Egyetem. Vélemény. Kultúra. Miegymás. A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának hallgatói lapja. Fõszerkesztõ

2 CONF AB ULA CONFAB ABULA A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának hallgatói lapja

3 Egyetem

Fõszerkesztõ Váncsodi József [email protected] Felelõs szerkesztõ Szarka Dániel Olvasó szerkesztõ Petõ Nikolett Tördelõ szerkesztõ Jakab László Szukits Sándor Fotó Piski Zalán Képregény: http://feketemacska.freeblog.hu

Interjú - Prof. Dr. Németh Péter Interjú - Kálmán Sándorné, Erzsi nénivel Interjú - Dr. Tornóczky Tamás “íjásszal” Ember, Család, Hivatás Közérdekû Profex oldalak HuMSIRC oldalak

04. 06. 09. 11. 13. 14. 16.

Vélemény Publicisztika -Százszorszép mészárszék -Tékozló fiú Pro & Kontra - iWiW

18.

Kultúra

Szerkesztõség címe: 7624 Pécs Szigeti út 12. Diákiroda, Confabula Telefon: (72) 536-000/1541 Fax: (72) 536-112 e-mail: [email protected] Nyomda: PTE-ÁOK Kari Nyomda Megjelenés idõpontja: 2006. május Megjelenik 1500 példányban

Playback színház Testkultúra - Kritikus Tömeg Fülhöz Szóló Ajánlatok: - Dream Theater - Lamb Könyvajánló - Nõ és Férfi vagy Férfi és Nõ? Vena Literatura Szubjektív -”One love...” -Pillanatok -Kapcsolat -Távol Tõled Kedvesem... -Fohász Havinovella - A madár és a macska Tíz szentencia

engedni, hogy édes terhei legyenek ennek a világvégkeresésnek… (És Ti, notórius szinglik, higgyetek a tavasz zsibongó erejében, mert a másik oldalon pontosan akkora a kereslet, mint az általatok képviselt oldal kínálata…) Ugyanakkor e virágszirom-színû nyárelõhöz a szemeszter legtarkább Confabuláját adjuk, mondjuk útravalóul, hogy konzerváljunk valamit abból a sokszínûségbõl, amire a nyár zuhatagában majd csak emlékezni lehet… Itt, a legvégén szép, tartalmas és emlékezetes nyarat, nagy kalandokat kívánok a Kedves Olvasónak, magam és szerkesztõtársaim nevében, remélve, hogy szeptemberben újra találkozunk! A viszontlátásra! -dijó-

20.

Munkatársaink Alföldi Viktória Bartha Zoltán Cseh Judit Fekete Lóránd Hornyák Árpád Horváth-Sarródi Andrea Kovács Emese Lénárt Petra Lõcsei Zoltán Nagy Árpád Nagy Csaba Németh Erzsébet Szántó Viktória Tóth Viktória Wu Yen-Ying Georgios Zarifis Zomborszky Márton Zubán Dániel Rafael

A hosszú és didergõ tél után, mintha a tavasz is egyfolytában csak töprengene azon, hogy mi is legyen valójában… Éppen úgy, ahogy a kollégiumi szobánk elõtti, nagyra nõtt fa tette: sokáig várt a rügyezéssel; Janival (szoba-társ) már láttuk rossz-sorsunkat, ahogy majd a koranyár perzselõ napkeltéi szépen ropogósra sütnek bennünket; szerencsére megúsztuk! Persze, az évszak változékonysága is legalább annyi jót rejt magában, mint amennyi rosszat (így jut el a beköszönõ írója a yin-yang-i filozófia szeles hegytetõire), hiszen az a temérdek virág, melyek szépsége általában gyorsan ellobban, most hetek óta az ábrándos sziromerdõk illatos rengetegét kínálja… Nincs is mit tenni: az emberfiának ölbe kell kapnia Kedvesét, és elvinni, nem messzebb, mint mondjuk a világ végére; addig amíg van lehetõség! Illetve a Kedveseknek egyéb dolguk sincs, mint

22. 23. 26.

28. 31. 32.

36. 40.

Manapság nehéz elhinni, ha valaki azt állítja, hogy nem talál kedvére való könyvet. Akkora a kínálat, olyan szerteágazó a stílus- és történetszövevény, hogy rövid keresgélés után bárki rálelhet egy kiváló olvasmányra… Az már könnyebben elképzelhetõ, hogy az illetõ lusta, és nem akarja venni a fáradtságot, hogy „beleüljön” egy saját, önálló világba, amit a szöveg olvasata során a saját koponyájában hív életre; sosem késõ elkezdeni! Lehet, hogy ösztönzés gyanánt csupán egy jó könyvajánló hiányzik, esetleg pont olyan, amit Kovács Emese tollából olvashatunk, Robert Merle, Védett férfiak címû regényérõl, a 28. oldalon. Jó szórakozást hozzá!

Lehet-e a gyógyítás során kettéválasztani a testet és a lelket? Klasszikusnak mondható kérdés, melyrõl szerencsére egyre többet vitatkoznak, felhívva az orvosok és medikusok (még inkább!!!) figyelmét, hogy „a betegség körül ott van egy élõ ember” (dr. Molnár F. Tamás). Nagy Csaba, 18. oldalon olvasható, Tékozló fiú címû publicisztikájában e témát veszi górcsõ alá, azzal a különös adalékkal, hogy az elbeszélõ sorok nyomán, saját kórházi élménye elevenedik meg az olvasó elõtt… Az írásban olyan hipotézis és gondolat jelenik meg, amely sokunk hasznára válhat, ha majd arról kell döntenünk, hogy vajon erõsebb-e a szavak ereje holmi pilulába csomagolt kémiai vegyületnél?

Miegymás Piski Zalán fényképei - EFeN és partyfotók Confabula Statisztikai Hivatal Megkérdeztük olvasóinkat Technokrata oldal Az anatómia legújabb felfedezései Vendégoldal - San Diego, a napfényes metropolisz Rejtvény

24. 29. 30. 38. 41. 42. 44.

Deutche Seiten - (k)ein Abschiedsartikel

45.

English Pages - Alzheimer’s Disease Part II.

46.

Ha megfogalmazom a Confabula motorjául szolgáló ideológiát, akkor azt mondhatom, hogy egyfajta Örömzene, hiszen egyebet sem akar, mint adni, minden egyértelmûen begyûjthetõ morális vagy gazdasági profit nélkül. Egy lelkes csapat azon dolgozik, hogy adjon valamit magából szemeszterrõl-szemeszterre… Ennek a speciális szabadságnak az egyik hozadéka, hogy a munkatársak olykor játszani kezdenek, a kategóriák összemosásával, vagy egy rovat rendhagyó megszerkesztésével. Egy ilyen, tudomásom szerint eddig elõ nem forduló formabontás történt aktuális számunkban, ugyanis Cseh Judit és Váncsodi József felváltva írta a havinovellát, gondolataikat egy történetté építve, játékos, meglepõ históriát kerekítve, melynek egyetlen célja csupán az, hogy szórakoztassa az Olvasót. A madár és a macska címû írás a 36. oldalon olvasható.

4

Pr of Prof of.. Dr Dr.. Németh Péter

A közvélemény élénken nyomon követte, a dékánválasztás elõkészületeit és lebonyolítását egyaránt. Látszólagos hátránnyal indult, végül, szoros küzdelemben mégis Önnek szavazott bizalmat a Kari Tanács. Mi volt az elsõ gondolat, amikor meghallotta a végeredményt? Természetesen örültem. Nem hiúságból. Akik közelebbrõl ismernek, tudják, hogy valóban vannak dolgok, amikre büszke vagyok, de ez nem az a kategória, a hivatalt sosem célnak, hanem eszköznek, mindig egy komoly felelõsséggel járó szolgálatnak tekintettem. Azt hiszem, hogy ezt a korábbi években vitán felül bebizonyítottam. Mit gondol, miben rejlett a sikere? Én nem most kezdtem az egyetemi közéletben a részvételt. Volt mondanivalóm, programom. Most egy átlagos dékáni pályázatnál bõvebben mutattam be ezt. Egy szakmai elemzés keretében, felhasználva az elmúlt években az egyetemen kívül szerzett tapasztalataimat is. Úgy gondoltam, hogy most problémákat kell felvetni, õszintén szembenézni azokkal a tényekkel, amik a Kar helyzetét befolyásolják. Ezekre megoldásokat is javasoltam. Örülök, hogy sokan megértették ennek az üzenetét. Tisztsége egyértelmûen csapatmunkát jelen. Csapattársai azonban szinte az utolsó pillanatig inkognitóban voltak, mi volt ennek az oka?

A pályázat kiírása a dékán személyére szólt. Speciális helyzetben zajlott a dékánválasztás. Az Orvos- és Egészségtudományi Centrum korábbi szervezete megszûnt és az új felsõoktatási törvény szellemében jelenleg az átalakulás állapotában van. Ebben a helyzetben úgy gondoltam, hogy korrektebb, ha a közeljövõben felálló Centrum-vezetéssel közösen határozzuk meg azoknak a munkatársaknak a funkcióit és személyét, akikkel együtt kell majd dolgoznunk. Általánosságban sem szeretem, ha egy probléma megoldását személyi kérdésekre kell leszûkíteni. Természetesen volt konkrét elképzelésem, miként a több oldalról jött nyomásra azt végül be is mutattam. „Panta rei” és „Navigare necesse est”. Két jelmondata volt kampányának. Hogyan fordítaná le ezt a konkrét tettek nyelvére? Elõbb egy kis lazításként hadd mondjam el, hogy a csapat több tagjával a vízi sportok is összekötnek bennünket. Miseta Attilával a dunántúli halastavaktól az észak-amerikai gyorsfolyású folyókig sok helyen horgásztunk együtt. Idõnként eredményesen, idõnként inkább csak a szokásos horgász-(bal)szerencsével. Kollár professzor a hazai vitorlássport elismert kiválósága, többszörös bajnok. Én az elmúlt években kóstoltam bele ebbe a világba, és gyorsan közel került hozzám a balatoni vitorlázás. Csernus professzor velem együtt a tengerpartokat kedveli a kikapcsolódáshoz, a regenerálódáshoz. Ennyit a vizekrõl, mint közös hobbyról. Komolyra fordítva a szót: „minden folyik”, minden mozgásban van. Ez a mozgás nagyságrendekkel gyorsult fel napjainkban. Tessék belegondolni abba, hogy az EU csatlakozással mennyire más kihívásokkal kell szembenéznünk, mint csak pár évvel korábban. A határaink kitágultak, a lehetõségeink egészen mások, mint korábban. A felelõsségünk is! Egyetlen számadat: a megnyíló források olyan mérvû, okos beruházást tesznek lehetõvé, amiknek a nagysága havonta haladja meg a korábbi évek átlagát. Ezeket a forrásokat azonban meg kell tudni szerezni. Azaz „hajózni kell”, méghozzá úgy, hogy a folyamatos átalakulások ne befolyásolják károsan a napi feladataink végrehajtását sem. Kérem, mutassa be néhány szóban, feladataikra is kitérve, leendõ munkatársait. Csernus Valér professzor általános helyettesként az oktatási ügyekkel és a tudományos kutatás kérdéseivel fog foglalkozni. Nemzetközileg elismert tekintélye az orvosképzés korszerûsítésében a csapat kulcsfontosságú tagjává teszi. Kollár Lajos professzor a klinikai és regionális integrációs kérdésekkel, Miseta Attila a Kar napi gazdálkodási ügyein kívül a közvetlen hallgatói adminisztratív kérdésekkel fog foglalkozni. Mindkettõjükkel komoly elõzetes elemzéseket folytattunk. Nyárády József professzor feladatköre –a minõségbiztosítás és az adatvédelem megszervezése– szintén kulcsfontosságú pozíció. Klasszikusan az a hatáskör, amit a majdan felálló Centrum-vezetéssel közösen kell definiálni, ugyanis ez egy olyan fajsúlyú funkció, ami az integrálódásunkat az országos és az európai folyamatokba (nagy nemzetközi pályázatok, fejlesztési források megszerzése, nemzetközi akkreditációk, stb.) alapvetõen meghatározza. Rajtuk kívül még sok más személlyel szeretnék nagyon szoros munkakapcsolatot kialakítani, hiszen a megoldandó feladatok egy sokkal szélesebb csapatot igényelnek. A

Kar minden rétegét szeretném aktívan bevonni a közös munkába, a napi rutin gondoktól elrugaszkodó fejlesztési tervek közös kialakításába. Ebben nagyon szeretnék a jelenlegi dékáni vezetésre is támaszkodni, tapasztalatikat és munkájukat felhasználni.

5

Ha elõdje munkáját tekinti, akkor az Ön/Önök elképzelése konvergál vagy divergál azzal? Az elõbb elmondottakból adódik, hogy folytatásnak és nem újrakezdésnek tekintem az elõttünk álló tevékenységet. Ahogy Sümegi dékán úr is folytatásnak tekintette annak a csapatnak a munkáját, amiben általános dékánhelyettesként, majd megbízott dékánként én is részt vettem. A Lénárd professzor nevéhez kötõdõ dékáni vezetés kezdte meg ugyanis azokat az átalakításokat, amelyek beteljesítésével Sümegi Balázs dékánsága alatt egy markáns és pozitív pénzügyi változás következett be. Természetesen ehhez kellettek az új és jó intézkedések, amik egyértelmûen Sümegi professzor csapatának az érdemei. Mi is szeretnénk úgy folytatni a dolgokat, hogy az elindult pozitív változásokhoz hozzátegyük a saját elképzeléseinket. Hogy látja, saját programjának melyek a sarkalatos pontjai, amelyek egyértelmûen meghatározzák majd dékánságát? Miként a pályázatomban is végig hangsúlyoztam, a hálózatokba történõ integrálódás elõsegítését tartom elsõdleges célnak. Ez jelenti a Kar intézetei közti belsõ integrációt, az egyetem más karaival –kiemelten az Egészségtudományi Karral– történõ együttmûködést, a Régió különbözõ szervezeteivel, ill. az EU kutatási térségek hálózatával történõ integrálódást. Ennek a bõvebb kifejtése azonban megérne egy másik riportot, hiszen magában hordozza azokat az elképzeléseinket, amik a Gyógyszerész Kar, valamint a Fogorvosi Kar minél elõbbi kialakítását, egy nép- és környezetegészségügyi analitikai képzés megszervezését is magukba foglalják. Fontosnak tartom a Dél-Dunántúli Régió másik egyetemével, a Kaposvári Egyetemmel a kapcsolataink kiszélesítését, mind kutatási, mind oktatási téren. Egy Innovációs Központ kialakítását más regionális szereplõkkel közösen (iparvállalatok, kamarák, önkormányzatok bevonásával) tervezzük. A szoros és elõnyös európai integrálódás egy hosszú folyamatot igényel, amiben az egyéni kapcsolatok, az intézet és intézmények közti kooperációk, közös kutatási és kutatás-fejlesztési pályázatok jelentik az állomásokat. Ha választania kell, akkor konszolidáció vagy improvizáció? Nem egészen értem a kérdést. A mûködés területén valóban konszolidációra is szükség van, de az elõrelépést tekintem döntõnek. Ez viszont fejlesztést jelent. Az improvizációt viszont inkább csak a zenében szeretem, egy sok milliárddal gazdálkodó és kiemelkedõ értékeket hordozó intézmény mûködtetésében nem szabad rögtönözni. Lévén, hogy az interjú a hallgatói lapban jelenik meg, kérem, tegyen egy lépést a hallgatók felé! Milyen módosításokat, változtatásokat tervez, ami a hallgatókat nagy mértékben érint? Szintén a programot idézem. Szeretnénk egy hallgatói központot kialakítani az egyetemi campus területén. Erre látok esélyt, valamint a Jakabhegyi úti kollégium felújítására

is. Ugyanakkor fontosnak tartom a kis lépésekkel történõ, de folyamatos elõrehaladást. Ezt több téren is szeretném megvalósítani. Csak egy példa: a hallgatói sport fellendítését korábban is szorgalmaztam. A mozgáskultúra növelése, az életmódba történõ beépítése alapvetõ fontosságú. Az orvosok átlagéletkora az -egyébként is európai sereghajtó- országos átlag alatt van. Ennek a javításához szorosan hozzátartozik az, hogy az egyetemi hallgatói életkorban rögzõdjön a testedzés igénye. Ennek a feltételeit javítani kell. Ez viszont nem képzelhetõ el egyetlen nagy ugrással, ezen folyamatosan dolgozni kell. Sümegi Dékán és Munkatársai tevékenysége nyomán az egyetemünk elkezdett kilábalni a kritikus csõd-helyzetbõl. Hogyan tovább, merre vezet majd az út! Miként a fentiekben már jeleztem, ezek hosszú távú folyamatok. Természetesen a megkezdett intézkedéseket nemcsak folytatni kell, de ki is kell egészíteni. Én bízom abban, hogy a gazdálkodásunk helyzete tovább fog javulni. Ha a távoli jövõbe tekint, miként szeretné látni egyetemünket a dékáni ciklusa végén? Egyértelmûen egy prosperáló, sokszínû, a kihívásokra jól reagáló egyetemet és benne egy dinamikus orvoskart szeretnék látni. Egy olyan kart, amelynek a diplomája Európa szerte jó ajánlólevél egy állas-pályázatnál. Ez ugyanis a cél: olyan diplomát adni a végzõs hallgatók kezébe, amire mindenhol büszkék lehetnek, amivel mindenhol könnyen tudnak elhelyezkedni. A kutatás és kutatás-fejlesztés területén pedig szoros nemzetközi kooperációkról szeretnék majd beszámolni, amik számos szabadalmat, és piaci hasznosítást is eredményeznek. A betegellátás területén azt szeretném, ha a jelenleg is meglevõ kiváló szakmai színvonal egy jobb gazdasági helyzetben, sokkal kevesebb gonddal és megerõltetéssel lenne továbbra is fenntartható. -cfbFotó: Piski zalán

6

Kálmán Sándor né, Erzsi nénivel Bizonyára mindenki ismeri…és nagyon sokan ismerték, akik az elmúlt mintegy négy évtizedben ide jártak. És szerették. Nem hiába, mert munkássága, lelkesedése és a hallgatók iránti végtelen szeretete példaértékû. Kálmán Sándorné „Erzsinéni” 42 év után idén nyugdíjba megy. Múltról, jelenrõl és jövõrõl kérdeztük búcsúzóul a Tanulmányi Osztály páratlan vezetõjét. Mikor került ide az egyetemre? Hogyan? 1964. február 24-én –ilyen pontosan tudom a dátumot– kezdtem dolgozni, 19 éves voltam. Akkor még a Rákóczi út 80. alatt volt a Rektori Hivatal, az elsõ munkahelyem (1999ig még külön kar voltunk) – az az épület, ahol jelenleg a Közgazdasági és a Jogi Kar található. Késõbb kerültem át a Tanulmányi Osztályra. Pécsett érettségiztem a Janus Pannonius Gimnáziumban, és végig olyan terveim voltak, hogy kertészmérnök leszek. Hozzásegített ehhez az is, hogy a városban az elsõ olyan osztályba jártam, ahol –nem tudom, hallottak-e róla– politechnikát oktattak. Akkor még hat napból állt az oktatási hét, nem úgy, mint most ebben a szép új idõben, és ebben az esetben egy napot gyakorlati

képzéssel töltöttek a diákok, a gimnázium humán jellegét ellensúlyozandó. Mi virágkertészetet tanultunk. Két nagy állami kertészet volt Pécsett, valamint egy szentlõrinci gazdaságba is kijártunk. Nagyon szép szakmának találtam, el is képzeltem, hogy én majd egyszer kertépítõ mérnök leszek. A baj csak ott volt, hogy ezt Pesten kellett volna tanulni, amitõl elgyávultam. Így hát maradtam Pécsett. Alapvetõen jó tanuló voltam, de még egy vétket elkövettem: júniusban leérettségiztem, majd októberben férjhez mentem (ez akkoriban nem számított kivételnek, sem az, ha valaki felveszi a férje nevét asszonynévként). Ezáltal elveszítette a gimnázium a velem való kapcsolatot, és fél évig kerestetett Tárkányiné (aki egy bûbájos, kedves teremtés volt, Isten nyugosztalja szegényt) igazgató asszony az osztályfõnökömmel, aki végül meg is talált, és említette, hogy lenne nekem egy állás a Rektori Hivatalban. Így kerültem be az akkori gárdába. Két évig dolgoztam ott, ami egy nagyon jó elõtanulmány volt. Megismertem az egyetem felépítését, a vezetõket, a professzori kart… egy nagyon jó bevezetõ volt arra, hogy az ügyrendbe és az adminisztrációba is belelássak. Egy idõ után hely adódott a Tanulmányi Osztályon, és az akkori fõnökeim megkérdezték tõlem, hogy kívánok a rektori hivatalban maradni vagy a tanulmányi osztályra átmenni. Úgy láttam, hogy az utóbbi önállóbb munkalehetõséget rejt magában, ezért ezt választottam. Nem is bántam meg, mert valóban itt sokkal pezsgõbb élet folyt, a hallgatókkal még sokkal szorosabb kapcsolatban voltunk abban az idõben, mint mostanság. Akkor még úgy mûködött az egész, hogy volt egy úgynevezett Szociális Csoport, akik a hallgatók pénzügyeit intézték (mindenféle súlyos igazolások árán és jellemzések begyûjtésével, szóval egész más rendszer szerint), mi pedig kizárólag a tanulmányi ügyeikkel foglalkoztunk. Szerveztük ugyanúgy az órarendeket, a termeket, a gyakorlatokat. Nagyon szerettem ezt a munkát végezni. Nagyon korán, 25 éves koromban rám bíztak egy akkor kiemelkedõnek számító feladatot: a karon tanuló külföldi diákokat is megkaptam teljes egészében. Régebben a magyar állam ingyen tanítatta a harmadik világ országaiból ideérkezõ diákokat. (Azt azért tudni kell, hogy õk nem az afrikai és dél-amerikai õserdõbõl kerültek ide, hanem a viszonylag jobb körülmények között élõ családokból származtak, akiknek lehetõségük nyílt otthon érettségi letételére. Nem a legrászorultabbak voltak, nyugodtan mehettek volna akár a Harvardra is vagy máshova – hogy minket választottak, az jellemezte az akkori pécsi orvosképzést is.) Aztán még késõbb megalakult a fogorvosi szakunk, a ’70-es évek közepén, õket is az én gondjaimra bízták. Ez megint csak egy jelentõs feladat volt. A fogászokat irányító Prof. Szabó Imre Szegedrõl került ide hozzánk, naponta kijártam hozzá a klinikára, amíg a tanterveket, órarendeket megírtuk. Teljesen új tanulmányi rendet kellett kialakítani, egyszerre kellett figyelembe venni az öt évfolyamot. Tulajdonképpen a Tanulmányi osztály összes munkafolyamatát megismertem. Közben tanulgattam, végül is tanári diplomám van, a fõiskolát munka és család mellett végeztem el. 25 éves koromban kaptam egy fõelõadói címet, ami még inkább az önálló munkára sarkallt. A nyolcvanas évek elejétõl lettem az adminisztratív vezetõ, majd a TO osztályvezetõje. 1970-ben költözünk a mostani, akkor új épületbe. Az ezt megelõzõ hat év a Rákóczi úton családias hangulatban telt.

