ADATOK A TISZÁNTÚLI KERÜLETI TERMELÉSI MINISZTERI BIZTOS IRATAIBAN TÜKRÖZŐDŐ IRATKEZELÉSI

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII

239

ADATOK A TISZÁNTÚLI KERÜLETI TERMELÉSI MINISZTERI BIZTOS IRATAIBAN TÜKRÖZŐDŐ IRATKEZELÉSI PROBLÉMÁKHOZ

MAJOR ZOLTÁN LÁSZLÓ

Bevezetés öbb mint egy fél évszázada immár, hogy Magyarországon az újjáépítéssel együtt megkezdődött egy teljesen új típusú államhatalmi rendszer kiépítése. A hallatlan pusztulásból lassan talpra álló ország gazdasági életének központi kérdése volt a mezőgazdasági termelés megszervezése. A földművelésügyi miniszter a termelés folytonosságának és zavartalan menetének biztosítása, valamint a termelés színvonalának emelése érdekében kiadta a 22.500/1945. FM. számú rendeletet. Ennek alapján került sor a termelési bizottságok megalakítására, illetőleg termelési miniszteri biztosok kinevezésére. A vármegyei termelési miniszteri biztosok felügyeletét, irányítását és ellenőrzését a kerületi termelési miniszteri biztos végezte. Az ország egész területére Országos Termelési Miniszteri Biztost neveztek ki. Az országos biztos közvetlenül a földművelésügyi miniszternek, a kerületi biztosok az országos miniszteri biztosnak voltak alárendelve. A Kerületi Termelési Miniszteri Biztos feladata volt még a termelés egységes vezetése mellett minden olyan, a földművelésügyi miniszter utasításainak megfelelő rendelkezés kiadása, amellyel a termelés folytonossága biztosítható. A Kerületi Termelési Miniszteri Biztos a 111.150/1945. KM. számú rendelet alapján a közellátás kérdéseivel is foglalkozott. A miniszter a Dunántúl, a Duna-Tisza köze, a Tiszántúl és a Tisza jobbpartja területére nevezett ki Kerületi Termelési Miniszteri Biztost. A Tiszántúli Kerületi Termelési Miniszteri

Major Zoltán László: Adatok a Tiszántúli Kerületi Termelési Biztos… 240 Biztos illetékessége Békés, Bihar, Csanád, Csongrád, Hajdú, JászNagykun-Szolnok, Szabolcs, Szatmár vármegyékre és Debrecen thj. Városra terjedt ki, de Szeged városából is több jelentés érkezett. A miniszteri biztos működését 1945. októberében kezdte meg és 1948. márciusig működött, amikor feladatkörét a Kerületi Gazdasági Felügyelő vette át. Az adminisztrációval kapcsolatban mindjárt meg kell jegyezni, hogy a Tiszántúli Kerületi Termelési Miniszteri Biztos a Vármegyei Termelési Miniszteri Biztosokhoz 1945. november 3-án egy leiratot intézett. Ebben a Földművelésügyi Miniszter 24.290/945-I-1. sz. rendeletére hivatkozva 1945. november 1-től kezdődően „tevékenységi napló felfektetését kérte, hogy az „hű tükröt” adjon a miniszteri biztosok működéséről. Különösen fontosnak tartja, hogy az egyes községekben tett intézkedéseket feljegyezzék. Szükséges, hogy ezekbe a naplóba írt feljegyzésekbe a felettesek betekintést nyerhessenek.1 A Kerületi Termelési Miniszteri Biztos a későbbiekben is tartott hivatalvizsgálatokat és különböző hivatali ellenőrzéseket. Hódmezővásárhelyen pl. 1947. március 13. és 14. napjain a Termelési Bizottság működését vizsgálta. Megállapította, hogy a Termelési Bizottság pénztári számadásának vizsgálatára egy számvevőségi szakembert kell kiküldeni. A bemutatott okmányok és a vezetett pénztári számadás számadatai nem egyeznek, márpedig az ezzel kapcsolatos tényállás lerögzítése, a számszaki felülvizsgálat és különösképpen a pénztári egyenleg megállapítása a számvevőség feladata. A számvevőség kiküldöttje a pénztári számadás felülvizsgálatával kapcsolatos jelentését közvetlenül a főispánnak fogja elküldeni. Az ellenőrzés során megvizsgálták a kifizetési jegyzékeket, fuvarleveleket, egyéb pénztári okmányokat, a vetőmagjuttatásban részesített egyének által aláírt vetőmag átvételi elismervényeket és általában a vetőmagakció pénztári elszámolását. Összehasonlították az iktatókönyvbe bevezetett iratokat az irattárban levő ügydarabokkal és több hibát találtak. Az iktatást végző gépírónő több ügydarabnál felcserélte az iktatószámot és 12 ügyiratot nem iktatott be. Az irattárból sok ügydarab hiányzott. Az 1947. március 3-án felvett ülésről szóló jegyzőkönyvet sem az alelnök, sem a jegyzőkönyvíró nem írta alá. Az 1946. július 5-től 1947. december 14-ig 1

A helytörténetírás levéltári forrásai. III. k.1944-1971. (Szerk.: Gazdag István), Debrecen,1976., 296-297., A földművelésügyi szakigazgatás története., (Szerk.: Dr. Pataky Ernő), Bp. 1970., 289., HBML. XXIV. 211/a. 1. cs. 19/1945., 1945. nov., 3.


241 tartott ülések jegyzőkönyvei hiányoztak. A Termelési Bizottság pénztári számadását egy egyszerű bevétel-kiadást tartalmazó könyvecske képezte, ez azonban a legelemibb számszaki követelményeknek sem felelt meg.2 A Tiszántúli Kerületi Termelési Miniszteri Biztos iratai a HajdúBihar Megyei Levéltárban mintegy 0,40 folyóméter terjedelemben találhatók a XXIV. 211. fondtörzsszámon. A fond a) állagában az általános iratok 1945-48 évkörű két iratcsomója és 1 kötete áll a kutatók rendelkezésére. A kötet egy szintén 1945-48. évkörű iktatókönyv. A b) állagban egy 1946. évkörű iratcsomó van, mely közellátási iratokat tartalmaz. Az irattári rendszer általában az iktatószámok sorrendjén alapul, legfeljebb egyes nagyobb ügyekben fogtak össze több számot, az utószámhoz csatolva. A fentiekből is nyilvánvaló, hogy a Tiszántúli Kerületi Termelési Biztos sok alárendelt szervvel került kapcsolatba az iratkezelést és irattározást illetően is. Nemcsak a már említett Vármegyei Termelési Miniszteri Biztosok iratairól van szó, hanem a Vármegyei Gazdasági Felügyelőségek, a Járási Gazdasági Felügyelők, a Kerületi Gazdasági Felügyelők, a Nemzeti Bizottságok, a Községi Földigénylő Bizottságok és a Községi Elöljáróságok iratai is színezik a Kerületi Termelési Miniszteri Biztos iratanyagának struktúráját. Vannak természetesen nem alárendelt kapcsolatban levő szervek is, mint pl. a Földhivatalok vagy az Adóhivatalok, amelyekkel tárgyalandó szervünk kapcsolatba kerül. Nem hagyhatók figyelmen kívül az utódszerveknek is tekinthető Mezőgazdasági Igazgatóságok iratai sem, hiszen az iratanyag kontinuitása e szerveknél tetten érhető. Az említett intézmények ügyiratai hiányosan vagy egészében a Kerületi Termelési Miniszteri Biztos iratkezelésébe kerültek, ott iktatták, feldolgozták, irattározták, továbbították vagy megválaszolták azokat. Következésképpen tehát tárgyunk elemzésekor ezen szervek iratkezelési problémáira is utalnunk kell. Kezdeti adminisztrációs nehézségek A háborús események alatt és után az iratanyagot jelentős károsodás érte. Kiadtak ugyan egy-két miniszteri intézkedést az iratmentés céljából, de ez elveszett a bürokrácia útvesztőjében, s az iratanyag 2

HBML. XXIV. 211/a. 2. cs. 36/1947., 1947. márc. 21.

