EMLÉKEZTETŐ a Fenntartói munkacsoport 2016. április 07-ei üléséről Résztvevők: Pölöskei Gáborné Állami Intézményfenntartó Bárányos József Országos Köznevelési Tanács (OKNT) Ballagó Zoltán Eszterházy Károly Főiskola (EKTF) Bella Tibor Köznevelési Szakértők Országos Egyesülete (KÖSZOE) Bényei Sándor Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) Bíró Gábor Nemzeti Pedagóguskar Csapó Ágnes EMMI Dr. Kormos Vilmos Miskolci Herman Ottó Gimnázium Dr. Pavlik Lívia Kancellár (EMMI) Dr. Szebedy Tas Országos Köznevelési Tanács Dr. Varjúné dr. Fekete Ildikó Köznevelési Szakértők Országos Egyesülete (KÖSZOE) Ember Csaba Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete (MZTSZ) Filep Sándor Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetsége (KÖOÉSZ) Horváthné Felföldi Helga NGM Jenei Zoltán Kancellár (EMMI) Kissné Köles Erika Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága Koháry Orsolya Köznevelési Szakértők Országos Egyesülete (KÖSZOE) Koronka Lajos Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Madarász Péter Miskolci Herman Ottó Gimnázium Magyar Zita Állami Intézményfenntartó Michl József Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetsége (KÖOÉSZ) Oláh Lajosné Megyei Jogú Városok Szövetsége (MJVSZ) Szabolcsi Miklós Budapesti Iparkamara Művészeti Szakmai Osztály Alelnöke (MKIK) Paszkoszné Kulcsár Andrea EMMI
Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Köszöntötte a munkacsoport tagjait. A 2016. 04. 01-jén tartott „A jövőért, gyermekeink oktatásáért című országos igazgatói konferenciára” utalva megköszönte Bíró Gábor úr előadását, amely korrekten szemléltette a Fenntartói Munkacsoport aktualitásait. Említést tett arról, hogy az információhiány sokakban elbizonytalanodást kelt, ezért meggondolandónak tartja azt, hogy a Munkacsoport Emlékeztetőit az iskolák igazgatói is megkapják.
1
Ezt követően megnyitotta az elmúlt 03. 31-ei ülésen még meg nem vitatott támogatói kör megbeszélését.
Dr. Szebedy Tas (OKNT) Kitért az emlékeztetővel kapcsolatban felvetett gondolathoz, hozzáfűzve azt, hogy az iskolák érzik, hogy valami zajlik a Köznevelési Kerekasztal üléseken, ugyanakkor az is megfogalmazódik bennük, hogy ennek ideje hosszúra nyúlik, ezért mindennek eredményeként nem biztos, hogy valamiféle megegyezés is születik majd. Ez az érzés egy kicsit árnyat vetett az Elnök Asszony által említett konferenciára is, mert az arra való meghívás szempontja nem volt egyértelmű. Konkrétan, hogy a konferencia kik részére és mi célból került megrendezésre. Ez kommunikációs problémát vetett fel, amellyel összefüggésben példaként említette, hogy a Gimnáziumok Országos Szövetsége tagjai közül nagyon sok olyan igazgató kereste meg, aki csak hallomásból értesült a konferenciáról, de nem kapott meghívást a szakmai rendezvényre. Nem volt egyértelmű és érthető a kiválasztás jellege, aminek eredményeként a megsértett intézményvezetők – akik nagyon szerettek volna és nem ellenségesen, hanem az információkhoz jutás miatt részt venni a konferencián –, csak találgatták, hogy kik és miért kerülhettek meghívásra. Így az sem volt cáfolható, hogy valamiféle belső kör kiválasztásáról lett volna szó. Az információhiányt erősíti az, hogy számos helyen a POK-okkal és a KLIK-kel való kapcsolat még nem tükrözi a mostani beszélgetések konstruktivitását, hanem a régi beidegződések működnek tovább. Ezért bizonytalanok és kevésbé reménykedők az intézmények vezetői, a pedagógusok. Valóban oldani kellene valamely információs csatornán az információhiányt. Koronka Lajos (MMA) A konferencia és az igazgatók meghívásával összefüggésben tett említést a szakképző iskolák helyének kérdéséről – tekintettel arra, hogy azok már az NGM irányítása alá tartoznak –, de a konferencián elhangzó számos kérdésben is érintettek. A szakképző iskolák ismeretségi köréből számosan nem értesültek a konferencia lehetőségéről. Azt is hangsúlyozta, hogy a pedagógusokhoz a Szakképzési Centrumoktól (akik a konferencián részt vehettek), az információ valójában nem jut el. Az pedig még teljesen átláthatatlan, hogy a Szakképzési Centrumoktól miként juthat el az információ a szakképző iskolák igazgatóihoz. Ez fontos kérdés, mert a középiskolások legalább 60 %-a a szakképzés területén van és a szakképző iskolákban foglalkoztatott pedagógusok ezekben a folyamatokban ugyanúgy részt vesznek. Ezért az információáramlás folyamatában ebbe az irányba is szükséges kitérni. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Megköszönte a hozzászólásokat és elmondta, hogy a helyzetet javítani fogja az ún. regionális fórumok megszervezése, de a konferenciának helyt adott Akadémia befogadóképessége korlátozott, ahová nem lehetett annyi érintettet meghívni. Kérte a Munkacsoport támogatását abban, hogy jelenjen meg a POK-ok szervezésében megrendezésre kerülő fórumokon és a Minisztérium fellépésével együtt számoljon be a Munkacsoportban folyó munkáról, az előrehaladásról. Bíró Gábor úr már összeállított egy anyagot, és kérte, hogy ezeken a konferenciákon vegyenek részt a Munkacsoport tagjai, hiszen ne felejtsük el, hogy az állami fenntartás új szerkezete azon problémák, elégedetlenségek, nehézségek, vélemények 2
