Egyházak, állambiztonság, levéltári források. Kutatási lehetőségek és nehézségek a politikai rendőrség egyházakkal kapcsolatos irataiban.
A második világháborút követően kialakuló új politikai, társadalmi, gazdasági viszonyok között az egyházak helyzete alapvetően megváltozott. A koalíciós kormányzás időszakában a végrehajtó hatalom célja az egyházakkal kapcsolatban az államtól való elválasztásuk, a szeparáció, a felekezeti egyenjogúság biztosítása, az egyházak szabad működésének lehetővé tétele volt.1 Azonban a szovjet megszállás alatt működő országban ez a folyamat nem demokratikus politikai környezetben ment végbe, amelyben a vallás magánüggyé válik, hanem az egyre inkább a politikai élet meghatározó tényezőjévé váló Magyar Kommunista Párt vezetésével az egyházakkal, elsősorban a katolikus egyházzal szembeni, a „klerikális reakció” elleni harcként fogalmazódott meg.2 A múlthoz kötődő politikai, társadalmi, gazdasági vezető szerep elvesztésétől való félelem miatt ez természetes ellenállást váltott ki a történelmi egyházak képviselőiből. A hit terjesztésének a lehetőségeit joggal féltő, a papi tevékenység ellehetetlenülésétől tartó egyházak ezt a folyamatot az általuk fenntartott intézményrendszer megtartásáért folytatott küzdelemként fogták fel, amelyben természetes szövetségesül kínálkoztak a hívők tömegei.
Az egypártrendszer létrejöttétől egészen 1989-ig a mindenkori állami egyházpolitikát az állampárt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), majd a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) politikája határozta meg, amelynek irányítása alatt összehangoltan működtek együtt a különböző szintű párt-, állami és társadalmi szervek.3 Az MDP Központi Vezetősége (KV) 1950. június 1-jén a „klerikális reakció elleni harcról” hozott határozatában az egyházakkal szembeni fellépés fokozását, a teljes ellenőrzés megvalósítását tűzte ki célul. Mindez elsősorban a katolikus egyház ellen irányult.4 Az 1951. július 4-én kihirdetett 20. számú tvr. a főkegyúri jogkörbe tartozó egyházi tisztségekre való kinevezéseknél az Elnöki Tanács előzetes hozzájárulását írta elő, méghozzá 1946. január 1-jéig, visszamenőleges hatállyal.5 Ettől kezdve csak az állam által jóváhagyott személyeket lehetett egyházi 1
A kérdés alapos tárgyalását lásd: Köbel Szilvia: „Oszd meg és uralkodj!” Az állam és az egyházak politikai, jogi és igazgatási kapcsolatai Magyarországon 1945–89 között. Budapest, Rejtjel Kiadó, 2005. (továbbiakban: Köbel, 2005.) 17–23. 2 Balogh Margit: Egyházak a szovjet rendszerben (1945–1989). In Magyarország a XX. században. II. kötet. Főszerk.: Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits Kiadó, 1997. 387. 3 A kérdés alapos tárgyalását lásd Köbel, 2005, 32–44. 4 MDP határozatai, 1951. 164.; A határozat a „protestáns egyházakban, a zsidó egyházakban jelentkező reakciós irányzatokkal” szembeni fellépést is megemlíti. Uo. 168. 5 Balogh–Gergely, 2005, 959. A rendelet csak a katolikus egyházra vonatkozott.
tisztségekbe beiktatni. Bár 1953 után, Nagy Imre kormányzása alatt átmenetileg enyhült az egyházakra nehezedő nyomás, alapvető változás a pártállam egyházpolitikájában nem történt. Az 1955 tavaszán végbement hatalmi visszarendeződést követően az egyházpolitikában is keményebb fellépés ígérkezett. Az MDP KV Titkárságának 1955. július 11-i határozata az egyházakkal kötött egyezmény maradéktalan betartására, az egyházi személyek politikai tevékenységének ellenőrzésére, a „reakciós megnyilvánulás” hatalmi eszközökkel történő visszaszorítására szólított fel.6
A szabadságharc bukását követően az állampárt – immár MSZMP néven – újjászerveződve, az 1956. október 23-a előtti állapotok visszaállítását tűzte ki célul, és a konszolidációban elvárta az egyházak közreműködését. A forradalom alatt történt gyors személycserék megerősítették azt az egyházpolitikai koncepciót, hogy a legsürgetőbben megoldandó feladatok egyike az egyházak feletti közvetlen hatalomgyakorlás kérdése legyen.