Major Zoltán László: Adatok a Tiszántúli Kerületi Termelési Biztos… 242 tovább pusztult.3 Az 1945 utáni kezdeti időszakban sem a régebbi, sem az 1945 utáni hivatalok és szervek irattárai nem részesültek kellő megbecsülésben. Egyes hivatalok és szervek megszűnése, átszervezése, sőt nem egy esetben költözködése is elegendő ok volt arra, hogy felbecsülhetetlen értékű irattárak a hulladékgyűjtő telepekre vándoroljanak.4 Sajnos a községeknél is nagymérvű iratpusztulással találkozunk. Esztár község főjegyzője a derecskei járási főjegyzőnek 1945. október 6-án a következőket jelenti: „A község földingatlanaiból való bevételt pontosan megállapítani nem lehet, tekintettel arra, hogy az összes ide vonatkozó okmányok és pénztári könyvek, költségvetések az elmúlt őszi harcok során páncélszekrényestől megsemmisültek.”5 Kismarja község elöljárósága a statisztikai kérdőívekkel kapcsolatban azt jelentette Bihar Vármegye Gazdasági Felügyelőjének, hogy fontos adat nem áll rendelkezésre, mert a vonatkozó eljegyzések, birtokívek mind elkallódtak.6 Az 1944. december elejétől megalakuló Nemzeti Bizottságok a társadalmi átalakulás népi szerveiként váltak ismeretessé. Nagy szerepük volt a termelés megindításában és átmenetileg a közigazgatási munkában is. A Nemzeti Bizottságok működésénél látható már, hogy nem csupán az előzőkben említett iratpusztulás okozott súlyos gondokat, hanem az adminisztrációs munkában való járatlanság is. Balogh István írása a Nemzeti Bizottságokról összefoglalja az előadódott ügyiratkezelési gondokat. Ezekbe a bizottságokba sok olyan ember került be, aki az írásos ügyintézés formáit nem ismerte vagy azzal nem sokat törődött. Így az első hónapokban kevés irat jött létre. Az ügyek aktaszerű elintézésére 1945 végéig nem sok gondot fordítottak.7 Nem véletlenül szorgalmazta tehát Bihar vármegye alispánja, hogy „a nemzeti bizottság szabályszerű ügykezelést végezzen, iktatókönyve, postakönyve legyen, gyűléséről postakönyvet vezessen.”8 Ennek ellenére az ügyiratkezelés mégis sok kívánnivalót hagyott maga után. A közsé3

Borsa Iván: A magyar levéltárügy fejlődése a felszabadulás után., Levéltári Híradó., 1956. 6. évf. 21. 4 Leidecker Jenő: A felszabadulás utáni új közigazgatási hivatalok irattárainak sorsa Somogy megyében., Levéltári Szemle 1963/4. 230. 5 HBML. XXII. 620/b. 1. d. , 1037/1945.,1945. okt. 6. 6 HBML. XXIV. 217/a. 1. cs. 117/1944., 1944. dec. 22. 7 A helytörténetírás levéltári forrásai III… i.m. 5., Balogh István: A Szabolcs megyei nemzeti bizottságok., Levéltári Szemle 1968/1. 33-34, 41. 8 HBML. XXI. 5/b. 2. d, 2/165/1945.


243 gi Nemzeti Bizottságok mellett vagy az ezek keretében működő Termelési Bizottságok sem a példaszerű adminisztrációjukról voltak nevezetesek.9 A Termelési Bizottságok elődeiként tekinthetők az ún. határgazdák. Kinevezésükre még 1944-ben került sor. A határgazda egy-egy dűlő munkájának irányításáért és ellenőrzéséért felelt. Ezután az 1945. január 23-án kelt 30 300/1945. F.M. sz. rendelet életre hívta a termelési bizottságokat.10 A működésükkel kapcsolatos elégedetlenség nemcsak a Kerületi Termelési Miniszteri Biztos irataiban, hanem az említett iratképző szervek mindegyikében fellelhető. Ezek legközelebbi felügyeleti szerve a Vármegyei Gazdasági Felügyelőség volt. Fehérgyarmat község termelési bizottságáról azt olvashatjuk, hogy olyanok a tagjai, akik életükben először foglalkoznak önállóan mezőgazdasági termeléssel. Ennek következtében hiábavaló a legjobb igyekezet is, hozzáértés hiányában megfelelő eredményt a községben folyó mezőgazdasági munka szervezése, irányítása terén elérni nem tudtak. A Vármegyei Termelési Miniszteri Biztos munkájukról azt írja, hogy „a termelési bizottságok működése gyenge… …nem bírják a számukra rettenetesen sok munkát, írásbeli munkában teljesen gyakorlatlanok, a gazdasági elöljárók pedig nevetnek kínlódásukon, semhogy segitenének.”11 A népi szerveknek, s így a Termelési Bizottságoknak is 1945. végétől ugyan a Közellátási Minisztérium ellenőrzési jogkört, sőt indokolt esetben operatív beavatkozási jogot biztosított, gyakorlatilag azonban az érdemi ügyintézést már a helyreállított közigazgatás végezte.12 A Földigénylő Bizottságoknál is hasonló volt a helyzet. Amenynyiben néhány évet előretekintünk, azt tapasztaljuk, hogy a községi mezőgazdasági iratok kezelésében később is nagyok a hiányosságok. Szabó Ferenc szakcikkéből az derül ki, hogy siralmas az 1948-ban alakuló mezőgazdasági termelőszövetkezetek iratainak állaga is. Az 9

Nagy József: Adalékok a Magyar Kommunista Párt agrárpolitikájához., In.: II. Országos Jelenkortörténeti Konferencia előadásai. Politika, gazdaság és társadalom a XX. századi magyar történelemben, I. k., (Szerk.: Püski Levente-Timár LajosValuch Tibor), Debrecen, 1999., 126. 10 Pásti Judit: Kaba felszabadulás utáni mezőgazdaságának néhány kérdése. (19441947) In.: HBMLÉ. X. (Szerk.: Gazdag I.), Db. 1983., 118. 11 László Béla: Az 1945. évi földreform Fehérgyarmaton., In.: A termelőszövetkezeti mozgalom kutatásának módszertani kérdései., (Szerk.: Gyarmathy Zsigmond), Nyíregyháza, 1978., 156. 12 Erdmann Gyula: A beszolgáltatási rendszer Magyarországon., In.: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei., (Szerk.: Dóka Klára), Bp. 1985., 371.

Major Zoltán László: Adatok a Tiszántúli Kerületi Termelési Biztos… 244 átalakulás nagy gazdasági feladatai mellett az iratkezelés és irattározás a kezdeti években csak másodlagos fontosságú lehetett.13 A Községi Földigénylő Bizottságok azonban két rendkívül jelentős történelmi dokumentumot hoztak létre: a földigénylők összeírási ívét és a birtok összeírási íveket. A birtok összeírási íveket a község jegyzője töltötte ki, a Községi Földigénylő Bizottság elnöke pedig javaslattal látta el és aláírta. A földigénylők összeírási ívét a bizottság tagjai írták alá. Az érdemi intézkedés: felosztás, a juttatásra való jogosultság elbírálása a bizottság kizárólagos joga volt. Az adminisztrációs és az operatív munka nagy részét a község közigazgatási apparátusa végezte. A bizottságok a birtokok és a földigénylők összeírását néhány nap alatt elvégezték. Igaz, hogy az összeírási íveket megküldték a Megyei Földbirtokrendező Tanácsoknak, de meg sem várták azok határozatát, az összeírás alapján másnap már mérték is a földet. Ebből kifolyólag aztán komoly ellentétek keletkeztek a bizottságok és a Megyei Földbirtokrendező Tanácsok között. A bizottságok az ingatlanokat kiosztották, a Megyei Földbirtokrendező Tanácsokhoz azonban csak az igénybe vett ingatlanok és juttatottak névjegyzékét terjesztették fel. Az általános és részletes felhasználási rajzok sokáig hiányoztak, ezek elkészítése a legtöbbször elmaradt, vagy a megbízott mérnökök feladata lett. Az általános felhasználási rajz a község egész határáról készített nagyméretű térkép volt, melynek elkészítése hosszadalmas adminisztrációt igényelt. Ezek az ügyek az Országos Műszaki Hivatal /OMH/: iratanyagában tükröződnek. Nevezett szerv 1945-1946-ban működött és ügykörébe tartozott a Megyei Földhivatalok műszaki osztályainak irányítása. Az OMH az Országos Földhivatal alárendelt szerve volt. A földosztás fentebb jelzett adminisztrációjával összefüggésben meg kell jegyezni a földhivatalok mulasztását is. Előfordult, hogy a Megyei Földhivatalok tudatosan nem küldték el az egy ügyre vonatkozó összes aktákat az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz, pl. hiányzott a Nemzeti Bizottság véleménye.14 A korszak nagymértékben magyarázza, hogy nemcsak az alsóbb szintű és népi szervek iratkezelésével voltak gondok, hanem a legfelsőbb államhatalmi szerv is nehézségekkel küszködött. Az Ideiglenes 13

Szabó Ferenc: Tapasztalatok a mezőgazdasági termelőszövetkezetek iratainak levéltári rendezése során., Levéltári Szemle 1961/3-4., 71-75. 14 Káposztás István : Adalékok az 1945.-ös földreform történetéhez. In.: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei… i.m. 339, 348, 359.15


