„Egri Líceum”
A Líceum helyén a számadási könyvek tanúsága szerint Eszterházy Károly püspök két házért fizetett tekintélyes összeget, Némethy András házát 2500 forintért, egy Michael nevű ember házát pedig 2420 forintért vásárolta meg azért, hogy a helyükre egyetemet építhessen. Az egyetemet négy fakultássora tervezte, mind a négy karnak voltak a városban előzményei. 1703-ban Telekessy püspök alapította a papi szemináriumot, 1740-ben Foglár György kanonok jogi iskolát alapított, 1755-ben pedig a jogakadémia épületében Barkóczy püspök utasítására megkezdték a bölcselet oktatását. Az egyetemi tervekkel kapcsolatban meg kell emlékezni a püspöknek és Markhot Ferencnek azon kezdeményezéséről, mely szerint megpróbálkoztak Egerben az orvosképzéssel, ami az egyetem negyedik kara lett volna a már meglévő püspöki iskolák (teológiai, jogi és bölcseleti) mellett. Markhot Ferenc a 18. századi magyar orvostörténet egyik legkiemelkedőbb személyisége volt, 1718 táján született, tanulmányait a bolognai egyetemen végezte, ahol a kor legszínvonalasabb képzésében részesült. A balneológiában – vagyis a gyógyvizek segítségével végzett terápiában – különös jártasságra tett szert. Mint Heves és Külső Szolnok vármegyék tiszti főorvosa 1769-ben Eszterházy Károly püspök támogatásával az Irgalmasrendiek egri kórházában kezdte meg az orvosképzést. Ez kiemelkedő jelentőségű kezdeményezés volt, mert az iskolának megvolt a kórházi háttere, ahol a hallgatók a gyakorlatban is megismerkedhettek az orvoslással. Jellemző adat, hogy ugyanebben az időszakban a nagyszombati egyetem orvosi fakultása semmilyen kórházi háttérrel nem rendelkezett. Mivel azonban Mária Terézia az egri iskolának, a Scola Medicinalisnak nem adta meg a doktoráltatás jogát, 1775-ben jelentkezők hiányában be kellett azt zárni. A csillagásztorony építésének gondolata minden valószínűség szerint úgy fogant, hogy Eszterházy, amikor még váci püspök volt, megismerkedett az ottani székesegyház általa megbízott mesterének a fiával, Pilgram Antal jezsuita csillagásszal, aki viszont helyettese volt Hell Miksának, a bécsi csillagda vezetőjének. A csillagvizsgáló felállításának tervét erősítette a kor azon szokása, hogy a többi könyvtáralapító püspök is olyan épületekben helyezte el könyvtárát, ahol csillagda is működött. Sőt egyéb gyűjtemények is, az egri e tekintetben kivétel volt, nem kapcsolódott hozzá képtár, vagy múzeum, mindössze egy pénzérme és egy természetrajzi gyűjtemény. Fellner 1765 májusában jelölte ki a csillagásztorony helyét az épületen belül. 1773 májusára készültek el a meridiánterem boltozatai. Hell a délvonalat carrarai márványból rakatta ki és felsőtárkányi szürkemárvánnyal szegélyezte azt. Ő írta elő, hogy miként kell kivésni azokat a nyílásokat, melyeken keresztül a napsugár be tud hatolni. Az ő utasításai alapján emelték a camera obscurát és alakították ki az obszerváló helyiséget. 1778-ra fejezte be a mozgatható kupola tervét. A sötétkamra a 9. emeleten kapott helyet, itt szerelték föl azt a periszkópot, amelyet Hell „a vendég mulattatására” tervezett. A torony a mannheimi és a kremsmünsteri csillagvizsgáló tornyokkal mutat formai rokonságot. Az egyetem felállítását indokolta volna, hogy ebben az időben az országban csak egy egyetem működött, a nagyszombati, így egész Kelet-Magyarország ellátatlan volt ebben a tekintetben.
