Egy lépés, két év, sok siker A „Lépj egyet előre!” program az Európai Unió támogatásával az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg
Készítette: S&K Kkt. Szerkesztette: D. Szekeres Ágnes
Kiadja: Foglalkoztatási és Szociális Hivatal Felelős kiadó: Pirisi Károly A kiadvány az Európai Unió támogatásával az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával készült
Egy lépés, két év, sok siker „Lépj egyet előre!”
Tartalomjegyzék
A legsikeresebb képzési program ................................................................................................. 4
A vártnál háromszor nagyobb volt a jelentkezés a programra......................................................... 6 Két esztendő mérlege ................................................................................................................... 7 3 Magas színvonalú szakmai hátteret teremtettünk ......................................................................... 12 A munkaerőpiacon a legfontosabb tudás a tanulás képessége...................................................... 14 A program mentorai................................................................................................................... 16 „Ma reggel is megérte felkelni...” . .............................................................................................. 18 A kommunikáció célba ért . ........................................................................................................ 21 Szemelvények a sajtóból ............................................................................................................ 23
Akik valóban léptek egyet előre .................................................................................................. 26 A végzettek több mint fele elhelyezkedett új szakmájában ............................................................ 29 A tanulással saját sorsukon javítanak .......................................................................................... 38 Új módszert igényel a felzárkóztatás .......................................................................................... 42 Piacképes szakmákra képeztek ................................................................................................... 46 Mindenki önmagához képest léphet előre ................................................................................... 51 Sikerült megszólítani az embereket ............................................................................................. 54 Szemelvények a sajtóból ............................................................................................................ 60
A hivatal eredményesen teljesítette feladatait ............................................................................... 64 Folyamatos a szakmai és pénzügyi ellenőrzés . ............................................................................ 66 Személyes visszajelzések . ........................................................................................................... 68 A válaszadók többsége elégedett ............................................................................................... 71 Mellékletek................................................................................................................................. 77
A legsikeresebb képzési program „Lépj egyet előre!” A magyar kormány 2006. január 9-én hirdette meg a „Lépj egyet előre!” programot, amely a felnőtt lakosság képzettségi színvonalának, közvetve munkához jutási esélyeinek javítását tűzte ki célul. Az eredetileg négymilliárd forintos – végül csaknem ötmilliárd – programban szakképzetlen felnőttek szerezhettek ingyenesen a munkaerőpiac által elismert szakismeretet, illetve szakképesítést.
4
M
agyarországon ugyanis az elmúlt másfél évtizedben teljesen megváltoztak a beiskolázási arányok. 1991-ben még mintegy 250 ezer fiatal választotta a szakiskolai képzést, egy évtized múlva azonban ennek a felére esett vissza a beiskolázási létszám. Közben a munkaerőpiacon olyan tendenciák alakultak ki, amelyek következtében a szakképzettséggel nem rendelkező emberek könnyen kiszorulnak a munkahelyekről. A vállalkozások 15 százaléka nem talál az igényeinek megfelelő szakembert, több mint 30 ezer állás betöltetlen, mert nem találnak megfelelően képzett munkavállalókat. Az Európai Unióban csaknem minden második felnőtt bekapcsolódik a felnőttképzésbe. Magyarország versenyképességének is egyik meghatározó eleme, hogy a gazdaságnak rendelkezésére áll-e a megfelelő mennyiségű és minőségű munkavállaló. Ma hazánkban több mint kétmillió ember, a munkavállalói korban lévők 40 százaléka nem rendelkezik szakképesítéssel. A felnőttképzésben több mint 800 ezren szereznek ismereteket, a hallgatók nagyobb része azonban a magasabb végzettségűek soraiból kerül ki. Lényegesen kevesebben tanulnak az alacsonyabb végzettségű munkavállalók közül. Erre való tekintettel, és a vállalkozások igényeit figyelembe véve dolgozták ki a szaktárcánál a „Lépj egyet előre!” programot, melynek keretében a részvevők ingyen szerezhetnek szakismereteket. Sőt a vizsgák letétele után egyszeri minimálbérnek megfelelő (62 500 forint) ösztöndíjat is kapnak. A képzés egyébként személyenként 250 ezer forintba került, amelyet az Európai Unió támogatása és hazai források biztosítottak. Éppen ezért a képzésben részt vevőknek és a képző intézményeknek is szigorú követelményeket kellett teljesíteniük.
A programban eredetileg 11 000 fő kiképzése szerepelt, de már az első hónapban mintegy 15 000 jelentkezőt regisztráltak – ezért a létszámot 15 000-re emelték. A programot a nagy érdeklődésre való tekintettel meghosszabbították, a nagyobb létszámhoz sikerült többletforrást (879 millió forintot) is teremteni. A „Lépj egyet előre!” projekt első szakasza 2007. december 31-én zárul.
A „Lépj egyet előre!” programban: • alapfokú iskolai végzettséget szerezhettek azok a felnőttek, akik azzal nem rendelkeztek, de a 6. osztály befejezését igazoló bizonyítványuk van. Az alapfokú iskolai végzettség megszerzése után szakképesítést adó képzésekbe is bekapcsolódhatnak; • akik kevesebb mint hat osztályt végeztek, a program során megszerezhették a szakképzés megkezdéséhez szükséges közismereti és szakmai kompetenciát, majd ezután szakképesítést is szerezhetnek; • az általános iskolát befejezettek számára mód nyílt szakképesítés megszerzésére a hiányszakmákban vagy a munkáltató által igényelt munkakörhöz kapcsolódó szakmákban; • az érettségivel rendelkező felnőttek lehetőséget kapnak, hogy érettségire épülő szakmát szerezzenek; • a már szakképesítéssel rendelkezők számára lehetőség nyílt meglévő szakképesítésükre épülő új szakképesítés megszerzésére a hiányszakmákban, valamint betöltött munkakörükhöz kapcsolódó, illetve a munkáltató által igényelt munkakörben. A képzésbe olyan Magyarországon bejegyzett, akkreditált képzőintézmények kapcsolódhattak be, amelyek rendelkeznek a szükséges tárgyi és személyi feltételekkel és állami képesítést nyújtó vagy akkreditált képzési programmal a képzés helyszínén. A tanulást vállaló felnőttek képzési költségét és a 5 sikeres végzést követő juttatást a jelentkező és az Állami Foglalkoztatási Szolgálat között létrejött szerződés alapján az Európai Unió és a magyar kormány vállalta.
A vártnál háromszor nagyobb volt a jelentkezés a programra A kormány 2006. január 9-én hirdette meg a Lépj egyet előre! programot. Csizmár Gábor, az SZMM államtitkára akkor munkaügyi miniszterként a program elindítója volt. – Miért tartotta fontosnak a kormány a Lépj egyet előre! program elindítását? 6
Csizmár Gábor államtitkár Szociális és Munkaügyi Minisztérium
– Magyarország versenyképességének egyik fontos eleme, hogy a gazdaság rendelkezésére áll-e megfelelő számú jól képzett munkaerő. Ma hazánkban a felnőttek több mint 30 százalékának nincs szakképesítése, sőt sokaknak általános iskolai végzettsége sem. A modern gazdaságban a szakképzettség mellett már elengedhetetlen a nyelvtudás és a számítógépes hozzáértés is. Az alulképzett embereknek kicsi az esélyük, hogy állást találjanak, ezért a kormány fontosnak tartotta és tartja, hogy ingyenes tanulási lehetőséget teremtsen azoknak a felnőtteknek – fiataloknak és időseknek egyaránt –, akik tudnak és akarnak is új ismereteket elsajátítani.
– Hogyan értékeli az első ütemet, beváltotta-e a program a hozzá fűzött reményeket? – Maximális mértékben beváltotta reményeinket, hiszen a program első ütemében az eredetileg tervezett 11 ezer helyre háromszoros túljelentkezés volt. Ez már csak azért is jó dolog, mert az Európai Unió statisztikai hivatala, az EUROSTAT egyik korábbi felmérése szerint Magyarországon kevesen tanulnak felnőttkorban. Ez azonban az elmúlt időszakban alapvetően megváltozott, ugyanis nagyon sok ember megértette, hogy saját sorsának jobbításáért érdemes a képzésekben részt venni. Egyébként a háromszoros túljelentkezés hatására menet közben módosítottuk a program első ütemét, így végül 15 511 felnőtt kapott támogatást a képzéshez. – Szükségesnek tartja-e a program folytatását? – Feltétlenül, hiszen továbbra is azt szeretnénk, ha minél többen szereznének olyan képesítést, amellyel megállják a helyüket a modernizálódó munkaerőpiacon. Így 2008. december 31-ig lehet jelentkezni a program második ütemére, melynek időtartama két év. A második ütem keretében 22 ezer felnőtt támogatására nyílik lehetőség, ami az Európai Szociális Alap és a magyar állam forrásaiból valósul meg. Ennek része az is, hogy lehetőséget szeretnénk kínálni az általános iskolai végzettséggel nem rendelkező felnőttek számára, hogy megszerezzék az alapképzettséget, amely elengedhetetlen feltétele a továbblépésnek – annak, hogy a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő szakképzettséget szerezzenek. Emellett az elavult szakmákkal rendelkezők esetében új szakképesítés megszerzését teszi lehetővé a program. Az új projektre mintegy 10 milliárd forint áll rendelkezésre 2007–2008-ban.
Két esztendő mérlege A „Lépj egyet előre!” program sikeréért minden résztvevő, közreműködő nagyon sokat tett, beleértve a Magyarországon dolgozó európai uniós megbízott csapatot is – összegezte a tapasztalatokat Dr. Soós Adrianna, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal főigazgató-helyettese.
– Összesen 33 ezer ember adatait kellett feldolgozni – végül ennyi jelentkezőt regisztráltunk a programban – viszonylag gyorsan és nem túl nagy stábbal. Megpróbáltuk kis létszámmal és kevés költséggel megoldani a feladatokat, hogy a képzés terhére ne növeljük a kiadásokat. Köszönet illeti mindazokat, akik ötleteikkel, kezdeményezéseikkel segítették a program megvalósítását. Jelentős támogatást kaptunk a Stratégiai Tanácsadó Testület (STT) tagjaitól. Ennek köszönhető például a mentorok alkalmazá- 7 sa. Utólag is nagyon örülök, hogy elfogadtuk a javaslatot – bár kezdetben nem lelkesedtem érte –, de bebizonyosodott, hogy e nélkül nagyon nehezen lehetett volna a felzárkóztató képzésekbe bevonni azokat az embereDr. Soós Adrianna ket, akik különböző okok miatt fiatalon abbahagyták az iskolát. A mena Foglalkoztatási és Szociális Hivatal főigazgató-helyettese torok – a munkaügyi központos kollégák közreműködésével – segítették megértetni ezekkel az emberekkel, hogy tulajdonképpen ez az egyedüli program, amelynek keretében viszonylag rövid idő alatt meg tudják szerezni a szakképesítéshez szükséges alapfokú iskolai végzettséget.
Megemelt keretösszeg – Kezdetben 3 milliárd 900 ezer forintos keret állt a program rendelkezésére, de a nagy érdeklődés miatt több alkalommal kezdeményeztük a keretösszeg módosítását. A még viszonylag későn megemelt keretösszegekkel is jól tudtunk élni, s újabb résztvevők kapcsolódhattak be a felnőttképzésbe. Összességében csaknem 5 milliárd forintot tudtunk felhasználni, amelynek 75 százalékát az Európai Unió és 25 száA „Lépj egyet előre!” program első szazalékát a magyar állam biztosította. Az el ső szakaszban végül 33 ezer jelentkezőt kasza 2006. január 9-én kezdődött, és regisztrált a hivatal. Úgy vélem, a prog- 2007. december 31-ig tart. 2007. május ram sikerét egyértelműen bizonyítja, hogy végén lezárultak a jelentkezések, deegy olyan felnőttképzési programban, amelyben elsősorban a fizikai szakmák- cember végére minden tanfolyam bera, s azok közül is a hiányszakmákra való fejeződik. képzést támogattuk, ilyen rövid idő alatt ilyen nagy mértékű volt a jelentkezés. S nem csak az érettségizettek, szakképzettek köréből, hiszen azt tudjuk, hogy minél képzettebb valaki, annál könnyebben, szívesebben tanul. Itt az alacsonyabb iskolázottságú embereket is sikerült megszólítani, és felkelteni az érdeklődésüket. Sokkal többen is jelentkeztek volna, ha nem kellett volna május végén lezárni a jelentkezéseket. Még május végén, június elején is számosan érdeklődtek, hogy lesz-e folytatás, mikor lesz újra mód és lehetőség a részvételre.
Sikeres kommunikáció, nagy érdeklődés – A program szervezésekor törekedtünk arra, hogy minden régióból, megyéből legyen lehetőség a jelentkezésre. A lehető legszélesebb körben igyekeztünk a kommunikációs csatornákon keresztül felkelteni az emberek érdeklődését. Szerencsére nagyon jó kommunikációs tanácsadó szervezettel dogoztunk együtt, a megyei kirendeltségek is igen aktívan közreműködtek, sok hasznos, célzott tájékoztató anyagot tettünk közzé. Megpróbáltuk minden olyan szervezettel – érdekvédelmi és civil szervezetekkel, egyesületekkel – kiépíteni a kapcsolatot, amelyekkel a mi potenciális „ügyfeleink” rendszeres kapcsolatban vannak. Építet– Úgy vélem, a „Lépj egyet előre!” tünk az önkormányzatok információira programnak talán a mentorok alkal- is, mentoraink mindenütt felvették velük mazása az egyik legfontosabb intézke- a kapcsolatot. A képzések résztvevőinek csak mintegy fele volt korábban regisztrált dése. Rendkívül sikeresnek tartjuk, és munkanélküli, nagyon sokan kerültek be reméljük, hogy a következő szakasz- az inaktívak köréből is. ban az eddigieknél is több mentort tu- A képzésben részt vevők között kiegyensúlyozottnak mondható a nemek aránya, a dunk alkalmazni, mert rájöttünk, hogy támogatottak 54 százaléka volt nő. Bár a bizonyos körben nem nélkülözhető a fizikai szakmák között viszonylag kevesebb a nőknek való, arra törekedtünk, hogy tevékenységük. minden régióban legyen olyan foglalkozás, 8 amely a nők számára is ajánlható. Jelentős volt az állásnélküliek aránya (62 százalék), annak ellenére, hogy ez a program kezdettől fogva a foglalkoztatási státusztól függetlenül fogadta a jelentkezőket. A „Lépj egyet előre!” hangsúlyozottan nem állásnélkülieknek meghirdetett program. Mégis jelentős volt a regisztrált munkanélküliek aránya is a jelentkezők között, holott abban az időszakban még számos kifejezetten ezt a réteget támogató, sokkal több kedvezményt nyújtó uniós képzési program is futott. Nyilván itt az adott képzési irány, a képzés helyszíne miatt számukra ez előnyösebb lehetőséget kínált.
A munkaerőpiacra figyelve 347 intézmény több mint 1300 tanfolyama – A „Lépj egyet előre!” program nemcsak a hallgatók, hanem az intézmények számára is nyitott volt. Összesen 347 intézménnyel kötöttünk együttműködési megállapodást. A következő szakaszban ez a szám minden bizonnyal növekedni fog. A képzési lehetőségek iránt ugyanis érdeklődnek a felnőttképzést végző civil szervezetek, gazdasági társaságok is, jelezve, hogy szeretnének részt venni a programban. A támogatott tanfoTámogatottak munkaerő-piaci státusz szerint lyamok száma elérte az 1353-at. Nem 5 865 fő minden esetben 38% a teljes tanfolyam Munkaviszonyban kapott támogatást, Állástalan gyakran csak egyegy a programra 9 646 fő jelentkezett hallga62% tó. Előfordult, hogy más – a munkaügyi központ által, a munkáltatók által szervezett – képzéshez csatlakozott egy-két hallgató, s olyan is volt, hogy egyéni jelentkezésekre szervezett képzéseknél kaptak támogatást a program keretében. A támogatást mindenütt a munkaerő-piaci igényekkel hangoltuk össze. Figyeltünk arra, hogy egy-egy térségben a saját programunkkal ne hozzunk létre túlképzést. A szakmák kiválasztásában folyamatosan támaszkodtunk a munkaügyis kollégák szakértelmére, tudására, információira. Minden régióban a keresett foglalkozásokat hirdettük meg, s ez úgy változott az idők során, ahogy a régió munkaerőpiaca megkívánta. Továbbra is erre az információs bázisra alapozunk, kiegészítve az előző uniós program kapcsán megkezdődött hosszú távú prognózis eredményeivel. Így nagy valószínűséggel olyan képzése-
ket is tudunk indítani, amelyek a rövid távú prognózisban nem jelennek meg, de hosszabb távon számítani lehet arra, hogy keresett lesz az a szaktudás. Tájékozódunk a várható külföldi befektetésekről, s erre alapozva újabb szakirányokat indítunk.
Vezetnek a szolgáltató szakmák – A képzések között dominálnak a szolgáltatási szakmák, a szociális gondozó, ápoló, takarító szakképesítés. A személy- és vagyonőr is egyre keresettebb foglalkozás, általában szükség van könnyűgépkezelő, nehézgépkezelő szakemberekre, változatlanul népszerűek a számítógéppel, informatikával összefüggő foglalkozások. Reményeim Hiányszakmában támogatottak szerint indul 1 800 majd egy másik 1 628 olyan program 1 600 is, amely a digi1 361 1 400 tális „írástudást” teszi alapszin1 200 1 104 ten elérhetővé, 1 000 s akkor a „Lépj % 783 egyet előre!” 762 800 program csak a 577 600 tényleges informatikai szak- 9 400 képesítéseket 200 nyújthatja. 100 – A program 0 ABC-eladó Könnyűgépkezelő Kőműves Nehézgépkezelő Szociális gondozóTakarító 7–8. osztályos e r e d m é n y e i t ápoló felzárkóztató nem csak azon mérjük le, hányan kapcsolódtak be, hányan jelentkeztek, hányan végeznek. Nagyon fontos tényező az is, hogy nagyon kicsi a lemorzsolódás, az eddig végzettek körében 5 százalék alatt maradt. Ebben szerintem jelentős szerepe van annak a kiváló ötletnek is, amely csak ennek a programnak a sajátossága: a sikeresen vizsgát tettek jutalmat kapnak azért, hogy ezt az erőfeszítést megtették. Egyrészt a saját érdekükben, másrészt a szakképesítés megszerzéséből nemcsak ők profitálnak, hanem a foglalkoztatók is, és végeredményben a társadalom is, hiszen több ember rendelkezik olyan tudással, amellyel jobban tud boldogulni. Ha nem lett volna a végén anyagi juttatás is, amelynek nem feltétlenül a mértéke, hanem a ténye a lényeg, talán többen abbahagyták volna a tanfolyamot. Sokan megkérdezték tőlem – gondolom, a kollégáimtól is –, hogy nem túl nagyvonalú dolog-e még külön pénzt is adni a tanfolyam végén azoknak az embereknek, akik munkába állnak? Én úgy gondolom, hogy egyáltalán nem, különösen, ha összehasonlítjuk azzal, hogy mennyibe kerül egy fiatal oktatása, amíg eljut a diplomáig…
Visszajelzések – A felmérésekből egyértelműen kiderült, hogy a programban részt vevő képzők is jól vizsgáztak. A válaszadók többsége az 5 fokozatú skálán 4 és 5 között értékelte a teljesítményüket. Különböző kérdéseket tettünk fel a tananyagra, a tanfolyamokra vonatkozóan is, a visszajelzések e téren is pozitívak voltak. Megkérdeztük azt is, hogy milyen forrásból értesültek a programról? A hallgatók mindössze 20 százaléka tudta meg közvetlenül a képzőtől, hogy milyen képzések indulnak, 80 százalék a kirendeltségektől, az írott és nyomtatott sajtóból, az ismerősöktől, a plakátokról, újságokból szerezte az információt. A legfontosabb visszajelzés az volt, hogy a programban részt vevők fele már egy hónappal a végzés után jobb helyzetben volt, mint amikor elindult a képzés. Vagy sikerült elhelyezkednie – az állásnélkülieknek körülbelül 40 százaléka munkát talált –, vagy a megszerzett szakképzettség alapján magasabb fizetést kapott. (A szakképzetteknél eleve több a minimálbér is.) Feltettük azt a kérdést is, hogy ha még
egyszer lenne lehetőség, bekapcsolódna-e ilyen képzésbe? – 98 százalék igennel válaszolt. Azok is, akik még nem tudtak elhelyezkedni, illetve nem érezhették anyagi helyzetük javulását.
Megyei kvóták – A program indításakor a megyék között osztottuk fel a kvótákat. Közös szakmai konzultációt tartottunk, amelynek fő kérdése az volt: hogyan lehet a programot a legigazságosabbá tenni, hogy automatikusan bekerüljenek azok, akik erre jogosultak, s ne kerüljön háttérbe senki azért, mert esetleg lassabban indul el a tájékoztató Támogatottak iskolai végzettség szerint (fő) kampány, később jut az in4000 formációhoz. Szerettük volna 197 3500 kiküszöböl547 3000 ni, hogy azon 236 régiók miatt, 2500 542 ahol szíveseb209 217 szakképzett ben tanulnak 387 95 2000 gimnázium 342 205 általános iskola az emberek, 8 ált.-nál kevesebb 2626 1500 gyorsabban 130 2079 183 105 bekapcsolód1485 1000 1729 1650 221 nak, mások 921 10 622 500 ne veszítsék el 226 212 lehetőséget. El 143 67 59 48 28 0 Közép-Mo. Dél-Dunántúl Dél-Alföld Észak-Mo. Közép-Dunántúl NyugatÉszak-Alföld akartuk kerülni, Dunántúl hogy a képzettebbek, iskolázottabbak elvegyék a helyeket azok elől, akik esetleg nehezebben szánják rá magukat a tanulásra. A tapasztalat igazolt bennünket, mert legnehezebben a felzárkóztató képzésekbe lehetett az embereket bevonni. Az alacsonyabb iskolai végzettségűek lassabban mozdultak meg, tehát nagyon helyes volt, hogy ragaszkodtunk bizonyos keretszámokhoz, s nem töltöttük be a helyeket. A program a közepe táján vált tömegessé azáltal, hogy az alacsonyabb képzettségűek is kezdtek bekapcsolódni. Látható volt, hogy az iskolázottság és a munkaviszonnyal való kapcsolat nagyon szoros a jelentkezőknél. Minél magasabb iskolai végzettségű kategóriát néztünk, annál többen voltak a munkaviszonyban állók, a felzárkóztató képzésben részt vevők közül pedig összesen 33 embernek volt munkaviszonya. A kvóták között időközben azért szükség volt némi átcsoportosításra, látszott, hogy bizonyos régiókban még az eredetihez képest is viszonylag alacsonyabb érdeklődés mutatkozik, bizonyos megyékben pedig, például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, többszörösen is emelni kellett a kvótát, mert olyan nagy volt az érdeklődés.
A folytatás – Természetesen szeretnénk minden olyan elemét megőrizni a programnak, amely eredményesnek bizonyult. A főbb célok nem változtak meg, elsősorban a képzetlen emberek számára szeretnénk megadni a lehetőséget arra, hogy megszerezhessék első szakképesítésüket. A program indulásakor a statisztika szerint mintegy 900 ezer felnőttnek nem volt szakképesítése Magyarországon. Még mindig jelentős ez a réteg, ezért a felA támogatottak nemek szerinti megoszlása nőttkori képzéseknek egyre nagyobb szerep jut a követ7 135 fő kező években is. 46% Nő A „Lépj egyet előFérfi re!” program má8 376 fő sodik szakaszában 54% a keretösszeg már 10,5 milliárd forint,
két év alatt 22 ezer fő képzése a cél. A jelentkezések elindultak, már fent van a honlapunkon a hiányszakmák listája, a képzők is folyamatosan jelentkeznek. Az első program sikere alapján minden esélyünk megvan arra, hogy a másodikkal még nagyobb eredményeket érjünk el.
Az eredeti keretszámok 8 ált.-nál kevesebb Közép-Mo.
364
általános iskola 1 454
gimnázium 546
szakképzett 235
Összes 2 599
Dél-Dunántúl
161
645
242
106
1 154
Dél-Alföld
238
951
357
153
1 699
Észak-Mo.
231
924
346
150
1 651
154
617
232
99
1 102
147
588
221
94
1 050
245
980
368
156
1 749
1 540
6 159
2 312
993
11 004
KözépDunántúl NyugatDunántúl Észak-Alföld Összes
A keretszámemelés mértéke 8 ált.-nál kevesebb Közép-Mo. Dél-Dunántúl
11 általános iskola
gimnázium
szakképzett
Összes
–297
625
–4
1
325
65
840
–37
–11
857
Dél-Alföld
–190
778
30
56
674
Észak-Mo.
–172
726
–4
67
617
–126
304
–49
31
160
–4
34
0
11
41
KözépDunántúl NyugatDunántúl Észak-Alföld Összes
–33
1 646
179
41
1 833
–757
4 953
115
196
4 507
Iskolai végzettség régiónként 8 ált.-nál kevesebb Közép-Mo. Dél-Dunántúl
67
általános iskola 2 079
gimnázium 542
szakképzett 236
Összes 2 924
226
1 485
205
95
2 011
Dél-Alföld
48
1 729
387
209
2 373
Észak-Mo.
59
1 650
342
217
2 268
28
921
183
130
1 262
143
622
221
105
1 091
Észak-Alföld
212
2 626
547
197
3 582
Összes
783
11 112
2 427
1 189
15 511
KözépDunántúl NyugatDunántúl
Magas színvonalú szakmai hátteret teremtettünk
12
A „Lépj egyet előre!” a HEFOP-intézkedéseken belül azok közé tartozik, amelyek a kezdeti tervezéskor és a 2004-es induláskor még nem szerepeltek a repertoárban. Az Európai Unió tagállamaiban körbetekintve hasonló célzott intézkedéssel érik el a munkavállalók – munkanélküliek és inaktívak – széles körét – hangsúlyozta Pirisi Károly, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal főigazgatója. Míg Írországban – a Step one up! programmal – a munkaviszonyban állók támogatása a fő szempont, hiszen az ír foglalkoztatási ráta 2006-ban közelítette a lisszaboni teljes foglalkoztatási célszámot, addig Magyarországon az inaktívak is jelentős célcsoportot alkotnak.
