Elektronikus Lakossági Bűnmegelőzési Információs Rendszer E L B I R LAKOSSÁGI HÍRLEVÉL február BUDAPEST

Elektronikus Lakossági Bűnmegelőzési Információs Rendszer ELBIR LAKOSSÁGI HÍRLEVÉL

0

2013. február BUDAPEST

Tisztelt Hölgyem / Uram!

Februári levelünk hasábjain engedjék meg nekem, hogy a januárihoz http://www.police.hu/data/cms1029176/brfk_elbir_2013_januar.pdf hasonlóan egy olyan, 2012. év végi jeles eseményre tekinthessek vissza, amire méltán lehetek büszke a Budapesti Rendőrfőkapitányság vezetőjeként. 2012. december 04-05. között a Hanns Seidel Alapítvány támogatásával, a BRFK Bűnmegelőzési Osztály és a Belügyminisztérium összefogásának köszönhetően került megszervezésre „Bűnmegelőzési Iránytű” néven egy országos szinten is egyedülállónak számító, két napos konferencia, mely az utólagos visszajelzések alapján mind a szakma, mind a média elismerését kivívta. A következő oldalakon ennek megfelelően e konferencia két napjának – azon belül kiemeltebben a Teve utcai objektumban megrendezésre került második napnak – az összefoglalóját szedték kollégáim csokorba, írva az elhangzott, színvonalas szakmai előadásokról és azok tartalmáról, kerekasztal-beszélgetésekről, és az olykor megszámlálhatatlan kérdésbe torkolló eszmecserékről is, amelyek reményeink szerint előmozdítják, és könnyebbé teszik majd a szakmában dolgozók jövőbeni munkáját. Kérem Önöket, figyelmesen olvassák el az elismert hazai szakemberek előadásairól szóló összefoglalóinkat, osszák azt meg kollégáikkal, ismerőseikkel, és amennyiben saját, mindennapi életükbe is jól beépíthető iránymutatással találkoznak, használják azt a jövőben bátran, sikerrel! Hírlevelünkhöz jó olvasást, és hasznos időtöltést kívánok, üdvözlettel:

Dr. Tóth Tamás r. dandártábornok Budapest Rendőrfőkapitánya

H-1094 Budapest, Páva utca 32/A. Telefon: (+36-1) 263-7267, Fax: (+36-1) 263-7282, BM telefon: 50-725, BM fax: 50-742, E-mail: [email protected], [email protected]


0


„BŰNMEGELŐZÉSI IRÁNYTŰ” 2012 A Budapesti Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztálya a Belügyminisztériummal közösen 2012. december 04-05.-én „BŰNMEGELŐZÉSI IRÁNYTŰ” elnevezéssel kétnapos szakmai konferenciát rendezett a Hanns Seidel Alapítvány támogatásával. A kétnapos rendezvény első napjának mottója: „Bűnmegelőzés, ifjúságpolitika, média” volt, a második nap pedig, a „Publikációk egyéni és generációs útkeresésről a bűnmegelőzés tükrében” alcímet viselte, s e tematika szerint épült fel a két nap programja is. A konferencia megrendezésre került: 2012. december 04-05. Helye: (I. nap) Belügyminisztérium, Márvány aula (1051 Budapest, József Attila utca 2-4.) (II. nap) Budapesti Rendőr-főkapitányság, Rendőrségi és Igazgatási Központ (1039 Budapest, Teve u. 4-6) A konferencián részt vettek száma: I. nap

97 fő

II. nap

105 fő

Összesen

202 fő

Az I. nap rövid összefoglalója Mottó: Bűnmegelőzés, ifjúságpolitika, média Helye: Belügyminisztérium, Márvány aula (1051 Budapest, József Attila utca 2-4.) A regisztrációt követően a konferencia első napját dr. Pintér Sándor belügyminiszter Úr távollétében Felkai László, a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára nyitotta meg, aki már a konferenciát megelőző sajtótájékoztatón hangsúlyozta: a rendőrség és a média érdekeit úgy kell összehangolni, hogy annak eredményeként a társadalom járjon jól. Ennek megfelelően a „Bűnmegelőzési Iránytű” konferencia első délelőttje a „Mit tegyek, hogy biztonságban legyek? – a bűnmegelőzés helye a médiában” felkiáltású kerekasztalbeszélgetéssel kezdődött, és Olajos Gergő (Kékfény) moderálása és aktív részvétele mellett H-1094 Budapest, Páva utca 32/A. Telefon: (+36-1) 263-7267, Fax: (+36-1) 263-7282, BM telefon: 50-725, BM fax: 50-742, E-mail: [email protected], [email protected]


0


Auer Tamás, a Médiatanács tagja, Kotroczó Róbert, az RTL Klub hírigazgatója, György Bence, a TV2 hírműsorainak vezető szerkesztője, Németh Zsolt, az MTI Híradó Hírcentrum főszerkesztője, Kumin Ferenc nemzetközi sajtókapcsolatokért felelős helyettes államtitkár, valamint Hajas Barnabás, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala közjogi főosztályvezetője beszélgetésével folytatódott, és olykor parázs vitákba torkollva roppant érdekes szakmai eszmecserét hozott. Az első nap délutánján aztán két részre oszlottak a résztvevők, hisz két érdekes szekció ülés vette kezdetét: az egyik „Közösség és bűnmegelőzés” címmel dr. Ligeti Miklós moderátorkodása mellett dr. Szabó Henrik (ORFK) és dr. Dunavölgyi Szilveszter részvételével „Probléma orientált bűnmegelőzés” alcímmel, valamint M. Toronykőy Márta (CSMRFK) részvételével és „Jó gyakorlatok a közösségi bűnmegelőzésre” alcímmel. A másik szekció ülés pedig a „Bűnmegelőzés és oktatáspolitika” cím alatt futott, és „Bűnmegelőzési eszközök és módszerek a pedagógiában” alcímmel került megrendezésre Kispéter Andrea tanár-osztályfőnök, dr. Hegedűs Judit (ELTE-PPK) és Gratzer-Sövényházi Edit (BM) részvételével. A II. nap összefoglalója Mottó: Publikációk egyéni és generációs útkeresésről a bűnmegelőzés tükrében Helye: – Rendőrségi Igazgatási Központ, nagyterem (1139 Budapest, Teve utca 4-6.) A regisztrációt követően a konferencia második napját dr. Tóth Tamás r. dandártábornok Úr Budapest Rendőrfőkapitánya távollétében Dr. Kuczik János Zoltán r. ezredes Úr, Budapest Rendőrfőkapitányának Rendészeti Helyettese nyitotta meg. A második nap első előadója F. Várkonyi Zsuzsa klinikai szakpszichológus, a pszichológia számos ágának ismerője és kutatója volt. A számára legkedvesebb területek a kapcsolatkezelés, játszmák, önismeret, szülés, születés-élmény. Ezúttal arra kértük, avassa be a konferencia résztvevőit az ideálképzés-ideálvesztés titkaiba, hiszen a gyerekek későbbi életére mindez jelentős hatással lehet. Az ismert pszichiáter az ideálok fontosságára világított rá, külön hangsúlyozva az ideálok szerepét a gyerekek életében, azok torzulásának, elvesztésének veszélyeit. Előadásának mottója is volt egyben az általa említett idézet Kodály Zoltántól, akit arról kérdeztek, vajon mennyi idős korban kell elkezdeni egy gyermek zenei nevelését. Kodály azt válaszolta: megszületése előtt kilenc hónappal. Ez az analógia érvényes az erkölcsi, és érzelmi egészség tekintetében is, hiszen egy sérült anya nehezen talál megoldásokat a gyerek feszültségeinek feloldására, érzelmi igényeit nehezen méri fel. H-1094 Budapest, Páva utca 32/A. Telefon: (+36-1) 263-7267, Fax: (+36-1) 263-7282, BM telefon: 50-725, BM fax: 50-742, E-mail: [email protected], [email protected]


