblázat A könyv részei és elhelyezésük kialakult rendje Mivel az elôzô – Tervezés, a klasszikus stílus – fejezetben nagyon sok tipográfiai részletet, a tervezésnél, tördelésnél egyaránt felhasználható megoldást ismertettem, most végigmenvén a szöveges kiadvány egyes részein csak azokra a tördelési részletekre térek ki, amelyekrôl még nem volt szó.

Címnegyedív Az elôzéket nem számolva a könyv elsô négy oldala. Rendre szennycímoldal (szennycímlap), sorozatcímoldal – esetleg a szerzô arcképe, címoldal (belsô címlap) és copyrightoldal. Paginát a címnegyedív oldalaira sohasem teszünk. 123

A szennycímoldal hagyományosan a laptükör felsô élén középre vagy balra igazítva viszonylag kis méretû (vagy a legkisebb címfokozat, vagy a kenyérszöveg verzálja) betûkkel két sorban tartalmazza a szerzô nevét és a mû címét, esetleg a kötetszámot. Szerepe a még kötetlen könyvtest azonosítása, a címoldal védelme. Tipográfiája legyen visszafogott. Amennyiben a szerzô neve és a mû címe egy sorba kerül, úgy azokat valamilyen jellel (csillag, díszpont) válasszuk el. A sorozatcímoldal a sorozat többi tagjának adatait (szerzô, cím) ismerteti, vagy a szerzô arcképét tartalmazhatja egy rövid képaláírással, illetve akár a szerzô aláírásával. Ezen az oldalon kerül elhelyezésre (felül) a sorozatszerkesztô neve is. A sorozatszerkesztô szó és a név közé ne tegyünk kettôspontot, ahogy a többi hasonló esetben sem. Amennyiben egyik sincs, akkor üres, úgynevezett vákát oldal. A sorozat többi tagjának címei és szerzôi a kenyérszöveg betûibôl szedhetôk, tagonként egymástól akár üres sorokkal elválasztva, középre igazítva, az oldalon vertikálisan az aranymetszet szerint elhelyezve. Ez az elhelyezési mód a lap és nem a tükör hosszanti méretébôl kivonja az elhelyezni kívánt szöveg függôleges méretét, és a maradékot osztja el az aranymetszés szerint, felülre a kisebb (minor), alulra a nagyobb (major) részt téve, ahogy az az 57. ábrán megtekinthetô. A sorozat egyes címeinél csak a cím elsô betûjét szedjük verzálból (a nevek kivételével). Ügyeljünk arra, hogy ez az oldal zsúfoltságával, hangsúlyos voltával ne vonja el a figyelmet a nála sokkal fontosabb harmadik oldalról. Vigyázzunk arra is, hogy a sorozatcímoldal a címoldallal együtt egy tipográfiai egységet alkot, tehát megformázásuknak harmonizálnia kell egymással. A címoldal, avagy a belsô címlap ma csak a szerzô nevét és a mû címét, esetleg alcímét – mint sorcsoportot – tartalmazza, mellette egy másik sorcsoportot alkot a kiadó emblémája, a kiadó neve, a kiadás helye, éve. Más a mai címoldalon nem szerepel. A címoldalon a bibliográfiai hivatkozás öt alapadatát (szerzô(k) neve, a mû címe – alcíme, kiadó neve, kiadás he57. ábra lye, éve) mindenképpen szerepeltetni kell! Nagyobb szövegrész aranymetszet Elhagyni egyiket sem lehet! Gondoljuk szerinti elhelyezése 124

meg: a bibliográfiai hivatkozások szinte mindig a címoldalról készülnek. Az innen hiányzó adat legtöbbször máshol sem szerepel a könyvben. Régebben persze egy kicsit más volt a helyzet. A barokk, a rokokó korában a címoldalak – a maiakhoz képest – zsúfoltak, túldíszítettek voltak. Példa az 58. ábrán található. A sorcsoportok elhelyezésérôl volt már szó a tervezési fejezetben, most azok kialakítását szeretném tisztázni. A címoldal elsô sorcsoportja szerzô, cím, esetleg alcím összeállítású, tehát két-, maximum háromsoros sorcsoport. A klasszikus tipográfia sorcsoportja mindig középre igazított sorokat tartalmaz. Hagyományos stílusú könyvekben a címsorok esetleges balra igazítása, netán egyes szavak kimozdítása már a modern tipográfia beütése, ezekrôl majd ott lesz szó. Most a sorcsoporton belül 58. ábra az egyes sorok hosszának kialakí- Mai szemmel zsúfoltnak ható címoldal tását, a sorok hosszának egymáshoz való viszonyát tárgyaljuk. Ebbe a részletkérdésbe a tipográfus szinte sohasem szól bele – a tördelôre bízza –, pedig nagyon fontos a sorok helyes arányainak kialakítása. A sorcsoport tárgyalására ugyanitt, a címoldalnál kerül sor, azonban sorcsoport lehet egy többsoros fejezetcím, csomagolás, szóróanyag, meghívó, levélfej, plakát stb. néhány soros közlése is. Sorcsoportot alkot még a könyvben a kolofon vagy az impresszum. A sorcsoport tartalmilag alkot egy logikai egységet, a csoporton belüli tagokat, a sorokat azok jelentôségének megfelelôen kell hangsúlyozni, egymáshoz viszonyítva arányítani, hogy azután a sorcsoport már mint egység kerüljön kapcsolatba az oldal többi elemével. Ezt az elkülönítést, hangsúlyozást megtehetjük egy betûtípus egy változatán belül egyszerûen a méret megváltoztatásával, élhetünk a változatok (verzál, fett, kontúros stb.) alkalmazásának lehetôségével, de alkalmazhatjuk akár a betûtípus keverését is. A lényeg az, hogy ha van a sorcsoporton belül hangsúlyos elem, akkor azt emeljük ki. Például Kovács József Metamorfózisok címû bemutatkozó köteténél a 125

SORCSOPORT HANGSÚLYVÁLTOZÁSA

SORCSOPORT HANGSÚLYVÁLTOZÁSA

59. ábra Hangsúlyváltozás a sorcsoporton belül

SORCSOPORT HANGSÚLYVÁLTOZÁSA

SORCSOPORT HANGSÚLYVÁLTOZÁSA

metamorfózisok mûfajától függetlenül ez a szó legyen a sorcsoport kiemelt eleme, mert többet sejtet, mint a szerzô neve. Ugyanakkor amennyiben Kovács József az ezredforduló legalább húsz bestellert maga mögött tudó sikeres szerzôje, akkor a mû címe eltörpülhet a szerzô neve mellett. Néhány példát mutat az 59. ábra. A sorcsoport sorokra törése nyilvánvalóan értelemszerû, a sorcsoporton belül nincs elválasztás. Amennyiben a szöveg értelme több törési lehetôséget is megenged, úgy érdemes kipróbálni mindet, hogy a rendelkezésre álló lehetôségek közül kiválaszthassuk a legjobb megoldást. Általánosan az mondható el, hogy a sorcsoport sorainak hossza vagy teljesen egyforma legyen, vagy egymástól lényegesen különbözô, de az egyik sor ne legyen aránytalanul hosszú a másikhoz viszonyítva. Itt is, mint mindenütt, jól eligazít bennünket az aranymetszés. Ha a sorcsoport leghosszabb sorát a teljes szakasznak tekintjük, akkor a középsô hossza közelítsen a majoréhoz, a legrövidebbé pedig a minoréhoz. Így biztosan megfelelôek lesznek a sorok hosszai a sorcsoporton belül, jó lesz a soresés. Nem megoldás az sem, ha a másiknál éppen hogy csak rövidebb sort ritkítással tesszük a társával megegyezô hosszúságúvá. Ilyenkor inkább keressünk más törést a sorok számára, vagy ha ez nem megoldható, akkor használjunk másik betûméretet, -változatot, -típust. Egy kétsoros cím két sorában természetesen megengedhetetlen a betûk bármilyen jellemzôjének eltérése. A 60. ábra két- és háromsoros sorcsoportok sorhosszainak kialakítására mutat példákat. Az áthúzott megoldá126

60. ábra Két- és háromsoros sorcsoportok kialakítása

sok hibásak, a kérdôjelesek nem mindig szerencsések. A szürke folt nagyobb ritkítású szöveget mutat, mint a fekete. Szívleljük meg ezeket az ajánlásokat. A címoldal két sorcsoportjának szövege többnyire verzál kialakítású, márpedig minden verzál szöveg igényli az egalizálást, mégpedig annál inkább, minél nagyobb fokozatú betûkbôl áll. A betûtervezô megtervezi az egyes betûk szélességét (set width). E szélességen belül foglal helyet maga a betû, mindkét oldalán egy-egy kis közzel, az oldaltávolsággal (side bearing). Az egyik betû bal oldali s az ôt követô betû jobb oldali oldaltávolságának összege adja meg a két betû

61. ábra Betûszélesség, betûköz 127

közti távolságot, az alap beállítású betûközt (track=0). Az elmondottakat a 61. ábra mutatja be. Ritkítás, egalizálás. Egy szó, sor, sorcsoport, mondat, általában szövegrész betûinek egységes mértékû ritkítása vagy sûrítése a tracking, a track, betûközállítás. Megfelel annak, amikor az ólombetûk korában a betûtörzsek közé helyezett egységes szélességû térzôkkel ritkították a szedést. Az eljárást kurrens és verzál szövegre egyaránt alkalmazták. Az egyenletesen ritkított verzál szedés karakterközei azonban optikai szempontból nem egységesek, hiszen a szomszédos betûk közti tényleges hézag a betûpárok alakjától is függ. Az ekként beállított betûközök kurrens szövegnél a szokásos (8–12 pt) méretben kiválóan megfelelnek, azonban verzál szedésnél már ilyen méretben sem jók. E közök betûpáronkénti egyengetése a kerning, az alávágás. A betûtípusok egyes fontjai tartalmazzák a tervezô által beállított kerning táblát, ez a tábla azonban a tördelôprogramban megváltoztatható, átírható, egyes betûpárokkal bôvíthetô. A verzál szöveg a finomítások elvégzése után is igényli az egalizálást, amely a tördelôprogramokban könnyen megoldható. Az egalizálásra általános, mindig érvényes szabályok nem adhatók, csak iránymutató megjegyzések tehetôk, hiszen mindig az adott szó egalizálását kell elvégezni konkrét betûváltozat és -méret esetében a megadott ritkítás és sortávolság mellett. Itt kell megjegyeznem, hogy a ritkítás (tracking) mértéke szoros összefüggést mutat a sortávolsággal. Nagyobb sortávolság nagyobb ritkítást igényel verzál szövegek esetében. Verzál szövegek sortávolságának a betûtörzsnél nagyobb mértéke általában a betû vonalvastagságától a betû nagyságáig változhat. Az egalizálás célja a betûközök optikai méretének kiegyensúlyozása. Példát

TAVALYI TAVALYI TAVALYI 62. ábra Ritkított, illetve egalizált verzál szó 128

verzál betûk egymás mellett

gépi egalizálás kerning tábla alapján

gépi egalizálás javítása kézzel

a 62. ábra mutat. Egalizálás közben a szó hossza most megváltozott, olykor azonban adott szélességre kell egalizálnunk. Irányelvként, jó tanácsként fogalmazhatók meg az alábbiak. A legnagyobb távolítást a függôleges vonalak találkozása kívánja meg (HE, IN stb.), ennél egy kicsit kevesebbet igényelnek a téglalapot elég jól kitöltô betûk találkozásai az egyenes szárakkal (EM, SB stb.). Még kevesebb távolítás kell a kerek és függôleges (DF, ON stb.) kapcsolatnál, ezt követi két nem zárt szélû betû találkozása (ES, GZ stb.), még kisebb távolítást kíván a nem zárt szélû és a kerek betû találkozása (EO, SO stb.), megszûnik a széthúzás a függôleges és a ferde szomszédoknál (NA, VE stb.), illetve a függôleges és a teljesen nyitott (NT, LE stb.) között. Csökkentjük a távolságot egyre nagyobb mértékben a nem zárt és nyitott (ET, ST stb.), kerek és nyitott (OT, DT stb.), a kerek és ferde (OV, DA stb.), két ferde (AV, AY stb.) között. A nyitott és ferde (TA, LV stb.) találkozása még erôsebb csökkentést igényel. A legtöbb csökkentést pedig két teljesen nyitott (LT, PJ) találkozása igényli. A felsorolás nem teljes, de a tendenciát, az elvet jól mutatja, és ritkított szövegre is érvényes. A betûközök helyes, megfelelô voltát csakis a gyakorlott szem döntheti el. A sorcsoportok és a ritkítás, egalizálás problémakörének megtárgyalása után térjünk vissza a címoldal tipográfiájára. Az elsô adat a szerzô neve. Problémát okozhat a túl sok szerzô. Két-három szerzô esetén neveiket még kiírjuk, de amennyiben többen vannak, úgy választott képviselôjük lesz a szerzô, a többieket csak a copyrightoldalon soroljuk fel esetleg az általuk írt fejezetszámokat is jelölve. Külföldi szerzôk neveit ajánlott az eredeti kiadás alapján, az ott közölt formában szedni. A magyar hagyomány szerint nem szedjük a szerzô neve mellé annak tudományos fokozatát, címét. Amennyiben a könyvnek csak szerkesztôje, válogatója, sajtó alá rendezôje van, úgy ezek neve a cím után szedendô, illetve a negyedik oldalra kerülhet. A címoldalon, a cím alatt szerepeltetve akkor maradhat, ha az illetô szerkesztô stb. érdemi munkát végzett. A szerzô neve után a mû címe és – ha van – alcíme következik. Az alcímet általában külön sorba szedjük. Többkötetes mûveknél elôfordulhat, hogy az egyes kötetek önálló címekkel rendelkeznek. Ilyenkor a címoldalon szerepeltethetjük a fôcímet, a kötetszámot és a kötetcímet is, például MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE 2. kötet A honfoglalástól az Árpád-ház kihalásáig vagy a kötet címének elhelyezésére belsô szennycímlapot alkalmazunk az 5. oldalon, ilyenkor a 6. oldal természetesen üres. Kétnyelvû könyvek, szótárak 129

problémája az úgynevezett párhuzamos cím. Ilyenkor a mû magyar címét, alcímét az illetô idegen nyelven is megismételjük. Az ilyen címet elhelyezhetjük a magyar nyelvû cím alá, de szótáraknál, nyelvkönyveknél az idegen nyelvû cím kerülhet az egyébként üres sorozatcímoldalra. A párhuzamos címet a borítón is fel kell tüntetni. Páros címoldalt olyan, többnyire illusztrált könyveknél alakíthatunk ki, amelyek nem részei egy sorozatnak, ezért sorozatcímoldaluk üres. Ilyenkor a második oldalra kerülhet a szerzô vagy az illusztrátor neve némi illusztrációval. A címoldalra pedig a mû címe és az esetleges kiadásjelzés, valamint a kiadó neve, a kiadás helye, éve, illetve az elôzô oldalról áthúzódó illusztráció kerül. A kiadásjelzés csak elsô kiadás esetén marad el, annak változatlan utánnyomását már jelezni kell (Elsô kiadás 3. utánnyomása). Bôvítését, javítást stb. ugyancsak jelezzünk (Második, bôvített kiadás vagy Harmadik, javított kiadás, illetve Hasonmás kiadás). A kiadó neve, a megjelenés helye és éve sem maradhat el a címoldalról. A megjelenés helye a kiadó székhelye, nem pedig a nyomdáé, ugyanígy a megjelenés éve a nyomdából való kikerülés éve, nem pedig a szerzôdéskötésé. Copyrightoldal. A címnegyedív utolsó, negyedik oldala a klasszikus stílusban, mint neve is mutatja, a szerzôi, fordítói jogokra vonatkozó adatokat tartalmazná. Itt helyezhetôk le a támogatók, lektorok adatai is. Ma már legtöbbször ugyancsak itt helyezik el a kolofon és az impresszum adatait, miáltal ez az oldal meglehetôsen zsúfolttá válik. Régebben ugyanis a könyv születésében a kiadó részérôl közremûködôk (lektor, szerkesztô, illusztrátor, tipográfus, fotós stb.) neveit, az ISBN számot a kolofonban, végcímben helyezték el a könyv utolsó páratlan oldalán. Az elôállítást végzô nyomda és a felelôs vezetôk adatai, a terjedelem, a példányszám stb. az impresszumban kaptak helyet legtöbbször a könyv utolsó elôtti páratlan oldalán vagy az utolsó páros oldalon. A hátra tett impresszum- és kolofonoldal hátoldala vákát, azaz üres oldal. Kialakítását tekintve a kolofon és az impresszum soksoros sorcsoport, betûnagysága a kenyérbetûvel megegyezô, illetve ha sok adatot tartalmaz, akkor az alárendelt szövegrészével megegyezô. Kiemelés – a szövegközi kiemelésnek megfelelôen (kurzív vagy kiskapitális) – alkalmazható bennük. Mára a két funkciót megvalósító impresszum és kolofon gyakorlatilag egybeolvadt, és a címnegyedív utolsó oldalának aljára került. Szövegét a kiadó adja meg, hisz olyan adatokat tartalmaz, amelyeket csak ôk ismernek. Véglegesítése sokszor a tördelés utolsó fázisa. Ma egy tipikus copyrightoldal gyakran a könyv támogatóival indul. Fordításnál ezt követi az eredeti mû azonosítási adatainak felsorolása, majd a fordító copyrightja. Eredeti mûnél a szerzôt vagy annak jogutódját jegyzô copy130

right után következhet a grafikák, rajzok, fotók, egyszóval az illusztrációk copyrightja. A copyrightok mindig évszámmal együtt élnek. Nem maradhatnak ki az esetleges lektorok sem. Egyedi könyveknél az ISBN, sorozatoknál az ISSN szám a copyrightoldal nélkülözhetetlen, elengedhetetlen eleme! A kolofon a résztvevôk mellett tartalmazhatja a kiadó, az impresszum a nyomda postacímét, telefonszámát is. Ennyi adat meglehetôsen tömött copyrightoldalt eredményez. Az oldal elemeit sorcsoportokra bontjuk, és az egyes csoportokat elkülönítjük egymástól. Általában az egész oldal szedését középre igazítjuk. A fontosabb sorcsoportokat (fordító, szerzô, illusztrátor copyrightja, ISBN, ISSN szám) kenyérbetûbôl szedjük, a többit pedig az alárendelt szöveg betûfokozatából. Szövegközi kiemelésre a kurzívot, a nevek kiemelésére a kiskapitálist használhatjuk.

Tartalomjegyzék A tartalomjegyzéknek nincs rögzített helye a magyar könyvkiadási gyakorlatban. Tudományos, ismeretterjesztô könyvekben inkább a fôszöveg elé helyezik, míg szépirodalmi munkákban, verseskötetekben inkább a könyv vége felé található. Akár elöl, akár hátul van, még ott sincs rögzített helye, például az elöl álló tartalomjegyzék elhelyezhetô az ajánlás elé és után, a mottó elé és után, az elôszó elé és után, a hátul lévô pedig a névmutató elôtt és után, a kereskedelmi oldalak elôtt stb. A tartalomjegyzék helyének kialakításánál mindenképpen érdemes figyelembe venni a 11. táblázat ajánlásait. Amennyiben a tartalomjegyzék funkcióját vesszük figyelembe (biztosítsa a mû egyes részeinek gyors megkeresését), akkor közvetlenül a címnegyedív után az ötödik oldalon kezdôdôen, vagy a könyv legvégén kell elhelyeznünk. Utóbbi esetben a kolofont és az impresszumot a negyedik, a copyrightoldalon helyezzük el. Ez a két elhelyezés ugyanis könnyen megtalálhatóvá teszi magát a tartalomjegyzéket, nem kell azt a fôszöveg elôtt vagy után hosszasan keresni. A tartalomjegyzékben szereplô címeknek meg kell egyezniük a könyv megfelelô címeivel. A konkrét oldalszámok beírása csak a teljes tördelés befejezése után lehetséges, úgyhogy ez a lépés – a copyrightoldal végleges kialakításával együtt – legtöbbször a tördelés utolsó mozzanata. A tartalomjegyzékre vonatkozó további információk a könyv végére tett tartalomjegyzék leírásánál találhatók.

Ajánlás Kenyérszöveg vagy alárendelt szöveg méretû, balra igazított, a laptükör felsô harmadában elhelyezett egy sor. Kizárólag a szerzô személyes hangú vallomása (Szüleimnek, X. Y. emlékének stb.). Mindig páratlan oldalon a helye! Az utána következô oldal vákát. 131

Mottó Az ajánláshoz hasonló, néhány soros rövid szöveg, legtöbbször idézet. Tartozhat az egész könyvhöz, ekkor lehetôleg jobb oldalon, az oldal jobb felén, annak felsô harmadában foglal helyet. A kenyérszöveg betûjébôl szedett, de balra zárt, ha csak két-három sor. Az idézet szerzôjének neve a leghosszabb sorhoz igazítva jobbra zárt kurzív, egy sor kihagyással, vagy ha az utolsó idézett sor nem lóg bele a névbe, akkor kihagyás nélkül. Három sornál hosszabb mottó, megfelelôen kis betûbôl szedve lehet sorkizárt is. Ha az idézet szövege kurzív, akkor a szerzô neve lehet kiskapitális. Amennyiben a mottónak címe is van, úgy az balra zárt. A mottót nem kell idézôjelekbe tenni, és a pontos hivatkozás megadása sem szükséges. Ha a mottó fejezethez tartozik, akkor a fejezetkezdô oldalon, a fejezetcím után áll. Ilyenkor a kenyérszöveget megfelelô nagyságú (a leghosszabb mottó is férjen el, és fölötte, alatta legyen elegendô tér), de minden fejezetre azonos méretû leütéssel kezdjük.

Köszönetnyilvánítás Mottó hiányában a mottó helyén, de teljes tükörszélességben elhelyezkedô, kenyérszöveg jellegû köszönômondatokból álló szöveg. Jellegzetessége a felsorolásszerû sok név. A köszöntöttek nevei a könyv névhasználatához hasonlóan kurzívval vagy kiskapitálissal kiemelhetôk. A nyolc-tíz sort meghaladó köszönetnyilvánítás már inkább fejezet jellegû szedésel (címmel, sorkizárással stb.) szedendô. Amennyiben mottó is van, úgy a néhány soros köszönetnyilvánítás helye lehet ugyanezen oldalon a tükör alja. Példa a 63. ábrán látható.

63. ábra Mottó és köszönetnyilvánítás elhelyezése 132

Elôszó, bevezetés, utószó Szerkezeti szempontból teljesen olyanok, mint a könyv bármelyik fejezete. Speciális voltuk csak a címükbôl, illetve elhelyezésükbôl derül ki. Az elôszó a szerzô nyitó, az utószó záró gondolatait tartalmazza. Fôként tudományos munkákban fordul elô. Terjedelmük néhány bekezdéstôl néhány oldalig terjed. Az elôszó helye a könyv tényleges elsô fejezete elôtt, az utószóé a tényleges utolsó fejezet után van. Az elôszó helyett sokszor bevezetés szerepel. Amennyiben elôszót és bevezetést is írt a szerzô, akkor a bevezetés helye az elôszó és az elsô fejezet között van. Egyes könyveknél több elôszó is szerepelhet, a szerzô, a kiadó és a lektor is szükségét érezheti, hogy a saját szempontjai szerint elôszót írjon a mûhöz. Az elôszót annak végén mindig balra zárva keltezzük, és jobbra zárva jelezzük az elôszó szerzôjét is (A szerzô, A kiadó vagy A lektor feliratok elegendôk). Mivel mindhárom fejezet jellegû, ezért minden ugyanúgy vonatkozik rájuk, mint a könyv tényleges anyagát tárgyaló fejezetekre. Címük fejezetcím, szövegük kenyérszöveg. Ritkábban használják még megkülönböztetésükre oldalaik római számokkal történô paginázását, illetve azt, hogy valamennyi oldalukat leütik 10–12 sorral. Feltûnôen megkülönbözteti ôket, ha szövegüket az alárendelt szövegrész stílusában szedik. Egy könyvön belül az elôszó, a bevezetés és az utószó stílusa egységes legyen.

Belsô szennycímlap Hosszú, néhány nagy részre tagolódó regénynél, tudományos könyvnél alkalmazzuk az egyes részek elválasztására. Mindig különálló lap, amelynek elsô oldala (ez mindig páratlan, jobb oldal) tartalmazza a tipográfus által elôírt módon az oda vonatkozó szöveget (ELSÔ RÉSZ, 2. RÉSZ, Harmadik rész, 4. rész stb.), hátoldala pedig – lévén vákát oldal – mindig üres. A zárójelbe tett példák a lehetséges változatokat mutatják be, a 6. Rész nagy R-je hibás szedésû. A szövegek mindenképpen tengelybe állítottak, magassági elhelyezésüket meghatározza az aranymetszés. Az elsô szennycímlap – ha van egyáltalán – az elsô fejezet elôtti lap.

