Kísérlet a transznacionális kötődések empirikus megragadására

Várhalmi Zoltán

Kísérlet a transznacionális kötődések empirikus megragadására „– Te mit tervezel? Hol fogsz élni? – Tudod, a barátnőm, ő nagyon vissza akar menni Kínába. – És te mit szeretnél? – Én nagyon szeretek itt is. – Akkor? – Hát én majd itt is és ott is leszek.” 1

Bevezető A kilencvenes években terelődött a társadalomkutatók figyelme arra, hogy a nemzetközi migráció a korábbitól eltérő mintákat mutat (Appudurai 1996). A migránsok, miközben hazájuktól akár több ezer kilométerre élnek és dolgoznak, társas, érzelmi, gazdasági, politikai életük jelentős részben közvetlenül szülőhazájukhoz kötődik (Kelly 2003). A globalizáció által kialakított kereteknek és a technológiai fejlődésnek köszönhetően kétlaki életet folytathatnak, illetve szoros pszichológiai és szociális kapcsolatot tarthatnak fenn származási országukkal (Castells 1996). Jelen tanulmány a transznacionalizmus ki­fejezés alatt lényegében az egyéneket összekötő, határokon átívelő, sokrétű kötődéseket, interakciókat érti (Vertovec 1999b). A következőkben lássunk három különböző példát a transznacionális élethelyzetekre. Az első a gazdasági aspektusokat emeli ki. Trang, a középko­rú vietnami hölgy fonott háztartási kiegészítő termékeket importál, majd kisés nagykereskedelmi tételben értékesíti azokat. Trang elmesélte, hogy 1  Részlet a Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet „Kelet-ázsiaiak munkavállalásának típusai és jellegzetességei” című kutatásának egy interjújából.

11

milyen fordulópontot jelent a vállalkozás életében az anyaországi üzleti kapcsolat. Eleinte budapesti kínai nagykereskedőktől vásárolta az árut, majd Törökországból. Az előbbi kis profittal, az utóbbi pedig, a vízumkényszer miatt, sok adminisztrációval járt, míg végül „barátokon keresztül megismertük egy vietnami nagy cég képviselőjét”. Eleinte csak üzleti kapcsolatban álltak a vietnami partnerrel, majd fokozatosan kialakult a bizalmi viszony. „A [vietnami partner] cég sokat segít azzal, hogy nem kell egyszerre egy összegben kifizetni a megvásárolt árut, hanem csak az áru átvételétől számított hat hónapon belül.” Trang mára otthonosan mozog mind a vietnami, mind a magyar üzleti kultúrában, ismeri azok írott és íratlan szabályait, és szituációtól függően váltogatja őket (Várhalmi 2009). A budapesti kelet-ázsiai gazdasági klaszterek egyértelműen a határokon átívelő gazdasági kapcsolatokon alapulnak – elsősorban kereskedelemmel foglalkoznak, és nem jellemző rájuk az ipari termelés vagy a mezőgazdasági tevékenység (Várhalmi 2010) –, s így a vállalkozók lehetőségei nagymértékben függnek attól, hogy az anyaországban milyen üzleti kapcsolatokkal rendelkeznek (Nyíri 2002). A második példa fókuszában a politika áll. Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök 2008-as németországi látogatása alatt a kölni stadionban 20 ezer helyi török előtt tartott beszédet. Erdogan beszédében arra biztatta „fivéreit és nővéreit”, hogy tanuljanak meg németül, ezzel is segítsék elő integrációjukat és társadalmi mobilitásukat, de ne olvadjanak bele a német társadalomba, ne felejtsék el gyökereiket. Az üzenet értelmezésében jelentőséggel bír, hogy Németországban másfél millió török szavazópolgár él – és ne felejtsük el azt sem, hogy nyilvánosság előtt a politikus mindig kampányol. Erdogannak olyan beszédet kellett tartania Németországban, ami az ott élő honfitársai problémáival, dilemmáival foglalkozik, annak érdekében, hogy a törökországi választásokra optimalizálja szavazótáborát. A gazdasági és politikai aspektusok mellett természetesen olyan egyszerű, hétköznapi dolgokat is érdemes megemlíteni, mint az étkezés, zenehallgatás, vagy akár az öltözködés. Az indiai diáklány, Sutama egyéves torontói egyetemi tanulmányait követően Indiában, 12

a családjával tervezte eltölteni a vakációját. Az utazást tervezve a megfelelő ruhaviselet problematikája foglalkoztatta. Sokáig nem tudta eldönteni, hogy milyen ruhát viseljen: utazzon a Torontóban megszokott öltözetében – azaz farmerban –, vagy viselje a családjában szokásos tradicionális szárit? Végül azt a döntést hozta, hogy a torontó–london járaton farmerban, a london–delhi járaton pedig száriban fog utazni. Londonban az átszállás előtt az öltözőben azzal szembesült, hogy hozzá hasonlóan indiai nők tucatjai bújnak ki a nyugatias ruhákból, és öltik fel tradicionális viseletüket (Gosh–Wang 2003). A nemzetközi migráció transznacionális jellegének középpontba helyezésével számos jelenség kutatása, így az identitásé is új nézőpontból történik. A transznacionális élethelyzetek különböző identitásstruktúrák és kötődések számos variációját konstruálják, hiszen az identitás nem egy készen kapott örökség, hanem a kontextus el­vá­rá­sai­ nak, vonzásainak és taszításainak függvényében létrejövő meghatározás (Mato 1998). Ebből a szempontból Koller Boglárka (2000, 2003) identitásháló-elmélete rendkívül találónak tekinthető. Szakítva a nem­zet­ál­lam identitásképződésben játszott megkülönböztetett szerepével, Koller az identitás szerkezetét számos egyenrangú komponens hálózataként képzeli el. Egy hasonlattal élve, az identitáshálót úgy kell elképzelni, mint a karácsonyfaizzókat. Egyszerre nem ég az összes, sőt az is előfordulhat, hogy az egyes izzók különböző fényerősséggel világítanak. Ezen megközelítés kétségtelen erénye, hogy képes kezelni a nemzetközi migráns komplex kötődései folytán létrejövő számos identitáskomponenst, másfelől ráirányítja a figyelmet azok szituatív működésére. Az identitás szerkezete az identitáskutatás egyik sarkalatos kérdése. Az identitás empirikus kutatását meghatározza, hogy hogyan képzeljük el az identitás összetevőit, szervezőelveit, összességében mit gondolunk az identitás struktúrájáról. Talán ma már közhelyszámba megy az az állítás, hogy az identitás tartalmi komponensei nem mint elkülönült elemek léteznek, hanem integrált mintázatot alkotnak. A transznacionális migránsok esetében a gyújtópontok feltérképezé­se adhat kiindulópontot a különböző jellegű mintázatok megismeréséhez. 13

