Előbeszéd a 6. számhoz

A királyi központ lapja

3

Előbeszéd a 6. számhoz Kezdhetném úgyis, hogy… Idő van! Vagy akár úgyis, hogy… Letelt az idő! Ha ezoterikusabbat szeretnék írni, úgy kezdem, hogy… Nincs is idő! Három lehetőség az év végi, utolsó bevezető írás kezdésére. Mindháromból születhet az Olvasót érdeklő, s talán érintő gondolatfüzér, amelyből aztán mindenki kedve szerint azt szűr le, ami neki épp fontos. Az elsőhöz azonnal valami, a magyarság sorsát érintő eszmefuttatást lehetne kapcsolni, hiszen évek, vagy akár évtizedek óta többször is megfújták már az angyali kürtöket ezzel a jelszóval, cselekvésre buzdítva a honfitársakat, a megmaradás érdekében. Most is teljesen igaz és időszerű; tessék komolyan venni, hogy Idő van a cselekvéshez, a túlélés megteremtéséhez vagy valóban, „mint oldott kéve, széthull nemzetünk!” A második szlogen tulajdonképpen lehetne az előbbinek egy kissé pesszimistább változata, az utolsó pillanat felismerésének belekiabálása a fülekbe és szélbe, szinte már az ebből fakadó reménytelen tehetetlenség hangján. De olvashatja úgy is ezt a kifejezést az ember, hogy igen letelt, hiszen már a maják is megmondták… Ezt nem folytatom, mert szó sincs abban az értelemben vett világvégéről, amivel az elmúlt évtizedekben oly sokszor rémisztgették az embert, emberek. Azért fontos, hogy emberek rémisztgettek, mert ők rájöttek arra (nem új keletű persze ez a felismerés), hogy az emberek félelmükben szeretnek pénzt költeni. Szeretik megvenni azokat a hírforrásokat (könyv, újság, egyéb médium), amelyektől aztán a félelmük még nagyobb lehet. Utána szeretik ezt vásárlással csillapítani, így már jó húsz év óta kifizetődő a 2012-es világvége ilyen-olyan kimenetelű hirdetése, gondoljunk csak a könyvek százaira, a filmekre és mindenféle egyéb csatolmányra. Nem kell sokat várni e sorok olvasása után, napok múlva kiderül kinek is van igaza. Az ezoterikus filozófia minden vallásban tulajdonképpen kifejti – és így érünk harmadik idő szlogenünkhöz –, hogy az idő teljesen az emberi szubjektum függvénye, az emberi ego, tudat érzékelése és meglehetősen primitív dolog is az isteni egyidejűséghez képest. Ez már magasröptű valami nem is fárasztom velem vele a Kedves Olvasót. Viszont meg kell, hogy állapítsuk, szemben a filozófiával, mégiscsak van idő, mert hogy meg lehet számlálni. Semmi különös nincs ebben, gondolhatnánk, az óráink ezt teszik már évszázadok óta. De most a tudomány, pontosabban a magyar tudományos akadémia (direkt kisbetűvel írtam), újra megfogalmazta ezt a tézist. Persze, nem valamelyik, az idővel, mint egzakt tudományos ténnyel foglalkozó kutatócsoportja, hanem – bármily meglepő is – az irodalmi szekció. A közelmúltban megtartott tudományos – akadémia által szervezett – konferencián az előadók többek között kijelentették, hogy Wass Albert évei meg vannak számlálva, mármint irodalmi értelemben, az oktatásban és nevelésben, mert, ha rajtuk múlik, akkor ki lesz ő, és néhány nemzeti írófejedelem (Tormay Cécile, Nyírő József, Szabó Dezső) gyomlálva a magyar emberek fejéből. A miénkből persze már nehezen, de az utókorunkat fenyegeti ez a veszély, hogy nem ismerkedhet meg a magyar lelkület ilyeténképp való regényes vagy lírai megjelenítésétől. A szabadelvű (liberális) oldal félelme érthető ezektől a nagyságoktól, sehol a világon nem tűri meg a nemzeti érzelmek erősítését, a nemzeti öntudatot, az ő ellene való figyelmeztető hangokat. Csak a gyökértelent, a sorstalant szereti propagálni és ebbe a mételybe akar mindent és mindenkit belerángatni maga mellé. Ennek érdekében

nem átall akár a legmagasabb irodalmi díjjal is kitüntetni olyan(okat), akik elvből, vagy félelemből, netán sátáni gonoszságból saját anyanyelvüket is képesek bemocskolni. Tehát lejárt az idő, pontosabb meg van számlálva! Az már csak rajtunk múlik, hogy melyik szellemiségnek hagyunk teret... Mert tudjuk, hogy a tér és az idő is összefüggnek! ARADI LAJOS Álljon itt egy-egy példa a dicsőített sorstalantól és az eltiporni kívánttól: „...e kritika engem »magyar írónak« nevez. Kérdés: miért kell engem »magyar írónak« nevezni, holott (többnyire) magyar környezetben játszódó történeteket írok, s (mindig) magyar nyelven? Miért e szinte provokatív állítás tehát: »magyar író«? Nyilván, mert nem vagyok az. …bizonyos körülményeknél fogva nem tartozom (nem tartozhatom) ide, nagyrészt legalábbis nem azoknak írok, (írhatok), akiknek a nyelvét beszélem, s ezt szinte jólesik ennyire világosan megfogalmaznom…” Kertész Imre: Valaki más (Magvető könyvkiadó, 1997. 112-113.o.) „...És üzenem a volt barátaimnak, kik megtagadják ma nevemet: ha fordul egyet újra a kerék, én akkor is a barátjuk leszek és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag. Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk és leszünk Egy Cél és Egy Akarat...” Wass Albert: Üzenet haza

Dobogókő

A királyi központ lapja (2. évfolyam 4. szám) Megjelenik negyedévenként az adott hónap utolsó napján

Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Terjesztési Központ

Fõszerkesztõ: Aradi Lajos

Postacím: 1900 Budapest Előfizethető az ország bármely postáján, a hírlapot kézbesítőknél,valamint megrendelhető

Kiadja: Két Hollós Könyvesbolt 1081 Bp. Kenyérmező u. 3/a. telefon: 06 (1) 299-0032 Felelõs kiadó: a kiadó vezetõje Elõfizetéssel kapcsolatos információk: 299-0032 A lap elõfizethetõ rózsaszínû postautalványon a Két Hollós Könyvesbolt címén (Bp. Kenyérmezõ u. 3/a, 1081).

e-mail: [email protected] telefonon: 06-80/444-444 világháló: http://kiralyikozpont.hu e-mail: [email protected] ISSN 2063-0816 (nyomtatott) A lapban megjelent cikkekért felelõsséget vállalunk!

4

Dobogókő

Mágusok a Pilisben 1. rész KISS MAO-TUN ISTVÁN A mágus Közeleg a karácsony, az egyik legszentebb, legszemélyesebb és – talán épp ezért – a legszebb ünnep az évkörben. A Teremtő Isten Fia, a Világ Világossága belép a földi létbe, hogy fényt gyújtson minden ember szívében. Innentől van remény, hogy egyszer mindenki visszatalálhat a Teremtő Atya által készített örökébe. Gyermekkoromban megfogott a karácsony szépsége, a várakozás, készülés, a hajnali szentmisék és a három napkeleti bölcs mágus története, akik várták a jövendölés alapján Jézus születését. A mágusok nem csak jövendölték és várták, hanem, amikor a jövendölés beteljesült, cselekedtek is. Követték a csillagot, megkeresték a Világ Világosságának szülőhelyét és hódoltak neki. E történet kapcsán figyeltem föl először a mágusokra, akik bolygók mozgása alapján képesek voltak jövőbeli dolgok kiszámítására, megjövendölésére, ami persze be is teljesült az adott időre. Kik ezek a mágusok? Bölcsek, papok, királyok? Honnan van ilyen tudásuk? A mai képünk a mágusokról torz, mint az a világ, amiben élünk, illetve, ahogy képesek vagyunk ebben a széttöredezett világban bármit is látni, ami több a fizikai anyagnál és képes elrugaszkodni a föld porától. A lelki és szellemi értékeinknek nem vagyunk sem tudatában, sem pedig birtokában, így egyáltalán nem is használhatjuk iránymutatóként a magunkra találás nehéz feladatánál. A mai emberben nem tudatosodik, vagy csak kevesekben, hogy van isteni része: a lelke és a szelleme, ami által képes teremteni, jót tenni és betölteni azt a feladatát, amiért megteremtették. Mindezek következtében a mágus a mai ember szemében nem más, mint aki az anyagból anyagot teremt, azaz az ólomból aranyat csinál és erre használja szellemi erejét. A ma embere szemfényvesztőnek, csalónak tartja a mágust, pedig a mágus éppen az a személy, aki nem foglalkozik ilyen fölösleges dolgokkal. Az aranycsináló az alkimista, akinek nem jut túl a látása az anyagi síkon, éppúgy, mint a ma emberének. A mágus bármikor képes arra, hogy „aranyat csináljon”, hiszen uralja az anyagot, de nem ez a feladata és nincs is szüksége rá. Neki az igazi értéket a maradandó, nem pedig a romlandó jelenti, vagyis a szellem és lélek aranya a „talentuma”, az, ami az igazi értéket, kincset jelenti számára. Hasonlóan Mesteréhez, a Teremtő Atya Fiához, aki nem véletlenül beszélt példabeszédeiben a mennyei kincsekről. Mi is a Mágus tulajdonképpen? Idegennek tűnik a szó, pedig, ha jobban megnézzük, jelentése számunkra is érthető: mag = a kezdet, a teremtés titka, az élet forrása, amiben minden sűrítve, azaz töményen benne van, de mégis kicsi fizikai síkban mag-os = van súlya, értelme elsősorban szellemi szinten mag-as = nagy minden síkon, fizikailag, lelkileg, szellemileg egyaránt.

Összegezve, a mágus a szó annyit jelent, a magvas gondolatok, az isteni bölcsesség tudója és hű közvetítője, aki egyszerre képes uralni a fizikai, lelki és szellemi síkokat, mégpedig fontosságuk arányának megfelelően. A mágus tehát bölcs, az isteni bölcsesség letéteményese. A bölcsességnek semmi köze sincs az emberi okossághoz, illetve okoskodáshoz, mivel nem földi szempontokat követ. A mágus azért bölcs, mert tudatában van annak, hogy Isten tenyerén van és elfogadja, sőt, örömmel tölti el ennek a ténynek a tudata, nem helyezi magát a Teremtője fölé. Egységben van Istennel és ebből

A három királyok imádása a ravennai arianus San Apollinare Nuovo bazilika mozaikján. A királyok jellegzetes pártus viseletben vannak ábrázolva.

a megingathatatlan, biztos pontból szemléli a világot, ez minden cselekedetének a rugója is. Az evangélium szavaival élve az örök királyságát nem cseréli el egy tál lencséért, azaz a szellem világban elért rangját nem adja oda a fizikai világ múló délibábjaiért. A mágus pap mivolta a fentiekből már következik, hiszen egységben van Istennel és számára ez nem tisztség, amit kénytelen-kelletlen el kell látnia, hanem hivatás, ami nemcsak meghívást jelent, de elkötelezettséget is. A mágus az isteni szeretet, bölcsesség és fény hordozója ebben a rideg, hidegen számító, sötétbe hanyatló világban, amit a Teremtőjüket megtagadó, isteni mivoltukból kivetkőzött sötét erők irányítanak. A mágus nem fél ezektől a sötét erőktől és nem azért száll szembe velük, hogy elpusztítsa őket. Tudja, hogy ezt a Teremtő Isten nem akarja, hiszen, ha így akarta volna, már elpusztíthatta volna őket nélküle is. Tudja, hogy az isteni szeretet és megbocsájtás végtelen, ezért azon van, hogy a sötétben tévelygőket visszavezesse a világosságra, újból beoltsa őket az isteni szeretet örökké termő szőlőtőkéjére és így részese lehessenek az isteni tervnek. Ez a feladat a pap nevében is benne van, ha rovásírással írjuk le: a „p” betű jele a nyílvessző tollas vége. Az „a” betű pedig a vessző hegye, de csak a baloldalon van ága, a jobboldali hiányzik. A bal oldal mindig változó minőség, sosem egész, önmagában

5

A királyi központ lapja csak rövid időre képes kiteljesedni. Szüksége van mindig valamire, ami egésszé teszi, olyan, mint a földi világunk. A hagyományos gondolkodásban a bal oldalt a Holddal jelölték, mert változó minőség és a fényét is a Naptól kapja, a Földhöz kötött a keringése is. A Holdhoz kapcsolták a női minőséget is. Vagyis a pap feladata, hogy kilőtt nyílvesszője legyen az isteni akaratnak, melyet a jobb oldal jelképez, és nélküle nem lenne a nyílvessző sem teljes, gondoljunk itt még a „jobbító szándék” kifejezésre is. Legyen kilőtt nyílvessző, de ne öljön, csak beoltson az isteni szeretetre és ez által az örök életre. Egyébként a teremtés is és az élet elvétele is egyedül Istennek áll hatalmában, bármennyire is szeretné az ember birtokolni mindkettőt. A pap szó jelentése nem változik meg, akár jobbról, akár balról, vagy fölülről, vagy alulról olvassuk, azaz olyan fontos szó, amely minden körülmények között megőrzi jelentését. Ilyen szavaink az Atya, anya, apa, bab, stb., persze, eredeti formában, rovásírással írva, mert ott a kettős hangzóinkat (gy, ny, ty, sz, zs,) egyetlen jel alkotja. Jézus Krisztus, a Teremtő Atya Fia azt mondja, hogy pap vagyok Melkizedek rendje szerint. Melkizedek és az általa megszemélyesített mágus-papság méltó előképe Krisztusnak, mert a szeretetvallást hirdette. Ez az áldozat bemutatásában is megnyilvánult, ugyanis csak kenyérrel és borral áldozott, ami az emberi munka gyümölcse, akkor, ha Isten áldásával párosul. Nem áldoztak soha véres áldozattal állatot, vagy embert a Teremtő Istennek, csak virágokat és tömjént

Atyából táplálkozik, azaz test-vér vele a legszorosabb értelemben véve is, és nem csak az áldozatbemutatásnál. A mágus királysága nem öncélú, önmagáért való, hanem mindenki testi, lelki, szellemi fejlődéséért van, megkülönböztetés nélkül, tudatában annak, hogy mindenki Isten teremtménye, még a megátalkodottan őt tagadó is. A mágusok népe pedig nem más, mint a mag-ar/-or, vagyis a magyar, akinek a leszármazot-tai a papi réteget adták, míg a másik testvér, Hun-(g)ar/-or , akinek a leszármazottai a katonai réteget adták. Mindketten a Föld első királyának, Nimródnak az ikerfiai voltak hagyományunk szerint. A görög hagyományban Magor neve Pal-osként, Hunor neve Nap-osként maradt fent. A Pal név összefügg a Pilis szó szógyökéve, a Pil-lel is. A pilis szó egyik jelentése a borotvált fejtetőre vonatkozik. A kopaszra borotvált fej mindig azt jelentette, hogy az illetőnek nincs saját célja és akarata, hanem alárendelte magát valamilyen magasabb célnak, vagy akaratnak. Innen ered a papok fejtetőjének kiborotválásának, vagy teljesen kopaszra borotválásának a hagyománya. A katonáknál a különleges egységek parancsnokainak a fejét borotválták különböző mértékben, akár tarra is. Később ezt a szokást a szolgákra is kiterjesztették, a saját akarat nélküli lét jelzésére. A férfiaknál a különböző számú, 1, 3, 5, 7, vagy 9 varkocsba font haj rangjelző értelmű volt. Visszatérve a három napkeleti máguspap királyra, a Kárpátmedencei templomokban a három királyokat gyakran ábrázolták a szent királyok nemzetségéből származó három szent király, Szent István, Szent Imre és Szent László alakjával. Krisztus születése előtt a karácsony ünnepe a Fény születésének az ünnepe volt, mely a legsötétebb napokban is Világosságot adott. A téli napegyenlőségtől pedig a világosság és fény egyre erősebbé válik, míg el nem éri a nyári napfordulóval a leghosszabb és legvilágosabb napot. A Fény születésének napján Napmadarakat, sólymokat reptettek, melyek nemcsak a fényt, de a lélek és szellem Földtől való elszakadását és az égbe való emelkedését is jelképezték. (folytatjuk)

Ajánlott honlapok az interneten: Sólyomreptetés

illatáldozatként. (Dr. Zakar András: Melkizedek, 1967, kézirat, dr. Zakar András pápai prelátus, Serédy Jusztinián, majd Mindszenty József hercegprímásnak volt a titkára.) A mágus, mint király, nem a földi, fizikai szempontokat helyezi előtérbe. Nem is az égi királyságot akarja a Földre lehozni, hanem a Földön élő embereket szeretné az égbe emelni. Lelki és szellemi síkon vezeti őket, hogy visszanyerhessék elvesztett királyságukat, öröküket a Teremtő Atya égi birodalmában, ami kezdetektől megilleti őket, de amit a Sátán követése miatt időlegesen elvesztettek. A mágusok bölcsessége nem hit, hanem bizonyosság. A mágusok papsága szentség, mert közvetlenül a Teremtő

www.kiralyikozpont.hu www.apilis.fw. hu www.albaregalis.hupont.hu www.osbuda.hu www.dobogommt.hu www.szentozseb.hu ...és számtalan video és fénykép a Youtube és az Indavideo oldalain.

6

Dobogókő Pilis Anno...

Dőri Gyula:

Télen a Pilis körül (Turisták Lapja, VII. évfolyam 11-12. szám, 1896. November-Deczember, 244. oldal) (Az írást az eredeti helyesírással közöljük) A szép őszi napok után rendesen beálló komor s esős időjárás, egyuttal a rendes turistaidény végét is szokta jelezni. Elkedvetlenedve sarokba vetjük turista botunkat, szögre akasztjuk háti zsákunkat és vagy visszaemlékezve a lefolyt kirándulásokra azokat gondolatainkban még egyszer végig élvezzük, vagy pedig tervezgetve újabb túrokra készülödünk. A rossz időjárás sem tarthat azonban mindörökké s bár mennyit is esett az eső, kitartó erős szél

csakhamar felszárítja a feneketlen sarat, a fák hiányzó lombját pedig a hó és zuzmara helyettesítik. A nedves levegőt frissítő száraz idő váltja fel s a nap – bár felmelegíteni képtelen – csodás fénynyel árasztja el a hóval borított hegykúpokat. Felvidül bennünk ismét a régi turistakedv, mely csak szunnyadozott, rendbe szedjük felszerelésünket és gondolatunkban szemlét tartva ismerőseink felett, társat keresünk a már elhatározott kirándulásra. A téli kirándulások fárasztó voltuknak daczára különös vonzerővel bírnak. A „Turisták Lapja” olvasói előtt nem ismeretlenek Wundt Tivadar czikkei a Magas Tátrában tett téli túrájairól. Két ízben, úgy mint 1884. április havában és 1891. év karácsony tájékán időzött ő ott és a legnehezebb csúcsmászásokat végezve lelkesen emlékezik vissza a feledhetetlen szép napokra. A Norvégiából hozzánk is átszármazott lábszánokkal (ski) a legfárasztóbb részleteket – a magas puha hóval födött völgyeket – már könnyebb szerrel leküzdhetjük. A lábszánkozó hazánk különféle hegyvidékén, különösen az erdélyi havasokban kitűnő terepviszonyokat talál. Itt csak azon katonai őrjáratot akarom újból felemlíteni, melyet Berger András kapitány egy huszár főhadnagygyal és 3 altiszttel Nagyszebenből a több méternyi hóval födött Szeben hegységen keresztül 1895. április 11-től 13-ig

Petrozsénybe vezetett. Fővárosunkban is mindinkább terjed ezen, bennünket a turistákat különösen érdeklő sport és Osztályunk nem egy tagja több-kevesebb eredménynyel meggyőződött kirándulásain a lábszánok előnyeiről. Felszerelésünket máskülönben is a téli időjárás viszontagságaihoz kell, hogy alkalmazzuk. Legfőbb gond természetesen most is a lábbelire fordítandó. A legczélszerűbbnek a meleg kecskeszőrharisnyák (de nagyon jó, ha alája még egy pár finomabb szövésűt húzunk) és erősen szögelt fűzős czipők bizonyultak. Ezek fölé lábszárunkat jól körül fogó kamáslikat húzunk, nehogy a hó alájuk hatolhasson. A szokott flanelling helyett sokan az úgynevezett sweatert ajánlják, fövegnek pedig legalkalmasabb a fülvédővel ellátott gyapjúszövésű sapka. Fontos ruhadarabként Wundt még egy flanellel bélelt finom rénszarvasbőrből készült svéd vadászmellényt említ; testünket szerinte ez képes leginkább a jeges szél támadásai ellen megvédeni. A magas hegységben végre el nem hagyhatjuk a mászóvasakat, csákányt és kötelet; de nem szabad megfeledkeznünk alkalmas főzőkészülékről és zsebben hordható lámpásról sem. Élelmi czikkeink kellő megválogatására is nagy súlyt kell helyeznünk. Télen ritkán találhatván vízet, Wundt a hóvíz élvezhetővé tétele czéljából pezsgő porokat használ, nagyon ajánlja továbbá a sűrített tejjel péppé kevert kakaoport, mely forró vízzel igen élvezhető italt szolgáltat és éhségünket, valamint szomjunkat is egyaránt csillapítja. Akaratlanul is már nagyon eltértem a választott témától. Képzelődésem merész szárnyalása a fenséges Magas Tátráig vitt, míg testem a ködbe burkolt fővároshoz van kötve. Szelídebb alkatú környékbeli hegységünk merész fenhavasi túrokra nem szolgáltathat alkalmat, de azért téli mezben annak is meg van a maga bája; a szokatlan terep- és időviszonyok leküzdése pedig némelykor próbára teszik a gyakorlottabb turistát is. 1896. évi deczember 6-án tehát – jobbnak híjában – ilyen szelídebb téli kirándulásra indultunk. A kirándulást megelőző tiszta és hideg napok a legszebb reménynyel kecsegtettek és miután a hagyományos karácsonyfa-ünnepélyt ez évre Pilis-Szántóra terveztük, azt pedig valahogyan úgy is elő kellett készíteni, hamarosan elhatároztuk, hogy a szükséges előintézkedéseket egy vargabetű leírása után, a helyszínen személyesen fogjuk foganatosítani. Nevezett napon tehát Ferenczy Károly, Liedermann Rezső, Petrik Lajos és e sorok írója a nyugati pályaudvarból 7 óra 10 perczkor reggel az esztergomi h. é. vasút vonatával Pilis-Csaba felé robogtunk. Az új vasúti dunai hídon áthaladva a hatalmas folyam zajló jege és a hóval borított Hármashatárhegy vonta magára figyelmünket, míg a büszke Nagy-Kevély keskeny gerinczén az éles szél már csak kevés havat hagyott hátra. Csakhamar azonban kellemetlen meglepetés ért bennünket; eső cseppek kezdettek vasúti kocsink ablakán kopogtatni, melyeket a hideg szél megfagyasztott. Ezalatt megérkeztünk az ó-budai állomásra, hova a csat-

