Egy olajozott gazdaság Különutas venezuelai gazdaság fejlődésének irányai és kérdései

Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar Világ- és Regionális Gazdaságtan Intézet

„Egy olajozott gazdaság” – Különutas venezuelai gazdaság fejlődésének irányai és kérdései

Kiss Sándor Bence 2014

TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés

1

2. Chávez Venezuelája

2

2.1. Társadalmi helyzet .................................................................................... 2 2.2. Hugo Chávez élete, munkássága .............................................................. 4 2.3. Politikai helyzet ....................................................................................... 8 3. Gazdasági helyzet ............................................................................................. 11 3.1. Gazdaságpolitika ....................................................................................... 11 3.2. Gazdasági mutatók .................................................................................... 12 3.3. Gazdasági szektorok ................................................................................. 19 4. Külgazdaság....................................................................................................... 24 4.1. A kereskedelmi reform ............................................................................. 24 4.2. Az Andesi Közösség és a Mercosur ......................................................... 26 5. Venezuela olajipara .......................................................................................... 28 5.1.A fekete arany ............................................................................................ 28 5.2. PDVSA ..................................................................................................... 29 5.3. OPEC ........................................................................................................ 30 5.4. Az olaj társadalmi hatásai ......................................................................... 34 6. Államosítások Venezuelában ........................................................................... 37 6.1. Chávez államosítási stratégiája ................................................................. 37 6.2. Maduro intézkedései ................................................................................. 38 7. Összegzés ............................................................................................................ 42 Irodalomjegyzék .................................................................................................... 34 Könyvek, folyóiratok ....................................................................................... 44 Internetes források ........................................................................................... 44 Táblázat- és ábrajegyzék .................................................................................. 46 Summary ................................................................................................................ 47 Mellékletek............................................................................................................. 49

I.BEVEZETÉS Dolgozatom témája egy egyedi gazdasági fejlődést produkáló ország, Venezuela bemutatása. Választásom azért esett erre az országra, mert volt szerencsém 2 évig ebben a latin paradicsomban élni. Szeretném bemutatni a latin ország kiemelkedő fejlődését az elmúlt évtizedekben, az energiaforrások, illetve az ipari szektor felhasználásával. A 2000-es évek elején számos olyan esemény történt, ami a figyelem középpontjába helyezte Venezuelát, gondolok itt a 2002-2003-as általános sztrájkra, az olajárak ingadozására, valamint a folyamatos államosításokra. Kiindulópontként szeretném bemutatni Venezuela társadalmi és általános helyzetét, valamint a társadalmi feltételrendszert. Ezen belül részletesen ismertetem Hugo Chávez hatalomra jutását, illetve politikai pályafutását, hiszen az ő megválasztásával új korszak kezdődött a modern Venezuela életében. Ezt követően az ország gazdasági helyzetének bemutatásával foglalkozom. Itt az egyes gazdasági szektorokra térek ki részletesebben. Megpróbálom szemléltetni, milyen hatással volt a Chávez vezette politikai rezsim az ország jólétére 2002 és 2012 között. Ebben a részben utalok rá, hogy milyen párhuzamok vonhatók a gazdaság és az olajárak alakulása között. A továbbiakban dolgozatom fő témájával, az országot fenntartó olajszektorral foglalkozom. Itt részletesebben az OPEC - kel (Organization of Petroleum Exporting Countries), azon belül Venezuela szerepével foglalkozom, illetve bemutatom az országban olajmonopóliumot szerzett PDVSA (Petróleos de Venezuela S.A.) kialakulását és működését. Végül, de nem utolsó sorban a sorozatos államosítások hatásait, valamint az állami szabályozást mutatom be. Chávez 1999-es hatalomra jutása óta számos szektorban hajtott végre államosításokat, köztük az olaj-, bauxit- és aranybányászatban, ezek a mai napig éreztetik hatásukat.

1

II. CHÁVEZ VENEZUELÁJA 2.1. Társadalmi helyzet Venezuela területe 912.050 km², körülbelül tízszer akkora, mint Magyarország, határszakaszának hossza 4.993 km, partszakaszának hossza 2800 km. Az ország éghajlata trópusi. Lakossága 30.206.307 főre becsülhető. Venezuela esetében egy fiatal társadalomról beszélhetünk, emiatt nincs munkaerőhiány az országban. A populáció évente átlagosan 1,4%-kal nő. A születéskor várható átlagos élettartam 74,31 év. Az ország területén különböző etnikai csoportok élnek, főként a bevándorló európaiak leszármazottjai: spanyolok, olaszok, portugálok, hollandok és németek. A lakosság vallási megoszlása a következő: 96% római katolikus, 2% protestáns, 2 % egyéb. Az egy főre jutó GDP 12.918 USD, ezzel a latin- amerikai országok között a 6. helyen áll. A lakosság több mint fele él a szegénységi küszöb alatt. Az ország fejlődése gazdaságilag és társadalmilag egyaránt az olajnak köszönhető. Az 1920-as években a venezuelai lakosság több mint 70%-a vidéken élt, szegény és analfabéta volt. Ezek az adatok mára teljesen megváltoztak, a lakosság 88%-a városokban él és olvasott. A modernizációs folyamat nem kerülte el az elzárkózva élő törzsi csoportokat és a leginkább izolált parasztokat sem, ők is megérezték a gazdasági fellendülés hatásait. A fejlődés lehetővé tette a társadalomban egy elitréteg kialakulását, valamint növelte a középosztálybeliek számát és erejét. Az alsóbb társadalmi rétegek munkavállalói csoportokat alkotnak. A gazdagok és szegények között azonban továbbra is megfigyelhető egy nagyobb szakadék a venezuelai társadalomban. A felvirágzó és erős Venezuela alapjait Juan Vicente Gómez, a félig analfabéta diktátor rakta le az kőolaj- kitermelés megindításával. Akárcsak a többi latin- amerikai országnak, Venezuelának is a szegénység az egyik legnagyobb problémája. Ennek leküzdésére a kormány földreformot hozott létre 1960-ban, aminek köszönhetően több mint 150.000 család jutott földhöz. Az olajárrobbanás idején főként az ingyenes egészségügyi ellátásokra, a megfelelő minimálbérre és az általános oktatási lehetőségek biztosítására törekedtek. Ez sikerült is, az ország szegénysége csökkenni kezdett, azonban a jólét csupán átmeneti volt.

2

Fontosabb mutatók Venezuelában 2002 és 2012 között 1. táblázat

GDP (millió US$) Népesség (fő) Egy főre jutó GDP (US$) Születéskor várható élettartam

2002

2012

92.889,59

381.286,22

25.333.622

29.954.782

3.667

12.918

73

74

Forrás:www.worldbank.org (2014) (saját szerkesztés) A ’80-as évektől egyre jobban elszegényedett az ország, a többség nem tudta megfizetni az egészségügyi ellátást és a magánoktatást. A változást Hugo Chávez elnök hozta meg a „Plan Bolívar 2000” programmal. A program a hadsereg fejlesztésére törekedett, ezáltal megszilárdította az azóta is töretlen hatalmát. Emiatt rengeteg kritika érte, de meg kell említeni, hogy az ország legszegényebb részein ételt osztott, 3 év alatt iskolák, templomok, kórházak és lakások ezreit építették újjá, valamint több mint 2 millió ember kapott egészségügyi ellátást. Ezután a kormány újabb földreformot indított el 2001-ben. 2002-ben több mint 1,5 millió hektár földet osztott ki 130.000 család számára. Azonban a 2002-es puccskísérlet és az olajipar ideiglenes leállása miatt nem tudtak az újabb programokra koncentrálni. 2003-ban kezdtek helyreállni az állam pénzügyei. Chávez azonnal új programokat indított el. A közép- és felsőoktatást megcélzó reform lehetővé tette a szegényebb emberek számára is a továbbtanulást, illetve segítséget nyújtottak azoknak, akik nem végezték el a középiskolát. Az állam biztosított étkezést, könyveket, utazást és szállást egyaránt. 2003-ban 100.000 fő kapott ösztöndíjat megélhetési nehézségeiktől függően. Ezt követően indította el a közösségi egészségügyi programot(Barrio Adentro). A program segítségével a súlyos egészségügyi problémákkal akart leszámolni. Kubai

3

orvosok segítségével szakrendelőket hoztak létre, először csak a fővárosban, Caracasban, aztán az ország egész területén.1

1. ábra: Venezuela szövetségi tartományai Forrás:http://www.venezuelatuya.com/geografia/mapedos.gif

A imént szemléltetett ábra jobb oldalán látható, szürkével jelzett csíkos terület Guyana. Venezuela 1824-es függetlensége óta igényt tart a területre, azonban egy nemzetközi bíróság az Egyesült Királyságnak ítélte 1899-ben, emiatt Brit-Guyana néven is ismert. Az ország 1966-ban nyerte el függetlenségét, azonban Venezuela a mai napig igényt tart rá, úgynevezett megkövetelt terültet, „Zona en Reclamación”. Az ország hivatalos térképein is sajátjuknak tekintik, azonban megkülönböztetett jelzéssel szerepel. Főbb erőforrásai: bauxit, arany, gyémánt, hal, rák, fa.2

2.2. Hugo Chávez élete, politikai munkássága Hugo Rafael Chávez Frías 1953. július 28-án született egy kelet-venezuelai kisvárosban. Szülei tanárok voltak, a családban hatan voltak testvérek, ő volt a második a sorban. Fiatalkorában az anyai nagymamájához került, alapfokú tanulmányait szülővárosában végezte, 1966-ban felvételt nyert a Barinas-i Daniel Florenio O’Leary

http://www.cubadebate.cu/etiqueta/barrio-adentro/ (letöltve: 2013.10.25)

1

https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/gy.html (letöltve: 2014.10.26)

2

4

Líceumba. 1971-ben érettségizett reál szakon, ezután felvételt nyert a Venezuelai Katonai Akadémiára, ahol 1975-ben diplomázott, mint hadmérnök. 1977-ben főhadnaggyá léptették elő, de ez katonai előmenetelének csupán a kezdete volt. Átfogó tanulmányozásba kezdett anyai dédapja, Pedro Perez Delgado életét illetően, aki a XX. század hajnalán elkeseredett csatát vezetett Juan Vincente Gomez diktatúrája ellen. Elképzelhető, hogy ebben az időszakban fogalmazódott meg benne, hogy felelősséggel tartozik népéért, amit a későbbiekben sokszor hangoztatott. 1982-ben századossá léptették elő, ebben az évben kezdődött el politikai pályafutása is.3 Ebben az évben megalapította a „Movimiento Bolivariano Revolucionario 200”-at (Bolivari Forradalmi Mozgalom 200), Simon Bolívar tiszteletére, születésének 200-ik évfordulójára, esküt tett, hogy háborút indít a jelenleg fennálló diktatúra ellen, egy új köztársaság érdekében, valamint megreformálja a teljes hadipart, hadsereget. A mozgalom leginkább a közepes rangú katonatiszteket vonzotta, lényege nagy részben megegyezett a bolivari ideológiával.4 A hadseregbeli felemelkedése folytatódott: 1986-ban ezredessé léptették elő, majd 1988-ban kinevezték a Nemzeti Védelmi és Biztonsági Tanács titkárává. Ami viszont ezután történt, nagyban módosította Chávez életútját: a Caracazo felkelés. Több ok is vezetett a felkelés kirobbanásához, de a legfontosabb ezek közül a hirtelen olajárrobbanás, ami az előző elnök, Carlos Andrés Perez hirtelen pálfordulásának következménye. Az 1980-as évek gazdasági válsága közepette Perez az IMF utasítására szabad piaci reformokat hajtott végre. Habár a választásokat egy erősen anti-neoliberális kampánnyal nyerte meg, választási ígéreteivel szemben neoliberális reformokat léptetett életbe, ezzel liberalizálva az kőolajárakat. A felkelés 1989. február 27-én reggel tört ki, a közlekedési tarifák mérhetetlen növekedésének köszönhetően. A lázadók megszállták Caracas szinte összes kerületét, rabolva, fosztogatva a fővárosban. A kormány az indulatok csökkentésére kivezényelte a hadsereget, emellett szükségállapotot rendelt el: Perez elnök felfüggesztette a gyülekezési jogot, a békés tiltakozás-, valamint a szólásszabadság jogát, emellett az egyéni szabadság és biztonság jogát is. Ezután került sor a brutális összecsapásra, mely 3

http://www.buscabiografias.com/bios/biografia/verDetalle/4273/Hugo%20Chavez%20Frias (letöltve: 2013.10.26) 4 http://chavezvive.com/movimiento-bolivariano-revolucionario-200/ (letöltve: 2013.10.26)