0


A kutatások során a szakemberek találtak az alkohol- és drogfogyasztásnak egy olyan összefüggését, mely ahhoz az élet első másfél évében kialakuló neuronhálózathoz és hormonális rendszerhez köthető, amely segítségével az ember a későbbiekben képes lesz a saját feszültségeit – fájdalmat, félelmet – csökkenteni. Optimális esetben az ember meglévő endorfin háztartása segítségével nem védtelen az ijesztő, esetleg fájdalmas helyzetekkel szemben. Amíg ez a rendszer nem működik megfelelően, – az első másfél évben - az anyának, a gondozó személynek kell ügyelnie a lelki egyensúly fenntartására, vagyis óvni a túlzott feszültségektől, illetve az ingerszegény, passzív időszakoktól. Sérült anya esetében a ráhangolódás nehezített, már a sírás jellegének felismerésében hiányosságok jelentkezhetnek. Amennyiben a gyerek számára nem sikerül biztosítani ily módon azt a biztonságos közeget, mely mentes az érzelmi hullámvölgyektől, a saját neuron rendszere nem alakul ki megfelelően, nem lesz képes „jó érzés” hormonokat termelni. Ide vezethető vissza például az alkoholista személyiség, hiszen egy nyolc-tíz éves gyerek, akit alkohollal kínálnak, a fanyalgása ellenére is újra fog belőle kérni. Mindazok, akik nem szenvednek függőségben, nehezen tudják felmérni, milyen hiányállapotot él meg az a gyerek, aki nem rendelkezik kellő endorfin háztartással, így neki egy külső kémiai segítségre van szüksége az ellazuláshoz, vagy éppen a felszabaduláshoz. Ez a korai sérülés általában már az anya sérülésével függ össze, sőt még a nagymama, dédmama életére is visszavezethető – állítja F. Várkonyi Zsuzsa. Sajnos ez minden további fejlődésre is kifejti hatását, előfordulhat dekoncentráltság, figyelemzavar, melyek kudarcélményekhez vezethetnek már korai szakaszban. Ha a gyerek elszakad az általa megszokott közegtől, hamar vélheti úgy, hogy a ragaszkodás felesleges, hiszen újabb és újabb változások jönnek. A szakma ezt a jelenséget az ősbizalom elvesztésének nevezi. A biztonság megszűnésével marad a hárítás a gyermek számára. 3-4 éves kor környékén bekövetkezett sérülés esetén a leggyakoribb hárítási mód a feltétel nélküli alkalmazkodás: „csak rajtam ne múljon a veszteség”. Többnyire női minta, de fiúknál is előfordul. Ha az első 4-5 év során nem történt komoly lelki trauma – elhanyagolás, elszakadás, bántalmazás, magára hagyás – akkor elérkezhet az ideálkeresés, ideálépítés kora. Miért is kell ideál egy gyermek számára? A gyermekkor első éveiben az a jó, amit úgy érez, ami kellemesen érinti és az a rossz, ami fájdalmas. 5 éves kor után a dolgok kezdenek nem ennyire egyértelművé válni. Megjelenik egy magasabb rendű szempont, értékek, ami hiányzik az első 4 évükben komolyabban sérült gyerekeknél. Az ideál egy iránytű, meghatározza a fejlődés irányát. Az ideált hasonlítani, azonosulni, isteníteni lehet. Az ideál bárki lehet, óvónéni, szomszéd bácsi, nagyobb gyerek. Ez már egy mélyebb kötődés. Általában felnőtt nőknél fordul elő, hogy felnőtt kapcsolataikban valakit kezdetben az egekig magasztalnak, majd bizonyos idő elteltével éppen az ellenkezőjét állítják róla. Ők feltehetően óvódás kor körül elvesztették ideáljukat, melyet szinte egész életen át keresnek. Az ő H-1094 Budapest, Páva utca 32/A. Telefon: (+36-1) 263-7267, Fax: (+36-1) 263-7282, BM telefon: 50-725, BM fax: 50-742, E-mail: [email protected], [email protected]


0


választott ideáljuk valamiért kiábrándítóbbá vált, csalódást okozott – elhagyta, meghalt stb. – a gyerek pedig, úgy érezte azért történt, mert ő nem volt elég jó. Különösen nagy jelentősége van e tekintetben, pl. ha egy szülő az öngyilkosságot választja. Az ilyen típusú nők az alkalmazkodásba menekülnek és rendszerint egy nagyon nehéz természetű pár mellé sodródnak. Az ilyen férfiak esetében szintén jellemző a maximális alkalmazkodás és teljesítés. Ha az ideálvesztés éppen az ideálépítés korában éri a gyereket a reakciók szélsőségesek lesznek arra vonatkozólag, hogy miben higgyen, és miben ne higgyen. A gyakorlatban az elhagyás nem mindig nyilvánul meg fizikai formában is. Napjainkban a gyerekek jelentős része él mozaik családban, ahol az egyik vérszerinti szülő úgyszólván ki–be járkál a gyerek életében, ami esetenként nagyobb kárt okozhat, mint akár a végleges elhagyás. A folyton felbukkanó–eltűnő szülő, az elköteleződés mintáját írja felül. A kiábrándult gyerekeknél nem csak szomorúság, hanem agresszió is kialakulhat, hiszen nem kapja meg azt a két fix pontot – anyát, apát – akire, amire építeni lehet. Az ideálkeresés egyik formája az „ott legalább elfogadnak” szemléleten alapul, ez az ún. galeri, melynek lényege, hogy keres egy olyan közeget, ahol kisebb erőfeszítéssel is szupernek érezheti magát. Nincs szükség a civilizációs terhekre, önmérsékletre, tettek kontrolljára. Az ideálkeresés másik formája szintén a kamaszkorra jellemző: nem egy reális hétköznapi elérhető ideált választ, – tanár, edző stb. – hanem valaki elérhetetlent, akit csak képen láthat, viszont tulajdonságokkal ruházhat fel. Ez minden sztárkultusz alapja. Az ideál lényege, hogy van benne valamilyen húzóerő, annak iránya, azonban nagyon fontos. Ezért van jelentősége azoknak a kiscsoportoknak, melyek személyes odafigyelést tudnak biztosítani a gyerekeknek, fiataloknak. Ha figyelembe vesszük, hogy az erkölcs alapja a kötődés, akkor érezhető, hová vezethet az a tény, hogy nagyon sok ember életében nincs egyetlen együttérző személyes kapcsolat. Ha végképp nincs valaki számára semmilyen ideál, akkor jelenhetnek meg az agresszív erők, ahol a fiatal nem érzi magát vesztesnek, ahol végre nem őt bántják. F. Várkonyi Zsuzsa a résztvevők kérdéseire válaszolva elmondta azt is, hogy az agresszorral való azonosulás jelensége gyakran az empatikus azonosulási minta hiányát jelzi, az ideálkeresés az önvédelmet szolgálja, nem érdeknélküli. A fiatalkorban bekövetkezett törések okozta ideálvesztés korrigálása nagyon nehezen megoldható feladat. A kritikus években nyújtott támasz, állandó jelenlét elősegítheti a „hibás program” okozta reakciók módosulását, de a „programot” törölni már nem lehet. A kötődések kialakításában és megszakításában mind a pedagógusoknak, mind pedig valamennyi gyerekekkel foglalkozónak óriási felelőssége van – hiszen a trauma erősíthető az ismétlődéssel. Egy jó személyiségű pedagógus egy közösségen belül képes 2-3 sérült gyerek számára segíteni, az integráció azonban útvesztő lehet, a vallási közösségek pedig szimbolikus apaképükkel pozitív hatást fejthetnek ki az ideálvesztett gyerekek számára. H-1094 Budapest, Páva utca 32/A. Telefon: (+36-1) 263-7267, Fax: (+36-1) 263-7282, BM telefon: 50-725, BM fax: 50-742, E-mail: [email protected], [email protected]