Fejezetek A könyv mondanivalójának fô hordozói. Számuk (3–5-tôl 80–100-ig), terjedelmük (2-3 oldaltól 20–30 oldalig) meglehetôsen változatos, mégis a kifejtett mondanivaló részekre osztását, tagolását szolgálják. Részek hiányában a tagolás elsô lépcsôjét adják. Terjedelmük, belsô szerkezetük, alkotóelemeik sokfélesége miatt meglehetôsen változatosak, ezért itt – a könyv fô részeit

133

tárgyaló leírásban – csak kezdô és befejezô oldalukról lesz szó. Részletes ismertetésüket, elemeik leírását a róluk szóló, következô alfejezet tartalmazza majd. A fejezetkezdô oldal kialakítását mindenképpen a tipográfiai leírás határozza meg, de én eddigi pályafutásom alatt csak egyetlen olyan tipográfiai leírást láttam, amely nem hagyott semmilyen mozgásteret a tördelô számára. A fejezetkezdô oldal kialakítása alapvetôen háromféle lehet. Kevés számú fejezet és ennek következtében a részek hiánya miatt maguk a fejezetek veszik át a részek szerepét, és külön belsô szennycímlapon található valamennyi fejezet címe, persze e belsô szennycímlapok vákát oldala üres, a fejezet szövege a következô jobb oldalon kezdôdik. A kezdés mikéntjét majd a következô alpontok, illetve a késôbbi részletezés tartalmazza. A belsô szennycímlapon a fejezetcímek elhelyezésének módja megegyezik a részek szövegeinek elhelyezési lehetôségével. Ez a megoldás fejezetenként két oldallal növeli a könyv terjedelmét, így csak kevés számú fejezet, vagy a terjedelem szándékos növelésének igényével alkalmazható. Az ellentétes reakció megvalósulása az a megoldás, amikor minden fejezet az elôzô befejezését követô oldalon kezdôdik, függetlenül attól, hogy az jobb vagy bal oldal-e. Ez utóbb említett megoldás ma általánosnak tekinthetô. Még szélsôségesebb eset – leginkább fejezetcím nélküli – egyszerûen csak sorszámozott, sok fejezetbôl álló könyvekben az a megoldás, amikor két-három üres sor után következik a kenyérszöveg verzáljából középre szedett „n. fejezet” cím, amelyet egy-két üres sor követ, és máris indul a fejezet szövege – akár az oldal közepén. Ebben az esetben – amennyiben a fejezetcím nem közvetlenül a tükör tetejére kerül – úgy legalább három-négy tele szedett sornak kell azt megelôznie. Lap alján a helyzet hasonló, a fejezetcímet az üres sorokon kívül legalább három-négy tele sornak kell követnie. Ellenkezô esetben behozást vagy kihajtást kell alkalmazni. A hagyományos, klasszikus stílushoz a belsô szennycímlapos megoldáson kívül közel áll még a mindig jobb oldalon kezdôdô fejezetkezdés, függetlenül attól, hogy az elôzô fejezet bal vagy jobb oldalon fejezôdött-e be. Sokan ellenzik ezt a megoldást, mert a fejezetek vége és kezdete között vagy van, vagy

64. ábra Kimenetoldal és fejezetkezdô oldalak kötése 134

nincs üres oldal, attól függôen, hogy az elôzô fejezet jobb vagy bal oldalon fejezôdött-e be. Amennyiben a fejezet szövege új oldalon kezdôdik, és a fejezetcím is ott van, akkor három megoldás kínálkozik. Az elsô az, amikor a tükör élén álló fejezetcím alatt két-három üres sor után kezdôdik a fejezet szövege (nagyon helytakarékos tördelés). A második és harmadik esetben a fejezet szövege leütéssel kezdôdik, és a fejezetcím vagy a tükör felsô élén, vagy az üres rész közepén kap helyet. A leütés mértékét a laptükör függôleges méretének aranymetszés szerinti felosztása adja meg, ahol a leütés nagysága a kisebb, minor érték lesz, amely minden fejezetkezdésnél természetesen ugyanakkora. A kiszámított leütés mértékét mindig a legközelebb álló egész sortávolsághoz kerekítjük, hiszen a leütést sorokban szokás megadni (12 sor leütés, 15 sor leütés). Vizsgáljuk meg most a fejezetek befejezô, kimenô oldalának kérdéskörét. Ez a legritkább esetben, véletlenül lesz csak egy tele oldal. Legtöbbször egy csonka, félig, negyedig stb. telt oldal lesz. Nincs is vele semmi baj mindaddig, amíg az oldalon legalább 4-5 sor van. Amennyiben a kimenetoldalra nem jut legalább négy sor, úgy azt behozással meg kell szüntetni, vagy kihajtással el kell érni, hogy legalább négy sor legyen rajta. A behozást és a kihajtást oldalakkal elôbb kell elkezdeni. A fentiek minden további nélkül arra az esetre érvényesek, amikor az új fejezet belsô szennycímlappal kezdôdik, vagy a kimenetoldal az oldalpár páratlan, jobb oldalára esik. Amennyiben az elôzô fejezet kimenetoldala és az új fejezet kezdô oldala oldalpárt alkot, akkor a kimenetoldal sorainak legalább 2-3 sorral kötnie, fednie kell a fejezetkezdô oldal sorait még akkor is, ha utóbbiak leütéssel kezdôdnek, mint ahogy azt a 64. ábra mutatja. Ellenkezô esetben megint csak a behozás vagy a kihajtás segít. Többhasábos tördelés esetén a kimenet- és a fejezetkezdô oldalakról ugyanaz mondható el, mint egyhasábos tükör esetén. Egy többlet azért van. A kimenetoldal összes hasábjának egyenlô hosszúságúnak kell lennie. Nem megengedett, hogy az elsô hasáb a tükör aljáig teljen meg, és a következô csak félig lesz tele, mert ennyi volt a szöveg. A helyes megoldást a 65. ábra szemlélteti.

65. ábra Kimenet- és fejezetkezdô oldalak több hasáb esetén 135

A tördelô a kimenetoldalaktól tart a legjobban, mert szerencsétlen esetben akár 8–10 sort is ki kell hajtania vagy be kell hoznia. Ez a feladat nem oldható meg egyszerûen egy-két bekezdés rövid kimenetsorának behozásával vagy majdnem teli sorának kihajtásával oly módon, hogy abból egy rövid új kimenetsor keletkezzen. Ilyenkor több oldalt is vissza kell menni azért, hogy a tördelô megtalálja a jó megoldást. Segíthet a megelôzô oldalpárok tükrének egy sorral való csökkentése (alul) vagy növelése, amennyiben ez utóbbit az oldalszám, a pagina elhelyezése lehetôvé teszi. Az egymás után következô fejezetek adják a könyv gerincét, tartalmazzák a mondanivalót. A fôszöveg fejezeteinek végén, azok után következnek a könyv további járulékos részei. Ezen részek nem mindegyikét tartalmazza minden könyv, legtöbbjük csak tudományos mûvekben található meg.

Irodalomjegyzék, bibliográfia Mindig páratlan oldalra kerül, többnyire tudományos munkák tartozéka. A könyv, cikk készítése közben felhasznált forrásmunkák gyûjteménye, többnyire a szerzô(k) neve szerint ábécébe rakva. Az egyszerûsített bibliográfia egyegy mûrôl a címoldalon lévô adatokat mindenképpen tartalmazza (szerzô neve, a mû címe, alcíme – ha van, kiadó neve, kiadás helye, éve). Amennyiben az ISBN számot és a felhasznált oldalszámokat is közöljük, az már pluszadat, és ezek tipográfiai elkülönítése mindenképpen indokolt. Célszerû a szerzô(k) nevét kiskapitálisból, a címet kurzívból szedni, a többi lehet normál szedés. Egy megoldást a 66. ábra mutat be. A bibliográfia jó elkészítése meglehetôsen bonyolult feladat, hiszen a részletes bibliográfia a fentieken kívül tartalmazza még a könyv teljes terjedelmét, a kiadásszámot, a kötetszámot, a sorozatcímet és -számot [szögletes zárójelben a hiányzó adatokat, pl. rövidített nevek teljes kiírását], valamint a fordító, a szerkesztô, sajtó alá rendezô, illusztrátor nevét, a könyv illusztráltságának fokát (táblázatok, ábrák, rajzok színes táblák stb. száma). Az irodalomjegyzék meglehetôsen sok, olykor nemzetközi rövidítést használ. A téma teljes kifejtése kb. 25–30 oldalt igényel. Az érdeklôdôk a könyv irodalomjegyzékében szereplô Gyurgyák János Szerkesztôk és szerzôk kézikönyve címû mûvében találhat66. ábra ják meg a részletes kifejtését. Irodalomjegyzék 136

Utószó Általában a szerzô egy pályatársa, tisztelôje, tanítványa, ritkábban maga a szerzô írja. Tartalmi szempontból legtöbbször a mûvet méltatja, olykor a szerzô életrajzát, tudományos teljesítményét mutatja be röviden. Formai szempontból teljes mértékben azonos az elôszóval, mindig páratlan oldalon kezdôdik. A szerzô által írt utószó a bibliográfia elé is kerülhet.

Függelék A könyvben az irodalomjegyzéket követi, amennyiben utószó is volt, úgy az után áll, mindig páratlan oldalon kezdôdik. Szerkezetét tekintve maga is egy fejezet, amelynek függelék a címe. Elemei maguk az olykor címmel ellátott függelékek. Ilyenkor a cím egy fokozattal kisebb, mint a fejezetcím. Amennyiben az egyes függelékeknek nincs címük, úgy sorszámmal (1. függelék, 2. függelék) vagy betûvel (A függelék, B függelék) hivatkoznak rájuk a szövegben, és ez a hivatkozás lesz a címük. Maguk a függelékek lehetnek ábrák, diagramok, táblázatok, adathalmazok, ûrfelvételek stb. Lényegük az, hogy egyrészt elég terjedelmesek, másrészt a könyv szövegében különbözô helyeken sokszor hivatkoznak rájuk. Márpedig minden hivatkozáshoz beilleszteni a sokszor többoldalas elemet teljesen értelmetlen, sokkal kézenfekvôbb azt egyszer, a könyv vége felé letenni és hivatkozni rá. Az egyes függelékek – irodalmi, történelmi munkákban – olykor néhány oldal terjedelmû szövegek. Természetesen nincs minden könyvben függelék, ez inkább a tudományos munkák sajátja.

Kronológia A történelmi, életrajzi munkák része. A szerzô itt foglalja össze a tárgyalt történelmi kor legfontosabb dátumait idôrendi sorrendben, röviden, velôsen leírva a dátumhoz tartozó eseményt. Életrajzi kötetekben az életrajzi adatokat, az illetô legfontosabb mûveinek megjelenését foglalja kronológiába a szerzô. Általában egy esemény egy bekezdés, a bekezdés élén a dátum áll. Ezt a dátumot valamilyen tipográfiai eszközzel – kijjebb kezdés, kurziválás, tankönyvekben fettelés – kiemeljük. Maga a kronológia lehetôleg páratlan oldalon kezdôdjék, szövege a kenyérbetû stílusával egyezzen meg.

Szakkifejezések jegyzéke A külföldi gyakorlattal ellentétben itthon sajnos meglehetôsen ritkán tartalmazzák a tudományos mûvek ezt a hasznos kiegészítést, pedig használata, alkalmazása egyértelmûen megkönnyíti a szerzô és az olvasó munkáját is. A szerzô a szakkifejezés elsô elôfordulásakor kiemelheti azt a szövegben, majd a szakkifejezések jegyzékében egy rövid magyarázatot, definíciót adhat az illetô 137

szakkifejezésrôl. Az olvasó elolvasva a kiemelt szakkifejezést könnyen utánanézhet jelentésének a jegyzékben, amennyiben nem ismerné azt. Ha ismeri a kifejezés jelentését, akkor egyszerûen továbbolvas. A jegyzék lehetôleg páratlan oldalon kezdôdjék. Mivel szócikkek összessége, ezért a definiálandó, magyarázandó szó, kifejezés mindig a bekezdés elején áll. Fettelve kiemeljük, majd díszponttal elválasztva követi a meghatározás. A kiemelt szót kisbetûvel kezdjük. A magyarázat kezdôdhet kisbetûvel, ekkor a végén nincs pont, illetve állhat szabályos mondatokból. Stílusa a kenyérszövegével azonos.

Névmagyarázatok Történelmi, irodalomtörténeti, mûvészettörténeti, társadalomtudományi munkákban a mûben szereplô személyek rövid életrajzi adatait (születés, halálozás, foglalkozás, tudományos fokozatai, munkái, jelentôsebb társadalmi, tudományos funkciói stb.) foglalja össze ábécésorrendben. Lehetôleg páratlan oldalon kezdôdik, egy személy adatai adnak egy bekezdést. A szöveg kenyérbetûbôl szedett, a neveket kijjebb kezdjük, kiskapitálisból szedve vagy kurziválva. Az életrajzi adatokat egy-két mondatban soroljuk fel.

Rövidítések jegyzéke A munkában elôforduló rövidítéseket tartalmazza ábécésorrendben, táblázatszerûen. Elöl áll a rövidítés, mellette annak teljesen kiírt alakja. Lehetôleg páratlan oldalon kezdôdjön. A szöveg a kenyérbetû méretével egyezzen meg, azonban sok rövidítés esetén az alárendelt szövegrész fokozatából is szedhetô.

Illusztrációk jegyzéke A kötetben szereplô illusztrációk sorszámát, címét és az elôfordulás oldalszámát tartalmazza növekvô sorszám szerint rendezve. Amennyiben a könyv gazdagon illusztrált, és sokféle illusztrációt tartalmaz, úgy az illusztrációk jegyzéke az ábrák, képek, térképek, rajzok stb. jegyzékeire tagolódhat. Lehetôleg páratlan oldalon kezdôdik, szövegének stílusa a kenyérszövegével azonos. A sorszámok helyi érték szerint álljanak egymás alatt, tagolásakor az egyes részek (ábrák, képek stb.) címei a legkisebb címfokozat stílusában szedhetôk. Ügyeljünk arra, hogy az illusztrációk szövegközi sorszámai megegyezzenek a jegyzékben szereplôkkel!

A kötet szerzôi, közremûködôk Sokszerzôs mûvek, gyûjteményes kötetek, tudományos tanácskozások elôadásainak kiadásakor alkalmazható megoldás, amikor a nagy létszám miatt a 138

szerzôk adatai nem férnének el a copyrightoldalon. A nevek mellett közölhetjük a tudományos fokozatokat, egyetemi beosztásokat stb. Amennyiben a nevek mellett néhány mondatos szöveget is közlünk, úgy a kialakítás szócikkszerû, ellenkezô esetben egyszerû felsorolásról van csak szó. Lehetôleg páratlan oldalon kezdjünk.

A kötetben közölt írások jegyzéke Válogatásokban, gyûjteményes kötetekben használatos jegyzék. Megadja a tanulmány, vers, novella, esszé elsô megjelenésének adatait. Az adatokat a hivatkozások szabályai szerint adjuk meg. A szerzô neve, mû címe, alcíme, kiadás helye, éve, kiadó mellett illik megadni az oldalszámot is. A tipográfiai kialakítás az irodalomjegyzékével azonos, kezdô oldala mindig páratlan oldal.

Mutatók A mutató olyan betûrendes szójegyzék, amely az olvasó számára megkönnyíti a mûben való eligazodást, keresést. A mutató tartalmazhatja a fôszövegben (ábrákban, táblázatokban, jegyzetekben is) és függelékben elôforduló neveket, fogalmakat, évszámokat, földrajzi neveket, valamint azt, hogy a felsoroltak a mû mely oldalain fordulnak elô. Terjedelmesebb tudományos munkákban ez oly sok adat lehet, hogy célszerû több mutatót készíteni (névmutató, tárgymutató, évmutató, földrajzinév-mutató, sormutató, festmények mutatója stb.). A felsorolás egyben a sorrendet is rögzíti. Elsô helyen mindig a névmutató áll, ezt követi a tárgymutató, és csak utánuk következhetnek az egyéb mutatók. A mutatók mindig alfabetikus besorolásúak. A tárgyszót egymástól vesszôvel elválasztva követik annak elôfordulási oldalszámai. A mutatók mindig páratlan oldalon kezdôdnek!

Névmutató (névjegyzék) Ugyancsak inkább tudományos munkák, irodalomelméleti kötetek tartozéka, maga is egy fejezet. Tartalma mutató jellegû, azaz a mû szövegében elôforduló, ábécébe rendezett személynevek után következnek az elôfordulási helyek oldalszámai. A nevek vagy kenyérbetûvel, vagy annak kiskapitálisával szedettek, az oldalszámokat vesszô és szóköz választja el. Amennyiben a név utáni felsorolásban szereplô számok egy sorban nem férnek el, akkor a következô sorok a fôszöveg behúzásával vagy egy optikai négyzettel beljebb kezdôdnek. A különbözô betûvel kezdôdô nevek között egy üres sor, esetleg a kezdôbetû önálló sorban van. A névjegyzék és a következô pontokban tárgyalásra kerülô tárgymutató, szakszótár, irodalomjegyzék és tartalomjegyzék mindegyike akkor is lehet két- vagy többhasábos tördelésû, ha a kenyérszöveg egyhasábos volt. Példát a 67. ábra mutat. 139

67. ábra Névmutató egy lehetséges kialakítása

Tárgymutató Mind szerkezete, mind elôfordulása azonos a névmutatóéval. A különbség csak annyi, hogy itt a könyvben elôforduló fontosabb fogalmak, szakkifejezések ábécébe rendezett gyûjteménye található meg elôfordulásaik oldalszámaival együtt. Az alfabetikus rendezés miatt gyakran elôfordul, hogy két vagy több egymást követô szakkifejezés elsô egy-két szava azonos. A teljes szöveget ilyenkor csak elsô elôfordulásakor írják ki, a többinél az azonos szó, szavak helyett szóközzel elválasztott gondolatjelet, gondolatjeleket tesznek ki. Régebbi kiadásokban a gondolatjel helyett kvirtmínusz szerepel, mint ahogy az a 68. ábrán látható. A név- és tárgymutató véglegesítése mindig a tördelô feladata, hisz csak a tördelés befejeztével derülnek ki az oda beírandó végleges oldalszámok. A név-, illetve szakszójegyzék elkészítése a szerzô feladata, ez többnyire készen van, legfeljebb nincs ábécésorrendbe szedve. Utóbbi probléma azonban egy szövegszerkesztôvel könnyen megoldható.

68. ábra Tárgymutató egy megoldása

140

Idegen nyelvbôl fordított mûvek mutatói A fordításban megjelent mûvek mutatóinál vagy megelégedünk az eredeti mutatókkal, és csak lefordítjuk azokat is, aktualizálva az oldalszámokat, vagy pedig újat készítünk, legtöbbször csak kiegészítve az eredetit. A mutatók fordítása hasznos feladat, ugyanis – amennyiben a fordító ezzel kezdi a fordítás munkáját – megismerkedhet a szerzô név- és fogalomhasználatával, amely nagy segítségére lehet a fôszöveg fordításakor.

A mutatók feltöltése A komolyabb problémát a mutatók oldalszámokkal való feltöltése okozza. Ha a kiadványszerkesztô program fel van készítve név- és tárgymutató készítésére, akkor nem olyan fárasztó a feladat megoldása. A meglévô, sorba rendezett neveket, illetve szakszavakat mint keresendôket kell a szöveg elé bevinni, keresésre kijelölni és elindítani a név-, illetve tárgymutató-készítést. A többi a gép meg a program dolga. Amennyiben a tördelô programja nem képes erre a bravúrra, akkor szegény feje kénytelen a Keres/Cserél panelt használni: beírni a keresett nevet, kézi módszerrel rákerestetni, a megtalált elôfordulás oldalszámát leírni, keresni a következô elôfordulást stb. Amikor végzett, akkor a papírra írt oldalszámokat onnan a név- és tárgymutató megfelelô soraiba beírhatja, formáz, és már kész is. Bármelyik módszerrel dolgozik is, nem feledkezhet meg egy apróságról. Nyelvünk toldalékoló szóalakításának köszönhetôen egyes nevek, szavak toldalék nélküli és toldalékolt (ragozott) változatában a szótövek alakja nem egyezik meg. Mit jelent mindez? Egy példa rögtön rávilágít. Nézzük a Leonardo (da Vinci) és Varga tulajdonneveket és a grafika köznevet, mint a név- és tárgymutatóba felvett szavakat. Amennyiben ezeket a szavakat kerestetjük a szövegben, bizonyára megtaláljuk néhány elôfordulásukat, de nem valamennyit. A keresô minden további nélkül átugorja a Leonardót, Leonardónak, Vargával, Vargáé, grafikához, grafikában stb. alakokat, azok összes elôfordulásával együtt. Mindez azért, mert a toldalékolás következtében a szótô utolsó, rövid magánhangzója hosszúra változott. A tördelô tehát – ha minden elôfordulást meg akar találni – nem tehet mást, mint a Leonard, Varg, grafik szótöredékekre kerestet rá, így érve el az eredetileg keresett három szó valamennyi elôfordulásának megtalálását. Még annyit, hogy a Leonardo és Varga nevek mindig nagybetûvel kezdôdnek, és azokat jobb is mindig úgy kerestetni, hogy a program tegyen különbséget nagy- és kisbetû között. A grafika, pontosabban grafik keresésekor érdemes azonban ezt a különbségtételt kikapcsolni, hogy a program megtalálja a mondatkezdô, éppen ezért nagy g-vel írt grafika szavakat is.

141

Szakszótár (kislexikon)

69. ábra Szakszótár egy megoldása

Inkább ismeretterjesztô mûvek, olykor tankönyvek tartozéka. Néha egyszerûen csak pl. angol–magyar szótárként a szakkifejezések fordítását adja, máskor szócikkszerû fogalommagyarázatokat tartalmaz. Kialakítását tekintve általában többhasábos, balra zárt, a kenyérszöveg betûjébôl szedett. Szótárszerû megoldásnál az eltérô betûvel kezdôdô részeket sorközzel, az új betû nagyobb fokozatának kitételével, esetleg mindkettôvel elválasztják. Mindig páratlan oldalon kezdôdik. Példát a 69. ábra mutat. A 70. ábra szócikkszerû megoldást szemléltet.

Tartalomjegyzék 70. ábra Értelmezô kisszótár, kislexikon egy megoldása

Szinte valamennyi könyv tartozéka. Azért írtam, hogy csak szinte, mert találkoztam már olyan könyvvel, amelynek nem volt tartalomjegyzéke – igaz, tartalma sem nagyon. A tartalomjegyzék helye régebben a könyv végén volt (kezdete mindig páratlan oldal), csak az esetleg hátratett impresszum és kolofon követte még. Újabban a könyv elején, közvetlenül a címnegyedív után helyezik el, az ötödik oldalon kezdôdik, így minden más követi. Szerkezetét tekintve egy fejezet, ezért a címe fejezetcím. Tartalmilag a mû logikai szerkezetét, felépítését követi, ezért inkább a tudományos mûveknek, tankönyveknek van bonyolultabb tartalomjegyzékük. Az igaz, hogy a címrendszer kialakításához a tipográfus a szerzô által írt tartalomjegyzéket használja, ennek ellenére a tartalomjegyzék formai kialakítása nem tükrözi szolgaian a címrendszerét, annál is inkább, mert nem biztos, hogy annak valamennyi lépcsôjét tartalmazza. Kialakítása és annak pontos leírása a tipográfus feladata, a tördelô csak megvalósítja a leírtakat. A 71. ábra egy – inkább irodalmi jellegû könyvekben látható – egyszerû szerkezetû, 142

71. ábra Egyszerû szerkezetû tartalomjegyzék

72. ábra Hierarchikus tartalomjegyzék 143

hagyományos tartalomjegyzéket mutat. A 72. ábra példája egy tudományos munka precíz, sorszámozott, hierarchikusan felépített tartalomjegyzékének szerkezetét láttatja velünk.

Idegen nyelvû kivonat és tartalomjegyzék Nemzetközi hírnévre számot tartó szakcikkek, tudományos munkák része lehet az idegen nyelvû rezümé, amely a cikk, könyv legfontosabb gondolatait, kutatási módszereit foglalja össze néhány bekezdésben. Könyv esetén mellékelni szokták az idegen nyelvû tartalomjegyzéket is, mert az ilyen kötetekre jellemzô meglehetôsen részletes tartalomjegyzék sokat elárul egy hozzáértô kollégának. A tartalomjegyzék ilyenkor egyezzen meg az eredeti magyar könyv tartalomjegyzékével, ne csak annak rövidített formája legyen. (A fordítást mindenképpen érdemes anyanyelvi szaklektorral ellenôriztetni.) Mindig páratlan oldalra kerül, szövege a fôszövegével azonos stílusú, a tartalomjegyzék pedig követi magyar megfelelôje tipográfiai megoldásait.

Kolofonoldal A copyrightoldalon elhelyezett kolofon (a könyv kiadási körülményeinek adatai) és impresszum (a könyv nyomdai munkálatainak adatai) meglehetôsen zsúfolttá teszik a negyedik oldalt, sokszor nem is fér el rajta minden szükséges információ. A hagyomány is azt kívánja, hogy ezek az adatok a könyv végére (kolofon=végcím) kerüljenek. Régen a kolofon és az impresszum külön oldalon kapott helyet, a mai gyakorlat azonban teljesen érthetô módon összevonta a két egységet, és együtt helyezi el az utolsó páratlan oldalra, ott is a tükör aljára. Mit tartalmazhat a kolofonoldal? Az oldal tetején helyezhetjük el a lehetséges olvasótáborra vonatkozó utalást (nyolc-tizenkét éves gyerekeknek), a borítón elhelyezett fotó, rajz, festmény stb. címét és alkotójának nevét. Ugyanitt kaphatnak helyet a könyv támogatói, illetve a kiadó pontos címe, a kötet ISBN, illetve a sorozat ISSN száma. Az adatsorokat középre igazítva a kenyérbetû típusából és méretében szedhetjük. Maga a kolofon (és impresszum) az oldal aljára kerül ugyancsak középre igazítva és az alárendelt szövegrész betûméretébôl szedve. Az itt szereplô egyes sorcsoportok kialakításánál ügyeljünk az értelemszerû sortörésekre és a megfelelô soresésre. A tördelô a kolofon adatait általában a felelôs szerkesztôtôl kapja meg, azonban érdemes megnéznünk, hogy mi minden szerepelhet itt. A kolofon (és impresszum) lehetséges elemei: – a felelôs kiadó neve, – a felelôs kiadói szerkesztô neve, – a mûszaki szerkesztô és a tipográfus neve, 144

– a borító és a kötés tervezôjének neve, ha nem azonos a mûszaki szerkesztôvel, – a sorozat tervezôjének neve, – a mutató összeállítójának neve, amennyiben nem a szerzô vagy a felelôs szerkesztô állította össze a mutatót, – a könyv formátuma, – a könyv terjedelme, – a mellékletek, ábrák, rajzok, térképek stb. száma, – a könyv példányszáma, – a felhasznált papír minôsége, – a felhasznált betûtípus(ok) megnevezése, – a kézirat lezárásának ideje, – a nyomdába adás idôpontja, – a szedô, tördelô neve, – az elôkészítésre használt számítógép típusa és programok nevei, – a nyomda neve, telephelye, – a nyomda felelôs vezetôjének a neve, – a nyomdai megrendelés tasakszáma, – az elôállítás helye és ideje. Minden kolofon természetesen nem tartalmazhatja az összes itt felsorolt adatot, azonban valamennyi kolofonnak feltétlenül tartalmaznia kell a felsorolásban kurzívval szedett részeket.