5

során több mint 2000 (többségében civil) ember vesztette életét, azonban a hivatalos adatok szerint csak 276 embert nyilvánítottak halottnak.5 Ebben a politikailag instabil, elkeseredett helyzetben lépett színre Chávez, 1992-ben puccsot kísérelt meg Perez ellen. A lázadás, amely az „Operación Militar Ezequiel Zamora” (Ezequiel Zamora művelet) nevet kapta, 1992. február 4-én 23 órakor kezdődött meg egymással párhuzamosan az ország főbb politikai és gazdasági gócpontjaiban: Valenciában, Caracasban, Maracayban, Maracaiboban, Maraboboban és Araguaban.Azonban a lázadás az elejétől fogva bukásra volt ítélve, ami a délelőtti órákra nyilvánvalóvá vált. Ez arra késztette Chávezt, hogy megadja magát, és televízión kért bocsánatot a még akkor is harcoló lázadóktól, és őket is a megadásra ösztönözte. A kamerák előtt ismerte el katonai vereségét, azonban politikai győzelemről beszélt, ami, amint láthatjuk, igaz is volt. Magára vállalta a lázadás vezetését, ami miatt a caracasi San Carlos börtönbe zárták, ahol két évet töltött.6 1994-ben szabadult, ekkor alapította meg a Movimiento Quinta República (Ötödik Köztársaság Mozgalom; MVR) nevezetű pártot, ami nem más, mint a Movimiento Bolivariano Revolucionario 200 (MBR-200) civil változata. A párt fokozatosan nyert teret a politikában, mígnem 1998-ban hatalomra Chávez vezetésével hatalomra jutott. Az elnöki választásokon elnyerte a szavazatok 56%-át, ilyen magas aránnyal több, mint 40 éve senki sem nyert választást Venezuelában. Ennek is köszönhető, hogy mind a társadalomra, mind a politikára gyakorolt hatása, befolyása az eddigieknél is jelentősebb mértékben növekedett meg. 1999. augusztus 7én referendumra került sor, melyben 71,78%-kal elfogadták az új alkotmányt, melynek talán a legfontosabb részei a szenátus megszüntetése (ezzel a parlament egykamarássá vált), valamint a visszahívó népszavazás bevezetése, amellyel a nép bármilyen kormánytagot, köztisztviselőt visszahívhat hivatalából (ebbe beletartozik az elnök is). 2000. július 20-án az alkotmánymódosítás következtében újraválasztatta magát, ezúttal 59,5%-os többséggel.

http://www.handsoffvenezuela.org/caracazo_anniversary_19_years.htm (letöltve: 2013.10.28.) http://www.vtv.gob.ve/articulos/2013/02/04/4-de-febrero-de-1992-21-anos-de-la-insurreccion-civicomilitar-y-dia-de-la-dignidad-nacional-4072.html (letöltve: 2013.10.28.) 5 6

6

2. ábra: Hugo Chávez beszéde közben Forrás:http://www.thesleuthjournal.com/post-chavez-latin-america-beware-the-imperialists/ (letöltve: 2014.10.22.)

A következő év decemberében azonban a szakszervezeti vezetők sztrájkra szólították fel a népet, válaszul Chávez gazdasági intézkedései ellen, ami 12 órára az egész országot megbénította, viszont az államfő támogatói közül több ezren gyűltük össze a fővárosban, Caracasban, ahol biztosították az elnököt támogatásukról, illetve meghallgatták Chávez hozzájuk intézet beszédét. A párhuzamosan folyó gyűlés és sztrájk is tökéletes példája az ország megosztottságának. Még alig csendesedett el a sztrájkot követő visszhang, az államfőnek máris egy komolyabb fenyegetettséggel kellett szembenéznie: három tiszt, Carlos Molina Tamayo ellentengernagy, Pedro Soto ezredes, valamint Pedro Flores százados felkelésre buzdították a népet, elégedetlenséget szítottak és az elnök lemondását követelték. Chávez válaszként a néphez indított beszédével válaszolt, ahol kijelentette, hogy „Venezuela az életet vagy halált, a jövőt vagy a múltat jelentő harcba fogott”. Ezek után, mindenki meglepetésére semmilyen szankciót nem alkalmaztak a tisztekkel szemben, ezzel is kiemelve, magasztalva a „tökéletes szólásszabadságot”. 2002. április 11-én Caracasban egy Chávez elleni demonstráció után 19 ember vesztette életét, amikor a békésnek induló tüntetés vérfürdőbe csapott át. Az elnök megpróbálta rejtegetni az eseményt, próbálta gátolni kiszivárgását, nehogy 7

véletlenül is kapcsolatba hozzák vele, azonban egy rövid ideig egy puccs keretein belül sikerült eltávolítaniuk a pozíciójából, amiért ő az Amerikai Egyesült Államokat okolta, véleménye szerint a háttérből mozgatták a szálakat. 2004-ben a népszavazás fő kérdése az volt, hogy elmozdítják-e Chávezt államfői pozíciójából. A szavazók 59,1%-a szavazott nemmel, így az elnök továbbra is hatalmon maradt, megerősítette pozícióját. 2006. december 3-án újraválasztották, több mint 20%-os előnnyel.7 2011-ben az államfő Kuba fővárosába, Havannába utazott gyógykezelésre, miután alhasi rákot diagnosztizáltak nála. 2012-ben kijelentette, hogy meggyógyult, és újult erővel vetette magát a politikába. Ez év októberében 6 évre újraválaszották, de decemberben kiújult rosszindulatú daganata, emiatt ismét műtétek sorozatára, kemoterápiára utazott vissza Kubába. Innen 2013 februárjában tért vissza, ezután a caracasi katonai kórházban ápolták egészen 2013. március 5-én bekövetkezett haláláig.8

2.3. Politikai helyzet Venezuela államformáját tekintve elnöki szövetségi köztársaság, 23 tartományból, egy szövetségi körzetből, valamint egy szövetségi gyarmatból áll. Az eddigiekben az állam talán legkiemelkedőbb alakja a haláláig az ország teljhatalmú ura, katonai vezetője, Hugo Chávez elnökké választása volt (1999. február 3. óta). Ez az esemény a venéz politikai kultúra szempontjából jelentős változáshoz vezetett, ugyanis Chávez többször is nyilvánvalóvá tette a tényt: az ország irányításának alapja a kommunizmus. Hatalmi háttere biztosításaként kiépítette a hozzá hű katonai vezetőkből álló biztonsági szolgálatot, valamint az ország hatalmas olajbevételeiből támogatja a szegényeket, újabb és újabb programokat hoz létre megsegítésük érdekében („misiones”). Elindította a Petrosur nevű kezdeményezést, mely szerint a kontinens államai számára olcsóbban exportálja az olajat, ezáltal támogatva őket. A program legnagyobb haszonélvezője Kuba, ahonnan cserébe tanárok és orvosok érkeznek. Chávez egyik főbb motivációja az volt, hogy a szegények is kapjanak több lehetőséget, az esélyteremtés, ezért egyaránt belés külföldön támogatja a szegényebb rétegeket. Hiteleket adott a kisvállalkozóknak, fejlesztette az infrastruktúrát, ezáltal több ezer munkahelyet teremtett az útépítések által. Tehetséggondozást kezdeményezett az félmillió főt számláló indián kisebbségek sajátos

http://www.embavenezhu.hu/hu/presidente/ (letöltve: 2013.10.28.) http://index.hu/kulfold/2013/03/05/meghalt_hugo_chavez/ (letöltve: 2013.10.28.)

7 8

8

problémáinak kezelésére. 2003 és 2006 között a GDP 3,5-4%-át fordították átlagosan szociális kiadásokra, főként a „Misiones” programokra. A szociális programok hatékonysága azonban nem feltétlenül arányos a rendelkezésre álló összeggel. A különböző társadalmi rétegek számára kidolgozott, hatékony szociális programok, az ezekre fordított források és a megfelelő politikai diskurzus együttesen jelenthet konkrét eredményeket és társadalmi elégedettséget. Ellentétben Venezuelával, más latin-amerikai országok esetében a gazdasági növekedés bővítette a szociális programokra fordítható összegeket. Latin-Amerika több országában is csökkent a baloldali kormányok alatt a szegények aránya, amit az is elősegít, hogy 2004 óta dinamikus növekedés jellemzi a térséget. A gondosan előkészített szegénységkezelő program erénye, hogy nem tekinti egységes rétegnek a szegényeket, hanem szintenként biztosít segítséget. Felismerték, hogy vannak a nyomorban élők között olyanok, akiknek halmozottan hátrányos helyzetük miatt csak adományokkal és segélyekkel tudnak segíteni. Náluk nem használ az esélyteremtés. A program sikerességét bizonyítja, hogy 1997-ben a szegénységben élők száma 55,6%-ról 2011 első negyedévére 27,6%-ra sikerült csökkenteni. Chávez azonban nem tűrt ellentmondást, ha a „fekete arany”-ról van szó.Az alkotmányban rögzítve tiltotta a PDVSA( Petróleos de Venezuela S.A.) magánkézbe adását, mivel ez a költségvetés legnagyobb forrása az országban. Az USA nem nézte jó szemmel Chávez tevékenységét, mivel az elnök rendszeresen támadta az Egyesült Államokat intézkedéseik miatt. Tartanak attól, hogy a Chávez képviselte ideológia elterjed az egész latin- amerikai kontinensen, ez hátráltató tényező lenne, mivel az USA innen, főként Venezuelából importálja olajkészletei nagy részét.9 A venezuelai elnök a folyamatos támadások miatt többször is bojkottálta több amerikai érdekeltségű cég termékeit, amit saját szememmel is tapasztaltam: 2002-ben az egész országban bezártak minden olyan raktárat, élelmiszerboltot vagy szórakozóhelyet, ahol a „The Coca-Cola Company” (TCCC) által forgalmazott terméket találtak, ezekhez

HVG - Erősödő baloldal Latin-Amerikában (Melléklet), 2005. augusztus 27. p. 55-56

9

9

kizárólag a kormány közeli vezetők férhettek hozzá. 2009-ben betiltatta a Coke Zero-t is, mivel állítása szerint ártalmas az egészségre. Ahogyan azt az előbbiekben is említettem, 2013 márciusában elhunyt Hugo Chávez. Utódját maga jelölte ki, Nicolás Maduro személyében, akinek eddigi politikai pályafutása kísértetiesen hasonlít az elhunyt elődje, Chávez politikájára. Az áprilisi elnökválasztáson hivatalosan a szavazatok 50,66 százalékát szerezte meg, míg ellenfele, Henrique Capriles 49%-ot (Venezuela történelmében ez volt a legszorosabb választás). Maduro megválasztása után kijelentette, hogy Venezuelában folytatódik a „chavizmus”, a szocializmus építése, és a Chávez által indított „bolivari forradalom”. Emellett az eredmény tökéletesen tükrözi a megosztottságot, ami Venezuela társadalmára jellemző.10

10

http://hvg.hu/vilag/20130415_Megszorongattak_Chavez_emberet (letöltve: 2013.10.28)

10

III. GAZDASÁGI HELYZET 3.1. Gazdaságpolitika A 2003-as évet tekintve Venezuela gazdasága történelmi mélypontra jutott. A 2002 decemberétől 2003 februárjáig tartó általános sztrájk jóformán megbénította az egész országot. Ennek következtében az olajexport teljesen leállt az állami olajiparban dolgozó 40 ezer dolgozó sztrájkja miatt. A venezuelai állami kőolajtársaság (PDVSA) 2002 decemberében átlagos termelésének mindössze 30%-át tudta teljesíteni. Volt olyan időszak, amikor egy nap 3 millió hordóval csökkent a termelés. Venezuela 100 éve nem kényszerült benzinimportra, az olajipar leállása miatt pedig a gazdaság többi részében is visszaesés volt megfigyelhető. Ennek következményeként az egekbe szökött a munkanélküliség,a reálbérek pedig drasztikusan lecsökkentek. Ezen események nagyban befolyásolták a következő évek gazdaságpolitikáját Venezuelában. Az állami kiadások jelentősen megnőttek, az általános sztrájk miatt pedig az ország pénzügyi pozíciója jelentősen megromlott. A teljes költségvetési bevétel felét adó, olajból származó bevételek elmaradtak. Azonban 2003 áprilisában újra fellendült az olajkitermelés és export, valamint jelentősen emelkedtek az olajárak is, emiatt az állam bevételei is megnőttek, viszont a megnövekedett államadósság miatt a költségvetés kiadásai nőttek, emiatt a költségvetési hiány meghaladta a GDP 4%-át. A kormány a deficitet a növekvő hazai hitelfelvételből, árfolyamnyereségből és a gazdasági világválság következtében megugrott olajárakból tudta finanszírozni.11 2004-ben a költségvetés bevételi és kiadási oldala is egyaránt megnőtt. A gazdasági fellendülésnek és a magasabb olajáraknak köszönhetően a vártnál jobban nőttek a bevételek, illetve emelkedtek a vámbevételek és csökkent az adócsalás mértéke. Az államnak sikerült a költségvetési deficitet a GDP 3%-ára csökkentenie.Az olajipar leállása a bolivár leértékelődését okozta 2003-ban. Februárban a kormány a bolivár árát 1,6 dollárban állapították meg. 2004-ben a kormány leértékelte a nemzeti fizetőeszközt, és lazított a külföldi valuta vásárlására vonatkozó intézkedéseken. A szigorú árfolyampolitika és az olajipar ismételt fellendülése következményeként az ország tartalékai 50%-

11

www.latin-focus.com/latinfocus/factsheets/venezuela (2013.12.11.) 11

kal, 14 milliárd dollárról 21 milliárdra nőttek. Enyhe növekedés mutatkozott a lakossági hitelfelvételben is.

