Egyes szakosított szociális és gyermekvédelmi szakellátási intézmények helyzete Veszprém megyében 2012. A megyei önkormányzatok konszolidációjáról, a megyei önkormányzati intézmények és a Fővárosi Önkormányzat egyes egészségügyi intézményeinek átvételéről szóló 2011. évi CLIV. törvény alapján többek között a megyei önkormányzatok vagyona és vagyoni értékű joga, a megyei önkormányzatok fenntartásában lévő intézmények, azok vagyona és vagyoni értékű joga, a megyei önkormányzatok, és az általuk fenntartott intézmények folyószámla-, betét-, és értékpapír-állománya 2012. január 1-jén állami tulajdonba kerültek. A 258/2011. (XII. 7.) Kormány rendelet alapján az államnak az átvett intézményekkel összefüggő vagyongazdálkodási, intézmény-fenntartási feladatait 2012. január 1-jétől a megyei intézményfenntartó központok látják el. Gyakorolja az állam fenntartásába, illetve tulajdonába került nem egészségügyi intézmények felett az egyes fenntartói, valamint a hatáskörébe tartozó költségvetési szervek tekintetében irányítási, illetve középirányítói jogokat és feladatokat. Szakosított szociális ellátások A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 88. § (1) bekezdése alapján az állam a megyei fenntartó útján, valamint a fővárosi önkormányzat köteles gondoskodni: a) azoknak a szakosított ellátásoknak a megszervezéséről, amelyek biztosítására e törvény alapján a települési önkormányzat nem köteles; b) a szakosított szociális szolgáltatások területi összehangolásáról. A magyar állam a fent rögzített szakosított ellátási feladatainak Veszprém megyében a Veszprém Megyei Intézményfenntartó Központ által kettő, személyes gondoskodást nyújtó, tartós bentlakást biztosító szakosított szociális intézmény működtetésével tesz eleget. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény átfogóan szabályozza a fenntartói feladatokat, valamint jogköröket a szociális ellátások területén. Az ellátási kötelezettség és a szükségletek alapján Veszprém megyében olyan intézményrendszert működtet a megyei intézményfenntartó központ, amely struktúrájában és szolgáltatásaiban széles körben elérhető, de nem mindenki számára hozzáférhető, mert az ápolást, gondozást nyújtó intézmények köréből hiányzik a szenvedélybetegek és a pszichiátriai betegek rehabilitációs otthona, a hajléktalan személyek otthona, valamint a fogyatékos személyek rehabilitációs intézménye. Az azt megelőzőekhez képest újabb ellátási formaként 2010. évben került kialakításra a Veszprém Megyei Fogyatékos Személyek, Pszichiátriai és Szenvedélybetegek Integrált Intézménye kamondi telephelyén 9 férőhellyel a szenvedélybetegek otthona. A kilenc szenvedélybeteg személy 2010. június 14-én foglalhatta el új, apartman jellegű elhelyezést biztosító otthonát. A pszichiátriai betegek és a fogyatékosok otthonaiban a fenntartott férőhelyek kihasználtságának a szintje az elmúlt évek során szinte 100%-os volt, és az egyes telephelyek vonatkozásában átlagosan 25 fő fölött volt a várakozók száma. Törvénymódosítást követően, – miután a legalább 4 órát meghaladó ellátási szükséglet mérése bevezetésre került, – 2008. január 1-jétől az idősek otthonai közül több intézményben sajnálatosan tartósan üres férőhelyek álltak rendelkezésre. Jelentős mértékben csökkent az elhelyezést igénylők, illetve a szükségletvizsgálat eredményeként felvehető személyek száma.
