ELŐSZÓ
Kedves Olvasó! A HUNGAROLINGUA című nyelvkönyvsorozat nyelvtani kötetét tartja kezében. A Gyakorlati magyar nyelvtan elsősorban azoknak a magyarul tanuló külföldieknek készült, akik a nyelvórákon elsajátított nyelvi tények mellett azok rendszerezése iránt is érdeklődnek. A könyv előzménye finnül jelent meg 1974-ben Unkarin kieli (Magyar nyel v) címmel. A magyarnyelv tanításának többéves tapasztalata érett akkor kézikönyvvé, amelyet azok a magyarul tanulók, akik közvetítő nyelvként a finnt tudják használni, ma is haszonnal forgathatnak. A könyvnek ez az átdolgozott változata tekintetbe veszi a más anyanyelvű tanulók igényeit is. Különösen azoknak a kérdés eknek szentel nagyobb teret, amelyek leginkább nehézséget okoznak a magyar nyelv tanulásában. Részletesen tárgyalja a magyar beszédhangok sajátosságait, egymás közötti oppozícióit és váltakozásait, és behatóan foglalkozik a magyar szóalakok rendszerével, a szótövek és a nagyszámú toldalék kapcsolódási szabályaival, aszóalkotás és szóképzés módozataival, a mondattani rész pedig az alaktani kategóriák szintaktikai szabályaira ad eligazítást. A Gyakorlati magyar nyelvtan címének megfelelően elsősorban gyakorlati szempontokat igyekszik érvényesíteni anyelvleírásban: tekintettel van az állandó mozgásban levő rendszer beszélt nyelvi változataira is, s főként azokra a tényekre fordít figyelmet, amelyek a gyakorlati nyelvtudás szempontjából elsődlegesen fontosak. A nyelvtan azonban gondol azokra a külföldiekre is, akik már eljutottak a klasszikus magyar irodalom tanulmányozásának a szintjére, így alkalmilag megemlíti azokat a régies (archaikus) irodalmi nyelvi jelenségeket is, amelyek például a XIX. századi klasszikusaink megértéséhez szükségesek. E nyelvtankönyv nem abból a célból íródott, hogy tanulmányozói annak adatait, felsorolásait, táblázatait "bemagolják", hanem olyan kézikönyvnek készült, amelynek forgatásakor, lapozgatás akor az olvasó előtt egy-egy nyelvi jelenség jobban feltárul, s amelyhez általános és részletkérdésekben bizton fordulhat tanácsért, információért. A Gyakorlati magyar nyelvtant azonban nemcsak külföldiek használhatják, hanem a hazai magyartanárok és olyan más magyar anyanyelvű személyek is, akik a magyarral elsősorban mint idegen nyelvvel kívánnak szembesülni. A Gyakorlati magyar nyelvtannak angol, német,olasz, változata is megjelent.
francia és észt nyelvű
3
Hasznos tanácsaikért szívből jövő köszönet illeti Zaicz Gábort, a könyv lek"torát, Hoffmann Istvánt, a sorozat szerkesztőjét, Kiss Antal és Maticsák Sándor kollégámat, valamint a Debreceni Nyári Egyetemet, amely e kézikönyvet megjelentette a Hungarolingua nagy sikerű sorozatában. Hasznos búvárkodást és jó tanulást kíván Debrecen, 1992. április 15. Keresztes László
A Gyakorlati magyar nyelvtan második kiadása elfogyott, így lett szükség a könyv újbóli megjelentetésére. Az új kiadás lehetőséget adott az apróbb pontatlanságok, hibák kijavítására. Debrecen, 2002. június 21. a szerző
4
TARTALOM Előszó 3 Tartalom 5 Rövidítések és jelek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 7 1. Bevezetés 1.1. A magyar nyelv helye. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 9 1.2. A magyar nyelv múltja és jelene . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 9 1.3. A magyar mint idegen nyelv. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 12 2. Hangtan 2.1. A magánhangzók 2.1.1. A magánhangzók hangértéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 2.1.2. A magánhangzók oppozíciói . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 2.1.3. A magánhangzók kölcsönhatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 2.2. A mássalhangzók 2.2.1. A mássalhangzók hangértéke 2.2.2. A mássalhangzók oppozíciói . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 2.2.3. A mássalhangzók kölcsönhatása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 2.3. A magyar helyesírás 2.3.1. Az ábécé és a betűrend 2.3.2. A helyesírás alapelvei 2.3.3. Az archaikus írásmód 2.3.4. Az idegen nevek írása 2.4. A szótag. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 2.5. A hangsúly 2.6. A hanglejtés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ..