0


Kósa Éva professzor Asszony pedagógiai szakpszichológus, egyetemi tanár, oktatói és kutatói tevékenysége során kezdettől fogva a fejlődés pszichológiai kérdéseivel, ezen belül elsősorban a fejlődést meghatározó társas-társadalmi tényezőkkel foglalkozott. Jelentős erőfeszítéseket tett a médiumok működésével, természetével kapcsolatos ismeretek oktatása és széleskörű elterjesztése érdekében. Előadása a „Tények és vélemények a fiatalok és a média kapcsolatáról” címet viselte. Professzor Asszony szintén egy példával vezette be mondanivalóját: eszerint jó 20 évvel ezelőtt egy amerikai pszichiáternő leírt egy történetet, amelyben az egyik betege azt mondta, milyen érdekes, amikor az otthoni könyvespolcot rendezgették, kezébe akadt egy könyv, melynek első oldalán édesapja bejegyzését találta: „ezt a könyvet szeretve tisztelt elnökünk Francis Delano Roosevelt születésnapján vettem”. A pszichiáternő és kliense arról beszélgettek az eset kapcsán, hogy valószínűleg ma nem akadna ember, aki ezt a mondatot leírja. Mára valami a tekintéllyel, az ideállal kapcsolatban elveszett… Ennek a professzor asszony szerint nagyon sok oka van. Egyik, az F. Várkonyi Zsuzsa előadásában felvázolt személyiség fejlődési tényezők között keresendő. Másrészt az évek során a helyzet is megváltozott, amiben élünk: 1-2 évszázad alatt a gyerekek helyzete óriásit változott. Míg korábban a gyerekeket „kicsinyített felnőttként” kezelték, jó száz éve keletkezett az a gondolatkör, mely szerint a gyermekkor kiemelkedően fontos időszak a fejlődés szempontjából. Megalakultak a gyerekek speciális igényeihez alkalmazkodó intézmények, a kötelező oktatás, mely segítségével újabb képességek birtokába juthat a világ megismerésének érdekében. Az olvasás révén megnyílik a világ, a gyerek a közvetlen tapasztalatait meghaladó világba tud lépni. Persze ez a világ lépésről-lépésre, nagyon apránként nyitja meg kapuit hét-nyolc éves kortól kezdve. Eddig a korig a szülők meséi kapcsán részesül ezekben a történetekben. Ez egy fordított zoom, hiszen a mesék eltávolítanak „egyszer régen, nagyon-nagyon messze”. Ezzel szemben a média mindent testközelbe hoz, és nem csupán 7-8 éves kor fölött, hanem sokkal korábban. Ez a napjainkra jellemző óriási változás, mely mostanra megfosztja a gyerekeket attól a védettségtől, hogy idejekorán nyíljék meg előttük a teljes felnőtti világ, melynek nagyon sok csúnya arca is van. A gyerek magyarázat nélkül kapja azokat a benyomásokat, történeteket, felnőtt „meséket”, melyek azt sugallják a mesékkel ellentétben, hogy nem mindig győz az igazság, a történet végén nem feltétlenül győz a jó, viszont van a világban rengeteg zűrzavar és nem különíthető el ki a jó, ki a rossz és nem alakul ki a történet végére az a fajta rend, melyre a gyerekek mindenkinél jobban vágynak. Itt jelenik meg a gyerekek életében az ideálok jelentősége! Jó a világ? Van hová igyekeznem? Szeretnék felnőni? Ha erre a válasz nem, akkor valamit elrontottunk. Mindezért önmagában nem lehet H-1094 Budapest, Páva utca 32/A. Telefon: (+36-1) 263-7267, Fax: (+36-1) 263-7282, BM telefon: 50-725, BM fax: 50-742, E-mail: [email protected], [email protected]


0


csupán a médiát felelőssé tenni. A felnőttnek kell eldöntenie, hogy a médián keresztül, mit mutat meg a világból a gyerek számára. Nem lehet azt mondani minden média termék rossz! A televíziót például nem a minőség szerint nézzük, hanem az idősávok szerint. Este 8 óra, bekapcsoljuk a televíziót. 1998 óta kétévente a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat és a Nemzeti Hírközlő és Médiahatóság támogatásával készül egy országos reprezentatív felmérés 12-17 év közötti gyerekek részvételével, mely a korosztályt térképezi fel. Vizsgálja a médiahasználati szokásaikat, a szülők médiához való viszonyát, és példaképválasztásaikat. Az eredmény, igen érdekes. 1990-1998 között minden időknél nagyobb változás következett be a médiahasználat területében. A ’90-es évek elején, bár 90 %-ban rendelkeztek a háztartások TV készülékkel, még nem mindenki nézte a műsort színesben. Viszont mára a kérdés nem úgy hangzik van-e tévétek, hanem a kérdés inkább a készülékek számára vonatkozik, és arra, hogy a gyereknek is van-e saját tv-jük. Bár az internet ellátottság nem ilyen kedvező a háztartások tekintetében, viszont a vizsgált korosztály igen jól ellátott e tekintetben. Külön figyelmet érdemel a mobiltelefon, hogy kinek hány, és persze milyen van. Itt az említett korosztály magasabb színvonalat képvisel, mint pl. a szülők generációja. A használata pedig csekély mértékben szorítkozik a telefonálásra, hiszen náluk különösen igaz, hogy a médiafunkciók összeolvadtak. Ez okozza, hogy a tevékenységeket nem szétválasztva „képernyő időről” beszélünk. Ami nem nevezhető derűs eredménynek, az az, hogy a vizsgált korosztály jelentős részének saját könyvtára nem tartalmaz 50 db könyvet. Míg korábban attól féltünk, hogy a gyerekek túl sok időt töltenek a TV előtt, mára változott a helyzet. Pl. 2005-ben a TV-nézés 177 perc volt, míg az internetezés 52 perc. Igaz az elmúlt 7 évben a TV-nézés ideje 25 perccel csökkent, ám az internetezésé megháromszorozódott, vagyis a médiával töltött idő nem csökkent. Mivel ezek átfedő tevékenységek, nehéz meghatározni órában, de az bizonyos, hogy az iskolán kívüli idejének jelentős részét tölti egy gyerek a médiával (akár 5-6 óra/nap). Párhuzamos tevékenységről lévén szó, az otthoni tanulás közben ott van a Facebook-on, szól a telefonja stb. Míg az idősebb korosztály lineárisan dolgozza fel az információt, a fiatalok már inkább szimultán végzik ugyanezt. A készség és a technika a rendelkezésükre áll, de a biztonsághoz szükséges szabályrendszert nem birtokolják. A felnőttek 50-60 %-a véli úgy, hogy a média egyértelműen káros a gyerekek számára, 40 % pedig a sok káros tartalommal magyarázza ezt, ill. azt állítják, túl sok időt töltenek vele, ill. nem tudják kiválasztani a megfelelő tartalmat. Ha ezt könyvre fordítanánk, így hangozna? „Túl sok a rossz könyv?” „Túl sokat olvas?” „Nem tud könyvet választani?” Ez valószínűtlennek tűnik.