feltárásával alapozódik meg, amelyeket a Munkacsoport feltárt, megvitatott. A munkacsoportnak nagy a súlya, széleskörű a feladata és felelőssége abban, hogy az állami intézményfenntartásról lehulljanak az ellenségeskedő gondolatok a rossz beidegződések. Bárányos József (OKNT) Megemlítette, hogy a következő héten lesz Székesfehérváron a következő ilyen fórum, amiről megkapták a meghívót, de abban nem szerepel semmiféle Munkacsoport előadója. Helyettes Államtitkár Úr tart egy 50 perces tájékoztatást és utána egyéb témák kerülnek fel. Erre figyelemmel ellentmondás érzetét kelti Elnök Asszony kérése. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Ebben a kérdésben kifejezte, hogy vélhetően valami kommunikációs zavarról lehet szó, amin lehet javítani. Jelezni fogja Helyettes Államtitkár úrnak a Munkacsoport folyamatában végzett munkáját, az észrevételeket. Bíró Gábor (NPK) Tájékoztatta a Munkacsoport tagjait arról, hogy időben megküldte Helyettes Államtitkár úr részére a beosztást, de azt látja, hogy nincs elegendő idő az egyes helyszíneken arra, hogy a megértést segítve lehessen elmondani a szükséges információkat és a várható hozzászólásokat is meg lehessen hallgatni. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Erre figyelemmel jelezni fogja Helyettes Államtitkár úrnak a Munkacsoport folyamatában végzett munkáját, az észrevételeket. Áttért az ülés napirendjében megtárgyalandó támogató feladatok (ellenőrzés, beruházások tervezése és a projektek tervezése) megvitatására. Létesítménygazdálkodás, beszerzés, személyi ügyi, gazdasági adminisztráció. Létesítménygazdálkodás: - A központ szintjén: vagyongazdálkodási stratégia alkotás, vagyongazdálkodás-politikai hatáskör. Mérlegelési prioritások, sorrendek beállítása. - Az összevont tankerületi egységek szintjén: energetika, szükség szerint műszaki ügyeletek, karbantartás szervezése, tartós-rendszeres vagyonhasznosítás engedélyezése, gondnoki feladatok (körgondnokság keretében) - Intézmények szintjén: a vagyonhasznosítás. Ezen támogatói feladatok körében merül fel az „Érdekeltségi Szabályzat” vagy engedéllyel és adott keretek között a karbantartási munkálatokra irányuló szerződések lehetősége az intézmény és az önkormányzat között. Dr. Szebedy Tas (OKNT) Felhívta a figyelmet arra, hogy amennyiben karbantartás megszervezésének hatásköre a megyei szinte kerül és a végrehajtás folyamatában az intézmény nem kap valamiféle ellenjegyzési, jóváhagyási hatáskört, úgy nem fognak megoldódni a működéssel kapcsolatos problémák. Az egyik kulcsprobléma a karbantartások elmúlt három évre visszamenőleges elmaradási szintje, ami az intézményeknek egy hosszútávon behozhatatlan hátrányt és nagyon 3
nagy költséget jelent. Javasolta, hogy a karbantartási feladatok ütemezése, előjegyzése, az arra való igényfelmérés, valamint az elvégzésre való jóváhagyás/teljesítésigazolás az intézményvezető hatáskörébe kerüljön vissza. Több helyen tapasztalható pl. az, hogy az elvégzett karbantartási munka nem az elképzelések szerint valósult meg, de az intézményvezető erre vonatkozó kritikáját a jegyzőkönyvön kívül semmi nem rögzítette. Ennél fogva az elvégzett munka ellentételezéséért kifizetett díjat követően, semmilyen eszköz nincs a kezében a tényleges helyreállítás végrehajtatásához. Pavlik Lívia (Kancellár) A felvetés arra irányult, hogy a több éve elmaradt karbantartások megszervezésében, megtervezésében az iskolának nagyobb szerep jusson, akár egy jóváhagyói funkcióval illetve a teljesítésigazolás hatáskörével biztosítva azt. A Kancellár Asszony hangsúlyozta, hogy különbséget kell tenni a tervezhető és az eseti jellegű karbantartások között. Az eseti jellegű karbantartás tervezhető akár az önkormányzatokkal való kooperációban is, de nem egy-egy intézmény, hanem egy-egy önkormányzat közigazgatási területén működő valamennyi intézmény vonatkozásában, egy szerződési jogviszonyban. De lehet külső partnerrel, kiszervezett formában is biztosítani azt. A tervezett karbantartással összefüggésben elmondta, hogy az éves terv és annak időzítése elkerülhetetlen, amely folyamatban az intézményeknek egyértelműen komoly szerep jut. A teljesítésigazolás intézményvezetői hatáskörbe helyezése kérdésben azonban felvetette azt az aggályt, ami szerint az egyes volumenű műszaki munkálatok teljesítésének igazolása (pl. tetőfelújítás) olyan szakmai kompetenciát kíván meg, amely az igazgató hatáskörében nem elvárható. Dr. Szebedy Tas (OKNT) Az elhangzottakra reflektálva elmondta a tapasztalatát az egy külső céggel kötött általános szerződés gyakorlati problémáiról. Annak ugyanis nincs közvetlen ráhatása a munkavégzésre és az ütemezésre, ami az elmúlt három év viszonylatában is teljes elmaradásokat eredményezett, nagyszerű és elfogadott tervezések fennállásával. Ha nincs az intézménynek ráhatása az elvégzendő karbantartási munkák prioritásának meghatározására, úgy a tervezés önmagában megvalósítatlan paksaméta halom marad. A műszaki kompetenciák hiányával kapcsolatban elhangzottakkal egyetértett, de kihangsúlyozta azt, hogy egy tetőbeázásra hiába fizet ki a műszaki kompetenciával leigazolt eredmény alapján a megrendelő 2,0 millió forintot a vállalkozónak (pl. tetőjavítónak), ha a tetőn ugyanazt a műszaki probléma továbbra is fennmarad, vagyis a javítást követően is ázik az iskola. A használónak (az iskolának) és a cégnek nem mindig azonosak az érdekei. Az iskolának, mint használónak az, hogy a tető ne ázzon. A használó jogának érvényesítését ezért megoldandónak tartja a jövőben. Ember Csaba (MZTSZ) Azt a kérdést tette fel, hogy a megyeközpontnál hány odatartozó intézményben gondolkodnak. Mert ha azok nagyobb számú intézményt fognak majd össze, úgy annál inkább azt a harminc éves gyakorlatot fogják indikálni, hogy nagyon sok ember levelezik és az intézkedés nem lesz ezzel egyenesen arányos.
