Magyar Választáskutatási Program „Részvétel és képviselet” kutatás
Empirikus társadalomtudományi kutatások Magyarországon: Visszapillantás és előretekintés
A tanulmányt az Ipsos Zrt. készítette a DKMKA megbízásából
Demokrácia Kutatások Magyarországi Központja Alapítvány (DKMKA) EGT/Norvég Finanszírozási Mechanizmus program támogatásával Referenciaszám: 0089/NA/2008-3/ÖP-9
Tartalom Bevezetés.................................................................................. 3 Az 1980-as évtized...................................................................... 5 A jelen állapot............................................................................ 8 A belátható jövő........................................................................ 15
2
BEVEZETÉS A Thomas Kuhn által végrehajtott tudományfilozófiai forradalom 1 óta konszenzuális nézetté vált, hogy a tudományos megismerés szociális folyamat, amelynek módszereit logikai úton nem lehet tökéletesen megkülönböztetni másfajta emberi tevékenységektől, hanem amelyet szociális jelenségek: a kutatók szokásai, kapcsolatai, a kutatás körülményei, intézményei definiálnak. Tudomány, kutatás az tehát, amit a tudósok, kutatók művelnek a szélesen értelmezett peer review kontrollja alatt. Így jelenleg nincs általánosan elfogadott meghatározása annak, hogy mi számít empirikus társadalomtudományi kutatásnak, s abban tudományos módszernek, hanem mindkét tekintetben különféle felsorolások vannak forgalomban, amelyek megnevezései, elhatárolódása a szomszédos tudományterületektől, tagoltsága, taxonómiája kisebb vagy nagyobb mértékben különböznek egymástól. Ebben a tanulmányban empirikus társadalomtudományi kutatásnak olyan tudományos módszereken alapuló kutatást nevezek, amelynek célja a világ társadalmi aspektusainak vizsgálata és amelynek inputja közvetlenül származik a vizsgált jelenségből. E definíció három oldalról határolja le a tanulmány érdeklődési körét, kizárva innen •
az olyan tevékenységeket, amelyek bár azonos módszereket vagy technológiákat alkalmaznak, de amelyek célja nem a valóság megismerése, hanem befolyásolása (a gazdasági szférában pl. direkt marketing, a politikai szférában pl. push poll)
•
az olyan tevékenységeket, amelyek célja a megismerés ugyanebben a tárgykörben, de nem alapulnak tudományos módszereken (pl. szociográfia)
•
az olyan tevékenységeket, amelyek bár a tudományos megismerés igényével vizsgálják a társadalmi jelenségeket, közvetlenül nem támaszkodnak empíriára (pl. elméleti szociológia)
A tudományos módszer fogalomkörébe itt olyan sztenderdizálódott és strukturált megismerési módszereket értek bele
1
The Structure of Scientific Revolutions (1962)
3
•
amelyek valamiféle információgyűjtés és a gyűjtött információk elemzése révén juttatják el a kutatót a kérdéstől a válaszig (tekintet nélkül arra, hogy a gyűjtött adatok numerikus jellegűek-e, tehát ideértve az ún. kvantitatív és kvalitatív kutatásokat is),
•
amelyekkel az információgyűjtést annak tudatában hajtják végre, hogy a módszer, a mérőeszköz, az elemzési eszköz befolyásolja tárgyát, illetve azt a képet, amelyet a kutató során észlel,
•
és amelyeket e befolyásoló hatás minimalizálására való törekvés jellemez.
és elemzést a technológia, a megfigyelés a megfigyelés
A megismerési cél motivációját illetően nem differenciálok a tanulmányban, azaz nem teszek különbséget a kutatások között abból a szempontból, hogy létrejöttükben milyen mértékben játszik szerepet a kutató kíváncsisága (a tudomány “önfejlődése”) és a kutatás finanszírozójának kíváncsisága (a megrendelő érdeke), mert nincs olyan kutatás, amelyben csak az egyik, vagy csak a másik játszana szerepet, az alkalmazott módszerek, technológiák tekintetében pedig nincs különbség az ilyen vagy olyan indíttatású kutatások között. E tanulmányban a teljesség igénye nélkül tekintem át az empirikus társadalomtudományi kutatások magyarországi helyzetének fő jellemzőit egy bizonyos időintervallumban, amelyet három eszmei időpont jelöl ki: •
„Múlt”: Az 1980-as évtized, melyben a jelenlegi állapot csírái már fellelhetők, s amelynek végén a rendszerváltás megteremtette a jelenlegi állapothoz vezető feltételeket.
•
“Jelen”: Az új évezred első évtizedének közepe táján keződő időszak.
•
„Jövő”: A jelenből több-kevesebb biztonsággal előrelátható időtáv. Ennek terjedelme öt-tíz évnél semmiképpen sem több, tekintettel a zajló információs forradalom, technológiai váltás sebességére.
Az áttekintésben a technológia szempontját veszem elsődlegesnek, mert minden jel arra mutat, hogy a jövőben a technológiai változások lesznek a legjelentősebb befolyással az empirikus társadalomtudományi kutatások hatókörére, intenzitására, társadalmi hatására. Jelenleg a magyarországi empirikus társadalomkutatás produktumából a jéghegy csúcsa látható: számos intézet soha nem hoz
4
nyilvánosságra információt a kutatásairól, s amelyek publikálnak, azok is csak kis részét teszik közzé az elvégzett kutatásaiknak. Az itt következő áttekintés tehát részben személyes kapcsolatok útján szerzett ismereteken alapul, ami nem biztosít minden vonatkozásban kellő alapot értékelő megállapítások megtételére.