Megszorító intézkedései ellenére a Kádár-korszak egyházpolitikáját az jellemezte, hogy megpróbálta a Rákosi-rendszert túlélő egyházakat felhasználni az állam, a párt érdekeinek érvényesítésére, nemzetközi helyzetének erősítésére, elfogadtatására. Tevékenységüket – ellenőrzött keretek között – folytathatták, sok esetben jobb körülmények között, mint korábban, de cserébe az állampárt politikájának támogatására kellett buzdítaniuk híveiket.7 Az MSZMP Politikai Bizottságának (PB) 1958. június 10-i határozatáról szóló tájékoztatóban megfogalmazták a rendszerváltásig tartó évtizedek egyházpolitikájának alaptézisét, miszerint: „Mivel az egyházak a szocializmus körülményei között is hosszú ideig létezni fognak, szükséges a szocialista állam és a különböző egyházak közötti együttműködés.”8
A vallási ügyek igazgatása 1951-ig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium szervezeti egységén belül a vallásügyi főcsoport, majd ezt követően az 1951. évi I. törvénnyel felállított Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) feladata volt.9 Az ÁEH-nek kellett gondoskodnia a pártvezetés szintjén kialakított egyházpolitikai koncepciók, döntések végrehajtásáról és végrehajtatásáról.10
6
MDP határozatai, 1998, 363. Mészáros, 1994, 200; Gárdonyi, 2004, 28–29; Pál, 1995, 195–199. 8 Balogh–Gergely, 2005, 1003. 9 Balogh–Gergely, 2005, 955–957. Az ÁEH iratai a Magyar Országos Levéltárban találhatóak meg. 7
Az egyházpolitika irányvonalának az állampárt által kijelölt úton tartásában kitüntetett szerepe volt a magyar államvédelmi, majd állambiztonsági szerveknek. A politikai rendőrség fő feladata, a szocialista törvényesség elveinek megtartásával, az államellenes politikai bűncselekményekkel szemben történő fellépés volt.11 Ezen elsősorban a korabeli jogszabályok által büntetendő, vagy bár jogszabályba nem ütköző, de a fennálló politikai rendszerrel szemben ellenségesnek minősített tevékenység végrehajtásának megelőzését, akadályozását, korlátozását és megszakítását értették.12 Mivel az egyházak sok szempontból a rendszer egyik fő ellenségének tekintett szervezetek voltak, így érthető ők végig a pártállami diktatúra titkosrendőrségének célkeresztjében álltak. Bár többször is átszervezték a politikai nyomozó apparátus szervezetét, a cél mindig egyértelmű maradt: a korszakonként eltérő nyomásgyakorlással, de a hitélet felszámolása, az egyházak megszűntetése, majd ennek megvalósíthatatlansága miatt szervezetük ellenőrzése, a lojális személyek vezetőpozícióba juttatása, a pártállami egyházpolitikával szemben állók ellehetetlenítése, a papi pályáról való eltávolítása. A politikai rendőrség a mindenkori egyházpolitikát a párthatározatok, a korabeli jogszabályok néha sajátságosan értelmezett betartásával, betartatásával igyekezett a saját eszközei révén megvalósítani. A Rákosi-korszakban a felhasznált erőszakos, véres eszközöket inkább utólagosan próbálták jogszerűvé tenni. Ezzel szemben a Kádári éra a szabadságharcot követő megtorlás után a népfontos politikára helyezve a hangsúlyt, az általa üldözendőnek minősített bűncselekmények
elkövetésének megelőzésében várta az állambiztonság
segítségét. A politikai rendőrségnek különböző elnevezéssel és azonosító jelzéssel ellátott, a „klerikális reakcióval”, az egyházakkal szembeni elhárítást végző szervei működésük során rengeteg iratot termeltek.
Az 1945 és 1990 között Magyarországon működő államvédelmi/állambiztonsági szervek által keletkeztetett iratanyagok őrzése és jogszabályok szerinti kezelése a 2003. évi III. törvénnyel felállított Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) a feladata. A több mint 3900 iratfolyóméternyi (ifm) levéltári iratanyag majd minden típusában található az egyházakkal kapcsolatos dokumentum. Mindez alátámasztja azt a tényt, hogy a pártállami 10
Köbel, 2005, 62–63. Az ÁEH tevékenységéről bővebben: Köbel, 2000, 504–512; Köbel, 2001, 608–618; Köpeczi Bócz, 2004; Szántó, 1990. 11 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (továbbiakban: ÁBTL) 4.1. A-3046/1. 43–46. BÁRDOS JÓZSEF – BORBÁNDI JÁNOS – CSÁKY ERNŐ: Állambiztonsági ismeretek. Az állambiztonsági operatív munka alapjai és titkos nyomozati (operatív) eszközei 1. kötet. Szerkesztette: Gergely Attila. BM Tanulmányi és Propaganda Csoportfőnökség, Budapest, 1975. 12 ÁBTL 4.1. A-3056/2. 7. BAJOR KERESZTÉLY – BORBÁNDI JÁNOS – MÁLYI VILMOS – MEDVE FERENC – SZILI LÁSZLÓ: Állambiztonsági szolgálati ismeretek. Előzetes ellenőrzés – bizalmas nyomozás. 2. kötet. BM Könyvkiadó, Budapest, 1980.