4
Madarász Péter (Miskolci Hermann Ottó Gimnázium) Észrevételében a személyes érdekeltség kérdésére tette a hangsúlyt, figyelemmel arra, hogy az iskolában a problémák megoldásában, az igazgató a legérdekeltebb. Ennek következtében a karbantartási feladatok is harccá váltak az üzemeltető és az igazgató között. Az elmaradás pedig katasztrofális helyzeteket eredményezett a múltban. Ezért komoly aggályokat vet fel az, hogyha nem kerül a Szebedy Tas úr által javasolt legalább egyetértési jogkör az igazgató hatáskörébe, akkor ezek az állapotok továbbra sem fognak enyhülni, illetve megszűnni. Koronka Lajos (MMA) Felhívta a figyelmet a műszaki szempontból látszat-megoldásokra és az azokból folyamatosan fennmaradó műszaki problémákra. Amennyiben körgondnokban gondolkodunk, úgy számolni kell azzal, hogy neki az az érdeke, hogy kipipálhassa a feladatot. Az iskola igazgatójának pedig, hogy a probléma valóban megoldódjon és ugyanaz a műszaki gond ne merüljön fel három héten/hónapon belül. A látszatmegoldások általában ezt eredményezik, amelyek abban a pillanatban kétségtelenül olcsóbbak, de hosszútávon drágábbak. Tehát meglátása szerint is kell valamiféle ellenjegyzési jog az iskola igazgatójának hatáskörébe. Kifejezésre jutatta azt a gondolatát, ami szerint egy jól működő iskolában nem kell gondnok, ugyanakkor a körgondnokság esetében is javasolja, hogy az iskolában legyen egy olyan ember, akinek a munkaköri leírásában benne van, hogy valamiféle gondnoki feladatot ellát (pl. jelzi, ha csőtörés van, várja a körgondnokot, előkészíti a terepet, stb.). Mert, ha nincs akkor ez megint az igazgató dolga lesz. Pavlik Lívia (Kancellár) Az elhangzottakkal kapcsolatban, mintegy 140,0 milliárd forintos ingatlanállomány kancellárjaként mondta el, hogy biztosan nem fogadna el egy olyan teljesítésigazolást önmagában, amit „X” egyetem felújítása kapcsán a Dékán anélkül tesz le, hogy a felelős műszaki vezető nem mondaná azt, hogy a teljesítés igazolt a szerződés minden pontja szerint és kifizethető 100,0 millió forint. A teljesítés folyamatában meg kell különböztetni pl. egy szállítás átvételét igazoló cselekményt a szakmai teljesítés igazolásának cselekményétől. Jelenleg olyan felelősségi körökről van szó, amelyeket az intézmény SzMSz-ében mindenképpen deklarálni kell majd. A szabályzatban az Áht. szerinti kötelezettségvállalás és az ahhoz kapcsolódó jogkör az, amit értelemszerűen definiálni is kell. Hogy mi kerül ennek a folyamatnak az elébe annak érdekében, hogy minden kontroll megvalósuljon az már szabadon választott, de abban fontos szereplő a konkrét felhasználó. Egy egyetemi labor fejlesztésének példáját hozva mondta el azt, hogy egy szakmai kutató sokkal jobban érti, mint egy műszaki vezető azt, hogy az a labor eszköz jól vagy nem lett jól üzembe helyezve mérés szempontjából (vagyis megbízható a mérés avagy sem, hitelesíthető avagy sem). Tehát kihagyhatatlan a szakmai szereplő, de az is, aki munkakörében a műszaki tartalomért felel. Minderre figyelemmel óva intene mindenkit attól, hogy az igazgatóra SzMSz szerint olyan felelősség terhét róják, amely szakmailag nem elvárható. A tervezhetőséggel kapcsolatban elmondta, hogy a tervezés mindegy, hogy hol kerül rögzítésre, ha az a megvalósítás útjára nem léphet. Vélelemmel fogalmazta meg azt, hogy forrás hány lehetett az oka annak, hogy nem valósult meg az a jogos felújítási munka, ami t nagyon részletesen, hatékonyan, praktikusan, hozzáértő módon igény szerint fogalmaztak 5
meg az érintettek. Itt megint eljárásmódokról van szó. A több intézmény együttes irányítása fennállásával az időzíthető karbantartások tervezését időben össze kell hangolni, azok közbeszerzés kötelesek is. Ennek koordinálása abban a költségvetési szervben tud megvalósulni, ahol egyébként a szakmai támogató funkció (itt nem a szakmai pedagógiai funkciókra, feladatokra gondolva) rendelkezésre áll, mindamellett, hogy a megvalósulásba nagyon sok szereplőt be kell vonni. Bíró Gábor (NPK) Kifejezésre jutatta azt az aggályát, ami szerint egy egyetemi, főiskolai környezet nem ugyanaz, mint egy régióé. Azt a gondolatát is megosztotta, hogy akárhová kerül a teljesítésigazolás szerepe, mindenképpen bele kell, hogy folyjék az igazgató a karbantartási folyamatokba, annak hangsúlyával, hogy a hibás teljesítésből erdő következmények különös felelősséget rónak rá a teljesítés műszaki igazolásával történt kifizetést követően is. Ember Csaba (MZTSZ) Részben egyetértve Kancellár Asszonnyal mondta el azt saját iskolája példájaként, hogy a kiváló tervezők, műszaki szakértők pályázatokkal megvalósított beruházásai számos esetben terjednek ki olyan fejlesztésekre, amelyek önmagukban nem elegendőek. Ilyen például az épületszigetelés, amellyel egy időben az alulról folyó vizesesedést és a tetőről befolyó vízelvezetést már nem oldották meg, mert arra nem volt pályázati forrás. Bárányos József (OKNT) Kancellár Asszonnyal egyetért a beruházás és a felújítás vonatkozásában elmondottakkal, mert az meglátása szerint is meghaladja az igazgatók erejét. Ott talán egyetértési, vagy közreműködési funkciója lehet az intézmény vezetőjének abban, hogy valóban megtörténtek az adott munkálatok. Gyakorlati szempontból megközelítve a kérdést, mondta el azt, hogy a mindennapi karbantartás megoldhatatlan olyan módon, hogy az ne az intézményhez tartozzon. Elmondta továbbá azt is, hogy Ő maga többféle módon megszervezve dolgozott ebben a kérdéskörben, jelenleg vannak az iskolájának karbantartói, közhasznú munkásai, ami tökéletesen működik, ha van mit a kezükbe adni. Konkrétan, ha van a kezükbe adható eszköz, anyag, amihez van forrás is. A karbantartás csúcsa az iskolaigazgató hatáskörében a tisztító festésnél, vagy két lecsúszott cserép megigazításánál befejeződik. A beruházás, a felújítás hatáskörét már valóban feljebb javasolt tenni. Meglátása szerint nem gondnokot, hanem karbantartót kell az iskolában biztosítani. Majd felvetette a vegyes fenntartás problémakörét, egymással szembe állítva azt, amikor: - a fenntartó és a működtető nem azonos, illetve amikor - a fenntartó és a működtető ugyanaz a szerv. Panasz ugyanis mindkét jogállásban fennáll, ezért ezt mindenképpen tisztázni tartja szükségesnek. Az érdekeltség kérdésére is kitért, említést téve arról, hogy a létesítménygazdálkodásban is legyen érdekeltté téve az iskolaigazgató. Elmondta, hogy általában terembérletről van szó, esetlegesen eszközbérletről, pl. számítástechnikai termekben és, ha amiről már beszéltek korábban az 50%-os érdekeltség is működhet úgy, hogy az nem működési kiadásra, hanem szakmai fejlesztési célra fordítható az intézményekben, akkor az nagyon üdvözlendő lenne és 6