3.3. Gazdasági mutatók HDI (Human development index) Emberi fejlettségi index: Az emberi fejlettségi index egy olyan mutatószám, amely lehetővé teszi a világ összes országának összehasonlítását a születéskor várható élettartam, az írástudás, az oktatás, valamint az életszínvonal ismérvei alapján. 12 Az ENSZ tagjai minden évben rangsorolásra kerülnek, az élen végző országok pedig gyakran hangoztatják pozíciójukat, ezáltal csökkentve a kivándorlási tendenciát. Használatával meg tudjuk különböztetni egymástól a fejlett, fejlődő és fejletlen országokat, valamint mérhetővé teszi a gazdaságpolitikát az egyes országok jólétének szempontjából. A mutató kidolgozója Mahbub ul Haq pakisztáni és Amartya Sen közgazdász. Szeretném összehasonlítani Venezuela 2002-es és 2012-es HDI mutatóját, és ezáltal szemléltetni, milyen hatással voltak a jólétre a néhai elnök által végrehajtott szociális programok.13

Születéskor várható élettartam index14: Az index a hosszú és egészséges élet indexe, amelyet a születéskor várható élettartam alapján határoznak meg. Az LE mutató (Life Expectancy) a várható élettartamot jelenti. Jelen esetben 10 év alatt mindössze 1 évet nőtt a várható élettartam, azonban ez is pozitív tendencia. (𝐿𝐸−25) (85−25)

(𝐿𝐸−25) (85−25)

=

=

73−25 85−25

74−25 85−25

= 0,8 (2002)

= 0,817(2012)

A humán fejlettségi mutató, KSH, Statisztikai Tükör II. évf. 85. szám, 2008. június 27. Husz Ildikó: Az emberi fejlődés indexe, Szociológiai Szemle, 2001/2 14 www.worldbank.org 12 13

12

Oktatási index: Az index a megszerzett tudás alapján határozható meg, ez pedig megoszlik a 15 éven felüliek írni-olvasni tudása (kétharmados súlyozással), valamint a kombinált iskolázottsági arány (egyharmados súlyozással) között.

2 3 2 3

1

∗ 𝐴𝐿𝐼 + ∗ 𝐺𝐸𝐼= 0,774 (2002) 3 1

∗ 𝐴𝐿𝐼 + ∗ 𝐺𝐸𝐼= 0,782 (2012) 3



Felnőtt írástudási index (Adult Literacy Index, ALI) 15:

Az ALI (Adult Literacy Index), azaz felnőtt írástudási index fő mutatója az ALR (Adult Literacy Rate), vagyis a felnőtt írástudás aránya. 𝐴𝐿𝑅 100

𝐴𝐿𝑅 100

83

=

100

81

=



100

=0,83 (2002)

=0,81 (2012)

Kombinált beiskolázási arány (Gross Enrollment Index, GEI)16:

A GEI (Gross Enrollment Index), vagyis a kombinált beiskolázási index fő mutatója a CGER (Combined Gross Enrollment Rate), azaz a kombinált beiskolázási arány.

𝐶𝐺𝐸𝑅 100

𝐶𝐺𝐸𝑅 100

15 16

=

=

66,25 100

72,5 100

= 0,6625 (2002)

= 0,725 (2012)

www.worldbank.org www.worldbank.org

13

GDP index17: A tisztességes életszínvonal, amelyet az egy főre jutó GDP US$-ban történő meghatározása alapján számíthatunk ki. A GDPpc (Gross Domestic Product per capita) az egy főre jutó bruttó hazai össztermék a vásárlóerő-paritáson keresztül.

log(𝐺𝐷𝑃𝑝𝑐)−log(100) log(40000)−log(100)

log(𝐺𝐷𝑃𝑝𝑐)−log(100) log(40000)−log(100)

HDI (2002)=

=

=

log(5380)−log(100) log(40000)−log(100)

log(6412)−log(100) log(40000)−log(100)

0,8+0,774+0,645

3

= 0,694 (2012)

= 0,739

3 0,817+0,782+0,694

HDI (2012) =

= 0,645 (2002)

= 0,764

Venezuela a 0,764-es HDI index értékkel 2012-ben a 67. helyen állt a besorolásban, ezzel az eredménnyel a magas humán fejlettségű országok közé tartozik. Mivel 2002 és 2012 között növekedett a HDI értéke, ezért elmondató, hogy Chávez szociális programjai sikeresek voltak, ugyanis az ország jóléte növekedett.

Exportnyitottság A külföldön lezajló áremelések az árfolyam közvetítésével azonnal hatnak a belső gazdaságban; az exportárak emelkedése és/vagy csökkenése lényegében azonnal kihat az exportágazatok nyereség- és jövedelemviszonyaira. Az állam a nemzetgazdaságot saját érdekei szerint befolyásolja. Annál nyitottabb egy ország gazdasága, minél kevésbé találkozhatunk ott az állami beavatkozás különböző módszereivel. Azon ország

17

www.worldbank.org

14

tekinthető nyitottnak, ahol az állam nem avatkozik be nagyobb mértékben a belső gazdasági folyamatokba, mint a világ többi országa. 𝐸𝑥𝑝𝑜𝑟𝑡 𝐺𝐷𝑃

=

99,1𝑚𝑖𝑙𝑙𝑖á𝑟𝑑 𝑈𝑆$ 381,3 𝑚𝑖𝑙𝑙𝑖á𝑟𝑑 𝑈𝑆$

= 0,26 (2012)

Az alábbi mutató bizonyítja, hogy Venezuela esetén egy zárt gazdaságról beszélhetünk, mivel csupán a hazai GDP értékének közel egynegyedét exportálja. Véleményem szerint egy nyitottabb gazdaságpolitika enyhíthetne az országot sújtó válságon, azonban az aktuális rezsimnek ez nem áll szándékában a jelenlegi adatokat tekintve.

Államadósság Venezuela államadóssága nem növekedett jelentősen 2004-ig, mivel külső adóssága nagyrészt hosszú lejáratú hitelekből áll. Ekkor az ország államadóssága a GDP 43,1%át tette ki, mára azonban nem hajlandóak törleszteni adósságukat, és Görögországot is megelőzve a világ legeladósodottabb országaként is tartják számon, államadósságának köszönhetően befektetési szempontból jelenleg a harmadik legkockázatosabb ország a világon Bolívia és Argentína után. A költségvetési hiány jelenleg a GDP 17%-a, az ország egyre közelebb kerül a fizetésképtelenség állapotához.18

18

http://hvg.hu/gazdasag/20141013_Csod_szelen_tantorog_a_vilag_egyik_legnag (2014.10.23.)

15

Külső államadósság (millió US$) 10000 9000 8000 7000 6000 5000 4000 3000 2000 1000 0 2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

Külső államadósság (millió US$)

3. ábra: Venezuela külső államadóssága 2002 és 2012 között (millió US$) Forrás: www.worldbank.org (2014), saját szerkesztés

Gazdasági növekedés A ’90-es évek végén egy közel 10%-os gazdasági visszaesés volt megfigyelhető, ez a térség gazdasági recessziójának tudható be. Az ezredfordulón beindult a gazdasági fellendülés, egészen 2002-ig tartott. Az országban bekövetkezett politikai változások a gazdasági életre is negatív hatással voltak. Az elnök leváltotta az olajtársaság vezetőit, és saját embereit ültette a helyükre. Az előző vezetők az olajtermelést szerették volna növelni, míg Chávez az OPEC kvótának megfelelő 2,5 millió hordót akarta betartani az olaj világpiaci árának megóvása érdekében. Emiatt az ellenzék puccsot indított az elnök ellen és az egész országban általános sztrájkot hirdettek meg. Az olajipar teljesen leállt, importra kényszerültek, ezáltal megbénítva Venezuela gazdaságát. Az olajtermelést 2004-re sikerült visszaállítani, ekkorra emelkedett az olaj világpiaci ára is.

16

Azóta folyamatosan nőtt Venezuela GDP-je, 1994 és a 2010-es válság között sikerült négyszeresére növelniük a bruttó hazai összterméket, amely egyedülállónak mondható a latin térségben. Jelenleg az ország ismét egy nagyobb gazdasági recesszió felé rohan, és egyenlőre úgy tűnik, hogy elkerülhetetlenné fog válni az államcsőd.

GDP (millió US$) 500000 400000 300000 GDP (millió US$

200000 100000

1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013

0

4. ábra: Venezuela GDP növekedése 1994 és 2013 között Forrás: www.worldbank.org (2014), saját szerkesztés

Munkanélküliség Az 1990-es végén nőtt a munkanélküliek száma Venezuelában és a többi latinamerikai országban egyaránt. Az ezredfordulón és az utána következő években csökkent a munkanélküliség, azonban a 2002-es általános sztrájk és a folyamatos elbocsájtások hatással voltak a rátára, megközelítette a 16%-ot. 2004-ben a gazdasági fellendülés visszaszorította a munkanélküliséget, de még mindig 10 % felett volt. A gazdasági világválság hiába csökkentette Venezuela bruttó hazai termelését az utolsó negyedévben 5,8%-kal, addig a bérek és fizetések 25%-kal emelkedtek, valamint a foglalkoztatási adatok stabilak maradtak. Venezuela GDP-je ezelőtt 5 egymást követő negyedévben volt negatív. Chávez azonban kihangsúlyozta, hogy az Egyesült Államokban és Európában egyaránt válság van, de a venéz kormány mindent megtesz érte, hogy a munkások kevésbé érezzék meg a krízist. Halála óta utódja, Maduro elnöksége alatt csupán minimálisan nőtt (11%) a 17

munkanélküliség, amely a jelen helyzetet tekintve rendkívül jelentős eredménynek mondható.

18 16 14 12 10 8 6 4 2 0 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 Munkanélküliség (%)

5. Ábra: Venezuela munkanélküliségi rátája 1994 és 2011 között (%) Forrás: www.worldbank.org (2013), saját szerkesztés

Infláció 1996-ban a kormány legfontosabb intézkedései az infláció csökkentésére irányultak, mivel már megközelítette a 120%-ot. Ennek következtében 2 év alatt sikerült 40% alá szorítani, 2002-re pedig már alig haladta meg a 10%-ot. Ezt követően a sztrájk és az olajipar leállása miatt ismét emelkedett. 2004-ben viszont ismét csökkenő tendenciát mutatott,

a

bolívar

leértékelésének

ellenére.

A

sikertelen

gazdaságpolitika

eredményeként jelenleg 63%-os inflációról beszélhetünk.

18

6. ábra: Venezuela inflációja 1996 és 2008 között Forrás: LatinFocus(2013)

Hivatalos pénzneme: Venezuelai bolívar Venezuela hivatalos pénznemét, a bolívart 1879-ben vezették be. Nevét Simon Bolívar szabadságharcosról, Nagy-Kolumbia első elnökéről kapta. A valutát az 1980-as években

a

régió

legstabilabb

pénzének

tartották,

azonban

nagymértékben

elértéktelenedett. 2005-ben rögzítették a valuta árfolyamát az amerikai dollárhoz 2150 bolívar = 1 dollár arányban. A venezuelai kormány újraértékelte a valutát, és 2008-ban forgalomba hozta az erős bolívart (bolívar fuerte). Az új pénznem értéke a régi bolívar ezerszerese, vagyis 2,15 bolívar fuerte = 1 dollár. 2010. január 11-én a kormány leértékelte a pénznemet. A dollár a korábbi 2,15 bolívárról előbb 3,4, majd 6,3 bolívárra nőtt. Az országban jelenleg kettős váltás van érvényben, 1 Bs = 35 HUF, azonban a feketepiaci ár ennél sokkal jelentősebb, 1 US$ = 72 Bs.