AZ 1980-AS ÉVTIZED Az 1980-as évtizedben Magyarországon mind a hatalmi, mind az intellektuális szférában elfogadott volt már, hogy a társadalomról lehetséges és hasznos információkat gyűjteni a tudományosság kritériumait kielégítő empirikus eszközökkel. Nem fölösleges ezt leszögezni, ha meggondoljuk, hogy ez a nézet nemrégiben – 1968 után – vált uralkodóvá, s hogy ugyanebben az időszakban több más, ugyanilyen politikai berendezkedésű országban még korántsem tartottak itt. Míg az Egyesült Államokban már az 1820-as évektől folytak opinion poll, illetve survey jellegű kutatások és száz év alatt bevetté váltak, az európai polgári demokráciákban csak a II. világháború után terjedtek el, Magyarországon pedig az 1960-as évtized második felében jelentek meg. Elszórt, egyedi példáktól és a hivatalos statisztikai adatgyűjtéstől eltekintve azt mondhatjuk, hogy számottevő emprikus társadalomtudományi kutatás az 1980-as évtizedben a szocialista országok közül csak Lengyelországban és Magyarországon folyt. A mai helyzettel ellentétben e kutatásokat közpénzből finanszírozták és dominánsan szociológiai irányultságúak voltak. Ez utóbbi jelleget, azaz a piackutatás és a politikai közvélemény-kutatás szinte teljes hiányát a csökevényes piaci viszonyok és a névleges parlamenti demokrácia magyarázza. Noha gyakorlatilag kivétel nélkül közpénzek, közvetlenül vagy közvetve állami források fedezték e kutatások költségeit, a kutatások léte, eredménye társadalmilag majdhogynem észrevétlen maradt: hírük a politikai hatalom birtokosain kívül legfeljebb néhány ezer emberhez, többnyire szakmabeliekhez jutott el. Mivel a tömegmédia kényszerűen negligálta a híradást az ismeretszerzés ezen módjáról, az így nyert megállapításokról, az állampolgárok, azaz ebben a vetületben az empirikus kutatások potenciális adatközlői nem szereztek tudomást róluk, tömegméretekben csak az autoritatív népszámlálás volt ismert. Ebben az évtizedben Magyarországon a reszpondens lakásában, formalizált kérdőívvel, kiképzett kérdező által lebonyolított személyes interjú volt az empirikus kutatások általános adatgyűjtési módszere. Más módszerek is előfordultak – mint a megfigyelés, a mélyinterjú, a 5
csoportos interjú –, de csak szórványosan. A nem kérdőíves adatfelvételi technikák háttérbe szorulása erre az időre azokban az országokban is megfigyelhető, amelyekben a politikai hatalom nem korlátozta e kutatásokat. Az adatgyűjtés módszerét illetően a fő különbség a telefonos technológia terén mutatkozott: míg a keleteurópai régióban telefonos adatgyűjtés ekkor még, az alacsony vezetékes telefon penetráció miatt, nem folyt, a telefonnal jobban ellátott országokban vezető módszerré vált. A nyilvánosság hiányából és e kutatások ritkaságából eredően Magyarországon a kiszemelt adatközlők jóindulatú naivitással fogadták a becsöngető kérdezőket, a kutatási kérdéseket, s a politikai atmoszférának, valamint a népszámlálás analógiájának tulajdoníthatóan az alárendelt engedelmességével válaszoltak. Hogy az effajta kutatás mit jelent, mire való és miként történik, arról a potenciális kérdezetteknek nem a ma jellemző homályos fogalmai, hanem téves fogalmai lehettek. A kérdezők emlékezete megőrizte azokat az eseteket, amelyekből nyilvánvaló, hogy bemutatkozásuk után házkutatásra vagy rádió-, tévériportra számítottak, hogy a kérdezőt a kutatóval azonosították, s hogy a válaszaik személytelen feldolgozását azért nem tartották hihetőnek, mert nem látták be ennek értelmét. A szakma az információgyűjtés szempontjából az empirikus társadalomtudományi kutatások hat nagy buktatóját, leküzdendő módszertani nehézségét tartja számon. Ezek közül ötben legalább olyan jó vagy jobb volt a helyzet Magyarországon a rendszerváltás előtt, mint a kutatási nagyhatalmak országaiban. A mintavétel terén semmilyen lényeges akadály nem merült fel, mind a reprezentatív, mind a nem reprezentatív kiválasztást igénylő kutatásokhoz adottak voltak a feltételek: a szükséges statisztikai szaktudás, a népesség túlnyomó részének egyhelyben lakása és elérhetősége, a népesség lakcím szerinti nyilvántartása, a pénz a kutatandó jelenséghez megfelelő méretű mintára, s a reszpondensek lényegében egyenletes (társadalmi helyzettől nem függő) hajlandósága a közreműködésre. Míg számos nagyobb lélekszámú, tagoltabb társadalomban bonyolult mintavételi eljárások alkalmazásával sem reprezentálható a társadalomtudományi kutatásokban a népesség egésze, Magyarországon az egyszerű véletlen kiválasztás is megfelelő merítést biztosított. Az előzőekkel összefüggésben a társadalmi lefedettség (az ún. social coverage) kevésbé sérült, mint a szélsőségesebben egyenlőtlen hierarchiájú vagy jelentős arányú vándornépességgel rendelkező, illetve központi népességnyilvántartással nem rendelkező országokban: a szűk hatalmi eliten és a kevés hajléktalanon kívül mindenki beleesett a kutatások szkópjába. A nem-válaszolási arány (az ún. non-response bias) ekkoriban nem okozott gondot a
6
kutatóknak, még az egyetlen nem tabu-témának számító kényes kérdésnél, a jövedelemnél sem. A válaszok torzulása (a szándékos hazugság a válaszadó részéről, az ún. response bias) tekintetében is hasonló megállapítás látszik helyénvalónak: mivel a face-to face interjúszituációban Magyarországon kényesnek számító kérdéseket (pl. a politikai hatalomra vagy a vallásgyakorlásra vonatkozó kérdéseket) egészen a rendszerváltás küszöbéig nem tettek fel a kutatók, s mivel a válaszadóknak nem volt okuk hátrányos következményt feltételezni (pl. 1988, a személyi jövedelemadó bevezetése előtt azt, hogy adóellenőrzés követi a jövedelemről a közvélemény-kutatásban tett nyilatkozatukat), a válaszok csak olyan mértékben lehettek torzultak, amely mértéket az interjúszituációban szokásos szerepjátszás, a vélt elvárásnak, a kulturális nyomásnak való megfelelés szándéka a polgári demokráciákban is előidéz. A kérdések megfogalmazása, a felkínált válaszalternatívák, a kérdőívek, interjú vezérfonalak összeállítása terén sem vélhetünk komolyabb hiányosságot: noha a kutatások ritkasága folytán nem adódott elegendő alkalom a gyakorlottság megszerzésére, számos kiemelkedő tehetségű, nemzetközi szakmai kapcsolataiból módszertanilag is profitáló kutató működött az empíriában, és sem idő-, sem pénzhiány nem lehetetlenítette el a módszertani kutatásokat, illetve a fő kutatást megalapozó pilot studykat. A politikai hatalom ezidőtájt már nagyvonalúbban vagy slendriánabbul vezérelte a társadalomtudományi szférát ahhoz, hogy egyes kérdések megfogalmazásába beleszóljon, hogy tendenciózus kérdésfeltevést követeljen. A beavatkozás nem ezen a szinten történt, hanem a kutatási témák szintjén: bizonyos témákról szóló kutatásokat megtiltott vagy a publikálásukat tiltotta, korlátozta, cenzúrázta. Ily módon a tematikus egyoldalúság (az ún. theme coverage bias), egyes témák szisztematikus mellőzése, a releváns társadalomkutatási kérdések részleges lefedettsége volt a rendszerváltás előtti Magyarországon az empirikus kutatások legnagyobb fogyatékossága. Ha a részletek finomságától eltekintünk, azt mondhatjuk, hogy három elkülönült aktor szerepel az empirikus társadalomtudományi kutatásnak nevezett tevékenységben: a kutató, a kutatott és a finanszírozó. Elvileg mind a hárman érdekeltek e kutatások létrejöttében, fenntartásában, hasznosulásában, de a XX. században az volt a jellemző, hogy a finanszírozó kezdeményezi e kutatásokat, s ő határozza meg e kutatások alapdimenziót. Magyarországon azonban a piacgazdaság és a politikai pluralizmus visszatértekor sem a gazdasági, sem a politikai alrendszerben, sem pedig a médiában nem volt hagyományozható tudás az emprikus társadalomtudományi kutatásokhoz való lehetséges és céljaiknak megfelelő viszonyulásról. A nyolcvanas évek végén, az internet előtti korszakban nemhogy a
7
fogyasztói és állampolgári öntudatában, szervezeteiben kialakulatlan magyar lakosságban, de a világ más tájain élők körében is csak elvétve merült fel, hogy civilként szervezzenek, folytassanak effajta kutatásokat. Magyarországon a „hivatalos”, „felkent” kutatási intézményrendszer, infrastruktúra is kezdetleges stádiumban volt. Ily módon nem is a kutatási intézmények, hanem a kutatók maguk voltak azok, akik a lehetőséget, s a lappangó, de várhatóan felszínre törő igényeket felismerve – polgári demokráciákból jövő ösztönzés és példák hatására, a szerény, inkább elméletileg, mint praktikusan kiaknázott hazai tapasztalatok birtokában – kezdeményezték a jelen, mind tematikáját, mind technológiáját tekintve lényegesen gazdagabb társadalomtudományi empíriájának a megteremtését. Annak a hatása, hogy Magyarországon nem a politikai vagy a gazdasági verseny szereplőinek a logikája, de nem is a média logikája bábáskodott a ma empíriájának a megszületésekor, hanem a kutató preferenciái, egyre halványulóan, de mindvégig megfigyelhető a rendszerváltás óta eltelt időben.
