Finom csírasaláta
Csíraevőknek vagy csírákkal barátkozóknak szeretettel: Hozzávalók: •
kb. két maréknyi ízlés szerinti csíra (én lucernából csináltam)
•
egy kevés karikázott póréhagyma
•
1 szál sárgarépa reszelve
•
egy evőkanálnyi hidegen sajtolt extra szűz olívaolaj
•
1 gerezd fokhagyma (zúzva)
•
1 csipet só Elkészítés: A hozzávalókat csak összekeverjük, és már ehetjük is Nagyon fini!!! A recept kb. 2 fő részére elég Antal Vali megjegyzése: Ösztrogén túltengésben szenvedők ne fogyasszák túl gyakran, mert a lucerna magas fitoösztrogén tartalmú ételünk. Klimax után viszont kimondottan tanácsos a fogyasztása.
Mit tud a cékláról, a lucernáról és a búzacsíráról? Azt mindenki tudja, hogy ezek a növények hasznosak, egészségesek és szervezetünk is szereti őket. De azt tudjuk, hogy miért? A cékla (Beta vulgaris var. Rubra) (Chenopodiaceae) A cékla a libatopfélék családjába tartozik. Serkenti a vérképzést, növeli az ellenállóképességet, támogatja a nyirokrendszer működését és normalizálja a vérnyomást. Vízhajtó és méregtelenítő hatása közismert. A cékla színezőanyagai, pl. betain-glükozid a rákos sejtekben pótolja az aktivitást vesztett légző fermenteket azzal, hogy H atomokat köt meg, amivel 100%-ban javítja a sejtlégzést. Fokozza a szervezet ellenállóképességét. Kiváló K-, Ca-, Si-, Mg-forrás, tartalmaz Cu-, Zn-, Mn-, S-, J-, Co-, Cr-, Ni-elemeket is B1-, B2-, B6és C-vitamint, niacint, biokint és folsavat, amelyek nélkülözhetetlenek a haj, a köröm és az idegrendszer számára. A búzacsíra Már a sumérok foglalkoztak a csíráztatás gondolatával, amely számukra az újjászületés szimbólumát jelentette. Az egyiptomi sírokban is találtak kis csíráztató tálakat gabonával megtelítve, amelyet kétezer év elteltével sikerült újracsíráztatni. Az újkorban először a magyar származású Edmund Bordó a Vatikánban talált iratok alapján vezette be Amerikában a köztudatban a csíráztatott gabona emberi szervezetre gyakorolt áldásos hatását. Később
Anne Wigmoore, s majdan a hozzánk sokkal közelebb álló Nobel-díjas professzor, Szent-Györgyi Albert foglalkozott a növényi hatóanyagok, így a kinonok hatékonyságával. A manna-rax néven forgalmazott táplálék-kiegészítő – a kinonon kívül – többek között vitaminokat (C, E, B), nyomelemeket, különböző ásványi anyagokat, likopint és béta-karotint tartalmaz. Mindezt olyan összetételben, hogy azok maradéktalanul felszívódjanak, majd beépüljenek és hasznosuljanak szervezetünkben. A manna-rax teljes egészében tökéletesen tiszta, hazai alapanyagokból, természetes eljárással – beleértve a legfontosabbat, a csíráztatott búzát is –, kizárólag biotermesztésből készül. A manna-raxot általános minőségjavító szerként ajánlják elsősorban a legyengült emberi szervezetre gyakorolt jótékony hatása miatt, és számos agresszív betegség esetén is hasznosnak bizonyult. Az őszi árpa (Hordeum vulgare L.), (Poaceae) Hatóanyag: Ásványi anyagokat, vitaminokat, enzimeket, növényi fehérjét és klorofillt szerves kötésben a szervezetnek szükséges arányban. Dr. Yoshihide Hagiwara japán professzor húszéves kutatómunka eredményeként ismerte fel, hogy közismert növényünk, az őszi árpa tavaszi friss, zöld levele értékes hatóanyagokban bővelkedik. Az ásványi anyagokat, vitaminokat, enzimeket, növényi fehérjéket és a klorofillt épp a szervezetünknek szükséges arányban, kiegyensúlyozott formában, szerves kötésben tartalmazza. A két legfontosabb szempont a szerves kötés és a kiegyensúlyozottság, mivel szervezetünk csak ebben a formában képes felismerni és hasznosítani a működéshez szükséges létfontosságú anyagokat. A zöld árpa 100%-ban organikus módon termesztett, teljes értékű, természetes táplálék, amely teljes összhangban van a természettel. Az enzimek az élő szervezetben