19

3.3. Gazdasági szektorok

Venezuela gazdasági szektorai 2. táblázat

GDP-hez való hozzájárulás

Foglalkoztatottak

Mezőgazdaság

6%

8%

Ipar Szolgáltatások

52% 42%

21% 71%

Szektorok

Forrás:www.worldbank.org (2014), saját szerkesztés

Mezőgazdaság A primer szektorban dolgozók száma egyre csökken, mivel az olajipar háttérbe szorítja. Az 1930-as években a mezőgazdaság a GDP 22%-át tette ki, emellett a munkaerő

60%-át

foglalkoztatta,

azonban

a

’70-es

években

bekövetkezett

olajárrobbanás után fokozatosan az ipar vette át a vezető szerepet. Az 1980-as évekre a mezőgazdaságban dolgozók létszáma annyira visszaesett, hogy a kormány programot indított a fellendítése érdekében. Az akkori kormány útjukra indított különböző állami támogatásokat (importvédelem, fogyasztói árkiegészítés, farmerek felmentése a jövedelemadó fizetése alól). A program hatására a mezőgazdaság 8%-os növekedést produkált, azonban nagyon költségesnek bizonyult a rengeteg állami támogatás miatt. Az 1990-es években a bolívar leértékelése miatt megdrágult a mezőgazdasági ráfordítás, emiatt 5%-ot csökkent a mezőgazdaság teljesítménye. Jelenleg a mezőgazdaság a GDP 4,5%-át adja, pedig az ország egy ötödén folyik mezőgazdasági termelés. 2001-ben elfogadták a Vidék-, és Mezőgazdaság-fejlesztéséről szóló reformot, melynek fő célja a mezőgazdasági termelés növelése volt. 2003-ban Chávez egy elnöki rendelet által bevezette a „Plan Zamora-t”, aminek keretében kis és közepes mezőgazdasági termelőknek osztottak ki termőföldeket. A kiosztott földek nagy része kormányzati tulajdonban állt. 2003 végére 5,5 millió hold földet osztottak szét. 2003 20

márciusában új projektet vezettek be „Vuelta al Campo” néven, ami vidékre való visszatérést jelent. A program segítségével egy olyan földreform vette kezdetét, amivel sikerült megduplázni az ország mezőgazdasági termelését.19

Ipar Az 1980-as években, Venezuelában az ipar a munkaerő mindössze 1%-át foglalkoztatta, a GDP 1%-át, az exportnak pedig a 13%-át adta. Az 1990-es évekre a világ egyik legnagyobb szén-, arany-, acél-, vas-, és alumínium kitermelőjévé nőtte ki magát. Az állam mindig is figyelmet fordított az ásványkincs-kitermelésre, a ’70-es években pedig sok bányászati vállalkozást kebelezett be vagy alapított a nehézipar fejlesztése érdekében, azonban pár év alatt emiatt jelentős adósságot halmoztak fel. Az ország legjelentősebb regionális fejlesztési vállalata és a bányászat éllovasa, a CVG a ’90-es évekre egyre több külföldi érdekeltségű vállalatban szerzett részesedést. LatinAmerika legnagyobb ipari vállalatcsoportjává nőtte ki magát 30 leányvállalatával és 41 ezer alkalmazottjával. Az alumínium és bauxitipar az 1980-as években ment át azon a változáson, ami mind a bányászat, mint a feldolgozás terén jelentőssé tette, az alumínium az olaj után az ország második legfontosabb bevételi forrása lett. Emellett Venezuela büszkén nevezhette magát az alumínium-előállításban a világ leggazdaságosabb országának, mivel rendelkezett a kellően fejlett infrastruktúrával, valamint jó minőségű bauxit készletekkel. Az alumíniumipar ma a világtermelés 5%-át biztosítja. Azonban hiába beszélhetünk az ország szempontjából egy rendkívül jövedelmező, hatékony és hasznos iparágról, meglehetősen eladósodott az alacsony termelési költségek ellenére. Az alumínium-előállítás villámgyors növekedéséig a vas-, és acélipar jelentette a bányászati szektor magját. Az 1950-es évektől bányászták a Maracaiboi-öböl mentén. 1955-ben megalapították az első acélgyárat Venezuela legnagyobb folyója, az Orinoco torkolatánál. Az állam, mint szinte minden más energiaszektort, ezt is államosította a ’70-es években. Jelentős célokat tűztek ki maguk elé, azonban ezeket nem sikerült

Kühner Eszter: Venezuela – egy „olajozott” gazdaság nehézségei, Budapest, 2006 (BGF-KKFK) p. 23-

19

25

21

teljesíteniük. A fejlődő országokban is sorra építették az acélgyárakat, ezért visszaesett a kereslet a venéz acél iránt. A fordulópontot az 1982-ben megépített Sidor acélgyár jelentette, amellyel az ország teljesen önellátóvá vált, emellett az export az import ötszörösére nőtt. Azonban később itt is hatalmas adósságot halmoztak fel, emiatt az ország 1990-ben privatizálta. A ’80-as évek fordulópontot jelentett Venezuela ipara számára. A szénbányászat is erőteljesen növekedett. A legtöbb szenet a kolumbiai határon, Zulia tartományban találták. A ’90-es évek végéig nagymértékben bányásztak szenet, melyet legfőképpen az USA, Spanyolország és Olaszország vásárolt fel. Az 1980-as évekre az olaj után az arany lett Venezuela második számú fő exportcikke. Már a gyarmati idők óta tudták, milyen aranytartalékokkal rendelkeznek, mégis csak a ’80-as évektől kezdték el kibányászni. A legtöbb arany a brazil határon, a Guyanák közelében található. 1990-ben a világ aranykészletének 12%-át tette ki a venéz arany, de a kormány folyamatosan korrigálja a készletekről szóló becsléseiket, ezért napjainkban ez már 15%. Az aranykitermelés – és eladás szabályozásának érdekében 1974-ben megalapították az első aranybányát Bolivár tartományban, ez jövedelmező exportot biztosított az állam számára. Sok év után külföldi nyomásra Venezuela megnyitotta aranybányáit a külföldi befektetők előtt is. Az 1950-ben indult iparosítási program a feldolgozóiparon belül a ’70-es évektől a ’80-as évek végéig 4%-ról 42%-ra emelte az állam jelenlétét. A ’90-es évek elejére a szektor a munkaerő 18%-át foglalkoztatta és a GDP-nek a 17%-át adta. A feldolgozóipart korábban korlátozták az élelmiszer-feldolgozásra, a kisvállalkozásokra és az olajfinomításra, később a finomított olajon kívül az összes feldolgozóipari terméket hazai felhasználásra gyártották. A ’80-as évekre jellemző struktúra volt a több ezer kisvállalat volt jelen a magánszférában, emellett néhány állami vállalat is működött. A feldolgozóiparban az olajipar után a legjelentősebb az autóipar volt. Különböző külföldi vállalatok (General Motors, Ford) venezuelai leányvállalatai voltak jelen. Mint szinte minden másban, itt is az Amerikai Egyesült Államok volt a legnagyobb befektető, az autóipar 85%-át tartotta markában (Európa: 10%, Japán: 5%). A venezuelai gyárakban legfőképpen az importált alkatrészek összeszerelésével foglalkoztak. Az 1980-as évektől új termékeket kezdtek előállítni a feldolgozóiparban, mint például hajók, alumínium, újfajta papírtermékek, stb. A hatékonyságot növelte, hogy az ország tradicionális feldolgozóipari termékei új exportpiacokra törtek be. Mivel az 22

ország egyre nagyobb potenciált mutatott az új iparágak kiépítésének terén, ezért a kormány bízott abban, hogy képesek lesznek a high-tech irányba mozdulni. Ez a gyakorlatban információs technológiát, telekommunikációt és elektronikát takart. A kormány próbálta ösztönözni a befektetőket, hogy ezekbe az új iparágakba fektessenek. Azonban ez nem hozott jelentős sikereket, mivel a venezuelai gazdaságban minimális összeget fordítanak a K+F-re.20

Szolgáltatások Az 1970-es évektől kezdve Venezuela rendkívüli olajbevételekre tett szert. Ez lehetővé tette a pénzügyi szektor gyors bővülését. Napjainkban is kiterjedt pénzügyi hálózattal rendelkezik, azonban itt is hullámvölgyek figyelhetőek meg. Az 1980-as évek során sok intézmény csődbe ment vagy a csőd szélére került. A kormány a fizetésképtelenség miatt néhány intézmény bezárására kényszerült. A ’90-es évek elején a Központi Koordinációs és Tervező Iroda (Oficina Central de Coordinación y Planificación – Cordiplan), valamint a Venezuelai Központi Bank (Banco Central de Venezuela) a Világbank támogatásával próbálta modernizálni és liberalizálni a pénzügyi szektort. Fő célként a kormány által irányított szervek felügyeleti tevékenységének javítását tűzték ki. Olyan kormányzati mechanizmusok kialakítására törekedtek, amelyek a pénzügyi intézmények gondjaira nyújtottak megoldást. Az állam a közszféra által működtetett bankokon kívül számos fejlesztési intézmény hozott létre. Ezek az intézmények mind a köz, mint pedig a magánszféra számára fontos területeket támogattak, amelyek legfőképpen nagyobb, hosszú távú fejlesztési projektekből álltak. Emellett a kormány olyan speciális intézményeket is létrehozott, amelyek elengedhetetlenek voltak a mezőgazdaság, az ipar, a turizmus, a vidék, illetve az export fejlesztéséhez. A pénzügyi szféra nehezen heverte ki a ’90-es évek válságát, melyet a gyenge hitelezési tapasztalat, valamint a laza és helytelen ellenőrzés okozott. Egészen 2009-ig a kormány engedélyezte a 100%-os külföldi tulajdont a bankoknál és a különböző

Kühner Eszter: Venezuela – egy „olajozott” gazdaság nehézségei, Budapest, 2006 (BGF-KKFK) p. 26-

20

29

23

pénzintézeteknél. A kormány folyton növekvő jelenléte a banki szférában azonban állandó akadályt képez a szektor hatékony pénzügyi közvetítésében. Az aktuális politikai hangulattól függően Venezuelában fontos bevételi forrást képez a turizmus. A turisztikai forgalom a ’70-es, ’80-as, és a ’90-es években meglehetősen ingadozó volt. A legtöbb turista az Egyesült Államokból, illetve Nyugat-Európából érkezik. A sajtó nem közvetít túl jó képet az országról, leginkább a bűnözést szokás kiemelni, azonban az országban számos érdekesség található, ami vonzza a külföldi látogatókat. Saját tapasztalattal is rendelkezem az ország turizmusával kapcsolatban. 2001 márciusában érkeztem az országba, egy Isla Margarita nevű karibi szigetre. A szigeten több magyar család is élt, illetve többen rendszeresen ideutaztak, főleg a legmelegebb, illetve a leghidegebb hónapokban. A sziget egy kisebbfajta üdülőparadicsom volt, ahol mindenféle nemzetiségű ember megfordult, legfőképpen hollandokkal, németekkel, spanyolokkal, illetve amerikaiakkal volt szerencsém találkozni. A helyi lakosok próbálják kihasználni a természet nyújtotta lehetőségeket, szeretnék megismertetni az ide utazókat a venezuelai gasztronómiával, illetve megmutatni a külföldiek a szigeten található legszebb tengerpartokat, lagúnákat egyaránt. Abból a szempontból is egyedi a sziget, mivel itt klasszisokkal jobb a közbiztonság, mint az ország bármely szárazföldi városában, tartományában.21

Kühner Eszter: Venezuela – egy „olajozott” gazdaság nehézségei, Budapest, 2006 (BGF-KKFK) p. 30-

21

31

24

IV. KÜLGAZDASÁG 4.1. A kereskedelmi reform Az ország kereskedelmi reformja egy átfogó stratégia része volt Venezuelában, valamint az első jelentős változás az ország politikájában azóta, hogy az olaj és annak exportja jelenti a komparatív előnyt az ország gazdasága számára, azonban ez a változás nem az olajhoz kapcsolódó iparágakhoz köthető. A reform célja a hatékonyság és a foglalkoztatás növelése, illetve a szegénység csökkentése volt. A kereskedelem liberalizációja csak 1989-ben indult meg, mindaddig egy hibás stratégiának bizonyuló, protekcionista politika volt rá jellemző. Az Andesi Közösség közös vámtarifarendszerének köszönhetően egy kevésbé protekcionista, sokkal nyitottabb politika kialakulását alapozták meg, valamint a csökkenő vámok és a mennyiségi korlátozások megszüntetése egy egyre inkább fellendülő piac ígéretével kecsegtetett. Azonban az 1994-ben bevezetett árfolyamkontroll miatt nem bizonyult elég hatékonynak, valamint rávilágított, hogy a gazdaság még mindig elég gyenge lábakon áll, erősen a pénzügyi válságok hatása alatt áll. A venezuelai integráció mélyítésének kérdése rendkívül fontos szerepet tölt be a kormány életében, azonban ameddig nem bontják le a még jelen pillanatban is meglévő kereskedelmi korlátokat, addig nem fognak előrébb haladni. Mivel Venezuela esetében egy olyan országról beszélünk, ami szinte minden gazdasági tevékenységében az olajszektorhoz kapcsolódik, célszerű lenne fejlesztenie az olajipart, de az ország az ebből generált jövedelmet máshova csoportosítja. Az olajszektor adja a költségvetés közel felét, illetve az export 83%-át, emiatt nem csupán a gazdasági egyensúlyt, de a költségvetés bevételeit is befolyásolja. Az ország iparosítására tett kísérlet az 1960-as években kezdődött. Mivel az állam több iparágat is államosított (olaj, acél, alumínium), többszörös monopolhelyzetbe került, emellett a feldolgozóiparban, valamint a mezőgazdaságban az árakat államilag szabályozták, ellenőrizték. Az állam gazdasága egyre hatékonyabbá vált, mivel az olaj világpiai ára, illetve az olajból származó bevételek folyamatosan nőttek, azonban tartván a külföldi versenytől, a protekcionizmus miatt minden eltorzult árak mellett alakult ki.