15 15 16 17 18 19 20 20 27 27 27 28 28 29 29 29
3. Alaktan 3.1. Az igék és az igenevek 31 3.1. 1. Az igetövek 31 3.1.2. Az igeragozás 35 3.1.3. Az igenevek 49 3.1.4. A deverbális képzés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 50 3.1. 5. Az igei összetételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 55 3.2. A névszók 56 3.2.1. Anévszótövek 56 3.2.2. A főnévragozás 62 3.2.3. A melléknevek és a participiumok 70 3.2.4. A számnevek 72 3.2.5. A denominális képzés 73 3.2.6. A névszói összetételek 77 3.2.7. A névmás ok 77 3.3. A viszonyszók 79 3.3.1. Ahatározószók 79 3.3.2. Anévutók 80 3.3.3. A névmások és a névmási határozószók rendszere 80 3.3.4. Az adverbiurnképzők 81 3.3.5. Az összetett határozószók 81
5
4. Mondattan 4.1. Az alany-állítmányi szerkezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 83 4.1.1. Az igei állítmány 83 4.1.2. A névszói-igei vagy összetett állítmány 86 4.1.3. A névszói állítmány 86 4.1.4. Az igekötők 86 4.1.5. Az állítás és az igenlő válasz 88 4.1.6. A tagadás, a tiltás és a tagadó válasz 88 4.2. Az alany 90 4.2.1. A határozott alany 90 4.2.2. Az általános alany 91 4.2.3. Az alany és az állítmány egyeztetése 91 4.3. A tárgyas szerkezet .'.. 92 4.3.1. A tárgy jelentése 92 4.3.2. A tárgyalakja 93 4.3.3. A tárgyas ragozás 93 4.4. A határozós szerkezet 95 4.4.1. Az esetragok használata 95 4.4.2. A korlátozott használati körű esetragok 103 4.4.3. A vonzat és a kettős vonzat. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 104 4.4.4. A határozói bővítmény inkongruenciája 104 4.4.5. Az óra és a dátum 104 4.4.6. A névutós szerkezetek 105 4.5. Ajelzős szerkezet 105 4.5.1. A minőség- és számjelző 105 4.5.2. Az értelmező jelző 106 4.5.3. Abirtokosjelző 106 4.5.4. A birtokviszony kifejezése ' 107 4.6. A névelők 108 4.6.1. A határozott névelő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 108 4.6.2. A határozatlan névelő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 110 4.6.3. A névelőhiány 110 4.7. Az összetett mondatok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 111 4.7.1. A kötőszók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 111 4.7.2. Az utalószók 112 4.8. Az igeneves szerkezetek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 113 4.9. A szórend 114 5. Táblázatok 5.1. Paradigmák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 5.1.1. Igenevek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 5.1.2. Igeragozás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 5.1.3. Főnévragozás 5.2. Tőtípusok 5.2.1. Igetövek 5.2.2. Névszótövek Irodalom .... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. Tárgymutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ..
6
117 117 118 120 122 122 126 130 131
RÖVIDíTÉSEK ÉS JELEK abI. ace. adess. adv. al!. ált. ang. birt.