2
Legtöbb kihasználatlanul üresen álló férőhely Peremartongyártelepen, az Idősek Otthonában volt, melynek a csökkentése, valamint hiányt pótló szolgáltatásként Veszprém megye keleti térségében az átmeneti elhelyezést biztosító férőhelyek számának a növelése érdekében döntött még 2009-ben a megyei közgyűlés az idősotthoni férőhelyek terhére 2010. január 1jétől két ütemben 8+8 átmeneti férőhely kialakításáról az intézményben. Veszprém megyében a szakosított szociális intézmények 2011. július 1-től működnek integrált formában. Mindezt, az integráció létrejöttét még a Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyűlése döntötte el 2011. év elején, 18/2011. (II. 24.) MÖK határozatával. Az integrációt hosszabb előkészítő folyamat előzte meg, és együtt járt a megyei intézmények szervezeti és strukturális átalakításával. A 2011. június 30-ig önállóan működő költségvetési intézmények telephelyekként beolvasztásra kerültek egy-egy székhely intézménybe, így egyrészt az idősek bentlakásos ellátásáról, másrészt a fogyatékos személyek, pszichiátriai és szenvedélybetegek ellátásáról gondoskodó, két központra épülő intézményrendszer jött létre. Egy egész Veszprém megyét behálózó időseket, fogyatékos és pszichiátriai betegeket ellátó ápoló-gondozó intézmény-hálózatról beszélhetünk. A rászoruló kliensek szükségleteinek, igényeinek a körültekintő felmérése a kiinduló alap bármely szolgáltatás nyújtásánál. Ez vezérelte az intézményi struktúra átalakítását is, melyben folyamatosan szem előtt kellett tartani az egységes szakmai irányítást, a gazdaságos működést, a minőségirányítást, a hatékonyságot, eredményközpontúságot (mérhetőségkihasználtság), a technológiai fejlettséget (korszerű energiatakarékos műszaki megoldások), a területi és építészeti lehetőségek számbavételét, fejlesztési lehetőségeket, a tulajdonviszonyok rendezettségét. A körültekintő előkészítő folyamat eredményeként kialakult egy olyan egységes szakmai alapokon működő szervezet, amely e formájában alkalmas Veszprém megye időskorú lakosságának, valamint a fogyatékos személyeknek és pszichiátriai betegeknek a bentlakásos intézményi ellátására. A Veszprém megyében működő közel 2800 tartós bentlakásos intézményi férőhely közül 2012. december 30-ig a magyar állam a megyei intézményfenntartó központon keresztül összesen 1.341 férőhelyen biztosítja időskorúak (köztük demens személyek), pszichiátriai betegek, fogyatékos személyek, szenvedélybetegek ápolását-gondozását, fogyatékos személyek rehabilitációs ellátását. Ezen kívül 16 férőhelyen biztosítja időskorúak átmeneti ellátását, és 16 férőhelyen fogyatékos személyek nappali ellátását. A közép-dunántúli régió módszertani intézményi feladatait miniszteri kijelölés alapján 2011. július 1. napjától Pápakovácsi székhellyel a Veszprém Megyei Idősek Otthonainak Egyesített Szociális és Módszertani Intézménye látja el. A Veszprém Megyei Intézményfenntartó Központ irányítása alá tartozó szociális intézmények: 1) Veszprém Megyei Fogyatékos Személyek, Pszichiátriai és Szenvedélybetegek Integrált Intézménye (8592 Dáka, Dózsa György u. 80.) Székhelyen (Dáka, Dózsa Gy. u. 80.) Fogyatékos személyeket ápoló-gondozó otthon 95 fő Szenvedélybetegeket ápoló-gondozó otthon 6 fő 1. számú telephelyen (Dáka, Dózsa Gy. u. 78.) Fogyatékos személyeket ápoló-gondozó lakóotthon 8 fő 2. számú telephelyen (Dáka, Dózsa Gy. u. 88.) Fogyatékos személyeket ápoló-gondozó otthon 118 fő
3
Fogyatékos személyek rehabilitációs célú lakóotthona 3. számú telephelyen (Nyárád, Rákóczi u. 7.) Fogyatékos személyeket ápoló-gondozó lakóotthon 4. számú telephelyen (Kamond, Kossuth u. 27/II. Pszichiátriai betegek ápoló-gondozó otthona Szenvedélybetegek ápoló-gondozó otthona 5. számú telephelyen (Lesencetomaj, Kossuth u. 95.) Fogyatékos személyek ápoló-gondozó otthona Pszichiátriai betegek ápoló-gondozó otthona Fogyatékos személyek nappali ellátása 6. számú telephelyen (Sümeg-Nyírlakpuszta) Pszichiátriai betegeket ápoló-gondozó otthona 7. számú telephelyen (Veszprém, Tüzér u. 44.) Fogyatékos személyek ápoló-gondozó otthona Fogyatékos személyek nappali ellátása
