Előbeszéd a 7. számhoz

A királyi központ lapja

3

Előbeszéd a 7. számhoz Engedje meg a Kedves Olvasó, hogy a bevezetőben megint ne a Pilisről írjak közvetlenül, ezt megteszik a lap szerzői a belső oldalakon, hanem még az elmúlt hónap egyiptomi útjával kapcsolatosan felmerülő gondolatokba bonyolódjak bele, bár úgyis bekanyarodunk a pilisi útra. „A piramisokat látni, és…” csavarhatnánk ki a itáliai szólást, de az „és” után más jut az ember eszébe, mint amit Nápoly kapcsán (valljuk be érthetetlenül) emlegettek. Az emberfia, ha életében először készül az ősi földre, főleg, ha már gyerekkora óta vágyik oda, megpróbálja elképzelni mit is fog érezni, tényleg hatalmába keríti a gigászok tövében az a sokak által emlegetett érzés? Tényleg jóleső borzongással vegyes áhítat járja majd át? Erre számítottam én is, de aztán jött az a „de”. Nem, nem a piramisok voltak a csalódás okozói. Ők valóban olyanok, sőt még olyanabbak, mint ahogy azt elképzelte az ember. Az áhítatból való kizökkenést, nem csak ott, hanem szinte mindenhol a szent helyeken, az ember okozta. Igen, a helyiek, akik szegénységükből fakadó kényszer miatt ellepik ezeket a csodákat és szinte levakarhatatlanul zaklatják az odaérkezőket, bármilyen céllal és gondolatisággal is jöjjenek azok. Még meg sem érinti az embert a hely szelleme, de máris kizökkenti a „ván dállár”, a „fájvpáundsz”, a „vánjuró” kíséretében orrunk alá tartott helyi leginkább semmit nem érő „szuvenír”. Legyen az a piramisok fennsíkja, legyen a templomok szent tere, vagy épp a királyi és királynői sírok völgyének területe, mindenhol ezzel találkozik az ember. De akkor sem jobb a helyezet, ha már bent vagyunk akár egy piramis belsőben, mert a felvigyázó folyamatosan jön, hogy mutatna valamit a falon baksisért, kizökkentve újfent az embert magasröptű gondolataiból. Lehet, azért kellene már az elején fizetni, hogy inkább hagyjon békén. Persze ez a turista sorsa, csak nézzen, ahol lehet fotózzon, ne akarjon elmélyülni és vegyen is valamit. Szegényeket is megérti az ember, igen nagy a szegénység, meg kell élniük bármiből, 1-2 nap alatt az ember rá is jön (jó esetben) arra, hogy milyen arckifejezést kell öltenie, hogy az első kérdés után leváljon róla a hívatlan árus. De azt kell, hogy mondjam még sem ez volt a legzavaróbb az egészben. Ami elgondolkodtatta ezek után az embert, az nem más, minthogy mekkora veszélyt jelent, ha egy nép nem érzi sajátjának a területén lévő ősi vagy kevésbé régi szakrális értékeket. Az Egyiptom földjén élő lakosság nem azonos az ókorival sem genetikusan, sem kulturálisan, éppen ezért az ott lévő ősi építményeket nem is tekinti saját örökségének, csak pusztán turistacsalogatónak, így nem is vigyáz rá megfelelően. Ezt jól szemléltette például a szakkarai területen lévő egyik masztabának a 25 méter mély ősi sírgödre, amelybe irdatlan mennyiségű szemetet borítottak. Régen sem volt jobb a helyzet, hiszen az ősi Kemet (Egyiptom) földjére benyomuló hódítók, telepesek bontották meg és le a szakrális kor emlékeit elsőként, az arab hódítás már csak megfejelte mindezt a VII. században. És ekkor persze, hogy eszébe jut az embernek a Pilis. A török megszállás, a Habsburg „felszabadítás” és betelepítések következtében nálunk ugyanez zajlott le. Kő kövön nem maradt, vagy vajmi kevés. Most megint egy olyan korszakba vagyunk, amikor

betelepülés is fenyeget minket, akiknek már ez a maradék sem jelent semmit, de ennél is nagyobb veszély a belső ellélektelenedés, amikor már a magyar embernek, az új generációnak nem jelent semmit az ősi érték, az életet, a kozmikus harmóniát megjelenítő ősapai örökség, mert felülírja a globalizált, uniformizált szürkeség. Egyiptom még látható monumentális kövei ezt a veszélyt is jelzik az újkor emberének, s nekünk is. Azzal a kevéskével, ami megmaradt, igyekezzünk megfelelően bánni, hogy unokáink is láthassák, megérthessék mi dolgunk is a világban! ARADI LAJOS főszerk.

AJÁNLOTT INTERNETES OLDALAK: www.kiralyikozpont.hu www.apilis.fw. hu www.orszagepito.hu www.albaregalis.hupont.hu www.osbuda.hu www.dobogommt.hu

Dobogókő

A királyi központ lapja (3. évfolyam 1. szám) Megjelenik negyedévenként az adott hónap utolsó napján Fõszerkesztõ: Aradi Lajos Kiadja: Két Hollós Könyvesbolt 1081 Bp. Kenyérmező u. 3/a. telefon: 06 (1) 299-0032 Felelõs kiadó: a kiadó vezetõje Elõfizetéssel kapcsolatos információk: 299-0032 A lap elõfizethetõ rózsaszínû postautalványon a Két Hollós Könyvesbolt címén (Bp. Kenyérmezõ u. 3/a, 1081).

Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Terjesztési Központ Postacím: 1900 Budapest Előfizethető az ország bármely postáján, a hírlapot kézbesítőknél,valamint megrendelhető e-mail: [email protected] telefonon: 06-80/444-444 világháló: http://kiralyikozpont.hu e-mail: [email protected] ISSN 2063-0816 (nyomtatott) A lapban megjelent cikkekért felelõsséget vállalunk!

4

Dobogókő Pilis Anno...

Pomáz–Florentia–Sicambria–Ősbuda Írta: Sashegyi Sándor Pomáz község a római korban érte el legnagyobb jelentőségét, akkor, amikor már közelében a Dunán nemcsak átkelő révhely, hanem épített híd is állott Ulcisia Castránál, a mai Szentendrénél. A kelet-nyugat kereskedelmében igen fontos szerephez jutott, az áruk kicserélési helyévé vált s egyben jelentősen megerősített hellyé is a barbár betörések ellen. A Duna hídja Ulcisia Sashegyi Sándor Castránál Trajánus császársága alatt épült K. u. 98 táján nem csupán a nyugat és a kelet kereskedelmének lebonyolítására, hanem a dáciai hadműveletek céljából is. Hadrianus uralkodása alatt ezen a fontos stratégiai vonalon a kereskedelem erősen kifejlődött s ekkor épült Szentendre és Pomáz között az ősi út, amely a Kőhegy aljában vonult. A korai középkorban a Kiev felé vezető kereskedelmi út vonult át rajta. A nyugalom és béke Pomáz földjén ezen időkben is csak fogalom lehetett. Az állandó barbár betörések a fejlődést nagyban hátráltatták és így jelentős városi nívóra nem is tudott emelkedni. A római császárok hiába erőlködtek, hogy a Duna túlsó felén táborozó barbár törzseket féken tartsák. Jordanes munkájában úgy emlékszik meg Sicambriáról, mint amely Kr. u. 253-ban teljesen elpusztult, tehát Gallienus császár idejéig állott fenn. Az ezen időkben lefolyt barbár pusztítások arra engednek következtetni, hogy Sicambria Aquincummal egyidőben pusztult el. A barbár törzseknek Pannóniából való kitisztítása után, Probus császár uralkodása alatt azonban már arról nyerünk értesítést, hogy csak a szomszédságában levő Aquincum épült fel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a régi Sicambria is nem épült volna fel. Tény, hogy a római uralom ideje alatt ezután már nem találkozunk a Sicambria elnevezéssel. A középkori századok folyamán azonban még szerepel a Sicambria név. Ez látszik igazolni, hogy Sicambria is újra épült, de már fejlődése lassúbb volt, mint a szomszédságában lévő Aquincumé. Lehetséges tehát, hogy Sicambria helyén új elnevezéssel új kolónia épült. Diocletianus és Galerius császársága alatt új fejlődési időszak következett be Pannónia ezen vidékén. Új kolóniák, telepek és villanegyedek épültek környékünk majdnem minden szép déli fekvésű helyén. Az új kolóniák új néven válnak ismertekké és valószínű, hogy a régi Sicambria helyén is hasonló új kolónia keletkezett. Itt merül föl az a régen vitás kérdés is, hogy hol állott Florentia? Salamon Ferenc és többek szerint a Dunapartján Szentendre környékén kereshető. [...]

A római uralom idején a Duna vize a mai Pomáz ó-holocén teraszai szintjében folyt le s így a keletnek nyúló városi teraszmaradványok között védhető zugok alakultak ki. Florentia – az adatok szerint – a dunai hajóhad állomáshelye volt és két erődből állott, Florentiából és Contra Florentiából. Florentiában székelt a dunai hajóhad prefektusa. Első esetben maga Galerius, császárrá választása előtt Kr. u. 300 körül. Házassága után sem hagyta el Pannónia ezen helyét, a családjával még császársága alatt is Florentiában lakott. [...] A hajóhadnak Aquincum közelében, helyesebben - Salamon Ferenc szerint – afölött kellett állomásoznia. Semmi szín alatt nem lehetett azonban a Duna azon részén, amely a barbár pusztításnak gát nélkül volt kitéve. Így pld. Szentendre, amely közvetlen a barbár területtel szemben feküdt, számításba sem jöhetett. A mai Pomáz, a római időkben szintén a Duna mentén, a barbár részektől már jóval távolabb, védetten, a mélyen nyugatnak törő Dunakanyarban, sokkal inkább számításba jöhetett. Florentia helymeghatározásánál már magát ezt a tényt is figyelembe kell vennünk, mert az itt lévő római kori romemlékeken kívül hajózásra vonatkozó leletanyagunk is van. Az elpusztult Sicambria helyén így alakult ki ezen a tájon az új kolónia, az új erődök láncolata és a dunai hajóhad székhelye. Galerius császár halála után azonban újból megkezdődtek a barbár támadások Pannónia ellen. A nyugalmat és rendet a következő római császárok sem tudták visszaállítani s csatát csata után vesztettek el. Germánok, gótok, hunok, avarok, szlávok és különböző fajú népek törtek Pannóniára s igyekeztek azt birtokukba venni. A rémes pusztítások alatt Florentia sem kerülte el sorsát s többet a történelem lapjain már nem is szerepel. 450-ben Attila fejedelem hun seregei özönlötték el Pannónia területét s azt birtokukba is vették. A római uralom utolsó éveitől kezdve Attila fejedelem hunjainak Pannóniába való özönléséig terjedő időben vidékünk az enyészet fészkévé vált. A római imperium alatt épült villák (Pomázon: Kartal-Tavan vidékén, Szentendrén: Püspökmajor-Izbég-Pismány vidékén) őrtornyok, castellumok, castrumok (Pomáz: Tavan-vidékén) valószínűleg mind elhagyottan hevertek. A néhány századdal azelőtt elpusztult Sicambria-név a hunok Pannóniában való térfoglalása után újra megjelenik a történelem eme színterén, tehát túlélte a római uralmat és talán minden pusztítás ellenére is az ősi lakosság egy részének továbbélésére enged bizonyítani. A középkori krónikák szerint Attila a Duna mellett, az ősi Sicambria romjai felett épített fényes palotában lakott. Sicambriát ez időkben Attila városának és Etzelburgnak is nevezték. Etzelburgban keresztény egyház is volt, amelyről a krónikák sűrűn tesznek említést. A leányfalusi hunkori leletanyagon szereplő díszítő elem, a kereszt is a fentieket látszik igazolni. Hosszú időn keresztül Aquincum területét vélték Sicambriának. Azonban ott hun korszakból származó leletanyagra nem igen akadtak s ha Sicambria Aquincum helyén lett volna, más bizonyí-

A királyi központ lapja tó leleteknek ezt már igazolniuk kellett volna. A mai Buda helyére is igyekeztek beilleszteni Sicambriát. A mai Buda azonban csak a tatárdúlás után a XIII. században kezd települni. Kézai krónikájában olvassuk, amelyet a XIII. században írt, hogy Sicambria Ősbudával, vagyis Ó-Budával azonos. Ez az Ősbuda azonban nézetünk szerint nem a mai Óbudára helyezendő, amit a következőkben látni is fogunk. A mai Óbuda Aquincum területével azonos. A kutatások, amelyek a késő római és hun kerámia-anyag alapján történtek, ahhoz az eredményhez vezettek, hogy kellett lennie a hun korszakban még egy nagyobb kolóniának is. Ez a leletanyag, ahogy Békásmegyertől északra haladunk, mindig sűrűbbé válik és egyre több késő római és hun kerámia leletre bukkanunk. Pomáz és annak közvetlen határában pedig oly meglepő mennyiségben fordulnak elő, már a föld felszínén is a késő római és hun leletek, hogy helymeghatározó bizonyságot szolgáltatnak. Részben ilyen alapon is kimutatható tehát Sicambria fekvésének helye, amit a nagy terjedelemben fekvő romemlékek is igazolni látszanak. Minden vizsgálatunk eddigi eredménye arra enged következtetni, hogy a mai Pomáz község területén és annak közvetlen környékén állott a hajdani Sicambria, majd Attila városa, Etzelburg. A következő századok történeti dokumentumai igazolják is ezen feltevéseinket. Attila halálával a hun birodalom is szétbomlott s nyomába az avarok 200 éves uralma lépett. Kr. u. 800-ban azonban már Nagy Károly császár frank légiói kezében volt Pannónia, egész a Duna vonaláig. Nagy Károly császár a hun-avar seregek feletti utolsó nagy csatája Pannóniában a Duna észak-keleti könyökében folyt le, ott, ahol Attila városa s egyben az avarok fővárosa Etzelburg állott. Nagy Károly seregei a hun-avar seregek által megszállt várakat, megerősített sáncokat és a pogány templomokat mind elpusztították s a győzelem helyére a Duna közelében, a nagy hegyek aljába, egy jelentéktelen dombon, keresztény templomot építettek. A krónikák szerint ezen templomot nevezték a későbbi századok folyamán Fehéregyháznak. A frank uralom sem volt soká életerős Pannóniában s Nagy Károly császár halála után az újabb keleti nép vándorlását feltartóztatni a Dunavonalnál már nem lehetett. Szvatopluk szláv seregei is betörtek Pannónia északi részén s pusztítva, rabolva nyomultak be az alig száz esztendős frank birodalom keleti részeibe. Kr. u. 900-ban azonban Árpád fejedelem honfoglaló seregei jelentek meg a Dunánál, Megyer (Káposztásmegyer-Budakalász) táján, hogy azon átkelve Pannóniát birtokukba vegyék. Sicambria és Aquincum ezen időkben már elpusztultak és csak a hatalmas romok hirdették hajdani dicső múltjukat. Privina szláv fejedelem népe húzta meg magát védelmet keresve, a megmaradt romok között. Az őslakosság e vidéken már mind elpusztult vagy beleolvadt az utána jövő népekbe és Árpád fejedelem valószínűleg már csak gyér pannonszláv népet talált e vidéken. Árpád vezér a Dunán átjöttekor a Noé hegyére állította először sátrát s onnan kísérte figyelemmel az átkelést és irányította a törzsek elhelyezését. A hegyekkel övezett síkot a Dunánál Árpád fejedelem azonnal megszállta, a hegyek átjáróit megerősítette és a hegyek aljában az elpusztított Attila városában, vagyis Sicambriában tartotta székhelyét, ahol a régi palotákat megújította. Ezen első szálláshelyet eddig helytelenül a mai Székesfehérvárra helyezték, ami sem Megyerhez, sem pedig a Dunához közel nem esik. A Noé-hegy pedig valójában ott van Pomáz felett és nem más, mint a mai Kőhegy. A környék népének ajakán még ma

5

is hallható az a legenda, hogy Noé ezen a hegyen kötött ki a vízözön után. Ez a legenda pedig a hegynek ősi nevétől ered csupán. Ha felmegyünk a Kőhegy tetejére, ott látjuk magunk előtt mind azt a területet, ahol Árpád fejedelem átkelve a Dunán, seregeivel első ízben telepedett le Pannónia földjén. Húsz napot töltött Árpád övéivel Attila városában és ekkor fiait, vitézeit és főbb embereit birtokokkal és várakkal ajándékozta meg – írja Anonymus. Rokonának, Korcán vezérnek, Attila városán kívül adott birtokot és ő ott várat építtetett. Korcántól származott a Kartal nemzetség, amelynek ősi, Árpád fejedelemtől nyert birtokai még a mai napig is fenntartották az Árpád-kori nemzetség nevét Pomázon. (Kartaldűlő, szlávosan Orlovác). A kelet-nyugati irányú kereskedelmi út, amint a Duna vonala megszűnt országhatár lenni, vesztett jelentőségéből és a szóban forgó helységek (Pomáz-Szentendre) fejlődésére is kihatással volt.

Kr. u. 907-ben a honfoglalás nagy munkája már befejezést nyert s a honszerző Árpád fejedelem is elköltözött az élők sorából. Tisztességgel temették őt el egy kis folyónak forrása felett – írja Anonymus –, amely kőmederben folyik alá Attila király városába, ahol a magyarok megtérése után egyház épült, melyet Fejérnek hívtak... Több középkori okmány szól amellett, hogy Fehéregyház Sicambria területén állott. A XVIII. században író Bél Mátyás szerint, Fehéregyház helye a Kalász és Pomáz közti romemlékek sorában kereshető. Pomáz és Kalász között tényleg több helyen is találkoztunk középkori romterülettel. Itt jegyezzük meg, hogy

6

Dobogókő

sokkal fontosabb jelentőségük van azonban ezeknek a rom emlékeknek, mint ahogy az első pillanatban látszik. Ásatásaim eredménye ugyanis azt bizonyítja, hogy Pomáz területén nem a kis Pomáz falut, hanem ősi Budát kell keresnünk. Ez az oka annak, hogy a tatárjárás utáni Ó-Budára vonatkozó okleveleink nagy része tulajdonképpen a mai Pomáz területére – ős-Budára – vonatkozik. Ezt a kérdést különben egy nagyobb munkánkkal is igazolni fogjuk. [...] III. Béla király a Szentföldre vonuló német Frigyes császárt Etzelburgban, vagyis Ősbudán vendégül fogadta, ahol vadászattal töltötték az időt. Ebből láthatjuk, hogy a mai Pomáz helyén álló ősi fejedelmi szálláshely királyainknak még a XII. században is hajlékul, királyi palotául szolgált. [...] A tatárdúlás után ős-Buda már nem nyújtott megfelelő védelmet és ezért IV. Béla király ős-Budától és Óbudától délre a mai budai várhegyen kezdette meg új város építését. Az ősi szállásbirtok felett legnagyobbrészt az óbudai káptalan lett az úr. 1246-ban Özséb esztergomi kanonok több társával Vancsa István érsek engedélyével a Pilisben levő és Szántóhoz közel eső „Hármas barlang”-ba vonult. A „Hármas barlang” a jelenlegi pomázi határban, a csodás természeti szépségű Holdvilág árokban fekszik. Itt tulajdonképpen nem természetes eredetű barlangokkal állunk szemben, hanem kézzel kivájt földalatti helyiségekkel, amelyek sokkal korábbi keletűeknek látszanak a remeték idetelepedésénél. Ennek az érdekes helynek a feltárását is tervbe vette az Országos Magyar Történeti Múzeum. Özséb a remetékkel megalapította a Pálos-rendet és 1250-ben a Hármas remete-barlang közelében felépítik első kolostorukat a Szent Kereszt tiszteletére. Ebben az időben a mai Szentkereszt község még nem létezett. Ennek közelében csak a pilisi apátság kolostora állott, a Pálosrend első kolostora, a szentkereszti pedig a mai Podmaniczky-major szomszédságában levő 247 méter magas dombnak tetejére épült Ez a kolostor a tatárdúlás után, a legsiralmasabb időben épült és régi egyszerűségének bélyegét még a romemlékekben is felfedezhetjük. Ez a kolostor lett a Pálos-rend első anyakolostora, ahová boldog Özsébet, Benedek és István rendfőnököket temették el. [...] 1337-ben az óbudai várnak Miklós fia, Lász1ó a várnagya. Az óbudai királyi várat – Castrum Veteris Budae – sokszor említik az okmányok és ezen várnak várnagysága nevezetes hivatallá lett és érdekes, hogy viselői csaknem mind pomázi birtokosok. 1339ben Drugeth Vilmos a várnagy, 1343-ban Becsei Csata Imre fia Tőtös, aki nemcsak királyi adomány útján jutott a pomázi birtokhoz, hanem sok részét vásárolta. 1343-ban Nagy Lajos király az óbudai királyi várat az összes jövedelmeivel s tartozékaival együtt anyjának Erzsébet özvegy királynénak adományozta. Okmányok nyomán tudjuk, hogy Erzsébet özvegy királyné Etele várában lakott. Ezután 1346-ban a ferencrendi főnök a magyarországi főnököt felhatalmazta, hogy a – Sicambria területén – épült klarisszazárdát népesítse be. Láthatjuk, hogy az okmányok több ízben említik Sicambriát és létezése nem lehet Bonfini koholmánya, amint azt eddig sokan hitték. Bonfini a XV-XVI. század fordulóján írt, az okmányok pedig jóval korábbi századokból valók. 1346-ban Lajos király anyjának, Erzsébet özvegy királynénak Ó-Budán a régi királyi kastélyok mellett új palotát építettek. Az óbudai káptalan óbudai birtokából is elvett egy részt s azt is az új várhoz csatolta. [...] Az ősi Kartal-Korcán-nemzetség birtokainak egy részén Pomáz, Csobánka, Szentendre és Kalász földjén helyezkedtek el az

