Empirikus tanulmányok pozitív pszichológiai témákból A FLOW-ÉLMÉNY OPERACIONALIZÁLÁSÁNAK ÚTJAI *

Magyar Pszichológiai Szemle, 2012, 67. 1. 57–76. DOI: 10.1556/MPSzle.67.2012.1.5.

Empirikus tanulmányok pozitív pszichológiai témákból

A FLOW-ÉLMÉNY OPERACIONALIZÁLÁSÁNAK ÚTJAI* ———

–MÓZES TAMÁS – MAGYARÓDI TÍMEA – SOLTÉSZ PÉTER – NAGY HENRIETT – OLÁH ATTILA Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Pszichológiai Intézet, Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszék Pozitív Pszichológia Kutatócsoport E-mail: [email protected]; [email protected]; [email protected]; [email protected]; [email protected] Beérkezett: 2011. december 1. – Elfogadva: 2012. január 15.

A tanulmány összefoglalja a flow-kutatás történeti előzményeit, és áttekinti a terület aktuális kérdéseit, középpontba állítva az operacionalizálás területén jelentkező nehézségeket, valamint a flow laboratóriumi körülmények között történő indukciójának lehetőségeit. Célkitűzéseink között szerepel a flow konstruktumával kapcsolatos fogalmi ellentmondások tisztázása és a hasonló elméletektől való diszkriminálása, valamint a mesterséges flow-indukció problémakörének bemutatása, amely a jövőbeli kutatások tervezéséhez nyújthat támpontokat. Kulcsszavak:

flow-élmény, operacionalizálás, kritikák, mérőeszközök, flow-indukció

BEVEZETÉS A flow terminus egy komplex jelenségkör összefoglaló neveként jelent meg a pszichológia szakirodalmában (például CSÍKSZENTMIHÁLYI, 1975). Definíciója a korai, elsősorban interjúkon alapuló kutatások eredményeire építve tudományos szempontból diffúz és nehezen megfogható. Az elmélet a témában folyó kutatások számának növekedésével, a pozitív pszichológia felfogásmódjának terjedésével gyorsan beépült a köztudatba, miközben jellegéből adódóan túlzott általánosítást *

A kutatást a TÁMOP 4.2.1./B-09/1/KMR-2010-0003 és az OTKA K 69 038 pályázata támogatta.

57

58

Mózes Tamás – Magyaródi Tímea – Soltész Péter – Nagy Henriett – Oláh Attila

nyert, és ráilleszthetővé vált csaknem minden pozitív élményt nyújtó tevékenységre. Nem alakult ki konszenzus arra vonatkozólag sem, hogy melyek a flow-állapot legjobb indikátorai. A változatos mérési eljárások alkalmazása (interjú, papírceruza tesztek, élményértékelő mintavételi eljárás, pszichofiziológiai és elektrofiziológiai módszerek) az elmélet eltérő aspektusainak kidolgozásához vezettek. Az interjúalapú kutatásoknak nagy szerepük volt a flow természeti sajátosságainak feltárásában és fenomenológiájának leírásában. A kérdőíves és élményértékelő kutatások lehetővé tették a flow-kialakulás feltételrendszerének kidolgozását és ellenőrzését, a flow-képes személyiség körvonalazását, de az élmény objektív megismeréséhez – annak illékony természetéből adódóan – kevéssé járultak hozzá. A flow-élmény folyamatának dinamikus, online monitorozására a pszicho- és elektrofiziológiai mérések kínálnak megoldást. Azonban az ilyen jellegű mérőeszközök jellemzően olyan mértékű beavatkozást követelnek meg a vizsgálatvezetőtől, amely korlátozza a flow-élmény megjelenését. Jelen tanulmány áttekintést nyújt a flow definiálásának nehézségeiről, valamint arról, hogy milyen feltételek mellett és milyen eszközökkel vizsgálható a flow-állapot. Áttekintjük a flow laboratóriumi körülmények között történő indukálásának lehetőségeit arra keresve a választ, hogy milyen tudományos módszerekkel, milyen objektív mérési eljárások által közelíthető meg a flow mint szubjektív állapot. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS Történetileg a flow koncepciója a kreatív folyamat megfigyeléses és interjú alapú kutatásának hozadéka. CSÍKSZENTMIHÁLYI (például 1975) az 1960-as években művészek vizsgálata közben figyelte meg először, hogy legproduktívabb szakaszukba érve olyan tudatállapotba kerülnek, amely lehetővé teszi számukra, hogy figyelmüket közvetlenül az alkotásra fordítsák, kizárva akár az olyan diszkomfort érzéseket is, mint az éhség vagy a fáradtság (GETZELS és CSÍKSZENTMIHÁLYI, 1976). CSÍKSZENTMIHÁLYI (1975) korai vizsgálataiban az interjúalanyok hasonló szubjektív élményről számoltak be, amelyet a résztvevők alkalmazta szinonima (áramlat) után nevezett el flow-élménynek. A hatvanas-hetvenes évek motivációs kutatásai (lásd például DECI és RYAN [1985] összefoglaló tanulmánya) megfelelő tudományos környezetet biztosítottak az elmélet kialakulásához. Ezen időszak jelentősebb elméletalkotói szembefordultak az elsődleges drive-okat általános magyarázóerővel felruházó elméletekkel, mert azok alkalmatlannak bizonyultak olyan motívumok jelenlétének igazolására, mint például a kíváncsiság vagy a tudásvágy. Míg a drive-redukciós elmélet szerint csak frusztrációs helyzetek, állapotok kelthetnek viselkedésbeli változásokat, addig egyre terjedt az az álláspont, amely szerint a növekvő komplexitású körülményekkel és új ingerekkel való találkozás olyan örömforrás lehet, amely a viselkedésváltozás alapjául szolgálhat (HUNT, 1971). Az akkor újnak számító szemlélet utat nyitott az intrinzik motivációs kérdések kutatásának (DECI és RYAN, 1985), amihez már közvetlenül kapcsolható a flow elmélete, amely az intrinzik motivált 58