8 fő 8 fő 91 fő 9 fő 140 fő 56 fő 10 fő 115 fő 67 fő 6 fő
Az intézménybe maximálisan felvehető engedélyezett ellátotti létszám: 737 fő Az intézmény engedélyezett alkalmazotti létszáma: 387 fő 2) Veszprém Megyei Idősek Otthonainak Egyesített Szociális és Módszertani Intézménye (8596 Pápakovácsi, Attyapuszta 4.) Székhelyen (Pápakovácsi, Attyapuszta 4.) Idősek Otthona 112 fő 1. számú telephelyen (Devecser, Petőfi tér 5.) Idősek Otthona 100 fő 2. számú telephelyen (Külsővat, Béri B. Á. u. 1.) Idősek Otthona 198 fő Ebből emelt szintű elhelyezés 12 férőhelyen 3. számú telephelyen (Berhida-Peremartongyártelep, Harangvirág u. 1.) Idősek Otthona 150 fő Idősek Gondozóháza 16 fő 4. számú telephelyen (Szőc, Határvölgy u. 1.) Idősek Otthona 160 fő Az intézménybe maximálisan felvehető engedélyezett ellátotti létszám: 736 fő Az intézmény engedélyezett alkalmazotti létszáma: 321 fő A felsorolt férőhelyszámokat tekintve Veszprém megye legnagyobb bentlakásos ellátást biztosító szervezeti egységei ezek az intézmények, amelyek kellő anyagi finanszírozással alkalmasak a szükségletorientált ellátás biztosítására. A tervezés, illetve a másfél éves működtetés eredményeképpen kialakult az egységes szakmai szemlélet és irányítás, a feladatorientált kapcsolattartás, a humánerőforrás gazdaságos működtetése, valamint megvalósultak az intézményekben az egységes ellenőrzési szempontok. Az intézmények zöme kis településeken található (Kamond, Dáka, Lesencetomaj, Szőc, Pápakovácsi, Külsővat, Berhida). A szőci, pápakovácsi, sümeg-nyírlakpusztai intézmény külterületen fekszik. Az intézmények műszaki szempontból nagyon leromlott állapotúak. A vonatkozó jogszabályoknak – részben – egyedül a csak a peremartongyártelepi (gondozóház) és a dákai intézmény felel meg. Az átlagos személyi térítési díj összege 50.000 forint körül
4
teljesül a dákai integrált intézményben, míg a pápakovácsi egyesített intézményben ez 62.000 forint körül mozog. A jelenlegi intézményi struktúrában ezek az integrált központok önállóan működő intézményként dolgoznak. Ennek a működési módnak köszönhetően, illetve az integráció következményeként az egyes telephely intézményeknél a gazdasági funkciókat ellátó részlegek leépítésre kerültek. A létszámleépítés vonatkozott a technikai és kiegészítő személyzetre is. Tekintettel arra, hogy a két egységben a karbantartási feladatok megszervezése és a gépjármű állomány működtetése is integráltan történik, ennek hatásaként az egyes intézmények a gépkocsi állományuk egy részét eladták. Mindezzel a módszerrel és munkaszervezéssel jelentős megtakarításokat tudtak elérni. Hatékonyságában és eredményességében meghaladja azt a szintet, amelyet kiszervezéssel lehetne elérni, költségtakarékosság szempontjából pedig összehasonlíthatatlanul eredményesebb. Jelenleg, amennyiben az egyes telephely intézmények az integrált intézmény szervezeti egységéből kilépnének, akkor jelentős többletkiadás jelentkezne náluk. Hatékonyságnövelő tényezőként közbeszerzés keretén belül oldják meg az élelmiszer nyersanyagok beszerzését, melyet a központokban és a telephelyeken saját konyhákon főznek meg. További lehetőség látszik papír-irodaszer, tisztítószer, gyógyszer, energiahordozók közbeszerzés keretében történő beszerzésében, amely az integráció létrejötte óta napirenden van, azonban egyelőre sajnos mégsem valósult meg.. Ezen tételek közbeszerzése több intézménnyel közösen meghirdetve feltehetően még kedvezőbb árakat eredményezne, azonban megtakarítás itt is csak integrált formában értelmezhető. (Pl:. Pápakovácsiban közel egy éves integrált működés alatt a felére csökkent a vegyi árú és műszaki cikkek beszerzésének az összege.) A hatékonyság szakmai és gazdasági területre is értendő. Szakmai oldalról nézve racionalizálásra kerültek a szakdolgozói