Egy korábban említett Castells-hivatkozásban szerepel, hogy a mig­ ránsok kétlaki életet folytatnak. A kétlakiság talán nem is a legtalálóbb kifejezés, hiszen, ahogyan mások is rámutatnak, napjaink diaszpóráit nemritkán a triadikus kötődések jellemzik (Sheffer 1986; Safran 1991). A triadikus kötődések elemei a következők: a befogadó és származási ország lokalitása, társadalmi terei, és az azokban részt vevő társadalmi csoportok, illetve a globálisan szétszórt, kollektív identitásukban hasonlók közössége. Mato (1998) az utóbbit imaginált transznacionális közösségnek (imagined transnational community) nevezi. A kifejezés alatt az olyan lokalitásoktól függetlenül konstruálódó közösséget érti, amelyet a közös kognitív és emocionális tudattartalmak és a kollektív identitás köt össze. Gondolhatunk itt a származási országtól független muszlim és pánlatin közösségekre, vagy egyszerűen csak más országokban élő, megegyező gyökerű migránsokra. A transznacionális migráns élete és kötődései tehát számos gyújtópont mentén szerveződhetnek. Ezek lehetnek lokalitások, lokalitáshoz kötött vagy attól független társadalmi terek és csoportok. Basch, Schiller, Szanton-Blanc (1994) amellett érvelnek, hogy a migráns nem kényszerül választani a lokalitások intézményei, identitáskurzusai, szimbólum-, érték- és kapcsolatrendszerei között, hanem azok elemeit szelektíven emeli be saját társadalmi terébe, és élethelyzetétől függően mozgósítja. Jelen tanulmány a nemzetközi migránsok identitásképződésben fontos szerepet játszó transznacionális interakciói és kötődései sokszerűségének, és ezek tipikus szerveződésének, mintázatainak bemutatására tesz kísérletet. A tanulmány célja, hogy a transznacionális élethelyzetek ilyen módon való megközelítésével nyersanyagot biztosítson további kutatások számára, és rámutasson arra, hogy a kvantitatív kutatásoknak is helyük van az identitáskutatásban. A kulcsfogalom elméleti felvezetését követően néhány kiragadott aspektus alapján bemutatjuk, hogy a magyarországi migráns csoportok milyen irányú kötődésekkel és interakciókkal jellemezhetők; ismertetjük továbbá, hogy a különböző aspektus szerinti kötődéstípusok miképp szerveződnek mintázatokba, és a korrespondencia-térkép grafikus megjelenítésén keresztül hogyan értelmezhetjük azokat. 14

A transznacionalizmusról A transznacionalizmus fogalmi meghatározása már ismert a ko­ráb­ biak­ból, de mennyiben tekinthető újszerűnek maga a jelenség? Hiszen a származási és a letelepedési ország közötti különböző természetű kapcsolatok mindig is jellemezték a nemzetközi migrációt. Többen megállapították például, hogy a huszadik század elején az Egyesült Államokba emigrált európaiak között jellemző volt, hogy pénzügyileg támogatták az otthon maradtakat, vagy különböző kulturális szervezetek keretei között szoros érzelmi viszonyt ápoltak szülőhazájukkal. Mindemellett – a kor lehetőségeihez képest – rendszeresen vagy alkalomszerűen akár haza is látogattak (Foner 1997; Levitt 2001a, 2001b; Waldinger 2006; Vertovec 1999b). Mi okozza tehát a nemzetközi migrációt kutatók heves érdeklődését a transznacionalizmus iránt? A tudományos közösség alapvetően kétféle érvrendszeren keresztül vezeti vissza érdeklődését: egyesek a jelenség újszerűségét domborítják ki, mások inkább a paradigmaváltásra helyezik a hangsúlyt. Az újszerűségpártiak elismerik, hogy a távoli múltban is létezhettek transznacionális élethelyzetek – például a velencei, genovai vagy a Hanza-városok által létrehozott terekben (Pirenne 1970) –, de érvelésük szerint ezek az esetek inkább tekinthetők előfutároknak vagy kivételeknek. Úgy vélik, hogy a kontextus megváltozásával a migrációs mintázatok is megváltoztak. Appadurai és mások alapján Niedermüller Péter mindezt a következőképpen fogalmazta meg: amíg „…az emberek korábban lakóhelyet változtattak, azaz az egyik országból a másikba költöztek, s ezzel kulturális környezetet változtattak, azaz ide vagy oda tartoztak, addig a mobilitás ma nem feltétlenül ugyanezt, hanem sokkal inkább a több hely közötti állandó mozgást, s ennek megfelelően az egyidejűleg több helyhez való tartozást is jelent(het)i” (Niedermüller 2005: 58). A migrációs mintázatok megváltozására és ezek felhasználására látványos példát szolgáltatnak azok az államok, amelyek mára hivatalosan is támogatják a transznacionális életformákat. A Fülöp-szigetek, Pakisztán vagy több latin-amerikai állam például támogatja a külföldi munkavállalást, enyhítve a mun15

