MOLNÁR JUDIT
Egy térség, ahol a határ elválaszt. Képek a Sajó és a Hernád közötti magyar–szlovák határvidék társadalomföldrajzi vizsgálataiból∗
Bevezető A XX. századot az állandó változások századának is lehetne nevezni, hiszen egymást érték a nagy történelmi, gazdasági, társadalmi események és átalakulások. A tér is, amelyben lejátszódtak ezek a folyamatok, állandó változásban, átalakulásban volt. Ennek a térnek egy egyedi részletével foglalkozik e tanulmány, mégpedig a határterülettel, egy adott példa kapcsán, a szlovák–magyar határvidék Sajó és Hernád közé eső szakaszával. A határterületek elválaszthatatlanok a történelmi folyamatoktól, már csak azért is, mert annak során változnak, alakulnak azzá, illetve szűnnek meg azzá lenni. Gyakran csak úgy érthetjük meg egy-egy határvidék jellemvonásait, ha ismerjük a történelmi hátterét. Ebben a tanulmányban azonban mégsem a történelmi események kerültek előtérbe, hanem a kapcsolatrendszer mai állapota. A kapcsolatrendszer a határvidék-vizsgálatok középpontjában áll. Több oldalról is meg kell közelíteni ezt a témát, hogy minél közelebbi képet lehessen alkotni a határ menti térségek fejlődésében az egyik legnagyobb szerepet játszó mechanizmusról. A dolgozat célja, hogy választ keressen arra a kérdésre, hogy együttműködnek-e a határ két oldalán lévő települések egymással, illetve milyen – rokoni, baráti, vásárlási, munka jellegű stb. – kötelékek fűzik össze a határ által megosztott térség lakóit. A kutatási terület a Sajó és a Hernád között található, 105 települést érint, 58 magyarországi falut és 47 szlovákiai helységet, amelyből kettő városi ranggal bír (Tornalja és Szepsi). A magyarországi oldalon szélesebb sáv tartozik a vizsgált térséghez, mivel a probléma felvetésének ez a rurális térség adta a kiindulópontját. Itt, a Sajótól észak–északkeletre a történelmi Gömör-Kishont vármegyéhez tartozó falvak jelentik a vizsgált területet, tőlük észak–északkeletre a Galyaság falvai adják a déli határt, a Bódván átlépve pedig a Rakaca patak Büttösig. Majd néhány északkelet-csereháti település után érjük el a vizsgált térség keleti határát, a Hernádot. A szlovákiai oldalon nyugatról a Sajó, északról a tornai Felső-hegy határolja a vizsgált területet, ettől keletre a Hernádig a Kanyapta-medence falvai tartoznak még a vizsgált térséghez. (1. ÁBRA) A vizsgált térség „Trianon” előtt és 1938–1945 között, hazánk részeként, társadalmilag és gazdaságilag szorosan összetartozó területet képezett. Az újonnan kialakított határ kettévágta az addig jól működő kapcsolatokat. A szlová∗
A kutatás az OTKA támogatásával készült (F 029 180).
299
kiai területhez kerültek a térség vonzásközpontjai és az azokat összekötő fő közlekedési útvonalak. (1. ÁBRA) A magyarországi részen maradt települések elveszítették a vonzásközpontjaikat, az új központok távol esnek a térségtől, illetve nehezen megközelíthetőek. 1. ÁBRA: A vizsgált térség
Kassa
Miskolc
A dolgozat saját adatgyűjtésre támaszkodik. Kétféle kérdőíves felvételezés készült, az egyik a háztartásokat célozta meg, a másik a települések polgármestereit. 765 háztartás került be a mintavételi keretbe. A kérdőívek száma a lakosság arányában változott, a mintavételi keret településenként különbözött, a háztartások 5–10%-át foglalta magában. Nem a valószínűségi mintavételezés alkalmazása mutatkozott célszerűbbnek, mivel Szlovákiában erre nem volt mód az adatok hozzáférhetetlensége miatt. A 105 település közül 101-ben sikerült a polgármesterektől adatot gyűjteni. A feldolgozás számítógéppel történt. 300
A kapcsolatrendszer vizsgálata a következő megközelítésben zajlott: 1. Határon átnyúló hivatalos településközi kapcsolatok. 2. Határon átnyúló rokonsági kötelékek. 3. Szomszédos országba való utazás gyakorisága, illetve célja. 4. Etnikai preferencia-vizsgálat. 5. Vonzásközpontok a kiskereskedelem és a szolgáltatások igénybevétele alapján.
1. Határon átnyúló hivatalos településközi kapcsolatok Az utóbbi egy-két évben, igaz, megindult a társadalmi életben egy kis mozgolódás ennek élénkítése céljából, de ezzel együtt is az mondható, hogy a két oldal egymás közötti kapcsolata terén a Martinez-féle határátjárhatósági modell szerint a határvidék még mindig csak a második, az egymás mellett létező típusba sorolható.1 A települések polgármestereinek nyilatkozata alapján az egyes községeknek és városoknak a határvidék másik oldalán lévő településekkel való együttműködési kapcsolata a következőképpen alakul: (2. ÁBRA) A 105 település közül négy polgármestere eleve nem szolgáltatott semmiféle adatot, sajnos ebben a témakörben hozzájuk csatlakozott még másik hét település vezetősége is. Így csak 94 esetet lehetett e kérdés kapcsán feldolgozni: 40 szlovákiai és 54 magyarországi településről érkeztek válaszok. A választ küldő szlovákiai települések 37,5%-a, 15 település tart valamilyen jellegű hivatalos kapcsolatot magyarországi településsel, esetenként akár többel is egyszerre. A magyarországi falvak csak alig több mint 20%-ának van ilyen viszonya valamelyik szlovákiai településsel. A feldolgozás során az is tapasztalható volt, hogy egy-egy település megemlített olyan határon túli települést, amellyel hivatalos együttműködési kapcsolatban áll, ugyanakkor annak polgármestere nem nyilatkozott erről a kapcsolatról, mintha az nem is létezne. Tíz magyarországi településnek van kapcsolata 13 szlovákiai településsel (ebből kilenc tartozik a vizsgált térség szlovákiai részéhez). A vizsgált térség 12 szlovákiai településének van hivatalos kapcsolata 16 magyarországi településsel (ebből négy tartozik a vizsgált térség magyarországi részéhez). Tehát csak két olyan településpáros van a 11 vizsgált térségben meglévő kapcsolatpárból, amelyek oda-vissza számítanak egymásra, tudnak egymásról. Ezeknek a kapcsolatoknak a jellege legtöbb esetben kulturális, illetve sporttal van összefüggésben, egy-két esetben jelezték még azt, hogy természetvédelmi. Ez utóbbinak pedig szintén nagy jelentősége lenne, hiszen nemcsak a közös kultúra, de a közös táj is összeköti e két részt, sőt közös természeti kincseik közé tartoznak az országhatárral két részre osztott, ám földrajzilag, földtanilag és hidrológiailag összefüggő egységet alkotó Gömör-, Tornai- (Aggteleki- és Szlovák-) karszt barlangjai. Ennek megóvása csak közös összefogással lehetséges.
