Emlősök Állatrendszertan Természetvédelmi mérnök szak levelező BSc Herényi Márton SZIE Állattani és Állatökológiai Tanszék 2014.
Osztály: Mammalia - Emlősök Alosztály: Prototheria Rend: KLOAKÁSOK (MONOTREMATA) Család: Tachyglossidae – Hangyászsünfélék
4 faj Ausztráliában és Új-Guineában. Család: Ornithorhynchidae – Kacsacsőrű-emlősfélék
Egyetlen faj Ausztráliában.
Alosztály: Theria Öregrend: ERSZÉNYESEK (MARSUPIALIA) Közel 300 faj Ausztráliában és Dél-Amerikában.
Öregrend: MÉHLEPÉNYESEK (PLACENTALIA) Rend: Soricomorpha – Cickányalakúak Család: Soricidae – Cickányfélék Sűrű, tömött szőrzet, hegyes orr, kis szemek. Éjszakai életmód. Rovarokkal, csigákkal, gilisztákkal stb. táplálkoznak. Gyors anyagcsere, gyakran és sokat esznek. Rövid élettartam. Téli álom nincs. Baglyok, hüllők és ragadozó emlősök táplálékai. Sorex araneus - erdei cickány A vörösfogú cickányok közé tartozik. Háti része barna, fekete vagy vörösesbarna, hasa szürke. Erdők, erdősávok rovarokban gazdag, üde élőhelyein gyakori. Kisebb gerinces állatokat (egér, madárfióka) is elfogyaszt.
erdei cickány
Crocidura leucodon - mezei cickány Fehérfogú cickány, a fogkorona felső része is fehér. Nagy méretű fülkagyló. Nyílt, füves területeken, száraz részeken is. „Cickánykaraván”.
erdei cickány
Neomys fodiens - közönséges vízicickány A legnagyobb, legerősebb cickányfaj, nyála mérgező. Bundájának felső része fekete, hasi oldala fehér. Ismertetőjele a farok alsó szélén végighúzódó sörteszegély. A talp és az ujjak töve is szőrözött. Vízhez közel él, leginkább a lassú folyású patakokat kedveli. Jól úszik és bukik. 2-3 percig is bírja levegő nélkül a víz alatt. Táplálék vízből és szárazföldről egyaránt (haltetemekre is rájárhat).
Család: Talpidae – Vakondfélék
Talpa europaea - közönséges vakond Talajlakó. Szőrzete rövid, tömör. Farka is rövid, szemei kicsik. Mellső lábai ásólábak. Jellegzetes elhelyezkedésű és szerkezetű járatokat ás. Vakondtúrás. Néha kijön a felszínre is. Talajban élő állatokat (pl. gilisztákat) fogyaszt. Télen is aktív, a fagy elől mélyebbre húzódik.
Rend: Erinaceomorpha – Sünalakúak Család: Erinaceidae – Sünfélék Erinaceus concolor - keleti sün Lábán és hasoldalán a szőrzet világosabb, piszkosfehér, torka világos színű.
Vizes, nedves területek kivételével mindenütt előfordul. Szürkületkor, éjszaka aktív. Táplálék: rovarok, más gerinctelenek, kisebb gerincesek. A mérges kígyók mérge nem hat rá. Téli álmot alszik.
Rend: Chiroptera – Denevérek Család: Vespertilionidae – Simaorrú-denevérek Orron nincs függelék. Hangkibocsátás szájon keresztül. Nagy fülkagylók. Fülfedő. Telelés sűrűn összebújva. Nem takarják be magukat a szárnyukkal. Család: Rhinolophidae – Patkósdenevérek
Orrlyukak mellett több részre tagolódott bőrlebeny: lándzsa, nyereg, patkó. Hangkibocsátás orron keresztül. Telelés barlangokban magányosan. Betakaróznak a szárnyaikkal.
Myotis oxygnathus - hegyesorrú denevér Elsősorban Kelet-Magyarországon fordul elő. Főleg hegyvidéken, de az Alföldön is. Sokszor közönséges denevérekkel együtt alkot kolóniát (ilyenkor akár több száz példány egy helyen).