nagyon előre vinné az oktatási intézmények ügyét. Az elmondottak alátámasztásával javasolta, hogy a karbantartás az intézményvezető hatáskörébe kerüljön vissza gondnokkal vagy a nélkül, a beruházás, felújítás pedig felsőbb szint hatáskörébe az intézménnyel való együttműködéssel. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Az elhangzottakat összegezve fejtette ki, hogy lényeges elemként merült fel az iskola bevonásának szükségessége a teljesítésigazolás folyamatában, mégpedig az egyes műszaki teljesítések átvételének szakaszaiban, vagy a használatbavétel szakaszában. Kifejezésre jutatta véleményét abban, hogyha az a cél, hogy az iskola igazgatója jó gazdája legyen az iskolának, akkor ez az igény támogatható. A gondnokság és a karbantartás kérdéseiben az iskolák nagyságának különbözőségére hivatkozással kiemelte, hogy nem célszerű az iskolánkénti karbantartók biztosítása. Ennek racionális megoldása az lehet, ha valóban jó kapcsolat van az önkormányzatok és az intézmények között, ahogy azt a korábbi üléseken is elmondták az igazgatók, úgy a karbantartási feladatellátás az önkormányzatokkal való szerződéskötéssel megszervezhetők. Ott ahol ez a kapcsolat ilyen módon nem áll fenn, külső szervvel való szerződéskötés lehet a megoldás. Tankerületi szinten lehet ügyeleti rendszerben gondolkodni, vagy külön karbantartó csoportot megszervezni, stb., de az biztos, hogy a karbantartással, üzemeltetéssel kapcsolatos feladatok nem aprózhatóak el, mert arra nem is lesz forrás. A jó gazda szemléletével való létesítménygazdálkodás mind fenntartói, mind intézményi szemmel nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ebben a kérdésben egységesen találjanak a megfelelő megoldásra. Javasolta kiegészíteni a táblázat vonatkozó részét az alábbiakkal: „Tartós, rendszeres vagyonhasznosítás kezdeményezése” szöveggel az igazgató hatáskörébe helyezve. Ez magába foglalja azt a hatáskört, amelynek felhatalmazásával eldöntheti, hogy ki tudja-e adni a tornatermét, nyelvi tantermét, szervez-e ECDL vizsgákat, de ezt kezdeményeznie kell a felettes szerv vezetőjénél. Az, hogy ebből mennyit kaphat vissza az intézmény az érdekeltség kérdése. Az érdekeltségi %-ok vonatkozásában Elnök Asszony a 40 %-ot tartja támogathatónak, amely mérték alkalmas arra, hogy országos viszonylatban enyhíthetőek legyenek a különböző környezeti adottságokkal rendelkező iskolák közötti egyenetlenségek. Egyben kérte megindokolni a Munkacsoport tagjai részéről elhangzott 50 % érdekeltségi mérték javaslatot. Bárányos József (OKNT) Hanesz úr beszámolójára hivatkozva emlékezteti a jelenlévőket arra, hogy a KLIK saját bevétele 2,0 milliárd forint volt. Ha ennek az 50 %-át veszik, az 1,0 milliárd forint és azt elosztják 3000 intézménnyel, az 300 000 forint/intézmény. Az 12 hónapra elosztva nincs 30 000 forint havonta, amelyről mint fejlesztési összegről van most szó. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Hanesz úr a jelen állapotról tudott beszélni, ami helyén való volt. A kiindulási alap azonban most nem ez. Most a működtetés és a fenntartás összekapcsolásának relációjában 7
gondolkodunk, amelynek eredményeként jóval magasabb bevétel és természetesen kiadás is becsülhető meg. Ember Csaba (MZTSZ) Azt szorgalmazta tisztázni, hogy mi érthető tényleges bevétel alatt, ha iskola objektumában vasárnap kiadott helyiség után pl. három óra használatért kap 6000 forintot, de fel kell fűteni az épületet 10 000 forintból, + biztosítani kell a világítást és a portást is. Ha tehát a költségeket levonjuk és annak az 50 %-át érthetjük a tiszta bevétel alatt, úgy azt tartaná jogosnak, támogathatónak. Különleges helyzetben van ez esetben is az alapfokú művészetoktatás, ahol térítési díj ellenében folyik egyéni oktatás. Ezelőtt három évvel a térítési díjból az iskola teljes dologi kiadásait fedezni lehetett volna. A központi pedagógus bérfinanszírozás bevezetésével azt remélték, hogy a térítési díjak bevételét felhasználhatják a dologi kiadásokra. Ma ezt a forrást kétfelé kell osztaniuk. A nagy probléma azonban az „különösen a közelgő felvételikre gondolva”, hogy a 198 kerületben 198 féle tandíjmértéket állapítanak meg, amelynek rendezése égető a rendszerben. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Megértését fejezte ki a felvetett problémában, de kérte a megértést abban, hogy a két hét múlva megkezdődő felvételik idejéig már nem módosíthatóak a térítési díjakkal kapcsolatos szabályok. Különös figyelemmel arra, hogy ennyi idő alatt az egyeztetések sem bonyolíthatóak le és a szervezet átalakítása jelenleg folyamatban van, amelynek prioritásában mérlegelni szükséges. Ember Csaba (MZTSZ) Jegyzőkönyvbe kérte rögzíteni azt, hogy mindig voltak más prioritások. A prioritások mérlegelésében Sipos Imre helyettes-államtitkár úr fogadta, amikor pozíciójába került, de fogadta Czunyiné dr. Bertalan Judit államtitkárasszony is, aki egyetértett a térítési díjakkal kapcsolatos problémák rendezése szükségességével, és most megint ott tart az ügy, hogy vannak más prioritások. Kétféle nagyon jó javaslatot tettek le az minisztérium illetékeseinek asztalára, de ha ez az elmúlt négy év alatt nem volt aktuális és most sem az, akkor az fokozni fogja az eddigi elbizonytalanodást. Olyan javaslat is felmerült, amelyben azt javasolták, hogy egyáltalán ne legyen térítési díj, amihez meglátása szerint kettő hét elegendő. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Megerősítette azt a gondolatot, hogy jelenleg a szervezet átalakítása van a prioritások első sorában. A felhatalmazó rendelkezésekre figyelemmel, a térítési díjak magasabb szintű jogszabályi előírásainak módosítása a fenntartó hatáskörén túlmutatnak. Elnökként a probléma jelzésére felhatalmazott, és azt természetesen meg is tesz a minisztérium felé. A szervezet átalakításának prioritásában nagyon fontos a humánerőforrás hatékony átforgatása, a bérek, munkaköri leírások rendezése. Az átalakítást követően nyílhat mód azoknak a működést befolyásoló szabályoknak az átgondolására, amelyek régóta váratnak magukra.