25

Az 1980-as évek végére befejeződött az iparosodási kísérlet, azonban az ország olajszektora továbbra is fejletlen maradt. A kereskedelem liberalizálása 1989-ben ment végbe, majd az ország 1990-ben csatlakozott a GATT-hoz, azonban Venezuela azonban továbbra is protekcionista politikát folytatott, továbbá 1994-ben árfolyam ellenőrzést vezetett be. 1996 áprilisában egy reformcsomag került bevezetésre, melynek célja a GDP növekedés elősegítése volt nemcsak az olajszektoron belül, hanem egyéb területeken egyaránt. A program nagyon döcögősen indult, de a lassú gazdasági növekedést követően az infláció csökkent, és beindult a gazdaság motorja. 1991-ben bevezették az antidömping-, és kiegyenlítő vámokra vonatkozó szabályozást, majd miután Venezuela aláírta a Marrakech egyezményt, és a WTO alapító tagja lett, a WTO szabályozásának megfelelően alakította át. Mindenképpen meg kell említeni, hogy ezeket az eljárásokat csupán néhányszor alkalmazták, mivel a partnerek retorzióval büntették volna az országot, pedig a preferenciális kedvezmények közrejátszottak benne, hogy az USA, illetve egyéb latin-amerikai országok mellett az EU is Venezuela főbb kereskedelmi partnerei közé tartozik. Venezuela nem csak az Andesi Közösség alapításában játszott fontos szerepet, hanem a Hármak Csoportját is megalapította, melynek önmagán kívül Mexikó és Kolumbia is tagja.22 Az ezt követő időszakban lett Kolumbia Venezuela egyik legfontosabb kereskedelmi partnere. Miután lebontották a kereskedelmi korlátokat, a két ország közötti kereskedelem megtriplázódott, és Kolumbia az USA-t megelőzve a nem olajszármazékhoz kapcsolható termékek elsőszámú importőrévé vált. Mindezek mellett az Egyesült Államok maradt a venezuelai olajexport fő célállomása. A mezőgazdaság leépítésével a venezuelai exportot az erőforrás alapú termékek (alumínium, acél, olaj, vas, vegyi anyagok) kezdték el dominálni, míg az import oldalon a tőkeintenzív termékek kerültek túlsúlyba.

22

www.wto.org

26

Azon országok esetében, akik nyitott kereskedelempolitikát alkalmaznak, gyakran előfordul, hogy makroökonómiai problémák esetén felhagynak annak alkalmazásával. Ezekben az esetekben általában importszubvenciót, illetve állami importtámogatást vezetnek be, emellett megadóztatják az exportot, hosszútávon egy tarthatatlan gazdasági helyzethez, valamint tőkekimenekítéshez vezethet. Venezuela példája is szemlélteti, hogy a nyitott kereskedelempolitika esetén a legnagyobb buktatót, fenyegetettséget a világgazdaság alakulása, illetve a reálárfolyamra való hatása jelenti. A kereskedelmi reform legfontosabb célja a pénzügyi stabilizáció volt, ennek hála 1989 és 1991 között a kormány költségvetési többletet könyvelt el, az új monetáris politikának köszönhetően eltörölték az ár-, és árfolyamkontrollt, valamint emelkedtek a kamatlábak, emellett egy sokkal flexibilisebb árfolyamrendszert vezettek be. A stabilizációs program sikerességét igazolta az is, hogy a folyó fizetési mérleg és az infláció csökkent, az olaj világpiai ára pedig nőtt.

4.2. Az Andesi Közösség és a Mercosur Ha Dél-Amerikáról, illetve annak gazdasági csoportosulásairól beszélünk, akkor két igazán említésre méltó integrációról beszélhetünk. A fiatalabb, mind fejlettebb, mind egységesebb Mercosur, valamint az idősebb fejlődő Andesi Közösség. A kettejük között létrejött szabadkereskedelmi megállapodás a legjelentősebb a kontinens déli felén, Venezuela szempontjából pedig különösen az, mivel 2006. július 4-én csatlakozási egyezményt írt alá a Mercosurral, ez előtt nem sokkal kiválva az Andesi Közösségből. Az Andesi Közösség 1969-ben alakult meg, amikor a dél-amerikai országok aláírták a Cartagena-i egyezmény, ezáltal létrejött egy olyan szubregionális szervezet, amely nemzetközi jogi személyiséggel rendelkezik. Tagjai: Bolívia, Ecuador, Kolumbia és Peru. Mint korábban említettem, Venezuela is tagja volt a közösségnek, egészen a 2006os kiválásáig. A közösség céljai között szerepelt a dinamikus, de egyenletes fejlődés, egy egységes iparosítási program, gazdasági és szociális együttműködés, illetve az életszínvonal növelése, valamint a társadalmi rétegek közötti szakadék csökkentése. A szervezeten belül 1993-ban szabadkereskedelmi övezetet hoztak létre, majd 1995-ben külső vámokat vezetett be. Egy 1999-es megállapodásuk szerint 2005-re szerették volna megvalósítani egy közös piacot, azonban ez más formában valósult meg, mint amire

27

számítottak.

23

2004-ben a Mercosur és az Andesi Közösség között létrejött

szabadkereskedelmi megállapodással a 9 latin-amerikai állam (Argentína, Bolívia, Brazília, Ecuador, Kolumbia, Paraguay, Peru, Uruguay és Venezuela) egységesen mind népességszámban, mind területben felvette a versenyt az Európai Unióval, illetve a NAFTA-val (Kanada, Mexikó, USA), azonban gazdasági teljesítménye messzemenően elmarad azokétól. Ha kifejezetten Venezuela gazdaságát vesszük figyelembe az Andesi Közösségben, akkor elmondható, hogy a 2003-as év kivételével az ország és a szervezet GDP-je rendkívül hasonló tendenciát mutatott, ugyanakkor Venezuelában a recesszió sokkal nagyobb volt, mint a Közösség más országaiban. 2006-os kiválását azzal indokolta, hogy Peru és Kolumbia szabadkereskedelmi tárgyalásokba kezdett az Egyesült Államokkal, ezáltal Venezuela szerint a társulás értelmét vesztette. 24 Venezuela következő fejezete a dél-amerikai integrációk történetében a Mercosurhoz való csatlakozás. Korábban említettem, hogy 2006 júliusában csatlakozott a szervezethez, miután a tagországok vezetői jóváhagyták Caracas tagságát. A Mercosur teljes neve a „Mercado Común del Sur” (Déli Közös Piac), jelenleg a világ negyedik legnagyobb gazdasági és kereskedelmi társulása, a NAFTA mellett az amerikai kontinens legnagyobb kereskedelmi szövetsége, területe az Európai Unió területének majdnem háromszorosa. Az integráció 1991. március 26-án lépett életbe, amikor Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay aláírta az Asunción-i Szerződést. Venezuela belépésekor beleegyezett, hogy 2010-ig alkalmazkodni fog a szervezet közös külső vámés

kereskedelmi

tarifához,

valamint

2012-re

Argentínával

és

Brazíliával

szabadkereskedelmi övezetet alakít ki.

Riggler Dorottya: A legfontosabb latin-amerikai regionális integrációs csoportok és az Európai Unió kapcsolatai 24 HVG, Dél-Amerikai közös piac – A pánamerikai út, p. 31-32 23

28

V. A VENEZUELAI OLAJIPAR 5.1. A fekete arany A XX. század folyamán a venezuelai gazdaságot egyértelműen az olaj dominálta. 1929 és 1970 között Venezuela volt a világ vezető kőolaj exportálója és kitermelője, azonban azóta 1990-re visszaszorult a harmadik helyre Szaúd-Arábia és Irán után és a világ ismert olajtartalékának a 7%-át birtokolta. Az első kereskedelmi célú fúrást 1917ben hajtották végre Venezuelában. Az amerikai és brit és amerikai olajvállalatok az első világháború után próbálták feltérképezni az ország hatalmas kőolajkészleteit. A Maracaiboi-öböl vidékén elképesztő mennyiségű kőolajat találtak. Ezt követően az olajexport hihetetlen mértékben, 31%-ról 91%-ra ugrott 10 év alatt. Az országban annyira alacsony volt a munkaerő-költség és a különböző adók, hogy a nemzetközi olajvállalatok sorra hajtottak végre fúrásokat Venezuelában. Emellett ebben az időben fonódott össze szorosan az olajvállalatok vezetősége a korrupt venezuelai diktátorokkal. Ekkor még óvatosan próbálták államosítani az olajszektort az országban. 1975-ben megindult az olajipar tényleges államosítása. Ma az olajipar a GDP 48,2%-át teszi ki. A venezuelai kormány megpróbál egy nemzetközileg versenyképes ipart kialakítani. Főként olyan szektorokat támogat, ahol az ország komparatív előnyökkel bír, mint például az energiapiac.

7. ábra: Venezuela olajkitermelése 1980 és 2012 között (ezer hordó/nap) Forrás: EIA ( Energy Information Administration), (2013) 29

5.2. PDVSA 1977-ben a kormány megalapította a PDVSA-t (Petróleos de Venezuela Sociedad Anonima), amely az ország első és egyetlen állami olajvállalata volt. Amellett, hogy az ország GDP-jének egy harmadát adja, az ország legnagyobb foglalkoztatója is egyben. Az állami bevételek 50%-a és az exportbevételek 83%-a szintén innen származik. Hugo Chávez elnök befolyása következtében csökkent a PDVSA autonómiája, mivel az alkotmány tiltja a privatizálását.1981-ben történt egy újabb olajár-zuhanás, ami nagymértékben visszavetette az állami bevételeket, továbbá nehezítő körülményként szolgált az is, hogy a ’70-es évek során befolyt bevételt is elköltötték. A PDVSA virágzása 1982-ben hagyott alább, amikor a központi bank 6 milliárd dollárnyi bevételt foglalt le a vállalat bevételeiből, hogy rendezni tudja az ország adósságait. Gyakorlatilag ezzel a lépéssel szűnt meg a PDVSA autonómiája. Azonban a ’80-as években új vállalati politika vette kezdetét: „a nemzetközivé válás”. 1986 és 1998 között a PDVSA nyolc USA-beli olajfinomítóban szerzett részesedést. Emellett viszont problémát jelentett, hogy a PDVSA jelentős kedvezményeket biztosított tengerentúli részlegeinek, illetve leányvállalatainak, ami 7,5 milliárd dollár kiesést jelentett.

8. ábra: Petroleos de Venezuela Sociedad Anonima Forrás:http://festivaldesecuencias.blogspot.hu/p/aliados.html A ’90-es években az olajipar megnyílt a magántőke előtt is. Az úgynevezett nyitási politikát alkalmazták, melynek lényege az olaj globalizációja. Ez annyit tesz, hogy nem csak a hazai vállalatok számára tették elérhetővé az olajat, hanem a külföldi befektetők részére is. Ezáltal megindult a külföldi tőke beáramlása az országba, illetve az olajszektorba

egyaránt.