A JELEN ÁLLAPOT Hirtelen előreugorva az időben csaknem két évtizedet, a mennyiségi felfutás a leginkább szembeötlő változás. Míg a rendszerváltás küszöbéig nem volt olyan kutatóintézet Magyarországon, amely az év teljes hosszában, folyamatosan végzett volna empirikus adatfelvételeket, most tucatnyi kutatóhely dolgozik állandó jelleggel, s azonos intézményen belül is párhuzamosan többféle empirikus kutatáson. A kutatóintézeti hálózat kibővülése erőteljes s többféle szerkezeti differenciálódás közepette valósult meg. Az állami tulajdon abszolút értelemben is, de főként relatív értelemben visszaszorult az empirikus társadalomtudományi kutatásban, s az új intézmények hazai és-vagy külföldi magántulajdonként működnek. A kutatóhelyek létszámukat tekintve a mikrovállalat és a középvállalat közötti skálát töltik ki, s profiljuk is változatos a kutatások technológiáját, tematikáját illetően. A hagyományos felosztás statisztikai, szociológiai, közvéleménykutatási és piackutatási ágakra egyre kevésbé tartható: részint összemosódnak e határok, mivel kombinálódnak a különféle megközelítések (pl. teljeskörű adatgyűjtést is végeznek, vagy mintabeli adatokból alapsokasági becslés készítenek szociológiai vagy piackutatás keretében, holott korábban ez a statisztika terrénumának számított), részint pedig bizonyos határterületek önálló ágazattá növik ki magukat (pl. médiakutatás).
8
Az intézményhálózat, a tulajdonosi struktúra átalakulásával együtt a profitérdekeltség és a gazdasági verseny lett jellemző az empirikus társadalomtudományi kutatásban: e kutatások túlnyomó részét egymással versengző üzleti vállalkozások végzik, s az egyetemiakadémiai kutatóhelyek is kénytelenek alkalmilag, egy-egy kutatás erejéig kilépni a szabad piacra mint fő- vagy alvállalkozók. A piac diktáló szerepe mind a kutatások témájára, mind egyéb jellegzetességeikre messzemenő hatást gyakorol. A tematikus átrendeződés egészében véve bővülésként írható le, a korábbi fehér foltok betöltettek, nincsenek többé tabu-témák, valamennyi kutatási toposz kutatott Magyarországon is, abban a mértékben, amennyire a piac hajlandó azt megfizetni. Mivel a megrendelőállomány zömét olyan vállalkozások teszik ki, amelyek a piacvezetők között vannak a maguk részpiacán vagy az éles versenyben ilyen helyre aspirálnak, egy másik, viszonylag jelentős csoportját pedig a politikai struktúrában vezető szerepet betöltő szervezetek alkotják, a kutatási témák között felülreprezentáltak az erős hatalmi pozíciókhoz kötődő, a gazdasági, a poltikai piaci részesedés megszerzésével, megtartásával, növelésével kapcsolatos témák és halványak, közvetettek a gyenge hatalmi pozíciókhoz kötődők. A piaci megrendelőnek gyors válaszokra van szüksége, sokszor egy közeljövőbeli, kívülről megszabott időpontig, ennek folytán a kutatóhelyek nemcsak árban, minőségben, technológiában, hanem időben is versenyeznek egymással. A kutatási ötlet felmerülésétől a kutatási eredmény prezentálásáig terjedő idő igen nagy mértékben lerövidült: míg a nyolcvanas években jellemzően több évbe telt, amíg egy kutatás végighaladt ezen a pályán, ma a pár hetes periódus a leggyakoribb. A gyorsaság (és a költségcsökkentés) igénye technológiai váltást eredményezett: az extenzív személyes interjún alapuló kutatások visszaszorulását, s a telefonos és online adatgyűjtés előretörését. A felgyorsulás nemcsak az adatfelvételben, hanem a kutatás más fázisaiban is szükségessé vált, ami az előkészítő és a feldolgozási eljárások formalizálásának, sztenderdizálásának, automatizálásának kedvezett, s az időigényes kutatási technikák (pl. tartalomelemzés) és kutatási fázisok (pl. research design) elhagyására, minimalizálására ösztönzött. A piaci megrendelő igénye a gyors, praktikus válaszokra azt eredményezte, hogy az empirikus társadalomtudományi kutatásoktól elvárt információ jellegében egyre inkább konklúzív: míg korábban szinte kizárólagosak voltak az exploratív, feltáró jellegű kutatások, melyek a vizsgált jelenség leírását tekintették feladatuknak, s amelyeknél fel sem merülhetett a kutatásból nyert információ összevetése más úton-módon szerzett mennyiségi információval, illetve egy jövőbeli állapottal, magatartással, manapság éppen annyira jellemző a deskriptív, exploratív, mint a bizonyító erejű kutatási adatok iránti igény: a 9
kutatásnak bizonyítania kell, hogy megtörtént (pl. valamely áru, szolgáltatás vásárlóinak száma) vagy megtörténendő (pl. szavazati arány valamely választási aktuson) eseményeket valósághűen tükröz, következésképpen a többi, más módon egyáltalán nem mérhető vagy aktuálisan nem mérhető információja, előrejelzése is reális. A technológiai forradalom minden, a világban ismert és széleskörűen alkalmazott adatgyűjtési technológiát behozott Magyarországra. Az extenzív technológiák közül a személyes megkérdezés maradt vezető szerepben, amit leginkább az ország kis földrajzi távolságai egyfelől, másfelől a telefonos technológia beruházásigényessége magyaráz. A személyes interjúval szerzett adatok összegyűjtésének gyorsítására megjelent a computer assisted kérdezési módszer, de ennek alkalmazását szintén korlátozza a lassan megtérülő költség: a kutatóhelyek megrendelésállományában nincs annyi, a személyesség és a gyorsaság kombinált előnyét megfizetni hajlandó megrendelés, amennyi a személyi számítógéppel támogatott kérdezéshez szükséges laptopok, szoftver, hálózat egyszeri költségét könnyen vállalhatóvá tenné. A személyes kérdezés tehát zömmel a régi módon, papír és toll segítségével zajlik, s a feljegyzett válaszok emberi munkával jutnak el feldolgozásra a számítógépbe, mivel az optikai leolvasók költségességük miatt nem terjedtek el. A személyes kérdezés időigényét tekintve lényeges változást az hozhatott volna, hogy a lakáson, tehát az országban szétszórtan, folytatott kérdezés mellett számottevő arányúvá váltak a munkahelyen, iskolában, utcán, az áru vagy a szolgáltatás vásárlásának helyszínén, tehát regionális centrumokban, illetve városon belüli centrumokban folytatott interjún alapuló kutatások, amelyeknél az utazási idő, az utazás miatt szükséges kérdezési napok száma jóval rövidebb. Csakhogy időközben változott a válaszadók hozzáállása az empirikus kutatásokban való részvételhez: világossá vált a számukra, hogy semmi sem kötelezi őket a válaszadásra, ellenérzések, aggályok támadtak e kutatások bizonyos vonatkozásaival szemben, s az élet tempója felgyorsult, azaz az emberek manapság kevésbé érnek rá a kutatók kérdéseire válaszolni, mint húsz évvel ezelőtt. Mindez a részvételi hajlandóság drámai csökkenését hozta magával, ami semmissé tette az adatfelvételi időt rövidítő tényezők hatását. A kutatóhelyek erre – amellett, hogy más technológiák felé nyitottak – a minőségi paraméterek lazításával válaszoltak: település szinten koncentráltabb mintát vettek, nagyobb teret engedtek a listán alapuló véletlen kiválasztásnál gyengébb reprezentativitást, de gyorsabb adatfelvételt biztosító kiválasztási eljárásoknak (pl. a kvótás vagy véletlen sétás kiválasztásnak), redukálták a mind a kérdezés, mind a feldolgozás szempontjából bonyolultabb, hosszasabb kérdések számát (pl. a