1
Martinez, Oscar Jáquez: The dynamics of border interaction New approaches to border analisis – Global Boundaaries, World Boundaries. Volume 1. London–New York, 1994, 1–15.
301
2. ÁBRA: A vizsgált térség településeinek határon túli együttműködési kapcsolata a polgármesterek adatközlései alapján (1998–1999)
É Ny
K D
nincs együttműködési kapcsolata van együttműködési kapcsolata nincs adat, illetve nem vizsgált település
Egyetlenegy esetben sem tettek említést gazdasági együttműködésről, sem a térségbeli, sem távolabbi vidékről. Hogy a legtöbb esetben ezek a kapcsolatok néhány megrendezett kulturális vagy sportrendezvényt takarnak, nem mindig valódi és rendszeres együttműködést, mutatja az, hogy legtöbbször nem jelezték kölcsönösen az egymással tartott kapcsolatot. Szóltak nem hivatalos jellegű kapcsolatokról is, ezek többsége baráti és rokonsági alapokon nyugszik, nem településszintű. Ezekre a későbbiekben még visszatérünk. Látható, hogy vannak kezdeményezések a két országrész települései között, de ezek közül csak kevés az, vagy talán nincs is, amelyik szorosan vett együttműködést hozott volna létre. Mindamellett, hogy a kulturális jellegű kötődéseknek igen fontos szerepe lehet abban, hogy elinduljon a két oldal újra egymás felé, nagyon kívánatos lenne a környezeti, természetvédelmi jellegű együttműködések bővítése, és ami szintén fontos, hogy létrejöjjenek gazdasági, kereskedelmi jellegű érintkezések is ebben az övezetben. A határok átjárhatósága még mindig 302
komoly akadályt jelent, ma még elképzelhetetlennek tűnik, hogy valaki az egyik oldalán él és a másikra jár dolgozni vagy tanulni naponta. Ráadásul nemhogy javulnának a feltételek, de szigorodnak inkább, hosszadalmas vizsgálódások előzik meg az egyik országból a másikba való átjutást. A négy átkelőhely közül kettő nincs állandóan nyitva, októbertől májusig már délután öt órakor bezárnak, és aki csak egyetlen percet késik, visszafordítják, de csak alapos és hosszadalmas vizsgálat után, amely során feljegyzik adataikat, mondván, hogy elkéstek és veszélyt jelenthetnek esetleg a tiltott határátlépésben. A határnak itt az elválasztó szerepe működik, és nagyon sok a tenni- és változtatnivaló ahhoz, hogy ez megszűnjön.
2. Határon átnyúló rokonsági kötelékek Az, hogy a vizsgált terület szervesen egymáshoz tartozó volt, mielőtt kettévágta a határ, egyszerűen bizonyítható a rokonsági kapcsolatok meglétével. A 765 megkérdezett közül 760 válaszolt arra a kérdésre, hogy élnek-e rokonai a határ másik oldalán. Ebből 426, tehát az összes megkérdezettnek valamivel több mint 55%-a válaszolta azt, hogy igen, 334-en, azaz közel 44%-uk azt, hogy nem. Tehát jól kitapintható a társadalmi összefonódottság. A következő kérdés az volt, hogy amennyiben élnek rokonai a határ túloldalán, akkor tartják-e velük a kapcsolatot, és ha igen, milyen gyakran találkoznak. A 426 igennel válaszoló közül 27en, azaz valamivel több mint 6%-uk, egyáltalán nem tartja már a kapcsolatot a rokonokkal. A legtöbben, 49%-uk csak ritkán (havonkénti találkozástól ritkábban) találkozik ezekkel a rokonokkal, 26%-uk már csak nagyobb ünnepeken jár össze velük. 10% válaszolta azt, hogy havi rendszerességgel, 2,5%-uk kéthetente, és fél százalékuk, azaz a 426 családból csak kettő az, amelyik hetente vagy gyakrabban találkozik a határon túl élő rokonaival. (1–2. TÁBLÁZAT) 1. TÁBLÁZAT: Rokonok a határon túl a vizsgált térségben (1998–1999)
Nem élnek rokonaik Élnek rokonaik Nem válaszoltak
A megkérdezettek %-ában 43,7 55,7 0,6
Határon túli rokonsági index* MagyarorSzlovákiai Különbség szági terület terület 70 30 40 35 65 –30 78 22 56
*Az index számítása a két országban felmért háztartások arányában történt.
303
2. TÁBLÁZAT: Határon túli rokonokkal való kapcsolattartási szint a vizsgált térségben (1998–1999)
Milyen gyakran találkoznak Nem tartják a kapcsolatot Hetente vagy gyakrabban Kéthetente Havonta Ritkábban Csak nagyobb ünnepeken Nem válaszolt
A válaszadók %-ában 6 0,5 2,5 10 49 26 6
Kapcsolattartási szint-index* MagyarSzlováKülönbországi kiai terüség terület let 48 52 –4 47 53 –6 25 75 –50 23 77 –54 44 56 –12 23 77 –54 26 74 –48
*Az index számítása a két országban felmért háztartások arányában történt.
