GYÜLEKEZETÜNK KISTÜKRE Vámosgálfalvi Református Egyházközség Lelkipásztor: Szabó István János Postacím: MS 547255 Gănești, nr. 270. Telefon: 0265-425-126, 078-78-78-88-3. E-mail:
[email protected] Gondnok: Hídi Imre 0745-32-94-23 Kántor: Szabó Gyula 0760-11-60-79 Ravatalozó gondozója: Vásárhelyi Ferenc 0762-807-507 Iroda programja keddtől péntekig 9-12, csütörtökön délután is 16-18-ig. Gyülekezeti alkalmaink: * Istentiszteletek: Vasárnap délelőtt 11 és délután 16 órától. * Nőszövetségi bibliaóra: Csütörtökön 18 órától. * Vallásóra: Pénteken 14 órától I-VI. osztályosoknak, 16 órától – kisebbeknek. * Gyerekkórus: Pénteken 15 órától, iskolások számára * Magvető kórus: Pénteken 19 órától. * Konfirmációi felkészítő: Szombaton 18 órától. * Ifjúsági bibliaóra: Vasárnap 18 órától.
VáGáNy
– A Vámosgálfalvi Református Egyházközség gyülekezeti lapja. Megjelenik havonta. Szerkeszti: Szabó István János ref. lelkipásztor.
Megjelenik Keszeg Árpád támogatásával.
22.
VáGáNy 2015. október
REFORMÁCIÓ
A Vámosgálfalvi Református Egyházközség gyülekezeti lapja
Egy új épület… és ami mögötte áll Október 11-én hálaadó istentiszteleten köszönhettük meg Istenünk hozzánk való kegyelmét, hogy „mindeddig megsegített minket az Úr.” A Magvető kórus szolgálatát követően, igét hirdetett Biró István lelkipásztor, a Küküllői Református Egyházmegye esperese. Tekintsünk vissza az elmúlt tizenegy hónapra, készítsük el a mérleget nemcsak a pénzekről, hanem a munkáról, összefogásról, segíteni akarásról is! Sok fénykép készült a bontástól kezdve az építkezés munkafázisain át, ezekből egyet kellene kiválasztani a Vágány számára, a legmegfelelőbbet. Ezért esett a választásom az alábbi képre, ami az átadás napján készült, és nemcsak az épület látható rajta, hanem a gyülekezet, a hálaadó, ünneplő egyháztagok. Mi magunk.
Istentiszteletek alapigéi Szept. 27. vas. de. „Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz! A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Akik békességet teremtenek, békességben vetnek, hogy az igazság gyümölcsét arassák.” Jak. 3,13-18 Okt. 4. vas. de. „Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.” Jak. 4,7-8 Okt. 11. HÁLAADÓ ÜNNEPSÉG „Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt az apához: Ne félj, csak higgy, és meggyógyul.” Lk. 8,41-42.49-56 Biró István lelkipásztor-esperes Okt. 18. vas. de. „Most tehát, akik azt mondjátok: „Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk”, azt sem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.” Jak. 4,13-17 Okt. 25. vas. de. „Már hajnalodott, amikor Jézus odament hozzájuk a tengeren járva. Mikor pedig a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrémültek, és ezt mondták: Kísértet ez! És ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Péter ekkor így válaszolt neki: Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen! Ő pedig így szólt: Jöjj! És Péter, kiszállva a hajóból, járni kezdett a vízen, és elindult Jézus felé.” Mt. 14,22-33 Mezei Sándor
Számokban nagyjából így foglalnám össze a ravatalozóépítést: több mint 600 önkéntes közmunkanap, 151780,68 lej kiadás, gyülekezetünk építkezési vállalkozóinak ajándékba végzett munkái, két cég építőanyag-szponzorizálása. Mindezt összeszámolva: legalább 250000 lej a ravatalozó valódi építkezési értéke.