zajló kémiai folyamatok katalizátorai. Minden normális testi működés előfeltétele a megfelelő mennyiségű és összetételű enzim jelenléte – ezek legszélesebb tárházát kínálja a zöldárpa. A zöld árpa a ma ismert hagyományos élelmiszereink közül a legnagyobb klorofilltartalommal rendelkezik. A zöld árpa klorofilltartalma, „a zöld vér az emberi szervezetbe kerülve valódi piros vérré válhat”. A lucerna Természeti népek felfedezték, hogy lovaik sokkal frissebbek és erősebbek, ha lucernát esznek, így ők maguk is elkezdték fogyasztani. A lucerna gyökerei akár tíz méter mélységig is lehatolnak és az altalajból veszik fel az ásványi anyagokat. Jelenlegi táplálkozási szokásaink mellett nagy szükségünk van erre a takarmánynövényre. Jelentős szerves kalciumot tartalmaz, amely nem válik ki a vesében, nem okoz meszesedést.
Szerves
vastartalma
tökéletesen
felszívódik.
A
szervezet
emésztőrendszerére lúgosító hatást gyakorol. Értékes összetevői a béta-karotin, B6-, C-, D-, E- és Kvitamin, lényeges beltartalmi értéke az L-borostyánkősav (az öregedés elleni elixírként tartják számon) a kötőszövetek
rugalmasságáért
felelős.
Rendszeres
fogyasztása
erősíti
a
csontozatot,
fogazatot,
segítségével megfékezhetjük a csontritkulást. A vashiány gyakran végigkíséri a hölgyek életét, a szerves vas bevitele minden korosztálynak elengedhetetlenül fontos. A lucerna kitűnő rostforrás. Magas klorofilltartalma fontos szerepet kap a vérképzésben, az idegrendszer karbantartásában, a stressztűrés fokozásában. Kiegyensúlyozott, állandó jó közérzetet biztosít. A lucerna páratlan tonizáló, életerőfokozó hatású, szabályozza a bélműködést, gazdag proteinben és aminosavakban, gyulladáscsökkentő hatása reumás és ízületi problémák esetén is érvényesül. Hatékony gyomorpanaszok, felfúvódás, fekélyes állapotok, étvágytalanság esetén. A lucerna serkenti a tejelválasztást, enyhe hashajtó és egyben természetes vizelethajtó is. Jó vérzékenység ellen, elősegíti a vér alvadását (diabéteszes betegeknek ajánlott). A jódban gazdag területen termesztett lucerna képes a szerves kötésű jód felvételére. Forrás: Prof. Dr. Petri Gizella: Gyógynövények és készítmények a terápiában / Galenus 2006
Csíráztatás - Fiatalodjuk és gyógyuljunk a természet segítségével! A csírák olyan édesek és tiszták, amilyennek a természet szándéka szerint az élelmi anyagoknak lenni kell Az egészség fenntartásának egyik legjobb módszere az "élő ételek" fogyasztása. Korunkban egyre nagyobb érdeklődés kíséri az egészséges táplálkozást és napjainkban újdonságnak számító, természetes élelmiszerek megjelenését. Egyre többen keresik a vitaminokban, ásványi sókban gazdag, kímélő módon előállított, magas tápértékű élelmiszereket, amelyek természetes tápanyagtartalmukat megőrizték. Kora tavasszal egyre inkább áhítozunk egy kis friss vitaminforrásra. A legegyszerűbb, ha primőrök helyett az üde, erőt adó és házilag is előállítható csírát választjuk. Még a kis mennyiségben elfogyasztott csíra is magas tápértékű eleme lehetne napi étkezésünknek. Szögezzük le, a csíra nem a "biománia" része. Évezredek óta fogyasztja az emberiség, mert felismerte, hogy a szervezet számára hasznos, és hogy szebb, egészségesebb lesz tőle az, aki fogyasztja. Igaz, eleinknek fogalma sem volt, miért, és hogyan működik, de a tudomány később igazolta a hasznosságát: a nedvesség és a hő hatására előbújó, magas rosttartalmú csírákban koncentráltan találhatóak meg a létfontosságú fehérjék, ásványi anyagok és vitaminok, valamint enzimek- ekkor a legmagasabb a növény enzimtartalma és antioxidánsok. Ráadásul ezek könnyen és hatékonyan felszívódnak a szervezetben. További jó hír, hogy a csíra nem hizlal, tehát akár bármilyen fogyókúrába is beépíthető, és jobb, mint a vitamintabletta.