A szlovákiai falvak családjai között több az, akinek élnek rokonai a határ másik oldalán. Abban a tekintetben viszont, hogy mennyire tartják a kapcsolatot, kiegyensúlyozottabb a helyzet, hiszen a kapcsolattartási szint skálájának mindkét szélső értékeinél a Szlovákiában élő családok szerepelnek túlsúlyban, tehát közülük kerülnek ki többen azok is, akik sűrűbben találkoznak a rokonaikkal, és azok is, akik ritkábban.
3. Szomszédos országba való utazás gyakorisága, illetve célja A határ átjárhatóságát többféle módon közelíthetjük meg. Empirikus vizsgálattal két kérdés feltevésével történt ennek mérése: az egyik az volt, hogy milyen gyakran járnak át a szomszédos országba, a másik pedig – ehhez csatlakozóan –, hogy milyen célból. (3–4. TÁBLÁZAT) A megkérdezettek közel egyharmada válaszolta azt, hogy nem járnak át a szomszédos országba. Ez már önmagában is magas érték. 16%-uk csak nagyon ritkán lépi át a határt. Tehát a megkérdezetteknek csaknem fele nem, vagy csak nagyon ritkán utazik át a szomszédos országba. Valamivel több mint egyötödük egy évben egyszer vagy kétszer lépi át a határt, egynegyedük egy évben négyszer, illetve havi gyakorisággal, és csak alig több mint 5% azoknak az aránya, akik ennél is gyakrabban kelnek át a szomszédos országba. Azok többsége, akik legritkábban utaznak, rokoni látogatás, valamint kirándulás céljából lépik át a határt (37% jelölte meg a rokoni látogatást, 28% a kirándulást).
304
3. TÁBLÁZAT: A határ átjárhatóságának mérése a megkérdezettek válaszai alapján a vizsgált térségben (1998–1999) Milyen gyakran járnak át a szomszédos országba Nem járnak Naponta Hetente Havonta Negyedévente Félévente Évente Ritkábban Nem válaszolt
A válaszadók %-ában 31 0,3 5 14 12 10 11 16 0,7
Határátjárási index* Magyarországi Szlovákiai Különbség terület terület 78 22 56 47 53 –6 37 63 –26 29 71 –42 25 75 –50 32 68 –36 34 66 –32 63 37 26 78 22 56
*Az index számítása a két országban felmért háztartások arányában történt.
Összehasonlítva a szlovákiai és a magyar települések lakóinak határátlépési intenzitását, jól látható a különbség, miszerint a szlovákiai falvakból sokkal inkább jönnek hazánkba, mint viszont. A nem magyar nemzetiségűek aránya nagyon alacsony, hiszen a vizsgált térség falvai túlnyomórészt magyarlakta települések. Látható tehát, hogy a Szlovákiában élő magyarok mindenképpen erősebb kapcsolatot tartanak fenn az anyaországgal. Azt, hogy ez milyen irányultságú, a 4. táblázat foglalja össze. A szlovákiai családok a vizsgált térségből gyakrabban járnak élelmiszert, ruházati cikkeket, iparcikkeket vásárolni Magyarországra, mint a magyarországi falvak lakói Szlovákiába, többször vesznek nálunk igénybe különböző szolgáltatásokat, mint a magyarországi családok Szlovákiában, és gyakrabban járnak hozzánk kirándulni is. A sporttal kapcsolatos és a tanulás céljából történő átjárásuk kizárólagos a hazai településeken élőkkel szemben. Az említett célok közül csak a tankolás, a munka céljából történő átutazás, valamint a szórakozás, baráti és színházlátogatás az, amelyik cél jellemzőbb a magyarországi családok körében. Tükröződik a két ország különböző termékeinek árában meglévő különbség, és az is, hogy melyik árucikknél a legjelentősebb mértékű ez (üzemanyag ára). (4. TÁBLÁZAT)
305
4. TÁBLÁZAT: A megkérdezettek szomszédos országba utazásának célja a vizsgált térségben (1998–1999)
Milyen célból járnak a szomszédos országba Nem járnak Élelmiszer-vásárlás Ruházati cikkek vásárlása Iparcikkek vásárlása Tankolni Különböző szolgáltatásokért Rokoni látogatás Kirándulás Dolgozni Szórakozás, színházlátogatás Sportrendezvények látogatása Tanulás Nem válaszolt
A válaszadók %-ában 32 20 30 14 6 9 31 16 0,1 1 0,4 0,3 1
Határátlépési cél-index* MagyarSzlovákiai Különbországi terület ség terület 78 22 56 27 73 –46 12 88 –76 19 81 –62 97 3 94 23 77 –54 32 68 –36 36 64 –28 100 0 100 64 36 28 0 100 –100 0 100 –100 87 13 74
*Az index számítása a két országban felmért háztartások arányában történt.
4. Etnikai preferencia-vizsgálat A határ menti térségek kutatásánál gyakran alkalmazott vizsgálat az etnikai rokonszenv és önértékelés mérése. Ilyen preferencia-elemzést végzett Éger György 1996-ban. Az általa leírt módszer alkalmazásával (Bogardus-skála módosított változata) a kapott eredmények összehasonlíthatóak.2 Felvételezésünkben 19 nemzet, illetve nemzetiség szerepel (Éger 21-et használt), amelyet rangsorolni kellett egy ötfokozatú skálán aszerint, hogy mennyire antipatikus, illetve szimpatikus (1=legkevésbé kedvelt, 5=leginkább kedvelt). Mivel a megkérdezettek magyarok, így különbséget csak a magyarországi és a szlovákiai magyarok között tehetünk. A felvételezés helyszíne is eltér az Éger-féle kutatás területeitől, az a vizsgálat hat országot érintett, ez csak a szlovákiai és a vele határos magyarországi területekkel ad összehasonlítást. Ez a felvételezés nagyobb mintaszámú az érintett területek tekintetében. A felvételezés időpontját illetően 2–3 év különbség van, ennek alapján történt az eredmények megkülönböztetése. (5. TÁBLÁZAT)
2
Éger György: Kettős tükörben. Etnikai preferenciák néhány közép-európai határtérségben. Pro Minoritate, (V. évf.) 1996/3., 95–106.
