ELTE TTK Multimédiapedagógia és Oktatástechnológia Központ Budapest, Pázmány P. sétány 1

ELTE TTK Multimédiapedagógia és Oktatástechnológia Központ Budapest, Pázmány P. sétány 1.

Digitális fényképezés Nem nehéz észrevenni, hogy a fényképezésben valamint a fényképek utólagos feldolgozásában, tárolásában és gondozásában egyre nagyobb teret hódít meg a digitális technika. E sorok írásakor Magyarországon még többen dolgoznak hagyományos filmre, mint digitális kamerával. De az ő képeiket is egyre inkább digitális laborok dolgozzák ki, számítógépes rendszerek állítják elő a megfelelően korrigált, szűrőzött, méretre vágott papírképeket. Az iskolai szertárakban is egyre gyakrabban találkozhatunk kisebb, amatőr vagy félprofesszionális digitális kamerákkal. A következőkben mindenekelőtt az ilyen gépekkel rendelkező tanárokhoz, tanárjelöltekhez szólunk. E jegyzetcélja az, hogy tanárok számára elegendő technikai tudást, és néhány módszertani ötletet adjon ahhoz, hogy a digitális fényképezőgépeket a leendő - vagy már gyakorló - tanár kollégák eredményesen használhassák a mindennapos iskolai munkájuk során. A jegyzet elolvasása után Ön képes lesz arra, hogy a digitális gépet egyedül használja, működési mechanizmusait megértse, és vásárlás során a megadott műszaki paraméterek alapján ki tudja választani az igényeinek megfelelő típust.

Digitális fényképezés az iskolában A digitális fotótechnika előnyeit sokan, sokféle szempont szerint vetették már össze a hagyományos fényképezés lehetőségeivel. Az iskolai használatban a legfontosabb talán az, hogy az elkészített felvétel azonnal megtekinthető a legtöbb kamerán megtalálható kis monitoron. A kapott digitális kép univerzálisan felhasználható médium. Könnyűszerrel áttölthető egy számítógépbe, beilleszthető szövegszerkesztőbe, e-mailbe vagy HTML oldalba. Az iskolai felhasználásban legfontosabb szempontok: • • • •

•

Költségkímélő, hisz nem kell fizetni a film negatívokért és a költséges előhívásokért. Mivel a digitális fényképezőgépek azonnal mutatják az elkészített képet, egyből látjuk a jó vagy rossz eredményt, nincs az a hosszú, bosszús várakozás a képek előhívásakor. Nyomtatás előtt (ha szükség van erre) a csúnya hibák észlelhetőek és javíthatóak. Környezetkímélő, nem használja a hagyományos feldolgozás során igényelt kemikáliákat, vegyi anyagokat, amelyek gyakran a csatornákban, és onnét a folyóinkban és tavainkban végzik. Nincs többé bosszantó várakozás, hogy fogyjon el a film a fényképezőgépben, vagy nem exponált filmek elvesztegetése, ha éppen nem bírjuk kivárni míg az összes lehetséges hely betelik.

Lehetőségek: •

Oktatóanyagok készítése. A digitális fényképezőgép segítségével bármelyik tantárgyhoz készíthet megértést segítő ábrákat, képeket. Némelyik gép még rövid filmfelvételek készítésére is alkalmas.


•

•

• •

A kamera segítségével egyes kísérletek szemléletesebben vagy egyszerűbben végezhetők el. Különösen sorozatfelvételek készítésre alkalmas kamerák jelentenek páratlan lehetőséget a demonstrációban. A diákok saját munkáikat színesíthetik saját képeik segítségével. Ennek motiváló erejét nem kell ecsetelni! Lehet a munka akár nyomtatott házi feladat, akár elektronikus dokumentum. Iskolaújság támogatása képekkel. Fotózás iskolai rendezvényeken, osztálykiránduláson.

Még egy apró, de nem elhanyagolható tény írható a digitális képrögzítés előnyére. Fényképezőgéppel a kezünkben, mindegyünknek volt már bizonyára egyfajta bizonytalankodó érzése az exponálás előtt. Néha még az utolsó pillanatban is mérlegelünk: „megéri elkattintani?”. Tudat alatt lefuttatunk egy elemzést, amelyben mérlegeljük az exponálás költségeit időben, pénzben, utána-járásban. Egy kis bizonytalanság is elég ahhoz, hogy a pillanat tovaszálljon, és kihagyjunk egy nagyon jó lehetőséget, vagy a következményektől tartva nem merünk új fényképezési technikákat kipróbálni, csak az egyszer már bevált módszerekben bízzunk. A digitális fényképezéssel megkapjuk azt a kreatív szabadságot, hogy akármit fényképezhetünk, akárhányszor, tetszőleges beállítással bármilyen káros következmény nélkül. A közelmúltban megjelentek az első digitális fényképek készítésére is alkalmas mobiltelefonok. A készülékek nagyon szerény képességekkel rendelkeznek a fényképezés terén, de valószínűleg egy új technológia első hírnökeiről van szó. A sajtófotósok számra mindennapos szükséglet a digitális felvételek továbbítása, olykor percekkel a fényképezett esemény után. Az üzleti szférában is hasznos, ha valaki a mobiltelefonján képi információkat is tud küldeni: nem kell hosszasan magyarázni a partnernek, hogyan néz ki az áru, egyszerűen csak le kell fényképezni és elküldeni. Így egyaránt várható az amatőr fényképezésre vagy képi jegyzetelésre alkalmas mobiltelefonok és a mobil hálózatra kapcsolódni képes professzionális fényképezőgépek elterjedése.

Fontosabb fogalmak Fókusztávolság: Az objektívet jellemző paraméter. Egyszerű domború lencsénél a lencsére eső párhozamos fénysugarak a lencse mögött, a fókuszpontban metszik egymást. A lencse fősíkja és a fókuszpont távolsága a fókusztávolság. A fényképészeti objektívek bonyolult lencserendszerek, amelyeknél a fókusztávolság értelmezése nem ilyen egyszerű. Az általuk alkotott kép méretei megfelelnek az azonos fókusztávolságú domború lencse képével. Látószög: A kép átlójának megfelelő szögtartomány, amit az objetív belát . Az emberi szem látásélményét visszaadó objektívek látószöge 50 fok körül van. Ezeket az objektíveket alapobjektíveknek nevezzük, fókusztávolságuk megegyezik a képátlóval, tehát kisfilmes gépnél 45-50 mm. A rövidebb gyújtótávolságú objektívek a téma nagyobb területét képezik le, ezeket nagylátószögű objektíveknek nevezzük. A hosszabb gyújtótávolsághoz viszont kisebb látószög tartozik, az ilyen teleobjektívek távcsőszerű képet adnak. A zoomobjektívek látószöge változtatható. Ezeket a fókusztávolság két szélső értéke jellemzi. Gyújtótávolság-ekvivalencia: A digitális fényképezőgépek többségében a képet érzékelő szenzor jóval kisebb, mint a kisfilmes gépekben a kép mérete. A különböző szenzorral szerelt