Csíra a történelemben Ősidők óta nagy tisztelet övezi az "életerőt" hordozó magot, amely az új élet kezdetét jelképezi az állati és a növényi világban egyaránt. A történelmi írásokból kitűnik, hogy minden jeles korszak meghatározó jelentőségű civilizációja foglalkozott rendszeresen csíráztatással. Felismervén a csírák értékes szerepét a táplálkozásban, a kínaiak már időszámításunk előtt 3000-ben csíráztattak magokat. A legendás hírű kínai császár, Sheng Nung könyvében részletesen leírta, hogy a csírák salaktalanítják a szervezetet, és rendkívül átható gyógyító hatásuk van. A föníciaiak is fogyasztottak csírákat hosszú hajózásaik alatt, így teremtve meg a friss, nyers táplálékot. A csíráztatás múltja Európában igen "viszontagságos", hiszen az elmúlt néhány évszázad alatt többször fedezték fel újra a csírák értékeit. A XVIII. században a hajózás legtragikusabb betegségei közé tartozott a skorbut, amit a híres Cook kapitány csíráztatott árpából készített itallal gyógyított sikeresen. A második világháború idején a brit és az amerikai kormány egyaránt elismerte a csíráztatott magvak jelentős fehérjetartalmát. Az igazi áttörés azonban a csírák elismertségében akkor következett be, amikor az amerikai dr. Clive Mc Kay, a táplálkozástudományokkal foglalkozó kutató, a csírák nagy vitamintartalmára vonatkozó kutatási eredményével felcsigázta a közvélemény figyelmét. A csíráztatás azóta is központi helyet foglal el a táplálkozástudományi kutatásokban, és remélhető, hogy a közeljövőben elnyeri a tudósok és a közvélemény méltó elismerését. A gabonacsíráztatás a gabonatermeléssel egy időben jutott el keletről a mai Magyarország területére a bronzkor elején. Az utóbbi évszázadok során csiráztatni azonban nemcsak karácsony táján és a húsvét előtti
40 napban volt szokás, hanem a csírákból készült édes lepényeknek (csíramálé, csiripiszli) és sörnek az év minden szakában nagy keletje volt nálunk.
Az egész az életről szól! A csíra maga az élet. A fiatalos életerő és természetes egészség szerény hordozója. A csírák olyan vegyületekkel rendelkeznek, amelyek tartalmazzák a kifejlett növény számára nélkülözhetetlen anyagokat. Mindezek koncentráltan vannak jelen a növényben, hiszen kell, hogy biztosítsák a növényeknek az egészséges, és gyors fejlődést. A mi szervezetünkben fogja kifejteni azt a jótékony hatást, amelyet a növény fejlődéséhez tartogatott. Mivel koncentrált a vegyülettartalmuk (1000-1500 szoros), így egy picinyke csírában több hatóanyag van, mint egy kifejlett növényben. Ami azt jelenti, hogy egy picinyke hagymacsíra hatóanyagát tekintve fölülmúlja egy kifejlett hagymáét. Ezért tudnak ezek a piciny növények olyan hatékonyan gyógyítani. Az élő – mert élő élelmiszerről beszélünk – könnyen beépül a szervezetbe. A csírában lévő hatóanyagok azonnal beépülnek, felszívódnak, a többi gond nélkül kiürül. Honnan tudja a szervezet, hogy például egy szintetikus készítményből mit építsen be, és mit ürítsen ki? Honnan tudjuk, hogy egy ötven kilogrammos embernek mennyi tablettára van szüksége? És egy száz kilogrammosnak? Ezt az információt a szervezetünk születésünkkel nem hozta magával. Azt az információt azonban tudja, hogy egy élőből mit építsen be, és mit ne.