0


Viszont ha a gyerekeket kérdezzük, milyen gyakran beszélik meg szülőkkel a látottakat, a válaszok legtöbbje a soha, és a nagyon ritkán. Ha a szülők kapják ugyanezt a kérdést, a válasz: nagyon gyakran, hiszen tudom mit csinál, mire használja a számítógépet. A napjainkban a gyerekek elé táruló felnőttvilág magyarázat nélkül marad, hiányzik a mediáció, a közvetítés, ami nélkül a gyerek azt saját értelmi képességei szerint dolgozza fel, holott a gyerek gyakorta nem ismeri fel a motivációt, a szándékot, az eredményt. A média többnyire csupán a cselekvést mutatja be, a szándékot nem. Az ember évezredek óta a vizuális tapasztalathoz alkalmazkodik, ami mostanra becsap minket, főleg a gyerekeket, hiszen olyan mintha … És az ideálok… A felmérések szerint a szülőt, mint ideált szép számmal nevezik meg a gyerekek, ami igen örvendetes, ám ami elkeserítő, a tanárokat csupán 1-2 % jelölte példaképének. A média vetélkedik a szülőkkel, és jelentős számban vannak, akik nem jelöltek meg ideált, bár ez a serdülőkor sajátosságaként is értékelhető. Mindenesetre a média-ideálok jelentős szerepet töltenek be, főleg külső tulajdonságaik alapján. Szépek, gazdagok, sokan szeretik… A média használathoz is odafigyelő és értő felnőtt szülőre van szükség, hiszen még egy korosztályon belül sem egyformák a gyerekek, sem képességeiket, sem mentális ill. érzelmi fejlettségüket tekintve. Tudnia kell a szülőnek, hogy a média akkor árthat, ha a gyerekhez meg nem értett tartalmak jutnak el. Tari Annamária klinikai pszichológus, pszichoterapeuta, szűkebb szakterülete a pszichoanalízis. Publikációi sok szülő, fiatal és kevésbé fiatal számára nyújtanak segítséget eligazodni a mára pokolian felgyorsult információs világban. Tari Annamária hivatásos pártfogóként kezdte pályáját, így a gyakorlatban is testközelbe került a fiatalokat érintő devianciákkal. Ezúttal azonban inkább az online világ okozta változásokat elemezte a konferencia résztvevői számára. Hangsúlyozta, hogy előadása nem az internet ellen, sokkal inkább mellette szól, de nagyon sok dolog van, amire oda kell figyelni. A tapasztalatai szerint a legtöbb szülőre a tudattalan hárítás a jellemző, úgy érzik, hogy velük ez nem történhet meg, az ő gyermekük csak fegyelmezetten ül otthon és gépezik. További kérdéseket vet fel, hogy az internet hogyan applikálódik az életünkbe, illetve milyen karakterváltozásokat okoz majd hosszútávon. A 4050 közötti korosztály az online világ tekintetében az X generációnak számít, míg az 1982 után születettek az Y, az 1995 utáni fiatalok pedig már a Z generáció. Ma általában egy kamasznak X generációs szülei vannak, akik teljesen más környezetben szocializálódtak, más értékrendek szerint olyan keretfeltételek szerint, melyek a Z generáció számára már teljesen megváltoztak. Számukra már rendelkezésre állnak mobil online eszközök, melyeket az élet minden percében hyper-ügyesen tudnak használni, melyhez egy sajátos szókészlet is tartozik, mely a szülők H-1094 Budapest, Páva utca 32/A. Telefon: (+36-1) 263-7267, Fax: (+36-1) 263-7282, BM telefon: 50-725, BM fax: 50-742, E-mail: [email protected], [email protected]


0


számára már – már érthetetlen. Az a szülői hozzáállás, hogy őket a social média nem érdekli, nagyon veszélyes szülői magatartás, ahogyan az is, hogy a gyereket el lehet távolítani a social médiától. Mióta az információtechnológia elhozta a 7/24-et számunkra, vagyis a hét minden napján 24 órában elérhetőek vagyunk, kicsit védtelenekké váltunk, hiszen kevesen merik megtenni, hogy akár hétvégére is kikapcsoljuk a telefonunkat. Ez a gyerekekre is jellemzővé vált, hiszen a web fokozott transzparenciája ezt nem teszi lehetővé, nem maradhat ki az eseményekből büntetlenül. Ennek következtében pörgősebbek, türelmetlenek, irritáltak, mert az online létezésükben mérhetetlen információ mennyiség jelenik meg, melynek feldolgozására érzelmi fejlettségük viszont még nem alkalmas, biológiai életkoruknál fogva nem tudják kontroll alatt tartani, így ennek következménye lesz egy korai érés, egy koraérett generáció. Pl. egy 16 éves kamasz bármikor tud úgy viselkedni, hogy 20-25 évesnek tűnhet az online térben, viszont egy lelkileg megrázó helyzetben 6 éves szintre regrediálódik vissza. Ha egy gyerek megreked, kamaszkorban a veszélykereső magatartás sok kockázatot rejthet. A kaposvári egyetem felmérése szerint a vizsgált gyerekek jelentős részénél a szüleiket feszítő egzisztenciális szorongás okozta folyamatosan emelkedő irritáltság az, ami megfosztja őket attól, hogy kellő figyelmet fordítsanak a gyerekeikre. Ez pedig nem csupán az adott megyére érvényes, hanem országos jelenségként kezelhető. A kutatás más részeiből kiderült, hogy az érzelmek felismerésére, kezelésére sem sikerül a gyerekeket megtanítani, biztosítani azt a nyugalmat, amitől a gyerekeknek, jól működő, jó kötödésekkel jellemezhető személyisége lesz. Az indulatok generálásában egyik tényező például az a tekintély-pozícióváltozás, mely azt eredményezte, hogy mára nem az idősebb adja át a tudását a fiatalabbnak, hanem fordítva. A tekintély pozíció elvesztése komoly frusztrációt okozhat az élet minden területén, így a munkahelyen és a családban egyaránt. Az X generációs szülők gyakran elfelejtik azt, hogy az ő első nagy megmérettetésükre 18 éves korban került sor, míg gyermeküktől ezt 12-13 éves korban várják el. A „Neked csak tanulnod kell!” az egyik magyarázata az internet előtt töltött idő emelkedésének, hisz a gyerek az online világba menekül. Az internet azonnali szükséglet kielégítés, „instant” világot ad, a gyorsaság addiktív hatása pedig kielégítetlen állapotot teremt. Ráadásul a nagy sebességgel érkező információ olyan tartalmakat is hordoz, mely a gyerek számára feldolgozhatatlan, sőt, akár traumatikus is lehet. Elérhetjük azt a helyzetet, amikor a gyerekeknek felnőtt problémáik vannak. Az online tér annyira valóságosnak tűnik, hogy azt nagyon nehezen tudja a gyerek offline módon megélni. Még a felnőttek is a vágyfantázia csapdájába esnek, az online erős bevonzó hatására elhisznek olyan dolgokat, melyek online láthatóak, de nincs közük a valósághoz. Mára a kamaszoknak van egy offline és egy online értékrendje, melyben komoly kollektív nyomás jelenhet meg, mely egyes gyerekeknél teljes magányhoz, kirekesztéshez vezethet. Ez H-1094 Budapest, Páva utca 32/A. Telefon: (+36-1) 263-7267, Fax: (+36-1) 263-7282, BM telefon: 50-725, BM fax: 50-742, E-mail: [email protected], [email protected]


