EMLÉKEZTETŐ a Fenntartói munkacsoport 2016. április 21-ei üléséről Résztvevők: Pölöskei Gáborné Állami Intézményfenntartó Bárányos József Országos Köznevelési Tanács (OKNT) Ballagó Zoltán Eszterházy Károly Főiskola (EKF) Csapó Ágnes EMMI Dr. Szebedy Tas Országos Köznevelési Tanács Dr. Szikora Ágnes OH Dr. Varjúné dr. Fekete Ildikó Köznevelési Szakértők Országos Egyesülete (KÖSZOE) Ember Csaba Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete (MZTSZ) Farkasné Polgár Katalin Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Filep Sándor Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetsége (KÖOÉSZ) Horváthné Felföldi Helga NGM Koháry Orsolya Köznevelési Szakértők Országos Egyesülete (KÖSZOE) Koronka Lajos Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Magyar Zita Állami Intézményfenntartó Michl József Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetsége (KÖOÉSZ) Oláh Lajosné Megyei Jogú Városok Szövetsége (MJVSZ) Paszkoszné Kulcsár Andrea EMMI Szabó Gyula Nemzeti Pedagógus Kar
Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Összefoglalta, hogy az elmúlt ülésen a személyi és gazdasági adminisztráció, a beruházások, az intézményátszervezés, a pedagógiai program jóváhagyása, valamint az uniós projektek tárgykörében kerültek megvitatásra a feladat és hatáskörök, érintve a továbbképzés kérdéseit is. Tájékoztatta továbbá a Munkacsoport tagjait, hogy a közbeszerzésekkel kapcsolatosan folyamatosan felvetett problémákra egy jelenleg folyamatban lévő, több törvényt módosító előterjesztésben a szakterület javaslatot, észrevételt tett annak érdekében, hogy a beszerzések egyszerűbbé válhassanak. Az NGM ismeretei szerint befogadta a javaslatot, így az a Kormány elé kerülhet megvitatásra. Amennyiben a javaslatokat elfogadják, úgy annak hatálya az új állami intézményfenntartói struktúra június 1-jei működésétől pl. már a nyári tisztasági festéseket megalapozó beszerzések egyszerűbb eljárásában is nagy segítséget jelent majd. Ezt a Munkacsoport tagjai pozitív eredményként üdvözölték. Ezt követően előrevetítette, hogy az ülés alkalmával a tantárgyfelosztás jóváhagyásának eljárását, a hazai fejlesztéseket támogató tevékenységeket, a továbbképzéseket, valamint a szakszolgálati feladatokat érintő hatásköröket vitatják meg.
1
Feltette a kérdést, hogy a tantárgyfelosztás feladatkörében mi lehet az az eljárás, amelynek eredményeként az iskola igazgatója saját hatáskörben gazdálkodhat az órakerettel. Átgondolásra javasolta az alábbiakat: 1. Az igazgató hatáskörében készüljön el a tantárgyfelosztás, amelyet a felettes szervnek megküld jóváhagyásra. 2. A felettes szerv hatáskörében ellenőrzésre kerül, hogy a tantárgyfelosztás miként illeszkedik az iskola pedagógiai programjának célkitűzéseihez, majd az ellenőrzés eredményeként dönt az adott iskola órakeretéről. 3. Az órakerettel saját hatáskörben gazdálkodhat az igazgató. Kérdés, hogy az igazgató gazdálkodik-e az órakerettel, vagy azt a felettes szervezet irányításával használhatja-e fel? Kérdés az, hogyha az igazgató kap egy a tantárgyfelosztásból származó keretgazdálkodást, abban mire és meddig kiterjedően célszerű hatáskörét kiterjeszteni. Hogyan lehet úgy működőképessé tenni, hogy ne sérüljön az iskola és a fenntartó érdeke sem? A kérdések kontextusában az elmúlt alkalommal Dr. Szebedy Tas igazgató úr által elhangzott egy a XII. kerületből hozott példa, mint működőképes gyakorlat. Dr. Szebedy Tas (OKNT) A tervezési szakaszban az iskolai szintű előkészítés, javaslat megfogalmazását nélkülözhetetlennek tartja. Meglátása szerint egyetlen fenntartónak sincs olyan szintű információbázisa az iskoláról, amivel meghatározhatná az iskolával való együttműködés nélkül a szükséges órakereteket. Mivel a fenntartó döntését alapvetően a pénzügyi keret befolyásolja. A tantárgyfelosztás elkészítésében és elfogadásában szakmai érdekek és pénzügyi korlátok feszülnek egymásnak. Javasolta, hogy az alapkeretet a létszám és a feladat viszonyát összevető szempontrendszer alapozza meg, ami jelen pillanatban nincs a rendszerben. Amennyiben a rendszer nem szakmai alapokra helyezett, úgy olyan pazarlás válik lehetővé, ami finanszírozhatatlan és irreális. Példaként említette, hogyha egy fenntartásban van 117 fős iskola és 1300 fős iskola, úgy a 117 fős iskola a 12 és 13 fős osztályaira is ugyanazt az óraszámkeretet kapja meg, mint az 1300 fős iskola a 30-35 fős osztályaira. Ezt a rendszer – ismeretei szerint egy tankerület sem – tudja kezelni, ami azt támasztja alá, hogy az órakereteket iskolánként, pedagógiai programonként kellene súlyozni. Mindezzel összefüggésben szükségesnek tartaná az iskolai pedagógiai programok felülvizsgálatát is. Kiemelte, hogy amíg a mai órakeretekkel a 117 fős iskolában egy Dán iskolatípus is megvalósítható lenne, addig a nagy létszámú iskolákban a mozgástér minimális. Végül hangsúlyozta, hogy az órakereteket befolyásoló tantárgyfelosztás egy többlépcsős egyeztetés folyamata, amelyben az intézmény vezetőjével, mint szakmai „referenssel” az egyeztetés nélkülözhetetlen. Bárányos József (OKNT) Az Elnök Asszony által feltett kérdés az egyik legnehezebb kérdés az optimalizálással összefüggésben. Különösen azért, hogy ne a mindenkori tankerületi igazgató szubjektív döntése határozza meg azt, hogy két ugyanolyan adottságokkal rendelkező iskolában eltérő tantárgyfelosztás készüljön. Jelen állapotban nem lehet másból kiindulni, mint amit a törvényi szabályozás rögzít. Ez pedig azt mondja ki, hogy a státuszok számát két feltétel határozza meg: 1. tanulócsoportok száma és 2. a pedagógusok kötelező óraszáma. A kérdés az, hogy ez az előírás igényel-e valamiféle módosítást a hatályos törvényben? Klasszikus példaként tett említést arról, hogy: - a minimum osztálylétszám 14 főben meghatározott, de a 27 fős osztály már elvben két osztályt feltételez, 2
- a maximális osztálylétszám pedig 26 fő. Ha egy iskolában ténylegesen – és nem számított létszám szerint – 27 fő tanuló van, úgy van-e értelme azt egy 13 vagy 14 fős osztályba sorolni? A válasz tudható, miszerint azt nem célszerű megtenni. Kérdés az, hogy hol van az az ésszerű határ, amikor egy tanulólétszámot valóban két osztályba kell sorolni? Példaként a vezetése alatt álló iskoláját említette, amelybe 83 fő gyermek iratkozott be, és amely létszámot 3 illetve 4 osztályba is lehetne osztani. Ki fogja ezt a kérdést eldönteni. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Válaszában kifejtette, hogy a döntést az iskola igazgatója hatáskörében célszerű meghozni figyelembe véve, hogy a pedagógusnak kell-e még órát adni vagy sem. Bárányos József (OKNT) Egyetértését fejezte ki, de továbbra is felhívta a figyelmet arra, hogy a döntés ekkor is szubjektív lesz. A gondolatsort tovább fűzve fejtette ki azt a gyermeklétszámmal kapcsolatban, hogy az sem mindegy, milyen az a 32 tanuló. A Városmajori Gimnázium középosztálybeli 32 gyermeke, vagy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei falu 32 halmozottan hátrányos helyzetű (a továbbiakban: HHH) gyermeke egy osztályban. Utóbbi esetben nyilvánvalónak tartja, hogy a minimum osztálylétszámhoz célszerű közelíteni. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Az elmondottakhoz hozzátette a csoportbontás problémáját, ami a fenntartónak számos esetben külön kérdéseket vet fel, gondolva itt az iskolaigazgató által meghatározott 3-5 fős csoportbontásokra, ami érthető módon nem fenntartható rendszer. Bárányos József (OKNT) A válaszában az 1993. évi LXXIX. közoktatási törvényre mutatott vissza, ami sávos órakereteket határozott meg (a kötelező tanórai, a nem kötelező tanórai, az egyéni foglalkozás vonatkozásában). Ezt az órakeretet az intézmény nem léphette túl, ugyanakkor a fenntartó által jóváhagyott keret felhasználásához az intézményvezető teljesen szabadkezet kapott – említette, mint a településükön működött korábbi jó gyakorlat –. Javasolta azt az irányt, hogy magának az intézményi óratömegnek a kiszámítása legyen egzakt módon meghatározható és ennek felhasználásához a vezető kapjon bizalmat, hatáskört. Szabó Gyula (NPK) Megerősítette az előtte szólók által elmondottakat és kiegészítette azzal a gondolattal, hogy a helyi sajátosságok is meghatározóak. A HHH-s tanulókkal kapcsolatban vetette fel azt, hogy a korábbi szabályok lehetőséget biztosítottak az ezen státuszú gyermekek tanulónkénti dupla szorzójának számítására „közbe vetette, hogy ez most is van, de nem a régi eljárás szerint”. Javasolta visszaállítani a korrigált létszámszámítást a HH illetve a HHH-s tanulók esetében. Példaként hozta fel azt, hogy ezen számítási elvvel a 13 fő HHH vagy HH státuszú (roma) gyermek 26 főnek számítana. Bárányos József (OKNT) Pontosította az előtte szólót abban, hogy a köznevelési törvény a sajátos nevelési igényű gyermekek korrigált létszámszámításához ad felhatalmazást. Az előtte szólóval ellentétben a problémát másban nevesítette, a beilleszkedési, tanulási és magatartásproblémával (a továbbiakban: BTM) küzdő gyermekek/tanulók ellátására felhívva a figyelmet. Meglátása szerint e státuszú gyermekek kritikusak a létszámszámításban. A köznevelési 3