8
Dr. Szebedy Tas (OKNT) A működés meghatározására irányította a figyelmet, annak világosabb meghatározásával. Ezzel kapcsolatban elmondta azt a gyakorlatban felmerülő téves felfogást, ami szerint a működés hétköznapi felfogásában nem jelent mást, minthogy van világítás, fűtés, az épület valamilyen szinten üzemel és a bérek is rendelkezésre állnak. Ez mintegy működési létminimum határozható meg. A működést az iskolahasználók nem csak ekként értik, hanem mindezekhez tartozva értik az intézmény szakmai teljesítését is. Felhívta a figyelmet arra, hogy amennyiben ez a dimenzió nem válik érintetté a működés meghatározásban, úgy ez az ún. létminimum problémát fenntartja majd az új szervezet is. Ez nem fenntartó típus kérdése, hanem forrás kérdése, ami a szakmai teljesítés minőségére vonatkozóan is következményekkel jár. Az érdekeltség támogatásával összefüggésben egy példát hozott, ami szerint, ha pl. van ezer intézmény, amelyek közül háromszáznak van lehetősége bevételre szert tenni, de ez olyan nagyságrend, hogy az a további hétszáz intézmény fejlesztéséhez kerül átadásra, úgy a háromszáz bevételt produkáló intézmény nem lesz motivált a bevételeinek megteremtésére, illetve növelésére sem. Az érdekeltség, a gazda szemének befolyása abban fog megnyilvánulni, ha a bevételek a szakmai működés fejlesztésére fordíthatóak ott, ahol azt megtermelték. A más intézménynek való termelés nem lesz motiváló erő. Az Elnök Asszony által hangsúlyozott gazda szemével való gazdálkodási, működtetési szemlélettel tud teljesen egyetérteni, egyben javasolta a bevételek 50%-ával való rendelkezés jogát biztosítani a szakmai működtetés fejlesztéséhez. Hisz abban, hogy ezzel megindulhat a bevételek mértékének növekedése. Bíró Gábor (NPK) Javasolta, hogy az intézmények saját bevételeinek tervezése ne kerüljenek bele az intézmények költségvetésébe. Ehhez azonban szükségesnek tartja átgondolni a költségvetés módosításának mechanizmusát, tekintettel arra, hogy egy intézmény akkor tud elkölteni egy összeget, ha a költségvetése kiadásainak oldalát módosítják azzal az érdekeltségi 50%-kal, amire Szebedy Tas úr utalt, a másik 50%-kal való módosítást pedig ott végrehajtva, ahol az szükséges. Ehhez lehetővé kellene tenni azt, hogy akár havonként lehessen az érintettek költségvetését módosítani a nyereség forrásának beépítésével. Az a kérdés, hogy mire fordítható a nyereség, a költségvetés módosításakor dőljön el. Ellenkező esetben a nyereség belefog csúszni az alapfeladatok körébe. Pavlik Lívia (Kancellár) Válaszában kifejtette, hogy a költségvetés tervezésében vannak erre vonatkozó praktikák, lehetőségek ahhoz, hogy keretfigyeléssel ne kelljen emiatt költségvetést módosítani. Utalt arra, hogy a bevételi oldal megtervezhető olyan módon is, hogy a kiadás a megfelelő helyen kerüljön tervezésre. És, ha a bevétel nem realizálódik, úgy nem lesz lehetőség a kiadásra sem. Felhívta a figyelmet arra, hogy itt most abban az operatív részletes tervben kell gondolkodni, amely minden egyes intézmény esetében a saját költségvetési kereteit jeleneti (témaszám mélységben, vagy feladatkód-mélységben gazdasági rendszertől függően), ami egy olyan sor a tervben, amelyen:
9
az esetei bérbeadásból származó bevétel „x” összege és a kiadási oldalon ugyanerre a keretre tervezett szakmai kiadás tervezett, vagy - a bevétel egy részének belső átcsoportosítása. Ekként az összköltségvetés adott intézménynél benne lesz az intézményhez tartozó pénzügyi keret, amely akkor nyílik meg a kiadási oldalon, ha a bevétel realizálódik. Ezek nem lesznek akkora tételek, ami miatt az intézmény összköltségvetéséhez hozzá kellene nyúlni. Kérte, hogy ne a KLIK költségvetésében öt sorban látható főelőirányzatban gondolkodjanak a Munkacsoport tagjai. -
Bíró Gábor (NPK) Az után érdeklődött, hogy ez a bevétel és kiadás annak az intézménynek a költségvetési keretében is megvan-e tervezve, aki nem termel? Tekintettel arra, hogy annak az iskolának is jár a szakmai dologi támogatás a fenntartótól, aki igyekszik bevételre szert tenni, de nem feltétlenül tud a környezeti adottságai miatt abban eredményes lenni. Pavlik Lívia (Kancellár) A tervezésnek van az a szintje ahová ez pénzügyi keret beépíthető, ahol elkülöníthető. Az intézmény szintjéről épülő költségvetés tervezésének egyeztetése idejében tisztázandóak a vállalások. Hogy pl. vállalható-e a vagyonhasznosításból, eseti vagy tartós bérbeadásból realizálható bevétel és, hogy milyen kiadás vélelmezhető ami túlmutat azon, amit a fenntartó ezen bevétel nélkül tud biztosítani az adott intézménynek. Ez a saját bevétel olyan típusú bevételnek nevezhető, ami szerződéssel még nincs alátámasztva, de mint forrás felmerül a költségvetésben és, ha benne van, akkor a kiadási oldalon is tervezésre kerül. Egy terv teljes egészében meg tud valósulni, ha nem várt bevételek keletkeznek, vagy nem várt kiadások, esetleg összekötve a kettőt. Bíró Gábor (NPK) Az elhangzottakkal kapcsolatban megjegyezte, hogy az aggálya az, hogy a Kancellár Asszony által felvázolt tervezés a gyakorlatban nem lesz realizálható. Michl József (KÖOÉSZ) Információként a saját gyakorlatából példát hozva mondta el azt, hogy igazgatóik a következő tanévben kapják vissza az előző évi bevételeik 30%-át. Miután a pedagógusok bére ki van fizetve, a működés beleértve a karbantartást az önkormányzat végrehajtásában teljesült, ennek eredményeként a 30% mértéket az intézmény arra költi, amire akarja. A forrás felhasználása számlával igazoltan kerül elszámolásra. Azt a megoldást javasolta fenntartani, ami szerint a fenntartó/üzemeletető az intézményi bevétel 70 %-ának felhasználásáról dönthet, akár pályázati alap létrehozásával is, amely keretből a bevételekre esélytelen intézmények fejlesztésére is lehet forrást biztosítani. Kiemelte a fenntartó és az intézmény kontextusában a szolidaritás szemléletének jelentőségét és elvárhatóságát a már megfogalmazott cél elérése érdekében, amit az egyenlőtlenségek enyhítésére, felszámolására irányuló intézkedések támogathatnak. Elmondta, hogy ezt a szolidaritást az önkormányzatok is nagyon komolyan gyakorolják a saját adóbevételeikből,
10