egyházpolitika megvalósításának az egyik legfontosabb eszköze a politikai rendőrség volt, melynek alapvető feladata közé tartozott a társadalom szövetébe évszázadok alatt beágyazódott
egyházak
felszámolása,
a
hitélet
és
vallásgyakorlás
lehetőségének
megszüntetése. Az ÁBTL levéltárosai a Levéltár őrzésében lévő politikai rendőrség iratait, az azok rendezésekor kialakított levéltári rendszerben négy szekcióba sorolták. Az egyházakra vonatkozóan, a már említett társadalmi szerepüknél fogva, mindegyik szekcióban találhatóak olyan dokumentumok, amelyek velük kapcsolatos információkat tartalmaz. A következőkben több példával érzékeltetném milyen jellegű információ-forrásokat találhat egy kutató Történeti Levéltárban, ha az 1945 és 1990 közötti időszak egyháztörténetére kíváncsi. Próbálom jelezni, hogy milyen adatok lehettek meg, melyek vagy a sajnos minden irattermelő intézményre jellemző selejtezés, megsemmisítés áldozatául estek,13 vagy az operatív tisztek hanyagsága, talán tudatos döntései miatt nem kerülvén be a Belügyminisztérium Irattárába a Történeti Levéltár levéltárosai számára is további sorsuk ismeretlen, esetleges meglétükről, hollétükről csak találgatni lehet.
Az első szekcióba tartozó mintegy 553 ifm-nyi levéltári anyag az állambiztonsági (államvédelmi) szervek szervezetével, működésével kapcsolatos iratokat tartalmazza, amelynek több fondjában is található egyházakra vonatkozó iratanyag. A korai időszakra vonatkozóan ezek közül egyik legérdekesebb az a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztály
fondjának
iratai
rendőrkapitányságok
által
között
található
1948-ban
készített
töredékes
anyag,
hangulatjelentéseket
amely
a
vidéki
tartalmazza.
A
dokumentumgyűjteményben a történelmi egyházak tevékenységéről, a különböző gyűléseken elhangzott felszólalásokról, esetenként miséken vagy búcsúkban tartott szentbeszédekről, az egyházak belső életéről, az egyházi személyeket foglalkoztató kérdésekről kaphatunk képet az ÁVO
szemüvegén
keresztül.14
Sok
jelentés
foglalkozik
Mindszenty személyével,
letartóztatásáról keringő rémhírekkel,15 de találunk benne feljegyzéseket bérmálásokról, apácák és szerzetesek tevékenységéről, szoborszentelésről, püspöki körlevelekről, hitoktatói értekezletekről, egyházi énekkarok szervezéséről, egyházi iskolák államosításáról, valamint a Mária-év hitbuzgalmi rendezvényeiről. A katolikus egyház kívül rábukkanhatunk protestáns egyházakról szóló jelentésekre is, amelyek közül a református egyházról készült a legtöbb.
13
Baráth Magdolna: Az állambiztonsági iratok selejtezése, megsemmisítése. In Trezor 3. Az átmenet évkönyve, 2003. Szerk.: Gyarmati György. Budapest, ÁBTL, 2004. 255-280. 14 A téma feldolgozását ld.: GYARMATI, 1998, 95–111; GYARMATI, 2000, 117-121. 15 ÁBTL 1.2. Politikai hangulatjelentések. 5.d. 781, 805, 891.
Olvashatunk a debreceni református kollégium támogatására indított gyűjtésről, a kisújszállási gyülekezet új református templomának felavató ünnepségéről.16 A szabadságharc leverését követően Politikai Nyomozó Főosztály néven újjászerveződött politikai rendőrség fondjában található számos dokumentum az 1957 és 1962 közötti időszakban, rendőrségi szakzsargonnal szólva, realizált ügyet mutat be. Egy 1961-ben készült tájékoztató jelentésben az 1960-61 folyamán egyházi személyek ellen végrehajtott rendőri eljárások összeírása szerepel, melyek között egyházi–ifjúsági szervezkedések, a Regnum Marianum illegális papi közösség, piarista és cisztercita szerzetesek ifjúsági csoportjainak vezetése, irányítása, a Központi Hittudományi Akadémiáról kizárt teológusok ügye, a Katolikus Iparos és Munkásifjak Országos Egyesülete (KIOE), a Katolikus Leányok Országos Szövetsége és a Mária Légió egyházi szervezetének tevékenysége szerepel. A forrás ezen csoportokkal kapcsolatban általánosságban kiemeli, hogy célkitűzésük idézem: „rendszerünk megváltoztatása és a magántulajdon szentsége alapján egy keresztény nemzeti állam megteremtése”, amelynek „érdekében széles körű rendszerellenes illegális tevékenységet és ellenséges agitációt fejtettek ki és szocialista építésünkkel szembeni ellenállásra buzdították a befolyásuk alá került fiatalokat.”17 A Belügyminisztérium 1962-es átszervezését követően létrejött főcsoportfőnökségi struktúra iratai tartalmazó fond számos egyházakkal kapcsolatos információt őriz. Ebben a fondban található az állambiztonsági miniszterhelyettesei titkárság, a hírszerzés, a kémelhárítás, a belső elhárítás, a katonai elhárítás, az operatív technikáért felelős részleg, a vizsgálati osztály, a külföldiekkel, a nemzetközi kapcsolatokkal, az útlevélügyekkel foglalkozó, a különböző nyilvántartást végző osztályok, valamint a budapesti és a megyei rendőr-főkapitányságok iratai. A