C caus.-fin. com par. cond. dat. delat. demo det. distrib. elat. ess.-form. e.sz. fn. fr. gen. hat. hat. ik ill. imperat. imperi ind. indet. in ess. instr.-comit. l. mn. ném. nom. O.
obj. ol. or. perf pl. praes. praet. pron.
ablativus, külső helyhatározó eset honnan? kérdésre accusativus, tárgyeset adessivus, külső helyhatározó eset hol? kérdésre adverbium, határozószó allativus, külső helyhatározó eset hova? kérdésre általános angol birtokos consonans, mássalhangzó causalis-finalis, ok-célhatározó eset comparativus, középfok conditionalis, feltételes mód dativus, részeshatározó eset delativus, külső helyhatározó eset honnan? kérdésre deminutivum, kicsinyítő képző determinatív, határozott, tárgyas ragozású distributivus, osztóeset elativus, belső helyhatározó eset honnan? kérdésre essivus-formalis, állapothatározó eset egyes szám, singularis főnév, substantivum francia genitivus, a birtokos jelző esete határozott, determinatív határozószó, adverbium ikes ragozás illativus, belső helyhatározó eset hova? kérdésre imperativus, felszólító mód imperfectum, folyamatos múlt idő indicativus, kijelentő mód indeterminatív, határozatlan, alanyi ragozás(ú) inessivus, belső helyhatározó eset hol? kérdésre instrumentalis-comitativus, eszköz-társhatározó eset lásd! melléknév, adjectivum német nominativus, alanyeset oldal objectiv, tárgyas, determinatív ragozás(ú) ,olasz orosz perfectum, befejezett múlt idő pluralis, többes szám praesens, jelen idő praeteritum, elbeszélő múlt idő pronomen, névmás
7
rag. s!5' sociat. sub}. sub/at. superess. super/o szn. sz. sz.r. tempor. term inat. transl. t.SZ.
ún. V vki(-) vmi(-) vÖ.
/ / [ ] / / +-
*
8
ragozás singularis, egyes szám sociativus, társhatározó eset subjectiv, alanyi, indeterminatív ragozás(ú) sublativus, külső helyhatározó eset hova? kérdésre superessivus, külső helyhatározó eset hol? kérdésre superlativus, felsőfok számnév,numerus személy személyrag temporalis, időhatározó eset terminativus, hely-időhatározó eset meddig? kérdésre translativus, eredményhatározó eset többes szám, pluralis úgynevezett vocalis, magánhangzó valaki(-) valami(-) vesd össze! fonéma kiejtve, fonetikus ejtés szerint párhuzamos forma, váltakozás (szövegben) párhuzamos alak vagy jelentés (tőtípusok táblázatában) változatlan szórész toldalékos forma az előzőből toldalékos forma a következőből kikövetkeztetett forma 0-morféma (ragtalan, toldalék nélküli alak) szó tőtípusára utaló indexszám (vö. 122-129. o.)
1. BEVEZETÉS
1.1. A magyar nyelv helye A magyar nyelv a Magyar Köztársaság hivatalos nyelve. Magyarországon kívül jelentős magyar anyanyelvű lakosság él a szomszédos országokban, Nyugat-Európában, a tengerentúlon pedig elsősorban az Egyesült Államokban és Kanadában, kisebb számban Ausztráliában és Dél-Amerikában. A magyar anyanyelvű lakosság létszáma 14-15 millió. A világ mintegy háromezer önálló nyelve között e szám az ötvenedik helyre sorolja a magyart, Európában pedig ennek alapján a tizenharmadik hely illeti meg. A magyar nyelv azon kevés európai nyelvek egyike, amely nem az indoeurópai nyelvcsaládba tartozik, tehát nincs genetikai rokonságban sem a germán, sem a latin, sem pedig a szláv nyelvekkel. Nyelvrokonai nem laknak közvetlen közelében. Európában az önálló államisággal rendelkező finn és észt nép nyelvével áll rokonságban. E népekkel és a nagyrészt Oroszország területén élő más népekkel együtt a magyar nyelv a finnugor nyelvcsaládba sorolható. Afinnugor és a főként Szibériában élő szamojéd nyelvek együttesen alkotják az uráli nyelvcsaládot. A magyar igen távolra vetődött nyelvrokonaitól. Az eltérő fejlődés eredményeképpen a magyar annyira különbözik a többi finnugor nyelvtől, hogy a magyar anyanyelvű egyetlen rokon nyelvet sem érthet még külön nyelvtanulás nélkül. A nyelvtudomány azonban kimutatta azokat az egyező vonásokat, amelyek az igen távoli múltból, sokezer év távlatából öröklődtek, s amelyek még ma is megvannak a többi környező nyelvtől való lényeges eltérésként.