Információs oldalak A nyomdai ív 16 oldalból áll, azonban nem minden könyv áll egész számú ívbôl. Ilyenkor a nyomda negyed, fél vagy háromnegyed ívet tesz a könyv végére, azonban még így is elôfordulhat két-három üres oldal a kolofonoldal után. Ezekre az oldalakra a kiadó általában saját hirdetéseit (a sorozat megjelent kötetei, tervezett megjelenések, rezümék stb.) teszi, kihasználva a rendelkezésre álló helyet és informálva az olvasót. Ugyanitt fizetett hirdetések is elhelyezhetôk, sôt egyre több olyan szakkönyvvel találkozhat a kedves olvasó, amelyben nagyon sok a fizetett hirdetés. A kiadó ily módon csökkenti költségeit.

A FEJEZET RÉSZEI, AZ OLDAL ELEMEI A könyv egyes részeinek részletes megtárgyalása után most vizsgáljuk meg legfontosabb logikai egysége – a fejezet – és legfeltûnôbb formai eleme – az oldal – felépítését, beosztását, részeit. 145

Élôfej Amennyiben van, úgy funkcionális és tipográfiai megtervezése a tervezô tipográfus feladata. Kialakítását általában kellô részletességgel meg is határozzák. A tördelôt a megvalósításban nagymértékben segíti a mesteroldal használata. Az élôfejet teljes mértékben a mesteroldalon alakíthatja ki, így az minden oldalon változtatás nélkül, ugyanolyan formában jelenik majd meg. Az élôfejbe tett változó oldalszám automatikusan változik. Az élôfej más változó elemét azonban minden oldalon a tördelônek kézzel kell megváltoztatnia, ezért célszerû, ha a helyükre a kívánt stílusban vakszöveget ír be, hogy tördelés közben a konkrét oldalon csak aktualizálnia kelljen azt. Jól teszi azt is, ha az élôfej összes elemét csoportba szervezi (group) annak érdekében, hogy a nem kívánatos helyeken (pl. üres oldalak, címnegyedív, tartalomjegyzék stb.) egyetlen mozdulattal eltávolíthassa az egészet. Amennyiben többféle élôfejre van szüksége, akkor többféle mesteroldalt használva elkészítheti valamennyit.

Címrendszer Mint az ábrákon bemutatott tartalomjegyzékekbôl is látszik, a szépirodalmi könyvek általában egyszerû szerkezetûek, így címrendszerük is lineáris; inkább a tudományos mûvek, az ismeretterjesztô kiadványok és a tankönyvek rendelkeznek bonyolult felépítésük, szerkezetük miatt többfokozatú címrendszerrel. A 43. ábra már bemutatott egy lehetséges, hagyományos stílusú címrendszert. A tartalomjegyzékbôl legtöbbször hiányzik a címrendszer alsó egykét lépcsôje, nehogy túl hosszúra nyúljon, és több, egymás után következô, a tájékozódás szempontjából esetleg már érdektelen cím ugyanarra az oldalra mutasson. A tipográfiai leírás tartalmazza a fô részek címeinek, a fejezetcímeknek, szakaszcímeknek, különbözô szintû alcímeknek egyre kevésbé feltûnô látványt nyújtó formázási utasításait. A címhierarchia utolsó tagja a bekezdés- vagy mandzsettacím, amely egy bekezdés elején áll, annak elsô, rövid, akár egyszavas, címszerû szava, mondata. A kenyérszöveg stílusától csak annyira tér el, hogy kurzív, feltûnôbb esetben fett. A tördelô a címrendszer egyes elemeinek megformázásához a stíluslap szolgáltatásait veheti igénybe. A tipográfiai leírás követelményeinek megfelelôen a tördelô elkészítheti minden egyes címfokozat formázását, beállíthatja annak összes jellemzôjét, majd nevet adva neki elhelyezheti a stíluslapon a kialakított stílust. A név természetesen „beszédes” lehet, azaz a fejezetcím stílusát nem xxxnek, hanem nevén nevezve fejezetcímnek hívja. Ezek a formázások nemcsak a szöveg kinézetét tartalmazhatják, hanem meghatározhatók a szöveg elôtt, után elhelyezendô térközök, esetleges léniák. A cím formázása a formázandó szöveg 146

73. ábra Alárendelt cím hibás és helyes tördelése

kijelölése után a megfelelô stílusnévre ütve megtörténik, sôt gyorsbillentyû is kapcsolható az egyes stílusokhoz. A tördelôprogramok újabb verziói a csak teljes bekezdésekre alkalmazható stílusokon kívül ismerik már az úgynevezett karakterstílusokat is. Ezek bekezdésen belüli kiemelések, a kenyérszöveg stílusától való eltérések stíluslapon keresztüli megvalósítására szolgálnak. Többhasábos tükör esetén a teljes tükörszélességet átfogó címeket ki kell venni a helyükrôl, és új boxba téve megformázni ôket. A címrendszer alacsonyabb fokú elemeivel elôfordulhat, hogy majdnem a tükör tetejére vagy aljára kerülnek. Ilyenkor legalább három-négy sornyi kenyérszövegnek kell fölöttük vagy alattuk lenni, különben a hasáb vagy oldal tetejére, illetve a következô hasábba, oldalra kell átvinni ôket (behozás, kihajtás), ahogy azt a 73. ábra szemlélteti. Ugyanez vonatkozik táblázat, ábra alá, fölé került alcímekre is. Egyáltalán egy-két sornyi folyó szöveget sehova sem szabad bezárni, elkülöníteni.

Kenyérszöveg A fejezet elején, a tördelési próbafájl kialakításakor a teljes szöveget a kenyérszöveg egy bekezdésének stílusára formáztuk meg kézi módszerrel, kerülve a stíluslapot, nehogy elvesszenek a már meglévô szövegközi kiemelések, kitevôbe tett jegyzetszámok stb. Most a kenyérszöveggel csak annyiban kell törôdnünk, hogy a testébe kerülô elemek (táblázatok, ábrák stb.) milyen hatással vannak rá. A tipográfia felfogása szerint a táblázat nem szakítja meg a szöveget, hiszen annak szerves részét képezi, és ott kell elhelyezni, ahol az a szövegbôl következik. Nem okoz szövegtörést, megszakítást akkor sem, ha a teljes hasáb- vagy tükörszélességet átfedi. Amennyiben valamilyen oknál fogva mégsem ott kerülne elhelyezésre, akkor sorszámmal és címmel kell ellátni (pl. 7. táblázat: Méret- és súlyviszonyok), és a szövegben a sorszámára való hivatkozást kell elhelyezni. Az ábrák, képek azonban megszakítják a szöveg folyását, ezért azokat vagy a lap tetejére, vagy az aljára helyezzük el – melléjük, alájuk, föléjük téve az esetleges ábraaláírás szövegét. Amennyiben az ábra csak olyan széles, hogy mellette 147

legalább 25–30 karakternyi hely marad, akkor a szöveg mellé folyatható, ellenkezô esetben az ábrát a tükör, hasáb tengelyébe kell állítani. A táblázatok és ábrák aláírásainak stílusa a stíluslapra felvihetô, és az aláírások formázására onnan használható.

Bekezdés A hagyományos stílus kenyérszövegének alapvetô egysége a bekezdés. A bekezdés egy gondolati egység, terjedelme egy mondattól akár egy oldalig terjedhet. A bekezdés elsô sora (first line) a klasszikus stílusban mindig egy vagy maximum két optikai négyzetnyit behúzott. Utolsó, kimenetsora pedig a dolog természetébôl adódóan csak kivételesen szerencsés esetekben lesz teljes, egyébként annál legalább egy-két optikai négyzetnyivel rövidebb lesz. Az éppen csak rövidebb sorokat a tördelôprogram a beállított értékhatárnak megfelelôen a szóközök növelésével teljessé teszi. A beállítási érték általában megegyezik az elsô sor behúzásának értékével. Amennyiben a kimenetsor rövidebb lenne a bekezdés behúzásának értékénél, úgy azt behozással meg kell szüntetni, vagy kihajtással a behúzás nagyságánál hoszzabbá kell tenni.

Fattyúsor A klasszikus stílusban nem kerülhet egyedülálló sorként az oldal, hasáb aljára vagy táblázat, ábra fölé a bekezdés elsô sora. Az angol terminológia az ilyen sorokat özvegynek (widow) hívja. Ugyancsak nem kerülhet egyedüliként az oldal, hasáb tetejére, vagy táblázat, ábra alá a bekezdés utolsó, kimenetsora sem. Az ilyen sorok neve az angolban árva (orphan). A magyar terminológia nem ennyire finomkodó, mindkét esetben egyszerûen a pejoratív fattyú névvel illeti az ilyen sorokat. Márpedig fattyúsor egyáltalán nem tûrhetô meg egy rendes kiadványban. A tördelôk örömére újabban az özvegysorokat már nem üldözik annyira, de egy rendes, klasszikus stílusú könyv nem tûrheti ôket sem. A tördelôprog-

74. ábra Kiküszöbölendô özvegy- és árvasorok 148

ramokkal automatizálható ugyan az özvegy- és árvasorok oldal, illetve hasáb aljára, tetejére kerülésének kivédése, ennek ára azonban az, hogy egyszerûen az elôzô oldalon, hasábon lévô sorok számát csökkenti eggyel a program, márpedig ez a megoldás nem fogadható el. Marad tehát a kézi beavatkozás, a szokásos behozás vagy kihajtás attól függôen, hogy az adott vagy elôzô bekezdés kimenetsora rövid vagy hosszú. Szerencsétlen esetben – rövid bekezdések, szövegközi címek, ábrák stb. – a fattyúsor eltüntetése a tördelôt szinte megoldhatatlan feladat elé állítja. Sokszor száz oldalt gyorsabban tördel, mint amennyi idô alatt megold egy ilyen „gubancos” helyzetet. Az özvegy- és árvasorokat szemlélteti a 74. ábra.

Kiemelések, párbeszédek, idézetek A szövegközi kiemelések nagy részét általában a szerzô vagy a beíró alakítja ki. Ô többnyire csak kurzivál, az esetleges kiskapitálisokat – tankönyvekben fett kiemeléseket – viszont már a tördelô teszi be a készülô mûbe. Az a helyzet, hogy az összes ilyen kiemelés hamis. A betûtípus álló változatából alakítja ki a számítógép, illetve a program a hamis italic, kapitälchen és bold alakokat, ahelyett, hogy a betûtípus azonos kiterjesztésû változatait használná. A hamis változatok igaziakra cserélését a tördelônek kell véghezvinnie. A tördelôprogramok biztosítanak olyan lehetôséget is, amelyekkel ezek a hamis változat – igazi változat cserék egy pillanat alatt elvégezhetôk. A párbeszédek szedése csak a magyar nyelvben történik gondolatjellel, minden beszélônek új bekezdést nyitva. Az idegen nyelvû párbeszédeket az adott nyelv sajátosságainak megfelelôen kell tördelni. Az idézetek szedését, tördelését az elôkészítésrôl szóló részben megtárgyaltuk, ahhoz nincs mit hozzátenni. Ott megtalálhatók az egyes nemzeti sajátosságok is.

Alárendelt szöveg, lábjegyzet Az alárendelt szöveg és a lábjegyzet a kenyérbetû típusából szedett, de annál két ponttal kisebb, sortávolsága a kenyérszövegével arányos, behúzása, igazítása azzal megegyezô. Például 10/12-es kenyérszöveg alárendelt szövege 8/9,6 pontos, 12/15-ös szövegé pedig 10/12,5-ös. A kenyérszövegbe ékelôdött alárendelt szöveg bal és jobb margója a behúzás mértékével akár be is hozható, de a fôszövegtôl mindenképpen üres sor válassza el az elején és a végén az ilyen szövegeket. A lábjegyzet csillagos vagy sorszámos voltát már megtárgyaltuk, és szó volt már arról is, hogy a lábjegyzet normál méretû (nem kitevôbe tett), verzál sorszáma és szövege közé fix szóközt tegyen a tördelô, különben a sorkizárt szedés 149

75. ábra Lábjegyzet sorszámainak kilógatása

következtében az egyes lábjegyzetek kezdô szavai nem ugyanott kezdôdnének (változó szélességû szóköz), márpedig ez megengedhetetlen. A lábjegyzetek bal margóját ugyanis annyival kell beljebb vinni, hogy az elsô sorok ugyanilyen mértékû kilógatásával a hivatkozási sorszámok a lábjegyzet szövegének bal szélén kívülre kerüljenek. Ez a mérték egy-, két- és háromjegyû sorszámok esetén más és más, ugyanis a kilógatott számok bal szélének a fôszöveg bal margójával kell vonalban állnia. Azon az oldalon kell a nagyobb kilógatásra áttérni, ahol már van két-, illetve háromjegyû sorszám, ilyenkor az ugyanazon oldalon lévô egy- és kétjegyû sorszámok helyi érték szerint állnak. Példát az egy- és kétjegyû, illetve a két- és háromjegyû váltásra a 75. ábra mutat.

Marginális Alkalmazásához olyan széles oldalmargókra van szükség, hogy azokon legalább húsz karakter elférjen egy sorban, és mindkét oldalán maradjon még hely (hasábköz és egy kis margó). A marginális a kenyérszöveg stílusában szedett, de a páros oldalakon jobbra, a páratlanokon balra igazított, olykor kurzív változat. Szövege a kenyérszöveg adott helyének tartalmára világít rá, vagy annak rövid, de lényeges kiegészítését adja. Egy modern alkalmazását mutatja a 76. ábra.

Pagina Vagy élôfejben kerül elhelyezésre – ekkor a szélmargók mellett található –, vagy a laptükrön kívül, annak aljától legalább egy üres sorral elválasztva. Elhelyezését tekintve a klasszikus stílusban lehet a laptükör tengelyében vagy az élô-

76. ábra Marginális alkalmazása 150

fejes elhelyezéshez hasonlóan a tükör bal, illetve jobb szélén álló. A klasszikus tükör nagy lábmargóját kihasználva a tükör aljától távolabbra is tehetô (a lábmargót az aranymetszés szerint felosztva), a tükörtôl olykor lénia választja el. Az oldalszám két oldalán, szóközzel elválasztva gondolatjel vagy léniaszerû nyomdai dísz is állhat. A paginát a tördelô a tipográfus elôírásai szerint mindenképpen a mesteroldal(ak)on alakítja ki, helyezi el. A tördelôprogram által odatett paginát és annak tartozékait (dísz, lénia stb.) le kell szedni a címnegyedív oldalairól és minden olyan oldalról, amely az elöl elhelyezett tartalomjegyzéket megelôzi. Ugyancsak nincs pagina a hátul elhelyezett tartalomjegyzéket követô oldalakon (impresszum, kolofon és ezek vákát oldalai). Nem szerepelhet pagina a belsô szennycímlap elô- és hátoldalán sem. Egy klasszikus példát mutat be a 77. ábra.

77. ábra Pagina klasszikus elhelyezése

151

RÉSZ LE TEK – ME LYEK BEN AZ ÖR DÖG LA KO ZIK

A

fejezet címe szó szerint értendô! Egy kész szöveges kiadvány minôségszintjét jelentôs mértékben befolyásolják azok az „apróságok”, amelyekrôl ebben a fejezetben lesz szó. Ugyanakkor sokszor éppen ezek a részletek tudják a legtöbb galibát okozni, s késztetik fejtörésre, utánjárásra a tördelôt. Hibás megoldásuk viszont mindenképpen nagymértékben rontja a kiadvány minôségét, rossz fényt vetve a készítôkre, mert egy kis odafigyeléssel kiküszöbölhették volna a hibákat.

ELVÁLASZTÁS Ugyan volt róla már szó, de sajnos az utóbbi években annyi hibás megoldással találkoztam, hogy nem tehetek mást, még egyszer összefoglalom, amit az elválasztás szabályairól feltétlenül tudni kell. A magyar fejlesztésû elválasztóprogramok ugyan ma már többnyire helyesen választják el a szavakat, sok helyen mégsem használják ôket, marad a kézi elválasztás. A magyar nyelvben az elválasztás a szótagoláson alapszik. Az érvényes szabályok a következôk: – minden szótagban egy magánhangzó van (ö-tö-dik, öl-e-bem), – mindig csak egy (akár két- vagy háromjegyû) mássalhangzót viszünk át a következô szótagba (ta-valy, teg-nap, ta-xi, temp-lom, má-szik, aszszony, lán-dzsa), – összetett, illetve igekötôs szavakat a szóösszetétel, igekötô határán választunk el (vas-szeg, vak-ablak, meg-old, át-áll). 152

A tördelô kézi elválasztáskor mindig a lágy elválasztójelet használja, amely csak a sor végén látszik, áttördelés esetén a sor belsejében nem látható. Ne vigye át egy szó utolsó betûjét új sorba és ne hagyja a sor végén a szó elsô betûjét még akkor sem, ha azt az elválasztási szabályok egyébként megengedik. Tilos tehát a rádi-ó, illetve az a-lapos elválasztás. Ugyancsak megengedhetetlen két egymást követô magánhangzó sor végén hagyása, illetve átvitele az új sorba. Nem helyes tehát az au-tomata, illetve fi-úé elválasztás. Ugyancsak hibás a radiátor, leá-nyok, ria-nás, fia-tal elválasztás is. Az elmondottak következménye, hogy például az autó és a fiúé szó ugyan három szótagú, mégsem illik elválasztani egyiket sem. Az összetett szavak a szóösszetétel határán elválaszthatók, de nem illik elválasztani ôket a szóösszetétel határától egykarakternyire még akkor sem, ha ott egyébként elválaszthatók lennének. Hibás tehát a hóe-sés, a vase-dény, szemü-veg stb. elválasztás.

ÍRÁSJELEK A magyar írásjel néhány kivételtôl eltekintve tapad az elôtte lévô szóhoz, utána azonban szóköz következik. Számomra érthetetlen, hogy egyébként jó képességû, értelmes fiatalok miért képtelenek betartani ezt az egyszerû szabályt. Mintha sosem láttak volna nyomtatott könyvet, az írásjelek után nem tesznek szóközt, eléjük viszont olykor igen. Elképesztô! Vegyük még egyszer sorra az írásjelek használatával kapcsolatos szabályokat.

Pont, felkiáltójel, kérdôjel Mint mondatvégi írásjelek mindig tapadnak az elôttük lévô szóhoz, utánuk viszont szóköz – esetleg másik írásjel (záró idézôjel, záró zárójel stb.) – vagy bekezdés végén return, enter következik. Elôttük viszont soha, semmilyen körülmények között sincs szóköz!

Vesszô, pontosvesszô, kettôspont Mint a felsorolások elemeit, mondatrészeket elválasztó karakterek ugyancsak tapadnak az elôttük lévô szóhoz, karakterhez, utánuk viszont szóköz következik. Egyetlen kivétel a pont utáni másik írásjel (kettôspont, záró idézôjel, záró zárójel, mint például a pl.: és az stb.). Az elôzô mondat végén három írásjel tapad szorosan az ôket megelôzô szóhoz. A felkiáltójel, kérdôjel, kettôspont, pontosvesszô elé viszont mindig egy nem törhetô spáciumot kell szedni, hacsak az nincs beépítve az adott fontban az említett karakterek betûképébe vagy kerning táblájába. 153

Hármaspont Nem azonos három egymás után beírt ponttal, hosszabb annál, de lényegesen rövidebb, mintha a három pont közé egy-egy szóközt ütnénk. A hármaspont egy karakter, külön jele van (…). Amikor egy gondolatsor közepérôl kihagyunk valamit, akkor hármaspontot használunk a kihagyás érzékeltetésére, mégpedig úgy, hogy eléje és utána is szóközt ütünk. (Például: Arra gondoltam, hogy … mindezt elvégezhetjük.) Hosszabb rész kihagyásának érzékeltetésére a hármaspont kerülhet külön sorba is. Zárójelpárba téve a hármaspont tapad a zárójelekhez. Egy gondolat befejezetlenségének érzékeltetésekor a hármaspont tapad az elôtte lévô szóhoz, utána szóköz vagy írásjel következik. (Például: Arra gondoltam… Vagyis…, Csak azt szeretném…) Idézeteken belüli és matematikai használatáról az adott részeknél lesz szó.

Idézôjel, aposztróf Mint már említettem, az írógép használatából eredô szokás, hogy szedéskor kezdô és záró idézôjel helyett egyaránt a Shift+2, aposztróf, félidézôjel helyett pedig a Shift+1 billentyûkombinációt használják, holott az elsô az inch, a második pedig a láb (mindkettô angol hosszmérték) jele. Cseréjükrôl igazi idézôjelekre és aposztrófra a tördelônek kell gondoskodnia. Az aposztróf egy 9-es alakú felsô vesszô (’), használata idegen nyelvû szavakban azok helyesírása szerinti, magyarban tapad az elôtte lévô szóhoz (Pista bá’), illetve az ôt követô évszámhoz (’99). Az idézôjel, idézôjelpár alakja és használata nemzetenként eltérô, lásd 9. táblázat. Magyarban a kezdô idézôjel 99 alakú alsó állású vesszôpár („), amely tapad az ôt követô szóhoz, írásjelhez; a záró idézôjel 99 alakú felsô állású vesszôpár (”), amely tapad az elôtte lévô szóhoz, írásjelhez. A belsô idézôjelpár a magyar helyesírás szerint a befelé mutató kettôs ékek (», «), amelyek ugyanúgy tapadnak, mint a külsô idézôjelek. Idézett szöveg közepén a kihagyást ugyanúgy érzékeltetjük hármasponttal, mint normál szövegek esetében. Amennyiben az idézet kezdete nem egy mondat, gondolat eleje, akkor a kezdô idézôjel után közvetlenül hármaspont, majd ugyancsak köz nélkül az idézett szöveg következik. A helyzet hasonló a gondolat közepén befejezett idézetnél: az idézett szövegrészt szóköz nélkül követi a hármaspont és a záró idézôjel. Jó tanácsként csak annyi: ha lehet, kerüljük az ilyen megoldást. A záró idézôjel utáni írásjelet szóköz nélkül írjuk, az tapad a záró idézôjelhez. Amennyiben egy egész mondatot idézünk, akkor a mondatvégi írásjel a záró idézôjelen belül van éppen úgy, mint amikor egy teljes mondatot zárójelpárba teszünk. „Országomat egy lóért!” (Ahogy azt a jelen példa kitûnôen szemlélteti.) 154

Amennyiben az idézet idézô mondathoz kapcsolt, úgy helyesírása annak függvénye, hogy az idézô mondat megelôzi vagy követi az idézetet, illetve annak közepén helyezkedik-e el. Ha az idézô mondat van elöl, akkor kettôspont és szóköz után következik az idézet. Amikor az idézô mondat van hátul, akkor a szóköz, gondolatjel, szóköz hármas választja el az idézettôl. Középre helyezett idézô mondat esetén annak elejét és végét is szóköz, gondolatjel, szóköz hármas választja el az idézet részeitôl. A példa mindent világossá tesz. Madách írja: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” – írja Madách. „Mondottam, ember: – írja Madách – küzdj és bízva bízzál!” Saját mondatunkba szôtt idézetet csak az idézôjelpár teszi észrevehetôvé. (Egyetértek veled, „küzdj és bízva bízzál”, mint ahogy én is ezt teszem.)

Kötôjel (elválasztójel, hyphen) Leggyakrabban elválasztójelként szerepel, használatáról – a lágy és a kemény elválasztójelrôl – a fejezet elején esett már szó. Kötôjelet használunk olyan szóösszetételek felsorolásánál, amelyek második tagját nem írjuk ki. Ilyenkor a kötôjel tapad az elôtaghoz (képzô- és iparmûvészet). Az utótaghoz tapad a kötôjel, amennyiben az elôtagot nem írjuk ki (betûtípus és -méret). A nem tartományt jelölô számoknál is hyphent írunk: 2-3. Mindkét oldalán köz nélkül írjuk a kötôjelet szóösszetételekben (sok-sok, egy-két, ejnye-bejnye), összetett szavakban (könyvritkaság-gyûjtemény), kettôs családi és földrajzi nevekben (Szádeczky-Kardoss Dorottya, Holt-Tisza), az -e kérdôszócska kapcsolásánál (tudod-e), kétezernél nagyobb, betûvel kiírt számok tagolásánál (egymillió-háromszázhatezer-ötszázhetvennyolc, tizennégyezer-hét), mássalhangzó torlódásakor (sakk-kör, Bonn-nal), illetve idegen nevek toldalékolásakor, amennyiben az írás nem egyezik a kiejtéssel (Glasgow-ba).

