Téma Ablak
Szerző Gyímesi Ferenc
Ablak
Gyímesi Ferenc
Ablak
Gyímesi Ferenc
Ablak
Gyímesi Ferenc
Ablak
Gyímesi Ferenc
Ablak
Gyímesi Ferenc
Ablak
Gyímesi Ferenc
Ablak
Gyímesi Ferenc
Ablak
Gyímesi Ferenc
Adakozás
Mikes Kelemen
Adomány
Ismeretlen
Adósság
Ismeretlen
Adósság
Smiles
Adósság
Talabér János
Illusztráció „Ablak. Ablakok. Mintha rebbenés nélkül szemekbe tekintenénk, amikor rájuk nézünk. Két világ között állanak. Az egyikből a másikba néznek át és a másikból az egyikbe láthatunk vissza rajtuk. Kérdezhetünk tőlük és felelnek. Ahány van, annyiféleképpen felel. Akár a szemek.” (s. gy.) Valahányszor ablak mellett megyünk el, önkéntelenül is betekintünk rajta. Minden ablaknál más és mást érezünk. (s. gy.) A muskátlis ablak derűsen, színesen néz ki a világba. Piros öröm és boldogság tanyázik mögötte. (s. gy.) A hajó ablaka olyan, mint a nyugtalan szem: türelmetlenül néz és mindig messzire. Mindig új kép rohan előtte, mindig új látnivalót talál. Távoli elmaradó partokat és idegen tájakat pásztáz végig. (s. gy.) Az ablakban nemcsak a virág nyílik ki, ott virágzik a szerelem is. Ez az ablak tele van költészettel, romantikával. Az örök Rómeó és Júlia sorsa a modern ablakokban is folytatódik…(s. gy.) Szomorú ablak a börtönablak. Életek állnak meg olykor mögötte. Minden odakint marad. Azért is olyan a börtönablak, mint a hályagos szem. (s. gy.) A vakablak olyan szem, amelyre örök sötétség borult, ablak, amely nem lát, amelyen nem láthat át, aki mögötte van, amelyen túl minden vak titok. Érdektelen folt a falon, sötét poén a dolgok végén. Vakság. (s. gy.) Keleten vannak ablaktalan házak. Titokzatosak. Olyan, mint a lefátyolozott, keleti asszony. Kelet misztériuma ül mögöttük, forrón, kifürkészhetetlenül. (s. gy.) Az ablakok olyanok, mint a szemek. Ha beszélnek, elénk tárnak mindent. Ha megtagadják a vallomást, akkor olyanok, mint a lecsukott szemek.” (s. gy.) A minap olvastam, hogy egy adakozó embernek a következőket írták a koporsójára: „Mit elköltöttem, azt elvesztettem, amit bírtam, azt másnak hagytam, és amit másnak adtam, azt maradandó helyre eltettem” /Törökországi levelek/ Minél többet ad az ember, annál nagyobb és erősebb lesz az ő lelke. Ha pénzt adunk ki, nekünk kevesebb marad, ha azonban egy gyertyával más fényt gyújtunk, a gyertya fénye ugyanaz marad, ha azzal már ezret gyújtottunk is meg. Még inkább áll ez a szeretetre. Minél többet adunk másoknak, annál több marad nekünk belőle. Minden adomány egyúttal nyereséget jelent magára az adományozóra, s innen van az is, hogy a szülők gyakran jobban szeretik gyermekeiket, kikért mindenüket áldozzák, mint viszont. Sokszor az adó boldogabb, mint az elfogadó. Az adós ember nem lehet őszinte. Azért szokták mondani, hogy az adósság hátán hazugság lovagol. Az első lépés az adósságban éppen olyan, mint az első lépés a bűnben: az embernek nemsokára, akarva, vagy nem akarva, azon az úton kell mennie, adósságra adósság jön, amint a hazugság a másik hazugságot szüli. Üres zsák nem állhat egyenesen, ezt kell mondanunk az adós emberről is. / Ember! te nem tudod, neked Mily sokkal tartozom:
A bú tövis üdvrózsa lesz – Áldlak s imádkozom. A bánatért legyen öröm osztályrészed neked, A keserűségért legyen Édesség életed. Bocsánat forró ajkamon, Szívemben szeretet… Így nyújtok én (fogadd el azt) Feléd testvérkezet. Óh járja át hűlt kebledet Az ég lehelete, S kemény földét lágyítsa meg A malaszt ereje. Hogy fölviruljon a virág – Neve testvériség, Melyben vígad az árva föld, Gyönyörködik az ég. Itt elszakad a húr – a lant Elnémul hirtelen; S miért? – hogy hangja ezután Csak szeretet legyen.
Adósság
Adósság hazugság
Ady Endre
s. gy.
Advent
Bánk József
Advent
Bánk József
Aggodalom
Tamási Áron
Aggodalom
Gerencséri Jenő
Aggodalom
Harsányi
(Ártalom:) “Amit teszünk, beszélünk, írunk, adunk: úgysem elegendő, csak amolyan késedelmi kamat-féle, amely avval áltat, hogy adósságot fizetünk…” (Nők Lapja: 1975) (S.gy.) Két főbenjáró bűn ban: az adósság és a hazugság. A kettőt mindig együtt feltételezték, mert az adós a fizetésre kitűzött időt ritkán szokta betartani. (Perzsa közmondás) (s. gy.), „Mi ez az adventi koszorú? Romantika? Gyermekes játék zöld ágakkal, rőzsaszín szalaggal és fénylő gyertyákkal? Vagy talán egy kis esztétika, érzelmi impresszió az örökké szürke hétköznapok feloldására? Nincs mélyebb, jelentőségteljesebb értelme? Vagy talán a titkok hite, a túlvilág sejtése lebegi körül e kedves rítust? - Valóban! A gyertya világosságot áraszt! A gyertya viasz, faggyú. A fény: fizikai jelenség. E fénynél látjuk, hogy az ember több, mint anyag, több, mint fizikai vagy kémiai folyamat, mert lélek van benne! “ /Vasárnapok - Ünnepnapok: 14-15. Old./ „Az első gyertya az adventi koszorún a metafizika utáni éhségből, a titkok utáni vágyból, a léleknek az Isten utáni vágyából született… “ /Vasárnapok - Ünnepnapok: 15. Old./ Szegény anyám hiába emésztette önmagát értem: a vígság rózsái hamarosan lehervadtak két arcámról, s napról napra mind szótlanabb lettem. És nem csoda mindez, mert saját álmaim sírján előmbe jöttek a nép álmai. S azokat már nem lehetett eltemetni, mert tudtam, hogyha megteszem, holttestemet ki fogja vetni a föld. Így történt, hogy kínjaim az elmúló napok arányában mind nagyobbak lettek. (Erdélyi Csillagok) (s. gy.) „Köszöntöm a beteg csemetéjükért aggódókat, a rossz kölykükért zsörtölődőket, az édes, kedvest, aranyost féltőket, a fejlődő életért remegőket.” /Képes Újság: 20. Évf. 18. Sz.. 1979 május 5.; (s. gy.) Aggódó szívemmel egyre azt mondom: Isten, Isten, Isten legyen velünk.
Isten a kis fűszállal, mely kövek közt sorvad, Isten az emberszívvel, mely jóság közt is oly vad. Isten a nagy hegyekkel. A bányával, a méllyel, A távoli falukkal, melyek sötétek éjjel. Isten legyen a jókkal, Isten a gonoszokkal, Két milliárd élővel és száz millió holttal. Isten legyen a földdel, e fekete madárral, Mely az iszonyú űrben süvöltő szélben szárnyal, Isten legyen a nappal, Isten legyen a holddal, Isten legyen az összes reszkető csillagokkal. -------------------------------s Isten legyen velem és legyen veletek. Közületek, ó senkit ki nem feledek! Isten kezében tartott szikrázó virág, Ki ne ejtsen kezéből téged, te gyönyörű – világ!
Ajándék
Ismeretlen
(Immánuel) Az evangéliumok tudósítása szerint a három bölcsek Mt evangéliumában a kisded Jézusnak aranyat, tömjént és mirhát vittek. A legenda szerint keleten élt még egy 4. Mágus is, akit Artabannak hívtak. Artaban, mikor meglátta a csillagot, elindult ő is tisztességet tenni a Messiásnak, akit ő is nagyon várt. Eladta minden gazdagságát és a pénzen vett három drágakövet: egy opált, egy rubint és egy türkizt. Mindhárom a rendesnél drágább és nagyobb volt. Ezek után elindult, hogy megkeresse a már úton levő másik három bölcset Betlehem felé. Útközben sok halálos veszedelem leselkedett rá, de Artaban mindent elviselt és győzelmesen ment szíve óhaja felé, meglátni a kis Jézust. Bármennyire is sietett, mégis több alkalommal akadályok meredtek eléje. Első alkalommal egy beteg embert talált az úton elhagyatva. Leszállt a tevéről, hogy segítsen a szerencsétlen szenvedőn. Amint önmagával vívódott, hogy mit is kell tennie, úgy tűnt neki, hogy Jézus szól hozzá: Én vagyok a szeretet, és akinek nincs szeretet a szívében, nem lehet tanítványom!” erre Artaban a beteg mellett maradt, amíg az felgyógyúlt és így vigasztalta megsegítőjét: Betlehemben megszületett a Messiás, a történelem nagy csodája. A bölcsek arra felé mentek. Vedd a karavánod és igyekezz utol érni őket. De először a karavánt kellett megszereznie, s ezért a városban jó pénzért eladta az opált és sok szenvedést eltűrve, végre eljutott Betlehembe. Ott megrendülve hallotta, hogy Heródes több ezer csecsemőt megöletett katonáival, hogy Jézust is megsemmisítse, féltve trónját tőle. De hiába Artaban minden igyekezete, a kis Jézust sehol nem találta meg. Mária, József és a kisded már Egyiptomba menekültek. Artaban bekopogott egy családhoz és ott szállást kért. Jöttek Heródes katonái, hogy e család egyetlen csecsemőjét megöljék. A gyermek édesanyja szőrnyű fájdalmában Artabantól kért segítséget. Látva az édesanya szőrnyű helyzetét, elővette a rubint és átnyújtotta a katonák egyikének, kérve, hogy könyörüljenek a kisdeden. Így is történt. A kisgyermek életben maradt. Artabannak már csak egy köve maradt. Sok országon vándorolt végig, de az Igazság és Szeretet Fejedelmét, Jézust, nem találta
meg. Évek teltek el, csaknem 30 esztendő, amikor aljutott Júdeába, ahol hallotta, hogy sokan beszélnek az Úr Jézusról, tetteiről és tanításairól. Én most már célhoz értem - mondta magában, megyek és Jézus lábaihoz teszem az utolsó drágakövet. Artaban azon a napon érkezett Jeruzsálembe, amikor Jézus vállán kereszttel ment fel a Golgotára. „Későn érkeztem” - szakadt fel lelkéből a fájdalmas vallomás. Sietett a tömeget utol érni, de egy láncra vert asszonyba ütközött, akit két római katona kísért. Mikor az asszony meglátta Artabant, kitépte magát a katonák kezéből, s oda rohant hozzá. „Isten küldött téged, hogy légy megmentőm, mert ruhádról, viseletedről látom, hogy egy népből származunk mindketten. Apám adósságai miatt rabként hurcoltak ide, hogy mint rabszolgát eladjanak. Légy könyörűletes, segíts néped leányán, könyörgött az asszony. Artaban szomorú hangon így szólt, szemeit a Golgotára emelve: „Uram, Jézusom, úgy látom, nincs szükséged az én ajándékomra. Te küldted ezt az asszonyt előmbe, hogy ne tudjak hozzád jutni 33 év múlva sem”. Elővette az utolso drágakövet és odaadta a katonának. Az asszony szabad volt újra. Ebben a pillanatban a föld megmozdult, a nap elsötétedett és a házak összeomlottak. Ez volt az a perc, mikor Jézus a keresztfán meghalt. Egy hang szólt hozzá valahonnan a messzi távolból: „Igazán mondom neked, mindazt, amit tettél az enyéimmel tetted és velem tetted Isten dicsőségére”. Artaban boldog volt, mert végre látta Jézust, aki elfogadta az ő ajándékát azok életében, akiket segített. Karácsony volt Artaban szívében és Jézus csillaga örökre ott ragyogott szívében, vezetve őt Isten országa felé.
Ajándék
Ismeretlen
Ajándék
Sinkó Zoltán
Ajándék
Sinkó Zoltán
Ajándék
Ismeretlen
/Telegraful Roman 1980. 128. Sz./ (s. gy.) Egy párizsi, szegény, vak asszony egyszer 27 frankot adott missziói célokra. Midőn emiatt ismerősei megfedték, hogy anyagi erején felül adakozott, azt mondta: Nem adtam sokat. Vak vagyok, olajra nincs szükségem. Hasonló sorstársaimat megkérdeztem, hogy mennyit adnak ki egy év alatt olajra, s azt mondták, hogy 27 frankot. Én tehát e 27 frankot a pogányoknak adtam világosságképpen. „Úgy kell szeretteinknek az ajándék, mint a falat kenyér. Hallottam már olyant is, hogy valaki hónapokig élt kenyéren, vizen és apróbb ajándékokon. Ha a háromból valamelyiket is nékülöznie kellet volna, minden bizonnyal elpusztul, de így szerencsére sikerült átvészelnie a nehéz napokat.” /S.gy. / „…Az ajándékoknak… fontos szerepük van az életben. Különösen nagy szükségük van az ajándékra a nőknek, aki enélkül rttenetes szenvedéseknek vannak kitéve. A nőknek adott ajándékot többnyire a férfiak szerzik be nagy nehézségek árán. Az ajándék meglepetés…” /S.gy. / A Manchester Guardian című nagy angol lap írja a következő, jellemző, kedves, kis történetet az elhunyt nagy királyról (V. György). Vindsorban és a Buckingam palotában a látogató csak különleges, előírt alkalmakkor láthatta őt. Ott úgy élt, - s úgy is kellett élnie, mint egy király. Sandringhamben (vidéki, családi birtokán) élt, s úgy is szeretett élni, mint egy vidéki földesúr,
Ajándék
Ismeretlen
Ajándék
s. gy.
Ajándék
s. gy.
Ajándék
Soltész dr., Márta
Ajándék
Kamondy László
barátai és alkalmazottai között. Itt történt egy alkalommal, hogy mikor a sanringhami vasárnapi iskolában ő osztotta ki a díjakat, azt mondta egy kicsi leánykának, aki ajándékot kapott bibliai tárgyakból adott jó feleleteiért: „Örvendek, hogy ezt az ajándékot neked adhatom, s én úgy érzem, hogy nekem jogom is van ezt az ajándékot neked adni. Csaknem ötven esztendővel ezelőtt megígértem édesanyámnak, hogy minden nap elolvasok egy részt a Bibliából, s ezt az ígéretemet mindig megtartottam”. Ez a kicsi történet mindennél többet árul el abból, hogy mi volt az ő egyéni nagyságának, igazságosságának fő forrása, s mi tette azt, hogy nemcsak hivatalos gyász, hanem népének őszinte könnyei kísérték utolsó útjára. Egy ünnepély alkalmával Socrates sok ajándékot kapott. Szebbnél-szebb kincseket vittek. Egyik barátja, aki nem tudott kincset ajándékozni, elment Socrateshez és azt mondta: Én nem hoztam kincseket, de elhoztam azt, ami a szívemben és lelkemben van. A bölcs megértette, hogy az ajándékok közül ő hozta a legértékesebbet. Olvastam egy nagyon szép, tanulságos mesét egy királyról és feleségéről. Szép fiúk született. Boldogok voltak a királyi szülők, s fiúk megkeresztelése alkalmából gyönyörű ünnepet rendeztek. A nagyszerű ünnepségre, a keresztelőre 11 tündér érkezett meg és mindenik szép ajándékot hozott az újszülött kis királyfiúnak. A gazdag ajándékok minden földi jóval, az életet széppé, boldogabbá tevő kinccsel árasztották el a királyfit. Felékesítették bölcsességgel, erővel, és úgy látszott, hogy a boldog királyfi e nagy ajándékok birtokában minden földi halandót túl fog szárnyalni. Amikor a 11 tündér szétosztotta ajándékát, akkor érkezett meg a tizenkettedik tündér, az elégületlenség ajándékával. A büszke királyi apa azonban már megunta a sok ajándékot és kevély önbizalmában azt gondolta, hogy nincsen a fiának szüksége semmire, legkevésbé az elégületlenség különös ajándékára, s éppen azért vissza is utasította a tizenkettedik tündér ajándékát. Gyorsan fejlődött a királyfi, aki valóban minden szellemi és anyagi kiváltság birtokában valósággal csodává lett. Azonban, miután a királyfi meg volt elégedve adottságaival, nem törekedett azokat csiszolni, fejleszteni, jóra felhasználni. Tettre sarkaló vágyai nem voltak, közönyös, nyugodt és jámbor volt mindig. Az élet egyhangúan rohant el mellette, végül is bele ment mindenbe. Reménységei, céljai nem voltak, a kivívott sikerek fölötti örömet soha meg nem ismerte, s ezért végül a legboldogtalanabb ember lett a világon. Így tanulta meg, hogy a visszautasított ajándék volt a legértékesebb, mert az önmagunkkal való elégedetlenség, önmagunk csiszolásának, az emberi előrehaladásnak leghatalmasabb eszköze. Aspasiaról, Cyrus perzsa király hitveséről jegyezték fel, hogy mikor férje néhány darab ékszert vásárolt és haza küldte neki, visszaküldte azzal az üzenettel, hogy Őfelségének nem szükséges felesége szeretetét ajándékokkal megnyerni, mert ő a nélkül is tiszteli és szereti. “Karácsony a csodák ünnepe és a gyermek csodát vár. Várja, hogy a távol élő szülő a régi szeretettel hajoljon hozzá, nyújtsa át ajándékát, kapja fel ölébe, emelje vállára.” /S.gy. / “Mit ér az életem, ha jelenlétemmel semmit sem adok a világhoz,
Ajándék
Juhász Judit
Ajándék
s. gy.
Ajándék
Erdős Renée
ha csupán elfogadom azt, amit kaptam?” (s. gy.) “Az ajándék értékét a szeretet adja. Sokkal többet számít hogyan adjuk, mint, az, hogy mit adunk. Ezért “öltöztessük fel” karácsonykor a lakást, az ünnepi asztalt, s az ajándékokat is. /…/Az örömszerzés szándéka varázsolja igazi ünneppé a karácsonyt.” /S.gy. / Az ajándék elfogadásának is vannak iratlan szabályai. Ha örömet akarnak szerezni nekünk, ne rontsuk el az ajándékozó örömét azzal, hogy félvállról, tessék-lássék fogadjuk. (s. gy.) Uram, Te engem megajándékoztál… Sodort az élet nagy, táncos mámorban És amit adtál, mind eltékozoltam. Te adtad a rózsákat a hajamba És szemembe az élet meleg fényét S mézes italt töltöttél poharamba. Uralkodásra vágytam és babérra. Ó, tombolt bennem az akarat láza, S kész voltam vészre, harcra, rombolásra. S te mindent adtál. Te mindent engedtél, Rablómadárként fészket fosztogattam És Te utamba hálót nem vetettél. Engedted Uram, hogy megrészegüljek, S kezemből a serleget ki nem verted, Engedted, hogy daloljak és örüljek. Uram, úgy elhalmoztál jóságoddal! Utoljára a nagy könnyeket adtad S megismertettél a virrasztásokkal! Utoljára a látásokat adtad, És lelkem kapuit messze kitártad És fáklyát gyújtottál, hogy belelássak. Utoljára a félelmeket adtad, S az elkárhozás rémét odaküldted Ágyam fejéhez, hogy vele virrasszak. S ő sápadt arcát arcomra fektette – És nem volt hely, ahová meneküljek. Utoljára a bűnbánatot küldted…
Ajándék
s. gy.
Ajándék
Bath
Ajándékozás
Juhász Judit
(Uram, Te engem megajándékoztál) Nagy Sándortól Phokion, a Samnumiaktól M. Curius, Pyrrhustól Fabricius nem fogadtak el ajándékot. (s. gy.), Bath angol, egy millió font sterlinget adományozott Pulteay Henrik sógorának, aki nem fogadta el az örökséget azza a megjegyzéssel, hogy magának van annyi, amiből tisztességesen megélhessen. (s. gy.), “Karácsony az ajándékozás ünnepe is: meglepjük szeretteinket és ők is megajándékoznak minket. Mindez még szebbé teszi az
Ajándékozás
Juhász Judit
Ajándékozás
Ismeretlen
Ajánlólevél
Dole Károly Dr.
Akarat
Gúzs Imre
Akarat
Shakespeare
Akarat
Rousseau
Akarat
Ady Endre
Akarat
Ismeretlen
Akarat
Ismeretlen
Akarat
Indira Gandhi
Akarat
s. gy.
ünnepet, hiszen ajándékot adni és kapni egyaránt öröm.” /S.gy. / “Az ajándékozás - művészet. Valóban néha művészet kitalálni, kinek mit vegyünk, kinek, hogyan találhatnánk ki titkos vágyát, de művészet azért is, mert nem mindegy, hogy amit adunk, hogyan adjuk. Szeretettel, kedvesen átadva a legkisebb ajándék is örömet okoz.” /S.gy. / Mi az ajándékozás célja? Örömszerzés. Jó adni és jó kapni. Az ajándék a szeretet, a barátság, a tisztelet, a megbecsülés, az emlékezés jele. Kellemes érzés: gondoltak ránk, figyelmesek irántunk. Az ajándéknak nem az értéke a fontos; szomorú, ha valaki nem tud szívből örülni egy szál virágnak, bármilyen apróságnak, amivel valaki megajándékozza. Jeromos bölcs mondása: “Ajándék lónak ne nézd a fogát”, ma is megszívlelendő. (s. gy.) A vallásos élet a barátságos élet. Ebben ne kételkedj. Isten ott van, ahol szeretet van. A legjobb ajánlólevél az, ha utoljára ez van rólunk feljegyezve: Igaz, Nemes, Hűséges ember volt. Jó barát volt. „Pedig akarat még van, azt nem kezdte ki az idő rozsdája, de ha lassan az öregség foglya lesz az ember, akkor a legnagyobb nekiveselkedésből sem futja sokra.” (s. gy.) Az akarat végtelen, de a végrehajtás korlátolt. A vágy határtalan, de a cselekvés korlátolt. A társadalom szerkezetében az egyesek akarata tekintetbe nem vehető. Akarom, mert ez bús merészség, Akarom, mert világ csodája. Valaki az Értől indul el, S befut a szent, nagy Óceánba.// Isten rabjai vagyunk – oktat nagyapa minden alkalommal. Mi keresztények hosszú évszázadok óta hordozzuk a keresztet. A ti akaratotok, az öregek akarata lehet. Csak ők csinálják a rendet. Ők az élet erősségei. Nagy Sándort egyszer az ellenséges túlerő beszorította egy sziklavárba. Már-már csüggedni kezdett, mikor megpillantott egy hangyát, mely önmagánál tízszer nagyobb terhet igyekezett fészkébe becipelni. Nagy Sándor megfigyelte, hogy az apró állatka 71-szer esett vissza a teher súlya alatt, de a 72. alkalommal mégis sikerült azt a hangyabolyba becipelni. Mit? Kiáltott fel erőre gyulladva. Egy oktalan állat ilyen kitartásra képes és én a férfi elcsüggedjek? Kitört a várból és győzött. Így tanította bátorságra, önbizalomra, akarata kifejtésére a világ egyik legrettenthetetlenebb hősét, a világ egyik legigénytelenebb állatkája – a hangya. Az erő nem a fizikai eszközökben, hanem a legyőzhetetlen akaratban székel. Már a görög stoikusok is azt hirdették, hogy az emberi akaratnak le kell győznie a fájdalmat. Mikor Epikletest, a rabszolga filozófust gazdája kegyetlenül verni kezdte, csak ennyit tartott érdemesnek megjegyezni: Vigyázz! - , mert ha ilyen erősen ütsz, összetöröd a lábamat. Mikor aztán ez csakugyan bekövetkezett, Epiklet nyugodtan így szólt: - Úgy-e megmondtam? Látod, hogy igazam volt? De még a stoicizmus is csak a testi fájdalmak békességes tűrésére tanította az embereket. Hogy azonban a lelki
Akarat
Bánk József
Akarat
Ismeretlen
Akarat
Maklári Pap Lajos
Alamizsna
Ismeretlen
Alap
Saját
Alap
Dethlefsen, Thorwald
Alap
Reményik Sándor
Alázat
Mécs László
fájdalmat hogyan kell békességesen elviselni és egyúttal a lélek javára gyümölcsöztetni, arra Jézus tanított meg. „Legnagyobb, amit ember tehet, hogy Isten akaratát teljesíti, és engedelmeskedik. És ha az egész életét betegen és tehetetlenül ágyban kell töltenie s látszólag semmire sem alkalmas, csak másnak terhére van, - a legnagyobb, a amit ember tehet: Ebben is Isten akaratát látni és örömmel vállalni.” /Vasárnapok Ünnepnapok: 217. Old./ „Az ember azzá lesz, amit szeret, már itt lent. Por leszel, ha port szeretsz s Isten leszel, ha Isten szereted.” Thales úgy találta, hogy a következő évben bő termés lesz olajbogyóból. Éppen ezért jó előre kibérelte nagyon olcsón az olajpréseket. A gazdag termés csakugyan be is következett, amikor aztán saját akarata szerint adta ki a préseket. Így mutatta meg a tudomány csúfolóinak, hogy a tudós ember, ha akar képes meggazdagodni is. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Turgenyev, egyszer Párizsban találkozott egy koldussal, aki alamizsnát kért tőle. A költő átkutatta összes zsebeit, de nem talált egyikben sem pénzt. Lángoló arccal fogta a koldus kezét, megszorította és szívére vonta. A koldus könnye megeredt és így szólt: Uram, ez királyi ajándék volt. Az igaznak örökkévaló fundamentuma van – olvassuk a Példabeszédek 10,25-ben. Pál apostol viszont azt hangsúlyozza, hogy megvetette a fundamentumnot, de más épít rá (1 Kor 3,10). Majd megerősíti, hogy a Jézus által lerakott alapon kívül mnást senki nem rakhat. (1 Kor 3,11). Belátjuk mindannyian, hogy a kereszténység alapja Jézus. A megosztott keresztényi tanítások ellenére is tartanunk kell magunkat ahhoz a figyelmeztetéshez, hogy a Jézus tanításán kívül nincs más, melyet hangoztatnunk kellene. Olyan helyzetbe kerülök, amelyben megkérdőjeleződnek egzisztenciális lehetőségeim: házasságom tönkremegy, elvesztem az állásomat, lakásomat, megbetegszem. Eddigi biztos és rendezett életem a széthullás és bizonytalanság káoszába torkoll. Az ilyen események, amelyek ma még az említett formában sem számítanak ritkaságnak, a legtöbb ember szemében igazságtalan, kívülröl jött, véletlen sorscsapásnak számítanak. A forma és tartalom törvénye azonban kimondja: nincs véletlen, amely kívülről törne be életedbe. Amit megélsz, annak tartalmi alapjait te magad veted meg. (Élet az élet után.) (s. gy.) Való igaz: mindig volt alapom, A mélybe ástam szigorú falat. Úgy hágtam emeletről emeletre, s szerettem a nagy, nemes vonalat. (Az építész fia) (s. gy.) A költő, miután felismeri emberi hibáját, önzését, hiúságát, gonoszságait, önvizsgálatában az alázat útjára tér. Szenvedésben megtisztult örömmel vallja meg, hogy könnyei varázslatos vegyi vize végig csorgott lelkén. „S most láthatóvá lett egy titkos írás. Valaki, valamikor titok tintával írt a lelkemre, s most láthatóvá lett az üzenet: Eddig nem találtál semmit,
Alázat
Bánk József
Alázatosság
Stadler Frieda
Alázatosság
Petrarca
Alázatosság
Rouchefoucauld
Alázatosság
Ismeretlen
Alázatosság
Stadler Frieda
Alázatosság
Stadler Frieda
Alázatosság
Stadler Frieda
Mert magadat kerested. Hazudtál: Első volt az Én, második a felebarát, Harmadik az Isten. Ezért nem találtál semmit. A szentek és a hősök más sorrendet hajszoltak /Alázat / „Az igazi érték valóban nem fennhéjázó, hanem alázatos.. Tudja és látja, hogy végtelenül több az, amit nem tud, amire nem képes… Az érett búzakalász lehajtja fejét, míg az üres fennhéjázva ágaskodik. - A megrakott szekér csendes - az üres zörög. Az alázatosság völgyeiben teremnek a valódi, illatos virágok. - A kopár hegytetőn nincs igazi élet. Mert örök igazság: Aki magát felmagasztalja, megaláztatik… (Mt 23,12).” /Vasárnapok Ünnepnapok: 350. Old./ A gyermek naiv „feltekintéséből” nem a kamaszkor csalódásai és lázongásai maradnának meg a lelkünkben, hanem mások értékének felismerése, gyengeségek és bűnök ellenére. Mások tisztelete akkor is, ha küzdelmeket és tragikus bukásokat látunk, és önmagunk helyes felismerése, melynek eredménye okos és őszinte embernél, az alázatosság. Stadler Frieda: Szeretnéd, ha szeretnének Az alázatosság annál kedvesebb, mentől több kevélytől van körül véve.// Az alázatosság gyakran nem egyéb színlelt leereszkedésnél, minek is célja az, hogy mások fölébe hághasson.// A híres misszionárius és nagy érdemeket szerzett nyelvtudós dr. Carrey Calcuttában egy alkalommal az indiai alkirály ebédjére volt hivatalos. A vendégek között egy fennhéjázó, gőgös angol főúr azt a megjegyzést tette róla valakinek, hogy Carrey tulajdonképpen cipész volt, amit ő meghallva szerényen így javított ki: nem is cipész, hanem foltozó varga. Akik valóban vagyunk, és akiknek mi önmagunkat gondoljuk – ez a kettő nem fedi egymást teljesen. Sőt néha egyáltalán nem fedi egymást. Minél érettebb valaki, minél mélyebb és önmagával szemben őszintébb – annál közelebb jut önmagának helyes, tárgyilagos megismeréséhez. Ennek a helyes, tárgyilagos, őszinte megismerésnek eredménye a tárgyilagos, őszinte önmegismerésnek eredménye az alázatosság (belül a szívben), a szerénység (kifele való megnyilvánulásában). Stadler Frieda: Szeretnéd, ha szeretnének.: Egy egész élet önmegtapasztalása vezet csak el az alázatosság felé. Hány embernek – bár feltűnőek a külső hibái, bűnei – nagyobb a szív nemessége, nagylelkűsége, őszintesége, mint nekünk, kik jól elrendezett külsőségekkel sokszor nemcsak embertársainkat, de magunkat is meggyőzzük kiválóságunkról. Elérünk-e valaha az alázatosságig? Amíg élünk, csak törekednünk lehet erre. De nem a külső jegyeknek a felkendőzése, hanem azáltal, hogy igyekszünk belső lényegét megismerni – ellentéteit magunkban is tagadni, és megnyilvánulási formáját, az igazi, nemes, feltűnés nélküli szerénységet gyakorolni.Stadler Frieda: Szeretnéd, ha szeretnének. Az alázatosság lelki érettség, mely Istennek, embertársainknak, önmagunk helyes megismerése következtében meghatározza tényleges értékeinket Isten és az ember előtt és szíves készséggel
Alázatosság
Stadler Frieda
Alázatosság
Victor Hugo
Alázatosság
Stadler Frieda
Alázatosság
Stadler Frieda
Alázatosság
Ady Endre
azt a helyet, és nem különbet el is foglalni mindenki előtt. Az alázatosságban van tehát értelmi és akarati elem. Stadler Frieda: Szeretnéd, ha szeretnének: Az alázatos ember szerény embertársaival szemben. Elítéli a bűnt, de nem ítéli el a bűnöst, mert önmagáról tudja, hogy milyen könnyen sodródhat bele maga is, és milyen segítség a javulásban a kinyújtott baráti kéz. Szerény tudományos és művészeti ítéleteiben is. Nem bizonytalankodás ez, csak nyitva hagyott ablak lelkének csarnokában: Hadd áradjon be a világosság mindenki felől. Ki tudja, kitől tanulhat?Szerény a viselkedésben, hanghordozásban, nevetésben, mozdulataiban, ruházkodásában. Nem erőszakoskodik, nem kívánja a figyelmet magára irányítani, nem kíván másokra árnyékot vetni. Azt sem teszi, hogy pártfogó módon előtérbe tol másokat. Erre sem érzi magát feljogosítottnak. Az alázatos ember nem „vállvereget”, nem jutalmaz elismerésével, nem bókol, hanem alázatosan, szerényen, feltűnés nélkül belesimul a közösségbe. Stadler Frieda: Szeretnéd, ha szeretnének. Légy alázatos! Mit érdekelhetne téged a gazdag és a hatalmas? Egy lehelet elviszi őket. Legszilárdabb erő az ártatlan szív. Igen gyakran Isten leontja a magas tornyokat, de a madár moha fészkére, melyből kedves hang dalol, mindig tekintettel van./ A szívből alázatos ember nem ismer sértődést. Minthogy nem tartja magát sokra, nem is veszi észre, hogy valaki eltolni , elgáncsolni akarta. Ha hívják, megy. Ha nem hívják, nem megy. Ha szükség van rá, akkor is megy, ha nem hívják. Ha az első helyre ültetik, odaül gondolván, hogy bizonyára van valami ok erre! Ha az utolsó helyre teszik, vidáman és sértődés nélkül oda ül, ha választania lehet, oda ül, ahova barátai, kortársai, rangjabeliek ültek le. Ha nem kérdezik véleményét, érdeklődve figyel, ha megkérdezik, legjobb tudása szerint felel. Ha ellenkeznek vele, gondosan mérlegeli a tárgyi ellentmondásokat és szívesen áll az igazság mellé, ha legyőzték a vitában. Ha látja, hogy tudatlansággal áll szemben, szerényen magyarázatba kezd, hogy ellenszenv, rosszindulat áll vele szemben, abba hagyja a vitatkozást, de kutatni kezdi az ellenszenvet kiváltó okot magában. /Szeretnéd, ha szeretnének./ Akik lelkiekben vak, aki még csak meg sem sejti az Isten nagyságát, az nem érzi nagynak az ő bűneit, nem is érzi magát alázatosságra kötelezettnek, sem Isten, sem emberek előtt. Hiszen ő nagyszerű ember: nem lop, nem csal, nem gyújtogat stb. Amilyen mértékben kezded meglátni az Úristenhez való kapcsolatunk értékességét, olyan mértékben látod súlyosnak hibáidat és ennek megfelelően nő képességed az alázatosságra. A lelki érés folyamán azonban nem csak Isten nagyságához mérten leszünk kicsinyekké, hanem önmagunk jobb megismerése által is. Aki nem szoktatja rá magát belenézni saját mélyebb rétegeibe, aki cselekedeteire állandó mentséget keres, vagy, aki csak cselekedeteit nézi, anélkül, hogy leszámolna titkos indítékaival, be nem vallott szándékaival, abban nem is alakul ki az a lelki érettség, amely alázatosságban és szerénységben nyilvánul meg. /Szeretnéd, ha szeretnének/ Nyilazott Napod tüzes hője, Nem volt enyhülésem, Uram,
S felhődből rámpermetezett Alázatosság langy esője. Nézd, ahogyan fejem lehajtom, Szánom minden dölyföm, Uram, S ha van még bennem gőg-erő, Szívemmel együtt kiszakajtom. Mutass nekem egy ellenséget, Valaki ocsmányt, ó Uram, Megcsókolom csúf lábnyomát, Hogy méltón imádjalak Téged. Elébem kis folyókák hozzák, Szakadt kegyelmed, ó Uram, S csobog lelkemben kedvesen A leesett alázatosság. Szeretnék mindent odaadni Nagy, szent szeszélyednek, Uram, S szeretnék minden percemen Nagyon-nagyon megaláztatni.
Alázatosság
Ismeretlen
Alázatosság
Bánk József
Alázatosság
Bánk József
Áldás
Ismeretlen
Áldozat
Dole Károly
Áldozat
Macedóniai Fülöp
Alkalmazkodás
Moliere
(Alázatosság langy esője) Minél nagyobb a tudós, annál alázatosabb. Minél tökéletesebb, szentebb az ember: annál alázatosabb. (s. gy.), “Az alázatosság azonban nem önmagunk megsemmisítése. Nem jelenti azt, hogy hátunkon akár fát is vághatnak mások. Nem jelenti azt, hogy a kiáltó jogtalanságot szó nélkül tűrjük. Nem jelenti azt, hogy teljesen személytelenné, szürke figurává törpüljünk. Nem jelenti azt, hogy egyéniségünket kerékbe törjük. Nem jelenti azt, hogy teljesen elmerüljünk az átlagember probléma nélküli gondatlanságába…” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 45 . Old./ “Mit jelent tehát az alázatosság? Jelenti, /…/teremtmény vagyok a Teremtő Istennel szemben? - Ha alázatos vagyok, tudom, hogy Istentől vagyok mindenestől, testestől-lelkestől. Amely pillanatban elvonná tőlem fenntartó erejét, megsemmisülnék.” /Vasárnapok Ünnepnapok: 45 . Old./ Néma áldással tölthetik életüket azok, akik után egyszer fájni fog a szívünk, ha nem hallhatjuk többé imáikat és nem simogathatjuk meg fehér fejük ezüstös szálait. (S.gy.) Vallásotokhoz, mely szívetekhez közel áll ragaszkodjatok, adjátok jóakaratúmunkátokat minden olyan törekvéshez, ami előbbre viszi az egyházat. Olyan dolgokra szenteld életedet, melyek jobbá teszik a világot. Amikor Macedóniai Fülöp király Athén város szépségéről és pompájáról hallott, annyira megkapta lelkét és megtetszett neki., hogy így kiáltott fel: “Ennek a városnak mindenképpen enyémnek kell lennie, akármennyi tűzbe, akármennyi aranyba, vagy vérbe kerül is!” (s. gy.), Az ember, ha lehet mindig alkalmazkodjon a többséghez és sohase keressen külön feltűnést. Minden túlzás botrányos. Az okos ember sem öltönyével, sem nyelvezetével nem nyegléskedik, és nyugodtan utánozza a közhasználat változatait. Nem jó bármely
Alkalmazkodás Alkalmazkodás Alkalmazkodás
Alkalom
Alkalom
Alkalom
Alkotás
Alkotás
Államforma
okból is makacsul futni attól, amit az egész világ követ; és jobb megszenvedni, hogy a bolondok közé számláltassunk, mint bölcs részen egyedül lenni. Plautus Sose lesz terhére az idegeneknek, aki az övéihez kedvezően alkalmazkodik.. Feder Henrik A dolgok tulajdonaihoz és viszonyaihoz alkalmazkodás legelső szabálya. La Bruyere Hogy mások hozzánk illeszkedjenek, annak gyakran legrövidebb és legsikeresebb módja a hozzájuk alkalmazkodás. Kökösi Kálmán Életünkben óriási, legtöbbször sorsdöntő jelentősége van az alkalmak okos és erkölcsös felhasználásának. Nem is csoda hiszen az életnek egyik legnagyobb adománya, mit embernek ad, abban áll, hogy szüntelenül osztja az alkalmakat. Az alkalmak soha el nem fogynak. Lehet, hogy a külső körülmények változása, az ember életkora, testi és szellemi erejének a csökkenése következtében az alkalmak is némileg változnak s okos embernek ehhez alkalmazkodni is illik, de változó formában életünk utolsó órájáig adódnak. /Alkalmak / Kökösi Kálmán Vannak emberek, akik mindig csak a rossz alkalmat veszik észre, valósággal keresik azokat. Vannak olyanok, akik a legtöbbalkalmat elmulasztják. Ezeknek szól a szigorú és zord ítélet: „Isten sem segíthet azon, ki az alkalmat elmulasztja”. És vannak hála Istennek olyan emberek is, akik sok jó alkalmat meglátnak, s azokat fel is használják./Alkalmak / Kökösi Kálmán Az emberek egyik legfőbb kötelessége, önnevelés útján kialakítani egy olyan készséget, mely képessé teszi arra, hogy az élet kínálta alkalmak közül minél több jót lásson meg. a jó alkalmak meglátása, felismerése még magában nem elegendő. Nevelnünk kell akaraterőnket, hogy a felismert jó alkalmak felhasználása mellett ki tudjunk tartani, a rossz alkalmakat pedig el tudjuk hárítani magunktól. /Kökösi Kálmán: Alkalmak / Bin Gorion, Micha „Az Úr alkotott szegényt és gazdagot, hogy megkülönböztessük Josef őket. Alkotott életet és halált, hogy lássuk a különbséget vetés és pusztítás között; alkotott férfit és alkotott nőt, alkotott tüzet és alkotott vizet, alkotott vasat és fát, fényt és sötétséget, meleget és hideget, tengert és szárazföldet, ételt és éhséget, italt és szomjúságot; megalkotta a járást és a bicegést, a látást és a vakságot, a hallást és a siketséget… mindezt, hogy hirdessék az Úr mindenhatóságát, aki mindent kettősségben hozott létre.” (s. gy.) Zsigmond „Gondolt-e már arra uram, hogy lényünk, önmagunk által lesz Julianna azzá, ami? A természet a kezünkbe adta az anyagot, a húst, a csontokat, a vért, az idegeket, egyéniségünk, a személyiségünk, az értelmünk, önmagunk táplálóját. Talán mondhatnám azt is: mindezek szerkezetét. És tőlünk függ, hogy mindezekből az anyagokból mit alkotunk. Hangjában keserű panasz csengett. Egész életem önmarcangoló harc volt, hogy kialakítsam azt a valakit, aki a nevemet viseli. Mennyit küzdöttem, hogy ez a valaki hibátlanul fogadhassa a világ ítéletét és ugyanakkor, ami még több, megfeleljen az önmagam szabta törvényeknek.” (Wagner és Erkel beszélgetése) /A sugár úti palota/ (s. gy.) Lycurgus Lycurgust felszólította valaki, hogy az ariszokrácia helyett állítsa fel a demokráciát. Menj és állítsd fel előb családodban - volt a felelet. Nem tartotta ugyanis jó államformának azt, melyet senki sem vinne be a házába. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855)
Álmodozás
Álom
Ismeretlen
s.gy.
Álom
Ismeretlen
Álom
Henry Barbusse
Álom
Kunoss Endre
Anyák napja
Gerencséri Jenő
(s. gy.), Egy magaslaton, az országút fölött, ott, ahol a kert kerítése végződött hevert egy kődarab, fákkal, mohával, virágokkal és fűvel volt körül véve. Egy alkalommal, mikor lent a nagy országúton egy csomó követ pillantott meg, szeretett volna hozzájuk menni és így szólt magában: mi örömem telik nekem ezekben a rövid életű, elkényeztetett virágokban és füvekben! Szeretnék, testvéreim a kövek között élni. Legurult az országútra azokhoz, akiket testvéreinek és rokonainak mondott. De itt nehéz fásszekerek kezdték nyomni, és szöges csizmák tiporták. Ha időközben sikerült is kissé fölemelkednie és arról álmodozott, hogy szabadabban lélegezzen, tapadó sár borította el. Szomorúan nézett fel előbbi helyére és most, lentről valóságos paradicsomnak látta azt a helyet. Így szokott ez történni azokkal, kik elhagyják magányukat és az örök szomorúsággal telt tömegek szenvedélyeibe merülnek el. Mottó: Valóra válik a régi álom, Te leszel a hűséges párom. Mondj igent és tedd rá életed Hogy szavad szent, amíg a sír eltemet. Egy életen át akarok veled élni, Örömet és bánatot elviselni. Két odaadó szívnek az életben könnyebb Nehézséget leküzdve Nem ismerve könnyet - álom: gyermek, ífjú, öregkor - társ: árnyék - igen! Legyen igen, vagy nem! - igaz szó: ? - közös élet: öröm, bánat, nehézség Textus: Máté 5,37. Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami túlmegy ezen, az a gonosztól van. Álmában az ember mindig szép szokott lenni. Egyszerű: lélegzik és mosolyog. „És néha álmokat álmodunk néha dédelget a szendergés és néha bánt. De mindig szomorú, ha rossz az álom, elrontja éjszakánkat, ha jó, megrontja nappalunkat.” /A pokol / Éj Jöjj el éj! s oh csöndes álom Szenderíts el engemet, Még mindörökre föltalálom Karjaidban enyhemet. „A gyermekszüléstől teljessé válik minden nő élete. Az ember meghal, megsemmisül, de az édesanya tovább él fiaiban, unokáiban. Az édesanya a család, a nemzet, az emberiség életének hordozója. Ezért is övezze tisztelet és elismerés, ne csak a nekik ajándékozott napon - anyák napján -, hanem mindig és mindeki által az édesanyákat. Ne legyen gyermek, aki nem gondol anyák napján az édesanyjára; aki nem visz egy szál virágot, vagy nem ad őszinte gyermeki csókot anyjának. Ne legyen anya, akinek ezen a napon keserű szívvel kelljen gondolnia hálátlan gyermekére. Ne legyen apa, aki ezen a napon ne ölelje meg szeretettel gyermekeinek édesanyját.” /Képes Újság: 20. Évf. 18. Sz.. 1979 május 5.; (s. gy.)/
Anyák napja
Gerencséri Jenő
Anyák napja
Gerencséri Jenő
Anyák napja
Gerencséri Jenő
Anyanyelv
Sütő András
Április 1.
Ismeretlen
Ártalom
Victor Hugo
„Köszöntöm az anyákat, akik boldogan ölelik keblükre és gyönyörrel táplálják újszülött csecsemőjüket - a mindennél szebbet, a mindennél drágábbat.” /Képes Újság: 20. Évf. 18. Sz.. 1979 május 5.; (s. gy.)/ „Tudom, hogy nem mindig jó és nem mindig könnyű anyának lenni. Hiszen a sok gonddal-bajjal felnevelt gyermek nemcsak örömöt, néha bánatot, keserűséget okoz. Sokszor a szív szakad meg, ha valamiért el kell veszítani. És a tőrszúrás sem fájdalmasabb annál, mint a gyermeki hálátlanság. „mégis édesanyának lenni, a nő legszebb, legcsodálatosabb hivatása; életének leghőbb vágya, és legboldogabb beteljesülése.”” /Képes Újság: 20. Évf. 18. Sz.. 1979 május 5.; (s. gy.)/ „Minden édesanyának kívánunk hűséges, szerető gyermekeket. Kívánjuk, hogy gyermekeik sok örömet, boldogságot szerezzenek nekik, hogy békében, megbecsülésben élhessenek családjuk körében. Kívánjuk, hogy az 'édes fiam, lányom' sohase legyen beteg, soha se érje semmi baj; mindig legyen engedelmes, szófogadó, tisztelettudó. Kívánjuk, hogy felnőtt gyermekeik sohase okozzanak nekik bánatot, keserűséget, mindig büszkék lehessenek fiaikra és leányaikra, sohase legyen elfelejtett születésnapjuk, névnpjuk. Éljenek erőben, egészségben a gyermekik körében sokáig. Öreg napjaikat sohase felhőzze bánat, keserűség; aranyozza be minden prcüket az öröm és boldogság napja.” /Képes Újság: 20. Évf. 18. Sz.. 1979 május 5.; (s. gy.) “Az első, amit az elszármazottakról elmesélnek, sokszor nem az elért pozíció, az autó, hanem az, hogyan gazdálkodott a család az anyanyelvével. Ha valakiről azt meséli az anyám, hogy nem tanította meg magyarul a fiát, ugyanúgy suttogni kezd, mintha egy asszonyról rosszat beszélnek, amikor bűnt, vagy titkot sejt.” (Nők Lapja: 1978 április 1. 30. Évf. 13. Sz.) /S.gy. / Miért április elseje? A művelődéstörténészek szerint a franciák a ludasok abban, hogy április elseje az ugratások napja. Náluk sokáig akkor kezdődött az újév, s mint számos országban, itt is szokás volt újévkor, (tehát április 1-én) megajándékozni egymást. 1564-ben IX. Károly elrendelte, hogy az esztendőnek a franciáknál is januárban kell kezdődnie, s így az ajándékozás napja áttolódott január 1-re. Csakhogy a megszokást, a beidegzettséget nem lehetett rendelettel egy csapásra megszüntetni. Így többen akadtak, akik január 1-én is, április elsején is küldözgettek újévi ajándékot. Ez viszont dupla költséggel járt. Hogy segítsenek magukon, de elfogadva az újat, viszont ragaszkodva a régihez, azt találták ki a franciák, hogy január elsején küldik a szabályos újévi ajándékot, a régi újév napján pedig, valami szellemes bolondsággal lepik meg ismerőseiket. A bolondos ajándékokból fejlődött ki a többi bolondozás, az álújév tiszteletére rögtönzött sok vidám móka, amelyet más országokban később, helyi receptek szerint tovább fejlesztettek. /I.P.M.//Megyei Tükör, 1981 június 6. Aki másnak árt, bizonyos homályos felelősséget vállal magára. Jelszava ez: tégy rosszat, bármi történjék is azután. Önmagát is kockáztatja azon veszélyben, melybe mást beledönt, mert a bosszú láncolata váratlan eseményeket idézhet elő. A gonosz ember öröme irtózatos. Előtte a kifejezés: annál rosszabb reá nézve! Azt
Ártatlanság
Hegner
Ártatlanság Ártatlanság Ártatlanság
Schiller Corneille Tamás Alfonz király
Árulás Árulás
Hagedorn Fr. Petrarca
Árulás Árulás Árulkodás Árva
Shakespeare Richer Shakespeare Garay János
Árvaság
Kemény János
Árvaság
Ismeretlen
Árvaság
Nemes János
Árvaság
Soltész dr., Márta
jelenti: annál jobb reám nézve. Az ártatlan élet mentségünk, s ha holtig kell szenvedni, annál hatásosabb az engesztelő áldozat. Az ég, a sír éjéből világosságra hozza az ártatlanságot. Az ártatlanság örömest bocsátkozik vizsga alá. Alfonz király egy alkalommam testőrök nélkül sétálgatott, amikor udvarnokai figyelmeztették gondotlanságára. Ő így válaszolt: Nincs okom félni, mert az én kísérőm az ártatlanság. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Az ember az árulást felhasználja, de az árulót gyűlöli. Kiknek az árulóra szükségük van, kárhoztatják; s mindazok, kik másnemű gonoszténnyel híresedni akarnak, ettől irtóznak. Simán folyik a víz, ha mély a folyó, de árulást rejt egyszerű színe. Aki az övéit elárulja, velem is hasonlót tenni készen áll. A róka nem ugat, ha lopni indul. Sírján a jó anyának Két árva sírdogál, Kesergő bánatának Írt, enyhet, nem talál. A föld ölébe vitted Szerelmed jó anyánk! Kinek lesz most helyetted, Kinek lesz gondja ránk? S a drága sírt virággal Körül ültetgették, Könnyüjük harmatával Naponként öntözék. (Árva) „Egy időben élének ez három nagy magyarok: Bethlen Gábor, Pázmány Péter, Esterházy Miklós… De jaj, mint hagyatánk árvájul országostól, nemzetestől!” (s. gy.) Hej, kakastejes lágy kenyér, nem kosollak meg többet én nincs már, ki süssön nékem! Jövök, de nincs mit elvigyek, jövök, de a kiskert hideg, csak a gyep nő kövéren! Egy bajor hercegnő árvaházat építtetett a bajor Alpok között, melyet az árvaházak mintaházának neveztek. Az árvák gyönyörű, új épületben laktak. Szebbnél-szebb sétányaik voltak, nagyszerű fekvőhelyük, kitűnő konyhájuk, elsőrendű orvosaik és tanítóik. A hercegnőt büszkeség fogta el, mikor az árvaházra nézett. Szeretett is ezzel dicsekedni. Sokszor mondogatta: „Semmi sem hiányzik az én árváimnak, mindenük meg van, mit kívánnak”. Egyszer főúri vendégeit kivitte az árvaházba és szerette volna, ha ezek előtt az árvák úgy nyilatkoznak, hogy nekik semmijük sem hiányzik. Mikor feltette a kérdést a gyermekeknek: „Mondjátok, van-e a világon valami, ami még nektek hiányzik, -az egyik kis árva így felelt: „Nincsen édesanyánk”. (Anyák napja népiskolákban) “Még megrendítőbb azoknak a gyermekeknek a helyzete, akikről mindkét szülőjük elfeledkezik: ismerjük az állami gondozott gyermekek egy részének a sorsát, akikért hozzátartozóik nem jönnek el, hogy elvigyék őket az ünnepre (karácsony). Szerencsére
Árvíz
Farkas Árpád
vannak, akik meghívják a szülőtlen, elhagyott árvákat karácsonyra az otthonukba; a bánat így elviselhetőbb, de nem szűnik meg a gyötrő gyermeki csalódás, mely megszüntethetetlen és amelyen csak maga a szülő segíthet.” /S.gy. / Árvíz Nézi a székely, könny csurog bajszára, reszket, úgy kacag: „Vigyed, uram, a házat is, vigyed, ami még itt maradt! Vigyed az asszonyt, kölyköket, a böjtöket, az éjszakát, vigyed a gólyafészkeket, lássunk világot legalább!” dühöng az ár, s az ég alól rongy falvak úsznak mennybe fel, A bárka késik valahol, a víz, a víz csak énekel.
Asszony
s. gy.
(Özönvíz.) (s. gy.) “Az a legjobb asszony, akiről a legkevesebbet beszélnek.” (Régi görög mondás)
Átalakulás
Átok
s. gy.
Ismeretlen
Átok Átvészelés
Sütő András
Atya
Ezt így lehetne kiegészíteni: “Az a legjobb asszony, aki magáról nem beszél semmit.” (s. gy.), “Az ember azzá lesz, olyanná lesz, mint a tápláléka, mint amit megeszik. Az étel, mint szokták mondani, vérré válik benne…” (Német közmondás) (s. gy.), A munka átka: robotmunka. Ez szétmorzsolja az ember lelkét. (s. gy.) Az átok annak ajkán, aki azt légbe fújja, nem megyen túl soha. (Shakespeare.) „Amiként a földi lét kezdetén a rövid nyakú zsiráf - néhány százezer évet reá szánva - addig nyújtózkodott, míg elérte a magas fák hegyén lebegő levelet, ugynúgy magunk is átvészelhetjük mostani állapotunkat. Kezünket, lábunkat, bordáinkat tanítjuk meg beszélni. Fogukat féltve létrejöttek immár szép számmal hivatásos hasbeszélőink is. Hanem a dolgoknak vastagja ott kezdődik, Uram, amidőn tüzes vasakkal az emlékezetünket égetik ki.” (Nagyenyedi fügevirág) (s. gy.) Ott a szellematyák unokáik tetteit élesb Elmetehetséggel fontolják, s párduczos Árpád Hunnia négy sarkát sebesen megfutja szemével S örvendezve megáll, hogy nincs csonkítva határa. Ah, de szelíd örömét zordon bús fellegek űzik Látja: miképp rongálja magvát ivadéka, fiúra A testvéri viták mind szállanak által atyáról, Míglen magva szakad, s hozzá már senki hasonló Nem születik többé, ki nevét hordozza nemének. (Czuczor Gergely: Atya)
Atya
Sík Sándor
Kincsem csak egy; a lelkem Az ég enyém akárhol, A föld anyám akárhol, Az ember itt is, ott is, Csak testvérem, barátom. És jó lakás a lelkem: Amit belétanultam, Amit beléneveltem, Amit belédaloltam, Az cserbe nem hagy engem. Csak kettő kell nekem: Az Isten és a lelkem.
Atyaság
Bábel
Balázs Ferenc
Bánk József
s. gy.
(Miatyánk) „Bizonyos korhatár után nyugalomba megy minden dolgozó, de a szó igazi értelmében egy családapa sem térhet soha nyugalomba! Atyai feladata az utolsó lélegzetig tart! Csak a halállal zárul le az atya és anya nehéz feladata! De /…/hitünk szerint a láthatatlan kapcsolat továbbra is fennáll a megboldogult szülők és gyermekek között.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 111. Old./ Kevesen tudják, hogy a bábeli torony regéje, bár más alakban az afrikai négerek hitregéiben is feltalálható. Az egyik ilyen hitrege szerint az illető néger törzs ősei a pókfonalon az égbe menekült bosszúálló Niámbe istent gerendákból épített toronnyal akarták megközelíteni és megölni. Mielőtt azonban elérték volna, a torony összedőlt, és maga alá temette a vakmerőket. Egy másik néger hitrege szerint a Holdat akarták hasonló módon elérni, de éppen úgy jártak, mint az előbbi hitrege hősei. Új idők 44. Évf. 20. Sz. 732. Old. Balázs Ferenc gyenge testben nagyszellemű és rendkívüli akaraterejű ember volt. Ezzel az akaraterővel valósította meg egymás után a terveit. Mintha érezte volna, hogy kevés ideje van, valósággal rohant a tennivalók mezején. Egészségét nem kímélte. Dr. Abrudbányai János, akkori kövendi unitárius lelkész mondta el a következőket: Egy zimankós, sötét éjszaka kopogtak az ablakán. Amikor kinézett, Balázs Ferencet látta ott, hajadonfejt, félig megfagyva, valami közölni való eszébe jutott s nem volt türelme várni reggelig. Ha nem kapott segítséget, a testi munkát is sok esetben ő végezte el. Pl. tejszövetkezet. Ő maga vette át a tejet, saját szekerével szállította Tordára és készítette a sajtot. Népét nagyon szerette. A művelt és gazdaságilag fejlett országokban szerzett tapasztalatai alapján fel akarta emelni szellemileg és anyagilag. Mészkőt, ezt a szomszédos aranyosszéki falvaknál anyagilag szegényebb, többnyire silány termőfölddel rendelkező falut valóságos kísérleti teleppé tette. Párhuzamosan terjedt a falufejlesztési sokirányú munka. Szellemi nevelés (Népfőiskola, előadások, megbeszélések, a vetítőgépek felhasználásával közismereti tárgyakból továbbképzés, szövetkezetesítés: tejszövetkezet, cséplőgép szövetkezet. A mezőgazdaság és gyümölcsészet és szőlőtermelés fejlesztése. Gazdasági tanácsadói állás. A szövetkezetesítésnek egész Aranyosszékre való kiterjesztése. Vidékfejlesztő szövetkezet Tordán).Ezekkel
Bánásmód
Bánat
Ismeretlen
Revicky Gyula
egyidejűleg az építkezések is folytak. A Debreczeni László terve alapján épült templom. A kazettás mennyezetet ő maga festette. Ugyancsak a Debreczeni László terve alapján épült magas födelű, csüngős ereszes papi ház, amelyiknek a nagy szobája szintén kazettás mennyezetű. Jelentős irodalmi munkásságot fejtett ki: Rög alatt, Bejárom a kerek világot, Zöld árvíz, mesék, Versek, Aranyosszéki tervek, Káté, Különböző előadások, cikkek stb.Mindezt rövid öt év alatt. A hatodik évet jórészt betegen, ágyhoz kötve töltötte, s munkáinak egy részét ez alatt írta.” Hozzá olvasandó: Új élet 1968 /16. Sz. itt fel vannak sorolva a négy évre beosztott tervei. Ezeket mind nem tudta megvalósítani, nem is lehetett ilyen rövid idő alatt. Ezen kívül a szükséges feltételek és adottságok is hiányoztak. Amit meg tudott valósítani, annak egy része még életében összeomlott. Ő maga írja: „a többi csak addig élt, ha meg is született, ameddig gondomban tartottam, leheletemmel melengettem”.Mi maradt meg? A templom, a papi ház, az irodalmi munkái, s egy népét rajongásig szerető, azt szellemileg és gazdaságilag emelni karó, nagyszerű falumunkásnak példamutatása. Örömmel értesültünk a napilapokból, hogy nyomtatásban megjelentek Balázs Ferenc meséi. Balázs Ferenc élete utolsó évében nagyon egyedül volt. Felesége, kisleányával együtt Dániába utazott, s csak halála előtt pár nappal tért vissza. Mint fertőző tüdőbeteget kevesen látogatták. A papi ház készítetlen volt. A falak gerendái közötti hézagokat ő maga tömte be az erdőből hozatott mohával. A mennyezeten keresztül lehetett látni az eget. Az utolsó hónapokat Tordán, bérelt lakásban töltötte. Utolsó napig, szüntelenül írt. 1937 május 22.-én halt meg. Orvosai azt mondták, hogy más ember hónapokkal előtte meghalt volna, csak az óriási akaraterő éltette. Földi maradványai a mészkői temetőben pihennek. Kopjafáját Debreczeni László tervezte és a mészkői ácsok faragták.Koporsója halála előtt jóval készen volt. Mint a templom mennyezetének és berendezésének sötétbarna volt a színe, a rovások égszínkék színűek voltak. A koporsó fedelét négy ki kopjafa díszítette.A világkörüli útjáról hozott tárgyai, fényképei, kéziratai 5 db nagy ládába voltak berakva. Ezeket a ládákat egy tordai tisztelőjének a raktárhelyiségében őrizték. A terv az volt, hogy a „kicsi házban” Balázs Ferenc múzeum lesz a ládák tartalmából. Sajnos ez nem valósulhatott meg, a raktárhelyiséget bombatalálat érte, a kicsi ház pedig leégett. Sokan mondják, hogy nem beszélhettek, és nem cselekedhettek másként, mikor velük is olyan csúnyán bántak. Nézd! A mézes üvegből, akár szépen töltöd ki a mézet, akár eltöröd az üveget, egyformán édes méz csurog ki. Egyedül a bánatból A bánatból ki volt a részem: De én azért nem jajgatok. Fáradt vagyok, nagy útra készen, Akár ma is meghalhatok. Pályámnak vége, hazatérek És terhetekre nem leszek. S búcsúmban én csak egyre érlek:
Anyám mellé temessetek! De hiszen ti nem tudhatjátok Hogy az ő sírja merre van… Én sem – nekem a sír is átok, Magam leszek ott is, magam…
Bánat
Hock János
Bánat
Scheler
Bánat
Kisfaludy Sándor
Bánat
Petőfi Sándor
Barát
Moore, Thomas
Barát
Ficino, Marsilio
Óh, jó anyám! – ha lassú szárnyon Az éj a temetőre száll: Keresni fog a másvilágon Szegény fiad s meg nem talál. // Gyakran azért leszel bánatos, mert nehezedre esik egyes dolgokról lemondani. Ó, mert legnehezebb nagynak lenni a kicsiny dolgokban. Ilyenkor aztán az a szomorúság, amely a lelkedben erőre kap, lassanként terjed, mint a tenger dagálya, és elborít csüggedéssel. Mert a képzelt bánat a lelket éppúgy elszigeteli az Istentől, mint a rossz vezető a hőt, vagy a villamosságot. És mi az ily csüggedésben a legveszedelmesebb? Az, hogy folyton növekszik. Először csak hangulat, később pesszimizmus, azután világgyűlölet. Úgy vagy vele, mint az indus bölcsész gyermeke a tölgyfa magjával. Vedd fel a földről azt a makkopáncsot. Nézd meg, mi van benne. Egy apró magocska. Nyisd fel azt is! Mit találsz benne? Semmit. Lásd fiam, ha ez a semmi gyökeret verhet, ebből a semmiből lesz a hatalmas fa. / „A bánat elpusztítja a bűn életerejét, ami által az tovább hat; … csak a meg nem bánt bűnnek van az élet fövője fölött determináló hatalma. A bánat a személy életközpontjából kitépi a motívumot és a tettet, mégpedig a tettet gyökerestül, és ezzel lehetővé teszi a szabad, önként való kezdést, egy új élet szűzi kezdetét, amely csak a bánat által megszabadított személyiségből törhet elő. Tehát a bánat erkölcsileg megfiatalít.” (Vom Ewigen, I. 12. Old.) A bú örökké bú marad, Akár fakéregből, akár Aranypohárból isszuk azt. (A búnak természete) A bánat egy nagy óceán, S az öröm? Az óceán kis gyönge. Talán Mire felhozom, össze is töröm. (A bánat egy nagy óceán) „Minden barát egy világ - bizonyos érzelmek, élmények, emlékek és személyisgág vonások sajátos szférája. Minden barát elvisz tehát egy külön világba: amely egyben a sajátunk is. Világok sokaságából állunk, és minden barátság megeleveníti ezeknek a világoknak egyik-másikát.” /A lélek rejtelmei: 114. Old./ (s. gy.) „Püthagorasz arra int, semmilyen okból ne eresszünk el könnyen egy barátot. Hanem maradjunk a barát mellett mindvégig, amíg lehet, és amíg nem kényszerűlünk rá, hogy akaratunk ellenére végleg elhagyjuk. Elszórni a pénzt súlyos dolog, de eldobni valakit, még ennél is sokkal súlyosabb. Nincs az emberi életben, amit ritkábban találnánk, nincs becsesebb, amit bírhatunk.
Barát
Dole Károly
Barát
Ismeretlen
Barát
Socrates
Barát
s. gy.
Barát
Diogenesz
Barát
Pytias
Barát
Pytagorasz
Barát
Socratest
Barátság
Barátság
Moore, Thomas
Moore, Thomas
Semmilyen veszteségtől nem hűlünk úgy ki és nem kerülünk nagyobb veszélybe, mint ha megválunk egy baráttól. “ (s. gy.) Dr. Dole Károly bostoni unitárius lelkész és jól ismert publicista mondta: Légy jó barát. Tanuld a barátság titkát. Sok ember egyáltalán nem ismeri. Légy igazságos, erős, nyílt, megfélemlíthetetlen, független, de barátaid erejét add a tiédhez. Ne légy savanyú, összeférhetetlen s ne képzeld mások fölött magad. Másokon ne mulass, ne keresd bennük a hibát. Végezz építőmunkát, másokkal együtt munkálj. Baráti érintkezésed legyen olyan, amiből tanulnak mások s tanulj a barátság útján magad is. Tanítsatok az iskolában barátságot és emberszeretetet. Legyünk barátok a munkában, a tisztességes munka a társadalom szolgálata. Dr. Dole Károly bostoni unitárius lelkész Babilónia királya megkérdezte Apellanus görög filozófust, hogyan uralkodhatna a legbiztosabban? A felelet a következő volt: „Legyen sok barátod és kevés bizalmasod” – felelte a filozófus. Socratest kérdezte valaki, hogy nagy ember létére miért épít olyan kicsi házat? A bölcs ezt válaszolta: Csak ezt tudnám megtölteni jó barátokkal. (s. gy.), A fecskék nyárra eljönnek, télre távoznak. Barátaink is boldogságunk nyarán eljönnek, szerencsénk telében pedig elköltöznek. (s. gy.), Diogenész egy szükséges pillanatban elfogadt a baráti segítséget, de valki megrótta ezért, arra hivatkozva, hogy egy bölcshöz illetlen dolog a koldulás. Ő így válaszolt: nem koldulok, csak visszakérek. A barát, szükséget látó barátjának nem alamizsnát ad, hanem azt adja vissza amivel annak tartozik: mert a barátok vagyona (jószága) közös. (s. gy.), Dámont, Pytias barátját Dionysius halára ítélte. Dámon azonban engedelmet kapott arra, hogy haza menjen és elbúcsúzzon. Addog azonban Pytias helyettesítette őt a börtönben, de annyira, hogy akár a halált is kész lett volna elszenvedni esetlegesen vissza nem térő barátjáért. Dámon viszament és ezen a jeleneten annyira megilletődött Dionysios, hogy nem csak kegyelmet adott Dámonnak, de kérte is mind a kettőt, hogy vegyék be őt is barátságukba. (s. gy.), Pytagorasz tanítványai tanítójuk elve szerint egymással legszorosabb baráti viszonyban voltak. Ha megtörtént, hogy közülük az egyik a másikat megsértette, a nap lemente előtt jobb kéz adásukkal kibékültek. (s. gy.), Socratest valaki megrúgta s barátai arra ösztökélték, hogy perelje be a tettest. A bölcs erre azt válaszolta, hogy hát, ha úgymond a szamár rúgna meg, azt is perbe idézzem-e? (s. gy.), „A barátság alapvetően nem egyéniségek szövetsége, hanem a lelkek között fellépő mágneses vonzóhatás. A barátságok kialakulásában nagyon gyakran a sors keze van. Lehet, hogy csak „egész véletlenül” futunk össze és egészen törékeny alapot találunk csak, amin a kapcsolat megszilárdulhat. Az évek során temérdek ember kerül az utunkba, közülük mégis igen kevéssel kötünk barátságot, és egy egész élethossz alatt is alig egynéhány válik intim baráttá - a lelkünk társává.” /A lélek rejtelmei: 117. Old./ (s. gy.) „Az Ótestamentumban Dávidnak Saul király fia, Jónathán volt a legjobb barátja, aki veszélyben mindig megóvta a bántódástól. De
Barátság
Moore, Thomas
Barátság
Moore, Thomas
Barátság
Livingstone, Angela
Barátság
Moore, Thomas
Barátság
Moore, Thomas
Barátság
Ismeretlen
Barátság
Ismeretlen
Jónathán apjával együtt odaveszett a filiszteusok elleni csatában, és Dávid, a zenész és szenténekek szerzője, siratódalt énekelt: „Ó Jónathán - halálos sebet ejt rajtam a halálod”. Ugyanazzal a motívummal találkozunk tehát: a barát halála olyan, mint a sajt testen ejtett seb, mely a halandóságra hívja fel a figyelmet.” /A lélek rejtelmei: 114. Old./ (s. gy.) „Az a tény, hogy lehetetlen megmagyarázni, mi az voltaképpen, amitől valaki a barátunk lesz, vagy hogy nem nézhetünk barát után úgy, hogy egy formula alapján válogatjuk ki az arra alkalmasakat, mutatja, mennyire mélyre nyúló és szándékainktól független a barátság. Mintha a lelkek felismerésének egymásban valamilyen rejtett értéket és külön megállapodást kötnének, miközben a tudatos elme tovább halad, hiszen feltett szándékait, reményeit és elvárásait kell valóra váltania.” /A lélek rejtelmei: 117-118. Old./ (s. gy.) “Ha jól értjük Epikurosz, Ficino, Thomas More, Emily Dickinson és sok más író szavát, rá kell döbbennünk, hogy a barátság szükséglet. A barátság valami roppant fontosat ad a lélekteremtés folyamatához, ezért úgy éljük át a hiányát, mint egy fájó betegséget.” /A lélek rejtelmei: 115. Old./ „A barátság örökös-múlékony természetének egyik változata Lou Andreas - Salomé kilenc, talán tíz évig tartó barátsága Rainer Maria Rilkével. Második, komolyabb szakításukkor Salomé így írt Rilkének: „Én az emlékhez hűséges maradok mindörökké; emberekhez nem leszek hű, soha.” /Salomé - élete és munkássága: 121. Old./ (s. gy.) „Az egymás iránt lelki síkon érdeklődő barátok nemcsak rátalálnak egymás életére, és meghallgatják egymás szándékait és magyarázatait, hanem együtt kémlelik ezt a harmadik dolgot, a lelket, és a közös fürkészésben találnak rá a barátságra, és tartják azt fenn.” /A lélek rejtelmei: 121. Old./ (s. gy.) „A modern kultúra feltételei nemigen könnyítik meg a barátságok ápolását, és nem csupán azért, mert az élet olyan nagy rohanás és olyan zsúfolt elfoglaltság lett, de azért is, mert jócskán megfogyatkoztak a valaha viruló barátságokat tápláló értékek. A kisvárosi hangulatú negyedek, a barátság pompás tenyészterületei, sok helyütt olyan lakóterületeknek adták át a helyüket, ahol minden ház vagy palota, vagy erődítmény, mely lakóit az utca erőszakától hivatott megvédelmezni - nem különösen kedvező körülmény a barátság ápolásához. Az olyan lélekteli tevékenység, mint a barátság, lélekteli környezetet kíván: boltokat, tornácokat és biztonságos sétálóutcákat, ahol találkoznak és összeismerkednek az emberek egymással.” /A lélek rejtelmei: 122. Old./ (s. gy.) A barátsághoz három dolog szükséges: hasonlóság, jóság, őszinteség. Kálvin 1561áben adta ki Heshusius elleni vitairatát (Dilucida explicatio), amely szintén megjelent magyarul Czeglédy S. fordításában (Kálvin János kisebb munkái). Ebből idézzük az alábbi megrendítő sorokat, amelyek részben Melanchton és Kálvin barátságát tükrözik, részben annak bizonyosságai, hogy Kálvin a felismert igazság hirdetésében miként kívánt barátjának utat mutatni. „Oh, Melanchton Fülöp! Tehozzád fordulok, ki az Istennél élsz Krisztussal és minket ott vársz, míg teveled a boldog
Barátság
Ismeretlen
Barátság
Ismeretlen
Barátság
Bánk József
Bástya Bátorság
Jókai Mór Ady
Bátorság
Bánk József
Bebocsátás
Becsapás
Ismeretlen
Ismeretlen
Becsületesség
Shakespeare
Becsületesség
Phicyon
nyugalomra összegyűjtetünk. Százszor mondtad, mikor a munkától elfáradva és a nehézségektől lesújtva fejedet szeretettel a keblemre hajtottad: Vajha ezen a keblen halnék meg. Én pedig később ezerszer is kívántam, vajha megadatnék nekünk, hogy együtt lehessünk. Bizonyára bátrabban vetted volna fel a harcokat. Így bizonyára meg lett volna akadályozva sokak istentelensége, kik – amint mondották – a te puhaságodból vették vakmerőségüket az őrjöngésre. Socratest megkérdezte valaki, milyért épít olyan kicsi házat nagy ember létére? „Oh, bárcsak – válaszolta a bölcs – ezt tölthetném be jó barátokkal!”. Antistenes hibáztatta az embereket, hogy midőn edényt vásárolnak, jól megvizsgálják azt kívül, belül, de mikor barátokat választanak, azoknak az életmódját nem vizsgálják meg. „Három kéz baráti szorítására és találkozására van szükség ahhoz, hogy egy gyermek lélekben erős és szilárd legyen. Az első kéz az Úristen keze. /…/A második kéz a gyermeknevelésnél a szülők, az édesapa és édesanya összefont keze, a családi fegyelemben. /…/A harmadik kéz amely ifjú korban döntő befolyást gyakorol a jövő életre, az ifjú saját keze, vagyis komoly akarata az önnevelésben és önfegyelmezésben.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 23-24. Old./ A bástya nem védi a népet, ha a nép nem védi a bástyát. // Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek, S ha százszor tudtak bátrak lenni Százszor bátrak s viharvertek. “János a férfibátorság példája. Emberi tekintet nem tartja vissza kötelessége teljesítésében. Még a király haragja sem riasztja vissza. Tudja, mire vállalkozik, ha egy királynak bűne szennyét szeme elé tárja. Tudja, mire bátorkodik, ha egy parázna asszonynak szemére veti gyalázatát. És mégis megteszi! A várható következményektől nem retten meg. Sem kegyvesztés, sem meggyalázás, sem börtön, sem halál nem tudja eltéríteni köteleségétől.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 30. Old./ Add kis kacsódat édes gyermekem, Menjünk Mamához szépen, csendesen. Kis háza van, szép zöld a fedele, De oly sötét, oly zord a belseje. Lakása zárva, de majd bebocsát, Elébb csak engem, vagy nagytatát. Míg végre téged, későn, messzire, Így gyűlünk össze egykor mind ide. Mindenkit be lehet csapni néha, némelyeket be lehet csapni mindig, de mindenkit, mindig becsapni nem lehet. Becsületesnek lenni annyi, mint kiválasztottnak lenni tízezer közül. // Phocyonnak Nagy Sándor 100 tálentumot küldött ajándékba, amikor Phicyon megkérdezte az ajáéndék átadóját, hogy miért küldött Nagy Sándor egyedül neki ajándékot Athénben? Azért volt a felelet, mert egyedül téged tart Nagy Sándor nagy embernek a városban. Engedjen tehát - válaszolta Phocyon - továbbra is becsületes embernek maradnom. Az ajándékot visszautasította. Plutarchos,
Béke
Király László
Lét és vágy Ebben a városban nem hiszed már, nem hiheted, hogy végül léted s vágyad valahol összebékül.
Béke
Ozanam Antal Frigyes
Béke
Ismeretlen
Béke
Maklári Pap Lajos
Béke
Dante
Béke – munka
Ismeretlen
Békesség
Ismeretlen
Békesség
Ismeretlen
Békesség
Ismeretlen
Békesség
Békesség
Bánk József
(Ebben a városban) (s. gy.) „A legnagyobb adomány a lélek békéje. Ha ez nincs meg, mindenünk lehet és boldogtalanok vagyunk. ha ez meg van, a legnagyobb megpróbáltatásokat és magát a halál közeledtét is el tudjuk viselni.” Ma minden ajtón békét kopog az Isten. A kicsi Jézus mosolyogva tárja szét apró kezét s hullatja ránk az áldást, hogy gond-redőt szelídre elsimítson és minden jajt vigaszra édesítsen. A Samniumiak Fabriciusnak hálából a megadott békéért nagy összeget vittek. Nagyon egyszerű asztal mellett találták evés közben. Répát fogyasztott. Fabricius a felajánlott pénzt a következő szavakkal utasította vissza: Míg kívánságaimnak parancsolni bírok, addig nem leszek szegény. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Egyszer Dante dörömbölt egy firenzei kolostor kapuján. Mit keresel - kérdezte tőle a kapus. Békét keresek - válaszolta. (s. gy.), Az egyik svájci, nemzetjközi kiállítás kapuján ez a felirat volt: „In labore pax - azaz: A munkában béke.” (s. gy.) Egy gazdag kereskedő két festőt bízott meg, hogy fessék meg számára a békességet. Az egyik csendes, hegyi tavat festett, melyben egy hullám fodrozása sem volt látható. A másik viharos tópartot festett. A szélvihar kidöntötte a parton álló fűzfát, mely félig beledőlt a haragosan hullámzó tóba. Egyik ágon madárfészek volt, a másikon énekelt a kismadár. A kereskedő az utóbbit választotta. Aristippos és Achines egymással civakodott. Aristippos így szólt Achineshez: „Legyünk újra jó barátok. Én, mint idősebb nyújtom neked a békejobbot.” „Teljes szívemből elfogadom azt, mert valóban te vagy a jobb. Én kezdtem a cívódást, te pedig a békét”. Wheaton, néger mozdonyvezető egy facsemetét nyújtott át egy koreai küldöttnek e szavak kíséretében: Mi, az amerikai nép fiai, akik csodáljuk a bátorságot és gyűlöljük a kegyetlenséget, kérjük, hogy ültessék el ezt a kis fát Korea földjébe, abba a földbe, melyet hős népetek vére szentelt meg. Növekedjen, ahogy népeink barátsága fog növekedni. Zöldüljön az élet zöld leveleivel, táplálja a napfény és az ég esője, míg lombjai alatt biztonságban, szépségben és békében ülnek majd gyermekeink gyermekei. Leviticus 26,3-7. Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor lefeküdtök, senki fel ne rettentsen; És kipusztítom stb. Íme békességet ígér annak a népnek, amely megtartja parancsolatait. “Egy nagy dísze lelkünknek a béke. “Karácsony szent éjszakáján maga a Béke szállott a földre… ó. Te várvavárt és epedve óhajtott ajándék, maradj mindig velünk! Ezen az éjszakán elcsendesednek a zakatoló gyárak. Elnémulnaka gyilkos ágyúk, elhal az utca
Beszéd
Ismeretlen
Beszéd
Ismeretlen
Beszéd
s. gy.
Beszéd
Bánk József
Beszéd
s. gy.
lármája. Kisimulnaka ráncos arcok, csillognak a fátyols szemek, mindenki haza siet, mindenki megváltozik, mindenki örül és mindenki boldog. Különös meleg hatja át az emberek szívét. Ez Karácsony titokzatos varázsa!” /Vasárnapok - ünnepnapok: 55. Old./ A beszéd éppen olyan közönséges, mindennapi foglalkozásunk, mint az evés, ivás, vagy az alvás, s következőleg, ezzel is éppen olyan könnyen esünk túlzásba, mint azokkal. Nemcsak nagy alvók, nagy étkűek, nagy ivók, bőbeszédűek is vannak. Nehéz volna hirtelen eldönteni, hogy melyik ártalmasabb, magára a tulajdonosra nézve. Szerintünk s bőbeszédűség rossz azért, mert sok idejét rabolja el mind a beszélőnek, mind a hallgatónak, de veszedelmes azért is, mert, aki beleszokott, az nem válogatja szavait. Sokszor mond sértő, illetlen, káromló szavakat, sokszor árulja el a legnagyobb titkot, szegi meg a legszentebb fogadást, sokszor mondja igaznak azt, amit csak annak képzel, de nem tud valósággal. Igaza van a közmondásnak: Hallgatni arany. A tésztát és a beszédet, ha előre jól el nem készítik, sületlen marad. Egy okos embertől megkérdezték, miért van az embernek két füle és csak egy szája? Azért, - válaszolt, hogy amit hall, annak csak felét beszélje ki. “/…/Isten örök igéjét úgy kell közölnünk, hogy az válasz legyen a mai embernek, és fényt, örömöt árasszon munkás hétköznapjaira, azaz a konkrét emberhez, a kor emberéhez kell szólnia a prédikációnak. Beszédmodorunk - sajnos - sokszor már túlhaladott és a modern ember számára szinte érthetetlen. Tudomásul kell vennünk, hogy e világban és e világgal kell együtt élnünk! Elengedhetetlenül fontos az örök igazságok ismerete, de a közlés módja is szerfölött lényeges.” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 607. Old./ A korszerű beszédhez jól kell ismernünk a jelen kor emberének lelki struktúráját. Mi is jellemzi a mai embert? 1. Törhetetlen hit a haladásban 2. Az észbe vetett határtalan bizalom
Beszéd
Isokratesz
Beszéd
Zeno
Beszéd
Ktesiphont
Beteg
Ismeretlen
3. Evilági szemlélet (s. gy.), Isokratesz egy Karaeon nevű, bőbeszédű ifjútól kétszeres tandíhat kért. Először azért, hogy megtanítsa jól beszélni, másodszor pedig hallgatni. (s. gy.), Zeno egy nagybeszédű ifjúnak így szólt: A természet az embernek két fület és egy szájat adott, hogy sokat halljunk és keveset beszéljünk. (s. gy.), Ktesiphont a spártaiak száműzték, mert azt állította, hogy bármilyen dologról képes egy egész napon át elbeszélni. (s. gy.), Billy Bray, a kiváló evangélizátor állandó látogatója volt a betegeknek. Egy alkalommal meglátogatott egy beteg keresztényt, aki életében nagyon hanyag volt az Úrról való bizonyságtevésben és az ő példájának követésében. Most azonban csodálatosan tele volt hálával és örömmel. Oh Bray úr, én olyan boldog vagyok – szólt -, hogyha erőm volna, hangosan kiáltanám: Dicsőség Istennek. - Ember – felelt az evangélista -, milyen kár, hogy nem
Beteg
Socrates
Betegség
Henry Barbusse
Betegség
Seneca
Betegség
Diogenész
Biblia
Hegyaljai Géza
Biblia
Ismeretlen
Biblia
Gárdonyi Géza
kiáltotta, amíg ereje volt hozzá. Socrates egy mellette elmenőt köszöntött, aki nem viszonozta azt. A bölcs értette, de nem neheztelt. “Ha” úgymond “egy testi beteget látok, szánom őt, és ha lelki beteget látok miért haragudnám rá?” (s. gy.), „A rák nem is ragályos. Itt egy csomó legyengült ember éles és gyors kortani válságával, az emberi betegség elemi formáival van dolgunk. A beteg általános állapota teszi szükségessé és alakítja ki a bajt. Azt mondhatnók, hogy maga a beteg hívja ki az élősdi pusztítását. a beteg szervezete akarja! Az élősdi! Talán csak egyetlen egy élősdi van, mely a környezete szerint különbözik és az alkalmazkodó szervek bizonyos helyét máshol választja meg. A bakteorológia még csak dadog. Ha egyszer majd beszél, kétségtelenül megjelenti nekünk azt, mely hír s az orvostudománynak még tragikusabb színezetet ad, mint a mostani nagysága. Ami engem illet én az előbbi egységében hiszek. Ez az elmélet divatos, mondotta az agg mester. Mindenesetre csábító, el kell ismernünk, hogy amilyen mértékben mélyül az orvostudomány, a vegyészet, a természettan, olyan mértékben törekszik mindenik az anyagi elemek és az erők egyesítésére.” /Pokol / Minden betegségben három nehéz dolog van: a halál félelme, a test fájdalma és a gyönyörélvezet megszűnése. Diogenész meghallotta, hogy Antisthenes nagyon nehezen viseli a betegséget. Tőrt vett magához és Antistheneshez sietett. A beteg fájkdalmasan panaszolta el neghéz helyzetét s végül megkérdezte, hogy Ki szabadítja meg őt e fájdalmaktól? Diogenesz rámutatotta tőrre, hogy az megszabadítja. Óh, válaszolt Antisthenes: Hisz én a fájdalmakat értem, nem az életet. (s. gy.), Szívre ható dolgot beszélnek egy angol kisleányról. 1804-ben történt, hogy egy libaőrző leányka összerakosgatott filléreiből egy Bibliát szeretett volna venni magának. Csakhogy évekkel ezelőtt a Bibliához még nagyon nehezen lehetett hozzájutni. A kisleány hosszú kilométereket vándorolt, míg eljutott ahhoz a lelkészhez, akiről gondolta, hogy megvásárolhatja. De micsoda szomorúság szakadt a szívére, mikor a lelkész azzal fogadta a kis vándort, hogy Biblia bizony nem kapható. A leánykából kitört a sírás. Mióta zsugorgatja ő a kis pénzét. Milyen messzire fáradt ő idáig. Miért nem kaphatja meg ő a Szentírást, mikor az lenne neki minden vágya. A lelkész nem tudott, mit mondani. Vette a Bibliáját és odaajándékozta a kisleánynak. Az esetet pedig a papi gyűlésen elbeszélte hivatal társainak. Az angol lelkész a tettek embere. Ott nyomban megalakítottak egy Bibliaterjesztő Társulatot, mely fennállása óta a világ minden nyelvén millió, meg millió példányban terjeszti szét a Bibliát. Ez a története annak, hogy a mi magyar nyelvű Bibliánk is az angolok jóvoltából jut híveink kezébe. /Dr. Hegyaljai Géza: Lélek és élet / Úgy vagyunk a Bibliával, illetve a Bibliában rejlő értékekkel, mint a csillagos éggel. A gyenge látású ember is számtalan csillagot lát éjjel az égen, a jó szemű még többet, a műszaki készülékekkel felszerelt szem pedig milliókat képes meglátni odafenn. Mégis, hány csillag lehet még, melyeket senki sem látott soha. Minden fakul, minden romlik, Márványvár is összeomlik,
Bíborleplek ronggyá málnak, Dicsőségek füstbe szállnak. Csak ez a könyv nem tér porba, Mintha volna égi lelke! Ez a könyv a Mózes bokra: Isten szíve dobog benne.
Bilincs Bírálat
Seneca Ismeretlen
Bizakodás
Bánk József
Bizalmatlanság
Kamondy László
Bizalom
Lázár Edit
Bizalom
Ismeretlen
Bizalom
Tóth Tihamér
Ez a könyv a könyvek könyve, Szegény ember drága gyöngye, Égi harmat lankadtaknak, Világosság földi vaknak. Bölcsességnek arany útja: Boldog, aki rátalál! Szomjas lelkek forráskútja, Hol pohárral Krisztus áll! Kevés embert vernek bilicsbe; sokan bilincselik meg önmagukat. Így is bírálnak minket: A kereszténység csak állít, de nem cselekszik. Nem elég csak hinni abban, amit cselekedni kellene. „A halál megtanít, hogy alázatosak legyünk, de egyben nagyon bizakodók is. Megtanít arra, hogy semmi az életünk, de egyben mily kincs is az életünk. El ne bízzuk magunkat, mert a földi élet annyira rövid, de teljünk el örömmel, mert az örök élet annyira hosszú! Megtanít arra, hogy két világnak vagyunk polgárai, de nem lehet mindkettőben végleges maradásunk. E földön mindnyájunknak csak ideiglenes letelepedési engedélyünk van, az állandót, a véglegeset itt senki meg nem kapja!” /Vasárnapok Ünnepnapok: 352. Old./ „Akiben nem bíznak, az hajlamos arra, hogy valóban megbízhatatlanná váljék.” (s. gy.) „Bizalom, ha repülőgépre szállok. Bizalom a gondosan átvizsgált szerkezetekben, a pilóta szakértelmében, összpontostott figyelmében. Bizalom, ha új lakásba költözök. Bizalom a pontos tervezésben, a kivitelezők hozzáértésében, abban, hogy nem döl fejemre a ház. Bizalom a járművezetőkben s bizalom az utasokban, bizalom az építésvezetőkben, a munkásokban és a lakókban, bizalom egymásban, bizalom, bizalom - mert egymás mellett, egymással, egymásért csak így lehet élni. Élni - jövőbe vetett bizalommal - fegyvermentes világban, békében lehet!” (Újévre) /Előre napilap: 1983 október 16.; (s. gy.) Híres természettudósok kutattak ritka növények után a Kárpátok magaslatán. Értékes példányokra bukkantak, de a hely hozzáférhetetlen szakadék szélén volt. Kis, székely pásztorfiút találtak a közelben. Nagy pénzösszeggel kínálták, ha kötélen alábocsátja magát, és tarsolyukat megszedi értékes növénnyel. A fiú visszarettent. Megborzadt a szédítő mélységtől. De aztán arra gondolt, hogy a nagy pénzösszeggel segíteni tudna szülein. Hírtelen döntött és így szólt: Megpróbálom, ha édesapám tartja a kötelet. „Gyöngéd és irgalmas kezed, Uram, lassan-lassan összeigazgatta szívemet. Végigfontolgattad velem, mennyi temérdek dolgot elhiszek, pedig egyiket sem látom, s nem voltam ott, mikor történtek. Mennyi ilyen adat van a világtörténelemben, aminek mind nem voltam tanúja. Mennyit elhiszek barátaimnak, az orvosoknak, s általában az embereknek, s ez így van jól, mert e
Bizalom
Ismeretlen
Bizalom
Stadler Frieda
Bizalom
Ismeretlen
Bizalom
bizalom nélkül mozdulni sem tudnánk az életben.” /Szent Ágoston: Vallomások VI.; Dr. Tóth Tihamér: Miatyánk. 47. Oldal / Egy alkalommal Cézár, a hatalmas római császár, át akart jutni a tenger túlsó partjára. Kipróbált evezőst szólított meg, hogy vigye át csónakon. A csónakos látta a közeledő vihart, de nem mert szólni, mert nem mert ellenkezni a császárral. Mikor már az út közepén voltak, rettenetes vihar tört ki. A gyakorlott evezős remegni kezdett. Cézár látta, hogy a veszedelem csak nő, ha az evezős is elveszíti önbizalmát. Egy adott pillanatban rákiáltott az evezős emberre: „Mit félsz, amikor a császár van veled?” ez olyan erőt, bizalmat adott az evezősnek, hogy minden erejét összeszedve partra szállította a császárt. - Jó bizalommal és csodálattal feltekinteni a tanítóra és mesterre úgy, ahogy Dante tekintett az ő Vergiliusara: Mesterem, mintaképem vagy te nekem, te vagy csupán, kitől kaptam. /Szeretnéd, ha szeretnének/ 46. Zsoltár - Ebben a zsoltárban az Istenben bízó igaz hit drága, érett gyümölcsét kóstolhatjuk meg. Az Istenben bízó embernek nem a veszélyt, nem a háborgó tengert kell nézni, hanem a mindenek felett győzedelmeskedő Istent. A nyugalmad annál nagyobb, minél erősebbnek látod Uradat. // Bizalom Horváth Endre Nem hittem, közelít az idő, mely végzi keservünk, S a beborult éjből virrad ránk tiszta verőfény. Bizalom
Bizalom
Tompa Mihály
Bizalom
Losonczi István
Bizalom
Jung C. G.