Sajnos, az abszolutizmus korszakában, mikor az oktatást egyre inkább állami kézbe akarták venni, az uralkodók terveibe nem fért be egy katolikus egyetem. A könyvtár faburkolatát és állványzatát 1778-ban Fellner Jakab tervezte és Lotter Tamás egri asztalos 1778–1780 között készítette el. A reliefeket és az egyéb díszítményeket Halblechner Vencel egri szobrász mintázta, illetve faragta. A freskó az 1545-től 1563-ig tartott Tridenti zsinatot ábrázolja, összesen 132 alakkal. Johann Lucas Kracker vejének, Zach Józsefnek a segítségével festette 1778-ban. (JOANN LUCAS KRACKER, ET JOSEPHUS ZACH PINX. ANNO 1778.) A püspök Krackerral, mint udvari festőjével nem kötött szerződést, hanem minden egyes munkáját külön díjazta. A könyvtár mennyezetének freskójáért 1600 forintot fizetett. A mennyezetkép a katolikus egyház legfőbb fórumát, mint élő valóságot, rendkívül színpompásan jeleníti meg, és nagyon jól érvényesül a barokk térfokozás a valóságos architektúra látszólagos folytatásával. Ez utóbbi Zach Józsefnek, Kracker vejének a munkája. A terem négy sarkában négy jelenet látható: a papszentelés, az egyházi cenzúrát szimbolizáló kép, az utolsó kenet kiszolgáltatása, valamint a szentképek és a szent ereklyék tisztelete. Ezek a témák egy-egy zsinati dekrétumhoz kapcsolódtak. Mikor a díszteremre került a sor, Kracker már nem volt életben. Ezért a püspök Maulbertschre gondolt, akivel ettől kezdve rendszeres kapcsolatban állt, de ő Győrben volt elfoglalva, így esett a választása Sigristre. Franz Sigrist 1780. december 26-án küldte meg Egerbe az első vázlatokat. Eszterházy a régi bécsi egyetem aulájának freskóihoz hasonlóan képzelte el az egyes tudományszakok ábrázolását, így a művészt megkérte annak tanulmányozására. A szerződésben összesen 3500 forintban állapodtak meg, Sigristnek a fia volt a segédje. Az volt a feladat, hogy a díszterem mennyezetének mind a négy oldalán jelenjen meg egy tudományszak, a jog, az orvostudomány, a bölcselet és a teológia. Sajnos, a vázlatok nincsenek meg, de azt tudjuk, hogy a megrendelő püspök azon a joggal nem volt megelégedve. Ezért elküldte a művészt, hogy nézze meg Pesten a hétszemélyes tábla ülését. A kész freskón is számos kifogást emelt, többek között, hogy a hétszemélyes tábla lépcsőjén a távozók nem viselnek úri magyar ruhát, vagy hogy a tudomány nemtőjét az angyalnak nem kell átkarolnia. Több alaknak a mozdulataival sem volt megelégedve. A freskó 1781-ben (FRANZ SIGRIST. PINXIT ANO 1781.) készült el, de a művész a következő évben mindent átfestett rajta a püspök igényeinek megfelelően. A díszterem után mintegy 12 esztendővel került sor a harmadik rizalit termére, a kápolnára, melynek mennyezetét Anton Maulbertsch festette 1793-ban. A kép a mennyországot és annak lakóit ábrázolja. A szerződést 1792. szeptember 15-én kötötték, mely a vázlat alapján tartalmazza a leendő kép leírását, amelyet 3300 forint munkadíjért vállalt el a művész. A pénz részletekben került kifizetésre, de nem maga a művész vette azokat föl, hanem segédei. Vannak, akik ebből azt a messzemenő következtetést vonták le, hogy nem is maga készítette, hanem a segédei, hiszen ekkor már nagyon öreg volt. Az oldalfalak és a mennyezet festése között nincs semmi szerves kapcsolat, ez szándékos volt, hogy jobban elváljon egymástól a menny és a föld. A két nagy körben lebegő alakok között a kép centrumában a Szentháromság és a Szűz Mária ábrázolása látható. Az Ó- és Újszövetség üdvözültjei kis felhőgomolyokon lebegnek, János evangélistát – az egyházmegye védőszentjét – az egyik kör közepén angyalok viszik az égbe. A másik körben egyházatyák és női vértanúk láthatók. Eszterházy kérésének megfelelően a magyar szentek az oltár feletti részen láthatók.