Ezután

több

megállapodást

is

kötöttek

nagyobb

30

magánvállalatokkal. Ezen megállapodások alapján a nagyvállalatom egy meghatározott díj fejében működtethetnek olajmezőket az ország területén.25 Az olajszektor talán legnehezebb évei az ezredforduló után következtek. Már korábban kitértem a 2002-2003-as általános sztrájkra, és arra, hogy ezen események hatására az olajkitermelés gyakorlatilag teljesen megszűnt. Venezuela olajszektora a sztrájkot követő évben kezdett visszaállni a régi kerékvágásba. Az olajkitermelés 2003 végére 2,6 millió hordó volt naponta. A kormány több lépést is tett az olajtermelés minél hamarabbi visszaállítására, azonban ezek káros hatással lehetnek a tartalékokra, mivel felgyorsítják az olajmezők kimerülését. Emellett a PDVSA kapacitásai sem elegendőek egy gyorsabb jellegű helyreállításhoz. Emellett problémát jelent az is, hogy már nem áramlik annyi külföldi tőke az olajszektorba, mivel melyik külföldi cég szeretne befektetni egy instabil gazdaságba, illetve az ország politikai hangulata is mérvadó lehet. 2013-as OPEC adatok szerint 211 milliárd hordó olajat termeltek, azonban nem tették elég korszerűvé a nehézolaj kitermelhetőségét, melyből kifolyólag jelenleg kezdenek elmaradni a kvótától és fizetésképtelenné válni.26 Összességében a PDVSA helyzete sokáig bizonytalan volt, de sikerült visszaállítania a termelést az eredeti szintre, sőt mi több, sikerült fokoznia is azt egy bizonyos ideig. Segített ellensúlyozni a kiesést, hogy azóta hat új olajkút is megkezdte működését, ezáltal behozva a kiesést. Ma a világ harmadik legnagyobb konglomerátuma, több olajfinomító birtokosa, valamint jelen van Észak-Amerikában és Európában is.

5.3. OPEC Venezuela egyike az OPEC alapító tagjainak, helyzete a szervezetben jelentős. Az olajkitermelés intenzitását befolyásolja az OPEC által meghatározott kvóta. Az OPEC (Organization of the Petroleum Exporting Countries) megalakulásának fő motiváló ereje az olajár ingadozás kiküszöbölése volt. Az olajvállalatokra nagy teher nehezedett a modern olaj alapú gazdaság létrejöttével. Zuhanó olajárak esetén az árat többnyire az olajországoknak kellett megfizetnie.

25 26

www.pdvsa.com www.opec.org

31

A nemzetközi olajvállalatok megállapodtak az árajánlat csökkentésében, ezáltal olcsóbban vették az olajat. Ez a lépés hatalmas profitot termelt az olajvállalatoknak, azonban Venezuelának, Kuvaitnak, Iraknak, Líbiának és Szaúd-Arábiának rendkívüli méretű veszteséget okozott, ami az áringadozásokból következett. Emellett problémát jelentett, hogy az országok külön olajpolitikát folytattak, míg a nagyvállalatok egységesen léptek fel velük szemben.27

9. ábra: Az OPEC tagállamok nyersolaj tartalékai (ezer millió hordóban) Forrás: OPEC, Annual Statistical Bulletin 2014 A helyzet tarhatatlansága miatt Venezuela rávette Irakot, Szaúd-Arábiát, Iránt és Kuvaitot, hogy alapítsák meg az OPEC-et. Ezután már nem az olajvállalatok határozták meg az árakat, az ő kezükbe került az irányítás. A ’60-as évekre az OPEC térdre kényszerítette a nagyvállalatokat, valamint az importáló országokat egyaránt azzal, hogy növelni kezdte az olaj árát, ezáltal elérte azt, hogy ők is magukra vállaljanak az olajüzlet terheiből. 28 Az OPEC megalakulása után 5 évig Genfben volt, majd 1965-ben Bécsbe költözött. A szervezetnek sikerült koordinálnia az olajpolitikát a tagállamokban annak érdekében, hogy biztosítsák a stabil olajárakat, illetve a rendszeres, hatékony, gazdaságos ellátást az importáló országokban. A ’60-as években megalapították a Titkárságot, tárgyalásokat

Az olajdollárok sorsa (Nagy Gábor), 2005. szeptember 3. p. 29-31

27

Paul Roberts: Az olajszektor vége HVG Kiadói Rt, 2004 p. 91-93

28

32

folytattak a nagyvállalatokkal. A ’70-es években a szervezet nemzetközi szerepe tovább erősödött, meghatározó szereppel bírt a nemzetközi olajárak alakulásában. A ’80-as években a környezetvédelem és az egyéb környezeti kérdések kapták a legnagyobb hangsúlyt. A ’90-es években többször is válságba jutott az olajpiac, azonban az OPEC-nek sikerült stabilizálnia azokat. Az utóbbi évek legsúlyosabb problémája a folyamatosan dráguló olaj. Sok ország közel került kapacitásuk határához. Ez azt jelenti, hogy a kitermeléstől a finomításig bármilyen probléma zavart okozhat a rendszerben. A kitermelő országoknak sem áll érdekében magasan tartania az olajárakat, mivel arra ösztönözheti a vásárlóit, hogy más, kevésbé költséges, alternatív energiaforrás felé forduljanak.29

10. ábra: Az OPEC tagállamok nyersolaj kitermelése (ezer hordó/nap) Forrás: OPEC, Annual Statistical Bulletin 2014 A drágulási hullám 2003-ban kezdődött. A növekvő olajárak elképesztő profitot generáltak a kitermelő országok számára. Az olajdollárokat minden államban máshogy használták fel. Venezuelában Chávez elnök a különféle egészségügyi, oktatási programokra, az elmaradottság és a szegénység felszámolására használja fel az óriási bevételeket. Emellett igyekszik számos régióban elterjeszteni a baloldali politikai nézeteit, ennek ösztönzéseként létrehozta a Petrosur néven futó kezdeményezést, melynek keretében a térség országainak kedvezményes áron szállítja az olajat.

Forrongó olajpiac (Nagy Gábor), 2005. augusztus 27. p. 6-9

29

33

11. ábra: Az OPEC tagállamok finomítási kapacitása (ezer hordó/nap) Forrás: OPEC, Annual Statistical Bulletin 2014

Venezuelában az OPEC által meghatározott kvóta 3.223.000 hordó/nap, ez a harmadik legmagasabb a tagállamok között Irán és Szaúd-Arábia után. Ebbe azonban beletartozik, hogy Chávez megválasztása előtt a PDVSA rendszeresen túllépte ezt a mennyiséget. Ez korábban súlyos belpolitikai ellentétekhez is vezetett, közvetlenül a 2002-es sztrájk kirobbanása előtt az elnök leváltotta a PDVSA vezetőit, mivel ők az olajkitermelés növelését tűzték ki célul, Chávez pedig az OPEC kvóta betartását tartotta szem előtt.30

12. ábra: Az OPEC tagállamok nyers- és kőolaj exportja (ezer hordó/nap) Forrás: OPEC, Annual Statistical Bulletin 2014

30

2002-ben Venezuelában az OPEC kvóta 2,5 millió hordó/nap volt

34

Az OPEC tagállamok összehasonlítása (2013) 3. táblázat Forrás:OPEC, Annual Statistical Bulletin 2014,saját szerkesztés

tartalékok (millió hordó)

kitermelés (ezer hordó/nap)

export (ezer hordó/nap)

8822,1

finomítási kapacitás (ezer hordó/nap) 1855

211173

Ecuador

6

526,4

190,8

388

SzaúdArábia Irán

264590

9637

2507

7571

137010

3575,3

1715

1215

Irak

115000

2979,6

830

2390

Kuvait

101500

2924,7

936

2058

Egyesült Arab Emirátusok Líbia

97800

2796,5

707

2701

46422

993,3

380

589

Nigéria

37200

1753,7

445

2422,9

Katar

25382

723,9

137

599

Algéria

12200

1202,6

650,8

744

Angola

275

1701,2

39

1669

Venezuela

1937

5.4. Az olaj társadalmi hatásai Ahogy a dolgozatom előző pontjaiban is említettem, Venezuela gazdasága jóformán teljesen az olajiparra épül, és egy esetleges, 2002-2003-hoz hasonló termelési zavar visszavetheti az ország gazdasági növekedését, fejlődését egyaránt. Egy ilyen hosszan elnyúló válság több irányból is súlyos veszélyt jelenthet az ország gazdaságára, azonban nem csak gazdasági vonzatai lennének az olajbevételek csökkenésének, mivel ezek a költségvetési bevételek redukálódását is jelentenék. Ennek talán a legsúlyosabb következménye a szociális programok finanszírozásának hiánya lenne, ebből kifolyóan pedig romlana az életszínvonal, valamint az egészségügyi ellátás, illetve a korábban a szegénység leküzdésére indított programok meghiúsulását eredményezné.

35

Felmerül a kérdés, hogy amennyiben az olajgazdaság összedől, az országnak milyen lehetőségei maradnak. Többek között érdemes megfigyelni, hogy Venezuela a kitermelt olajnak mindössze az egyharmadát tudja finomítani, emiatt a finomítási kapacitás bővítése előnyös lehet a gazdaság jövőjét nézve. Ez egyértelműen nem jelenti a probléma teljes megoldását, nem segít az exportkoncentráció csökkenésén, azonban egy új, alternatív módszer lehet a bevételek növelésére. Ehhez nagy mennyiségű tőkére, az olajbevételek olajiparba (finomítók nyitása általi) történő visszaforgatására lenne szükség, ami viszont nem mondható jellemzőnek az országban, azonban ennek a szociális programok lennének a vesztesei, mivel valahonnan el kellene vonni ezt a tőkét. Egyéb alternatíva is mutatkozik a probléma kezelésére, ez pedig nem más, mint a külföldi befektetések, azonban az országban állandósult jelleggel jelen lévő politikai instabilitás, bizonytalanság nincs kedvező hatással a befektetések növekedésére. Venezuela legnagyobb külföldi befektetője az USA, ami azért is érdekes, mert a két ország között folyamatos külpolitikai feszültség észlelhető. Ezen ok miatt a két ország közötti ellentét31 nem kedvez a befektetéseknek, azonban az USA rászorul Venezuela olajára, a latin olajóriás pedig az Egyesült Államok tőkéjére. Az ország rendkívül egyedi, és gyönyörű, hosszú partszakasszal rendelkezik, ami magában hordozza a turizmus fejlesztésének lehetőségét egyaránt. Ezzel két legyet üthetnének egy csapásra, mivel rengeteg új munkahely születne, valamint a költségvetés bevételi oldalát is gyarapítaná. Ebből kifolyólag emelkedne az életszínvonal is az országban, valamint csökkenne a szegénység, amely nemcsak a jelen Venezuelájának, hanem az egész Dél-Amerikai kontinens legnagyobb problémája. Ezen kívül az infrastruktúra fejlesztése is fontos lépést jelenthetne, amely nem csupán turisztikai szempontból lenne kedvező, hanem más iparág, illetve gazdasági szektor fejlődéséhez is vezethetne. Ennek következtében ez a beruházás újabb és újabb befektetések felé nyitna kaput, azonban nem szabad elfelejteni az ország instabil belpolitikai helyzetét, amely a közbiztonságot, és a turizmust is negatívan befolyásolja. A legoptimistább elemzések szerint is legkésőbb 2020-ra tetőzni fog az olajkitermelés, figyelembe véve a tényt, hogy nagy valószínűséggel kifogyóban van a világ olajkészlete. Egyes OPEC tagállamok visszafogják a termelést, ennek Az USA és Venezuela között leginkább az ideológiai ellentét okoz konfliktust. Az Egyesült Államok nem nézte jó szemmel Chávez tevékenységét, és utódjával, Maduroval szemben is hasonló aggályai vannak, mivel a venezuelai baloldali rezsim támogatja a térség baloldali erőit. 31

36

következtében rengeteg használaton kívüli olajkútja és vezetéke van, amely bármikor bekapcsolásra kerülhet. A válság előtt Venezuela is ezen országok közé tartozott. Amennyiben elfogynak az olajtartalékok, valamivel mindenképpen pótolni kell azt, különben az ország a mostaninál is rosszabb gazdasági helyzetbe kerülhet. Venezuelának – Irán, Katar és Oroszország mellett – jelentős gáztartalékok állnak birtokában, ennek tudatosabb felhasználásával részben kompenzálni lehetne az esetlegesen kialakuló olajbevétel csökkenést, illetve jelenleg nem exportál földgázt, azt teljes egészében saját célokra, saját fogyasztásra fordítja (ebből megközelítőleg 70%-ot olajkitermelésre, az ipari szektorban alkalmaz). Az OPEC adatai alapján az ország a világ kilencedik legnagyobb gázkészletének tulajdonosa, az OPEC tagállamok rangsorában pedig a hetedik helyet foglalja el. A fő problémát az jelenti, hogy a jelenlegi elavult eszközökkel Venezuela képtelen elegendő mennyiségű olajat kitermelni, valamint finomítani, emiatt kezdi elveszíteni legfőbb bevételforrását. A holland kór tökéletes példája annak, hogy egy országban felfedezett, bőségesen rendelkezésre álló nyersanyag nem csupán áldás, hanem átok is lehet az adott ország szempontjából. A holland kór jelentése: az új természeti erőforrás tartós reálfelértékelődéshez (relatív dráguláshoz), hosszú távon világpiaci kiárazódáshoz és versenyképességi

problémához,

valamint

„előnytelen

iparági

szerkezethez

vezethet.32Venezuela egy extrém példája a holland kórnak, mivel az ország gazdasága teljes mértékben, kizárólagosan az olajkitermelésből származó exportbevételekre támaszkodik. Ezáltal az ország parazita módjára szipolyozza ki az olajbevételeket, azonban ezáltal a többi ágazat leépülése elkerülhetetlen, mivel elhanyagolják őket, pedig az ország Brazíliához hasonló mezőgazdasági kapacitással is rendelkezhetne, ha végbe mentek volna az indokolt fejlesztések. Venezuela példája azért számít kirívónak, mivel az olajipart sem fejlesztik kellőképpen (kitermelés és finomítás), ezért nagy rá az esély, hogy ezt a tendenciát követve megfosztják saját magukat a legfőbb költségvetési forrásuktól.

