Elozmenyek – Az elso eljaras vegen (masodfok) kertem lehetoseget az iratbetekintesre, hogy az arnyekhatasrol szolo dokumentumot megismerjuk – Vegzes/hatarozat a Fofelugyelosegrol, amely szerint mar voltunk iratbetekintesen, es kulonben is mar megvan az eljarast lezaro hatarozat – az arnyekos tanulmanyt levelben kerjuk, nem is valaszolnak – ugyintezot nem kapcsolnak – e-mailre nem valaszolnak – 2011 nyar: Antonia panaszkodik, hogy nem kap lehetoseget az iratbetekintesre (e-mail) – tobbszor beszelunk errol, hogy nem sikerul neki – a keresetbeadas kozeledtevel Antonia megint szól, hogy nem tud mit kezdeni a Főfelügyelőséggel – felhívom a Főfelügyelőséget, nagy nehezen kapcsolják Novák Nikolettet, aki először nem is akar időpontot adni, állítása szerint azért, mert ezen az ügyön az igh asszony dolgozik most. NN-t csak az ügyészség kilátásba helyezésével lehet rábírni arra, hogy adjon egy időpontot (“a Ket-ben nem szerepel, hogy a hatóság megtagadhatja az iratbetekintést az ügyfelektől, ha éppen dolgozik az ügyön”) – NN a beszélgetés alatt konzultál valakivel (vszínű az igh-val), az időpont 2012.04.03. kedd 16 óra, amelyen az igh asszony is jelen kíván lenni – kérem az időpont visszaigazolását e-mailben – az e-mail megjön, aszongya a másolás díja 100 Ft/oldal, okmánybélyegben – eddig többször voltunk a Főfelügyelőségen (2005 Varga Eszter [Hárskút], 2011 március Karancsi Gábor [Vál], 2011 Iván Antal/zöldpont(?-> Antónia) [Gór]), sosem kellett fizetni. – Átfutom az illetéktörvényt (elég hosszú) – nem találom a Főfel jogosultságát. Az marad meg, hogy ezt az okmánybélyegesdit a törvény a bíróságoknak írja elő. Az iratbetekintes – az iratbetekintés időpontja 2012.04.03. kedd 16:00 volt – odafelé felhívtam Antóniát 15:38-kor, azt mondta, már negyed órája ott van, elmondta, hol érdemes parkolnom – én 15:50-re értem a főfelre, az asztalnál a jobb keze felől ülök, háttal vagyunk a kijáratnak. – a biztonsági őröknél bejelentkeztünk az iratbetekintésre, akik telefonon felszóltak Novák Nikolettnek – Amíg vártunk, Antóniával semleges dolgokról beszélgettünk, pl. hogy érdemes-e Ford S-max-ot venni vagy sem – Novák Nikolett és Nőt Bálint 16:09-kor tűntek fel az aulába vezető lépcső tetején. – Leülnek az asztalhoz, a sorrend óramutató járásával megegyezően: PA – NN – NB – MF. – Nőt Bálint kérte, hogy igazoljuk magunkat (személyi, ill. MB nyilvántartásbavételt igazoló végzessel, illetve Antónia a megbízólevéllel) – Legelső kérdésként megkérdezem NN-t, hogy ha most 16 óra tizenvalahány perc van, és nem tudjuk, mennyi anyagról kérünk majd másolatot, valamint nincs nálunk okmánybélyeg, akkor hogyan tudjuk kifizetni a másolást – NN azt válaszolja, hogy ez úgy megy, hogy miután kijelöltük a lemásolandó anyagot, elmegyünk a postára, ott beszerezzük az okmánybélyeget, addig ő elkezdi másolni az anyagot,
– – – – –
–
–
–