Híveink önkéntes pénzadománya 45805 lej, ez egyharmada az építkezésre elköltött összegnek. Nagyon szépnek és dicséretesnek tartom ezt az önerőként elkönyvelhető komoly hozzájárulást. Az állami támogatás (kultuszminisztérium és helyi tanács összesen) is egyharmadát teszi ki az épületnek, 50000 lej. A maradék egyharmad a következőképpen gyűlt össze: 18500 a traktor, utánfutó és eke ára (presbitériumi határozat alapján eladtuk, és így nem a lelkipásztor céljait szolgálja, hanem az egész közösségét, ez így van rendjén), 4000 szponzorizálások, 33475 lejt pedig elvettünk a kasszából. Ebből az összegből kellett volna kifizetnünk a központi járulékot az Egyházmegye és Egyházkerület felé (8000 lej), ebből lehetett volna épületeinket javítani, karbantartani – de csak arra költöttünk, ami a legsürgősebb volt, és ebből a pénzből kellene gazdálkodni a gyülekezetnek, az alkalmazottak fizetését és számlákat kifizetni. Jó, hogy volt ahonnan elvegyük, és reménység szerint év végéig sikerül előteremteni mindezen fizetnivalókra a pénzt. Ami adomány még ezután beérkezik, az mind segít abban, hogy visszategyük a helyére azt, amit saját kasszánkból „megkölcsönöztünk.” Ezért nem zártuk le az adakozók listáját, ha valaki ezután még hozzá akar járulni a költségekhez, megteheti. Az utolsó lapszám megjelenése óta 48 család valamint a Magvető kórusunk adakozott a ravatalozó építésére, összesen 6000 lejt. Nem kis összeg ez, és szeretettel megköszönjük híveinknek ezt az anyagi erőfeszítést. Az adakozók listája: Szász István361 100 lej, Keszegpál Márton653 50 lej, Boér Katalin722 50 lej, Dátuj Jenő813 200 lej, Dátuj Rózália813 50 lej, Keszeg József378 100 lej, Névtelen adakozó 200 lej, Hídi Ferenc89 100 lej, Dénes Ferenc342 100 lej, Dénes Róbert342 50 lej, Kovács József389 100 lej, Ifj. Szabó András418 50 lej, Szabó Erzsébet418 50 lej, Kálmán Erzsébet737 50 lej, Szabó János516 50 lej, Réti JózsefDicsőszentmárton 100 lej, Szabó János369 150 lej, Szabó Katalin370 50 lej, Ozsváth József422 100 lej, Ozsváth József Attila422 50 lej, Réti József447 100 lej, Névtelen adakozó 100 lej, Ifj. Belényesi István476 100 lej, Szász Ferenc582 100 lej, Szakács József339 100 lej, Ifj. Szakács József339 100 lej, Jenei Júlia339 50 lej, Hídi János588 100 lej, Szakács Ilona588 100 lej, Bara Anna726 50 lej, Molnár Mária Magdolna323 100 lej, Névtelen adakozó 100 lej, Hídi Imre764 100 lej, Magvető kórus 1500 lej, Varga András és Zsuzsanna306 100 lej, Ifj. Varga András334 100 lej, László Anna355 50 lej, Tamási Pál és Rózália805 100 lej, Horváth Mihály300 50 lej, Keszeg András511 100 lej, Csíki János és Júlia161 100 lej, Hídi Ilona3 50 lej, Bende István258 100 lej, Zsiga János292 50 lej, Ifj. Zsiga János292 50 lej, Szabó János594 500 lej, Keszeg Levente756 100 lej, Névtelen adakozó 100 lej és Özv. Balog Zsuzsanna367 100 lej.