– Hogyan illeszkedett a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal (FSZH) tevékenységébe a „Lépj egyet előre!” program?
Pirisi Károly a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal főigazgatója
– A szerződéskötésre 2005. év végén került sor, az érdemi munkálatokhoz pedig tavaly február közepén kezdhettek hozzá kollégáink. Így a többi HEFOP-intézkedéshez képest jó egy évvel később kezdődött a munka. A relatíve rövid idő alatt több mint 15 000 főt sikerült bevonni a képzésekbe; 2007 novemberéig 10 ezer főnél többen végezték el az 1200 tanfolyam valamelyikét. A képzési repertoárt egy az intézkedésbe épített belső akkreditációs rendszer segítségével a körülbelül 1300 FATakkreditációval rendelkező felnőttképző intézményből 347 képző biztosította az ország minden pontján.
Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat 2006. évi tevékenységének fényében a „Lépj egyet előre!” program önmagában is jelentős intézkedés volt; munkaerő-piaci képzésben, ideértve az össze hazai és ESZAforrás együttes felhasználását, 90 ezer fő vett részt. A „Lépj egyet előre!” programhoz hasonlóan a lakosságnak szóló intézkedés, a HEFOP 1.1. „A munkanélküliség megelőzése és kezelése” keretében 2006-ban 22 ezren kaptak képzést.
A fenti számok fényében jól látható, hogy a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal közvetlen kezelésében megvalósított „Lépj egyet előre!” az ÁFSZ éves képzési kapacitásának mintegy ötödét jelentette. Mindehhez egy alig 20 fős stáb munkája járult hozzá. – Igényelt-e szervezeti változást, létszámmódosítást a feladatok ellátása? – A „Lépj egyet előre!” projekt megvalósítására programirodát hoztunk létre a Foglalkoztatási és Képzési Igazgatóságon. A többletfeladatok ellátására 12 fő határozott idejű, a program végéig szóló köztisztviselői státusz létesítésére kaptunk engedélyt, ők teljes munkaidőben a „Lépj egyet előre!” projekttel kapcsolatos feladatokat látják el. Az Európai Unió által támogatott programokra jellemző, hogy a pénzügyi elszámolások szigorú szabályok szerint történnek, és meglehetősen adminisztrációigényesek, ezért a végrehajtásban folyamatosan részt vesznek megbízással foglalkoztatott nem köztisztviselők is. Ez az apparátus biztosítja majd a program második ütemének megvalósításakor a magas színvonalú szakmai hátteret. – Jelentett-e többletkiadást az FSZH részére a program lebonyolítása? – A hivatalnak semmilyen többletkiadást nem jelentett a program, ugyanis a megvalósítással kapcsolatos összes költséget el tudjuk számolni az Európai Unió felé. A Lépj egyet előre! projekt összköltségéből képzésre és a juttatásokra 86 százalék, a menedzsmentre 4,5 százalék, a megvalósításhoz kapcsolódó egyéb költségekre mintegy 9 százalék használható fel. A hivatal nem is lenne képes a saját működési 13 keretéből fenntartani egy több mint 15 ezer fős támogatotti létszámmal együtt járó programot. A végrehajtásban közreműködő valamennyi dolgozó munkabérét és megbízási díját száz százalékban a projekt költségvetéséből külön erre a célra elkülönített keretből fedezzük. A telekommunikációs és postaköltségeket, az iroda bérleti díját, valamint a számítástechnikai eszközöket és bútorokat is teljes egészében a program büdzséjéből fizetjük.
A „Lépj egyet előre!” program indító sajtótájékoztatója
A munkaerőpiacon a legfontosabb tudás a tanulás képessége
14
„Személyes meggyőződésem, hogy ma a munkaerőpiacon a legfontosabb tudás a tanulás képessége. Azok az emberek, akik a Lépj egyet előre! keretében szakmát szereztek vagy befejezték az általános iskolát, az egyik legfontosabb kompetenciát szerezték meg: megtanultak tanulni! Az én szememben ez a Lépj egyet előre! legnagyobb sikere” – mondta Luczek Sándor, az SZMM titkárságvezetője.
– A Lépj egyet előre! program Stratégiai Tanácsadó Testülete tagjaként hogyan értékeli a megvalósítást, elérte-e a célját?
Luczek Sándor a Lépj egyet előre! program Stratégiai Tanácsadó Testület tagja
– Egyértelműen igen. A program célja az volt, hogy a más képzési és munkaerő-piaci programokkal nehezen elérhető, szakképzetlen és/vagy alacsony iskolai végzettségű emberek számára adjon „előrelépési” lehetőséget. Azt akartuk, hogy az ország minden részében – a program indításakor ez megyei elosztást jelentett – legyenek keretek, amelyek a szakképzetlen emberek rendelkezésére állnak ahhoz, hogy szakmát tanuljanak. A keret megszabása azért volt fontos, hogy a rosszabb helyzetben lévő, és talán éppen ezért lassabban reagáló emberek számára is legyen esély a támogatáshoz hozzájutni.
A program nem csak összességében érte el a kitűzött célszámokat, hanem részleteiben, belső arányaiban is. A Lépj egyet előre! programban valóban sikerült tízezer hátrányos helyzetű embernek szakmához jutnia, és csaknem ezernek pedig az „általános iskolai” (alapfokú) végzettséget megszereznie. A program „elégedettség és hatásosság” mérése egyelőre azt mutatja, hogy a közvetett célt, a várt hatást is teljesíti a Lépj egyet előre! A tanfolyamokon sikeresen szakképzettséget szerzett emberek jelentős része állást is talált, vagy ha volt állása, akkor fizetésemelést, jobb munkakört kapott, de legalábbis biztosabbnak érezheti az állását. A program végrehajtása kezdetben meglehetősen újszerű, nehéz feladatot jelentett a Foglalkoztatási és Szociális Hivatalban működő programirodának. Az is pozitív eredmény, hogy a kollégák megtanulták, hogyan kell egy ilyen típusú programot lebonyolítani – ha úgy tetszik, ők is léptek egyet előre –, hogyan kell a hallgatókkal, a képző intézményekkel, a munkaügyi kirendeltségeken dolgozó kollégákkal sikeresen együttműködni. Meggyőződésem, hogy a Lépj egyet előre! II. program lebonyolítását kevesebb zökkenővel fogják megoldani.
– Miért tartotta szükségesnek a mentori hálózat kialakítását, melynek Ön volt a kezdeményezője? – A programnak volt egy olyan célcsoportja, akiket az interneten, a sajtóhirdetésekkel, a munkaügyi kirendeltségeken keresztül nem lehet elérni, mert a „munkaügyi hivatalba” nem járnak, újságot nem olvasnak, még TV-t, rádiót sem igen néznek, hallgatnak. A Lépj egyet előre! programmal azonban őket is meg akartuk szólítani. Az általam ismert foglalkoztatási célú civil szervezetek számos olyan sikeres munkaerő-piaci programot hajtottak már végre, amelyekben pontosan ilyen embereket sikerült a munkába, képzésbe bevonniuk. Bevallom, innen vettem az ötletet, hogy nekünk is azt kell tennünk, amit a civil szervezetek jó része kitűnően csinál. Személyesen kell megkeresnünk, meggyőznünk, segítenünk a halmozottan hátrányos helyzetben lévő embereket. A csoda megtörtént, a máshol bevált recept nekünk is működött! Persze, nem volt elég valakit „rábeszélni” arra, hogy iratkozzon be a hiányzó 8. osztály elvégzését lehetővé tévő felzárkóztató tanfolyamra, arra is oda kellett figyelni, hogy ne hagyja abba az iskolát, tanuljon rendszeresen, gyürkőzzön neki a vizsgának. Ez volt a mentorok feladata a programban. Ezúton is szeretném megköszönni minden mentornak a végzett munkát, nagyon fontos feladatot oldottak meg nagyon sikeresen. – Milyen tapasztalatokat szűrt le a testület a mentorok gyakorlati működéséből? – Amikor felvetettem, a program szervezői némi csendes tartózkodással fogadták a javaslatomat. De úgy érzem, a mentorok munkájának eredményei mindenkit meggyőztek arról, hogy a tevékenységükre szükség van. Büszke vagyok arra, hogy a Lépj egyet előre! II. program tervezése során nem az volt a 15 kérdés, hogy kellenek-e mentorok, hanem az, hogyan lehetne a létszámukat növelni. Azt is el kell mondani, hogy természetesen nem minden mentor teljesítménye egyforma. A munkába lépésükkor el kellett magyarázni, hogy mi a mentornak a dolga, hogy ő keresse a lehetséges ügyfeleit, és ne a munkaügyi irodában ülve várja jelentkezésüket. Nagy öröm, hogy ők is segítettek egymásnak a tapasztalataik megosztásával. Azt is az eredmények közé sorolom, hogy a program egyéb résztvevői ma már pozitívan értékelik a szerepüket, tevékenységüket. A mentorok is megtanulták a mentorálás alapjait – jóllehet volt közöttük olyan, akinek már voltak tapasztalatai ebben. A munkaügyi kirendeltségeken dolgozó kollégák is megértették, mit várhatnak tőlük, a képzésszervezők is ráéreztek az együttműködés hasznára. A Lépj egyet előre! program záró konferenciáin sokszor felmerült a kérdés, hogy miért nem lehet a programban másokat is támogatni. Erre mindenkinek azt válaszoltam, hogy a Lépj egyet előre! program nem jó mindenre, ne akarjunk ezzel minden problémát megoldani. Szeretném hangsúlyozni, hogy a mentorok alkalmazása sem mindenre jó, nem kell átesni a ló másik oldalára! A mentorok nagyon fontos szerepet játszanak a hátrányos helyzetű, nehezen elérhető emberek aktivizálásában.
Kik azok a mentorok? A felnőttképzési tapasztalatokhoz hasonlóan a „Lépj egyet előre!” programban is a képzettebb munkavállalók ismerték fel először a programban rejlő lehetőségeket. A nyolc általánossal nem rendelkezők számára biztosított keretek lassan töltődtek fel. Az országosan 1500 lehetőségre 2006. március végéig mindössze 14-en jelentkeztek. Budapesten 11 fő, Heves megyében mindössze három fő nyolc általánossal nem rendelkező felnőtt korú szánta rá magát a tanulásra. A nyolc általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők bátorítására, segítésére mentorokat alkalmazott a program, akik elsősorban az alacsonyabb iskolázottságú emberek bevonását segítették a képzésbe.
A program mentorai Budapest Besenyő Ágnes Rózsa Mónika Baranya megye Hoffmanné Piskó Beáta Bács-Kiskun megye Bánki Annamária Csapó László Faragó Sarolta Nyilas András Békés megye White Anikó
16
Borsod-Abaúj-Zemplén megye Dienes Mária Csongrád megye Kovács Kinga Makalicza Ágnes Fejér megye Herczeghné Benkő Zsuzsa Győr-Sopron megye Dr. Malatinszky Zsolt Hajdú-Bihar megye Balogh Ildikó Heves megye Szente Edina Jász-Nagykun-Szolnok megye Jamnik Judit Komárom-Esztergom megye Bokrosné Nagy Margit Hergovics Györgyi Monostori Éva Morvai Józsefné Nógrád megye Sulyokné Szanyi Beáta Pest megye Besenyő Ágnes Rózsa Mónika
Somogy megye Dobainé Sótonyi Mónika Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Fancsalszki Éva Tolna megye Tóth András Vas megye Lintner Dénes Veszprém megye Reszegi Gabriella Zala megye Horváth Ferencné
Morvai Józsefné Komárom-Esztergom megyei mentor jelentéséből: A „Lépj egyet előre!” program felzárkóztató képzésében részt vevő hét személlyel folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, tanulmányaik folytatásával ugyanis problémák merültek fel. A nyári szünet után a szeptemberi iskolakezdésre az addig biztosított gépkocsi nem állt rendelkezésre. A tanulók a képzésen való folyamatos részvételhez helyközi járattal tették meg az utat Kisbér és Mezőörs között. Mezőörstől Pannonhalmáig és vissza gépkocsival vitték őket. Többször beszéltem az iskola igazgatónőjével és Horváth Ferencné mentorral, ugyanis az előzőekben ígéret szerint ők biztosították a szállítást. Mivel nem sikerült megoldani többszöri próbálkozás ellenére sem a bejárást, az igazgatónővel történt megbeszélés szerint magántanulóként készültek fel a vizsgákra. A két vizsganapra a kisbéri városigazgatóság mikrobuszát sikerült megszereznem, hogy részt tudjanak venni. Minden tanulónak sikerült a vizsgákat letenni, és november 7-én átvették a bizonyítványukat Pannonhalmán. Az iskola igazgatónőjének tájékoztatása szerint minden kötelezően előírt anyagot kitöltöttek és aláírtak a résztvevők ahhoz, hogy a tanulmányaik elvégzése után járó összeget megkapják.
2007. 11. 22. Morvai Józsefné 17
„Ma reggel is megérte felkelni...”
18
Egy európai uniós program szakmai és pénzügyi előkészítése az eddigi tapasztalatok szerint legalább fél évet vesz igénybe. A „Lépj egyet előre!” esetében azonban a tervezés és előkészítés folyamata meglehetősen feszített tempóban, bő egy hónap alatt lezajlott. Ahhoz, hogy ezt a példa nélküli eredményt elérhessük, mind a tárca, mind a hivatal, mind pedig az egyéb irányító szervezetek részéről komoly szakmai teljesítményre és összehangolt munkára volt szükség.
A
szerződés aláírását követően körülbelül három hét állt rendelkezésünkre, hogy a nyitó konferenciát megszervezzük, amelynek keretében valamennyi érdeklődő képző intézményt, civil szervezetet és egyben a sajtó képviselőit is tájékoztattuk az induló programról. Az érdeklődés óriási volt, a 2006. január 10-i tájékoztatót követően fogadtuk a képzési ajánlatokat a regisztrációs listánkra, majd február közepétől a támogatási kérelmek papír alapon is beérkeztek. A támogatási dokumentáció kezdeti késedelmes elbírálásának az volt az oka, hogy csupán az első hónapban több mint 10 000 jelentkező anyaga Kéri Gabriella érkezett hozzánk. A tervezéskor tisztában voltunk azzal, hogy a felnőtta „Lépj egyet előre!” program projektvezetője képzésre jellemző ciklikusság miatt nem egyenletesen érkeznek majd a kérelmek, de arra senki sem számított, hogy mindössze egy hónap alatt gyakorlatilag a 24 hónapra tervezett támogatotti létszám dokumentációja bejön. Az első hónapokban minden szombaton bent voltunk a hivatalban, hogy valahogy sikerüljön a több irodát betöltő papírokat érdemben elbírálni. És bizony akkor valószínűleg nem voltak túl sokan közöttünk, akik látták a fényt az alagút végén. Ezek a szombati munkák soha nem kötelező jelleggel zajlottak, egyszerűen mindenki magáénak érezte a programot, és fel sem merült bennünk, hogy mással is tölthetnénk a hétvégét. Ezúton is köszönet érte a munkatársaknak. A projektszemélyzet felállása viszonylag gyorsan lezajlott, szerettük volna, ha egy igazán jó, fiatalos és lendületes csapat kovácsolódik össze a A „Lépj egyet előre!” programra vo- 19 hivatalban. A cél adott volt, és már az év natkozóan az Irányító Hatósággal elején érzékeltük, hogy a feladat időbeli elvégzéséhez rohamléptekkel kell halad- 2005. december 21-én írta alá az aknunk. kori, még Foglalkoztatási Hivatal azt a Különös kettősség jellemzi a hivatali munkatársak mentalitását. Egyrészt elengedhetetlen volt, hogy a feldolgozandó tömeges mennyiségű anyagot gyorsan és precízen értékeljék pontosan rögzített szakmai
támogatási szerződést, amely a tervek szerint 11 000 felnőtt képzettségi színvonalának növeléséhez biztosította volna a pénzügyi fedezetet.
szempontok alapján. Ugyanakkor mindvégig szem előtt kellett tartanunk, hogy mi végre is ez a program, kinek az érdekeit kell valóban szolgálnunk. Figyelni kellett arra, hogy az egyes jelentkező kérelme ne csak egy papír legyen a sok közül, hanem adott esetben a döntéskor mérlegelni, méltányolni lehessen az illető személyes helyzetét. Annak ellenére, hogy a hivatal dolgozói olyan közvetlen kapcsolatba soha nem kerültek, nem is kerülhettek a jelentkező személyekkel, mint például a mentorok, telefonon folyamatosan segítséget nyújtottunk az érdeklődőknek. Ilyenkor számtalanszor előfordult, hogy az irathalmok közül kikerülve hirtelen egy-egy valós élethelyzetnek lettünk tanúi. Azoknak az embereknek, akik több szempontból is hátrányos helyzetűek, rendkívül sokat jelent, ha valaki végighallgatja őket, és egy lehetséges kiutat kínál számukra – mindezt emberi hangnemben. Ilyenkor nem kizárólag nekik segítünk, de sokszor mi is úgy érezzük, hogy „ma reggel is megérte felkelni”. A „Lépj egyet előre!” csapatában jelenleg huszonhatan dolgoznak köztisztviselőként vagy megbízott munkatársként, illetve a hivatali kollégák közül – munkaidejük egy részében – többen is foglalkoznak a programmal. Mentorként – a munkaügyi kirendeltségek támogatásával – huszonhárman tevékenykednek az országban. A projektszemélyzet esetében a fluktuáció nem túl nagy, ugyanakkor az elmúlt fél évben öt „Lépj egyet előre!”-baba született, és pár héten belül egy újabb kis jövevényt várunk. A munkatársak döntő többségében fiatal diplomások, vagy éppen most folytatják tanulmányaikat valamely felsőfokú intézményben. Ugyanakkor számíthatunk az idősebb kollégákra is, akik komoly szakmai tapasztalattal rendelkeznek a hasonló programok megvalósításában. A „Lépj egyet előre!” program első üteme a kétszeri pótlólagos forrásbevonást követően hamarosan
20 befejeződik. Bár a megvalósítás a kezdeti időkben nem volt teljesen zökkenőmentes, a végzett hallga-
tókra vonatkozó számok azt mutatják, hogy sikerült teljesítenünk azt a célt, amelyet két évvel ezelőtt kitűztünk magunk elé. A kérdőíves felmérésből pedig az derül ki, hogy a válaszadók 88 százaléka részt venne hasonló programban a jövőben is, és talán ez az egyik leghitelesebb mutató az elégedettség mérésére. A második ütem keretében tervezett 22 ezer ember szakmához juttatása ugyanolyan kihívásokkal teli feladatot jelent majd, mint az első részben. Az összeszokott projektszemélyzet és a már kialakult eljárásrendek alkalmazása azonban jó kiindulóalap lehet ahhoz, hogy két év múlva egy hasonló sikertörténetről számolhassunk be.
A jelentkezőkkel kapcsolatos feladatokat megyék szerinti felosztásban végeztük. –B udapest, Pest megye – Érdiné Karl Erzsébet, dr. Kádas Vera – Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-SzatmárBereg megye – Fülöp Judit – Baranya, Somogy, Tolna megye – Dr. Zelenák Erzsébet (Liza), Kapodisztriász Alexandra, Hunyadi Réka – Veszprém, Komárom, Fejér megye – Dr. Szecskó-Tóth Zsuzsanna – Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves megye – Gácsi Lóránt – Békés, Csongrád, Bács-Kiskun megye – Jánosi Gábor, Balogh Tímea, Gaborják Péter – Vas, Zala, Győr-Moson-Sopron megye – Dévai Judit
A kommunikáció célba ért
A
lehető legszélesebb körben igyekeztünk a kommunikációs csatornákon keresztül felkelteni az emberek érdeklődését. A hallgatók toborzásához óriásplakátot, rádiós és televíziós hirdetéseket és az ingyenes hirdetési újságokat használtuk. Áprilistól országszerte a legforgalmasabb közlekedési csomópontokon, posták, áruházak közelében óriásplakátok hívták fel a figyelmet az ingyenes tanulás lehetőségére. 2006. februártól konferenciasorozatot indítottunk. Miskolcon, 21 Kecskeméten, Székesfehérváron, Békéscsabán, Szombathelyen, Zalaegerszegen, Pécsen, Győrben, Debrecenben, Nyíregyházán, Szegeden ismertettük a Munkaügyi Központok felnőttképzéssel foglalkozó szakértőivel közösen a konferenciára és konzultációra meghívott önkormányzatok, civil szervezetek, az iskolarendszeren kívüli képzéssel foglalkozó intézmények képviselőinek a részvétel lehetőségét és az indítással kapcsolatos feladatokat. Az érdeklődés mindenütt várakozáson felüli volt. A konzultációkon leggyakrabban a jelentkezéssel és az elszámolással járó adminisztrációt sokallták a képzőintézmények. Kezdetben bizonytalanságot keltett az új OKJ hatályba lépése. A tájékoztatásban a megyei kirendeltségek is igen aktívan közreműködtek, segítségükkel sok hasznos, célzott tájékoztató anyagot tettünk közzé. Megpróbáltuk minden olyan szervezettel – érdekvédelmi és civil szervezetekkel, egyesületekkel – kiépíteni a kapcsolatot, amelyekkel a mi potenciális „ügyfeleink” rendszeres kapcsolatban vannak, hozzájuk szórólapokon juttattuk el a legszükségesebb tudnivalókat. Építettünk az önkormányza tok információira is, mentoraink mindenütt felvették velük a kapcsolatot. Az országos, valamint a helyi elektronikus és nyomtatott sajtó érdeklő figyelme kísérte a projekt teljes folyamatát. A megjelent újságcikkek, a sugárzott rádió- és tévéadások száma több százra tehető. A jó választást igazolja, hogy a bizonyítványt megszerzett és megkérdezett hallgatók 80 százaléka a kirendeltségektől, az írott és nyomtatott sajtóból, az ismerősöktől, a plakátokról, újságokból szerezte az információt. A hallgatóknak mindössze 20 százaléka tudta meg közvetlenül a képzőtől, hogy milyen képzések indulnak.
A sajtón keresztül minden réteget megszólítottunk
– A „Lépj egyet előre!” program az országos és a helyi sajtóban rendkívül sokszor szerepelt. Az újságírók maguktól is érdeklődtek a téma iránt, de nagyot lendített a helyzeten a 2006 decemberétől 2007. február végéig lezajlott médiapályázat, illetve az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány most is folyamatban lévő pályázata. Nyugodtan állíthatom, hogy a programról szóló tájékoztatás szinte minden állampolgárhoz eljutott, hiszen nem csak az országos, de a megyei lapokban, vidéki rádiókban és tévékben is megjelentek az erről szóló híradások – foglalta össze Schranz Edit, az SZMM sajtószóvivője.
Schranz Edit az SZMM sajtószóvivője
Örvendetes, hogy több bulvárlap is – a médiapályázat eredményeként – írt erről a programról. A munkaüggyel foglalkozó szakemberek többnyire nem túlságosan kedvelik a bulvársajtót, hiszen a cikkek rövidsége miatt ritkán van mód részletesen, érdemben kifejteni egy-egy témát. Én azonban úgy gondolom, nagyon is fontos, hogy a bulvárlapok is foglalkoztak a programmal, hiszen a Blikknek nagyobb létszámú és más olvasótábora van, mint a Népszabadságnak. Sőt 22 rengeteg olyan ember van, aki kizárólag bulvárlapot olvas – őket a Blikk vagy éppen a Bors nélkül nem is tudnánk utolérni. Hasonló jelentőségű az a tény, hogy a médiapályázatok eredményeként csaknem minden megyei lap, rádió és tévé foglalkozott a programmal. Köztudott ugyanis, hogy egy-egy megyében a megyei lap olvasottsága általában jelentősen meghaladja az országos lapokét. Több szerkesztő, újságíró rendkívül alaposan körüljárta a témát: nem pusztán a „Lépj egyet előre!” tényszerű ismertetésére szorítkozott, hanem megszólaltatott olyan embereket, akik a program segítségével tanulnak. Az életszerű feldolgozás komoly segítséget adott azoknak a hallgatóknak/nézőknek, akik így, egy sorstársuk beszámolójából ismerhették meg a programot. A programról való információ elsődleges forrása Információ forrása
Fő
Százalék
Ismerős
143
25%
Képző
125
22%
Nyomtatott sajtó
119
21%
Szórólap, plakát
65
12%
Munkaügyi szervezet
61
11%
Egyéb: munkahely
29
5%
Televízió
10
2%
Egyéb: internet
5
1%
Egyéb
3
1%
Rádió
2
0%
Szemelvények a sajtóból Jövőutazás számítógéppel Mozgáskorlátozottak részére indult számítógép-kezelői tanfolyam a közelmúltban Bakson. A „Lépj egyet előre!” programban Csongrád megyében elsőként itt vehették át a támogatói szerződést a hallgatók. Négyszáz óra alatt, hat hónapig, napi öt órában alapfokú szakmai képesítést nyújtó oklevelet szereznek majd állami és uniós támogatással a baksi mozgáskorlátozottak. Legtöbbjük korábban rendelkezett már szakmával, gépkezelőként, dajkaként, villanyszerelőként, élelmiszer-eladóként dolgoztak, amíg valamilyen betegség vagy baleset szakmájuk elhagyására nem kényszerítette őket. Részmunkaidőben vállalhatnának munkát, ami jól is jönne, hiszen a kapott ellátás szűkös megélhetést biztosít. Az alig 2300 főt számláló településen nem sok munkalehetőség adódik. A hűtőház, a feldolgozóüzem bezárt, a termelőszövetkezet megszűnt. A község polgárainak mintegy fele ingázik, Kistelekre, Csongrádra járnak dolgozni. Egy mozgássérült ember számára mindez elérhetetlen. Ha a tizenöt ember elvégzi a tanfolyamot, távmunka formájában akár otthon is dolgozhatnak. A Lépj egyet előre! ingyenes felnőttképzési program két éve alatt hazai és európai uniós támogatással tizenegyezer fő képzésére van lehetőség. Az indulása óta eltelt két hónap alatt majdnem tízezren adták 23 be jelentkezésüket hiányszakmák elsajátítására. Csongrád megyében a két évre kapott ötszáz fős keretre eddig négyszázhetvennyolcan jelentkeztek. Harminchatan már támogatást nyertek gyorsétkeztetési eladó, ABC-eladó, számítógép-kezelő, vendéglátós vállalkozó tanfolyamra. A tapasztalatok szerint az alacsonyabb iskolázottságúak körében kisebb a tanulási hajlandóság, ezért a munkaügyi központok mentorokat alkalmaznak. Délmagyarország, Délvilág 2006. április 22.