miniszterhelyettesei
titkárság
levéltárban
olvasható
anyagaiban
találhatóak
miniszterhelyettesi (csoportfőnöki), felsőbb szintű vezetői értekezletekről készült jelentések, előterjesztések, emlékeztetők az üléseken elhangzottakról, amelyek nemcsak az egyházakkal kapcsolatos kutatásokhoz nyújtanak segítséget, hanem az állambiztonsági szervezet működésébe is bepillantást engednek.18 Ezekből kiderül, hogy adott időszakban mely egyházi csoportok álltak az állambiztonság figyelmének középpontjában. Egy 1977-ben kelt jelentésben olvasható, hogy idézem „az egyházi reakció az ellenséges tevékenység kifejtésének lehetősége szempontjából az elmúlt években döntően az egyházakon 16
ÁBTL 1.2. Politikai hangulatjelentések. 5.d. 891, 1192. ÁBTL 1.6. 65–2060/14/1961. 10. d. Tájékoztató a belső elhárítás vonalain 1960-ban realizált jelentősebb ügyekről. 18 KRAHULCSÁN, 2004. 201–202. 17
belülre szorult. Elsősorban egyházi vonatkozásban képesek konkrét lehetőségeket keresni, illetve felhasználni reakciós törekvéseik érdekében. Ez arra késztette őket, hogy látszólag egyre inkább az egyház belső ellenzékeként lépjenek fel, és támadásukat elsősorban az egyházak
lojális
erőire,
különösen
az
állammal
politikai
együttműködésre
kész
egyházvezetőkre összpontosítsák.”19 A dokumentumban utalnak arra, hogy az ilyen típusú egyházi tevékenységet Bulányi György kereten kívüli20 piarista szerzetes által vezetett és szervezett csoport képviseli, akik idézem a „hivatalos egyházi vezetéstől teljesen független katakomba egyház szükségességét hangsúlyozzák, mint az egyház fennmaradásának egyetlen lehetőségét a szocializmus viszonyai között.”21 Az irat utal még a Regnum Marianum papi közösségnek a Bulányi-csoporthoz hasonló ellenzéki tevékenységére. A jelentés foglalkozik a református egyházi vezetést bírálókkal (Éliás József), valamint utal a kisegyházakon belüli szakadásokra: az adventista egyházban Egervári Oszkár, a pünkösdista egyházban Ungvári Sándor és Horváth Sándor, a metodista egyházban Iványi Tibor nevét emelik ki. De más, az egyházakhoz köthető ellenzéki csoportosulásokat is említ még a szöveg, akik „zavarják az egyházpolitikát, túllépnek az egyházak keretein, tendenciájukban a fennálló társadalmi renddel szembeni hatásokat erősítik.” A hírszerzés a magyar emigráns egyházi személyekről, intézményekről, a Vatikánról, a nemzetközi protestáns szervezetekről, a kisegyházak külföldi kapcsolatairól is gyűjtött információt.22 Egy 1969. január 13-án készült jelentésben az olvasható, hogy még 1968-ban is a vatikáni irányvonal jelentősnek számított, aminek fontosságát mutatja, hogy az éves beszámolóban közvetlenül az USA és az NSZK után következett.23 1977-re a hírszerzés egyházi vonalán egyre inkább a nemzetközi protestáns szervezetek tevékenységének felderítése került előtérbe.24 Egy 1977. évi jelentésből kiderül, hogy a protestáns hírszerzőhálózat útján szerzett információk egy része a szovjet állambiztonsági szervek asztalán landolt. Bár a BM III/III. Csoportfőnökség és jogelődeinek iratai között olvashatunk egyházakkal kapcsolatos dokumentumokat, de sajnos az egyházi reakció elhárításával foglalkozó osztály iratai közül csak egy doboznyi található a Levéltár őrzésében, azok is inkább csak átadó, iktatókönyvek. Egy értékesebbnek mondható forrás található ezen őrzési 19
ÁBTL 1.11.1. 45–73/6/a/77. 89.d. Az imperialista hírszerző és propagandaszervek törekvései a belső „ellenzék” kialakítására, az elhárító munka tapasztalatai. 20 A püspöki kar által a nyilvános működés jogától megfosztott egyházi személy. 21 ÁBTL 1.11.1. 45–73/6/a/77. 89.d. Az imperialista hírszerző és propagandaszervek törekvései a belső „ellenzék” kialakítására, az elhárító munka tapasztalatai. 22 ÁBTL 1.11.4. E–V/76. Vatikáni–magyar kapcsolatok; ÁBTL 1.11.4. E–I/3/76. Vatikán és a katolikus nemzetközi szervezetek helyzete; ÁBTL 1. 11. 4. E–VI/78. Egyházak Világtanácsa; ÁBTL 1.11.4. E–VI/1979. Az Egyházak Világtanácsa és más fontosabb protestáns szervezetek. 23 ÁBTL 1.11.4. 67–58/69. Jelentés a BM III/I Csoportfőnökség 1968. évi tevékenységéről.