és amikor megjöttünk az okmánybélyeggel, ő átadja a másolatokat Én: Ezt mások is így csinálják? NN: Igen, mások is. Megkérdezem, hogy ők meddig vannak ott aznap, merthogy mindez időbe fog telni NN: “Hát, mi még itt leszünk” - ebben a tudatban kezdünk neki az iratbetekintésnek A dossziéban eddig sohasem látott anyagok vannak, nem is csoda, hiszen több, mint fél év alatt gyűltek össze mindenféle szakhatóságoktól. A határozatok átvizsgálása talán 25-30 percet vehet igénybe. Közben néhány szót váltok NB-tal és NN-nel. NN-től megkérdezem, mi a jogszabályi alapja annak, hogy a másolatokért díjat kér a főfel. Először nem is érti a kérdést, majd a magyarázatomra (“egy hatóság mindig csak jogszabályok mentén cselekedhet vagy követelhet meg valamit”) először kivehetően megsértődik, később feláll az asztaltól és felmegy a lépcsőn, mondván, hogy megkérdezi. Azonban nem azonnal áll fel, hanem csak valamennyi idő múlva, az iratbetekintés előrehaladtával. ([ Értelmezés: NN számára világossá vált, hogy az anyagot meglehetősen terhelőnek tartjuk a hatóságokra nézve, és erről értesíteni akarta a feletteseit. Valójában ezért mehetett fel, míg nekünk azt mondta, hogy a jogszabályi alapot meg megkérdezni. ]) Az iratbetekintés során ellenőrizzük a kulturális örökségvédelmi vonalat is. Megkérdezem Nőt Bálinttól, hogy a KÖH által emlegetett, de tulajdonképpen soha elő nem írt örökségvédelemi hatástanulmányról van-e tudomása, mert a dossziéban ilyen nem szerepel. NB nem tud ilyen hatástanulmányról. A szóban forgó ügyben a szakhatóságként eljáró ÁNTSZ másodfokon konkrét, 1500 m-es védőtávolságot javasolt megkövetelni a szélerőművek és a lakóházak között [4], amely feltétel teljesülését a Főfelügyelőségnek, mint az érdemi döntést hozó szervnek álláspontunk szerint tényfeltárás keretében kellett volna ellenőriznie. Egy korábbi, más szélerőműves ügyben hozott, jogerős bírósági ítélet [5] a keresetünknek helyt adva rögzítette, hogy
– – „A bíróság álláspontja szerint az alperes határozata megsértette a Ket. 1. § (2) bekezdésben foglalt szakszerűségi követelményeket, valamint a Ket. 50. § (1) bekezdése szerinti tényállás tisztázási kötelezettséget.” – – vagyis – több ízben kifejtett – értelmezésünk szerint (amelyet az iratbetekintés során is megemlítettem) dilettáns, felelőtlen és ezért kártékony döntést hozott. Az iratbetekintés alkalmával nyilvánvalóvá vált, hogy az ÁNTSZ a szakhatósági állásfoglalását nem vonta vissza, én pedig a két ügy közötti hasonlóságra igyekeztem felhívni Nőt Bálint ügyintéző figyelmét, aki ezen felháborodott és az észrevételt visszautasította. Nőt Bálint ügyintéző az eljáró bíróságot „Fehér Megyei Bíróság”-ként emlegette, és a felháborodását kivehetően csak növelte, amikor kijavítottam („Fejér Megyei Bíróság”). – Az iratcsomó tartalmazta a korábbi iratbetekintések nyomát: ki, mikor, milyen iratokról kért másolatot. Meglepődve fedeztük fel Pécsinger Antónia tagtársunk tavalyi, a Főfelügyelőségen tett látogatását követő napon dr. Takács Margit látogatásáról készült feljegyzést [6]. Dr. Takács Margit ennek az ügynek a megindulásakor még a Főfelügyelőség főosztályvezetője volt, jelenleg pedig a