Nagykötôjel (félkvirtmínusz, en dash) Köz nélkül kapcsolódik az általa összekötött szavakhoz, számokhoz. Funkcióját tekintve kötôjel, összekapcsolja, összeköti a két oldalára írt szavakat, számokat. Nagykötôjellel kötjük össze az évszámokat, oldalszámokat (1848–49, 2–17), római számokat (I–IV), a telefon-, fax-, bankszámla- stb. számok tagolására ugyancsak használhatunk nagykötôjelet (1–234–999). A negatív számok elôjele is a félkvirtmínusz (–3,14). Ugyanezt a jelet használjuk nemzetek neveinek összekapcsolásakor (magyar–brazil meccs, német–magyar szótár), illetve szerzôpáros neveinek összekapcsolására (Lôcs–Vigassy: Fortran). 155

Gondolatjel Jelében megegyezik a nagykötôjellel, csak funkciójában tér el attól. Sohasem tapad az ôt megelôzô, követô szavakhoz, leggyakoribb elôfordulása a szóköz, gondolatjel, szóköz hármas. Bekezdés elsô karaktereként nincs elôtte szóköz (lásd párbeszéd). Vesszôt téve a gondolatjel után az tapad hozzá. Legtöbbször a mondatba szorított másik gondolatot – mint ahogy azt itt látjuk – különítjük el segítségével a mondat többi részétôl. Másik használati módja a párbeszéd. Ekkor minden beszélô új bekezdést kap, amelyet gondolatjel, szóköz kettôssel kezdünk, ahol a szóköz fix szélességû kell hogy legyen, különben a kizárás következtében a mondatkezdô nagybetûk nem ugyanott kezdôdnének. Párbeszédben ugyancsak a szóköz, gondolatjel, szóköz hármas választja el a kimondott szöveget a mondat többi részétôl, ahogy az a 8. ábrán látható. A tördelô ügyeljen arra, hogy folyó szövegbe tett kezdô gondolatjel ne kerüljön a sor végére, záró pedig a sor elejére. A problémát nem törhetô szóközökkel oldhatja meg.

Zárójelek Normál szövegben a kerek zárójelpár használatos. Nem használható helyette a ferde törtvonal! Az egyenes, kapcsos stb. zárójelpárok csak matematikai, mûszaki-tudományos szövegekben fordulnak elô, használatukat a matematikai szedésrôl szóló fejezet tartalmazza. A kezdô kerek zárójel tapad a mögötte, a záró az elôtte lévô szóhoz. Elôttük, illetve mögöttük legtöbbször szóköz található, azonban ha a záró zárójelet írásjel (vesszô, pontosvesszô, kettôspont, pont, felkiáltójel, kérdôjel, záró idézôjel) követi, akkor azok tapadnak hozzá, és csak ôket követi a szóköz. Akár három írásjel is követheti egymást, például: stb.).

Ferde törtvonal Azokban a szókapcsolatokban használjuk, amelyeket a per szóval olvasunk (m/sec, km/h, Ft/db). Nem használható zárójel helyettesítésére! Folyó szövegekben szavakat összekötve vele vagylagosságot fejez ki (és/vagy, elôtte/utána). Használható még kurrens szövegbe illesztett törtek törtvonalaként, kifejezések osztásának jelölésére (4/5, (2x–1)/3). Mindegyik esetben tapad hozzá az elôtte, illetve utána lévô mértékegység, szó, szám, kifejezés. Prózai szövegbe illesztett verssorok elválasztására a szóköz, ferde törtvonal, szóköz hármas használatos, a versszakokat szóköz, két darab törtvonal, szóköz négyessel különítjük el egymástól. A tördelô ügyeljen arra, hogy ezek az elválasztó karaktersorok ne kerüljenek egy sor elejére. Megoldást itt is a törhetetlen szóköz használata jelent. 156

Százalékjel A százalékjel nem mértékegység, hanem – mint neve is mutatja – jel, ezért közvetlenül a szám után, szóköz nélkül kell írni (25%, 12,5%). Toldalékolását tapadó módon kötôjellel kell írni. Mindig annyi toldalékot írjunk ki, amennyit a leírt százalék szó után írnánk (7%-kal, 32%-át, 23%-ával, 14%-ot). Irodalmi szövegben a számot és a százalékjelet inkább betûvel írjuk, hogy ne emelkedjenek ki a szövegbôl. Az ezrelékjel (‰) használata ritka ugyan, szabályai a százalékjelével azonosak.

Paragrafusjel Használata majdnem azonos a százalékjelével. Az elôtte lévô ponttal zárt sorszámtól azonban szóköz választja el (3. §, 12. §-sal, 7. §-tól). A paragrafusjel után nem kell pontot tenni. Törvények írásmódja: a XII. tv. 4. § (2) bekezdés c) pontja. A pontok és zárójelek szükségesek. Rendeletek írásmódja: 17/1999. (IV. 21.) PM-számú rendelet.

Et (és) jel A kódexmásolók használták kizárólag a latin et (és) jelölésére (&). Alakja is az összevont E és t karakterekbôl származik. Ma kizárólag angol és olykor magyar cégnevekben kapcsolja össze a tulajdonosok vezetéknevét (Smith & Watson, Kovács & Kis).

Matematikai mûveleti jelek A következô fejezetben a matematikai szedésrôl még bôven lesz szó, most csak a normál szövegben elôforduló matematikai jeleket foglaljuk össze. Az összeadás jele a plusz (+) jel, a kivonásé a mínusz (–), a gondolatjel. A két jel használható elôjelként is. A szorzás jelét általában nem tesszük ki, de ha mégis, akkor a szorzópontot (·) vagy szorzókeresztet (◊) használjuk. Semmiképpen sem használható helyettük a kis x betû. Az osztás jele a kettôspont (:) vagy a ferde törtvonal (/). Az egyenlôség jeleként az egyenlôségjelet (=) használjuk. Ügyeljünk arra, hogy a matematikai rész belesimuljon szövegkörnyezetébe (5+2(x–1)/3=(2x+3)/4). A plusz, mínusz és egyenlôségjelek két oldalára törhetetlen spáciumot kell szedni. Amennyiben a sort meg kell törni, akkor az csak az egyenlet tagjai után, a mûveleti jel kiírásával történhet. A sort befejezô mûveleti jelet az új sorban meg kell ismételni. Az alsó, illetve a felsô indexek mérete a kenyérszöveg méretének háromnegyede, bázisvonaluk eltolása annak egyharmada (például: 3x2·(x1 –x2)). Ezek a matematikai jelek szinte minden karakterkészletben megtalálhatók, használatuk elôtt azonban nem árt meggyôzôdni errôl a tényrôl. 157

MÉRTÉKEGYSÉGEK, PREFIXUMOK A Nemzetközi Mértékügyi Intézet által 1960-ban közzétett mértékegységrendszert 1979. január 1. óta kötelezô használni hazánkban. Az úgynevezett SImértékegységeket az MSZ–4900 ismerteti. Az SI hét alap- és két kiegészítô mértékegységet használ, lásd 12. táblázat. Az összes többit ezekbôl vezeti le. Közülük tizenhét önálló névvel bír (13. táblázat), a többinek nincs saját megkülönböztetô neve. Utóbbiakat meghatározó matematikai, fizikai, kémiai összefüggésük alapján az alapmértékegységekbôl határozzák meg. Alapmennyiség neve

jele

Mértékegység neve jele

Hosszúság Tömeg Idô Áramerôsség (elektromos) Termodinamikai hômérséklet Fényerôsség Anyagmennyiség Síkszög Térszög

l m t I T Iv n , ,… , ,…

méter kilogramm másodperc amper kelvin kandela mól radián szteradián

m kg s A K cd mol rad sr

12. táblázat Az SI alap- és kiegészítô mennyiségeinek nevei, jelölésük, mértékegységük és azok jelei Mennyiség neve

jele

Frekvencia f Erô F Nyomás p Munka, energia, hô (hômennyiség) W, E, Q Teljesítmény P Elektromos töltés Q Elektromos feszültség U Kapacitás C Ellenállás R 158

Mértékegység neve jele származtatása hertz newton pascal joule watt coulomb volt farad ohm

Hz N N/m2 J W C V F

s–1 mkgs–2 Nm Js–1 As WA–1 AsV–1 VA–1

Elektromos vezetés Mágneses fluxus Induktivitás Mágneses indukció Fényáram Megvilágítás Aktivitás Elnyelt sugárdózis

G B L v

Ev AG D

siemens weber henry tesla lumen lux becquerel gray

S Wb H T lm lx Bq Gy

AV-1 Vs VsA–1 WBm–2 cd˙sr lmm–2 s–1 Jkg–1

13. táblázat Önálló nevû származtatott SI-egységek A mértékegységek elé elôtétszavak, prefixumok illeszthetôk. A prefixumok tíz megfelelô hatványával szorozzák a mértékegységet (a negatív hatvány osztást jelent), így változtatva meg azt. A gyakorlatban nem használunk minden prefixumot minden mértékegység elôtt, elvben azonban mindegyik kitehetô mindegyik mértékegység elé még akkor is, ha mi azt sohasem láttuk. (14. táblázat). A fentieken kívül létezik még 48 olyan SI-n kívüli mértékegység, amelyek egy része Elôtétszó Jele Szorzó korlátozás nélkül használható (nap, óra, perc, km/óra, Celsius-fok stb.), másik részük csak a exa E 1018 szakterületükön belül alkalmazható (fényév, peta P 1015 parsec, hektár, bar, gauss, neper stb.), harmatera T 1012 9 dik részük pedig már egyáltalán nem használgiga G 10 ható (mázsa, torr, atm, lóerô, kalória stb.). mega M 106 Ezeket a 15. táblázat foglalja össze. Korlátozás kilo k 103 nélkül használhatók az A-val jelölt mértékhekto h 102 1 egységek. A B-vel jelöltek csak a saját szaktedeka da 10 rületükön belül használhatók, míg a C jelzédeci d 10–1 sûeket ma már egyáltalán nem használhatjuk centi c 10–2 sehol sem. milli m 10–3 –6 A 16. táblázat régi magyar hossz- és terümikro 10 letmértékegységek, a 17. táblázat pedig ugyannano n 10–9 csak régi angol és amerikai (hossz-, terület- és piko p 10–12 térfogat-) mértékegységek SI-re való átszámífemto f 10–15 –18 tásait tartalmazza, szükség esetén egyaránt atto a 10 hasznos segítséget nyújtva tördelônek, korrektornak, szerzônek és minden más, a témával 14. táblázat foglalkozó érdeklôdônek. Az SI prefixumai 159

Haszn. Mennyiség kód neve

Régi mértékegysége, annak átszámítása SI-egységre

A A A C B B B A C C A A A A B C A C C C C B C C C B A B C C C C B B B C

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

160

ívfok ívperc ívmásodperc ångström fényév parsec hektár liter (mtr) karát mázsa tonna perc óra nap dyn kilopond km/h torr kp/m2 (technikai) at (fizikai) atm bar poise stokes kalória erg wattóra elektronvolt literatmoszféra méterkilopond lóerôóra lóerô voltamper var erg/s mkp/s

°= /180 rad=0,017 45 rad ’= /10 800 rad=2,908·10–4 rad “= /648 000 rad=4,874·10–8 rad Å=10–10 m fényév=9,4605·1012 km parsec=3,2617 fényév=3,0857·1013 km ha=10000 m2 =104 m2 l=1 dm3 karát=2·10–4 kg q=100 kg=102 kg t=1000 kg=103 kg min=60 s=6·101 s óra=3600 s=3,6·103 s nap=86 400 s=8,64·104 s dyn=10–5 N kp=9,80665 N (a g normál értékével számolva) km/h=1/3,6 m/s=2,7777·10–1 m/s torr=1 mm Hg=133, 322 Pa=1,33322·102 Pa kp/m2 =1 mm vízoszlop=9,80665 Pa at=1 kp/cm2 =9,80665·104 Pa atm=760 torr=1,01325·105 Pa bar=105 Pa P=10–1 Pa·s St=10–4 m2/s cal=4,1868 J erg=10–7 J W·h=3,6·103 J eV=1,60219·10–19 J lit·atm=1,01325·102 J mkp=9,80665 J LEh=2,648·106 J LE=7,355·102 W VA=1 W var=1 W erg/s=10–7 W mkp/s=9,807 W

C A B B B B B C C C B B

kcal/h Celsius-fok biot franklin gauss maxwell oersted curie rad röntgen decibel neper

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

kcal/h=1,163 W °C=1 K (t=T – 273,15 K) Bi=10 A=1·101 A Fr=(1/3)·10–9 C G=10–4 T M=10–8 Wb Oe=(103/4 ) A/m C=3,7·1010 Bq rd=10–2 Gy R=2,58·10–4 C/kg dB=20·lg(p/p0) nincs SI-mértékegysége Np= 8,685890 dB nincs SI-mértékegysége

15. táblázat SI-n kívüli mértékegységek és átszámításaik

1 1 1 1 1

öl=1,8967 m négyszögöl=3,597 m2 ár=100 m2 hektár=10 000 m2 kataszteri hold (kh)=1600 négyszögöl=5764,64 m2

16. táblázat Régi magyar hossz- és területegységek átszámítása SI-re

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

tengeri mérföld (mile)=1852 km mérföld=1,609 km yard=0,9144 m láb (foot)=0,3048 m hüvelyk (inch)=25,4 mm angol gill=142 cm3 angol pint=0,568 dm3 angol quart=1,137 dm3 pottle=2,273 dm3 angol gallon=4,546 dm3 angol bushel=36,369 dm3 USA gill=118,295 cm3 161

1 1 1 1 1 1 1 1

USA pint (folyadékra)=0,473 dm3 USA pint (száraz közegre)=0,551 dm3 USA quart (folyadékra)=0,946 dm3 USA quart (száraz közegre)=1,101 dm3 USA gallon=3,785 dm3 USA bushel=35,239 dm3 barrel=116 dm3 font (pound, lb)=0,453 kg

17. táblázat Angolszász mértékegységek átszámítása SI-re

ÉGTÁJAK, PÉNZNEMEK, ORSZÁGNEVEK Égtájak Jeleit a nevükbôl képzett nagybetûs rövidítés adja, amely után nem teszünk pontot. Magában állva szóköz követi, toldalékolva a kötôjel után követi a toldalék (ÉK, DNy-i, K-en). É=észak K=kelet D=dél Ny=nyugat

ÉK=északkelet DK=délkelet DNy=délnyugat ÉNy=északnyugat

18. táblázat Égtájak jelei

Pénznemek Jeleiket nemzeti és nemzetközi szabványok rögzítik. A pénzjelek után nem teszünk pontot, toldalékot kötôjellel kapcsolunk hozzájuk. A magyar szabvány szerint a forint jele Ft, a filléré pedig f. A forint nemzetközi jele pedig HUF. A szám és a forint jele közé szóközt kell tenni (123 Ft 50 f, 123456 HUF). A forint ezerszeresének jele E, milliószorosáé M, milliárdszorosát pedig Mrd jelöli. A többszörös és a forint jele közé szóközt kell tenni (65 E Ft, 12,3 M Ft, 44,1 Mrd HUF). A nemzetközi szabvány szerinti pénznemjelek általában három verzál betûbôl állnak, amelyek után nem teszünk pontot. A számérték és a pénznem jele közé szóköz kerüljön (250 DEM, 682 USD). Itt említem meg, hogy a szám és a hozzá tartozó mértékegység, jel összetartozik, nem engedhetô meg, hogy a mértékegység vagy jel átkerüljön a következô sorba, ezért közéjük törhetetlen szóközt kell ütni. A 19. táblázat a legfontosabb pénznemek jeleit tartalmazza. 162

USD=USA-dollár DEM=német márka GBP=angol font FRF=francia frank CHF=svájci frank JPY=japán jen AUD=ausztrál dollár CAD=kanadai dollár ATS=osztrák schilling ITL=olasz líra NLG=holland forint ESP=spanyol pezeta BEF=belga frank DKK=dán korona EUR=euró FIM=finn márka PTE=portugál escudo NOK=norvég korona HUF=magyar forint CZK=cseh korona SKK=szlovák korona PLN=lengyel zloty LTT=litván litas LVL=lett lat BGL=bolgár leva RUR=orosz rubel ROL=román lej ALL=albán lek 19. táblázat Pénznemek nemzetközi jelei

Országnevek

Az országneveknek kétféle kódolása is van. Az egyik az autókra felmatricázott, olykor a rendszámtáblákon is megjelenô országjelzés, általában egy–három karakter. A másik az országok angol vagy francia elnevezéseibôl kialakított hárombetûs kód, amelyet például a nemzetközi sportversenyeken is használnak. Mindkettô csupa verzál betût használ, a kód után nem teszünk pontot, az esetleges toldalékot kötôjellel kapcsoljuk. A rövidítések a 20. táblázatban találhatók. 163

Országnév

Klasszikus Sportjelzés kód

Országnév

Klasszikus Sportjelzés kód

Albánia Ausztria Belgium Bulgária Csehország Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Horvátország Írország Izland Jugoszlávia Lengyelország Liechtenstein Luxemburg Magyarország Málta Monako Nagy-Britannia Németország Norvégia Olaszország Oroszország Portugália Románia Spanyolország Svájc Svédország Szlovákia Szlovénia Törökország

AL A B BG CZ DK SF F GR NL HR IRL IS YU PL FL L H M MC GB D N I RUS P RO E CH S SK SL TR

Amerikai E. Á. Argentína Ausztrália Banglades Brazília Chile Ciprus Dél-Afrika Dél-Korea Egyiptom Fülöp-szigetek Hongkong India Indonézia Irak Izrael Japán Kanada Kína Kuvait Líbia Mexikó Pakisztán Paraguay Peru Új-Zéland Ukrajna Uruguay Vietnam Zambia

USA RA AUS BD BR RCH CY ZA ROK ET RP HK IND RI IRQ IL J CDN TJ KWT LAR MEX PAK PY PE NZ UA ROU VN Z

20. táblázat Országok nemzetközi jelzései 164

ALB AUT BEL BUL CZE DEN FIN FRA GRE HOL HOR IRL ISL YUG POL LIE LUX HUN MLT MON GBR GER NOR ITA RUS POR ROM SPA SWI SWE SLV SLO TUR

USA ARG AUS BAN BRA CHI CYP SAF KOR EGY PHI HKG IND INA IRQ ISR JPN CAN CHN KUW LBA MEX PAK PAR PER NZL UKR URU VIE ZAM

RÖVIDÍTÉSEK, MOZAIKSZÓK Rövidítések Sokszor használt köz- és tulajdonnevek teljes kiírása helyett gyakran azok általánosan elfogadott rövidítéseit használjuk. E rövidítések után pontot teszünk, majd szóköz követi ôket (ker., dr., bt., ún. stb.). Toldalékolt alakjukban a pont után írt kötôjellel kapcsoljuk hozzájuk a toldalékot (Bp.-i, dec.-ben). Néhány példát a 21. táblázat tartalmaz. Teljes alak

Rövidítés

Teljes alak

Rövidítés

Budapest Hódmezôvásárhely kerület utca körút doktor úgynevezett következô oldal vagy Krisztus elôtt Krisztus után illetve, illetôleg vesd össze annyi mint átvitt értelemben idézett mû tulajdonképpen és a többi

Bp. Hmvhely. ker. u. krt. dr. ún. köv. o. v. Kr. e. Kr. u. ill. vö. a. m. á. é. i. m. tkp. stb.

részvénytársaság rt. korlátolt felelôsségû társaság kft. közhasznú társaság kht. betéti társaság bt. január jan. február febr. március márc. április ápr. május máj. június jún. július júl. augusztus aug. szeptember szept. október okt. november nov. december dec. 21. táblázat Néhány gyakran használt rövidítés

Mozaikszók Tulajdonnevek (többnyire intézmények), valamint hosszabb kifejezések teljes alakja helyett használjuk a legtöbbször a szavak kezdôbetûibôl kialakított mozaikszót, betûszót. A tulajdonnevek mozaikszavai csupa nagybetûbôl állnak, míg a kifejezéseké kisbetûsek. Írásukban a végükre nem teszünk pontot, a toldalékokat kötôjellel kapcsoljuk hozzájuk. Rengeteg ilyen mozaikszó van, ezért meg sem kísérlem táblázatba foglalásukat. Mindössze néhány példa: APEH = Adó- és Pénzügyi Ellenôrzô Hivatal, 165

ELTE = Eötvös Loránd Tudományegyetem, MTI = Magyar Távirati Iroda, ENSZ = Egyesült Nemzetek Szervezete. Közszavakból képzettek az áfa = általános forgalmi adó, ványa = vállalkozási nyereségadó, tv = televízió stb. A számítástechnikában használt mozaikszavakat – bár közszavak ugyan – mégis csupa nagybetûvel írjuk eredeti, amerikai írásmódjuknak megfelelôen. Ilyenek például a RAM = Random Access Memory, DOS = Disk Operating System, CPU = Central Processor Unit stb.

SZÁMOK ÍRÁSA Arab számok Írásuk a 0, 1, …, 8, 9 számjegyekkel történik. A nulla számjegy nem helyettesíthetô az o betû egyik alakjával sem, mint ahogy az egyes számjegy helyett nem írhatjuk az i vagy az el (l) betû egyik alakját sem. Tizedes számok írásakor a tizedesvesszôt (és nem pontot) köz nélkül illesztjük a helyére a számjegyek közé. A nagyobb számokat (tízezer felett) hátulról kezdve hármasával csoportosítjuk (egyesek, ezresek stb.), és e csoportok közé törhetetlen spáciumot szedünk. Sorszámok után szóköz nélkül pontot teszünk. A postai irányítószám nem sorszám, ezért utána nem kell pontot tenni! Ha már itt tartunk: címek egy sorba írásakor a helységnév után vesszôt kell tenni (1093 Budapest, Török Pál u. 1. vagy 1457 Budapest, Pf. 235.). Számok után a toldalékot kötôjellel írjuk a kiejtésnek megfelelôen, sorszámok esetén a pont után következik a kötôjel (tizenkettôt: 12-t, huszonhárommal: 23-mal, hatodiktól: 6.-tól, hetedikkel: 7.-kel). Dátumok írásakor volt néhány évig egy ôrület, amelyet az akadémia rendelt el. Mindenütt ezt lehetett látni: 1999. január 1-jétôl (utóbbit olvasd: elsejétôl). Ugyanígy 2-ló másoló, 3-tos pedig harmatos? Folyamatos szövegben a számokat lehetôleg betûvel írjuk ki, hogy ne törjön meg a szöveg ritmusa. Ilyenkor a hármas csoportosítási helyekre kötôjel kerül. Szerzôdésekben, nyugtán a pénzösszegeket jelentô számokat betûvel is meg kell ismételni. A pénzjel után vesszôt teszünk, majd az azaz szó után nagybetûvel kezdjük a szám írását. Szóköz után a pénznemet kisbetûvel kiírjuk (15.372 Ft, azaz Tizenötezerháromszázhetvenkét forint). Ráadásul pénzösszegeknél a hármas tagolást ponttal jelzik. A 100 Ft nevénél a Száz helyett Egyszáz forintot írjunk. Ma leginkább a verzál (álló) számokat használják. Ezek egyenlô szélességûek, így egymás alá írva, elôttük tabulátort használva tartható velük a helyi értékes írásmód, ami matematikai, pénzügyi alkalmazásoknál elengedhetetlen. Folyó szövegben azonban sokkal jobban mutatnak a medievális (ugráló) számok. Egy kiadványon belül természetesen csak az egyik fajtát alkalmazzuk. 166

Római számok A rómaiak csak a verzál betûket ismervén számjegyeik írására is ezeket használták. Az egyes számok írását a 22. táblázat tartalmazza. Szám

Római megfelelôje

1 5 10 50 100 500 1000 5000 10000 100000

I V X L C D M CIC CCICC CCCICCC

22. táblázat A római számok A római számokat helyi értékük szerint írjuk, azaz elôbb a megfelelô jelekkel leírjuk az ezreseket, ezt követôen a százasokat, majd a tízeseket, végül az egyeseket. Az adott jelet (I, X, C, M) közvetlen egymás után kétszer, háromszor leírva az értékének kétszeresét, háromszorosát jelenti. Nem írható közvetlen egymás után két vagy három V, L, D. A 4, 40, 400 jelzése IV, XL és CD. Ugyanígy a 9, 90 és 900 jele IX, XC és CM. Az elmondottakból következik, hogy az 1849 MDCCCXLIX alakú, az 1999 pedig MCMXCIX alakot ölt, nem pedig MIM írású. Ugyanígy az 1099-et MXCIX alakban kell leírni, az MIC felírás helytelen. Nagyobb számok írására V-tôl M-ig ezen jelek fölé vízszintes vonalat húztak, akkor vonal nélküli értékük ezerszeresét jelentették. A 22. táblázat szerinti ezer fölötti jelöléseket inkább ma használjuk. Amennyiben a római számokat sorszámként használjuk, úgy utánuk köz nélkül pontot kell tenni. Római számmal kell írni a törvények sorszámát (LVII. törvény, XXIV. tv.), az uralkodók, pápák, fejedelmek számjelzôjét (IV. Béla, XIV. Lajos, II. János Pál, II. Rákóczi Ferenc), kötetek sorszámát (III. kötet), a fôvárosi kerületek sorszámát (XII. kerület, VI. ker.), postai címeknél az emeletszámot (IV. emelet, VIII. em.), középiskolai évfolyamok, osztályok számát (I. évfolyam, III. B osztály, IV/C), valamint az évszázadok számát (XIX. század, Kr. e. III. sz.). Újabban a századokat szokás arab számmal írni (12. század, 167

20. sz.), azonban egy kiadványon belül mindenképpen csak az egyik megoldást alkalmazzuk.