Hirdetések * A szeptemberi perselypénz 931 lej volt. Köszönjük a gyülekezetnek! * Esketési, keresztelési istentisztelet előtt legalább egy hónappal jelentkezzünk a lelkipásztornál! * Eljegyzési istentiszteletet tartani nem kötelező, de eljegyzés előtt a lelkipásztornak meg kell ismernie az ifjú párt – nyomatékosan kérem tehát, hogy idejében jelentkezzenek! * Temetés, esketés, keresztelés időpontjáról a kántort és a harangozót is kell értesíteni! * A VáGáNy interneten is megtalálható. Elszármazott szeretteink, máshol élő ismerőseink az Erdélyi Református Egyházkerület honlapján is olvashatják: http://www.reformatus.ro/kiadvanyok.html * Gyülekezeti lapunk, a VáGáNy, ingyenes és megfizethetetlen. Támogatók segítségét viszont szívesen fogadjuk, 7-800 példányt kell havonta kinyomtatnunk, a nyomtatónk megvan Keszeg Árpád jóvoltából, a tonert és papírt kell megvásárolnunk. Köszönjük az eddig nyújtott szíves adományokat! Szabó István János lelkipásztor VáGáNy 22
VáGáNy 22 VáGáNy 22
VáGáNy 22
VáGáNy 22
VáGáNy 22
Gyülekezeti események Keresztelés Október 3-án részesítettük a keresztség sákramentumában Boér Milán Attilát, Boér Attila és Hídi Arabella gyermekét. Isten áldja az ő seregének új tagját és szeretteit! Esketés Szeptember 5-én kérte Isten áldását házasságára Todoran Ioan Daniel és Bara Hajnal. Házaséletüket kísérje Isten áldása! Október 3-án házasságot kötött Isten színe előtt Boér Attila és Hídi Arabella. Családjuk, életük legyen Istentől megáldott! Temetés Október 1-én kísértük el utolsó földi útján Hídi (sz. Szabó) Anna nőtestvérünket, akinek Isten kegyelme 81 földi esztendőt ajándékozott. Isten Szentlelke erősítse, vigasztalja gyászoló gyermekeit, szeretteit! Szabó István János lelkipásztor
Az aradi tizenhárom vértanú Arad, 1849. október 6. „a magyar Golgotha” Aulich Lajos
Desewffy Arisztid
Kiss Ernő
Láhner György
Nagysándor József
Damjanich János
Knezich Károly
Lázár Vilmos
Poeltenberg Ernő
Leiningen Károly
Az 1848-49-es magyar szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári udvar legnagyobb megtorlása Batthyány Lajos miniszterelnöknek Pesten, 13 hadtest-parancsnoknak pedig Aradon való kivégzése volt. A szabadságért harcoló 12 tábornokot és 1 ezredest 1849. október 6-án, a bécsi forradalom első évfordulóján végzik ki: négyet közülük „kegyelemképpen” golyó által, kilencet pedig bitófán.
Schweidel József
Október 6. az aradi vértanúk emléknapja, nemzeti gyásznap Magyarországon és a magyarok által lakott területeken. Török Ignác
Vécsey Károly
Köszönjük Hídi Zsiga Imrének a szép, nyolcszögű asztalt, amit az igehirdetésekhez fogunk használni, Hídi Ferencnek89 a két koszorúállvány elkészítését, Nagy Józsefnek a szabályzat számára készített fali hirdetőt, Keszeg Ferencnek62 a központi fűtés ingyen beszerelését, Keszeg Zsuzsánnának376 a ravatali terítők átalakítását, Szász Anna Katalinnak a két tujafát, árvácskákat és a többi virágot, Szentgyörgyi Margitnak a bokrokat, sövényt és virágokat, a magyarbecei Szőcs Jánosnak a rózsatöveket, a szőkefalvi Mátyás Sándornak a nyújtópadok kedvezményes áron való elkészítését, Keszeg Andrásnak376 az ünnepségre szánt 50 lejes adományát. Köszönjük a munkát is: a szeptember végi takarítást Imre Júlia, Hídi Júlia, Antal Anna, Balog Júlia, Varga Anna, Antal Erzsébet, Keszeg Csilla, Pataki Rózália, Szentgyörgyi Margit, Vég Zsuzsánna, Polgár Erzsébet, Szakács Katalin, Özv. Hídi Róza asszonytestvéreinknek, a kapu, terasz és udvar rendbetételét: Hídi Imre445, Szentgyörgyi István102 és csapata, Hídi István522, Tamási Pál805, Szabó Imre251, Hídi Imre445, Szentgyörgyi András614 híveinknek. Az átadás előtti utolsó két nap minden presbiter, presbiterfeleség és nőszövetségi- és kórustag kivette a részét a rendezésből, takarításból, főzésből és felszolgálásból – köszönjük az önzetlen és lelkiismeretes szolgálatot. Október 22-én Bukarestből, a Kultuszminisztériumtól ellenőrzésünk volt, dicséretet kaptunk, hogy nagyon szép munkát végeztünk. Isten áldása legyen gyülekezetünkön, közösségünkön, életünkön! Szabó István János lelkipásztor VáGáNy 22