A királyi központ lapja lakozó vonattal még megérkeztek: dr. Martinovich Imre és dr. Téry Ödön, kikkel kis csapatunk most már hat főre szaporodott. Pilis-Vörösvárig nagyobbrészt bevágásokban halad a vonat és a tájékban nem gyönyörködhetünk. Közvetlen Vörösvár előtt azonban kiérünk azokból és innentől fogva folyton új meg új kép tárul elénk. A vasút Vörösvárt elhagyva egy hatalmas kanyarulattal megkerüli a Kálvária-hegyet és majd a Hármashatárhegyet, Hidegkúti Csúcshegyet és a Nagy-Szénást, majd pedig a két Kevélyt és azontul az egész a Csikóvártól a Pilisig húzódó hengylánczolatot varázsolja elénk. A pilis-csabai tábor előtt vonatunk egy 800 méter hosszú alagútba siet s abból kiérve a tábor környékén áthalad a vízválasztón és fokozódott gyorsasággal czélunk felé tart. 3/4 9 óra volt, midőn Pilis-Csabára érkeztünk. A gyenge eső még egyre tartott s a szél elég hevesen fújt, de mi azért tartózkodás nélkül neki indultunk és pedig – miután az út Pilis-Szántóra jobb kéz felé vezet – természetesen balra tartottunk. A Csévre vezető út – mert azon ballagtunk – nyáron homokos talaja következtében nem számítható a kedveltebbek közé, most azonban keményre volt fagyva és göröngyös voltának daczára

igen jól járható. Sebesen haladtunk tehát és nem telt bele több mint 3/4 óra, elmaradoztak a jobbkézt – a Pilis felé – terpeszkedő dombos hegyhátak és megpillantottuk Csév csillogó templomtornyát. Nem volt szándékunkban a faluba menni; elhagyván tehát az említett hegyhátak nyúlványait jobbra fordultunk és a szántóföldeken át, a Csévtől kelet felé húzódó alacsony domb felé tartottunk. Mintha felbőszült volna ezen a szél, oly féktelen dühvel kapott most oldalba s az ólmos esőt csak úgy csapkodta arczunkba. Nemsokára egész jo0bb oldalunk fényes jégkéreggel volt borítva. Kezeink dermedni kezdtek, szemeink könnyeztek s a mellett izzadtunk a rohanástól. A dombocska túlsó oldalán a talaj különben mocsaras szokott lenni, de most kemény jéggel borított volt. Alig egy puskalövésnyire innen, fekszenek Csév boros pinczéi, honnan egy gyalogösvény vezet fel a Pilis oldalába. Ferenczy barátommal ezen ösvénynek tartottam s nemsokára Petrik is követett. A csapat másik fele a szél ellen menedéket keresendő, a borpinczék egyikébe sietett. Sorsunkat azonban mi sem kerülhettük ki. Az utolsó pinczék mellett elhaladván egy jókedvű parasztgazda állott elénk és barátságosan meghitt pinczéjébe. Nem sokat kérettük magunkat. A szél már érdesre fújta arczbőrünket,

7

az eső is esett, no meg a három társ is elmaradt. Mind ez elég ok vagy ürügy volt, hogy a meghívást vissza ne utasítsuk. A borocska nem volt rossz, csak egy keveset savanykás; de sokáig nem időzhettünk, mert még nagy út volt előttünk. Kézszorítással búcsút véve egy széles és mély löszszakadás mellett folytattuk útunkat felfelé. Vagy 20 percz mulva a Pilis délnyugati oldalában vezető szép úton voltunk. Az erdő szélén megállottunk és kifújva magunkat visszatekintettünk. Kezdetben a Dorogon túl emelkedő Gete szép csonka kúpja vonzá magára tekintetünket, nemsokára azonban szemeinket a pinczéktől felénk húzódó dombos lejtőnek irányítottul, melyen elmaradt társainkat pillantottuk meg. Ezek a szakadás túlsó oldalán igyekeztek felfelé. Nemsokára azonban észrevették a kerülőt és a mély szakadásnak tartottak, melybe csakhamar leereszkedtek. Kis idő mulva látjuk, miként – nem éppen könnyű szerrel – kapaszkodnak ki az innenső oldalon s azután gyorsított léptekkel közelednek felénk. A két csapat most már egyesülten folytatta útját. De háttal a végczélnak, mert előbb még a mexikói erdővédi lakba akartunk ellátogatni. Az erdei út folyton a Pilis nyugoti oldalában vezetett. Szépnek szép volt, de elég keserves is volt, mert a fagyott havon eleget csúsztunk. Végre az eső is ellátott, sőt a nap is kibujt és a szél ellen a Pilis hatalmas teste eléggé megvédett. A Klapecz nevű sziklarészletnél váratlanul gyönyörű kép tárult elénk. Balra alattunk egy gyönyörű katlanban felszik az esztergomi káptalan tulajdonát képező Klastrom-puszta. A katlant észak felé meredek sziklafal zárja be, míg nyugat felé völgygyé alakulva egyenletes lejtősödéssel a síkság felé húzódik, melyen Kesztölcz hosszúra elnyúló házsorát pillantjuk meg. Kedélyünket azonban hirtelen egy újabb, fenségesebb, távolabbi látvány ragadja meg. A Pilistől északnyugat felé vonuló erdős Barostás hegyből Kesztölcz felett kiválik a Kétágú hegy: a Nagyszirt (505 m.) és az attól egy mély nyereg által elválasztott Fehérszirt (364 m.). A két szirtnek hófehér dolomitfalai majdnem függélyesen esnek a síkságba. Most kibújt a halvány nap, sugaraitól a dolomit-sziklák narancssárga színt öltenek. A körvonalak élesbülnek s minden részlet szabad szemmel tisztán kivehető. Az erdő és mezők a legkülönfélébb, de harmonikus színekben váltakoznak. Uralkodó a halvány lila és sárga szín; az árnyékos részeken az előteret a hóval fedett út képezi, míg a távolban a Duna csillog felénk. Bámulatunknak véget vetett egy parányi, a napot elfedő felhőcske. A kép ugyanaz, de a színek mások. Mindenfelé egyhangú szürkeség, melyből csak a hófedte út rí ki élesen. Utunk most már egy mély és meredek bevágásban, az úgynevezett Vörösútban (Cervena Cesta) vezetett a Simon halála nevű erdőrészlethez. A kapaszkodás a kőkeményre fagyott havon rendkívül fárasztó volt s nem egyszer volt alkalmam otthon hagyott turistabotom után sóhajtozni. A bevágásból kiérve már most folyton az erdő szélén haladtunk. A hó meglehetősen magasan feküdt; alul puha volt, felül pedig megfagyva. A mint keresztül gázoltunk rajta, a vékony jégkéreg betörött és érzékenyen súrolá lábbelieinket, melyek bokán felül süppedtek beléje. Átszelve a Pilisről a Kétágú hegyre vezető fehér-kék jelzésű utat nemsokára a Pilis-Szent-Léleki völgy felé érkeztünk. A meredek úton lefelé, inkább csúszva mint menve, most már jobbra fordultunk és a Fésűs-hegy (Hreben) alatt a Két Bükkfa irányába lépegettünk. A lejtő, melyen lefelé tartottunk, bár nem nevezhető meredeknek, mégis csak fáradsággal juthattunk előre, mert a mély és síma hóban minduntalan besüppedtünk. Végre azonban mégis

8

Dobogókő

felértünk az útra és most már néhány percz mulva a mexikói erdővédi lak ajtaján kopogtunk. A meleg szobában csakhamar kedélyesen éreztük magunkat, kiürültek a háti zsákok és hozzáláttunk a jól kiérdemelt ebédhez. Vagy másfél órát pihentünk s azután Pilis-Szent-Kereszt felé folytattuk útunkat. A Ké-Bükkfa nyergéről gyorsan – némelyikünk akaratlanul túlságos gyorsasággal – ereszkedtünk le a Szent-Kereszti völgybe. Az út jeges volt; ide-oda támolyogva alig bírtunk egynesúlyt tartani, sőt némelykor nagyot csúszva el is vesztettük azt – s leültünk.

1/4 4-re érkeztünk Szent-Keresztre, hol a dobogókői menedékház ügyében tárgyalandó, még betértünk Prokop Géza főerdész úr vendégszerető házába. Tartózkodásunkat azonban rövidre kellett szabnunk, mert a síkos utak miatt kocsira nem számíthattunk és Pilis-Szántón még sok megbeszélendőnk volt.

A mi azonban ezután következett, már kínszenvedésnek volt nevezhető. A Szántóra vezető széles kocsiút legnagyobb része tükörsíma jéggel volt bevonva, melyen valósággal tojástánczot voltunk kénytelenek mívelni. Már besötétedett, mikorára Szántóra beértünk. A plébános és jegyző urakkal elvégezvén a karácsonyfa-ünnepélyre vonatkozó megbeszélendőket szekerek után néztünk, de hiába! Nem akadt vállalkozó, ki ily útviszonyok mellett befogott volna. Csak Petriknek és Térynek sikerült vendéglátójuknak, a szintén vörösvári vasúti állomásra igyekező Baross Károly úrnak kocsiján helyet foglalni. Mi többiek elbúcsúzva meggyujtottuk lámpásainkat és gyalogszerrel elindultunk. A lámpafény mellett haladó csoport hamar magára vonta a benszülött ifjúság figyelmét. „Itt vannak a Mikulások” hallatszott mindenfelől és a csuszkáló és egymáson keresztül bukdácsoló gyereksereg a falú végéig hű kisérőnk maradt. A falun kívül váratlanul jó utat találtunk; bár keményre volt fagyva, csak helylyel-közzel akadtak síkos részletek. gyors és biztos léptekkel haladtunk tehát és 1 óra 37 percz alatt – nevezetesebb inczidens nélkül – beértünk a vörösvári vasúti állomásra. A kellemesen befűtött kis váróteremben hamar mullott az idő. A vonat megérkezett és a friss hegyi levegőt ismét a vasúti kocsi dohányfüstös, bűzhödt légköre váltotta fel. Csak félórai késéssel – hazaértünk Budapestre.

Dőri Gyula: (1864. március 28., Budapest – 1918. augusztus 2., Budapest) Turista, hegymászó, bankhivatalnok, a Magyar Általános Hitelbank cégvezetője. Az MTE jegyzője (1897-1901), titkára (1902-). Az MTE Budapesti osztály és az MTE választmányi tagja (1903-1910, illetve 1911-1913), a Budapesti osztály ellenőre (1895-1901-). Az MTE tiszteletbeli tagja (1904. február 16). A Kirándulási Bizottság tagja. A századforduló körül mászott a Magas-Tátrában, ez időben a legjobbak közé tartozott.

Fizessen elő a Dobogókőre! Hisszük, valljuk, hogy csak a nemzet emlékezetében élő tudás mentheti meg hosszú távon hazánkat a világ számára. A királyiközpont még bőven ad lehetőséget kutatói számára, hogy megfejtsék titkait. Ezt az újságot ezért hoztuk létre. Nálunk éppúgy olvashat a lefrisebb kutatási eredményekről, mint a legrégebbi forrásokból. Minden fontos, a Pilist érintő hírről beszámolunk. Az újságban foglaltakért természetesen felelősséget vállalunk.

Állandó szerzőink:

Váry István, Vetráb József Kadocsa, Aradi Lajos, Szőnyi József, Halasy-Nagy Endre, Simon Tamás, Egyed Zoltán, és akiknek tanításait követjük: Pap Gábor, Molnár V. József és Szántai Lajos Megjelenési időpontok: március, június, szeptember, december. Minden esetben az adott hónap utolsó napja. Terjedelem, formátum: 36 oldal, A/4, színes borítóval Terjesztés: nemzeti könyvesboltok, magánterjesztők Előfizetési díj egy évre: 3000 Ft, ami tartalmazza a postaköltséget is. Európába: 6000 Ft, Tengeren túlra: 9000 Ft .Az egyes számok ára: 600 Ft Előfizethető bármely postahivatalban, vagy rózsaszín postautalványon, de személyesen is. Két Hollós Könyvesbolt, 1081. Budapest, Kenyérmező u. 3/a. Minden esetben kérjük tüntesse fel pontosan lakcímét! Bármilyen előfizetéssel kapcsolatos kérdéssel hívja a Két Hollós Könyvesboltot (299-0032). Ugyanitt régebbi számainkat is korlátozott példányban megvásárolhatja!

A királyi központ lapja

9

Pilisi regélő

Mátyás királlyá választása

(Részlet Antonio Bonfini: A MAGYAR TÖRTÉNET c. művéből, ford: Geréb László, forrás: mek.oszk.hu)

Midőn híre futott Magyarországon, hogy László király váratlanul meghalt, Corvinus Mátyás pedig a cseh kormányzó, Podjebrád György kezébe kerülve meg nem szabadult, a magyarok különböző érzések közt hánykódtak. Nagy rémület szállta meg azokat, akik Corvinus László elveszítésére szövetkeztek; annál inkább örvendeztek a többiek, és egymás közt nagy örömüknek adtak kifejezést, hogy kivetették nyakukból a német igát. A múltban ugyanis egy helyett többen uralkodtak felettük, s ők, kiszolgáltatva nekik, önkényüktől sokat szenvedtek. De különösen a Corvinusok barátai ujjongtak örömükben; úgy gondolták, itt az alkalom, hogy László galád kivégeztetését megtorolják, mielőtt még új királyt választanak. És bizonnyal bosszút is állottak volna, ha ebben őket nem gátolja a küszöbön álló királyválasztó országgyűlés, melyet a napokban hirdetett meg Garai László nádor. Mátyást akarták ők itt királyuknak kikiáltani. Joggal tarthattak attól, hogyha valami zendülést támasztanának, a Mátyás megválasztása érdekében megkezdett tanácskozást meghiúsítanák. Jónak látták ennélfogva, hogy ettől tartózkodjanak. Mátyás nagybátyja, Szilágyi Mihály volt mindeme terv és hangulatkeltés irányítója: vitéz, kiváló hadvezér, nagy tekintélyű, nagyon okos férfiú. Látva a Corvinus-ház ellen régóta áskálódó egyes főurak álnokságát, megértette, hogy a királyválasztáshoz inkább erő kell, mint meggyőzés. Bár tudta, hogy a nép unokaöccse mellé áll szavazatával, mégis úgy gondolta, ellenfeleit fegyverrel kell elrettenteni, ha szembeszegülni merészelnének. Úgy vélte ugyanis, hogy ez bekövetkezhet. Ezért Erdélyből, a Délvidékről, továbbá cseh, lengyel és német földről sok zsoldost fogadott fel, mintegy húszezret. Volt ehhez pénze – a hadak e főmozgatója –, mert eszes húga, Erzsébet napról napra bőségesen küldött neki. Szilágyi Erzsébet férjétől sok aranyat és ezüstöt örökölt; László fiának halála nem törte meg, most hatalmas összegeket fordított arra, hogy életben maradt másik fiát kiszabadítsa ellenségei hálójából, s akár a királyi trónra is emelje. Jól tudta, itt az idő, amikor egyetlen fia életéért és leendő méltóságáért minden áldozatot meg kell hoznia. Erről Magyarországon Szilágyi Mihály által gondoskodott, míg ő maga mindent megtett fiának kiszabadítására, ki Prágában, Podjebrád György király hatalmában volt. Még Mátyás életében egyszer jelen voltam Bécsben egy vitán, mely a mágiáról folyt. Emlékszem, Mátyás elmondotta, fogsága alatt annyira aggódott érte anyja, hogy olyan futárt kerített, ki hat óra alatt megtette az utat Magyarországból őhozzá, Prágába, s ugyanannyi idő alatt visszatérve, meghozta levélben a választ. Azt hitték a futárról, hogy gonosz szellemek segítségével utazott a légen át. Elküldötte hát Csehországba Vitéz Jánost, az időben váradi püspököt – ki Mátyás atyai barátai között az első volt, kipróbált hűségű és okos férfiú, kit Budán Lászlóval együtt fogtak el – azzal

a megbízatással, hogy addig vissza se térjen Prágából, míg bármi úton-módon végbe nem viszi fia kiszabadítását. Amint ez megérkezett a cseh királyhoz, megtudta, amiért Mátyást fogva tartja: kapzsiság az, semmi más. Megértette, hogy a baj arannyal könnyen orvosolható; megalkudott hát vele a váltságdíjon – többen hatvanezer, néhányan negyvenezer aranyról beszélnek –, és visszatért az anyához. Még a királyválasztó országgyűlés előtt hazaérkezett s Szilágyi Mihály és Erzsébet elé terjesztette a feltételeket, melyeket ők el is fogadtak. Mire ez a megfontolt és nagy tekintélyű férfiú is velük együtt nyomban a királyválasztásra, szavazatok szerzésére fordította figyelmét. Összejött tehát Pest külvárosában, a Rákos mezején, miként szokás, az országgyűlés. Először Szilágyi Mihály érkezett a királyválasztásra számos sereggel és jeles főúri, nemesi renddel, ősi szokás szerint ugyanis mind fegyveresen gyűltek ide a magyar főpapok, nemesek, a hivatalviselő rendek, a városok követei, hogy megválasszák az új királyt. Szilágyi Mihályt ezek a főurak kísérték: először is Székely Tamás vránai perjel, Rozgonyi Sebestyén, Kanizsai László, Szentmiklósi Pongrác, azután Erdély és a Délvidék nemessége, végül azok, akikkel egykor Corvinus János békében és háborúban sok jót tett. Ez a hálás sokaság jótevőjének halála után méltóképpen akarta leróni háláját; tudták azt is, hogy a Corvinus-ház méltóságával egy a maguké is. Az ellenpárti főurak viszont Budán gyülekeztek. Főembereik, mint mondják, ezek voltak: Garai László nádorispán, Újlaki Miklós, a nagy nemzetségével hatalmas vajda, a Corvinusok vetélytársa, továbbá Lindvai Bánfi Pál királyi főajtónállómester, meg számos más nemesek rendjei, kivált azok, akik a Corvinus-ház ellenségei voltak. Ezek a budai várban gyülekeztek s szerfelett megrémültek Szilágyi Mihály hadierejétől, szándékától meg bátorságától. Lelkiismeretük is furdalta őket: László gróf megöletésének nemcsak részeseit, de okozóit is látták bennük. Félelmüket az is növelte, hogy a Duna hirtelen befagyott; a veszedelmes ellenféltől ez sem védi meg őket. Miután ugyanis Szilágyi Mihály február 10-én Pestre érkezett, aznap éjjel a hideg váratlanul oly keményre fordult, hogy a Duna beállt, rajta a jég oly szilárd lett, melyen biztonságosan lehetett járni. Látták, hogy ellenfeleik felülmúlják őket számban, fegyverben, lovakban és lelkesedésben – miként azt sikerük is mutatja. Sőt a Corvinus-pártból töméntelen sokaság ment át a Dunán Budára, hogy akár erővel is kényszerítsék a Budán levőket az országgyűlésen megjelenni. Félelmüknek Szilágyi Mihály véget vetett. Kiáltványt bocsátott ki, melyben szabadnak nyilvánította az országgyűlést, és gyakori követküldéssel a Budán levőket hite mellett mind a gyűlésbe vonta. Minthogy azonban a gyűlés megtartását már több napja halogatták, a tábor közepén karókat, vérpadot állított fel, szigorú paranccsal: azonnali halállal fenyegette meg azokat, akik nem Mátyásra szavaznak. Ellenfelei megrettentek a rút látványtól, s bár a választás szabadságának meggátlása miatt bosszúsak voltak, panaszkodni mégsem mertek, hogy hamarosan még kegyetlenebbeket ne kelljen hallaniok és elszenvedniök.