306
5. TÁBLÁZAT: Etnikai rokonszenv-index a megkérdezettek válaszai alapján a vizsgált térségben (1998–1999) és az 1996-os Éger-féle vizsgálatban
Etnikum Magyar Szlovák Ukrán Ruszin Román Szerb Horvát Szlovén Osztrák Lengyel Cseh Német Cigány Orosz Amerikai Japán Zsidó Arab Francia
Magyarországi terület 4,40 3,31 2,54 2,68 2,54 2,29 2,78 2,98 3,84 3,45 3,30 3,76 2,11 2,63 3,78 3,77 3,11 2,50 3,77
Etnikai rokonszenv-index Teljes minSzlovákiai Teljes minKülönbség ta (1998Különbség terület ta (1996) 1999) 4,78 –0,38 4,59 4,77 –0,18 3,83 –0,52 3,57 3,63 –0,06 2,78 –0,24 2,64 3,72 –1,04 2,79 –0,11 2,73 3,50 –0,77 2,74 –0,20 2,62 2,87 –0,25 2,38 –0,09 2,32 2,69 –0,37 3,21 –0,43 2,95 3,13 –0,18 3,36 –0,38 3,13 3,42 –0,29 3,78 0,06 3,82 3,91 –0,09 3,79 –0,34 3,61 3,60 0,01 4,45 –1,15 3,93 3,68 0,25 4,00 –0,24 3,88 3,84 0,04 2,12 –0,01 2,12 2,35 –0,23 2,60 –0,03 2,62 3,33 –0,71 3,93 –0,15 3,84 3,85 –0,01 3,84 –0,08 3,79 3,90 –0,11 3,43 –0,32 3,25 3,46 –0,21 2,66 –0,16 2,57 3,01 –0,44 3,84 –0,07 3,79 3,82 –0,03
A teljes minták összevetésekor az tapasztalható, hogy a három évvel ezelőtt végzett felmérés esetében a magyar válaszadók körében akkor valamivel pozitívabb volt az egyes etnikumok megítélése. Legnagyobb mértékben az ukrán, a ruszin és az orosz népről alkotott kép romlott, leginkább pedig a cseh néppel szembeni szimpátia jelentkezett. Ez utóbbi hátterében nagy jelentősége van annak, hogy a cseh néppel szembeni rokonszenv a vizsgált területen kiemelten magas a szlovákiai magyarok körében, jobb értékű, mint a magyarországi magyarok önértékelése alapján alkotott mutató. Ha a vizsgált térség szlovákiai és magyarországi családjainak értékelését vetjük össze, az alábbiakat fontos kiemelni: a szlovákiai magyarok önértékelése jobb, mint a magyarországiaké. A szlovákok megítélése a magyarországi magyarok körében rosszabb valamivel, ami nem meglepő, és nem is azt jelenti, hogy a Szlovákiában élők szimpatikusabb népnek tartják őket. Ugyanis személyes felvételezési tapasztalataink azt mutatják, hogy az ott élő magyarok többsége felértékelte ezt a népcsoportot, ugyanis nagyfokú félelem kísérte az adatszolgáltatást. Nem egy esetünk volt, amikor egyenesen visszakérték és széttépték a kérdőívet, annyira tartottak valamiféle fenyegetettségtől. Mások jó értéket adtak, ugyanakkor saját szavaikkal olyan történeteket meséltek, amelyben antipátiájukat hangsúlyozták a szlovák néppel szemben. Olyan is volt, hogy azt mondták, a kelet-szlovákiai szlovákokkal jó a viszonyuk, de a nyugat-, észak307
nyugat-szlovákiai szlovákok nem szimpatikusak számukra. Erre a szimpátiabeli különbségre Éger György is felhívja a figyelmet.3 Ami egyértelmű és kiugró különbség, az a cseh nép megítélése: több mint egy egész érték. A szlovákiai magyarok (és minden más megkérdezett Szlovákiában élő népcsoport) körében kifejezetten szimpatikus a cseh nép. A szlovákiai magyarok körében a preferenciaskálán kiemelkedő értékkel a második helyen állnak, míg a Magyarországon végzett felmérésben csak a hetedik helyre kerültek, egyetlen századdal előzve meg a szlovák nemzetet. Ez azt is mutatja, amit szintén tapasztalhattunk, hogy a magyarországiak a cseh népet jórészt a szlovákkal azonosítják. A két területrész közötti különbséget nézve tapasztalható, hogy a Szlovákiában élők egyetlen nép (az osztrákok, de ott is csak hat századdal maradnak el a magyarországi értéktől) kivételével minden nemzetet kedvezőbben értékeltek, mint a Magyarországon élő megkérdezettek. Harminc századnál nagyobb a különbség a horvátok, a szlovének, a lengyelek és a zsidók preferencia-értékeinél. Jellemző, hogy azon népek megítélése sokkal rosszabb, melyek területileg és történelmileg közelebb állnak a magyarsághoz. (Kivétel az osztrák, a cseh és a lengyel nép.) Mindkét területen, és a teljes mintákat figyelve is, a cigány népcsoport a legkevésbé kedvelt, nagyon kedvezőtlen értékekkel szerepel mindenkor és mindenhol, ami a magyar és a cigány népcsoport közötti feszültségre utal. A 6. táblázatból leolvasható az öt legjobb és az öt legrosszabb értékkel szereplő nép, nemzet rangsora. A legrosszabb minősítést kapott cigányság után a szerbek szintén alacsony értékkel bírnak, ebben nagy szerepe lehet a délszláv háborúnak. Emellett az arabok, a románok és az oroszok is a kevésbé szimpatikus népek közé tartoznak. E két utóbbi nemzettel történelmi kapcsolatban áll a magyarság, amely kapcsolat, úgy tűnik, nem feltétlenül hagyott pozitív emléket körükben. (6. TÁBLÁZAT) 6. TÁBLÁZAT: Az öt legmagasabb és az öt legalacsonyabb értékű etnikai rokonszenv-indexszel bíró nép vagy nemzet a vizsgált területen készített felmérés alapján (1998–1999) Legmagasabb érték Etnikai rokonNép, nemzet szenv-index Magyar 4,59 Cseh 3,93 Német 3,88 Amerikai 3,84 Osztrák 3,82
3
Uo.