kanélküliséget és számítva a visszaküldött pénzügyi támogatásra, ami százalékokban kifejezhető nagyságrendben jelentkezik az ország GDP-mutatóiban (Guarnizo–Smith 1998). India ezenfelül kettős állampolgárságot kínál a már külföldön született indiaiaknak, és arra ösztönzi őket, hogy a letelepedési országban megszerzett erőforrásaikat indiai vállalkozásokban hasznosítsák (Lessinger 1992). Az újszerűségpártiaknak a történelmi példákkal való összevetés elleni elsődleges érve a technológiai változás. Castells (1996) szerint például a technológiai fejlődés, ha nem is feltétlenül hoz létre új társadalmi jelenségeket, de felerősíthet korábban már meglévőket. A technológiai eszközök relatív olcsósága és elterjedtsége az eddiginél sokkal intenzívebb és rendszeresebb kapcsolattartást és utazást tesz lehetővé. Gondolhatunk itt olyan kommunikációs eszközökre, mint a telefon, a fax vagy az internet, de gondolhatunk a repülő- vagy más közlekedési járatok egyre sűrűbb hálózatára és relatív olcsóságára is. Az infrastrukturális és technológiai fejlődés mellett külön szót érdemel a globális intézményi háttér fejlődése is. Száz évvel ezelőtt például nem léteztek a maihoz hasonló feltételei a globális üzletnek, gondolhatunk itt a bankrendszerre, az egyetemes üzleti normákra vagy jogi lehetőségekre (Sassen 1999). Többen említik a multikulturalizmus és az emberi jogokon alapuló politikai rendszerek térnyerését, aminek köszönhetően több értelemben is megszűntek a különbségek az őslakosok és a bevándorlók között, illetve a bevándorlók kultúrájának és kötődéseinek reprezentációja kap szabad utat. Végezetül a nemzetállamok és ezzel együtt a nemzeti identitások megerősödésével a származási országhoz köthető emocionális és kognitív kötődések is hangsúlyosabban jelentkeznek a nemzetközi migránsoknál (Vertovec 1999b). A paradigmapártiak nem a jelenség újdonságával, hanem a tudományos szemlélet megváltozásával magyarázzák a transznacionalizmus központi szerepét a migrációkutatásban. Véleményük szerint a huszadik század elejei bevándorláskutatók is tisztában voltak a korabeli transznacionalizmussal, a tudományos párbeszédet azonban az asszimiláció és integráció kérdéskörei határozták meg (Foner 1997). Ennek kapcsán Portes is rámutat arra, hogy egy jelenség kon16

ceptuális felfedezését gyakorta előzik meg empirikus megfigyelések úgy, hogy magának a jelenségnek nem tulajdonítanak jelentőséget (Portes 2001). Az asszimilációs elméleti keretrendszerben a migrációs folyamatot egy konfliktusban gazdag jelenségként közelítik meg. Itt alapvetésnek számít, hogy a helyváltozással a migránsok gyökértelenné válnak, és eredeti kultúrájuk megőrzése érdekében állandó konfliktusban állnak a befogadó kontextussal, ami annak feladására kényszeríti őket. Niedermüller Péter szavaival: „Ez a megközelítés természetesnek tekinti, hogy az ember vagy ide tartozik, vagy oda; hogy a kultúrák, mint etnikusan meghatározott, lokális, helyhez kötött entitások jelennek meg, s hogy a kultúrák közötti különbségek eredendőnek, lényeginek és feloldhatatlannak tűnnek” (Niedermüller 2005: 56). A különböző migrációs jelenségek leírására az ilyen módon született válaszkísérletek azonban elégtelennek bizonyultak, és ez magyarázza a társadalomtudósok transznacionalizmushoz – az újfajta megközelítéshez – való fordulását. Az új megközelítés központi eleme a deterritorizáció (deter­ri­to­ria­ lization). A fogalom arra utal, hogy a társadalmi tér fogalma elválasztható a földrajzi tér fogalmától. A társadalmi tér fogalma itt egyszerűen a társadalmi élet keretrendszerére utal, ami jelentések konstruálódásának és interakciók megvalósulásának a színhelye. A tér fogalmainak szétválasztása következtében a nemzetállam elveszíti kizárólagos, és így központi szerepét a nemzetközi migráció jelenségeinek értelmezésében. A munkavállalás, politikai szerepvállalás, társadalmi mobilitás, identitásképződés, kulturális reprodukció, integráció és még számos más terület vizsgálatához már nem a nemzetállam szolgáltatja a vonatkoztatási pontot, az értelmezéshez szükséges keretrendszert, hanem a transznacionális társadalmi tér. Ez a fogalom sokféleképpen értelmezhető, itt azonban a különböző szereplők határokon átnyúló kapcsolatai, kötődései által konstruálódó élethelyzetekre utal. Ilyen élethelyzetben lehet például az a Budapesten élő vietnami anyuka, aki a szülői értekezlet után megbeszéli lányával annak eltitkolt matematika-érdemjegyeit, és másnap a Hanoiban ébredő alkalmazottainak tart eligazítást. Gondolhatunk továbbá arra a török egyetemistára is, 17

aki a nyári szünetben magával viszi magyar menyasszonyát, hogy bemutassa Ankarában élő családjának és barátainak. Vagy egyszerűen a Magyarországra is járó mongol Sárga Újságot olvasó büfésre, aki közben fél füllel a budapesti közlekedési híreket hallgatja a rádióból. Napjainkban a nemzetközi migránsok jelentős hányada éli meg, hogy társadalmi életének különböző szeletei akár nagyon különböző kontextusokban, más és más szabályok szerint zajlanak. Minta, dimenziók és elemzési módszertan A tanulmányban bemutatott eredmények az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet és az ICCR Budapest Alapítvány által folytatott, „Bevándorlók Magyarországon” elnevezésű, Európai Integrációs Alap által támogatott survey vizsgálaton alapulnak. A vizsgálat során öt bevándorló csoportot2 kerestek fel: ukránokat (n = 206), vietnamiakat (n = 200), kínaiakat (n = 200), törököket (n = 223), illetve más muszlim hagyományú országokból származókat (n  =  204). A megkérdezettek kvótákkal kontrollált hólabdás mintavétel útján, túlnyomó többségükben anyanyelvi kérdezők által kerültek kiválasztásra. Az adatfelvételre 2009 júniusa és augusztusa között került sor. Az ukrán, török és arab alminták reprezentatívnak tekinthetők kor és nem, a kínai és vietnami alminták pedig kor, nem és munkaerő-piaci státusz3 szerint. A kötődések és interakciók iránya négy aspektus alapján kerül be­ mu­ta­tás­ra: emocionális és kognitív kötődés, intézményi bizalom és kiemelt interakciók. Elsőre talán idegenül hangzik, hogy az annyira elvont érzületeket, mint az emocionális, illetve kognitív kötődés vagy a bizalom, hogyan lehet egyáltalán kvantitatív eszközökkel mérni. A transznacionalitással foglalkozó szakirodalom (Vertovec 1999b; 2 A kutatás során Ukrajnából származó magyar identitásúak is megkeresésre kerültek, azonban a többi csoporttól való markánsan eltérő karakterisztikájuk miatt jelen elemzésekben nem szerepelnek. 3 A munkaerő-piaci státuszok között a vállalkozók meg lettek különböztetve minden más státusztól, amibe vegyesen került a diákoktól az alkalmazottakon keresztül az inaktívakig mindenki más.