kamerák egymással és a filmes gépekkel jobban összehasonlíthatók, ha nem az objektív tényleges fókusztávolságát, hanem a vele azonos látószögű, ekvivalens, 35 mm-es filmhez való objektív fókusztávolságát tekintjük. Fókusztényező: A cserélhető objektíves digitális gépekhez a szokásos filmes objektívek használhatók. A kisebb érzékelő miatt a kép látószöge kisebb lesz, vagyis az objektív úgy viselkedik, mintha megnőtt volna a fókusztávolsága. Ennek mértékét mutatja a kamerát jellemző fókusztényező. Például 1,6-os fókusztényezőjű gépre 50 mm-es objektívet szerelve, nem az alapobjektívnek megfelelő 46 fokos látószöget kapjuk, hanem egy 50x1,6=80 mm-es objektív 30 fokos látószögét. Élességtartomány: Az a tárgytávolság tartomány amelyen beül a téma élesre állítható. Mélységélesség: Az érzékelő felbontása illetve a film szemcsézettsége miatt a felvételt nem csak ott látjuk élesnek, ahol az objektív valóban tűéles képet alkot, hanem a közelebbi és távolabbi téma részleteken is. Azt a tématávolság-tartományt amelyen belül a kép még elfogadhatóan éles, mélységélességnek nevezzük. Autofókusz: A kamera azon képessége, hogy a téma élességét automatikusan betudja álltani. Az egyszerűbb gépek erre a célra az objektíven kívül működő infravörös távmérőt alkalmaznak. Ezzel akkor kell vigyázni, ha ablakon keresztül fényképezünk, ugyanis a gép hajlamos az üvegre mérni. A fejlettebb kamerák kontraszt érzékeny AF-rendszereket használnak, amelyek az objektíven át mérve a tényleges élességet határozzák meg a kép középső részén, vagy több különböző mezőben (autofókusz mezők). Fix fókusz: A legegyszerűbb kamerákban használt megoldás, amelynél nem lehet az élességet állítani. Azt használja ki, hogy a lerekeszelt (F/5,6 körül, ld. később) nagyobb látószögű (kb. 35 mm-es) objektíveket be lehet állítani úgy, hogy a mélységélesség néhány métertől a végtelenig terjedjen (hiperfokális távolság). Az ebben az állásban gyárilag rögzített lencsével élességállítás nélkül tűrhető képeket lehet kapni, mérsékelt fényerő mellett. Rekeszszám: Az objektíven átjutó fény mennyiségét az objektívbe szerelt blende (állítható ármérőjű lyuk) nyílása szabja meg. A fókusztávolság és a pupillaátmérő hányadosa a rekeszérték. Használata azért célszerű, mert a látószögtől függetlenül jellemzi a fényképezőgépbe jutó fény mennyiségét. Az objektíveken feltüntetett rekeszértékek olyan sorozatot alkotnak, ahol az egymást követő értékek mindig fele annyi fényt jelentenek: 1:1,1.4, 2, 2.8, 4, 5.6, 8, 11, 16. 22, 32, 45, 64, 90, 128. A nagyobb számhoz kisebb pupilla, tehát kevesebb fény tartozik. Sok objektíven közbülső, fél- vagy harmadfokozatok állítására is mód van. Fényerő: az objektív legnagyobb rekesznyílásához tartozó rekeszérték. Zársebesség vagy expozíciós idő: Az expozíció alkalmával a film, vagy szenzor felületére jutó fény mennyiségét nem csak a rekesszel, hanem a megvilágítás idejével is változtatni lehet. A megvilágítás ideje az expozíciós idő. Értékét másodpercben, törtalakban adjuk meg. Szokásos értékek például: 1/30, 1/60, 1/125, 1/250, 1/500... Expozíció vezérlés: A megfelelő rekesz- és időértékeket beállíthatjuk kézzel (manuális beállítás) vagy rábízhatjuk a fényképezőgépre, hogy mért értékek alapján állítsa be a szükséges paramétereket (automatika).


Programautomatika: Mind a rekeszértéket, mind a zársebességet a gép határozza meg egy gyárilag meghatározott program szerint. Egyes típusokon a többféle értékpárból választhatunk. Időautomatika (rekeszprioritás): A rekeszértéket kézzel állítjuk be, a gép ehhez választ expozíciós időt. Rekeszautomatika (időprioritás): A megvilágítás ide kézzel állítható, a gép itt a rekeszértéket választja automatikusan. TTL fénymérés: a fényképezőgép automatikája a beépített fénymérő adatai alapján tudja meghatározni a rekesz- és időértékeket. A fénymérésnek több módja van, de a digitális kamerák jellemzően az objektíven keresztül mérnek fényt. Az ilyen rendszert TTLfénymérőnek nevezzük. A fénymérés történhet a képterület közepén egy kicsiny foltban (spot mérés), a kép teljes területén a kép középső részét nagyobb súllyal tekintetbe véve (képhangsúlyos átlagmérés) vagy több egymás mellett fekvő, különböző alakú képmező együttesének kiértékelésével (mátrix mérés). Expozíció korrekció: Sokszor a téma és a megvilágítás igénye szerint el kell térni a fénymérő adataiból számított, átlagos körülményekre vonatkoztatott expozíciótól. Erre szolgál a korrekció, amellyel 1-2 fényértékkel módosíthatjuk a gép által javasolt értékeket. CCD: a digitális fényképezőgépekben alkalmazott félvezető fényérzékelő szenzor. Jellemzőivel külön is foglalkozunk a róla szóló fejezetben. Legfontosabb jellemzője a pixelszám, amely a képet felépítő összes képelem (pixel) számát jelenti. Megapixelben, azaz millió darab pixelben szokás megadni. Az olcsóbb fényképezőgépekben 1-2 megapixeles érzékelőket találunk, a csúcsot ma a 15 megapixel körüli kamerák és hátfalak (hagyományos, professzionális fényképezőgép hátsó részére, a filmtartó helyére szerelhető érzékelők) jelentik. Érzékenység: A filmek fontos jellemzője a fényérzékenység, amely adott expozíciónál a film feketedését jellemzi. Meghatározására számos mérőszámot alkottak, manapság leginkább ISO értékekben adnak meg. Digitális fényképezőgépeknél az érzékenység a CCD fényérzékenységétől és az elektromos jel erősítésének mértékétől függ. Az összehasonlíthatóság végett itt is ISO értékeket használnak. Fehéregynesúly: Színes felvételeken a téma színei a megvilágítás jellegétől (napfény, fénycső, izzólámpa stb.), napszaktól és a környezettől függően módosulhatnak. Fontos, hogy a képrögzítő rendszer színérzékenysége össze legyen hangolva a megvilágítás színösszetételével, azért, hogy a téma helyes színekben jelenjen meg. Erre szolgál a digitális fényképezőgépek fehéregyensúly beállítása, amely lehet automatikus vagy manuális. Az automatikus beállítás átlagos témánál jól követi a fényviszonyok alakulását, de jellegzetesen egyszínű témánál hamis eredményekre vezet. Kereső: A fényképezőgépek lényeges szerkezeti eleme a kép megkomponálására szolgáló kereső. Az olcsóbb kamerákon egyszerű, Newton-rendszerű, átnézeti keresőt találunk. Zoomobjektíves gépeknél általában követi a zoom mozgását és nagyobb távolságban lévő témánál nagyjából helyes képkivágást mutat. Színvonalasabb kivitelű változatai a szemüvegeseknek szükséges dioptriakorrekciót is lehetővé teszik. A kompozíció beállítható a legtöbb gépen


