Paletta Líceumi
AZ EGRI ESZTERHÁZY KÁROLY FŐISKOLA KÖZÉLETI LAPJA
Emlékezés Illés Györgyre
Az egri születésű, nemzetközileg is elismert, kétszeres Kossuth-díjas operatőr Illés György születésének 95. évfordulójára ünnepséggel és emléktábla-avatással emlékeztek november másodikán az Uránia Moziban. Az eseményen jelen volt – a számos neves vendég mellett – Koltai Lajos, a Magyar Operatőrök Társaságának elnöke is. Koltai Lajos – aki egykor kedves tanítványa volt Illés Györgynek – személyes hangvételű beszédében emlékezett mesterére. Méltatta az ünnepelt azon képességét, amellyel mindig éles szemmel meglátta, majd kiemelte a tehetségeket. A „Papi” néven is becézett operatőrről elmondta a tanítvány, hogy önzetlenül segített a fiataloknak, akik szerettek is vele együtt dolgozni, hiszen jó hangulat kísérte a közös munkákat. Koltai Lajos örömmel érkezett Egerbe, és boldogan látta, hogy így emlékeznek a város szülöttére. Dr. Habis László, Eger polgármestere
elmondta, hogy a város díszpolgárának hatalmas érdemei voltak abban, hogy a Filmművészeti Nyári Egyetem hosszú időn át a szakma komoly találkozója legyen Egerben. Hosszan méltatta a neves szakember emberi erényeit, gondolkodásmódját, önzetlenségét, nyitottságát és szerénységét. Dr. Hauser Zoltán, főiskolánk rektora – aki amúgy rendelkezik némi filmes múlttal – kiemelte Illés György pedagógiai munkásságát és érdemeit, és elmondta, hogy az EKF a továbbiakban is törekszik majd arra, hogy méltóképpen ápolja a mester emlékét. A mozi épületén elhelyezett emléktáblát Hauser Zoltán, Koltai Lajos, Habis László és a főiskola nevében Borbás László operatőr, az Eszterházy Károly Főiskola Mozgóképkultúra Tanszékének tanársegéde leplezte le. Az ünnepség végén filmvetítéssel is megemlékeztek Illés Györgyre.
Nyílt Nap az EKF-en Ismét egész napos programokkal várja az Eszterházy Károly Főiskola a most felvételizőket. Dr. Thiel Katalin oktatásfejlesztési rektorhelyettes a főiskola november 10-i sajtótájékoztatóján beszélt a közelgő, december elsejére szervezett programról. Ismertetőjéből kiderült, hogy a Nyílt Nap tulajdonképpen egy sorozat kezdete, hiszen a főiskola egészen február 15-ig kampányol mindenféle rendezvénnyel a minél magasabb számú jelentkezés érdekében. December első napján 10 órától indulnak a programok a Líceumban. Dr. Thiel Katalin elmondta, hogy több száz diákot várnak nemcsak a város és a régió, hanem az egész ország területéről. A nap során az EKF-en történő oktatás bemutatásán kívül lesznek felvételi tájékoztatók, intézményi körséta,
és útmutatást kaphatnak az érdeklődők az Egerben zajló diákéletről is. A Líceum első emeletén a tanszékek külön standjainál is lehet informálódni majd a különböző szakokról. A Nyílt Nap utáni időszakban Road show-kal, a Líceum Tv tájékoztató műsoraival és egy következő, január 19-én rendezendő Nyílt Nappal is próbálják majd rávenni az EKF képviselői a felvételizőket arra, hogy Eger a „jó döntés”.
Magyar Krisztián
XV. ÉVFOLYAM 6. (120.) SZÁM • 2009. NOVEMBER
Megválasztották az új FHÖK-elnököt Az FHÖK Választási Bizottsága a 2009. november 4-i Küldöttgyűlésen Sass Dániel lemondása után megválasztotta az új FHÖK-elnököt és az elnökségi tagokat. A megjelent tisztségviselők egyhangúlag szavaztak bizalmat az elnök személyének, majd egy szimpátiaszavazással az általa megnevezett elnökségi tagoknak is, akiknek mandátuma két évre szól. Az FHÖK új elnöksége: Grebely Gergely (képünkön) – elnök, Boros Csaba – gazdasági elnökhelyettes, Bozsik Nikolett – kulturális elnökhelyettes, Palczert Éva Emese – tanulmányi elnökhelyettes, Szakács Dávid – általános elnökhelyettes, Tóth Edina – titkár.
„A céltalan hajósnak nem kedvez a szél” Interjú dr. Liptai Kálmánnal, a TTK dékánjával
Látványos fejlődésnek indult főiskolánk Természettudományi Kara az utóbbi időben. Az épületek felújításán túl az oktatási minőség javításán, a természettudományokat népszerűsítő programokon túl a kar folyamatosan keresi a megújulás, az eredményesebb működés lehetőségeit. A természettudományok helyzetéről, a TTK működéséről, eredményeiről és terveiről november 4-én beszélgettem dr. Liptai Kálmánnal. – Folynak a TÁMOP-pályázatból megvalósított TermészetTudás Főiskolája projekt programjai, túl van a Természettudomyányi Kar egy újabb sikeres Kutatók Éjszakáján, nagy érdeklődés övezi a Tudományos Szieszta előadásait és a Kis világ nagy csodái című bemutatókat. Minek tudható be ez a látványos fellendülés a TTK-n? – Bár nyertünk egy nagy pályázatot, de igazából nem pályázatfüggő ez a dolog. Már három éve dolgozunk ezeken a projekteken, most csak a hozzá tartozó pénzt nyertük meg. Ez egy folyamatos munka eredménye. Nem úgy van, hogy most van pénzünk és a
TTK hirtelen nagyon jó lett, s ha majd nem lesz pénzünk, akkor meg nagyon rosszak leszünk. Itt szisztematikus munka folyik évek óta, és most nyertünk hozzá pénzt, olyan dolgokat is meg tudunk valósítani, amelyeket eddig csak a pénzhiány miatt ugyan, de nem tudtunk. Úgy gondolom, hogy most olyan lehetőségeink vannak – például minőségi szórólapok tervezése, nyomtatása és terjesztése – amilyenek ezelőtt nem voltak. Vannak segítőink a reklámban, jobban mellénk állt a média is. Ez mind plusz energiákat ad. A siker egyik legfontosabb eleme az, hogy remek kollégáim vannak, akik soha nem adják fel. Van persze egy olyan háttere is a dolgoknak, hogy nagyon kongatják a természettudományok vészharangjait szerte a világban, s most ez egy lehetőség arra, hogy akik akarnak, elmozdulhassanak, mert ez most látványos, érdekes és talán hatásos is. – Minek köszönhető az, hogy manapság csökkenőben van az érdeklődés a természettudományok iránt? – Gyakorlatilag ez egy világméretű tendencia. Úgy gondolom, hogy az emberek jómódban élnek. Látjuk, hogy milyen könynyű autót cserélni, mindenkinek van mobiltelefonja is, és autója is vagy kettő, de ugyanakkor elfedjük a valóságot. Úgy gondoljuk, hogy mindig lesz energia, mindig lesz tiszta és megfelelő mennyiségű víz. Folytatás a 4. oldalon
2
• LÍCEUMI ÉLET •