beruházó jogi képviseletét látja el ebben is és még egy másik szélerőmű beruházás ügyében is, amely egyébként – immár harmadjára – bírósági szakaszban van a Székesfehérvári Törvényszéken. Nyilvánvaló, hogy az egyesületünk, mint ellenérdekelt fél ismeretei, rálátása az engedélyezés folyamatára megnehezíthetik az engedélyek kiadását, ezért a beruházó számára relevanciával bír az ellenérdekelt fél birtokában lévő információ ismerete. A kérdésemre, amely szerint dr. Takács Margitot valaki a Főfelügyelőségről értesítette-e a mi látogatásunkról, Nőt Bálint a Főfelügyelőség nevében kikérte magának már az erre
–
–
– – –
vonatkozó feltételezést is. Ezt követően Nőt Bálint ügyintéző figyelmébe ajánlottam a Corvinus egyetem kutatócsoportjának jelentéseit villamosenergia-szektorban és különösen a szélerőmű beruházásokban dokumentált korrupciós kockázatokról Viszonylag hamar kiderült, hogy az iratcsomó csak a megismételt eljárás anyagát tartalmazza, az első eljárásét nem, jóllehet a beruházó által benyújtott egyik számítást a 2011.11.16-án kelt fellebbezésünk kapcsán is kértük már a Főfelügyelőségtől. Nőt Bálint ügyintézőt emlékeztettem erre, aki a megismételt és nyomatékos kérésemre végül hajlandó volt lehozni és megmutatni nekünk az első eljárás anyagát.) Az árnyékos dokumentum első látásra is furcsa számokat tartalmaz (worst case 44 h/yr az ÁNTSZ áltak előírt 25-tel szemben) NN az ügyvéd gyerekkel (Ügy) (és Tolnainéval? [kérdés Antóniához: Tolnainé valóban harmadmagával érkezett, vagy később, egyedül??]) tér vissza. Az asztalnál a sorrend: PA – Ügy – NN – Tné – NB – MF. Amint azt a vallomásomban is elmondtam, az iratbetekintés során érdeklődtem az iratok másolási díjának mértékét és fizetési módját (illetékbélyeg) szabályozó és azt megalapozó jogszabály felől, miután eddig ilyesmivel nem találkoztunk a Főfelügyelőségen, sőt, az előző héten lezajlott másik iratbetekintés alkalmával a Győr-Moson-Sopron Megyei Főépítésznél a kollégánktól, Pécsinger Antóniától semmiféle díjat nem kértek másolás címén. Meg kell jegyeznem, hogy az ügyintéző Novák Nikolett – aki az iratbetekintésre adott időpont mellett a másolás díját és mikéntjét is közölte velünk e-mailben [2] – mintha már a kérdésfeltevést is sértőnek találta volna („Hogyhogy milyen jogszabály?” – kérdezett vissza). A válaszomban kifejtettem, hogy a Főfelügyelőség tevékenysége, mint minden más hatóságé, jogszabályokon nyugszik, így ha a Főfelügyelőség az eddigiektől eltérően egyszerre másolási díjat állapít meg, annak valamilyen jogszabályi háttere is kell legyen. Hangsúlyozni kívánom, hogy mi ilyen jogszabály létét ab ovo nem vitattuk, de megkérdeztem, hogy amennyiben a jogszabályi hátteret nem sikerül tisztázni, úgy a Főfelügyelőség visszautalja-e az egyesületünknek a másolás díját (7000 Ft). Ez a kérdés Novák Nikolett ügyintézőt kivehetően felettébb felháborította, a kérdésemet az iratbetekintés végére megérkező igazgatóhelyettes asszonynak érzelmileg felfokozott állapotban, abszurdumként továbbította.