Tízezren lépnének előre, de csak a felüknek megy Az ingyenes szakképzést nyújtó „Lépj egyet előre!” programra február közepe óta 9900-an jelentkeztek, de csak mintegy felük teljesíti a pályázati célokat – mondta Pirisi Károly, a Foglalkoztatási Hivatal főigazgatója. Az ingyenes képzési program célja, hogy szakképzettséggel nem rendelkező embereknek adjon több lehetőséget a munkaerőpiacon. A jelentkezők negyven százaléka már rendelkezik középfokú képesítéssel. (mti) Magyar Hírlap, 2006. április 14.
Ötezren „léptek előre” ABC-eladónak, építőipari szakmunkásnak, nehéz- és könnyűgépkezelőnek, klímaszerelőnek, szociális gondozónak tanul az az ötezer jelentkező, aki már bekapcsolódhatott a „Lépj egyet előre!” programba. Dr. Soós Adrianna, a Foglalkoztatási Hivatal Felnőttképzési Igazgatóságának főigazgató-helyettese lapunknak elmondta: Borsod, Szabolcs és Somogy megyéből érkezett a legtöbb pályázat. A bírálók elsősorban a képzettség nélküli, általános iskolát végzett jelentkezőket támogatták. Bár jövő március 31-éig lehet jelentkezni a programra, a 11 ezer helyre már most 20 ezren pályáztak. A jelentkezők mintegy 50 százalékának van állása, de sokaknak ez a képzés nyújt garanciát arra, hogy munkájukat megtartsák. (Muhari Judit írásából) Népszava, 2006. június 12.
Országos konzultációs tájékoztató körúton ismerhették meg az érintettek, képzők, civil szervezetek, önkormányzatok képviselői a „Lépj egyet előre!” ingyenes felnőttképzési programot.
24
Váradi Gábor, a BAZ megyei és Miskolc városi kisebbségi önkormányzat képviselője
Horváth Ferencné, a Nyugat-Dunántúl mentora
Pintér Istvánné, az Abisái Kft. ügyvezetője
Majláth László, Dombóvári Roma Közhasznú Alapítvány kuratórium elnök
Darits Ágnes, OKTÁV Továbbképző Központ Zrt. oktatási igazgatója
25
Barhács Anna, a Barhács és Társa Kft. igazgatója
Szedenszki Imre, Ónod alpolgármestere
Nyíregyházán zsúfolásig megtelt a konferenciaterem
A személyes találkozás során a képzők, civil szervezetek, az önkormányzatok képviselői számtalan kérdésre kaptak azonnali választ a program vezetőitől.
Borossán Beáta, az Excellent oktatásszervező vezetője
Akik valóban léptek egyet előre Nem volt könnyű visszaülni az iskolapadba
– Úgy tűnt, reménytelen helyzetbe sodródom, hiszen az óvodában, ahol dolgozom, közölték velem, hogy képesítés nélkül nem maradhatok, hamarosan meg kell válnunk egymástól. Arra, hogy saját erőből beiratkozzam egy megfelelő tanfolyamra, ugyancsak nem láttam esélyt, hiszen jövedelmem erre nem adott volna lehetőséget. 26 Ekkor szereztem tudomást a zalaegerszegi „Lépj egyet előre!” programról – mondja Farkasné Ábrahám Ildikó, akinek a képzési program révén megoldódott az élete.
A Nyugat-Dunántúl régióban a „Lépj egyet előre!” program első, most záruló ütemében 1050 fős képzési kvóta állt rendelkezésünkre – tájékoztatott Kálmán István, a regionális munkaügyi központ képzési csoportvezetője. – Végül azonban 1104 ember beiskolázását segítették. A régióban legkeresettebbek az ABC-eladó, a dajka, a gépkezelő, a számítástechnikus és a szociális gondozó szakmák voltak.
Nem volt ugyan könnyű ennyi idő után visszaülni az iskolapadba, s szinte valamennyi szombatot a tanfolyamon tölteni, de így gyakorlatilag ingyen megszerezte a szükséges dajkai végzettséget. Ráadásul sok segítséget is kapott, hiszen a tanárok biztatására folyamatosan készült, s ennek eredményéről számonkérések során meg is győződhettek.
Farkasné Ábrahám Ildikó dajka
– Ez nagyon fontos volt – hangsúlyozta Ildikó –, hiszen a munka, a család mellett az ember hajlamos lehet, lehetett volna arra, hogy hanyagolja a tanulást, abban bízva, hogy az utolsó pillanatban még be tudja hozni a hátrányt. Erre azonban elég kicsi az esély. Számomra mindennél többet ér, hogy megszereztem azt a képesítést, amivel megtarthatom a munkahelyem.
Tudatosabban végzem a munkám
A „Lépj egyet előre!” programnak köszönheti Györkéné Horváth Gyöngyi, hogy szakmailag sikerült előrelépnie. Neki a munkahelyén ugyan „kerek perec” nem mondták azt, hogy szakképesítés nélkül elválnak útjaik, de folyamatosan éreztették vele, hogy örülnének, ha érettségijét kiegészítené szakmai végzettséggel. Azt sem rejtették véka alá, hogy támogatnák a hiányzó képesítés megszerzésében. Györkéné Horváth Gyöngyi nyolcadik éve foglalkozik értelmileg sérült gyermekekkel egy speciális otthonban.
Györkéné Horváth Gyöngyi gyógypedagógiai asszisztens
– Ennyi év gyakorlata során sok mindent megtanultam, ám a most elvégzett felsőfokú gyógypedagógiai asszisztens tanfolyamnak köszönhe-
tően tudatosabban végzem a munkámat. Ráadásul az elismerés máris jelentkezik a béremben, hiszen azonnal magasabb besorolást kaptam. Nagyon kedvező volt – mondta el –, hogy a programban való részvétel költségeit nem neki kellett fizetni, s arra sem számíthatott, hogy a tanulmányait egyébként mindenben támogató munkahelye konkrét anyagi segítséget is nyújt. A 400 órás tanfolyam alatt – s ez sem mellékes hozadéka a programnak – olyan társaságnak lett a tagja, amely reményei szerint a későbbiekben is összetart majd. S ha szükség lesz rá, tanácsokért, tapasztalatokért megkereshetik egymást.
Önerőből nem tudtam volna a költségeket fizetni Fekete Zoltán pályakezdő munkanélküliként kapcsolódott be a „Lépj egyet előre!” programba. Figyelmét a képzőhelyen, a SZÁM-PONT Kft.-nél hívták fel a lehetőségre, ahol nem sokkal korábban fejezett be egy középfokú informatikai tanfolyamot. Azzal nem tudott munkát találni, ám friss rendszerinformatikus végzettségével már kapott ajánlatot. Igaz, ehhez a fővárosba kell költöznie Zala megyéből. A cég, amely állást ajánlott számára, a nyelvtudást is megköveteli. Zoltán szerint ezzel sem lesz gond, már „folyamatban van”. – Saját zsebből nem tudtam volna állni a költségeket – hangsúlyozta Zoltán –, ráadásul a képző kft.-nél olyan informatikai és tapasztalati háttér állt a rendelkezésre, amelyet a kötelező óraszámon túl is igénybe vehettem. Sőt örültek az érdeklődésnek, és pluszsegítséget is nyújtottak.
Fekete Zoltán rendszerinformatikus
Versenyképes szakmákra kell képezni SZÁM-PONT Kft.
A zalaegerszegi SZÁM-PONT Kft. már 2006-ban is szeretett volna bekapcsolódni a „Lépj egyet előre!” projektbe, de akkor „Nagy bánatunkra, nem jártunk sikerrel” – tudtuk meg Fejesné Simon Gyöngyitől, a képző vállalkozáskoordinátorától. Idén azonban újra próbálkoztak, és úgy alakították át képzési kínálatukat, hogy az jobban igazodjon a munkaerőpiac elvárásaihoz, és megfeleljen a programkiírók igényeinek is. Hiszen a „Lépj egyet előre!” résztvevői csak akkor léphetnek valóban előre, ha az adott szakma versenyképes, és megvan benne az elhelyezkedés esélye. A kft. a program indításakor abban is eltért a képzési piacon megszokott gyakorlattól, hogy dolgozói nem csak a jelöltek „becserkészésében”, a hirdetésekben, a megszólításban igyekeztek jeleskedni, de azzal is tisztában voltak, hogy a potenciális jelöltből csak akkor lesz sikeres, támogatást is hozó hallgató, ha pályázatát elfogadják az elbírálás során. Ennek érdekében pedig minden érdeklődőnek – akik egyénileg pályázhattak – maximális segítséget nyújtottak. Közreműködtek a pályázati dokumentáció összeállításában, segítettek kitölteni a jelentkezési íveket, és gyakorlatilag minden, a pályázat benyújtásával járó tennivalót levettek a leendő hallgató válláról. Felmérték ugyanis, hogy a képzési programban való részvétel számukra is nagy lehetőség. A piac ugyanis rendkívül telített, a felnőttképzésben könnyebben talpon tud maradni az, sőt fejlődni, aki részt vehet az uniós támogatottságú projektekben.
Megduplázták a tanfolyamok számát Berecz és Társa Bt.
A „Lépj egyet előre!” előrelépést jelentett a szintén zalaegerszegi oktatási vállalkozás, a Berecz és Társa Bt. számára is. A kis cég hosszú évek óta jelen van a térség képzési piacán, igaz, mindeddig évente csupán két-három tanfolyam beindítására voltak képesek – mondta el Berecz János tulajdonos, aki a feleségével együtt viszi a kis céget. Az elsősorban pedagógiai, szociális szakmacsoportokban indított képzéseik iránt azonban a „Lépj egyet előre!” programba való bekapcsolódással megnőtt az érdeklődés, és megduplázták a tanfolyamok számát.
27
Mint ismert, a projekt utófinanszírozású, tehát a költségeket a képzőhelyeknek, az intézményeknek meg kell előlegezniük. Az utófinanszírozás során annak alapján kell elszámolniuk, hogy a beiratkozott és a végzett hallgatók száma miként aránylik egymáshoz, és csakis a befejezett, az eredmén�nyel zárult képzés után fizetnek. A költség azonban a tanfolyamra el nem járó, a tanulmányait be nem fejező diák után is felmerül – azaz a képzők nagyon is érdekeltek abban, hogy ne veszítsék el a kedvüket a résztvevők, hogy értelmesnek, hasznosnak tartsák a tanulásra fordított időt. Berecz János a program erényeként kiemelte: – Pozitív tapasztalatunk, Berecz János hogy szükség esetén napi kapcsolatban álltunk a projekt központi irányítói képző val, akik nagyon sok gyakorlati segítséget adtak a számukra, egyebek közt például az elszámolásoknál. A program folytatásával kapcsolatban többen jelezték, hogy jó lenne, ha a „Lépj egyet előre!” kiterjedne a diplomásokra is, hiszen ez a réteg is szívesen élne egy ilyen kedvező lehetőséggel.
Gyakran kellett a lelkükre beszélni
Horváth Ferencné Zala megyei mentor fő feladatának azt tartja, hogy a programba 28 bevont emberek ne morzsolódjanak le, végezzék el becsülettel az iskolát, teljesítsék, amire vállalkoztak. Ez korántsem egyszerű feladat: a cél érdekében a mentornak is sokat kell tennie. A hallgatók többsége minden probléma nélkül vette az akadályokat, de voltak néhányan, akikhez bizony többször is el kellett menni, és a lelkükre beszélni – mondta el. Mindenekelőtt azt kellett megértetni a hallgatókkal, hogy aki bekerült a kiválasztottak közé, az elfoglalt egy helyet. Ha nem használja ki a lehetőséget, akHorváth Ferencné mentor kor egyrészt magának tesz rosszat, másrészt – hangsúlyozta a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal mentora – kiszorított valaki olyat, aki talán eredményesen végzett volna. Természetesen vannak vis maior helyzetek is, amikor a körülmények, a családi háttér úgy változik, hogy az ember képtelen eleget tenni vállalt kötelezettségeinek – de ha nem erről, hanem pusztán lustaságról, nemtörődömségről van szó, az elfogadhatatlan. A „Lépj egyet előre!” program egyébként Horváthné számára is egy lépés előre, hiszen több évtizedes MÁV-alkalmazotti pályája éppen véget ért, s nagyon is kapóra jött a projekt, amelyben korábban megszerzett tapasztalatainak, agilitásának hasznosításával mindenki megelégedésére részt vesz. Rátermettségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Zala megyében ellátott feladatai mellett felkérték, kapcsolódjon be a Győr-Moson-Sopron megyei szervezésbe. Kollégáival sikerrel indították útjára és bonyolították le a pannonhalmi és kapuvári felzárkóztató programot is. – Kiemelkedően fontosak a felzárkóztató jellegű képzések – hangsúlyozza Horváth Ferencné. – A hiányszakmák utánpótlása, a hiányzó szakképesítések megszerzése mellett a program alkalmat adott azoknak a társadalmi rétegeknek is a helyzetbe kerülésre, akik egyébként már-már végérvényesen kiszorultak a munkaerőpiacról. Az iskolázatlan, gyakran roma származású embereknek, akiknek még az általános iskolai végzettségük sincs meg, reménytelen a helyzetük. Jó néhány olyan cigány asszon�nyal találkoztam, aki nagyon fiatalon szült, ezért kimaradt az általános iskolából – meséli. – Egymás után jöttek a gyerekek, ők pedig otthon maradtak, és végképp elszoktak attól, hogy meg kell jelenniük,
határidőket kell tartaniuk, feladatokat kell teljesíteniük. Számukra a képzésbe való bekapcsolódás önmagában is egy fontos lépcsőfok, hiszen azzal, hogy bekerültek egy közegbe – amely követelményeket támasztott, de segítséget is adott ahhoz, hogy részt vegyenek a közös munkában –, máris alapjaiban változott meg az életük. Természetesen a család pozitív hozzáállása nélkül ez nem ment volna. Nagyon lényeges, hogy a képzés ingyenes. Emellett komoly ösztönzést jelentett, hogy a program eredményes befejezése, illetve a sikeres vizsga után a minimálbérnek megfelelő összeg járt a tanulóknak. Ez a családtagok számára is megnyugtató volt, hiszen látták: aki tanul, pénzt hoz a házhoz. A felzárkóztató képzések jó eredménnyel zárultak Zala megyében, Letenyén, Keszthelyen és Nagykanizsán is. Várható, hogy azok közül, akik a „Lépj egyet előre!” program első ütemében a hetedik-nyolcadik osztályos bizonyítványt sikerrel megszerezték, a másodikban jelentkeznek a szakképesítés megszerzésére. – Természetesen a program jó híre alapján új résztvevőkre is számítunk – tette hozzá a mentor.
A tanulás jelenti a kiemelkedést a romák számára
Várnak az új lehetőségre a Pethőhenye térségében élő romák is, bízva az ott létrehozott társulásban – tudtuk meg Horváth Józseftől, a Lungo Drom országos szervezetének helyi képviselőjétől, az alsónemesapáti kisebbségi önkormányzat tagjától. Mint fogalmazott: a munkanélküliség és az iskolázatlanság közé egyenlőségjelet tehetünk. – Csakis a tanulás hozhatja meg a kiemelkedést a hazai cigányság számára. Ha a családot a mostani helyzetben hagyjuk, akkor a felnövekvő gyermekeket is ilyen életre ítéljük, hiszen ha azt látják, hogy a segély és az illegális utak jelentenek némi jövedelmet, akkor ők is így alakítják az életüket. De ha azt látják, hogy a szülők becsületes munkával tisztességes megélhetést tudnak biztosítani – akkor az lesz előttük a példa.
29
Horváth József a Lungo Drom képviselője
A végzettek több mint fele elhelyezkedett új szakmájában A felnőttképző intézetek, szervezetek pályázatok révén kapcsolódhattak be a „Lépj egyet előre!” I. programba – többségük tíz évet is meghaladó múlttal rendelkezik –, így többek között az OKTKER-NODUS Kiadó Kft., a Kereskedők és Vállalkozók Veszprém Megyei Képviselete (KISOSZ) Veszprém megyében, az OKTÁV Zrt. fehérvári irodája. A Tréning Stúdió Kft., az Albasafe Kft., az Albasoft Kft., a Duna Menti Regionális Népfőiskola, a Dakó Oktatási Központ Kft., a Szabolcs Vezér Gimnázium Fejér megyében. A képzések elméleti helyszínéül többségében az intézmények saját és bérelt oktatási termei szolgáltak, az óraadó tanárok száma megközelítette a százat.
Maguk is előbbre léptek OKTKER-NODUS Kiadó Kft. Az 1994 óta működő veszprémi székhelyű OKTKER-NODUS Kiadó Kft. Veszprém megyében az elsők között vált akkreditált felnőttképzési intézménnyé. OKJ-s képzésein – közgazdasági, pénzügyi, számviteli, informatikai, pedagógiai, kereskedelmi, ügyviteli és egyéb területeken – az elmúlt években több mint négyezren szereztek szakképesítést.
Jákli Sándor OKTKER-NODUS Kiadó Kft. képzési vezetője
Jákli Sándortól, a kft. képzési vezetőjétől megtudtuk, hogy a „Lépj egyet előre!” programban a kezdetektől fogva részt vesznek. Nemcsak Veszprémben, hanem a megye más városaiban, így például Tapolcán, Balatonfüreden is jelen voltak és vannak különböző tanfolyamaikkal. Ennek keretében pénzügyi-számvitelei ügyintézői, mérlegképes könyvelői, ECDL, számítástechnikai szoftverüzemeltetői, ingatlanközvetítői, dajka, irodavezetői, személyügyi ügyintéző képesítést szerezhettek a hallgatóik.
– Ajkán beindítottuk a 7–8. osztályos felzárkóztató képzést, ezzel tulajdonképpen az OKTKER is előbbre léphetett – jegyezte meg Jákli Sándor –, hiszen ezzel bővült felnőttképzési palettánk. A tavaly márciusban elindított „Lépj egyet előre!” első ütemének keretében egyébként összesen 39 hallgatót csatlakoz30 tathattunk az éppen folyó képzéseinkbe, a számukra biztosított támogatásoknak köszönhetően. Oktatóik jobbára a megyeszékhely különböző intézményeinek – így az egyetemnek, a szakközépiskoláknak s a magánszférának – óraadó tanárai, valamennyien hos�szú évek óta tanítanak az ISO 9001:2001 minősítéssel rendelkező OKTKER-nél. Az oktatáshoz szükséges helyiségeket az intézmény többnyire saját épületében biztosítja, ahol egy 35 fős, kettő 25 fős általános oktatási, s két 25 fős, számítógépekkel felszerelt tanterem áll rendelkezésre a különböző kiszolgálóhelyiségekkel együtt. A jó feltételeknek köszönhetően a „Lépj egyet előre!” I. programban részt vevők közül senki sem lépett vissza, a tavasszal, nyáron befejeződött vizsgákat mindössze három hallgatónak kellett megismételnie. Újbóli megmérettetésük eredményesnek bizonyult. Jákli Sándor bízik abban, hogy a decemberben záruló felzárkóztató tanfolyamuk is hasonlóan sikeres lesz.
A Közép-Dunántúl régió három megyéjében 3289-en jelentkeztek a különböző szakmát nyújtó, illetve a felzárkóztató tanfolyamokra. A legtöbb jelentkezőt Fejér megyében fogadták, szám szerint 186l-et, majd Komárom-Esztergom megye következett 824, illetve Veszprém megye 606 tanulni szándékozó felnőttjével. Végül is a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal Foglalkoztatási és Képzési Igazgatósága 1341 támogatási szerződést kötött a leendő hallgatókkal. A tanulók 53 százaléka férfi volt, de például Veszprém megyében a nők aránya meghaladta a 67 százalékot. Az iskolapadba beülők közül 192-en rendelkeztek érettségivel, 159-nek már volt valamilyen szakképesítése, míg a többiek alapfokú általános iskolát végeztek, néhányan azonban csak hat osztályt. A támogatott hallgatók 80 százaléka sikeresen fejezte be tanulmányait.
„Terepmunkás vagyok”
Kissé meglepődött Reszegi Gabriella mentor, amikor azt javasoltam, hogy esetleg az irodájában találkozzunk. – Ilyenre nekem nincs szükségem, én „terepmunkás vagyok”. Munkahelyem mindenekelőtt azoknál található, akik tovább akarnak lépni, tanulni szeretnének, szakmát választani vagy újítani, s azoknál, akik ezt elősegíthetik, így a különböző civil szervezeteknél, az önkormányzatoknál, a munkaügyi kirendeltségeknél és a képzőintézményeknél. Mentorként feladatom ezek egymásra találását koordinálni, elősegíteni, ellenőrizni. Azt is mondhatnám, olyan vagyok, mint a bíró a futballpályán, aki akkor eredményes, ha jó a meccs és ő maga észrevétlen. Reszegi Gabriella szociálpedagógus, aki ugyan eredetileg útépítő technikus volt – amely, mint mondotta, a sok fiú között leányként nagy kihívást jelentett számára –, ám valójában mindig is az álmaik megvalósítására törekvő emberek, azok küzdelmei, gondjai s megoldásai érdekelték. Két gyermeke nevelése során szert is tett egyfajta tapasztalatra – 18 évig elsősorban anya volt –, amely attól kezdve igencsak kibővült, hogy 2001-től, az időközben megszerzett főiskolai végzettségének megfelelően tanácsadóként kapcsolatba került a foglalkoztatási célú civil szervezetekkel. – Egyebek között halmozottan hátrányos helyzetű emberek munkaerőpiacra való visszakerülését elősegítő programban is dolgoztam. 31 Így korántsem véletlen, hogy 2006-ban rám talált a „Lépj egyet előre!” program, amelynek a címe által sugallt célkitűzését megismerve, örömmel fogadtam el a Veszprém megyei mentori munkára szóló megbízást. A többrétű tevékenységet magában foglaló program többek között az alacsony iskolai végzettségű emberek 7–8. osztályos felzárkóztató képzésének elősegítésére koncentrál. Ám Reszegi Gabriella Reszegi Gabriella vallja: nemcsak a hátrányos mentor helyzetűek, az alacsony iskolázottságúak szorulhatnak időként mentori segítségre, bátorításra. Éppenséggel a szakmát váltani akaró vagy kényszerülő meglett embernek is kell a segítség, a tanácsadás, miként a munkaügyi kirendeltségek, a képzőintézmények, az oktatók közötti koordináció is igényel egyfajta nem hivatalos, türelmes és humánus figyelmet. – Visszaültetni a felnőtteket az iskolapadba nem egyszerű feladat. Jómagam csak arra vállalkozhatom, hogy ha kell, támogassam azokat, akiknek éppen rám van szüksége ahhoz, hogy eljussanak önmagukhoz. Nem tisztem, s nem is szándékom a „karjuk alá nyúlva tartani” őket, csupán motiváltságukat erősíteni az előbbre lépéshez, a váltáshoz, és az ehhez vezető tanuláshoz, képzéshez. Mindennek során számtalan csatát kellett és kell megvívnia, sikerek és kudarcok közepette. A „Lépj egyet előre!” programban Veszprém megyében bekapcsolódott 259 résztvevő mindegyike ugyanis más és más teendő ellátásához vagy gond enyhítéséhez kért és kapott tőle segítséget, tanácsot. Nem szólva azokról, akik egyéb, különböző okok miatt, vagy azért, mert nem fértek bele a lehetőségek szabta keretbe, s akikről ugyancsak számot ad a Foglalkoztatási és Szociális Hivatalnak küldött havi mentori beszámolóiban.
– Őszintén remélem, a velük való találkozások, beszélgetések sem bizonyulnak hiábavalónak, hiszen a program folytatódik, s újra rátalálunk egymásra. Annál is inkább, mert a programnak köszönhetően máris többen munkahelyre leltek, aminek visszajelzése az egykori hallgatóktól kimondhatatlan örömmel tölt el.
A tanároknak is új kihívást jelentett A Veszprém megyei Ajka egyik legnépszerűbb lakótelepén, négyemeletes épületek tövében húzódik meg a Molnár Gábor Általános és Speciális Szakiskola. – Most már „egymisek”, azaz „egységes gyógypedagógiai módszertani intézet” is vagyunk – büszkélkedik Szabó Istvánné tanárnő. Ez egyfajta minősítését is jelenti az itteni nevelői munkának, így nem véletlen, hogy az OKTKER-NODUS Kft. éppen ezt az intézményt 32 kereste fel a felzárkóztató, hetedik-nyolcadik osztály elvégzését lehetővé tevő tanfolyam lebonyolítására.
Szabó Istvánné oktató
– Felnőttek képzésével még nem foglalkoztunk, így számunkra is nagy kihívás volt, amikor 2007 januárjában beindítottuk a hetedik osztályos képzést – jegyzi meg az osztályfőnök. – Júniusra végeztünk is a tananyaggal, majd következett a nyolcadikos anyag. Ebből, még ugyancsak ez évben, karácsony előtt vizsgáznak a hallgatóink. Az osztály létszáma 19 fő. Ennyivel is indult. Ajkáról és környékéről, Sümegről, Devecserből, Pápasalamonból, Kispiritről, Sümegprágából, Kolompárról járnak be a hallgatók, hetente háromszor. – A tanulók több mint fele roma származású, de ez a tanulmányaikban nem hátráltatja őket. Sőt! Mintha szorgalmasabbak lennének, ők ugyanis még inkább érzik a hátrányát annak, hogy nincs meg az alapfokú képzettségük, amely elhelyezkedésüknek ma már alapfeltétele. Szabó Istvánné harminc éve tanít, a különböző tantárgyakat oktató tanárok is gyakorlott, jól felkészült pedagógusok. Mindegyikük szívesen vállalta a számára is újszerű feladatot. Az iskolában, s azon kívül is. – Kezdetben ugyanis nehéz volt a környezettel elfogadtatni, hogy ezek a felnőttek is tulajdonképpen iskolások. A bejáróktól ugyanis az autóbuszokon nemigen akarták elfogadni az utazási kedvezményre jogosító dokumentumokat. A buszsofőrök egyike-másika le is „cigányozta” őket, hogy ne szélhámoskodjanak. Tanártársaimmal, s az osztállyal szinte napi kapcsolatot tartó mentorral nemegyszer magunk is elkísértük a hallgatóinkat az autóbuszhoz, hogy igazoljuk jogosultságukat a 90 százalékos utazási kedvezményre, s az érintett Volán vezetőit is felkerestük. Végül aztán nem vitatkoztak, elfogadták. Miként a roma és nem roma tanulók is egymást. A köztük kialakult szinte konfliktusmentes kapcsolatra – bár egy-két összezördülés azért természetesen előfordult – jellemző, hogy amikor az egyikük, egy várandós cigány asszony kórházba került veszélyeztetett terhessége miatt, rendszeresen bevitték hozzá a tananyagot, segítették pótolni a lemaradását.
