Ének-zene 5. osztály
ÉNEK-ZENE 5. OSZTÁLY
A zenei ABC A vonalrendszerben a dó helyének megfelelően változhat a szolmizációs hangok helye. Ezzel szemben a zenei ABC a hangok magasságát és állandó helyét jelöli a vonalrendszerben. A sorok elején álló violinkulcs a második vonalon lévő g’-hang helyét jelöli, elnevezését innen kapta: G-kulcs.
A hétfokú hangsor Az olyan dallamok hangkészletét, amelyben mind a hét különböző hang szerepel, hétfokú hangsornak nevezzük. A dó hangon végződő hétfokú dallamok hangsora: dúr. A lá-ra végződő hétfokú dallamok hangsora: moll (eol). A dúr és a moll hangsort mindig a dó illetve a lá helyén lévő ábécés névvel határozzuk meg: p.: C-dúr, a-moll.
Magyar népi hangszerek
Általában a táncra alkalmas dalokhoz hangszeres kíséret készült. A régiek maguk készítette hangszereket használtak (pl. doromb, furulya, citera, duda, tekerő), de szívesen megszólaltattak más hangszereket is (pl. cimbalom, hegedű, bőgő, klarinét). A duda Állatbőrből készített egyszerű többszólamú fúvós hangszer. Három sípja van: 1. a dallamot játszó síp; 2. a kontrasíp, amelyik dó-szó, hangot ad; 3. a basszussíp, amelyik állandó dó hangot ad. 2 / 11
ÉNEK-ZENE 5. OSZTÁLY A duda már Mátyás király idejében is kedvelt hangszer volt. Általában a pásztorok közül kerültek ki a legjobb dudások.
A tekerő (nyenyere, körhegedű, forgólant) A tekerő a falu emberének kedvelt hangszere volt. Húros hangszer, melynek alakja a hegedűhöz hasonlít. Szélén kiáll egy kar, ennek forgatásával mozgásba lendül a belső kerék, amely megrezegteti a húrokat. A hangszer a tekerő nyaki részén, a fejben található kulcsok segítségével hangolható. A húrokat fedél takarja. A fedél előtti billentyűk lenyomásával lehet a dallamot megszólaltatni.
3 / 11
ÉNEK-ZENE 5. OSZTÁLY A citera A legelterjedtebb húros, pengetős hangszer. A legegyszerűbb a vályú alakú citera. A vályú két végén húrrögzítő, valamint hangoló szegek vannak. Ezek között feszülnek a dallamhúrok. Alattuk találhatók a rovátkák, amelyek a különböző magasságú hangok képzésére szolgálnak. A citerás a jobb kezében tartott lúdtollból vagy szarudarabból készült pengetővel pengeti, míg a bal kezének ujjaival vagy rövidebb lúdtollal szorítja le a húrokat. Nagyon kedvelt hangszere volt a falusi mulatságoknak. Még ma is sok helyen működnek hagyományőrző citerazenekarok.
Áttekintés
Szempontok
Régi stílusú magyar népdalok
Új stílusú magyar népdalok
Dallamvonal
ereszkedő
kupolás
Sorszerkezet
kvintváltó
Hangsor
többnyire pentaton l, d r m sz l
Szótagszám
kis szótagszámú rövid sorok parlando (elbeszélve), rubato (szabadon)
visszatérő főleg hétfokú, esetenként pentaton dallamfordulatokkal magas szótagszámú hosszú sorok
Előadásmód
tempo giusto (feszes ritmusban)
Kodály Zoltán (1882, Kecskemét – 1967, Budapest) Kodály Zoltán 1882. december 16-án, Kecskeméten született. Élete során mint zeneszerző, zenetudós és zenepedagógus tevékenykedett. Apja, Kodály Frigyes, bár vasúti tisztviselő volt, mégis hegedült és rajongott a klasszikus zenéért. Édesanyja amatőr szinten énekelt és zongorázott. A gyermek Zoltán számára meghatározó élmény volt a családi és baráti közben való gyakori házimuzsikálás. Tanulmányait Galántán, Nagyszombaton, majd Budapesten végezte a Zeneakadémia zeneszerzői szakán. A magyar népzene jelentőségét felismerve 1905-ben kezdte el népdalgyűjtő munkáját, melyet 1906-tól Bartók Bélával együtt folytatott. Kodály Zoltán 1919-ben az átszervezett Zeneakadémia aligazgatója lett.