308
Legalacsonyabb érték Etnikai rokonNép, nemzet szenv-index Cigány 2,12 Szerb 2,32 Arab 2,57 Román 2,62 Orosz 2,62
5. Vonzásközpontok a kiskereskedelem és a szolgáltatások igénybevétele alapján A határvidék interaktusainak elemzésében a települések közötti kapcsolatrendszer vizsgálata a legelső helyen áll. Vajon mennyire kötődnek egymáshoz, illetve a megye vagy a tágabb környezet mely városaihoz vonzódnak inkább ezek a falvak? Fontos annak a megállapítása is, hogy a kutatási területen a térkapcsolatok mely formáival állunk szemben. Az mai államhatárok mentén Magyarországon alig százados sajátosságként, többnyire izolációs folyamatok következtében, olyan területek jöttek létre, melyek kapcsolatrendszerének intenzitása jóval gyengébb, textúrája pedig ritkább, mint a belső területeké.4 A mai határ korábban tartós gazdasági és társadalmi kölcsönviszonyban lévő területeket vág ketté, melyek fejlődése és fejleszthetősége a határos államok politikai viszonyának függvénye.5 Amint arról korábban is szó volt, a körülmények nem kedveztek Szlovákia és Magyarország együttműködésének. A KGST országainak politikai, gazdasági kapcsolataiban a centralizmus érvényesült: az együttműködő országok központjaik révén szervezték gazdasági kapcsolataikat. Így a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szempontjából nem volt jelentősége annak, hogy az ezekben részt vevő felek telephelyei vagy a felvevőpiac hol van az egyes országokon belül.6 Ugyanakkor az egyes országok közötti közvetlen kapcsolatok merevvé váltak, a határok teljesen elválasztották és elszigetelték a határ menti területeket. Ez a jelenség egyértelműen letapogatható a vonzott területek vizsgálatával. Először a vonzásközpontok meghatározása történt kérdőívek alapján, úgy, hogy a következő kérdésekre kellett válaszolniuk a megkérdezetteknek: Hova járnak rendszerint: 1. bevásárolni a mindennapi szükségleteiket kielégítő árucikkeket, 2. ruházati cikkeket, 3. iparcikkeket. Valamint mely településekre járnak 4. vásárba, 5. gázpalackot cserélni, 6. szórakozni, 7. színházba, 8. moziba, 9. fodrászhoz, 10. szabóhoz, 11. cipészhez, 12. háztartásigép-szerelőhöz, 13. tankolni, 14. személygépkocsi-szervizbe. A kiértékeléskor a saját település nem számított, minden megnevezett más község vagy város egy-egy pontot kapott. Ezeket összegezve a települések különböző pontszámot értek el. Az összehasonlíthatóság miatt meg kellett határozni az egyes helységeknek a lehető legmagasabb vonzási értékét, amit akkor érne el, ha a fentebb felsorolt 14 esetben minden megkérdezett (765) azt a települést jelölte volna meg. Ez tehát 765x14, illetve ha az adott település a vizsgált térséghez tartozott, akkor a maximális vonzásértéket – mivel a saját település nem számított – úgy kaphatjuk meg, ha az adott településen vett minta elemszámát szorozva a 14-gyel, kivonjuk a 765x14ből. Ehhez lehetett viszonyítani azután a ténylegesen elért pontokat, azaz megvizsgálni, hogy milyen mértékű a vonzása az adott községnek vagy városnak. 4
5
6
Tóth József: A regionális fejlődés kezdetei és mai problémái a Kárpát-medencében. In: Pál Ágnes – Szónokyné Ancsin Gabriella (szerk.): Határon innen – határon túl. Szeged, 1996, 27–47. Kovács Zoltán: A határ menti területek központhálуzatának átalakulása az első világháború után. Földrajzi Közlemények, XXXVIII. kötet, 1990/1–2., 3–16. Aschauer, Wolfgang: Themen und Betrachtunsweisen. In: Pál Ágnes – Szónokyné Ancsin Gabriella (szerk.): i. m. 224–230.
309
Tekintettel a számok nagyságára, a kapott értékek ezrelékben kerültek kifejezésre. Az értékelés során azok a települések, amelyeket tíznél kevesebb esetben jelöltek meg, kimaradtak a vizsgálatból. Messze a legerősebb a vonzása Miskolcnak, 78,5‰-kel. A legalacsonyabb értékkel bíró település Perkupa (0,9‰ vonzáserősség). A leírt módszerrel 29 értékelhető település adódott, és külön kategóriákként kerültek jelölésre azok az esetek, amikor nem egy konkrét települést, hanem az országot nevezték meg (Magyarország és Szlovákia). A kérdőíves felmérés alapján megjelölt vonzásközpontok a vonzás intenzitása alapján öt csoportot alkottak. (3. ÁBRA) Az elsőbe került a vizsgált térség legerősebb vonzásközpontja: Miskolc (78,5‰). A másodikba a 20–50‰ vonzáserősség között szereplő Kassa (43,5‰), Rozsnyó és Tornalja (34,4‰), Szepsi (31,6‰), Kazincbarcika (27,8‰) és Encs (26,6‰). Az említett módszerrel azt is meg lehetett vizsgálni, hogy mely településekről vonzódnak ezekbe a centrumokba, és ez a vonzottsági fokot reprezentáló ábrákon került bemutatásra. (Ebben az esetben az adott településről vett minta elemszámát kellett 14-gyel szorozni, majd ehhez arányítani a megjelölt város, illetve falu összes eseteinek számát egy településről, végül %-ban kerültek kimutatásra a vonzottsági fokok.) 3. ÁBRA: Az elvileg legnagyobb vonzáserősséghez képest elért vonzerő a vizsgált térségben végzett felmérés alapján (1998–1999)
É
Szepsi
Kassa
Ny
K D
Tornalja
Ózd
Miskolc
vasútvonal fő közlekedési út fontosabb közút vizsgált terület: magyarországi rész szlovákiai rész Vonzáserősség: 1-2 ezrelék 2.1 - 10 ezrelék 10.1 - 20 ezrelék 20.1 - 50 ezrelék 50.1 - 100 ezrelék
Miskolc vonzáskörzete kiterjed az egész vizsgált térségre. Határon innen mindenképpen erősebb, de az egész vizsgált szlovákiai területen is stabil vonzerővel bír. A rangsorban utána négy szlovákiai város következik, amelyek közül kettő (Kassa és Rozsnyó) a kutatási terület szomszédságába, kettő pedig a kutatási térséghez tartozik (Tornalja és Szepsi).