245 Nemzeti Kormány a debreceni pénzügyigazgatósági palotában sok mindent nélkülözni volt kénytelen. Telefonoknak, rádióknak és írógépeknek még a miniszterek is hiányában voltak az első hetekben. A rendszeres iktatói munka is csak 1945. január 4-én indulhatott meg az egyes minisztériumokban. Ezen a napon a kormány ülésén intézkedtek arról, hogy milyen ügyiratszámokat használjanak majd az egyes tárcák. Ugyanezen a napon jelent meg a közigazgatás ideiglenes rendezéséről szóló kormányrendelet, amely az államszervezet helyi kiindulású fokozatos helyreállítását kezdte meg.15 Nagy Imre földművelésügyi miniszter 1944. decemberében érkezett a Hajdúság fővárosába. Első hivatalos munkanapja 1944. december 23 volt. Nagy feladatok várták, hiszen a földművelésügy a stratégiai minisztériumok egyikévé emelkedett. Az előzőkben jeleztük már, hogy a minisztérium milyen szerény keretek közt kezdte meg munkáját. Az első napokban behívták a Debreceni Mezőgazdasági Kamara embereit, onnan kértek kölcsön egy gépírónőt, aki hozott magával még egy külsőt, így lett két gépírónő. Azután egy tisztviselőt a Kamarából berendeltek, lassan különböző helyekről gazdasági felügyelők és tanárok érkeztek. Két fő dologra koncentráltak: a földreform előkészítésére és a termelés megindítására. Mindenfelé futárokat küldtek, írják össze, hol mi van. Állatállomány, traktor, vetőmag és mekkora terület van vetetlenül.16 Korszakunkban nagyjából megmaradt az igazgatás régi centralisztikus felépítése és szervezete. A minisztérium mellett a földművelésügyi közigazgatást a különböző szakszervek és szakhivatalok, gazdasági felügyelőségek közreműködésével közép- és alsófokon általában az általános (megyei, járási, községi) közigazgatási hatóságok látták el. Az 1945 évi átalakulás után a fejlődés mindinkább arra irányult, hogy a földművelésügyi állami szakszervek saját ügykörük területén önállóan intézkedjenek.17

15

Major Zoltán László: Adatok a levéltári anyag pusztulásához Hajdú-Bihar megyében a II. világháború alatt és az utána következő években., Levéltári Szemle 1991/2. 41. 16 Rainer M. János: Nagy Imre. 1896-1953. Politikai életrajz., I.k. 1956-os Intézet., Bp. 1996., 266. 17 A földművelésügyi szakigazgatás…i.m., 274-275.

246

Major Zoltán László: Adatok a Tiszántúli Kerületi Termelési Biztos…

Szaporodó feladatok, hiányos nyilvántartások, téves adatok Az eddigi megjegyzésekből két dolog következik. Az első az, hogy a megalakuló népi szervek és a szakigazgatási szervek működése 1944-45. fordulóján nagymértékű ügyiratkezelési problémát mutatott. A másik az a tény, hogy a Tiszántúli Kerületi Termelési Biztos hivatala csak 1945. októberében alakult, így természetszerűleg a nevezett szervek iratanyaga szolgált számára ügyintézési alapként. Jeleztük már, hogy ezen szervek iratai kerültek be a termelési biztosi intézmény iratkezelésének folyamatába. A kialakult helyzetről a felettes szervek számára is készültek jelentések szép számmal. Nádudvary Sándor miniszteri biztos pl. 1948. január 6-án jelentést küldött az Országos Termelési Miniszteri Biztosnak. Jelentésében arról szólt, hogy az egyes vármegyék őszi vetési és szántási helyzetét feltüntető számszerű adatszolgáltatásokat később fogja felterjeszteni, mert a végleges adatokat egyes vármegyék még nem küldték be. A tartalékterületek hasznosítása jórészt megtörtént. Egyes vármegyékben megnehezíti a szerződések megkötését a Földhivatal részéről eszközölt hibás adatszolgáltatás, másrészt egyes szervek részéről a kishaszonbérlők helytelen tájékoztatása. Azt is megjegyzi, hogy számszerű adatokkal sajnos nem tud szolgálni, mert a rendelkezésre bocsátott területek állandóan változnak.18 Elgondolkoztató, hogy a néhány éve működő intézmény vezetője mentegetőzni kénytelen a felsőbb szerv előtt a hibás adatszolgáltatás miatt. Tartalékterületek, a földingatlanügyek pontatlan nyilvántartásának kérdése azonban lépten-nyomon ismétlődik. Bihar Vármegye Gazdasági Felügyelője 1947. május 3-án jelentést küld a Tiszántúli Kerületi Termelési Miniszteri Biztosnak Komádi község földügyéről. Jelentésében azt írja, hogy a község területén kisebb darabokban teljesen ismeretlen sorsú ingatlanok vannak, melyeket még az ősz folyamán haszonbérbe adtak ki. Ezen ingatlanokra haszonbérleti szerződéseket senkivel sem kötöttek, így a szerződéseket a gazdasági felügyelő kénytelen megkötni a hasznosítókkal. Sajnos a Megyei Földhivatal semmiféle tájékoztatást nem tud adni ez ügyben, sőt a volt Földigény18

HBML. XXIV. 211/a. 2. cs., 13/1948., 1948. január 6.


247 lő Bizottság sem tudja, hogy hol és milyen ingatlanok vannak, valamint, hogy ezek juttatott vagy tartalékterületek-e?19 A földügyek esetében már 1945-ben pontatlanságok mutatkoznak a Földhivatal adminisztrációjában. A Hajdú Vármegyei Földbirtokrendező Tanács 1945. december 3-án felhívja a Földhivatal irodavezetőjét, hogy a nyilvántartások pontos lejártát személyesen ellenőrizze, mert hiányosságok mutatkoznak.20 A Földhivatal anyagában is találunk iktatott iratokat szép számmal, amelyek a földterületek adminisztrációjának nehézségeivel foglalkoznak. A biharkeresztesi járás főszolgabírája jelenti a Vármegyei Földbirtokrendező Tanácsnak 1945. június 4-én, hogy a járás községeiből csak Körösszegapáti, Mezősas, Mezőpeterd és Nagykereki község küldött be jelentést a megművelt területekről. A járás többi községéből jelentés nem érkezett.21 Egyek község elöljárósága az alispánhoz fordul a földek szétosztása körüli tisztázatlan kérdések ügyében 1946. április 18-án. Katona János vezetőjegyző azt írja, hogy a földszétosztás megtörtént. Sok vitás tétel van, amennyiben a rendszertelen felmérés, szétosztás következtében a birtokíven egyik-másik parcellán több egyén nevét tüntették fel. Sok bajt okoz az, hogy az elkobzások egy része még ma sem jogerős, visszaítélések történnek az Országos Földbirtokrendező Tanács részéről, mely esetben az újgazda földjét el kell venni, az elkobzott felszereléseket vissza kell adni, újabb juttatásról kell gondoskodni stb. Nagy zűrzavar van a Földigénylők Szövetkezete körül is.22 Balaton József, Szathmár-Bereg Vármegye Gazdasági Felügyelője a Tiszántúli Kerületi Termelési Miniszteri Biztoshoz küldött beadványában ugyancsak a földterületekkel kapcsolatos eseteket említi meg. A vármegye területén – írja – a mérnöki munkákat csak 50%-ban fejezték be. A területek felkutatása valószínűleg az 1948. naptári évre is átterjed, tekintettel arra, hogy sok apró parcelláról van szó, mely parcellákat már az elmúlt gazdasági évben is használták gazdák, azonban, hogy az adó és haszonbér alól mentesüljenek, igyekeztek a területeket letagadni.23 Szűcs Endre Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Gazdasági Felügyelője szintén a Miniszteri Biztosnak panaszolja az adatszerzés nehézségeit. Úgy látja, hogy a községek Termelési Bizottságai és 19

U.o. 16/1947., 1947. május 3. HBML. XXIV. 202/a. 1. d. Elnöki iratok. 1945. december 3. 21 HBML. XXIV. 201/a. 1. d. 13-9/1945., 1945. jún. 4. 22 HBML. XXI. 101/b. 8. cs. 201/1946., 1946.ápr. 18. 23 HBML. XXIV. 211/a. 1. cs. 13/1947.,1947. nov. 29. 20