10
segédeszközt igénylő vagy a nyitott kérdésekét), visszafogták a kérdezők kiképzését, ellenőrzését, az adatbázisok javítását, s csökkentették az adatok feldolgozására, interpretálására szánt időt. A hagyományos vezetékes telefon penetráció megugrása néhány évig azt a reményt keltette a kutatókban, hogy hamarosan valamennyi nem túl kényes, nem túl hosszú kérdőívet lehet majd telefonon kérdezni, mert a telefonelőfizetők társadalmi szerkezete meg fog egyezni a lakosság egészének szerkezetével. Ez azonban nem következett be, mivel Magyarországon akkoriban hárultak el a vezetékes telefon használat akadályai, amikor a mobiltelefon elterjedt, s mindkétfajta telefon költségét – az alacsony keresetekhez mérve drága telefonhasználati díj miatt – a népességnek csak egy kisebbsége vállalta. A felfutás után nemcsak csökkenni kezdett a vezetékes telefon penetráció, hanem a csökkenés szisztematikus szerkezeti változással járt. Míg az alacsony vezetékes telefon penetráció korszakában a telefonelőfizetők sokasága iskolázottabb, gazdagabb, urbanizáltabb, egyszóval magasabb társadalmi státuszú volt, mint a népesség egésze, a vezetékes és a mobiltelefon penetráció számottevő emelkedése után nem ilyen egyértelmű a különbség: elsősorban a fiatalok, illetve az alacsony és közepes státuszú aktív kereső csoportok váltak rosszul reprezentálhatóvá telefonos adatfelvételben. A mobiltelefont általában sehol sem használják empirikus információszerzés eszközéül, mert sok mobiltársaság a hívott félnek is számláz, ha felhívják, illetve mert ez jogszabályban tiltott, vagy egyszerűen azért, mert a mobiltelefon személyhez és nem háztartáshoz kötöttsége, a feltöltőkártyás (és nem előfizetéses) készülékek használóinak fluktuációja, az eszköz kérdezésre nem megfelelő helyszíneken való általános használata a vezetékes telefonénál sokkal korlátozottabbá teszi az empirikus adatgyűjtésben való alkalmazhatóságát. Magyarországon is legfeljebb a szekunder alkalmazás jellemző: abban az esetben fordul elő, ha a vezetékes telefonon felhívott reszpondens mobil számot ad meg egy későbbi hívás céljára. A telefonos adatfelvétel, olcsósága és gyorsasága miatt, e nehézségek ellenére az elsősorban szóbajövő technológiává vált mindazon kutatási témáknál, amelyeknél az alkalmazása nem okozhat számottevő torzulást, mert vagy eleve nagyjából azonos összetételű a telefonelőfizetők és a kutatásra kiszemeltek köre (pl. vállalatvezetők, magas státuszú nagyvárosi lakosok vagy parlamenti választási aktuson résztvevők) vagy súlyozási technikával az alapsokasági adatok ismeretében azzá tehető. A szóbanforgó időszakra az online adatfelvétel vált a harmadik legjelentősebb – de az előző kettőnél jóval ritkábban alkalmazott – extenzív adatfelvételi módszerré. Az alacsony otthoni internet 11
penetráció miatt azonban ezt jóformán csak az internettel, illetve más új kommunikációs technológiákkal (pl. mobiltelefon, IPTV) foglalkozó kutatásokban lehet használni. Alkalmazását gátolja az is, hogy az internethasználók alapsokaságáról nem rendelkezünk a mintavételhez, illetve a súlyozáshoz olyan mértékben megbízható adatokkal, mint amilyenek a személyes vagy a telefonos kérdezéshez rendelkezésre állnak. Az intenzív adatgyűjtési technológiák közül, ahogyan a világban másutt is, a fókuszcsoport vált elsődlegessé, s más, régi és új kvalitatív eljárásokat (pl. résztvevő megfigyelés, mélyinterjú, esettanulmány, szerepjáték, mystery shopping) Magyarországon szórványos gyakorisággal alkalmaznak. A fókuszcsoportos technikák között a személyes részvétellel zajló az egyeduralkodó, tudomásom szerint telekonferenciával vagy online módon lebonyolított fókuszcsoportos vizsgálatra Magyarországon csak kísérletképpen került sor. A kvalitatív eljárások konjunktúrája elsősorban az olcsóságuknak tulajdonítható, s csak másodsorban annak, a kvantitatív kutatásokhoz viszonyított előnyüknek, hogy a miért és a hogyan kérdéseire könnyebben találnak választ. Az olcsó kutatás vásárlásának igénye, illetve a kutatóhely profittörekvése hozza magával, hogy nem ritkán csak kvantitatív kutatástól elvárható, tehát mennyiségi információt remélnek a fókuszcsoportos vizsgálatoktól is. A kétfajta megközelítés kombinálása, kvalitatív és kvantitatív módszerek alkalmazása ugyanazon kutatás keretén belül nem vált frekventálttá; a kvalitatív, azaz lényegében a fókuszcsoportos technológia jóformán önállóan nyert tért az extenzív információgyűjtési technológiákkal szemben. Ez a megállapítás azonban csak a piackutatás (és közvetlen határterületei) esetében helytálló, a többi empirikus társadalomtudományi kutatási ágazatban fennmaradt a kvantitatív adatgyűjtés hegemóniája. Eltolódás következett azonban be ezen ágazatok művelésének arányaiban: a piackutatás vált éllovassá, a kutatóintézeti hálózat kapacitását leginkább lekötő, s a legtöbb árbevételt hozó területté. Ennek magyarázata az, hogy kutatási információért elsősorban az hajlandó fizetni, akinek a létét, a perspektíváit a piaci verseny jelentősen befolyásolja. Filantrópiából vagy adócsökkentési, presztízsjavítási szándékkal Magyarországon még annyira sem finanszíroznak társadalomtudományi kutatásokat, mint gazdaságilag fejlettebb országokban, a nem-verseny szféra (pl. az EU vagy az állam szervezetei, a politikai pártok) érdeklődése pedig általában csak a különféle megmérettetési aktusok (pl. népszavazás, parlamenti, önkormányzati választás) táján éri el azt a mértéket az empirikus kutatásokkal nyerhető információk iránt, amely mérték kutatási
12