18

Mato 1998; Walldinger 1998; Schiller–Basch–Szanton-Blanc 1994; Gosh– Wang 2003) kiemeli a transznacionális élethelyzetek és a hozzájuk párosuló komplex érzületek tudatosított voltát. Az otthontól távol, még­ is otthon (’home away from home’), vagy az itthon és otthon (’here and there’) olyan jellemző kifejezések a nemzetközi migránsokra, melyek gyakran bukkannak fel az interjúk során. Nem is meglepő az összetett kötődések tudatos megélése, hiszen a transznacionális migránsok mindennapi élethelyzetét az jellemzi, hogy miközben az egyik helyen élnek, egyidejűleg egy másik helyen is jelen vannak (Niedermüller 2005). Kognitív eszközkészletük egy széles palettán mozog, és a lokalitástól függően rugalmasan igazodik annak elvárásaihoz (Örkény–Székelyi 2009). Vagy másképpen megközelítve, a diaszpórákban mindig nyitva van a kollektív emlékezésnek egy ösvénye, ami egy másik helyre vezet (Vertovec 1999b). A nemzetközi migránsok mindennapjaik során számtalan formában élik meg a többfelé tartozást, és ennek tudatosítása jelen tanulmány szerzője szerint nagyban hozzásegítette őket releváns válaszok megfogalmazásához. Fontos továbbá, hogy jelen elemzés nem a kötődések tartalmával, kialakulásával vagy dinamikájával, inkább azok irányával és az irányok intenzitásával foglalkozik, ez pedig egy lényegesen könnyebben operacionalizálható aspektus. Az interakciók, a kognitív kötődés és a bizalom tekintetében négy, az emocionális kötődés esetében pedig öt markánsan elkülönülő szegmenshez vezetett a K-means klaszterező eljárás. Ezen szegmensek a későbbiekben kerülnek kifejtésre. Az egyes szegmensek és a származási csoportok kapcsolata kétdimenziós kereszttáblák segítségével, az egyes szegmensek közötti összefüggések pedig a korrespondencia-térképen kerülnek bemutatásra. A korrespondencia-elemzés elsősorban a piac- és médiakutatásban alkalmazott eljárás, társadalomtudományi locus classicusa Bourdieu „Az elkülönülés” (1979) című művéhez kötődik. A módszer egy olyan exploratív és leíró eljárás, ami az alacsony mérési szintű változók kategóriái között lévő közelséget, hasonlóságot jeleníti meg. A technikát gyakran hasonlítják a faktorelemzéshez. Míg a faktorelemzés azt mutatja meg, hogy milyen változók mozognak együtt, addig a korrespon19

dencia-elemzés a kategóriák közötti összefüggéseket képezi le a tengelyek segítségével értelmezhető távolságokra. Az eljárás több szempontból is vonzó lehet a kutatók számára. Mindenekelőtt képes számos, kategóriás változót egyszerre kezelni, a létrejövő asszociációs struktúrát pedig két- vagy többdimenziós térben megjeleníteni. Így az eljárás elsődleges alkalmazási területe a komplex összefüggések egyszerűsített térbeli bemutatása. A többdimenziós skálázással szemben itt az origótól vett távolság nem értelmezhető, mindössze a kategóriák egymástól való távolságának van jelentősége: minél közelebbi a kategóriák pozíciója, annál erősebb a köztük lévő kapcsolat. Az eljárás mindemellett lehetőséget teremt úgynevezett mel­lékkomponensek (supplementary elements) megjelenítésére is. A mellékkomponensek nem befolyásolják a kategóriák as�szociációs struktúráját, csak elhelyeződnek abban – azaz nem alkotói, csupán résztvevői annak. Jelen dolgozatban tehát a különböző szegmensek egymáshoz való viszonyát mutatom be egy kétdimenziós térben. Szükséges megemlíteni, hogy az alábbiakban ismertetett modellben nem minden szegmens pozíciója szignifikáns, illetve a modell magyarázóereje kétdimenziós szinten is alacsonynak tekinthető (23 százalék). Magyarországi migránsok interakcióinak és kötődéseinek iránya A következőkben látni fogjuk, hogy a származás szerint megkülönböztetett migráns csoportok, bár jellemezhetőek kategóriákkal, ezen kategóriák azonban nem tekinthetők kizárólagosnak a csoport egészére nézve. Látni fogjuk továbbá, hogy a kulturális szempontból hasonló kelet-ázsiai és muszlim csoportok mennyire különböző kötődési kategóriákkal jellemezhetőek. Schachter (2004) amellett érvel, hogy nem csak kultúrák között, hanem kultúrákon belül is különböző kötődési mintázatokkal találkozhatunk. Kontextustól, motivációktól és élethelyzetektől függően a szociális identitások nemcsak tartalmukban, hanem struktúrájukban is eltérőek lehetnek. 20