Miben voltak akkor mások a körülmények? Gyakorlatilag teljesen eltérõek voltak. Akkor még a mai modern gépesítés nem létezett. Nem volt számítógép, másológép, mechanikus írógéppel gyártottuk a sok száz oldalas órarendeket. Még arról is beszélnem kell, hogy volt olyan oktatási forma is - ebben a 42 évben több rendszerváltáson is átesett az oktatás -, amit blokkoktatásnak neveztünk. Nem volt ez egy rossz dolog, de képzeljék el azt a szituációt, hogy a másodévesek a három nagy tantárgyból egyben szigorlatoztak: biokémiából, élettanból és anatómiából. (Németországban jelenleg is hasonló módon történik ez a vizsga.) Külön gyakorlati vizsgát tettek mindhárom tárgyból, és egy írásbelit közösen az elméleti részbõl. Ennek ellenére megközelítõleg sem volt annyi bukás, mit manapság. Akkoriban a vizsgák még csoportosan zajlottak. A csoportvezetõ megbeszélte a csoporttal, hogy mely vizsganapokat választanák, és így magával húzta a csoport azokat, akik nehezebben szánták rá magukat a megjelenésre. (Nem halogatták, és lehet, hogy konzervatívnak tûnök, de most a vizsgarendek tragédiájának pont ezt érzem, hogy nagyon nagy a szabadság. A hallgató úgy érzi, hogy még sok ideje van hátra, de ha véletlenül nem sikerül egy vizsga, akkor azt addig ismétli, míg a többinél kifut az idõbõl.) Külön utóvizsga hét volt télen és nyáron is. Alig volt néhány évismétlõ az évfolyamokon. Ez most nem jó a hallgatóknak sem: korán rájuk szakad egy hatalmas felelõsség – az életüket sok szabály szerint, de nekik kell irányítaniuk az elsõ pillanattól kezdve. Talán a hallgatói vezetõknek kéne odahatni, hogy legalább az elsõ két nehéz, magolós évben próbálják meg ezt a fajta vizsgázási módszert. Régebben egy-egy csoport is sokkal összetartóbb volt. Ez is nagyon hiányzik. Ön szerint változtak-e az óta a hallgatók, mit gondol a mai hallgatókról (miben mások)…? Miután van egy 17 éves unokám, közelebbrõl érzékelem, hogy megváltozott a világ. Nem a hallgatók, az egész világ. Régen, anno az átkosban úgy tanultuk, hogy ez az elidegenedés jelensége, ami a nyugati országokra nagyon jellemzõ - csak elképzelni nem tudtuk, hogy mi is az. Bekövetkezett mintegy 15-20 éve. Megváltozott az emberek egymáshoz való hozzáállása: ez világjelenség. A hallgatók nagyon kedvesek. Sokkal lazábbak, nyitottabb a világ a számukra, ezért nem csak itt, az egyetemen töltik az idejüket. Olyan régen nem volt, hogy hétvégére kiürül az egyetem és a város. Itt vagyunk egy nagy egyetemvárosban és péntek délután már nem látni fiatalokat, diákokat az utcákon. Nem vagyunk olyan közel a hallgatókhoz, mint régebben és nem is leszünk már, a gépesített tanulmányi rendszernek köszönhetõen. Nem tudom, hogy ez jó-e a hallgatóknak? Talán nem. Sokszor nem tudja a diák, hogy bizonyos helyzetekben mit kéne tenni, pedig én mindig mondom évkezdéskor is a hallgatóknak, hogy bármikor nyugodtan fordulhatnak hozzánk, mi ezért vagyunk. Mi az, amire a legszívesebben (vagy inkább kevésbé szívesen) emlékszik vissza a 42 év távlatából? Rengeteg szép esemény volt. Sok diák-esten vettem részt, most már ezek sincsenek. Például a külföldi hallgatók is rendszeresen rendeztek nemzetiségi esteket, ahova az oktatókat és diáktársaikat is meghívták. Ezek borzasztó jó hangulatban teltek el, megismerhettük a kultúrájukat, a

7

muzikalitásukat. Táncoltak, énekeltek, fõztek. Mód volt arra, hogy fehér asztal mellett is közelebb kerüljenek egymáshoz oktatók-hallgatók. Esküvõktõl a temetésekig mindenen közösen részt vettünk. Ezeket most nem érzem ilyen mindennapinak. Nagyon sok szép élmény volt, sajnos elõfordultak szomorúak is, amikor például egyszer meghalt egy külföldi diák és nekem kellett összeszedni a dolgait, a ruháit, elvinni a temetõbe és egészen repülõvel történõ hazaszállítását megszervezni… Ugyanakkor szerettem ezt a munkát, szinte mindig örömömet leltem benne… Sok szép emlék fûz a kollégáimhoz is, akikkel nem csupán munkakapcsolat, de baráti viszony is kialakult az évek során. Családi, gondoskodó légkör uralkodik a mai napig a TO-n, ez sokat segít az egyre feszítettebb tempón, a sok új kihívás legyõzése során. A tanulmányi osztály dolgozói a hallgatókért vannak, kedvesek, mosolygósak és segítõkészek. Mennyire tartja fontosnak ezt a fajta emberi mentalitást egy munkahelyen? Csak ezt tartom fontosnak. Mi csak a hallgatókért vagyunk. Ezt mindig hangsúlyoztam az új munkatársaim elõtt is. Gyakorlatilag kiszolgáló személyzetnek számítunk mind a hallgatók, mind az oktatók felé, de ennek a személyzetnek naprakész tudással, problémamegoldó készséggel, rengeteg türelemmel, szakmai felkészültséggel kell rendelkeznie. Ez egy kvázi ügyfélszolgálati munka, tanácsadói feladatokkal: egy külön szakma. És mind a hallgatókkal, mind az oktatókkal fontos olyan kapcsolatot kiépítenünk, hogy szívesen jöjjenek hozzánk, a hallgatók bátran kérdezzenek. Sokszor sajnos már túl késõn fordulnak hozzánk, amikor már fenn áll a probléma, nem pedig elõtte tájékozódnak, mikor még meg lehetne azt elõzni.

8

Mi volt a legnehezebb…(pl. idõszak az egyetem életében)? Ami nagyon nehéz volt, az a közelmúltban történõ átállás a kredit-rendszerre. Rengeteg buktatója van és most itt az új felsõoktatási törvény, ami még tovább cifrázza ezt a helyzetet. Nagyon nehéz az átállás. Talán nem is hiszik el, mert önök maximum annyit érzékelnek, hogy nem mûködik megfelelõen az ETR… Ennek ellenére igyekszünk okosan összerakni az órarendeket, megfelelõen informálni – a lehetõségekhez mérten. Mivel foglalkozik szívesen szabadidejében? A téli idõszakban rejtvényt fejtek, elég sokat olvasok, most tavasszal, pedig már alig várom a jó idõt, hogy mehessek Orfûre, ahol van egy kis házunk. Nagyon szeretek ott füvet nyírni, virágokat ültetni, kertészkedni. Amikor lezajlik egy fárasztó idõszak, pl. felvételi vagy órarend-készítési periódus, elõfordul, hogy csak beülök az autóba, elindulok, és csak egyszerûen gyönyörködöm a hegyekben és a vízben.

Nap, mint nap találkozik orvostanhallgatókkal, akikbõl egyszer majd hivatásos gyógyítók válnak. Ön szerint mik a legfontosabb tulajdonságai egy orvosnak? Elsõsorban az empátiát érzem annak, ennél fontosabb tulajdonság nincs. Sajnos sokszor megjártam hosszabb idõre is a kórházakat. Én kicsit kivételezett helyzetben vagyok, mert ugye mindenhol régi ismerõsökkel találom magam szemben, akár az ország többi részén is, és csodálatos dolog az a végtelen segítõkészség, ami a kitartó orvosokat jellemzi. Nem tapasztaltam olyat, hogy változtak volna ebbõl a szempontból a diákok. Akárhova megyek, mindig felbukkan valaki, és megkérdi, hogy miben segíthet. A tanulmányok során a szakmai dolgokat meg lehet tanítanitanulni, de az emberi hozzáállás olyan adottság, amelyet nem helyettesít semmi. Nagyon szépen köszönjük a beszélgetést és gyönyörû szép, tartalmas nyugdíjas éveket kívánunk! -Viktória & Latyak-

Élõszó

9 Az íjászatról, avagy a génjeinkben kódolt sz en v edél y r õ l ze nv Mottó:

Koan még az sem kizárt, hogy a céltábla nyilad útjába kerül (Fodor Ákos)

Interjút készítettünk Dr. Tornóczky Tamással a Pathológiai Intézet adjunktusával. Célunk az volt, hogy kicsit elmerüljünk az íjászat rejtelmeiben, illetve, hogy hírt adjunk arról az örömteli eseményrõl, hogy immár íjász szakosztállyal is bõvült a PEAC, ahol egyetemünk dolgozóit és hallgatóit egyaránt szeretettel várják, ha olyan sportra vágynak, mely egyaránt igényli a szellem és a test felkészültségét…

(A.J. Christian) “Két magzat beszélget az Édesanyja hasában: - Mondd, Te hiszel a születés utáni életben? - Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik. - Lárifári! A születés után nincs semmi: onnan még senki sem tért vissza! S különben is, hogy nézne ki? - Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak… S talán a saját lábunkon fogunk járni, és a saját szánkkal eszünk. - Ez már végképp ostobaság! Járni nem lehet! S méghogy szájjal enni?! Nevetséges! Hát nem látod a köldökzsinórt? S ha már itt tartunk, gondolkodj egy picit: azért nem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid. - Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt életnek nevezünk. - Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész. - Figyelj, nem tudom pontosan, mi lesz, de majd a Mama segít nekünk… - A Mama? Te hiszel a Mamában? - Igen. - Ne nevettesd ki magad! Láttad már valahol? Egyáltalán, látta már valaki? - Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony neki köszönhetjük, hogy vagyunk. - Na, most már hagyj békén ezzel az ostobasággal, jó!? Majd akkor hiszem a Mamát, ha látom. - Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod simogatását, érezni fogod óvó kezét.”

Gyûjtés: Sandi

Elõször is szeretnénk megtudni, hogy pontosan hogyan alakult az egyesület? 2004. novemberében alakult meg a MAGOR íjász kör, néhány amatõr íjász közremûködésével. Tagjai fõleg hobbiként, „rekreációs aktivitásként” mûvelték a sportot. Akkor kb. 10-15 aktív, összesen 31 tagja volt a körnek.

Lehetõségeink korlátozottak voltak, a kör fenntartása tagdíjakból történt. Nem volt könnyû idõszak, hiszen egy kis, hobbi szinten mûködõ civil szervezetet nem könnyû fenntartani, eszköz állományát bõvíteni, a terem és pályabérleti díjat biztosítani. Ezért úgy gondoltuk, hogy ha tovább akarunk lépni, ha bõvülni szeretnénk, akkor egyrészt a versenyíjászatot kell fejlesztenünk, ehhez pedig elsõ sorban a létszámot kell bõvítenünk. Másrészt az íjászat egyes ágait is meg kell erõsítenünk. Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk valósítani valamilyen nagyobb egyesülethez kellett csatlakoznunk. Így kerültünk tulajdonképpen a PEAC (Pécsi Egyetemi Atlétikai Club) védõszárnyai alá. Új lehetõségek nyíltak meg elõttünk. A PEAC kiválasztásában egyrészt a tagság egyetemi hallgatókkal/dolgozókkal történõ bõvítése volt a szempont. Kézenfekvõ volt a választás, hiszen Magyarország egyik legnagyobb egyetemének sportegyesületérõl van szó. Nem utolsó sorban egy nagyobb létszámú csapat -részint a tagdíjak illetve a pályázatok révén- a szakmai fejlesztésre is könnyebben képes elõteremteni az anyagi forrásokat. Milyen messzire nyúlnak vissza az alapítás szálai? 2004. novemberében alapítottuk a MAGOR-t, így körülbelül egy évet mûködtünk, 2005. végén csatlakozhattunk a PEAC-hoz a közgyûlés döntését követõen, 2006. elején pedig önálló íjász szakosztályként mûködünk (http://www.peac-ijasz.pte.hu/). Hány fõt számlál az egyesület? Úgy emlékszem 2004-ben 31-en indultunk, voltak, akik lemorzsolódtak, közben újak is csatlakoztak. Most 38-an vannak a levelezõ listán. A PEAC-hoz való csatlakozás milyen új lehetõségeket hordoz magában? Abból indulunk ki, hogy az íjászat Nyugat-Európában, de fõleg Amerikában egy igen népszerû egyetemi, illetve iskolai sport, és azt szeretnénk, ha ezt itt is meg tudnánk valósítani, vagy legalább elkezdeni. Nagyon szórakoztató és élvezetes sportról van szó. Magyarok lévén az íj szeretete a génjeinkben kódolt, szinte még nem találkoztam olyan emberrel, aki ha a kezében tartott egy íjat ne próbálta volna kihúzni, lõni vele, ne érdekelte volna a tárgy maga. A legtöbben ösztönösen jól kezelik az íjat. A csatlakozással nemcsak az egyetemi sporttá való bõvítés lehetõsége, hanem az egyetemi facilitások kihasználása is szempont volt. Az Egyetem, illetve a PEAC olyan tornacsarnokokkal, pályákkal rendelkezik, amelyek használata az edzéseket, versenyekre történõ felkészülést ideálissá teheti, és elõsegíti egy késõbbi sportolói generáció képzését. Gondot okozott a téli felkészülés is, hiszen nem volt a teremversenyekre történõ felkészülésre alkalmas helyünk. Említette, hogy a sport mûvelése gyakran ütközik anyagi akadályokba. Egy új tagnak mennyiben kell hozzájárulnia ezek leküzdéséhez? A szakosztályt természetesen fõleg tagdíjakból tartjuk fent, illetve különbözõ pályázatok útján nyerhetünk bizonyos juttatásokat. A jó hír, hogy a szakosztály alapszabályába lefektettük, hogy egyetemi hallgatóknak redukált tagdíjat kell majd fizetniük, akárcsak az egyetemi dolgozóknak. A havi tagsági költség jelenleg 3000 Forint. Amennyiben sikerül egyetemi sportágként mûködnünk és hozzájutnunk a terem lehetõségekhez, abban az esetben

10

költségeink csökkennének, és ez lehetõvé tenné természetesen a tagdíjak csökkentését is. Ebben az esetben az egyetemi dolgozók havi 2500, illetve a diákok 1500 Forint ellenében sportolhatnának. A sport komoly felszerelést igényel. Mit tud nyújtani az egyesület, illetve mi az, amit az új tagnak önrészként kell biztosítani? Arra törekszünk, hogy a szakosztály eszköztárát bõvítsük, erre költjük pályázati pénzünk egészét. Ha valaki szeretne íjászkodni, tudjuk biztosítani számára a megfelelõ felszerelést, egyedül a nyílvesszõket kell megvennie, amelyek ára úgy 1000-1200 Forint/db, és egy kezdõnek elég hármat beszereznie, hogy kipróbálja magát. Késõbb az „addict” íjászok esetén a költségek határa a csillagos ég. Ha valakit érdekel a sport, azt tanácsolom, látogasson ki elõször egy edzésre, ott megnézheti milyen ágakat mûvelünk, és bármilyen kérdésre szívesen válaszolunk. Itt tanácsot adhatunk a vesszõválasztásban is, és mindenki megismerkedhet mindenféle stílussal. Aki érdeklõdik, bõvebb információt a http://www.peacijasz.pte.hu/ honlapunkon kaphat. Vannak-e versenyek, ahol kipróbálhatja magát a sportoló? Nagyon aktuális kérdés, hiszen most indul a szezon, és minden hétvégére jut egy verseny. Vannak hobbi, úgynevezett tréfa/örömíjász, és minõsítõ versenyek, illetve GP-k. Ez utóbb kettõt jobban kedvelem, hiszen itt szigorúbbak a szabályok, és itt inkább kapunk visszajelzést arról, hogy mennyit kell még gyakorolnunk, jó esetben mennyit fejlõdtünk a legutóbbi alkalom óta. Aki csak jó idõtöltésnek találja az íjászatot, annak bátran ajánlom a hobbi szintû versenyeket is, amiket például itt a közelben Orfûn, Erdõsmecskén és itt Pécsett is rendeznek társklubjaink. A minõsítõ versenyeknek több mûfaja van. Vannak kifejezetten pályaversenyek, melyeken meghatározott távolságokból (férfiak 30, 50, 70, 90 m, nõk 30, 50, 60, 70 m) kell FITA színes céltáblákra lõni. A helyezést a lövések pontossága (az elért körök száma) dönti el. A pályaíjászat egyébként olimpiai sportág is egyben. Ezen kívül vannak terepversenyek is. Itt eltérõ méretû, sárga-fekete úgynevezett FITA terep céltáblákra lövünk változó

terepviszonyok között, igen kellemes környezetben, például egy erdõben, patak, vagy tóparton. A különbözõ nagyságú céltáblákra különbözõ távokról lövünk egészen 60 m-ig. Elsõ nap ismeretlenek, a második nap ismertek a céltávok. A terep és fényviszonyok nagyon megnehezítik a vesszõk sárgába „küldését”, talán ez adja igazi szépségét ennek a versenytípusnak. A célokat (minõsítõ versenyen 24 cél) egy kisebb „gyalogtúrával” kötjük össze, a verseny 4-5 fõs csapatokban folyik, és minden célra 3 lövést kell leadni. Ehhez kicsit hasonló, de egy kicsit eltérõ is az úgy nevezett 3-D verseny, mely ugyanúgy változó terepviszonyok mellett történik, csak itt gumiállatok (3 dimenziós gumiállat figurák) helyettesítik a céltáblákat, amelyek szintén ismeretlen távokon kerülnek elhelyezésre. Egy GP kétnapos, 2x24 célt jelent. Ez ma az egyik legnépszerûbb, és legdinamikusabban fejlõdõ ága a versenyíjászatnak. Idén szeptember 25-30. között, Sopronban mi magyarok rendezzük majd ennek a mûfajnak a világbajnokságát (IFAA 3D Világbajnokság). Ön hogyan került kapcsolatba a sporttal? Õszintén megvallom nem egészen emlékszem. Valószínûleg tudat alatt mindig is érdekelt. Aztán 2000ben a feleségemtõl kaptam egy szép, míves õsmagyar íjat. Fél óráig tartott, míg fel tudtam ajzani. Azelõtt csak könyvben láttam hogy kell csinálni. Amatõr módon „lövögettem”, amikor erre alkalmam nyílt. Nagyon megszerettem akkor az íjászatot, de valahogy abbamaradt. Talán azért, mert nem tanított senki, az alkarom kék, lila és zöld volt a becsapódó ideg miatt. Saját káromon tanultam meg milyen védõeszközöket kell alkalmazni. Valójában a sport utáni érdeklõdésem, és a pontos lövés utáni vágy vezetett oda, hogy vettem egy csigás íjat és újra elkezdtem lõni. Ez már egy teljesen új világot tárt elém. Az Interneten próbáltam keresni olyan társaságokat, klubokat ahol szintén ennek a szenvedélynek hódolnak. Megdöbbentem azon, hogy komolyabb íjászkör, vagy klub nem mûködött itt Pécsett. Jobb híján a legnagyobb internetes íjászfórumon próbáltam tanácsok, olvasnivaló íjásztudomány után nézni (www.szip.hu). Itt akadtam késõbbi elnökünkre Gombor Lacira, akivel –és még néhány régi taggal együtt– megalakítottuk a MAGOR-t. Innen már ismert a történet. Mi a legjobb eredménye, amit sikerült elérnie? Nagyon büszke vagyok rá, elvégre 40 évesen, az elsõ versenyszezonomban az Országos Terepíjász Bajnokságon bronzérmes lettem az ún. fix irányzékos

csigás férfi kategóriában (3DF). Nem is reménykedtem benne, inkább a különbözõ szintû minõsítések elérése volt a célom. Nem vagyok benne biztos, hogy valaha is meg tudom-e ismételni, de azért reménykedem. Ha példaképet kéne választani, ki lenne az: Robin Hood vagy Tell Vilmos? Ez egy jó kérdés. Nem igazán tudok választani, Tell Vilmost a pontosságáért, Robin Hood-ot pedig a szabadságáért, illetve az erdõvel és az íjászattal való kapcsolata miatt. (Az elõbbi esetén azért nem árt egyeztetni a gyermekével is… a mosolygós szerzõk) Eszembe nem jutna Anna lányomat állványként használni…(a mosolygós interjú-alany). Minden sportnak van egy szellemi adaléka is,

Most szeretnék egy-két interjút készíteni, hogy mindenki felkészülhessen az életre, nõként, anyaként, ezen a pályán. Elõször két kedves gyakorlatvezetõmet választottam, akik elméleti intézetekben dolgoznak, majd késõbb másokkal is készítek interjút… ha csak le nem beszélnek róla. Az elsõ riportalanyom Rittmann-né Pétervári Erika a Kórélettani és Gerontológiai Intézetbõl. Milyen felnõttnek képzelted el magad tíz éves korodban? Akkor még nem tudtam, mi szeretnék lenni, de egyrészt felmerült bennem, hogy tanár legyek, másrészt próbáltam segítséget kérni a rokonaimtól. Õk mind azt szerették volna, hogy az legyek, amik õk nem lehettek. Édesanyám azt javasolta, hogy legyek építészmérnök, mert matematikából jó voltam, nagymamám azt, hogy jogász, mivel az õ felmenõi között volt ügyvéd. A matematika tanárom pedig csak legyintett, hogy belõlem, úgyis kutató lesz. Apu azt szerette volna, ha orvosnak tanulok, mivel a másik kedvenc területét a vadászatot választotta, A tanítás szeretete már egész korán megvolt bennem. Már általános iskolában is, Tamásiban, tartottam helyettesítést akár a saját évfolyamomnak, és késõbb középiskolában is. Azt is tudtam viszont, hogy általános iskolában, vagy gimnáziumban nem szeretnék tanítani. Mindenképpen emberekkel akartam foglalkozni. Az orvosi egyetemre azért is jelentkeztem, mert kihívásnak számított. Ezen kívül, lehet, hogy sablonosan hangzik, de szerettem volna segíteni az embereknek. Szerepelni is szeretek, már diákkoromban is sok szavalóversenyen vettem részt. Az egyetemen mi irányított a kórélettan felé? Mindig is a klinikum vonzott, azon belül is az öregekkel való foglalkozás, ma már tudom, hogy ezt geriátriának hívják. Akkoriban Pécsbányán Hazafi Klára vezetésével mûködött ilyen osztály, oda jártam ki diákként. Biztos voltam benne, hogy klinikus leszek. Akkor ismerkedtem meg Székely Miklós professzor úrral, aki az elméleti részével foglalkozott a geriátriának, ez a gerontológia. Nála írtam, és védtem az államvizsga dolgozatomat. A védésem végén Szelényi Zoltán professzor úr csak annyit mondott, ha szeretnék itt dolgozni, keressem fel.

11

mi az a plusz, amit az íjászat ad? Ez a sport nemcsak fizikálisan jelent kihívást, de kifejezett intellektuális izgalmat is biztosít. Testünk feletti teljes uralmat és kontrollt igényel. Lényege az, hogy mozdulatainkat –még változó terep és fényviszonyok mellett is– lövésrõl lövésre mindig ugyanúgy, illetve a helyzetnek megfelelõen végezzük és ez igen intenzív koncentrációt igényel. Aki nyer egy versenyen, nagy valószínûséggel az odafigyelésnek köszönheti. Nemhiába mondják az íjászat nagyjai: a siker 10% -át a felszerelés, 20%-át a technikai felkészültség és 70%-át a mentális állapot adja. Nem tudok még egy olyan sportot, amely a szellem és a fizikum ilyen finom összhangját ötvözné. -zomi&dijóFotó: Piski Zalán

Több lehetõségem is adódott az elhelyezkedést illetõen, bár ezt korlátozta, hogy Elvira lányom már úton volt. Nem szívesen fogadják az embert, ha várandós. (A férjemmel egyébként hatod év elsõ szemeszterében házasodtunk össze, a lányom pedig a következõ év decemberében született.) A kórtanon örömmel vártak, nagy empátiával voltak irántam. Balaskó Márti beszélt rá, hogy odamenjek, aki azóta, a kisebbik gyermekem Ricsi keresztanyukája lett. Többeket ismertem régebbrõl, remek társaságba kerültem. Az elsõ pillanattól fogva közösségben éreztem magam. Már a diplomaosztó elõtt megkaptam az elsõ csoportomat. Szerencsére pénteken tartottam az órát, így volt idõm tanulni a többi gyakorlatvezetõtõl a hét elõzõ napjain. A kutatásba is rögtön bekapcsolódtam, Székely profhoz az energetikai laborba. Az elsõ szemeszterben végig oktattam, egészen addig dolgoztam, amíg a lányom meg nem született. A munkahelyemrõl mentem a szülõszobára. Ez történt decemberben, és már szeptemberbe ismét munkába álltam, szívesen bár félig kényszerûségbõl, mivel akkor még nem hozták vissza a gyedet. Richárddal már többet lehettem otthon, körülbelül egy évet. Szerencsém volt, mert a gyermekeim nagyon szerettek bölcsödébe járni, igényelték is más gyerekek társaságát. A kislányomnak mai napig vannak onnan barátai… és nekem is. Csak jót mondhatok az itteni bölcsödérõl. Mennyire változtatta meg az életedet, hogy anyuka lettél? Nagyon. Már maga az anyaság érzése is egy minõségi változás: új értelmet ad az életnek. Gyakorlati szempontból, az embernek szorosabb lesz az idõbeosztása. Fontos, hogy az ember, ha otthon van, annyit törõdjön a gyermekeivel, amennyit csak lehet, mert õk nagyon igénylik, hogy tényleg figyeljenek rájuk. Mit tanácsolsz a mai medikáknak? Az orvosi pálya nem nõnek való, fõleg, ha valaki családot is szeretne mellé, különösen, ha mindkét házastárs a klinikumban dolgozik. Akkor mindenképpen szükség van valamilyen nagyszülõi segítségre. A férjem ugyan nem orvos, hanem kertészmérnök, de mivel vállalkozó, neki is sok idejét veszi igénybe a munkája.