egységben. Egy 1989-es névsor, mely az ebben az évben az osztályon dolgozók neveinek listáját őrizte meg, ami egy archontológiai kutatásnál nélkülözhetetlen adatsor lehet.25 Még egy állagot emelnék ki ebből a fondból azon kutatók számára, akik szeretnek számok rengetegében kóborolni. Az operatív nyilvántartást végző szervezeti egységek iratai között adatokat találhatunk az egyes osztályok operatív nyilvántartási helyzetéről, az általuk foglalkoztatott hálózatok számáról, összetételéről (pl. beszervezési alapjuk, évük szerinti megoszlásáról, foglalkoztatási vonalakra bontott összetételéről stb.). Az 1958. évi összesítés szerint a központi és a megyei állambiztonsági szervek által foglalkoztatott 13649 hálózati személyből 312 fő „dolgozott” egyházi vonalon, közülük 294 volt egyházi személy.26 Harminc évvel később, 1988-ban a BM országos hálózatának létszámáról készült statisztikai jelentésben már 504 főt foglalkoztattak egyházi vonalon a 8152 hálózati személyből,27 Ez azt jelenti, hogy három évtized alatt az egyházi elhárítás által foglalkoztatott hálózati személyek számaránya az összhálózaton belül, a hírszerzés kivételével, 2,28%-ról 6,18%-ra nőtt.. Természetesen nemcsak a hálózatokról, hanem az operatív nyilvántartásban szereplő személyekkel, operatív feldolgozás alatt álló csoportokkal, azaz a megfigyeltekkel, az állambiztonság látókörébe kerültekkel kapcsolatban is találunk statisztikákat ebben az állagban. Sajnos azonban a nyilvántartásokkal kapcsolatos statisztikák mennyisége az 1956 előtti időszakból rendkívül szegényes, mindössze 1954, 1955 és 1956 első felére vonatkozóan vannak a Levéltár őrizetében. A második szekció, amelybe a szervezeti egységekhez nem kapcsolódó állambiztonsági iratok tartoznak. A szekció második fondjába tartoznak a különböző nyilvántartó kartonok.28 A politikai rendőrség nyilvántartása két rendszerből tevődött össze: az egyik a hálózati, a másik az operatív nyilvántartás volt.29 A hálózati nyilvántartás tartalmazta az állambiztonsági szervek által foglalkoztatott, pihentetett, kizárt titkos segítőtársakra, valamint azok kapcsolataira vonatkozó adatokat. Itt kell meg említenem, hogy a Történeti Levéltár csak a kémelhárítás, a belső elhárítás, a katonai elhárítás, a fővárosi és vidéki rendőrfőkapitányságok
állambiztonsági
szervei
által
foglalkozatott
hálózati
személyekről
rendelkezik azonosító kartonokkal, és azok is csak töredékei a ténylegesen 1989 előtt kiállítottaknak. Azonban sem hírszerzés, sem a katonai hírszerzés részéről ilyen iratokkal nem rendelkezik a Levéltár, így a külföldi ügynökök beazonosítása, még ha meg is vannak a 24
ÁBTL 1.11.4. 67– 122–17/1977. Ötéves tervek. Jelentés a hírszerzés 1973–1977. évben végzett munkájáról. ÁBTL 1.11.6. III/III-1. Személyi lapok. 35.d. 26 ÁBTL 1.11.10. Összesített statisztikák 1958. Országos hálózati összesítők. 1958. 27.d. 27 ÁBTL 1.11.10. Hálózati (éves, féléves) összesített hálózati statisztikák 1988. Összesített statisztika 1988. 44.d. 28 Ezek bővebb leírását ld. PETRIKNÉ VÁMOS, 1999. 44-45. 25
jelentéseik, szinte lehetetlen feladat elé állítják a kutatókat. Az operatív nyilvántartásba került mindenki, aki valamilyen okból a politikai rendőrség látókörébe kerülvén a szocialista társadalmi rend számára tényleges, vagy vélt veszélyt jelentett. Az ötödik fondba a személyes szabadságot korlátozó intézkedések iratai kerültek. Ez a fond a jogszolgáltatás hagyományos eljárási eszközein kívül alkalmazott eszközök, az internálás, kitiltás, kitelepítés, rendőrhatósági felügyelet valamint közbiztonsági őrizet során keletkezett dokumentumokat tartalmazza.30 Sok egyházi személy szenvedő alanya ezen intézkedésnek, különösképpen a szerzetesrendek 1950-es feloszlatását követően,31 de az 1956-os megtorlás időszakában is.32 Egyik szomorú példája e rendszer működésének Meszlényi Zoltán segédpüspök sorsa. Meszlényit 1950. június 17-én az Esztergomi Főegyházmegye vezetőjének