ékekövet Mit jelent a Szentlélek erejét tapasztalni az életünkben? Pünkösd

ékekövet

A Pilisi Református Egyházközség lapja

pilis.reformatus.hu

XI. évf. 2. szám 2014. június

Pünkösd

„Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” 1Korinthus 3, 17-18.

Mit jelent a Szentlélek erejét tapasztalni az életünkben? Az Újszövetség korában volt egy jelképes cselekedet, ami a Lélek átadását fejezte ki: a kézrátétel. Ma templomi szokásnak tűnik, pedig jó tudni, előtte mindig imádság hangzik és a Szentlélekért való könyörgés. A konfirmációi alkalmával az áldás azért történik kézrátétellel, mert ezt próbáljuk kifejezni a hitéről vallást tett ifjúnak vagy felnőttnek: Szükséged van Szentlélekre, kérheted, várhatod, hívhatos az életedbe, hogy fogadalmad szerint Krisztusnak hűséges szolgája, követője lehess! A kátéban elhangzik a kérdés. Ki mondhatja el, hogy vette a Szentlelket? A válasz szerint az, aki meglátta a kereszt titkát, felismerte saját bűneit és megvan benne az elhatározás Krisztus követésére. Három egymást követő egyszerű lépés. Ennek alapján bárki megvizsgálhatja saját életét hordozom-e magamban Isten Lelkét? Jézus arra bátorítja hallgatóit, miután imádkozni tanította őket, hogy bátran kérjenek, mert adatik nekik. Különösen is a Szentlélek, mert az Atya szívesen ad mindenkinek, aki kéri Tőle. A pünkösd ünnepe tehát nemcsak emlékezés a régi eseményekre, hanem valóságos lehetőséget hordoz a mában. Kérheted és kaphatod, mint Isten legfőbb ajándékát, amit az ember számára készített. Ez által lesz érthetővé a kereszt titka, saját bűnös mivoltom és az abból való szabadulás lehetősége. A pünkösd mindennapi valósággá lehet életemben. Nem kell félnem az élet megpróbáltatásaitól, váratlan helyzetektől, hogy vajon mit mondjak és mit tegyek. Mindennapi imádsággá válhat: Add Uram a Te Lelkedet, hogy el ne engedjem a te kezedet! Kérhetem, mint Bódás János: Imádság Szentlélekért című versében:

Jöjj, szent vihar, Ég tisztító lángjaival, Söpörd el a bűnt, a gyanakvást, Add, hogy végre szeressük egymást, S mint a táj, ha eláll a zápor, Ragyogjon föl a Föld orcája A béke tiszta sugarától!

- Tartalom Igemagyarázat Morva Ákos

Imádság Szentlélekért Bódás János

Főszerkesztői köszöntés Jakab Zoltánné

Isten, vagy a közgondolkodás halott? Ahol kamaszok sokasága tért meg Somogyi Csaba

Ceglédi táborunk Korsós Tamás

Állítások a Szentlélekről Dr. Szalai András

Pünkösdi csoda Valcsó Mihály

A női imaóráról Sedró Erzsike

Gyülekezeti napközis hét Morva Anett

A „Segítő Kezek” szolgálatról Bretka Ferencné Ági

A szeretet himnuszának mai tolmácsolása Dr. Fabinyi Tamás

2

BÉKEKÖVET 2014. június

Isten azért árasztja ránk Szentlelkét, mert általunk akarja lélekmentő és világjobbító munkáját végezni. Aki ellenáll a Szentléleknek, nem kéri, nem kívánja maga számára annak jelenlétét, az ne csodálja, hogy a szép élmények után, amiket átélt vagy akár rendszeresen is megtapasztal Isten közelében, egyre másra csak a csalódások és bukások érik. A pünkösd ezektől is meg tud óvni minket, ha komolyan vesszük Jézus ígéretét. Imádkozzunk hát, hogy életünk ne a múltbeli hitélmények nosztalgiájából, hanem a Szentlélek általi vezetéséből és megtartatásából táplálkozva hirdesse (1 Kor 3,17-18): Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. Ámen.