újonnan jött szerb menekültek II. Lajos király halála után. 1526ban pusztult el az óbudai királynői vár és Óbuda többi egyházi épülete is nem annyira a török seregek által, hanem az újonnan jött szerb telepesek pusztításától, akik a Budára érkezett török katonákkal együtt portyáztak a környéken.[...] 1687-ben a pálosok kolostoruk felkutatására indultak, de azokat nem ismerték fel, mert mindenhol csak üszkös romokra akadtak. 1701-ben még ezeket az üszkös romokat is a levegőbe röpítették, hogy Rákóczi felkelő seregei védelmi célul fel ne használhassák. Az ó-budai királynéi kastély ekkor tűnt el a föld színéről a többi egyházi épületeknek és templomoknak romemlékeivel együtt. Az udvari kamara szabad kezet nyújtott a romemlékek kibányászására s ezzel lehetőséget nyújtott az építkezéseknek. Ott, hol ma ringó búzatáblák húzódnak, még pár száz évvel ezelőtt magyar élet virágzott s fejlődött. Templomok, kolostorok, falvak, községek álltak fenn és senki sem hinné el, ha ma már nem láthatná, hogy a két hold területen fekvő szántóföldből került elő a királynők ősbudai, azaz később óbudainak is nevezett nagy várkastélya. [...] Bél Mátyás szerint – Pomáz és Kalász között állt Fehéregyháza, Alba Maria Ecclesia, mely a magyarok megtérése után épült, minden valószínűség szerint Szent István királyunk idejében. A romjai tényleg ott is vannak egy major elhanyagolt parkjában és sürgős feltárásra várnak. Az elmondottakra nézve bizonyítékul szolgál az a leletanyag, amely 18 éves kutatómunkám és főleg az elmúlt utolsó két esztendő feltárási munkálatai eredménye; Az anyag jelenleg az Országos Magyar Történeti Múzeum birtokában van. Pomáz és környéke romemlékeinek azonban csupán csak kevés hányada lett eddig rendszeres ásatási munkálatokkal feltárva és valószínű, hogy a további feltárási munkálatok még sok meglepetést fognak nyújtani. [...]

Részletek Belitzky János–Sashegyi Sándor: Pomáz - A magyarföld és emlékei című kötetéből. (Anonymus könyvek, Budapest, 1939.)

7

A királyi központ lapja

Történelmi tájakon, Bánk bán és Tiborc földjén HALASY-NAGY ENDRE Aránylag kicsi, háromszögalakú terület a Pilis, amely Esztergomtól Óbudáig a Dunakönyök és a Vörösvári-völgy között terül el. A Kárpát-medence s azon belül a Pilis, a népvándorlás-kor klasszikus földje. Nem annyira dicséret ez, mint inkább a terület földrajzi és stratégiai helyzetéből adódó sorscsapás. Szinte minden jelentősebb főszereplő nép s történelmi személy megfordult itt. Az emberiség története valamennyi fejlődési szakaszának nyomait megtaláljuk itt a csiszolatlan kőkorszaktól napjainkig. Barlangjaiból a jégkorszakbeli ősember kőeszközei, talajából a rézbronzkorszak szerszámjai, a kelták ékszerei, rómaiak oltárkövei, honfoglalók fegyverei kerültek múzeumainkba. A római világhódítók itt hagyták táborhelyeiket, síremlékeiket, mérföldoszlopaikat, hadiútjaik kőburkolatát. A népvándorlás népei itt felejtették itt-tartózkodásuk nyomait, a hun és avar testvérnépek sírjait, a magyarság helységneveit, az őket követő történelem pusztításának nyomait, a török idők virágait, szokásait. Az ezeregyszáz éves kárpát-medencei magyar történelem legsötétebb és legragyogóbb lapjait írta dombjain és völgyeiben, erdői fái alatt, és rétjei tisztásain. Az idejöttek éppúgy részesei a világtörténelemnek, mint az innen elszármazottak. Az alábbiakban néhányukról lesz szó. Mondják, III. Béla építtette a mai Pilisszentkereszt klastromkertjében 1184-ben a ciszterci apátságot. A kolostor virágkorában nemegyszer fogadott királyi magas rangú vendégeket, királyi udvartartást, uralkodókat, az ország nagyjait. Különösen II. Endre király korában. A korabeli világban ismertségre, a Pilis említésével világhírévre tett szert a hely. A pilisi apátság szomorú történelmi eseménye volt, hogy a környéken az elégedetlen országnagyok – míg férje Halicsban hadakozott – meggyilkolták a Pilis erdejében a királynőt. Gertrudis királynét, a Katona drámájából mindenki által ismert meráni Gertrúdot 1213-ban Pilisszentkereszten temették el. Pilisszentkereszt ugyanolyan a kifinomult dél-franciaországi román, de már a gótika stílusjegyeit is magán viselő kifinomult csúcsívbe hajló román stílusban épült, mint az európai építészet más szerencsésebb vidékein épségben megmaradt templomcsodák. Az egykori krónika feljegyzése szerint baljóslatú nyárvégi napon történt, szeptember 13-án. Más források ugyanezt szeptember 28-ára helyezik. A történészek ugyan kételkednek abban, hogy csakugyan Bánk bán lett volna az elkövető. Galíciai hadjáratából hazatérő András király kedvenc tartózkodási helyére, a pilisszentkereszti kolostorban helyezte örök nyugovóra szeretett feleségét, akitől öt gyermeke született. Mária 1203-ban, Béla (IV. Béla király) 1206-ban, Erzsébet (Árpádházi Szent Erzsébet) 1207-ben, Kálmán, Szlavónia hercege 1208-ban, András, Halics hercege 1210-ben. Pilisszentkereszt a tatárjáráskor elpusztult, a királynő síremléke

valószínűleg már ekkor megsérült. A végleges pusztulást azonban a török-kor hozta, akkor földdel vált egyenlővé a hajdan impozáns épületegyüttes. A törökkor után betelepített új telepesek tették teljessé a pusztulást, akik a köveket kibányászták házaik építéséhez, kerítéseikhez kitermelték. A természet tetőzte be az emberi pusztítást, betemette a maradékokat. A természet munkája és az enyészet sok mindent eltakar. De azért, ha valahol az országban, itt mégis, a pilisszentkereszti romok között, a fák lombjain dudorászó pilisi szélben halljuk meg egy pillanatra Tiborc panaszát is, ahogy Bánk bán előtt, Katona József szavaival kiönti a pórnép rettenetes panaszát a főurakra és a királynéra: „A Nagyasszony? – Ő cifra és márványos házakat építtet; és mi csaknem megfagyunk kunyhónk sövényfalai közt. A jó merániak legszebb lovon ficánkolódnak – tegnap egy kesely, ma egy szürke, holnap egy fakó: – nekünk feleségeinket és porontyainkat kell befogni, ha veszni éhen nem kívánkozunk. Ők játszanak, zabálnak

Bánk Bán jelmezterv

8

Dobogókő

szüntelen, úgy, mintha mindenik tagocska bennek egy-egy gyomorral volna áldva: nekünk kéményeinkről elpusztulnak a gólyák, mivel magunk emésztjük el a hulladékot is. Szép földjeinkből vadászni berkeket csinálnak, ahová nekünk belépni nem szabad; s ha egy beteg feleség vagy egy szegény himlős gyerek megkívánván, lesújtunk egy rossz galambfiát, tüstént kikötnek. És aki száz meg százezret rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerített. Ők monostort, templomot építenek, hol úgy sípolnak, úgy zengenek, hogy a zarándokok táncolni kénytelenek a sáros utcán; nekünk pedig nincs egy jó köntösünk, melyben magát az ember egy becses védszent előtt mutathatná a templomban.” András király felesége rokonainak mérhetetlen nagy vagyonokat ajándékozott mértéktelen támogatásuk (az új berendezkedés, a novae institutiones) várak, vármegyék eladományozása elkeseredést szült az országban. Ennek következtében Péter ispán, a Kasics-nembéli Simon, és Bánk nádor veje, Simon rajtaütöttek a királynő kíséretén, és meggyilkolták a királynét. A merénylők közül csak Péter kapott büntetést. Az a főpap, aki tudott a merényletről, és támogatólag írta az azóta híressé vált vesszőhiányos mondatát a merénylőknek, miszerint: a királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz, szintén elkerülte a felelősségre vonást. Bánk nádor és bán. A Bár-Kalán nemzetségből származott. Magas tisztségeket viselt: abaújvári ispán (1199-1205), zalai ispán (1203-tól) horvát-szlavón bán (1208-1209), királynéi udvarispán (1211-1212), nádor és pozsonyi ispán (1212-1213), II. András halicsi hadjárata idején az uralkodó teljhatalmú helyettese. Részese volt annak az összeesküvésnek, amely Gertrudis királyné meggyilkolásával végződött. Szerepe a merényletben máig tisztázatlan. Talán személyesen nem vett benne részt, a tettet Péter (Petur) ispán követte el. Bánk bán rövid ideig kegyvesztett volt, de a király – aki soha nem vádolta összeesküvéssel – 1217 után újra fontos tisztségekbe helyezte: horvát-szlavón bán (1217-1218), országbíró (12211222), Fejér-vármegyei (12221-1222), majd bodrogi és abaújvári ispán (1222) lett. Béla, ifjabb király kezdeményezésére vádolták csak meg az összeesküvésben való részvétellel, és a Kasics-nembéli Simon bánnal együtt fosztották meg birtokaitól. Az eseményt Bélának tizenkét évvel későbbi 1240 évi oklevele említi. Bánk bán alakja köré már a 13-ik század végétől második felétől monda szövődött. Magánéleti sérelme egy 1268. évi osztrák verses krónikában bukkan föl először, amely szerint Bertold kalocsai érsek, Gertrúd öccse meggyalázta feleségét. A Képes Krónika írója, majd Thuróczy és Bonfini már magát Bánkot tartotta a merénylőnek. A mondát mások is elbeszélik. Landaui Ulrik (1453), és Georgius Lauterbeck mansfeldi kancellár (1557), Hans Sachs drámában (1561), Valkai András históriai énekben (1574) dolgozta fel. Matthias Abele (1651), George Lilo Londonban drámát alkotott a történetből (1730), Tommaso Gargallo novellát (1823) írt belőle, de feldolgozta Grillparzer (1828), Kisfaludy Sándor (Bankó nádorispány, históriai dráma 1820), Horváth József Elek dráma (1810), Katona József dráma (1815). Garay János Bánk Bán balladájában rímeltette, és megverselte Petőfi Sándor is (Bánk bán vers, 1848). Erkel Ferenc pedig operát írt a történetből (Bánk bán opera 1861.) Hajdani nagykiterjedésű birtokainak helynévi emlékét őrzi Erdélyben Csíkbánkfalva (ma: Bancu), Bánk Nógrád megyében

Bánk (1405-ben Bank) a Bánki-tó mellett, és a Bakonyerdőben Bakonybánk. Csak érdekességként, a tatárjárás során elpusztult ciszteri monostorból kelt vándorútra az a Jakab mester, aki Maître Jacques de Hongrie néven lett a francia történetírás emlékezetes alakja. Jakab testvér hatalmas paraszti keresztes hadat gyűjtött össze Frankhonban, s annak szellemi vezére lett. Szándéka volt, hogy a csődöt mondott lovagi keresztes hadjáratok helyett paraszti seregek élén induljon az Egyiptomban arab fogságba esett IX.(Szent) Lajos király kiszabadítására. Serege toborzását 1250-ben, Flandriában indította meg a jeles prédikátor. Népét pásztor-kereszteseknek nevezte el. Zászlai alá – amelyeket a fogoly uralkodó felesége, Blanche királyné áldott meg – oly sokan gyűltek, hogy Amiens városába érve harminc ezren voltak. Mire Párizs városa alá értek, már hatvanezerre rúgott a pásztor keresztes had létszáma. Párizsban Magyarországi Jakab mester Szent Eusták templomában püspöki ornátusban szónokolt. Serege 1251. június 11-én ért Orleansba. Itt Jakab mestert egyik paptársa eretnekséggel vádolta meg. Erre egy túlbuzgó hívő az akkor hatvanesztendős hitújítót és keresztes hadvezért fejszével fejbe vágta. Jakab mester belehalt sérülésébe. Így aztán a parasztok, pásztorok keresztes hadjárata – vezér híján – szétszóródott. Magyarországi Jakab mester halálát – hiszen szentként tisztelte őt serege – keresztesei Tours városában óriási vérfürdővel torolták meg, forrongásuk már-már polgárháborúba csapott át. A hajdani honfitársunkról feljegyezték, hogy a magyaron kívül jól beszélte a latin és a francia nyelvet is. Az 1191-ben született Jakab mesterről a kutatás kiderítette, hogy egykor a francia ciszter szerzetesekkel benépesített pilisi cisztercita kolostor szerzetese volt. 1232-ben visszaélések miatt felfüggesztették a szentkereszti kolostor apátját, és büntetésül (IV. Béla uralkodása kezdetén) viszszaküldték Franciaországba. Jakab mester vagy maga volt a kiebrudalt apát, vagy annak kísérőjeként jutott el Franciaországba. Ott aztán otthagyta szerzetét, világi pap lett. Beszédeiben büszkén vállalta és vallotta magyarságát. 1232-1250 között Toledo városában a megújuló antik műveltség egyik európai központjában dolgozott és tanult. Ekkor sajátította el a spanyol és a mór nyelvet is. Tanult ókori bölcseletet, matematikát, orvostudományt és csillagászatot. A csillagászat akkor még Európában, az egyház által Közép-Európában üldözött tan volt. Jakab mestert is megvádolták, mint bűbájos (nekromantikus) varázslót, mágiával foglalatost. Nem lehet kétséges, hogy az égi rejtélyei iránti érdeklődését, a földi kisugárzások emberekre történő mágikus hatásait már fiatal éveiben a Pilis hegyei között megtapasztalta, és megismerésükre élete véSzentkereszt – királyfej géig törekedett.

A királyi központ lapja

9

Mágusok a Pilisben 2. rész KISS MAO-TUN ISTVÁN A mágus rend központjai a világban Az első részben összefoglaltuk a mágus mibenlétét, aki azért a világegyetem ura, mert ismeri törvényeit, azokat betartja és betartatja mindenkivel. Ismeri a legfőbb isteni parancsot, a szeretetet és mások szolgálatát, mindezt anélkül, hogy elveszítené saját egyéniségét és útját. Tudja, hogy csak áldozatok, lemondások, és saját magunk legyőzése által érhető el a mindenki számára kitűzött isteni cél, a tökéletes megvilágosodás elérése az isteni szeretet fényében. A mágusoknak nem ismerjük a születési helyét és idejét, a családját, – ki volt anyja, apja, – a nevét, csak a rangját tudhatjuk, mert általában ezen szólítják meg, gyakran még a nemzetisége is vitatott. Mindez nem csak a mágus védekezése, hiszen, így senkinek sincs felette hatalma, hanem pártatlanságának és az isteni akarat végrehajtásának is záloga, mert egyedül csak az isteni cél és a rárótt feladat vezérli, semmilyen földi kötelék nem köti, és nem tudja ebben a feladatában befolyásolni, illetve gátolni. A mágus nem kötődik senkihez és semmihez, ezért pártatlan, önzetlen, megvesztegethetetlen, csak az isteni akarat beteljesítése vezérli, ezért viszont minden hatalmában áll. („Hacsak akkora hitetek van, mint a mustármag…”) Az egyiptomi mágus papság két iskolát alkotott: Hórusz jobbés bal szemének iskoláit. Hórusz jobb szemének iskolája volt a férfi máguspapi, míg a bal szemének iskolája a női máguspapi iskola. A szem a fényt, az élet forrását és a lélek tükrét, valamint a kettősséget jelképezi. A jobb szem a férfi oldalt, a Napot, míg a bal szem a női oldalt, a Holdat jelképezi. A szemek az ellentétek világában – nappal és éjszaka, férfi és nő –, a szemben álló oldalak összehasonlításával megláthatják az isteni igazságot, megteremthetik az isteni egységet, rendet és harmóniát. Isten – azaz Hóruszszeme mindent lát, nem véletlenül ábrázolják Ozirisz és Ízisz fiát, Hóruszt, sólyomfejjel, mert a sólyom rendelkezik a legjobb szemmel az állatok között. Az emberi lelket is a sólyom jelképezi, mivel a megértés által tudóvá válik és felülemelkedik az anyagi és fizikai korlátokon.

Hórusz bal szeme a női mágus papi iskola jelképe

Hórusz szeme, az „udzsat”-szem megszemélyesítette a legfontosabb tört számokat is. A teljes bal szem 1/1-et jelentett, a részei egyenként 1/2-et,1/4-et,1/8-ot,1/16-ot,1/32-et,1/64-et, jelentettek. A bal szeme sérült meg Hórusznak nagybátyjával, Széth-tel folytatott harcában, amit Thot, a teremtés és bölcsesség istene meggyógyított és ezáltal Hórusz le tudta győzni nagybátyját. Ez a történet nemcsak azt jelzi, hogy a bal szem a Hold, és annak változó, ciklikusan visszatérő holdfázisait jelképezi, hanem a megújulásét is. Érdemes elgondolkodni azon is, hogy vajon a mágus papok az áldozat bemutatásánál miért pont a kettétört kenyér bal oldalából törtek le egy darabot és tették a borba? A mai napig hasonlóan járnak el áldozatbemutatáskor a keresztény egyházak papjai is nap, mint nap. Hórusz jobb szeme egy másik érdekességet is takar. Az agy és azon belül a tobozmirigy működésére mutat rá úgy, hogy a szem részei egy-egy agyi területnek felelnek meg. A szemöldök a kérgestestet, a szemgolyó a talamuszt, a szemgolyó alatti, hátrafelé nyúló spirál a nyúltagyat, a szemgolyó előtti függőleges nyúlvány a hipotalamuszt jelképezi. A talamusz – az agy középső része – tartalmazza az álmok, a meditatív állapotok és a vizuális gondolkodás alapját képező tobozmirigyet. Az agyunkhoz nyéllel rögzülő, fenyőtobozhoz hasonló alakú mirigyet harmadik szemnek is nevezték. Elgondolkodtató, hogy évezredekkel a mai orvostudomány előtt az agyról és működéséről milyen pontos ismeretekkel rendelkeztek az egyiptomi mágus papok. A kristályok őrzik földünk kialakulásának nyomait és energiáit, mert szerkezetük állandó és változatlan, de minden kristálynak egyedi belső szerkezete van, és ezáltal lehet őket azonosítani. A kristályok különböző rezgéseket bocsájtanak ki magukból és másmás összetételűek és színűek, ezáltal alkalmasak gyógyításra, valamint információk és energiák tárolására. A mágusokhoz nem véletlenül kapcsolódnak a kristályok gömb és koponya formában, illetve különböző fél- és drágakövek, melyek szintén kristályok. Az anyagi érték szellemi szempontból nem mérvadó, hanem a belső tulajdonság a fontos, tulajdonképpen ez teszi majd igazán értékessé a követ. Az egyiptomi máguspapok több tízezer éves fennállásuk alatt Hérodotosz (Kr.e.484-425), az első ismert történész szerint már a