12

Valamelyikünk édesanyja szokott vigyázni a gyermekekre, ha szükséges. Nekem tényleg szerencsém volt. A munkatársaim megértõk, hisz többen nagycsaládosok, mindent meg lehet velük beszélni. Bár sok a munka, az idõmmel én gazdálkodom, ha nincs tanóra, ez nagy elõny a klinikával szemben, ahol mások osztanak be ügyelni. Elméleti intézetben dolgozni, mindenképpen elõnyösebb, különösen a kórélettanon. Ebben az intézetben az a jó, hogy nem kell teljesen elszakadni a betegektõl sem. Már csábítottam ide belgyógyász kollégát is. És itt azóta is jól érzi magát. Mik a további terveid? Most még egy baba van úton. Vele egy évig szeretnék otthon maradni, ami nem azt jelenti, hogy elkerülöm az intézetet, néha egy-egy elõadást megtarthatok, konferenciára járhatok. Ezen kívül rengeteg tervem van. A PhD-met most fejezem be. Az intézet elég komoly kutatást folytat, mivel tavaly több pályázaton nyertünk, és vehettünk új mûszereket. Az idei évtõl nálunk a teljes tanrend megváltozott. Ez egy pozitív változás, ezért remélem fenn is marad. Emellett rengeteg munka van: új jegyzetet írunk, új vizsgatételek vannak és új oktatásstruktúra. Igyekszünk egységesíteni a szemináriumok anyagát és a vizsgán feltett kérdéseket is. Ha lehetõségem lenne, szakvizsgáznék geriátriából, de akkor fel kéne adnom az itteni státuszomat. Ma ez csak így lehetne megoldható. Szeretnék itt maradni, mert itt tényleg élvezem a munkámat: szinte feltöltõdöm itt energiával, amire szükség is van, hiszen a gyermekek nagyon sok odafigyelést és türelmet igényelnek, így az enyémek is, akik normális, egészséges gyermekek és nagyon aktívak. Azt én is láttam. A másik riportalanyom Balogh Erika az Orvosi Népegészségtani Intézetbõl. Kislány korodban milyennek képzelted el magad? Tulajdonképpen általános iskola nyolcadikban döntöttem úgy, hogy orvos szeretnék lenni, azután ez nemigen változott. Akkor azért választottam, mert a biológia érdekelt a legjobban. Falun laktunk, ott sok állatom volt, fõleg macskáim, akikbõl mindig én szedtem ki a kullancsokat, én láttam el a sebeiket. Azt gondoltam jó lehet embereken is így segíteni. Gimnáziumban nyelvtagozatos osztályba jártam, ott inkább humán érdeklõdésû diákok tanultak. Csak ketten szerettünk volna orvosok lenni, jártunk biológia versenyekre, így már nem volt nehéz a felvételire készülés. Amikor elkezdtem az egyetemet, egy kicsit csalódás volt az elsõ év, fõleg az elsõ félév, amikor biofizikát meg ilyesmit kellett tanulni. Második félévben, már tartottak elsõsegély órát is, akkor láttam, hogy mégis lesz itt valami érdekes, hasznos. A következõ években egyre betegközpontúbbá vált a tananyag, így egyre jobb volt tanulni. Különösen a belgyógyászat tetszett, abból is TDK-áztam a II-es Belklinikán Czirják László professzor úrnál. Hatod évben, decemberben voltam belgyógyászat gyakorlaton a II-es Belklinikán, ami két szempontból is fontos pont az életemben. Egyrészt ott ismerkedtem meg a férjemmel, másrészt akkor döbbentem rá arra, hogy az orvosi hivatás tényleg sok lemondással és kevés szabadidõvel jár. Talán emiatt is döntöttem úgy, hogy halasztok egy évet, és férjem után utazom, aki kutató ösztöndíjat kapott egy évre Németországban. Amikor visszajöttünk, befejeztem a

hatodévet, és elkezdtem a rezidensképzést a sürgõsségi félévvel. Közben terhes lettem Mátéval, s úgy döntöttem, hogy az ÁNTSZ-hez jelentkezem megelõzõ orvostani rezidensnek. Azért választottam ezt, hogy legyen több idõm a gyermekeimmel foglalkozni. Milyen anyának lenni? Mit tanácsolsz a mai hallgatóknak? Semmiképpen sem szabad kihagyni, hogy az ember szülõ, anya lehessen. Olyan élményekhez juthatunk ezáltal, amit semmi sem pótolhat. Az elsõ gyermekemnél én titokban lányt szerettem volna, mikor kiderült, hogy fiú nevet is nehezen találtunk neki, de amint megszületett el sem tudtam volna képzelni, hogy lány is lehetne… talán a hormonok teszik. A másodiknál már nem voltak ilyen várakozásaim, örültem, hogy fiú. Õt Misinek hívják. Annyira különbözõ emberek vagyunk, hogy nincs egy ideális recept a családalapításra. A klinikumban biztos, hogy nehezebb összeegyeztetni a munkát és a gyermeknevelést, de nem lehetetlen, ha például a nagyszülõk tudnak segíteni. Sajnos a szüleink nem pécsiek, az enyémek például Zala megyében laknak, tehát rájuk nem lehet bízni a fiúkat. Szerintem, nem kell a gyermekvállalást szakvizsgához vagy késõbbi idõpontokhoz kötni, mert esetleg korlátozza, hogy a nõnek annyi babája szülessen, mint amennyit eredetileg szeretett volna. Sok ismerõsömet látom, hogy bánják, hogy fiatalon nem született több gyermekük. Édesanyám 42 éves volt, amikor születtem, egy kicsit sajnálom, hogy nem fiatalabb, akkor talán tovább lehetne velünk. Fontos számomra, hogy sokan legyünk, hogy több testvére legyen egy embernek, mert a család az, akire mindig számíthatunk. Milyen a közegészségtani intézetben dolgozni anyaként? Szerintem a mi intézetünkben születik a legtöbb baba. Ehhez Ember István professzor úr rugalmas hozzáállása is közrejátszik. Amióta ott vagyok, csaknem mindegyik kolléganõmnek született gyermeke. Az intézetben feldob, ha oktathatok, de a legjobban itthon szeretek lenni a kisfiaimmal. Mivel töltöd itthon az idõdet? A gyermekeim sok idõmet lefoglalják. GYES alatt érdemes elvégezni valamilyen másoddiplomás képzést, mivel ingyenes, és érdekes is más szakmákba bepillantani. Én például levelezõn szereztem egy jogi szakképesítést. A szakdolgozatomat a termékenység növelését célzó jogi szabályozásról írtam. Minden eszközzel segítenünk kell, hogy a tervezett gyermekek megszülethessenek, hiszen a felnövekvõ generáció nélkül az országnak nincs jövõje. Szeretek itthon fõzni, gyûjtöm is a szakácskönyveket. Egyfajta kreativitást igényel ez is, fõleg, ha nemcsak gyorsan összeütök valamit. Olvasni is szerettem, de ma már kevés idõm van rá. Mert, ha a kezembe veszek egy könyvet Misi vagy Máté biztos beleül az ölembe, lapozgatja, nézegeti… õ is olvas. Esetleg éjszaka, ha valaki ajánl valami jó könyvet. Egyik nyugdíjas gimnáziumi tanárom mondta még akkor, hogy olvassunk, amíg idõnk van rá, mert késõbb egyre kevesebb lesz. Igaza volt. Egy szép udvaron ültünk kint, a két fiú körülöttünk játszott. Erika elmesélte, hogy vették ezt a házat. A tervei között még egy gyermek szerepel. Örültem, hogy beszélgethettem vele. -böbe-

2

13

FIGYELEM! A PTE ÁOK Diákjóléti Bizottsága felvételt hirdet a Szent Mór és a Balassa János Kollégiumokba a 2006/07-es tanévre a leendõ VI. évfolyamos hallgatók számára. Csak azok a hallgatók pályázhatnak kollégiumi férõhelyre, akik a gyakorlati idõ legalább felét (22 gyakorlati hét) Pécsett kívánják tölteni. Pályázati ûrlapot a Diákirodán, illetve a Balassa János Kollégium Kollégiumi Bizottság irodájában kaphattok.

Postára adási határidõ: 2006. május 19. (péntek) Tájékoztató a pályázati ûrlap hátulján. -Bodnár TamásDJB elnök

14

Me gér k e ztünk v olna volna Európába? Íme, elérkezett az igazság pillanata, az ígéretek beváltásának ideje. A nyájas olvasó még élénken emlékszik, hiszen a Confabula elõzõ számában írva vagyon: ma a PROFEX szaknyelvi vizsga eurokompatibilitásával kapcsolatos szösszenet lesz olvasható a lapban. Ezt az egyébként súlyos fenyegetésként is értelmezhetõ ígéretet a szerkesztõk komolyan vették, és a lapzárta közeledtével az elemi óvatosság szabályainak fittyet hányva e sorok íróját gyengéd, ámde igen határozott stílusban felszólították ígéretének (fenyegetésének?) záros határidõn belül történõ teljesítésére. A kocka tehát el van vetve, nézzük az EU medvét. Ez az EU maci a málnásban töltött munkaigényes táplálékszerzés közben kis hazánk irányából kétféle terminus technicus-ról hall, amelyek a közvélekedés szerint ugyanazt a jelentést hordozzák: EU-konform és EU-kompatibilis. Valóban nehéz lenne tagadni, hogy mindkét kifejezés az Európai Unióban érvényes szabályoknak való megfelelésre utalnak, vagyis denotátumuk, természetes jelentésük megegyezik. De micsoda különbség van a rárakódott jelentések (konnotációk) között! Nyugodtan mondhatjuk, hogy ilyen alapon a két jelentés beletartozik az abszolút nem mindegy jelenségek véghetetlen sorába, amelybõl hely szûke miatt csak néhány szakirányút villantunk föl, íme: nem mindegy hogy tanya a Bakonyban vagy banya a... Az sem mindegy hogy valaki erek között szelektál vagy... Végül, az abszolút kedvenc: Nem mindegy, hogy rovarszervet ivartalanít vagy... Ellenállva a felsorolt p é l d á k részletes elemzésébõl f a k a d ó intel-

lektuális élvezet csábításának az abszolút nem mindegy dolgok közül önsanyargató módon az “EU-konform” és az “EU- kompatibilis” párost választjuk elemzésünk tárgyául. Megállapíthatjuk, hogy míg az elõbbi a feltétel nélküli elfogadásra utal, az utóbbi inkább csak az összehasonlíthatóságra, a nagy vonalakban jelentkezõ megfeleltetésre vagy átfedésre. Tudnunk kell, hogy ez mélyen filozófiai kérdés és még csak véletlenül sem politikai. Az EU kulturális és oktatással kapcsolatos kérdésekben nem várja el, hogy tagállamai feltétlen odaadást deklaráljanak. (Azt meg végképp nem, hogy oda is adják magukat.) “Mindössze” a szabályozások összehangolását tûzi ki célként, ami az interkulturális kommunikáció megkönnyítését szolgálja. A PROFEX átalakításának is csak egy célja lehet: a kompatibilitás elérése. Ez egyfelõl az egyes vizsgarendszerekben használt vizsgafeladatok nehézségi fokának összehangolását, másfelõl az egyes szinteken (alapfok, B1, középfok B2 és felsõfok (C1)) mért nyelvi készségek színvonalának összehasonlíthatóságát jelenti. Ugyanakkor nem lehet cél, hogy a magyar anyanyelvû vizsgázók speciális igényei és szükségletei (pl. kétnyelvûség) valamiféle nemlétezõ EU követelmény-ideál nevében háttérbe szoruljanak. Ha ezen a ponton még nem következett be az elkerülhetetlen, vagyis a nyájas olvasó nem vágta be a sarokba a lapot a bonyolult és némi ideológiától sem mentes okfejtés miatt, akkor most már legyen szabad javasolni, ne is tegye. A nehezén már túl van, innentõl kezdve már csak konkrétumok következnek könnyed, franciás stílusban. A kompatibilitás elérésére irányuló munkálatok elsõ fázisa az egyes szintek “belövése” volt. A Nyelvvizsgaközpont fejlesztõ team-je némi kárörömtõl sem mentes örömmel állapította meg, hogy a jó öreg alap-középfelsõfokú rendszerben a legtöbb esetben magasabbra kellett tenni a lécet, mint az új, EU-kompatibilis a B1 és B2 rendszerben, (a C1 kicsit kilóg ebbõl a sorból). Talán érdekes lehet a nyájas olvasó számára, minek alapján is jutottunk erre a meglehetõsen vizsgázó-barát következtetésre. Nos, a szintezés alapja kettõs volt: egyrészt az Európa Tanács ajánlásaiban szereplõ verbális szintleírásokat tekintettük át, másrészt olyan, már létezõ nyelvvizsgák szintjeit vizsgáltuk meg, amelyek, ha némi erõlködés árán is, de mégiscsak összehasonlíthatók a PROFEX-szel. Ez a munka még jelenleg is folyik, de annyi máris világosan látszik, hogy az EU laza, vagyis lazább, mint a hosszú éveken át alkalmazott magyar rendszer. Ezt például akkor lehetett tetten érni, amikor egy, a British Council által szervezett próbavizsgáról készült videofelvételen szereplõ szóbeli vizsgázók teljesítményét a tréningen résztvevõ magyar vizsgáztató kollégák rendre alacsony pontszámmal értékelték, majd meghökkenve értesültek róla, hogy az illetõk gond nélkül átmentek. Ez annak ellenére is elgondolkodtatta a PROFEX fejlesztõi team-jét, hogy a szaknyelvi vizsgák nyelvi szintjét köztudomásúlag igen nehéz “lebutítani” úgy, hogy a szaknyelvi jelleg kárát ne látná egy ilyen akciónak. Ebben nem is volt nézetkülönbség, de van még egy lehetõség: a feladatok könnyítése.

Mi is történt konkrétan? A nyájas olvasó jóindulatának fenntartása érdekében talán célszerû a legtöbbeket érdeklõ középfokkal (B2) kezdeni. Itt következett be a legnagyobb változás: a nyelvi közvetítõ készség mérésére eddig használt, sokak által kevéssé kedvelt fordítás helyére új feladat kerül, nevezetesen: magyar nyelvû betegségleírások összefoglalása célnyelven, elõre megadott vázlatpontok alapján. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy meglehetõsen nagy mértékben szterotipizálható szöveg (betegségleírás) elolvasása után az elõre megadott vázlatpontok figyelembe vételével maga a vizsgázó alkotja meg az idegen nyelvû szöveget. Ez az alkotás terjedhet az eddigiekben is használatos mondatonkénti fordítástól (ami viszonylag sok idõt igényel) a nagy vonalakban való összefoglalásig, ami viszont magasabb fokú nyelvi kreativitást tételez fel. Ez csakis a vizsgázó döntésén múlik. Egyetlen követelmény az, hogy minden vázlatpontot érinteni kell a célszövegben, úgy, hogy bizonyos minimális össz-terjedelemet el kell érni. A maximális szövegterjedelem nincs korlátozva.. A C1 szinten (felsõfok) újdonság, hogy az eddigi tömörítési feladatot fordítás váltja föl, ami némi nehezítésnek tûnhet, bár ez ízlés dolga. Az elmondottakon kívül még egy alapfokú (B1) feladatban történt némi változtatás, de ez a szint az új felsõoktatási törvény szerinti képesítési követelmények

15

változásával egyre kevesebbeket fog érinteni, ezért részleteiben itt most nem tárgyaljuk. Tudni kell azt is, hogy mindez jelen pillanatban csak elképzelés, hiszen a Nyelvvizsgát Akkreditáló Testület az újra szintezett vizsgarendszereket megvizsgálja és újra akkreditálja. Az akkreditációt megelõzõen még jókora mennyiségû munka áll a szintillesztésért felelõs team elõtt, amelynek lényege az új nyelvvizsga standardizálása valamint a vizsgáztatók és vizsgafejlesztõk megfelelõ kiképzése az egész országban. Az azonban már bizonyos, hogy a PROFEX Nyelvvizsgaközpont a 2006. októberi/novemberi vizsgaidõszakában már az új, akkreditált rendszer szerint kíván vizsgáztatni, annál is inkább, mivel a nyelvvizsgáztatásra vonatkozó törvény csak ilyen vizsgák számára teszi lehetõvé az állami elismertséget. Az új rendszer élesben történõ kipróbálására 2 év áll rendelkezésre, amelynek során a már említett Testület rigorózus ellenõrzéseket készül végrehajtani az egyes vizsgaközpontoknál, így a PROFEX-nél is. Reméljük, sikerül megfelelni az új akkreditációs követelményeknek és a PTE ÁOK hallgatóinak és dolgozóinak továbbra is helyben tudjuk kínálni az államilag elismert nyelvvizsgázás lehetõségét, csakúgy mint az ország különbözõ pontjain lévõ további 10 PROFEX-vizsgahely vizsgázóinak. -RNG-

16 Hírek 2006. október 1. és 6. között mi rendezhetjük meg Pécsett az EMSA (European Medical Students’ Association) jubileumi közgyûlését, illetve az Európai Orvostanhallgatók Tanácsának ülését. Magyarországon elsõként kerül sor ilyen jellegû rendezvényre. Az eseményen várhatóan 80100 orvostanhallgató vesz majd részt, Európa 22 országát képviselve. Az ülések helyszíne az MTA Pécsi Bizottságának székhelye lesz. Napirendre kerül: a Bologna folyamat, hallgatói jogok, oktatási problémák, kutatásfejlesztés, fenntartható fejlõdés és egyéb európai témák. Szeretettel várjuk a pécsi orvostanhallgatókat is! Az EMSA-ról röviden: orvostanhallgatók alapították Belgiumban 1991-ben. A Magyar Orvostanhallgatók Egyesülete Pécsi helyi Bizottsága 2005. óta képviseli karunkat a szervezetben. Mûködésének alapcélja, hogy szorosabb kapcsolatot tudjanak kialakítani az Európában mûködõ egyetemi orvosi karok és azok hallgatói között. A szervezet tevékenységét az oktatás, az orvosi etika és az orvostudomány területén fejti ki számos, egész Európára kiterjedõ programmal. „HELP for a life without tobacco”- 2006. április 24-én egyesületünk tagjai sikerrel vettek részt a dohányzásról való leszoktató programban. Számos érdeklõdõt vonzott az ÁRKÁD-dal szemben felállított sátrunk. Egy férfi a szemünk láttára törte el cigarettáját… MIOK (Magyar Iparszövetség Oktatási Központja) Egészségnap – Orvostanhallgatóink 6 órát tartottak szív-érrendszer, drog- és rák-prevenció témakörében.

Ki is az a CP? CP = Contact Person Olyan hallgató, aki a nyáron egyetemünkre érkezõ külföldi diákokat klinikai gyakorlatuk, illetve csere-TDK programjuk alatt segíti: egyrészt eligazodni a helyi körülmények közt, mit merre találnak, hogyan intézkedjenek; másrészt programokat szervezünk, hogy minél kellemesebben érezzék magukat. Ehhez keresünk vállalkozó szellemû embereket.

Miért is jó CP-nek lenni? -Rengeteg új embert ismerhetsz meg -Részt vehetsz számtalan programon, kiránduláson -Tapasztalatok szerezhetsz különbözõ programok megszervezésében -Gyakorolhatod az angol nyelvet -HuMSIRC pontokat kaphatsz, melyek az idei évtõl még nagyobb súllyal számítanak be egy esetleges külföldi csere-gyakorlat esetén Milyen feladatokat vállalhatsz? A hallgatók fogadása a vasútállomáson, buszpályaudvaron vagy a megbeszélt helyen, majd elkísérni õket a szálláshelyükre, ami júliusban a Balassa János, augusztusban a Szent Mór kollégium. Ott segítünk nekik a portán való bejelentkezésnél és a szobák elfoglalásakor. Megmutatjuk, hogy hol fognak étkezni, átadjuk az étkezés jegyeket, a diákigazolványt, és segítünk megvenni a buszbérletet. Megérkezésüket követõ elsõ munkanapon elkísérjük õket arra a klinikai osztályra vagy intézetbe, ahol elfogadták e jelentkezésüket és megkeressük a tutorát (azt a személyt, aki a gyakorlat során foglalkozni fog vele). A professzor a tutort már elõre kijelölte és a titkárnõ segít a felkeresésében. Segítség a klinikákon: Nagy gond, hogy a külföldi hallgatók nem tudnak magyarul, ezért fontos lenne azon fõleg I., III., IV. éves hallgatók jelentkezése, akik a valamelyik pécsi klinikán töltik gyakorlatukat, hogy segítsék a külföldiek boldogulását a klinikákon (pl. anamnézis-felvételben, mûszeres vizsgálatoknál stb.) Helyi programok szervezése: ide fõleg a délutáni programok tartoznak pl. városnézés, mozi, koncert, Pollack strand, környékbeli kirándulás (villányi bortúra), illetve saját bulik: Welcomeparty, National Food Party, búcsúvacsora. Hétvégi kirándulások megszervezése: A szállást elõre lefoglaljuk, a programokat is megtervezzük. A lebonyolításban is várjuk a segítségedet! Tervezett kirándulások: Balaton, Budapest, Szeged. A CP feladatot vállalhatod egy-egy programra is, de legjobb a teljes idõtartam (4 hét) Munkád rendkívüli fontossággal bír, mert meghatározza, hogy az elkövetkezõ évben hány cseregyakorlatos szerzõdést tudunk kötni, hogy mennyi pécsi diák utazhat ki és milyen lesz az õ fogadtatásuk.

Az idei évtõl a következõ módon változott a pontrendszer: 2-7 pontot kaphatsz egy hét CP-munkára, annak megfelelõen, hogy -hány és milyen programon vettél részt -milyen aktívan vetted ki a részed az adott programok szervezésében, illetve lebonyolításában -hétvégi programokért, melyek általában 3 naposak, több pontot kaphatsz! Így egy lelkiismeretesen végigcsinált hónapért akár 28 pontot is kaphatsz! Ha úgy gondolod, hogy érdekelne a dolog, további információkat kaphatsz a HuMSIRC irodában, vagy jelentkezz az irodában személyesen vagy a [email protected] email címen! -hsc-

17

Magasságmérés Az alábbi történet a Koppenhágai Egyetemen esett meg, egy fizika vizsgán. A kérdés így hangzott: "Írja le, hogyan mérhetõ meg egy felhõkarcoló magassága egy barométer segítségével!" Az egyik hallgató válasza: "Fogsz egy hosszú zsinórt, rákötöd a barométer tetejére, majd a barométert lelógatod a földig. A zsinór hosszúságának és a barométer magasságának összege megegyezik a felhõkarcoló magasságával." Ez az eredeti magyarázat azonban a vizsgáztatót meglehetõsen feldühítette, így a vizsga nem sikerült. A diák azonban nem hagyta magát, mivel szerinte a válasza abszolút helyes volt. Az egyetem vezetõsége így kijelölt egy független bírát, aki megállapította, hogy bár a válasz helyes volt, ám semmiféle fizikai ismeretet nem tükrözött. A probléma megoldására behívatta magához a hallgatót, és hat percet adott neki arra, hogy szóban bebizonyítsa, a fizikai alapismeretek birtokában van. A diák öt percig szótlanul ült, a homlokát ráncolva gondolkodott. A vizsgabiztos figyelmeztette, hogy vészesen fogy az idõ. A diák ekkor megszólalt, és megjegyezte, hogy annyiféle magyarázatot tud, hogy nem tudja kiválasztani, melyiket is adja elõ. A biztos nógatására aztán belekezdett: "Nos, az elsõ ötletem az, hogy megfogjuk a barométert, felmegyünk a felhõkarcoló tetejére, és ledobjuk onnan. Mérjük a földet éréséig eltelt idõt, majd a kérdéses magasságot kiszámítjuk a 'H = 0.5g x t négyzet' képlettel. Viszont ez a módszer nem túl szerencsés a barométer

szempontjából. Vagy pedig abban az esetben, ha süt a nap, megmérhetjük a barométer magasságát, és az árnyékát. Ezután megmérjük a felhõkarcoló árnyékának hosszát, és aránypárok segítségével kiszámíthatjuk a magasságát is. De ha nagyon tudományosak akarunk lenni, akor egy rövid zsinórt kötve a barométerre, ingaként használhatjuk azt. A földön és a tetõn megmérve a gravitációs erõt, a 'T = 2 pi * négyzetgyök(1 / g)' képlettel kiszámíthatjuk a kért magasság értékét. Vagy, ha esetleg a felhõkarcoló rendelkezik tûzlétrával, akkor megmérhetjük, a barométer hosszánál hányszor magasabb, majd a barométert megmérve egyszerû szorzással megkapjuk a kívánt eredményt. De ha Ön az unalmas, bevett módszerre kíváncsi, akkor a barométert a légnyomás mérésére használva, a földön és a tetõn mérhetõ nyomás különbözetébõl is megállapítható a felhõkarcoló magassága. Egy millibar légnyomás különbség egy láb magasságnak felel meg. Itt az egyetemen mindig arra buzdítanak bennünket, hogy próbáljunk eredeti módszereket kidolgozni, ezért kétségtelenül a legjobb módszer a felhõkarcoló magasságának megállapítására az, ha a hónunk alá csapjuk a barométert, bekopogunk a portáshoz, és azt mondjuk neki: "Ha megmondod, milyen magas ez az épület, neked adom ezt a szép, új barométert'." A történet csattanója, hogy ezt a renitens diákot Niels Bohr-nak hívták, és õ a mai napig az egyetlen fizikai Nobeldíjas dán fizikus.