Bódás János:

Imádság Szentlélekért Zúgó szél, mennyei vihar, Jöjj a Lélek lángjaival! Isteni erő van tenálad, Tégy vele most nagy, szép csodákat. Erőddel a szíveken zúgj át És szellőztesd ki minden zugát, Szellőztess ki országot, népet, Az egész nagy földkerekséget. Söpörd el a bűnt, a gyanakvást S tedd, hogy végre szeressük egymást. Hiába pénz, ravaszság, fegyver, Csak nyomorult marad az ember. Rajtunk hatalmat te vehetsz, Újjá, tisztává te tehetsz, S bevetheted a szíveket Égi maggal: hogy szeretet, Igazság, szépség dús virága Illatozzon szét a világba. A Föld ne gyilkos atombomba Dühére, - de szent viharodra Rendüljön boldog félelemmel. Te légy mennyei mentő fegyver, Földrengés, mely nem ront, de épít, Pusztítás, mely tisztít és szépít, Vihar, mely alkot, tűz, mely éltet Embert, családot, földet, népet. Hiába pénz, ravaszság, fegyver, Csak nyomorult marad az ember! S milliók kérnek, mert belátják: Nem segít más, csak az imádság, A könyörgés:… Jöjj, szent vihar, Ég tisztító lángjaival, Söpörd el a bűnt, a gyanakvást, Add, hogy végre szeressük egymást, S mint a táj, ha eláll a zápor, Ragyogjon föl a Föld orcája A béke tiszta sugarától!

„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” (Gal. 5, 2223.) Kedves foglalatosságaim közé tartozik a főzés. Szeretek kalandozni a gasztronómia labirintusában. A minap is éppen a konyhában sürögtem-forogtam, és a hagymaaprítás fázisához érkeztem. Tudni kell, hogy a szemem és a hagyma – legyen az bármilyen friss és zsenge termés – nagyon nem bírják egymást. Tisztában vagyok vele, hogy ez többé-kevésbé így van másoknál is, de azért azt mégis túlzásnak tartom, hogy már a medvehagyma leveleinek aprításakor is úgy könnyezem, mintha a gyerekem esküvőjén vennék részt… Egy alkalommal az én drága férjem meglepett egy aprítógéppel, amibe csak beledobom a héjától megtisztított hagymát, és egy gombnyomással tökéletes pépet kapok. Én mondom, Isten áldása az aprítógép (is)! Szóval a leves már rotyogott, a sütemény sült, én pedig a második fogáshoz készítettem elő a hagymás alapot. Az aprítógép összeszerelve, nyomom a gombot. A gép zúg, de valahogy nem „aprul” a benne lévő hagyma. Egy pillanat volt csak, amíg felismertem, a gép legfőbb alkatrésze, az aprítófej kimaradt az összeszerelésnél, mivel nem volt a szokott helyén, így nem volt nehéz kihagyni. Ez egy egészen apró alkatrész, de igen fontos, hiszen nélküle értelmetlen az eszköz. Gondolkodtam. Tudtam, hogy nem régen használtam utoljára. Mint ahogy azt is, hogy nem én pakoltam el a mosogatóból, hanem valamelyik családtagom. Senki sem volt otthon rajtam kívül, ráadásul el sem érhettem őket. Nekiálltam hát keresgélni. Próbáltam az ő fejükkel gondolkodni. Megnéztem mindenütt többször is, de semmi. Kutattam számomra logikus és logikátlannak tűnő helyeken is, átnéztem a rejtett zugokat, de hiába. A főzésnek haladnia kellett volna, de kényszerűen álltam. Lassan ért bennem az elhatározás: akkor felaprítom késsel, hiszen az aprítógép előtti időkben is így tettem. De még mielőtt nekifogtam volna, tettem egy utolsó kísérletet. Újra kinyitogattam a konyhaszekrényt, és akkor megtaláltam, amit kerestem. Miközben mosolyogva folytattam a

munkát, gondolatban a történtek mélyebb értelmén tűnődtem. A felszínen örömet éreztem, hiszen mégsem kellett könnyekkel küszködve dolgoznom. Aztán arra gondoltam, hogy a családom tagjai mennyire mások, mint én, de annyira mégsem, hogy úgy eltettek volna valamit, hogy ne találjam meg. Majd az a többször igazolást nyert gondolat következett, hogy ha Isten bezár egy ablakot, akkor kinyit egy ajtót, azaz lett volna másik megoldás, ha éppen szükséges. De a végső és az elsöprő erejű felismerés, a nagy konklúzió a következő volt: amint belenyugszunk Isten akaratába, és elfogadjuk az Ő vezetését, iránymutatását, amint „hátrébb tudunk lépni”, onnan vesszük szemügyre a dolgokat, és nem dühünk, az aggodalmunk, az idegeskedésünk vagy a csalódottságunk áll a cselekedtünk középpontjában, amikor nem másokat okolunk, hanem megpróbáljuk az adott körülmények között a legjobb megoldást megtalálni, a terhek könnyebbé válnak, a helyzetek megoldódnak. Mert alakulhatott volna másként is... Például dühömben abbahagyhattam volna az ebédkészítést, de a Lélek nem erre vitt – szelídség(1). Moroghattam volna a családtagjaimra, akik nem a „helyére” tették azt, amit kerestem, de ez sem az én utam volt – békesség(2). Elkedvetleníthetett volna az az öt-hat kör, amit a konyhában és a kamrában futottam, találgatva, hol lelek majd rá az eszközre – türelem(3). De végül belenyugodtam, hogy a dolgok másként alakultak, mint terveztem, és ekkor érkezett a felfedezés feletti öröm(4). Öröm a megtalálás és öröm a megértés felett! Ezen a szombat délelőttön a Lélek négy ajándékát tapasztalhattam meg egy teljesen hétköznapi tevékenységem közben. Tudom, hogy ezek nélkül az ajándékok nélkül a reakcióim sarkosabbak, sokkal kevésbé elfogadóak lettek volna. Engedjük hát magunkhoz a Szent Lelket! Fogadjuk el ajándékait, éljünk Vele, hogy életünk kisebb-nagyobb kihívása között is meg tudjuk őrizni nyugalmunkat, békénket és szeretetet tudjunk tovább adni a körülöttünk lévőknek! Hiszen az életünk megoldásra váró feladatok sorozatos egymásutánja. Pünkösd ünnepének kapujában engedjük a szívünkbe az örvendező, vágyódó ének sorait: Szentlélek Isten jöjj szívünkbe, igen óhajtunk!