Ne félj: a holt föld kebelében Épségben ér tavaszt a mag; Ne félj: vastag jégtömlöcében Utát folytatja a patak; Ne félj: a megnémult madárka El nem felejti énekét; Ne félj: az ember mindörökre Felejti kínját – életét! Hát benned vagyon minden bizodalmam, Ó, áldott Isten, pajzsom s oltalmam, Tudom, vétkeim sokak és nagyok, Magamban féreg, por, hamu vagyok. De te velem vagy Uram, ó, Istenem Jóságod drágább mindennél előttem, Ha igazságod pártomat fogja, Soha nem leszek a halál fogja. (Ó, mely boldog az oly ember) Mit jelent az ősbizalom állapota? Amikor a gyermek úgy érzi, hogy csodagyermeke az isten anyának, ez teljes önátadás az anya és a gyerek, majd később az apa és a gyerek között, hiszen később másra hangolódás biztos alapot ad a személyiség későbbi
Bizonytalanság
Horváth Árpádné
Bizonytalanság
Bánk József
Biztosítás
Bánk József
Bölcs
Maklári Pap Lajos
Bölcs
Pláton
Bölcsesség Bölcsesség
Hindu mondás Berzsényi Dániel
kibontakozásához. Az ősbizalommal rendelkező ember mer hosszú távú kapcsolatokat építeni, általában mer nyitottan és bizalommal fordulni mások felé (persze ez nem irreális bizalmat jelent, hanem, hogy első lépésben, először nyitott vagyok mindenki mással szemben), mer a jövőben gondolkozni, hosszú távra tervezni, megbizhatónak tartja magát, akiben mások is bízhatnak. Nem bizonyos, Ha elszunnyadtunk, hogy felébredünk, Ha elutazunk, hogy megérkezünk, Hogy learatjuk azt, amit vetettünk, Hogy megtarthatjuk azt, amit szereztünk. Nem bizonyos, hogy kinyílik a rózsa, Hogy a kenyérből mindig lesz egy morzsa. Hogy felnő minden fa, virág, gyerek, Hogy mozdulatlan állnak a hegyek, Hogy nem lesz soha „gazság” az „igazság”-ból, Nem válik gyász, bánat a vigaszságból. Kiért ma égünk, holnap is szeretjük, Mit ma ígérünk, holnap megtehetjük. Nem bizonyos itt semmi, semmi sem. Mégis építünk, bízunk, remélünk, Gyűjtünk, mulatunk, égünk, ígérünk… De arra alig-alig gondolunk – Hogy egy bizonyos: az hogy meghalunk! “Ez a hatalmas földteke is /…/óriási autóbusz, vagy nagy villamos. Rengetegen utaznak rajta. Sok blazirt, elfásult, örömtelen, életúnt ember utazik rajta. Azt sem tudja, hová… Robog az autóbusz. Eltévesztette útját… Rengeteg vargabetűt tett meg évezredeken keresztül. Bálványok és sivatagok között vitt el útja… nem tudta az ember: honnan, hová?…” /Vasárnapok Ünnepnapok: 61. Old./ „Nem érdekes dolog az, hogy az ember biztosítja házát a tűz ellen, vagyonát betörés ellen, termését jég ellen, életét baleset ellen, csak éppen lelkének biztosításáról nem gondoskodik. Pedig ez mindennél fontosabb, mert elpusztul a ház, elvész a vagyon, elmúlik az élet, de a lélek örökké megmarad! És csak egy lelkünk van!” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 440. Old./ A bölcs emberek határozottan állították, hogy nincs senki más szabad ember csak egyedül a bölcs. Mert mi a szabadság? Jog úgy élni, ahogy te akarsz. És ki élhet úgy, ahogy ő akar? Egyedül az, aki mindig a helyes utat követi, örül kötelességeinek, letmódja szabatos és rendes, aki a törvényeket nem félelemből, de belső engedelmességből tiszteli. Csak az ilyen bölcs ember az, aki nem tesz semmit alkalomszerűtlenül, akaratlanul, fájlalva, kényszerítve, de szabadon. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Plátont kérdezték meg, hogy miként lehet egy bölcs emberre ráismerni? Ha gyalázzák nem haragszik, ha dicsérik nem fuvalkodik fel – felelte. (s. gy.), A bölcsesség várát fegyver nem veszi be.. Isten, kit a bölcs lángesze fel nem ér, Csak titkon érző lelke óhajtva sejt…
Bölcsesség
Demonax
Bölcsesség
Ismeretlen
Bölcsesség
Zeno
Boldogság
Ismeretlen
Boldogság
Horváth Kálmán
Boldogság
Kínai mondás
Boldogság
Henry Barbusse
Boldogság
Henry Barbusse
Lépted világít, mint az égő Nap, de szemünk bele nem tekinthet Te hoztad a nagy minden ezer nemét a semmiségből, A Te szemöldököd ronthat s teremthet száz világot, S a nagy idők folyamit kiméri Megkérdezték Demonaxot, hogy mikor kezdett bölcselő lenni. Akkor - felelte, amikor sikerült magát kismerni. A föld, mely sót terem, nem képes egyebet előhozni. A tudósok a tudományban érnek sokat, egybekben pedig keveset. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Keleten érdekes elbeszélés forog közszájon a bölcs Saadiról. 50 éven át kóborolt a világban. Kereste a boldogságot, a szerencsét palotában és kunyhóban, gazdagságban és szegénységben, gyönyörben és emberi megbecsülésben, tiszteletben, művészetben és tudományban. De sehol sem találta. Bárhová ment, sok szenvedést, panaszt látott és kevés örömet talált. Végre megöregedett és belefáradt a kutatásba. Ekkorra egy nagy templomhoz ért, amelynek ajtajára ez volt felírva: “Itt nincs semmi sírás és semmi fájdalom. Itt lakik a boldogság. Itt megnyugszik a szív.” Boldogan igyekezett fel a márvány lépcsőn és remegő kézzel nyitotta ki az ajtót, hogy üdvözölje a szerencsét, amelyet mindezideig hiába keresett. De amint az ajtót kinyitotta, nem talált ott mást, mint egy sírt… A földi örömnek és boldogságnak tehát egy képe van: minden mulandó! (s. gy.), Egy Zeno iskolájából kikerült ifjútól kérte édesapja, hogy mutassa meg mi hasznát vette a bölcselkedés tudományának. Majd megmutatom- felelt röviden az ifjú. Az édesapa megbosszankodott e rövid válaszon, ami miatt megverte fiát. Arra gondolt, hogy az iskolára áldozott pénzt fölöslegesen fizette ki. Ekkor azt mondta az ifjú: Íme azzal tudom megmutatni tanulásom hasznát, hogy atyám bosszús haragját csendes lélekkel tudom tűrni. (s. gy.), Minden ember boldogságának és boldogulásának alapfeltétele, hogy megnyerje embertársainak szeretetét, vagyis kedves legyen. És lám, akit mély vízre engedünk, azt előbb megtanítjuk úszni. Akit gép mellé állítunk, annak először megmutatjuk, hogy hogyan kell kezelni. Mégis az életbe kiengedjük az ifjúságot anélkül, hogy tudatossá tegyük a lelkében, hogy hogyan is tartja fenn magát az emberi társadalom nagy közösségében. Hiszen céltalan sodródik, és menthetetlenül összeütközik, elmerül, ha nincsen birtokában az eszköznek, a módnak, mellyel eltalál az emberszív az emberszívhez. (s. gy.) Hisz mi is a boldogság? Képzelődés szülte megnyugvás azon, hogy boldogok vagyunk és lehetünk. // Sohasem fogom keresni és elfogadni sem, csak az egyéni boldogulást, - a teljes békébe sem fogok egyedül belépni. De mindig és mindenütt az egész világ minden teremtménye boldogulásáért fogok én küzdeni. Amíg csak mindenki megváltva, üdvözítve nincs, nem hagyom el a fájdalom, a küzdelem világát, de ott maradok, ahol vagyok. // „A boldogság abban a teljességben van, mikor a természet eltűnik. Nem lehet tapintani a az örökkévalóságot, de nem lehet kísérletezni vele. Istenre kell bízni ezt és elaludni, mint este a gyermek.” /A pokol/ „A mindenség az Istené, de az én boldogságomnak én vagyok az
Boldogság
Ismeretlen
Boldogság
Ismeretlen
Boldogság
Channing
Boldogság
Ismeretlen
Boldogság
Ismeretlen
Boldogság
Perlaky
istene.” /A pokol/ Egy férfi elhatározta, hogy útra kel, megkeresni a boldogságot. Messzi birodalmakat bejárt. Kereste a boldogságot, nyugalmas, megelégedett életben, hatalomban, élvezetben és dicsőségben, de nem találta sehol és semmiben. Végül csalódott szívvel, csüggeteg lélekkel tért haza. Csodálkozva látta, hogy házának küszöbén egy varázslatos szépségtől körülragyogott tünemény ül. Ki vagy te – kérdezte a megdöbbent vándor. Én a boldogság vagyok, és reád várok – felelt az égi tünemény. A legtöbb ember életének az a legboldogabb része, mikor éppen a boldogság megérkezését várja. Jól tudom, sokan azt mondják, hogy a boldogságunk Istentől és nem magunktól származik. És e nézet helyesen magyarázva nagy igazságot is rejt magában. A boldogságnak egyedüli forrása Isten. De a dolgok természetéből és az ő tökéletességéből kifolyólag, teremtményei azok által, és a szerint áldja meg, melyekkel őket felruházta, és nem más úton. Én nem várhatok teremtőmtől más boldogságot, csakis, ami természetem szerint találhat engem. És mi az én természetem? Mindenek előtt erkölcsi lény vagyok. /…/Semmi más valódi jó nem marad számomra. Annak ellenállva, önmagam ellen cselekszem, lelkem isteni részének leszek ellensége, keblemben folytonos háborút viselek, és a világon a legnagyobb szenvedést vonom magamra: az önszemrehányást. E nézetek mutatják, minő értelemben kell azt hinnünk, hogy boldogságunk Istentől származik. Ő a boldogságot miáltalunk, egész lényünknek fejlesztése által, és nem más úton adja. /A vallás tökéletesítő ereje / Egy zsidó festőművész egy idős úr arcképét festette. Mikor a szeméhez ért, így szólt: - Bocsásson meg uram, hogy megkérdezem, - úgy-e ön nagyon boldog? Igen – válaszolt mosolyogva az, - valóban boldog vagyok. -a szemén láttam – mondta a festő – és szeretném tudni, mi teszi olyan boldoggá? Jézus, - felelt az. A zsidó elsápadt, de hagyta, hogy az úr hű szolgája meggyőzze és maga is Jézus követője lett. Minden ember boldogságának és boldogulásának alapfeltétele, hogy megnyerje embertársainak szeretetét, vagyis kedves legyen. És lám, akit mély vízre engedünk, azt előbb megtanítjuk úszni. Akit gép mellé állítunk, annak először megmutatjuk, hogy hogyan kell kezelni. Mégis az életbe kiengedjük az ifjúságot anélkül, hogy tudatossá tegyük a lelkében, hogy hogyan is tartja fenn magát az emberi társadalom nagy közösségében. Hiszen céltalan sodródik, és menthetetlenül összeütközik, elmerül, ha nincsen birtokában az eszköznek, a módnak, mellyel eltalál az emberszív az emberszívhez. Bizony olvastátok Andersennek meséjét egy pásztorfiúról, aki egy ütött-kopott kunyhóban lakott egy dombtetőn. Ez a pásztorfiú naplemente előtt kiült a düledező kunyhó küszöbére és elbűvölően tekintett arra a káprázatos palotára, amely a messze völgy öléből ragyogott fel hozzá. Egy este, mikor már többé nem bírt ellenállni a vágynak, elindult, hogy felkeresse a csodálatos álompalotát. A kis vándor lábait véresre sebezték a tüskék, eltikkasztotta az út pora, míg végre céljához ért. De Istenem, mi lett az alkony fényében tündérinek látott palotából? Az egész egy düledező rom, egerek tanyája, egy bedőlt, rozzant, régi istálló. És a csodásan
Boldogság
Losonczi István
Boldogság
Bánk József
Boldogság
Biblia
Boldogság
Aquinói Szent Tamás
Boldogság
Holka Vilmos
Boldogság
Holka Vilmos
csillogó ablakok? Egyáltalán nincsenek aranyból, még csak tükörből sem, töredezett, piszkos üvegablakok azok. A kis pásztorfiú csodálkozástól megkínzott szívvel, szemében könnyekkel megindult hazafelé. És, mikor visszafordult, az út első fordulóján megpillantott egy másik csillogó palotát, egy új álompalotát, olyan ablakokkal, mint az olvasztott arany, tündöklően és fényszóróan a felkelő nap aranyzáporában. A saját kis pásztorkunyhóját látta fenn a dombtetőn. Mennyire hasonlítunk mi, boldogságkeresők a mese hőséhez, akik boldogságot a kéklő messzeségben keresünk, délibábokban, szivárványokban. /Az élet művészete. 46. Old./ Ó, mely boldog az oly ember életében, Akit az Isten bévett kegyelmébe, Sok vétkeiről elfeledkezett, Bűnös fejének megkegyelmezett. Boldog az, s lehet teljes bizodalma, Kinek ISTEN a pajzsa és oltalma, Mert nem árt annak a bűn s a halál, Ámbár a törvény ellene fennáll. (Ó, mely boldog az oly ember) „Csak az emberben lenne hazugsággá a kimondhatatlan éhség a boldogság után? - Istentől - Istenért - Istenhez! Ez az ember útja. „Isten a szeretet”. Minek teremtettél volna, Uram, ha nem szeretetből? - Isten végtelenül gazdag és boldog, nem szorul senki társaságára. A teremtés egyedüli célja, hogy boldogságát másokkal is megossza!” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 296. Old./ Boldog, ki el nem csábul a gonoszok beszédén, És meg nem áll a bűnösöknek útján, És meg nem ül a káromlóknak székén. De a törvényre vonja akaratja, Éj-nap a törvényt eszébe forgatja. Lesz, mint fa, mely elültetteték folyóvizek mentében, És meghozza gyümölcsét idejében. Ágain el nem fonnyad a levél, Sikerül mind, amihez keze ér.
(1. Zsolt 1,2). (s. gy.), Aquinói Szent Tamást egyszer megkérdezte nővére: Milyen lesz a mennyei boldogság? „Nem tudom megmondani, nővérem, - felelte a hittudós - addig, amíg meg nem ízleltem és el nem nyertem. Olyan boldogító élvezet, hogy az emberi értelem képtelen leírni”. (s. gy.), “Voltak idők, amikor a boldogságot a biológiai szükségletek kielégítésében, lelki tökéletességben, vagy a “pénzszerzés” örömeiben keresték. Ekkor nagyon is igaz volt Balzac megállapítása: “Semmi sem valósul meg teljesen, csak a boldogtalanság”. (s. gy.) “/…/A közhasznú tevékenység, meg a szellemiek elhanyagolása, az egyedül a pénz boldogít eszméje megérezte a legbensőbb magánéletet, a szerelmet is. Évezredek irodalma tanúsítja, hogy a szerelem csak kevesek számára vált a tartós boldogság forrásává, sokszor, nagyon sokszor a legtragikusabb boldogtalanság okozója
Boldogtalanság
Holka Vilmos
Boldogulás
Ismeretlen
Bor
s. gy.
Bor
s. gy.
Bor
Diogenész
Bor
s. gy.
Bor
s. gy.
Bor
s. gy.
Bor
s. gy.
Bor
s. gy.
Borivás Borivás Borongás
s. gy. Egnatius Messenius
lett.” (s. gy.) Holka, Vilmos “/…/A földi boldogtalanság pótlásaként, vigaszként teremtette meg az ember a természetfeletti, a vallásos boldogsághitet, főleg a keleti vallásokban elérhető “mennyei gyönyörök” hitét. A legtöbb vallás szerint a földi küzdelem és szenvedés a kiteljesedett égi boldogságot szolgálja. Ebben pedig - ha torzultan is - nagyon sok érdekes gondolat rejlik. Annak a ténynek a csiráját találjuk meg itt, hogy az emberi szükséglet harmónikus kielégítésének, az ezzel járó megelégedettségnek, vagyis a boldogságnak a végső és általános alapja a küzdelem.” (s. gy.) Egy műértő a fiatal Scubertnek a vállára ütött és így szólt: Barátom, nem fog sohasem boldogulni! Nem ért eléggé a színészkedéshez és a szélhámoskodáshoz. Cyrus, a világhírű perzsa uralkodó 12 éves korában, a médek uralkodója, nagybátyja udvarába került. Idő teltével feltűnt a királynak, hogy a fiatal fiú nem engedi, hogy poharába bort töltsenek. Kérdőre vonta hát Cyrust, hogy miért nem iszik bort. Attól félek – felelte, hogy a bort megmérgezték, mert mikor a minap, születésnapodon, barátaiddal lakmároztatok, észre vettem , hogy a szolga mérget öntött poharaitokba. A király csodálkozva nézett a fiúra. Igen, az úgy volt – folytatta a fiú -, hogy, akik ittak belőle, azoknak testük is és eszük is megbénult. Először összevissza kezdtek beszélni nagy hangon, és egyik sem figyelt a másikra. Azután énekeltek, ahányan annyifelé, más szöveget és dallamot, úgy, hogy azt alig lehetett kibírni. Majd még táncolni is akartatok, de lábaitokon nem tudtatok állni, csak úgy tántorogtatok. A végén azt sem tudtátok, hogy kik vagytok. Te nem tudtad, hogy király vagy, azok pedig nem tudták, hogy alattvalók. /Figyelembe lehet venni: Péld 23, 29-34./ Egyiptomban, ahová a bort Főniciából és máshonnan szerezték be, a politikudsok azt a véleményt terjesztették el, hogy a bor a megölt gigások rothadt véréből kinőtt szőlőfának leve, s innen van, hogy a borivók dühösökké, bolondokká válnak. (s. gy.), Diogenész egy vendégségben sok bort kapott, melyből elöntött egy számottevő részt. Rettéért elmarasztalták, amire ő azt válaszolta: Ha mind kiittam volna, nem csak s bort, hanem magamat is elveszítettem volna. (s. gy.), A római nők előtt hajdanában ismeretlen volt a bor, nehogy miatta illetlenségre vetemedjenek. ----(s. gy.), A rómaiaknál nők, ifjak, cselédek 30 éves koruk előtt nem ihattak bort. --- (s. gy.), ---Locrisban Zeleucus törvénye szerint, az aki orvosságon kívül itta a bort, halállal büntették. --- (s. gy.), ---- Az essenusok méregnek tartották, aminek következtében nem is ittak bort. (s. gy.), - - - A Menikheusok Perzsiában azt állították, hogy a bor az ördögnek méze és ennek következtében tiltották élvezetét. A perzsa bölcsességhez szító keresztények még az úrvacsorai borral sem akartak élni. (s. gy.), -A massiliabelieknél az ifjakat eltíltották a borivástól. --- (s. gy.), Egnatius Messenius consul, saját feleségét azonnal megölte, amint kiderült, hogy bort ivott. --- (s. gy.), Borongás
Ürmösi Károlyné Hova lettek lelkemből a dalok?! Mint pillangók tova tüntenek?… Holt mezőkön, bús avaron járok, A rímek már hozzám hűtlenek? Oh, jöjjetek, legyetek vigaszom Halk muzsikám, szelíd dalai – Nélkületek sivatag az élet S tikkadt vándor nem tud vallani. Pedig a dal szívem szomjúsága: Mikor lelkem búbörtönben ül… S ha rázúdul ritmus édes árja: Szabadultan az égig röpül. Bosszú
Babits Mihály
Óh, bár, ahogy te pihensz lábamnál, bizalommal tudnék én is Annál megpihenni, aki velem játszik, hol apámnak, hol kínzómnak látszik, égi gazda, bosszú, megbocsátás, s úgy nem értem, mint te engem, Ádáz!
Bosszú
Ismeretlen
Bosszú
Mórus Tamást
Búcsú
Tóth Endre
(Ádáz kutyám) Egy keleti uralkodónak egyik kedvenc alattvalója egy szegény papot megdobott egy kővel. A pap felvette a követ, de nem merte visszadobni, mivel a kedvencnek nagy befolyása és nagy hatalma volt, hanem betette zsebébe és azt gondolta: Majd egyszer el fog jönni az idő, mikor visszaadom én ezt neki. Nem sok idő múlva, egyszer az utcán járt, mikor nagy csodálkozással látta, hogy a király kedvence egy tevén ül, s nagy sokaság gúnyolódva kísérik egyik helyről a másikra. A pap azonnal kikapta zsebéből a követ, s arra gondolt, hogy most itt van az ideje, hogy bosszút álljon rajta. Azonban, miután közelebbről meggondolta a dolgot, eldobta és így szólt: A bosszú ideje soha el nem jön, mert, ha az ellenség elég erős, akkor a bosszú veszedelmes, sőt esztelen dolog, ellenben, ha gyenge és tehetetlen, akkor nemcsak esztelen, hanem egyszersmind hitvány, kegyetlen dolog, és mindkét esetben tiltott és bűnös cselekedet. /Unitárius Közlöny / VIII. Henrik megbízta a Mórus Tamást, hogy adjon át egy éleshangú jegyzéket a francia királynak. Morus tiltakozott: Felség, ismeri a királyt. Ha tetszik neki, ezért lefejeztethet engem. Ne aggódjon - felelt a király - ha ezt megteszi, a Londonban élő franciák fejét mind leüttetem. Ez nagyon szép felségedtől - szólt Mórus - de nem hiszem, hogy ezek közül egy is illene az én nyakamra!… Érthető, tehát, hogy a bosszú csak elmélyíti a saebet. Két rossz cselekedetből nem lesz egy jó! (s. gy.), Búcsúzás
Isten hozzátok szép remények, Ti!, melyeket a tavasz ád; Édes fájdalmat mondó ének
S ti a fölzendült érzeménynek Virágot hintő gráciák. Isten hozzátok nyájas álmok Az ifjú lélek tükörén! Melyeknek üdve bárha álnok, Csalódva is futnak utánok, Túl az élet szűk látkörén.
Búcsú
Bánk József
Búcsú
Bánk József
Búcsú
Bánk József
Búcsú
Bánk József
Búcsú
Bánk József
Búcsú
Reményik Sándor
Isten hozzátok szép remények! Szép álmok Isten veletek! Mint száraz fába járó méhek, Lomb és virágról az emlékek, Szállnak szívembe tőletek. „Milyen mélyen emberi és nehéz az a búcsú, amelyekkel a hazahívó szavára az ifjú, vagy fiatal férj édesanyjától, apjától, vagy fiatal feleségétől és gyermekeitől búcsúzik. Könnybelábad az otthonmaradottak szeme. Mindig várják vissza. De a ház szereteténél előbbre való a haza szeretete!”… /Vasárnapok Ünnepnapok: 245. Old./ „És milyen nehéz a legnagyobb, az utolsó búcsú itt a földön, amikor magától a földtől búcsúzunk. Nem rövid időre, hanem örökre!… Mindattól elszakadunk, ami szép, ami jó, ami igaz és szent volt nekünk! Búcsút mondunk mindennek és mindenkinek! Mindentől és mindekitől elszakadunk…” /Vasárnapok Ünnepnapok: 262. Old./ „Milyen megható a menyasszony könnyes búcsúja a szülői háztól, ahol sok éven keresztül gondosan nevelték. És most elrepül idegen fészekbe. Ó, vajon milyen lesz az az élet? … Az édesanya úgy érzi, hogy egy darab szakad le szívéről.” /Vasárnapok Ünnepnapok: 262. Old./ “A búcsú szép, mert emberi. Minden földi lény közül csak az ember tud búcsúzni. Helytől, időtől, életkortól. A búcsú mindig fáj. Ezért emberi, s ezért szép. Mert minden szép, amihez köze van a léleknek. De hiába lélek dolga a búcsúzás. Hiába szép, bizonyosan a legmeddőbb minden lélek-rezdülés között. És hiábavaló is. Ami igazán a miénk volt valaha, attól úgy sem szakadunk el soha. A könnyeink, az örömeink, a botlásaink és sikereink velünk jönnek. Azoknak az arca, akiket szerettünk, velünk jön. Visszük magunkban őseink hangját, a bölcsőnk ringását, sírásainkat, dalainkat, mindent, mindent, ami tartalma és értelme csak volt az életünknek.” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 601. Old./ “Mi mindig búcsúzunk… Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk. Az éjféltől regel, a naptól este; A színektől, ha szürke por belepte. A csöndtől, amikor hang zavarta fel. A hangtól, amikor csendbe halkul el. Minden szótól, amit kimond a szánk. Minden mosolytól, mely sugárzott ránk. Minden sebtől, mely fájt és égetett. Minden képtől, mely belénk mélyedt. Az álmainktól, mik nem teljesültek. A lángjainktól, mik lassan kihűltek.” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 602. Old./ Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk. Az éjtől reggel, a naptól este. A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel. A hangtól, mikor csendbe halkul el, Minden szótól, amit kimond a szánk, Minden mosolytól, mely sugárzott ránk, Minden sebtől, mely fájt és égetett, Minden képtől, mely belénk mélyedett, az álmainktól, mik nem teljesültek A lángjainktól, mik lassan kihűltek, A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk, A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
Búcsú
Ismeretlen
Bűn
Ravasz László
Bűn
Ismeretlen
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz, Elfut a perc, az örök Idő várja, Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána. Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj, Hidegen hagy az elhagyott táj, Hogy eltemettük: róla nem tudunk, És mégis mondom néktek: Valamitől mi mindig búcsúzunk. „El tudod mondani a fiadnak, unokádnak: mit éreztél, amikor indultál a frontra, a halálba? Mit éreztél, amikor elbúcsúztál a vasútállomáson az édesanyádtól? Mit éreztél, amikor utoljára összeölelkeztetek a szíved szerelmével abban a keserű hitben, hogy talán többé soha nem látjátok egymást?” (s. gy.) „Ugyebár, ha bűnről beszélünk, azt mondjuk az elkövetőjéről: megfeledkezett. Minden bűn úgy támad, hogy az ember megfeledkezik valamiről. Gyermekkorunkban szüleink parancsáról, felnőtt korunkban erkölcsi méltóságunkról feledkezünk meg, s követünk el bűnt. Ismeritek azt a megrázó költeményt, mely szerint a nyomorgó családapa egy iszonyú éjszakán öngyilkosságra szánja el magát, mert nem tudja elviselni a holnappal beköszönő ínséget. Már kész az elhatározás és a fegyver is kezében van, csak éppen pár sort akart írni feleségének. Papírlapot keres és szeme kisfia füzetére esik, melyre lefekvés előtt kerek betűkkel másolta le imáját: Én Istenem, reménységem, jó apámat tartsd meg nékem. A sötét szándékú apa kezéből kihullott a fegyver: zokogott és imádkozott. Látjátok Afiai, mindnyájunk lelkében van egy ilyen kis imádság, amely megőrizne minket minden bűntől, ha kellő időben eszünkbe jutna. Nincs emberi szív, melyben meg ne lenne a jónak tanácsa, a rossznak megítélése. Nincs közöttünk egy sem, aki ne tudná, hogy mit kell tennie, ha szegényt, ha szenvedőt, ha sírót lát. Nem ismerek embert, akinek lelkében ne volna ezer és ezer jó tanács arra, hogy az életet nemesebben, igazabban élje és megszentelje magányosságának még csendes óráit is. Hiszen éppen azért van bűn, azért érezzük annak súlyát, mert tudjuk, hogy mit kellett volna tenni, csak megfeledkeztünk róla és érezzük, hogy képesek is lettünk volna a jót megtenni.” /Ez ama Jézus / Egy édesapának fia könnyelmű és bűnös életmódja nagy szomorúságot okozott. Valahányszor a fiú bűnt követett el, az apa minden alkalommal egy szeget vert az ajtófélfába. A fiú idővel megtért és szakított a bűnös életmóddal. Erre az édesapa a fiú szeme láttára – mind kihúzta a szegeket az ajtófélfából. Nagy
Bűn
Ismeretlen
Bűn
Bánk József
Bűn
s. gy.
Bűn
Bánk József
Bűn
Bánk József
Büntetés
Daday Loránd
Büntetés
Theodosius
Büszkeség
Ismeretlen
Büszkeség
Ismeretlen
öröm volt ez, de mégis meggondolkoztató. A szegek kijöttek ugyan, de a helyük ott maradt – mondta a régi életmódja felett szomorkodó fiú. Egy fiatalembert ezzel fogadtak valahol: Ugyan kérem, mit prédikál nekem, maga is csak olyan bűnös, mint én. Nem kérem – mondta a másik, én sokkal bűnösebb vagyok. „A bűn igazában eltávolodás Istentől, az élet forrásától /…/. A bűn elszakadás az atyai háztól. - A bűn az Istennel való bartáság megszakítása. - A bűn a krisztusi, természetfeletti élet elveszítése. - A bűn éjszaka és sötétség. Rövidzárlat a lélekben! - A bűn a lélek halála…” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 307. Old./ Egy arab közmondás szerint: A bűnnek öt ujja van: Kettőt tesz a füledre, kettőt a szemedre, és egyet a szádra. A gonoszság mindkét fölét bedugja az embernek, hogy a belső sugallatokat meg ne hallja. Ha egyszer rabjává tett, süketté tesz az ész, értelem szavával szemben. Azok az emberek, akik a bűn rabjává lettek, úgy élnek, mintha egyáltalán nem volna Isten. Mintha sohasem kellene számot adni tetteinkről. Annyira ellentétben van cselekedetük a józan ésszel, hogy sokszor szinte kétségbe esünk. (s. gy.), „Tartós eső alkalmával a folyó szintje emelkedik. Először nem látni, majd naponként, óránként észlelhető lesz, míg végül teljesen kiárad és ekkor óriási lesz a katasztrófa. Eláraszt a víz mindent. Az árvíz házakat, embert, állatot magával sodor. Kietlen pusztaságot, beomlott falakat, iszapos gerendákat hagy maga után… A víz mindent elborít… Ilyen a bűn útja is.” (Vasárnapok – Ünnepnapok: 190. old.) “A bűnös lélek nyugtalan. Kiegyensúlyozatlan. A kiegyensúlyozatlan ember pedig menedéket keres. Menekül az orvoshoz. De az csak testét látja. Menekül a borba. Attól még rosszabb lesz. Menekül a sexuális mámorba… Ott megcsömörlik! … Menekül a semmibe!…Cinikussá válik! Csak oda nem megy, ahol nyugalmat, üdvöt találhatna /…/.” /Vasárnapok Ünnepnapok: 398. Old./ „Igen ám, de mi lesz, ha egyszer csak egy izgága fickó áll elő, aki a kákán bogot keres? Aki piszkálni kezdi a fundamentumot, rábök ujjával mindenre és nyelvel. - Miféle istenlova törvény ez, he? És micsoda bálámszamara igazság ez? Ám legyen, a fiú tényleg ellopta a juhot. És ha ti most ezért a jerkéért ülházatokba dugjátok, hogy tetveket hizlaljon, fát aprítson, kosarat fonjon és megszámlálják, megkerül a bárány? Vagy ez a legény nem lop többet? Ugyan? Nekem beszéltek? Ott a fogházban tanulja meg csak igazándilag a tolvajságot meg a henyét, mire kikerül, otthonát a fene megette, ujjal mutogatják a szomszédok: nézd a tolvajt, a tömlöcvirágot! Semmi kedve többé a dologhoz. Kinek van ebből haszna?” (Nekrológ) (s. gy.) Theodosius a tessalonikabeliek közül kevesek hibája miatt hétezer embert öletett meg. Az ifjabb Theodosius megbántói közül egyet sem büntetett halállal. Mivel azonban tettét nem hagyták szó nélkül, így szólt: bár a holtakat is életre hozhatnám. (s. gy.), Minél üresebb a hólyag, annál magasabbra száll. Minél üresebb a kalász, annál magasabban hordja a fejét. (s. gy.), A büszkeség alapja: hatalom, tudás, szépség, erő - mind rajtunk
Büszkeség
Butaság Buzgóság
Bánk József
France, Anatole Pálffy Márton
kívül eső dolgok. Egyiket sem tudjuk megszerezni, ha Isten nem akarja. Az alázatosság: Helyes önismeret. (s. gy.), „Gőgös ember, mire vagy büszke? - Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel vele, mintha nem kaptad volna? (1 Kor 4,7). - Büszke vagy egészségedre és fizikai erődre? - Ó, mily gyeenge vagy! A legkisebb szél is megárt s betegség zúdul reád. Büszke vagy szépségedre, elegáns ruháidra? - Ó, a szépség oly hamar elenyészik! … Azok a szép, fekete fürtök olyan gyorsan megfehérednek! … Ügyességedre vagy talán büszke? - Egy kis szerencsétlenség és oda van minden… - Büszke vagy tudományodra? - Szép dolog és nagy hatalom a tudomány, de nem minden… Sok egyszerű probléma előtt értetlenül torpan meg a tudomány. Pl. honnan jöttünk, hová megyünk, miért kell megtennünk az utat a bölcsőtől a temetőig? - Mire vagy még büszke, ember? - Vagyonodra, szép lakásodra, autódra? Vagy talán hatalmas barátaidra, összeköttetéseidre? - Ó, mennyire mulandók ezek is! Por és hamu minden. Olvasunk az újságban gyakran földrengésekről, szőrnyű természeti katasztrófákról, tízezrek veszítik életüket, százezrek lesznek hajléktalanokká, máról, holnapra!…” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 350. Old./ „Ha ötvenmillió ember mondja is a butaságot, az attól még butaság marad.” (s. gy.) Buzgóság
Mi az élet? Egy kis útra kelt buzgóság, Körülfogja két nagy örökkévalóság: A végtelen semmi és a végtelen álom, Szegény, kis buzgóság, de nagyon sajnálom. Sose sajnáld öcsém, szól Brassai bácsi, Nem az a nagy, mi szemre óriási. Tudod-e, hogy mi az örökkévalóság? Nagyot mondok, éppen az a kis buzgóság. Az a kis buzgóság, az fiam a minden, Elpusztíthatatlan, megfizethetetlen, Az a kis buzgóság, az fiam a lélek, A nélkül a világ nem világ, nem élet.
Cél
Avilai Szent Teréz
Cél
Ismeretlen
Cél
Ady
A nélkül nincs célja az egész világnak, Nincs értelme a szép hajnalhasadásnak; Testvér! Az ott fenn kiterjesztett éggel, Az a kis buzgóság egy az Istenséggel. (Részlet: Brassai emlékére.) „Nem kétséges, hogy ha az ember kitart mezítelenségében és minden földi dologtól való elvonultságában, célját el fogja érni.” /A belső kastély. 59. Old./ (s. gy.) Célunk a boldog, tiszta élet, s az, Hogy útját a diadalnak Szívünkben mindig megmaradjunk Bátornak, küzdő fiatalnak. Legnagyobb cél pedig itt, E földi létben
Cél
Cs. Lázár László
Cél
Bánk József
Cél
Maklári Pap Lajos
Cél - élet
Bánk József
Család
Moore, Thomas
Család
Moore, Thomas
Család
Moore, Thomas
Ember lenni mindig, Minden körülményben. // Gyakorlati szempontból nem az a fontos, hogy az ember mikor, milyen úton és honnan került ide, hanem az, hogy mi a célja ittlétünknek? És ha már itt vagyunk magunknak a lehető legkellemesebbé miként tehetjük ittlétünk pillanatait. Az emberiség eredetének a kérdésével csupán azért kell foglalkoznunk., mert az állatból való leszármazás tana rossz hatással van az ember önmagáról való véleményének: Az ember lekicsinyeli, lebecsüli önmagát, minden állati hajlamát természetesnek és megengedettnek tartja azon hitében, hogy azok elválaszthatatlan kellékei állati eredetűek. Az állatból való származás hite rögzítette meg azt a szerencsétlen meggyőződést is az emberben, hogy az ember állati eredeténél fogva arra van kárhoztatva, hogy az állatiassággal járó szenvedélyeinknek és hitványságaink örökös rabja maradjon. Az emberiség jövő fejlődésének érdekében szükséges ezt a balhitet gyökerestől kiirtani. /Egy természettörvény és az emberiség jövője / „Istennek a szenvedéssel is céljai vannak. - A szenvedéssel védi Isten testi életünket. Ha nem fájna soha a fogunk, senki sem törődnék vele, rossz-e vagy sem. Ha nem fájna a betegség, senki sem kímélné egészségét. Ha nem lenne szőrnyű a halál, nem féltenénk annyira életünket… de nemcsak ezért van a szenvedés a világon!” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 368. Old./ Diogenesz egyszer észrevett egy ifjút, aki az ég felé dobálózott. Így szólt hozzá: Nem fogsz ifjú célt találni. El nem nyeri az égi jót az, aki gonoszul él. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), “Az élet szakadatlan mozgás, futás, rohanás a nagy cél felé. Staféta!… A kalapácsot,a vésőt, a tollat, az ecsetet sokszor még melegen át kell adnunk… Utódunk viszi tovább egy darabig, hogy alig kihült kezéből újra más vegye át. Mi pedig…” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 593. Old./ „Annak kulcsa, hogy a léleknek megadasson az őt megillető családi élet, a családi életnek pedig a neki kellő lélek, ott van elrejtve, hogy értékeljük-e a család költészetét. A család ugyanis nem valamiféle elvont kulturális ideálkép - egy férfi, egy nő, és a gyerekek, jelzáloggal terhelt kertvárosi házuk összkomfortos boldogságában. A család, amit a lélek szeretne, egy kapcsolatháló, egy bizonyos összetartozó csokor megidézése, amely talajt fog, gyökeret ereszt, és belé lehet fészkelődni. Ez a háló nem kell, hogy tökéletes és egész legyen ahhoz, hogy el tudja látni feladatát, csak legyen képes a fantáziát mozgosítani, az érzelmeket orientálni a család egyedülálló jellegzetessége szerint.” /A lélek rejtelmei: 93. Old./ (s. gy.) „A gyermek történelmet és kultúrát kap családjától. Identitását, értékeit, világlátását, életszokásait erősen befolyásolják abból eredő tapasztalatai, hogy egy bizonyos családban nőtt fel. Az idősebbek a fiatalabbakban láthatják, hogyan fog egyéni életük folytatódni az időben. A család életében a múlt és a jövő összetalálkozik.” /A lélek rejtelmei: 95. Old./ (s. gy.) „Egy családi ebéden a lélek ugyanolyan éhes lehet, mint a test. Egy bizonyos napon, egy bizonyos helyen a lélek sürgősen
Család
Ismeretlen
Család
s. gy.
Család
Bánk József
Család
IX. Pius pápa
Család
Ismeretlen
Család Család
Ismeretlen Sütő András
megkívánja az olasz spagetti, az indiai curry, vagy a sima amerikai hamburger ízér és színeit. Amíg a test az ételből falatozik, a lélek az ételt belengő kulturális fantáziákat csemegészi. Ez a kultúra részint etnikai, részint kapcsolat saját stílusával, emlékeivel és ízeivel függ össze.” /A lélek rejtelmei: 267. Old./ (s. gy.) Minden család olyan, mint a fa, néha sok ágat hajt, máskor a legodaadóbb gondozás mellett is elpusztul. // Hét szabály családi életed boldogabbá tételére: 1. Ne légy zsörtölődő, házsártos és zsémbes. 2. Ne akard túlszárnyalni házastársadat. 3. Ne bírálgasd őt. 4. Becsületesen értékeld házastársad jó oldalait. 5. Ne sajnálj apró figyelmességeket házastársadtól. 6. Légy udvarias. Olvass el egy jó könyvet a nemi élet vonatkozásairól a házaséletet illetően. „Apa, anya és gyermek: ennek a csodás háromságnak a házasságban, a családban egynek kell lennie! Az élet hangszerén legyen bár az egyik egyszerű pásztorsíp, a másik mesterhegedű… más-más dallamot játszik mindegyik szent hivatása szerint; egy a fontos, vigyázni kell a szimfóniára, a harmóniára, az összhangra!… Ez pedig csak akkor lesz meg, ha a tiszta lelkiismeret vezénylését, vezetését feltétlenül elismerjük! Akkor ez a családi zenekar - minél népesebb, annál szebben zengi a család békehimnuszát és Isten dicséretét!” /Vasárnapok Ünnepnapok: 109. Old./ „Ami a családot illeti, mely a házasságon, azaz egy egységes, szabad és felbonthatatlan szerződésen alapszik, szükséges, hogy mint az emberi társadalom első és természetes sejtje tiszteltessék. Innen ered, hogy gazdasági és társadalmi, kulturális és erkölcsi téren nagy gondot kell fordítani, ami mind oda megy ki, hogy a család megerősödjék s hivatása betöltésében segítséget kapjon.” ( IX. Pius pápa Quadragessmo Anno (1931) körleveléből) IX. Pius pápa, „A hosszú élet egyik titka - ki hinné? - a család. /,,,/Mert aki nem vállalja a házasság, a család örömeit és viszontagságait, többnyire valamilyen testi vagy lelki defektusban szenved, a félszegség, vagy a félelem teszi társtalanná, ez az alapállás pedig sokféle betegség táptalaja lehet.” /S.gy. / Az élet folytatásáért minden család felelősséggel tartozik. “A család gyakorta olyan morális tartalmak és eszmények hordozója, amelyek létünk lényegéhez tartoznak. A család őrzi azokat az emberi magatartás-normákat, erkölcsi követelményeket, amelyeket valaha a tízparancsolat fogalmazott meg. Természetesen nem vallásos, hanem elvilágiasodott értelemben. De folytatva az ősi törvények zárt körét, én ide sorolnám a nyelvhez és nemzetiséghez való ragaszkodást is. Sokszor az erkölcsi tartáson kívül, a felnövő generáció nyelvi hátterét is a család biztosítja. Még ahol az iskola ápolja, fejleszti is az anyanyelvi kultúrát, ott is szükség vana szövetséges család támogatására. Ahol ennek híja van, ott még több múlik a családon. Ott a szülői ház pótolja, jelenti a beszéd iskoláját is. És a család hatósugara ma is messze nyúlik.” (Nők Lapja: 1978 április 1. 30. Évf. 13. Sz.) /S.gy. /
Család
Kopp Mária dr.
Család
Napoleon
Család
Kopp Mária dr.
Csalódás
Stadler Frieda
Csalódás
Ismeretlen
Csalódás
Arany János
“A családról beszélni nem ideológiai kérdés, hanem a legfontosabb társadalom-stratégiai, ha úgy tetszik, gazdaságfejlődési kérdés, mivel a család, az érett, hosszú távú tervezésre, kapcsolatokra képes személyiség kifejlődésének alapja.” (Család és társadalom) Napoleon igyekszik a család sorsát jobbra fordítani. Sohesem feledkezik meg anyjáról és környezetétől is tiszteletet követel a tanulatlan, egyszerű korzikai asszony iránt. Elba szigetén az anyjától kért tanácsot s várt biztatást. “Nem tudok meghalni ezen a szigeten, nem tudom befejezni az életemet ebben a semmitevésben, mely méltatlan hozzám” - panaszolta. Édesanyja válasza a következő volt: “Hadd legyek anya még néhány percig, aztán majd megmondom a véleményemet… Menj fiam, menj és kövesd sorsodat. Lehet, hogy elbuksz és sikertelen vállalkozásodat hamarosan halálod fogja követni, de itt nem maradhatsz sokáig, ezt sajnos be kell látnom.” Napoleon egy másik, messzi szigeten fejezte be életét. (s. gy.) “/…/amíg a testi, lelki fejlődésnek feltételeinek megfelelő családba születő gyermek a leghatékonyabb befektetés a társadalom számára, az ennek hiányában megszülető gyermek a legsúlyosabb hosszúő távú kockázati forrás lehet.” (Család és társadalom) Aki minduntalan csalódik, mert embertársait erkölcsi, szellemi, fizikai képességeiben kisebbnek kellett megismernie, mint amilyennek elképzelte, vagy, ahogyan az neki kellemes lenne – az nem érett lelkű ember. És az sem érett lelkű, aki csalódásait összefoglalva megveti és kevésre tartja az embereket. Ez mind csak azt mutatja, hogy mennyire az az érzés vezeti, vagy vezette, mely a gyermeket tölti el, amikor a felnőttre „feltekint”./Szeretnéd, ha szeretnének/ S ha százszor is becsapnak és ezerszer Csalódom abban, kinek szívemet, Mint álmából a rózsát, kitakartam, Fedeztem én, S ha tulajdon fiam Tagad meg, S ha nem harminc ezüstért, De egy rongy garasért adnak el engem Barátaim, S ha megcsal a reménység, S ha kudarcaim térdre kényszerítenek S elátkozom már, hogy megszülettem, S ha csak a bosszút hizlalja a hála Híveimben, S ha rágalom kerít be, Akkor se mondom, hogy nem érdemes!!! Akkor se mondom, hogy nem érdemes Hinni az emberben, akkor se mondom, Hogy megélek magam is, néptelen magányban, Mert irgalmatlan az élet. Az életet ím megjártam; Nem azt adott, amit vártam: Néha többet, Kérve, kellve, kevesebbet.
Mily temérdek munka várt még! … Mily kevés, mit beválték Félbe-szerbe’ S hány reményem hagyott cserben.
Csalódás
Csalódottság
Ismeretlen
Bánk József
Csecsemő
Varkott Sándorné
Csecsemő
Császár Ferenc
Cselekedet
Channing
Cselekedet
Ismeretlen
(Epilógus) Uram, csalódtam énfejemben, Uram, csalódtam emberekben, Uram, csalódtam mindenekben, De nem csalódtam Te szívedben. „A mai ember is csalódott mindenben és mindenkiben. Már nem tud hinni semmiben és senkinek. Az eszmék és tények sikoltó kontrasztja szétzúzta minden erejét. Bölcselet, altruizmus, munka, szolgálat… üres szó már előtte. Az ifjúság is csak a mának él; Holnapja, jövője, reménye nem érdekli. Az egyén és az emberiség a borzalmas szakadék szélén tántorog. Sebzetten, üres szívvel és üres kézzel…” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 234. Old./ Ha tudná a nő: hogy miért él az ember S hogy milyen sors éri a kis csecsemőt: Szívére bánat hullna, mint a tenger, S magát vádolná, - hogy miért szülte őt. /Csecsemő / Csecsemő Alszol fiam, kis angyalom, Szelíden-édesen, Virraszt fölötted jó anyád Gyöngéd figyelmesen; Alszol, s mosoly leng ajkadon, Bájos, miként ég hajnalon. Mosolyogsz: az álom szárnyain, Lelked föl égbe szállt, S mit még nem érez itt alant, Szent, tiszta kéjt talált; Ott vannak angyaltársaid, Velük játszhatnak álmaid. Játszol, óh játszol kisfiam, Játékid égiek; De majd, ha új nap kél reánk, Társaid kövessenek. Jöjj vissza ismét, s kék szemed Atyádnak nyisson báj eget. Isten adhat nekem más javakat, például egészséget minden közremunkálásom nélkül. Születésemkor kaphatom, bírhatom anélkül, hogy gondozzam. De jóságot senki sem adhat: Még a mindenhatóság sem tehet engem saját közremunkálásom nélkül a becsület tárgyává. Csak az a cselekedet erényes, amely az ember önelhatározásából és akaratából származik. Csak annyiban lehet az ember jó, a szó erkölcsi értelmében, amennyiben maga határozza el magát, hogy jó legyen. /Az élet adománya./ (s. gy.) Hisszük és tudjuk, hogy az ember jó és okos cselekedeteivel önmagát jutalmazza és felmagasztalja; rossz és oktalan cselekedeteivel önmagát bünteti és lealázza. Mert a törvény szerint
Cselekedet
Ismeretlen
Cselekedet
Ismeretlen
Cselekedet
Tolsztoj
Cselekvés
Sütő András
Cselekvés
Dethlefsen, Thorwald
Csend
Stadler Frieda
minden cselekedetben benne van a következmény csirája: a jó és okos cselekedetek, végeredményben mindig a sikert és a boldogságot hozzák az embernek; a rossz és oktalan cselekedetek végeredményükben mindig a csalódást és a szenvedést hozzák az embernek. Hisszük és tudjuk, hogyha cselekedeteinket a lényünkben élő isteni tulajdonságokból származó akarattal fogjuk végrehajtani, akkor önmagunk és embertársaink boldogságát munkáljuk. Hisszük és tudjuk, hogy hibás és rossz cselekedeteinket csakis szívünkből fakadó megbánással tehetjük jóvá, melyeknek azután okos és jó cselekedetek folytonosságában kell megnyilvánulnia. Hisszük és tudjuk, hogy a „Cselekedetek Következményeik” törvénye alapján jó minden cselekedetünk, mely a lényünkben való isteni tulajdonságból származó, akaratunkból eredt és létünket fejlődésében és tökéletesedésében előmozdítja. Rossz minden cselekedetünk, mely a bennünk lakó állati hajlamokból fakadt, akaratunkból származott és létünket fejlődésében és tökéletesedésében hátráltatja. Mindenki tegye meg a tőle telhetőt, akármilyen képességgel van is megáldva! Csakhogy van egy másik értékskála is, egy sokkal személytelenebb. Az csak egyszerűen megkérdezi az embertől: sikerült valamilyen fontos dolgot tenned, vagy nem? S a felelet: Igen, vagy nem. Könyörtelen módszer, de a világ ezzel méri az egyéni teljesítményeket, s ha a válaszod az, hogy megtettem minden tőlem telhetőt, akkor csupán kerülgetni fogja az egyenes választ, hogy Nem!. Valamennyi ember részben a maga, részben a mások gondolatai szerint cselekszik. Abban, hogy ki, mennyire él a mások, mennyire a maga gondolatai szerint, legfőbb okát találunk az emberek egymástól különböző voltának is: nagy részük, az esetek legtöbbjében úgy használja gondolatait, mint a szellemi játékot, úgy játszik vele, mint a lendítőkerékkel, melyről levették az áttevő szíjat. A cselekedeteiben pedig a más gondolatainak, szokásnak, hagyománynak, törvénynek engedelmeskedik. Másrészük, mely cselekvésük legfőbb irányítójának a maga gondolatait tekinti, szinte mindiga a maga ítélete követeléseit hallgatja meg először, és azoknak engedelmeskedik, csak ritkán, akkor is kritikus mérlegelés után követi azt, amit más tanácsol. /Feltámadás / „Bocsánattal legyen mondva, nem hinném, hogy Kegyelmed - ha korán árvaságra jutott is - e különös étkek közül bár egyet ismert volna; ízük odakövesedett jobbágyainak, zselléreinek foga közé. Nem magunk fejétől ismertük fel, hogy amidőn ennivaló nincsen, mit kell megenni; de hogy a cselekvésképtelenségben mit lehessen cselekedni, annak keserves módját - a történelmi zsákban futást Nagyságod emelte tökélyre.” (Nagyenyedi fügevirág) (s. gy.) Az élet a saját egészünkre való törekvés folyamata, törekvés a szó eredeti értelmében vett tökéletesség felé. Emberi létünket éppen a cselekvés akarása hatja át. (Élet az élet után.) (s. gy.) Jó Csönd Herceg című verset ismered: Holdfény alatt járom az erdőt. Vacog a fogam és fütyörészek. Hátam mögött jön tíz-öles Jó Csönd Herceg. És jaj nekem, ha visszanézek.
Ó, jaj nekem, ha elnémulok, Vagy fölbámulnék, föl a holdra; Hogy jajgatás, egy roppanás, Jó Csönd Herceg Nagyot lépne és eltiporna.
Csendesség Csoda
s. gy. Reményik Sándor
(Szeretnéd, ha szeretnének) A csendesség erényének ajánlása végett festették a régiek Harpocratest és a szűzeket lakattal lezárt ajakkal. (s. gy.), Csodák Ne várd, hogy a föld meghasadjon, És tűz nyelje el Sodomát. A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák. Tedd kezed a szívedre, Hallgasd, figyeld, hogy mint dobog. Ez a finom, kis kalapács Nem a legcsodásabb dolog? Nézz a sötétkék végtelenbe, Nézd a kis ezüst pontokat. Nem csoda-e, hogy árva lelked Feléjük szárnyat bontogat?
Csoda
Bánk József
Csoda?
Bánk József
Csodálkozás
Stadler Frieda
Ne várj nagy dolgot életedbe’, Kis hópelyhek az örömök. Szitáló, halk szirom-csodák Rajtuk át Isten szól: jövök. /Csendes csodák/ „A természet és a törvények világán kívül van egy harmadik világ is: Isten csodáinak világa, a hit világa. Odahúz bennünket szívünk csillapíthatatlan vágya. Ahová messzelátóink nem érnek el, ahová repülőink nem jutnak el… oda húz, a mi szívünk… Mindig magasabbra, míg elérünk az örökkévaló, végtelen Isten trónja elé.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 274. Old./ „A földeken minden évben megismétlődik a csodás kenyérszaporítás, amikor egy búzaszemből 60-70 szem lesz. Sokan lélektelenül megyünk el emellett a csoda mellett! - Ki adja az elrothadt magnak az erőt, hogy csirázzék, kinőjön és sokszoros gyümölcsöt hozzon? Az ember? - ó, nem! - A teremtő Isten! - Ki ad a vetésnek esőt, harmatot és napfényt, amely nélkül nincs termés? - Isten, a mindenható!” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 325. Old./ Néha csodálkoztál te is, és nem egészen érthetőnek találtad, hogy nekünk kicsinynek látszó hibáért, bűnökért, milyen mélyen lealázzák magukat a nagyok. De nézd, aki nem tudja, hogy az az ócska csipke, amit mérgében összetépett több százat érő velencei csipke volt, az nem is bánkódik azon, amit tett. Legfeljebb azt mondja: hát eltéptem, eltéptem, majd összevarrom és kész. És ha megmagyarázod neki, hogy ez milyen drága és finom dolog volt, akkor jobban fog ugyan bosszankodni, de azt a fájdalmat, amit egy régiség gyűjtő szakember érez, aki tudja, hogy az a csipke hol
Csók
Szabolcska Mihály
készült, ki viselte, milyen nagy mesterek képein szerepel, hogyan került a kereskedésbe és hogy milyen végérvényesen pótolhatatlan, - azt nem fogja érezni. Hiányzik hozzá a tudás és a fogékonyság. /Szeretnéd, ha szeretnének / Anyai csók Szegény édesanyám réges rég megmondta, Még gyermekkoromban, Hogy a pénz értékét, mivel én nem látom, Sose lesz semmi belőlem a világon. Mert valahogy meg volt már akkor is nekem Az a természetem, Akármim odaadtam egy gyöngébb gyereknek Valami nálam is koldus szegényebbnek. Ki is kaptam érte nem egyszer, de százszor Az édesapámtól. Hanem édesanyám biztatóan, titokban, Minden kis könnyemet százszor lecsókolta. És, hogy úgy halok meg semmiül, szegényen, Ma már én is érzem. De, ha koldust látok, ki tud arról tenni, Hogy az anyám csókját nem tudom feledni. //
Csúcs
Mécs László
Csüggedés
Ismeretlen
Csüggedés
Bánk József
Csüggedés
Tompa László
Mert lejtőn lakni nem lehet, Sem kétéltűen jobbra-balra menni. A válaszút ez: fel vagy lefelé… Lefelé vonz a vad nehézkedési törvény, Ezrek példája, vérrokon, barát. De mi kitörünk ezek bűvköréből És a csúcs felé megyünk. 43. Zsoltár. Az ember saját maga is belátja, hogy a csüggedésnek semmi haszna nincs. Még azt az erőt is elveszi, ami van. Ezért az a jó, amikor az ember saját magát buzdítja az Isten iránti bizalomra. Nem panaszkodik, hanem hálaadásra készen várja és munkálja a szabadítást. Isten ígéreteibe kell fogóznunk! // A nagy hegyek mászása és egyáltalán a turisztika fáradságos munka. Sok erőfeszítésbe, izzadságba és lemondásba kerül, amíg a magasba érünk. Tövises bozótok, cserjék, megakasztanak. Éles kövek, kavicsok törik a lábunkat. Meredek sziklák ágaskodnak előttünk… Néha már-már csüggedünk. Szeretnénk visszafordulni, ha nem restelnénk. A magaslatok is hívnak, csalogatnak felfelé: csak fel, ide, hozzám!” (Vasárnapok – Ünnepnapok: 179. old. ) Kelj fel és járj
Nagy kőbe koppant, zúzott fejedet Veted-e már fel és mikor veted, Ember, te csüggedt, kínoktól alélt? – Az ár, mely levert, rajtad átrohant, Már elhúzódott, s halld, ezernyi hang
Dávid Ferenc
Török Tamás
Dávid Ferenc
Török Tamás
Dávid Ferenc
Török Tamás
Dávid Ferenc
Török Tamás
Dávid Ferenc
Török Tamás
Dávid Ferenc
Török Tamás
Dávid Ferenc
Török Tamás
Hírli, hogy ismét megmozdult a lét. Az iszap által meghajtott füvek Rendre megint zsendülni kezdnek – A föld sebei tünedeznek és Nyomukra is szövül a feledés. (s. gy.) “A kor Erdélyének eleven szene Dávid Ferenc. Az okosságot jelképező kígyónak és a béke galambjának evangéliumi jegyében bontotta ki a vitát a régi, pápás tudomány és az új evangélium pártjai között. A pápás nem a római katolikus hitet jelentette ebben az esetben, hanem a reformáció maradibb, ortodoxabb szárnyát. Az új evangélium már az unitárius vallás kibontakozását jelentette anélkül, hogy az alakulóban lévő új felekezet neve elhangzott volna.” /Pasuth Lászlót idézte Török Tamás; /Unitáriusok; 18. Old./ „Ezután Dávid Ferenc Gyulafehérváron is meghirdeti tézisét: „A hit Isten ajándéka, mindenki úgy él vele, amint jónak látja, üldözni miatta senkit sem szabad.” Amikor elhangzika szó - nem is a zsinaton, nem a diétán, ahnem magában a fejedelmi palotában, mintha egy pillanatra mindenki megdermedne. Ilyenféle szabad szó még soha nem kerengett a püspökök ódon házábana régi bolthajtások alatt.” /Unitáriusok; 19. Old./ “Dávid Ferenc élete: ballada, balladai időmértékű út Isten arca felé. Az ő istenélménye az emberi szellem remekműve, s e remekművön folyton újabb alkotnivalót talált. A protestantizmus megalapítóinak alkotó hősiességét a protestantizmus örök ritmusává akarta tenni. S e visszafojthatatlan fejlődési láz okota, hogy korának indulatait le tudta vetni, s az emberiségnek, a szellemi és lelkiismereti szabadságnak szinte egyedülálló tisztaságú hősévé nőtt a 16. század Európájában. “ /Fája Gézát idézte Török Tamás; /Unitáriusok; 20. Old./ “A forradalom eleven szelleme. Hatalmas tehetség, aki katolikus neveltetését elrúgván, hitek és kételyek forgószelén repül a dévai börtönig. Az apja varga volt, s pályája demokrata karrier. Tömegeket delejez, öreg tudósokat ránt magával. Befelé örökös újrakezdő hév, kifelé ellenállhatatlan meggyőző erő.” /Németh Lászlót idézte Török Tamás; /Unitáriusok; 20-21. Old./ “Dávid Ferencet nem kötötte dogma; lépésről lépésre jutott el a felismeréshez, hogy Jézus hite minden dogmaalap híján való. Ez okozta nézetei gyakori módosítását; hitét és létét a mély átgondoltság határozta meg. S ennek nyomán zúdult az unitárizmusra a talán legsúlyosabb vád: ha azt vallja - mert azt vallotta -, hogy Isten örökkévaló szellem, úgy minden istenhit szellemétől idegen racionalizmust vall, az érzelem meghatározó szerepének háttérbe szorításával.” /Unitáriusok; 33. Old./ “Dávid Ferenc késői szellemi örököseként, a vallási türelem szószólójaként, értő empátiával még a türelmetlenség létjogát is türelmesen tudomásul veszi. Okfejtéséből, érvelésének végkövetkeztetéséből pedig minden eddiginél korszerűbb fénybe vonja Dávid Ferenc alakját: a huszadik század talán leghumanistább és legemelkedettebb gondolatának, az ökumenének előfutárát látja benne, akinek eszmerendszere, túlélve négyévszázad harcait, ily módon kerül ki belőlük győztesen.” /Szent-Iványi Sándort idézte; /Unitáriusok; 43. Old./ “A magyar prtotestáns társaság legutóbbi gyűlésén - teszem - nem
Demokles
s. gy.
Dicsekvés
Augustus
Dicséret
Antagenes
Dicséret
Seneca
Dicsőség
Maklári Pap Lajos
Édenkert
Édesanya
Lin Jutang
Ismeretlen
volt egy öklömnyi unitárius. És nagy felháborodás lészen abból, hogy a Dávid Ferenc Egylet, az unitáriusok irodalmi társasága nemcsak az őket kitagadó protestánsokat invitálja meg, de meginvitálja a zsidókat is, meginvitál minden eszmehirdetőt. Hát Dávid Ferenc azért pusztult el a dévai vár börtönében, hogy pár száz év múlva felekezete megszégyenítsen türelmével minden felekezetet?” /”Egy református ember” nyilatkozata; /Unitáriusok; 35. Old./ Dionysius Syrakusa rettegett uralkodója volt. Egyik alattvalója, aki csak a külső fényt és dicsőséget látta, megirigyelte. Felség, milyen boldog is vagy te - mondta. Meg akarod-e ízlelni az én boldogságomat? - kérdezte Dionysius. Oh, mennyire - válaszolta az. Trónjára ültette Damoklest. Aranytányérokban szolgálta fel a kitűnő eledeleket. Mindent ehetett és ihatott, amit szeme és szája megkívánt. A lakmározás közben egyszerre csak hófehér lett. Damokles rémültében felugrott az asztaltól. Mi történt? Megpillantotta a feje fölött, vékony fonalon alácsüngő éles kardot, amely minden pillanatban leszakadhatott volna, aminek következtében halálos seb esett volna rajta. Ezzel az ügyes és szemléltető módszerrel akarta Dionysius megmutatni, hogy milyen az ő fényes és gondtalan boldogsága és békéje. Damokles nem kért többet belőle. Azóta szálóigévé lett, hogy: Damokles kardja a feje felett lóg. (s. gy.), Túlfűtötten dicsekedett Augustus előtt egy gyáva katona, akinek homlokán sebhely tátongott. Vitézi tetteit emlegette, amire a császár így szólt: Máskor, ha szaladni fogsz az ellenség előtt, hátra ne nézz. (s. gy.), Antagenes tudomására jutott, hogy nagyon sokan dicsérik őt, amire így szólt: Ha sokan dicsérnek, úgfy a dicséretre érdemtelennek, ha kevesen úgy jeles férfinak vélem magam. (s. gy.), Jó dolog - mondta Seneca, ha megdicsérnek, de jobb dicséretre érdemesnek lenni. (s. gy.), Bion a dicsőséget esztendők anyjának nevezte. E gondolatot abból eredeztette, hogy bár rövid az élet, a jó hír megmarad századok múltával is. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Megdöbbentő, hogy soha, senki nem vonja kétségbe az elveszett Paradicsom történetének igazságát. Végtérre is milyen szép volt az Éden kertje és milyen csúnya a mai világegyetem. Hát nem nyílnak virágok, mióta Ádám és Éva bűnbe esett? Megátkozta Isten az almafát, és megtiltotta, hogy gyümölcsöt teremjen, amiért egy ember vétkezett, vagy elhatározta, hogy virága fakóbb és halványabb színű legyen? Nem énekel már a sárgarigó, a fülemüle és a pacsirta? Nincs hó a hegytetőkön, és nem tükröződik a táj a tavak vizében? Nincsenek már rózsaszínű naplementék, nincs szivárvány, nincs szállongó köd a falvak fölött, s nincsenek vízesések, csörgedező patakok és árnyékos fák sehol? Ki találta ki tehát azt a mítoszt, hogy a Paradicsom elveszett, s mi, mai emberek csúnya világban élünk? Igazán hálátlan, elkényeztetett gyermekei vagyunk Istennek. /A bölcs mosoly / Dal az édesanyáról Az neki az ünnepnapja, ha engem lát, Hányszor vagyok
Addig álma, S valahányszor csak elválunk, Úgy csókol meg, mintha többé Sose látna. Szólítom magam: Anyádnak írj verset, mely nem hasonlít rád, de…
Édesanya
Édesanya
Édesanya
Szabolcska Mihály
Szólítom magam: anyádnak írj verset mely nem hasonlít rád, de nem hasonlít egyetlen anyádnak írott versre sem vízre hasonlít legfeljebb, a délelőtti fényre napsütésbe merülő arcod fájdalmas grimaszára. meg kéne tagadnod engem szigorú asszony be kéne zárnod előttem ajtaid mikor imbolygó árnyam befordulni látod a sarkon s hajam lobogását csodálják bódult utcai orgonák, elmúlok én gyorsabban, mint várják. elmúlok szebben, mint ahogy gondolod. csak sajnálom, hogy nem tudod már meg: lehet, hogy jó vagyok. csak mint bohóc a fűrészpor aranyában fölbukik bennem és fölbukik bennem az élet és elhagy a kedvesség is, mint beszögelt ablakú házat az éhes egér. majd írok verset neked anyám, amilyet az anyáknak mások is szoktak írni és elteszed és őrzöd, míg el nem sárgul a papír el nem sárgul az utolsó boldog délután míg el nem sárgulnak az égbe ültetett nagy fehér nagy fehér, nagy fehér dáliák. /Élet és irodalom 1981 július 4. 1. minden családos anya örvendjen, hogy anya 2. az anya teremtsen édes otthont 3. az anya legyen gyermeke eszményképe 4. az anya naponta dolgozzon legalább 8 órát 5. az anya legyen mértékletes 6. az anya legyen vallásos 7. az anya otthon érezze magát a legjobban 8. az anyai szeretet legyen okos 9. az anya semmiféle divat kedvéért ne feledkezzen meg, hogy ő elsősorban anya 10. az anya legyen mindig türelmes. /Unitárius Közlöny: 1926 június / Ha a világot én kormányoznám: Hosszabbra szabnám idejét anyámnak Csak, hogy az engem szeretőnek Kedvébe járjak. Meglehet, nem lenne nyár sosem, Ha a világot én kormányoznám… Az égzengéstől úgy fél egymagában Szegény édesanyám //
Édesanya
Ismeretlen
Édesanya
s. gy.
Édesanya
Vásárhelyi János
Édesanya
s. gy.
Édesanya
s. gy.
Édesanya
s. gy.
Édesanya
s. gy.
Édesanya
s. gy.
Az édesanya gyógyíthatatlan rákbetegségben szenvedett. Fél év múlva sírban lesz. A fiú nem előre, hanem hátra nézett: érezte édesanyja gyenge kezét, hozzá simuló arcát, ajka érintését homlokán. Hoztam neked valami jót fiacskám. Anyám, édesanyám, te midig olyan jó voltál. Nem sokat veszítesz bennem. Kiszáradtam, elkoptam, de hogy hagyjalak el téged. Férje sietteti halálát. Hol késlekednek a te szekerednek kerekei, óh, Uram? Kész vagyok, hogy hozzád menjek. Azzal csendesen hátra esett. Pillanat múlva egy utolsó, erős kilélegzés rázta meg görcsös vonaglással a vékony, kiszáradt testet. Aztán csendesen feküdt. Két karja kitárva az ágyon, ujjai kissé ráhajoltak kifordított tenyerére – úgy feküdt s oly némán, mint, akit keresztre feszítettek. Halott volt. Mikor Róma fényűző asszonyai egymással vetélkedtek csillogó ékszereikkel, megkérdezték Cornéliát, a Gracchusok anyját, hogy miért nem visel semmilyen ékszert? A híres, római nagyasszony rámutatott gyönyörű négy fiára, és így szólt: „Íme az én ékszereim!” Valóban a gyermekek a csillogó gyémántok, az igazi ékszerek, akik az édesanyát minden gyöngysornál jobban díszítik. Tamási Áron kedves regényében, az Ábel a rengetegben címűben, van egy megkapó, művészettel megírt jelenet, amely igazán megragadó módon tudja kifejezni és megéreztetni, hogy mit jelent a gyermeki szívnek az a szó: édesanyám. A kicsi székely fiút elszegődteti édesapja pásztornak a rengetegbe. Ha fél is néha a gyermek, de vitézül megállja a helyét a bátorságot kívánó szolgálatban. Egyszer azonban meglátogatja az édesanyja. A fiú szíve megtelik csordultig örömmel. A fiú örömét és magatartását azután így rajzolta meg az író: „Elgondolkodtam, - okoskodik Ábel, - hogy milyen is, Istenem az édesanya: Eljött egy kicsi levessel ilyen messze is a gyermeke után, s még ha tudná, hogy a vadak megeszik, úgy is eljönne bizonyosan. Ez nagyobb dolog volt a bombáknál, s nagyobb még Nick Carternél is. Olyan nagy, hogy egyszerre sírni kezdtem. Hát te miért sírsz? kérdezte megijedve édesanyám. - Én örömömben, - mondtam. - Milyen örömödben?- Én abbéli örömömben, hogy nekem is van édesanyám. Erre anyám elkezdett pityeregni, s úgy sírtunk ketten.” /Az élet útja. 61. Old./ Nagyon sajnálom az olyan anyukákat, akik a család mindenes cselédjei. Nálunk ez nem így van és szeretném, ha ezt sikerülne elérnem majd a saját családomban. Én két-három gyermeket szeretnék, hogy sohase érezzék azt, hogy egyedül vannak, nincs kivel játszanak, ha szüleik nem érnek rá. Nem az a legfontosabb, hogy mindene legyen, klassz cuccai, hanem, hogy boldog legyen otthon, és szívesen menjen haza. /Édesanyákról szóló vallomások / Én nem szeretnék egy új anyukát. Szememben az én anyukám a legszebb, legjobb anya. Persze, mások úgy vannak vele, hogy az ő anyjuk a legjobb és legszebb. /Édesanyákról szóló vallomások / A göndör, fekete hajában elvegyülten fehér hajszálak jelentek meg. Ha bosszús, akkor mindig minket szid, hogy megőszült. /Édesanyákról szóló vallomások / Két anyut ismerek: Az egyik mosolygós, a másik szomorú. Ha haragszik, csendesen mondja, úgy még jobban fáj. /Édesanyákról szóló vallomások / Az én anyukámnak sok jó tulajdonsága van. Már mikor
Édesanya
s. gy.
Édesanya
József Attila
megszülettem jól eltalálta a nevemet. /Édesanyákról szóló vallomások / Az én anyukám 47 éves asszony és minket egyedül nevel. Vidáman élünk, pedig pénzünk is kevés van. Sokan mondják neki: menjen másodszor is férjhez, de őneki mi vagyunk az elsők a világon, én és a húgom. Pedig csinos, fekete hajú és kék szemű asszony. Én nagyon szeretem őt. Mi a verést csak hírből ismertjük. Zsebpénzt nem mindig kapok, de inkább szeretetet kapjak sokat és pénzt keveset, mint sok pénzt és állandó üldözést. Ő sohase intézett el egy ünnepet se úgy, hogy odacsapott egy százast azzal, hogy vegyek, amit akarok. Ha megnövök én is ilyen édesanya szeretnék lenni. /Édesanyákról szóló vallomások / Édesanyám, egyetlen, drága, te szüzességed kinyílt virága, önnön fájdalmad boldogsága: Istent alkotok, (szívem szenved), hogy élhess, hogy teremtsen mennyet, hogy jó legyek, s utánad menjek! (Töredék)
Édesanya
Falu Tamás
Te a jobb kéz voltál, én a bal kéz lettem. Messze messzeségből feléd közeledtem. Összekulcsolódtunk, imádsággá váltunk, halálból azért, hogy egymásra találtunk.
Édesanya
Bánk József
Édesanya
Sipos Gyula
Édesanya
Bozóky Éva
(Két kéz) “Mi teszi kedvessé, vonzóvá a földi édesanyát? A szeretet és szenvedés. A kisgyermek, ha elesik, elpityeredik, az édesanya felveszi és rögtön eláll a sírás. Ha megüti kezét, az édesanya megsimogatja, megcsókolja és többé nem fáj.” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 500. Old./ “Emlékszünk-e még a magukra hagyott asszonyokra? Az édesanyákra, akik riadtan várták a postást, hoz-e levelet és milyent: hadibélyegzős tábori lapot, vagy rövid értesítést, “fia hősi halált halt”. A feleségekre, akik sírva integettek a vonat után és fölijedtek éjjel, ha a szél kocogtatta az ablakot. Akik nem hallottak hírt férjükről hetekig, hónapokig, évekig. Még néhány esztendeje is találkoztam pusztai asszonnyal, aki összesen három hónapig élt férjével, integetett a vonat után, megszülte fiát, a fiú felnőtt, huszonöt éves. És a férj, az apa? Ruhája rendben tartva, ott van aszekrényben, inge kivasalva, helye az asztalnál… Huszonöt év… Három hónap… És az asszopny ma is várja, hogy kopogtat egy este, vagy egy hajnalon. Mert nem kapott semmiféle értesítést.” (s. gy.) “/…/Már a Mahábhárata (a hinduk szent könyve) kimondja, hogy “az anya minden guruk közt az első, hogy minden átkot fel lehet
Édesanya
Kapui Ágota
oldozni, csak az anyára szórtat nem és semmilyen világi jámborság, vagy az erdei remeteség sem magasztosabb az anyai hivatásnál. Csak az élvez igazi gondoskodást, akinek él az anyja. Nem bánkódik, nem szenved az öregség miatt - még ha el hagyta is a szerencse - az, aki hazatérhet házába, mondván: anyácskám. És legyenek valakinek fiai, unokái, járjon bár századik évében, ha anyjához menekül, olyan lesz, mint a kétéves gyermek. Szorgos, vagy hanyag, fontos ember, vagy jelentéktelen - mindegy, az anya óvja fiát és nincs a fiúnak más, a sorstól rendelt gondviselője.” (s. gy.) Anyácskám szemében
Anyácskám szemében én vagyok a nappal. Nagyra nyitott ablak meleg sugarakkal. Anyácskám kezében vagyok nyíló virág keze melegében tenyérnyi nagyvilág. Anyácskám arcának vagyok napja-holdja mosolygó derűje Árnyékredős gondja.
Édesanya
Tóth Mária
Édesanya
Bánk József
Ég
Tarcsafalvi Albert
Anyácskám szemében néha könny is vagyok rálehelek s nyomban helyén csillag ragyog. (s. gy.) “Hogyan szeressük őket, az anyákat? Azt se írhatom, hogy nagyon, nagyon - mert ez viszonylagos, s ők olyan kevéssel beérik - inkább arra kérnék meg mindenkit: szépen s a maga módján szeresse az édesanyját és nevelje a gyermekeit abban a hitben, hogy tartozását törleszteni csak új életlángocskák gyújtásával lehetséges.” (Előre: 1984 március 7.) (s. gy.) “Amikor villamosra, aurtóbuszra, vagy vonatra száll fel az ember, olyan unott, fanyar, érzéketlen arccal néznek egymásra az utasok, mintha semmi közük sem volna egymáshoz. Ha azonban felszáll egy édesanya gyermekével, mindjárt megváltozik a kép. A gyermek nem tagadja meg magát. Hosszan beszél. Állandó kérdésekkel ostromolja édesanyját. Minden után érdeklődik. Erre csodálatos változás megy végbe az embereken. Felengednek a fagyos tekintetek. Elsimulnaka ráéncok a homlokokon. A száj mosolyra nyílik. Az arc szeretetet sugároz… Miért? Mert közéjük lépett az ártatlan szeretet…” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 61. Old./ Föl ég felé … Szállok tehozzád fölfelé, magasra Daloknak szárnyán s lelkem olvadoz, Fölírva látom égő csillagodra: Te vagy velem, ha minden elhagyott.
Ég
Egészség
Egyedülvaló
Tarcsafalvi Albert
Stadler Frieda
Demonax
Egyesülés
Moore, Thomas
Egyetértés
Tolsztoj
Egyetértés
Scylurus
Egyetértés
s. gy.
Egyformaság
Pécs Lajos
Elcsügged a szív, kihal a levele, Kezed nyomán kél újra kikelet. Föl ég felé … Én, semmiség, a mindenek Urához, Tehozzád szólok, érts meg engemet, Ne hints reám emésztve égő lángot, Ne ejts szívemen tátongó sebet. Védd, óvd, akiket szívem úgy szeret, S hazánk fölött tarts tiszta, kék eget. A természet szépségeinek teljes élvezete az egészséges érzékszervekhez, a zavartalan szívműködéshez, lélegzéshez, emésztéshez, mozgási képességhez fűződik. Csak közvetlen betegség után tudjuk igazán értékelni, hogy milyen nagyon jó a mély álom, az egészséges étvágy, az ép tagok, a megbízható érzékszervek, a helyes reagálás hidegre, melegre. Az egészség az Isten adta szépséggel, a természettel való érintkezés. Ez ad az embernek életérzést, a betegség, a városi kultúra által történt elszakadás a természettől, ezek gyengítik bennünk az életérzést. Hogy ez tényleg így van, hogy betegségben kevésbé vagyunk boldogok, s hogy a szabad természetben kevésbé érezzük gondjainkat, bajainkat, azt bizonyára magad is tapasztalhattad. Ez a test szerint való lét, jól-lét az egyik gyökere a létörömnek. /Szeretnéd, ha szeretnének / A peripatetika iskolához tartozó Agathoklet azzal kérkedett, hogy ő egyedüli s első dialektikus. Őt Demonax így pirította meg: Ha egyedül való dialektikus vagy, miként lehetnél első, és ha első vagy, miként lehetnél egyedül való. (s. gy.), „Egy házasságban vagy barátságban az egyesülés nem egyszerűen két ember szövetkezéséből áll, hanem kettejük eltérő háttérbeli sajátosságainak összekovácsolódásából is.” /A lélek rejtelmei: 267. Old./ (s. gy.) Az apa meghagyta fiainak, hogy egyetértésben éljenek, de a fiúk nem fogadták meg szavát. Ekkor az apa hozatott velük egy vesszőnyalábot, és azt mondta nekik: Törjétek el! Bármennyit is vesződtek, nem tudták eltörni. Az apa kioldozta a vesszőnyalábot és megparancsolta fiainak, hogy egyenként törjék el a vesszőket. A fiúk külön-külön könnyen elbántak a vesszőkkel. Az apa akkor azt mondta: Látjátok hát, ha egyetértésben éltek, senki sem győzedelmeskedhetik rajtatok. De ha civakodni fogtok és széthúztok, akárki könnyen elbánik veletek. Scylurus, Skitia királya 80 gyermekét intette egyetértésre, amikor kezükbe adott egy vesszőcsomót azzal, hogy tőrjék ketté. Együtt a csomót egyiknek sem sikerült eltörnie, de külün-külön, igen. Ekkor így szólt az atya: Ha összetartók lesztek, mint ez az összekötött csomag, törhetetlenek maradtok, de amennyiben külön váltok egymástól, akkor bárki összetörhet titeket. (s. gy.), Az Aeliusok tizanhaton éltek együtt egy szűknek bizonyuló házban és mind csodálatos emberek, a legszebb atyafiságos egyetértésben. (s. gy.), Egyformák vagyunk a halálban - Egy királynak szép számot kitevő óragyűjteménye volt. Egy nap kirakta őket egy kis asztalkára, s elmerengve nézegette. Valamiért bejött a szolgája, aki
Egyformaság
Egyház
Ismeretlen
Bánk József
Egyház
Török Tamás
Egyház
Török Tamás
Egyoldalúság
Stadler Frieda
vigyázatlanul meglökte az asztalt. Felborult az és az összes óra csörömpölve hullott a földre. Rémülten állott a szolga ura előtt, ki előbb haragos arccal nézett rá, majd nevetve így szólt: Amit én évek hosszú során nem voltam képes véghez vinni, - hogy az órák egyformán járjanak, - azt te egyetlen mozdulattal megtetted. Most valamennyi hallgat. /Példák gyűjteménye / Villanovában Montpellier püspök elé vezettek egy szegény embert, aki alamizsnát kért. A püspök utasítást adott titkárának, hogy szép összeget djon neki. Ekkor a titkár halkan a püspök fülébe súgta: Nem tudja püspök atyám, hogy ez az ember protestáns? Még, ha zsidó, vagy mohamedán volna is, ő szegény, szerencsétlen ember és ez elég. Isten mindegyikünknek közös ura, és valamennyien egyformán testvérek vagyunk. (s. gy.), „Az egyház is jó pásztor! Minden egyes ember nagyon-nagyon nagyra becsül, akár kebelén belül vagy akár kívül. A legnagyobb érték az Egyház szerint Isten, az Abszolút jó és hiánytalan Tökéletesség. Akitől minden származik, és Akiért minden van itt a földön. Isten után a legnagyobb érték itt a földön az ember, mert Isten képét tükrözi vissza: értelmével, halhatatlan lelkével és szabad akaratával. Az Egyház azt akarja, hogy az ember valóban tudatára ébredjen eme lenyügözően nagy értékének.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 245. Old./ ”Az egyház, amely magyar földön született: az unitárius. És mert szemmel látható a kereszténység formálódó egysége, annál fájdalmasabb ennek az egyháznak a mai itthoni, szülőföldjevesztett árva sorsa. Mintha csak megtürt menekült lenne, itt egyre kevésbé számolnak vele, töreténelmi értékét-rangját - és magyarságát! - figyelembe se véve egyházaink között szinte utolsónak rangsorolják, előbbre való még az iszlám is. A kormányzat, ha tanácskozásra egyházakat hív meg, és egyetlen egyháza mellőz: ezt mellőzi. Ezt, amely - hadd mondjam ki többek között Bartók Béla egyháza is; Bartók 1988-as hazai sírba helyezésekor ország-világ észrevehette.” /Unitáriusok; 118. Old./ “Kicsiny egyház - talán ez az egyetlen bűne is. Aféle kisebbség csak. És a változó típusú és moralitású államhatalom, amely az állandó típusú és most már remélhetően állandó moralitású új szövetségeseivel, az egyházakkal megosztja gondjait, de a kicsi létezését elfelejti, mást is elfelejt: mint ország, mi éppen olyan kicsinyek vagyunk, mi több: törekvéseink épp a négyszáz év előtti unitárius törekvésekhez mennyire hasonlók, és hogy milyen jó érzés, hogy végre mégis észre vesz minket a világ.” /Unitáriusok; 118. Old./ Aki az embereket csak egy oldalról nézi, éspedig arról, amelyen ő maga erős, az nagyon hamar kész azzal, hogy mást gyengébbnek lásson. Pedig olyan nagyon sokféle külső, belső, fizikai, szellemi, társadalmi, anyagi helyzeti előnyük és hátrányuk van egymással szemben. Mindig feltehetjük, hogy a másik ember valamiben csak fölöttünk áll, ha mi ebben a pillanatnyi helyzetben nem is látjuk azt. Nem hatott meg téged Jézus mondása a Jákob kútjánál? Ott állt előtte a tudatlan és bűnös asszony, de volt korsója. Talán habozott is egy percre: adjon-e vizet ennek az ismeretlen vándornak, aki megszólította. Jézus csendesen mondta: Ha te tudnád, ki az, aki tőled vizet kér, te kérnél tőle. S az asszony – jaj de nagyon okos volt és nagyon gyors nyelvű nagy sietve
Egység
Ismeretlen
Egység
John Donne
Együttélés
Együttlét
Együvétartozás
Éjszaka
Sütő András
Moore, Thomas
Ismeretlen
Ismeretlen
megállapította: Uram, hisz nincs is korsód, mivel meríteni tudnál. Asszony, asszony, ha te tudnád, ki az, aki veled szól! De sokszor láttunk valakiben egy tikkadt vándort, egy vizet kérő szomjazót. Még bölcs tanácsokat is adtunk neki és nagyhangú oktatásokat, és nem tudjuk, hogy több lakik lelkében az Istenből, mint mibennünk, ha éppen véletlenül van is korsónk. /Szeretnéd, ha szeretnének/ „Férfi és nő teljességének, egységének a gondolata maradt ránk, a görög mitológiai regét feldolgozó Platon Sympozionjában. Eszerint az ember valamikor férfi és nő volt egyben. Egy roppant, forgásban elveszítették egymást, azóta külön-külön csak fél rész mindkettő, és szüntelenül keresi a párját, a társát, vagy a másik felét, akivel teljessége megvalósulhat. E mítoszok jeképei szerint a szerelem nem más, mint maga a keresés, az egymásra találás, az egyesülés.” (s. gy.) „Mert minden lélek összetett, s nem ismeri a részeit külön-vegyített lelkeket a szerelem eggyé vegyít./ (s. gy.) „Pedig Biharban a történelem hozta magával, hogy együtt éljünk s együtt dolgozzunk ugyanazon sors fiaiként; s mikor a keményen robotolók, földjük rabjai - a földéi, mely nem volt az övék kiegyenesített kaszákat és hegyes vasvillákat ragadtak, senki sem kérdezte, hogy csatasorbeli társa Ion-e, vagy János. Nem válogattak közöttük soha a tömlöcök s az akasztófák sem. Ionnak éppolyan nyomorúságos háza volt, mint Jánosnak; gyermekeik éppúgy nem járhattak iskolába, sem románba, sem magyarba, s elgyötört tagjaikra és megfagyott szemükre egyenlőképp borultak ugyanazok a hantok.” (Nagyenyedi fügevirág) (s. gy.) „Sokan, úgy tűnik az együttlét fájdalmát élik meg és az egyedüllét előnyeiről ábrándoznak; vagy épp fordítva, egyedül élnek és magányukat az intimitás csalogató ábrándképeivel népesítik be. Így csapongani oda és vissza a két jogos követelés között, melynek vonzásában a szív csak vergődik, frusztráló, végeláthatatlan küszködés lehet, amely sosem hoz gyümölcsöt és sosem csillapodik.” /A lélek rejtelmei: 38. Old./ (s. gy.) “Noha már csak halványan, a mesékből még kikövetkeztethető a szerelemnek egy olyan ősi felfogása is, amely ezt a magasabbrendú törvényszerűségnek, az emberi élet kiteljesedésének, a humánum lényeges tartozékának érzi. E felfogást, az ember teremtésének ótestamentumi mítosza nyiltan és félreérthetetlenül tükrözi. Eszerint, amikor Isten megteremtette Ádámot, és megállapította: “Nem jó az embernek egyedül lenni, teremtek azért neki társat, hozzáillőt', Ádám oldalbordájából teremtette meg Évát”. Az ősi mítosz így fejezte ki a nő és férfi együvétartozását; hiszen ketten egy test, egy lélek. Igaz, ebbe a mítikus elképzelésbe még belejátszik a korabeli felfogás a férfi magasabbrendűségéről s asszony alávetettségéről.” (s. gy.) A nap lassan kúszik lefelé az égen a sztyeppe széle felé, s mikor szinte nekiütközik a földnek, harag vörös színt ölt. Pirosas fény önti el a sztyeppét és a furcsa világítás méla bút áraszt az ember szívében, vágyakozást a messzeségbe, el ebből a pusztaságból. Azután a nap széle a földbe ütközik, majd az óriás korong eltűnik a láthatáron. Az égen még sokáig játszadozik az alkony csodálatos
Ékesszólás
Licinius Calvus
Ékszer
s. gy.
Eledel
Artaxerxes
Élet
Szilágyi Domokos
színeinek muzsikája, de egyre halványodik, míg be nem áll a szürkület, a meleg, néma este. Kigyúlnak a csillagok, fényük remeg, míg elönt mindent a csendes éj. Licinius Calvus olyan ékes előadással beszélt Vatinius ellen, hogy ez félreállva így szólt: Kérlek bírák, mivel ez ember igen ékesszóló, el kell veszítenem ügyemet. (s. gy.), Phocyon nejét kérdezték meg, hogy miért nem visel ő is ékszert, mint a többi nő. Azért. Volt a válasz, mert férje megelégszik saját ékszereivel, az erényeivel. (s. gy.), Artaxerxes Mnemon menekülés közben fekete árpakenyeret evett, miközben megjegyezte: Kár, hogy az eledel e kedves nemét eddig nem ismertem. (s. gy.), Hát ez vagy itt vagy fényévekre mindattól amit valaha úgy hívtál: élet délceg egyenruhában sétál körülötted a kibérelt halál szokd meg hát szokd meg mint megszoktad régen a kifényesedett fenekű nadrágot fakó nyakkendőt kajlácska kalapot evés közben olvasott újságot ujjadon a karikagyűrűt feleséged apró zsörtölődéseit azt hogy kirúgtak állásodból s térdig lejártad a lábad a mindennapiért szokd meg mint nappal a fényt éjszaka a sötétséget a zajt a csöndet az alvást ébrenlétet pulzusod lüktetését a hideg vacsorát s a legborzasztóbb az hogy megszokod (Halál árnyéka) (s. gy.)
Élet
Magyari Lajos
Élet Beváltatlan álmom minek fájjon? A tévedésnél igazam erősebb, nem az a fontos, hogy rokonok – de testvérek lakják ezt a földet. Én pedig? A test már vészt csenget, De élek. Most a magam dolga minden, nem hagyatkozom, magamért nem remélek.
Élet
Rousseau
Élet
Dethlefsen, Thorwald
(Csoma Sándor naplója) (s. gy.) „Mi, emberek, földi létünk idején csak félig élünk: a lélek tulajdonképpeni élete a tett halálával kezdődik.” (s. gy.) „Az élet tehát egyszerre az előző élet eredménye, de a következő alapja is. Más szavakkal: mostani életemben előző életem gyümölcseit takarítom be - akár jók, akár rosszak! -, egyszersmind elvetem a magvakat a következő életemhez. Időben lekicsinyítve ez áll minden tettünkre: ezek mindig egy korábbi tartalom formái, egyszersmind tartalmak egy későbbi formához. Tudatosan élni - ez annyi, mint mindennek a tudatában mindkét irányban felelősen
Élet
Tolsztoj, Leo
Élet
Tamási Áron
Élet
Sipos Domokos
Élet
Dethlefsen, Thorwald
Élet
Ismeretlen
Élet
Szőcs István
Élet
Moore, Thomas
Élet
Puskin
cselekedni.” (Élet az élet után.) (s. gy.) Amíg élet van az emberben, tökéletesítheti magát és szolgálhat a világnak. De a világnak csak azáltal szolgálhat, ha tökéletesíti magát és csak akkor tökéletesítheti magát, ha a világnak szolgál. (s. gy.) S akkor, egy reggel, nem tudom honnan és hogyan, az a szó jött a számra: jövendő. Többször elmondtam magamban, s mindinkább olyan lett ez a szó, mint egy óriási hajó, amelyre fel lehet szállani, s amellyel új partot is el lehet érni talán. Éreztem, hogy élet kezd áramlani a tagjaimban ismét. Új gondolat napja sütött a szemeimbe; új utat láttam az emberi szívhez, s ez minden néppel közös volt. (Erdélyi Csillagok) (s. gy.) A réten, a falu fölött s a környező hegyekben szürkésfehér párapászmákat lengetett ide-oda a szél, az égbolt pedig mozdulatlanul gömbölyödött mindenre. A hegyektől zárt kis sík, leborítva az éggel, terhes volt az életszagtól, s feszültségtől vemhes. A kipattanni akaró élet zuhogott a mozdulatlanság alatt. Várta az ember, hogy a világ megcsorduljon, mint a csecsemőszájra érett anyamell. (Vajudó idők küszöbén) (s. gy.) „Az életet egy feladathoz hasonlíthatjuk: születésekor az ember kap egy bizonyos anyagot (képességei, szándékai), célként az élete végességét, és harmadszorra bizonyos viselkedési módot, amelynek segítségével el kell jutnia a célhoz, illetve meg kell valósítani azt a veleszületett anyagból. Ez könnyedén sikerülhet, ha az anyag, a cél és a mód kiegyensúlyozott arányban szerepel benne. Minél távolabb esik e három összetevő közül kettő egymástól, annál nehezebb megfelelő viselkedést kialakítani, hogy megoldhatóvá váljon az „életfeladat””. (Élet az élet után.) (s. gy.) „Az éhséggel együtt elfelejtettük a kenyérért fohászkodó imádságokat, meg a kenyeret dicsőítő szép magyar dalokat is. „Domboldalon áll egy öreg nyárfa Nyárfa alatt édesanyám háza. Édesanyám fehér fejkendőben, Cipót dagaszt nyárfa tekenőben.' Hol vannak már a nyárfa teknők? /…/Csupán azért kapartam elő a feledés homályából a kenyér múltját, hogy megvilágítsam vele a kenyér jelenét; hogy a kenyér tiszteletére és megbecsülésére figyelmeztessem kenyérben bővelkedő kortársaimat. Hiszen a kenyér ma is életet jelent.”” (s. gy.) „/…/Hol az élet kezdete és határa, hol a lét értelme, azaz milyen létnek és milyen elmúlásnak van az ember számára egyáltalán felfogható értelme?” (Előre: 1981 december 24) /S.gy. / „Egy barátom, aki gyermekkoromtól közel áll hozzám, néhány éve elveszíette a férjét, aki rákban meghalt. A férje halála miatt sokáig engesztelhetetlen dühöt érzett, ezt többször elmondta, de azután egy nagyon hosszú küzdelemben, fokozatosan elvégezte a gondviseléssel, hogy bensőségesebb viszonyba kerüljenek. A végzet rejtélyes megnyilvánulásaival folytatott küzdelem, lehet az egyetlen út a felfedezés felé, hogy az élet nem saját akaratunk terméke, hanem egy sokkal hatalmasabb akarat kezeműve.” /A lélek rejtelmei: 224. Old./ (s. gy.) Az élet szekerén Megrakják néha roskadásig,
De a kocsi vígan repül. A „Vén Idő” ül a bakon És hajt, hajt istentelenül. Reggel beszállunk nyaktörésre Készen: Szívünk csak úgy röpít, Félre lustaság, óvatosság, Hajts! kiáltjuk, az istenit! Délre alább hagy a buzgóság, A vad iram félholtra ráz. Nézzük a lejtőt, omladékot, Lassan, - kiáltjuk, hé vigyázz!