10

Dobogókő

Mikor azután a főurak a mezőn egybegyűltek a szavazásra, Szilágyi Mihály, kinek csapatai az egész gyűlést körülvették, a középre lépett s így szólt: – Királyunk szerencsétlen vége hozott itt össze minket, főrendek, hogy új királyról tanácskozzunk, mert semmiképpen nélküle el nem lehetünk. Amiképpen semmi sem kíván komolyabb megfontolást, éppúgy, hogy minden össze ne kavarodjék és veszendőbe ne menjen, semmi sem követel gyorsabb elhatározást. A huzavona sok viszályt, káros véleményt szül, mely a közjóról eltereli a figyelmet. Jó királyt nyernünk: ennél jobb nincs – rossz királyt kapnunk: ennél rosszabb nem érheti az országot. Mióta Máriában kihalt a szent királyok ama szerencsés törzsöke, s idegenből kellett királyokat koldulnunk, jól tudjátok, minő bajokat kellett elviselnünk. Oly árvaságra jutottunk immár, hogy nincs többé kihez fordulnunk. De meg ha idegen királyt keresnénk is, nincs senki, akire biztonsággal rábízhatnánk az országot. Minap a csehek is ugyanily bajban voltak, és semhogy idegenre bízzák az ország javát, a maguk szülötteihez fordultak. Gondolták, a maguké buzgóbban és hívebben gondozza országukat, mint az idegen. Elvetve az idegen vetélytársakat, Podjebrád Györgyöt választották királyukká, kinek hosszú kormányzósága alatt eléggé megismerték igazságosságát, bátorságát, okosságát és feddhetetlenségét. Nem restellem, nem szégyellem kimondani, az ő derekassága és bölcsessége nyugalmat teremt Csehországban, mely Zsigmond, Albert és László alatt sokáig annyi nyomorúságban hánykódott. Hogy mások veszedelméből hasznunkra okulhatunk, főrendek, bölcs és dicséretes dolog. Országunk számára hasznosabbat nem cselekedhetünk, mintha úgy döntünk, hogy kormányzónk fiát kell mindenképpen megválasztanunk. Úgy ítélem, hogy az idegen trónkeresőket okvetlenül vissza kell utasítanunk; ha pedig a magyarok javára döntünk, úgy vélem, Corvinus Mátyást kell megválasztanunk, hogy amiképpen atyja sok esztendei kormányzásával annyi belső és külső bajtól szabadított meg minket, fiának uralkodása szabadítson meg ugyanúgy a jövőben. Gondolom, eléggé ismeretes valamennyiőtök előtt, mily kiváló és jeles tehetségű, mennyire okos, mily bátor, s hogy ég a dicsőségvágytól. Higgyétek el, nem fajzott el atyjától, sőt versenyre fog kelni atyja hírnevével is. Táborban született, katonai köpenybe pólyálták, öreg katonák sátrában nevelkedett; zsenge gyermeksége óta megtanulta, hogy ne féljen a török sokaságától, hadirendjétől, hogy hogyan kell ostromot vívni, kapitány szavát fogadni, lovon és gyalog harcolni, dárdavetésben magát naponta gyakorolni, a Dunát gyakran átúszni, fagyban, hőségben, éjt-napot sisakosan tölteni, fáradságot, éhséget türelmesen elviselni, égni a vágytól, hogy ellenséget lásson, páros viadalban kedvét lelni, társaival naponta háborúsdit játszani, gyávaságot és restséget megvetni, a háborút viszont fölöttébb kívánni. Ezeken felül van benne vele született nyájasság, jámborság és becsületességgel párosult erkölcsi kiválóság, továbbá nagy hit és korát meghaladó bölcsesség. Ő is, miként atyja, mindnyájunk javára válik; ha még ő sem, akkor valóban senki sincs, akibe vethetnénk még reménységünket. Ha Corvinus szent maradékához nem folyamodunk, cserben hagy minden más tanács. De azt se feledjétek, mire köteleznek dicső atyjának halhatatlan tettei. Míg élt, bátorságán szerzett dicsőségén kívül mi jutalmat sem kapott az ország megoltalmazásáért, a keresztény világ állandó védelmezéséért, hogy annyiszor vágta, szórta, futamította a törököt. Emésztő irigység megtagadott tőle mindent, sőt, ha nem

óvakodik, végveszedelemre juttatja. Ha most szólhatna hozzátok, ugyan mit kérne? Mit kérne hírneves hősötök értetek véghez vitt kiváló tetteiért? Csakis azt: e kimondhatatlan gyalázatot, hogy fiát igaztalanul legyilkoltátok, s ezt meg nem akadályoztátok, mossátok le most Mátyás méltó megválasztásával. Ez kötelességetek; ezt követeli az atyja iránti hála, az ország árvasága és végezetül maga az ügy. S ezt sem azért kérné, hogy háza dicsőségét gyarapítsa, hiszen éltében elég nagy nevet szerzett, de mert ezt kívánja az ország java, boldogulása. Bizony, amit az emberi önzés, irigység, hálátlanság megtagad az erénytől, tetézve adja meg azt az isten, aki nem akarja, hogy a jótett jutalmazatlanul, a gonosztett büntetlenül maradjon. Ő viseli gondját az emberek országainak, és akarata szerint árasztja az uralkodás képességét a jámbor elmékbe. Minden hatalmat az isten ad; elfordulhatunk olykor akaratától, de szembe mégsem szállhatunk vele. Mátyást apja sokkal jobban kedvelte és szerette másik fiánál, minden reményét belé helyezte, előre sejtve, hogy ő lesz majd naggyá. Sejtését növelte ama szent atya, Kapisztrán; ez ugyanis, midőn az apa istentiszteletre vezette fiait, Mátyást mindig jobbjára vette, míg Lászlót baljára, noha jóval idősebb volt. Az apa megkérdezte tőle, fiainak életkorát miért ily visszásan veszi figyelembe, mire ő, mintegy isteni sugallatra, nyíltan megmondta, hogy nem ok nélkül, mert az ifjabból másik Nagy Sándor lesz, a hit kemény harcosa, de még király is, az idősebbnek azonban korai halál szakasztja meg dicsőség felé vezető útját. Beszélik ezenfelül, hogy midőn bátyjának megöletése után László király Bécsbe vitette, s a németek csúfolódtak vele, hogy ő akarna lenni Magyarország királya, Mátyás rendületlenül vágta vissza: De még a tiétek is leszek, ha élek! – Nem is szólok arról, hogy amikor atyjával egyszer Mysiában járt hadon, a jós-asszonyok azt jövendölték neki, hogy bizonyosan király lesz. A sors rendjét mi fel nem forgathatjuk. Úgy ne lássék azonban, hogy az isten akaratával, a közjóval, az igazságos istennel szembe szegülök, s hogy igazság szerint járó tisztéből kiforgatom az ifjút, kit atyjának irántunk való érdemei a királyságra méltóvá tettek, az a szilárd javaslatom, főrendek, hogy Mátyást kell királyunkká választanunk. S ha a gáncsoskodók ezt méltatlanul meggátolnák, e karddal szerezzük meg neki a királyságot. Némelyek talán nagyon fiatalnak tartják az uralkodásra, vagy arra gyanakodnak, hogy bosszút áll bátyjáért. De mielőtt ez még szóba jöhetne, már meg is cáfolom. Nem szólok koraérettségéről, istenadta tehetségéről. De támogatni fogja őt az atyák és főrendek tanácsa, melyet majd mindig követ. Tanítványotok lesz, a ti bölcsességtek iskoláján edződik majd tanulékony lelke. Mit sem cselekszik megkérdezéstek nélkül; oly királyotok lesz, akit saját elgondolásaitokkal és oktatásaitokkal meggyőződéstek szerint nevelhettek. Az idősebbeket és a főrangúakat felette tisztelte mindenkor. Ifjú kora tehát vissza ne riasszon titeket. Bosszúra se gyullad lelke sohasem. Mindnyájan tudhatjátok, mily nagylelkű. Mint egyebekben, ebben is atyja nagy lelkét követi, akinek szokása volt, hogy inkább palástolta sérelmeit, mintsem megbosszulta magát, ellenségét szívességgel békítette ki, és mit sem tartott férfiúhoz illőbbnek, mint önmagát legyőzni; könnyen fékezte haragját, és azt mondotta: nincs nagyobb boszszúállás, mint az, ha minden igazságtalanságot nemes derekassággal viszonzol. Sőt, ha magatok is az én vélekedésemet osztjátok, ígérem nektek, és erre kész vagyok esküt tenni, hogy sohasem

A királyi központ lapja fogja sérelmeit felhánytorgatni, megbocsát mindenkinek és kiváltképpen megbocsát azoknak, kiktől bántalmat szenvedett, azért, hogy úgy lássék, inkább tőlük, mint atyai barátainak jóvoltából nyeri el a királyi méltóságot. E gyanakvás tehát senkit el ne térítsen a helyes elhatározástól. De meg kell fontolnotok azt is, mennyi veszedelmet, jogtalanságot, gaztettet, álnokságot viselt el ez a család azért, hogy Magyarországot német önkény meg ne nyomorítsa, ki ne rabolja. Corvinus János ellen egykor Ciliei gróf állandóan vádaskodott; életére is tört. Lászlót igazságtalanul halálra ítélték, Mátyást elhurcolták, s most is kegyetlen börtönben sínylődik. Ifjan vesztette el atyját és bátyját, s kevés híján ugyanúgy kivégezték volna, mint bátyját, ha az isteni segedelem meg nem őrzi a királyságra. E Corvinus-nemzetség annyi esztendőn át hadakozva megszabadított minket a törökök meg szomszédaink fegyverétől, magára vette mind a bajt, mely az országot fenyegette; minthogy Magyarország üdvére született, ez a család, most is, íme, feláldozza magát a közösség javáért. Ezért hát, főpapok, főurak, összes hivatalviselő rendek és ti, követek, az összes nemességgel egyetemben, kérlek titeket, hogy Corvinus János múlhatatlan jótéteményeinek halhatatlan emlékezetéért egyértelműen mindnyájan az ő fiát tegyétek meg Pannónia királyává! Gondoljátok meg, nem szabad ellene szegülnötök isten akaratának, a jóslatoknak és jövendöléseknek. Őt óhajtsátok királyotoknak, ki az ország atyáinak szent tanácsát követni kész, kinek lelkét meg nem rontotta a szív mélyén gyökerező gonosz szándék, rossz indulat. Őt köszöntsétek királyotokul, kit dicsőségvágyában a köz javára, az ország hasznára nevelhettek. Hagyjatok fel, kérlek titeket, súlyos gyanakvásotokkal, magánérdekeitek latolgatásával, hogy minden civódás és visszavonás nélkül javatokra való fejedelmet válasszatok. Ismételten kérem mindnyájatokat az istenbe vetett hitetekre és az emberek iránt való becsületetekre, a haza szerelmére, hogy így cselekedjetek! Midőn Szilágyi Mihály befejezte beszédét, sokan megnyugodtak. A főrendek nagy része azt tanácsolta, hogy Szilágyit kellene királlyá választani; ezt azonban ő, öccsére való tekintettel, határozottan elhárította magától. Sokan nyomban megváltoztatták véleményüket: vagy a beszéd győzte meg őket, vagy a félelem, mert felfegyverzett csapatok vették őket körül. Úgy látszott, Újlaki Miklós nehezen viselte el, hogy reményei szertefoszlottak, mert előkelő nemzetsége, hősiessége és nagy tetteinek dicsősége miatt méltónak tartotta magát a királyságra. A

11

nádorispán, a nemes származású, nagyhatalmú Garai László sem könnyen engedett; ő is ugyanerre tört. Frigyes császár is reménykedett: kezében tartotta a szent koronát, s voltak titkos és nem is jelentéktelen párthívei. Mikor azonban a fegyveres hadirendek közepette az ellentáborban már senki sem mert ellenkezni, de nyíltan csatlakozni sem, noha a túlnyomó rész már Szilágyi véleménye mellett volt, a nádor mégis azt indítványozta, döntsenek másnap ez ügyben; ne határozzanak a leendő királyról s a közjóról a főurak egyetértése nélkül. Újlaki Miklós és Bánfi Pál is, hogy elkerüljék a nyakukat fenyegető fegyveresek dühét, s hogy palástolják irigységüket, azt mondották: helyesen, jól beszélt Szilágyi Mihály, de még bizalmasabb megbeszélésre van szükség. Másnapra halasztván a döntést, elmúlt a pártoskodás, az egyenetlenség. A lázongás is elült ezalatt, s a főpapok, mindkét féllel tárgyalva, létrehozták a megegyezést. A nádor és Újlaki Miklós meg a pártjukon levő többiek az erőhatalom és félelem súlya alatt megígérték: elfogadják Szilágyi Mihály javaslatát, ha szent esküvéssel bizonyságot kapnak, hogy László megöletését nekik soha fel nem hánytorgatják, s a gyűlölködést, a régi sérelmekért való bosszúállást mindörökre félreteszik. Szilágyi ezt ígéretéhez híven szívesen megadta, s így az egyezség létrejött. Másnap azután titkos tanácsban egy értelemmel mindnyájan Mátyást kiáltották ki királynak. De a néptömeg és a pesti gyerekek már napokkal előbb kiáltozták ezt az utcán, tereken. Hallották ezt ellenségei is, és úgy döntöttek, nem szabad ellenszegülni isten és a nép szavának. Elnémítani pedig nem tudták a gyermekeket és a népet. Nagy csoda számba ment az is, hogy gyűlésükön a főpapok, főurak, nemesek és követek még ki sem kiáltották Mátyást királlyá, a pesti főegyházban, bizonyára isteni intésre, a papi testület nagy örvendezéssel és buzgó énekléssel adott érte hálát a legjobb és legnagyobb Jézusnak, szentséges szülőanyjának és mind a hazai szenteknek. Midőn aztán nyilvánosan kihirdették, egész Magyarország örvendezésre, ünneplőre fordult. Falvakban és városokban, fiatalok és öregek nyíltan adták jelét örömüknek; királyaikat soha még így nem ünnepelték. Trombitával, dobbal, síppal, tánccal és énekszóval vigadoztak s napokon át kiáltozták örvendezve: Éljen Mátyás király! Éljen a haza atyjának fia! Éljen szabadítónk fia! Éljen Corvinus János ivadéka! Éljen Mátyás, a mi reménységünk! Éljenek Pannónia főemberei, mert őt megválasztották! Éljen Magyarország! Ő szabadít meg minket az idegenek kegyetlen uralmától! Ő győz majd, miként atyja, a törökön! Ő védelmez meg minket a csehek rablásaitól és pusztításaitól! Ő űzi ki a lengyeleket s töri meg a németek gőgjét!

12

Dobogókő

A Pilisben működő erők V. rész

Koponya a Pilisben II.

SIMON TAMÁS Az előző számban bemutatott pilisi „rejtélyes ábra” körüljárása után bővítsük a Koponya lehetséges jelentéskörét, kezdve az agy helyén elhelyezkedő két hegycsúcs, a Kis-Szoplák és Nagy-Szoplák név-értelmezésével. Mit jelenthet a „szoplák” kifejezés?

A koponya és test Ennek eddigi egyetlen megfejtése Aradi Lajos Koponya-előadásain született meg, hallgatói közreműködéssel. A „szoplák”tót szó, némi magyaros tájszólással – taknyos gyereket, embert jelent. Egy másik hallgató, Nepálból hozott tudás birtokában rávilágított, hogy az Ember, megvilágosodásának legfelső fokán felszabadítva a kundalini-energiát, olyan állapotba kerül, melyben agykérge zselé-szerűvé válik, képies hasonlattal „eltaknyosodik”. De mi a kundalini? A jógairodalomban ősenergia néven is szerepel. A gyökércsakra területén, összetekeredett kígyó alakjában helyezkedik el (itt egy ősi hagyomány ismételten azonosítja a sárkány-kígyót a világot fenntartó, működtető erővel). A korábban már felemlített erőcsatornák, a „nadi”-k központi vezetéke a gerinc középvonalán futó csatorna, a „szusumna”. Ennek mentén helyezkednek el a csakrák, a nadi-hálózat kiemelt jelentőségű csomópontjai. Ha a kundalini „felébred”, vagyis a szusumnán elindul fölfelé, óriási erő szabadul fel. Az ember valóban tudatára ébred valódi, azaz isteni lényének, Magának, tehát megtalálta az Ég által kijelölt igaz útját. Amíg a testi funkciókat jelölő alsó három csakrát járja be, az anyagi világ működtetését végzi, feljebb emelkedve már a lelki, majd szellemi dimenziókba lép (a „vaskapuk” itt ezen dimenzi-óváltások helyei is egyúttal). Elérve a korona csakrát, a „szattva”, az Égi megvalósulás villámcsapás-szerű bekövetkezése történik, a tökéletesség beteljesülése, az Eggyé válás. Itt megszűnnek az anyagi-testi szükségletek, az alvás, az evés-ivás, a nemi élet. Fiziológiai tünet az agykéreg „eltaknyosodása”. Ezt a szintet elérő emberek már Égi dimenzióba emelkedtek, de – ami nagyon fontos – nem hagyják el a Földi dimenziót, feladatuk a továbbiakban a földi lét támogatása, erősítése (ők a buddhizmus „bodhiszattvái”). A kundalini tehát az Isten-küldötte Sárkány belső megjelenése, a Hermész Triszmegisztosz-i kijelentés párhuzamaként fogalmazva, „amint kinn, úgy benn is”. Pilisi Koponyánk tehát egy olyan – az Égi dimenziókban létező – Isten-Ember része, aki földi létezés-síkján a kundalini fele-melésével eljutott a Tökéletességhez, az Égi erők birtokában teljes mértékben uralja, és irányítja az Ember földi létezésének meghatározó mozzanatait. A földi lét elmúlásának szakramentumát idéző Koponya életteli működését az eddig elmondottakon túl a térképen kirajzolódó „rej-télyes ábra” szerves folytatása is megerősíti. A Koponya ábrájának közkinccsé tétele után nem sokkal már érkeztek a továbbvivő információk, és a koponyához már test is társult. A

koponya alatt a Pilis-hegyet foglalja magában, hátsó fertálya Pilisszántón, a Magas-hegyen ül, lába alatt a Hosszú-hegyet találjuk, talpa a Kevélyek vonulatára támaszkodik. Az életteli működés leglátványo-sabb része a férfi nemi szerv, amely aktív helyzetben áll. Az ejakuláció topográfiai „leképezése” a pilisszentkereszti Szent-kút. A test köldökéből kiinduló erőcsatorna a Dobogókő alatti Turul-ösvény által megrajzolt madárban, vagyis magában a Turulban végződik (lásd az első szám mellékletét). Az erőcsatorna végén, de még a Turul alatt, fordított helyzetben egy másik madár található. Ezen madár kilétét némi homály fedi, fajtája nem azonosítható pontosan. Egy valami biztos, nem a Turul, nem a fölötte levő Turul-rajzolat tükörképe. Ez a fajta azonosítás viszont fölösleges, mert jelentése egy meghatározott összefüggésben egyértelmű. Ez a madár egy bot végződése ugyanis. A madárvégű szakrális bot több ősi kultúra jellegzetes szimbóluma, most minket érintően csak a magyar hagyomány táltos botjára, és az ebből továbbélő pásztorbot-típusra utalnék. A Koponya azonosításának fontos mozzanataként az ősi Egyiptom hagyományát is meg kell vizsgálnunk, itt ugyanaz a jelentése, mint a magyaréban. A legkorábbi teremtésmítosz a héliopoliszi kultuszközponthoz kapcsolódik, ahol Atum a Teremtő férfi főisten, aki önmagából női-férfi párt nemz, Tefnut-ot , a pára istennőjét, és Su-t, a levegőistent. Ők Nut-ot, az ég istennőjét. És Gebet, a földistent. Alul négy, már a földre született, ott közvetlenül tevékenykedő isten, Ozirisz, Ízisz, Széth és Nephthüsz áll. Ők kilencen az Enneádok (5. ábra). A kilenc közül az öt férfi-isten „uaszjogar”-t tart a kezében, vagyis madárfejű botot. A kissé későbbi memphiszi mitológia Teremtő istene Ptah, és az ide tartozó kro-kodiltestű termékeny-ségisten, Szobek szintén uasz-jogarral ábrázoltatik. Ez tehát itt az isteni férfi-minőség attribútuma, az emberi történelem időfolyamában ezt a fáraók, az isten-királyok öröklik, alapvető uralkodói jelvényként, amely ezen a szinten a teremtés és termékenység, valamint az isteni beavatottság szimbóluma. Ez a közös ősi gyökereket felvillantó szimbólum jelenik meg több-

13

A királyi központ lapja szörös áttétel után a római mitológiában, ahol a főisten Jupiter, egy római ábrázolásban (illetve annak egy illusztrációjában), kezében madárfejű bottal látható (6. ábra). Ez most számunkra az ősprincípiumi megközelítés miatt érdekes. A jelenleg általunk is használt „babilóniai”, vagy „mediterrán” asztrológiai rendszerben Jupiter a teremtő, termékenyítő, beavató princípium, a Tudás és Bölcsesség hordozója, a szakrális vezető. A csillagok földi képviselőjeként ő ismerteti meg az Embert az Ég titkaival és üzeneteivel. A Tűz-erő birtokosa, ekképp ábrázolták vörös színben. A Jupiter a Nyilas jegyben uralkodó, a magyarság jegyében, így nem tekinthető véletlennek az egybeesés a magyarság szakrális vezetőinek, a táltosoknak küldetésével. Ezek után talán nem meglepő, hogy a pilisi Koponya területe, kiterjesztve a Dobogókő alatti, Pilisszentkereszt feletti területre, a jupiteri ősprincípium uralta terület. Ez következik a radiesztéziai méréseken, az eddig leírt Koponya-jellemzőkön kívül a Kakashegy névből is. A Kakas a másik Jupiter-uralta zodiákus, a Halak keleti megfelelője. A Jupiter (a Jó Páter–Jó Pásztor) a Nyilasban az Égi tudásba való beavató, a Fény megszületésének előkészítője, a Halakban az elmúlás-újjászületés misztériumának felügyelője, a Megváltás lehetőségének megteremtője. Visszakanyarodva a kiinduláshoz, az Isten-anya, a Sárkány, és az Isten-atya hármasságához, pilisi megjelenésükben egy látszólagos paradoxonba ütközünk. A Pilis –Börzsöny egységben mindkét területen megtalálható az összes ősprincípiumi erő-minőség, mégis – végletekig leegyszerűsítve – kijelenthető, hogy a Börzsöny (nevében a „pír” szógyököt is hordozva) jellemzően a férfi erő minőségét, a megtermékenyítő, a kiáradó, az anyagi lét működtető erejét hordozza, míg a Pilisre a női minőség, a befogadó, a lélek-erő ( szívcsakra)a jellemző, párosulva a (korona csakrából is származtatható) szellemi erő befogadásával, és működtetésével. Az Isten-anya viszont a Börzsönyben, Isten-atya pedig a Pilisben jelenik meg. A teremtőműködtető erő a Boldogasszonytól, az általa küldött Sárkány közvetítésével irányul az Isten-atya, a Koponya, mint szellemi minőség felé. A Dobogókő alatti madár-rajzolat fordított helyzete arra utal, hogy a madárfejű botot nem az Isten-atya tartja, hanem a Börzsönyből ide irányuló erő-minőség, jelesül Dorottya, akinek a korábban már említett Jupiter-beavatottsága utal erre, és emellett (a Vízöntőhöz kapcsolódóan – névünnepe február 6.) a Jupiter mellett a Szaturnusz-i erők továbbítója a Dobogókő feletti Szerkövekhez, ugyanezen bot madár alatti helyére. Emlékeztetőül, ezen két ősprincípium a Sárkány Börzsöny-beli indító erő-impulzusa. A Szent Mihály-tengelyben levő Sárkány Isten-anya és Isten-atya lábát köti össze, ami tovább erősíti a korábban már em-

lített dinamikus működés, a folyamatos változás jelenségét. Ennek magyarázata a remélem, hamarosan egyértelművé válik.