3

Isten, vagy a közgondolkodás halott? A világ egyik legismertebb filozófiai mondata az „Isten meghalt”. Sokat gondolkodtam azon, hogy mit is akar ez jelenteni, ki mondta és milyen vonatkozásban, milyen összefüggésben írta le ezt a megjelenése óta sok vitát kiváltó mondatot. Egyetemi éveim alatt kikristályosodott előttem, hogy valójában egy régi világ elmúlásáról írt a szerző, amiben Isten jelentette a társadalom legfontosabb tartópillérét. Föltehetjük akkor a kérdést: maga Isten halt volna meg, vagy csupán egy olyan közgondolkodás, ami Őt mindenek elé és fölé helyezte? Minden történelmi kort jellemezni lehet egy -egy szóval, vagy mondattal. Igen, hiszen minden korosztály, generáció, és így minden nagyobb kor is rendelkezik egyfajta értékrendszerrel. Hadd menjük vissza most egy kicsit a középkorba, amit az utána következő időszakok sokszor - hogy önmagukat bölcsnek, okosnak és modernnek nevezzék – „sötétnek” gúnyolták, gúnyolják. S valóban, ha ma visszatekintünk, akkor bizony nagyon fejletlennek gondoljuk az akkori állapotokat: az emberek átlagosan 35 évet éltek, egész életükben csak egyetlen egy munkát folytattak leginkább csak egy adott településen, nagyon magas volt a gyermekhalandóság. A mai higiéniai alapfeltételeknek csak a töredéke volt jellemző, állandó háborúskodás hatotta át a mindennapokat, az elhalálozás ezek miatt nagyon gyakori volt, a szabadon gondolkodókat üldözték, megkínozták. De most tegyük hozzá a kor pozitívumait is: a középkori ember szerette a saját korát, szeretett élni, az időről teljesen másképp gondolkodott (nem is volt óra sokáig, amikor megjelent, akkor a legkisebb mértékegység a tényleges óra (60 perc) volt). Lelkileg kiegyensúlyozott volt, normálisak voltak a családi kapcsolatai, a boldogságát nem a tárgyi, hanem a lelki világban kereste, értékesnek tudta tartani magát a családi kapcsolatai által. S végül, de bizony közel sem utolsó sorban: nagyon közel állt 4


Istenhez! Teljesen természetes volt számára, hogy Istenről beszélgessen másokkal, mindenben Istent látta, azt a kérdést, hogy ki vagyok én, Isten szemszögéből vizsgálta. Ez egészen a XVII-XVIII. századig volt jellemző, s ezt a korszakot – kicsit sarkítva – a hit korszakának nevezhetjük. Az 1700-as évek végén hirtelen minden a feje tetejére állt, és a kor gondolkodói tudatosan fordultak szembe a fent írt korszak minden hibájával, de erényeivel is. Ki kell emelni, hogy elismerték az emberek véleményeinek különbözőségét, már lehetett másképp gondolkodni, de ennek fejében tömegmészárlások mentén e kor fokozatosan akart megszabadulni a család, a hit, a lélek fontosságától, s egy olyan gondolkodást kezdett el értékesnek tartani, amiben „mindenkinek igaza van”, Isten vagy nem létezik, vagy ha van, akkor sem megismerhető, nem személyes, hanem valamilyen távoli „erő”. Az emberek így lelkileg frusztráltakká kezdtek válni, nem érezték magukat biztonságban, mert elvesztek azok a régi értékek, amiben mindenki egyet értett, ami az egész társadalmat megtudta tartani. Csak egy példa: Az amerikaiak teljesen megdöbbentek a vallásszabadság kihirdetésekor, s feltették maguknak a kérdést: akkor most mindenkinek igaza lesz, nincsenek közös pontok? Ekkor akarták az emberi észt helyezni a középpontba, ezt nevezik ma „felvilágosodásnak”, amit mi nyugodtan nevezhetünk „besötétedésnek”. Az emberi ész istenítésének az eredménye lett a francia forradalom terrorizmusa, a napóleoni háborúk, megannyi mészárlás, és lelki nyomor a XIX. század elején. Ennek a hatásait, az 1789-es dátum következményeit viseljük ma, abban a korban, amikor az életkörülmények normálisak, magas az életszínvonal, és mégis lelki sötétség, nyomor, önzés, stressz uralkodik.