Élet
Stadler Frieda
Élet
Stadler Frieda
Élet
Ismeretlen
Estére végre megnyugodna Az összezötykölt társaság. S próbál a vackán elaludni De a kocsis csak hajt tovább. Az élet értékes az ember számára akkor is, ha szívet tépő, lelket emésztő csapások érik, ha kellemetlenségek, szenvedések láncolata. Szent Ágoston, ez a kíméletlen őszinteségű, lelkének legmélyére tekintő ember, aki az első önelemző művet ajándékozta nekünk, így írja le ezt a lelkiállapotot: Keserű könnyeket hullattam és állandóvá lett bennem a kesergés. Boldogtalan voltam, de ez a gyászos élet mégis kedvesebb volt nekem, mint elveszített barátom. Mert szerettem volna ugyan az életen fordítani egyet, de nem szerettem volna inkább életemet elveszíteni, mint barátomat. Halálosan untam az életet, de mégis féltem a meghalástól. Hogy vannak, akik tényleg eldobják maguktól az életet, az csak az idegrendszer pillanatnyi őrültségének a jelensége. Az EMBER akar élni, és akarja érezni és átélni, hogy él. Általában kevésbé elítélt formája a bódulatban élésnek: az élvezetek, szórakozások folytonos keresése és halmozása, de a gyökerük egy: Nem a meglevő életet élni, hanem egy másik, szerezett életet. Van ennek szelíd formája is, a ruha, vagy frizura, amelynek tiszteletére hirtelen nagyvilági dámává, vagy vérforraló fiók-démonokká változnak át egyébként békés bolti leányok, vagy gépíró kisasszonyok, - regény, melybe beletemetkezik a falusi tanítónő, vagy a patikában kiszolgáló vegyész-doktorkisasszony. Beletemetkezik nem azért, mert annak művészi szépségében gyönyörködik, hanem azért, hogy elfeledje saját életének reménytelenségét, keménységét, sivárságát. Édes az élet és becsesebb minden birtoknál, de ha rideg pálya a földi örökség, mi egyéb, mint egy olyan aranypohár, melyben az üröm igen sok, a méz pedig igen kevés. Szép az élet és nagy ajándék, de ha a sírpartig örökös a bú, a könnyek, fájdalmak és sóhajtások – minden külső fény és kincsek mellett is – mi egyéb, ha nem gyémántos korona a beteg fején és olyan koszorú, melynek csak század része rózsa, a többi mind tövis? Közös vágya mindnyájunk szívének rózsa és méz alakjában a boldogság, de haj, sötét a földi örvény, s mi a legfőbb: Szívünk egymás előtt igen mély titok. Azért nem csoda, hogy a való helyett sokszor csak tündérfelleg, a boldogság helyett hosszú bú az osztályrészünk. És
Élet
Paul Bourget
Élet
Liviu Rebreanu
Élet
Ismeretlen
Élet
Ismeretlen
Élet
Lin Jutang
ezért mégis drága és édes az élet. A gazdag pompájától nem válik meg örömest, a szegény nyomorától. A tudós ismereteiben gyönyörködik, a tudatlan tudatlanságában. Így védi életét a hernyó, így őrizkedik ellenségeitől a pillangó. Mondjad a koldusnak: Uraság vár reád az égben. Ő inkább marad itt koldus. Beszéld el a tudósnak, hogy ott tökéletes lesz tudománya. Inkább beéri itt a töredékkel, mert oly szép a nap fénye, oly kedvesek a föld virágai, oly édes itt a lélegzet. Isten bölcsességéhez tartozott úgy alkotni meg az embert, hogy szeresse életét, és örömét találja a földi dolgokban és örvendezzen a földön a mennyei dolgoknak. Az embernek úgy kell élnie, amint gondolkodik, mert másként előbb, vagy utóbb úgy fog gondolkodni, amint él. Az élet egy óriási lejtő. Teteje az égből indul, lába a semmibe vesz el. Az embernek irtózatos erőt kell kifejtenie, hogy megállhasson a lábán. Mert, ha egyszer el kezdett lefelé gurulni, nincs az a hatalom, mely ismét egyensúlyba tudná állítani. Úgy élj, mintha mindennap meghalnál, s úgy dolgozz, mintha örökké élnél. Az élet: álom, az valódi bölcs, Ki ébren él, de mindig álmodik. Az egyetlen probléma, amelynek minden kínai filozófus öntudatlanul bizonyos jelentőséget tulajdonít: hogyan élvezzük az életet, és ki tudja az életet a legjobban élvezni? Nem keresik a tökéletességet, nem törekszenek az elérhetetlen után, nem kutatják azt, ami megismerhetetlen: úgy fogják fel a szegény, halandó ember természetét, ahogy van, s azt kérdezik: Hogyan szervezzük meg az életünket, hogy békésen dolgozhassunk, nemesen tűrhessünk, és boldogan élhessünk? Kik vagyunk? Ez az első kérdés. Erre a kérdésre szinte lehetetlen válaszolni. De mindnyájan egyet értünk abban, hogy az a dolgos ÉN, mely mindennapi tevékenységével van elfoglalva, nem egészen igazi énünk. Bizonyosan tudjuk, hogy a puszta megélhetés kergetése közben elvesztettünk valamit. Amikor elnézünk egy szaladgáló embert, aki keres valamit a mezőn, a bölcs rejtvényt adhat fel valamennyi nézőnek: mit vesztett el ez az ember? az egyik azt hiszi: az óráját; a másik azt hiszi: egy gyémánt melltűt; ismét mások más találgatásokba fognak. Amikor minden találgatás csődöt mondott, a bölcs, aki valójában nem tudta, mit keres az illető, így szól a társasághoz: Hát én megmondom. Elvesztett egy kis lélegzetet. És senki sem tagadhatja, hogy igaza van. Gyakran megfeledkezünk igazi Énünkről az élet kergetése közben, mint a madár, amely megfeledkezik saját veszedelméről egy sáskát üldözve, amely szintén megfeledkezik a maga veszedelméről, másik zsákmányt üldözve, ahogy Csuangsze parabolája olyan szépen fejezi ki: „amikor Csuangsze Tiao-Lingban. A parkban sétált, meglátott egy különös madarat, amely Dél felöl érkezett. Szárnya hét láb széles volt. Szemének kerülete egy hüvelyk. Közel szállt el Csuangsze feje fölött s megtelepedett egy gesztenyefán. Miféle madár ez? – kiáltott fel Csuangsze. Erős szárnya van, és nem röpül el. Nagy szeme van, és nem lát. Felgyűrte tehát a ruháját, s íjával közeledett feléje, hogy lelőhesse. Most megpillantott egy tücsköt, amely mindenről megfeledkezve élvezte az árnyékot. És látott egy sáskát, amely ráugrott és megragadta, közben megfeledkezve tulajdon testéről, amelyre
Élet
Voltaire
Élet
Tagore
Élet
Farkas Árpád
Élet
Ady
Élet
s. gy.
Élet
Bódás János
tüstént lecsapott a különös madár és zsákmányul ejtette. És ezért feledkezett meg a madár a maga természetéről. Ój, jaj – kiáltott fel Csungsze sóhajtva, hogy bántják egymást ezek a földi teremtmények. A nyereség hajszolását veszteség követi. Félretette tehát íját és haza ment, mert elkergette a park őre, aki tudni akarta: mi dolga van ott neki. Ezután Csuangsze három hónapig nem mozdult ki házából. Végre Lin Csü megkérdezte: - Mester, hogy van az, hogy oly régóta nem jártál kinn? Miközben testi alkatomat megőriztem, - felelte Csungsze, - elvesztettem eszem elől igazi énemet. Iszapos vízbe bámultam, s elvesztettem szem elől a tiszta mélységet. Különben is azt tanultam a mestertől: - Ha kimégy a világba, kövesd szokásait. Már most, amikor a tiao-lingi parkban kószáltam, megfeledkeztem az igazi énemről. Az a különös madár, amely a közelemben rászállt a gesztenyefára megfeledkezett a maga természetéről. A gesztenyés őre tolvajnak nézett engem. Ezért nem jártam ki. Csungsze ékesen szóló követője volt Laotszenek, mint, ahogy Mentius ékesen szóló követője volt Confuciusnak, s mindkettőt kb. egy évszázad választotta el mesterétől. Csuangsze kortársa volt Menciusnak, Laotsze valószínűen Confuciusnak. De Mencius megegyezett Csuangszevel abban, hogy elvesztettünk valamit, s a filozófia dolga, hogy megtalálja és visszaszerezze azt. Ebben az esetben Mencius szerint: A gyermek szívét”. Mert ez a filozófus azt mondja: „Az a nagy ember, aki gyermek szívét nem vesztette el”. /Bölcs mosoly / Az emberek legnagyobb része élete egyik felét úgy használja fel, hogy a másik felét elrontja vele. Aludtam és azt álmodtam: az élet öröm. Felébredtem és azt láttam: az élet kötelesség. Dolgoztam és azt láttam: a kötelesség öröm. Élni a hó alatt is lehet jó de csattogó szélben érdemesebb. Most kerül dűlőre Érdemesek vagyunk-e Életre és jövőre. Az élet hősköltemény az emberről, aki az élet szívét keresi és nem találja, mindent akar tudni, de erre nem képes; aki erős akar lenni, de nem tudja legyőzni önnön gyengeségeit. Győzzük le a halált – Három nagy fiam már Katonasorba lépett S a negyedik is ott lesz Ha vár még egy-két évet. Elgondolni is szörnyű, Hogy egyszer véres hadra Kelnek, ölni… Vagy rájuk Vadásznak, mint a vadra! Elhiheti akárki, Hogy a béke az álmom, S mindent megteszek érte,
emcsak úgy prédikálok.
Élet
s. gy.
Élet
Ismeretlen
Élet
Tóth Árpád
De van-e, akinek nincs Kincse, mi néki drága? Otthona, szülőföldje, Vére, népe, hazája, Falu, város, a táj, hol Emberré nőtt, a rétek, Hegyek, iskolák, gyárak, Vagy békés gólyafészkek? Hangszered, ekéd, tollad Gyermeked puha szája, Szerelmed… s a harangszó, ely hív a vacsorára… Aki szeretsz, - akármit! – Vesztét hogy is akarnád? Hát tégy meg érte mindent: Döntsd a halál hatalmát! Küzdj s védd nyugalmunk azzal, Mid van! Fáradj örömmel A jövőért: Kézzel, ésszel, Tollal, foggal, körömmel. Nem azoké az élet, Kik tétlenül nyafognak: Azoké, kik a tettre Elszántan összefognak. Ha rút önzés helyett majd Mind, mind egyet akarnak: A tanya, falu, város, Országok, birodalmak. Minden gonoszságon Győz ez az akarat, Csodát tesz, milyen még Nem volt a nap alatt: Ily hatalom előtt majd Elrettenve megáll S leteszi tömeggyilkos Fegyverét a halál! A természet néha megtréfálja az embert és halk női suttogásból, vagy a puha kézszorításból olyan érzelem fakad, amely soha többé nem múlik el. Ki állíthatná, hogy egy szerelemmel és szenvedéssel telt élet nem különb az olyan életnél, amelyből a szerelem és a szenvedés hiányzik. Lehet az életben olyan pillanat, amely minden árat megér. Asszonyi ösztöne kivirágzott és ez asszonyi ösztön megérezte az életet, hogy az élet gyönyörű és borzalmas, szomorú és szép minden ellentét együtt és elválaszthatatlanul ragyog benne. Szent nyomorék, riadj! Ha sántán, sírva, reszketek is, de föl! Koporsók közt is, táncra csak, élni még, Haj, szörnyűbb tán a hős halálnál, Jöjjön a bátor, hősi élet! Emeld fel áldott, megtaposott fejed,
Élet
Carlyle Tamás
Élet
Kökösi Kálmán
Élet
Scheler
Élet
Bánk József
Élet
Bánk József
Megfogyva bár, de törve nem! – újra zengd! A csonka törzs vén szíve döngjön S ősi, erős karok újra nőjenek! Carlyle Tamás szavait, melyeket fia ágya fölé íratott, válasszuk mi is jelszóként: „Ember! Az élet szép… bármit hoz is a sors; el ne felejts élni!” Mi hisszük, hogy életünk alakulása legelső sorban a magunk akaratától függ, mely érdem szerint maga után vonhatja Isten áldásait. Ugyanakkor számolunk azzal is, hogy vannak olyan erők, olyan tényezők, melyek hatáskörünkön kívül állanak, amelyekre vagy nagyon kis mértékben, vagy egyáltalán nem tudunk befolyást gyakorolni. Ezeknek az erőknek a létezését kétségbe vonni sem szabad. Viszont az élet minőségét két szempontból lehet meghatározni: milyen körülmények között élünk és hogy élünk. Mindannyian szeretnénk jó körülmények között élni, ha nem lennének nehéz anyagi gondjaink, súlyos megpróbáltatásaink, ha nem érne betegség, bánat, veszteség, gyász, szeretnénk, ha szeretnének, ha megértés, jó akarat, szeretet, tisztelet venne körül. Ez természetes, szükséges és fontos. De nem a legfontosabb. A legfontosabb az, hogy kik vagyunk, milyenek vagyunk és hogyan élünk. A legsúlyosabb körülmények között, nélkülözés, betegség, meg nem értés, üldöztetés közepette is lehet az ember jellemes, becsületes, jó és igaz. A názáreti Jézus emberi és prófétai nagysága abban van, hogy felismerte: Az élet egy szent, egy csodás, Isten adta alkalom, hogy az ember addig haladjon erkölcsileg, míg Isten fiává lesz, s az élet Isten országává szépíti és jobbítja. Lám ő is beleütközött kora szabta áttörhetetlen közönyös ércfalába, de erkölcsileg el nem bukott, Isten fiatudott lenni, s a halál árnyékában is az tudott maradni. /Sárarany c. beszédből / „Félelmetes, hogy az életet csak a bánat sötét és fájdalmas útján tudjuk elnyerni. De ez nagyszerű, hogy egyáltalán van számunkra út az élethez.” (Vom Ewingen, 50. Old) „Az élet mozgás, erő, tevékenység, aktivítás!… Képzeljétek el, milyen szőrnyű lenne, ha az emberek mind némák lennének itt a földön! Az örökös csend, az örökös hallgatás a halál birodalma. Nem lenne gyermekkacaj. Nem lenne ifjúi hősies fogadkozás és ígéret. Nem lenne vigasztaló, részvevő szó többé. Nem lenne szívet-lelket üdítő, felemelő ének. Nem lenne szentbeszéd. Nem lenne figyelmeztetés az örök élet útjára. - Minden hallgatna, mint a néma sír! - Nem mondhatnánk azt sem: Édesanyám! Sem imádságos lélekkel nem suttoghatnánk: Mi Atyánk!… /…/Hálát kell adnunk Istennek, hogy megadta a beszéd adományát. Úgy kell vele élnünk, ahogy Isten akarja.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 355. Old./ „Az élet hullámzó tengerére előbb-utóbb minden embernek ki kell eveznie. Nem maradhatunk mindig a szülői ház zavartalan, csendes ölében… Vannak, főleg a fiatalok között, akik még nem tudják, mi az élet. Azt hiszik, mindig nyíló rózsák között járnak, minden mosolyog, örül, dalol, muzsikál nekik. Minden szépnek, kedvesnek, kellemesnek tűnik… - De ezek a jóhiszeműek hamarosan kiábrándulnak… Csalódottan döbbennek rá, hogy a föld nem a boldog paradicsom, hanem a siralom könnyes völgye. Ha van is öröm, ürömmel kevert, - ha nyílik is rózsa… tövissel szegélyezett. Ez a realítás!” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 135.
Élet
Bánk József
Old./ „Az emberi élet hatalmas folyamán apró élet-csónakok siklanak tova. És minden csónak más! Ebben az évben hány ilyen életcsónak került zátonyra? Hány élet-csónakot vágott a sziklafalhoz a vihar? Hány csónak merült el menthetetlenül a tenger mélységében? … Hány ismerős csónak jutott a végtelen tengerbe (rokon, barát, ismerős, munkatárs)? A mi csónakunk még ott himbálózik a folyón! - Adjunk hálát érte Istennek!
Élet
s. gy.
Élet
s. gy.
Élet
Bánk József
Élet
Bánk József
Élet
Bismarck
Élet
Bánk József
Élet
Ismeretlen
Élet
Bölcs István
Ha jó, vagy rossz sorban, vagy kellemetlenségben volt részünk, csókoljuk meg a láthatatlan kapitány kezét, aki tulajdonképpen irányítja ezt a nagy élet-folyamot.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 85. Old./ Ember, rövid az élet, tegnap születtél, holnap sírban vagy. Minden kincsed a lélek, ez az egyetlen, mely tiéd marad. Minden más, miért futsz: légvár, csak álom… Mely szertefoszlik a halálos ágyon… Ember, rövid az élet, egyetlen kincsed a lélek! Gondold meg, nagyon, - gondold meg nagyon! Az ember élete hasonló a vashoz. Ha használatban van, akkor elkopik, amennyiben pedig használaton kívül van helyezve, akkor megrozsdásodik. (s. gy.), “Azt szokták mondani, hogy az ember élete az első hét évben döl el. Sok igazság van ebben, de joggal mondhatjuk, nemcsak az első hét, hanem a visszamenő hetvenhét évben döl el!… Minden emberi élet hosszú, messze visszanyúló fejlődési folyamat erdője. Mint valami széles folyam, amely több országon megy át, magával hozza mindazt, amit a hosszú úton összesezedett, így van az embernél is…” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 404. Old./ „Az élet, a földi élet olyan, mint egyetlen nap. Rövidebb, vagy hosszabb nap. Minden emberi életnek meg van a sajátos célja, hivatása. Istentől kitűzött életfeladata. Ezen kell állandóan fáradoznunk, dolgoznunk. Sohasem leszünk teljesen és tökéletesen készen. Az együgyűek, üres lelkek azt hiszik, már készen vannak… Pedig jóformán még az út elején állnak.” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 443. Old./ “Nem értem, hogy az az ember, aki maga fölött elgondolkodik és mégis Istenről semmit sem tud, vagy nem akar tudni, hogyan tudja elviselni az életet az önmegvetésben és életuntségban… Nem tudom, hogy tartottam ki én is régebben. Ha most is meg kellene élnem, amit azelőtt éltem, Isten nélkül… valóban nem tudnám, miért nem vetem el az életet, mint egy bepiszkolt, szennyes inget…” Isten nélkül nincs értéke az életnek! “A mi életünk is kettős vágányon halad. Az öröm és fájdalom útján. Mindenkinek kijut mindkettőből. Egyikből több, másikból kevesebb. De biztos, hogy nem marad el a fájdalom az életünkből, - de az öröm sem. /Vasárnapok – Ünnepnapok: 485. Old./ Munkás élet után mi lehet szebb, mint élvezni a szembejövők kalapemelését, ami kijár a tisztes öregeknek? (S.gy.) “/…/az élettől elszakadó ember eltompul, kiürülnek érzelmei, “menekül” az élet elől, amelyben pedig benne kell élnünk, hiszen ez az emberi formájú létezés feltétele. Megszívlelendő tanulság ez
Élet
Bölcs István
Élet
Ismeretlen
Élet
Nádasdi Péter
Élet
Gyenes István
Élet
Teréz anya
Élet
Bánk József
mindenkinek, aki az “én házam - az én váram “ elzárkózásában akarja nevelni gyermekét, aki csak saját kis életformájának falait építgeti, s bedeszkázza rajtuk az ablakokat, amelyek a többi ember sorsára-életútjára nyílnak.” S.gy.) “Mit tegyünk azokkal, akik “magukba engedik” ugyan az életet, nem bújnak falak mögé, de nincs meg bennük az a szűrőrendszer, amely kiválasztja az életfolyamatból a lényegest, a fontosat, azt, amit törvénynek kell elfogadnunk, amikor sorsunkat-magunkat tervezzük. Itt van a szülők, nevelők első számú feladata! Nekik kell segíteniük abban, hogy a fiatalok megismerjék és elfogadják azokat a szabályokat, emberi normákat, amelyek együttélésünket irányítják - azaz megtanítsák a fiatalokat önmaguk megismerésére, s elhelyezésére a világban.” (S.gy.) “Beszélünk, gondolkozunk, táplálkozunk, közlekedünk, dolgozunk, pihenünk - és még sok mindent művelünk életünk során. Nappal világos van, éjszaka sötét. Egyszer esik, máskor fúj, vagy örülünk a szép derűs napsütésnek. Van szerelem és szívátültetés, űrhajózás és csőrepedés. Vannak melegvizű tavak, változó hőmérsékletű tengerek, örökké hófödte hegycsúcsok, állatok, emberek.” /S.gy. / “Az élet fő célja a tett… A derék egyedüli célja a jeles tett. Életed törvénye legyen: magányban tökéletesülni. Második kör a család: a szeretet és a hála kötő, biztosító ereje. A harmadik a haza. E szóban: haza foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak összessége.” /S.gy. / “Éljen hát az emberiség? A rugkapáló csecsemő élni akar, úgyszintén a szerelmes serdülő, a dolgozó, az alkotó felnőtt, a betegek és az öregek túlnyomó többsége is. Valahol mégis hiba van. De hol? Ez nem szónoki kérdés.” /S.gy. / AZ ÉLET HIMNUSZA Az élet egyetlen – ezért vedd komolyan. Az élet szépség – csodáld meg. Az élet boldogság – ízleld. Az élet álom – tedd valósággá. Az élet kihívás – fogadd el. Az élet kötelesség – teljesítsd. Az élet játék – Játszd. Az élet érték – vigyázz rá. Az élet vagyon – használd fel. Az élet szeretet – add át magad. Az élet titok – fejtsd meg. Az élet ígéret – teljesítsd. Az élet szomorúság – győzd le. Az élet dal – énekeld. Az élet küzdelem – harcold meg. Az élet kaland – vállald. Az élet jutalom – érdemeld ki. Az élet élet – éljed. „Tanítványai a pusztába temették el Jánost, messze hazájától -. Élete mégsem volt hiábavaló! Előkészület volt. Harmincegy évet élni János halálával ezerszer szebb sors, mint háromszor harmincegy éven át Heródes éeletét élni!” /Vasárnapok -
Élet
Bánk József
Élet
Seneca
Élet
Pythagoras
Élet
M Cicero
Élet
Micerinus
Élet
Seneca
Életérzés
Életérzés
Stadler Frieda
Stadler Frieda
Ünnepnapok: 26. Old./ “A lelki életben /…/sokszor nem vagyunk elég bátrak, határozottak. Igaz, vannak jó hívek is, akik emberi tekintet nélkül hűek kötelességükhöz! Ezek a jót, amit tesznek, lehetőleg el akarják rejteni, hogy jobbnak ne tartsák őket, mint amilyenek. Ez az indokolatlan félelem is sok jót megakadályoz. A világnak szülksége vana jók felemelő példájára! Nem emberi dicséret végett, hanem Isten dicsősége miatt! “Hogy lássák jó cselekedeteiket és dicsőítsék Atyátokat, ki a mennyben vagyon” (Mt 5,16).” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 29 . Old./ Mint ki szélvészes időben ide s tova hányattatik, s mégsem jut oda, hova igyekezett, hanem csak sokáig hányattatott: így. Aki sok évet élt, s nem ment elő a tökéletességben, nem sokáig élet, csak sokáig volt. Pythagoras az életet nézőjátékhoz hasonlította, hol némelyek küzdenek, némelyek henyélnek, míg mások mámulnak. (s. gy.), M Cicero említette Teofrastusról, kit különben eszességéről dicsért, hogy halálához közeledve panaszos zúgolódásba kezdett, hogy miért negedett a természet hosszabb életet a szarvasoknak, varjaknak, mint a legnemesebb állatnak, az embernek. (s. gy.), Micerinus, egyiptomi király felfigyelt a jósok azon tudósítására, hogy még csak hat éve van hátra életéből. Ezután nagyon keveset aludt, éjjel sok gyetyát gyújtatott s állandóan dolgozott, vagy mezei foglaltosságait végezte. Így a 6 évet csakugyan megkettőzte. (s. gy.), Sokan panaszkodnak az élet rövidsége miatt, pedig nem az, hogy kevés esztendejük lenne, hanem inkább az, hogy sokat elvesztegetnek. Az élet elég hosszú, ha átéljük, röviddé magunk tesszük. A sok kincs, ha pazarló kezekre kerül, hirtelen elfogy, takarékos kezekben pedig megnövekedik. Így az élet is sok, ha megkíméled. Nem élni jó, hanem jól élni jó. Ne azon légy, hogy sokáig, hanem azon, hogy eleget élj. Mit ér annak a 80 év, ki henyéléssel tölti el? Az életet cselekedetekkel, nem évekkel mérjük., Az életérzés tudatalatti öröm a felett, hogy vagyunk, és hogy erősek, hatalmasak vagyunk. Madách, az ember Tragédiájában így adja az emberiség szájába: Éva: Ah, élni, élni, mi édes, mi szép. Ádám: És úrnak lenni mindenek felett. Igen: lenni, élni. Mélyen, szabadon lélegzeni a friss, tiszta levegőben; érezni a napsugár csókját; égig érő fenyők mellől szénaillatú rétre futni; szemben állni a felhőket taszító, erős és meleg déli széllel; csillagot látni a bársony fekete égbolton; gyönyörködni a sziklás parton megtört hullámokban; elolvadva hallgatni a fülemüle dalát; belesimulni a tengerpart acélos tiszta homokjába; cseresznyét enni a dúsan rakott ágakról; üdítő álom után habos tejet inni; fagyos szalonnát szelni puha kenyér mellé; beletemetni az arcot puha gyöngyvirágba; friss, üde vízben megszabadulni a pórtól és a fáradtságtól; - Ah élni, mily, mily szép. /Szeretnéd, ha szeretnének / Minden ember akarja, szereti, keresi tudatosan, vagy öntudatlanul, helyesen, vagy hamisan – az életérzést. Az ember szeret és akar élni, és pedig intenzíven, erősen, egészen. Aki az ellenkezőjét állítja, az vagy csak azért mond ilyeneket, mert másvalakitől hallotta és érdekesnek találja utána mondani: Nem szeretek élni,
Életérzés
Életérzés
Élet-halál
Életvonat
nekem az élet nem adhat semmit, kész vagyok eldobni magamtól az életet, - vagy abnormis, beteg ember. /Szeretnéd, ha szeretnének./ Stadler Frieda A hamis életérzés keresés ösztönös, már a primitív embernél is meg volt. Gondoljunk arra, hogy a harcba induló vadember különféle festékekkel keni be magát, mert így félelmetesebbé, úgy is mondhatnám ellenállhatatlanabbá lesz. Ezzel mai, sőt női vonatkozást is kaphat a dolog. A nők haj és arcfestésében és a divatnak feltétlen behódolásban súlyos veszély fekszik az egészséges önérzetre és önértékelésre vonatkozólag. Egy romantikus kis novellát olvastam, melyben két ifjú szerelmes – bár hosszú távollét után és hosszú időre való elválás előtt, csak két napjuk volt egymás számára- a második és utolsó napon nem láthatták egymást, mert esős idő lévén az ifjú hölgynek kinyíltak a mesterségesen csavart vuklijai (akkor még nem ismerték a tartós hullámot), és így nem jelenhetett meg szerelmese előtt, de még csak meg sem írhatta neki az okot, mert egy szerelmes ifjúnak sejtenie sem szabad, miszerint a hajzaton észlelt fodor mesterségesen készült. Ezzel feltétlenül még súlyosabbá és sokoldalúvá teszik azt az alacsonyabb rendű érzést, melyből eredetileg származnak. Nem látszanom kell barna-pirosnak, hanem azzá kell lennem. És ha nem tudok azzá lenni, szert kell tennem más értékekre, melyek kiegyensúlyozzák ezt a hiányt önértékelésemben. A festék csak eltakar, csak hamis életérzést ad és rontja az igazit. Kell találnom valamit, ami által értékesnek érzem magamat, ha nem is vagyok kifestve. Van, aki értékét azzal gondolja növekvőnek, hogy milyen szép, erős, gazdag, okos, nagylelkű stb. Hízelgésnek füstjével veszi körül magát és belebódul ebbe a mesterséges illatárba. Van, aki a bódulatot nem saját egyéniségét illetően keresi, hanem az életkörülményekre nézve. A legdurvább formája ennek a mámor és kábulat, amelyet különböző úton szereznek meg maguknak azok a szerencsétlenek, akik nem tudnak szembe nézni az igazi élettel. /Szeretnéd, ha szeretnének/ Stadler Frieda Vannak, és sokszor mi vagyunk azok, kik hamis utakon keressük ezt az életérzést, nem a természet szépségében, emberi közösségben, isteni gondviselésben nyugvó létörömben, a körülmények és önmagunk felett kivívott diadalmas uralkodásban. Nem a lelkünkben felmerülő hiányérzést, nem a megfelelő helyes, egészséges módon akarják betölteni, vagy legyőzni, hanem mesterséges külső eszközökkel fedik be az űrt, vagy bekötik szemüket, hogy ne lássák, ne hallják saját sírásukat. /Szeretnéd, ha szeretnének/ Bin Gorion, Micha Az Úr alkotott szegényt és gazdagot, hogy megkülönböztessük Josef őket. Alkotott életet és halált, hogy lássuk a különbséget vetés és pusztítás között; alkotott férfit és alkotott nőt, alkotott tüzet és alkotott vizet, alkotott vasat és fát, fényt és sötétséget, meleget és hideget, tengert és szárazföldet, ételt és éhséget, italt és szomjúságot; megalkotta a járást és a bicegést, a látást és a vakságot, a hallást és a siketséget… mindezt, hogy hirdessék az Úr mindenhatóságát, aki mindent kettősségben hozott létre. (s. gy.) Bánk József “A földtekén két vonat dübörög végig. Az életvonat, pezsgő, bontakozó, fakadó, alkotó embereket szállít. … A kiinduló pont Isten. Száguld ez az életvonat hegyen-völgyön át, kies tavak
Elevenség
Elfoglaltság
Ismeretlen
Elhagyatottság
Ismeretlen
mellett és félelmetes szakadékok fölött. Nem egyszer rossz a váltóállítás. A vonat összeütközik. Kisiklik. Mennyi karambol kíséri útján!… a halálvonat is zsúfolt. Fiatalok, öregek, életsóvár és életunt, beletörődött rezignált és tiltakozó lelkek hosszú, fekete vonata ez!” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 380. Old./ József halála után a zsidók sorsa Egyiptomban rosszra fordult. Izrael fiai ugyanis nagyon elszaporodtak, meggazdagodtak, az ország különféle helyeire letelepedtek. Az új király nem ismerte Józsefet, nem tudta, vagy nem is akarta tudni, hogy József milyen nagy szolgálatot tett Egyiptomnak, s féltékenységében így szólt az ő népének: Íme az Izrael fiainak befolyása van ránk. Nosza bánjunk okosan vele, hogy el ne sokasodjék, és az legyen, hogy ha háború támad, az ellenségeinkhez adja magát és ellenünk harcoljon. Hogy a zsidó nép szaporodását és elhatalmasodását meggátolja, Egyiptom királya nehéz munka teljesítését követelte a zsidóktól. Azt gondolta, hogy ez által a zsidók el fognak pusztulni. Nem úgy történt. A zsidók nagy teher alatt még jobban megerősödtek és elszaporodtak. Erre a király így szólott a bábákhoz: Amikor héber asszony szül, ha fiút szül öljétek meg, ha leányt szül, hagyjátok, hogy éljen. A bábák azonban félték Istent, és nem cselekedtek úgy, amint azt Egyiptom királya megparancsolta nekik, hanem életben hagyták a gyermekeket. Amidőn azonban a király felelősségre vonta a bábákat, hogy parancsát miért nem teljesítették, a következő kifogással mentették ki magukat: A héber asszonyok nem olyanok, mint az Egyiptombeliek, azok élet elevenek, minek előtte a bába hozzá eljutna, már szülnek. /Kővári Jakab: Unitárius Közlöny 1936 március / Az orvos azért járt kocsin, mert ilyenkor 10-15 oldalt átnézhetett. E nélkül soha nem olvashatta volna el a szakmai lapot, annyira elfoglalt volt. (s. gy.) Az elhagyott Kéj virágok nem teremnek Életem zord útain, Zúg a sorsvihar fölöttem, Gyászos éj lebeg köröttem. Búval terhelt szárnyain. És az éjen átsugárzott Egykor az üdv csillaga, Csillaga a szerelemnek, Lángreménye életemnek S boldogságom záloga. Ah! De ez már elsötétült, S többé nem mosolyg felém; S én a múltakat siratva Némán járok s elhagyatva Mint bolygó síri rém. Itt állok, most a világban Bú, s egy tört szív birtokom – Senki sincs. Ki szánakodnék
Rajtam, aki vért, ha sírnék, Rózsát hintne utamon. Senki sincs, ki e kebellel Résztvevőleg érezne, S hogyha elföd a sír ágya, Fájdalommal nézne rája, S értem könnyet ejtene.
Elképzelés
Ismeretlen
Ellenség
Ismeretlen
Ellenség
Zsigmond császár
Ellenség
Plutarchos
Ellentét
Dethlefsen, Thorwald
Ellentét
Dethlefsen, Thorwald
Ellentét nemzedéki
Bozóky Éva
Sorsa ez az elhagyottnak, Ellene hiába vív – Mert az élet kincse, üdve S a mennyország eltemetve Benned árva, árva szív! „Minden férfinak, minden nőnek egyaránt van valamilyen ideális elképzelése, testi ideálja, amely felé törekszik, amilyen szeretne lenni. E között az elképzelés között és a valóság között igen gyakran nagy űr tátong. Ám a ruha, a divat, a viselkedés, a beidegzett testtartás, a betanult mozdulat, a kozmetika, a fodrászat és a szabónők művészete megszépíti, idealizálja a valóságot.” (s. gy.) Sok olyan van bennünk, melyet ellenségeink észre vesznek, barátaink pedig látni nem akarnak. Zsigmond császárt hibáztatta Lőrincz Nádor, hogy legyőzütt ellenségeinek életét és jószágait visszaadta, sőt barátaivá tette. Ezzel ölöm meg éppen őket - felelte a császár, hogy kedvezzek nekik. (s. gy.), Sok olyasmi van bennünk, amit ellenségeink észre vesznek, barátaink nem akarnak látni. Az ellenség szavainkra, tetteinkre figyel oda, higy ezeket felhasználhassa ellenünk, mi pedig egész erővel vigyázni szoktunk, hogy botrányra valami okot ne adjunk. „A jelenségek világában egyetlen olyant sem találunk, amelynek ne volna ellentétpárja. Igen - még gondolatainkban is csak ellenpólusokban tudunk elképzelni bármit. Ellentétekkel élünk, ellentétekben gondolkodunk. Sőt! Két ellentétes pólus közötti feszültség a feltétele annak, hogy valami egyáltalán behatolhassona tudatunkba. Van azonban, ami nincs alárendelve a polaritásnak: mégpedig Isten, és éppen emiatt nem is tudjuk elképzelni ezt az Istent.” (Élet az élet után.) (s. gy.) A jelenségek világában egyetlen olyant sem találunk, amelynek ne volna ellentétpárja. Igen - még gondolatainkban is csak ellenpólusokban tudunk elképzelni bármit. Ellentétekkel élünk, ellentétekben gondolkodunk. Sőt! Két ellentétes pólus közötti feszültség a feltétele annak, hogy valami egyáltalán behatolhassona tudatunkba. Van azonban, ami nincs alárendelve a polaritásnak: mégpedig Isten, és éppen emiatt nem is tudjuk elképzelni ezt az Istent. (Élet az élet után.) (s. gy.) „Nemzedéki ellentét, bírálat, fölény az öregekkel szemben, unalom körünkben, fiatal csoportok alakulása, korai - sokszor meggondolatlan - házasság: valóban ez a gyakori. Ám a jövő kezdetben mindig abban húzódik meg, ami ritka, ami csak csirákban, nyomokban mutatkozik. A család jövője azon múlik, hogy a szabad idő meg tud-e telni értékes, a családtagokat összekötő tartalommal. De hiszen ezen múlik a jövő emberének
Élmény
Fuks Ladislav
Elmúlás
Bánk József
Élni újra
Olosz Lajos
Előhaladás
Ismeretlen
Előhaladás
Ismeretlen
Előzékenység
s. gy.
Eltartás
Elv
Szemes Piroska
Lessing
boldogsága is!” /S.gy. / “Szerintem az ember alapélménye, hogy meghal. A legbiztosabb pont az életében: a saját halála. Ez a biztonság millió bizonytalanságot szül. érzéseink, tetteink esetlegessé válnak szemünkben ahhoz képest, hogy ismerjük a véget. És elképzelhető, hogy egy másik ember, egy író nézeteinek ismerete az embernek biztonsáégot ad. Gondolataira ezrek rezonálnak.” (s. gy.) “Sokan irtóznak az elmúlásnak még a gondsolatától is! Hát nem állandó a fiatalság? Az öröm, a szerencse? - Vigyázz! Fortuna szekerén okosan ülj!… Elmúlik a gazdagság, a hatalom, a tisztelet is? A házakat, a földeket, a kincseket bizony nem teszik a fejünk alá. És mi az élet? - Küzdelem! “Légy gazdag, vagy koldus, szolga, vagy király, ifjú, vagy elaggott!… “Semmi sem állandó a nap alatt, sem az ifjúság, sem a vagyon, sem az egészség… Minden, amit a szem lát, a kéz megfog, nem más, mint málló por és hamu… A föld városaival, kincsesbányáival és mindennel, amit a hátán hord - az enyészeté lesz…” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 433. Old./ Jaj csak lehetne felébredni, omlott tárnában továbbmenni, keresni egy nyílást az égre, lidércből, halálból kiszabadulni végre, a mélységből lassan földre jutni, levegőt érezve elébe futni, véresen, piszkosan, rongyosan visszatérni, arcra borulni, a legelső rögöt megcsókolni és szabadon, emberül újra élni. (Beomló tárnában) (s. gy.) Vannak emberek, akik „látszat tevékenységben” merülnek ki. Évtizedeken vannak holtponton. Vannak, akik ketrecbe zárt mókusokhoz hasonlítanak, mely agyon hajszolja magát a kerék forgatásában, és egy lépéssel sem jut előbbre. Ezek nem tanulták meg, hogy az életben csak egyetlen sínpáron haladó akarat jut célhoz. (s. gy.) Az életben a sokat végző emberek jutnak előre. A siker titka: ki nagyon előre haladott az élet országútján az háromszor annyit dolgozott, mint mások. A nagy emberek, kiknek kezében a sár is arannyá változott, mind nagy munkások voltak. (s. gy.) Thales, a hét görög bölcs egyike találkozott egy ismerőssel, és nagyon előzékenyen köszöntötte őt. Ez azonban figyelemre sem méltatva, büszkén elment mellette. Barátai azt hitték, hogy ez a bölcset bántani fogja s ki is fejezték a bölcs előtt, hogy milyen szégyen egy ilyen híres embernek a köszöntését nem viszonozni. Thales így szólt: Szégyen-e az reám nézve, hogy előzékenyebb vagyok, mint ő? “Milyen gyakran hallani arról, hogy gondatlan, jómódú gyermekek nem tudnak eltartani egy szülőt. Hogy egykori szemükfénye, akit áldozatok árán taníttattak, most minden követ megmozgat, csak szociális otthonba tudja helyezni azt a szülőt, akinek kis házából már megvette az örök lakást, az autót, s több hasznot már nem remélhet tőle.” (Nők Lapja: 1973) /S.gy. / Lessing írta egyik levelében barátjának Mendelsonnak: „Elvem,
Elvek Élvezet
Thomas Mann Goethe
Ember
William Blake
Ember
Tompa László
Ember
Dethlefsen, Thorwald
Ember
Pascal
Ember
Gyenes István
Ember
s. gy.
Ember
Bokor Ernő
elégedetten élni, ha még oly kevés okom van is reá”. „Elvek nem élnek, ha nincs alkalmuk küzdeni.” Goethe mondotta, hogy aki a világot és az életet élvezetessé akarja tenni, annak előbb önmagát kell élvezetessé tennie. „A madár - egy fészek, a pók - egy háló, az ember - egy barátság.” (s. gy.) S valami meglök, hogy menjek ki, s utcák Során, miközben a dél szava kondul, Lámpával, égő szívemmel bolyongjak, Végigfürkészve mindenkit, bolondul, S dadogjam egyre dühös szerelemmel: Embert keresek, - hol vagy, ember – Ember?! (Diogenész lámpájával) (s. gy.) „Az ember a test, a lélek és szellem hármasságából áll. A test anyagból van, a lélek voltaképpen az egyéni öntudat, a szellem az élni tudás képessége. Ezt a hármas tagolódást megtaláljuk mindhárom természeti birodalomban, az ásványok, a növények és az állatok világában. Mert minden, ami a természetből származik, három lényegi alkotóelemből áll: lélek, test és szellem hármasságából, vagy, ahogy az alkimisták nevezték: sóból, kénből és higanyból.” (Élet az élet után.) (s. gy.) „Az ember a természet legcsodálatosabb alkotása. Nem tudja felfogni, mi a test, még kevésbé, mi a szellem, és a legkevésbé, hogyan kapcsolódik e kettő egymáshoz; ez a nehézség csúcspontja - és mégis ez alkotja a lényegét.” (s. gy.) „Az ember természeti és társadalmi lény; a környezet hat rá és ő visszahat környezetére. Az összefüggéseiből kiragadott, elvont ember, lélek, lelki jelenség nem létezik, s azt is figyelembe kell vennünk, hogy az élő egész más és több alkotórészeinek összegezése. Száz egy forintos lényegében ugyanannyi, mint egy százforintos. De a család több mint két felnőtt, és mondjuk, két gyermek, s a magyar nép is több, ugyanazon földrajzi egységen élő tízmillió embernél. Ugyanígy a személyiség is több és más, mint a sejtek, idegfolyamatok, testi-lelki működések összege.” (s. gy.) Ha a tengervízből kivonnák a benne levő sót, az egész szárazföldet 130 m vastag só réteggel lehetne bevonni. Egy felnőtt ember napi levegő fogyasztása mintegy 15 kg. A napi élelmiszer szükséglete 1,5 kg. Vízfogyasztása napi 2,5 kg. Az élelmet kb. öthétig, a vizet öt napig nélkülözheti az ember, de a levegőt csupán 3-5 percig. /Megyei tükör: 1981 július 13. / Évente 78 millió emberrel szaporodik az emberiség, amit, ha átszámítunk naponként 238.317 –tel, óránként kereken 10 ezerrel, percenként 165-tel jelent több embert. Több ember több munkaerő, több termelés, több kenyér, több gondolat. De vajon több-e az emberség? Több-e a jó szándék, több-e a kölcsönös megértés? Több-e a békesség az emberek és a népek között? Optimisták vagyunk, hisszük, hogy az emberségben, jó szándékban, békességben megbomlott világunk egyensúlya előbbutóbb helyre áll. Ez létérdek. Mit ér az ember? kevesebbet, mint 3000 Leit, válaszolja a vegyész, ha csak a test kémiai összetételét vizsgálja, s annak nyersanyagait leméri és értékeli. Ezzel a szemlélettel az emberi gondolat, az erkölcs, a döntés vegytani
Ember
Bánk József
Ember
Homérosz
Ember
Nagy Sándor
Ember
Diogenesz
Emberöltő
Emlék
s. gy.
Áprily Lajos
reakció. Az ember értéke azonban felbecsülhetetlen. A gondolkodó és cselekvő embert nem szabad és nem lehet valutára, pénzre átszámolni, mert a bölcsességet nem lehet megvásárolni színaranyért. Az ember igazi értékskáláját a bennünk levő szellem, ez a csodálatos szellemi adottság határozza meg. Nem az élet tartama, hanem tartalma fontos. Lehet hosszú az életed, céltalansággal üresjáratú. Viszont rövid élettel is lehet fennkölt eszményekért küzdeni. Tiziano, a velencei Renesans legnagyobb mestere legendás életkorának utolsó évében, 99 éves korában festette egyik legjelentősebb festményét: A Piétát. Petőfi alig 21 éves, amikor költői pályájának tetőfokára emelkedik. A nagy egyéniségek hatása időben és térben olyan, mint a rádium kisugárzása: Tartós… de azt is kell tudnunk., hogy a civilizációnak alapját a névtelen munkások milliói tartják fenn. /Megyei Tükör 1981 szept. 26./ „Az ember olyan, mint a napraforgó. Tudjátok, miért? A napraforgó mindig a nap felé fordul, reggeltől estig. Ugyanolyan kört akar leírni, mint a nap teszi. Ilyen az emberi szív is. „Ki mit szeret, arra néz”. Ami kedves neki, azt szeretné mindig látni, bírni, annak közelében lenni… a tanítványok sem bírták elképzelni, hogy elszakadjanak a Mestertől.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 263. Old./ „Parányi pont az ember a nagy világmindenségben; hulló falevél, hullámcsapás, amely ma csillog a napfényben, holnap pedig lemerül a mélybe és nyugtalanul elenyészik.” Nagy Sándor egy város ostromlásakor sebet kapott, amikor így kiáltott fel: Engem Jupiter fiának mondanak: - ez a seb bizonyítja, hogy ember vagyok. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Diogenesz egyszer ezta felíratot olvasta az egyik ház bejáratán: “Ide rossz embernek bejönni nem szabad”. Erre Diogenész: És a ház gazdája hol megy be? (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Az emberi élet egy könyv. A keresztség címlap. A gyermekség előbeszéd. Az ifjúság nagy tűzzel írt első ív. A férfikor csendes és célos folyamata e könyvnek. Az öregség mutató tábla. Apám emléke
Zengő patakvölgy, szirtes, katlanos, szurdukja fentebb tisztásokra bomlik a kecske raj kis-csapást tapos – egy régi völgyhöz mily nagyon hasonlít. Ott élt apám. Világa: kis faház, tüdőfeszítő, ősi fenyves ájer; a társasága: vakmerő vadász, lompos famunkás és zordon barbár. Úgy este tájt a ház elé kiállt, ha sejtelem kínozta bús, halálos,
és onnan várta elszakadt fiát mikor bocsátja már a láz s a város. Csak várta, míg ruhája és a gyep havasi ég hűs harmatával ázott, és aztán újra árva este lett, a völgyben egy olasz harmonikázott.
Emlék
Maklári Pap Lajos
Emlék
Ismeretlen
Emlékezés
Ismeretlen
Emlékezés
s. gy.
Emlékezés
Maklári Pap Lajos
Emlékezés
Cicero
S volt egy karácsony: a havas barak lakói messze, kis falukba szálltak, s ő bent a tornyosuló hó alatt karácsonyfát gyújtott a vad magánynak. Olyankor csend volt, zsibbasztó hideg, S jeges magányban megfagyott a vére, S a hó – tengerben szürke , kis sziget – döbbenve gondolt furcsa életére Agesilaus nem akarta, hogy görög hon fiai emlékoszlopot emeljenek neki. Ő igenis megelégedett a megbecsüléssel: nem kő és ércoszlopra, hanem a hon jó érzelmű fiainak szívére kívánta nevét felíratni. Nincs szebb emlékoszlop ugyanis, mint a jól töltött életre való visszaemlékezés. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Álmomban Mesteremmel a tengerparton jártam, ahol az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk: két pár lábnyom a parti homokon, ahogy Ő mindig ott járt velem. De ahogy az út végén visszanéztem, itt-amott csak egy pár lábnyoma látszott, éppen ahol az életem próbás, nehéz volt, sorsom mostoha. Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz: Amikor életem kezedbe tettem s követődnek szegődtem Mesterem, azt ígérted, soha nem hagysz el engem, minden nap ott leszel velem. S most visszanézve a legnehezebb úton, legkínosabb napokon át mégsem látom lábaid nyomát! Csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen. Elhagytál a legnagyobb szükségben? Az Úr kézen fogott és a szemembe nézett: Gyermekem! Sose hagytalak el téged! Azokon a nehéz napokon át azért látod csak egy pár láb nyomát, mert a legsúlyosabb próbák alatt téged a vállamon hordoztalak! / / Olykor, mikor minden ködös, s a kályha mellett is cidrizel, megpróbálod emlékeiddel vigasztalni magad. Áltatás! Én megelégeltem az önmagamnak való hazudozást, kiöregedtem belőle. Különben is a legszebb évekből is mire emlékezhetnék elevenen? Viharos jeleneteket rendeztünk, mert nagyon különbözött a természetünk. (s. gy.) Emlékezés az egyedüli paradicsom, amelyből ki nem űzethetünk. Ebben a gondolatban két eszme nyer megtestesülést. Az egyik az, hogy az emlékezés drága kincs, megbecsülhetetlen drága érték az emberiségre nézve. A másik az, hogy balsors, hatalom, önkény, erőszak mindentől megfoszthat, de az emlékezés lelki élményeit és az ebben rejlő erkölcsi értéket semmi földi hatalom el nem veheti tőlünk. Antoniusról, Karakallaról, Trapezunti Györgyről jegyezték fel, hogy idős korukra mindent elfeledtek, amit azelőtt ismeretként megszereztek. Messalina Corvin viszont nagy betegsége után még saját nevére sem emlékezett. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Temistochles egyszer abba az iskolába látogatott, ahol az
Emlékezés
Fodor József
emlékezéstant, a mnemotechnikát tanították. Én zólt inkább az elfeledéstant szeretném tanulni. Erre mondta Cicero, hogy ő beszélhetett így, hiszen a perzsa nyelvet egy év alatt tanulta meg. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Visszanézve Eddig eljöttél, elmész ezután is, Mik vittek eddig, élnek az erők. Nyugton mozogj, hisz itthon vagy te itten, Örök, te. Mint a csillagok, idők.
Emlékezés
Agathoclkes
Emlékezés
Ismeretlen
Emlékezés
Vajda János
Mint a világ, amelyben ideértél S most visszanézel. Kósza útjaid Hogy integetnek és a Kedves Élet – Százszor látott: hogy újra itt vagy, itt!… Agathoclkes, sirakúzai fejedelem, egy fazekasnak a fia asztalára cserépedényeket is rakott, hogy alacsony származását soha el ne feledje. Plutarchos, Itt vannak múlt visszaálmodásának gyönyörűsége. Mikor az évek díszmenetben vonulnak el előttünk s emlékeink fiók-szekrényeiből elő vesszük a múlt értékessé színesedett emlékeit. (S.gy.) Húsz év múlva
Mint a Montblanc csúcsán a jég, Minek nem árt se nap, se szél, Csöndes szívem többé nem ég; Nem bántja újabb szenvedély. Fölöttem csillagmiriád Versenyt kacérkodik, ragyog, Fejemre szórja sugarát; Azért még föl nem olvadok. De néha csöndes éjszakán Elálmodozva egyedül – Múlt ifjúság tündértaván Hattyúi képed fölmerül.
Emlékezés
Gyenes István
Emlékezet
s. gy.
Emlékezet
Király Károly
És ekkor még szívem kigyúl, Mint hosszú, téli éjjelen Montblanc örök hava, ha túl A fölkelő nap megjelen… (s. gy.) “Az emlékező tehetséget a hanyatlás évtizedeiben is formában lehet tartani. Jó edzés pl. a keresztrejtvény, vagy bármilyen tanulás, új ismeretek hozzákapcsolása a rigiekhez.” (s. gy.) Agathocles, egy fazekasnak a fia Sziciliának királyává lett és, hogy az ő alacsony állapotáról el ne feledkezzen, a drága arany kupák közé cserépedényeket is rakott. Emlékezet
Üdv, s hála neked hű emlékezet! Mily gyakran csókolod te fel könnyümet
Emlékezet
Talabér János
Emlékezet
Socrates
Ének
Dsida Jenő
Mily sokszor nyújtsz te nekem gyám kezet Ha vesztésim gyötrelme tépi szűmet! Te vigasztalsz, te édelegsz velem, Ha estóráim búnak szentelem. Csattantsd csak meg tündéri szárnyadat, S hajolj reám, szelíd emlékezet! A múltak örökzöld virágira Röpítsed át sóvárgó lelkemet. Socratest arról faggatták, hogy tanítasa közül miért nem ír le néhányat. Azt válaszolta a bölcs, hogy drágábbnak tartja a papírt, mint a leírandó szöveget. Ő a betűket az emlékezőtehetség akadályajként emlegette, mert a régiek, amikor még írni nem tudtak, mindent emlékezetben tartottak meg és a gyakorlatba ültetve sokra vitték a tanultakat. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), VI. Száraz nyelvem kisebzett, égő fejem zavart. Elindulok, mint egykor Csoma Sándor, Hogy felkutassak minden magyart. Székelyek, ott a bércek szikla-mellén, Üljetek mellém! Magyarok, ott a Tisza partján, magyarok ott a Duna partján, magyarok ott a tót hegyek közt s a bácskai szőlőhegyek közt, üljetek mellém. Magyarok Afrikában, Ázsiában, Párisban, vagy Amerikában, üljetek mellém! Ti eztán születők s ti porlócsontú ősök, ti réghalott regősök, ti vértanúk, ti hősök, üljetek mellém! Ülj ide, gyűlj ide, népem s hallgasd, amint énekelek, amint a hárfa húrjait, feszült idegem húrjait jajgatva tépem, ó népem, árva népem! – - dalolj velem, mint akit füstös lángokra szítottak vérszínű, ósetét, nehéz, fanyar borok, dalolj velem hörögve és zúgva és dörögve, tízmillió, százmillió török! Énekelj, hogy világgá hömpölyögjön zsoltárod, mint a poklok tikkadt, kénköves szele s Európa fogja be fülét s nyögjön a borzalomtól és örüljön bele! -: Mérges kígyó legyen eledelünk, ha téged elfeledünk, ó Jeruzsálem! Nyelvünkön ízzó vasszeget
verjenek át, mikor nem téged emleget, ó, Jeruzsálem! Rothadjon el lábunk-kezünk, mikoron hozzád hűtlenek leszünk, ó, Jeruzsálem, Jeruzsálem!
Ének
Garay János
(Psalmus Hungaricus) (s. gy.) Ének Kárpátoktól Adriáig Zengjen a közének S vesszenek, kik ellenállnak Forró zengzetének. Kárpátoktól Adriáig Egy zenét akarnak: Adjon Isten szebb jövőt az Ébredő magyarnak.
Engedékenység
Brassai Sámuel
Engedelmesség
Moore, Thomas
Engedelmesség
Moliere
Engedelmesség
s. gy.
Engedelmesség
Brassai Sámuel
Szebb jövendőt, mint a múlt volt, Jobbat a jelennél, Szebb jövőről régen él egy Szent hit e nemzetnél. Engedékenységnek nincs helye. Amit fél esztendeig építettél, azt egyszeri engedékenységed elrontja. „A harmadik fogadalom az engedelmességé. Sokan bevallják, hogy a vallásos életben ez a legnehezebben megtartható fogadalom: alárendelni az ember akaratát az isteni akaratnak, amely néha belső hívásként hallszik, néha a vallás írásaiban vagy struktúráiban, olykor az éppen uralkodó tekintély hangján. Egyik nehézsége ennek a fogadalomnak abban áll, hogy a hatalom és a behódolás kérdését veti fel. Természetesen fontos, hogy saját hangunkat és identitásunkat ne nyomja el a más iránti alázat, mindazonáltal a saját akaratunkhoz való ragaszkodás is egyoldalúnak látszik. Olyan állapotra kell törekednünk tehát, ahol a behódolást és az egyéni hatalmat ugyanaz az aktus foglalja magában és egyenlíti ki.” /A lélek rejtelmei: 132. Old./ (s. gy.) Meg kell az időnek hajolni makacsság nélkül s elsőrendű bolondság abba vegyülni, hogy a világot megjobbítsuk. Magasan, az égen, fehér felhőt látott a tenger hulláma. Oda el akarok jutni, - szólt. Összeszedte minden erejét és felemelkedett, de beleütközött egy szirtbe, és összetörve hullott vissza a tengerbe. Segítségül hívta a vihart is, de ez sem tudta célhoz juttatni, megint csak visszazuhant. Akkor felragyogott a nap a láthatáron s ennek sugarai biztatgatták a hullámot. Mikor az lemondott saját erőlködéséről s átadta magát a ragyogó nap hatásának, átalakulva párává, fentebb és fentebb emelkedett, míg nem tiszta, fehér felhővé vált. Az engedelmességre szoktatás három szabálya 1. Olyan keveset parancsolj, amilyen keveset csak lehet. 2. Olyant parancsolj, amit meg lehet erővel is tenni. 3. A parancsnak okvetlen teljesedésbe kell menni, hogy soha, egy is teljesítetlen ne maradjon.
Engedelmesség
Bánk József
Engedelmesség
Erdős Renée
Engedelmesség
Seneca
Erdély
Farkas Árpád
„Minden tmegadni, semmit megtagadni: saját életünk ostorává tenni a gyermeket. Római mondás: Ha a gyermek nem engedelmes, akkor parancsoló! Vagy osztunk parancsokat, vagy elfogadunk tőle. A nagy szeretet: önzés; nem engedi, hogy a gyermek saját életét élje. Aki mindent megenged, gyülöli gyermekét. Sírjon inkább gyermek, mintsem később te sírj miatta.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 125. Old./ “Ezek megölték Krisztust. Semmi rosszat nem csinált, mindenkinek jót akart. Arculütötték, megrúgdosták és akkor sem szólt, csak állt és hallgatott. Nem mondta: Én Isten vagyok, engem ne bántsatok! Csak állt és engedte magát ütni!” (Új sarj c. önéletrajzi regény) Ki vagyok, hogy az én füleimet nem szabad megsérteni. Sokan engedni tudnak ellenségeiknek és én képtelen lennék a csacsogóknak engedni. Ha gyermek, menti életkora, ha asszony, nemének gyarlósága, ha barát, az ő barátsága. Barátom sértett meg? Tette azt, mint barát. Ellenségem? Tette, amit tennie kellett. Az okosnak engedjünk, a bolondnak megbocsássunk. Erdély
Itt Erdélyben a suvadásos dombok a férfiakban éjjel mélyre szállnak, reccsenve nőnek meg a pofacsontok, s a vízmosásos szemekben az árnyak /…/ Hiába kentétek be a füves rétet jelszavakkal és piros borjúvérrel, mert felzúg makacs hajuk az éjben és erdőtűzként világít, forradalmas-szép arcuk foszforeszkál, hogy megleljük az utat hazáig, fiúk, fiúk, viháncoló csitkók a vad szelekben, ha netalán az űrig nem sikerül szállnunk, s e rögös földre mégis visszatérnénk, csak lábujjhegyen, halkan!: apáink hülő, drága arcán járunk.
Erdély
Kós Károly
Erdély
Sipos Domokos
(Apáink arcán) (s. gy.) A régi Magyarország nincs többé a számunkra; de Erdély, Ardeal, Siebenbürgen, Transsylvania, vagy bármi nyelven nevezte és nevezi a világ: feltámadt és van, aminthogy volt akkor is, amikor azt hittük mi magunk, mert akartuk hinni, hogy nincs, és csak Magyarország van. Akkor is volt, de most is van, és akárhogy is akarja akármilyen akarat, lesz örökkön-örökké! (s. gy.) Transsylvania olyan, mint a kosár, melybe mindenféle gyümölcsöket tettenek. Ezek a gyümölcsök még épek, mert nem engedi elrothadni őket az igaz hit, melyet mi tartunk fenn. De az kosár szélein fertelmesen elromlott gyümölcsök várakoznak, hogy béjutva a kosárba, megrontsák a benn lévőket is. (Vajudó idők
Erény
Ismeretlen
Erény
Székely György dr.
Erény Erény
Bánk József
Erény
Diogenesz
Erény
s. gy.
Érettség
Ismeretlen
Erkölcs
Székely György
küszöbén) (s. gy.) Szent Ágostont megérdezték tanítványai, hogy az erények között melyik a legértékesebb? Az alázatosság. És másodszor? Az alázatosság. És harmadsorban? Az alázatosság. (s. gy.), Az erényt önmagáért kell szeretnünk, önmagáért kell cselekednünk, és nem azért a boldogságért, legyen a földi boldogság, vagy égi üdvösség, mely esetleg annak nyomában jár. Csak esetleg, mert gyakran megtörténik, hogy a legerkölcsösebb egyén sem boldogul, a világ felfogása szerint boldogtalan, méltatlanul tűrni, szenvedni kénytelen, éppen erényessége, erkölcsössége miatt. A boldogság nem is az anyagi javakban van, hanem a lelkiekben: Milyen az önmagunkkal való megelégedés, a saját magunk magasabb erkölcsi értékének a tudata. Már Platón, ez irányzatnak első képviselője hirdette, hogy a valóban erényes, igazságos ember, még akkor is boldogabb, ha vele az emberek és az istenek úgy bánnak, mint ahogy azt az erénytelen, az igazságtalan megérdemli. Igazságtalanságot eltörülni sokkal jobb, mint igazságtalanságot elkövetni. /Morálpedagógiai kérdések/ „Az ember legfőbb kincse egy erényes asszony.” (Essad Bey) „A lelki életben szeretnénk gyorsabban előrehaladni a hibák leküzdésében, az erények gyakorlásában a tökéletességre való törekvésben. Türelmetlenek vagyunk! ha nem megy olyan gyorsan, mint szeretnénk, feladjuk a küzdelmet! Elfelejtjük, hogy az ember belső élete olyan, mint a fa. Lassan nőnek a gyűrűk a fa törzsén, amely mind magasabbra nő. Így a belső életnek is időre van szüksége. Akkor leszünk készen teljesen, ha utolsó óránk elközelgett…” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 124. Old./ Egy ifjú zavarában elpirult, de Diogenesz ezzel bátorította: Ne illetődjél meg jó fiú, ama pirosság az erénynek színe. (s. gy.), Rómában a tisztelet templomáva össze volt kötve az erény temploma. Csak az erény templomán keresztül lehetett bemenni a tisztelet templomába. Azaz a tisztelet poilcára nem a gyönyörök, hanema trövisekkel rakott erények útja vezet. (s. gy.), Az még nem olyan nagy baj, hogy az ember nem végzi el többé a saslengést. Az érett ész kárpótol az izmok elveszett örömeiért. (S.gy.) Erkölcsös. Az akaratnak az a fajtája erkölcsös, mely önzetlen cselekedetekhez vezet, s amelynek a forrása a felebaráti szeretet. Ennek az akaratnak azonban, azon kívül, hogy szimpatikus érzelmekből, azaz szeretetből fakad, egyúttal értelmesnek, megfontoltnak, belátónak kell lennie. Be kell látnunk, hogy cselekvéseinknek következményei nem csak magunkat, hanem embertársainkat is érik, s nekik használhatnak, vagy árthatnak éppúgy, mint saját magunknak. Ha közvetlen szimpatikus felbuzdulásunknak engedünk, szeretetünk tárgyának többet árthatunk, mint használhatunk. Erre céloz a szállóige is: Uram, Isten, ments meg engem barátaimtól, ellenségeimmel elbánok majd magam is. Sok anya kimondhatatlan szeretettel viseltetik gyermekéhez, s mégis a szeretet által vezéreltetve mindent tesz, ami gyermekének nem eléggé siratható romlást hoz majd, mondja Kölcsey Ferenc.Az erkölcsi akarathoz hozzátartozik az erő, mert szükséges, hogy a felismert erkölcsi igazsághoz, vagy a feltett szándékhoz, melyet jónak, helyesnek állapítottunk meg, szívesen ragaszkodjunk. Ez az akarat hőseink legjellemzőbb vonása. A
Erkölcs Erkölcs
s. gy. Sütő András
Erkölcs
Bölcs István
Erkölcs
Anthisztenesz
Erkölcs - vallás Bánk József
Erkölcstelenség
Dr. Tóth Tihamér
Erkölcstelenség
Dr. Tóth Tihamér
Erőszak
Székely György dr.
gyermekek azért nem állhatatosak, kitartók, mert az elvről, vagy feltett szándékról hamar megfeledkeznek. /Dr. Székely György: Morálpedagógiai kérdések / Aki erkölcsét tisztán akarja őrizni, szüksége van barátra és ellenségre, hogy amaz intésével, ez vádolásaival óvja őt a bűntől. “Azt tapasztalom, hogy aki a városban komolyan szembekerül az otthoni családi erkölccsel, az többnyire haza sem mer jönni. Aki elzülött, rendszerint el is tépi a kötelékeket. Mint, ahogy hátat fordít a falu közösségének az is, akinek a gyermekei nem ismerik az anyanyelvüket.” (Nők Lapja: 1978 április 1. 30. Évf. 13. Sz.) /S.gy. / “/…/az erkölcsi parancsot a szülők ki akarják kényszeríteni a meglévő, vagy meg nem lévő élettapasztalatra, tudásukra hivatkozva ahelyett, hogy a kisgyerekkortól elkezdett erkölcsi neveléssel tennék természetessé, oly természetes törvénnyé családjukban, amit aztán már nem is kell jó-rossz indokokkal újra és újra igazolni.” (s. gy.) Anthisztenesz mondta: Aki tisztán meg akarja őrizni erkölcsét, szüksége van barátra s ellenségre, hogy amaz intéseivel, ez vádolásaival óvja őt a bűntől. (s. gy.), “Az erkölcs ingatag vallás nélkül, vallás pedig nincsen Isten nélkül. Aki a vallást és Istent véfi, az védi az emberi méltóságot is. Ha Istentől és vallástól elszakítjuk az embert, nincs enki és semmi, ami igazán boldogítani tudná. Ha a tízparancsot nem tartjuk meg, tízezer törvény sem biztosíthatja a rendet.” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 549. Old./ Tanultál már úgy-e fiam rovarevő növényekről? Szőrös levelükre rászáll a gondatlan bogárka, de abban a pillanatban ott is marad, oda ragad, s a levél mohón összegöngyölődik. Mikor az után néhány nap múlva ismét szétterül, a szegény bogárból csak nyomorúságos roncsok maradnak: a növény felevett, kiszívott belőle minden erőt, életet. Az erkölcstelenség bűne éppen így szívja ki lelki erejét a karmaiba került gyanútlan fiúnak. /A tiszta férfiúság / Dél-Afrikai utazók beszélnek valamilyenfajta kígyóról, amelyik puszta tekintetével megigézi a madarat. Ez a kígyó csak rátekint áldozatára és a szegény madár egy ideig riadt csapkodással ugrál az ágon ide-oda, de hiába, nem bír ellent állni, folyton a kígyó szemébe kell néznie, valami húzza, valami vonzza, hipnotizálja. A kígyó bűvös szeme elvette akaratát és közelebb kell jönnie hozzá, még közelebb, míg az egy mozdulattal rácsap és megfogja azt.Szakasztott ez a képe az erkölcstelenség fojtó karjaiba került, vergődő léleknek is. /A tiszta férfiúság / A hittérítők a vad népeket rávették, hogy a vallás szertartásaiban, mozdulatokban, kézkulcsolásban részt vegyenek, melyek a vallásos érzelmek kifejező elemei. Gyakran ismételtetvén a vallásos érzés is hozzá járul a mozdulatokhoz. Loyola Ignác éppúgy, mint Pascal ajánlják a külső, vallásos mozdulatokat, mint amelyek kiválóan alkalmasak arra, hogy a lelket megfelelő hangulatba hozzák. Nem tapasztaljuk-e megindultan, hogy a kutyák, gyermekek, sőt felnőttek is játszás közben évődvén
Érték
Ismeretlen
Értelem
Székely György
Értelem
Bánk József
Érzelem
Ismeretlen
Eskű
Maklári Pap Lajos
Eskű
s. gy.
Est
Eszmény
Lévay József
s. gy.
egymással végül egészen komolyan összevesznek. A haragot annál inkább érezzük magunkban fellobbanni, minél inkább utánozzuk e szenvedély külső jeleit. Ha utánozzuk a szeretet külső jeleit, maga az érzés fokozott mértékben ébred fel bennünk. Finom pszichológiai érzékkel írja Arany János Rozgyoni Piroskáról, ki szerelem nélkül ment férjhez Taar Lőrinchez, hogy „Addig erőltette a mosolyt ajkára, szívéve is olykor lehatott sugára”. /Morálpedagógiai kérdések/ Vannak értékek, melyeket az élet - a földi lét végére tartogat. Nincs igaza Schopenhauernek, aki azt mondta, hogy az ifjúságot az élet végére tette volna. Fiatalkorunkban inkább csak izgalmakat találunk, az összhang kora az öregség. (S.gy.) Értelmes. Értelmes az akarat az olyan embernél, aki számot vet a lehetőséggel, a körülményekkel és az eszközökkel. Az ilyen nem vállalkozik olyasminek a végrehajtására, ami erejét meghaladja, vagy általában véve túl esik az emberi képességek körén. Hegyeket helyéről még a legerősebb akarat sem mozdíthat el. Ez az akarat ki tudja magának tűzni a célt, és meg tudja választani a célhoz vezető legalkalmasabb eszközöket. Az ebből fakadó cselekvést józan, okos cselekvésnek szokták nevezni. Ez az értelmes akarat azonban még nem erkölcsi is egyúttal, mert önző, gonosz célok megvalósítására irányuló cselekedetekben is fejtheti ki széles körültekintést, éles eszű mérlegelést és mélyreható megfontolást. Hány rablógyilkos van, ki a legfurfangosabb ésszel, körültekintéssel hajtja végre a maga ocsmány, erkölcstelen cselekedetét és játsza ki a büntető igazságszolgáltatás kezét. /Dr. Székely György: Morálpedagógiai kérdések / „Az értelem különbözteti meg az embert a többi állattól, az „én” tudat. Állat még soha sem mondta, hogy: én.” /Vasárnapok Ünnepnapok: 297. Old./ “Csökken az érzelmek hevessége, de tágabb a látókör, szilárdabb az ítélőerő. Merevebb lehet a magatartás, bizalmatlanság támadhat az élet új, zavató jelenségeivel szemben, de megélénkülneka múlt képei, helyére kerül a felgyülemlett tapasztalatok sokasága. A nagyjából egészséges, öreg ember - a mesék, a lélektan és a történelem tanúsága szerint egyaránt. Minden nép érdemesnek tartotta, hogy hallgasson a “vének tanácsára.”” /S.gy. / Még az ellenségnek tett eskűt is meg kell tartani - mondta Cicero. Az esküvés valamire való fogadalomtétel, melyhez az ember Istent hívja segítségül, amit pedig Istennek ígérsz, azt meg kell tartani. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), A görög, a rómaiak égre, földre, csillagokra, tengerekre esküdözte; a perzsák esüvés helyett elégségesnek tartották a jobbkézadást. (s. gy.), Est Megjön az éj, elszunnyad az élet Mély nyugalomra ringat eget, földet, Ébredeznek túlvilági árnyak, S látogatni kis lakomba szállnak. Eszményünk: - A tökéletes ember. - A jó keresztény család. - Az igazságos társadalom.
Evangélium
Évszak
Fájdalom
Napoleon
Fodor Sándor
Kós Károly
Fájdalom
Fajta
Lőrinczy Géza
Fák
Kilmer Joyce
- Egy szabadelvű egyház. - A független, boldog haza. Legfőbb eszményünk: Jézus! Napoleonnak számüzetésében az evangélium volt vigasztalása. „Az Evangélium valami titkos erővel, nem tudom, micsoda hatással, bizonyos melegséggel bír, amely megragadja az értelmet és elbájolja a szívet. Midőn felette elmélkedünk, ugyanazt érezzük, mint amikor az eget szemléljük. Íme itt van asztalomon ez az igazi könyv, amelynek elolvasásában nem fáradok s amelyet naponként tisztelettel olvasok.” „Minden évszak hordoz magában valami bizonyosságot: s a nyár a bő termés biztos ígéretét - vagy az aszály lehangoló bizonyosságát -, az ősz a maga dúsan árasztott vagy kevésbé nagylelkűen, verejtékes munka árán juttatott gyümölcseit, a tél pedig a maga elmaradhatatlan hidegét, jegét-havát, kurta nappalait, hosszú éjszakáit. A Tavasz? A reményt. Annak reményét, hogy a bimbózó-virágzó gyümölcsfákat nem veri el a jég, nem hervasztja le a visszatérő fagy. Hogy a kopár erdők-mezők hamarosan ünneplőbe öltöznek. Hogy áldást hozó nyárnak, gazdag ősznek nézünk elébe.” (s. gy.) Napnyugat felé pedig ne nézzünk többé! Attól csak nehéz a szívünk, és fáj a szemünk. Ott lebukott a nap, és csak az ég veresedik még, és az égen gomolygó nehéz sorsfellegek. Attól csak a könnyünk csordul ki már. Vigyázzunk! A könny drága, és ne lássa azt senki idegen, ami nekünk fáj! (Kiáltó szó). (s. gy.) Fáj, hogy válnom kell tőletek, kedveseim, kiket szerettem, ösvények, dombok, erdő mély, hova szívem hűsülni rebben, gyermekkorom tisztásai hol úgy lépkedett fürge lábam, oly gondtalan, hogy a virág összeölelkezett nyomában. /Ismeretlen / Egy ember, mikor elment az aranyműves műhelye előtt, hallotta, hogy mikor az aranyműves a maga kalapácsával az aranyat formálja, az arany halk, sziszegő hangot hallat. Amikor pedig a kovács műhelye előtt ment el, ott meghallotta, hogy a vas a kalapács ütésére, milyen keserves, messze elhangzó sírásba kezd. Megkérdezte a vasat: - Miért sírsz te olyan rettenetesen a kalapács ütésére? – mikor az arany a kalapács ütésére csak halkan sziszeg? A vas csak ennyit felelt: - Azért, mert engemet a fajtámmal ütnek. /Prédikációjából/ Fák Szebb költészetet nem találok, Mint Isten verseit, a fákat. Éhesen le, a földbe hatva, Tapadnak a szűz italokra. Lombos karjukat égre tárva, Néznek fel Isten hatalmára. Hajukban zengő madár fészkel, Míg csak a nyár az őszben ég el. A tél fejükre szűz havat tapaszt, S róluk látjuk, hogy jön a tavasz.
Faültetés
Ismeretlen
Fej - szív
Bodenstadt Fr
Fejlődés
Verseket én is kitalálok, De csak Isten teremt Fákat. /Fordította: Szentiványi Sándor / Milyen jó érzés látni nagyra nőni a fát, melyet mi ültettünk, s melynek árnyéka most betakar. Milyen jó ott ülni az őszi fák alatt. (S.gy.) Fő szív nélkül veszedelmes. Szív fő nélkül kevés jót tesz. Szerencse, áldás ott vannak, Hol fő és szív együtt vannak.
Bartalis János
Csak én állok szegényen, üresen e nagy gazdagság közepett. Csak én nem tudom, mit csináltam, amíg a gyenge vetésből gazdag kalangya, egy szem kukoricából karvastagságú cső, a finom virágból mézédes alma lett. A búza, amin áttapostam, többre volt képes, a fa, melyet viharok cigáltak, nagyobbat alkotott. (Engem milyen viharok téptek?) A katángkóró az út sazélén, amelyen átgázolt száz szekér s állat, lám - kéken virít. Minden megalkotta a maga művét. Minden. A fű is, a fa is, a katángkóró is, a palánta is. Csak én állok tétován, üres kézzel. Csak én, az ember, csak én, csak én…
Feladat Felebarát
s. gy. Dethlefsen, Thorwald
Feledés
Török Tamás
Félelem
Lázár Edit
(Aranygyümölcsös Kosály) (s. gy.) Az embernek az a nagy feladata ezen a földön, hogy igyekezzen túllépni önmagán. Mert, ha tudom, hogy csakis olyan dolgok történhetnek velem, amelyeket én magam alapoztam meg, akkor a „felebarátokban” olyan embereket ismerek meg, akik segítenek ezt a sorsot beteljesítenem. Hogy ez a „felebarát” éppenséggel jó barát, csaló, vagy gyilkos - amit megélek, mindenképpen az én sorsom -, a „másik” fél mindig csak közvetítő lehet. (Élet az élet után.) (s. gy.) “Akik elfelejtik a múltat, kénytelenek azt megismételni. Azok pedig, akik emlékeznek a múltra, benne útmutatást találnak a jelenre és a jövőre egyaránt, s gazdag hagyományt tudnak feleleveníteni. Mi megtanultuk a múltból, hogy sok idő és tapasztalat szükséges, amíg az ember eljut annak felismerésére, hogy egyetlen dogma sem érdemli meg, hogy érette szembeszálljunk és vétkezzünk az emberség és a szeretet ellen.” /Dr. Erdő János, “Dávid Ferenc biblicizmusa” c. munkából idézett /Unitáriusok; 38. Old./ „Már kétmilliárd ember kötöz itt - kezdte egyik szerelmes versét József Attila. Már csak nem négy és félmilliárd kötöz itt -
Félelem
Tóth Tihamér
Félelem
s. gy.
Félelem
Pázmány Péter
Félelem
Ismeretlen
Félelem
Ismeretlen
Félelem
Ismeretlen
Félelem
Ismeretlen
Felelősség
Channing
Felelősség
Illich, Ivan
kezdhetné manapság. Nagyjából ennyien vagyunk. hatalmas szám, s ráadásul születést jelez, életet: örülnünk kell hát neki. A csodának. Milyen kevesen kezdtük az őstörténet reggelén, s milyen sokan folytatjuk most. Az egyetlen emberiség négy és fél milliárd példányban! Ennyi ember mostanig nem élt egyszerre a Földön - micsoda erő! Örülnünk illene-kellene, de mégsem tesszük. Valahogy félünk. A világkatasztrófától, attól, hogy négy és fél milliárdan egyszer csak a történelem éjszakájába rohanunk. Aligha a hit dolga ez, még sem tudok mást mondani: Nem hiszem, hogy az emberiség elpusztítja önmagát.” /Előre napilap: 1983 október 16.; (s. gy.)/ Egy utas, aki az óceánon látni szerette volna a viharban a tenger dühöngését, egy ilyen alkalommal az árbochoz kötötte magát, erős szíjakkal. Mikor a hullámok átcsaptak a fedélzeten, rettenetes félelmében felkiáltott a kormányhídon levő kapitányhoz: -Ott vane még kapitány úr? -Itt vagyok – hangzott a válasz, mely úgy látszik, hogy a szíjazatnál is erősebb volt, mert ez a félelmet teljesen elűzte. A rómaiaknál példabeszéd volt, hogy a jó katonának jobban kell félnie a vezértől, mint az ellenségtől. A gyávát, az engedetlent épp oly bizonyosan érte a büntetés, mint a bátrat, a hőst a jutalom és dicsőség. Aki Istentől nem fél, - az mindenkitől fél. Aki Istent féli, az senkitől sem fél - mondta Pázmány Péter bíboros. (s. gy.), Más a helyzet annál a gyereknél, aki állandó félelemben él otthon, mondjuk, rossz osztályzatai miatt. Itt a félelem tartóssá válik, megtapad, végül szorongás lesz belőle. A gyerek elpirul, dadog, bevizel éjszaka, még a járása is megváltozik; a szorongás, vagyis a tárgy nélküli félelem átveheti az uralmat egész személyisége fölött, logikai készsége beszűkül, az értelmes kölyök “álbuta lesz.” (s. gy.) “Ha egy kisgyerek fél a kutyától, a sötétségt, ez normális, mert konkrét, tárgyi oka van. Félelme azonnal megszűnik, ha a villanyt felkapcsolják, vagyis az ok eltűnt.” (s. gy.)” “/…/a félelem a normális emberi élethez tartozik, segítségével veszélyhelyzetet kerülünk el. /…/Ne hagyjuk a gyereket nyitott félelmi helyzetben, nyugtassuk meg. /…/Tanítsuk meg a gyereket, hogyan győzheti le félelmét.” (s. gy.) “A félelem az emberi élet természetes velejárója. Rendkívül jellemző mindenkire, hogy mitől fél.” (s. gy.) Tehetség nélkül nem lehet felelősség. Tagadd meg ezt tőlünk, s azonnal megszűnünk az erkölcsi törvény kötelezettsége alatt állni. Nekünk, magunknak, nem pedig másoknak kell meghatározni magaviseletünket, jellemünket. Különben sem dicséret, sem hibáztatás nem érhet kötelességeink teljesítéséért, vagy elhanyagolásáért. Minden embernek a szíve azt mondja, hogy ameddig valamely hatalom áll felette, oly hatalom, mely az ember magaviseletét meghatározza, addig ez nem felelős érzelmeiről, vagy tetteiről, s igazságosan nem részesülhet, sem jutalomban, sem büntetésben: Hadd gondolkozzék és tegyen tetszése szerint! /Az élet adománya./ (s. gy.) A convivialitás nem a „mindenkiért” való felelősségvállalás súlyos terhét rója ránk, hanem a kapcsolathálón belül élés örömével ajándékoz meg. /A convivialitás eszközei/ (s. gy.)
Felelősség
Bánk József
Feleség
Henry Charrierre
Feleség
Socratest
Felfogás
Csang Cs’ao
Felhő
Petőfi Sándor
„Borzasztó a felelősséged, ha miattad lett álmatlan édesanyád éjszakája, ha miattad sírta tele párnáját titkon hitvestársad, ha miattad zokogott a meghurcolt becsület, ha miattad sírtak a gyermekek, akiket nyomorbva taszítottál, ha miattad ment tönkre csak egy embernek is egész jövője, vagy becsülete.” /Vasárnapok Ünnepnapok: 341. Old./ Ma van egy hindu leány esküvője. Mindenki hosszú ruhát visel, az asszonyok fehér fátyolszövetből, a férfiak lábfejükig érő fehér tunikában vannak. Tengernyi narancsvirág. A különböző vallási szertartások után játszódik le az a jelenet, mikor az ifjú férj magával akarja vinni a feleségét. A vendégek a ház ajtajából jobbra és balra sorakoznak. Egyik oldalon a nők, másik oldalon a férfiak. A nyitott ajtóban, a ház küszöbén ott ül a fiatal asszony apja és anyja. Az ifjú házasok megölelik családtagjaikat és elvonulnak a néhány méteres sorfal között. Majd a menyecske hirtelen kitépi magát a férje karjai közül és futva megindul vissza az anyja felé. A mama fél tenyerével eltakarja szemét, a másik kezével visszaparancsolja a férjéhez. A férj kitárja karját és hívja, de a fiatalasszony mozdulatokkal jelzi tanácstalanságát. Anyjától kapta az életét és nagyon ügyesen meg is játsza, érzékelteti. Az anyja melle táplálta. Mindezt feledje-e azért, hogy kövesse a férfit, akit szeret? Talán igen, de ne sürgess, ezt kéri a nő mozdulataival; várj egy kicsit, hadd nézzem meg jó szüleimet, akik életem egyetlen öröme voltak, míg csak veled nem találkoztam. Akkor az ifjú férj szintén mozdulatokkal értésére adja: Tőle is azt követeli az élet, hogy feleség legyen és anya. Mindezt a leányok és a fiúk éneke kíséri, ők válaszolnak az ifjú házasoknak. Végül a fiatalasszony, miután még egyszer kiszabadítja magát férje karjai közül, megöleli szüleit, futva tesz néhány lépést, férje karjába veti magát, aki nagy gyorsan viszi a virágfüzérekkel díszített, rájuk váró kétkerekű kocsi felé…/Pillangó / Socratesnek tanácsolták, hogy bocsássa el nagyon zsémbes feleségét. Nem teszem -válaszolt a bölcs, mert házamnál tanulom meg tőle a tűrést, hogy a nyilvános életben mindent annál könnyebben tűrhessek. (s. gy.), Csak, aki könnyedén fogja fel azt, amivel a világ törődik, törődhet azzal, amit a világ könnyedén fog fel. Felhők - -
A természetnek legszebb adománya, Megnyílik ekkor vágyunk tartománya, Mit nem lelünk meg ébren a világon. Álmában a szegény, Nem fázik és nem éhezik, Bíbor ruhába öltözik, S jár szép szobák lágy szőnyegén. Álmában a király Nem büntet, nem kegyelmez, nem bírál, Nyugalmat élvez. Álmában az ifjú elmegy kedveséhez, Kiért epeszti tiltott szerelem, És ott olvad égő kebelén; Álmomban én
Felszabadulás
s. gy.
Feltámadás
Tolsztoj
Fény
Fenyő
Bánk József
Horváth István
Rab nemzetek bilincsét tördelem. / Mikor 1686-ban Buda felszabadult a nyomasztó török veszedelem alól, ismeretlen emberek, a nyílt utcán egymás nyakába borultak, s folyton a győzelemről beszéltek: Felszabadultunk! Valóban felszabadultunk! A legközönségesebb és a legelterjedtebb babonák egyike, hogy minden embernek van valami határozott tulajdonsága, hogy vannak jó, rossz, okos, ostoba, erélyes, közönyös stb. emberek. Az emberek nem ilyenek. Mondhatjuk azt valakiről, hogy gyakrabban jó, mint rossz, gyakrabban okos, mint ostoba, gyakrabban erényes, mint közönyös, azonban nem lesz igaz, ha azt mondjuk valakiről, hogy jó, vagy okos, vagy valaki másról, hogy jó, vagy ostoba. Pedig mi mindig így teszünk az emberekkel, és ez helytelen. Az ember olyan, mint a folyóvíz: vize valamennyinek egyenlő és mindenütt egy és ugyanaz, azonban mindenik folyó hol szűk, hol tiszta, hol hideg, hol meleg, hol zavaros. Ilyenek az emberek is. Minden ember magában hordja minden emberi tulajdonság csiráit, és néha az egyik, néha a másik jelenik meg, és gyakran nem hasonlít önmagához, holott ugyanaz az ember maradt. Némely embernél ezek a változások nagyon élesek. /Feltámadás / „Szükség van fényre? Az emberben meg van az értelem világossága. Kutatja a csillagvilágot, lefényképezi a tejútrendszert, rakétája eléri a holdat… De a legfontosabb maga az ember! Honnan jön, hová tart, mi a célja. Minden gondolkodó ember előbb-utóbb rájön, hogy minden dolognak van célja. Van célja, rendeltetése a fazéknak, a késnek, a gépeknek, a gyáraknak stb. és az embernek, aki ezeket alkotta és létrehozta? Mi az eredete és rendeltetése? Ma kevesebbet tud róla az ember, mint bármikor. Egzisztencialista filozófiájával zsákutcába került. Nem tud tovább menni. Ma is sötétségben jár…” /Vasárnapok - ünnepnapok: 47. Old./ Ha a fenyő maga volna
De magas a fenyő orma, s nincs fenyő, hogy ne hajolna, ha szél vág az erdőn által hidegen. Nincs erdő, hogy szél ne érje, s nincs ember, hogy szíve mélye erdejébe bú ne vágna ridegen. De az erdő, erdő marad. Szív a bútól meg nem szakad. Eláll a szél, elhal a bú, kiderül. Ha a fenyő maga volna, kettétörne, nem hajolna. Zúg az erdő, nincs a fenyő
Fiatalság
Bölcs István
Fiatalság
Bölcs István
Figyelem
Maklári Pap Lajos
Figyelmesség
Deák Ferenc
Fiú
Arany János
egyedül. (s. gy.) “A fiatal nemzedéknek nem lehet semmilyen fölényérzete szüleivel szemben, csupán azért, mert harminc évvel később született náluk, s egy magasabb civilizációs kulturális szinten szerezheti be alapismereteit - éppen a szülők generációjának érdeméből.! Ezen kívül pedig: a szülő ugyan kevesebb konkrét ismeretet kapott hajdani iskolájában, de ha logikai készségét, rendszerező képességét jól kiművelték, érdeklődését felkeltették, akkor - lépést tartva a korral - ma is fejlettebb tudással rendelkezik, mint gyermeke, különösen, ha utóbbi nem rendszerező, nem elmélyülő, hanem “mindenről valamit” elve alapján tündököl felületes ismereteivel.” (s. gy.) “A fiatal generáció számára azonban már nem elég az apák “tudománya” ahhoz, hogy majdani felnőtt-korukban önmagukért helytálljanak. /…/a mai generáció életében tízévenként megduplázódik, s korunk gyermekeinek háromszor annyi ismeretanyagot kell elsajátítaniuk, mint amennyit annak idején szüleiknek megtanítottak.” (s. gy.) Bölcs, István Az egyiptomi templomokban magas tükrök voltak felfüggesztve, hogy a bemenők nyomban megláthassák magukat bennük. Ennek egyedüli oka az volt, hogy mindenki saját magára terelje a figyelmet. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Légy figyelmes mások iránt. Semmi sem olyan megnyerő és lekötelező, mint a gyöngéd figyelem. A figyelmetlenség sért, s igen gyakran kétszeres viszonzást von maga után. A figyelmetlenséget vagy hiú gőgnek, vagy szellemességnek szokták az emberek tulajdonítani, s hiszem, hogy e két vád mindenikétől irtóznál. /Gyámleányához, Vörösmarty Ilonához szóló levélből / Fiú … És, ha felnövén, tapasztalod, Hogy apáid földe nem honod S a bölcsőd s koporsód közti űr Századoknak szolgált mezsgyéül: Lelj vigasztalást a szent igében: „Bujdosunk e földi téreken”. Kiskacsóid összetéve szépen, Imádkozzál édes gyermekem.
Fogadalom
Fogság
s. gy.