VáGáNy 22 VáGáNy 22
VáGáNy 22
VáGáNy 22
VáGáNy 22
Isten segítségével újat építettünk Egykori régi iskolánk, ahol az idősebb korosztálybeliek tanultak, aztán iskolaműhelyként működött, ma már a múlté. Egy szép, új, tágas épület áll a helyén. Az új tiszteletes úrral és a presbitériummal úgy határoztunk, hogy egy ravatalozóház épüljön a régi épület helyére, mert nagyon régóta az volt az egyháztagok vágya, hogy felépüljön. Hálát adunk Istennek, hogy segítségével ez a jogos kérés és kívánság beteljesülhetett. Nagyon nehéz munka, sok fáradság áll az új épület elkészülése hátterében – egy éve, mint tudjuk a régi épület falai még bontásra vártak, de ha van összefogás és egyetértés az egyházban, mindent meg lehet valósítani. Szponzorok, mesterek, senki sem mondott nemet a segítségkérésre, sőt még a hívek is ajánlkoztak, hogy szívesen segítenek, amiben tudnak, mert ez az épület a mi híveinkért és a gyülekezet hasznára készül.
Sok gond és fejtörés és gond volt, mint minden komolyabb épület építésekor, de – ahogy mondja a Szentírás – ha kősziklára építünk, akkor össze nem dőlhet, hanem erős marad. Tavasszal a lelkipásztorral elindultunk megnézni minden ravatalozóházat, Erdőszentgyörgyön, Sóváradon, Kibéden, Szovátán át egészen a Sóvidékig, ötleteket meríteni, hasznos tanácsokat, tapasztalatokat meghallgatni – legjobb tudásunk szerint igyekeztünk mindent felhasználni ebből a tapasztalatból is. Hála Istennek a gyülekezetünknek van oka örvendezni és büszkélkedni – nem egészen egy év alatt közös erővel, összefogással használatba vehettük a ravatalozót. Megköszönjük az egyház minden egyes tagjának, aki erejével, munkájával, imádságával, vagy éppen pénzadománnyal is támogatta az építkezést, adjon Isten ezer annyit helyette. Arra bíztatjuk híveinket, hogy továbbra is támogassák egyházunkat, sok munka van még előttünk, s az elégtétel és az öröm a miénk: gyülekezetünk egy élő, virágzó, szorgalmasan munkálkodó, erős, és hitben gazdag közösség. Köszönöm a lelkipásztornak, presbitertársaimnak, a mestereknek, a közmunkázóknak, a nőszövetségnek, a kórusnak és mindenkinek, hogy mind összefogtunk egy szép cél érdekében, és nem álltunk meg, hanem véghez is vittük szép tervünket! Hídi Imre gondnok VáGáNy 22
VáGáNy 22 VáGáNy 22
VáGáNy 22
VáGáNy 22
VáGáNy 22
Zengett a hálaének Igen, ez fogalmazódott meg gyülekezetünk híveinek szívében folyó év október 11-én, amikor a zord idő ellenére összegyülekezhettünk a templomunkba hálát adni a drága jó Atyának, hogy egy régi vágy teljesedett be az egyházunk életében. Alig egy éve az egyházunk elöljárói, a tiszteletes úr, a gondnok bíztatására, a presbitérium elhatározásával a gyülekezet hozzáfogott egy nemes és hasznos cél kivitelezéséhez, a nélkülözhetetlen halottas ház felépítéséhez. Tudjuk jól, hogy sok küzdelemmel, fáradsággal és anyagi nehézségekkel szembenézve fogtak hozzá a lelkes bíztatók és segítő egyháztagok a hasznos munka megkezdéséhez. A gyülekezeti tagok meghallották az elöljáróink kérését, és mindenki tehetsége és lelkiismerete szerint hozzájárult a munkálatok befejezéséhez.