Higgyük el, hogy korunk lelki folyamatainak gyökere a „felvilágosodás” okozta káosz. A XIX. század első felében azt állapították meg, hogy sem a hit, sem az ész nem jó támpont, és ezért keresni kell egy jó kiindulási alapot: ez pedig a lelkiismeret. A kor neves gondolkodói továbbra sem a hitet tartották a társadalom megtartó erejének, az észt pedig túl száraznak tartották, a lelkiismeretben keresték az ember megjavításának eszközét. Majd mi mindannyian jól fogunk viselkedni, mert van lelkiismeretünk, életünket a társadalom elrontotta, de ha magunkba nézünk, akkor rájövünk, hogy nem kell lopnunk, ölnünk, önzőnek lennünk, hanem elég csak pozitívan hozzá állni a dolgokhoz – gondolták sokan. Természetesen az Isten nélküli emberi lelkiismeret közel sem hozott békét, minden folytatódott tovább, a tudomány fejlődésével párhuzamosan. A hitben, észben, lelkiismeretben „csalódva” született meg a mondat: Isten meghalt. De hogy is szól a teljes mondat? „Régen az Isten elleni vétek volt a legnagyobb bűn, de Isten meghalt, s meghaltak vele ezek a bűnösök is.” Majd a szerző később hozzáteszi: „Ti öltétek meg!” – mármint Istent és az Őt mindenek elé helyező gondolkodásmódot. Értjük már, hogy mit is akar valójában jelenteni az, hogy „Isten meghalt”? Az a közgondolkodás halt meg, pontosabban azt a gondolatot öltük meg mi, európaiak, hogy Isten mindenható úr, aki mindenütt jelen van, belőle kell kiindulnunk, Ő az egész világ teremtője, aki a mi személyes Istenünk is, hozzá kell fordulnunk minden élethelyzetünkben. Ez a közgondolkodás bizony meghalt. A gondolat megfogalmazója azonban tovább ment, és nemcsak a korszellemet, hanem Istent is csak egy letűnt korszak központi

alakjának hitte – ahogy ma is sokan gondolják. Mit üzen ez számunkra most pünkösdkor? Pontosabban hogyan ad választ a fent írt problémákra pünkösd ünnepe? Isten Lelkének kiáradása által minden megtért ember vallja Isten Igéjével együtt, hogy a Szentlélek felette áll az emberi észnek, lelkiismeretnek, de még a sokszor üres emberi hitnek is! A Szentlélek bizonyítja be az egész emberiség előtt, hogy csupán egy régi kor

közgondolkodása tűnt el - sajnos -, de Isten élő, szuverén Úr, aki a világ teremtése óta folyamatosan keresi a kapcsolatot a róla megfeledkező emberrel. A Szentlélek mutatja meg, hogy lehetünk spontán keresztyének, pontosabban önként választunk Isten mellett abban az értelemben, hogy ezt a döntést nem erőlteti ránk senki. Természetesen Isten választja ki az övéit, de a kezünkben van a döntés, hogy elfogadjuk Isten kegyelmét, vagy visszautasítjuk azt. Ma is vannak hitvalló keresztyének, akik bizonyságot tesznek az üres hitben, észben, lelkiismeretben bízó embereknek, hogy a társadalmat nem más, mint a Szentháromság Isten fogja megtartani, vagy elveszejteni. A Szentlélekkel betöltekezett, hitvalló emberek mutatják meg tehát: Isten él, aki megismerhető, lehet Hozzá közeledni, és sokszor teljesen alaptalan az emberben bízni, aki nem akarja ezt az Istent élőnek, jelenlévőnek tartani. A földi háborúk sora is azért létezik ma is, mert azt akarjuk hinni, hogy vagy az üres hit, vagy az ész, vagy a lelkiismeret ment meg minket az emberi gonoszságtól. Kérjük Isten Szentlelkét, hogy Ő újítsa meg életünket e mai korban is! Somogyi Csaba