4 / 11
ÉNEK-ZENE 5. OSZTÁLY Életművében döntő fordulatot jelentett a Psalmus Hungaricus (Magyar Zsoltár) című kórusmű (tenorszólóval és zenekarral) bemutatása 1923-ban, Buda és Pest egyesítésének 50. évfordulóján. Kodály a magyar zenekultúra magasságába emelte a gyermek-, női és férfi-, illetve a vegyeskarokat. (Villő, Pünkösdölő, Felszállott a páva, Mátrai képek stb.). A zenepedagógus a gyermekek zenei nevelését is rendkívül fontosnak tartotta. Az e területen végzett tevékenységét gyakorlófüzetei is igazolják: Kisemberek dalai, 333 olvasógyakorlat, Ötfokú zene, Bicinia Hungarica. Munkája elismeréséül három alkalommal tüntették ki Kossuth-díjjal, 1960-ban pedig az oxfordi egyetem díszdoktorává avatták. 1967. március 6-án Budapesten halt meg.
A zene története Őskor A zene története egyidős az emberiség történetével. Az őskorról kapott ismereteinket a feltárt barlangrajzoknak, a régészeti munkák eredményeinek és a primitív népek körében végzett kutatói megfigyeléseknek köszönhetjük. Az őskor embere igyekezett megismerni az őt körülvevő világot: a természeti jelenségeket, az állatokat, a növényeket. Az állathangokat utánozva kialakult egy hangzórendszer, melynek segítségével hívták egymást, elijesztették és űzték az ellenséget, óvták társukat a veszélytől, de vigasztalást is nyújthattak. Az ősemberek munkavégzésük során olyan hangokra lettek figyelmesek, amelyek új jelentéstartalmakat hordoztak: a fa reccsenése, két kő összekoccantása, a megsuhintott faág rezgő hangja, az üres farönk mély „morrantása”. Így a hang az ember mindennapi életének szerves részévé vált, a munkavégzéssel és a különböző szertartásokkal szoros kapcsolatba kerülve zenévé fejlődött, melynek elengedhetetlen velejárója a mozgás, a tánc lett. Az ősemberek életük nehézségeinek legyőzése közben fedezték fel a hangi lehetőségeket, amelyekkel megérthették és segíthették egymást. Az első hangszerek kezdetben a természetben talált tárgyak, majd a maguk által készített használati eszközök voltak. Feltehetően először a ritmushangszerek alakultak és fejlődtek ki, majd később megszólaltak a dallamot játszó hangszerek is. Az első ismert hangszer Magyarországon a Bükk hegységben került elő: az istállóskői háromlyukú csontsíp.
Ókor (476-ig) Az emberiség fejlődésével a nagy kultúrák megjelenésével a zene is változott, fejlődött. Az egyiptomiak zenéjében együtt említhetjük az éneket, a táncot és a hangszerjátékot. Fő hangszerük a hárfa és a fuvola. Az egyiptomi táncok kezdetben kellemesen nyugodtak, méltóságteljesek voltak, majd a keleti hatás következményeként felgyorsult a tempó, s megjelentek az erősebb hangú hangszerek: a sípok, dobok, csörgők. A zenélésre lehetőséget nyújtó alkalmak a vallási szertartások, az ünnepélyek és a társas összejövetelek voltak. 5 / 11
ÉNEK-ZENE 5. OSZTÁLY Az ókori görögök életében előkelő helye volt a zenének. Uralta a vallási, művészi, erkölcsi és tudományos életet egyaránt. Jelen volt a vallási szertartásokon, a drámák előadásain és az olimpiai játékokon. A zene, a költészet és a tánc szervesen összekapcsolódott. A hivatásos dalnokok lyra kíséretével énekeltek epikus költeményeket istenekről és hősökről, de népszerű és aktuális témákról is. A hangszer nevéből ered a költészet napjainkban is használatos elnevezése: lírai. A polgárok közös muzsikálással gazdagították az egyes ünnepi alkalmakat: ének- és tánczenéjüket pánsíppal kísérték. A drámai előadásokon megjelent a kórus, amely a cselekményt egy szólamban énekelte hangszerkíséret nélkül. A görögök zenéjében már hétfokú hangsorok is megjelentek. Jellegzetes görög hangszerek: a kithara, a lyra, az aulos (oboa-szerű kettős nádsíp), a pánsíp (pásztori fúvós hangszer), a hydraulis (víznyomásos orgona). A rómaiak zenéjét elsősorban a meghódított területek muzsikájának hatása jellemezte. A zene a római társadalmi élet egyik fontos tényezője volt. A zenészek komoly társadalmi elismerésben részesültek. A zenét az utcai mulattatók zsonglőrködéssel és akrobatikával egészítették ki. A legjellemzőbb hangszerek: a tuba (hosszú, egyenes, bronzból készített trombita), a víziorgona, a hárfa, a csörgők, a harangok.