Major Zoltán László: Adatok a Tiszántúli Kerületi Termelési Biztos… 248 Gazdasági Elöljárói a parlagterületek felderítésében bizonyos tartózkodó magatartást tanúsítanak és a nagy hótakaró miatt a határban levő parlagterületek megállapítása is akadályokba ütközik, nehezen lehet egy-egy községből a parlagterületekre vonatkozó konkrét adatokat szerezni. Egyszerűen letagadják, hogy történt volna a legutolsó gazdasági évben olyan adóelengedés iránti kérés, amely műveletlenül maradt területekre vonatkozik.24 A parlagterületek kérdésével foglalkozik egyébként maga a Tiszántúli Kerületi Termelési Miniszteri Biztos is egy 1947. december 5-i jelentésében, melyet az Országos Termelési Miniszteri Biztosnak küldött meg. Arról tájékoztatja felettes szervét, hogy a parlagakció keretébe bevont tartalékterületek hasznosítása lassú ütemben halad, mert a Földhivatal olyan kimutatásokat bocsát a hasznosítást végző termelési miniszteri biztosok rendelkezésére , melyek csak igen kis hányadában nyújtanak támpontot a hasznosításra váró területek kiterjedésére és helyére. Valósággal kutatómunkát kell végezni a helyszínen, hogy a tartalékterületek megállapíthatók legyenek és azok hasznosítása szerződéskötéssel biztosítható legyen.25 Az adatokkal folyamatosan baj van. Legány Endre Bihar Vármegye Gazdasági Felügyelője a Kerületi Termelési Miniszteri Biztoshoz írott levelében kijelenti, hogy a bevetett területekkel kapcsolatos számokért a felelősséget nem vállalja, mert ezek a számok meg sem közelítik a valóságot. Kénytelen mégis ezeket a számadatokat jelenteni, mert ezeket kapta meg a Járási Gazdasági Felügyelőktől, miután azok szerzik be az adatokat az egyes községektől és a központba már a járásilag egyesített adatok futnak be.26 A földnyilvántartás problémás ügyei természetesen más szerveknél is tükröződtek. A Berettyóújfalui Pénzügyi Kirendeltség általános havi helyzetjelentést terjeszt fel Dr. Antos István államtitkárhoz. Ebben az áll, hogy a földadónyilvántartási ügyosztály az aszálykárjegyzékek felülvizsgálatát még mindig nem tudta befejezni, mert csaknem valamennyi község hibásan készítette el a jegyzéket. A különbözetek nivellálása végett a jegyzékeket kétszer-háromszor is viszsza kellett küldeni a községi közegeknek pótlásra.27 24

U.o. 2. cs. 16/1947., 1947. febr.14. U.o. 13/1947., 1947. dec 5. 26 U.o. 13-4/1947., 1947. máj. 3. 27 HBML. XXIV. 103/a. 1. cs. 41/1947., 1947. dec 10. 25


249 A különböző hivatali szinteken számtalan adminisztrációs hibával találkozunk. Berettyószentmártonban a községházánál 1948. január 16-án ülést tart az elöljáróság. Az újonnan földhözjuttatottak panaszával foglalkoznak, amely a téves telekkönyvezések miatt állott elő. Lencsés László az UFOSZ képviseletében előadja, hogy az újbirtokosok telekkönyvezése megtörtént, azonban a telekkönyvi végzések 80%-ban rosszak, nem a tényleges állapotnak megfelelő birtoktulajdont tüntetik fel. Ennek oka a teljesen rossz földkönyv. Ezért javasolja, hogy a földkönyvet a tényleges juttatást figyelembe véve újból készítsék el és küldjék vissza a Földhivatalhoz.28 Mezősas községben 1948. május 15-én hivatalvizsgálat mutatja ki, hogy birtokívek nincsenek, a földkönyv is hiányzik.29 Hajdúszoboszló város polgármestere a Közellátási Felügyelőségnek küldött beadványában azt írja, hogy a gazdalajstrom elkészítésével kapcsolatos munkálatok folyamatban vannak. A befejezést akadályozza, hogy az új földhözjuttatottak kezelésében levő szántóingatlanok közül számottevő mennyiségű szántóföld cserélt gazdát. Ezeknek az ingatlanoknak a feljegyzése még mindig tart. Ugyanakkor a szomszéd községekbe megküldött egyesítésre vonatkozó kimutatások jórésze sem érkezett vissza.30 Hajdú Vármegye Földhivatalának irataiban még 1950. február 8-án is arról esik szó, hogy 5 község földreformos munkarésze hiányzik, mert a községi elöljáróságok a tartalékingatlanokra vonatkozó kimutatást nem terjesztették be. A községi elöljáróságok nyilvántartásai is hiányosak.31 Rendszeres szigorú kritikákat kap a Gazdasági Felügyelőség adminisztrációja a különböző fórumokon. Ezt a tényt annál is inkább szükséges itt kiemelnünk, mert a szakirodalom szerint a földművelésügyi közigazgatás nagyfontosságú feladatai 1949-ig általában a gazdasági felügyelői szolgálaton keresztül nyertek megoldást. Domokos János főispán Hajdú Vármegye Népi Bizottságának 1948. szeptember 30-i ülésén elmondja, hogy több ízben adatokat kért a Gazdasági Felügyelőségtől, az adatok azonban minden adatszolgáltatás alkalmával mások voltak. Szerinte a felügyelőség „a számoszlopok káoszát építi ki” jelentéseivel. Adatai teljesen megbízhatatlanok. Következésképpen a minisztérium és a Gazdasági Főtanács téves információt kapott 28

HBML. XXII. 609/b. 1. . 157/1948., 1948. jan. 16. HBML. XXII. 648/b. 1. cs. sz.n., 1948. máj. 15. 30 HBML. XXII. 402/a. 29. cs. 5982/1948., 1948. jún. 16. 31 HBML. XXIV. 202/a. 1. d. Bizalmas iratok., 1950., 1950. febr. 8. 29

Major Zoltán László: Adatok a Tiszántúli Kerületi Termelési Biztos… 250 Hajdú vármegye helyzetéről. Dr. Soltész György MDP megbízott a Gazdasági Felügyelőség jelentéseit áttekinthetetleneknek és érthetetleneknek tartja. „Nem számkolosszusokra kíváncsi a Népi Bizottság – mondja –, hanem olyan adatok kellenek amelyek egyszerűen és hűen mutatják be a laikus embereknek is a vármegye mezőgazdaságának, őszi mezőgazdasági ütemtervének, vetőmagkészletének és hiányának tényleges helyzetét”32 Sok a baj a vetési és szántási ütemtervekkel is. Hajdúböszörmény helyettes polgármestere megjegyzi, hogy a traktorállomás vezetőjének jelentése mást mutat, mint a Gazdasági Felügyelő adatai.33 Bedő Zoltán Gazdasági Felügyelő Hajdú Vármegye Népi Bizottságának ülésén 1948. november 18-án bejelenti, hogy a Földművelésügyi Minisztérium által összeállított és a Gazdasági Felügyelőség által a községekhez továbbított szántási ütemterv között eltérés mutatkozik. A Földművelésügyi Minisztérium ütemterve ugyanis későbben érkezett a vármegyéhez, s annak megérkezése előtt a Gazdasági Felügyelőség már elkészítette a községek ütemterveit.34 Hajdúböszörmény Népi Bizottsága 1949. január 5-én megállapítja, hogy az őszi ütemterv legnagyobb hibája az volt, hogy nem álltak megfelelő adatok rendelkezésre. Bedő Zoltán ugyanitt kijelenti, hogy a tervgazdálkodásnál szinte matematikai pontosságú vetésterületi adatszolgáltatásra van szükség és ezek az adatok csak akkor lesznek pontosak, ha az alsó közigazgatási szervek a jövőben nagy lelkiismeretességgel készítik el az említett terveket.35 A gondok azonban – a hamarosan bekövetkező átalakulás ellenére – megmaradtak továbbra is. Az igazgatási és irányítási szervek mechanikusan, a gazdaságok területeinek arányában írták elő a különböző növények vetésterületét. 1950. decemberében a megyei pártbizottság titkára hívta fel a figyelmet arra, hogy a tervek készítői nem vették figyelembe a talajadottságokat.36 A hiányosságok továbbgyűrűzésére két esetet idézünk fel. Az egyik a Hajdú-Bihar Megyei Tanács VB. Mezőgazdasági Osztályának iratanyagában található 1951. szeptember 9-i keletű irat. Az 1951. évi részleges tagosítás 32

HBML. XVII. 903. 1. cs. sz.n. 1948. szept. 30., A földművelésügyi szakigazgatás… i.m. 289. 33 HBML. XVII. 9o3. 1. cs. sz. n. 1948. nov. 10. 34 U.o. sz. n. 1948. nov. 18. 35 U.o. sz.n. 1949. jan. 5. 36 Gazdag I.: A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének áttekintése Hajdú-Bihar megyében 1949-1956 között., HBMLÉ. II. (Szerk.: U.ő.), Db. 1975. 110.


