ELÔSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ

IMAHÉT

AAKrisztus-h vık egységéért egysØgØØrt Krisztus-hívõk 2006. 15 22. 2007. januÆr január 21-28.

2007 2006

„... a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélõvé.” Mert ahol (Mk ketten vagy hÆrman 7.37) sszegyßlnek az Øn nevemben: ott vagyok k z tt k. (Mt 18,20)

TARTALOM 13 15 17

Elõszó a magyar kiadáshoz Útmutató az Imahét szervezõi számára Bevezetés az Imahét témájába

9 Az idei Imahét eredete 15 Bevezetés az istentisztelethez 16 Az istentisztelet ajánlott rendje 24 Bibliai idézetek, magyarázatok és imádságok a nyolc napra 37 A keresztény egységtörekvés Dél-Afrikában 43 A Krisztus-hivõk egységéért megtartott imahetek témái 45 Néhány jelentõs adat az imahetek történetébõl 47 Charta Oecumenica – Ökumenikus Charta Irányelvek az európai egyházak bõvülõ együttmûködéséhez

FELHÍVÁS Amint arról az egyházi médiában már olvashattunk és hallhattunk, a két nagy európai egyházi szervezet, a Püspöki Konferenciák Európai Tanácsa és az Európai Egyházak Konferenciája 2007. szeptemberében Nagyszebenben rendezi meg a 3. Európai Ökumenikus Nagygyûlést. E jelentôs európai egyházi eseményt számos rendezvény elôzte/elôzi meg, például Rómában, Wittenbergben. Egyházaink e folyamathoz csatlakozva Gyulán és Budapesten szerveznek ökumenikus programot 2007. januárjában és áprilisában. A 3. Európai Ökumenikus Nagygyûlés költségeihez a nemzetközi szervezôk az Ökumenikus Imahét istentiszteleteinek egy perselyadományával való hozzájárulást kérik és remélik. Bizalommal kérjük tehát az Imahét istentiszteleteit szervezô gyülekezeteket és egyházközségeket, hogy e megkeresést jó szívvel fogadva egy istentiszteleti perselyadományt a fenti célra felajánlani, a következô bankszámlára átutalni szíveskedjenek: Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa: OTP 11705008-20109723.

ELÔSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ

KEDVES TESTVÉREK! A hívô ember bizonyságot kíván tenni a hitérôl, s ez a hívek közösségének, az Egyháznak a küldetése is. Hallatni kell a hit szavát, amelyben – hitünk szerint – a Szentlélek jelenlétében megszólal az Isten igéje: az Isten szava, az Isten léte és az Isten tette. Hirdetjük az igét alkalmas és alkalmatlan körülmények között követve az apostoli tanítást. S tesszük ezt azzal a bátor hittel is, hogy egyszer azok is meghallják az igét, akik eddig nem hallották, vagy nem vették a szívükre. Nem a mi dolgunk megítélni, hogy a Jézus Krisztusban megjelent isteni kegyelemrôl szóló üzenet mikor jut célba. Olykor a halálos csend teszi érzéketlenné a füleket és szíveket az élet reményteljes üzenetének befogadására, olykor pedig a világ hívságos hangzavara nyeli el a krisztusi bizonyságtételt. De hisszük, hogy van olyan magvetés, amely jó földbe talál. Sôt azt is hisszük, hogy minden magvetésnek vannak olyan magvai, amelyek gyökeret vernek, fává nônek és éltetô termést hoznak. Hisszük ezt akkor is, ha tapasztalataink másról gyôznek meg bennünket. Hisszük ezt olyan körülmények között is, amelyben a hazug szavak versenyében aligha várhat figyelmet bármilyen igaz szó. És az is hisszük, hogy az emberi szó elértéktelenedésének korában még inkább szükségünk van az isteni szóra, az igehirdetésre. Hisszük továbbá, hogy a hazugságok által létrejött általános bizalmatlanság közepette szükség van Krisztus népének bizalomteljes, imádságos közösségére. Az Egyetemes Imahét rendelt alkalma az igehirdetésnek, igehallásnak és a közösség gyakorlásának.. A bizonyos szempontból különbözôek lényegi összetartozásnak szép példáját adjuk, amikor az imahét istentiszteletein együtt hirdetjük és hallgatjuk Isten szavát és hozzá imádságos bizalommal szólunk. Ezekben a napokban Krisztus népe világszerte ugyanannak az igei vezérfonalnak

3

a vezetése mellett teszi meg a maga egyszerû lépéseit az egység útján. Ehhez csatlakozzunk mi is, hogy a megtépázott családok, barátságok, szétzilálódott munkahelyek és oldott kéveként széthulló nemzetünk gyógyulást nyerjen. A közéletet áthatja Európa egyesítésének folyamata. Miközben a gazdasági, jogi és politikai egyeztetések sok-sok kudarccal és kiábrándulással járnak, nem mondhatunk le arról, hogy Európa egyesítô lelkének megelevenedéséért imádkozzunk és fáradozzunk. Ehhez kínál vezérfonalat az Ökumenikus Charta, amelyet éppen öt esztendôvel ezelôtt írtak alá egyházaink európai képviselôi, s amelyhez az elsôk egyikeként csatlakoztak a Magyar Katolikus Egyház és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsában együttmûködô protestáns és ortodox egyházak. E vezérfonalnak öt év után is megszívlelendô gondolatai vannak a Krisztus családjába tartozó hívek és közösségek együttélésére, az elesettekkel való szolidaritásra, az európai népek megbékélésére, a világvallásokkal való párbeszédre nézve egyaránt. Ezért függelékként csatoljuk a Charta Oecumenica magyar szövegét, és szeretettel buzdítjuk lelkipásztorainkat és híveinket, hogy az Isten Igéjének és az embertárs szükségének hallhatóvá tételével együtt tanulmányozzák azt a vezérfonalat, amely a hiteles krisztusi bizonyságtétel hatékonyságát hivatott elômozdítani.

Dr. Erdô Péter bíboros, prímás A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke

4

D. Szebik Imre ny. püspök A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke

ÚTMUTATÓ AZ IMAHÉT SZERVEZÕI SZÁMÁRA

Az egységre törekvés egész esztendõre szóló feladat Az Imahét hagyományos ideje a január 18–25-e közötti napok. Ezt a dátumot még 1908-ban Paul Wattson javasolta. Ezek a napok fogják össze a Szent Péter és Szent Pál ünnepei közötti idõszakot. Ezért szimbolikus jelentõségû is ez az idõpont. Tudjuk azonban, hogy a déli féltekén, ahol január a vakáció megszokott ideje, hiszen akkor van a nyár, az egyházak alkalmasabbnak találták az Imahét megtartására a pünkösd közelében lévõ idõt. (A Hit és Egyházszervezet mozgalma már 1926-ban is ugyanezt javasolta.) Szép jelképe ez az idõszak is a keresztény egységért hangzó imádságnak. Ez a rugalmasság a dátummal kapcsolatban azt jelenti, hogy szeretnénk megértetni a közölt imaheti anyag felhasználásának lehetõségét. Tekintsék meghívásnak és egyben bátorításnak sorainkat, és keressenek megfelelõ alkalmakat a közös imádságra az egész esztendõ folyamán. Ezzel is kifejezésre juttathatjuk, hogy közösségünk egy bizonyos fokát máris elértük, de tovább imádkozhatunk Krisztus akarata szerinti teljes egységért. Az imahét anyagának felhasználása A felajánlott elõkészítõ anyagot a helyi igények és lehetõségek szerint kell alkalmazni. Ezért figyelembe kell venni a helyi liturgiai, istentiszteleti gyakorlatot, valamint a társadalmi és kulturális összefüggéseket. Fontosnak tartjuk ennek érdekében, hogy a helyi elõkészítés lehetõleg ökumenikus módon történjék. Néhány helyen már kialakultak az ökumenikus struktúrák, és ezek szerint használják fel a küldött anyagot. Reméljük, hogy füzetünk más helyen is ösztönzést jelenthet az ökumenikus rend kialakításához.

5

Az imahét elõkészítõ anyagának alkalmazása 1. Az egyházak és a Krisztus-hívõk közösségei, amelyek az Imahétnek ezt a formáját használják, akár egyetlen alkalomra is igénybe vehetik a javasolt ökumenikus istentiszteleti rendet. 2. Az egyházak és a Krisztus-hívõk közössége imaheti anyagunkból akár részleteket is beemelhetnek megszokott saját rendjükbe. Az ökumenikus istentiszteleti rend imádságai például használhatók saját rendjükben is, ha kiemelik az anyagot a „nyolc nap” rendjébõl. 3. Azok a közösségek, amelyek a napi imádságok rendjét használják, a nyolc napra kijelölt anyagból meríthetik istentiszteletük tartalmát. 4. Akik az Imahét során bibliatanulmányozást is akarnak folytatni, alapul vehetik azokat a bibliai textusokat és megfelelõ magyarázatokat, amelyek szerepelnek a nyolc nap rendjében. Minden nap beszélgetések is folytathatók, és ezeket közös közbenjáró imádsággal lehet befejezni. 5. Akik egyedül használják az Imahét anyagát, közösségbe kerülnek mindazokkal, akik szerte e világon ezen a héten Krisztus egyházának a jobb, látható egységéért imádkoznak.

6

BEVEZETÉS AZ IMAHÉT TÉMÁJÁBA „...a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélõvé.” (Mk 7.37) Az idei Imahét a Krisztus-hívôk Egységéért két témát állít egymás mellé, ez két meghívás mind az egyházaknak, mind az egyes embereknek: törekedjenek a keresztény egységre és imádkozzanak érte, valamint fogjanak össze az emberi szenvedésre adandó válaszokban. Ez a két terület szervesen összetartozik. Mindkettô Krisztus testének gyógyítására vonatkozik, ezért választottak egy gyógyítási történetet az idei imahétre. Márk 7,31-37 arról szól, hogy Jézus hogyan gyógyított meg egy embert, aki süket volt és nem tudott rendesen beszélni sem. Jézus kivezette a férfit a tömegbôl, hogy egyedül rá tudjon figyelni. Ujjait az ember fülébe tette, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét, és így szólt: "Effata" azaz nyílj meg!- ez az az ige, amit gyakran kereszteléskor használtak. Az itt elhangzó evangélium az élet sokféle területére érvényes. Mint más evangéliumi tudósításokban, úgy ebben a gyógyítási történetben is Jézusnak a szenvedésre és a szükségre válaszoló, együttérzô szeretetérôl hallunk. Isten irgalmának jó bizonyítéka ez. Az ember hallásának és a beszédkészségének helyreállításával Jézus megmutatja Isten hatalmát és azt a vágyát, hogy az embert teljességre vezesse, betöltvén Ézsaiás jövendölését: "Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Szökellni fog a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve" (Ézs 35,5-6). Hallásának helyreállítása képessé teszi az embert arra, hogy meghallja a jézusi evangéliumot. Beszédkészségének helyreállítása pedig lehetôvé teszi, hogy elmondja másoknak is mindazt, amit látott és hallott. Mindezek a szempontok megjelennek a szemtanúk reagálásában, akiket rendkívüli ámulatba ejtett, amit tapasztaltak: "még a süketeket is hallókká teszi, a némákat beszélôkké"(37) Mint ennek a Jézus által meggyógyított embernek, úgy minden Krisztus nevére megkereszteltnek megnyílhat a füle az evangélium hallására. János elsô levelében arról a közösségrôl

7

beszél, amely hallotta a jó hírt: "Ami kezdettôl fogva volt, amit hallottunk, amit láttunk szemünkkel, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjérôl"(I.Jn 1). Az Úr kívánsága volt (Jn 17), hogy tanítványai, akik hallották üzenetét, azok "egy legyenek", egy közösséggé váljanak, mint ahogy Jézus is egy az Atyával és a Szentlélekkel. Krisztus testeként az egyház is egységre hívatott. E közösség hallotta és látta Isten csodáit. Az a küldetése, hogy hirdesse azokat a föld végsô határáig. Krisztus egyházaként arra hívattunk, hogy teljesítsük a ránk bízott missziót, amelynek része a szenvedôkre és a szükségben lévôkre való odafigyelés. Amint Isten hallotta népének kiáltását, és ismerte szenvedésüket Egyiptomban (2 Móz/Kiv 3,79) és ahogy Jézus együttérzéssel válaszolt a Hozzá kiáltottaknak, úgy az egyháznak is meg kell hallania a szenvedôk hangját. Továbbá együttérzéssel kell rájuk tekinteni, és hangot kell adni a hangtalanoknak. Az egyház életének és missziójának két irányvonalát összekapcsolva az idei imahét hangsúlyozza, hogy lényeges kapcsolat van az egységért való imádkozás, az érte való cselekedet, és azon kezdeményezések között, amelyek az emberi szenvedés enyhítésére, a szükségek felszámolására törekednek. A Szentlélek, aki minket Krisztusban egymás testvéreivé tesz, arra is felhatalmaz, hogy minden szükséget szenvedôhöz odaforduljunk. Ugyanaz a Lélek, aki a keresztény egység láthatóvá tételén munkálkodik erôt is ad minden kezdeményezéshez, ami a föld megújítását szolgálja. Az emberi szenvedés enyhítésének minden egyes mozzanata egységünket teszi egyre láthatóbbá, az egység felé tett minden egyes lépés Krisztus testét erôsíti.