– Szinte sajnálom, hogy meg kell válnunk tőlük. Egyedül az vigasztal, hogy e tanfolyammal esélyt adhattunk nekik az előbbre lépéshez. S talán majd másoknak is, tekintve, hogy a „Lépj egyet előre!” folytatásában is szeretnénk részt venni. Igaz, más intézmény is kedvet kapott ehhez, úgy tudom, jövőre Devecserben is beindul egy felzárkóztató kurzus.
Együtt tanulok a gyerekeimmel
Kozáni Csaba 37 éves, roma származású fiatalember leginkább arról álmodik, hogy egyszer majd asztalosként dolgozzon, vagy hogy motorosfűrész-kezelő legyen lakóhelyén, a Veszprém megyei Kolontáron, a fatelepen. – Kilencen voltunk gyerekek, így már annak is örülhettem, hogy elvégezhettem a hat osztályt az általánosban. Ahol születtem, Devecserben, majd ahol éltem, Kolontáron, a cigánysoron, ki is néztek volna, ha tanulni akarok. Ám amikor megnősültem, majd jöttek a gyerekek – egymás után hat –, hiába kerestem, iskolázatlanságom miatt egyre nehezebben találtam munkát. A gyerekeimnek nem akartam ilyen jövőt. A legnagyobb két leányt sikerült is rábeszélnem, hogy tanuljanak tovább. Az egyik vendéglátó-ipari szakközépiskolába, a másik közgazdasági szakközépbe jár. A töb- 33 biek az általánosba, kivéve az óvodás s a legkisebb gyermekemet, akivel gyesen van a feleségem. Mi tagadás, előttük is szégyelltem, hogy nekem csak a hat osztály van meg. De hát az alkalmi munkákból meg a közmunkából – mint amilyent most a helyi önkormányzat biztosít – nem tellett a tanulásra. Ám amikor megláttam a plakátot a polgármesteri hivatalban, meg szóltak is a családsegítőből, hogy ingyen is befejezhetem az általánost, aztán pedig szakmát is tanulhatok, nem tétováztam, nyomban jelentkeztem. Szegény anyám még megérte a beiratkozásomat, büszke is volt Kozáni Csaba rám, de néhány napra rá meghalt. Akadtak persze, akik kinevetelvégezte a nyolc osztályt tek, hogy öreg fejjel mit akarok én, de a többség biztatott. Meg a gyerekek is, akik sokat segítenek a tanulásban. Igaz, nem vagyok nehézfejű, minden tantárgyból ötösöm van, kivéve a biológiát, abból négyes vagyok. A történelmet és a magyart szeretem leginkább. Egyébként a munkahelyemen is mellettem áll a főnökség, úgy osztják be a munkaidőt, hogy az iskolába is eljussak. A mentorunk meg már bombáz, hogy folytassam a tanulást. Már szólt is, hogy tavasszal indul egy motorosfűrész-kezelő tanfolyam. Ez stabil munkahelyet és több pénzt is jelenthet majd. Mert az most igencsak kevés, nehezen élünk belőle. De nem akarok panaszkodni, most a sikeres vizsga a legfontosabb, amely után persze csapunk egy jó osztálybulit.
Az üst mellett
Sörös Vilmosné 55 éves. A veszprémi Bóbita óvodában dolgozik konyhai személyzeti alkalmazottként. Attól való félelmében, hogy egy esetleges létszámleépítés miatt elbocsátják, elvégzett egy dajkaképző tanfolyamot, remélve, hogy e szakma révén megőrizheti munkahelyét. – Csaknem 10 éve dolgozom a veszprémi Bóbita Körzeti Óvoda konyháján. Negyedmagammal gondoskodunk mintegy 200 gyermek ellátásáról. Sajnos egyre csökken az ide járó gyerekek száma, így félő, hogy idővel esetleg elküldik a dolgozók egy részét. Ötven év felett, nyolc általános iskolával ma már nemigen lehet elhelyezkedni, ezért már jó ideje töprengtem arról, hogy kellene valamilyen szakmát tanulni, akárhány éves is vagyok. Virágkötészettel kacérkodtam, aztán, amikor megláttam a megyei lapban, hogy beindul egy dajkaképző tanfolyam, nem tétováztam, és beiratkoztam. Különösen
vonzott, hogy tandíjat nem kell fizetni, s hogy elvégzésével még egy hónapi minimálbért is fizetnek. A lányaim már felnőttek, az egyik 32 éves, a kisebbik 23, a férjem odahaza van, rokkantnyugdíjas, be tud segíteni a háztartásba, így időm is volt a tanulásra. Kezdetben, mi tagadás, nehezen ment, hiszen régen jártam iskolába, de mindenki biztatott, hogy semmiképpen se hagyjam abba. Végül is sikerült, különösen, hogy a gyakorlati résszel – a gyerekek étkeztetésével, tisztántartásával, mosdatásával, öltöztetésével – itt helyben, ismerős körülmények között kellett megbirkóznom. A tanfolyam Sörös Vilmosné dajka befejeztével, a szakképesítésemre tekintettel, a fizetésemet is megemelték 14 ezer forinttal, ami nekem igazán sokat jelentett, hiszen a nettó keresetem még így is csak havi 70 ezer forint. De ami a legfontosabb: ígéretet kaptam, ha el is küldenek néhány dolgozót az óvodából, én, mint dajka, mindenképpen maradhatok. Így a nyugdíjig, amihez már csak négy év kell, talán nem kell nyugtalankodnom. Korábbi gondjaimból persze a gyerekek mit sem érezhettek meg, a főztömet szívesen ették és eszik ma is. Különösen a paradicsomos ételeket, mert, mint mondják, az mindig roppant finom. 34
Belépés gyors megbízatással
Három évtizedes pedagógusmúlttal 2004-ben kapcsolódott be a felnőttképzésbe Herczegné Benkő Zsuzsa (55 éves). Székesfehérvárról naponta járt másodmagával kocsival a 130 kilométerre levő Pápasalamonba. – Mi tagadás, elegem lett a kilométerekből, a fárasztó kocsikázásból, így örömmel tettem eleget a Fejér Megyei Munkaügyi Központ felkérésének 2007 tavaszán, miszerint legyek mentora a „Lépj egyet előre!” programnak, s egyfajta „belépésként” próbáljak megszervezni s beindítani egy tervezett, de addig sikertelennek bizonyult felzárkóztató tanfolyamot. Neki is láttam, de már nem autóval, hanem inkább autóbusszal és gyalogosan. Mindenekelőtt segítséget kértem a már tapasztalatokkal rendelkező szomszédos megyei mentoroktól, majd sorra jártam az önkormányzatokat, a gyermek- és családsegítő szolgálatokat, a kistérségi társulásokat, a civil szervezeteket, még a megyei cigányvajdát is felkerestem, hogy megismerhessem, felkutassam azokat, akik hallgatói lehetnek e képzésnek. Az eredmény nem is maradt el, 23-an vállalták – a támogatási szerződéstől is ösztönözve –, hogy elvégzik a hiányzó hetedik, illetve nyolcadik osztályt.
Herczegné Benkő Zsuzsa mentor
A felzárkóztató tanfolyam mégsem kezdődött el. A pályázatnyertes lebonyolító képzőintézet anyagi, technikai okok miatt végül is elállt a tanfolyam elindításától. A beiratkozáskor ugyanis kiderült, nincs meg a kellő létszám ahhoz, hogy a külön-külön tervezett hetedikes és nyolcadikos osztályokban elkezdődjék a tanítás. Négyen visszamondták jelentkezésüket. – Nem tagadom, ez roppant csalódást jelentett számomra. Sokak munkája – köztük az enyém is – veszett kárba, mert néhányan csak a jogukat ismerik, a kötelességüket kevésbé. Ám bízom abban, hogy erőfeszítéseink mégsem bizonyulnak hiábavalónak, tekintve, hogy a program második ütemében 19 tanulni vágyó, hátrányos helyzetű jelölt már adott, ők továbbra is kitartanak szándékuk mellett.
– Vagyis a kudarc nem szegte kedvét? – Semmiképpen. Egyrészt, mert ez nem az én kudarcom, másrészt, mert közben már javában folytak a különböző szakmát adó tanfolyamok, amelyekhez a „Lépj egyet előre!” I. program keretében 616 hallgatót sikerült csatlakoztatni. Szervezésükben ugyan én még nem vettem részt, de a koordinálás, a kapcsolattartás, a tanfolyamok látogatása, a hallgatók különböző gondjainak megoldásában való segítségadás bőséges feladatot adott és jelent ma is. Székesfehérvárott és Dunaújvárosban 16 olyan tanfolyam zajlott, amelyeken a program révén s támogatásával egyebek között számítástechnikai, softwerüzemeltető, személy- és vagyonőr, építőipari, ács, állványozó, burkoló, könnyűgép-kezelői vagy vendéglátói, szakács, élelmezésvezetői szakképesítést szerezhettek a hallgatók. Egy részük ennek birtokában már el is helyezkedett, amely számomra is egyfajta sikert jelentett, s biztatást a folytatásra. No meg az, hogy a program folytatása során, mint megyei mentorra, továbbra is számítanak rám.
Az alkalmazottaimat is beírattam
Pongrátz Győző 32 éves székesfehérvári építőipari vállalkozó nyolc alkalmazottal, s úgynevezett „szárazépítéssel” foglalkozik több mint öt esztendeje. – Hazánkban nemrég honosodott meg a 35 szárazépítés, amely belső építési munkákat, álmennyezet, gipszkarton válaszfalak készítését foglalja magában olyan technológiával, amelynek során nem használnak vizes habarcsot, illetve kötőanyagot. Többnyire irodákban, üzletekben, áruházakban alkalmazzák, gyors, praktikus, kevés piszokkal jár, könnyen bontható, újraszerelhető, mögötte légtechnikai és elektromos szerelvényeket helyeznek el. Eddig jobbára külföldön dolgozó mesterektől lehetett autodidakta módon elsajátítani, ellesni a gyakorlatban. Éppen ezért, amikor megtudtam, Pongrátz Győző székesfehérvári építőipari vállalkozó hogy már idehaza is megszerezhető a szárazépítő szakma az OKTÁV által szervezett tanfolyamon, méghozzá igen kedvező feltételek közepette, arra gondoltam, nem csak én iratkozom be, de alkalmazottaimat is hozom. Szám szerint ötöt – a másik három festő szakmunkás –, hogy valamennyien megfeleljünk e legújabb szakmai kihívásnak. Egy kivételével valamennyien sikeresen végeztünk a tanfolyamon, jómagam – ahogy az egy példamutató főnökhöz illik – osztályelsőként. Egyébként 17 hallgatója volt a tanfolyamnak – többnyire középkorúak –, a gyakorlati oktatók a megye legjobb építőipari szakembereiből kerültek ki. Az elméleti oktatásra az OKTÁV előadótermében került sor egy éven át, szinte minden hétvégén. Alapvégzettségem szerint egyébként vendéglátós vagyok, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, így átváltottam az építőiparra. A nemzetközi érvényességű szakképzettséggel, amit a „Lépj egyet előre!” programban szereztem, s az eddigi referenciáinkkal – dolgoztunk már budapesti szállodákban, fehérvári, veszprémi, tatabányai nagy élelmiszer-ABC-kben – úgy gondolom, tovább erősíthetem versenyképességünket. S miután alkalmazottaim is szakképzettebbekké váltak, még több feladatra vállalkozhatunk. Létre is hoztam két brigádot, így mindenképpen örülök annak, hogy részt vehettem e korszerű, nálunk még hiányszakmának számító képesítést nyújtó tanfolyamon. Az egyhavi „ösztöndíj” is jól jött valamennyiünk családjának, bár jómagam még nőtlen ember vagyok, illetve élettársam van, aki ugyancsak egyetértett azzal, hogy beültem az iskolapadba, de a hétvégeken azért hiányolt.
Valamit valamiért
Kovács Zsuzsa 36 éves, jelenleg konyhafőnök a székesfehérvári Kiskukta étteremben. A vendéglátóipari szakközépiskoláról kikerülve több helyütt is dolgozott, ám 2006-ban munka nélkül maradt. – Szerencsére ekkor kapóra jött a lehetőség, hogy a szakmám közelében maradva egy újabb szakképesítést szerezhetek az OKTÁV által meghirdetett élelmezésvezetői tanfolyamon. Méghozzá ingyen és „bérmentve”, mivel még a tankönyvekért sem kellett fizetni. Mondta is a férjem, nemcsak vele van szerencsém – éppen a kétéves házasságkötési évfordulónkat ünnepeltük –, hanem ezzel a tanulási lehetőséggel is. Igyekeztem is tisztességgel megfelelni az iskola követelményeinek, minden órán ott voltam, mindig felkészültem. Még azt követően is, hogy időközben munkát találtam a KiskuktáKovács Zsuzsa konyhafőnök ban. Nem volt könnyű, hiszen egy élelmezésvezetőnek egészen mást kell tudnia, mint egy szakácsnak. Persze ebbéli ismereteim sem bizonyultak hiábavalónak. Végül is mindenből sikeresen levizsgáztam. Mi tagadás, a főnököm, mármint a tulajdonos, ennek nemigen örült. Sejtette ugyanis – s 36 én tudattam is vele –, ha lehet, én továbbállok. Élelmezésvezetőre ugyanis egy olyan kis étteremben, mint a mienk – naponta 100–120-an étkeznek itt – nemigen van szükség. Mindenképpen keresnem kell egy nagy céget. Két-három hirdetésre már be is adtam a jelentkezésemet. Nem tagadom, ha sikerül előbbre lépnem – hiszen ezért tanultam –, némiképp hiányozni fog a konyha, a főzés. Ugyan otthon is el kell készíteni a mindennapi ételt, de azért az nem ugyanaz. Ám, ahogy mondják, valamit valamiért…
Megye és régióhatárokat is átléptek
Egy éve mentora a Kisbéri kistérségnek Morvai Józsefné. Megbízatását főállása, a Kisbéri Művelődési Központ s Könyvtár vezetése mellett látja el. – Komárom-Esztergom megyében, szemben az általános gyakorlattal, négy mentor is tevékenykedik egy-egy kistérségben. Hogy ez jó vagy sem, nem tisztem megítélni, mindenesetre úgy tudom, a következő ütem idején már itt is csak egy mentor lesz. Számomra mindenesetre kedvező és megtisztelő volt annak idején a mentori felkérés. – Miért éppen Önre esett a választás? – Talán mert negyedszázados kisbéri tevékenységem során, mint könyvtáros, s 2003 óta, mint a művelődési központ igazgatója, kiterjedt ismeretségre, kapcsolatrendszerre tettem szert, közel kerültem az emberekhez. Első és legfontosabb teendőként egy 7–8. osztályos felzárkóztató tanfolyam megszervezését kellett elősegítenem. Kezdetben könnyűnek látszott, hiszen Kisbéren és környékén igen sok a roma Morvai Józsefné származású ember, jó részük iskolázatlan. Ám hamar kiderült, hogy a mentor zömében muzsikus vagy köszörűs cigányok inkább távol tartották magukat mindenféle tanulástól. Jobbára az oláh cigányok körében tapasztaltam némi fogadókészséget, s a környékbeli nem roma származásúak között. Össze is jött a kívánatos létszám, csakhogy többükkel
nem lehetett támogatási szerződést kötni. Vagy azért, mert fiatalok, 16–17 évesek voltak, vagy mert még a hat általános osztályt sem végezték el. Így végül is csak heten maradtak, négyen Ászárról, hárman Kisbérről. Már-már úgy tűnt, hiábavalónak bizonyul a megannyi erőfeszítés, amikor Morvai Józsefnének is segítségére sietett több más megyei mentor, illetve munkaügyi kirendeltség s képzőintézet, tekintve, hogy ők is hasonló akadályokba ütköztek egy-egy tervezett tanfolyam kapcsán. Egy vélhetően egyedülálló kooperációnak köszönhetően a Zala Megyei Művelődési és Pedagógiai Intézet – amely Zalában az elmúlt időszakban több sikeres felzárkóztató tanfolyamot is beindított –, a Zala, valamint a Győr-MosonSopron megyei mentorok s a győri munkaügyi kirendeltség közreműködésével Pannonhalmán az év elején beindította a tervezett felzárkóztató tanfolyamot. A Radnóti Miklós Általános Iskola padjaiba 22 hallgató ült be, Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megye különböző településeiről bejárva. Utazási költségeik fedezése érdekében külön pályázat nyújtottak be a Szociális és Munkaügyi Minisztériumba, amelyet az el is fogadott. – Novemberben le is vizsgáztak már a hallgatók, köztük a kisbériek s az ászáraik, akiket a napokban egy kis ünneplésre is meghívok, no meg egy tájékoztatóra, hogy alapfokú végzettségüknek megfelelően milyen ugyancsak támogatott szakképzésre nyílik lehetőségük. – Ha jól tudom, mint mentor, el is búcsúzik tőlük. – Igen, tekintve, hogy főállásban már semmiképpen sem tudom vállalni e megbízatást. Mindenesetre 37 szép éve volt életemnek, amely újra meggyőzött arról, hogy az emberek – időként némi biztatásra ugyan – jobbára sohasem adják fel, többre vágynak, s ha esélyt teremtünk számukra, élnek is vele.
Autóval vittek az iskolába
Nyári Katalin 42 éves, elvált, élettársával él, egy gyereke, illetve három unokája van. A Komárom-Esztergom megyei Kisbéren él, három éve állástalan. Elhelyezkedni annak ellenére sem tudott eddig, hogy a helybeli kisebbségi önkormányzat elnöke. Alapfokú képzettségének hiánya miatt ugyanis ma már jószerivel szóba sem állnak vele. Talán majd azután, hogy a „ Lépj egyet előre!” program keretében immáron elvégezte az általános iskola hetediknyolcadik osztályát. – Isten uccse, sohasem gondoltam volna, hogy Nyári Katalin 7–8. osztályt végzett valaha autóval visznek az iskolába! Mert Pannonhalmára gyakorta azzal vittek bennünket Mezőörsről, ha valamilyen okból nem jött értünk a kisbusz. Odáig Volán-busszal mentünk Kisbérről. Hetente kétszer, péntek délután és szombaton, s havonta egyszer csütörtök délután is. Nem mondom, néha fárasztó volt az utazás, de megérte, mert nem kell többé szégyenkeznem, hogy nincs meg a nyolc osztályom. Még gyerekkoromban a hetediknél abbahagytam az iskolát, öt testvérem még előbb. Dolgozni akartam, s egy darabig ment is, tizenkét évet lehúztam a kisbéri tehenészetnél, de aztán csak alkalmi munkáim voltak. Közben férjhez mentem, gyereket szültem, majd elváltam. A leányom három gyereket szült, miközben dolgozik, így leginkább én kellenék az unokák mellé, de hát ma még nincs főállású nagymamaság. Most, hogy elvégeztem a tanfolyamot – ami végül is nem volt nehéz, hiszen
csak a nyolcadikból kellett vizsgáznom, de végighallgattam a hetedikes órákat is –, már több helyen jelentkeztem. Igaz, mindenütt azt mondták, hogy év végén már nincs hely, de biztattak, a jövő év elején menjek vissza hozzájuk. Ha sikerül, másokat is biztatni fogok, hogy jelentkezzenek. Hogy ők is Pannonhalmára fognak-e járni – ahol azért például arra is volt időnk, hogy megnézzük az apátságot –, azt nem tudom. Ám akárhol is lesz az oktatás, úgy gondolom, muszáj tanulni, még ha annyi éves is az ember, mint én…
A tanulással saját sorsukon javítanak Házhoz vitték a lehetőséget Heves megyében a „Lépj egyet előre!” program keretén belül 2006 májusában a Hevesi és a Pétervásárai kistérségekben összesen 22 települést kerestek fel a tájékoztatók megtartásával megbízott egri Konszenzus Alapítvány szakemberei. Ezeken a fórumokon összesen 319 fő jelent meg, 113 férfi és 206 nő, közülük 182-en jelentkeztek valamelyik képzésre. Korcsoport szerint: 66 fő a 16–25; 46 fő a 38 26–35; 43 fő a 36–45 év közöttiek, és 27 fő az ennél idősebbek közé tartozott. Herman Szabolcsnak, az alapítvány munkatársának tapasztalatai szerint az embereket érdekelte a program, és általában szívesen, viszonylag nagy számban mentek el a tájékoztatókra. Magas volt a képzésekre jelentkezők aránya is, számos esetben több szóba jöhető lehetőségre is jelentkeztek. A program támogatása is kellő motiválást adott, de ami talán még lényegesebb: akik jelentkeztek, azok saját sorsuk javításában aktívan kívántak részt venni. – A program egyik erőssége maradéktalanul érvényesült – mutatott rá Herman Szabolcs. – Közvetlenül, helyben kerestük meg az embereket, és az „otthonukban” kínáltuk fel a program lehetőségeit. Ennek egyik hatása volt a magas résztvevői és jelentkezési arány. Jó volt látni azt a lokális összefogást is, amelyben a helyi szereplők próbálták segíteni a tájékoztatók megtartását, illetve azok sikerességét.
A hazai munkaerőpiacon elsősorban a szakképzett munkavállalók iránt van igény, ezért a „Lépj egyet előre!” program azokra a képzésekre helyezte a fő hangsúlyt, amelyek hiányszakmákban indultak. Az volt a cél, hogy a programban részt vevők a korábbi képzettségi, illetve meglévő tudásszintjükről eggyel magasabbra kerüljenek. A tanfolyamok átlagosan 300–400 órát vettek igénybe, ami heti 10–12 órás elfoglaltságot jelentett. Ez lehetővé tette, hogy nemcsak az állástalanok, hanem a munkaviszonyban állók is részt vegyenek a képzéseken.
A szakember a képzések eredményességét is jónak minősíti: a frissen szerzett szakmákkal a végzettek nagy hányada el tudott helyezkedni. – A legfontosabb tapasztalat azonban talán az volt, hogy a képzéseket sikeresen elvégzett személyeknek a munkaerőpiacon abban az esetben volt a legnagyobb esélyük elhelyezkedni, ha széles támogatói környezet alakult ki mögöttük. Amikor az illetékes munkaügyi központok mellé más munkaerő-piaci
szolgáltatásokat nyújtó szervezetek is felsorakoztak. Ilyen például egy alternatív munkaerő-piaci szolgáltatásokat nyújtó szereplő megjelenése is, amely a személyre szabott fejlesztés eredményeképpen teszi alkalmassá a majdani munkavállalókat arra, hogy (tovább)tanuljanak, illetve sikeresen elhelyezkedhessenek. Az ilyen projektek természetesen a konkrét képzésbe kerülést és az elhelyezkedést is menedzselik, ráadásul nyomon követik, utógondozzák a klienseket – tette hozzá. A szakember szerint ugyanakkor feleslegesnek bizonyult a program népszerűsítéséhez, a szolgáltatások bemutatásához és a helyi ügyintézéshez használt átalakított autóbusz. Kihasználtsága minimális volt, ráadásul egy kiszuperált, nagyon csúnya, öreg példány volt, megjelenésével pedig nem igazán emelte a program imázsát.
Előkészítő tréning a tanulásra
– Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a képzés hatékonyságának egyik legfontosabb feltétele a különböző civil szervezetekkel – így többek között a Közéleti Roma Nők Egyesületével, a települési kisebbségi önkormányzatokkal, illetve az ÉRÁK-kal – való jó együttműködés kialakítása volt. A régió legnagyobb megyéjében a tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy éppen a program célcsoportjait, a legkevésbé képzett rétegeket lehet a legnehezebben megmozgatni, részvételre bírni. Ezért is fogalmazódott meg az itteni szakemberekben: első lépésként érdemes lenne számukra külön tréninget szervezni arra, hogy megbarátkozhassanak a tanulással. Az eredményességet tekintve talán szintén nem elhanyagolható szempont, hogy a romáknak sok esetben Hosszú távon is megoldást kínáló jaeleve nincs sikerélményük az olyan kép- vaslat volt, hogy azok, akiknek leg- 39 zéseknél, ahol már egy „előszűrőn”, azaz alább az 5. osztályuk megvan, magánegy alkalmassági felmérésen kell(ene) megfelelniük. Az ilyen feltételhez kötött tanulóként végezzék el a 6. osztályt, és kurzusok esetében ugyanis rendszerint úgy kapcsolódjanak be a programba. már a csoportokba sem tudnak bekerülni. Ehhez a Roma Hálózat képviselői, ilEz is jól rávilágít arra, hogy milyen komoly hátránnyal kell szembesülniük a munka- letve az iskolák segítségét is kérték erőpiacon való megjelenésükkor. A „Lépj a megyei szakemberek. Nyilvánvaló egyet előre!” program kapcsán felvetődött azonban, hogy források nélkül ez sem továbbá, hogy akik pedig rászánják magukat a tanulásra, inkább azokat a lehe- jelenthet megoldást, noha számos fiatőségeket keresik, ahol a tanfolyam ideje talt érint ez a probléma. alatt is kapnak támogatást. A programba történő jelentkezést ugyanakkor mindenképpen motiválta, hogy tavaly ősztől – a szükséges dokumentumok kirendeltségen történő bemutatása ellenében – lehetővé vált a 90 százalékos utazási költségtérítés biztosítása. Ugyancsak problémaként fogalmazódott meg, hogy a potenciális jelentkezők közül többen nem rendelkeznek a követelményként megszabott 6. osztályos végzettséggel, ekképp a felzárkóztató programba történő bekapcsolódásukra sem nyílt lehetőség. – Többször megfogalmazódott, hogy nyilvánvalóan fokozná a tanulási motivációt, ha a képzések elvégzése után álláshoz juthatnának a résztvevők, illetve, hogy az elavult szakmákkal rendelkezők részére is nyitottá kellene tenni az újabb, piacképes ismeretek megszerzését. A problémák, nehézségek ellenére a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tapasztalatok azt mutatják: sikeres volt a „Lépj egyet előre!” program. Ebben nyilvánvalóan nagy szerepe volt annak is, hogy igen sok képzési lehetőség közül válogathattak a résztvevők. A hiányszakmák között olyan képzések szerepeltek, mint például ABC-eladó, ács-állványozó, asztalos, burkoló, cukrász, hegesztő, fakitermelő, fémforgácsoló, géplakatos, irodavezető, informatikus, kerti munkás, kőműves, pék, pénzügyi-számviteli ügyintéző, pincér, szakács, személy- és vagyonőr, szobafestő, mázoló és tapétázó, szociális gondozó és ápoló, takarító, vasszerelő, vendéglátó-eladó, valamint villanyszerelő.