251 zárójelentéséről van itt szó. Nevezett irat azt tartalmazza, hogy a tagosításnál a kataszteri nyilvántartás hiányossága miatt sok esetben beazonosításokat is kellett végezni. A beazonosítások a határ nagy kiterjedése miatt a tervszerű munkamenetet hátráltatták. Egyeken az Állami Gazdaság számbavételénél kb. 200 parcellát kellett beazonosítani. Görbeházán az ún. 1939. évi OFI juttatások nincsenek telekkönyvezve, a kiosztási állapottal szemben a tényleges birtoklásban már változások vannak, így az ingatlanok beazonosítása vált szükségessé.37 Hajdú-Bihar Megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága 1951. november 20-án utasítja a terv és statisztikai, valamint a mezőgazdasági osztály vezetőjét, hogy haladéktalanul egyeztessék össze a megye szántóterületi és őszi vetési adatait. Állapítsák meg az eltérés okát és a járásokat utasítsák, községenként határozzák meg a vetésterületi hiányt és azt november 25-ig minden körülmények között szüntessék meg.38 Ez már a tervutasításos gazdaság időszaka volt, melynek egyik szimptomatikus jelensége a begyűjtési rendszer volt. A begyűjtési apparátus 1949-1953. között az állandó átszervezés állapotában volt. Nem lehet azon csodálkozni, hogy adminisztrációjának egyik fő vonása az alapnyilvántartások hiánya s pontatlansága volt.39 Tárgyalt időszakban sok nyoma van az adminisztrációról való panaszkodásnak a Miniszteri Biztos irataiban is. Békés Vármegye Gazdasági Felügyelője a Tiszántúli Kerületi Termelési Miniszteri Biztoshoz küldött mezőgazdasági havi helyzetjelentésében azon kesereg, hogy az adminisztrációs munkák állandóan növekednek és ha ez tovább így tart, akkor végképp irodához köti a Gazdasági Felügyelőt. A jelentések tömkelege és a határidők rövid volta rendkívüli módon zavarják a munka menetét, csökkentik annak értékét és megbízhatóságát. Ésszerűen csökkenteni kellene az adminisztrációs munkát. Egyes jelentések már egész tanulmányok terjedelméhez hasonlók, nem is szólva az útiszámlák felterjesztése kapcsán összeállítandó kimutatások és kísérő jegyzékek tömkelegéről (keretfelhasználási kimutatás, előlegkiutalási jegyzék, bérletjegy kihasználási kimutatás, összesítő működési jegyzék, stb.). Most a nyilvántartási rendszer felfektetése idején feleslegesnek látszik a járási helyzetképeknek külön történő összeállítása és túlságosan nagy követelmény évi négy legelőre nézve 37

HBML. XXIII. 9/a 1. d. 195o. évi tagosítási iratok, zárójelentések., 1951 szept. 9. HBML. XXIII. 9/b. 1. d. 8007-18/1951., 1951 nov. 20. 39 Rainer M. J.: Nagy Imre…i.m. 475, 479. 38

Major Zoltán László: Adatok a Tiszántúli Kerületi Termelési Biztos… 252 a legelőjavítási terv összeállítása is.40 Hajdú vármegye és Debrecen thj. Város Gazdasági Felügyelőségének havi tisztiértekezletén 1947. június 27-én az adminisztráció kérdéseivel foglalkoznak. Általános a vélemény, hogy a felszaporodott ügydarabok intézéshez kevés az előadói létszám. Alacsony a segédszemélyzet létszáma is. Ennélfogva az előadók kénytelenek leíró munkát végezni, ami az ügydarabok kellő időben történő elintézését jelentékeny mértékben hátráltatja. A Járási Gazdasági Felügyelők helyzetjelentése hiányos. A felügyelőség ügyvezetésének felülvizsgálata alkalmával 200 db. elintézetlen ügydarabot találtak. Az előadók kivétel nélkül hátralékban vannak az ügydarabok elintézésével. Helyesbíteni kell a közigazgatási adatnyilvántartást. Szükséges a legelőnyilvántartások helyesbítése és a legeltetési társulatok névjegyzékének pótlása. A hivatalvezető felhívja a központi előadók figyelmét, hogy amit a központból el tudnak intézni, azokat az ügyeket ne továbbítsák más szervekhez. Az elintézésről értesítsék a Járási Gazdasági Felügyelőket.41 A legeltetési társulatok adminisztrációjával sok baj van ebben az időben. Bihar Vármegye Közigazgatási Bizottsága 1945. július 27-én a Sárándi Legeltetési Társulat költségvetését visszaadja, mert az felülvizsgálatra szorul. Az összegek minden indokolás nélkül vannak beállitva.42 A hajdúhadházi Nagyerdő-, Csereerdőbirtokossági és Legeltetési Társulatok választmányainak 1945. június 17-én tartott együttes ülésén javasolják, hogy a társulat élére állandó jellegű vezetés kerüljön. Ez azért kívánatos, mert a társulatokat ért károsodás, az adminisztráció, leltári vagyon és vagyonkezelés rendbeszedése, eltűnt könyvek és iratok pótlása és a múlt évi számadások elkészítése napirendre került. Az ügy- és vagyonkezelést a rendes mederbe kell állitani. Meg kell jegyeznünk a legeltetési társulatok tevékenységével összefüggésben, hogy a Járási Gazdasági Felügyelők feladatai közé tartozott többek között a legelőjavítás szervezése és az állattenyésztés irányítása.43

40

HBML. XXIV. 211/a. 1. cs. 42-XII/7/1947. I-5., 1947. jan. 7. HBML. XXIV. 226. 1. cs. 140/1947., 1947. jún. 27. 42 HBML. XXI. 111/b. 1. d. 32/1945., 1945. jún. 17. 43 A helytörténetírás…III..i.m. 302. 41


253

Domináns kérdések a Tiszántúli Kerületi Termelési Miniszteri Biztos iratanyagában Vannak olyan kérdéscsoportok vizsgált anyagunkban, amelyek a szerv egész történetén végigvonulnak, sőt az utódszervek irataiban is szerepelnek. Ezekből kettőt fogunk kiemelni, és röviden bemutatni. Először a vetőmagkiosztás adminisztrációs problémáiról szólunk. Nagy Imre földművelésügyi miniszter 1945. augusztus 24-én felhívást intéz valamennyi Vármegyei és Városi Gazdasági Felügyelőséghez. A leirat tárgya az 1945. évi őszi vetőmagbiztosítás ellátása. A miniszter sajátkezüleg szignált irata a következőképpen fogalmazott: „Felhívom, hogy haladéktalanul állapítsa meg a működési területén jelentkező őszi búza- és rozs vetőmaghiányt, illetve felesleget és azt hozzám, termelési ügyosztályomhoz címezve táviratilag jelentse.”44 A vetőmagvak kiosztásával kapcsolatban Békés Vármegye Gazdasági Felügyelője 1946. május 26-án azt jelenti a Kerületi Termelési Miniszteri Biztosnak, hogy egyes termelési bizottságok képtelenek elszámolni a kiosztott vetőmagvakkal.45 Bihar vármegyéből nem sokkal később hasonló tartalmú jelentés érkezik. A vetőmagszükségletek öszszeírása most folyik a községekben. A már beérkezett igénylések olyan csillagászati számokat produkálnak, hogy az egész ország termése nem volna elegendő ennek a vármegyének.46 Novák Károly Gazdasági Felügyelő Gyulán 1947. február 26-án kelt levelében azt írja a Földművelésügyi Miniszternek, hogy a vetőmag kiosztását a Termelési Bizottságok végezték „s, mivel írástudatlan egyének intézték a kiosztást, vagy nincs följegyzésük, vagy pedig az olyan, hogy azon eligazodni alig lehetséges.”47 Két nappal később szintén Békés megyéből érkezik egy jelentés a Kerületi Termelési Miniszteri Biztoshoz, mely azt tartalmazza, hogy a Termelési Bizottságok jó része az 1945. évi őszi és az 1946. évi tavaszi vetőmagelszámolást nem küldte be. Amelyik bizottság beküldte, az is hiányosan készítette el, így ezeket is pótlás végett vissza kellett küldeni a községekhez.48 Mátészalká44

HBML. XXI. 101/c. 1. cs. 1152/1945., 1945. aug. 24. HBML. XXIV. 211/a. 1. cs. 42-IV/1/1946., 1946. máj. 26. 46 HBML. XXIV. 212. 1. cs. 56/1946., 1946. júl. 27. 47 HBML. XXIV. 211/a. 2. cs. 47/1947., 1947. febr. 26. 48 U.o. 13-5/1947., 1947. febr. 28. 45