A Koponya azonosítása Most egyre sürgetőbben merül fel a kérdés, kivel-mivel azonosítható ez a Koponya. Alapvetően két eset lehetséges, vagy maradunk a Kristálykoponya változatnál, vagyis az Égi üzenetek fogadására, tárolására, és közvetítésére létrehozott isteni szerkezetre gondolunk, vagy egy néven nevezhető mitológiai – történelmi személyre. Ezen két változat lényegét tekintve valójában egy irányba mutat, vagyis olyan, isteni minőséget képviselő, földre született személyről van szó, akinek feladata azonos a Kristálykoponya működésével. A Pilis olyan mélyen ágyazódik be a magyar őstörténelembe, egészen napjainkig hatóan, hogy kézenfekvő ezt a személyt házunk táján keresgélni. Ahogy Aradi Lajos előadásaiban is felmerült, a Koponya formai megjelenéséhez, működéséhez igazodva több név is felmerülhet, időben visszafelé haladva: Koppány, Théba-i Remete Szent Pál, Nimród. Az Erdély szívében megjelenő, a pilisiére megszólalásig hasonlító „ábra” kapcsán ezt a névsort kiegészíthetjük még Álmossal is. Mindegyiküknek lényegi kapcsolódási pontjaik vannak Pilissel és a Koponyával, ezek kifejtése külön-külön terjedelmes tanulmány témája lehetne. Itt és most csak egyikkőjükről szeretnék szólni (róla is csak vázlatszerűen), mivel ő az egyetlen, aki a Koponya pilisi működésének minden mozzanatával azonosítható – ő pedig Nimród. Vegyük sorra, melyek ezek a főbb mozzanatok. 1. Az Isten-atya, vagyis a Teremtő Férfi minőségének megjelenése, meghatározott hierarchikus keretekben. 2. A Kristálykoponyaként megmutatkozó erő kapcsán előbb megállapítottuk: Pilisi Koponyánk tehát egy olyan – az Égi dimenziókban létező – Isten-ember része, aki földi létezés-síkján a kundalini feleme-lésével eljutott a Tökéletességhez, az Égi erők birtokában teljes mértékben uralja, és irányítja az Ember földi létezésének megha-tározó mozzanatait. 3. A koponya szó értelmezéséből adódik ezen működés földi formája: Koponya – Kupa (Koppány) – Kehely (Grál) – Király Vagyis az Isten-ember, földi megtestesülésében királyként mutatja meg magát. 4. A földi működés keretében az anyagi létet meghatározó folyamatos változás, az Elmúlás – Újjászületés szakadatlan körforgása. 5. Kapcsolat a vele Egységet alkotó Isten-anya minőséggel.

A Koponya és Nimród Nimród személye sok nép őshagyományának fontos szereplője, több, egymást követő mezopotámiai kultúra (Izdubar, Nib-úr, Gilgames), a perzsa, a szír, a sémi népek (zsidó és arab), a görög (Orion), az egyiptomi (Ozirisz), és a magyar (Nemrod, Ménrót) nép hagyományában, időben és térben változatos formában, számos név-változatban és szerepkörben jelenik meg. Időben behatárolható történelmi, és mitikus alak egyben. Az ókori és (magyar) középkori forrásokon kívül könyvtárnyi kutatási anyag áll rendelkezésre az őt megismerni vágyók számára. Itt most csak

14

Dobogókő

röviden, kizárólag a pilisi Koponya szempontjából említem meg, az előbbi felsorolás keretén belül. A középkori magyar krónikák igazodási pontokat jelölnek ki számunkra, egyértelműen Ősatyaként megnevezve őt. Személyének és működésének minőségéről az elsősorban erdélyi és csángó szájhagyomány szól hozzánk, melynek összegyűjtésében Gönczi Tamás vállalt úttörő szerepet. Pilisi megjelenésének értelmezésében ezen kívül az egyiptomi Ozirisz hagyománnyal való összevetés segíthet eligazodni. 1. Az Isteni minőség mindig a Hierarchiákon keresztül jelenik meg számunkra. Mindegyikük pontosan behatárolható keretek között működik, meghatározott feladatot teljesítve. Az Ember földi létének, Sárkány-teremtette anyagi világának legfőbb mozgatója, irányítója a Krisztus-hierarchia. Minden esetben mérföldkőként, korszakhatárként, az Emberlét új minőségének elindítójaként, egy új vallás alapítójaként jön közénk, a Teremtő Isten megbízásából, megújítva az Emberrel kötött Szövetséget. A Küldöttek leszületnek közénk, emberi anyag-minőségben végezve feladatukat. Ennek lezárása után visszatérnek égi dimenziójukba, immár fentről felügyelve az emberi tevékenységet. Jelenkori emlékezetünkben a legrégebbi képviselője ennek Nimród, a legújabb Jézus. Mindegyikőjük a Nap ősprincípiummal azonosítható, amely – leegyszerűsítve – a Teremtő Isten földi dimenzióban történő megmutatkozása. Szimbolikájukban jellegzetesen két totemállat jelenik meg, a párduc (oroszlán), és a sólyom – a Napmadár, a Turul. A Nap-párduc ebben a hagyomány-körben a Napistennel azonos. Nimród egyik sumér neve Nib-Ur, azaz Párduc Úr. Ozirisz nevének egyik értelmezésében ő a „sokfoltú” párduc, a magukat az ő leszármazottjának tartó fáraók párducbőrt viselnek. Jézus egyik kevéssé ismert zsidó elnevezése „rabbi ben panther”. A Turul-nemzetség fejedelmei szintén párducbőrt hordanak, szinte a legutóbbi idők magyar nemesi viseletében a kacagány vagy párducbőr, vagy azt szimbolizálja. A Napsólyom, a Turul, mint totemállat, valójában Nimródtól ered, az Álmossal kezdődő Turul-nemzetség csak ennek folyománya, a krónikákban leírt származási rend szerint. Nimród halála után egyik felesége, Semira megfogant tőle, „az égre költözött férjtől a Napisten született újra”. Ő Dummuzi (Tammuz), a végtelen ciklusok során meghaló és feltámadó Istenfiú, Innana férje, szeretője. Pontosan ugyanez a halott Ozirisz és Ízisz násza, melyből Hórusz, a sólyomfejű Napfiú születik. Ozirisz nevének egyik változata „Assur”, az asszír Napisten. Másik névváltozata „Asura”, ez Zoroaszterre, a Krisztus-hierarchia másik leszületettjére mutat. Nimród alapítja Kánaán földjén Sólyomvárat, görögül Hierosolymát, a Szent Sólyom városát. Ezen a helyen magasodik a Koponya-hegy, a Golgota. Biblikus hagyomány szerint itt temették el Ádám koponyáját, innen az elnevezés. A zsidók által elpusztított szent város megölt lakóinak koponyáit, majd később az itt kivégzetteket is ide temették, a hely neve azóta: Koponyák hegye. 2. A Hierarchia leszülöttei tehát Isteni küldetéssel az Égből szállnak alá, és oda térnek vissza. Feladatuk elvégzéséhez szükséges beavatást itt, a földön kapják meg. Ez, a jóga-hagyományból már idézett hasonlattal, a kundalini felemelésével, a kundalini-energia teljes felszabadításával történik. A „megvilágosultak” immár birtokában vannak az Isteni tudásnak, képesek az Ember életének az Isten-kijelölte Útra irányítására (ez minden esetben megtörténik, függetlenül az emberek többségének ellenkezési ha-

jlamától). Égbe való visszatérésük földről látható lenyomata általában valamelyik csillag, illetve csillagkép. Nimród és Ozirisz Egy-ségét több más mozzanat mellett az is mutatja, hogy azonos csillagképben, a mai csillagászat által is használt görög elnevezéssel, az Orionban működnek tovább. 3. Nimród szerepének megítélése ugyan eltér az ősi mezopotámiai és magyar, valamint a sémi és görög hagyományokban, de abban egyetértenek, hogy ő a föld első királya. Bár a különböző források évszámra pontosan meghatározzák uralkodásának időtartományát, mégsem azonosítható mai időszámításunk szerint. A számítások kiinduló pontja ugyanis a vízözön, amely több, ősi kultúra meghatározó eseménye. A vízözön nem egy eseményt jelöl, valószínűleg mindegyik hagyományban más, lokális történés. Esetünkben ez nem lényeges kérdés, itt Nimród Isten-minősége a fontos, az, hogy a Királyság valójában az Égi rend földi megvalósítását jelenti, pontosabban (miután egy kataklizmát követő esemény) annak újrateremtését. Amikor egyes források a szkíták első királyaként, a szkíta vallás megalapítójaként említik, elsősorban arra kell gondolnunk, hogy ez egy ősállapotra, a közös nyelet beszélő, azonos kultúrájú népek egység-állapotára utal. Nimród által közvetített Égi tudás itt még közös kincs, az általa felépített városok egy közös kultúra fundamentumai. Ozirisz a már említett Enneádok utolsó generációja négy testvérének legidősebbike. Ez a generáció az első ebben az Isteni Kilencességben, amelyik a földre születik, beteljesítendő üdvtörténeti feladatát. A négy testvér két házaspárt alkot, OziriszÍzisz-t, és Széth-Nephtüsz-t. Az ősi egyiptomi hagyomány szerint a történelem előtti időkben Egyiptom (majd az egész földkerekség) első királya, aki Ízisszel párban elhozza az emberek számára a civilizációt, megtanítja őket a földművelésre és a mesterségekre, az istenek tiszteletére. Ő a teremtő erő, a megtermékenyítő impulzus, magával a Nílussal is azonosítják, amely rendszeres áradásával a földi élet fenntartó ereje. Plutarkhosz leírása szerint később beutazza a földet, tevékenységét kiterjeszti annak minden lakójára, nem erőszakkal, fegyverrel, hanem jó szóval, dalokkal, és zenékkel. „…ami szép és hasznos, azt mint Ízisz munkáját, és mint Ozirisz képét, az ő mását és értelmét tiszteljük…”, írja. A hagyományban mellette megjelenik még Thot, szintén Istenminőségben, aki az emberek számára a bölcsességet, az írás tudományát hozza el, ő alkotja meg a hieroglifákat, a szent véseteket, „Isten Szavait”. Ő hozza létre a vallási rendszert, a későbbi főpapi rend az ő beavatottjaiból áll. Ebben a munkamegosztásban Ozirisz a király, aki az emberek földi létét igazgatja, Thot a szellemi javak terjesztője. Későbbi működésükben is szorosan összefonódik tevékenységük minden mozzanata. Ez a munkamegosztás öröklődik tovább majd az Oziriszre hivatkozó fáraók, és a velük szimbiózisban működő főpapi rend között. Nimród és Ozirisz lényegi azonosságát nevük is mutatja. Számos kutatás foglalkozik különböző névváltozataik alapján nevük értelmezésével. Ozirisz hieroglifája egy szemből, és egy alatta levő trónból áll. A trón a királyi trónus, a szem-mel a teremteni „iri” igét is jelölték, összeolvasva a név valóban az első királyra utal. Ebből adódik a név egyiptomi formája: „wsir”. Ha magyar szemszögből vizsgáljuk ezt a nevet, hasonló eredményre jutunk. A középkortól kezdődő latin betűs magyar írásmódban a „w” többször előfordul, jelölhet „v” betűt, de gyakran „u” (mint az egyiptomiban is), vagy „ő” hangzó jelölője. Így eljuthatunk a

A királyi központ lapja „Vezér”, az „Us (Ős)-ír” szavakhoz, de a legvilágosabban az „ŐsÚr” változat fejezi ki Ozirisz lényegét (mint ahogy a magát az Ő utódjának megjelölő fáraó nevének magyar fordítása „fő-úr”). A Nimród-név magyar értelmezésében érdekes változat a nagyvárad környéki hagyományban „Nemrót”, azaz „nem-rótt”, nem írott, tehát Nimród szájhagyományban való továbbélésére utaló kifejezés. Kézai Simon a Gesta Hungarorumban „Nemrót” mellett a „Menróth” változatot is használja. A „men” az ősi Egyiptom hieroglifáiban „alapítani” jelentésű, pontosan megfelelve (nem egyedüliként) a régi magyar „mén” kifejezésnek (eszünkbe juthat erről imáinkat lezáró „amen”, „A-Mén” szó is). A magyar „rovás” az egyiptomi hieroglifa megfelelője, „Isten Szava”, aki tehát ezt alapítja, az Égi Rend üzenetét rója az emberek számára. Ő pedig értelemszerűen ezen rend megalapítója a földön, az Égi Király, a még nyelvi-szellemi egységben létező emberiség Őskirálya. 4. A Pilis rejtélyes ábrájában megjelenő alak folyamatos mozgásban van, ebből adódnak működésének látszólagos paradoxonjai. A koponya halott emberre utal, miközben éppen az élet felfokozott pillanatát mutatja, termékenyítő, teremtő állapotban lévén. A statikus állapot a Pilisben amúgy is elképzelhetetlen, ez a szent hely élő organizmusként működik, nem csak a vele élő természet szüntelen változása, ciklikus körforgása miatt, hanem élő piramisai, lüktető erőközpontjai, szüntelen mozgásban levő erőfolyamai okán is. Ez a mozgás a Krisztus-hierarchia leszülöttje, Nimród, a vele egy-lényegű Ozirisz és Jézus esetében az Ég és Föld közötti átjárás, a halál-újjászületés folyamatában jelenik meg. Földi feladatuk első fázisának lezárultával az anyagi síktól elszakadva egy másik, szellemi dimenzióba lépnek, amely továbbra is kötődik a földi élethez, de már más minőségben. Jézus az Atya jobbján ülve ítél meg élőket és holtakat. Ozirisz Amenti uraként (amelyet kissé pontatlanul holtak birodalmának is neveznek) ítéli meg az élőket és holtakat, nem véletlenül nevezik az „Élet Urának”, a „Törvény és Igazság Urának”, a „Szeretet Urának” is. Nimród-Ozirisz az Orion csillagképben a földi dimenzióban megjelenő isteni ősprincípium, a Nap beavató erejeként jelenik meg. Itt, az Égen ő az emberiség bírája, de egyben mentora is, átjáró az égi dimenzióba. A csillagkép övcsillagainak régi magyar elnevezései is erre utalnak: „bírópálca”, „úrpálcája”, „mennyország csillagablaka, bejáró gyöngykapuja”, „Úristen vetése: hol a hét boldogság arany gabonája terem”. A dimenzióváltás, a Föld és Ég közötti átjárás lényeges kísérő jelensége a Hierarchia ezen képviselőinél a szétdarabolás mozzanata. Ezt korábban, a Sárkány attribútumainak tárgyalása során már felemlítettük, ott a magyar népmesei hagyomány fontos részeként, az Ember, Sárkány által közvetített égi beavatási misztériumának történéseként jelent meg. Ez viszont az Eredet földi levetülése, az Isteni küldöttek üdvtörténeti stációjának földi visszhangja. A küldöttek ezen stáción keresztül lépnek az anyagi létsíkból az Égi dimenzióba, ezt a lépést hagyományozzák az Ember számára, felemelkedését megvalósító lépésként. Az ő sorstörténetük a kezdetekig nyúlik vissza. Az Egység szétdarabolása ugyanis maga a Teremtés pillanatában valósul. Az Ige kiáradása, a különböző szellemi hierarchiák széttagozódása, az anyaggá sűrűsödő isteni erő- impulzusok hatása, mind ebbe a léthelyzetbe illeszkedik. Az Egység ebben a teremtő mozzanatban nem szűnik meg, inkább ennek osztódásáról, a tér-idő dimenzióba való kiáradásáról van szó.

15

Jézus, keresztre feszítése előtti estén, az Utolsó Vacsora szertartásában önmaga hajtja végre ezt az aktust. „…vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: vegyétek, egyétek, ez az én testem. És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, mondván: igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára”. Testét és vérét osztja szét tanítványainak, előkészítvén az ötvenegy nap múlva bekövetkező, Szentlélekkel történő beavatást, melyet a tanítványok (immár apostolok) térítő útjukon való szétszéledése, az Evangélium kiáradása tetőz be. Ozirisz történetéről a Piramisszövegektől kezdve jó néhány forrásból tájékozódhatunk, a legismertebb ezek közül Plutarkhosz „Ízisz és Ozirisz” c. műve. Sajátos görög szemlélettel adja meg a történet leírásán túlmenően az értelmezés alaphangját is, amit azután a későbbi források kritika nélkül átvesznek. Eszerint Ozirisz öccse, Széth, hatalomvágyból és féltékenységből megöli bátyját, majd testét tizennégy darabra vágva, a Nílusba veti. Ízisz megkeresi a testrészeket, összeilleszti, és egy mágikus szertartás után életre kelti. Ez viszont már egy másik lét-dimenziót, más működés minőséget jelent Ozirisz számára. Ebben a „köztes lét”helyzetben nemzi Hóruszt, a sólyomfejű Napfiút. Ez a jelenet kőbe faragva jelenik meg az „Ozirisz ravatalon” című szobor csoportban (7. ábra). A kőravatalon fekvő Ozirisz lábnál Nephtüsz,

fejénél Thot áll őrt, előbbi madár alakban, Thot, az őt jelképező madár-pávián alakban (itt nem lehet elkülöníteni Thot kétféle ábrázolási módját). Ízisz Ozirisz nemzőszervén ül, ez a pillanat Hórusz nemzését örökíti meg. Ozirisz ezután Nyugat Uraként Amenti-be költözik. A szétdarabolást megvalósító Széth nevét az egyiptomi „tS, tx” (szétdaraboló) szóból származtatják (amúgy magyarul is ezt jelenti). A sivatag és vihar istene, ő a „vörös”, a hirtelen haragú, a nagy erejű, a „Fémek Ura”, a vasat „Széth csontjai”-nak nevezik. Ő tehát egyértelműen a Marsi ősprincípium minősége. A negatív jelzői: „Sötétség Ura”, a pusztító, a zavarkeltő, a káosz, és az erőszak fejedelme. Ozirisz „megölése” után 80 évi küzdelem következik a már felnőtt Hórusszal, mely döntetlenül végződik. Ebből a vázlatos felsorolásból is kitűnik, minden vonásában azonos a későbbi sémi hagyomány Sátánjával, és a Sárkány keresztény értelmezésével. A cikksorozat második részében erről részletesebben esik szó. Mellesleg az azték hagyomány Kecalkoatl (Tollas Kígyó) története lényegileg azonos Oziriszéval, ami csak az em-