A flow-élmény operacionalizálásának útjai

59

tevékenységek fenomenológiai tisztázására, szubjektív élményanyagának vizsgálatára tett erőfeszítések eredményének is tekinthető (NAKAMURA és CSÍKSZENTMIHÁLYI, 2002). A kulcsjellemző, amellyel a kortárs elméletekkel a flow is osztozik, az interakcionizmus (MAGNUSSON és STATTIN, 1998). A kontextusról leválasztott egyénre irányuló fókusz helyett (mint például vonások, személyiségtípusok vagy stabil diszpozíciók) a flow-kutatás a környezet és egyén között létrejövő dinamikus rendszert teszi vizsgálata tárgyává. Azt kutatja, hogy az észlelt kihívások egy rendezett készletének és az észlelt készségek szintjének dinamikus egyensúlya miként jön létre, és hogyan vezet el az optimális élményhez, a flow-hoz. Ennek az egyensúlynak a szükségszerűsége részben megfeleltethető HEBB (1955) optimális arousal hipotézisének. Hebb elméletének kiindulópontja annak felismerése, hogy a központi idegrendszernek az optimális működéshez állandó stimulációra és változatos inputra van szüksége, valamint az agy aktivációs állapotának mértéke közvetlenül befolyásolja annak működési hatékonyságát. A helyzethez viszonyított túl magas arousal-szint lerontja a viselkedés szervezettségét, a szenzoros koordinációt, amely állapotot szorongás és pánik kísér. Az optimális arousal szintjén az egyén viselkedési hatékonysága optimális, érdeklődés, pozitív érzelmek jellemzik. Alacsony arousal esetén a válaszkészség csökken, unalomhoz, elalváshoz vezet (HEBB, 1955). A flow koncepciójával nagy hasonlóságot mutató elmélet az optimális élményre objektív pszichofiziológiai történések következményeként tekint, ezzel szemben a flow-elméletben a hangsúly a tevékenység szubjektív megélésére és annak helyzeti jellegzetességeire helyeződik (NAKAMURA és CSÍKSZENTMIHÁLYI, 2002). A szerzők álláspontja szerint, amennyiben a szubjektíven megélt kihívás mértéke meghaladja a szubjektíven megélt készségek szintjét, akkor az egyén először éberebbé válik, majd szorongani kezd. Fordított esetben az egyén kezdetben relaxált állapotba kerül, majd unatkozni fog. Talán ebből a különbségből adódik, hogy egy kutatás eredménye szerint az arousal és a megélt flow mélysége között nincs összefüggés (KIVIKANGAS, 2006). A szubjektív élményfeldolgozás jelentőségének hangsúlyozása a fenomenológiai megközelítésekkel, a flow-élményre vetítve, elsősorban a humanisztikus pszichológia fogalomrendszerével rokonítható. ROGERS (2008) önaktualizáció fogalma a képességek folyamatos kibontakoztatását, az „én” kiteljesedését írja le, amely hosszabb távon nagyobb önállóságot és az élettapasztalatok gazdagodását eredményezi. Az önaktualizáló életvezetés eredményeképpen nő a személyiségen belüli egészlegesség, összhang (kongruencia), szemben a strukturális rendezetlenséggel. CSÍKSZENTMIHÁLYI (2010) a rogersi koncepcióval összhangban úgy véli, hogy a flow-élmények hatására az „én” felépítése összetettebbé, szervezettebbé válik, melynek létrejöttéért a differenciálódás és az integrálódás folyamatai tehetők felelőssé. Differenciálódás alatt a másoktól való különbségtételt, integrálódás alatt egy ezzel ellentétes, az énen kívüli eszmékkel, emberekkel, dolgokkal való azonosulás folyamatát érti a szerző. MASLOW (1963) terminológiájában a növekedésalapú szükségletek között, elsősorban az önmegvalósítás szükségletében érhető tetten a flow, melynek kielégítésével az egyén a benne rejlő képességeket, lehetőségeket a legjobban kamatoztatja. Érdemes azonban megjegyezni, hogy az önmegvalósítás legjobb pillanatait 59

60


jellemző csúcsélmény nem azonos a flow-élménnyel. A csúcsélmény alatt MASLOW (2003) az emberi létezés legjobb, legboldogabb élményeit érti, mely csak néhányszor fordulhat elő az egyén életében. A flow-ban azonban nincs kiemelkedő szerepe a pozitív érzelmeknek, ezek inkább a folyamat következményeinek tekinthetők, továbbá a flow megjelenési gyakorisága nem korlátozott. E két elmélet egyértelmű megkülönböztetéséhez hozzájárul továbbá, hogy míg Maslow a növekedési szükségletek megjelenését a hiányszükségletek kielégítéséhez köti, Csíkszentmihályinál nem találunk ilyen kitételt. Annak feltételezése, hogy a környezet hatékony befolyásolása elsődleges szükséglet, nem új keletű a pszichológiában. Karl GROOS (1901) és Karl BÜHLER (1930) a „Funktionlust”, azaz funkcióöröm fogalmával utaltak erre talán elsőként, amelyet PIAGET (1952) a szenzomotoros szakasz korai időszakához kötött, ahol a fejlődő gyermek újra és újra megéli, hogy hatással van a környezetére, amely felismerés további felfedezésekre sarkallja. WHITE (1959) elméletében az egyén kontrollszükségletére fókuszálva kifejti, hogy a környezettel való foglalkozás folyamatos tranzakciót jelent, amely fokozatosan megváltoztatja az egyén környezethez való viszonyát. Azaz nem beszél csúcspontról (csúcsélményről), elképzelése szerint a megelégedés a tranzakciók sorozatában, egy viselkedési trendben rejlik, s nem valamilyen célban, amit az egyén elér. A megelégedés szó befejezettséget sugall, ebből kifolyólag a szerző az effektancia szubjektív és affektív vonatkozásában a hatékonyság érzése kifejezést javasolja. A szerző kitér arra is, hogy az effektanciamotiváció akkor csökken, ha a helyzet már nem kínál új lehetőségeket az egyén számára. Ez a dinamikai aspektus összeegyeztethető a flow-elmélettel, amely azt feltételezi, hogy a kihívás mértékének csökkenésével a flow fennmaradásának valószínűsége lecsökken. Harlow (HARLOW, 1953; HARLOW, HARLOW és MEYER, 1950) egy rhesus majmokon végzett kísérlete jól szemlélteti a hatékonyság megélésének alapvető szükségletét. A kísérletben a majmoknak mechanikai problémákat kellett megoldaniuk, a feladatnak azonban további következménye (jutalom vagy büntetés) nem volt. Az egyik ilyen probléma egy lakatpánt kinyitása volt, amely nem vezetett semmilyen új felfedezés lehetőségéhez. A majmok ennek ellenére több napon keresztül, naponta 7–8-szor visszatértek a lakatpánt problémájához, és megoldották a feladatot. Feltehetően az állat viselkedését annak lehetősége motiválta, hogy képes volt a környezetében változtatást elérni. Ez a megfogalmazás a dolgok uralására vagy elsajátítására való törekvés hajtóerőinek jelenlétét feltételező elméleteket erősíti meg. WHITE (1959) a mastery fogalmát ajánlja a jelenség leírására, amelynek két értelmét különböztetjük meg. Egyrészt az ismeretek és készségek alapos, tökéletes elsajátítását, másrészt valami feletti uralmat, hatalmat, fölényt is jelent. Ez esetben az ismeretek és készségek olyan magas szintű elsajátításáról lehet szó, amely a környezet feletti uralom előfeltételét teremti meg. DECI és RYAN (1985) amellett érvelnek, hogy az egyén kompetenciára és autonómiára való késztetését veleszületett pszichológiai szükségletnek tekinthetjük, melyek kielégítése elengedhetetlen a pszichológiai növekedéshez és jólléthez. CSÍKSZENTMIHÁLYI (például 2010) ennek látszólag ellentmondva a flow-élmény autotelikus jellegét emeli ki, elutasítva az ösztönös késztetések szerepét, és aláhúzva az egyén és tevé60