5

Ahol kamaszok sokasága tért meg A REFISZ-ről, annak nyári nagytáboráról Történelmi időszakban élünk, mi pilisi reformátusok. Tavaly ünnepeltük az első pilisi református presbitérium, s így egy kicsit közvetetten a gyülekezetünk megalakulásának 100. jubileumát, tavaly járt először nálunk az egyházkerületi püspök, és a főgondnok, a Debreceni Kollégiumi Kántus énekkar, idén szeptemberben pedig a Békekövet újságunk fennállásának 10. évfordulóját fogjuk ünnepelni. Idesorolható az is, hogy gyülekezetünk felveszi a kapcsolatot a Református Fiatalok Szövetségével. Új, és reménység szerint áldott útját nyitva meg ezzel a pilisi református fiatalok megszólításának. Mit érdemes tudnunk előzetesen e szervezetről? A rendszerváltás időszakában jött létre, ez a 96. bejegyzett civil szervezet Magyarországon (ez azért érdekes, mert ma már kb. százezer civil társulásról beszélünk), tehát az egyik legelső civil kezdeményezés hazánkban. Ők is jubileumot, fennállásuk 25. évét ünneplik a 2014-es évben, a REFISZ 1989 márciusában alakult meg a ceglédi református nagytemplomban, több ezer fiatal részvételével. Az elmúlt negyed évszázad megmutatta: az országos szintre duzzadt közösség Isten áldott és hatékony eszközévé vált, sok ma is szolgáló lelkész, presbiter, tanár, zenész, teológus és világi foglalkozású a REFISZ alkalmain tért meg fiatalként. A szervezet célja, hogy megszólítsa, Krisztushoz vezesse és összefogja az elsődlegesen 13 és 19 év közötti korosztályt, a fiatalokat a gyülekezet szolgálatába segítse. Nem túlzás kijelenteni, hogy egyházunkban ez a legjobban működő és legnagyobb ifjúsági szervezet. Első nagy támogatója, koordinátora és segítője Ablonczy Zsolt lelkész úr volt, aki a gyülekezetünk előtt nem ismeretlen Fodorné Ablonczy Margit (Mitka) kerületi ifjúsági referens bátyja. A REFISZ legfontosabb eseménye az éveként megrendezésre kerülő nyári nagytábor, melynek rendszerint a balatonszárszói SDG Központ, vagy a berekfürdői Megbékélés Háza ad otthont. A nagytábor mindig hordoz egy központi témát, idén az „Imádság – a lélek lélegzetvétele” ez. Az egyhetes táborban

6


áhítatok, műhelyek, esti vendégek, az esti evangelizáció ad nem hétköznapi és egy kamasz számára nagyon fontos lelki többletet, melyet mindig kiegészít sok sport, zene, szabadidős tevékenység – és rengeteg személyes, meghitt kapcsolat! Egy kedves teológus ismerősöm vallott e táborról, Ő a 2008-as tábor idején adta át az életét Krisztusnak, betöltekezett Szentlélekkel. Arról számolt be, hogy a REFISZtáborban egy szeretetburkot érzett és érez maga körül, amit semmilyen más közeg nem adott és nem ad meg számára! Nagyon megindította a lelkemet e vallomás, és Isten úgy vezette az életemet, hogy REFISZalkalmazottként közvetítő szerepet vállaljak a szervezet és a pilisi református gyülekezet között. Bátorítok minden pilisi református és nem református, de a gyülekezetünkkel valamilyen módon kapcsolatban álló családot, fiatalt, hogy legyen nyitott a REFISZ felé, hiszen Isten lehetőséget kínál nekünk e szervezet által, hogy fiataljaink ne tűnjenek el a korunkban uralkodó istentelenségben, gyűlöletben, hanem megtalálják azt a szeretetteljes utat, ami Krisztushoz, Isten országához, az Atya szeretetéhez vezet! Írásomat hadd zárjam most a REFISZ központi igéjével: „Én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek…” János evangéliuma 15, 16. Somogyi Csaba