A kutatásban két eltérő típusú interakció került vizsgálatra. A kérdőív kérdései arra irányultak, hogy a megkérdezettek az elmúlt időszakot tekintve személyes ügyeikkel, problémáikkal, illetve munkával, pénzzel kapcsolatosan kikhez fordultak.4 Itt az előbbit nevezzük egyszerűen emocionális, az utóbbit pedig instrumentális interakciónak. A bevándorló csoportok vizsgált interakcióinak zöme lokális diaszpórabeliekkel történt. Az instrumentális interakciók 64 százaléka, az emocionálisaknak pedig 70 százaléka olyan személyekkel történt, akik Magyarországon élnek, és a megkérdezettel azonos származásúak. A kínaiaknál és a vietnamiaknál ez az arány a legmagasabb, mindkét típus esetében 80 százalék feletti, és az ukránoknál a legalacsonyabb, 60 százalék alatti. Érdekes, hogy a törökök esetében az instrumentális interakciók meglehetősen alacsony arányban kerülnek ki a lokális diasz­pórából, arányuk mindössze 40 százalék. Az ukránok és az arabok körében a magyarokkal folytatott interakciók aránya a legmagasabb, mindkét csoport esetében 25 százalék feletti. A származási országban élőkkel folytatott fontos instrumentális jellegű interakciók a törökök esetében messze a legmagasabbak, arányuk 55 százalék, a vi­ et­namiak esetében pedig a legalacsonyabbak, mindössze 5 százalék. Származási országban élő Instrumentális (%)

Emocionális (%)

Lokális diaszpórában élő Instrumentális (%)

Emocionális (%)

Magyar Instrumentális (%)

Emocionális (%)

Ukrán

19,2

15,5

54,9

57,0

26,0

Kínai

14,3

10,8

81,3

82,4

4,5

6,7

4,6

4,1

87,2

84,6

8,2

11,3

Török

55,2

20,1

39,7

67,6

5,1

12,3

Arab

10,7

9,4

64,0

61,9

25,3

28,7

Összesen

21,6

12,3

63,8

70,0

14,6

17,7

Vietnami

27,5

4 A feltett kérdés: „A következőkben a családjával és a barátaival kapcsolatban tennék fel néhány kérdést. Arra lennénk kíváncsiak, hogy különböző szituációkban kikre számíthat. Az elmúlt 2 hónapban Ön kikkel beszélte meg a fontos dolgokat, személyes ügyeit, problémáit: közeli családtagokkal, közvetlen munkatársakkal, barátokkal, szomszédokkal, ismerősökkel? Meg tudná mondani a keresztnevüket?”

21

Az interakciós irányok szegmentációja eredményeképpen négy markáns típus vált láthatóvá. A lokális diaszpóra elnevezés arra utal, hogy mind az instrumentális, mind pedig az emocionális interakciók a magyarországi hasonló származásúakhoz köthetők – a minta 46 százaléka jellemezhető ekképpen. A szülőhaza-orientáció elnevezés azt takarja, hogy mindkét típusú interakció a szülőhazában élőkkel valósult meg. Ez egy rendkívül kis szegmens, a minta csupán 9 százalékát foglalja magában. A magyar orientáció elnevezés azt takarja, hogy a kötések magyarokkal létesülnek, az otthontól függő pedig azt, hogy az instrumentális interakciók a szülőföldön élőkkel, az emocionálisak pedig jellemzően a lokális diaszpórában élőkkel valósultak meg. Az előbbi szegmens 26 százalékát teszi ki a mintának, az utóbbi pedig 20 százalékát. Mivel a lokális diaszpóra a minta közel felét teszi ki, így mindegyik származási csoport jellemezhető vele, itt azonban a törökök és az ukránok némileg alulreprezentáltak. A törökök specifikuma az otthontól való függés – 46 százalékuk tartozik ide. Az arabok és az ukránok körében találjuk legnagyobb arányban a magyar orientációt. Előbbiek 36, utóbbiak 38 százaléka jellemezhető ekképpen. Lokális diaszpóra (%)

Szülőhazaorientáció (%)

Otthontól függő (%)

Magyar orientáció (%)

Ukrán

38,3

15,5

9,7

36,4

Kínai

55,5

7,5

11,0

26,0

Vietnami

60,0

1,5

21,0

17,5

Török

28,7

14,3

45,7

11,2

Arab

49,5

5,4

7,4

37,7

Összesen

46,0

9,0

19,5

25,6

A kognitív kötődés dimenziója a magyar és a szülőhaza közügyei, sport- és bulváreseményei felé tanúsított érdeklődéssel és tájékozottsággal lett megragadva. Eszerint szintén négy típus vált el egymástól: szülőhaza- és magyar orientációjúak, duális mintázatúak és a nem jellemezhe­ tőek csoportja. Magyar orientációval az ukránok 46 százaléka, az arabok 22

52 százaléka jellemezhető. A törökök és kínaiak elsősorban szülőhazaorientációjukkal jellemezhetők. Az előbbiek 36 százaléka, s az utóbbiak 35 százaléka tartozik ebbe a szegmensbe. Nem jellemezhető (%)

Duális (%)

Szülőhaza-orientáció (%)

Magyar orientáció (%)

Ukrán

18,0

25,7

10,7

45,6

Kínai

26,6

19,1

36,2

18,1

Vietnami

29,9

16,9

19,4

33,8

Török

24,7

13,0

35,0

27,4

Arab

18,1

19,1

11,3

51,5

Összesen

23,4

18,7

22,7

35,2

A bizalmi dimenzió a magyar és a szülőhaza országos és helyi kormányzata, rendőrsége és oktatási intézményei felé érzett bizalommal lett operacionalizálva.5 Az elemzés során szintén négy szegmens képe rajzolódott ki: magyar és szülőhaza-orientációjúak, duális mintázatúak és a bizal­ matlanok csoportja. A szülőhaza-orientáció a legnépesebb csoport, a teljes minta 46 százaléka ebbe a típusba tartozik. A származás szerint vett csoportok azonban eltérő arányban jellemezhetőek ezzel a mintázattal. Míg a törökök 69 és a kínaiak 61 százaléka, addig az arabok 28 és az ukránok 23 százaléka kizárólagosan az anyaország intézményei felé érez bizalmat. Duális (%)