61

kenység közti dinamikában rejlő erőt. Kérdés tehát, hogy a viselkedés hátterében valóban egy veleszületett késztetés áll, vagy a motiváció a cselekvésben magában rejlik, és a cselekvés öröme idézi elő újra és újra a flow állapotát. A látszólagos ellentmondás feloldását a flow-élmény idői felosztása adhatja meg. Feltételezhetően más motivációs rendszerek felelősek a flow-élményt valószínűsítő helyzetek kereséséért, más a flow-állapot kialakulásáért, és megint más rendszer felel az állapot fenntartásáért. Valószínűsíthető, hogy a flow-helyzetek ismételt keresésének hátterében a hatékonyság megélésének implicit vagy explicit vágya áll, ugyanakkor a viselkedés alapját nem ritkán extrinzik motivációs tényezők képezik (például munka, CSÍKSZENTMIHÁLYI, 2010). A tevékenységbe való bevonódást követően, ez a vágy a tudatban jelenlevő egyéb szükségletekkel és az élményt potenciálisan megzavaró gondolatokkal együtt a tudatküszöb alá süllyed, és csak a tevékenységből kilépve tudatosul újra. Azaz a viselkedéshez a hatékonyság, a kontroll megélésének szükséglete vezethet, de a viselkedés során – amenynyiben az a flow kívánalmainak is eleget tesz – annak autotelikussága elnyomhatja az előzetes motivációkat. A két motivációs állapot közé egy harmadik ékelhető be, amely a kettő közötti átvezetést biztosítja. Ez a harmadik pedig az emergens motiváció (CSÍKSZENTMIHÁLYI, 2010). Ez a fogalom ragadja meg a legjobban a helyzet dinamikai aspektusát, és megmagyarázza, hogy miért maradunk benne a cselekvésben a flowállapot létrejöttéig. Az emergens motiváció értelmében a tevékenységből származó folyamatos visszacsatolás pillanatról pillanatra befolyásolja az egyén motivációs szintjét. Számos beszámoló alátámasztja (CSÍKSZENTMIHÁLYI és NAKAMURA, 1999), hogy az egyén számára kezdetben indifferens vagy akár unalmas tevékenység a tevékenységben rejlő lehetőségek előtérbe kerülésével és/vagy a képességek fejlődésével érdekessé válik. Ebben az értelemben az ilyen típusú intrinzik motiváló tevékenységek jutalma emergens, a következő történés az azt megelőző esemény következménye, ebből fakadóan előre bejósolhatatlan. Ahelyett tehát, hogy eleve meglévő szándékstruktúrát feltételeznénk, legyen az a személyen belül (például célok, szükségletek) vagy a környezetben (például szokások, szerepek, forgatókönyvek) keresendő, az emergens motivációval az „itt és most” szerepe emelkedik ki, és az egyén-környezet viszonya válik motiváló erővé (CSÍKSZENTMIHÁLYI és NAKAMURA, 1999). A FLOW-ÉLMÉNY TERMÉSZETE ÉS MEGJELENÉSÉNEK FELTÉTELEI CSÍKSZENTMIHÁLYI (1975) az áramlatélmény alapvető elemeit az alábbi 9 pontban foglalta össze: 1. erőfeszítést igénylő feladat, 5. folyamatos visszacsatolás, 2. intenzív, fókuszált figyelem, 6. tevékenység feletti kontroll érzése, 3. tudat és tevékenység eggyé 7. az én tudatosságának elhalványulása, olvadása, 8. időérzékelés megváltozása, 4. egyértelmű, világos célok, 9. autotelikusság élménye. 61

62


A fenti felsorolás a flow-állapot kialakulásának feltételeit és létrejöttének következményeit együtt tárgyalja. Újabb tanulmányukban CSÍKSZENTMIHÁLYI és munkatársai (2005) a flow természetét leíró tényezőket (a tudat és tevékenység összeolvadása, az időérzékelés megváltozása, a tevékenység feletti kontroll érzete) a flow kialakulásának feltételeitől megkülönböztetve említik. A fent leírtak közül három kulcsfontosságú elem emelkedik ki, amely elengedhetetlen feltétele a flowállapot létrejöttének (CSÍKSZENTMIHÁLYI, ABUHAMDEH és NAKAMURA, 2005). A tiszta és egyértelmű célok jelenléte alapvető fontosságú, mert ezek meghatározzák a viselkedés irányát. Értékük az észlelt élmény strukturálásában, a figyelem fókuszálásában rejlik. Az észlelt kihívások és a képesség egyensúlya az optimális arousal elméletét (HEBB, 1955) idézik. Végül a flow-élmény létrejötte a közvetlen és folyamatos visszacsatolás függvénye, mely informálja az egyént a tevékenységben való előrehaladás menetéről, viselkedésének eredményességéről, legyen az pozitív vagy esetlegesen negatív. A flow-élmény létrejöttét azonban más, másodlagos tényezők is befolyásolhatják, melyek egyrészről vonatkoztathatók az élmény alanyára: ilyen például az egyén tevékenységgel kapcsolatos teljesítményelvárása, amely a bevonódás jó bejóslója, továbbá az attribúciós stílusa, amely hathat a teljesítményéről kapott visszajelzés interpretációjára. Másrészről vonatkoztathatók a flow-élmény tárgyára, vagyis magára a tevékenységre is (CSÍKSZENTMIHÁLYI, ABUHAMDEH és NAKAMURA, 2005). A flow fenomenológiai terének első feltérképezésénél (CSÍKSZENTMIHÁLYI, 1975) az észlelt kihívások és képességek terminusában az élmény három régiója, élménycsatornája került meghatározásra, melyek a jól ismert unalom, flow és szorongás állapotai.

1. ábra. A flow-élmény három élménycsatornás megközelítése

62


63

Az 1. ábrához kötődő koncepció alapján a flow megjelenése szempontjából a kihívás észlelt mértékének növekedésével egyenes arányban növekvő képességi szint biztosítja a flow-állapot megjelenését. Csíkszentmihályi milánói kutatócsoportjának kutatási eredményei (CARLI, DELLE FAVE és MASSIMINI, 1988) lényeges változtatásokra, az elmélet újragondolására késztették a szerzőket. Eredményeik szerint az alacsony képességi szint és alacsony kihívások együttállása apátiához vezet. Ezért a három élménycsatornás koncepcióhoz csatolták negyedikként az apátiát (lásd 2. ábra). Az élmény ezen szintjét a stagnálás és figyelmi diffúzió állapotával írhatjuk le, ami bizonyos értelemben a flow-állapot ellentéte. Továbbiakban akkor beszélünk flow-állapotról, ha a képességek szintje és a kihívások mértéke – egymással egyensúlyban – egyaránt átlag felettinek tekinthetők. A modell kritikus pontja, hogy nehezen definiálható, hogy a képességek mikor tekinthetők „átlag felettinek”, és mit jelent tulajdonképpen a képességek és kihívások között feltételezett „egyensúly”. Megkérdőjelezi a négy élménycsatornás modellt az is, hogy beszámolók alapján a vizsgálati személyek olyan helyzeteket is élveztek, ahol a képességeik meghaladták a kihívás mértékét (CLARKE és HAWORTH, 1994; ELLIS, VOELKL és MORRIS, 1994). HEKTNER és ASAKAWA (2000) serdülőkön, élményértékelő mintavételi eljárással végzett unalom, relaxációs, flow, szorongás élménycsatornák megkülönböztetését célzó vizsgálatai alapján a koncentráció, önértékelés, a jövőbeli célok jelentősége a flow-élménycsatornában csúcsosodik ki, ugyanakkor az élvezet és a cselekvési vágy a flownál tapasztaltnál is magasabb a relaxációs élménycsatornában.

2. ábra. A flow-élmény négy élménycsatornás megközelítése

63

64


Rangátlag (person-level z-scores) 0,6

Koncentráció Jelentőség a jövőbeli célok tekintetében Önértékelés Élvezet Vágy a cselekvés folytatására

0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 0 -0,1 -0,2 -0,3 -0,4 -0,5

Magas kihívás, alacsony képesség

Magas kihívás, magas képesség

Alacsony kihívás, magas képesség

Alacsony kihívás, alacsony képesség

3. ábra. A négy élménycsatorna jellemzői (HEKTNER és ASAKAWA, 2000)

Ez az eredmény megerősíti azt a feltételezést, hogy a magas képességi szint és alacsony kihívás együttállása (relaxációs élménycsatorna) nem averzív állapot (NAKAMURA és CSÍKSZENTMIHÁLYI, 2002). Mind a relaxációs mind pedig a flowállapot lehet intrinzik módon motiváló, az egyik az energia megőrzése szempontjából adaptív, míg a másik a folyamatos fejlődést, a mind nagyobb képességek elsajátítását teszi lehetővé. Az újabb eredményeknek megfelelően a flow fenomenológiai mezejét végül nyolc élménycsatornára bontották (CSÍKSZENTMIHÁLYI, 1997), amelyet legjobban a 4. ábra1 szemléltet.