– – A kérdésre egy másik (fiatal jogász férfi, a nevét nem tudom) ügyintéző az 1990-es keletű illetékekről szóló törvényt általánosságban nevezte meg a másolási díjat szabályozó joghelyként. Mivel az iratbetekintést megelőzően, Novák Nikolett ügyintéző e-mailjének [2] nyomán épp az Itv-t megpróbáltam átfutni, de erre vonatkozó szakasz nem tűnt fel benne, erre a válaszra megjegyeztem, hogy bár azt egyelőre elfogadjuk (mit is tehettünk volna mást), korábban már előfordult, hogy a Főfelügyelőség tévesen hivatkozott valamilyen jogszabályra. Ez az észrevétel volt az, amelyet az igazgatóhelyettes asszony akként értékelt, hogy egyáltalán nem óhajtjuk kifizetni a másolás díját, és ő ekkor szólította fel a munkatársait az iratcsomagok összepakolására és a távozásra („Nem akarnak fizetni – kész, nem kapnak semmit!”). – – Megjegyezni kívánom, hogy a szóban forgó ügyben azóta indult közigazgatási perben az egyesületünk jogi képviseletét ellátó EMLA egyesület jogászának erőfeszítései ugyancsak sikertelennek bizonyultak az Itv. vonatkozó szakaszának azonosításában [9]. – Ugyeszseg_1 / 5 Miután az iratbetekintés előtt átfutottam az illetéktörvényt, de erre vonatkozó szakaszra nem emlékszem, megemlítem, hogy már előfordult, hogy a főfel tévesen hivatkozott egy jogszabályra, és amennyiben most is erről van szó, akkor később visszautalják-e nekünk az okmánybélyegben lerótt másolási díjat
– Ugyeszseg_1 / 5 NN ezen a felvetésen nagyon felháborodik – Amire (16:45?) megjelenik Tolnainé, kivehetően elég feszült hangulatban (“Mi a probléma?!”) Az iratok érdemi vizsgálata ekkorra tulajdonképpen le is zárul, 70 oldalt válogattunk ki, amelyekről másolatot kérünk. – Antónia megkérdezi tőlem, hogy ez mind kell-e valóban. Azt válaszolom neki, hogy igen, és majd elmondom, miért. – Előttem már csak a tervdokumentáció van. – Az iratanyag részét képezi a beruházó által benyújtott tervdokumentáció. Emlékszem, hogy János ennek egy részét nem fényképezte le a mobiltelefonjával, és meg szeretném tudni, hogy mennyi hiányzik. Antóniának van egy piros pendrive-ja, ahol ezeket az anyagokat gyűjti, pár napja Győrben kapta meg elektronikusan a beillesztési dokumentációt, amelyet én a MAVIRnál tett látogatásom előtt másoltam át az ASCONA-nál. Megkérdezem Antóniát, hogy nála vane ez a pendrive. – Tolnainé a mondat közepén közbeszól: “Semmiféle pendrive! Csak papíron adunk ki másolatokat!” – Elfordulok Antóniától, odafordulok Tolnainéhez, és megkérem, hogy amíg a kolléganővel beszélek, ne szóljon közbe, különösen ne olyan dologba, ami nem tartozik rá. – Visszafordulok Antóniához, és megkérdezem tőle újra, hogy nála van-e a pendrive. – Tolnainé ezen a ponton kiakad, átmegy nemlineárisba, az események felgyorsulnak. Megkérdezi, hogy van-e nálunk okmánybélyeg. – Én: Nincs, mert azt az információt kaptuk, hogy az iratbetekintést követően elmehetűnk beszerezni a postán az okmánybélyeget. – Tolnainé: 5 óra van, lejárt a hivatali idő, sőt, az már fél ötkor lejárt. Mit gondoltunk mi, mennyi ideig lehetünk itt? Fél óra van iratbetekintésre. – Én: eleve 4 órára volt kitűzve az iratbetekintés, valójában később is kezdődött, több, mint fél éve nem láttuk az anyagot, 20 perc alatt nem reális átnézni meg kiválogatni a másolásra szánt dokumentumokat. – Tolnainé: “Nem akarnak fizetni, kész, nem kapnak semmit! Tessék összepakolni, indulás fölfelé!” - mondta ezt a kollégáinak. – Nőt Bálint valóban elkezdi összerakni az előtte lévő iratokat, az asztalnál ülők felállnak és elindulnak a lépcső felé. Tolnainé