nyelvrokonság
finnugor uráli nyelvcsalád
A magyar nyelv rokonai távolodó rendben: )
magyar
vogul osztják
votják zürjén
cseremlsz mordvin
lapp
finn szamojéd észt stb.
1.2. A magyar nyelv múltja és jelene A magyar szókincs elemi rétege igen ősi: uráli, finnugor vagy ugor eredetű. Ilyenek az alapvető cselekvést kifejező igék (van, lesz, él, hal, eszik, iszik, jön, megy, néz, kell, tanul), a testrészek nevei (szem, száj, kéz, sziv), az élő és élettelen természet tárgyai, jelenségei (fa, hal, víz, tó, ho, kő, ég, hold), a térbeli és időbeli tájékozódást jelölő szavak (alatt, mögött), továbbá a számnevek (kettő, négy, száz) és a névmások (ki, mi, ez, az, én, te, ő) stb. A nyelvtani rendszer alapjai
nyelvtörténeti korszakok .
előmagyar
.
9
BEVEZETÉS is ebből a történelem elötti korból öröklődtek, amelyet elő magyar korszaknak is szokás nevezni. ősmagyar
honfoglalás
A magyarok az i.e. 1. évezred közepe táján váltak el a vogulok és az osztjákok őseitől, a magyar nyelv önálló léte tehát kb. 2500 évvel ezelőtt kezdődött. A közfelfogás szerint a magyarok Nyugat-Szibériából és az Urál vidékéről hosszú vándorlás után érkeztek meg 895-ben a Kárpát-medencébe. A nyelvtörténészek a magyar nyelv külön életének ezt a legelső, a honfoglalásig tartó szakaszát ősmagyar kornak nevezik. E korszakban mentek végbe a legradikálisabb változások a magyar nyelv hangrendszerében. A honfoglalás előtti szókészletben vannak igen régi iráni, alán, perzsa (tej, tíz; asszony, híd; vár, vám) elemek, de ezeknél intenzívebb nyelvi hatásra utalnak a vándorlások kori török eredetű szavak (búza, bor, szőlő, homok, szék, szél, betű, ír). Ezek azok az elemek, amelyek lexikailag leginkább megkülönböztetik a magyart a többi európai nyelvtől. E népek antropológiai, kulturális és nyelvi hatása mély nyomokat hagyott a magyar etnikumon.
ómagyar kereszténység és írásbeliség
A következő nyelvtörténeti korszakot, az ómagyar kort, a honfoglalástó11526ig szokták datálni. Ennek az időszaknak a kezdetére esik a letelepedés, Szent István király államalapítás a, a kereszténység felvétele, az írásbeliség kezdete. Az ómagyar korban vetették papírra az első magyar szövegemléket, a Halotti Beszédet, valamint az első magyar nyelvű verset, az Ómagyar Mária Siralmat. Jövevényszavaink újabb rétegei már az ismertebb európai nyelvekből valók. A legjelentősebb nyelvi hatások ebben az időszakban szláv oldalról érték a magyarságot, hiszen az új hazábanjelentős szlávetnikum lakott (király, megye, pap, apáca, kovács, széna, kasza, csuka," német, beszéd). Az Árpád-házi királyok korában speciálisan érvényesü It az egyházi latin hatása, a latin szókészlet számos eleme bejutott a népnyelvi rétegekbe is (templom, mise, iskola, juss, tégla, március). A középkorban számolhatunk már német (püspök, csap) befolyással is. Az ómagyar kor későbbi szakaszából valók az első kézzel írott magyar nyelvű kódexek. Ekkor formálódik ki a magyar nyelv mai arculata. Az Anjou-ház, majd Mátyás király idején megerősödött a magyar királyság, Magyarország tulajdonképpen ekkor vált erős európai állammá, így még a 16. század elej éig ellen tudott állni a fokozódó oszmán-török támadás oknak. Főként ebből az időből származnak francia (szekrény, kilincs) és olasz (füge, spanyol) szavaink.