létszámok. A szakdolgozók száma egyetlen egy intézményben sem haladja meg a kötelezően, jogszabály által meghatározott minimum létszámot, egyes telephelyeken sajnos el sem éri azt. Az intézmények gazdaságos működése alapvetően a fizetőképes kereslet jövedelmi viszonyaitól, valamint objektív tényezőktől is függ, mint pl.: az ellátás színvonala, az intézmények társadalmi megítélése, az intézmények menedzselése, hálózati kapcsolatok, reklám és marketingtevékenység, következetes, előremutató irányítás, pontos, rendszeres információáramlás, felelősségi viszonyok következetes alkalmazása, forráskoncentráció, tudatos szervezeti felépítés, racionális jövőkép, hatalmi viszonyok. Vannak azonban a gazdaságosság ellen ható tényezők is, mint pl.: az ellátottak jövedelmétől független ellátási kötelezettség, a jogszabályi kötelezettségeknek való megfelelés, a korszerűtlen épületstruktúra, a kapcsolati kultúra korlátozottsága, a szervezeti felépítés bürokráciája, az érdekek különbözősége, a fenntartói koncepciók rugalmatlansága, és magának a szociális ellátórendszernek az önállótlansági foka (gazdasági-műszaki racionalitás). A fentiekből következik, hogy a kialakításra kerülő intézményrendszer csak integráltan és nagyobb szervezeti egységben, önállóan működő formában a hatékony. A települési önkormányzatok sem szakmailag, sem gazdaságilag nem tudnák működtetni ezeket az intézményeket. Az intézmények működtetése gazdaságosabbá tehető, amennyiben átgondolt stratégia mentén meghatározásra majd megvalósításra kerülnek az intézményi felújítások, tekintettel az intézmények leromlott műszaki állapotára. További átalakítástól jelentős pénzügyi és egyéb költségvetési pozitív hatások nem remélhetők, mivel már 2011-2012. évek során a jelentős volumenű takarékossági intézkedések megtörténtek.
5
Az intézmények tovább nem integrálhatóak. Kisebb szervezeti egységekre való szétbontásuk mindegyik „tagintézmény” kiadását megemelné. (Ár és mennyiség összhangban van, ez vonatkozik a közbeszerzésekre és az azokon kívüli egyéb árubeszerzésekre is.) A technikai, gazdasági és szakszemélyzet egy főre vetített fajlagos költsége kisebb intézményben jelentősen magasabb lenne, mint egy optimalizált létszámmal működő integrált intézmény esetében. Összegezve: a jelenlegi méret és integrált forma ideális, közgazdaságilag optimalizált. Szakmailag és a költség-utak szempontjából funkcionálisan átlátható. Tekintettel arra, hogy az összevonásnak köszönhetően egymás munkájába jobban beleláttak a korábbi intézmények (jelenleg telephelyek), kialakult egy egészséges szakmai verseny, ami ösztönzőleg hatott a munkavállalókra, ezáltal a szolgáltatások pozitív irányba történő változására. Belső munkacsoportok szervezésével a fenntartó koordinálása mellett szakmai tapasztalatcsere, egységes szakmai szemlélet, egységes irányítás valósult meg. A műhelymunkákat, módszertani feladatokat összehangolták, protokollokat egységes szemléletben vezettek be. Belső minőségszabályozást működtetnek, a szakmai irányítás egységes. Az ellátottak életminősége azt az elvet követve, hogy a különböző telephelyeken élők életminőségének szintjét a legjobbnak vélt intézményben tapasztaltakhoz igyekeznének felzárkóztatni, elvileg fokozatosan javulhatna. A gyakorlatban azonban elsősorban sajnos csak a gazdasági racionalizálást szem előtt tartva, a karbantartásokhoz, felújításokhoz szükséges források hiányában, a működtetést is csak éppen lehetővé tevő finanszírozás mellett az ellátás színvonala a tárgyi feltételeket tekintve, illetve az ellátás általános minőségét tekintve nem javult. Miközben kétségtelen, hogy a legjobb szakmai gyakorlatok átvétele, a folyamatos párbeszéd, az egységes módszertan következtében a központhoz képest gyengébb szakmai színvonalú intézmények szakmaiságában, szemléletében pozitív változások következtek be, az önálló gazdálkodás lehetőségének a megszűntetésével, illetve az egységesítéssel a telephelyekké váló