1

A növekvő koncentrikus körök az adott élménycsatornához tartozó élmény nagyobb mértékét jelölik. A flow-csatorna külső köreihez kapcsolhatjuk a „mély flow-t”, amelyet a korai interjúkban leírtak (CSÍKSZENTMIHÁLYI, 1997).

64


65

4. ábra. A flow-élmény nyolc élménycsatornás megközelítése

AZ OPTIMÁLIS ÉLMÉNY MÉRÉSE Az áramlat-élmény első vizsgálatai interjúmódszerrel történtek (CSÍKSZENTMIHÁ2010). Az interjútechnika a flow fogalmának kialakítása és az alapvető dimenziók meghatározása során volt kiemelten fontos, de az integrált szemléletű tanulmányokban még ma is gyakran használják. Az interjúkból leszűrhető tapasztalatok szerint kialakított dimenziók jelentik a flow-kérdőívek tételeinek alapját is (OLÁH, 2005). A flow-állapot mérésére szolgáló legelterjedtebb kérdőív a JACKSON és MARSH (1996) által kidolgozott Flow Állapot Skála2 (Flow State Scale), amely egy adott tevékenységet követően teszi lehetővé az élmény vizsgálatát. Ehhez tartozik a Diszpozicionális Flow Skála, mely a flow-élmény tipikus gyakoriságát méri

LYI,

2

JACKSON és EKLUND (2002) később megerősítő faktoranalízis eredményeire támaszkodva módosított a skálán, és létrehozták a Flow Állapot Skála-2-t és a Diszpozicionális Flow Skála-2-t.

65

66


egy tevékenység végzése közben. A flow-kérdőívek másik megközelítési iránya az adott helyzet jellege felől közelíti meg az élményt. Az ilyen szituációspecifikus mérőeszközökre példa a Munkához Kapcsolódó Flow Kérdőív (The Work Related Flow Inventory) (BAKKER, 2008) vagy a magyar fejlesztésű Szituációspecifikus Flow Kérdőív (OLÁH, 2005). FINNERAN és ZHANG (2002) kritikai hangvételű cikkükben hangsúlyozzák, hogy a flow jelenlétét ellenőrző kérdőívek nagymértékben eltérnek egymástól, más feltételeket tekintenek az élmény létrejötte szempontjából relevánsnak, továbbá bizonyos tételek (például a kontroll érzésével vagy a pozitív kihívásokkal kapcsolatos itemek) nehezen értelmezhetőek. Ezzel is magyarázható, hogy a flow skálák validitása és reliabilitása gyakran megkérdőjelezhető. FINNERAN és ZHANG (2002) kérdőívek helyett a flow-konstruktum holisztikusságának fenntartása érdekében azt javasolják, hogy a vizsgálati személyek inkább a flow-t leíró összetett definíció alapján határozzák meg, hogy mennyire jellemzőek rájuk az ott megfogalmazottak. Az élményértékelő mintavételi eljárás (Experience Sampling Method, ESM – CSÍKSZENTMIHÁLYI, LARSON és PRESCOTT, 1977) a flow természetes közegben történő megismerésére született, lényege, hogy a vizsgálati személyek hétköznapi tevékenységeik közben véletlenszerűen egy rövid kérdőívet kitöltve jellemzik aktuális tevékenységüket. Az ESM nagyban hozzájárul a retrospektív beszámolókból adódó információveszteség és torzulás kiküszöböléséhez, a flow-t előidéző helyzetek pontosabb definiálásához, azonban az élmény tudatosítása által ez a módszer is kizökkentheti az egyént a flow-állapotból. A módszer további kritikája, hogy a véletlenszerű mintavételezéssel erősen lecsökken annak az esélye, hogy az egyént flow-állapotban találja. Továbbá az irreleváns adatok túlsúlya nehezíti a feldolgozást (FINNERAN és ZHANG, 2002). A flow-kutatás egyik megoldásra váró problémája tehát a flow-állapotban tapasztalt élmény közvetlen észlelése és rögzítése, amely az élmény laboratóriumi körülmények közötti vizsgálatát indikálja. A flow-állapot mesterséges körülmények közötti előállítása azonban csak korlátozottan lehetséges. Csíkszentmihályit idézve „laboratóriumban flow-élményt előidézni kicsit ahhoz hasonlít, mint ellazítani valakit egy fogorvosi székben” (CSÍKSZENTMIHÁLYI, személyes közlés 2007. augusztus 17., idézi MOLLER, MEIER és WALL, 2010). Az egyén flow-ba jutása ilyen körülmények között nem garantálható (MÓZES, SOLTÉSZ és munkatársai, 2010), továbbá annak jelenléte külső megítélés alapján jelenleg csak korlátozottan igazolható (FINNERAN és ZHANG, 2002). A flow-állapot előidézésére ideális laboratóriumi tevékenység intrinzik motivációra épül (például ASGARI, 2005; CHOI és KIM, 2004; HSU és LU, 2003), biztosítja a személy készségeinek fejlettségi szintjéhez illő feladatbeli nehézségi fokozatokat, az élmény fennmaradása érdekében folyamatos fejlődési lehetőségeket kínál, lehetőséget ad társas-kollaboratív viselkedéses megnyilvánulásokra, autentikus, bevonódást támogató cselekménnyel bír, több és kreatív megoldást engedő, valamint kritikai gondolkodásra alapozó. A számítógépes felület jó kezelhetősége, kontrollt, interakciót nyújtó lehetőségei, az egyértelmű célok és a teljesítményről adott azonnali visszacsatolás mind hozzájárulnak a flow megjelenéséhez, ugyan66


67

akkor fontos pillérei a feladattudat fenntartásának is (VOISKOUNSKY, MITINA és AVETISOVA, 2004). A technikai fejlettség azonban, egy bizonyos szinten túl, nem jelentős szempont (PEARCE, AINLEY és HOWARD, 2005). A készségek és kihívások megfelelő egyensúlyának mesterséges megvalósítása a flow-indukció legnehezebb feladata. Nehézsége abból adódik, hogy ez az egyensúly azon túl, hogy egyéni jellemző, a feladat során létrejövő tanulási folyamat következtében folyamatosan változik. Az optimális tevékenység a tanulással nem válik könnyebbé, illetve képes alkalmazkodni az egyéni különbségekhez. A flow mesterséges előállításának további nehézsége a laborkörülményekből eredő extrinzik motiváció (például teljesítménymotiváció, társas kívánatosság) fokozódása (SMITH és MACKIE, 2004). Egy otthoni és laboratóriumi környezetben történő feladatvégzés közötti különbségeket vizsgáló kutatásban TAKATALO és munkatársai (2010) megállapították, hogy a laboratóriumi jelenlét magasabb figyelem- és arousalszinttel járt együtt, valamint alacsonyabb bevonódást és kompetenciaérzetet eredményez. Napjaink kutatásaiban a fentiekkel összhangban leggyakrabban valamilyen játékot, elsősorban számítógépes játékokat (például Tetris – CHANEL, REBETEZ és BÉTRANCOURT, 2008; Half-Life 2 Source SDK – NACKE és LINDLEY, 2008) alkalmaznak. RHEINBERG és VOLLMEYER (2003) elsők között alkalmaztak számítógépes játékokat flow-állapot előidézésére. Kutatásukban egyszerű, klasszikus játékokat (például Pac-Man) alkalmaztak, és a flow elméletének alapjaiból kiindulva három vizsgálati feltételt hoztak létre: nagyon könnyű, optimális, nagyon nehéz. A feltételek közti különbséget a játék (vagy a játékban szereplő ellenfelek) sebességének változtatásával definiálták. Ez az elrendezés több más kutatásban is megfigyelhető, mert lehetővé teszi a flow- és antiflow-helyzetek hatékony összehasonlítását (például CHANEL, REBETEZ és BÉTRANCOURT, 2008; SOLTÉSZ, MAGYARÓDI és munkatársai, 2012). Néhány szerző (például RHEINBERG és VOLLMEYER, 2003) a feltételeket egységesen alkalmazta minden vizsgálati személyre, mások (például MOLLER, CSÍKSZENTMIHÁLYI és munkatársai, 2007; SOLTÉSZ, MAGYARÓDI és munkatársai, 2012) egyénre szabva, előzetes bemérés után határozták meg az optimális szintet. Állandó nehézségi fok mellett a fejlődésből adódóan a kihívás mértéke csökken, amely a bevonódás mértékét csökkenti. Ezáltal az optimális szint kezdeti beállítása nem elegendő, szükséges biztosítani a folyamatos fejlődés lehetőségét is (CHANEL, 2009). Sok kutatásban Tetrist alkalmaznak, mert annak van olyan változata, amely képes az aktuális teljesítmény automatikus monitorozására és a kihívás teljesítményfüggő befolyásolására3 (MOLLER, CSÍKSZENTMIHÁLYI és munkatársai, 2007). Mivel a flow-élményt a kihívás magas szintjén érhetjük el, a pozitív visszacsatolásokon túl elkerülhetetlen, hogy az egyén negatív visszajelezéseket is kapjon a teljesítményéről. A fenomenológiai nézőpont szerint ez azonban nem szükségsze3