Mennyi csírát lehet, illetve tanácsos elfogyasztani? Ha abból indulunk ki, hogy többszörös koncentrációban vannak jelen a különféle vitaminok, ásványok és egyéb hasznos vegyületek, elgondolkodhatunk rajta, merjünk-e elfogyasztani egy-két dekagrammot is naponta. Nyugodtan fogyasszuk el azt a mennyiséget, ami jól esik. Azt kell figyelembe venni, hogy vöröshagymából nem eszünk meg egyszerre tíz fejet. Retekből sem. Éppen ezért csírájukat is mértékletesen kell fogyasztani. Ha már megismerkedett vele a szervezet és elfogadta, akkor ez nem jelent problémát. Ha tudom, hogy a káposzta puffaszt, akkor ugyanez elképzelhető a csírájáról is. A retekcsíra erősen takarítja az emésztőrendszert. Ezt is óvatosan kell eleinte fogyasztani. A szervezetünk csak nézelődik, csodálkozik, meglepődve próbálja tudomásul venni, hogy kapott az élettől valami csodálatos dolgot.
A csírákon, élő, nyers táplálékon alapuló étrend előnyei 1. Tápegész - A csíraételek természetes formájukban fogyaszthatók. Vitaminokban, nyomelemekben, ásványi anyagokban gazdagok. csírák egymást kiegészítő, teljes egységet képviselő tápanyagokat halmoznak fel. Az emésztésükhöz minden anyagot tartalmaznak. 2. Magas napenergia-tartalom - A növények zöld festékanyaguk segítségével képesek közvetlenül felvenni a Nap energiáját a napfényből. (Éppen ezért "Nap-konzerveknek" is hívják őket.) Ezt jelzi erős ún. "biofoton"-sugárzásuk is. A táplálékok közül a friss, érett, nyers gyümölcsök, dió- és zöldségfélék, bogyók, levelek, szárak, gyökerek és magvak bocsátják ki a legerősebb biofoton-sugárzást. Az eltárolt napenergia leginkább sértetlen, természetes formájukban vehető fel belőlük. 3. Enzimbőség - Az enzimek jó emésztést és anyagcserét biztosítanak. Lehetővé teszik a tápanyagok (vitaminok, nyomelemek, ásványi anyagok, fehérjék, szénhidrátok, zsírok és olajok) szervezetbe kapcsolását. Hőkezelés hatására azonban (kb. 55°C fok felett) lebomlanak, és ezek hiányában a különböző tápanyagok vagy nem is hasznosulnak, vagy a szervezet saját tartalékaiból kell a szükséges enzimeket előállítania (ami például a hasnyálmirigy természetellenes túlterheléséhez vezet). 4. Vitaminbőség – Az élő táplálékok gazdagon tartalmaznak különböző, az emberi szervezet számára fontos vitaminokat. Sok vitamin azonban a hőkezelés (például a C-vitamin 60°C fokon), a túlzott hűtés, vagy akár csak a növény felszínének a megsértése hatására tönkremegy. Az állati eredetű táplálékokban pedig
eleve jóval kevesebb vitamin található, emellett sok vitamint emészthet fel a természetellenes formában fogyasztott (denaturált) ételek (pl. fehér liszt, kristálycukor), valamint az élvezeti cikkek (pl. kávé) fogyasztása is ("vitamin- és nyomelem rablás"). 5. Organikus sótartalom – A csírák szerves (organikus) sókat tartalmaznak, melyet az emberi szervezet képes feldolgozni és beépíteni. A szervetlen sók (pl. konyhasó ) ezzel szemben a szervezetben lerakódnak, és jelentős mennyiségű vizet kötnek meg (konyhasó pl. 120g vizet), melyek számos betegség forrásai. Csírákon alapuló étrendre térve a szervetlen sók és az általuk megkötött víz kiürül a szervezetből; javul az anyagcsere, normalizálódik a vérnyomás. A szerves sók, melyek utánpótlása a növényi táplálékkal biztosított, az enzimek által a szervezetbe épülve maradnak. 