intézmények önálló arculata jelentős sérülést szenvedett. Gyermekvédelmi szakellátás A Veszprém Megyei Önkormányzattól történő állami átvételt követően a gyermekvédelem szakterületen a Veszprém Megyei Intézményfenntartó Központ továbbra is csak a jogszabályokban előírt, kötelező feladatokat látta el. 2009. évtől kezdődően Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata számára ellátási szerződés alapján – szolgáltatásnyújtás keretében – a megyei jogú város számára előírt gyermekvédelmi szakellátási feladatokat is a megyei intézmények látják el. (Azt megelőzően mindez a feladat eleve a megyei önkormányzat kötelező feladata volt.) A Veszprém megyei gyermekvédelmi szakellátó intézményrendszer 2005-től 2011-ig folyamatos átszervezés alatt volt (intézmény-egyesítések, lakásotthonok számának folyamatos csökkentése, nevelőszülői hálózat bővítése). A Veszprém megyei gyermekvédelmi szakellátó intézményrendszerben 2009. január 1-jétől két intézmény működött. A Veszprém Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat a szakszolgáltatási feladatok ellátásán kívül működtette a nevelőszülői hálózatot, illetve az otthont nyújtó ellátások közül az úgynevezett befogadó otthoni feladatokat ellátó lakásotthont, valamint a 2008-ban, egy szociális intézményről leválasztva önálló épületben kialakított különleges gyermekotthont, a csecsemőotthont. A Veszprém Megyei Lakásotthonok
6
Igazgatósága négy szakmai egységbe szervezve 2009-ben még 16 lakásotthon működtetését biztosította. 2009. évben összesen 3, 2010. évben összesen 2, 2011. évben pedig 1 lakásotthon került megszűntetésre (bezárásra). Mindezzel párhuzamosan az úgynevezett külső férőhelyek száma is folyamatosan változott, előbb csökkent, majd legutóbb, 2011. szeptember végén nőtt. 2010. február 1-jétől a Veszprém Megyei Lakásotthonok Igazgatósága megnevezésű gyermekvédelmi intézmény beolvasztásra került a Veszprém Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat megnevezésű gyermekvédelmi intézménybe, egyidejűleg az új, valamennyi megyei szakellátási feladatról gondoskodó intézmény megnevezése Veszprém Megyei Gyermekvédelmi Központ névre változott. A lakásotthonok számának folyamatos csökkentéséhez a 2010. év végéig tartó ellátotti létszám csökkenés mellett lehetőséget biztosított a kiemelt feladatként kezelt nevelőszülői hálózat fejlesztése és bővítése. A folyamatosan biztosított nevelőszülői képzések lehetővé tették a nevelőszülői hálózatban elvégzett minőségi fejlesztést, továbbá a nevelőszülői kör bővítését. A rendszerbe kerülő gyermekek nagy része számára ez a hálózat képes volt biztosítani az otthont nyújtó ellátást, általában csak a nagyon problémás, 12-14 év feletti gyermekek kerültek lakásotthonokba. Miközben a forráshiánnyal küszködő, központi forráselvonást elszenvedő megyei önkormányzatok számára a lakásotthonok fenntartása az 1-1 otthonban kötelezően biztosítandó 5 fős szakmai létszám, és a szintén 3-4 db 10-12 férőhelyes lakásotthononként kötelezően biztosítandó 5 fős szakmai egység bér- és járulékainak összege miatt nagyon költséges volt, a nevelőszülői hálózat bővítésének ösztönzése a gyermekek családban történő ellátása szempontjából nem csak olcsóbb, de szakmailag is alátámasztottabb. A szakellátórendszerbe utalt ellátottak létszámának csökkenése a 2011. év során megállt, a tendencia megváltozott, folyamatosan nőtt a beutaltak száma, akik között nagyon sok a nevelőszülői hálózatban el nem helyezhető fiatal (többes testvérpárok, pszichésen terhelt, büntetett előéletű, deviáns, magasabb életkorú gyermekek). A korábbi lakásotthonok megteltek, a rendszer „bedugult”! Mindez országosan valószínűleg nem jellemző, mert 2012ig a Veszprém Megyei Önkormányzat élen járt a volt állami gondozotti intézményrendszer átalakításában. A lakásotthonok 1997. évi XXXI. törvénynek megfelelő kialakítását pályázati úton évekig támogatta az állam. A lakásotthonok bevezetése nagy előrelépést jelentett a