Major Zoltán László: Adatok a Tiszántúli Kerületi Termelési Biztos… 254 ról azt írják, hogy a legtöbb esetben a vetőmagakciók elszámolását a községi elöljáróságok kizárólag a Termelési Bizottságokra ruházzák, ahol sok esetben a kiosztással elszámolni nem tudnak és a községi elöljáróságok a sürgetésekre a Termelési Bizottsággal takaróznak.49 Bihar megyében arról olvasunk, hogy az egyes községek a vetőmagtisztítással kapcsolatos kiosztási jegyzékeket hibásan, illetve hiányosan küldik be.50 Ugyanitt az illetékes mezőgazdasági igazgatási szerv képviselője szerint a községek a kiosztási jegyzékeket igen rendetlenül csinálták meg és állandóan javítgatni kell rajtuk.51 Csongrád Vármegye Növénytermelési Előadója 1948. január 3án jelentést küld 1947. december hónapról a Kerületi Termelési Miniszteri Biztosnak. A jelentés a Termelési Bizottságok vetőmagkiosztási tevékenységét bírálja. Az előadó szerint kívánatos volna, hogy a vetőmag vételárát a községi elöljáróság kezelje. Tekintve, hogy nagyobb összegekről van szó a Járási Gazdasági Felügyelő jelenlétében fizessék be a pénzt a felügyelőség csekkszámlájára.52 A Földművelésügyi Miniszter egy 1950. június 3-i leirata a Mezőgazdasági Igazgatóságnak azt hangsúlyozta, hogy a vetőmagakciók sikeres lebonyolítása döntő jelentőségű. Mindennek ellenére újabb két év múltán 800000 gazdaságnak nem volt vetőmagja.53 A másik jelentős kérdés az üzemanyagjegyek adminisztrációja volt. Hasonlóan az előbbi kérdéskomplexumhoz, ez is végigvonult az egész tárgyalt iratanyagon, sőt még az utódszervek iratanyagában is tükröződik. Csanád Vármegye Gazdasági Felügyelőségének hivatalvezetője kiszállásai alkalmával tapasztalta, hogy az üzemanyagjegyek kezelésével megbízott egyének nincsenek kioktatva. Az elszámolások nem érkeznek be, elszámolás nélkül pedig nem osztanak ki újabb üzemanyagmennyiséget. Az üzemanyaglapok és könyvek vezetésénél a legnagyobb fejetlenség uralkodik.54 Maga a miniszteri biztos is kifo49

U.o. :24-VIII/9/1947., 1947. július 1. U.o.: 24-X/2/1947., 1947. okt. 27. 51 U.o. 13-XII/1947., 1947. dec. 19. 52 U.o.: 24-XII/1948., 1948. jan. 3. 53 HBML. XXIV. 221. 1. d. 4719/1950., 1950 jún. 3., Szakács Sándor: Gazdaság és társadalom az ötvenes-hatvanas években., In.: Rákositól Kádárig. Fejezetek a legújabbkori magyar történelemből. Jelenkortörténeti Műhely I. (Szerk.: Timár Lajos-Valuch Tibor), Db. 1998., 17., Vinnai Győző: A sztálini hatalomgyakorlás az ötvenes években Szabolcs-Szatmárban. U.o., 69. 54 HBML. XXIV. 211/a. 1. cs. 42-IV/3/1946.,1946. ápr. 30. 50


255 gásolja egy Szentesre írott hivatalos levelében, hogy a traktorok üzemanyagfogyasztásáról szóló jelentést a szakelőadó teljesen hanyagul, minden komoly számítást nélkülöző módon állította össze.55 Békés megyében ebben az időben, 1947. februárjában úgy fogalmaznak, hogy „az üzemanyagkönyvek kezelésénél sok helyen nehézségek vannak, mert egyes termelési bizottságok a végzett munkát az üzemanyagkönyvben igazolni nem akarják.”56 Előfordult olyan eset is, hogy a minisztériumtól kellő mennyiségben nem érkeztek meg az üzemanyagkönyvek. Szolnokon a felügyelőket arra utasították, hogy a régi jegyeket március 31-ig új jegyekre cseréljék ki.57 Hajdú vármegyében az üzemanyagellenőrzéssel kapcsolatban 1947. nyarán megállapították, hogy a felügyelők olyan traktorosnak is adnak ki üzemanyagjegyet, akinél a Termelési Bizottság a teljesítményt nem igazolta.58 Emellett azt is jelentik, pl. Békésből, hogy a Járási Gazdasági Felügyelők közül többnek állandóan hibás az üzemanyagjegyekről készített elszámolása.59 Békés Vármegye Gazdasági Felügyelője 1947. november 3-án egy minisztériumi vizsgálat összegzését említi. A minisztériumi számvevőség ugyanis a felügyelőket és a központi üzemanyagelőadót elszámoltatta, és megállapításait jegyzőkönyvbe foglalta. Kisebb-nagyobb jegyeltérések minden járási, városi gazdasági felügyelőnél előfordultak. Ez nem is lehet meglepő, hiszen piaci napokon a traktortulajdonosok oly tömege keresi fel a Járási Gazdasági Felügyelőket, hogy a jegyek kiadása, traktorkönyvbe való bejegyzése és a csekkek kiállítása munkája közben könnyen lehetséges tévedés.60 A Földművelésügyi miniszter 224. 580/1948. I. A. 2. Sz. rendeletével a Járási Gazdasági Felügyelők mellé, a Vármegyei Gazdasági Felügyelőségre 1–1 üzemanyagkezelőt alkalmazott. Az állandó üzemanyagjegykiadást így vélte biztosítottnak.61 Az üzemanyagjegyek kezelésének ügye azért is nagyjelentőségűvé vált, mert közben a gazdasági életben változások, átszervezések történtek. A mezőgazdaság gépesítésének fokozása érdekében a 4910/1948. Korm. Sz. rendelet 55

HBML. XXIV. 211/a. 2. cs. 39/1947., 1947. jan. 30. U.o. 24/1947., 1947. febr. 5. 57 U.o. 24-III/6/1947., 1947. szept. 5. 58 HBML. XXIV 211/a. 2. cs. 24-VIII/2/1947., 1947. szept. 5. 59 HBML. XXIV. 226. 1. cs. 169/1947., 1947. júl. 26. 60 U.o. 24-X/1/1947., 1947. nov. 3. 61 HBML. XXIV. 103/a. 1. cs. , 15/1/1948., 1948. júl. 2. 56

Major Zoltán László: Adatok a Tiszántúli Kerületi Termelési Biztos… 256 alapján alakultak meg a gépállomások, melyek az állami tulajdonban levő mezőgazdasági gépeket hasznosították. Az állam a termelőszövetkezetek technikai bázisát a gépállomások szervezésével segítette. Az első gépállomások 1948. tavaszán alakultak és az ötvenes évek elejére hálózatuk kiépült. A gépállomások üzemanyagadminisztrációs problémája is többször megjelenik ebben az időben a Miniszteri Biztos irataiban.62 Nem tekinthetünk el természetesen a gépek kezelőinek szakértelemhiányától. Az ötvenes évek első felében a műszakitechnikai előképzettség nélküli munkavállalók is alig másfél hónapos traktorosiskola elvégzése után kerültek gépre, de a gépállomások munkaerőhiánya miatt gyakran ezt is néhány napos kiképzéssel helyettesítették.63 Az üzemanyagkezelés kérdése – hasonlóan a többi adminisztrációs problémához – az utódszervek iratanyagában is még hosszú éveken át megjelent.

Hivatali szabálytalanságok, ügykezelési mulasztások Csanád vármegyében Nagy Tibor Vármegyei Termelési Miniszteri Biztost felmentették tisztségéből. A hivatalátadással kapcsolatos 1946. november 14-i jegyzőkönyv jogszabálysértéseket és hivatali szabálytalanságokat állapított meg. A nevezett miniszteri biztos hivatalához beküldött ügydarabok legnagyobb részét a Vármegyei Gazdasági Felügyelőségnek kellett elintézni. A határidők lejártak. Az iktatókönyvben 419-től 460 iratszámig beiktatott ügydarabok legnagyobb része november hó 12-én nyert elintézést. A felügyelőség központban dolgozó valamennyi tisztviselője napokon át kénytelen volt feldolgozni az elintézetlen ügyiratokat.64 Szűcs Gyula hivatalvezető utasítja a vezető járásiakat a központ által elkészített és korábban kiosztott ikta62

Major Z. L.: Adalékok a gépállomások politikai, ideológiai és kulturális tevékenységéhez az ötvenes évek elején Hajdú-Bihar megyében., In.: II. Országos Jelenkortörténeti Konferencia …i.m. 154. 63 Honvári János: A magyar mezőgazdaság gépesítése az ötvenes években. Agrártörténeti Szemle 1988/1-2., 103., Sárosi Mária: Az állami gépállomások politikai és gazdasági szerepe a mezőgazdaság szocialista átalakításában., (doktori értekezés, kézirat., Bp. 1981., 165.), Urbán László: A magyar mezőgazdaság műszakitechnikai fejlődésének környezeti hatásai 1950-1980 között., In.: II. Országos Jelenkortörténeti Konferencia…i.m. 183. 64 HBML. XXIV. 211/a. 1. cs. 322/1946., 1946. nov. 14.