16

Dobogókő

beriség közös (Nimród által fémjelzett) őskultúrájának hozadékaként értelmezhető. Széth valóságos működését elfedő kulisszaszövet már az egyiptomi mítoszokban is felfeslik. Hórusz és Széth küzdelme nem a bosszúállás, vagy a hatalomért vívott harc keretében értelmezhető. A „harc” befejeztével Széth a Napbárka legfőbb védelmezője, állandó kísérője, a sötétségen áthajózó Ré Napisten megmentője. A Hórusz és Széth küzdelmét elmesélő mítosz szerint Thot, aki aranykorongként emelkedett ki a „zűrzavar istenének” homlokából, Hórusz és Széth fia, erre utal egyik jelzője, a „Két úr fia” is. Előfordult, hogy Hóruszt és Széthet összevonták és HóruszSzéthnek nevezték, ilyenkor kétfejű emberként ábrázolták, akinek az egyik feje sólyom, a másik pedig a széth-fej. Hórusz és Széth amikor megbékülnek egymással, akkor együtt győzik le a közös ellenséget. Az Amduatban és a Kapuk könyvében is megjelenik ez a kétfejű lény, a felirat szerint a neve Hrwy.fy - „Ő, a kétarcú”. Hórusz és Széth együtt uralkodott a világ felett a fáraón keresztül, de mindkettőnek meg volt a maga helye az univerzumban. Amikor Hórusz Alsó-Egyiptom ura, akkor Széth Felső-Egyiptomé, amikor a sólyomisten a Fekete Föld ura, a termékeny Nílusvölgyé, akkor Széth a Vörös Föld ura, a forró, terméketlen sivatagé. Amikor Hórusz Egyiptom megtestesítője, és védelmezője, akkor Széth az idegen országoké. Széth, mint a magyar népmesei Sárkány, Ozirisz széth-darabolója. Ezen mozzanat értelmezése (lásd a 2. részt) azonban nem a pusztítás, hanem a Hierarchia küldöttének szükségszerű minőség-váltása. Nimród történetének is meghatározó része a szétdaraboltatás, itt viszont közvetett módon, nem a hétköznapi értelmezés síkján történik. A moldvai csángó hagyományban (Gönczi Tamás kutatása alapján) megjelenik Nimród testének halála utáni szakrális szétdarabolási mozzanata Ekkor beöltözik a fák, ligetek, források, szent állatok lelkébe, itt már örökkévaló, elpusztíthatatlan létformájában jelenik meg. Emellett fontosnak tűnik a biblikus hagyományban, és a magyar krónikákban is előforduló „Bábel tornya” történet. A toronyépítés célja a sémi és magyar hagyományban teljesen ellentétes értelmű. „Bábel” héber nyelven „zűrzavart” jelent. Itt a tornyot a sémi „sátán” értelmezésnek megfelelően az Isten hatalmának kifürkészésére, megdöntésére építik. Az isteni reakció a nyelvek összezavarása, a népek erőszakos elkülönítése, az ellentétek szítása. Az ősi Mezopotámiának a magyar hagyományig ívelő akkád jelentéstartományában Bábel (Babilon) „BabIli”, vagyis „Isten Kapuja”. Ugyanezt jelenti „Ister-Gam” (azaz Esztergom) is. „Bab-Ili” - Babba Ilona (Tündér Ilona, Magyar Ilona) csak később módosul a mai Babba Máriára. Kézai Simon interpretációja szerint: „…Ménróth óriás minden atyafiaival a múlt veszedelemre gondolva tornyot kezde építeni, hogy ha az özönvíz ismét találna jönni, a toronyba menekülve a bosszúálló ítéletet elkerülhessék. Azonban az isteni akarat végzése, mellynek emberi értelem ellent nem bír állni,úgy megváltoztatta és összezavarta nyelvüket, hogy miután rokon rokonát nem érthette, végre különböző tájakra széledének…”. Itt történik a szétdaraboltatás, Nimród szellemi örökségének, ezáltal magának Nimródnak szétdarabolása, emberi értelem által felfoghatatlan isteni akarat alapján. A helyzet ugyanaz, mint Ozirisz szétdarabolása után, Nimród Evilátba költözik, akár Ozirisz Amentibe. Evilát ugyan a későbbi értelmezésekben az ősi Perzsia területét jelenti, a kiköltözés valójában egy mási dimenzióba

történő átlépés történése. Ozirisz „posztumusz” utód-nemzésének pontos megfelelője Nimród Evilát-béli násza Enéh-el, melynek során megfogan az isteni iker-pár, Hunor és Magor. 5. Itt elérkeztünk a Pilisben megjelenő isteni hármasság kapcsolatához, Isten-atyához, Isten-anyához, és kettejük összekötő kapcsaként a Sárkányhoz. Ez a hármasság a Teremtés pillanatától létezik, földi megjelenése pedig az Ember Földre születésének pillanatától. Innentől kezdve számtalan megnevezhető, és ismeretlen isten-emberi minőség kapcsolható ehhez a kapcsolatrendszerhez. Ha most Nimród-Ozirisz a vizsgált férfi minőség, akkor ennek női párja EnéhÍzisz. Enéh ótörök eredetű női név, eredeti jelentése „fiatal tehén”, mai értelmezésben „szarvasünő”. Krónikáinkban Eneth, vagy Enech-ként is szerepel (enecs-ként ejtve), kicsinyítő képzővel Enese, vagyis a mai Emese (korábbi értelmezésben „anyácska”, „szoptató”). Ennek a változatnak lenyomata az anyadisznóra használt „emse” kifejezés, de tudnunk kell, a régiségben a disznó Vénusz, azaz Isten-anya jelölő fogalom (lásd 1. részt), az emsét is ilyen értelemben használták. Még egyértelműbbé teszi ezt az értelmezést a sumér „emeŝ” szó, amely papnőt jelent. Az előzmények alapján természetes, hogy a Turul nemzetség „ősanyja” Emese, és nyilvánvaló, hogy a Turul nemzetség valójában Nimróddal kezdődik, szakrális kontinuitása Attilán és Álmoson keresztül töretlen a magyarság üdvtörténetében. Ízisz a már említett Isteni Kilencesség, az Enneádok utolsó generációjához tartozik, Ozirisz testvére és felesége, szerepe elválaszthatatlan Ozirisz tevékenységétől. Plutarkhosz (a Halottak Könyvére hivatkozva) számos jellemző elnevezését közli a görögök által „ezernevűnek” titulált istennőnek: „az ég királynője”, „aki életet ad égnek és földnek”, „a mágia, termékenység, természet, anyaság és túlvilág istennője”, „az Életház úrnője”, „Ő, aki minden”. Ízisz görög név, az eredeti egyiptomi az őt leíró hieroglifákból következtethetően „jst”, vagy „ist”, jelenleg általánosan elfogadva: „Iset”. A névalak szembetűnő hasonlóságot mutat „Istár”- ral, nem véletlenül azonosították őket (Deveria XIX. századi francia egyiptológus és követői). Innen érthető a magyar hagyományban „Istár” néven számon tartott Istenasszony, amely névváltozat éppen a Pilis – Börzsöny kitüntetett pontján bukkan fel, a már sokszor emlegetett Szent Mihály tengely kellős közepén. Nem kell találgatnunk tovább, miért ez a név hagyományozódott ránk, hiszen ez ama őskultúra része, melynek részesei a közös tőről fakadt szkíta, és ős-egyiptomi népek. Nem a késői Babilon „nagy prostituált”-járól van szó, hanem Boldogasszony Anyánkról, akit – sokakkal egyetemben – a későbbi romlott korok romlott kultúrái prostituáltak, ferdítvén saját képükre az általuk szétvert magasabb rendű kultúrák attribútumait. Az ősi Egyiptom hagyomány-párhuzamai közül – az eddigi hivatkozásokon kívül – számunkra most a legfontosabb, hogyan jelenik meg a Pilisben Ozirisz és Ízisz párosa (hangsúlyozottan egylényegűként Nimród és Enéh (Ankisza) párosával). Itt ugyanis közvetlenül tetten érhető az a látszólagos paradoxon, amely korábban felmerült, a marsi (férfi) minőségű Börzsönyben megjelenő Istenasszony, és a vénuszi (női) minőségű Pilisben megjelenő Istenatya működése kapcsán. Az egyiptomi Enneádok utolsó előtti generációja, Ozirisz és Ízisz szülei, a már említett Nut és Geb. A pár női tagja Nut, az ég királynője (Ízisz-Istár egyik meg-

A királyi központ lapja

17

nevezése), a férfi Geb, a föld istene. Elhíresült ábrázolásukon Geb vízszintesen a földön fekszik, felette Nut égboltként hajlik rá, az Ég Földet termékenyítő minőségeként. A 7. ábra „Ozirisz a ravatalon” szoboregyüttesében Ízisz Ozirisz nemi szervén ül, ez Hórusz nemzésének pillanata. A mitológiai történet egy változatában a Széth által 14 részre szétvágott Ozirisz testének Ízisz csak 13 darabját találta meg, a nemi szervet ugyanis egy nílusi hal lenyelte. A szobron ezen változat szerint Ízisz a nemi szerv hűlt helyén ül, ő a termékenyítő erő. A pilisi ábra ezt erősíti, mikor Hórusz nem Ízisz méhéből, hanem Ozirisz testéből (köldök csakrájából) születik e világra. Ez a kőbe faragott szoborcsoport az Ozirisz – Nimród történet pontos leképeződéseként jelenik meg a Pilis „rejtélyes” ábrájaként, az egyiptomi statikus, leeresztett szárnyú Íziszeként és Nephtüszeként kifaragott szoborral szemben egy, a természetben megmutatkozó, dinamikus, a folyamatos változásban működő szakrális történésként. Ízisz a nemi szerven, Nephtüsz a lábnál kiterjesztett szárnyú, mozgásban levő madáralak (régi hagyományunk madár alakban ábrázolt Istenasszonyai) (8. ábra). A fejnél vigyázó, madár-pávián alakban feltűnő Thot a

Ez ugyanis hollót jelent. A hollót a mai értelmezésben „halálmadár”-ként emlegetik, ami ugyanolyan ferdítés, mint oly sok, ezen cikksorozatban már felemlített félreértelmezés. A magyar szakrális hagyományban a holló táltos minőség, amely képes a földi és égi dimenziók közötti átjárásra, mégpedig mindkét irányban. Nimród-Ozirisz nyugatra távozása éppen oly módon tartalmazza a visszatérés mozzanatát, mint Jézus feltámadása. Nut és leánya, Ízisz tehát nem csak termékenyülő, hanem termékenyítő erőként jelennek meg. A Pilis-Börzsönyben megjelenő isteni hármasság ugyanebben a szerkezetben működik. A Teremtő Isten női minősége jelenik meg a magyar őshagyományban az Ember-i létet teremtő princípiumként, az általa életre hívott, vele szimbiózisban működő Sárkány közreműködésével. Ő általa válhat a Jupiteri ősprincípium teremtő erővé. Törvényszerű tehát, hogy Kárpát-hazánk Boldogasszony országa, a Szent István-i felajánlás ennek csak értelemszerű megerősítése. Itt, a látszólagos végkifejlet pillanatában, vizsgáljuk meg, az isteni férfi-minőség milyen köldökzsinóron kapcsolódik az Isteni Hármassághoz. A Koponya, és a hozzá tartozó test tengelye DK –

Koponya felett az őrző minőségben megmutatkozó Kis-Strázsa hegy és a Nagy-Strázsa hegy nevében jelenik meg. A ravatal is mozgásban van, egy madár hátán fekszik Ozirisz-Nimród, ő szállítja Nyugatra, Amenti-be, vagy Evilat-ba. A hivatalos egyiptológia, vagy akár a jelenkori „nyugati” kultúra ezt a Holtak Birodalma – ként, valamiféle félreértelmezett Alvilágként jeleníti meg, a magyar hagyományban ez a dimenzió az „Ősök helye”, ami minőségi különbség. A keresztény egyház „halottak napja” magyarul „Ősök napja”, égtáji megfelelésben a Nyugat. Hogy ki ez a madár, a „ravatal” magyar szóból átszármazó „raven” ad visszaigazolást.

ÉNy – i irányú. A Pilisben megjelenő É – D tájolású szakrális erővonalak mellett a délkeleti irány is kiemelt fontosságú. Ezen a tengelyen meghatározó erőpontok csoportosulnak (9. ábra). Az északi kiindulópont az Esztergom melletti Vaskapu, amely gyakorlatilag a korábban említett vízszintes Szent György tengellyel való metszéspont. A folytatásban, ha a tengelyt nagyjából 1000 méteres sávban értelmezzük, következik a Nimród-csillagkép utolsó csillaga, a Bellatrix, a korona csakra helye, vagyis a Ráróhegy, a pilisszentléleki pálos kolostor, a Szentlélek-tető, a Koponya belsejében levő Kis- és Nagy-Szoplák, a már említett, a Ko-

18

Dobogókő

ponya alján elhelyezkedő Vaskapu, a szentléleki kolostor, a Pilishegy, a Ziribár, és a láb alja, a talp, a Kevélyeken áll. A hegyvonulat utolsó tagja, az Ezüst-Kevély, a Turul energia központi helye, az ősiségben itt a Napsólyomnak szentelt Naptemplom állt. Innen tehát a nimródi Turul erővel táplálkozik a Koponya. Itt be is zárul-

hatna az Erő-kör, de a Pilisben megjelenő Isteni együttes ezen a tér-időn túlmutató jelentést hordoz. Ha ezt a tengelyt délkeleti irányban meghoszszabbítjuk, eljutunk a Kárpát-medence szélén fekvő al-dunai Vaskapuhoz, amit a mai török nyelv is „demirkati”-ként, vagyis Dömör-kapuként, Vaskapu-ként jelöl. A Vaskapu a dimenzióváltás helye, ezen a tengelyen immár három csomó-pontot kijelölve. De a végpont a tengely meghosszabbításaként a Szent Sólyom városára mutat, Nimród szent városára, amely a történelem változásában a Koponyák hegyének helye, a pilisi Koponya tehát innen kapja, mára már kétes forrásból, működtető szellemi erőit. Ez a változás rányomja bélyegét a Pilis jelenkori állapotára, de a meghatározó szellemi minőség megmutatja magát az alacsonyabb szellemi állapot uralmi törekvésein keresztül is. Nimród által megvalósított szakrális központ, a Szent Sólyom városa, minden rárakódott szenny alól is felmutatja Önmagát, képes működtetni a Föld Szív csakráját, szállást biztosítva – a Hely felelőseinek, a magyaroknak közreműködésével – az isteni akarat követének, a Krisztus-hierarchia képviselőjének jelenkori megjelenéséhez. (folytatjuk)

A királyi központ lapja

19

PILISI RITKASÁGOK

„CSABA-ÍRE” LEGENDÁJA

VÁRY ISTVÁN Rövid leírás Ipolyi nyomán a 80-as évekből. (A legenda leirata régies…) Piliscsaba, s a hozzá tartozó Tinnye és Jászfalu által határolt területeken több mint 30 nyilvántartott és részben még fel nem tárt ős-, ó- és középkori lelőhely található. Közülük egy, az Ipolyi Arnold „Magyar Mythológia” (1854) 77. oldalán említett, a hunok és germán-gótok közötti csata vélt színhelye, melyet Vásárhelyi Géza is említ a Vasárnapi Újság 1898. június 19-i számában. „...miszerint ott ősz felé, mindenkor az év bizonyos napjainak éjjelén a csabai erdőnek a tinnyei határ felé húzódó részében az ottani nép még most is roppant csatazajt, fegyvercsattogást és halálhörgést vél hallani, annyira, hogy ilyenkor még a házából sem mert – legalább ezelőtt 40-50 évvel – kilépni.” Ezt a területet a tinnyei lakosság „Óriás-temető”-nek nevezi. Itt erdő-írtás és „gyeplözés” alkalmával azon kori szekercéket,

széles monolit féle szirttömeg állott – a tinnyeiek „nagy kő”-je, amit a múlt században elhordtak. Ez a piramis alakú kő a legendás esemény síremléke lehetett. Közelében csontvázas sírokat találtak. Ezeket a mellettük talált dárdák, kések alapján Vásárhelyi hun síroknak minősítette. Tény az, hogy Piliscsaba nevének eredete az őshomályba nyúlik vissza és azt megőrizte több mint 1500 éven át. A hun birodalom bukása 453-ban következett be. Ismét egy védett növény, mely nem csak a legendában él, s melyet igen ritkán lehet a Pilis oldalain manapság megtalálni…: A csabaíre, csabaíre vérfű vagy kis vérfű (Sangiusorba minor) a vérfű (Sangiusorba) nemzetség faja, ehető, évelő gyógynövény. Európában, Észak-Afrikában, Délnyugat-Ázsiában honos. Magyarországon is gyakori, főleg a száraz gyepekben, domboldalakon, általában meszes talajokon nő. Szárazságtűrő, 20–90 cm magas. Páratlanul szárnyalt, illatos levelei tőrózsát alkotnak, a ritkásan, párban álló levélkék tojásdadok, ülők, mindkét oldalról 3-9-szeresen fogazottak. Április-július között virágzik. Virágai sziromlevél nélküliek, a hosszú tőkocsány végén gömbszerűen, 1–2 cm széles fejecskevirágzatban helyezkednek el; a középső virágok hímnősek, az alsók, bókoló, sárga virágok hímivarúak, a felsők nőivarúak, ecset formájú, piros bibével. Először a termős virágok nyílnak. Szélbeporzású növény. Termése a mag, melyet a vacok körbevesz. Triterpéneket (urzolsav, tormentinsav, tormentozid), fenolkarbonsavakat, cserzőanyagokat, flavonoidokat, illóolajokat (hajtása megdörzsölve uborkaillatú) tartalmaz. Étkezésre a friss zöld levelei alkalmasak, nyersen, salátába. De kiszárítva tea főzésére is felhasználható. Óvjuk, védjük a Pilis természeti értékeit!

csákányokat és hosszú késeket találtak, minőket a múlt században Zichy Jenő hozott a Kaukázusból és hosszú késeket, minőket a csudok és skytha utódok, fenn északon a Kaukázus lakói, még akkoriban hordtak. Ezt a területet és a hagyományt Ipolyi az itt vívott hun harcok emlékének tarja, és összeköttetésbe hozza Csaba vezér nevét Csaba község nevének eredetével. Ipolyi írja: „Atilla fiai elesvén csak Csaba maradt fel 15 ezer vitézeivel, de ezek is sebesülten; erről tudja már egy régi hagyományos feljegyzés, hogy Csaba ezen állapotában nyilát kilőve, a füvet találja, mellyel magát is és 15 ezer vitézét újra feléleszti, honnét annak mai „Csaba-íre” volna neve, ezt pedig tudomásomra jött Esztergom-csabai monda akkép egészíti ki, hogy mikor a németek (germán gótok) Csabát utolsó vitézeivel halálosan megsebesítve visszahagyák a csatatéren, ezek az éjszakán új harcra kerekedtek az elesettekkel, s most is meghallani még úgymond minden évben, Csaba egyik legelőjén a kardcsörgést és halálhörgést.” stb. Vásárhelyire hivatkozva írta dr. Kiss Ákos professzor úr a „Tinnye, Uny, Jászfalu története a honfoglalásig” című művében (1982), hogy a harcok helyén valami 10 méter magas és 6 méter

20

Dobogókő

Ősi utak – régi titkok

Napisten csillagtemplomai Egyiptomban 2013. március 5-13. (9 nap, 8 éjszaka ) Utazás: Repülővel, az EGYPTAIR menetrendszerinti járataival Útvonal: BUD/CAI/ASWLXR/CAI/BUD repülővel, ASW/LXR hajóval. Transzferek: Minden esetben légkondicionált autóbusszal. Elhelyezés: Kairó 3 éjszaka Grand Pyramids 4*+, hajó 3 éjszaka 5* és Luxor 2 éjszaka 4*. Ellátás: Kairóban és Luxorban félpanziós ellátás, a nílusi hajóút során teljes ellátással. 1. nap: Elutazás Kairóba az Egyptair menetrendszerinti járatával. A megérkezést és a szobák elfoglalását követően, vacsora keretében megismerkedhetnek a helyi ételek sajátosan egzotikus ízvilágával. 2 nap: Reggeli után a Gízai Piramisok, Völgytemplom és a Nap bárka megtekintése illetve Egyiptom egyik talán legismertebb jelképe a Szfinx vár minket. Igény szerint különdíj ellenében lehetőség nyílik az adott naptól függően valamelyik piramis, belülről történő megtekintésére is. A nap a Kopt negyedben fejeződik be. 3. nap: Reggeli után Szakkara illetve Dahsurban a Tört Piramis és a Vörös Piramis megtekintése következik. Ezt követően az Egyiptomi Múzeumban teszünk látogatást. 4. nap: Kora hajnali utazás Asszuánba repülővel. Reggelit vendégeink számára a szálloda, a hajnali órákban, a reggeli ideje előtt kijelentkező utasoknak elkészített "take-away" csomagokban biztosít. A megérkezést követően újabb egész napos kirándulással egybekötött felfedező utat kínálunk. A nap folymán megtekintésre kerülnek a Phileai templom, Kalabsha temploma. Ebéd és vacsora a hajón. 5. nap: Reggeli elfogyasztása után Fakultatív kirándulás keretében ellátogatunk Abu Szimbel-be. Az ebédet követően hajóutunk következő állomásaként Kom Ombo-ban megtekinthető Szobek temploma, majd továbbhajózás Edfu-ba. Este vacsora a hajón. 6. nap: Reggelit követően Hórusz templomának megtekintését kínáljuk hajóutunk utolsó napjának folytatásaként. Esznában megtekintjük a templomot. A hajó luxori megérkezése után ellátogatunk a luxori templomhoz is.Vacsora a hajón.

A királyi központ lapja 7. nap: A reggeli után megtekintésre kerülnek a keleti és nyugati part méltán híres nevezetességei, úgy mint a Királyok Völgye, Királynék Völgye valamint Habu City. A Királyok Völgyében hat(!) sírkamrába is betekinthetnek a látogatók. Különdíj fejében, Tut Ankh Amun legendás sírja is megtekinthető. Délutáni program a karnaki templom megtekintése. A nap utolsó állomásaként transzfer a szállodába, vacsora. 8. nap: Reggeli után egész napos fakultatív program Abydos és Dendera várja kedves utasainkat. Vacsora a szállodában. 9. nap: Reggeli, majd transzfer a repülőtérre, hazautazás Kairón keresztül Budapestre.

A túrán részt vesznek és gondolataikkal gazdagítják azt:

Szántai Lajos magyarságkutató és

Aradi Lajos piliskutató Jelentkezés és további információ: Két Hollós könyvesbolt (Bp. 1081 Kenyérmező u. 3/a. telefon: 299-0032)

21

22

Dobogókő

Pilis

HALASY-NAGY ENDRE Honnan van a pilis neve? Ötletek vannak szépszámmal.1 Az egyik ilyen elképzelés, hogy ősi vallási központ neve, nyilván innen jönne a pilises fejeknek hódolt magyar nemzet… A térképező és ezért mindennek nevet adó vagy létező nevet rögzítő rómaiaktól nem maradt fent adat. Keltában, gallban, francióban (Sicambria-sicamberek!) éppúgy nem, mint hunban, germánban, avarban. A Pilis nevére korai forrás nincs. Ez tág teret adhat és ad is a képzelődéseknek, és a belőlük eredő képzelgéseknek. A pilises fejek a magyarban azt a felül kopaszodó kobakot jelentik, amelyiken a búb fehérlik, de alul körül még burjánzik valamennyi hajzat. Mint a kopasz hegy, melynek a tetejéről az erózió lemosta a talajt, ott szikla fehérlik, míg a hegy lábánál a fentről lemosott talajon dús vegetáció burjánzik. Kopasznak sok ilyen hegyet neveznek magyarhonban, amelyikek lábánál települések vannak. Ilyen például a tokaji kopasz is. A Tar-Szár-Kopasz-Fehér-Világító-stb. Nap jelentésű. Szár László gyerekeit még a krónika is Albus András és Benin Béla néven említi, aki még ráadásul Szög is volt és Szár. Az Árpádoknak mellékneve volt a Fehér, fényes, világító értelemben. Koronázó kultikus fővárosukat is fehérnek nevezték el. Árpád pogány sírja fölé épült templom is ezért lett Fejéregyháza, az árpád-háziak szakrális minősége, máguspapkirályi mivoltának megfelelően. Némelyikőjük fehér melléknevét a korai krónikák is rögzítették. Szent István anyja Beleknegini, azaz Fehérhölgymenyét nevet viselte. De a honfoglalókat is fehérugrok néven említi a kijevi Nesztor-krónika. Szent László király attribútuma a bárd, amellyel a sziklából vizet fakaszt, az ős Baál viharisten jelvénye! Szent László még nem illette nemzetségét vérontással, rendbontó rokonát a Pilisben záratta el. Utóda, a saját családjával, nemzetségének mágusi vonalával szembeforduló, a papnak tanuló, egyházi főméltóságot viselő, családjának tagjait megvakító, utódlásukat megakadályozandó, annak ivadékát kasztráló, a strigáknak (esőcsinálóknak) létezését is tagadó Kálmán.2 Akinek fiában magvaszakadt, és uralkodni tovább a száműzött, megvakíttatott Álmosnak fia, a megvakított Béla3 király uralkodott tovább. Álmos herceg szakrális helye, elvonulási helye a Pilisben volt. Kései utóda a Pilis északi peremén temetkezett, a Garam torkolatával szemben. Gyermekei és testvérei közül többen lettek a római egyház szentjei, megvesztegetendő, lekenyerezendő a többi, attól magukat távoltartó, ősi papi minőségükről lemondani nem akaró, nem tudó leszármazottaikkal szemben. Az egyház egyre pimaszabbul igyekezett ezt a papkirályi nemzetséget kiirtani. Pápai legátus záratta be, majd ölettette meg a kunnak csúfolt Lászlót, és hozta be még az ő életében királynak az Árpádok országától, világképétől mesze nevelkedett, arról semmit sem tudó velencés Andrást. Nem az ég bosszúja volt, hogy III. Andrással kihalt az árpád-ház. Az utolsó árpád-házit nem Fehérvárra temették, mintha csak tudták volna, hogy nem illeti, Budán temették el, sírja megsemmisült. Az új dinasztia, az Anjou érdekes módon nem Buda fővárosba települt, hanem a Pilisbe, Visegrádra.