megtalálható TFT-monitoron is, amely a CCD által látott képet mutatja. Kis felbontása miatt élességet állítani ezen a kijelzőn elég nehéz és a külső napfény is zavaró lehet. Kissé drágább megoldás az elektronikus kereső, amely a TFT-monitorhoz hasonlóan működik, de annál rendszerint nagyobb felbontású. Mivel zárt térben van, ahová a szemlencsén keresztül lehet bepillantani, a külső fény nem zavaró. A cserélhető objektíves gépeknél általános a pentaprizmás tükörreflexes kereső. Ebben egy tükör vetíti az objektív által alkotott képet a kereső mattüvegére. A pentaprizma feladata az oldalhelyes kép előállítása a mattüvegen kirajzolódó fejtetőn álló tükörképből. Ez az optikai kereső igényes gépeknél a teljes kép 9799%-át mutatja. Képformátum: Kétféle formátum fogalmat kell megkülönböztetni. Az egyik a hagyományos fényképészeti képformátum, amely alatt a kép méretét értik. A legtöbb digitális gépen többféle képformátum közül választhatunk (pl. 640x480, 1200 x 1600, 2400 x 3200 vagy hasonló számpárok). A kisebb méretű kép kevesebb pixelt tartalmaz, tehát részletszegényebb képet jelent, viszont kevesebb tárolóhelyet igényel. Hasznos, ha kameránk a maximális képméret mellett legalább egy kisebb és egy közepes formátum készítésére képes. A másik formátum fogalom az ún. fájlformátum, ami a képek tárolásánál használt kódolási eljárást jelenti. Számos képformátum létezik, a kameráknál a leggyakoribb a TIFF, a JPEG és a RAW, mozgó képnél az AVI, az MPEG, a Quicktime és a Motion JPEG.

A digitális képkészítés folyamata Digitális képet nem csak digitális kamerával készíthetünk, hanem hagyományos fényképből is előállítható egy szkenner segítségével. A digitális fénykép életciklusa három részre tagolható: a kép előállítására, a pixeleken valamilyen transzformáció végrehajtása és végül az eredmény tárolása. A kép előállítása Valamilyen beviteli eszközzel létrehozzuk egy számítógépes rendszerben a fényképet. A képi információ bevitelére legalkalmasabb eszközök a következők: • digitális fényképezőgép • kézi szkenner, lap-szkenner • film kamerák film-negatívról olvasó szkennerrel kiegészítve • videó kamerák - frame-grabber - kártyával kiegészítve • digitális videó kamerák Képfeldolgozás A digitális formában tárolt képet valamilyen képszerkesztő programmal manipulálhatjuk (pl. Photoshop). A kép szerkesztésének célja az információ valamilyen másik formában tálalása, kép egyes tulajdonságainak kihangsúlyozása, mások eltüntetése. Az igénybe vett transzformációk a leendő felhasználás függvényében variábilisek. (e-mail-be vagy web oldalra fogom beilleszteni, vagy archiválási célból őrzőm csak meg, esetleg profi filmes munkákhoz szükségesek) Néhány gyakori képeken végzett manipuláció: •

csökkenteni (vagy növelni) a méretet web oldalon való elhelyezéshez


• • • • • •

a kép egyes tulajdonságainak kihangsúlyozása filterekkel képélesítés panorámaképek készítéséhez képkockák egymáshoz illesztése animációs célból több kép egymás után fűzése a kép fényesség ill. kontraszt igazítása egy másik - digitális - formába való konvertálás

Exportálás A digitális fénykép megjelenítésére, mások számára elérhetővé és érthetővé tételére is rengeteg lehetőségünk van, ilyen a: • • • • •

kép kinyomtatása egy színes nyomtatón szövegszerkesztőbe beillesztés web-lapba beillesztés archiválás e-mailben elküldés

A CCD chip A CCD érzékelő a digitális fényképezőgép "szeme". Ma a digitális fényképezőgépekben 1-3 millió pixeltől 5-7 millió pixeles példányokkal illetve 15-30 millió pixeles hátfalakkal találkozhatunk. Ez utóbbiak a professzionális filmes kamerák hátoldalára szerelhető érzékelő eszközök. Számunkra fontos jellemzőik a hagyományos filmmel összevetve: Hatásfok Dinamika Spektrális érzékenység Felbontás

CCD 50-80% Lineáris, átfogás

Hagyományos film 3-4% 10000-szeres Az érzékeny-ségtartomány szélei felé nem lineáris, kb. 100-szoros átfogás Látható és infravörös Látható és ultraibolya Kisebb Nagyobb

A kép rögzítése két fő lépésből áll. Az első szakaszban zajlik a fotonok gyűjtése, ez a tulajdonképpeni expozíció. A lapka felületén kialakított érzékelő cellákban a beérkező fotonok számával arányos töltésmennyiség halmozódik fel. A második ütemben a töltéscsomagokat a mátrix oszlopain végigléptetik, ki a lapka szélére, ahol sorban a sarok felé haladnak, s egymás után, mint analóg jel jutnak a feldolgozó áramkörbe. A digitális kamerákban a CCD jele erősítés után egy analóg/digitális átalakítóra kerül, majd különféle képjavító műveletek után megszületik a digitális kép. A feldolgozás során a kép minőségét rontja a CCD-ben keletkező termikus eredetű zaj, sötétáram, valamint az analóg áramkörök zaja. A CCD összes pixele nem kerül kiolvasásra csak az ún. effektív pixelszámnak megfelelő mennyiség. Azonban a szélső néhány pixelt egy fekete maszk takarja. Az itt lévő érzékelőket


nem éri fény, ezek a fekete szintnek, a - nullának - megfelelő jelet adják az elektronika számára. A szokásos 4:3-as oldalarány megtartása végett további pixelek maradnak ki a végleges képből. Az CCD érzékelők új generációját képviseli a Foveon X3 szenzora, amelyben a különböző színeket érzékelő pixelek nem egymás mellett, hanem egymás mögött helyezkednek el. A technológia kihasználja, hogy a különböző hullámhosszú fotonok eltérő mélységbe hatolnak be a szilíciumba. Elmaradnak a hagyományos CCD-ken alkalmazott színszűrők, nincs szükség a képpontok színét az eltérő pozícióban lévő szenzorelemek jele alapján kiszámító algoritmusokra. Az X3 élesebb, színes anomáliáktól mentes képet ad.