257 tási csoportosítás pontos betartására, mert azáltal ezen munkakör egyszerűsödik és könnyebben áttekinthetővé lesz. A Járási Gazdasági Felügyelők szóbeli jelentéseiből az derül ki, hogy a jóvátétel címén beszolgáltatott terményekről az egyes járások főjegyzői hivatalaiban pontos adatok rendelkezésre nem állanak. A hivatalvezető arra utasítja a járásiakat, hogy a járási főjegyzők útján kimutatások beterjesztését szorgalmazzák községenként.65 Szabolcs vármegyében Zágoni Kálmán hivatalvezető egy 1948. június 25-én tartott felügyelői értekezleten rámutat, hogy egyes ügydarabok elintézése megkésetten történik. Egyes felügyelők beküldött jelentései számadataikat tekintve hiányosak.66 Debrecenben 1948. március 30-án a Tiszántúli Kerületi Termelési Miniszteri Biztos irattárának átvételéről jegyzőkönyv készül. Átadó Nádudvary Sándor miniszteri biztos, átvevő Horváth Aladár kerületi gazdasági főfelügyelő. Átadásra kerülnek az iktatókönyvek 1945. október 20-tól 1947. december 31-ig. A miniszteri biztos személyi anyaga és intézkedéseinek anyaga. Az 1945-46., 1946-47. és 1947-48. évi vetéstervek, vetőmagszükségletek és erőmérlegeit tartalmazó adatszolgáltatások.67 A jegyzőkönyv itt különösebb hiányosságokat nem állapít meg. Ragó István Hajdú Vármegye Gazdasági Felügyelője Rápolthy Endre Gazdasági Felügyelőtől veszi át a hivatalvezetői megbízást. Ragó megállapítja, hogy az 1945., 1946., 1947. évi irattári anyagból rengeteg ügyirat hiányzik. Szúrópróbaszerű vizsgálat során észrevételezték, hogy az 1390. iktatószám alatt sem tárgy, sem elintézés nem szerepel. Az 1948. évi ügyiratokból sok elintézetlen. Ugyanebben az évben a munkaügyi felügyelők tárgymutatót nem vezettek. A vetésterületek, termésátlagok és terméseredmények nyilvántartását nem vezetik. Az 50 kat. holdon felüli gazdaságokról nem vezetnek nyilvántartást. Nem lelhető fel nyilvántartás a földbirtokreform területi és számszerű adatairól. Az Állami Gazdaságok nyilvántartása is hiányzik.68 Szabolcs Vármegye Gazdasági Felügyelőségének hivatalában is késedelmes az ügydarabok elintézése. Késnek a vetésjelentések. A nyírbaktai, tiszai és a dadai felső járásokból nem érkeztek be a május 20-ra kért jelentések. Feltételezhető továbbá, hogy az elmúlt évben 65

U.o. 42-III/8/1946., 1946. febr. 4. HBML. XXIV. 216/a. 5. cs. 333/1948., 1948. jún. 25. 67 HBML. XXIV. 216/c. 1. cs. 1/1948., 1948. márc. 30. 68 HBML. XXIV. 216/a. 5. cs. 322/1948., 1948. júl. 2. 66

Major Zoltán László: Adatok a Tiszántúli Kerületi Termelési Biztos… 258 a felügyelők termésbecslésüket nem kellő pontossággal végezték és ezért fordult elő az, hogy a Statisztikai Hivatal által cséplési eredménylapokból elkészített végleges eredményei és a becslések között 10-15%-os eltérések is voltak. Vita alakult ki a verseny szervezése és adminisztrációs ügykezelése körül is.69 Sarkadon, egy 1949. augusztus 4-i jelentés szerint a Járási Gazdasági Felügyelőség hivatalában is sok az évi elintézetlen jelentés.70 Békés Vármegye Gazdasági Felügyelője panaszolja, hogy a hároméves terv keretében a különböző F.M. helyi szakhivatalokhoz kiutalt beruházási pénzösszegekről, azok mértékéről és rendeltetéséről hivatalát nem értesítik. Ennek következtében nem tud felvilágosítással szolgálni az érdeklődőknek. Különösen az Ármentesítő Társulatok részére szíkjavítást végző intézmények részére és a rizstelepek beállítására kiadott összegekről és azok felhasználási módjáról szeretne tájékozódni.71 Személyi gondok is jelentkeznek a hivatali munkában. Szabolcs Vármegye Gazdasági Felügyelősége 1946. július havi helyzetjelentésében ezzel foglalkozik. Munkájukat nagyban hátráltatja, hogy a belügyi vonalon végrehajtott B-listázással igen sok tisztviselő hagyta el hivatalát. A vármegye 9 járási főjegyzője közül csak egy maradt helyén. A községi és körjegyzők, valamint községi tisztviselők közül is igen sok elhagyta szolgálatát. A vármegye legnagyobb járásában, a dadai alsó járásban csak egy jegyző maradt a helyén és sok helyen a községházát is be kellett csukni, mert nincs, aki a hivatali teendőket ellássa. Így a felügyelőség is sok esetben a legnagyobb nehézségek közé került, közigazgatási támogatás teljes hiányában.72 JászNagykun-Szolnok Vármegye Termelési Miniszteri Biztosa azt jelenti, hogy irodai segéderő nem áll rendelkezésére. A B-lista miatt a vármegye ugyanis nem tud segéderőt a rendelkezésére bocsátani, mert a Gazdasági Felügyelőségen szintén csökkentették a segéderők számát. Az Ellenőrző Bizottság egyébként is oly sok kimutatást kér a felügyelőségtől, hogy ők sem győzik a munkát. A biztos keserűen jegyzi meg, hogy egyedül végzi a gépelést és az iktatást is, ezért késnek a jelentései.73 Ismételten hangsúlyozzuk, amit más összefüggésben már többször megjegyeztünk, hogy a Tiszántúli Kerületi Termelési Miniszteri 69

U.o.: 267/1948., 1948. máj. 28. HBML. XXIV. 219. 1. cs. 8/1949., 1949. aug. 4. 71 HBML. XXIV. 211/a. 2 cs. 24-XII/1948., 1948. jan. 5. 72 U.o. 42-VII/7/1946., 1946. aug. 3. 73 U.o.: 37/1946., 1946. ápr. 8. 70


259 Biztos általunk tárgyalt iratanyagában az alárendelt szervek és a különböző hivatalok iratanyaga szerepel legnagyobbrészt. Ezért volt szükséges ezekkel is foglalkoznunk. Ugyanilyen meggondolásból kell még szólnunk befejezésképpen az utódszervek iratkezeléséről is néhány szóban, hiszen az eddig megjelölt problémák hosszú évek múltán ott is megjelennek. Megjegyzések az utódszervek iratkezeléséről

Dolgozatunkban már utaltunk rá, hogy a Tiszántúli Kerületi Termelési Miniszteri Biztos működése 1948. márciusáig tartott, amikor feladatkörét a Kerületi Gazdasági Felügyelő vette át. A minisztérium mellett a Megyei Gazdasági Felügyelők tevékenységének irányítását és ellenőrzését a Kerületi Gazdasági Felügyelők látták el. A szerv a Mezőgazdasági Igazgatóság létrehozásával szűnt meg.74 A Mezőgazdasági Igazgatóság szervezéséről szóló 2610/1949. Korm. Sz. rendelet a mezőgazdasági termelés fokozása és a tervgazdálkodás céljainak megvalósítása szempontjából látszott jelentős intézkedésnek. Az igazgatóság a Földművelésügyi miniszter külső igazgatási szerve volt. A Bihar Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság és a Hajdú Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság Bihar és Hajdú megyék összevonása következtében 1950. június 16-án Hajdú-Bihar Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság néven egyesült. Ugyanekkor alakult meg a Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztálya, mely átvette hamarosan az igazgatóság feladatkörét. Az igazgatóságok alapszámos irattári rendszert alkalmaztak. Az alapszámok az iktatókönyvben fel vannak tüntetve, hasonló módon a tárgy- és névmutatóban is. Mivel az előzőkben említett Kerületi Gazdasági Felügyelők működése is 1950-ben szűnt meg, ezeknél azt kell megjegyeznünk, hogy az iratok utószámos csatolása jellemzi az irattári rendszert, bár előfordul az előszámos csatolás is. Az iktatókönyvben feltüntetik az elő- és utószámokat.75 A Hajdú-Bihar Megyei Tanács VB. Mezőgazdasági Osztálya a 160/1950. M.T. számú rendelet értelmében alakult meg. Az 5200-1/1950. II. 2.B.M. számú rendelet irányelvei szerint az osztály csoportokra oszlott, elkülönített feladatkörrel. A bizalmas iratokat 1950-ben még csoportok szerint kezel74 75

A helytörténetírás ….III…i.m. 298-299. A földművelésügyi szakigazgatás…i.m. 276., A helytörténetírás…i.m. 298-302.