Előttük egy szárnyas angyal az apostoli kettős keresztet emeli a magasba, a másik pedig címeres magyar zászlót lobogtat. Az oltár falpilléreit és oromzatát, valamint a tabernákulumot Adami János készítette 1793-ban. Az eredeti oltárképet, mely Máriát, Magyarország védőasszonyát ábrázolja az előtte hódoló Szent István királlyal, Huszár Ferenc festette, akit Eszterházy élete utolsó éveiben kezdett el foglalkoztatni, de ezt a képet később Fischer érsek kicseréltette egy ugyanilyen tárgyú képpel, amit Hesz Mihállyal az egri születésű bécsi festőtanárral készíttetett. Az oltár angyalszobrait és a szószék reliefjeit Motzer József szobrász 1794-ben mintázta. A tabernákulum érdekessége, hogy úgynevezett verde antico-ból készült. Ez a Szentpétervár környékéről származó ásvány csak apró darabokban lelhető föl, ezért többnyire ékszereket készítenek belőle. Ez a tabernákulum is több száz kis darabból lett összeállítva. Az épülethez Mágner Károly győri mester szállította a cserépkályhákat. Az egyetem működéséhez szükséges uralkodói engedélyt a püspök nem kapta meg, annak ellenére, hogy 20 év alatt Magyarországon elsőként építtetett kimondottan egyetemi célokat szolgáló épületet. Egerben a felsőoktatás gyökerei a 18. Század közepéig nyúlnak vissza. Az orvosi és teológiai képzést követő első eredmények után jelentős változást hozott gróf Eszterházy Károly egri püspök tevékenysége, aki négyfakultásos egyetem működtetésére alkalmas, minden feltételt biztosító, korszerű oktatási épületet építtetett. 1774-től a Líceumnak elnevezett épületkomplexumban elkezdődött a képzés. Az 1777-ben kiadott Ratio Educationis azonban nehéz helyzetet teremtett Egerben.1784ben a Líceumban megszüntették a filozófiai és jogi oktatást, 1786-ban pedig a papneveldét Pestre helyezték. Eszterházy azonban nem adta fel terveit. II.József halála után 1790-ben újraindította a filozófia oktatását, a jogi akadémia működtetését és visszatérítette Egerbe a hittudományi főiskolát is.1828-ban Pyrker János László érsek Egerben alapította meg az első magyar nyelvű tanítóképzőt, amely nem iskolamestereket képzett, hanem eleve a tanítói hivatásra nevelést tűzte ki célul. A képzőt 1852-ben a Líceumba helyezték és 1948-ig érseki tanítóképzőként működött, a tanítóképzést kiszolgáló elemi iskolával.1921-től pedig Szmrecsányi Lajos érsek kezdeményezésére Egri Római Katolikus Fiú Felső Kereskedelmi Iskola is működött az épületben. A pedagógiai főiskola 1949-ben költözött a Líceumba, amikor a magyar országgyűlés által 1948-ban alapított intézmény Debrecenből Egerbe tette át székhelyét. A főiskola filozófiáját Eger felsőoktatási hagyományai és az oktatást elindító neves professzorok határozták meg, akik szellemi értékeket őrző, jövő felé nyitott, igényes, minőségi munkát végző intézményt hoztak létre. A tanárképző főiskola több mint fél évszázados története folyamán a hazai főiskolai szintű tanárképzés jelentős intézménye lett. A tanári szakok szinte minden változatát felvállalta, több szak esetében elsőként indított programot a hazai tanárképzésben. Eddigi működése alatt több mint harmincezer főiskolai végzettségű szakembert adott a