Hitük szerint a kelta év utolsó napján (október 31-én) az istenség megengedte, hogy az elhunytak lelkei visszatérjenek otthonukba. Az ezektől a boszorkányoktól és a démonoktól való félelmükben nagy tüzeket gyújtottak és áldozatokat mutattak be, hogy azok jóindulatát megnyerjék. A varázslók megfélemlítettek embereket kényszerítették, hogy éjfélkor adjanak neki feláldozásra egy gyermeket. Az erre kiszemelt család ajtaja elé raktak egy kifúrt és kivilágított tököt. Ha a ház lakói nem teljesítették a kívánságot, gyilkos bosszúra számíthattak. A gyermekáldozatot óriási szalma- vagy rőzsekötegbe kötözve elevenen égették el. A keltáknak szokásuk volt az is, hogy állatbőrökkel álcázták magukat a szellemek elijesztésére. Ajándékokat készítettek az elhunyt lelkek kiengesztelésére. Szokásaikat azután is megtartották, hogy a rómaiak meghódították őket. Az elpusztíthatatlannak tűnő pogány szokás átformálása, „keresztyénesítése” érdekében IV. Gergely pápa a Kr.u. IX. században elrendelte a mindenszentek napjának november 1-én történő megünneplését. Innen ered a halloween név. Mindenszentek – all hallows. Az azt megelőző este pedig „all hallows evening”. Ez rövidült le az idők során a mostani, közkeletű szóra: halloween. Az 1845. utáni években pusztító írországi éhínség idején a lakosok százezrei települtek át Amerikába, és a szokásaikat is vitték magukkal és még ma is megtartják a régi rítusokat, noha azok lelki háttere többnyire már elhomályosodott előttük. Gyerekek beöltöznek szellemnek vagy más ijesztő alaknak, töklámpással házról házra járnak ajándékot kérve. Napjainkban tanúi vagyunk a régi pogány szokások elterjedésének. A mai boszorkányok és varázslók épp október 31. napját tartják a legfontosabbnak, és ez az ősi kelta ünnep előestéje. Ekkor imádkoznak a halottak kelta istenéhez, az elhunytak szellemeihez, tulajdonképpen szellemidézést folytatnak. Nem gondolhatjuk, hogy ártatlan mókáról van szó. Úgy hírlik, hogy a ma is vannak olyan sátánista szekták az USA-ban, amelyek erre az „ünnepre” gyerekeket rabolnak, és azokat ördögi rítusok közepette megölik. Nem csupán hátborzongató szórakozás ez tehát, hanem okkultizmus terjesztésének kísérlete, hogy az emberek az egy, igaz Isten helyett, a tiltott démonvilág felé forduljanak hitükkel. Keresztyén családok nem engedhetik, hogy gyermekeik részt vegyenek ilyen beöltözésben, felvonulásban, mert azzal a sátán kultuszát támogatják. Az ilyesmivel kacérkodó ember kárt szenved lelkében, meggyengül kapcsolata Istennel, aki egyedül képes arra, hogy megóvjon bennünket minden ártalmas, leli hatástól. Október 31. a reformáció ünnepe. A protestáns világ azért ad hálát, mert az Úristen meg akarta tisztítani egyháza népét a sokféle tévelygéstől és a babonától, a hamis sötétsége helyett világosságot adni a szívbe. Ahogy Pál apostol megbízatásában olvasható „Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek.” (Apostolok Cselekedetei 26. részének 18. verse.) Isten megtérésre hív bennünket, és démoni kötelékekből szabadulást ajándékoz Fia, Jézus Krisztus által. Bérczes István írását felhasználva, Szabó István János lelkipásztor
Modernkori október 31. – november 1. Ünnepelni – kell az. A léleknek szüksége van feltöltődésre. Hogyan ünnepeltek régebb? Templomba mentek, esetleg összegyűltek a falubeliek templomozás után egy másik helyen is, kis előadás, néptánc és zene. Közösen főztek, sütöttek, együtt elfogyasztották… Mi jutott eszébe szüleinknek, nagyszüleinknek október utolsó napjaiban? A Reformáció, az úrvacsoraosztás, elhunyt szeretteik, halottak napja… Semmiképpen nem okkultista praktikák (ld. előző oldal: OKKULTIZMUS) Még néhány nap van hátra, de az ünneplés már elkezdődött idén is. Fiatalok, kisiskolások, egészen kicsik is feketébe öltözve, halálfejjel, zombiképpel, enyhébb esetben boszorkánykosztümben… - ez ömlik Facebookon, s gondolkodom: vajon lemossák magukról, átöltöznek még „embernek”, vagy megvárják így azt a pár napot (ma október 29 van) Szent Hellóvín ünnepéig? Nem vagyok maradi. Csak dühös. Nem a gyermekekre. És még a szüleikre sem. Hanem az bosszant, hogy tudatlanságból, divatból lelki egészségüket veszélyeztetik ezek a gyermekek. És senki nem próbálja megállítani – jó biznisz a kereskedelemnek, és nemcsak. A nezzjezusra.hu oldalon találtam egy jó írást, internetet nem használó híveink számára (és nemcsak) ide másolom a következőkben.