310
Ebből a vizsgálatból is kitűnik, hogy a magyarországi oldal kimondottan városhiányos övezet. A számok tükrében is jól érzékelhető Miskolc túlsúlya, jóllehet a legtöbb településtől távol fekszik, és megközelíthetősége sem kedvező. A szlovákiai határszakasz menti térség két, funkcionálisan is jelentős városkával is bír, és a nagyobb városok közelsége szintén javítja ellátottságát. Ami viszont a vonzott területeket illeti, figyelemre méltó, hogy a szlovákiai városok általában nem célpontjai a vásárlások és a szolgáltatások szempontjából a magyarországi területen élőknek. Rozsnyó kivételével, amint ez a továbbiakban látható lesz, más települések nem szerepelnek Szlovákiában magyarországi vonzott településsel. Kazincbarcika és Encs szorosan követi a szlovákiai városokat, de Miskolctól jóval gyengébb a vonzerejük. Súlyuk egymáshoz viszonyítva nem nagyon tér el (Kazincbarcika 27,8‰, Encs 26,6‰), de másképpen alakul abban az esetben, ha csak a magyarországi területeket vesszük figyelembe, és másképpen, ha az egész kutatási térséget.7 Kazincbarcika szerepe ugyanis az előbbi esetben valamivel gyengébb, mint Encsé. Ám a vonzott területeket szemlélve az tapasztalható, hogy Encs vonzása sokkal koncentráltabb és csakis a hazai térségre korlátozódik, míg Kazincbarcikáé átnyúlik a határon, és a magyarországi szakaszon is jóval szórtabb. A harmadik csoportba hat település tartozik: Putnok (19,8‰), Ózd (19,3‰), Szendrő (12,1‰), Torna (11,7‰), Edelény és Bódvaszilas (10,8‰). Encs szerepe tehát erősebb, mint Ózdé, sőt a magyarországi területek vonatkozásában még Kazincbarcikáénál is. Ez Ózd esetében utalhat szerepkörének elvesztésére, mely a rendszerváltozás, a nehézipar válsága óta fennáll, és jelentheti azt is, hogy Encs környéke valóban igényelte egy városi funkcióval és szerepkörrel bíró település létrejöttét, hiszen a fiatal (1984 óta) város már várossá nyilvánítása előtt is középfokú központként szerepelt. Az pedig, hogy milyen nagy mértékben elmarad a megyeszékhelytől, jelzi, hogy a múlt rendszerre oly jellemző centralizált politika a mai napig messzemenően érezteti hatását. A többi településnek olyan nagy a hátránya, hogy képtelenek felvenni a versenyt Miskolccal. Putnok újra tért hódít Ózddal szemben, s ha nem is nyerte vissza történelmi múltjában betöltött szerepét, megerősödni látszik annak ellenére is, hogy intézményi ellátottsága még éppúgy elmarad Ózdétól, mint a szocializmus korában.8 A vonzottsági fokokat és a központok vonzáskörzetét mutató ábrákról leolvasható Putnok és Ózd esetében, hogy ez utóbbi jelentősebb határon túli szerepe ellenére sem tudja Putnokkal szemben biztosítani magának az elsőbbséget, és a magyarországi térségben jóval kisebb területen fejti ki vonzerejét, mint a történelmileg is központi funkciókat betöltő Putnok. Szendrő és Edelény összehasonlításában az tapasztalható, hogy a vizsgált térségben erősebb vonzerővel bír Szendrő, mely földrajzi távolságának előnyéből is fakadhat, ám Edelény hatása a határon is átnyúlik, ami Szendrő esetében nem látható.