Hórusz jobb szeme a férfi mágus papi iskola jelképe

10

Dobogókő

A tobozmirigy és az agy összefüggései Hórusz jobb szemével

Kr. e. V. században több mint 44 ezer évet számláltak. Szent irataikban következetesen állítják, hogy egy Amentet nevű, valahol nyugaton elterülő óriás szigetről származik a kultúrájuk, ahol az istenek uralkodtak az emberiség felett és közvetlenül tőlük kapták a bárki számára elérhető isteni tudás ajándékát. Itt érdemes egy kicsit megszakítani a gondolatmenetet, mert Hérodotosz korában a görögök azon vitatkoztak, hogy melyik a föld legrégebbi népe, vagyis ki a bölcsesség letéteményese. Két nép maradt a vetélkedésben, az egyiptomi és a szkíta. A győztes végül a szkíta lett, az alábbiak miatt: Szakrális Istenkirályaik vannak, Nimród a föld első királya. Nincsenek írott törvényeik: „A szkíták törvényeiket nem törvénykönyvekben, hanem a szívükbe írva hordozzák” – írja Hérodotosz, és hozzá tehetjük nyugodtan, hogy a szívükbe írt törvény nem más, mint a szeretet. Mágus papságuk és vallásuk régebbi, mint az egyiptomi, akik tőlük tanultak. Nyelvük a legrégebbi: „Istenek nyelve” – nincsenek benne nemek. Írásuk a legősibb írás. Vitéz, szabadságszerető nép, akit nem lehet legyőzni. (A perzsákat kétszer is legyőzték a szkíták: Kr.e.530-ban Kürosz perzsa király a Kaukázus előterében a masszagéták királynőjétől szenvedett vereséget és esett el a csatában, majd Kr. e. 513-ban Dareiosz sikertelen hadjárata a szkíták ellen. Kr. e. 525–22 Kambüszész perzsa király felprédálta Egyiptomot és a XXVII–XXXI. dinasztiáig perzsa uralom alatt maradt Egyiptom, míg Nagy Sándor Kr.e. 332-ben le nem győzte a perzsákat és Egyiptom uralkodója nem lett.) A Mágus azonban nem a szemével lát tévedhetetlenül ebben a fizikai világban. A szem csak érzékszervünk, amit meg lehet téveszteni, bár kétségtelenül a tisztán és a színről-színre látás legfontosabb forrása. Érdekes, hogy a magyar nyelvben a mag másik megnevezése a szem, de az is, hogy a mágus a fején egy aranypántot visel, melynek közepén egy „magszem” van aranyból, vagy drágakőből. A mágus homlokának közepén, – a két szeme fölött – egy „magszem” látható, pontosan ott, ahol a „harmadik szem” található. A harmadik szem a belső, a szellemi látás jelképe, és ha összhangban van a Teremtő Isten szellemével, akkor színrőlszínre lát.(Gondoljunk Jézus Krisztus színeváltozására a hegyen.) Nézzük most meg, hogy hol voltak a mágusok főbb központjai. A földgömbre tekintve a világ két legmagasabb hegysége Ázsiá-

ban, illetve Dél-Amerikában található a Himalája és az Andok. A mágus papság áldozatait mindig hegytetőn mutatta be, hogy minél közelebb lehessen fizikailag is Teremtőjéhez. A Himalája 8000 méternél magasabb lenyűgöző csúcsai adtak helyet a férfi mágus papi rendnek. A legmagasabb hegycsúcs 8848 m, Csomolungma (a név tibeti eredetű, jelentése „a Föld istenasszonya”), vagy Sagarmatha, azaz Boldogasszony- csúcs, ahogy a sherpák (hópárducok) nevezték, mely így kiegyensúlyozza szellemi szinten a férfi minőséget és megjeleníti a Teremtő Atya női párját, a Boldogasszonyt. Az Andok 7000 méter feletti csúcsai a női mágus papi rend központját képezték. Az Aconcagua, azaz Kő Őr 6962 m magas (valószínűleg a kecsua Ackon Cahuak szóból jön, vagy az arauka Aconca-Hue szóból, melyeknek jelentése „Ő, aki a másik oldalról jött”). Ennek csúcsa szintén kiegyensúlyozta a női minőséget és megjelenítette a Teremtő Atya férfi minőségű Szent Szellemét. A két magashegység azonos szélességi és hosszúsági fokok között található, de a Himalája az északi, míg az Andok a déli féltekén. Európa és Ázsia geometriai közepében egy-egy medence található. Európában a Kárpát-medence, Ázsiában a Tarim-medence. A két medence szervesen összefügg egymással, ahogy Eurázsia is egyetlen szerves egységet alkot. Mindkét medencében négy folyó található, a Kárpát-medencében: a Duna, a Tisza, a Dráva, a Száva, míg a Tarim-medencében ered az Amu-darja és a Szír-darja, az Indus és a Gangesz. Az őseink hunok és magyarok, vagy ahogyan gyűjtőnevükön nevezték őket, a szkíták e két medence között ingáztak nyugatról keletre, majd vissza nyugati irányba, a Kárpát-medencébe. Ez a széles sáv az úgynevezett Eurázsiaisztyeppe vidék, amely a Bécsi-medencétől a Sárga-tengerig tart. Az éghajlatára jellemző a négy évszak és még a csillagképek sem változnak ezen a területen, otthonossá téve a földet az arra járóknak és megkönnyítve a tájékozódást. A Kárpát-medence képezi a „harmadik szemet” Tibet és az Andok között és ez a terület volt a mágusok központja is. Jelképük a körkereszt, mely egy körbe írt egyenlőszárú kereszt. A régi hagyományban Kör Isten népének is nevezték őseinket. (folytatjuk)

Himalája, Boldogasszony csúcs

11

A királyi központ lapja A Pilisben működő erők VI. rész

A pilisi erők kisugárzása

SIMON TAMÁS A Pilis főbb erővonalai A Pilis főbb erővonalainak a korábbi folyóirat számokban ismertetett isteni Hármasság (Isten férfi- és női minősége, vala-mint a Sárkány) által kijelölt erővonal rendszert nevezem. A Pilisben, és a vele energetikai egységben levő Börzsönyben természetesen ezeken kívül még számtalan erővonal, erő-pont, és ezek hálózata jelenik meg, úgy tűnik azonban, összességében működésüket ezen „főbb” erővonalak rendszere határozza meg. Ennek magyarázata az ezt létrehozó isteni minőség-szint lehet. Ez a rendszer valójában a radiesztéziás módszerrel mérhető erővonalak együttese, amelyek itt nagyjából 1,5 – 2 km szélességű tengelyek mentén futnak. A Pilisben az erővonalak jellemzően változó sűrűségű, egymásra merőleges vonal-hálóként jelennek meg. Az említett tengelyek figyelemre méltóan tisztán É-D-i és ÉNy-DK-i, illetve ezekre merőleges irányúak. Ezen cikksorozat 3. részében részletesen írtam a vertikális és horizontális tengely megjelenéséről a Pilis-Börzsöny együttesben. Az É-D irányú vertikális, tehát az Égi összeköttetés tengelye Szent Mihály erőtere, a Sárkány ennek a rezgéstartományában működik, erővonala ezen a tengelyen belül kanyarog, a Sátánbérctől a Keserűsig. Az erre merőleges, horizontális, tehát a Földi élet vonala Szent Mihály földi párjaként számon tartott Szent György tengelye. A legutóbbi Dobogókő számban a Koponya, és a hozzá tartozó test, mint az Isten férfi minősége kapcsán megjelent ennek DKirányú tengelye (amely a Pilis kiemelten fontos szakrális iránya), a rajta fekvő, a tengely működését jelző helyek megjelölésével. Az erre merőleges, a Koponyán, mint metszésponton áthaladó erővonal-tartománnyal együtt a Szent Mihály–Szent György kereszthez képest 450-kal elfordított keresztet rajzol ki, mintegy Szent András-keresztként megjelenve. A két kereszt metszéspontja (figyelembe véve a tengelyek szélességét) lényegében egybeesik, ezáltal a magyar néphagyományban is hangsúlyosan megjelenő ősképet, többek között Boldogasszonyunk nyolcágú Vénusz-csillagát jelölve ki. Fontos leszögezni, a nyolc fő égtáji irány, melyekkel most foglalkozunk, valójában minden irányt kijelöl, a Pilis kisugárzási tartománya nem szűkül le ezekre, de ennek legalább vázlatos bemutatása is rámutat a teljességre (ez az alakzat azonos rovásírásunk legnagyobb számjegyével, az „ezer” jelével, így utal a számtalanság jelentésére). A lényeget tekintve ugyanilyen eredményre jutnánk a Pilisközpontú spirálkaros erővonal rendszernek a vizsgálatával is. Az 1. sz. ábra mutatja vázlatosan ennek a kereszt-alakzatnak Pilis-Börzsöny együttesen belüli elhelyezkedését, a benne levő erőpontokra utaló helynevekkel. Az Isteni hármasság által létrehozott erőrendszer működése az ősprincípiumokon keresztül válik érzékelhetővé és érthetővé. Ezekről a korábbi részekben már részletesen esett szó. Az ősprincípiumok szellemi minősége olyan szakrális pontokat és tereket

1. ábra

teremt, melyekre ősidőktől fogva az Ember szakrális tevékenysége települ, annak különböző szellemi, és kézzelfogható anyagi formáival együtt. Ezek többféleképpen jelenhetnek meg: 1. Az isteni minőség közvetlenül. – itt a magyar őshagyomány Boldogasszonya (amely a Teremtő Egy-ség női őselve) az elsődleges, keresztény hagyományunkban ezer év óta Szűz Mária (most tekintsünk el attól, hogy ők nem azonosak, de átfedésük lényege, az Istenanyai szerep, megfelelő útmutató ebben az összefüggésben). – Istenanya küldötte, a Sárkány, az Ember földi életterének megteremtője, és fenntartója – Mihály arkangyal, aki a Sárkány, és vele együtt az Ember földi létezésének felügyelője, irányítója. 2. Meghatározott isteni küldetéssel földre született emberek (ők a keresztény egyházban szentnek neveztetnek). 3. Emberi közösségek, népek mítoszainak teremtő és vezérlő erő-minőségei. Ezek a szakrális minőségek egy adott területen, erővonalon, vagy akár egy pontban érzékelhetők, illetve mérhetők, ezeket az emberek létezésük kezdeteitől ismerik. Ide építették szentélyeiket, templomaikat, és ezek köré, vagy mellé településeiket. A szent helyek különböző erő-minőségei koroktól függően eltérő neveket kaptak, ez azonban lényegükön nem változtatott. Itt most értelemszerűen ezen helyek jelenkori elnevezéseit keressük, ennek alapján azonosítva őket. Ha a Pilis szent erőinek kisugárzásáról beszélünk, nem igényel magyarázatot, ha a Föld szívcsakrájának Isten által kinevezett felelősének, a magyarságnak szemszögéből, üdvtörténetének keretein belül, az itt megjelenő szakrális mozzanatok alapján vizsgáljuk a jelenséget. A szentek csoportját ennek megfelelően szűkítjük a magyar hagyományban és történelemben, valamint az előbb megemlített kereszt-alakzat tartományában megjelenőkre. Ebbe a csoportba soroljuk Szent Györgyöt, Árpád házi Szent Margitot, a Pannóniaszülött Szent Mártont (hazánk férfi védőszentjét), és a pilisi

12

Dobogókő

Sárkány-erők központi helyén, Dömösön, a két kereszt metszéspontjában megjelenő Antiochiai Szent Margitot, hazánk női védőszentjét. Ugyanezen szempont szerint bővítjük is a kört az újkori magyar történelem első számú erő-minőségére, Égből leszállott, Kárpát-hazába „tárgyiasult személyére”, a Szent Koronára (szakrális királyságunk idején lakhelye a Pilis), tűzzománc képein, és a Pilisi erő-kisugárzás tartományában egyaránt megjelenő szentekre, Szent Péterre és Pálra, Szent Andrásra, idősebb Szent Jakabra, Szent Demeterre. Ebbe a körbe értendők a Vatikán által ugyan szentté nem avatott, de valójában (és nemcsak a magyarok által) szentnek tekintett pálosok, akik a Pilisből kiindulva évszázadokon keresztül úgy végezték a Kárpát-medence szakrális működtetését, hogy az jelentőségében messze túlmutatott ennek határain. Mint minden szerzetesrend esetében, ők is remetékből váltak szerzetesekké, rendi tevékenységük is rendszeresen visszakanyarodott a remeteség működés-körébe. A „remete” helynevek itt egyértelműen rájuk utalnak. Idetartoznak még azon történelmi személyiségek, közösségek, melyek a Sárkány pilisi és azon kívüli működésének részesei valamilyen vonatkozásban, így Turul nemzetségbeli királyaink közül a már korábban említett mind a négy Béla, vagy olyan ősi nemzetségek, mint az Aba-, és Borsa-nemzetség, és a XI. századtól a Ghutkeled nemzetségbeli Bátor Opos fellépésétől kezdve a Báthoryak. Boldogasszonyunk a helynevekben, egy kivételével, Máriaként mutatkozik meg, ami érthető, hiszen ezek a települések és templomok elnevezései Szent Istvántól datálódnak. Szent Margithoz kapcsolódó nevek részben Margit jelentésére utalnak. Margit-Margarita gyöngyöt jelent, a tisztaság és szüzesség magyar hagyományban is hangsúlyosan megjelenő szimbólumát. A „Gyöngyös”, és ezzel kezdődő helynevek tehát a Margit-i erők jelölője. A mitikus erő-minőségek közül itt a magyarság eredetmondáiban előforduló szarvas, és a turul fontos számunkra. A turul mitikus lény, a Napmadár. az Égi Fény szimbolikus madara, leggyakrabban és legelfogadottabban a (kerecsen) sólyommal azonosítják. A régiségből ránk hagyományozódott nevei még: „somlyó”, „somló”, „ráró” (ez ugyan gyakori ló-név, és a ló is mitológiánk teremtő szimbóluma, itt mégis a sólyom lóra ruházott tulajdonság-köréről van szó). A Sárkány – területek neveinek egy része közvetlenül jelöli őt, nagy része viszont a már korábban ismertetett „sár” szógyökkel utal rá. Gyakran fordul elő az előbb felsorolt „névadók” együttese, mint például Abasár, Pálosremete, Gyöngyössolymos, Máriaremete. A pilisi kereszt-alakzat tengelyei leginkább a szkíta kereszthez hasonlatosak, melynek szárai a középpontból távolodva folyamatosan tágulnak. A földi méretekhez képest pontszerűen kicsiny Pilisen belül a tengelyek szélessége átlagosan másfél kilométer, tehát egy fokperc méretű, az Atlanti-óceánnál 150 km, a Tárimmedencénél már 1500 km. Ezeket a tengelyeket vázlatszerűen a 2. ábra mutatja. A tengelyeket a magyarsággal spirituális és fizikai kapcsolatban levő területekig ábrázoljuk, és korántsem a teljesség igényével, mivel ez nem fér a cikk kereteibe. A helyek felsorolása, a középpontból kiindulva, kiegészítve az ábráról helyhiány miatt lemaradókal (a középpont 1. ábrán látható helyeit korábbi részekben már ismertettük):

2. ábra

Észak Béld, Bélabánya, Túrócszentmárton, Béla Jablunka – Almás, a Kárpát-medence legészakibb hágója, és települése, szakrális erővonalak csomópontja. Czestochowa – Jasna Góra-i kolostor, pálos rendünk lengyel központja, Nagy Lajos nádora által ajándékozott Fekete Madonna kegykép örzője. Északkelet Szokolya – a Szent Mihály tengelyt, a Sárkány vonalát keresztező „pálos” tengely keleti vége, református temploma középkori pálos templomra épült, a melette levő Pap-hegyen pálos kolostor volt. Itt zajlódott le Szent Margit közbenjárására IV. Béla, és fia, a későbbi V. István történelmi jelentőségű kibékülése. Nógrád – címerében szarvas, Boldogasszony plébániatemplom. Borsosberény – címerében Szent Márton köpenyének felét a koldusnak adja. Dejtár – Szűz Mária templom. Kékkő – templomában a Fájdalmas Szűzanya kegyképe, amely a török által porig rombolt, felégetett vár romjai alól épségben került elő. Nógrádszentpéter Losonc – 1128-ban Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt templom. Késmárk - területéhez tartozik Szent Mihály falu, 1748-ban pálos templom épül. Szepesbéla Podolin – XIII. századi Mária Mennybemenetele templom. Poprádremete Kelet Szarvasgede – 1344. előtt Gyertyaszentelő Boldogasszonynak szentelt templom, címerében szarvas Rózsaszentmárton Szücsi – pálos kolostor, nevében Szucsavát előlegezi Gyöngyöspata – Aba Sámuel 1010-ben építi fel a Szent Péter főesperességi templomot, a XII. században Kisboldogasszonynak szentelt templom épül.

A királyi központ lapja Gyöngyöstarján, Gyöngyössolymos Gyöngyös – XV. századi Sarlós Boldogasszony ferences templom a többi „Gyöngyös”-sel együtt az „avargyűrű” területe. Pálosvörösmart – az Aba nemzetség 1304-ben épít fel pálos kolostort. Abasár – az Aba nemzetség szállásterületének központja, középkori Szent Péter és Pál templom. Karácsond – címerében a gyűrűt csőrében tartó Turul. Feldebrő – Aba Sámuelt az által épített templom híres altemplomában temetik el a ménfői csata után – évekkel később sírját feltárják, ruhái épek, sebei begyógyultak. Szent Márton plébániatemplom, temetőjében Nagyboldogasszony kápolna, amely 1738. óta búcsújáró hely. Kerecsend – címerében kerecsensólyom, Világ Királynéja templom. Máriapócs – 1696-ban a Szűz Mária kép könnyezik, ettől kezdve búcsújáró hely. Ennek fogadására 1731-ben épül fel a Szent Mihály kegytemplom. Pócs a régi magyar nyelvben a Pál névváltozata. Nyírbátor, Nyírpilis, Sárvíz – a Báthory család területei. Ecsedi láp – a Báthory család ősének tartott Guthkeled sváb nemzetségbeli Vid az itt élő sárkány legyőzésével nyerte el a láp melletti, nyírségi birtokait. Eme hősi tett folyományaképpen kapta a Bátor nevet. A később ecsedi és somlyai ágra (az erdélyi fejedelmeket adó családrész) szakadt család egyaránt használja címerében a Sárkányt (3. ábra). Szatmárpálfalva, Kakszenmárton Sárköz, Sárfalu, Sárközi-hegy Pálosremete, Kőszegremete, Remetemező, Máriavölgy-fürdő Borsa, Borsamező, Borsafürdő, Borsakispatak, Borsafüred (Borsa nemzetség)

13

Sárkány-hegy, Dragomérfalva, Ráró-hegy Szucsava – a magyarság Kijevtől a Kárpát hazáig tartó útjának fontos állomása, jelenlegi neve a román krónikaírók szerint is magyar eredetű, a „szűcs” szóból származik. Szent György templom.

Délkelet Ennek az iránynak pilisi kezdeteit (Istenatya-tengely) és Jeruzsálemi végpontját a legutóbb már említettük. Itt csak kiegészítésképpen néhány közbenső területet sorolunk fel. Pilis község, Kunszentmárton Tápiószentmárton – Attila-domb Dombegyház Aradi körzet - Szentpál, Szentmárton Máriaradna – 1695.óta híres búcsújáró hely, mikor is Kisasszony ünnepnapján a Lippából visszavonuló török a domtetőn álló fakápolnát felgyújtja, és a porig égett épületből kissé megfeketedve, de sértetlenül kerül elő a kármelhegyi Boldogasszonyt ábrázoló kegykép. Ez 1727-ben a ferencesek által épített kegytemplom-kolostor együttesbe kerül (hasonlóan a Csíksomlyói Babba Mária kegyszoborhoz). Ópálos (Szent Margit egyház), Solymosvár, Pálosbaracka, Németremete Karánsebes – Szent György templom. Aldunai Vaskapu Jeruzsálem (Hierosolyma) – Koponya-hegy

Dél 3. ábra

Korábbi részekben már tárgyaltuk a vertikális (Égi) Szent Mihály tengely jelentőségét, amely az észak-Börzsönyben fekvő Boldogasszonytól indulva magába foglalja a Sárkányt, lejebb a Pilisben levő öt Mária-jelenés kegyhelyét, a Ziribár hegyet, a budaszentlőrinci pálos kolostort, és a mellette levő Hárs-hegyi Báthori-barlangot (ez a kolostor nagy valószínűség szerint nem az Özséb által elsőként épített Szentkereszt kolostort követő budaszentlőrinci pálos központ, de mindenképpen jelentős pálos működési terület). Közvetlenül alatta: Máriamakk – búcsújáró hely, a búcsú helyszíne az Angyalok királynéja templom Érd – címerében a Sárkányt jeleníti meg, birtokosai Zsigmond király Szent György lovagrendjében tűnnek föl, innen számítva Sárkány családnak neveztetnek. 1526-ban Sárkány Ambrus a vendéglátója a Mohács felé vonuló II. Lajos királynak, ő maga is elesik a csatában. A XV. századi imahely alapjaira épült Szent Mihály templomot 1723-ban szentelik fel. Szigetszentmárton, Szalkszentmárton, Somlyó-sziget Dunaszentgyörgy, Mártonszállás, Bácsszentgyörgy Szávaszentdemeter - Nevét Szent Demeter tiszteletére szentelt ősi templomáról kapta. Demeter harcos szent, Szent Györggyel párban jelenik meg a Szent Koronán. Nem véletlenül itt aratnak a magyarok jelentős győzelmet 1523. augusztus 7-én a törökök

14

Dobogókő

felett. Területéhez tartozik még a Szintén a Szent Koronán szereplő orvosszent-párról elnevezett Kozmadamján nevű település is. A tengely kiszélesedő meghosszabbítása eléri a viszokói piramisokat.