kiadások vállalására ösztönöz. A kutatási nagyhatalmak országaiban kevésbé hullámzó, kevésbé ciklikus a piackutatáson kívüli ágazatokban megjelenő fizetőképes kereslet, mivel a nagy televíziós hálózatok, hírügynökségek, lapok önállóan vagy egymással összefogva visszatérő, követő kutatásokat, vagy a politikai, társadalmi eseményekhez aktuálisan kapcsolódó alkalmi kutatásokat rendelnek a kutatóintézeteknél. Magyarországon a média általában még részlegesen sem téríti meg az ilyen kutatások költségeit. Noha Magyarországon a média mint empirikus társadalomtudományi kutatások kezdeményezője, fenntartója nem játszik számottevő szerepet, a kutatási eredmények nyilvánosságra hozatalában túllendült az amatőr fázison: a sajtó a kutatóhelyekkel való együttműködés során tanulási folyamaton ment keresztül, elsajátította az empirikus kutatások alapfogalmait, szemléletét. Azzal, hogy nagy számban és korrekt interpretációval teszik közzé a kutatóintézetektől származó adatokat, felbecsülhetetlen szolgálatot tesznek e kutatások helyes társadalmi percepciója érdekében. Mind a potenciális megrendelők, mind a potenciális reszpondensek elsősorban a sajtóból alkotnak képet az empirikus társadalomtudományi kutatások mibenlétéről, jellegéről, határairól. Azonban a percepciót zavaró, ún. voodoo polloknak is helyet a média (elsősorban a televíziók), az önrekrutáción alapuló betelefonálós „közvélemény-kutatások” azt a látszatot keltik, hogy elegendő sok ember válaszát megismerni ahhoz, hogy a közvéleményt ismerjük meg. Mivel egészében véve az állampolgári szerep, s ezen belül a társadalomkutatások reszpondensének szerepe tekintetében is ahhoz hasonlóvá vált a társadalmi percepció Magyarországon, mint amit a hosszú empirikus kutatástörténettel rendelkező országokban tapasztalunk, a válaszadási arány is beállt az ott szokásos szintre: személyes megkérdezés esetén 40-50%-ra, telefonos megkérdezés esetén 40-80%-ra. Az online megkérdezésre vonatkozóan bizonytalanok e tekintetben az ismeretek, mivel Magyarországon valódi online panelt mindezidáig nem sikerült működésben tartani: az online kutatások sokkal inkább alkalmi toborzásra, email cím listákra, mint regisztrált válaszadói körre épülnek. A nem-válaszolási arány és a válaszok torzulása szempontjából a Nyugat-Európában hagyományosan kényes témák: a politika, a vallás, a szex és a normaszegés (bűncselekmény, jogszabálysértés, uralkodó etikai, kulturális normával szembeszegülő vélemény, magatartás, pl. eutanázia, nem titkosított WiFi hálózatra csatlakozás, p2p file-csere) témái váltak nehezen kutathatóvá. Például a jövedelmet kérdőíves, személyes adatfelvétellel manapság a lakosság egynegyedéről tudhatjuk meg: a mintavételkor kiválasztottak fele része vállalkozik az
13
interjúra, s aztán ezeknek a fele közöl információt a jövedelméről. A jövedelmüket eltitkolók egyéb adatai azt a feltételezést támasztják alá, hogy főként az adózás alól kivont jövedelmek állnak a titkolózás hátterében. A politikai tárgyú kutatások teréről hozva példát, nálunk is a “hallgatás spirálja” elnevezésű jelenség okozza a legnagyobb gondot: a médiából – nem utolsósorban a publikált közvéleménykutatások révén – kevésbé népszerűnek tűnő pártok hívei, elszigetelődéstől, másfajta szociális büntetéstől tartva hajlamosak “nem tudom” válaszba menekülni a párpreferenciájukat tudakoló kérdésnél. Miközben az összehasonlítható: ismétlődő, illetve rendszeresen időközönként lebonyolított kutatásoknak köszönhetően jelentősen megnőtt az empirikus társadalomkutatási információ megbízhatósága a megelőző korszakhoz képest, amikor gyakorlatilag csak egyedi, ad hoc kutatások folytak, az információ érvényessége csökkent. Manapság szélesebb a társadalmi hierarchián legfelül, illetve legalul elhelyezkedő réteg, amely elérhetetlen az empirikus társadalomkutatás számára. Ugyanakkor nemcsak azért nagyobb a társadalomkutatásokban lefedetlenül maradó népességcsoport, mert a társadalomban megnőtt a szélsőséges helyzetű minoritások (pl. a milliomosok vagy a hajléktalanok) létszáma, hanem azért is, mert abból a szélesen értelmezett középosztályból, amelyet a társadalomkutatások hagyományosan reprezentáltak, manapság milliós rétegek szisztematikusan kimaradnak: a telefonos és az online technológia eleve kizárja a telefont vagy internetet nem használókat, s a piaci megrendelőt nem érdekli a termékét, szolgáltatását anyagi helyzete, kora vagy lakóhelye folytán vásárolni nem képes réteg. A globalizációba illeszkedő tanulási folyamatnak természetesen nemcsak a megrendelők, a média, a reszpondensek a részesei, hanem a kutatók is. A külföldi tulajdonosi kapcsolatok és a megélénkült, szabadabbá vált személyes és közvetett szakmai kapcsolatok révén manapság sokkal közelebbről követik a magyar kutatók a társadalomtudományi empíria fősodrát, mint a rendszerváltás előtt. A kutatóképzésnek nemcsak a volumene nőtt meg, hanem az empíria-, praktikum-orientáltsága is. A piaci igényeknek való megfelelés kényszere, a nemzetközi mainstreamhez való szorosabb kötődés, a sztenderdizálódás, a kutatások és a kutatók számának növekedése egyaránt a magyarországi empirikus társadalomtudomány intellektuális jellegének a csökkenéséhez, s a craftsmanship jelleg növekedéséhez vezetett. A harmadik évezred első évtizedének közepetáján kialakult, stabil kutatóintézményi hálózatban, az uralkodó nemzetközi sztenderdeknek megfelelő tudományossággal, know-how-kal, az összes gyakori 14
tematikával és technológiával, a módszertani apparátus alapjainak alkalmazásával, a nyugat-európaihoz hasonló társadalmi közegben folyik empirikus társadalomkutatás Magyarországon. A megismerés ezen formája elfogadottá, bevetté, az interakció e tevékenység és a társadalom más alrendszerei között begyakorlottá vált. A társadalom felismerte, hogy az effajta információval hatást lehet gyakorolni a valóságra, tehát aki az információval is és a hatásgyakorlás eszközeivel is rendelkezik, az hatalommal rendelkezik. Miután elhárultak a társadalomtudományi megismerést a korábbi időszakban gátló országspecifikus akadályok, ugyanazok a korlátok képződtekmaradtak fenn a megismerés szabadsága körül, mint amelyek jellemzőek a száz-kétszáz éves empirikus kutatási múlttal rendelkező országokban: a mérés befolyása a mérendő jelenségre, s a kutatást finanszírozó pénz eloszlása a kutatási témák között hatalmi pozíciók által vezérelten, illetve a kutatástól várt hatalomnövekedés szerint.