Dátum, idô A dátum évszámát arab számmal írjuk, és utána pontot teszünk. Szóköz után követi a hónap neve, amelyet kiírhatunk teljesen, rövidíthetjük (lásd rövidítések), írhatjuk római vagy arab számmal. A hónap nevének rövidített, római vagy arab számmal való írása után pontot teszünk. Szóköz után ezt követi a hónap napjának arab számmal való írása, amelyet mindig pont zár le. A lehetséges formátumok tehát: 1999. december 31.; 1999. dec. 31.; 1999. XII. 31. és 1999. 12. 31. Amennyiben az utolsó formátumnál a hónapok és napok száma egyjegyû lenne, úgy eléje nullát írunk (1999. 04. 01.). Utóbbinak szóköz nélküli változata a számítástechnikai formátum (1999.04.01.). Bár az évszám és a nap is sorszám, toldalékolásukkor azonban a pontot elhagyjuk, és a toldalékot kötôjellel kapcsoljuk hozzájuk. Vigyázat! Más sorszámoknál marad a pont, csak a dátumnál szûnik meg! Példa: 1848-as, 1989-tôl, 2000-ben, illetve január 7-én, május 1-jétôl vagy inkább 1-tôl, április 22-i. Az évszám után nem teszünk pontot, csak szóközt, ha közvetlen utána rá vonatkozó birtokos szerkezet következik (1458 telén, 1241 áprilisában, 2000 elején). A keltezés a dátumon kívül magában foglalja a helyet, helységet is, azaz helységnév, vesszô, szóköz, dátum szerkezetû (Budapest, 1999. december 31.) Az idôpont az egy napon belüli idô jelzésére szolgál. Óra, perc, másodperc felbontásban adjuk meg. A mértékegységeket folyó szövegben mindig kiírjuk, egyéb helyeken rövidítjük (lásd mértékegységek). A helyes megoldás tehát: 5 óra 12 perc 38 másodperc vagy 17 h 29 min 41 s. Újabban terjed a számítógépes kijelzés szerinti írásmód, ahol az óra-, perc-, másodpercértékek mindig kétjegyûek, közöttük szóköz nélküli kettôspont az elválasztójel (17:31:42 vagy 05:08:01). Néhány szót szeretnék még szólni a telefonszámok tagolásáról. Ugyanis ebben a kérdésben egyáltalán nincs egység. Emlékeztetôül: a számjegyek közé divizt (-) teszünk akkor, ha nem tartományt kötünk össze, azaz nincs közbülsô egész szám (2-3, 5-6, 14-15 stb.). Tapadó gondolatjelet (–) használunk tartományok jelölésekor (1–3, 5–8, 10–15 stb.). A telefonszámokat azért tagoljuk, hogy könnyebben megjegyezhetôk legyenek. Éppen emiatt például a hétjegyû budapesti hívószámokat hol 3-4, hol 4-3, hol pedig 3-2-2 stb. számjegyre tagolják. Tagoló jelként láttam már szóközt, divizt, félkvirtmínuszt, díszpontot stb. Szerkezetét tekintve a legegyszerûbb telefonszám hazánkban a hat- vagy hétjegyû hívószám. Ezt követheti egy mellék, illetve elôzheti meg országon belüli 168

hívásoknál a körzethívó (06) és a körzetszám. Nemzetközi hívásoknál a körzethívó helyét az országhívó veszi át. A cégen belüli melléket általában mindenki egy nem tapadó ferde törtvonallal választja el a hívószámtól. A többi tagolási lehetôség közül a díszpontot nem tartom szerencsésnek (nem megszokott számok között), a másik három azonban szerintem elfogadható. Tehát csökkenô sorrendben tartom jónak a következô megoldások mindegyikét: 06 99 123 456 / 789, 06-99-123-456 / 789, illetve 06–99–123–456 / 789. Az ebben a fejezetben eddig leírtak nem tartoznak ugyan szorosan a tipográfiához, azonban olyan helyesírási alapismereteket adnak, amelyeket nem nagyon tanítanak a nyelvtanórákon, viszont minden, szöveggel foglalkozó embernek tisztában kellene lennie velük. A fejezetben foglaltak betartatása a korrektor feladata. Igen ám, de hány olyan mû kerül ki a nyomdákból, amelynek még csak a közelében sem járt korrektor. Nem árt, ha a grafikus, a tipográfus vagy a tördelô is tudja, vagy kétely esetén egy helyen megtalálja ezen apróságokat, amelyek pontos betartása, helyes használata, alkalmazása minden szöveg-elôállítással foglalkozó ember közös felelôssége. Ezzel a normál szöveg tördelésének végére értünk. A tördelônek munkája közben arra kell törekednie, hogy minden – a részletekre vonatkozó – döntést a kiadványt átszövô, átfogó tipográfiai stílus szellemében hozzon meg, annak hatását erôsítse, fokozza. A tipográfus utasításait maradéktalanul tartsa be, a tipográfiai leírásban lefektetett elképzeléseit hajtsa végre. A részére biztosított döntési szabadsággal jól gazdálkodjon, megoldásai a kiadvány esztétikai megjelenését emeljék, gazdagítsák. Munkája közben állandóan legyen tudatában annak a ténynek, hogy mindazok a hibák, amelyeket ô a korrektúrák után bennehagy a kiadványban, azok benne is maradnak. A kiadvány tartalmának, megjelenésének ô az utolsó alakítója. A kiadvány készítésének további munkafázisaiban annak tartalma, alakja, kinézete már nem változik.

169

SPE CI ÁLIS ESE TEK SZE DÉ SE, TÖR DEL É SE

A

tördelési leírásokban szerepel három olyan elem – az iniciálé, a táblázat és a képlet –, amelyeknek szedése, tördelése nem intézhetô el két-három bekezdéssel, mindegyikük tárgyalása megér egy külön „misét”. Az iniciálék számomra negatív fejlôdését a könyv elején, a 3. ábrán már megpróbáltam szemléltetni. Használata a kézzel írott kódexek díszes, rajzos, festett kiemelt kezdôbetûirôl hagyományozódott át a nyomdaipar területére. Az idô múlásával szerepe csökkent, külalakja egyszerûsödött. Olykor feltámad halottaiból, és alkalmazása ismét nagy divat lesz. Ilyen divatot élünk meg ma is. Igaz, a valódi, díszes kezdôbetû, az igazi iniciálé (initial) idôszaka már lejárt, helyette a szedés három, négy, öt sorát átfogó nagy kezdôbetû, a verzális (versal) divatja hódít. A magyar terminológia nem tesz különbséget, mindkettôt iniciálénak hívja. A táblázat a nem irodalmi jellegû mûvek sajátja. Mûszaki, tudományos könyvek elôszeretettel és nagy mennyiségben, olykor nagyon nagy méretekben alkalmazzák. A táblázat két fô része a fej és a törzs (az adatok). Elemei sorokba és oszlopokba rendezettek. A táblázat fejét a törzstôl mindig lénia választja el. A sorok, oszlopok elválasztására azonban nem kötelezô léniák használata, sôt a táblázatot léniával bekeretezni sem szükséges. Az ólombetûk korában szedése, tördelése sokkal nehezebb volt, mint mai elektronikus elkészítése. Azért egy nagyobb, sok adattípust (szöveg, szám, dátum, képlet, ábra stb.) tartalmazó táblázat szedése, elkészítése még mindig meg tudja izzasztani a tördelôt. Nagyon sok – törzsében csak számadatokat tartalmazó – táblázatból készítenek manapság – szövegszerkesztô, tördelô, táblázatkezelô vagy speciálisan e célra kifejlesztett programokkal – a szemléletesebb megjelenés miatt különbözô típusú grafikont. A matematikai, mûszaki és kémiai képletek szedése, tördelése e szakmák magasiskoláját jelentette. Csak a legjobbakra bízták a képletszedés kényes és bonyolult feladatát. A matematikai, fizikai, mûszaki képletek szedését, tördelését megkönnyíti a Word program részeként szállított egyenletszerkesztô (Equation Editor). Komolyabb mûszaki, matematikai tárgyú szöveg és képleteinek szedése, tördelése azonban még így sem egyszerû feladat, nem árt némi 170

szakirányú ismeret megléte. A kémiai képletek – gondoljunk csak szerves vegyületek, pl. gyógyszerek szerkezeti képleteire – szedése, tördelése annál is inkább bonyolult feladat, mert itt megszûnik a soros szerkezet, a képletek szinte ábraszerû képzôdményekké válnak, a síkban kiterített hálók lesznek, amelyek egyes elemei sokszor maguk is leegyszerûsítetten ábrázoltak (pl. benzolgyûrû). Nem tudok olyan programról, amely az Equation Editorhoz hasonlóan a kémiai képletek szedését, tördelését könnyítené meg. A tördelô vagy ábrarajzoló kénytelen lesz maga elemezni az elkészítendô képleteket, megkeresni azokban azt a nem kevés számú építôelemet, amelyek megrajzolása után a képletek segítségükkel elôállíthatók. Jól teszi a tördelô, ha ezeket az elemeket négyzetalapra szerkeszti, hogy sorolhatók legyenek. A fentieken kívül van még három mûfaj is, amelyek szedése, tördelése eltér az általánostól. Verseknél azok hangulatát, ritmusát igyekszik visszaadni a tipográfus és a tördelô egyaránt. Színdarabok tördelésénél világosan meg kell különböztetni egymástól az egyes színek leírását éppúgy, mint a szereplôk nevét, a nekik szóló utasításokat és szövegüket. Mindennek világos, jól érthetô, követhetô szerkezetet kell adni. A zenei szedés, tördelés speciális programmal történik, hiszen jeleinek nagy száma (kb. 600) és mássága miatt normál tördelôprogram ilyen feladatra használhatatlan. A kottaolvasási, zenei elôismeretek éppúgy szükségesek a tördelô számára, mint a matematikai, illetve kémiai képletszedésnél a megfelelô szakirányú ismeretek. Nem árt, ha a tördelô érti is azt, amit csinál, így sokkal kevesebbet hibázik, mint amikor csak a látott kézirat alapján dolgozik. A fentiek részletezésérôl, kifejtésérôl szól ez a fejezet.

INICIÁLÉ Szerepe kezdetben az volt, hogy ünnepélyessé, emlékezetessé tegye a könyv olvasásának kezdetét, díszítésével gyönyörködtessen, emelje a könyv értékét. A XV. században, sôt még a XVI. század elsô felében is mûködtek a miniátorok, könyvfestôk, akik megrajzolták, kifestették az értékesebb, díszesebb kiadványokban a nyomdász által üresen hagyott területekre kerülô iniciálékat. A könyvnyomtatás rohamos terjedésével, a könyv iránti igény óriási növekedésével a kézi munka már nem tarthatott lépést. Az iniciálé is nyomdabetûvé vált, mégpedig díszes, mai szemmel nézve olykor túldíszített nyomdabetûvé. Néhány példa a 78. ábrán látható. Az igazi, díszes nagybetû, iniciálé (initial, display initial, capital letter) mellett egyre gyakrabban használjuk annak egyszerûbb válfaját, a már kódexekben 171

78. ábra Iniciáléként használható nyomdabetûk

P

illanatnyilag 42 darab számítógéppel rendelkezünk. Ebbôl 36 Apple Macintosh, a többi PC. A Macintoshok közül 27 db Power PC, a többi az LC kategóriába tartozik.

N

em mindig volt ez így. Még két évvel zezelôtt is csak tíz Macintosh szolgálta za grafikai oktatást, és közülük csak egy volt Power Macintosh. A világ a Sulinet kapcsán változott nagyot.

H

irtelen 24 Power PC-s Apple Macintosh gyarapította az eszközparkot, no meg három PC. Egy PC a grafika szakra is eljutott, hogy öszszehasonlíthassuk a két platformot.

172

79. ábra Kiemelt, süllyesztett és lógatott iniciálé

is alkalmazott, kiemelt, több sort átfogó, díszítetlen kezdôbetût, a verzálist (versal). Az iniciálé elhelyezésének három fajtáját különböztetjük meg. Leggyakoribb a süllyesztett (drop cap) iniciálé, használatát a kiadványszerkesztô programok rosszul ugyan, de támogatják. Az iniciálé elhelyezésének másik módja a kiemelés, a kiemelt, kiálló iniciálé (raised initial). A harmadik lehetôség az iniciálé elhelyezésére egyfajta marginális megoldás, a margón kívül elhelyezett, lógatott iniciálé (hanging initial). Azt ugye mondanom sem kell, hogy egy kiadványon belül csak egyféle elhelyezésû iniciálét használunk, kerülve annak eltérô variációit. A 79. ábra mindháromra mutat példát.

Süllyesztett iniciálé A süllyesztett iniciálé használatánál az alábbi elveket, szabályokat illik betartani: – az iniciálé minimum három, de inkább négy vagy öt sort fogjon át; – az iniciálé betûjének bal oldala a hasáb bal szélével optikailag kerüljön egy vonalba; – az iniciálé betûjének alapvonala a süllyesztés utolsó sorának alapvonalával álljon együtt; – teteje az elsô sor verzálisainak tetejével megegyezô magasságú vagy annál nagyobb legyen, csak kisebb nem lehet; – az iniciálét alulról és jobbról határoló térköz optikailag azonos nagyságú legyen. E szempontok maradéktalan betartása többnyire helyes iniciálét eredményez. Mint már említettem, a tördelôprogramok támogatják a süllyesztett

em mindig volt ez így. Még két évvel ezelôtt is csak tíz Macintosh szolgálta a grafikai oktatást, és közülük csak egy volt Power Macintosh. A világ a Sulinet kapcsán változott nagyot.

N 80. ábra Gépi és korrigált süllyesztett iniciálé

N

em mindig volt ez így. Még két évvel zezelôtt is csak tíz Macintosh szolgálta za grafikai oktatást, és közülük csak egy volt Power Macintosh. A világ a Sulinet kapcsán változott nagyot. 173

V

alamikor 1990 elején csoda történt. Megkereste iskolánkat a rózsadombi Apple Center vezetôje, és szerzôdéssel heti kétszer két óra tanulási lehetôséget biztosított 12 fô ré-

81. ábra Az iniciálé alakjának követése a sorokkal

iniciálé készítését. Sorokban számolva megadható a süllyesztés mértéke. A gép által gyártott süllyesztett iniciálé azonban nem elégíti ki a fent felsorolt szempontokat. A gépi és a korrigált változatot mutatja a 80. ábra. A süllyesztett iniciálé által átfogott sorok a bal margótól beljebb kezdôdnek ugyan – helyet adva az iniciálé téglalapjának –, de egymás alatt állnak. Az iniciálé olykor különálló szót alkot, legtöbbször azonban egy hosszabb szó elsô betûje. Az egybeírt szó szövege maradhat ott, ahova a gép tette, vagyis a beljebb kezdett sorok bal oldala legyen függôleges egyenes. A kezdô A, Ó stb. szavak utáni szóközt azonban mindenképpen ki kell irtani, nehogy bent maradjon, elrontva ezzel a függôleges élt. Pusztán az A, V és W teszi lehetôvé, hogy a sorok kövessék az iniciálé betûjének alakját, ahogy azt a 81. ábra mutatja. Nemcsak a süllyesztett, de semmilyen iniciálé sem állhat két karakterbôl. Ezért kétkarakteres mássalhangzóinkból csak az elsô karakter az iniciálé. Ugyanezen oknál fogva az írásjellel kezdôdô bekezdésekbôl nem készíthetô iniciálé. Ha ilyen helyekre mindenáron iniciálét akarunk tenni, akkor a szerzôt kell felkérni a bekezdés elejének átírására, átfogalmazására. Számjeggyel induló bekezdések esetében a teljes kezdô számot betûvel kell kiírni, ha annak elsô karakterébôl iniciálé lesz. E változtatáshoz is a szerzô engedélye szükséges. Nem alkalmazható süllyesztett iniciálé ott, ahol nincs meg az iniciálét körülölelô összefüggô szöveg kialakításának lehetôsége. Ellenpélda a 82. ábrán látható.

M

indjárt felnövök – álmodoztam maimgamban. – Hol vagy? – kérdezte édesanyám a konyhából. – Apu íróasztalán játszom – válaszoltam nagyon halkan.

174

82. ábra Rosszul alkalmazott süllyesztett iniciálé

83. ábra Kiemelt iniciálék

F

izikát és matematikát tanítottam itt az iskolában, de a számítógépet minden osztályba bevittem, amikor csak lehetett, hogy terjedjen a fertôzés.

A

nyolcvanas évek végén nyílott lehetôség egy 286-os AT megvételére (1 MB RAM, 40 MB winchester, CGA monitor, FX1050-es nyomtató). A kilobájtok területérôl átléptünk a megák birodalmába.

Kiemelt iniciálé A kiemelt iniciálé kezdôdhet a bal margónál, sokszor azonban a hasáb, tükör tengelyébe állítják. A bekezdés kezdô sora felett elegendô helynek, térköznek kell lennie, hogy az iniciálé elférjen, és fölötte is maradjon még legalább egy-két sorköznyi tér. Amennyiben az iniciálé a bal margón áll, akkor ott bal széle optikailag álljon együtt a bal margóval. A középre tett iniciálé betûképének tengelye legyen a hasáb vagy tükör tengelyén. A betû alja egy vonalban legyen a szövegsor bázisvonalával. Az esetleg lelógó J-t, Q-t vagy fel kell emelni, vagy el kell tekinteni az alkalmazásától. A különírást csak egy normál szóköznyi hellyel kell érzékeltetni. Egybeíráskor az iniciálé és az ôt követô betû között csak egy betûköznyi hely maradhat, éppen ezért az F, P, T, V, W, Y betûképe alá, a szárhoz teljesen közel kell vinni az egybeírt szót. Példát a 83. ábra mutat.

Kilógatott iniciálé A kilógatott iniciálé helye mindig az oldal bal margóján, a tükrön kívül van. Éppen ezért a oldal és gerinc margójának elegendôen nagynak kell lennie az iniciálé elhelyezésére. Az iniciálé betûköznyi távolsággal illeszkedik a bal margóhoz, teteje az elsô sor tetejével egy vonalban áll, mégpedig úgy, hogy ha az elsô szó nem tartalmaz felnyúló szárú karaktereket vagy ékezetes betûket, akkor az iniciálé teteje a betûszem magasságában van, ellenkezô esetben a felnyúló szárak tetejénél. E szoros illeszkedést a széles betûtalpak lehetetlenné teszik, ezért 175

E

rôgépünk hamarosan bôvült egy 300 dpi-s fekete-fehér síkszkennerrel és egy ugyanilyen jellemzôkkel rendelkezô lézernyomtatóval. Miénk volt a világ.

84. ábra Margóra kilógatott iniciálé

H

árom szoftvert használtunk: egy 2.0-s Wordöt, a PaintBrusht és egy pálcika alakzatok mozgatására képes animációs programot. Mindenki saját floppykra dolgozott, mert a winchester dugig volt a rendszerrel és a programokkal.

antikva betûtípus nem használható, inkább a lineáris vagy ahhoz közel álló vonalvezetésû groteszk betûtípusok, egyes antikvavariációk használhatók. Mivel az iniciálé tetejének szorosan kell illeszkednie az elsô sorhoz, ezért ilyen megoldásra egyáltalán nem használható az A és az L betû, de a felül kerekítettek sem nagyon. Ennek köszönhetô, hogy ezt a megoldást viszonylag ritkán alkalmazzák. Példa a 84. ábrán látható.

Más megoldások A kiemelt kezdôbetûk díszítése a régi iniciálékhoz hasonlóan megoldható, köréjük keret, mögéjük háttér tehetô. Ilyenkor természetesen a keretet, illetve a hátteret kell a szöveg többi részéhez illeszteni. A kiemelt iniciálé kis rajzzal díszíthetô. Fôleg angol nyelvterületen él még az a szép szokás, hogy az iniciálét követô néhány szót, de legalább az iniciálé szavát kiskapitálissal szedik, mert túlzottan hirtelennek érzik az azonnali átmenetet a kiemelt kezdôbetûrôl a kurrens szövegre. Általában igaz, hogy keskeny hasábokban, tömbös szedésnél iniciálét alkalmazni nem szerencsés dolog, mert súlyos szóköz- és elválasztási problémákhoz vezethet. A 85. ábra háttérrel ellátott és kiskapitálisos szövegátmenetet alkalmazó iniciálékat mutat be. Magyar nyelvet használunk, magyarul írunk, tehát feltétlenül beszélnünk kell az ékezetes karakterek iniciáléként való használatáról, alkalmazásáról. Betûtípustól függetlenül ékezetes karakter süllyesztett és kilógatott iniciáléként nem használható, legfeljebb akkor, ha hátteret adunk neki. Ékezetes betû kiemelt iniciáléként való alkalmazásának semmi akadálya sincs. Még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy egy kiadványon belül csak egyféle megoldású iniciálé használható, a változatok variálása nem megengedett. 176

N

em mindig volt ez így. Még két évzvel ezelôtt is csak tíz Macintosh szolzgálta a grafikai oktatást, és közülük csak egy volt Power Macintosh. A világ a Sulinet kapcsán változott nagyot.

85. ábra Hátteret és szövegátmenetet alkalmazó iniciálé

z egész iskolában kiépült az ethernet hálózat, és két szerverünkön keresztül rákapcsolódhattunk a világhálóra. Azóta nagy a vigadalom, hiszen a szakórákon mindenki egyszerre ülhet a gépe elé.

A

TÁBLÁZAT A táblázat sorokba és oszlopokba rendezett adatok halmaza. Az egyes oszlopok mindenképpen névvel ellátottak, de sokszor a soroknak is vannak neveik. Ezek a nevek együttesen a táblázat fejlécét, fejét alkotják. Az adatok összességét a táblázat lábának vagy törzsének hívjuk, egy-egy adat pedig a táblázat eleme. A cella a fej vagy a törzs (láb) egy-egy elemét magában foglaló téglalap neve. A táblázat az adatokat összefogottan, rendezett formában jeleníti meg, ez a megjelenítési mód lehetôvé teszi az összetartozó adatok egy pillantással történô átfogását éppúgy, mint azok összehasonlítását. Kétszer két elem fejléccel ellátva már táblázatba szedhetô, ezért a legkisebb táblázat mérete háromszor három cella. A felsô határ a csillagos ég, ki ne látott volna már íróasztal méretû táblázatokat. A táblázatok méretét elemeik száma és fajtája befolyásolja. Egy-egy elem lehet szám, szöveg, dátum, rajz vagy akár fotó is. A szöveg hossza, a kép nagysága jelentôsen befolyásolja a táblázat méretét. A táblázat szövege, adatai a kenyérbetû méretébôl szedettek legyenek. Hely hiányában lejjebb menni az alárendelt szöveg méretéig lehet. A táblázatok általában címmel is rendelkeznek.

Táblázat elhelyezése A kisméretû táblázatok elférnek a hasáb, tükör szélességén, hosszuk sem nagy, ezért a tükör magasságában bárhol elhelyezhetôk. A táblázat ugyanis az ábrával ellentétben nem szakítja meg a szöveg folyását, így ha elhelyezése úgy kívánja, akkor az oldal középmagasságára is tehetô. Amennyiben szélessége 177

megközelíti a hasáb, tükör szélességét, úgy középre igazítva helyezzük el. Ha a táblázat mellett a hasábon, laptükrön elfér még legalább 20–25 karakter, akkor a táblázatot az oldalmargóhoz igazítva a szöveg mellette elfolyatható. A tördelô mindig igyekezzen úgy kialakítani a táblázatot, hogy annak szélessége a tükör szélességénél nagyobb ne legyen. Természetesen alsó korlátot jelent számára az alárendelt szöveg betûmérete, azonban ezt figyelembe véve esetleges magyarázott rövidítésekkel, több sorba tördeléssel igyekezzen a táblázatot álló formátumban (a fej fölül) elhelyezni az oldalon. Sokszor a táblázat oszlopai elférnek a laptükör szélességében, de sorainak száma olyan nagy, hogy a teljes táblázat nem fér el egy oldalon. Ilyenkor a tördelô annyi sort tesz az oldalra, amennyi a fejléccel és a táblázat aláírásával (sorszám, cím) oda elfér. A következô oldalon, oldalakon azonban sokszor nem elegendô a sorokat egyszerûen folytatni, hanem minden új oldal tetejére újból ki kell tenni a fejlécet, és az oldal alján közölni, hogy melyik táblázat hányadik folytatásáról van szó éppen. Ilyenkor nem is annyira a kiadványra kell gondolnia a tipográfusnak, tördelônek, mint inkább arra, hogy ha az inkriminált oldalakról fénymásolat készül, akkor is egyértelmû legyen azok sorrendje, azonosítása. Ha a táblázat már semmiképpen sem fér el a tükör szélességében, akkor meg kell kísérelni a táblázat tükörmagasságban való elhelyezését. Ilyenkor a táblázat 90°-kal balra forgatva kerül az oldalra. Feje mindig balra van, sorai lentrôl fölfelé olvasandók, az olvasónak balra kell tekernie a fejét, hogy elolvashassa, pontosan úgy, mint a könyvborító gerincének szövegénél. Az elmondottak magyar nyelvû könyvekre érvényesek, idegen nyelvû kiadványoknál éppen fordított a helyzet. Az olyan nagy táblázatokat, amelyek sehogyan sem férnek el – szélességüket tekintve – az oldalon, külön ívekre nyomják, és vagy a könyv végére ragasztják összehajtva (egy táblázat), vagy a hátsó könyvtábla belsô oldalára ragasztott tasakba rakják be megfelelô méretre összehajtva azokat (több táblázat). Ugyanígy járnak el nagyméretû rajzok, térképek stb. esetében is. A függelékben kap helyet az olyan táblázat (ábra, fotó, illusztráció), amelyre a kiadvány szövegében több helyen is hivatkoznak, s így az nem illeszthetô be minden egyes hivatkozáshoz. A táblázat lehet86. ábra séges elhelyezésére a 86. Táblázat elhelyezése az oldalon 178

ábra mutat példát. A táblázatok körül – ugyanúgy, mint az ábráknál – minden oldalon azonos méretû teret kell hagyni, a szöveg sehol sem mászhat rá a táblázatra vagy ábrára. Ez a köz a teljes kiadvány valamennyi táblázatára, ábrájára vonatkozóan ugyanannyi. Értékét, amely kb. a kenyérszöveg sortávolságával megegyezô, a tipográfus határozza meg.