választották meg az állampárt által támogatott békepappal, Beresztóczy Miklóssal szemben. A segédpüspököt valószínűleg az ÁVH emberei, 1950. június 29-én letartóztatási parancs, vádemelés nélkül elvitték, és a kistarcsai internálótáborban tartották fogva, ahol a kiállt szenvedések következtében 1951. március 4-én elhunyt.33 Bár nagy ezen iratok mennyisége, több mint 440 iratfolyóméter, mégis sok egyházi személy anyagát hiába keressük benne. A második szekció hetedik fondja a belügyi felső vezetés, a párt és az állam irányítói tájékoztatására készült belügyi információs jelentéseket tartalmazza. Az állambiztonsági szervek által bel- és külföldön gyűjtött információk tömegéből kellett az említett felsővezetés részére válogatásokat, elemzéseket készíteni a III. Főcsoportfőnökségen belül különböző neveken működött tájékoztatási rendszernek.34 A jelentések elkészítésében a belügyminiszterhelyettes 22/1978. számú parancsa szerint különös figyelmet kellett fordítani többek között a „reakciós” egyházi személyek káros politikai akcióira, összejöveteleire vonatkozó információkra, valamint ezek előkészületeivel kapcsolatos adatokra.35 Így nem csak e történelmi egyházak egyházi vezetőinek tevékenységéről olvashatunk, hanem minden, az állambiztonság szempontjából az egyházi elhárítás vonalán fontosnak és érdekesnek ítélt
29
ÁBTL 4.1. A-3103. 19–22. LAKATOS – MULIK: i. m. Az ÁBTL-ben őrzött internálási iratokkal kapcsolatosan ld.: BANK, 2004. 107–130. 31 ÁBTL 3.1.9. V-023. Horváth Mihály és társai., ÁBTL 3.1.9. V-041. Radics Teréz szökött apáca., ÁBTL 3.1.9. V-050. Cseh Mária Margit államhatalom elleni izgatás. 32 ÁBTL 2.5.7. 114-1277/1960. Dr. Barlay Ödön. 33 ÁBTL 2. 5. 1. Névmutató karton (Meszlényi Zoltán); ÁBTL 2. 5. 1. Internálási iratok. 434/24 (Meszlényi Zoltán). 34 Az információs jelentésekről részletesebben ld. MÜLLER, 2004. 147–163. 35 ÁBTL 4.2. 10–22/22/1978. A Magyar Népköztársaság belügyminiszterének 22/1978. számú parancsa az állambiztonsági tájékoztató rendszer továbbfejlesztéséről. 1978. szeptember 21. 22/1978. számú belügyminiszter-helyettesi intézkedés (1978. 11. 02.). 30
kérdésről is. Jelentések készültek a bulányistákról,36 a nagymarosi katolikus ifjúsági találkozónak a regnumosok és fokolarinisták általi előkészületeiről,37 a szakadár adventisták egyházi jellegű előadásainak kezdeményezéséről. A nyolcadik fondban található dokumentumok joggal vívták ki a kutatók érdeklődését, a nagyközönség
részére
történő
megismerhetőség
igényét.
Itt
kereshetőek
az
államvédelem/állambiztonság állományába tartozók személyi anyagai. Ezekből képet kaphatunk a politikai rendőrség állományának tagjairól, azok képzettségéről, beosztásáról, végzett munkájuk minősítéseiről, előmenetelükről. E fondban kereshetők azon tisztek személyi iratai, akik kihallgatást, házkutatást, ügynökökkel való kapcsolattartást vagy más egyéb rendőri tevékenységet végezvén hajtották végre a pártállam egyházpolitikai direktíváit. Sajnos néha itt is abba a problémába ütközik a kutató, hogy a Történeti Levéltár kezelésébe átadott irategyüttes távolról sem teljes, sok tisztnek hiányzik az anyaga. A harmadik szekcióban található a Történeti Levéltár iratainak legnagyobb része. A mintegy kétezer négyszáz nyolcvan iratfolyóméternyi dosszié halmaz a Levéltár dossziéinak majd kétharmadát teszi ki (hálózati, operatív és vizsgálati dosszié), amely két fondra tagolódik: az első a központi operatív nyilvántartást végző szervezeti egységek által kezelt dossziék, a második a III/I. Csoportfőnökség és jogelődei, azaz a hírszerzés által kezelt dossziék. Ezek bemutatása külön előadást érdemelne, így inkább csak jelzem, itt olvashatóak a titkos vagy bizalmas,
illetve
nyílt
nyomozás
során
keletkezett
államvédelmi/állambiztonsági