8

AZ IDEI IMAHÉT EREDETE Umlazi Az idei Imahét Krisztushívôk Egységéért témája a dél-afrikai Umlazi régióban élô keresztény közösségek tapasztalataiban gyökerezik. Az imahét témájának elôkészítése minden évben egy konkrét helyi közösségben történik, amelyet nemzetközi szinten elfogadnak, hogy aztán világszerte szétosszák, és újra eljusson helyi szintre. Az ez évi anyag olyan emberek gondjait és tapasztalatait öleli fel, akik különösen nagy szenvedéseken mentek keresztül. Umlazit az apartheid kormány ideje alatt hozták létre a többségében fekete népesség lakóhelyéül szolgáló gettóként. A rasszizmus, a munkanélküliség és a szegénység öröksége folyamatosan félelmetes kihívásokat támaszt a nép számára, akik még mindig iskolák, egészségügyi intézmények és megfelelô lakások hiányával küszködnek. A szegénység és munkanélküliség jó táptalaja a bûnözés növekedésének, és a családokon illetve a közösségeken belüli erôszaknak. De a jelenlegi legnagyobb kihívás, amivel az embereknek szembe kell nézniük ezeken a területeken, az a HIV/AIDS. Becslések szerint a lakosság 50 %-a fertôzött Umlaziban! Amikor a különbözô keresztény felekezetek vezetôi nemrégiben találkoztak annak megvitatására, hogy mivel tudnának közösen segíteni népüknek a rájuk nehezedô kihívásokban, akkor rájöttek, hogy az egyik tényezô, ami súlyosbítja a helyzetet, az a megbélyegzés. Ez tartja vissza a szenvedô embereket-akár fizikailag bántalmazott, akár megerôszakolt áldozatokról, akár HIV/AIDS fertôzöttekrôl van szó - attól, hogy problémájukról nyíltan beszéljenek. Van egy kulturális norma, miszerint a szexualitással kapcsolatos dolgokról nem illik beszélni. Zulu nyelven az"ubunqunu" kifejezés szó szerint meztelenséget jelent, s azt sugallja, hogy ezek a témák tabuk. Ennek eredményeként sokan tétováznak, hogy kérjenek-e segítséget. Pedig az sokféle for-

9

mában elérhetô lenne, akár tanácsadásra, lelki-gondozásra,akár otthoni ápolásra vagy egészségügyi szolgáltatásokra gondolunk. Ezeket a lehetôségeket sokszor a helyi egyházak teremtik meg ökumenikus szervezésben. Annak fényében, hogy az embereket Umlaziban - fôleg a fiatalokat - kimondva, vagy kimondatlanul némaságra ösztönzik problémáikat illetôen, a helyi egyházi vezetôk ökumenikus istentiszteletet terveztek meg, aminek a " csend megtörése" volt a központi témája. Az istentiszteletre meghívták Umlazi fiataljait, hogy bátorítsák ôket mindannak kimondásában, ami kimondhatatlan (ti. amirôl nem szabad beszélni), és kérjenek segítséget annak tudatában, hogy a némaságba burkolózás akár egyet jelenthet a halállal. A csend megtörésére való felhívás kiterjed a Dél-Afrikán kívüli egyházakra is, és sok más HIV/AIDS sújtotta területre. Nincs olyan háború a világtörténelem folyamán, amely több életet követelt volna, mint az AIDS. Bár sok szervezet és egyház keresi a megoldás lehetôségeit a HIV/AIDS járvány sújtotta területeken, az eredmény nem volt arányban a tapasztalható katasztrófával. 1993-ban Desmond Tutu figyelmeztette a Hit és Egyházszervezet 5. Nagygyûlését, hogy az egyházi vezetôk az apartheid korszak alatt megtanulták:" az apartheid túlságosan erôs egy megosztott egyház számára". Manapság, amikor a HIV/AIDS járvánnyal és más elembertelenítô erôkkel kell szembenéznünk, el kell ismernünk- ezek is túl nagyok, erôsek egy megosztott egyház számára. Umlaziban egy bíróság van, egy kórház, egy postahivatal, egy klinika, egy bolthálózat-és egy temetô. Ugyanakkor egy mindent elsöprô kihívással kell a népnek szembenéznie. Ugyanebben a kerületben az emberek, akik szinte mindannyian keresztények, ragaszkodnak a Szentíráshoz, amely megvallja, hogy egy test van, egy Lélek, egy reménység, egy Úr, egy hit, egy keresztség, és egy Isten, aki mindnyájunknak Atyja (Ef 4:4-6). Mégis sok egyház van, amelyek nem tudnak egymással teljes közösségre lépni, és így továbbra is a megosztott kereszténység jelei maradnak. Umlaziban bizonyos fokú türelmetlenség és frusztráció tapasztalható az örökölt megosztottság10

gal kapcsolatban, amely más országokból gerjesztettek sok évszázaddal ezelôtt. (Lásd a dél-afrikai helyzet leírását, amit a helyi elôkészítô csoport tárt elénk.) Amikor a helyi elôkészítô csoport egy tagja találkozott az imahét anyagának elôkészítéséért felelôs nemzetközi bizottsággal, akkor megállapodtak abban, hogy Umlazi keresztények tapasztalatainak tükrében a keresztény egyházak teljes, látható egységének keresésére helyezik a hangsúlyt, és arra, hogy fel kell szólalni a szenvedôket elnémító és elszigetelô csend megtöréséért. Márk 7: 31-37-t együtt választották ki az imahét központi témájául és elhatározták, hogy olyan teológiai/bibliai keretben szólnak a hallásról, a beszédrôl és a csendrôl, amelyen belül helye van mind az egységtörekvésre, mind pedig az emberi szenvedésre adott keresztény válasznak. Úgy döntöttek, hogy az istentiszteletnek és mind a nyolc nap meditációjának is legyen kettôs fókusza: az emberi szenvedés realitására, és a látható keresztény egységtörekvésre szándékosan utalnak minden egyes szövegben. A nyolc nap Mózes elsô könyve/Teremtés könyve Isten teremtô szavával kezdôdik. Megtörve a csendet, a káoszból elôtör Isten szava. Ez cselekvô szó, amely elôidézi azt, amirôl beszél az életet. Isten szól és létrejön a teremtés. Isten szól és megformálódik az ember Isten képére és hasonlatosságára. Isten szól a történelemben és ezzel szövetségre hívja az embert. János evangéliuma is Isten idôben kimondott szavával kezdôdik. Az Új Testamentum szíve közepét jelenti ki, amikor azt mondja"Az Ige testté lett és itt élt közöttünk( Jn 1:14). Jézus Krisztus, a megtestesült Ige Isten lényegét fejezi ki. Szolgálata során Jézus sokféleképp szól. Van úgy, hogy éppen a csenden keresztül. Például Poncius Pilátus elôtt. Jézus szava mindig a könyörület szava, olyan szó, mely hallgatóit teljesebb életre hívja. Istennel és a másik emberrel közös életre. Ezt a jó hírt kell szavakon és cselekedeteken keresztül közvetítenie mindazoknak, akik a Szentháromság Isten 11

nevében keresztelkedtek meg. Azonban egyedül a Szentlélek hatalmában van az, hogy a keresztények képesek-e meghallani Isten hívását és válaszolni arra. Az elsô három nap elénk tárja ezt a Szentháromság szerinti felosztást. Az elsô nap arra hív, hogy válaszoljunk Isten kezdetben és azóta is folyamatosan mondott teremtô szavára. Ez az az aktív és teremtô szó, amelyet az Isten képmására alkotott embernek visszhangoznia kell szavaiban és tetteiben a mai világ káosza közepette. A második nap meditációja azzal foglalkozik, hogy mit jelent Jézus Krisztus, a megtestesült Ige követôjének lenni, aki még a süketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélôkké. A harmadik nap a Szentlélek munkáját mutatja meg a keresztények életében. A Lélek felhatalmaz minket egyrészt az evangélium hirdetésére, másrészt arra, hogy Jézus gyógyító jelenlétének eszközei legyünk, meghallgassuk és képviseljük azokat, akiket elhallgattattak, vagy nem tudják elbeszélni mindazt, amit átéltek. Világosan látszik a belsô kapcsolat az egység és a szenvedésre adott válasz között, amikor Pál apostol az egyházat Krisztus testének nevezi. "Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg" 1Kor 12, 13. Krisztus tett eggyé minket! Megosztottságunk pedig akadályozza és gyengíti ezt az egységet, de nem rombolja le. Mivel mindannyian Krisztushoz tartozunk, a test minden részének szüksége van a másik tagra, és tekintettel kell lennünk a másikra ." Ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi " (26). A negyedik nap témája megkérdezi mit jelent Krisztusban egységes közösségnek lenni? Olyan közösségnek, amelyben a szenvedôkkel is teljes szolidaritást vállalunk. Az ötödik és hatodik nap még kifejezôbben bontja ki a témát, amelyet az Umlazi egyházak terjesztettek elô, vagyis az elnyomó csend megtörését. A szenvedôket gyakran hagyják csendben szenvedni, és ügyet sem vetnek az együttérzés és igazság iránti vágyukra. Vannak olyan idôk, amikor a keresztények és az egyházak csendben maradnak, pedig meg kellene szólalniuk. Olyan alkalmak, amikor nem bátorították szólásra a hangtalanokat. 12

Vannak olyan idôk, amikor az egyház megosztottsága akadályoz minket abban, hogy mások fájdalmát meghalljuk. Ugyancsak a megosztottság miatt a problémákra adott válaszunk rejtve marad, nem hatékony, nem tud vigasztalni (5.nap). Ez bûn, már csak azért is, mert az egyháznak van hangja, kapott üzenetet, amit közvetítenie kell. Van küldetése, amit véghez kell vinnie. Üzenete nem megosztó, nem konfliktust gerjesztô küldetés. A Szentlélek megelevenítô erejével ennek egyetlen összefüggô megnyilatkozásnak kell lennie. Ez az evangélium, ami Krisztus által és Ôbenne lett a mienk. Krisztuson keresztül nekünk megadatatott a kegyelem, hogy megtörjük a csendet. Krisztusban mi arra hívattunk, hogy a süketeknek és némáknak ezt mondjuk: " nyílj meg". A hûség és tisztesség azt kívánja, hogy a keresztények törekedjenek arra az egységre, és imádkozzanak azért az egységért, amiért Jézus imádkozott. Még a megosztottság közepette is próbáljunk közösen megszólalni, részvéttel, egy testként odafordulni a körülöttünk levôkhöz, hogy éljük a hirdetett evangéliumot (6. nap). Jézus Krisztus megváltó halála és feltámadása áll annak az üzenetnek a középpontjában, amellyel Isten az emberiséghez fordul. A hetedik nap Krisztus keresztjét tanulmányozza az Umlazi testvérek és más területeken élôk által megtapasztalt tengernyi szenvedés és halál közepette. A halál völgyében élve, ahol a szenvedés minden mértéket felülmúl, temetôk között, ahol a halottakat sokszor egymás tetejére temetik, Umlazi népe tudja és érti Krisztus keresztjének nyomorúságát. Hittel vallják azt is, hogy Krisztus nem távolodott el az emberi szenvedéstôl, és azt, hogy minél közelebb megyünk Jézus keresztjéhez, annál közelebb kerülünk egymáshoz is. Különösen megindító, amikor ugyanezekben a temetôkben Húsvét hajnalán hangzik a feltámadásról szóló örömhír. A keresztények gyertyákkal a kezükben összegyülekeznek szeretteik sírjai közt, és hirdetik, hogy Krisztus feltámadt a halálból, és Ôbenne a halál elvesztette hatalmát (8. nap). Szenvedés és halál közt, megosztottság és viszontagságok közt a húsvéti misztérium elülteti a reménység magvait arról, hogy biztosan eltûnik minden elnyomó némaság, hogy egy nap 13

minden nyelv együtt vallja majd, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya dicsôségére (Fil 2,11). Befejezés Az idei imahét központi bibliai témája, Mk 7,31-37 megjegyzi, hogy Jézus feltekintett az égre, és fohászkodott, mielôtt meggyógyította a süket férfit. Pál apostol Rómaiakhoz írt levelében azt írja, hogy a Szentlélek "esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal". Pál kifejezése arra a vágyódásra emlékeztet, amit a Lélek teremt szívünkben és gondolatainkban. Ez vágyakozás a keresztény egyházak közötti teljes egységre. Vágyakozás arra, hogy az emberi szenvedésnek vége legyen. Az istentiszteleten és a nyolc nap mindegyikén is fontosnak tartottuk, hogy világosan utaljunk az egységért való folyamatos munka és imádság szükségességére, valamint Umlazi népének és más népeknek hangjára, kiáltásaira, amelyek az égig érnek. Reméljük, hogy az idei Imahét a Krisztus-hívôk egységéért segít megtörni az elnyomó csendet, és felhívja a figyelmet arra a belsô kapcsolatra, ami a keresztény egységtörekvés, az érte való imádság és a keresztény népek és egyházak együttmunkálkodása között van. Közös elhívatásunk, hogy Isten irgalmának és igazságának eszközei legyünk a világban.

14

BEVEZETÉS AZ ISTENTISZTELETHEZ A javasolt istentiszteletet a helyi egyházak (Umlazi) állították össze a fiataloknak készült istentisztelet alapján. Csendre való hívogatással kezdôdik. Nem arra a csendre, amely elfojt valamit, hanem amely felszabadít arra, hogy meghalljuk Isten hangját, és meghalljuk a világ, és népeinek fájdalmát. Az igeliturgia felidézi a bevezetésben kifejtett alaptémákat, újra elôhozva Pál apostol meditációját Krisztus testérôl (1 Kor 12) és a Márk evangélista gyógyítási történetét (Mk 7,31-37). A Dél-afrikai istentiszteleti stílust tükrözve a tervezet lehetôséget ad a szimbolikus cselekedetekre, bizonyságtételekre, gyógyulásért való imádságokra is, amelyekre sor kerülhet az ünnepség folyamán. Így bevonhatjuk a jelenlévôk közül azokat is, akiknek nem hallható a szavuk, vagy szenvedésben élnek. A közbenjáró imádságok szentháromságos rendben folynak. Ezzel közelebb hozzák egymáshoz az egységért imádkozókat, és azokat – akár helyi, akár nemzetközi szinten – akik a legnagyobb nyomorúságban élôkért imádkoznak.

15

AZ ISTENTISZTELET AJÁNLOTT RENDJE „...a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélõvé.” (Mk 7.37) Vezetô: V

Olvasó: O

Gyülekezet: Gy

A gyülekezet köszöntése V: Kedves barátaim a Jézus Krisztusban. Egy test tagjaiként gyûltünk össze, hogy meghallgassuk, mit akar nekünk Isten mondani nemcsak igéjén, hanem a csendben szenvedô testvéreinken keresztül is, akikre az ige figyelmünket irányítja. Ebben az évben, a Dél-Afrikában különösen nehéz helyzetben élô keresztények égetô szükségét érezték annak, hogy Krisztus nevében a csend megtörésére hívjanak bennünket. Vonatkozik ez minden olyan tétlen csendre is, amely emberek szenvedését elnézi. Vajon nem erôteljesebb és prófétaibb ez az üzenet, ha különbözô hitvallású, imádkozó és cselekvô keresztényektôl érkezik. Különbözô egyházak keresztényei, akik most összegyülekeztünk erre az istentiszteletre, halljuk meg az Úr hívását: - hogy tudatában legyünk bûnös hallgatásunknak, mikor a szenvedéssel szembesülünk, és közösen bûnbánatot tartsunk; - hogy Isten áldásáért könyörögjünk mindenki számára, különösen is azok számára, akik szenvednek és visszautasítják Krisztus hívását; - hogy együtt emeljük fel szavunkat azokért és azokkal, akiknek nincs hangjuk, hogy együtt tanúskodjunk Krisztusról, aki a süketeket hallókká, a némákat beszélôkké tette. Ének Az ének kezdetén-amit taize-i vagy ionai stílusban énekelnek- a megfelelô hangulat megteremtéséhez, a csend most következô pillanataihoz- javasoljuk, hogy négy fiatal egy nagyméretû keresztet hozzon be, és fektesse a padlóra, állják körül, és csendben imádkozzanak. Énekléssel vagy néhány ütemnyi zenével készíthetjük fel a gyülekezetet a csend pillanataira.