A tanulásnak köszönhetően megváltozott az életszemléletük
– Nógrád megyében sikerült megvalósítani a kitűzött célt: az előírt létszámot – a kvótánk 352 fő volt, a programba, a megadott kategóriáknak megfelelően kizárólag hiányszakmák képzésébe végül is 367 személyt tudtunk bevonni, akik – csekély lemorzsolódástól eltekintve – sikerrel el is végezték a tanfolyamokat. Jól működő kapcsolatrendszert alakítottunk ki a képzőintézményekkel, az önkormányzatokkal és a civil szervezetekkel – tájékoztatott Sulyokné Szanyi Beáta, Nógrád megyei mentor. – Arra is törekedtünk, hogy a leszakadó és a megyeszékhelytől távoli kistelepüléseken élők is részesüljenek a felzárkóztató képzésben. Különös figyelmet fordítottunk a többszörösen hátrányos helyzetű csoportokra, így az etnikai kisebbséghez tartozókra, a nőkre, a pályakezdőkre, a 40 év felettiekre, a leszakadó kistérségekben élőkre, illetve a büntetés-végrehajtási intézményben lévőkre. Hozzátette: a tanfolyamokat csaknem valamennyi hallgató eredményes vizsgával fejezte be. – A visszajelzések – főként a felzárkóztató képzésre vonatkozóan – különösen pozitívak voltak. A hallgatók tudásbeli fejlődése jól érzékelhető, és a hozzáállásuk is kedvezően változott. A korábbi pesszimista 40 életszemléletükkel ellentétben már önállóan állást keresnek, kialakult egy jövőképük, további tanfolyamokat is szeretnének elvégezni. A program eredményességét bizonyítja, hogy ismertté vált a megyében, egyre többen érdeklődnek a bekapcsolódás lehetőségei iránt. Összességében megállapítható: a képzési programok eredményesen zárultak, a hallgatók szakképesítést szereztek, így munkaerő-piaci esélyeik is jelentősen javultak. Sulyokné Szanyi Beáta mentor
Partneri jó viszony alakult ki Kiss Józsefné
– A felnőttképzéssel kapcsolatban kedvezőek a tapasztalataim – mondta el Kiss Józsefné, a 7–8. osztályos felzárkóztató képzésben részt vevő Ceredi Általános Iskola igazgatója. – A programban részt vevők igyekeztek felkészülten érkezni az órákra, és általában aktívan vettek részt azokon. Ez jó hatással volt azokra a gyerekekre is, akik szintén a mi tanítványaink, s akik látták, hogy az édesanyák, apukák, nagyobb testvérek mennyire fontosnak tartják az általános iskola befejezését. Különösen jó hatással volt viselkedésükre, magatartásukra az ismerős felnőtt jelenléte, hiszen megtapasztalták, milyen udvariasak, milyen tiszteltettel beszélnek az iskola pedagógusairól. Hozzátette: a képzés alatt a szülők és a pedagógusok között kialakult partneri, jó viszony azóta is megkönnyíti a munkájukat. Azok, akik a képzésben részt vettek, sokkal inkább bizalmukba fogadták a tanárokat, és elfogadják a gyermekeikkel kapcsolatos tanácsokat is, nyitottabbá, elfogadóbbakká váltak az intézmény irányába.
Sosem késő helyrehozni a hibáinkat Pappné Klajbán Angéla
– Magam is azon sokak közé tartozom, akik annak idején nem végezték el az általános iskolát. Az évek múlásával azonban tudatosult bennem, hogy milyen mulasztást követtem el. Ahogy a gyermekeim nőttek, előttük is egyre kellemetlenebbé vált számomra ez a hiányosság – árulta el Pappné Klajbán Angéla 35 éves, négygyermekes családanya. – De óriási hátrányt jelentett abból a szempontból is, hogy szinte semmilyen esélyem nem volt arra, hogy munkához jussak. Leginkább ez ösztönzött arra, hogy általános iskolai tanulmányaimat befejezzem, és ha lehetőség nyílik rá, szakképesítést is szerez-
zek. Bár tartottam tőle, hogy négy gyermek nevelése, valamint a mindennapi gondok mellett nem leszek képes tanulni, de belevágtam, és egyáltalán nem bántam meg. Rájöttem, hogy sosem késő helyrehozni a hibáinkat. A 9–10. osztályt is el szeretném végezni, ha lehet, ugyancsak a „Lépj egyet előre!” keretein belül. A következő tervem pedig az érettségi bizonyítvány megszerzése lenne.
Csökkent a megélhetési bűnözés Szőlősi Anita
2006. május 10: az egri Konszenzus
– A „Lépj egyet előre!” program bűnmegelőzési szempontból is Alapítvány programtájékoztatója Átányban jelentős javulást hozott. Nógrád megyében az elkövetett bűncselekmények 60–70 százaléka megélhetési bűnözésből ered, ami a képzésbe vonással, illetve munkába helyezéssel jelentősen csökkent – jelentette ki a Biztosabb Jövőért Kh. Egyesületet képviselő bűnmegelőzési mentor, Szőlősi Anita. – A program lehetőséget adott olyan személyeknek is, akik nem rendelkeznek nyolcosztályos bizonyítvánnyal. A képzést befejezve az életminőségük is jelentősen javult, látókörük bővült, s tervezik a 9–10. osztály elvégzését, vagy valamilyen szakképesítés megszerzését is, amivel visszakerülhetnek a munka világába. Ösztönzőleg hatott a résztvevőkre, hogy a képzés alatt a havi rendszeres jövedelmüket megtarthatták, s akár még munkaviszony mellett is továbbképezhették magukat.
Fontos volt az empátia Kőháziné Petik Erika
– Hátrányos helyzetű, a munka világából képzettség hiányában régen kiszorult, elsősorban roma származású felnőttek vettek részt nálunk az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésben. A 18–62 év közötti felnőttek számára az általános iskolai végzettség megszerzése létkérdés – tudtuk meg Kőháziné Petik Erikától, a salgótarjáni SKÁID II. Rákóczi Ferenc Tagiskola Ifjúsági Tagozata vezetőjétől, a 7–8. osztályos felzárkóztató képzés irányítójától. – Viszonylag alacsony volt a lemorzsolódás, mintegy tíz százalék, ami annak köszönhető, hogy nagy hangsúlyt fektettünk az emberi viszonyokra, az empátiára, a toleranciára, a nyitottságra is. A hallgatók fele jelezte igényét, hogy szeretné továbbképezni magát, illetve szakmát szerezni.
Többen folytatják a tanulást Tóth Imréné
– Öt szakmai tanfolyami képzést bonyolítottunk le a program keretében – tájékoztatott Tóth Imréné, a TIT Pásztó Városi Egyesületének igazgatója. – A térség gazdasági-társadalmi hátrányai és az alacsony iskolázottsági szint negatív következményei miatt rendkívül nagy szükség van az első szakmás képzésekre. A hallgatók lelkesen vettek részt a tanfolyamokon, készségfejlesztő programokat is beiktattunk a tematikába, egyéni konzultációs lehetőségeket is biztosítottunk számukra a tanulmányokkal való folyamatos haladás és az eredményes vizsgák érdekében. Hallgatóink rendkívül eredményesek voltak, az elhelyezkedési adatok is jók. Többen azóta újabb tanfolyamokat is végeztek: egy kis faluból tanuló roma nő például a harmadik szakmáját is megszerezte nálunk, saját költségen, 4,5-es vizsgaeredménnyel. A nem piacképes szakmával rendelkező munkanélküliek között is remek eredményeket értünk el, azóta többen idegen nyelvet Az egri Konszenzus Alapítvány programtájékoztatója Erken tanulnak, mivel azt a tudást is fontosnak vélik lehetőségeik bővítése érdekében.
41
Új módszert igényel a felzárkóztatás A Dél-Alföld régióban a nyolc általános iskolai végzettség alatti célcsoport kivételével a jelentkezők száma többszöröse volt a megállapított létszámkvótának. Eh- A „Lépj egyet előre!” felnőttképzési hez nagymértékben hozzájárult, hogy a program a Dél-Alföld régióban 2373 fő Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központ részére tette lehetővé, hogy a munkarészt vett a program keretében indítandó hiányszakmák kiválasztásában, valamint a erőpiacon keresett szakképesítést, ilképzési lista összeállításában. Folyamatos letve a szakképesítés megszerzéséhez volt az együttműködés a képzőintézmé- szükséges tudást szerezzen. A kezdenyekkel, a Foglalkoztatási Hivatallal és a mentorokkal. A kirendeltségek munkatár- ti tervek szerint a program keretében sai tájékoztatták a regiszterben szereplő, összesen 1700 fő képzésének támo42 programmal érintett álláskeresők célcso- gatására volt mód. Ebből Bács-Kiskun portját a képzésben való részvétel feltételeiről, és személyre szabott javaslatot tettek megyének 700, Békés és Csongrád a legmegfelelőbb képzési és támogatási megyének 500-500 fős létszámkerete formára. Kiemelt figyelmet fordítottak az volt. alacsony iskolai végzettségűek képzésbe vonására. A Foglalkoztatási Hivatal módszertani ajánlása alapján a munkaügyi központok választották ki a mentorokat. Az ő kiemelt feladatuk az alacsony iskolai végzettségűek programba való bevonása volt. Kiemelt erőfeszítéseket tettek a 7–8. osztály megszerzésére irányuló képzések indítása érdekében az érintettek meggyőzésére, motiválására. A program célközönségének felkutatásához a mentorok nagy segítséget kaptak a kisebbségi önkormányzatoktól, a családsegítő szolgálatoktól, különböző civil szervezetektől, képzőintézményektől. A hatékony szervezéshez szükséges infrastruktúrát a munkaügyi központ biztosította.
A Dél-Alföld régióban a „Lépj egyet előre!” program első üteme sikeresen, eredményesen valósult meg. A lehetőség széles körben ismertté vált a régióban, az ily módon szakképesítést szerzettek közül többen már elhelyezkedtek. A legjellemzőbb szakirány az ABC-eladó, a kereskedő vállalkozó, a könnyűgépkezelő, a nehézgépkezelő, a gyorsétkeztetési eladó, a számítógép-kezelő és a takarító volt.
Végső soron a Dél-Alföld régióban 2373 főt sikerült képzésbe vonni, ami 40 százalékkal haladja meg a régióra előzetesen meghatározott keretszámot. A régión belül is kiemelkedik Bács-Kiskun megye a támogatottak tervezetthez viszonyított magas számával. Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyében összesen 5472 fő adta be kérelmét, s 43 százalékuk részesült képzési támogatásban. Az elutasítások oka jórészt az volt, hogy a szakképesítéssel rendelkezők átképzésre irányuló szándéka (a már meglévő szakképesítésre épülő új szakképesítés megszerzésére irányuló képzésben való részvétel kivételével) a program szabályai szerint nem volt támogatható.
A kiemelt célcsoportból – vagyis a nyolc általános alatti iskolai végzettséggel rendelkezőkből – a régióban 48 főt sikerült a képzésbe bevonni, így e téren a mentorok rendkívüli erőfeszítései ellenére is csupán a terv 20 százaléka teljesült. A tapasztalatok szerint a képzésbe vonás legfontosabb akadálya az volt, hogy a képzés ideje alatt semmilyen ellátásban nem részesültek az érintettek. A nyolc általános iskolai végzettségű célcsoport esetében már jelentősen túlteljesült a régiós elvárás, hiszen 1729 fő vett részt különböző szakképesítés megszerzésére indított képzésen, ami 182 százaléka a tervezettnek. A szakképzettséggel rendelkező célcsoportban 209, az érettségivel rendelkezők közül pedig 387 fő képzését támogatta a program. Így mindösszesen 1416 fő álláskereső képzésbe vonása valósult meg, és további 957 fő munkaviszonyban álló kapott támogatást szakképesítés megszerzésére.
Nagyon sok ember élete teljessé válhat
Csapó László – korábban a Bács-Kiskun Megyei Munkaügyi Központ Képzési Osztályának, jelenleg a Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központ Képzési, Pályázati és EU Koordinációs Osztályának munkatársa – megyei koordinátorként és mentorként a kezdetektől részt vett a „Lépj egyet előre!” program Bács-Kiskun megyei megvalósításában, és – ahogy fogalmaz – alapvetően pozitív érzésekkel búcsúztatja azt. – Bács-Kiskun megye bevonási hatékonysága az adatok szerint kiemelkedően jó. Minek tulajdonítja ezt az eredményt?
43
– Véleményem szerint ez elsősorban annak köszönhető, hogy a program indulását követően kivártunk, és csak alapos tájékozódást követően tájékoztattuk az ügyfeleket. 2006 nyarán Bács-Kiskun megyében még alig volt néhány jelentkező és képzés. Rendkívül nagy odafigyeléssel, igényfelméréssel és szervezéssel sikerült menet közben a képzéseket a munkaerő-piaci igényekhez alakítani. – Milyen nehézségekkel szembesültek?
Csapó László mentor
– A megye méreteiből, tanyás szerkezetéből adódóan a sok utazás komoly nehézségeket okozott, és a mentori munkát is nagyban megnehezítette. A 139/2006. sz. kormányrendelet hatályba lépése után ez a probléma is megoldódott, legalábbis a regisztrált munkanélküliek esetében. – A program második részében a jelenlegi négy mentor helyett már csak kettő vesz részt. Megítélése szerint nem veszélyezteti ez a program sikerét? – Bács-Kiskun megye adottságainak ismeretében félő, hogy ez a körülmény fékezheti az eredményeket. Ugyanakkor eddigi munkánk eredményeként a „Lépj egyet előre!” program mára bekerült a köztudatba. A potenciális támogatottak várják, figyelik az eseményeket. A mentoroknak a halmozottan hátrányos helyzetűekre kell elsősorban koncentrálniuk, ami óriási kihívást jelent. – Mit tart a program legfőbb értékének? – A „Lépj egyet előre!” program célja a magyar felnőtt lakosság képzettségi színvonalának növelése érdekében olyan képzések indítása volt, amelyek során a végzettek a korábbi képzettségi tudásszintjüktől egy szinttel magasabb szintre kerülnek. Azok számára, akiknek nem volt módjuk az iskolai rendszerű képzésben megszerezni a munkaerő-piaci beilleszkedéshez, elhelyezkedéshez szükséges alapképzettséget, a tanulás, tudás megújításának képességét, hatékony segítséget nyújthat abban, hogy a hiányokat felnőttkorban pótolják. Az igény létezik, amelyet a program igyekszik kielégíteni. Nagyon sok ember élete válhat teljesebbé általa.
– Megítélése szerint miért nem sikerült a kiemelt célcsoport, vagyis az általános iskola 7–8. osztályával nem rendelkezők hatékonyabb bevonása? – A „Lépj egyet előre!” program képzései azért nem tudtak ennek a célcsoportnak használható alternatívát nyújtani, mert nem volt a képzés mellett ellátás, mint például a munkaügyi központ vagy a HEFOP 1.1 képzéseinél. A kisebb településeken az is problémát jelentett, hogy helyben ritkán jön össze a képzés elindításához szükséges létszám, a nagyobb városokba való bejutás pedig még pluszidőt és energiát igényelt volna a tanulóktól. Reményeink szerint ezek az akadályok a második program sikerét már nem nehezítik majd. Ennek a célcsoportnak a kiemelt kezelése továbbra is a megyei mentorok feladata.
Kutatni kellett a nyolc osztályt nem végzettek után
White Anikó egyedüli mentorként koordinálta a „Lépj egyet előre!” program első ütemét Békés megyében. – Több mint 2000 fő jelentkezett Békés megyében a programra, közülük több mint 600 fő kapott támogatást, szemben az 500 fős kvótával. A jelentkezők 70-nél több tanfolyam közül választhattak, amelyek főként nyolc általános iskolai végzettségre vagy szakképzettségre épülő képzések voltak. A legnépszerűbb az élelmiszer-eladó, a 44 kereskedő vállalkozó, a dajka és a virágkötő volt, a férfiak körében pedig a nehézgépkezelő, illetve a könnyűgépkezelő. A diákok többsége, több mint 500-an sikeres vizsgát tettek – összegzi az eredményeket White Anikó. – Milyen tapasztalatokat szereztek ez idő alatt? – A beiskolázást a felnőttképzési intézmények végezték, és nagyon sok nyolc általánossal rendelkező embert tudtak megszólítani. KoWhite Anikó moly problémát jelentett, hogy azokat, akik mentor rendelkeznek már egy szakmával, nem lehetett bevonni a programba. Békés megyében korábban virágzott a textilipar és a mezőgazdaság, így mára jelentős az elavultnak számító varrónő- és mezőgazdasági szakmunkások száma. Ezért örülünk, hogy a program második ütemébe már ők is bekapcsolódhatnak. – A mentorok első számú feladata azonban a nyolc általános iskolával nem rendelkezők felkutatása és bevonása volt. – A feladatot nehezítette, hogy a 7–8. osztályos bizonyítvánnyal nem rendelkező felnőtt lakosság jelentős része be sem jelentkezik a munkaügyi hivataloknál, így a szó szoros értelmében fel kellett kutatni őket. Nagy segítségemre voltak ebben a munkában a társadalmi szervezetek, a családsegítők, a szociális irodák munkatársai, a kisebbségi roma önkormányzatok és a volt roma menedzserek. Végigjártam ezeket a szervezeteket, és a segítségüket kértem, hiszen a kisebb településeken még jól ismerik egymást az emberek. Nagyon sok helyen tartottam tájékoztatót a programról, sajnos nem mindig sikerrel. – Milyen nehézségek adódtak? – A legnagyobb probléma az volt, hogy a hat-hét hónapos tanfolyam ideje alatt nem kaptak megélhetési támogatást a tanulók. Sikerült Békés megyében 150 olyan felnőttet felkutatnom, akik nem
rendelkeznek 7–8. osztályos végzettséggel, és hajlandók lennének tanulni. Jövedelem nélkül azonban nem tudták vállalni az iskolával járó elfoglaltságot. Ezért tartom rendkívül pozitív változásnak, hogy a program második részében már ők is kaphatnak megélhetési támogatást, minden 150 óra után. – Ennek ellenére akadtak, akik így is megszerezték a bizonyítványt. – Békés megyében két tanfolyam indult. Kevermesen egy hetedik osztály 10 fővel, amiből az írásbeli vizsgán kilenc, a szóbelin viszont már csak egyetlen tanuló jelent meg. Az a tapasztalat, hogy ezek az emberek szóban nehezebben nyilvánulnak meg. A másik, ugyancsak hetedik osztály Vésztőn indult, 10 fővel, amiből négyen sikeres vizsgát tettek. Itt már nagyon várják a nyolcadik osztály indítását. – Tapasztalatai szerint mi a siker záloga? – Nagyon sok múlik a családi háttéren és a környezet megítélésén. Nehézséget jelent az is, hogy ezeknek a képzéseknek az elindítása létszámfüggő. Ha ezt egy adott településen nem sikerül összehozni, nagyon kevesen vállalják az utazást. Ugyanakkor óriási motiváció sokuknak, hogy az általános iskolai bizonyítvány megszerzése után szakmát – dajka, élelmiszerbolti eladó – tanulhatnak, hiszen ezekre a szakmákra a kisebb településeken is van igény. – Mit vár a program folytatásától? – Az összegyűjtött 150 fő nagyon jó bázis a folytatáshoz. Nagyban megkönnyíti majd a munkámat az 45 is, hogy január 1-jétől két mentor lesz Békés megyében is. Remélem, hogy ezúttal még több embert tudunk hozzásegíteni a sikerélményhez, és egy jobb élet ígéretéhez.
Úgy érzem, végre a helyemen vagyok
A keceli Flaisz Józsefné életét gyökeresen megváltoztatta a program. Mint meséli, közel az ötvenedik évéhez, korábban gyakran érezte úgy, hogy érettségivel, szakképesítés nélkül sehol sem veszik komolyan. Főállású anyaként részmunkaidőben takarított, majd bölcsődében dolgozott dajkaként és konyhai kisegítőként. Hálás volt a munkáért, de úgy érezte, hogy többet szeretne. – Már a képzés ideje alatt is nagyon jól éreztem magam – meséli. – Kiskőrösről jártak át a tanárok Kecelre, és nagyon elégedett voltam az oktatás színvonalával. A pénzügyi-számviteli ügyintéző szakképesítés megszerzését követően egy roma érdekképviselettel foglalkozó alapítványnál helyezkedtem el, az adminisztratív teendőket végzem. Úgy Flaisz Józsefné érzem, végre a helyemen vagyok. Az életem jó irányba változott: érpénzügyi-számviteli ügyintéző tékesnek, fontosnak érzem azt, amit csinálok, és ez biztonságot jelent nekem nem csak anyagi értelemben, hanem mentálisan is. Életem egyik legjobb döntésének tartom, hogy belevágtam ebbe a programba. Úgy érzem, hosszú időre kaptam motivációt.
Piacképes szakmákra képeztek A régió három megyéje közül a legtöbben Somogyban adták fejüket a továbbtanulásra, a program 1680 jelentkezője közül 989-en általános iskolai végzettségűek Dél-Dunántúlon a „Lépj egyet előre!” voltak, 189-en gimnáziumot végeztek, program kezdetekor meghatározott 441-en pedig szakképesítéssel rendelkez- 1154-es kvótával szemben a sikeres tek. Nyolc osztálynál kevesebb iskolája 61 jelentkezőnek volt. A jelentkezők közül és sokoldalú tájékoztatásnak, az aktív 713-an köthettek támogatási szerződést, szervezőtevékenységnek köszönhetőnagyobb arányban az alacsonyabb vég- en 4363-an jelentkeztek a képzésekre, zettségűek. Baranyában 1351 jelentkezőt regisztráltak, 111-en – mivel a nyolc végül az Állami Foglalkoztatási Szoláltalánosnál kevesebb osztályt végeztek gálat 2089 jelentkezést fogadott el. 46 – felzárkóztató programra jelentkeztek, 792-en befejezték az általános iskolát, 111-en a gimnáziumi érettségivel és 337-en szakképesítéssel rendelkeztek. Végül 767-en vehettek részt a „Lépj egyet előre!” program képzéseiben. Tolna megyében 1332-en adták be jelentkezésüket, itt kisebb arányt képviseltek a nyolc osztályt végzettek, 643-an voltak, viszont 142-en az általános iskolát sem fejezték be, több mint kétszer annyian, mint Somogyban. Gimnáziumot 187-en végeztek, és 370 jelentkezőnek szakképesítése volt. Ebben a megyében 609-en köthették meg a támogatási szerződést.
A megyehatárok nem jelentettek akadályt
Baranyában Hoffmanné Piskó Beáta mentor feladata volt a program koordinációja. Az angolnyelv-tanári diplomával és sokéves idegenvezetői gyakorlattal is rendelkező fiatalasszony nem egyszerűen csak feladatának, hanem szívügyének is tekintette, hogy segítsen azoknak, akiknek az elhelyezkedéshez vagy a munkahely megőrzéséhez piacképes szakképzettségre, versenyképesebb tudásra lett volna szükségük. Mentori munkáját támogatták a cégek, a vállalkozók, elsősorban azzal, hogy tájékoztatták, milyen szakképzettségű munkavállalókat tudnának alkalmazni. A képzők is segítették, nyilván nekik Hoffmanné Piskó Beáta is érdekük fűződött ahhoz, hogy minél több hallmentor gatója legyen a tanfolyamaiknak. Hoffmanné Piskó Beáta felvette a kapcsolatot a civil szervezetekkel, hogy közösen ösztönözzék többek között a térségben élő romákat a tanulásra. Együtt dolgozott a kistérségi társulásokkal, a családsegítő, gyermekjóléti szolgálatokkal, a kistelepülések polgármestereivel is. Így sikerült felzárkóztató programokat indítani Komlón, Szigetváron, Egyházasharasztiban, Baranyajenőn, Gödrén. Mint elmondta, sokan kedvezőnek értékeltek, hogy a képzésekre nem csak a regisztrált munkanélküliek jelentkezhettek. A megyehatárok nem jelentettek akadályt, a hallgatók átjártak tanulni a szomszédos megyékből is.
A mentor természetesen szoros kapcsolatot tartott a tanfolyamok résztvevőivel is. Nála csapódtak le a gondok, gyakran szembesült azzal, hogy azoknak, aki korábban alkalmi munkából egészítették ki a család jövedelmét, az iskola miatt nem volt elég pénzük fűtésre, élelemre. A „Lépj egyet előre!” program keretében Baranya megyében decemberben befejeződő – összesen 48 – tanfolyam résztvevői között a lemorzsolódás minimális volt. Néhányan betegség miatt hagyták abba, de akadtak olyanok is, akik közben elhelyezkedtek, s a munka mellett nem tudták folyatni a tanulást. Hoffmanné Piskó Beáta szerint kevesen voltak olyanok, akik egyszerűen beleuntak.
Apa, mész iskolába?