amelynek megteremtéséhez komoly erőfeszítéseket tesz, miközben folyamatos elvonásokkal is meg kell küzdenie. A továbbiakban a működtetés, állami fenntartónak történő átadásával kapcsolatban tette fel azt a kérdést, ami szerint, ha pl. egy jelenleg iskolát működtető önkormányzat pályázat keretén belül valósított meg tanuszoda beruházást úgy, hogy annak önköltségét azzal a feltétellel vállalta, ha a sportlétesítmény az iskola közelében valósul meg – a mindennapos testnevelés támogatása érdekében –, akkor gondolkodhatnak-e az iskolaigazgatók abban, hogy ez a sportlétesítmény valamiféle szerződéssel továbbra is használatban maradhasson. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Megerősítette a Polgármester urat abban, hogy amennyiben ez nem lett volna eddig így, abban az esetben egységesíteni kell a lehetőség kihasználását. Feltételezve a nem piaci alapra helyezett megállapodást. Koronka Lajos (MMA) A saját bevételek intézményi költségvetésbe építésével kapcsolatban mondta el, hogy elvben egyet tud érteni a Kancellár Asszony által elmondottakkal, de tapasztalatai alapján ennek realitását sajnos nem látja biztosítottnak. A bevételekben való érdekeltség tárgyára térve emelte ki azt, hogy azt tartja szükségesnek megvizsgálni, hogy mi lehet a motiváló erő a saját bevételek megteremtésében. Meglátása szerint egy jól működő iskolában a fő motiváló erő a tantestület. Érdekeltségük esetén ugyanis ötleteket és partnereket hoznak (kinek mit lehet kiadni). Ebben az esetben az igazgató alulról érkező nyomás alá kerül. Ezt a lélektani hatást javasolta kihasználni megtalálva azt, hogy mi az a lélektani határ ameddig a tantestület úgy érzi, hogy érdemes áldozatot hozni az ezzel járó terhek is önként vállalja (akár azzal is, hogy a tanár a saját termét is felajánlja használatba). A 30 % mértéket nem gondolja, hogy komoly motiváló erő lenne egy tantestület számára. Az 50 % biztosan, a 40 %-ról nem tud most megalapozottan és fenntartások nélkül sem nyilatkozni. Pavlik Lívia (Kancellár) A vagyonhasznosítással kapcsolatban elmondta, hogy vagyonhasznosításra akkor van mód, ha van szabad kapacitás. A kérdés az, hogy milyen mértékű a szabad kapacitás, de azzal is számolni kell, hogy a szabad kapacitásnak is vannak fenntartási (fix) költségei. A köznevelés költségvetéséből az látható, hogy a fenntartási költségek nagy részét a fenntartói hozzájárulás alapozza meg. Nincs az a saját bevétel, ami pl. a felsőoktatásban megvan. A fenntartói hozzájárulás és a saját bevételi forrás aránya pl. a Corvinus Egyetem estében 52 % a 48%hoz. Az Egyetem nem teheti meg, hogy a saját bevételét ne tervezze meg. A fenntartási, működési kiadás ezt meg is kívánja. Felhívta a figyelmet arra, hogy most az ország különböző régióiban, különböző infrastrukturális háttérrel rendelkező 60-70 költségvetési szervről van szó. E költségvetési szervek esetében a teljes költségvetés végrehajtása szempontjából fontos megnézni azt, hogy a vagyonhasznosításból származó bevétel egy része elengedhetetlenül szükséges-e a működéshez, különösen akkor, ha olyan mértékű szabad kapacitás merül fel, aminek a fenntartása (mint fix költség) indokolja is a hasznosítást. Ebben nem az érdekeltség, hanem a 11
költségvetési szerv egészének felelőssége jelenik meg a tekintetben, hogy a szabad kapacitáshasznosításra is kerüljön. Ezt be kell tervezni. A köznevelésben elsősorban eseti vagyonhasznosítás lehetősége merül fel. Itt hangsúlyozta, hogy különbséget kell tenni az eseti és a tartós vagyonhasznosításból származó bevétel között. Ezért példaként tett említést arról, hogy minden költségvetési szervnek alapdokumentuma a gazdálkodási szabályzat, amelyben körül írható pl. az, hogy mely típusú saját bevételek lehetnek azok, amelyek a költségvetésben nem tervezett bevételként realizálódhatnak. Ennek a bevételnek a felhasználása kerülhetne megosztásra az intézmény és a fenntartó között, %-os mértékben meghatározva az ösztönző-rendszert. Amennyiben ez nem valósulna, meg úgy egy költségvetési szerv felelős gazdasági vezetőjeként is az mondható, hogy nem dől össze a rendszer, ha pedig a tervezett bevétel realizálódik, úgy költségvetés módosítása nélkül jelenhet meg a kiadási oldalon. A gazdálkodási szabályzatban tehát sok mindent kell majd intézményenként végig gondolni. Bárányos József (OKNT) Visszatért a karbantartási hatáskörökre annak hangsúlyozásával, hogy mindenképpen fontosnak tartja a karbantartók iskolában való foglalkoztatását. Példaként említette azon rossz tapasztalatait, amikor is a kiszervezett formában alkalmazott karbantartók az érkezésükkel három órán át reggeliznek, majd valamilyen eszközhiányra (pl. csavar alá tartozó anya, nem megfelelő méretű csavar problémára) hivatkozva egész napra eltűnnek, vagyis mindig oda orientálódnak, ahol nincs munka. Bizton állította, hogy a kisvárosi iskolákban alkalmazott karbantartók a szívüket, lelküket teszik ki azért, hogy rendben tartsák az iskolát és valóban a gazda szemével lássák el szolgálatukat. Ez a keret a 19 éves igazgatói tapasztalata alapján olcsóbb is. Kérte, hogy mindezt gondolják végig. Michl József (KÖOÉSZ) Tájékoztatta a Munkacsoport tagjait arról, hogy a fenntartásukban, illetve az üzemeltetésük alatt működő intézményeikben (5 óvodában, 1 szociális alapellátóban és 7 iskolában) egy ún. Városgazda nevű cégük látja el az egész város üzemeltetését és a karbantartási munkálatokat is. Nincs kint mindegyik iskolájukban külön nevezett karbantartó, de mindegyik igazgatóval egyenként egyeztet a cégvezető, amelynek eredményeként összehangoltan és kiválóan működik a rendszer. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) A fővárosi irányítási tapasztalataira utalva mondta el azt, hogy amikor az átalakításokkal létrehozták a gazdasági egységeket, ugyanezen elvek mentén szervezték meg a karbantartási munkálatok ellátását is, ami működött. Ballagó Zoltán (EKF) Említést tett arról, hogy bár sokfelől érkeztek, de az előtte szólókhoz kapcsolódva emlékeztette a Munkacsoport tagjait arra, hogy az önkormányzatok és az intézmények közötti együttműködésnek van számos jó tapasztalata, jó gyakorlata amire javasolta a további építkezést.