törvény bár nevesíti ezt a fejlődési státustt, ugyanakkor a szorzókban nem ad felhatalmazást a korrigált létszámszámításra. Nagyon súlyos problémaként rögzíti, hogy a köznevelési törvény hatálya óta a BTM-es gyermekek egy főként kerülnek a létszámszámításba. Szabó Gyula (NPK) A korábbi hozzászólását folytatva elmondta, hogy az önkormányzati iskolafenntartói struktúrából eredően ún. bázisszemléletet hoztak magukkal az intézmények. Ezen szemlélettel véleménye szerint nem a szakmaiság, mint inkább a pénz dominált (vagyis hogy juthatott el a pénz az intézményekbe szemlélet), különböző trükkök bevetésével (ilyen volt pl. az idegen nyelvi csoportbontás). Ennek eredményeként van intézmény, amely nagyon jól felfejlesztette magát a fenntartója támogatásával és van, amelyik nem. Ezt a bázist vették át a tankerületek „amely szervek dicséretesen igyekeztek ebbe belelátni, és rendet is teremteni”. Az önkormányzati iskolafenntartói bázison nyugvó tantárgyfelosztási szemlélet feszültséget vált ki az intézmények között (a takarékos és a pazarló szemléletű végrehajtásra gondolva). Érdekességként mondta el, hogy ott ahol csökkent a gyermeklétszám/csoportlétszám, csak részben szüntettek meg státuszokat és visszavarázsolták azokat csoportbontással. Ott pedig, ahol 28-30 főig prosperált, nőtt a gyermeklétszám, nem volt lehetőség a csoportbontásokra „ezek az iskolák szinten maradtak”. Javasolta, hogy a jövőben erre is legyenek figyelemmel. Hangsúlyozta a központi szabályozás és a helyi sajátosságok figyelembevételének egymásra ható jelentőségét, a tantárgyfelosztás órakeretének meghatározásában. Ezzel a gyermekeknek is esélyt adva az optimális környezetben való fejlődéshez és a szegregáció elkerüléséhez. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) A tantárgyfelosztás hatásköri kérdéseit fenntartói oldalról közelítette meg. Az igazgató saját hatáskörben döntsön az órakeretek felhasználásáról. Kiemelte azt, hogy a hatályos jogszabályok szerinti órakereteket túlzónak véli és a bázis alapú tervezést is „ki”finanszírozhatatlannak gondolja. Éppen ezért egy olyan objektív szabályozást tart célszerűnek, szükségszerűnek, amellyel csökkenthető a korábbi szokásjogra alapozott igazgatói döntés, vagyis, hogy mindent elkövessen az igazgató azért, hogy megtartsa a pedagógusait akkor is, ha csökken a pedagógus óraszáma, csökken az osztálylétszám. Ahhoz, hogy a szakma is működjön, forrás is legyen, a rendszer ne legyen pazarló, olyan szabályozásra van szükség, amellyel elkerülhetők az előző felszólalásokban is felvetett „ügyeskedések”. Koronka Lajos (MMA) Az Elnök Asszony által elmondottakkal egyetértett. A rendszernek ezt a problémát valóban kezelnie kell, hogy visszaszoruljanak a korábbi joggyakorlatból eredő visszaélések. A központi irányítás és a helyi sajátosságok szempontjai mellett felhívta a figyelmet a pedagógiai szempontokra is, amelyeket érvényesíteni kell, és amelyek nem feltétlenül férnek bele a merev keretekbe. Megfelelő partnerekkel az egyeztetési eljárást támogatandónak tartja. Meglátása szerint is kikerülhetetlen az órakeretek szabályozása akkor is, ha azon belül van egy szabad sáv, ami az alku tárgyát képezheti. Hangsúlyozta, hogy a szabad keretnek minden szinten meg kell lennie: a) az intézmény szintjén és b) a tankerület szintjén is. Fontos elvárásként fogalmazta meg az órakeretek meghatározásának szempontjai között a prioritásokat, amelynek szemléltetésére saját iskolájából hozott példát. Eszerint, ha van olyan osztály vagy évfolyam/összevont évfolyam, ahol vannak olyan tanulók, akik felkészíthetőek a Műszaki Egyetemre továbbtanulásra (gondolva pl. a fizika érettségire), az csak abban az 4
esetben realizálható, ha a felkészítéshez szükséges órakeret is biztosítottá válik. Ehhez azonban az órakeretek meghatározásának szempontjai sorában azt a prioritást is szükségesnek tartja rögzíteni, ami a felsőoktatásba lépést támogató órakeretre irányul. Vagyis legyen meg a visszakanyarodási pályája azoknak a gyerekeknek is, akik az általános iskolai tanulmányaikat követően nem egy elit gimnáziumban, hanem egy szakközépiskolában folytatták a tanulmányaikat, de időközben megértek arra, hogy felkészítéssel a felsőoktatásban is helyt állhassanak. A hátulütője az, hogy egy kisebb létszámmal kell tanulócsoportot támogatni, de az eredmény hitelesítheti az itt elvégzett munkát. Ha tehát egy iskolaigazgató, pl. egy ilyen ajánlattal tud menni a tankerület vezetőjéhez akkor ez legyen méltányolható. Fontosnak tartja, hogy a prioritásokat előre rögzítsék azért, hogy elkerülhetőek legyenek az „ügyeskedések”. Bárányos József (OKNT) Elnök Asszony abban erősítette Őt meg, hogy egyetlen jó megoldás van: az igazgató döntési hatáskörébe helyezni az órakeret-gazdálkodást. Kifejezte, hogy nem gondolja életszerűnek, hogy 57 tankerülethez tartozó 60-70 iskolából, iskolánként 8-10 csoport engedélyezésének kérelmével keressék fel a tankerület vezetőit azért, hogy engedélyezze egy 5 fős, egy 4 fős, és egy 12 fős tanulócsoport indítását. Azt tartja szükségesnek, hogy az indítandó csoportok számának meghatározása fenntartói hatáskörben legyen biztosítva, a pedagógus kötelező óraszáma pedig egyértelműen le van szabályozva a törvényben (22 órában rögzítve). Hangsúlyozta, hogyha egy iskolában egy diák van, aki tehetséges, akkor az eggyel külön foglalkozni kell, de az csak akkor válhat valóra, ha a foglalkozáshoz szükséges órakeret is rendelkezésre áll. Dr. Szebedy Tas (OKNT) Problémaként vetette fel a korábbi üléseken már vitatott egységesítés szemléletet, ami az országos elégedetlenséget is kiváltotta. Vélelmezhető, hogy a tantárgyfelosztás és időkeretmeghatározás egységesítése is feszültségeket fog teremteni, fenntartani. A BTM-es státuszú gyermekekkel kapcsolatban elmondta, hogy egy ilyen gyermek mennyire akadályozza egy egész osztály folyamatos munkáját, lehetetlenné téve a közös foglakozások eredményességét, miközben a számuk osztályonként is a többszörösére nő. Kinyilvánította, hogy nem a gyerek tehet róla, de ettől függetlenül a jelenség létező és megoldatlan probléma. Ezzel együtt az is egyre jellemzőbb, hogy a szülők a gyermekük speciális fejlesztésére irányuló szakvélemények birtokában sem élnek a speciális fejlesztéseket biztosító közszolgáltatásokkal, ugyanakkor beerőltetik a gyermeküket „normál” közösségbe ahol a problémák felerősödésével az iskolák mielőbb megszabadulni kívánnak az ilyen gyermekektől vagy igyekeznek egyre kisebb létszámú osztályokat szervezni. Meglátása szerint igazán optimális az lenne, ha olyan jogszabályi környezetet lehetne kialakítani, ami a specialitásokat, a többféle definiálhatóságot a kis és a nagylétszámú osztályokra tekintettel is kezeli a rendszerben. Ugyanezt a problémát látja a tankönyvek és a NAT vonatkozásában is. Az egységesítési szempont a Prokrusztész rendszer kialakítását mozdította elő, ami véleménye szerint az országos elégedetlenség fő oka. Szükségesnek tartja visszatérni arra, hogy különböző kataszterek, specializációk, kategóriák vannak és a hasonlókra szabályokat alkotni.
Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) 5
Az egységesítés következményeire hozott példák közül a NAT egységesítésének megkérdőjelezését vitatta tekintettel arra, hogy a NAT keretszabályként teszi lehetővé a különböző kerettantervek létjogosultságát. Az már vitathatatlan, hogy a NAT keretszabályainak átültetésével/implementálásával már vannak problémák a végrehajtásban. Ballagó Zoltán (EKF) Az előtte szóló kollégákkal egyetértve kiemelte, hogyha körültekintenek a rendszerben, akkor olyan különbözőségeket láthatnak, amelyek egyrészt örököltek, hoztak magukkal, másrészt nem tudtak ezen változtatni a szabályozatlanságból fakadóan. Ezt a kérdést mindenki igyekezett valamilyen módon megközelíteni, de az sokféleképpen sikerült. Voltak, akik az előírásoknak maximálisan megfelelve biztosították a létszámokat vagy órakereteket és voltak, akik nem. Szükségesnek látja a valamiféle objektív mutatók alapján megvalósuló fenntartói keretrendszer kidolgozását „még ha nem is biztos, hogy jó az egységesítés kifejezés, mert annak lehet egy pejoratív tartalma is”. Azt gondolja, hogy ki kellene mondani ebben azt, hogy a fenntartó hogyan viszonyul bizonyos kérdésekhez, ahogy az felvetődött: pl. hány órával történjen az osztás, ha marad a jelenleg hatályos 22 és 26 órakeret szabályozás. Ki lehet mondani, hogy legyen 24 az órakeret, de akkor az legyen egységes Zalaegerszegtől, Nyíregyházáig és ne azon múljon, hogy egy tankerület vezető 24 vagy 26 órakeretet állapít meg. Mindezzel együtt az is tudható, hogy a köznevelési törvény ide vonatkozó melléletének órakeretei elég bőségesen osztottak, amit talán Magyarországon nincs is olyan intézmény ahol ezt maradéktalanul ki is használták volna. Ebben a körben talán az is kimondható, hogy nem is szükséges. Jogszabály módosítás tekintetében ezért el is gondolkodtató, hogy mi az a határ ami még szakmailag támogatható, hiszen az óratömeg meghatározásakor a vonatkozó jogszabályokból és az intézmény szakmai dokumentumaiból kell kiindulni, amit a két fél közös „alkuja” eredménye fog célszerűsíteni az adott tanév szakmai feladatellátásának rendelkezésére bocsájtva. Ez a fenntartó feladata. Az, hogy a fenntartó által meghatározott óratömeg milyen tartalommal kerül feltöltésre, az intézmény vezetőjének szakmai önállóságából adódó kompetencia és feladat. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Összegezte amiben konszenzusra jutottak: - a fenntartó hatásköre legyen az óratömeg meghatározása az intézménnyel való párbeszéd eredményeként, - a jóváhagyott óratömeggel az intézményvezető saját hatáskörben gazdálkodjon, továbbá - jónak látják azt, hogyha egységesen kötött óraszámról van szó, és ha az átlagban mindezidáig 24 óra volt, akkor jobb azt megfogalmazni, mint a 22-26 óraszámot. Dr. Szebedy Tas (OKNT) Az utolsó javaslathoz fűzve kért szót. Elmondta, hogy 15 éve tart a tantárgyankénti óraterhelés vitája, ami abból ered, hogy bizonyos tantárgyak esetében a tanári felkészülés, a dolgozatjavítás ideje nagyobb terhelést jelent, és vannak tantárgyak, ahol más átlaglétszámmal dolgoznak. Ha 24-ben határozzák meg az átlag óraszámot, úgy az érettségi tantárgyakra jutó idő fog csorbát szenvedni. Az egyetemi felkészítést, a versenyekre való felkészítést korrekt módon 24 órában nem lehet megvalósítani. Ekként az is jobb, ha a hatályban lévő 22-26 óra marad a szabályozásban. Amiért most a harc folyik, hogy a pedagógusok átlag óraszáma 22 órával kerüljön számolásra. Ha a 24 átlag óraszámot kimondjuk, akkor meglátása szerint 8 000 fő pedagógus elbocsátásával kell számolni. Ennyi tartalék van a rendszerben, amit jelen pillanatban a nyugdíjasok kivezetésével szeretne realizálni az NGM és amely javaslatában az 6
kifogásolható, hogy a rendszerben hirtelen és minőségi munkára tekintet nélkül az életkort mint egyetlen szempontot alkalmazza. Ezt szakmailag nem tartja támogathatónak, amit a KEREKASZTAL körében már négy alkalommal vetett fel. Az átlag 24 óraszámot a jelenlegi állapothoz képest is rosszabb helyzet előkészítésének gondolja, amelynek következményeként egy éven belül újabb országos elégedetlenség ütné fel a fejét. Amennyiben ezt következetesen lépi meg a rendszer, úgy 6000-8000 fő pedagógus elbocsátására lehet számítani. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Az elhangzott érveléssel kapcsolatban feltette a kérdést, hogy mennyire elfogadható az, hogy az egyik tankerületben 22, a másikban 26 a jóváhagyott óraszám? Dr. Szebedy Tas (OKNT) Válaszában kifejtette, hogy a hatályos szabályozásra alapozott egységes Elnöki utasítás nélkülözhetetlen, ez a korábbi Elnöki attitűdben nem feltétlenül teljesült. Bárányos József (OKNT) Az elmúlt három év viszonylatában feltette a kérdést, hogy csökkent-e a pedagógusok száma azáltal, hogy a tankerületek a jogszabályban meghatározott 22 óraszámot 24-re növelték. Meglátása szerint nem, mert az érintett iskola igazgatója a pedagógus feladatkörét még plusz két órányi feladattal megnövelte. A 22 és 26 óraszám jelentőségét abban látja, hogy a magyar tanárnak, akinek száz oldal terjedelmeket kell javítania, az igazgató 22 órát adjon, a testnevelő,a technika, stb. tanárnak adhasson 26 órát szükség esetén. A kérdés, hogy ezt felmeri-e vállalni az intézmény vezetője. Az egységesen 24 óraszám meghatározása egy burkolt óraszámemelés lenne. Minderre figyelemmel az egységesen 24 óraszám meghatározását nem tartja támogathatónak. Magyar Zita (Állami Intézményfenntartó) Hozzászólásában kifejtette, hogy véleménye szerint egy nagyon jó „fenntartói lábakon álló, jól ellenőrizhető” informatikai alapokra helyezett tantárgyfelosztásra van szükség, ami pusztán egy excel táblázatba foglalt tervezés. Ez mutathatna rá arra, hogy az intézmények, a tankerületek milyen óratömegekben gondolkodnak. Szükségesnek tartaná a tantárgyfelosztást intézménytípusokra specializálni. Elmondása szerint minderre voltak is jó elképzelések, kezdeményezések. Továbbá kiemelte, hogy amikor óratömegekben, keretekben gondolkodnak, úgy mindig kérdőjel marad a számára „hogyha az intézményvezetőnek adnak egy keretet” akkor hogyan oldja azt meg úgy, hogy nem az óratömegre határozza meg a státusz számot, hanem a tanárok kötelező óraszámát alapul véve. Merthogy meglátása szerint nem a tanárok kötelező óraszámára, hanem az intézmény csoportra vonatkozó, tantárgyakra kiterjedő óratömegre alapozható az, hogy milyen státuszra, órakeretre van szükség. Amikor átlagban 24 órában gondolkodnak, úgy az egyébként intézmények nagy részében felmerülő órakedvezményekből eredő korrekcióról sem feledkezhetnek meg, vagyis a 24 óra mindenképpen korrigálandó az órakedvezmények számával. Hozzátette, hogy bár a jelenlévők többsége nagy létszámú iskolák képviseletében érkezett, de a kisiskolákban éppen a magyar és a matematika szakos tanárokat kénytelenek beosztani 26 órára, mert az egy osztállyal működő általános iskolák, nem bírnak el még egy magyar vagy matematika tanár státuszt, és nem is jönne ki az óratömegben. A kisiskolákban éppen azoknak oldják meg alacsonyabb óraszámban a feladatellátását, akiknek a tantárgyából kevesebb az óraszám. Az óraszám kérdésekben tehát azokra a helyzetekre is figyelemmel kell lenni, amikor egy iskola minden évfolyamán csak egyetlen egy osztály működik. Ezekben az esetekben több szempontból is belátható, hogy sem a magyar, sem a matematika tantárgy 7