Lipsius
Oh, remélj, remélj egy jobb hazát! S benne az erény diadalát: Mert különben sorsod és a föld Isten ellen zúgolódni költ. Járj örömmel álmaid egében, Útravalód e csókom legyen: Kiskacsóid összetéve szépen Imádkozzál Édes gyermekem Zsigmond, magyar királyt, német-római császárt valaki megkérdezte, miképpen lehetne az ember legkönnyebben szerencsés a világon? Ő így felelt: „Ha egészséges napjaiban véghez viszi, amit betegségében fogadott”. Lipsius mondja: Az embert az életnek szerelme, mönt a börtönőr a rabot úgy tartja e világban, amely nem más, mint fogság és sokféle
Föld
Orbán Ferenc
Föld
Orbán Ferenc
Föld
Orbán Ferenc
Föld
Gárdonyi Géza
Föld
Szemere Miklós
Föld
Bánk József
szolgálatnak terhes háza. (s. gy.), „Vannak szavak, melyeket féltve óvnunk kell, hogy értelmük mindig az maradhasson, ami bennünk mélyen él. A földről, amelybe gyökereink mélyednek, csak őszintén, szépen, egyszerűen valljunk, mert itt kezdődött mindennek értelme: a lét. /…/Ez a föld életünk tere. Az, ahol először nyílik a szem anyánkra: amelyen megkoppannak első bizonytalan lépteink, s amely az első fájdalmat okozza, ha elesünk, mintegy figyelmeztetőül: az ember arra való, hogy megvesse lábát a földön.” /Dolgozó Nő: 1977. május/ (s. gy.) „Anyánk után mindjárt a földet tanultuk megszólítani, ki-ki a maga nyelvén, s utána itt tanultuk meg felismerni az igazat és a hamisat, a jót és a rosszat, a szépet és a rútat, s így kezdtünk eligazodni csodálatos és ijesztő dolgok között. Ez a föld most, hogy értelmünk beérett, már hegyeket jelent, amelyeken fenyő zöldell, vagy hó virít. /…/Végtelen rónaságot is jelent, amelyen búzatenger reng, amíg a szem ellát, sárgán és kövéren, kenyeret ígér, fehéret és ropogósat.” Dolgozó Nő: 1977. Május/ (s. gy.) „Ez a föld ünnepet és hétköznapot egyaránt jelent /…/És jelent olyan hétköznapokat is, amelyeken bánat ér, sikertelenség, bántás, méltánytalan mellőzés, ami szembehelyez szemléletekkel és emberekkel s küzdeni készetet a méltóságunkért. S ezeket a küzdelmeket megvívjuk és ezektől mindig többek, emberek leszünk, nő az erőnk és hitünk, hogy ügyünk igaz!” /Dolgozó Nő: 1977. Május / (s. gy.) Mi egy talicska föld? Ha eső esik rá, egy csomó sár, ha nap süt rá, egy csomó por. Merőben értéktelen semmiség. De ha magot vetek bele, a jácint édes parfümöt von ki abból a földből, a menta balzsamos olajat, a tulipán piros festéket, az írisz kéket, a nárcisz fehéret. Ha virág helyett sóskát vetek bele, a kis sóskamag sót és savanyúságot hoz ki abból a földből. Ha szőlőt ültetek bele, hírmondója sem jelentkezik a sónak, hanem cukor és éltető spiritus az, amit a gyökér a földből kiválaszt. Vajon a földben van ez a sok minden? Vagy magában a magban? Ez a nagy titok. Az országos Vegyelemző intézet nem fog nekem ebből a talicska földből kihozni egy szemernyi parfümöt sem, egy milliméter spiritust sem, egy mg piros festéket sem, de a magvacskából sem. Egy puttony tulipán magban /gyökérben /nincs annyi piros festék, amivel egy katicabogár befesthetné a szárnyát. Föld … Bús föld, te siralomház! Te őrjöngők kerek tornya! Szírt! melyhez – kesely, szívén Bilincselve holtig fogja; Virág fedte hamveder. Benn szétporlott tetemekkel Be sok szem megöntözött Immár keserű könnyekkel. “A föld szinte egy hatalmas sakktábla, amelyen a nagymester: a halál, a figurákat ide-oda helyezi… Végül királyt és parasztot egyaránt félelmetes zsákjába rejti. - A kórházakban, a klinikákon napról-napra, őráról-órára, szinte percről-percre az emberek viaskodnak a halállal az utolsó szívdobbanásig…” /Vasárnapok –
Fontosság
s. gy.
Fontosság
Xenokrates
Fukarság
Ismeretlen
Fuldoklás
József, Attila
Ünnepnapok: 596. Old./ Ne kérdezd soha, hogy mit ér nekem ez a világ, hanem, hogy mit érek én a világnak. A pénzen nem a művészetet, hanem az értékeket, a beszédben is nem a szépéséget, hanem a fontosságot becsüljük. A magyar nyelvnek van egy érdekes szava, amellyel a nyelvészek hosszú időn keresztül nem tudtak mit kezdeni: a „fukar” szó. Egy szemfüles nyelvész végül is kiderítette, hogy ez voltaképpen családnév, mely Magyarországon is elterjedt volt, de egész KözépEurópában híres bankár családnak, Fugger-nek volt a neve, amely nálunk kellemetlen mellékízt kapott, a fukarság jelzőjévé válva. Pedig amúgy sem volt a magyar nyelv szegény ennek az örök emberi tulajdonságnak a megjelölésében. Valósággal fokozatokat lehetne a különböző, hasonló jelentésü szavakból felállítani. A lépcső alján állna a takarékos ember, aztán következne a fösvény, majd a zsugori, utána a kapzsi, s a végére kerülne az idegen eredetű, de azért talán még jellemzőbb „smucig” jelző. Mindezek a szavak azonban elmaradnak egy gyönyörű magyar kifejezés mellett, amely a legjobban fejezi ki ezt a jellembeli hiányosságot: a fukar ember az, „aki a garast a fogához veri”. /Nők Lapja: 1975. 24. Sz../ (s. gy.) Istenem, ha lényed erős, derítő levegőjét nem szívja szívem közeledbe merülten, mint vércse, lecsap reám a lebegő ég, s fuldoklik lelkem az űrben…
Fűszer
Ficino, Marsilio
Gazdagság
Ismeretlen
Gazdagság
Socrates
Gazdagság
Seneca
Gazdagság
Epikuros
Gondolat
s. gy.
(Töredék) „A convivium a munkától való megpihenés, a gondoktól való megváltás, és a géniusz (szellemi jelenlét) táplálása; a szeretet és kiválóság kinyilvánítása, a jóakarat étele, a barátság fűszere, a kegyelem kovásza és az élet vigasza… Mindent meg kellenék fűszerezni a géniusz sójával s kivilágítani a szellem és az illem sugaraival.” /Levelek: 2. Kötet: 51-52. Old./ (s. gy.) Amíg egy tenyérnyi kék ég az enyém, Amíg egy szál virág mosolyog felém, Amíg a napnak egy sugára hull rám S esténként elringat lágy álom-hullám, Amíg a szívemben dalol az élet S imádságszárnyon visz Hozzád a lélek. Amíg jóságod virraszt felettem, Bűntől a lelkem amíg visszaretten, S a végtelenséged szomjazza vágyam: Gazdagabb nem lehet senkise nálam. Feltették Socratesnek, hogy ki a leggazdagabb, amire ő így válaszolt: Az, aki igen kevéssel meg tud elégedni. (s. gy.), Úgy gazdagodik meg az ember - mondta Seneca, ha keveset, vagy semmit sem kíván. (s. gy.), Ha valakit gazdaggá akarsz tenni ne javait szaporítsd, hanem kívánságait csökkentsd. (s. gy.), Tizenkét mód arra, hogy az emberek gondolkozását a magadéra formáld: 1. Csak akkor veheted hasznát bármiféle vitának, ha bele se kezdtél.
Gondolat
Kamondy László
Gondolkodás
Bölcs István
Gondoskodás
Gerencséri Jenő
Gondoskodás
Gerencséri Jenő
Gondoskodás
Ismeretlen
Gondoskodás
Hock János
Gondoskodás
Foerster
2. Mutass megbecsülést a mások véleménye iránt. Sose mond senkinek, hogy nincs igaza. 3. Gyorsan és nyomatékosan valld be, ha tévedtél. 4. Baráti hangon kezd a mondanivalódat. 5. Mindjárt az elején késztesd a másikat arra, hogy igent mondjon. 6. Hadd beszéljen a másik kedve szerint. 7. Hadd higgye a másik, hogy ötleteid tőle származnak. 8. Törekedj becsületesen arra, hogy a dolgokat a másik szempontjából is lásd. 9. Mutass rokonszenvet mások gondolatai és kívánsága iránt. 10. Hivatkozz nemesebb ösztönökre. 11. Szemléltető módon ad elő gondolataidat. Hívd ki versenyre a másikat. “Kócos kobakokban is születhetnek “jól fésült” gondolatok.” (s. gy.) “Amikor a fiatal az elvontabb gondolkodás képességének birtokába jut, legfőbb törekvése önmaga megismerése. Ehhez két viszonyítási pontja lehet: hozzámérheti magát a felnőttekhez (szülők, tanárok, ismerősök) és a korosztálybeli többi gyerekhez (osztálytársak, barátok). Ha magára hagyjuk, ha nem mondunk véleményt magatartásáról, munka-, tanulási eredményeiről, képességeiről és szándékairól, megfosztjuk őt attól a lehetőségtől, hogy önmagát valamiképpen “kivülről” is láthassa, a tapasztaltabb felnőtt szemével.” „Köszöntöma bőlcsők és gyermekkocsik fölé hajló, boldog, fénylő szeműeket, akik, ha kell egyberagasztják a napot és az éjjelt, hogy mosolyra változtassák féltett kicsinyük sírását.” /Képes Újság: 20. Évf. 18. Sz.. 1979 május 5.; (s. gy.) „Köszöntöm a hajnalban kelőket; a 'gyermek-csomagokkal' utazókat; a bölcsődéből, óvódából munkába sietőket.” /Képes Újság: 20. Évf. 18. Sz.. 1979 május 5.; (s. gy.)/ Aki azzal a láthatatlan szárnyú angyallal, akit édesnek kereszteltünk el, csak idegeskedni tud, aki mindjárt koronát is hord a fején, de nem tudja megcsókolni azt a ráncot, amit az érette való gondoskodás vésett az édesanya homlokára, az a legjobban teszi, ha megoperáltatja magát, mert bordái között nem szív dobog, hanem valami érzéketlen gép. Egy napon, bizonyos német költő a római Campagnaban egy fiatal anyával találkozott, amint egy régi oszlopfő maradványain ülve gyermekét szoptatta. Feléje közeledett: Asszonyom, miféle nevezetes romok ezek? Az anya csodálkozva nézett rá. Magához ölelte gyermekét, összecsókolta gagyogó ajkát s szemeibe mosolyogva felkiáltott: Mit törődöm én a romokkal! Íme ez az anyaszív felelete! Mikor az ember boldog, sem a múltat, sem a jövendőt nem akarja ismerni. Nem csak kielégítik, hanem dúsan kárpótolják is a jelen örömei. // Volt a mi iskolánkban egy fiú, akinek nagyon szegények voltak a szülei. Olyan tarka-foltos nadrágban járt, hogy majd megpukkantunk rajta nevetésünkben. Valahányszor azt gondoltuk, hogy most már igazán vége a foltozásnak, most már csak kap egy új nadrágot, mindannyiszor egy-egy új, barna folt jelent meg a sok kis folt között. A szünidő végén, legpompásabb mulatságunk volt várni Miller nadrágjának a megjelenését az udvaron. Képzelhetni azt a harsogó kacagást, melyet előidézett, ha a szünidő alatt még
Gondoskodás –
Lázár Edit
anyák napja
Gondviselés
Sík Sándor
Gondviselés
Stadler Frieda
Gondviselés
Bánk József
tarkább lett. Hogy szégyellem ezt a kacagást, - meséli Foerster, igaz, hogy nem gonoszságból történt, de olyan ostoba és meggondolatlan volt. Mi csak a tarka foltokat láttuk, de amiről beszéltek, abból semmit sem értettünk. Nem tudtuk, nem láttuk a végtelen anyai szeretetet, sem az átvirrasztott éjszakákat, sem a könnyeket, melyeket az édesanya ontott, hogy az egész fáradságos foltozás csak olyan valamit eredményez, amiért az ő fiát kinevetik az iskolában. Mit nem adnék én most ezért a nadrágért, ha meg lehetne találni, hiszen olyan ez, mint egy mestermű, amiért nagy árat szoktak fizetni. Mert ezen a mesterművön foltról-foltra lehetne kimutatni az anyai szeretet csodálatos találékonyságát és azt a rengeteg fejtörést, gondot, ami ebbe a szegényes jószágba bele volt öltöztetve, öltögetve. Ezt a legelső párizsi szabó nem tudná utánozni, az is felkiáltana: Ekkora türelme még egy gépnek sincs, nem hogy egy szabónak. Ekkora türelme csak egy édesanyának lehet. /Az élet művészete / “Erkélyünkön, virágok közé vadgalamb fészkelt. Két-három szalmaszálat hozott, s mert nem erős oldala a fészekrakás, elfogadta segítségünket, kiszuperált kenyérkosárban, puha rongyon melengette apró tojásait. Eső paskolta, szél tépézta, nem tágított. Parányi, sárga pihéjű élőlény lélegzik már tollai alatt. Amióta a kisgalamb kibújt a tojásból, az anya fekete gombszeme minden kis zajra rebben. Mint a szép, fiatal kismamáké, küszködő anyáké, fáradhatatlan nagymamáké. Azoké, akik benépesítik a Földet. Vajon hány anyaszobor létezhet a világ térein, utcáin? Hány képt festettek az anyáról? Hány versben, dalban, regényben, drámában szerepel? Hányan, hányféle nyelven mondják ki naponta nevét? És hányan felejtjük el legalább gondolatban kimondani? Vajon hány magányos anya él a világon? És vajon hány mai mater dolorosa sír fel naponta, a gyászoló anyák iszonyatos sírásával? Hány gyereket és hány anyát gyilkolhatnak meg a Földön felhalmozott fegyverek? “ (Anyáknapi) /Előre napilap: 1983 október 16.; (s. gy.)/ Jó nekem, Uram, havas, téli tájon, Jó, hogy a szívem vérig fájjon. Jó nekem vadul egyedül lennem, Jó, hogy a lélek búgva nyögjön bennem. Jó nekem, hogy kezed kitapogatta, Hol roskad a szív legjobban alatta, Hol a legfájóbb, legjobban hol reszket, És oda csókoltad lángoló kereszted.//: A hívő ember számára létezik egy hatalom, mely erősebb nála, de ez nem ellenséges hatalom. Boldogító, megsegítő, megszentelő hatalom. Neve: Gondviselés. Ingyen adatik és mindenkinek annyi, amennyire szüksége van, és amennyit kér. Mit tehettek volna az apostolok a viharos hullámokkal szemben? Az Úr Jézus egyetlen szava lecsendesített őket. Mit tehettek volna a keresztre feszített Mester tanítványai a lelküket lenyűgöző és gúzsba kötő félelem és szorongás ellen? A szent lélek hőslelkű prédikátorokká és apostolokká avatta őket. /Szeretnéd, ha szeretnének./ „Isten végtelenül szeret minket. Nemcsak a mindennapi kenyerünket akarja megadni, hanem a kenyér mellé ad mézet is. A méz mellé megadja a mindennapi rózsákat is. Megadja a mosolyt, a mosoly mellé a meleg szívet. A lelket emelő vonzalmat, a
Gondviselés
Juhász Ferenc
lelkesülést /…/. Ez az Isten csakugyan nem teremthetett másért, csak szeretetből.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 328. Old./ Istenem, fogj meleg szádba, hogy ne legyek olyan árva! Szenvedésem úgy sem érted, én sohasem éltem érted. Csápvégen ülő szemgolyóm dupla gyümölcsét rádnyitom. Vagyok idomtalan szörnyed, ki ejtene értem könnyet?…
Gondviselés
Arany János
Gondviselés
s. gy.
Gonviselés Gonviselés
Pascal Arany János
Gonviselő
Petőfi Sándor
Gúny
Scipio Nasica
Gyalázat
Fülöp király
(A sejtelem harangjai) Ki ruházza fel a mezők liliomát? Ki visel hű gondot az égi madárra? Útlan bujdosónak ki vezérli nyomát? Kit nevez atyjának az atyátlan árva? Él még a jó Isten, Ő engem is szeret. Megadja, ha kérem, a mai kenyeret. Hogyha az Úr nem építi a házat, Aki azt építi, hasztalanul fárad. Hogyha az Úr nem őrzi meg a várost, Aki azt őrzi, hasztalan virraszt. Hasztalan nektek hajnal előtt kelni, Késő éjjel dolog mellett ülni, Kik nehéz munkával esztek kenyeret: Álmában is bőséggel ád az annak, Aki szeret. (126. Zsoltár ) (s. gy.), “Csak Isten ne hagyjon el soha.” Gyermekszívvel öntudatlan Nyugszom meg a gondolatban, Hogy övéit el nem hagyja, Ki mindnyájunk édesatyja. Mert van a világnak Atyja, Van egy hű gondviselője. Minden ember megláthatja, Aki el nem fordul tőle. Scipio Nasica az aedilisi hivatalt szerette volna elfoglalni. Azt megelőzően találkozott a földművesekkel, kik közül az egyikkel kezet rázott, majd megfogva annak munkától érdes kezét a következő megjegyzést tette: Te a kezeiden szoktál járni? Emiatt az esetlen megjegyzése miatt nem kapta meg a hivatalt, mert a nép képtelen olyan emberre felnézni, aki gúnyolja a földművelőt és a végzett munkáját. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Nikanor állandóan gyalázta Fülöp királyt. A király, amikor megtudta ezt, kihasználva egy olyan alkalmat, amikor Nikanor éppen szükségben volt, megajándékozta. Ezután rögtön dicsérni kezdte Nikanor a királyt. Ekkor így szólt Pülöp király: Látjátok magunkon áll, hogy az emberek felőlünk jót, vagy rosszat gondoljanak. (s. gy.),
Gyász
Szőcs István
Gyávasá
Chilon
Gyávaság
s. gy.
Gyengeség
„/…/Nem is lehet csodálkozni azon, hogy a gyász, a szomorúság, a fájdalmas emlékezés legszebb emlékműveit, akárhányszor olyanok alkotják meg, akik többé-kevésbé kívülállók. Hiszen végeredményben a gyász, a fájdalom mindenkit utolér valamikor, viszont higgadtabban, tisztultabban vagyunk képesek látni, amikor a mások fájdalmát érezzük át. (Előre: 1981 december 24) /S.gy. / “Nem kell a halottakról rosszul beszélni, mert gyávaság azt bántani, aki képtelen bármi módon magát megvédeni.” Egy tábornok csapatában szemlét tartott. Valamelyik katonáról az volt a panasz, hogy az ellenséggel szemben nagyon gyáván viselkedett. Az illetőt kiszólította és így szólt hozzá határozott hangon: Hogy hívnak? Sándor - szólt remegve a katona. Nem tudod, hogy ez a név a legnagyobb katonának, a legkiválóbb harcosnak a neve? S te ezt a nevet mered viselni? Vagy elhagyod ezt a nevet, vagy megváltoztatod viselkedésedet! - (s. gy.),
Pollák Illés
ANYAG ERŐ = JOG Azok után, miket eddig észleltünk, azt a rejtelmes erőt, mely az embereket csoportosulásra hajtja és e csoportosulást szabályozza, kosmikus erőnek kell felismernünk. Az emberek jognak nevezik. De ez már most csak más kifejezője ugyanannak a törvényszerűségnek, melyet egyetemességében működni láttunk. Csak egy szó. Ha a világot összefogó szemmel nézzük, a természeti törvények egyetemességét fogjuk megállapíthatni. S ha a törvény a mindenkori jogérzés szilárd állapota, rögzített kifejezése: akkor a jog csak olyan megnyilvánulása az egyetemes törvényeknek, mint bármely más, mit a természettudomány tanít, vagy valamikor tanítani fog. A világegyetem a jognak bizonyos hatalmi légkörében, vagy, hogy okkal alliteráljunk: a hatalomnak bizonyos jogi légkörében mozog. Az összes észlelhető tüneteken oly frappáns a törvényszerűség, hogy mathematikai bizonyossággal ráolvashatjuk ezt a törvényszerűséget [pdf– 78]azokra a tényekre is, melyekről észleleteink nincsenek, mert a törvényszerűség keretén belül nincsen helye az anarchiának. A növény életében csak úgy van törvényszerűség, mint a jegeczében. Nemcsak biológiai életében, de functióiban is. Az állatvilág legutolsó egyedének élete telve van szabályossággal és aki ezt ösztönnek nevezi, annál inkább kénytelen a benne megnyilatkozó törvényszerűséget fölismerni, mivelhogy ez az ösztön soha nem tévedő pontossággal és következetességgel működik. Hogy a légűr nagy gömbjeinek mozgató törvényeit a súly és egyéb hatékonyságok törvényeinek neveztük el, geometrizáltuk és a fizikában levezettük, nem változtat azon, hogy a törvények mögött valami lappang, ami náluk is erősebb: a törvényszerűség. Ezeknek láttán lehetetlen többé nem látni kettőt. Egy az, hogy a világegyetem egyetemes törvények szerint élő egységes szervezet. A másik, hogy az ember és csoportosulásainak minden jelenése ezen egyetemes szervezet keretében mozgó és törvényeit követő természeti jelenség. Azt iskoláink is elismerik, hogy a világ törvények vonalain mozog. Elismerni csak azt nem ismerik el szívesen, hogy az emberi törvények is abban a síkban feküsznek, melyben az egyetemesek. Más szóval, hogy amit jognak nevezünk, [pdf–79]az rajtunk kívül és, impulsusait illetőleg, elhatározásunkon kívül álló kosmikus erőben találja forrását. Szívesen elhiszszük, hogy a jogfejlődésnek bizonyos kellemességi és hasznossági folyamatokból való levezetése, azonfelül, hogy emberi nagyságunkat és úri voltunkat legyezgeti, az igazságnak sincsen egészen hiján. Amint hogy a történelmi iskola sem téved teljességben, ha azt
mondja, hogy ami lett, az a megelőzőből lett. De mindkettő csak az előállítás mechanikáját észleli: a legközvetlenebb okokat, vagy a közvetlen okok lánczolatát; mint mikor mi az emberi faj keletkezését és létezését akár a történelemmel, akár az apák és anyák szerelmi gerjedelmével akarnánk megokolni. Holott van e mögött a kellemes érzésre vágyó hajlam mögött is még valamelyes ok, és volt ilyen a történelem milliárd szerelmi kedvtelései előtt is. Abból, hogy minden atomja az egyetemnek törvényszerű életet él, deductiv úton is rá kell találni arra, hogy az ember külső élete sem lehet el törvényszerűségek nélkül, s viszont abból, hogy Ausztrália vadonában nem él egymás mellett két ember törvényszerű jelenségek nélkül és ezek a jelenségek a társadalom számszerű gyarapodásával gyarapodnak, soha sehol meg [pdf–80]nem szűnnek, mindenütt jelen vannak, mindent áthatnak, miként az aether a testeket: ellenmondást nem tűrő inductiv úton következik, hogy ez a törvényszerűség kosmikus jelenség. Törvény és törvényszerűség közt különbséget kell tennünk. A különbség a fogalomban, a fogalom a két szóban rejlik. Fölösleges itt definitiókkal időt és szót vesztegetni. Látnivaló, hogy tárgyunk körül törvényszerűségen azt a folyamatot értjük, melyben a dolgok történnek, amely lefolyás bizonyos kényszerűséggel, logikai egymásutániságban, uralkodó erők behatásával és útirányában megy végbe. És amikor ezt a törvényszerűséget megállapítottuk, még pedig egyetemes tényképen, meg kell, hogy állapítsuk: hogy ez az egyetemes törvényszerűség csakis egy univerzális jogrend körén belül lehetséges. Amivel a jognak kosmikus természetét fölismerve, egyben fölismertük az emberi jogrendben rejlő, a természet egyéb törvényszerűségeivel azonos törvényszerűséget is. Ez a rányitás nem kerget tudományos szappanbuborékot, miként a történeti és hasznossági iskolák, tüneti iskolák, amelyek a társadalom testében előforduló betegségeket symptomatice kezelik, akár csak a régi gyógytudomány. A mi beosztásunk, ha nem ragadta is meg a legelső [pdf– 81]okokat, de egyetemes törvényszerűséget állapítván meg a jelenségek között, az ismertből az ismeretlenre talál és ezzel valamelyest kezébe kapván a gyeplőt, egynémely részében kezébe kaphatja a jövő sorsának igazgatását is, ami fejlődésünk tekintetében a tudatos tenyészet korszakát jelenti. Az uralkodó erők egyetemessége ugyanis azt jelenti, hogy az emberi alakulások és a természet többi alakulásának törvényei azonos alapon nyugosznak. Ha a természet törvényeit nem ismerjük is, mert hiszen csak egyöntetű jelenségeiből következtethetünk, a törvényszerűséget már észlelhettük épen e jelenségek egyöntetű voltában. Uralkodó törvényszerűséget, azt, amely mindent dominál, mindent vezet, mindent kormányoz, abban a tételben állapíthatunk meg, melyet Newton a kosmikus testekre, Darwin a földi szerves világra állapított meg, hogy t. i.: Az erősebb uralkodik a gyengébben. Az erősebbnek kiválása, a gyengébbnek elpusztulása; a hatalmasabbnak uralma, a gyengébbnek simulékonysága: domináló vonások végig a mindenségen. Nem igaz, amit vigaszul csöpögtetnek ürmös poharunkba, hogy a világ a jelesebbek kiválásán [pdf–82]épült föl és hogy győzedelmeskedik a kiválóbb. Százszor és ezerszer nem igaz, legfeljebb annyiban, ha a belső (élességgel erő is párosul. A mathematikai ellenpróba csalhatatlanul igazolja, hogy ahol erő nincsen a jelesség mellett, ez elpusztul. Amiből aztán önként következik, hogy egyedül az erő a kosmikus domináns. Nos, ha az erő a domináns tényező, akkor az erő a világnak s egyben az embereknek törvényhozója. Akkor a jogrend az erőn nyugszik és jog = hatalom.
*** Az emberi társadalom félreismerhetlenül a hatalom jogrendjében épült. Az erős uralkodik, a hatalmas szab neki törvényeket. Amit ily keretben jognak neveznek, nem egyéb a hatalom erőspherájánál. Ősidők óta minden intézmény az erősebb szolgálatára terem, ennek szolgálja czéljait, ezt támogatja, őrzi, ápolja. Despotikus államformában a despota minden erő és hatalom letéteményese lévén, minden jognak letéteményese egyszersmind. Csak az a jog másoké is, melyet a központi hatalom másokra ruház. A középkori feudalitás ezt az átruházást is [pdf–83]csak kölcsönképen cselekedte. A hűbéri rendszer ezért szinte iskolapéldája annak, hogy jog csak hatalom. Ami jog (cselekvési szabadság) az országban közkézen forgott, csak olyan volt, mint az érczpénz, melyet a király veretett és saját arczképével ellátottan forgalmi czélokra kölcsönbe adott. Valljuk meg, hogy ezek a dolgok ma sem igen változtak. A tömegnek nyújtott cselekvési szabadságok mai napság is csak amolyan bankjegyek, melyeknek aranyfödözete a központi hatalom birtokában van. Legföljebb a forgalmi értékek és ez érczfödözet közti arány van valamelyest kikezdve. Fogalmilag ma is csak kölcsönszerződés számba megy, amit a tömeg bír; és közérzet, hogy csak felmondásra, visszavonásra kapta, pactum reservati dominii-val. Minden fanatismus nélkül kell ezeket a tényeket megállapítani. És minden harag és gyűlölet nélkül. Csak mint tényeket, az anatómus késével feltárván és a hideg szemlélő szemével nézvén a mi lett és a mi van. A fanatismus csak ront a dolgok nagy láthatóságán. Támadjon, vagy védjen, mindenik esetben előítéletek fogják le kezeit. A védőkét az a hit, hogy a természet rendjén változtatni se nem szabad, se nem lehet (ezek csinálták a történeti jogot); - a támadókét meg az a szent őrület, hogy fejlődési salto mortálékat [pdf–84]rendeleti úton lehet megcselekedni. (Ezek csinálták a czélszerűségi iskolát.) Ilyféle előítéletekkel revolutiókat igen, de evolutiókat nem lehet létesíteni s ha elismerem is a revolutio jogát, helyesebben annak természetes voltát, mint az erők alkalmi próbálkozását: mindamellett úgy érzem, hogy a jövő kibontakozásai mégis a czéltudatos fejlődés vonalán fognak mozogni. Fanatismus nélkül nézvén a dolgokat, visszapillantva a sötétebb kezdő korokba: az ember története nem volt egyéb az erősek történeténél. Amit az erős megragadott, azt meg is akarta tartani: íme a történelem kezdete. Hogy mi az, amit meg akart tartani? A kenyér. Az embernek első legerősebb elemi szenvedélye a megélés és ennek eszközei. Élni kell, azaz ennie kell. Azokat a szénhydratokat meg kellett szerezni s mert ezek a földi dolgokban vannak, a mindennapi kenyér nem ok nélkül imádságunk nekünk és - bűnünk is. Bűnünk, mert a földi dolgok korlátolt mennyiségben léteznek és megszerzésük a versenyben nem folyik le gond és ocsmányság nélkül, így történt, hogy egyes erősek a táplálkozási egységek többjét igyekeztek megragadni. Sok anyagot, mentől többet. Az állat is jár tápláléka után, de ahhoz már emberi előrelátás és óvatosság kellett, hogy gondját holnapra és holnaputánra [pdf–85]is kiterjeszsze. Aki erős volt, sok táplálkozási egységet markolt és ezt meg is akarta tartani, íme a birtok és az ő joga. A megtartáshoz erő is kellett, több mint a szerzéshez, és mert a birtokot mások éhsége ellen is meg kellett védelmezni, másoknak szövetsége és közös erejére volt szükség. Íme a történet. Ami aztán következett, az a jog. Ennek a birtoklásnak a joga. Azoknak a joga, akik bírtak, azok ellenében, akik nem bírtak. Végig az évezredeken jognak a possidensek védelmét tudták. A jogrend kőről-kőre erős várrá alakult a birtokosok és majd a birtok (tulajdon) körül. Roppant fejlődés volt az már, mikor a tulajdonosok mögött a tulajdon is kezdett kibontakozni, az anyag dicsőülése, mikor ez jogok összességévé
vált. De természeti törvény volt, ami így lett. Kibontakozott ugyanis a tulajdon, mint tárgyi jog. Ha egyes erős emberek tulajdont szerezhettek erőszakkal, erejük, az, mely összetartott és tartós mindamellett a tulajdonban rejlett. Az anyagban. Abban, melyet tömegben fölhalmozva elvontak másoktól, akikre nézve ily módon hozzáférhetetlenné tették. Abban, melyben jóakaratuk szerint részesíthettek másokat, akik így jóakaratuktól függő helyzetbe kerültek. Abban tehát, hogy a táplálkozási tömegekről kiderült az ő rengeteg hatalmi és erkölcsi értékük, [pdf–86]így lett az anyag, nevezzük már most egyszer és mindenkorra vagyonnak, erősebb, hatalmasabb, vonzóbb az embernél; így lett tárgyi becse, nagy hatalomnak foglalata és forrása, minden jogok alapvetője; így fejlődött ki a vagyon úgyszólván jogalanynyá. Azt a fenti törvényünket, mely szerint a jog — hatalom, immár ki kell egészítenünk arra, hogy jog — a vagyon hatalma. A tétel talán világosabb a sorrend megfordításában: a vagyonban rejlő hatalom = jog. A társadalomban uralkodó jog a vagyonnak (melyben már most az erőt = hatalmat bennefoglalva tudjuk) a joga. Nincsen abban semmi ellenséges indulat, midőn ezt az igazságot megállapítjuk. Az egész világ így fejlődött, az emberiség sem fejlődhetett másképen és mi koránt sem akarjuk rosszaló kritika tárgyává tenni nemünk múlt történetét, amiért olyan volt amilyen s ha megengedjük, hogy bizonyos fejlődési folyamatok más irányt is vehettek volna, úgyde a múlttal meddő a feleselés. Vadember, culturember, mindegy. Mindnyájának jogrendje a vagyon szerzésén és a szerzettnek [pdf–87]megvédelmezésén épült föl. A tulajdon szerzése éppen abban leli természetes okát, ami egy későbbi fejlődési korszakban megszűnését fogja okozni: annak korlátolt mennyisége. És a vagyonnak egyes kezekben való fölhalmozása épen abban leli okát, amiben majdan annak feltagolása lelni fogja: mert a nagy tömegekre szükség van, hogy a kis erőket ellentömeggé szervezze. Egyelőre nyilvánvaló, hogy a vagyon korlátolt volta oka annak, hogy a jogrend csak azon keveseknek, de hatalmasoknak érdekében és megvédésében épült föl, akiknek tulajdont szerezni sikerült. Teljességgel úgy van, hogy akár despotismus, akár monarchia, akár köztársasági formában épült legyen föl a társadalom: azon osztály állama volt az mindig, mely tulajdonnal, tehát hatalommal bírt. Ami jogot teremtettek ezek szerint az eddigi állami alakulások, osztályjog volt. Minőségre nézve egyazon; csak mennyiség dolgában volt az idők során hullámzás. Despotikus monarchiában, miként már említettük, minden erőnek s tulajdonnak központja a despota lévén, magánjogok alig léteznek. Csak egy nagy, hatalmas, rettenetes közjog létezik és egy büntető paragraphus: a hóhér. Törökországban és Ázsia egyéb birodalmaiban [pdf–88]nem ok nélkül rejti a gazdag az ő vagyonát a khalifa előtt, mert «visszavehetne». Fejlettebb alakulásokban a hatalom megoszlódott. Mi is ösmerjük a hatalmak megosztásának nagy közjogi tételét. De vajjon mit jelent ez az alakulás egyebet annál, mint hogy egyes országokban hosszantartó küzdelmek után a néhány erős kénytelen volt a maga hatalmát többekkel, akik az idők során hasonlólag erőt gyűjtöttek, megosztani, ami a vagyon megosztásával volt egyazonos. A római patrícius családok ellen támadó plebejus családoknak sok százados támadó harcza s végül győzedelmes bevonulása (az alkotmány bástyáiba» (a szabad tulajdon és rendelkezési jogba) typikus példája az osztályjog kiszélesedésének, a gyengék megerősödésének, aminthogy a római jognál alig akad frappánsabb bizonysága annak, miként építi fel önmagának a maga jogrendjét a vagyonosok önzése a kiközösített nagy tömeg rovására. Mindent az egy kenyér körül. Családjog, dologi jog, obligationális jog, büntető jog: márvány márványra, örök időkre szóló ércztábla ércztáblára, csodás szellemi finomságok, subtilis casuistikák tömege, logikai mesterművek, bámulatra keltő bölcs responsáliák egyetlen,
egetverő és ezredeknek [pdf–89]világító birodalma… s mindennek a közepén mindezek lényege, éltető forrásaképen, mint valami bábeli torony, melyet az emberek meg nem értettek, de szolgáltak: a sacrosanctum, a szent tulajdon. Vedd a kezedbe a rómaiak jogkönyvét és lapozz végig ezen a csodálatos épületen: A vagyon, a vagyon. Ennek oltalma, föltételei, megszerzése, hatálya, átalakulása, minősítése, átruházása, átháramlása: A vagyon, a vagyon. Nézd meg családi jogát: A vagyon, a vagyon. Szerződési jogát: A vagyon, a vagyon. Keresed talán, ami persze senkinek sem jutott eszébe egész a legújabb korig, azoknak is a jogát, akiknek nincsen vagyonuk? Hát azt hiába keresed. Róma nem törődik azokkal, akik csak fruges consumere nati. De miért épen Rómában keresni ilyent csupán? A régi germán jog más elveken épült föl talán? Róma nem ismerte a hűbéres viszonyt, ezt a fogalmat tőle átvenni nem lehetett. A régi germán jog egészen önállóan fejlődött. Eleje kommunistikus, törzsvagyonosságban éltek s az idők folyamán feudumok származtak belőle, egyesek [pdf–90]hatalma és erőkifejtése folytán. Jeléül annak, hogy a vagyonban rejlő hatalom mindenkoron ellenállhatatlanul ragadta magihoz a többi vagyont és inherens erejének kihatásával hajtotta maga alá a simulékony gyengéket. Sok véres küzdelembe került, mire a kevesek, tehát az erősek hatalma, a többekkel, tehát a gyengékkel, megosztotta jogait. Fölötte érdekes annak a megfigyelése, miként változott át a jogrend a szélesebb hatalmi rétegek védelmére. Mikor a kereskedelmi és ipari osztály, tehát a gyengék szervezkedése is beállt hatalmi tényezőnek és vagyonát meg kellett védelmezni; mikor tehát a tulajdon merevségén rést kellett ütni, s a kereskedelem és forgalom új védelmi utakat, jogokat követelt s kapott. Az első átváltozást Amerika fölfedezése után észlelhetni, amikor rengeteg mennyiségű aranytömegek kerültek Európába, hatalmi és erőforrások megmérhetlen mennyiségei. Ha Európa később megmozdult — és ezek a mozgalmak a polgári elem fészkelődései voltak egész a franczia forradalom befejezéséig — e mozgalmasságok csiráit az amerikai arany eső hozta, mikor oly osztályok is szereztek vagyont s e szerint erőt, melyek eladdig vagyontalanok és e szerint erőtlenek voltak. [pdf–91]Vagyonhoz s erőhöz jutva, hatalmat, azaz «jogokat» követeltek maguknak és ez erőlködésük végső eredménye a polgári elemnek is az «alkotmány bástyáiba» való bevonulása lett. Föl is forgatta ez a világtörténeti esemény Európa eddigi jogrendjét. Következett a «jogegyenlőség», jött a «testvériség» (már amit ennek neveztek). Első sorban jött a magánjogok kiterjesztése, a kereskedelmi és ipari jogok szabályozása, a hiányzó jogi alkotások beláthatlan sora, egyszóval: fölépült a jogállam. Fölépült? Dehogy épült! Ami fölépült, az a most birtok és hatalomba vonult rétegek jogállama volt. Azoknak a jogállama, akik kívül rekedtek, a leggyengébbeké, mindekkoráig el nem következett.
Gyermek
Ismeretlen
A gyermek sohasem hibás, hogy a szülők elváltak, vagy marakodnak, s ha kellett a gyermek, akkor számolnunk kell a felelősséggel. Nem is élet az ember élete gyermek nélkül. Ahol gyermekkacaj van, ott öröm űzi el a borongást, a magányt. Fáradtan térek haza a munkából, s ők ragyogó szellem várnak. Nem is tudnék gyermek nélkül élni. (s. gy.)
Gyermek
Ismeretlen
Gyermek
Ismeretlen
Gyermek
Stadler Frieda
Gyermek
Bánk József
Gyertya
s. gy.
Gyilkos
Maklári Pap Lajos
Gyógyulás
Tompa László
A társaság is fontos, de a gyermek egészen más… Persze, nem mindegy, hogy egyedül, vagy élettárssal nevelünk két gyermeket. Mindegy, hogy nőről, vagy férfiról van szó, egyedül nem jó küzdeni az életben, a megélhetésért. Ez nem csupán holdvilágos éjszakák érzelmi kérdése. (s. gy.) Tudom, hogy számomra nincs kiút, nehéz lesz férjhez menni. Két gyerek és semmi szépség… de a két gyermekért, akiket méhemben kihordtam, feláldozok mindent, tőlük nem válok meg. Bízom magamban, hogy ha találnék valakit, akinek családja van, tudnék anyai szeretetet nyújtani. A gyermekek szíve ezt kéri. (s. gy.) A gyermek síkban lát. Nincs a távlatoknak tudatában, nincs perspektívája. Neki az előtérben álló napraforgó igazán nagy és a háttérben kéklő hegyóriás egészen kicsike. A kiskorú ember így gondolkodik a lehetőségekről és a veszedelmekről is. Ami messze van, az kicsi, amit pedig csak sejteni lehet, csak következtetések útján megállapítani – az egyáltalán nem létezik számára. (Szeretnéd, ha szeretnének) “Amikor a gyermek a világra jön, első tette a síró felkiáltás, a kérés. Keresi az életet, az eledelet, a segítséget… A természetfeletti rendben is az ember első tette: a kérés, az epedő könyörgés Isten segítségéért: az ima. Életünk folyama két világ partját mossa. Evilág és másvilág partjai között halad. Két meder között folyik. Sokszor nagyon is kacskaringósan. Jelentéktelen patak, vagy hajózható folyó - mindegy! Mindkét világ vonzza, húzza maga felé. De egyik partot sem tudja teljesen elhagyni. Mindkét oldal segítségére rászorul. Mint a jó rádiónak, szüksége van a földelésre, evilágra. De az antennára is, hogy az isteni leadást rövid és hosszú hullámhosszon fogja. Ez az antenna: az ima.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 13. Old./ Nagy Sándor ostrommal vett be egy várost. Gyertyát gyújtatott s kihírdette, hogy addig, míg a gyertya ég, elfogadja a megtérők hódolatát, azontúl nem. Eképpen ég nekünk is az isteni szeretet gyertyája, és használnunk kell az időt, míg el nem telik az. (s. gy.), Minden igazságtalanság, elnyomás, törvénytelenség vérítélet alá tartozik; ha fegyverrel nem is ölsz, de akarattal gyilkos vagy. (Ismeretlen ) (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Kelj fel és járj
Csak te ne tudnál feledni, szegény, Ember… legárvább a föld kerekén? Ej búdat vesd a szélbe könnyedén! S nézd a pacsirtát -: fölfelé nyilall! A nap, a nap is ott fenn, hogy ragyog – Onnan melenget sugaraival, S rád fentről szórnak fényt a csillagok— Mozdulj te is hát és emelj fejet! Csillagok közt van neked is helyed, Lendülj feléjük, hisz azért vagy ember! S tudd meg, hogy még sok öröm szenvedés várAz élet szólít – hallod? -: kelj fel, kelj fel És járj!
Gyümölcs
Bánk József
Háború Hajlam
Horváth Imre Socrates
Hála
Nemes János
Hála – igazság
Bárány Tamás
(s. gy.) „Gyümölcsfa vagyok. De hoztam-e gyümölcsöt, és milyet? Gyümölcséről ismerjük meg a fát. Minden jó fa jó gyümölcsöt terem. - milyen az én gyümölcsöm? Szeretet vagy gyűlölet? Önzés vagy önzetlenség? Áldozatosság, vagy önérdek? Hűség vagy hűtlenség? Lelkiismeretes munka vagy felületesség? Szelídség vagy harag? Irgalom, vagy irgalmatlanság?” /Vasárnapok Ünnepnapok: 333. Old./ A háború a gyilkosok narkótikuma. Socrateshez egy apa elküldte fiát, hogy a tudós ismerje ki természeti hajlamait. Socrates azon kezdte, hogy felszólította az ifjút: Beszélj fiam, hadd lássalak! (s. gy.), Mikor Lincoln Ábrahám, a nagyhírű amerikai államelnök palotáját megépítette, a homlokzatára ezt a feliratot helyezte: „mindazt, ami vagyok, és ami leszek édesanyám neked köszönhetem”. (Anyák napja népiskolákban.) „Élt egyszer egy nagy tudású ifjú dervis a marokkói Fez városában. Apját, aki halász volt, korán elveszítette, ezért szomorú gyermekséget látott. Anyja a város piacán halat árult, de mert immár nem férje hálójából, hanem annak volt társaiéból, épp csak tengették életüket. A kis Memed ezért keserű kedvű, keserű szívű ifjúvá serdült. Lelkének szomorúsága kkor sem enyhült, amikor a kőltészet égi bajadérjainak megtetszett finom vonású, sápadt arca, s incselkedni kezdtek vele. És később is, amikor már forró csókjaikkal becézvén, igazi kőltői tűzzel ajándékozták meg, egyre csak szomorú életének emlékei kínozták. Az évek múltak. Memed koldusdiákként megjárta az Iszlám hét főiskoláját, Kardovától Damaszkuszig minden híres mecset főmiftujának lába előtt kuporgott, s mindenütt egy-egy esztendőt töltvén, megismerte a Korán hétféle olvasási módját, tanult csillagászatot, bölcsészetet, jogot és végül is, buzgalma jutalmául elnyerte a büszke hákim, vagyis tudós nevet. Akkor hazatért Fezbe és a szultán, aki sok szépet, s jót hallott istenes életéről és számos tudományáról, marokkói könyvtárának élére állította. Egyszerre nagy úr lett, tehát a szegény Memedből. Ifjú ember volt még, alig harmincesztendős, s máris szolgái, háreme, palotája. Édesanyját, az idővel ráncosodott Fatimát, persze most már nem engedte dolgozni, s legszívesebben maga mellé vette volna marokkói palotájába. De Fatimá ragaszkodott Fez városához. Így aztán Memed gyönyörű házat vett neki, ellátta mindennel bőven, s azon túl csak ritkán láthatták egymást. Történt aztán, hogy Memed - Allah kegyelméből - áldassék és magasztaltassék! - a jólét és nyugalom révébe érvén, vágyat érzett, hogy a költészet segítő erejével felidézze ifjúkori hányattatása napjait. Visszavonult tehát könyvesházának csöndességébe, és a szultán szolgálatától ment minden idejét ott töltötte, és írta könnyes emlékezéseit. A mű nemsoká megjelent, és Kairótól Kárdováig az ifjú író tehetségét dicsérték. Az algeri kritikusok csodaszép nyelvét méltatták, az aleppói tudósok hosszú levelükben érzelmi mélységének hódoltak, és a damaszkuszi főiskola nagy ulémája tiszteletbeli fiává fogadta. Okiratában, melyet az örökbefogadásról küldött, meghatottan számolt be róla, milyen mély hatást tett reá Memed gyermekkorának megrendítő rajza; arab nyelvet ilyet még nem olvasott. „És az anyád, Nagytudományú fiam - írta a nagy uléma -,
Haladás
Bánk József
Halál
s. gy.
Halál
Szemlér Ferenc
Halál
Cicero
Halál
Schelling
Halál
Goethe
tiszteletre méltó Anyád alakja! Ennél szebbet, költőibbet még soha nem írtak! Méltó emléket állítottál minden időkre az édesanyának, aki férje halála után nem roskad össze, az élet csapásait keményen állja, és küzd, szenved, nyomorog gyermekeiért, de embert farag belőle! Különösen az a rész rendített meg, amikor jó anyád egyik este, téged jóllakatván, vacsora nélkül tért nyugodni. Megvallom, itt még a könnyem is kicsordult…„talán fél évre rá, hogy a könyv megjelent, az ifjú írót felkereste Fezből az anyja. Komor volt, ünnepélyes. - Memed, igaz, amit beszélnek? Könyvet írtál? - Igaz, anyám. - Igaz, hogy rólam írtad? - Részben. A gyermekkoromról. És így terólad is. Fatimá szeme lángolt. - Tehát igaz! S az is igaz, hogy azt írtad, nyomorogtam? Én, Fez legelső asszonya? A királyi főkönyvtár aghájának anyja?! - Igaz, anyám. - Hogy éhesen feküdtem ágyba? át mikor feküdtem én le éhesen? - Sokszor, anyám. Még többször is, mint ahogy írtam... Sosem fogom ezt néked elfeledni! - Várj S azt is írtad: halaskofa voltam? Memed ránézett. - Talán nem így volt? - Így, vagy nem így - kiáltotta Fatimá elfulladva -, az ember a szennyesét nem köti más orrára! Ezért kínlódtam érted annyit?! Pfúj, te hálátlan könyök! Nesze! - S feltépve a fátylát, szemen köpte a fiút.” (s. gy.) „A lelki életben/…/csak akkor tudunk előre jutni, ha jól megismerjük saját természetünket. Jó és rossz tulajdonságaival együtt. Itt sincs ugrás! Nem mehetek fel egy házba a negyedik emeletre úgy, hogy a harmadikon kezdem. Alulról kell kezdenem. A lelki életben is. Először jó, természetes embert kell magamból kialakítanom.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 203. Old./ Egy öregember az erdőn fát szedegetett. A hátára vett nyaláb fa terhe alatt összeroskadt. Oh, kegyetlen halál – zokogott az öreg – szabadíts meg már megunt életemtől, hordozhatatlan régi terhemtől. E szavakra egyszerre ott termett a rémítő halál. Eljöttem, - úgymond – kívánságodra, mivel lehetek szolgálatodra? Meggondolta magát az öreg és így szólt: - Köszönöm, hogy nem hagytál magamra, uram… ezt a fát add fel a hátamra. Hitünk, ha volt, tövig kiszáradt. Emlékeink lemart csontvázak. Önmagunktól szakadtunk távol, kihullt a világ a világból, a mulandó végtelent vesztett – csak a Halál nem hord keresztet.
(Katasztrófa) (s. gy.) A halál nem pusztulás, mely mindent megszüntet és szétrombol, hanem átmenet: vándorlás és egy új élet kezdete. Minden élő bizonyos lehet az örökéletben. (s. gy.) A halál által - képletesen szólva - csupán átlépünk az egyik létből a másikba; az innenső oldalról átmegyünk a túlsóra. (s. gy.) „A halál pillanata az, amikor a lélek elhagyja az irányító központi erőt, de csak azért, hogy újabb kapcsolatokat létesítsen, hiszen
Halál
Lion Feuchtwanger
Halál
Reményik Sándor
Halál
Reményik Sándor
Halál
Dethlefsen, Thorwald
Halál
Dethlefsen, Thorwald
Halál
Dethlefsen, Thorwald
természeténél fogva halhatatlan.” (s. gy.) „Attól félek, Monsieur, hogy ki kell ábrándítanom – felelte az öregember mosolyogva. Mindig óvakodtam attól, hogy megzavarjam az örömet, melyet az emberek vallásos érzelmeikben lelnek, még ha nézeteiket elviselhetetleneknek, sőt egyenesen képteleneknek tartottam is. Ebben az igyekezetemben elég messze mentem el. Ön nyilván tudja, hogy Philadelphiában egész sereg szekta van, köztük olyanok is, melyek egymással hadilábon állnak. Mindig azon voltam, Monsieur, hogy a legbarátságosabb viszonyban legyek mindenikkel, megkülönböztetés nélkül, s ha bármely szektának pénzre volt szüksége temploma felépítésére, vagy tatarozására, szívesen járultam hozzá a magaméból. S ha meg kellene halnom, valamennyiüktől békében válnék meg. Az a véleményem ugyanis, hogy az ember mindenkivel türelemmel tartozik viseltetni, miért éppen a hívőkkel szemben volnánk türelmetlenek? (Franklin beszélgetése a szabadgondolkodókkal) /Rókák a szőlőben/ (s. gy.) Csak néha-néha szűrődik a mélybe Hozzánk egy finom halk kopogtatás Talán csak túlfeszült agyunk zenéje, Talán csak önnön szívünk, - semmi más. (Élő-halott bányászok) (s. gy.) Látjátok felem, hogy mik vagyunk? Ha végre földanyánk része leszünk, Ott is szépek leszünk. Ott is otthon leszünk. (Halotti beszéd a hulló leveleknek) (s. gy.) „Az evilág természete anyagi testet követel, a túlvilág struktúrája anyagtalant. Amikor meghalunk, csak tartózkodásunk síkját változtatjuk meg, amelyre az ott zavaró test elhagyásával készülünk fel. De mivel az egyéni tudat nem a testhez, hanem a lélekhez kötődik, ezért az egyén személyisége a halál után is megmarad. Ez szokatlan gondolat lehet számunkra, hiszen megszoktuk, hogy önmagunkat a testünkkel azonosítjuk.” (Élet az élet után.) (s. gy.) „A halál ősidők óta minden ember számára az egyik legmegrázóbb élmény, hiszen a halál az élet ellensége. Ez azonban hibás gondolkodás! A halál ugyan ellentétpárja az életnek, de ez csak annyit jelent, hogy nélküle élet sem lehetne. Ezért is kell az embereknek születésük pillanatától akceptálni a halált, hiszen ez az emberi élet egyetlen biztos pontja. A halál tehát nem kívülről jövő és az embert fenyegető valami. Belülről jön, és az élet lényeges alkotórésze.” (Élet az élet után.) (s. gy.) „Miért félünk mégis olyan nagyon a haláltól? Az ok valószínűleg ott keresendő, hogy a pszichikai helyett a materiális énünkkel azonosítjuk magunkat. A halálfélelem miatt menekülünk a haláltól, ahelyett, hogy tudatosan elmélyednénk benne. Ebben azonban veszély rejlik. Hiszen: hogyan is akarok teljes életet, ha az egyik felétől menekülök? Az élet megértése a halál megértésével kezdődik. Hiszen „senki sem tanul meg élni, aki nem tanult meg meghalni””. (Tibeti halottaskönyv). (Élet az élet után.) (s. gy.)
Halál
Halál
Halál
Halál
Halál
Kalidasa
„A halál voltaképpen a pihenés pillanata, ugyanúgy, mint az éjszakai nyugodalom a következő életreggel előtt, amikor friss erővel és vidám kedvvel folytatod a befejezetlen munkát, hogy apránként elérkezz a tökéletes befejezéséhez.” (s. gy.) Wickland, Carl Carl Wickland pszichiáter olyan emberekről írt, akikből méltatlan halálukra panaszkodó elhaltak szóltak panaszosan. Ebből arra következtethetünk, hogy a halálküzdelem nyilvánvalóan a korábbi élettől való elválás és egy újabba való átmenet része. (s. gy.) Dethlefsen, „Ha ugyanis tudom, hogy a halál nem más, mint átváltozás, Thorwald átlépés az egyik síkról a másikra, továbbá, ha tudom, hogy a korai, vagy erőszakos halál sem véletlen, hanem önmaga által létesített tartalmak formája, akkor máris nem hangzik olyan brutálisnak és embertelennek. „(Élet az élet után.) (s. gy.) s. gy. Néri Fülöp az utcákon, a tereken az emberek közé vegyült. Egy fiatalember egyszer hozzá szegődött. Megkérdezte az ifjút, hogy hová megy. A barátaimhoz - válaszolta az. Miért? Szórakozni. És azután?… - Hazamegyek. - volt a válasz. És azután… és azután… A végső „és azután” után ez volt a válasz: Meg fogok halni. (s. gy.), Kosztolányi Dezső Mi ismerjük csak, pici gyerekek. Utunkba áll, S könnyes, pityergő szájunk megremeg. Ő a halál. A játszótársunk is tréfál velünk. Rohanva száll – Ő a fogó – és jaj, jaj jaj nekünk, Tépázza gallérunk, ijedve forgunk, És kacagás közt betöri az orrunk. Kutakban látjuk, mély vizek felett, Sötét szobákban kuksol, reszketeg, Lepedőben – így mondta épp a dajka – Kasza van a kezében, csúf az ajka, És fondoran vigyáz, Mikor suhan az esti láz, S a hőmérőn, ha ugrik a higany, Csontos markába hahotáz vígan. Övé a bál, Ő a halál. Farsangos éjen a nagyok mulatnak, De kis szobánkban fekete az ablak, Az éjbe kint Ő reánk tekint. Mi gyermekek, mi küszködünk vele, S játékpuskánkat fogjuk ellene.
Halál
Bánk József
(Ő a halál) “Mit ad nekünk a halál barátsága? Tagadhatatlan, hogy a halál nagy tanító! Sőt a világ leghatalmasabb szónoka! Nincs olyan ragyogó szónok, aki az élet igazságait úgy megvilágítaná, mint egy frissen hantolt sír!…” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 597. Old./
Halál
Bánk József
Halál
Bánk József
Halál
Bánk József
Halál
Szent Ágoston
Halál
Willson M.
Halál
Zelk Zoltán
Halál
Maklári Pap Lajos
Halál Halál
Chopin Bánk József
Halál
IX. Lajos
Halál Halál
Leverrier Ampere
“Testvérek, hogyan viselkedjünk a halállal szemben? - Első szabály: ne legyünk gyávák a halállal szemben! Igaz, a természet megborzad tőle, mert büntetés jellege is van. De sem a halált, sem előfutárát, a szenvedést ne fogadjuk aggályoskodva és kétségbeesetten!” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 598. Old./ “A halál nem megsemmisülés, nem a sötét semmibe való “salto mortale”, hanem az élet kapuja! Nem végállomás, hanem határállomás. A határnál, ha külföldre megyünk, vagy főleg, ha onnan jövünk, drukkolunk. Vámvizsgálat! A bőröndöket kinyítják!… Kincs, villa, autó, hírnév, magnó, televízió stb. - Csak azt vihetjük tovább, ami jót tettünk…” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 599. Old./ “Elhunytak: Mit vesztettél? Szülőt, gyermeket, hitvest, rokont, barátot? Testvérem, én is állottam koporsók mellett, de akit szeretünk, az nem hagy el minket. Elnémult szívének dobbanása tovább ver a mi szívünkben. Hibái, fogyatkozásai elmúlottak, reánk csak azt hagyta, ami salaktalan volt benne. A jóságot, a tiszta emberséget. Nem vesztettél hát: csak az ő kínjait, bajait, könnyeit. De gazdagabb lettél az ő jóságával és szeretetével, amely el nem múlik, hanem veled marad, bátorságnak, vigasztaló erőnek.” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 602. Old./ “Anyám, mikor már közel volt halála, nem arra gondolt, hogy díszes legyen temetése; azt sem kívánta, hogy hazájában legyen sírja s nagyszerű síremlléket állítsunk neki. Nem! Ő csak azt az egyet kívánta, hogy emlékezzünk meg róla /…/.” (Vallom) “Halál: Hidd el, még nem vagy egészen felnőtt ember. Senki sem az, amíg nem kerül szembe a halállal.”(Vilámok között: 573. Old.) Mindenek elavulnak… „Mint lányok tükör előtt, öltözködünk a sír előtt, Hordjuk, mint halotti ruhát, a hajnalt, délt, délutánt…” (Fehér sirály) Az egyiptomiaknál szokásban volt, hogy nagyobb vendégség alkalmával egy kifaragott halotti ábrát, vagy koponyát tettek ki a megterített asztalra. Két célja volt ennek a cselekedetnek: Először, hogy a jelenlevők mértékletesen egyenek, másodsorban pedig vigadjanak, mert egyszer úgy is elérkezik a vég. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), “Most a boldogság forrásánál vagyok!” “Mikor jön értem a halál? Talán rügyfakasztóü tavasszal szakít le, vagy tikkasztó nyári éjszakán, nem tudom. Talán levélhullató ősszel, vagy csikorgó téli napon, nem tudom. Amilyen biztos a halál, olyan bizonytalan az órája! Hol fogok meghalni? - meghitt családi körben, szüleim, testvéreim, hitvesem karjai között? - Csak Isten tudja. - Az utcán összeesve, vagy elgázolva? - Isten tudja. Kórházban, szárazföldön, tengeren, levegőben? - Isten tudja. Hogyan fogok meghalni? Milyen lelkiállapotban fogok meghalni? - Ez már énrajtam fordul!” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 592. Old./ “Uram, a Te hajlékodba megyek, hogy örökkéhalál dicsérjem nevedet!” “Most bocsásd el Uram, szolgádat békességben!” “Végre boldog vagyok!”
Halál
Deák Ferenc
Halál
Ady Endre
Halál
Matarin
Halál
Hänsel Lujza
halál
Descartes
Halál
Harangi László
“Hagyjatok nyugodtan meghalni. Szívem kívánja a vallás vigasztalásait és az Istennel való kibékülést.” “Mi sohasem ülünk ketten az asztalnál. Mindig hárman vagyunk: mi és a halál.” Matarint, XIV. Lajos miniszterét kártyázás közben szélütés érte. Talán csak gyenge rosszullét - gondolta. Szolgájának megparancsolta: Tartsa a karját, hogy tovább játszhassék. Hiába, a kártya kihullt a kezéből s ő hátrahanyatlott. Utolsó szavai voltak: “Szegény lelkem, mi lesz most belőled?!” (s. gy.), Tudom, meghalok. Nem tudom, mikor? És megítélnek. Nem tudom: hogyan? Lesz maradásom. És nem tudom: hol? Isten akarja, eljön a halál, És örök törvény itt maradásra. De az ítélet sorsa rajtam áll. Ott fenn öröm lesz, kínok a mélységbe’ És mindörökké tart ez is, az is… Még van idő: nézz ember, elére! “Rajta, lelkem! Elég ideje vagy már fogoly. Íme itt az óra, hogy fogságodból kiszabadulj. A testből való elválást bátran és örömmel kell elszebnvedned.” Ne küldj senkit, ó, magad gyere értem, Hogyha utolsót üt majd a nagy óra. Ne hideg vassal: forró ölelésben, Úgy vígy magaddal. Ne érezzem a halál jégkezét, Hogyha utolsót üt majd a nagy óra, Hanem a Te szent szíved melegén Szűnjek meg félni, fázni és remegni.
Halál
Bánk József
Halál
Bánk József
Ne borzongjak és ne rázkódjam össze, Hogyha utolsót üt majd a nagy óra. Örömnap legyen, mikor értem jössz Te És én himnuszt daloljak. “Az élet nehéz, sötét napjaiban, - a szenvedés szörnyű perceiben, az elhagyott, kínzó árvaság óráiban, amikor úgy érzed, hogy nem lehet így tovább élni, - amikor hazajösz a temetőből, ahol friss sír domborult, benne legdrágább hozzátartozód: szülőd, hitvesed, vagy gyermeked, - és hazamész egyedül az üres lakásba, ahol minden őróla beszél, minden bútor őt juttatja eszedbe, még a néma falak is az ő nevét zokogják füledbe - és akkor összeroskadva arra gondolsz: nem lehet kibírni, nem lehet így tovább élni, akkor fojtó, sós, befelé hulló könnyek között próbáld elsuttogni: Velem az Isten, a gondviselő Atyám! Nem vagyok egyedül!” /Vasárnapok Ünnepnapok: 376. Old./ “De mennyi a lelki halál!… Jaj hány ifjú és leány fekszik ott a ravatalon! A bűn ravatalán! Kihült szívvel és kihült lélekkel. Hány édesanya siratja éveken át elveszett leányát és elveszett fiát, akiket pedig annyi féltő gonddal nevelt. Halottak ők a család számára! Halottak ők az örök élet számára is! - Hová lett az üde pír a leányok arcáról? - Hová a csillogó, tiszta tekintet? - Hová az ártatlanságot sugárzó szem? Helyette blazírt, üres, csábos szemek! Rikító színek! Csupa vásári kirakat!… Ki támasztja fel ezeket a
Halál
Cezarius
Halál
Dömény József
halott fiúkat és leányokat a bűn, a szenvedély, az élvezet sírjából? Ki ad nekik új életet, új hitet, reménységet és az áldozatosság kegyelmét?” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 381. Old./ „Kétféle az emberi élet vége: vagy fölszáll az égbe, vagy lezuhan a pokolba. Ameddig élünk, e kettő közé vagyunk beékelve. Fölöttünk örökkévalóság, alattunk örökkévalóság, körülöttünk nincs más, mint mulandóság. Most nézzen minden ki utána, ki melyiket akarja, melyiket választja.” Halottak napján Tudsz-e rólunk fenn az égben? Látsz-e minket itt alant? Vagy örökre nagy sötéten Eltakar tőlünk a hant? Nézünk innen, fényt keresve, Föl a magas ég felé… S ránk borul a rémes este, Az ég fényét befedé. Éjhomályból rémes árnyak Bontakozva intenek: Óh, ne keress a halálnak Útjain te életet. Lenn a síri bús homályban Nincsen érzés, nincsen ész. Ami csak volt, ami tán van, Minden. Minden elenyész. Fénysugár szökken szemembe, Ég lövellte azt alá… És amint leszállt rezegve, Lelkem megvigasztalá. Sírokon túl van élet Kutató ész rátalál… S megnyugodva szól a lélek: Nincs enyészet, nincs halál!
Halál
Cholnoki László
/S.gy. / Halottak estéjén
Ezer láng kint a temetőben, Ezer szem könnyektől ragyog. A szomorú fogadó estén Ezer vendég mond: Itt vagyok. Apró lángok bús fényitől csak Sötétebb lesz az éjszaka, Minden kihalt, a szép emlékek Kelnek csupán életre ma.
A hűvös, őszi este csendjét Bús szél sírása veri fel, Kiért zokoghat? - - Aki elment, Vagy akinek még várni kell.
Halál
Ismeretlen
Halál
s. gy.
Halál
Selye János
Halál
Bánk József
Halál
Phokion
Halál
Mikszáth Kálmán
Halál után
Halálbüntetés
Halálhír
Dethlefsen, Thorwald
Beccaria
Szabó Gyula
/S.gy. / “A haláltól, öregségtől való félelem, mind természetes érzés, de az egészséges személyiség erővel háttérbe helyezi ezeket a gondolatokat. /…/Ha ez a képzet - nyitva felejtett ajtó, betörők, a lakás kirablása, állandósul és átmegy cselekvésbe, vagyis valaki ötször-hatszor is ellenőrzi a zárat, ez persze kóros, kényszercselekvésnek nevezzük.” (s. gy.) Tessália régi lakosaira halálbüntetés várt, amennyiben gólyát öltek meg, Nagy Brittaniában viszont a hulákat felemésztő ölyvöket volt tilos elpusztítani. Eképpen kell megbecsülnünk némely embert is, nem, hogy érdemelnék, hanem milyen hasznukat vesszük. (s. gy.), Mindenki bizonyos mennyiségű életvagyont, adaptációs energiát hoz magával a világra, azt fogyasztja haláláig. “Akkor úgyis mindegy, mit csinál az ember, ha a halálos ítéletünket már születésünkkor megírták; legfeljebb arra vigyázhatunk, hogy ne érjen baleset.” /S.gy. / “Jelenti először azt: - Tudom, hogy por és hamu vagyok! Por vagyok, ha fényes trónuson ülök is! Por vagyok, ha testemet bíbor, vagy csillogóü selyem takarja is! Por vagyok, ha a tudósok és művészek borostyánja is övezi fejemet! Mert a legerősebb Sámson is összeroskad (Bir 16.). A legszebb Absolom is hirtelen elhervad (2 Kir 18,14). A legvidámabb és legtiszteltebb Jób is nyomorúság szemétdombjára kerül (Jób 2,8).” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 41 . Old./ A halálra ítélt Phokiont megkérdezték, hogy mit üzen fiának? Azt - mondta, hogy miattam ne álljon bosszút az Athéniakon. (s. gy.), “Még a halál is oly játszi volt, olyan könnyed, olyan gyöngéd hozz. Nem a kaszájával vágja le, mint a többi embert, hanem talán egy virágszállal akar rásújtani, s lelke szelíden röppen át a virágra. /…/Aztán ráhányták a földet és egy kis púp keletkezett azon a helyen. Egy hegycsúcs ellenben eltűnt egy másik helyen.” (Jókai halála és temetése: Jókai Mór élete és kora c. életrajzi regényből) (s. gy.) A bor gyümölcslének és alkoholnak arányos egysége. Ha desztilálással elvonjuk a borból az alkoholt, akkor egyszeriben „meghal” a bor is, bár a két alkotórész, az alkohol és a gyümölcslé is megmarad. Hasonló történik az emberrel is halála után. (Élet az élet után.) (s. gy.) A halálbüntetés ellen Beccaria a következő indokokat hozta fel: 1). Az élet elidegeníthetetlen birtok. 2). A halálos büntetés nem javít, nem ijeszt. 3). A halálbünetés szükségtelen és másfajta büntetéssel helyettesíthető, mert helyette céltudatosabban használható pl. a számüzetés, vagy akár az életfogytiglani büntetés. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Az egyik valamelyik lázálom. Itt is van halál, még sokszor olyan is, hogy „jól járt”, meg „szép halála volt”, de még az ilyennél is
Hálátlanság
Aphialtes
Halhatatlanság
Lion Feuchtwanger
Halhatatlanság
Ptolomeus
Hallgatás
Pythagoras
Hallgatás
Aristoteles
Halott
Dethlefsen, Thorwald
Halottak napja
Bánk József
Halottak napja
Szent Jeromos
harangszó van, „kiszaggatás” meg „halottasház”, és halottak napján gyertya a síron. Ha itt ilyen a halál, akkor lehet-e igaz a másik, s ha az igaz, akkor hogy lehet ő itt éló-elevenen, mert, ha ő itt van, akkor mért nincs itt az a tizenegy katonatársa, akit éppúgy várnak haza, mint őt, s akinek ő a halálhírét hozza? Egy ember hozza tizenegy ember halálírét. Melyik a lázálom: az az egy élő vagy az a tizenegy halott? Várnak tizenkét élő embert, és jön nem tizenegy élő, egynek a halálhírével, hanem egy élő, tizenegy halálhírével. Tizenegy olyan ember halálhírével, akik csak ott haltak meg, de itt még élnek, itt élőknek tudják őket, vagy legalábbis nem holtaknak. (Mátyuska macskája) (s. gy.) A szegény Aphialtest barátai 200 tálentummal kínálták. Nem fogadom el - mondta ő. Ha elfogadnám, akkor jogaimból kellene valamit odaadnom és, ha nem adnék, hálátlannak tartanátok. Aelian, A szabadgondolkodók nem tágítottak. Szószólójuk egyenesen és merészen Franklin doktornak szegezte a kérdést: Megkérhetném Franklin doktor, világosítana fel arról, hogy miként vélekedik erről a kérdésről? Az öregember a kérdezőre nézett, nyugodtan, hosszasan, oly hosszasan, hogy a társaság már nyugtalanul fészkelődni kezdett. Aztán megszólalt nagy barátságosan: Az bizonyos, hogy ma már másképpen gondolkodom, mint akkoriban; most néha azt kérdem magamtól, mi értelme volna annak, hogy az ember tagadja a Legfőbb Lény és a lélek halhatatlanságának lehetőségét? /Rókák a szőlőben/ Ptolomeus király, aki előbb azzal dicsekedett, hogy részévé vált a halhatatlanságnak, köszvényben szenvedett. Időközben a pornép gyermekeit látta a folyam partján játszadozni, mire így szólt: Bárcsak én is egy volnék közülük. (s. gy.), Pythagoras tanítványinak hétéves hallgatást parancsolt. Nem szabadott addig kérdezősködniük, amíg mindent sorban meg nem hallgattak. (s. gy.), Megkérdezték Aristotelest, hogy mi a legnehezebb? Elhallgatni azt - felelte -amit nem kell kimondani. (s. gy.), Ismerünk-e egyáltalán valamit, ami nem anyagi természetű? Igen: például egy tréfás ötlet, vagy az öröm érzése, a bánat, vagy a következő folyamat: Meier úr meghal. Mi változott? Ha az anyagot vizsgáljuk, úgy az eleven és holt Meier úr között semmi különbség nem található. De valaminek mégis csak meg kellett változnia, hiszen nem neveznénk Meier urat halottnak. Azt mondjuk: eltávozott belőle az élet. (Élet az élet után.) (s. gy.) “Halottak estéje: Családi ünnep. A nagy családnak /…/s a kis családnak ünnepe. Rokonok, hozzátartozók, akik elmentek. Gyermek, szülő, hitves, jóbarát. Üresen maradt egy hely az asztalnál. Üresen maradt egy babakocsi, gyermekágy. Üresen maradt egy hitvesi ágy. Elment a szülő, pedig olya jó volt valakinek elsuttogni: édesanyám, édesanyám. /Vasárnapok – Ünnepnapok: 604. Old./ Elment a gyermek: s nincs kit dédelgessen az anyai szív. Árva maradt a gyermek: elment az édesanya. Árva maradt az édesanya, mert elment a gyermek. És mi kezünkben virággal, szívünkben imával, gyertyát gyújtva suttogjuk az élő hit szavait: „Hálát adunk Istennek, hogy a miénk voltál és hogy a miénk vagy, mert mindnyájan a jó Istennek élünk, és aki hazatér Hozzá, megmarad
Hamisság
Hányódás
Artaxerses
Salamon Ernő
Harag Harag
Cicero Aristoteles
Harag
M Cato
Harag
Platon
Harag
Cato
Harang
Jakab Ödön
nekünk.” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 604. Old./ Artaxerses lehúzatta a hamis bíró bőrét. Az areopágusz éjjel hozta ítéleteit, nehogy az elítélendő arcának felismerése nyomán megváltoztassák döntésüket. Egyiptomban a bírákat kéz nélkül festették, hogy tanulják el nem venni az ajándékot. Nagy Sándor az ítélőszékben az egyik fülét bedugta, amit a vádlott kihallgatására tartott fenn. (s. gy.), E vidékek szegényeit szavaikkal szólítom, sok sok súlyos gondjaik tűntét dalaikkal áhítom. Kísérőm az életemben, pártfogóm, igaz tanúm, Örömömnek engedője, bánatokra jó szavúm, szép, egyetlen anyanyelvem. Miatta nem megyek el, Aki elmegy, dadogó lesz, soha már nem énekel. (Ma az ember úgy hányódik) (s. gy.) A harag Cicero szerint az esztelenség kezdete. (s. gy.) Aristoteles tanította, hogy a harag a hirtelen megrohanás és bosszúvágy, a szív körül meggyulladt vér. Mint a hegyről leomló s mindent magával ragadó vízár, összetör, magával sodor mindent. Sötétség, mely az értelmet meghomályosítja. Ki a haragot legyőzte, a legnagyobb ellenséget győzte le. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), M. Cato szerint a harag és a bolondság közt csak időleges különbség van, mert a harag rövid ideig tartó bolondság. (s. gy.), Platon arra intette tanítványait, hogy amikor haragra gerjedtek, nyomban nézzenek tükörbe. A harag eltorzítja ugyanis a legszebb arcot is. Mennyire csúnya lehet a lélek, amikor a test is ennyire eltorzult lehet. (s. gy.), Bizonyos egyén megharagudott az őt dorgáló barátjára. Cato így figyelmeztette őt: Ugy-e a méhet fulánkja miatt nem gyűlölöd, sőt mézéért ápolod? Hát barátod dorgálását miért szívleled nehezen, holott jó célja végett őt különösen tartoznál szeretni. Cato, A mi harangjaink Szegény az én falum, hol a bölcsőm rengett, Nem igen találni annál szegényebbet. De ha egyebekben tán el is maradna: Van olyan két öreg harangja, Hogy azt már akárhol Megirigyelnék az én falucskámtól! Aki még az én kis falumban nem lakott Nem is tudja, hogy mik a szent vasárnapok! Hiszen a vasárnap kedves másfelé is, De nem olyan színes, nem olya kedves mégis: Hiányzik hozzája A mi két harangunk édes muzsikája. Azok a harangok mihelyt megszólalnak Vége van ott minden hétköznapi bajnak. Megszépül a falu nyüzsgő, tarka néptől, Virít a sok lánytól, bokrétás legénytől S az utcán végig Rezeda illatos fuvallata érzik.
Hát még aztán, mikor temetés van nálunk, Azt tegyék meg másutt, amit mi csinálunk! Ha már a halottat a sírnak kell adni Adják úgy a sírnak, ahogy adjuk azt mi Olyan harangszóval, Olyan édes-lágyan altatóval. Oh, az a két harang minden ott anépnek: Éltető gyámola sok közös érzésnek Csüggedésben remény, vigasz a bánatban Riasztó hírnök, ha vész közelg váratlan Hogyne szeretnék hát A jó Istennek ez áldott ajándékát! Míg boldog gyermekkor mosolygott felettem Azt a két harangot én is be szerettem! Lágy zengésükön be sokszor merengék el, Be sokat hintáztam karjuk kötelével Vagy mértem a távol Kéklő hegyeket a torony ablakából! S bár tőlük az élet immár rég elhajtott, Régi szeretettel csüngök most is rajtuk. Most is csak azt vallom, most is úgy találom: Több olyan két harang nincsen a világon, Lehetnek nagyobbak, De olyan nagy hangjuk nem lehet azoknak!
Harc
Harcos Háromság
Hatalom
Kiss Jenő
Balassa Bálint Ismeretlen
Deák Ferenc
Mehetek, én a föld bármely szegletére, Messze tartományok idegen helyére, Nagy tengerek, bércek zárhatják el tőlem, Az én kis falumat, az én szülőföldem: Mégis minden ponton Mindig hallom, mikor harangoznak otthon. Van nemesebb ellenállás, mint amit a tó mutat? Harcomban nekem se kell más, Nem kívánok más utat! Mint tó: élek, hol születtem, a jól ismert ég felettem, s körülöttem völgy, halom – Lelkemben ezt ringatom! (Folyó és tó) (s. gy.) “A Te katonád voltam, Uram, s a Te seregedben jártam.” „Azt mondják: mindegyikünkben három ember él. Egy, amilyennek szeretnénk lenni, egy, amilyennek magunkat mutatjuk, s egy, amilyenek valóban vagyunk. igen, többé-kevésbé így is van ez - s ha igaz lelkileg, jellemileg: igaz testileg is.” (s. gy.) Megeshetik, hogy a hír, melyet terjesztettél, később valótlannak bizonyul, s ekkor miként nyugtatod meg lelkiismeretedet? Még ha elmennél is mindazokhoz, kiknek a valótlan hírt elmondottad, előttük bevallva tévedéseidet, szavaidat visszavonnád, célt akkor
Hatalom
Deák Ferenc
Hatás
Sipos Domokos
Haza
Bartos Endre
Haza
Váradi Mária
Haza
Pascal
Haza
Bánk József
sem érnél, mert az alatt a hír messze elterjedhet. A szó csak addig van hatalmunkban, míg ki nem ejtettük. Olyan, mint a csőbe bocsátott golyó, hatalmadban van, amíg ki nem lőtted. Ha kilőtted, se irányát, se határát többé meg nem gátolhatod. /Vörösmarty Ilonához intézett leveléből/ Három hatalmat ismerek, melynek véleményemre és annak tervszerű nyilatkozataira nézve felelősséggel tartozom: mindenek előtt Istent, azután saját lelkiismeretemet, és az ország közvéleményét. Nagy fontosságot tulajdonítok ezen utolsónak is, de ha Isten és saját lelkiismeretem előtt tisztán állok, fájdalmasan bár, de nyugodt lélekkel tűröm a közvélemény kárhoztatását. Nincs nagyobb csapás, mintha valaki saját lelkiismeretével jön meghasonlásba. „Miként nem lehet bedobni egy követ a tóba anélkül, hogy a megrezdülő vízcseppek mozdulásukat át ne adnák a legtávolabb fekvő víztömegecskéknek is, akként nem történhetik semmi az emberekkel, ami tovább és tovább terjedő gyűrűződéssel ne éreztetné hatását a többi emberre is.” (Vajudó idők küszöbén) (s. gy.) „Erdőben, bokrok között, mindenkitől elhagyatva, egyedül élt a vadrózsa. Senki sem csodálta szépségét, és mégis boldogan bólogatott a szellőnek. A szép, büszke, kerti rózsák megsajnálták a szegény rokont és üzenetet küldtek a hírhordó szarkától, aki azt mondta avadrózsának:
Haza
Haza
Házasság
Dura Máté
Bánk József
s.gy.
Házasság
s.gy.
Házasság
s.gy.
Házasság
S. gy.
Ünnepnapok: 345. Old./ Nem elég ütni a nagy dobot, hanem, mint a költő mondja:
Ne hirdesd te nagy szavakkal, hogy hazádat szereted, Érzelmeidből, tetteidből tűnjék ki a szeretet. „Haza csak egy van! Lehet tucatszámra ruhánk, cipőnk, könyvünk! Lehet, hogy külföldön több pénzt, vagyont, vagy állást szereznénk; hazánk azonban csak egy van!” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 513. Old./ A házas élet egyik öröme ebben a megvalósulásban tehát az, hogy mindig a közelséget értékeljük a legjobban és benne azokat, akik mellettünk vannak. Ha itt vagyunk e jelen alkalomal, akkor most azokat kell nagyra becsülni, akik itt vannak és nem azokat, akik tőlünk nagyon messzire tartózkodnak. Amennyiben a saját házunkban, saját födelünk alatt élünk, akkor azokat kell megbecsülni, akikkel ott megosztjuk mindenünket. Csak így szépül meg a távolság és lesz elviselhető a közelség. Adja Isten, hogy az ifjú pár közelségében és távolságában egyaránt jelenvaló legyen ez az öröm. Az a kérdés tevődik fel, hogy mi a házas élet? Röviden fogalmazva úgy is meghatározható, mint a közeledések és távolodások egyeztetése. Ez érvényes tehát mindkét félre egyaránt. A házasságban a már megszokott közelség lassan távolsággá, míg a távolság közelséggé válik. Távol az otthontól, honunktól hozzáfogunk egyre jobban értékelni a közelséget. A közelben pedig mindinkább értékelni kezdjük azokat, akik eddig idegenek voltak számunkra. A közelségben tisztul ki igazán a távol s abban azoknak szeretete, akiket magunk mögött hagytunk. A kiejtett szó elszáll, de az írott betű megmarad: - elmondják a felek az eskü szövegét, de ha nincs beírva a szív falára, abban az esetben elszáll és nem köti az egyest.- amikor bejegyzik az egyházközség megfelelő anyakönyvébe a házasság megkötését, az a házasság esetleges felbontása után is megmarad.Kiss Ödön (sinfalvi) és Németh Piroska (bágyoni) esküvőjekor: Házasság: A házasság egy nagy adóssággal hasonlítható össze. Persze, míg a kölcsönkérés egyfajta későbbi leégést jelenthet, addig a házasságban nem szabad égni a feleknek. Hasonlóság: - az adósságot és a házasságot is általában önszántukból akarják az emberek. Különbség: - adósságot általában egy személlyel szemben szoktunk tenni, míg a házassággal nagyon sokkal szemben: - 1. a kiválasztottal.- 2. a kiválasztott szüleivel.- 3. a kiválasztott rokonaival.- 4. jövendőnkkel.- 5. gyermekeinkkel szemben.- 6. nemzetünkkel szemben.- 7. az Egyházzal és Istennel szemben. Csegezi Alpár (bágyoni) és Bartha Emőke (harasztosi református)
Házasság
Moore, Thomas
Házasság
Moore, Thomas
Házasság
Erdoes, Richard
Házasság
Moore, Thomas
esküvőjekor. „Teljesen helyénvaló, hogy az esküvőn és a fogadalmak megújításakor a párok hagyományosan imádságokkal, költészettel, borral és szertartással ünnepeljék az életük és a lélek minőségei közötti egyesülést. A házasság nem csak azért szent, mert értékes és közmegbecsülésnek örvendő formája az emberi együttélésnek, hanem azért is, mert önmagában egyfajta hitvallás, az életbe áramló szellemiség speciális módja.” /A lélek rejtelmei: 91. Old./ (s. gy.) „A házasság nem két ember szerelmének kifejezési formája csupán, hanem az élet egyik legnagyobb misztériumát - a lelki szálak sokféleségének összefonódását - is felöleli. Mivel olyan kérdéseket érint, amelyekkel érzelmi nagyfeszültség jár és létkérdésekként merülnek fel az emberben, a házasság csordultig telítődik ellentétes érzésekkel: felhők felett szárnyaló ábrándokkal, feneketlen kétségbeesésekkel, a kegyelemmel egyenértékű felismerésekkel és kemény harcokkal - ezek pedig a lélek aktív jelenlétének árulkodó jelei.” /A lélek rejtelmei: 65. Old./ (s. gy.) Egy amerikai benszülött törzs, az új-mexikói kocsitik mesélnek egy történetet a házasságról, amely egészen friss irányba terelheti gondolatainkat. A törtnet úgy szól, hogy volt egyszer egy fiatal leány, szegény szülők gyermeke. Volt a leánynak egy átlagosnak mondható szövőszéke és olyan szorgalmasan gyakorolt rajta, hogy a végén már a legfinomabb anyagok kerültek ki a keze alól. A gyönyörű kelmékre felfigyeltek a falubeli fiúk és emiatt sokan megérték a leány kezét. Mindhiába kérték azonban, mert a leány le nem vette szemét a munkájáról. Ígérhették a legszebb ajándékokat, a füle botját sem mozdította. Így álltak a dolgo, amikor Coyote vagyis Prérifarkas, a nyugat-amerikai mitológia csintalan hőse feltette magában, hogy ha törik, ha szakad ez a leány a felesége lesz. „Semmi olyant nem ígérek , amit a többiek, mégis hozzám akar majd jönni” - szólt önérzetesen. Azzal elindult a hegyekbe, és tele szedte a markát az ott termő fekete ribizlivel. Mikor a leány falujához ért, Coyote felöltözött emberruhába. Először is négyet dobbantott, és a lábát már be is fedte a ráillő fehér, szarvasbőrmokaszin. Letekintett mokaszinos lábára és felkiáltott: Ez igen! Ez csinos! Ugyanezzel a varázslattal teljes díszbe vágta magát. Mikor ez meg volt, felvette a fekete ribizlit, a bal kezébe fogta és ment egyenesen a falu közepére. Ott táncolni kezdett. A lány, amikor egyszer rápillantott, többé már el sem akarta fordítani szemét erről a táncról. Mikor a fekete ribizlit észre vette Coyote kezében, egyenesen oda lépett hozzá, és megkérte szépen, hogy adja neki. Hazavitte Coyotot, összebújtak és hamarasona meg is születtek a kis coyote-gyermekek. Egyik délután aztán elvitte a lányt egy földbe vájt üreghez. “Ide hogy férünk be” - kérdezte a leány. “Egy ekkor a lyukba?” De Coyote fürgén bemászott, a kis coyotegyermekek pedig sorban utána. A leány bekukucskált és megpillantott egy házat. Szakasztott mása volt ez a szülei házának, még a szőttesei is ott voltak benne hiánytalanul. Bemászott hát ő is, és ettől kezdve ott áéltek, amíg meg nem haltak. /American Indian Myth and Legends: 308-312. Old./ (s. gy.) „A házassággal szembeni elvárásaink, azok a nagyívű ábrándképek, amelyeket a tökéletes házaséletről kialakítottunk, utalnak, magának a házasságnak a mélyebb jelentéseire. Amikor
Házasság
Moore, Thomas
Házasság
R.B., Onians
Házasság
Moore, Thomas
Házasság
Moore, Thomas
házasságra lépünk, nemcsak összekötjük életünket egy másik emberrel, hanem belépünk egy mitoszvilágba is, ez érinti bennünk a legfontosabb fantáziakincsünket, amit a szív mélyén őrizgetünk. A „boldogság”, amit a házasságtól várunk, gyűjtőszó, egyesíti magában egy majdani teljesség kimondani sem mert képzetét. A házasság ebből a szempontból alkalom: kipróbálni, felderíteni és megvalósítani az elképzeléseinket arról, hogy kik vagyunk és mi válhat még belőlünk. Ebben az értelemben a házasság alapjaibannem csupán két ember közötti viszony, sokkal inkább a saját sorsunkba nyíló bejárat - egy „rés” a „lehetséges” élet felé amelyik egy félreeső helyen van meghúzódva mindaddig, amíg a házasság gondolatával és érzelmével életre nem keltjük.” /A lélek rejtelmei: 70. Old./ (s. gy.) „A házasság azt követeli tőlünk, hogy számoljunk le a házasságról, a házastársról, és magunkról alkotott eredeti ideáljainkkal és értékeinkkel. De hogyan vigyük ezt végbe anélkül, hogy ne cinikus nézetet alakítanánk ki a házasságról, vagy szó szerint áldozatul ne esnénk a házasság azon velejárójának, hogy bánt minket? Először is az ellentétekben való gondolkodásban kell valami kiutat találnunk. Talán ha kiterjesztenénk a kapcsolatokról való elképzelésünket addig a két szélső pontig, hogy az holo üdvözítő, hol gyilkos, majd kiegészítenénk az ezek közé eső összes lehetőség keverékével. Így talán nem hökkennénk úgy meg, mikor alkalmakként egy-egy kirívó nehézséggel találjuk magunkat szembe.” /A lélek rejtelmei: 80-81. Old./ (s. gy.) Valami abszolút titokzatos és elemi - mintha egy vadállat rejtőzködne a kapcsolat szívében - állandó változásban, mozgásban, átalakulásban tarja a házasságot. Ez az, amit a rómaiak géniusznak neveztek, mások démonnak, megint pedig mások angyalnak - egy befolyásos, de rejtett szellemi jelenlét, amelyről magyarázataink és ésszerűsítő értelmezéseink leperegnek. /Az európai gondolkodás eredetei/ (s. gy.) „Legjobban azzal tisztelhetjük a házasság lelkét, ha felfedezzük, hogy mit kíván. Egyes házasságok jellegzetesen távolságokat kívánnak, mások közelséget; egyes házasságok gyermekeket kérnek, mások négyszemközt szeretnek lezajlani. Némelyik láthatólag rövid életű akar lenni, van, amelyik élethosszig óhajt tartani. Némelyik a változatosságot kedveli, a másik meg felvesz egy arculatot és soha többé nem hajlandó azon módosítani. Némely házasság a boldogságos érzelmeket hangsúlyozza, néhány a fájdalmat. Némelyik laposan elterül, mások csúcsosak, vagy szakadékosak. Egyes házasságok a szentamentalítást részesítik előnyben, mások meg pragmatikusak. Csak úgy jöhetünk rá ezekre a preferenciákra, ha a házasságunkat a nyíltság és az érdeklődés szellemével frissítjük, amely átszeli az előfeltevéseket és a társadalom „modelljeit”. Csak sok apró melléfogás által fogunk rátalálni saját, egyedülálló házasságunk ízére.” /A lélek rejtelmei: 88. Old./ (s. gy.) „A házasság, s ez mindannyiunkra vonatkozik, bármiben higgyünk is, vagy legyünk bár hitetlenek, - szentség. Lelkének ápolásához inkább papokká és papnőkké kell válnunk, mint szerelőkké, és sokkal inkább a mindennapos áhítat forrásából kell hozzá merítenünk, mintsem elméletekből vagy szabályokból.” /A lélek
Házasság
Moore, Thomas
Házasság
Moore, Thomas
Házasság
Emerson, Ralph Waldo
Házasság
Alfonsus
Hazaszeretet
Bánk József
Hazaszeretet
Bánk József
Hazugság
Ismeretlen
Hazugság
Stadler Frieda
Helytállás
Reményik Sándor
rejtelmei: 92. Old./ (s. gy.) „Házasságunk géniuszát (szellemi jelenlétét) azzal tiszteljük, ha ugyanannyira odafigyelünk önnön kreativitására, mint arra, hogy nekünk milyen szándékaink vannak a kapcsolattal. Amikor összeházasodunk, megnyitjuk magunkat a géniusz befolyásának, nemcsak azért, hogy összetartsa számunkra a házasságot, hanem azért is, hogy abból létrehozzon valamit. A rómaiak ennek a szellemnek italáldozatot mutattak be - ugynígy mi is hódolhatunk előtte figyelmes magatartásunkkal és megtisztelhetjük azzal, hogy hallgatunk rá, mint vezérlő szellemre. Ha így járunk el, a házasság valós karekterét tápláljuk az elvont ideálok dédelgetése helyett, melyeknek csak annyi a rendeltetésük, hogy megmutassák, milyennek kell lennie elméletben egy házasságnak.” /A lélek rejtelmei: 84-85. Old./ (s. gy.) „Az ember, aki bent van egy házasságban, és abból szabadulni vágyik, mert túl korlátozónak vagy “benntartónak” találja, legjobban teszi, ha nem adja meg magát rögtön a menekülés kísértésének, helyette legyen azon, hogy a házasságról és az együttélésről kialakított képét átdolgozza. A házasságról alkotott fogalma valószínűleg túl korlátozott, ennél fogva pedig szűknek érzi ahhoz, hogy benne éljen.” /A lélek rejtelmei: 38. Old./ (s. gy.) „Rossz házasságainkért nemigen érhet bennünket szemrehányás… A legrosszabb választásokban is ott van valahol az igazi házasság elegye.” (s. gy.) Alfonsus szokta mondani: akkor lehet a házasság csendes és boldogítóha a férj süket, azaz nem hallja meg az asszony zsörtölődéseit; a nőnek pedig vakságot kell mutatnia férje irányában, aki nem veszi észre férje kicsapongásait. (s. gy.), „Az igazi hazaszeretet nem lehet gyűlölet. Jól jegyezzük meg: minden népet Isten teremtett. Mindnyájan a közös Atya gyermekei vagyunk. az igazi hazaszeretet nem fajul önimádássá. - Az igazi hazaszeretet szereti saját faját, de nem akar más nemzeteket lealacsonyítani, nem akarja az egész világot leigázni. - Az igazi hazaszeretet megbecsülésben nyilvánul meg más népekkel szemben is.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 345. Old./ „A magyar ember szereti hazáját. Ó, milyen fájdalmas, ha valakit elfog az a kimondhatatlan érzés, amit honvágynak neveznek! Ha hazatér, megcsókolja a földet, ahol bölcsője ringott, ahol ősei hamvai pihennek.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 93. Old./ Egy öregember még Napoleon gyermekkorában megjövendölte, hogy uralkodni fog a világ fölött, mert olyan kitűnően tud hazudni. Van, aki képzelt érzelmet, vélt üldöztetést, titkos feladatot, egyéni nélkülözhetetlenséget, társadalmi igák formáját veszi magára, általa kigondolt eszmékért vértanúságot vállal, és minden dolgot a szerint értékel, a szerint értelmez, és a szerint bírál el, hogy miként illeszthető bele az ő élethazugságába. (Szeretnéd, ha szeretnének) Visszaszorítanak, hátrább, egyre hátrább, És amit hagynak, egyre kevesebb: Hát vesd meg lábad ott, ahol megállhatsz, S azt mentsd, azt a talpalatnyi helyet, Szikrát a tűzből, cseppet a folyóból. A töredéket eltört mondatodból, Minden megmaradt árva keveset: Ahogy lehet…
Hiány
Bánk József
Hiány
Maklári Pap Lajos
Hiányosság
Hiba
s. gy.