12
A továbbiakban a működtetés állami kézbevételének kapcsán tért ki a lehetséges következményekre is, a figyelmet a kiadási oldalra irányítva. Különös tekintettel arra, hogy eddig a bevételekről esett szó. A működtetési feladat átvételével jelentősnek tartja azt a kiadást, ami az állami intézményfenntartóra terhelődik. Ezért szükségként ítélhető meg az, hogy a 2016. évi költségvetési törvény módosítása valamint a 2017. évi költségvetés tervezése idejében különös figyelmet kell fordítani arra, hogy meglegyenek az alapvető működéshez szükséges források, ezen működtetési kiadások fedezetéhez. Ennél meglátása szerint jóval csekélyebb mértéket ölt az a bevétel, amiről mindezidáig szó esett. Fontosnak tartotta azt, hogy a Munkacsoport tagjai között konszenzus van abban, hogy egyfajta érdekeltségi rendszer bevezetésre kerüljön, aminek már régen meg kellett volna történnie. Felhívta a figyelmet a szabályzatok elfogadására, akár pl. egy önköltség számítási szabályzatra, amelyben rögzíthető, hogy mi az az érdekeltségi % mérték, amivel számolni lehet. Fontos ez azért, mert az ingatlanok bérbeadásával a végül ráfizetés lesz az eredmény azért, mert azt ki kell adni, valamilyen bevételt produkálni kell. Kiindulási alapként határozta meg az előzőekben elhangzott kétféle érdekeltségi % mértéket azzal, hogy annak célszerű értéke akár egy félév múlva a gyakorlat igazolásával is módosítható. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Összefoglalta a létesítménygazdálkodás megvitatása eredményeként megállapítható konszenzust, javasatokat. Eszerint konszenzus született abban, hogy: 1. a teljesítésigazolás folyamatába (eljárásába) be kell vonni az iskola igazgatóját, 2. hogy a személyes érdekeltséget az iskola oldaláról meg kell teremteni, érdekeltségi szabályzatban meghatározva az érdekeltség %-os mértékét is, 3. a gondnokság, körgondnokság, karbantartás fontosságában, amelynek leszervezése egy olyan fenntartói feladat, ami forrást igényel. A következő nagyobb egységre tért, ami a beszerzésre irányult, ami egy központosított közbeszerzés. Ebben a támogató feladatban kétféle gondolat fogalmazódott meg: a) Az állami intézményfenntartó kérjen kivételt arra, hogy ne kerüljön a közbeszerzési eljárási szabályok alá, amit a maga részről nem támogatna, figyelemmel arra is, hogy ez minden elemében és évben is kérdésessé válna Brüsszelben is. b) Az állami intézményfenntartó ne kerüljön ki a közbeszerzési eljárási szabályok teljesítése alól. Erre többféle lehetőség is van: - maga az állami intézményfenntartó kerüljön be a központi közbeszerzés körébe, pontosan nevesítve azokat a termékeket, eszközöket, amelyek egyértelműen szükségesek az iskola működéséhez, szakmai működéséhez mintegy web-shopból megrendelve/lehívva azokat, vagy - logisztikai bázis megteremtésével olyan módon, hogy a közbeszerzési eljárás alól ne kerüljön ki az állami intézményfenntartó. Ehhez vannak már kifejlesztett szoftverek. Ebben az esetben a területi nagyság meghatározó abban a megrendelt eszközök kiszállítása vonatkozásában, hogy az dinamikusan teljesülhessen. Mindez egy újfajta elgondolkodás, elképzelés, ami előtervezéssel megvalósítható és nem teszi szükségessé azt sem, hogy a közbeszerzési eljárás rendje alól kikerüljön az állami intézményfenntartó. 13
Filep Sándor (KÖOÉSZ) Az elhangzottakkal kapcsolatban fogalmazta meg azt az aggályt, ami szerint azok a kisvállalkozók, akik az önkormányzat iskolaműködtetési felelősségében külön szerződés alapján beszállítóként voltak jelen a feladatellátásban, gyakran félévet vagy egy évet is vártak a teljesítésük ellentételezésének díjazásért. A felvázolt tervek szerint az vélelmezhető, hogy ki fognak esni ebből az ellátórendszerből, miközben az önkormányzatnak is potenciális adózói. Mindezt mindenképpen átgondolásra javasolta a beszerzések megvitatásában. Dr. Szebedy Tas (OKNT) A web-shopból való megrendelés lehetőségével kapcsolatban hívta fel a figyelmet arra, hogy annak realizálása legalább két alapvető felvétel fennállásával támogatható: 1. az intézmény előre be tudja tervezni azt, hogy mire lesz szüksége, amihez folyamatosan biztosított az intézmény működését befolyásoló eszközök teljes forrása, továbbá 2. a webshop rendszer alkalmazását befolyásoló informatikai eszközpark is rendelkezésre áll, a karbantartással együtt. Minderre figyelemmel jelezte azt, hogy most nincs ilyen állapot az intézményekben. Az előretervezhetőséghez egy fenntartható és tartalékokkal rendelkező állapotot tartana szükségesnek. Ezt azzal a példával támasztotta alá, amivel visszautalt az iskolák KLIK fenntartásába való átadás folyamatára, amikor is az iskolák (főként a szakképzésben) az utolsó költségvetésből tartalékokat halmoztak fel, amiből még egy évig tudtak működni. A tervezhetőséggel összefüggésben a saját vezetése alatt álló iskolából hozott példát. Eszerint: az iskolájukban van 15 db vetítő, 1 db digitális tábla 1300 fő tanulóra. Az előretervezéssel meglátása szerint nehezen állapítható meg, hogy a következő tanévben 15 vetítőből 8 vagy 3, vagy 1 izzó fog kiégni. Az idei 2015/2016. még folyó nevelési évben pl. 8 izzó égett ki, de az annak cseréjéhez szükséges igény teljesítése idejében bizalmatlansággal feltett kérdések akadályozták a folyamatos ellátást. Egy db ilyen izzó alapáron 60 és 80 ezer forint közötti összeget is kitesz. A feszültségeket ma az okozza, hogy nincs tartalék, nincs fenntarthatóság, nincs a tartalékképzéshez szükséges raktárhelyiség ekként a 2000 intézményben akár egy vagy eltérő időben is felmerülő konkrét szükséglet teljesítése váratlan helyzeteket teremt. Nem beszélve arról, hogy az egy intézményen belül különböző időben meghirdetett pályázat útján elnyert támogatással vagy egyszeri beszerzésekkel megvásárolt eszközök pl. diavetítők alkatrészei, vagy akár csak azok izzóinak típusa is különböző, amelyek pótlása különféle helyekről történő beszerzést kíván meg a tartalékképzés folyamatában. Azt kívánta mindezzel jelezni, hogy egy ideális rendszerben jogos és igaz az elképzelés, de a gyakorlat, a fennálló körülmények sajnos nem ezt támasztják alá. Bíró Gábor (NPK) Megerősítette, hogy tisztában vannak azzal, ami szerint a közbeszerzés eljárása alól nem mentesülhet az állami intézményfenntartó sem, még ha a mentességgel egy évig lehetne is próbálkozni. Feltételezve azonban azt, hogy a következő évben is lesznek pályázatok és amennyiben ezen az úton pl. természettudományos ismeretekhez kapcsolódó eszközök fejlesztésére nyílik lehetőség, amelynek keretében minden iskola megpályázik egy 14