Hírsáv 2009. november 10-én, a SZIE Biológiai Doktori Iskolájában dr. Marschall Marianna, a Növényélettani Tanszék főiskolai docense sikeresen habilitált. Magyar és angol nyelvű habilitációs előadásainak a címe: A vízhiányra adott növényi válaszok és a kiszáradástűrés fiziológiai mechanizmusai; Aspects of stress tolerance and the photosynthetic light responses of bryophytes. Újabb jelentős tudományos adatbázishoz jutott hozzá az Eszterházy Károly Főiskola. Az EISZ Bizottság támogatásával 2009. december 31-ig kipróbálhatjuk a főiskolai hálózat számítógépeiről a ProQuest Central adatbázist. A ProQuest Central a világ egyik legnagyobb, tudományos és felsőoktatási könyvtárak által is gyakran használt teljes szövegű adatbázisa. A gyűjtemény 12 700 folyóirat anyagát tartalmazza, ebből 9 800-at teljes szöveggel. 2009. november 2-án dr. Müller Anetta sikeresen szerepelt a habilitációs védésén a Debreceni Egyetemen szervezés és gazdálkodás tudományterületen. A Bizottság 89%-ra értékelte a teljesítményét. A tantermi előadásának a címe: A rekreáció és a wellness szabadidő-gazdasági szerepe. A tudományos előadásának a címe: A szabadidős tevékenységek szerepe az egészségturizmusban és a szabadidő-gazdaságban. Doktori védések 2009. november 6-án a Médiainformatika Intézet három oktatója (Antal Péter, Szabó Bálint és Tóth Tibor) sikeresen megvédte PhD-értekezését a Nyitrai Bölcsészettudományi Egyetem Pedagógiai Fakultásán (Univerzita Konstantína Filozofa v Nitre Pedagogická Fakulta). Értekezéseik: Antal Péter: Taneszköz-fejlesztés térinformációk szemléltetéséhez (témavezető: prof. Ing. Pavol Bohony, CSc); Szabó Bálint: Az eLearning oktatástechnológiája (Témavezető: prof. Ing. Pavol Bohony, CSc); Tóth Tibor: Multimédiás oktatóprogram fejlesztése a hallgatók attitűdjének formálásához (Témavezető: prof. Ing. Pavol Bohony, CSc). Az Egerfood RET hírei Cseh vendégprofesszorok előadása és 3 hetes kutatómunkája Egerben Intézményünk Egerfood Tudásközpontjában október 16. és 22. között cseh professzorokból álló delegáció tett látogatást Prof. Ivo Frebort dékánhelyettes vezetésével a Palacky University (Olomouc) képviseletében. A két kutatócsoport közötti együttműködés két éve kezdődött a bioszenzor fejlesztéssel összefüggő enzimvizsgálatok, illetve enzimpreparálás terén. Kutatómunka a teramoi egyetem élelmiszer tudományi tanszékén Az Egerfood Regionális Tudásközpont bioszenzor fejlesztő laboratóriumának munkatársa, Szalontai Helga 2009. október 12–30. között bekapcsolódott az olaszországi University of Teramo élelmiszertudományi tanszékén folyó kutatómunkába, melynek célja a az igen káros hatású élelmiszerszennyezőként számon tartott policiklusos aromás szénhidrogének DNS-hibridizációra gyakorolt hatásának vizsgálata. A háromhetes tanulmányút során új elektrokémiai eljárásokat dolgoztak ki diol-epoxid alkalmazásával. Dr. Habil Forgó Péter részvétele a 11. Asian Food Conference világkonferencián 2009. október 19–23. között rendezték meg a 11. Ázsiai Élelmiszer Világkonferenciát a Brunei Szultánság fővárosában, Bandar Seri Begawanban, ahol dr. Forgó Péter, az Egerfood RET tudományos munkatársa képviselte egyedüliként a hazai élelmiszerkutatókat. Az Egerfood Regionális Tudásközpont két szóbeli előadással és három poszterrel képviselte az Eszterházy Károly Főiskolát, a kettő szóbeli előadást Dr. Forgó Péter tartotta.
Líceumi
Paletta
Elme és Lélek
Kiállítás a tanszéki művészek munkáiból Elme és Lélek címmel nyílt kiállítás a főiskola kápolnájában, az Oratorium Artium Pyrkeriánumban a Vizuális Művészeti Tanszék tanárainak alkotásaiból október 30-án. A Quartet Nemzetközi Színházi Fesztiválhoz kapcsolódó programot H. Szilasi Ágota művészettörténész nyitotta meg. A kiállító művészek: Csontó Lajos, Erőss István, Kótai Tamás és Szurcsik József munkáit Habis László, Eger polgármestere és dr. Mózes Mihály, a Bölcsészettudományi Kar dékánja is köszöntötte. Habis László külön kiemelte, hogy igazi szellemi élmény a fesztivál vége felé a tanárok értékes kiállítása. A Quartet részeként bemutatott művekről H. Szilasi Ágota mondott részletes ismertetőt, bemutatva a művészek eddigi tevékenységét és alkotói szemléletüket egyaránt. A kiállító tanárokról elmondta, hogy „Illő lenne, ha e négy alkotó műveinek egy térben való
megjelenését megmagyaráznánk. Azon túl, hogy mindannyian az Eszterházy Károly Főiskola Vizuális művészeti tanszékének tanárai, s – ha szabad így mondanom – az új hullám képviselői, talán éppen kortársi mivoltuk, s a közös munkálkodás-oktatás egy irányba tartó sodrása igazolhatja közös fellépésüket. Vagy még inkább a felszínes formaképzésen túllépő, jelértékű, üzenetképző művészetük az, ami indokolttá teszi, hogy műveik párbeszéde a mi – a nézők – párbeszédévé is válhasson”. Ezeket a kortárs műveket bemutató kiállítást talán érdemesebb lett volna egy másik helyszínre vinni. Ugyanis azon felül, hogy az alkotások elrendezése különös érzetet kelt a látogatóban, az Oratorium Artium Pyrkeriánum csillógó és díszes, ingergazdag termében nem biztos, hogy a legjobban ki tudnak bontakozni a munkák.
Magyar Krisztián
A kultúra (Mítosz és tudomány között) Az idei év szeptemberétől az EKF még nyitottabbá vált vendégelőadók meghívására. A kultúrát vizsgálva dr. Kulcsár Szabó Ernőt hallgathattuk meg november 10-én 10 órától a Líceum Dísztermében. A Magyar Tudományos Akadémia doktora átfogóan beszélt a kultúra definícóiról a tudományban Freud és Rousseau szemszögéből vizsgálva. Előadásából kiderült, hogy a fogalom a művelés, képzés szóból származik. Egyes definíciók szerint ez a művelés a lélek fokozatos műve-
lése, de ennek cáfolását is hallhattuk. Felmerültek olyan kérdések is, hogy hogyan keletkezett a kultúra, és mi emberek honnan származunk kulturálisan. A kultúrához alapvetően intézményekre (temetkezés – rítus és család) illetve kulturális technikákra (földművelés és állattenyésztés) van szükség. Bár ezeket semmi nem dokumentálja, csak mítoszokkal rendelkezünk a témát illetően. Az előadó hosszan mesélte a Prótagorasz és a Genezis történetét és mítoszait. Az ember
egyszerre alkotója és terméke a kultúrának. Végül dr. Kulcsár Szabó Ernő a következő kérdésekre is választ adott (több filozófus szempontjából): Van-e olyan, hogy csak az ész cselekszik helyettünk? Mit mond el a mítosz a kultúráról? Hogyan kapta meg az ember a nyelv képességét? A témáról még órákig, talán túlzás nélkül, napokig lehetett volna beszélni, de erre a szűkre szabott idő miatt sajnos ez alkalommal nem volt lehetőség.