18

19 Százszorszép mészárszék

Mottó:

„Ha van Isten, ne könyörüljön rajta: Veréshez szokott fajta, Cigány-népek langy szívû sihederje, Verje csak, verje, verje.” (Ady Endre)

Ha huszadik századunkat elosztjuk két részre, éppen ú g y, hogy mindkét oldalon ötven kerek esztendõ sorakozzék, emlékezetétõl függõen szûkölve-kacagva, akkor nehéz eldönteni, melyik volt a jobb, vagy a rosszabb fél. Nehéz objektívnek lenni, még akkor is, ha az elõbbiben ott rettent hirtelen egymásutánban két szörnyû háború. Ha szûkítem a század lehetõségeit, azzal a kitétellel, hogy csupán Magyarország történelme kerül a halmazba, akkor

Ték o zló ffiú iú Téko Sokunkból orvos lesz ezen az egyetemen. Mindenkinek van egy elképzelése, egy álma: milyen lehet orvosnak lenni, milyen lesz õ, ha egyszer kezébe kapja a diplomáját és nekiáll gyógyítani. Aztán (nekem legalábbis) úgy tûnik, sokan elfelejtik azt, mit is szerettek volna (hogyan is kellene megváltani a világot). A nagy magyar valósággal találják szembe magukat. Aztán már csak gépként mûködnek, mint orvos, de úgy gondolom ezért elmarasztalni senkit sem szabad (nem érdemes). Eltûnik a beteg a süllyesztõben. Munkások leszünk, akik tömegmunkát végeznek egy futószalag mellett. Aztán a beteg, aki miatt (akiért) igazából létezik ez a rendszer, elfelejtõdik ebben a folyamatban. Egy átlagos nap volt. Túlzsúfolt kórterem várt, persze ezen már nem lepõdtem meg. Kétszer annyian feküdtek ott, mint ahányan kényelmesen elfértek volna. Sokszor

tovább nehezedik a döntés, mert így a második ötven év egy olyan idõszakká avanzsálódik, ami talán a legellentmondásosabb kora népünknek. Illetve, ha napjaink történéseit figyelem, kijelenthetem, hogy az említett második ötven év, egy nagy népi eposszá kezd alakulni, mert a retrospektív szerkesztési módnak (eposzi kellék) köszönhetõen, lassan mindenkirõl kiderül, hogy ilyen-olyan módon, de végeredményében ügynök múlttal rendelkezik. Hiába lapulás, piszmogás, sunyítás, mismásolás, egyenként színt kell vallania, ilyen-olyan indok(ok)ra hivatkozva. Népünk nem képes meríteni Németország példájából, ahol minden adatot egyszerre hoztak nyilvánosságra, így a „bûnösök” ugyanabban a bocsánatban, és ugyanabban a tiszta-lap-lehetõségben részesültek; ki-ki szándéka szerint. Minálunk politikai, ostoba, önzõ, önös érdekek érvényesülnek, várva a megfelelõ pillanatot, hogy a lehetõ legszisztematikusabb lehessen a csapás. Közben az emberek nagyobb része egyre fásultabb, és egyre keserûbb szájízzel igyekszik hátat fordítani a mindennapok demokratikus, zsigereket gyötrõ mozzanatainak. Hiába, úgy tûnik, nem tanulunk hibáinkból. Többször bebizonyosodott, hogy e Kárpát medencébe szorult nép, leginkább a bajban képes összetartani, és a viszonylagos jólét egymásnak fordít különféle társadalmi csoportokat, a család szentségét sem tisztelve… Meglehet, könnyû a mértéktelen szabadság(?!) korában okoskodni, de úgy hiszem, ha egy államhatalom kémkedésre kényszeríttet volna, tudva, hogy ellenállásom esetén családom veszhet el, biztosan igent mondok, még akkor is, ha naponként szomorúság ébred szívemben, mikor reggelenként a fürdõszobában a tükörbe nézek...

-dijó[email protected]

felmerült bennem, hogy tényleg ennyien betegek, vagy valami más oka van a túlzsúfoltságnak. Ezt azt hiszem mindenki a saját meggyõzõdése szerint eldöntheti. Nem tudnak viselkedni a betegek. Nem csoda, mikor az orvosok és az ápoló személyzet nagy része sem tud. Nincsenek szabályok, sem írottak, sem íratlanok, az ember saját elképzelése szerint foglakozik (vagy nem foglalkozik) a betegekkel. Ezért nem lepõdöm meg egyik végleten sem. Sem azon, ha a beteg lefizet mindenkit, hogy kapjon számára megfelelõ ellátást, sem azon, hogy figyelmen kívül hagyva betegtársait kisajátítja magának a kórházi személyzetet, és azon sem, ha a beteg nem mer szólni, mert fél, hogy munkát, esetleg kellemetlenséget okoz. Egyik este, mikor már a betegek nagy része aludt, az egyik beteg megállt mellettem és azt kérdezte, hogy zavarhat-e, esetleg leülhet-e mellém (mert nem tud aludni). Nem utasítottam el. Kérdeztem, hogy miért van itt. Nem kellett sokat noszogatni, hogy elmesélje. Azt mondta, hogy fáj a szíve. Azt hiszem ez az a mondat, ameddig mindenki

eljutott. Fiatalabbnak nézett ki a koránál, több volt, mint hetven, mégis alig tûnt többnek, mint ötven. Sok mindent megélt (elmondása szerint), például a második világháborút is. Aztán családot alapított, három gyereke született, akik közül az egyik disszidált Amerikába, több mint húsz éve. Azóta fáj a szíve. (Típusos angina?) Azóta jár orvosokhoz ezzel a panasszal. Mindenki ad neki (saját szájíze szerint) csodaszert, amitõl a gyógyulást várja, de a szíve ennek ellenére is fáj, ha a fiára gondol (aki elhagyta).

Az (amerikai) unokáját még nem, sõt a fiát sem látta azóta, amióta kiment. Arra, hogy miért nem ül repülõgépre õ, vagy fia családja (vagy csak unokája), érdekesebbnél érdekesebb történeteket mesélt el, amiket ha nagyon megerõltettem volna magam, még el is tudtam volna hinni, de nem tûntek hitelesnek. Egy csodálatosnak hitt fiú, egy csodálatosnak hitt világban. Azt hiszem minden apa erre vágyik (egy kicsit). Talán nem véletlen, hogy nem mer repülõre ülni. Talán nem véletlen, hogy nem szeretné, hogy eljöjjön hozzá a fia. Talán kiderülne az igazság, hogy a másik két fia, akik itthon a hétköznapokban a gondját viselik, és utána néznek ugyanolyan jók, mint az a harmadik. (Lásd még a tékozló fiú.) Bár nem tudom, hogy ezt hogy élné túl. Az biztos, hogy a hospitalizációt egész jól viseli. Kezelték sok kardiológiai osztályon (teljesen jó kardiológiai státusszal). És még fogják is addig, amíg valaki egyszer meg nem hallgatja a történetet (végig). Nem akarok felülbírálni (nem is tehetem!), csak úgy gondolom, hogy õt lehetne kezelni is, ha már egyszer annyit van kórházban (bár a korához képest relatíve keveset). Mert bár sok vizsgálaton átesett, semmilyen funkcionális elváltozást nem találtak a szívében. Talán mert nem is a szívével van gond. Vagy nem úgy, ahogy szeretnék. -nagycsaba-

20

21 Pr o - iW iW Pro iWiW

„Az iWiW (International Who Is Who) egy olyan közösségi oldal, ahol megtalálhatod a barátaidat és ismerõseidet, vagy Õk téged. A rendszer megmutatja, hogy kiket és kin keresztül ismersz vagy ismerhetsz meg. A kapcsolati háló segítségével az oldalon elérhetõ szolgáltatásokat (pl. apróhirdetés, fórumok stb.) is nagyobb bizalommal használhatod.” – ezt az üzenetet kaptam elektronikus levél formájában, egy meghívóval együtt még tavaly decemberben egy barátnõmtõl. Eleinte fogalmam sem volt róla, mi ez az egész, nem is nagyon hallottam felõle. Egy hónapra feledésbe is merült a korábban érkezett küldemény. Aztán valahogy mégiscsak odatévedtem, és mivel alapvetõen nagyon kíváncsi természet vagyok, regisztráltam. És annak ellenére, hogy sok apró hibája van, ami sokaknak –köztük nekem is– néha apróbb bosszúságokat okozhat, valamint avval együtt, hogy tudnék tényeket felsorolni a kontra részéhez is, ötletes és sokszor nagyon hasznos dolognak tartom ezt a lehetõséget, több okból is. A fenti rövid definíció szerint tehát akkor egy közösségi oldalról beszélgetünk. Egy közösségi oldalról, ami lehetõséget ad olyan emberekkel (saját ismerõseinkkel, barátainkkal) a kapcsolat megkeresésére vagy fenntartására, akikkel ez nem napi szintû, vagy valamilyen oknál fogva megszakadt a korábban mindennapos kommunikáció. Amikor valakivel pont errõl beszélgettem, említettem neki, hogy milyen jó dolog, hogy olyan embereket találhatunk meg, akik eltûntek az életünkbõl, akikkel megszakadt a kapcsolat. Ekkor Õ (talán jogosan, talán kevésbé) erre úgy reagált, hogy „Miért hagytuk, hogy megszakadjon?” Nyilván ebben is van némi igazság. (Talán ez az ember, akivel eme szóban forgó témáról diskuráltunk, pont az volna, aki a szomszédos oldalon fejti ki ellenérveit? ) De sajnos óhatatlan, hogy az emberek hajlamosak néha eltûnni egymás életébõl. Nyilván ilyenkor mindkét fél felelõssé tehetõ a történtekért, de valahol természetes is az, hogy rengeteg embert ismerünk meg életünk során, és nincs lehetõség arra, hogy mindenkivel megmaradhasson egy napi szintû kontaktus. Talán túl sokan lennénk?! Példákat csak saját eseteimbõl említhetek, de szerintem sokan járnak hasonló cipõben. Nyolc éves koromban elkerültem az elsõ iskolámból egy másik általános iskolába. Kedves osztályom volt, voltak barátaim, de a másik helyen is gyorsan lettek újak… feledésbe merültek picit a régiek. Osztálytársak, akikkel 2 év alatt nem jöttek létre felszakíthatatlan kötelékek és barátságok, de mégis érdekel az, hogy mi van velük manapság, hogy mi lett belõlük, az emlékeimben élõ kisfiúkból és kislányokból. Neveikre mind emlékszem és nagyon izgalmas volt megkeresni õket. Elolvasni, hova járnak most, mit tanulnak, mi érdekli Õket és persze a fotók… Képek emberekrõl, akiket kisgyerekként láttam utoljára. Mindenesetre jó érzés meglátni, hogy milyenek 11 év elteltével, felcseperedve. És jó volt levélben néhány kedves szót váltani egyesekkel; jól esett a tény, hogy Õk sem felejtettek el engem. Hasonlóképpen jártam egy szegedi kislánnyal (azóta persze már nagylánnyal), akivel felsõ tagozatos koromban ismerkedtem meg egy nyaraláskor, majd évekig leveleztünk, csak költözések miatt szem elõl tévesztettük egymást. Azóta, mintegy 6 év elteltével újra írogatunk egymásnak.

Nagyon sokszor a véletleneken múlik az, hogy ki marad a közelünkben, és ki távolodik el. Talán ezen a helyen kicsit mindenkit szem elõtt lehet tartani, megelõzve azt, hogy bárki is elkallódjon. Így talán nem fordulhat elõ olyan könnyen az, hogy azt sem tudjuk, hol keressük õket. Az iWiW talán egyelõre leginkább a fiatalabb generáció számára populáris. Eddig. Személy szerint rengeteg fantáziát látok abban, hogy nálunk idõsebbek is megtapasztalják eme kis rendszer elõnyeit. Talán szüleink korosztálya még inkább több olyan régi ismerõssel (régi iskolatársakkal, úttörõtársakkal, volt kollégákkal) rendelkezik, akikrõl ma már nem tudnak semmit, csak a régi fotókon, osztályképeken tûnõdnek el azon, hogy vajon mi lehet velük… Az emberek elköltöznek (akár országhatárokon túlra), megházasodnak (férjhezmenetel esetén ugye sokszor a névváltozás esete is fennáll). Elvesznek. Gondoljunk csak bele, mennyire megkönnyítheti egy ilyen közösségi weboldal például egy osztálytalálkozó megszervezését! A 2002. áprilisában indult WiW-et három és fél éves története után 2005. október 26-án váltotta fel az iWiW. A változás sok más mellett praktikus újdonságokat, fejlettebb és sokszínûbb szolgáltatásokat hozott magával. (Városokba rendezés; felület 15 idegen nyelven; bármely tag ismerõseinek egyszerû listázása; képfeltöltés lehetõsége; üzenõfal és belsõ üzenetküldési rendszer; kibõvített személyes profil az adatok nyilvánosságának szabályozásával; rendszerüzenetek és külsõ email értesítés; nyílt fórum a topikindítás lehetõségével; apróhirdetési rendszer…) Azt, hogy az emberek figyelmének milyen szeletét hasítja ki az iWiW, az oldal forgalma mutatja a legjobban. Március harmadikán regisztrált az 500000. magyar felhasználó. És ez a szám egyre rohamosabban nõ, pláne amióta újra van meghívóküldési lehetõség. No igen, talán kellemetlenek lehetnek a korlátozások, de az alkotók sem számítottak ekkora népszerûségre hirtelen, nem voltak rá felkészülve. Talán ez is érthetõ, nem igazán lehetséges tökéleteset alkotni, de talán nem is ezt várjuk. Persze a rendszer belassulását és túlterhelését mi is megelõzhetjük, ha például nem küldözgetünk körbe buta hoax-leveleket az msn megszûnésérõl, rákos gyerekek és Bonsai-cicák megmentésérõl, Jézus Krisztus pornófilmjérõl, és még sorolhatnám a sok értelmetlenséget… Nagyon ötletesnek tartom azt, hogy lehetõségünk nyílik név szerint személyekre, de ugyanakkor csoportokra is rákeresni helység, iskolák, munkahelyek és korosztály alapján. Az üzenõfal is sokszor hasznos lehet…bár ezt sokan nem közérdekû információk közlésére használják. Sokan óvakodnak az adataikkal való visszaélés miatt a regisztrációtól. Nos, csak tõlünk függ, hogy milyen információkat írunk ki magunkról a nagy nyilvánosság elé, és mi az, amit szívesebben tartunk meg magunknak. Úgy gondolom, hogy minden apróbb hátulütõjével együtt sok pluszt adhat az iW i W. Persze csak amennyiben megfontoltan rendeltetésszerûen használjuk, tiszteletben tartva az embereket. -Viktória-

Kontr a – iW iW iWiW Manapság, ha közvélemény kutatást végzünk, és megkérdezünk öt, internet-hozzáféréssel rendelkezõ egyetemistát (egyetemista az, aki egyetemre jár), hogy fenn van-e az iWiW-en (értsd: regisztrált az iWiW rendszerében), akkor abból négy igennel válaszol, egy nemmel, és nulla kezd el hezitálni, fejet vakarászni, azon gondolkodva, hogy mi is az az iWiW? A fent említett teljesül, ha a megkérdezést nem valamely jó nevû közvélemény kutatató szervezet készíti, hanem jómagam, mert egyéb esetben nem biztos, hogy teljesül a húsz százalékos nemleges válasz; a nulla százalékos fej-nem-vakarászás viszont igen. A dicsõ, még jelentõs mértékben fejvakarászós idõkben, nem igazán tudtam eldönteni, hogy mi is az az i Wi W. Jött idõnként egy-egy invitálás, egy-egy ismerõsömtõl, barátomtól, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentõséget, éppen azért, mert túl sok hasonló e-mail érkezik naponta, hetente, ahhoz, hogy kifejlõdjön bennem egyfajta természetes immunitás… Aztán telt-múlt az idõ, s az innen-onnan származó információk kellõen verzátussá tettek a témában, már-már majdnem regisztráltam, csak addigra az összes meghívóm elévült, lévén, hogy egy hónap a „szavatosságuk”. Hála az égnek! Mondom most, mert a jelen pillanatra (értem ezen a cikk klimpírozásának folyamatát) kikristályosodott, hogy valójában mirõl is szól az egész kóceráj. Ugyanis, ha megkérdezek egy-egy embert, szinte kivétel nélkül versenyben áll valakivel; mármint az ismerõs szerzés terén. Mindegy, hogy Gombóc Artúr vagy Szalacsi Sándor, netán Dévényi Tibor vagy Kiszel Tünde, csak jelöljön, hogy orrhossznyi, esetleg behozhatatlan elõnyre tegyünk szert. Ezt támasztja alá az a leleményes újságíró is, aki létrehozott két fantom személyt, egy Nõt és egy férfit, és találomra bejelölt ötven-ötven embert ismerõsének az iWiW rendszerében. A végeredmény –ismerve az új kapcsolat létrehozásának súlyos keresztjét– nem is olyan meglepõ, bár kicsit mulatságos is talán: a férfit a pszeudo-ismerõsök harminckét százaléka ismerte el, a Nõt pedig harminckilenc százalékuk találta egykori ismerõsének. És csupán egyetlenegy személy írt vissza az újságírónak, hogy „sajnálja, biztosan nem ismerõsök!”… Így, ha elég bátor és gátlástalan valaki, akkor roppant egyszerûen „szerezhet” új ismerõsöket, már csak abból is kiindulva, hogy az iWiW-en nem érvényes a hûbéri rendszer szabálya, így az ismerõsöm ismerõse az ismerõsöm… Ezt igazolja az is, amit egy régi iskolatársam mondott: szerinte az elsõ ötven kapcsolat begyûjtése a legnehezebb, ugyanis, ha már rendelkezik valaki egy stabilnak látszó bázissal, akkor már azok is elismerik, akik korábban visszadobták a jelölését, hiszen, ha mindketten ismerjük ugyanazt az embert, akkor… Hiába, a kapcsolati tõke az kapcsolati tõke. Azért közelítsük meg újabb oldalról is a témát: Tegyük fel, hogy a lelkes iWiW-ezõ a partiarcok kasztjába tartozik, és szert tesz három-ötszáz kapcsolatra. Ne mondja nekem senki, hogy egy ilyen rendszert frissen és folyamatosan életben lehet tartani, feltételezve, hogy a delikvens nem

nyolc-tíz órában, fõmunkaidõben építi és gardírozza szövevényes kapcsolatrendszerét. Ebben az esetben nem történik egyéb, mint egy valószerûtlen egymásratalálás a cyber-térbe, kicsike meghatódás, könnymorzsolgatás a szemek sarkában, aztán ugyanaz a rohanás és szótlanság, ami egyébként jellemzi a világot; persze lélektelen versengésben van egy elvitathatatlan pontunk… Többen említették, hogy mennyire jó az iWiW, mert újra megtalálták az n ( n, egy nem feltétlenül egész, de mindenképpen pozitív, nullánál nagyobb szám) éve elvesztett levelezõ társukat, akivel most újra felvették a gondolat szakadékony tündérfonalát… Gondolom, hogy egykor azért lanyhult a levelezési láz, mert valami hiányzott, hogy hosszú távon mûködjön a hétköznapi varázslat; prózai a konklúzió: ez közel kilencven százalékban most sem lesz másként: hamar ellobban a szalmaláng; persze addig is szívhatjuk a mézesmadzag édes, bódító ízét. Ugyanakkor az Internet lehetõséget ad bõdületes sunyításokra a szó legpozitívabb és legtragikusabb értelmében egyaránt. Feltehetünk az iWiW-re megható, vicces, vérlázítóan szexi képeket, összeollózhatunk pazar szövegeket, üzengethetünk frappánsakat a tér minden irányában, ugyanakkor lehetünk a valós életben kisstílû, utolsó nyomorultak; ez úgy sem derül ki. Hogy demonstráljam utolsó mondatom: van egy ember (biztosan több is) az iWiW-en (itt meg nem nevezhetõen; személyiségi jogok, etc.), aki látszólag roppant szellemes, mert például a maszturbációt is jegyzi hobbiként (lehet, hogy ez csak nekem tûnik szellemesnek), ugyanakkor a gyanútlan iWiWezõ, nem is sejti, hogy olyasvalakirõl van szó, aki a mindennapokban nem tiszteli a család, barátság, egyéb közösségek szentségét, mert szisztematikusan gyilkolja azokat, ha úgy hozza kedve, aztán bocsánatot kér nedszer is (n itt pozitív egész szám), ugyanakkor lelkiismeret-furdalás nélkül ministrálgat olykor. Jó lesz vigyázni, vékony jég a cyber-kapcsolat! Érdemes talán, itt a legvégén elgondolkodni, hogy mi ragyog az érem másik oldalán. Hogy mennyit nyerünk, ha a valós világban, valós emberekkel próbáljuk megtalálni a közös hangot. Ha nem mennyiség, hanem minõség szerint válogatjuk ismeretségi körünket. Ha a hatvan hertzes monitor helyett Kedvesünk, barátunk, padtársunk, Confabulás szerkesztõtársunk (sorolhatnám sokáig) szemének mélyén próbálunk örökérvényû igazságokra lelni. Ha nem több száz kilométeres távolságokban lapuló fél-információkon nyomorgatjuk kicsi lelkünk, hanem láblógatva elrévedünk, mostanában mondjuk az egyetem udvarán virágát bontott pitypang-erdõ aranyló tengerét csodálva… (Leges-legvégén megjegyzem, hogy lapzártánk idejére az iWiW-et eladták a T-online-nak, potom egymilliárd forintért, úgyhogy piacgazdasági adattá váltatok mind... Sok boldogságot!) –dijó –

22

elõzi meg, és kicsit vissza is ránt a valóságba. Néhány ilyen rövid darab után egy kis szünet következik, hogy a hosszabb történek mesélõi felkészülhessenek: a nézõk valamelyike egymaga a mesélõ, a szereposztó és a rendezõ. A konferanszié mellett ülve egy vele megesett emlékezetes élményt mond el, és azt adják elõ sajátos megvilágításban, persze ezt is improvizálva, rengeteg túlzással, hogy más szemszögbõl is megízlelhessük az olykor rejtélyes eseményeket. Mindig meglepõdök, hogy mennyi árnyalata van az olyan dolgoknak, melyeket azt hittem értek, és mennyi félék az emberek. Sokszor döbbenten ülök magam elé meredve a semmiségbe, cikázó gondolatokkal, pedig a valóságot tapasztalom meg minden alkalommal, és mégis oly távoli mások valósága néha, és így hirtelen közös lesz mindenkié. Képzeleteinket összecsomózza a vizuális élmény, a tartalmat pedig hasonlóan formáljuk személyünkre, a magunk eszközeivel. Mintha mindenki megkapná ugyanazokat a színeket tartalmazó palettát, és ugyanazt a vásznat, de ránk lenne bízva, hogy mit kezdünk vele. Nem lenne két egyforma kép. Rengeteget tanulhatunk magunkról szabad asszociációval, figyelve önmagunkat.

Playback Minden ember élete miértjeit fejtegeti, de minél inkább keressük, annál több út kínálkozik, mely a választ ígéri, s néha nagyon nehéz elindulni bármelyiken is, mert a bizonytalanság, vagy a félelem lebénít. Talán sosem tudjuk meg, melyik az igazi, de próbálkozni kell, amíg érezzük, hogy van tökéletesség: újabb és újabb ösvényeket kell bejárni a fényt kutatva. A Playback színház most ünnepelte 10 születésnapját Pécsett. Elõadásain nem valódi színészek, nem ismert, de megismételhetetlen darabjainak lehetünk részesei, ha ellátogatunk a Dominikánus házba egy hétköznapiságtól menekülõ esténken. Egy kis termet töltünk csak meg, de az arcok egyre ismerõsebbek már: legtöbbjüket sírni és nevetni is láttam már, de a gyülekezõnél még csak a várakozás tágra nyílt szemeivel találkozik tekintetem, melyekben a nappali vágyakozás hosszú órái szégyenlõssé szelídültek az esti találkozóra. Különös dobpergés csalogat: meditatív hangzás, egy intuitív vallomás, mely egésszé teszi a szelek tépte lelkeket. Békességet fedezünk fel, ami belülrõl kiteljesedik lényünkbe, s a maga természetességével határtalan szeretetté változik az elõadás alatt, ahogy a többi hangszer fokozatosan bekapcsolódik a játékba, amint közelebb engedem a dallamot. A színészek felsorakozva várnak már: smink, díszes ruhák, és hírnév nélkül, egyszerû feketébe öltözve, közel hozzánk, igazi emberekként. Csupán néhány szót tudhatunk meg róluk, de ennyi is elég, hisz bármelyikünk közöttük állhatna, és felcserélhetné mostani helyzetét, ha

23

Itt nincsenek sablonok, minden a pillanat kezében van. A színészek a múltjuk egy darabját felajánlják egy esti sétához önmagunk felé. Belsõ valóságuk beépül életünkbe, és feloldódik a sok elfojtott érzelem. Néha képtelen voltam visszainni lázadó könnyeim, de már beláttam, hogy nem kell. Itt megérti az ember, hogy mennyire valóságos a színjáték, és mennyire mûvi a valóság. A hatalmas ívet bejáró mozdulatok, a kimondott freudi szóhalmazok sokkal életszagúbbak a szorongásokkal teli létnél, és viszonzást nem várva tanítanak. Talán a belsõ úthoz vezetnek már… Nehéz felállni a székbõl, hisz még a zene is szól, de vége van ma is. Egy újabb közös emlék az ismeretlen ismerõsökkel. Megint kígyóznak elõtted a jól ismert éjjeli utcák, és kirakatbabának tûnnek az emberek. Õk miért nem érzik? Nem akarsz többé tökéletes lenni, csak tökéletesen emberi, és végtelenül szabad.