Adathordozók Az elkészült képet a digitális fényképezőgépnek tárolnia kell, hiszen a CCD chip csak egyetlen kép ideiglenes tárolására lenne képes. A képek digitális tárolására számtalan megoldás létezett, melyek közül csak néhánynak sikerült hosszú távon fennmaradnia és elterjednie. Az adathordozó média alapvetően befolyásolja a digitális fényképezőgép használhatóságát, ezért most kicsit részletesebben megismerkedünk ezek tulajdonságaival. Beépített memória A legegyszerűbb és legolcsóbb információtároló módszer valamilyen beépített memória használata. Ez a megoldás azonban számtalan megkötéssel, hátránnyal jár. A tárolókapacitás bővítése nehezen, vagy akár egyáltalán nem megoldható, pedig erre általában igény mutatkozik. A képek fényképezőgépből való letöltéséig nem lehet új képet készíteni, adathordozót cserélni, és le kell mondanunk arról az elegáns és kényelmes módszerről, hogy a memóriakártyát a fényképezőgépből kiemelve és egy másik eszközben (nyomtató, számítógép) lévő kártyaolvasóba behelyezve rögtön megkezdhessük a képek feldolgozását. Az ilyen rendszerű gépek egyre ritkábbak, és ez a tárolási módszer manapság szinte kizárólag csak a legolcsóbb gépekre jellemző! Floppy lemezek Régebbi típusoknál (Sony Mavica) szabványos floppylemezeket is használtak adathordozóként. E megoldás előnye, hogy bármely számítógépbe könnyedén áttölthetők az adatok. Hátránya, hogy a floppyk kapacitása kicsi, így nagyobb mennyiségű képet csak kis felbontásban vagy nagy tömörítéssel lehet rajtuk tárolni, tehát mindenképpen gyenge minőségben. További hátrány, hogy a lemezek a külső mágneses térre és a hőhatásokra érzékenyek. SuperDisk A Panasonic PalmCam fényképezőgép a 3,5”-os floppyval azonos méretű,120 MB-os floppylemezt használ az adatok tárolására. A lemez olvasásához speciális magnetooptikai meghajtó kell, amely viszont képes a hagyományos 3,5”-os lemezek olvasására és írására is. Tervezői szándéka szerint ez eszköz a PC-s világban is alkalmas lett volna a szokásos floppylemezek felváltásra. A tapasztalat szerint azonban fokozottan érzékeny a külső hatásokra, ezért széles körben nem terjedt el.


Mini CD Egyes kamerákban a képek tárolására kisméretű, írható CD-t használnak. Ezek minden további nélkül olvashatók a szokásos CD-ROM meghajtókkal (illetve írhatók a CD-írókkal). Hátránya, hogy a kapacitás nem növelhető és a fényképezőgépekhez képest a korong mérete túl nagy. A beépített CD-íróról a CD-re dolgozó Sony Mavica kamerák messziről felismerhetők. Egyes kamerák, pl. az MVCD-1000 csak CD-R lemezeket kezel, amelyek nem írhatók újra. A képek törlése nem jelent tárterület felszabadítást, csak a tartalomjegyzékből kerül ki a kép. Más gépek, pl. az MVCD-200 CD-RW lemezeket is képes használni, amik törölhetők és újraírhatók. Jellemző kapacitás: Külső méretek: 80 mm átmérő, 1,2 mm vastag.

156

MB.

PCMCIA ATA Flash kártyák A félvezető memóriát tartalmazó adathordozók közül elsőként az ATA Flash memóriakártyát kell említeni. Aki használt már notebookot az nyilván ismeri a PC-kátyát, a hordozható számítógépek univerzális bővítő eszközét. Három különböző vastagságú típus (Type I, Type II és Type III létezik). PC-kártya kivitelben modemek, hálózati kártyák, merevlemezek és más tartozékok között Flash memóriákat is találunk. Ezeket régebbi digitális kameráknál is alkalmazták adathordozóként. Manapság a többi memóriakártyához készítenek PC-kártya adaptert, amivel a kártya a notebook PCMCIA csatlakozójába dugaszolható. SmartMedia Card Széles körben elterjedt memóriakártya típus. Egyik oldalán feltűnő, nagy felületű aranyozott érintkezőkkel ellátott vékony lapocska. A korai 2 és 4 MB-os típusok 5V-os illetve 3,3 V-os tápfeszültségről üzemeltek. Az 5V-os változatoknak az érintkezők felől nézve a bal, a 3,3Vaknak a jobb felső sarka van levágva. Manapság csak ez utóbbiak kaphatók. A kártya csak a memóriacsipet tartalmazza. A kezeléséhez szükséges vezérlőáramkörök a fényképezőgépbe vannak beépítve. A megfelelő áramköri elemek hiánya miatt a régebbi kamerák nem minden esetben képesek az újabb, nagyobb kapacitású kártyák kezelésére. A képek számítógépbe való áttöltéséhez USB-portra csatlakoztatható kártyaolvasó, vagy a floppymeghajtóba helyezhető adapter (FlashPath) használható. Jellemző kapacitás: 8 MB, 16 MB, Külső méretek: 45 x Üzemfeszültség: 2,7 Információk: www.olympus-europa.com/

32 37

MB,

64 x V-3,6

MB, 128 0,76

MB. mm. V.

Compact Flash (CF) Card A PCMCIA (PC) Kártyák technológiájára alapozva fejlesztette ki a SanDisk. Sokkal vastagabb, m int a Smart Media kártya, és az egyik élén elhelyezett 50 pólusú tűs csatlakozóval kapcsolódik a kamerához. Ez a megoldás előnyösebb, mint a Smart Media felületi érintkezői, amiket használat közben könnyű megérinteni, összetapogatni, s így


elkoszolódnak, illetve a statikus felöltődés (műszálas ruhák keltette elektromosság) könnyebben tönkre teheti a chipet. A Compact Flash fém és műanyag alkatrészekből álló tokja nem csak egy memóriát, hanem egy nyomtatott áramköri lapon szerelt teljes vezérlőrendszert (controllert) is rejt. Ez lehetővé tette a fejlesztők számára, hogy a memória méretétől független, szabványos csatlakozófelületet alakítsanak ki. Ezen a csatlakozón át fényképezőgép a különféle kártyákat ugyanúgy tudja kezelni, a különbségeket a kártyában lévő controller hidalja át. A CompactFlash-nek lényegében soha nem voltak kompatibilitási gondjai. A PCMCIA gyökereknek köszönhetően nagyon olcsó PC-kártya adapterrel, vagy USB-portra csatalkozó kártyaolvasóval olvashatjuk ki a memória tartalmát a számítógépen. A PC-kártyákhoz hasonlóan ez a kártya is többféle vastagságban készül: a vékonyabb Type I, a vastagabb Type II névre hallgat. Jellemző kapacitás: 8 MB, 16 MB, 32 MB, 64 MB, 128 MB, 256 MB, 512 MB, 640 MB, 1 GB. Külső méretek: CF Type I: 36 x 43 x 3,3 mm, CF Type II: 36 x 43 x 5 mm. Üzemfeszültség: 3,3 V vagy 5 V. További adatok: www.compactflash.org

Sony Memory Stick Ezt a kicsiny, 4 g tömegű, műanyag tokozású kártyát a Sony kameráihoz használják. Sajnos e sorok írásakor a Sony 128 MB-osnál nagyobb típust még nem hozott forgalomba, ami az 5 Mpixeles kameránál már igencsak szűkös tárkapacitást jelent. Írássebessége 1,5 Mbyte/s az olvasásé 2,45 Mbyte/s. A kártya adatvédelemmel ellátott változata a MagicGate Memory Stick. Ezen kívül léteik egy ultrakompakt változat, a Memory Stick Duo, amely nagyjából harmad akkor méretű és fele akkora tömegű mint a másik két kártya. Egy speciális adapterrel a nagyobb kártyák helyére is illeszthető. Jellemző kapacitás: 8 MB, 16 MB, 32 MB, Külső méretek: 50 x 21,5 x Üzemfeszültség: 2,7-3,6 További adatok: www.memorystick.com/en/