Délnyugat Klastrompuszta – pálos kolostor Pilisjászfalu – Nagy-Somlyó és Felső-Somlyó hegyek. Úny – Szent Mihály templom. Máriahalom, Somlyó-hegy, Sárkeresztes, Iszkaszentgyörgy Bakonykúti – Nagyboldogasszony templom Öskű – ősi szent helyre épült XI. századi körtemplom. Veszprém – Szent Mihály székesegyház Salföld – 1263. előtt épült pálos kolostor Szent György hegy, Balatonszentgyörgy, Sármellék Zalaszentmárton, Zalaszentmihály, Bánokszentgyörgy Kerecseny – címerében sólyom és szkíta-kereszt. Szent Margit falva, Béla, Viziszentgyörgy Remete (Zágráb mellett) Szent György (Zengg mellett) Szent Márton (Cres szigetén) A tengelyt a magyarság területén túl folytatva Assisihez jutunk, olyan kapcsolathoz, amely spirituálisan analóg a magyar pálosokkal, amely több fontos kegyhelyünk őrzőjévé vált, és amely Kapisztrán Szent János révén meghatározó szereplője nándorfehérvári diadalunknak.

Nyugat A pilisi horizontális (Földi) Szent György tengely nyugati irányú meghosszabbítása. Esztergom után a felvidéket, majd Moson vármegyét, végül Őrvidéket érinti. Béla, Máriaudvar, Sárkányfalva, Szent György halom Szarvas, Mária, Komáromszentpéter Komárom – Boldogságos Szűz bencés apátság, Szent András templom. Dunaszentpál, Dunaremete Ásványráró – címerében fekete sólyom (ráró), XIV. századi Szent András templom. Hédervár – 1157. Szűz Mária monostor, XV. sz. Boldogasszony kápolna, 1756. Szent Mihály templom. Máriakálnok, Mosonszentandrás Boldogasszony (Frauenkirchen) – XIII. századtól Mária kegyhely, Boldogasszony bazilika Szentmargitbánya (1899-ig Szent-Margit) - XIV. sz. Antiochiai Szent Margit védelmére szentelt templom Lajtaszentgyörgy – 1437. Szent György templom Kismarton – XIII. sz. Szent Márton kápolna, 1522-től dóm, birtokosa sokáig a Szent György lovagrend. Mariazell – XII. századtól zarándoklatok célpontja, az egyik legjelentősebb közép-európai Mária kegyhely. Itt a Szűzanyát számos néven tisztelik, többek között ő a „Magna Domina Hungaro-

rum”. 1364-ben Nagy Lajos király a kegytemplomnak ajándékozza azt a Mária-képet, amelynek a jelentős túlerőben levő török sereg legyőzését tulajdonította. A kegyszobor mellett ez a legjelentősebb kegytárgy itt. Hálából egy kápolnát is épít itt, számos drága ajándékkal ellátva azt. Itt látható a „Szent István felajánlja a Szent Koronát Szűz Máriának” c. festmény is. Halála után, végakarata szerint, itt nyugodott Mindszenty József, 1991. évi esztergomi újratemetéséig. A tengelyt meghosszabbítva jutunk Orleans városáig, melynek védőszentje, Jeanne d’Arc, azaz Szent Johanna számos analógiát mutat kevésbé közismert Árpád házi királylányainkkal. Az angolok felett aratott 1429. évi győzelme éppen május 8-ra esik, Mihály arkangyal 496. évi, Gargano-hegyi megjelenésének idő-pontjára. Szent Johanna segedelmére az égiek három szentet rendeltek, Szent Katalint, Szent Mihályt és Antiochiai Szent Margitot. Az összefüggés a pilisi szakrális erővonallal, gondolom, nem igényel további magyarázatot. Továbbhaladva Tours városát érintjük, Szent Márton városát, ahol szent életű püspökként működött haláláig. A tengely az Atlanti óceánnál egy Szent Mihály nevű falunál zárul (legalábbis európai hatókörét tekintve). Figyelembe véve az erővonal korábban említett kiszélesedését, terület-tartománya kiterjed Chartres katedrálisára, és az óceán partjánál fekvő híres Mont Saint Michel-re, Szent Mihály 708. évi megjelenésének helyszínére. Ezen a kiszélesedett tengely szakaszon az átlagos eloszlásnál nagyságrenddel sűrűbben fordulnak elő Szent Mihály és Szent György nevű települések.

Észak-nyugat A Koponyától elindulva ebbe az irányba, először Pilisszentlélek pálos kolostorát érintjük, melyet IV. Béla ajándékoz nekik, nem sokkal rendjük megalakulása után. Mellette a Szentlélek-tető magasodik, a koronacsakra erő-rezgésének helye. Ugyanez az erőminőség a szemben magasodó Ráró-hegy csúcsa, amely nem mellékesen a Nimród csillagkép pilisi levetülésének felső vállcsillaga, a Bellatrix. Ez az erővonal a Vaskapu hegyen áthaladva Esztergomnál, a Szentgyörgymezőnél keresztezi a Kelet-Nyugat irányú Szent György tengelyt, majd a Dunát átlépve a Felvidéken folytatódik. Nagysurány – a Turul nemzetség uralkodása idején a dömösi Antiochiai Szent Margit prépostsághoz tartozik. Itt találják meg a hatezer éves Váradi Vénusz –nak nevezett Istenanya szobrot. Nagyszombat – III. Béla lánya erősíti meg az ősi települést, IV. Béla szabad királyi városi rangot ad neki. 1546. Könnyező Szűz Mária kegykép, innentől számítva a város védőszentje. 1671. pálos kolostor, 1787. Szent Mihály templom. Bélaház, Búrszentpéter, Búrszentgyörgy Szomolány – vaskori szkíta erőd, 1642. Nagyboldogasszony templom. Holics – régebben Fejéregyháza, 1387. Szent Márton templom. Fájdalmas Szűzanya szobor, korábban a brucki búcsú kegytárgya. Szakolca – 1108-ban itt születik a dömösi prépostságot alapító Álmos herceg fia, a későbbi II. Béla király. XII. század – Szent György körtemplom.

15

A királyi központ lapja 1372. Szent Mihály templom. 1467. Hétfájdalmú Szűzanya ferences templom. 1715. pálosok Remete Szent Pál tiszteletére szentelt temploma. A helynevek tehát mindahányan közvetlen, vagy közvetett formában megmutatkozó isteni erő-minőségekre utalnak. Közös lényegük az Isten-i parancs, a Szeretet megnyilvánulása. A Pilis, mint a Föld egyik legfontosabb erőközpontja, a szélrózsa minden irányába továbbítja a benne összpontosuló Szeretet-

energiákat, a Föld Szív-dobogásának lüktető impulzusaival. Bizonyítva egyúttal, hogy teremtett világunkban a koronacsakrán keresztül földi világunkba leszálló, a Szentlélek-közvetítette Égi Rend a Szeretet, amely a szívcsakrában nyilvánul meg az ember számára. A Pilis, mely egyesíti magában a Föld eme két meghatározó szakrális csomópontját, a Teremtő által a magyarságra bízatott, egyértelműen kijelölve ezzel annak üdvtörténeti feladatát - közös felelősségünket, melyet elhallgatni, kikerülni többé nem szabad, nem lehet.

Pünkösd vasárnapján Szentlélekre! Hagyományos pünkösdi túránkra hívunk idén is! Hosszú évek óta megszokhatta már a Pilist járó sokaság, hogy a Dobogókő főszerkesztője, ARADI LAJOS, Pünkösdkor túrát hirdet azoknak, akik egykori királyi központunk belsejében szeretné „átélni”, megünnepelni a Szentlélek kiáradásának emléknapját. Idén is vasárnap Pilisszentlélekre hívunk, ha éppen ráérsz, légy részese szakrális kirándulásunknak a környező hegyek érintésével. A túra nem túl nehéz, mindenki számára ajánlott, és a célja, hogy szent időben, szent helyen töltsük a régiek számára is fontos ünnepet.

Találkozó: 2013. május 19. vasárnap 10 órakor (igyekszünk mindenkit megvárni), Pilisszentléleken, a Pálos kolostor romjainál. (Az autókat itt lehet hagyni, ide érkezünk vissza) Tervezett útvonal: Kolostorrom, Szentlélektető, Ráró-hegy, kolostorrom. A túra kb. 15-16 óráig tart.

Ajánlott a túracipő, vagy bakancs, elemózsia, innivaló, és az időjárásnak megfelelő öltözet. Természetesen a túra ingyenes!

16

Dobogókő

Ősi utak - régi titkok Napisten csillagtemplomai Egyiptomban ARADI LAJOS Hosszú hónapok várakozással teli izgalma után – a Két Hollós könyvesbolt, a Dobogó Mitikus Magyar Történelem és a Dobogókő folyóiratok szervezésében, az Insight Tours utazási iroda helyi, nagyon professzionális vezénylésével – a közel 60 fős csoport, igaz 2 részletben érkezve, március elején megkezdte az Egyiptom földjén lévő csillagtemplomok felfedezését. Bár a helyszínek szerepelnek szinte minden ideszervező iroda kínálatában, ez a túra eltért minden más hasonló úttól. Ennek oka nem más, mint az, hogy a résztvevők szinte mindegyike évek óta rendszeres hallgatója az olyan előadásoknak, olvasója az olyan írásoknak, könyveknek, amelyek témája a szerves műveltség, amely a világ működésének ősi rendjét modellálja. A Kárpát-medencei és környékére, néha távolabbra szervezett Két Hollós-túrák, utazások szinte kivétel nélkül mind ennek a bemutatását szolgálják. Így az egyiptomi utazáson is természetes volt, hogy a helyi idegenvezetés mellett, a szerves műveltség kiváló

értője és magyarázója Szántai Lajos hívta fel a figyelmet olyan részletekre és összefüggésekre, amelyekre egy átlagos turistacsoport soha nem figyel fel, illetve nem érti a miérteket. A helyszíneken – a piramisoknál, a templomokban, a nílusi hajóúton – rögtönzött előadások felülmúltak minden egyéb Egyiptomról szóló itthoni bemutatót, korábban filmen, interneten látott ismertetetőt. Kiváltképp azért, mert ezek millió részlet mellett mennek el, az ábrázolások összefüggéseit ritkán érzékeltetik, így a láttatott kép, szinte mindig hiányos. Ezeket a gondolatokat e sorok írója is megpróbálta a helyszínen bővíteni, és a piramisok, templomok misztikumáról, rejtélyeiről, esetleges itthoni és a világ más tájaival kapcsolatos analógiáról is szót ejteni. Az élmény még mindenkiben friss, idő kell, hogy leülepedjen és minden a helyére kerüljön. A fotók és videók újra és újra átnézésével, az újabb és újabb részletek felfedezésével fog összeáll-

ni az a gyöngyfüzér, amelynek a láncát maga a Nílus, a szemeit pedig a partján végig látogatott csillagtemplomok alkotják Kairótól Asszuánig és vissza. Nehéz lenne ebben az írásban mindent visszaadni, ami élményben jelen volt a helyszínen, de jól érzékelteti, hogy valóban egyfajta modern zarándokútnak is felfogható volt a márciusi eleji egyiptomi kirándulás, az, hogy szinte minden helyszínen feltűnt akár fizikai valóságában, akár a napfény által megjelölve rendkívül látványos jelenés formájában a csoport számára, a templomok falán a sólyom, vagy, ha akarom maga Hórusz. A jelenésre először még a csoport megérkezése előtt, álló délben a szakkarai lépcsős piramisnál figyeltünk fel március 5-én, amikor is épp megemlékeztünk ott a Kárpát-hazától oly messze, Nagy Lajos királyunk 687. születésnapjáról, „Isten éltesse Lajos királyt!” felkiáltással és főhajtással, mikor is a piramis felett feltűnt egy mozdulatlanul álló sólyommadár. Mondhatnánk, hogy innentől kezdve szinte minden állomáshelyünkön a jelenés megerősítette az út fontosságát, jelezve, hogy az egész világon az ősi múltban azonos, de legalábbis hasonló elvek működtették a szakrális, isteni királyságokat, és az ennek felismerését kutatókat, az ezt megismerni vágyókat, a láthatatlan szellemi erők – bárhogyan is nevezzük őket – kísérik, és a jelek mutatásával megerősítik. A szimbólumok analógiái évezredek és tízezernyi kilométeres távolságokban, szerte a világon is jól felismerhetőek, jelezve az ősműveltség életszolgálatát, és a kozmikus világrend egyensúlyban tartását. Egyiptom évezredes – hivatalos kb. háromezer és mitikus mintegy tízezer éves – történelme jól példázza ennek a hullámzását. A tökéletes szakrális királyság évezredei és a hanyatlás, a tévút időszaka, majd egy újra megerősödés és végül az önmagába zuhanó, legvégül pedig végérvényesen összeroppanó – külső erőknek is köszönhetően - birodalom kőbefaragott emlékeivel majdhogynem az örökkévalóságnak állít jelzőoszlopokat. Természetesen az akkoriak abban bíztak, hogy lesz majdan (mostani korban is) olyan generáció, aki megérti az üzeneteket. Gondoljunk itt Szántai Lajos magyarázataira, amikor a jövőbetekintő uralkodói szobrokat elemezte az évköri jellemezők alapján. Szinte mindegyik, ahogy haladunk előre az évezredekben, egyre súlyosabbnak jelzi a jelenkorunkat és azt, amely felé haladunk. Természetesen azt is lehetett látni, hogy miben tér el a két kultúra analógiás gondolkodása a kozmikus világrendről, mégha az alapok ugyanazok is, de a megélésben, a használatban, az ábrázolásokban jelentős különbségek is vannak. Míg Egyiptomban egy súlyos, statikus megjelenítési, és ennek megfelelően, használati módja látszik, addig a magyar, akár népinek is nevezhető hagyományában a légies könnyedség a szembeszökő, ami a megélését (megértését) is jól példázza. Itt ne felejtsük el, hogy az egyik már nincs (Egyiptom), míg mi (szkíta) még mindig vagyunk, annak ellenére, hogy az indulása két kultúrának egy tőről s egy időből fakad. Nekünk most azokat jelzéseket is meg kell érteni, amit ők hagytak a világnak is és ránk is, mementóként. Az idei egyiptomi út felismerései között ez az egyik legfontosabb a jövőnk felé vezető úton.

A királyi központ lapja

17

A Sikárosi rét névadója ismét egy pilisi növény VÁRY ISTVÁN Van a Pilisben egy gyönyörű, ismert és sokat látogatott, népszerű hely: a Sikárosi rét. A Dobogókőtől keletre fekvő területet Sikárosi medencének hívják, nyugati oldalán van a Sikáros hegycsúcs (366 m). A Pilis legnagyobb rétje ez, mely több egységből áll, egyik szélén forrás is található (Bernát forrás), ott, ahol a Pilis legnagyobb fenyőerdeje is volt, sajnos pár éve kivágták. Keleti végében található a Sikárosi erdészház. A már legkorábbi térképeken (1900-as évek elejétől) ilyen módon jelölt rét nevének eredete több vonalon vezethető vissza. A „sikár” szó érdekessége az, hogy számtalan nyelvben – a hébertől a törökön és az arabon át égészen a hinduig – jelentéssel bír, sok közeli – távoli nép nyelvjárásában van jelen; úgy tűnik, egy ősi szógyökre vezethető vissza. Indiában, Rádzsasztán megyében található Sikár körzet, ennek székhelye, maga a város is Sikár. Az arab nyelvben a „sikár” hivatásos vadászt jelent, ugyan ilyen értelmezéssel a szuahéli nyelvben is megtalálható: „shikari”. Ciszjordánia területén, Jeruzsálemtől 60 km-re, északra, a Garazim (Garizim, Gerizem) heggyel szemben, az Ebál hegy (ma Eival, 925 m magas) keleti lejtőjén, Jákob kútjának közelében van egy falu, melyet Sikárnak (Sychar) hívtak (ma Asira). Az Ebál a „hēbál” szóból ered, melynek több jelentése van: kövér, erős, kopasz, mezítelen, terméketlen köves terület, kőrakás, romhalmaz. Ez a jelentés hasonló a „sikár”-ral rokon „sikem”-mel, mely etimológiai szempontból a magyar „szikár” szóval hozható összefüggésbe. (Nablusnak hívják ma a korabeli Sychem /Sēkhem/ városát /ez a római Neapolis/, mely szintén Jákob kútja közelében található. Jézus itt találkozott a samariai asszonnyal.) A szikár eredendően magányos, köves, kopár hegytetőt jelentett. Ebből származtatható a „szik”, „szikes” szavunk is; ezek a jelentések mind – a természetben – valami lényegesnek, alapvetőnek a hiányát fejezik ki, valami fontosnak, az élet szempontjából jelentős tényezőnek a nem meglétét, eltűntét, lepusztulását. Ez mind érdekesség, azonban a rét nevének eredetét sokkal közelebb kell keresnünk, két pilisi növény okán. Az egyik az éles mosófű (chrysopogon gryllus v. oryllus), s a másikat is sikár-növényként ismerték elődeink, és „kannamosó zsurlóként” tartották számon. Ez utóbbit nevezték sikár-fűnek, sikár-gyökérnek, fenyérfűnek, vérállító tevekákának; latin neve andropogon ischaemum. Mindkét növény őshonos a Kárpát-medencében, és a korabeli időkben praktikus hasznát vették: asszonyaink a fölben erősen kapaszkodó, hosszú, vastag és igen masszív, szálas gyökerét kiszárították, összekötötték, és edénysikálásra használták. Mosogató-fűnek is nevezték, és nevéből képződött a még nagymamáink szókincséből ismert sikárol, sikárolni ige. Gyökérszálait eltávolították, és mángorlással „leverték” róla a gyökérszárak héját. Az így előkészített, tömbökbe kötött alapanyag még kereskedelmi forgalomban is volt, a kefekötők is ezt használták. Tisztításra illóolajtartalma is alkalmassá tette (cit-

ronell-olaj; Indiában, ahol termesztik is, geránium-olajat vonnak ki belőle). Szomorú adalék, hogy a háborúkban katonák és hadifoglyok ezt használták – jobb híján – edényeik tisztítására. A http://www.erdeszetilapok.hu/?page=arch_view&id=2698 oldalon az alábbi leírását találjuk ennek a lágyszárú, egyszikű pázsitfűnek: „A növény a delibláti homok-pusztán igen nagy mennyiségben fordul elő. Csak a már kötöttebb homokon telepszik meg. Szára mellmagasságot ér el. Tövén sok levélhüvely van, melyekből dús levélzet fejlődik. A levelek nem felfelé állók, hanem inkább szétterülők, 2-3 milliméter szélesek, jó marhalegelőt adnak. Virágzata buga, melynek 10-12 ága van. Virágja háromporzós. Magjának toklásza alul görbe, ár-alakú tűben végződik, mellyel a talajba, sőt igen kellemetlenül az ember ruhájába bőrig is be tud furakodni. A botanikusok megjegyzik, hogy kalászkái tövükön sárgás, fénylő szőröktől bojtosak és azt mondják: innen kapta a növény a német Bartgras és Ooldbart elnevezéseket. A gyökérzet a gyökfőből több szállal indulva részben 45 fokú szög alatt, részben pedig függőlegesen hatol a talajba, elér 40-50 cm hosszúságot, kissé hullámos, de vastag szálú és aranysárga színű.” A növény alföldi, homokos környezetben érzi jól magát, de ez nem jelenti azt, hogy alacsonyabb hegyvidéki réteken ne telepedhetett volna meg. Minden bizonnyal a Sikárosi réten is megtermett valamikor ez a növény, és a hegyi falvak emberei, háztartásai gyűjtötték, használták. Ma már hiába keressük ezt az érdekes zsurlót. A Pilis rétjeit járva nem találkoztam vele, igaz, ez nem jelentheti azt, hogy kisebb telepei nem léteznek még valahol. Ha olvasóink között van valaki, aki már találkozott a Pilis rejtett ösvényein ezzel a növénnyel, jelezze! Dokumentálása, védelme fontos lehet számunkra.