0


a csoportnorma, ha kontroll nélkül működik, akkor gyakorta a láttatás szükségességét váltja ki: a gyereknek muszáj magát oly módon megmutatnia, ahogyan egyébként nem akarná pl.: meztelenül vagy extrém helyzetben. Bármennyire ijesztő ez egy szülő számára, azok nevezhetőek szerencsésnek, akik erre legalább többnyire véletlenül rájönnek. Agresszív világban nő az agresszió, ezt mindenki tudja, mivel az interneten nagyon könnyen gerjednek indulatok, érzelmek, és könnyen mennek el az agresszió irányába. Nem a rendszerrel van a probléma, hanem azzal, ha a szülők nem érzik azt, hogy erre nagyon oda kell figyelni, hisz a gyerekeknek az internet egy olyan „secondlife” élete, mely kellő figyelem nélkül teljességgel rejtve marad a család elől. Egy kísérlet szerint minden social média felület nárcisztikus felület. A 13 év alatt regisztráló gyerekek egy nárcisztikus világba kerülnek, ami azt eredményezi, hogy az ő agressziójuk is megemelkedik. Minden gyereket megvédhetne egy jó érzelmi intelligencia fejlődés, hogy értse és kezelje a társas agressziót, hogy egy jó érzelmi kontextus alakuljon ki a csoportjában. Sajnos a szülők mintha még mindig nem értenék, hogy ez egy átmeneti időszak, hogy meg kell tanulni megvédeni a gyerekeket: a szülő nem teheti meg, hogy hátat fordítson a online világnak. Meg kell ismernie az online világot, hiszen a következmények az offline világban jelentkeznek! Dr. Almási Kitti klinikai pszichológus kezdetben főként drog-problémákkal jelentkezőkkel foglalkozott, majd inkább a szexuális bántalmazást, zaklatást elszenvedett nők és férfiak terápiája felé fordult az érdeklődése, mellyel kapcsolatos könyvei is igen népszerűek. A konferencia alkalmával, Dr. Almási Kitti a gyermekkori hatások felnőttkori megnyilvánulásait elemezte. Napjainkban, ha családi agresszió kerül szóba, többnyire mindenkinek a férfi, az apa jut eszébe, pedig praxisának tapasztalatai szerint sok esetben éppen az anyához köthetőek a romboló hatások, mondta Dr. Almási Kitti. Az apa a normaadó személyiség a családban, ami a gyerek számára korlátokat szab, az ezzel összefüggő büntetést időnként az emberek az agresszióval kapcsolják össze. Ha az agresszió valóban megjelenik az apa részéről az rendkívül káros, ám az anyai agresszió ennél is súlyosabb károkat okozhat. Manapság az emancipáció következményeiként is szerepcserék következnek be, az apa lesz az elfogadóbb szülő, míg az anya pedig kevesebb időt fordít a gyerekre, keményebb, ill. elutasítóbb vele szemben. A válások kapcsán is megfigyelhető, hogy gyakorta az apa jelenti az érzelmi bázist. Ez még valamelyest jobb lehet a gyermek számára, mintha az apa marad szabályteremtő szerepénél, míg az anya merev és elutasító, a gyereknek ezáltal külső érzelmi kapaszkodókat kell keresnie. A túl szigorú körülmények között nevelkedő gyerekekben fellelhető a szorongás, míg a következetlen – pl.: alkohol fogyasztó szülők esetében – állandó szorongással él a gyerek, H-1094 Budapest, Páva utca 32/A. Telefon: (+36-1) 263-7267, Fax: (+36-1) 263-7282, BM telefon: 50-725, BM fax: 50-742, E-mail: [email protected], [email protected]


0


hiszen soha nem tudja kiszámítani a várható reakciókat, melyek hasonló helyzetekben is eltérőek lehetnek az elfogyasztott alkohol mennyiségtől függően. Ezek a gyerekek elvesztik azt a kapaszkodót, mely az egészséges lelki fejlődésükhöz elengedhetetlen. A másik „rizikófaktor” lehet, amikor a szülők elkezdenek „külön csapatban” játszani. Ilyenkor a gyerekeknek – válás nélkül is – dönteniük kell, kihez tartoznak, kinek az oldalára állnak, hiszen ezt általában mindkét szülő elvárja tőlük. A gyerek stabilitását pedig éppen az adja, ha az egyik szülő hagyja szeretni, tisztelni a másik szülőt. „Nem tisztelhetjük magunkat anélkül, ha nem tiszteljük a gyökereinket!” Az egyik szocializációs tényező a modellkövetés, ahol a szakemberek már komoly jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy e szempontból kit választ a gyerek, ha azt látja, hogy az agresszív, a nyomulós élvezi az előnyöket. A felnőttek – szülők – gyakorta nem ismerik korábbi, az ő szüleikkel kapcsolatban felmerülő problémákat. Ha a gyerek látja az agresszív minták követésének előnyeit, akkor elkezdheti azokat követni, és beépíteni saját személyiségébe. Létrejöhet az agresszorral való azonosulás, hiszen ő is jobban szeretne a győztes oldalán állni. Az ilyen családokból érkező szülők gyakorta hangoztatják, hogy ők soha nem viselkednének úgy, mint vele tették, ám erős indulati helyzetben mégis könnyen követik a korábbi példát. Ilyen indulati helyzet pl.: a hiszti, amikor a gyerek általában – bár ellenségesnek látszik – éppen az odafigyelésre, szeretetre vágyik. Ilyenkor a gyerek tehetetlenségére a szülő gyakorta tehetetlenséggel válaszol. Az agresszió – optimális mértékben – természetes emberi szükséglet. Az érzelmi elfojtás, vagy érzelmi robbanás hasonlóan káros hatásokat fejt ki. A szülők feladata az indulatok megfelelő mederben tartásának megtanítása pl.: a vitaképesség vagy az empátia kifejlesztése. Azok a gyerekek, akik jelzéseire a szülők rendszeresen torzul – pl. agresszíven – reagáltak, felnőttként nem lesznek képes partneri, harmonikus párkapcsolatban élni, hiszen mindig attól fognak tartani., hogy bármikor megtörténhet, hogy ellene fordulhat a társa, soha nem fognak egységet alkotni, harcban állnak. Az agresszor apa a megfigyelések szerint általában a gyereket nem bántja fizikálisan, azonban az ilyen ”áldozati anya” mellett felnövő kislányokból sokkal gyakrabban – mintegy nyolcszor nagyobb eséllyel – lesznek hasonlóképpen áldozatok. Ezek a lányok nem mernek „belekezdeni” egy-egy kapcsolatba teljes odaadással, örökké gyanakvóak maradnak a párjukkal szemben. A fiúgyermek vagy azonosul, vagy ellen-azonosul az agresszív apamintával. Ilyenkor előfordul, hogy szembefordul az apával, és egyetlen támaszként kitart az anya mellett. Ez tarthat akár egy életen át is, amikor férfikorban sem alakit ki tartós párkapcsolatot, mert védelmezőként az anyával marad.