Molnár Judit – Marozsák Péter: A települések kapcsolatrendszere és intézményi ellátottsága egy határ menti térségben. In: Füleky Gy. (szerk.): A táj változásai a Kárpát-medencében. Gödöllő, 1999, 89–94. 8 Uo. 7
311
Torna közvetlen környezetében fejti ki hatását. A szlovákiai területen őt megelőző Szepsitől mind vonzerejében, mind vonzásterületének nagyságában elmarad, de e település közelsége ellenére is kiemelkedő a szerepe. Ez bizonyítja azt, hogy még akkor is van létjogosultsága a szolgáltatások széles választékának, ha a közelben több nagyobb város is található, és a lakosságnak fontos szempont a távolság annak eldöntésében, hogy hova mennek ezekért. Bódvaszilas az első olyan település, amely a vizsgált határvidék magyarországi szakaszához tartozik, és az első község a szlovákiai Tornával, amelyek vonzerővel bírnak. Bódvaszilas vonzásterületének elemzése alapján megállapítható, hogy Tornával szemben kiterjedtebb a hatása, átnyúlik a határon túlra, érinti Tornát és vonzáskörzetét is, de intenzitása nem olyan nagymértékű, mint szlovákiai társáé. Krasznokvajdával egyedüli település, amely jelentősebb szerepkört képes betölteni a vizsgált térség magyar oldalán, mely tény megint csak azt jelzi, hogy az itt élők ellátottsága nagyon alacsony fokot ér el. A negyedik csoportba a 2 és 10‰ közötti települések kerültek: Pelsőc (6,6‰), Rimaszombat (5,5‰), Gönc (2,9‰), Krasznokvajda (2,4‰), Szádalmás (2,4‰). Pelsőc, hasonlóan Tornához, leginkább közvetlen környezetére gyakorol nagyobb befolyást. A vonzásközponthoz közel található egy nagyobb város (Rozsnyó), melynek szerepköre messze meghaladja Pelsőcét, s ahogyan ezt Torna esetében is tapasztalhattuk – jelentőségét úgy tűnik ez mégsem csorbítja –, a közeli helységek életében fontos szerepet töltenek be ezek a közép- és alsó fokú központok. Rimaszombat vonzereje természetesen leginkább a Rimaszombati járásban jelentkezik, de távolabbi területekről is felkeresik időnként. Gönc a vizsgált térségen kívül fekszik, hatása átnyúlik az országhatáron túlra is. Az egykor még vármegyeszékhely funkciót is betöltő nagyközség az 1700-as évektől kezdve veszített jelentőségéből, és a trianoni szerződés óta végképp perifériára került. Az empirikus kutatás során felvázolt kapcsolatrendszere sejtetni engedi egykori szerepét, de ezek intenzitása a vizsgált térségben nem túl erős. Természetesen ez az érték nem Gönc teljes vonzerejét adja, hanem kifejezetten a vizsgált határ menti térségben jelentkező vonzerőt reprezentálja. Ez egyébként minden más vonzásközpontként említett településre is vonatkozik. Szádalmás és Krasznokvajda a környező települések alsó fokú központjai. Vonzerejük egyenlő értékű, ám teljesen más a helyzet a szlovákiai és a magyarországi térségben, ugyanis Krasznokvajda zsákutcás falvak számára biztosít némi szolgáltatást, minthogy a legközelebbi nagyobb települések (Encs, Edelény, Szendrő) nehezen megközelíthetők az ott élők számára. Beluszky Pál 1977-ben megjelent tanulmánya a községről és vonzáskörzetéről olyan problémákat vet fel, amelyek még ma is léteznek.9 A népesség folyamatosan fogy, egyedül Krasznokvajda enged némi pozitív változásra következtetni, hiszen a lakosság száma itt az utóbbi nyolc-kilenc évben stagnál, illetve gyengén növekszik, de ennek oka leginkább az, hogy megszűnt az erős elvándorlás, sőt vannak évek, amikor ebben az időszakban pozitív vándorlási egyenlege van a községnek. A környező 9
Beluszky Pál: Krasznokvajda – egy alsó fokú központ (?) gondjai a Csereháton. Földrajzi Értesítő, (XXVI. évf.) 1977/3–4. füzet, 349–386.
312
falvakból települnek ide, mert itt valamivel jobbak a körülmények, mint a vonzáskörzetéhez tartozó aprófalvakban. (4. ÁBRA) Az alacsony vonzáserő viszont arra utal, hogy Krasznokvajda nem tudja megfelelő mértékben kiszolgálni vonzáskörzetét, így az ott élők kénytelenek távolabbi helységeket felkeresni igényeik kielégítése céljából. Szádalmás vonzásterülete csak hat településre terjed ki, közelében több erősebb vonzerejű központ is található (Rozsnyó, Torna, Szepsi), ezért nagyobb igénnyel nem fordulnak felé a térségből. 4. ÁBRA: Krasznokvajda és vonzáskörzetének népességszám-változása (1828–1998) Krasznokvajda Büttös Pamlény Szászfa Kány Perecse Keresztéte
1000
800
600
400
200
1990 1996 1998
1980
1970
1960
1930
1941 1949
1920
1910
1900
1890
1880
1870
1857
1828
0
Ezek voltak azok a vonzásközpontok, amelyek még annak nevezhetők, ennél az értéknél kevesebbet elért települések gyakorlatilag nem töltenek be különösebb funkciót környezetük számára, ám a kapcsolatrendszerek vizsgálata miatt, illetve a határon átnyúló vonzás miatt mégsem hanyagolható el vizsgálatuk. Az utolsó csoportba 11 település került: Hidasnémeti (2‰), Nyíregyháza (2‰), Rudabánya és Forró (1,5‰), Aggtelek és Ragály (1,3‰), Budapest (1,2‰), Buzita és Serényfalva (1,1‰), Szin és Perkupa (1‰). Ezek közül Hidasnémeti és Aggtelek azok a községek, amelyeknek a határon átnyúló vonzásuk is van. Hidasnémeti, ahhoz képest, hogy nemzetközi vasúti és közúti határátkelőhely, nem túl nagy jelentőséggel bír. Kassa közelsége szívhatja el a környező falvak lakosságát a maga irányába, illetve éppen a jó közlekedési helyzetnek köszönhetően könnyebben elérhetőek a kisebb-nagyobb magyarországi városok, mint pl. Encs vagy Miskolc. A vele azonos kategóriájú Bódvaszilasnak pl. mind vonzereje, mind vonzáskör313
