EGYIPTOM, LUXOR: A NÍLUS NYUGATI PARTJA, 1931 Ha a fiú nem dönt úgy, hogy új helyen próbál halászni, akkor sem a szomszéd falubéli vak lány kiáltását nem hallotta volna meg, sem a lányt megtámadó szörnyeteget nem látta volna. Általában a nílusi komp kikötôjétôl folyásirányban lefelé, az óriási nádasok mögötti kis öbölben halászott. Aznap este Mehmet nevû unokatestvére javaslatára Bairat eldugott nádasai mentén fölfelé indult, egy keskeny homokos partig jutott, amelyet dumpálmák sûrû erdeje takart szem elôl. Mehmet azt állította, hatalmas bultik alkotta rajt látott úszkálni a sekélyesben. Hangulatos hely volt, a fiú azonnal bedobta a zsinórt. Éppen vizet ért a horog, amikor meghallotta a lány hangját. Halk volt, de tisztán kivehetô. – La, minfadlak! Kérem, ne! A fiú fölemelt fejjel hallgatózott, a horgászzsinórját elragadta a folyó sodra. – Kérem, ne! – hallatszott újból a hang. – Nagyon félek. Azután nevetés hangzott. Férfi nevetése. A fiú lefektette a botját, fölkapaszkodott a folyót szegélyezô iszapos töltésen, és belépett a pálmaligetbe. A déli vége felé indult, amerrôl a hang hallatszott, egy keskeny, porhanyós ösvényt követett, óvatosan lépkedett, hogy ne üssön zajt, és ne zavarja föl az aljnövényzetben lapuló, halálos mérgû szarvasviperákat. – Ne! – hallotta újból. – Isten nevében könyörgöm! Ismét nevetés hallatszott. Kegyetlen hahotázás. Kínzással felérô.
11
Sussman/Ozirisz H 704 press.indd 11
10/30/14 3:44 PM
A fiú megállt, fölkapott egy követ, hogy szükség esetén védekezhessen, majd folytatta útját az elôbb a liget közepe felé, azután ismét a part irányába kanyarodó ösvényen. Bal kéz felôl idônként megpillantotta a fatörzsek mögött föl-fölvillanó, higanyszínû Nílust, de a lányból és annak támadójából semmit sem látott. Csak akkor kerültek a szeme elé, amikor a liget széléhez ért, ahol ritkultak a fák. A jobb oldalon elterülô nádastól a folyó felé vezetô széles csapás keresztezte az útját. Motor állt rajta. Az ezüstös holdfényben tisztán kivett mögötte két alakot. Az egyik, amelyik jóval nagyobb volt a másiknál, a fiúnak háttal térdelt. Nyugati öltözéket – nadrágot, csizmát, porral vastagon borított bôrkabátot viselt, holott langyos volt az este –, és a földre szorított egy nálánál jóval kisebb, dzsellaba szúdában lévô teremtést. A lány nem küzdött, hanem szinte dermedten feküdt, az arcát eltakarta a vele erôszakoskodó férfi terjedelmes teste. – Kérem! – nyöszörögte a lány. – Kérem, ne okozon fájdalmat! A fiú legszívesebben fölkiáltott volna, de félt. Inkább közelebb kúszott hozzájuk, és a kôvel a kezében leguggolt egy leanderbokor mögött. Onnan tisztán látta és megismerte a lányt. Imán el-Badr volt az, a vak gyerek SejkAbdel-Gurnából. Akit mindannyian kinevettek, mert ahelyett, hogy illendôen elvégezte volna a lányokra kiszabott teendôket – a mosást, a takarítást meg a fôzést –, inkább a régi templomokban töltötte az idejét, ide-oda kopogott a pálcájával, meg-megérintette a képírással a falba vésett jeleket, amelyeket állítólag pusztán tapintás alapján megértett. Imánnak, a boszorkának hívták. A buta Imánnak. A fiú a leander mögül bámulta, hogy a férfi fogdossa a lányt, és sajnálta, amiért másokkal, a saját testvéreivel együtt még ô is gyötri. – Félek – ismételte a lány. – Kérem, ne okozzon fájdalmat!
12
Sussman/Ozirisz H 704 press.indd 12
10/30/14 3:44 PM
– Nem lesz baj, kicsikém, ha azt teszed, amit mondok. Ezek voltak a férfi elsô szavai, legalábbis a fiú ezeket hallotta tôle elôször. Durva torokhangon, erôs akcentussal beszélte az arab nyelvet. Megint fölnevetett, lehúzta a lányról a fejkendôt, és végigsimította a haját. A lány zokogni kezdett. A fiú a rémülete ellenére is tudta, hogy tennie kell valamit. Fölmérte, milyen messze van az elôtte lévô alakoktól, és hátrahúzta a karját, hogy az erôszaktevô fejéhez vágja a követ. Mielôtt megtette volna, a férfi hirtelen fölegyenesedett és megfordult, holdfény fürdette az arcát. A fiúnak elakadt a lélegzete. Vámpírarc nézett rá. A szem helyén mindössze két kis fekete luk tátongott; semmi sem volt ott, ahol az orrnak kellett volna lennie. Hiányzott az ajak, csak természetellenesen nagy, fehér fogak látszottak, az egész olyan volt, mint egy állat pofája. Áttetszôen sápadt volt a bôr, beesett az arc, mintha undorodna a saját groteszk képétôl. Ekkor már fölismerte a fiú, mivel hozzá is eljutott a szóbeszéd a khavágáról, arról az idegenrôl, aki a sírboltokban tevékenykedik, és üresség van az arca helyén. Gonosz szellem, mondták az emberek, aki éjszaka portyázik, vért iszik, és hetekre eltûnik a sivatagban, hogy a démontársaival tanácskozzon. A fiú elhúzta a száját, magába fojtotta a kikívánkozó ordítást. – Allah óvjon! – mormolta. – Ments meg tôle, Fényességes Allah! Egy pillanatra megijedt attól, hogy meghallhatták, mert a szörny egy lépést tett elôre, és egyenesen a bokor felé bámult, közben úgy tartotta a fejét, mint aki hallgatózik. Másodpercek, gyötrelmes másodpercek teltek el. Azután a férfi a kutya lihegéséhez hasonló halk, nyikorgásszerû kuncogás közepette a motorhoz sétált. A továbbra is zokogó, de valamivel nyugodtabb áldozata föltápászkodott.