A programban, figyelembe véve a megjelenített alakzatok számát és az ezekből kialakított egész sorok arányát, az alakzatok esési sebessége automatikusan gyorsul vagy lassul.

67

68


rűen káros a feladatba való bevonódásra nézve. A visszacsatolások jellege kevésbé a tevékenység élvezetére hat, mint inkább esetleges korrekciós szempontok figyelembevételére (például zongoristák metronómmal gyakorolnak) (CSÍKSZENTMIHÁLYI, ABUHAMDEH és NAKAMURA, 2005). A flow-állapot számítógépes eszközökkel történő indukálása kézenfekvő megoldásnak tűnik, de a megfelelő program kiválasztása körültekintést igényel. Bizonyos játéktípusok (például autóverseny, akció játékok) esetében a játékos érdeklődésének, bevonódásának fenntartásához az ingergazdag játékkörnyezet nagymértékben hozzájárul. Az ilyen jellegű programok a játékos játékban maradási szándékát, motivációját részben vagy egészében kívülre helyezik. Ebből adódóan az élmény nem az egyén mentális erőfeszítésének eredménye, hanem – hasonlóan a TV-nézés passzív időtöltéséhez – az élmény az, ami az egyént magával ragadja. A megfelelő feladat tehát biztosítja a flow megjelenésének feltételeit, de a játékos intrinzik motivációjára bízza az abban való elmélyülést, mint például a logikai vagy mentális erőfeszítésre építő feladatok esetében.

PSZICHOFIZIOLÓGIAI ÉS ELEKTROFIZIOLÓGIAI MÉRŐESZKÖZÖK A pszicho- és elektrofiziológai mérések lehetőséget biztosítanak a flowállapotban tapasztalható és mérhető fiziológiai változások, jellemzők feltérképezésére és megértésére. Választ adhatnak arra, hogy jellemezhető-e ez az állapot speciális elektrofiziológiai mintázattal, vagy létezik-e a flow-állapotért felelős különálló agyi struktúra. Újabb kutatási eredmények (ONTON, 2010) alapján ez utóbbi nagyban valószínűtlen, inkább a jelenségre jellemző általános aktivitásmódosulásról lehet szó. A pszicho- és elektrofiziológiai mutatók folyamatos monitorozásának legnagyobb haszna a flow-élmény idői lefutásának vizsgálati lehetősége. A pszichofiziológiai vizsgálatok további előnye, hogy a mérést nem befolyásolja a vizsgálati személy válaszadói stílusa, a kérdőív itemeinek interpretációja, esetleg a megfigyelői torzítás (KIVIKANGAS, EKMAN és munkatársai, 2010). Továbbá a vizsgálati személy a végzett tevékenységhez való tudatos hozzáférése sem szükséges. A módszer hátránya azonban, hogy a flow-állapothoz kötődő pszicho- és elektrofiziológiai változások más agyi tevékenységektől nehezen diszkriminálhatók. Ezért a vizsgálati helyzetek kialakításánál arra kell törekedni, hogy a flow- és az antiflow-vizsgálati helyzetek a lehető legkisebb mértékben különbözzenek. A flow-élményt általában nem kapcsolják biológiai-viselkedéses folyamatokhoz, hiányzik a jelenség szomatikus és neurális leírása (MARR, 2000). Az alábbi táblázat a flow-élménnyel kapcsolatos fiziológiai kutatások jelentősebb eredményeinek összegzését tartalmazza.

68


69

1. táblázat. A flow-élménnyel kapcsolatos fiziológiai kutatások

Szerző: Cél: Helyzet: Eszköz:

KIVIKANGAS, 2006 A flow fiziológiájának feltárása Halo: Combat Evolved játék Önbeszámolós kérdőív, EMG, Bőrelektródák az elektrodermális aktivitás méréséhez Szerző: CHANEL, REBETEZ és munkatársai, 2008 Cél: Az egyes fiziológiai állapotok, az egyes érzelmi állapotokhoz való illeszkedésének feltárása a játék nehézségéhez való alkalmazkodásban / Tetris játék Helyzet: Tetris játék Eszköz: Önbeszámolós flow kérdőív, GBR szenzor, Pulzoximéter, EEG Szerző: MANZANO, THEORELL és munkatársai, 2010 Cél: A flow fiziológiájának feltárása Helyzet: Zongorázás Eszköz: Önbeszámolós flow kérdőív, EMG, Légzést mérő öv, Pulzoximéter Szerző: MÓZES, MAGYARÓDI és munkatársai, 2010; SOLTÉSZ, MAGYARÓDI és munkatársai, 2012 Cél: A flow fiziológiájának feltárása, különös hangsúlyt fektetve az agyi aktivitásmintázatra Helyzet: Űrhajós számítógépes játék Eszköz: Önbeszámolós flow-kérdőív, Légzést mérő öv, Szívelektróda, EEG

Eredmények A zygomaticus major és az orbicularis oculi alacsony aktivitása flow-állapotban Alacsony bőrvezetési szint magas szintű flow-állapotban

Az elektrodermális reakció alacsony a bevonódás helyzetben A légzés intenzitása alacsonyabb az unalom és bevonódás helyzetekben, mint szorongás esetén Szignifikáns különbségek a három helyzet között a Théta- és Béta-hullámtartományban

Megnövekedett aktivitás a zygomaticus izomban flow-helyzetben Csökkent szívritmus flow-helyzetben

A flow-helyzetek a szorongás helyzetnél alacsonyabb, míg az unalom helyzetnél nagyobb agyi aktivitással jártak delta, théta, béta és gamma spektrumokon. A játék első szakaszát a flow és a szorongás helyzetekben növekvő spektrális aktivitás jellemezte. A játék második szakaszában ez a dinamika megváltozott: flow-helyzetben a spektrális mutatók csökkenése (béta és gamma) jelentkezik, míg szorongás esetében a csökkenés nem vagy kevésbé jellemző, unalom helyzetben viszont enyhe növekedés tapasztalható.