Major Zoltán László: Adatok a Tiszántúli Kerületi Termelési Biztos… 260 ték, 1951-ben még azonban sorszámos iktatás alapján találhatók az ügyiratok. Az osztályvezető iratai sorszámos rendszerben vannak. Az ügyviteli iratokat tárgyi csoportosításban kezelték. A panaszügyek, földügyek külön sorozatban, év- és sorszámrendben találhatók; a tervek, kimutatások helységek szerint vannak.76 A tanácsok mellett szólnunk kell még természetesen a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetekről is. Ezek sok gondja már felbukkant a Kerületi Biztos anyagában is, a tanácsoknál pedig folytatódott a termelőmunkájukkal és adminisztrációjukkal kapcsolatos problémák elemzése. A termelőszövetkezeteknél az első évek írásos dokumentációs anyaga igen szegényes. A pontatlan adminisztráció, az irattározás kezdetlegessége, az iratok hanyag tárolása, a vezetők sűrű cseréje következtében sokszor az iratanyag legértékesebb részei pusztultak el. Sajnos rendkívül általános volt a ceruzaírás és az indigóval készített másolatok használata, melyek már eredetileg is elmosódtak, s rosszul olvashatók voltak. A statisztikai beszámolójelentések nagy hiányossága, hogy sokszor vázlatosak, hevenyészettek, és nincsenek következetesen kitöltve. A Mezőgazdasági Igazgatóság, majd a tanácsi anyagok rendkívül sok értékes adatot tartalmaznak a felfejlesztésre, a különböző kampánymunkák elvégzésére, beszolgáltatásra, beruházásra és a jövedelmi viszonyokra vonatkozóan. Szegényesnek mondható a gépállomások, állami gazdaságok és vállalatok termelőszövetkezetekre vonatkozó anyaga is.77 Dolgozatunkban többször esett szó az Állami Gazdaságokról is. Ezek a szervek önálló gazdálkodási intézmények voltak. Vezetőjük, az igazgató egyszemélyi felelősséggel irányított. A termelési ügyeket a főagronómus, a pénzügyi vezetést a főkönyvelő intézte. A gazdaságok iratai általában a következő állagokra tagolódtak: igazgatási iratok, tervek, beruházási iratok, számviteli iratok. Az igazgatási iratok számrendben találhatók.78 Az Állami Gazdaságok iratai eléggé hiányos állapotban kerültek a levéltárba. Ügyviteli tevékenységükkel sem volt minden rendben. Erre mutat egy megjegyzés a Hajdú Megyei Földhivatal ügyvezetőjének levelében. Az Állami Gazdaságok Megyei Központja a helyrajzi számok mennyiségében tévedett. A téves beje76

U.o. 154-155. Dokumentumok a termelőszövetkezeti mozgalom Hajdú-Bihar megyei történetéhez., ( Szerk.: Gazdag I.), Db. 1977., 5, 182, 184, 185. 78 A helytörténetírás ..III…i.m. 459. 77


261 lentések sok pluszmunkát igényelnek. Szintén a Földhivatal anyagában olvassuk, hogy a hajdúböszörményi Állami Gazdaság, bár többször felszólította a központ, „a mai napig nem küldte be jelentését.” A munkacsoportnál a térképezés még nem indult be, mert a jelentések egy része még hiányzik.80 Ezidőtájt, a megszerveződő tanácsrendszer kezdetén elbizonytalanodtak a helyi apparátusok és magában az iratkezelésben is voltak zavaró tényezők. Az 1949. októberétől 1951. decemberéig érvényben levő közigazgatási számrendszer nem vált be.81 Köztudomású, hogy a mezőgazdasági termelés is tanácsi irányítás alatt állott 1950-től kezdve. Az apparátus tevékenységében a mezőgazdasági munkák irányításával és ellenőrzésével, a terménybegyűjtés, az adóbehajtás kérdésével a termelőszövetkezeti mozgalom elindításával kapcsolatos feladatok foglalták el a központi helyet.82 A tanácsi munka igazgatási színvonala azonban alacsony volt. Erről árulkodott az iratok fogalmazása, a hivatalnokok szegényes szókincse és a gyakori helyesírási hibák. Az iratkezelés és megőrzés nem volt eléggé gondos és szakszerű.83 A számszerű adatokban is eléggé sok a pontatlanság és ellentmondásosság. Az iratok stílusa némelykor homályos, szűkszavúság és általánosság nehezíti használatukat. Gondok vannak a tanácsi nyilvántartásokkal is, amelyek pedig történeti értéket képviselnek. Ügyviteli szempontból szükségesek voltak, az illetékes ügyintézők gondjaira bízták azokat, de ezt követően sorsuk bizonytalan. Feltételezhetően ez is az oka, hogy nem kerültek be olyan egységesen a levéltárakba, mint az iktatott iratok. Az ide vonatkozó jogszabályokból csak azt lehetett megállapítani, hogy mikor rendelték el a nyilvántartások vezetését, de, hogy azokat meddig kellett vezetni, arról alig akadnak hiteles források. Mindenesetre a közigazgatási és pártapparátusi adminisztrációban levő hiányosságok jelezték a rendszer üzemzavarait.84 79

79

HBML. XXIV. 202/a. 1. d. sz.n. 1950. febr. 13. U.o. sz.n. 1950. márc. 2. 81 Major Z. L.: Adatok Hajdú és Bihar megyék községi iratanyagának és irattárainak helyzetéhez az 1944-1950 közötti időszakban., In: HBMLÉ. XIX. (Szerk.: Gazdag I.), Db.1992., 175. 82 Várnai Tamás: A tanácsrendszer kiépítése Balatonbozsok községben., Levéltári Szemle 1980/1-2., 101. 83 Vinnai Gy.: A sztálini hatalomgyakorlás…i.m. 71., Várnai T.: A tanácsrendszer kiépítése…i.m. 98. 84 Várnai T.: A tanácsrendszer kiépítése…i.m. 108., Petrikné Vámos Ida: A tanácsi nyilvántartások selejtezhetőségének és levéltári megőrzésének kérdéseihez. In: Új 80

262

Major Zoltán László: Adatok a Tiszántúli Kerületi Termelési Biztos…

A tanácsi adminisztráció hanyag ügykezelése egy folyamat vége volt, mely 1944-45-ben kezdődött. Az újonnan alakult népi szervek, majd a mezőgazdasági szakszervek ügykezelési problémái bőségesen nyomon követhetők a Tiszántúli Kerületi Termelési Miniszteri Biztos irataiban is, mint azt láttuk ezek a hibák jelentkeztek az utódszerveknél is különböző okok következtében. Tetten érhetők voltak a tanácsok hivatali munkájában is. Súlyosak a folyamat következményei, hiszen történeti források károsodtak, így a történetkutatók hiányos iratanyagokat kénytelenek kutatni. Ugyanakkor a gyakorlati munkában, az ügyfélszolgálatban is gondok vannak. A több mint fél évszázaddal ezelőtti iratpusztulás és hanyag ügyiratkezelés negatívumai még ma is érezhetők. Facts and Figures on the Handling of Documents as Reflected in the Files of the Tiszántúli Kerületi Termelési Miniszteri Biztos (Ministerial Commissioner for Production in the District beyond the River Tisza) László Zoltán Major In the introduction, the author briefly outlines the structure of the files in the office of the Commissioner mentioned in the title and also touches upon certain early attempts at monitoring files. Next, he briefly sums up the early administrational difficulties experienced after the war. Several references are made at this stage to the handling of documents by organizations related to or relegated under the auspices of the Ministerial Commissioner. The problems caused by deficient registration and inappropriate data are noted to have occurred repeatedly through the years. In the present era, the organization of agricultural production appears to be an essential question seems to be an essential question and, consequently, the significance of the handling of documents by institutions belonging to this field also increases. Certain groups of highlighted questions are also addressed in the study. Following the description of cases of maladministration caused by negligence, in the closing section, a brief discussion of the handling of documents by the successor organizations is provided. Magyar Központi Levéltár Közleményei III., (Szerk.: Dóka Klára), Bp. 1988., 25., Major Z. L.: Hangulatjelentések Hajdú-Bihar megyében az ötvenes évek elején. In.: Rákositól Kádárig…i.m.97.

ADATOK A TISZÁNTÚLI KERÜLETI TERMELÉSI MINISZTERI BIZTOS IRATAIBAN TÜKRÖZŐDŐ IRATKEZELÉSI

Recommend Documents