A Nyílt Nap előtti Regionális Pályaválasztási Fórumról és a már megnyert TÁMOP-pályázatok hivatalos megnyitó konferenciáinak időpontjairól tartott tájékoztatót dr. Kis-Tóth Lajos általános és fejlesztési rektorhelyettes a főiskola szokásos sajtótájékoztatóján november 10-én, a Líceum konferenciatermében. A november 30-án sorra kerülő, már 10 éve folyamatosan megrendezett fórum idén a helyszín és a meghívott vendégek létszámában is más lesz. KisTóth Lajos hangsúlyozta, hogy ebben az évben az Eger Hotelbe költöztetett programra remélhetőleg középiskolánként 5-6 meghívott pedagógus érkezik majd, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy Eger és az EKF a legjobb döntés, és ezt továbbítsák is majd diákjaik felé. A rektorhelyettes kiemelte, hogy a mostani felvételi kampány során különös figyelemmel fordulnak a régióban élő középiskolások felé is, hiszen a Bolognai rendszer sikeres egri működését figyelve igenis sokaknak megéri a régióban maradni. Szó esett még a már korábban bemutatott sikeres TÁMOP pályázatok hivatalos megnyitó konferenciáiról. November 16-án rendezik a Minőségi szolgáltatásokkal a jövő felsőoktatásáért az Eszterházy Károly Főiskolán című, illetve november 30-án a Pedagógusképzést segítő szolgáltató és kutatóhálózatok kialakítása elnevezésű pályázatok nyitókonferenciáját.
Magyar Krisztián
„Bologna mint esély”
November 3-án Lednicky Márton filmrendező és producer Európa messze van című filmjét lehetett megtekinteni az EKF Mozgókép Tanszékének szervezésében a Lícum A/216-os termében. Ezután az érdeklődők a 219-es teremben beszélgethettek is a rendezővel. A film az 1956-os forradalomnak állít emléket, mégpedig egy Jean-Pierre Pedrazzini nevű francia fotóriporter életét nyomon követve. Pedrazzani a Paris-Matchnál dolgozott. Egyike volt az első olyan nyugati újságíróknak, akik ellátogathattak Moszkvába. Emellett páratlan felvételeket készített Budapesten a forradalom idején. Végül a Köztársaság téren sebesült meg halálosan.
Modernizáció kérdőjelekkel címmel tartott előadást prof. dr. Szabó László Tamás, a Debreceni Egyetem tanára a főiskola „C” épületében november 7-én délelőtt. A Neveléstudományi Tanszék által szervezett, a Master képzéshez kapcsolódó rendezvény az európai pedagógusképzés fejleményeiről, illetve minőségének feltételeiről adott átfogó képet. A professzor beszédében a tanárságot mint reflektív gyakorlatot, a vitát pedig mint demokratikus véleménycserét vizsgálta. Bemutatta a példaértékűnek számító finn oktatóképzés és iskolarendszer előnyeit, valamint sikerének okait. Felvetette az NSZK példáját, ahol a ’80-as években az elfogadás előtt a bolognai rendszert kikísérletezték, majd lépésről lépésre bevezették. Mindezzel arra is utalt, hogy hazánkban szervetlenül és hirtelen lépett az új rendszer a régi helyébe. Az eltelt másfél óra konklúziójaként az egységes európai felsőoktatási rendszer megvalósítására törekvő folyamatot, a fennálló kételyek ellenére is, az esélyek gazdagságával jellemezte.
Böszörményi Sándor
Kovács Dávid
Kovács Adrienn
Európa messze van
Jean-Pierre Pedrazzini
Pályaválasztási Fórum az Eger Hotelben
3
• LÍCEUMI ÉLET •
Líceumi
Paletta
A Törökországi levelek hasonmása Mikes Kelemen Törökországi levelek című kötetének hasonmás kiadását mutatták be a főiskola könyvtárában november 9-én. A kötetet dr. Monok István, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója és dr. Tüskés Gábor, az MTA Irodalomtudományi Intézetének osztályvezetője ismertette.
A bemutató alaphangját a Musica Aulica Régizene Együttes korhű muzsikája adta meg. A hangulatos előadás után dr. Kis-Tóth Lajos, a főiskola általános és fejlesztési rektorhelyettese köszöntötte a megjelenteket. Beszédében üdvözölte a kiadói vállalkozást, és méltatta a főiskola és a könyvtári szolgáltatások egyre bővülő funkcióit. Hangsúlyozta, hogy a kiadványt kizárólag magánerőből hívta életre az intézmény, és kiemelte a könyvtár kezdeményezését, hogy a mindennapi informá-
ciószolgáltatás mellett hasonló tevékenységeket is folytat. Dr. Monok István, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója beszédében kiemelt fontosságot tulajdonított a kötet megjelenésének a Magyar Nyelv Évében. Méltatta a mű irodalmi és történeti jelentőségeit, és a hangsúlyozta a magyar nyelv korabeli és mai szerepét. Ezek után dr. Tüskés Gábor elmondta, hogy a 2011-es Mikes-év remek nyitánya lehet a most megjelent kötet kiadása. Az irodalomtörténész részletekbe menően bemutatta a
70 éve tört ki a II. világháború A Történelemtudományi Intézetnél már-már hagyománynak számít, hogy november első felében rendeznek egy kisebb tudományos konferenciát. A korábbi években bemutatták az oktatók sokszínű kutatómunkáit, vagy egy-egy átfogó témát jártak körbe. Idén egy esemény, évforduló tette aktuálissá a 20 perces előadásokat, hiszen ebben az évben van a második világháború kitörésének 70. évfordulója.
Törökországi levelek irodalmi értéket és a hasonmás kiadás szerepét. Említette, hogy Mikes levelei nem csupán kordokumentumok, hanem korának nyelvében is újdonságot jelentő irodalmi alkotások voltak. Az est zárásaként Jónás Zoltán kulturális programigazgató olvasott fel egy levelet a kötetből, majd a Musica Aulica Együttes zenélt még. A kötetet a Líceum kiadónál lehet megvásárolni.
Magyar Krisztián
Műpéldány és mű nem ugyanaz
A szerzői jogokról
Az Eszterházy Károly Főiskola Médiainformatika Intézet rendezésében november 14-én 11 órától a Líceum Dísztermében dr. Horváth Sándor Domonkos: Szerzői jog című előadását hallgathatták meg az érdeklődők.
A november 10-én 10.00 órakor, az A épület 319-es termében megrendezett konferenciát dr. Kiss László, az Új- és Modernkori Egyetemes Történeti Tanszék vezetője nyitotta meg. Az első előadó dr. Németh István egyetemi docens volt, aki a Molotov–Ribbentrop-paktumot, azaz a szovjet–német megnemtámadási szerződést mutatta be német szemszögből. Őt követte dr. Kozári József főiskolai docens, aki tovább szőtte ezt a fonalat. A szerződés következményeiről prezentált, s érdekes fotókkal támasztotta alá a történelmi tényeket. Ezután dr. Bartók Béla főiskolai docens ismertette kutatását. A tanár úr 1984 és 1994 között kiadott általános iskolai történelem tankönyveket vizsgált, felhívva a figyelmet arra, hogy téves információk szerepelnek bennük a Molotov–Ribbentrop-paktumról. Végezetül dr. Romsics Ignác akadémikus, egyetemi tanár hozta közelebb hozzánk az eseményeket, Magyarország belépését ismertette a II. világháborúba. Mivel a konferencián szép számmal jelentek meg oktatók és hallgatók egyaránt, a prezentációk után egy kisebb vita is sor kerülhetett az előadásokban elhangzottakkal kapcsolatban.