mikroszkópot, azok bekerülési költsége egyértelműen meghaladja a közbeszerzés alá még nem tartozó összértéket. A példán keresztül kérdésként vetette fel azt, hogy van-e strukturálisan lehetőség arra, hogy ezt a közbeszerzési értékhatárt ne lépjék át. Pavlik Lívia (Kancellár) A közbeszerzési törvény szempontjából a jogi személy a kulcsszó az egybeszámításra kötelezettségre figyelemmel. Jelen esetben pl. a már többször elhangzott 60-70 összevont tankerületi egység külön-külön alkotja ezt a jogállást. Megosztotta azt a véleményét, ami szerint a webshop-os rendszert nem látja megvalósíthatónak, mert maga az a 60-70 intézményt átfogó költségvetési szerv a beszerzésre kötelezett alany. És bár kisebb egységekről beszélnek mint eddig, de még mindig akkora léptékű költségvetési szervekről van szó, amelyek önmagukban is elérik a várható beszerzéseikkel a közbeszerzési kötelezettségre irányuló értékhatárokat. Az is tény, hogy a szükséges számítástechnikai eszközök beszerzése sem realizálható jelen pillanatban. Bíró Gábor (NPK) A kisebb mindennapi gondok megoldásának folytonosságára hívta fel a figyelmet, a papír, a szivacs, stb. hiányok példájának alátámasztásával. Pavlik Lívia (Kancellár) A gondolatot folytatva tájékoztatta a Munkacsoport tagjait arról, hogy az értékhatárokban sincs hazai önállóság, mert az is uniós normák által meghatározott. Ez azt jelenti, hogy nincs az országnak abban szabad keze, hogy mit érthetünk a 8 milliós vagy az 50 milliós értékhatár tartalmán. Bárányos József (OKNT) Kifejezte azt, hogy a tervezett intézkedésekben nem lát újat, előremutató változást. Inkább a jelenleg fennálló struktúrából eredő akadályok további fenntartását érzékeli. Ekként javasolta annak a jogi megoldásnak a megkeresését, hogy „ne kelljen egy hatos csavar beszerzésére közbeszerzési eljárást kiírni”. Amennyiben erre nincs mód, úgy meglátása szerint megkérdőjelezhető az egész állami intézményfenntartó jogosultsága. Ember Csaba (MZTSZ) Emlékeztette a Munkacsoport tagjait arra, hogy a KLIK megalakulásánál is volt ideiglenes mentesség a közbeszerzési törvény hatálya alól, amit célszerűnek tart a jövőben is lehetőségként biztosítani azért, hogy egy tanév és egy gazdálkodási év tapasztalatára is lehessen alapozni az e tárgyban meghozható döntést. Az iskolájuk egyéni nehézségeként tett említést arról, hogy pl. a fénymásoló festékcseréhez szükséges fedezetet nem a KLIK, nem az önkormányzat, hanem az iskola alapítványa biztosítja. Amennyiben az új állami intézményfenntartó június 1-jétől megalakul, úgy az átadással a tanév végéig szükséges munkálatok teljesítését sem tudják megvalósítani.
15
Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Az elmondottakkal összefüggésben kiemelte azt, hogy minden iskola – azon felül, hogy a tankerületeknél van ellátmánya –, kapott 50 000 forintot ahhoz, hogy a szükséges munkálatokat realizálja. Ember Csaba (MZTSZ) Az 50 000 forinttal kapcsolatosan mondta el azt, hogy annak címzett és jogszerű felhasználása közbeszerzés köteles. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Felhívta a figyelmet a hivatkozott körlevél átutalással történő teljesítéssel kapcsolatos soraira, egyben hangsúlyozta azt, hogy a forrással a folyó tanév biztonsággal befejezhető, illetve a következő tanév biztonsággal megkezdhető. Értelemszerűen a szabályok, a jogszerűség betartásával. Megértését fejezte ki abban, hogy tudja, vannak olyan intézményi vágyak, amelyek ebből a forrásból nem valósíthatóak meg, ugyanakkor arra is figyelemmel kell lenni, hogy a jelen állapotban a cél, mint ahogy az jól ismert más irányultságú. Ember Csaba (MZTSZ) A felhasználással kapcsolatban elmondta, hogy kártya, mint fizetőeszköz nem áll a rendelkezésükre, a KLIK postán küldte meg az 50 000 forint összeget, amelyet a páncélszekrényben őriz és a felhasználást kis papírokon vezeti,a számlákat szintén postán küldi meg a KLIK részére. Hangsúlyozta, hogy igyekszik betartani a jogszabályokat, amelyekre figyelemmel vonatjegyet, szállást elszámolhat a biztosított forrásból, de nem vehet festéket, amire a fénymásoló üzemeltetéséhez nagy szükség lenne. Szebedy Tas (OKNT) Megkérdezte, hogy a vitát és a nehézséget okozó egyedi tételenkénti közbeszerzéssel szemben van-e mód un. ellátó cégekkel való közbeszerzési kiválasztásra. Értette ez alatt azt, hogy a 6070 egység pl. kilenc céggel kötne közbeszerzési megállapodást ahhoz, hogy az értékhatár ismertében kínálatot tudjanak adni és kínálatból történő választás alapján tétlenként biztosítani a szükségleteket. Esetlegesen a ma említett informatikai lehívás szolgáltatással. Pavlik Lívia (Kancellár) Felhívta a figyelmet a saját eljárásban lebonyolítható keretjellegű közbeszerzési szerződések előnyeire, a napi szinten szükséges eszközök beszerzésével összefüggésben, amely folyamatban a webshop lehívó rendszer is jól alkalmazható. Ebben az esetben a kiszállításra kerülő eszközök átvételét és nem teljesítését igazolhatja a lehívó. A keretszerződéses közbeszerzési forma saját eljárásban azonban nem tud megvalósulni a kötelezően központosított alanyok esetében. Amennyiben ez a jogállás nem áll fenn a köznevelés terén, úgy a keretszerződések mozgásteret biztosíthatnak. Michl József (KÖOÉSZ) Az új szervezet kialakításával összefüggésben javasolta átgondolni az ún. gazdálkodási egységek létesítésének lehetőségét összevont tankerületi egységenként. A gazdálkodási 16
egységek számát a terület nagysága határozhatná meg, és a beszerzéseket ezek a gazdálkodási egységek bonyolíthatnák le. Ezzel lehetővé válhatna az értékhatár alatti beszerzés is. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) Kitért arra, hogy az egy összevont tankerületi szint alatt érthető 60-70 intézmény szükségleteinek mértéke mindenképpen a közbeszerzési határ fölé esik, de azt biztosan el is érik. Pavlik Lívia (Kancellár) A közös gondolkodásban felhívta a figyelmet az un. „költségvetési szerv egy összeszámítási szabályra”. Pölöskei Gáborné (Állami Intézményfenntartó) A beszerzésekkel kapcsolatos egyeztetés lezárásaként kifejezte azt, hogy ebben a tárgykörben van még min gondolkodni a működőképesség érdekében. Összegezte azt, hogy a Munkacsoport tagjai között egyetértés van abban, hogy a közbeszerzési szabályok korlátai kerüljenek felülvizsgálatra. Megköszönte a sok példa alátámasztásával felvetett hasznos gondolatot, javaslatokat, az aktív együttműködést. A következő munkacsoportülés időpontját 2016. április 14-én, 15 órai kezdettel hirdette ki. Az ülésre tervezett napirendet a személyügyi és a gazdasági adminisztráció megtárgyalásában határozta meg.
Budapest, 2016.04.13.
Az emlékeztetőt készítette: Paszkoszné Kulcsár Andrea Jóváhagyta: Pölöskei Gáborné az állami intézményfenntartó elnöke
17
