EGY
M A G Y A R
O R V O S T Ö R T É N É S Z
Megemlékezés MAGYARY-KOSSA GYULÁRÓL, s z ü l e t é s é n e k 100. é v f o r d u l ó j a a l k a l m á v a l írta: K A R A S S Z O N
DÉNES
(Budapest)
TVTegyedéves medikus koromban kezdtem érdekló'dni a magyar 9V- * orvosok múltja i r á n t . . írja Magyar Orvosi Emiékek című könyvének előszavában MAGYARY-KOSSA GYULA. A négyköte tes hatalmas m ű azóta a magyar orvostörténelem egyik kiemelkedő forrásmunkájává vált, amelyből bőségesen merítenek a mai kor orvos történészei, szerzője pedig fénylő betűkkel írta be nevét a magyar halhatatlanok névsorába. MAGYARY-KOSSA GYULA száz évvel ezelőtt, 1865, jan. 8-án született Debrecenben, A klasszikus nyelvekben, természettudomá nyokban és művészetekben egyaránt járatos ifjú KOSSÁ G Y U L A dr. tudományos pályája BÓKA Y ÁRPÁD gyógyszertani intézetéből indult fejlődésnek. I t t betöltött tanársegédi állásából adjunktusként az Országos Bírósági Vegyészeti Intézetbe került; 29 éves, amikor a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen méregtanból ma gántanárrá habilitálják ( 1894) ; két évvel később a M . Kir. Állatorvosi Akadémián a gyógyszertan ny. r. tanára, ezt az állását 1937-ben bekövetkezett nyugalomba vonulásáig lelkes odaadással töltötte be. Akadémiai székfoglalóját 1924-ben tartotta „Adatok a Magyar Génius Biológiájához" címmel [8]. 1939 óta, midőn az Országos Levéltár lépcsőjén elcsúszott és karját törte, alig-alig mozdult k i otthonából. Életének utolsó éveit könyvtárában töltötte, pihenő idejében zongorájánál ült és kedven ceinek: Mozartnak és Beethovennek remekműveit játszotta. Értékes
könyvtárán kívül gazdag arckép-, fénykép- és metszetgyűjteményt hagyott az utódokra [1, 2, 12, 13]. A szűkszavú életrajzi adatok által 80 esztendő korlátai közé szo rítva egy csodálatosan színes és gazdag élet próbálkozásai, küzdel KOTLÁN mei, meglepetései és alkotásai tárulnak fel előttünk. SÁNDOR szerint „A gyógyszertani tanszék működése mind az ok tatás, mind pedig a tudományos munkásság tekintetében korszerű keretek között 1896-ban indult meg, amikor e tanszék vezetését MAGYARY-KOSSA GYULA vette á t " [4]. Kísérletes vizsgálataival (mész kimutatása szövettani metszetek ből; phlorizin-diabetes; baromfi-köszvény előidézése; arsen-mérgezés; szénsavmérgezés mechanizmusa; morphium-mérgezés; mérgek okozta elmeszesedés; dopping-szerek kimutatása stb.), mint kitűnő kísérletező tudós mutatkozott be [11], Előszeretettel foglalkozott fiatal kora óta botanikával, ennek tanítását is vállalta 1913-ig, amikoris lemondott róla, hogy idejét teljesen a kísérletes és tudományos gyógyszertannak, valamint másik kedvencének, a medikohistoriának szentelhesse. LINZBAUERhoz hasonlóan hangyaszorgalmú levél tári kutatások során gyűjtögette a magyar orvosok múltjára vonat kozó adatokat. „Volt olyan év, hogy csak az országos levéltárban nyolc hónapot töltöttem, nap-nap után dolgozva" — emlékezik vissza. Ez a kutatás rendkívül bőséges termést hozott: „Magyar orvostörténelmi adataim száma ma már sok ezerre megy és ha két szer annyi életem volna, akkor sem tudnám azokat feldolgozni" — írja [9]. MAGYARY-KOSSA nemcsak a magyar orvostörténelemnek, hanem a magyar állatorvostan történetének is lelkes kutatója volt. 1896-tól 1905-ig elő is adta a hazai állatorvoslás történetét és számos cikkben ismertette e tudomány korai szakának mindaddig ismeret len, rendkívül érdekes részleteit. 