Muszáj erről írni, beszélni, mert egyre több gyerekünk szenved emiatt. E „kísértetnapokról” ezt írja a hozzáértő: az anyukák nem tudják, minek is öltöztessék gyermeküket: boszorkánynak, vámpírnak, Drakulának, csontváznak, vérfarkasnak vagy hóhérnak? A tudományos magyarázat pedig így hangzik: sok szorongás van bennünk, ezt és a haláltól való félelmet is oldja, ha megbarátkozunk és megbarátkoztatjuk gyermekeinket is az ilyen szörnyekkel és szörnyűségekkel. – Közben tényleg sokan nem tudják, hogy ez egy pogány vallási rítus. A kelták október 31-én állatbőrökbe öltöztek, és áldozatokat mutattak be két főistenüknek: a napistennek és a halottak istenének. Ezt majmoljuk most mi is, és amikor ezek a szerencsétlen gyerekek hazakerülnek egy ilyen halloween buliról, vagy kísértetnapról, akkor csodálkoznak a kedves szülők, hogy nem mer elaludni a gyerek, hogy álmában kiabál, éjjel bepisil, nappal pedig agresszíven verekszik, ami korábban nem volt szokása (Cseri Kálmán 2005) Halloween - a borzalmak élvezete Sokan kérdezik, mit jelentenek az ijesztő ábrázatúra formált és megvilágított tökök, a koponyák, szellemek és boszorkányok, amely a halloween-divattal kapcsolatban lépten-nyomon elénk kerül?! Amerikából került át Európába, de eredetileg Írországból ered ez az „ünnep.” Alkotóelemei jobbára a kelták egyik pogány ceremóniájára vezethetők vissza. Varázslóik és papjaik vezetésével évente megülték két főistenségük (a napisten és a halottak istene) ünnepét.