64 MB, 2,8

128 MB. mm. V

MultiMediaCard (MMC) és Secure Digital (SD) kártyák E két igen kicsiny kártyatípus külleme, mérete meggyező. Az egyetlen különbség, hogy az SD-nek 9 érintkezője van, az MMC-nek viszont csak 7. Az MMC kártyánt a Matsushita Electronics (Panasonic) fejlesztette ki camcorderei számára, de kicsiny mérete és súlya (2g) miatt hamarosan közkedvelt lett a mobiltelefonok, GPS-ek, MP3 lejátszók, Palmtopok és PDA-k gyártói körénben. A Matsushita és a SanDisk együttműködésének terméke az SD-kártya. Ez felülről kompatibilis az MMC-vel, vagyis az SD-t kezelő eszközök az MMC-t is tudják olvasni. A régi MMC-t használó készülékek viszont nem ismerik fel az SD kártyát. Az SD kártya - mint


nevéből sejthető - adatvédelmi funkciókkal is rendelkezik. Az újabb típusok adatátviteli sebessége 10 Mbit/s. Jellemző kapacitás: 16MB, 32MB, 64MB, 128 MB, 256MB, 512MB. Külső méretek:32 x 24 x 1,4 mm. Üzemfeszültség: 2,0 V-3,6 V.

xD-Picture Card A Fuji és az Olympus a SmartMedia kártya felváltására fejlesztette ki ezt a típust. Az SM kártyák kapacitását 128 MB fölé emelni csak a szabvány módosításával lehetett volna, ezért szakítottak a korábbi koncepcióval és teljesen új eszközt dolgoztak ki. Az XD-Picture Card-ot jelenleg a Toshiba gyártja a két cég számára. A kicsiny, mindössze 2 g-os kártya kapacitásának felső határa 8 GB, írási sebessége 3 MB/s (a 16 és 32 MB-osé csak 1,3 MB/s) kiolvasási sebessége 5 MB/s. Számítógéphez PCMCI és USB kártyaolvasóval csatlakoztatható, de tervezik CF adapter kifejlesztését is. Jellemző kapacitás: 16MB, 32MB, 64MB, 128 MB (még nem kapható: 256MB, 512 MB). Külső méretek:20 x 25 x 1,7 mm. Üzemfeszültség: 3,3 V. Információk: www.olympus-europa.com

IBM Microdrive A Type II CF méretével azonos merevlemezes háttértár. Adapterrel a PCMCIA Type II kártyák helyére is beilleszthető. Szerkezete és működése lényegében azonos a PC-k winchesterével, csak sokkal kisebb. Adatátviteli sebessége valamivel kisebb (2,6-4,2 Mbyte/s), mint a memóriachipes kártyáké és mozgó alkatrészei, motorja miatt több energiát fogyaszt, jobban melegszik, mint amazok. A melegedés elsősorban a CCD érzékelő számára kellemetlen, növeli a zajt. Ha olyan kameránk van, amely egyszerre képes kisebb kapacitású memóriakártyát és Microdrive-ot fogadni (pl. Olympus E-20), akkor járható megoldás, hogy a Flash memóriára fényképezünk, majd amikor betelt, akkor átmásoljuk a tartalmát a Microdrive-ra. Így a motornak nem kell állandóan járnia, sem a fogyasztás, sem a melegedés nem jelent gondot. Jelenleg az 1GB-os CF kártyák miatt a nehézkes Microdrive jelentősége csekély, ez a helyzet várhatóan ismét megváltozik a nagyobb (6 GB-os) merevlemezek megjelenésével. Jó tudni, hogy a jelenlegi Microdirve-ok FAT fájlrendszert használnak. A korábbi Windows-ok formázáskor megtartották a lemez eredeti formátumát, a Windows XP ellenben FAT32-re formázza őket alapértelmezésben. Ennek következtében az eszköz a PC-ben működni fog, a FAT-et használó fényképezőgépben pedig nem. Ilyenkor újra kell formázni a lemezt FAT fájlrendszerűre. Jellemző kapacitás: 340MB, 500MB, 1GB. Üzemfeszültség: 3,3 vagy 5 V. Információ: www.storage.ibm.com/hdd/micro


Képek letöltése - kapcsolat a PC-vel A digitális géppel készített és a gépben tárolt képeket további felhasználás, nyomtatás, retusálás, szerkesztés, bemutatás céljából „le kell töltenünk” a digitális fényképezőgépből. A „letöltés” rendszerint azt jelenti, hogy a képet számítógépbe töltjük át (másoljuk), de manapság egyéb eszközök is képesek digitális képek közvetlen fogadására: nyomtatók, mobiltelefonok, kézi számítógépek, más fényképezőgépek, stb. A digitális információ átmásolására is többféle megoldás létezik.

Soros port (USB port) kapcsolat Soros kapcsolat esetén a képeket egy szabványos kábel segítségével másoljuk át a számítógépre. A másolás sebessége nem túl nagy, nagyobb méretű, illetve több kép esetén a művelet hosszú perceket is igénybe vehet. Soros porttal azonban minden számítógép rendelkezik, és a fényképezőgépeken is rendszerint megtalálható ez a funkció. A sikeres munkához a fényképezőgéphez adott szoftvereket először installálni kell a számítógépre. Az USB (Universal Serial Bus) egyfajta továbbfejlesztett soros kábel, mely az újabb képeken kivétel nélkül rendelkezésre áll. Sokkal gyorsabb adatátvitelt és kényelmesebb használatot tesz lehetővé. Az USB kábelt bekapcsolt géphez is csatlakoztathatjuk, a fényképezőgépet a számítógép várhatóan azonnal felismeri. A hagyományos soros port-i csatlakozást ajánlatos a számítógép kikapcsolt állapotában csatlakoztatni.

Infravörös kommunikáció Soros, ám közvetlen kábel csatlakozás nélküli kommunikációt jelent az infravörös kapcsolat is. Működési mechanizmusa a televízióknál megszokott távvezérlő működéséhez hasonlít. Ilyenkor nem kell a két eszközt kábellel összekötni, elég ha azok infravörös jeladói egymás látóterében vannak. (Egymás mellé helyeztük a két eszközt.) Infravörös port-ot bármelyik hagyományos géphez csatlakoztathatunk, bár ez a fajta kommunikáció inkább laptopok, nyomtatók, kézi számítógépek és mobiltelefonok esetén elterjedt. A sikeres működéshez természetesen az adatcserében résztvevő mindkét eszköznek rendelkeznie kell infravörös jeladóval.