16

A csend pillanatainak bevezetése V: Csendesedjünk el Isten elôtt, és nyissuk meg szívünket szenvedésben élô testvéreink csendje elôtt. "Ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi" (1Kor 12,26). Ez a csend nyissa meg fülünket azok felé, akiknek nem halljuk a hangját, akár azért, mert csöndben vannak, akár azért, mert elnémították ôket. Halljuk meg Krisztus hangját, ne maradjunk süketek! Ô arra tanít, hogy hozzá hasonlóan ne zárkózzunk el mások szenvedése elôl, hanem bármely felekezetû keresztényként közös felelôsséget vállaljunk értük. Csöndesség. Ének A csend bevezetéséhez használt éneket újra elénekli egy szólista, egyre hangosabban énekelve. Aztán az egész gyülekezet csatlakozik. Imádság V: Istenünk, aki a mennyei dicsôségben uralkodsz, megtörted a csendet az Ige, Jézus Krisztus kinyilatkoztatásán keresztül, aki a Te isteni csöndedben rejtve volt a világ hatalmasságai elôl. Nyisd meg szemünket, hogy meglássuk Jézust, a csillagot, amelynek fénye szétoszlatja sötétségünket. Nyisd meg fülünket, hogy meghalljuk a néma milliók hangját, azokét, akiket ez a mulandó világ megpróbáltatásokkal és szenvedéssel némított el. Nyisd meg szívünket, hogy felismerjük, hogyan kell válaszolni azok fájdalmára, akik szenvednek közöttünk. Ahogy tette azt a betániai asszony, aki balzsamot öntött Jézus fejére. Vagy amint Cirénei Simon tette, aki zokszó nélkül vitte Fiad keresztjét, s akit némaságra kényszerítettek a katonák. Mi, akik most itt egybegyûltünk, megtörjük a csendet az imádság szavaival, amelyet Jézus tanított nekünk. Gy: Miatyánk...

17

Isten igéje 1 Sámuel 1,1-18 Anna, a megtört asszony (Négyen olvassák a szakaszt, egy narrátort, egy Elkana, a harmadik Anna, és a negyedik Él) Zsolt 28,1-2,6-9 Uram,…kôsziklám, ne fordulj el tôlem némán… (egy fiatal olvassa) 1 Korintus 12,12- 29 Ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi. Alleluja ének Márk 7,31- 37 Krisztus a süketeket hallókká, a némákat beszélôkké teszi (A jelenlévô gyerekek és fiatalok eljátszhatják pantomim formájában ezt a szakaszt. A gyógyítási történet tánccal is közvetíthetô.) Igehirdetés Hitvallás: Níceai vagy Apostoli Hitvallás Bûnvallás - feloldozás - béke jele V: Isten hajlandóbb megbocsátani bûneinket, mint mi megvallani azokat. Jöjjünk tehát Isten elé, hogy elismerjük bûneink súlyát. Vajon nem ígért-e Jézus megnyugvást azoknak, akik meg vannak terhelve? Hozzuk Elé szenvedésünket, amit egyházaink bûne miatt érzünk, mert még mindig túlságosan megosztottak vagyunk ahhoz, hogy a gyengék, a kicsinyek segítségére együttes erôvel siethessünk. Azokéra, akiknek hangját sem lehet hallani, de akik olyan értékesek Isten Fia számára. "…mert éheztem és nem adtatok ennem, szomjaztam és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam és nem látogattatok meg"( Mt 25, 42-43) (Egyes csoportok egymás után hozhatnak elôre bizonyos tárgyakat, képeket, fotókat, vagy rajzokat, amelyek olyan helyzeteket idéznek fel, ahol a helyi keresztény egyházak 18

- némák maradtak; - közömbösek maradtak, vagy képtelenek arra, hogy egységesen szóljanak, és együtt cselekedjenek - pl. a bántalmazott nôk, a durva bánásmódban részesülô gyermekek, az AIDS árvák esetében, stb. Amint azt ez évi témát javasoló Dél-Afrikai ökumenikus csoport saját helyzetét bemutatva hangsúlyozza; - minden egyes csoport csöndben elôre jön, és a korábban odahelyezett kereszt elé teszi a tárgyakat, képeket, fotókat; - valaki a csoportból rádöbbent minket arra, hogy némák maradtunk akkor, amikor beszélnünk vagy cselekednünk kellett volna.) Azután ugyanannak a csoportnak egy másik tagja hangosan így szól: "Uram, nem láttunk meg Téged testvéreink szenvedésében" (rövid csönd a csoportok között) V: Irgalom Istene, Fiadban feltétel nélküli bocsánatot kínálsz azokra a bûnökre, amelyeket igazán megvallunk. Bocsásd meg azokat a bûnöket, amelyeket beismerünk és add, hogy beismerjük azokat is, amelyekkel nehéz szembenézni: - amikor tetteinkkel megakadályoztuk akaratod teljesülését; - amikor mások iránti közömbösségünkkel elvettük azok reménységét; - amikor törvényeiddel szembeni közömbösségünk és gyengeségünk miatt nem úgy reagáltunk, ahogy Te kívántad, akár egyénenként, akár mint közösség. Jöjj hozzánk irgalmaddal, javítsd meg széttöredezett életünket, hozd el mihamarabb az órát, amikor Jézus Krisztus nevében teljes közösségben élhetünk. Ámen. V: "Ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus" (1Jn 2,1) "…megbocsátattak bûneitek az ô nevéért"(1Jn 2,12). V: Megnyitottuk szívünket a bûnök bocsánatára, ezzel békét nyertünk, most tehát adjuk egymásnak is tovább Krisztus békéjét. Krisztus békessége legyen Veled. És Veled is. 19

(Az énekkar énekelhet, zene szólhat, amíg a gyülekezet tagjai egymáshoz fordulnak a béke jelével.) Közbenjáró imádságok V: Kegyelem Istene, Teremtônk, irgalom Istene, Megváltónk, irgalmas Isten, Segítônk, aki tudja, mire van szükségünk, mielôtt kérnénk, dicsérünk Téged a teremtésért, a megváltásért, és meg nem szûnô együttérzésedért. Gyógyíts meg minket. Gyógyítsd ki egyházainkat a süketségbôl, hogy együtt tisztábban hallhassuk hangodat a szegények és szenvedôk csendjében. Imádkozunk azért, hogy az egyház - megosztottsága ellenére is terjedhessen az egész világon, és hirdethesse Krisztust, a népek Világosságát. Plántáld belénk azt a vágyat, hogy dolgozzunk a keresztény egységért, és add meg, hogy semmi ne gyôzhesse le az egység keresését, amiért Jézus is imádkozott. Ugyanúgy, ahogy Jézus megalázta önmagát mi se ragaszkodjunk ahhoz, ami akadályoz bennünket a teljes közösség felé vezetô úton. O1: Teremtô Isten, Te szeretetbôl teremtettél minket. Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik benned. Gy: Erôsíts meg abban, hogy semmi nem választhat el szeretetedtôl! O2: Istenünk, jó pásztorunk. Te a sötétségbôl hívtál meg bennünket csodálatos világosságodra. Add, hogy ragyogjunk, mint a világosság gyermekei! Gy: Ragyogj fel a mi életünkben is! O3: Atyánk, Te vég nélkül gondoskodsz mindannyiunkról, tégy minket figyelmessé mások szükségletei iránt! Gy: Jóságos szereteteddel taníts minket, hogy másokat magunkhoz ölelhessünk, ahogyan Te is magadhoz öleltél bennünket Jézus Krisztusban, és erôsítsd közös bizonyságtételünket az igalom és a megbocsátás javára. O4: Jézus, az Atya Szava, Te arra törekedtél, hogy minden fajta bûnös csendet megtörj. 20

Gy: Adj bátorságot, hogy támogassuk mindazokat, akik az itt összegyûlt közösségben, a Te nevedben hallatják a hangtalanok hangját, hogy egy igazi közösség adhasson megkönnyebbülést a nyomorúságban élôknek, és vigaszt azoknak, akik szeretteik korai halálát gyászolják. O5: Jézus, a szegények és idegenek barátja, Te kinyújtod kezedet, hogy vezesd mindazokat, akik kegyelmedtôl és megváltásodtól messze kerültek… Gy: Add, hogy mindazok, akik idegennek érzik magukat, vigaszra, és jelenléted jeleire találjanak hívô közösségünkben. O6: Jézus, Téged az Atya küldött, és Te azért hívtad el a tanítványokat, hogy hirdessék az evangéliumot, és e világban együtt legyenek a megújulás eszközei. Gy: Segíts minket, hogy egy megújult világ látomása bátorítsa híveid gondolkodását! O7: Szentlélek, élet forrása, táplálj bennünket folyamatosan életadó erôddel! Gy: Jelenléteddel adj erôt az erôtleneknek. Segíts minket, hogy szószólói legyünk a hangtalanoknak. O8: Szentlélek, aki egységre vezetsz minket, add hogy hívô közösségeink vezetôi megingathatatlan lelkesedéssel törekedjenek az egység felé! Gy: Hallgasd meg imádságainkat, nyiss új utakat az egység felé egyházad számára! O9: Szentlélek, aki teljes igazságra vezetsz minket, és kiegyengeted a rögös utat, ösztönözd azokat, akiknek szerepük van a hatalom gyakorlásában. Gy: Adj szívükbe vágyat, hogy a hang nélküli szegények, megalázottak, gyengék szükségleteinek elsôbbséget biztosítsanak: és ôrizd meg ôket minden kísértéstôl, hogy tisztességüket megôrizhessék minden fajta korrupciótól! O10: Atya, Fiú, Szentlélek, egy Isten három személyben! Gy: Légy velünk, és rontsd le falainkat, amelyek elválasztanak bennünket! Szentlelked által egyesíts minket Krisztusban! V: Szeretô, irgalmas Istenünk, aki mindent látsz, jóságod minden mértéket felülmúl: aki a csendet megtörvén közeledtél hozzánk, 21

mielôtt még mi közeledtünk volna, így bizonyítva irántunk való szeretetedet Jézusban, a Te Egyszülött Fiadban, aki Szûz Máriától született. Hozzád intézzük most imádságunkat! Légy az emberiséggel! Tekints szeretettel egyházadra, amelyet arra hívtál el, hogy együttesen tükrözze a mindennapokban Jézus Krisztus, a Te Fiad irgalmas és jóindulatú szeretetét. Ámen Ének: Lehetôleg a Magnificat vagy a Boldog mondások, mert ezek illenek a témához. Isten felemeli és megáldja az alázatosakat és csöndeseket. Tanúságtétel, áldás és vigasztalás Ennél a pontnál az emberek, vagy csoportok - fôleg az ökumenikus csoportok - azok, akik elkötelezettek az AIDS elleni harcban, a nôk és gyermekek elleni erôszak elleni harcban és az alultápláltság elleni harcban, stb. - tanúságot tehetnek a szolidaritás cselekedeteirôl. V: "Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek." Mt 25,40. "Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, és terhet hordoztok és én megkönnyítelek titeket." Mt 11,28. Kedves barátaink! Krisztus ezen szavai kivétel nélkül mindannyiunkra vonatkoznak. Krisztus közel van hozzánk a cselekedeteinkben – beleértve az ökumenikus kezdeményezéseket is – éppúgy, mint a betegek szenvedésében, vagy sokunk magányosságában és kedvetlenségében. Támogat minket gyengeségünkben. Ô a mi vigasztalásunk és áldásunk. A lelkipásztorok és a különbözô egyházak képviselôi elôre jönnek a gyülekezet elé az imádságra és az áldásmondásra. V: Áldott legyen Isten, az Úr azért a szeretetért, amit továbbadtatok Krisztus szeretetébôl. Ôbenne, aki szeret minket - legyôzhetjük a nehézségeket, a nyomorúságokat, az üldöztetést, az éhínséget, a mezítelenséget, a veszedelmet, a háborút. Az elhagyatottság és magányosság, betegség és halál csöndjében áraszd ránk gazdag áldásod, 22

hogy egyre hûségesebben szolgáljunk Téged testvéreinkben, és egyre nagyobb legyen örömünk a Te akaratod teljesítésekor. Áldunk Téged és dicsôítünk Téged, mert odafigyelsz szívünk csendjére is. Hatalommal cselekedsz bennünk, meggyógyítasz és vezetsz, hogy Fiad, Jézus nevében szólhassunk. Küldj bennünket a világba, hogy akaratodat teljesítsük, és lerontsuk a csend falait, amelyek elválasztanak minket egymástól. Hadd tanúskodjunk egyre egységesebben Rólad, egyetlen Megváltónkról, az " egy hit és egy keresztség" által. Hadd növekedjünk a kegyelemben, és az Isten békességében, amely minden értelmet meghalad, hogy dicsôítessék a Te neved! Ámen Végsô áldás V: A mi urunk Jézus Krisztus kegyelme, Az Atya Isten szeretete És a Szentlélek közössége Legyen veletek mindörökké. (Válasz a "veletek"-re: és a te lelkeddel) Elbocsátás Isten áldásának, jelenlétének és vigasztalásának jeleként - amint a gyülekezet szétoszlik - minden egyes résztvevô kaphat egy csepp illóolajat a kezére egy ortodox hagyomány alapján. (Az adományok felhasználhatóak szükséget szenvedôk megsegítésére.)