tanítása nem célszerű óraadói státuszban. Egyébiránt a 22 óra nagyon megterhelné a fenntartó költségvetését. Az elmondottak összefüggésében az egységes óraszámszámítás átgondolását indokoltnak, megalapozottnak tartja. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Megerősítette, hogy a 22 óra nem finanszírozható „ki”. A jó működés azonban „figyelemmel a felhalmozott hiány korrigálására kapott fedezetre, továbbá a 2017. évi költségvetésben tervezett plusz forrásokra”, megalapozottá vált. Nem véletlen, hogy a fenntartó átlag 24 órában gondolkodott, amelyben a problémát az jelentette, hogy a kötelező óraszámot egyes tankerületekben 22, más tankerületekben 26 kötelező órában határozták meg. Amennyiben átlag 24 órában gondolkodunk, egy az órakedvezményekkel korrigált sávban mozogva – ezt nevezete Koronkai igazgató úr szabad sávnak –, úgy az itt felvetett problémák kezelhetővé válnak. Erre a kompromisszumra szükség van. Dr. Szebedy Tas (OKNT) Kérdésként vetette fel: „Jól érti-e, hogy a tervezett változás az Nkt. módosítását jelent abban a vonatkozásban, hogy a 22 kötelező óra finanszírozhatatlan, vagyis nincs”, - figyelemmel arra, hogy a hatályos előírások értelmében a kötelező óraszám meghatározható 22-26 órában is. Ami elhangzott az meglátása szerint nem ezt a szabályt jelenti, hanem egységesen átlag 24 órában meghatározott kötelező óraszámot vagy azt, hogy az intézményben alkalmazható státusznál alkalmazható osztó szám 24, ami szintén elbocsátásokat fog generálni a véleménye szerint, amire a döntéshozó figyelmét javasolta felhívni. Egyetértett, hogy specializálni kell az intézményekre vonatkozó szabályokat, gondolva a kis és nagylétszámú iskolákra egyaránt. Példaként említette a művésztanárok esetét, akiknek egy átlagiskolában nincs annyi óraszáma, mint amennyi kellene, de az átlagiskolában több olyan tantárgy is van, amelyből a tanulólétszám miatt nem jön ki a tanár 24 kötelező órája. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Az elhangzottakra figyelemmel összegezte, hogy az iskolák egy „centrum”/”tankerület” alá szervezése lehetővé teszi a státuszok óraszámával való jobb gazdálkodást. A specialitásokat a pedagógiai programok megalapozzák, így azok ismeretében és egy informatikailag jól megtámogatott tantárgyfelosztással Szebedy igazgató úr által elmondott aggályok kiküszöbölhetőek. Ehhez értelemszerűen olyan fejlesztésre van szükség ami mind az intézmény, mind a fenntartó munkáját, együttműködését támogatja. A kivetített dia táblázatán továbblépve elmondta, hogyha abból indulnak ki, hogyha: - a tantárgyfelosztás tervezése, a csoportbontásra tett javaslat az iskola hatáskörében biztosított és - ez kiegészül egy jó tanügy-igazgatási rendszerrel, valamint - az iskola jó adatszolgáltatást végez, akkor mindez együtt szolgálja az együttműködést, egyben megalapozza a döntést. A jövőre nézve a terv ez, ami az informatikai fejlesztés megvalósulásával legkorábban is a 2017/2018. tanévben lenne bevezethető.
8
Szabó Gyula (NPK) Meglátása szerint az indítható osztályok korrigált létszámának szabályozása felülvizsgálatában is konszenzusra jutottak (a sajátos nevelési igényű gyermekek létszámszámítására gondolva). Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) A Munkacsoport tagjai között konszenzus van arra vonatkozóan, hogy az óratömeget soknak találják. Javaslatként fogalmazta meg, hogy a köznevelési törvény ezen szakaszait újra kell gondolni, felül kell vizsgálni és annak eredményeként a törvénymódosítást napirendre kell tűzni. Bárányos József (OKNT) Egyetért az Elnök Asszony által elmondottakkal, azzal, hogy a kötelező óraszámot ne 24 órában szabályozzák. Felelevenítette, hogy 1989-ben amikor pedagógusként kezdett dolgozni, 18 óra volt a kötelező órája, ami a jelenlegi hatállyal 22-26-ig terjedő óraszámra növekedett, miközben a tanulói társadalom összetétele jelentősen megváltozott. Magyar Zita által elmondottakra visszautalva kifejtette, hogy az akkor lenne elfogadható, ha a kötelező óraszámban semmi mást nem csinálnának a pedagógusok, csak kötelező tanórai foglalkozásokat látnának el, de ez nem ennyire egzakt. Ezt bizonyítja, hogy: - egy nagyobb intézményen belül semmilyen következménnyel nem jár sem a 22, sem a 24 kötelező óra, mert tudnak feladatot találni, - a nagyobb problémát abban látja, hogy van az országban olyan azonos tanulólétszámmal, adottságokkal rendelkező intézmény, amelyik közül az egyiknek 70 fő, a másiknak 50 fő pedagógusa van. Feltette a kérdést, hogy ez miként lehetséges. Ember Csaba (MZTSZ) Rögzíteni kérte, hogy a szervezetük egyértelműen csak a 22 kötelező óraszámot tudja támogatni. Másrészről elmondta, hogy az alapfokú művészeti oktatásban, különösen annak zenei művészeti ágában bármiféle emelés a rendszer szétesését fogja eredményezni. Koháry Orsolya (KÖSZOE) A 18 számú órakerettel összefüggésben elmondta, hogy abban az időben jellemzően a frontális tanítási forma dominált. Felhívta a figyelmet arra, hogy a ma elvárt oktatásszervezés mellett egy tanórára számottevően többet kell készülnie a pedagógusoknak ezért, amikor egy pedagógus által ellátható óraszámot állapítanak meg, úgy erre is figyelemmel kell lenni. Kifejtette, hogy az intézményvezetők azért nem támogatják a pedagógusok több iskolában való foglalkoztatását, mert a pedagógus valójában sehol sincs, ekként a többletfeladatokból sem veszi ki a részét és az iskolában nagyon minimális számú törzsgárda marad, aki képes és ellátja a feladatokat. A köznevelési törvényben meghatározott óratömeg számára elfogadható azért, mert különösebb alkuk nélkül van lehetősége a feladatokhoz állítani a szükséges időt. Nem kell harcolnia egy-egy fejlesztő óráért, szakkörért, tehetséggondozó óráért. Mindezzel összefüggésben megerősítette, hogy az intézményvezető tisztességére van bízva, hogy ezzel a felhatalmazással nem él vissza. Számára elfogadható lenne a feladatok felőli megközelítés is, de az elmúlt évek ellenőrzési tapasztalatai pont azt támasztották számára alá, hogy a feladatfinanszírozás elvén élt vissza a fenntartó a hatáskörével, csökkentve az iskola rendelkezésére állított pénzt, pedagóguslétszámot és akadályoztatva a törvényes működést.
9
Szakértőként azt tartja elfogadhatónak, ha a feladatra kapja meg a szükséges időt, létszámot az iskola. Meglátása szerint nem túlzóan nagy ez az óratömeg, ha nincs rá szükség, nem kell kihasználni, de a lehetőség ott van benne. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Az elhangzottak alapján rögzítette, hogy a Munkacsoport konszenzusra jutott abban, hogy: - a tantárgyfelosztásra tett javaslat az iskolából induljon ki, - mérlegelni kell, hogy az óratömeg szabály felülvizsgálatra kerüljön-e vagy sem, - az egyértelmű, hogy az igazgatónak szüksége van az órakeretekben való mozgástérre, de az is biztos, hogy ezt a feladatfinanszírozás oldaláról közelíthető meg a fenntartó szemszögéből tekintve. Koronka Lajos (MMA) A magyar oktatás módszertani megújulásának szükségességére, mint alaptételre támaszkodva javasolta „tudomásul véve a pénzügyi kereteket is”, hogy legyen lehetősége egy igazgatónak arra, hogy pl. magyar érettségire felkészítő tanárnak 20 órát adhasson egy héten. Most a 22 óra alá nem tud lemenni. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Koronka Lajos úrhoz kapcsolódva kitért arra, hogy ez a joggyakorlat európai viszonylatban is kötött óraszámok meghatározásában merül fel tekintettel arra, hogy az a fenntartó oldaláról nézve is jobban követhető. Szükségesnek tartja a számszerűsítést és az objektivitást ebben a kérdésben szem előtt tartani. A tanügy-igazgatási rendszerre térve tájékoztatta a Munkacsoport tagjait a KRÉTA rendszer bevezetésének szándékáról, ami csökkentené az adminisztrációt. A KRÉTA rendszer bevezetése közvetlen kapcsolatot jelentene a KIR rendszerrel is, amely lehetővé tenné külön adatfelvitel nélkül a diákigazolványok elkészítését is. A KRÉTA rendszernek van egy vezetői informatikai alrendszere, ami a tantárgyfelosztást tartalmazza. A KRÉTA rendszert ingyenes, jóváhagyott, állam által támogatott informatikai rendszer, amit jelenleg egy-egy iskola tesztel. Idén ősszel be tudják ajánlani az iskoláknak. A szándék az, hogy egy rendszer tegye lehetővé az adatok átláthatóságát, kezelését, alkalmazását. Szándék továbbá az is, hogy a végzettség nélküli iskolaelhagyók arányának követését szolgáló (uniós forrásból kifejlesztett) INYR program is a KRÉTA rendszerbe integrálódjon. Jelenleg mintegy átmeneti időszakban választható a KRÉTA rendszer alkalmazása, de azoknak az intézményeknek, amelyek nem rendelkeznek ilyen típusú adatkezelési rendszerrel, célszerű a KRÉTA rendszert bevezetniük. A következő tanévben ez a rendszer a tankerületekben, iskolákban bemutatásra kerül. Az biztos, hogy az iskolák tanügy-igazgatási rendszerét egységes elektronikus felületre kell fejleszteni, az intézmények által biztosítandó adatszolgáltatás pontosságának elérésével. El kell érni azt, hogy a tanuló neve (adatai) egyszer kerüljön betöltésre és abból lehessen kialakítani az osztályt, a csoportokat, lehívni a diákigazolványt, stb. Az kikerülhetetlen, hogy az adatszolgáltatás az intézmény felelősségi körébe kerüljön. Bárányos József (OKNT) Szuperlatívuszokba foglalta a településükön bemutatott KRÉTA rendszer fejlesztés jelenlegi eredményét, amely a felsőoktatásban alkalmazott NEPTUN rendszer alkalmazhatóságára és a felhasználóbarát elvre alapozott. Pozitívumként emelte ki, hogy a KRÉTA rendszer a bemutatón elhangzottak szerint közvetlen szinkronizációba kerül a NEK (Nemzeti Egységes Kártyarendszer) és a KIR rendszerrel, támogatva az október 1-jei statisztikai adatszolgáltatást. 10