6. Rostbőség – A csírák gazdagon tartalmaznak rostanyagot (ezért olyan ropogósak), amely serkenti a bélműködést, elősegíti a rendszeres széklet meglétét, és segít megszüntetni a székrekedést. A beleken gyorsabban áthaladó és onnan könnyebben kiürülő salakanyag kevésbé terheli a szervezetet: kisebb az esély a belekben lezajlódó rothadásra, valamint a visszaszívódó mérgező anyagok mennyisége is kevesebb ily módon. 7. Optimálisabb fehérjebevitel - Vegyes étrend mellett az optimális fehérjemennyiség többszöröse kerülhet be a szervezetbe, vagy nem (a civilizált ember egyszerre elhízott és alultáplált). A többletfehérje a belekben rothadáson megy keresztül, melynek méreganyagai a vastagbélből felszívódva elárasztják a szervezetet (önmérgezés). Ez számos betegség okozója. A csírákon alapuló étrend megfelelő mennyiségű fehérjét biztosít a szervezet számára, amely aminosav összetételét tekintve is optimális - a fehérjeanyagcsere-zavarok tehát kiküszöbölhetők. 8. Gyulladás gátló hatás - Számos csíra gyulladás gátló hatású. A vegyes táplálkozás ezzel ellentétben fokozhatja a gyulladásokat. 9. Antibiotikus hatás - Minden magasabb rendű növényben (főleg fűszernövényekben és a hagymafélékben, hagymacsíra, retekcsíra) kisebb-nagyobb mennyiségben baktérium- és vírusölő anyagok is találhatók, melyek nyers fogyasztás esetén érvényesülnek. Hatásukra gyorsabbá válik a véralvadás, a hajszálérfalak ellenállása nő, a T-limfociták száma megemelkedik, így fokozódik az immunitás. A vegyes táplálkozás ezt csökkenti. 10. Megfelelő zsír és koleszterin tartalom - A csírákban túlnyomórészt telítetlen zsírsavak találhatók, melyek segítik az érvédő koleszterin képződését. Ez kedvező hatású az érrendszerre, szívműködésre és a vérkeringésre; a vérrög-képződés (trombózis, embólia) ellen hat, és gátolja az infarktust. Az állati eredetű táplálék ezzel szemben nagy mennyiségben tartalmaz telített zsírsavakat, melyek fogyasztása az érkárosító hatású koleszterin növekedéséhez vezet. 11. Antikarcinogén hatás – Egyes csírákban található enzimem gátolják a rákos elváltozások kialakulását (főként búza csíra, brokkoli csíra, vöröskáposzta csíra). A húsos, vegyes étrend és anyagcseretermékei ezzel szemben fő okozói a rákos betegségeknek. 12. Lúgosító hatás - A szervezetben végbemenő kémiai folyamatok nagy része lúgos közeget igényel, a lúgos közeg biztosítja az egészséges sejtélet számára kívánatos feltételeket. A csírák lúgosító hatásúak a szervezetre nézve, míg a vegyes étrend savasító hatással jár. Mivel sok baktérium csak savas közegben képes szaporodni, így a savas közeg melegágya a különböző kórokozók elszaporodásának is.
A csíráztatásról "Nedvesítsd meg a búzát, és a víz angyala megnyithatja azt. Majd tedd a levegőre, és a levegő angyala átöleli. Azután hagyd, hogy reggeltől estig érje a nap, így a napfény angyala leszállhat reá." Ezt az eljárást hívják csíráztatásnak.