Nyctalus noctula - rőt koraidenevér
Orra feltűnően széles, lekerekített füle rövid, bundája vörösesbarna. Hazánk leggyakoribb denevérfaja. Már sötétedés előtt vadászik, merész, gyors röptéről, nagy termetéről jól felismerhető. Panelházak elemei közti repedésekbe is beköltözik (akár több száz példány).
Rhinolophus ferrumequinum - nagy patkósorrú denevér Európa nagy részén előfordul, nálunk elsősorban az Északiközéphegység területén él. Nagy termetű faj, fülei nagyok. Barlangokban, bányákban telel, nyári szállása tornyok, padlások. Kicsinyeiket is legtöbbször nagy és sötét padlásokon hozzák világra.
Rend: Lagomorpha – Nyúlalakúak Család: Leporidae – Nyúlfélék Oryctolagus cuniculus - üregi nyúl
Alapszíne barna, a farok pamacsszerű és fehér. Járatokat ás a föld alatt. Kolóniákat alkot, főleg napkeltekor és naplementekor mozog. Az újszülöttek csupaszok és vakok. Nagyon alkalmazkodó (Ausztrália – mixomatózis rezisztencia) Az ókori rómaiak belőle tenyésztették ki a házi nyulat. Hazánkban az utóbbi időben jelentősen visszaszorult.
Lepus europaeus - mezei nyúl
Jóval nagyobb, mint az üregi nyúl, fülei is hosszabbak. Farka felül fekete. Kölykei nyitott szemmel, szőrösen születnek. Nem megy a föld alá, csak kis mélyedést kapar magának. Fák és vetemények károsításával nagy kárt tud okozni, de vadászati értékével kompenzál.
Rend: Rodentia – Rágcsálóalakúak Alrend: Sciuromorpha – Mókusalkatúak Család: Sciuridae – Mókusfélék Sciurus vulgaris - közönséges mókus Hazánkban elsősorban őshonos fafajokból álló erdőkben. Gallyakból összerakott fészket készít ágak tövében, ritkán odúban. Téli álmot nem alszik. Prémes farka igazi „multifunkciós” szerv (egyensúlyozás, kormányzás, ejtőernyő, téli takaró, ivarok egymásra találása) Egyes helyekről (Anglia, Wales) az amerikai szürke mókus kiszorította. Fő ragadozói a nyuszt, nyest, vadmacska.
Spermophilus citellus - ürge
Rövidfüvű pusztákon, telepekben él. A föld alatt kiterjedt járatokat ás (életmódja nagyon hasonlít a prérikutyáéhoz). Ürgefütty – veszélyjelzés. Számottevő táplálékkészletet nem halmoz fel. Téli álmot alszik. A kerecsensólyom és a parlagi sas fontos prédája.
Család: Gliridae – Pelefélék
Nagy fej, nagy szemek, bozontos farok. Éjszakai életmód. Téli álom. Növényi, kis mértékben állati táplálék. Glis glis - nagy pele Középhegységeink bükk- és tölgyerdeiben gyakori, de megtelepedhet padlásokon is. Megzavarva jellegzetes berregő hangot ad.
Hosszú téli álom (akár májusig tarthat). Az ókori rómaiak megsütve ínyencségként fogyasztották.
Muscardinus avellanarius - mogyorós pele
Házi egér nagyságú, vörhenyes színű, mellén fehér folt látható. Lombhullató erdőkben, cserjésekben, felhagyott gyümölcsösökben él. Mesterséges odúkban is megtelepszik. Bokrok, fák ágaira készített gömbölyded fészekben pihen. Fő ellenségei: baglyok, menyétfélék.
Dryomys nitedula - erdei pele
Jellegzetes fekete szemkörüli foltja és bozontos végű farka van. Legritkább pelefajunk, elsősorban az Északi-középhegységben fordul elő. Bokrokkal tarkított erdőkben, gyümölcsösökben él. Gömbalakú fészkét odúba vagy madárfészkekbe építi.
Alrend: Castorimorpha – Hódalkatúak Család: Castoridae – Hódfélék Castor fiber - eurázsiai hód
Hazánkból a XIX. század közepén kipusztult. Az 1990-es évektől ismét előfordul nálunk (visszatelepítések, de spontán visszatelepülés is). Stabil állomány a Szigetközben és Gemencen. Növényevő. Téli álmot nem alszik.