Javaslatként vetette fel a NEPTUN gazdasági rendszerén keresztül már működő KIRA rendszerhez való kapcsolódást is, ami támogatná a szabadságok nyilvántartását is külön adatfelvitel nélkül. Végül nagyon megköszönte a KRÉTA rendszer bemutatását szolgáló lehetőséget. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Köszönetét kifejezve mondta el, hogy a KRÉTA rendszert óvatosan kívánják bevezetni, különös tekintettel arra, hogy a rendszer leterheltségét tesztelni szükséges. Jelenleg 80 iskolában tesztelik, köztük vannak azok az iskolák is, amelyek a Magiszterrel voltak szerződésben (ez 77 iskola). A rendszer alapját a „@napló” képezi, amelynek modulokkal való kiegészítése jelenleg folyamatban van, mint ahogy a „helpdesk” háttér felállítása is (ez jelenlege a KLIK állami intézményfenntartónál kerül kialakításra). Amennyiben érdekli a Munkabizottságot, úgy Elnök Asszony javasolja meghívni a fejlesztőket, hogy bemutassák a programot. Dr. Szebedy Tas (OKNT) Kifejezésre juttatta, hogy Ő maga nem annyira lelkes a KRÉTA rendszer bevezetésének szándékában, mert az iskolájukban egy nagyon jól és magas színvonalon működő rendszert alkalmaznak, amit 20 éve fejlesztenek, és 80 iskola használja. Felhívta a figyelmet az intézményeket támogató informatikai nagyrendszerek alkalmazhatóságában arra, hogy azok kockázata igen nagy az intézményi specializációk figyelmen kívül hagyásának vonatkozásában, az egységesítési megoldások miatt. Figyelemmel kell lenni a kis és nagy intézmények adatbevitelének különbségére, ami a humánerőforrás igényben jelentkezik. Az adatbevitel, adatkezelés esetében többszörösen is igaz az a szabály, ami szerint az ellenőrzést is ellenőrizni kell az adatok megbízhatósági szintje miatt. A KRÉTA rendszerben kíváncsi lenne egy megbízható leltárösszesítésre, ami egy gombnyomásra lehívható. Minderre figyelemmel javasolta, hogy legyen meg a rendszerhasználatról a visszajelzés is a fokozatos bevezetés szakaszában a használók részéről. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Megosztotta a Munkacsoport tagjaival azt az információt, ami szerint a működő rendszerek megismerésére és azok alkalmazható elemeire épült a KRÉTA rendszer. Dr. Szebedy Tas (OKNT) Előző gondolatait folytatta, Bárányos József által elmondottakat üdvözölve fejezte ki, hogy amennyiben a KRÉTA rendszer valóban szinkronizálásra kerül a fennálló intézményi adatkezelő programokkal, úgy Ő maga is arra hajlik, hogy az iskolájában az bevezetésre kerüljön. Ő azonban úgy látja, hogy jelen pillanatban 6-7 egymással nem kommunikáló rendszer áll fenn. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Elmondta, hogy amikor Helyettes Államtitkári megbízást kapott és a fejlesztésekkel összefüggő feladatokat is az igazgatási hatáskörébe helyezték azt ígérte, hogy szigetszerű fejlesztést nem támogat. Ez így is történt az elmúlt két évben. Az INYR a KRÉTA almoduljaként került fejlesztésre, a KRÉTA pedig kommunikál a KIR-rel. Elmondta, hogy a fejlesztés folyamatában valamennyi intézményi informatikai rendszer fejlesztői egymással párbeszédben vannak. 11
Dr. Varjúné dr. Fekete Ildikó (KÖSZOE) Az adatszolgáltatással összefüggésben hívta fel a figyelmet az adatszolgáltatás rendjét keretbe foglaló szabályzat szükségességére. Gondolva annak rendszerbe foglalására, hogy melyek azok a szervek, akiknek adatot kell szolgáltatni és, hogy azt az igazgatók is előre is tudhassák azért, hogy tudjanak készülni az adatokkal, ami a hibalehetőséget is kiküszöbölhetővé tehetné. Természetesen, az ad hoc adatszolgáltatás szükségessége ekkor sem kivédhetetlen, de számuk csökkenthető. Az ülésen felmerült valamennyi kérdéskörhöz kapcsolódva mondta el, hogy mindenféle tervezés az igazgatók hatáskörébe helyezett, de a fenntartóval az egyeztetést elengedhetetlennek tartja. Amelyik fenntartó erre nem volt felkészült, azt fel kell készíteni. Nem hagyhatóak ki azok a lépcsőfokok, amelyek megkívánják az egyeztetéseket (mint pl. a pedagógiai program, a tantárgyfelosztás tervezésében, jóváhagyásában az iskolánkénti egyeztetések), az ellenőrzést. Mindezt akkor valósítható meg korrekt végrajtással, ha a megfelelő humánerőforrás is rendelkezésre áll. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Javasolta, hogy lépjenek tovább a dia sorain, ami a pedagógusok továbbképzésének tárgykörére mutat. Továbbra is az igazgatók hatáskörében maradna a továbbképzési tervek elkészítése, amiről a Gimnáziumok Országos Szövetsége azt vetette fel, hogy kerüljön mérlegelésre a képzési terv létjogosultsága, tekintettel arra, hogy a tervezett képzések teljesítéséhez nem biztosított a forrás. A fenntartó részéről azt mondhatja, hogy a képzésekre a jövőben terveznek forrást, ami indokolttá teszi a képzési igények tervezését. Olyan tervezést, amely az iskolát szolgálja. Annak mérlegelése, hogy mi szolgálja az iskola érdekeit és mi az, ami öncélú fejlesztést szolgál az igazgatói hatásköre eldönteni a terv elkészítése folyamatában. Nyilvánvalóan lehet olyan képzésen részt venni, amely önfejlesztő, de nem szolgálja az iskola érdekét, de azt beláthatóan a pedagógus saját költsége terhére vállalhatja. Dr. Szebedy Tas (OKNT) Utalt arra, hogy a Gimnáziumok Országos Szövetsége, amelyben érintett a személye is egy szemléletváltásra hívta fel a figyelmet. Visszautalt a korábbi továbbképzési szabályokra és annak állami támogatási rendszerére, amelynek forrásai valóban lehetővé tették, hogy olyan képzéseken is részt vegyenek támogatással a pedagógusok, ami nem közvetlenül, hanem közvetetten szolgálta az iskola érdekét. Amennyiben a jövőben a képzések tervezését forrás is megtámogatja, úgy egyetért az Elnök Asszony azon javaslatával, ami szerint legyen egy fenntartói/ vagy ágazati elvárás arról, hogy milyen szintű képzések azok, amelyek kiemeltek (fontosak). Nagy kérdés, hogy a pedagógus életpálya modell szerinti előrehaladásban feltételként előírt szakmai specializáció megszerzése egyéni vagy intézményi célként fogható-e fel. Cél-e az, hogy egy intézményben több szakvizsgázott, képzettségében több magasan kvalifikált pedagógus legyen. Amennyiben igen, akkor ennek érdekében a pedagógiai program célját ebbe az irányba tágítani fogja az iskola. Ő maga Koronka Lajos igazgató úrral egyetértve, az oktatás módszertani megújulását támogató elvvel értene egyet a felvetett kérdéskörben, minőségileg megszűrt felsőoktatási képzések preferálásával. Fontos, hogy ennek meglegyen a kiszámítható érthető struktúrája ugyanis az elégedetlenséget a sokelvűség generálja. Felvetette, hogy nem tudja mennyire ismert, de az igazgatóhelyettesek széles köre nem rendelkezik pedagógus továbbképzés keretében megszerezhető vezetői szakképesítéssel (szakvizsgával), holott ma minden magasabb vezetői beosztásban lévő pedagógusnak 12