0


Amennyiben az anya a bántalmazó, s nem működik részéről az anyai szerep, vagyis a feltétlen elfogadás, akkor még szerepütközés is történik, ez pedig a gyerek felnőtt korára, párkapcsolatára is jelentős hatással lehet. Lentulay Edina fejlesztőpedagógus, meseterapeuta a Lelki Egészségért Alapítvány munkatársa azokról a lehetőségekről beszélt elsősorban, melyek a mesén keresztül segítenek az önismeret fejlesztésében, személyiségfejlesztésben, konfliktusmegoldások során. Az általa kiemelt, mai mesei irányzatok között szerepel Pap Gábor asztrológiai megközelítése, mely által a csillagképeket a mese szövegére vetíti egy varázslatos világot teremtve. A meseterápia egyik kiemelkedő hazai alakja Boldizsár Ildikó, aki a metamorfózis meseterápiás módszer megalkotója, melyet sikeresen alkalmaz is. Kádár Annamária pszichológiai oldalról közelíti meg a témát, ahogyan Antalfi Márta is, aki jungiánus analitikus, és a kincskereső meseterápiás módszerrel dolgozik. Persze számos más vonal is működik, ám a végén minden út az emberhez, a mesékhez, hozzánk vezet, módszertől függetlenül. A mesékben rejlő lehetőségeket egyrészt a gazdag szimbolikus világ jelenti, másrészt a bennük fellelhető megannyi mély, évszázados emberi tapasztalat és bölcsesség, melyek bármely életszakaszban segítségül hívhatóak. Így például a szülőkről történő leválás, élethalál, félelem, harag, agresszió. A mesék hidat képeznek a tudatos és tudattalan világ között. A mesék alakjaiban formát öltenek azok a dolgok, melyeket nem tudunk megfogalmazni, de a mesei szimbólumok lehetővé teszik, ennek kifejezését. A mítoszok hasonlóan keresték az élet dolgaira vonatkozó válaszokat. Az említett kincskereső meseterápiás módszer tekintetében két fogalom elengedhetetlen: az archetípus és a szimbólum. Előbbi úgy határozható meg, ha az irodalmi megközelítést tekintjük úgy, hogy az eredeti alkotás. Minden egyéb változat erre az egy eredetire épül. Pszichológiai szempontok szerint az őseredet belénk van kódolva, így születünk, azonban mindenkiben másként ölt formát. Ennek a kimondhatatlannak a megragadását segítik a szimbólumok. „A szimbólum egy ismeretlen dolog, a lehető legjobb megfogalmazása.” /Verena Kast/ A példák szerint pl. az apának több archetípusa van, lehet elnyomó, segítő, megtartó, iránymutató stb. vagy pl. a király, aki lehet jó és rossz. A mai meseirodalom egyik ismert alakja pl. Dumbledore professzor a Harry Potterből, aki egy pozitív apafigura, olyan, aki nem mondja meg a megoldásokat, viszont rávezeti arra a gyereket. A félelmi alak pedig többnyire kígyó, farkas, a haragunk boszorka, mostoha, ördög, az agresszió óriás, zsivány, gonosz törpe, a düh a sárkány, vihar, a jóság aranyalmafa, Holle anyó és így tovább. Ezek lényege, hogy érzéseink testet ölthetnek, így ezekkel könnyebb dolgozni, mint magával az érzéssel.



0


A hazánkban oly népszerű meseterápiás módszer iránt a felnőttek is érdeklődnek. Lényege önmaguk megtalálása, és az azt követő fejlesztés, mely egy folyamat annak érdekében, hogy tudjuk felismerni a problémákat, és azokat azonosítva önerőből megoldani. A munka során megismerjük azokat a tulajdonságainkat, melyekről nem tudunk, vagy nem nevesítünk. A cél ezek feltárása ill. elfogadása. Egy gyerek pl. nem tudja konkrétan megfogalmazni a problémáit, mi okozza a rossz érzéseit, viszont ezeket az érzéseket, egy-egy mesehősre vetítve, azok elpusztíthatatlanná, megszelídíthetőkké válnak. A meseterápiás üléseken ellazult, álom közeli állapotban – amikor a tudat kevésbé uralt – történik a képalkotás. Ezt nem szabad beszédnek megelőznie, hisz akkor felülíródnak a gondolatok. Az alkotásokat mindenki másként látja, és más alternatívái vannak a megoldásra. Ez segíti a képalkotót a megoldás megtalálásában. Antalfi Márta szerint az egyes korosztályok más-más mesékkel kísérhetőek végig. A felfedezés korában pl. a Piroska és a farkas szimbolizálja az ezzel járó veszélyeket. Kisiskolás korban szétválnak a nemek jellemzői, okos lányokról és Erős Jánosokról szólnak hozzájuk a mesék. A nemi identitásukra koncentráló kamaszok munkájához a hosszasan alvó királylány, Hófehérke tetszhalott állapota támogatja a folyamatot. Ifjúkorban az igazság keresése kerül előtérbe, ahová pl. A király új ruhája vagy éppen a Kacorkirály mesék illeszthetőek. Felnőtt korban a párkeresés kerül előtérbe, majd időskorban a bölcsesség és a lemondani tudás jelenik meg. A kliensektől szerzett tapasztalat szerint egyre inkább kihalóban van a mesélés rituáléja. Sokan próbálják ezt pótolni rövid, ún. 2 perces történeteket tartalmazó mesekönyvekkel. Ez nem alkalmas az érzelmi ráhangolódásra a gyerek-szülő közötti bensőséges kapcsolat erősítésére. Már a méhen belül is kapcsolatteremtő funkciója van a meséknek, ami a csecsemőkorra is jellemző. A kisgyerekek számára mintával is szolgál, ha a szülő rendszeresen felüt egy könyvet. 2-3 éves korban az állattörténetek dominálnak, még 4-5 évesen kezdi megkülönböztetni a mesét és valóságot, ki tud lépni a mese végeztével. Ez a tündérmesék kora. 10-11 éves korra, ha kellően megalapoztuk a mesék által, szépen el tudja mondani mi történt vele, mit szeretne. A mesék számos területet fejlesztenek, így a figyelmet, empátiás készséget, a belső képalkotást, kreativitást, problémamegoldást, beszédkészséget, szókincset, a matematikai készséget, érzelmi intelligenciát. Egy berber hagyomány szerint minden ember egy szívébe zárt mesével születik, és ha ezt a mesét megtalálja, az megszépítheti, megkönnyítheti az életét. Lentulay Edina ennek megfelelően ezzel a kívánsággal búcsúzott a konferencia résztvevőitől: „Mindenki találja meg a saját meséjét”