Kártyaolvasók, adapterek Adapterek használatával a digitális fényképezőgépből eltávolított memóriakártyát közvetlenül egy másik eszközbe helyezhetjük. Ennek köszönhetően általában lényegesen gyorsabban és kényelmesebben érhetjük el a memóriakártyán lévő képeket, és akár „helyben” fel is dolgozhatjuk azokat. Számtalan megoldás létezik, mi kettőt említünk meg. Az egyik segítségével SM kártyákat egy floppylemezre hasonlító eszközbe helyezve, közvetlenül a számítógép floppy meghajtója segítségével olvashatjuk. (A compact flash kártyák külső mérete ehhez túl nagy) A művelethez egy előre telepített illesztőprogramra is szükség van. Másik elterjedt lehetőség a notebook-ok PCMCA illesztőjébe helyezhető SM vagy CF olvasó egység (ez utóbbi nagyobb mérete miatt mindként PCMCA illesztőhelyet elfoglalja.), de kapható ezen eszközök USB csatolófelületű változata is.


Digitális képformátumok Az Adobe Photoshop és a Corel Photo-Paint egyaránt nagyjából kéttucatnyi raszteres grafikai formátum beolvasására illetve elmentésére képes. Mindennapi munkánk során ezek közül csak néhányat használunk rendszeresen, - a programok saját formátumán kívül - például a TIFF-et, a JPEG-et vagy az EPS-t. A többire csak akkor lesz szükségünk, ha más platformról vagy rajzolóprogramból származó grafikával akad dolgunk. A digitális kép néhány évtizednyi története alatt többszáz raszteres formátum jelent meg, számba venni őket reménytelen vállalkozás lenne, de azt a néhányat amelyeket az említett programok is ismernek érdemes röviden megismerni. Ezeket a formátumokat vagy eleve a különféle programok közötti adatcsere szabványos megoldásának szánták tervezőik, vagy egy eszköz saját, egyedi fájlformátumaként szolgáltak, és az eszköz széleskörű elterjedése tette őket kváziszabvánnyá. PSD (Photoshop Draw) - Az Adobe Photoshop saját formátuma, de manapság minden magára valamit adó grafikai program képes feldolgozni. A program 3-as verziója óta képes több rétegű képek tárolására, veszteségmentes tömörítéssel rendelkezik. Tárolja a Photshopban használható valamennyi jellemzőt, például az alfacsatornákat, a maszkokat, a rétegek átlátszóságát, egymásra hatását (pl. Add, Multipy, Overlay), effektjeit (pl. az egyik réteg által a másikra vetett árnyék). CPT (Corel Photo-Paint) - A Corel PhotoPaint saját formátuma. Funkcionalitásában az előbbihez hasonló, minden információ tárolására alkalmas, amit a Photo-Paint képes előállítani. A PSD-nél kevesebb program képes értelmezni. TIFF (Tagged-Image File Format) - Az általános célú, a professzionális képfeldolgozás legelterjedtebb formátuma. Nem kötődik operációs rendszerekhez, processzorokhoz, programokhoz. Platformfüggetlenségének köszönhetően tudományos alkalmazásokban (műholdas távérzékelés, térképészet) is elterjedt. Belső felépítése lehetővé teszi, hogy alkalmazkodjon a különböző tudású szkennerek, programok és nyomtatók igényeihez. Az alapszabványt a programfejlesztők és a felhasználók is szabadon bővíthetik. Így született például a RichTIFF, amely a Crosfield cég bővítménye DTP (Desktop Publishing professzionális grafikai tervezés személyi számítógépen) eszközökhöz. A TIFF állomány a fekete-fehér vonalas színmódtól a nyomdai gyakorlatban használatos négyszínű (CMYK) színmódig számos színrendszer szerinti képet tárolhat. Speciálisak az ún. alfa-csatornás TIFFek, amelyek részben, vagy egészben áttetszők, vagy átlátszóak lehetnek. Tömörítéshez többféle veszteségmentes (RLE, LZW) és veszteséges (JPEG) algoritmust használhatunk. A képtartalom mellett számos kiegészítő információt, szöveget, színkorrekciós adatokat tartalmazhat. JFIF (JPEG File Interchange Format; a Joint Photographics Experts Group /JPEG/ után közismerten JPEG, vagy JPG) - Rendkívül hatékony veszteséges tömörítő algoritmussal működő formátum, amely mára az Internet egyik szabványos formátumává vált. A digitális fényképezés és a különféle memóriakártyák terjedésével a JPEG jelentősége tovább növekedett. A veszteséges tömörítés mértéke a felhasználó által megválasztható, minél nagyobb mértékű tömörítést választunk, annál kisebb lesz a kép helyigénye, de annál gyengébb lesz a minősége is. A veszteséges tömörítést követően veszteségmentes Huffmanalgoritmussal tovább tömöríti a képet. Ez a formátum legalább 8 bites (256 színű), és legfeljebb 32 bites (nyomdai CMYK) színmódú képek tárolására alkalmas. Gyakorlatban


legtöbbször 24 bites (16 millió színű) fényképek tárolására használják Nem tekinthető szabványosnak az ún. progresszív JPEG, amely a hálózati átvitelnél fokozatosan növekvő részletgazdagságot tesz lehetővé. GIF (Compuserve Graphics Interchange Format) - A Compuserve hálózat számára kifejlesztett, később az Interneten is széles körben elterjedt formátum. Tömörítő algoritmusa veszteségmentes (LZW). Legfeljebb 8 bites (256 színű), palettás képek tárolására alkalmas. Különösen kis állományméret érhető el kevés színű, nagy homogén foltokat tartalmazó képek esetén. Két változata is használatban van, a GIF87a és a GIF89a. A 89a verzióban a paletta egyik színe, a 256 közül átlátszóvá tehető, így a kép egyes - az adott színnel kitöltött részei teljesen átlátszóvá vállnak megjelenítéskor. Az alfa-csatornás TIFF-hez hasonló, részleges átlátszóságot nem lehet megvalósítani. E formátum speciális képessége, hogy nem csak állókép, hanem rövidebb animációk tárolására is alkalmas. Az Interneten hosszú ideig kizárólagos eszköze volt az animált grafikák megjelenítésének, de manapság a Flash animációk kiszorítják. A hálózati továbbítás támogatására szolgál a GIF interlace módja is. Lényege, hogy az állomány nem folyamatosan tartalmazza a kép adatait, hanem soronként, fokozatosan finomodva - így lassú átvitelnél a felhasználó előtt fokozatosan, egyre nagyobb felbontásban bontakozik ki a kép. PNG (Portable Network Graphics) - Az Internetes szabványokat kidolgozó W3C konzorcium által a világháló számára kidolgozott, rendkívül hatékony veszteségmentes tömörítést alkalmazó formátum. Képes fekete-fehér monokróm (1 bites), szürke árnyalatos, palettás (4 és 8 bites) és true-color (8 és 16 bites) képek tárolására, átlátszóság maszkkal együtt. A GIF-ből ismert animáció tárolási képesség kidolgozása folyamatban van. A formátum jelenlegi verziója is képes a TIFF-hez hasonlóan szöveges adatokat és színkorrekciós információt tárolni. A hálózati felhasználást támogatja a beépített átviteli hiba ellenőrzés és az interlace megjelenítés. A régebbi böngészők nem támogatták, az újabb Netscape Navigátor és Internet Explorer programok viszont maradéktalanul kezelik. Elterjedését nagyban segítette a GIF formátum használatát korlátozó szerzői jogok érvényesítésére tett próbálkozás, valamit az, hogy a GIF 256-nál több szín kezelésére nem képes. PCD (Kodak Photo-CD Format) - A foto-CD a Kodak cég egyedi fejlesztése saját állományformátummal. Mivel a Kodak nem hozta nyilvánosságra a formátum belső felépítését, és emellett viszonylag nagy állományokat eredményez, nem terjedt el széles körben. Sajátossága, hogy a képeket egy fájlban, 64×96 pixeltől 4096×6144 pixelig egyszerre hétféle méretben tárolja, és mindig a felhasználó választásának megfelelő méretet használja. A fájlon belül speciális, a Kodak által kifejlesztett és szerzői joggal védett YCC színkódolási eljárást, így elvileg minden olyan színt képes megőrizni, amelyet szemünk látni képes. Tömörítési eljárása ugyancsak a Kodak saját fejlesztése. BMP (Windows Bitmap Format) - A Microsoft által a Windows rendszerhez kifejlesztett formátum. Alkalmas 1, 4, 8 és 24 bit színmélységű képek tárolására, tömörítés nélkül vagy veszteség nélküli, RLE tömörítéssel. Nem csak önálló, .BMP kiterjesztésű állományokban találkozhatunk ezzel a formátummal, hanem Windows programok állományaiba beépülve is. Corel Photo-Painttal meg is nyithatjuk a régebbi Windows 3.x/NT platformra készült .EXE fájlokat. Egy .EXE számos grafikát tartalmazhat, az Open an Image dialógus Preview ablaka alatt megjelenő csúszkával választhatjuk ki, melyik képet akarjuk kinyerni. Ugyancsak BMP állományokat használ az IBM által kifejlesztett OS/2 operációs rendszer, de ezek