mohácsi vész középmagyar
reformáció és ellenreformáció
10
A magyarság életében azonban sorsdöntő fordulat következett be l526-ban Mohácsnál. A törökök elleni végzetes csatavesztés következtében három részre szakadt az ország: a déli és a középső rész Budával, a fővárossal együtt török uralom alá került, a nyugati és északi részek pedig Ausztria fennhatósága alá, csak Erdély és környéke őrizte meg viszonylagos függetlenségét. Megerősödött a német nyelv hatása (pék, gép, bognár, herceg, cukor; papír), a török (oszmántörök) hatás azonban a hódoltság rohamos elnéptelenedése miatt kevésbé érvényesült (kávé, papucs). Erre az időszakra esik a reformáció és az ellenreformáció, a könyvnyomtatás elterjedése, a teljes protestáns és a katolikus bibliafordítások megjelenése, s ezáltal a magyar irodalmi nyelv regionális központjainak kiala-
A magyar nyelv múltja és jelene kulása. Az ország széttagolódása a mai napig érezteti hatását a különböző régiók kulturális és nyelvjárási különbségeiben. A 150 éves török uralom után fokozódtak a küzdelmek az ország egységesítéséért és függetlenségének kivívásáért. A Rákóczi-szabadságharcot az osztrákok leverték. A mohácsi vésztől a 18. század végéig terjedő időszakot szokták a nyelvészeti szakirodalomban középmagyar kornak nevezni. Ez a nyelvállapot hangtani és alaktani szempontból lényegében már nem különbözik a mai magyartóI. Az újabb mozgalmak a nemzeti függetlenségért és a polgári átalakulásért csak az 1770-es évektől bontakozhattak ki újra. Ez a felvilágosodás időszaka, majd a reformkor volt, amely anyelvtörténet korszakolásában az újmagyar kor kezdetét jelenti. E korszak legjelentősebb nyelvi eseménye az egységes nemzeti nyelv és a modem irodalmi nyelv kimunkálása, az ún. nyelvújítás volt. Ekkor fedezték fel a magyar nyelv finnugor voltát. A 19. századi nyelvújítás vezéralakja Kazinczy Ferenc lett, akinek halála után Kisfaludy Károly vette át az irodalmi élet irányítását. A nyelvújítás eredményeit Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán vitték diadalra. A nyelvújítás eredményeinek tudatos alkalmazásával, a nyelvjárási szókészleti elemek irodalmi rangra emelésével megszületett az egységes magyar irodalmi nyelv. Bár a nyelvújítás különböző szakaszaiban igyekeztek visszaszorítani az idegen szavak beáramlását, újabb nemzetközi vándorszavak (rádió, mag-netofon, energia, atom) és idegen mintára keletkezett szószerkezetek szép számmal találhatók a magyarban. A jövevényszavak legújabb rétege angol eredetű (dzsessz,jutball, gól, csekk). Modem műszaki és tudományos kifejezések túlnyomórészt az amerikai angolból (komputer, szoftver) tömegével kerülnek be a mai magyarba. Emellett tovább élt és gazdagodott a magyar népnyelv és népköltészet. A magyar nyelv nyelvjárási tagozódása a mai napig fennáll, de a nyelvjárások közötti viszonylag csekély különbségek nem veszélyeztetik a kölcsönös megértést. A Magyarország területén napjainkban beszélt nyelvjárások kevésbé térnek el egymástól és az irodalmi nyelvváltozattól, mint az 1920-as