0


Dr. Baktay Zelka és Baktay Miklós – a szakpszichológus-terapeuta házaspár – munkája során tapasztalta, hogy a család alapja a párkapcsolat. Bevallásuk szerint tudásuk legfontosabb része a működő házasságok, bevált párkapcsolat gazdagító módszerek modellezéséből származik. Mindezeket magánpraxisukban hasznosítják. Ezúttal a bántalmazási spirál kialakulásának természetéről beszélgetettek a közönséggel. A pszichológus házaspár előadása azért is számított különlegességnek, mert egy olyan közegben dolgoznak, mely jellemzően ritkábban kerül a rendőrség, vagy a gyermekvédők látókörébe. Holott problémáik, és azok eredete sok pontban mutat egyezést, csak talán ezekben az elit körökben ritkábban zajlanak a történések a nyilvánosság előtt. Baktay Miklós elmondta, hogy a bántalmazó, az ártó fél, szándékai esetenként is a jó irányba indulnak, ám a választott módszer sokat árt a család életében. A bántalmazás egy olyan kör, melybe belesodródnak emberek, ám kikerülni nehéz, meg kell találni azokat a pontokat, ahol lehetőség van a kilépésre. A bántalmazási spirálba nem csak a szociálisan hátrányos helyzetű, vagy alacsonyabban kvalifikált emberek keveredhetnek bele, hanem akár a „csúcsértelmiségiek”, vagy a gazdasági élet csúcsszereplői is, akikről senki nem gondolná, hogy durvák, vagy gonoszok volnának. A házaspár tapasztalatai azt mutatják, hogy a társadalomban betöltött helytől, az iskolázottságtól, anyagi javaktól teljesen független bizonyos folyamatok végbemenetele a különböző családokban. Ennek az lehet az oka, hogy azok a minták melyek mentén ezek zajlanak, sokkal korábban jöttek létre, mint a jelenleg fennálló társadalmi különbségek. Az alapkülönbség nem a felsorolt tényezőkben rejlik, hanem az eltérő férfi, női problémakezelésben. A férfiak alapvetően felmérik az erőviszonyokat, majd annak mentén határozottan, többnyire erőteljesen „lerendezik” azt. Amennyiben tettlegességre kerül sor a földre került fél a vesztes, és a dolog elintézett, további bántalmazásra nem kerül sor. Tehát, egy igen egyszerű és világos szabályrendszer keretében zajlik a konfliktus megoldás. Az agresszió többnyire nem tartalmaz erőszakot, ha mégis, akkor az rendszerint gyors lefolyású és egyértelmű, világos eredménnyel jár. Az agresszió és az erőszak nem jelenti ugyanazt. Az evolúciós elmélet szerint egyes evolúciós múltunkból jövő minták akár 2 millió évvel ez előttről munkálnak bennünk. Vajon mik ezek a viselkedési minták? Az állatvilágra is jellemző viselkedés, pl. az agresszió és az erőszak. H-1094 Budapest, Páva utca 32/A. Telefon: (+36-1) 263-7267, Fax: (+36-1) 263-7282, BM telefon: 50-725, BM fax: 50-742, E-mail: [email protected], [email protected]


0


Azok a fajok melyeknek támadásra alkalmas testrészeik vannak, azok fajtársaikra is veszélyesek lehetnek. Ez jelenti a különbséget, hiszen meg vannak azok a „kulcsingerek” melyek beindíthatják, és le is állíthatják az agresszív viselkedést, ezért is beszélünk ritualizált agresszióról. Az emberi fajban a férfiak esetében ez hasonlóan működik a ragadozókhoz. A szelíd fajok esetében – fegyverként használható testrészek nélkül – pl. a galamb – nincs agressziócsillapítás, hanem az agresszió folyamatossá válik. Az „agressziócsillapító” testtartás lényege a sérülékeny testtájak feltárása, felkínálása, a testmagasságot kicsinyítő gesztusok. A testtartásnak ilyenkor azt kell mutatnia: tudom, hogy a másik az erősebb, elfogadom őt, ő van feljebb a ranglétrán. A viselkedési forma, az ún. kultúrkód, tanulható is, hiszen ezt a jelentést hordozza az üres tenyér, az oldalra hajtott fej, a szemkontaktus kerülése. A férfiak gyakran működnek a ragadozók mintájára, még a nők éppen a „szelíd vonalat” képviselik. Így a nők között vannak többségben azok, akikben kevésbé van meg az agressziókezelés eszköztára, ezért amint érzékelik az agressziót, nem tudják azt leállítani. Ahogyan a galamb pl. nem venné észre az oroszlán megadó pózát, a nők nem minden esetben veszik észre a férfiak arra vonatkozó gesztusait, amikor azt próbálja kommunikálni, hogy most már elég. Számtalan páciensekkel kapcsolatos eset példázza azt a szituációt, amikor a nő nem veszi észre azokat a jelzéseket, melyek lehetőséget adnának ahhoz, hogy egy konfliktus lezárásra kerüljön, így a férfi számára provokatív kommunikációt folytat. Ha ezek a verbális és viselkedési gátak hosszabb távon nem működnek, eszkalálódik a szituáció, mely rendszerint valóban erőszakos cselekménnyel zárul. Az evolúciós vonalat tekintve nincs olyan példa az állatvilágban, ahol ellenkező nemek egymással küzdenének, így az erre vonatkozó megoldási minták sem alakultak ki az évezredek folyamán. A jegyzőkönyvek és többnyire a média is a jéghegy csúcsáról számolnak be, vagyis, hogy a férfi megütötte a gyenge nőt, netán a gyereket. Persze, hogy hogyan alakult ki a bántalmazási spirál, ami ide vezetett, mitől indultak be azok az agressziós mechanizmusok melyek a tettlegességig fajuló veszekedést eredményezték, az nem kerül feltárásra. Nem derül ki, vajon mik voltak azok a pontok, melyek azt eredményezték, hogy a mellékveséből olyan mennyiségű adrenalin szabaduljon fel, és áramoljon a vérkeringésbe, mely a küzdelemre, vagy éppen a menekülésre ösztönzi a szervezetet. Ha fiziológiásan vizsgáljuk, zárt körülmények között – a lakásban – érkezik egy adrenalin „löket”, a vérnyomás megemelkedik, a pulzusszám megszaporodik, a vércukor emelkedik, így egy ugrásra kész állapot jön létre, amit igyekszünk elfojtani. Az adrenalin szint kritikus emelkedése előtt, még megfelelő kommunikációval a helyzet menthető, ha bekövetkezett, akkor viszont tudnunk kell, hogy 20 percre van szükség a normál állapot visszaállításához. Tehát ha ennek letelte előtt érkezik egy újabb „adrenalin emelő” inger, akkor minden kezdődik elölről. Ebből alakul ki például a menedzser betegség. H-1094 Budapest, Páva utca 32/A. Telefon: (+36-1) 263-7267, Fax: (+36-1) 263-7282, BM telefon: 50-725, BM fax: 50-742, E-mail: [email protected], [email protected]