2013 Balatonszárszó

Ceglédi táborunk Gyülekezetünk ifjaival és a mostani konfirmandusokkal egy hétvégét töltöttünk együtt Cegléden, amiről most egy személyesebb beszámolót szeretnék veled megosztani. Május 16 -án indultunk a délután folyamán, autókkal a templom elől. Mivel aznap vizsgáztam, nem sokat aludtam előtte, így eléggé nyúzott voltam. Ennek ellenére ez a nap is élményekkel gazdagon telt el, hiszen hálát adtunk azért, hogy épségben megérkeztünk, vacsoráztunk, énekeltünk és még sütögetésre is sor került, amit a csepergő eső még izgalmasabbá tett. A szombati napom a táborban, vagyis a második, kissé mozgalmasan telt, mivel korán reggel fel kellett utazzak Budapestre az ott folyó Bibliaiskolai képzés miatt, viszont a koradélutáni órákban visszaérkeztem és az addig átélt reggeli csendességről, reggeliről, beszélgetésekről, közösségépítő játékokról és ebédről lemaradva ugyan, de be tudtam kapcsolódni az ifisek és konfisok röplabdázásába, ami engem is kikapcsolt. A nap további részében énekeltünk az ugyanott táborozó vecsési ifjakkal, az igei beszélgetés alkalmával lehetőségünk nyílt földönkívüliekkel beszélgetni, és a hitünket megvallani egy játék keretében, majd a saját hitvallásunkról gondolkodhattunk az ige fényében. Egy rosszul sikerült röplabdás lépés miatt az egyik konfirmandust el kellett vinni a ceglédi ügyeletre, de tudomásom szerint már jól van. Tehát némi izgalom után, elérkezett a várva várt pillanat, mikor is a közelben lévő strandra éjszakai fürdőzni

mentünk. Rengeteg csobbanás, egymás fürdetése és a klórtól kicsípett szemek után visszavonultunk a szállásunkra. Mivel a fürdőzéstől megéheztünk így még egy késő éjszakai falatozásra is sor került, ami szintén egy kellemes élményként raktározódott el bennem. Vasárnap a Cegléden lévő nagytemplomba mentünk istentiszteletre, ahol arról az üzenetről hallottunk, amit Keresztelő János mondott a tanítványainak, hogy neki kisebbé, Jézusnak pedig nagyobbá kell lennie. Ez az igei üzenet volt az, ami végigkísérte a hétvégémet, hiszen minden áhítat és más alkalom, amikor Isten szavával foglalkoztunk ezt tárta fel előttem, hogy nem én vagyok a lényeg. Nem szabad, hogy az életem középpontjában én legyek, hanem a hangsúlyt át kell helyezni Őreá. Ha Jézusból indul ki minden cselekedetem, a saját önértékelésem, a kapcsolati hálóm, a hitéletem és az istenszemléletem, akkor az alapvetően átformálja az egész lényegemet. Akkor az már szinte nem is én leszek, hanem Krisztus. Mi is lehetne a keresztyéni életünk célja, ha nem ez? Nekünk kisebbé kell lennünk, neki pedig nagyobbá, vagy ahogyan Pál mondja: „… Nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” Ezekkel a gondolatokkal és ezekkel az élményekkel telt el ez a gazdag hétvége számomra. Remélem, hogy Te is, kedves olvasó, ha nem is élted át, amit én, de legalább együtt tudtál velem, velünk örülni a gyülekezetünk fiatal életeinek, a konfirmációra készülő, hitvallást tevő testvéreink kikapcsolódásának, örömeinek. Korsós Tamás BÉKEKÖVET 2014. június

7

Képek alkalmainkról

2014. 05. 11. anyáknapi istentisztelet

2014. 05. 24. gyülekezeti majális

8


Állítások a Szentlélekről A történelmi kereszténység számára a Szentlélek a Szent Háromság harmadik személye, a Krisztus Lelke, személy. Az alábbiakban a Szentlélekkel kapcsolatos gyakori kijelentésekre szeretnénk reagálni, olyan állításokra, amelyeket a Szentírás konkrét kijelentései is cáfolnak. 1. Állítás: „A Szentlélek csak Isten ereje, nem személy.” - Valójában: Máté 28:19 Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, 20 tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek… 1Korinthus 12:11 De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja. Efezus 4:30 És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. 1Timóteus 4:1 A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak… Apostolok cselekedetei 21:11 [Agabosz próféta] levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: „Így szól a Szentlélek: Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.” 2. Állítás: „A Szentlélek nem Isten, csak egyik szelleme, angyala.” - Valójában: 2Korinthus 3:17 Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. 18 Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. 1Korinthus 12:4 A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. 5 Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. 6 És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. Róma 8:14 Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. 15 Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya!”

16 Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Apostolok cselekedetei 5:3 Péter azonban így szólt: „Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? 4 Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek.” (…) 16:6 Azután átmentek Frígia és Galácia földjén, mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában. 7 Amikor Mízia felé mentek, Bitíniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket. (…) 9 Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: „Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!” 10 A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda hívott minket az Isten, hogy hirdessük nekik az evangéliumot. 3. Állítás: „A Szentlélek nem a Háromság része.” Valójában: Máté 28:18 Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. 19 Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, 20 tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” 2Korinthus 13:13 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! Róma 8:9 Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Efezus 1:17 …és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt… Dr. Szalai András Forrás: www.apologia.hu


9

Valcsó Mihály:

Pünkösdi csoda Itt van immár Pünkösd minden áldásával, a Szent Lélek Istennek vigasztalásával. Az ÚR JÉZUS nevében az Atya őt elküldte, ahogy az őt követőknek az ÚR megígérte. Ma is átélhetjük a látható szent csodát, ha megváltozik életünk, az mutatja munkáját. Ismerősök csodálkozva kérdik; jobb emberek miként lettünk, mi boldogan felelünk; a kegyelmet elfogadva újjászülettünk. Testvér ha engeded, hogy Szent Lelke vezessen, átéled a csodát, amit nevedre szólóan ígért ISTEN. Adjál esélyt annak, hogy benned is ő munkálkodjon, hogy harag helyett a szívedből ISTEN szeretete áradjon.