ekkor a még az asztalnál ülő Nőt Bálint háta mögött halad el. – Ekkor én átnyúlok az asztalon, és magam elé húzom a másolásra kiválogatott paksamétát (a tervdokumentáció nélkül), azzal, hogy “Márpedig mi ezekről másolatot kérünk.” – A főfel alkalmazottai ekkor felém mozdulnak, az egész helyzet elég fenyegető. – A paksamétával a kezemben a sarokba, illetve a falhoz hátrálok, a biztonsági őrök ott érnek utol. – A három biztonsági őr a hat kezével megfogja a két csuklómat, illetve az iratcsomót. Arra gondolok, hogy amint szabaddá válik a kezem, kihívom a rendőrséget. Az egyik megszólal: “Hüvelykujj!” mire a másik valóban leemeli a hüvelyujjamat az iratcsomóról. – ([ Antónia erre úgy emlékszik, hogy a dulakodásban résztvett Nőt Bálint és a fiatal Ügyvéd Gyerek is. Őszintén szólva én erre nem emlékszem, azokban a pillanatokban elég zaklatott voltam, és főleg arra a pillanatra koncentráltam, amikor a kezeimet majd elengedik. ]) – Amikor a biztonsági őrök eltávolodnak tőlem az iratokkal, benyúlok a zsebembe és felhívom a 112-t. A központból egy hölgy jelentkezik, akit arra kérek, küldjön egy járőrt a főfel-re, ahol a főfel alkalmazottai megtagadták tőlünk az iratok lemásolását, és dulakodás is volt. A központos hölgy azt válaszolja, hogy szerinte a másolás megtagadása nem a rendőrségre tartozik, hanem polgári ügy, amire elismétlem, hogy dulakodás is volt, én pedig azt várom a rendőrségtől, hogy
– –
– – –
– – –
– –
“Szolgáljon és védjen”. A központos hölgy válasza szerint először nem hallotta a “dulakodás”-t, de akkor küldi a kollégáit. A hívás után konstatálom, hogy Tolnainé vagy a főfel munkatársai is felhívták a rendőrséget. A várakozás elkezdődik, foszlányokban hallom, amint Tolnainé a többi főfelesnek utasításokat osztogat “...majd az mondjuk...”, “...ellökött...”, “...elestem...”, “...hatóság elleni erőszak...”, “...becsületsértés...”, “...Pintér úr...” Tolnainé Nőt Bálinttal olyasmiről is sugdolózik, hogy amikor “kirántottam” az iratokat NB kezéből, akkor a papírlapok széle felsértette NB kezét. A várakozás közben megjelenik Hecsei Pál igazgató A várakozás alatt én a forgóajtó és a vele szemben lévő fal között járkálok, a hátizsákomat a kerek asztaltól odahozom és a kijárat melletti falhoz támasztom (kifelé menet balta). A hangulat nyugodt, de elég feszült. Antónia rosszallóan néz rám: nem kellett volna kihívni a rendőrséget. Legalább három rendőrautót látunk elhaladni az épület előtt, de egyik sem hozzánk jött. Miközben járkálok, feltűnik, hogy az egyik biztonsági őr a kijáratnak támaszkodik, a kulcs az ajtó zárjában van, a munkából távozókat egyenként engedi ki, utánuk bezárja az ajtót. Attól tartanak, hogy el akarok szökni, miután kihívtam a rendőrséget? A munkából távozók között felismerem Kellner Szilárd tájvédelmi referenst. ([ Antónia szerint Tolnainé mondott valami olyasmit, hogy “A civilek folyton akadályozzák a hatóság munkáját!” ]) Egyszercsak felhív valaki (férfihang) a mobilomon, valamilyen főhadnagyként mutatkozik be. A kollégái nem találják az épületet. Jó ötletnek tartja, hogy az épület előtti járdáról integetnék nekik. A biztonsági őr nem enged ki (mondjuk nem is számítottam rá azok után, ahogy jó tíz percen át őrizte az ajtót). Megkérdezem a főhadnagytól, hogy akar-e beszélni a biztonsági őrrel, azt mondja akar. A telefont át akarom adni a biztonsági őrnek, aki ezt elhárítja, azzal, hogy ő senkivel nem akar beszélni. A telefonba ezt továbbítom is: “Rossz hírem van, főhadnagy úr, a biztonsági őr nem óhajt beszélni Önnel.”.