Bizalmatlan (%)

Szülőhaza-orientáció (%)

Magyar orientáció (%)

Ukrán

23,8

13,6

22,8

39,8

Kínai

17,0

18,5

60,5

4,0

Vietnami

29,5

5,5

46,5

18,5

Török

13,5

9,4

68,6

8,5

Arab

48,5

6,4

28,4

16,7

Összesen

26,2

45,7

17,4

10,6

5 A feltett kérdés: „A következőkben fel fogok sorolni néhány magyar állami és önkormányzati intézményt. Kérem, mondja meg, hogy mennyire bízik meg bennük.” A válaszolók ötös skálán árnyalhatták a véleményüket. A magyar és a szülőhaza intézményei felé érzett bizalom főkomponens-elemzéssel lett aggregálva. A főkomponensek voltak a klaszterképző változók.

23

Az emocionális kötődéseket a következő lokalitások és csoportok irányában vizsgáltuk: Magyarország, származási ország, magyarok, származási országukban élők, lokális diaszpóra, nemzetközi diaszpóra.6 Az emocionális kötődés tekintetében öt csoport képe rajzoló­ dott ki: A triadikus kötődés arra utal, hogy egyszerre érez emocionális kötődést a magyarok, a származási országban élők és a különböző diaszpórákban élők irányában. A szülőföld-orientáció esetében a kötődés a származási országra és az ott élőkre korlátozódik. A magyar orientáció ennek egyfajta ellentettje, azaz Magyarországot és a magyarokat érzi legközelebb magához. Az imaginált közösség elnevezés Mato (1998) nyomán azt takarja, hogy lokalitástól függetlenül erős a kötődés a megegyező származásúak felé. A nem jellemezhető csoport a felsorolt lokalitások és csoportok egyike felé sem érez kötődést. Ez nem feltétlenül jelent gyökértelenséget, mert lehet, hogy a tagok olyan más társadalmi kategóriákhoz érzik magukat közel, mint például az azonos vallásúak, a származástól független migráns csoportok vagy az európaiak. Triadikus kötődés (%)

Szülőföldorientáció (%)

Nem jellemezhető (%)

Magyar orientáció (%)

Imaginált közösség (%)

Ukrán

33,0

7,8

15,0

31,1

13,1

Kínai

18,6

25,1

20,1

14,1

22,1

Vietnami

41,0

2,0

14,0

30,5

12,5

Török

28,4

4,1

9,0

15,3

43,2

8,8

8,3

42,6

19,6

20,6

26,0

9,3

20,0

22,0

22,7

Arab Összesen

6 A feltett kérdés: „Kérem, értékelje az alábbi helyeket és csoportokat aszerint, hogy mennyire kötődik hozzájuk! Válaszait egy HETES skálán árnyalhatja, ahol az egyes érték jelenti azt, hogy „egyáltalán nem kötődik”, a hetes pedig azt, hogy „nagyon erősen kötődik”. A válaszok standardizált formában lettek bevonva a szegmentációs eljá­rásba.

24

A vietnamiak elsősorban a triadikus kötődéssel jellemezhetőek, 41 százalékuk tartozik ebbe a csoportba. A törökök 43 százaléka az imaginált közösséghez érzi magát a legközelebb, az arabok 43 százaléka pedig a felsoroltak közül egyik lokalitáshoz vagy csoporthoz sem kötődik. A kötődési struktúra – ábraértelmezés Képzeljük el, mennyire lenne áttekinthető, ha a korábbiakhoz hasonló módon kétdimenziós kereszttáblák segítségével próbálnánk bemutatni, hogy a különböző aspektusok szerinti szegmensek hogyan függenek össze, milyen mintázatokba rendeződnek. Az így létrejövő hat kereszttábla-együttes áttekintése és értelmezése már nem lenne egyszerű feladat. A korrespondencia-térkép pontosan az ilyen összefüggések szemléltetésére szolgál: az összefüggések pusztán számokon keresztül való megértése mellett a kategóriák közelségének látványával könnyen befogadhatóvá válik a struktúra, értelmezhetővé a mintázat. A korrespondencia-elemzés elsősorban exploratív és leíró célokat szolgál, nem pedig hipotézisek megerősítésére. Jelen elemzések célja így nem egy statisztikailag validált modell kinyerése, pusztán benyomások szerzése a bonyolult összefüggésekről vizuális formában. Ezen benyomások pedig további vizsgálatok számára nyújthatnak kiindulópontot. A korábbiakban bemutatott szegmensek egymáshoz való viszonyát jeleníti meg az alábbi korrespondencia-térkép. Az elemzés egy olyan struktúrát eredményezett, ahol a különböző irányú kötődéseket leíró szegmensek három területen csoportosulnak. A többdimenziós skálázással ellentétben a korrespondencia-elemzés esetében a tengelyek nem feltétlenül értelmezhetőek, így elnevezésük is haszontalan. Jelen esetben azonban, úgy tűnik, felruházhatók némi tartalommal, és így segítik az értelmezést. Az x tengely a helyi lokalitás jelentőségét ragadja meg: azaz minél magasabb az érték, annál fontosabb vonatkoztatási pont Magyarország. Az y tengely pedig – legalábbis a pozitív x értékek esetében – mintha a komplexitás mutatója lenne: azaz minél magasabb az érték, annál összetettebb kötődésekkel ta25