18

Dobogókő

Szakrális túrára hívunk Erdélybe! 2013. augusztus 2-8. A kirándulás útvonala: 1. nap: Bp-Székelyudvarhely, utazás megállókkal, és ami belefér... 2. nap: Székelyudvarhely – Alsórákos (Sükösd-Bethlen várkastély, Tepővár piramishegye, Mihályvár: A Persányhegység központi tengelyén az Esztendő Körének kardinális jegyeit idéző szent helyek) – Kőhalom – Székelyudvarhely. A túra hossza gyalogosan 9 km, szintkülönbség 500 m 3. nap: Székelyudvarhely – Tusnádfürdő (Felső-Sólyomkő) – Sepsibükszád (Likaskő, Alsó-Sólyomkő vára, Vápa vára: az Olt első kapujának-szorosának szakrális és védelmi kiépítése, a Piliske-hegy és a Csomád-Bálványos hegycsoport között). A túra hossza: gyalogosan 7 km, szintkülönbség 300 m 4. nap: Székelyudvarhely – Korond (Likas-kő) – Parajd (Rapsóné vára, Kápolnamező, Rapsóné útja - árkok és töltések) – Szováta (Tyúkász-dombi kápolna) – Székelyudvarhely. A túra hossza: gyalogosan 6 km, szintkülönbség 300 m 5. nap: Székelyudvarhely – Máréfalva (festett székelykapuk) – Csíkrákos – Bogáti Kápolna - Sóvár: a Csíki-medence szakrális központja) – Csíkszentimre (Szent Margit-kápolna) – Csíkmenaság (középkori templom, szentélyfreskó) – Székelyudvarhely. A túra hossza: gyalogosan 4 km, szintkülönbség 200 m 6. nap: Székelyudvarhely – Feketehalom (Magura-hegy, Feketehalom vára: V. István királyunk kedvenc erdélyi várának romjai) – Barcaszentpéter (Ciszterci kápolna freskói) – Apáca – Barót – Székelyudvarhely. A túrahossza: gyalogosan 7 km, szintkülönbség 400 m 7. nap: Székelyudvarhely – Budapest utazás megállókkal, és ami belefér… Az időjárás változékonysága miatt a napok sorrendje felcserélhető. Bakancs, hátizsák, mindenkinek ajánlott.

A túra vendégei:

Szántai Lajos és Balla Ede Zsolt magyarságkutató,

szakrális földrajz szakértő

Csoóri Sándor, Márczi Anna és Csoóri Bendegúz népzenészek Utazás: légkondícionált, kényelmes autóbusszal Szállás: A székelyudvarhelyi Küküllő szállodában 2 ágyas szobákban félpanziós ellátással. Az utazás ára: 115 000 Ft/fő (mely minden költséget tartalmaz)

Jelentkezés és további információ: Két Hollós Könyvesbolt (Bp. 1081 Kenyérmező u. 3/a. telefon: 299-0032)

19

A királyi központ lapja

A Tárnok-völgy titka

(3. rész)

Múltőrző, titokfejtő séta a Búbánatvölgy környékén. VETRÁB JÓZSEF KADOCSA „Tiszteld őseidet, mert rajtok keresztül nyertél életet és örököltél Istent és hazát.” Wass Albert: Hagyaték Az eltűnt idő sarkát tapodva léptetünk vissza a magyar történet XIII. századába. Béla királyunk – ezen a néven a negyedik – üle a királyi székben, amikor a „Sárga vihar lovasai”, a mongol hadak áttörik az ország kapuit és reátörnek a Magyar Királyságra. A magyar király, bár folyamodik hozzá, semmi féle segítséget nem nyer sem a pápai udvartól, sem a Nyugat-Római Császárság részéről, csak bátorító és esengő szavakat a kereszténység védelmére. – Az első mongol betörést továbbiak követhetik és követik is majdan IV. László uralkodása idején, amikor is az ifjú király tönkre veri a tatár seregeket és Lengyelországon s az ukrajnai síkságon át a Krímig üldözi vert hadaikat. IV. Béla király lelkében nagy jellemváltozás zajlik az események hatására, elkezdi a várak, véderősségek emelését, megerősítését királysága területén. A pilisi királyi központ védelmére ekkor épülnek, mintegy húsz év leforgása alatt, a Pesti-hegy szomszédságában lévő kis dombon a királyi vár és polgárváros, amely mint a király úr íratja 1255-ben a Nyulak szigeti apácáknak kiadott oklevelében: „Inter alia castra, defensioni regni congrua in Monte Pestiensi Castrum quoddam exstrui fecimus, refertum multitudine hominum numerosa.” („a többi – királyság megfelelő védelmére szolgáló – vár közt az, amelyet a pesti Új-hegyen építtettünk, zsúfolt az emberek népes sokadalmától.) Építetté továbbá Béla király úr a Pilis keleti szegletére a Kékes alatti alacsonyabb hegyoromra Visegrád fellegvárát, amelyet a királyné ékszereinek zálogba adása árán, egy lefutó, gyalogjáró lépcsős faltagozat építése által kiegészítenek egy lakótoronnyal (donjon) a Duna partján, amelyet tévesen Salamon-toronynak hívnak a mai napig, hiszen Salamon uralkodása után mintegy két évszázada után létesült. A folyó mentén nyugatabbra haladva a régi Buda közelében is új váras épül az Úr 1243. esztendejének tavaszától kezdődően, amelyet Új-Budaként ismer meg későbbiekben a világ.

Új-Buda A királyi udvar és kancellária elköltözik Budáról, amelyet a későbbiekben csak Au Budaként említenek az Új-hegyi Budában – amely valójában egy közeli hegyen lévő régebbi vár – kiadott diplomák és litterae-k. Az első oklevelet ezen megnevezéssel 1243. július havának 5. napján keltezték. A királyi udvar és kancellária 1248-ban már az új várban: Új Budában található. Béla király úr oklevele értesít bennünket arról, hogy a régi Budában lévő palotáját (kőházát) az esztergomi érseknek csere útján átadja és a várfalon belül maradt területet pedig a város polgárainak védelmére adja: „.. királyi palotánkat összes házaival és haszon-

vételeivel, valamint tartozékaival együtt, melyek a régiség folytán leromlottak és költséges helyreállításra szorultak, ...István („Stephano”) esztergomi érsekkel elcseréltük, és azokat... átadtuk, bár ezeket úgy ...atyánk, András király az ő elődeinek, miként mi is neki adományoztuk volna ellenszolgáltatás nélkül, amennyiben ők ezeket adományozás jogcímén elfogadták és birtokolni akarták volna... (Latin szöveg. Fejér C.D.H. Ih37-39. o. Ford.: Kovács Zsuzsanna)

Új-Buda földrajzi helyzetéről Új Buda várának sánca mintegy negyven méterrel magasodott a tövében elfutó Duna-ág víztükre fölé. Észak-nyugati szeglete a mai Basaharc völgyétől, amit helyesebb lenne hasadéknak nevezni, Dél-keleti irányba közel kétezer méter hosszan húzódott Marót falu felé, a mai Bitóci völgy torkolatáig. A vár Dunára tekintő falától a Közép-szírt hegye felé eső faláig mintegy 500 méter távolságot mérhetünk, azaz a vár és város területe egy négyzetkilométer lehetett beépítve kis kőházakkal (palotákkal) és a közösséget szolgáló templomokkal. Új-Budáról három ábrázolás maradt reánk. A legismertebb közülük a XVI. század negyvenes éveinek elején készült metszett, amelyet az elkövetkezendő fél évszázadban még kétszer után nyomatnak, azaz valós ábrázolásnak fogadnak el. – Ha rátekintünk az ábrázolásra, azonnal érzékeljük a földrajzi környezetet, s a tájba illeszkedő építményt. A metszett hátterében hegyvonulatot látunk a Duna bal partjához lefutó szelíd domborzatokkal. Ezek a hegyek még ma is állnak s őrzik a múltat.

Új-Buda metszete XVI. század közepe

Korunkban már csak az egyenetlenül lerombolt várnak szolgáló sánc nyomai maradtak a helyszínen valamint egy, a XIX. sz. elején még közismert földrajzi elnevezés: „Király szinye” (a király színje) a Bitóci domb tetején. – Igen, itt lehetett színről-színre látni alkalmanként a magyar királyt. A következő fényképen a mai földrajzi környezet mutatkozik, az eltűnt városnak nyoma sincs.

Új-Buda hűlt helye a Bitóc-dombról fényképezve

20

Dobogókő

Ez volt az a Buda, amelynek közvetlen közelében épült fel a magyar pálos rend második főkolostora: a Buda melletti Szent Lőrinc vértanúról elnevezett építmény 1308-ban, és amely tornyának árnyéka nap szentültekor bevetült Buda főterére – a pálos iratok tanúsága szerint. A messze földön híres kolostort a török 1526 szeptemberében tíz napon keresztül dúlta, pusztította a Maróti csatát követően. Így ír erről Gyöngyösi Gergely volt rendfőnök az elődei munkáját folytatva pálos rendtörténetében; – „Ebben a veszedelemben rendünk sok kolostora pusztult el. Magyarországon a remeterend központját, a legfőbb kolostort, a Szent Lőrinc tiszteletére épült, gyönyörű fekvésű Buda melletti kolostort és az egész ország gyönyörködtető vigaszát teljesen kifosztották.” „A templomban a ragyogó festmények, a csodálatos kórus, a költséges mestermunkák, a kiváló orgona és más a nagy tűzben elégett, és így a szentély mennyezete is beomlott. Az oltárokat lerombolták, a képeket csúfosan összeszabdalták, a sírokat fölforgatták, Szent Pál márványkoporsójának finoman faragott fedőlapját durván lelökték, és három darabra törték. A kolostor dicső szobáit, minden műhelyét fölgyújtották, és a földig lerombolták. Minden használati eszközt összetörtek, az összes élelmiszert elfogyasztották. Tíz napig voltak a kolostorban, és minden zugot, minden rejtekhelyet átkutattak, földúltak, szétromboltak, és sehol sem dühöngtek annyit, mint ebben a kolostorban.” „És úgy látszik, a világ végéig sem fogják ezt a kolostort ősi szépségében visszaállítani. Pedig Isten és Szent Pál segítségével a templom minden fölszerelése megmaradt, azon a titkos helyen, ahova a testvérek elrejtették. És Szent Pál kápolnájában sem volt tűz, csak a külső ajtó előtti részen, de mégis mindent leromboltak. A könyvtárban ezer forint értékű könyv égett el.”

Tomasz Dolabella: Pálos mártírok Buda alatt - Jasna Gora

„Ebben az időben huszonöt testvért öltek meg a törökök. Némelyek csodálatos módon csak megsebesültek.” (Gyöngyösi Gergely: I. Remete Szent Pál Remete Testvéreinek Élete /Varia Paulina III. 1998. 178 -179. o.) Emlékeztetnek a pálos iratok; „ A budai várat azonban teljesen érintetlenül hagyták, semmit sem romboltak le, és semmit sem égettek föl. És amíg ezt tették, a törökök egyik vezérét Maróton az összegyűlt falusi nép puskával lelőtte. Budára vitték, ahol nagy jajgatással a mezőn eltemették. Halála nagyon elkeserítette a császárt.” A török veszedelem megszűnte és Budavár visszavívása után a pálos testvérek előkészületeket tettek a Pozsony melletti Máriavölgyből történő visszatérésre és keresték a Buda közeli Szent Lőrinc főkolostorának helyszínét, hogy újjáépítsék uradalmukat az alapító atya, Boldog Özséb pilisi hagyatékán. Visszaköltözésük után, rendjük régi birtok leveleivel és a közös emlékezet segítségével igazolva birtok igényük megalapozottságát, határbejárást tartottak. Ezek segítségével érvényesítették birtokjogaikat a Marót környéki erdőkre, az elpusztult Zamárd (Szamárd) és Ákospalotája faluhelyekre és földjeikre, a „Mons Palota teteje” területére, amelyet a pilisi Maróthoz csatolván a XVIII. században Bitóc néven, később Basaharc néven emlegettek. Vége

Irodalom: Rupp Jakab: Buda-Pest és környékének helyrajzi története ( Bp.1868) Noszlopi Németh Péter: Az Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben (Bp. PÜSKI 1998.) Kézai Simon: A magyarok cselekedetei (Osiris Budapest 1999.) Oláh Miklós: Hungária – Athila (Osiris Budapest 2000.) Heltai Gáspár: Krónika az magyaroknak dolgairól (Magvető Kiadó Bp. 1979.) Vértessy György: Fehéregyháza Kérdése Képes Krónika (Budapest 2003) Monumenta ecclesiae Strigoniensis, Ed. Ferninandus Knauz. II. –Srigonii, 1882 Gyöngyösi Gergely: Arcok a magyar középkorból „Vitae fratrum heremitarum” Szépirodalmi Kiadó Bp. 1983 Magyar Eszter: A Pálos-rend pilismaróti uradalmának újjászervezése a török hódoltság után (tanulmány) Pálos rendtörténeti tanulmányok I. kötet (Varia Paulina 1994.)

A királyi központ lapja

21

Nagypéntekes nemzet vagyunk SZŐNYI JÓZSEF Mindnyájan érezzük, hogy Európa bajban van. Vezetőink önmaguktól jó szándékuk ellenére sem képesek megvédeni minket a ránk leselkedő globális veszélyektől. Nehéz úgy tüzet oltani, ha az egész világ ég. Az idei esztendő húsvétján az eddigieknél mintha mélyebben éreznénk át népünk aggodalmát jövőnk iránt, hazánk keresztútját, és a reményt Húsvétvasárnapi feltámadás hitében. Mostanság furcsa és sunyi támadást érzünk hazánk ellen, és azt hogy kezdjük unni, kezdjük megelégelni a lenézést, az igaztalan vádakat, a méltatlan fricskákat. Mintha sorsunk belenyugvása, a mások által diktált feltételek helyett a nemzet öntudatra ébredése erősödne fel. Néhány éve a 84 éves Wass Albertet belügyminiszterünk, a kettős állampolgárság és a magyar nemzet egységének ellensége nem engedte hazajönni meghalni. Wass Albert, aki az amerikai Fehér Házban szívesen látott, bejáratos vendég volt, a hazai liberálisoknak nem kívánatos keresztény és nemzeti gondolatokat indított. Pedig a liberális elvileg a szabad gondolatok híve feltéve, ha azt gondoljuk, amit ő. Az akkori ország vezetőink felfogása jobban vonzódott a kommunista Ceausescu elvtárshoz, mint Wass Albert írásaihoz. Igazsága a mai liberálisokat ugyanúgy idegesíti, mert számukra az, aki magyarságát bevallva hazájához, és Trianontól sújtott Erdélyországához hű, nekik azonnal irredentává, sovinisztává, fasisztává válik. Az agyonkoptatástól kiüresedett ideológiájuknak ez a pajzsa már száz éve a Tanácsköztársaság óta unalmassá vált. Hála Istennek mára a magyar irodalom nagyjai közé emelte Őt olvasottsága, népszerűsége, hazájának fájdalmas szeretete. Liberális miniszterünk pedig saját értékrendjének pocsolyájába pancsol. De Wass Albert belehalt hazatérési kérelmének elutasításától, hazavágyó szíve megszakadt. Ami a titkos szekusoknak többszöri kísérletezéssel sem sikerült Amerikában, azt megtette a mi liberális vezetőinknek egy tollvonása. Hazájától elűzött hontalan lelke keserves verseket íratott vele, tolla beleszántott a mi lelkünkbe is.

Nagypénteki sirató verséből vett idézet híven tükrözi hazánk és az Ő személyes sorsát: Véreim! Véreim! Országutak népe! Sokszáz éves Nagypénteknek soha sem lesz vége? Egyik napon Tamás vagyunk, másik napon Júdás vagyunk. Kakasszónál Péter vagyunk. Átokverte, szerencsétlen Nagypéntekes nemzet vagyunk. Golgotáról Golgotára hurcoljuk a keresztfákat, Mindég kettőt sohse hármat. Egyet felállítunk jobbról, egyet felállítunk balról, S amiként a világ halad: egyszer jobbról egyszer balról felhúzzuk rá a latrokat. Kurucokat, labancokat, közülünk a legjobbakat, mindég csak a legjobbakat. Majd, ahogy az idő telik, mint ki dolgát jól végezte: Nagypéntektől Nagypéntekig térdelünk a kereszt alatt, húsvéti csodára lesve. Egyszer a jobbszélső alatt, másszor a balszélső alatt, Éppen csak hogy a középső, az igazi, üres marad. Az átokverte Nagypéntekes nemzetsorsból a mai nemzedék kitörni szándékozik, mert rá kell jönnie, hogy a középső kereszt a miénk, hisz Nagypéntek után Krisztus feltámadt, és ezzel az akkori világ sötétségébe beleszületett a Fény. Az Ő fénye a körülötte sűrűsödő sötétségben látszik a legélesebben, mint ahogy a csillagok is éjjel látszanak, pedig nappal is ott vannak. Ez a sötétség visít ma is világszerte a leghangosabban, ha megjelenik a Fény. Jézus feltámadási napja egyben a kereszténység születésnapja. Földre születésével nem vallást alapított, nem ideológiákat gyártott, hanem kézműves ács fiaként a tisztességes kétkezi munkájában bízó, becsületes gyakorlati élethez kínált új utat az emberiségnek. Nem arra tanított mit ne tegyünk, hanem hogy mit tegyünk, ami Istennek és embernek tetsző. Az ószövetségi nép pénzt imádó vezetőivel szembeszállva kemény szavakkal bírálta a seftelést, a kapzsi üzletelést, a kiszol-

22

Dobogókő

gáltatottakat kiszipolyozó pénzváltókat, a rafinált ügyeskedőket, akik nem munkával, hanem mások kihasználásával gazdagodtak. Egész földi élete során állandóan ostorozta a képmutató farizeusokat, mennydörögve szemükre vetette mohó, pénzéhes kétszínűségüket, amivel annyira magára haragította őket, hogy megölték Őt. „A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug és a hazugság atyja.” Igen kemény szavak Jézus szájából! Mintha két különböző felfogású Istene lenne a Bibliának, pedig csak egy van, valamelyik hamis? Ez a két Isten vívja harcát a világban. Európa Istene az Aranyborjú Eurója lett. Olyan bálványt imádnak melynek hasznát a szánalmat, irgalmat, emberséget nem ismerő bank uzsorásai jegyzik, mert sátán az atyjuk, az ő fogságában sínylődnek. Hiába kapja a figyelmeztetéseket, Európa ismét megölte Jézust. Ezért, mint akkor, halálakor elsötétült a világ, a mai BUX világa, földrengés rázta meg a bankokat, a börzék templomának kárpitja kettészakadt, amitől megnyílt a bűnből kivezető út. Európa adósságtól fuldokló államait a pusztító válságok döbbentik majd rá a felismerésre: valóban Isten fia volt! Ezt Ő maga kéri ki magának az akadékoskodó írástudóktól: Ő az Élő Isten fia és nem Dávidé. „Hogy mondhatják az írástudók azt, hogy Krisztus Dávid fia? Ha maga Dávid Urának mondja, hogy lehet akkor a fia?” Mi örüljünk és vigasztalódjunk abban, hogy saját keresztény nemzetünk küzdelmének hasznát nem a bankokban, hanem odafönt az égben tartják számon. Ott sokkal jobb a kamat. Egy Isten fiától szokatlanul meglepő dühvel, magából kikelve ostort ragadott, rájuk borította a pénzel teli asztalt, és kizavarta a templomból a seftelőket, az uzsorásokat, árusokat, a kapzsi pénzváltókat. Nem kímélte a kettős mércével mérő kígyófajzatoknak megbélyegzett főpapokat sem. A „dzsídípí” rabságában brókerező Nyugat Európának Jézus ma is útjában áll, ezért nem kell neki a keresztény értékrend, és ezért nem kellünk nekik mi sem, csak az értékeink! Ezer éve vagyunk Európa bögyében, mert minden iparkodásuk ellenére újra és újra feltámadunk. Elmúlt kétezer esztendő, és azt gondolná az ember, hogy az óta nagyot fejlődött a világ. Pedig nem! Ha Jézus itt élne közöttünk, akkor bizony ma is ugyanazért, ugyanazok, és ugyanúgy habozás nélkül újra megölnék Őt. Ma is vannak köztünk Júdások, akik harminc ezüstért eladják hazánk nemzeti értékeit, jövőnk biztosítékát. Ma is vannak, akik Jézus helyett Barrabást kiáltanak, és habzó szájjal vicsorítanak ránk az Unió parlamentjében: feszítsd meg feszítsd meg Őt! Megfosztották ruháitól, sorshúzással döntötték el kinek mi jusson szegényes vagyonkájából. Úgy bántak vele, mint velünk Trianonban. A Golgotán Jézus széttépett ruháin marakodtak, Trianonnál a mi széttépett hazánkon. Ott álltunk a világban mi is Európától kifosztva, megalázva! „Megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán.” És bár testünket az ember tépte szét, de lelkünket az Isten tartja még. A megpróbáltatásoktól kimerülten Jézus háromszor esik el az értünk vállalt kereszt súlya alatt, mint ahogy három a magyar igazság. Azértis összeszedi minden erejét és újra nekiindul a Gol-

