Egyszer volt, ma is van... Adventi készülődés a Tamásiban „Az égből színméz csörgedez, a légben illat lengedez. Mozdul az ég, áll a csillag, ég kapui már kinyílnak.” Népének Advent a karácsonyi ünnepkör bevezető része, az Úr eljövetelére való várakozás ideje. Diákjainkkal
évente
újra
álmodjuk,
újrajátsszuk a régmúlt idők karácsonyi szokásait, amelyek alapul szolgálnak a mai idők hangjainak. Hallgatva az így felépített harmóniát jó érzéssel telik meg tanítóink és tanítványaink szíve. Osztozzatok ebben az örömben ti is, kedves olvasók! Mihály Kamilla: Szent Család
Adventi koszorú Karácsony előtt az otthonokat beragyogja az adventi koszorú négy gyertyája. Az első gyertyát az első adventi vasárnapot megelőző szombat este szokás meggyújtani. A hagyományos szimbolika szerint az első héten meggyújtott gyertya a lila, amely a bűnbánatot jelképezi. A következő héten ismét lila gyertyát gyújtunk, majd ezután a harmadik hét végén a rózsaszínt, amely az örömöt, tisztaságot, szűz Máriát jelképezi. Karácsony előtti hétvégén az utolsó lila gyertyát is meggyújthatjuk, amely így együtt ég a többivel, a karácsony megérkezett. A kisiskolában advent első gyertyájának meggyújtását alapos szervezés előzi meg: a katolikus osztályok maguk készítette adventi koszorúkat ajándékoznak az elemi osztályoknak.
Bella tanító néni közösségkovácsoló adventi koszorúkészítést szervez a szülőkkel és gyerekekkel közösen.
Az adventi koszorú kék, piros, fehér és lila gyertyái jelképezhetik advent angyalait is. Az első vasárnap angyala kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. Azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Keresni kezdi azokat, akik meg akarják hallgatni őt. A második vasárnap angyala piros palástba öltözött angyal. Kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal végigmegy a világban, tiszta szeretetet keres minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, ebből készül a csillagok fénye. A harmadik vasárnap angyala egy fehér ruhás, ragyogó angyal. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében és megérinti fénysugarával. Ez a fény kezd ragyogni az emberek szemében, megszállja őket a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése. A negyedik vasárnap angyala lila lepelbe öltözött angyal. Megjelenik a mennybolton, bejárja az egész Földet. Kezében lantot pengetve énekel. A béke dalát énekli. Sok kis angyal kíséri. Daluktól valamennyi földben szunnyadó mag felébred, így lesz új élet tavasszal a Földön.
Elkészítjük a gyertyatartókat és az ajtókopogtatókat.
Diákjainkkal az advent első vasárnapját követő hétfőn, ünnepi szentmisén gyújtjuk meg az első gyertyát. Nagy Hajnalka hitoktató közös éneklést-versmondást szervez a négy tanító lelkes vezetésével. Szebbnél szebb versekkel, énekekkel indul el a készülődés csodálatos időszaka.
December 6, Mikulás A
plébániatemplomunk
védőszentje Szent Miklós, myrai püspök,
a
tengerészek,
kereskedők, az illatszerészek, a gyógyszerészek,
a
zálogházak,
gyermekek és diákok védőszentje. A Mikulás szó a Miklós név cseh fordításából eredeztethető.
Nagy izgalom előzi meg a Mikulásjárást. Az előtérben megterítjük az asztalt, mézes fahéjas dióbéllel, almával és naranccsal várjuk a Mikulást és Mátyás Károly esperest. Közös éneklés után a Mikulás minden gyermeknek elviszi a névre szóló levelet, tanítóink ajándékát, valamint a mézeskalácsokat.
December 13, Luca napja Luca
napján,
13-án
búzaszemeket
csíráztattak, karácsonyra szépen kizöldült. A Luca búza az Élő Kenyérnek, a születendő kis Jézusnak is jelképe, asztalra, vagy a jászol köré teszik hagyományosan. Bella tanító néni minden évben csíráztat búzát diákjaival, ami a karácsonyi vacsoránál az asztalok legszebb dísze.
December 15, Jászolállítás, Szent család 15-én felállították a kis jászlat, ahova a gyerekek minden jócselekedettel egy-egy szalmaszálat tehettek, hogy karácsonyig megteljen. Szép szokás volt ez. A gyerekek egymással versenyeztek, hogy tényleg jók legyenek karácsonyig. Régen a jászol útra kelt, és 9 családnál minden nap más-más ház fogadta be a Szent Családot. Milyen szalmaszálakat gyűjtögetnek a jászolba ma a Tamásis elemisták? A jótékonyságra több utat is választottak a Tamásisok. Marika tanító néni közvetítésével másodszor veszünk részt a Kalibáskő gyermekvilág alapítvány karácsonyi gyűjtésében, adakozásban. Tavaly közel 300 családnak juttattak ruhát és cipőt, amiért köszönettel tartozunk minden családnak, aki elvégezte a lomtalanítást és úgy döntött, hogy a jó állapotban lévő kinőtt gyerek holmit és a feleslegessé vált ruhát beküldte.
Madarak karácsonya elevenedik meg
Marika
negyedikesei
tanító
néni
tevékenysége
lelkes nyomán:
madáretetőik mindig tartogatnak eledelt számukra.
Jellegzetesen „tamásis” maga a jászolállítás is: Adélka tanító néni A
szülőkkel
közösen
tartott
kézműves délutánon hangolódik az ünnepre. Itt készül a jászol.
A Szent család megelevenedik Zsuzsa tanító néni osztályának falain, felelevenítve a család összetartó erejét, hangsúlyozva
ennek
az
időszaknak
családiasságát, bensőségességét.
Mindenik elemi osztály találkozik a mentor osztállyal és magajándékozzák egymást. Közös kézműveskedéssel, mézeskalácssütéssel, regöléssel, készülődnek az ünnepre.
Marika és Zsuzsa tanító néni tanítványainak mézeskalácsaiból „mutató”
Zsuzsa és Bella tanító néni osztályainak jellegzetes ajándékai Mindenik elemi osztály megörvendezteti a szülőket betlehemesével, furulyamuzsikájával és verses összeállításaival.
Az ünneplünk
utolsó nagyobb
tanítási
napon
családunkkal,
ugyanúgy az
iskolai
közösséggel, mint a kiscsaládokban December 24-én. A tanítók és diákjai karácsonyfát díszítenek maguk készítette ékességekkel. Számunkra a karácsonyfa a jó és a tudás fáját jelképezi. A díszek eredeti jelentését mára elfelejtettük: a láncok a kígyót jelképezik, a fára felaggatott cukorka, dió, alma pedig a jó és a gonosz tudás gyümölcseit szimbolizálják. Az égő gyertyák a világ világosságát, a kis Jézust jelentik. Ezt felelevenítettük nemezdíszekkel ékesített fánkon, amely első helyezést
kapott
városunk
kézműveseitől
az
Artera
alapítvány gondozásában rendezett kézműves vetélkedőn. Marika tanító néni élő fenyőt is fogadott be osztályával, amit az ünnepek elteltével visszaültettek eredeti helyére. A
közös
muzsikálás,
összeéneklés
bensőséges
pillanatai minden alkalommal láthatatlan szálakkal kapcsolja össze közösségünket. Az óesztendő búcsúztatása egyben összegzés: „Én is sietve elmegyek, elviszem a szívemet. Aranyalma kis Jézusnak, Néki adom ajándéknak. Legyen övé mindörökre!” Népének
Szabó Zsuzsa