AZ ELMÉLET FELHASZNÁLÁSI TERÜLETEI NAPJAINKBAN Napjainkra számos, a munka-, sport- és személyiségpszichológiát érintő, a flowelméletet hasznosító kutatás található a szakirodalomban. Felmérésünk alapján a flow fogalomrendszere a számítógépes alkalmazások (például játékok, honlapok, 69

70


felhasználói felületek ergonómiája) által előidézett élmény leírására bizonyult a legalkalmasabbnak. (KIVIKANGAS, 2006). Történetileg az 1990-es években a flow-t a személy−számítógép közötti kapcsolat vizsgálatának, illetve a számítógéppel történő munka minőségének fejlesztése érdekében használták (például HOFFMAN és NOVAK, 1996; TREVINO és WEBSTER, 1992). Ezekben a kutatásokban a flow-állapotot emelkedett pozitív érzelmekkel (TREVINO és WEBSTER, 1992), exploratív viselkedéssel (GHANI és DESHPANDE, 1994) és megnövekedett számítógép-használattal hozták összefüggésbe. 2000-től a figyelem a flow és a webes alkalmazások optimalizálása felé fordult (például NOVAK, HOFFMAN és YUNG, 2000; SKADBERG és KIMMEL, 2004). Az utóbbi időben pedig a játéktervezésnél, játékfejlesztésnél alkalmazzák egyre többet a flow-ról felhalmozott tudást. Részben a fent felsorolt témákból adódóan a flow-állapot vizsgálatát érintő kutatások száma a Science Direct tudományos adatbázisa alapján fokozatosan növekvő tendenciát mutat. 2000 és 2011 között már 491 olyan szakirodalmi hivatkozást találunk, amely foglalkozik4 a flow-élménnyel.

600

491

500

400

300

200

124 100

1

26

0

1975–1979

1980–1989

1990–1999

2000–2011

5. ábra. Az optimális élmény – cikkben való idézettség száma

Az adatbázisban nyilvántartott első cikk 1979-ből származik. Az 1980-as években a tanulmányok fókuszában a csúcsélmény és csúcsteljesítmény állt, bár már megjelent a szubjektív jóllét kutatása is. Az 1990-es éveket leginkább az intrinzik moti4

Felmérésünkben kulcsszóként az optimális élmény és Csíkszentmihályi neve szerepelt. A keresési találatokat relevancia szempontjából ellenőriztük.

70


71

váció, a célok, a teljesítménymotiváció és szociálpszichológiai témakörök jellemezték. A 2000-es években a mind gyarapodó számítógépes programokhoz kapcsolódó kutatásokon túl megjelent a kreativitás, a pozitív érzelmek, a teljesítménycélok és a hasznosság vizsgálata, továbbá elindult az optimális élmény fiziológiai hátterének feltárása. A kutatások jelentős része a flow-állapot egy-egy jellemzőjét, idői felépülésének egy-egy szakaszát megragadva érinti a témakört. Az újabb kutatások olyan főbb témákat járnak körül, mint az elmerülés (immersion) (JENNETT, COX és CAIRNS, 2008), a jelenlét (presence) (JENNETT, COX és CAIRNS, 2008), a bevonódás (cognitive absorption) (AGARWAL és KARAHANA, 2000) vagy a könnyed figyelem (effortless attention) (BRUYA, 2010). A fenti fogalmak flow-állapottal mutatott összefüggéseit a 2. táblázat foglalja össze. 2. táblázat. Az elmúlt tíz év flow-élményhez köthető elméleti megközelítései

Fogalom neve – magyar megfelelője (szerző) Effortless attention – Könnyed figyelem (BRUYA, 2010) Immersion – Elmerülés (BROWN és CAIRNS, 2004)

A fogalom meghatározása és kapcsolódása a flow-elmélethez

A flow figyelmi aspektusát ragadja meg. Kapcsolódó kutatások arra keresik a választ, hogy az észlelt erőfeszítés csökkenése visszavezethető-e pszicho- és neurofiziológiai okokra. Az elmerülés fogalma a játék és személy közötti kapcsolat során értelmezhető. A flow előfutárának tekinthető, egy progresszív tapasztalat, mely az elköteleződés, elmélyülés és totális bevonódás különböző szintjein megy keresztül. Az elmerülés folyamata a flow feltételeinek teljesülése előtt is megkezdődhet, annak elősegítésében is szerepet játszik. A koncepció a bevonódás fokozatosságának vizsgálatával járul hozzá a flow-elmélethez. Cognitive absorption A kognitív abszorpció a következő öt dimenzióban jelenik meg: – Bevonódás idői disszociáció, fókuszált figyelem, megnövekedett élvezet érzése, kontroll és kíváncsiság. A mély bevonódás állapotát jelöli. A fo(AGARWAL és galomrendszert a felhasználók információtechnológia iránti reakKARAHANA, 2000) cióinak vizsgálatára alkalmazzák. Presence Elsősorban információtechnológiai kutatásokban alkalmazott fo– Jelenlét galom. Annak érzése, hogy az egyén a számítógép által közvetített virtuális környezetben mennyire érzi magát jelen a valós fizikai (JENNETT, COX és környezettel szemben. a következő faktorokkal mérhető: kontroll, munkatársai, 2008) érzékelés, nyugtalanság, realizmus. A modell áttekintése számos támpontot nyújt a flow előidézésének mesterséges lehetőségeire. Engagement mode A modell fókuszában az egyén egy tárggyal való foglalkozásba való model bevonódása, elköteleződése áll. Az elkötelezettség módjait a követ– Elkötelezettségkező dimenziókba sorolja: Élvezet/Elfogadás, Ambíció/Kíváncsiság, modell Elkerülés/Hezitálás, Frusztráció/Szorongás, Hatékonyság/Produk(SHARAFI, HEDMAN és tivitás. A modell nagy előnye, hogy empirikus vizsgálatok eredméMONTGOMERY, 2006) nye.