gotára vezető, az erő piros, a hűség fehér, a remény zöld színű útjának. Kifeszített kiszolgáltatottságában szivacsba mártott ecetes epével itatták, mint minket a génmódosított bóvlival, a szépen becsomagolt méreg halálfejével. Találd ki, ki ütött meg, játszottak vele a gonoszság személytelen ostorozói, mint ahogy a pénzügyi világot uraló láthatatlan erők rajtunk is ütnek. Tehetetlen a dühük, mert fegyver helyett keresztet hordunk. A mi édes hazánk keresztútján nem akadt Európában egy Cirenei Simon sem, aki megosztotta volna velünk keresztünk súlyát. Nem volt Veronikánk sem a környéken, aki letörölte volna küzdelmünk véres izzadság cseppjeit. A mi Veronikánk, aki mindig ott állt készen letörölni könnyeinket, az a mi Boldogaszszonyunk, a Magyarok Nagyasszonya, Égi Édesanyánk. Ki segít nekünk, ha Ő nem segít? „Az nem lehet, hogy ész, erő, és oly szent akarat Hiába sorvadozzanak egy átoksúly alatt!” Aztán egyszer a Kárpát-medencébe visszajött egy nép, amely a kereszténység lelkületét hordozta magában több ezer éves történelme során. Ennek a nemzetnek a magyar Szent Korona a frigyládája, neki minden porcikája keresztény. Népünk történelme során a mai napig a nemzet értékrendjének legfőbb hordozója, akit két angyal tart hazánk felett. Ő a lelke a magyarnak. Mitől magyar az, aki Őt elutasítja? Nem méltó a magyarságra! Magyarul beszélni halálos ellenségünk is tud. Beszélhetek angolul, mégsem vagyok angol. Ezért, aki a kereszténységet megtagadja, az a Szent Koronát tagadja meg, aki ebben az országban megtagadja a Szent Koronát, az megtagadja a hazáját! És mivel ez a nép a Jézusi utat követte, és követni akarja ma is, a sorsa sem térhetett el az Övétől. Bár mi véreztünk miatta, Európa mindig cserbenhagyott minket. Mi védtük meg Európát és kereszténységét tatártól, az iszlám töröktől, a kommunista szovjettől hazánk nyugati határain, keletet pedig a Fuggerek Habsburgjától. Csak mi kellettünk mindenkinek, keletnek-nyugatnak. Ragadozó szemük prédának nézett minket. Csakhogy Jézus feltámadt, és akárhányszor megölik, újra és újra fel fog támadni, vele együtt hazánk is, ha hűek maradunk hozzá. Isten által sugallt parancsok védő korlátjai vezették egész történelmén át ezt a népet a jövőbe, az Isten törvényei tartották Rendben ezt az országot. A mai liberálisok ezeket a védő korlátokat bontogatják, hadd zuhanjunk a halálos szakadékba, veszítsük csak el múltunkkal a jövőnket is. Tőlük, a Jézus balján álló latroktól ez várható. Ez az észjárás nem ismeri az erkölcsi korlátok közé terelő ostor logikáját, ők Pilátus korbácsát ismerik és szeretik, mert az ver, büntet, megaláz és ezt lehetőleg korlátok nélkül tehesse hisz ezért liberális és nem korlátokat állító keresztény. Kijutott a korbácsból Jézusnak. A korbács a gyűlölet terméke, az ostor a nyáját terelő szereteté. A világszerte magyarok királyaként ismert Atilla, Isten ostora, már 1500 évvel ezelőtt, amikor Brüsszel még sehol sem volt, létre hozta az Európai Uniót, Európai Konföderáció néven. Egységesített Európának valóban egyenrangú népei élén, a legyőzött Róma fölött keresztényi kegyet gyakorolt. Rómával nem a kereszténységet, hanem az elzüllött birodalom rabságát győzte le. Keresztényi elhivatottságát a kegyelem gyakorlásán túl úgy bizonyította, hogy Róma püspöke Leo előtt, aki később épp általa lett pápa, fél térdre ereszkedve elismerésként kezét a Szentírásra

A királyi központ lapja téve elfogadta kereszténységét. Európa kongó keresztény templomait Atilla népének hun Miatyánkja töltötte be. Szent Jeromos 401-ben írott lejegyzése szerint saját nyelvére fordított Újszövetsége volt. Őseinket tehát nem István térítette kereszténységre erőszakkal, mert népünk az volt már előtte is. Keresztény Szent Koronánk sem Szent István korában született az Ő megrendelésére a pápa műhelyében, hanem jóval előbb. A pápa kincstárában készen várta rendeltetését, várta Szent Istvánt. Árpád fejedelem ezeregyszáz évvel ezelőtt elfoglalta Kárpáthazát. Az itt élő népeket testvérként kezelte, és egy nemzetté kovácsolta őket. Otthont teremtő munkájában az Istenhez fordult segítségért, mert a Pozsonynál megsemmisítésűnkre ellenünk szövetkező, életünkre törő Európától semmi jót nem várhatott. Az itt élő szlávok nagy püspökéhez Szent Metódhoz jó barátként közeledett. Elismerése és hitbéli társa jeléül gazdagon megjutalmazta, és együtt kérték imáikban az Isten áldását Kárpát-medence népeire. Vajon Kárpát-medence melyik nemzetisége maradhatott volna meg mai napig erőben egészségben ha a magyar Szent Korona szellemének 1100 éven át Benes dekrétum félék jártak volna az eszében? Állam alapító első királyunk Szent István, egész életében az éppen formálódó hazánkat védve hadakozott a ránk támadó ellenséggel. Itt Európa közepén, szívének mélyén sehová nem mehetett segítségért. Nem volt egy rokona, barátja, társa, akitől segítséget remélhetne. Pedig Ő a Kárpát-medencében élő népeket a Szent Korona egyenrangú tagjaként kezelte és emelte méltóságra kulcspozíciókba is. Halála előtt körülnézett az országában és látta, nincs méltó ember, akire rábízhatná, és aki megvédené országát Európa támadásaitól. Már csak kiben látta meg a reményt, kiben bízott egyedül rendíthetetlen keresztény hittel, a mi Boldogasszonyunkban. Szent Istvánnak és a többi magyar királyunknak elméjébe koronázásakor a Jézusi keresztényi szeretet pumpálódik át a Szent Koronánkat uraló Atya Istenből, a Jézus és apostolainak képeiből, míg a nyugati Német-Római koronán lévő képek a Jézus által keményen bírált ideológia, a templomból kizavart kufárok ideológiája mérgezi viselőjük gondolkodását. Ez a mi egyedülálló Szent Koronánk szellemiségéből sugárzó erő, ez az éles különbség az oka a mindenkori Európa irigy ellenszenvének. Szent László nagy királyunk, aki lengyel barátainknál született, lengyel édesanyától kapott szigorú keresztényi nevelést Szentként védte hazánkat, és szerzett Európa szerte tekintély országunknak! A Boldogasszony lovagjaként tiszteli méltán a néphagyomány. A két nép barátságának alapja mai napig a kereszténység, és az ebből fakadó küzdelmekkel teli közös sors. Ezerkettőszáznegyvenegyben országunk lakosságának kiirtása árán védtük Európát a tatártól. Elvérzett országunkat magára hagyva, magunk erejéből építettük ujjá. Esztergomi Boldog Özséb a katolikus keresztény főpap, csömört kapva a korrupt világtól, elvonult és itt a Pilisben összegyűjtötte a tatár gyilkos pusztításától bánatba süllyedt férfiakat, és megalapították a nemzeti öntudatunkat leginkább védő és képviselő erőt, a Pálos Rendet. Fájdalmas magányukban, elkeseredettségükben nem volt a sötét Európában egyetlen társuk sem, nem volt már senki más, csak egyetlen reményük, akihez mindig odabújhattak vigaszt találva, Égi Édesanyjukhoz, a Boldogasszony szeretetéhez. Nagy királyunkat, akit Fehérvár Boldogasszonya előtt koronáztak meg, a Pálosok nagy barátját, Hunyadi Mátyást az utolsó szakrális királyként tiszteli minden hazánkfia.

23

Húsvét Nagypéntekén a népéért koronáztatta meg magát úgy mint Jézust az emberiségért a töviskoronával. Majd harminckét év múlva ismét követte Jézus példáját és Nagypénteken már Ő is halott volt, Őt is megölték. Keresztényi hite tette naggyá és halhatatlanná. Meghalt Mátyás, meghalt az igazság, de húsvéti gyertyája ma is ég, lángjáról gyújthatjuk meg hitünk saját gyertyáját. Halála után néhány évtizeddel Mohácsnál ismét elvérzett az ország, a haláltusánkat kaján tétlenséggel szemlélő keresztény Európa védelmében. De így járt ezzel Rákóczi Ferenc, majd az aradi tizenhárom, akiknek csak a halála árán születhetett meg a kiegyezés. Több évszázados védelmének jutalmául Európától megkaptuk Trianont, majd nyakunkra a kommunizmust. 1956-ban a magyar nép világgá kiáltotta szabadságvágyát az akkori Európa legnagyobb zsarnoka ellen. A dicsőséges 11 nap alatt, Európa kényelmes fotelban hátra dőlve, hideg sört kortyolgatva, szenvtelenül és tétlenül nézte a TV előtt, mint egy jó kis műsort, hogyan vérzik el hazánk, Magyarország. Úgy tűnik, mintha az elmúlt 1100 év alatt semmi nem változna a hazánkat ért szemléleten. Az európai nagyhatalmak egykori gyarmatosító reflexei ma is élnek, csak modern módszerekkel, új változatban. Ők évszázadokon át más nemzetek, más kontinensek népeitől elhordott kincseivel, vagyonával gyarapodtak. Mi sohasem a más értékével ékeskedtünk, mi a saját becsületes kétkezi munkánkkal büszkélkedhetünk. Mit remélhetünk ettől az Európától a jövőben? Azt, amit eddig kaptunk, a vér nem válik vízzé. Kik, és vajon miért vicsorognak ránk ordas farkas módjára azért, mert Istennel kezdődik Himnuszunk és Istennel Alkotmányunk? „Miattam mindenki gyűlölni fog titeket, de aki állhatatos marad, az üdvözül.” Kitört a harmadik világháború csak nem két szemben álló ágyú közt, hanem a pénz és a tisztességes erkölcs között. Nagy harc lesz és nem lesz jó vége! Jézust újra elindították a Golgotára. „Nem én kiáltok, a föld dübörög. Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán” Brüsszel számára Magyarországból - mint egykor Jézus szülőföldjéről - Galileából semmi jó nem származhat. Márpedig Isten nélkül nincs értékrend a Földön, helyébe a káosz tolakszik be. Érezzük is fertőjét a világban. Ha ezt nem ismeri fel az EU, szét fog hullani, mint a tölgyfa őszi lombja. Nyugaton Napfordulókor, mint Stonehengeben a Napnyugtát az elmúlást tisztelik, míg nálunk a Napkeltében Ziribár misztériumában, a Fény újjászületésének üdvösségéért imádkozunk. Vajon megszólal-e végre Európa lelkiismerete? Nem úgy néz ki, hiába szólalt meg ébresztőt fújva háromszor a kakas. Ők még nem értik a kakas hangjának üzenetét úgy mint Péter, aki rádöbbent kit tagadott meg. Pedig itt az ideje, hogy ne a világtalan szemük vaksága, hanem a szívük látása vezesse őket és vegyék már észre: a gazdasági növekedés nem fejlődés az emberiség számára, csak kóros elhízás a Föld kárára. Nincs Fenntartható fejlődés, az csak a háborgó lelkiismeret altatása. Most ismét sorsdöntő időket élünk. Az Egyház meghirdette az új evangelizációt, a jó hírt hazánk és az egész világ szolgálatára. Bizony szükség lenne egy hiteles zászlóvivőre, aki irányt mutatna a szellemi káosz, a média ömlesztett útvesztőiben. Aki az Istenhez közelebb hozná azokat is, akik ugyan félve elfogadják létezését,

24

Dobogókő

de csak úgy tisztes távolból. Hogy ne zavarja őket a minden napos dolgaikban. Imádkozzunk hát a katolikus egyházvezetőink megújulásáért, jó pápáért, hogy Jézus valódi igazságát hirdessék. Ez a mai szeretetlen, hamis világrend már nem tartható fent, pusztulásra van ítélve, mert nem az élet tiszteletére nevel. Újra missziós feladatunk van. Rajtunk, keresztényi hitünk erején múlik a jövőnk. A jót etetjük vagy a rosszat, mert az marad életben. De ki mondja meg mostanság az embereknek mi a jó és mi a rossz? A média, IMF, Brüsszel? Vagy bízzuk a piac „mimózalelkű” érzékenységének önszabályozására, esetleg mindenkinek a saját belátására olyan szabadelvű liberálisosra, csináld, amit jónak látsz? No ezért kéne az Isten rendje! „Vigyázzatok és imádkozzatok Valahol fönt a magos ég alatt Mozdulnak már lassan a csillagok Maradnak az igazak és a jók, A tiszták és békességesek” Lehet, igazzá válik Pio atya évekkel ezelőtti jóslata, miszerint Magyarországból indul el az a tiszta, fénylő lélekmadár, amely megmentheti Európát. Itt a Pilisben, az ősi királyi központban a Fény megérkezett hozzánk. Mivel „az Ószövetségi választott nép nem fogadta be a Megváltót, ezért Isten új népet választott magának”. Vajon kit? Nekünk Nagypénteken megígérte a keresztfáról, hogy Vele leszünk a paradicsomban. „És lészen csillagfordulás megint és miként hirdeti a Biblia megméretik az embernek fia s ki mint vetett, azonképpen arat.” Hazánk sorsa sok évszázadon át többször is beteljesedett. Nem egyszer voltunk már a végveszély árnyékában a keresztfára szögezve, de most már talán elég. Vedd el tőlünk Uram a keserű poharat és segíts a világ Sauljait a damaszkuszi útra terelni. Nem érdemeljük meg a szitkokat, megaláztatást, a történelmi utjaink szélén sorakozó keresztfákat az idegenektől, sem a hazai idegenszívűektől. Bármily mélyen voltunk az idők során, Égi Patrónánk nem hagyott minket cserben. Akiben mindig bíztak őseink az a Boldogasszonyunkba vetett rendíthetetlen hit maradt. Bizony kegyetlenül kellett megélnünk következményeit, amikor elfordultunk a szeretetétől. De azt is látnunk kell, hogy Ő soha nem fordult el tőlünk, hisz annyi végveszély ellenére még itt vagyunk. Létezésünket eddig és ezután is az Ő szeretetének köszönhetjük. Lehet, hogy Európának most több a pénze, nagyobb a hatalma, de nekik nincs Boldogasszonyuk, nekünk viszont van. Olyan kincs ez, amit sem a rozsda sem a moly meg nem emészt. Amikor Jézus meghalt a Golgotán, a Nap elsötétedett. Jeruzsálemre, mint Európára ismét az a sötétség telepedett rá, amely Jézus előtt volt. Aztán amikor úgy tűnt semmi nem segíthet csüggedésünkben, mert meghalt a kereszten, megmutatkozott Isteni ereje. Legyőzte a hatalmasokat, uzsorásokat, legyőzte az életünkre törő hamis képmutatókat, legyőzte a halált és feltámadt miként édes hazánk is fel fog támadni, és megszabadulhatunk a farizeus idegenek által ránk erőltetett félelmeink rabságától. A haldokló Jézus utolsó tekintete édesanyja szemébe mélyedt,

láthatta benne a Szűzanya fájdalmának mélységes szeretetét. Utolsó szavaival a kereszten, az emberiség békében maradásának egyik alaptörvényét, a Megbocsátás keresztényi méltóságát mondta ki: „Uram, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek.” Ma sem tudják! Nem tudják, hogy a Jézus balján álló latrok saját keresztjeit ácsolják. Maguk felett hozták meg az égiekhez kiáltott ítéletüket: „Az Ő vére rajtunk, és fiainkon!” Azt az ítéletet majd nem Poncius Pilátus, nem az IMF, a „túlzott deficit” fogja hozni, és nem is mi fogjuk kapni. Hányszor bocsátottunk már meg, mert mint Jézus tudta, úgy mi is tudjuk, hogy csak a megbocsátás vezet a békéhez. De megbocsátani csak annak lehet, aki bocsánatot kér! Azóta várunk rá hiába pedig elvárnánk a bocsánatkérést, és mi örömmel bocsátanánk meg. Megbocsátani lehet, sőt kell, de felejteni, kezünket megadásra felemelni, nem! Mert csak így tudjuk megelőzni és felkészülten védekezni a várható következő liberális csapásra, melynek gyökeresen más az alaptörvénye, mint a miénk: „szemet szemért, fogat fogért.” Ez az eszme pusztításra, gyűlöletre sarkal, egymást túl licitálására, gyilkolására, háborúra ösztönöz! A gyűlölet halált teremt! Ez a hajlam nem a mi vérükben van, nem is volt soha. A mi zsigereinket az Isten szeretete, felebarátunk szeretete kell, hogy járja át, mert csak ez mentheti meg a világot. Az út szélén felállított zarándok keresztjeink erre emlékeztetnek. Jézus tudta azt is, hogy édesanyja fájdalma nem hiába való, mert három nap múlva a feltámadásával megvigasztalást kap. Hazánk küzdelmének is meg lesz a jutalma, mert Krisztus útját járjuk, amely nem csak szenvedés útja, hanem a feltámadás dicsősége. Határozott értékrendünk keresztény és nemzeti. Történelmünkben ez a két fogalom elválaszthatatlan, csak együtt értelmezhető, egymás nélkül nem beazonosítható. Szétesünk, ha ez megbomlik! Mint ahogy édesanyja a keresztfa alatt, mi sem maradtunk árván. Nekünk itt élnünk, élnünk, élnünk kell, akár áld, akár ver minket a sors keze! „Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya” Mise után a pap ezzel engedi útjára keresztény híveit: menjetek békével, küldetéstek van! Igen barátaim, nekünk mindnyájunknak a saját kapott talentuma szerint egyenként, külön-külön küldetése van. A Teremtő nem azért küldött minket a Földre hogy itt elüssük az időnket és el legyünk, mint a befőtt, aztán potyalesőként várjuk a mannát tátott szánkba. Most azért gyűljünk egységbe, hogy feladatunk elvégzéséhez erőt merítsünk egymásból, hogy ne csüggedjünk el, hogy mindenki a saját módján, tehetsége szerint tegyen hazánkért. Amikor bajban van az ország, akkor nekünk nem a jogainkat kell keresnünk, hanem a kötelességünket kell teljesítenünk hazánkkal szemben. Mi nem lehetünk azok a liberálisok, akik csak jogaikat ismerik és követelik az országtól, mert az szerintük zsigerből jár nekik tőlünk, hanem azok a keresztények, akik kötelességüknek érzik Isten parancsainak betartásával édes hazánkat szolgálni. Virágvasárnap Jézus hozsannázva dicsőségben, az ószövetségi nép ujjongása közepette, virágszőnyegen vonult be Jeruzsálembe

25

A királyi központ lapja hogy megváltsa a világot. Öt nap múlva ugyanaz a nép akit gyógyított, feltámasztott, lelket lehelt beléjük most, mint történelmük során annyiszor, ismét megtagadta az Istent. Ellene fordult, másfajta Istent imádott és keresztfára küldte Jézust. Aztán feltámadt és azóta az Ő Szentlelke hirdeti királyságát. Csak hogy az Ő királysága úgy tűnik nem e földre való, mert a pénzváltóknak, a vámosoknak nem ez az értékrendje. „Még jőni kell és jőni fog egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez százezrek ajkán”

Aztán ha majd ott álltok a Muhi pusztán, a Mohácsi csatamezőn, Arad szobrai előtt, a 301-es parcella sírjainál, szorítsátok össze fogatokat, ökölbe a kezeteket, és erős hittel fogadjátok meg: „Hiszek egy Istenben, hiszek édes hazám feltámadásában!” A Jó Isten áldása kísérje utatokat, járjatok békével és szeretettel. Ne feledjétek küldetéstek van: Keresztény hazánk megvédése! Pilisszántó 2013. Húsvét

Csíksomlyói kegytemplom és a pilisszántói Boldogasszony kápolna közös pünkösdi miséje A keresztényi nemzet összetartozásának évszázados történelmi zarándokhelyén Csíksomlyón 2013. MÁJUS 18-ÁN SZOMBATON, 12 óra 30 perckor, a Somlyó hegy nyergében ünnepi misét mutatnak be. A keresztaljak sora népesíti be ilyenkor a hegyoldalt, ahová erdélyi testvéreink hála imát jönnek mondani Szűzanyánkhoz megmaradásukért. Vágyaink ellenére, a távolság miatt sokan nem tudnak elzarándokolni Magyarországról Csíksomlyóra, hogy hazánk sorsdöntő időiben erős hittel együtt kérjük Szűzanya áldását édes hazánkra. Ezért itt a Pilis hegy sziklái közt, a pilisszántói Boldogasszony kegyelmével, a csíksomlyói misével egy időben, irántuk való tiszteletünket kifejezve szintén misét tartunk, az idő eltolódás miatt, az itteni idő szerint 11 ÓRA 30 PERCKOR.