-Alphy-

Kritikus Tömeg elég bátor lenne hozzá, hogy improvizáljon szabadon, testét is használva mások elõtt, ha elõ merné venni gyermeki játékosságát. Minden este két részbõl áll. Az elsõben a konferanszié megkéri a nézõket, hogy valaki meséljen el egy olyan érzést, amely elég különös ahhoz, hogy megossza a jelenlévõkkel. Ezeket különféle konformációkban jelenítik meg a színészek, hol beszéddel, hol szótlanul, hol mozdulatokkal is, hol szobrot formálva, attól függõen, hogy hogyan kéri a rendezõ. Mindegyikük saját tudattalan emléktárán átszûrve kifejez valami apró csodát, lelke egy színpompás mozaikját. Igazából saját mélységüket szórják ránk: azokat a kincseket, melyeket eddigi életeik során gyûjtögettek, és képekbe zárva õrizgették a megfelelõ pillanatig, amikor hívás nélkül készen állnak számunkra díszesen becsomagolva. Az ajándékokat most már csak át kell szûrnünk saját lényünkön, majd befogadni, és megjutalmazni az elõadót arcjátékunkkal, amire nem is kell figyelni, hiszen önfeledt és õszinte beszélgetés ez vonásaink között. Rengeteg szimbólum születik -olyan álomszerû az egész- és mindegyik összefonódik a színtéren. A jelentéstartalom összesûrûsödve kínálja magát, hogy bárki elvehesse, és kihajtogathassa belõle saját lapjait. Persze minden oldal sokféleképp olvasható, de a végtelen sok jó megoldásból mindenkinek ott van a maga igaza is, melyet talán egy színész játékából, talán sok töredékébõl épített egésszé. A csengettyûszó mindig egy másik nézõ gondolatát

Megint gyûlik a tömeg a Széchenyi téren. Készülõdik valami. Forrong a sok fiatal szív. A miért, a helyszín és az idõ mindig más, csak az érzés változatlan: hogy lehetne jobb ez a világ. 1992. szeptemberében úgy ötven barát összegyûlt San Francisco utcáin, mert nem bírták tovább elviselni, hogy lehetetlen biciklizni a nagyvárosban a hatalmas forgalom miatt, és észre akarták vetetni magukat az autóvezetõkkel. Sikerült. Mára több száz városban több tízezer biciklista fog össze, hol a hatóság segítségét kérve, hol anélkül, hogy népszerûsítsék az eszméiket a Critical Mass rendezvényeken. Magyarországon 2004. szeptember 22-én gyûltek össze elõször a lelkes aktivisták, s tavaly már 24000 résztvevõt számláltak. Ma már nem kell Budapestre utazni, hogy valaki a jobban kiépített biciklis úthálózatért, a biztonságosabb közlekedésért és a környezetszennyezés ellen demonstráljon, hiszen számos város ad otthont a mozgalomnak hazánkban. Pécsett április 21-én 16:30h-kor pattantunk nyeregbe rendõri kíséret mellett úgy 750-en a Föld napja rendezvénysorozat keretein belül, és tekertünk át a városon az autóvezetõk bosszúságára, hisz rengeteg útlezárás biztosította a kijelölt szakaszt. Nemcsak bringások vágtak neki a távnak, hanem a görkorisok és deszkások is velünk tartottak, utánunk pedig a babakocsis felvonulás következett úgy 50 résztvevõvel, rövidített távon, hiszen õk is egy élhetõbb világról álmodnak. Hírességek, versenyzõk és a csak e sportot kedvelõk eggyé forrtak össze a hömpölygõ tömegben szinte folyóként, és reméltük, hogy lassú víz partot mos egyszer. Békés felvonulás volt, ami nem a versenyrõl, és nem is a

pénzrõl szólt, csak a hasonló gondolatok eggyé kovácsolása, és a figyelemfelkeltés volt a cél. Mi, medikusok gondoskodtunk volna az elsõsegélynyújtásról, de szerencsére nem volt baleset. A térre visszaérkezve a mozgalom emblémáját életre keltve a magasba emelt bringákkal búcsúzott mindenki a szervezõktõl, a barátoktól és nézelõdõktõl egy nagy kiáltás kíséretében. Bringázni jó, még ha Pécsett veszélyes is, hiszen nincsenek bicikliutak, de nem adhatjuk fel! Nem valaki ellen küzdünk, hanem valamiért! -Alphy-

24

25

KÉPEK

26 Dr eam T hea ter heater “I close my eyes And feel the water rise around me Drown the bead of time Let my senses fall away I can see much clearer now, I'm blind” (Take The Time)

Mostani ajánlómban a progresszív metal koronázatlan királyát, a Dream Theatert szeretném bemutatni nektek. A zenekar története a nyolcvanas évek közepén kezdõdött, amikor három, a Berklee zenesuliba járó srác, név szerint John Petrucci (gitár), Mike Portnoy (dobok) és John Myung (basszusgitár) megalapította az együttest, akkor még Majesty néven. Nemsokára csatlakozott hozzájuk régi barátjuk, Kevin Moore billentyûs és Charlie Dominici énekes, valamint átkeresztelték a zenekart Dream Theaterre, egy régi kaliforniai mozi után. Elsõ lemezük (When Dream And Day Unite) 1989-ben jelent meg, elég kevés visszhangot hagyva maga után, pedig korrekt kis anyagról van szó. Személyi és zenei problémák miatt megváltak az énekestõl is, akinek helyét a második lemez felvételei közben talált dalnok, James LaBrie tölti be azóta is. Ezzel megszületett az Álomszínház klasszikus felállása, valamint elkészítették az 1992-es Images And Words anyagot, amely egyrészt a legjobb Dream lemezek egyike, másrészt meghozta a sikert a csapatnak. Olyan remek számok

találhatók az albumon, mint a közönség-kedvenc Pull Me Under, a Petrucci apja emlékére írt ballada, az Another Day vagy a zseniális instrumentális résszel rendelkezõ Metropolis Part I. Két évvel késõbb kiadták a némileg komorabb hangulatú Awake-et, rajta olyan remek dalokkal, mint az instrumentális Eratomania, a The Mirror/Lie kettõse vagy a csodaszép záró Space-Dye Vest. Zenei különbségek miatt Moore kilépett, helyére Derek Sherinian került. Ennek a felállásnak a terméke a Change of Seasons kislemez (ezen a címadó 23 perces! darab és még pár feldolgozás szerepel), illetve a ’97-es Falling Into Infinity címû album, mely nem aratott osztatlan sikert, bár ezen a lemezen található az egyik legszebb lassú opuszuk, a Hollow Years. Ezután újabb billentyûscsere történt, kialakítva ezzel a zenekar jelenlegi tagságát: az új billentyûs Jordan Rudess lett. 1999-ben jelent meg azóta is talán legsikeresebb lemezük, a Metropolis Part II.: Scenes From A Memory. Egy elég furcsa szerelmi történetet mesél el a lemez, hihetetlenül dallamos és virtuóz muzsikával, azóta is prog-metal alapmûnek tartják a kritikusok. Zenei profizmusukra jellemzõ, hogy az albumot követõ turné végállomásán az egész lemezt eljátszották (több más klasszikus mellett), ez késõbb DVD-n is megjelent Live Scenes From New York címen. Az ezután készült lemezek viszont nem arattak a rajongók körében teljes sikert, bár mindegyiket bõven van miért szeretni: a majdnem koncept lemez Six Degrees Of Inner Turbulence-t (2002), a metallicás hangulatú Train of Thought-ot (2003), vagy a legújabb, tavalyi Octavariumot. Ennek a legújabb érának a terméke a zseniális Live At Budokan koncertlemez és DVD, melyet - mint nevébõl is sejthetõ - a legendás tokiói arénában rögzítettek. És hogy milyen zenét játszik a Dream Theater, illetve mi a jó muzsikájukban? Zenéjük nagyon dallamos, virtuóz, csupa technikás (minden konzis technikával teleszórt) gitár és billentyûszólókkal, kivételes dob- és basszusgitárjátékkal, illetve James LaBrie csodálatos énekével. Vannak keményebb, súlyosabb és csendesebb, elszállósabb

részek a zenéjükben, illetve szeretnek összetett, hosszú számokat írni a Mesterek. Külön meg kell említenem a rendkívül tartalmas, magas színvonalú dalszövegeket is. Ha ezt együttesekhez hasonlítanánk, talán a Pink Floyd, Genesis és hasonló klasszikus prog rock bandákat kellene ötvözni a Metallica súlyosságával és egy jó nagy adag virtuozitással, de igazság szerint elég egyéni zenét

T rip-Hop Maga a stílus a nagy-britanniai Bristolban született a nyolcvanas évek végén. Elõdjének tekinthetjük a fusion-t, ami a hetvenes években a jazz, funk, rock és más stílusok egyesítésével próbálkozott. A trip-hop az afroamerikai eredetû stílusok (jazz, funk, soul, hip-hop) és az elektronikus zene (ambient drum’n’bass) egyfajta fúziója. Gyakori a funk és jazz darabokból vett hangminták használata. Ritmusa breakbeat, azonban sebessége 80100 bpm tehát az úgynevezett downtempo kategóriába sorolható. Általában 4/4-es ütemûek a számok. Persze vannak kivételek pl . Lamb – Angelica 9/4, Röyksopp – Triumphant 3/4 . Jellemzõje a sötét melankólikus hangulat, amit moll akkordokkal érnek el. Legtöbbször nõi ének van benne. A Hip-hop gyökerek ellenére a rap nem jellemzõ, vagy ahol mégis -Tricky- ott is egyértelmûen elkülönül a Hip-hop-tól. Legjelentõsebb elõadók: Morcheeba, Massive Attack, Tricky, Portishead

Lamb

27

játszanak, hallgassa meg mindenki saját maga. Elsõre talán kicsit nehezen emészthetõ pár számuk, de mindig van elég dallam kapaszkodónak, nehogy eltévedjünk ebben a csodás zenei kavalkádban, és néhány hallgatás után garantált függõséget okoz. Mindenkinek jó étvágyat hozzá! -Metil-

sikeres fotósként tevékenykedett. Majd elkészítette elsõ számát, és ekkor vette fel a kapcsolatot Andy Barlow-val. Andy szintén már gyerekkorától zenészkedett, 9 évesen trombitán játszott, majd 16 éves korában fedezte fel magának a hip-hop-ot. Majd ezt követte az elektronikus zene. Zenéjüket a breakbeat, drum’n’bass és jazz elemek keveredése teszi igazán különlegessé és egyedivé. A palettájuk elég változatos a chillesebb daraboktól az egészen gyors breakbeat számokig minden megtalálható rajta. Kiemelendõ még, hogy a dalszövegekre is nagy hangsúlyt fektetnek. Igazán igényesek, a legtöbb akár versként is megállná a helyét. 1996-ban kezdõdött az együttes története a Cotton Wool kislemezzel, ami nagy elismertségnek örvendett. Ebben az évben jelent meg Lamb címû albumuk, a már elõbb említett számmal, illetve a Gorecki címû nagy klasszikussal. Ezt követte 1999-ben a Fear of fours. Majd az igazán nagy ismertséget a 2001-es What Sound hozta meg. A Gabriel több chillout válogatásra is felkerült, és nagyon népszerû volt reklámfilmek zenéjeként is. Ezután 2003-ban jelent meg a Between Darkness And Wonder. Ezt követte még egy Best of és egy remix album. Jelenleg mindkét tag szólóprojekteken dolgozik, remélhetõleg nem túl sokáig. Elsõként ezeket a számokat ajánlanám: Gabriel, Stronger, Sweet, Sun Weboldal: www.lambstar.net -Sanya-

Nem igazán lehet tudni, hogy miért nem futott be akkora karriert a Louise Rhodes és Andy Barlow nevével fémjelzett manchasteri trip-hop duo, mint a Massive Attack vagy Portishead hiszen zenéjük legalább olyan színvonalas, ha nem jobb mint az említett csapatoké. Lou már kiskorától a zene világában nõtt fel. Édesanyja népdalénekes volt, az összes fellépésére magával vitte. Ám mégsem a népdal lett az õ zenei világa. A jazz és soul volt inkább az a stílus, ami a leginkább hatott rá. Egy ideig

28 Nõ és Férfi vagy Férfi és Nõ?

Ez a kérdés jutott az eszembe, amikor Robert Merle Védett férfiak címû könyvét olvastam. Van-e sorrend a nemek között, és ha van ki áll elõbb? A nagy emancipációs forradalom óta persze hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mindkét nem egyenrangú partner a társadalomban és a párkapcsolatokban. Ez a könyv azonban rávilágít arra, hogy mégsem így van. A történet röviden arról szól, hogy az encephalitis 16 vírusa megtámadja a még nemzõképes férfiakat, és pár hónap alatt jelentõsen megcsappan a számuk. Eleinte absztinenciával, késõbb már kasztrációval próbálják megfékezni a járványt. A férfiak számának csökkenésével, természetesen a nõk veszik át a hatalmat minden szférában, beleértve az USA elnökségét is. Így a férfiak alacsonyrendûvé válnak, kiszolgáltatottak lesznek, szexuális tárgyként bánnak velük, a nõk pillanatnyi vágyaiknak kielégítésére. Aki azonban azt hiszi, hogy ez egy unalmas, feminista társadalomrajzi könyv, az nagyon téved. Dr. Ralph Martinelli kutatóorvos szemszögébõl követhetjük a felfordult világ eseményeit. Maroknyi tudós férfit tartanak fogolyként, szögesdróttal körülvéve a kanadai határ környékén, hogy megtalálják az ellenszert, miközben milicista lányok õrzik minden lépésüket. Rengeteg besúgó nõ veszi körül õket, egy olyan mozgalom tagjai, akik bár vissza akarják állítani a férfiak status quo-ját, de közben a nõk társadalomban elért helyét is meg akarják tartani. Ezért a férfiak már nem bíznak, sem magukban, sem egymásba. Másodrangú kérdés lesz, hogy megtalálják-e az ellenszert, a lényeg, hogy a nõk ezt hogyan használják fel saját érdekeik érvényesítésére. Rendkívül érdekes fordulatokkal és szerelmi drámákkal átszõtt összeesküvések közt lehetünk tanúi annak, hogy

29

mi történik, ha négy nõre egy férfi jut: groteszk és egyszerre ijesztõ. Számomra ismét megdöbbentõ, hogy egy 1974-ben megírt könyv milyen meglepõen jósolja meg a 30 évvel késõbbi társadalmi helyzetet. Hiszen hol tartunk most? Evolúciósan a férfi a nemzõ, a fajfenntartó, aki eltartja a családot. A nõ, aki szül, õrzi a családi fészket, neveli a gyerekeket. Én személy szerint egy családot sem ismerek, ahol a férfi annyi pénzt tud keresni, hogy egyedül el tudja tartani a családját. De ha már a nõk is rákényszerülnek a munkavállalásra, akkor az igényük is kialakul arra, hogy abban jelentõs sikereket érjenek el. Mindez persze idõben, pénzben és fáradtságban már a család rovására megy, nem beszélve a személyiségváltozásról. Miért van manapság egyre több férfias nõ, és nõies férfi? Mindannyian nap, mint nap megtapasztalhatjuk a nemek harcát, amint a barátságokban, munkahelyeken, szexualitásban, párkapcsolatokban megkérdõjelezõdik a dominancia. A könyv arra ad választ, hogy bár megfordíthatjuk az arányokat, de a lényeg ugyanaz marad. Hiszen az azonos nemû kapcsolatokban is kialakul ugyanúgy a rivalizálás. Ha így folytatjuk az egész emberiséget védetté kell-e nyilvánítani? A napi hajszában a fennmaradásért elfelejtjük, hogy már nem vagyunk állatok, bár ott is a genetikai állomány továbbviteléért, gyakran a nõstények is komoly harcokat folytatnak. Itt az ideje, hogy elgondolkodjunk megéri-e hajszolni a sikert, ahelyett, hogy forró húsleveset tálalnánk a vasárnapi asztalra, és megéri-e a férfiaknak 40 éves korukra a harmadik infarktusba meghalni, mert meg akarják mutatni, hogy õk az erõsebbek. Mi lenne, ha partnerként vállalnánk fel a ránk szabott szerepeket, és segítenénk egymást, nem pedig azt néznénk, hogy ki viszi haza a nagyobb fizetést? Minden nõnek és férfinak ajánlom a könyvet, mert még belefér a nagy vizsgaidõszak elõtti hajtásba, egy kellemes hétvégén. Mindenki eldöntheti, hogy õ maga hol áll ebben a versenyben? -Mesi-

Félév, és az újság ezen évfolyamának utolsó számában a CSH témája az EFeN volt. Minden karnak megvan a maga hasonló rendezvénye, így mi is kíváncsiak voltunk, Ti hogyan vélekedtek a saját „diákhetetekrõl”. Rengeteg sokszínû program közül választhattatok, ennek is köszönhetõ, hogy a megkérdezettek több mint háromnegyede részt vett legalább egy rendezvényen; el lehet mondani, hogy a legtöbb ember talált valami hozzá közel álló programot. Így arra a kérdésre, hogy melyik programot tartjátok feleslegesnek, eleve nagyon kevés válasz érkezett: a megkérdezettek, kevesebb, mint 10%-

a válaszolt erre. Egyesek külön kiemelték, hogy az anatómia zh-t szívesen mellõzték volna. Arra a kérdésre, hogy milyen más programokat látnátok szívesen, sem érkezett sok ötlet, de a legtöbbször a több sport, koncert, LAN-parti, póker parti szerepelt a kérdõíveken. Összességében elmondható, hogy az EFeN sikeres volt, aki akart, talált kedvére való programot, és a szervezés lebonyolítását is jónak találtátok. -MáZoLó-

30

31 EFe N

Riportalanyaim: Kapinya Diána GYOSZ I./2. (KD) Domján Beatrix ÁOSZ II./5. (DB) Dittrich Anikó ÁOSZ IV./9. (DA) Stefanovics Ágnes GYOSZ III./1. (SA) Hogy tetszett az idei EFeN ? K D : Nagyon tetszett nekem személy szerint! Érdekfeszítõek voltak a programok, fõleg a csütörtöki Bkoli vetélkedõ. Sajnos nem értünk el helyezést, de csak azért, hogy megadjuk másoknak az esélyt az ünneplésre. Nekünk ugyanez ment enélkül is! Kirúgtunk a hámból. Meg be is… DB: Idén sok jó program volt. Sokkal jobban tetszett, mint a tavalyi! DA: Véleményem szerint nagyon színes és érdekes programok voltak. Mindenki megtalálhatta a számára megfelelõt. Nekem kifejezetten tetszett, hogy minden jól szervezetten mûködött és nem volt „kavalkád”. SA: Érdekesek voltak a programok, bár idõ hiányában sajnos nem tudtam ott lenni túl sok helyszínen. Mely programo(ko)n vettél részt? Milyen volt? KD: Katasztrófa-bemutatón, illetve a B-koleszos vetélkedõn is részt vettem, mindkettõ szuper volt. Ezeken kívül szurkoltam a focistáknak is csütörtökön. (Kár, hogy nem volt nálam a pom-pom szerkóm.) DB: Részt vettem a hétfõi Paintball-ban, bár igaz, csak szurkolóként, de nagyon tetszett, jövõre biztosan kipróbálom! Természetesen a keddi bortúra a szokásos hangulatban zajlott. (Megfogadtam, hogy jövõre kevesebbet iszom.) A csütörtöki „Hálózatok” elõadás

Az asszony a szeretõjével tölti a napot, míg a férje dolgozik. Nem tudja, hogy a 9 éves fia a szekrényben elrejtõzött. A férje váratlanul hazaér, mire az asszony a szeretõjét betuszkolja a szekrénybe a kisfiú mellé. A kissrác azt mondja: - Sötét van itt. - Igen, az van -válaszolja a férfi. - Van egy baseball labdám. - Az jó. - Meg akarod venni? - Nem, kösz. - Akkor megyek apámmal játszani. - OK. Mennyibe kerül? - 250 dollár. A következõ héten megint megtörténik, hogy a fiú és az anyukája szeretõje egy szekrénybe kerülnek. - Sötét van -kezdi a fiú. - Igen, sötét. - Van egy baseball kesztyûm. A szeretõ emlékezve a múltkorira, azt kérdezi a fiútól: - Mennyibe kerül? - 750 dollár. - Rendben -mondja a férfi. Néhány nappal késõbb az apa azt mondja a fiúnak: - Fogd a kesztyûd. Menjünk ki és ütögessünk egy kicsit.

elõször igen bizarrnak tûnt, de végül nagyon lekötött. A humorista pedig egyszerûen szuper volt! DA: A Four Fathers koncerten, illetve a Medikus Bálon, mert a tombola ajándékok szerzése miatt a többire nem jutott idõ. De ezen programok mindenképp elnyerték tetszésemet, igazán jól éreztem magam! SA: Katasztrófa-bemutatón voltam, illetve a 24órás focin szurkoltam Kapinya kolleginával. Részt vettél a Medikus Bálon? Hogy tetszett? KD: Naná, alig vártam! A legjobban a zene tetszett, mivel évente egyszer-kétszer kell ez a más/régebbi stílus is, ami visszahozza nagyszüleink korát. Tehát táncoltam is, de még mennyire!!! A táncparkett ördögei voltunk! DB: Nem sajnos. DA: Éjfélig kicsit feszült voltam, hogy a sorsoláson (tombola) minden a lehetõ legnagyobb rendben menjen, de addig is jól éreztem magam. Igaz, nem voltak „oltári sokan”, de így legalább, akinek kedve volt, nyugodtan táncolhatott és volt levegõ. Bár remélem, a jövõ évi bál nagyobb tömegeket vonz majd! SA: Igen voltam, nagyon jó volt! Milyen programokat látnál szívesen jövõre? KD: Sportprogramokat fõleg, mivel én is vérbeli sportoló vagyok, ezen kívül fõzõprogramok, kirándulás és persze ezek mellett egy hét szünet a suliban az EFeN alatt! DB: Sajnálom, hogy a kalandtúra elmaradt, de ahhoz hasonló kiránduláson, illetve vetélkedõs programokon szívesen részt vennék jövõre! DA: Szerintem az idei évhez hasonlóakat. Nem hinném, hogy sokat változtatnék, mert eléggé pozitív visszajelzéseket kaptam az EFeN kapcsolatban. -Heidy-

- Nem tehetem. Eladtam -válaszolja a fiú. - Mennyiért adtad el??? -kérdi az apja - 1000 dollárért. - Ez szörnyû, hogy ennyiért adtad el a barátaidnak! Ez sokkal több, mint amennyibe ezek ténylegesen kerülnek. Elviszlek a templomba, hogy meggyónj! -mondja az apja felháborodva. Elmennek a templomba, és az apa beülteti a fiút a gyóntatószékbe, és rácsukja az ajtót. - De sötét van itt -mondja a fiú. Mire a pap: - Ne kezd megint...

- Miért veszélyes Nyolcadon tankolni? - Mert a nyolcadi kutas a halál. - Mi a különbség a hidra, a vidra és a kobra között? - A vidra meg a kobra felmehet a hidra, de a hidra nem megy kobra és vidra. - Mi a mértékegysége az akvárium es az istálló közötti távolságnak? - Hallótávolság.

Vena Literatura Az ember…

Csillag az égen

Az ember képes darabokra törni, Száraz levélként a földre lehullni. Kellene néha egy odúnyi hely, Ahol a szíve megnyugvásra lel. A fejét lehajtva pihenne árván, Nem állna többé borús múltnak árnyán, Magába zárva ezer szépséget, Révedezve hinné a meséket.

Minden egyes csillag az égen, Õriz elfeledett szép perceket. És minden egyes porszem a mélyben, Temet múltat, rossz emlékeket.

Az ember képes mindent elfeledni, Kezét tördelve többé nem szeretni. Kellene néha egy tenyérnyi hely, Ahol a szíve is gyökeret ver. Vad lejtõkön is meg tudna már állni, Nagy viharban a derûs égre várni, Cudar keservét eldobva bátran, Harcolni végre életre váltan. Az ember képes oly nagyon szeretni, Lelkét kitárva adni, de nem venni. Kellene néha egy nyugalmas hely, Ahol az eszét használnia kell. Szemét is kinyitva állni a talpán, Jövõbe nézni már másra nem várván, De mert “az ember egy léha senki”, Minden érzésbe bele tud halni.

A te fényes csillagod az égen, Vigyázza utad a sötétben. És apró porszem, kõdarab Akár okozhatja holtodat. Ezer csillag segít látni, Mit a por el akar takarni. Száz emléket, szép reményt, Mit csillag nélkül a por behint. Ha öreg leszel, felnézel az égre, És emlékezel sok ezer régi percre. De ha egyszer fejed a porba hajtod, Leszáll veled a földre a csillagod.