A Pilis neve azonban nem innen van. Pilis nevű hely az ország számos pontján található, többnyire ott, ahol alán vagy jász származású népeket telepítettek le.4 A jászok5 nem a kunokkal jöttek be, hanem a honfoglalókkal. Jöttek elődeik, a jazygok után, ahogy jöttek a roxolánok (fehér alánok) is. A román még tudta, hogy a székely az a secuiesc, azaz a széki jász. Az alánok kérdése az eurázsiai történelem nagy és felderítetlen területe.6 A magyarság kapcsolata az alánokkal a legősibb emlékeink között már szerepel. Hiszen az Aranyszarvast üldöző (Nap után járó) Hunor és Magor Dúl király lányait rabolják el maguknak feleségül. A Dulo ház létezése történetileg igazolt, maga Dulo király a krónikák szerint is princeps alanorum, az alánok fejedelme volt. A Pilis területén a hegy belsejében bár volt a rómaiak építette átvezető út, de települések nem voltak. Az erdőrengeteg biztos számosaknak adott munkát, fakitermelés, gombagyűjtés, kőbányászat, vadászat, csapdázás, sólyomfiókák fészekből kiszedése, de benne nem laktak, csak a peremeken. Belül csak ideiglenes települések, állattartók akoljai, erdőirtók kunyhói, stb. voltak.7 A környékbeli nép bejárt szent kútjaihoz, szent szikláihoz, szent fáihoz. Az árpád-házi királyok vadászkastélyai, udvarházai, palotái a hegy peremére települtek. Idővel a hegy belsejében kolostorokat emeltek a hozzátartozó templomokkal együtt. De a hegység peremére, mintegy a belseje védelmére már a honfoglalást követően telepítettek törzsi katonai kontingenseket: honfoglaló magyar törzsek őrnépei közül hatot: tarján, megyer, keszi, jenő, nyék, gyarmat. És a törzsnévként viselkedő őrs. A kér nem szerepel, sem a várkony, sem a székely, sem a besenyő, sem bercel, sem a kun. Később lettek ott morvák (marót), kálizok, oroszok, tótok, bolgárok (nándor), izbégek. A jász igazi kakukktojás a sorban. Ha csak ezek a jászok nem a honfoglalókkal együtt, vagy talán még előttük érkeztek ide, vagy már eleve ott voltak? Azt tudjuk, hogy az őrs és a jász szoros kapcsolatban állt egymással.8 A terület ilyen koncentrált őrzésére csak egy magyarázat kínálkozik, valami volt, ott vagy valaki volt ott, amit-akit őrizni kellett. A hely szellemét, az odatemetett(ek) szellemét-nyugalmát vigyázták, védték. Árpádról tudjuk, hogy oda temették, egy patak fejéhez, amely kőmederben folyik alá. Atillát is sokan odatemetettnek vélik. Pilis vármegye különös státuszú erdőuralom volt. Nem voltak ispánjai, a nádorok látták el ezt a feladatot. Önálló megyei hatóságáról csak a XV. század közepétől vannak adatok. Első megyei kiadványa 1465-ből maradt fenn. Különleges ispán nélküli jogállását az 1492-es és az 1495-ös országgyűlés megerősítette. A török időkben (1526-1686) kipusztult szinte minden, és a lakosság kipusztításával, elhurcolásával, elvándorlásával lakatlanná vált rengetegben feledésbe merültek a szent helyek. A monumentális épületek (királyi vadászlakok, udvarházak, paloták, templomok) rommá lettek, falaiknak többnyire csak a föld alatti része maradt meg. A jászok neve phylis is volt, innen az összetévesztésük a filiszteusokkal.9 Egyes részeik egyidőben a Meótiszban éltek, a roxolánok (fehér-alánok) szomszédságában. Velük együtt telepedett egy részük Kr. u. 18-50 táján a Duna-Tisza közére. A kerti virágok egyik

23

A királyi központ lapja ismertebbje, a gyógynövényként is ismert kellemes illatú Jázmin (Jazminum) és a világító féldrágakőnek, a jáspisnak a névadói.10 A rómaiak egy harci kontingensüket, ötezer nehézlovasukat Britanniába Telepítették, hogy ott a harci kocsis brittek ellen megfelelő és ütőképes haderőt képviseljenek. A történeti forrásokban mint ötezer szarmata katafraktok vagy jazyg bőrpáncélos nehézlovasok szerepelnek. Velük kerültek át Angliába a kaukázusi alán legendák alakjai, a kőbe szúrt kard tisztelete, a caliburnusz legendája, a kaukázusi Nart-eposz történetei. A görög mitológia szerint Phyllis, a szépséges hercegnő éveken át hiába várta szerelmét, Demophont az oltárnál. Az istenek megsajnálták, és mandulafává változtatták. Amikor Demophon viszszatért kóborlásaiból, Phyllis helyett egy kopár fácskát talált. Szégyenében megölelte, s erre a mandula azonnal kihajtott és virágba borult. A halálon győzedelmeskedő szerelem legendája Portugáliából ismert. Már a görög mondákból tudunk Médeieáról (Média), Peliasról (Péli jász) Iolkosz királyáról, (míg Péleusz Phthia királya) Iasonról (Jászonról) aki az aranygyapjú után eredt. Aki ezeket a nehezen bogozható görög párhuzamokat eleve elveti, azok szíves figyelmébe ajánljuk azt a tényt, hogy az egyik Égei-tengeri görög szigetet mindmáig Kárpáthosznak hívják. A Széchenyi Országos Könyvtár, 1800-as évek elején működő, oklevélkutató őre, Horvát István észre vette, hogy a régi magyar királyi törvények okleveleiben jászainkat, a jasones és jazyges forma mellett, a bibliából megismert PHILISTAEUS, (filiszteus), néven regisztrálták. Jászainknak e középkori JAZYG névalakja, egyezik az ókori kárpát-medencei IAZYG nép nevével, ami itteni létfolytonosságunkra utal, főként, hogy mindkét alaknak JASZIG kiejtése volt! Jászaink középkori PHILISTAEUS nevezete NEM VÉLETLEN ELÍRÁS, hiszen, egyes korai magyar nyelvű bibliákban, a bibliai Philistaeusok lettek magyarra jásznak lefordítva. Bár ma úgy tartják, hogy pogányságukat jelezték e kifejezéssel, ennek ellenére semelyik másik pogány nemzetet sem hívtak így, ráadásul még a XVII. században is használták rájuk, amikor már réges-régen keresztényekké lettek. A moldvai JASSI (Jászvásár) korábbi Forum JAZIGORUM és Forum PHILISTINORUM neveiben is fennmaradt az azonosítás emléke. Biztos akadhatnak ennél ésszerűbb magyarázatok is, a névmegfejtés és névadás a jelenleg birtokolt információk alapján még nem ad más, vagy ennél jobb megoldást. Ma, napjaink gazdasági válsága, megélhetési nehézségei, bizonytalan jövőképek idején fontos ez, teheti fel a kérdést bárki. Válaszunk az, hogy sose volt fontosabb. Országunk elvétele, földjeink kisajátítása, iparunk leépítése, természetvédelmi területeink kaszinóknak történő kiárusítása, történelmünk deheroizálása, a volt(?) besúgók eltitkolása, az ellenünk elkövetett bűnök elkövetőinek, a bűnösök megvédése, az áldozatok kártalanításának elmismásolása, polgártársaink munkanélkülivé tételének idején nem csak hogy fontos ez, de nincs is fontosabb. Mert ennek elvételére is nap, mint nap történik kísérlet. Küldenek közénk félrevezető provokatőröket, iszfaháni kódexeseket, antropológiát sosem hallgatott belügyiseket, sosem volt vallások térítő papjait, hunokkal szédelgő hajdani KISZ-lányokat, új mendemondákat gyártókat, agyunkat átformálni akarókat, gondolkodásunkat megzavarókat, történelmünk megmásításán igyekvőket. (Tessék csak emlékezni, hogy milyen országnak nevezte széphazánkat és annak népét egy korábbi miniszterelnök Öszödön!)

Jegyzetek: 1. Kutatások alapján gyanítható, hogy nem a hegynek és a hegységnek volt a neve a kezdetekben Pilis, hanem az itt lévő vallási központnak, s innen „terjedt ki” az elnevezés a földrajzi környezetre. Kár, hogy a szerző egyébként adatolt írásában (Váry István: A Pilis titkai régi térképeken. (Dobogókő 2012. 2.évf. 2 szám. 32 o.) ezt a helyet nem jelöli meg, így a kutatásokról nem értesít, csak arról, hogy azok alapján ő gyanítja. 2. Kálmán eddig az egyetlen árpád-házi király, akinek sírja fennmaradt. A sírládában talált püspöki (körmenetinek degradált) kereszt egyedül Kálmán királyt illette, mert egyedül neki volt egyházi rangja az árpád-házi királyok közül. 3. El kellene már végre felejteni azt a sületlen finnugor nyelvészeti és marxista történészi igyekezetet, amely Béla nevét a bélüj szláv szóból eredezteti. Béla ugyanis, mint szó, a szláv nyelv szabályai szerint nőnemű, míg Béla meg nem az! Béla fehérsége nem a szlávoktól, hanem a fehér villámokat kezében tartó, a fényt hozó egykori Bél/Baál istentől ered. 4. A korai Pilis nevű jász települések az ország szinte minden részébe jutott. A teljesség igény nélkül néhány: Pilis Pest-megye Gödöllői dombságon 1219 Peles, 1326 Pilys a török hódoltság idején pusztult el. Fülekpilis Nógrád-megyeében (a Zách nemzetség birtoka) 1246ban Pelys. Nyírpilis Szabolcs-Szatmár-megyében 1324 Pylys (a Kaplony nembéli Pylys család birtoka). Sárpilis Tolna-megyében 1381-ban Pylis, a Rákóczi szabadságharcban pusztult ki. Pilisjászfalu 1274-ben Oberth majd Abert ez pedig az avarok neve, 1414-ben már Jazfalw. Hogy akkor még jász nyelven is beszéltek ott, bizonyítja az innen előkerült jász szójegyzék, ami bizonyítja, hogy a kunok és jászok nyelve nem volt azonos. A jászok Erdélyben ma is jas, ijas. Jászvásár ma Iasi, a román a székelyt nevezi széki-jásznak, secuiesc-nek. Erdélyben még: Jásd 1341: Jasth, Jásfalva 1566 Jastjafalva, Jás 1480-ban Jaz, stb. A jászok korai betelepüléséről ad bizonyságot a neves fürdőhely: hajdani Aquae Iasae-t, a mai Varaždinske Toplice-t (Varasd-Teplice). A fürdő a római kor kezdetétől a római kor végéig folyamatosan használt, többször átépített, közkedvelt és közismert gyógyfürdő volt. 5. Kaukázusban maradt maradékaik az oszétek, Iránban a jazdok. Iránban Jazd ma is 69605 négyzetkilométernyi területű tartomány neve Belső Iránban. A tartományi főváros is Jazd, a Zarathusztra követőknek mindmáig központja, itt áll még ma is tűztemplomuk, azaz a Naptemplomuk. Indiába elvándorolt rokonaik a párszik. Tolsztoj lakhelyét, Jásznaja Poljana-t, a jászok mezejét ma napfényes mezőnek értelmezik. Az oroszban a jásznaja ma is fényest, ragyogót jelent. De Pannónia sem a kecskelábú Pánról kapta a nevét, hanem a paionról, ami annyit tesz, hogy fényben fürdő. 6. Legutóbbi idők érdekes kultúrtörténeti felfedezése az Artúr-legenda személyeinek eredete nevük alapján (lásd: Bors, Parsifal vagy Percival, azaz perzsa lovas), hogy a kard neve a kardkovácsolásáról híres kaukázusi szkíta kalib (Chalyb) törzs nevéből ered (Excalibur vagy Caliburnus), az alánok pedig a földbeszúrt kardot istenükként tisztelték. A hegybe, kőbe szúrt kard, mint oltár kimondottan kaukázusi eredetű. Ezt ma már csak az ostobák vitatják, akik nem olvasnak elegendő szakirodalmat és elvannak a marxisták régi meséivel. A kőbe szúrt kard eredetére lásd a toszkánai San Galgano, azaz olaszul Guiditti, franciául Galgain, angolul Gawein lovag sziklába szúrt kardjának történetét, mely sziklába szúrt kard ma is látható a San Galgano Abbeyben. 7. Meg a Holdvilág-árok mindeddig meg nem fejtett emberkéz fúrta-faragta titkos építkezése. 8. Nagy Lajos király uralkodása idején, 1357-ben Őrs a filiszteusok vezérének mondatik. Quod cum inter Ladislaum Leustechi, filii Marcelli de genere Wrs Vaiuodae Philistinorum ab una, et inter Dominum…”Wrs a Jászságban, Tarnaőrs. 9. Zsigmond király korában, 1396-ban egy oklevélben háromszor is kimondják, hogy a philiszteus=jász: „Fidelibus suis nobilibus viris Emerico filio Alba, officiali per magnificum virum Franconeum supremum thesaurarium nostrum inter Philistaeos seu Jassones constituto, item magistro Thomae, filii Georgii de Domoszlo, ac Stephano filio Ugrini salutem et gratiam. In personis Philistacorum seu Jassonum universorum in descensu vocato commorantium nostrae graviter conquestum est Maiestati, quomodo Philistaei seu Jassones nostri in descensu Negyszallas nuncupato residentes.” 10. Jáspis, asszír-perzsa név. Magát a jáspis követ eredetileg az Urálban bányászták, de Magyarországon is előfordul Úrkút/Zirc környékén és a Mátrában és Zemplénben is.

24

Dobogókő

A Tárnok-völgy titka

(2. rész)

Múltőrző, titokfejtő séta a Búbánatvölgy környékén. VETRÁB JÓZSEF KADOCSA „Tiszteld őseidet, mert rajtok keresztül nyertél életet és örököltél Istent és hazát.” (Vass Albert: Hagyaték) Az idő. – Az idő a földi tereken létező permeabilis folyamatot feltételez, múlt események mély kútjába réved a kutató tekintete annak ’ ki eredetét célozza. Magyar múltunk szövetében nincs szakadás, történelmi tények összefüggéseinek kötelékei tárulnak fel az emlékezet útján olyanformán, mint Pierre de Choque (ejtsd; Pier dö Sok) szemei előtt, aki Anne de Foix hercegnő kíséretében érkezett hazánkba a királyi menyegző hű krónikásaként.

A herold Pierre de Breton lovag érzékletes és tömör leírásából ismerhetjük meg a magyar földi városok, lakóinak, valamint szokásaiknak egyes elemeit és ilyenformán képet alkothatunk a XVI. sz. világáról. Az érdeklődő olvasónak elsősorban – írásunk témájából adódóan –, a királyság Szikambria nevű városával kapcsolatos sorok kelthetik fel a figyelmét. Nos, ezt írja e derék királyi lovag és herold Franciaország királynéjának, Bretaigne-i Annának művében, melynek címe: <> 1502. év májusában: „Au plus près est Bude-Veige où y a beau lieu et grant nombre d’eglises et maisons. Et en icelluy lieu fut premierement ediffié Bude; et est celle Bude-Veige située sur le bort du fleuve et ou circuyt de la ville de Sycambrie où habiterent premierement les Francoys lors nommez Sicambriens, quant Troye fut destruicte et mise en exil. Et si a apparence que autreffoys y a eu de grans edifices tant par apparence de murailles…” „(Alba Ecclesiahoz) Közelebb van Buda-Veige (Au-Buda), ahol számos templom és ház van. És ezen a helyen építették először Budát. Ez a Buda-Veige a folyó partján fekszik, Sicambria városát körülveszi, ahol először a franciák laktak, akiket akkor szikambereknek hívtak, amikor Tróját lerombolták és onnan elmenekültek. Továbbá látszik itt, hogy valaha nagy épületek voltak, …a falakon látszik…” Egy másik, irodalmi fordításban: „Ugyanitt van OBuda (Buda vieille), hol igen sok szép épület és templom létezik. Ó-Buda határában volt hajdan Sicambria (Sycambric), hol a francziák legelőször laktak, midőn Trója elpusztíttatott, lakosai pedig szétszórattak. Az itt létező falmaradványok is arról tanuskodnak , hogy hajdan nagyszerű épületek álltak e helyen.” És folytatódik a leírás: „Il y a en icelluy chasteau de beaux chefz d’euvre et pieces de meubles, comme de tapisseries, tant de soye que de layne et soye mestionée; et en entre autres y est l’ystoire de Troye telle et de la façon que celle qui est en France, laquelle est faicte en Picardie,

selon escripture y estant. Aussi y a belle et grande librairie jusques au nombre de troys à quatre cens livres escriptz en latin, grec et hongre; et la plus grant part hystoriez en chef d’euvre.” „Ebben a kastélyban (Szikambria várkastélyában) sok mestermű van és bútorok, szőnyegek, selyemből, gyapjúból és selyemből; és többek között ott van Trója története, úgy és oly módon, mint ahogyan Franciaországban, Pikardiában ábrázolták, az írás szerint. Nagy és szép könyvtár is van, 3-400 könyv latinul, görögül és magyarul; és a legnagyobb részt történelmi főművek.” Szamota István irodalmi fordításában: „A várpalotában gyönyörű üvegfestmények, igen szép bútorok és selyemszőnyegek láthatók; az utóbbiak közül említésre méltó: a trójai történetet ábrázoló remek mű, mely a picardiaihoz hasonló módon készült. Ugyanitt találjuk a szép és nagy könyvtárt, mely 300—400 latin, görög és magyar nyelven írt, többnyire történelmi vonatkozású könyvekből áll.” Pierre de Choque művében feltűnik valami érdeklődésre számot tevő jelenség; a városok, ill. történelmi helyszínek leírásánál egyes esetekben pontos távolságokat határoz meg egy-egy földrajzi ponthoz viszonyítva, máshol ezt nem teszi, vagy nem teheti meg. Gondoljunk csak a királyi hitvesnek jegyajándékként adott Csepel-szigetre, melynek hosszát és távolságát a mai Budától az általa ismeretes francia hosszmértékben (lieue = kb. 4 Km.) számolva adja meg viszont Óbuda és Szikambria helyzetét nem jelöli. Alba Ecclésiát Nagy Károly (Charlemagne) alapításának tartva – amit egy sírfelirat alapján állít -, ennek közelében tünteti fel a Duna menti trójai menekült, pannóniai szikamberek királya: Francio, által alapított és emeltetett várat: Szikambriát, amelyet, mint írja, körbe vesz, körbe ölel Buda Vetus (Óbuda) városa, amely mellet …, – Szamota István szép fordítását idézve –; „Ó-Buda és Sicambria közt a hegyekből fakadó hévvizek öt malmot hajtanak. A hegyek közt, a várostól egy mérföldnyire látható ama gyönyörű apátság, hol Remete Szt. Pál holtteste nyugszik. A templomok és egyéb szent helyek közül említésre méltó: a várban levő remek kápolna, hol Szt. János teteme nyugszik, ezen ereklyét a törökök, valamely békekötés alkalmával küldték Mátyás királynak.”

Szikambria vize Szikambria vizéről, meleg vizű patakjáról, mint Felső hévizekről emlékezik meg minden krónikánk. Anonymus: Gesta Hungaroruma Árpád fejedelem temetése kapcsán írja: „Anno domini incarnationis 907. Dux Arpad migravit de hoc saeculo, qui honorifice sepultus est supra caput unius parvi fluminis, qui descendit per alvum lapideum in civitatem Athile regis, ubi etiam post conversionem hungarorum edificata est ecclesia, que vocatur alba, sub honore beatae Mariae virginis…” „Árpád fejedelem ezután az Úr megtestesülésének 907. esztendejében elköltözött e világból. Tisztességgel temették el egy patak forrása felett, ahonnan az kőmederben folyik Attila király városába. A magyarok megtérése után, azon a helyen egy Fehérnek

25

A királyi központ lapja nevezett templomot emeltek a szent Szűz, Mária tiszteletére.” (Veszprémy László fordítása). – Pierre de Choque 1502-ben öt malomról tud, melyeket e bő vizű hévízi patak hajtott, de korábbi oklevelek, ítélő levelek mintegy 20 vízimalomról tesznek említést, melyek az esztergomi keresztesek, a Buda, azaz Esztergom-szigeti apácák és a király úr birtokába estek. A középkori Vértes hegyeiből aláfutó fent nevezett meleg vizű patak – melynek vízét ma már három tó issza –, soha nem folyhatott Atilla király városába, Szikambriába, hanem a Szikán-hegyre emelt várfalak alatt ömlött a Dunába Buda, a későbbi Óbuda házai alatt. – Pierre de Breton látogatása előtt mintegy negyed századdal, Hunyadi Mátyás uralkodása alatt, járt a magyar királyi udvarban Franciscus Iustinianus velencei katonadiplomata, akitől számos értékes feljegyzés maradt reánk Szikambriát és Alba Ecclesiát illetően. Ő írta le, hogy Szikambria vára, városa egy magas sziklára épült, ami a Duna fölé magasodott (Mommsen, I-III. 3518, 3556,3558.) .– Tehát isteni rendelés szerint, és a fizika törvényének engedelmeskedve, Szikambria patakjának vize csak a hegyi magaslatra emelt várfalak alatt, annak közelében futhatott alá a Dunába.