magyar közoktatás és társadalom számára. Vonzáskörzete igen nagy kiterjedésű. Az ország valamennyi megyéjéből és külföldről is érkeznek hozzánk hallgatók. Az 1990-es években készült stratégiai tervek nyomán végbement változások különös jelentőséggel bírnak a főiskola életében. A képzésfejlesztés eredményeképpen az egri tanárképző főiskola szélesebb kínálatú, általános főiskolává vált. A jelenleg 5 karral működő, közel 7000 hallgatóval és 250 főiskolai oktatóval rendelkező intézmény kötődik hagyományaihoz, ápolja szellemi örökségét, de figyelemmel fordul a társadalmi folyamatok felé. Célja, hogy az oktatási szolgáltatások minőségének emelésével, a hallgatói igényekre figyelő átjárható, választási lehetőséget nyújtó, rugalmas tanulmányi rendszer kiépítésével európai színvonalú, ugyanakkor a régió speciális nevelési problémáinak kezelésére felkészítő oktatással, hazai és nemzetközi elismertségre is számot tartó, értékes diplomákat adjon ki. A Líceumot 2012-ben teljes egészében felújították, ennek is köszönhető, hogy egyre nagyobb az érdeklődés iránta a turisták körében is. Évente több tízezer látogatója van. A Vár után Eger második leglátogatottabb műemléke, a Varázstorony már nemcsak a csillagászati múzeummal és a camera obscurával, hanem egyéb izgalmas kiállításokkal is várja az érdeklődőket, mindenekelőtt a fiatalokat. Sőt, a rendszeres tudományos ismeretterjesztő előadások is nagy érdeklődésre tartanak számot. A Főegyházmegyei Könyvtár 160 ezer kötetes gyűjteménye 40 kódexet, 100 ősnyomtatványt és számos felbecsülhetetlen értékű kéziratot tartalmaz. Az épület udvarában nyaranta szabadtéri színházi előadások várják a nézőket. A kápolna, az Oratorium Artium Pyrkerianum hangversenyek, konferenciák, kulturális rendezvények színhelye.
Dr. Löffler Erzsébet, történész
A Főegyházmegyei Könyvtár ritkaságai Hazánkban a 18. század második felében a könyvtárak egyfajta aranykorukat élték, hiszen sorra jöttek létre azok a főpapi könyvtárak, melyeket alapítóik a felsőoktatás szolgálatába kívántak állítani. Többségük nyilvános jelleggel kezdte meg működését. Alapítóik felvilágosult és művelt főpapok voltak, akik közül sokan a Habsburg Birodalom területén található jezsuita iskolákban tanultak, majd Rómában a Collegium Germanicum et Hungaricumban fejezték be tanulmányaikat. Hazatérve mindent megtettek azért, hogy hazájuk és egyházmegyéjük is rendelkezzen olyan intézményhálózattal, amilyet Nagyszombatban, Bécsben, vagy Rómában láttak. A Collegium Germanicum et Hungaricum diákjai a Collegium Romanumban, a jezsuiták központi egyetemén tanultak, ahol Európa vezető teológusainak előadásait hallgatták. Ezek a főpapok nemcsak nagy tudású emberek voltak, de rendelkeztek a megfelelő anyagi háttérrel is. A főpapi könyvtárak enciklopédikus jellegűek. A teológia mellett fontos szerepet játszanak a természettudományok is: matematika, fizika, csillagászat, földrajz, útleírások. Ezekben a könyvtárakban sokszor mostoha szerep jutott a szépirodalomnak, de könyvtárunkban ennek ellenkezőjére is szép számmal találunk példákat. Könyvtárunk alapítója, gróf Eszterházy Károly püspök is a fentiekhez hasonló motivációval bírt, hiszen magát