A táblázat tördelése A táblázat adatait a jó beíró helyesen gépeli be, az egyes oszlopok elemeit egy-egy tabulátorral választja el egymástól, az utolsó oszlop adata után pedig returnt üt le, és úgy kezdi a következô sort. Amennyiben egy adott cella üres, nincs benne elem, akkor tabulátorral (sor végén returnnel) lép tovább. Nem érdekli, hogy a táblázat a saját képernyôjén legyen oszlopba rendezett, tudja, hogy annak végsô megjelenését majd a tördelô alakítja ki. A tördelô kisebb méretû táblázatokat sem hagyhat a folyó szövegbe ékelôdve, hiszen ha más nem is, legalább egy vízszintes vonal, a fejet a törzstôl elválasztó lénia tartozik még a táblázathoz az adatokon kívül. A tördelô jól teszi, ha a táblázat összes elemét a táblázat sorszámával, címével, esetleges aláírásával együtt a folyó szövegbôl kiemeli, külön boxba rakja, ott megformázza, léniákkal – a pontos illeszkedésre ügyelve – ellátja, és az egészet egy csoportként (group) kezelve, mint egy ábrát teszi vissza a helyére. Amennyiben így jár el, nem fordulhat vele elô, hogy a mintegy kétórás munkával gondosan megszerkesztett, az oldal alján elhelyezkedô, léniázott táblázatának utolsó négy sora a következô oldal tetejére kerüljön – miközben a hozzá tartozó léniák a régi helyükön maradnak – pusztán azért, mert két oldallal elôbb elfelejtett egy alcímet kiemelni és a szükséges térközökkel ellátni. Akivel ez vagy hozzá hasonló malôr megesik, az hamar megtanulja, hogy legyen a táblázat kicsi vagy nagy, tanácsos azt összes tartozékával együtt önálló elemként kezelni, hiszen így sokkal kevesebb munkát jelent a táblázatok áttördelôdésbôl adódó módosítása. Elforgatott táblázatot akkor készítünk, amikor az adott táblázat a tükör szélességébe már az alárendelt betû méretében dolgozva sem fért bele. Ilyenkor – mint szélességet – ki kell jelölni a laptükör magasságát, és a táblázatot erre a szélességre kell elkészíteni a kenyérbetû vagy az alárendelt szöveg betûméretét használva. Ha a táblázat így sem fér el, akkor már csak a hajtogatás marad. A táblázat celláiban a szöveget balra, a számokat jobbra, illetve ha van, akkor a tizedesvesszôre igazítjuk. A fejsor(ok) szövegei vízszintesen és függôlegesen egyaránt a nekik meghatározott cella közepére igazítottak. Készülhet táblázat úgy is, hogy a fej szövege az alárendelt szöveg betûnagyságával, az adatok pedig a kenyérbetûével szedettek. Más betûfokozat azonban a táblázat szedéséhez nem alkalmazható. 179

Léniák használata A klasszikus, hagyományos táblázat kevés léniát használt. Vonatkozik ez a megállapítás az egyenes vonalak számára éppúgy, mint vastagsági változataikra. A kéziszedônek volt elég baja a táblázat elemeinek szedésével, igazításával, nem volt szüksége fölösleges vízszintes és pláne függôleges léniákra. Egyébként ha kénytelen volt – különösen a táblázat fejrészében – mindkét lénia használatára, akkor azonos vastagság esetén mindig a függôleges élvezett elsôbbséget, az futott végig, és a vízszintes szakadt meg, majd folytatódott a függôleges vonal túlsó oldalán. Egyedüli kivétel a fejzáró lénia volt, mert az végigfutott a táblázat teljes szélességén. Vastagsági méretekben csak a hajszálvékony, a fél-, egyés másfél, legfeljebb kétpontos léniákat alkalmazták. Léniatörésnél a vastagabb elsôbbséget élvezett a vékonnyal szemben, tehát keresztezéskor a vékony szakadt meg, illetve a vízszintes és függôleges közül mindig a függôleges maradt folytonos. A folytonos vonalú léniákon kívül használták a szaggatott és a pontozott nyomatúakat is. Számítógépes kiadványszerkesztô programot használva akár minden oszlop és sor közé könnyen húzhatnánk léniákat, de ez a ma divatos megoldás nem illik a hagyományos stílushoz.

Önálló táblázatok Az eddig tárgyalt könyvtáblázatokon kívül léteznek az úgynevezett önálló táblázatok. Táblázatnak tekinthetôk például a vasúti menetrendek vagy a naptárak stb. Mégis az önálló táblázatok jelentôs része olyan nyomtatvány, ahol a táblázat címe és fejrésze kitöltött, törzse (lába) pedig üres cellák sokaságából áll. Utóbbiak többnyire vékony léniákkal elválasztottak. Ilyenek a kereskedelmi nyomtatványok, tervezési, statisztikai, könyvelési táblázatok és a mindannyiunk által használt ügyviteli nyomtatványok egyaránt, csakúgy, mint a vonalas, „kockás” iskolai füzetek.

KÉPLET A képletszedés mindig is a szedôszakma csúcsát jelentette. Kézi szedésben a méretet, a képlet bonyolultságát kellett figyelembe venni és számon tartani az elhúzások, vízszintes és függôleges távol tartások értékeit éppúgy, mint az egyes elemek méretbeli különbségeit. A szedôgépek terjedésével a nyomdaipar törekedett a képletszedés gépesítésére is, megszülettek a három-, négysoros képletszedô gépek. Aki lebecsüli a képletszedôk tudományát, az próbálja meg szövegszerkesztôben vagy kiadványszerkesztôben segédeszközök alkalmazása nélkül kiszedni a 87. ábrán látható viszonylag egyszerû képletet. Az integrál és négy180

zetgyökjel elemei, valamint a görög betûk a mindkét géptípus alapkészletéhez tartozó Symbol betûtípusban megtalálhatók. Ma a matematikai, mûszaki képletek szedését a Word részeként árusított egyenletszerkesztô (Equation Editor) segíti, használatához természetesen nem árt némi matematikai ismeret, elôképzettség.

87. ábra Egy egyszerûbb képlet

Matematikai képletek elemei A matematika nagyon sok jelet, karaktert használ. A képletszedésben elôforduló jelek összességét a matematikai betûkészlet tartalmazza hat darab 256 karakteres fontban. Betûk, jelek szedése. A képletek betûjelei nemcsak a latin, görög és gót kisés nagybetûket használják, de alkalmaznak néhány héber karaktert is. A görög betûket az 5., a gót ábécét a 6. táblázat tartalmazza. A matematikai jelek alakjáról a Magyar Szabvány (MSz) gondoskodik. A leggyakrabban használt szabványos matematikai jeleket a 23. táblázat foglalja össze. A matematikai kiadványok szövegét lehetôleg antikva betûbôl kell szedni, és a képletek betûtípusának, betûméretének a kenyérszövegével azonosnak kell lennie. Törtet tartalmazó képletekben a számláló és a nevezô az alárendelt szöveg betûfokozatával is szedhetô, természetesen egy kiadványon belül mindig azonos módon. A hasábok kerülendôk, hisz a hosszabb képletek nem férnek el bennük. Még így is elôfordul, hogy a hosszú képleteket törni kell. Álló betûvel kell szedni az írásjeleket (!, ?, ;, : stb.), a mértékegységeket (cm, kg, MPa, nF stb.), a rövidítéseket (min., max., sin, cos stb.). A felsoroltakat akkor is álló karakterekbôl kell szedni, ha alsó vagy felsô indexben, kitevôben szerepelnek. Kurzívból kell szedni a képletekben szereplô, számokat helyettesítô betûket az alapsorban, alsó és felsô indexben, illetve kitevôben egyaránt. A vektorok, tenzorok jelei félkövér, fett szedésûek. A számjegyek mindig álló verzális számok, az ugráló, medievális számok itt nem használhatók. Hosszabb számok számjegyei közé a hármas tagolásnak megfelelôen törhetetlen spácium szedendô. Sok képletet tartalmazó kiadványokban a szövegközi hivatkozások

88. ábra Képlet sorszámának elhelyezése 181

Jel

Megnevezés

Jel

Megnevezés

1 2 6 · 3 : / 4 | ı ≠ ± ; Ú , . ! @ % ^ , Ô < ˜ . > ¿ r ` ÷ o

plusz mínusz plusz-mínusz szorzópont szorzókereszt aránylik ferde törtvonal osztójel osztója nem osztója egyenlô nem egyenlô azonosan egyenlô nem azonosan egyenlô kisebb nagyobb jóval kisebb jóval nagyobb kisebb vagy egyenlô nagyobb vagy egyenlô hasonló nem hasonló közel egyenlô nem ekvivalens izomorf egybevágó nem egybevágó tart végtelen gyök szumma minden van olyan nem

p e r t h 8 % ‰ 9 0 _ f h k ¯ ˘ , # . $ ˜ ‹ ¿ › [ ” ] ’ ≠ \ > n \

produktum integrál hurokintegrál kettôs hurokintegrál áthúzott há fok százalék ezrelék perc másodperc harmadperc kerek zárójel szögletes zárójel kapcsos zárójel csúcsos zárójel unió metszet valódi része része valódi bôvítése bôvítése nem valódi része nem része nem valódi bôvítése nem bôvítése eleme nem eleme fordított eleme fordított nem eleme parciális derivált szög merôleges háromszög átmérô

23. táblázat Gyakran használt matematikai jelek 182

megkönnyítésére az egyes képleteket kerek zárójelpárba tett, folyton növekvô sorszámmal látják el. E sorszámokat a képlet sorában, azok vízszintes tengelyével egy magasságban, inkább a tükör jobb, mint bal oldalán helyezik el. Példa a 88. ábrán látható. Amikor bonyolultabb (tört, gyök, integrál stb.) képlet végére írásjelet kell tenni, akkor közéjük törhetetlen spácium szedendô. Tapad az írásjel egyszerû felsorolás ,

,

…

és indexet, kitevôt nem tartalmazó egyszerû képletek végén . A ferde törtvonal és a kerek zárójelpár használatát, jelentését összekeverni képletszedésnél fôbenjáró bûn. A matematikai, mûszaki képletek azonban a kerek zárójelpár mellett még jó néhány zárójelet használnak, mégpedig szigorúan kötött sorrendben. A sorrend belülrôl kifelé haladva: kerek, szögletes, kapcsos, horpadt, egyenes. A zárójelpárok a 89. ábrán találhatók meg. A zárójelek méretét mindig a közéjük zárt kifejezések nagysága határozza meg, a zárójelpár két tagja egyforma magas, és nagyságuk mindig a közrefogott képletrész legmagasabb tagjához igazodik, takarja azt. A zárójel mindig álló, a zárójelek és képletrészek között spácium nincs. A matematikai mûveleti jelekhez (+, – stb.) beosztást nem kell szedni, azonban az állítási jelek (=, > stb.) mindkét oldalára törhetetlen spácium szedendô. A képletek legtöbbször a laptükör középtengelyére állítottak, ritka az a megoldás, amikor minden képlet – hosszától függetlenül – tompán vagy azonos behúzással kezdôdik. Amennyiben a képlet elfér egy sorban, akkor nincs gond. Hosszú képletek esetén azonban elôfordulhat, hogy a képlet törésére, elválasztására kerül sor. A képletet elválasztani az állítást kifejezô jelek, valamint a + és a – jelek, illetve a szorzójel határán lehet úgy, hogy a felsoroltak közül az aktuális jeleket a sor végén ki kell tenni, majd az új sorban ugyanezzel a jellel kell folytatni a képletet. Az elválasztott sorok az elsô állásától függetlenül a következô módon állítandók: ha csak egy elválasztott sor van, akkor azt középre kell állítani. Két elválasztott sor esetén az elsô elôre, a második hátra állított. Három elválasztott sornál az elsôt elôre (balra), 89. ábra a másodikat középre, a harmadikat mindig hátra (jobb- Képletekben használt ra) állítjuk. zárójelpárok 183

Matematikai képletek szedése A matematikai képletek szedése példa nélkül semmit sem ér, éppen ezért mindig ott lesz a leírás mellett a példa. Összeadás, kivonás. A + és – jelek beosztás nélkül szedendôk, az egyenlôségjel viszont mindkét oldalára spáciumot kíván. Tört esetén az összeadás- és kivonásjelek mindig a tagok fô törtvonalával egy magasságban szedendôk.

Szorzás. Az egyszerû szorzás jelét – a szorzópontot – csak számok között szokás kitenni ( ). Azonban szorzójel létezik még néhány, alakjukat, elnevezésüket a 24. táblázat mutatja. Eléjük, utánuk nem kell spáciumot szedni. Osztás. Jelölésére az osztópontot (:) vagy a ferde törtvonalat (/) használjuk, amennyiben a Név Jel mûvelet egysoros szedésben elintézhetô. Az osztópont mindkét oldalára spácium kerüljön, a direkt szorzójel ferde törtvonal ezt egyáltalán nem igényli. szorzópont Vízszintes törtvonalat használva annak hossza szorzókereszt mindig a törtben szereplô hosszabb értékhez igadiadikus szorzójel ° zodik. Helye az állítási vagy mûveleti jelek kötenzoriális szorzójel zépvonalában van. Emeletes törtnél mindig a fô törtvonal kerüljön az állítási vagy mûveleti jelek 24. táblázat középvonalába. Törtvonalas kifejezés elé és után Szorzójeltípusok – amennyiben nem matematikai jel követi – spáciumot kell szedni. és

184

Hatványozás. Az alap a kenyérszöveg betûfokozatával szedett, a kitevô pedig a beállított értéknek megfelelôen az alapbetû 50–66%-a, bázisvonalának eltolása méretének függvénye. Úgy kell beállítani, hogy a kitevô verzálisának középvonala az alap betûszemének tetejével álljon. Bonyolultabb kifejezések, törtek kitevôjét zárójelezéssel egyértelmûsíteni kell.

Index. A matematika a megformálás stílusában nem tesz különbséget felsô index és kitevô között. Most tehát az alsó index megformálásáról lesz szó. Ugyanaz vonatkozik rá, mint a kitevôre, csak bázisvonalának eltolásával úgy kell beállítani, hogy verzálisának közepe az alapsor betûszemének aljával álljon egy vonalban.

Gyökvonás. A gyökjel magassága két ponttal nagyobb a kurrens méretnél, így alatta elfér a sor. Olyan hosszú, hogy takarja azt a kifejezést, amibôl gyököt kell vonni. A gyökvonás kitevôjét az induló szár fölé írjuk kitevôméretben. Tört esetén a szár magassága olyan, hogy a teljes tört elfér a gyökjel alatt.

Logaritmus. Megkülönböztetendô a tetszôleges, a 10-es és az e=2,73 alapú logaritmus szedése. Az alap jelét alsó indexbe szedjük, a logaritmus alatti mennyiség pedig több tag esetén zárójelbe teendô, hogy egyértelmû legyen, minek a logaritmusát keressük. 185

x=logab

tetszôleges alap,

x=lgb

tízes alap

x=lnb

e alap

Függvények. A trigonometrikus és egyéb függvények neveinek rövidítéseit álló betûkbôl kell szedni. A függvénykapcsolatot jelölô f, g, h stb. betûk után a zárójelet közvetlenül kell szedni. Többváltozós függvényeknél a zárójelbe szedett változók közé vesszôt és spáciumot szedünk.

és Differenciál. A differenciálás jelét, operátorát (d) dôlten kell szedni, és a változó azonnal, szóköz vagy spácium nélkül követi. A differenciálhányados jelölésére felsô vesszôt , felülzárt pontot zárójelbe tett felsô indexû számot

, ,

felülzárt római számot szedünk. Amennyiben a betû félkövér, akkor a felülzárt pont és a felsô vesszô is félkövér. A felülzárt pontot idôben változó fizikai mennyiségek idô szerinti deriválásánál alkalmazza a fizika tudománya. Integrál. Az integráljel elôtt és után szóközt kell szedni. Az integráljel közepét a törtvonalhoz, + vagy – jelhez, illetve az állítójelek középvonalához kell illeszteni. Határozott integrál esetén az integrálási határértékeket vagy az integráljel mellé, vagy fölé és alá írjuk.

186

Sorozatok. Soroknál és sorozatoknál az elemek sorszáma alsó indexbe tett szám vagy betû, kifejezés. Az elemek felsorolásánál azokat egymástól vesszôvel és szóközzel választjuk el, az „és így tovább” jelölésére hármaspontot és hozzá ragasztott vesszôt szedünk. Sorozatok elemeinek összegzését a verzál görög szigma, összeszorzását a verzál görög pí jelöli. A konkrét határértékek kialakítása, elhelyezése az integráléhoz hasonló.

Vektorok. A vektorok, vektormennyiségek jelölésére vagy félkövér betûket, vagy kurzív betûket felülre zárt vektorvonallal, vagy kurzív betûket felülre zárt vektornyíllal szedünk. Egy kiadványon belül természetesen csak az egyik szedési módot alkalmazzuk. A vektoriális szorzat jele a szorzókereszt.

Tenzorok. A másodrendû tenzorokat félkövér kurzívból, a harmadrendû tenzorokat pedig verzál betûkbôl kell szedni. A tenzoriális szorzat jele a középre zárt kis kör. a°b=c A°B=C Binomiális együttható. Ha a sorban nincs tört – en alatt a ká alakban írjuk –, akkor simán egymás alá kell szedni, a magasságnak megfelelô zárójelekkel. Ha a sorban van tört, akkor a törtek szedése szerint kell eljárni. 187

Determináns. Két függôleges lénia közé fogott, sorokba és oszlopokba rendezett számok, kifejezések halmaza. Szedésekor ügyelni kell a sorok és oszlopok egyértelmû elhatárolására. A sorok és oszlopok középvonalainak távolságát a legmagasabb, legszélesebb elemek határozzák meg, a többi elem ehhez igazodik.

Mátrix. Szedése a determinánséval teljesen megegyezô. Zárójele viszont csak kerek, szögletes vagy kettôs egyenes lehet. A mátrix neve fett verzál betûbôl szedett.

188

Kémiai képletek elemei, szedésük A kémiai képletek alkotóelemeit, amennyiben lehetséges, mindig antikva betûtípusból kell szedni. A kémiai elem nevének jelét verzállal kell kezdeni, de a második betû – ha van – már kurrens (H, O, C, Na, Ag stb.). Elemek neve mellé az atomszámot jobb alsó indexbe, az iontöltést jelzô számot és jelet jobb felsô indexbe, a tömegszámot bal felsô indexbe, a rendszámot pedig bal alsó indexbe írjuk. Példát a 90. ábra mutat. Az elemekbôl, atomokból felépülô molekulák vegyjeleiben az építôelemek jele és száma szerepel. Ilyen pl.: alumínium-oxid kénsav

90. ábra Kémiai elemek indexelése

, .

Egyenletek írásakor a matematikai jelek – kerek zárójelpár, összeadás, egyenlôség, felülre zárt két pont és kettôspont jele mellett speciális, csak a kémiai képletekben használt jelek is szerepelnek, amelyeket a 91. ábra foglal össze. Amennyiben az a reakció szempontjából fontossággal bír, ugyancsak az elem, illetve molekula jobb alsó indexeként kerek zárójelpárba téve a halmazállapot latin rövidítését is kiteszik. Ezek: s szilárd (solidum), l folyadék (liquor), g légnemû (gas), aq oldat (aqua).

91. ábra Speciális kémiai jelek 189

Például: Reakcióegyenletek szedése az eddigiek alapján már gyerekjáték:

Az egyensúlyi folyamatok sem okoznak problémát:

A kémiai képletek szedésére eddig az egyenletszerkesztôt (Equation Editor) használtam. A bemutatott példákon kívül képes még: az egyirányú reakció a légnemûvé válás

, , illetve

a csapadékképzôdés jeleinek szedésére, többre azonban már nem. A szervetlen kémiának egy olyan területe van, ahol az egyenletszerkesztô szolgáltatásai nem elegendôek, ez pedig a szerkezeti képletek készítése. Az utolsó elôtti egyenletben keletkezô alumínium-szulfát képlete már elég összetett ahhoz, hogy szerkezeti képletét bemutassuk. Mivel a tördelônek – tudtommal – semmilyen segédprogram nem áll rendelkezésére a szerkezeti képletek szedésére, ezért csak két megoldás közül választhat. Az egyik szerint rajzolóprogrammal minden, a kiadványban elôforduló és az eddigiek bonyolultságát meghaladó képletet megrajzol(tat), és azokat mint ábrákat emeli be a helyükre. Ez a módszer csak akkor ajánlható, ha viszonylag kevés képletet kell elkészíteni, és várhatóan soha többé nem fog a tördelô kémiai képletekkel bajlódni. A másik lehetôség szerint esetleg egy kémikus bevonásával megkeresi azokat az építôelemeket, elemi darabokat, amelyekbôl – elkészítésük után – a szervetlen és szerves kémia szerkezeti képletei, szénláncai, széngyûrûi – mint nyomdabetûkbôl a szövegek – összerakhatók. Rajzolóprogrammal elkészíti, elkészítteti az elemi építôköveket, és ezekbôl rakja, rakatja össze az egyes képleteket. Én inkább ezt az utóbbi megoldást választanám, mert tapasztalatból tudom, hogy aki egyszer kapott egy kémiai tárgyú tördelést, az elôbb-utóbb kap egy másodikat, harmadikat is. 190

92. ábra Jelek a szerkezeti képletek szedéséhez (részlet)

Az elemek vegyjelei mellett el kell készíteni a különbözô irányokba mutató egyes, kettes és hármas kötéseket, a szénláncok, széngyûrûk egyszerûsített rajzait. Utóbbiak csak a kötéseket tartalmazzák, sem a szén-, sem a hidrogénatomokat nem jelölik, csak az esetleges kapcsolódó gyököket ábrázolják. Valamennyi elkészített elemet egységes (antikva) betûtípusból és méretbôl kell szedni, és minden ilyen építôkövet azonos méretû, négyzet alakú lapra kell tenni, hogy sorolhatók legyenek. A 92. ábra ezek egy lehetséges megvalósítását mutatja be.

Szerkezeti képletek A már említett alumínium-szulfát szerkezeti képlete az elôzô ábra elemeibôl összerakva az alábbi alakot ölti (93. ábra). A szerkezeti képletek szedésének igazi területe azonban a szerves kémia. A láncok, gyûrûk fô alkotóeleme a szén. Mellette a hidrogén, oxigén fordul még elô nagyobb mennyiségben, a többi elem elôfordulási aránya csekély. A karbamid viszonylag egyszerû szerkezeti képletét mutatja be a 94. ábra. A telített és telítetlen nyílt szénláncú vegyületek szerkezeti képleteinek szedése akár unalmassá is válhatna, ha nem volnának az elágazó láncok. A 95. ábra a propán szénláncát mutatja be.

93. ábra Az alumínium-szulfát szerkezeti képlete

94. ábra A karbamid szerkezete

95. ábra Nyílt szénláncú vegyület (propán) szerkezeti képlete 191

96. ábra A benzolgyûrû szedhetô alakjai

A benzolgyûrû – C6H6 – elhíresült hatszöge a 96. ábrán látható módokon szedhetô. Az elsô, a teljes szerkezetet bemutató alakot csak az önálló benzolgyûrû bemutatásakor szedik, a többi, egyszerûsített megoldást pedig bonyolultabb vegyületekbe való beépülésekor használják. Szerves reakcióknál a katalizátort és a szükséges hômérsékletet is jelölik. Példát a 97. ábra mutat. A szerves kémia bonyolultabb képleteinek szedésekor sem a szénatomokat (C), sem a hozzájuk kapcsolódó hidrogénatomokat (H) nem jelölik. Mindössze a szénatomokat összekötô, egyszeres vagy kétszeres kovalens kötéseket mutatják, illetve a molekulában elôforduló egyéb elemeket jelölik, ahogy az a 98. ábrán látható. Egyes szerves vegyületek (gyógyszerek) szerkezeti képletei olyan bonyolultak, hogy szedésükkor nem férnek el egy oldalon. Ilyen esetekben a megszakításokhoz és azok másik oldalon való folytatásaihoz azonos összekötô jelet, például bekarikázott sorszámot szednek.

97. ábra Szerves reakció (halogénezés) szedése 192

98. ábra A koleszterin, a kámfor, az olajsav és a DDT (rovarirtó) szerkezeti képlete

VERSEK TÖRDELÉSE Néhány verssor folyó szövegbe ágyazásakor az egészet idézôjelpárba zárjuk, és az egyes verssorokat a szóköz, perjel, szóköz hármassal különítjük el egymástól. Az egyes versszakokat szóköz, két darab perjel, szóköz négyes különíti el. Errôl a megoldásról már volt szó, most a teljes versek, verseskötetek tördelésének problémáit vesszük sorra. A verseskötetnek már az alakját is a versek formája határozza meg. A tükör szélességét célszerû a leghosszabb verssorhoz igazítani, elkerülendô a hosszú verssorok megtörését. Amennyiben erre nincs mód, úgy a tördelônek meg kell 193

99. ábra Hosszú verssorok megtörése (Nádas Alexandra verse)

törnie a hosszú verssorokat, mégpedig oly módon, ahogy az a 99. ábrán látható. Meg kell keresnie a kötet leghosszabb sorát, azt elválasztás nélkül megtörni és a töredék sort hátrazárni. A többi töredéksor kezdetét pedig e töredék elejével egy vonalba kell állítania az egész köteten keresztül. A probléma legtöbbször verses drámákban fordul elô. Mivel a vers nem tölti ki a teljes szedéstükröt, ezért tördelésekor nagyon fontos a soregyen betartása, ennek vonatkoznia kell a címekre is. A vékony lapon a hátoldalról elôsejlô soroknak pontosan egy vonalban kell állniuk az oldal soraival. A versek tördelésének alapvetôen két módja alakult ki. Az egyik a tompán kezdett, balra zárt szedés. Ilyenkor az üres felületre a túloldalról elôtûnô sorkezdetek mutatják a tükör jobb szélét. A pagina a szélmargóknál helyezhetô el. A címsor lehet balra vagy középre zárt. A másik mód a tengelyes szedés. Ekkor az egyébként balra zárt verssorok bal margóját annyival húzzák be, hogy a vers szövegfoltjának optikai tengelye a laptükör tengelyével essék egybe. Amikor több, eltérô verssor hosszúságú vers 194

100. ábra Versek balra zárt és optikai tengelyre igazított tördelése

kerül egy oldalra, a balmargó-behúzásuk akkor is egyenlô kell maradjon, különben az oldal hibásnak, rendezetlennek hat. A pagina ilyenkor mindig a laptükör tengelyében van, a címsor pedig a laptükör közepére igazított vagy a verssorokkal együtt balra zárt. A 100. ábra e két megoldást mutatja be. Az ábrán látható oldalak a lehetséges variációkat szemléltetik. Egy köteten belül nyilván csak egy megoldást kell alkalmazni. A versek természetes törési helyei a versszakok. Régen a laptükröt a verssorokkal teljesen megtöltötték, hasonlóan a prózai szövegekhez. Nem törôdtek azzal, hogy így a versszakokat is törni kell. Legfeljebb arra ügyeltek, hogy a versszakból ne egy verssor kerüljön át a következô oldalra. Ma elvetjük ezt a megoldást, és inkább csak a versszakok végén alkalmazunk törést, nem törôdve azzal, hogy emiatt nem lesz tele a laptükör.