A középkor zenéje (476-1450) A korai középkor zenéje egyszólamú, a többszólamúság a 12. század körül alakult ki. Egyházi zene A keresztény egyház dallamkincsét I. Gergely pápa (600 körül) rendszerezte, róla nevezték el ezeket a dallamokat gregorián énekeknek. (Gergely=Gregorius => gregorián) A gregorián ének jellemzői:
latin nyelvű, bibliai témájú, egyszólamú, hajlításokban gazdag, kötetlen ritmikájú, hangszerkíséret nélküli.
Egyszólamú világi zene A XII. és XIII. században az egyszólamú dallamok terén lényeges változás történt. DélFranciaországban megjelent és virágzott a trubadúrköltészet. (A trubadúr elnevezés a francia trouver (ejtsd: truvé) szóból ered, melynek jelentése: kitalálni.) Ezt a művészetet elsősorban lovagok, hercegek, királyok művelték. A trubadúr zenéből több mint 1500 dallamemlék maradt fenn, melyeket dalgyűjteményekben őriznek. A lovagi költészet nemzeti nyelvű, témája általában a szerelem, de találunk köztük hősi tetteket, emberi érzéseket és társadalmi problémákat megéneklő dalokat is. A dalköltők sok értékes motívumot használtak fel a kor népi muzsikájából. 6 / 11
ÉNEK-ZENE 5. OSZTÁLY A trubadúr költő-muzsikusok (a szövegíró és a zeneszerző ugyanaz) általában maguk adták elő szerzeményeiket. A dallamok terjesztői, előadói jórészt az országutak vándormuzsikusai, akik éppen ez idő tájt telepedtek meg a várakban, városokban. Ezek a vándorénekesek mindenhol megjelentek, ahol templomszentelés vagy vásár idején sok ember sereglett össze. Nagy szerepük volt a középkor tömegünnepein: a téli napforduló idején, a természet újjászületését köszöntő, tavaszi szabadtéri májusi vigasságokon. Ez utóbbi népünnepély táncdalainak verse és dallama szolgált alapul a kor lovagi költészetéhez.
A reneszánsz zene (1450-1600) A kor elnevezése francia eredetű szóból származik: renaissance, amely újjászületést jelent. Megváltozott az emberi gondolkodásmód: elvetették a túlvilágba vetett hitet. Az érdeklődés középpontjába a földi élet, az ember s az őt körülvevő környezet, a természet került. A rohamosan fejlődő művészetek és természettudományok vezéreszméjévé vált az emberközpontúság, a humanizmus. A zene, a társas éneklés az élet mindennapi részévé vált. A reneszánsz a kórusművészet aranykora, énekes (vokális) korszak. A XV. században megjelenő kórusok 8-12 tagja „a cappella” előadásmódban – hangszerkíséret nélkül – énekelt. A korban már ismert hangszerek közül a lant volt a legkedveltebb. Mátyás uralkodása idején (magyar reneszánsz), az udvari kultúra fénykorában Buda jelentette a magyar kultúra központját. = Alla breve Az ütem és a tempó meghatározása a
4 2 gyors felező változata , amelyben a négy mérőütés 4 2
helyett csak kettő van.
Giovanni Pierluigi da Palestrina (1525, Palestrina – 1594, Róma) A reneszánsz egyik legkiemelkedőbb zeneszerzője. Rómában élt és alkotott. A Santa Maria bazilika kórusában ismerkedett meg a harmóniák világával, majd a későbbiekben ugyanitt választották meg a pápai kórus vezetőjévé és komponistájává (zeneszerzőjévé). Szerzeményeinek jellegzetessége a szöveg (elsősorban Petrarca versei), a dallam és a harmónia egysége. Kórusművei a vokális (énekes) irodalom tetőpontját jelentik, ezért az ő alkotásmódját Palestrina-stílusnak nevezzük. Műveinek száma meghaladja a hatszázat. Sírkövének felirata: Musicae Princeps (a Muzsika Fejedelme).