71

72


ÖSSZEFOGLALÁS Tanulmányunk rámutat a flow-élmény definiálásának nehézségeire, és kísérletet tesz arra, hogy a fogalom fejlődésének történetén végighaladva letisztázza azt. Bemutat számos korábbi modellt, elméletet, amely a 20. század második felének meghatározó motivációs kutatásainak eredménye, és egyúttal a flow-elmélet előzményének is tekinthető. HEBB (1955), WHITE (1959), HUNT (1971) és más szerzők, köztük CSÍKSZENTMIHÁLYI Mihály (például 1975) modelljében közös az egyén környezetre gyakorolt hatékony interakciójának hangsúlyozása a viselkedés fenntartásában. A flow-elmélet vitathatatlan érdeme, hogy a motivációkutatás e területét értékes empirikus vizsgálatokkal valamint olyan új módszerek, mint például az élményértékelő mintavételi eljárás bevezetésével tovább pontosította, és egy olyan keretbe helyezte, ami nem csak a tudományterületen járatos, hanem a mindennapi ember számára is könnyen elsajátíthatóvá vált. Kutatásaiban kiemelt hangsúlyt fektetett a jelenség természetének leírására és kialakulásához szükséges feltételrendszer megfogalmazására, amivel az élmény megismerésén túl lehetővé vált annak szándékos előidézése is. Tanulmányunkban kitértünk a flow-állapot mérésének sajátosságaira, operacionalizálásának nehézségeire. Az interjúk és a kérdőíves módszerek retrospektivitásukból adódóan szubjektívek, míg az élményértékelő mintavételi eljárás technikailag nehezen kivitelezhető, valamint bármilyen, az élményt tudatosító, ezáltal az élményből kizökkentő pszichometriai eszköz a mérés megbízhatóságát csökkenti. A flow-állapot közvetlen megfigyelése, objektív mérése és más szituációs hatásoktól való hatékony leválasztása laboratóriumi elszigeteltségben a lehetséges a leginkább. Azonban a flow-állapot mesterséges indukálása laborkörnyezetben bonyolult. Korábbi kutatások (CSÍKSZENTMIHÁLYI, ABUHAMDEH és NAKAMURA, 2002) rámutattak arra, hogy a sikeres flow-indukció három alapvető feltétel teljesülése mellett lehetséges. Egyrészről az egyén képességeinek és a helyzet nyújtotta kihívások egyensúlyának megteremtése és fenntartása; a jól definiált, rövid távú célok definiálása, illetve a folyamatos visszacsatolás biztosítása elengedhetetlen. Emellett egy laborkísérletben kiemelten fontos, hogy olyan vizsgálati helyzeteket teremtsen a kutató, melyek lehetővé teszik a flow- és antiflow-állapotok diszkriminálását, a helyzetek minimális eltérése mellett. Korábbi vizsgálatok (például SOLTÉSZ, MAGYARÓDI és munkatársai, 2012) tapasztalata, hogy kontrollálni szükséges a vizsgálati személy előzetes elvárásait, teljesítménymotivációjának mértékét, mert ezek alapvetően meghatározzák a feladatvégzés jellegét. Kiemeltük, hogy a flow-állapot előidézését célzó kísérletekben a számítógépes feladatok/játékok alkalmazása a legelterjedtebb. Az ilyen programok választása azért célszerű, mert többségük a flow-kialakulás előfeltételeinek eleget tesz, a vizsgálati személyek számára azonos feltételeket biztosít, valamint kis változtatás mellett is alkalmas a flow- és antiflow-helyzetek előállítására. A fentiekből adódódóan a hatékony megközelítésnek a pszicho- és elektrofiziológai mérőeszközöket tekintjük, melyek ugyan számos kihívás elé állítják a kutatót, mégis a napjainkban ismert legobjektívebb méréseket biztosítják. Az ilyen jellegű kutatások nagy eszköz- és időigényük miatt ritkák, de a rendelkezésre álló 72


73

néhány vizsgálati eredmény is figyelemre méltó. A flow-állapot alatt tapasztalt csökkenő béta-aktivitás (SOLTÉSZ, MAGYARÓDI és munkatársai, 2012), illetve csökkenő szívritmus (MANZANO, THEORELL és munkatársai, 2010) közelebb visznek annak megértéséhez, hogy miért képes az egyén a flow állapotában fokozott teljesítményre az elfáradás jelei nélkül. További kutatások pedig alapot teremthetnek olyan neurofeedback-elven működő eljárások kidolgozásához, melyek a flowállapothoz hasonló pszichofiziológiai állapotot előidézve képesek az egyént a hatékonyabb teljesítmény, a nagyobb figyelmi kontroll megvalósítására ösztönözni.

IRODALOM AGARWAL, R., & KARAHANA, E. (2000). Time flies when you’re having fun: cognitive Absorption and beliefs about information technology usage. MIS Quarterly, 24(4), 665–694. ASGARI, M. (2005). A three-factor model of motivation and game design. International DIGRA Conference 2005, Burnaby, BC, Canada. Retrieved July 15, 2005, http://www.gamesconference.org/digra2005/papers.ph. BAKKER, A. B. (2008). The work-related flow inventory: Construction and initial validation of the WOLF. Journal of Vocational Behavior, 72, 400–414. BRUYA, B. (Ed.). (2010). Effortless Attention – A New Perspective in the Cognitive Science of Attention and Action. London: MIT Press. BÜHLER, C. (1930). Die geistige Entwicklung des Kindes. Jena: Verlag Gustav Fischer. CARLI, M., DELLE FAVE, A., & MASSIMINI, F. (1988). The quality of experience in the flow channels: comparison of Italian and U.S. students. In M. CSÍKSZENTMIHÁLYI, & I. CSÍKSZENTMIHÁLYI (Eds.), Optimal Experience: Psychological Studies of Flow in Consciousness (pp. 288–306). Cambridge: Cambridge University Press. CHANEL, G. (2009). Emotion Assessment for Affective Computing Based on Brain and Peripheral Signals. PhD Thesis. Genève: Université De Genève, Faculte Des Sciences, Département d’Informatique. CHANEL, G., REBETEZ, C., BÉTRANCOURT, M., & PUN, T. (2008). Boredom, Engagement and Anxiety as Indicators for Adaptation to Difficulty in Games. Tampere, Finland: MindTrek’08, October 7–9, 2008. CHOI, D. H., & KIM, J. (2004). Why people continue to play online games: In search of critical design factors to increase customer loyalty to online contents. CyberPsychology Behavior, 7, 11–24. CLARKE, S. G., & HAWORTH, J. T. (1994). Flow Experience in the Daily Lives of 6th-Form College-Students. British Journal of Psychology, 85, 511–523. CSÍKSZENTMIHÁLYI, M. (1975). Beyond Boredom and Anxiety. San Francisco: Jossey-Bass Publishers. CSIKSZENTMIHALYI, M. (1997). Finding flow. New York: Basic Books. CSÍKSZENTMIHÁLYI M. (2010). Flow – Az áramlat – A tökéletes élmény pszichológiája. Budapest: Akadémiai kiadó. CSÍKSZENTMIHÁLYI, M., ABUHAMDEH, S., & NAKAMURA, J. (2005). Flow. In A. ELLIOT (Ed.), Handbook of Competence and Motivation (pp. 598–698). New York: The Guilford Press.

73

74


CSÍKSZENTMIHÁLYI, M., & NAKAMURA, J. (1999). Emerging goals and the self-regulation of behavior. In R. S. WYER (Ed.), Perspectives on behavioral self-regulation. Advances in social cognition, Volume XII (pp. 107–118). Psychology Press. New York; Mahwah, NJ: Erlbaum. CSÍKSZENTMIHÁLYI, M., LARSON, R., & PRESCOTT, S. (1977). Ecology of Adolescent Activity and Experience. Journal of Youth and Adolescence, 6(3), 281–294. DECI, E., & RYAN, R. (1985). Intrinsic motivation and self-determination in human behavior. New York: Plenum Press. ELLIS, G. D., VOELKL, J. E., & MORRIS, C. (1994). Measurement and analysis issues with explanation of variance in daily experience using the flow model. Journal of Leisure Research, 26, 337–356. FINNERAN, C. M., & ZHANG, P. (2002). The Challenges Of Studying Flow Within A ComputerMediated Environment. Former Departments, Centers, Institutes and Projects. Paper 39. GETZELS, J. W., & CSÍKSZENTMIHÁLYI, M. (1976). The creative vision. New York: Wiley. GHANI, J. A., & DESHPANDE, P. D. (1994). The characteristics and the experience of optimal flow in human-computer interaction. Journal of Psychology, 128, 381–391. GROOS, K. (1901). The play of man. New York: Appleton. HARLOW, H. F. (1953). Mice, monkeys, men and motives. Psychological Review, 60, 23–32. HARLOW, H. F., HARLOW, M. K., & MEYER, D. R. (1950). Learning motivated by a manipulation drive. Journal of Experimental Psychology, 40(2), 228–234. HEBB, D. O. (1955). Drive and the CNS. Psychological Review, 62, 243–252. HEKTNER, J. M., & ASAKAWA, K. (2000). Learning to like challenges. In M. CSÍKSZENTMIHÁLYI, & B. SCHNEIDER (Eds.), Becoming Adult: How teenagers prepare for the world of work (pp. 95–112). New York: Basic books. HOFFMAN, D. L., & NOVAK, T. P. (1996). Marketing in hypermedia computer-mediated environments: Conceptual foundations. Journal of Marketing, 60, 50–68. HSU, C-L., & LU, H-P. (2003). Why do people play on-line games? An extended TAM with social influences and flow experience. Information & Management, 41, 853–868. HUNT, J. M. (1971). Az intrinzik motiváció történetéhez. In BARKÓCZI I. és SÉRA L. (szerk.), (1993). Az emberi motiváció II. Humánspecifikus motiváció. Szöveggyűjtemény (pp. 7–34). Budapest: Nemzeti Tankkönyvkiadó. JACKSON, S. A., & EKLUND, R. C. (2002). Assessing flow in physical activity: The Flow State Scale-2 and Dispositional Flow Scale-2. Journal of Sport and Exercise Psychology, 24, 133– 150. JACKSON, S. A., & MARSH, H. W. (1996). Development and validation of a scale to measure… optimal experience: The Flow State Scale. Journal of Sport and Exercise Psychology, 18, 17–35. JENNETT, C., COX, A. L., CAIRNS, P., DHOPAREE, S., EPPS, A., TIJS, T., & WALTON, A. (2008). Measuring and defining the experience of immersion in games. International Journal of Human-Computer Sciences, 66, 641–661. KIVIKANGAS, J. M. (2006). Psychophysiology of flow experience: An explorative study. Szakdolgozat. Helsinki: University of Helsinki. KIVIKANGAS, J. M., INGER EKMAN, I., CHANEL, G., JÄRVELÄ, S., COWLEY, B., SALMINEN, M., HENTTONEN, P., & RAVAJA, N. (2010). Review on psychophysiological methods in game research. Stockholm, Sweden: Proceedings of DiGRA Nordic 2010.