(Bubelényi Gábor)

32

Pillanatok

„One lo v e…” lov

“… one blood, … one life…” És csak dúdolod a dalt. Mert Rólad szól. Csak ezt még nem tudod. Mégis dúdolod. Mint valami legbelsõ parancsot… Csodás napsütésre ébredsz. Az elsõ tavaszi nap. A naptárra nézel: március húsz. Végre… És csodálkozol: hol van a fájdalom, amivel minden reggel ébredsz immár egy hónapja …? Lehet, hogy nem érzed már? Aztán hirtelen eszedbe jut, amikor elõször simogatta az arcod… Akkor azt hitte: nem is ember, akit a karjában tart, hanem egy angyal, akit az Ég küldött Neki. Mint valami meg nem érdemelt jutalmat… És azt mondta: „Ajándék vagy.” S Te elhitted. „Istenem, hogy lehettem ennyire naiv?!” Aztán rájössz: nem naiv, szerelmes… És ekkor markolja a szívedet, az egész bensõd belesajdul a fájdalomba. És nem érted. Miért kínzod magad újra és újra ezekkel a gondolatokkal? Elhúzod a függönyt, ablakot nyitsz, és hagyod, hogy a friss zöldillatú levegõ beáramoljon… az életedbe. És dúdolod tovább: „Is it getting better…” Aztán elindulsz, teszed a dolgod. Milyen jó, hogy tegnap végre megírtad az „Elbocsátó szép üzenetet”. Végre lezártad. De még mindig nem érted: miért??? Miért fordított hátat ilyen hirtelen? Azt mondta: „… a szerelem természeti hatalom, ami legyõzi az egyén okoskodását, erõvé változtatja az akaratot és dacol minden viharral, minden szeszéllyel …” És közben szól a dal: „… love is a temple, … love is a higher law…” És Te neki adtad a szíved… Nem azért, mert kérte, hanem mert adni és adni akartál. Akár az életedet is… Kérdezted: „Segíthetek? Hogyan vehetnék le a terheidbõl?” De Õ nem akart bevonni az életébe. Pedig te mindennél jobban vágytál rá… a hétköznapjaira… És sajog a lelked, ahogy a szavakat hallod: „Well, did I ask too much, more than a lot?...” Mész tovább. Hisz’ végre lezártad. Két hete nem láttad m á r. Menni fog ez, menni fog … Aztán a boltban egyszercsak felnézel a kosaradból, és Õ néz vissza rád. Ott áll mosolyogva, ugyanolyan puhán és illatosan… És sírnod kell. De tartod magad. S amikor a derekadat átkarolja, legszívesebben ellöknéd magadtól, és kiáltanál: „ Hogy’

mersz hozzám érni?! Eldobtad a szerelmem…!” „…You gave me nothing, now it’s all I got…” S mikor különbözõ irányba indultok tovább, könny szökik a szemedbe. És csak pereg le az arcodon… a járdára hullik… a kemény betonra…, s pillanatok múlva már járókelõk tömkelege tapos rajta egész addig, amíg fel nem szárad. Aztán lassan elapadnak a könnyek. Újra erõs vagy. Túl vagy rajta. Mész tovább. „Will it make it easier on you now …?” Mikor a fõépületbe érsz már semmi sem látszik rajtad. Talán kicsit rosszkedvûbb vagy a szokásosnál, de ez senkinek sem szúr szemet a nagy sürgés-forgásban. Aztán nyílik az iroda ajtaja: apró szívességet kérnek… S mielõtt az illetõ távozik, megajándékoz egy pillantással… Igen, AZZAL a pillatással …, ami letaglóz …, ami téren és idõn kívül létezik … Ez a két tekintet összekapcsolódása, maga az összhang. Aztán a pillanat véget ér, de az érzés megmarad: lehet, hogy újra tudnál szerelmes lenni …? Mész tovább és dúdolod a dalt: „We’re one, but we’re not the same …” Aztán üzenetet kapsz. Tõle. „Jó volt téged újra látni:”…stb. „Have you come here for forgiveness …?” Megint facsarodik a szív… Ez így nem mehet tovább. Felemészt az érzés! Tanács kell. Úgy döntesz, megkérdezed a Jóskönyvet. A Szent Szellemeket. A Bölcsek Bölcseit. „Mit tehetnék, hogy ne érezzem ezt a megsemmisítõ fájdalmat? Egyáltalán, hogyan tudnék továbblépni?” És érkezik a válasz. Most is megdöbbensz, mint mindig, valahányszor Müller Péter szavait hallod, olvasod. „Ne légy szomorú! – mondja a Bölcs. Találd meg Napodat lelked középpontjában!” Vess számot. Csak így léphetsz tovább. A kör bezárult. Lásd a jót, hogy hited megerõsödjön. És lásd a hibát, hogy ne vidd magaddal. Új tervek …, új társak kellenek… Erõd gyûlik, ezt mások is érzik. De vigyázz, hatalmaddal vissza ne élj! Tisztában kell lenned vele: azt látod az emberekben, amit kiváltasz belõlük. Gondolatod valóságot teremt! És közben dúdolsz rendületlenül: még mindig a túlélõ dalt. Igen, közben rájöttél, errõl szól: van élet a szerelem után is. És a Bölcsek szavai ott visszhangzanak a fejedben: „Gyûlik benned az erõ…” Már hetek óta érzed, de nem mered elhinni, mert olyan valószerûtlennek érzed: a férfi, akit mindennél jobban szerettél, egyik pillanatról a másikra hátraarcot mond, és te nem hogy összeomlanál, egyre erõsebb vagy?!? Lehetséges ez…? Úgy érzed, hûtlen vagy a szerelmedhez… Persze aludni nem tudsz. A párnára hajtod a fejed, és egyenként hallod a szíved dobbanásait. Mint egy régi álmodban: meghaltál, és a sötétben csak azt érezted, hogy az ereidben lüktet a vér… És bizton tudtad: bizsereg benned az Élet… Hamar ráébredsz: hiába van éjfél, most kell leírnod mindent, mert ha nem teszed, ott dühöng majd sokáig, elõször csak ismétlõdõ, õrlõ gondolatok formájában, késõbb pedig a tudattalan feneketlen mélységeiben. Így hát tollat fogsz és hagyod, hogy a tinta nyomot hagyjon a papíron: „… one love … one blood … one life… You got to do what you should…” -sandi-

Nyomasztó hetek közelednek, melyek alatt ismét erõsödik a lelkekben az alázat, melyet a tudomány kelt életre napról napra, s nemesít mindenkit észrevétlenül. Ez az az idõszak, amely összetör kicsit mindenkit, majd újat alkot, finomítva a feladathoz. A szilánkok sebeket ejtenek, de hegek helyett szárnyak formálódnak egy hosszú útra, segítségül. Ugyanazok az arcok, ugyanúgy küzdenek, ugyanúgy akarják, de ugyanúgy félnek. A körülöttünk tanulók õk, kiknek vonásai beivódnak emlékezetünkbe, de barázdái egyre mélyülnek a homokóra lepergésével, a vizsgaidõszak végének közeledtével. Eleinte színes cseréphez hasonlítanak még, melyen azonban egyre repedezik a máz, s végül igazi énjük néz már szembe velünk: fáradt tekintetük tagadhatatlanul elakad egy-egy ponton, és ceruzájukkal nemcsak a kiemelendõt húzzák már alá. Egyre többször kell visszacsalogatni a színek világából az elmét, s egyre rövidebb ideig marad, pedig még nagyon szükség lenne rá. Jéghideg falak közé olvadva, mozdulatlanul kuporogsz már, s márványszoborként, dermedten vársz. Van néhány pillanat, amikor kezünk motívumok szövedékét alkotja percek alatt a lap szélére, melyeknek vonásait percekig követi a szemünk, s melyek órákig igazíthatók, és olyanok is, amikor csak az eget bámulva jó. Maradni kell, holott már kacskaringóssá válnak a sorok, összefolynak a betûk, s a szemekbõl kigördülõ sós cseppek eláztatják a papírt… Néhány óránként szünetet kell tartani, ha már minden karcolást ismersz a tolladon, ha már minden veled szemben ülõ mozdulatából átérzed életét. El kell engedni a racionális világot olykor. Néha elég az ágyon elnyújtózva összemosni határainkat a mindenséggel, de sokszor kell az a néhány zeneszám, amely segít, hogy tagjainkat ismét magunkénak érezzük, és elfogadtassuk velük helyüket még egy kis idõre, kompromisszumokkal. Felbecsülhetetlen sokszor, hogy vannak mellettünk emberek, akik helyettünk bíznak bennünk, és velünk virrasztanak. Sokszor lemegyek a kertbe, ha már nagyon fáj a világ, s visszatérés elõtt egy pillangó szárnyait pilláim alá teszem, hogy képzeletben könnyebben elrepülhessek majd, ha ismét szûkülni érzem a terem falait, vagy ha feszíti a térben az álmos csend. A szappanbuborékon szivárványkarikák táncát bámuljuk olykor, s törékeny testüket, melyen megfordulnak a világ képei. Ha közeleg az este, a napsugarakat álomba ringatják a hajladozó fák, de végül a gyöngyfényû csigaházakon mond búcsút a nappali csillám. Miután átbukik a káprázat a dombokon, s színes palástját is maga után rántja, kirajzolódnak a tücsökdalra a mélységes kék vásznon az éj csillagai. Esténként visszalopom a múló világosság apró részletét egy mécses lángjában, hogy életre keltse bennünk a pislákoló hitet és a reményt. Olykor végigpásztázom a telefonkönyvemet, s ezer éve látott barátaimat hívom fel, hogy meséljenek kicsit. Szeretem a meglepetés örömének lekottázhatatlan dallamát hangjukon, és jó tudnom, hogy még nem felejtettek el. Jó összebújva gõzölgõ teát, vagy kávét szürcsölni

33

egy meghitt sarokban, amikor kicsit megáll az õrült körforgás. Esik. Már hallom az ismerõs papucs verte zajt, és mosolyba szedõdnek ráncaim. Mindenki körül élnek különleges emberek, akik minduntalan keresik a percnyi önfeledt szépséget, de mindenki más utakon teszi ezt, s van, hogy találkoznak megérzéseink: hamarosan együtt rohanunk, de mire az udvarra érünk, a felhõket szinte kicsavarja az ég, és szakad belõlük a hûvös áldás. Mezítláb táncolni kell a széllel csak arra a néhány pillanatra, és csurom vizesnek kell lenni a terhüktõl szabaduló felhõk alatt. Kicsit egybeforr ilyenkor a talpunkat nedvesítõ tócsák hidege az egek magasságával. A hajnal közeledtével trillázni kezd néhány madár, s már nem is tûnik oly borúsnak az ég. Lassan újra kirajzolódnak a nagy és színes vattacukor szövedékek az örökké izzó korong alatt. Valahogy nincs már kedvünk aludni ilyenkor, és kiváltságosnak is érezzük magunkat, hiszen beavatott bennünket a kagylófényû kupola varázslatos öltözködési ceremóniájába ismét. Mintha ma részesei lehettünk volna a város ébresztésének. Ilyenkor gyakran a kezem közé akadnak a verseskötetek, még akkor is, ha éjjel már fellapoztuk õket valamely ablakpárkányba kiülve, lábainkat a semmibe lógatva. Annyi gyönyörûség áramlik át minden pillanaton….Néha képtelenségnek érzem, hogy minden szépségét befogadjam a világnak, talán mert a vizsgaidõszak fáradsága érzékenyebbé is tesz sokszor a csodára. -Alphy-

34

35 Kapcsolat

„Ne azoktól félj, akik megölik a testet, hanem azoktól, akik a lélekkel teszik azt.” A lélekölés mindennapos. Akarvaakaratlanul nap mint nap megbántjuk a körülöttünk lévõ embereket, legyenek azok barátok, vagy ismerõsök. Egy szó, egy mozdulat, egy arckifejezés elég hozzá, hogy megtegyük az elsõ lépést a híd lebontásához, annak a hídnak a ledöntéséhez, ami a másikhoz vezet, vezetett. Megbántani márpedig csak akkor lehet, ha érzünk. Érezzük a szerelmet, a szeretetet, az idegenséget, vagy a haragot. Mindezek forrása a másik ember, õ, aki a legfõbb érdekelt, aki meghallja, megérti, feldolgozza, és reagál rá, ránk, az érzéseinkre. Persze az emberek nem egyformák. Máshogy reagálnak. Vannak érzékenyebbek, toleránsabbak, haragosabbak, érzéketlenebbek. Mégis van bennük valami közös: Mindegyiknek volt, van legalább egyvalaki, aki fontos az életében. Akinek érdekel a véleménye. Aki iránt érzel. Szerelmet, bánatot, dühöt, valamit. Mindenki épít hidat. Az a híd pedig csak tõlünk függ, milyen erõs lesz, vagy milyen ingatag. De akármilyen szilárd is, nem megingathatatlan. Mert két ember kapcsolata sem mindig ugyanolyan. Szeretünk és haragszunk, megbántunk és megbocsátunk. Építünk, és rombolunk. Hidat, lelket. „Rendesen viselkedni egy másik emberrel nem érdem. Sohasem fogjuk tudni biztonsággal megállapítani, hogy kapcsolatunk egy másik emberrel mennyire érzelmeink, szeretetünk, idegenkedésünk, jóságunk vagy haragunk eredménye, és mennyiben határozza meg ezt a

Táv ol Tõled K ed v esem… Távol Ked Van egy mondás, miszerint a jó kapcsolat olyan, mint a bumeráng. Engedd el a másikat messzire, és ha visszajön hozzád, akkor igazán szeret. Ha nem mûködik, eltûnik az élet sûrûjében, és sose látod többet…Nem tudom, hogy ki olyan bátor, hogy el merje dobni azt, ami a legdrágább neki, vagy ki olyan önzõ, hogy arra kérje a másikat, hogy maradjon „csak” azért, mert szereti, és nem bírja ki Nélküle? Mégis sokan élünk távkapcsolatban. Amikor felvillant az üzenet a képernyõn, hogy találkozzanak, még egyikük sem gondolt semmire. Fõleg a lány nem várt semmit, hiszen még egy fotót sem látott Róla soha, bárki lehetett… Valószínûleg már tucatszor elmentek egymás mellett, csak nem tudtak róla. Péntek este csörgött a telefon. A legbársonyosabb férfihang volt, amit képzelni lehet, olyan, mint a kávé, ami egyszerre forró, simogató és az elsõ korty után a bõröd alá kúszik. Még két nap. Mindenki gyanús, minden ismerõs vallatás alá kerül, hogy tudják-e ki a titokzatos személy? És végül ott volt, hatalmas kék szemekkel, kihívó, kisfiús mosolya különleges fogsorral villant ki az érzéki ajkak közül. Nagyon magas, a lány kicsi és törékeny, de érzi, hogy biztonságban van. Minden tökéletes, a vacsora, a hóesés, a vörösbor zamata, a félénk mosolyok, a bizonytalan érintések, az elsõ csók íze, ami áramütésként fut végig a gerinc vonalán. Õszintén szerelmesek, pedig egyikük sem akart senkit az életébe. Túl sok sérülést szereztek már másoktól, hogy higgyék, van még jó. Félnek a csalódástól, gyûlölik a régi

kapcsolatot az erõk viszonya, mely a két ember közt fennáll.” (Kundera: A lét elviselhetetlen könnyûsége) Amikor találkozol valakivel, befogadsz magadba egy újat. Érzékelsz, jobban, mint máskor. Ha valaki megérint szellemileg, kapsz egy lehetõséget. Lehetõséget a megismerésre, a kapcsolatra, egy híd építésére. Akárhányszor úgy érzed, hogy több lettél ezzel az emberrel, vágyat kapsz. Ha híd van, akkor mindketten pezsegtek a másikban, többet, újat, akartok. A másikból. Pedig benned is olyan értékek vannak, amiket a másikban keresel, amit õ is keres: „Mindkettõ - ami után vágysz, és ami elõl menekülsz - benned van.” -torisebeket, amik gátlásaikkal közéjük állhatnak. Félnek a holnaptól, a felépített várfalak kapui lassan nyílnak meg. Mindketten többet akarnak az élettõl, de már önzõek, nem merik a másikat a terveikbe belevonni. A mának élnek és csak tudatalatt gondolnak fehér ruhára, gyerekzsivajtól hangos reggelekre, tûzropogásos õszi estékre a kandalló elõtt.

Ölelkezéseik közé lép a jeges bizonytalanság, a félelem. Tudják, hogy egyiküknek mennie kell. Nem túl messze, nem a világ végére. De sokszor a szomszéd szoba is távolinak tûnik, ha kevés az idõ és sok az érzelem. Szoktatják magukat a gondolathoz, hogy milyen lesz majd. Kihasználnak minden percet, már nem keseregnek a jövõn. Kiderül, hogy mennyit is ér az a néhány, gyorsan elrepült tavaszi hét. És eljön a nap. Ülnek a kanapé két szélén. Szorítani kéne egymást, most kellene sírni, most kellene ordítani, de nem lehet. Meredt szemmel néznek a semmibe, lassan peregnek le a könnyek. Csak pár hónap az egész. Ha tényleg szeret, visszajön, igaz? - Csak azt akarom mondani, hogy szeretlek. Itt fogok várni, amíg vissza nem érsz, és legyõzöm önmagam, megküzdök a zöld szemû szörnnyel, amíg a bölcs Idõ választ nem ad, hogy mennyire akarjuk egymást... Nagyszüleimet évekig választotta el néha csak néhány száz, gyakran több ezer kilométer, mégis 40 éves házasság van a hátuk mögött. Persze mondhatnánk, hogy

Fo h á s z Újat mondani nem tudok. Viszont a Világot magamon átszûrni, hiszem, képes vagyok, és ha Te, olvasó e különös szûrletbõl valamely részekkel sorsot tudsz vállalni, akkor nekem már érdemes volt… Könyörgöm! Ezért a boldogtalan-boldog világért. A háborúzókért- akik már talán nem is tudják miért ölnek, mert a döntések magasan születnek, arctalan tömegeket érintenek, de a valódi események embereket sújtanak, fájdalmat, kétségbeesést és könnyet szülnek-, hogy tudjanak megbocsátani. A döntéshozókért, akik sokszor elfelejtik mi az empátia, legyenek felelõsek csak három emberért, vagy egy egész Nemzetért-, hogy helyén legyen az eszük, de a szívük is. A koldusokért- legyenek bár a város vagy a szeretet koldusai, mert mind kitaszítottak és nyomorultak és fõleg talán erõtlenek-, hogy legyen erejük felállni. A királyokért- legyenek bár az ország vagy a szívek királyai, hogy mérjenek bõségesen vagyonukból a rászorulóknak. A családokért,- a még meglevõkért, hogy minden szenny és gonoszság ellenére, mely uralkodik-, legyen erejük összetartani, és ha kell, vaspántként feszülve védelmezni egymást és mindenekelõtt értékeket átadni. Értékeket, melyeken szilárd jellemek növekedhetnek fel, akikre újabb családokat lehet alapozni. A családokért,- a már széthullottakért-, hogy civódás helyett megpróbáljanak egészséges gyerekeket nevelni. Fiataljainkért, hogy ne ijedjenek meg az értékvesztõ, pénzhajhászó, csalfa, külsõséges céda világtól, és ne higgyék, hogy élni csak így lehet. Hogy legyen merszük megvalósítani az álmaikat és legyen merszük nagyot álmodni. Hogy tudjanak mindig egyenes gerinccel megállani. Hogy a bölcsességet, mellyel majd unokáik elé állnak keservesen kelljen megszerezniük és ne kín-keservesen. Hogy a szemeikben csillogó leendõ gyermekeket merjék vállalni és hagyják megszületni. Hogy tudatában legyenek annak, hogy ma minden második házasság megy tönkre, de fordítsák meg homlokegyenest a statisztikákat. Hogy merjenek szeretni, égõ, nyílt-sebezhetõ szívvel, de

így aztán könnyû kapcsolatot fenntartani, mert ha találkoztak is, nem veszekedtek. Pedig a napi gondok ugyanúgy megvannak. Most meg már olyan könnyû repülõre ülni, e-mail-ezni, telefonálni. Régen hetek teltek el két levél között. Én nem azt mondom, hogy ez a normális, de minden tiszteletem azoké, akik bíznak önmagukban és a másikban annyira, hogy bármikor, bármeddig elengedik a szeretett lényt, hogy álmait megvalósítsa egy másik városban, országban. Kívánom mindenkinek, aki ilyen helyzetbe kerül, hogy felnõttként és hideg fejjel tudja mérlegelni, hogy mikor, kinek mi a fontos. Ha valakinek egy jól mûködõ kapcsolata van –mindegy, mennyi ideje- ne hagyja, hogy ék legyen a kétség, a magány, a távolság. Egyébként meg rengeteg jó lehetõség van külföldön is, és csak nyerhetünk az új tapasztalatokkal, ha van hozzá elég merszünk, hogy kövessük a szívünket, bárhová is húz. -Kicsi-

tudjanak felállni. Hogy merjenek szeretni, ne csak szerelemmel, de fõleg tiszta szeretettel. Hogy merjenek gondolkodni, a jogaikért harcolni és magyarnak maradni. Hogy legyenek hûségesek mindenhez, aminek hûséget fogadtak, mert a hûtlenség az árulás édestestvére és az árulónak az ellenség sem kegyelmez. Hogy legyenek boldogok, és ne higgyék, hogy a boldogságukért nem kell megharcolniuk. Hogy ragadják meg a pillanatot, de ne fulladjanak a hedonizmus mocsarába. Öregjeinkért, hogy ne érezzék elveszettnek és haszontalannak magukat, mert tapasztalataikban múltunkat, bölcsességükben jövõnket hordozzák. Magyarországért, hogy még sokáig legyen nekünk. A kóbor kutyákért , hogy jószívû emberekkel találkozzanak, akik meglátván a jószágot rájönnek, hogy életük során nemegyszer õk is ilyen elveszettek voltak és olyankor örültek, amikor kóbor kutyákkal találkoztak, akik megértõen melléjük szegõdtek. A betegekért, hogy ne csak továbbszaladjanak vélt vagy valódi orvosságaikkal, hanem merjenek szembenézni, segítséget kérni, beszélgetni. Az orvosokért, hogy alappilléreik az empátia, egyenesség, türelem legyenek. Hogy ne versenytársai, hanem csapattársai legyenek egymásnak Hogy merjék elismerni a nemtudást, de a nemtörõdömség legyen ismeretlen. Hogy ismerjék a kompetenciahatáraikat. Az emberekért, legyenek fiatalok vagy öregek, orvosok vagy betegek, koldusok vagy királyok, hogy ne felejtsék el, márpedig nem múlik el a szeretet soha! Így élhetõ a világ. Legyen így! -bogyó-

36 A madár és a macska Elsõ pehelytollaim megjelenésekor még minden a legnagyobb rendben volt, életem a kukacok és csiripelés zárójelében nyugalmasan hömpölygött. A baj az elsõ fedõtollak megjelenésével kezdõdött, melyek a sors valamely kegyetlen játéka folytán cirmos mintájúra nõttek, s így a madárkeresztségben a Cirmella nevet kaptam. Ettõl fogva én lettem a madáremancipáció és fõképp lázadás megtestesítõje. Ha a többiek a bárányfelhõket terelgették, én a homokban lejtettem rigótáncom, de ha õk a porban fürdõztek, én a sasokkal versenyeztem az ég tornyain. Nem múlt el nap veszekedés nélkül rigócsaládunkban, ahol mindenki -különösen szegény nagyapám Isten nyugosztalja, akit azóta megevett egy ordas macska- azt csipogta, csiripelte, visszhangozta, kiabálta, hogy: “Ella-Mella-Cirmella, nem lesz ez így jó kismadár, aki nem a jól kirepült, ismert utakon szárnyal, azt elragadják a hóbortos szelek!” Születésem komoly visszhangot keltett abban a szerény dél-dunántúli falucskában, ahol édesanyám nagy meglepetésére egyedül nyivákoltam abban a macskaalomban, ahol legalább három testvérnek kellett volna megszületni. De a rumlit nem is ez okozta, hanem anyai nagyanyám hangos kárálása, amiért anyám a Rodrigo nevet adta nekem. Napokig egyébrõl sem beszélt boldogboldogtalannak, mint, hogy ez rossz jel, leginkább rám nézve. Anyám persze mit sem törõdött az egésszel, emancipált macskanõ volt, aki húsz körömmel kapaszkodott a létezésbe. Különösen, hogy nevemmel annak a szerelemnek kívánt emléket állítani, aminek végül egyetlen gyümölcse

lettem. Történt ugyanis egyszer, hogy a szomszéd vendégházban egy mexikói család érkezett, akik magukkal hozták a család szeme fényét is: apámat. Lévén, hogy anyám akkoriban a környék legkapósabb macskanõje volt, apám pedig temperamentumos hódító, hamar egymásba bolondultak… Aztán ahogy jött a szerelem, úgy illant is tova, mert anyám nem bírta elviselni, hogy apám valahogy minden közös étkezésükbe belecsempészett egy jó nagy adag chilit. Két hét múlva a család is hazautazott, és a légyott emléke bennem öltött alakot és nagyanyám szûnni nem akaró zsörtölõdésében… A hóbortos szelek jó ideig nem zavarták meg rigólányéletemet, nem hagytam, hogy bármi is beleszóljon szabadságomba. Napjaim a saját törvényeim által kijelölt, tiszavirág életû medrekben folytak, melyeknek iránymeghatározója percrõl percre változó hangulatom volt. Untattak a megszokott családi cseverészések az ereszcsatornákon, a rigópletykák a kandelábereken, de legfõképpen az üresfejû rigófiúk untattak, akik vért izzadva próbáltak nap-nap után megújuló énekükkel szárnyaik köré csavarni, de az áriáknak vagy kacagásom, vagy dallamot-fagyasztó ásítozásom vetett véget. Mondtam is nekik mindig: fiúk, fiúk, rigólegények! Nektek nem csak légtartó csontjaitokba, de fejetekbe is csak levegõ szorult. Egyszer fordult csak elõ, hogy a rigóének szívemig hatolt, amikor a szomszéd szõlõskert idõs rigópárjának középsõ sarja dalolt nekem, a félszemû Rigójancsi. Tengerekkel ölelkezõ hegyekrõl, télen is nyíló virágokról és kreol bõrû emberekrõl énekelt. Akkor azt mondtam:” ez már valami! Ez a fiú többet tud az ostoba szerelmi bájénekeknél!”, de amikor szörnyet halt a fészkünkkel szemközti villanyvezetéken, nem sajnáltam, mert bebizonyította, õ is csak egy buta dzsigoló, aki még azt sem tudja, hogy a rigóélet összeegyeztethetetlen a magasfeszültséggel. Születésem nagy örömöt keltett a háziakban, akik éppen egy nagy kirándulásból tértek haza, amit a madarak és fák napja alkalmából tettek. Aztán, ahogy az idõ múltával arra is fény derült, hogy egy virgonc kandúrmacska a család szeme fénye, tovább fodrozódott az öröm, hiszen ez a tény a jövõbeli gondokat komolyan leredukálta. Nem is volt panaszom: éltem, mint Marci hevesen, dúskáltam a jóban, napi tizennégy órás (policiklusos) alvásom és az életem harminc százalékát kitevõ tisztálkodás-rituálé keretbe foglalta mindennapjaimat. A létezést egyfajta édes, zsibbasztó mámornak éreztem, melyben a gond olyanformán öltött alakot, hogy a délutánt melyik oldalamon aludjam végig… Kedvenc szórakozásaim során naponként tréfát ûztem a környékbeli együgyû kutyákból, és hangos dorombolással jutalmaztam gazdáim kellemes hátvakargatásait, melybõl egyértelmûen kiderült, hogy ki az úr a háznál… Egy-egy egér rituális kiterítése, vagy legutóbb az angolosra sült, félszemû Rigó Jancsi elfogyasztása (akinek éneke kivívta odafigyelésemet) apró ajándékai voltak a létnek.