1899-ben vette át az Állatorvosi Főiskola Könyvtárának igazgatását és neki köszönhető, hogy az nemes céljához méltó színvonalas szakkönyvtárrá fejlődött: „ M i n denesetre kívánatos cél, hogy a Főiskola könyvtára az állatorvosi hungaricumoknak hiánytalan gyűjteménye legyen és egy későbbi kornak kutatója, például a magyar állatorvosi rend történetének jövendő megírója mindazt, ami tárgyához szükséges, biztosan meg találja a könyvtárban" — írja a „Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola
Könyvtárának Katalógusa" c. 1902-ben megjelent munkájának előszavában [6], „ E katalógus 6352 kötet címét adja, közöttük nem egy olyanét, amely sem a SZINNYEY-íéle könyvészetben, sem a GYÖRY munkájában (Ma gyarország Orvosi Bibliográfiája 1900) nem található fel" — írja. A 11 ívnyi terjedelemben megjelent betűrendes és szakok szerinti katalógus megjelenését az 1901/1902 tanévtől kezdve az évi gyarapodást feltűntető pótlékok megjelenése követte. „Összesen 17 pótlék jelent meg, az utolsó az 1917/18 tan évről szóló főiskolai évkönyvben" [4]. Nagy utánajárás árán, szinte hiánytalanul összegyűjtögette a magyar állatorvosi irodalom legrégibb kiadványait. Nagy fájdalmára volt azonban, hogy TOLNAYSÁNDORról a „ . . . pesti állatorvosi iskola első, nagyérdemű tanáráról, kinek szakértelmén és buzgóságán for dult meg elsősorban, hogy az állatorvosi intézmény hazánkban . . . meghonosodott" . . . nem sikerült arcképet szereznie. Ebből az időből származik „Magyar Állatorvosi Könyvészet" című munkája [7]. „Hoc libro index illorum omnium, quae ad medi cinám veterinariam pertinent, operum publícatur, quae inde ab anno 1472. ad 1904 ab auctoribus Hungaricae originis. . . referuntur." írja e könyvének „praefatio"-jában. A könyv magyar nyelvű előszavából kicseng írójának bölcs életszemlélete: „Hálátlan fel adatra vállalkozik az, aki bibliográfiát ír. Rengeteg fáradsággal olyan könyvet szerkeszt, amelynek tulajdonképpen nincsen is igazi könyv jellege, mert hiszen — nem olvassa senki." A majd' 350 oldalas könyv nemcsak szerető gonddal gyűjtött szá mos egyedülállóan értékes adat kiválón rendszerezett gyűjteménye, hanem egyúttal oly élvezetes olvasmány, amelynek tisztult nyelve zettel írt soraiból a szakma szeretetén kívül rendkívüli írói adottságok is megragadják az olvasót. S közben gondosan ápolja és fejleszti „hivatalos" szakmáját, a gyógyszertant is. 1901-ben jelenik meg 379 oldalas „Gyógyszer rendelés" c. könyve, 115 ábrával és 357 rendelvénnyel [5]. A kitűnő könyvet akár ma is haszonnal forgathatnák orvos-, állatorvos- és gyógyszerész-hallgatóink. A tökéletes klasszikus műveltségű, latinul folyékonyan és hibátlanul író MAGYARY-KOSSA GYULA e könyvében már erősen kiáll a fonetikus írásmód mellett. Rendkívül modern felfogású: „Nem csekély nehézséget okozott a könyv írása
