ALKOTÓK
ÉBLI GÁBOR
Egy irodalmár képei Írók, irodalmárok vonzódása a képzőművészetekhez és barátságuk művészekkel a magyar művelődéstörténetben is külön fejezetet alkot. Ady Endre és Tihanyi Lajos – szakmai féltékenységtől sem mentes – kapcsolata legendás. Balázs Béla, Hauser Arnold és Mannheim Károly mind vásároltak Nemes Lampérth Józseftől. Kaffka Margitot Fémes Beck Vilmoshoz, Radnóti Miklóst Beck Judithoz fűzte bensőséges viszony. Füst Milán és Szentkuthy Miklós komoly műgyűjteményt állítottak össze életük során. A maiak közül például Juhász Ferenc Hantai Simontól, Tandori Dezső Korniss Dezsőtől őriz remekműveket. Gyurkovics Tibornak már nagybátyja is jelentős műgyűjtő volt; kollekciója ma állandó kiállításon látható Mosonmagyaróváron. Az óbudai Kassák Múzeum 2000–2002 között három kiállítást is rendezett magyar írók és irodalmárok gyűjteményeiben található műtárgyakból. Ebbe a sorba tartozik a neves irodalomtörténész, Lukácsy Sándor gyűjteménye is, amely a nyolcvanas években állt össze. Az első szerzemény ugyan a második világháború végéhez vezet vissza, de a folytatás még sokáig váratott magára. Az akkor huszonkét éves Lukácsy Sándor az ostrom után az Eötvös Kollégium padlásán találta a gyűjtemény első darabját, egy remek Egry József-rajzot, mely azonban ezután kartonra ragasztva fiókjában rejtezett még harminc évig. Ekkor, a tudatos gyűjtés kezdetén leválasztották a kartonról, és felfedezték, hogy a hátoldalon Egrynek egy nem kevésbé szép grafikája található.
Irodalom és képzőművészet A képzőművészeti érdeklődés kezdettől erős volt Lukácsy Sándorban. Gyermekként, nagybátyjánál 26
fotó: Dávid Gábor Csaba
A Lukácsy-gyűjtemény
Gadányi Jenő: Leányfej, 1956
nyaralva bukkant először festmények reprodukcióira, amikor a fészerben a húszas-harmincas évek Pesti Hírlapjának hétvégi mellékleteit lapozgatta. Soproni gimnazistaként megvette magának a Baráth–Éber–Takács-féle, akkor megjelent alapvető művészettörténeti összefoglalót. Csatkai Endre soproni polihisztor művészettörténeti vasárnap délutánjait is látogatta. Később Hekler Antal írásaiból a klasszikus, Hevesy Iván könyveiből pedig a modern művészet részleteit fedezte fel magának.
Erp ts
EGY IRODALMÁR KÉPEI Ezek nyomán, már felnőtt fejjel, a hatvanas években kezdett az irodalmi kritikák mellett képzőművészetieket is írni. Bár ezzel azután évtizednél is hosszabb időre lényegében felhagyott, érdeklődése a művészet iránt nem csökkent.* 1967-től, első nyugati útjától kezdve szisztematikusan látogatta Európa kis és nagy múzeumait. Művészetszeretetét gyermekeibe is igyekezett átplán-
ós kiállításokra; hát még a vásárlás lehetőségével! Az első vétel Bene Géza egyik műve (Lovak) lett. Az évek során a kezdőtőke sokszorosát fordították a kollekcióra, de nem bánták meg. A fedezetet szerzői honoráriumok biztosították. Gyakran együtt dolgoztak: Lukácsy Sándor szövegkiadásairól (például Vörösmarty Mihály) volt ismert, s ezeknek a kéziratait fia gépelte.
Fekete Nagy Béla: Tikkadt fenyvesek, 1966
tálni. Különösen Gábor fia volt fogékony, aki kamaszként, közös, Koszovóba és Macedóniába vezető útjukon készítette első fotóit a kolostorok világáról és műkincseiről, majd főiskolás éveiben már művészi igénnyel fényképezett; szegedi kiállítását Bálint Endre nyitotta meg. A gyűjtemény kialakulásához nagy lökést adott, hogy 1980-ban örökség révén viszonylag nagyobb pénzösszeg, százhúszezer forint állt a házhoz. A reformkori irodalom jeles szakértőjének számító Lukácsy Sándorban ekkor merült fel: Legyünk műgyűjtők! A Bizományi árveréseire már korábban is el-eljárt Gáborral – nézelődni. Mivel a BÁV akkoriban monopóliumot élvezett, kínálatában kitűnő művek bukkantak fel. Esztétikai élvezetből sem volt tehát utolsó eljárni az aukci-
A jó vételhez szükséges tárgyi tudás és vizuális emlékezet a latin memoritereken edződött idősebb Lukácsy erénye volt. Ő rendelkezett a művészekhez vezető személyes kapcsolatokkal is: bár a klasszikus irodalom tudósa volt, a huszadik századi áramlatokról is szenvedélyesen publikált. Gyermekként lelkesen és hozzáértően gyűjtött magyar bélyegeket, melyek apránkénti eladásából egészítette ki aztán, felsőbb iskolás évei alatt zsebpénzét, s vette első könyveit. A tárgykultusz a fiatalabb Lukácsyt is jellemezte, akinek már gyermekkorában volt bogár-, majd pénzkollekciója. A negyvenhárom négyzetméteres lakás falait hamarosan beborították a képek, így a gyűjtés helyhiány miatt néhány év után abbamaradt. Az öt-hat évre szorítkozó (1982–1987) intenzív gyűjtés öröméről a Nyílt
* Írásaiból ld. például: Papp Oszkár életműve az Ernst Mú-
Múzeum Watteau–kiállításának megnyitóján]; Változatok a szabadságra: Gadányi Jenő. Holmi 1992/1. 110–114; Lossonczy Tamás és Lossonczy Ibolya művészete. Életünk 1989/4. 369–371. Jelen tanulmány a Kállai Ernő Műkritikusi Ösztöndíj támogatásával folyó kutatás részeként íródott.