SZÍNDARABOK TÖRDELÉSE A színdarabok szövege, legalábbis szerkezetét, az egyes részek funkcióit tekintve meglehetôsen összetett. A tipográfus és a tördelô feladata, hogy ezen részek elkülönülését a megjelenítés, a tipográfia eszköztárával, módszereivel is elôsegítse. A színdarabokban elôforduló funkcionális szövegrészek a következôk: – – – – –

felvonások és jelenetek címei, a szín leírása, a felvonásban vagy a jelenetben szereplôk nevének felsorolása, fôszöveg, rendezôi utasítások a jelenet elején, közben vagy a végén.

A fôszöveg további részekre tagolódik. Ilyen a – szereplô neve, – a mondandóhoz kapcsolódó rendezôi utasítás, – a szereplô szövege. 195

A hagyományos tipográfia az összes elemet a laptükör tengelyébe állította. Ez az elrendezés meglehetôs nehézséggel olvasható (minden sor eleje máshol kezdôdik), és nem is tagol kellôen. A tagolást új bekezdésbe helyezéssel oldották meg. Folytak kísérletek a teljes szöveg prózához hasonló szedésére, itt azonban elsikkadt a szereplôk neve, rendezôi utasítás stb. A megoldást a betûváltozatok használata adja. Háromnégy változattal és megfelelô zárással a szövege egyes funkcionális részei nagyon jól elkülöníthetôk. A felvonások, jelenetek címei a megfelelô címfokozatban verzálból, középre igazítottak lehetnek. A színek leírásai, a rendezôi utasítások a 101. ábra jelenet elején, közben és végén Színdarab szedése a többi szövegtôl elôtte és utána egy-egy üres sorral elválasztva kurzívból tömbösen szedettek. A felvonásban vagy a jelenetben szereplôk neveit balra zárt kiskapitálisból szedhetjük, melléjük már kurrensbôl szedve az esetleges megjegyzéseket. A fôszöveg mindig a szereplô nevével kezdôdik, ezt követi az esetleges rendezôi utasítás, a sort a szereplô szövege zárja. A szereplôk neveit mindenképpen kiskapitálisból kell szedni, és vagy külön keskeny hasábba rakjuk minden oldal bal felén, vagy ezeket a sorokat balra kiugratjuk néhány centiméterrel, és az összes többi sor beljebb kezdôdik. A nevet követô rövid rendezôi utasítás kurzívból szedendô, sokszor zárojelbe téve. Amennyiben ezek az utasítások csak egy-két szavasak a teljes mûben (pl.: félre vagy hangosan gesztikulálva stb.), úgy a szereplô szövege közvetlenül utána a betû alapváltozatából tömbösen szedhetô. Verses drámáknál, illetve ha a rendezôi utasítások túl hosszúak, akkor a szereplô szövege a megfelelô behúzással új sorban kezdôdhet. A verses drámák szövege természetesen balra zárt. Példát a 101. ábra mutat. 196

ZENEI SZEDÉS Az összes szedéstípus közül a legnehezebb. Bonyolultsága abból adódik, hogy a szedhetô jelek száma 600 fölött van még akkor is, ha a csak az egyes korokban alkalmazott stílusjegyeket figyelmen kívül hagyjuk. Az elsô ránk maradt nyomtatott kotta majdnem ôsnyomtat102. ábra vány, hiszen 1501-ben keletkezett. Kottagrafikai jelek Kottaszedéssel akárki nem foglalkozhat, hiszen szinte kötelezô a zenei elôképzettség, hogy értse is azt, amit kiszed. A zeneszerzôk eredeti kottáit – hogy úgy mondjam, zenei kézírását – sokszor még ma is zenéhez értô hivatásos kottamásolók tisztázzák le, és a nyomda ezeket a tisztázatokat tekinti eredetinek, mesteroldalnak, ebbôl dolgozik. Ezek a tisztázatok ugyanis már megfelelnek a szabályos jelölésrendszer követelményeinek, ellentétben a szerzôi eredetivel, amely attól eltérô jelöléseket is tartalmazhat. A 102. ábra a kottaszedés néhány egyszerû jelét mutatja be. Kézi szedésben ezek és itt nem látható társaik egymás mellé, alá, fölé szedésével alakulnak ki a szedett kotta sorai. A 103. ábra két-két sorban mutatja be egy egyszerû, egy közepes nehézségi fokozatú és egy bonyolultabb kottaszedés részletét. Ma, a számítógépes kiadványszerkesztés korában több olyan program is kapható, amelyek képesek a billentyûzeten vagy a MIDI porton keresztül csatlakoztatott (billentyûs) hangszeren lejátszott dallam megszólaltatására és kottájának megjelenítésére. A kotta módosítható, ezzel a dallam alakítható. Minden változtatás akár azonnal lejátszható, és ha szükséges, akkor elmenthetô. Közülük a profi megoldások egyszerre több szólam, csatorna kezelésére is képesek, sôt biztosítják a zenei vágás lehetôségét is, így válik a számítógép a zeneszerzôk kedvencévé. Ezek a programok képesek az elkészült zenemû kottájának nyomtatására, azonban a kotta elkészítéséhez a teljes zenedarabot (annak összes szólamával) be kell játszani a gépbe. A már kész mûvek kottájának szedésére is léteznek profi programok, segítségükkel a kész kotta szedése, tördelése oldható meg. Az elkészült kottalapok bármikor módosíthatók, a készítés közben elkövetett hibák javíthatók. A változtatások menthetôk, az elkészült kotta nyomtatható, illetve kiadványszerkesztô programban átméretezhetô EPS képként exportálható. Amennyiben a kiadványban csak néhány helyen, egy-két sornyi kottát kell kiszedni, akkor az egy rajzolóprogrammal is megoldható, pusztán a kémiai szerkezeti képletek szedéséhez hasonlóan a szedéshez szükséges jeleket kell elkészí197

103. ábra Fokozódó nehézségû zenei szedés teni, majd ezekbôl az elemekbôl kiszedni a kottasorokat, és az elkészült „rajzot” máris exportálhatjuk a kiadványszerkesztôbe. Az alapvetô zenei, kottagrafikai jeleket egyes betûtípusok is tartalmazzák, segítségükkel egyszerûbb kották – némi gyakorlattal – a billentyûzetrôl szedhetôk.

198

DÍ SZÍ TÔ ELE MEK

A

klasszikus stílusú, hagyományos kiadvány legfôbb dísze, éke az a néhány fametszet, késôbb rézmetszet volt, amelyek a mondanivalót képi formában támasztották alá, emelték ki. Méretükben mindig igazodtak a laptükörhöz, tónusbeli kialakításuk pedig híven alkalmazkodott a szöveg tónusához. Nem tolakodtak a szöveg elé, igyekeztek harmonizálni annak folthatásával. Mivel a rajz, illetve a metszés megrendelésekor még nem lehetett tudni, hogy az illusztráció pontosan hova kerül, ezért sokszor a tetejére címet, az aljára – amennyiben szükség volt rá – néhány szavas magyarázatot, mai szóhasználattal ábraaláírást véstek. A mennyiségi mutatók elôször a síknyomtatás, a litográfia alkalmazásával változtak. A jóval fárasztóbb és sokszor javíthatatlan metszés helyett már csak rajzolni kellett a kôre, és a rajz visszakaparással helyesbíthetô volt. A magasra maratott litókôrôl több száz nyomat készíthetô. Az ábrák számának drasztikus növekedését a fotózás feltalálása, illetve az autotípia bevezetése hozta magával. A kiadványok, könyvek kezdetektôl meglévô másik díszítôeleme az iniciálé, amely a nyomtatás elsô évtizedeiben még kézzel festett miniatúrával ellátott, ornamenssel díszített gyönyörû, nagy kezdôbetûbôl a századok folyamán mára dísztelen, 3–5 sornyi verzálissá silányult. Ma sok kiadvány már nem is alkalmazza ezt a szép díszítési lehetôséget, pedig mértékkel alkalmazva nagyon szépen mutat, emeli a mû esztétikai értékét. Egy kiadvány díszített vagy nem díszített voltát könnyû eldönteni, a túldíszítettség fogalma, illetve mértéke azonban koronként változó. Ma egy könyv már akkor is túldíszítettnek hat, ha egy-egy nagyobb méretû körzetet (szedhetô nyomdai dísz) tartalmaz a fejezetek kimenôoldalain, illetve egy oklevél vagy meghívó körzetekbôl szedhetô díszes keretet kap. A rokokó, az eklektika idején a könyv és egyéb kiadványok tervezôi nem tudtak annyi díszt (cifrát) tenni alkotásaikra, hogy valaki is felkiáltson: Elég már! Díszített oldalra példa az 58. ábrán (125. oldal) található. Az iniciáléról esett már szó két fejezettel elôbb, a szöveges kiadvány tördelésérôl, tipográfiájáról szóló részben. Az illusztrációval pedig a könyv következô része foglalkozik majd. Most a klasszikus stílushoz kapcsolódó egyszerû díszítô- és egyben kiemelôelemeket, azok fajtáit, használatát tárgyaljuk meg. 199

A LÉNIA A hosszabb-rövidebb egyenes vonal, a lénia a nyomtatás kezdeteitôl az elkülönítés, elválasztás, a díszítés, a kiemelés eszközeként áll a nyomdászok rendelkezésére. A hagyományos stílusú könyv léniát használ, használhat az élôfej és a lábjegyzet fôszövegtôl való elválasztására, sôt az élôfej két lénia közé szedhetô. A könyvben szereplô táblázatok fej- és lábrészét biztosan lénia választja el egymástól. Bonyolult, többsoros, hierarchikus fejrészû táblázatfejek egyes elemeit is vízszintes és függôleges léniák határolják. Szokás az ilyen táblázatok lábrészében az egyes oszlopok léniákkal történô elválasztása, esetleg az egész táblázat vonalakkal való keretezése. Az ügyviteli nyomtatványok jelentôs része táblázatszerû, ahol a fej, valamint a sorokat és oszlopokat elválasztó léniák alkotják a nyomtatványt, a táblázat törzsét, lábrészét majd kézzel kell kitölteni. Ilyenek például az iskolai napló, ellenôrzô, de a pénztárkönyv vagy a számlatömb is. Meglehetôsen sok és változatos kinézetû léniát használnak a napilapok, egyes folyóiratok a cikkek elkülönítésére, illetve a címek, címsorok kiemelésére, aláhúzására, elválasztására. A kézi szedés idején a különbözô típusú és hosszúságú léniák éppúgy a szedôszekrény elemei voltak, mint a betûk. Ma az egyes kiadványszerkesztô programok rendelkeznek egy eléggé bô léniakészlettel, amely ráadásul még tetszés szerint bôvíthetô is.

A léniák felosztása A léniák fizikai megvalósítása az egyes nyomdai technológiáknál más és más. A hagyományos léniák betûfémbôl öntött – a lénia jellegétôl és vastagságától függôen – 3, 4, 5, 6, 7 pont széles, meghatározott (általában egész ciceró) hosszúságú fémpálcák voltak. Ugyanis a lénia mindkét oldalára egy, de leginkább két pont eltartást számoltak, csak ezután következhetett a szöveg. Késôbb – a gépi megmunkálásnak köszönhetôen – a hordozófém sárgarézzé változott. Ezt követte a néhol még ma is használt komplett alumíniumötvözet klisék készítése, illetve az ofszet terjedésével a teljes ofszetlemez-elôhívás, -maraMegnevezés Vastagság Megjelenés tás, ahol a lénia éppúgy rajzi elem finom 0,25 pt a lemezen, mint a betû. duplafinom 0,50 pt A léniák vastagság szerinti felfélkövér 1,00 pt osztását a 25. táblázat mutatja be. kövér 2,00 pt A vastagság szerinti felosztás mellett létezik a folytonossági felosz25. táblázat tás is, amely folytonos, szaggatott A léniák vastagság szerinti felosztása 200

104. ábra Folytonos, szaggatott és pontozott, illetve kettôs és hármas léniák

és pontozott léniákat különböztet meg. Ezeknek a fajtáknak létezett mind a négyféle vastagsági változata. A gépesítés, a technológia fejlôdése lehetôvé tette kettôs és hármas eltérô, illetve egyenlô vastagságú léniák használatát. Példát a 104. ábra mutat.

A KERET Két-két azonos hosszúságú vékony léniából kis ügyeskedéssel, gérbe vágással (itt a kézi szedésre gondolok) már egy téglalap, azaz keret alakítható ki, legfeljebb a keret csúcsainál, sarkainál lesz némi pontatlanság. Az ábrák, a táblá-

105. ábra Néhány lehetséges keret 201

zatok, a címoldalak, egyes kiemelt szövegrészek – újságoknál a cikkek, hirdetések – keretezhetôk, keretbe foglalhatók. A keret nemcsak elválaszt, elhatárol, elkülönít, de egyben ki is emel. Technikailag a keret végigköveti a léniák fejlôdését, mindössze a sarokelem újítását tartalmazza, hogy elkerülhessük a kényes gérbe vágási (45°-os vágás, reszelés) mûveletét. A keret a léniához hasonló módon csoportosítható, egy mai kiadványszerkesztô keretekbôl is meglehetôs választékkal rendelkezik, amely még bôvíthetô is. A keret vastagításának pedig csak a józan ész szab határt. A 105. ábra néhány lehetséges keretet szemléltet.

A KÖRZET A körzet, a szedhetô nyomdai dísz kialakulása a keretek sarokelemeinek díszítésébôl indult ki. Ezt követte az egyenes szakaszok tagolása, elemekre bontása. Az egyes korok geometrikus, illetve organikus elemei az építészeti díszítésekkel harmonizáltak, s a korra, sôt országra jellemzôek. A sorolható szalagelem mellé sokszor sarokelemet is öntöttek, a minták így nemcsak sordísz, de díszes keret készítésére is alkalmasak. Az elemeket az egyes betûfokozatoknak megfelelô méretben gyártották, ezért könnyen illeszkedtek a szedett szövegbe. Az elemek kialakítása olyan volt, hogy szedhetôk voltak 90, 180 és 270°-os elforgatásban is. A nem szimmetrikus sorelemeknek elkészítették a tengelyes tükörképét, így változatos mintákat lehetett ugyanabból a sorból elôállítani. Címoldalak díszítésére éppúgy alkalmazták ôket, mint fejezetek elválasztására, de igazi karrierjüket a meghívók, szórólapok, oklevelek készítésénél futották be. A 106. ábra egy egyszerû elem tükrözéseibôl és elforgatásaiból álló sorokat mutat be. A 107–110. ábrák pedig a különbözô korok és nemzetek körzeteibôl adnak ízelítôt. 106. ábra Közülük az utolsó a gyomai Kner nyomdáKülönbözô ornamens sorok ból származik, ahol az 1920-as években képzése egyazon elembôl 202

107. ábra Arabeszk motívumú reneszánsz körzetek

108. ábra Rokokó körzetek a francia Fouriner nyomdájából

Kner Izidor felkérésére Kozma Lajos a magyar barokk könyvnyomtatás hagyományaira építve tervezett több száz körzetet. Az egyes tördelôprogramok a léniákkal és keretekkel ellentétben nem tartalmaznak körzeteket. A mai tördelô szükség esetén nyomdatörténeti munkákból, illetve régi nyomtatványok lapjairól juthat körzetekhez, ezeket digitalizálhatja, és rajzolóprogramal újrarajzolhatja, hogy az így elkészült elemekbôl aztán a szükséges vonalas vagy keret körzeteit kialakíthassa. Egyes betûtípusok is tartalmaznak sorolható díszítômotívumokat.

203

109. ábra A XX. század elején, a német E. R. Weiss által felújított késôi rokokó és klasszicista körzetek

110. ábra Ízelítô a Kner körzetekbôl

A FOLT Pontosabban a szöveg alá helyezett téglalap alakú foltról lesz szó. Csak az autotípia feltalálása után, mintegy száz éve áll a tipográfus rendelkezésére az a lehetôség, hogy a szöveg egyes részeinek kiemelésére a szöveg alá helyezett különbözô árnyalatú vagy színû foltot kérjen a nyomdától. A klasszikus stílus és technika csúcspontját jelentette az a megoldás, amikor a szöveg egyes fontos részeit kiemelô színnel, többnyire vörössel vagy kékkel szedték, és ugyanez vonatkozik a szöveg alá helyezett kiemelô színû vagy szürke foltokra. A gyakorlatban nem használtak bármilyen tónusú alányomást, megelégedtek a 25, 50, 75 és 100%-os szürke, illetve színes tónusokkal. A színeket most hagyjuk, vizsgáljuk csak a szürke alányomásokat. 204

Aki két mondatnál hosszabb szöveget inverz formában szed, az súlyos vétséget követ el az olvasó szemevilága ellen.

111. ábra 25%-os tónus fekete, illetve 50%-os tónus fekete és fehér szöveggel – az inverz szöveg is normál, Times, 12/14 pt szedésû

Aki két mondatnál hosszabb szöveget inverz formában szed, az súlyos vétséget követ el az olvasó szemevilága ellen.

Aki két mondatnál hosszabb szöveget inverz formában szed, az súlyos vétséget követ el az olvasó szemevilága ellen.

A fehér papírra nyomott fekete szöveg jól olvasható, és a 25%-os szürke tónuson is könnyen felismerhetôk a fekete karakterek. Inverz karakterek nyomtatásával lehet kísérletezni a 25%-os tónuson, de az eredmény siralmas. Az 50%-os tónusra nyomott fekete betûk olvashatósága már függvénye a betûtípusnak, betûméretnek, stílusnak és a ritkításnak, sortávolságnak is. A legjobb próbával eldönteni, hogy az 50%-os tónusra fekete betût nyomtassunk-e, avagy fehér, inverz szöveget szedjünk. Aki rám hallgat, az kerüli az 50%-os tónust. Az elmondottakat szemlélteti a 111. ábra. Az ábrán 12/14 pt-os balra zárt Times szöveg olvasható. A 75%-os tónus esetében jó eredményt ad az inverz, kitakart szöveg, igaz, a fekete is olvasható valamennyire. A 100%-os szürke tónus, vagyis a fekete mindenképpen inverz, fehér szöveget kíván, ne felejtsük azonban, hogy az inverzben szedett szövegbôl sokkal jobban olvasható a fett változat némi ritkítással, mint az alapantikva. A nyomda ugyanis ilyenkor nem a szöveget, hanem a foltot nyomja meg, így az antikva betûk vékony szárai – különösen kis betûméret esetén – könnyen bezáródhatnak, elvékonyodhatnak, eltûnhetnek. Az a bizonyos pontterülés, ami a feketén szedett karaktereket hizlalja, száraikat vastagabbá teszi az inverz szedésben, éppen ellenkezô hatást fejt ki, keskenyíti, bezárja, eltünteti a betûk szárait. A fehérnek a jó olvashatóság érdekében teste kell hogy legyen. A 112. ábrán az inverz szöveg ugyanúgy 12/14 pt-os balra zárt Times, mint a feketén szedett. A 113. ábra mutatja a helyes megoldást, itt az inverzben szedett szöveg 12/14 pontos balra zárt TimesBold, 10-es ritkítással, míg a fekete szöveg az elôzô ábráéval megegyezô szedésû. 205

Aki két mondatnál hosszabb szöveget inverz formában szed, az súlyos vétséget követ el az olvasó szemevilága ellen.

Aki két mondatnál hosszabb szöveget inverz formában szed, az súlyos vétséget követ el az olvasó szemevilága ellen.

Aki két mondatnál hosszabb szöveget inverz formában szed, az súlyos vétséget követ el az olvasó szemevilága ellen.

Aki két mondatnál hosszabb szöveget inverz formában szed, az súlyos vétséget követ el az olvasó szemevilága ellen.

Aki két mondatnál hosszabb szöveget inverz formában szed, az súlyos vétséget követ el az olvasó szemevilága ellen. 112. ábra 75%-os tónus fekete és fehér, illetve 100%-os tónus inverz szöveggel – az ábrákon 12/14 balra zárt Times szöveg olvasható

Aki két mondatnál hosszabb szöveget inverz formában szed, az súlyos vétséget követ el az olvasó szemevilága ellen. 113. ábra 75%-os tónus fekete és fehér, illetve 100%-os tónus inverz szöveggel

A mai tördelô bármilyen tónust tehet a kiemelt szöveg alá, azonban klasszikus stílusú kiadványoknál jól teszi, ha ragaszkodik az elôbb bemutatott értékekhez. A tónusra írt szöveg olvashatóságát nagymértékben befolyásolja a tónust alkotó raszterháló pontjainak nagysága, hiszen ezek a raszterpontok a fekete szöveg karaktereinek széleit éppúgy kicsipkézik, mint az inverz betûképekét. A nagyított látványt a 114. ábra szemlélteti. Jól szerkesztett szöveg vagy 25%-os szürkével kiemelt fekete szöveget tartalmaz, vagy 75%-os alapon nyomott fehér szöveggel operál. Ekkor még elfogadható a kenyérbetû stílusa, feltéve, hogy a betûtípus elég vastag szárakkal rendelkezik, és a méret is legalább 10 pt, valamint a tónus raszterértéke legalább 150 lpi. Amennyiben a fentiek nem teljesülnek, úgy ajánlott a fekete alapon történô inverz szedés, ekkor azonban a tipográfus és a tördelô egyaránt jól teszi, 206

114. ábra 25% tónuson lévô fekete és 75%-os tónusra nyomott inverz 12 pt-os Times kis a betû és nyomatának 400%-os nagyított képe ha a betûtípus fett változatának kellôen ritkított megoldását alkalmazza a jó olvashatóság érdekében. A speciális szedési esetek és egyáltalán a szöveg szedésének, tördelésének, korrektúrájának végére értünk. Tekintsük úgy, hogy az eddig leírtak útmutatóul szolgálnak, megoldást kínálnak a szöveg-elôállítás összes felmerülô klasszikus kérdésére. Az eddig elmondottakon kívüli kérdések, problémák már átvezetnek a modern szövegkezelés, kiadványszerkesztés közelrôl sem egyszerû problémakörének részletes kifejtésébe, tárgyalásába.

207

TÖR TÉ NEL MI PIL LA NA TOK

M

i, magyarok – itt Európa közepén – írásunkban a latin karaktereket használjuk. Ezt teszik velünk együtt Nyugat-Európa, Amerika, Ausztrália nemzetei, mindazok, akik az úgynevezett nyugati kultúra részesei. A szomszédos szláv népek által használt cirill írással hazánk felnôtt lakosságának jelentôs része – közismert okok miatt – szintén találkozott. A nyugati kultúra szerves részét képezi a közeli görög nép írása is, hiszen a tudományos világ teljes karakterkészletüket használja a különbözô matematikai fogalmak, fizikai mennyiségek jelölésére. A matematika tudománya alkalmazza különbözô halmazelméleti fogalmainak jelölésére a germán népek által használt gót karakterek némelyikét éppúgy, mint a héber alefet.

ÍRÁSTÍPUSOK Egy mûvelt (nyugati kultúrán nevelkedett) felnôtt tehát ismeri a latin és a görög karaktereket, legalább a felismerés szintjén megismeri a cirill, a gót és a héber írást. Akárhogy nézzük is, ez már öt (latin, cirill, görög, gót, héber) írástípus, bár a gót betûket a latinhoz szokás kapcsolni, mint annak egy(néhány) különleges, történelmileg kialakult írási formáját, stílusát. Egy európai ember ránézésre még felismeri a kínai írásjeleket, bár a japántól megkülönböztetni legfeljebb találgatással tudja. Arról már csak kevesen hallottak, hogy magában japánban is háromféle – eltérô jelkészletû – írástípus létezik. Az arab írás már a látóterület perifériáján helyezkedik el, sokan látták már, de könnyen keverik a héberrel. A különbözô közel- és távol-keleti, ázsiai, afrikai írástípusokról a legtöbben még csak nem is hallottak. A 115. ábrán az európai görög és cirill írástípusok mellett csupa Európán kívüli írástípust láthat az olvasó. A görög és a cirill minta a teljes karakterkészlet felsorolása, a többi írástípus viszont egy-egy szövegrészletet mutat be. Felhívnám a figyelmet a görög minta harmadik sorára, amely a görög ékezetek felsorolását tartalmazza. A tizenhárom fajta ékezet lényegesen több a magyar nyelv 208

115. ábra Különbözô írástípusok 209

116. ábra A latin betûk fejlôdése 210

116. ábra folytatása A latin betûk fejlôdése 211

116. ábra folytatása A latin betûk fejlôdése 212

116. ábra folytatása A latin betûk fejlôdése négyféle (egy és két pont, egy és két vesszô) ékezeténél. Az ógörög nyelv nem használt ékezeteket. A latin írást a római kapitálisból származtatjuk. A római kapitális eredeti szépségét máig megôrizte a híres Trajanus-oszlop. A Nagy Károly által 800 körül bevezetett minuszkulán és annak változatain át, a törtvonalú gót betûformákon keresztül jutunk el ez elsô igazi nyomdabetûig, az antikváig. Az átmeneti (barokk) és klasszicista antikvát az egyiptienne, majd a groteszk betû követi, s megjelenik a nyomdai írott betû. A vázolt kétezer éves fejlôdést az angol ábécé betûire bontva mutatja be négy oldalon keresztül a 116. ábra. A kisbetûk kialakulását, alakjának változását szemlélteti a 117. ábra, amely e fejlôdést a római kapitálistól a nyomdabetû kialakulásáig követi. 213

117. ábra A kisbetû fejlôdése

118. ábra A szerifek sajátosságai a latin és a német írásban A betûkezdetek és -végzôdések, talpak, szerifek alakulását, változásait a latin és a gót írásban foglalja össze a 118. ábra. 214

AZ INICIÁLÉ VÁLTOZÁSAI Az írástípusokat, a latin írás fejlôdését taglaló elsô rész után térjünk át a klasszikus könyv legszebb díszítôelemének, az iniciálénak a fejlôdését, változásait bemutató második részre. Elsô példánk a mainzi zsoltár gyönyörû iniciáléja 1457-bôl, azaz gyakorlatilag a könyvnyomtatás elsô éveibôl. A Fust és Schöffer nyomdászok által két színnel nyomott könyv egyben a színes nyomtatás és a kézi színbontás egyik elsô példája. Gondoljunk csak bele: tizenkét évvel az elsô nyomtatott könyv megjelenése után kitalálják és – mint a 119. ábra mutatja – sikerrel alkalmazzák a kézi színre bontást! 1481-bôl származik a 120. ábra két iniciáléja. A betûkön jól látható a növényi elemekbôl való építkezés. A növényi díszítôelem, az inda aztán olyan fejlôdésnek, burjánzásnak indul, hogy az egész ábrát átszövi, betölti. Az iniciálék készítôi jól kihasználják az indaszövés lehetôségét, ahogy azt a 121. ábra jól mutatja. Ezek az indaszövések olykor átmennek geometrikus szövésmintákba, ahogy azt a 122. ábra szemlélteti. A növényi elemek itt is megtalálhatók, de a szövés már tiszta szalagszövéssé vált. A 123. ábra egy díszes D betût mutat be, amelynél a növényi díszítômotívumok mellett a betû belsejében egy író emberalak látható. Az iniciálé a XV. század második felében, Franciaországban készült.