Az előadás három részből, három nagyobb témakörből állt: a szerzői jog dinamikája, szerzői jogok a vagyoni forgalomban és legújabb változások a jogszabályoknál. A bevezetésben hallhattunk a tulajdonjogokról és annak változatairól, a tulajdon megsemmisítéséről egy kifli megevésének hasonlatában és arról, hogy a könyv, amit megveszünk, nem maga a mű, hanem csak egy műpéldány. Dr. Horváth Sándor Domonkos beszélt arról is, hogy mit szabályoz a jog, és hogy mikor kezdődik a szerzői jog védelme. Hosszan elemezte a vagyoni jogokat és ezek felhasználhatóságát. Majd előadása végén rátért az idei jogszabály módosításokra. Az ő szavaival élve: „A szerzői joggal semmi gond nem lenne, ha az ókorba lett volna internet.”
Csehi Dorina
Kovács Adrienn
Gondolkodom, tehát értelmiségi vagyok? Napjainkban jogos és fontos kérdés lehet, hogy vajon a főiskolai és/vagy egyetemi diploma megszerzése automatikusan jelentheti-e az értelmiségi táborba való belépést. Azt hiszem, nem leszek ünneprontó, ha kimondom, hogy a felsőoktatás és a társadalom jelenlegi állapotából kiindulva az egyetemista/főiskolás és az értelmiségi – bár rokon fogalmak – közel sem fedik egymást. Mielőtt ennek okaira rátérnénk, szükséges megvizsgálni, hogy kiket lehet a 21. században értelmiségieknek nevezni. Az értelmiséginek megvan azon tulajdonsága, hogy nyitott a szűkebb és tágabb környezetét érintő közügyek iránt; meg tudja különböztetni azt, hogy mikor akarnak úgy hülyét csinálni belőle, hogy közben még köszönetet is várnak el mindezért. Az értelmiségi a használható tudás felhalmozásán túl képes megfogalmazni és alátámasztani kritikai megnyilvánulását, illetve erre igénye is van. Az adott szakterületén túli tudását érvényesíteni akarja abban, hogy érdeklődik a társadalmi összefüggések, történeti és elméleti magyarázatok iránt, illetve rendelkezik némi társadalmi érzékenységgel. Az értelmiségi mentalitás kerüli a féligazságokat (amelyek inkább félhazugságok), mindig kíváncsi és kritikus, és képes a problémákat kívülről szemlélni. És ami a legfontosabb: az értelmiségi képes az önkritikára. Ma jóval többen járnak felsőoktatási intézménybe, mint évekkel ezelőtt, és ez a szám egyre csak növekszik, ki tudja meddig. Ezt látva bizakodhatnánk, hogy ez nagyobb merítési lehetőséget jelent, több ambiciózus értelmiségi kinevelődését, de sajnos csak kesereghetünk a realitást látván. A felsőoktatási intézmények minimum másodlagos – de sokak szerint elsődleges – feladata (lenne), hogy egy olyan gondolkodásformát, kritikai attitűdöt, dolgok mögé látást gyökereztessen meg a hallgatók többségében, amelylyel hozzásegítik a diákokat tudásuk használhatóvá tételéhez. Egy egyetemistának meg kéne tanítani, hogy ne legyen közönyös mások iránt, sőt manapság már azt is, hogy saját dolgaival se legyen az. A képzésnek fontos feladata lenne a hasznosítható tárgyi tudás átadása mellett a környezetéért felelősséget érző és olykor vállaló, és a tapasztaltakkal kapcsolatban folyamatosan jogos kritikákat megfogalmazó értelmiségi attitűd kialakítása. Azért, hogy ez nincs így, az egyéni érdektelenségen túl, a különböző negatív társadalmi tendenciák mellett a felsőoktatásnak a lassan már csupán a piaci igényekhez történő igazítása is felelős. A rendszer a hallgatói normatívákkal már-már piaci alapokon működik, és a tananyag kialakítását és átadását indokolatlanul nagymértékben befolyásolják bizonyos kereslet-kínálat tendenciák, háttérbe szorítva az egyre nagyobb teret igénylő multinacionális vállalatok számára kevésbé hasznos – bár ezzel a hasznossággal is lehetne vitatkozni –, és a manapság amúgy sem túl divatos kritikai attitűd kialakítását. A felsőoktatásban szereplők állománya tehát felhígult. A felsőoktatásban résztvevők tehát lazább, kevésbé felkészült mezőnyt jelentenek. Csökkent a színvonal, hiszen valahogy el kell végeztetni azokkal is a főiskolát/egyetemet, akik egyértelműen alkalmatlanok az értelmiségi létre, sőt olykor az értelmes létre is. Ez nem jelenti azt, hogy kevesebb az értelmiségi jelölt, de az érvényesülési esélyük csökken azáltal, hogy kevésbé motiválja a rendszer őket arra, hogy az értelmiségi attitűdjük kialakuljon és érvényesüljön. Valljuk be, az értelmiségi létforma manapság nem divatos, és a főiskolák és egyetemek egyre kevésbé akarnak, tudnak olyan lehetőségeket biztosítani, amelyek kedveznek a hallgatók tanórán kívüli, önálló kezdeményezéseinek. Erre lehet legyinteni, vagy a problémát mosolyogva elhárítani, de ha belegondolunk, hogy például a tanárképző főiskolákról, egyetemekről kerülnek ki a következő nemzedék nevelői, kevésbé lehetünk bizakodóak. Manapság azt is meg kellene becsülni, aki erre a hivatásra adja a fejét ilyen körülmények között. Társadalmunk érdeke, hogy a jövő értelmiségijeit keressük és őket gondozzuk. Ennek elsődleges színtere a felsőoktatás. S azt csak remélhetjük, hogy egyszer mindenki belátja, hogy igenis szükség van a feltörekvő és nem csak a törekvő új nemzedékre.