a Líceumot is az egyetemi gondolat jegyében építtette és könyvtárát szintén ily módon hozta létre. Mindent ennek rendelt alá: Kracker csodálatos freskója azért a Tridenti zsinatot (1545-1563) ábrázolja, mert ahogyan a zsinat a katolikus egyház megújulását szolgálta, úgy vélte, hogy az emberi gondolkodásnak és magának az embernek a megújulását a tanulás szolgálja a leginkább. A könyveket úgy vásároltatta és gyűjtötte, hogy az akkor ismert tudomány lehetőség szerinti legteljesebb metszetét adják. Ebben leginkább római tanulótársa, Giuseppe Garampi bíboros volt segítségére, aki ebben az időben érseki rangban Bécsben volt pápai nuncius. Mikor Eszterházyt kinevezték püspökké, az akkor még a pápai levéltárban dolgozó Garampi lemásoltatta és megküldte Egerbe a 14. században készült pápai tizedjegyzéknek az egri
egyházmegyére vonatkozó dokumentumait. Nem sokkal bécsi nunciusi kinevezését követően meglátogatta Egerben Eszterházyt, aki megmutatta neki büszkeségét, a Líceumot, és elmondta, hogy bővíteni kívánja az egyházmegye könyvtárát. Barátja azonnal fölajánlotta, hogy segít beszerezni a szükségesnek ítélt külföldi teológiai és történelmi műveket, Eszterházy pedig kapva kapott a lehetőségen. Így a nuncius rövid idő alatt: 1781 októbere és 1785 januárja között 4336 mű 9323 kötetét vásárolta meg Európa minden tájáról. Az összegyűjtött könyveket a szervita rend pesti kolostorába juttatta el, és onnan szekereken hozták azokat Egerbe. Garampi kapcsolatrendszerén keresztül nemcsak a könyvkereskedőktől tudott vásárolni, hanem anyagi helyzetükben megroppant hercegi és más nemes családoktól is. A könyvkereskedőktől mondhatni a kurrens tudományos műveket a nemesi családoktól a könyvritkaságokat tudta beszerezni és eljuttatni Egerbe. (Emellett ugyancsak beszerzésekkel, tevékenyen hozzájárult Magyarország első közkönyvtára, a pécsi Klimó-könyvtár létrehozásához is.) A könyvtár berendezéséről: a bútorzat egyrészt a könyvekhez készült, másrészt impozáns mivolta által szintén a magas tudomány és művészet kifejezője is. Fellner Jakab tervei alapján Lotter Tamás asztalosmester készítette felvidéki tölgyfából, 1778 és 1780 között, mindössze két esztendő alatt. A reliefeket és egyéb díszítményeket pedig Halblechner Vencel szobrászművész mintázta meg. Érdekesség, hogy egyetlen fém alkatrészt sem tartalmaz, kizárólag facsapolással illesztették össze. A könyvtár 1793. december 28-án történt ünnepélyes megnyitóját tehát Eger püspökének és munkatársainak több évtizedes előkészítő munkája előzte meg. Az egri könyvtár megnyitása időpontjában mind köteteinek száma (16.000), mind azok tartalmát tekintve rendkívül jelentős intézmény volt, kicsivel nagyobb állománnyal, mint a Budán működő egyetemi könyvtár. Eszterházy végrendelete alapján később további 4.000 kötettel gyarapodott a gyűjtemény. Utódai, Pyrker, és Bartakovics érsekek szintén nagyszámú és kiemelkedően fontos bibliofil és tudományos jellegű munkákkal gyarapították a könyvtárunkat. Ez a folyamat a mai napig tart, hiszen nem csupán egy múzeumkönyvtár vagyunk, hanem a lehetőségeinkhez mérten a legmodernebb szakirodalmakkal is bővítjük könyvtárunk állományát.