23

BIBLIAI IDÉZETEK, MAGYARÁZATOK ÉS IMÁDSÁGOK A NYOLC NAPRA Január 21-28. 1. nap Ter/1Móz 1,2-2,4 Zsolt 104,1-9 Jel 21,1-5a Jn 1,1-5

Kezdetben volt az Ige "Isten szólt..." (Ter/1Móz 1,3) Isten a világmindenséget teremtette Az Úr az egész teremtés ura Isten mindent újjá teremt Kezdetben volt az Ige

szavával

Magyarázat Kezdetben volt az Ige. A keresztyén egységért való imahét elsô napján a Teremtô munkájáról kívánunk elmélkedni. A nagy üresség csendjében - ahogy azt a Teremtés Könyve elénk adja Isten a világot Szavával teremtette. "Isten szólt." A kezdet kezdetén, amikor nem volt más csak káosz és felfordulás, Isten Igéje áttörte a csendet, hogy minden lény megtalálja a maga helyét. A teremtés csúcspontja az emberiség, amelyet egységének hasonlatosságára Isten teremtett. Az a csoport, amelyik a keresztény egység imahét programját szerkesztette Dél-Afrikai. Tagjai tudják, hogy az Aids járvány micsoda szenvedést okoz az emberek életében. Ugyanakkor gyakran megrendülünk azon milyen káoszban van az egész világ: amikor a gonoszság erôi vesznek körül, amikor háborúktól fenyegetve élünk, amikor betegség, vagy szomorúság uralkodik el rajtunk. "Isten szólt." Látva a sok szenvedést is, hisszük, hogy a Teremtô folytatja munkáját. A közöttük lévô szakadások ellenére is, Krisztus tanítványainak szívét betölti a remény: Isten Igéje folytatja a teremtés mûvét, azzal, hogy kiragadja a világot a káoszból és egyesíti az emberiséget. Minden eddiginél sürgetôbb, hogy a különbözô hitvallásokhoz tartozó keresztyének odafigyeljenek az ígéretre: "Ímé mindent újjá teszek…nem lesz többé sem gyász, sem fájdalom." 24

A káosz, amiben élünk bénítólag hat ránk. Mindazonáltal embertársaink, férfiak és nôk nem akarják átadni magukat a reménytelenségnek. Így Dél-Afrikában nôk egy csoportja – akiknek családjában Aids fertôzés van – összejönnek, imádkoznak, és együtt szép textíliát szônek. Ezzel a munkával szépet alkotnak és ugyanakkor családjukon is segítenek. Isten képmására megalkotva - a magunk módján - mi is hozhatunk ki szépséget a káoszból. Imádság Teremtô Istenünk! Csodáljuk teremtett világod szépségét. A világmindenséget Igéd teremtette. Amikor életünk összeomlik, Hozzád könyörgünk, újítsd meg rajtunk csodálatos munkádat. Szakadásaink botránya ellenére egy hangon mondjuk: Igéd sosem hagyja abba új dolgok teremtését összetört életünkben és szívünkben. Adj nekünk biztatást teremtô alkotásra. Imádkozunk, hogy az egység amit egyházaink számára keresünk, szolgáljon az egész emberiség egységének megvalósítására. Ámen. 2. nap

Ézs/Iz 50,4-5

Zsolt 34(33),1-16 Kol 1,11-20 Mk 7,31-37

Krisztus szabadító Igéje "…a süketeket hallókká teszi, és a némákat beszélôkké." (Mk 7,31-37) "…az Úr, megtanított engem… beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak…" Áldom az Urat minden idôben Jézus képe a láthatatlan Istennek Jézus a süketeket hallókká, és a némákat beszélôkké teszi

Magyarázat Ézsaiás/Izaiás látja, hogy az Úristentôl kapott ajándéknak ára van. Ô elnyerte az Ige erejét amivel támogathatja az elesetteket és megtört szívûeket. Ennek megvalósításához szüksége van nyitott fülekre, hogy odahallgasson, és tanítványként tanuljon. Mivel Isten hívta el ôt, nem fordulhat vissza. 25

Szt. Pál megértette, hogy az Ige Jézus Krisztusnak szava. Ô az emberiséget az Isten Fiával való egység viszonylatában ábrázolja, aki a láthatatlan Isten képe és akinek hasonlatosságára bennünket is teremtett. Isten megszabadít bennünket a sötétség hatalmától, és átvisz Fiának országába, akiben üdvösségünk van és bûneink bocsánata. A keresztség által egyek vagyunk Krisztusban, mert Ô mindeneket megbékéltetett Istennel. Keresztje által örök békességet szerzett nekünk. Az evangélium arról beszél, hogy Jézus hatalma képessé teszi a nem hallókat, hogy meghallják az üdvözítô Igét, és hirdessék másoknak. Érdekes módon Jézus a jelenlévôket csendre intette, hogy ne szóljanak arról, amit láttak. Ôk azonban nem tudták magukban tartani és tovább adták a jó hírt. Így tanúivá lettek Isten Választottja üdvözítô erejének. Nemcsak a meggyógyított személy hirdeti Isten jóságát, hanem azok is akik tanúi voltak a gyógyulásnak. Dél-Afrikában éppen úgy mint az evangéliumban, akit az Úr Igéje megragad felszabadul arra, hogy saját állapotáról beszéljen. Ez viszont lehetôséget ad az egyháznak arra, hogy segítsen. Így lehet a segítséget tovább adni. Ennek eredményeképpen sokak nyelve felszabadul, és sokak füle megnyílik a hallásra. Nagyon sokan élnek a "hallgatás összeesküvésének" kényszere alatt, mely szerint tilos nôk és gyermekek kizsákmányolásáról, társadalmi bûnökrôl és az Aidsrôl beszélni. Az Ige hatására megtört a csend és lehetségessé válik segítséget nyújtani a rászorulóknak. Így láthatjuk, hogy Isten folytatja a fülek megnyitásának, a nyelvek felszabadításának munkáját, hogy Krisztus szabadító Igéje hirdettessék. A mi közös hitünk, amit a keresztségben is ünnepelünk, képessé tesz bennünket arra, hogy együtt hirdessük Krisztus könyörületét. Szenvedéseink ellenére egységre jutunk, ahogy közeledünk Krisztushoz, és felismerjük, hogy Ôbenne teljes megbékélés adatik. Mindez a keresztségben való egységünkben gyökerezik és arra kötelez, hogy dicsôítsük Istent az Ô mûveiben. Imádság Könyörületesség Istene! A Te szabadító szavad szólított meg bennünket Jézusban. Az Ô közbenjárása által kérünk Téged, 26

nyisd meg füleinket a csend összeesküvésében foglyul ejtett emberek nem kiáltásának meghallására. Add, hogy Jézus oldja fel nyelvünket, hogy együtt hirdethessük gyógyító szeretetét azoknak, akik csendben szenvednek. Erôsíts bennünket, hogy a közös keresztség kegyelmében megerôsödjünk, és a Krisztusban való egységünk segítsen arra, hogy reménységet nyújtsunk a reményteleneknek. Add, hogy együtt hirdethessük az Úr Jézus Krisztusban való szabadulásunkat. Ámen. 3. Nap.

A Szentlélek adja nekünk az Igét "Az Igazság Lelke tesz tanúságot rólam" (Jn 15,26) Jóel 2,26-29. Kitöltöm Lelkemet minden testre Zsolt 104 (103) Megújítod a föld színét 1 Kor 12,1-4,12-13 Senki sem mondhatja Úrnak Jézust, csak a Szentlélek által Jn 15,26-27; 16,12-13 Az Igazság Lelke tesz tanúságot rólam Magyarázat Mi egyek vagyunk a Szentlélekben, Aki táplál, és erôsít bennünket. Ez ugyanaz a Lélek, Aki által egy testté kereszteltettünk. Ez a Szentlélek, Aki szól és erôt ad a beszédre, Isten Országa jó hírének prédikálására. Az a vágyunk, hogy mint az egység felé zarándoklók közössége a Lélek által éljünk. Ha a Lélek szerint élünk a Lélek dolgaira vágyunk. A Lélek dolga pedig az élet és a békesség. A Szentlélek cselekvésre ösztönöz. Meg kell törnünk a hallgatás különbözô formáit, melyek utunkban akadályoznak bennünket: kaotikus helyzetek, emberi megosztottságok, mindazok a dolgok, melyek személyek és közösségek méltóságát sértik. Hogyan lehet felszabadulva beszélni, hol találhatjuk az erôt arra, hogy az élet, a reménység és a nyitottság magvait vessük? Hogyan szabadulhatunk meg a bennünket bezáró és megkötözô erôktôl? A minden testre kiáradó Szentlélek prófétálásra hív bennünket. Ez a Lélek, Aki újjá teremt bennünket, hogy megújítsuk világunkat. Ez az a Lélek, Aki kimondatja velünk: "Jézus Krisztus 27

Úr!" Az Úrról bizonyságot tevô Szentlélek hatalmaz fel bennünket a bátor tanúskodásra. Ô az a Lélek, Akit Isten szívünkbe küld, aki arra a kiáltásra ösztönöz: "Abbá, Atyám!" Aki megmutatja a mi igazi önazonosságunkat: "Nem vagyunk többé szolgák, hanem Isten gyermekei". Mikor például a COMTEC Umlazi dél-afrikai általános iskola diákjai összejönnek ökumenikus ünneplésre, amikor együtt hívják a Szentlélek Istent új reménység adatik a világnak. Ez a Lélek arra is bátorítja a fiatalokat, hogy a nagy problémáikat - a családban, a társadalomban, munkanélküliségben, betegségben ne hagyják szó és hang nélkül. E helyett dicsérjék Krisztust, és kövessék ôt. Szánják oda magukat testvéreik szolgálatára. Hordozzák a Lélekben való egység örömét és békességét. A mi ökumenikus zarándok utunkon ezek az Umlazi fiatalok a Szentlékben való egység és reménység jelei. Imádság Jöjj Szentlélek, hogy tapasztalhassuk jelenléted ajándékait az egység felé vezetô zarándok utunkon. Add nekünk a belsô erôt, hogy az öröm és reménység tanúi lehessünk a világban. Lelked tegyen eggyé bennünket. A Te hangod adja meg nekünk a megfelelô szavakat, hogy megvallhassuk együtt Úr voltodat és megtörjük a pusztító némaságot. Életnek és szeretetnek Lelke újíts meg bennünket egységünkben. Ámen 4. nap.

2Móz/Kiv 3,7-10 Zsolt 28,1-8 1 Kor 12,19-26 Mk 15,33-41

28

Az elfelejtettek csendje és a szenvedôk kiáltása "Ha szenved az egyik tag, valamenynyi együtt szenved vele." (1Kor 12,26) Isten meghallja az elnyomottak kiáltását Ó Urunk, ne fordulj el szótlanul tôlünk A test egy és sok tagja van. Így a Krisztus is. Jézus hangosan felkiáltott: Istenem, Istenem, miért hagytál el?

Magyarázat A világ, amelyben élünk, tele van szenvedô emberekkel. Szinte naponta látunk a médiában drámai képeket, és olvasunk az embereket sújtó nagy katasztrófákról. Nagyon sok ember szenvedése viszont rejtve marad. Ôk azok, akiket elfelejtettek, kiknek szenvedésérôl nem tud a világ. Ez azonban igen gyakran a mi önzésünk és felületességünk eredménye. Isten hallja, amit mi gyakran nem akarunk meghallani. Ô hallja a szenvedôk kiáltását, és látja elnyomott állapotukat. Ô nem felejti el ôket (2 Móz 3). Amikor Dél-Afrika népe olvassa Izrael Egyiptomból való szabadulása történetét, emlékezik az apartheidbôl való szabadulására. Az embereket sokáig erôszakkal elhallgattatták. Szabadulásért és igazságukért való kiáltásuk mégis messze hangzott. Szenvedésük mély volt és hosszú ideig tartott, amíg végül felszabadulás utáni vágyuk beteljesedett. Ma az afrikai emberek mindenfelé az Aids áldozataiként szenvednek. Soha egyetlen háború nem követelt annyi áldozatot mint az Aids. A nyugati világ azonban nem érdeklôdik igazán. A csend fala elválasztja a világot. A 28. zsoltárban egy szenvedô emberrôl olvasunk, aki Istenhez kiált. Ôt szólítja szenvedésében és reménységében. Azzal a bizalommal imádkozik, hogy Isten felfigyel rá, amikor mások nem törôdnek fájdalmával. Mi hisszük, hogy Isten részt vállal bajainkból és szenvedésünkbôl. Ennek legtisztább jele Krisztus felkiáltása a kereszten. Isten nincs messze, mert velünk van szenvedéseinkben. Mi is egy test vagyunk az érettünk szenvedô Krisztussal. Egyes tagok nyomorúsága nemcsak az ô bajuk, hanem mindannyiunk közös felelôssége. Nem lehet a megfertôzöttek kiáltását figyelmen kívül hagyni, vagy azzal félrelökni, hogy Isten ítélete alatt vannak. Ha Pál azt tudta mondani: "Ha egy tag szenved, vele szenvednek a többiek is"(1 Kor 12), akkor azt is mondanunk kell, hogy az egész egyház Aids-el fertôzött. Egy test vagyunk Krisztusban. Együtt kell felvennünk az elfelejtettek és a peremre szorítottak nyomorúságát. Az Aids nagy kihívása is az egyház egységét teszi szükségessé a szétszakítottság helyett. Olyan egyházra van szükség, amelyik 29

együtt szolgál és építi a hit és együttérzés közösségét. Krisztus olyan teste, amelyben vége van az elfelejtettek csendjének, és ahol hallani lehet a szenvedôk kiáltását. Imádság Örökkévaló Isten! Te vagy azok reménye, akikrôl a világ elfeledkezett. Te meghallod a sebzett szívek kiáltását és az elkeseredett lelkek hangját. Lelked erejével taníts bennünket arra, hogy fülünkkel halljunk, hogy el tudjuk érni azokat, akik kényszerû csendben szenvednek, és gyógyulásra vágyódnak. Mint Krisztusban egy testet formálj bennünket az együttérzés közösségévé, továbbá kegyelmed és igazságod prófétai jelévé. Ámen. 5. Nap.