rendelkeznie kellene ezzel a végzettséggel. Ezek jelentős forrást igényelnek, ezért a képzések tervezésének egységes elvi elvárás-rendszerét célszerűnek tartaná meghatározni. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) A képzések tervezésében való szemléletváltás és az egységes elvárás-rendszer összefüggéseit kiegészítve fűzte hozzá, miszerint igen aktualitását érzi annak, hogy az iskolaigazgatókat iskola igazgatókká képezzék. Amikor pl. a pedagógus munkakörből vezetői kinevezésre kerül sor, nem várható el mindjárt, a vezetői feladatokkal megbízott pedagógustól az, hogy egyszerre mindent tudjon ebben a hatáskörében, hiszen a szükséges ismereteket évek alatt tanulták meg a gyakorlott vezetők is. Ennek a tanulási folyamatnak a támogatása a fenntartó oldaláról mindenképpen átgondolandó, ezért a tankerületeknek szervezett továbbképzések keretén belül pl. figyelemmel kell lenni arra, hogy karbantartható legyen az igazgatók felkészültsége, aktualizálható legyen ez irányú tudásuk célzottan is. Szabó Gyula (NPK) A költségek felelősségvállalásában egyértelműnek tartja azt, hogy a tankerületeknek és az intézményeknek egyeztetnie kell a továbbképzési terveiket, mégpedig az intézmény pedagógiai programjához illesztve azt. Megerősítette abban az előtte elhangzottakat, hogy a pedagógus ma valóban saját forrásból finanszírozza a képzéseit, ami igen komoly fejfájást okoz az intézményvezetőknek, a vizsgákhoz biztosítandó időkeret biztosítása kérdésében is. A kivetített ábrán felvázolt struktúra vonatkozásában egyetértését fejezte ki. Bárányos József (OKNT) Felvetette, hogy az egyéni karrierre irányuló és az intézmény érdekét szolgáló képzések támogathatósága kérdésében szükségesnek tartja átgondolni azt, hogy az intézmény érdekét szolgáló képzést a fenntartó támogassa, ahogy az régen is volt (a 80/20%-os arány megfelelőségében). Példaként említette, hogy a kosárfonó és Budapesten a grafológia tanfolyam nyilván nem képvisel azonos célt, azonos érdeket a szaktárgyi szakmódszertani képzésekkel szemben az egyéni karrier és az intézmény pedagógiai, szakmai arculatában. Célszerűnek tarja az egyéni karriert szinkronizálni az intézményi érdekkel. Példaként hozta fel továbbá azt, hogy a gazdasági életben is elképzelhetetlen, hogy a vezetőket ne képezzék, aminek igaznak kell lennie a köznevelésben is. Elképzelhetetlennek tartja azt, hogy a köznevelési intézmények vezetői képzése ne kerüljön tervezésre forrással megtámogatva azt. Két kérdést vetett még fel: 1. hazai és nemzetközi konferenciákon való részvétel lehetősége tárgyában, valamint, hogy 2. előadókat hogyan tud hívni az intézményvezető egy-egy fontosnak tartott téma kapcsán Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Válaszában az előadók meghívásával kapcsolatos kérdésben tájékoztatta a Munkacsoport tagjait arról, hogy az iskolákat körülvevő mintegy szakmai háló, a Pedagógiai Oktatási Központok (POK-ok) segítséget adhatnak. Az elhangzott hozzászólások, javaslatok alapján kiemelte az intézményvezetők képzésének támogatásában való egyetértést, amelyre figyelemmel szükségesnek tartja jogi keretek közé rendelni azt, hogy a vezetőknek évente vagy kétévente képzésen kell részt venniük. Ekkor a központi költségvetésben is kötelezettség keletkezik, a vezetők kötelező képzésének támogatásához.
13
Ballagó Zoltán (EKF) Emlékeztette a munkacsoport tagjait arra, hogy egy lassan húsz éves jogszabály az, amiről szó esik, amelynek végrehajtásához nincs forrás rendelve. Ezért fontos megfelelő pénzügyi forrást találni ahhoz, hogy a továbbképzések tartalommal is megtöltődjenek. A kérdésben egy differenciált megközelítést javasolt amit: 1. objektív mutatók alapján meghatározott intézményi keret szükségességében (amely kereten belül az intézményvezető a szakmai program alapján dönthet arról, hogy a pedagógusait milyen továbbképzésekre javasolja küldeni a pedagógus jelentkezése alapján), valamint 2. egy fenntartói alap létrehozásában nevezett meg. A fenntartói alap létrehozását azzal indokolta, hogy fenntartói szinten kiegyenlíthetőek lennének a hiányok. Itt példaként a gyógypedagógusok, szakszolgálati szakemberek hiányára mutatott rá a képzések támogatásának célzott tervezésével és támogatásával kapcsolatban. 3. A pedagógusképzéssel foglalkozó felsőoktatási intézményekkel való szorosabb kapcsolattartás szükségességére is felhívta a figyelmet, azért mert meglátása szerint ott van az a kapacitás, műhelymunka, amire lehetne építeni, továbbá fontosnak tartja áttekinteni a kapcsolattartásban azt, hogy hol lehetne kedvezőbb feltételekkel (kevesebb képzési díjért, vagy alacsonyabb óraszámban) elindítani olyan képzést, ahol a köznevelési feladatok végrehajtásában szakemberhiány van. Ismét a gyógypedagógus hiányra utalt). Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Az utolsó gondolathoz hozzátette, hogy egyes esetekben a pedagógusok átképzésével megvalósítva azt. Ember Csaba (MZTSZ) A zeneoktatás specialitására hívta fel a figyelmet, javasolva, hogy azzal külön is foglalkozni kellene. A művészeti egyetemek ugyanis kevésbé fordulnak a zeneiskolai tanárok zenei képzése felé. A gyakorlat az, hogy pl. a művészeti egyetem gyakorló iskoláiban tanító zenepedagógusokhoz lehet fordulni. Ez egy más típusú szervezést igényel. Ezen a szakterületen a vezetőképzés külön kérdés, mert az elmúlt 15-20 év átszervezései azt eredményezték, hogy az alapfokú művészetoktatási intézmények, zeneiskolák beolvadtak más intézményekbe, ahol kottát sem olvasó vezetők irányítják a szakmai munkát. Mindez a továbbképzések struktúrájának kialakításában külön figyelmet igényel, amelyre példaként a zeneiskolai hálózatban való struktúra gondolatát fejtette ki. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Megköszönte a hozzászólásokat, javaslatokat, majd áttért a dia következő sorában, a hazai fejlesztésű pályázatok hatásköreinek megbeszélésére, egyben felelevenítve azt, hogy az elmúlt alkalommal az uniós fejlesztések pályázataival kapcsolatos hatáskörökről volt szó. Annak eredményeként azt rögzítették, hogy az uniós pályázatok lebonyolítója a központ, a menedzsment pedig alsóbb szintre lenne delegált. A Munkacsoport tagjainak átadta a szót a dia vonatkozó részének átolvasását követően. Dr. Szebedy Tas (OKNT) Az uniós forrásból megvalósítható pályázatokkal kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy a Közép-magyarországi régióban annak lehetősége esetleges. Az egyéb pályázatok területére kanyarodva különös problémaként vetette fel, hogy az intézmények önálló jogi személyiség jellege megszűnt, ekként az intézmények saját jogon 14
nem nyújthatnak be pályázatot csak a fenntartó vagy annak hozzájárulásával. Különös tekintettel arra, amikor a pályázat pénzügyi következményekkel is jár és önrész vállalása/teljesítése is előírt. Az mondható, hogy a részfeladatokhoz kapcsolódó pályázatoknál a különböző jogosultságok, jogi személyek és a szakértelem rendszer szinten hiányzik. Intézményen belül sem áll fenn, mint ahogy korábban erre volt egy-egy részmunkaidős státust. Példaként említette a holokauszt pályázatot, amely a gyermekek számára nagyon hasznos volt, de a pályázat adminisztrációja olyan terhet rótt az intézményre, ami erőn és szakértelmen felül volt. Ember Csaba (MZTSZ) Megerősítette Dr. Szebedy Tas által elmondottakat, a példát folytatva a Nemzeti Tehetségprogram pályázaton való részvétellel felmerülő problémákkal és azzal, hogy a több szint közötti kommunikáció akadozik, nem születnek meg a támogatási szerződések sem. Több volt az adminisztráció, minthogy megvalósítottak egy hangversenysorozatot, vagy egy 30 millió forintos művészeti/zenei tábort. Meglátása szerint az az elképzelés nagyon jó volt, ami szerint 5 millió forintig terjedően az intézmény intézhet mindent. Ebben a hatáskörben az intézmény a tankerületnek lejelenti, hogy benyújtotta a pályázatot, majd lejelenti, hogy eredményesen befejezte annak végrehajtását. Javasolta ezt bevezetni az új struktúrában. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Az elhangzottakból összegezte a lényeget, ami szerint a Munkacsoport tagjai egy pályázati referensi csoport támogatásával tartaná elképzelhetőnek a hazai forrásból megvalósítható pályázatokon való részvételt. Tankerületi szinten pályázatkövetéssel, előkészítéssel, lebonyolítással, vagyis, hogy a technikai lebonyolítás nem kerülne az iskola hatáskörébe. Dr. Szebedy Tas (OKNT) Aggályát fejezte ki, hogy fenntartói szinten erre nem lesz kapacitás. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Feltette a kérdést: meglátásuk szerint hol van arra annyi kapacitás, ahol megfelelő számú pályázati referens lenne alkalmazható? Koronka Lajos (MMA) Kifejezte, hogy Dr. Szebedy Tas úr által elmondottakkal nem ért egyet: nagyon sok pályázat van kihasználatlanul azért, mert a tantestületnek már nincs kapacitása. Minden tantestületben tudható, hogy kik azok akik a pályázatokban is aktívan részt vállalnak, de ezzel nem terhelhetőek tovább, nem lehet visszaélni. Csak azt a megoldást tartja célszerűnek, hogy a tankerülethez kerüljön a hazai forrásból megvalósítható pályázatokkal kapcsolatos hatáskör. Természetesen az intézménnyel való együttműködés nem kerülhető ki. Kiegészítésre javasolta a táblázat vonatkozó részét tankerületi szinten azzal, hogy: „A pályázatok elkészítése” Szabó Gyula (NPK) Az előtte szólókat abban erősítette meg, hogy a tankerület szintjén jelenjenek meg pályázati referensek, mert össze tudja fogni az intézményeit is, egyben látva azok igényeit. Különösen fontosnak tartja ezt azért, mert nagyon sok pályázatíró, lebonyolító cég veszi le a hasznot az 15