Hírnév
s. gy.
Hisztéria
Hit
1
Deák Ferenc
Saját gyűjtés.
Stadler Frieda
Sütő András
(Ahogy lehet) (s. gy.) „Vannak családok, ahol semmi sem hiányzik, ami boldoggá tehtné őket, - mégis boldogtalanok! Miért? Mert a civakodó házastársak, az elárult házas hűség, a tiszteletlen, engedetlen gyermekek… egy szóval a rendetlenség boldogtalanná teszi a családot! Valami nincs a helyén! - Hiányzik ott az Isten! Vagy nem ismerik Istent elégg! Talán a család nem imádkozik! Nem úgy beszél és cselekszik, mint amely tudja, hogy kinek a színe előtt folyik az élet. A családtagok talán néküle, sőt ellene, parancsai ellenére tesznek mindent!” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 229. Old./ Nem látjuk megérkezni a vándormadarakat, csupán azt tapasztaljuk, hogy már itt vannak. Elmenni sem látjuk őket, csak azt vesszük észre, hogy már hiányoznak. Ugyanilyen az ifjúság is: nem látja senki elmenni, csak tapasztaljuk, hogy már elmúlt ifjúságunk; az öreghségről sem vesszük észre, hogy mikor jön el, hanem azt, hogy már itt van.(Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), A legkitűnőbb egyének néha sajátságosak modorukban, ügyetlenek a társalgásban s eltérnek a szokottól ruházatukban. A bárgyúk kinevetik őket, de a komolyabb emberek előtt sajátságaik ellenére is köztiszteletben állnak. Általában korlátolt esztelenség jele, másokban, főképpen a külsőségeket kutatni s utána határozni meg az emberek becsét. /Vörösmarty Ilonához intézett leveléből/ Az aesopusi mese szerint Zeus mindenkinek két tarisznyát akasztott a nyakába. Egyiket elől, a másikat pedig hátul. Az elsőben szemünk előtt vannak mások hibái, kellően kihízlalva. Jóleső megbotránkozással gyönyörködünk bennük. Túlzó buzgalomból szinte még a mikroszkópot is igénybe vesszük, hogy jobban megfigyelhetőek legyenek. A hátsó tarisznya sarkában, nagyon jól elrejtve, sokszor elfeledve húzódik meg saját hibáink tömkellege, amit természetesen, mivel hátra nem láthatunk, nem vesszük észre. Nagyon is jó lenne, ha időközönként hátranyúlnánk a tarisznyába s megragadnánk egyik-másik hibánkat. Mindjárt könnyebben halandánk előre. (s. gy.), XY híressé vált és a parasztok távoli falukból is eljöttek hozzá tanácsért. A nép úgy tartotta, azért él olyan józan és igazságos életet, mert a méhekkel foglalkozik. Azt beszélték róla, hogy a méhesben soha sem hord védőhálót, és a méhek sosem csípték meg. Ismerik a méhek – a méhek nagyon okosak. Nem mindenkit engednek magukhoz közel, se részeget, se piszkos embert. Nem sajnálják – a tolvajokat nem szenvedik. XY jó ember. Az élet elől való menekvés legfelső fokát a betegségbe, a hisztériába való menekvésben éri el. A hisztéria nem hazudása, tettetése a betegségnek, nem kiállhatatlanság, fontoskodni akarás, mások kínzása. A hisztéria a testi-lelki csődnek a kifejező formája. Megbukás az élet vizsgáin, akár hiányos testi erő, akár fegyelemben, önuralom gyakorlásban hiányos lelkierő folytán. (Szeretnéd, ha szeretnének) „A félelem, amely az erdei vadak létének és fennmaradásának első feltétele: az embert megnyomorítja. Egészséges futó lábainkkal sántáló satnya lelkünket, örökösen borzongó hitünket menekítjük egyik helyről a másikra.” (Nagyenyedi fügevirág) (s. gy.)1
Hit
Lion Feuchtwanger
Hit
Sipos Domokos
Hit
Ismeretlen
Hit
Ismeretlen
Hit
Losonczi István
Hit
Cs. Lázár László
Hit
Cs. Lázár László
Akkor egy tisztelője megkérdezte Franklin doktort: Nem mondaná meg nekünk, hogy Istenben való hite befolyással van-e, s milyen mértékben cselekedeteire? Azt hiszem – felelte Franklin – hogy a Legfőbb lény iránti tiszteletünket azzal fejezzük ki a legméltóbban, hogy tiszteletben tartjuk azokat az élőlényeket, amelyeket teremtett. Világ életemben arra törekedtem, hogy tisztességesen bánjak velük. (Franklin beszélgetése a szabadgondolkodókkal) /Rókák a szőlőben/ És a hitük? Az új hit, melyért Husz János máglyahalált halt?! Ez nem csak a túlvilági boldogsággal kecsegtette őket, ez azt hirdette, hogy Krisztus által minden ember egyenlő e földön, senkinek sincs joga sanyargatni a másikat, s mindenkinek egyforma jussa van a földi javakhoz. (Vajudó idők küszöbén) (s. gy.) Egy ember elveszítette feleségét, aki maga nevelte kisfiát. Az édesapa kiakarta fogni a sorsnak fiára sújtó csapását, s nem mondta meg neki, hogy mi történt az édesanyjával. A gyermek gyakori kérdésére: Hol van édesanyám? – mindig azt felelte, hogy csak látogatóba ment és haza fog jönni. A gyermek, aki nagyon szerette volna látni édesanyját, mindent elkövetett, hogy mikor megérkezik édesanyja, mindent rendben is találjon. A virágvázába minden nap friss virágot helyezett, mert édesanyja is nagyon szerette a virágot. Mindig szépen felöltözve várt rá. Boldog volt, hogy nemsokára megérkezik az édesanyja. „Boldogok, akik nem látnak és hisznek.” A skót reformáció hívei így biztatták egymást hitük megtartására: „Köteleztetünk szívünk mélyének feltárására, hogy meg ne zavarodjanak testvéreink ama hírek miatt, amelyeket a sátán azért terjeszt ellenünk, hogy a mi Istennel kezdett vállalkozásunkat megsemmisítse. Azért hitemmel tehozzád elmegyek, Nem hogy érette bért kívánjak s vegyek, Mert tudom: Istennek ajándéka, Hát szívemnek ez teljes szándéka, Hogy érdemedet elfogadjam ezzel, Mint drága jóra kimutatott kézzel, És megmutassa együgyűségem, Hogy benned legyen én reménységem. (Ó, mely boldog az oly ember) Hiszünk a teremtő Istenben, aki megnyilvánult az embernek a világegyetem teremtésében. Aki megnyilvánul folytonossággal törvényeiben az embernek az általa észlelt világbölcsességben, erőben és hatalomban, melyekkel a világegyetem rendszerét fenntartja. Aki megnyilatkozik az embernek az ő szellemében, és csak az embernek, mert e földön csak az ő szelleme képes a teremtő szavát megérteni. /Egy természettörvény és az emberiség jövője / Hisszük és tudjuk, hogy a Teremtő lénye nyilatkozik meg az ember szellemében, az erkölcsi erő hangjában. Hisszük és tudjuk., hogy az isteni természet-törvények mind örökösök és változhatatlanok, melyeket az embernek megváltoztatni nincs hatalmában. Az embernek pedig önmaga iránti kötelessége ezeket a törvényeket megismerni, megérteni, és lényébe zárni, ha jobb jövőjét munkálni akarja a földön. /Egy természettörvény és az
Hit
Boros György
Hit
Bánk József
Hit
Bánk József
Hit
Sík Sándor
emberiség jövője / És úgy lett, mert a hit Isten ajándéka: Mert Isten fölhozza napját és a zöld vetésből lesz égő, arany kalász. Mert Isten a szőlővesszőből édes mustot fakaszt és attól megittasodnak mind az ífjak, mind az öregek, s kezdenek szólni tüzes nyelveken. Amikor bekövetkezik ez a pünkösdi jelenet, akkor áll elé a bátor és kezébe ragadja a lobogót, és akinek szeme van a látásra, hallja a jelszót és indul, és halad előre. Nekünk is volt egy jelszavunk: a Hit az Isten ajándéka, nekünk is van egy lobogónk, a martyr próféta neve rajta. Egy ifjú, erős, egy oroszlán nemzet egységhívői, a mi testvéreink tűzték ki ott, túl az Óceánon és elküldték ide, hogy hordozzuk fenn, magasan, fényben, dicsőségben. Látjátok ezt a lobogót, a Dávid Ferenc lobogóját? Értitek-e annak jelentőségét: Legyen unió! Legyen unió közöttünk unitárius testvérek! Legyünk egyek az egy Isten hitében. Legyünk egyek a tiszta erkölcs munkájában és a közjó szeretetében. Ki nem tud hinni? Az, aki nem szeret, mert, aki szeret, az hiszi, hogy boldog lesz, mert célját eléri. Szeressük Istenünket, mert Ő szeret minket, szeressük Jézusunkat, mivel szeretni tanította Istenünket. Aki szeret, azt megvédi a szeretet pajzsa. Unitáriusok, ti közelben és ti távol! Hiszitek-e, tudjátok-e, hogy van egy szellemi egység, amelynek nincsenek elválasztó bércei és szétágazó folyói? Higgyétek és érezzétek is, hogy ti egységben vagytok a hitben testvéreitekkel. Gondoljátok meg, hogy ti nem vagytok elhagyottak, mert a mindenütt jelenlevő Isten veletek van. Gondoljátok meg, hogy az egyetlen Isten óv mindnyájatokat, akármi lenne is sorsotok. Ébredjetek az egység érzetére, sorakozzatok a lobogó alá, és haladjunk bátran előre, mint az ifjú oroszlán félelem és rettegés nélkül. Haladjunk előre a szeretet ápolásában. Ne gondoljon gonoszt senki, vesse ki a gyűlölet csiráit szívéből mindenki. Ha így kezdjük meg ez új száz új esztendejét, lobogónk sok diadalt fog látni még, melyben örvendezni fog a haza és boldog lesz a nemzet. Föl hát a lobogót. Előre! /Boros György / „A hitnek az egyes ember lelkét kell megvilágosítani. Erkölcsi törvényével az egyes ember akaratát kell irányítania. De az egyes ember cselekedete kifelé is sugárzik. Harmonikus, zárt, jellemes egyéniségre kell törekednünk. A pap is ember! Ne legyünk kétlakiak: kifelé keresztények - befelé liberálisok. Más ruhát lehet viselni otthon és mást az utcán, illetve munkahelyen, - de a meggyőződést nem lehet úgy cserélgetni, mint a ruhát.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 303. Old./ „Milyen az én hitem? - A hitnek öntudatosnak kell lennie. /…/Amit nem ismerünk, azt nem becsüljük, nem szeretjük. Újból meg kell tanulnunk hitünket táplálni, erősíteni, megismerni és megszeretni. A fejből és értelemből ismét bebocsátani a szvíbe; szeretetté és lelkesedéssé magasztosítani: - hogy élet váljék belőle.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 318. Old./ Élő hitemmel vagyok én szabad. Mankó helyett kötöttem szárnyakat. Ami akad a földön emberi: Gazdag szívem teestvérnek ismeri. És ami túl az ember-körökön, A végtelenség: ígért örököm.
És mikor üt a boldogságos óra, Hogy befogadjon koporsóm gubója: Hitem gyertyája utolsót remeg, És Istennek ajánlom lelkemet. – Ámen.
Hit
Bánk Józsefpüspök
Hit
Michelangelo
Hit
Kosztolányi Dezső
(Hiszek) „Melyik a legnagyobb tudomány, amely keresztül segít bennünket a bűnön, a fájdalmon és a halálon? A neve: Hiszek. Hiszek az irgalmas Istenben, aki elengedi a bűnbánó bűnös adósságait. Hiszek a végtelenül jó és végtelenül bölcs Istenben, aki megengedi, hogy a lélekre mért fájdalom kalapácsütései mindig mélyebbre vésődjenek, hogy a mi emberi természetünk gránitkövéből annál határozottabban és plasztikusabban domborodjék ki Isten képmása. Hiszek az örökkévaló Istenben, aki utolsó leheletemmel kezébe fogadja lelkemet és megadja neki azt, amit megszolgált: az örök boldogságot.” /Vasárnapok Ünnepnapok: 133. Old./ „A hit minden kegyelmek foglalata, nélküle nincs e világon megelégedés, nincs békesség. Mit használ nekünk, ha egyik kezünkben bírjuk a világ minden gazdagságát, ha a másikban nincs ott a mennyország kulcsa? - Ó, Uram, Ki nem fukarkodtál velünk /…/add meg nekem azt, amivel mindent megnyerek: a h i t e t!” Nézd csak, tudom nincsen mibe hinnem, a azt is tudom, hogy el kell mennem innen, de a pattanó szívem feszítve húrnak dalolni kezdtem ekkor az úrnak, annak, kiről nem tudja senki, hol van annak, kit nem lelek se most, s holtan. Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak vendége voltam.
Hit
Arany János
Hit
s. gy.
Hit
s. gy.
(Hajnali részegség) Mert szegénynek drága kincs a hit, Tűrni és remélni megtanít: S néki, míg a sír rá nem lehell Mindig tűrni és remélni kell! Ó, ha bennem is, mint egykor, épen Élne a hit, vigaszul nekem!… Kis kacsóid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem! (Fiamnak) Egy katona mondta egyszer a fronton, hogy: Szemem világát elvesztettem, de a hit világosságát visszanyertem. (s. gy.), Smith, skót tanár Zermattból elindult egy ügyes vezetővel a Weisshorn csúcsára. Amikor fáradságos hegymászás után végre felértek, a sikeres feljutás pillanatában olyan lelkesedés vett erőt a tanáron, hogy a legkiemelkedettebb sziklára állt és onnan csodálta a természet szépségét. Karjaival az ég felé nyújtózkodott. A
Hit
Hit
Hit
Hit
Hit
Hitelve
Hitetlenség
Hitvallás
Hitvallás
turistavezető ekkor rákiáltott: Vigyázzon, itt csak térdelve szabad! Az Isten szeretet hegycsúcsán, ahol az ég a földdel érintkezik, hiába nyújtózkodunk emberi erővel, itt hittel kell hozzákapcsolódni. (s. gy.), Mädler “Komoly természettudós nem lehet istentagadó, mert aki hozzá hasonló mélységben nézi Isten műhelyét és alkalma van rá, hogy örök bölcseségét csodálja, annak alázatosan meg kell hajtania térdét a legfőbb szellem kormányzása előtt.” (Mädler csillagász. Megh. 1874-ben) Mädler, Linné “Isten az Ő szentélyét nem egyszerre tárja ki előttünk. Sokszor hisszük, hogy már a belsejébe hatoltunk, pedig még csak az előcsarnokban ácsorgunk.” Ismeretlen “A vallásos embert erős hite jobban segíti a súlyos szenvedésekben, mint az orvos morfiuminjekciója.” (Egy orvosporfesszor nyilatkozata) (s. gy.), Bánk József “A hit Isten-közelség. A hit az Istennel való legbensőbb, legfőbb közösség… A hit végtelenül több, mint hideg szakismeret tömkellege, illetőleg annak tudomásul vétele. - A hit a lélek öröme, ujjongása, aki Istent nem mint szükségeset tekinti, akitől fut a szabadság-igénybe, hanem Atyát lát benne, s örömét, boldogságát leli benne.” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 506. Old./ Sa. Gy. Egy tudós nem törődött hitével. Egyszer tanulmányozni kezdte s utána bolfogan mondta: Olyan voltam eddig, mint a vak. Most azonban látom, hogy Isten szerető Atyám, látom, hogy örök boldogságra hív, látom, hogy még a szenvedés is, az én örök javamat szolgálja. A hit felnyitotta szememet. (s. gy.), Török Tamás “A létszámfogyatkozás tényénél fontosabbnak látszik egy mély távlatúan karmonikus kiteljesedés, egy vallástörténeti kör bezárulása: e hívők a tizenkilencedik századtól kezdve ugyanúgy töretlenül vallják Dávid Ferenc hitelveit, ahogy ő a negyedik évszázad előtti, tisztán jézusi hitelveket vallotta a maga idejében.” /Unitáriusok; 35. Old./ Millikan A Róbert Ha tehát akad ember, aki nem hisz sem vallásos meggyőződésből, sem az evolúció tanításából kifolyólag – Istennek egyre teljesebbé váló kijelentésében: ha akad valaki, aki ezen a két úton sem jut el odáig, hogy felismerje a lét okát és célját, akkor magamat és az enyéimet iparkodni fogok távol tartani tőle, mert a vele való összeköttetés csak veszélyeket eredményezhet.Ha pedig azt mondaná valaki, hogy az életnek mindama értelme, célja és szépsége, melyeket úgy a tudomány, mint a vallás megismertetett velem, csak álom – azt felelném neki: engedjen tovább álmodni engem, tovább mindörökké./Természettudomány és vallás / Lion A szabad gondolkodók nem tágítottak: látni lehetett, hogy Feuchtwanger félreérthetetlen hitvallást kívánnak Franklintól, amelyet majd felhasználhatnak saját álláspontjuk megerősítésére. Úgy hallottuk Franklin doktor – mondta az egyik, - hogy ön, „Szabadság és szükségszerűség”, „Öröm és fájdalom” c. traktátusában kétségbe vonta a lélek halhatatlanságát és tagadta a teológiai különbséget ember és állat között. – Ezt írtam volna? – kérdezte Franklin barátságosan. Hát igen, fiatalságomban sok olyant írtam, ami jobb lett volna, ha megíratlan marad, s ma örülök, hogy ezeknek a kis irományoknak nem volt sikerük, tehát nem is nagyon terjedtek el. /Rókák a szőlőben/ Franklin Benjamin „Sokáig éltem és minél tovább élek, annál meggyőzőbb
Hiúság
Socrates
Hízelgés
Rousseau
Hónap
Maklári Pap Lajos
Hosszabítás
Talleyrand
Hozzáértés
Dethlefsen, Thorwald
Hűség
Sütő András
Hűség
Sütő András
Hűség
Losonczi István
bizonyítékait látom ennek az igazságnak: Isten kormányoz az emberek ügyeiben. /…/hitvallásom a következő: Hiszek egy Istenben, a mindenség Teremtőjében. Hogy Ő kormányoz mindent az Ő gondviselésével. Hogy Őt imádnunk kell. Hogy a legkedvesebb szolgálat, amit mi adhatunk neki, ha jót teszünk, az Ő többi gyermekeivel. Hogy az ember lelke halhatatlan és igazságos ítéletet kap a másik életben, aszerint, hogy miképp viselkedett ebben az életben.” Antisthenes cinikus, egykor igen elrongyosodott ruhában jelent meg a nyilvánosság előtt. Amikor meglátta ezt Socrates, eképpen marasztalta el: A te ruháid hasadékai keresztül látom meg a te hiúságodat. (s. gy.), A hízelgés odaadás nem mindig vétek, sőt gyakrabban erény, különösen az ifjú embereknél. Azon jóság, mely szerint valaki velünk elbánik, minket hozzácsatol: ekkor, ha neki engedünk, ez nem visszaélés, ez azért van, hogy őt meg ne szomorítsuk és így neki jó helyett rosszal ne fizessünk. Zsidó hónapok: 1. Nissan, vagy Abib – március-április 2. Ijár, vagy Zíf – április-május 3. Siván – május-június 4. Tammúz – június-július 5. Ab –július-augusztus 6. Elul – augusztus és szeptember 7. Tisri, vagy Ethanim (1 Kir 8,2; a polgári év kezdete) szeptember-október 8. Markesván – október-november 9. Kislev – november-december 10. Tebet – december-január 11. Sebát – január február 12. Adár – február-március (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855 186. Old.) (s. gy.), „Millió frankot adok minden hónapért, amellyel életemet meghosszabítja” - könyörgött orvosához Talleyrand, a híres francia politikus. De vajon megengedhetem-e magamnak, hogy éktelen marhaságnak nevezzem a kvantumfizikát, csak mert nem értek hozzá, vagy mert nem tudom tíz perc alatt megérteni a lényegét? Ez a szabály minden tudományos területre vonatkozik, hogy érdemben bármihez csak akkor szólhatok hozzá, akkor ítélkezhetek, ha konyítok valamit a szóban forgó tudományhoz. (Élet az élet után.) (s. gy.) „Köszönöm, hogy a nevét viselő híres Kollégiumba lélekbegyűjtő dézsmásai engem is elhoztak. Az otthoniak - a sárban maradottak azt gondolhatják: kiszabadultan a felfelé kapaszkodás útjára léptem. De fülemben a hangjuk s szándékaimban a fogadalom: nem fölfelé: lefelé török, Uram; vissza azok közé, akik könnyeikkel egész rózsakerteket nevelhetnének”… (Nagyenyedi fügevirág) (s. gy.) „Hűség és bátorság csak olyan emberek körében tanyázik, akik tiszta lelkiismerettel vannak egymás iránt: akiknek mosolyába nincsen kés göngyölve, szavaik pedig nem arra valók, hogy a szándékaikat eltitkolják velük.” (Nagyenyedi fügevirág) (s. gy.) De mivel gyarló szolgád e hűségben,
Te ki lakozol odafenn az égben, Küldd el lelkedet, hogy vezéreljen, Tanítson: hozzád mennem mint kelljen. Ó, ne hagyj Uram, ne hagyj el engemet, Oltalmazd híven én gyarló fejemet, Hogy holtom után hozzád mehessek, Az igazak közt bő részt vehessek.
Hűség
s. gy.
Hűség
Bánk József
Hűség
Rudolf, sveviai herceg
Hűség
s. gy.
Identitás
Moore, Thomas
Idő
Ismeretlen
Idő Idő
Horváth Imre Tamási Gáspár
(Ó, mely boldog az oly ember) Szászország választófejedelme, Frigyes Vilmos, Berlin népének nagy örömére Gerhárd Pálnak megengedte állása újbóli elfoglalását. Egyúttal egyik titkára útján szóbelileg közölte azt, hogy reméli, Gothárd reverzális nélkül is az egység szellemében fog munkálkodni. Az a kérvény, melyet az üzenet után a fejedelem elé terjesztett, megragadó példája nemcsak a hitvallásos hűségnek, hanem az evangéliumból táplálkozó lelkiismereti felelősségnek: „Engedje meg a fejedelem, hogy megmaradhassunk valamennyi lutheránus irat, s köztük a Formula Concordiae mellett, hogy annak alapján taníthassam a gyülekezetemet és hallgatóimat minden változtatás nélkül, mert különben nem tudok egyetlen prédikációt sem tartani és lelkiismeretem tele lenne aggodalommal és félelemmel, ami pedig rossz lelkiismerettel történik, az utálatos Isten előtt, és nem nyer tőle áldást, hanem átkot, s ezt nem kívánom sem gyülekezetemnek, sem magamnak…” „A hűség szent, isteni gondolat! A hűtlenség minden vonalon visszataszító! Istentelen valami! A német közmondás szerint: /…/Annyit ér az ember, amennyit a szava. „Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját”. (Jel 2,10). A hűség tehát nem csak frázis, nemcsak becsület, hanem isteni parancs is!” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 93. Old./ Rudolf, sveviai herceget IV. Henrik ellen császárrá nevezte ki a pápa. A sorsdöntő csatában, Lipcsénél, Rudolf elvesztette jobb kezét. A csata után a következő szavak kíséretében mutatta fel elvesztett kezét a püspököknek: Íme itt, ama jobb kéz, mellyel uramnak, Henriknek hűséget esküdtem. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Dáriusról jegyezték fel, miután Bessus megölte őt, hogy mindenki elhagyta, csak egyedül kutyája maradt hűséges hozzá. (s. gy.), „A praktikum szintjén a lélekkel összhangban megfogalmazott identitás elmélete azt jelenti, hogy akkor tudok leginkább önmagam lenni, amikor másokkal vagyok körülvéve. Egy környezetben, egy kapcsolatban vagy kapcsolatrendszerben észlelem leginkább a magam egyediségét. Vagyis nem kell ragaszkodnom különállásomhoz, gondolván, hogy csak individualításom védelmezésével leszek önálló személyiség.” /A lélek rejtelmei: 128. Old./ (s. gy.) „Nagy érték a forgács. Az asztalos is elteszi. Aranyművesnek sokat ér az aranyforgács. Az időnek is vannak ilyen értékes hulladékai.” (s. gy.) „Az időt akkor is szidják, amikor megváltozik.” /S.gy. / „Időnk a múló és születő világé. Tegnapi kisértetek még riogathatják a hajnalt, de a virradat tiszta és emberi fénye el kell, hogy érje a sötét zúgokat is. Ehhez azonban szükséges Petőfi hite az emberben, meg nem alkuvó értelmezése a szabadságról, s
Idő
Vörösmarty Mihály
Idő
Leonardo da Vinci
Idő
Emerson Ralph Waldo
Idő
Ismeretlen
Idő
Simonides
Időszámítás
Maklári Pap Lajos
Ifjúság
Kamondy László
győzelméért konok, kétséget nem ismerő, kitartó harca. Öntudatosan és joggal mondhatta: <Egy ember szól, de milliók nevében.”< (s. gy.) Múltra, jövőre tekints, S mely még a tiéd, élj az idővel. „Ha folyóvízbe dugod a kezed, a víz, amelyet érintesz, a vége annak, amely lefolyt és az eleje annak, amely feléd ömlik. Ilyen a jelen idő és az emberi élet.” “Az igazi méreg, az idő.” Romboló hatását megszüntetni nem, csak fékezni lehet, helyes életmóddal, tevékeny belenyugvással. /S.gy. / Szakíts időt a munkára – ez a siker ára. Szakíts időt a gondolkodásra ez az erő forrása. Szakíts időt a játékra ez a fiatalság titka. Szakíts időt az olvasásra ez a bölcsesség alapja. Szakíts időt a kedvességhez ez a boldogság kapuja. Szakíts időt az álmodozásra ez az út vezet a csillagokhoz. Szakíts időt a szerelemre ez is öröm az életben. Szakíts időt a vidámságra ez a lélek zenéje. /Ír bölcsesség, / Simonidest kérdezték meg, hogy mennyi időt ért már meg? Időt keveset - mondta, esztendőt pedig sokat. (s. gy.), Világ teremtése után Jézus előtti idő Jézus születése előtt 0 Az özönvízig eltelt idő 4181 130 Séth születése 4055 622 Énoch születése 3559 687 Mathusélah 3496 930 Ádám halála 3254 1056 Nóé születése 3125 1536 Nóé bárkát épít 2645 1657 Nóé korabeli özönvíz 2524 Az özönvíz után, Ábrahám születéséig 352 esztendő telt el 2009 Ábrahám születése 2172 2084 Ábrahám 75 éves 2197 2109 Izsák születése 2072 2169 Jákob születése 2012 2299 Jákob Egyiptomba megy 130 éves 1882 2619 Mózes születése 1562 2699 Egyiptomi kivonulás 1482 2739 Mózes meghal – 120 éves korában 1442 3095 Saul uralkodása 40 évig 1086 3135 Dávid uralkodása 40 évig 1046 3175 Salamon országlása 40 évig 1006 3178 Salamon építeni kezdi a templomot 1003 3215 Salamon halála – Izrael élete 250 évig tart. 866 3465 Asszir fogság 716 3635 Fogságból való szabadulás 546 3645 Perzsa befolyás 536 3691 Aggeus, Zakariás, Zorobábel, Malakiás 490 3854 Nagy Sándor meghódítja Zsidóországot; egyiptomi és sziriai befolyás 160 évig 327 4014 Makabeusok korának kezdete 167 4109 Makabeusok kora – 100 év – Jeruzsálem pusztulása 72 4139 Augusztus uralkodása 42 4144 Nagy Heródes uralkodása 37 4181 Jézus születése 0 (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855:
192. Old.) (s. gy.), “Az ifjúkor tele van szenvedésekkel és lehetőségekkel. A felnőtt
Ifjúság
Kamondy László
Ifjúság
Kamondy László
Ifjúság
Ismeretlen
Ifjúság
Paul Jean
Ifjúság
Ismeretlen
Ifjúság
Ismeretlen
Ifjúság
Bozóky Éva
Igazság
Jakab Elek
Igazság
Dethlefsen, Thorwald
Igazság
Jung, C. G.
Igazság Igazság
Horváth Imre Tolsztoj Leó
kor munkával és felelősséggel. Az öregkort még nem ismerem.” (s. gy.) “Az olyan ifjúság, amely nem ábrándozhat a jövőről és nem kritizálhatja szabadon apáit és nagyapáit, idő előtt válik “felnőtté”. De félő, hogy önállótlan, sunyi, vagy szolgalelkű felnőtté.” (s. gy.) “Aki irigyli a fiatalság egészségét, lendületét és fölös energiáját, biztos lehet abban, hogy megöregedett.” (s. gy.) Aki fiatal akar maradni, agész szívvel tanuljon meg mindennel örülni, mint egy gyermek. Fontos, hogy a csodálkozás ösztöne, ne öregedjen meg, az maradjon fiatal. (S.gy.) Az ifjúságban a tüzet kell becsülni. Az aggastyánbana jeget, hisz mindkettő kiegészíti egymást. (S.gy.) A fiatalság víg patak, az öregség széles folyó. A fiatalság tüzes bor, az öregség finom koktél. A fiatalság favessző, az öregség tölgy. A fiatalság életérzése az értékességtudat, az öregségé a harmónikus érzés. (S.gy.) Ne lázadozzanak a fiatalok, hogy övék a munka, az öregeké pedig az irányítás. A fiatalok lehetnek kitűnő tanulók, de nem kitűnő tudósok. Lehetnek műveltek, de nem bölcsek. Lehetnek tájékozottak, de nem tapasztaltak. (S.gy.) “Mai fiatal ő is. A legboldogabbak közül való. Mert a boldogságot csak azok ízlelhetik meg, akik gazdag, érzelmekre képes lélekkel indulnak neki az életnek, még akkor is, ha /…/kivételes tettek nem fémjelzik jellemüket.” (s. gy.) „Eleitől fogva az igazságnak volt híve és vallója, az akar lenni ezután is, s ha valamiben megcsalatkozott volna, akik Isten igéjéből igazabbat mutatnak, megköszöni s követni nem szégyenli…”(Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke: 150. Old.) Teljességgel közömbös, hogy valaki elhiszi-e állításaimat, vagy az ellenfél véleményét osztja: mindkét esetben olyasvalamit fog hinni, amit mások állítanak. Bizonyosságot csak akkor szerezhet, ha saját maga deríti fel az igazságot. Ez az út ugyan időigényesebb és fárasztóbb, mint ha egyszerűen csak csatlakozna egyik, vagy másik véleményhez, de fáradozása eredménye, hogy egyszerre csak tud. (Élet az élet után.) (s. gy.) „Tudom, hogy az egyetemek már nem terjesztik a fényt. Mindenki ráunta a tudományos specializálódásra és a racionális intellektualizmusra. Olyan igazságról akarunk hallani, amely nem beszűkít, hanem kibővít, nem elsötétít, hanem kivilágít, és nem folyik át az emberen, mint a víz, hanem csontunkig-vérünkig hatolva belénk ég.” (s. gy.) Az igazság hirdethető, de reklámra nem szorul. A holló és a holló fiak - Fészket rakott a holló magának egy szigeten. Mikor kikeltek a fiókái, kezdte átvinni őket a szigetről a vízen túli földre. Előbb egyik holló fiat vette fel karmával s repült vele a tengeren át. Amikor az öreg holló ott szállt a tenger közepe táján, elfáradt, ritkulni kezdett a szárnycsapása. Gondolta magában: Én most erős vagyok, a fióka gyenge és én átviszem a tengeren. De ha megnő és megerősödik, én pedig már gyenge leszek, eszébe jut-e, hogy mennyit fáradoztam érte, s elvisz-e majd egyik helyről a másikra? Az öreg holló megkérdezte fiókáját: Ha már gyenge leszek, s te erős, viszel-e majd engem? Mondj igazat nekem! A holló fióka félt, hogy beleveti a tengerbe az apja, s ezt felelte: Viszlek. De az öreg holló nem hitt a fiának, s kiengedte
Igazság
s. gy.
Igazság
Konfucius
Igazság
Goethe
Igazság
Sallustius
Igazság – hamisság
Igazságosság
igazságszolgáltatás
Thales
Bánk József
Közvélemény
karmai közül. A fióka úgy hullott alá, mint a kő, s belefulladt a vízbe. Az öreg holló most egyedül repült vissza a tengeren át a szigetre. Akkor megfogott egy másik holló fiat, s azt is vinni kezdte a tengeren túlra. Megint elfáradt a tenger közepe táján, s kérdezte a fiát, hogy viszi-e majd helyről-helyre vénségében? Megijedt a fióka, hogy a tengerbe veti apja, s ezt felelte: Viszlek. De ennek a fiúnak sem hitt a holló apa és bedobta a vízbe. Mikor az öreg holló visszarepült a fészkéhez, már csak egy fióka volt benne. Fogta az utolsó fiát s elrepült vele a tengeren túlra. Mikor a tenger közepe táján szállott, s elfáradt, megkérdezte tőle: Etetsz-e majd vénségemben, s hordozol-e helyről-helyre? Felelte a fiú: Nem, én nem hordozlak. Miért nem – kérdezte az apa holló. Mert, ha öreg leszel és én nagy leszek, nekem is lesz fészkem, s lesznek fiókáim, és én majd azokat etetem és hordozom. Akkor a vén holló azt gondolta magában: Színigazat mondott, ezért, hát fáradok érte és átviszem őt a tengeren túlra. Az apa holló nem eresztette el fiát, az utolsó erejét is megfeszítve repült és átvitte a vízen túli földre, hogy majd az is fészket rakhasson, és fiókákat nevelhessen. Egy kiváló államférfi (Mason) a következőket mondta: Négy király alatt voltam titkos tanácsos. Harmincéves államférfiúi pályafutásom alatt sokat láttam, tapasztaltam, de életem legfőbb igazságát mégis csak ebben foglalhatom össze: Változatos életpályámon megtanultam, hogy kötelességeink komoly felfogása a legnagyobb bölcsesség, a mértékletes élet a legjobb orvosság és az Istenben bízó, hívő szív a legnagyobb boldogság. Nem az igazság teszi naggyá az embert, hanem az ember teszi naggyá az igazságot. Goethe, Faust c. művében leírja, hogy egy ember évekig kereste az igazságot. Kereste élvezetben és gyönyörben, pénzben és tudományban, de sehol sem találta. Végül, kétségbeesésében a méregpohár után nyúlt. Egyszerre csak megszólalt a húsvéti harangszó. Gyermekkorának boldog emlékét idézte szívébe. Letette a méregpoharat és a halál helyett az életetet választotta. (s. gy.), Ne gondoljátok - mondta Sallustius -, hogy őseink fegyverrel növelték birodalmukat. Otthon a szorgalom, kint az igazság, szabad lélek a tanácskozásban, mértékletesség a gyönyörökben. Ezek növelték meg birodalmunkat. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Thalestől kérdezték meg, hogy mennyire van az igazság a hamisságtól. Mire ő: Amennyire a szem a fültől. Az, amit látok, azt igaznak hihetem, de amit csak hallok, abban nem sok igaz lehet. (s. gy.), „Az igazi keresztény igazságosság, a valódi jámborság belülről fakad! Az egész embert átfogja. Nem puszta külső vallásos gyakorlatok ismétlése a fontos! Nemcsak a szabályok szogorú megtartása, mert emellett üres lehet a lélek és tele hibával. Nem is az erényes élet rendkívüli, csillogó teljesítménye, még kevésbé a csodás tettek a lényegesek. Az igazi jámborság lényege a szeretet. A keresztény tökéletesség: a szeretet.” /Vasárnapok Ünnepnapok: 321. Old./
Mire való az igazságszolgáltatás? Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Kriminológiai Tanszéke számára tavaly tavasszal végzett reprezentatív felmérés eredményei részletes
elemzésének harmadik része az igazságszolgáltatás feladatáról és a súlyos bűncselekményekről alkotott véleményeket vizsgálja.
A magyar közvélemény általában szívesen büntet, bár a büntetést nem is elsősorban konkrét fizikai értelemben, hanem az erkölcsi rend helyreállítása szempontjából helyesli. A Medián felmérése szerint az emberek többsége úgy véli, hogy az igazságszolgáltatásnak nemcsak a sértett fél kárának helyreállításával kell foglalkoznia, hanem arról is gondoskodnia kell, hogy az elkövető büntetést kapjon. Ez persze nem jelenti azt, hogy a sértett helyzetének orvoslását ne tartanák az emberek az igazságszolgáltatás egyik legfontosabb feladatának (a százfokú skálán 62 pont), azonban ennél nagyobb arányban értettek egyet a jog érvényesítésének erkölcsi vonatkozásával, vagyis azzal, hogy a büntetőeljárás során arra kell ösztökélni az elkövetőt, hogy megbánja tettét, és a lelkiismeret-furdalása olyan erős legyen, hogy igyekezzen helyreállítani a tettével okozott kárt. Ez arra utal, hogy a magyar közvélemény az igazságszolgáltatástól elsősorban a közös viselkedési szabályok és a közösségi normák betartatását, valamint a normakövető magatartás megerősítését várja el, ami egyébként elengedhetetlen feltétele a társadalmi bizalom működésének – a társadalomban nem a rendpárti, rendőrállamért kiáltó, mások megbüntetését önmagában értéknek tekintő ellenséges attitűd dominál. Ugyanakkor ezt a képet árnyalja valamelyest, hogy a megkérdezettek csekély többsége értett egyet azzal, hogy az eljárás során az elkövetővel való együttműködés keresése hatékonyabb a kényszer alkalmazásánál, és ezzel összhangban a többség azzal is azonosult, hogy maga a megbüntetés fontosabb az emberi jogok tiszteletben tartásánál (1. ábra). Minden bizonnyal a leginkább a média játszik szerepet abban–, hogy az embereknek sokkal nagyobb az „erőszakérzetük” a valóságosnál. Konkrétan az lehet emögött, hogy a sajtóban viszonylag gyakran foglalkoznak súlyos bűncselekmények elkövetésének részletekbe menő bemutatásával, míg az enyhébbek nem kapnak nyilvánosságot Az Országos Kriminológiai Intézet adatai szerint a bűncselekményeknek „mindössze” a hét-nyolc százaléka erőszakos vagy erőszakos fenyegetéssel elkövetett cselekedet, míg a közvélemény ezt az arányt jóval magasabbra, átlagosan 55 százalékra saccolta, a leggyakoribb válasz pedig az 50 százalék volt. Az egyes bűncselekmények súlyosságának eldöntéséhez a megkérdezetteknek az interjú során egy előre összeállított listából kellett kiválasztaniuk, hogy melyiket tartják a három legsúlyosabbnak és a három legkevésbé súlyosnak. Ennek alapján az látható, hogy a legenyhébb bűncselekmények jelentős mértékben szóródnak, míg a súlyosak jobban koncentrálódnak. Ez arra utal, hogy a közvéleményben nagyobb egyetértés van a súlyos, mint az enyhe cselekmények megítélésében. Néhány bűncselekmény, mint a kábítószerrel kapcsolatos, a nők ellen elkövetett, a vagyon elleni, a szexuális és a korrupciós bűncselekmények az esetek nagy többségében nem kerültek dobogós helyre sem a súlyosság, sem az enyheség kategóriájában, azaz ezek a cselekmények kevésbé kaptak határozott elutasítást vagy viszonylag egységes felmentést a válaszadók részéről. A közélet tisztasága és a társadalmi bizalom működése, megerősödése szempontjából elgondolkodtató, hogy azok közül, akik valamelyik kategóriában az első három közé sorolták a korrupciót, a túlnyomó többség az egyik legenyhébb tettnek tartotta ezt a bűncselekményt (2. ábra). Ugyanakkor a volt keleti blokk
országaiban ezt nem azért tolerálják általában jobban, mint például a skandináv államokban, mert Kelet-, Közép-Európában az emberek ne néznék rossz szemmel a csalást és a tisztességtelen előnyszerzést. Inkább az lehet a magyarázat, hogy egyrészt a Kádár-rendszernek a „második gazdaságot” és a „második nyilvánosságot” működtető magatartásmintái, tapasztalatai még tovább élnek az emberek fejében, másrészt időnként az átlagember is arra kényszerül a mindennapokban, hogy szerelőnek, orvosnak pénzt csúsztasson a zsebébe, és minthogy maga is „elköveti”, kevésbé tartja elítélendőnek. Az érdemi válaszokat figyelembe véve a megkérdezettek az élet és a testi épség, valamint a gyerekek ellen elkövetett bűncselekményeket tartják a legsúlyosabbnak, és ezeket követik valamivel lemaradva a szexuális és a nők elleni bűncselekmények. A többi bűncselekményt a megkérdezettek általában a kevésbé súlyosak közé sorolták, a leginkább pedig a közlekedési bűncselekményekkel elnézőek (3. ábra). A közvélemény nagyobbik része úgy véli, az emberek általában nincsenek tisztában azzal, hogy mi történik a büntetőeljárás során, a várható végeredménnyel, azaz a lehetséges büntetéssel viszont igen. A megkérdezettek nagy többsége emellett úgy gondolja, hogy a bűncselekmények elkövetése nagyrészt racionális cselekvés abból a szempontból, hogy pontos mérlegelés előzi meg, tehát az elkövető kikalkulálja a lebukás és a büntetés kockázatát, illetve valószínűségét. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy a társadalom egy jelentős - bár kisebb - része (43 százalék), a demokratikus jogállam és a piacgazdaság magyarországi írott szabályainak nem tulajdonít normateremtő funkciót, azaz megkérdőjelezi azt, hogy a jogszabályok a közösség számára fontos értékeket is kifejeznek, amikor meghatározzák, hogy melyek a helyes és melyek az elutasított viselkedések (4. ábra). Ez a vélekedés arra utal, hogy sokan nem érzik magukénak ezeket a szabályokat, hanem rájuk erőltetett, nélkülük, a fejük fölött létrehozott előírásoknak tartják őket. A felmérést 2005. március 11-e és 15-e között készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet az ország felnőtt népességét reprezentáló 1200 fő személyes megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a kutatók a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta jól tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően ±3-5 százalék. A kutatást az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) finanszírozta. A kutatás az ELTE ÁJK Kriminológiai Tanszéke, az Országos Kriminológiai Intézet és a Budapesti Szociális Forrásközpont együttműködésében valósult meg. A publikálás lehetőségét külön köszönjük dr. Kerezsi Klárának, a kutatás vezetőjének. A kutatás részletes eredményeiről kötet is megjelent: KEREZSI, K. (2006): A közvélemény és a szakemberek a helyreállító igazságszolgáltatásról. In: A helyreállító igazságszolgáltatás lehetőségei a bűnözés kezelésében (szerk: Tamási, E.) Budapesti Szociális Forrásközpont, Budapest.
Igazságtevés
Reményik Sándor
Nem a mi dolgunk igazságot tenni, A mi dolgunk csak: igazabbá lenni. Elhallgatott, - mert vad tusák közül Immáron Istenéhez menekül.
Illetlenség
Xenokrates
Vele köt este-reggel új kötést És rábízza az igazságtevést. Xenocratest valaki ocsmány dolog felöl kérdezett meg egyszer, mire ő így válaszolt: Ilyen illetlen dolgok iránt kérdezz holmi hitvány embert és ne engem.
Ima
Smiles
Ima
Bánk József
Ima
Revicky Gyula
És itt, ahol a legmélyebben hatott a déli nap rám – folytatta a férfi – egy másik emlék hatása fogott meg. Londonban, egy múzeumban történt. A festmény napfényt ábrázolt a római mezőkön. Kis olasz fiú, egy jelmezes modell nyújtogatta a nyakát. Mogorva őrök között, a szürke és nyirkos teremben felragyogott. Süketen és vakon kulcsolta össze kezeit, teli a nap titkával: imádkozott a kép előtt. /Henry Barbusse A pokol/ „Mi az ima? - Az eső a lélek számára. Hiába dolgozzuk meg a földet, ha nincs eső. Hiába végzel jócselekedeteket, ha nem imádkozol, semmit sem használ… Az ima megnyitja a lélek szemét. Meglátja nyomorúságát. Meglátja Isten segítségének szükségességét. Megérti, hogy egyedül Istenre kell hagyatkoznia és nem magára. Az ima benső beszélgetés. Az apa fiával, a király alattvalójával, az úr szolgájáváal, a barát bartájával, az ember Istennel beszélget.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 265. Old./ Legyenek áldva mind, akik Szívem összetépték. Ne ingereljen bosszúra Engem soha kevélység. Ne érezzem sosem, sosem Poklát a gyűlöletnek! Kiket mindenki eltaszít, Azok szeressenek meg. Az irgalom szent angyala Lakozzék e világon, S a vértanúk jutalma mind Az emberekre szálljon. Jöjjön a békekor, melyet Sok ember sírva vár lenn. S én is legyek jobb s igazabb, Mint voltam eddig.
Ima
Bánk József
Ima
Ismeretlen
Ima
Ismeretlen
(Imádságom) „Ha városi, felvilágosodott, illetve félművelt ember falura kerül s hallja, hogy szép időért, vagy esőért imádkoznak, mosolyog. A falusi ember azonban érzi, tudja, hogy teljesen Isten tenyerén él… Ha mi megtesszük a magunkét, Isten is megteszi a magáét! Nem olyan természetes az, hogy meg van a mindennapi kenyerünk. Hány embernek nincs meg! Illő, tehát, hogy asztali áldással megköszönjük a mindenható Isten jóságos gondviselését.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 326. Old./ „Uram, az én bárkám kicsiny, a Te tengered nagy. Uram, segíts rajtunk, légy velünk.” (Breton halászok imája) (s. gy.), Egy meghallgatott imádság
Erőt kértem az Úrtól, s Ő Nehézségeket adott Melyeken megedződtem. Bölcsességért imádkoztam,
Imádat
Rimbaud,
Imádkozás
Bánk József
Imádkozás
Bánk József
Imádság
Ismeretlen
És problémákat adott, Melyeket megtanultam megoldani. Előmenetelt óhajtottam, Gondolkodó agyat és Lelkierőt kaptam, hogy dolgozzam. Kértem bátorságot és Isten Veszélyeket adott, Melyeket legyőzhettem. Áhítottam, hogy szeretni Tudjak és kaptam Az Úrtól bajba jutott embereket, Akiken segíthetek. Kegyes indulatok helyett Alkalmat adott a jóra. Semmit nem kaptam, Amit kértem és mindent Megkaptam Amire szükségem volt. Imádságom meghallgatásra talált. „Ez az imádó se-heves, se-gyenge. Az imádó. Ez az imádott se-gyötrő, se-gyötört. Az imádott. A lég, lét, amit nem reméltünk. Az élet.” /Színvázlatok és más prózák: 75. Old./ (s. gy.) „Érdekes, az Üdvözítő nem úgy tanított imádkozni: mindennapi feketénket, mindennapi húsunkat, mindennapi borunkat add meg nekünk ma, hanem csak a mindennapi kenyérért kell imádkozni. /…/Ezt a mindennapi kenyeret kérni kell a Teremtő Istentől, mert a kalászokat mi nem tudjuk megcsinálni. Az ember csak elveti a magot, azután nem sokat tehet. Lesz-e eső, lesz-e termés - nem az embertől függ.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 327. Old./ „Testvér! Tudsz-e még imádkozni? /…/A veszedelem megtanít imádkozni. Voltál-e már háborgó tengeren, ahol a vihar az óriási hajóval labdázik? Ahol az ég és a föld között lebegsz? Ahol a hullámsír minden pillanatban elnyeléssel fenyeget? - Jaj, de kicsiny is az ember! - Volt-e már súlyos operációban részed? Nyomtad-e már hetekig lázban égő sebbel a betegágyat… reménytelenül? - Jaj, de tehetetlen is az ember! Átélted-e már a háborús ostromot föld alatti katakombában, sötét pincelyukban, amikor minden pillanatban várhattad, hogy a bunker egyetlen sírhalmod is lesz? - Jaj, de fél is az ember! Szakadt-e már rád egyszer is az egyedüllét szőrnyű súlya, amikor se testvér, se jóbarát, se hitves nem tudott segíteni? - Jaj, de szomorú is az ember! Érezted-e azt a forró emberi vágyat, amit Afdy így fejezett ki: “Szeretném, ha szeretnének…” - És nem akadt senki, de senki, akitől kínzó gyötrelmedben csak egy jó szót is kaphattál volna. Jaj, de elhagyatott is az ember! /Vasárnapok - Ünnepnapok: 13-14. Old./ Egy angol kapitány vendégül hívta hajójára az indián tőrzsfőnököt egész kíséretével együtt. Minden pompás volt. Ezüst serlegek, drága tányérok, válogatott ételek. A házigazda már evett, de a benszülött indiánok zavartan néztek egymásra. Nem nyúltak az ételhez. A kapitány ijedten kérdezte meg a misszionáriust: Talán nincsen ízlésük szerint az elkészített étel? Vagy hiányzik valami? Igen - felelte a misszionárius. A legfontosabb hiányzik. Ők
Individualítás
Ingatagság
Irgalom
Moore, Thomas
Bánk József
Ismeretlen
ugyanis nem nyúlnak addig az ennivalóhoz, amíg nem mondták el imádságukat. (s. gy.), „A családi összejövetelek például fejlesztik a csapatszellemet, ám ugyanilyen fontos érvényre juttatni és támogatni a családtagok individualítását. Gyakran megesik a családokban, hogy vaamelyikük életvitele kilóg a sórból, vagy egyiküket átlagon felül megtépázza egy viharos sorsfordulat, amit mindenki más erősen furcsál. Az ilyen jelenségek kitűnő alkalommal szolgálnak a család lelkének ápolására, még pedig azzal, ahogyan a történtekre reagálunk: ha abban a tudatban járunk el, hogy a lélek egyedi módon ad hírt magáról, sokszor tehát nem úgy, ahogyan azt normálisnak és elvárhatónak tartjuk.” /A lélek rejtelmei: 108. Old./ (s. gy.) “/…/Sajnos természettől fogva ingatagok vagyunk. a szél ide-oda vet bennünket, mint a nádszálat. A bánat komoly perceiben megígérjük, hogy életünket megjobbítjuk és nem vétkezünk… És meddig tart e szép elhatározás? Legtöbbször a legközelebbi kísértésnél már gyengék vagyunk. amikor feltámad a szenvedély vihara,a nádszál ingadozni kezd és a jó föltétel hamar feledésbe megy. Szégyenteljes visszaesés következik be.” /Vasárnapok Ünnepnapok: 28-29. Old./ De csöndes szóval eltűnődve mondom: Bizalmam sarkig kitárult kapu, Nem verhet rá lakatot a gyanú Ki-bejár rajta bárki, szabadon. Egy besurrant csaló tiszteletére Nem állítok őrséget tíz igaznak!!! Kit tegnap itt a gyöngeség bemocskolt Megtisztálkodva ma betérhet újból; Ki kétélű késsel jött ide ma, Köszönhet holnap tiszta öleléssel!
Irigység
Bánk József
Irigység
C. Furius Cresinus
s halandó gyarlóságai között csupán az ember halhatatlan! Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen irgalmas vára bizalomból épül! S az önmagával vívott küzdelemben Csak jósága szolgálhat menedékül! /Ismeretlen „Hát nem ilyen az irigy ember? Ha az egyiknek egy darabkával nagyobb a kenyere, a másik már kivenné a szájából! Ha egy leánynak sikerült jól férjhez menni, akkor főleg falun, a másik még a becsületét is igyekszik elvenni, csakhogy irígységét kielégítse. - Ha egyik gyermeket jobban szeretik szülei - a másik már odáig van… Az irigy ember mindenkit be akar feketíteni, hogy egyedül csak ő legyen fehér.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 329. Old./ C. Furius Cresinus viszonylag ki termőföldén nagy mennyiségű gabonát és gyümölcsöt termesztett. A szomszéd, akinek jóval nagyobb földterületen sokkal kevesebb termett, bevádolta őt a törvényszéken. Azt állította, hogy bűbájolással a maga földére varázsolja az ő termését is. Cresinus erős ásóival, nehéz kapáival, kövér ökreivel s izmos leányaival jelent meg a törvényszéken, ahol így szólt: Íme rómaiak, ezek az én varázsmesterségeim, s
Irígység
Maklári Pap Lajos
Iskola
Bánk József
Iskola
Aristipushoz
Ismeret
Gyenes István
Ismeret
Cs Lázár László
Ismerős
Ady Endre
sajnálom, hogy álmatlan éjszakáimat, verejtékemet is nem mutathatom be előttetek. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Az irigy ember magának árt a legtöbbet, mert annak, akit irigyel dicsősége, magának pedig gyalázatot szerez. Apollonius azt mondta: Senkire nem kell irigykedni. A jókra nem, mert megérdemlik szerencséjüket, a rosszakra pedig szintén nem, mert ők a szerencsés pillanatokban is boldsogtalanok. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), „Milyen megható a búcsú az iskolától, ahol négy, vagy nyolc évet töltöttünk. Ahol annyi sok izgalom és nemes indítás részesei voltunk! Amikor a diákok búcsúznak és végigballagnak az Alma Mater folyósóin énekelve, a kisdiákok és tanárok sorfala között, a meghatódottság fogja el őket. Elszakadnak, elbúcsúznak most valahonnan, ahová többé nem térnek vissza…” /Vasárnapok Ünnepnapok: 245. Old./ Aristipushoz ment egy alkalommal egy édesapa, hogy vegye fel iskolájába gyermekét. Szívesen - válaszolta a bölcs, de 500 drahmát kell fizetned iskoláztatására. Az édesapa kicsit soknak tartotta a kért összeget és bátorkodott megjegyezni, hogy ezért a pénzért akár egy rabszolgát is vásárolhatna. Nohát, vegyél -felelt a bölcs, mert ebben az esetben két rabszolgád lesz. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), „Az ember magyarázatot keres... Ésszerűt, mert természettől fogva értelmességre hivatott lény, de az igaz ismerethez is hosszú út vezet. Lassan alakulnak ki a bizonyított tudás, a tudomány eszközei és módszerei, ahogy évezredekig tartott, amíg a faeke helyett traktorral szántunk. “ (s. gy.) Hogy az embert megismerjük, hogy múltját megértsük, és jövőjének útját kijelölhessük, ahhoz tudnunk kell, hogy: az embernek állati teste, emberi lelke, és isteni szelleme van. /Egy természettörvény és az emberiség jövője / Az a kisfiú jár el hozzám Mostanában nevetve, holtan, Aki voltam. Édes kölyök: beteg, merengő, Körüllengi s babrálja lágyan Szegény ágyam. Vénülő arcom nézi, nézi Csodálva s könnyét ejti egyre A szememre. S én gyermekként ébredek sírva Százszor is egy babonás éjen Úgy, mint régen.
Isten
Planck, Max
Isten
Aqinoi Szent Tamás
(Egy ismerős kisfiú) „Önmagában való anyag nincs, csupán az éltető, láthatatlan, halhatatlan szellem van, mint az anyag oka… és a titokzatos alkotó, akit én nem röstellek Istennek nevezni.” (s. gy.) „Isten, Te vagy az én Istenem! Az élő Isten, aki van, az én Istenem, vagy a saját képemre és hasonlatosságomra készítettem
Isten
s. gy.
Isten
József Attila
istenkép, aki kihúz a bajból, akkor is, ha nem teljesítem kötelességemet, megbünteti a szomszédot, mert rosszat mondott rólam, mielőbb kiírtja a nem kívánatos személyeket, vagyis rendbe teszi nekem a világot. Minden tévelygés és rosszaság, gyarlóság forrása a hamis istenkép. Ugyanis, aki az én Istenem, annak engedelmeskedem, az lesz számomra a legfőbb törvény. Ha ez az „istenség” én vagyok, akkor keserűség, kilátástalanság, ellenségekkel teli világ vesz körül: Minden sarok mögül az én gyanakvásom, az én indulatom, bosszúm, keserűségem leselkedik. Az igaz Isten tekintete: „Látta Isten, hogy jó”, már, mint a világ s az ember. Próbáljuk ki hát végre saját magunkon az evangéliumot, és habár furcsának tűnik is, megrendítő hatása lesz. Hogy milyen a hitem, élő-e, vagy csak megszokásból való, azt semmi másból nem tudom meg, mint csak abból, hogy merek-e minden magyarázkodás nélkül Jézus szava szerint cselekedni? A hit azonban nem eszköz, mert egész értékrendünk helyén Isten áll: Őt hiszem, Neki hiszek, Benne hiszek.” /Székely Miklós gyűjteményéből/ Egy francia tudós, eléggé híres ember utazik. A pusztában az arabok kalauzolják. Nyugszik a nap. Az arabok imádkoznak. Mit műveltek – kérdi a francia. Imádkozunk. Kihez? Az Istenhez. Láttátok? Nem. Érintettétek? Nem. Akkor hát hogyan hiszitek, amikor sem nem láttátok, és nem is érintettétek?Hallgat az arab. Reggel korán indulnak. Erre tevék jártak – mondja a tudós. Láttad? Nem. Érintetted? Nem. Hát akkor honnan tudod? Itt a nyoma a tevekaravánnak. Úgy? Éppen kel a nap. Nézd az Isten nyomát, mondja az arab és rámutat a napra. Isten nyoma így van bennünk is. Látható módon és láthatatlanul. Nagy bánatomnak égő csipkebokrán ó, én Uram, hogy megjelentél nekem: tán már nem is bús fájdalom lobog, te tündökölsz e fonnyadt büszkeségen… Átlátsz, tudom, a bűnök cifra gyolcsán, erény rongyán, bátorság mentebőrén, mégis minden levetkeztem, Uram, s elődbe küldöm lelkem szűzi pőrén…
Isten
Mentes Mihály
(Uram) Testvérem, itt az idő Levetnünk a víg maskarákat S könnyes magunkkal szembenéznünk: Testvéreim, vége a bálnak. De most immár vége a bálnak. Elmentek. Nincsen senki itt benn. Magunk vagyunk szemben magunkkal, Meg az Isten. Elhallgattak a rézdobok; Nem nyikorog ócska kintorna. Magunk előtt, Isten előtt Bohóckodnunk, ó miért volna?! Hamut hintek árva fejemre
És ruhát és lelket cserélek. Más a mámor maskarabálja És más az élet. Ruháim selyme ócska rongy csak, A gyöngyeim cseh üvegek. Magam előtt, Isten előtt Koldusmagamra ébredek.
Isten
Simonides
Isten
Bánk József
Isten
s. gy.
Édes koldustestvéreim, Elmúlt a bál: maskara nincsen. Minden csalás. Nincs más valóság, Csak a lelkünk. Csak az Isten. Hiero fejedelem kérdezte Simonidest, hogy mondaná meg neki mi az Isten? Simonides egy napot kért a gondolkodásra, majd aztán kettő, majd három napot. Hiero tudni akarta a halogatás okát, amire a bölcs így válaszolt: Minél mélyebben vizsgálom Istent, annál megfoghatatlanabb lesz számomra az istenség eszméje. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), “ Az Isten- és hazaszeretet, hit és tudomány, nem ellenség, hanem édestestvér.” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 549. Old./ Hét buzgó ember jött össze egy alkalommal, hogy Istenről beszélgessenek. Mindegyiktől azt kérdezték, hogy: Mit gondol Istenről? 1. Az első felelte: “Isten a végtelenség, az ég, a föld, az emberi értelem és az emberi szív nem tudja felfogni”. 2. A második azt mondta: “Isten a fölség. Trónja arany, koszorúja drága kő, az ege kristályból való”. 3. A harmadik: “Isten a mindenhatóság. Villámlik és mennydörög, felkorbácsolja a tengert és zúgásba hozza az erdőket”. 4. A negyedik: “Isten aszentség. Gyűlöli a bűnt. Semmi folt és szeplő nincsen rajta”. 5. Az ötödik: “Isten a bölcsesség. A csillagokat bölcs törvények szerint vezérli, nyarat és telet, napot és éjt váltogatja egymással”. 6. A hatodik: “Isten az igazságosság. Megbünteti a gonoszokat és megjutalmazza a jókat”.
Isten
Bánk József
Isten
Bánk József
Istenfiúság
Stadler Frieda
7. Az utolsó egyszerűen és bátran így felelt: “Isten a szeretet”. (s. gy.), “ Az Isten- és hazaszeretet, hit és tudomány, nem ellenség, hanem édestestvér.” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 549. Old./ “Isten mindenütt jelen van. Mindennek végső oka, s valahogy az élet viharos keresztútjain úgy tapasztaljuk, és sokszor úgy tűnik, mintha nem lenne jelen. Ilyenkor az embernek kell Istent belevinni a dolgokba, a világba, hogy azoknak lelkük legyen.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 15 . Old./ Jézus erkölcsi tanítására már a farizeusok és írástudók is azért figyeltek fel, mert mondották – úgy beszél, mint, akinek hatalma
Isten országa
Jakab Elek
Ítélet
s. gy.
Ítélet
Sík Sándor
van. János azzal kezdte evangéliumát, hogy hirdeti: Akik pedig befogadták őt, hatalmat adott nekik Isten fiaivá lenni”. /Szeretnéd, ha szeretnének. / „… Eljött az ideje, hogy /…/ a híveket fokozatosan felvilágosítsák Krisztus országáról, melyben a hit, remény, szeretet és öröm lakozik, oly czélból, hogy akiket eddig élőszóval és írással az üdv útjára téríteni nem tudtak, a szeretet műve és kegyes társalkodás által bírják rá.” (Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke; 162. Old. ) A tridenti határozatok végrehajtása igazolta azt az ítéletet, melyet az egész reformáció nevében Kálvin már az első ülésszak után könyvében kimondott. Ez az ítélet nyugati kereszténység egységének széttörését jelentette, egyúttal azonban az egyház Isten igéje szerinti megépítését a reformáció gyülekezeteiben: „Mivel reménység sincs arra, hogy a zsinat az egyház romlását helyre hozza, nincs jobb dolog az egyesekre nézve, mint az, hogy azon zászló alá siessenek, melyet az Isten fia tűz elénk. Amint ki-ki a Szentírás világosságának felcsillanását észre veszi, az azonnal kövesse. Az egyház egyetemes testéről való gondoskodást bízzuk az Úrra. Ki-ki úgy fáradozzék, hogy ami terv, buzgalom és tehetség van benne, lépjen elé vele, az egyház romjainak felépítése végett”. Istenem, add, hogy ne ítéljek. – Mit tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. Istenem, add, hogy ne ítéljek!
Ítélkezés
Dethlefsen, Thorwald
Jelenés
Komjáthy J.
Jeles
Plutarchos
Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriási összhangnak lássak. A dolgok olyan bonyolultak, És végül mégis mindenek Elhalkulnak és kisimulnak És lábaidhoz együtt hullnak. Mi olyan együgyűen ítélünk S a dolgok olyan bonyolultak. Mindenki, aki elhamarkodottan ítélkezik, meg kell gondolja: ítéletével önmagának egy darabját is elítéli, hiszen a külvilágból csak azt élhetjük meg, amire belsőleg érettek vagyunk. (Élet az élet után.) (s. gy.) Valami titkos isteni szellem Jár a világon, a lelkeken át, Lobog a légben, izzik az égben, Kapja meg az élők tünde sokát… Ő az örök fény, ő az örök nap; Boldog, aki őbenne hiszen! Nyitva az ég – és íme szívembe Néz az azúrkék, isteni szem. Plutarchos állítása szerint Pindarust nem választották be a 300 igazgató közé. Mikor megtudta a hírt, így szólt: Milyen dicső dolog, hogy Spártában háromszázan vannak nálamnál jelesebbek.
Jelképek
Dethlefsen, Thorwald
Jelképek
Ismeretlen
Jelképek
Pálfi, Dénes
(Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Ha horoszkópot állítok fel például egy ember születési pillanatára, akkor kör alakú rajzot kapok, amely a jelképek egyéni kombinációját tartalmazza. E személy számára csak a szimbólumok rendje specifikus. Magukat a jeleket minden más horoszkóp is ugyanilyen számban tartalmazza. Más szóval: a horoszkóp alakja már önmagában mutatja, hogy itt valami kerek egészről van szó, hiszen tartalmazza a világ valamennyi területét. Ez a teljesség és tökéletesség csupán cél, és az illető életcélja ennek beteljesítése, elérése kell legyen. Mivel „valóság ezen alkotórészeinek” csak egy részét kapjuk készen szülketésünkkor, a hiányzó részt tevékeny élettel kell megszereznünk, hogy elérhessük az előrevetített egészt. (Élet az élet után.) (s. gy.) A görögkeleti s a római Katolikus Egyházban, a kereszten kívül még számtalan szimbólumot használnak, templomok, kolostorok, egyházi épületek díszítésére. Lutheránus testvéreink, de más protestáns egyházak is hasonlóképpen. A nem magyar reformátusok is, szerte a világon használják a keresztet. A református templomokban a csillag, a keleti bölcseket vezető csillag jelképezi, hogy alatta, az igehirdetésben megtalálható Jézus, a király; de magát Jézust, mint „tündöklő hajnalcsillagot is (Jel 22,16.) jelképezi. A kakas, Péter tagadásának történetéből, jelképesen, a bűnbánat szükségességére emlékeztet. Az úrasztali terítőkön a kehely, a búzakalászok, a szőlőfürtök szintén jelképek. De nem csak egyházi épületeken, kőbe, vagy fába vésett díszítéseken ablakok és falak képein találhatók meg a keresztény szimbólumok sokasága, hanem a népművészetben is; házakon, bútorokon, bölcsőkön, szekrényeken, régi szerszámokon, sőt még konyhai eszközökön is. Ezeknek a jelképeknek jelentését már el is felejtették, de a régiek Isten nagyságos dolgait látták bennük és fejezték ki velük hitüket. Lásd: Szimbólumok doc. Elérési út: D/Laci /Illusztrációk: Vagy_ régi Illusztrációs gyűjtemény (minden valószínűség szerint a padláson!) (s. gy.) Jelképek: Lásd a végén! 1. Az alsó körív a földív. A földön áll, a földről indul el. Föld felé ível s újból visszatér a földre. Ebben a jelben, az ívben kifejeződik a mi földi, mulandó lényünk. Ez a jel születésünktől halálunkig eredetünket, létezésünket és elmúlásunkat, az Isten teremtette földi világunkat fejezi ki. 2. A felső körív a menny íve, a láthatatlan világot fejezi ki. Felülről, Istentől indul el, lehajlik a földre, s aztán újból visszatér Istenhez. 3. Amit az ember végérvényesen elrontott, amit jóvátenni, helyreállítani nem képes, azt maga Isten cselekedte meg irgalmából. Hidat vert a menny és a föld szakadéka között azzal, hogy Fiát küldte a földre. A kardot eltávolította s a Jézus keresztje most már összeköti a mennyei és a földi világot. Ebben az egyszerű jelben rejlik e nagyszerű kijelentés is: „…nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.”
Jelképek
Ismeretlen
Jellem
Marcus Aurelius
Jelvény
s. gy.
Jelvény
s. gy.
Jelvény
s. gy.
Jóakarat
Keserű Jánosné
4. Krisztus uralmának jelei még a földíven álló kereszt. 5. Krisztus uralmának jele a világot jelképező gömbön álló kereszt is 6. A világos kereszt a szőlőfürtökkel János 15,5 versét fejezi ki: „Én vagyok a szőlőtő s ti a szőlőveszők; aki énbennem marad, az sok gyümölcsöt terem, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” 7. Az ember engedetlensége, a bűneset miatt áthidalhatatlan szakadék támadt a mennyei és a földi világ között. a két ív közötti kard az Éden kertből való kiűzetésre emlékeztet. 8. Jézust jelképező monogram. 9. A világos kereszt Jézust, mint a világ világosságát jelképezi. Sugarai mind a négy világtáj irányában terjednek. A kereszt szárainak végén liliomok vannak, a liliom régi jelképe a világosságnak (átlátszó, tiszta). 10. Jézus nevének két első görög betűjével, a khivel és a róval képezték. Gyakran még a keresztet is hozzáadták. 11. Jézus győzelmi keresztje a körülötte levő négy kisebb kereszttel, az evangélisták keresztje. Ha eredetileg a négy evangélistát is jelentették a kisebb keresztek, ma már mindazokat a hívőket jelképezik, akik Jézushoz tartoznak és köréje sereglenek. 12. Jézust jelképező monogram. 13. Az egyenlő szárú kereszt a húsvéti, vagy győzelmi kereszt. 14. A Krisztus monogram a kalászok rajzával azt fejezi ki, hogy Jézus Krisztus az élet kenyere, amint ő maga is mondotta: „Én vagyok az életnek kenyere”. 15. Krisztus jele, mint sugárzó, fényes nap a sötét földíven. „A világban félelmetek lesz, de ne féljetek, én meggyőztem a világot”./ (s. gy.)/ A keresztény jelképek használata az üldözések idején kezdődött. A bebörtönzött keresztények nagyon leleményesek lehettek hitük megvallásában s egyúttal az utánuk következő keresztény rabok bátorításában, őszinte vigasztalásában. Jézushoz való hűségüket, benne való bizalmukat fejezték ki pl. azzal is, hogy halat rajzoltak, karcoltak, vagy véstek a börtön falára, vagy ajtajára. Görögül beszéltek s a hal görög neve: ikhtüsz. Ennek a szónak a betűivel, mint kezdő betűkkel fejezték ki ezt az általános hitvallást: Jezusz Krisztosz Theu hüjosz szótér, azaz: Jézus Krisztus az Isten fia Megváltó. / (s. gy.)/ “A jellem, amely megismeri az emberben az istenit, eősebb, mint a sors.” Kettős kereszttel díszített aranyozott, ezüst gömb. A koronázási jelvények legfiatalabb darabja. 14 század eldső felében Róbert Károly uralkodása alatt készült. Valószínű, hogy a IV. Károly megkoronázásáig használt országalma egy elveszett 12. Századvégi darab utánzata. Hegyikristály fejében három oroszlán metszett képe. A kristály gömb foglalatát, valamint aranyozott, ezüst nyelét aranydrótból font filigrán díszíti. 12. századi magyar munka. A korona: István király II. Szilveszter pápától kapott koronával megkoronáztatta magát. A királyi koronát Székesfehérvárott, később Visegrádon, Pozsonyban, végül a Budavári Palotában őrizték. “Jót akarsz tenni és nincs, akinek segítsél? Gyere velem és nyisd
Jóakaró
Jog
Jókedv
Ismeretlen
Sütő András
Ismeretlen
Jóság
Mino J Savage
Jóság
Salamon Magda
Jóság
Epiktét
Jószándék
Bánk József
ki jól a szemed, hogy észrevedd a fájó könnyeket, a gondterhelt arcokat. Ha nagyon figyelsz, meghallod majd a segélyt kérők szavát. (S.gy.) Cantu Cesar egyik paabolájában szereplő vak eltévedt az erdőben, sziklás, meredek utak közelében. Egy jószívű ember karon fogta és vezette. Minthogy két oldalt szakadékos mélység tátongott, kénytelen volt a keskeny út közepén vezetni a vak embert. Ez pedig tövise, köves volt. A vak zúgolódott, szidta. Kegyetlennek nevezte jóakaróját, hogy ilyen rossz úton vezeti és nem gondolt arra, hogy így menekült meg a halálveszélytől és egészségesen hazatérhetett. (s. gy.), „Mit mondjak, Uram! Ájtatosan meghirdetett jogaink egyebekben is mint akasztott emberek lógnak szederjes orcával az útmenti fákon.” (Nagyenyedi fügevirág) (s. gy.) Vannak keserű, túlérzékeny, rosszkedvű, kicsinyes öregek, akik irigylik,, sőt valamennyiszer gyűlölik a jókedvet, akiket a többiek vidámsága, csak szótlanná tesz. Vannak öregek, akik nem bocsátják meg a fiatal nemzedéknek ezt a fiatalságot. (S.gy.) Mi az, tehát, ami az embert boldoggá teszi? Mi más, mint a szeretet és a rokonszenv ébredése, az igazságosság hatalma, az egyetértő, testvéries munkálkodás. Mi más, mint az egymás iránti meleg érdeklődés, szívesség és gondoskodás. Ezek a szellemi javak, ezek a vallásos erények teszik az embert valóban műveltté; ezek vezetik és emelik az emberiséget magasabbra, mindig csak előre. Eddig csak ötven lépésre hangzott el szavam, ma már a telefon útján beszélhetek száz, meg százmérföldnyire is. De vajon ezzel jobb ember lett-e belőlem? Nem az a fő dolog, hogy mennyire hallatszik el az én szavam, hanem az, hogy ki vagyok én, s van-e valami mondanivalóm? Amikor bátyám született, 1794-ben egy cseppel sem utazhattak gyorsabban az emberek, mint Ábrahám pátriárka idejében. Mindezek a bámulatra méltó változások az óta jöttek létre. De mi szükség is van arra, hogy 610 km helyett egy óra alatt 50-60 km-t fussak be? Meg kell adni, hogy nagy kényelem; de éppen nem következik ebből az, hogy én egyúttal jobb ember is vagyok, mint őseim; s aligha jobb és nemesebb a szándék, mely engem vezet. Újból és újból nem az a kérdés, hogy mit, milyen hamar és feltűnően tudok végrehajtani. Ki és mi vagyok én: ettől függ az igazi műveltség. /A genfi 1905 évi nemzetközi vallásos kongresszuson Mino J Savage lelkész által mondott beszédből / “A jó bujkálva él, gyanúsítják, érzelgősséggel és naivitással vádolják, sőt - éppen ellentété - valami agyafurtan ravasz önzést tulajdonítanak neki. Hát inkább visszahúzódik. Teszi, amit tennie kell, és nem nyilatkozik, nem tiltakozik. Nem természete. Ugy-e máris türelmetlenek? Jóság? Szép szavak a »rossz« világban.” (s. gy.) Ha jó akarsz lenni - mondta Epiktét - előbb hidd el azt, hogy rossz vagy. (s. gy.), “/…/Sok jószándékunk abbamarad, mert nagyon puhák és gyengék vagyunk. az /erkölcsi követlmények sokszor keménynek, nehéznek tűnnek. Szeretnénk ugyan a bűnt elkerülni, de erőfeszítést már nem vállalunk. Szeretnénk az erényt gyakorolni, de érte áldozatot hozni nem akarunk. Pedog tudomásul kell vennünk a komoly valóságot, hogy /…/a bűn kerülése és az erény
Jótett
Jövendölés
Keserű Jánosné
Petőfi Sándor
Jövő
Bánk József
Jövő
Orbán Balázs
Jövő
Kopp Mária dr.
Jutalom Kábítószer
Musset Stadler Frieda
Kapcsolat
Moore, Thomas
gyakorlása önlegyőzés, önmegfeszítés nélkül lehetetlen!” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 29 . Old./ “/…/Szeretnék valami jót tenni, de biztosan mindenki ilyen boldog, mindenkinek meg van mindene, amit szeretne, nem vár senki az én segítségemre. /…/Gyere velem és meglátod, milyen sok a segíteni akaró ember, csak hívni kell őket. /…/Miért segít ez a sok ember, és miért vannak ennyien? /…/Ennél sokkal többen vannak, csak hívásra várnak. Hogy miért jönnek segíteni? Mert boldogok akarnak lenni. Mert nem csak azok lesznek boldogok, akiket megsegítettek, hanem azok is, akik segítettek rajtuk. Rájuk mosolyog a sok hálás szívű ember, és övék a legszebb ajándék, a könnyes szemmel elsuttogott szó: Köszönöm. (S.gy.) Jövendölés Mondád anyám, hogy álmainkat Éjente festi égi kéz: Az álom ablak, melyen által Lelkünk szeme jövőbe néz. Anyám, az álmok nem hazudnak, Takarjon bár a szemfödél: Dicső neve költő fiadnak, Anyám, soká, örökkön él. „A jövő bizonytalan, ködös, de egy biztos, hogy van szabad akaratunk és a jövő irányításában mi is részt vehetünk. Ha nem is tudunk kiküszöbölni minden bajt, de széppé tehetjük magunknak a jövőt. Törhetetlen munkakedvvel, erős akarattal kell nekiindulnunk az új esztendőnek. Akkor bizhatunk a jó Isten segítségében a közmondás szerint: „Segíts magadon, Isten is megsegít”! Az erős akarat előbb, vagy utóbb, de diadalt arat.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 90. Old./ “Én a magyar nemzetnek nem követelek mások fölött semminemű kiváltságot, mert a népeknek a szabadságban való testvéresülésükben hiszem nem csak nemzetem, hanem minden népeknek hivatásszerű jövőjét biztosítva…/…/” (s. gy.) “Valószínűleg senki sem vonná kétségbe, hogy az érett, a jövőért felelősséget vállalni képes személyiségek fejlődése társadalmi érdek, ugyanakkor, miközben egy hibátlanul üzemelő mikrochip gyártásához szükséges feltételek megteremtéséért óriási összegeket áldoz a társadalom, a jövőért, másokért, áldozathozatalra, komoly erőfeszítésekre képes személyiségek műhelyeit, a kölcsönösségen alapuló egészségews családokat magukra hagyja, és ez a tendencia nem cvsuopán nálunk, hanem sokfelé figyelhető meg az úgynevezett vivilizált világban.” (Család és társadalom) „Amennyi a könny itt lenn, annyi a gyöngy ott fenn.” A legnagyobb baj pedig az, hogy bármi néven nevezett narkótikum csak ideig-óráig tart. Mind erősebb adagokra van szükség, mindig rövidebb ideig tart a kábulat. A test és a lélek ellenálló képessége pedig fogy, az állapot romlik. Nem kábítószerekre van szükség. Az élettel szembe nézni muszáj tudni, és az életet megoldani is – muszáj tudni! (Szeretnéd, ha szeretnének) „Emberi kapcsolataink az életben maradást jelenti, még akkor is, amikor éppen bonyolulttá válnak és az értelem és világosság is
Kapcsolat
Moore, Thomas
Kapcsolat
Moore, Thomas
Kapcsolat
Moore, Thomas
Kapcsolat
Moore, Thomas
Kapcsolat
Moore, Thomas
Kapcsolat
Moore, Thomas
illékonynak bizonyul. Együttélést jelent azokkal a konkrét személyekkel, akik felbukkannak az életünkben, és nem csak azokkal az ideáljainkkal, melyeket a tökéletes társról, vagy tökéletes családról megmintáztunk. Másfelől életünk konkrétumainak tisztelete azt is jelenti, hogy amikor a lélek szakítást, elválást, befejezést követel, akkor megtesszük ezeket a lépéseket.” /A lélek rejtelmei: 23. Old./ (s. gy.) „Kapcsolatainkat illetően tehát a lélekről való gondoskodás első lépése a lélek sajátságos létezési módjának megértése és tisztelete lehet. Segíthet ráébrednünk, amint azt évszázadok hagyománya tartja, hogy két húzóerő érvényesül bennünk, az egyik felfelé, a kiválóság, a bizonyítás, a siker, a haladás, az intelektuális világosság, a kozmikus tudat felé irányul, a másik pedig lefelé, az individuális, otthonos élet felé.” /A lélek rejtelmei: 29. Old./ (s. gy.) „Az intenzív lelki kapcsolat bizonyos mértékig rémisztő, mert azt igényli, hogy a lelkünket félelmeivel és bolondériáival együtt, mindenestől megmutassuk. A Balgaság dicsérete c. művében a reneszánsz humanista Erasmus azt írja, hogy éppen ez a közös „balgaság” teszi lehetségessé, hogy barátok, szerelmesek egymásra találjanak. Ennek pedig az az oka, hogy az emberek legnagyobb része bohó, sőt senki sincs, aki sokféleképpen ne esztelenkedne, márpedig csak hasonlók között szokott vonzalom támadni.” /A lélek rejtelmei: 49. Old./ (s. gy.) „Egy nő apja meghal. A lelkében a kapcsolat ekkor felerősödhet, és olyan uralkodó mítosszá válhat, mely egyéb kapcsolatait, pályafutását és életének minden oldalát képes átalakítani. Apjáról való emlékei elevenebbé válhatnak, mint valaha és új érzelmek törhetnek a felszínre. Az apa most nagyobb befolyást gyakorolhat életére, mint amikor még élt.” /A lélek rejtelmei: 229. Old./ (s. gy.) „A lélek nem az élet határai közé szorítva tapasztalja a valóságot. A halál nem töröl el egy kapcsolatot, csak más valóság dimenzióba helyezi át. A halottakhoz való kapcsolatunk ápolása a léleknek megadja a jussát az örökkévalóságból, a melankóliából, a misztériumból, és az összetartozás azon fajtájából, amely nem konkrétan evilági. A léleknek számtalan története szól arról, hogy nincs egészen otthon ebben az életben és hogy folyton megpróbálja átszakítani a jelen világ korlátozó kötelékeit.” /A lélek rejtelmei: 230. Old./ (s. gy.) „A lelket tiszteljük a halottakkal való kapcsolataink ápolásával, akár meglátogatjuk és feldíszítjük a sírjukat, akár imádkozunk értük, felidézve a bennünk lévő emlékeket, vagy a gyermekeinket nevezzük el utánuk, vagy megőrizzük, és használatba vesszük azokat a tárgyakat, amelyeket maguk után hagytak, vagy elmeséljük történeteiket és úgy helyezzük el a róluk készült fényképeket, hogy a szemünk előtt legyenek.” /A lélek rejtelmei: 230. Old./ (s. gy.) „Őseink valami pótolhatatlan, drága dolgot ajándékoznak oda a velünk való kapcsolatukkal - láncszemeink lesznek az örökélethez, és nem csoda, hogy sok vallás rendkívül nagy hangsúlyt helyez tiszteletükre. Ezekből a rítusokból és szokásokból megtanulhatjuk tisztelni saját őseinket és elhunyt rokonainkat, barátainkat.” /A lélek rejtelmei: 230. Old./ (s. gy.)
Kapcsolat
Moore, Thomas
Kapcsolat
Moore, Thomas
Kapcsolat
Moore, Thomas
Kapcsolat
Moore, Thomas
Kapcsolat
Moore, Thomas
Kapcsolat
Moore, Thomas
Kapcsolat
Moore, Thomas
„Individuális életünkben az elhunyt rokonokról és barátokról való egyszerű megemlékezésből mély vallásos érzékenység származhat. Megint csak úgy sejthetjük, hogy inkább a kapcsolat áll a lélek szolgálatában, semmint megfordítva.” /A lélek rejtelmei: 232. Old./ (s. gy.) „Akik egy párkapcsolatban azt érzik, hogy meglepte őket egy hűvös hangulat, nem azzal a kérdéssel kell egymáshoz fordulniuk, hogy miért történik ez, hogy mit akar tőlük. A dermedtségben felszínre kerülhetnek a kapcsolat olyan problémás pontjai, melyeket az együttélés mindennapjai eltakarnak. A dermedtség egy ösvény, mely fonák módon az életben való mélyebb és talán őszintébb részvételhez vezet. Ami az egészben az ellentmondás, hogy azokon a helyeken, ahol megszűntek a korábbi növekedés jelei, ott most az élet hihetetlen burjánzása tapasztalható.” /A lélek rejtelmei: 257 Old./ (s. gy.) „Egy kapcsolat vége éppoly rejtélyes, mint a kezdete. A kapcsolatok keletkezésében, gyakran lényeges szerepet játszik a sors, és amint az idő továbbhalad, a sors játéka később is folyton fordít rajta. Mikor egy házasság vagy szerelem véget ér, vagy egy barátság felbomlik, mégis hajlamosak vagyunk rá, hogy racionális okok után kutassunk, és ezek birtokában egyik vagy másik felet hibáztassuk, amiért elkövette a lezárás bűntettét.” /A lélek rejtelmei: 219. Old./ (s. gy.) „A végső paradoxonban, ha fel akarjuk lobbantani az intimitás lángjait, tisztelettel kell adóznunk a másik lelkének. Egy kapcsolat nem azt kívánja, hogy adjuk meg magunkat valakinek, hanem, hogy ismerjük el a lelket, amelyben a két fél elmerül, majd hódol kiszámíthatatlan követeléseinek. Mindezek a paradoxonok az elmét örökös mozgásra késztetik. A szívet a bizalmatlanságban tartják, a mélyében pedig bizakodóvá teszik. A szeretet fonalait az egyes emberen túlnövő lélek szövi, amely gondolkozik arról, hogy a világ az emberek közötti egyesülés és ne a széthullás felé haladjon.” /A lélek rejtelmei: 283. Old./ (s. gy.) „Egy kapcsolat lelke közömbös a célkitűzésekre és nem rendelkezik egyetlen, szűk, tisztán körülhatárolt entitással. A barátságnak nem kell feltétlenül egész életre szólnia ahhoz, hogy örök érvénnyel nyomot hagyjon a lélekben. A házasságnak nem kell ígérnie semmit ahhoz, hogy örökérvényű legyen. A családot megbonthatja a családtagok hűtlensége és viszálykodása, mégis bölcsőt tud kínálni az erre vágyódó léleknek. Az üzleti és munkakapcsolatok szintén, ha felbomlottak is, továbbra is gazdagíthatják azok emlékezetét, akik részt vettek benne.” /A lélek rejtelmei: 286. Old./ (s. gy.) „A kapcsolat nem csupán az emberekről szól, akik egymással kapcsolatba kerülnek. Hordozója olyan végső tényezőknek is, melyek az emberi életet alapvetően formálják. Minden kapcsolattal, ami megérinti a lelket, párbeszédbe kerülünk az örökkévalóval, így még ha azt gondoljuk is, hogy legerősebb érzelmeink a körülöttünk lévő emberekre összpontosulnak, magával az istenivel kerülünk szemtől szembe - akárhogyan értjük vagy mondjuk is ki ezt a titkot.” /A lélek rejtelmei: 287. Old./ (s. gy.) „Mi az isteni? Milyen természetű ez a végső kapcsolat? A tudó nem beszél, a nem-tudó beszél, mondja Tao Te King. Sok-sok
Kapcsolat
Reményik Sándor
Kapcsolat
Kopp Mária dr.
Karácsony
Károsítás
Ismeretlen
Maklári Pap Lajos
Kedvesség
Stadler Frieda
Kedvesség
Stadler Frieda
Kegyelet
Szőcs István
szavunk van, de nem tudhatjuk kibetűzni. Számos vallás arra tanít, hogy ez a végső szerelem nem választható el, sőt nem is különbözik a mindennapi kapcsolatoktól a családban, a házasságban, a közösségekben és a barátságokban. Olyan dimenzió ez mégis, amely hiánnyá lesz, ha bezárkózunk a jelenléte elől.” /A lélek rejtelmei: 288. Old./ (s. gy.) Minden szívben van egy kis szivárvány. Kis csapóhíd, melyet lebocsát Hogy egy más szív átmehessen rajta. Ennek a hídnak hídpillére nincsen Ezt a hidacskát csak az Isten tartja Az Isten, aki szívekbe lát. S.gy. / A szülőkkel való jó kapcsolat jelentheti, hogy több törődést, odafigyelést kaptak anyagilag is, de mivel az egész csoport a világ vezető egyetemén végzett férfiakból áll, nem valószínű, hogy a szülők rossz anyagi helyzete lényegesen befolyásolta volna a két csoport közötti különbséget. (Család és társadalom) Hogy ez miért a szeretet ünnepe? - nem tudom. Nem tudom, mert szeretjük egymást három napig, azután pedig utálunk, gyűlölünk, gyilkolunk ismét. (s. gy.) Akik méltatlanokra fecsérlik azt, amit arra érdemeseknek kellet volna adniuk, három hibát követnek el: 1. Saját magukat károsítják meg; 2. Méltatlanok maradnak a jók iránt; 3. Bátorítják a gonoszokat. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Mégis azt mondom, amit az angol: A szociális munka otthon kezdődik, és a kedvesség, ötletesség, szolgálatkészség elsajátítása, kifejlődése szintén. Az ember nem lehet alkalmilag „kedves”, hanem az kell, hogy a lénye változzék kedvessé. Erre pedig jobb iskola nincsen, mint a családban gyakorolt ötletesség, szívesség és szolgálatkészség. Kedves akarsz lenni? Légy a családodban mindig jókedvű és vidám! Szerezd meg a jókedv előfeltételeit magában a családban. Vigyázz otthon a nyelvedre, hogy ne szúrjon, meg ne vágjon senkit. Otthon különösen légy szíves azokhoz, akik minden jót átengednek a többinek, akik háttérben maradnak. Otthon légy tapintatos, diszkrét, figyelmes! És ha az önteltségben eljutottál az első fokra: MI esik jól nekem? A család legyen rögtön a második, mellyel szemben felteszed ezt a kérdést. (Szeretnéd, ha szeretnének) Arra a tévedésre akarok kitérni, mely szerint sokan gondolják olyannak a kedvességet, szeretetet, amit csak anyagi javakkal lehet kifejezni: „Hiszen, ha nekem ha pénzem volna…” – sóhajtják minduntalan. Pl., ha pénzem volna, támogatnám az anyámat, de fél esztendeig sem írok egy levelet neki, pedig az alig kerül pénzbe. Az ötletesség gyakorlása éppen azzal kezdődik, hogy hogyan lehet örömewt szerezni pénz nélkül. Hiszen az lehetetlen, hogy a bírvágy legyen az egyetlen kapu, amelyen át az öröm a lélekbe fér. Mi lenne, ha te naponként szállítanál családodnak egy ötletet? Nem gondolod, hogy rövid időn belül te lennél a családod legkedvesebb tagja? /Szeretnéd, ha szeretnének / „A kegyelet – ez a legkizárólagosabban, legfajlagosabban emberi érzelem – az esztétikai ítélkezés irányából közelíthető meg a legnehezebben; és ez annál inkább ellentmondásosnak tűnik, mivel a kegyelet gesztusaira elismerésképpen mindenek előtt azt
Keménység
s. gy.