Életem második tavasza volt, csupa illattal és a szerelem ígéretével. Fel is sóhajtottam: Dö szán iz sájning, dö vedör is kúl! –még mondják, hogy a macskák nem beszélnek idegen nyelveket… Unalmam elûzésére a legkülönfélébb játékokat eszeltem ki. Elõször a baromfiudvar elhízott, énekelni és repülni képtelen madárcsökevényeit bosszantottam azzal, hogy ellopkodtam elõlük kedvenc csemegéjüket a reszelt tököt, amit õk hangos kárálással konstatáltak, de egyik szerencsétlen sem tudott elkapni, mert mire odatopogtak, én már rég a füstölõ tetejérõl vihogtam rájuk. Aztán ennél sokkal veszélyesebb, mindazonáltal izgalmasabb játék jutott az eszembe. Szomszédunkban lakott néhány egész nap dörhenkedõ, nyalakodó kandúrmacska, akik éjszakai tivornyáikkal állandóan megzavarták rigóálmaink nyugalmát, gondoltam török én is egy kis borsot az orruk alá. Csúfot ûzve õkigyelmükbõl, leszálltam tányérjukra és táncot járva benne bepiszkoltam azt. A megcsúfolt lusta jószágok persze megpróbáltak elkapni, de Cirmella fürge és szemfüles. Egy nap azonban megnéztem õket jobban, kik is õk valójában, akikbõl én csúfot ûzök nap mint nap, és abban a pillanatban megláttam Õt. Rodrigo némán figyelte minden mozdulatomat és okos tekintete megbabonázott. Ettõl kezdve a bosszantás már csak ürügy volt a látogatásra, én Rodrigót akartam látni. Mondják: „A szerelem sötét verem” –ebbõl azonban vajmi keveset tapasztaltam, mert a környéken egy szemrevaló macskalány sem volt; keseregtünk is a cimborákkal, hogy sovány a felhozatal! Ameddig a macskaszem ellát, csak üresfejû plázacicák kellették magukat, akikre az aktuális divatot diktáló macskaguruk egytõl-egyig rányomták bélyegüket: semmi egyéniség, vagy eredetiség: idegen tollakkal ékítették magukat; kutyának sem kellenek így! Reményvesztetten bámultam bele a felemás tavaszba, tudva, a szerelem aranyfényû napja rám biztosan nem ragyog. Azt fontolgattam, hogy biztosan odébb kell állnom, hogy a világban leljek a szerelemre. Ebben a pillanatban azonban megpillantottam a tányérom szélén billegõ Cirmellát, akinek olyan cirmok ragyogtak tollain, amihez foghatót csak álmomban láttam egy képzeletbeli macskalány bundáján… Szerelem volt elsõ pillantásra! És annak riadalma, hogy soha be nem teljesedhet. Bár volt egy híres macskaíró, bizonyos Kespír Vilmos aki két ellenséges, a Mir és Mur macskacsalád históriáját kaparta papírra, kik végül mégis, csodával határos módon megbékéltek gyermekeik leronthatatlan szerelme nyomán; e szerelem sarja a világhírre is szert tett Mirmur. De mégis csak macskákról volt szó, gondoltam, visszazuhanva a reménytelenségbe, miközben egyre csak ámultam Cirmella ámulatba ejtõ szépségét… Szerelmes lettem, tagadhatatlan, és nem láttam semmiféle megoldást a helyzetre. Elkeseredésemet ujjongás váltotta fel, amikor megsejtettem, érzéseim viszonzásra leltek. Láttam mindezt Rodrigo epedõ, fátyolos tekintetébõl. Azt azonban tudtam, a természet nagy úr, egy madár és egy macska, nonsence. Így ujjongásom kétségbeesésbe fordult, s ettõl kezdve nem volt se éjjelem, se nappalom. Véget értek csintalan játékaim, s elkedvetlenedésem étvágytalansággal társult. Lassan, de visszafordíthatatlanul fogyott erõm, mindaddig,

37

míg egy reggel köhögésemre riadt a fészek, a riadalom hatalmas volt, de sajnos nem oktalan: influenzás lettem. A madárinfluenza, rettegett ellenségünk erõsebb volt az eltéphetetlen családi kötelékeknél is, számûztek a fészekbõl. Végsõ elkeseredésemben összeszedtem erõmaradékaimat és elrepültem Rodrigohoz. Leültem tányérja szélére, s tudtam, én innen többé nem tudok felrepülni… A szerelem: sötét verem. Saját irhámon éreztem már e tagadhatatlan bölcsességet. Se nappalom, se éjszakám nem volt többé. Minden neszre felriadva és remélve azt lestem, hogy vajon Cirmella szárnycsapásai-e azok. Étvágytalanul kódorogtam, bordáim kis híján kiszúrták bõrömet. Gazdáim mindent megpróbáltak, hogy segítsenek: még az állatorvost is rámszabadították, aki tanácstalanságában nagy adag féreghajtót fecskendezett faromba, aminek köszönhetõen háromnapos macskajajban volt részem, tovább merülve a kilátástalanság bugyraiba. Éreztem, nincs több szerelem az életemben, és ugyanakkor tudtam, beteljesülhetetlen óhaj, amirõl álmodom. Halálom kívántam, mikor fátyolos szemeimmel megláttam, vágyott kedvesem tányérom szélén szendereg. Tudtam, most megközelíthetem. Néhány pillanat múlva közvetlen közelében lehettem, behunytam szemem, és tüdõmbe szívtam illatát… Ekkor azonban sejtjeim mélyérõl valami leküzdhetetlen õs-késztetés elborította agyam, és mire magamhoz tértem, csupán néhány tollpihe tanúskodott Cirmella egykori földi létérõl. Õrült keserûségemben úgy éreztem, meghasad a szívem. Mozdulni sem bírtam többé. Két nap múlva madárinfluenza végzett velem kosaramban. Nagy riadalom, újsághír lett a betegségbõl, miközben az égen egy madár és egy macska alakú, bodros felhõt játékosan összemosott a szél… –bogyó&dijó–

38 Leveleink és szavunk az Inter neten E-mail nélkül modern világunk igen bonyolult és bizonyosan jóval költségesebb lenne, kényelmi szempontokról nem is beszélve. Az átlag felhasználónak manapság csak egy e-mail kliens program (hétköznapi nyelven levelezõprogram) kezelésének ismeretére és egy e-mail postafiók regisztrációra van szüksége és szinte bárhová (mondhatni ingyen) üzenhet. Ugyanez elmondható majd pár év múlva arról a tevékenységrõl is (blogolás, webnapló), mely most már lassan felváltani és megszégyeníteni készül a tehetetlen – emberek közti párbeszédre szánt, ám hétköznapi problémáinkat elkendõzõ - tömegsajtó szerepét. A rövid hírek „sugárzása” és „vétele” pedig segít nekünk kutatni az információk tömkelegében (RSS és Atom feed). Mi pedig, azt javaslom, engedjünk a kísértésnek, mert ezzel is közelebb kerülünk kicsivel egymáshoz, nagyritkán megcáfolhatjuk régmúlt XX. század íróinak emberek elidegenedésérõl szóló mûveit. E-mail kliens (levelezõ kliens vagy program) Manapság ingyenesen is hozzá juthatunk néhányukhoz (pl. a www.mozilla.com webhelyen). Akár a Mozilla Thunderbird, akár a Windows-ba „belefûzött” Outlook Express vagy az irodai csomagban lévõ Microsoft Outlook a választásunk, otthoni, munkahelyi levelezésünket, a levelek áttekinthetõségét, szortírozását nagyságrendekkel megkönnyíthetjük. Nagyszerû, professzionális levelezõkliens a The Bat! (én magam ennek a híve vagyok) és az Eudora is (www.ritlabs.com ill. www.eudora.com). A szolgáltatók (ld. alább) nagy többsége POP3 (post office protocoll 3) letöltést kínál. A kliensek letöltik a fiókunkba érkezõ leveleket, az általunk megadott szempontok szerint szûrik és titkosítva (jelszó) vagy titkosítatlanul tárolják azt.

Ha megfelelõ szolgáltatót választunk (vagy az Internetszolgáltatónk erre kijelölt címét használjuk) egy – szintén a levelezõben beállítható – SMTP szerveren keresztül (titkosított, titkosítatlan, aláírt, esetleg biztonságos kapcsolaton keresztül – SSL, TLS - mozgó) leveleket küldhetünk. Ahogy egy szövegszerkesztõben (pl. Word-ben) egy szöveget megírunk, úgy tehetjük ezt a kliensben is, nekünk tetszõ betûtípussal és formázással, képek, mosolygók (smiley-k), táblázatok beszúrásával, mellékletek csatolásával. Kimenõ leveleinket is megõrizhetjük. Sablonokat, automatikus aláírást, szûrõket (pl. spam-szûrõ – ld. késõbb), helyesírás-ellenõrzést is biztosítanak számunkra. Célszerû a levelet csak HTML (hypertext markup language – aki még nem ismerné) formátumban megszerkeszteni (minden formázást megõrzünk vele, címzettünk postafiókja szinte biztosan támogatja a fogadását). Ettõl nem kell megijedni, nem kell ismerni a weboldalak megírására használt nyelvet, csupán pötyögni kell a levelet. Nem utolsó szempont a kliens használatakor, hogy lehetõségünk van tértivevényes levelet küldeni (ld. késõbb). A szolgáltatók Nos igen, ideje a sokat kerülgetett kásának nekilátni, a teljesség igénye nélkül. A legjobb magyar nyelven is „beszélõ” szolgáltató a Google Mail (GMail). Ha jól használjuk (bár ellenpéldát ismerek), nagyjából életünk végéig elegendõ tárhelyet kaphatunk (2700 megabájtnál több). Ha van GMail-es ismerõsünk, meghívót kérhetünk tõle (mail.google.com). Levélszemét-szûrõjének hatékonysága nagyon magas. POP3 és SMTP szervere is van (biztonságos, TLS-kapcsolattal)! A Yahoo! Mail is az élmezõnyben van, a maga 1 GB-os tárhelyével, de csak POP3 szolgáltatást nyújt. Az itthoniak küzül a TVN.HU SMTP szolgáltatást, spam-szûrést is kínál. Néhány hazai mobilszolgáltató és Internet-szolgáltató is ad ingyenes email fiókot. A Prímposta (www.primposta.hu) vagy a Freemail szolgáltatása is népszerû itthon, bár utóbbit nem ajánlom (potenciálisan veszélyes mellékletek küldésének lehetõsége – vírusos fájl! – és a sok levélszemét miatt). A fizetõs szolgáltatók jóval megbízhatóbbak, kevesebb levélszeméttel (www.postino.hu). Jó ha tudod – hasznos tanácsok Legtöbbször csak saját fiókodban látod az általad megszerkesztett levelet! Az ingyenes szolgáltatók azonban (a GMail kivételével) reklámokat is (pár sort) csatolnak hozzá. Érdemes elolvasni azokat a leveleket is, amelyek a kézbesítés állapotáról – esetleges késésérõl, esetleg épp a kézbesíthetetlenségrõl és annak fõ okáról tájékoztatnak minket, többnyire angolul. Az infó nagy része számunkra valóban maszlagnak tûnik, de itt derülhet ki többek között az is, hogy pl. a címzett postafiókja megtelt, mellékletünk hatalmas, vagy simán csak elgépeltük a címet. Elõbbit egy e-mail kliens azzal elõzheti meg, hogy letöltés után törli a levelet a szolgáltató szerverén.

39

A levelezõkliens POP3 és SMTP beállításairól mindig a szolgáltató fiókjának webes felületén, a súgóban vagy épp a beállításoknál tájékozódhatunk. Általánosságban pedig a levelezés módjáról és a levelezõprogramokról online enciklopédiákban (pl. www.wikipedia.org) is „lapozgathatunk”. Sose használj ékezetes fájlnevet vagy a fájlnévben szóközt, ha mellékletet is postázol. Erre mindig figyelj! A külföldi levelezõk igen érdekes neveket generálnak belõle, és megkockáztathatod azt is, hogy a címzett nem tudja majd letölteni. Pl. az „az én képeim.zip” helyett „az_en_kepeim.zip” nevet add. Több melléklet csatolása helyett inkább fûzd azokat össze egy tömörített fájlban (pl. Winzip-pel .zip-fájlba)! A küldhetõ és a címzett által fogadható méretrõl elõre tudj! Ne küldj közvetlenül futtatható (.exe és .com kiterjesztésû) állományokat! Használd a fenti tömörítõt, „csomagold” be azokat. Ha úgy veszed észre, leveledet olvashatatlanságig tömték „jelekkel”, a levelezõkliensben vagy a böngészõben csak a karakterkódoláson kell állítanod (igen egyszerûen). Leggyakoribb ok az, hogy közép-európai szabvány helyett ún. „unicode” levelet kapsz. (Teendõ: Internet Explorerben: Nézet-Kódolás-Egyebek-Unicode (UTF-8) menü kiválasztása, Mozilla Firefox-ban a NézetKarakterkódolás-Unicode (UTF-8). Legvégül: nem árt, ha olyan e-mail címet választunk, amit késõbb is értékelünk majd, és nevünkhöz némi köze is van. A [email protected] címmel nem biztos, hogy „nyerõk” lehetünk egy TDK-konferencián és esetleg névjegykártyánkon sem mutatna jól… Levélszemét (spam, reklámlevél) és a houx Mindig legyen legalább egy olyan e-mail címed, amelyet nem használsz levelezésre, és egy olyan, amit barátaiddal, rokonaiddal való kapcsolattartásra használsz, és jó, ha még egy van, amit munkahelyi levelezésre tartasz fenn (egy levelezõkliens pl. külön mappába szervezi az egyes címekhez tartozó bejövõ és kimenõ leveleket). Sokszor megtörténhet, hogy illetéktelenek ismerik meg az e-mail címedet, vagy weboldalra kerül fel, esetleg megbízhatatlan helyen regisztráltál vele (pl. on-line játék). Ezért az Interneten – pl. fórumokon, chat-boxban, munkahelyi vagy saját weboldalon, stb. (a regisztráció kivételével, persze) mindig az alábbihoz hasonló formában add meg címedet: emailcim(kukac)szerver(pont)hu vagy emailaddr(at)server(dot)com. Ha óvatlanok vagyunk naponta akár 100 spam is megterhelheti „postaládánkat”! Ezzel gyakorlatilag el is temethetjük a címünket, ha nincs a szolgáltatónak, vagy a kliensnek spam-szûrõje. Míg a spam-ekben az a közös, hogy valamilyen (többnyire illegális) terméket vagy szolgáltatást „reklámoznak”, a houx-ok akár gyanútlan tömegeket is képesek megtéveszteni: többnyire továbbított (fwd) levélben érkeznek, és már olvasásukkor felmerülhet bennünk az a gyanú, hogy (mivel korábbi ismereteink, tájékozottságunk tartalmát nem igazolja) valószínûleg hatalmas hazugságok. A levél eredeti szerzõje általában annak továbbítására kér minket. Ha megtesszük, ne csodálkozzunk az azt kísérõ ellenszenven! Ellenszer: legyünk tájékozottabbak, mielõtt az ilyen levekben hinnénk és keressünk rá a tartalmukra az Interneten. Az index.hu nem is olyan régen vállalkozott a houx-ok figyelésére és leleplezésére, de számos magyar weboldal foglalkozik velük már.

Netikett és tértivevényes levél A Netikett a nemzetközi Internetes etikett. Magyar fordításban is rátalálhatsz (www.extra.hu). Akarvaakaratlanul ezt el kell fogadnunk, saját magunk és barátaink védelmében is. Bõséges iránymutató van benne a levelezéshez: többek közt a láncleveleket (ld. houx), a tárgy nélkül elküldött leveleket rosszallja, de ugyanúgy elítéli a hirtelen felindulásból „elkövetett”, szitkozódó postát, a flame-eket is (ang. láng). Minden általad tömören megfogalmazott információ (pl. a Tárgy mezõben a „-hosszú” v. „-long” szó, vagy a levél végén a címed és a mobilszámod, a mellékletek típusa, rövid leírása) egy e-mailben segít tájékozódni a címzettnek. Ha a címzett külföldön él, nem árt a karakter-kódolásra ügyelni. Illik használni, de nem illik soronként teletömködni smiley-kal a levelet. Remélem, az általános iskolai ismeretekrõl (mint pl. megszólítás, elköszönés) nem kell írnom már, bár igazság szerint kimondottan egy-két levélíró kedvéért megtenném… Tértivevényes levél –olvasás visszaigazolása (reading confirmation), illetve kézbesítési visszaigazolás (delivery confirmation)- értelem szerint akkor kérhetõ, ha számunkra fontos, hogy meggyõzõdjünk: a címzett megkapta és elolvasta (elõbbi eset) vagy csak megkapta (utóbbi eset) a levelünket. Ha mi kapunk visszaigazolást kérõ levelet, érdemes elõre megszerkesztett formában visszaigazolni (erre a levelezõkliensek nyújtanak leginkább lehetõséget). Sajnos, nem minden levelezõ webes felületén jelenik meg ez a lehetõség, és a címzettnél sem mindig az, hogy egyáltalán kértünk-e visszaigazolást (ld. levelezõkliensek).

40

megosztani a Neten másokkal. A blogoláshoz nem kell különösebb honlap-szerkesztési ismeret, bár kétségtelen elõny lehetne. Rengeteg szolgáltató van viszont, ahol felkínálják blogjaink kezelését (pl. www.blogter.hu). (Internetes tárhelyre telepíthetõ „blogkezelõ”: wordpress.org/download). Hála az RSS-nek (ld. lent) egy kattintásra az összes minket érdeklõ blogról, bejegyzésrõl, hozzászólásról (annak címével, néhány mondatos rövidítésével együtt) egy hírolvasó szoftver segítségével azonnal értesülhetünk, anélkül, hogy külön meglátogatnánk mondjuk mind az 50 blogos weboldalt. RSS – gyûjtés igazán egyszerûen

Napló az Interneten (blog, weblog) Szerkesztõségünkben nem örvend osztatlan sikernek, de tény, hogy páran máris blogolásra adtuk fejünket, így (ez itt a reklám helye), akár nálunk is találhattok példát (oberon.blogter.hu, hoarpi.extra.hu). Sokan és sok témában blogolnak, köztük vannak híres írók, de „amatõrök” is, akik csupán gondolataikat, hétköznapjaikat szeretnék

Az RSS 2.0 szabványának rövidítése a really simple syndication szavakból ered. Képzeljük el a fent leírt, blogokra érvényes funkciót egy híroldalon, mondjuk a bbc.co.uk-n. A korszerû böngészõkkel vagy a megfelelõ kiterjeszés telepítése után (pl. Mozilla Firefox-nál), vagy (az Opera 8 és 9 esetében) külön szoftver nélkül is „felvehetünk” hírforrásokat (www.opera.com). A hírforrás (ang. feed) üzenetét (XML extensible markup language) egy aggregátor (hírolvasó szoftver vagy egy fenti böngészõ: www.rssreader.com ; www.feeddemon.com –utóbbi profibb) gyûjti össze, mint az e-mailt egy levelezõkliens. Egyetlen oldalról több témában is: egy „cikk” címét, a hozzá tartozó igen rövid tartalommal. A minket érdeklõ hírre (vagy annak rövid leírására) kattintva azonnal betöltõdik a kért oldal, tehát rögtön a témánál vagyunk. A hírolvasó tartalma (ahogy a weboldalé is) periodikusan frissül vagy „kézzel” frissíthetõ a Netrõl. Ma már szinte nincs is olyan webújság, híresebb szolgáltató, vagy blogos oldal, amely ne használná ki az RSS feed-ben rejlõ hatalmas elõnyöket. -hoarpi-

Mur ph y bölcs g ondola tai… phy gondola ondolatai… (Nõkrõl, férfiakról és párkapcsolatokról) 1. Az igazi nõnek ezer arca van - És kétezer szeme.

7. Ha figyel rád, tökmindegy, hogy mirõl beszélsz neki.

2. Minden nõ egy aranybányán ül.

8. Az okos nõ lebuktat, az ostoba megszerez.

3. Minden nõ másra kíváncsi, mint amit kérdez.

9. Teljesen mindegy, melyik nõt akarod, amikor te akarod, téged nem akar egyik sem.

4. A legmegközelíthetetlenebb, gyönyörû nõ azé lesz, aki elõször meri megszólítani. 5. Az a férfi, aki igazán szereti a nõi nemet, soha nem mond igent. 6. A nõtlen férfi a hódítás miatt hazudik, a nõs nosztalgiából.

10. A régi barátod arcára adott utolsó csók pillanata egybeesik võlegényed ugyanazon helyiségbe való belépésével. 10.+1 Egy nõ pont arra vágyott, amit ajándékba hoztál neki, ha szerelmes beléd. -Viktória-

41 Az anatómia teszteket nem csak megírni nehéz, hanem bizony javítani is. Még szerencse, hogy javítás közben sok humoros válasszal találkozunk, amik oldják az unalmas javítás egyhangúságát. Ezek között sok új felfedezés-találmány van, de ezeket még nem „bizonyították” 100 százalékosan. Az alábbiakban ezek közül választottam ki egypárat, néhányhoz magyarázatot fûztem. A gyûjtemény dr. Tóth Pál és jómagam munkája. Biztosak vagyunk abban, hogy a gyûjtemény még bõvülni fog... 1. Minek a rövidítése, hogy PAS? - „passive AZAN shift”. 2. A holocrin szekréció lényege: „a sejt belefullad a saját váladékába”. De csak azért, mert nem tud úszni... 3. “Az a. obturatoria a canalis opticuson lép át” csak az a kérdés, hogy odáig merre megy? 4 . “Az érzõ ganglionokban elhelyezkedõ érzõ ganglionok.” Egyedülálló gondolkodás... 5. A trigonum suboccipitaléban: “caput humeri, clavicula, crista iliaca, os pubis.” Újabb kutatások szerint itt található még a crus penis, corpus pineale és phalanx distalis is... 6. Az idegsejt részei: “ proton, neutron, elektron, pozitron” - a teszt elõtt biofizika gyakorlat volt... 7. “A homológ kromoszómák párosodnak.” Jó nekik... 8. “Surfactans factort a cementocyták termelik.” Így a fogban is csökken a felületi feszültség... 9. “Pneumocyta II. elégtelen mûködése következtében elmarad a fogfejlõdés.” És valószínû minden más fejlõdés is… 10. A neurontan megalkotója: “Prof. Lázár”, “Dr. Pál Tóth” - és õk tudnak errõl? 11. Kék szín: „azokrin” 12. „A hengersejtek ovoid magja párhuzamos, csak nem tudom, mivel.” Sajnos mi sem… 13. Mi a capacitatio? “ A nõi genitális apparátus aktiválása.” Egyéb ingerek szükségtelenek... 14. “A mesothel preparátum úgy készül, hogy lehúzzák a békáról a hashártyát.” Jó ronda lehet a béka utána... 15. „Lig. sacropubi” - régies, ma már ritkán használt becézési alak. 16. „ Intrapatellaris duct” - az arthroszkópos csõ modern elnevezése. 17. „Kefenyomat” (kefeszegély helyett) - lehet, hogy nyomdaipari középiskolába járt az illetõ... 18. „Lig. sacropectinea” - bonyolult lefutású szalag, övnek is lehet használni... 19. „Lig. sternospinale” - tulajdonképpen, ha páros, jó hózentrógernak is... 20. „Kinokyalin” - kisebb mozi. 21. „ Patella of connective tissue” - csak mikroszkópikus emberekben... 22. „Hyalin-eozin festék” - már csak a színekre lennék kiváncsi... 23. „Lig. sacrospina” - de mi lehet az, hogy „sacros”? 24. „Symphysis pubi” - szintén becenév, az udvarban saját háza van. Néha ugat. 25. „Ligg. humerotarsale palmare” - elõbb le a lábra, aztán vissza a tenyérre. Akinek ilyene van, megviccelheti

vele az orvosát. És a gyógyszerészét is... 26. „Os sopoideum” - inkább no comment... 27. „Circulatio radialis” - a radius örvénylõ mozgása... 28. „Lig. sarospinale” - tessék elõbb megmosni! 29. „El nem szarasodó” - még szerencse... 30. „Epicondylaris kivezetõcsõ” - arthroszkópia után visszahagyott dréncsõ... 31. „Mirigykivezetõ végkamra” - ha lehet, kérjük kézenfogva kivezetni a mirigyet, mert félõs... 32. „Meniscus ulnaecarpalis” - kisebb baleset után végül is kerülhet meniscus az ulna közelébe... 33. „Cereokínium, kínium, synkízis” - középkori inkvizíciós módszerek... 34. “N. profundus superficialis” - eltévedt, tudathasadásos ideg... 35. “Elhalálozási zóna” (a porcdegeneráció zónája) - a temetõ tudományos elnevezése... 36. Microboholy feladata: “terelés.” Csak legyen pulikutya a környéken, úgy könnyebb… 37. “Lig. iliosternale” - a ligamentum nasocalcaneum része... 38. Tubularis mirigy: “zsákos”. Kisgyereket lehet vele ijesztegetni… 39. “A. commitans nervi iskiri” - sietnie kell, nehogy elfogyjon a vér… 40. “Amália” - amelia 41. Lamina basalis - „margo bazalea” 42. Néhány apróság: „tuber humeris, lig. fibularis, articultio ulnaris, lig. subraulnaris, lig. canalis radii, lig. collateralis pisiforme, foramen pubis, lig. sacrotubulare, art. fibulare, többrétegûtöbbmagsoros, copus adipusum, fossa ichiopubis, lordrosis, canaluci, hiatus sublingualis, lig. appecitis, alveolares pulmni, lig. pubofemorale dorsalia, ophalpalmic nerve.” -Dr. Hollósy TiborAnatómiai Intézet

42

San Diego, a napfényes metropolisz A Csendes–óceán partján, a mexikói határ mentén fekszik Kalifornia legdélebbi városa, San Diego, amelynek írott története mintegy 500 évre vezethetõ vissza. A spanyol Juan Rodríguez Cabrillo 1542-ben történt partraszállásának ma a Cabrillo Nemzeti emlékhely állít emléket a Point Loma-félszigeten, amelyrõl gyönyörû kilátás nyílik a városra. 1769-tõl kezdõdõen katonák, hittérítõk és telepesek, kiszorítva az indián törzseket, a Csendes-óceán partján szegényes, kelet felõl szakaszos utánpótlásban részesülõ elõõrsöket hoztak létre. Miután az Egyesült Államok a mexikói-amerikai háborúban (1846) elfoglalta Kaliforniát, a terület hirtelen fejlõdésnek indult, megalapozva a késõbbi világvárost. Kelet felõl vasúttal összekötött hatalmas kikötõ épült, és öntözéssel mezõgazdasági termelésre is alkalmassá tették az igen száraz területeket. A korabeli gyógyulnivágyók San Diego száraz és kiegyenlített mediterrán klímájának vonzását követve költöztek ide. Idõnként megesik, hogy 180 napig nem esik az esõ, januárban pedig olyan meleg van, mint nyáron, de az is elõfordul, hogy május-júniusban reggelente ködfelhõben úsznak a magas épületek és egész nap borongós marad az idõ. Mindez a part mentén futó hideg Kaliforniai tengeráramlatnak köszönhetõ, mely télen fûti, nyáron pedig hûti a partot, ezzel ellensúlyozva a szárazföldön beljebb elterülõ Anza-Borego sivatag hatását. A száraz, meleg levegõt a sivatag felõl fújó Santa Ana szél hozza, mely gyakran a téli hónapokban is 25 fokos hõmérsékletet eredményez. A klíma egyedülálló jellegébõl eredõ vonzerõt kihasználva épült meg 1887ben a Coronado Hotel, mely San Diego legpatinásabb szállodája. Itt még korcsolyázni is lehet a hotel elõtti tengerparton létesített mûjégpályán, amelynek különlegességét csak fokozza a meleg januári napsütés.