A csíráztatás voltaképpen kíméletes eljárás, és pont ezért is segítségével olyan magas tápértékű élelmiszer jön létre, amely a lehető legjobban megőrzi a tápanyagtartalmát: semmi nem vész kárba, semmi nem pocsékolódik el, semmi nem megy tönkre. A csírákat "előre feldolgozott eledelnek" tekinthetjük, mert a szervezetünket tehermentesíti a könnyen emészthető táplálék segítségével. Ma már senki számára sem vitás, hogy a biodinamikus módon felnevelt növények egészségesebb táplálékot adnak az ember számára, mint a vegyszerezett és műtrágyázott termények. A kicsírázott mag rendkívül tápláló élelem. Előállítása egyszerű, 2-5 nap alatt elkészül, az év bármely szakában hozzáférhető, és olcsó. A csíráztatáshoz se föld, se napfény nem kell, és a kicsírázott magokból finomabbnál finomabb, könnyen feldolgozható, vitaminokban, fehérjében és ásványi sókban gazdag ételek készíthetők
A magok A mag a fiatal növények tápanyagraktára, mely a növekedés megkezdéséhez és a fejlődéshez nyújt elegendő energiát. A csírázó magban lezajló kémiai folyamatok egy hatalmas enzimgyárat hoznak működésbe. A növény egész növekedése folyamán ekkor a legnagyobb az enzimtartalom. A csírák gyakorlatilag előemésztett ételek. A magok gazdag enzimtartalma az emberi szervezetben lezajló anyagcsere során is fokozza az enzimek termelését, ezáltal fokozza a vérkeringést.
A beáztatott magok tápértéke A száraz magokra viszonylag lassú anyagcsere jellemző, de amint éppen csak megnedvesítjük őket, hatalmas változások indulnak el bennük. A végbemenő kémiai változások teljesen természetes folyamatok. Három különböző folyamatra tagolhatók: egyes anyagok lebomlanak a magban, egyes anyagok a mag egyik részéből egy másikba vándorolnak, majd végül az új anyagok felépítése következik a lebontott anyagok újraformálása által. Csupán két olyan anyag van, amelyet a mag kívülről vesz fel a csírázás folyamán: a víz és az oxigén. Az áztatáshoz használt víz rendkívül gazdag jó minőségű ásványi anyagokban, vitaminokban, enzimekben és aminosavakban. A Purdue Egyetem kutatói megállapították, hogy a babcsíra kivételesen nagy mennyiségű, jó minőségű fehérjét tartalmaz. A mungóbab csírák kalóriáinak például több, mint 25%–ka fehérje, ami magasabb arányú, mint egy marhahússzeleté. A szójabab csírákban ez az arány még magasabb. Magas aminosav, vitamin és ásványi anyag tartalmuk miatt a csirákat tekintik az ember számára a legtökéletesebb élelemnek. Dr. P.R. Burkholder a Yale Egyetemen kimutatta, hogy a zab csíráztatása közben a B2 vitamintartalom 1300%-kal, a B6 vitamin 500%-kal, a folsavtartalom pedig 600%-kal nőtt. Mivel a szárított gabonákhoz, magokhoz képest Bulkholder ekkora növekedést tapasztalt, a csírák élelemként való felhasználásának elterjesztését javasolta a nyugati világban. Dr. C. McCay-t a Cornell Táplálkozástudományi Egyetemről azért szerződtette a kormány a II. világháború idején, hogy találjon megfelelő fehérjepótlékokat a húsok és a tejtermékek helyett. Ugyanis arra számítottak, hogy ezekből hiány fog mutatkozni. Több hónapos kutatás után arra a következtetésre jutott, hogy a csíráztatott bab lenne a legmegfelelőbb. Azután a fehérjében mutatkozó háborús hiányra nem került sor, a csírák tápértékéről szóló oktató kampány ötletét végül elvetették. (Szerintem nem azért, mert nem mutatkozott fehérjében hiány.) A Puget Sound Egyetemen lefolytatott kutatások szerint, hat csésze csíráztatott lencsében emészthető formában megtalálható a teljes napi fehérjemennyiség kb. 60 gramm. Következtetéseik alapján a lencsecsíra a napi fehérjeszükséglet jelentős részét olcsón és veszélytelenül tudná fedezni.