A rendőrjárőr – Végül a járőrök megtalálják az épületet. A kezemben a személyivel és a lakcímkártyával fogadom őket. Hárman vannak: egy vékony-fiatal (R1), egy magasabb-fiatal (R2) és a rangidős Kenyeres Albert főtörzs, akit a többiek Albinak szólítanak. – Bemutatkozom R1-nek és elkezdem elmondani a történetet, de a háttérből Tolnainé folyamatosan közbeszól, “Pintér urat” emlegeti, meg az “ő rendőreit, akiket ő hívott ki”. – Kenyeres Albert főtörzs betelefonál a központba, a hangja elég szarkasztikus. A “hölgyről” beszél a központnak, aki várja “a saját rendőreit”. Hamar kiderül, hogy a központ csak egy járőrt küldött a két hívásra. – ... – Megkérdezem NB-tól, hogy ezek után mi lesz az iratbetekintéssel. Azt válaszolja, hogy ez az ügy innentől kezdve nem őrá tartozik. – Hecsei Pál felháborodottan felém mozdul, a keze ökölben: “Mit képzel, hogy viselkedik a kollégáimmal?” A magasabb fiatal rendőr áll elé, illetve közénk, és csitítja le. – Amikor hallom Tolnainé verzióját, amelyet a rendőröknek mesél, benne az “ellökött-elestem” szavakkal, odaszólok neki, hogy “Ez hazugság, maga is tudja jól.” – A legnagyobb darab biztonsági őrtől megkérdezem, hogy tudja-e, mi jár hamis tanúzásért. Azt válaszolja, tudja. –
A karcer – A kapitányságra érkezéskor leveszem, hogy be akarnak zárni. Udvariasak, de ellenállásnak vagy akár tiltakozásnak nem látom értelmét. Átvillan az agyamon, hogy meddig tarthatnak bent... Egy-két napig, vagy egy hétig, vagy talán előzetesbe raknak?? Elég bizonytalan érzés. – – Kornél A kihallgatas – A kihallgatást egy civilruhás, 40-45 éves, elég tapasztaltnak látszó rendőr tartja, mint kiderül a végén, Szondi György rendőr századosnak hívják. – Mindenféléről tájékoztat, akarok-e ügyvédet stb. Azt is elmondja, hogy még aznap kiengednek, ez elég nagy megkönnyebbülés. A faliórán 10 óra lehet, válaszul azt mondom: “Tényleg, elengednek? Akkor még egy mozi belefér.” Végül nem fér bele, mert valami negyed 2-kor végzek. – Először elmondom neki az egészet, végighallgatja, aztán tanakodunk egy kicsit, hoyg hogyan legyen ebből jegyzőkönyv. – Végül én diktálom a jegyzőkönyvet, ami belekerül, legalább 90%-ban az én szavaimat adja vissza. Ahhoz képest, hogy mennyi időt töltünk vele, nem lesz hosszú, de a sűrűre tördelt oldalra úgy látszik, ennyi minden ráfér. – A kihallgatáson jelen van egy fiatalabb nyomozó (FNy) is (alacsonyabb Sz.Gy-nél, sötét haja van), aki állítása szerint Antóniát hallgatta ki. Biztatgat, hogy “Nem lesz semmi baj, csak hallgasson a kollégára.” Felmerül bennem, hogy ezt nem teljesen őszintén mondja, hanem “a jó rendőr a kihallgatáson” szerepét látom éppen, de mindketten kétségtelenül nagyon udvariasak. Soha nem sürgetnek, nem fenyegetnek, nem csattannak fel, nem idegesek. – A kihallgatás végén következik a rabosítás: fénykép (SzGy), ujjlenyomat, tenyérlenyomat (Fny ). Miközben ez utóbbit csináljuk, óvatos beszélgetést folytatunk. Őszintén szólva nem tudom, mennyire bízhatok meg benne, mindenesetre ilyenek elhangzanak, hogy – Én: Az elég valószínűnek látszik, hogy a főfelügyelőség épületébe soha a büdös életben többet be nem megyek, ezeket az iratbetekintéseket majd máshogyan intézzük. – Fny: Ó, nem kell aggódni. Biztos vagyok benne, hogy maga két-három hónap múlva újra ott lesz. Nem is kell hagyni, hogy a gazdagok azt csináljanak, amit akarnak. – Fny: Nekem sok cimborám jött arról a részről, Répcelakról meg a környékéről. Nagyon szép vidék. – Végül negyed 2-kor távozom a kapitányságról. – A nyomozas