zeumban. Magyar Nemzet 1986. I. 21; Miért szeretem Kornisst (a festőt)? Alföld 1985/1. 95–96; Gedő Ilka. Új Írás 1985/7. 69–70; Az Iparművészeti Múzeum ikongyűjteménye. Budapest 1970/5. 23–25; A XVIII. század festője. Vigília 1984/12. 959–960. [elhangzott a Szépművészeti
2004/2
27
ALKOTÓK
Gadányi Jenő: Elvont kompozíció, 1933–35
Társadalom Alapítvány számára készített életinterjújában így fogalmazott Lukácsy Sándor: „Ezzel valami nagyon fontos valósult meg az életemben. Még azt se mondhatom, hogy régi vágyam, mert nem vágytam rá, ilyenre gondolni se lehetett. De végre utolért engem a művészet, állandóan jelen van. Itt ülök, és egyszerre látok egy sor képet. Ez életem egyik legnagyobb, tartós, nem egyszeri élménye.” A gyűjtés lezárulásához a műtárgyak áremelkedése is hozzájárult. Megfigyelhető, hogy szorított ki számos értelmiségi vásárlót a hazai műpiacról az árverseny. Évente egy-egy kvalitásos darabot még meg lehetett volna szerezni, de ez Lukácsyék számára nem lett volna méltó folytatása a gyűjtésnek. Éppen az esténkénti vagy hétvégenkénti tervezgetést szerették: mi lehetne a 28
következő szerzemény? S ha megvolt az új darab: hogyan rendezzék át a lakást? A nyolcvanas évek közepétől tehát a kollekció növekedése megállt. De a sors kegyes volt Lukácsy Sándorhoz: a tudós ekkor fedezte fel magának a prédikációs irodalmat. Ennek tanulmányozása és kiadványokba szerkesztése anyagilag a korábbi irodalmi munkáknál is kevesebbet hozott, ám örömet annál inkább, s így a lassan elmaradó műgyűjtés szellemi izgalma sem hiányzott annyira.
A gyűjtemény gerince Bár az anyag nem kis része a barátként ismert művészektől, gyakran ajándék gyanánt került Lukácsyékhoz, a művek íve tudatos válogatást tükröz. Több kvalitá-
Erp ts
EGY IRODALMÁR KÉPEI sos mű mellett a fő rendezőelv egy-egy művészi életmű egységessége. Nem főművek dominálnak, s a művészek közül több nem is igazán „befutott”, hanem inkább egy etikailag és esztétikailag is egységes, vállalható életművet felmutató alkotó. Az így képviselt irányok különbözhetnek is, a kollekció nem törekszik homogeneitásra. De kötődés csak olyanokhoz alakult ki, akik művészi világukat a mindenkori divattól és a politikai széljárástól függetlenül, következetesen építették.