zetének kiterjedtsége, valamint határon túli hatósugara is nagyobb. Aggteleknek csak Kecsővel van szorosabb kapcsolata a szlovákiai térségben: ez hagyományosan létező, leginkább kulturális és idegenforgalmi együttműködést jelent. Figyelemre méltó Nyíregyháza esete, amelynek hatása csakis a vizsgált térség szlovákiai szakaszán érvényesül, de ott több mint egy tucat településen jelezték, hogy oda járnak vásárolni ruhaneműt, illetve oda járnak vásárba. Köztudott, hogy Nyíregyházán nagy, úgynevezett KGST-piac működik, ahova több országból érkeznek árusok és vevők. Egy 1994-ben készített felmérés alapján az derül ki, hogy Szlovákiából nem mennek oda árulni.10 A most készített vizsgálat viszont rámutat arra, hogy a Szlovákiában élők ismerik ezt a piacot, járnak is oda, mint vevők, de úgy tűnik, eladóként nem érdemes megjelenniük. A települések kapcsolat-hierarchiájának alapján elkészített térkép a vonzásközpontokat és a hozzájuk tartozó vonzásterületeket ábrázolja. (5. ÁBRA) Látható, hogy a magyarországi részen a nagy távolság ellenére is milyen nagy Miskolc jelentősége. Rajta kívül még Encs és Kazincbarcika birtokol nagyobb területet a vonzásközpontok közül. Putnok és Szendrő hatása néhány településre terjed csak ki, Edelényé és Ózdé pedig csak egy-két községre. Ózd térvesztése nagyon jelentős. A szlovákiai oldal települései a legközelebbi városhoz vonzódnak leginkább, így Tornalja, Rozsnyó, Szepsi és Kassa között oszlanak meg a vonzásterületek falvai. Az eredményeket összesítve megállapítható, hogy a magyarországi határ menti térség feltűnően városhiányos övezet, és közép-, illetve alsó fokú központokban sem bővelkedik. Az itt élők szolgáltatásokkal való ellátottsága tehát nagyon alacsony szintű, s ez mindenképpen csökkenti a térség népességmegtartó képességét. A szlovákiai területen ebből a szempontból kedvezőbb a helyzet, kevésbé jelentkeznek azok a negatív demográfiai folyamatok, amelyek nálunk.11 A két oldal együttműködéséről a szolgáltatások és vásárlások szempontjából elmondható, hogy a Szlovákiában élők gyakrabban és célirányosan keresik fel hazánkat, mivel nálunk kedvezőbbek az árak. Az áruválasztékban a két oldal között lényeges különbség napjainkban nincsen. A határ tehát nem zárt, létezik mozgás rajta keresztül, ennek fő irányait ebben az esetben a két ország áraiban jelentkező különbségek adják, illetve ha vannak, a vámkötelezettségek is befolyásolhatják. A vizsgálat azt mutatja, hogy ebben az átjárásban a vizsgált térség valamennyi szlovákiai települése érintett. Ám a magyarországi oldalról kevésbé és ritkábban mennek Szlovákiába, de ennek oka jelen esetben a kedvezőtlen árfekvés (kivétel az üzemanyag).
Kókai Sándor: A nyíregyházi ún. „KGST–piac” nemzetközi vonzása. Szabolcs–Szatmár–Beregi Szemle, 1995, 238–252. 11 Molnár Judit: A népesség alakulása egy határ menti térségben DK-Szlovákiában és ÉK-Magyarországon. In: Süli-Zakar István (szerk.): A földrajz jövője, a jövő földrajzosai. Debrecen, 2000, 410–417. 10
314
5. ÁBRA: A vonzásközpontok és a hozzájuk tartozó vonzásterületek a vizsgált térségben végzett felmérés alapján (1998–1999)
Rozsnyó
É
Szepsi Kassa
Ny
K D
Tornalja
Szendrő Encs Edelény
Ózd
Kazincbarcika
Putnok
vasútvonal fő közlekedési út fontosabb közút
Miskolc
Vonzásközpontok és a hozzájuk tartozó vonzásterületek: Miskolc és Encs Edelény Miskolc Kassa Encs Miskolc és Szendrő Szendrő és Edelény Rozsnyó Kazincbarcika Szendrő Putnok Tornalja magyarországi vizsgált terület egyik települése a vonzásközpont Ózd Szepsi szlovákiai vizsgált terület egyik települése a vonzásközpont
6. Összegzés A határtérségben gyengék a települések közötti hivatalos jellegű együttműködések. A rokonsági kapcsolatok megléte igazolja a térség társadalmi összefonódottságát, bár a kapcsolattartás intenzitása nem erős. A határ nehezen átjárható, de nem teljesen zárt. Etnikai feszültség kevésbé jellemző a magyar–szlovák népre, sokkal inkább vonatkozik a magyar–cigány népcsoportra. Első lépésben a határátkelőhelyeken való átjutás megkönnyítése lehetne a cél, valamint a két ország gazdasági kapcsolatainak, így határvidékei gazdasági kapcsolatainak felvétele.
315
316
2. TÁBLÁZAT: Különböző közigazgatási területi egységek megoszlása etnikai többség szerint a mai Szlovákia területén (1880–2001)* Vármegye, kerület (župa, kraj) 1880 1910 1920 1925 1930 1940 1960 1980 2001
Összesen Szlovák Magyar 18 15 3 18 13 5 16 15 1 6 6 – – – – 6 + 10 6+1 0+9 6 6 – 3 3 – 8 8 –
Járás (okres) Ruszin – – – – – – – – –
Német – – – – – – – – –
Törvényhatósági, megyei, kerületi jogú város 1880 1910 1920 1925 1930 1940 1960 1980 2001
Összesen Szlovák Magyar 4 2 1 4 1 2 4 3 1 – – – – – – 0+1 – 0+1 – – – 1 1 – – – –
Ruszin – – – – – – – – –
1880 1910 1920 1925 1930 1940 1960 1980 2001
Összesen Szlovák Magyar 88 65 19 97 73 20 94 73 17 79 60 14 77 61 13 59 + 24 57 + 3 0 + 20 91 77 14 36 34 2 79 77 2
Ruszin 3 3 3 3 3 2+1 – – –
Német 1 1 1 2 – – – – –
Ruszin – – – – – – – – –
Német 10 4 1 – – – – – –
Járási jogú város Német 1 1 – – – – – – –
1880 1910 1920 1925 1930 1940 1960 1980 2001
Összesen Szlovák Magyar 40 24 6 34 18 12 30 25 4 2 2 – 2 2 – 1+5 1+0 0+5 6 6 – 1 1 – – – –
* 1880-ban és 1910-ben a vármegyék számához hozzászámítottuk Győr és Esztergom vármegyéknek a mai Szlovákia területére eső részeit is. Az 1940-es adatok közül az első a szlovák, a második a magyar fennhatóságú területre vonatkozik. .
1. ÁBRA: Szlovákia közigazgatási térképe (2000)
2. ÁBRA: A szlovák kormány tervezete Szlovákia új közigazgatási területfelosztására (2000)
3. ÁBRA: A Magyar Koalíció Pártja tervezete Szlovákia új közigazgatási területfelosztására (2000)