Magyar Krisztián
4
• MAGAZIN •
Líceumi
Paletta
„A céltalan hajósnak nem kedvez a szél” Interjú dr. Liptai Kálmánnal, a Természettudományi Kar dékánjával
Folytatás az 1. oldalról
Ez egy kellemesnek tűnő élet, s valljuk be, a problémákról az ember nem hajlandó tudomást venni. Az emberiség elkezdett úgy élni, hogy elhitte azt, hogy nincsenek problémák, és ha sok pénzünk van, akkor tudunk magunknak egy kis burkot varázsolni, hogy nem kell figyelni a gondokra. Ilyen helyzetben a természettudomány nem túl népszerű, hiszen gyakorlatilag rájövünk arra, hogy a világban milyen nehézségek vannak: tanulni is nehéz, és ráadásul gyakorlatias problémákkal szembesít. Elkezdtünk kicsit könnyedebben gondolkodni a dolgokról, és úgy véltük, hogy ezek a tudósoknak a problémái. Most kezdjük csak belátni – így 2010 felé közeledve –, hogy számos olyan égető problémával kell már szembe néznünk, amelyeknek a megoldását csak a természettudományoktól várhatjuk. Rá kellett jönnünk, hogy nem lesz majd a jövőben kire számítani, mert egyszerűen egyre kevesebb az ilyen témákban kutató tudós. Nem fordítottunk elég figyelmet arra, hogy fenntartsuk az érdeklődést, és ez nagy baj. Nem hangsúlyoztuk eléggé, hogy ezek fontos dolgok, a jövőnk ettől függ, és most hirtelen próbáljuk elmesélni az összes mesét. Az irodalom és minden művészet is nagyon fontos, kellenek az élethez, ezeket is szeretem, imádom, csak a mindennapi élet alapjai inognak, ha nincs természettudomány. Ha nincs biológia, ha nincs fizika, ha nincs kémia, akkor inog az a történet, amiről szép verseket akarunk írni. Nem tudunk szép verseket írni, ha például nem ittunk két napja. S be kell látni, hogy úgy nem megy, hogy azt mondjuk a diákoknak, hogy jöjjenek, tanuljanak természettudományt.
Hanem csak úgy megy, hogy megpróbáljuk őket elvarázsolni, megpróbáljuk meggyőzni a szülőket, hogy ez jó irány, támogassák, és megpróbálunk egy kicsit, jó értelemben vett „régi világot” építeni. – A globális tendenciákon túl nem lehet az érdeklődéshiány eredője a közép- és általános iskolai tanórák kevésbé szemléltető és figyelemfelkeltő jellege? – Itt mindig óvakodok attól, ami egy bevált szokás, hogy egy egyetemi oktató azt mondja, hogy a középiskolákban bajok vannak, egy középiskolai oktató azt mondja, hogy az általános iskolában bajok vannak. Úgy gondolom, hogy egy oktatási rendszer van, és ennek vannak részei. Ha elég értelmesek vagyunk, akkor belátjuk, hogy együtt kellene dolgozni. Ma olyan szinten nincs megbecsülve a pedagógusszakma, hogy nagyon nehéz elvárni nagy és látványos dolgokat egy tanártól. Persze mondhatjuk, hogy jó lenne, ha többet kísérleteznének, és még egy csomó szép mondatot is ki lehet ötleni, de azt látni kell, hogy nagyon túl vannak terhelve a kollégák, és ehhez nagyon kevés fizetést kapnak. Ez azért fontos, mert egy igazán jó fizika óra megtartása körülbelül kétórás előkészítést igényel(ne). Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy akinek van szerdán négy fizika órája, annak kedd este 6-ig ott kellene maradni készülni, hiszen a kísérletek rendelkeznek azzal a kellemetlen tulajdonsággal, hogy nem mindig sikerülnek, tehát azokra illik alaposan készülni és nagyon át kell azokat gondolni. Erre egyszerűen nincs idő, hiszen pénzt kell keresnie a kollégáknak magánórákkal, szőlőműveléssel vagy bármi mással, és a családdal is kell ezek mellett foglalkozni. A kísérlet
fontos dolog, de látom, hogy nincs rá mindig kellő idő. Nehezen lehet megvalósítani az állandó szemléltetést. Nyílván vannak még elhivatott kollégák, akik azt mondják, hogy bent maradnak, felkészülnek és megcsinálják. Nos, ezeknek a kollégáknak vannak még csillogó szemű diákjaik. Ugyanakkor van, akinek nincs ideje és motivációja erre. – Ezt próbálja segíteni a kar azzal, hogy a saját oktatóit bevonva rendhagyó órákat tartanak középiskolákban? – Egy évvel ezelőtt találtuk ki ezt a láthatóan jól bevált módszert. A Természettudományi Karon dolgozó tanárok elmondták, hogy mik azok a témakörök, amelyekből nagyon izgalmas órákat tudnak tartani. Ebből csináltunk egy kis füzetecskét, és elküldtük az iskolákba. Hatalmas sikere van a kezdeményezésnek, mondhatni ráharaptak erre az iskolák. Már ott tartunk, hogy lassan nem minden megkeresésnek tudunk eleget tenni. Ezt a pályázat teszi lehetővé, mert így ki tudjuk fizetni a kollégákat az óradíjjal és utazási költséggel együtt. S ez egy remek dolog, mert az oktató elviszi a magas szintű szaktudást, olyan órát tart, amit egy ottani tanár csak nagyon sok felkészüléssel tudna megtartani, vagy eszköz hiányában egyáltalán nem, és ugyanakkor ezáltal is megcsillan, hogy milyen szép is lehet a természettudomány. – A TermészetTudás program milyen fázisában tart? Milyen események várhatóak a közeli és a távoli jövőben? – A klasszikusok: a Kutatók Éjszakája, a Tudományos Szieszta mennek tovább. Ezek eddig is kiválóan működtek, hiszen bejáratott dolgok. A Szieszta vendége lesz majd Vissy Károly meteorológus. Jövőre is vannak terveink, például dr. Lovász Lászlót szeretnénk megmutatni a régió közönségének. Már tervezzük a következő évi Kutatók Éjszakáját, hiszen most szeptemberben lezajlott egy, s október végén már elkezdtünk dolgozni a következőn. Most kezdünk el dolgozni olyan területeken, amelyek nagy dolgok előfutárai. Például, nincsen igazi kapcsolatunk cégekkel. Ez egy nagyon nagy probléma, hogy nincsenek olyan kutatások, vagy csak elvétve, ahol cégek hallgatóval és oktatóval együtt kutatnak. Most szeretnénk egy olyan TDK-t összehozni, ahol a cégek hoznák a problémát, mi adjuk az erőforrást. Reméljük, hogy ebből megszületik egy TDK-dolgozat a hallgatónak, nekünk meg egy kis kapcsolatrendszer, egy kis kapcsolódás a világhoz. Szeretnénk felajánlani azokat a TDK-dolgozatokat a vállalatoknak, amiket értékesnek vélünk, hátha ráharapnak, és komolyan érdekli őket. Ez mindenképp egy hosszú történet lesz. Néhány éve csináltunk egy kis mini kari stratégiát, beleírtuk, hogy mik azok, amikben szeretnénk változtatni olyan jelmondattal, hogy „Céltalan hajósnak nem kedvez a szél”. Most a pályázat lehetővé teszi, hogy egy profit kérjünk fel az újrafogalmazáshoz. Nagyon pozitív és előremutató tárgyalás után egy kiváló szellemű partnerrel megegyeztünk, hogy megvizsgálják, hogy mit lehetne a karon változtatni, hogy még jobbak legyünk. Segítenek abban, hogy egy