Mint ismeretes, Mária 1777-ben adta ki tanügyi reformját, a Ratio Educationist, melynek 14. paragrafusa csak egyetlen egyetemről tesz említést Magyarországon. Fia, II. József ún. jozefinista egyház- és kultúrpolitikájában sem volt helye a katolikus egyetemnek. Így az alapító püspök szándéka máig megvalósulatlan maradt. Itt maradt viszont ez a páratlan gyűjtemény, mely sokfelől idevonzza a kutatni vágyó tudósokat és turistákat egyaránt. A termekben, amelyeket jelenleg láthatunk, ideértve az oldalsó termeket is, mintegy 5055.000 kötet található. A folyóiratokkal és a modern anyaggal együtt viszont már körülbelül 165.000 kötetes állományról beszélhetünk. Annyira szerteágazó és gazdag a kínálat, hogy lehetetlen lenne egy előadás alatt átfogó képet adni a gyűjteményünkről. Éppen ezért próbáltam majdhogynem véletlenszerűen szemezgeti a legérdekesebb ritkaságainkból. Állományunkban 36 középkori kódexet, 100 ősnyomtatványt őrzünk. (Ezekre a szakma terminus technicusként a latin eredetű incunabulum kifejezést alkalmazza, melynek klasszikus jelentése: pólya (bölcső), szülőföld, születéshely, első kezdet, eredet, első gyermekkor. Így az incunabulum jelentése: bölcsőnyomat.) Az úgynevezett antikvák, vagyis az 1500-tól kezdődően a 16. században nyomtatott művek száma mintegy 1500-ra tehető. Az állomány „legjei”: A legkisebb könyvünk, egyben a világ egyik legkisebb könyve is: a Miatyánk imádságot tartalmazza angol, német, francia, amerikai angol, spanyol, holland és svéd nyelven, 1960 körül jelent meg Japánban. Mérete: 3,5 x 3,5 mm Legnagyobb könyvünk egy térkép, mintegy 70x50 cm-es méretben, az 1700-as évekből. A legkorábbi munka állományunkban: 1048-ből származik, IX. Leó pápa: Opera című munkája pergamenre írott teológiai értekezéseit és diplomáciai iratokat tartalmaz. Fontos megjegyezni, hogy az 1054-es nagy egyházszakadás előttről származik, éppen ezért kiemelt jelentőséggel bír a kutatók számára.
Egyedüli a világon a Serravalle vagy más néven Dante kódex. Giovanni da Serravalle fermói püspök 1417-ben fordította latinra az Isteni színjátékot. A gótírásos mű elején Luxemburgi Zsigmondnak szóló ajánlás található. Ez a fordítás megtalálható még a Vatikáni és a British Múzeumban, de mindkettőből hiányzik a Zsigmondnak szóló ajánlás, valamint a kommentárokban van eltérés. Így ebben a formában az egyetlen példány a miénk. Jelenleg Németországban a Landesmúzeumban van kölcsönben egy kiállításon. Miskolci missale, melyben az első bizonyíthatóan magyar ember által készített könyvillusztráció található és 1394-ből származik. A missale (más néven: misekönyv) a kánon előtti kép festőjéről, Miskolci Lászlóról kapta nevét. Az egyetlen autográf, vagyis eredeti Mozart kézirat is nálunk található hazánkban: W. A. Mozart 1787. augusztus 2-án írta nővéréhez. A 18 soros levelet Bécsből címezte édesapjuk elhunyta alkalmából. Pyrker érsek vásárolta Velencében, és ő hagyta könyvtárunkra. Ez az egyetlen, Magyarországon létező autográf Mozart-levél. Mi őrizzük Mikes Kelemen törökországi leveleit: a szerző bizonyítottan eredeti kézirata. Mikes Kelemen 1717. október 10-én kezdte el leveleinek írását, s 1758. december 20-án keltezte az utolsót. Az egybekötött 207 fiktív levél, a magyar széppróza első terméke. Mikes Törökországi leveleit Rákóczi Ferencnek