7 / 11
Orlando di Lasso – Lassus (1532, Mons – 1594, München) A XVI. század legsokoldalúbb németalföldi zeneszerzője. Beutazta egész Európát, mindenütt elismerték művészi alkotásait, tudását. Minden stílusban járatos volt: egyházi zene, madrigál, chanson (ejtsd: sanzon). Mintegy kétezer műve maradt fenn, amelyekből 1200 motetta. Motetta: a gregorián énekből alakult ki. Jellemzői: vallásos tárgyú, latin szövegű, többszólamú énekes műfaj. A madrigál: a reneszánsz énekes műfaja. Jellemzői: természeti vagy (szerelmi) világi téma; anyanyelvű és többszólamú. Polifon szerkesztés: a szólamok imitálva (imitáció: utánzás) csendülnek fel, melyek egymással egyenrangúak. A témát indító szólamot a többi időbeli eltolódással, egymás után belépve követi, illetve más hangról indítva utánozza. A legtisztább imitáció a kánon, ahol minden szólam ugyanazt a dallamot énekli végig. Homofon szerkesztés: A vezető magas szólam énekli a fő dallamot, amelyet a többi szólam akkordszerűen támaszt alá. A szólamok együtthangzóak, ritmusuk és szövegük azonos.
A barokk kora és zenéje (1600-1750) A kor elnevezése (barokk) portugál eredetű szó, melynek jelentése: szabálytalan alakú gyöngy. A barokk művészetek Itáliában keltek életre. Fő mecénásuk (pártfogójuk) a francia XIV. Lajos (Napkirály) volt. A BAROKK MŰVÉSZET JELLEMZŐI: monumentális (hatalmas méretek), túldíszítettség, pompakedvelés, mozgalmasság, drámaiság. ÚJ ZENEI MŰFAJOK: Hangszeres (instrumentális): preludium, fúga, szvit, versenymű. Énekes-hangszeres (vokális-instrumentális) opera, oratórium, kantáta. A BAROKK ZENEKAR HANGSZEREI: Vonósok: első és másodhegedű, brácsa, cselló, bőgő. Fúvósok: fuvola, oboa, trombita. A karmester a csembaló mellett ülve irányította a zenekart.
Henry Purcell (1659, London – 1695, London) Purcell (ejtsd: pörszl) az angol barokk legjelentősebb képviselője. Tehetséges gyermekként tanult énekelni, hangszeren játszani, később hangszert készíteni és hangolni. Mint zeneszerző, az opera műfajában alkotott maradandó műveket: Dido és Aeneas, Arthur király,
ÉNEK-ZENE 5. OSZTÁLY Tündérkirálynő. Szólóhangszerre és kamarazenekarra írt művei is egyéni hangon szólalnak meg. Rondó A rondó kifejezés a középlatin eredetű rondellus szóból származik, melynek jelentése: körtánc. Az állandóan visszatérő dallamot rondótémának nevezzük, a kitéréseket pedig epizódoknak, melyek kevésbé jellegzetesek és önállóak, rendszerint eltérő hangnemben szólalnak meg, dinamikailag pedig halványabbak. A rondótéma és az epizódok együttesen adják a rondóformát. (A b A c A d A…)
Antonio Vivaldi (1678, Velence – 1741, Bécs) Vivaldi az olasz barokk egyik legnagyobb zeneszerzője. A fiatal hegedűvirtuóz pappá szentelése után, a velencei konzervatórium tanáraként előtérbe helyezte az elméleti tudást, a kóruséneklést és a kamarazenélést. Ez az intézmény egy árvaház volt, ahol a gyerekek őszinte rajongással fordultak mesterük, Vivaldi és a muzsika felé. Vivaldi rövid idő eltelte után lett a konzervatórium házi zeneszerzője, majd igazgatója. Szívesen utazott Bécsbe, ahol mindig elnyerte VI. Károly császár támogatását. Papi és muzsikus munkáját párhuzamosan művelte. Legkedveltebb műfaja a versenymű, közel 450 művet komponált. 1741-ben teljesen magára maradottan halt meg. Versenymű Concerto (ejtsd: koncsertó): Egy szólóhangszer kiválik a zenekarból s versenyez a többivel. A főszerep a szólistáé, akinek magas fokú technikai tudással kell rendelkeznie. A versenymű elnevezését mindig a szólóhangszerről kapja (pl. hegedűverseny). Concerto grosso: A hangszerek egyik csoportja válik ki a zenekarból és verseng vele. Szekvencia A dallamalkotásnak azt a módját, amely szerint egy rövid zenei részlet vagy motívum másmás hangmagasságról indítva többször ismétlődik, szekvenciának nevezzük.