Mik 6,6-8 Zsolt 31 (30), 1-5 1 Pt 4,17 Mt 25,31-46(41-46)

Isten megítéli hallgatásunkat "Amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek.." (Mt 25,45) Mit kíván tôled az Úr? Isten a kôszikla és hû megváltó Az ítélet Isten házán kezdôdik Velem nem tettétek

Magyarázat Azoknak, akik csendben szenvednek – akik elvesztették hangjukat, vagy akiket megfosztottak attól – Istenben van menedékük és reménységük. Ô az, Aki hûsége miatt megszabadítja ôket. Ugyanakkor teljes joggal fordulnak nemcsak Istenhez, hanem Isten szolgáihoz is, keresztyénekhez és az egyházakhoz. Mert ôk arra is hívattak, hogy azokért is szóljanak, akik erre nem képesek, vagy nem akarják hangjukat felemelni. Ôk hívattak arra is, hogy megerôsítsék az erôtleneket, hogy tudjanak magukért szólni. Isten akarata az, hogy cselekedjünk igazságot mindenkiért. Azonban nagyon gyakran a szenvedôk reménysége nem talál visszhangra. Keresztyének és egyházak nem szólnak mindig, amikor szólniuk kellene, vagy nem fáradoznak a hangjukat vesztettek megerôsítéséért, hogy ôk szólhassanak önmagukért. 30

Éppen ezért nekünk keresztyéneknek és egyházaknak szembe kell néznünk azzal a kérdéssel, miért hallgatunk olyan gyakran: - Megteszünk-e minden tôlünk telhetôt azért, hogy másokért szóljunk és ôket is megerôsítsük arra, hogy képesek legyenek magukért szólni? - Ha nem, az azért van, mert nem vagyunk képesek meghallani a szenvedôk kiáltását? Vagy egyszerûen közönyösek lettünk a sok szenvedés és szomorúság között? - Vajon az egyházak annyira el vannak foglalva saját belsô ügyeikkel, hogy nem képesek meghallani azok kiáltását, akik falaikon kívül vannak? - Vajon az egyházakat a saját szakadásaik akadályozzák abban, hogy a szenvedôk kiáltását meghallják? - Nehéz kérdések ezek. Amikor azonban ezeket együtt kérdezzük, képesek lehetünk megtörni a csendet, és megmutatni egységünket a szenvedôk szolgálatában. Imádság Isten, oltalmunk és megváltónk! Halld meg azok hangját, akiknek nincs hangjuk, nyisd meg szájukat, hogy szólni tudjanak és adj nekik igazságot, gyógyulást, örömöt és békességet. Nyisd meg füleinket, hogy meghalljuk a szenvedôk kiáltását! Nyisd meg szánkat, hogy szólni tudjunk értük, nyisd meg szívünket, hogy szolgálhassunk az ô megerôsödésükért. Ámen. 6. Nap

Bír 6,11-16 Zsolt 50,1-15 ApCsel 5,26-32 Mk 5,2434

Felhatalmazás nyílt megszólalásra "Az asszony… félve és remegve… elmondta neki a teljes igazságot."(Mk 5,33) Én veled leszek Akkor kiálts hozzám Istennek kell engedelmeskedni Elmondani a teljes igazságot

Magyarázat Vannak olyan témák, melyekrôl nem illik beszélni. Ilyenek például a szex, a pénz és a vallás. Ahogy Jézus a vérfolyásos ass31

zonnyal foglalkozott, az csodálatos és áttörô újdonság volt. A Jézusban való hit és bizalom bátorította az asszonyt, hogy Felé nyújtsa kezét, abban a tudatban, hogy Belôle gyógyító erôk áradnak. Miután Jézust megérintette, Jézus felismerte, hogy erô áradt ki belôle, miközben az asszony már tapasztalta a gyógyulást és megerôsödést. Erôt nyert arra, hogy szenvedésének egész történetét elmondja az Úrnak. Jézus nem azután mondta neki, hogy gyógyulj meg, miután történetét meghallotta. Hasonló helyzetek és élmények kísérik a délafrikai lelkészeket, akik szolgálni kívánnak az Aids-tôl szenvedôknek. Olyanoknak, akiket gátol a csend és a szégyen összeesküvése. Amikor a bajban lévôk készek arra, hogy elmondják történetüket, akkor lehet igazán segíteni rajtuk. Van egy Zulu közmondás, amely szerint a nagy titok elhallgatása olyan, mintha skorpión ülne az ember. Az egyházak hívatásához tartozik, hogy felszabadítsák a bajban lévôket a nyílt beszédre. Az egyházaknak maguknak is készen kell lenniük arra, hogy nehéz témákról is nyíltan szóljanak. Ezek közé tartoznak Délafrikán kívül is - a háború és béke, a globális kapitalizmus életet romboló hatása, a menekültek tragédiái, vagy a gyermekek megalázó, rejtett kihasználása. Nem az egyház választotta ezeket a témákat, de rá kell mutatnia ezek létezésére és okaira. Isten arra hívta el az egyházat, hogy hirdesse az Igét a világnak, hogy jó hírt hozzon a bajban lévôknek. Az egyházak nem maradhatnak csendben akkor, amikor külsô erôk akadályozzák az Ige folyamatos megtestesülését. Vannak idôk, amikor szakadásaikkal és az egység hiányával maguk az egyházak akadályozzák az Ige testté válását. Az egyháznak adott Ige egy. Ezért, csak amikor egy hangon szólnak az egyházak és ugyanazzal a könyörületességgel szolgálnak, akkor lesznek az Ige hû és hiteles tanúivá. Készen kell tehát lenni az egyházaknak arra, hogy szétszakadozottságuk szégyenérôl nyíltan beszéljenek. Egységünk hiányának fájdalmas igazságáról beszélni kell, hogy meggyógyulhassunk. Imádság Teremtô Isten! Szóltál és a világot jónak teremtetted. Feltámadott Fiad közben jár értünk, és Lelked elvezet minden igazságra. 32

Bocsáss meg nekünk, amikor hallgatásunkkal kárt okozunk a világnak és az igazságról való hallgatásunkkal Fiad munkájának is akadályozói leszünk. Add nekünk, egyéneknek és közösségeknek a bátorságot, hogy szeretetben, egy hangon tudjuk kimondani az igazságot, és ezzel megjelenítsük szenvedôkkel való együttérzésedet. Küldj ki az Evangélium hirdetésére Jézus Krisztusnak nevében, akiben az Ige testté lett közöttünk. Ámen. 7. Nap

Ézs/Iz 53,1-5 Zsolt 22,1-5 Rm 8,35-36 Mt 27, 57-61

Elhagyatottság "Miért maradsz távol megmentésemtôl?" Zsolt 22,2 Betegségeinket viselte és a mi fájdalmaink nehezedtek rá Magára hagyatva Elszakítva Krisztus szeretetétôl? A sírba zárt szeretet

Magyarázat Jézus a kereszten való elhagyatottságában a zsoltárost idézve kérdezte: "Miért van segítséged olyan messze tôlem és jajgatásom szavától?" Itt a szenvedô szolga viselkedése egy közönséges bûnözô magatartásához hasonlít. Utána következett a halál teljes csendje, és a sír, amit lezárt a nagy kô, amivel szemben ott ült szótlanul a két Mária. Életünkben vannak idôk, mikor szenvedésünk minden mértéket meghalad. Amikor nincsenek szavak, kiáltások, könnyek, vagy mozdulatok fájdalmunk kifejezésére. Amikor ott vagyunk az asszonyokkal együtt a sírnál, amely betemette mindazt, amit szerettünk, és amiben reménykedtünk. Dél-Afrika nyomortelepeinek, és távoli vidékeinek temetôi tele vannak elpusztult reményekkel és ki nem mondott fájdalommal. Azelôtt a családok egy sír köré gyûltek. Ma a sírok száma megsokszorozódott. A temetôkben helyszûke miatt embereket rokonaik fölé temetnek, gyakran egyszerre többeket temetnek. Azelôtt a szülôk tervezték a jövôt növekvô családjuk számára, ma számta33

lan esetben szülôk nélküli gyermekek néznek a bizonytalan jövôbe. A halál egész közösségeket képes elhallgattatni. Krisztus szenvedése azonban megváltó szenvedés. Ô elhordozta minden ember fájdalmát, és halálával mindannyiunkat megváltott. Felemelték a keresztre, hogy mindannyiunkat magához vonjon. A kereszten szenvedve, elkeseredésében részesévé lett az emberiség legsötétebb és legfájdalmasabb élményének. Minél közelebb jövünk Krisztus keresztjéhez annál közelebb jutunk egymáshoz. Krisztus minden emberért odaadta életét. Amikor felismerjük, hogy valamennyien rászorulunk szabadítására, megértjük hogy ez a szabadítás eggyé tesz bennünket. Az egyház életének vallani kell arról is, hogy egysége a Krisztus keresztjében való egység. Imádság Életnek adója és megtartója! Köszönjük Neked, hogy ismered és érted szenvedéseinket. Krisztusban magadra vetted erôtlenségünket, és az Ô sebei által van gyógyulásunk. Amikor elborít az elkeseredés, adj nekünk hitet és bátorságot. Az Aids, a rák, a malária és a háborúk szenvedéseiben szemben szabadíts meg minket a reménytelenségtôl. Amikor úgy érezzük, hogy szenvedéseink mögött eltûnik az élet értelme, fordítsd tekintetünket Krisztus felé, aki szenvedett és mégis gyôzött és aki bennünket megváltott népévé tett. Az Ô nevében kérünk. Ámen.

8. Nap.

Ezék 37,1-14 Zsolt 150 Rm 8,31-39 Lk 24,44-52

34

Feltámadás - megdicsôülés "Minden nyelv hirdesse, hogy Jézus Krisztus Úr!" (Fil 2,11) Az Úr kihoz benneteket sírjaitokból Minden élô dicsérje az Urat Krisztus az, aki meghalt, sôt fel is támadt, és közben jár értünk Az apostolok mindig a templomban voltak, és dicsôítették Istent

Magyarázat Dél-Afrika gyötrelmek között él. Erôszak és betegség áldozata. Igazságtalan halál kopogtat a nyomortelepek és tanyák szegény lakóinak ajtaján. Ennek ellenére mégis minden vasárnap bizalommal hirdeti Isten népe az Úr feltámadását, gyakran akkor is, amikor elôzô nap temetés volt. Az a bátorság, amivel az Úr feltámadását ünnepeljük minden fájdalmat és szomorúságot a reménység felé visz. Krisztus kijött a sírból és ezzel kijelentette Isten halál feletti dicsôséges gyôzelmét. Isten halálból életet adó hatalmának hirdetésével az Umlazi-i egyházak a Húsvét ünneplését éjszakai virrasztással kezdik. Ekkor meggyújtott gyertyákkal vonulnak a temetôhöz és hirdetik szeretteik sírja felett: "Krisztus feltámadott!" E mögött ott van Ezékiel látomása az új Földrôl, ahol Isten Lelke életet lehel a száraz csontokra, és megeleveníti azokat. A keresztyének Isten halálból életre hozó hatalmát ünneplik. Szent Pálnak a Rómába írott levele beszél arról, hogy a feltámadott Krisztus Isten jobbján ül, ahonnan hirdeti, hogy minden embernek van helye Isten közelében. Bizonyítéka ez annak, hogy Isten kiterjesztette karjait a világ felé, hogy megbékélést, vigasztalást és kegyelmet hozzon. Isten szeretete hatalmában bizakodva nézhetünk szembe a halállal és életünk reménytelen helyzeteivel. Bízhatunk abban is, hogy semmi el nem szakíthat Isten szerelmétôl és az Ô kegyelme által semmi el nem szakíthat bennünket egymástól sem. Isten életet hoz a halálból. Isten a remény szavait súgja a szenvedôk fülébe és azokéba, akik vágynak az egység után. Olyan reménység ez, amely titkokról beszél, még azok számára is, akik hisznek benne. Ilyen titok az Isten országának eljövetele. Ez a reménység az, amelyik minden bénító és kétségbeejtô halálos csendet legyôz, amikor minden nyelv vallja egy hangon, Istené, az Atyáé minden dicsôség. Amit Isten fülünkbe súg, mint a mennyek országának elôíze titok marad, ugyanakkor már most odaszánást kíván. A Dél-afrikai hívôket erôsítô reménység segíti ôket arra is, hogy megszabaduljanak a kétségbeeséstôl, és teljes szolidaritással álljanak a szenvedôk mellé. Mindannyiuknak Isten 35

munkásaivá kell lennünk azért, hogy az Ô missziójában részesedve életet és világosságot hozzunk azok számára, akik sötétségben, szenvedésben és igazságtalanságban élnek. Ez a reménység minden keresztyént arra biztasson, hogy keresse az egységet a mindennapi élet ökumenizmusában. Legyünk mindig készen arra, hogy együtt tudjunk vallást tenni közös hitünk új útjairól. Imádság Úr Isten, akit mi szeretünk! Fiad keresztje elôtt elmélkedünk a világ szenvedésérôl. Ez a világ vágyakozik a Te szabadításod után. Add, hogy örvendezve hirdethessük Fiad gyôzelmét, aki halálával legyôzte a halált és feltámadott életét kínálja nekünk a halál és a gonoszság erôivel szemben Húsvét reggelén és életünk minden napján.