74


75

MAGNUSSON, D., & STATTIN, H. (1998). Person-context interaction theories. In R. M. LERNER (Ed.), Handbook of child psychology, 1 (pp. 685–759). New York: Wiley. MANZANO, Ö., THEORELL, T., HARMAT, L., & ULLÉN, F. (2010). The Psychophysiology of Flow During Piano Playing. Emotion, 10(3), 301–311. MARR, A. J. (2000). In the Zone: A Bio-Behavioristic Analysis of Csíkszentmihályi’s Flow Experience. http://flowstate.homestead.com/files/Csíkszentmihályi_three.html, letöltés időpontja: 2011. január 7. MASLOW, A. (1993). Tudásvágy és félelem a tudástól. In BARKÓCZI I. és SÉRA L. (szerk.), Az emberi motiváció II. Humánspecifikus motiváció. Szöveggyűjtemény (pp. 35–50). Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. MASLOW, A. (2003). A lét pszichológiája felé. Budapest: Ursus Libris Kiadó. MOLLER, A. C., CSÍKSZENTMIHÁLYI, M., NAKAMURA, J., & DECI, E. L. (2007). February. Developing an experimental induction of flow. Memphis, TN: Poster presented at the Society for Personality and Social Psychology Conference. MOLLER, A. C., MEIER, B. P., & WALL, R. D. (2010). Developing an Experimental Induction of Flow: Effortless Action in the Lab. In B. BRUYA (Ed.), Effortless Attention – A New Perspective in the Cognitive Science of Attention and Action (pp. 191–204). Cambridge, MA: The MIT Press. MÓZES T., SOLTÉSZ P., MAGYARÓDI T., NAGY H., MÉSZÁROS V. és OLÁH A. (2010). Spektrális eredmények vizsgálata unalom, szorongás és flow helyzetben. Szimpózium-előadás. Magyar Pszichológiai Társaság Nagygyűlése, Pécs, 2010. május 27–29. NACKE, L., & LINDLEY, C. A. (2008). Boredom, Immersion, Flow – A pilot study investigating player experience. IADIS International Conference Gaming 2008: Design for engaging experience and social interaction (pp. 103–107). Amsterdam, The Netherlands: IADIS Press. NAKAMURA, J., & CSÍKSZENTMIHÁLYI, M. (2002). The concept of flow. In C. R. SNYDER, & S. J. LOPEZ (Eds.), Handbook of positive psychology (pp. 89–105). New York: Oxford University Press. NOVAK, T. P., HOFFMAN, D. L., & YUNG, Y. (2000). Measuring the flow construct in online environments: A structural modeling approach. Marketing Science, 19, 22–44. OLÁH A. (2005). Érzelmek, megküzdés és optimális élmény. Belső világunk megismerésének módszerei. Budapest: Trefort Kiadó. ONTON, J. (2010). High frequency EEG power during vivid emotional imagery. Oral Presentation. The 1st Interbrain Symposium IB2010, Jyväskylä, Finland, 12–13 June 2010. PEARCE, J. M., AINLEY, M., & HOWARD, S. (2005). The ebb and flow of online learning. Computers in Human Behavior, 21, 745–771. PIAGET, J. (1952). The origin of intelligence in children. New York: International University Press. RHEINBERG, F. und VOLLMEYER, R. (2003). Flow-Erleben in einem Computerspiel unter experimentell variierten Bedingungen. Zeitschrift für Psychologie, 221, 161–170. ROGERS, C. L. (2008). Valakivé válni – A személyiség születése. Budapest: Edge 2000 Kiadó. SKADBERG, Y. X., & KIMMEL, J. R. (2004). Visitors’ flow experience while browsing a web site: Its measurement, contributing factors and consequences. Computers in Human Behavior, 20, 403–422. SMITH, E. R. és MACKIE, D. M. (2004). Szociálpszichológia. Budapest: Osiris Kiadó.

75

76


SOLTÉSZ P., MAGYARÓDI T., MÓZES T., NAGY H., MÉSZÁROS V. és OLÁH A. (2012). A flow élmény elektrofiziológiája. In OLÁH A. (szerk.), A pozitív pszichológia világa (pp. 77–103). Pszichológiai Szemle Könyvtár, 16., Budapest: Akadémiai Kiadó. TAKATALO, J., HÄKKINEN, J., KAISTINEN, J., & NYMAN, G. (2010). Involvement, presence and flow in digital games. In R. BERNHAUP (Ed.), Evaluating User Experiences in Games: Concept and Methods (pp. 21–35). London, UK: Springer. TREVINO, L. K., & WEBSTER, J. (1992). Flow in Computer-Mediated Communication. Communications Research, 19(5), 539–573. VOISKOUNSKY, A. E., MITINA, O. V., & AVETISOVA, A. A. (2004). Playing Online Games: Flow Experience. Psychology Journal, 2(3), 259–281. WHITE, R. (1959). Motivation reconsidered: The concept of competence. Psychological Review, 66, 297–333.

THE WAYS TO OPERATIONALIZE FLOW EXPERIENCE – MÓZES, TAMÁS – MAGYARÓDI, TÍMEA – SOLTÉSZ, PÉTER – NAGY, HENRIETT – OLÁH, ATTILA

The study summarizes the antecedents of flow-research and reviews the current questions of this topic focusing on the difficulties of the operationalization and on the possibilities of flow induction under laboratory circumstances. Our objectives include the clarification of the conceptual contradictions of the flow construct, the promotion of its effective discrimination from other similar concepts and the presentation of the difficulties of flow induction which may provide reference points for designing future studies. Key words:

76

flow, operationalization, critics, instruments, flow induction

Empirikus tanulmányok pozitív pszichológiai témákból A FLOW-ÉLMÉNY OPERACIONALIZÁLÁSÁNAK ÚTJAI *

Recommend Documents