szerkezetükben némileg eltérnek a Windows-os BMP-ktől. A BMP formátum hátránya, hogy nem támogatja a CMYK színábrázolást, ezért nyomdai felhasználásra nem alkalmas. RAW - Nyers adatformátum, azazhogy nem is tekinthető formátumnak, hiszen a nem tartalmazza kép méretét, felbontását, színmélységét, a bájtok sorrendjét, egyáltalán semmilyen kötött elemet, hanem csak a képtartalmat valamilyen adatfolyam formájában. Photoshop-ban a RAW formátumú állományok megnyitáskor a kép adatait a felhasználónak kell megadnia ahhoz, hogy az állományt a program helyesen értelmezze. A RAW fájlok megnyitásának lehetőségét jól kihasználhatjuk akkor is, ha egy ismeretlen formátumú tömörítetlen fájl megnyitásával kell megbirkóznunk. A RAW formátum a digitális fényképezőgépek körében egyre inkább terjedőben van. Számos esetben valamilyen - igen hatékony - veszteségmentes algoritmussal tömörített és kamera specifikus adatokat is tartalmazó állomány, azaz nem a CCD-chipből kiolvasott adat, hanem a kamera, mint eszköz „nyers” adatfolyama.

Vásárlási tanácsok Régen a kezdő fotósnak szóló tankönyvek azt tanácsolták, hogy eleinte fekete-fehér nyersanyagra fényképezzen, s csak elegendő gyakorlat birtokában nyúljon a drága és kényes színes filmhez. Manapság már teljesen mindegy milyen nyersanyagot választunk, a költségek lényegében ugyanazok, sőt a fekete-fehér technika drágább is lehet, mint a színes. Nem szerencsés dolog jósolgatni, de valószínű, hogy hasonló helyzet kialakulása várható a digitális és a filmes technika kapcsolatában. Az már ma is világosan látszik, hogy a populáris laborszolgáltatásban a digitális laboroké a jövő. Ezeknek a laboroknak majdnem mindegy, hogy filmen, vagy memóriakártyán kapják a képeket. Ha digitális fényképezésre adjuk a fejünket, akkor mindjárt az első kérdés az, hogy milyen témákat szeretnénk fotózni, és mire szeretnénk használni a felvételeket. Nézzünk néhány lehetőséget: • Ha képi jegyzetelésre, emlékeztetők készítésre van szükségünk, akkor valószínűleg egy, kulcstartó, töltőtoll vagy mobiltelefon méretű, beépített memóriával és fix fokusztávolságú objektívvel ellátott gép elegendő lesz számunkra. • Családi események, nyaralás, gyerekek fényképezéséhez a kis méretű, automata gépek a legmegfelelőbbek. Az önkioldó viszont alapkövetelmény. Ha egy kis kreatív fényképezésre is rászánjuk magunkat, akkor a manuális expozíció beállításra is szükségünk lesz. • Városképek, épületek fényképezésénél torzításmentes nagylátószögű optika szükséges. • Növények, bogarak és egyéb apróságok fényképezése esetén a gép makro funkciójára figyeljük. A kicsiny makro-közelpont mellett a fényerő és a jó képalkotás lényeges elvárás. • Koncertek, sportrendezvények esetén fontos, hogy a kamera gyors működésű az autofókusz gyors beállású legyen. A zoomobjektív fényerős (F/2 körül) legyen és tele állásban érje el a 150-300 mm-re ekvivalens fókusztávolságot. Ugyanez igaz, ha a természetben állatokat szeretnénk fotózni. • Iskolai kísérleteknél szükség lehet sorozatfelvételek készítésére. Általában kompromisszumot kell kötnünk a sorozatfelvétel sebessége, felbontása és az egy sorozatban maximálisan készíthető képek száma között.


Tanórán a képek letöltési sebessége sem közömbös. A mai kamerák többsége USB csatlakozót használ, ami megfelelő sebességet biztosít. A régebbi, soros portra csatlakozó gépek viszont lassúak. • Ha portrék, zsánerképek, vagy tárgyak, enteriőrök fényképezésénél egyaránt szükségünk lehet vaku használatára. A gépek beépített vakui derítésre vagy 1-5 méter közötti témák primitív kivilágítására alkalmasak. Ha ennél többet szeretnénk, akkor fontos, hogy legyen a gépen vakucsatlakozó. • Ha a képeket csak monitoron vagy Interneten használjuk, akkor 2 megapixel alatti gép is elegendő. Mégis ennél nagyobb felbontást javaslunk, mivel a 2-3 megapixel közötti gépek felvételeiből már elfogadható minőségű papírkép is készíthető. Amatőr célokra a 3 megfelelőek. A választásnál gazdaságossági szempontokat is értékelni kell. Vegyük tekintetbe, hogy az igényeink a kamera megvásárlása után rohamosan nőni fognak. Ez általános tapasztalat. Sokan vásárolnak olcsó, a marketingesek által beetető terméknek mondott eszközt. Rövid idő múlva kinövik a gép lehetőségeit és másikat vásárolnak, összesen tehát többet költenek, mintha mindjárt a drágábbat vásárolták volna. •