36

A KERESZTÉNY EGYSÉGTÖREKVÉS DÉL-AFRIKÁBAN A helyi ökumené ismertetése három részbôl áll. Az elsô rész a Dél-Afrikai ökumenikus kapcsolatokat mutatja be. A második rész Umlazi városára koncentrál, ami Durban mellett található, ahonnan az idei imahét anyaga származik, bemutatva azt a sokféle kihívást, amivel az ott élô emberek szembesülnek. A szöveg egy személyesebb beszámolóval fejezôdik be, amely az Umlazi egyházi vezetôktôl származik és az ott található ökumenikus együttmûködésrôl szól. Az egyházak Dél-Afrikában A kortárs vitákban, legyen szó bármirôl a gazdasági helyzettôl az oktatásig és teológiáig, majdnem kötelezô 1994 elôttrôl és 1994 utánról beszélni. Ez az 1994 elôtti és utáni idôfelosztás nemcsak udvariassági kérdés. Ez egy olyan mély valóság, ami mindenki életét érinti Dél-Afrikában. Nem kivétel ez alól az egyháztörténet sem. 1994 elôtt a Dél-afrikai egyházak maguk fogalmazták meg küldetésüket. Az igazságtalan kormányzás, a diszkriminatív törvényhozás megszüntetéséért vívott harc, az apartheid gyakorlata nem hagyott idôt másra. A szabadságmozgalmak kialakulásával a politikai vezetôk börtönbôl való szabadon bocsátásával és egy demokratikus kormányzat megválasztásával az egyházak hirtelen ott álltak világos cél nélkül. Azóta állandóan azért küzdenek, hogy megtalálják a közös hangot. A Dél-afrikai egyházak két nagy csoportot alkotnak. Az európai eredetûek (fôleg protestáns egyházakról van szó, de található köztük római katolikus egyház is, és a sokkal kisebb ortodox és Kopt egyház is) és az afrikai kontinensrôl eredôk. Ezen a két fô csoporton kívül van egy kicsiny, de jelentôs egyházi csoport, többnyire pünkösdisták, és néhány gyülekezet amelyek az Egyesült Államokból származnak. A dél-afrikai Anglikán Egyházat, a német Evangélikus egyházat és a Baptista Uniót kivéve, az Európaiak által alapított egyházak mindegyike tagja a Dél -Afrikai Egyházak Tanácsának.( SACC). 37

2004-ben a Holland Református Egyház, amely mind erkölcsileg, mind teológiailag támogatta az apartheid kormányt, nyilvánosan bocsánatot kért, és kérte a Dél Afrikai Egyházak Tanácsába (SACC) való felvételét. A demokrácia 1994-es eljövetele óta számos afrikai alapítású egyház is tagja lett a SACC-nak. Figyelemre méltó kivétel a Cionista Keresztény Egyház, és a Shembe Egyház, mindkettô meglehetôsen nagy tagsággal. A Dél-Afrikai Egyházak Tanácsának számos tagegyháza (metodista, presbiteriánus, anglikán és egyesült kongregacionalista) az Egyházi Egység Bizottságban is részt vesz. Ez a bizottság olyan szövetségeseket foglal magába akik egymás keresztségét és úrvacsorai gyakorlatát elfogadják, és teljes mértékben elismerik egymás lelkészi szolgálatát. A püspöki felügyelet kérdése még tárgyalás alatt áll. Kicsit ironikus, hogy amint egyre több egyház csatlakozott hivatalosan az ökumenikus mozgalomhoz Dél-Afrikában, úgy a cél egységessége nemzeti szinten egyre meghatározhatatlanabbá vált. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy nincsenek mindenki figyelmére méltó kérdések. A HIV/AIDS mindenki problémája. Dél -Afrikában minden egyes ember életét érinti. Azonban abban már nincs egységes vélemény, hogy hogyan kezeljük a járványt. A munkanélküliség kritikus arányokat ért el, de az egyházakon belül (mint ahogy a kormányzó párton belül sem), nincs megegyezés arra nézve, hogy közvetlenül hogyan kezeljék a válságot. Az élet minden szintjén jelenlévô erôszak - fôleg a nôk és leánygyermekek ellen - szintén folyamatos probléma, amelyekre az egyházaknak megoldást kellene találnia. Ha ez lenne a teljes kép, akkor ez valóban nagyon komor lenne. Szerencsére azonban van egy másik oldala is a történetnek. A "túlfejlett" világ számos országától eltérôen, a legtöbb Dél-Afrikai egyháznak hatalmas és eleven tagsága van. Helyi szinten sokat tesznek a szegénység, a betegség (fôleg az AIDS-el kapcsolatos betegségek) és az oktatás problémáinak kezelésére. Ösztönzô és szívet melengetô történetek sokasága hallható egy gyülekezetrôl, amely megszervezte a házhoz kötött AIDS betegek szolgálatát, a 38

nôk egy kis csoportjáról, akik árvákkal foglalkoznak iskola után, asszonyokról, akik zöldséges kertet, vagy gyönggyel foglalkozó kézmûves centrumokat hoztak létre. Talán ma ez az útja az egyházaknak – nem nemzeti projektek, hanem helyi kezdeményezések, gyakran ökumenikusak, amelyek Isten országát valósággá teszik, és amelyek áttörnek a szegénység, a betegség, az erôszak és a reménytelenség csöndjén. Az idei imahét anyaga olyan helyzetbôl származik, amelyet nem csak a fent említett válságok jellemeznek, hanem hatalmas bátorság és a problémákra adott válaszok is, amelyek ökumenikus együttmûködésrôl tanúskodnak. Umlazi, Bhekithemba és környéke 1950-ben a dél-afrikai apartheid kormány jóváhagyott egy olyan törvényt, amely a népek fizikai szétválasztását erôltette azzal, hogy a különbözô fajoknak különbözô lakóhelyeket jelölt ki. Több, mint 3 millió embert mozdítottak el erôszakkal a otthonukból, városrészeket hoztak létre, a többségi fekete lakosságot túlzsúfolt területekre különítették el, amelyeket szegényes lakások, nem megfelelô orvosi és oktatási létesítmények és nagyon korlátozott munkavállalási lehetôségek jellemeztek. Umlazit is eredetileg ilyen kerületként alapították. Az apartheid utáni idôben a rasszizmus öröksége, a munkanélküliség és a szegénység továbbra is rettentô, félelmetes kihívást jelentenek Umlazi népe számára. Mivel a lakosság több, mint 40%-a munkanélküli, és a többiek is csak éppen annyit keresnek, hogy családjukat táplálni tudják, nagyon kicsi annak az esélye, hogy elhagyják a gettót. Umlazinak és környékének kb. 750 ezer lakosa van, mégis nagyon minimális az infrastruktúra. Nincs szabadidôs létesítmény – még olyan hely sincs, ahol focizni lehet. Nincs mozi. Iskolákból, klinikákból és megfelelô lakásból is nagy a hiány. Meg kell azonban jegyezni, hogy az elôbbi "kerületek" nem a legszegényebb területei Dél-Afrikának. Azok inkább a vidéki területek, ahol nagyon kicsi a fejlôdés. Valamint a nem hivatalos települések, amelyeket korábban "jogtalanul letelepülôk táborának” neveztek, amelyek a nagyvárosok szélén helyezkedtek el. 39

A szegénység és munkanélküliség miatt egyre magasabb a bûnözési arány, és szaporodnak a családokon, közösségeken belüli bántalmazások. De a jelenlegi legnagyobb kihívás, amivel Umlazi népének szembe kell nézni, az a HIV/AIDS járvány. Több, mint 50%-ra becsülik azok arányát, akiket a lakosságból megfertôzött a vírus. Mivel sokakat nem vizsgáltak, nehéz megállapítani pontosan, hogy mennyire terjedt el a járvány, de a jelenlegi valóságnak ez is lesújtó, nyomasztó velejárója. Senki nincs ezen a területen, akire ne lenne hatással az AIDS. Ezen a vidéken a csecsemôk 10% -a már a vírussal születik, sokan meghalnak életük elsô éveiben. A 14 és 40 közötti lakosság megtizedelôdött, így rengeteg gyermek maradt árván, akik magukban élnek az utcán, míg mások a nagyszülôkkel maradnak. Nincs olyan egyén, család, egyház, vagy közösség, amely a munkanélküliség, a bûnözés, a nôkkel, gyerekekkel szembeni erôszak és az AIDS problémáit egyedül képes lenne kezelni. Ezek a problémák túl hatalmasak egy megosztott egyház számára. Ezért a helyzet önmaga követeli az együttmûködést. A Zuluknak van egy mondása, mely szerint: "Nem mehetsz el valakinek a háza mellett, amikor építkezik, anélkül hogy segítenél." Az apartheidnek sikerült lerombolni a falakat az egyházak között, most az AIDS teszi ugyanezt… Az egyházak Umlaziban és más kerületekben klinikák létrehozásán fáradoztak, és olyan otthonápolási programokat kezdeményeztek, amelyekben önkénteseket képeznek, akik a betegekrôl és az otthon haldoklókról gondoskodnak. Ezzel olyan munkát vállalnak fel, ami fizikailag, érzelmileg és lelkileg is megterhelô, azért, hogy a szenvedô emberek életébe minôségi javulást hozzanak. Egyéb projektek az árvákról és más, hátrányos helyzetû gyermekekrôl való gondoskodással, vagy a fiatalok képzésével foglalkoznak, mint pl. az ez évi anyag bevezetésében említett kezdeményezés, a "csönd megtörésére". Az egyházak együttmûködése több mint programok szervezése. Magába foglalja az együttes imádságot, a közös tanúságtételt, és az ökumenikus élet más példáit, amint az a helyi egyházi vezetôk itt következô beszámolóiból nyilvánvalóvá válik. 40

Az Umlazi egyházi vezetôk tanúságtétele az ökumenikus együttmûködésrôl Mi, a különbözô egyházak és papság Isten azon népét szolgáljuk, akik 1) vér szerinti rokonok, 2) barátok és kollegák, 3)egy közösség tagjai, 4) a mindennapi szolgáltatásokat ugyanattól a városházától és ugyanabban a kórházban kapják és egy temetôn osztoznak. Ezért minden party, ünnepség, esküvô, keresztelés, konfirmáció és temetés elkerülhetetlenül ökumenikus. Sokakban csak vasárnaponként 2 órára tudatosul, hogy különbözô egyházakhoz tartoznak. A temetési szertartásokon - amelyekbôl manapság nagyon sok van - amikor különbözô színû papi ruhákat látunk, felismerhetjük Isten népének sokszínûségét, amely olyan, mint a gyönyörû szivárvány. Arra is ráeszmélünk, hogy a legtöbb embernek fogalma sincs az úrvacsora-értelmezések különbözôségeirôl az egyes felekezetekben. Ôk csak azt érzik, hogy sok minden összeköti ôket. Úgy tûnik, hogy idônként az afrikai laikusok jobban értik a keresztség teológiáját, ti. hogy az családi kötelék, mint a papság. A hívek sokszor összegyûlnek és aktívan vesznek részt az összejöveteleken. A médiát figyelve különbözô felekezetek papjainak képességeire tehetnek szert. Amikor saját maguknak szerveznek csendesnapokat, nem bízzák senki másra, hogy az alkalomra vezetôt keressen. Megengedhetônek tartják, hogy bármely felekezetbôl, bármelyik papot/lelkészt meghívják a csendesnapjaik vezetésére. Például nem régen a helyi anglikán gyülekezet a helyi katolikus papot hívta a csendes napok vezetésére. Nem sokkal azután ennek az anglikán gyülekezetnek a lelkészét kérték, hogy vezesse a katolikus csendesnapokat. Ebben a konkrét helyzetben a laikusok átvették az irányítást és a lelkészek követték ôket. Ez így van rendjén. Az emberek együtt ölik meg a vadállatokat, együtt ünnepelnek, együtt sírnak, és együtt örvendeznek. És úgy van rendjén, hogy egyházuk, vagy gyülekezetük ajándékait is megosszák egymással. Umlazi egyházaiban nagy a forgalom, ami az ökumenikus szószék/oltár cserét illeti, különösen azon egyházak között, ame41

lyek az Egyházi Egység Bizottságnak tagjai. Sok példát is említhetnénk, amikor egyik egyház a másikat segíti szolgálatában. Egy anglikán diakónust említhetünk, aki nem régen ökumenikus tanára lett a gyülekezetek szolgálattevôinek. Meglátogatott néhány keresztény közösséget a környéken, és megosztotta mindazt, amit tanult. Sôt, mi több, bizonyos csoportok is találkoznak, akik ugyanabban a szolgálatban állnak, pl. a különbözô egyházak oltár gondozói évente egyszer találkoznak úgy, hogy az egyik helyi gyülekezet biztosítja az esemény helyszínét és az ellátást. Lassan hagyománnyá válik az is, hogy a Nagypénteki istentiszteletnek van egy ökumenikus eleme. Gyakran a kereszttel vonulnak egyik templomból a másikba. Máshol ökumenikus istentiszteletet tartanak, és miután az befejezôdött, a hívek visszamennek saját templomukba. Úgy érezzük, hogy az az idô már tovatûnt, amikor bizonyos testvéreink elfogadták és teológiailag igazolták Dr. Verwoerd apartheid politikáját. Már nincs "ôk" és "mi". Évekkel ezelôtt a római katolikusok eretnekséggel vádolták az anglikánokat, az anglikánok kritizálták a metodistákat, a metodisták kritizálták a pünkösdistákat, a pünkösdisták bálványimádással vádolták a római katolikusokat és az anglikánokat. A Sátán örült, az Isten szomorkodott. A vádaskodás körforgássá alakult. De ezek a napok elmúltak! Egy ökumenikus ünnep nem rég elhangzott prédikációjában az egyik testvérünk ezt mondta: "én anglikán pap vagyok, elfogadtam Jézust uramnak és megváltómnak. Nem ismerem VIII. Henriket. Csak a teológiai fôiskolán hallottam róla. Nem oszthat meg bennünket az európai történelem, amelyet örököltünk. Bocsássatok meg én Jézust ismerem…Ô meghalt értem". Istennek legyen hála, hogy átléptünk az apartheid korlátain és a berlini fal is leomlott. Mi, különbözô egyházak most már fokozatosan együtt növekedünk, próbáljuk Jézust követni, aki azért imádkozott, "hogy egy legyenek".