119. ábra A mainzi zsoltár két színnel nyomott iniciáléja 1457-bôl

120. ábra Reneszánsz iniciálék 1481-bôl 215

121. ábra Dekoratív, indaszövéses iniciálék az 1476–1486 közötti idôbôl

122. ábra Szövésmintás iniciálé

123. ábra Emberalakos iniciálé

124. ábra Figurális L iniciálék a XV. század második felébôl 216

125. ábra Iszlám hatású iniciálé

126. ábra Barokk fraktúr iniciálé 1655-bôl

127. ábra Kalligrafikus iniciálék az 1700-as évekbôl Ugyancsak az 1400-as évek vége felé készült az a két figurális L iniciálé, amely a 124. ábrán látható. A kancelláriai írás N betûjét dolgozza fel iniciálévá a 125. ábra, amelynek kivitele az iszlám hatását mutatja. A Paul Franke által 1655-ben készített fraktúr iniciálét mutatja be a 126. ábra. Már a XVII. században kezdetét veszi, de virágkora a XVIII. század elsô felére esik a kalligrafikus iniciálék használatának. Megjelenésük szoros összefüggést mutat a rézmetszet – mint sokszorosító grafikai eljárás – széles körû elterjedésével, alkalmazásával, hiszen a vékony, kacskaringós vonalak kimetszését 217

csak ez a technika tette lehetôvé. A 127. ábra három kalligrafikus iniciálét mutat be a XVIII. századból. Már az 1600-as évek második felében feltalálták és alkalmazták az olyan iniciálékat, amelyeknél a díszítés egy négyzetes keretet alkotott oly módon, hogy a négyzet közepe üres maradt. Az üres területre cserélhetô dísztelen betût lehetett tenni, így ugyanaz a dísz használható volt tetszôleges karakterhez. Ez a megoldás nemcsak a nyomdász munkáját könnyítette meg, de jelentôsen csökkentette a tárolandó iniciálé betûk számát, hiszen csak a kereteket kellett tárolni, a belsejébe tett betû egy megfelelô fokozatú sima címbetû lehetett. A 128. ábra a Giambattista Bodoni által Parmában 1771-ben tervezett iniciálékereteket mutatja a hozzájuk készített, ám cserélhetô díszes betûkkel együtt. Figyeljük meg, hogy Bodoni kurzív díszbetûket is alkotott. A 129. ábra egyiptienne jellegû iniciálékat mutat be. Vegyük észre, hogy itt maga a betûtest díszített, az alkalmazott árnyékolás a betûnek mintegy testet ad, kiemelve azt a papír síkjából.

128. ábra Bodoni által tervezett iniciálékeretek és cserélhetô díszbetûk 218

129. ábra Egyiptienne iniciálék a XIX. századból

130. ábra Iniciáléhoz díszített kapitálisok a XIX. századból

131. ábra Angol írott karakterek biedermeier iniciálékká díszítve A XIX. század közepének divatja a nagybetûk testének díszítése, árnyékolása, körvonalazása, illetve a szorosan vett betûkörnyezet dekorálása. A lehetséges sokféle megoldásra példát a 130. ábra mutat. A biedermeier újra elôtérbe állította a finom, növényi ornamensekbôl álló díszítést. Ennek három megoldása látható a 131. ábrán. A szecesszió is meghozta a maga díszítôelemeit, megoldásait. A 132. ábrán rendre Otto Eckmann, Heinrich Vogeier, Ludwig F. Fuchs és egy ismeretlen mester alkotása látható. A 133. ábra már a XX. századból, pontosabban 1937bôl mutatja be az Ernst Schneidler által tervezett fraktúr iniciálékat. 219

132. ábra Szecessziós iniciálé-megoldások

133. ábra Fraktúr iniciálék 1937-bôl 220

TÓTFALUSI KIS MIKLÓS Hazánk nemzetközi hírû, jelentôségû betûtervezôje, -metszôje, tipográfusa volt Tótfalusi Kis Miklós (1650–1702). A misztótfalusi születésû fiú lelkésznek készült, de nem igazán vonzotta a lelkészi pálya, jobban érdekelte a nyomdászat. Erdély püspöke ôt bízta meg az Amszterdamban Erdély számára nyomtatandó biblia munkálatainak felügyeletével. Amszterdamba utazott hát, és ott Blaeu – a kor híres nyomdásza – üzemében három évig tanult, tökéletesítette tudását. A nyomdászat mellett megtanulta a betûöntést és a betûmetszést is. Utóbbit oly tökélyre fejlesztette, hogy – önállósodása után – például nála rendelték meg az elsô örmény betûkészlet megtervezését, metszését. Betûmintakönyve máig megôrizte számunkra amszterdami tevékenységének eredményeit. A latinon kívül metszett még héber és gót betûket, sôt kottát is. Nagyon sok kurzív betûkészletet készített (mestere egy ilyet sem metszett), amely akkor volt igazán elterjedôben. Mivel a biblia nyomtatására Erdélybôl pénz nem érkezett, ezért saját költségén nyomtatta ki azt. 1689-ben betûmetszô, betûöntô szerszámaival, a mintegy 12 000 kötetnyi bibliával és más könyvekkel együtt hazaindult Erdélybe. Ötévnyi hányattatás után végül Kolozsvárott telepedett le, ott lett nyomdász. Az elôdeitôl örökölt betûtípusok mellé itt is metszett még legalább tizennégy betûtípust. Nyugalomra azonban itt sem lelt, mert szakmai igényessége miatt belejavított a hozzá nyomtatásra leadott kéziratokba, ezért sokan hevesen bírálták, megalázták, kiközösítették. Ötvenkét évesen, meg nem értve, megkeseredett emberként halt meg. A barokk kor, amelyben élt – betûtörténeti szempontból is – átmenet a reneszánsz és a klasszicizmus között. A reneszánsz végére kialakult a nyomdabetûk formája, amelyek a kor és a technológia önálló betûi voltak már, nem akarták utánozni a kódexeket. Ma is a legszebb betûk egyikének tartjuk a francia Claude Garamond által az 1500-as évek elején metszett, s róla elnevezett reneszánsz betût, a Garamond antikvát. Az itáliai Giambattista Bodoni metszette az 1700-as évek végén a róla elnevezett, máig legszebbnek tartott klasszicista antikvát, a Bodonit. Korban e két neves betûtervezô mûvész között élt és tevékenykedett Tótfalusi Kis Miklós. Ahhoz, hogy betûtervezôi tevékenységét igazán értékelni tudjuk, hasonlítsuk elôbb össze az ôt megelôzô és követô két nagy mester betûinek jellegzetességeit. A 134. ábrán Garamond reneszánsz és Bodoni klasszicista betûit láthatjuk. Az (f betûpáron) jól látható, hogy az írásból eredô felsô befejezô ív és a csepp alakú befejezô forma körökbôl szerkesztett, pontocskában végzôdô görbületté alakult át. A ferde kezdô vonal kiegyenesedett, vízszintes lett (i betûpár). A ferde befejezôvonal is vízszintessé alakult át (u betûpár jobb oldala, alul). A kerek 221

135. ábra Garamond reneszánsz, Kis Miklós barokk és Bodoni klasszicista betûi

134. ábra A reneszánsz és a klasszicista antikva összehasonlítása

betûk balra dôlô ferde tengelye függôleggessé vált (o betûpár). A lapidáris betûtalpak is vízszintes egyenes vonalakká alakultak (n betûpár talpai). A betût alkotó vékony és vastag vonalak kontrasztja a reneszánsz 1:3 arányáról a klasszicista betûnél 1:7 arányra nô meg (H betûpár). A 135. ábrán a fenti két betû közé illesztettük Tótfalusi Kis Miklós barokk (átmeneti) antikváját. Az ábrán Garamond és Bodoni betûi azok újrametszésének nyomatai, míg Kis Miklós betûje az eredeti nyomtatott alakról szkennelt kép. Jól megfigyelhetô, hogy mennyire átmeneti Kis Miklós antikvája, akár a lapidáris kezdô és befejezô vonalakat, akár a betûtalpakat, a kis e szemét, az o tengelyét vagy a betût alkotó vékony és vastag vonalak arányát tekintjük. Utóbbi Kis Miklósnál 1:5 arányú. 222

Többen úgy vélték, hogy Kis Miklós Kolozsvárott már csak nyomdászkodott, nem metszett betût, azonban az alapos kutatások, összehasonlító vizsgálatok (Haiman György) kiderítették, hogy bár felhasználta az elôdeitôl örökölt betûket is, azért nem kevés betût metszett, öntött itteni évei alatt. A 136. ábra Kolozsvárott használt nem latin betûit mutatja be. Ezek rendre: 10 pontos kotta, 11 pontos görög, 9 pontos görög, 18 pontos héber, 9 pontos héber, 6 pontos héber, 13 pontos fraktúr és 11 pontos schwabachi. Utóbbi kettô nem saját metszésû, de a többi a mester keze munkája. Az iniciálék tervezése, készítése, metszése a betûtervezésnek nemcsak szép feladata, de magasiskolája is egyben. Tótfalusi Kis Miklós ebben a mûfajban is maradandót alkotott. Az ábrák a nyomatokról készültek, a metszetek ennél jóval finomabbak, hiszen a nyomatokon a festék „terül”. A 137. és 138. ábra legszebb iniciálésorozataiból ad vá136. ábra logatást. A 137. ábra középsô részén jól Kis Miklós Kolozsvárott használt megfigyelhetôk az iniciálé közepén a nem latin betûi cserélhetô betûk. Az iniciálé mellett a barokk kor másik könyvdíszítési lehetôsége a körzet. A körzetek ekkor többnyire még sormintát jelentettek, bár megjelent már a sarokelem is. A 139. ábra Kis Miklós által készített, sormintaként alkalmazható körzeteket mutat be. E körzetek egy részét a gyomai Kner nyomda hagyománytiszteletbôl felújította. Erre mutat példát a 140. ábra. Kis Miklós körzeteit a Monotype cég is felhasználta, újrarajzolta, ahogy az a 141. ábrán látható. A Kis Miklósról szóló rész ábrái Haiman György, az irodalomjegyzékben szereplô, Tótfalusi Kis Miklós munkásságáról szóló könyvébôl származnak. Közlésükhöz a professzor úr örökösei – felesége és lánya – hozzájárultak. Ezúton is köszönetet mondok nekik. 223

137. ábra Kis Miklós iniciálésorozatai 224

138. ábra Kis Miklós további iniciálésorozatai 225

139. ábra Kis Miklós sorminta körzetei

140. ábra Kis Miklós körzetei és azok felújítása a Kner nyomda által

MAI PROBLÉMÁK, MEGOLDÁSOK A speciális esetek tördelésénél, a matematikai képletszedés tárgyalásakor már szó volt annak nehézségi fokáról, bonyolult voltáról. Most csak egy, számlálójában és nevezôjében egyaránt másodfokú, alsó és felsô indexet tartalmazó tört szedésén keresztül szeretném szemléltetni a felmerülô problémákat a különbözô szedési technikáknál. Az elsô eset az ólomszedés. Ekkor a meglévô betûfo226

141. ábra Kis Miklós körzetei és azok felújítása a Monotype cég által kozatok használata a kisebb probléma. Alsó és felsô index együttes szedésekor sokkal nehezebb a szélességi viszonyok betartása, ez sok üres térzô használatát teszi szükségessé. A többsoros Monotype képletszedô gépek a kézi technológiát váltották fel, amikor a betûtípus és -méret megadása mellett az elsô és másodfokú alsó és felsô indexek szedését is lehetôvé tették a jól átgondolt méretváltozatok és bázisvonal-eltolások alkalmazásával. A Monotype szedôgép lyukszalagra rögzíti a szedés összes jellemzô adatát, és ez a szalag vezérli az egyedi betûket és térzôket készítô öntôgépet. A 142. ábra egy négysoros Monotype szedést mutat, ahol a vízszintes és függôleges tagoló vonalak az ólomszedés betûtörzseinek határát szemléltetik. Ugyanezt a képletet mutatja a 143. ábra, csakhogy itt egy háromsoros fényszedési technológia adja a megoldást. Végül a 144. ábra egy hosszabb, parciális deriváltakat tartalmazó matematikai képlet szedett változatát mutatja be. Egyszerûen nem tudtam megállni, hogy be ne mutassam, olyan szép. 227

142. ábra 4 soros Monotype képletszedés az ólomszedés lehetôségének szemléltetésével

143. ábra 3 soros fényszedés az elôzô matematikai képletre

144. ábra Egy hosszabb kiszedett matematikai összefüggés A képletszedés mellett a másik speciális eset, a kottaszedés is megérdemel néhány szót. Tótfalusi Kis Miklós kottáit már láttuk a 136. ábrán. A XIX. század végének technikáját mutatja be a 145. ábra. Felül a széthúzott szedôelemek, alatta a kész szedés látható. A 146. ábra egy XX. századi kottaszedést szemléltet, a 147. ábra pedig a fényszedés kottagrafikai jeleinek egy részét mutatja be. Ma mindezek a jelek a számítógépen mint egy adott betûtípus elemei találhatók meg. Rövid történeti áttekintésünk inkább pillanatképek sorozatát villantotta fel a fontosabb témakörökbôl. Szó szerint pillanatképekét, hisz a viszonylag kevés szöveg mellett igyekeztem meglehetôsen sok és változatos ábrán szemléltetni a lényeget. Reményeim szerint a közölt illusztrációk figyelmes tanulmányozás után olykor lényegesen többet mondanak, mint akár nyolc-tíz oldal száraz szöveg. 228

145. ábra Kottaszedés a XIX. század végérôl

146. ábra Kész kotta a XX. század második felébôl

147. ábra A fényszedés zenei jeleinek egy része Az egész fejezetet az illusztráció fontosságát szemléltetô példaként tekintheti az olvasó. Ide, a szövegfeldolgozás végére kívánkozik – mintegy utolsó, a mai idôket ábrázoló történelmi pillanatképként – néhány szó a számítógépeken használt betûtípusokról, azok változatairól, elnevezéseirôl. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a számítógépen rendelkezésünkre áll a nyomdászat kezdete óta alkotott összes betûtípus, azok valamennyi változatával. Ez a mennyiség (betûtípusban számolva) ma több mint 30 000, és egyre szaporodik. A betûtervezés229

148. ábra Új betûtípus készítése – ahogy azt Móricka elképzeli

sel hivatásszerûen foglalkozó cégek mellett (Adobe, Agfa, Bitstream, Linotype, Letraset stb.) egyre több amatôr „készít” betûket sajnos alapvetô mikrotipográfiai, betûanatómiai ismeretek nélkül, pusztán azon az alapon, hogy „ötlete van”. Kiválaszt egy betûtípust, ráenged egy filtert, és már megszületett az „új” betû. Valahogy úgy, ahogy azt a 148. ábra mutatja. Szellemi termékét ezután még terjeszti is. Az ilyen megoldásokat nemhogy új betûtípusnak nem lehet nevezni, de betûtípusnak sem nagyon. Az elôbbi megoldás mellett gyakran elôfordul az is, amikor valaki tényleg belefog egy betûtípus elkészítésébe, aztán megunja és abbahagyja, ennek ellenére „alkotása” valahogy mégis terjed. Az ilyen betûtípusok elsô 128 karaktere általában rendben van, azonban a felsô ház helyzete (a második 128 karakter elhelyezése) meglehetôsen zavaros. Egy ilyen hiányos és mellette összehasonlításul egy teljes font látható a 48. ábrán. A nem teljes, hiányos kódkészletek általában olyankor okoznak meglepetést gazdáiknak, amikor azok a legkevésbé számítanak rá (például sürgôs munka, amely igényelne néhány karaktert a felsô házból, azonban azoknak csak a hûlt helye található ott). A nagyszámú betûtípust a nyomdaipar, de a grafikusszakma is több módon csoportosítja, osztályokba sorolja. Az egyik legelterjedtebb – úgynevezett tízes – csoportosítást az osztályok jellemzôinek felsorolásával együtt a könyv elsô kötete tartalmazza. Az egyes osztályokon belül meglehetôsen sok, névvel ellátott, megkülönböztetett betûtípus létezik. A betûtípusok legtöbbször fantázianévvel jelöltek (Times, Univers, Helvetica, AvantGarde), olykor azonban az alkotó betûmûvész nevével fémjelzettek (Baskerville, Bodoni, Caslon, Garamond, Plantin). A betûtípuson belül sokszor csak az alapváltozat készül el, néha azonban egy-egy típus, család meglehetôsen népes, mert az alaptípusnak sok változatát, variációját hozták létre. E betûváltozatokat osztályozhatjuk a betûket alkotó vonalvastagság, a tengelydôlés, a betûszélesség, az alapbetûhöz viszonyított betûnagyság és a díszítettség alapján. Az alapváltozatnak sokszor nem adnak külön megkülönböztetô, kiegészítô nevet, azt egyszerûen csak a betûtípus nevével jelölik. Olykor azonban a betû230

Változat neve

Magyar név

Black Bold Book Condensed Demi Elongated Extended Extra Headline Heavy Italic Light Medium Normal Oblique Outline Plain Regular Roman Rounded Semi Thin

fekete félkövér, fett könyv(höz) keskeny félig nyújtott széles nagyon címszedô kövér dôlt, kurzív világos közepes normál ferde körvonalas egyszerû szabályos normál antikva kerekített félig vékony

típus neve mellé a Normal, Plain, Regular vagy Roman kiegészítést teszik. Utóbbit általában az antikva típusoknál használják. A 26. táblázat az egyes, gyakran elôforduló változatok elnevezéseit foglalja össze. Miután az egyes alap betûváltozatok nevei és az egyes változatok tulajdonságai egymással többnyire kombinálhatók, ezért egy-egy betûcsalád meglehetôsen népessé válhat. Az antikvatípusok közül a Bodoni ilyen (149. ábra), azonban az igazán nagy családokat a groteszk típusok (Futura, Univers, Helvetica) alkotják, amint az a 150. ábrán látható. Még egy dolgot érdemes szóba hozni itt a fejezet végén. Ez pedig az ékezetek kérdése. A magyarban is használatos ékezeteken (egy és két pont, illetve vesszô) kívül más (latin karaktereket használó) nemzetek nyelvében elôfordul még néhány. Közülük nem egy – számunkra szokatlan módon – mássalhangzóhoz kapcsolódik. A 27. táblázat az ékezeteket, azok alkalmazását mutatja be.

26. táblázat Betûváltozatok szokásos elnevezései

231

BodoniLight BodoniLightItalic BodoniBook BodoniBookItalic BodoniRegular BodoniItalic BodoniMedium BodoniMediumItalic BodoniBold BodoniBoldItalic BodoniUltra BodoniUltraItalic BodoniPoster BodoniPosterItalic

BodoniCondensed BodoniCondensedItalic BodoniMediumCondensed BodoniMediumCondensedItalic BodoniBoldCondensed BodoniBoldCondensedItalic BodoniNewLight BodoniNewRegular BodoniNewMedium BodoniNewDemiBold BodoniNewBold BodoniNewExtraBold BodoniNewHeavy

149. ábra A Bodoni betûcsalád jeles tagjai Ékezet Angol neve

Magyar neve

Kisbetûs elôfordulásuk

` ´ ¨ ˆ ˜ ¯ ˘ ˙ ˚ ˝ ˇ ¸ ˛

visszafelé vesszô hosszú két pont circumflex (háztetô) tilde (hullám) macron (vonal) breve (félkör) egy pont kör kettôs hosszú hacˇek (pipa) cedilla (akasztó) ogonek (horog)

àèìòù a´c´d´e´g´ı´´l n´o´r´s´t´úy´z´ äëïöüÿ âêgˆ hˆîjˆoˆsˆuˆw ˆ yˆ ãı˜ñõu˜ a¯ e¯ ¯ı o¯u¯ a˘e˘g˘o˘u˘ c˙e˙g˙ ijz˙ åu˚ ôû cˇeˇ nˇrˇ sˇ zˇ a¸çe¸ ¸g¸i k¸l¸n¸ ¸r ¸s ¸t u¸ a˛e˛˛i u˛

grave acute dieresis circumflex tilde macron breve dotaccent ring hungarumlaut caron cedilla ogonek

27. táblázat Az ékezetek alkalmazása

232

HelveticaThinCondensed HelveticaThinCondensedOblique HelveticaLightCondensed HelveticaLightCondensedOblique HelveticaCondensed HelveticaCondensedOblique HelveticaMediumCondensed HelveticaMediumCondensedOblique HelveticaBoldCondensed HelveticaBoldCondensedOblique HelveticaHeavyCondensed HelveticaHeavyCondensedOblique HelveticaBlackCondensed HelveticaBlackCondensedOblique

HelveticaThin HelveticaThinOblique HelveticaLight HelveticaLightOblique Helvetica HelveticaOblique HelveticaMedium HelveticaMediumOblique HelveticaBold HelveticaBoldOblique HelveticaHeavy HelveticaHeavyOblique HelveticaBlack HelveticaBlackOblique

HelveticaThinExtended HelveticaThinExtendedOblique HelveticaLightExtended HelveticaLightExtendedOblique HelveticaExtended HelveticaExtendedOblique HelveticaMediumExtended HelveticaMediumExtendedOblique HelveticaBoldExtended HelveticaBoldExtendedOblique HelveticaHeavyExtended HelveticaHeavyExtendedOblique HelveticaBlackExtended HelveticaBlackExtendedOblique 150. ábra A Helvetica nagycsalád néhány reprezentánsa

233

IRODALOMJEGYZÉK

Buzás Ferenc: Nyomdaipari elektronikus képfeldolgozás. Budapest, 1995, Nyomdász Kiadó. Gyurgyák János: Szerkesztôk és szerzôk kézikönyve. Budapest, 1997, Osiris Kiadó. Hack Frigyes, Kugler Sándorné, Kugler Sándor, Radnai Gyula, Tóth Géza, Balázs Lóránt: Négyjegyû függvénytáblázatok. Budapest, 1988, Tankönyvkiadó. Haimann György: Tótfalusi Kis Miklós, a betûmûvész és a tipográfus. Élete mûve betûinek és nyomtatványainak tükrében. Budapest, 1972, Magyar Helikon. Iminfo Arculati Kézikönyv Index – 1996. Szerkesztette Faluvégi Éva, Koch Andrea, Magyar Béla, Osztrovics Kornél, Zsák Ildikó, Szentendre, 1995, Iminfo Kiadó. Dr. Kassay Árpád: Tipográfia a gyakorlatban. Budapest, 1999, Printinfo Kft. Nyomdaipari enciklopédia. Fôszerkesztô dr. Gara Miklós, Budapest, 1977, Mûszaki Kiadó.

235

Paturi, Felix R.; Brocks, Manfred; Dr. Matthes, Michael; Uhlmannsiek, Bernd; Schramm, Margit; Voges, Christine: A technika krónikája. Magyar fordítás: Abonyi Ivánné és társai, Budapest, 1991, Officina Nova Kiadó. Radics Vilmos – Ritter Aladár: Laptervezés Tipográfia. Budapest, 1976, Magyar Újságírók Országos Szövetsége. Schmitt, Günter: Fényszedés. Fordította Radó Endre, Budapest, 1983, Mûszaki Könyvkiadó. Siklósi Attila: Mindennapi tipográfiánk. Budapest, 1997, Mûszaki Könyvkiadó. Steibner, Erhardt D. – Leonhard, Walter: Bruckmann’s Handbuch der Schrift. München, 1977, Bruckmann. Szilágyi Tamás: Nyomdatitkok avagy a nyomdai megrendelôk kézikönyve. Budapest, 1987, Delta Szaklapkiadó. Trudgill, Anne: Basic skills. New York, 1988, Watson-Guptill Publications. Virágvölgyi Péter: A tipográfia mestersége számítógéppel. Budapest, 1996, Tölgyfa Kiadó. West, Suzanne: Stílusgyakorlatok. Fordította Virágvölgyi Péter, Budapest, 1998, UR Kiadó.

236