Kovács Erik Péter 3.a

Minden bűnöd letéve a keresztnek aljába, megvallva, megbánva Ő hű, igaz és megbocsátja. De a Szent Lélek káromlásra nincs soha bocsánat, arra nem ad feloldozást a krisztusi áldozat. Szuverén nagy titok ez, ne akard átélni, hogy mit jelent; az Ő Szent Lelkét káromolni. A Szent Háromság igazságát a kijelentést hozta a Szent Lélek, lakozást vett bennem is magamat átadva neki kegyelemből hitben élek. Tudjuk jól ember által készített házban ISTEN nem lakna, de ha uradként szívedbe behívod, tested lesz a Szentlélek temploma. Az örömhírt, amit neked hozott a Szentlélek engedd, hogy átadja, hiszen nem ISTENNEK, neked van szükséged a megígért VIGASZTALÓRA.

A női imaóráról Kedves Nőtestvéreim! Nagy-nagy szeretettel hívogatlak Benneteket az Anett által szervezett, havonta egy péntek este megrendezésre kerülő női imaestekre. Szívünket, lelkünket melengető, szellemi frissességet adó, gyakorlati praktikákkal fűszerezett összejövetel ez. Hallunk itt Bibliai történeteket, ezekhez kapcsolódó színes, vidám feladatokat oldunk meg, majd kötetlen beszélgetéssel, imával zárjuk az estét. Anett és a női imacsoport minden Nőtestvért szeretettel vár ezen alkalmakra! Sedró Erzsike

10


Barnai Szabina 3.a

Gyülekezeti napközis hét Csak csukd be a szemed, és képzeld magad egy olyan kertbe, ahol mindenféle gyümölcs és zöldség megtalálható. Lédús barack, édes eper, roppanó cseresznye, illatos fűszerek gazdagítják a kertet. Az állatok egymással békében élnek, nem tesznek kárt sem egymásban, sem a növényekben. Ha kell, a nap süt, az eső esik, sokszor szivárvány jelenik meg az égen. Egyszerűen csodálatos, nyugalmat sugárzó békesség van. Isten kertjében minden más! A Pilisi Református Gyülekezetben Isten kertjében címmel, napközis hétre várjuk a gyermekeket! 2014. június 23-27. között reggel 8 órától du. 4 óráig tart az ittlét. Tízórait, ebédet és uzsonnát kapnak a gyerekek. Minden nap lesz bibliai történet, játék, kézműveskedés és ellátogatunk egy-egy kertbe is. Részletesebb információ Morváné Cserna Anettnél kapható.

A „Segítő Kezek” szolgálatról “Egymás terhét hordozzátok és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gal:6,2) “ A jó cselekvésben pedig ne fáradjuk el” (Gal:6,9), Szeretnék egy pár gondolatot megosztani a „Segítő Kezek” házi segítségnyújtó szolgálatunkról. Az Úr kegyelméből 2011 januárjában indítottuk el gyülekezetünkben a házi segítségnyújtó szolgálatot. Minden erőnkkel törekedtünk – és jelenleg is törekszünk - arra, hogy gondozottjaink számára a legmegfelelőbb ellátást, lelki és testi segítséget nyújtsuk. Napi teendőink igen sokrétűek a bevásárlástól a tisztálkodásig, a lelki gondozástól az imádkozásig… ”Ezért tehát míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, “ (Gal:6,10) 2013 végén nehéz anyagi helyzetbe kerültünk és akkor azt a döntést hoztuk, hogy a szolgálatot 2014-ben

megszüntetjük. Amikor azonban az év elején előkalkulációt készítettünk, - amely szerint a pénzügyi lehetőségeink javultak -, világossá vált számunkra, hogy tovább tudjuk folytatni az idősek segítését. Ehhez a presbitérium hozzájárulását, bátorítását is megkaptuk. Az ellátottjaink többsége nem a gyülekezetünkhöz tartozik - ami természetesen nem baj -, de nagyon szeretnénk, ha a református testvérek közül is mind többen élnének ezzel a lehetőséggel, amelyre - mint az az Érintés program kérdőívében található kérdésekre adott válaszok feldolgozásakor egyértelművé vált - komoly igény van. Ez nagy örömünkre szolgált, és megerősített abban, hogy folytatni kell a munkánkat. Ezúton is bátorítom a Testvéreket: merjenek segítséget kérni!!! Bretka Ferencné /Ági/ 06-70-505-08-13