0


Baktay Miklós hozzátette, hogy ennél is veszélyesebb az adrenalin-tesztoszteron együttes emelkedett állapota, vagyis egy szexuálisan kielégítetlen férfi provokálása. Könnyen előfordulhat, hogy a bántalmazási spirál úgy jön létre, mint egy körhinta, melyen ki többet, ki kevesebbet, de mindkét fél lendít valamennyit. Ha valóban ki akarnak ebből a felek szállni, akkor a folyamat kezdetén el kell jutniuk oda, hogy kimondják, elismerjék és felismerjék saját felelősségüket. Ezek az ismérvek a felnőttek viselkedési formáira vonatkoznak, a gyerek–gyerek bántalmazásnak más ismérvei vannak. Hogy a szexuális kultúra sem maradt ki az elmúlt évtizedek változásaiból, azt mindenki tudja. Azt sem állíthatjuk, hogy a felsőoktatásban tanuló lányok között ne akadt volna korábban olyan, aki prostitúciós tevékenységgel egészítette volna ki az ösztöndíját. Manapság is előfordul ilyesmi, de hogy milyen formában, hogyan működik, arról azokat a szintén fiatal szerzőket kérdeztük, akiknek ezzel kapcsolatos riportkönyvük nemrégiben jelent meg. A cél ezúttal csupán a jelenség megismerése volt… Szabó Anna Eszter a Színház és Filmművészeti Egyetem televíziós műsor készítő szakán végzett, Nagy Szilvia pedig újságíróként dolgozik. Anna kollégiumi szobatársa kért tőle segítséget – lévén szülei orvosok – egy fertőzés kapcsán, mellyel összefüggésben mesélni kezdett arról az életformáról, melyet a tanulás mellett folytat. Hogy miért beszéltek a hozzá hasonló lányok az általuk végzett tevékenységről nyíltan és kendőzetlenül? Erről az írók úgy vélekedtek, hogy talán jól esett valakivel megosztani, beszélni róla a mindennapi titkolózás mellett. A beszélgetés során kevés témát kezeltek tabuként, ezek közé tartoztak a szexuális aktusok egyes formái. Az írok szerint a jelenség nagyságrendje nehezen mérhető, hiszen meg kellene határozni, hogy hol kezdődik esetükben a prostitúció, ill. mivel egyetlen érdekvédelmi szervezethez sem tartoznak, róluk regisztráció sem áll rendelkezésre. A tevékenységük elkezdésének nem minden esetben a rossz anyagi helyzetük az oka. Sokan nyilatkozták azt, hogy az életminőségüket próbálják javítani, ilyen jól fizető diákmunkát viszont egyetlen diákszövetkezet sem kínált. Elhangzott olyan flegmának tűnő válasz is, hogy ha eddig is fűvel-fával létesített szexuális kapcsolatot, pláne megteszi, ha fizetnek is érte. Az írók számára is döbbenetes volt, hogy a megélhetés biztosítása csupán elenyésző számban jelent meg. A szakok tekintetében elég széles a paletta, hiszen válaszoltak a kérdésekre pszichológus, óvodapedagógus, vagy akár jogászhallgatók is. A tapasztalatok szerint a H-1094 Budapest, Páva utca 32/A. Telefon: (+36-1) 263-7267, Fax: (+36-1) 263-7282, BM telefon: 50-725, BM fax: 50-742, E-mail: [email protected], [email protected]


0


„tanulós” szakokról elvétve vesznek részt a tevékenységben lányok, ilyenek pl. az orvostanhallgatók. A lányok jellemzően nem tömörülnek csoportokba, inkább „magánvállalkozóként” dolgoznak. A lányok jövőképe egy izgalmas kérdés. Sokan nyilatkoztak arról, hogy az iskola elvégzése után akár még a választott szakmában is dolgoznának, de a tevékenységet szeretnék folytatni. Teszik ezt annak ellenére, hogy bizonyos pillanatokban tisztán látják, hogy valami ezzel kapcsolatban még sincsen jól. Vannak olyan lányok, akik a család tudomására is hozzák, mivel foglalkoznak, és esetenként olyan is előfordult, hogy az édesanya támogatta, sőt élvezte a „munkából” származó jövedelem előnyeit. A privát kapcsolatok tekintetében is színes a kép, hiszen van olyan lány, akinek a partnere, férje is tud a dologról, és nem ellenzi, sőt támogatja. A vendégkör jó egzisztenciával rendelkező 30-50 közötti férfiakból áll, akik meg tudják fizetni a 20-30 ezer forintot alkalmanként. Működik a törzsvendég rendszer, új vendégek fogadása problémás. Kiválasztásuknál a lányok egy érdekes módszert használnak: megvizsgálják a helyesírásukat. A kapcsolatok alapfeltétele a diszkréció: mindkét fél, arra törekszik, hogy közöttük kölcsönös bizalom alakuljon ki, és együtt védjék a közös titkot a környezet elől. A lányok nem érzik magukat veszélyben, a válaszolók körében nem történt erőszak, nem fordult elő brutalitás. A pénz vonzása viszont komoly veszélyt jelent számukra, hiszen „nincs olyan, hogy „elég”. Ha jól keresnek, még jobban szeretnének, és így tovább, és így tovább… A családalapításra és gyermekvállalásra kevesen gondolnak, nem szeretnének még szembenézni azzal a pillanattal, amikor az ő gyermekének kell magyarázatot adni, netán a lányuk hasonló szituációba kerül…

A konferencia záró akkordjaként az auditórium rögtönzött színpadán az Esztergomi Zárt Leány Gyermekotthon két növendékének szívszorító énekszója csendült fel, amely mind hangulatában, mind mondandójában szorosan kapcsolódott a konferencia mottójához. H-1094 Budapest, Páva utca 32/A. Telefon: (+36-1) 263-7267, Fax: (+36-1) 263-7282, BM telefon: 50-725, BM fax: 50-742, E-mail: [email protected], [email protected]


0


A Budapesti Rendőr-főkapitányság telefonszámai: BRFK Központi szám: 061- 443-5000 BRFK BŰNMEGELŐZÉSI OSZTÁLY: 06 (1) 263-7267 [email protected] Rendőrség: 107 Központi segélyhívó: 112 BRFK SMS-vonal hallássérülteknek: 06 (20) 9000-107 Telefontanú (bűncselekmények): 06 (80) 555-111 ORFK központi zöld szám: 06 (80) 201-303 BRFK Vagyonvédelmi Osztály: 06 (80) 201-343 Kerületi kapitányságok, rendőrőrsök: I. kerületi Rendőrkapitányság II. kerületi Rendőrkapitányság III. kerületi Rendőrkapitányság Rendőrőrs Békásmegyer IV. kerületi Rendőrkapitányság Rendőrőrs Káposztásmegyer V. kerületi Rendőrkapitányság VI. kerületi Rendőrkapitányság VII. kerületi Rendőrkapitányság VIII. kerületi Rendőrkapitányság Rendőrőrs Keleti pályaudvar IX. kerületi Rendőrkapitányság X. kerületi Rendőrkapitányság XI. kerületi Rendőrkapitányság Rendőrőrs Őrmező XII. kerületi Rendőrkapitányság XIII. kerületi Rendőrkapitányság Rendőrőrs Újlipótváros XIV. kerületi Rendőrkapitányság Rendőrőrs Alsórákos XV. kerületi Rendőrkapitányság XVI. kerületi Rendőrkapitányság XVII. kerületi Rendőrkapitányság XVIII. kerületi Rendőrkapitányság XIX. kerületi Rendőrkapitányság XX-XXIII. kerületi Rendőrkapitányság Rendőrőrs Soroksár XXI. kerületi Rendőrkapitányság XXII. kerületi Rendőrkapitányság Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság

Tel.: 061-457-5600 Tel.: 061-346-1800 Tel.: 061-430-4700 Tel.: 061-243-2511 Tel.: 061-231-3410 Tel.: 061-231-3446 Tel.: 061-373-1000 Tel.: 061-461-8145 Tel.: 061-461-8100 Tel.: 061-477-3700 Tel.: 061-477-3726 Tel.: 061-455-4800 Tel.: 061-263-7200 Tel.: 061-381-4300 Tel.: 061-381-4331 Tel.: 061-457-5650 Tel.: 061-236-2800 Tel.: 061-236-2824 Tel.: 061-461-8150 Tel.: 061-461-8186 Tel.: 061-231-3450 Tel.: 061-407-8455 Tel.: 061-253-2300 Tel.: 061-292-9200 Tel.: 061-292-9250 Tel.: 061-421-1800 Tel.: 061-421-1842 Tel.: 061-427-4600 Tel.: 061-229-2652 Tel.: 061-203-9132


Elektronikus Lakossági Bűnmegelőzési Információs Rendszer E L B I R LAKOSSÁGI HÍRLEVÉL február BUDAPEST

Recommend Documents