közben az, ami manapság a magyar nyelven tudományosan írónak mindenkor annyi gondot ad: a nyelvezet és a helyesírás, E kettő dolgában most éljük az átmenet korát és a m i szerencsétlenségünk, hogy egyrészt a konok maradiság, másrészt a sokszor túlzó purizmus küzdelmei közé szorulva, a magunk ítéletére marad a választásegy avult régi nézet és egy újdonsült hiperbola között." Az 1965. év rendkívül gazdag orvostörténeti évfordulókban: 600 éve, 1365-ben alapította IV, RUDOLF HERCEG a Bécsi Egyetemet; 300 éve, 1665-ben alkalmazta először HOOK a „cellula" kifejezést, innen számítja fennállását a sejttan; ugyanabban az esztendőben fedezte fel MALPIGHI a vörösvérsejteket; 150 éve, 1815-ben találta fel LAËNNEC a hallgatódzást; ugyanabban az esztendőben szüle tett MARKUSOVSZKY LAJOS, az Orvosi Hetilap alapítója, a magyar orvostudomány és közegészségügy úttörője és kiemelkedő alakja. 100 éve, 1865-ben halt meg SEMMELWEIS, vele csaknem egyidőben B UGAT PÁL ; ebben az esztendőben ismertette MEN DEL a hybridek keletkezésének törvényét; ugyanebben az évben alkalmazta LISTER a karbolsavat a sebek fertőtlenítésére, meg teremtve ezzel az antisepsis tanának alapjait. A felsorolt jelentős orvostörténeti események között emlékezünk meg éppen a magyar orvostörténet egy kimagasló alakja s hivatott művelője, M A G Y A R Y - K O S S A G Y U L A születésének 100. évfor dulójáról. Az orvostudomány nevezetes évfordulóit feltüntető már ványtáblán a krónikás neve is aranybetűkkel áll. „ E t si omnia a veteribus inventa essent: hoc tarnen semper novum erit, usus et inventorum ab aliis scientia et dispositio" mondja LUCIUS ANNAEUSSENECA (epist, 64.). „A mások által feltalált dolgok elrendezése" magyar nyelvű kiadás után idegen nyelven pontosan a Pázmány Péter Tudományegyetem 300 éves jubileumára jelent meg „Ungarische Medicinische Erin nerungen" címen, németül [10]. A Magyar Orvosi Emlékek német nyelvű kiadása a magyar nyelv szabta sorompók elszigeteltségéből a világ kutatói számára tárta fel a régi magyar orvosok kultúrtörté netéből való emlékek gazdag kincsesbányáját, bizonyítva ezzel is, hogy „a magyar ugaron nemcsak királydinnye és koldustetű terem".
„Das ist ein Buch! Ein Buch der Freude in trüber Zeit" mon dotta róla SUDHOFF KAROLY, a világhírű lipcsei orvostörténész professzor [3], Mégis, éppen a német nyelven történő kiadás nem volt ínyére MAGYARY-KOSSA GYULA erős és nem is véka alá rejtett németellenességének. Ebbeli meggyőződésének, ahol tehette, hangot is adott. 1921-ben tartott tanévnyitó beszédében (Orvosi szakoktatás és egyetemi élet a régi Magyarországon) a következőket találjuk: , , . . . sokat beszélünk például arról, hogy kultúránk meny nyit köszönhet Németországnak. Ezt nem is fogja tagadni az elfogu latlan ember. Csakhogy az éremnek két oldala van: arról is joggal beszélhetnénk, hogy mennyit vesztettünk a Németországgal való kulturális kapcsolatunk miatt?" Ahol csak tehette, szóban és írás ban egyaránt kiállt mindazok ellen, ,,. . . kik a német tudományos ságot a maga eredeti mivoltában, eredeti színében (kivált pedig ter jengősségében) terjesztik Magyarországon". Ezen túlmenőleg azon ban politikailag is állást foglalt a német befolyással szemben, még pedig úgy, amint az ránézve általában jellemző volt: bátran és lep lezetlenül. Ettől nem is lehetett eltántorítani. Fentebb idézett tan évnyitó beszédében a következők olvashatók: „. . . a német kultúra hatása nemcsak erőt adó transfuzió volt hazánk szellemi ereibe, hanem venaesectio is, mégpedig ránk nézve, a különben is