Óbuda-Szikambria és Fehér Mária Alba, Alba Ecclesia a Boldogságos szent Szűz Mária oltára közelében talált három római kori, latin feliratos kőmaradványt Iustinianus – naplójegyzetei szerint –, lejegyezvén a Regiatól (királyi várostól) számított távolságát is a fent említett Árpád-kori kör-templomocskának, melynek nyomait Hunyadi Mátyás királyunk a szentatyához küldött leveléből ismert Vért mezején találhatjuk meg a középkori Vértes aljában. E hely SzikambriaÓbudától (Buda Vetus) pontosan 2000 lépés távolságban van – ahogy Iustinianus, a velencei, közli velünk. Vértessy György: Fehéregyháza kérdése című tanulmányában két lehetséges átszámítást ajánl a ma használatos hosszmérték átszámításra. Valószínűleg Franciscus Iustinianus a régi római gradusra vagy passusra gondolhatott a 2000 lépés megadásakor; a gradus=0,75 m, a passus=1,5 m hossztávolság. A helyszín ismeretében, saját meglátásom szerint a gradus alkalmazását tartom valósnak. Az alábbi sorokban olvashatjuk Mátyás királyiunk fent hivatkozott levelének részletét két nyelven is, melyben megnevezi Alba Ecclesia feltalálhatóságának a helyét. Hunyadi Mátyás király – levél 1479. „(Fehéregyház) Vért mezején fekszik, alig egy mérföldnyi távolságra a Régiától és az Isten Anya minden ünnepén az itt összegyűlő hívek sokasága és felajánlásaik miatt nagy és tiszteletre méltó szertartásokat tartanak, ez egykor egyházközség volt, mos-tanság teljesen elhagyatottan áll a mezőn, a hegyek alján.” „sita est in Campo Vért vix Milliari uno a Regia distans – et ob frequentiam devotionemque fidelium in omnibus festis Dei Matris, ad eam concurrentium venerabilis et magnae religionis habetur, et olim Parochia erat , nunc in campo sub montibus – fere deserta jacet”. A továbbiakban megismerkedhetünk még néhány fontosnak ítélt oklevél részlettel ill. leírással, amelyek Fehéregyház (Alba Ecclesia) földrajzi helyzetéhez köthetők. Jegyezzük meg; Alba ecclesia nem keverendő össze Albensis ecclesiával!

Írott források Zsigmond megerősítő levelében 1406. „A királyasszony vára és a boldogságos Szent Szűz apácáinak zárdája mögötti nagy rét közelében.” „circa pratum magnum retro Castro Dominae Regine et retro Claustri beate Virginis Sancti Monialium” Egy kis rét, amely a régi vár Kurchan nevű helye, a királynői lak és az apácák zárdája között a a nagy útig terjed…” „terrae praticulam, que inter antiqui Castri Kurchan locum, Curiam item reginalem et Claustrum Monialium usque magnam viam extendebatur” „Északon egyrészről néhány szőlőtermő hegy emelkedik, melyek lábánál van a remetének a kolostora, az isteni Szűznek szentelve, amelyet Fehér-Máriának hívnak, másrészről a sicamberek városának romjai láthatók.” „Ad ipsum vero aquilohem partim alii exsurgunt Montes frugiferi vitibus, in quorum radice Monasterium est Ermitarum, Divae virgini sacrum, quam albam Mariam appellant; partim Sicambriae Urbis – reliquiae adhuc cernuntur.” (Oláh Miklós: Hungaria) „Boldogságos Szűz Mária Fehér Egyházát Óbuda felett” (alba ecclesia Beate Marie virginis supra Veterem Budam), és a Boldogságos Szűz Mária nagy oltárát az ugyanott elhelyezkedő kápolnában, melyet egykor Fehéregyházának neveztek (in capella ibidem situata, que olim titulo albe ecclesie denominabatur fundatum). 1517. Tholvay Máté szőlőt ajándékoz a fehéregyházi pálosoknak és egymás mellé helyezi a pálosok rendházát és a régi Mária oltárt. Vessünk számot a forrásokból (fons) nyert ismeretekkel: Alba Ecclesia (Fehéregyház) kápolnája – és nem mai értelemben vett temploma –, a királyasszony várától a pilisi Óbudától (Szikambria-Vetus Buda) 2000 gradus (lépés) azaz 1,5 Km távolságra található Kurszán régi vára tövében egy kis réten, amelyet Vért mezejének, másképpen Barát-rétjének is hívnak, ugyanis II. Ulászló király 1492-ben, Hunyadi Mátyás királyunk rendelése szerint, eléri a pápánál, hogy a romos Alba Boldogságos szent Szűz Mária oltárának helyet adó kápolnát a pálos rend felügyelete alá helyezze. Ez a rét korunkban is a mai Dobogóhegy alatti Ákospalota nevű hely közelében van, és innen valóban rá lehet látni a Szikán-hegy torzójára, amelyen Szikambria vára állhatott. (folytatjuk)

Irodalom: Rupp Jakab: Buda-Pest és környékének helyrajzi története ( Bp.1868) Noszlopi Németh Péter: Az Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben (Bp. PÜSKI 1998.) Kézai Simon: A magyarok cselekedetei (Osiris Budapest 1999.) Oláh Miklós: Hungária – Athila (Osiris Budapest 2000.) Heltai Gáspár: Krónika az magyaroknak dolgairól (Magvető Kiadó Bp. 1979.) Vértessy György: Fehéregyháza Kérdése Képes Krónika (Budapest 2003) Monumenta ecclesiae Strigoniensis, Ed. Ferninandus Knauz. II. –Srigonii, 1882 Szamota István: Régi utazások Magyarországon és s Balkánfélszigeten. 10541717 (Franklin Társulat, Bp, 1891.

26

Dobogókő

A Pilis titkai régi térképeken A Dunántúl legkorábbi ábrázolásai VÁRY ISTVÁN A Kárpát-medence részletesebb térképi ábrázolásának kezdete – a fellelhető térképek alapján - a XV. században készült művektől datálható. Ez nem jelenti azt, hogy az ezt megelőző időszakban nem készítettek adott területekről részletesebb mappát a kor ismerete alapján, azonban ezek nem maradtak fent. A térképtörténész szakértők feltételezik, hogy jelentős európai történelmi-hadi események nem valósulhattak meg térképek létezése nélkül – így sejthető például, hogy a tatárjárás idején a mongoloknak volt az akkori Magyarországról térképük, hiszen ilyen horderejű hadműveletet nem lehetett véghezvinni az elfoglalandó területek részletes ismeretének hiányában. A Dunántúl – és benne a pilisi terület – e korai időszakban csak a teljes Magyarországot vagy Kelet-Európát ábrázoló térképek részeként jelenik meg. E munkákból nézünk most meg egy néhányat részletesebben. A XIII.-XIV. században lassan fejlődésnek indult a térképészet, túlhaladva és felülmúlva a Ptolemaioszi örökséget. Az ókori görög világismeretet tükröző mappákat és a római kor eme munkáit még ezekben az évszázadokban is kiadták, anyagát alapnak tekintették, de az új adatok, leírások, mérések már egy fejlettebb térképrajzolást tettek lehetővé. (Egyik leg kiemelkedőbb alkotás Abraham Cresques Katalán Atlasza (1375), mely meglepő pontossággal ábrázolja Európát. A Kárpát-medencei része néhány folyó és sziget megjelenítésével meglehetősen sematikus képet mutat. ) [1. kép]

mérőjű, kör alakú, déli tájolású térkép 1459-ben készült. Ismerte Ptolemaiosz művét, amiből a szerző fel is használt és bírált is részeket. Kiemelkedő a térkép pontossága. Magyar vonatkozása a műnek, hogy több Magyarországgal kapcsolatos név is van rajta, Pl.: tochai (Tokaj), segedin (Szeged), alvareal (Székesfehérvár), zalancheme (Zalánkemény). Mauro térképe tartalmában is messze felülmúlta korát, ez már valódi geográfiai térképpé nemesedett a kolostor-kartográfiai korábbi alkotásokhoz képest. Jelentős állomást jelentett a XV. század térképészetben a két névrokon, Nicolaus Germanus („Dominus” előtag rövidítéseként „Donis” néven) és Henricus Martellus Germanus munkássága. Donis volt az első nyomtatásban megjelenő Ptolemaiosz kiadója (Bologna, 1477). Térképeit a meridiánkonvergencia miatt már trapéz-vetülettel rajzolta. H. M. Germanus magyar szempontból nevezetes térképet rajzolt 1490-93 körül: pergamenre, kézzel festve ábrázolta a Balkánt

Henricus Martellus Germanus térképének részlete, 1490-es évek. Visegrád helyet cserélt Esztergommal.

Katalán Atlasz, 1375. A kort megelőző pontosság.

Mint arról már korábban tettünk említést, a kor jelentős „adminisztrációja”, a kódexek, oklevelek, legendáriumok, szent iratok – és a térképek – írása, rajzolása nagy részt kolostorokban történt. A szerzetesek munkája „műfajt” teremtett: évszázadokig a kolostor-kartográfia jelentette a térképrajzolás élvonalát. Egyik jeles képviselője e mesterségnek Fra Mauro volt. Mauro a Velence melletti Muranóban élt szerzetesként, világtérképét a velencei Biblioteca Marcianában őrzik. A 196 cm át-

(Biblioteca Nazionale, Firenze, Magliab XII. 16. kódex). [2. kép] Figyelemre méltó a térképen lévő tévedés: felcserélte Esztergomot („Artagon”) Visegráddal („Visegrad”). Ezen a művön több dunántúli város és a Balaton is megtalálható. Martellus 12 új térképpel, Tabula Nova címmel atlaszt szerkesztett Európa különböző területeiről. (Közép-Európa és Balkán térképein 140 magyarországi helységnév és 40 más földrajzi név szerepel. Érdekesség, hogy míg az egyik mappában a Balaton palus /mocsár/, addig a másikban lacus /tó/.) Francesco Roselli (1447?-1508?) életútjáról tudnunk kell, hogy Mátyás király udvarában is dolgozott miniátorként, festőként 1478-tól (más források szerint 1480-tól). Így feltételezhetjük, hogy Bonfini munkatársaként ténykedett, járta az országot, tudását, adatgyűjtését térképek rajzolásában is hasznosította. Az 1480-as években, Firenzében fa- és rézmetsző műhelyt, térképkiadót létesített. Hagyatéki leltárából tudunk olyan Magyarország

A királyi központ lapja térképéről, mely a mai napig nem került elő. (A 140 tételből csak 10 maradt meg.) Egyik firenzei rézmetszetén Közép-Európát ábrázolja kevés részlettel, néhány város feltüntetésével. [3. kép]

27

Térképein Ptolemaioszi alapokat is felhasznált, s mivel valószínűleg nem járt Magyarországon, annak térképi feltűntetéséhez „hozott” adatokra hagyatkozott. (Feltételezik, hogy ebben segítségére volt Giovanni de Dominis váradi püspök, aki abban az időben a bázeli zsinaton Magyarországot képviselte.) Leghíresebb térképe a „Germania”, mely Magyarország ábrázolása tekintetében jelentős – és vitatott – képpel bír. [4. kép] A trapéz vetülettel elkészített, 39X55,7 cm nagyságú térképet rézbe metszették, azt Konrad Peutinger (a korabeli római útikönyvek térképeinek kiadója) megvásárolta, és 1491-ben adta ki. Később, 1493-ban, ennek egyszerűsített vázlata Hartmann Schedel „Világkrónika” című nyomtatott művében is megjelenik. Ennek a térképnek a magyarországi részlete ismert, az interneten fellelhető. A vitát ezzel kapcsolatban az képezi, hogy „Albe Regalis” (Székesfehérvár) a Duna közelében van ábrázolva, ezt a közzétett változaton piros pontokkal emelték ki, bizonyságát feltételezve annak, hogy ez a város hol is volt valójában. Ha szemügyre vesszük alaposan az eredeti (a piros, kissé félrevezető jelzések nélküli) térképrészletet [5. kép], be kell látnunk, hogy az

Roselli térképének részlete Mátyás király idejéből

A XV. század végi térképkészítés több műve ismert még, azonban a Kárpát-medence ábrázolása ezeken – a nagy lépték okán – kevés adattal és rajzolattal bírnak. Hieronymus Münzer nürnbergi orvos, geográfus, fizikus 1493-ban adta ki fametszetét, melyen az „Ungaria” felirat mellett csupán „Ofen” (Buda), „Vesperin” (Veszprém) és a Balaton szerepel. (Érdekes Alba Real – Székesfehérvár hiánya…) Szintén Nürnbergben munkálkodott Erhardt Etzlaub műszerkészítő, térképész. 1500-1501-ben adta ki Európát ábrázoló fametszetét, melynek érdekessége a déli tájolás. Magyarország itt is „szűken” van jelen; Székesfehérvár („Stulweisenburg”), Buda („Ofen”) és Győr („Raeb”) szerepel a rajzolaton. A Duna fel van tüntetve, de a Balaton nem. Mindezeknél nagyobb figyelmet érdemel egy kiváló térképész munkássága: Nicolas Cusa (Cusanus, 1401–1461). Trierben született, kardinálisként pápai követ volt, és a kor igazi polihisztora: filozófus, matematikus, asztronómus. Eredeti kéziratai elvesztek, 1440 és 1458 közötti térképeiről készültek másolatok, melyeket Eichstädtban nyomtattak ki az 1490-es években. Cusanus térképének magyarországi részlete. Pontos meghatározásra alkalmatlan, torz ábrázolás a Balaton nélkül

Nicolas Cusanus: Germánia, 1491-es másolat

ábrázolás torzulatai és a lépték nagysága okán – ahogyan a korábban említett mappák esetében is sajnos igaz – ez a mű sem alkalmas arra, hogy az ábrázolt települések, helyek mai értelemben vett pontos elhelyezkedését meghatározzuk. A Budát jelző kör szinte a Dunába van rajzolva, „Lavrinum” (? n. a. – feltételezhető, hogy a máshol Adivium, Odiavum – Odiavium névvel azonos, a mai Lábatlan – Nyergesújfalu – Almásfüzitő vonalon) és „Strigonium” (Esztergom) szintén körrel és ikonnal van a Duna partjára jelezve. Ez utóbbi és „Albe Regalis” között egy feliratozás nélküli kör és ikon rajzolata látszik, gyanítható, hogy itt az akkor már fénykorát élő, nagy jelentőséggel bíró, és a későbbi térképeken évszázadokig markánsan jelen levő „Pelisia” – Pilis apátsági központ helyének jelzéséről van szó. Innen „nem messze”, alul már a Mura és a Száva folyók rajzolata látszik, a Balaton pedig nincs a térképen. A „Strigonium” S betűjénél már a Rába folyik. Átgondolva ezt a méretarányt, és az ábrázolt terület nagyságát a valóságban,

28

Dobogókő

láthatjuk, hogy az „Albe Regalis” körikonja nem a folyó partjára van rajzolva, és a Dunától való távolsága akár 80-90 km is lehet; maga a körikon is – ebben a viszonylatban – vagy 10 négyzetkilométeres területet „fed” le. Ezen okokból nem alkalmas ez a térkép annak bizonyítására, hogy a korai Székesfehérvár a Duna közelében lehetett. (Természetesen tudjuk, hogy több Fehérvár létezett, és Fehéregyháza is külön tárgyalandó, de a mai Székesfehérvár (Alba Regalis, Alba Reale, Stulweissenburg, Albe Royale) térképi ábrázolása mindvégig, minden későbbi térképen a Dunántúlhoz kötött. Itt azonban szót kell ejtenünk egy későbbi térképész művéről, hiszen a városok és helyek pontos ábrázolásával kapcsolatban a középkori térképészet sok rejtélyes, izgalmas megjelenítést prezentált. Első sorban – e téma aktualitására való tekintettel – a pilisi városok, falvak helyzete lehet érdekes, de most egy Székesfehérvárt valóban a Duna partján feltüntető, 1574-es térképet kell szemügyre vennünk. A rézmetszetet Domenico Zenoi készítette Velencében. Portolán jellegű térképről van szó, mely elsősorban az Adria partvidékére koncentráltan ábrázolja a kikötőket és azok helyzetét. Azonban a metszet felső részénél a Kárpát-medence is felrajzolásra került, a Duna vonalának határozott, de egyszerű megjelenítésével, a Balaton nélkül, a rajzolat tetején a „Germania” felirattal lezárva. [6. kép] Ami számunkra izgalmas lehet, hogy Buda és Strigonia (Esztergom) közé, határozottan a Duna partjára Zenoi berajzolta Alba Realt, vagyis Székesfehérvárt. „Rezeg a léc”, gondolhatnánk, de van egy kis probléma ezzel az ábrázolással: a Duna mellé, lejjebb, Segedin (Szeged) is fel van tüntetve… Hiba vagy tévedés? Vagy az egyik valósághű megjelenítés, a másik nem? A térképtörténeti tudomány bizony sok ilyen probléma megoldását kutatja.

Domenico Zenoi térképe és annak részlete 1574-ből. Alba Real a Duna partján?

Következő számunkban, folytatva a sorozatot, Wolfgang Lazius munkásságáról és izgalmas térkép-kiadványairól fogunk értekezni, különös tekintettel – a Dobogókő több számában, a jelen szám hasábjai között is tárgyalt – Sicambria térképi megjelenítésére. (folytatjuk)

Piliskék

HÍREK A PILIS ÉLETÉBŐL

Szakrális emlékhely lesz a templomromból Korántsem egy egyszerű falusi templom méretű épület állt a budakalászi kálváriadombon a XIII. század második felétől: a Kalászi-nemzetség nagy ívű átépítéssel, bővítéssel igyekezett elnyerni az üdvösséget. Budakalász – vagyis a középkori Kalász falu – első temploma a XI-XII.században épülhetett. Sokkal többet egyelőre nem tudunk a keletelt, egyhajós épületről, s az ismereteink a jövőben is korlátozottak lesznek, hiszen a 13. század második felében szinte példátlan módon kibővítették az épületet. A korábbi templomból egyelőre feltárhatóan csupán egy északi falszakasz maradt meg, amelyet a későbbi átépítés során belefoglaltak az új épületbe, logikusan, hiszen ebbe az irányba a domb meredeken leszakadó fala miatt nem lehetett bővíteni az együttest. A mellé később épített kápolna falán nyomokban némi festett vakolat is fennmaradt – a restaurátorokra vár, hogy ebből rekonstruálják a legalább 500 éves kifestés részletét. Bár a teljes templomot nem lehetett észak felé bővíteni, egy kicsi, patkóíves szentélyű kápolna mégis épült hozzá ezen az oldalon a XIII. század során – talán már egyik ütemeként, talán az előkészítéseként a nagy átépítésnek. Ennek során egy egyenes szentélyzáródású, hatalmas, 11 méter széles és legalább 23 méter hosszú épületet emeltek, a nyugati oldalon méretes karzattal: utóbbi a kegyúr számára készülhetett, aki nyilvánvalóan a hatalmas beruházást finanszírozta. Forrás: http://archeologia.hu