A BELÁTHATÓ JÖVŐ A meghatározó, valamennyi aspektust érintő változás tehát, ami Magyarországon az empirikus társadalomkutatással történt az utóbbi közel két évtizedben, az, hogy kilépve az akadémia exoterikumából az általános társadalmi praxis része lett, piaci tényezővé, eladható, megvásárolható áruvá vált, olyan termékké, amely hozzáférhető mindazok számára, akik képesek és hajlandók az árát megfizetni. Ez a működési logika jóval szélesebb fogyasztói bázist, egyenlőbb hozzáférést biztosít a társadalomkutatások produkciójához, mint a megelőző korszak politikai hatalmi elit által megszabott működési logikája. Az előttünk álló években minden bizonnyal ugyanez a piaci működési logika fogja vezérelni az empirikus kutatásokat Magyarországon, tehát olyan nagy jelentőségű változásokra, mint amelyek a megelőző éveket jellemezték, nem számíthatunk. Ugyanakkor gyors információtechnológiai forradalom zajlik a világban, amely bizonyos késéssel Magyarországot is érinti. Ennek, a kommunikációs technológiák konvergenciájával és a fogyasztó, az állampolgár, a community szabadságfokának, hatalmának a növekedésével járó technológiai forradalomnak vannak olyan, már ma látható vonatkozásai, amelyek alapvető változást hozhatnak az empirikus társadalomtudományi kutatás működési logikájában is. Nagyon bizonytalan egyelőre, hogy ez be fog-e következni, s ha igen, mikor s milyen mértékben, mindenesetre az elvi lehetőséget a technológia felkínálja, néhány más tudományos, kulturális produktumot termelő szakmában (pl. újságírás, lexikonkészítés, szótárkészítés) komoly eredmények születtek az új technológia új 15
szemléletű használatával, s a nem-piaci (és nem-akadémiai) alapon szervezett empirikus társadalomkutatás kezdeményei is megjelentek. Ebben a fejezetben először a valószínűbben bekövetkező, tehát kisebb léptékű, a jelenlegi működési logikán belül maradó, a jelenleg meglévő technológiát alkalmazó változásokról esik szó. Ez után térek rá az olyan technológiákra, amelyek minden bizonnyal megvalósulnak, elterjednek a következő öt-tíz évben, de amelyek felhasználása Magyarországon empirikus társadalomtudományi kutatásban egyelőre több, mint kérdéses. Végül azokkal a lehetséges fejleményekkel foglalkozom, amelyek olyan mérvű megvalósulása, hogy az a közeljövőben Magyarországon érzékenyen érintené az empirikus társadalomkutatás jelenlegi intézményesült szervezetét, valószínűtlen, de amelyekre érdemes odafigyelni, mivel ha ezek mégis vagy később kibontakoznak, olyan szituációt teremtenek, amelyhez a „hivatalos” kutatóhálózatnak alkalmazkodnia kell. Nagyarányú mennyiségi növekedés nem várható a belátható jövőben. Ilyen növekedést ugyanis csak a gazdaság szerkezeti átalakulása indukálhatna: a nagyvállalatok, a nyugat-európiai, észak-amerikai, távol-keleti tulajdonú, résztulajdonú vállalatok, a fogyasztási cikket gyártó és forgalmazó vállalatok, a személyi vagy közösségi szolgáltatást nyújtó vállalatok és az élenjáró technikát gyártó, forgalmazó vállalatok számának az ugrásszerű megemelkedése. Az empirikus társadalomkutatás piaca telítettség közeli állapotban van, ezért új megrendelők bevonása a jelenlegi gazdaságszerkezet mellett csak kismérvű növekedéssel kecsegtet. Szintén kismérvű növekedéssel járhat, ha az ország gazdasági mutatói kedvezően alakulnak, tehát ha a meglévő megrendelőállomány több pénzt költ el ezen a piacon. Egy másik faktor, ami kismérvű növekedést gerjesztene, a piaci verseny éleződése a megrendelők körében. Erre több területen lehet számítani, elsősorban olyan területeken, amelyeken technológiai verseny zajlik (pl. a telekommunikációs technológiák közti verseny). Reálisan legfeljebb kismérvű mennyiségi növekedés várható attól is, ha a magyar kutatóhelyek – akár önállóan, akár multinacionális vállalatok hátán – kilépnek a szomszédos országok piacára. Arra, hogy a szűk piacon szorongó, gazdasági nehézségekkel sújtott és a technológiai forradalomban helyét kereső magyar média megrendelőként a jelenleginél lényegesen komolyabb volumenben jelenjen meg az empirikus társadalomkutatási piacon, megítélésem szerint nem lehet számítani. A nagyjából a jelenlegi méretű és összetételű megrendelőállomány krémje gyorsítást, szofisztikáltabb technikákat és magasabb feldolgozottsági fokú információt fog elvárni az empirikus társadalomkutatástól, ami a kutatóhelyek közötti verseny 16
élesedéséhez, az egyes kutatóhelyek piaci pozíciójának a változásához, s az árverseny valamelyes gyengüléséhez (a tudásverseny valamelyes erősödéséhez) vezethet. A kutatóhelyek közötti árverseny fokozódása mellett szól azonban, hogy főként az új (kis) megrendelők igényeinek, illetve az internetes kutatások igényének a kielégítésére tovább fog szaporodni a kutatóhelyek száma, s az új, tehát kicsi, illetve online kutatóhelyek aláígérnek árban a nagy létszámú, drága adatfelvételi eljárással dolgozó kutatóhelyeknek. Az egyetemi-akadémiai kutatóhelyek piaci jelenlétének némi erősödése is valószínűsíthető annak alapján, hogy jelenlegi mérsékelt részvételük a piaci viszonyokhoz való lassú alkalmazkodásuknak tulajdonítható. Ugyancsak a torta több szeletre osztása irányában hat, hogy a nagyvállalatoknak a belső számítógépes hálózat és a kutatótúlképzés folytán módjukban áll bizonyos fajta kutatásokat (pl. a munkatársak elégedettségére vonatkozókat) vagy bizonyos kutatási fázisokat (pl. a saját nyilvántartásuk és a külső piackutatás adatainak az összedolgozását) a saját köreikben elvégezni. Bár állandó, professzionális kutatószemélyzetet csak egészen nagy és-vagy speciális jellemzőkkel rendelkező vállalatok, intézmények foglalkoztatnak, s ez a jövőben sem lehet másként, a kutatóhelyek számára komoly veszteséget okozhat, ha ezek száma, az általuk elvégzett kutatások száma megnő, mert éppen ezek a vállalatok, intézmények – a megrendeléseik rendszeressége, száma, nagysága folytán – a legnagyobb árbevételt hozó megrendelőik. A velük való versenyben a kutatóhelyeknek nem elég az általános empirikus társadalomkutatási tudást felvonultatniuk, hanem az arra az ágazatra, alágazatra (pl. a telefóniára) vonatkozó speciális piaci, üzleti, műszaki ismeretekre is szert kell tenniük. Egy másik jelenség, amely egészében növeli az empirikus társadalomkutatás mennyiségét, anélkül azonban, hogy a hivatásos kutatóhelyeken szükségszerűen keresletet támasztana, az online gazdaság, illetve az offline vállalatok, intézmények jelenléte a weben. Egyszerű piackutatásokat, közvélemény-kutatásokat manapság is végeznek a magyar web site tulajdonosok a saját közönségük körében, illetve a vásárlóik, klienseik internethasználó rétegében, s külföldi példák alapján azt mondhatjuk, hogy ez a tendencia az internetpenetráció növekedésével, az online gazdaság növekedésével erősödni fog. E Magyarországon többnyire amatőr kutatások azért támaszthatnak konkurenciát a professzionális kutatóhelyeknek, mert az adatfelvétel eszköze, az internet, bárki számára hozzáférhető és végtelenül olcsó más adatfelvételi eszközökhöz képest. E kutatási igényekből akkor tudnak náluk megjelenő keresletet generálni a 17