vérefo gyott, elgyöngült nemzetre nézve nagyon is kártékony érvágás . . . " Valóságos hitvallás ez a német befolyással szemben. És ezek a sorok 1929-ben láttak napvilágot! Ilyen vélemény hangoztatása mellett nem csodálkozhatunk azon, ha MAGYARY-KOSSA GYULÁT számos támadás is érte. Ő azonban, mint „integer vitae scelerisque purus" tántoríthatatlan volt és a támadások nem meg alkuvóvá és alkalmazkodóvá, hanem inkább visszahúzódóvá tették. „A magány és a szabadság mérhetetlen szeretete vonzotta k i a város ból a hegyek egyedülvalósága közé" olvassuk róla [13]. Valóban rezervált, sőt sokszor barátságtalan volt, majd, különösen kora elő rehaladtával mindinkább elzárkózóvá vált. „Si bibliothecam habes, nihil deest" vallotta ő is CICEROvû és életének utolsó éveit 10 000 kötetes könyvtárába húzódva töltötte. Művei ma is élnek. Magyar Orvosi Emlékek c. munkája azóta is — WESZPRÉMI Succinctájával és LINZBAUER hétkötetes, he tedfélezer oldalas Codex-ével együtt — a magyar orvostudomány
történetének kiapadhatatlan forrása, de ihletője lehetne számos re génynek és kultúrtörténeti munkának is. Orvostörténeti művei közt bőségben találunk életrajzot (ARÁNYI LAJOStól); kultúrtörténetet (Magyar alkimisták; Orvosi gyakorlat a régi Magyarországon; Régi magyar gyógyszerekről és gyógyszer tárakról); társadalomtörténetet (A magyarországi prostitúció múlt járól); babonát (Kígyó az emberben; Szemmelverés); műszótárt (Régi magyar gyógyszerek; Régi magyar betegségnevek; Régi ma gyar bonctani kifejezések) ; kuriózumokat és értékes adatok mérhetet len tárházát. És mindez ragyogó feldolgozásban, élvezetes olvas mányként tárul elénk, „Sat prata b i b é r e " — mondotta WESZPRÉMI szavaival, midőn nagy művének utolsó kötetét útjára bocsátotta, de ZRÍNYI szavai is illettek volna hozzá: „Véghez vittem immár nagyhírű munkámat Melyet irigy idő sem víz el nem moshat, Sem az ég haragja, sem vas el nem ronthat Sem az nagy ellenség, irigység nem árthat," A „Magyar Orvosi Emlékekkel" MAGYARY-KOSSA GYULA nemcsak egyszerűen orvostörténelmet írt. Sokkal többet tett ennél: példát mutatott mindannyiunknak. „Longus post me ordo idem petentium decus" írta művének első kötete elé. Igaza lett. Ma már a Magyar Orvostörténelem kutatóinak hosszú sora jár a „legpuritánabb, a legmagyarabb orvosok egyikének" nyomdokain.
IRODALMI
HIVATKOZÁSOK
[1] Deseő D. : Magyary-Kossá Gy. Necrolog. Állatorv. Lapok 1944, 67:79.
[2] Elekes Gy. : Magyary-Kossa
Gy. Necrolog. Orv. Hetilap, 19 44,
88:M8.
[3] [4] [5] [6]
Gortvay Gy. : Orsz. Orvostörténeti Könyvt. Közi. 1956, 2:5. Kotlán S. : A magyar állatorvosképzés története, Bp. 1941. Magyary-Kossa Gy. : Gyógyszerrendelés. Budapest, 1901. Magyary-Kossa Gy. : A m. kr. Áo. Főisk. Könyvtárának Katalógu sa, Budapest, 1902.
[7] Magyary-Kossa Gy. : Állatorvosi Könyvészet. Budapest, 1904. [8] Magyary-Kossa Gy. : Állatorv. Lapok 1924, 47:140. — 1925, 48-.G1. — 1925, 48:19. [9] Magyary-Kossa Gy. : Magyar Orvosi Emlékek I — I V . Budapest 1929. [10] Magyary-Kossa Gy. : Ungarische med. Erinnerungen Budapest 1935. [11] Magyary-Kossa Gy. : szakirodalmi működése. Állatorv. Lapok 1944, 67:101. [12] Vámossy Z. * Magyary-Kossa G y . Necrolog; Orv. Hetilap, 1944, 5S:335. [13] Zimmermann Á. : Állatorvosi Lapok 1935, 55:230.