Alrend: Myomorpha – Egéralkatúak Család: Dipodidae – Ugróegérfélék Sicista subtilis - csíkos szöcskeegér
Hátán 3 sötét sáv látható. 2006 előtt 70 évig csak bagolyköpetekből mutatták ki. A Borsodi-mezőségen fordul elő. Táplálék: elsősorban rovarok, de növényi részek is.
Család: Spalacidae – Földikutyafélék Spalax leucodon - nyugati földikutya Talajlakó. Szőrzete rövid, tömör. Külső füle hiányzik, farka csökevényes, szemét bőrredő borítja. Feje két oldalán az erősebb szőrökből álló érzőserték sorokba rendeződtek.
Spalax leucodon - nyugati földikutya Kiterjedt járatrendszerének készítéséhez metszőfogait használja. Elsősorban háborítatlan sztyeppeken, löszgyepeken fordul elő. Eltérő kromoszómaszámú populációk. Táplálék: föld alatti növényi részek.
Család: Cricetidae – Hörcsögfélék Cricetus cricetus - hörcsög Mezőkön, mezőgazdasági területeken fordul elő. Magányosan él. Üregének két bejárata van. Hatalmas készleteket halmoz fel pofazacskója segítségével (akár 15 kg-t is). Nem alszik folyamatos téli álmot. Gradációjakor komoly mezőgazdasági károkat okozhat.
Microtus arvalis - mezei pocok
Tavasztól őszig főleg mezőgazdasági területeken él. Az emlősök között az egyik legnagyobb szaporodóképességgel rendelkező faj (egyetlen áttelelt nőstény utódai őszre a több száz egyedet is elérhetik). A nőstények 13-21 napos korukban ivarérettek! Időnként rendkívüli módon elszaporodnak (pocokinvázió). A föld alatti fészkeket járatok kapcsolják össze, még a hó alatt is. Ellenségei: ölyvek, baglyok, róka, borz, menyétfélék.
Ondatra zibethicus - pézsmapocok Észak-Amerikából a XX. század elején telepítették be. Territóriumát illatmirigyének váladékával (pézsma) jelöli meg. Értékes prémjéért ősztől tavaszig csapdázzák Jól úszik és bukik.
Lassú folyású vizek vagy tavak mentén, növényzettel benőtt partokon építi alagútrendszerét (néha gátszakadást okoz). Táplálék: vízi és vízparti növények, néha csigák, kagylók.
Család: Muridae – Egérfélék Kihegyesedő orr. A test felénél hosszabb, pikkelyekkel és szőrrel borított farok. A pockokénál nagyobb fül és szemek. Mus musculus - házi egér
Szürke színű. Eredetileg Ázsiából származik. Ma kozmopolita. Kötődik az emberi környezethez. Gabonaraktárakban évente akár tíz alkalommal is kölykezhet.
Apodemus sylvaticus - erdei egér Háta sárgásbarna, hasa fehér, nagy fülek, hosszúkás test és hosszú farok jellemzi. Erdőkben, mezőkön, kertekben fordul elő. Főleg télen épületekbe is beköltözik. Elsősorban magvakkal táplálkozik, esetenként rovarokkal, csigákkal, pókokkal. Télire nagy mennyiségű makkot, magvakat raktároz.
Micromys minutus - törpeegér A legkisebb európai rágcsáló. Gabonaföldeken, parlagokon mindenütt megtalálható. Nappal is aktív. A legsűrűbb növényzetben, gazosokban, nádasokban készíti fészkét növények szárára (átmérő kb. 7 cm). Föld alatti járatokat nem épít.
törpeegér fészke
Farka kapaszkodófarok, szinte dugóhúzószerűen össze tudja csavarni.
Rattus norvegicus - vándorpatkány Kelet-Ázsiából származik. Kozmopolita. Főleg emberi környezetben fordul elő.
Jól úszik. A hátsó láb ujjai között úszóhártya van. Éjszakai életmódú. Bármilyen ehetőt elfogyaszt.
Rattus rattus - házi patkány
A vándorpatkány világszerte kiszorította élőhelyeiről (így hazánkban is). Elsősorban az ember környezetében fordul elő. Malmok, magtárak, padlásterek üregeiben készíti fészkét. Hajókon a leggyakoribb patkányfaj. Táplálék: elsősorban növényi, de szükség esetén más is.