A szántói misét bemutatja: BERSZÁN LAJOS atya /papbácsi/ Gyimesfelsőlokról, testvérfalunkból Hasonlóan a Somlyóhegyhez, az itteni keresztaljak a Pilishegy lábánál induló, és kápolnához vezető Csillagösvényen érkeznek a misére imával, énekléssel. Ezen a misén Pünkösd Szentlelkének szabadsága köt össze erdélyi testvéreinkkel és árasztja el kegyelmével nemzetünket. Együtt imádkozunk a Szent Korona és Szent István szellemében édes hazánk tisztább erkölcsű jövőjéért, az Istentől eltávolodott világ gyógyulásáért!

A szentmise részeként MACZKÓ MÁRIA énekhangja tölti be Pilis szikláit. Terveink szerint a két mise bevezetéseként itt a Pilis hegy oldalában kihangosítjuk Csíksomlyón elhangzó Pilisszántónak szóló üzenetet. Így rövidül meg a 700 km. távolság testvéri ölelés közelségére. Bár testünket Trianon tépte szét, de lelkünket az Isten tartja még! Így találkozik egymással Kárpát-medence két szent hegye, Hargita és Pilis, így duplázódik meg közös imáink által a két azonos lelki tartalmú keresztényi zarándokhely nemzet egyesítő akaratának ereje, és így kérünk védelmet Égi Édesanyánktól az erkölcstelen pénzvilág hazánk elleni támadásaitól. Ezen a misén keresztényi szeretet öleli át Kárpát-medence népeit, önti el szívünket a csíksomlyói Babba Mária, és a szántói Boldogasszony édesanyai szeretete, amely megóvja Mária országát, a szeretetre éhező, erkölcsileg kiüresedett világ pusztító bajaitól. Pilisszántó 2013. Húsvét

PILISSZÁNTÓÉRT EGYESÜLET SZŐNYI JÓZSEF Tel: +36302685953

26

Dobogókő

A Pilis titkai régi térképeken Wolfgang Lazius és Szikambria VÁRY ISTVÁN Jelen írásunkkal igaz, eltávolodunk kissé földrajzi értelemben a Pilistől, de ez korántsem jelenti azt, hogy a Pilis-kutatás területének fordítanánk hátat. A honfoglalás-kori és a középkor magyarországi eseményeinek területei között nem lehet kapcsolatmentes, éles határokat húzni, a szakrális összefüggések pedig határtalanok; mindez csak szerves egységében válik áttekinthetővé számunkra. A korai magyar történelem történései elválaszthatatlanok a szakralitás szellemi valóságától és azok szakrális helyszíneitől, így csak javunkra válhat, ha minél jobban körüljárunk egy-egy eseményt, helyszínt, hiszen a források és a tények sokaságából így tudunk megfelelő képet alkotni valós történelmünkről, annak hátteréről. A mostanában sokat emlegetett Szikambria kérdése is ide tartozik, hiszen krónikáink, és más európai oklevelek számos esetben tesznek róla említést. (E város írott emlékeiről bőven találhatunk anyagot az interneten, elsősorban az albaregalis.hupont.hu oldalon. Jelen írásunkban nem ezekre, hanem a térképekre koncentrálunk.) A hivatalos álláspont ellenvetése e hajdani várossal és a szikamberekkel kapcsolatban azon alapszik, hogy nincs feltárt korabeli, vagyis létezésének korából származó, „kortárs” régészeti lelet, dokumentum, döntő bizonyíték; ezért a témát a fikciók és a legendák világába utasítják. (A Bonfini által említett feliratos kő, melyet az akkori Budán talált, nincs meg, sokan ezt a leírást és magát a követ is hamisításnak, kitalációnak vélik.) Valóban, Szikambria csak a XII–XIII. században tűnik fel az írott anyagokban, és a XVIII. századig gyakran megjelenik, de ez bizonyítja azt, hogy egy olyan ókori (de lehet, hogy korábbi) eredetű városról van szó, mely valóban létezett, és az emlékezet több módon őrizte évszázadokig. Az e témával kapcsolatos dokumentumokról, krónikákról a Dobogókő hasábjain már volt (és lesz is) szó, jelen írásunkban – a térképészet témáját folytatva – Szikambria térképi ábrázolásának egy-egy fejezetét tárjuk fel. Témánkhoz elkerülhetetlen Wolfgang Lazius (Wolfgango Lazio) térképészeti munkásságának ismerete. [1. kép] (Ő az osztrák „Lázár deák” – Ausztria térképészete XVI. századi megteremtőjének tekintik.) Lazius 1514-ben született Würtenbergben, és Bécsben halt meg 1565-ben. (Nevének „Lazius Farkas”ként, vagy „Farkas Lázár”ként való írása helytelen; erdélyi szász származását szerették volna utólag alátámasztani, de a névvál-

tozat helyessége és a megfeleltetés nem bizonyított.) Nem túl hosszú élete, melyet végig osztrák szolgálatban töltött, igen tartalmasnak mondható. 1538-ban doktorátust szerez Ingolstadtban, 1541-ben katonaorvosként egy magyarországi hadjáratban is részt vesz. Folyamatosan tanul, a történelem és a numizmatika kedvenc témája. Amikor I. Ferdinánd háziorvosa lesz, a császári régiség és éremgyűjtemény kezelését is rá bízzák. (Az érmék ismeretéből származó tudása később, az általa rajzolt térképek grafikai díszítésében is megmutatkozik.) 1546-ban nemesi rangot kap, abban az évben, amikor megírja és kiadja Bécs városának első helytörténetét. (E cikk írásának idején az egyik budapesti antikvárium árverésén szerepel a könyv egy eredeti példánya, kikiáltási ára 140 ezer forint.) Ettől az évtől 1560-ig a bécsi egyetem rektora. 1556ban kiadja Magyarország térképpel ellátott leírását, mely olyan nagy sikert ér el, hogy 11 év alatt 8 kiadás követi egymást, és 5 nyelven jelentetik meg. (Az egyik eredeti példány az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum féltett kincse.) Amikor Pest környékén tartózkodik hosszabb ideig, már nagy érdeklődést mutat a térképészet iránt: a látottakról helyszínrajzokat készít, melyeket később felhasznál. Több nagy térképészeti munkája ismert. Hazánk vonatkozásában fő műve egy 10 lapból álló fametszet, melyről a térképészet jó ideig nem is tudott: a XX. század elején találták meg a bázeli egyetem könyvtárában, egy különösen értékes térképeket tartalmazó atlaszába fűzve. Ez a 83x134 cm-es fametszet „Regni Hungariae Descriptio Vera” címen jelent meg Bécsben, az 1550-es évek elején. (A térképen két dátum szerepel: 1552 és 1556.) A mappából kitűnik, hogy rajzolásához széles körű magyarországi kapcsolatait használta az információk begyűjtéséhez: a térkép szélén 24 segítő személy nevét tüntette fel. A mű, mely nagysága a Lázár-féle magyar térképnek mintegy kétszerese, több tekintetben összefüggésbe hozható azzal: nyilván használt a Lázár térkép adataiból, és annak ellenére, hogy ezen a vonalon a második teljes és részletes Magyarország térképet tudhatjuk a műben, mégis pontatlanabb, mint elődje. Számos torzulat és valótlanság jellemzi, de mindez nem kisebbíti értékét. (Egyik gyakran emlegetett hiba a tihanyi félsziget elhelyezkedése: Lazius a déli partra rajzolta. Ennek oka korábbi problémára vezethető vissza: Tihany első „elrajzolását” Bonfini tevékenységéhez köthetjük. Az akkori, általa készített leírásban, mivel Budán lakott, Tihany helyzetét „az innenső oldalon” kifejezéssel határozta meg, de mivel itáliai volt, és ott rajzoltak térképeket az információi alapján, az „innenső oldalt” Itália felöli rátekintésnek vették. Ez a félreértés közel 200 évig meghatározta sok térképen a félsziget helyzetét… Elsőként egy magyar térképész, Zsámboki János korrigálta Tihanyt egy olyan térképén, melyet éppen Lazius műve alapján rajzolt. Itt jegyezzük meg, hogy Lázár deák Tihanyt szigetként tüntette fel.) A mappa hibái mellett több érdekességgel bír. Lazius jelmagyarázattal látta azt el, mely akkoriban még ritka megoldás volt, a keretben feltüntette a földrajzi fokhálózatot, és magyar kiejtési táblázatot fűzött hozzá. Érdekesség még a kicsinyített változatra felrajzolt magyar címer hármas keresztje(!).

A királyi központ lapja (Egy-egy eredeti példány hazánkban is feltűnik árveréseken, antikváriumokban. Egy 1580-ban nyomtatott antwerpeni változat 250 ezer forint, a Központi Antikváriumban nemrég 300 ezer forintért volt egy példány fellelhető.) Ennek a térképnek az a bizonyos kicsinyített változata került bele Abraham Ortelius 1570-ben induló atlasz-sorozatába is, mely „Theatrum Orbis Terrarum” címmel jelent meg. [2. kép] Később a latin feliratozást átírta németre, de ez a változat megsemmisült. Nos, ennyi megalapozással már szemrevételezhetjük Lazius

27

világot látott. Ez a tény is növeli jelentőségét, annak ellenére, hogy a rajzolatból a város egykori pontos helyzetére nem tudunk következtetni; közismert, hogy a legtöbb nézet a régi Óbudával azonosította ezt az ősi várost, illetve ezt tekintette Buda elődjének. (Ez az álláspont az újabb kutatások alapján is megalapozottnak tűnik, maga a konkrét földrajzi terület a vitatott, ahol ezek – korabeli formáikban - léteztek.) Érdekes, különös az a tény, hogy 1557 és 1577 között – tehát halála után is – jelent meg olyan általa rajzolt térkép, melyen szintén szerepel ez a terület, de Szikambria már nincs rajta: ez „A Dunántúl hadi térképe” c. munka. [4. kép] (Valószínű, hogy a katonai célzatú metszetben nem tartotta szükségesnek e név feltűntetését.)

2. Lazius térképe 1552

térképének pilisi, budai részleteit, hiszen pont Szikambriával kapcsolatban van nagy jelentősége: Buda alatt szerepel ez a felirat. [3. kép] A környezetében könnyű beazonosítani a feltűntetett

4. 1556 körüli Lazius másolat

A továbbiakban szemügyre vesszük azokat a térképeket, melyek a kérdéses városunkat feltűntetik. (Jelen ismereteink szerint természetesen ezt csak a teljesség igénye nélkül tehetjük.) H. Siebmacher készítette azt a rézmetszetet 1595-ben, mely az Észak-Dunántúlt ábrázolja, és Nürnbergben jelent meg Hulsius Levinus kiadónál. [5. kép] Itt Buda és Alt Ofen közé került a Sicambria felirat.

3. Lazius térképének részlete 1552

településeket: Óbuda, Solymár, Gellért-hegy, Margit-sziget, Szentendre, stb. Mivel már egy nem létező, korabeli nevet írt fel Buda alá, az nem lehet véletlen: egyértelmű, hogy magyarországi segítői voltak azok, akik Szikambria jelentőségére felhívták figyelmét. Tudomásom szerint ez az első olyan térkép, mely az alig több mint egy tucat Szikambriát feltüntető művek sorában nap-

5. Siebmacher térképének részlete 1595-ből

28

Dobogókő

Maga Abraham Ortelius (1527-1598) könyvillusztrátor, térképész és kiadó is rajzolt és adott ki olyan mappát, mely feltűnteti Szikambriát. [6. kép] Ez az 1597-es kiadású metszet történelmi rekonstrukciónak készült, a római kor helyszíneit, településit tünteti fel – és éppen ez adja jelentőségét: Szikambriát Szentendre (Ulcisia Castra) és Esztergom (Salva Mansio) közé helyezi, és Herculiával azonosítja. (Ezen a vonalon bontakozik ki egy pilisi összefüggés, mely sokakat foglalkoztat: ha Ortelius a valóságnak megfelelően ábrázolta Szikambriát, akkor az a Pilisben volt!) Számunkra fontos lehetne egy oknyomozás arra nézve, hogy a szerző ezt a helymeghatározást milyen adatokra, információkra alapozta, de úgy tűnik, hogy erre már nincs lehetőségünk. Igaz, hogy a krónikai leírásokban találkozhatunk helymegjelölő utalásokkal, e várost meghatározó leírásokkal, de a témával kapcsolatos legnagyobb problémát – és egyben vitát is – ezek mai ismereteink alapján történő – a mai geográfiai állapotokra alkalmazott – levetítése, a szövegek értelmezése, beazonosítása, vagyis Szikambria hitelt érdemlő lokalizálása jelenti. Ez a helyre vonatkozó régészeti leletek hiányában még nehezebb feladat. (Az interneten közzé tett térképrészlet irányában némi bizalmatlansággal voltam, mert térképészeti kutatásaim alatt nem

kép] Az 1700-as évek elejére tehető annak a Visscher utánnyomatnak a kiadása is, melyet a keszthelyi Festetics gyűjteményben őriznek, s mely nagy hasonlóságot mutat a később tárgyalandó Allardt térképpel. A feliratok elrendezése más, de Sicambria ott van köztük.

6. Abraham Ortelius 1597-es térképrészlete

8. Pieter Schenk részlet 1720 körül

találkoztam Ortelius eme térképével, vagy másolatával; csak a világhálón lévő részletet ismertem. Nézetem akkor változott meg megnyugtatóan, amikor nemrég a Központi Antikváriumban találkoztam és szemrevételezhettem egy eredeti Orteliust: 160 ezer forintért kínálták azt a Magyarország térképét, melyen Sicambria fel van rajzolva.) A XVII. században is több térkép született Szikambria feltüntetésével. Nicolas Visscher (1649-1702) amsterdami kartográfus készített a Duna menti területekről mappát 1664 és 1690 között, melyen szintén Buda és Alt Ofen között találjuk a Sicambria feliratot. A legtöbbször egy 1685-ös Magyarország térképének részletét szokták leközölni Szikambria vonatkozásában. [7. kép] Visscher halála után egy bizonyos Pieter Schenk adta ki térképeinek másolatát, melyek között szerepel egy 1720 körüli rézmetszet „Exactissima Tabula, Qua Tam Danubii Fluvii Pars Media…” címmel. (A sárvári Nádasdy gyűjtemény értékes darabja.) Különlegessége az, hogy Buda és Szent-Pál (S.Paolo) alatt a „Schambri” feliratot látjuk, Szikambriának egy olyan elírását, amit az átvevő, másoló tudatlansága és pontatlansága okozhatott, vagy az írásmód a szó idegen nyelven történő kiejtésén alapul. [8.

Jacob Sandrart adott ki részben színes réznyomatot 1664-ben, szintén Nürnbergben, „Neu Land Tafel von Ungarn…” címmel, mely több nyelven feliratozott, igen míves munka. Ezen, a szép koronás címer felett az „Ofen, Buda v. Sicambria” felirattal találkozunk. [9. kép] Különös és rejtélyes, hogy ugyan ebben az évben, szintén Nürnbergben(!) jelent meg egy másik térkép „Nova et Exacta Totius Regni Hungariae…” címmel, melyet Johann Hoffmann rajzolt; ez a réznyomat ugyan arra a grafikai alapra készült, mint Sandrart térképe, a feliratozás és adatolás is nagyon hasonló, Szikambria még sincs rajta! Carel Allardt színezett réznyomata „Totius Regni Hungariae…” címmel került kiadásra Amszterdamban, 1697-ben. Több érdekesség jellemzi ezt a művet, mely szintén bír jelentős torzulásokkal a valósághoz képest. (Pl. a pilisi települések közül csak Visegrád és Szántó található a térképen, ez utóbbi valószínűtlenül közel Esztergomhoz…) Itt a feliratok az alábbi sorrendben láthatók: S.Andre, Alt Ofen, Sicambria, Ofen, Buda. [10. kép] Schenk térképének feliratozását „örökölte” a Gottfried Jacob Haupt által készített színezett rézmetszet, melyet „Danubii … in Qua Hungaria” címmel adott ki Augsburgban, 1737-ben: itt is a

7. N. Visscher 1685

A királyi központ lapja

29

11. A Haupt térkép 1737-ből 9. Jacob Sandrart 1664

12. Atlas Novus Matthao Roth 1736-ból

10. C. Allardt térképének részlete 1697-ből

„Schambri” feliratot láthatjuk. [11. kép] Schenk és Haupt térképén - a megfelelő információ nyilvánvaló hiánya okán – maga a felirat is rossz helyre került, Budától délre; a rajzolók megelégedtek azzal, hogy egyáltalán feltűntessék „valahol Buda közelében” Szikambriát. Ez az elírt Schambri szerepel Matthao Roth Atlas Novusában is, melyet Bécsben adtak ki 1736-ban. [12. kép] Kiemelten kell kezelnünk e téma vonatkozásában annak a XVIII. századi magyar térképésznek a munkásságát, akit már korábbi cikkeinkben említettünk: Tomka-Szászky János (1692-1762) je-

lentős személyisége a magyar térképészetnek. Leghíresebb – és talán legszebb – munkája az 1750-51-ben Pozsonyban kiadott „Regni Hungariae” c. atlasza. (A keszthelyi Festetics gyűjteményben magam is lapozgathattam egy példányát.) E műnek a jelentőségét – többek között - az oktatásra szánt történelmi rekonstrukciós lapjai jelentik, és az, hogy a történelmünket „első kézből” ismerő magyar térképészről van szó – a helységábrázolásának tényei és adatai ezen okból nagyobb súllyal bírnak, mint a külföldi munkák esetében. A római kort ábrázoló lapon szerepel a Duna mellett Carpis (Dunabogdány), Florentia (Pomáz), Ad Herculem(!), Salva (Esztergom), Acineum (Aquincum), de hibát is elkövet két város feltűntetésével: Vacia (Vác) és Parca (Párkány). Ezek abban a korban még nem léteztek, legalább is ezeken a neveken nem. (Párkány római neve Anavum, magyar neve Kakat volt, ez utóbbit

30

Dobogókő

a város elpusztításával a törökök „törölték”, ők adták a megújuló városnak a Parkan – Párkány nevet. Vác pedig még nem is létezett, igaz, a terület már a honfoglalás időszakában is lakott volt. A város alapítása a XI. század második felére tehető, és I. Géza nevéhez kötődik, akinek az ott egyedül élő Vácz nevű remete jósolta meg győzelmét Salamon felett, majd egy látomás nyomán a király itt püspökséget alapított és a remetéről nevezte el a helyet – ettől az időszaktól datálhatjuk Vác létezését. A történethez egy nem közismert, a Pilissel összefüggő esemény is kötődik, mely szaporítja Szent Hegyünk őrzött titkainak számát: a korai legendáriumok leírják, hogy Vácz remetének élete utolsó időszakában már igen terhes volt „a nagy népszerűség”, ott hagyta e tájat, átment a Dunán, a Pilis erdeiben rejtőzött el, ott érte el a halál is, és ott van valahol eltemetve…) Tomka-Szászky atlaszának honfoglalást ábrázoló lapján Ecilburgot találjuk, melyet több tablóra felírt. A „Hunnia Occidentalis…” és a „Hunnia Occidentalis Abarica…” című oldalakon viszont már Szikambriát is feltűnteti, sőt, az elsőn csak Sicambria nevével találkozhatunk! A másodikon Buda is szerepel. [13.-14. kép]

15. Mornas történelmi mappájának részlete 1762-ből

Ismét egy híres magyar térképész munkásságát kell említenünk: Müller Ignác (1727-1804) térképészetével már korábban foglalkoztunk, most az 1771-ben kiadott Nagy Országtérképére vetünk egy pillantást: Kálaz (Budakalász) és Alt Ofen (Óbuda) között tünteti fel ősi városunkat, még pedig Sicambria romá, vagyis Szikambria romjaként, vagy római Szikambriaként. [16. kép] (Ezekben az évszázadokban gyakran előfordult, hogy a térképészeti munkákban a római korból származó romokat feltűn-