intézményekről közvetlenül is, ezért fontos lenne ezeket kiszorítani. A Határtalanul Pályázat példáján szemléltette az általa elmondottakat. Dr. Szebedy Tas (OKNT) Meglátása szerint pályázat és pályázat között óriási különbségek vannak. Ő a pedagógusok által gyermekekre megírható pályázatokra hívta fel a figyelmet, amely pályázatok nem fognak megvalósulni, ha nem az iskola hatáskörében kerülhet megírásra, lebonyolításra. Ha ez a hatáskör a tankerült hatáskörébe helyezett, úgy a tankerület nem tudja azt felmérni, hogy az intézményben milyen kapacitás áll fenn, ki az a három ember, aki az adott projekt megvalósítására használható pl. egy 200 fős testületből. Erre a tehetséggondozási pályázat jelenlegi struktúráját, gyakorlatát hozta példának. Bárányos József (OKNT) Egyetértve Dr. Szebedy Tas úrral összegezte, hogy az infrastruktúra, az eszközfejlesztés irányú pályázatokban a fenntartó, és minden olyan, ami programfejlesztést céloz meg intézményi hatáskör legyen. Egy tanár külföldi képzéshez kihirdetett pályázatot a tankerület bonyolítson le. Ballagó Zoltán (EKF) Az elmúlt időszak közreműködő szervezetek által végzett ellenőrzési tapasztalataiból kiindulva mondta el, hogy a szabálytalansági eljárásoknak a számossága azt mutatja, hogy nagy odafigyelést, felelősséget kíván meg egy pályázat szabályos lebonyolítása. Differenciált megközelítést javasolt, felhívva a figyelmet arra, hogy a diasor előző oszlopain hol vannak a pénzügyi jogosultságok, a pénzügyi adminisztráció. Emlékei szerint konszenzus volt abban, hogy ezek a hatáskörök a fenntartónál jelenjenek meg (az intézménynél nincs is erre kapacitás). Természetesen a szakmai program összeállítását, a megvalósítást az intézmény hatáskörébe célszerű helyezni. Nem véletlen az sem, hogy egy projekt menedzsment képviselője is az intézmény vezetője, alkalmasint maga a projektmenedzser. Kiemelte az intézményekkel való szoros együttműködés szükségességét, „bizonyos pályázatok tekintetében nagyobb önállóság engedésével (mint pl. a tehetséggondozást támogató pályázatok), és ott ahol a pályázatok ezen túlmutatnak egy szorosabb fenntartói ellenőrzés és kontroll alatt az intézményekkel való együttműködésben”. Dr. Varjúné fekete Ildikó (KÖSZOE) Kifejezte, hogy az előtte szólók a rosszabb gyakorlatból indultak ki, tekintettel arra, hogy mindezidáig a tankerületeknél nem voltak pályázati szakemberek, amit ugyanakkor fontosnak tart a fenntartó szervezetén belül biztosítani. Levezette, hogy ezen szakemberek figyelnék a pályázatokat, amely lehetőségekről az igazgatói értekezletek útján tájékoztatnák az iskolákat. Megerősítette, hogy a pályázat lebonyolításával kapcsolatos eljárást a fenntartó hatáskörébe javasolt helyezni. Mindezzel egy jobb joggyakorlatot lehetne megalapozni. Pölöskein Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Többféle lehetőséget látna célszerűnek, gondolva a fővárosi irányítási gyakorlatára is, ahol bizonyos koordinációs irodákat állítottak fel, amely szervezeten belül volt pályázatfigyelő és pályázattámogató referens (hozzátette, hogy volt szabadidő referens) is, ami azt jelentette, hogy ezek a szakemberek 5-6 intézményt láttak el információval és koordinációval. Megosztotta a Munkacsoport tagjaival, hogy ez is emberfüggő volt. „Volt, aki nagyon lelkiismeretes, felkészült és hatékony volt és volt, aki nem.” De az intézmények között is nagyon nagy különbségek vannak az pályázati aktivitás, hatékonyság terén. 16
Kiemelte, hogy az anyagi források lehetőségét mindenképpen figyelembe kell venni, továbbá a pályázatok pénzügyi elszámolási eljárása szükségessé teszi a hozzáértő szakemberek alkalmazását. Ezért is nagyon fontos a párbeszéd a fenntartó és az intézmények között. Áttért a diasor utolsó táblájára, ami a szakszolgálat rendszeréről a gyógypedagógiai ellátásról az ifjúság és gyermekvédelemről, a diákönkormányzatokról, pályaorientációról szól. Dr. Szebedy Tas (OKNT) A gyógypedagógiai és a szakszolgálati ellátással kapcsolatban felvetette, hogy az ellátási igények felmérése, a nyilvántartás és koordinálás felelőssége nem érthető a kivetített dia soraiból. Kérdésbe foglalt példával szemléltette, hogy amíg az egyik szakember koordinál, a másik igényt mér fel és a gyerek ott marad ellátatlanul? A gyógypedagógiai ellátásban a már említett komoly hiány érzékelhetőségére hívta fel a figyelmet. Az a felépítés, amit a dia szemléltet meglátása szerint nem fog megoldást hozni, mert szerinte hiányzik az EMMI szintjére emelt intézkedés a gyógypedagógus hiány vonatkozásában. A szabadidő szervezőkkel kapcsolatban a drogprevenciót és az egészségvédelmet érzi jelszóvá erősödni, ami alatt azt érti, hogy előírásként minden szinten (NAT, tanterv, tanóra szintjén) megjelenik, de öt éve leállt az igazán működő és hatékony preventív foglalkoztatás az intézményekben. És bár sok pénzt emésztett fel, de a probléma fenn áll a felvilágosítás szintjén is. Azok a programok, amelyek hatékonyak lennének nem jutnak el tömegesen a gyerekekhez, az iskola pedig költségvetés nélkül nem tud erre lehetőséget biztosítani. Számba kellene venni azt, hogy milyen országosan létező prevenciós programok vannak, azok milyen költséghatással rendelkeznek és hogyan tehető elérhetővé a tankerületek koordinációjával az intézmények számára. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Hangsúlyozta, hogy a prevenciónak ma sokkal nagyobb a jelentősége, mint tíz évvel ezelőtt. Szabó Gyula (NPK) A dia harmadik oszlopát emelte ki, az ifjúság és gyermekvédelem tárgyában. A tankerületi szintű bejegyzést idézve kérdezi, hogy a tankerület kiket koordinál, mert nincs gyermek és ifjúságvédelmi felelős a hatályos jogszabályok értelmében az intézményekben. Ezért javasolja felülvizsgálni azt és jogszabály módosítással visszaállítani ezen felelősöket az iskolákba, mint nevelést-oktatást segítő közalkalmazottak. Jelenleg a pedagógiai asszisztensekre terhelik ezt a feladatot. Farkasné Polgár Katalin (Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálat) Elmondta, hogy a pedagógiai szakszolgálatok átalakítása, amelynek keretében létrejöttek a megyei szintű intézmények nagyon nagy előrelépés történt tekintettel arra, hogy olyan különböző múlttal és szakmai minőséggel valamint az egyes gyerektől különböző távolságokban működtek ezek az intézmények, hogyha valahol akkor ezen a szakterületen szükség volt arra, hogy egységes szakmai szemlélettel, egységes szakmai tartalommal jelenjen meg ez az ellátás a rendszerben. A megyei szintű intézményrendszerben az is egy nagy előny, hogy „koncentráltan jelenik meg a jelenleg kevés szakmai létszám, ami a tárgyi feltételekről is elmondható.” Hatékonyan lehet azt a keveset felhasználni, ami rendelkezésre áll. Ekként a tankerületi tagintézmények között a: - szakemberek - az álláshelyek, - a szakterületek közötti szakemberek is 17