11

A szeretet himnuszának mai tolmácsolása Ha olyan kiváló szónok vagyok is, mint Kossuth Lajos, vagy Martin Luther Kinggel együtt hirdetem, hogy „van egy álmom”, de szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint egy leomlott templomtorony megrepedt harangja. Ha futurológusként, a jövő mérnökeként vagy csalhatatlan közvélemény- kutatóként előre látom is a jövőt, szeretet pedig nincs bennem, olyan vagyok, mint egy összelapított üres kólásdoboz, amelyet unottan rúgnak tovább a kamaszok. Ha akkora hitem van is, mint Assisi Ferencnek, Luther Mártonnak és egy dunántúli parasztasszonynak együttvéve, de szeretet nincsen bennem, olyanná lettem, mint a szél által cibált ördögszekér. Ha önfeláldozóan támogatok is alapítványokat vagy tizedet adok minden jövedelmemből, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint aki követ ad kenyér helyett és skorpiót hal helyett. Ha két végén égetem is a gyertyát, hajnaltól késő estig robotolok, éveken át nem megyek szabadságra, ám szeretet nincs bennem, olyan lennék, mint egy üresbelű hagyma. Ha naponta végigjárom a damaszkuszi utat, rongyosra olvasom Bibliámat és halálomra is bizakodó hittel tekintek, úrvacsorával vagy a betegek szentségével megerősítve készülök elmenni, de szeretet nincs bennem, semmi hasznom abból. A szeretet jelentéktelen, mint amikor valaki szamárháton vonul be a városba. A szeretet nevetség tárgya, mint amikor valakinek kezébe nádszálat, fejére töviskoszorút adnak. A szeretet balek, mint amikor valaki kínzóiért imádkozik. A szeretet esendő, mint amikor valaki azt mondja: „szomjúhozom”. A szeretet meglepő, mint amikor valaki szelíden megszólít egy gyászoló asszonyt a hajnali kertben. A szeretet játékos, mint amikor valaki tanítványai előtt megy Galileába. A szeretet nem fúj egy követ a bennfentesekkel, nem kacsint össze a hatalommal, nem bizonygatja önmaga fontosságát, nem örül pártok és politikusok acsarkodásának, de együtt örül az asszonnyal, aki megtalálja elgurult drachmáját. Nem örül az ügyeskedéssel szerzett vagyonnak, de együtt örül a mező liliomaival és az ég madaraival. Nem örül a doppinggal elért világcsúcsnak, de együtt

örül a fogyatékos kisfiúval, aki szája szélén csorgó nyállal, nagy erőfeszítésekkel társának tudja dobni a labdát. A szeretet soha el nem múlik. Nem veszti el szavatosságát, nem évül el, nem kerül ad acta, nem lesz unalmas, mint a tegnapi újság. Legyenek bár istentiszteletek, véget fognak érni. Legyenek bár egyházak, meg fognak szűnni. Legyen bár ökumenikus mozgalom, el fog töröltetni. Még nem találtuk meg a rák és az AIDS gyógyszerét, nem értjük távoli földrészek lakóinak nyelvét, nem fogjuk fel más civilizációk felénk sugárzott jeleit. Ám egykor majd egyetlen asztalt ülünk körül mindnyájan, és ő lesz majd minden mindenekben. Mert a szeretet nélküli kötelességtudat: kedvetlen. A szeretet nélküli felelősség: figyelmetlen. A szeretet nélküli igazság: kemény. A szeretet nélküli okosság: gőgös. A szeretet nélküli barátságosság: hűvös. A szeretet nélküli rend: kicsinyes. A szeretet nélküli hatalom: kíméletlen. A szeretet nélküli birtoklás: fösvény. A szeretet nélküli adakozás: képmutató. A szeretet nélküli vallásosság: bigott. A szeretet nélküli hit: vakbuzgó. A szeretet nélküli remény: fanatikus. A szeretet nélküli élet: értelmetlen. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három. Ezek közül pedig legnagyobb: Jézus. Dr. Fabinyi Tamás

ékekövet A Pilisi Református Gyülekezet kiadványa Megjelenik negyedévente, változó időpontban Felelős kiadó: Morva Ákos 2721 Pilis, Rákóczi út 30. e-mail: [email protected] Főszerkesztő: Jakab Zoltánné 06-30-471-9088 e-mail: [email protected] Tördelőszerkesztő: Somogyi Csaba e-mail: [email protected]

ékekövet Mit jelent a Szentlélek erejét tapasztalni az életünkben? Pünkösd

Recommend Documents