Bodor Csaba mentőápoló munkahelye megtartása miatt vállalkozott a tanulásra. Tizennégy évvel ezelőtt mentőtiszt édesanyja „vitte be” a mentőhöz, s a foglalkozása hamarosan a hivatása, a hobbija is lett. A gyakorlatban megszerzett tudás mellett azonban ma már a mentősöktől megkövetelik a legújabb elméleti ismereteket is. Ahhoz, hogy továbbra is azt csinálhassa, amit szeret, hogy mentős maradhasson, tanulnia kellett. Már korábban is belevágott volna, de a felesége most végzi az egészségügyi főiskolát, pöttöm kislányuk nevelése mellett mindketten nem vállalhatták a tanulással járó több éven át tartó lekötöttséget. Azt a tíz hónapot, amíg 47 a „Lépj egyet előre!” programban a tanfolyam tartott, könnyebben kibírták. Mostanra megérett az elhatározása, hogy amint megteheti, beiratkozik a mentőtiszti főiskolára. Ez az időszak örökké emlékezetes számára, hiszen kislányának első mondata ez volt: „Apa, mész iskolába?” Bodor Csaba Pénteken és szombaton járt iskolába, reggel nyolctól délután négyigmentőápoló ötig tartottak a foglalkozások. Ezenkívül részt kellett venni a gyakorlatokon is – megfordult az intenzív osztályon, a szülészeten, a gyermekgyógyászaton –, majd jött az éjszakai tanulás a kis lakás konyhájában.
– Megérte – mondta Csaba –, az elméleti és a gyakorlati vizsgám is kitűnőre sikerült. Sok mindent megértettem, tudatosabban végzem a munkámat, ugyanakkor biztos helyem van a mentőknél. Ez azt is jelenti, hogy Csaba továbbra is hódolhat a hobbinak is számító másik hivatásának, a speciális mentésnek. Hat éve tagja egy a magasból, illetve barlangból mentésre specializálódott mentőcsoportnak. Ebben segít neki Kapitány, egy nagyon jól nevelt ötéves német juhászkutya is.
Hihetetlen örömöt szerzett a bizonyítvány megszerzése
Dobainé Sótonyi Mónika mentor
Dobainé Sótonyi Mónika, Somogy megyében tevékenykedő mentor emlékezete szerint az első hetekben nehézkesen induló programban egyszer csak felgyorsult a tempó. Főleg a felzárkóztató képzésekre jelentkeztek sokan, olyanok, akiket eleinte szinte lehetetlennek látszott „kirobbantani” a megszokott miliőből. Később azonban hihetetlen örömöt szerzett nekik a bizonyítvány megszerzése a nyolcadik osztályról. A legtöbben közülük tovább akarnak tanulni, szakmát szerezni, hogy ne segélyekből kelljen élniük ezután. Barcson, Kaposváron és Somogyváron volt számukra elérhető tanfolyam.
A megyében 17 képző vett részt a „Lépj egyet előre!” programban, volt, aki több tanfolyamot is indított. Legkeresettebbek a kereskedő és a vendéglátó szakmák, a számítástechnikai képzések, valamint a hegesztő és a CNC esztergályos tanfolyamok voltak. Dobainé Sótonyi Mónika azóta is sajnálja, hogy virágkötőképzés nem indulhatott, ugyanis hiába volt sok jelentkező, nem volt elég vállalkozó, aki a végzetteknek állást adhatott volna. A tanfolyam indításának pedig ez az egyik alapfeltétele.
Somogyban és Tolnában 2006 áprilisában az első „Lépj egyet előre!” tanfolyamon töltőállomás-kezelőket, illetve ABC-áruházi eladókat képeztek, Baranyában a gyorsétkeztetési eladók képzése jelentette a kezdetet 2006 májusában.
Közösségek formálódtak Excellent Oktatószervező Kft.
Balatonbogláron, szemben a vasútállomással található a néhány éve épült oktatási központ, amelyben az Excellent Oktatószervező Kft.-t Borossán Beáta igazgató és férje működteti. Az év során több mint félszázan szereztek itt ABC-eladó, szakács és gyorsétkeztetési eladó szaktudást.
48
Az igazgatónő büszkén mutatja a szakmai termeket. A konyha a legkorszerűbb étteremnek is dicsőségére válna. S hogy másfajta ismeretek is elsajátíthatók, jelzi a számítógépterem, ahol két hosszú sorban állnak egymás mellett a száBorossán Beáta Excellent Oktatószervező Kft. igazgató mítástechnika naponta megújuló világában is korszerűnek mondható LCD kijelzős komputerek. Borossán Beáta elmondta: a tanfolyamok során nem csak szakmai ismeretekben gyarapodtak a hallgatók, hanem nagyszerű kis közösségek alakultak ki. A tanfolyamokra háromszor annyian jelentkeztek, mint ahányan végül elkezdhették a tanulást. Nemegyszer meglepetést okozott számukra a kiválasztás, gyakran éppen a legrátermettebbek vagy a legrászorultabbak jelentkezését utasították el. Úgy véli, sok olyan, kistelepülésen lakó, szakismeretek hiányában munkát nem találó jelentkező, akik rászánta volna magát a tanulásra, végül mégsem kezdhette meg a tanfolyamot, és elesett az előrelépés lehetőségtől.
Munka egész évben
A balatonboglári tanfolyam résztvevője volt Bíró Attiláné, aki Balatonfenyvesen a Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV) egész évben működő üdülőjében dolgozik. Most már folyamatosan van munkája. Korábban szintén egy üdülőben volt konyhalány, ám az csak a nyári hónapokban üzemelt, s mikor elmúlt a szezon, szélnek eresztették a dolgozókat. Bíró Attiláné az év nagyobbik részében munkanélküli volt.
– Ezért lettem 48 évesen újra iskolás – magyarázta. – A három gyermekem is biztatott, s most boldog vagyok, mert folyamatosan dolgozhatok. Sőt; mivel a főszakács nemsokára nyugdíjba megy, talán még a ranglétrán is előbbre léphet. Ha több gyakorlatot szerez, akár szakács is lehet. – Egyelőre még bizonyítanom kell – folytatta –, hiszen még csak három hónapja dolgozom itt. Az eltelt időt sikeresnek érzi, naponta főz, süteményeket süt, amelyekhez hasznosítja az iskolában tanult díszítéseket. Specialitása és kedvence a krémleves, amit mindig friss alapanyagból, és nem porból készít. Egyébként a tanulást sem hagyta abba, most a német nyelvvel birkózik. És mindenkit arra biztat, ne féljen ebben a korban tanulni…
Bíró Attiláné szakács
49
Bekerültem a mélyvízbe
Tóth András a „Lépj egyet előre!” program Tolna megyei mentora. A Dél-Dunántúl régió legkisebb megyéjében maga is megtapasztalta a munkanélküliek életét: 2005-ben végzett, mint szociális munkás, de csak 2007 elején tudott – pályázat útján – mentorkért elhelyezkedni. Már a főiskolán megismerkedett a civil szervezetekkel, a nehéz helyzetben élők gondjaival, mégis, mikor mentorként a program megvalósításának Tolna megyei feladataival szembesült, úgy érezte, hirtelen bekerült a mélyvízbe. Gyorsan el kellett sajátítania a felnőttképzés csínját-bínját, kialakítani a kapcsolatokat a képzőkkel, az álláskeresőkkel, szervezni, koordinálni, tanácsot adni, hogy kinek milyen képzés lenne a legalkalmasabb… Előfordultak kudarcok is. Volt olyan hallgató, aki például nagyon szeretett volna szakmai végzettséget szerezni, de kiderült, még az olvasással is vannak gondjai. Ennek ellenére a lemorzsolódás a képzések során alacsony volt, a 609 induló közül mindössze húszan hagyták ott az iskolát. A mentor elmondta, a felzárkóztató tanfolya mok komoly előrelépést jelentettek a megyében élő roma kisebbség számára: Tamásiban, Dombóváron és több kistelepülésen 7-8 olyan felzárkóztató csoport volt, amelyben főleg romák szerezték meg az általános iskola nyolc osztályáról a bizonyítványt.
Tóth András mentor
A program gyerekbetegségeit sem rejti véka alá: gondot okozott a jelentkezések sokáig tartó elbírálása, voltak esetek, amikor hónapokig kellett várni a döntésre. A képzőkről, a tanfolyamok minőségéről általában kedvező vélemény alakult ki a résztvevők körében.
Családias légkörben EDUTOP Kft.
A program 609 Tolna megyei résztvevőjének több mint fele a Pécsi Regionális Képző Központban tett szert az új ismeretekre, a többi jelentkező oktatását a megyei képzők vállalták. A szekszárdi EDUTOP Oktató és Szolgáltató Kft. tantermeiben harmincegyen gyarapították tudásukat. Számítógép-kezelők, irodavezetők, illetve takarítók lettek. Kocsisné Hangonyi Judit, az intézmény vezetője elmondta: a tíz éve működő oktatási vállalkozás tanfolyamain általában családias a légkör. A közvetlen hangnem ezúttal is segítette a munkát, a képzések különösen jó eredménnyel zárultak. A takarítóknál a tanulmányi átlag 3,7 volt, a többi tanfolyamon, ahol érettségizettek tanultak, 4,5. De nem csak a tanulmányi eredmények örvendetesek, hanem az elhelyezkedési arány is kedvező, a végzettek közül mindössze két takarítónak nincs még munkahelye.
Kocsisné Hangonyi Judit EDUTOP Oktató és Szolgáltató Kft. vezető
Tanulni felnőtt fejjel
50
Krémer György irodavezető
Irodavezetői szakismereteket szerzett a „Lépj egyet előre!” program segítségével Krémer György, aki azóta már a magyarországi németség színházában, a Deutsche Buhne Ungarnnál talált munkát. Számára sem volt könnyű felnőtt fejjel ismét beülni az iskolapadba, de az idő múlásával egyre jobban látta az új ismeretek hasznosságát. Bevallja, nehezek voltak az egzakt tárgyak, a jog, a makro- és mikroökonómia, a pénzügy, a számvitel, a statisztika, de most a munkájában hasznát veszi a megszerzett tudásnak. Amit korábban inkább megérzéseire hagyatkozva, szinte ösztönösen végzett, most tudatosan, magabiztosan, logikus lépések alapján teszi. De még ennél is fontosabb, hogy biztosan eligazodik az újabb, korszerűbb ismeretek forrásai között.
Több pénzt, megbecsülést eredményez Jancsarics Lajosné
– Korábban konyhai kisegítőként dolgoztam munkahelyemen, a Sombereki Szociális Otthonban. Régóta szerettem volna továbblépni, azonban munka mellett erre nem volt lehetőségem. Ez a program azonban lehetőséget teremtett régi vágyam elérésére, hiszen támogatást kaptam a szakács szakképesítés megszerzésére – indokolta jelentkezését Jancsarics Lajosné. Az újdonsült szakácsnő a gyakorlati képzéssel és a vizsgákkal együtt nyolc hónap alatt szerezte meg a szakács szakképesítést, azóta már új munkakörében dolgozik. – Tizenöten kezdtük meg tanulmányainkat a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző Intézet képzésén, és tizennégyen sikeresen be is fejeztük a kurzust. Külön öröm számomra, hogy a képzés anyagi támogatásán túl munkahelyem is lehetővé tette számomra, hogy esetenként heti két-három alkalommal is az oktatásra járjak, kifejezetten ösztönözték előrelépésemet. A hasonló helyzetű embereknek csak ajánlhatom a „Lépj egyet előre!” program lehetőségét. Az én példám is azt mutatja, hogy a szakképesítés magasabb fizetést és a munkahely nagyobb biztonságát eredményezheti – számolt be kedvező tapasztalatairól Jancsarics Lajosné.
Mindenki önmagához képest léphet előre A tervezés képességét is meg kell szerezni
– A 2006-os évben indult „Lépj egyet előre!” képzési program célcsoportját a hátrányos helyzetű felnőttek adták, ám épp ezen társadalmi csoport képzésbe vonása viszonylag sok nehézséggel jár. Alacsony a képzési hajlandóság, az idősebb korosztály már nem szívesen kezd el tanulni újra. Ezért nagyon fontos a hatékony, az egyén szintjére vitt motiváció – emeli ki tapasztalatainak egyik legfontosabb elemét Fancsalszki Éva, a program Szabolcs-SzatmárBereg megyei mentora.
Azt azonban azonnal hozzáteszi: – A célcsoport tanulási környezete sem minden esetben támogatja az egyén tanulási szándékát, ezért a tágabb környezetet is motiválni kell, esetleg, ha képzettségük engedi, bevonni őket is a képzésbe. Sajnos nincs meg a célcsoport tagjaiban az előrelátás képessége, általában nem, vagy ritkán terveznek, gondolkodnak előre, nincsenek konkrét elképzeléseik. Megfelelő motivációval azonban látványosan segíteni – Az Észak-Alföld régióban a „Lépj egyet lehet a hallgatók fejlődését. Fancsalszki Éva mentor
Halmozottan jelentkező problémák – Különösen nehéz a magyarországi cigányság helyzete. A piacképes tudás hiánya mellett esélyeiket gyakran a diszkrimináció és egyéb társadalmi, szociális vagy egészségügyi hátrányok is csökkentik, ami sok esetben a területi egyenlőtlenségekből fakadó hátrányokkal párosul. Emiatt társadalmi beilleszkedésük, munkába állításuk a hagyományostól eltérő oktatási formák alkalmazását, személyi és módszertani feltételeket igényel – szögezi le a szabolcsi mentor. Az alacsony iskolázottságú réteg az – fűzi még hozzá –, aki belefásult már a munkahelykeresésbe, tagjai apatikusak, és nehéz őket motiválhatóvá tenni. Ők azok, akik a társadalom perifériáján élnek, és nem látnak kiutat nehéz helyzetükből. Gátló tényező volt az is, hogy a hallgatók tudták: a munkaügyi köz-
előre!” program keretében felzárkóztató képzésben részt vett egy állásban lévő személy és 211 állás nélküli, a tanulmányaik folytatásához támogatásban részesült általános iskolai végzettséggel 843 állással rendelkező és 1783 állás nélküli, a gimnáziumi végzettséggel rendelkezőknél 236, illetve 311, a szakképzetteknél pedig 99, illetve 97 (összesen tehát 1179, illetve 2413) volt az arány – tudtuk meg Rezsőfi Istvántól, az Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központ általános igazgatóhelyettesétől. A „Lépj egyet előre!” program 2007 szeptemberében indult második ütemében a régióban képzésbe vonható személyek száma: 3324 fő.
51
pontok által indított képzések folyamán a képzés idejére mindenki keresetpótló juttatásban részesül. E program első szakaszában csupán egyszeri juttatást tudtunk biztosítani, de a másodikban már (150 óránként) három alkalommal, s ez érezhetően megnövelte a részvételi hajlandóságot. Tapasztalat, hogy érdemes a kisebbségi önkormányzatok vezetőivel felvenni a kapcsolatot, ők sokat segíthetnek az érintettek aktivizálásában. Összességében a lemorzsolódás alacsony szinten maradt, és a „Lépj egyet előre!” program, miként az Észak-Alföld régióban, úgy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is sikeresnek mondható.
Szakmaszerzés és szemléletváltás
Mind az elméleti, mind a gyakorlati képzésnek helyet biztosított a cég központjában a Kálmánházi Baromfifeldolgozó Kft. ügyvezető igazgatója, Rácz Antalné. A készséges fogadtatást természetesnek ítéli, miután a „Lépj egyet előre!” program céljaival megismerkedett. – A Nyíregyházi Regionális képzőközponttól felhívták a figyelmünket erre a lehetőségre, mi pedig dolgozóink soraiból kettő, egyenként 20 tagú csoportot szerveztünk. A kétszer 800 órás képzés elméleti részét az irodáinkban, gyakorlati foglalkozásait pedig az üzemben tartottuk meg, s örömmel jelenthetem ki: végig nagy érdeklődés mellett – értékeli az aktivitást az igazgatónő. Elismeréssel szól az összeállított tananyagról is, amely kitért általános élelmiszer-ipari, gépészeti, illetve technológiai ismeretekre, kiemelte a higiéniai előírások jelentőségét, de szólt gazdálkodásról, azon belül 52 adó- és vállalkozói ismeretekről is. Mindemellett nagyon népszerűnek bizonyultak az európai uniós információk is. Az előírások mögé látnak – A képzés konkrét, a gyakorlatban mérhető, szakmát adó eredmén�nyel járt, de kiemelném a dolgozók körében tapasztalható szemléletváltást is. Közülük sokan már hosszú ideje végeznek egy-egy manuális munkaműveletet, de most már a folyamatok hátterét is jobban megértik, átlátják. Tudják, milyen súlya van annak, ha ügyelnek a higiéniai Rácz Antalné előírások betartására, többek között egy egyszerű kézmosás mikrobiKálmánházi Baromfifeldolgozó Kft. ügyvezető igazgatója ológiai hátterével is tisztában vannak. Másképp látják az üzem termelésének egészét, az élő állat fogadásától és a bánásmódtól kezdve a kész hústermék kezeléséig bezárólag minden részfolyamatot másképp értékelnek. Társaságunk az ISO minőségbiztosítási rendszert követve működik, de ezen belül a program praktikus információkkal, ismeretekkel segítette dolgozóink felkészítését. Valóban előreléptek, ezért szívesen kapcsolódunk ismét egy hasonló jellegű képzéshez – szögezi le Rácz Antalné.
Tanulás a munkahelyen és otthon
Egyike a Kálmánházi Baromfifeldolgozó Kft. azon dolgozóinak, akik a képzésen lelkiismeretesen vettek részt, és a legfelkészültebben értek el a vizsgához. S ha már odáig eljutott, jeles eredménnyel végzett, s vehette át megérdemelten baromfifeldolgozó szakmunkás bizonyítványát.
Tóth János baromfifeldolgozó
– Amikor a cég vezetői szóltak, hogy lehetőség nyílik egy ilyen képzésre, nem nagyon kellett ösztökélni senkit sem a jelentkezésre. Mindenki becsülettel végezte a dolgát és igyekezett megtanulni, amit hallott. Meglepő volt, ahogy az évek óta begyakorlott munkánkról mennyi újat megtudhattunk, olyan információkat kaptunk, amelyek az adott technológiai folyamat mögé engednek bepillantást. Ez, no meg az, hogy most már OKJ-s szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezünk, mindenképpen megérte a ráfordított időt és energiát – foglalja össze véleményét Tóth János, a kálmánházi társaság üzemi dolgozója.
Otthonról is megkapta a támogatást, amikor a „Lépj egyet előre!” program képzésére jelentkezett, s elnézték neki, hogy esténként a házi teendőkből valamivel kevesebbet vállalt ez alatt az időszak alatt. A képzés ugyanis részben munkaidő alatt, részben azt követően folyt, és természetesen az otthoni tanulás tette teljessé. Minden tantárgy érdekes volt számára, de a műszaki jellegű ismeretek álltak hozzá legközelebb. A kollégákkal többször beszélgettek a képzésről, és közös álláspontot képviselnek abban, hogy hétköznapi munkájuk során hasznosítható ismeretekre tettek szert.
A folyamatos párbeszéden van a hangsúly
– Mint mentor, nagyon lényegesnek tartom, hogy az emberek érezzék: fontosak a családjuknak, az egész társadalomnak, de fontosnak kell lenniük saját maguk számára is. Ezt pedig a munkán és a sikereiken keresztül érhetik el. Ha ezt meg tudom értetni velük, akkor én is sikert értem el – fogalmaz a „Lépj egyet előre!” program során szerzett tapasztalatai összegzésekor Jamnik Judit. Jász-Nagykun-Szolnok megyei mentorként kiemeli a személyes tájékoztatás jelentőségét, amit amolyan „észrevétlen kézen fogásnak” is nevez, melynek lényege az őszinte kommunikáció, a hosszú távú kísérés, a problémaérzékenység és a megoldásra való törekvés. 53
A személyes kapcsolat ereje – Meg kell teremteni a lehetőségét, hogy a munkaügyi szervezetek, a képzők, a hallgatók, a munkaadók, a civil szféra közös fórumokon elmondhassák problémáikat, határozottan törekedjenek azok megoldására, és folyamatos párbeszéd alakuljon ki közöttük. A szórólapok és a hirdetések mellett a személyes kontaktust tartom a legfontosabbnak a tájékoztatásban. A képzésben tartás is megköveteli a folyamatos pártolást, melyben elengedhetetlen a beszélgetés, a tanácsadás, a problémamegoldás, a szociális háló kialakítása – utal a hatékonyság alappilléreire Jamnik Judit. Jamnik Judit mentor
Jász-Nagykun-Szolnok megyében a „Lépj egyet előre!” program keretében többszintű képzést szerveztek a következő létszámok mellett: – felzárkóztató képzés 0; 43 (állásban, illetve állás nélküli), – általános iskolai képzés: 154; 318, – gimnáziumi: 45; 36, – szakképzett: 24; 35. Összesen: 223 állásban; 432 állás nélkül.
A mentorprogramban a célként megjelölt „alacsony iskolai végzettséggel rendelkező felnőttek képzésbe vonása és mentorálása, elhelyezkedésük segítése” feladatai terén sokéves tapasztalattal rendelkezik. Húsz éve foglalkozik hátrányos helyzetű emberekkel és gyerekekkel, sok helyszínen dolgozott már mentorként (Karcag, Mezőtúr, Jászberény, Szolnok, Karcagon az Integrációs Szövetség vezetője). Tréningjeiben és kísérő szolgáltatásaiban pedagógusok és gyerekek, tartósan munka nélküli felnőttek részesülnek, de visszasegít a munka világába megváltozott munkaképességű személyeket, 40 év feletti, illetve gyesről, gyedről visszatérő nőket. Tapasztalatairól konferenciákon számol be, és egy tanulmányt is megjelentetett „Kristály program” címmel. Segítő foglalkozású pszichológus, szakmáját nem pusztán foglalkozásnak, hanem hivatásnak tekinti.
Sikerült megszólítani az embereket Nem könnyű áthidalni a kommunikációs szakadékot A program sikerében kulcsszerepet játszott a régióban tevékenykedő két mentor, Rózsa Mónika és Besenyő Ágnes, akik komoly szakmai háttérrel és kapcsolati tőkével érkeztek a programba.
– A „Lépj egyet előre!” programot a kezdetektől fogva óriási érdeklődés övezte, ugyanakkor arra is hamar fény derült, hogy nem feltétle54 nül a tényleges célcsoporttól, azaz a leghátrányosabb helyzetű emberektől érkeznek be pályázatok ilyen nagy számban. Minket azzal a feladattal kerestek meg, hogy segítsünk átBesenyő Ágnes hidalni az Állami Foglalkoztatási Szolgálat, a mentor képzőintézmények és az emberek közötti kommunikációs szakadékot. Azaz ki kellett építenünk egy hálózatot, amelyen keresztül rászorult személyek be tudtak kapcsolódni a programba – mondja Besenyő Ágnes, akit a Magyar Televízió közművelődési szerkesztősége felnőttképzéssel foglalkozó újságírójaként kértek fel erre a feladatra. A szakmai ismeretek mellett személyes tapasztalatokból is építkezhetett, férjével együtt ugyanis több mint tíz évig vezetett egy nagycsaládosokon és nyugdíjasokon segítő civil szervezetet.
A siker kulcsa a hitelesség
Rózsa Mónika előtt szintén nem volt ismeretlen a terep, hiszen korábban az Oktatási Minisztérium Esélyegyenlőségi és Nemzetiségi Főosztályán dolgozott. Részt vesz kisebbségi önkormányzatok munkájában, hazai és nemzetközi ifjúsági projekteket vezet. – Munkánk azért lehetett ennyire hatékony, mert mindketten már meglévő tapasztalatainkat, működő civil kapcsolatrendszerünket fektettünk be a programba – véli Rózsa Mónika. – Mivel mindketten kommunikációs csatornáknál is dolgoztunk, az sem okozott problémát, hogy kiálljunk az emberek elé, és úgy beszéljünk a programról, mintha közben személy szerint az egyes emberekhez szólnánk. Rendkívül fontos a megfelelő hangnem, hogy a beiskolázandó emberek ne érezzék a kulturális távolságot. Hogy ne csak a hivatal emberei legyünk a szemükben, hanem valódi partnerek. S közben persze az alapinformációkat is át kell adnunk nekik. Ebben tudtunk mi többet nyújtani, mint
Rózsa Mónika mentor
azok, akik a foglalkoztatottság növelését célzó egyéb programokban dolgoznak. A „Lépj egyet előre!” sikerességének kulcsa, hogy hitelesek vagyunk az emberek előtt. A „Lépj egyet előre!” nem pusztán a foglalkoztatottság növelését, hanem a társadalom perifériájára szorult rétegek felzárkóztatását tűzte ki célul. Ezek az emberek azonban nem szerepelnek a munkaügyi központok nyilvántartásában, a mentorok ezért ifjúsági és felnőttképzési civil szervezeteken, családsegítő központokon, roma kisebbségi önkormányzatokon keresztül próbálták megszólítani őket. – Hihetetlen fogadókészséggel találkoztunk a problémásnak mondott településeken – összegzi tapasztalatait Besenyő Ágnes. – Engem is meglepett, persze pozitív értelemben, hogy mennyire hatékony eszköz a személyes kapcsolatfelvétel, ezért mindig a helyi problémákat jól ismerő szervezetekkel közösen szervezzük a tájékoztatókat. Bagon és Turán, az aszódi kistérség leghátrányosabb helyzetű településein például őszre körülbelül ötven fő jelentkezett felzárkóztató képzésekre. Olyan rendkívül hátrányos helyzetű emberek, akiket eddig senki még csak meg sem keresett. A közgondolkodásban gyakran az a sematikus kép él, hogy az alulképzett, munka nélküli emberek nem is szeretnének fordítani sorsukon. A „Lépj egyet előre!” program tapasztalatai azonban erre alapjaiban rácáfolnak. – Az alacsony iskolázottságú emberek igenis szeretnének előbbre jutni. A tájékoztatókon 55 A Közép-Magyarország régióban a „Lépj egyet megjelentek túlnyomó többséelőre!” program 2796 fő támogatott képzését ge élni kíván a lehetőséggel, pedig hihetetlenül nehéz sortette lehetővé. Szeptember közepéig 1478 fő sok tárulnak fel előttünk nap végezte el sikerrel a tanfolyamokat, közülük mint nap – erősíti meg Rózsa 1318-an első szakképesítésüket szerezték meg. Mónika. – A lemorzsolódás elsősorban nem az ő hibájuk, Kiemelkedően sok hátrányos helyzetű embert az alkalmi munkákból élő emsikerült megszólítani – a résztvevők közül 1066 berek egyszerűen nem tudnak főnek a legmagasabb iskolai végzettsége az ál- két-három hónapot várni a képzés indulására, mint ahogy talános iskola nyolc osztálya volt. erre a program legelső fázisában sajnos volt példa. Kortól függetlenül igenis beülnek az iskolapadba, a folyamatban lévő képzéseknél már kifejezetten alacsony a lemorzsolódás. Számomra minden egyes megszólított, felrázott ember története sikertörténet. A Közép-Magyarország régió statisztikái szerint a képzésekben részt vevő személyek 48 százalékának egy hónap elteltével javult a munkaerő-piaci helyzete. Egyesek a megszerzett képesítéssel megerősítették munkahelyi pozícióikat, de arra is szép számmal volt példa, hogy még a gyakorlati idő alatt el tudtak helyezkedni, s már alkalmazottként tették le a vizsgát. S ez az eredményeknek csak egy része, hiszen sokak beiskolázása folyamatban van, az ő képzésük majd a „Lépj egyet előre! II.” keretében kezdődik meg. – Nagyon örülünk annak, hogy folytatódik ez a program, mert különben ezeket az embereket elveszítettük volna – szögezi le Besenyő Ágnes és Rózsa Mónika. Azt azonban mindketten súlyos hiányosságnak tartják, hogy a képzésre való jogosultság alapfeltétele továbbra is a befejezett hat osztály. Sokaknak ugyanis még ennyi sincs, és számukra – bármennyire is szeretnének – nem tudnak segítséget nyújtani, még felzárkóztató képzésükre sincs lehetőség.