Kiss Gergely: A Polder modell, A holland kórtól a holland gazdasági csodáig, Budapest, 2008 (BGF-

32

KKFK)

37

VI. ÁLLAMOSÍTÁSOK VENEZUELÁBAN 6.1. Chávez államosítási stratégiája Hugo Chávez elnök sorozatos államosításai hátterében az állt, hogy szeretett volna minél nagyobb profitot teremteni az állam számára az ipari szektorból származó exportbevételek által. Miután sorra államosította az energiapiacban résztvevő területeket, 2010 októberében egy ötven éve Venezuelában működő amerikai céget is államosított. Az üveggyártásban tevékenykedő Owens-Illinois előtt az olajiparban és a mezőgazdaságban is számos hasonló lépésre került már sor. Chávez ezt azzal indokolta, hogy a cég éveken keresztül kizsákmányolta a dolgozóit, illetve súlyosan szennyezte a környezetét. Chávez hatalomra kerülése óta ágazatok sorában rendelt el államosítást, úgynevezett forradalmi programjának részeként. Az olajiparban milliárd dolláros nagyságrendben államosította a magánvállalkozások - főként külföldi cégek - vagyonát és készleteit, a mezőgazdaságban pedig több mint 3 millió hektár termőföld köztulajdonba vételét rendelte el.332010 novemberében államosította a Sidetur vállalatot, amely Venezuela acélrúd keresetének 40%-át adja. Az államosításokért esetenként kártérítést fizet a caracasi vezetés. A svájci Holcim cementgyártó óriáscég például 650 millió dollárt kap, miután leányvállalatának elkobzása miatt bepanaszolta Venezuelát a Világbank által alapított Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjánál . Legújabb tervei alapján az aranykitermelő és feldolgozóipart szeretné államosítani, ezáltal felduzzasztva az ország aranytartalékait az emelkedő nemzetközi arányárak miatt. 2010 augusztusában Venezuela rendelkezett a világ 15. legnagyobb aranytartalékával, ami 363,9 tonnát jelent. Állítása szerint az ország a világ egyik legnagyobb arany-, illetve bauxittartalékával rendelkezik, azonban ezek az ország déli területein találhatóak, ami a legnagyobb gyűjtőhelye a maffiának és a csempészetnek. A teljes tartalék kétharmadát kitevő aranytartalékok mellett a likvid venezuelai tartalékok 68 százaléka amerikai dollárban, 32 százaléka pedig euróban és fontban van. A teljes likvid tartalék mintegy 11 százalékát tartja a venezuelai állam amerikai bankokban, míg 60 százalékát a svájci Nemzetközi Fizetések Bankjában (BIS).

33

http://vallalkozoi.negyed.hu/vnegyed/20101026-venezuela-hugo-chavez-ujabb-amerikai-vallalatotallamositott.html (letöltve: 2013. 11. 07.)

38

2012 januárjában egy olyan információ látott napvilágot, miszerint Chávez a banki szférát is államosítással fenyegette. Feltételként szabta a hazai mezőgazdasági kistermelők finanszírozását, a teljesülés hiányában az ország magánbankjai az államosítás áldozataivá válhatnak. Ha a bankok nem adnak legalább 40 milliárd bolivar (9,3 milliárd dollár) mezőgazdasági hitelt, akkor az állam átveszi az irányítást felettük. Az elnök konkrét tervekkel állt elő: szeretne létrehozni egy olyan alapot, amely rendelkezne a bankok forrásaival, és ezekből mezőgazdasági hiteleket biztosítana a rászorulók számára, ezeket pedig maguknak a bankoknak kellene visszafizetniük. Korábban is volt erre precedens, amikor is Chávez megfenyegette a spanyol BBVA helyi leányvállalatát, hogy államosítani fogja, amennyiben nem támogatja a szegényebbek lakáshoz jutásának megkönnyebbítését.34

6.2. Maduro intézkedései A korábbiakban szemléltetett gazdaságpolitika egyre több buktatót hordoz magával. A legújabb botrány a WC-papír piaca körül esett meg. Az országgyűlés elrendelte 39 millió tekercs egészségügyi papír behozatalát, ezáltal megoldva a kialakult helyzetet, azonban más egészségügyi termékek importja is szükségessé vált (fogkrém, szappan). Ez egy 79 millió dolláros hitelkeretnek köszönhetően vált valóra, emellett Venezuela kénytelen volt importszubvenciót alkalmazni a WC-papírra.Az országban hiánycikknek számító külföldi termékek beszerzése többek között a devizakorlátozásnak is köszönhető. Maduro fantazmagóriája szerint az áruhiány egy nagyobb összeesküvés következtében keletkezett, amelyet az ellenzék, valamint a társadalom egy tehetős rétege idézett elő, ezzel szemben elemzők állítása szerint a Chávez által képviselt intézkedésekhez ragaszkodva Maduro még mindig fenntartja a túlzott állami befolyást a gazdaságban, deficitessé téve ezáltal a hazai termelést, ami előbb annak megszűnéséhez, majd áruhiányhoz vezet, ennek következménye pedig az infláció növekedése. Mindezek mellett a feketepiac folyamatos növekedés is egyre nagyobb problémát jelent. Szeptemberben azonban olyan dolog történt, amire senki nem számított. A kormány a Nemzeti Gárda, a „Guarda Nacional” segítségével elfoglalta a Manpa városában lévő üzemet, ami az ország WC-papír termelésének 40%-át adja. A kormány állítása szerint mindössze azért vonta a gyárat a felügyelete alá, hogy a megbizonyosodjanak a

34

http://latin-amerika.hu/hirek/9-test/812-chavez-allamositassal-fenyegeti-a-venezuelai-bankokat (letöltve: 2013. 11. 07.)

39

termeléshatékonyságról. Természetesen itt is az államosítás jelentette a „megoldást”. Az egészségügyi papír ára megtriplázódott, és egy négytekercses csomag ára elérte a minimálbér 10%-át.35 Ami talán még a korábban említetteken is túltesz, 2013. november 10-én történt. A venezuelai kormány felfegyverzett katonákat küldött a Daka nevezetű elektronikai termékekkel foglalkozó üzletlánc üzleteibe, hogy erőszakkal rávegyék a céget, hogy olcsóbban adja termékeit, ezáltal felvéve a küzdelmet, az ország gazdaságát egyre jobban megbénító inflációval. Azzal kezdték, hogy a hatóságok az 5 elfoglalt üzlet vezetőjét letartóztatták, ezután a dolgozókat elküldték, és katonákat küldtek helyettük az üzletekbe. Ez alku-vadász vásárlók ezreit vonzotta a Daka-hoz, legfőképpen a Valenciában és Caracasban lévő üzletekhez. Az emberek jószerével megrohamozták az üzleteket, csak a fegyveres erők tudták őket féken tartani.Maduro lépését több figyelmeztetés is megelőzte, melyet már hetekkel korábban eljuttatott a cégvezetőknek, melyben a novemberi vásárlási roham érdekében kérte az árak csökkentését. 36 Ez a vásárlási roham Maduro bejelentésének köszönhető, ugyanis a választási kampány részeként november elején érkezik a „korai karácsony”. Ezt azzal indokolta, hogy boldogságot szeretne hozni az embereknek, emellett az év végi bónuszok kifizetése is korábbi időpontra tolódik, valamint ezen kívül a nyugdíjasok is korábban kapják meg járandóságukat.37 A több fronton is jelen lévő hiánygazdaság (egyre több termék tűnik el a polcokról) tovább fűtheti a már-már latin-amerikai szinten is kiemelkedő feketepiacot, emellett folyamatosan hátrálnak ki a nagyobb befektetők az ország mögül. A jelenleg még meglévő, kiváró befektetők tovább finanszírozhatják az országot, de nem tudni, mikor hagyják el Venezuelát egy bekövetkező gazdasági összeomlás jeleit látván. A rohamosan emelkedő árak főként az alsó, szegényebb rétegeket sújtják a leginkább, ezzel is ellene menve Chávez erőfeszítéseinek, miszerint az ország jólétének egyik legfőbb kulcsa a szegénység megszűntetése.

35

http://www.latimoport.hu/index.php/gazdasag/venezuela/4547-a-venezuelai-wc-papirgyar-foglalas (letöltve:2013.11.08.) 36 http://www.mirror.co.uk/news/weird-news/venezuelan-government-sends-troops-electronics-2718204 (letöltve: 2013.11.10.) 37 http://hvg.hu/gazdasag/20131106_Venezuela_egy_honappal_elore_hozta_a_kara (letöltve: 2013.11.10.)

40

Az ország jelenleg egyre szorosabb kapcsolatot ápol Kínával, a kelet-ázsiai ország egyik legfontosabb olajszállítója, emellett a kínai hitelek folyamatos biztosításával Maduro egyelőre még meg tudja támogatni országa gazdaságát, mivel jelenleg máshonnan nem tudnak pénzhez jutni.

13. ábra: Nicolás Maduro Forrás: http://diariodecaracas.com/politica/nicolas-maduro-entre-presidentespeor-calificados-america 2014. október elején a Lukoil, hála a folyamatos állami korlátozásnak, valamint a lassuló kitermelési tendenciának bejelentette, hogy kivonul az országból, a konzorciumban lévő részesedését az ugyancsak orosz érdekeltségű Rosznyeftynek adta el. 38A legfrissebb jelentések szerint jelen pillanatban is különböző eszközökkel próbálja megfékezni az egyre jobban elharapódzó válságot a kormány. Ennek egyike az árrögzítés, melyből kifolyólag több nagyobb multinacionális vállalat is kivonult az országból, mint például a Clorox, mivel termékeinek közel kétharmadát érintette az intézkedés. A venezuelai állam azonban törvénytelennek ítélte meg a kivonulást, és hatóságilag lefoglalta, azaz rekvirálta az üzemegységet, mindazonáltal a termelést nem

38

http://hvg.hu/gazdasag/20141003_A_Lukoil_kivonul_Venezuelabol (letöltve: 2014.10.10.)

41

indította újra benne. Egy másik módszer a fekete gazdaság visszaszorítására tett kísérlet, a kolumbiai határátkelők sötétedés után történő lezárása, valamint a vásárláshoz kötött ujjlenyomat-azonosítás is.39 Összeségében Maduro politikájáról elmondható, hogy teljes mértékben a Chávez által kijelölt irányvonal fogja, ahogy ezt a hatalomra kerülése óta végbemenő változások, államosítások is bizonyítják, mindezek mellé pedig még egy Chávez-miszticizmus is társul: Maduro azt állította az egyik beszéde alatt, hogy egy caracasi metróépítkezésen megjelent neki a volt elnök szelleme. Fenn áll a veszélye a gazdaság teljes összeomlásának, ha továbbra is az eddigiekhez hasonló, szürreális gazdasági intézkedésekkel próbál kísérletezni. Az utóbbi időkben többször is egymás mellé állították Venezuelát Magyarországgal, mivel egyesek szerint több párhuzam is vonható a két ország kormányzati intézkedései, államosítási törekvései között.

39

http://hvg.hu/gazdasag/20141013_Csod_szelen_tantorog_a_vilag_egyik_legnag (letöltve: 2014.10.20.)