rugalmasan mozgathatóak, továbbá a hiányterületek is szakmai segítséget kaphatnak a másik tagintézményből, a székhelyről. Minderre figyelemmel kért a kivetített dia alapján segítséget abban, hogy mit jelent az összevont tankerület hatáskörében tervezett együttműködés koordinációja, illetve a pedagógus álláshelyek meghatározása, ami nem lenne célszerű. Sokkal hatékonyabban lehet gondolkodni, ha az álláshelyek a létszám egy keretben marad és azt rugalmasan, igények szerint lehet a tankerületi tagintézmények között mozgatni. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Megerősítést kért abban, hogy a dián látható, az összevont tankerületnél feltüntetett hatáskör a a megyei szinten képzelhető el? Farkasné Polgár Katalin (Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálat) Igen válasszal erősítette meg Elnök Asszony kérdését, kiegészítve azzal, hogy ellenkező esetben (az elaprózódással) mindannak a hozadék veszne el, amit az átalakítással nyertek az egységes szakmai szemlélet, egységes szakmai tartalom vonatkozásában is. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Elfogta a választ azzal a kérdésben feltett segítségkéréssel, hogy akkor miért hallja azt, hogy a gyerekek egy részét az előző szabályozási rendszer jobban ellátta. A KLIK-et folyamatosan az a vád érte, hogy nem vette fel a gyógypedagógusokat, szakszolgálati szakembereket, ezzel akadályoztatta a működés hatékonyságát. Hangsúlyozta, hogy nincs elegendő szakember, ekként azt a fenntartónak a szemére vetni, hogy nem tud egy feladatot ellátni, nem feltétlenül korrekt és minderre figyelemmel a kérdés úgy tehető fel, hogy vajon nem a szabályozásban keresendő-e a hiba? Farkasné Polgár Katalin (Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálat) Elmondta, hogy ez egy összetett probléma. Van egy rendeletben engedélyezett létszám, amit a minisztérium a szakmai statisztikai adatok alapján egy optimalizált helyzetre számolt ki, vagyis, ha minden gyermek megkapná a szükséges óraszám szerinti fejlesztést. Vagyis ez a létszám szükséges egy szakmailag színvonalas megvalósításhoz. Ehhez képest hiányzik szakember, mert nem egyszerre képzik őket a felsőoktatási intézmények. A szakmai létszám ekként nem tölthető fel egyszerre, de lehet cél az ütemezett feltöltés. A létszám pl. nagyon különböző volt a megyék között is. Saját területéről (Fejér megyéből) hozott példával szemléltette, hogy az átalakítás kezdeti idejéhez képest, amikor is 197 fő volt az összlétszám (amiből 160 fő pedagógus) ma 240 főről számolhat be (közel 200 fő pedagóguslétszámmal). Ezzel azt kívánta elmondani, hogy van szakember, megnyerhetőek is, de ütemezetten. A szakszolgálati statisztikai adatokból látható, hogy folyamatosan nő a szakszolgálatok által ellátott gyermekek létszáma is. Azt kijelenteni, hogy nem tudja a fenntartó ellátni a feladatait ezért nem is lehet. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Válaszként megerősítette, hogy a tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják a tankerületek és az ombudsman vizsgálat alapján, hogy nem lefedett az ellátás. A rendszerben a növekedéssel együtt vannak ellátatlan gyermekek, ezért fenntartói oldalról a rendszer nem kielégített a felmerülő fejlesztési igények vonatkozásában. És nem forrás miatt. Lát egyfajta párhuzamosságot a rendszerben az EGYMIK és a szakszolgálatok vonatkozásában.
18
Farkasné Polgár Katalin (Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálat) Meglátása szerint a két szolgáltatás feladat és hatásköre teljesen elkülönül egymástól jogszabályi szinten is, ekként nem áll fenn párhuzamosság. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Kifejtette, hogy nem a feladatellátás, hanem a hozzáértő szakemberek párhuzamossága, a két intézménytípusban lévő pedagógusok, szakemberek párhuzamossága áll fenn. A gond az, hogy adott feladathoz két szakemberre van szükség, és ez fenntartási problémaként is jelentkezik. Dr. Varjúné dr. Fekete Ildikó (KÖSZOE) Elmondta, hogy amíg nem választották szét a feladatokat, addig az EGYMIK és a pedagógiai szakszolgálatok humánerőforrását meg tudták osztani. Most sok a panasz bejelentés (megjegyezte, hogy Budapestet egy külön egységként kell kezelni), mert amióta a szakszolgálati tagintézmények egy központba tartoznak, az adott tankerületi igazgatónak (fenntartónak) nincs közvetlen ráhatása a szakszolgálati tagintézmény vezetőjére ekként arra sincs, hogy az ellátatlanul maradt gyermek érdekében közvetlenül intézkedhessen. Meglátása szerint sem úgy működik, mint ahogy az elvárható lenne. Farkasné Polgár Katalin (Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálat) Felhívta a figyelmet arra, hogy a Főváros nyilván más múlttal rendelkezik a nagyságából, összetettségéből adódóan más problémákkal küzd, más a visszajelzés is a szolgáltatást igénybe vevőktől. Az biztos, hogy a két intézmény feladatellátásában a szakemberek próbálják segíteni egymást a kieső óraszámok valamilyen szintű pótlásával, de a feladatok mindkét rendszerben egymástól lehatároltak. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Arra hívta fel a figyelmet, hogy éppen az imént elmondottak miatt Fenntartói szemmel egy dupla finanszírozás lépett fel, ami teljesen kezelhetetlen. Paszkoszné Kulcsár Andrea (EMMI) Kiegészítette az aelmondottakat, hogy a két intézménytípus között konkrétan lehatároltak a feladat és hatáskörök oly annyira, hogy a pedagógiai szakszolgálatok feladatainak, működési feltételeinek, feladatai ellátásának részletes szabályait az oktatásért felelős miniszter külön rendeletben állapítja meg. A gyógypedagógusok vonatkozásában figyelemmel kell lenni arra, hogy a pedagógiai szakszolgálat – egyébként a köznevelési törvényben tízféle tárgyban meghatározott feladatai közül – gyógypedagógiai tanácsadás ellátását kell, hogy megszervezze. Az Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény – mint többcélú intézmény – a kizárólag sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók óvodai nevelése, iskolai nevelése-oktatása, kollégiumi ellátása (vagyis a többi gyermekkel együtt nem nevelhető sajátos nevelési igényű gyermekek ellátása) céljából létrehozott olyan többcélú intézmény, amely az utazó gyógypedagógusi, utazó konduktori hálózat feladatait is meg kell, hogy szervezze. Az utazó gyógypedagógusi hálózat azon gyermek speciális fejlesztését látja el, akiknek részére a pedagógiai szakszolgálatok hatáskörében – a vizsgálat tárgya szerint – felállított szakértői bizottság azt szakértői véleményben előírja.
19
Magyar Zita (Állami Intézményfenntartó) Kifejezésre jutatta, hogy az elmondott logikát értik, de a panaszokból az érzékelhető, hogy a szakszolgálati rendeletet az új fenntartói struktúra, szemlélet kialakításával javasolt felülvizsgálni. A polémia elkerülése végett tisztázta, hogy a kivetített dián látható táblázat a köznevelési intézmények szintjére íródott, a szakszolgálat mint olyan a táblázatban nincs benne. Mindezzel összefüggésben a felvetődött párhuzamosságokat példán keresztül szemléltetve mondta el, hogy komolyan vetődik fel pl. a gyógytestnevelők szerepének problémája azért, mert az intézményben testnevelő munkakört betöltő tanár, a testnevelés órái után óraadói státuszban – megbízási szerződéssel –, lát el ugyanabban az intézményben gyógytestnevelési feladatokat is. Minderre figyelemmel a szakszolgálati illetve a gyógypedagógiai ellátás és hálózat rendszerét fenntartói szemmel át kell gondolni. Koronka Lajos (MMA) A gyermek és ifjúságvédelemre térve mondta el, hogy meglátása szerint ezt a területet az igazgatók, a pedagógusok valójában nem ismerik. Ez egy önálló szakma, egy teljesen interdiszciplináris ismerettel, összetett jogi környezettel. Annak meglátása szerint nincs úgy értelme, hogy egy fél állás lehetőségével egy pedagógusra bízva valósuljon meg ez a feladat azért, hogy kipipálható legyen a végrehajtás. A feladat jelenleg sablonszerűen jelenik meg, nem tükrözi ennek a feladatnak a komoly mögöttes tartalmából eredő jelentőséget. Az megnyugtató lenne számára, ha a kivetített dia táblázatának EMMI során is megjelenne az egyébként fennálló ifjúságpolitika. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Megköszönte az észrevételeket, az ismételten aktív közreműködést, a konstruktív együtt gondolkodást. A fenntartó hatáskörében elvégzendő feladatként nevezte meg az emlékeztetőkből kigyűjtendő azon jogszabály módosítást igénylő javaslatokat, amelyek strukturálisan meghatározóak az új szervezet létrehozásában. Ennek összefoglalásával folytatnák a következő ülést. A következő ülés időpontját 2016. május 05-én 10 órai kezdettel határozta meg. Az emlékeztetőt készítette: Paszkoszné Kulcsár Andrea (EMMI) Jóváhagyta: Pölöskei Gáborné (állami intézményfenntartó elnöke)
20