Az I. világháborút követõen vált fontos katonai bázissá San Diego a tengerészet hajóinak és tengeralattjáróinak beköltözésével, melybõl kiállítás látható az öbölben. A Cabrillo Nemzeti emlékhelyrõl gyakran jól láthatók a dokkokba visszatérõ tengeralatjárók. A Miramar és a Cape Pendleton légitámaszpontok késõbbi betelepítésével vált teljessé az Egyesült Államok stratégiai szempontból fontos katonai bázisa. A vadászrepülõgépek és más katonai légijármûvek széles arzenálja közelrõl is megtekinthetõ a minden évben megrendezett Miramar légiparádén. San Diego belvárosának látképe jelenleg is átalakulóban van, ugyanis sorra emelkednek ki az új toronyházak, ezzel csábítva vissza a kertvárosi lakosságot a luxuskörülményeket nyújtó belvárosba. San Diego nevezetességei közé tartozik az öregváros, a belvárosi gázlámpás szórakozónegyed és a Balboa Park, mely utóbbit az 1915-16-os Panama-Kalifornia kiállításra építettek. A mexikói stílusban épült park ma otthona számos múzeumnak, a különbözõ nemzeteket bemutató házaknak, - köztük az aktívan mûködõ magyar háznak is -, valamint a pompás botanikus kertnek. San Diego száraz klímája ellenére gyönyörû parkokkal dicsekszik, melyek a napi többszöri öntözést és a szorgalmas kertészek munkáját dícsérik. Ugyancsak a Balboa Parkban található a város méltán világhírû állatkertje, melyben 800 állatfajt és több ezer növényfajt bemutató gyüjtemény látható. A gondos törõdésnek köszönhetõen a világon elsõként itt szaporodott fogságban a kihalás szélén álló óriás panda. Életreszóló élményt nyújt az idomított vízi emlõs showjaival a Sea World, mely tevékenyen segíti a beteg bálnák felépülését és a nyílt vízbe való visszatérésüket. Tavasszal és õsszel a part közelében vonuló bálnák pár órás hajókázással is megfigyelhetõk. Az Egyesült Államokban minden tengerpart köztulajdonban van, így mindenki ingyen használhatja azokat. Talán a San Diego-val egybenõtt La Jolla és Del Mar testvérvárosok tengerpartjai a leggyönyörûbbek, melyek kiváló szörfözési lehetõséget biztosítanak. A La Jolla-i tengerpartról búvárfelszereléssel vízbe ereszkedve megtekinthetõ a páratlan vízalatti nemzeti park, ill. a fókák által benépesített tengeri partszakasz, mely a helyi adófizetõ polgárok és állatvédõk huzakodásának következtében, hol nyitva áll a fürdõzõk számára, hol a

fókák védelmében zár alá kerül. A tengeri élõvilágot hûen bemutató Birch akvárium szintén La Jolla-n található. A tágabb értelemben vett városban két neves egyetem székel, a Kaliforniai Egyetem San Diego-i Tagozata, az UCSD, illetve az 1897-ben alapított San Diego-i Állami Egyetem, az SDSU. Az UCSD-nek több, mint 25 ezer diákja van és további közel 24 ezer alkalmazottja, területén folyamatos építkezés és bõvítés folyik. A kampusz közepén áll a hatalmas, posztmodern Geisel könyvtár. A z egyetemhez tartozik a Scripps Óceonográfiai Kutatóintézet, melynek 90 m hosszú világóceánokat járó kutatóhajója függõleges (!) helyzetbe billenthetõ, így azt, mint mélységi mintavételezõ oszlopot is használhatják. La Jolla biotechnológiai és orvostudományi kutatásokat folytató fellegvárnak tekinthetõ számos kutatóintézetével. A Scripps Kutatóintézet az Egyesült Államok legnagyobb, magánalapítású, nonprofit, az alapkutatás élvonalához tartozó kutatóintézete. 1924-ben a filantróp Ellen Browning Scripps felajánlásából alapított kutatóintézet, nemzetközi elismertségre tett szert a kémiai, immunológiai, molekuláris és sejtbiológiai, idegtudományi alapkutatásokban, továbbá a virológiában és szintetikus oltóanyagok elõállításában. Százezer négyzetméter alapterületen, 270 professzor, 800 post-doc, 126 PhD hallgató és mintegy 1500 egyéb alkalmazott dolgozik. 2003-tól a kutatóintézet a floridai Palm Beach-en terjeszkedik tovább. Jonas Salk, aki a gyermekbénulás elleni vakcinát fejlesztette ki, 40 éve alapította a Salk Kutatóintézetet, melynek több mint 900 tudományos munkatársa van. Kutatói 3 fõ területen tevékenykednek: molekulárbiológia és -genetika, idegtudományok valamint növénybiológia. A kutatóintézetnek otthont adó tengerpartra nézõ épület csoport építészeti szempontból is érdekes, ugyanis a

43

Richter skála szerinti 9-es földrengést is kibírja, és nem található benne egyetlen ajtót vagy emeletet jelzõ szám sem, így a labirintus hatását kelti az elõször odalátogatóban. San Diego és La Jolla számos profitérdekelt biotechnológiai kutatásokat folytató cégnek is otthont ad, mint pl. az Invitrogen, Burnham, Novartis és Pfizer, illetve más kutatási és fejlesztési területen mûködõ élvonalbeli cégeknek, mint a General Atomics, Qualcom és Nokia. A ma már 3 millió lakosú, dinamikusan fejlõdõ, bõvülõ és átalakuló nagyváros a megapolisszá alakulás útján jár. Ez mindeddig még azért nem történhetett meg, mert a Los Angeles-szel való összeolvadást a két város között elterülõ Cape Pendleton támaszpont akadályozza, míg a mexikói Tijuana-tól San Diego-t a több méter magas vas- és betonkerítéssel kiépített határ választja el. -dr. Fekete Éva-

Fotó: dr. Szûcs Attila

44

45 (k)ein Absc hiedsar tik el…. Abschiedsar tikel…. … der zu fr üh geschrieben wird, aber jetzt schon sein muss Es gibt Zeiten in denen ich mir ein größeres, besseres und intelligenteres Köpfchen wünsche, das prüfungstauglich und –resistent ist. Doch es gibt auch Tage an denen ich daran verzweifele, dass sich in meinem Riesen Gehirn die reichlich verzweigten Äste von Gedanken alle hineinquetschen. Dem Wirrwarr kann ich in den letzten Tagen nicht mehr entfliehen: Die Tatsache auszuhalten, dass nun jeden morgen einige uns mit einem „ich habe einen Zusagebrief“-Gesicht begrüßen, während Deppen wie ich sich grün ärgern, weil sie noch nicht einmal die Formulare für eine Bewerbung ausgedruckt haben. Die zwei Kilos loszuwerden, die ich extra angefuttert habe, damit ich endlich Blut spenden konnte. Die Prüfungsberge lächelnd zu besteigen. Und vor allen Dingen, nicht an das Wort „Abschied“ zu denken… Als an meinem 20. Geburtstag während unserer Immatrikulationsfeier im September 2004 damals noch unbekannte Freundinnen ihren ersten Kuchen für mich in einem ungarischen Ofen gebacken hatten, dachte ich: „Hier könnte ich es aushalten.“ In den nächsten Monaten änderte ich meine Meinung. Ich besaß nicht die Gabe, mich zwischen Lernmaschine und exessive Partymaus zu bewegen. Die Tränen für permanente Heimwehgedanken wollten nicht trocknen. Unbemerkt wanderte ich als Trauerkloß durch mein erstes Semester.

Kedves rejtvény után áhítozó medikusok, nagy vajúdások után újra itt a rejtvény. Remélem hasonló élvezeteket nyújt, mint pár évvel ezelõtt. Jó fejtörést! Vízszintes: 1.: A megfejtés elsõ része; 17.: Fejfedõ; 18.: Farmer márka; 19.: A Star Wars hõsnõjének neve; 20.: Néma líra!; 21.: Kinyílik a szája; 24.: Nincs benzin a kútnál!; 25.: A fluor vegyjele; 26.: Csendben fél!; 27.: Amputálták Nero lábát!; 28.: Nagyon ellenkezik!; 29.: Szemmel érzékel; 30.: A sár kezdete!; 31.: Toldalék; 32.: E/ 3; 33.: Csuhás; 35.: Üres kút!; 36.: Fehérje rövidítve; 37.: A férfiak általában erre koncentrálnak ha meglátnak egy nõt; 38.: Mozgókép rögzítõ rövidítve!; 39.: Ez a pók a szõnyegekben lakik; 41.: Kedd kezdete (ang.)!; 42.: Nem holnap; 44.: Kiürült a tár!; 45.: Kavics lesz belõle; 46.: Hálapénz becézve; 48.: E/2; 49.: A mosoly ezt az érzést rejti; 51.: Tibeti hegyi kísérõ; 53.: Vörös és ravasz állat; 55.: Viking hód! 56.: Férfi név; 58.: Rakodni kezd!; 59.: A részegség legmagasabb fokozata; 61.: Dupla elemér!; 62.: A múlt idõ jele; 63.: Beleegyezik; 64.: Õk is szirénáznak; 65.: A hajó része; 66.: Major National Ligue!; 67.: A sav tulajdonsága; 70.: MAPK- kaszkád fehérje; 71.: Ital fogyasztására felszólít; 74.: A megfejtés harmadik része; 76.: Latin elöl; 78.: Német rövid; 79.: Hiányos horvát üdülõhely!; 80.: Német kövér; 82.: Az epe folyni kezd!; 84.: Vese alakú növény; 85.: Ez az állat ébreszt; 88.: Az elsõ harapás az édességbõl!; 90.: Öreg bácsi; 92.: Kicsi település; 93.: Szemgödör (lat.); 94.: Angol tíz; 95.: Mezõ; 96.: A poshadás kezdete visszafelé!; 97.: Csendes vita!; 98.: Edzés; 102.: Gyilkoló eszköz; 104.: Lyukas zárt ülés!; 105.: Üresben tolat!; 107.: Kutat, keres; 109.: Sok i,í!; 110.: Üres lelet!; 112.: Babahang; 113.: Becézve Mesi; 115.: Daru; 117.: Néma kenet!; 118.: A felsõ tízezer; 119.: Lásd vízszintes 62.; 120.: Folyékony étel; 121.: Nagy folyónk; 124.: Újság; 128.: Angol tabletta; 129.: Újra (lat.); 130.: Nem lát!; 131.: Négyzet alakú cukorka; 132.: Olasz három; 133.: Angol névelõ; 134.: Lyukas angol férfi!; 135.: Televízió; 137.: Pannon GSM tarifacsomag; 138.: Üres terület; 140.: Ingerel; 143.: Bunda; 145.: Üres are!; 146.: Ha gyomorszájba vágnak ezt a hangot adod ki; 147.: Fe; 148.: Spanyol autójel; 149.: Valótlant állít; 154.: Szolmizációs hang; 155.: Felfogtam; 157.: A lét a … ; 158.: Festmény; 159.: Élõsködõ; 160.: Angol állam.

Függõleges: 1.: Birtoklási vágy; 2.: Küzdõsport; 3.: A középfülben a kalapács mellet található; 4.: A zavar kezdete!; 5.: Hiányos dopa!; 6.: Tünde; 7.: Fel van villanyozva; 8.: Veszélybõl kisegít; 9.: Elektromos cella; 10.: A festmény veszi körül; 11.: Hindu himnusz; 12.: Daniel és galván is van belõle; 13.: Angol görög; 14.: Több hableány; 15.: Birodalmi vezérünk jele; 16.: Nem itt; 22.: Hiányosan leáll!; 23.: A harc kezdõ lépése; 25.: Koronás növény; 33.: A papagáj feje!; 34.: Sportmárka; 38.: Intrikál; 40.: A megfejtés második rész; 41.: Zúzó; 42.: Kecskebeszéd; 43.: Angol mûvészet; 46.: Angol serpenyõ; 47.: Pusztaság; 50.:Vörös; 52.: Anna becézve; 53.: Nagyszerû; 54.: Csodálkozó hang; 56.: EMI Prize!; 57.: A rege eleje!; 59.: Édesség fogyasztása után az arcodon maradó folt; 60.: Gyógyszerkoktél HIV+ betegeknek; 61.: Abortál; 62.: Vicces cselekedet; 65.: Többszínû; 66.: Gyilkossági kísérlet; 68.: Információ halmaz; 69.: ClNa!; 72.: A mák szára!; 73.: Mély luk!; 75.: Táv; 77.: Tömörített fájl; 81.: Egyetemistáknak és fõiskolásoknak tartott rendezvény; 83.: Angol tesz; 84.: Sétáló … ; 85.: Rövid Kína!; 86.: Autóvezetést oktató iskola; 87.: Magyar help; 89.: Angol kiképzés; 91.: Gyermek autó!; 96.: Vicces; 99.: Olvasható memória; 100.: Ni; 101.: Alkoholos ital; 103.: Katalin becézve; 105.: A sivatag hajója; 106.: Corpus; 107.: Aminósav; 108.: A gyökér felett van; 111.: Írhatsz vele; 112.: Országos takarékpénztár; 114.: Viagra hatása; 116.: Üresen lazít!; 122.: Fordított német tojás; 123.: Hiányosan darál!; 125.: Zenei mûfaj; 126.: Itt jelentkezhetsz vizsgára; 127.: E/ 1.; 131.: Piroska becézve; 134.: Bamba; 136.: Nem nyerõ helyzet; 137.: Nem okos; 138.: Lásd vízszintes 90.; 139.: … venosum; 141.: Egy pár ollóval rendelkezõ, fõzés után vörös állat; 142.: Oktatott anyag; 144.: A torta édes bevonata; 150.: Az angol megy; 151.: Angol délután; 152.: Dupla névelõ; 153.: Üres zár!; 155.: Csupasz réti boglárka!; 156.: Magyar Tanács!.

Wie nach einem Hollywood Drama kam in der ersten Prüfungszeit der Wendepunkt als ich mich trotz hoher Schuhe auf die Zehenspitzen stellen musste, um meine Gruppenmitglieder zu umarmen, die mit mir es durch Chemie mündlich geschafft hatten. Ein „Knuddeltier“ öffnete mir die Türen zum Confabula Redaktionsnest, in dem ich sowohl Kummer- als auch Freudekasten in Anspruch nehme. Noch dazu änderte sich allmählich die Luft zwischen uns allen von einer anfänglichen Isolation in eine zusammenhaltende Gemeinschaft, mit der man wirklich gerne eine Packung Gummibärchen teilt (oder auf Studentenisch? „ein Bier zusammen trinkt). So ist jeder auf seine Art und Weise über die Runden gekommen. In dieser „einigermaßen Idylle“ saßen eines Tages drei Freundinnen von mir zusammen im „Replay“ als ein netter Mann auf sie zukam und fragte, ob sie denn hier in Pécs studierten. Als sie bejahten, legte er einen 2000 Forint Schein auf den Tisch. Er forderte sie auf, sich in zehn Jahren hier wieder zu treffen und den Studenten der nächsten Generation dann auch das gleiche mitzuteilen. Es sei schließlich nicht mehr so einfach, nachdem sich die Wege getrennt haben, alle wieder an einem gleichen Tisch zu vereinen. Falls wir nun geplagt durch Prüfungsängste und Zukunftspläne sowie Vorfreude auf Deutschland nicht gerade jetzt Hand in Hand in den letzten gemeinsamen Momenten sentimental werden können, dann lasst uns spätestens in 15 Jahren zurückblicken, wo immer das auch sein mag: Vielleicht sonnt sich der eine gerade auf den Fichi Inseln, während jemand anderes Ruhe im brasilianischen Regenwald sucht und wieder ein anderer von seinem ersten Milchzahn Bübchen gefragt wird, wo denn die Salami wächst. Falls wir nicht mehr schaffen, ein anständiges Jahrgangsjahrbuch zu drucken, sollten dennoch genügend Bilder in uns an eine gute alte Zeit erinnern. Falls wir noch nicht einmal hinbekommen, den Kopf kurz nach hinten zu drehen, dann lasst uns zumindest ein Dankeschön hauchen an das Abenteuer Pécs. -Wu Yen-Ying-

-Linkzo-

46 Alzheimer’s Disease P ar t 2: T r ea tment, Coping W ith eatment, Daily Life, Nutrition and Exercise Treatment Overview At the present, there’s no cure for Alzheimer’s disease and no proven way of slowing its progression. Because the exact cause of the disease isn’t known, there is nothing that can be done to prevent it. However, a number of medicines are availabe, that improve the intellectual functioning of these patients. If these are given early enough in the course of the disease, they enable the people to carry out their daily activities for a longer period of time. There are also drugs assisting in management of the most troubling symptoms of Alzheimer ’s, such as depression, behavioural problems and sleeplessness. Even though no remedy is present, correct planning and medical/social management can help ease the burden on both patients and family members. Exercise, good nutrition, activities and social interaction as well as a calm environment are all important relieving factors. Physician will determine the best treatment for the patient depending on age, overall health status, medical history, extent of disease, tolerance for specific medicines, procedures and therapies and certain other factors.

at the earlier stages of the disease and side effects are mild including diarrhoea, vomiting, nausea, fatigue, insomnia and weight loss. -EXELON & REMINYL: Newer drugs working by a mechanism similar to Aricept as well as similar side effects and most effective at the earlier stages of disease. Reminyl had caused the deaths of 13 elderly in April 2005 (due to heart attack and stroke). -NAMENDA: The only Alzheimer’s prescribed drug which is used to treat moderate to severe form of the disease (all the rest are used in mild to moderate forms). It works by a different mechanism; plays a protective role by regulating a chemical messenger called glutamate. Glutamate plays a role in learning and memory by acting as a kind of „gatekeeper” of chemicals entering the brain cells (eg calcium required for information storage is regulated by glutamate). Alzheimer’s patients’ brain cells fire off too much glutamate and Namenda helps regulate this glutamate activity. This in turn improves brain’s ability to process information and retrieve memories. Side effects include tiredness, dizziness, confusion and headache. -COGNEX: works also by slowing acetylcholine breakdown. Side effects include nausea, vomiting, diarrhoea, abdominal pain, skin rashes and indigestion. In addition Tacrine (the active agent; acetylcholinesterase inhibitor) may damage the liver, so doctor must regularly perform tests to make sure this isn’t happening. Because of its side effects drug is infrequently prescribed. Many of these drugs are used in parallel.Vitamin E has been shown to slow progression of disease in certain patients with dementia. Vaccines were tried but produced many unwanted side effects; new underway modified vaccines are now under trial.

Coping With Daily Life: Medicine used for treatment of Alzheimer’s: -ARICEPT: the most widely used drug for the condition. It works by slowing down the breakdown of acetylcholine, a chemical that helps nerve cells in the brain communicate with each other. It doesn’t cure or help disease from getting worse, but it helps relieve memory loss. It’s most effective

When you get an illness like flu or bronchitis, you know you will get be feeling better within a week or so, but with Alzheimer’s it’s a different senario. It will never go away and it may change your family’s lifestyle and life. Alzheimer’s patients have to often deal with fatigue and losing the ability to do many of the things that they’re used to doing for themselves. Physical and mental changes can affect mood and appearance, which in turn diminishes their positive selfimage and reduces their self-esteem. Consequently people don’t feel good about themselves, isolate themsleves and withdraw from social activities. The illness affects also the ability of these people to function and orientate themselves in their own home as well as causing confusion and incapability of one’s own judgement. Because these people are unable to work, they may find financial difficulties due to rising costs of care. As their life gradually changes they lose control and fear about what lies ahead. Person might get angry, depressed, confused, lonely, frustrated (especially upon 1st diagnosis). These feelings are normal but they interfere with the person’s ability to enjoy life and do what he

normally does. Stress will lead to frustration, rage, hopelesness and at times depression, all exacerbating disease symptoms (family is also affected secondarily). How to make your life better? -Find out as much as you possibly can about the illness and talk to your family and friends. -Don’t isolate them! -Do things you enjoy. -Don’t be afraid to ask doctor, nurse or other health care provider to repeat any instructions or medical terms that you don’t understand or remember. -Learning to manage stress will help you maintain a positive physical, emotional and spiritual outlook on life. -If you, as the patient see that you can’t cope with the condition, seek more intensive help with a mental health professional (e.g. join support groups where you share your experience with other people. This will help you gain strength knowing that you are not fighting hardships alone. For more private issues concerning the illness try one-toone individual councelling.) -If you are occasionally depressed try antidepressants. Nutrition No special diet exists unless there is another coexistent condition such as Diabetes present. Diet is mostly associated with old age and side effects of drugs. Certain tips: -Limits sugars and fats (especially saturated and cholesterol). -Moderate use of salt and alcohol. -Drink a lot of water (contraindicated in congestive heart failure). -Eat a lot of fibre (vegetables, fruits, whole grains) preventing constipation associated with old age. Note that most fibre is in the skin of fruits and veggies. -Try to maintain a normal weight, take vitamin and mineral supplments if necessary (malnutrition and weight maintenance is often an issue in these patients.) -Avoid dehydration: associated with loss of water as we age (=syneresis). Add sauces to your food, eat sour candy or fruit ice which stimulate salivary secretion, drink after each bite of food and don’t use commercial mouthwashes (contain alcohol which dreis the mouth). Ask for alternative mouthwashes from dentist or doctor instead. -Ask your doctor if the drugs you take interact with the food you ingest.

47

Exercise Physical activity should be continued for as long as possible. This helps prevent muscle weakness and health complications associated with inactivity as well as maintaining normal body weight and improving mood. Repetitive exercises such as walking,indoor bicycling,folding laundry,aqua aerobics etc; the latter the best since it presents the least stress on joints, and requires less balance. Lastly note that exercise does not stop disease from progressing but allows patient to recieve emotional satisfaction of feeling he/she has accomplished something.

-Zarifis Georgios-

48