szakellátórendszerben, a gyermekek adekvát ellátása folyamatában. A 12 személyre minimum 144 m2-es nagyságú családi házak fenntartása minimum 5 fős személyzettel azonban anyagilag – különösen 2004-től – olyan, a saját bevételek terhére finanszírozhatatlan terhet jelentett a megyei önkormányzat számára, amelytől a beutalásra kerülő gyermeklétszám csökkenésével párhuzamosan igyekezett a lakásotthonok bezárásával szisztematikusan, tudatosan megszabadulni. A lakásotthonok egy gyermekre/fiatal felnőttre jutó éves költsége 1,5-2 millió forinttal meghaladta a szintén ellátottanként folyósított állami normatív támogatás mértékét. A fenntartó a gyermekvédelmi szakellátó rendszer részeként minél nagyobb számban üzemeltetett lakásotthonokat, azok annál nagyobb mértékben növelték a hiányát. Jól lehet, valamennyi nagy otthon kiváltásával párhuzamosan egyértelművé vált, hogy szakmai szempontból az biztosít a beutalt gyermekek és fiatal felnőttek érdekeit is szem előtt tartó állapotot, ha a rendszerben (a lakásotthonokban is) rendelkezésre álló teljes férőhelyszám 10%-a folyamatosan szabad, üres. Mindezt a 10%-os többletet azonban annak ki nem használva is jelentkező fenntartási költségei miatt nem tartotta fenn a megyei önkormányzat (a lakásotthonokban leépítette, a nevelőszülői hálózatot pedig fizikailag képtelen volt nagyobb ütemben fejleszteni) és az intézményfenntartó központ sem tudta biztosítani, amely férőhelyszám-hiány jelenleg hatalmas terhet jelent a rendszerben dolgozó szakemberek
7
számára, és veszélyezteti a rászoruló gyermekek állapotának, szükségleteinek megfelelő gyors, szakszerű ellátását. A lakásotthon bezárásokkal párhuzamosan a nevelőszülői hálózat nagy arányú fejlesztése szintén Veszprém megyei specifikum volt. A Veszprém Megyei Önkormányzat első volt az országban, amely a törvényben előírtnál magasabb juttatásokat biztosított a nevelőszülők számára, különösen amennyiben különleges ellátási igényű, vagy 12 évesnél magasabb életkorú gyermek, otthonukban történő befogadását vállalták. A nevelőszülői hálózat bővítése, fejlesztése országosan követendő cél lett, és kell, hogy legyen a jövőben is, azonban el kell fogadni, hogy akik nevelőszülőkké válnak, azoknak ez a státusz egy jelentős megélhetési bevétel forrása. Az elszegényedéssel párhuzamosan egyre több személy válik arra alkalmatlanná, hogy idegen gyermeket a saját otthonában gondozzon, neveljen. A jelentkezők közül a nevelőszülők szakszerű kiválasztása, felkészítésük éppolyan fontos, mint később a nevelőszülői tevékenységük szakmai felügyelete. Az utóbbi 3-4 évben megváltozott, módosult a gyermekotthonokban, illetve a lakásotthonokban folyó munka. A gyermekek, fiatalok ellátásán túl azok magatartási problémáinak, illetve pszichés állapotának javítása a nagyobb, sok esetben embert próbáló feladat. A mentálisan nehéz munkát közalkalmazotti bérért szakmai elhivatottsággal egyre kevesebben vállalják. A Veszprém Megyei Önkormányzat jogutódjaként a Veszprém Megyei Intézményfenntartó Központ a Bezerédj Kastélyterápia Alapítvánnyal működik együtt a gyermekvédelmi szakellátás területén. Ellátási szerződés alapján az Alapítvány által Szedres-Hídja pusztán működtetett speciális gyermekotthonban gondoskodnak Veszprém megyei speciális otthoni ellátásra szoruló fiúkról. A speciális szükségletű gyermekek ellátása az intézményfenntartó központon keresztül kötelező feladata az államnak, azonban a gyermekvédelmi szakellátó rendszer részeként speciális otthont Veszprém megyében nem működtet, a feladatot szolgáltatás-vásárlással oldja meg. Ugyancsak a Veszprém megyei gyermekvédelmi szakellátás elhelyezési lehetőségeit szélesíti a Váci Egyházmegyével való együttműködés. Ennek keretében – maximum 25 férőhely erejéig – Veszprém megyei gyermekvédelmi gondoskodás alatt élő gyermekek elhelyezést nyerhetnek a Váci Egyházmegye által fenntartott nevelőszülői hálózatokban.
Ves zp ré m, 2012. december 14.
Készítette: Sándor Tamás