Az enzimtermelés – enzimmentes halott ételből nincs egészség
A csírázó magvak enzimtermelése olyan magas szintet ér el, melyet a növény fejlődése során már nem lép túl. Itt eléri a tetőpontot. Az alapvető enzimekhez tartozik az amiláz, mely a keményítőkre (szénhidrátokra) gyakorol hatást; a proteáz a fehérjék lebontásáért felel; a lipáz zsírbontó hatású fehérje; a koaguláz a véralvadást segíti elő; az emulzin a cukor felépítésében játszik szerepet. Az enzimeket több csoportba kategorizálják. Ezek közül a táplálkozás szempontjából a legfontosabbak a hidrolitikus enzimek, azokon belül pedig az emésztő-, étel- és metabolikus enzimek, amik további alosztályokra bonthatók. Szerencsére az öszes olyan enzim, amit a test nem képes előállítani, éppen azokban a nyersen elfogyasztott ételekben is megtalálható, amiknek lebontásához szükséges. Válasszuk ki például cellulase-t, az egyik legfontosabb enzimet, amit a szervezet nem képes előállítani. Ahhoz hogy a növényi rostok tökéletesen le tudjanak bomlani az emésztés során szükség van erre az enzimre, ami magában az elfogyasztott nyers növényben van, a rostokba ágyazva. Csak alapos rágás során szabadul fel elegendő mennyiség, vagy kicentrifugázva, kipréselve. Ennek hiányában a szervezet nem képes teljesen megemészteni a rostokat, több toxin és gáz termelődik, a tápanyagok nem szívódnak fel tökéletesen. Az enzimek komplex katalizátorok, amik ellenőrzik a szervezet összes kémiai reakcióját. Születésnél egy adott mennyiséggel rendelkezünk, aminek életünk végéig ki kellene tartani. A helytelen életmód, a rossz táplálkozás óriási mennyiséget fogyasztanak, így idővel az egyensúly megbomlik, a szervezet egyre jobban ki van téve a súlyos betegségeknek. A sokáig tartó enzimhiány miatt a szervezet tartalékai annyira elapadhatnak, hogy korai öregedés léphet fel, ezt azonban megelőzhetjük: a szervezet felerősítésével, karbantartásával, a hiányzó elemek rendszeres pótlásával. A csíráztatott magokban található dimetoxi, benzokinon és hidrokinon az aszkorbinsavval segítik a szervezet megerősítését. "Ha a test az egészséges ételek mellett rendelkezik a szükséges enzimekkel is, amikor azokra szüksége van, akár csodákra is képes." Dr. Howard Loomis
A keményítő – anyagcsere A csírázás folyamán a természetes eredetű keményítők többsége természetes cukorrá alakul át. Az amiláz enzim működésének intenzitása többszörösére nő a csírázás folyamán. Az amiláz a keményítő nagy részét egyszerűbb cukrokra bontja le.
Zsíranyagcsere A zsírok és az olajok átalakításában a lipázok játszanak szerepet. Mivel a csírából eltűnnek az összetett zsírok, sokkal könnyebben emészthetők lesznek, mint a magok. A csírák biztosítják a szükséges esszenciális (nélkülözhetetlen) zsírsavakat (linolsav, linolénsav).