Kényeztetés
Lin Jutang
Képmutatás
Ismeretlen
Képmutatás
Tolsztoj
szoktuk mondani, hogy szép… Szép, ha valaki őrzi elhunyt hozzátartozói emlékét… Szép, ha valaki nem feledkezik el barátairól… Szép, ha valaki nem feledkezik meg soha semmiről, ami – az ő számára legalábbis – egyszer, valaha szép volt.” /Előre: 1981 december 24./ /S.gy. / Hunyadi Jánostól egyszer azt kérdezték katonái: Hogyan védhetnék meg legjobban a várost az ellenség támadása ellen? A híres hadvezér így válaszolt: - Építsetek a város körül falakat. Ezek azonban csak akkor lesznek erősek, ha nem téglából, hanem kemény férfiakból állanak. Tanító mesét kellene írni egy elkényeztetett gyermekről. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, - a nevét nem mondjuk meg. Elment Istenhez és panaszkodott, hogy ez a föld nem elég jó neki, s azt mondta, hogy ő a Gyöngy kapus égbe akar jutni. Isten először az égen járó Holdra mutatott. Megkérdezte az embertől, hogy nem jó játékszer-e, s az ember fejét rázta. Azt mondta, hogy rá sem akar nézni. Akkor Isten rámutatott a messzeségben kéklő dombokra. Megkérdezte: Nem szépek-e a vonalaik, s az ember azt mondta: Csúnyák és közönségesek. Most megmutatta neki Isten az orchidea és az árvácska szirmait. Felszólította, hogy ujjával tapintsa meg bársonyos körvonalaikat, s megkérdezte: Nem ritka szép-e a színek elhelyezése. Az ember pedig azt felelte: Nem. Végtelen türelmében Isten elvitte egy akváriumba, megmutatta a hawai halak káprázatos színeit és alakját, de az ember azt mondta, hogy mindez nem érdekli. Isten elvitte akkor egy árnyas fa alá, hűvös szellőt parancsolt elő. Megkérdezte az embert, hogy nem élvezi-e, s az ember azt felelte, hogy nem hat rá. Elvitte Isten akkor egy hegyi tóhoz, s megmutatta neki a víz csillogását, a fenyőerdőn át süvöltő szél hangját, a sziklák nyugodt fenségét, és gyönyörű visszatükröződését a tóban. Az ember pedig azt felelte, hogy őt mindez nem érdekli. Isten azt gondolta, hogy ez a teremtménye nem valami szelíd természetű és izgalmasabb látványokat kíván. Elvitte hát a Sziklás hegység tetejére, a Nagy Canyonba, mutatott neki cseppkő barlangokat, gejzíreket, homok dűnéket, tündérujj alakú kaktuszokat a sivatagban, megmutatta a Himalája havát, a Jangtsze zátonyait, a Sárga Hegység gránit csúcsait, a Niagara örvénylő vízesését, s megkérdezte, vajon nem tett-e meg minden tőle telhetőt, hogy elég széppé varázsolja ezt a földet, szeme, füle és gyomra gyönyörködtetésére, - de az ember még mindig lármásan követelte a Gyöngy kapus Eget. Ez a föld, mondta – nem elég jó nekem. Te önhitt, hálátlan patkány! – mondta Isten. Hát ez a föld nem elég jó neked? Nó, akkor elküldelek a pokolba, ott majd nem látod a szálló felhőket, a virágzó fákat, nem hallod a csörgedező patakokat, s ott élhetsz örökké, napjaid végeztéig. Azzal elküldte Isten egy városi lakásba. /A bölcs mosoly / Nem gondolkodnak-e sokan úgy, mint az a francia költő, aki önéletrajzában felkiált: Nem viszem és soha semmire ebben a világban! A nagyravágyás szenvedélyére és a képmutatás bűnére volna szükségem. Ön ismeri azt a történetet a Prologusból, amikor egy szerzetes magához vett az utcáról egy rühös koldust, ápolta, megmosta és bekötötte sebeit. A koldus eleinte örült, de néhány hét múltán
Kérdések
Kányádi Sándor
egyre komorabb és ingerültebb lett s mikor vágül egy szép napon a szerzetes hozzá jött, hogy újra bekösse sebeit, magából kikelve így kiáltott rá: Nem tudom az arcodat nézni, távozz tőlem, gyűlöllek, mert látom, amit teszel nem értem teszed, nem szeretsz, hanem csak a lelkedet akarod az én révemen megmenteni. Vigyél vissza az utca sarokra. Ott jobban éreztem magamat, mint itt, ahol el kell fogadnom a szolgálataidat. (Naplólapok és levelek) Voltál-e lábon égett, tépték-e ki a gyökered, faragták-e a csontodat, millió tonna súly alatt nyögtél-e már?
Vertek-e földbe, mint karót, rügyezett-e már két karod, hullattál-e már lombokat, voltál-e üresen maradt fészek a fán?
Kérés
Kérés
s. gy.
Antigonusz
Keresés
s. gy.
Keresés
Vajda Ferenc
(Kérdések) (s. gy.) Igazán szeretni, csak az anya szeret, Férfi meg sem érti ezt a szeretetet. Egyszer egy anyát, ki fiát elvesztette, A pap vigasztalta, dorgálta, intette: Leányom, ne vétkezz, szedd össze magadat, Ábrahámtól tanulj hitet, bizodalmat. A gyermek az élet értelme, jutalma, De az Úr kívánta, s az apa odaadta. Óh, atyám, meglehet, - más a férfi dolga, De anyától ilyent az Úr sem kért volna. /Franciából: Millevoye után a Várfalvi Unitárius Közlöny 1925 január 1./ Egy cinikus bölcsész Antigonusztól egy tálentumért könyörgött. Ej, mondta a király: Ez sok volna. Adj hát egy dénárt, mondta a bölcsész. Csak annyit adni, nem illik egy királyhoz - felelte Antigonusz. Diogenes, görög bölcs egy vásár idején Athén piacán, fényes nappal égő lámpát tartva kezében, kutató szemmel járt körül. Mit keresel - kérdezték. Embert keresek - válaszolt a bölcs. Nem látod, hogy a tér tele van emberekkel - mondták. Diogenész komolyan válaszolt: Tévedés, tévedés. Ezek nem emberek, hanem állatok, mert nem élnek úgy, mint eszes emberhez méltó, hanem oktalan állatok, mert alacsony szenvedélyeiknek engedik át magukat. (s. gy.), A föld derekába Szemzett az Idő. Kitűrt gallérú tájadon, Szalmakazlas parádék osztagai között Hosszú villanyeleken Körözik tova a Hold; Azok kezében, Kik kétmarokra-fogva a gereblyét,
A kipattant tavasz hitével Halmokba húzzák Napjaink örömeit. – Így szépülnek, Szülőföldem Harapásnyi völgyeid! Apróra morzsolódott, Lüktető rögeidre Ráfonom bütyöknélküli ujjam, S a messzibe kiáltva Keresem egykori önmagam, Ki a gyepes ösvényekről Friss széna-illattal szaladt A fekete hajú város csípős zajába. …Most bámulom: Több ezer, közös holdad, S lesem a perceket, Mikor tegnapi, mai és holnapi Életemért Napot forraszthatok puha homlokodra.
Kereszt
Ismeretlen
Keresztény
Bánk József
Kereszténység
Bánk József
Kereszténység
Sadhu Gundar Sing
Kereszténység
Bánk József
Kereszténység
Musset
/S.gy. / A kereszt a Jézus Krisztus halálának, az üdvösségnek a jelképe. Az ellenreformáció óta, amikor a hitvalló református ősöket a kereszt a rajta levő Jézus-szobor csókolására kínzásokkal is kényszerítették, a magyar református egyház a keresztet nem használja. A meghosszabbított alsó szárú kereszt, a golgotai kereszt, Jézus Krisztus halálára emlékeztet./ (s. gy.)/ „A keresztény olyan világban él, melyet Isten kormányoz és őriz, akivel ő állandóan személyes viszonyban van. Olyan világban él tehát, amelyben egy gyöngéd Atya uralkodik, ő pedig Isten gyermeke. Viszont a pogány úgy él ezen a világon, mint az árva, nincs része abban a vigasztaló érzésben, hogy odafönt amennyben van Valaki, aki törődik vele.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 263. Old./ „Sokszor mondják, hogy a kereszténység lényegében felebaráti szeretet. Tévedés! A kereszténység első sorban Isten-szeretet és Isten-szolgálat. Aki nem ismeri el az Isten-szeretet törvényét, az nem beszélhet a kereszténységgel való rokonságról. Aki a felebaráti szeretetet a keresztény vallás legelső és egyetlen parancsának tartja, Isten helyett embert állított a vállás középpontjába.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 320. Old./ „Egy nap a Himalája mellett egy folyó partján ültem. Kivettem a vízből egy szép, kemény, kerek követ és széttörtem. A belseje száraz volt. Ez a kő már régen a vízben volt, de a víz nem hatolt bele a belsejébe.” „Így van Európa népeivel is, évszázadok óta körülveszi őket a kereszténység és áldásaiba meríti. A kereszténységben élnek, de a kereszténység nem hatolt beléjük és nem él bennük! A hiba nem a kereszténységben van, hanem a szívek keménységében!” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 322. Old./ „Szüleimtől tanultam kereszténynek lenni. Anyám imádságtól átszellemült arca volt gyermekkorom első imakönyve! Amikor
Kereszténység
Kérkedés
Késő
Rhabdus, frisiai herceg
Socrates
s. gy.
Készenlét
Bánk József
Készülés
Maklári Pap Lajos
Kevélység
Ismeretlen
Kevélység
Petőfi Sándor
szüleim imádkoztak, mindig úgy tele lettem áhítattal, mintha templomban lettem volna.” Rhabdus, frisiai herceg 805-ben elhatározta megát, hogy felveszi a kereszténységet és annak szokása szerint megkeresztelkedik. Amikor éppen bemerítkazett, arról kezdte faggatni a szertartást végző papokat, hogy hol van ősei lelke? A papok egyöntetűen azt válaszolták, hogy a pokolban. Ő erre kilépett a vízből azzal a kijelentéssel, hogy őseitől halála után sem akar elválni. Szavának állt mert holtáig nem keresztelkedett meg. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Alcibiades szántóföldjeivel kérkedett. Socrates egy térképet terített ki előtte: Keresd meg Attikát - mondta. Itt van - válaszolt Alcibades. Na, most keresd meg Attikában szántóföldjeidet - szólt Socrates. Nem találom - volt a felelet. No, lásd, szólt Socrates, hogy kérkedhetel tehát velük, holott azok a föld területén merő semmiségek? (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Egy bölcs tanító a következő szavakkal figyelmeztette tanítványait: Ne feledjétek, a siker két szülőnek a gyermeke: a pontosságnak és a lelkiismeretességnek. E jelszónál: Jobb későn, mint soha, bölcsebb a másik: Jobb sohasem későn. “A hívő kereszténynek két dologra mindig készen kell lennie: az egyik a szenvedés, a másik a halál. - A kettő egy! A halál a keresztény ember számára az isteni szeretettel való egyesülés, Aki láthatatlanul kitárja felénk karját. - A homályban jó hinnia fényben. A könnyek között jó hinni az örömben. A halálban jó hinni az életben. Jó a halál szemébe nézni a remény szemével.! Amint egy szent jelezte a cella falaira mutatva: Számomra a halál e fal. Ez leomlik és én az Úr karjai közé esem. Ez a szenvedés keresztény értelme, amely a béke titkában zárul.” /Vasárnapok Ünnepnapok: 210. Old./ Nagy Sándor kiűzte azt a katonáját a táborból, aki akkor élezte fegyverét, amikor már indulni kellett a csatába. Így van az ember is, aki éppen halála óráján készül arra, mert bizonyára elkésik készülésével. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Ahol kevélység, ott a gyalázat, Ahol alázat, ott a bölcsesség! Nincs nevetségesebb az embernél, Oly kevélységben. Oly gőgben él! A világot fitymálják ajkai, S minth’ az eget akarná szántani Orrával, olya magasra tartja fel. Kevély ember, miben kevélykedel? Egy szempillantásnál mi rövidebb? Ember barátom, a te életed. Rohanva jő az idő s elrohan, Egy kezében bölcsőd pólyája van, S másikban koporsódra szemfödél. Kevély ember, miben kevélykedel? S mit végezhetsz egy pillantás alatt? Hódítál népeket, országokat? Hódítani csak gyávákat lehet
S az uralkodás ilyenek felett Dicsőség? Ezt csak szégyenlened kell. Kevély ember, miben kevélykedel? S ha dicsőséget szerzél, nagy nevet? Veled hal meg s a föld alá viszed, Vagy mint hű eb, kísér ki sírodig, S ott őrzi azt egy pár kis századig, S előbb-utóbb étlen-szomjan vesz el. Kevély ember, miben kevélykedel?
Kéz
Saját
Kéz
Bánk József
Kézfogás
Kézfogás Kiállás
s. gy.
s. gy.
Dicsőséged, neved maradjon? Hol? A nép is elvész, melyhez tartozol. Az ország, melyben él most nemzeted Tenger volt egykor s újra az lehet. S e föld is semmiségbe oszlik el. Kevély ember, miben kevélykedel? Az ember felruházza Istent emberi tulajdonságokkal. Lát, hall, érez, fog, simogat, jár, stb. 66 alkalommal olvasunk a kézről a Bibliában. Tudjuk, hogy a kéznek több, mint 600 mozdulata van, melyet tudományosan bebizonyítottak. Ezek közül: simogató, ökölbe szorult, munkás, ápoló, ütő, remegő, imádkozó, stb. Egyik legfontosabb mozdulat az utóbbi. Ebben az esetben csakis egy dologra összpontosíthatunk: szeretetteljes viszonyulásra Istenhez és embertársainkhoz. „A kéz - a szeretet, a szív, egész isteni-emberi lényének kifejezése, képmása. A kezet, mint az emberi szellem kifejezését és az emberi kapcsolatok szimbólumát, tekintették mindig. Kezet fogunk: üdvözléskor és búcsúzáskor, mert ez a barátság szimbóluma. Szimbóluma a kölcsönös segítségnek is. Oh, a kezek beszélni is tudnak… De még milyen hatásosan! Amikor a szó ereje kimerül, a kéz néma jele még sokat tud mondani. Kérés és kérdés - öröm és bánat, együttérzés és beleegyezés, mind-mind kifejezhető a kézzel.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 238. Old./ Mottó: Elindulunk kéz a kézben Remélve egy szép jövőben Utunkra az áldást kérjük Isten vezérelje léptünk - kézfogása kézfogás adósságot jelent. Ha valaki meg szorítja a kezed, te is éreztetned kell a szeretetet. - amikor kezet fogsz a társaddal, akkor az ő szüleivel szemben is adós vagy: végeredményben ők nevelték azt, akit te szerethetsz. - a kézfogásban benne vannak a rokonok is: a barátot megválaszthatod, de rokonaidat s így társad rokonait sem! Mosolyogva köszöntsd barátaidat és öntsd bele a lelkedet minden kézfogásba.
Sík Sándor
Áll egyenesen, egymagán Az acélember a hegy homlokán Nem görnyedez és nem erőlködik: Áll és feszül és hordja terheit. Áll és szótlanul ég felé feszül:
Hordja a kábelt rendületlenül S ha olykor egy-egy holdas éjszakán Ráül terhével a szörnyű magány, S a látomások emlékeitől Dereka már-már megroppanni dől: Ilyenkor elég egy szempillantás: A szomszéd hegyen másik óriás, A harmadik ormon a harmadik Hordozza látomása titkait. Egy pillanat, egy közös rezzenés: A három acélember összenéz. Testvér – mondja az acélpillanat – Tudom, gyengének lenni nem szabad. Tudom a mi törvényünk: Állani: Mi vagyunk a vezeték várai. Nem tudjuk honnan, nem tudjuk kinek, De rajtunk megyen át az üzenet. Az ismeretlen Igét hordja vállunk. Bennünket ideállítottak. Állunk.
Kicsinység
Kín
Stadler Frieda
Magyari Lajos
(Acél ember) Fizikai kicsinységünket megérezzük néha-néha. De a szellemiekben való alázatosság sokkal nehezebb. Hányszor álluk a szellem óriásai előtt, és bírálatokat mondunk művészre, tudósra, a mi icike-picike tudatlanságunk szemszögéből. Ó, ha tudnánk, hogy mennyire senkik vagyunk hozzájuk képest, milyen nagy alázattal nyitnánk ki szívünket, hogy hassanak ránk, tanítsanak bennünket, tegyenek minket önmagunknál különbekké. Hány kis turista, boldog nászutas, saját autós, gazdag bankár, előkelő gróf, herceg, király mondott véleményt, kritikát Menlingekről, Rubensekről, Rembrandokról, Leonardokról, Michelangelokról, s nevüket sem tudjuk, ezek pedig királyok maradnak minden művelt ember előtt örökké. De sok kritika maradna el, de sokkal szerényebben beszélnénk, ha tudnánk, hogy mennyire kicsik vagyunk, mennyire nem értünk ahhoz, amiről ítélkezünk. /Szeretnéd, ha szeretnének./ Kín Megkínoztak egyszer, tudni akarták: ki vagyok, honnan, mit rejtegetek. Mondtam: a lelkem, valami álmokat. Bambán néztek, mint hülye gyermeket. Mert mindenek fölött való a módszer (nem lehet ily egyszerű igazság): idegeimet bölcs szakértelemmel tépdesték, s rángó sebbe hagyták. Néztek, bűvöltek, belém haraptak – csak a kígyó nézhet így egeret; nem fájt, csak furcsa, hogy tudtam, ember vagyok, és ők is emberek.
Kisebbség
Török Tamás
(Csoma Sándor naplója) (s. gy.) “Ha ez az itthon tízezernyi, Erdélyben százezernyi kisebbség arra
Kismama
Gerencséri Jenő
Kívánkozás
Kívánság
Ismeretlen
Kívánság
s. gy.
Kívánság
Ismeretlen
Kívánság
Ismeretlen
fordítaná energiáit, hogy kirekesztettség-ízű kisebbségi sorsát panaszolja: provinciális pótcselekvést végezne. S talán nem is olyan nagy baj, hogy kisebbségi sorsú egyház, Dávid Ferenc, Bartók Béla szellemének jegyében.” /Unitáriusok; 15. Old./ „Köszöntöm a terhes kismamákat, akik védőpajzsként tartják féltő kezüket, a magzatot hordó gömbölyűségük elé. Akik boldogan vállalják a szülés fájdalmait, hogy életet adjanak az új embernek.” /Képes Újság: 20. Évf. 18. Sz.. 1979 május 5.; (s. gy.)/ Messze az elmúltak honába kívánkozik e szív S a zajgó kebelen visszasóhajtva dobog. Sejti szorultában örömének megszakadását, S amelytől retteg, sínyli előre sebét. (Vörösmarty Mihály: Babona) Rendkívül gyengédek és elnézőek vagyunk önmagunkkal szemben és sok olyasmit kívánunk társunktól, amit viszonozni nem tudunk. (s. gy.) Mit kíván az ember? Egészséget és hosszú életet. Értelmet. Alvást. Pénzt és azokat a dolgokat, melyek pénzen megszerezhetők. Túlvilági életet. Nemi kielégülést. Gyermekei jólétét. Saját személye fontosságának az érzetét (az új lélektan nyelvén: felsőbbrendűségi érzés) Világhódító Nagy sándor hatalma gőgjében valakihez így szólt: Kívánj bármit, megteszem neked. A kérdezett szerényen ezt kívánta: Parancsolj hát a legyeknek, hogy ne csípjenek! (s. gy.), Mint ahogy a napóleoni katona a marsallbotot, úgy kívánja az ember tarsolyába a hosszú élet varázsvesszőjét. Minél tovább élünk, annál inkább vagyunk hajlandók konstatálni, hogy rövid az élet. Eljön az óra, amikor halljuk szívünkben a szót: Idő állj meg!… ne sárgulj falevél! Csakhogy mindnyájunkkal megismétlődik a paradicsomból történt kiűzetés tragédiája. Ettünk a fiatalság fájáról – s ebbe a tündérkertbe nem lehet többé visszatérni. A fiatalság tulajdonképpen abban a percben tűnik el, amikor először próbáljuk önmagunknak bebizonyítani, hogy még fiatalok vagyunk. Egy napon az ember érezni kezdi az iramot… az étel hizlal, a székről nehéz felkelni, már nem merünk kettőt lépni a lépcsőn… ha társaságba készülünk, az egész délutánt át kell pihennünk… A társas élet örömei untatnak… kezdetben kicsit, aztán fokozottabban… Az ember már nem utazik olyan messzire, sokat ráhagy a másikra, akivel szemben eddig mérgesen vitatkozott… Az életből kiszárad a varázs, elkopik a lelkesedés… Az aggkornak meg van mindene, s mégis mindebből hiányzik valami. Az öregek már benne vannak a jövőben, amelyről álmodoztak, de tragédiájuk, hogy újabb jövőről már nem álmodozhatnak. Még mindig tavaszodik, de másképp! És mennyire nő a sivatag körülöttünk!… a kényelemhez egyre több kell: meleg szoba, karosszék, diéta, türelem. A láb esztendőkkel megrakottan oly fáradtan jár, hogy aki ránéz az emberre, úgy érzi, segíteni kellene, a test olyan, mint a liszteszsák, az arc már nem is arc többé. Pecsenye helyett orvosság a fő
Kívánság
Kívánság – szegénység
Bánk József
Ismeretlen
Kivégzés
s. gy.
Kölcsön
Cicero
Könny
Bánk József
Könny
Jókai Mór
Könyörület
Huysmans
Körforgás
Köszönet
Moore, Thomas
Szentimrei Jenő
táplálék, az emberi szervezet ösztönösen kezd hozzáidomulni az élet végső értelméhez. Mindezek a közeledő enyészet kísértetei. Az öregember eszik, iszik, alszik, virraszt, de már nem él… Az öregségnek a fekete napjai azt mondják: Ideje már szépen hazamenni! (S.gy.) “Lelkünk kapuján is bekopog valaki ezekben a napokban. Itt sincs hely?… Ó mennyi minden van ott! Ezer gondolat és vágy, számtalan szándék és sóhaj! Sok-sok nekilendülés és még több megtorpanás. Egyszer úgy szeretnénk röpülni, győzni, sikert aratni és nagyon örülni, máskor meg feledni és sírni, sírni… Ez a mi lelkünk!” /Vasárnapok - ünnepnapok: 54. Old./ Nem az a szegény, akinek kevés jószága van, hanem az, aki sokat kíván. Mert mit hazsnál neki, bármi sokkal bírjon, ha másoké után eped, ha nem a meglevőt, hanem a szerzendőt számítgatja. (s. gy.), Athénban szokás volt, hogy akiket erőszakkal végeztek ki, fegyvert szúrtak sírhalmukra, annak jeléül, hogy az élő rokonok bosszút állnak majd a gyilkoson. (s. gy.), A természet, mint a pénzt úgy adta kölcsön az életet. Miért panaszolsz amennyiben visszaveszi, amikor ilyen feltétellel kaptad meg. „Ha könnyeket látsz, Testvér, mindig meghatva, megrendülve állj meg. Van egy tenger, egy láthatatlan és mégis valóságos tenger e világon. Sós könnyek csöppjei duzzasztják fel állandóan. Patakban ömlenek belé a világ minden tájáról. Csupa forró könny… A gyermek könnyei… Eltörött játékszer: neki egy világ. Meg tudod érteni a kicsi gyermek föl-fölcsukló zokogását? … Milyen nehéz is őt ilyenkor megnyugtatni… A feleség, az édesanya könnyei… Mennyi titkon elsírt könny folyik éjszakánként a férjét hiába váró feleség és beteg gyermeke felett virrasztó édesanya szeméből… Az erős férfi is szokott néha sírni… A fiatal édesapa a nyitott sír szájánál könnyeit nyelve nézi gyermekeivel, hogyan hull a hant elhunyt felesége sírjára. A haldokló arcán peregnek a könynek, a bánat könnyei: siratja elpazarolt életét… De csillognak a nagy út búcsúkönnyei is…” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 341. Old./ „A kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozta.” (Politikai divatok) “Uram könyörülj meg a kételkedő keresztényen, a hinni akaró hitetlenen, az élet fegyencén, akinek hajója az éjbe indul s az égboltot nem világítják meg a régi remény vigasztaló fényei.” „Olykor egy keréken próbálunk meg előrejutni. A legtöbb ember, úgy hiszem, a szamszára kerekét választja - a mindennapi élet szüntelen körforgását. Mások az örökkévalóság kerekét választják és figyelmüket a legmagasabb spirituális értékekre függesztik, hébe-hóba teljesen meg is feledkezve a mindennapokról. A legjobb, amit tehetünk, talán nem más, mint ha felismerjük, hogy az élet egy kerékpár, amelben örök törvény az időlegesség, és az időtlenség két kerekének vég nélküli körforgása.” /A lélek rejtelmei: 269. Old./ (s. gy.) Nemcsak téged szeretlek , akitől jutalmul s bünhődésül kaptam ezt az életet. Bár tisztán látom, mit köszönhetek neked. A mindennapos újraébredést,
a reggelek szivárványos kardalát az erdőn, sugarak záporát, ha jő a nyár s alkonyotok zengő harangszavát. A néma éjet és a sárga holdat, mely felé virágok illathimnusza lebeg föl. Jó simogatásodat és aranybarna szemedet, mely ma is bízó szeretettel nyugszik meg rajtam. Neked köszönöm egész magamat: a férfitisztaság felé sóvárgó szívet s szirtet is megostromló akaratot, melynek nyugalma nincs, míg másnak élni kell e földön kínos-nyugtalan. A csókjaidat köszönöm s érettem elfolyt véredet. Tudom: egyedül te meg tudsz bocsátani nekem azért, ha nemcsak téged szeretlek.
Köszönet
Kötelék
Asziszi Ferenc
s. gy.
Kötelesség
Daday Loránd
Kötelesség
Lambert őrgrófné
(Vallomás) (s. gy.) Milyen szépen köszöni meg Asziszi Ferenc Istennek a lét tényezőit:Áldott légy Uram, s minden alkotásod,Legfőképpen urunk, bátyánk, a Nap,Aki a nappalt adja, és aki ránk deríti a te világosságodat.És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes,A te képed, Fölséges.Áldjon, Uram, téged Hold nénénk és minden csillaga az égnek,Őket az égen alkotta kezed, fényesnek, drága szépnek.Áldjon Uram, téged szél öcsénk,Levegő, felhő, jó és rút idő,Kik által élteted minden te alkotásod.Áldjon, Urunk téged víz húgunk, Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos.Áldjon, Uram tűz bátyánkVele gyújtasz világot éjszakán, És szép ő és erős, hatalmas és vidám. Áldjon, Uram tégedet Földanya nénénk,Ki minket hord és enni ad,És mindennemű gyümölcsöt terem, füveket és színes virágokat./Sík Sándor fordítása / A tübingani protestáns teológusok reménykedve a bizánci egyházzal való kapcsolat kialakításában 1573-1581 között megküldték II. Jeremiás pátriárkának az Ausburgi Hitvallás görög fordítását s több görögre fordított lutheránus prédikációt és más iratot. Levelükben kifejezték azt a reménységüket, hogy „Konstantinápoly és Tübinga az azonos keresztény hit és szeretet kötelékeivel fognak egybe kapcsoltatni”. De az évekig tartó, többszöri levélváltás sem vezetett hitvallási, vagy teológiai kapcsolatra. Hat lényeges kérdésben volt eltérés. Végül is a pátriárka ezt írta: „Haladjatok tehát a magatok útján, és mi haladunk a miénken. Kérünk, hogy többé ne írjatok a dogma kérdésében, hanem ha akartok, csupán a barátság kedvéért írjatok. Isten legyen veletek.” Ezen szavaival, valamint a protestánsokat eretnekséggel vádolván a pátriárka véget vetett a kapcsolatnak. A bányász szenet ás, vagy mondjuk, ércet. Egy robbanás, egy talajcsuszam, vagy szellőztetőkészülék zavara, és a bányász megfulladt, szétlapult, darabokra szakadt. Kötelességteljesítés közben. (Nekrológ) (s. gy.) A kötelességek rendszerében élni kell tudni a felsőbbekkel, az egyen állásúakkal, az alsóbbakkal és önmagunkkal. A felsőbbeknél tetszést nyerni aljasság nélkül, becsülést és barátságot mutatni az egyenlőkhöz, nem éreztetni nyomasztó felsőbbséget az alsóbbal, magunkban pedig a rátartás illő értékét
Kötelesség
Szent Ágoston
Kötelesség
Dumas Al. Bánk József
Kötelezettség
Követés
Kiss Jenő
megőrizni.. „Ha napközben Isten iránt teljes odaadással, Istenen csüngve, híven teljesítettük kötelességünket és ezt imitt-amott egy-egy fohásszal, vagy jószándékkal meg is mutatjuk, akkor ez annyi, mintha egész nap imádjkoztunk volna.” Tudjátok, mi a kötelesség? Az, amit másoktól követelünk. „Eleget teszel vallásos kötelezettségeidnek? Jó. De ne dicsekedj vele. Megfizeted a tizedet, az egyházi adót? Ez még nem elég! Mi hiányzik hát még? - A szeretet, az áldozatos felebaráti szeretet! Mert nem aki mondja: “Uram, Uram, megy be a mennyek országába, hanem aki Atyám akaratát cselekszi!” (Mt 7,21).” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 348. Old./ Kalaplevéve nézünk fel Reád most, amint ott állsz az évek ormain, toronyrakók és kódex-másolók szellemutóda, szívós és konok! Minden szavad – kódex-betűkkel írva – a hűség és a szolgálat igéje; tőled tanultuk egykoron mi, és megtanulni most is: kötelesség.
Követni őket most is KÖTELESSÉG!
Közömbösség
Ismeretlen
Közösség
Zsigmond Julianna
Közösség
Moore, Thomas
Közösség
Nagy Erzsébet
(Kós Károlyhoz) (s. gy.) “Valóban elszomorító, amikor az emberek egymás iránt közönyössé válnak; de talán éppolyan aggasztó s talán veszélyesebb, hogyha cinikus, kiégett (a legelemibb erkölcsi normákat rég lábbal taposó) emberek valamilyen okból kifolyólag túl sokat törődnek, kötekednek embertársukkal, aki történetesen beosztottjuk.” /S.gy. / Wagner magától értetődő mozdulattal, mint egy régi barát leült a padra. Erkel magában megállapította, hogy amióta ismeri, ez volt az első egyszerű gesztusa. Hallgattak. Erkel lassan Wagner felé fordította fejét. Szótlanul nézte a kissé darabos, elnagyolt vonalakkal megrajzolt arcot. Wagner a hangyákat figyelte, őszülő szempillái eltakarták szemét. Az arcéle most nem cézári volt, csak szomorú. Homloka a hátrafésült gyérülő őszhajtól mintha fényt kapott volna. Finom, nagyon fehérbőrű kezével a hangyákra mutatott: Gyakran irigyeltem őket. Tudják, hogy mit tegyenek, nincsenek kételyeik, nem ismerik a válságot. Egy hatalmas parancsnak engedelmeskednek. Átadni magukat a közösség parancsának könnyebb, mint egyedül küzdeni önmagunk különállóságáért. /A sugár úti palota/ (s. gy.) „Két tesztet alkalmazhatunk annak eldöntésére, hogy egy csoport tényleg közösség-e: 1. Jellemzője-e az együttműködés, az egyetértés és az egyet nem értés? 2. A tagok individuálisak, vagy illik egyformán gondolkodniuk, ugyanazt a nyelvet beszélniük, illetve egy hivatalos irányzathoz tartani magukat? Közösség akkor születik, amikor egyén és csoport többé nem két különálló valóság.” /A lélek rejtelmei: 129. Old./ (s. gy.) “»Szerintem a közösségi érzés, az egymás iránti tisztelet, megbecsülés mindannyiunk dolga. De sajnos, az utóbbi időben csak versengünk egymással, ki jobban, ki többet. Nem törődünk
Közvetlenség
Dole Károly dr.
Küzdelem
Tompa László
Küzdelem
Arany János
Küzdelem
Arany János
Küzdelem
Aristoteles
Lángész Láthatatlan
Edison, Bánk József
Látszat
Lehetelneség
Moore, Thomas
s. gy.
embertársainkkal, csak a saját dolgainkkal. A mamám mindig azt mondta: az ember felelős mindenért és mindenkiért. Az igazságot a véka alá rejtjük, feltesszük az álarcot (tisztelet a kivételnek), ami nem érez szégyent. Ha beleavatkozunk egymás baja-dolgába, az nem azt jelenti, hogy rosszat akarunk, de az álarcviselők, ha észreveszik, hogy valaki szívügyévé tette a dolgot, mindjárt megkérdik: Neked nincs más dolgod? A más dolga mit érdekel? De igen, kell, hogy érdekeljen egymás dolga! Együtt dologzunk, együtt kell harcoljunk az igazságért, a békéért. Együtt kell érezzünk, mi emberek, de nem a hamisságban. Ha tiszta képpel mutatunk példát gyermekeinknek, abban hasznunk van nekünk is és a társadalomnak is. Mint a közmondás mondja: Kicsi kutya nagytól tanul.«” (s. gy.) Légy nagylelkű. Beszélj közvetlenül az emberekkel: találkozz fesztelenül, sohase komoran, lenézően, vagy nemtörődömséggel. Barátaidat mosolyogva üdvözöld, nyújts örömmel kezet. A meleg szív egészséges vérmérsékletét tartsd meg. S mennyit bűvöltek több ily szóval még – Jellem - - tudás - - ám ezekről ki szól ma? Ha el is leng künn egy-egy emberárnyék: Öntelt sivárság sötétlik le róla, S a tudat, hogy csak fent fog, fent köröm nyer Küzdelmet bárhol - - Ez- e hát az ember?! (Diogenész lámpájával) (s. gy.) „Előtted a küzdés, előtted a pálya, Az erőtlen csügged, az erős megállja. Tudod-e az erő micsoda? Akarat! Mely előbb, vagy utóbb diadalt arat.” „Előtted a küzdés, előtted a pálya, az erőtlen csügged, az erős megállja.” Küzdelem nélkül nem tudunk előre haladni! - Amikor Macedóniai Fülöp király Aristotelesre bízta a fiatal Sándor matematikai tanítását. Azt kérte tőle, hogy ne a megszokott fáradtságos úton vezese. A bölcs így felelt: „A matematikában, ó király, nincsenek királyi hadi utak.” (s. gy.), „A lángész 75 %-ban verejték.” (s. gy.) „Tapasztalati tény, hogy a láthatatlan világ tartja a láthatót! Nézzünk csak néhány példát! Az épületek beton alapjai nem láthatók, mégis enélkül nem állnak fenn; a hajók vízben úszó részei nem láthatók, pedig ezek nélkül felborulnának. A fizika törvényei nem láthatók! Az emberi értelem sem látható, mégis bárki halálosan megsértődnék, ha valaki annak létét komolyan kétségbe vonná. A hit világa sem látható, de félelmetes és egyben vigasztaló valóság!” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 564. Old./ „A pszihológiailag tudatos ember felfogta, hogy a lélek több dimenzióban működik, és úgy képes olvasni egy közeli barát, családtag egy partner megnyilatkozásaiban és élményeiben, hogy tisztában van vele, a dolgok nem mindig olyanok, mint amilyennek látszanak.” /A lélek rejtelmei: 44. Old./ (s. gy.) Nem lehet groteszkebb és kiábrándítóbb látvány, mint mikor a Niagara is megfagy, a lendület megbénul. Nem érzi, hogy a természetben minden az előrehaladás, a többre jutás vas törvényére van építve. Ez az alapja a lélek világának, ezért adta
Lélek
Moore, Thomas
Lélek
Nyírő József
Lélek
Nyírő Gyula
Lélek
Gyenes István
Lélek
Gyenes István
Lélek
Gyenes István
Lélek
Moore, Thomas
Lélek
Stadler Frieda
kétezer évvel ezelőtt Jézus a hallhatatlan és teljesíthetetlennek látszó parancsot: Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok is tökéletes. Ez az alapja az anyag világának, ezért dugja ki a föld alól parányi fejét az életcsira, ezért nő a termés, ezért magasodik a fa… s mit számít az, hogy közben a lélek világában is el-elbukik egy-egy júdás, csak a maradék térjen meg, legyen egy-egy Pál apostol, egy Ágoston, egy Assisi, egy Luther, vagy egy Dávid Ferenc, akiken keresztül mérföldeket lép előre Isten ország. Mit számít az, hogy egy sejt megsemmisül, egy virág elhullatja szirmát, csak a mag, a csira éljen tovább és nőjön, fejlődjék, tökéletesedjék. „A lélek vágyik a meghittségre, és olyan életet kíván, amely otthon van a világban - szereti a mindennapi élet részét képező környezetet, egy bizonyos tájat, családot, barátokat, szomszédságot.” /A lélek rejtelmei: 8. Old./ (s. gy.) Csend mindenen és mindenütt. A gondolatok leszállnak, érzéseik felszállnak, mint ahogy a tenger lélegzik. A nehéz cseppek a tengerben is lemennek a mélybe, ott leteszik terhüket, és újra felszállnak. Lehet, hogy a lélek is így lélegzik. (Aranykehely) (s. gy.) „A lélek: funkció, az élő anyag működése, amely minden élőlényben keletkezésének pillanatától haláláig megnyilvánul.” (s. gy.) „A lélek fogalma évezredeken át, mint a testtől különálló valami élt különböző korok és népek köztudatában. Mitológiák, vallások, társadalmi közmegegyezés szerint létezett a halandó test, és az ettől függetlenül működő, továbbélő, halhatatlan lélek. Nyelvünk magával az élettel azonosította: aki „kiadja a lelkét”, meghalt. A lélek és a lélegzet is közös gyökerű, az utolsó lélegzetvétel egyenlő az élet megszűnésével.” (s. gy.) „Az ősidők homályában keletkezett, teljességgel megérthető hiedelmek alig száz-kétszáz évvel ezelőtt, a tudományos gondolkodás elterjedésével kezdtek tisztázódni és összezavarodni. Csak anyag van, mondták a vulgarizálók, az agy ugyanolyan szerv, mint pl. a vese, termékeik között nincs lényeges különbség. (Holott az agy minőségileg más szerv, mint az egyébként szintén létfontosságú vese.) És fenn ál továbbra is a hit az önállóan létező lélekben.” (s. gy.) „Fölösleges a lélek szót gyanakvással fogadni. Az igazság Benedek István tömör fogalmazásában: “Értelmetlenség azt mondani, hogy lélek nincs, hiszen éppen azt a funkciót nevezzük léleknek, amely ezt a mondatot végig gondolta. De ugyanilyen értelmetlenség azt mondani, hogy a lélek a testtől függetlenül létezik: ahol nincs idegrendszer, ott nincs lélek sem.” Lélek tehát csak az emberre jellemző gondolkodási, érzelmi, cselekvési képességek összessége, a legmagasabb rendű agy-idegrendszeri alapon.” (s. gy.) „Ahogyan megtalálhatjuk az egész világot egy szem homokban, ugyanúgy megtalálhatjuk magát a lelket is az élet apró találkozási pontjaiban, ahol sorsok keresztezik egymást és szívek egyesülnek.” /A lélek rejtelmei: 289. Old./ (s. gy.) Aki sohase hatol be abba a rejtelembe, amelynek neve emberi lélek, aki nem nézi soha látó szemmel azt a sok nehézséget, bonyodalmat, melynek neve emberi élet, az nem is tudja
Lélek
Lelkiismeret
Bánk József
méltányolni és megérteni az emberek szorongatott helyzetét, küzdelmeit, gyengeségeit, bukásait. Az kimondja a maga ítéleteit képzelt magasságból, hidegen, értetlenül, alázatosság nélkül. És aki nem szokik hozzá, hogy mások lelki szépségeivel, testi kiválóságaival, szellemi tehetségeivel és eredményeivel irigység nélkül megértéssel, tisztelettel, pietással foglalkozzék, az nem is jut el odáig, hogy önmagát esetleg, néha alárendeltebbnek, kisebbnek lássa náluknál. /Szeretnéd, ha szeretnének/ „Isten nélkül olyan a lélek, mint az óra nyugtalan ingája: egyszer az egyik végletnek hódol, arra esküszik, majd átcsap a ateljesen ellenkező oldalra s azért lelkesedik. Hol az egyik véglet, hol a másik rántja, de a középutat nem tudja eltalálni! - Miért nem? Mert élete ingáját kiakasztotta arról az egyetlen szilárd pontról, amelyen egyedül függhetne biztos alapon. Melyik eza szilárd pont? - A világegyetem középpontja: Isten!” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 473. Old./
Kányádi Sándor
Zuhoghat akár negyvenezer nap és negyvenezer éjjel, ha egy buboréknyi lelkiismeret – furdalás sem követi a bárkát. Mert leapad majd a víz. És fölszárad majd a sár.
Lelkiismeret
Kempis Tamás
Lelkiismeret
Seneca
Lemondás
Deák Ferenc
Lépcsőfok
Bölcs István
Lét
Dethlefsen, Thorwald
(Noé bárkája felé) (s. gy.) „Legyen jó lelkiismereted, s örömben nem lesz soha fogyatkozásod.” A jó lelkiismeret felkeresi a társaságot, a rossz lekiismeret a magányban is bús és szorongatott. Tetteidet, ha erényesek nem szoktad eltitkolni. Ha pedig bűnösek, akkor mi értelme van eltitkolni? Hiszen tudod te azokat, óh szerencsétlen, ha e bizonyságtevőt elhanyagolod? -Mint, aki éjjel jár, reszket, ha senki sem ijeszti is meg, éppen úgy nem lehet a lelkiismeret sem soha nyugodt. Bátorságban lehet a bűnös - mondja Seneca - de nyugodtan soha. A bűnösnek első büntetése az, hogy vétkezett. Egy bűn sem marad büntetlen, mert a gonoszságnak a gonoszságban van bübtetése. A gonosz tetteket ostorozza a lelkiismeret, a vétkesek osztályrésze pedig a rettegés. A jó lelkiismeret felkeresi a napfényt /…/a rossz lelkiismeret pedig rette a sötétségtről is. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), „Amit erő és hatalom elvesz, azt az idő és kedvező szerencse ismét visszaadhatják, de miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz s mindig kétséges.” “ /…/. Mint, ahogy a lépcsőfokok vezetnek felfelé: az alul lévők, a korábbiak tartják az utánuk következőket, amelyek nem állhatnának meg a puszta levegőben, csak az alattuk lévőre támaszkodva, s ugyanakkor a későbbiek szükségképp magasabbra tartanak, mint az őket tartók, az alapok.” (s. gy. Mindenki, aki csak veszi a fáradtságot, és gondolkodni kezd önmagáról és életéről, alapvető kérdésekre fog bukkanni. Ha őszintén és előítéletektől mentesen számot ad arról, mit tud a
Lét Lét
Levél
Levél Levél
Lustaság
Lustaság Lustaság
Magány
világról és önmagáról, körülbelül a következő eredményre jut: Tudom, hogy létezem. (Élet az élet után.) (s. gy.) Horváth Imre A ma legvonzóbb értéke a jelenben létezés. Fuks Ladislav “Az emberi lét véges volta miatt a gondolati pesszimizmus, hogy úgy mondja - emberi dolog. Kétféle pesszimizmust jelölnék meg. Először a földhöz ragadt pesszimizmust, amely felismeri a lét bizonyos szinten céltalan voltát. /…/a másik fajta pesszimizmust nevezhetem emberre szabott optimizmusnak is. Átfogó célt adni az értelmetlen részleteknek és ha lehet értelmesebbé tenni a részletet magát.” (s. gy.) Erasmus, A reneszánsz humanista, Rotterdami Erasmus, maga is szapora levélíró, a következőket mondta: „A levél a távol levő barátok társalkodása, amelynek nem szabad sem csiszolatlannak, sem faragatlannak, sem mesterkéltnek, sem egyetlen témára korlátozottnak, sem unalmasan hosszúnak lennie. Így hát a levélforma az egyszerűségnek, az egyenességnek, a mulatságosságnak, és a szellemességnek kedvez.” (s. gy.) Ficino, Marsilio „Legyen a levélben tisztaság és tömörség, átütőerő és báj, szellem és méltóság.” /Levelek. 2. Kötet: 20. Old./ (s. gy.) Ficino, Marsilio „Én múlt éjszaka megfogadtam, hogy keljek csak fel, így írok hozzád:
ámulhatok isteni uralmán. Közelsége elűz minden magányt. Szent üzenetein gondolkodom, és hitem már a jövendőbe lát. Milyen öröm: vár örök otthonom! Világ, nem nyitok már ajtót neked. Csak Te légy velem, Uram, Mesterem! Köszönöm áldott közelségedet! Velem vagy! A magányt nem ismerem.
Magány
Ismeretlen
Magány
Báncsi Jolán
Magány
Zsigmondi Mária
Magány
Ismeretlen
Magány
Csontos Árpád dr.
Magány
Lászlóffy Ilona
Magány
Ismeretlen
(Ford: Túrmezei Erzsébet). „Mindenhol, otthon, a munkahelyen, a hegyvidéki és a napsugaras tengerparti üdülő szobájában is - lakhat a magány. Lehet kirándulni, a tenger vizében labdázni, s a többiekkel együtt kacagni, ha egy hullám megcsap; de miután egy szobaajtó bezárult, a magány nehéz terhét eldobni nem lehet sajnos, és ez a magányos évek szaporodásával mind nehezebb lesz.” (s. gy.) Az, aki szereti, örömmel végzi mindennapi munkáját, nem zárkózik el embertársaitól, meghatározott életcélja, egészséges életvitele van, igaz emberi megnyilvánulások hordozója - nem lehet magányos. Még akkor sem, ha történetesen egyedül él. Mert a magányosságot a túlságos magunkra figyelés, az egoizmus, a közönyösség termeli és az önsajnálat,a mártíromság érzése táplálja. A magányos ember akarjon kitörni, zúzza szét a maga készítette kalitkát. (s. gy.) „Nem érzem magam magányosnak. Ha bármilyen gondom van, elég, ha belépek a gyárkapun, ha végig megyek az udvaron, ismerős arcok jönnek felém, csak éppen köszöntenek, vagy meg is szólítanak, de elég, ha rám mosolyognak… magányosnak csak akkor érzném magamat, ha senki se lenne, akivel gondjaimat megoszthatnám. De hát erről igazán szó sincs. Más a magány és más az egyedüllét. S e kettő nem is esik mindig egybe!” (s. gy.) A magányosság gyötrelmes állapot, életunttá tesz. Egy kis szórakozásra az idősebbek is vágynak. Szívem barátként befogad bárkit, aki méltó rá. (s. gy.) A társadalom, a közösség nem lehet közömbös saját összetevőinek ilyen, vagy olyan sorsa láttán. A társadalomból való kirekesztettség érzését keltheti s az egyén visszavonulását eredményezheti csigaházába. Ezért kell idejében, tudatosan megelőznünk, meggátolnunk, hogy a magányosság az egyének prszicho-szomatikus (testi-lelki) egyensúlyát károsítja. (s. gy.) A magányosság olyan, mint egy alattomos betegség. Ártalmas hatása nem mutatkozik azonnal. Sőt kezdetben úgy tűnik, mintha számos előnnyel járna: a baráti körből kimaradt gyermek többet ül a könyv mellett, a családot nem alapító felnőtt teljes fizetését magára költheti, a gyermeket útjára bocsátó nyugdíjas kezdetben arra gondol, hogy végre most kipihenheti magát. És ekkor fellép a „betegség” első tünete, az „unatkozás”. Kivel kezdjem? A magukra maradt férfiakkal, vagy nőkkel? A fiatalokkal, a középkorúakkalm vagy az idősebbekkel? S közülük is: a társtalanokkal, az elváltakkal, vagy özvegyekkel? A kisvárosban, a nagyvárosban, vagy a falun élőkkel?
Magány
Ismeretlen
Magány
Marton Lili
Magány
Zsigmondi Mária
Magány
Ismeretlen
Magány
Arany János
Magány
Ismeretlen
Értelmiségiekkel, vagy fizikai munkásokkal? /…/Mindenki a maga módján magányos, ezért érzi úgy, hogy csak ő van egyedül a világon. /…/nyújtottunk-e nekik bár csak egy szalmaszálat a menedék, a másik magányos, a társ felé? Mert hiábavaló minden beszéd, a magányosokat, ahogy nyomasztani kezdia magányosság, - társ kell, és semmi más. Ember, aki a leheletével fűtse a négy falat. (s. gy.) „Aktív” magányosak az aktívan szenvedők, állandóan és intenzíven a magányukkal foglalkozók - szerintem, a fiatal társtalanok, a fiatal (gyermektelen) elváltak, a középkorú társtalanok, a középkorú (gyermektelen) elváltak, s a gyermektelen idős özvegyek. (s. gy.) Valaha döbbenetes sírfelíratot találtram a római katakombákban: „Aki a sír nyugalmát megzavarja, megátkozom: maradjon utolsónak élve övéi közül”. Ilyen megátkozott vagyok én is. Utolsónak maradtam élve hozzátartozóim közül, öregek és fiatalok mentek el előttem, s immár nyolcadik éve, hogy egyetlen, igazi társam, édesanyám is elment, próbálom megtanulni a magány keserű tudományát. Mert a magányt nem lehet megszokni, a magány embertelen és természetellenes. Szenvedek még ma is, mert nem vár haza senki jó szóval, vetett ággyal, vacsorával, nem kérdi: Fáradt vagy-e, s miért vagy szomorú? /…/Csak az hiányzik aki megosztotta életemet, akinek távozásával minden megváltozott, átértékelődött körülöttem, akit nem pótolhat senki sem. Ő nevelt a munka szeretetére is. /…/Ez az ő öröksége, ebben kaptam vissza őt valemelyest - talán elevenebben, mintha élne. /Marton Lili vallomása/ (s. gy.) „Sajnos, sok olyan magányos embert ismerek, aki nem szűnik meg síránkozni a maga balsorsán, de érzéketlenül megy el a szomszédságban egyedül, elhagyottan sínylődő, beteg, öreg ember mellett, s eszébe se jut, hogy magányát önmagának, a saját önzésének köszönheti.. Az ilyen ember magányát póznak tartom, ezzel a pózzal tart távol magától mindent, ami tőle esetleg lemondást, vagy áldozatot követelne.” (s. gy.) Nem lesz többé magányos, ha megérzi, hogy valakinek szüksége van rá. Minden ember addig létezik a társadalom számára, amíg érzi, hogy valakinek - valakiknek - szüksége van rá. Hasznos az élete. Az ő küzdelme másokban folytatódik. Ezt felismerve enyhthetjük az egykori magányt is. (s. gy.) Nem mindig ember, aki sorsot intéz; Gyakran a bölcs is eszköz, puszta báb; S midőn lefáradt az erőtlen kéz, A végzet tengelye harsog tovább; Csüggedve olykor hagyja lomha gépül Magát sodorni az ember fia: De majd, ha eszmél s öntudatra épül, Feltűnik egy magasb harmónia. (Magányban) Csak tengek lengek, mint a karó magánosan és hasztalan, Vak és siket nekem a sorsom, Minden podgyászom odavan.
Magányos lelkem égre néz, és megszépül a szenvedés. Napraforgó: Magányos, vén kert Ölén áll, magányosan, fájdalmasan.
Magatartás
Magyar
Dole Károly
József Attila
(ismeretlen szerző és verse) Légy barátságos otthon. A hitvesi életben szolgai engedelmesség nincsen. Ne légy önző, ne parancsolj, ne erőszakoskodj. Magatartásodat jóakarat irányítsa. Légy barátja a gyermekeknek, légy hozzájuk bizalmas, végy részt tanulásukban és játékukban. Korán tanítsátok arra, hogy ne gyakran mondják „ÉN”, hanem „MI”. Dr. Dole Károly bostoni unitárius lelkész
JÓZSEF ATTILA: NEM, NEM, SOHA! Szép Kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége, Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke! Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret! Magyar szél fog fújni a Kárpátok felett! Ha eljő az idő-sírok nyílnak fel, Ha eljő az idő-a magyar talpra kel, Ha eljő az idő- erős lesz a karunk, Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk! Majd nemes haraggal rohanunk előre. Vérkeresztet festünk minden határkőre, És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! Szembeszállunk mi a poklok kapuival! Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár, Egy csepp vérig küzdünk, s áll a magyar határ! Teljes egészében, mint nem is olyan régen És csillagunk ismét tündöklik az égen. A lobogónk lobog, villámlik a kardunk, Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk' Felhatol az égig haragos szózatunk: Hazánkat akarjuk! Vagy érte meghalunk. Nem lesz kisebb hazánk, nem, egy arasszal sem, Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen! Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át: Nem engedjük soha! Soha Árpád honát! (1922 első fele)
Magyar
Illyés Gyula
Elégia Nem beszélnek közönyösen várják a vonatot s a jövőt, előttük két nagyfejű kapa ölelkezik, hunyorog a napba. Mozdulatlanságukról is látszik, hogy magyarok, e föld népei ők, akik nevében a kormányférfiak beszélnek. Akik nevében hírlapok vitáznak, akik érdekében megcsinálták a csillogó sínt
Magyarország
Kós Károly
Magyarság
Török Tamás
Maradás
Kós Károly
Mártir
Ismeretlen
Mártir
Ismeretlen
Megalázkodás
Megbánás
s. gy.
Socrates
s amott azt a templomot. Hát eltemették a régi Magyarországot. Szép temetés volt. Sírját beültették virágokkal, és fejtül hímes fejfát szúrtak. Hogy, akik élünk még, sírhassunk és sírjunk, és ne merjen eszünkbe jutni az élet, de örökké lássuk a dombot és a virágos dombon a hímes, csillagos, buzogányos fejfát. Minket még a temetésre sem hívtak meg… Belenyugszunk, mert bele kell nyugodnunk ebbe is, és hiszünk örök életünkben. Elindulunk új utakon, de magunkkal visszük a nagy temetés emlékét és egy szilánkot egy keresztrefeszített ország keresztjéből. (s. gy.) “A magyarság számára talán a legszomorúbb, hogy az egyetlen magyar alapítású egyház, az Erdélyben a XVI-ik században született unitárius - amely humanizmusával, a vallásszabadság 1568-ban kimondott törvényesítésével és haladó szellemével kiemelkedő lehetne - állandó szálka volt a többi keresztény felekezet szemében. Ez gyakran ma is tapasztalható és kis létszámuk miatt igen sokan nem is ismerik őket és az időnként nyilvánosságra kerülő híradásokat idegenkedve vagy értetlenül fogadják.” /Unitáriusok; 7. Old./ Két esztendeje, hogy sokan közülünk imádkozni tanultak és sokan átkozódni is. És sokan álmodozni, és sokan megtanultak sírni is, de a legtöbben a vizeket néztük, a mi vizeinket, akik harsogva sietnek hegyeinkből lefelé, ki az Alföldre. Sokan néztük a vizeket, és közülünk sokan el is indultak a vizek mentén le a hegyekből, ki arra, napnyugat felé. Hogy onnan soha vissza ne jöjjenek. De az imádkozás ideje eltelt. És el az átkozódás ideje is. Az álmodozásnak is vége, és a sírásnak is. Aki pedig elindult a vizek mentén, az többé ide nem jöhet vissza, aki közülünk elmegy, az ne is kívánkozzék közénk vissza valaha; annak itt helye nem lesz soha, és jussa sem lesz annak. (s. gy.) Bonifácius misszionárius friss missziói útján mártírhalált halt. Utolsó szavaival társait erősítette: Bátor lélek legyen bennetek, ne féljetek! Ignatius, antiokiai püspök a római gyülekezethez írott levelében kéri a gyülekezetet, hogy ne munkálkodjanak megszabadításán. Ha csendesen maradtok, elnyerem örökségemet Istennél, de ha testemet szeretitek, tovább mennék pályámon. Ám nagyobb jót tesztek velem, ha engedtek, hogy feláldoztassam Istennek, hiszen az oltár készen áll már. Isten szántóföldjének kalásza vagyok, melyet vadállatoknak fogai fognak megőrölni, hogy Isten tiszta kenyerének találtassam. Raleigh Walter tengernaggyal összeszólalkozott egy heves vérű ifjú és párbajra szólította. Raleigh azonban nem tett eleget a kihívásnak. Erre ellenfele dühétől elragadtatva, arcul ütötte a volt tengernagyot. Mire ő a bosszúállás helyett zsebkendőjével letörülte a megaláztatás jelét és így szólt: Fiatal barátom, könnyebben le tudom törülni a gyalázatot, mint esetleg lelkiismeretemről a te véred foltját. Socratest kérdezte meg az egyik ifjú: Mi jobb az embernek, ha megnősül, vagy nőtlen marad? A bölcs azt felelte: akár megházasodol, akár nem, egyformán megbánod. Ugyancsak ő mondta az ifjaknak: Olyan az ember, mint a hal. Ha még nincs benne a hálóban, akkor belekívánkozik, ha pedig már benne van akkor szabadulni szeretne belőle. (s. gy.),
Megbocsátás
Simonides Stadler Frieda
Megbocsátás
Bánk József
Megbánás
Megértés
Ismeretlen
Megértés
Ismeretlen
Meghátrálás
Török Tamás
Megismerés
Moore, Thomas
Megmaradás
Farkas Árpád
Megszólás
Deák Ferenc
Megszólás
Deák Ferenc
Hogy beszéltem, sokszor megbántam, hogy hallgattam, soha. Bizonyára olvastad Lagerlöf Zelma szép könyvét, a Jeruzsálemet. Emlékszel rá, milyen kétségbeesés fogta el Gertrudot, a finom lelkű, szerető szívű, elhagyott menyasszonyt, mikor álmában kiszúrta hűtlen vőlegénye Ingmar Ingmarson szemét? Felébredése után egyre azt hajtogatta: Nem is tudtam, hogy ennyire gonosz vagyok. Valósággal beteg lett attól, hogy így belátott saját értelmeibe és csak akkor nyugodott meg, mikor Jézus megbocsátó kezét érezte fején megnyugodni. Ne értsd ezt félre: Álmainkért nem vagyunk felelősek. Csak az ellentét kedvéért hoztam fel, mert, akiben nincs elég lelki finomság és érettség ahhoz, hogy apró cselekedeteiből, szavaiból, vágyaiból, villanásszerű gondolataiból következtetni próbáljon a benne lakó démonokra, amelyek egyszer fel is szabadulhatnak benne, az nem jut el az alázatosságig és a szerénységig. /Szeretnéd, ha szeretnének/ „Az édesanya szíve minden megbocsát. Ha már az örök hazába költözött is, utolsó szava, utolsó kérése, utolsó figyelmeztetése a sírig ott cseng a gyermek szívében…” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 501. Old./ Ahelyett, hogy elítéljük az embereket, próbáljuk megérteni őket. A nagy ember azzal mutatja meg nagyságát, hogy miképpen bánik a kicsikkel. Mindent tudni annyi, mint mindent megbocsátani. Ha mézet akarsz gyűjteni, ne rúgd fel a méhkast. A megértés kioltja a forradalmi lángokat, szívünkben királyi csönd lesz. Mindez azt igazolja, hogy a szellem, annyi forrongáson átment kora megérett. (S.gy.) “A Getsemáné kertben nem azt mérik, mit érhetsz a világnak: azt mérik, hogy Kajafásnak mit érsz. A Getsemáné kert kicsi, jókor még el lehet futni, jókor kell világgá futni belőle. Aki elfut, nem jár údás kedvében. Nem szereti Júdást, pedig Júdás nélkül nem csak megváltás nincs: Feladat-érlelő elfutás sincsen.” /Unitáriusok; 85. Old./ „Úgy vélem, önmagunk megismerésének ütemét nem szabad siettetni. Az élet megy a gondolataink után, ha gondolkozásunk elég mély és tartalmas ahhoz, hogy a lélek alapvető kérdéseit érintse.” /A lélek rejtelmei: 59. Old./ (s. gy.) Ugye van még esélye, elegendő ereje az elme szerelmének hajszálerekkel szőni be sorsunk, ugye erős kötés még az erkölcs, s nem maszatolják be szívünket hetéra hitek cukrozott csókjai? Ugye, nem őszi ludak porbankeringő tollörvénye a magasbaemelkedés vágya, s szép, szabad, csillagokat csiklandó íve is van a reménynek? (A megmaradás esélyei) (s. gy.) Meg ne szólj, és ki ne gúnyolj senkit, hiányai, vagy sajátságos külsőségei miatt. Hiány mindenkiben van s gyakran tapasztaltam, hogy némely embernél egyes hiányokat a sors más jeles tulajdonságokkal gazdagon kipótolt. /Vörösmarty Ilonához intézett leveléből/ Végre figyelmeztetlek egy rút hibára, mely a társas élet minden rétegében borzasztóan elterjedt, s mely gyakran mosolygó külszínével és ezer alakú érdekességével még a jobb embert is könnyen elsodorja. Ez a rút hiba az emberszólás. Veszélyes hiba ez, sőt valóságos bűn. Orozva gyilkol, s a megtámadt áldozat nem képes védeni magát. A harapós ebet láncra teszik, hogy ne haraphasson, a bőszült bikát elzárják, vagy lesújtják, hogy senkit
Megtérés
Megtévesztés
Moore, Thomas
Ismeretlen
Megújulás
Moore, Thomas
Megváltozás
Székely György dr.
Megváltozás
s. gy.
le ne tiporjon, de az emberszólásnak fullánkos nyelve száz felöl támadja meg az ártatlan embert, becsületét széttépi, életét megmérgezi, s ez ellen se törvény, se hatalom nem képes oltalmat nyújtani. És e bűnnek a részesei, nemcsak a gonosz és romlott szívűek, hanem igen gyakran olyanok is, kik minden egyéb tekintetben jók és tiszteletre méltók. A rágalmakat gonosz emberek koholják, de terjesztői a jobbak is, nem gonoszságból, hanem könnyelműségből. Szomorú, de igaz, hogy ez ocsmány bűn a nőnemnél van leginkább elterjedve, annak ellenére, hogy a nők szendébbek s rendesen gyöngédebbek és türelmesebbek mások iránt, vagy legalább is azok kellene lenniük. A rosszat, mit mástól hallottál, ne terjeszd soha. Találsz nemesebb és érdekesebb foglalkozást, semhogy trombitája légy a hírnek s távírója a pletykának és a rágalomnak. Deák Ferenc: Vörösmarty Ilonához intézett leveléből „A megtérés kiterjesztése és a hatékonyság tökéletesítése helyett a lélek fokról fokra szereti megkapni, amit lehet, gyarapodásához a már meglévő dolgokat használja fel. Hasonlóan a tehén komótos kérődzéséhez a takarmányon, a bor kiforrásához a szőlőléből, vagy az illat beéréséhez a dohánylevélből, a lélek is szép lassan rágja meg a takarmányát, a múltat, mely sajátságos felfogási és gyarapodási folyamatának nyersanyagául szolgál.” /A lélek rejtelmei: 24. Old./ (s. gy.) „Így hát igen sokszor külsőleg is mást mutatunk, többet, szebbet, mint amilyenek vagyunk. de „nincs embernagyság a fürdőszobában”, mert ott nem kendőzhetjük el magunkat. A hibátlan termet, a tökéletes test, az ideálisan szép fej vajmi kevés. És minden nőnek van valami be nem vallott szomorúsága: hogy a szája, vagy a lába, vagy a csípője-vonala nem szép, vagy nem olyan, amilyennek szeretné. (s. gy.) „Bármit befejezni fájdalommal jár, de ugyanígy nélkülözhetetlen is az új érzelmi síkok és új belső tájak felé induláshoz. A megújulás nem azt jelenti, hogy újrakezdjük azon a ponton, ahol korábban abbahagytuk: hanem az új kezdet felfedezését.” /A lélek rejtelmei: 227. Old./ (s. gy.) Fontos tényezője erkölcsi javulásunknak az, amit lelki gimnasztikának neveztek el. Ez azon a pszichikai tényen alapszik, hogy nem csak képzeteink, érzelmeink mennek át cselekvésbe, hanem maga a véghez vitt cselekvés gyakran ismétlődvén, előidézheti azokat a képzeteket, érzelmeket, melyekkel az, mint indító okaival kapcsolatban állott. Ez a lelki életnek egy sajátos tüneménye, hogy t.i. az okozat is alkalmas az okot felidézni kedvező körülmények között, s ennek példáját hiába keresnők a természet világában. /Morálpedagógiai kérdések/ Kilenc mód az emberek megváltoztatására, sértődés, vagy harag felkeltése nélkül: 1. Kezdd dicsérettel és becsületes elismeréssel. 2. Közvetve hívd fel mások figyelmét hibáikra. 3. Beszélj előbb a saját hibáidról, mielőtt a másikat bírálod. 4. Inkább kérdéseket tégy fel, mint közvetlen parancsokat adj. 5. Engedd, hogy a másik megmentse a látszatot, hogy ne kelljen szégyenkeznie. 6. Dicsérd a legkisebb fejlődést is és dicsérj minden fejlődést. 7. Tedd lehetővé, hogy a másiknak híre legyen, és eszerint
Méltányosság
Dole Károly dr.
Méltatlanság
s. gy.
Méltóság
Menekülés
Mennyország
Mentés
Méreg
Merészség
Ismeretlen
Stadler Frieda
Páli Szent Vincze Kányádi Sándor
Philip
Kisfaludy Károly
Mérleg
Bánk József
Mérték
Anacharsis
Misztikum
Mosoly
Einstein, Albert
Bodor Pál
cselekedj. 8. Bátorítsd a másikat. Tüntesd fel könnyen helyrehozhatónak azt a hibát, melyet megakarsz javítani. Hitesd el vele, hogy olyasmit kérsz, amit könnyen megtehet. Mindig úgy cselekedj, hogy a másik szívesen megtegye azt, aminek megtételére ráakarod bírni. Tekintsük egymást munkatársaknak. Másokkal szemben mértékünk legyen méltányos, fizessünk érdem szerint. A munkaadók alkalmazottaikat tekintsék barátaiknak, őket tiszteljék, velük tanácskozzanak, bennük bízzanak, velük, de ne az ők bőrükre dolgozzanak. Boleszláv, lengyel királyról mondták, hogy édesapja képét állandóan keblén viselte. Valahányszor fontos dologba kezdett, megnézte előbb s így szólt hozzá: Távol legyen tőlem, hogy valami olyant cselekedjem, ami hozzád méltatlan. A vereséget soha sem szabad beismerni és bevallani. Az ember őrizze meg mindig méltóságát és a bátorságát, és az emberek előtt mindig azt kell mutatni, hogy helyt állunk magunkért. Nem kell a felsorolást folytatnom, magad is ráismersz már azokra az emberekre, akik folyton űzik, hajtják az ÉLETET, pedig tulajdonképpen menekülnek előle. Nem bírják el a csendet, mert akkor szembenézni és leszámolni kell az élettel, és ehhez gyengének érzik magukat. (Szeretnéd, ha szeretnének) Dolgozó szobának képzelem el a mennyországot. (s. gy.) Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. A szavakat is. Egyetlen szó, egy tájszó se maradjon kint. Semmi sem fölösleges.
(Noé bárkája felé) (s. gy.) Valerius 180 méregkeverő asszonyról emlékszik, akik megölték férjeiket, - míg a winsbergi ostrom alatt levő nők engedelmet kértek arra, hogy amennyiben kimehetnek a várból, akkor a számukra legdrágább dolgot vihessék magukkal. Férjeiket vitték ki hátukon, amit az ostromlók édesen megmosolyogtak. in Cron., „Ki csak mindenben a könnyűt vadássza, jele, hogy ereje haldoklik. Az erős bátran előre tör, s tövist virággal együtt érintve magasra száll: Kelletlen néha bár a déli nap heve, de midőn tikkaszt, egyszersmind érlel is.”/ Kisfaludy Károly “Az Úr kezében mérleg. Egyikben a világ és minden kincse, pompája - a másik serpenyőben: a lélek. És ez a súlyosabb! Mert a lélek Istentől jön! “Neféljetek attól, aki a testet megöli, hanem attól féljetek, aki mind a testet, mind a lelket az örök kárhozatba taszítja” (Mt 10,28).” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 435. Old./ Anacharsis szobraira ezt szokta felírni: Nyelved, gyomrod, gyönyöreid fékezd.(s. gy.), „A legszebb és legmélyebb érintés, melyet csak érzékelhetünk, a misztikum átélése. Ez minden igaz tudomány létrehozója. Akitől ez az érintés idegen, aki nem képes hosszasan elcsodálkozni, hosszú, zavart alázatot átélni, az akár halott is lehetne.” (s. gy.) “Közhelynek hangzik, de így igaz: a megérdemelt mosoly. Amely
Mozgás
s. gy.
Mulandóság
Leonardo da Vinci
Mulandóság
s. gy.
Múlt
Spanyol közmondás Moore, Thomas
Múlt
Ismeretlen
Mulasztás
Munka Munka
Seneca Farkas Árpád
Munka
Ismeretlen
Munka Munka Munka
Ismeretlen Ismeretlen Ismeretlen
Munka
Ismeretlen
mögött teljesítmény rejlik. Amelyért sok nem mosolygó órán meg kellett küzdeni. Amelyet nem csak remélni lehetett, de amelyet belülről meg kellett teremteni. Azaz, magyarán: a legszebb mosolyt a megérdemelt siker termi meg; így ez a derű valósággal alkotássá válik, ajkár a zene, vagy a világrekord…” (Dolgozó nő: 1966 október; 10. Sz..) (S.gy.) Zenó, tanítás közben minden igyekezetével azt akarta bebizonyítani, hogy nem létezik mozgás a természetben. Diogenes felkelt és járkálni kezdett. (s. gy.), „Nézz a lángba s szemléld szépségét. Pillanatra hunyd be szemed, s újból nézz bele: az, amit belőle látsz, az előbb még nem volt meg, ami meg volt, nincs már többé.” Az északi, hatalmas angol király összehívta tanácsadóit, hogy hallgassák meg véleményét, tanító Paulinus felvilágosításait az ott teret hódító, de újnak tűnő keresztény vallásról és döntsék el helyzetét. A tanácsban egyik törzsfő tanácsa döntött: Oh király, az ember földi élete, összehasonlítva azokkal az időkkel, amikről nem tudunk, a veréb gyors röptéhez hasonlít, amikor átrepül a szobán… A veréb berepül az ajtórésen, a másikon meg kirepül. Míg a szobában tartózkodik, nem érzi a szél hidegét, de aztán eltűnik a sötét éjszakában. Ilyen az ember élete, ahogy nekünk rövid ideig mutatkozik, de hogy mi volt azelőtt, és mi lesz ez után, egyáltalán semmit nem tudunk. Ha tehát van ebben az új tanításban valami bizonyosabb, akkor megérdemli, hogy kövessük. Isten nem segíthet azon, aki az alkalmakat elmulasztja// „Még ha szándékosan el is akarunk tőle szakadni, még ha kudarcok sorozata is, a múlt, amihez a lelket az emlékek kötőereje fűzi, mindannyiunkkal bőkezű - gazdag, teljes, és a maga módján pótolhatatlan.” /A lélek rejtelmei: 28. Old./ (s. gy.) „Mennyi minden van mögöttünk. Munka és vesződség, világháborúk és perpatvarok, felejthetetlen boldog pillanatok és elfelejtett veszedelmek.” (S.gy.) Az élet semmit sem ad a halandónak munka nélkül. Fölemelt főket világosít, el-elhalkuló szíveket is őriz a munka s töprengő gond konok kegyelme, nagy hidegek jöttén bévülről fütött ige, megtartó szó el nem vermeltetik, zaklatott fészkén is megül az álom, s nem húz délebbre az ég vándormadaraival, okos dac, túlélő szenvedély otthonosabbá lakja honát, óvván tíz körömmel a megmaradás esélyeit. Ugye? (A megmaradás esélyei) (s. gy.) Dolgozzunk, mert valamivé lenni mindenki köteles. Dolgozzunk, mert minden estével közeledik az este, amikor nem dolgozhatunk többé. Dolgozzunk, mert úgy is nagyon keveset tud elvégezni az ember élete alatt. (s. gy.) „A munka egyik nagy titka: az idővel bánni tudni.” (s. gy.) „Legnagyobb áldás: Ha szeretem a munkámat.” (s. gy.) „A boldogság egyik alapja: megtaláljuk életünk munkáját, azt a munkát, amelyet szeretünk.” (s. gy.) Az élet művészete magában foglalja a munkát is. A munka és kötelesség az élettel születik, s akkor sznik meg, amikor koporsónkat leszegezik. (s. gy.)
Munka
Ford
Munka
Ismeretlen
Munka Munka
Ismeretlen Ismeretlen
Munka Munka Munka
Ismeretlen Ismeretlen Bánk József
Munka Munka
Szent Ágoston Puccini
Munka Munka
Horatius Kant I.
Munka Munka
Balzac H. Gorkij
Munka
Bethoven L. V.
Munka
Auerbach
Munka Munkásság
Euripidész s. gy.
Nagylelkűség
Nap
Gyenes István
Ismeretlen
„Azért dolgozom, mert dolgoznom kell. Mindig a legnehezebbeket választottam a könnyebbek helyett, mert a nehéz feladatok feletti győzelemben van az élet ingere.” (s. gy.) Egy remek végrendelet, melyet egy dúsgazdag gyáros - ha nem is milliókat, de annyi százezer dollárt hagyott maga után halálakor, hogy fiainak a kezüket sem kellett volna felemelniük többé. Az apa azonban meghagyta végrendeletében, hogy az örökségből minden évben annyi dollárt adjanak ki fiainak, amennyit azok saját munkáéjukkal megkerestek. (s. gy.) A munka frissé teszi az erőt. (s. gy.) „Ne válasszunk olyan robotmunkát, mely megöl minden fényt. Csak az a szép munka, ahol a testünk a lelkünkkel összhangban dolgozik.” (s. gy.) A munka a legjobb búfeledtető. (s. gy.) A munka jót tesz az emberrel, mert elvonja saját életétől. (s. gy.) „A munka egyrészt lelki előnyökkel jár: távol tart a bűntől; másrészt érdemeket szerez vele az ember az örök életre.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 152. Old./ „Aki dolgozik, az voltaképp imádkozik.” „Egyedül a munka tudja elviselhetővé tenni a földi bajokat, mert leköti az embert.” Aki megkezdte - felét elvégezte a munkának. A legfontosabb minden ember számára, hogy már gyermekkorban megtanuljon dolgozni. Minden boldogság bátorságból és munkából fakad. Szeretned kell azt, amit csinálsz, s akkor a legdúrvább munka is alkotássá válik. Akkor vagyok igazán boldog, amikor munkával legyőzök egy-egy nehézséget. A magánynak egy gyógyító vigasztalója, barátja, játszótársa van: ez a munka. A munka a dicsőség és a boldogság atyja. Titusz 1,5-9. - Pál missziói igehirdetése után eltávozott Kréta szigetéről és Tituszt hagyta hátra az azutáni munkák elvégzésére. Mi ebben a történetben, mint tükördarabkában, az első pünkösd jelentőségét látjuk. Jézus apostolait bizonyos megbízással látta el. Tehát nem azt tehetik, amit akarnak, hanem azt, ami reájuk bízatott. A föld Isten tulajdona, munkaterülete. Isten a földön elkezdett munkáját folytatni akarja. Az egyháznak ez a folytatás a feladata. A föld a rajta levő emberekkel és minden teremtménnyel, az Úré. Az ember a missziónak nem csak célja, hanem munkása is. Isten az embert ember által akarja alkalmassá tenni célja elérésére. Legyen ez a mai ünnep újabb felmérése, megértése annak, hogy mit jelent az egyház igazi tagjának lenni, Jézus méltó tanítványa lenni. „A férfi nagyon sok lelket tud produkálni, ha el akar érni vele valamit. Amikor például udvarol, vagy féltékeny, vagy amikor csalja a feleségét… Akkor kiteregeti az ő neg nem értett nagy lelkét. És ha mást szeret, a feleségéhez is tud gyengéd lenni, cselből.” /S.gy. / Sokan nem tudják, hogy a hét minden egyes napja valamelyik népnél ünnepszámba megy: - a keresztényeknél a vasárnap - a régi görögöknél a hétfő
Nélkülözés
Diogenes
Nemzedék
Bölcs István
Nemzedék
Bölcs István
Nép
Magyari Lajos
Név
Bánk József
Név
Bánk József
Nevelés
Dethlefsen,
- a perzsáknál a kedd - a régi asszíroknál a szerda - a régi egyiptomiaknál a csütörtök - a muszlinoknál a péntek - a zsidóknál pedig a szombat a munkaszünet napja. (s. gy.) Diogenes szolgája, Mathes, miután megunta a sok koplalást, megszökött urától. Diogenesz nem hozatta vissza őt, arra hivatkozva, hogy: Rút dolog volna, ha engem Mathes nélkülözhet s én ne lennék el nála nélkül. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), “A két generáció egymásra van utalva szociálisan, érzelmileg, de még anyagilag is. A nemzedékek sora egymásba kapcsolódik, a generációk folytatják egymást, mint ahogyan a lépcső fokai emelik, tartják, tovább építik felfelé az utat. Minden földön járó ember tudja: lépcsőre a rakéták korában is szükség van - ma is és ezután is az egymást követő nemzedékek építik föl önmagukból az emberi társadalmat.” (s. gy.) “Az egymást váltó generációk sorában a fiúk az apák útját folytatják, de - /…/általuk, velük emelkedik magasabbra, előbbre a fejlődés. /…/Hogy persze egy-egy családban követheti a tehetséges apát tehetségtelen fiú, az erkölcsös szülőt erkölcstelen gyermek, az előfordulhat, de a generációs előrelépést ez nem befolyásolhatja.” (s. gy.) Nép A nép, melyből vétettem, bizonnyal megél, tagadjátok le előtte kínjaim, elég, ha gond akasztja, próbálja a tél. De tegyétek, hogy lelkét megtartsa – megtalálja, táplálja a föld ott, ahol él, szikkadjon el az elmék ázsiája, szívünknek is jusson bor, kenyér. (Csoma Sándor naplója) (s. gy.) “Ha elhunyt neve kerül elő, akkor a név az illető egész élettörténetét vetíti szemünk elé. (Pl. szüleink, rokonaink, volt tanáraink stb.). Innen a különböző jó vagy rossz benyomások, amelyek akkor támadnak bennünk, ha olyan személyek nevét halljuk, akiket ismertünk, vagy tiszteltünk, féltünk, vagy csodáltunk, szerettünk, vagy megvetettünk. Egy kegyetlen hódító neve borzalommal tölti el a leigázott népeket (Walesi bárdok!) Egy félelmetes tirannus neve újból meg újból gyűlöletet vált ki az alattvalókból. - Egy bátor hadvezér neve lelkesedésre tüzeli a katonákat. - A jótevő, vagy édesanya neve megszelídíti a háborgó szívet, lecsillapítja a haragot, szelídséget, jóságot és bizalmat ébreszt…” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 325. Old./ “A név hírnevet is jelent. Ezért szoktuk mondani: Vigyázz, szégyent ne hozz nevedre! Vagy: Jó nevet szerzett magának. Neves ember stb. - Már maga a tény, hogy valakinek neve van, alkalom a személy megdicsőülésére. Milyen öntudattal mondta a fiatal lángész, Petőfi: “Anyám, az álmok nem hazudnak. Takarjon bár a szemfödél, Dicső neve költő fiadnak, Anyám soká, örökkön él”.” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 325. Old./ „Ha mindig megetetek egy pacsit adó kutyát, előbb és gyorsabban
Thorwald
Nevelés
Dethlefsen, Thorwald
Nevelés
Török László
Nevelés
Kádár Júlia dr.
Nevelés
Rosca Bonczos Zsuzsa
Nevetés
Nevetés
Diogenész
Nő
Nő
Barna Ignác
tanulja meg a pacsiadást, mint az, amelyet mindig megverek.” (Élet az élet után.) (s. gy.) „A viselkedéselméletben nem nehéz felismerni azt a régi és ómódinak tartott nevelési módot, amelynek során, ha a gyermek nem azt tette, amit a szülei elvártak tőle, egészen addig büntették, míg fel nem adta ezt a viselkedési formáját, és fordítva, ha megfelelően viselkedett, megjutalmazták. És hajszálpontosan ezt a folyamatot használják manapság - persze szakterminológiával jól álcázva - pszichés zavarok kezelésére.” (Élet az élet után.) (s. gy.) „A vadállat „pedagógus” nélkül is méltóvá válik a maga fajához, de az emberpalánta nevelés nélkül állati szinten marad.” /Előre napilap: 1983 október 16.; (s. gy.)/ “A gyermek nevelésének elkezdésével egy időben, tudatosan, vagy ösztönösen, önmagunk nevelése is elkezdődik. Három fő jellemzője van ennek az anyai magatartásnak: az önzetlenség, az önfegyelem és a körültekintő, helyzetet mérlegelő, a “veszélyhezeteket” felismerő állandó figyelem.” (Nők Lapja: 1974 június 15) (s. gy.) “A mese hallgatásakor a gyermek bele éli magát az adott helyzetbe: nagyon gyakran azonosul a mesehősökkel, ami nemcsak az átélés mély érzelmi élményét gyújtja, hanem számára rejtve maradó - nagy nevelési lehetőséget is kínál. Így az érzelmi azonosulás alapján a gyermek számárra könnyen elfogadható, életkorának megfelelő nevelési célokat valósíthatunk meg. /…/az állandó mesemondás és meséltetés arra is alkalmat ad és egyben a beszéd elsajátításának és gyakorlásának, a szókincs gazdagításának is a feltétele. Lényeges az is, hogy a mesében minden lehetséges: tehát a gyermek a valóságban ki nem elégített vágyait a mesevilágban valósítja meg. A mese lehetőséget biztosít számára, hogy »nagynak« érezze magát, s így ellensúlyozza a felnőttektől való függőségét.” (s. gy.) III. Murat, török szultán a pápák átok leveleit lefordíttatta török nyelvre, mondván: hadd legyen valami, amin nevethessek. Keresztény Magvető 22. Évf. 1. Füz. Diogenész nevette az embereket, hogy magtáraikat keményen lelakatolták, testüket pedig, annyi ajtó és ablak van, nyitva tartják. (s. gy.), 1. Szeresd nődet, mint tűzhelyed őrangyalát. 2. Becsüld meg nődet, mert ő gyermekeid édesanyja. 3. Soha ne légy durva a nődhöz, mert ez azt mutatja, hogy nem szereted gyermekeidet. 4. Ne feledd, hogy a nő gyengeségét a férfi ereje pótolja 5. Óvakodj a szeszes italoktól, és ha érzed, hogy a szesz elvette eszedet, addig ne menj haza, míg ki nem józanodsz. 6. Gyermeked nevelésében légy segítségére nődnek. 7. Ne feledd, hogy fiad olyan akar lenni, mint te vagy, tehát igyekezz minta ember lenni. 8. Törekedj arra, hogy fiad különb ember legyen apjánál. 9. Szoktasd gyermekeidet munkásságra. 10. Vallásos buzgóságoddal légy papja családodnak. /Unitárius Közlöny: 1926 június / Szép a nő, ha angyalarcán A szemérem lángja ég,
Nő
Bozóky Éva
Nyelv
Sütő András
Nyelv
Kányádi Sándor
S mint gyöngy, enger mély ölében, Tiszta gerjedelmű szívében Rendítlen ül a hűség. ““Amikor az isteni nemzőatya, Tvastri megakarta teremteni a nőt, rádöbbent, hogy már felhasználta anyagait a férfi teremtésénél és semmije sem maradt. Így alapos megfontolás után fogta a hold keringését, a kúszónövények kerekded mozgását, az indák simulékonyságát, a füvek remegését, a nád magasba nyúló karcsúságát, a virágok frissességét, a levelek súlytalanságát, az elefántormány vékonyodó körvonalát, az őzek szemének pillantását, a méhraj laza rendjét, a napsugár fényét, a felhők zokogó panaszát, a nyuszik félénkségét,a pávák hiúságát, a papagáj keblének puhaságát, a gyémánt keménységét,a méz édességét, a tigris kegyetlenségét, a tűz izzásának meleg fényét, a kő hidegét, a szajkó fecsegését, a darú kétszínűségét és a fogoly hűségét” - és megformálta mindezekből a nőt.”” „A diécsi temetőből kivetett csontokra való hivatkozással a nyelvünk tövét tapogatják, hogy miként lehetne azt kiszakítani, vagy legalábbis a torkunkba fojtani.” (Nagyenyedi fügevirág) (s. gy.) s mert szóval szólnom nem lehet s mert törvény sincs mi védene kivághatják a nyelvem a számadások szélire versekbe szedtem amiket le kellett volna nyelnem.
Nyomorúság
Nyugalom
Ok
Okosság
Chilon
Ismeretlen
Moore, Thomas
Sík Sándor
(Szürke szonettek pergamentekercsekre) (s. gy.) Chilon egyszer így szólt egy szomorkodóhoz: Nézd meg mások nyomorúságát és a tied elviselhetőbbé válik. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), A meredek part széléhez értek és leültek egymás mellé. Lentről fiatal nyírfák kondor koronája nézett fel rájuk, a szakadék szélén kékes köd gomolygott, fenyőfák gyanta szaga szállt. Időnként halk szellő indult meg, a nyírfák ágai hajladoztak, meghajoltak a fiatal fenyőcskék is – és az egész szakadék mellett remegő, félénk susogással, - mintha valaki, akit a fák féltő gonddal szeretnek, elaludt volna árnyékukban, s most csak halkan, halkan suttognak egymással, nehogy felébresszék. A városban egymás után gyúltak ki a fények, a kertek sötét hátteréből pedig emelkedtek ki a szép virágok. „Legtöbben hajlunk arra, hogy a lelkünkön kívül keressük azt a nyomós érvet, amely érzelmeinket igazolhatja. A baj csak az, hogy az okok, melyeket tetteink igazolására felhasználunk, kirekesztik a lelket. Ha saját képzeletünk komolyságát képesek lennénk érezni, nem volna szükségünk ésszerűsítésekre annak érdekében. Hogy egy élethelyzetben bűntudat nélkül dönthessünk, és a döntéseinket nem éreznénk olyan tökéletlennek, ha meghozatalukban a belülről jött intuíciót használnánk, amely a lélek meghatalmazása.” /A lélek rejtelmei: 228. Old./ (s. gy.)
Okosság
Demokritus
Olvasás
Ismeretlen
Önakarat
Guizot
Önámítás
Stadler Frieda
Önfejlesztés
Moore, Thomas
Öngyilkosság
Dethlefsen, Thorwald
Öngyilkosság
Dethlefsen, Thorwald
Öngyilkosság
s. gy.
Lássa meg már a két szemed, amit lát: Minden olyan, mintha bizony… pedig hát! Bolond likból minden felől bolond szél: érts meg már, hogy okosabbra születtél. Egész világ elvesztette az eszét; Akit szeretsz, fogd meg annak a kezét, Kevesekét, okosakét, melegen: Vagyunk azért emberek is elegen. Demokritus így nyilatkozott: Az az okos ember, ki azon, ami nincsen nem aggódik. Azon, ami van, nem örvend. (s. gy.), Angol utazók egész sor könyvet visznek magukkal. Azt olvassák el az úton, amit otthon lehetetlen. (s. gy.) Az ember önakarata felett rendelkezik, de mások akarata felett csak korlátolt tekintélye van. A Thomas Mann Buddenbrook házában szereplő Tamás, aki rossz idegzetű, rosszul spekuláló üzletember, csak azokban a pillanatokban érzi magát „egész embernek”, amíg tiszta gallért és nyakkendőt vesz, és minél rosszabbul megy az üzlet, annál több gondot fordít öltözködésére. Ez a legenyhébb formája az önámításnak, vagy mondjuk szelíden, önmegsegítésnek, mikor azt hisszük és főleg úgy érezzük, hogy értékesebbek lettünk külső eszközök által. Ne mond most magadban, hogy nálad is így van, és hogy az ember tényleg jobban érzi magát, ha ruházatilag rendbe jött. Csak azt állítom, hogy ez már, bár legenyhébb és legártatlanabb, - egyik formája az önámításnak, az életérzés mesterséges felidézésének. /Szeretnéd, ha szeretnének/ „Az önfejlesztés elvének másik bökkenője, hogy azt sejteti, valami baj van azzal, akik vagyunk. mindenki szívesebben lenne valaki más, holott önmagunk ismerete és szeretete ténylegesen azt jelenti, hogy elfogadjuk magunkat annak, akik vagyunk, fogyatékosságainkkal és irracionalitásunkkal együtt. Ezt a valakit, magunkat, előbb meg kell szeretni, és utána lehet csak vele megismerkedni. Ami nem azt jelenti, hogy ne is reménykedjünk abban, hogy valaha is teljesebb életet fogunk élni, vagy jobbá válhatunk, de van egy alapvető különbség az önfejlesztés és a lélek kifejlődése között. Az utóbbinál soha nincsenek maximalista elvárásaink, hanem közelebb húzódunk azokhoz a dolgokhoz, amelyeket tökéletlennk érzünk, és hagyjuk, hogy ezeken a hézagokon, „nyílásokon” át a lélek képességei beáramoljanak az életbe.” /A lélek rejtelmei: 60. Old./ (s. gy.) „Az öngyilkosság óriási tévedés. Mivel ezen az úton csak a materiális testet semmisítik meg, a problémák megmaradnak. Hiszen a problémák mindig lelki természetűek - még, ha testi szenvedés is váltotta ki őket, hiszen a szenvedések csak megoldatlan lelki konfliktusok kifejeződései.” (Élet az élet után.) (s. gy.) „A sikeres öngyilkosság után pedig az illető meglepődve fogja tapasztalni, hogy összes gondjaival egyetemben továbbra is létezik, azzal a különbséggel, hogy nincs többé teste. Teste hiánya pedig jelentősen megnehezíti a helyzetét, hisz nincs már a cselekvéshez szükséges „eszköze””. (Élet az élet után.) (s. gy.) Egy királyi hölgy megcsömörölt az élettől és elhatározta, hogy öngyilkos lesz. Hogy senki meg ne akadályozhassa, kifele igyekezett a városból. A város végén, egy cipészműhelyből vidám
Önmegismerés
Önmegtagadás
Stadler Frieda
Bánk József
Önmegvalósulás
Moore, Thomas
Önteremtés
Zsigmond Julianna
Önuralom
Bánk József
ének hallatszott ki, melyből szokatlan béke és öröm sugárzott feléje. Kíváncsi lett, hogy ki énekelhet így. Belépett. Egy púpos cipész ült munkája mellett és énekelt. A nő felindultan rászólt: Hogy énekelhet ilyen vidáman, aki ennyire nyomorult? Téved, asszonyom, - felelte a cipész. Én királyi gyermek, az élő Isten gyermek vagyok. A tárgyilagos önmegismerés nem könnyű. Hogy szépségben, erőben, képességekben, tehetségekben, szívjóságban, nemességben, tudásban, eredményekben mennyire kicsik, számot nem tevők vagyunk, azt mi emberek talán nem is vagyunk képesek igazán átélni, csak a nagy tudósok, művészek, bölcsek. Néha a felhőkbe érő alpesi sziklacsúcs előtt állunk, vagy egy tomboló vízeséssel szemben, átfut rajtunk ugyan kicsinységünk sejtelme, de csak a térre vonatkoztatva, már az idő felülmúlja fantáziánkat. Mert időben is semmik vagyunk egy ilyen természeti óriás mellett. Ha lezuhannánk, talán már délutánra járnak új turisták arra a helyre, és sejtelmük sincs róla, hogy mi délelőtt ott meghaltunk. Lehet, hogy gyászol valaki érettünk egy évig, vagy talán tíz év múlva is áll ott egy kereszt, de száz év múlva? Ezer év múlva? És e hegy talán úgy áll tízezer év múlva, és e vízesés habjai ott zúgnak akkor is: Habra hab, kőről-kőre mindig egyformán. És hol leszünk mi? /Szeretnéd, ha szeretnének./ “János az önmegtagadás példája. Életmódja szigorú. Ruhája egyszerű, tápláléka szerény. Semmi sincs programjában, ami az életet kellemessé tenné. Minden tevékenységét Krisztusnak szenteli. Érte ajánlja fel magát teljesen. Magának nem kér semmit. Neki emelkednie, növekednie kell, Jánosnak pedig visszalépnie, megalázkodnia (Jn 3,30).” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 30 . Old./ „Önmegvalósulásunkat a körülöttünk lévőkével összekapcsolódva látjuk. Amikor rátalálunk arra, amire hivatottak vagyunk ebből a környezetünk boldogulása is következik; mert a körülöttünk lévők közössége kiteljesedik, pótolhatatlan környezetet nyújt saját kibontakozásunkhoz és önmagunk felfedezéséhez.” /A lélek rejtelmei: 133. Old./ (s. gy.) „Felállt, nyugtalanul járkálni kezdett a pad előtt, a kis térségen. Nem a műről beszélek most, melyet alkottam. Önmagamról beszélek, akit szintén meg kell alkotnom. Ön is így volt ezzel? – kérdezte Erkelt szinte számon kérő, kemény hangon. Erkel latolgatta a választ. Őszinte akart lenni, hiszen sohasem tudott más lenni, de attól félt, amit mondani fog. Túl hősiesen hat és ő idegenkedett a pátosztól. Nem hiszem, hogy így lett volna önmagammal. Tökéletesen értem azt, amit ön mond, de ha visszagondolok az elmúlt évekre és megkeresem a múlt legmélyén az értelem ébredését, azon a pillanaton túl, amikor számot adtam önmagamnak arról, hogy „Én” vagyok, élek és helyem van a világmindenségben, nem gondoltam soha önmagam megteremtésére, mint az életem egyetlen küldetésére.” (Wagner és Erkel beszélgetése) /A sugár úti palota/ (s. gy.) „A legnehezebb az önuralom. Kettős erő feszül bennünk. Ha az egyik pártjára állunk, a másik neheztel, - ha a másiknak kedvezünk, akkor részrehajlóknak látszunk. A test földből van, azért a földiek felé vonzódik, a lélek pedig felfelé tör… ha az ember halálos bűnt követ el, vagy csak óhajt, nem lesz béke lelkében.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 80. Old./
Önvereség
Ismeretlen
Önzés
Zsigmondi Mária
Önzés
Stadler Frieda
Önzés
Kant I.