A lelkes vezetőink, mikor érezték, hogy már kifogyott a forrás, mondhatjuk, hogy szinte ajtóról ajtóra kopogtattak segítségért, amit több nagyobb vállalkozó meg is hallott, és segítségünkre siettek. Isten fizesse nekik is! Boldog érzés volt hallani a gyülekezeti tagok számára az esperes úr dicsérő, elismerő beszédét a gyülekezetünkről. szinte irigyelni való az egyházmegyénkben a mi gyülekezetünk példás összefogása – ahogyan az esperes úr hangoztatta. Az ünnepélyes istentiszteletet színesebbé tette kórusunk énekszolgálata. Nagyon nemes gesztus volt a presbitérium részéről, hogy a halottas háznál az ünneplő gyülekezeti tagokat megkínálták kaláccsal, borral vagy üdítővel. Számomra nagyon jó érzés volt látni, hogy unokáim hogyan igyekeznek a kaláccsal tele tányérok felé. Jó érzés volt a továbbiakban a kultúrotthonban a közös ünnepi ebéden részt venni, ahol elöljáróink, presbitereink, a Nőszövetség, a kórustagok és a sok meghívott, akik számottevő segítséggel járultak hozzá a munkáltok befejezéséhez, mind hálával ünnepelhettük meg e jeles napot, a kórus énekimája, a Székely asztali áldása kíséretében. Végül, azzal a kívánsággal szeretném bezárni e kis összefoglalót, hogy adjon a jó Isten a gyülekezetünkben sok keresztelést, konfirmálást, esketést, de kevesebb temetést, hogy továbbra is élő és lelkes egyházunk legyen. Pataki Rózália VáGáNy 22
VáGáNy 22 VáGáNy 22
VáGáNy 22
VáGáNy 22
VáGáNy 22
Kis közösség nagy lélekkel „Az egyén minden fontossága ellenére sem minden. A közösség fontosabb nála, mert az hozta létre a nyelvet, a kultúrát és a hitet. Ha az egyén a közösség javáért dolgozik, felemeli azt, és maga is felemelkedik vele együtt. Az az alkotó, aki nem képes erre, nem marad meg a nemzet emlékezetében.” Aharon Appelfeld Mi is olyan fontos a közösségben és a közös munkában? Isten bölcsen rendelte el a mi munkáinkat itt a földön. Munkát és sokféle teendőt bízott ránk, hogy ne úgy éljünk, mint a társadalomnak hasznavehetetlen tagjai, hanem úgy, mint akiknek és mindnyájuknak a közjóra kell összpontosítania az előmozdító munkálkodásunk által. Hogy mi a munka? Istennek legnagyobb áldása – mondják a magatehetetlenek, akik nem tudnak dolgozni.
Tehát adjunk hálát Istennek azért, hogy ezt a gyönyörű épületet, a halottas házat fel tudtuk építeni pár hónap alatt, megköszönve az egyházunk élén álló vezetőknek és a lelkes adakozóknak, önkéntes munkásoknak, akik nélkül soha nem lett volna semmi. Minden nap mondjunk köszönetet Istennek azért az erőért és összefogásért, amivel megáldotta ezt a közösséget (gyülekezetet), amely munka közben alakult ki. „Szüntelen imádkozzatok, minden dologban hálát adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok.” 1Thessz. 5,17-18 Isten is folyton munkálkodik, nemcsak a mi lelkünk üdvére a kegyelemnek országában, hanem a természetnek világában is. Mi sem ülhetünk tétlenül. Munkával, összetartással, odaadással, lelkesedéssel lett meg mindaz, amit a vezetőség és a gyülekezet akart. Mindennek megvan a célja, a maga rendje, az Isten által teremtett világban. Ő semmit nem teremtett hiába. Minden embernek megvan a maga feladata, hivatása, melyet ha nem teljesít, haszontalan tagja a társadalomnak. Isten rendelte el azt is minden emberre nézve, hogy ki milyen munkát folytasson a köz javára. Mi lenne a világból, ha minden ember tudós, vagy mindenki gazdag vagy mind szegény lenne? Igenis, szükségünk van tudós, okos emberekre, akik fáklyaként világítanak embertársaik előtt, és Isten segítségével irányítják teendőiket. Ugyanígy történt a mi gyülekezetünkben is. Habár a nagy nap emlékünnepe elmúlik, kérlek Atyám, kegyelmedből vezess minket fel Szentlelkeddel gyakran a Te házadba ünnepet ülni, hogy mind a munkának hétköznapján, mind a pihenésnek vasárnapjain imádjuk a Te nevedet lélekben és igazságban. Igazgass, Urunk, minket, Hogy megőrizzük hitünket; Ha von magához e világ, Mi, mint Krisztusba oltott ág, Tőle vegyük táplálékunk, Míg az élők közt lesz lakásunk. Szolgáidon láttasd dolgaidat, Dicsőséged ezeknek fiain. Add értenünk felséges hatalmadat, Mi kegyes Urunk, oh felséges Isten! Mindendolgunkat bírjad, forgassad, Kezeink munkáját igazgassad! Ámen Szabó Irénke, nőszövetségi elnöknő