13
Sussman/Ozirisz H 704 press.indd 13
10/30/14 3:44 PM
A férfi a motorhoz érve elôvett a kabátzsebébôl egy üveget, kihúzta a fogával a dugóját, és nagyot húzott belôle. Böfögött, majd ismét vedelt, azután az egyik zsebébe viszszarakta az üveget, a másikból pedig elôvett valamit. A fiú csak szíjakat meg csatokat látott belôle, feltételezte, hogy bukósisak lehet. A férfi nem rakta a holmit a fejére, hanem elôbb rázogatta, ütögette, majd az arcához emelte, és a tarkóján összecsatolta a szíjakat. Álarc volt, bôr álarc, amely homloktól közvetlenül az áll fölötti részig takarta az arcot, a szem és a száj helyén lyukakat vágtak rajta. Ez még annál a rútságnál is furcsább kinézetet kölcsönzött a férfinak, amelynek a palástolására alkották, és a fiú rémületében ismét halkan fölszisszent. A férfi ezúttal is felé bámult, a bôr mögött fehéren világított a szeme, úgy lesett kifelé, mintha barlangból kandikálna. Azután megfordult, megragadta a motor kormányát, és a berúgóra tette a lábát. – Senkinek sem beszélhetsz errôl! – kiáltotta a lánynak ismét arabul. – Érted? Senkinek! Ez a mi titkunk. Berúgta a motort, életre kelt a masina. A férfi néhányszor megcsavarta a benzinadagolót, felpörgette a motort, azután hátrahajolt, és a jármû végébe rögzített csomagtartók egyikében kotorászott. Elôvett egy kis könyvekbôl álló csomagnak látszó holmit – a fiú csak találgathatta, mi az –, visszament a lányhoz, megragadta a dzsellabáját, és a fekete anyag redôi közé tömte a tárgyat. A fiú elborzadva látta, hogy ezt követôen a lány feje mögé fonja a kezét, maga felé húzza és a sajátjához szorítja az arcát. A lány jobbra-balra tekergette a fejét, láthatóan undorodva fulladozott a testéhez tapadó bôr érintésétôl, míg a férfi végül elengedte, és visszatért a motorjához. Felrúgta az elülsô és a hátulsó kitámasztót, motorszemüveget vett föl, a fél lábát átlendítette az ülésen, sebességbe kapcsolt, és porfelhôbe burkolózva, bömbölô motorral eliramlott az ösvényen. A fiú annyira rémült volt, hogy percekig tartott, mire meg mert mozdulni. Csak akkor tápászkodott föl, amikor
14
Sussman/Ozirisz H 704 press.indd 14
10/30/14 3:44 PM
már teljesen elült a motorzúgás, és ismét csöndes lett az éjszaka. A lány addigra összeszedte a fejkendôjét, és feltûzte a haját, közben magában motyogott, különös nyöszörgô hangokat adott ki, amelyeket a fiú akár nevetésnek is vélhetett volna, ha nem látta volna, mit tettek vele az imént. Szeretett volna odamenni a lányhoz, hogy megmondja neki, minden rendben, a gyötrelmeinek vége, de úgy érezte, a lány még jobban szégyenkezne, ha tudná, hogy valaki tanúja volt a történteknek. Ezért aztán ott maradt, ahol volt, figyelte, ahogy a lány a fûben tapogat a pálcája után, majd a pálcával kopogva elindul a folyótól távolodó ösvényen. Ötven méter után megtorpant, hátrafordult, egyenesen a fiúra nézett. – Szalám! Béke! – kiáltotta, miközben üres kezével védekezôn megmarkolta a dzsellabáját. – Van ott valaki? A fiú visszatartotta a lélegzetét. A lány ismét kiáltott, meresztgette a világtalan szemét, azután továbbindult. A fiú hagyta elmenni, megvárta, míg befordul a kanyarban, és eltûnik a nádszálak között. Majd a horgászbotjáról is megfeledkezve futásnak eredt a pálmaligeten át a Nílus mentén futó ösvényen visszafelé. Pontosan tudta, mit kell tennie. A Royal Enfield 488 köbcentiméteres, egyhengeres, háromfokozatú Sturmey Archer sebességváltóval rendelkezô J modellje a 100 km/órás sebességet is képes volt túlszárnyalni. Európa gyorsforgalmi útjain a férfi 110 km/órát is elért vele. Itt Egyiptomban, ahol a legjobb utak is legfeljebb földicsért ösvények voltak, leggyakrabban még 50-nel sem ment. Az aznap éjjel más volt. Különleges. A férfit vakmerôvé tette az alkohol meg az eufória, 70-ig húzta a gázkart, csak úgy száguldott észak felé a nádültetvényeken és a kukoricaföldeken át, a jobbján elmaradt a Nílus, a balján a Thébai-hegység toronymagas hullámai követték. Sûrûn meghúzta a whiskys üvegét, és ugyanazt a Jack Judge-dalt énekelgette magának hamisan.
15
Sussman/Ozirisz H 704 press.indd 15
10/30/14 3:44 PM