A királyi központ lapja

29

A Télhozó SZŐKE ISTVÁN ATILLA Az égen feszülő vastag felhődunyhák szinte szétrepedtek a büszkeségtől. Duzzadt konokságú hömpölygéssel lökdösődtek, mint hatalmas, fehér hólabdák. A jókedvű szél néha közéjük szusszantott egyet és ők kavargó ámulattal simogatták egymást. Aztán megcsöndesedtek és vártak a következő szélfuvallatra. A fenyőfák, mint zöld-sipkás legények bámulták őket lentről. A hegyek oldalán álltak, délcegen lengedező, tűleveles karjaikkal. A bükkök, tölgyek néma áhítattal figyelték a messziséget. Barna göcsörtösre gémberedett águkon meg-megrezzent az örökké kíváncsi éjszaka. Lassan hajnalodott. A fölkelő Nap édes-pirosra festette a nyugodalmas völgyeket, lila bársonnyal vonta be a tájat és meghintette aranyosan csengő mesebeli harmatcseppekkel. A hamvas csillogású gyémánt-pettyek reszketve tartották ölükben az éledő fényt. Milliónyi apró, mosolygó élet ragyogtatta a világot. Az ébredező ámulat alulról simogatta a felhőket. Azok kacarászva fogadták a köszöntést. Lejjebb a rétek, mezők, szántóföldek is a fölkeléshez készülődtek. Óvatosan nyújtózva csepegtették álmaikra a rimánkodó reggelt. Az ébredés lassú fáradtságát hamar megfrissítette a hűvös szellő. Megcsipkedte, fölrázta őket, mint a szomorú leányt a kedvese csókja. Nem sokáig tartott ez az öröm! A Nap, ahogy följebb kúszott az égen, hamar a felhők mögé ért. Már alig-alig látszódott belőle valami, csak itt-ott kukkantott ki mögülük, aztán azt is elhagyta. A felhők eközben óriásira nőttek. Ők már tudták, hogy mi fog történni! Az utolsó széllegyintésre vártak, hogy megrepedhessenek és téli-égi terhüket a földre hintsék. Ők már régóta tudták, hogy hullani fog a fehér nyugalom és belep mindet. Mindent. A hegyeket, a dombokat, fákat, bokrokat, mezőt, rétet. Meg a kis tavakon csillogó finom zöld-fátylú, hullámos jeget. A folyópartot. Aztán a kis falut, a hunyorgó ablakú házakat, a kanyargós utcákat, a templom tornyát s rajta a keresztet. Az utolsó széllökés még váratott magára. A megdermedt vágyakozás sóhajtássá erősödött. A hegyek mögött már téli táncát járta az északi szélkirály küldötte, nemere. Süvöltő hangja a távolról is ide hallatszott. Ez volt a jel! A felhők „mondanivalója” összesűrűsödött, a bennük várakozó pillanat gyönyörűsége gyöngéd valósággá lágyult. Hullani kezdett a hó. Lassú, komótos egyhangúsággal, mégis csábítóan, mégis káprázatos-szépen. A felhők szinte ujjongtak az élvezettől, a szél pedig örömében a hópelyheknek udvarolt. Azok pedig hullottak, szakadatlanul hullottak. Istennek ma bizonyosan sok fehér festéke fogy majd! Mindent befest hófehérre. A hegyeket, a dombokat, fákat, bokrokat, mezőt, rétet. Meg a kis tavakon csillogó finom zöldfátylú, hullámos jeget. A folyópartot. Aztán a kis falut, a hunyorgó ablakú házakat, a kanyargós utcákat, a templom tornyát s rajta a keresztet. A földeket is befedi az élet takarójával. A földeket, ahová gondos kezek elvetették a „jövőnek-valót”. A magot. Az egymáshoz tartozás, a megmaradás törvényének ősi zálogát, mely

mindennél fontosabb. Fontosabb az irigységnél, a haragnál, a gyűlöletnél és fontosabb sok-sok egyéb emberi gyarlóságnál. A szeretet magvát rejtették a földbe. Ezt őrzi most a pilisi tél. Ezt óvja, melengeti, mert a mag életet hordoz. Életet és jövőt és reményt. Mert ezek nélkül nincs semmi a világon. Magnak lennie kell, életnek lennie kell, jövőnek lennie kell és reménynek is lennie kell. Az emberek csillogó szemmel nézték a hóesést. Ruhájukról nagy ritkán leverték a ráhulló havat, egyébként nem mozdultak. – „Csak figyelnek onnan föntről reánk?”– szólt halkan az egyik. – „Figyelnek! – válaszolt néki egy öreg, szelíd hangon. Többen felemelték a fejüket, ránéztek. – „Úgy beszél, mintha járt volna már ott!” – dörmögtek néhányan. Közben elállt a hóesés. Az érintetlenség fehér, mozdulatlan varázsa vette őket körül. – „Jártam!” – mosolygott az ősz hajú idegen. Az emberek a fejüket csóválták. Az ősz hajú megigazgatta a kabátját, köszönésképpen bólintott és elindult. Elindult a havas, szűz-tisztaságú úton kifelé a faluból. Az emberek egy ideig még álltak, tanakodtak, az öregről vitatkoztak, meg a hóesésről. Egyszer csak azt mondja valamelyikük döbbent hangon: – „Nézzétek, nem látszanak a lábnyomai a hóban!” – mutatta. Hitetlenkedve fordultak oda néhányan, aztán némelyikük lelkében világosság gyúlt: – „Itt járt közöttünk, elhozta a telet és mi nem vettük észre!”sajnálkoztak. Többen az öreg után szaladtak, de már nem látták sehol. Nem is láthatták, akkorra a vén télhozó már messze járt, a hó pedig ismét hullani kezdett. Lassú, komótos egyhangúsággal, mégis csábítóan, mégis káprázatos-szépen...

Fotó: Puxler István

30

Dobogókő

Turul-túra a Téli napforduló idején 2012. december 21. Több mint egy évtizede, hogy december 21-én a délutáni órákban felkerekedünk – mikor többen, mikor kevesebben –, hogy a Téli napfordulat idején Dobogókőre látogassunk egy szakrálisnak is nevezhető rövid túra erejéig. Legyen bármilyen az időjárás, legyen akár munkanap, összegyűlünk, hogy végigjárjuk az egyik különleges, mondhatni rejtélyes rajzolatot a Szívközpontban, Turult. Az elmúlt bő évtizedben – amióta nyilvánosságra hoztam a rajzot, hiszen ez a Pilis-rejtély kutatásom egyik fontos mérföldköve – tízezrek járták már körbe az utat, tudván, hogy hol és milyen erőhatások vonalán járnak. Néhány csoport, társaság, szervezet megpróbálta ugyan magának tulajdonítani a felfedezését, de akik figyelemmel kisérték a Pilis-rejtély címmel futó kutatásomat és előadásaimat tudják az eredetét, így csak mosolygunk velük együtt azokon, akiknek csak a morzsaszedés maradt jussként. Idén is megyünk és bejárjuk a királyi központunk eme nevezetes útját, hiszen egykor, a régiségben is ekkor december 21-ről 22-re virradókor történt meg az egyik legmeghatóbb szertartása őseinknek. Ezen az éjjelen, hajnalhasadtakor, amikor a Nap megpróbálja utolsó erejével az éj sötét bilincsét széttörni, a régiek – tudván ez milyen nehéz –, segítségére siettek és a szent, napmadarakat, a kerecsenyeket reptették fel, hogy azok karmaik közé véve a Napot, emeljék egyre feljebb és feljebb. Ezzel kezdetét vette a téli napünnep, az új fény születésének szolgálatában, amely, ha minden rendjén valón történt, 3 nappal később, december 25-én meg is született. Ehhez járulnunk hozzá mi is, a magunk sajátos módján, nem valódi sólyomreptetéssel, hanem a királyi központ mélyén megbúvó, rejtező állapotban lévő szentmadár erejének felszabadításával saját magunkon keresztül.

A 2012-es túra menetrendje: Találkozó december 21-én (pénteken) 12 órakor Dobogókőn, a parkolóban. Innen indulunk a Turul-ösvény bejárására a kilátó és a Mária-kegyhely közbeiktatásával. Visszaérkezés a parkolóba 14 óra körül. Aki busszal kíván érkezni, a járatok indulásáról érdeklődjön a busztársaságnál! A túra idejének hossza az időjárás függvényében változhat, amennyiben hó vagy jég nehezíti az utat. Ennek értelmében csakis megfelelő öltözetben, téli terepviszonyoknak megfelelő lábbeliben (bakancs, túracipő) lehet a túrán részt venni! Ennek hiányában, a saját biztonság érdekében nem ajánlott a részvétel. A túrán mindenki csakis a saját felelősségére vehet részt! Aki nem szokott hozzá a téli terepviszonyokhoz, inkább hagyja ki, vagy várjon meg minket a dobogókői fennsíkon sétálva! Mindenkit szeretettel vár: ARADI LAJOS

31

A királyi központ lapja A Turul-túrát követően Pilisszántóra, a Sziklaszínház területére hívunk minden érdeklődőt a Kerecseny tűzgyújtás és virrasztás eseményére! Találkozó 17 órakor Pilisszántón, a Boldogasszony kápolna melletti Sziklaszínház területén, ahol a következő, tervezett programokkal várjuk az érdeklődőket:

SZABADTÉRI ELŐADÁSOK: 17.30-18.30 ARADI LAJOS: A téli Napforduló hagyományai 18.30-19.30 SZŐNYI JÓZSEF: Szántó a szent hely 19.30-20.30 Dr. CZEGLÉDI KATALIN: A magyar nyelv keleti kapcsolatai a napforduló kapcsán 20.30-21.30 JOÓ KATALIN: Végjáték, vagy vígjáték – avagy égi-földi harc a központi áthangoló erőtér birtoklásáért 21.30-22.00 HŐGYES KÁROLY: Nimród-Atilla-Árpád-Szent István hagyatéka

További program: 22.00-22.30 Csillagösvény bejárása (tiszteletadás az ősök szobrai előtt)

22.30-24.00 Néphagyományok felelevenítése,

24.00-07.30 Újévi szokások felelevenítése,virrasztás, reggel a felkelő Napanyácskánk üdvözlése. Helyszínen forralt bort főzünk.

Áldás, békesség! Mindenkit szeretettel vár a szervező: HŐGYES KÁROLY

32

Dobogókő

Pilis és Hargita, a nemzet összetartozásának szimbólumai SZŐNYI JÓZSEF A Tőkés László gyújtókanócával berobbantott romániai forradalom győzelme nálunk, az anyaországban is felszabadította a szimpátia segítőszándékú erőit. Az egész ország mámoros örömmel, emelkedett lelki állapotban gyűjtött és vitt kamionszámra segélyadományokat erdélyi testvéreinknek, ahogy illik egy nemzet különleges születésnapjára. Pilisszántó is összegyűjtött egy fixplatós ponyvás teherautónyi ajándékot. Száraz élelmet, cukrot, lisztet, tésztát, villanyégőt, szappant, és 50 db Bibliát. Induláskor a vörösvári pékség utolsó éjszakai sütéséből telegyömöszöltük plafonig az IFÁ-t. Igenám, de ki vigye és hová a falu ajándékát? Romániában még bizonytalanok a közbiztonsági körülmények, szekusok még nem adták fel. Az áram nélküli sötét utakon kivilágítatlan lovas vagy ökrös szekerek bandukolnak, órákig ácsorgó stoppolók a városok szélén, kunyeráló gyereksereg mindenütt, ittott még lőnek is, ki vállalja mindezt? Mindenki Nagyváradon, vagy más közeli városban rakta le a segély szállítmányát egy raktárba aztán spuri vissza haza gyorsan. Épp ezt nem akartam! Nem bízok a román elosztás korrektségében. Ne csináljon a román ügyintéző üzletet, pénzt a mi szeretettel adott segély csomagjainkból, azt a szántói emberek a kezükből adták személyesen, azt kézbe kell adnom személyesen. Tőlünk-nekik. Szenvedtek ők helyettünk Erdélyben eleget évtizedek óta, most egy picit törleszthetünk adósságunkból, amit ugyan sosem fogunk tudni utolérni. Mivel semmilyen hiteles tájékozódási pontunk nem volt az erdélyi körülményekről, elmentem a máltai Kozma atyához tanácsért mit javasol hová menjünk? Emlékszem visszafogott arcára, mint aki tudja, hogy lehetetlent kér: hát sajnos Gyimesbe még senki nem mert elmenni! Hát akkor oda megyünk és kész, el van döntve! Háborgó lelkiismeretemet erdélyi testvéreinkkel szemben annál jobban nyugtatta, ha az értük vállalt feladat nagysága minél nagyobb. A kamionos Jakab Feri, én az IFÁ-s meszes, mindketten kellő teherautós tapasztalattal, némi szerszámmal a kisebb hibák javítására, két vashordó és néhány műanyag ballon gázolajjal bespájzolva készen álltunk az indulásra. Telefon akkor még nem volt a faluba csak a Tanácsházán. Gyimesfelsőloknak a postán volt egy tekerős fekete meghívós telefonja. Üzentünk, hogy elindultunk és valamikor két nap múlva számítsanak érkezésünkre. Marosvásárhelyen haza tudtunk küldeni egy életjelet telefonon: megvagyunk, jól vagyunk. Farkaslakán kötelezően meg kellett állni Tamási Áron emlékénél. Kutya hideg volt éjjel a Hargitán, a viharban vízszintesen süvített a hó. Az IFA lefulladt, a ledermedt gázolajat gémberedett ujjakkal pumpáltam a levegős adagolóba, a motorblokkon melengettem a tenyerem, miközben kínunkban együtt nevettünk Ferivel az extrém helyzeteken. Eszembe jutott Sütő Andrástól kedvenc könyvem „Anyám köny-

nyű álmot ígér.” Ez a könyv indított el annak idején Pusztakamarásra, ahol az írónak még élő, nagyon egyszerű paraszt szüleivel együtt morzsolhattam a kukoricát, és léphettem abba a szobába, ahol a regény született. A hegyekből kibontakozva, a megnyílt csíki medencében Csíkszereda fölött láttuk meg Babba Mária kegytemplomát. Valami megmagyarázhatatlan boldog büszkeség öntött el. Magamhoz öleltem Erdélyt megköszönve hűségét, kitartását, mélységes keresztény hitét, amely reménye volt évszázadokon át történelmi viharainak hősies küzdelmeiben. Estére értünk Gyimesfelsőlokra. Berszán Lajos „papbácsi” régi plébániáját könnyen megtaláltuk a Fő úton. Emeletes vaságyak zsúfolták tele két szobáját, ahol messzi kis falvak szegénységében jól nevelt, értelemtől csillogó szemű kicsiny csángó gyermekeket gyűjtött ide Berszán atya a magyarság megmentése céljából. Ez volt a később felépült „Szent Erzsébet” iskola és diákotthon hőskora, a kezdetek kezdete. Másnap vasárnap a nagymisén Berszán atya kihirdette, hogy Magyarországról, ahonnan eddig még senki nem jött ide, vendégek érkeztek és ajándékot hoztak a falunak, amit délután a régi magyar időkben épült laktanya udvarán fogunk szétosztani. Felhívott az oltárhoz hogy mondjam el miért, és honnan jöttünk. Elmondtam, hogy egy nemzet vagyunk, hogy testvéreink vagytok, hogy egy Istenünk egy Szent Koronánk van, hogy sokkal nagyobb a szeretetünk, mint ez a nagy fuvar ajándék. Aztán életem egy megrázó pillanatát éltem át. Bár hivatalosan még tilos volt és a szekusok még vicsorogtak miatta, de a zsúfolásig megtelt templomban mindenki azért is torka szakadtából énekelte a Himnuszt. Csak én nem! Ott álltam az oltárnál Berszán atya mellett, szembe velem szívükre szorított kézzel a szikárarcú, ünneplőbe öltözött csángókkal, akik mintha rajtam keresztül akarnák haza küldeni azt a fájdalmukat, amit a Himnuszba tudtak legtömörebben kifejezni. Ilyen mélyen meghatódva, életemben először, végig a Himnusz alatt megrendülve, patakokban ömlött a könnyem. Nem szégyelltem. Nyíltan, egyenes fejjel hagytam szabadon folyni végig az arcomon, hisz ez volt az önkéntelen, de méltó válaszom, a szó suta lett volna hozzá. Könnyeimben az anyaország üzenetét hoztam. Azóta sem tudok leszokni a sírásról imádságos Himnuszunk éneklésekor. Bizony Erdélyben más, keservesen fenséges íze van nemzeti imádságunknak. Távol Magyarországtól, elzártan, számkivetetten fent a hegyek közt ezek az egyszerű csángó emberek bizony magyarabbak egész Budapestnél. Otthon nem kunszt magyarnak lenni, de ott, ahol mindenki bántja őket emiatt!? Kilencven éves árvaságukban senki más nem hallgatta meg őket csak a Csíksomlyói Szűzanya. És mi rájuk mondtuk a kettős állampolgárság népszavazásán 2004. december. 5-én az ország vezetőjének rábeszélésére, hogy Ti nem vagytok magyarok, nem kelletek! Azoknak, akik a Szántóról hozott kenyérnek szó szerint minden egyes morzsáját misztikus áhítattal csipegették fel, mert ez a kenyér Magyarországról

A királyi központ lapja jött. Ez a dátum számomra megbocsájthatatlan, de talán helyre hozható szégyen! Visszavonulásomnak ez volt az oka.

Sütő András anyukájával a szülői ház előtt Pusztakamaráson

A kaszárnya biztonságában álló teherautóról kézből kézbe osztottuk szét az ajándékot. Két oldalt álló férfiak jelezték kinek mekkora családja van, aszerint markoltunk a lisztbe, cukorba, rizsába. Kapós volt a villanyégő és szappan. Csak hát a kenyér, a háromszáz vekni hazai, még a kétnapossága ellenére is friss kenyér. Abból csak egyet kapott mindenki! Úgy nyúltak érte, úgy vették kezükbe mintha az áldozó ostyát vennék magukhoz az oltárnál. Ebben a kenyérben látták hazájuk figyelmét, azt a gondoskodó, éltető anyát aki a kenyeret küldte, és rájuk gondolt árvaságukban, nyomorúságukban. Úgy mint az ötven darab bibliát, ami akkora értéknek számított hogy azt csak a pap bácsi oszthatta szét.

33

A gyimesi estében a közvilágítás nélküli Fő út közepén állva figyeltem a láthatatlan eredetű jellegzetes falusi hangokat, harapni lehetett a koromsötétséget. Csak a hópuha léptek hideg csikorgásából tudtam, valaki megy az út túloldalán. Az ekkor készült fotóimat ma a Felsőloki Polgármesteri Hivatal előcsarnokában láthatják az utódok. Berszán atya, de az egész falu vendégszeretete oly mély nyomokat hagyott bennünk hogy a kölcsönös látogatások eredményeként ma már hivatalosan is testvérfalu lett a két település. Meghívásunkra először 1991-ben egy őskori rozzant busszal jöttek Szántóra a gyimesiek, majd gyerekek is itt nyaralhattak a szántói családoknál, amiből máig tartó mély barátságok szövődtek. Az egykori plébánia nyomorúságosan szerény, vaságyas diákszállásának gyökereiből kinőtt egy szép iskola és diákotthon, mely összegyűjti és megmenti a magyarságot Erdélyben. Árpád házi Szent Erzsébet hitre és hazaszeretetre neveli a jövőnket! Köszönet érte és mély hála Berszán atyának. Az évek alatt sorsszerűen kialakult barátságunkon lévő áldás erejét bizonyítja, hogy csak úgy spontán 2003-ban Csíksomlyó mellől Csíkmindszentről Nagy András jóvoltából kaptuk Pilis Keresztjét Hargita erdőjének ajándékaként a Pilisnek, az egykori királyi központnak. Tőlünk pedig ugyanilyen egyszerűséggel Csíksomlyóra került Hummel Rozália nagyméretű festménye a Pilisszántói Szűzanya ugyanabban az évben. Csíkszereda egy kopjafát hozott ajándékba köszönetként a Wass Albert emlékét őrző Szikla Színház kapujához. Gondviselőnek hála ezért, aki már akkor tudta, hogy Hargita és Pilis, valamint Csíksomlyói Szűzanya és a Szántói Boldogasszony összetartozik. A két kegyhely között azonnal megindultak a spontán szer-

Szántói Boldogasszony a Széphavasok romjain

Hazai kenyér osztása Gyimesfelsőlokon a forradalomkor

Még három napig maradtunk Gyimesben, de ez alatt harminc évet fiatalodtam. Visszajött gyermekkorom autó nélküli, trágya szagú, komótos ökörfogatos, lovas szekeres, sparhelt meleg, sült krumpli vacsorás falusi élet hangulata. Édesanyám akkor nem ismerte a pénz értékét, mert nem volt rá szüksége. Nem tudta mit lehet kapni 10 Ft ért. Az istállóban ott volt a ló, tehén, ólban a disznó, volt földünk ahol megtermett a télirevaló, a család nem volt kiszolgáltatva a pénztől való bizonytalan függőségnek. A család fenn tudta tartani magát.

veződő zarándoklatok oda és vissza. Ma három zarándokút kereszteződésében áll a pilisszántói Csillagösvény Boldogasszony kápolnája: egyik Czenstohowa és Medjugorje, másik Máriaczel és Csíksomlyó a két nemzetközi és a két éve beindított Magyar Zarándokút Esztergom és Máriagyűd között. A Mária út közismert jelzésével egyaránt lehet találkozni Pilisszántón, Gyimesi Széphavasokon és Csíksomlyón. Jó érzés látni, hogy újabb és újabb kötelékek rögzítik szorosabbá és elszakíthatatlanná a nemzet egységét. Testünket Trianon tépte szét, de lelkünket Isten tartja még! Szívszorítóan megható volt tapasztalni a Szentlélek áradásának gondoskodódását, amikor egyik Gyimesi látogatásunkkor fent a

34

Dobogókő vözlő üzenetét, mellyel testvérekhez illő, szeretetölelésnyi közelségbe rövidíti a hétszáz kilométernyi távolságot. Mi itt kisírjuk magunkat, majd együtt imádkozunk velük Égi Édesanyánk oltalmáért. Pilis és Hargita, két test - egy vér!

Széphavason épülő Szentlélek kápolna

Széphavasok tetején, a középkori Szent Lélek kápolna romjainál megdöbbenésünkre a szántói Boldogasszony nagyméretű fotója volt kitéve a kőhalomba állított kereszt tövében. A Szentlélek szabadsága határtalan. Ki vihette oda hétszáz kilométer távolságból, nem tudjuk! Lefele jövet a hegyről nagy meglepetésemre, ott ahol a madár se jár, egy kalyibában egész nyáron át kint élő asszony ölelve köszönte meg nekem hogy annak idején, 1991-ben, a magyarországi pápalátogatásra szántón vendégeskedő gyimesiektől lemaradva, stoppoltam neki egy autót, amelyik levitte őt Pestre a többiek után. Az idei nyáron augusztus 24-én a gyimesiek meghívására egy nagy és egy kis busznyi szántói vett részt a Görbepatakán felállított Szent Benedek kápolna szentelésén. A két kápolnának ugyanaz a tervezője.

Szent László harangláb Szépvízen

Értékrend Pilisszántón

Gyimesfelsőlok Szent Benedek kápolna

A meghatóan szívélyes vendégszeretet viszonzását a szántóiak a jövő évi, Csíksomlyóval közös Pünkösdi ikermisén ünneplik a szántói Csillagösvény tetején. Ezt a misét Berszán atya mutatja majd be, ami egy hitelesítő pecsét erre a két települést összekötő frigyre. Somhegyen ugyanabban a percben szólal meg a misére hívó harang, mint itt a Pilisben a Boldogasszony kápolnában, ahol kihangosítva halljuk a Csíksomlyóról mise elején Pilisszántót üd-

Új időkre várva