„Ne félj, csak higgy...!” 2015. október 11-én ünnepnapra ébredt Vámosgálfalva református közössége és még sokan mások, akik helyből vagy más településről látogattak hozzák, hogy együtt adjunk hálát az elért eredményekért, hogy egy régi álom vált valóra, a ravatalozó ház felépítése megvalósult. Átélhettük a zsoltár igazságát, hogy ha nem Isten építi a házat, hiába fáradozik az ember... Ha Isten kedve szerint való a szándékunk, akkor „álmunkban” ad eleget, olyan gyorsan elkészül a ház, mintha csak álmodtuk volna. Az istentiszteleten Biró István esperes úr hirdette Isten igéjét, aki arra biztatott, hogy ne féljünk leborulni, merjünk Jézus Krisztus elé állni, ne csak betegségen, gyászban, nehéz időben, hanem boruljunk le vasárnaponként, otthon a „kis gyülekezetben”, ifin, nőszövetségi bibliaórán vagy bármikor. Mert ha félelem az, ami az életünket vezeti akkor nincs hely szívünkben a hitre. Ezért bíztat Isten, hogy higgyünk benne, hogy hozzá forduljunk minden nehézségben, mert minél nagyobb a hit, annál kevesebb hely jut a félelemre. A templomi együttlét után a ravatalozó ház udvarán az esperes úr áldásával folytattuk az eseményt, aki azt kívánta, hogy minél kevesebbszer kelljen használni az új ravatalozót, de amikor mégis használni kell, akkor legyen az a vigasztalás helye, ahol a koporsó mellett álló ember meghallja Isten vigasztaló üzenetét. Végezetül „Az úr csodás kegyelme” ének soraival zárom gondolataim: „Küzdelmek közt, próbák alatt kegyelme van velem, Irányt mutat, míg végre majd, hazámba érkezem.” Réti Ingrid, IKE- és Magvető kórus tag VáGáNy 22
VáGáNy 22 VáGáNy 22
VáGáNy 22
VáGáNy 22
VáGáNy 22
Mi az okkultizmus? Jelentése: titkos tudomány. Azokat a tanításokat és praktikákat értjük rajta, amelyek érzékfölötti erőkkel foglalkoznak, erre érzékeny személyek (médiumok) segítségével. Babonának nevezzük azt az Istentől elszakadt hitbeli magatartást és gyakorlatot, amely titkos törvényszerűségekre támaszkodva úgy véli, hogy az ember megbirkózhat az élettel az élő Isten segítsége nélkül. Ha az emberek tudnák, mi rejlik a babona és a varázslás mögött, borzadállyal fordulnának el tőle. Az embert mohó kíváncsiság indítja arra, hogy jövőjét kutassa, sorsát fürkéssze, életének talányát megismerje, mégpedig az emberi „bölcsesség” és a titkos mesterkedések segítségével, anélkül, hogy tudakolná Isten Igéjét és akaratát. Elmegy a jósnőhöz, hogy megtudja jövendőjét, vagy hogy házastársa hűséges-e, a látnokhoz, hogy távoli hozzátartozója él-e még, vagy hogy hol található valamely elveszített értéktárgya. Kártyát vettet magának, hogy megtudja: ez vagy az a vállalkozása jövedelmező -e, vagy hogy honnan fenyegeti veszedelem. Horoszkópot készíttet, hogy megismerje sorsát, ráolvastat magára, hogy a betegségét kiűzzék. Kedélyes társasággal együtt asztalt táncoltat, és rendkívül szórakoztatónak találja, hogy meg lehet kérdezni a holtakat, mint szellemeket, és rejtett dolgokat le lehet leplezni. Mindenekelőtt a fiatalok veszélyeztetettek, mivel csak ritkán sejtik, hogy mibe bonyolódnak. Kíváncsiság és unalom sokakat visz bele okkult körökbe. Nem tudják, hogy mindezek a dolgok veszélyes igézet alá viszik őket, ami az egész további életüket tönkreteheti, de mindig súlyos zavarokat, betegségeket, szétszórt lelkiállapotot, boldogtalanságot, viszálykodást, ingerlékenységet, dühöngésre való hajlamot, bosszúvágyat és üldözési mániát von maga után. Forrás: www.parokia.hu