Rend: Carnivora – Ragadozók Család: Felidae – Macskafélék
Felis silvestris - vadmacska Nagyobb, zömökebb testalkatú, mint a házimacska. Bundája is vastagabb. Hazai elterjedési területe csökken, elsősorban a Dunántúlon fordul elő. Genetikailag tiszta populációi egyre ritkábbak, mivel gyakran kereszteződik elvadult házimacskával. Zsákmánya: rágcsálók, nyulak, madarak, esetleg halak, rovarok, fiatal őzgida.
Lynx lynx - hiúz
Közepes méretű macskaféle. Homokszínű, sötét foltokkal. Fülén pamacsok találhatók. Magyarországról kipusztult, de újra megtelepedett az Északiközéphegységben. Nagy kiterjedésű erdőkben fordul elő. Rejtett életmód. Táplálék: nyúl, rágcsálók, őz, muflon, de madarak is.
Család: Canidae – Kutyafélék
Canis lupus - farkas Hazánkból kipusztult, de újra megtelepedett az Északi-középhg-ben. A Duna–Tisza-közének déli részén is él. Erdős vidékeken. Táplálék: kisemlősöktől a patásokig. Vulpes vulpes - róka Gyakori. Lakott területek mellett is előfordul. Kotorékát vagy maga ássa vagy a borzét foglalja el. A veszettség ellen immunizálták a hazai populáció nagy részét. Táplálék: változatos, főleg kisemlősök, néha növények is.
Canis aureus - aranysakál Magyarországról kipusztult, de néhány évtizede újra megjelent. Elsősorban a déli országrészben, de kóborló egyedei az egész országban felbukkanhatnak.
Főleg a bokrokkal tarkított nyílt területeket kedveli. Kotorékát vagy maga ássa, vagy borzét, rókáét foglalja el. A róka fő versenytársa. Táplálék: változatos, elsősorban rágcsálók. Család: Ursidae – Medvefélék Ursus arctos - barna medve Hazánkban ritka kóborló. Mindenevő. Valódi téli álmot nem alszik.
Család: Mustelidae – Menyétfélék Mustela nivalis - menyét A legkisebb ragadozó emlős. Többé-kevésbé nyílt helyeken. Időnként lakott területeken is. Táplálék: elsősorban rágcsálók, de akár üregi nyúl is. Néha baromfiólakban.
Mustela erminea - hermelin
Télre kifehéredik. Farka vége fekete. Táplálék: főleg rágcsálók (néha baromfi is).
Mustela putorius - görény Elsősorban erdős helyeken. Sokszor lakott területek közelében is. Anális mirigyének váladéka kellemetlen szagú.
Táplálék: változatos (néha baromfit is).
Martes martes - nyuszt A nyesttől sárga torokfoltja alapján lehet elkülöníteni, orra sötét. Bár elsősorban húsevő, a gyümölcsöt, mézet sem veti meg. Erdőlakó faj. Nappal odvas fákban tanyázik. Ügyesebben mozog a fákon, mint a nyest. Tápláléka: mókusok, egerek, madarak.
Martes foina - nyest Jellegzetessége a fehér mellfolt (lehúzódik a lábakra is) és a világos hússzínű orr. A fás, nyíltabb területeket kedveli, de településekre is behúzódik. Tápláléka igen változatos: főleg rágcsálók, madarak, de nyáron gyakran akár 90%-ban növényi eredetű. Esetenként háziállatokat is megtámad. Parkoló autókban is kárt tehet.
Lutra lutra - vidra Vízi életmód. Ujjak között úszóhártya. Legtöbbször halastavaknál, halastórendszereknél. Táplálék: halak, ritkábban más gerincesek, gerinctelenek.
Meles meles - borz Gyakori. Sokféle élőhelyen. Borzvár (labirintusszerű, több emeletes, több kijáratú). Mindenevő: gerinctelenek, kisemlősök, kétéltűek, gyümölcsök, gabonafélék.
Rend: Perissodactyla – Páratlanujjú patások Család: Equidae – Lófélék
Rend: Artiodactyla – Párosujjú patások Család: Suidae – Disznófélék Család: Cervidae – Szarvasfélék Család: Bovidae – Tülkösszarvúak