dokumentumok. Ennél e szekciónál inkább a hiányokra hívnám fel a figyelmet. A statisztikákból kiderül, hogy több száz egyházi személy tevékenykedett hálózati személyként a politikai rendőrség szolgálatában, mégis a Levéltár őrizetében, az iratok jelenlegi feldolgozottsága alapján, mindössze 69 olyan dosszié található, amely a beszervezések körülményeire fényt vethet. A hiány oka, hogy részben megsemmisítették, részben nem kerültek irattározásra. Sok olyan személyi, csoport- vagy objektumdossziéról tudunk, amelyek nem maradtak fenn (megsemmisítették, nem irattározták, beolvasztották más dossziéba). Objektumdossziét nyitottak többek között a Katolikus Papok Békebizottságának,38 a Központi Szemináriumnak,39 a Hejcei Papi Otthonnak,40 a Székesfehérvári püspökségnek,41 és az Actio Catholica Országos Központjának.42 Pétery József váci és Shvoy Lajos székesfehérvári 36
ÁBTL 2.7.1. „Varjak” fedőnéven összegyűjtött jelentéscsomó. ÁBTL 2.7.1. Heves–12/1/86. 1986. 05. 22. 38 ÁBTL 3.1.5. O–13581/1. Kisberk Imre 15. 39 ÁBTL 3.1.5. O–12347/2. Szabó Imre 145; ÁBTL 3. 1. 5. O–10272. Dr. Marcell Mihály. 164. 40 ÁBTL 3.1.5. O–12547/6. Badalik Bertalan. 81–83. 41 ÁBTL 3.1.5. O–13581/1. Kisberk Imre. 26. 42 ÁBTL 3.1.5. O–12302/1. Endrey Mihály. 92. 37
püspök személyi dossziéja létezésére is utalnak nyomok.43 A források alapján kitűnik, hogy az állambiztonsági tisztek dossziét nyitottak Várományosok fedőnéven a lehetséges katolikus püspökjelöltekről,44 továbbá Bencés várományosok fedőnéven a bencés renden belüli kinevezésekről.45 Fontos forrás lenne az 1945 és 1958 közötti időszakra vonatkozó Római Katolikus Püspöki Kar címet viselő négy dossziéból álló sorozat folytatása, amelynek létére szintén lehet találni utalást 1972-ből.46 A Vatikáni Államtitkárságra vonatkozó hírszerzési dokumentumokat tartalmazó Nérók fedőnéven nyitott dossziésorozat az 1972-től 1982-ig tartó időszakban keletkezett iratokat tartalmaz.47 Arra hogy voltak korábban gyűjtött anyagok csak más dosszié jelzéseiből következtethetünk,48 a folytatás sorsáról pedig csak találgatásokba bocsátkozhatnánk.
A
hírszerzés
Hontalanok
fedőnéven
nyitott
csoportdossziét
az
emigrációban, főként a Rómában élő, valamint a Pápai Magyar Intézethez kötődő magyar egyházi személyek tevékenységének felderítésére.49 Már 1972-ben már azt dokumentálták, hogy az emigráció elvesztette azt a korábbi jelentőségét, amely indokolttá tette a csoport tevékenységével és tagjaival foglalkozó anyagok elkülönített gyűjtését, ezért 1977-ben elrendelték a még le nem zárt dossziék irattározását.50 A határozat a Páterek fedőnéven már korábban megnyitott dossziéba kívánta gyűjteni a Rómában élő magyar egyházi személyekre vonatkozóan ezután keletkező hírszerzési dokumentumokat, amelyek viszont nem kerültek a Történeti Levéltár őrzésébe.51 A negyedik szekcióba különböző tematika alapján kialakított gyűjtemények kerültek besorolásra. Ezek közül a leginkább érdeklődésre tarthatnak számot az első fondba besorolt állambiztonsági háttér munkához készült háttéranyagok, az ún. A anyagok. melyek egyrészt az állambiztonsági szervek által feldolgozott ügyekről, elsősorban oktatási céllal készített szaktanulmányok, módszertani segédletek, másrészt korabeli kéziratok, röpcédulák, szamizdat a BM-től örökölt állambiztonsági szakirodalom, amelyek közül számos tartalmaz egyházi
43
Pétery József személyi dosziéjára utaló nyom: ÁBTL 3.1.9. V–238. Dr. Széll Kálmán és társai. Pétery József volt váci püspök anyaga. Shvoy Lajosra vonatkozó személyi dosszié létezésére utalás: ÁBTL 3.1.5. O– 13581/1. Kisberk Imre. 127. 44 ÁBTL 3.1.2. M–37075. „Tanár”. 178. 45 Uo. 180. 46 Uo. 181. 47 ÁBTL 3.2.5. O–8–552/11-16. „Nérók — Vatikáni Államtitkárság.” A dossziék csak a 11. kötettől vannak az ÁBTL őrzésében. 48 Az előző kötetek létére Arnold (Amadeo) fedőnevű ügynök munkadossziéi alapján lehet következtetni. ÁBTL 3.2.3. Mt–764/1–9. „Amadeo”. 49 ÁBTL 3.2.7. Cs–2/1–11. „Hontalanok”. 50 ÁBTL 3.2.7. Cs–2/11. „Hontalanok”. 299. 51 A „Páterek” fedőnevű dossziék, bár ismerjük az eredeti jelzetét is (15–OD–4120) nincsenek az ÁBTL őrzésében.