13. Tomka-Szászky atlaszából 1751

16. Müller Ignác 1771-ből 14. Tomka-Szászky atlaszának másik részlete

Szintén a Nádasdy gyűjteményben lelhető fel egy térkép, melyet Claude Buy de Mornas (?-1783) metszett rézbe és adott ki „De la Pannonie” címmel 1762 körül. Ez is Pannóniát a római korban ábrázoló mű, melyen a Duna mellett csak Esztergomot (Strigonium) és Sicambriát jelőlte be a rajzoló, méghozzá ez utóbbi esetében különös a jelölés: a Duna mindkét oldalára lokalizálja Szikambria helyzetét. [15. kép]

tették „Roman Antiq”, vagy „Antiq Rom.” jelzéssel. A „rom.” rövidítés rómaira utal. Ez főleg Marsigli munkájára volt jellemző.) Mint láthatjuk, az idő előre haladásával ennek a városnak az ábrázolása egyre délebbre „tolódik”, aminek az oka, hogy elterjedt egy nézet, miszerint Szikambria – Atilla városa – az ősi Buda a mai Óbuda területén létezett, sőt, egy olyan szemlélet is napvilágot látott, mely Aquincummal azonosítja a helyet. Ennek jellemző megjelenítése az a térkép, mely a M.O.L. kamarai térképei között található: Andreas Kneidinger rajzolta 1778-ban. [17. kép] Ez a

31

A királyi központ lapja

térképi ábrázolását tárgyaljuk, melyről szintén sokat beszélnek és írnak manapság – a Dobogókő hasábjain is: Ákos palotája lesz a témánk. Forrás és irodalom: Szathmáry Tibor: Descriptio Hunagariae – Magyarország és Erdély nyomtatott térképei 1477 – 1600. Italia, 1987. Papp-Váry Árpád – Hrenkó Pál: Magyarország régi térképeken Budapest, Gondolat, 1989. Papp-Váry Árpád: Magyarország története térképeken Budapest, Kossuth, 2005. Plihál Katalin: Magyarország legszebb térképei 1528 – 1895. Budapest, Kossuth – OSZK, 2009. OSZK katalógus: Patay Pálné – Plihál Katalin: Kéziratos térképek az OSZK térképtárában I.-II. Budapest, OSZK, 1984. 17. Kneidinger Óbuda és részlete 1778-ből

kéziratos mű „Óbuda külterületének mezőgazdasági térképe” címmel készült, Sicambria feltüntetésével. Azonban a város neve itt egyértelműen és beazonosíthatóan az Aquincumba vezető római vízvezeték akkor még sokkal több részletében álló és meglévő romjai fölé került: Vestigia Civitatis Sicambriae. Rendhagyó módon említést kell tennünk azokról a térképészekről, akik nem tűntették fel Szikambriát, és azokról a térképekről, melyeken nem szerepel. Mert ilyen, akár magyar, akár külföldi, számtalan van. Számos kérdés, probléma és rejtély kútfője lehet az, hogy egyes mesterek miért tüntettek fel valamit a térképükön, mások pedig miért nem? Ennek számtalan oka lehet: egyáltalán tudtak-e az adott helyről, volt e megbízható információjuk róla, a rajzoló kultúrkörében evidencia volt-e egy bizonyos hely vagy földrajzi terület léte és fontossága, befolyásolta-e a rajzolót, a megrendelőt vagy a kiadót valamiféle politikai, vagy más koncepció? Egy-egy térkép megjelentetésének célja bírt-e olyan tematikummal, mely alapján bevettek vagy kizártak területeket, városokat, földrajzi helyeket? A mappák elkészítésekor ki és milyen alapon határozta meg azok tartalmi vonatkozásait? Sok esetben – évszázadok távlatából – ezek már kideríthetetlennek látszanak. Magyarország legelső teljes térképén, amit Lázár deák alkotott, nem szerepel Szikambria. Vagy például vehetjük a szintén magyar Hell Miksát, aki ugyan kortársa volt Tomka-Szászky Jánosnak, és 1772-ben szintén a honfoglalás korát feldolgozó történelmi rekonstrukciós térképet rajzolt, mégsem tűntette fel Szikambriát. A híres nagy nyugati térképészek (John Speed, Gerhard Mercator, Marsigli, Johann C. Müller, Mathias Zündt, vagy a Blaeu dinasztia, stb.) Magyarországot ábrázoló munkáiban sem találjuk e város ábrázolását. A XIX. század elejére pedig Szikambria végleg „eltűnik” a térképekről, még a történelmi rekonstrukciós mappákon is csak hűlt helyét találjuk. Több Szikambriát ábrázoló térképről egyelőre nincs tudomásom, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy ilyenek nincsenek. Folytatjuk a kutatást; s ha jelen ismeretemmel és tudásommal nem is lehet tisztem és feladatom az ősi várossal kapcsolatos vitás kérdések tisztázása, talán egyszer a sok adalék egy egységes és bizonyított kép kialakulásához vezet. Következő számunkban – folytatva a Pilishez köthető térképészeti anyag ismertetését – szintén egy konkrét, hajdan volt hely

Stegena Lajos: Térképtörténet, Tankönyvkiadó, Budapest, 1983. Stegena Lajos: Korok és térképek, Gondolat, Budapest, 1984. Stegena Lajos: Magyarország térképei a mohácsi vész előtt, Tankönyvkiadó, Budapest, 1991. Gábor Imre – Dr. Horváth Árpád: A haditérképek históriája, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1979. Szathmáry Tibor: Térképkincsek Kalocsán, Főszkesegyházi könyvtár, Kalocsa, 1998. Stegena Lajos: Tudományos térképezés a Kárpát-medencében 1918 előtt, Akadémia Kiadó, Budapest, 1998. Gál Éva: A Budapesti Történeti Múzeum Várostörténeti Osztályának kéziratos térképei, Budapest, 1989. Gróf László: Carta Hungarica, térképgyűjtemény, Nádasdy Ferenc Múzeum, Sárvár, Inter Press, Budapest, 1988. Heinrich Gusztáv: Etzelburg és a magyar húnmonda, M. Tud. Akadémia, Budapest, 1882. Dr. Banfi Florio: Francesco Rosselli térképész Mátyás király udvarában M. Kir. Honvéd Térképészeti intézet, Budapest, 1940. I. Kamarai térképek 1747 – 1882. MOL. ARCANUM. (Dupla DVD adatbázis) Kéziratos térképek az Országos Széchényi Könyvtár térképtárában. OSZK. (Dupla DVD adatbázis) Plihál K.: Magyarország legszebb térképei – DVD melléklet.

Helyreigazítás: a Dobogókő 2. évfolyam 3. számának 33. oldalán, a térképes cikk jegyzeteinek 2. passzusában, Pécs vonatkozásában „Quinque Ecclesie” nem „Négyegyház”, hanem „Ötegyház”.

A szerző téves elírásáért elnézést kérünk!

32

Dobogókő

Antonius de Bonfinis: Rege Mathia

Mátyás koronázásáról és az utána történt dolgokról… Jajcának és Bosznia nagy részének elfoglalása után a tél előrehaladtával Mátyás Budára ment, s legégetőbb gondja az volt, hogy törvényes megkoronáztatásáról gondoskodjék. A tanács ezt a Pálmák napjára, virágvasárnapra tűzte ki. A kemény tél azonban

elakasztotta a távolabbi részeken lakó főurak, nemesek, főtisztviselők és követek útját; így az ünnepséget nagypéntekre halasztották. Fehérvárra gyűltek tehát az egyházi és világi rendek, főurak, főpapok Magyarország egész nemességével, hogy a minap visszaszerzett szent ékességgel ünnepélyesen megkoronázzák a királyt, ki nagy tettekre született, s a haza ügye iránt máris korát meghaladó érdemeket szerzett. A kitűzött napon Szécsi Dénes esztergomi érsek Szent István bazilikájában hatalmas tömeg jelenlétében, régi szokás szerint fölékesítette valamennyi királyi jelvénnyel Corvinust. A nép oly nagy örvendezése közepette koronázták meg és vették körül Mátyást, hogy e nagylelkű királyt különböző népek nyelvén elmondották új Nagy Sándornak, új Caesarnak, Pannónia győzhetetlen védelmezőjének; sokan szittya

Marsnak nevezték, mások a római nép maradékának. Ajándékokat, pénzt, ruhát szórtak szét és más efféléket, miket ily ünnepségeken osztogatni szoktak, de most többet és bőkezűbben, mint valaha. – Éljen Corvinus, a király! Éljen a pannon nép szabadítója! Éljen a győzedelmes Mátyás! – kiáltozták szerte a katonák és a nép. A király e napon többeket lovaggá ütött, s arany nyaklánccal vagy bíbor köpennyel ajándékozta meg őket. Mind a főpapok és főurak csodálták a király nagyszerű bőkezűségét, mellyel minden rendek lelkét megnyerte. Minden nemű és korú emberek csodás buzgósággal mondtak áldást életére. Megkoronázták tehát a Megváltó ezernégyszázhatvannegyedik évében, uralkodásának pedig hatodik esztendejében. Azt sem mellőzhettem, hogy a koronázás alkalmával hálája jeléül minő emlékezetes adományt tett. Vitéz János váradi püspököt, ki atyja iránt és őiránta nagy érdemeket szerzett, örökre megadományozta ama nagy kiterjedésű és gazdag megyével, hogy törvény szerint bírják azt a rákövetkező püspökök. A Boldogságos Szűz tiszteletére Szent László király által emelt váradi székesegyház ezzel ugyancsak gyarapodott és gazdagodott. Mátyás magas trónon ülve, fején a szent koronával, kezében királyi pálcával és országalmával, maga mondotta el a kiváltságot. Ez így hangzott: „Minthogy Vitéz János, kinek atyánk halálos ágyán minket különösen gondjába ajánlott, velünk a jó és balsorsot egyaránt megosztotta, velünk egyazon veszedelemben fogságba esett, megszabadított a cseh tömlöcből, békében, háborúban tanáccsal, munkával, fáradozással mindenkor segítségünkre volt, viszályokat és háborúságokat elsimított, cseh, török, erdélyi és boszniai hadjáratunkban személyesen és segítő csapataival mindig táborunkkal tartott, végül követi tisztében üdvösen eljárva, súlyos ügyeket is igen szerencsésen intézett, s most a szent koronát hosszú távollét után visszahozta: tetszik nekünk és az országatyáknak, hogy a Szűzanya és Szent László iránt való páratlan tiszteletünktől indíttatva őt és utódait Bihar megyével örökre megadományozzuk, hogy hűséges szolgálatait eredményesen tovább is teljesíthesse, mi pedig a hálátlanság bélyegét elkerülve, érdemeinek illő jutalmát megadjuk.” A koronázási szertartás után Mátyás mind a főpapok, mind a főurak rendjével visszatért Budára, s a nyarat nyugalomban töltötte. Naponta különféle látványosságokat rendeztetett. Volt lovagi torna, kocsiverseny, oroszlánvadászat, két-három párviadal: mindezekben felette gyönyörködött. Lovagi tornán ő maga is naponta porondra szállt; oly erős volt és bátor, hogy a legvitézebb ellenfelekkel is lándzsát tört. Meghagyta, hogy a küzdelemben sohase törődjenek méltóságával, sőt ezt többször rendelettel is kihirdette. Kocsiversenyben is állandóan résztvett. Semmit a gyávaságnál, semmit a tunya henyélésnél gyűlöletesebbnek nem tartott. Nyári budai tartózkodása alatt sok perlekedést simított el. Ősz közeledtével, úgy gondolta, nem töltheti már tovább az időt Budán szórakozva; elhatározta, hogy nem kevésbé hasznos, mint szükséges vállalkozásba kezd. A jajcai győzedelem felbuzdította, ismét török háborút tervezett: maga és az ország számára semmit ennél előbbvalónak, dicsőbbnek, szükségesebbnek nem tartott.

A királyi központ lapja Ármányos és hatalmas ellenség volt a hátában; sem el nem hanyagolhatta, sem gyáva módon meg nem szabadulhatott tőle. Okosabbnak vélte hát bátorsággal győzni az ellenségen; harcba hívta seregeit és a segédcsapatokat is mindenünnen összeszedte, ahonnan csak lehetséges volt. Jámbor segédcsapatokkal is gyarapodott serege, azokkal a keresztesekkel, kiket a moldvai püspök hozott magával. Mátyás tízezer lovassal érkezett Futakra; követte őt Emo János velencei követ, ki Jajca megvívásakor is a királlyal volt. A velenceiek ugyanis a pannonnal szövetséget kezdeményeztek, s követet küldtek ide, mert két év óta a török súlyosan zaklatta őket a Peloponnesoson. A velenceiek ugyan az Ióni- és Égeitenger közti földnyelven árkot és falat készítettek, hogy a félszigetet megvédjék a töröktől, de az ellenség ereje, sokasága rájuk zúdult és vállalkozásuk kudarccal járt. Továbbá Pius pápa majdnem egész Európát bűnbocsánat ígéretével feltüzelte a török ellen; Anconába ment, ahol Moro Kristóf velencei doge nyomban megjelent tíz felszerelt nagy gályával. A pápát itt két nap múlva, augusztus 14-én láz ragadta el az élők sorából. A bíboros atyák a pápai kincstárban talált negyvenötezer aranyat Moro Kristófnak adták át, hogy küldje el a török ellen keményen küzdő Mátyásnak. A doge ezt el is juttatta hozzá. Létrejött hát a magyar-velencei szövetség; a velenceiek Mátyásnak több éven át hatvanezer aranyat adtak, hogy állandó hadat viseljen a közös ellenség ellen. Emo János három évig volt itt követségben, végigszemlélte mind a háborúkat, végül – mint alább elmondjuk – a királynak Pál pápához küldött követeivel együtt tért vissza Itáliába. De e kerülőtől térjünk vissza tárgyunkra. A király ezután átkelt a Száván, Felső-Mysiába tört és Rácországban a magas hegyen fekvő Zvornik várát kezdte ostromolni. Ellenséges meglepetés ellen a Száva gázlójának védelmére Várdai István kalocsai érseket hagyta vissza erős lovassággal. Míg a Szávától negyvenezer lépésnyire levő Zvornikot erős ostromzár alá vette – ezüstbányák vannak itt –, Zápolyai Imrét udvari hadakkal Szrebernik megvívására küldte, mely húszezer lépésnyire volt a tábortól, s oly bőségesen gazdag ezüstbányái vannak, hogy az ezüstről kapta nevezetét. Strebro ugyanis szláv nyelven ezüstöt jelent. A támadásra küldött katonákat a dicsőség és az

33

ezüst vágya egyaránt tüzelte, s így egy-két támadással elfoglalták. Kézre kerítvén a várost, mindent kirabolnak, sok törököt elfognak, magukkal visznek; őrséget hagynak vissza és prédával rakodva, vidáman térnek meg táborukba. Már mintegy két hónapja ostromolták Zvornikot, gyakran kemény csatákat vívtak, de a várat megvenni mégsem tudták. Az utolsó ostromban a lovasságot vezérlő Zápolyai Imrét a szemén megsebesítette egy nyíl, melyet a várból lőttek; nem sok híja volt, hogy szemét veszti; nagy fájdalomtól gyötörve és elcsüggedve vitték vissza sátrába. A királyt megrémítette hadnagyának sebesülése és óvatosabb lett. Ekkor az a hír terjed el, hogy Mahomet császár, féltve ezüstbányáit, negyvenezer emberével menten itt terem, hogy összemérje erejét a királlyal. E hírre a sebesült Zápolyai Imre, még jobban aggódva és megijedve, azt kezdte tanácsul adni a királynak, hagyjon fel az ostrommal, szedje föl táborát. Mondotta, gyöngébbek a töröknél, a katonák belefáradtak a hosszú háborúba, folytonos fáradalmakba; pihenés szükséges; mindenképpen győzedelmesen és nagy zsákmánnyal térnek haza. Másnapra a hírt még jobban nagyította a katonák félelme és a suttogás; végül zűrzavar támadt: – Nyakunkon a török! Már hadirendben nyomul előre! – A királyt megriasztotta a vakhír; megparancsolta, induljanak a zászlók, szedjék fel a tábort. A katonák annyira megrémültek, hogy ágyúkat, poggyászt hátrahagyva, sietve a Száva partjához igyekeztek, át a folyón; meg sem álltak a szerémségi mezőkig. Némelyek szerint itt mindkét vezér egyforma balszerencsével járt. Miként Jajcánál Mátyás jövetelének puszta híre Mahometot ágyúinak és poggyászának visszahagyására bírta, ugyanúgy Zvornik falai alatt a magyarokat ösztökélte rút futásra a török híre, melyet Zápolyai Imre terjesztett. Mikor a király megértette, hogy rémhír és vaklárma áldozata lett, mégsem az ostrom megismétlését határozta el, hanem népes országgyűlést hirdetett Szegedre, hogy a haza javáról s rendes hadjárat indításáról többek véleményét meghallgassa. Szegedre indította hát táborát; rendeletére a többi főpap és főúr is odagyűlt. Elsők közt jelent meg Szécsi Dénes esztergomi érsek, János pécsi püspök, korunk jeles költője, meg Országh Mihály nádorispán, ki bölcs, derék és szerencsés volt. Zsigmond alatt emelkedett fel, kit mint sáfár követett Itáliába, és változatlan sze-rencsével öt király alatt nagy dicsőséggel és tekintéllyel töltötte életét egészen haláláig. Garai László lemondásakor Mátyás nevezte ki őt nádorrá páratlan bölcsessége, az ügyekben való jártassága és igazságossága miatt. Ott voltak továbbá számosan a többi főurak. Szécsi Dénes azonban nem sokkal e téli országgyűlés után, még ugyanabban az évben [1465] meghalt; örök dicséretre és emlékezetre méltó férfiú volt. Nyolcezer aranyat hagyott a bazilika rendbehozatalára; ezt a király a háború céljára vette igénybe. Vitéz János lemondván a váradi püspökségről, sok érdeméért, kiemelkedő hűségéért, minthogy mások is nem kevésbé nagy tisztelettel voltak iránta, őt nevezte ki Mátyás esztergomi érsekké s a pápával is megerősíttette. (Fordította: Geréb László, MAGYAR HELIKON 1959.)

34

Dobogókő

Ősi utak – régi titkok Napisten csillagtemplomai Egyiptomban 2013. szeptember 3-11. (9 nap, 8 éjszaka ) Utazás: Repülővel, az EGYPTAIR menetrendszerinti járataival Útvonal: BUD/CAI/ASWLXR/CAI/BUD repülővel, ASW/LXR hajóval. Transzferek: Minden esetben kényelmes, légkondicionált autóbusszal. Elhelyezés: Kairó 3 éjszaka Hotel Oasis 4*+, hajó 3 éjszaka 5* és Luxor 2 éjszaka 4*. Ellátás: Kairóban és Luxorban félpanziós ellátás, a nílusi hajóút során teljes ellátással. 1. nap: Elutazás Kairóba az Egyptair menetrendszerinti járatával. A megérkezést és a szobák elfoglalását követően, vacsora. 2 nap: Reggeli után a Gízai Piramisok, Völgytemplom majd a Szfinx vár minket. Igény szerint különdíj ellenében lehetőség nyílik az adott naptól függően valamelyik piramis, belülről történő megtekintésére is. A nap a Kopt negyedben fejeződik be. 3. nap: Reggeli után Szakkara illetve Dahsurban a Tört Piramis és a Vörös Piramis megtekintése következik. Ezt követően az Egyiptomi Múzeumban teszünk látogatást. 4. nap: Kora hajnali utazás Asszuánba repülővel.A megérkezés utána a Philaei és Kalabsha templomát nézzük meg. 5. nap: Reggeli után Fakultatív kirándulás keretében ellátogatunk Abu Szimbel-be. Az ebédet követően Kom Ombo-ban megnézzük Szobek templomát, 6. nap: Hórusz templomát nézzük meg Edfu-ban. Majd az esnai templomban teszünk látogatást. A hajó luxori megérkezése után ellátogatunk a luxori templomhoz is. 7. nap: Reggeli után egész napos fakultatív program Abydos és Dendera várja kedves utasainkat. 8. nap: Királyok Völgye, Nemesek Völgye. A Királyok Völgyében hat(!) sírkamrába is betekinthetnek a látogatók. Különdíj fejében, Tut Ankh Amun legendás sírja is megtekinthető. Délutáni program a karnaki templom megtekintése. . 9. nap: Reggeli, majd transzfer a repülőtérre, hazautazás Kairón keresztül Budapestre.

Az úton tudásával gazdagít minket:

PAP GÁBOR művészettörténész és akik még részt vesznek:

SZÁNTAI LAJOS magyarságkutató és ARADI LAJOS piliskutató Jelentkezés és további információ: Két Hollós könyvesbolt (Bp. 1081 Kenyérmező u. 3/a. telefon: 299-0032)