A „sikerdíj” motiváló erőnek számított
A KIT Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző Kft. kezdettől fogva aktív részt vállalt a „Lépj egyet előre!” képzéseinek lebonyolításában. Tanfolyamaikon csaknem háromszáz felnőtt szerzett szakképesítést az ország tíz megyéjében és a fővárosban. Kínálati listájukon elsősorban a – hagyományos intézményi profiljukba illeszkedő – kereskedelmi, vendéglátó-ipari és idegenforgalmi képzések szerepeltek – tudtuk meg Szittné Csányi Krisztina felnőttképzési igazgatótól. Közülük a kereskedõ vállalkozó és ABC-eladó képzések, illetve a szakács-, pincér- és takarító-szakképesítések bizonyultak a legsikeresebbnek. Emellett például Bács-Kiskun megyében irodavezetői és pénzügyi számviteli képzésre is sor került.
Szittné Csányi Krisztina KIT Kft. felnőttképzési igazgató
56
A KIT Kft. területi képviselői próbáltak minden lehetséges partnert megkeresni, ahol képzési igény felmerülhet. A csoportok megyénként más és más módon szerveződtek. A munkanélküliek beiskolázására a területi munkaügyi központokkal, illetve a mentorokkal történt egyeztetés alapján került sor. Ezenkívül célzottan felkerestek olyan cégeket, állami intézményeket is, ahol a munkavállalók egy része nem rendelkezett szakképesítéssel, és ennek hiányában csak betanított jellegű munkát végzett, végezhetett. Bizonyos munkakörökben (például az ABC-eladóknál) ma már előírás a megfelelő képesítés megléte, így számukra igyekeztek személyre szabott képzést felkínálni. Szittné Csányi Krisztina egyértelműen sikeresnek ítéli a programot. Valamennyi résztvevőtől szinte csak pozitív visszajelzés érkezett hozzájuk, s a szakember szerint a teljes körű anyagi támogatás, illetve az eredményes vizsga után járó „sikerdíj” is jelentős motiváló erőnek számított. – Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat munkatársaival gördülékeny, rugalmas és gyors volt az együttműködés – emeli ki a KIT Kft. felnőttképzési igazgatója. – Úgy gondolom, a lehetőségekhez képest megpróbáltak maximálisan partnerek lenni, és nagyon jól működött a szoftverháttér is. Ennek is köszönhető, hogy a „Lépj egyet előre!” iránt máris nagy érdeklődés mutatkozik, az ország egész területéről keresnek bennünket. Bizakodva nézünk a folytatás elé, és reméljük, hamarosan elindulhatnak a képzések. Annál is inkább, mert számos volt hallgatónk jelezte, hogy a megszerzett szakképesítés birtokában más, számára elõnyösebb munkakörben alkalmazzák, illetve sikeresen elhelyezkedett.
Több volt, mint képzési program Adu Oktatási Központ
A csepeli székhelyű Adu Oktatási Központ a „Lépj egyet előre!” program részeként 2006-ban indította az első képzéseit takarító, tejtermékgyártó, faipari gépmunkás, parkgondozó és könnyűgépkezelő szakmákban, elsősorban a szakmával nem rendelkező, döntően alapfokú végzettséggel rendelkező személyek számára. A képzőintézmény Dunaújvárosban, Jászberényben és Karcagon rendelkezik saját bázissal, a többi helyen partnereknél és bérelt helyeken indítják a tanfolyamokat évente átlagosan négyezer fő számára. Széles Sándor felnőttképzési igazgató a „Lépj egyet előre!” programot – minden nehézségével, a gyakran késedelmes finanszírozással együtt – igazi sikertörténetnek tartja, hiszen olyan szakmák képzését támogatták, amelyekkel a lehető legkönnyebben lehet elhelyezkedni. A képzőintézmények általános gyakorlatától eltérően a tanfolyamokat nem hirdették meg nyilvánosan, hanem célirányosan igyekeztek megtalálni a potenciális résztvevőket. Az országos hálózattal rendelkező képzési intézmény felvette a kapcsolatot például a Drávatej Zrt.-vel, amely akkoriban jelentős beruházást hajtott végre Barcs körzetében, és az új üzembe szakmunkásokat toborzott. A gyakorlati képzés az üzem területén folyt, így az emberek már a munkába állás előtt megismerkedhettek az új technológiával. Több sikeres képzést szerveztek egészségügyi intézmények számára is, ahol a törvény előírja, hogy a sok éve ott dolgozó
alkalmazottaknak is szakképesítést kell szerezniük. Példaértékű együttműködést valósítottak meg például a karcagi, a ceglédi, vagy a fővárosi Budai Irgalmasrendi Kórházzal, mondta el Széles Sándor. Ráadásul a forráshiánnyal küszködő egészségügyi intézményeknek is ez volt az egyetlen lehetőségük. Az elmúlt két esztendőben a LEE volt az egyetlen elérhető pályázati lehetőség azok számára, akik ennél jóval kevesebbet sem tudtak volna áldozni szakmai továbbképzésükre. Az Adu Oktatási Központ felnőttképzési igazgatója lényeges elemnek tartja, hogy a program vége felé már utazási költségtérítést is lehetett igényelni a munkaügyi központoknál. Sajnos ugyanis nem elég az embereknek megadni azt a lehetőséget, hogy ingyen tanuljanak, a járulékos költségeket is fedezni kell. Az egyhavi „sikerdíjat” viszont nem tartja szerencsés dolognak, véleménye szerint azt az összeget inkább további személyek képzési támogatására kellett volna fordítani. – A képzésben részt vett embereket nem a pénz motiválta, hanem az a tény, hogy tanulhatnak – tette hozzá Jurásné Szekszius Éva tanfolyamszervező menedzser. – Persze mi is igyekeztünk megerősíteni őket a hitükben, hogy igenis képesek szakmához jutni, akárhány évesek és akármilyen mélyről jöttek is. Rengetegen felhívtak az eredményes vizsgát követően, és megköszönték a lehetőséget. Számomra különösen a takarítók képzése jelentett sikerélményt. E végzettség csupán 2005-ben került az országos képzési jegyzékbe, s ezzel ma már az alacsony presztízsű munkát végző, hátrányos helyzetű emberek is kék fedeles szakmai bizonyítványt szerezhetnek. Látni kellett volna a végzett hallgatók arcát, amikor az okmányt átvették… A LEE sokkal több volt, mint képzési folyamat; teljes mentális gondozást és menedzselést igényelt. Szinte úgy éreztük magunkat, mintha mi lennénk a munkaügyi központ regionális kirendeltsége, amely kezeli az emberek százféle gondját, baját, hiszen ők velünk álltak közvetlen 57 kapcsolatban.
A programban támogatott hallgatók (fő)
200 180 160 140 120 100 80 60 40 20
gy ár tó
ító Te jte r
m ék
ar Ta k
ó tő afe s
m vit e sz á gy izü
Sz ob
li ü
gy
m
áz ol
in té ző
do zó go n
pk gé nn yű
Pa rk
ez elő
űv es m Kő
m ép ig ar Fa ip
Kö
Pé n
Elj
ár ás
sz er
in ti h
eg
un
es
ká
ztő
s
0
Pillanatképek
Az OKTKER-NODUS Kft. tanfolyama, Ajkán
58
A Siker Bt. számítógép-kezelő, -felhasználó tanfolyama
Programtájékoztató Váraszón
Kőművesvizsga Verpeléten
Felnőttek iskolapadban Az egri Konszenzus Alapítvány Programtájékoztató Tarnazsadányban
59
Szemelvények a sajtóból Sikeres a „Lépj egyet előre!” program – A vártnál többen jelentkeztek Interjú Soós Adriannával, a Foglalkoztatási Hivatal képzési főigazgató-helyettesével „Mint a felnőttképzési főigazgató-helyettes elmondta: a legnagyobb kihívást a nyolc általános iskolai osztályt nem végzettek képzésbe vonása jelenti. Őket a szokásos csatornákon nem tudjuk elérni – mutatott rá. Ezt pótolja az úgynevezett »mentorok« közreműködése, jórészt az ő munkájuknak köszönhető, hogy mostanra néhány megyében – például Szabolcs-Szatmár-Bereg és Zala megyében – a vártnál is több e körben a jelentkező. Az is segítséget jelent persze, hogy a programban az általános iskolát nem végzettek utazási kedvezményt is kapnak, a regisztrált álláskeresőknek a tanfolyam utazási költségének mindössze 10 százalékát kell önerőből fizetniük. Kedvező általános tapasztalat, s ez megegyezik a program eredeti elveivel, hogy a támogatott képzésben részt vevők 70 százaléka a maximum nyolc osztályt végzettek közül kerül ki. A jelentkezők többsége valóban alacsony végzettségű, szerencsére e réteg tanulási hajlandósága a program tanúsága szerint töretlen. A programban részt vevők 46 száza60 léka pedig munkája megtartása érdekében jelentkezett. Ugyanakkor az is megszívlelendő tapasztalat – jegyezte meg Dr. Soós Adrianna –, hogy a programba való bekapcsolódáshoz sokan igényelnének keresetpótló támogatást, az egyhavi minimálbér, ami a képzés befejezése után jár, nem mindenkinek jelent elég motivációt. Másoknak viszont még ez is óriási segítség.” (készítette Osváth Sarolta) Pannon Lapok Társasága (Vas Népe, Zalai Hírlap, Fejér Megyei Hírlap, Dunaújvárosi Hírlap, Veszprém Megyei Napló)
Nagy Emese összeállítása Műsorvezető: A „Lépj egyet előre!” program általános iskolai végzettséggel nem rendelkező felnőtteknek ad lehetőséget az alapképzésre, aztán szakképzésre. Nagy Emese: Nagy Ignácné július óta betegápolóként kapott munkát abban a faluban, amelyben jó ideje még munkanélküliként ismerték. Szakmai képesítés nélkül eddig nem láthatta el ezt a feladatot. A „Lépj egyet előre!” képzési programján vett részt. Nagy Ignácné: – Harminckilenc éves vagyok, két gyermekem van, huszonhárom éves a nagyfiam, tizenhét a kicsi. Fatelepen dolgoztam, mint segédmunkás. Felbomlott a fatelep, igen reményt vesztett volt az ember, hiszen nap mint nap itthon nem igazán… – Milyen iskolai végzettsége van? – Nyolc általános csak. Akkor, amikor én lejártam az iskolát, nem igazán volt fontos a lányoknak, hogy tanuljanak. Mentünk a fatelepre, az izzóba, a tanulás nem volt fontos. Én nagyon is örültem ennek a programnak. – Önhöz mentek, vagy Ön járt utána? – Itt a faluban hallottam, többeket megkérdeztek, hogy lenne-e kedve egy ilyen iskolába menni. Sokan azt mondták: ó, öreg vagyok én már bohócnak! Nekem felcsillant a szemem erre, s akkor hazajöttem, megbeszéltem a férjemmel. Nem igazán örült neki, mert megszokta, hogy itthon vagyok, kényelem, meleg, kaja van. Valahogy próbáltam megmagyarázni, hogy valami mást szeretnék. Nem azt mondom, hogy az ápolás felé vonzódtam, de az ilyen munkát szerettem volna, az időseknek való segítést; 61 gyerekekkel is szívesen foglalkozom. – Miben volt most valami más lehetőség, mint ahogyan korábban volt? Hiszen a munkaügyi központoknál máskor is kínáltak munkát. – Igen, de oda fel kellett volna menni Nyíregyházára, mindennap oda felmenni, az úgy sok család mellett. Papon dolgozom. Három-négy kilométerre van Kisvárdától. – Kisvárdán volt a képzés? Mióta dolgozik most már? – Július 10-étől. Alighogy levizsgáztam, már sikerült is elhelyezkednem itt a faluban. Házi segítségnyújtás, takarítás, bevásárlás, az idősekkel való foglalkozás, beszélgetés. Nagyon jó, szeretem csinálni. Ez olyan jólesik az embernek, hogy várják, már számítanak arra, hogy megyek. – A férje megbékélt ezzel? – Igen, eddig sem volt elhanyagolva semmi. Ha hazajövök négy órakor, akkor úgy osztom be, hogy legyen időm mosni, főzni másnapra is. Így megszokta. – A képzés maga milyen volt? – Nagyon nehéz, de érdekes, mert azért már csak huszonöt éve, hogy tanultam. S nem igazán volt könyv a kezemben, anatómia, ápolástan, belgyógyászat, kórtan, gerontológia, annyira ismeretlen maga a szó is, a többieknek is. – Sokan végeztek jól? – Hála istennek, én nem is számítottam rá, nagyon is féltem ettől az iskolától, elméleti négyes, gyakorlati ötös. Nagy Emese: A Nemzeti Fejlesztési Terv „Lépj egyet előre!” programja tavaly indult, akkor első lépésben a nyolc általános iskolát el nem végzettek felzárkóztatása volt a cél. Most a folytatásban tízmilliárd forintot, túlnyomórészt uniós forrásból, a szakképesítésre fordítanak és átképzésre a már elavult szakmák helyett. A program projektvezetője Kéri Gabriella. Kéri Gabriella: – Több mint huszonkétezer felnőtt kap lehetőséget arra, hogy szakmát szerezzen. Nem határoztunk meg szakirányokat, hanem azt mondtuk, hogy azok a szakképesítések, amelyek az új Országos Képzési Jegyzékben már részszakképesítésként sem szerepelnek, azok elavult szakmáknak tekinthetők, illetve ha valaki a szakképesítést tizenöt évnél régebben szerezte, s legalább öt éve már nem dolgozik az adott munkakörben, akkor ezt elavult szakmának tekinthetjük, illetve, ha valaki egészségkárosodása miatt nem tud a szakmájában dolgozni, akkor őt is át tudjuk képezni. A másik nagyon
fontos változás, hogy azok, akik maximum alapfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek, százötven teljesített óránként egyhavi minimálbérként képzési vagy megélhetési támogatást kapnak. – Az előző programban mi derült ki, hogy hányan vannak, legalábbis hányan jelentkeztek önöknél, akiknek még nincs meg a nyolc általánosuk? – Eredetileg körülbelül tizenkét százalékot terveztünk az összes támogatott létszámhoz képest, tehát a tizenötezer főhöz képest ezt nem teljesen sikerült feltölteni. Pontosan azért, mert akkor még nem volt ez a képzési támogatás, amit folyamatosan adunk, de ezer fő volt, akit sikeresen elértünk.
62
Kéri Gabriella projektvezető rendszeresen tájékoztatta a médiát
Nagy Emese: Rózsa Mónika, a Közép-Magyarország régió mentora legnehezebb feladatának azt tartja, hogy megtalálják azokat a felnőtteket, akik általában nincsenek regisztrálva a munkaügyi központok álláskeresői között. Ők a leghátrányosabb helyzetűek, akik már lemondtak arról, hogy állandó munkát találjanak. Rózsa Mónika: – Nem csak Budapestet, hanem a Pest megyei településeket is járjuk kolléganőmmel. Nekünk bevett szokásunk, hogy mindig megkeressük azokat az állami és nonprofit szektorokat, akikkel esetleg lehetne együttműködni, akik mindennap testközelben lehetnek ezekkel az emberekkel. Ezek a kisebbségi önkormányzatok, a munkaügyi kirendeltségek, a civil intézmények, alapítványok, szervezetek, különböző kisebbségi alapítványok. Ezek az emberek többségében alkalmi munkákból élnek, s a kihelyezett tagozatok jelentik az egyetlen megoldási formát, hiszen ők sem utazni nem tudnak, sem kiragadni őket ebből az alkalmi munkakörből nemigen lehet. Jelentős azoknak a száma, akik igényelték, hogy rendszeresen felhívjam őket: van-e valamilyen gondjuk, bajuk, beszéljek-e a tanárral, értik-e a tananyagot. Egyértelmű-e az a jegyzet, amit a tanártól kaptak, kell-e kiegészítés, hogyan tanultak? Nagyon fontos kérdések, hiszen ezek az emberek hat osztályt végeztek. Negyvenöt-ötven évesnél idősebb cigány emberekkel találkozom, akiknek a tanulást, és a folyamatot, mint módszert kell megtanítani. – Mivel tudták őket meggyőzni arról, hogy ne vállaljanak többé alkalmi munkát, szakítsák meg ezeket az addig egyedüli lehetőségeket? – Nagyon nehéz, és a mai napig azt gondolom, ez a legnehezebb a mostani munkámban. Az egyik motiváció a vizsga után járó minimálbér. Ez az az összeg, amit átutal a hivatal a sikeres vizsga után, amikor a hallgató bemutatja az OKJ-s bizonyítványa másolatát. Azt, hogy rá tudjuk őket venni arra, ne vállaljanak alkalmi munkát, leginkább úgy tudjuk elérni, hogy a képzővel mi rugalmasak vagyunk. Azt mondjuk, nézzük meg azt a középutat, hogy a tanulás is menjen, és közben neki is meglegyen az alkalmi munkája, hiszen tényleg enni kell, itt többgenerációs családok élnek együtt. A kenyérkeresőt vesszük ki vagy szeretnénk kivenni ezekből a helyzetekből és integrálni. Az egyetlen szereplő, amely nem kizárólag szociális alapon vesz részt ebben a történetben, a képző; ha megfelel a Foglalkoztatási Hivatal és a „Lépj egyet előre!” program kritériumainak, nagyon szép pénzekhez juthat az egyének oktatásával. Az első programot nagyon nagy sikerrel lezártuk, a második dupla költségvetéssel, dupla fővel indul, és nagyon nagy eredményeket hozhat. Kossuth Rádió 2007. 09. 19. 6h 20’; 7h 20’; 8h 20’
A munka értéke-sorozatból Kovács Tiborné 35 éves munkanélküli felnőtt fejjel határozott úgy, hogy kedvére való szakmát szerez. A Kella Kft. képzésére jelentkezett, mivel mindig is vonzódott a férfias foglalkozásokhoz: személy- és vagyonőr szakmát tanul. – Szolnok megyében lakom, a megyeszékhelytől 35–40 kilométerre egy kis községben. Két családom van, tizenhárom és tizenhét évesek. Gyerekkoromban asztalos szerettem volna lenni, vagy hivatásos katona. Kereskedelmi és vendéglátó-ipari szakiskolába jártam a megyeszékhelyen, családi okok miatt abbahagytam az iskolát. Neveltem a gyermekeimet, utána dolgoztam a lakóhelyemen, egy vendéglátó-ipari egységben voltam pultos. A munkám február elsején szakadt meg, és akkor jött ez a lehetőség, és így döntöttem a személy- és vagyonőr foglalkozás mellett. Szerintem, akinek van elképzelése, nem fog visszariadni a tanulástól a megélhetés és már csak a gyerekek miatt sem.
György Imre 52 éves, munkaviszonyban áll. A szakképesítésére ráépülő képzésben nehézgépkezelő tanfolyamot végez. – Éreztem a szakképzés hiányát, voltak olyan gépelemek, amiket csak nehézgépekkel tudtunk megmozdítani. A főnökeim is azon vannak, hogy a dolgozóik minél jobban, biztonságosabban végezzék a munkát. Nyolc általánosom és szakmunkás-bizonyítványom van. A készterméket úgy kell mozgatni, 63 hogy ne sérüljön. Nálunk otthon mindenki fejlődni akar a családban. Azt mondják, az ember holtáig tanul. Mindennap tanulok valamit.
Balláné Köböl Katalin három éve munkanélküli. Dajkaképző tanfolyamot végez. – Három gyermekem van, egy már férjhez ment, van két kicsi. Sajnos az egyik gyermekem fogyatékkal él. A dajkaképzést is azért választottam, mert belelátok ezeknek a gyerekeknek a mindennapjaiba. Nekik szeretnék segíteni. Óvodában, a fogyatékkal élő gyermekek között szeretnék dolgozni. Mivel nekem is van, tudom, milyen nehézség ez a gyereknek és a szülőknek is. Nyolc általánosom van. Eddig a gyerekeimnek éltem, most már magamra is gondolhatok. MTV 1 Napkelte 2006.
A hivatal eredményesen teljesítette feladatait A Foglalkoztatási és Szociális Hivatalnak az addigi munkájához képest új, más típusú tevékenységeket, feladatokat is el kell látnia a „Lépj egyet előre!” projekt sikeres végrehajtása, illetve a rendelkezésre álló források biztos és megfelelő felhasználása érdekében. A program eddigi eredményei alapján a hivatal tevékenysége megfelelt az irányító hatóság elvárásainak – mondta Bara Gábor, a HEFOP IH szakértője. 64
– Hogyan értékeli az FSZH munkáját a „Lépj egyet előre!” program megvalósításában? – Már a program tervezésének időszakában világossá vált, hogy a Foglalkoztatási és Szociális Hivatalnak az addigi munkájához képest új, más típusú tevékenységeket, feladatokat is el kell látnia a projekt sikeres végrehajtása, illetve a rendelkezésre álló források biztos és megfelelő felhasználása érdekében. A hivatalra háruló sokfajta tevékenység közül kiemelten figyeltük a program teljes PR- és marketingmunkáját, kommunikációjának szervezését, a programban részt vevő képzőkkel, hallgatókkal való kapcsolattartást. Emellett nagy figyelmet fordítottunk a jelentkezések elbíráláBara Gábor sára, a mentorok felkészítésére és munkájuk szervezésére, illetve az irányía HEFOP IH szakértő tó hatósággal és annak közreműködő szervezetével, az ESZA Kht.-val való folyamatos kapcsolattartásra, az adatszolgáltatás és a havi rendszerességű beszámolók készítésére. A kialakult szoros együttműködés tapasztalatai azt mutatják, hogy a hivatal részt vevő munkatársai felelősségteljesen, nagyfokú rugalmasságot tanúsítva dolgoztak a program sikeres megvalósításán, amely kulcsfeltételévé vált a program sikerének és népszerűségének. Az eltelt időszak és a program eredményei alapján a hivatal tevékenysége megfelelt az irányító hatóság elvárásainak. – Milyen tényezők jelentettek nehézséget a végrehajtásban? – A program végrehajtása során a legtöbb probléma a kifizetések körül adódott. A kifizetési igényléseket tartalmazó előrehaladási jelentésekben benyújtott, az egyes tételek indokoltságát alátámasztó dokumentáció – a résztvevők nagy számára való tekintettel – rendkívül jelentős adminisztrációs terhet rótt és ró a hivatal jelentést készítő, illetve a közreműködő szervezet feldolgozást és ellenőrzést végző munkatársaira. A sok száz oldalas jelentések elkészítése, ellenőrzése bizonyos esetekben az egyes eljárásrendekben az előírt határidőnél később valósult meg az uniós források felhasználását rögzítő szigorú szabályozás következtében. – Lehet-e egyszerűsíteni a program adminisztrációját? – A programok adminisztrációs terheinek csökkentése jelenleg is napirenden van. Folynak az egyeztetések, elsősorban a jelentésekhez szükséges dokumentáció elektronikus úton történő kezeléséről és nyilvántartásáról. A program pozitív megítélésének fenntartása érdekében igyekszünk a kedvezményezettek dokumentációs terheit csökkenteni, valamint szeretnénk ezáltal a kifizetéseket is felgyorsítani.
A Humánerőforrás Operatív Program (HEFOP) Irányító Hatóságának (IH) értékelése szerint a „Lépj egyet előre!” program folytatásában nagyobb hangsúlyt kell fektetni az egyes képzések minőség-ellenőrzésére, valamint azok tényleges hasznosulására, ezáltal biztosítva a rendelkezésre álló források felhasználásának hatékonyságát. A „Lépj egyet előre!” program képzési számláinak pénzforgalma 800 000
700 000
600 000
500 000
400 000
300 000
200 000
65
100 000
XII. I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. I. II. III. IV.
0
2005.
2006.
2007.
2008.
Kifizetési igény a képzési számlák alapján (E Ft)
Hallgatói juttatások kifizetése 250 000
200 000
150 000
100 000
50 000
2005.
III.
2008.
IV.
I.
II.
XII.
X.
XI.
IX.
VII.
2007. Tényleges kifizetés (E Ft)
VIII.
V.
VI.
III.
IV.
I.
II.
XII.
X.
XI.
IX.
VII.
2006.
VIII.
V.
VI.
IV.
II.
III.
I.
XII.