professzionális kutatók, ha az empirikus társadalomkutatás társadalmi percepciójában sikerül hangsúlyossá tenniük a statisztikai minta elméletének alapelveit. Az ellentmondásos folyamatok azonban megítélésem szerint nem teszik kétségessé, hogy az empirikus társadalomtudományi kutatás fő áramlatában a gyorsítást, a költségcsökkenést és gazdagabb, relevánsabb információtartalom kinyerését eredményező törekvések a perspektivikusak. Az első számú nehézséget az okozza, hogy e háromfajta igénynek egymással összefüggésben kell eleget tenni. Nyilvánvaló, hogy olyan megoldások, amelyek az egyik tényező tekintetében jelentős előrelépést hoznának, de a másik tényező rovására, a jövőben sem válnak a mainstreamben széles körben alkalmazott gyakorlattá. Például a személyes kérdezésű adatfelvételt meggyorsítaná és az általa nyert információt bővebbé is, megbízhatóbbá is tenné, ha a jelenleg szokásosnál jóval több mintavételi pontot (pl. települést) és jóval több kérdezőt alkalmaznának. Az effajta törekvés azonban költségkorlátba ütközik, egy ilyen kutatás piacképtelenül drága lenne. Ha viszont a gyorsaság és-vagy az olcsóság szempontját tekintik elsődlegesnek és például telefonos adatgyűjtést végeznek egy erre nem alkalmas kutatási témában, felvállalva ezzel a telefonos kérdezés áthághatatlan velejáróit: a kérdőív rövidségét, a kérdések egyszerűségét, a csak a hallásra támaszkodó kommunikációt a kérdező és a kérdezett között, s a telefonnal elérhető népesség túlzott homogenitását, szerkezeti aránytalanságait, a kutatásból nyerhető információ mind mennyiségi, mind minőségi értelemben oly mértékben leszűkül, hogy alkalmatlanná válik a kutatandó kérdés megválaszolására, s a már legalább alapfokú jártasságra szert tett megrendelő igényeit nem elégíti ki. A gyorsaság-olcsóság-információtartalom hármasságában a kompromisszumos optimumkeresés lesz a közeljövőben is jellemző, mivel a hagyományos vezetékes telefon penetráció terén csökkenésre, a kábeltelefon és az internet penetráció terén pedig lassú növekedésre kell számítanunk. Miközben nagyobb időtávot tekintve az internet (illetve az internet alapú eszközök) jelenthetik a kitörést a jelenlegi korlátok közül, kicsi a valószínűsége annak, hogy öt-tíz éven belül a magyarországi otthoni internet penetráció eléri azt a kritikus tömeget, hogy az internet általános tematikájú, a lakosság teljes spektrumának reprezentációját igénylő kutatásokhoz alkalmas adatgyűjtési eszköz legyen. Pillanatnyilag az általános és a középiskolás korosztály reprezentálható kellő minőségben online adatfelvétellel: e korosztályok tagjai gyakorlatilag kivétel nélkül internethasználók, mivel internetkapcsolat minden iskolában van, s mivel alap- és középszintű oktatásban mindenki részesül. Ha az otthoni internet penetráció
18
növekedési üteme a jelenlegi marad, legfeljebb abban bízhatunk, hogy a következő években az egyetemista korú korosztály válik oly mértékben reprezentálhatóvá online adatfelvételben, mint amennyire most a telefonos adatfelvétellel a népesség egésze reprezentálható. Miközben az Egyesült Államokban, Kanadában, az EU egyes tagországaiban a politikai választási aktusok online lebonyolításával kísérleteznek (s az EU szervezeteiben folynak az előkészületek az uniós szavazások online végrehajtására), Magyarországon az is kérdéses, hogy mikor lesz lehetséges társadalomkutatási célra a személyes kérdezéssel egyenrangú szerepben használni az internetet. A kutatók törekvése mindenesetre ez, mivel az online kérdezés, az adatfelvétel és adattovábbítás olcsósága és gyorsasága mellett, több olyan előnnyel is rendelkezik, amellyel a telefonos kérdezés nem, s néhány olyannal is, amellyel a személyes kérdezés sem. (Pl. vizuális és audio kommunikáció lehetősége a kérdezettel, a kérdezőből eredő hibák, adatvesztés kiküszöbölhetősége, kérdezési segédeszközök könnyű alkalmazhatósága, kérdőív módosíthatósága, aktuális kérdezettre szabhatósága, valós idejű adatbázis, adatfeldolgozás és jelentéskészítés automatizálhatósága.) Az internetkapcsolat technológiák közötti versenybe, mely Magyarországon éveken át a DSL és a kábeltechnológia versenye volt, nemrégiben bekapcsolódott a szélessávú mobiltechnológia (3G, HSDPA), s a köztük lévő versenyt az IPTV (interneten át továbbított, a néző által sok tekintetben vezérelhető televíziós adás) és a VoIP (internetes telefon) piaci megjelenése is élezi. Mivel itt nagy fogyasztói csoportokról és tőkeerős vállalkozásokról van szó, igen valószínű, hogy e piaci szereplők már a közeli jövőben hajlandók lesznek egy vagy több online panelt folyamatosan finanszírozni. A hagyományos vezetékes telefonnal bonyolított adatfelvételek jelentős előretörése nem valószínű, sőt a visszaesésük sem kizárt, mivel a világ más tájain is, Magyarországon is egyre több kritika éri ezt az adatfelvételi technológiát amiatt, hogy a népesség nagy csoportjai, köztük a fogyasztói szokásaik, illetve politikai aktivitásuk miatt kiemelt érdeklődéssel kísért csoportok csak mobiltelefont használnak. A mobiltelefon adatfelvételi eszközként való használhatósága jogi akadályok nélkül is rendkívül korlátozott marad, mivel alapvető változás nem várható a jelenlegi mobilhasználati szokásokban. Némileg kedvező fordulatot hozhat, ha az internetezésre (mind műszakilag, mind a képernyőméretet tekintve) alkalmas mobilkészülékek jobban elterjednek, mert ezáltal lazulhat a jelenlegi, a mobiltelefonos adatfelvételben való részvételi hajlandóságot rontó közfelfogás, hogy a mobiltelefon rövid beszélgetésekre és rövid szöveges üzenetek cseréjére való. A személyes kérdezéssel történő
19
adatgyűjtésben a computer assisted kérdezési mód további terjedése főként olyan kutatási témákban valószínű, amelyeknél a válaszadási arány, a válaszok torzulásmentessége terén remélhető javulás attól, ha a válaszadó nem a kérdezőnek, hanem az eléje tett laptopnak válaszol (computer assisted self-interview). Ilyenek például a politikai preferenciára vagy az egészségi állapotra, gyógyszerfogyasztásra irányuló kutatások. A közvélemény-kutatás speciális műfaja, az exit poll feltehetően továbbra sem lesz életképes Magyarországon, a hivatalos választási eredmény megszületésének gyorsasága és a média szerény fizetőképessége miatt. A kvalitatív kutatások terén várhatóan megjelennek a speciális válaszadói körben (pl. vállalatvezetők) telekonferenciával, illetve online módon lebonyolított fókuszcsoportok. A kvantitatív és a kvalitatív megközelítést kombináló, az 1990-es években világszerte divatba jött, majd nemrégiben Magyarországon is kipróbált módszer, az ún. deliberative opinion poll minden bizonnyal elvétve alkalmazott marad, mivel drága és mivel tudományos integritása kétes. Az adatfelvételt megelőző és követő kutatási fázisokban a gyorsaság és olcsóság igénye további sztenderdizálódást, automatizálást, a számítógép és az adattovábbításban az internet széleskörűbb alkalmazását fogja maga után vonni. A kvantitatív vizsgálatoknál a speciális szoftverrel való kérdőív- és riportkészítés az offline, illetve nem computer assisted adatfelvételeknél is elterjedhet. A differenciáltabb, megbízhatóbb, bővebb, magasabb feldolgozottsági fokú információtartalom iránti igény az idősoros (visszatérő), a konklúzív, a módszertanilag többrétű, a határterületeket ötvöző kutatások arányának növekedését vonja maga után. Mivel a válaszadási arány terén javulásra semmiképpen nem számíthatunk (sőt külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy az online adatfelvételnél az internetpenetráció növekedésével romlik a válaszadási hajlandóság), feltehető, hogy a kutatóhelyek a jelenleginél erőteljesebben fogják ösztönözni a kutatásban való részvételt. A költségcsökkentés szempontja a nem anyagi jellegű ösztönzésnek, illetve az olcsó ösztönzési módoknak kedvez. (Pl. sorsolásban való részvétel, karitatív szervezetnek való adakozás ígérete, a felkérés perszonalizációja, a kutatási információ révén elérhető pozitív társadalmi változás hangsúlyozása.) Módszertani gazdagodás, differenciálódás sokkal inkább várható a kvalitatív, mint a kvantitatív kutatások terén. A klasszikus, egy