egy Horváth István nevű szolgája őrizte, és tőle került a bécsi magyar irodalmi társaság egyik tagjához, Görög Demeterhez. Görög Demeter pedig tovább adományozta a leveleket Kulcsár Istvánnak, s ő adta ki 1794-ben elsőként a P.E. grófnőhöz címzett Mikes-féle leveleket. Kulcsár örököseitől Toldy Ferenc vásárolta meg 1858-ban. Toldyt sok szál fűzte Egerhez, és szívesen kereste meg az érseki székvárost. Egyrészt azért, mert Izabella nevű lánya itt volt az angolkisasszonyoknál apáca, majd főnöknő, másrészt a tudósbarát Bartakovics Béla érsek is szívesen látta az irodalomtörténészt. Bartakovics érsek 1867-ben "szerezte" meg az eladósodott Toldy Ferenctől a bujdosó székely leveleit, a főpap pedig könyvtárunkra hagyta. Egri hóráskönyv más néven Horae Beatae Mariae Virginis nevű hártyakódex. Gyűjteményünk egyik legértékesebb unikumát Pyrker érsek hozta Velencéből és az ő hagyatékából került könyvtárunkba. A 15. század végén készített, a franciaországi Toursból
származó imakönyv mindössze 56 hártyalevelet tartalmaz. A hóráskönyvet 10, egész oldalt betöltő (110 x 72 mm), és 6 kisebb miniatúra, valamint 24 kalendárium-kép illusztrálja. A Szatmári béke szövegének fordítása – vagyis Szatmári békesség, a békekötés szövegének magyar fordítása 1718-ból. Nagyszombatban fordította Pulay János gróf Czobor Teréziának, aki Eszterházy Károly püspök anyai nagyanyja volt, így a mű ezáltal került könyvtárunkba. Ratio Educationis Bécs, 1777. Mária Terézia híres törvénye, amely ugyan megakadályozta Eszterházy Károly püspök egyetemalapítási tervét, de a magyar oktatásügy jelentős állomása volt. Goethe dedikáció: az Iphigenia című művét a szintén irodalmár Pyrker érseknek dedikálta, aki a költőfejedelemnek Tunisias című epikus költeményét küldte el. Pyrker műve V. Károly német-római császárról szól. Goethe nem volt túl barátságos típus, éppen ezért meglepő a „dankbar” – hálával kifejezés a dedikációban. A teljes szöveg: „A Tunisias tisztelt költőjének, hálával, Weimar 1831 augusztus 28. J. W. Goethe Calepinus szótár 1594-ből. Polyglott, vagyis többnyelvű szótár. Ez a kiadás 10 nyelvű, ezek: héber, görög, francia, olasz, német, spanyol, lengyel, magyar, angol és a latin. Pázmány Péter: Isteni igazságra vezérlő kalauz (Pozsony, 1613 prédikációs könyv.) Káldi biblia: 1626. az első magyar nyelvű, katolikus bibliafordítás. Koberger: Esztergomi missale 1486. ősnyomtatvány.
Felhasznált irodalom: 1. Antalóczi Lajos, 2001: Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár története (1793–1996). Főegyházmegyei Könyvtár, Eger kiadványa. ISBN 963 8265 00 0 2. Iványi Sándor: Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár kéziratkatalógusa – 1850 előtti kéziratok – Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, 1986. ISBN: 963 200 224 5 3. Kétszáz éves az Egri Főegyházmegyei Könyvtár 1793-1993 Emlékkönyv, Főegyházmegyei Könyvtár, Eger, 1993. Szerk: Antalóczi Lajos ISBN: 963 8265 00 00 4. Löffler Erzsébet: Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár. Érseki Vagyonkezelő Központ, Eger, 2012. ISBN: 978 963 86719 2 9 5. Surányi Imre: Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár könyvritkaságai – Válogatás a 1119. századokban megjelent kéziratos és nyomtatott művek közül – EKF Líceum Kiadó, Eger, 2009. ISBN: 978 963 9894 15 0