42

VII. ÖSSZEGZÉS Ha figyelmesen tanulmányozzuk Venezuela történelmét, megállapíthatjuk, hogy az évek alatt alig volt kísérlet a demokrácia alapjainak megteremtésére. A katonai vezetés, illetve a diktatúra mindig is meghatározó szerepet játszott az ország életében. A jelenlegi politikai rezsim teljes egészében az elhunyt elnök, Hugo Chávez ideológiájára, személyére épült, aki nem titkoltan kommunista eszmék alapján irányította az országot, amiért a „Castro legjobb tanítványa” néven is szokták emlegetni. Ezzel többször is kivívta a nyugati nagyhatalmak, elsősorban az USA ellenszenvét. Az országban gyakoriak a lázongások, sztrájkok és a tüntetések, melyeket vagy az ellenzék, vagy a dolgozók szerveznek meg. Figyelembe kell venni azt a tényezőt, hogy Venezuela gazdasága teljes mértékben az olajiparra épül. Többször is kísérletet tettek a gazdaság diverzifikálására, azonban egyszer sem jártak sikerrel. A 70’es évek olajárrobbanása óta az olaj dominálja a venezuelai gazdaságot. Az „olajkorszakban” minden figyelmüket, tőkéjüket az ipar felvirágoztatására fordították, azonban ez idő alatt a megelőzően fő profitot termelő mezőgazdaságot elhanyagolták. A népesség a sűrűn lakott ipari városokba tömörült, ezáltal nagymértékben csökkent a munkaerő a vidék farmjain, termőföldjein. Azóta próbálják „talpra állítani” a mezőgazdaságot, azonban napjainkban az élelmiszerigények 60% még mindig importtermék. Az olaj jelentősége több területen is jelentős az ország életében. Chávez elnök ebből finanszírozta számos programját, amelyet a szegénység leküzdésére, az oktatás és az egészségügy fejlesztésére indított. Az egész gazdaság az olaj körül forog, és egy újabb, 2002-es méretű leállás bármikor megbéníthatja az országot. Az országnak szüksége lenne egy stabil belső, politikai környezetre, azonban a nyílt USA-ellenes politika akadályozza ezt. Fontos szempont azonban az is, hogy a két ország gazdaságilag egymásra van utalva, mivel Venezuela az USA egyik fő olajellátója, az Egyesült Államokban pedig egyre nagyobb problémát jelent a növekvő olajigény, amit ki kell elégíteni. Venezuelának pedig azért fontos a kapcsolat, mivel az USA az ország legnagyobb befektetője. Chávez halála után Maduro ugyanazt a sikertelen gazdaságpolitikát erőlteti, amit előde is tett. Az ország vezetése jószerével parazita módjára élősködik az olajiparon, 43

amit teljesen kiszipolyoznak, azonban annak, illetve egyéb iparágak vagy szektorok fejlesztési beruházásai nem valósulnak meg. Emellett szintén folytatódnak a sorozatos államosítások, melynek hatásait már a lakosság is egyre jobban érzi, erre tökéletes példa a WC-papír botrány, vagy a Daka üzletek elfoglalása. Ameddig ezeket a lépéseket erőlteti, és nem nyit jobban a világ felé, ráadásul a zavargások sem szűnnek meg, addig nincs mivel ösztönöznie a külföldi befektetőket, mivel nem adott a megbízható és biztonságos környezet. Összességében elmondható, hogy Venezuela az olajiparnak köszönhetően megnégyszerezte a GDP-jét az utóbbi években, azonban pontosan az olajiparra való kizárólagos

támaszkodása

miatt

monokultúrás

gazdasággá

kezd

átalakulni.

Mindenképpen szükség lenne egy gazdasági reformra, ami visszaállítja a mezőgazdaság szerepét, ezáltal diverzifikálhatná az ország gazdaságát. A hatalmas olajbevételek megteremtették az anyagi fedezetet a program végrehajtására, azonban Chávez nem kívánt élni vele, és súlyos betegségét tekintve nem is lett rá lehetősége. Az ország jelenleg gazdasági vesszőfutáson megy keresztül, a folyamatos rossz gazdasági döntések következményében jelenleg Venezuela Argentína után a második legkockázatosabb ország befektetési szempontból, Véleményem szerint Venezuela adottságainak köszönhetően kiemelkedhetne a fejlődő országok sorából, ehhez azonban a beáramló tőke bevonásával végre kellene hajtani a szükséges fejlesztéseket. Itt gondolok például a mezőgazdaság korszerűsítése, egy fejlettebb infrastruktúra (kommunikációs és közlekedési) kialakítására, emellett meg kellene próbálni megteremteni egy belpolitikailag sokkal stabilabb környezetet, ami szintén az külföldi tőkebefektetés (FDI) növelését eredményezné, valamint szolgáltató szektor (oktatás, turizmus, egészségügy) kialakítása, illetve a gazdasági diverzifikáció létrehozása.

44

IRODALOMJEGYZÉK

Könyvek, folyóiratok A humán fejlettségi mutató, KSH, Statisztikai Tükör II. évf. 85. szám, 2008. június 27. Husz Ildikó: Az emberi fejlődés indexe, Szociológiai Szemle, 2001/2. HVG – A pánamerikai út (Vass Péter), 2004. október 30. Az olajdollárok sorsa (Nagy Gábor), 2005. szeptember 3. Erősödő baloldal Latin-Amerikában (Melléklet), 2005. augusztus 27. Forrongó olajpiac (Nagy Gábor), 2005. augusztus 27. Kiss Gergely: A Polder modell, A holland kórtól a holland gazdasági csodáig, Budapest, 2008 (BGF-KKFK) Kühner Eszter: Venezuela – egy „olajozott” gazdaság nehézségei, Budapest, 2006 (BGF-KKFK) Paul Roberts: Az olajkorszak vége, HVG Kiadói Rt, 2004, Budapest Riggler Dorottya: A legfontosabb latin-amerikai regionális integrációs csoportok és az Európai Unió kapcsolatai, Budapest (2004)

Internetes források Az olajexportáló országok szervezetének hivatalos honlapja: www.opec.org A Világbank hivatalos honlapja: www.worldbank.org A Kereskedelmi Világszervezet hivatalos honlapja: www.wto.org A Magyar Venezuelai Nagykövetség hivatalos honlapja: http://www.embavenezhu.hu/hu/presidente/

45

http://www.cubadebate.cu/etiqueta/barrio-adentro/ (2013.10.25) www.latin-focus.com/latinfocus/factsheets/venezuela (2013.10.21.) http://www.vtv.gob.ve/articulos/2013/02/04/4-de-febrero-de-1992-21-anos-de-lainsurreccion-civico-militar-y-dia-de-la-dignidad-nacional-4072.html (2013.10.28.) http://www.buscabiografias.com/bios/biografia/verDetalle/4273/Hugo%20Chavez%20 Frias (2013.10.26.) http://diariodecaracas.com/politica/nicolas-maduro-entre-presidentes-peor-calificadosamerica (2014.10.22.) http://www.handsoffvenezuela.org/caracazo_anniversary_19_years.htm (2013.10.28.) http://www.mirror.co.uk/news/weird-news/venezuelan-government-sends-troopselectronics-2718204 (2013.11.10.)

HVG: http://hvg.hu/vilag/20130415_Megszorongattak_Chavez_emberet (2013.10.28.) http://hvg.hu/gazdasag/20131106_Venezuela_egy_honappal_elore_hozta_a_kara (2013.11.10.) http://hvg.hu/gazdasag/20141013_Csod_szelen_tantorog_a_vilag_egyik_legnag (2014.10.23.) http://hvg.hu/gazdasag/20141003_A_Lukoil_kivonul_Venezuelabol (2014.10.10.)

Index: http://index.hu/kulfold/2013/03/05/meghalt_hugo_chavez/ (2013.10.28.) http://latin-amerika.hu/hirek/9-test/683-ujabb-allamositasok-venezuelaban (2013.11.07.) http://latin-amerika.hu/hirek/9-test/812-chavez-allamositassal-fenyegeti-a-venezuelaibankokat (2013.11.07.) http://www.latimoport.hu/index.php/gazdasag/venezuela/4547-a-venezuelai-wcpapirgyar-foglalas (2013.11.08.) http://vallalkozoi.negyed.hu/vnegyed/20101026-venezuela-hugo-chavez-ujabbamerikai-vallalatot-allamositott.html (2013.11.07.)

46

Táblázatjegyzék 1. táblázat ............................................................................................................. 3 2. táblázat: Gazdasági szektorok .......................................................................... 19 3. táblázat: Az OPEC tagállamok összehasonlítása ............................................. 34

Ábrajegyzék 1. ábra: Venezuela szövetségi tartományai .......................................................... 4 2. ábra: Hugo Chávez beszéde közben ................................................................ 7 3. ábra: Venezuela külső államadóssága 2002 és 2012 között ............................ 15 4. ábra: Venezuela GDP növekedése 1994 és 2012 között.................................. 16 5. ábra: Venezuela munkanélküliségi rátája 1996 és 2008 között ....................... 17 6. ábra: Venezuela inflációja 1996 és 2008 között .............................................. 18 7. ábra: Venezuela olajkitermelése 1980 és 2012 között ..................................... 28 8. ábra: PDVSA ................................................................................................... 29 9. ábra: Az OPEC tagállamok nyersolaj tartalékai (ezer millió hordóban) ......... 31 10. ábra: Az OPEC tagállamok nyersolaj kitermelése (ezer hordó/nap) ............... 32 11. ábra: Az OPEC tagállamok finomítási kapacitása (ezer hordó/nap) ............... 33 12. ábra: Az OPEC tagállamok nyers- és kőolaj exportja (ezer hordó/nap) .......... 33 13. ábra: Nicolás Maduro ...................................................................................... 40

47

SUMMARY If we carefully study the history of Venezuela, we can state that there have barely been any attempt to estabilish the fountations of democracy. The military commanding, and dictature have always played an important role in the country. The actual political regime was built completely based on the figure and ideology of the deceased president, Hugo Chávez, who did not make a secret of governing the country with communist confessions, and because of that, he is often mentioned also as ,,Castro’s best disciple”. With this, he have obtained the antipathy of the U.S.A. above all, and that of the other western Great Powers multiple times. There are frequent rebellions, strikes, demonstrations organized by either the opposition, or the workers. We must take into consideration the factor that the economy of Venezuela is completely based on the oil industry. There were multiple attempts to diversify the economy, but they have not succeeded a single time. The oil dominates the venezualian economy since the oil price boom of the 70’s. In the ,,oil-era”, they have focused all of their attention and capital on making the industry prosper, but during this time they neglected the former main profit source of the country, the agriculture. The inhabitants clustered in the densely populated industrial cities, thus the workforce on the farms and arables of the rural areas decreased significantly. They are trying to set the agriculture up since then, but nowadays 60% of the food-demand is still covered with import products. The importance of oil is significant in the country in multiple areas. President Chávez financed many of his programs from the it, in order to decrease poverty and to improve the educational and the public health system. The whole economy depends on the oil, and another breakdown of the size of the one in 2002 can paralyse the country anytime. The country would need a stable inner political environment, but the open antiU.S.A. political attitude hinders this intention. It is also an important factor that the two countries are co-dependant economically, because Venezuela is one of the largest oilsuppliers of the U.S.A., and in the United States, the increasing need for oil that needs to be satisfied is making bigger and bigger of a problem, and for Venezuela, the connection is important too, because the U.S.A. is the biggest investor of the country.

48

After the death of president Chávez, Maduro is forcing the very same unsuccessful economic policythat his predecessor did. The government of the country practially sponges off the oil industry, sucking it dry like some kind of parasite, but in spite of this, there are no realized investments in neither the oil, or other sectors. Besides this, the serial nationalizations continue, and the population is feeling their effects more and more. For this the toilet paper scandal, or the takeover of the Daka shops serves as a perfect example. Until the leadership forces these steps and does not want to open up to the world more, and also if the riots do not cease, there is nothing to incite the foreign investors, because the safe and trustworthy environment is not given. Altogether it can be said, that Venezuela thanks to the oil-industry, has multipled its GDP by four times in the past years, however, because of its exclusive reliance on the oil-industry it has begun to transform into a monocultural economy. By all means, an economic reform would be needed, that restores the role of the agriculture, and by doing so, it could diversify the econonomy of the country. The enormous oil-based profits created the financial background and the opportunity for executing such a program, but Chávez did not want to carry it out, and considering his serious sickness, he did not have the possibility to do so. At present, the country goes through an economic ,,run the gauntlet”. In consequence of the constantly wrong economic decisions, for the moment Venezuela is the second riskiest country after Argentina from an investment viewpoint. In my opinion, Venezuela could emerge from the lines of developing countries thanks to its capacities, but for this it would be needed to make the necessary improvements, with the involvement of foreign capital. Here I can mention the modernization

of

the

agriculture,

creating

a

more

modern

infrastructure

(communicational and transportational) for example. Besides these, the creation of a more stabile inner political environment would be reasonable too, which would also result in an increase in foreign capital investment (FDI). We must take into consideration the development of the service sector (education, tourism, public health), and also, creating a more diversificated economy.

49

MELLÉKLETEK

1. számú melléklet: Venezuela olajkitermelő helyei

Forrás: Kühner Eszter: Venezuela – egy „olajozott” gazdaság nehézségei, Budapest, 2006 (BGF-KKFK)

50

2. számű melléklet: Venezuela rövid és hosszú lejáratú külső államadóssága 1997 és 2008 között

Forrás: LatinFocus (2013)

51