lálkozunk. Eszerint beszélhetünk egy összetett, helyi lokalitáshoz kötődő, egy egynemű, helyi lokalitáshoz kötődő és egy szülőhazához kötődő csoportosulásról. A térkép jobb felső részében kirajzolódó csoportosulás mutatja – összetett, helyi lokalitáshoz kötődő –, hogy a duális és triadikus kötődések jellemzően együttesen jelentkeznek. A duális bizalmi és kognitív, illetve triadikus emocionális kategóriák közelsége mutatja, hogy ezek az érzületek együtt járnak, és elsősorban olyan egyénekre jellemzőek, akiknek a kapcsolathálóját a lokálisdiaszpóra-orientáció jellemzi. A térképen lévő távolságok alapján nem mondható el továbbá, hogy jellemző lenne, hogy például a duális bizalomhoz az imaginált közösség, vagy kizárólagosan a Magyarországhoz és magyarokhoz való emocionális kötődés tartozna hozzá. Az egynemű, helyi lokalitáshoz kötődő csoportosulásra pillantva elsőre egy asszimilatív, felolvadó mintázatra gondolhatunk. Fontos megjegyezni azonban, hogy a térkép jobb alsó részén csoportosuló magyar orientáció nem jelenti a transznacionális társadalmi terekben való részvétel hiányát. Az ezzel a mintázattal rendelkező egyének ugyanúgy fenntarthatnak határokon átívelő kapcsolatokat, ezek intenzitása és tartalma azonban lényegesen eltérhet például a szülőhazához kötődő mintázattal jellemezhetőekétől. A szülőhazához kötődő mintázat értelmezéséhez fontos elmondani, hogy a transznacionális migránsok is a lokalitásokban élnek, nem függetlenek azoktól, jelen esetben viszont a helyi lokalitáshoz való viszonyt nem ragadják meg a vizsgált dimenziók. Másképpen fogalmazva, a szülőhazához kötődő mintázat látszólagosan független a helyi lokalitástól, ennek oka azonban a kötődési dimenziók operacionalizálásában keresendő. A korrespondencia-térképen látható, hogy ez a csoportosulás meglehetősen heterogén, különböző jellegű kötési típusok gyakran fordulnak elő együttesen. Feltételezhető, hogy másfajta operacionalizálással és újabb bevándorló csoportok bevonásával a mintázat markánsan kettéválna egy szülőhaza-orientációjú és egy nemzetközi orientációjú csoportosulásra. 26

A származás és Magyarországra költözés ideje szerint megállapítható, hogy a 2000 előtt érkezett arab és ukrán csoportok meglepően hasonlatosak egymáshoz. Mindkét csoportra jellemző a magyar kapcsolatháló és a magyar orientáció a kognitív dimenzióban. A 2000 előtt érkezett vietnami és a 2000 után érkezett arab migránsok is hasonló mintázatokat mutatnak. Emocionális kötődések tekintetében nem jellemezhetőek, és a kognitív dimenzióban a dualitás áll hozzájuk a legközelebb. A 2000 után érkezett törökök és kínaiak tekinthetők leginkább függetlennek a helyi lokalitástól. Mindkét csoportra jellemző, hogy támogató, instrumentális kötéseik az anyaországban vannak, bizalmatlanok, vagy csak az anyaország intézményeiben bíznak. A 2000 után érkezett törökök az imaginált közösséghez érzik közel magukat, a kognitív dimenzió szerint pedig a szülőhaza-orientációval jellemezhetőek. A negyedik csoportot a 2000 előtt érkezett kínaiak, törökök és a 2000 után érkezett vietnamiak alkotják. Ők a struktúra szürke zónájá­ ban találhatók. Ezek a csoportok a vizsgált dimenziók mentén inkább 27

heterogének – és így csupán megragadhatatlan kognitív orientációjukkal jellemezhetőek.

Elmondható, hogy a hasonló migrációs élethelyzetekhez tartozó mintázatok nem feltétlenül függetlenek a származási csoporttól. A következőkben a térképen erre láthatunk néhány példát. Az anyaországgal intenzív gazdasági kapcsolatban álló ukrán és kínai vállalkozók pozíciója lényegesen különbözik, de a jellemző mintázatok nem térnek el szembeszökően a teljes csoportétól. Látványos a különbség az egyetemi tanulmányok folytatása céljából Magyarországra jött arab és török csoportok között is. Míg a törökökre elsősorban kognitív szülőhaza-orientáció, az imaginált közösséghez való kötődés és az instrumentális interakciókat az anyaországban folytatók kategóriái állnak a legközelebb, addig az arabokra inkább a többszörös kötődések jellemzőek. A kínai és vietnami kvázi második generáció is lényegesen különböző 28

kötődésekkel bír. Míg a vietnamiak esetében a helyi lokalitás nagyobb jelentőségű, addig a kínaiak esetében erősebb a szülőhaza-orientáció.

Záró gondolatok A nemzetközi migránsok lokalitásokhoz és társadalmi csoportokhoz való kötődései nehezen megragadható, összetett struktúrát alkotnak. Jelen tanulmány négy dimenzió mentén, korrespondencia-térkép segítségével kísérelte meg leírni a jellemző mintázatokat. Eszerint három jellegzetes típus képe rajzolódott ki, melyek a helyi lokalitáshoz való viszony és az összetettség dimenziói mentén jellemezhetőek. A korrespondencia-térkép elemzése többek között arra is rávilágított, hogy a kötődési mintázatok tekintetében a török és a kínai bevándorló csoportok inkább hasonlítanak egymásra, mint a török–arab és a kínai–vietnami csoportok. Továbbá, az olyan migrációs élethelyzetekhez 29

tartozó mintázatok, mint a kvázi második generáció, az egyetemi tanulmányokat folytatók vagy a transznacionális vállalkozók csoportjai, nem függetlenek a származástól. Jelen tanulmány eredményei egyszerre szolgálnak tanulságokkal és potenciális kiindulópontokkal további kutatások számára. Kvalitatív kutatások számára például hasznos lehet az értelmezési keretek kialakításában, az interjúalanyok kiválasztásában. Izgalmas feladatot jelenthet továbbá az itt kirajzolódó mintázatok tartalmi feltöltése, dinamikájának és kialakulásnak megismerése. Mindezek mellett tanulságként szolgálhat a jövőbeli kérdőíves kutatások számára, hogy talán érdemes lenne nagyobb hangsúlyt fektetni a lokalitásoktól független, globális kontextusban megjelenő imaginált közösségek szerepére. Bízom benne, hogy jelen írás ráirányítja az olvasó figyelmét is olyan mindennapi dolgokra például, hogy mi játszódott le a svájci törökökben, amikor az EB-selejtezőn Törökország és Svájc vívott egy botrányos ki-ki meccset. Vagy hogy a budapesti kínai diaszpórának szóló karaokeversenyen miért pont egy Magyarország–Kína közötti repülőjegy a fődíj, ami természetesen retúr.