0
Folyamatos a szakmai és pénzügyi ellenőrzés A „Lépj egyet előre!” program sikerességét mutatja, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) Társadalmi Megújulás Operatív Programjában (TÁMOP) a program folytatódik, de ez nem jelenti azt, hogy a megvalósításnak pénzügyi szempontból nincsenek tanulságai – emelte ki Thuma-Boros Melinda, a szakmai ellenőrzést végző ESZA Kht. programvezetője. 66
– Mi volt az ESZA Kht. szerepe a „Lépj egyet előre!” program lebonyolításában?
Thuma-Boros Melinda az ESZA Kht. programvezetője
– Az ESZA Kht. már a program kialakításában is részt vett. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM), valamint a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programok Irányító Hatósága (HEFOP IH) munkatársaival együtt dolgozták ki azt a programtervezési felhívást, amelyre a végső kedvezményezett, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal benyújtotta a programtervet. Ennek értékelését és jóváhagyását követően, 2005. december 21-én hatályba lépett a Támogatási Szerződés. Az ESZA Kht. feladata a program szakmai nyomon követése és ellenőrzése volt. (A Magyar Államkincstárra a pénzügyi ellenőrzés feladata hárult.)
Ennek eszközei a projekt-előrehaladási jelentések, a programkoordinációs megbeszélések, valamint a helyszíni ellenőrzések voltak. A negyedévenként, majd 2006 novemberétől félévenként benyújtott projekt-előrehaladási jelentéseket szakmailag, 2007 januárjától pedig pénzügyileg is az ESZA Kht. ellenőrizte, azt, hogy az elszámolások megfelelnek-e a vonatkozó szabályoknak, az elszámolni kívánt tevékenységek összhangban vannak-e a megvalósult tevékenységgel és a programtervvel, ütemterv szerint zajlik-e a haladás, teljesülnek-e a mérföldkövek, a tájékoztatási és nyilvánossági kötelezettség és a horizontális szempontok. A kifizetések gyorsítása érdekében 2007 januárjától a kedvezményezetteknek lehetőségük volt egyszerűsített kifizetések benyújtására is, melyekre kéthavi-havi rendszerességgel került sor. Ezeket az ESZA Kht.-nak csak pénzügyi szempontok szerint kellett ellenőriznie. A havi rendszerességgel megtartott programkoordinációs megbeszéléseken az ESZA Kht. és a HEFOP IH a kedvezményezettel együtt tekintette át a program haladását, a felmerülő problémákat és azok lehetséges megoldását. A helyszíni ellenőrzések során az ESZA Kht. azt vizsgálta, hogy a program megvalósítása megfelelt-e a vonatkozó jogszabályoknak, valamint a jelentésekben benyújtott adatoknak. Ezenkívül az ESZA Kht. részt vett a félévi rendszerességgel megtartott minősítő testületi üléseken, ahol a szaktárca és a HEFOP IH képviselői tekintették át a program előrehaladását. Az ESZA Kht. feladatai közé tartozik még a program Stratégiai Tanácsadó Testületében való részvétel, a szakmai segítségnyújtás és a szerződésmódosítások előkészítése.
Észrevételek a projekt szakmai előrehaladásáról
A helyszíni ellenőrzés időpontja: 2006.11.27. – A projektmenedzsment világos, naprakész információkkal rendelkezik a projektről. A projekt nagy mérete, és a projektben részt vevő több száz képző intézmény és több ezer hallgató nagyfokú koordinációs képességet igényel. – A projekt előrehaladásához kapcsolódó tevékenységek és beszerzések megfelelően dokumentáltak. A beszerzett eszközök hiánytalanul rendelkezésre állnak. – A projekt az ütemtervnek megfelelően halad. – Az alkalmazottak között több pályakezdő van, nők túlsúlyban. – A programban kiemelt támogatást élveznek a fogyatékkal élő, az 50 év feletti személyek, az alapfokú iskolai végzettséggel nem rendelkező személyek. – A programban részt vevők 50–55%-a nő, 54%-nak nincs állása, egy részük pedig fogva tartott. – Hogyan értékeli az elért eredményeket? – A „Lépj egyet előre!” program kezdetben legalább 11 000 felnőtt számára biztosított volna ingyenes lehetőséget, hogy a meglévő tudás-, illetve képzettségi szintjükhöz képest magasabb iskolázottsági, illetve képzettségi szinthez jussanak. A támogatási szerződést 2005. december végén írták alá, az azóta eltelt időszakban a terveket túlteljesítve jól halad a program. Az első forrásbővítés következtében – a szerződésmódosítást 2006. november 27-én írták alá – a támogatási összeg mintegy 280 millió forinttal, 4,217 milliárd forintra emelkedett. Ennek következtében a képzésben részt vevők száma 13 000 főre, míg a képzést eredményesen elvégzők száma 11 800 főre nőtt. Idén – május 9-én – a támogatási keretet ismét emelték, ezúttal mintegy 600 millió forinttal, 4,817 milliárd forintra. Ezzel a képzésben részt vevők száma 15 366 főre, a képzést eredményesen elvégzők száma pedig 13 830 főre emelkedhetett. Az indikátorok szintjén a program elérte az eredetileg tervezett célokat, hiszen a projekt jelenlegi szakaszában a hallgatók közül több mint tízezren már le is vizsgáztak.
67
Személyes visszajelzések
Tisztelt Foglalkoztatási Hivatal! Alulírott Oláh Ferencné támogatási szerződést írtam alá Önökkel, és az Önök jóvoltából, amit szeretnék ezúton megköszönni, sikeres vizsgát tettem gyógymasszőrként. Hivatkozva a 2007. 02. 06-án kelt levelükre, melyben értesítenek arról, hogy amennyiben 2007. december 31-ig érvényes vizsgát teszek, akkor jogosulttá válok a minimálbér egyszeri juttatására, ezért küldöm a hitelesített bizonyítvány másolatát és az adóelőlegre vonatkozó nyilatkozatot. Köszönöm támogatásukat, és kívánok munkájukhoz sok sikert és megbecsülést. 68
Elnézésüket kérem, hogy a papírokat később küldöm, de balesetem volt, és járóképtelen voltam. Megértésüket köszönöm. Tisztelettel: Oláh Ferencné 5100 Jászberény
Tisztelt Foglalkoztatási Hivatal! Ezúton is szeretnék köszönetet mondani minden volt diáktársam nevében is a lehetőségért, amit kaptunk. Én személy szerint nagyon örültem ennek a lehetőségnek, mivel nem volt sem képesítésem, sem anyagi hátterem egy tanfolyam kezdéséhez. Nagyon nagy segítséget jelentett számomra. Igaz, nem a szakmában helyezkedtem el, de úgy gondoltam, hogy ha megszűnik a munkahelyem, van miben keresni, mármint ABC-eladóként több lehetőség adódna. Nagyon köszönöm mindenkinek a munkáját, akik ezt lehetővé tették számomra. Tisztelettel: Kovács Ivánné 3346 Bélapátfalva
Én tartozom köszönettel a Foglalkoztatási és Szociális Hivatalnak, hogy engem választottak, lehetőséget adtak, hogy tanulhattam! Kiss Sándorné 8646 Balatonfenyves
69
Tisztelt Foglalkoztatási Hivatal! Köszönetemet szeretném kifejezni a programjukhoz, amelyen részt vehettem. Tanáraim nagyon felkészültek és nagyon nagy tudással rendelkeztek. Ez nekem nemcsak egy bizonyítvány megszerzését jelentette, hanem olyan tudás elsajátítását, amellyel sikerült elhelyezkednem, itt a városban, az újonnan nyíló Spar Áruházban. Több száz jelentkező közül csak kevesen örülhettek, köztük én is, ezt a magabiztosságomnak köszönhetem, amit a tanfolyamon szereztem. Egy családanyának sokat jelentett egy új osztályközösséghez való tartozás, és egy kulturális környezetbe való rendszeres eljárás az otthoni monoton házimunkából. Ha lehetne hasonló támogatott képzésben részt venni, szeretnék tanulni. A kereskedelmi szakmunkásban és az esti iskolában „régen” tanultam németet, de akkor még nem vettem komolyan. Most szeretnék németet tanulni, de eladói fizetésből nem lehet beiratkozni egy fizetős iskolába, nagyon sokba kerül. Szeretném még a kereskedelmet főiskolai szinten elsajátítani, ha indítanának ilyen képzést, vagy nyelvtanfolyamot, ami most nagy előnyt jelentene a munkámban. Kérem, értesítsenek, feltétlenül szeretnék részt venni. Köszönettel és tisztelettel: Csúri Ferencné Kiskunfélegyháza
Köszönöm, hogy lehetőséget kaptam anyagi ráfordítás nélkül elvégeznem ezt a tanfolyamot (mert másképpen nagyon megterhelő lett volna). Köszönettel: Varga Istvánné 3200 Gyöngyös
Munkát sikerült volna találnom kettőt is. A munkaidő-beosztás miatt nem vállalhattam (8–20 óra) el. Az utolsó busz mindkét helyről ½7 és 7 órakor jön el. Nincs mivel hazajárni. Valamint utazási költséget nem fizetnek, és bejelenteni sem akartak. Ennek ellenére a képzést nem bántam meg, hogy elvégeztem, nagyon tetszett, és bízok benne, hogy előbb-utóbb sikerül állást találnom a szakmában. Orbán Jánosné 6326 Harta
70
Tisztelt címzett! Nagyon örülök, hogy elvégeztem ezt a kitűnő programot. A családom érdekében nagyon megérte, sajnos elvették a 67 százalékos nyugdíjamat, amit 50 százalékra értékeltek, így nem dolgozok sehol. De boldog vagyok, hogy a gyerekeimmel kapcsolatban tudok állni, akik külföldön élnek, a „Lépj egyet előre!” program segítségével. Próbálok munkát keresni, de nagyon nehéz 53 évesen, egyetlen szórakozásom az internet, és hálás vagyok, hogy ijen (!) lehetőséget kaptam az Egri Agria Humán Kft. által. Elvégeztem, hát nem kitűnő, de azért tűrhető. Jó lenne, ha hasznosítani tudnám, és kereshetnék egy kis pénzt (otthoni munka). De félek sok rosszindulatú emberektől (!), akik rászednének. Köszönöm, hogy elvégezhettem. Varga Gyuláné Fedémes
A válaszadók többsége elégedett A vizsgálat időpontjáig – melyet Kunos Mónika készített – végzett hallgatók közül 2 400-an kaptak egy kérdőívet, amivel a kiinduló demográfiai helyzetüket, a képzéssel való elégedettségüket, illetve a képzettség megszerzése utáni munkaerő-piaci státuszukat mértük fel. A kérdőíveket 2007 februárjában postáztuk, és március 30-ig 564 érkezett vissza a hivatalhoz, ami 23,5 százalékos válaszadási rátát jelent. (A kérdőívek legnagyobb része az FSZH által biztosított bérmentesítés nélkül feladható borítékokban érkezett, elhanyagolható a hallgató által fizetett postai feladású és az elektronikusan beküldött [8 db] válaszok száma.) A visszaküldött válaszok elemzésekor szem előtt kell tartani, hogy igen rövid idő telt el a tanfolyamok befejezése és a válaszadás között, mivel a kérdőíveket gazdaságossági okokból más iratokkal együtt küldtük ki. A válaszadás és a képzés befejezése között eltelt alig több mint egy hónap nem feltétlenül volt elegendő arra, hogy az állásnélküliek minden lehetőséget felmérhessenek és kihasználhassanak, így elhelyezkedésük megfigyelése még nem ad teljesen reális képet. 71 A visszaérkezett kérdőívek közül 98 kitöltése hiányos volt, vagy nem értékelhető adatokat adott meg. A hiányosságok ellenére ezek a válaszok részét képezik a teljes mintának, az elemzés során eltekintettünk a kisebb-nagyobb hibáktól. Az adatok vizsgálatakor három kategóriát különböztettünk meg: – támogatottak azok, akik már elnyerték a támogatást, de még nem fejezték be a képzést; – kifizetettek azok, akik már bejezték a képzést, és megtörtént velük a pénzügyi elszámolás; – kérdőívet visszaküldők a kifizetetteknek azon része, akik kaptak kérdőívet, és vissza is küldték azt. Az európai tapasztalatokhoz hasonlóan a „Lépj egyet előre!” program során is megállapíthattuk, hogy a nők szívesebben vesznek részt a képzési programokban. A válaszok visszaküldésekor még inkább érvényesült ez a tendencia, hiszen a férfi-nő arány a válaszadók között 35–65 százalék volt.
A kifizetettek és a kérdőívet visszaküldők számszerű és százalékos aránya
Férfi
Százalék
Nő
Százalék
Összesen
Összes támogatott
5 403
43%
7 280
57%
12 683
Összes kifizetett
1 417
43%
1 846
57%
3 263
198
35%
366
65%
564
Összes kérdőív-válaszadó
Az 564 visszaküldött kérdőív válaszadói között legnagyobb számban a 25–50 év közötti nők szerepelnek. Általában elmondható, hogy a 25–50 éves korosztályba tartozó felnőttek a leginkább reprezentáltak a mintában, ők azok az aktív munkaképes korúak, akik leginkább részt vesznek a képzési programokban.
A válaszadók kor és nem szerinti megoszlása Nemek / Korcsoportok
Nő
Férfi
Összesen (fő)
Összesen (százalék)
16–24
43
24
67
12%
25–50
265
123
388
69%
109
19%
51+
58
51
Összesen (fő)
366
198
Összesen (százalék)
65%
35%
A kérdőívet visszaküldők nagyobb része városokban lakik, és a tanfolyamot a lakóhelyén végezte el. A kérdőívet visszaküldők lakóhelyének típusa és a képzés megvalósulásának helyszíne
72
Lakóhelye
Fő
Százalék
Képzés helye
Fő
Százalék
Város
311
55%
lakóhelyén
311
55%
Egyéb település
252
45%
más településen
244
43%
A kérdőívet visszaküldő felnőttek elsősorban személyes kontaktuson keresztül kaptak információt a képzésekről. Ezek jellemzően a családtagjaik és lakókörnyezetük, ismeretségi körük tagjai. Ezenkívül kiemelten fontos szerepe volt még az információ átadásában a képzőknek is. A fizetett média területén a nyomtatott sajtó magasan vezeti az információs források mezőnyét a szórólapok, vagy a televízió és a rádió felett. A kérdőívet visszaküldők csak nagyon kis hányada rendelkezik internet-hozzáféréssel vagy számítógépes tudással. Ezek a felnőttek az internetet sem öninformációs forrásként, sem a pályázatok beküldésére nem használták.
A válaszadók által eddig elvégzett tanfolyamok összesen 33 szakmára irányulnak. (Ezek részletesen az A. mellékletben megtalálhatók.) A képzések között a legnépszerűbbnek az ABC-eladói bizonyult, amit 137 fő végzett el. Nagyjából feleannyian szereztek kereskedő vállalkozói (77 fő) és takarítói (67 fő) szakképzettséget.
A legritkábban megszerzett képesítések között 13 olyat találunk, amit a választ visszaküldők közül csak egy ember választott. Ezek a következők: – fakitermelő, – gázvezeték- és gázkészülék-szerelő, – logisztikai ügyintéző, – multimédiás programkezelő, – pénzügyi-számviteli ügyintéző, – számítástechnikai szoftverüzemeltető, – videoműsor-készítő,
– boltvezető, – ingatlanközvetítő és értékbecslő, – környezetvédelmi szakelőadó, – mézeskalács-készítő, – nőiruha-készítő, – targoncavezető.
A válaszadók között leggyakrabban megszerzett szakképesítések (fő/szakma)
Aranykalászos gazda Számítógép-kezelő, -használó Vendéglátó vállalkozó Betanított parkgondozó Dajka Személy- és vagyonőr Könnyűgépkezelő Nehézgépkezelő Takarító Kereskedő vállalkozó 73
ABC-eladó 0
50
100
150
Az állásnélküliek körében leggyakrabban választott szakmák és a tanfolyam elvégzése utáni elhelyezkedés aránya (fő/szakma) Ezüstkalászos gazda Töltőállomás-kezelő, eladó NC-CNC gépkezelő Gyorsétkeztetési eladó ECDL Vendéglátó vállalkozó Könnyűgépkezelő Aranykalászos gazda Számítógép-kezelő, -használó Dajka Betanított parkgondozó Takatító Nehézgépkezelő Személy- és vagyonőr Kereskedő vállalkozó ABC-eladó 0 Elhelyezkedett
20 Nem helyezkedett el
40
60
80
100
120
Ha a mintát leszűkítjük azokra, akik a képzés megkezdésekor állásnélküliek voltak, a legnépszerűbb szakmák körében az első két helyen nem látunk változást. A harmadik helyen a takarító szakképzést felváltja a személy- és vagyonőri, és előrébb került a nehézgép-kezelői is. Ezzel szemben a könnyűgépkezelői szakma az ötödikről a tizedik helyre csúszott vissza. Az elhelyezkedési arányok a legnépszerűbb szakmák közül a kereskedő-vállalkozók között voltak a legjobbak, nekik 48 százalékuk talált állást röviddel a szakképzettség megszerzése után. Ez az arány a személy- és vagyonőröknél 40 százalékos, az ABC-eladóknál pedig 35 százalék volt. (A további szakmákra vonatkozó adatokat az A. melléklet részletezi.)
Az állástalanok elhelyezkedésének megyénkénti megoszlását elemezve kitűnik, hogy a képzést befejezők közül a két sikeresen elhelyezkedett Vas megyei állástalan felnőttön túl a Fejér megyeiek 56 százalékos aránya a legeredményesebb. Jó elhelyezkedési arányokat találhatunk még Veszprém, Baranya és Heves megyében. A kérdőívre válaszolók között számszerűleg a legtöbb állást talált pályázót JászNagykun-Szolnok (11 fő), Fejér (9 fő) és Békés (8 fő) megyében találhatjuk. (A képzést befejezőkről és a kérdőívet visszaküldőkről további megyei szintű információt a B. melléklet tartalmaz.)
74
A kérdőívet visszaküldők munkaerő-piaci helyzete a képzés befejezése után (fő/megye) 70 60 50 40 30 20 10 0
r t r t s s s kun nya ké lén es rád ejé ron ha ve nok om rád Pes mogy Bereg Tolna Va zprém Zala Kis Bara Bé Zemp udap song F -Sop jdú-Bi He -Szol omár Nóg o r S á e B n C Vs K jun tm so Ha baú Sza gyk Mo A a s r c N zsod Győ bol Jás Bor Sza Állás nélkül maradt Elhelyezkedett Munkaviszonyban volt
sBác
A válaszadók jelentős hányada meglévő munkaviszonya mellett szerzett szakképesítést. Az állásban levők felének helyzete saját megítélése szerint a végzést követő egy hónapon belül nem változott, a másik fele azonban arról számol be, hogy munkája biztosabbá vált, vagy fizetésemelést kapott. A válaszadók között kevéssé volt jellemző, hogy a szakképesítés megszerzése után vállalkozóvá váltak. Pozitívnak mondható, hogy a teljes mintából csupán nyolc fő véleménye szerint romlott a helyzete a tanfolyam elvégzése után.
Az összes válaszadó felosztása a kiinduló státusz és a képzés utáni státusz szerint Munkaviszonyban
Regisztrált álláskereső
Egyéb állásnélküli
Összesen (fő)
112
92
88
292
52%
60
0
0
60
11%
Elhelyezkedett
15
52
65
132
23%
Fizetésemelést kapott
62
0
0
62
11%
Kiinduló státusz / Képzés eredménye Nem változott Munkája biztosabb
Összesen (százalék)
Vállalkozó lett
0
2
2
4
1%
Romlott
4
3
1
8
1%
Összesen (fő)
253
149
156
Összesen (százalék)
45%
26%
28%
Ha az elemzett sokaságot leszűkítjük az állásnélküliekre, és úgy vizsgáljuk a képzettség megszerzése utáni státuszt, akkor ebben az esetben is azt találjuk, hogy a többség helyzete nem változott. Ezt okozhatja az is, hogy még kevés idő telt el a tanfolyam befejezése és a kérdőív kitöltése között, így egy 75 esetlegesen később ismételt megkérdezés során valószínűleg ennél jobb eredményre számíthatunk. Eredményként könyvelhetjük el, hogy az állás nélküli felnőttek 38 százaléka sikeresen elhelyezkedett röviddel a tanfolyam befejezése után. A vállalkozóvá válás és helyzetük romlása csupán négy-négy emberre volt jellemző a mintából.
Az állás nélküli válaszadók felosztása a képzés utáni státusz szerint Állásnélküliek
Összes állásnélküliek százalékában
Nem változott
180
59%
Elhelyezkedett
117
38%
Vállalkozó lett
4
1%
4
1%
305
Romlott Összesen
A hallgatók által adott „osztályzatok” átlaga alapján a képzőhely felszereltsége és a tankönyvek használhatósága a leginkább fejlesztésre szoruló elemei a képzéseknek. Annak ellenére, hogy a tankönyvek használhatósága csak a második legalacsonyabb átlagpontot kapta, itt volt a legnagyobb a szórás és itt volt a legtöbb elégedetlen hallgató (összesen 10 – egyes osztályzattal).
Az előforduló negatív hallgatói tapasztalatok ellenére a képzések általános megítélése igen kedvező. A kedvező megítélést támasztja alá az a tény is, hogy a válaszadók túlnyomó többsége szívesen részt venne hasonló képzési programokban a jövőben is, annak ellenére, hogy nagy hányaduk nem érzett azonnali pozitív változást munkaerő-piaci helyzetében. A kérdőívet visszaküldő felnőttek által adott pontszámok átlaga az egyes értékelési kategóriákban Képzőhely felszereltsége
Tanárok felkészültsége
Tankönyvek használhatósága
Elm.gyak. képzés aránya
Okt. időbeosztása, ütemezése
4,26
4,84
4,31
4,41
4,50
Okt. hos�Megközesza, óralíthetőség száma 4,47
4,69
A felnőttek jövőbeni részvételi szándéka a képzettség utáni helyzet függvényében Részvételi szándék a jövőben / Képzés eredménye
76
Nem változott
Részt venne
Nem venne részt
254
34
Munkája biztosabb
76
4
Elhelyezkedett
89
7
Fizetésemelést kapott
62
16
Vállalkozó lett
4
0
Romlott
6
2
Összesen (fő)
491
63
Összesen (százalék)
87%
11%
Össz. megítélés 4,61
Mellékletek A melléklet: A kérdőívet visszaküldők által megszerzett szakképesítések és az elhelyezkedés aránya
Szakma ABC-eladó
Állás nélkül Elhelyezke- Elhelyezkevolt dett dési arány 107
37
35%
Nem helyezkedett el
Összesen válaszolt
70
137
Kereskedő vállalkozó
42
20
48%
22
77
Személy- és vagyonőr
25
10
40%
15
38
Nehézgépkezelő
19
4
21%
15
45
Takarító
16
2
13%
14
67
Betanított parkgondozó
15
0
0%
15
15
Dajka
14
1
7%
13
19
Számítógép kezelő-használó
10
0
0%
10
11
Aranykalászos gazda
9
1
11%
8
10
Könnyűgépkezelő
6
2
33%
4
41
Vendéglátó vállalkozó
5
2
40%
3
12
ECDL
3
2
67%
1
4
Gyorsétkeztetési eladó
3
2
67%
1
6
NC-CNC gépkezelő
2
2
100%
0
2
Töltőállomás-kezelő, -eladó
2
1
50%
1
2
Ezüstkalászos gazda
1
1
100%
0
3
Fakitermelő
1
0
0%
1
1
Gázvezeték- és gázkészülék-szerelő
1
0
0%
1
1
Logisztikai ügyintéző
1
0
0%
1
1
Multimédia-programkezelő
1
0
0%
1
1
Pénzügyi-számviteli ügyintéző
1
0
0%
1
1
Számítástechnikai szoftverüzemeltető
1
0
0%
1
1
Vendéglátó eladó
1
0
0%
1
3
Videoműsor-készítő
1
0
0%
1
1
Boltvezető
0
0
0%
0
1
Ingatlanközvetítő és értékbecslő
0
0
0%
0
1
Kerti munkás
0
0
0%
0
3
Környezetvédelmi szakelőadó
0
0
0%
0
1
Mézeskalács-készítő
0
0
0%
0
1
Mezőgazdasági vállalkozó
0
0
0%
0
3
Munkavédelmi technikus
0
0
0%
0
3
Nőiruha-készítő
0
0
0%
0
1
Targoncavezető
0
0
0%
0
1
77
B melléklet: A kérdőívre válaszolók és a kifizetettek munkaerő-piaci helyzet szerinti felosztása
78
Elhelyezkedett (%)
Összesen (munkaviszonyban + állástalan)
Állástalan
Állástalan (%)
17
Elhelyezkedett
Bács-Kiskun
Kifizetettek
Állástalan
Megye
Összesen (munkaviszonyban + állástalan)
Kérdőív-válaszolók
5
0
0%
105
50
48%
Baranya
25
8
3
38%
151
79
52%
Békés
34
23
8
35%
128
88
69%
Borsod-Abaúj-Zemplén
62
41
7
17%
257
168
65%
Budapest
35
16
4
25%
402
162
40%
Csongrád
26
19
5
26%
159
93
58%
Fejér
35
16
9
56%
155
96
62%
Győr-Moson-Sopron
18
12
4
33%
93
32
34%
Hajdú-Bihar
27
14
1
7%
169
73
43%
Heves
23
8
3
38%
73
33
45%
Jász-Nagykun-Szolnok
59
32
11
34%
230
136
59%
5
2
0
0%
96
48
50%
Komárom Nógrád
39
26
7
27%
101
77
76%
Pest
23
8
1
13%
313
124
40%
Somogy
22
12
3
25%
144
112
78%
Szabolcs-Szatmár-Bereg
52
31
7
23%
400
256
64%
Tolna
40
28
4
14%
180
107
59%
Vas
11
2
2
100%
38
8
21%
Veszprém
11
6
3
50%
43
26
60%
0
0
0
0%
26
12
46%
Zala
'PHMBMLP[UBU»TJÃT4[PDJ»MJT)JWBUBM 5FMFGPO &NBJM FHZMFQFTUBNPQ!MBCIV XFC XXXBGT[IV