Johann Sebastian Bach (1685, Eisenach – 1750, Lipcse) Német zeneszerző, kiváló orgonista és rögtönzőművész, aki a barokk zene összefoglaló mestere. A fiatal muzsikus tehetségét először a kötheni herceg ismeri fel. Az ő szolgálatában komponálja legszebb hangszeres darabjait: a Szviteket és a Brandenburgi Versenyeket. 38 éves korában elfogadja a lipcsei Tamás templom kántori állását, ahol később karnagyi és főzenei tisztséget visel, miközben minden vasárnapra és ünnepre új kantátát (szólóének, kórus, zenekar) komponál. 9 / 11
ÉNEK-ZENE 5. OSZTÁLY
Bach életműve hatalmas: misék, passiók, oratóriumok, kantáták, preludiumok, fúgák, szonáták, versenyművek. XIV. Lajos és felesége, Mária Terézia (IV. Fülöp spanyol király leánya) egy vidéki kiránduláson ismert meg egy apró lépésekből álló kedves táncot. Az előadó fiatalokat magukkal vitték Versaillesba, ahol hamarosan az előkelők táncává vált. A picike lépésekből adódóan a francia ’mine’ szóból menüettnek nevezték el a ¾-es lüktetésű, Európa szerte megkedvelt táncot. Menüett: mérsékelt tempójú, ¾-es lüktetésű, francia eredetű tánc. Csembaló: billentyűs hangszer, melynek húrjait általában lúdtollakkal hozták rezgésbe. Bach kedvelt hangszere volt, amely mellől játék közben irányította a zenekart. Orgona: billentyűzettel (kéz = manuál, láb = pedál) ellátott hatalmas és bonyolult fúvós hangszer, melynek minden egyes hangját külön síp szólaltatja meg. A hangszíneket regiszterkapcsolók (gombok) segítségével lehet változtatni.
10 / 11
ÉNEK-ZENE 5. OSZTÁLY Bach legkedveltebb hangszere az orgona volt, melyet a barokk korban a hangszerek királynőjének is neveztek. Bach C-dúr preludium és fúga című művének fúga témája:
Preludium: előjáték, bevezető zene. Fúga: (jelentése: futás, rohanás) olyan műfaj, amelyben a téma a kánonhoz hasonlóan egymás után csendül fel az egyes szólamokban. Szvit: tánctételek sorozata. Például: gavotte (ejtsd: gávott) francia eredetű, 4/4-es lüktetésű tánc, sarabande (ejtsd: szárábánd) spanyol eredetű, ¾-es, méltóságteljes tánc, bourrée (ejtsd: burré) francia eredetű, páros ütemű, gyors tánc, badinerie (badinéri) francia elnevezésű, tréfás, páros ütemű tánc. Bach több mint 200 kantát komponált, egyházi és világi témájúakat egyaránt. Kantáta: Rövid lélegzetű, hangszerkíséretes, énekes műfaj. Zenei apparátusa: szólisták, kórus, zenekar. A 30 éves háború után (1648) a sokat szenvedett német nép vallási és politikai harcainak, törekvéseinek eszmei kifejezője a zenében a korál, melynek óriási nemzetösszetartó ereje volt. Hirdetője és tanítója minden német kántor, kísérő hangszere az orgona, életrehívója a reformáció mozgalma. A korál dallamok jelentős része eredetileg népének volt, amelyek szép dallamuk miatt kaptak egyházi szöveget. Luther Márton, a nagy reformátor, kitűnő zeneértő volt. Számos régi világi és egyházi dallam szövegét alakította át. A későbbiekben ezeket a dallamokat egyszerű, többszólamú harmóniákkal látták el, mely munkának legnagyobb mestere Bach volt. A korál mint népének az oratórium magjává vált, a nép hangját szólaltatta meg.
Georg Friedrich Händel (1685, Halle – 1759, London) A barokk zene kiemelkedő mestere, Bach kortársa. Kórusmuzsikája, zenekari és hangszeres művei örök értékű, nagyszerű alkotások.
Oratórium: bensőséges, fennkölt, többtételes, epikai jellegű műfaj, amely magasztos eszméket tartalmaz, jelentős történelmi vagy bibliai személyeket jelenít meg. Zenei apparátusa: szólisták, kórus és zenekar. Az előadás során nem használnak illúziókeltő eszközöket (díszlet, jelmez, fényhatások, színészi játék), csupán a zene eszközeit érvényesítik, ezért mozdulatlan drámának is nevezzük. 11 / 11