20
moderátorral és nyolc-tizenkét résztvevővel lebonyolított fókuszcsoportos vizsgálatok különféle variációi (mint pl. a négy-öt résztvevővel zajló mini fókuszcsoport, a két, a feladatokat funkcionálisan megosztó vagy egymással vitatkozó moderátorral vezetett fókuszcsoport, az ún. kétutas fókuszcsoport, amelynél az egyik csoport megfigyeli és azután megtárgyalja a másik csoportban történteket) a módszert régebben alkalmazó országokban elterjedtebbek, mint nálunk, következésképpen itthoni felfutásuk várható. A kommunikációs technológiák közötti verseny ma még nyílt: nem tudhatjuk, hogy végül a számítógép, a televízió vagy a telefon lesz-e az az eszköz, amely maga alá gyűri, egyesíti magában a jelenleg többé-kevésbé elkülönült kommunikációs funkciókat, nem tudhatjuk, hogy a jel továbbításában melyik megoldás, a rézdrót, az optikai kábel, a rádió, a műhold, a mikrohullám vagy más eszköz válik uralkodóvá, de ez mindegy is az empirikus társadalomkutatás perspektívái szempontjából: a lényeg az, hogy mindenhol használható, intelligens, nagy adattömeget gyorsan forgalmazó, olcsó eszköz váljon köznapi használatúvá. Az ilyen tulajdonságokkal rendelkező eszközök kifejlesztése, műszaki, üzleti paramétereinek javítása nagy erőkkel folyik, nincs olyan hét, hogy ezzel kapcsolatos újdonságról, bejelentésről hírt ne adnának a lapok, s a kommunikációs szolgáltatók, a telefontársaságok, az internethozzáférés szolgáltatók, a műsorszolgáltatók minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a kommunikációs funkciók egybeolvadását a maguk szempontjából előnyös irányba tereljék, illetve hogy a számukra kedvezőtlen fordulat esetén is piacon maradhassanak. Nem kétséges tehát, hogy ez az egybeolvadás hamarosan bekövetkezik. A kommunikációs technológiák konvergálódása folytán már ma is van a piacon olyan kis méretű, hordozható eszköz, amely a hang-, a képés az adattovábbításra jó minőségben, valós időben képes, tehát amely adatfelvételi és -továbbítási eszközként empirikus társadalomkutatásban alkalmazható lenne, csakhogy az ilyen eszköz jelenleg nagyon drága és nem minden földrajzi ponton használható. A technológiai fejlődés akkora sebességgel zajlik, hogy nem kizárt, hogy egy évtizeden belül ilyen eszközt fognak a kutatóintézetek kérdezői és moderátorai használni. Ha ez az eszköz olcsó és elterjedt lesz, akkor ennek a használata a kvantitatív kutatásban lehetővé tenné a személyes, a telefonos és az online adatgyűjtés előnyeinek az egyesítését, a kvalitatív kutatást pedig megszabadítaná a helyhezkötöttségtől, a fókuszcsoportos vizsgálatokhoz alkalmas stúdiók berendezésének költségétől.
21
Az információtechnológiai forradalom a korábbi, dominánsan egyoldalú, gazdasági vagy politikai hatalmi pozíciók által determinált információáramlást a kétirányú, illetve az egyenrangú felek közötti információcsere felé tolja. Az internet két évtizedes társadalmi méretű jelenléte a világ fejlett régiójában nemcsak az interneten belüli kommunikációban teremtett másutt nem tapasztalt tág lehetőségeket, választási szabadságot, hanem az interneten kívüli világban is kedvezőbb feltételeket kényszerített ki a fogyasztók számára: például a postai szolgáltatások, a telefontarifák az internet ingyenességével versenyeznek, a nézőnek a televíziós műsor vételének időzítését, archiválását, a reklámok kiszűrését felkínáló szolgáltatások befogadására az internet vette rá a műsorszórókat, a zenei CD-k árusításában az ár meghatározását a vevőre bízó üzleti megoldás az internet hatására született meg, a papíron megjelenő sajtó frissülését, tartalmi gazdagodását szintén az internet tette lehetővé. Az utóbbi néhány évben megjelentek, sikeresek lettek és az előrejelzések szerint a következő évtizedben uralkodóvá válnak az ún. web 2.0-s megoldások, amelyek lényege az, hogy a tartalmat az internethasználók generálják. Ez a jelenség rendkívül nagy jelentőséggel bír a fogyasztói, állampolgári szabadság, a gazdasági, politikai hatalmaknak való alávetettség enyhülése szempontjából, és több vonatkozásban a saját szerepük átdefiniálására késztetheti az ilyen pozíciók birtokosait. Így például a professzionális újságírás bástyái repedeznek a blogok és a user generated hír site-ok megjelenése révén: itt már nemcsak arról van szó, hogy a valós idejű internetes újságokkal kell a papírújságoknak, a rádióknak és televízióknak versengeni, hanem arról, hogy az internethasználók kíváncsibbak a laikusok által megírt, összegyűjtött hírekre és jobban hisznek azoknak. A hivatásos újságírók úgy reagáltak erre a jelenségre, hogy megjelenési lehetőséget adnak – mind az internetes, mind a papírújságokban – az internethasználóktól származó híreknek, véleményeknek. Az empirikus társadalomkutatás is azon szakmák közé tartozik, amelynek fel kell készülnie arra, hogy az internet, a web 2.0 lehetőséget ad arra, hogy olyan csoportok, amelyeket mindezidáig csak reszpondens szerepben vettek számításba, kutatóként lépjenek fel. Technológiai oldalról ennek nincs akadálya, s ha az internet penetráció nő, ha továbbra is több kutatót képeznek, mint amennyit a jelenlegi kutatóhálózat el tud tartani, ha az online szavazás és az online panelkutatás felmutatja a másolható példákat, ha a fogyasztói, állampolgári tudatosság és öntudat erősödik, ha az internethasználat intenzitásmutatói javulnak, akkor annak sincs akadálya, hogy laikus szerveződések a jelenlegi webes voodoo kutatások mellett-helyett a
22
saját céljaik érdekében professzionális színvonalú online társadalomkutatásokat folytassanak. Ehhez a hivatásos kutatóhelyeknek valahogy viszonyulniuk kell. Pillanatnyilag kevés analógia áll rendelkezésre olyan következtetés levonására, hogy a laicizálódás által kedvezőtlenül érintett szakma milyen fajta hozzáállása szerencsés a saját érdekei szempontjából. A kevés példa többsége azonban a fentebb az újságírással kapcsolatban említett befogadó, kanalizáló hozzáállás mellett szól, és csak kisebb része tudósít szembenálló, a laikus kezdeményezést becsmérlő, ellehetetleníteni igyekvő magatartásról (ilyen például a Encyclopedia Britannica magatartása a wikipediával szemben). Kétséges, hogy ez utóbbi fajta, a hagyományos szakmafelfogás erényeit eltúlzó hozzáállást (az előbbi példánál maradva, miközben az Encyclopedia Britannica kimutatta, hogy hány helyen téves a wikipedia információja, a wikipedia legalább ugyanennyi téves információt gyűjtött össze az Encyclopedia Britannicában) mennyire méltányolná a hivatásos kutatóhelyek megrendelői bázisa: ha ilyen „partizán” kutatóhelyek ingyen és igen gyorsan tudnának adatot, sőt feldolgozott adatot szolgáltatni, akkor a megrendelők egy része akkor is hozzájuk fordulna, ha tisztában vannak vele, hogy némely vonatkozásban ezek az információk kissé rosszabb minőségűek.
23