Önzés
Kertész Magda
Önzetlenség
Kádár Júlia dr.
Őrállás
Ismeretlen
Öreg
Ismeretlen
Öreg
Illyés Gyula
Az a hitvány ember, aki a becsületest akarja beszennyezni, úgy jár, mint az, aki az égre akar köpni, de nem az eget szennyezi be, hanem önmagára hull vissza. „Igen, önzésről beszélek. Ebben a „gyóntatószékben” de sok ember panaszolta már el kínzó magányát, fájdalmas egyedüllétét. A „senkim sincs”, vagy a „senkire sem számíthatok” az én fülemnek mindig gynúsan hangzik. Az, hogy valaki társ nélkül marad, nem feltétlenül jelent magányosságot. A két fogalom közé nem tennék egyenlőségjelet. Ismertem már sok, egyedülálló embert, aki soha nem panaszkodott magányosságáról, vagy alhagyatottságáról.” (s. gy.) Nepotizmus a neve a családi önzésnek, amely a családhoz való kedvesség címén pénzt, állást, befolyást igyekszik szerezni a saját családja és csakis a saját családja számára. Ennek az eljárásnak antiszociális voltát nem kell, hogy magyarázzam neked. Az önzésnek egy kiszélesített frontja.Ez az, amin az igazságtalan protekció-rendszer alapszik, amikor valaki álláshoz, befolyáshoz jut, nem azért, mert ért a dolgához, mert rászorul arra a darab kenyérre, hanem tisztán azért, mert xy-nak a fia, leánya, sógora, komája.Súlyos felelőtlenség ez a közzel szemben és még hozzá a családot sem teszi igazán boldoggá. Meg akarnak ugyan kaparintani a maguk számára mindent, de a családon belül sokszor nagyobb a békétlenség, irigység, hálátlanság, mintha sohasem tettek volna egymásért semmit. /Szeretnéd, ha szeretnének / „Ha a lovam kiejtené e szócskát: „Én”, leszállnék a hátáról és kalapot emelnék előtte.” “Az önzés természetes (természetes?) emberi tulajdonság, akár “nemzedéki érdek” köntösébe burkolózik, akár leplezetlenül jelentkezik. De - nem hasznos. És nem csak nem hasznos. Nem emberséges. És nem bölcs. Sőt, káros. Hiszen a tizenéves is harminc, negyven, ötven, hatvan, hetven éves lesz. És a “minek már az ilyennek” szemlélet fokozatosan rá is érvényes lesz. Egy kolleganőnk szokta mondani, szívesen idézem: - Akinek nem esik idejében fejére a tégla: megöregszik. Kevés önzéssel ritkábban hangzana el: “Minek már az ilyennek?” de azt se mondjuk: “minek még az ilyennek!” (s. gy.) “Az önzetlenségre és önfegyelemre inkább a sikeres nevelés érdekében kell magunkat nevelnünk. Önzetlenségen nem áldozatkészséget értek, hanem szerető, természetesen vállalt átalakulását egész gondolat- és érzelmi világunknak, életritmusunknak, programjainknak, viszonyunknak, szűkebb, vagy tágabb környezetünkhöz. Az önfegyelemnek a nevelés és az önnevelés terén is nagy szerepe van az anya életében. Az önkontroll határt szab önzetlenségünknek, amikor arra vigyázunk., nehogy önzővé neveljük a gyermekünket.” (s. gy.) Hány anya, hány apa, hány katona hallotta már a szót: Roskadj le, de a helyedet ne hagyd el! (s. gy.) Az öregek kettős életet élnek. Részt vesznek a nagyapák emlékeiben s ugyanakkor az unokák reményeiben. (S.gy.) Az öregek képe a világban - s így önmagunkban is - nem kis mértékben azért lett olyan döbbenetes az utóbbi évtizedekben, mert fényképezték őket. Már csak fényképezték. Az ecsetet művész kezeli, alkotó, mélyre látó. Ezt a gépet még csak ember, pribékjelölt, hóhérgyakornok.” (Kháron ladikján) /Illyés, Gyula/
Öregedés
Ismeretlen
Öregedés
Ismeretlen
Öregség
Gagyi László
Öregség
Ismeretlen
Öregség
Simon Magda
“Az idegsejtek nem osztódnak, vagyis nem születnek újjá, de nagyon helytelen volna emiatt kímélni őket. /…/A használt idegsejtek lassabban öregszenek, mint a “munkanélküliek.” /S.gy. / Amikor az élet fájáról hullani kezdenek a levelek: egyre több és finomabb forrásra találunk önmagunkban. (S.gy.) Öreg volt már, túl a hetvenen. Aprócska volt és sápadt orcájú, mint a halottak. Csak szeme élt, s szemének tündöklése beszélt a törékeny testben pillogó életről. Amikor utoljára láttam, még friss erejében ragyogott; aprócska teste valósággal szárnyalt a tennivalók között. Csak néhány év szaladt el azóta. Ó, az élet, az élet! Az ember megsápad, ereje elalél, mozdulatlanságából már előre kiáltoz a halál: ím a közelben járok, vigyázz! (A burkus háború) (s. gy.) Sajonos általában az öregeket kitaszítják a családból. Sajnálnak tőlük egy tányér levest, nem kapnak egy barátságos mosolyt, és ha kedveskednek, durván félrelökik őket. Vajon feloldódhat az ilyen ember a magányból? (s. gy.) Nem öregszel Olyannak maradtál, ahogyan utoljára láttalak fekete hajaddal - hirtelen eldőlve, mint fenyőóriás, mit vihar kapott derékon. Nem, te már sosem öregszel. Belőled nem lesz roskatag agg, selyp, nyáladzó, ki reszkető kézzel mindent elejt, összetör s csak hallgat bűnbánóan, míg anyókája pöröl vele. Te úgy maradsz meg az időben, ahogyan utoljára láttalak, s ahogyan bennem élsz: délcegen, az életet semmibe véve.
Öregség
Ismeretlen
Öregség
K. Ferencné
Öregség
László Zoltán
Nem, te már sosem öregszel. Ne ejtsük el az öregeket vállveregető virágos dicséretekkel, hanem adjuk meg nekik azt alehetőséget, hogy érezzék: nem kerültek már csak nézőnek - a pály a szélére, a kispadra. (s. gy.) Fájó, érzékeny pont. A hivatalos szervek, iratok minden idős embert egy kalap alá vesznek: „nyugdíjas”. „Nyugalmazott tanítónő vagyok. Nagyon meg kellett küzdenem a diplomámért. Az én ifjúkoromban alig akadt a tanítást könnyítő kedvezmény. Aktív pedagógus koromban megbecsültek, többször részesültem kitüntetésben, de mióta nyugdíjba vonultam, mióta „néni” lettem, mindiga hivatalos iratomra, a nyugdíjas megjelölés kerül. Hát mit sem számít a múlt, a tanulás, az érdem? Mi fáradságot okozna illetékes hatóságnak, ha a nyugdíjas mellett feltüntetnék: pedagógus, könyvelő, orvos, műszaki rajzoló, esztergályos, könyvkötő.” (s. gy.) „Kérem, hozzanak rendeletet arra, hogy ne használják az ember önérzetét sértő, élete egész működését semmibe vevő,
Öregség
Bánk József
Öregség
Ismeretlen
Öregség
Ismeretlen
Öregség
Ismeretlen
Öregség
Ismeretlen
Öregség
Ismeretlen
öregség
Ismeretlen
álétalánosító, „nyugdíjas” megjelölést. Ne töröljék el az ember múltját!” (s. gy.) „Még az öreg korban is sok kincset bíz reánk az Úr. Ebbena korban a türelem, az alázatosság, a szenvedések békés elviselésének erényét kell gyakorolnunk. A fiatalok között a békét kel elősegítenünk és az új generációt önzés nélkül előre segíteni élettapasztalatainkkal. Betegségünkben nem szabad csak a magunk nyomorúságaival foglalkoznunk, hanem zokszó nélkül kell elviselni azt, amit Isten gondviselő keze ránk mér. - Még több kincset és felelőséget bíz Isten az elöljárókra. A szociális igazságot kell mindenütt érvényre juttatnunk, részrehajlás nélkül…” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 339. Old./ „Nyíri néni az aggok házába akar menni. Most 77 éves. Férje az első világháborúban szerzett tüdőbajban, 46 éves korában, 1921ben meghalt. 36 éves korában maradt özvegyen 9 gyermekkel. Legidősebb fia akkor 15 éves volt, a legkisebbik 9 hónapos. Felnevelte őket. Két fia elesett a II. világháborúban. Minden gyermekével elvéggeztette a 4 polgárit és mindegyiknek szakmát adott a kezébe. Most 7 gyermeke él, mind dolgozik. 10 unokája és 2 dédunokája van. Most idősebb leányával lakik és ennek családjával kétszobás lakásban: unokájával, unokamenyével, és 6 éves dédunokájával. És ezt kell hallania: „Takarodjon a szobánkból!” (s. gy.), (1962. Évi egyik magyarországi lapból) Sokakat öregkorukban az bánt, hogy életüknek nincsen célja és rendeltetése már. Pedig van foglalkozás minden életkor, minden évtized számára. Öregkorban is átélhet az ember olyan szellemi és teremtő aktusokat, amelyek az élet teljességére emlékeztetnek. Nagy tudományos felfedezések, világraszóló művészi alkotások, a bölcsesség nagy revelációi nemcsak nincsenek az öregkortól megtagadva, de gyakran számára vannak fenntartva. - Hayden a „teremtés” c. oratóriumát 67 éves korában komponálta. - Wagner a Parsifalt 69 esztendős korában - Franz Hals legszebb képeit 60. Éve után festette. - Michelangelo legszebb vásznait 60-80 éves kora között készítette - Goya, aki 30 éves korában vette először kezébe az ecsetet 72 éves volt, amikor legszebb képeit készítette - Tizián 90 évesen lankadatlanul dolgozott - Archimedész 75 éves korában találta fel a gyújtólencsét - Plátón 80 éves korában írta legszebb dialógusait. (S.gy.) Ne akarjanak úgy tenni az öregekkel, mint a tomnuzok (Afrika), akik a törzsbeli aggokat a fára másztatják, aztán megrázzák a fát és megölik azokat, akiknek már nincs elég erejük ahhoz, hogy megkapaszkodjanak az ágakban. (S.gy.) Az öregek már keveset esznek és isznak, de a szeretet egy-egy faltjára még mindig éhesek. A gyöngédség egy kortyára még mindig szomjasak. (S.gy.) Amikor nőnek az élet árnyai, az öregek megérdemlik, hog a maguk boldogságainak virágaival hintsük tele hanyatló napjainkat. Azért úgy mondja: “Érzem, hogy felesleges vagyok… minek is élek én, amikor útban vagyok? Jobb volna már oda kinn lenni a temetőben! (S.gy.) Hogy az öregek még egy kicsit boldogok lehessenek, kell hogy
Öregség
Gyenes István
Öregség
Reisz Katalin
Öregség
Reisz Katalin
öregség
Arany János
Öregség
Ismeretlen
Öregség
Ismeretlen
Öregség
Ismeretlen
Öregség
Diogenész
Öregség
Ismeretlen
valami foglalatoskodást adjunk nekik, akár jól csinálják, akár nem azt. Az a gondolat, hogy rájuk még szükség van, nagy megvigasztalja őket. Ha már képtelenek valamit is tenni értünk, akkor kérjük meg őket, hogy tegyék össze értünk kezüket. (S.gy.) “Az öregség gyönyörűség. Lev Tolstoj 80 éves korában tette ezt a némileg vitatható kijelentést. Talán arra gondolt, hogy négyszer annyi ideig élt már, mint az ősember, és kétszeresét annak, amennyi akkor, a század elején az átlagos életkor volt. Hosszú élet: több tapasztalat, mélyebbre ható értelem, különösen, alapjában jó egészséggel társulva.” (S.gy.) “Az öregedés egyben élettani, lélektani, orvosi, meg társadalmi kérdés, amelyre az emberek különféleképpen reagálnak. A zökkenőt nem a már bekövetkezett tény: az öregség, hanem az ezt megelőző sok-sok változás, az öreggé válás okozza.” (S.gy.) “Nem annyira az öregkor és a nyugalomba vonulás, mint az öregkorba és nyugalomba történő átmenet az - állapítja meg a szakember,- amely a beilleszkedési problémákat szüli.” Óh , mint szeretném újra élni Az ifjúság aranykorát, Még egyszer újra átremélni Hosszú reményeim sorát, Hévvel haladni a tetőnek Borítaná, bár köd, homály – Még fénybe’ most, a lejövőnek Ragyogva, de mögötte áll!
(Arany János: Ősz felé) “Nem tartom véletlennek, hogy az öregséggel nem tréfálkozik az ember. Van köztünk valami hallgatólagops megállapodás, s ennek megfelelően nem gúnyolódunk az öregeken, nem tréfálkozunk velük. Az öregség legfennebb az öngúnyt engedélyezi. Nem ízlésesnek azt, amikor valaki az öregekkel viccelődik.” (S.gy.) “Különös kor lehet az öregség. Lassan-lassan magam is feléje baktatok, s ezért, akár az utazó, aki közeledve útjának célja, a távoli ország felé, egyre több hírt kap az ottaniak szokásairól, életéről, s egyre kíváncsibb lesz, én is gyakrabban megnézem az öregeket.” (S.gy.) Az idősek mennek az utcán, bujkálnak a vágtató járművek között, más ütemben, mint valamikor. Kedvelik a nyugodt és csöndes helyeket, a kis napsütötte, vagy árnyékos padokat, ahonnan elnézhetik a mozgó, forrongó, változó, s mind bonyolultabb életet. Meg-megállnak az utcán, vagy a lépcsőfordulókon, hogy pihenjenek; azért, mert az orvos is megmondotta, vagy azért, mert így diktálja a szívük. Nem lepődöm meg azon sem, ha bemennek a templomba, vagy csak néznek maguk elé és várakoznak. Vagy csodálkoznak. Azt mondjuk róluk, hogy megtették a maguzkét. Lehet, hogy nekik is ez jár a fejükben. (S.gy.) Diogenészt kérdezte meg valaki, hogy öreg korára való tekintettel miért nem hagyja abba a tevékenykedést. Erre így válaszolt: Mit beszélsz - hát, ha a pályán közel vagyok a célhoz, éppen a cél előtt szűnjek- meg a szaladástól? Laert, D. “Az öregség, azt hiszem /…/félelmetes. Félelmetes még akkor is, ha más írók megfontoltabbak és bölcsebbek, nyugodtabbak és
Öregség
Kamondy László
Öregség
Ismeretlen
Öregség
Ismeretlen
Öregség
Szemes Piroska
Öregség
Ismeretlen
Öregség
Ismeretlen
Öregség
Ismeretlen
Öregség
Ismeretlen
emberségesebbek, számos vigasztalást találnak ki az öregeknek.” (S.gy.) “Úgy szeretnék megöregedni, hogy ne kelljen szégyellni az ifjúságomat /…/. (s. gy.) „Az öregség hajdanában állapot volt. Ha a férfiember elért bizonyos kort, elnevezték „bölcs”-nek, az asszonyt ugyanabban a korban „boszorkány”-nak. A romantikusok, mint annyi más meghatározást, mint annyi évszázadokon át érvényes definíciót, (vagy közhelyet), ezt is felrúgták. Kiderítették, hogy a fiatalok is lehetnek bölcsek, illetőleg boszorkányok. Igazat adtak az ostoba, elpusztult, albutult, szenilis apák ellen lázadó fiataloknak; észrevették, hogy a legveszedelmesebb boszorkányok, az ördög igazi szövetségesei a szép, karcsúderekú, rózsaarcú lányok; és népszerűsítették a tételt, miszerint „öreg ember nem vén ember”. Egyszóval az igazságot kereső heves indulatukban, mindent bizonytalanná tettek, minden fogalmat összekuszáltak. Ma az öregség státusz.” /S.gy. / Ezután az ember – férfi, vagy nő -, megkapja a virágcsokrot. Koccintanak az egészségére. Új státuszt kapott. Következik a várakozás. A nagy várakozások kora. Várakozás /…/otthon, az előszobában, hogy kopog-e a postás lépte, várakozás lent a téren, egy kis padon, bottal a kézben. Mindenre várni kell. Reggel a tejre és este az álomra…” (S.gy.) “Most kellene kialakítani helyes erkölcsi érzékét, az öregek segítésére biztatni, hogy támaszuk lehessen majd és tisztelőjük a jó nevelésért. Most, mert húsz-harminc-negyven év múlvaaránylag sokkal több embernek lesz szüksége ülőhelyre, gyámolításra, mint ma, mert több lesz az öreg, és sokkal kevesebb a fiatal. És a köztük levő akkori viszony sorsa a mai szülőkön, nagyszülőkön múlik.” (Nők Lapja: 1973) /S.gy. / “Az idős kor régi, lírai téma és friss egyéni, orvosi, társadalmi gond.” /S.gy. / “Az öregség az ókori mondással ellentétben nem betegség, normális körülmények között, nem is “második gyermekkor”, ahogy hajdan megbélyegezték. Másrészt túlzás volna azt állítani, hogy 6-7-8 évtized nyom nélkül múlik el a szervezet, az idegrendszer bonyolult és érzékeny labirintusában.” /S.gy. / “Ne ámítsuk magunkat: jó fiatalnak lenni és az öregség mindenképpen az élet alkonya. A természet könyörtelen és közömbös, de arra is kész, hogy törvényszerűségei keretében békét kössünk vele. Nincsenek csodaszerek, nem vált be a majommirigy átültetés, az öregség “gyógyíthatatlan”, mert nem betegség. Szépen és okosan öregedni jórészt egyéni művészet, de nem árt, ha a tudomány igazságait (közhelyeit) is figyelembe vesszük.” /S.gy. / Amíg néhány embernél az öregség jó előre elküldi érkezésének névjegyét, vannak öregek, akik szoborként állják az időt. Ismerünk olyan délcegen járó öeregembereket, akik nem hanyagolják el öltözködésüket, külsejüket, akik ifjak maradnak, mint fehérhajú aggastyánként is. Ifjak maradnak, míg utolsót nem lehelnek. Vannak erőteljes öregek, akik nem akarnak megalkudni az élettel. Tény az, hogy kos öregek jóval többet hoznak ki életük ötödik és
Öregség
Ismeretlen
Öregség
Ismeretlen
Öregség
Ismeretlen
Öregség
Ismeretlen
Öregség
s. gy.
Öregség
Ismeretlen
Öregség
Ismeretlen
Őrhely
Őrhely
Őrhely
Daday Loránd
Daday Loránd
Daday Loránd
hatodik évtizedéből, mint a másodikból és a harmadikból. Ők megtanulták, hogy minden órát olyan gonddal kell mérlegelni, mint a zálogházban a becsűs a behozott gyémántot. Ezek a hajlékony természetű öregek, akik szoros összeütközésben maradnak az élettel - sohsem válnak élő halottakká. Szelíd fény ragyogja be és teszi széppé életük decemberét. (S.gy.) Tulajdonképpen annyiféle öregség van, ahány öregember. Van szép öregség, elviselhető öregség, mások szeretete által megszépített öregség, magányos öregség. Ismertem egy öregembert, kit barátai „víg öregnek” neveztek és, aki tvisztezett unokája születésnapján. Amikor panaszkodtak előtte, hogy a fiatalok mindent jobban akarnak tudni, mint az öregek, szelíden mondta: „Nem baj, tegyék jobban, mint mi tettük, mert nekünk is meg volt a napunk. Most, hogy befordulok a hetvenedik év mohás utcasarkán, másoknak a napja jött el.” (S.gy.) Sok idős ember abban a kényszerhelyzetben él, hogy mindenki az ők bosszantására tőr, a rokonok az ő szemükben olyan lények, akiknek az a foglalkozása, hogy halálukat várják. Ezek diktálják tollba azokat a végrendeleteket, melyekben senkinek sincs öröme. Így ízenként halnak meg, mert utoljára mást sem kéopesek szeretni önmaguknál. (S.gy.) Az öregek békés közönnyel tudják nézni a világot. Ők megtanulták, hogy a nagy dolgokat kicsibe kell venni, a kis dolgokat pedig semmibe. (S.gy.) Dacolni kell az öregséggel. Hibáit vigyázattal kell helyrehozni, mint a restaurálásnál az értékes palota fogyatékosságait. Megöregedni lehet, de nem szabad rommá válni. (S.gy.) Appius azért nem öregedett meg, mert megfeszítve tartotta lelkét, mint az ifjút. (S.gy.) “Minél tovább él valaki, annál több a személyes élménye, anál több ideje van higgadtan mérlegelni a világ sokszínű és sokértelmű változatosságát. Az öregek lelkivilága sokkal egyénibb, mint a fiataloké, akik éppen dinamikájuk, fokozott biológiai funkcióik, esetleg önteltségük miatt tévesen ítélik meg magukat, másokat és az egészet. /S.gy. / Hogyan viselje el az ember az öregséget? Hát úgy, ahogyan az életet elviseljük. Az öregség bajai nem újak, az élet rendes bajai ezek, csak súlyosabb formában. (S.gy.) „Ez történik a teherhajó fűtőjével. Miközben tüzet pucol, váratlanul fültépő dörejt és recsegést hall, mintha az egész világ szakadna szét. S mielőtt megtudná, hogy hajóját a La Manche sűrű ködében egy személyszállító óriás orra felnyársalta, a víz már ellepte a hajófeneket, a kazánházat, a gépházat, a legénységi hálókabint, a fedélközt, a fedélzetet, és az egész láda összes kéményével, horgonyával, iránytűkészülékével és Marconiállomásával elsülyedt. A fűtő vele. Őrhelyén.” (Nekrológ) (s. gy.) „Hogy megéri-e? Hát kérdi a szegény pára azt, hogy egy harapás szénáért érdemes-e cipelni esőben, szélben, fagyban fát, homokot, vagy jószagú kévéket? És a tengerész és a bányász és a vegyi gyárakban dolgozó munkás ad-e számot a börzén nyert haszonról a maga köszvényével, tüdővészével, nyomorúságával szemben? Áll az őrhelyen! Ki-ki a sajátján.” (Nekrológ) Így adódik az egyenruhába bújtatott parasztfiúval, kit a lövészárok
Örökélelet
Ismeretlen
Örökélet Örökélet
Horatius Dethlefsen, Thorwald
Örökélet
Bánk József
Örökkévaló
megfigyelőposztján átgubbasztott éjszaka után egy hajnali gránátszilánk megöl. Elesett az őrhelyén. (Nekrológ) (s. gy.) Valakinek egyetlen ölelése többet ér, mint az örökélet nélküle. (Angyalok városa c. filmből). (s. gy.) Nem halok meg egészen: lényem lényegi része elkerüli a sírt. „Sötétségbe tévednek azok, akik csak a végest akarják megismerni, de még nagyobb sötétségbe tévednek azok, akik csak a végtelent. Sötétségbe tévednek, akik csak a mulandót hajszolják. De még nagyobb sötétségbe, akik csak a múlhatatlant. Aki pedig tudja, hogy mulandó és múlhatatlan egy, az átlépi a halál szakadékát.” (Élet az élet után.) (s. gy.) “Hogy én örök életre vagyok hivatva, annyit jelent, hogy nem lesz soha idő, amikor én nem leszek. Amilyen igaz, hogy ma élek, oly igaz, hogy élni fogok örökké! - Amilyen igaz, hogy örülök, vagy szenvedek, éppúgy igaz, hogy örülni, vagy szenvedni fogok örökké! - Az én létezésemnek éppúgy nem lesz vége, mint Isten létezésének! - Milyen mélyen megrendítő dolog: örökké fogok élni! Ez a vágy mindig kisértette az embereket.” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 438. Old./
Ismeretlen
Isten vár, mert örökkévaló! A te szemedben ezer év, Akár a tegnap, tovatűnik, Mint egy éjőrség, elenyész. Elfoszlik, mint a hajnalálom, Elhervad, mint a fűnek sarja nyáron. Hajnalban sarjad, fölvirul, Estére fonnyad, elkonyul. Rochester püspököt halálra ítélték. A Tower ablakából látta, mint ácsolják a vérpadot. „Oh Uram, mutass egy olyan igét, amely meg tud tartani ama borzalmas helyen is – kiáltott – elővéve Újtestamentumát. Felnyitotta a Könyvet. Szemei János 16,32 versre estek: „Nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van”. Becsukta a könyvet és nyugodtan így szólt: „Áldott légy Uram! Ez elég nekem az örökkévalóságra.
Örökkévalóság
Öröklét
Örökös
Szilágyi Domokos
Ismeretlen
Árvák vagyunk, árvák ugye, drágám. Fizetünk érte – néha drágán: te értem s én teérted. S az elme éppen akkor hagy cserben, midőn az öröklétet már-már megértem, megérted. (Test a testtel) (s. gy.) “A gyermek életünk legfőbb értelme és természetes folytatása, legdrágább álmaink, legértékesebb erkölcsi, emberi tulajdonságaink örököse. A gyermek jelenti a derűt, melegséget és igazi boldogságot a család életében, emberré érve pedig munkánk, törekvéseink folytatója lesz, aki friss erejével, korszerű szemléletével és tudásával valóra válthatja mindazt, amire nekünk már nem marad erőnk és időnk. Ebből természetszerűleg következik az összes családok emberi nagy elhivatása és alapvető honpolgári kötelessége, az, hogy gyermekeik legyenek, s hogy gyermekeikből egészséges, becsületes és dolgos képzett embereket neveljenek. Ez egész társadalmunk gondja.” /S.gy. /
Örökség
Ismeretlen
Öröm
Kacsó Sándor
Öröm
Ismeretlen
Öröm
Rousseau
Öröm
Bánk József
Öröm
Bánk József
öröm
Bánk József
Öröm
Ismeretlen
Öröm
Bánk József
Öröm Öröm
Horváth Imre s. gy.
Ősök
De hát valóban lomtárba kerül-e az ember. Elhasználódik-e, mint egy ércből készített gépezet? Csak az ember él örökké; ugyanaz, ma is ugyanaz, mint volt évezredek előtt, mert van benne valami, ami nincs semmiféle, báérmily hatalmas gépezetben, amit egyik nemzedék maradléktalan örökségképpen ha a másikra, és ez a titokzatos, lendítő erő: a lélek. gy.) „Ünnepen, ha süt a nap, szebben süt, mint máskor. Derűsen mosolyog, s mintha még baráti együttérzéssel biztatna is mindenkit: - Lépdelj csak peckesebben, ne restelld, ha örvendsz neki, hogy ma nem verejtéket kérek tőled…” (Úrnapja) (s. gy.) Az az öröm, hogy ma csinálni fogok valamit, még akkor is besugározza a napot, ha történetesen rossz éjszaka van az ember mögött. (s. gy.) Az ártatlan öröm szeret ünnepélyesen kielégülni, de a sötétség barátja a vétek. Az ártatlanság és titokszerűség soha együtt hosszasan nem időzik. „Ha van valódi öröm e világon, úgy bizonnyal a tiszta szívű ember lelkében van.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 198. Old./ „Mint a vitorla a hajón, olyan az öröm az élet tengerén. Aki e vitorlával bánni tud, az az alacsonyabb járású szeleket is befogja s gyorsab haladásának szolgáivá teszi. - Az öröm életszükséglet: az életerő, a tettrekészség alapja. - Az öröm ugyanaz az embernek, mint a napsugár a virágnak. Öröm a léleknek: a hegyi levegő ózonja. - Az életúton örömök virágai nyílnak, csak szem kell, amely észereveszi.” (Vasárnapok – Ünnepnapok: 175. old. ) “Akinek könnyű a szíve és vidám a lelke, milyen gyermekien tud örülni és kacagni. Miért olyan boldogok a gyermekek és miért olyan vidámak sokszor a gyermekded lelkű öregek is? - Mert semmi lelki teher nem nyomja őket… A terhelt lelkiismeret nem teszi tönkre idegeiket.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 406. Old./ Olvastam egy öreg úrról, aki amikor cirkuszba vitte el unokáit, nem lehetett tudni, ki örül és mulat jobban. Az unoka, vagy a nagyapa? (S.gy.) “Az élet öröm nélkül, vidámság nélkül nehéz és elviselhetetlen. Akkor ég a munka a kezünk alatt, akkor eredményes a tudós fáradozása, akkor könnyű a tanulás, ha öröm, lelkesedés, jókedv és nóta hatja át, mert, aki dalol, sose fárad el!” /Vasárnapok ünnepnapok: 55. Old./ Ahol közös volt az öröm, ott közös a gyász. Fülöp királynak egy napon három nagy öröme volt: ő győzött az olimpiai játékon, neje, Olympias fiúgyermeket szült, hadvezére, Parmenio megverte a dardanusokat. Maga is sokallotta szerencséjét és összetett kézzel kérte Fortunát, hogy éreztessen vele némi szerencsétlenséget is. (s. gy.),
Salamon Ernő
Ti, örökké-névtelenek, szép szakállas őseim, számlálatlan századokon földbeköltözöttjeim, riadalmas életűek (jól tudom, nem gazdagok!), köszönöm nektek, hogy ide, éppen ide hoztatok!
Összefogás
Kopp Mária dr.
(Ma az ember úgy hányódik) “Alapvető cél a generációk közötti összefogás lehetőségének a biztosítása. Az idősebbekben rendkívül erős a segítőkészség, a teljesítménymotiváció; evvel a társadalomnak élnie kellene.
Összhang
Ősz
Bánk József
Hegedüs Géza
/…/Minden olyan helyei kezdeményezést támogatni kell, amely az időseknek alkalmat ad arra, hogy segítsenek környezetükben. Elsősorban persze a családok közel-lakását kellene segíteni, egy nagyapa, nagyanya tudja legkitűnőbben korrigálni a családi problémákból, esetleg a szülők elválásából adódó személyiségzavarokat.” (Család és társadalom) „A férfi a nőben nem másik férfit keres és lát, hanema nőt, aki színt, ízt, harmóniát, meleget, dallamot visz az életbe. Ezt pedig tökéletesen csakis a családban tudja a nő adni és a férfi kapni. Akarunk /…/boldog családokat? - Ki ne akarna! - Akkor vissza kell adni a nőt a családnak - és a családot vissza kell adni a nőnek - az édesanyának!” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 107. Old./ Őszi szonett
Örök a téma: visszatér az ősz, a természet már nyugovóra készül, s a nyugovás is mindig új reményt szül, hogy minden alvás ébredést előz. Mert kell az álom, amelyet legyőz az álomnál szebb ébredés, ha kékül a boltozat, s az élet fénye végül lelkünkben is – mint értelem – időz. Örök a téma: jelkép és valóság e körforgás a mérsékelt övön, hogy minden évszak ígéret s adósság:
Őszinteség
Smiles
Őszinteség
Ismeretlen
Oszlop
Socrates
Otthon
Horváth Imre
a várható kivárható – s ha jön törvény szerint az ősz, ígéri máris, hogy tél után tavasz lesz, s újra nyár is. (s. gy.) Az adós ember nem lehet őszinte. Azért szokták mondani, hogy az adóssás hátán hazugság lovagol. Az első lépés az adósságban éppen olyan, mint az első lépés a bűnben: az embernek nemsokára, akarva, vagy nem akarva, azon az úton kell mennie, adósságra adósság jön, amint a hazugság a másik hazugságot szüli. „Minden tettedben, minden gondolatodban a tiszta szív és őszinteség, a mindent megbocsátó szeretet vezessen, hogy amikor a jövőből jelen lesz, felemelt fejjel, bátran nézhessél a múltba vissza.” Mint oszlop az alapon, olyan állhatatos lélekkel álljon meg ki-ki a jó feltételén. Szobám, mely tárt ajtóval és ablakokkal, mint szegetlen vászon lebegett a nyári szelekben, most, hogy ajtaja és ablakai becsukódtak kemény kontúrt, pontos keretet nyert. Nem feslenek ki falai immár, nem kell többé aggódnom ezért. Mint szőttest a gondos házimenyecske szobámat éppúgy beszegte az ősz. Nemcsak hézagos, keszeg falak, de pontosan záruló deszkalapok s jó üvegtáblák védenek engem
a szél fuvalmától. Egyre idegenebb a táj fagyos arca, s tiszta és meleg otthonom otthonosabb még!
Pálinka
Maklári Pap Lajos
Panasz
Váci Mihály
Panasz
s. gy.
Panasz
Ismeretlen
Pap
Bánk József
Pap
Bánk József
Pap
Bánk József
(Meghitt óda) /S.gy. / A részegítő italt a pálinkát Rhazes, perzsa orvos találta fel J.e kb. ezer évvel. Akkor arcfestékként és méregként használták. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Én nem tudom, már sokszor féltem, vétkezem... Ha már kezet fogott és hallgat velem, vagy elkapja az utcamély fölött tekintetem, már üldögélnék órákig panasza tornya alatt, amíg fölöttem szívem harangütései inganak. (s. gy.) Panaszra mentek az Úrhoz az erdő fái. Segítséget kértek a fejsze pusztítása ellen. Pusztuljatok – felelte az Úr, mert ti adtatok a fejszének nyelet. Az ember gyakran hallja öregek ajkáról a panaszt:”Ó, ha csak még egyszer fiatal lehetnék!” jogos ez a sóhajtás? Hiszen mit mulasztott el az ember olyasmit az élet örömeiből, amit öregen is ne lehetne pótolni? Ki veheti el az öreg embertől a cigarettáját, reggeli sétáját, újságolvasását, könyveit? Olvasni nem a fiatalok tudnak - ők csak mohán falnak - , hanem az öregek. (S.gy.) “Látjátoka töviskoszorút, amely véresre sebzi sok papnak a homlokát? Hozzájárul még ehhez, hogy a papnak jóságát legtöbbször hálátlansággal viszonozzák. - Mindazt, amit hívei vagy az egyházközség számára tesz, rosszra magyarázzák. Legnemesebb tetteinek hamis indítóokot tulajdonítanak. Legszebb tetteiben is önérdeket és önszeretetet sejtetnek. Ha minden erejét híveinek szenteli is, ha fáradhatatlanul is hirdeti az igét, ha felkeresi is a betegeket és szent életet él is, akkor is kikezdik és félremagyarázzák tetteit. Megrágalmazzák, ha egyszer is meg meri mondani az igazságot, vagy mások hibáit. Sokszor megvetés, mosoly, gúny az osztályrésze” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 574. Old./ “Minden esetleges szeretet, megbecsülés és együttérzés ellenére is, a pap bármilyen méltóságban és társaságban - egyedül van és remete! Magára marad! Vigasztalja a szomorkodókat, s amikor ő szomorkodik, nem vigasztalja senki. - Támogatja a szegényeket, s amikor ő rászorul, nem gondol rá senki. - Meglátogatjaa betegeket - s amikor ő beteg, nem néz reá senki. - Felemeli az elesetteket, s s amikor ő botladozik, nem segít neki senki.” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 575. Old./ “Lehet, hogy szerencse kíséri életed és bármerre lépsz, rózsák nyílnak lábad nyomán s bármibe kezdesz, sikerül, kérlek ne bízd el magad! … Lehet, hogy sikertelenségek és keresztek segélyezik utadat, kérlek ne veszítsd el kedved, hanem öleld magadhoz a kersztet! Lehet, hogy majd gyengének érzed magad és vállaid roskadoznak a teher alatt… Lehet, hogy a papi hivatás keménynek és nehéznek tűnik, ne csodálkozz rajta! Ne ütközzél meg rajta! Gondolj arra, hogy ember vagy: /…/… minden pap… /…/a népből, az emberek sorából jön… Nem angyal egyik sem. Te is ember vagy!… Törékeny, hogy a törékeny ember t megértsed és felemeljed! Istené vagy és mindenkié…” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 570-571. Old./
Pap
Párbaj
Pártfogás
Pecsét
Bánk József
Taxiles
Ismeretlen
Moore, Thomas
Pénzhajsza
Ismeretlen
Pihenés
Ismeretlen
Pokol
Próba Rabság
Rabszolgaság
Keleti szent könyv
Ismeretlen Gárdonyi Géza
Maklári Pap Lajos
„Nem önmagáért, nem saját passziójából lett pappá, hanem a népért /…/ (Zsid 5,1) a hívekért, tiértetek… Mindenestől a tiétek most már! – Tietek a szíve, amíg csak dobogni tud!… Mert a jó pásztor életét adja juhaiért… Tiétek a tudása és minden képessége, amelyet hosszú évek fáradságával szerzett. Tiétek a talentumai, Tiétek az egészsége. Tiétek minden öröme. Tiétek minden bánata. Tiétek egész élete! Tiétek /…/keze, amíg áldást adni és könnyet törülni tud. Tiétek a nyelve, amíg a jóhírt hirdeti…” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 572. Old./ Taxiles, India egyik királya Nagy Sándor hódító elé ment, és így szólt hozzá: Párbejra hívlak ki tégedet, de szellemi párbajra; ha kisebb vagy nálam, fogadj el tőlem jótéteményeket, ha nagyobb vagy, te légy az én jótevőm. Nagy Sándor barátsággal megölelte őt, nem fosztotta meg birodalmától, sőt még nevelte azt. (s. gy.), Vannak emberek, akik: - protekcióval vészelik át az egész iskolai életet. - aki úgy könyveli el magát, mint szerencsétlen flótás akik jelentéktelenek maradnak egész életükön át. vannak, akik mindig csak töprengő emberek, akik képtelenek magukat összeszedni. (s. gy.) „Meg tudom érteni miért pecsételték le a régebbi korok emberei a leveleiket viasszal. Nemcsak azért, hogy a magánéletüket őrizzék, hanem hogy a levél szentségét kinyilvánítsák egy rítussal: a levélre a saját pecsétjüket tűzzel és egy másik anyaggal, többnyire viasszal nyomták rá, ami nemcsak funkcionális, mint a ragasztó, hanem szépészeti és vallási sajátosságokkal is rendelkezik.” /A lélek rejtelmei: 146. Old./ (s. gy.) Vannak, akik a végsőkig hajszolják magukat a pénzért. Tóparti szép villa. Vízesésekkel, ciprusokkal, szökőkútakkal, márványszobrokkal körülvéve. Mibe került? Az illető lelkébe. (s. gy.) Pihenni is kell. Aki túl fáradt, az már örülni sem tud, pihenni sem. Van alkotó szünet is, amikor lényünk öntudat alatti része dolgozik. Pihenni kötelesség. (s. gy.) Vhisnu így szólt: „Óh Bol! Válassz: a pokolba mássz-e öt bölccsel, vagy pedig a mennyországba öt bolonddal? Boldog örömmel mondta: Hadd Uram mennem a pokolba a bölcsekkel, mert a bolondok a mennyből is poklot csinálnak, de ahol a bölcsek vannak, ott lesz a mennyország. // Az aranyat a tűz, barátainkat a nyomorúság próbálja meg. (s. gy.), Az ember a pénz rabja, a kártya rabja, a hatalom rabja, az ital rabja, a nő rabja. Az a boldog, ki az Isten rabja! Mert Istent megismerni Élet és Neki szolgálni uralom… - mondta Gárdonyi Géza. (s. gy.), A rabszolgasággal mindig páratlan erőszak társult. A spártaiaknál a helóták, a krétaiaknál a periekiosok, a thessalonikabelieknél a penestesek voltak rabszolgák. Rómában a rabszolga nem védhette meg ügyét, de ugyanakkor tanú sem lehetett. Tárgyként kezelték, akiket tulajdonosaik akár meg is ölhettek. Házasságkötés nem létezett köztük, csupán bizonyos párosítás történt, amelynek következtében a születendő gyermekek fölött uraik lettek az igazi tulajdonosok. A portugálok 1503 óta kezdték a rabszolga kereskedést és azóta sok millióra megy az áldozatok száma. Először a quäkerek bocsátották szabadon rabszolgáikat 1751-ben.
Rágalom
Ambrus Zoltán
Ragaszkodás
Moore, Thomas
Rejtély Remény
Mitchell Dr., Edgar s. gy.
Remény
Fodor Sándor
Remény
Várady Aladár
Restség
Chrysost
Részegség
Tilly János
Rokon
Bánk József
Az északamerikaiak1784-ben hoztak a rabszolgaság enyhítésére, a franciák 1794-ben, az angolok 1811-ben és 1824-ben felszabadítási törvényeket. 1855-ben azonban még Amerikában létezett a rabszolgatartás az emberiség akkori és mai szégyenére. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Vannak emberek, akik egy életen ár ártanak a másiknak, ahol csak lehet és százszor kisebbítik , vagy rágalmazzák szt a szerencsétlent, mert ez a másik egyszer megsértette a hiúságukat. /A fületlen ember / „A lélek mindig ahhoz ragaszkodik, ami ténylegesen történik, és nem ahhoz, ami lehetne vagy talán lesz valamikor a jövőben.” /A lélek rejtelmei: 23. Old./ (s. gy.) „A világegyetemben nincsenek nagy rejtélyek, csupán a mi ismereteinkben vannak nagy hézagok.” (s. gy.) Elindulunk kéz a kézben Remélve egy szép jövőben Utunkra az áldást kérjük Isten vezérelje léptünk - remény a reményben is ujabb adósságok vannak: a jövendő: gyermekeitek, a nemzetetek! - az imádság öröme: Áldást szeretnétek a hosszú úton: én erről az adósságról elfeledkeztem, de ti figyelmeztettetek. Ez az áldás tulajdonképpen az imádság öröme. Imádkozáskor össze szoktuk fogni a kezünket: mindenki benne kell legyen ebben a kézfogásban: imádságotok szavában: ott van az isteni áldás - Isten jelenléte A mottóban Istennel szeretnétek menni a hosszú úton. Itt van az utólsó figyelmeztetés, hiszen egyházatokkal szemben is adósok lesztek: adjá tok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené. Nem kér tőletek mást sem az unitárius, sem a református Egyház „A legszebb emberi tulajdonságot: a reménységet, a szebbenjobban való bizakodást ruházzuk a tavaszra. A magunk emberi, tökéletlen módján ugyan, - de emberi mivoltunk legcsodálatosabb velejáróját, a minden gondot-bajt, kudarcot és keserűséget is átvészelni és legyőzni segítő reményt társítjuk a bennünket aranyesővel köszöntő, rügybontó évszakhoz, valamennyi közül a legkevésbé tökéleteshez, a legkevesebb bizonyosságot hordozóhoz. (s. gy.) Ma mindenkiben pici lángok gyúlnak, Ma mindenkiben zöld remények élnek, Ma keservét senki sem érzi Sorsának, hidegnek, télnek. Ma minden szívbe fény csordul bele, Ma új életet vonaglik a hit; Ma mindenki hív, ma mindenki vár V a l a k i t !… (Karácsonyi ének) Chrysost mondta, hogy a restség az életuntság gyökere, sőt dajkája és anyja is egyben, mert, mint ahogy a ruha szüli meg a molyt, úgy a restség nemzi és táplálja az életuntságot. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), “Soha nem voltam részeg, soha nőt nem érintettem és soha csatát nem vesztettem.” “A földi, kedves rokonok között csak egyet szoktunk igazán
Rombolás
Demetrius
Rossz
Szőcs István
Rossz
Tolsztoj
Rosszakarat
Váróné Tomori Viola
Segítség
Szántó Emil
Segítség
s. gy.
Segítségadás
Ismeretlen
édesnek nevezni, akihez sírig tartó hála fűz: az édesanyát. Van-e ennél szebb elnevezés? A “Mutter”, a “mami”, az “anyu”, az “anyuka”, az “anyuci” kifejezés közelébe sem férhet, az “édes jó anyám” megszólításnak.” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 544. Old./ Demetrius meghallotta, hogy az athénbeliek lerombolták a tiszteletére felállított, több, mint 300 szobrot. Nyugalommal állapította meg: Erényeimet, melyekkel azon szobrokat érdemeltem, nem ronthatják le. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), „Hogyan jutottunk el a halál legyőzésének, a lét emberben való értelmessé válásának hatalmas gondolatzuhatagától a ragadozómorál megdicsőüléséig? Hogyan jutottunk el, ahhoz az iszonyúan szemérmetlen gondolathoz, hogy jobb, ha nem a sok kis dalosmadár - azaz a kékkötényes, Palestrinát dúdoló emberiség falja fel egymást, hanem a természettől erre specializált kányák és vércsék? És micsoda visszájára fordítása a régi nagy racionalista gondolatának, hogy a rosszat, ha nem lenne, ki kellene találni, mint a mumust, a sátánt, a gonosz démont, a dialektika szentjét.” (Előre: 1981 december 24) /S.gy. / Az első lépcsőfok: a rosszat megtorolni; a második: a rosszat eltűrni; a harmadik: a rossz embert sajnálni; a negyedik: segíteni neki. Éppen ez az, amit meg kell tanulni. /Egy élet önvallomásokban. / Nem akarjuk és mégis gyötörjük egymást! Hol a hiba? Holl sikkad el a jóakarat, sőt sokszor a tudás és az idegek útvesztőjében? Miért rossz az adjonisten, amikor kedveseink küszöbén átlépünk, és miért fogadjuk még rosszabb fogadjistennel szeretettel várt kedveseinket? Miért bántjuk sazt, akit legszívesebben az egész világgal szemben védelmeznénk? Beszélgessünk erről egy kicsit a jövőben! (s. gy.) Hallottátok annak a kisfiúnak a történetét, aki egy nagy folyóba esett egy hajóról, és nem vették észre, hogy segítségért kiabált. Ez a gyermek gyenge létére is tudott úszni és elindult a part felé. Hanem a part nagyon messze volt. Olyan messze, hogy még egy felnőttnek is elég férfias munka lett volna elérni. És ez a gyenge gyermek kitartott, elérte a partot. Mikor később megkérdezték, hogy mi adott erőt neki arra, hogy ilyen, erejét meghaladó munkára vállalkozni mert, azt felelete: „Mikor úgy éreztem, hogy kezeimet nem tudom tovább megmozdítani és húz az örvény alá, akkor az édesanyámra gondoltam. Az édesanyámra, akit nagyon szeretek és nem akartam, hogy meghaljak és ő olyan sokat szomorkodjon utánam”. Sok gonosztevővel hajózott Bias egykor. Nagy szélvész támad agyszer, a hajó törést szenvedett s a hajó népe Istenhez kiáltott segítségért. Csendben legyetek - intett nekik Bias - nehogy észre vegyék az istenek, hogy itt vagytok. (s. gy.), Vajon, hogy lehetne törvénnyé tenni, kötelező normává emelni a bajba jutott ember megsegítését, hogy lehetne száéműzni a nemtörődömséget, a közömbösséget? Gondoltam már arra, hogy amint a gázolást elkövető járművezetőnek a törvény előírja, hogy áldozatáról gondoskodjék, ugyanúgy bünetést kellene kiróni arra is, aki a poruljárt ember mellett érzéketlenül továbbhalad. De rájöttem, hogy egy törvényrendelettel nem lehet mindent egyenesbe hozni. Mint az erkölcsi kérdések esetében általában,
Sértés
Plato
Sértődés
Lázár Edit
Sértődés
Lázár Edit
Sietség
Sikertelenség
Tapu, Mircea
Moore, Thomas
legnagyobb és legfontosabb szerep a körülményesebb és időt igénybe vevő nevelésnek jut, hogy erre viszont milyen nagy szükség van, azt a mellettem közömbösen elhaladó emberek száma is bizonyítja. (Egy balesetben magára hagyott idős hölgy vallomásából) (s. gy.) Sérteni valakit igazságtalanság, de ellenségeidet, ha lehet csald meg. „Sértődésre mindig adódhat ok. Nem is kell kitalálni. Ezer alkalmat ad rá mindennap az élet. És persze vannak rutinos sértődések. Hogy ők mely alkalmat találják megfelelőnek a sértődésre, az általában kizárólag rajtuk és nem a környezetükön múlik. Nincs valódi ok rá? Sebaj, csinálnak. Ilyenkor elég görbe pillantás, elmulasztott jó szó, futó megjegyzés, mindegy is tulajdonképpen, hogy micsoda, mert a sértődés nem a külvilágban, hanem bennünk van, és ki tudja kiszámítani, mitől virul ki hirtelen. Miféle jelentéktelenségtől, milyen semmiségtől.” /S.gy. / „Sértő az olyan eljárás, megnyilatkozás, viselkedés, amelynek bántó, valakinek az érzékenységét kíméletlenül érintő, becsületbe vágó tartalma, jellege, célzata van. S bizony gyakran vagyunk figyelmetlenek, udvariatlanok, dúrvák, érzéketlenek. Nem mindig készakarva. Sőt többnyire nem is készakarva. De horzsolunk. A szavakkal, a szótlanságunkkal, a msok gondjára-bajára való közömbösségünkkel, esetleg éppen fordítva, a mások gondjávalbajával való kotnyeles foglalkozással. Helyzete, alkalma, alkata válogatja. Igaz, hogy a mai sietős világ sok-sok felmentést kínál a sértőknek. Ki veszi észre ebben a rohanásban? Nem lehet mindenre és mindenkire tekintettel lenni. Nem olyan nagy dolog az. Ismerjük a mentségeket. Egy szó, mint száz: a sértés és sértődékenység rossz közeg a munkahelyen, családban, baráti közösségben. Terhes dolog mozogni benne. Energiákat von el. Jobb ügyre való energiákat.” /S.gy. / „- Mit gondol, miért sietnek ennyire manapság az emberek, miért ez a rohanás, a sebesség imádata? - Miért csak manapság? Mit gondol, miért időzött Marco Polo három és fél évet Pekingben, és csupán a pagodákban gyönyörködött? A híres kínai porcelán titkaira volt kíváncsi! Kolumbusz Kristóf úgy jutott el Amerikába, hogy India kincseiért indult. Vasco de Gama sem azért kerülte meg a földet, hogy meggyőzze a hitetlenkedőket: a föld kerek; más célja volt vele. Azt akarom mondani, az emberek régen is, ma is mindig valamilyen céllal utaznak, dolguk van, még a turistát is szorítja az útiterve. És mindenkit szorít az idő, hisz az élet rövid és sok a dolgunk, ezért a rohanás, a repülés.” (s. gy.) „Ahogyan minden indulás egy megérkezést követel, minden megérkezés egy indulás. Épp, mikor azt hittük, elértünk valami fényes siker küszöbére, ott találhatjuk magunkat a vadonban, úgy érezzük, hogy elvesztünk, visszaestünk, és elpocsékoltuk az időt, ott vagyunk megint, ahonnan elindultunk, alaposan lemaradva azok mögött, akiknek, lám, sikerül. Vaknak és süketnek érezhetjük magunkat, és kinyújtjuk a kezünket varátaink felé, hogy vezessenek és vigasztaljanak, úgy érezhetjük, hogy érzelmeink és
Sír
Vaszilij Kazin
nyers érzéseink vérében fürdünk - lágyak vagyunk, megnyúzottak, agyonvertek.” /A lélek rejtelmei: 235. Old./ (s. gy.) Anyám sírjánál
Eljöttem a Piatnyickij temetőbe Moszkva sürgő zaján át, jó anyám! Hozzád, ki itt lelsz örök pihenőre, Túl életed sok gyötrő baján át. Szerény írás van sírkövedre róva, Igénytelen a sír is, mintha csak Egyszerűségét tőled vette volna, Ki békén tűnődsz a kereszt alatt. Rózsacsokrot hoztam, díszeset, vöröslőt És szinte hallom a hangodat mama: Mért pazarolsz fiam, anyád mezőn nőtt Százszorszépnek épp így ujjongana. És én hallgatok. Ha lehetne anyám, A rózsákra még rátenném szívemet, Gondfacsarta könnyeid záporára Emlékeznem könny nélkül nem lehet.
Sok - kevés
Shaphir
Sors
Kiss Jenő
Sors
Dethlefsen, Thorwald
Sors
Dethlefsen, Thorwald
Az értetlenség és az árva bánat Kínja belém döf éles tüskeként, Így állok itt elevenen folytatásod, Ki végleg elvesztette kezdetét. Három kevés és három sok árt leginkább az embernek:sokat beszélni és keveset tudni sokat pazarolni és kevéssel bírni sokat hinni maga felől s keveset érni. Folyó és tó – jaj, a példa meggondolkoztat nagyon – Menjenek, kik mennek! Én a tavak sorsát vállalom. Állóvizek büszke sorsa legyen példaképem, hogyha mind fojtóbb a szorítás, a mind bennebb törő sás. (Folyó és tó) (s. gy.) A sorsod, ahogy átéled, se nem véletlenszerű, se nem rejtélyes, hanem a tulajdon tetteid eredménye. (Élet az élet után.) Manapság szokás a sorsot kivetíteni, és idegenként, leggyakrabban kellemetlenként - szemlélni, megélni. A mai emberből hiányzik a visszacsatolás a saját belső tartalmaira. Ezért aztán nem is kész arra, hogy sorsáért maga vállalja a felelősséget. Minden eseményért a külvilág a felelős: az állam, az egyház, a társadalom, a gonosz anyós, a rossz szülők - a sors előidézőjeként mindenki elővétetik, csak én magam nem! Miután pedig a bűnöket másokra kentük, logikusan sorsunk alakítását is másoktól várjuk el. Gondoskodjon az állam arról, hogy … (Élet az élet után.) (s. gy.)
Sors
Dethlefsen, Thorwald
Sors
Dethlefsen, Thorwald
Sors
Dethlefsen, Thorwald
Sors
Dethlefsen, Thorwald
Sors
Tompa László
Sors
Dethlefsen, Thorwald
Sors
Tamási Áron
Sors
Dethlefsen, Thorwald
Sors
Dethlefsen, Thorwald
Minden ember felelős a saját sorsáért, ő maga tartja kezében, mert tartalmakat létesít, melynek formáit a bőrén érezheti. Újból meg kell találni azt az utat, amely elvezeti az embert a valódi sorsához. Olyan eseményeket, emelyeket régen tisztán rossznak minősített, most más fényben láthat, ha cselekvései okozataként ismeri fel őket és meglátja rejtett értelmüket. (Élet az élet után.) (s. gy.) „Minden embernek, aki olyan büszke a „jóságára”, meg kellene gondolnia, hogy csakis azoknak a számlájára lehet „jó”, akik „nem jók”, hiszen csak ezek létezésével lehet a kettőt megkülönböztetni. És még ehhez jön az, hogy az önmagát jónak hirdető ember szintén nem kizárólag jó, hanem valahol rossz is, csak ezt a tulajdonságát elfojtja, száműzi a tudalattiba, onnan vetíti ki a környezetre.” (Élet az élet után.) (s. gy.) A sorsod, ahogy átéled, se nem véletlenszerű, se nem rejtélyes, hanem a tulajdon tetteid eredménye. (Élet az élet után.) (s. gy.) Minden ember felelős a saját sorsáért, ő maga tartja kezében, mert tartalmakat létesít, melynek formáit a bőrén érezheti. Újból meg kell találni azt az utat, amely elvezeti az embert a valódi sorsához. Olyan eseményeket, emelyeket régen tisztán rossznak minősített, most más fényben láthat, ha cselekvései okozataként ismeri fel őket és meglátja rejtett értelmüket. (Élet az élet után.) (s. gy.) „S én nem tudom a sorsot, mit tartogat még ezutánra, E végzetes ég alatt lesz-e még öröm? De tudok annyit, hogy ha öröm helyett Tüzes mennykövek szakadnak is itt le, - Míg gyászosan évek százai húznak el – Ők örömtelenül is, ha bajba tébolyodottan: Itt fognak állni örökké, - Hogy Imre szorítja, Áron pedig… Áron nem hagyja magát!” (Lófürösztés) (s. gy.) Sokan azt gondolják, hogy nincs hasznosabb és sürgősebb feladat, mint kiküszöbölni minden betegséget és balesetet. Ami az egyes emberekre igaz, ugyanez áll a nagyobb közösségekre is, mert a közösségeknek is meg van a maguk sorsa. Így pusztul el földrengés, árvíz, vagy járvány következtében egy-egy egész város, vagy vidék. Itt is igazságos sors avatkozott be. És ha sokan nem is értik ennek a sorsnak az igazságát és értelmét, akkor annak nem a sors az oka. (Élet az élet után.) (s. gy.) Népemnek sorsán meditálva, úgy jártam-keltem immár, mint egy lázongó kísértet, mint egy megszenesedett és halottakhoz beszélő lármafa. (Erdélyi Csillagok) (s. gy.) „Amikor a vallásos ember a sorsot, mint Isten jutalmát, vagy büntetését éli meg, elfogadja, hogy ő maga hívta ki bármelyiket is, és ezért sorsával békességben él. Hogy is szállhatnék szembe egy olyan sorssal, amelyről tudom, hogy saját tetteimnek gyümölcse. Csak a gyökeréből kiforgatott ember harcol a sorsa ellen. Aki ma a közösségre bízza sorsának alakítását, irányítását, az ezzel csak a saját belső tartalmaitól való rettegését mutatja ki.” (Élet az élet után.) (s. gy.) „A szörnyű események sora vég nélkül folytatható: embereket gyilkolnak meg, repülőgépek zuhannak le, egész néptörzsek halnak éhen stb. ezeket az eseményeket szinte reflexszerűen elítéljük, mint olyasvalamit, aminek nem volna szabad megtörténnje. Azonnal megoldásokat keresünk, hogyan is
Sors
Szőcs István
Sors
Caesar
Sors
Bánk József
Sors
Elekes Ferenc
Süketség
Bánk József
Szabaditás
Szabó Gyula
Szabadság
Dethlefsen, Thorwald
akadályozhatnánk meg a hasonló eseményeket a jövőben. Minden szakadatlan fáradozásunk ellenére sem csökken a borzalom a világban. Ez talán nem meggondolandó? Legfőbb ideje, hogy újra kiépítsük kapcsolatunkat a sorssal, ahogyan ez a vallásos embereknek mindig is sajátjuk volt.” (Élet az élet után.) (s. gy.) „Az emberiség sorsa végsősoron a gonosz, vagy a gonoszság elleni harcban vonaglik; vallás, ideológiák, lázadás, irodalom, összeesküvés, megszállottság, öngyilkosság, remeteség, mindmind ebből született… képzeld el, mi lenne, ha sikerülne vegyi úton kiírtani az emberből a gonoszságot. Ha a tudósok megtalálnák az erkölcsi gyomírtás vegyszerét. Elég lenne belekeverni az ivóvízbe, mint katonák levesébe a bromot és megszűnne a gonosz…/…/.” (Előre: 1981 december 24) /S.gy. / Egy idős katona nagyon közel állt ahhoz, hogy elveszíti törvényszéki perét. Ekkor bátprságot vett magán és Augustushoz folyamodott, arra kérve őt, hogy legyen pártfogója ügyében. Erre Augustus egy ügyvédet nevezett ki a katona mellé. De Caesar mondta az idős katona - az actiumi ütközetben, mely elhatározta sorsodat nem helyettesemet küldtem én, hanem magam harcoltam melletted. Az idős katona megmutatta sebeit is. Elpirulva ment Augusztus a törvényszék elé, mert tartott attól, hogy kevélynek, de ugyanakkor hálátlannak is fogják tartani őt. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), “De hát nem ez volt Krisztus Urunk sorsa? Mi különben akarunk lenni nála? Nemde ő mondotta: “Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye fel keresztjét mindennap és úgy kövessen engem” (Mt 16,24).” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 575. Old./ „Csupa felfedezés és csupa elfelejtés az emberiség sorsa. Fölfedezni éppoly megszokott dolog, mint elfelejteni. Sőt, olykor a felejtés a legbiztosabb alapja a fölfedezésnek. Érdekes, hogy a nagy felejtőket nem szokás kitűntetni, amiképpen a fölfedezőket szokás. Pedig sokszor megérdemelnék a nagy felejtők, hogy megtiszteljük őket. Az emberiségnek nagyon sok felejtenivalója van, ha azt akarja, hogy vidámabb legyen az élete. A jókedvünket, a könnyed közérzetünket alapozhatjuk meg egy igazi kiadós felejtéssel. Meglehet, hogy ez is egy olyan fölfedezés, amit már régóta elfelejtettünk…” (s. gy.) “De vannak lelki süketek is. Vannak emberek, akik nyakig beletemetkeznek a földi gondokba, s nem hallják a lélek szavát… Vannak emberek, akik mindenre figyelmesek, csak a vallásra nem hallgatnak. Vannak emberek, akik mindenféle zenét, rádiót, magnetofont szívesen meghallgatnak, csak a szentlélek énekét nem akarják élvezni, aki lelkük húrján kíván játszani.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 33 . Old./ „Olyan volt benne a sírás, mint egy tolató katonaszerelvény a bevagonírozott menetszázadokkal: ütközők szaggatott koccanása, vagonok, emberek lökdösődése, sírás, kiabálás, jajveszékelés, és sehol egy megváltó sípszó, ami szabadítsa a menetszázados bakákat ennél a halálnál is rosszabb tolató pokolból.” (Mátyuska macskája) (s. gy.) A szabadság és a törvények feletti hatalom a törvények ismeretével kezdődik. Hiszen a molnár is csak akkor szerelheti vízimalma kerekét a megfelelő helyre, ahol a víz meg is fogja
Szabadság
Kuyper Ábrahám
Szabadság
Don Bosco
Szabadság
Baritiu George
Számadás
Bánk József
hajtani, ha előzőleg megismerte a víz törvényszerűségeit. (Élet az élet után.) (s. gy.) A németalföldi szabadságharc első győzelme Leyden város hősies ellenállása s 1573-ban a tenger felöl történt felszabadítása. Kuyper Ábrahám „A Kálvinizmus lényege” c. könyvében ezt írja: „Egész Európa jövője függött 1573-ban attól, hogy vajon Spanyolország, vagy Hollandia győz, mert Hollandiának emberi fogalmak szerint feltétlenül el kellett buknia, ha Haarlem után Leydent is beveszi a spanyol. Az a küzdelem, melyet Leyden ostrománál Álba és Vilmos herceg vívtak, tulajdonképpen a körül forgott, hogy milyen fordulatot vegyen a világ történelme azután. Hogy Hallgatag Vilmos a szabadság zászlaját Európa fölött meglobogtathatta, csakis Leyden felmentése által volt lehetséges. A legjobb csapatok ellen, amelyeket akkor a világ legelső hadseregének gondoltak, vette fel a harcot Leyden, majdnem teljesen katonaság nélkül, bástyáin, sáncain belül, úgyszólván teljesen polgárai által védelmezvén. Három hónapi ostrom után, éhínség kezdett dühöngeni a városban, majd kitört a pestis, mely a lakosságnak majdnem egyharmadát ragadta el. A spanyolok akkor békét és bocsánatot ajánlottak fel a haldokló népnek, de Leyden tudta, hogy milyen gyalázatosan szegték mag a spanyolok szavukat már Haarlemnél és Naardennél is, tehát büszkén ezt felelte: „Ha kell, még bal kezünket is megesszük, hogy a jobbal feleségeinket, szabadságunkat és vallásunkat veletek szemben megvédelmezzük, oh zsarnokok!” Ebben ezután állhatatosak is maradtak. Minden arra várt, hogy az orániai herceg felszabadító hatalmának napja elkövetkezzék, de a hercegnek az Istenre kellett várni. Egész Hollandiában át voltak törve a gátak és Leyden körül a vidék víz alá került. Egy flotta már készen is volt arra, hogy a felszabadításra siessen, de a szél elhajtotta a vizeket és a hajók a sekély, mocsaras helyeken nem tudtak keresztül jönni. Isten próbára tette népét. Amíg azután a szél nyugat felé fordult, felduzzasztotta a vizeket s október l-én a flotta átjöhetett rajta. A spanyolok pedig menekültek az árvíz elől. Október 3-án vonult be a hajóhad, s ezzel Leyden felszabadult, Hollandia és Európa meg volt mentve. A halálosan kimerült lakosság már alig bírt járni, de azért mégis mindnyájan legelőször a templomba, az imádáság házába vánszorogtak. Mindenki térdre borult, hogy Istennek hálát adjon, de nem jött ki hang az elapadt ajkakon, a hála könnyeibe és zokogásba fúlt a zsoltár. A holland államok a győzelem alkalmából a halált megvető bátorság elismeréséül nem egy marék rendjelt, vagy aranyat adtak Leydennek, hanem a református tudományok iskoláját, a világhírű Leydeni Egyetemet”. „A gyermekeknek legyen széles szabadságuk az ugrálásra és futásra. A torna, a zene, kiabálás, színház, séták a legjobb eszközök a fegyelem elérésére. Segíti az erkölcsöt és szelídséget. Csak arra kell ügyelni, hogy a társalgás témája és a résztvevő személyek beszédei ne legyenek káromlások.” Az ember nemzetisége és nyelve drágább, mint a szabadsága, mert az elvesztett szabadságot vissza lehet szerezni, de a nemzetiséget sohase. „Adj számot! - Miről? Egészségedről! Erős vagy, egészséges és ezt nem használtad fel kellőképpen! - Tehetségedről! Mennyi tehetség szunnyad el és megy veszendőbe, mert nem fejlesztjük
Számadás Számüzetés
Strindberg s. gy.
Szánalom
Ismeretlen
Szavak
Ismeretlen
Szavak
s. gy.
Szegénység
Szégyen Szégyenkezés
Bánk József
Gandhi Kamondy László
Székely
s. gy.
Szellem
Bánk József
Személyiség
Kopp Mária dr.
ki!… Időről! Az idő pénz!… Mire hasznáéltunk annyi drága időt? Haszontalan dolgokra vesztegettük, fecséreltük, s aztán panaszkodtunk, hogy semmire sincs időnk. - Lelkiismeretedről! Minden gondolatodról, stavadról, cselekedetedről el kell egyszer számolnod. - ó, de nehéz is lesz az! … Ki és mi voltál? Mit gondoltál? Mit akartál? Mit tettél, vagy mit nem tettél? /…/Mit is válaszolok majd ezekre?” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 336. Old./ “Készen vagyok az élettel! A mérleg elkészült. A Bibliára mutatva: - Ez az egyedüli valóság!” Számüzetéssel büntették Aristidest, aki égre emelt kézzel kérte Istent, hogy Athénre hozzon olyan időt, melyben a honfiak őt fogják visszakívánni. (s. gy.), „A verejtékes szorgalommal szemben mindig van valami meghatódottság és szánalom.” (s. gy.) „Ha a szavak sírni, vérezni, elvérezni és meghalni tudnának, akkor ennek a szónak „szeretet” kellene sírni, vérezni, elvérezni és meghalni a visszaélés miatt, amit vele űzünk.” Csupán érdekességként szeretném megemlíteni, hogy Richard Dickson, amerikai tanár három év alatt megszámolta a Biblia szavait, mellyel naponta 8 órát töltött el. Munkája eredményeképpen közzé tették, hogy a Szentírásban 31. 173 vers, 773. 692 szó és 3. 566. 480 betű van. Isten neve 6. 855 alkalommal fordul elő. (s. gy.), “Senki sem olyan szegény és elhagyatott, mint az, aki Istent elvesztette, mert az mindent elvesztett! Az ilyen ember mellett ott van a természet végtelen holtteteme, amelyet nem irányít és nem tart össze egy világszellem, és amely síba készül. Mindaz, amit az ember tesz, csak ennek a tetemnek növelése…” /Vasárnapok Ünnepnapok: 22. Old./ Az elnyomatás nem csak az elnyomottnak a fájdalma, hanem az elnyomónak a szégyene is. “Felnőtt ember az, aki szégyenkezés nélkül tud a gyerekek és az öregek szemébe nézni.” (s. gy.) Használható: Máté 24,23. - Valaki azt állapította meg rólunk, hogy mi, erdélyi magyarok a félemberek földjén lakunk. Lelkünk tele van ábrándokkal, melyekre a legtisztább napfény ragyog, de ábrándjainknak soha nem tudnak kinőni szárnyai. Kezdtünk mi sokat és nagyot, de a végét ki nem vártuk semminek. Két kezünkkel felnyúltunk az égig, de szívünk közepén egy darab kopár mezőség hever. Mi voltunk az örök kezdet és az örök félben maradás. Mi voltunk az örök sietők, s az örök későn érkezők. Nem hiszem, hogy volna a világon hely, ahol annyi a derékban kettétört élet, mint itt. Sorsunk értetlenül rázza le terveink gyümölcseit. S mindennek ellenére száz, ezer csalódás után is kezdjük mindig elölről. Vajon nem éppen most érkezett-e el az idő, mikor bebizonyíthatjuk ennek az ellenkezőjét? „Az állat és ember között a szellem világa áthidalhatatlan válaszfalat emel. Az esezsség folyománya az akarat.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 297. Old./ “Modern paradoxon: az érett személyiség nem ideális fogyasztó, az ideális fogyasztó a kapcsolataitól, céljaitól megfosztott szorongó ember. Az emberi kapcsolatok is fogyasztási cikké válnak. Miért hagyjuk, hogy a fogyasztói társadalom érdekei irányítsák a társadalmat?” (Család és társadalom)
Személyiség
Szentírás
Kopp Mária dr.
Maklári Pap Lajos
Szentlélek
Bánk József
Szenvedély
Bánk József
Szenvedés
Váróné Tomori Viola
Szenvedés
s. gy.
Szenvedés
Babits Mihály
Szenvedés
Goethe
“Az emberi személyiség, a megszülető ember biológiailag, de főleg pszichológiailag rendkívül éretlen. Tehát az a közeg, amely az újszülöttet körülveszi, de már a méhben fejlődő megzatot is, hihetetlenül fontos mind biológiailag, mind pszichológiailag. Az első időszak, az első három év anya-gyerek, illetve szülő gyerek kapcsolata meghatározó az ősbizalom állapotának a kialakulásában.” (Család és társadalom) A tömjénnek, pl. nincs szaga, amíg tűzre nem teszik; a mustármagnak sincs íze, míg össze nem törik. Így a Szentírásnak is csak akkor lehet megérezni hatását, amennyiben átfolyt az ember szívébe, vérébe. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), „A Szentlélek most is hat és működik az egyes emberek lelkében. Amint a szelíd tavaszi levegő és napsugár felolvasztja a tél fagyát s a májusi eső a kopár téli tájat viruló zöldellő élettel népesíti be és csak a hideg sziklákat hagyja kopaszon, hidegen és holtan, - így hat a Szentlélek is. Ahol a jónak hajszálnyi ereit is találja, ahol jó talajra lel, ahol az akarat nem ellenkezik a Szentlélek sugallatával, az ilyen lelket megtermékenyíti Isten szeretetével felmelegíti, új életet teremt benne. Csak kemény, makacs, gőgös szíveket hagyja érintetlenül.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 280. Old./ „Az elhagyott feleség keserű könnyei, a kitaszított gyermekek százai többet tudnának erről beszélni… az ember már csak egy hangra lesz figyelmes: a szenvedély szavára. A görög mondák szerint vannak félig ember és félig madár vagy hal lények, amelyek bájos hangjukkal a szigetre csalogatják a hajósokat és ha odamennek, kímélet nélkül széttépik őket. A bűnös e szirén hangokra hallgat csupán.” (Vasárnapok – Ünnepnapok: 189. old. ) Ha az átélt szenvedéseket leltározni és osztályozni lehetne, valószínűleg a „hiábavaló” szenvedések halmaza megdöbbentően nagy lenne. Nem szabad lebecsülni ezt, az életerőnket emésztő, emberi szíveket rágó kártevőt, mert sajnos, nem intézhető el ez egy kézlegyintéssel. (Egy simogatással gyakran igen). Minden, ami embernek fáj, fájdalmas, emberi nemünknek, s minden szenvedés, amit mi okozunk embertársainknak, méltatlan és embertelen. Pedig okozzuk naponta, s gyakran éppen szeretetből. Ezzel pedig kínozzuk az embert, akinek ha kétszáz annyi ideje és ereje lenne, az sem lenne elég a rá váró feladatok elvégzésére. (s. gy.) Hisszük és tudjuk, hogy az emberiség eddigi szenvedéseit e földön csak az ember okozta önmagának, állati szenvedélyeiből származott rossz cselekedeteivel. Hisszük és tudjuk, hogy az embernek hatalmában van erős akarattal és önneveléssel a lényében levő állati eredetű hajlamokat leküzdeni és szellemében a jó, az isteni eredetű tulajdonságokat gyarapítani, és uralomra emelni. Ki faraga valaha bennünket egészre, ha nincs kemény vésőnk, hogy magunkat vésne, ha nincs kalapácsunk, szüntelenül duló, legfájóbb mélyünkbe belefúró fúró. Szenvedésre lettünk mi. Falatját könnyel ki nem sózta még, Ki nem virrasztott terhes éjszakában, Álmatlan ágyon sírva, egymagában:
Szenvedés
Bánk Józsefpüspök
Szenvedés
s. gy.
Szenvedés
Ambros
Szerelem
Rabi 'ah bent
Szerelem
Moore, Thomas
Szerencse
Ismeretlen
Szerencse
Maklári Pap Lajos
Szerencse
Maklári Pap Lajos
Nem ismer téged, ó jóságos Ég. „Szükséges a szenvedés, mint olajbogyónak a sajtó, szőlőnek a prés, aranynak a tűz, fának a nyeső olló. A szenvedés sajtolja ki belőlünk a szeretet és megértés borát és az irgalmasság olaját.” (Vasárnapok – Ünnepnapok: 182. old. ) “Ahol kéményfüst van (ahol ember lakik) , ott szenvedés is van.” (Régi mondás) (s. gy.), Annyi s szenvedés az életben, hogy a halált inkább várt vendégnek, mint bntetésnek nézhetjük. Életünket röviddé tette Isten, hogy a nyomoroknak, melyeket legyőzni képesek nem vagyunk: Minél előbb végük szakadjon. „A szerelem egy óceán láthatatlan partokkal, partok nélkül. Ha bölcs vagy, nem úszol benne.” /A vadló: A megrészegült univerzum: 64. Old./ (s. gy.) „A szerelem illizíó. Ezt a súlyos igazságot jobbára saját tapasztalatból ismerjük meg, kapcsolatok végén, a szerelmi fellángolások másnapján, avagy mikor a tündri érzelmek sugallatára kötött házasságban azok szertefoszlanak. Vannak párok, akiket a sors egy életre megajándékoz a szerelem “illúziójával”, akik úgy élnek együtt, hogy a szemük elfátyolozottan tekint a másik „valódi” természetére. Teljes joggal tünődhetünk el rajta, hogy vajon az ilyen illúziók szükségképpen részei-e az életnek, vagy jobban tesszük, ha a jövőben igyekszünk őket elkerülni.” /A lélek rejtelmei: 165. Old./ (s. gy.) A szerencse tehát nem kívülről jön, hanem az emberi lélek mélyén fakad. Szerencsés, vagy boldog nem is lehet más, csak, aki lelkileg elég erős, hogy az élet legszebb ajándékát el ne szalassza. Aki boldogságra születik, annak kezében a vizes köcsög ékköves aranykehellyé válik, aki nem születik boldogságra, annak a kezében az ékköves aranykehely sem ér többet, mint a vizes köcsög. Policrates, samosi fejedelem minden válallkozásában szerencsésnek tudhatta magát, s ezért saját magának valamilyen szomorúságot akart okozni, nehogy a sok szerencse után valamilyen kedvezőtlen állapot törjön rá. Elhatározta, hogy drága gyűrűjét beledobja a tengerbe. Elhatározását végre is hajtotta, ám megtalálta a gyűrűt egy halász, aki visszajuttatta a fejedelemnek. Nemsokára utol érte a szerencsétlenség, mert megfosztották trónjától és életét vették. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Erősebb lélekre van szükség elfogadni a szerencsét, mint kiállni a szerencsétlenséget. A szerencsétlenség általában rákészülve, a szerencse pedig készületlenül talál. A szerencsétlenséget mi hordozzuk, a szerencse pedig minket. A szerencsétlenséget elhordozni többnyire van erőnt, de a szerencséhez ész kell, amire többnyire nincs lehetőség. Egyik részen szenvedően, másikon pedig cselekvően veszünk részt. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.),
Szerencse
Szerencsétlenség
Ismeretlen
Maklári Pap Lajos
Szeretet
Tillich, Paul
Szeretet
Tolsztoj
Szeretet
Ismeretlen
Szeretet
Moore, Thomas
Szeretet
Ismeretlen
“Neked szerencséd volt nagyapa! Életben maradtál! Nem győztél, de visszajöttél. Édesanyádat nem találtad, a házatokat szétszórta a bomba. A menyasszonyod már nem várt; férjhez ment egy másik katonához, aki előbb jött haza. A testvéred “hősi halált” halt. A legjobb barátod eltűnt a harcban, senki sem hozott hírt róla.” (s. gy.) Az egyiptomiaknál törvény volt segteni a szerencsétleneken. Aki elmulasztotta ezen kötelességét, azt halállal büntették, vagy amennyiben nem segített, vagy nem segíthetett, akkor köteles volt az erőszakot elkövetőt feljelenteni. Ellenkező esetben börtönbüntetéssel sújtották, illetve három napos éhezésre ítélték. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Tillich az egyénen belüli megosztottságról szól szentbeszédében, a belső szakadásról és ennek a kapcsolatokra tett hatásáról. „Szakadásunk abban mutatkozik meg, hogy képtelenek vagyunk a nagy és könyörületes isteni szeretetre önmagunk iránt. Leszakadtunk létezésünk titkáról és nagyságáról.” Tillich válasza nem a tudás, hanem a szeretet: „Amikor a régi kényszerűségek uralkodnak bennünk, amint évtizedek óta, amikor az öröm és a bátorság a kétségek martaléka lesz, ebben a pillanatban olykor egy fényhullám tör be sötétségünkbe, és mintha egy hang azt mondaná: <El vagy fogadva. El vagy fogadva.<“ /You are Accepted, in the Shaking of the Foundations: 158-161. Old./ (s. gy.) Olyan könnyű azokat az embereket szeretni, akiket nem ismerünk, akikkel sohasem találkoztunk… Azt a felebarátodat szeresd, akivel együtt élsz, s aki terhedre van. (s. gy.) Rá szeretnélek vezetni arra, hogy a karácsonyi ünnep legdrágább kincse: a szeretet. Anélkül nem tudunk ünnepi hangulatot teremteni, s nem tudunk közeledni ahhoz a boldog országhoz, melyről Jézus álmodott. Egy történettel világítom meg ezt a gondolatot: A háború előtt kezdődik az elbeszélés. Az édesapa, aki a gyárba járt, nehéz körülmények között tartotta fenn családját: magát és három gyermekét. Amikor közeledett a karácsony, alig tudta a legszükségesebb ennivalót és fát beszerezni az ünnepre. Ajándékra nem telt. Karácsony estéjén a három fiú izgatottan várta haza édesapját, de mikor ő csak egy zsák féval érkezett haza, a legkisebb zúgolódni kezdett. Az édesapa ünnepi ajándéka egy csók volt gyermekei számára, de a legkisebb nem fogadta el és haragosan megjegyezte: Miért nem játék, képeskönyv, vagy cukorka. Egy csók, az semmi. A háború következett. Az édesapa bevonult katonának. Fogságba esett. Esztendők múltak el és a kisfiú nem érezhette édesapja közelségét. Végre a negyedik év karácsonyára hazaérkezett és ekkor a fiú könnyes szemmel borult édesapja nyakába. Nem kérdezte, hogy mit hozott, hanem sírva így szólt: „Csak egy csókot édesapám!” (s. gy.) „Egy lélekteli kapcsolatban az embert meglepetésként érheti, de nem sújtja porig egy-egy váratlan fordulat attól, akit szeret.” /A lélek rejtelmei: 50. Old./ (s. gy.) A világháború alatt az amerikai hajóraj éppen megakart támadni egy szigetet, midőn az egyik katonának a blúza a tengerbe esett. A harc megkezdése közel volt, s a katona engedélyt kért, hogy a
Szeretet
Ismeretlen
Szeretet
Ismeretlen
Szeretet
Pócs Lajos
Szeretet
Bánk József
Szeretet
Szeretet
Tolsztoj Leo
s. gy.
blúzát kimenthesse. Midőn az engedélyt megtagadták tőle, belevetette magát a tengerbe s nemsokára a blúzával együtt kapaszkodott fel. Gyáva szökevénynek nevezték. Azonnal lefogták és a harc befejezése után hadbíróság elé állították. A bíróság börtönbüntetésre ítélte. Az ítélet kihirdetése után az elnök megkérdezte a katonától, hogy miért ugrott egy ócska blúz után a tengerbe? A katona akkor elővett egy képet és azt mondta: „Az édesanyám”. Az elnök megsimogatta gondterhelt arcát és így szólt: Aki édesanyja képéért életét veszélyezteti, a hazáért is feláldozza azt. A büntetést elengedte. A blúzban édesanyja képe volt és nem számolva a veszéllyel, a parancs áthágásának következményével, utána ugrott és kimentette azt. Míg sírsz te itt, Csak azt ne hidd, Hogy Isten nem szeret, Hogy elfelejthet Egy afrikai, fiatal szerecsen rabszolga a keresztény hit felvétele után még hűségesebben ragaszkodott urához és teljesítette kötelességét. Ura ezért a többi rabszolga felügyelőjévé nevezte ki. A telepítvényesnek szolgája iránti bizalma annyira megnőtt, hogy egy alkalommal újabb rabszolgák vásárlásával magával vitte a rabszolga piacra. A vásár alig, hogy megkezdődött, az ifjú egy halvány, beteges, megélemedett szerecsent pillantott meg a többi között. Megörült neki, addig kérte urát, amíg azt neki vásári ajándékul meg nem vette. Az ifjú az első perctől kezdve a legszívélyesebb bánásmódban részesítette az öreget, - úgyannyira, hogy végül magának, a telepesnek is feltűnt, s egy alkalommal megkérdezte: _ Talán atyád neked ez az ember? Nem uram – felelte az. Miért szereted mégis őt annyira?- Mert ő az én ellenségem. Ő volt az, aki egykor engem a rabszolgapiacra elhurcolt, s ott néhány pénzdarabért a szolgaságra eladott. Én pedig az én Bibliámból ezt olvasom: Ha a te ellenséged éhezik, adjál, hogy egyék, ha szomjazik, adj innia, hogy ekként méltó gyermeke légy mennyei Atyádnak. Egy háztulajdonos a háza tetején levő szélkakasra ezt íratta: Az Isten szeretet.Egy gúnyolódó megkérdezte, hogy azt akarja ez jelenteni, hogy Isten szeretete olyan váltakozó, mint a szél járása? Nem – felelt a kérdezett, - hanem azt jelenti, hogy Isten szeretete állandó és változatlan, akár innét, akár onnét fúj is a szél. (Példák gyűjteménye) „Isten a szeretet (1 Jn 4,9). Egyszer megszűnik a hit, a remény, de megmarad örökre a szeretet! Ez a többi erény motorja, egységesítő princípiuma.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 321. Old./ „Igen, a szeretet!… Ez a lényege a léleknek. Szeretni felebarátunkat, szeretni ellenségeinket, szeretni mindent és mindenkit: ez annyit jelent, mint minden megnyilvánulásban szeretni Istent. Nem tudunk szeretet nélkül élni. Az még talán lehetséges, valami módon, hogy bennünket nem szeret senki, de az, hogy mi magunk ne szeressünk senkit, az lehetetlenség s tökéletesen ellenkezik az emberi természettel.”” A Quo Vadis regény egyik szuggesztív lapja az, ahol Vinicius megkérdezte Péter apostolt: „Görögország teremtette a szépséget és bölcsességet, Róma a hatalmat; de a keresztények mit tettek?” Mi hoztuk a szeretetet - válaszolta Péter. (s. gy.),
Szeretet
Bánk József
Szeretet
Max Roger
Szeretet
Pósa Lajos
„Szeretet: annyi, mint szíved kiveszed és a másik ember kezébe teszed, nem törődve vele, hogy ki, micsoda, milyen felfogású. Embertársad ő, ki mögött Krisztus áll. Érte teszed, aki, ha durván eldobnák is, felveszi a te megsebbzett szíved.” /Vasárnapok Ünnepnapok: 366. Old./ „Ha Krisztus csak ezt az egy mondatot mondotta volna: Szeresd felebarátodat, mint magadat, már ezzel a világ megváltója lett volna, mert e parancs teljesítésén áll a világ megváltása minden rossztól!” Nagyobb kincs e földön Nincs a szeretetnél… Örülj, ha valaha Valami jót tettél, Nagyobb kincs e földön Nincs a szeretetnél. Hogy nyoma ne vesszen, Hogy ne legyen vége: beírja az Isten Csillagos könyvébe, Hogy nyoma ne vesszen Hogy ne legyen vége, Ha csak egy könnyet is Egyszer letöröltél: Édesebb öröm az Minden más örömnél. Ha csak egy könnyet is Egyszer letöröltél. Mikor rá se gondolsz, Mikor nem is várnád: Isten két kezéből Ezer áldás vár rád, Mikor rá se gondolsz, Mikor nem is várnád.
Szeretet
Bánk József
Szeretet
Bánk József
(A szeretet) „Igaz, aki velem együtt dolgozik, vagy egy asztalnál étkezik: talán másképp gondolkozik, talán másképp érez, másképp viselkedik. Ez némi korlát… - A felebaráti szeretet azonban hidat épít minden szakadékon át. Szívemet odanyújtom a másiknak, ha kezemet ellöki, eltaszítja is, ha félreért is… Rizikó nélkül nincs szeretet!” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 362. Old./ “Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Örökké régi és örökké új parancs! Új minden évben, új minden szükségben. Új, mert az embereket állandóan kell figyelmeztetni rá. Új szeretet az új szükségben!. Milyen legyen ez a szeretet? Olyan szeretet, amely jóságos s beleéli magát embertársai sorsába, lelkébe, helyzetébe. Nem vesz mindent egységes séma szerint. Individuális szeretet! Egyéni szeretet! Olyan szeretet, amely nem keresi a magáét, a maga dicsőségét. Olyan szeretet, amely mindent eltűr, megvetést és hálátlanságot… Olyan szeretet, amely a belső jóakatrattal külső
Szeretet
Bánk József
Szeretet
Bánk József
Szeretet
IX. Pius pápa
Szeretet
Bánk József
Szeretet
Bánk József
Szeretet
Bánk József
segítőkészséget párosít, amely a testi szükséggel együtt a lelki szükséget is itápolja.” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 584. Old./ “Az ember szeretete mégis mily kicsiny! Milyen keveset gondolunk Istenre, pedig akit, vagy amit szeret az ember, arra gyakran gondol. - Mily sokszor gondol hű barát jó bartájára, ha távol van is. Mily sokszor gondol a gyermek szüleire, ha meghaltak is. Mily gyakran, szinte állandóan gondol jegyes jegyesére. Mily gyakran gondol a pénzsóvár ember vagyonára: annak él. Mily gyakran gondol ételre, italra az, aki szeret mulkatozni. - Gondolunk szórakozásra, utazásra, ruhára… mindenre, - csak Istenre nem. Pedig Ő a mi legjobb barátunk! Mindenre ügyelünk, csak Istenre nem, pedig Ő lelkünk Jegyese. Mindenre figyelünk, csak Istenre nem, pedig Ő a mennyei Atyánk. - Mindenre gondolunk, csak Istenre nem, pedig Ő ételünk és italunk /…/.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 393. Old./ “Ha az anya nagyon szereti gyermekét, ezt mondja neki: Egyetlen életem; ha a jegyes igazán szereti jegyesét, azt mondja, te vagy egyetlen életem. Örömben és bánatban, keltemben és fektemben bármerre megyek, mindig csak teveled álmodok. Tehát az élet kifejezés a nagy szeretet spontán kifejezése.” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 543. Old./ “A legfontosabb szerep a szeretetnek jusson, mely a tökéletesség köteléke (Kol 3,14). Mennyire tévednek azok a meggondolatlan újítók, akik egyedül az igazságosságot, mégpedig a kölcsönös igazságossáégot követelik, a szeretetet pedig gőgösen elvetik! Igaz, a szeretet nem pótoljatja a köteles és jogtalanul megtagadott igazságtalanságot. Ámde, ha az ember mindent megkap, ami az iagzság szerint megilleti, még mindig tág tere nyílik a szeretetnek. Még a leghívebben kiszolgáltatott igazságossáég is legföljebb a szociális harcok okait szüntetheti meg,a szíveket egyesíteni a lelkeket kapcsolni sohasem tudja.” ( IX. Pius pápa Quadragessmo Anno (1931) körleveléből) IX. Pius pápa, “Szeretjük hazánkat és annak jólétét és boldogságát a szeretet és igazságosság erényének határain belül, legfőbb földi jónak tekintjük. - Szeretjük hazánkat; a helyet, ahol először kulcsolta imára kezünket drága jó anyánk, - a helyet, ahol bölcsőnk ringott, - a kertet és udvart, ahol gyermekkorunkban játszadoztunk, - a temetőt, ahol eleink pihennek. Egy költő sem fejezte ki jobban egy nemzet szívverését, mint a nagy Vörösmarty: “A nagyvilágon e kívül Nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors keze, Itt élned s halnod kell.” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 580. Old./ “A legönfeláldozóbb az a szülői szeretet, amellyel az anya Istenért és Istenben szereti gyermekét. A legszebb az agyermeki szeretet, amely Istenben és Istenért szereti szülőjét. A legtisztább, a legideálisabb az a jegyesi szeretet, mely az Istenben és az Istenért szereti jegyesét. A leghűségesebb az a hitvesi szeretet, mely Istenben leli forrását. A legönfeláldozóbb az a felebaráti szeretet, mely Isten szeretetéből fakad. Az Isten szeretete megtisztítja szívünk érzelmeit minden salaktól, az önzés és érzékiség rozsdájától. Visszaadja a szeretetnek igazi lángját, tüzét, erejét és hatalmát!” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 468-469. Old./ “Istent szeretni -a tisztaság első feltétele. Tökéletesen tisztának lenni annyit jelent, mint olyat szeretni, aki, vagy ami szeretetre méltó, túlzás és fukarság nélkül. Nehéz tisztának maradni, amikor
Szeretet
Bánk József
Szeretet
Bánk József
Szeretet
Bánk József
Szeretet
Leibnitz
Szeretet
Salamon Magda
Szeretet Szeretet
Demokritos Ismeretlen
Szeretet
Zelk Zoltán
Szeretet
Babits Mihály
szeretet
Sík Sándor
Szeretet
Török Tamás
a vak ösztönök követelödznek! A rossznak is meg van ám az alakító hatása, azért kell állandóan a jóra néznünk…” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 516. Old./ “A szeretetnek igazi útja az Isten felé vezet. Ha letér ez útról, olyan lesz, mint a rohanó gyorsvonat, amely előtt fölszaggatták a síneket. Olyan lesz, mint a hulló meteor, mely őrülten rohan és mindent, ami útjába esik, összezúz. Aki jól tud szeretni, au ma is boldog és boldogságot, békét, megelégedést áraszt maga körül. Akinél a szeretet megtéved, az átokká lesz önmagára és embertársaira nézve egyaránt.” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 467. Old./ “Krisztus országa az igazság, szeretet és béke országa. A szeretet országa. - Két alapköve: Az Isten és felebaráti szeretet. A szeretet épít - a gyűlölet rombol. A szeretet emel - agyűlölet lehúz. A szeretet vonz - a gyűlölet taszít. A szeretet melegít - a gyűlölet fagyaszt. A szeretet örök - a gyűlölet mulandó… Arról ismernek meg bennünket, hogy szeretjük egymást.” Bánk Józsefpüspök “Addig nemes ez a szeretet az ember szívében, amíg benne lobog ez az Isten után való vágy, hajlam és törekvés. Amint az kiveszett belőle, megálla ateremtményeknél. Mihelyt megáll, olyan lesz, mint az állóvív, magába szívja a sarat, az agyagot, teljesen eliszaposodik…” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 467. Old./ Szeretni annyi, mint mások boldogságában lelni meg magunk boldogságát. “Leül egy asszony, leül fris bánatával, levelet ír, hogy segítsen egy hatéves és egy kilencéves kisgyereken, hogy megpróbálja őket a szeretet közelébe juttatni. Bizonyára sokat tud a szeretetről…” (s. gy.) Senki sem szereti azt, aki senkit sem szeret. “Gyakran látjuk, ogy mennyire szeretik a nagyszülők unokáikat és az unokák szívéhez milyen közel van a sír szélén álló nagyszülő. Mintha a nagyon öregek titkos kapcsolatban lennének a nagyon kicsinyekkel. Egymás felé tartják karjaikat. (S.gy.) Csapások között is szeretni… „…Ez a hűségem: Én már hólepte szívvel élek, de mindenki emberfiának napsütötte sorsot remélek…” (Viharban, napsütésben) Szenvedni annyi, mint diadalt aratni: Ó hány éles vasnak kell rajtunk faragni, Míg méltók nem leszünk, hogy az ég Királya Beállítson majdan szobros csarnokába… (Psychoanalysis christiana) Élni, és imádkozni, semmi mást: Hétszer napjában: megbocsásd! És hetvenhétszer: megbocsátok! ( Hogy mit szeretnék?) “A 16. század határkő Európa történetében. Ekkor szabadult fel a szellem az egyház gyámkodása alól, alakult ki egy autonóm értékrendszer, született meg az egyéniség tisztelete, eszmék és tapasztalatok szabad kicserélését, a vallásos nézetek közeledését,
Szeretet?