komolyabb, előremutatóbb stratégiát tudjunk letenni az asztalra. Ezen kívül innovációs versenyeket, utazó és helybeni kiállításokat szeretnénk szervezni a régió lakosságának, a diákoknak és a hallgatóknak. Be kívánjuk mutatni, hogy mi az, amivel mi foglalkozunk. Azokat a cégeket, amelyek úgy látják, hogy ebben van fantázia, szeretettel várjuk. Az innovációs verseny esély a teremtésre, a fiatalos ötletek káprázatára. Szeretnénk, ha kiaknáznák a fiatalok mindazt, ami bennük megvan. Megmutathatnánk, hogy értékes díjak felajánlása mellett érdemes egy-egy kutatáson öt-hat hónapig is dolgozni. Már elkezdtük a honlapok felújítását, az angol nyelvű változatok kialakításának előkészületei zajlanak. Egy referált, komoly folyóiratot indítunk biológusok számára. Nagyon sok fronton ezeket rakosgatjuk össze, és remélhetőleg a két éves projekt végére egy ismert, elismert kar leszünk, bár már most is látok eredményeket. De ez azért nem váltható aprópénzre egyik pillanatról a másikra, mert ami elveszett a több mint egy évtized alatt, azt most nem lehet fél esztendő alatt visszaszerezni. – A TermészetTudás projekt befejezése utáni időszakra vannak-e már konkrét elképzelések hasonló méretű programok elindításához, az azokhoz szükséges források eléréséhez? – A legnagyobb szabású terv az, hogy megünnepeljük a projekt sikeres befejezését. De a kérdésre visszatérve, ez attól függ, hogy két év múlva milyen helyzetben lesznek a mostanihoz képest a természettudományok és a TTK. Lehet, hogy lesz ilyen lehetőség, és azt mondják újra, hogy pályázhatunk. Ha lesz erőnk, akkor újra megtesszük. De fontos megemlíteni, hogy mindent úgy szeretnénk megalkotni, hogy önfenntartó legyen. Az jó, hogy pályázatokkal lehet pénzt szerezni, de én azt szeretném, ha a saját lábunkon állnánk stabilan. Akarunk pályázatokat nyerni, de nem csak úgy, hogy pályázunk, majd pénzt költünk, hanem eladható dolgokat is szeretnék teremteni erre a Karra. Olyat, ami a versenyszféra számára is csábító, ami megáll a saját lábán. Jó lenne, ha a Karnak olyan bevételei lennének a jövőben, amelyek esélyt adnának arra, hogy tovább tudjuk vinni a most megalapozott dolgokat. Nagyon furcsa ilyet mondani, de mi nagyon komolyan úgy gondoljuk, hogy arra kell elköltenünk a pénzt kizárólag, amire nyertük. Bele fogjuk tenni az összes szellemi kapacitást, az értékes időnket, és ha mindent megtettünk, akkor megvalósított terveink tovább fognak majd működni. Nem lenne jó az, ha két év után a TTK feltenné a lábát az asztalra, és azt mondaná, hogy feljutott a csúcsra, s ha lesz megint pénz, akkor majd dolgozunk. Nagyon furcsa tudomásul venni, hogy a felsőoktatásban ennyire versenyhelyzet van. Ez itt egy más, átalakult rendszer, és nekünk meg kell találnunk a helyünket, hogy tovább élhessünk. Ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha nagybetűs színvonal van, nem csak a szlogenek.
Magyar Krisztián
• SZÍNHÁZ •
Líceumi
Paletta
„A mobil egyre több életfunkciót lát el”
5
Csörgess meg! – bemutató a nagyszínpadon A mobiltelefonok – vagy legalábbis az általuk keltett hanghatások – manapság kihagyhatatlan elemei a színházi előadásoknak. Természetesen legtöbbször nem a rendezés vagy a dramaturgia tudatos elemeiként jelennek meg. Jelen esetben inkább a fontos emberek – napjainkban valamiért már mindenki az – bekapcsolva felejtett mobiljaira gondolok, amelyek megzavarják előadásról előadásra a színészek munkáját. Ez utóbbit is, és az elmúlt években, évtizedben elterjedt mobilhasználat szinte mindenféle, társadalomra és egyénre gyakorolt hatását dolgozza fel az egri Gárdonyi Géza Színház társulata a Csörgess meg! című mobil revüben, Máté Gábor rendezésében. Valljuk be, a hasonló feldolgozásoknál megvan az esélye annak, hogy beleesnek az általánosítás és közhelyesség csapdájába, amelyben inkább csak pózok felvillantása és erőltetett butaságok szerepelnek. S azt is valljuk be, hogy láttunk már ilyet nem egy színházban és még fogunk is. De az egriek, akiktől amúgy nem állnak távol a színházi újítások, megmutatták a társulat, a rendező és a színház erősségeit ebben a darabban. Kiváltképp aktuális témát kapott fel Máté Gábor rendező a színészeivel. Hiszen, 20-25 évvel ezelőtt, mikor mindenki a sarokra vagy jobb esetben a szomszédhoz járt telefonálni, ki gondolta volna, hogy már a 3 évesek is mobiltele-
font kérnek karácsonyra, és már felnőtt korára sokunknak a céges telefon mellett a zsebünkben ott lapul még vagy három másik, hogy a Muciká(i)nkkal is ingyen tudjunk beszélni, vagy, hogy anyuék is elérjenek hétvégeken. Ráadásul a gyártók, a telefonszolgáltatók több más érdekcsoporttal karöltve olyan funkciókkal látnak el minket egy-egy néhány ezer forintos előfizetésért, amelyek már behálózzák életünket. Illetve, sokan kaphattunk már tizenévesektől olyan, alig értelmezhető sms-eket vagy sms-részleteket, amelyek megfejtéséhez külön szótárra vagy remek nyelvérzékre és logikára van szükség. A Csögess meg!-ben megjelenik szinte minden, ami ma a mobiltelefonnal kapcsolatosan eszünkbe juthat: az átjátszó antenna telepítése a panelház tetejére, a zsebben felrobbant telefon, a nyilvános helyen történő, olykor „verbális közszeméremsértést” okozó telefonbeszélgetés, a betelefonálós játékok kifigurázható elemei, a mobilokkal seftelő pedofil, a videófelvétellel zsaroló figura, a buta szerelmesek még butább sms-ezése és így tovább. S mindez a színészek és Máté Gábor alig három hetes közös munkájának a kiváló eredménye, hiszen a szintén Máté Gábor rendezte Hírlap-színház alapjain nyugvó munkálatokban a szövegek jelentős részét a színészek írták – és még majd írják is – Sirokay Bori dramaturg,
valamint Gazdag Péter irodalmi munkatárs vezetésével. A darab igazi erőssége abban rejlik, hogy ez nem egy egyszerű kabaré. Nem csak a már jól ellőtt véletlen szerepcseréknek, mellészólásoknak, félreértések sorozatának telefonos szituációkba átépített sorozata. Hiszen, szinte minden jelenetben ott lapul az emberek közti kommunikáció megváltozása, és az abban rejlő társadalmi feszültségek felszínre törése. Az állandóan lappangó és felszínre is törő komikum mellett fontos szerepet játszanak, és jelentősen növelik az előadás színvonalát, és teszik azt igazán maradandó színházzá a kiválóan megrendezett drámai jelentek: a „hétvégi” apukák és gyermekük egymástól való fokozatos eltávolodása, az egymással már csak telefonon beszélő párok bemutatása, a beteg kisgyermeknek telefonon mesélő apuka ügyetlenkedése. Kiemelni a színészek közül nem lehet senkit, mivel mindenki magas színvonalon játszott. Szinte mindenkinek a folyamatos karakterés életkorváltások közepette volt olyan jelenete – sokaknak több is –, amelyben maradandót alkotott, és amelyre még sokáig emlékezni fogunk. Gondoljunk csak Fenyő Iván, Görög László, Ötvös András liftes jelentére, Mészáros Sára öregasszonyos szerencsétlenkedéseire a telefonnal, Bozó Andrea „kakilj a mellemre”-féle szextelefonos mondataira, Járó Zsuzsa és Fekete Györgyi az illetlen, előadás közben
mobilozókról szóló duettjére, Mészáros Máté övtáskájára és rosszul elküldött smseire, Hüse Csaba fejére ragadt sisakjára, Schruff Milán csöves Mercuryhoz hasonlító figurájára, Bányai Miklós remek betelefonálós műsorparódiájára, Kaszás Gergő sündörgéseire és benyelt aprópénzeire, Vajda Milán szerencsétlen félrehallásaira, illetve Bozányi Liliána remek táncos produkciójára. És a sort bátran kezdhetnénk elölről. Az énekes (vagy rapes) betétek Máthé Zsolt szövegeivel is fricskákat dobtak hol a társadalomnak, hol pedig kifejezetten a színházban ülőknek. Hiszen amellett, hogy könnyesre nevettük magunkat Ötvös András és a többiek rapalési stílusán és Mészáros Máté felsőtestén, Fekete Györgyi és Járó Zsuzsa a nézőtéren sokszor megcsörrenő telefonok tulajdonosaihoz szóló duettje után sokan nyúltak a zsebükbe a bekapcsolva felejtett készülékekhez.