vonatkozású tanulmányt.52 Ezek a könyvek a Rendőrtiszti Főiskola Állambiztonsági Tanszékének és jogelőd intézményeinek, a BM Tanulmányi és Kiképzési, a későbbiekben Tanulmányi és Propaganda Csoportfőnökségének, a BM III/I. Csoportfőnökségének kiadványai,
valamint
egyéb
a
hivatásos
állomány
képzéséhez
használt
oktatási
segédanyagai.53 Az állambiztonsági szakkönyvek között több is foglalkozik az egyházak működésével, amelyekből tanultak az operatív tisztek. 1963-ban Berényi István rendőr őrnagy az egyházakkal szembeni operatív munkáról, kapcsolatukról a magyar állammal, ellenséges működésük felderítéséről írt tankönyvet.54 Geréb Sándor rendőr ezredes tollából 1972-ben jelent meg egy jegyzet, amely összefoglalta az egyházak tevékenységét 1945-től, kitérve a fontosabb realizált ügyekre, a Vatikán és a magyar állam közötti kapcsolatokra, valamint a kisegyházak helyzetére.55 Ennél alaposabb, az állam és az egyházak viszonyát a nyolcvanas évek közepéig bemutató, az „egyházi reakció” módszereit egyes ügyeken keresztül feltáró jegyzetet írt 1987-ben Tóth Ferenc rendőr őrnagy.56 A tananyagban a szerző nagy figyelmet szentelt a történelmi egyházak, nemzetközi egyházi szervezetek mellett az egyre nagyobb társadalmi közegben jelentkező kisegyházak, szekták tevékenységének bemutatására. Számos könyv foglalkozott az egyházakkal szemben alkalmazott operatív munka összegzésével. Simon József rendőr százados a hálózati munka során szerzett tapasztalatokról, Geréb Sándor az elhárítás elveiről, módszereiről, feladatairól írt oktatási segédanyagot.57 Több jegyzetet készítettek a szerzetesrendek és kisközösségek működésének felderítése közben,58 az egyházi iskolák területén gyűjtött operatív információk összegzése alapján végzett elhárító munkáról.59 Az egyházak az állambiztonsági szerveknek mindvégig az egyik leginkább kitüntetett figyelemmel követett intézményei, tagjai pedig szinte minden más társadalmi rétegnél jobban 52
Ezek az állambiztonsági tanulmányok most már megtalálhatóak a levéltár adatbázisában. Az ÁB jelzetük az eredeti jelzet helyén olvasható. 53 JOBST, 2004, 304-305. 54 ÁBTL 4.1. A–3794. BERÉNYI ISTVÁN: A klerikális reakció ellenséges tevékenysége népi demokratikus rendünk ellen. Az operatív munka sajátosságai és feladataink ezen a területen. Bp., 1963. 55 ÁBTL 4.1. A–3829/15. GERÉB SÁNDOR: A klerikális reakció helyzete és tevékenysége. Bp., 1972. 56 ÁBTL 4.1. A–3971. TÓTH FERENC: Ellenséges tevékenység egyházi területen. Bp., 1987. 57 ÁBTL 4.1. A–3016/19. SIMON JÓZSEF: Hálózati munka egyes tapasztalatai a klerikális államellenes összeesküvésekben. Bp., 1964; ÁBTL ÁB–414 GERÉB SÁNDOR: A klerikális reakció aknamunkájának formái, és módszerei, az operatív elhárítás elvei, feladatai, alapvető módszerei. Bp., 1969. 58 ÁBTL 4.1. A–3016/30. CSILLAG GYÖRGY–TÓTH IMRE: A jelszó: „Alles in Ordung” — A jezsuita államellenes összeesküvés operatív feldolgozásának és vizsgálatának tapasztalatai. Bp., 1965; ÁBTL 4.1. A–3016/31. KŐNIG MIKLÓS: A „békétlenek” fedőnevű ügy. Emődi László és társai által vezetett illegális „Regnum Marianum” államellenes tevékenységének leírása, az operatív feldolgozó munka módszereinek, az ügy tanulságainak ismertetése. Bp., 1965; ÁBTL 4.1. A–3016/55. GERÉB SÁNDOR: Az illegális szerzetesrendek operatív ellenőrzésének tapasztalatai. Bp., 1968.
ellenőrzött „célszemélyei” voltak. A Rákosi- és a Kádár-korszak ugyan eltérő módon közelített feléjük, de még az utolsó negyedszázadban is szorosan szemmel tartották az immár együttműködésre szorított egyházakat, különösen azok meghatározó személyiségeit, valamint az elsősorban a katolikus egyházon belül jelentkező — főleg generációs törésvonalak mentén szerveződő — fiatalabb belső egyházi ellenzéket. A pártállam uralmának évtizedeiből jelentős mennyiségű egyházi vonatkozású irat maradt fenn, s azok — mint az előadásomban is érzékeltetni próbáltam — az ÁBTL szinte minden egyes szekciójában fellelhetőek.
59
ÁBTL 4.1. A–3016/49. MOLNÁR ISTVÁN–SOLLICH ENDRE: Egyházi gimnáziumokban végzett beszervezések tapasztalatai. Bp., 1967; ÁBTL 4.1. A–3016/36. CSILLAG GYÖRGY–KÖNIG MIKLÓS: Dr. Vass Péter, volt piarista szerzetestanár izgatási bűnügyének operatív és vizsgálati tapasztalatai. Bp., 1966.