A fehérje-anyagcsere Néhány szakember szerint a magok teljes nitrogéntartalma alig változik a csírázás folyamán, bár időnként mégis előfordul, hogy valamennyi veszteség származik. Más kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a csírázási folyamat során új fehérjék épülnek fel szénhidrátokból és zsírokból. Az biztosan állítható, hogy a csírázás folyamán a fehérjék aminosavakra bomlanak le. Továbbá, ha a fehérje enzimek és aminosavak formájában kerül bevitelre, nem keletkezik húgysav az anyagcsere melléktermékeként. Az egyik legkönnyebben hasznosítható fehérje a klorofill. Ha a csírázás fény jelenlétében történik, akkor a növény klorofillt termel. A klorofill számos esetben hatékonyan szüntette meg a fehérjehiányos vérszegénységet. A csíra teljes fehérjeforrás. Ha olyan ételt szeretnénk fogyasztani, melyben teljes értékű fehérje található, legjobb ha a nyers, csíráztatott magvakat választjuk.
A vitamintartalom nő a csírázás során
A csírázás során óriási mértékben megnő a vitamintartalom. A növényi eredetű élelmiszerek közül a csíráztatott mag egyike a csekély számú B12-vitaminforrásoknak. Ez az esszenciális vitamin, melyet csak nemrégiben fedeztek fel, hiányzik a mesterségesen előállított étrend kiegészítőkből és a főtt ételekből, a természetes vitamint fogyasztók azonban hozzájutnak. Sok táplálkozásszakértő azért ítéli el a vegetarianizmust, mert nem jut általa a szervezet elegendő, vészes vérszegénységet megelőző B12vitaminhoz. Nem veszik figyelembe azt, hogy ez a vitamin rendkívül hőérzékeny, és hatékonyságának 85%át elveszíti a hagyományos főzési eljárások során. Tehát felmerül a kérdés, hogy vajon miért nem terjedt el a bolygón, szinte járványos méreteket öltve, a vészes vérszegénység? A csírákon alapuló étrenden élők garantáltan több, teljes értékű B12-vitaminhoz jutnak a csírákon keresztül. A legjobb B12-forrás azonban a béltraktusban élő baktériumflóra mindaddig, amíg megfelelő étkezési szokásokkal rendelkezünk, mellyel a bomlasztó baktériumok szaporodását meggátolhatjuk. Ezen kívül megnő a szervezet számára felhasználható vas mennyisége, továbbá emészthetőbbé válik, hiszen a keményítő maltózzá és dextrózzá alakul. Kiemelkedő a vitamintartalom megváltozása: A, B, C-vitaminoknál különösen. Érdemes megjegyezni, hogy a búza B2 vitamin-tartalma 400%-kal, a zab esetében 1450%-kal nő a csíráztatás eredményeként. A csírák fogyasztása által a szervezetünk egy újonnan felfedezett energiát tud felhasználni a tisztításra, az immunrendszer irányítására és építésére, valamint egészséges sejtek létrehozására. A kromatográfia és a Kirlian fotózás (speciális fotózási módszer, ami arra szolgál, hogy megmérjük a vitális erőt egy élő szervezetben – a szerk.) segítségével a modern tudomány bizonyítani tudja annak a mérhetetlen életenergiának (chi) a létezését, amit a csírák hordoznak magukban. A fokozott enzimes aktivitás nagyobb életerő és energia érzetét adja mindazoknak, akik ezt az élő ételt fogyasztják, olyat, ami messze meghaladja még azt is, ami a kizásólag nyers ételek fogyasztása által nyerhető. A retek csíra fejlődése
http://www.youtube.com/watch? v=d26AhcKeEbE&eurl=http://nice.mconet.biz/egeszseg/a_csira_15_418808.html
Minden
a
maggal
kezdődik,
amely
tápanyagokat
és
enzimeket
hordoz
magában.
Az enzimeket az ételben levő „életerőként” tartják számon, emellett segítik mind az emésztési folyamatot, mind a tápanyagok felszívódását. Katalizátorként működnek a szervezetben lejátszódó összes folyamatnál. A száraz magokban lassú anyagcsere figyelhető meg, azonban a csírázás folyamán hatalmas változások indulnak meg benne. Amikor a magot levegő, víz és megfelelő hőmérséklet éri, kicsírázik, és rengeteg energia szabadul fel. A csírázás során a csírában felhalmozódnak az ásványi anygok és a vitaminok, méghozzá az emberi szervezet számára könnyen hasznosítható formában.