Az előadás túlmutat a mobilhasználati szokásainkon, hiszen emberi interakcióink hátulütőit ragadja meg oly módon, hogy az abszurd és életszagú jelenetek között megtaláljuk a mai embert, aki valóban béna sms-eket küld a barátnőjének („Szilvásváradon leszállt az est.”), aki tényleg képes belehazudni az ember fülébe telefonon, aki hajlandó pénzért a feje fölé telepíttetni káros sugárzást kibocsájtó átjátszó antennát, aki a telefonon tartja a szeretteivel a kapcsolatot és így tovább. Máté Gábor újra nagyot alakított társulatával. Remek színészi teljesítményekkel, élvezetes és parodisztikus zenei és táncos elemekkel. A zenei elemeket említve Ötvös András beatboxos és rapperi képességeit látva mindenféle ellenszavazat nélkül átadnám neki az egri Csebokszári lakótelep tiszteletbeli rap-szódistája címet.
Magyar Krisztián
Egerben állomásozott a Quartet Európai Víziók Nemzetközi Utazó Színházi Fesztivál
Az Európai Unió Kulturális Bizottsága Kultúra 2007-13 programjának támogatásával megvalósult fesztivál harmadik állomásán (Újvidék és Cheb után) Egerben mutatta be a négy résztvevő ország kultúráját számos kiállítással, koncerttel, filmmel és persze a kiváló színházi produkciókkal. Több mint egy hónapon keresztül tartott a Quartet Fesztivál Heves megyében. Az egri események első, bemelegítésnek kiváló felvonása során (is) a négy ország bemutatkozásán volt a fő hangsúly a kultúra kimagasló és időt álló bástyáinak közvetítésével. A fesztivál legfontosabb eseményeit az október 27. és 31. között bemutatott színdarabok és az azokat kísérő rendezvények jelentették. A nantes-i Rictus Színház, a Nyugatcsehországi Chebi Színház, az újvidéki Szerb Nemzeti Színház és a Gárdonyi Géza Színház vízióinak színpadi megjelenítései különös
élményt jelentettek. A franciák Sylvian Levey Aszfaltdzsungel c. írását egyedi, különleges s a konzervatívabb vonalat kedvelő színháznézők számára nem megszokott módon vitték színpadra. A lelki és testi erőszak jelenségét a francia vizuálkultúra segítségével láthattuk. A chebi (németül: egri) Nyugat-csehországi Színház egy Krétakör-feldolgozással érkezett Egerbe. A Bibliából is ismert, Brecht által is feldolgozott történetet örmény népzenei alapokat felhasználó dalbetétekkel, fokozott líraisággal, a mítoszi eredetű, feszültséggel telített emberi történetekkel vitte színpadra a társulat és Zdeněk Bartoš rendező. Egy tehetséges írónő kálváriáját vizionálták nekünk a Szerb Nemzeti Színház művészei a Quartet szerb napján. A szerző: Milena Marković a mesék világán keresztül fordítja ki magából az emberi érzelmeket, szerepeket, s jut el az önmegismerés kesernyés, de
valós világába. Igazi modern színházat láthattak a nézők, egy modern drámát, kiválóan rendezett darabban, remek színészekkel és kifinomult, nagyon gondosan megmunkált élőzenei betétekkel és dalokkal. Végül, a négy vízió utolsó „látomásával” a Gárdonyi Géza Színház kápráztatta el a stúdiószínpad közönségét. A zsúfolásig – és még annál egy kicsit jobban – megtelt nézőtéren már sokadszor vastapsban „kiabáltunk” dicsérő szavakat a játékot megköszönve. Különleges világba csöppentünk az előadás alatt. A külföldi vendégek, bár nem értették a nyelvet, de elismeréssel szóltak a látottakról. Egyértelmű sikere volt az Alkoholistáknak (is). A fesztivál utolsó napján az érdeklődők betekinthettek a Mesterkurzus próbájára, ahol a négy színház két-két színésze Laurent Maindon, francia rendező vezérletével készülő produkcióból mutatott be részleteket.
Az érdeklődők kulturális élményei mellett és a hosszú távú partnerkapcsolatokon túl az igazi tanulság – többek között – a Gárdonyi Géza Színház művészeinek és a magyar színjátszásnak abból meríthető, hogy megismerhettek külföldi, modern és tehetséges társulatokat. Láthatták a színművészet különböző irányzatait. Egyfajta viszonyítási pont ez az egrieknek, hogy hol tartanak, mennyi újjal, tehetséggel és biztató eredménnyel rendelkeznek. Kár lenne rangsorolni a társulatokat, mind a négy színház remek estéket szerzett az olykor kicsit – az esemény súlyát tekintve indokolatlanul – alacsonyabb számú közönségnek. A Quartet Egerbe jött, mi láttuk, s a végére már energiával is alig győztük. Egy élmény volt, tán örök.
Magyar Krisztián
6
• HÁTSÓDAL •
Líceumi
Paletta
Főiskolánk egyik büszkesége: Berki Krisztián Körkérdés: Ha megAz Universiadén aranyérmet, a világbajnokságon ezüstérmet választanának FHÖKszerzett a fiatal tornász elnöknek, mi lenne az első dolog, amit csinálnál, vagy amiért kiállnál? Bagossy Tamás, földrajz-környezetvédelem, IV. évfolyam – Az ösztöndíjak összegét mindenféleképp megemelném, és a főiskola campusjellegét is megváltoztatnám. Valamint több kulturális rendezvényt is szerveznék. Más főiskolákkal, egyetemekkel szorosabb kapcsolatokat építenék ki. Szepesi Ádám, turizmus-vendéglátás, II. évfolyam – Már középiskolás éveim alatt is a diákönkormányzat tagja voltam. Én is sok új dolgot vezetnék be a főiskolán, többek között megemelném a szociális támogatás alapösszegét, illetve a támogatási feltételeket is csökkenteném. Nem lennének ennyire szigorú feltételei, hogy valaki megkaphassa. Zele Tímea, kommunikáció és médiatudomány, II. évfolyam – A kötött főiskolai programokon kívül (Gólyabál, Főiskolai Napok), más rendezvényeket is szerveznék, amelyek fő célja a főiskolai hallgatók jobb kapcsolatának a kiépítése. Ezen kívül a főiskola épületeit színesebbé és komfortosabbá tenném. Racsek Enikő, ifjúságsegítő, I. évfolyam – A szociális támogatás terén sok mindent változtatnék. Elsősorban szigorítanám azok körét, akik jogosulhatnak rá. Azonban akik megkapják, számukra megemelném a támogatás összegét.