42

A KRISZTUS-HIVÕK EGYSÉGÉÉRT MEGTARTOTT IMAHETEK TÉMÁI 1968 volt az az esztendõ, amikor elõször készített közös hivatalos dokumentumot az EVT Hit és Egyházszervezet Bizottsága, valamint a Keresztény Egység Elõmozdításának Pápai Tanácsa. 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989

Dicsõségének magasztalása – Ef 1,14 Szabadságra vagyunk elhíva – Gal 5,13 Isten munkatársai vagyunk – 1Kor 3,9 A Szentlélek közössége – 2Kor 13,13 Új parancsolatot adok néktek – Jn 13,34 Urunk, taníts minket imádkozni – Lk 11,1 Minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr – Fil 2,1–13 Isten szándéka: Krisztusban egybefoglal mindeneket – Ef 1,3-10 Isten gyermekei legyünk, vagy az a hivatásunk, hogy legyünk, amik vagyunk – 1Jn 3,2 A reménység nem csal meg többé – Róm 5,1–5 Nem vagytok idegenek – Ef 2,13–22 Szolgáljatok egymásnak Isten dicsõségére – 1Pt 4,7–11 Jöjjön el a Te országod! – Mt 6,10 Egy Lélek – sok ajándék – egy test – 1Kor 12,3–13 Hogy megtalálják hajlékukat nálad, Urunk – Zsolt 84,5 Jézus Krisztus a világ élete – 1Jn 1,1–4 Az a hivatásunk: legyünk egyek Urunk keresztje által – 1Kor 2,2; Kol 1,20 Halálból az életre Krisztussal – Ef 2,4–7 Tanúim lesztek ApCsel 1, 6–8 Krisztusban egyek – új teremtés – 2Kor 6,17 Isten szeretete elûzi a félelmet – 1Jn 4, 18 Közösséget építünk, egy test vagyunk a Krisztusban – Róm 12,5–6 43

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007

44

Hogy mindnyájan egyek legyenek… hogy elhiggye a világ – Jn 17,21 Dicsérjétek az Urat minden nemzetek – Zsolt 117; Róm 15,5–13 Menjetek el, veletek vagyok mindenkor – Mt 28,16–20 A krisztusi egységért: teremjétek a Lélek gyümölcsét – Gal 5,22–23 Isten népe feladata, hogy egy legyen szívében és gondolataiban – ApCsel 4,23–27 Koinónia: közösség Istennel és egymással – Jn 15,1–17 Íme, az ajtó elõtt állok és zörgetek – Jel 3,14–22 Krisztusért kérünk, béküljetek meg és engesztelõdjetek ki Istennel – 2Kor 5,16–21 Gyöngeségünkben is segítségül siet a Lélek – Róm 8,26 Õ majd velük lakik, õk pedig népévé lesznek – Jel 21,3 Áldott legyen az Isten, aki megáldott bennünket Krisztusban Ef 1, 3 Én vagyok az út, az igazság és az élet – Jn 14,6 Nálad van az élet forrása – Zsolt 36,10 Ez a kincsünk cserépedényben van – 2Kor 4,7 Az én békességemet adom nektek – Jn 14,27 Krisztus az egyház egyetlen fundamentuma – 1Kor 3,1-23 Mert ahol ketten vagy hárman összegyûlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük. – Mt 18,20 ... a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélõvé. – Mk 7.37

NÉHÁNY JELENTÕS ADAT AZ IMAHETEK TÖRTÉNETÉBÕL 1740

1820

1846

1867

1886

1894 1908 1926

1935

1958

1964

körül Skóciában ismeretes egy olyan pünkösdi mozgalom, amely Észak-Amerikából indult és célul tûzte ki az imádkozást minden egyházért, minden egyházzal együtt. James Haldane Stewart tiszteletes kiadja javaslatait „A keresztények általános egysége és a Szentlélek kiáradása” címmel. Megalakul az Evangéliumi Aliánsz. Ötven felekezetbõl 921 résztvevõ gyûlt össze Londonban. Bevezették a minden év elsõ teljes hetében rendezendõ imahetet a Krisztusban hívõk egységéért. Az anglikán püspökök elsõ Lambeth Konferenciáját tartják. A konferencia határozatainak bevezetõjében hangsúlyozzák az egységért való imádság fontosságát. Magyarországon elõször hirdetnek meg Imahetet. A Kálvin Téri Református Gyülekezet Baldácsi termébe hívják a résztvevõket. XIII. Leó pápa szorgalmazza az „egységért imanyolcad” gyakorlását a pünkösdi ünnepkör keretében. Megtartják a Paul Wattson katolikus lelkész által kezdeményezett egységért hirdetett imanyolcadot. A Hit és Egyházszervezet Mozgalom elindítja a „Javaslatok a keresztyén egységért folytatott imanyolcad megtartására“ címû felhívásának terjesztését. Paul Couturier francia abbé szót emel az egyetemes imahét a Krisztus-hívõk egységéért megtartása érdekében. A hívek Krisztus végakarata értelmében imádkozzanak együtt. A lyoni Unité Chrétienne központja és az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházszervezet Bizottsága együtt kezdi meg az imahét anyagának közös elõkészítését. A II. Vatikáni Zsinat ökumenizmusról szóló dekrétuma

45

1966

1968 1975 1995

1997 1998

2004

46

hangsúlyozza, hogy az ökumenikus mozgalom lelke az imádság és egyúttal szorgalmazza az imahét rendszeres megtartását. Az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházszervezet Bizottsága és a vatikáni Keresztény Egység Elõmozdításának Pápai Tanácsa közösen kezdi meg az imahét szövegének elõkészítését. A közösen készített imaheti anyag hivatalos használatbavételének elsõ esztendeje. Az imaheti közös anyagot elsõ ízben készíti egy helyi ökumenikus csoport Ausztráliában. II. János Pál pápa Ut unum sint kezdetû körlevelében állást foglal az ökumenizmus mellett, amelyet belsõ szükségszerûségnek és visszafordíthatatlan folyamatnak nevez. Grazban a II. Európai Ökumenikus Nagygyûlés helyesli és szorgalmazza az imahét rendszeres megtartását. Ötven éves az Egyházak Világtanácsa, ebbõl az alkalomból a zimbabwei Hararéban tartották a jubileumi világgyûlést. Februárban magyar állásfoglalás is született a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa ünnepi ülésén, amelyen a Katolikus Egyház képviselõi megfigyelõként vettek részt. Közösen hívták fel a hazai egyházakat a krisztushívõk egységének munkálására és a közös imahetek megtartására. Megegyezés született, hogy az imahét anyagát közösen publikálják, azonos formában adják ki az EVT és az Egység Titkárság szervei. Az ökumenikus imahetek gyümölcsei és eredményei felfedezhetõk az elmúlt évek nemzetközi és hazai egyházi életében egyaránt.

CHARTA OECUMENICA ÖKUMENIKUS CHARTA IRÁNYELVEK AZ EURÓPAI EGYHÁZAK BÕVÜLÕ EGYÜTTMÛKÖDÉSÉHEZ "Dicsõség az Atyának és a Fiúnak és a Szent Léleknek" Az Európai Egyházak Konferenciájaként* és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsaként** a két Európai Ökumenikus Nagygyûlés Bázel, 1989 és Graz, 1997 - üzenetének szellemében szilárdan elhatároztuk, hogy a közöttünk kialakult közösséget megõrizzük és tovább fejlesztjük. Hálát adunk Szent-háromság Istenünknek, hogy Szent Lelke által mind elmélyültebb közösség felé vezet minket. Az ökumenikus együttmûködés gazdag formáit sikerült megõriznünk. Krisztus könyörgéséhez híven azonban nem elégedhetünk meg a jelenlegi helyzettel, hiszen Õ így szólt: "Mindnyájan egyek legyenek, úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy õk is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem" (János 17,21). Vétkeink tudatában és megtérésre készen azon kell fáradoznunk, hogy a közöttünk még fennálló feszültségeket megszüntessük, s ez által készek és képesek legyünk az evangélium üzenetét a népek között közösen és hitelesen hirdetni. A megismert igazság szerint minden ember elõtt bizonyságot kívánunk tenni a szeretetrõl és a reményrõl, mégpedig úgy, hogy közösen hallgatunk Istennek a Szentírásban hangzó Igéjére, elkötelezzük magunkat közös hitünk megvallására és az együttes cselekvésre. Európai kontinensünkön, az Atlanti-parttól az Uralig, az Északi-sarktól a Földközi-tengerig terjedõ térségben, ahol minden korábbinál nagyobb mértékben van jelen a plurális kultúra, az evangélium segítségével lépünk fel az emberi személy mint Isten képmása méltóságáért, egyházakként pedig közösen kívánjuk elõsegíteni a népek és kultúrák közötti megbékélést. Ezt a Charta-t ennek megfelelõen a párbeszédre és az együttmûködésre kötelezõ közös iratként fogadjuk el. A Charta alapvetõ ökumenikus feladatokat jelöl meg, s ezért irányelvek és kötelezettségek egész sorát tárja elénk. Az egyházi életnek minden szintjén ösztönöznie kell a párbeszéd és ________________________________________ * Az Európai Egyházak Konferenciájához (KEK) tartozik csaknem valamennyi európai ortodox, protestáns, anglikán és ókatolikus egyház, illetve szabadegyházi közösség. **Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsába (CCEE) tömörülnek az európai római-katolikus püspöki konferenciák.

47

az együttmûködés ökumenikus kultúráját, s ennek elõsegítésére kötelezõ normákat kell alkotnia. Ezek azonban nem rendelkeznek semmiféle tanhivatali-dogmatikai vagy egyházjogi-törvényi jelleggel. Kötelezõ jellegük abból adódik, hogy az európai egyházak és ökumenikus szervezetek ezeket önmagukra nézve kötelezõnek fogadják el. Ebbõl következõen saját területükre vonatkozóan – az alapszöveggel egyezõen – saját kiegészítéseiket és közös, távlatos elképzeléseiket is hozzá tehetik, amelyek segítségével saját helyzetüket és az abból adódó kötelességeiket konkrétan megfogalmazhatják. I. "HISSZÜK AZ EGY, SZENT, KATOLIKUS (EGYETEMES) ÉS APOSTOLI EGYHÁZAT" "Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. E g y a test, és e g y a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: e g y az Úr, e g y a hit, e g y a keresztség, e g y az Istene és Atyja mindeneknek; õ van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben" (Efezus 4,3-6)*** 1. Közös hitbeli elhívásunk az egységért Hiszünk a Szentháromság Istenben, az Atyában, a Fiúban és a Szent Lélekben, úgy, amint arról Jézus Krisztus evangéliuma a Szentírásban tanúságot tesz, s miként az a Nicea-Konstantinápolyi Ökumenikus Hitvallásban (381) kifejezõdik. Minthogy ebben a Hitvallásban vallást teszünk "az egy, szent, katolikus (egyetemes) és apostoli egyházról", ebbõl következik, hogy feladhatatlan ökumenikus feladatunk azt az egységet láthatóvá tenni, ami mindenkor Isten ajándéka. A látható egységet még akadályozzák lényeges hitbeli különbségek. Eltérõ felfogások érvényesülnek mindenekelõtt az egyházról és ennek egységérõl, de a szentségekrõl és a papi tisztségrõl is. Ezzel a helyzettel nem lehetünk elégedettek. Jézus Krisztus a kereszten kinyilatkoztatta számunkra szeretetét és a kiengesztelõdés titkát; az õ követésében minden tõlünk telhetõt meg kívánunk tenni azért, hogy a még fennálló, egyházainkat elválasztó problémákat és akadályokat legyõzzük. Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy - az efezusi levél apostoli intését követjük és következetesen fáradozunk azon, hogy Krisztusnak az evangéliumban kinyilvánított üdvüzenetét közösen megértjük;

________________________________________ ***A szentírási idézeteket a Magyar Bibliatársulat 1996-os kiadásából vettük.

48

- Jézus Krisztus egyházának látható egységéért a Szent Lélek ereje által, a hit egységében mindent megteszünk, aminek kifejezõdése a kölcsönösen elismert keresztség, az eucharisztikus közösség és a közös bizonyságtétel, valamint a közös szolgálat. II. AZ EURÓPAI EGYHÁZAK LÁTHATÓ KÖZÖSSÉGE FELÉ "Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást" (János 13,35) 2. Hirdessük együtt az evangéliumot! Az európai egyházak legfontosabb feladata, hogy minden ember üdvösségére, szóval és tettel, közösen hirdessék az evangéliumot. A sokfajta céltalanság, a krisztusi értékektõl történt elidegenedés láttán, továbbá az élet értelmének egyre gyengülõ keresése közben elsõrendû kötelességünk, hogy mi, Krisztust követõ nõk és férfiak bizonyságot tegyünk hitünkrõl. Ennek érdekében szilárd elkötelezettségre van szükség, s arra, hogy a helyi gyülekezetekben legyen állandó tapasztalatcsere a katechézisrõl és a lelkigondozásról. De legalább ennyire fontos az is, hogy Isten egész népe az evangéliumot közösen jelenítse meg a társadalmi nyilvánosság elõtt, s azt szociális szolgálatával és a politikai felelõsség vállalásával érvényre is juttassa. Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy - más egyházakkal is megbeszéljük az evangélizációra vonatkozó elképzeléseinket, megállapodásokat kötünk velük, s így elejét vesszük a káros rivalizálásnak éppúgy, mint újabb feszültségek kiváltásának; - elismerjük minden ember szabadságát ahhoz, hogy lelkiismerete szerint dönthessen vallási és egyházi hovatartozásáról. Senkivel szemben sem alkalmazható morális nyomás vagy anyagi ígéret áttérése érdekében; ugyanígy senkit sem szabad megakadályozni abban, hogy önként hozott elhatározását követve döntsön az áttérés mellett. 3. Közeledjünk egymáshoz! Az egyházak történetét az evangélium szellemében közösen kell feldolgoznunk. Ezt a történetet sok jó tapasztalat jellemzi, de nem hiányoznak belõle a feszültségek, az ellenségeskedések, sõt a háborús összecsapások sem. Az emberi vétkek, a szeretet hiánya és a hit, valamint az egyházak gyakori felhasználása politikai érdekek szolgálatára nagy kárt okoztak a Krisztust követõk bizonyságtétele hitelességének. Az ökumené elsõ lépése tehát a Krisztust követõ nõk és férfiak szívének megújulása és készségük a bûnbánat tartására, s a megtérésre. A kiengesztelõdés már növekvõ mértékben van jelen az ökumenikus mozgalomban.

49

Fontos, hogy a különbözõ keresztény/keresztyén hagyományokban rejlõ lelki ajándékokat felismerjük, egymástól tanuljunk és ezekkel egymást is gazdagítsuk. Az ökumené további kibontakozása érdekében nagyon fontos követelmény, hogy az ifjúság tapasztalatait és várakozásait is figyelembe vegyük, s részvételüket minden eszközzel elõmozdítsuk. Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy - önelégültségünket feladva, elõítéleteinket legyõzve, keressük egymással a találkozás lehetõségét, s ahol lehet, közösen lépünk fel; - sürgetjük az ökumenikus nyitottságot és együttmûködést a keresztyén/keresztény nevelésben, a teológiai képzésben és továbbképzésben, valamint a kutatásban. 4. Cselekedjünk együtt! Az ökumenét már a közös akciók sokféle formájában gyakoroljuk. Krisztusnak sok nõi és férfi követõje él és szolgál együtt örömmel a lakóhelyi szomszédságban, a hivatás területén és családjukban. Kiváltképpen segítenünk kell a vegyes házasokat, hogy az ökumenét a mindennapokban is gyakorolni tudják. Indítványozzuk, hogy az együttmûködés elõmozdítására alakuljanak helyi, területi, nemzeti és nemzetközi ökumenikus testületek, melyek két- vagy többoldalú kapcsolatépítésre szánják el magukat. Európai szinten szükséges a további együttmûködés az Európai Egyházak Konferenciája és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa között, de ugyanígy szükség van további európai ökumenikus nagygyûlésekre is. Az egyházak közötti konfliktusok esetén mindent meg kell tennünk a közvetítésért és a békesség helyreállításáért. Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy - az egyházi életnek mindazon területén, ahol adottak a feltételek, s ennek sem hitbeli okok vagy magasabb érdekek nem állják útját, közösen cselekszünk; - a kisebbségek jogait védelmezzük, és segítünk abban, hogy a többség és a kisebbség között országainkban még fennálló félreértések és elõítéletek megszûnjenek. 5. Imádkozzunk együtt! Az ökumené életeleme az, hogy közösen hallgatunk Isten Igéjére és nyitottak vagyunk arra, hogy a Szent Lélek bennünk és rajtunk keresztül munkálkodjék. Az így elfogadott kegyelem által ma sokféle törekvés irányul arra, hogy imádságokkal és istentiszteletekkel is elmélyítsük az egyházak lelki közösségét, s könyörögjünk Krisztus egyházának látható egységéért. Különösen is fájdalmas jele az egyházak közötti szakadásnak az eucharisztikus közösség hiánya.