trianoni béke következtében határainkon kívül rekedt magyarok nyelvjárásai: a felvidéki palóc, a vajdasági és a szlavóniai magyar, az erdélyi székely, de leginkább a moldvai csángó. A romániai magyar nyelvjárásokban sok a román elem, ezek közül mindössze néhány terjedt el a köznyelvben (áfonya, pulya). A legszembetűnőbb nyelvjárási különbségek fonetikai természetűek. Egy-egy nyelvjárásra jellemző az e vagy az a hangoknak az eltérése, a kettőshangzók megléte vagy hiánya, egy-egy magánhangzó-fonéma (pl. ö, z) megterheltségének eltérő volta. A mássalhangzók terén a palatalizált 1nyomát a helyesírás ly-ja még mindig őrzi. Különbségek mutatkoznak az esetragok és az igei személyragok hangalakjában. A köznyelv és a nyelvjárások közötti legnagyobb eltérés a szókincsben mutatkozik, ennélfogva a legfeltűnőbb nyelvjárási sajátosságoknak a nyelvjárási szavak számítanak. A mai magyar
riJ
újmagyar
nyelvújítás
mai magyar
nyelvjárások
nyelvjárási különbségek
~dJárások megoszlását a következő ábra szemlélteti:
11
BEVEZETÉS
nyelvjárási területek
A magyar nyelvjárások területi elterjedése ...••••• _.'"
köznyelv
a nyelvjárásterületek határai
Az irodalmi nyelvi norma egységes, a fővárosi beszélt nyelv azonban nagy befolyással van rá. Az egyes regionális változatokat helyi népnyelvi vonások színezik. 1.3. A magyar mint idegen nyelv Az idegenek számára a magyar egzotikusnak számít. Akusztikailag és tipológiailag egyaránt meglepő tanulságokkal szolgál például az indoeurópai nyelveket beszélőknek.
akusztika hangzás
artikuláció
tipológia agglutináció
12
A magyar nyelvet akusztikailag a legtöbb európai nyelvtől azonnal meg lehet különböztetni. Jellemző rá az első szótagi hangsúly, a magánhangzó-harmónia, amelynek következtében a szavak határozottan elkülönülnek, továbbá a magánhangzó-hosszúságnak és a hangsúlynak egymástól független volta, hiszen a magyar tud hangsúlyos szótagban is rövid magánhangzót ejteni, s viszont, hangsúlytalan szótagban hosszút. E jellemzők tekintetében a magyar Európában csak a finnre hasonlít, az indoeurópai nyelvekre nem. A magyarban vannak lágy mássalhangzók, nincsenek viszont diftongusok és redukált magánhangzók. Kiejtési nehézséget okoznak a magyartanulásban többek között a viszonylag lágy (nem aspirált) zárhangok a germán anyanyelvűeknek, a palatális magánhangzók előtti kemény (nem lágy) mássalhangzók a szlávoknak, a hangsúlytalan hosszú magánhangzók az olaszoknak. A speciális magyar a hang helyes kiejtése ugyancsak próbára tesz minden idegen ajkút. A magyar tipológiailag az agglutináló nyelvek csoportjába tartozik. Eszerint a nyelvtani viszonyokat a szótőhöz járuló toldalékok halmozásával fejezi ki: a szeretlek szóalakba így három képzet sűrítődik össze, én (alany) - szeret (cselekvés) - téged (tárgy) vagy házamban: ház (birtok) - enyém (birtokos) benne (hely). - A magyarban nincsenek nyelvtani nemek. A névelő és a jelző ragozatlan. A magyar nyelvtípushoz leginkább a finn és általában a finnugor uráli, valamint a török nyelvcsalád nyelvei hasonlítanak.