A digitális fényképezésben is van ára a fényképeknek. Ez azonban nem a nyersanyag vagy a kidolgozás ára, hanem gép elavulásából fakad. Például vegyünk egy 200 eFt-os fényképezőgépet és becsüljük úgy, hogy havonta kb. 50 olyan felvétel készítünk vele, amit érdemes is megtartani. Kis jóindulattal két éves erkölcsi amortizációval számolhatunk, ennyi idő elteltével a gépet csak jelentéktelen összeért lehet majd eladni, vagy elajándékozni. Két év alatt várhatóan 12×2×50=1200 felvételt készítünk majd. Az akkumulátor elhasználódásától eltekintve összesen 200.000 Ft-ba kerül. Ebből egy kép ára 167 Ft-ra becsülhető. Ugyanezt a számítást filmes gépre is elvégezhetjük. Számolhatunk 5 éves amortizációs idővel és havi egy tekercs negatív filmmel. Ez kb. 40.000 Ft filmköltséget, 30.000 Ft kidolgozást jelet, és egy 30.000 Ft-os fényképezőgépet, 2160 felvételre. Egy kép tehát 46 Ft-nak adódik, de ehhez még hozzá kell számítani, hogy a negatívot mindenképpen be kell szkennelni, vagy papírképre kell nagyítani. A szkennelésnél az időráfordítást is költségnek kell tekinteni, ne intézzük el azzal, hogy úgyis szabadidőnkben csináljuk! Összességében tehát nem lehet bölcs tanácsot adni a gépvásárláshoz. Mindenkinek saját magának kell mérlegelnie igényeit, anyagi lehetőségeit. E sorok írásakor azt lehet mondani, hogy kb. 150.000 Ft alatti gépet nem érdemes megvásárolni. Az Internet és a szaklapok kitűnő lehetőséget adnak az előzetes tájékozódásra. Több mértékadó forrást nézzünk meg. A reklámokat fogadjuk erős fenntartással éppúgy, mint egyes vitafórumokon elhangzó szakértő véleményeket. Ha kiválasztottuk a gépet, akkor menjünk el az üzletbe és próbáljuk ki. Olyan kereskedőnél ne vásároljunk, aki nem engedi a gépet beüzemelni és az üzletben vagy előtte az utcán kipróbálni. Ilyenkor legjobb, ha viszünk magunkkal vagy helyben vásárolunk egy nagyobb memóriakártyát (úgyis szükség lesz rá) és arra fényképezünk. A beépített TFT monitor alkalmatlan a kép színeinek és zajosságának, az optika rajzolatának megítélésére. Vigyük haza vagy egy hozzáértő ismerősünkhöz a képeket, és jó minőségű számítógép monitoron vizsgáljuk meg alaposan. A gépet ráérünk másnap is megvásárolni, ha elégedettek vagyunk a próbával.


A fényképezőgép karbantartása A digitális fényképezőgépek karbantartást lényegében nem igényelnek. A gépek mozgó alkatrészt nem, vagy alig tartalmaznak. Az elektromos kontaktusok korróziójából származó érintkezési hibákat elsősorban a megfelelő tárolással előzhetjük meg. A gépet mérsékelten száraz (kb. 60% rel. páratartalom) környezetben tároljuk. A nedves levegő lehűlése esetén ugyanis a kép belsejében is víz csapódik le, ami rövid távon kóboráramokat és ezzel hibás működést, hosszabb távon a készülék maradandó károsodását okozhatja. Ha télen fűtött helyiségből ki- illetve oda bevisszük a gépet, akkor kapcsoljuk ki, és csak bő félóra „akklimatizálódás” után kapcsoljuk be újra, amikor a pára már felszáradt róla. A túl száraz környezet a szigetelő anyagok, műanyag elemek elöregedését gyorsítja, ami kisebb probléma, hiszen valószínűleg előbb fog a gép elavulni, mint a vezetékek szigetelése megrepedezni. A gépet óvjuk a portól és az egyéb szennyezésektől (kozmetikumok, gépolaj, stb.). A váz tisztításához puha ecsetet vagy szálat nem hullató ruhát használjunk. Használhatók a számítástechnikai boltokban kapható törlőkendők, és tisztítószerek is. A lencsék tisztításához csak kifejezetten erre a célra készült folyadékot (izo-propil-alkohol és desztillált víz keveréke) és törlőkendőt használjunk. Soha ne érintsük meg kézzel a lencsét! Ne törölgessük ruhánkkal! A hozzá való tisztítókendővel is csak finoman törölgessük, ne dörzsöljük. Óvjuk a víztől és a a váz tisztításához használt mosószerektől, oldószerektől. Soha ne használjunk hozzá etilalkoholt, vagy benzint! A memóriakártyák érintkezőinek tisztítását bízzuk szakemberre! A dörzsölés az aranyozás lekopásához vezet, a legtöbb kontatus tisztító spray pedig hibás működést vált ki.

Az akkumulátorok A digitális fényképezőgép elektronikus eszköz. Működéséhez szükséges energiát akkumulátorokból nyeri, melyet általában a fényképezőgéphez már a gyártók mellékelnek (akutöltővel együtt). Az akkumulátor formája rendszerint normál ceruzaelem (AA) forma, így akkumlátort a későbbiekben is vásárolhatunk fényképezőgépünkhöz, sőt szükség esetén ceruzaelemekkel is helyettesíthetjük azt. Az akkumulátorok hamar lemerülnek ezért a gépet, ha nem használjuk, mindig kapcsoljuk ki! Az akkumulátorok behelyezése és a gép első bekapcsolása után rendszerint el kell végeznünk néhány beállítást. A legtöbb gépen meg kell adnunk az aktuális dátumot és időt, de ilyenkor érdemes elvégezni az elkészítendő képek minőségére, felbontására, a vaku és az LCD kijelző üzemmódjára vonatkozó beállításokat is. Néhány digitális fényképezőgépen meg kell adnunk a kép tárolására szolgáló média típusát is, hiszen néhány gép többfajta média használatára is képes. Az új akkumulátort legtöbb esetben formázótöltésnek kell alávetni, amelyet a gyártó utasítása szerint kell végrehajtani. Ennek elmulasztása a garancia elvesztésével járhat. Az akkumulátorok használata közben ügyeljünk rá, hogy • NiCd akkumulátort csak teljesen lemerült állapotban kezdjük el tölteni, és mindig teljesen töltsük fel az akkumulátorokat A NiMH akkumulátorok elviselik, a Li-ion


• • •

rendszerűek pedig teljesen érzéketlenek a „rátöltésre”. (Mindez vonatkozik a mobiltelefon akkimilátorokrais) a hosszabb ideig nem használt akkumulátorokat lemerített állapotban tároljuk. az akkumulátorokat ne tegyük ki nagy melegnek, közvetlen napsugárzásnak (ez egyébként árthat a digitális géped más alkatrészeinek is). ne használjuk vegyesen a különböző típusú akkumulátorokat, hagyományos vagy alkáli elemeket. Nem minden gépnél lehet a AA méretű „ceruza” akkumulátor helyére hagyományos szárazelemet tenni, mert felmelegszik, és megrongálhatja a gépet! (Tájékozódni a fényképezőgéphez kapott leírásból lehet.)

Érdemes minden fényképezőgéphez beszerezni egy tartalék akkumulátort, mert így könnyebben biztosítható, hogy azokat teljesen lemerítsük két feltöltés között. A fényképezőgépek LCD kijelzőjének megfontolt használata mellett lényegesen több kép készíthető, hiszen a gép ezen része jelentős áramfelvétellel dolgozik.

ELTE TTK Multimédiapedagógia és Oktatástechnológia Központ Budapest, Pázmány P. sétány 1

Recommend Documents