50

Néhány egyházban fenntartások vannak még ma is a közös ökumenikus imaalkalmakkal szemben. Krisztusi lelkiségünket ennek ellenére továbbra is jól jelzik az ökumenikus istentiszteletek, a közös énekek és imák, ezek között is elsõ renden az Úr Imája. Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy - egymásért és a Krisztus-követõk egységéért könyörgünk; - más egyházak lelki életének különféle formáit és istentiszteleteiket megismerjük és megtanuljuk becsülni õket; - törekszünk az eucharisztikus közösség megvalósítására. 6. Folytassuk a párbeszédet! Krisztusban megalapozott összetartozásunk alapvetõbb, mint eltérõ teológiai és etikai álláspontjaink. A nekünk ajándékozott és minket gazdagító sokféleségtõl eltérõen azok az ellentétek, amelyek az egyházi tanítás és az etika kérdéseiben, valamint az egyházjogi szabályokban mutatkoztak meg, szakadásokhoz vezettek az egyházak között. Mindezekben gyakran játszottak meghatározó szerepet különleges történelmi körülmények és különbözõ kulturális sajátosságok. Az ökumenikus közösség elmélyítése érdekében feltétlenül szükséges folytatni azokat a fáradozásokat, melyek célja a hitbeli konszenzus kialakítása. Hitbeli egység nélkül az egyházak között semmiféle közösség sem jöhet létre. A párbeszédnek nincs alternatívája. Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy - az egyházaink közti párbeszédet a különbözõ egyházi szinteken lelkiismeretesen és hatékonyan tovább folytatjuk, s gondosan megvizsgáljuk, mi az, amit a párbeszéd eredményeként hivatalosan is kötelezõnek lehet és kell is nyilvánítanunk; - ellentétek esetén, kiváltképpen ha ezek hitbeli vagy etikai megosztottsággal fenyegetnek, keressük a tisztázás lehetõségét és ezeket a kérdéseket az evangélium világosságában közösen vitatjuk meg.

51

III. KÖZÖS EURÓPAI FELELÕSSÉGÜNK "Boldogok, akik békét teremtenek, mert õk Isten fiainak neveztetnek" (Máté 5,9) 7. Együtt Európáért! A századok során vallási és kulturális tekintetben túlnyomóan keresztény/keresztyén Európa jött létre. Ugyanakkor az is igaz, hogy a Krisztus-követõk vétkei miatt Európában és annak határain túl sok baj támadt. Megvalljuk, hogy ezekért a vétkekért mi is felelõsek vagyunk és kérjük Isten és embertársaink bocsánatát. Hitünk segít abban, hogy tanuljunk a múlt hibáiból, s arra sarkall minket, hogy Krisztusba vetett hitünkkel és a felebaráti szeretettel reményt árasszunk sok területen, így a morál és az etika, a nevelés és a kultúra, a politika és a gazdaság területén, nem csak Európában, hanem szerte az egész világon. Az egyházak elômozdítják az európai kontinens egyesülését. Közös értékek nélkül nem alakítható ki tartós egység. Meggyõzõdésünk, hogy a keresztyénség/kereszténység lelki öröksége inspiráló erõt jelent Európa meggazdagítására. Krisztust követõ hitünk parancsára minden képességünkkel azon munkálkodunk, hogy létrejöjjön az emberséges és szociálisan érzékeny Európa, ahol érvényesülnek az emberi jogok és azok az alapértékek, amit a béke, az igazságosság, a szabadság, a türelem, az esélyegyenlõség, valamint a szolidaritás jelentenek. Fontosnak tartjuk az élet tiszteletét, a házasság és a család értékét, a minden mást megelõzõ elkötelezettséget a szegények mellett, a megbocsátás készségét és mindenben az irgalmasságot. Egyházakként és nemzetközi közösségekként szembe kell szállnunk azzal a veszéllyel, hogy Európa egy egységes nyugati és egy megosztott keleti részre szakadjon szét. Az Észak-Dél különbséget is komolyan kell vennünk. Ezzel együtt vigyáznunk kell arra, nehogy az egyoldalú Európa-központúság hibájába essünk. Éppen ezért erõsítenünk kell Európa felelõsségét az egész emberiségért, különösen is a világ minden részén élõ szegényekért. Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy - szociális felelõsségünk tartalmát és céljait egyeztetjük egymással, és az egyházak álláspontját és jövõképét az európai közéleti intézmények elõtt, amennyire csak lehetséges, közösen képviseljük; - mindenfajta beavatkozással szemben megvédjük az alapértékeket; - ellenállunk minden olyan kísérletnek, melynek célja a vallás és az egyházak felhasználása etnikai vagy nacionalista célok szolgálatára.

52

8. A népek és kultúrák megbékéléséért! Európa gazdagságának tekintjük a regionális, nemzeti, kulturális és vallási hagyományok sokféleségét. A sokféle viszály láttán az az egyházak feladata, hogy közösen segítsék elõ a népek és a kultúrák kiengesztelõdését. Tudatában vagyunk annak, hogy az egyházak közötti békesség ennek is egyik elõfeltétele. Közös fáradozásainknak az a célja, hogy a politikai és szociális kérdéseket az evangélium szellemében ítéljük meg és segítsük megoldani. Isten minden embert a maga képére teremtett, ezért lépünk fel minden ember személyi méltóságáért és egyenrangúságáért. Az európai demokratizálódás folyamatát egyházakként is szeretnénk elõmozdítani. Elkötelezzük magunkat az olyan békerend mellett, melynek alapelve a konfliktusok erõszakmentes megoldása. Az erõszaknak minden formáját elítéljük, kiváltképpen ha az nõk és gyermekek ellen irányul. A kiengesztelõdéshez hozzátartozik, hogy szorgalmazzuk a szociális igazságosság megvalósítását egy-egy népen belül éppúgy, mint a népek között. Mindenek elõtt a szegények és gazdagok közti különbséget, illetve a munkanélküliség okozta helyzetet kell felszámolnunk. Közösen kívánunk segítséget nyújtani ahhoz, hogy bevándorlók és menekültek, vagy menedékjogot kérõk, legyenek bár nõk vagy férfiak, Európában emberhez méltó bánásmódban részesüljenek. Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy - a nacionalizmusnak minden olyan formájával szembefordulunk, amely más népek és nemzeti kisebbségek elnyomását okozza és határozottan keressük az erõszakmentes megoldásokat; - a nõk helyzetét és egyenjogúságát az élet minden területén javítjuk és erõsítjük, s elõsegítjük a nõk és férfiak igazságos közösségét az egyházban és a társadalomban is. 9. A teremtett világ megõrzéséért! A teremtõ Isten szeretetébe vetett hittel hálásan ismerjük fel a teremtett világban Isten ajándékát, s így a természet értékét és szépségét. De mélységes aggodalommal látjuk azt is, hogy a Föld nyersanyag tartalékait némelyek gátlástalanul kiaknázzák, tekintet nélkül önértékükre, korlátozott voltukra és arra, hogy ezek a jövendõ nemzedékek számára is szükségesek. Éppen ezért közösen lépünk fel annak érdekében, hogy a tartós életfeltételek biztosítottak legyenek az egész teremtett világ számára. Isten elõtti felelõsségünk tudatában közös kritériumokat kell találnunk és érvényesítenünk annak megkülönböztetésére, mi az, amit tudományosan és technológiailag megvalósíthatunk, erkölcsileg azonban nem tehetünk meg. Mindenképpen elsõbbsége van minden ember méltóságának azzal szemben, ami technikailag megvalósítható.

53

Indítványozzuk, hogy az európai egyházak vezessenek be ökumenikus imanapot, melynek témája: könyörgés a teremtett világ megõrzéséért. Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy - tovább fejlesztjük azt az életstílust, mellyel - szemben a gazdaság és a fogyasztás kényszerítõ nyomásával - megõrizhetjük a felelõs és tartós életminõség értékét; - támogatjuk az egyházi keretben mûködõ környezetvédelmi szervezeteket és ökumenikus hálózatokat, melyeknek a teremtett világ megõrzéséhez szükséges felelõsség fenntartása a céljuk. 10. Elmélyülõ közösséget a zsidósággal! Egyedien sajátos kapcsolat köt össze minket Izrael népével, akivel Isten szövetséget kötött. Hit által ismertük fel, hogy zsidó testvéreink "az evangélium miatt tehát ellenségek Isten szemében tiértetek, de a kiválasztás miatt kedveltek az õsatyákért, hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok" (Róma 11,28-29). Övék "a fiúság és a dicsõség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek,…az õsatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint…"(Róma 9,4-5). Fájlaljuk és elítéljük az antiszemitizmus minden megnyilvánulását, ugyanígy a gyûlölet megnyilatkozásait és az üldözéseket is. A keresztények/keresztyének részérõl megmutatkozó zsidóellenesség miatt Istenhez esedezünk bocsánatért, s kiengesztelõdésre kérjük zsidó testvéreinket. Halaszthatatlanul szükséges, hogy az igehirdetésben és az oktatásban, egyházaink tanításában és életében tudatosítsuk a krisztusi hit mély kötõdését a zsidósághoz, s éppen ennyire fontos a keresztyén/keresztény-zsidó együttmûködés támogatása is. Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy - ellenezzük az antiszemitizmus és az antijudaizmus minden formáját, amely az egyházakban vagy a társadalomban megnyilvánul; - keressük és folytatjuk a párbeszédet zsidó testvéreinkkel minden szinten. 11. Kapcsolatok ápolása az iszlámmal Évszázadok óta élnek muzulmánok Európában. Némely európai országban már erõs kisebbséget alkotnak. Ennek során sok jó példa adódott a muzulmánok és a keresztények/keresztyének jó kapcsolataira és szomszédságára, de voltak és vannak kemény fenntartások és elõítéletek is mindkét oldalon. Nem kevés fájdalmas tapasztalat igazolja ezt a történelmi múltban, de a legutóbbi idõkben is. Minden szinten építeni kell tehát a Krisztus-követõk és a muzulmánok kapcsolatait, illetve a keresztény-iszlám párbeszédet. Kifejezetten indítványozzuk azt, hogy folyjanak megbeszélések az egy Istenbe vetett hitrõl és az emberi jogok értelmezésérõl.

54

Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy - a muzulmánokkal a kölcsönös megbecsülés és értékelés szellemében találkozunk; - közös ügyekben együttmûködünk velük. 12. Viszonyunk más vallásokhoz és világnézetekhez A vallási és világnézeti meggyõzõdés és életformák sokfélesége (=pluralitása) Európa kultúrájának fontos vonása. Keleti vallások és új vallási közösségek jelennek meg, s keltik fel sok Krisztus-hívõ érdeklõdését. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy vannak, akik feladják keresztény/keresztyén hitüket, vagy közömbösek e tekintetben, esetleg egészen más világnézetet követnek. Komolyan vesszük a nekünk feltett kritikus kérdéseket és közösen törekszünk korrekt vitát folytatni. De mérlegelnünk kell, melyik közösséggel folytatunk párbeszédet és vesszük fel a kapcsolatot, s melyek azok, amelyektõl Krisztus-hitünk alapján tartózkodnunk kell. Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy - elismerjük emberek és közösségek vallási- és lelkiismereti szabadságát, és fellépünk azért, hogy ezek gyakorolhassák is egyéni és közösségi, magán- és közéleti vonatkozásban egyaránt vallásukat és meggyõzõdésüket, a hatályos jogi kereteken belül; - készen állunk minden jóakaratú emberrel folytatandó párbeszédre, közös ügyekben figyelünk véleményükre, s megvalljuk elõttük Krisztus-hitünket. Jézus Krisztus az egyetlen egyház Uraként a mi legnagyobb reménységünk a kiengesztelõdésre és a békességre. Az Õ nevében szeretnénk közös európai utunkat járni. Ezért könyörgünk Istenhez, küldje el hozzánk pártfogó Szent Lelkét. "A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bõvölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által" (Róma 15,13) Az Európai Egyházak Konferenciája és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa elnökeiként javasoljuk minden európai egyháznak és püspöki konferenciának a Charta Oecumenica elfogadását alapszövegként, és ennek alkalmazását arra az adott környezetre, ahol élnek. Ezzel az ajánlással írjuk alá a Charta Oecumenica-t az Európai Ökumenikus Találkozó keretében, a 2001. esztendõ közös húsvétját követõ elsõ vasárnapon. Strasbourg, 2001. április 22. Jeremiás metropolita az Európai Egyházak

Miloslav Vlk bíboros az Európai Püspöki

Konferenciájának elnöke

Konferenciák Tanácsának elnöke

55

Az anyag a nemzetközi elôkészítô csoport találkozóján nyerte el jelenlegi formáját. Ezt a munkacsoportot az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházszervezet Bizottsága és a Keresztények Egységét Elômozdító Pápai Tanács jelölte ki. A csoport Faverges várában (Haute-Savoie, Franciaország) találkozott. Külön köszönetet mondunk a kifogástalan vendéglátásért. Az anyag kezdeti változatát egy világi hívekbôl és lelkipásztorokból álló ökumenikus csoport készítette a dél-afrikai Umlazi-Bhekithembában, a helyi középiskolában tartott ökumenikus istentisztelet alapján. Az istentiszteleten különbözô felekezetû lelkipásztorok és hívek jöttek össze, hogy Krisztusban való egységüket láthatóvá tegyék, és felajánlják közös tanúságtételüket azon kihívások közepette, amelyekkel a diákság és a mai Dél-afrikai társadalom egésze szembesül. A helyi csoport gondoskodott az egész hétre szóló bibliai szövegek rendjérôl is. A nemzetközi elôkészítô bizottság köszönetét fejezi ki a helyi, dél-afrikai csoportnak, amely a következô tagokból állt: L.L.Ngewu, S. Mosia, Thamisanqua Shange OGS, W. L. Luthuli, Bruce Buthelezi, R. Mauze, B.Buthelezi Zamimpilo, Anton Mbili, G.Phungula.

Kiadja: A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Nyomdai elõkészítés: West-Graph Kft. Nyomdai kivitelezés: Ex-Kop Bt.

56