Irodalom APPADURAI, ARJUN (1996): Modernity at Large. Minneapolis, University of Minnesota Press. BASCH, LINDA – SCHILLER, NINA GLICK – SZANTON-BLANC, CHRISTINA (1994): Nations Unbound: Transnational Projects, Postcolonial Pre­dica­ments and Deterritorialized Nation-States. Amsterdam: Gordon & Breach. BOURDIEU, P. (1979): Distinction: A Social Critique of the Judgement of Taste. Routledge. CASTELLS, MANUEL (2005): A hálózati társadalom kialakulása. Budapest: Gon­ dolat–Infonia. FONER, N. (1997): What’s new about transnationalism? New York Immigrants today and at the turn of the century. Diaspora, vol. 6: 355–375.

30

GHOSH, SUTAMA – WANG, LU (2003): Transnationalism and identity: a tale of two faces and multiple lives. The Canadian Geographer, vol. 47 (3): 269–282. GRANOVETTER, MARK (1985): Economic Action and Social Structure: The Problem of Embeddedness. American Journal of Sociology 91 (3): 481–510, nov. GUARNIZO, LUIS EDUARDO  –  SMITH, MICHAEL PETER (1998): The Lo­ cat­ions of Transnationalism. In Michael Peter Smith and Luis Eduardo Guarnizo (eds): Transnationalism from Below, 3–34. New Brunswick, NJ: Transaction Publishers. KELLY, P. (2003): Canadian–Asian transnationalism. Canadian Geographer, vol. 47. KOLLER BOGLÁRKA (2000): Az uniós polgárok azonosságtudata. In Ros­ toványi Zsolt (szerk.): Ars Boni Et Aequi, 314–322. Tanulmányok az ezredvég nemzetközi rendszeréről. Bokorné Szegő Hanna 75. születésnapjára. BKÁÉ, Budapest. KOLLER BOGLÁRKA (2003): A posztnemzeti identitásstruktúra dinamikus modellje. PhD-értekezés. LESSINGER, JOHANNA (1992): Nonresident-Indian Investment and India’s Drive for Industrial Modernization. In Frances Abrahamer Rothstein and Michael L. Blim (eds): Anthropology and the Global Factory, 62–82. New York: Bergin & Garvey. LEVITT, PEGGY (2001a): The Transnational Villagers. Berkeley and Los Angeles: University of California Press. LEVITT, PEGGY (2001b): Transnational Migration: Taking Stock and Future Directions. Global Networks. Journal of Transnational Affairs, 1(3): 195–216. MATO, DANIEL (1998): On the Making of Transnational Identities in the Age of Globalization: The US Latina/o – ’Latin’ American Case. Cultural Studies, vol. 12(4): 598–620. NIEDERMÜLLER PÉTER (2005): Transznacionalizmus: elméletek, mítoszok, valóságok. In: Kovács Nóra – Osvát Anna – Szarka László (szerk.): Etnikai és politikai lojalitás. Nemzeti és állampolgári kötődések, 52–66. Budapest: Balassi Kiadó. NYÍRI, PÁL (2002): Chinese in Hungary and Their Significant Others: A Mul­ ti-Sided Approach to Transnational Practice and Discourse. Identities: Glo­ bal Studies in Culture and Power, vol. 9(1).

31

NYÍRI PÁL (2002): Új ázsiai migráció Kelet-Európába: a magyarországi kínaiak. Tér és Terep. ÖRKÉNY ANTAL – SZÉKELYI MÁRIA (2009): Bevándorlók Magyarországon. Az idegen Magyarország: Hat migráns csoport összehasonlító elemzése. Kutatásjelentés. PIRENNE, HENRI (1970): Medieval Cities: Their Origins and the Revival of Trade. Princeton, NJ: Prinston University Press. PORTES, ALEJANDRO – GUARNIZO, LUIS E. – LANDOLT, PATRICIA (1999): The Study of Transnationalism: Pitfalls and Promise of an Emergent Re­ search Field. Ethnic and Racial Studies, vol. 22, No. 2. SAFRAN, WILLIAM (1991): Diasporas in Modern Societies: Myths of Home­ land and Return. Diaspora, vol. (1): 83–99. SCHCHTER, E. P. (2002): Identity Constraints: The Perceived Structural Re­ quire­ments of ’Good’ Idenitity. Human Development, vol. (45): 416–433. SCHCHTER, E. P. (2004): Identity configurations: A new perspective on idenitity formation in contemporary society. Journal of Personality, vol. (72): 167–200. SHEFFER, GABRIEL (1986): A new field of study: modern diasporas in in­ter­ national politics. In Gabriel Sheffer (ed.): Modern Diasporas in International Politics, 1–15. London: Croom Helm. VÁRHALMI ZOLTÁN (2009): A Távol-Keletről Magyarországra érkező állampolgárok munkavégzésének fő jellegzetességei, típusai. Kutatási jelentés, elérhető a www.gvi.hu oldalon. VÁRHALMI ZOLTÁN (2010): A budapesti kínai és vietnami gazdasági klaszterek néhány jellegzetessége (megjelenés alatt). VERTOVEC, STEVEN (1999a): Three Meaning of Diaspora, Exemplifield among South Asian Religions. Diaspora, vol. 7(2). VERTOVEC, STEVEN (1999b): Conceiving and Reasearching Transnationalism. Ethnic and Racial Studies, vol. 22, No. 2. WALDINGER, ROGER (2006): Immigrant „Transnationalism” and the Pre­ sence of the Past. Készült a Conference of the Immigration and Ethnic History Society, New York University, 2003 konferenciára. WALIDINGER, ROGER  –  FITZGERALD, DAVID (2004): Transnationalism in Question. American Journal of Sociology, vol. 109, no. 5, 1177–1195.

32