Ismeretlen
hogy az emberek egymás személyét és hitfelfogását kölcsönösen tiszteljék, s egymással békében éljenek. Mindez egyet jelent a szabadságban megnyilvánuló emberszeretettel.” /Dr. Erdő János, “Dávid Ferenc biblicizmusa” c. munkából idézett /Unitáriusok; 37. Old./ De… de… de… Szeretlek téged, áldott Uram, S vágyom, hogy akaratod tegyem: De a bűnös egyháztagoktól Oh, kérlek, szabadíts meg engem. Szeretem a te szent egyházadat S lakozásodnak földi helyét: De, amíg Gergely lesz a papunk, Én nem viselem semmi terhét. Köszönöm Neked hangomat, S az énekre ihlető erőt: De, amíg Nagy Pál lesz a kántor, Az énekben nem segítem őt. Asztalodra a drága Jézus Kegyelmének jelét helyezed: De, ha Kis Bálint is oda járul, Sem bort nem veszek, sem kenyeret. Mindenem, mikkel megáldottál Tőled jöttek, s a tieid azok: De, ha Tóthnét is segélyezik Adakozásban részt nem veszek.
Szerettetés
Szerzés
s. gy.
Kormos Valéria
Könyörgöm Hozzád esdekelve, Készíts nekem a mennyben helyet: Égi lakást, - De kérlek Uram, Semmiképp sem Nagyné mellett. Hat mód arra, hogy megszerettesd magad az emberekkel: 1. Mutass őszinte érdeklődést mások iránt. 2. Mosolyogj. 3. Sose feledd el, hogy minden embernek az egész anyanyelvéből a saját neve hangzik a legédesebben és az a legfontosabb. 4. Légy jó hallgató és ösztönözz másokat arra, hogy ők magukról beszéljenek. 5. Beszélj olyan dolgokról, melyek a másikat érdeklik. Őszintén éreztesd a másikkal, hogy kettőtök közül ő a fontosabb. Mindenki szeretne valamit szerezni. Amíg gyermekek vagyunk, simogatást, játékot, később egyre többet. Szerelmet, vagy szeretetet. Barátságot, egy mosolyt. Egészséget. Mivel a dolgok nemcsak rajtunk múlnak, gyakran előfordul, hogy le kell mondanunk róluk. És akkor megpróbáljuk pótolni valamivel. Amit megkaphatunk. Pénzzel, munkával, ügyességgel, szerencsével. Tárgyakkal bástyázzuk körül magunkat. Megszokjuk őket, mert kényelmünket szolgálják. Némely dolgokhoz mániákusan ragaszkodunk, el sem tudjuk képzelni nélkülük életünket. Ez még nem baj, még elviselhető. A baj ott kezdődik, amikor a javak
Szidalom
Moore, Thomas
Szív
Szív
Bánk József
Szív
Einstein Albert
Szív
Bánk József
Szív
Pascal
Szivélyesség
Szó
M. Cato
Ismeretlen
Magyari Lajos
megszerzése az önzést, kegyetlenséget, kicsinyességet, gyülölködést, gátlástalanságot szabadítja fel. Amikor a szerzés nem az embert szolgálja, hanem éppen emberségét, tisztességét pusztítja. Hol a határ, amely egyiket a másiktól elválasztja? /Nők Lapja 1975. 24. Sz.. / (s. gy.) M. Cato így szólt egy bizonyos őt szidalmazó, jellemtelen embernek: Veled szembe nem állok, mert fegyvereink különbözők. Te tudsz mást káromolni és gyalázatban élni, én egyiket sem értem, és nem is szoktam. (s. gy.), „A szív útjának meg van a maga külön titka. Amikor megpróbáljuk megérteni, hogy miért köttetnek kapcsolatok, és miért bomlanak föl, miért éltető erő az egyik család és pusztító a másik, miért bírnak ki egyes barátságok hosszú távolléteket és késhegyre menő vitákat, amíg a többiek egyszerűen elmúlnak, akkor szemtől szemben találjuk magunkat az emberi szív ismeretlen mélységével.” /A lélek rejtelmei: 11. Old./ (s. gy.) „Volt-e szívünk magunkhoz és volt-e szívünk másokhoz? Volt-e szívünk ahhoz, hogy legyűrjük önzésünket, a hiúságunkat, a türelmetlenségünket, az irigységünket, a részvétlenségünket? Megsimogattuk-e édesanyánk kezét, vagy apánk redőző homlokát? S ha földi ruhában nem járnak már közöttünk, hívtuk-e őket, szólítgattuk-e őket az emlékezés néma szeretetével? Volt-e meleg szavunk hűséges élettársunkhoz? Megosztottuk-e a gondot, a bajt,a gyötrődést? Tudtunk-e mindig emberek lenni? - Nézzünk magunkba Testvérek!” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 366. Old./ „A mának a problémája nem az atomenergia, hanem az emberi szív.” “A szív az emberi szervezet motorja, a mindent hajtó, mozgató erő! Ha a szív egészséges, az egész ember egészséges. Ha a szív beteg, az egész ember beteg. Ha a szív megáll, az ember halott…” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 464. Old./ Pascal azt ajánlja mindenkinek az egyik könyvében, hogy a szívünk Istennel szemben legyen mindig olyan, mint egy gyermeké. Barátaink irányában a szívünk legyen olyan, mint egy anyáé és önmagunkkal szemben pedig a szívünk legyen olyan, mint egy bíróé. /S.gy. / Légy szívélyes az elismerésben és a dicséretben bőkezű. Ne félj az ellenségeidtől, akik megtámadnak. A barátaidtól félj, akik hízelegnek. Keltsünk mohó vágyat a másik emberben. Aki ezt követi, azé az egész világ. Aki nem képes követni, az magára marad. Szó Mint kagyló testébe fogadott gyöngyét (pedig valami véletlen áram sodorta), Óvom a szót, a hazulról hozottat. Idegen csendben rügyezik ki bokra. Húsomba takarom: növekedjék: fájdalom árán is tisztuljon a fénye – árulóm lehet ő, lehet menedékem: halálos páncél a kettőnk kötése. Nyelvem alól szikrázva felmutatta, ha arra kért egy szelíd idegen
(napnyugati királynak mondott érte, és megcsókolta a kezem).
Szó
Bánk József
Szó
Bánk József
Szó
Bánk József
Szófogadás
Nemes János
Szokás
Moore, Thomas
Szolgálat
s. gy.
Szolgálat
Polykarp
Szolgálat
Bánk József
(Csoma Sándor naplója) (s. gy.) „Valóban egy szeretetlen szó, egy tisztátalan szó, egy haragos szó, egy igazságtalan szó olyan, mint egy szikra, olyan, mint egy mérges nyíl, amely halálos sebet üt az ember szívén. Olyan, mint egy hógolyó, amelyet talán egy kismadár lába indít meg, mind nagyobb lesz, míg végül, mint lavina, falvakat temet maga alá.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 358. Old./ “A szó nagyhatalom! Respektáljuk és vigyázzunkr eá! A négyszemközti szó is, a bizalmas beszéd is! Jóakaratú figyelmeztetésre sokszor évtizedek múlva is hálásan gondolunk vissza. A négyszemközti csábító beszéd és szó miatt egyszer szégyenben ég egész valónk…” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 42 . Old./ “A szó a szószéken! Szószékünket százak és ezrek veszik körül szomjazó lélekkel. Ó. Mennyire kell vigyázni, hogy Isten igéjét hirdessük és ne profán szavak szentségtelenítsék meg Isten házát.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 43. Old./ Közvetlen a háború kitörése előtt az ilavai fegyház udvarán egy 21-22 éves rabot végeztek ki többszörös gyilkosságért. Mikor a bitófa alá vezették, engedélyt kért arra, hogy még egyszer megszólalhasson. Mikor az engedélyt megkapta a következőket mondta: „Nagyon sajnálom, hogy nem fogadtam szót édesanyámnak és az bánt leginkább, hogy neki miattam kell szégyenkeznie”. (Anyák napja népiskolákban) „A család, házasság, vagy a barátság helyhez ragaszkodó sajátosságai nem egy szemvillanás alatt tárulnak fel, sőt évekbe is beletelhet, amire megnyilvánulnak. Az idő múltával és a tapasztalatok gyarapodásával fedezzük csak fel az egyes emberek különös természetét és szokásait.” /A lélek rejtelmei: 266. Old./ 1581-ben kiadták a Holland Függetlenség nyilatkozatot, melyben bejelentették a hasburgoktól való elszakadást. A nyilatkozat teológiai indoklása a következő volt: „Isten nem azért teremtette a népet, hogy a fejedelem szolgája legyen, hogy az ő akár jó, akár rossz parancsainak engedelmeskedjék, ellenkezőleg, Isten a fejedelmet teremtette alattvalói érdekében”. Következik ebből, hogy a zsarnok fejedelmet /a spanyol királyt / a nép nevében az országgyűlés megfosztja a tróntól. Polykarp püspök vártanú és egyben János apostol tanítványa volt. J. u. 155-ben aggottan vonszolták törvényszék elé, ahol a bíró arra kérte, hogy tagadja és átkozza meg Jézust. Erre ő azt válaszolta, hogy: „86 éve szolgálok Krisztusnak. Ő sohasem bántott engem. Hogyan káromolhatnám én Őt, az én Királyomat és Megváltómat!” Istent dicsőítő és magasztaló imádsággal, bátran és derűs lélekkel lépett a máglyára. (s. gy.), „Meg kell valósítanunk magunkban a szolgáló Krisztust. A mai világban is! … Mert nem az erő, hanem a szeretet menti meg a világot! Mit jelent szolgálni? Talán dolgozni? - Nem! - Inkább a másik javát keresni! Családban? A fiatalúr és kisasszony engedi, hogy a papa és a mama kiszolgálják!… Egy tapodtat sem segítenek szüleiknek. Ha valamit kérnek tőlük, azt hiszik, leszakad az ég! Olyan nehezükre esik. A házasságban? Folyik a harc az
Szolgálat
Bánk József
Szolgálat
Bánk József
Szomorúság
Hock János
Szomorúság
Bánk József
Szomorúság
Assziszi Szent Ferenc
Szomorúság
Bánk József
Szónok
Agesilaus
utolsó szóért! Mindegyik csak a maga igazát keresi! Hallgatni, engedni, belátni, hogy a másiknak is lehet igaza, ezt nem! Miért pont én engedjek? Igazán nem értem, miért nem engedhet ő? - És kész a békétlenség, az ellenségeskedés… Hamarosan pedig a válás! ””A hívő kereszténynek két dologra mindig készen kell lennie: az egyik a szenvedés, a másik a halál. - A kettő egy! A halál a keresztény ember számára az isteni szeretettel való egyesülés, Aki láthatatlanul kitárja felénk karját. - A homályban jó hinni a fényben. A könnyek között jó hinni az örömben. A halálban jó hinni az életben. Jó a halál szemébe nézni a remény szemével.! Amint egy szent jelezte a cella falaira mutatva: Számomra a halál e fal. Ez leomlik és én az Úr karjai közé esem. Ez a szenvedés keresztény értelme, amely a béke titkában zárul.” /Bánk József: Vasárnapok - Ünnepnapok: 212. Old./ “Két módon szolgálhatjuk az Urat. Gyakorlati életmóddal. Vagy szemlélődéssel. A módot az a hit és szeretet mondja meg, amellyel a napot átéljük. Isten szívesen néz az imádkozó és dolgozó kezére, ha mindent Isten dicsőségének előmozdítására teszünk.” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 421. Old./ “Tudunk-e mi is egy eszme szolgálatában állni? Tudunk-e mi is önzetlenül más érdekében dolgozni és önmagunkat háttérbe szorítani? Vagy pedig csakis az önzés minden cselekedetünk rugója? “ /Vasárnapok - Ünnepnapok: 30 . Old./ Bizony, bizony oktalan az ember, midőn az élet apró bajai és kellemetlenségei csak egyetlen pillanatra is szomorúsággal töltik el. Az élet örömei megkövetelik néha-néha a csalódásokat is, mint a napfény az árnyékot. E nélkül a földi életünk nem is lenne küzdelmes és főleg teljes. Hiszen a nagy kövek, ha nincsenek kicsinyekkel összeragasztva, nagyon rossz falat adnak. Az élethez hozzátartozik a bánat is. De azért a földi dolgokat mindig úgy kell tekinteni, ahogy vannak, és nem úgy, mint aminőnek azt te képzeled. Hiszen még a pesszimista Byron is így sóhajtott fel végső napjaiban: Adjátok vissza az örömet a fájdalommal s én újra élek, újra szeretek”. „Sokszor hajlamosak vagyunk arra, hogy a pesszimizmusnak, a szomorúságnak adjuk át magunkat. Elfelejtjük, hogy az ember örömre született. Sajnos Niestchevel kell ismételnünk: „A keresztények olyanok, mintha nem lennének megváltva. A keresztények félnek, sokszor szomorúak, mintha ez lenne a lélek igazi állapota!” Hol van a filmekben, a könyvekben, a drámákban az evangélium, a jó hír, az öröm diadalmas híre?!” (Vasárnapok – Ünnepnapok: 184. old. ) „Miért vagy szomorú? Megbántottad talán az Istent? Mert más okunk a szomorúságra nem is lehet. Ha így volna, hozd rendbe lelked ügyét a jó Istennel s ne terhelj másokat borús kedélyeddel!” “Tudjuk a szentigékből, hogy nem kell búslakodnunk az elköltözötteken és nem szabad szomorkodnunk, mint azoknak, akiknek nincsen reménységük. Csak azok siránkoznak a halál miatt, akik távol vannak a hittől és azt hiszik, hogy a jelnvaló élettel mindennek vége van.” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 606. Old./ Agesilaus, spártai király előtt azért dicsértek meg egy szónokot, mert semmit mondó tárgyról is képes volt beszédet tartani. Nem szeretem - jegyezte meg a király, még a vargát sem, ki kicsi lábra
Szórakozás
Ismeretlen
Szorgalom
Ismeretlen
Szorgalom
Deal, Corneggio
Szükség
Ismeretlen
Szükség
Alfons király
Szükség
Socrates
Szükség – gyönyör – bujaság Szükséglet
Demokritos
Socrates
Szülés
Nagy Ida
Születés
Lázár Edit
Születés
Maklári Pap Lajos
Születés
Bánk József
nagy sarut csinál. (s. gy.), Dáriusz, perzsa király, a legendás vagyon ura, annyira kifáradt a munkátlanságban és mlatozásban, hogy ezer aranyat ígért annak, aki számára új szórakozást talál ki. (s. gy.) Minden apai, nagyapai, tanítói intelem így kezdődik: „Légy szorgalmas fiam!” (s. gy.) „Ne légy csodálatos zseni, de légy csodálatosan szorgalmas és utoléred, vagy legalábbis megközelíted a lángész eredményeit.” (s. gy.) Mindenkinek szüksége van valakire, akivel gondját, örömét megoszthatja, de hogyan lehet idősebb korban ismeretségre szert tenni? (s. gy.) Alfons király, Sziciliából hajózva enni adott a hajót körülrepdeső madaraknak, melyek a kapott élelemmel tovább repültek. Erre a király a következő megjegyzést tette: Íme ilyenek az éd udvarlóim, ha szükségük van rám, eljönnek, ha nyertek tőlem hivatalt, vagy ajándékot, elrepülnek és vissza sem térnek addig, míg ismét nincs szükségük rám. (s. gy.), Socrates a vásárban járkált s felfedezve az eladásra kitett számtalan terméket így kiáltott fel: Milyen sok dolog van a világon, ami nékül el lehetek. (s. gy.), Három fürt van a szőlőtőkén: egyik a szükség, másik a gyönyör, harmadik a bujaság fürtje. Socrates megkérdezett egy ifjút, hogy van-e tudomása arról, hol lehet megtalálni a napi szükséglethez felhasználható táplálékot. Amikor az ifjú megmutatta, akkor azt kérdezte Socrates, hogy ismeri-e azt a helyet, ahol a lélek számára szükséges lelki táplálékot lehet beszerezni. Az ifjú képtelen volt egy ilyen helyre mutatni. Akkor kövess engem - mondta a bölcs, mert az képtelenség, hogy megleled a test táplálásához szükségeseket, viszont elhanyagolnád a lélek számára szükségeseket. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Azt mondják, a szülés élménye olyan a nőknek, mint a katonaság a férfiaknak. Beszélnek róla egymás között, meghányják-vetik százszor is minden részletét. Akkor alig értettem, mi ebben olyan nagy dolog. (s. gy.) „Senki nem rendelheti meg, hogy mikor jön a világra, s emly korszakban élje le az életét.” /Előre napilap: 1983 október 16.; (s. gy.)/ Négy, szüléshez közeledő nő lakott egy födél alatt. Elérkezett a szülés ideje: két fiú és két leánygyermek született. Az első: az igazság a gyűlölséget szülte; a második: a boldogság a kevélységet hozta világra; a harmadik a bátorság pedig a veszélyt; a negyedik a hűség a megvetésnek adott életet. Ezek, amikor felnőttek összeházasodtak. Gyűlölség úrfi elvette Veszély kisasszonyt, Kevélység úr pedig a Megvetés hölggyel állt össze. (Náthán und Jónathán - G.F. Harsdörfer meséi) (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), „Az ember születése a fájdalom és szenvedés ellenére is öröm. De az emberpalánta megjelenése a földön teli van aggdalommal… mi lesz a földi élet célja? A földi vándorúton milyen sek veszélynek lesz kitéve? Hová, merre tart, mi lesz belőle?” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 520. Old./
Születésnap
Bánk József
Születésnap
Bánk József
Szülő
Moore, Thomas
Szülő
Ady Endre
„Kedves szokás, hogy szüleink, szeretteink születésnapját különös figyelemmel, bensőséggel szoktuk megülni. Most mindnyájunk közös Édesanyjának, az Anyaszenmtegyháznak a születése napján tegyünk egy szál pünkösdi rózsát Édesanyánk lába elé legalább lélekben. Csókoljuk meg forró, gyermeki szeretettel áldó kezét, amely zsenge ifjúságunktól fogva vezet, felemel, vigasztal, erősít és /…/végigkíséri életünket… Mindig velünk van! Öleljük magunkhoz és mondjuk szívből: Bocsáss meg, hogy annyiszor szégyenkeztem az évezredek folyamán reád tapadt foltok miatt. Most látom csak igazán, hogy édesanyai szíved mindig megújul, örökké fiatal, modern és vonzó marad… Megígérem születésed napján, hogy ezután örömöd az én örömöm, bánatod az én bánatom, szenvedésed az én szenvedésem és dicsőséged az én dicsőségem lesz.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 279-280. Old./ „Születésnapra készülünk. Ha egy családban az édesanyának, vagy édesapának közeledik a születésnapja, a gyermekek titokban kedves ajándékokon törik a fejüket, hogy szüleiknek örömet szerezzenek. Ma nem egy család, nem egy közösség, nem egy város, vagy ország, nem Európa, hanem az egész keresztény világ, félmilliárd ember készül születésnapra.” /Vasárnapok ünnepnapok: 51. Old./ „Amikor emberek egymás között kapcsolataikról beszélnek, gyakran fordula szó a szülőkre. „Anyám szeszélyes érzelmi lény mondja valaki - és én is örököltem tőle ezt a vonást”. A szülőkről való nyilatkozás gyakran ok-okozati felhangot kap, de mélyebb szempontból a szüleinkről alkotott képünk fontosabb lehet, mint akármilyen megfigyelhető, direkt hatás. A képzeletben élő szülők olyan szülő-figurák, akiktől a lélek szintján nevelést, útmutatást, gátlásokat kapunk - mindazokat a dolgokat, amelyekben igazi szüleink részesíthetnek minket. A szüleinkről szóló történetek ezért nem csupán tényleges emlékek, hanem olyan történetek is, amelyek elmondják azokat a mítoszokat, amelyek szerint élünk, és amelyek meghatározzák az érzéseinket.” /A lélek rejtelmei: 51. Old./ (s. gy.) Apámtól, anyámtól jövén
Anyám hangjában szomorúság, Apám hangjában vad feledés. Jaj, be kicsiny az élet, Be kevés, be kevés. Hiszen ők cselekvék, hogy élek, Hogy sokat és nagyon akarok. Hallgatnak s én rettegve Érzem, hogy ki vagyok.
Szülő
Földes Irma
Be csoda, hogy vagyok és élek, Hogy nem unom meg és újra merek. Verset írok és holnap, Már holnap megyek. „De aki a szüleit elveszti, azon a napon válik véglegesen felnőtté, amikor rászakad az árvaság. És aki tiltakozik ma a ráháruló terhek
Szülőföld
Takarékosság
Gagyi László
s. gy.
Tanács
Metellus
Tanítás
s. gy.
Tanító
s. gy.
Tanúbizonyság
s. gy.
Tanúbizonyság
s. gy.
Tanulás
Ismeretlen
Tapasztalat
Ismeretlen
Táplálkozás
Shakespeare
ellen, az jövőre, vagy öt év múlva, egy sír mellett állva megérti, a tollamat kergető indulatot is. De akkor már késő lesz…” /S.gy. / Könnyű szél éledt, susogva motoszkált a szülőföld fáinak reszkető levelei között, s megfürösztötte őket a májusi éjszaka édes illatában. (A burkus háború) (s. gy.) Ami be nem jön a jövedelemből - mondta Plinius - beszerzem takarékosságommal, amiből aztán másoknak is juttathatok. (s. gy.), Metellus vezér nem igen szerette meghallgatni mások tanácsát, aminek következtében titokos tervei voltak. Egy valaki azonban unszolta őt: No vezér, most már mit fogsz tenni? Ő így válaszolt: Ha köntösöm tudná tervemet, még azt is eldobnám. (s. gy.), Némely állat tanítható. Augusztus császár 6000 pénzt fizetett azért a szajkóért, mely őt, mint győztest az actiumi ütközet után így üdvözölte: Ave Caesar victor! (s. gy.), A német példabeszéd szerint néhány erkölcsi tanító olyan, mint a harang. Másokat templomba hív, de maga nem megy be. (s. gy.), Lengyelország a 16. században és még ezelőtt is szívesen befogadott minden haladó eszmét. Művelt és nagyhatalmú nemesség, józan, természetes ésszel megáldott nép örömmel fogadott mindent, ami új és értékes volt. A 12. századtól kezdve a Vald Péter eszméi hazát találtak a lengyeleknél. Mielőtt az olaszországi Vicenzából az Isten egységét hirdető társaságot szétkergették volna, már Lengyelországban volt az unitárius eszméknek egy bátor hitvallója, és vértanúja Vogel Katalin személyében. Ez az egyszerű nő püspökök, kanonokok és egyetemi tanárok előtt bátran tett tanúbizonyságot az Isten egységéről a következő szavakkal: „Istennek olyan értelemben, mint az embernek, soha fia nem volt. Isten örökkévaló, valamint nem született és nem is halt meg. Minket tart fiai gyanánt és mindnyájan az ő fiai azok, akik a tőle rendelt utakon járnak”. E bátor, biztos hitet valló meggyőződést a krakkói püspök veszedelmes eretnekségnek minősítette, és Katalint felhívta, hogy meggyőződésével hallgasson. Mivel hogy Katalin asszony tudományát nem rejtette véka alá, máglyán megégették. Így lett Vogel Katalin Lengyelországban az unitárius hit legelső vértanúja. /Unitárius Közlöny 1936 március / Plinius jelentésében a következőket találjuk a keresztényekkel elkövetett bánásmóddal kapcsolatosan: „Annál szükségesebbnek tartottam két diakonisszából a kínpadon venni ki az igazságot; csak visszás és határtalan babonát találtam bennük. A vizsgálatot elnapoltam, és tanácsért fordulok hozzád. Az ügyet a veszélyben forgók nagy száma miatt érdemesnek tartom tudakozásodra. Mert sokan máris nagy veszedelemben vannak, vagy belejutnak, mert nemcsak a városokban, de a falvakon is és a pusztákon is terjed a ragályos babona.” Egy fiatalember elhatározta, hogy minden öltözködés alkalmával megtanul legalább 10 francia szót. 3 év alatt megtanult franciául. (s. gy.) A sok tapasztalat summája készteti az öregeket arra, hogy az ingatag eszméket helyreigazítsák, hogy az ifjúságot helyes irányba tereljék. (S.gy.) „Meghízlalunk minden teremtményt, hogy magunkat hízlalhassuk, magunkat pedig a férgek számára hízlaljuk.”
Társ
Ismeretlen
Társ
Ismeretlen
Társadalom
Bölcs István
Társalgás
Emerson, Ralph Waldo
Társalgás
Moore, Thomas
Társalgás
Moore, Thomas
Társaság
Bánk József
Én azt hiszem, nem csak az lehet magányos, aki egyedül él, hanem az is, aki élkettársában nem találja meg azt akire vágyott, akire igazán szüksége volna. Az én férjemnek én csak asszony vagyok, akinek ő az ura. Ő parancsol, csak azt szabad tenni, amit mond. Az ilyen elmaradott ember feleségének nagyon nehéz a sorsa. /…/Jó lenne valamiről elbeszélgetni vele, de sosem lehet. (s. gy.) Siess, kapaszkodj meg az első karba, az első jólszituált polgárba, aki akar, hátha lesz belőle valami, hátha megszokjátok együtt a csendet, az unalmat. (s. gy.) “Az emberi társadalmak fejlődésében, a civilizáció, a szellem és az erkölcs történetében nincsenek előzmények nélküli ugrások. Minden fejlődési szakaszt, minden emberi életet előkészít, segít a korábbi. Még Pallas Athénének, a bölcsesség istennőjének is szüksége volt “világra segítőre” - a mitológia szerint apjának a főisten-Zeusnak a fejéből pattant ki a napvilágra.” (s. gy.) „A társalgás rendeltetése, hogy visszadjon önmagamnak. Oly eltompultan fekszem, mint rög a földben. Akkor betoppan egy jóságos, szelíd lélek, s rendben kiteríti elém önnön életét és céljait, nem mint tapasztalást, hanem mint jót s kívánatost. És akkor érzem: egy új, mégis régről való, egy derűs, egy ősi elem jelenlétét… Visszanyerem képességeim, szerveim, egyiket a másik után; visszaköltözik az élet egy ujjba, egy kézbe, egy lábfejbe. Micsoda fürgeség - szinte szárnyak bomlanak ki az oldalamon.” /Emerson Tomas Carlyle-nak írt leveléből: 1839 március 13.-án./ (s. gy.) „A társalgás, a párbeszéd más, mint az eszmecsere cagy a vita. Kevésbé célratörő és összpontosított. Eredetileg a „konzerválni” szó nem csak azt jelentette: társalogni, hanem azt is, élni és lakni, és néha még a közösülésre is utaltak vele. Még akkor is őrizhet valamit ebből a régi jelentésből, amikor társalgás értelemben használjuk. A társalgás az a fajta beszéd, amikor valaki érzi, hogy tényleg él. Egy jó beszélgetés erősebben képes azt az érzést kelteni, hogy itt lakunk, mint a ház architektúrája vagy természeti környezete. Vannak szobák, amelyek csak akkor elevenek, amikor emberek a társalgás élvezetének hódolnak bennük, és akármilyen díszes legyen is egy szoba, ha nem bátorítja a beszélgetést, üresnek és hidegnek tűnik. Ha nem képes szolgálni a lelket, akkor az építőművészet kudarcot vallott.” /A lélek rejtelmei: 142. Old./ (s. gy.) „Az a tapasztalatom, hogy a házaséletük problémáival hozzám forduló pároknál a társalgás is gondot okoz, ha egyáltalán társalognak. Az egyik fél a másik szájából meghatározott dolgokat akar hallani, de nem nagyon figyel rá. Vagy bizonyos vallomásokat, beismeréseket akar hallani, de magáról nem nyilatkozik. Társalgás helyett társalgásjátszmát folytatnak, amelynek tétje az erőviszonyok tisztázása. “Nincs mondanivalóm” - jelenti ki a harangvó férj. “Először ismerje be, hogy mit tett, majd aztán meglátjuk”. Az ilyen szóváltás tulajdonképpen erőharc, eleve kizárja a beszélgetés lehetőségét. Nem meglepő, hogy a szexuális problémákra panaszkodó párok, nem képesek beszélgetni.” /A lélek rejtelmei: 144. Old./ (s. gy.) “Az ember nem élhet Robinson - életet. Társas lény: csak közösségben, kéz, kezet fogva tudunk dolgozni, boldogságot teremteni.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 79. Old./
Társtalanság
Ismeretlen
Társtalanság
Ismeretlen
Tartozás
Ismeretlen
Tavasz
Tavasz
Tavasz
Fodor Sándor
Fodor Sándor
Mécs László
Társtalanok, és ez olyan, mint egy betegség. A társadalomra nézve sem kedvező. Mindenütt foglalkoznak a magányos emberekkel. (s. gy.) A társtalanság, egy meghatározott emberi közösségben elfoglalt időleges helyzetet fejez ki. Ez társadalmi vonatkozású fogalom. Az egyedüllét inkább fizikai állapotot jelent, a magány pedig pszichikait. Gyakran csak pillanatnyi állapotot határoznak meg. A partner nélküli tánco is lehet pillanatnyilag társtalan. Az őrségen áll katona: egyedül van. A művész visszavobul az alkotó magányba. Magányossá válásunkhoz kell egy velünk született hajlam. A „magányos farkas” elvesztette a hitét abban hogy a magányban akar a saját erejéből, akár a mások segítségével kitőrhet. (s. gy.) Az ember soha sincs szabadon hitelezőivel szemben, mert mikor nekik többé pénzzel nem tartozik, - még tartozik hálával. / “Nemcsak a virágai, pázsitjai, zendülő vetései és hazatérő vándormadarai miatt szép a tavasz, hanem azért is mert mindezek láttán élet- és munkakedvet támaszt bennünk, kivirágoztatja a jobb és szebb iránti bizalmunkat. Mert a leginkább hasonlít hozzánk: tökéletlen, de mindig jobbra-szebbre-igazabbra törő az emberekhez.” (s. gy.) „A tavasz olyan évszak, mely rövid három hónap alatt megmutatja nekünk a tél kövér hópelyheit, a késő ősz vigasztalan, szürke kopárságát, hogy a vége felé a nyár melegét, viharait, dúsan zöldellő és virágzó rétjeit- erdeit is idézze. Önmagából, abból, amiért valójában szeretjük - alig két-három hétre valót juttat nekünk.” (s. gy.) Tavasz Valaki tavaszt, változást patakoztat a világra: sziklából, földből, állatokból hangokat, színeket, szirmokat, változást csihol ki Valaki Csak belőled nem bír ünnepet csiholni, ember! Pedig a többi csak játékszer: felhúzta valaki a fákat, foglyokat, férgeket, naprendszereket, üstökösöket: pontosan járnak és lejárnak egyszer… „És látá az Isten, hogy jó.” Csak rólad mondotta a rettentő igéket: „Megbáná, hogy embert teremtett a földön.” Mert te volnál az Isten dicsősége: - és te vagy az Isten golgotai gyalázata, Ember! te volnál az Isten gyönyörűsége: - és te vagy az Isten hét fájdalma, Ember! Te volnál az Isten atyai szelídsége: - és te vagy az Isten hetedizigleni haragja, hiába állította fel a villámhárítót a Golgotán, Ember! Te volnál a teremtés koronája: - és te vagy a teremtés csődje, Ember!
Távollét
Nagy Gergely
Teherviselés
Berde Mária
Te vagy az Isten állandó nyugtalansága, te vagy az Isten boldogtalansága, tavaszodj végre akarata szerint, Ember! És légy az Isten boldog békessége, Ámen! Még csak egy hónapos novicius diákocska voltam, és sehogy sem tudtam megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy nekem most szüleimtől, testvéreimtől távol kell lennem, s kénytelen vagyok nélkülözni szeretetük melegét. Ott, a nagy városban olyan sokan voltak, és mind nagyon vígak, de nekem nem volt senkim, kihez szeretettel fordulhattam volna, s ki előtt gyermeki szívem szerény kívánságait kefejezhettem volna. Nem volt senki, aki viszont szeretetével és nyájas jó indulatával ajándékozzon meg engem, a szegény és szerény székely fiút; nincs senki, ki nekem is juttatna az ünnepi kalácsból, s a gyermeki szívet és lelket megörvendeztető holmi apró csecsebecséktől, avagy jelét adná annak bármi módon, hogy rólam sem feledkezett el a kis Jézuska! Egymásnak terhét hordjuk – mondja az Írás, És hogy a hívő megszentel hitetlent. Az elbukottért sírt szívbéli sírás Az Úrral annak új kötést teremt. Miként meg nem szült magzat anyja vérét És szívja szent tejét az újszülött: Egymásból oltjuk szívünk szomjú mélyét, Egymásból szívunk új vért, új velőt. Idegen jószág hüvelye csak éltünk: Egymás tornyában szegletkő vagyunk. Szórvány kincsünket – máséból fecsérlünk, Másnak világlunk, fölgyújtván magunk. Jákóblétrák, ha élünk igazul, Min mások hágnak föl a messze mennyig; Pokolkapuk, ha dőzsölünk gazul: Mi – másban mindenek, magukban semmik:
Tehetség
Ismeretlen
Tamási Áron
Temetés
Teremtés
Kányádi Sándor
Mert nem vagyunk magunké – mond az Úr! “A világ nem csak a tehetségesek munkája árán fejlődik, hanem megköveteli az átlagembertől is azt, hogy az általa lehetséges legtöbbet adja. Sok esetben volt már arra példa, hogy kevésbé tehetséges ember kitartás árán többet adott a világnak, mint a zseni, aki nem használta fel adottságait.” (s. gy.) És gyakran úgy éreztem ilyenkor, hogy a szememből a tűzbe hullanak régi vágyaim. Különös temetés volt ez: mintha aranyszálak lettek volna szomorú szememnek a sugarai, s azokon meghalt álmaim hengeredtek volna a tűzbe, akár kisgyermekek halott testei a tenger lángoló vizébe. /Erdélyi Csillagok) (s. gy.) És akkor majd a megőrzött, a meglévő szóból újra – teremthetjük magát az első búzaszemet ha már igével élnünk
tovább nem lehet.
Teremtés
Bánk József
Teremtés
Dante
Teremtés
Bánk József
Teremtő
s. gy.
Teremtő
Teremtő
Természet
s. gy.
Bánk József
Fodor Sándor
(Noé bárkája felé) (s. gy.) „Az ember tud száguldó autókat gyártani. Az ember tud a levegőben zúgó és sebesen röpülő acélmadarakat szerkeszteni. Az ember tud atomfegyvereket feltalálni, amellyel könnyen elpusztíthatja az egész világot - de életet adó, mindennapi kenyérnek való búzát nem tud csinálni!” /Vasárnapok Ünnepnapok: 327. Old./ Énrajtam jutsz a kínok városába, Énrajtam jutsz az örök gyötrelembe, Énrajtam jutsz a kárhozat honába. Nagy Alkotóm igazságért teremte, Az isteni hatalom alkotott, A fő Bölcsesség s Isten ős Szerelme… Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel. (Divina Comedia) “Isten teremthetett volna téged homoknak és érzéketlen kavocsnak, amit eltaposnak az emberek - de nem tette. Isten teremthetett volna téged növénynek, fának, fűszálnak, ami rövid idő múlva elszárad - de nem tette. Isten teremthetett volna téged csúszómászó, vagy négylábú állatnak - de nem tette. Isten téged embernek teremtett, adott értelmet, amelynek fényénél megismered önmagadat és Istent, adott szabadakaratot, amellyel szabadon választhatsz erény és bűn között, - jó és rossz között. Isten önmaga képére és hasonlatosságára teremtett téged! (Vö.:1 Mózes 1,26).” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 38 . Old./ Hisszük és tudjuk, hogy a teremtői szellem a „Cselekedetek és következményeik” törvényével szabályozza az ember létét, az idők kezdetétől, azok beteltéig, oly módon, hogy az ember intézi a saját sorsát, szabad akaratával végrehajtott cselekedeteivel. Egy falusi ember ment egyszer egy városi emberrel a ringó búzatáblák között, az ezer színben ragyogó mezőkön keresztül. Az aratási kilátásról beszélgettek. A falusi: Úgy lesz, ahogy Isten akarja - mondta. A városi: Igen, falun ezt szokták mondani, ahol még hisznek Istenben - volt a válasz. Nem csoda, ha ti másként cselekedtek a városban. Egész nap nem látjátok az eget. A zakatoló gyárak tömkellegében éltek. Nem néztek soha felfelé, azért nem látjátok a Teremtő Istent. Mi itt falun látjuk Istent és az Ő csodás hatalmát. Ha nem nézünk rá többé, akkor végünk van! (s. gy.), „Mindig és mindenütt a látható természeti világ csodája csillan szemünkbe: „Az egek hirdetik az örökkévaló dicsőségét”… (18. Zsolt 1). Az emberi szem gyönyörködika világ szépségébenés az emberi szív hálás köszönetet mond érte az égi Atyának, aki nekünk adta: Hiszek egy Istenben, mennynek és földnek teremtőjében…” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 274. Old./ „Nem hiszem, hogy lenne a világon önzőbb lény az embernél. Nem elég, hogy az egész természetet igába szeretné fogni, hogy nemcsak napsütésével és esőivel, de villámaival, és viharaival is neki szolgáljon - de a tulajdon jónak, vagy rossznak vélt tulajdonságait, vágyait és törekvéseit is tükröződni véli a Természetben. Ápolja, vagy írtja a növényeket-állatokat, aszerint,
Terv
Bánk József
Test
Damiáni Szent Péter
Test - lélek
Gyenes István
Tétlenség Tétlenség
Smiles, Ismeretlen
Tétlenség
Bánk József
Tétlenség
Arisztotelesz
Tevékenység
Ismeretlen
Tisztaság
Schiller
Tisztaság
Chateaubriand
hogy az ő szempontjából hasznosnak véli-e, vagy nem. Jobbikszebbik énjét keresi - és véli felfedezni - mindabban, amit szeret, és a mások gonoszságát, irigységét, rosszindulatát abban, amitől viszolyog a Természetben. Pedig a Természet - a maga módján nem szép és nem rút. Nem jó- és nem gonosz. Nem adakozó - de nem is fösvény. A természet - tökéletes. (s. gy.) „Megértjük, hogy Isten csodálatos terv szerint vezeti a világot, de nehezen értjük meg azt a csodálatos valóságot, hogy Isten az egyesek felett is őrködik, hogy valóban mindenütt ott van, ahol mi, ha láthatatlanul is.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 245. Old./ „Van egy testvérem /…/, aki állandóan kész a nagy útra. Ha megkísérti őt az érzékiség, azt mondja lelkének: Jöjj, tegyünk egy sétát! S akkor lélekben végigjárja a temetőket és a sírokat. Elgondolja, hogy ezek a porladó testek, valaha virágzók, üdék voltak, s hogy az ő teste is nemsokára olyan lesz, mint most ezeké. Ha az ember az oszlásban levő testre gondol, egykettőre elbánik a kéjvággyal. Sírok előtt nem tud ez feltámadni.” „Magyarázatot kellett keresni a lélek, a lelki élet különös meghökkentő jelenségeire is. Magyarázattal szolgált a képzelet, a mítosz, a vallás, a tényektől, a valóságtól elszakadt bölcselkedés, a spekulatív filozófia. 'Valamennyi megegyezett abban a tévedésben, hogy az ember két részből áll, testből és lélekből, s időlegesen, alkalomszerűen együtt élnek, de el is válhatnak egymástól. Ameddig hiányoznak a bizonyítható tudás feltételei és módszerei, a tévedés bizonyos mértékig érthető, megbocsátható. Akkor is csak bizonyos mértékig, mert mindig voltak, akik ösztönösen érezték és hirdették a testi-lelki jelenségek, az egész világ egységes, anyagi alapját.” (s. gy.) A térlenségnél nincs szennyesebb sár. A tétlenség jobban megviseli az embert, mint a legnehezebb munka. Akinek nincs dolga, az unalmában még üresebbnek, még céltalanabbnak látja az életet, mint a szegény, aki legalább a pihenés drága és ritka perceinek tud örülni. /S.gy. / „A tétlenség nem méltó az eszes emberi teremtményhez! A merő szórakozás, a szüntelen ténfergés, a más verejtékéből ingyen élő ember viselkedése minden becsületes ember előtt gyűlöletet vált ki. Az olyan embert, akinek nem ízlik a munka, a magyar kifejezés ingyenélő, dologkerülő, csavargó jelzővel illeti. /…/Aki nem dolgozik, ne is egyék!” 2 Tess 3,10. /Vasárnapok - Ünnepnapok: 151. Old./ Semmi sem rombolja annyira az ember testét, mint a tartós tétlenség. Maga az élet tevékenység. Ahol dolgoznak, ott terjed az élet világossága, a föld öröme. Az élet igazi hősei a munkások, akik számára a kötelességek szabályszerű üteme az élet költészetét jelenti. (s. gy.) Nem lehet az életben mindig olyan gyermek tisztán maradnunk, mint arra legbensőbb szózatunk tanít. “Uraim, tegyék kezüket a szívükre! Nem lennének-e Önök hívőkké, ha tudnának tiszta életűek lenni?!”
Tisztelet
Moore, Thomas
Tisztelet
Ismeretlen
Tisztelet
Ismeretlen
Tisztelet
Stadler Frieda
Tisztesség Tisztesség
Horváth Imre s. gy.
Titok
C. G., Jung
Titok
Shakespeare
„Mikor gyermekkoromban megtanultam a „Tiszteld apádat és anyádat” parancsolatot, olyan szabálynak gondoltam, , ami az apámmal és anyámmal szembeni jó magaviseletemre vonatkozik. Most látom csak, milyen hatalmas misztérium ez. Ha tényleg tisztelni tudnánk apánkat és anyánkat, és felfedeznénk ebben az élményben a „szent családot”, végtelenül sokjelentésű, iránymutató, biztonságos közösség forrására lelnénk az életünkben, olyan hatalomra, amely inkább a tiszteletben, semmint az engedelmességben gyökerezik, és inkább a költői felfogásban mint Fekete Antilopé - semmint a társadalomtudomány prózai észjárásában.” /A lélek rejtelmei: 105. Old./ (s. gy.) „Nincs az a zsarnok, kőszívű, aki ne érezne tiszteletet az iparkodás és igyekvés előtt.” (s. gy.) Ritka ember, akinek nincs valamely bálványa s nem nézheti hidegvérrel, hogy annak tiszteletét gyengítsék, vagy elrontsák. KerMagv 22. Évf. 1. Sz. Még valakit kell helyesen megismernünk, ha lelki érettségre törekszünk és ez a mi embertársunk. Az érett ember tiszteli embertársát. Tévedsz, ha azt gondolod, hogy ez gyerekség, és hogy a tapasztalt ember lenézi, megveti az embert. Fordítva áll. Nem tudom, hogy elfogadod-e, ha azt mondom, hogy a gyermek nem tiszteli a felnőttet, hanem, csak felnéz rá. Ez a felnézés különböző érzésekből tevődik össze. Arra gyorsan rájön, hogy ő mennyire függ a felnőttől, arra is, hogy a felnőtt mennyi mindent tud és bír, mert nagyobb, erősebb és tanulta a dolgokat, azon kívül a felnőtt képviseli számára a földi igazságszolgáltatást is, ki a jót jutalmazza, a rosszat bünteti. Mindebből a gyermek számára az következik, hogy ezzel a hatalmassággal igyekszik jóban lenni, alkalmazkodik hozzá, ahol kell és a saját kis életének a kellemesebbé tételére kihasználja, ahol tudja; tehát engedelmeskedik a felnőttnek, ah tudja, hogy ellenkező esetben baj lesz. Hisz a hatalmában, képességeiben, kívánja, hogy meséljen neki, játszon vele, húzza és emelje a nehéz tárgyakat, és adogassa le azt, ami magasban van a kis ember számára. Azonban igen rossz néven veszi, ha rájön, hogy a felnőtt nem tud mindent, nem bír mindent: nem készséges társ a játékban, jókedvben, vagy pláne, ha türelmetlenül, indulatosan, igazságtalanul intézi el valamely ügyét. (Szeretnéd, ha szeretnének) A tisztesség hiánycikk, de kapható a pótszere. Egy venezuelai utazóról olvassuk, hogy egyszer nagyon ittas llapotban került haza. Alig találta meg szállóhelyét. Amikor le akart feküdni, sehogy sem tudta lehúzni lábáról lovagló csizmáját. Végül is csizmástól bújt ágyba. Magában kezdett beszélgetni. „Az egész világon utaztam. Öt évig éltem Kubában, négyig Jamajkában, ötig Brazíliában. Átutaztam Spanyolországon és Portugálián, voltam Afrikában, azonban még sohasem voltam olyan gyalázatos országban, mint Venezuela, ahol ilyen tisztességes embernek csizmával kell pihenőre térnie”. Venezuela volt a hibás. Senki és semmi más! (s. gy.), „Végső soron az emberek nem akarják tudni, milyen titkok szenderegnek a lelkükben. Ha nagyon mélyen meg akarunk valakit ismerni, azt tapasztaljuk, hogy ezzel védekező állásba kényszerítettük.” /Levelek II. Kötet: 27. Old./ (s. gy.) Két ember csak úgy tud megőrizni egy titkot, ha csak az egyik
Titok
Ismeretlen
Titok
Bánk József
Tökéletesség
Tolvaj
Patai, Raphael
Diogenes
Tor
Szőcs István
Töredék
Kriza János
Törekvés
Ismeretlen
Törődés
Zsigmond Julianna
tudja. “Én a kilencedik szobának nevezem magamban azokat a legrejtettebb, legmélyebb titkokat, amelyek mindannyiunkban rejtőznek, amelyeket nem tárunk fel a világ előtt. Nem beszélünk róluk, magunkba temetjük őket. Ha nem is egetverő titkokat őrzünk, de őrzünk valamit, amit lehet, hogy csak nekünk fontos, számunkra jelentős, emlékeinkben szép, csak előttünk szégyen. Csakhogy úgy érzem, ebbe a kilencedik szobába egyre több minden halmozódik fel. Sok oda nem illő, túl sok dugdosni való, amit már nem ösztönösen rejtünk el mások szeme elől, hanem szándékosan takargatunk. Kisebb-nagyobb jellemtelenségek, hátbatámadások, névtelen fúrások, kellemetlenkedő megjegyzések, telefonok, letagadható inkorrektségek. Lassan a kilencedik szobánk legfontosabb titka megőrzi a látszatot. De ez a kilencedik szoba csak a világ elől zárható le. Magunk bármikor bepillanthatunk. Magunk előtt nem tagadható le az, ami a kollegák, barátok elől elrejthető. És hogy mi a fontosabb? A közvélemény, vagy az önbecsülés? Nem ártana néha eltűnődni rajta, csak úgy, magányosan, a kilencedik szoba ajtaja előtt. (s. gy.) “Micsoda titok egy gyermek? Az istenfélő családban Isten küldöttének tekintik. A gyermek első mosolya, első tipegése, első szava, gügyögése külön ünnep, öröm, boldogság a családban! Ártatlan szeméből a szép mennyország tiszta fénye ragyog. Olyan szeretetre méltó egyszerű naívságában, kendőzetlen őszinteségében és közvetlenségében! /Vasárnapok - Ünnepnapok: 79. Old./ „Mikor nevezhetünk egy embert tökéletesnek a Mennyei Atyához való hasonlatosságában? Amikor a párjával eggyé lesz, örömben, gyönyörűségben, és egy fiú és egy leány származik tőle és az asszonyától. Ez a Mennyei Atyához leginkább hasonló ember.” /A héber istennő: 145. Old./ (s. gy.) Diogenes észrevette, amint a kincstári tisztviselők elcsiptek egy amber, aki a kincstárból ellopot egy poharat. A bölcs a következő megjegyzést tette: A nagy tolvajok viszik a kis tolvajt. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), „Sokan iszonyodnak a halotti tor gondolataitól is: hogyhogy mulatni, enni-inni a fájdalom alkalmából? Persze ezeknek nincs igazuk, az ismert és sokszor megtárgyalt okok következtében, amelyekben mind az a lényeg, hogy a fájdalomnak el kell venni a fullánkját, még esetleg a banalizálás vagy megszentségtelenítés árán is.” (Előre: 1981 december 24) /S.gy. / „Életem örök elszóró, sok felé forgácsoló foglalatosságainak tulajdonítható, hogy működésem mindenütt csak k e z d e m é n y , csak gyönge vázlat. S legjobb esetben is töredék marad.” (S.gy.) Aki arra termett, hogy ég felé törjön, azt csúszó féregként hiába taposod… nem marad a földön. A legnehezebb években, hiszen tudja, mire gondolok, arra a félelmes bizonytalanságra, mely megelőzi a gyermek fiúvá való ébredését, s mely úgy is tekinthető, mint egy kikerülhetetlen betegségét az ifjúságnak: e gomolygó, lázas időkben, a legképtelenebb ideák zűrzavarában sem foglalkoztam egyedül önmagammal. (Wagner és Erkel beszélgetése) /A sugár úti palota/ (s. gy.)
Történelem
Bánk József
Törvény
Dethlefsen, Thorwald
Törvény
Losonczi István
Törvény
Bánk József
Törvény
Athéné
Törvények
Trianon
Bánk József
Remányik Sándor
„A történelem ekéje mély szántást végez. Sok követ, gazt kiforgat onnan és a mélyből a jó földet hozza fel. E száéntásba nekünk kell vetnia magot. A pap, a lelkész a a technika kellős közepén a szellemi világ szövétneke. Az objektív értékskála alapján szóval és tettel a szellem primatusát hirdeti /…/. A pap magas vártáról tekint le az anyagi világra: /…/. Nem megvetés ez, szükség van reá, csupán a helyes értékrend követése a fontos. A pap feladata az emberek tekintetét kitárni, a ködöt, a felhőt eloszlatni, hogy az eget és a sok csillagot láthassuk és azt, aki ezeket alkotta…” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 317. Old./ Ha nincs véletlen, akkor viszont kell hogy legyenek törvények, törvényszerűségek, amelyeknek a jelenségek engedelmeskednek. E törvények közül is az egyik legfontosabb a tartalom és a forma törvénye. Ez azt mondja ki, hogy minden formához kell tartoznia egy tartalomnak, vagy másképp: minden forma mélyén meg kell lelnünk a tartalmat. (Élet az élet után.) (s. gy.) A törvény súlyát hogy kezdém vizsgálni, Erőm mivoltát azon megpróbálni, Azonnal lelkem, jaj elrémüle, Testem és vérem bennem elhüle. Mert tudom nyilván, mely nagy gyarlóságom, Ó mely számtalan bűnöm s adósságom, Ha törvény szerint bár az Úr velem, Soha nem fordul napra éjjelem. (Ó, mely boldog az oly ember) „Az ószövetségi törvény parancsol, tilt, büntet, de nem gyógyítja meg gyengeségünket. Ez a félelem világa! Nem hat a lélek mélyére! Megüti a fület, de nem érinti a szívet, csak megrémíti azt. Nem változtat rajta, csak az érzelmeket zavarja meg, de a káros és kóros gyökeret nem tépi ki. Így a törvény csak a felületet érinti, de nem végez alapos munkát.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 119. Old./ Athéné annyira tisztelte a szeretet törvényét, hogy egy áeropágitát csak azért tiltottak ki az áreopáguszból, mert megölte a kebelére repült madarat. (s. gy.), „Eme látható világ mögött egy másik világ húzódik meg: a törvények világa, amely a természet világát fenntartja. A szellemi világ: a láthatatlan világ. Hogyan hatolunk be oda? A testi szemeinkkel semmi esetre sem. - Sőt, akkor ismerjük leginkább, ha szemeinket bezárjuk. - Ebbe a világba értelmünk gondolataival tudunk behatolni. - Ez mutatja meg amaz örök törvényeket, amelyek fönt a bolygókat pályáikon irányítják, - amelyek szerint tavasz, nyár, ősz, és tél váltakozik. Mindazt a törvényt, amit a Teremtő Isten a világba helyezett.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 274. Old./ Keserű szívvel boyózony mondom néktek, Ti csonka-magyarok: Az ország szíve, Magyarország szíve Ma már a égeken dobog. Hangos szóval hiába fogadkoztok: Hogy „soha!” s „mindörökké!” Az ország szíve, Magyarország szíve Ott ver, hol Magyarország nincsen többé.
Bennünket összekalapált a bánat,Ti atomokra hulltok itten szét. Egymást farkas-fogakkal tépítek, Nektek nem volt a nagy lecke elég. Amerre nézek: pártok, újra pártok, És zászlók, amiket a szenvedély Már előre a más vérébe mártott. Keserű szívvel bizony mondom néktek, Ti csonka- magyarok Az ország szíve, Magyarország szíve Nem bennetek dobog. Nem halljátok, mit üzennek a Végek? Párttalanul, politikátlanul, Reménytelenül is mienk – a lélek! Hangos szóval ne fogadkozzatok: Hogy „soha!” s „mindörökké!” Szétporladnak az arany-szólamok Iszapos durva röggé. Térjetek magatokba. És próbáljatok önnön-magatokhoz És próbáljatok hozzánk méltók lenni... Azután jertek minket visszavenni.
Tudás
Gyenes István
Tudás
Maklári Pap Lajos
Tudat
Channing
Budapest, 1924. június „Az ember a tapasztalatból meríti tudását, s mindenre magyarázatot keres - ez nagyságának és tévedéseinek is forrása. Ősi tapasztalat, hogy az utolsó lélegzetvétellel megszűnik a szervezet életműködése, bekövetkezik a halál. De az már nem tapasztalat, hanem téves következtetés, , hogy a lélek azonos a lélegzettel, amint több nyelvhez hasonlóan, a magyar szóhasználat is mutatja. Ősi, titokzatos tapasztalat, az álom: látjuk az elhunytakat, akik már nincsenek, beszélünk velük, mintha köztünk lennének. De az már nem tapasztalat, hanem merő elképzelés, hogy az elhunytak valahol tovább élnek.” (s. gy.) Azt tartják Cyrusról, hogy kivülről tudta katonái neveit. Senecaról viszont azt állítják, hogy kétszázezer, előre felolvasott nevet ugyanabban a sorrendben vissza tudta mondani, de ugyanakkor két versszakot hátulról előre is képes volt elszavalni. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855) (s. gy.), Kötelesség érzetem van, az erényt felfogni tudom, és hallom a belső szózatot, mely isteni tekintéllyel parancsolja, hogy a jót minden cselekedetemben tiszteljem, s a rosszat szívemből és életemből kiirtani törekedjem. Ebből kifolyólag azt állítom, hogy egy ilyen lénynek tulajdonképpen boldogsága, melyre teremtve van: a becsületesség elvének a követése. Amennyire tudatom van arról, hogy élek, épp annyira van tudatom arról is, hogy az erkölcsi elv azért adatott, hogy természetemet hatalmával kormányozza, s hogy annak ellenállva, vagy a szenvedélyeknek engedve át lényem felett az uralmat, elvesztem, el kell, hogy
Tudomány
Bánk József
Tudomány
Themistokles
Tükör
Ismeretlen
Tükör
Szilágyi Éva
Túlélés
Korniss Péter
Túlvilág
Dethlefsen, Thorwald
Túlvilág
Dr. Ley
Türelem Türelem
Horváth Imre s. gy.
Türelem
Török Tamás
veszítsem azt, ami reám nézve a legnagyobb jó. /A vallás tökéletesítő ereje / „Az igazi tudomány imádkozik. Mindent nem tudunk kikutatni, mindent nem tudunk megismerni, szavakba foglalni.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 298. Old./ Themistoklesnek, aki 107 évet élt, örömét fejezte ki afölött, hogy életét a tudományoknak szentelhette. Azt azonban fájlalta, hogy amikor hasznát tudta volna venni a sok tanulásnak és bölcsen is élhetett volna: Akkor máris meg kell halnia. (s. gy.), Érdekes, hogy a tükör története valahol az emberiség őstörténetében már összekapcsolódik a nőkkel. A legrégibb tükörleletek az egyiptomi kősírokból kerültek elő és ezekben a múmiák nők voltak. Az ásatások során az is kiderült, hogy nemcsak a női szépség visszatükrözésére használták, hanem az egyiptomiak tükröket helyeztek el pl. az istenek oltárainál is. Az athéniek aranytükör fókuszába összpontosították a nap sugarait és így gyújtották meg a Veszta-tüzet. (s. gy.) “A tükör a művészetben nemcsak a hiúság, hanem a bölcsesség szimbóluma is. Ezért nem árt néha egy »görbe tükröt« magunk elé tartani, mely hibáinkat felnagyítja. Nem, nem külső hibáinkról van szó.” (s. gy.) Találtam már sok képet, melyen anya és gyermek főszereplők, de ezek legtöbbször nem arról a bensőséges, csak kettőjüket érintő kapcsolatról szólnak, amely a fogalom legmélyén rejlik. Inkább a küzdelem, a küszködés jelenik meg a körülményekkel,a külvilággal szemben. Elismerem: ezt a kort nem a harmónia jellemzi. De tudjuk, hogy a küzdelemhez, melyre az anyák rákényszerülnek, valami rejtett, belső, összetartó erőre van szükség. Amely akkor is létezik, ha nem kell nehézséget, erőpróbát kiállni. /…/Korunkban az életbenmaradás látszólag jelentéktelen biztosítékai közül az egyik legmélyebben rejlőt tudja felmutatni: A túlélést. (s. gy.) Hajlamosak vagyunk arra, hogy a „túlvilágot”, mint már a neve is sugallja, helyileg „máshová” képzeljük. A hitben így keletkezett a „mennyország”. A „túlvilág” fogalma azonban csupán érzékelésünkre vonatkozik. A technika segítségével ezt mi, modern emberek, talán szemléletesebben is el tudjuk magyarázni.” (Élet az élet után.) (s. gy.) „A túlvilági életet örömest átengedjük azoknak, akik e földet siralomvölgynek tartják. Mi az evilági életet akarjuk széppé tenni. E téren nem egyezkedünk. A mennyei üdvösséggel még senki sem tudta megtölteni a gyomrát.” (Új Ember, 1974. Április 22.) (Dr. Ley, a náci korszak hirhedt alakjának nyilatkozata) A türelem angyali, de vannak kardos angyalok. A spártaiak, hogy fiaikat tűrni tanítsákm vérig, néha halálig verték, és ezek nem hogy jajgattak volna, de nem is sógajtoztak. (s. gy.), “Nemcsak mostani kisebbségi helyzetében az: hatalmi helyzetben is a türelemé volt. És az idő próbáját aleghanem egyértelműen ez az alapelv, Dávid Ferenc egyháézteremtő alapelve állta ki. A türelem megvallása és tanúsítása emelte olyan kisebbséggé az unitárizmust, amelynek létalapja, mintegy a tudat alatt kondícionáló egyetemes stílusmeghatározó tényezővé lehet; egyre inkább az lesz. És ezzel az jár - ez azzal jár -, hogya századokon át
Türelmetlenség
Bánk József
Udvariasság
Lázár Edit
Üdvösség
Bánk József
Üdvözlés
Lázár Edit
Üdvözülés
Stadler Frieda
Újítás
Török Tamás
reáméregetett ítéletek érvényüket veszítik, bármely oldalról nézve is. “ /Unitáriusok; 35. Old./ „Az emberek türelmetlenek. Rövidlátók, változók, korlátozott horizontúak, kislelkűek és nyugtalanok. Azért olyan hamar idegesek, ingerlékenyek lesznek, mint a mindig hullámzó tenger. Állandóan fodros a lekük tükre. Olyan könnyen türelmüket veszítik.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 143. Old./ „Zavarban lennék, ha pontosan meg kellene határoznom, mit értek udvariasságon. Talán annak az egyszerű ténynek a tudomásulvétele, hogy nem egymagam élek a világon. És a másik ember ugyanolyan értékes, értő és érző lény, mint én, hogy amit teszek, mondok, ami a kezemből kikerül, öröm, vagy bosszúság forrásává válhat.” (s. gy.) „A hit óriási kincs az ember számára: útmutató a földi életben, megmondja honnan - hová? Isten azért teremtett minket, hogy eljussunk Hozzá, eljussunk az örök üdvösségre. A hit messzelátó. A mi véges, földi szemünk sokszor rövidlátó. A hit szemével, a kicsinyes, gyűlölettel teli világból a messze örökkévalóságba látunk! A földi bajjal, szenvedéssel, igazságtalansággal teli világból meglátjuk az örök igazság, örök Szeretet honát. - A hit legnagyobb vigasztalónk a szenvedésben. Ó hány ember szeméből szárította már fel a könnyet… a hívő ember nem szenved vigasztalás nélkül. Megtudjuk belőle, hogy a szenvedők világszövetségébe mindnyájan beletartozunk.” /Vasárnapok Ünnepnapok: 276. Old./ „Ajánlom magamat! Minden jót!, Tiszteletem! Alázatos tiszteletem! Kezeit csókolom! Kézcsókom! Báj, báj! Puszilom! Ágyő stb, stb. és persze kezdetben volt a Servus humillimus, majd hű fordítása Alázatos szolgája, később Alászolgája, Szolgája, Szervusz, Szerbusz, Szevasz, Szia… Mára egyértelműen kiment a divatból a szívélyes üdvözlés. Lakónegyedekben, liftben összeszorított szájjal közeledünk, bámulunk egymás… mellé. Ideje lejárt, üres konvenció maradt csupán, amit nem bírna el bonyolult életformánk? Mint fölös ballasztot, dobtuk ki életünk léghajójából. Nem kár érte? A szívélyes, embert emberhez közelítő üdvözlésért? (s. gy.) Mit kell tennem, hogy üdvözüljek? – kérdezte valaki Aquinói Tamástól. A válasz rövid volt: Velle! (akarni). Mit kell tennem, hogy szeretetre méltó legyek? Akarni! Az ember, ha akar, akkor mindent tud, csak repülni nem, - mondták a régiek. A ma embere ehhez kettőt tesz hozzá: tud repülni is, mert a gépet kényszeríti szárnyul maga alá. Nem tud az ember mégsem mindent morális értelemben sem, mert igenis vannak határai az akaratnak, és csak a mindentudó Isten jogosult az ítéletre, mert ő ismeri az akarat korlátait is. Szerencsétlen adottságok, szerencsétlen szerzett tulajdonságok, néha szinte megbénítják, és lehetetlenné teszik az akarat munkáját. /Szeretnéd, ha szeretnének. / “Az Erdélyben kiadott jelszó egy régebbi, még János Zsigmond által taktikai megfontolásból hozott törvény nyomatékosítása: további vallási újításoknak nincs helye. De a történelmi helyzet most más, és Dávid Ferenc tudja, hogy ha nem képes újabb életjelt adni, ha amegbúváds, az észrevétlenség taktikáját választja - lám, a pillanatnyilag hasznosnak látszó taktikai indíttatású
Újjászületés
Kossuth Lajos
Újrakezdés
Szilágyi Domokos
megnyilatkozás később mennyi bajt hozhat! - tehát ha nem igazolja egyháza más egyházakéval összetéveszthetetlen létjogát, ez a fokról fokra való perifériára csúszást, s végül a fölszívódást jelentheti. S ekkor, a forrósodó, ellenségessé váló légkörben jelent ki Dávid Ferenc egy túl merész, és a gyakorlatban soha meg nem valósított elvet: a megkeresztelés meghatározó élményében öntudatnélküli gyermek még nem, csak döntésképes egyén részesülhet; és a másikat, a mindörökre érvényes, bibliai fogantatásút, amely Jézus istentéségt tagadja, csak egy Istent ismer és ember-Jézust, aki nem imádandó, de követendő.” /Unitáriusok; 30-31. Old./ „Eltiport nemzet újjászülethet, de öngyilkos nemzetre nincs feltámadás.” Elérhetetlen marad valami, valami mindig elérhetetlen marad, de egyre ismerősebb az út odáig: mert mindig újrakezdjük, mert mindig újrakezdjük, és egyre otthonabb a tája: térképe testünkre rajzolódik. A titkok titka ez: az újrakezdés.
Újszövetség
Gárdonyi Géza
Unitárius
Török Tamás
Unitarizmus
Török Tamás
Unitarizmus
Török Tamás
(Test a testtel) (s. gy.) „Olyan könyv, amelyet mindennap olvasok, csak egy van: az újtestamentum. Már 20 esztendőnél több ideje, hogy naponként olvasok belőle. Mindig ott van az asztalomon. A koporsóban is az legyen szívemen.” “Az unitárius - eredetileg egységhívő - egyház betájolását, az alapító Dávid Ferencet nem számítva, olyan óriások segítik, mint Ralph Waldo Emerson, a múlt század (19) talán legnagyobb amerikai író-gondolkodója, vagy ha hazakanyarodunk: Bölöni Farkas Sándor /…/, de Orbán Balázs is, akit a “legnagyobb székelynek” ismerünk, s végül, de aligha utolsó sorban századunk majdnem bizonyosan legnagyobb zeneszerzője és világszerte legismertebb magyarja, az évszázad leganagyobb magyarjaként is tisztelhető Bartók Béla. Hozzátenném, hogy legtöbbjük személyes döntés alapján lett unitárius. És annak ellenére, hogy nem volt unitárius, hozzájuk kapcsolnám Weöres Sándort, aki alig húsz esztendősen azt írta Kosztolányinak, hogy az a terve: áttér unitáriusnak és pap lesz, mert az unitárius nem kinyilatkoztató vallás, a relativizmus vallása, nem determinál és nem kritikátlan a Bibliával sem.” /Unitáriusok; 13-14. Old./ “Az unitárizmus csakugyan mindenek fölé helyezi a szabadgondolkodást, mint közösségi létformát, s az érzelmeket a szubjektum világára hagyja: az érzelmi vonatkozás az egyén zárt élménye, belvilágának ügye, a vallást, mint közösségi ügyet - mert ilyen természete is van! - csakis a gondolkodás hitelesítheti.” ; /Unitáriusok; 34. Old./ ““Mi az, hogy unitárius? - kérdik gyakran a hazai történeti egyházak közt - Erdély nélkül! - csakugyan kisebbségi unitárius egyházról. Ugyan mi is lenne? Mintegy kicsinyített vetülete hazánknak: tudomásul vétele, súlya olyan hazánkban, mint amilyen hazánké a nagyvilágban. Van, aki talán az ős-unitárius vallásból kiágazott szombatos szektára gondolva a zsidó vallás
Unitarizmus
Török Tamás
Ünneplés
Sipos Gyula
Üresség Utánzás
Auson s. gy.
Üzlet
Ismeretlen
Vágy
Simon István
egy hajtásának hiszi, s van, aki rossz emlékeket őriz róla, az első unitáriusok Sztambullal való rokonszenvezését elidézve (s elfeledve egyben, hogy még az unitárius János Zsigmondot felváltó katolikus Báthori István fejedelem is csak török támogatással foglalhatta el Erdély trónját). S mindenek folyományaként feledkezik meg arról ország-világ, hogy ez a most oly kiseggségi kisebbség, létrejöttének idejében, az 1560-as évek végén csaknem abszolút többség volt, uralkodó vallás, János Zsigmond Erdélyében.” /Unitáriusok; 13. Old./ “Dávid Ferenc unitárizmusa nem akart felekezet lenni, hanem a szabad vallásgyakorlat alapján meg akarta őrizni a kereszténység egységét. Ez a szándék pedig mindennél ékesebben bizonyítja, hogy nem holmi felekezeti kizárólagosságra, egyeduralomra való törekvés, hanem a kereszténység eredeti állapotának a kölcsönös tolerancia alapján való visszaállítása volt Dávid Ferenc eltervezett és szenvedélyesen hirdetett célja.” /Unitáriusok; 41. Old./ “De milyen jó volna egyszer úgy ünnepelni, hogy a világon sehol sem szólnak már az ágyúk. Egy közepes nagyságú hadiajó árából egy Szeged nagyságú várost lehet fölépíteni. Milyen jó volna, ha sehol se szólnának többé az ágyúk. Csak a harangok. /…/” (s. gy.) Az üres edény a legjobban kong. Barátaimmal együtt mulattunk házamnál egy téli délutánon. Estefelé eltávoztak vendégeim. Én tántorgó léptekkel mentem utánuk, hogy bezárjam az utca ajtaját. Mikor hátra tekintettem, láttam, hogy az öt éves kisfiam nagy erőlködéssel szökdel utánam a frissen esett havon. Mit csinálsz gyermek – kérdeztem tőle. Édesapám nyomdokába akarok lépni – felelte ő. Az a mondat kitörülhetetlenül belevésődött lelkembe. Mindig magam előtt látom a nehezen ugráló gyermeket, amint minden erővel azon igyekszik, hogy nyomdokomba lépjen. Nem jó ez az élet, melyet én élek – gondoltam – és felhagytam az ivással. “Mi, emberek rossz üzletet kötöttünk az élettel. Odaadjuk erőnket, energiánkat, testünket, lelkünket, érzéseinket, gondolatainkat, idegeinket és munkánkat, - s mit kapunk érte? Meszesedő ereket, rossz szívet, könnyen fáradó izmokat, törékeny csontokat, gyenge gyomrot, kihagyó emlékezetet… Az öregséget.” (S.gy.) Nem elég, sohasem elég a kenyér, melyet megeszel, a megszerzett kis eleség sejtjeid mélyén olvad el. Az életünk tengernyi vágy, ezért nem áll meg a világ. A nem-elég szent himnusza a gyötrő, ösztönző varázs, mert félőn érezzük, hogy a létben a legnagyobb csalódás az ember, aki tudja: él és megkérdezheti – miért?
Vágy
Rónai György
(Nem elég) Nyugtalan az én lelkem mindhalálig, míg meg nem nyugszik Benned, Istenem. Hiába nézem a világ csodáit,
szellemem szomját nem enyhíthetem.
Vágy
Vágyódás
Török László
Szombati-Szabó István
Az én szívem valami többet áhít annál, amit a természet terem. Ön-lénye börtönébe nem világít be más igazság, mint a kegyelem. “Az emberek boldogságra vágynak, önmaguk kiteljesítésére, mások életének megszépítésre. Reménykedő sóvárgás, tehetetlen tépelődés, jövőbe révedező álmodozás ez;” (s. gy.) S most bús, fáradt vadászként indulnom kell már hazafelé Nem űzöm immár többé erdők futó csodáit. Már nincs tovább miért szemem csodákra nyitni. Csoda-zergéim már szememből kirepültek S nem várok fent az ormon hajnali pírra lesve, Hogy lássam: a holnapok hegyén túl még mi van?…
Fáradt vadász vagyok már, törődött, völgybe-vágyó, Kiből hegyekre fel új út nem sugárzik, Már omlott mécsem fénye sem lobban új lobokra, S már alkonyat barnája cirógat álmodóra.
Vagyon
Ismeretlen
Vagyon
s. gy.
Vakság
s. gy.
Vakság
Bánk József
Vakság
Bánk József
Választás
Ismeretlen
(Zergevadász) (s. gy.) Egészségünk árán vagyont szerezni annyi, mintha lábunkat vágnánk le, hogy rá egy pár drága cipőt vehessünk. (s. gy.) Diogenesznek nem volt már egyebe egy vizespohárnál, de látva, hogy egy gyermek markáéval is képes volt vizet meríteni a szájához, ez egyetlen vagyonát is eldobta. (s. gy.), Batthyányi Strattmann László herceg a szegény szembetegek részére külön korházat létesített saját költségén, s nem csak meggyógyította őket, hanem a rászorulókat felruházta és pénzsegéllyel is ellátta. Minden betegének, aki gyógyultan hagyta el a korházat, kis könyvecskét ajándékozott, amelyet saját maga állított össze. Címe: „Nyisd fel szemedet és láss!” A lelki vakság gyógyítására adott benne értékes útmutatásokat. Mert test és lélek összetartozik. A jó orvos a lélekkel is törődik. (s. gy.), “/…/a lelki vak a szenvedés tüzében visszakapja látását, szeme világát; az, aki süket volt az ige számára, a halálhörgésben visszanyeri hallását; ha a templomkerülő, rosszban sántikáló visszanyeri járását, hogy templomba menjen… ha a halott lélek új életre támad a bűnbánat szentségében, aki évtizedeken át a bűn sírjában nyugodott: ez is csoda! A szegényeknek hirdettetik az evangélium, jó és balsorsban egyaránt.” /Vasárnapok Ünnepnapok: 35. Old./ “/…/Jézus a lelki vakságban szenvedő emberiséget is meggyógyította. Üdvözítő tanításával felnyitotta a hitetlenek hályagos szemét s emegismertette velük Istent, a szerető Atyát.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 32. Old./ Az arabok sokáig ostromolták a spanyol fővárost. Alfonz király egyetlen fia fogságba került. Az arabok szultánja diadalittasan örült a zsákmánynak. A fővárosnál a falon kívül bitófát állíttatott, alája hozatta a foglyot és megüzente a királynak: Alfonz! Vagy a várost, vagy a fiadat. A nép aggodalommal nézte királyát, mikor ezt a hírt hozták. Vajon melyiket választja? Vajon a várost adja-e
Vallás
Bánk József
Vallás
Bánk József
Vallás
Arany János
Vallás
Bánk József
Vallás
Fuks Ladislav
Vallás
Fuks Ladislav
Vallomás
Vallomás
Szentimrei Jenő
Struther Jan: Edison
át az ellenségnek, s vele a népet a halálnak, vagy pedig feláldozza szeretett fiát? Alfonz király nem tétovázott sokáig, bármilyen kegyetlen is volt a választás. A hírnöknek így felelt: Haljon meg a fiam, hogy élhessen a népem! „Divatos dolog a vallásos fogalmakat ellaposítani, elvizesíteni. Vegyük tudomásul, hogy aki nem hisz Istenben és halhatatlan lélekben, nem beszélhet vallásról!” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 277. Old./ „A vallás nem külső, vállunkra vetett köpeny, amelyet az első vihar az utca szögletén lekap rólunk. - A vallás királynő, aki uralkodik. Az első hely illeti meg, nem pedig az utolsó!” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 147. Old./ Látod, én szegény költő vagyok: örökül hát nem sokat hagyok, Legföljebb mocsoktalan nevet: A tömegnél hitvány érdemet. Ártatlan szíved tavaszkertében A vallást ezért öntözgetem. Kis kacsóid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem! (Fiamnak) “Krisztus vallása a szeretet vallása. Nemcsak hirdette a szeretetet, hanem mindig derűs, napsugaras, mélységes és áldozatos szeretetével átfogta, átkarolta az egész világot. Szeretetből nem zárt ki senkit. Szerette: a bűnösöket, a vámosokat, a pogányokat, az ellenségeit; a gyermekeket, a szegényeket, a szenvedőket, a betegeket, a leprásokat, a nyomorultakat, a gyászolókat. Mindenkivel jót tett, kivétel nélkül…” /Vasárnapok Ünnepnapok: 396. Old./ A vallás sokezer éve létezik és a világ nem lett jobb általa. Az emberek hívőkként sem tették jobbá. (s. gy.) “ Ha meggondoljuk, a vallás is arra törekedett, hogy átfogó vélt adjon az embernek. De körülötte kifogyott a történelmi levegő. A ma embere nem hajlandó a célt áthelyezni az életen túlra. Éppen az életével van baja, azon belül akarja a mennyek országát. Ma más kell.” (s. gy.) Miként te önmagadat megsokszoroztad, én is mennybolttá bontom ki magam minden teremtett, volt, születendő, várt s véletlen világ fölé. Te minket mosolyodba zársz és könnyeidből forró fürdőt készítesz, én sem akarok nálad hátrább maradni szeretetben. (Vallomás) (s. gy.) Egyetlen rövid vallomásban Felfedte élte sikerét. Egy százalék volt csak az ötlet, A többi mind-mind veríték. Alázatos, józan dicsekvés, S mégis megfelel mindenért. Hisz egyetlen veríték csöppje
Vallomás
Wilde Oscar
Vallomás
Lange Hermann
Valóság
Dethlefsen, Thorwald
Valóság
Gyenes István
Várakozás
Lacordaire
Várakozás
Bánk József
Várakozás
Bánk József
Vasárnap
Bánk József
Vasárnap
Bánk József
Száz ötletünknél többet ér. „Az ember életében az a legfönségesebb pillanat, amikor letérdel a porba, mellét veri és élete összes bűneit megvallja.” „Ha megkérdezitek tőlem, mit érzek, ezt válaszolhatom: először is boldog megindultságot, azután valamilyen nagy, türelmetlen várakozást. Számomra ma már minden földi nehézség, minden nyomorúság befejeztetett - és Isten minden könnyet letöröl majd szemünkből. Milyen vigaszt, milyen csodálatos erőt áraszt a Krisztusban való hit, Aki előttünk járt a halálban. Mindig hittem Benne és ma, éppen ma, jobban hiszek, mint valaha és nem hozok szégyent magamra… Mi történhet velem, amitől megrettenhet Isten gyermeke? A halál, nem igaz, nem vágja el a gyöngéd szálakat, amelyek egymáshoz fűznek bennünket. Imáitokban gondolni fogtok rám és én mindig veletek leszek, hiszen ezentúl számomra nem lesznek többé határok, sem térben, sem időben…” (Tábori lelkész levele kivégzése előtt. A hitlerizmus alatt végezték ki 1944-ben). „A fa még akkor is fa marad, ha netalán „tudománytalannak” minősítenék. Ezzel mindössze annyit akartam mondani, hogy a valóság sohasem törődik az emberi megítéléssel.” (s. gy.) “Az ember időtlen idők óta fúrja,faragja az anyagi valóságot, szellemi erővel toldja meg a fizikait, hogy felépítse, amit, amikor, ahol lehet. Ámde szintén időtlen idők óta rombol is, és mítoszokat teremt arról, hogy keze és agya munkája szőrnyűséges módon elpusztul, ismeretlen erők önkénye, vagy igazságos haragja, büntetése következtében.” /S.gy. / Lacordaire szerint az emberi történet két korszakra oszlik. Az elsőben az ember várt Istenre, a másodikban Isten vár az emberre. Valóban! Advent évezredek sóhaját idézi, amikor az emberiség epedve várta sa Megváltót. Adventus: eljövetel - és a várt elérkezett a történelem tanúsága szerint. (s. gy.), „Akárkiről is van szó, egy bizonyos, a mai ember vár! Feszültségben, vagy unalomban, reményben vagy kétségbeesésben, előre nézve, vagy a jövőtől rettegve, visszatekintve vagy kétkedve, vagy a jövőben bizakodva… de vár. Mindenképpen vár. Ha már kétségbeesve és csalódottan semmit sem vár is, akkor is legalább azt várja, hogy mindennek vége lesz egyszer! “ /Vasárnapok - Ünnepnapok: 21 . Old./ “Mire vár igazán az ember? Szépségre… hogy élvezze? Gazdagságra… mely utat nyít az élethez? - Hatalomra, amely mások felett jogot biztosít neki? - Háború nélküli tartós békére? Örömre, amely az életet megvidámítja? Szeretetre amely magát önmaga fölé emeli? - Mindenre vár! De a beteljesülés újabb vágyat ébreszt, új lehetőségek támadnak vágyainak horizontján.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 21 . Old./ “A vasárnap az ember napja. /…/Az ember nem gép, hanem Isten gyermeke. Halhatatlan lelke van! Az ember csodálatos gépeket hoz létre a levegőben, földön és föld alatt. De ő maga nem gép! És nem is válhat soha élettelen, lélektelen mechanizmussá! A gép is kifárad. És az ember? Az is! Test és Lélek! /…/A vasárnap a több pihenés, a jobb falat, a szebb ruha, a nemes szórakozás ideje. Akkor kikel az emberből a nemes és szép érzéke, a lélek és az örökélet igénye. /Vasárnapok - Ünnepnapok: 386. Old./ “A vasárnap megszentelése a legnagyobb jótétemény! Áldás és
Vasárnap
Bánk József
Változás
Ismeretlen
Védelem
Reményik, Sándor
Védtelenség
Moore, Thomas
Végrendelet
Kertész Éva
eszköz, hogy magunkra találjunk, hogy békét nyerjünk és a lelket az élet dübörgő forgatagában el ne veszítsük /…/”. /Vasárnapok Ünnepnapok: 386. Old./ “A vasárnap megszentelésére nekünk van szükségünk! Nekünk van szükségünk, hogy egyszer, egy héten evilági gondjaink zsibárus boltját és vásárcsarnokát bezárjuk. Különben tönkre megyünk! Nem tehetjük, hogy mindig, mint a vakond, gondjaink homályos útját evilági sötétségbe ássuk! Egy héten egyszer legalább valóságos napot, /…/napsugaras napot kell élnünk az Isteni Nap fényében. Tudatára kell jönnünk, hogy vannak más realítások is, mint csupán azok a dolgok, amelyekkel hivatásunkban, munkahelyünkön találkozunk, vagy pénztárcáinkban tapinthatunk. A természetfeletti, az Isten világa legsajátosabb lényünk követelménye!” /Vasárnapok Ünnepnapok: 388. Old./ “Ha igaz az, hogy sejtjeink időről-időpre kicserélődnek - márpedig igaz -, akkor az is törvényszerű, hogy mi magunk is változunk, tapasztalatokban, felismerésekben gyarapodunk, az élet törvénye szerint pedig kopunk és fáradunk. Aki sokáig végez egy munkát, megesik, idővel gépiessé válik. A rutinnal párhuzamosan beszűkülés, rövidlátás alakulhat ki benne, vagy egyszerűen elér képessége határaihoz, a feladatok túlnőnek rajta.” (s. gy.) Védd ezt a talpalatnyi telkedet, Cserépkancsódat és tűzhelyedet, Utolsó darab száraz kenyered! De azt azután foggal, tíz körömmel. Démoni dühvel és őrült örömmel – Ahogy lehet… (Ahogy lehet) (s. gy.) „A védtelenség kölcsönös volta mégis a szeretet és szerelem egyik legnagyobb adománya, mely abban áll, hogy a másiknak adjunk elegendő érzelmi teret, ahol lelke minden ésszerűségeésszerűtlensége kibomolhat és kifejeződhet, és ugyanígy saját, abszurdításával teljes lelkünket is hagyjuk kinyilatkozni őelőtte.” /A lélek rejtelmei: 49. Old./ (s. gy.) Véget nem érő ügyek a bíróságon, kimeríthetetlen téma a sajtóban: a gyermekek láthatása. Hogy mikor találkozhat gyermekével az elvált, „birtokon kívüli” anya, vagy apa. A különböző szintű jogszabályok segítenek rendezni ezta problémát. És a láthatások végül is jól-rosszul akkor is megvalósulnak, amikor a volt házastársakban nem túl nagy az együttműködési szándék. A láthatási ügyek hátterében egy új jeléenség tűnik fel, erre hívják fel figyelmünket a szerkesztőségbe érkező levelek. Megindul a „meccs” a családtagok között azért, hogy melyikük vegye védőszárnya alá az immár magatehetetlen, idős rokont. Ez önmagában a legemberbarátibb tett lenne. Csakhogy eseteink mozgatórugója gyakran az idős emberek vagyona. És annyira nem tehetetlenek még, hogy erről a vagyonról ne tudnának rendelkezni. Valamelyik gyermekük, unokaöccsük, egyéb rokonuk javára vlégrendelkeznek, vagy velül tartási szerződést kötnek. Néha kitartó rábeszélésre. Ingatlanukat, ingóságaikat azok rendelkezésére bocsátják, vagy egyelőre lezárva elhagyják, és a gondozásukra vállalkozó otthonába költöznek. Aztán kattan a
Verejték Vértanú
Ismeretlen s. gy.
Veszekedés
Demonax
Veszély
Rousseau
Veszteség
s. gy.
Veszteség
s. gy.
Veszteség
Vétek
Vezérelv
s. gy.
Antalkidás
Socrátes
lakat. Az idős nő, vagy férfi azt veszi észre, hogy elzárták a másik gyermekétől,, unokájától, számára kedves hozzátartozóitól. Akivel kapcsolata mindig is jó volt, csak az éppen nem volt soha olyan jó lakás-vagy anyagi körülmények között, hogy magához vehette volna. Mit lábatlankodnának itt - mondja a gondozó. Az én lakásomba majd akkor teszik be a lábukat, ha én akarom. De nem akarja. És az ő engedélyük nélkül nincs szülő-nagyszülő látogatás. Legalábbis magánlaksértés, birtokháborítás nélkül. Az öreg ember meghúzza a fejét a nyaka közé, míg felette vitáznak. Neki nincs már ereje “rendet rakni” a torzsalkodó rokonok között. Pedig néha napján szeretné látni a “kintrekedteket” is. Azok segítenének is a papa, mama gondozásáéban s meggyőződhetnek arról megfelelő-e az idős ember ellátása. Ki szabályozza az ilyen helyzetbe került öregek láthatását? - sajnos senki. (s. gy.) Verejték a titka minden megujuló örömnek. (s. gy.) Az aradi 13 vértanú: 1. Török Ignác 2. Nagy-Sándor József 3. Dessewffy Arisztid 4. Schweidel József 5. Kiss Ernő 6. Lázár Vilmos 7. Damjanich János 8. Knézich Károly 9. Lahner György (s. gy.) 10. Aulich Lajos 11. Vécsey Károly gróf 12. Pöltenberg Ernő 13. Leiningen Westerburg Károly gróf /S.gy. / Demonax hallotta két, egymással haszontalan dolog miatt veszekedők goromba szavait megjegyezte: Az egyik bakot fej, a másik rostát tart alája. (s. gy.), Vannak növények, melyek minket megmérgeznek, vadállatok, melyek felfalnak, és tehetségek, melyek reánk nézve veszélyesek. Egy kínai közmondás szerint, aki elvesztette az édesanyját, az elvesztette édesapjának a felét is. Még elsőben elvesztettem 100 forintot, akkor jól leszidott és azt mondta, ha még egyszer elvesztek akármit is, akkor nem fog még tíz fillért sem adni. Ezt a szót jól megjegyeztem és az óta alig vesztettem el valamit is. /Édesanyákról szóló vallomások / Ha valakit elvesztettél, aki kedves volt számodra, aki nélkül elképzelni sem tudtad volna életed, aki mindened volt: s ha elvesztetted: nem vesztettél semmit. Antalkidást kérdezte meg a jóspap, hogy életében milyen vétkeket követett el. Nem szükség megvallanom - válaszolta a megkérdezett, - mert ha valami rosszat tettem, akkor azt tudják az istenek. (s. gy.), Socrátes megkérdezte Krözust, hogy mi lenne uralkodásának vezérelve? Megbosszúlni ellenségeimet és barátaimat jótétemémnyeimmel halmozni el. Sőt inkább - felelte Socrates sokkal jobban tennéd, ha ellenségeidet jóságoddal barátaiddá tennéd. (s. gy.),
Vigasz
Ismeretlen
Világosság
Henry Barbusse
Világosság
Bánk József
Visszatérés Vizsgálat
Vonzalom
Zsörtölődés
József Attila Bánk Józsefpüspök
Tóth Árpád
Socratest
“Vigasztaljuk magunkat és “szép”-nek mondjuk ezt a kort, arról beszélünk, hogy vannak örömei, s közben körömszakadtig harcolunk ellene és tiltakozunk minden sejtünkkel.” (S.gy.) „És mi… visszatérünk-e a mi édenünkbe; elveszett édenünkbe, meglátjuk-e még az ártatlanságot, fehérséget, - a kezdetet? Ó, jaj, hogy tudnék hinni ebben a paradicsomban! – Igen, a fehérség… A paradicsom, az fény, - a földi élet, az sötétség. Íme ez annak a dalnak gondolata: Árnyak vágynak a fényre…látván, hogy íme meghalnak, végre hálát rebegnek. Úgy rebeg ki a hála belőlük., mint a pirkadat. Felmutatják Istennek kezüket és szájukat, elsötétült szívüket, szemüket, melyből eltávozott a fény, s könyörögnek, gyógyítsa meg őket a sötétségtől. Könyörgésükön keresztül elemi megismerés tükröződik. El akarják hagyni a homályt, mert az isteni fényesség megnyilatkozott előttük, emberi mivoltuk sűrű sötétségén csak futó sugarak villannak át: most hát egészen akarják az Istent, akit eddig a mennybolt hunyorgó, sápadt, kis csillagaiból ismertek: Add nekünk alamizsnáját a fénynek, melynek visszfénye fátyolt borít ránk, s mely a végtelen csillagokból omlik. /A pokol / „És a világosság fiai? Mennyire nem vigyáznak javaikra! Sokan zöld szemüveggel védik szemüket a nap ellen, de nem védik lelküket a szennytől, a bűntől. - Sokan kesztyűvel védik kezüket a por ellen, szívüket pedig kidobják az utca sarába… - Wertheim szekrényben kincseiket s emellett mily vigyázatlanok szívükkel, érzelmeikkel… Pedig ezeket a kincseket megemészti a rozsda, a moly.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 338. Old./ “Ne csukjátok be az ajtót. Lehet, hogy visszajövök.” „A sír igazában határállomás. Ha egyik országból a másikba utazunk, a határnál vámvizsgálatot tartanak. Megnézik mit viszünk ki, vagy mit hozunk be. Jó rajta mielőbb túllenni! - Az életvonat határállomásánál is vámvizsgálat van. Kinyitják böröndjeinket, amelyeket egy életen keresztül teletömtünk mindennel!… Sok felesleges holmival! Jaj de sokat ki kell belőle dobni! Csak azt vihetjük tovább, ami örök érték! Ami erény és jótett! A hiúság és bűn összes féletett holmija lemarad.” /Vasárnapok - Ünnepnapok: 227. Old./ Óh, nézd a furcsa, ferde fát, Mint hajlik patakon át, Óh, lehet-e, hogy ne szeresd Hogy benne társad ne keresd? Már ága között az arany napot Nem tarja, madara elhallgatott, Virága nincs már, sem gyümölcse Ő mégis áll, az alkony bölcse, Mint a tűnődő, ki ily estelen A végtelen titkába elmerül És testtel is szelíden arra dül, Amerre lelke vonja testtelen… Socrates megunta Xantippé zsörtölődéseit, kiment a házból és leült az ablak alatt. A mérges asszony, férje szelídsége miatt még jobba dühbe gurult s az ablakon át leöntötte őt. Az ott elmenők nevettek, a bölcs is mosolygott. Elgondolhattam volna - úgy mond, hogy a mennydörgés után eső következik. (s. gy.),