Berki Krisztián nemrég tért haza a londoni tornászvilágbajnokságról, ahol lólengésben ezüstérmet szerzett. A négyszeres Európa-bajnok tornász örömmel beszélt a nyár elején az Universiadén elért eredményéről, a nemrég véget ért vb-ről, a főiskoláról, és nem utolsó sorban a jövőbeli terveiről. – Mi indított, ösztönzött a torna felé, amikor a fiatalok többsége a népszerű sportok mellett, mint például futball, kosárlabda teszi le a névjegyét? – Sajnos Magyarországon a fiatalok többsége inkább a népszerű sportokat választja és nem a tornát. Külföldön ez teljesen másképp működik, ott a torna is népszerű sportágnak számít. Mikor még körülbelül 4 és fél éves lehettem, Zuglóban éltünk a szüleimmel. A házunkkal szemben volt egy sportcsarnok, ahova egyszer lehívott egy edző edzeni. Így szerettem meg ezt a sportot, ami mára már az életem meghatározó részévé vált. – Hogy sikerült kvalifikálnod magad a belgrádi Universiadéra? – Itthon ugyanúgy indultam válogató versenyeken, mint a többi tornász. Végül sikerült magam kvalifikálni az Universiadéra. – Mennyit készültél Belgrádra? – Az Európa-bajnokság után ugyanúgy tovább folytattam az edzéstervet, ahogy azt tettem eddig is. Minden versenyre ugyanazzal az intenzitással készültem. – Kit tartottál a legnagyobb ellenfelednek? – A belga versenyzőt, ő volt számomra a legnagyobb ellenfél. – Hogy értékeled így utólag a versenyt? – Nagyon élveztem, ugyanis életemben először indultam el ilyen versenyen, ahol több sportágban egyszerre versenyeznek sportolók. Nagyon sok élménnyel gazdagodva tértem haza. – Nemrég tértél haza a világbajnokságról. Csalódott vagy, hogy nem sikerült az aranyérem? – Picit csalódott voltam, de tudom, hogy ez az ezüstérem is sokat ér. Kint sokan mondogatták nekem, hogy sokkal jobb vagyok, mint a kínai, de a végén mégsem így alakult. – Jövőbeli tervek? – Készülők a jövő évi Európa-bajnokságra és a világbajnokságra és természetesen az Olimpiára. – Hogy tudod a sportolói karriered összeegyeztetni a főiskolával? – Nagyon nehezen megy. 2005-ben kezdtem el
A sajtó harca
A politika és a tőke kereszttüzében „Miért (ne) legyünk újságírók?” – tette fel a kérdést előadásának címében az íróként és újságíróként egyaránt ismert Kácsor Zsolt november 10-én. A Népszabadság debreceni tudósítója a „B” épület kiselőadójában osztotta meg a hallgatókkal a pályafutása során szerzett élményeit és tapasztalatait.
Felvázolta a helyi érdekeltségű önkormányzati és megyei lapokról alkotott – egyébként lehangoló - véleményét. Külön figyelmet fordított ezek politikai érdekeltségére, mely nagymértékben gátolja a szakmai feltételeknek való megfelelésüket. A továbbiakban négy országos napilap (Magyar Hírlap, Népszava, Magyar
tanulmányaim az Eszterházy Károly Főiskolán, de még eddig nem sikerült végeznem. Sok segítséget kapok a tanároktól, akik tudják, hogy mennyire fontos nekem a sport, ez az életem. – Milyen szakon tanulsz? – Testnevelő tanári. – Az időd nagy részét Budapesten töltöd. Hogy esett mégis a választásod az Eszterházy Károly Főiskolára? – Sok jót hallottam már a főiskoláról tornászoktól, akik szintén ide jártak. Olykor jólesik elszakadni a nyüzsgő város zajától és elutazni a csendes vidéki városba, Egerbe. Amit nemcsak nyugodt, de szép városnak is tartok. – Van-e kabalád, ami segít a versenyek előtt? – Régen anyukámtól kaptam egy plüss állatkát, azok kísértek el a versenyeimre. Legutóbb, még mielőtt kiutaztam a világbajnokságra, pedig a párom lepett meg egy kis plüss lóval. Ezek a figurák mindegyik versenyemen ott vannak velem.
Nemzet, Népszabadság) példáján keresztül érzékeltette a sajtó és a nyilvános véleményalkotás felelősségét, illetve a publicistatársadalom – sok esetben hiányzó vagy nem megfelelő mértékű – kötelességtudatát. Magyarország hanyatló mentális állapota mellett, a hazai közbeszéd jelenlegi helyzetét is kemény szavakkal illette. Nem riadt vissza a fiatal újságírók ostorozásától sem, akiknek tapasztalatlanságát a társadalom tájékoztatását veszélyeztető, káros befolyásként jellemezte. Kifejezetten aggasztónak vélte azt a tényt, hogy a magyar sajtónak a politika és a tőke szo-
Ligler Erika rítója közé szorulva kell megvívnia ádáz küzdelmét a minőség és a szakmaiság védelmében. Azt is kijelentette, hogy az esetlegesen beálló, pozitív irányú változásokat a világhálótól reméli. Az erősen csipkelődő és határozott hangvételű előadást követően Kácsor Zsolt készségesen válaszolt valamennyi felmerült kérdésre. Ezt követően dr. Pólya Tamás, a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék vezetője összegezte az előadással kapcsolatos észrevételeit és gondolatait.
Kovács Dávid
LÍCEUMI PALETTA – AZ EGRI FŐISKOLA KÖZÉLETI LAPJA. Főszerkesztő: BARNA BÉLA • Főszerkesztő-helyettes: MAGYAR KRISZTIÁN • Olvasószerkesztő: HUBAY MIKLÓS • Tervezőszerkesztő: TÖMÖSKÖZI PÉTER • Munkatársak: BARNAENIKŐ,BIRKÁS BOGLÁRKA,BÖSZÖRMÉNYI SÁNDOR,CSEHI DORINA,FARKASANETT,FERENCZ NORBERT,GERSTMAYERANITA,HEVESI NORBERT,KISSADRIENN,KOVÁCSADRIENN,KOVÁCS DÁVID, KÖMLŐI DÓRA, KULI LENKE, LESKÓ MÁTYÁS ANDRÁS, LIGLER ERIKA, MADOVY ALEXANDER, PÁLÓCZY ÁDÁM, PODRÁCZKI ANETT, SZARVAS ADRIENN, SZILÁGYI EDINA, SZONDI ÉVA, TÓTH KRISZTINA, TÓVAJI TÍMEA. Kiadja az Eszterházy Károly Főiskola • Felelős kiadó: Líceum Kiadó • A szerkesztőség címe: Eszterházy Károly Főiskola, Kommunikáció és Médiatudományi Tanszékcsoport, 3300 Eger, Egészségház u. 4. Tel.: (+36 36) 520–400/3018 E-mail:
[email protected] • Nyomdai munkák: B. V. B. Nyomda és Kiadó Kft., Eger, ügyvezető: BUDAVÁRI SÁNDOR, tel.: (+36 36) 518–413 • Megjelent 2500 példányban • ISSN 1589–0147.