A kollekció egykori kialakulásában az árverések mellett a jeles gyűjtő és műkereskedő, Deák Dénes is fontos forrás volt. Farkas István több különleges, fiatalkori (például egy 1919-es olaszországi útján készült), a későbbi sorsához képest nagy életörömet sugárzó műve került így a kollekcióba. Megkapó a párizsi, Correspondences című mappájából származó műve is. A szobrász Medgyessy Ferenc egy erotikus kompozíciója is Deáktól került ide. Közben Deák is több művet vásárolt Lossonczy Tamás: Figura, 1985
2004/2
29
ALKOTÓK
Ámos Imre: Álom, 1930 körül
Lukácsyéktól – például Korniss Dezső Kettős férfiaktját – saját gyűjteménye számára, amely ma Székesfehérvárott látogatható. A legfontosabb anyag élő művészektől, illetve a korábban elhunytak esetében az özvegyüktől származott. Papp Oszkárt például még a NÉKOSZ-ból ismerte Lukácsy Sándor. Barátságuk a gyűjtés révén újjáéledt, s ezt ma számos kitűnő mű a tanúsítja a kollekcióban. 30
Technikájában különleges egy-egy csurgatott, illetve tűzzománcolt alkotás (Prométheusz), míg mondanivalójában filozofikus egy-egy absztraktközeli mű (Kettős portré). Az Európai Iskola öröksége a gyűjtemény központi szála. Az idén százéves Lossonczy Tamás és korábban elhunyt szobrász felesége, Lossonczy Ibolya organikus absztrakt művei mellett a matuzsálemi korhoz szintén
Erp ts
EGY IRODALMÁR KÉPEI közelítő s éppen az idén átfogó katalógussal köszöntött Gyarmathy Tihamér képviseli a geometrikus irányt. A szentendrei vonulatból Bálint Endre monotípiái és Korniss Dezső egy Miska kancsó-motívuma mellett ott vannak a ma méltatlanul kevéssé ismert Fekete Nagy Béla első rangú kompozíciói. Hasonlóan nem vívtak ki (még) nagy piaci elismertséget, de nemrég megjelent monográfiájuk is jelzi: szakmailag egyre jobban megbecsült alkotók Veress Pál és Kontraszty László. A gyűjteményben található nagyméretű, erőteljes munkáik mutatják, milyen következetesen vállalták az európai iskolás irányzat egyéni variációit. Az organikus absztrakt stílushoz köthető a szintén több jól választott művel reprezentált Czumpf Imre is.
A klasszikus értékek A második világháború után két-három évig lendületesen bontakozó, majd a politikai tiltás folytán egyéni életutakra szakadó avantgárd előfutárai közül is felvonultat egyet-egyet a gyűjtemény. Az Európai Iskola az akkor már elhunyt Vajda Lajost és Ámos Imrét tiszteletbeli tagjává választotta. A gyűjteményben Ámos több grafikával is szerepel (Hírnök, Fenyőállító); a Vajda-grafika (Fekvő nő) értékét korai dátuma (1929) adja. Az Ámos-művek közül egyedülálló a vak koldust, más értelmezésben öreg rabbinust ábrázoló Álom, amely a BÁV 1983. decemberi árveréséről, harmincezer forintos kikiáltási áron került a gyűjteménybe. A gyönyörű, ám kissé nyomasztó festmény megvételét az idősebb Lukácsy először ellenezte, mondván, ő „nem kíván a lakásában egy Szondi-teszttel együtt élni”. A fiatalabbik Lukácsy erősködésére vették meg a művet, amely ma a kollekció egyik kincse. Sokatmondó, személyes mű Ámostól egy fiatalkori önarckép is, amelyen a későbbitől még eltérő szignó is jelzi, hogy a kezdeti útkeresés korszakából való. Különleges Gulácsy Lajos rajzának története. Amennyire a pedagógus végzettség által korlátozott anyagi erejük lehetővé teszi, Lukácsy Gábor és felesége is vesznek műveket. A Gulácsy-grafika megvásárlásáról közel húsz évvel ezelőtt állapodtak meg annak tulajdonosával, egyhavi tanári fizetésnek megfelelő ötezer forintért. Az üzlet az eladó visszakozása miatt nem jött létre, ám nemrég újra felmerült a vétel lehetősége. A Lukácsy házaspár elvi ajánlatot tett: egyha-
2004/2
vi pedagógusbérnek megfelelő összegért most is vevők a ceruzarajzra. Az eladó becsületét jelzi, hogy ráállt a műtárgyak árnövekedésétől jelentősen elmaradt pedagógusbérek miatt számára nem különösebben előnyös üzletre. A gyűjtemény klasszikus részéhez tartozik egy-egy Mednyánszky László, Dési Huber István és MattisTeutsch grafika. Nagy István pasztellja színgazdagsága miatt unikális. Csupán néhány darab maradt abból a nagyobb Gross-Bettelheim Jolán anyagból, amely Vörösváry Ákostól került Lukácsyékhoz, s azóta egy amerikai magyar vevőé lett. Faktúrájában, színvilágában, kidolgozottságában és témájában egyaránt kitűnő a Kis cirkuszi jelenet Gedő Ilkától, e fiatalon elveszített – de nemrég a róla szóló, angol nyelven is megjelent monográfiával felelevenített – művészünktől. Tőle két absztrakt remekmű is található itt. Egy meghitt Czóbel Béla-rajz és egy jellegzetesen konstruktivista Kassák Lajos-grafika mellett naivan őszinte Kondor Béla Önarcképe, akitől egykor szintén nagyobb rézkarcsorozat volt a kollekcióban. Az életmű-válogatással képviselt, legfontosabb művész a gyűjteményben Gadányi Jenő. Korai mű (Dombos táj, 1930) is került ide tőle; a második világháború utáni érett korszakából minden év több műve is szerepel. Művészetének motívumai így több verzióban megjelennek. Kiváló mű a Támaszkodó, s az idősebb Lukácsy kedvenc képe volt a Leányfej. Az özvegy ajándékaként kapott nagyalakú s már-már teljes absztrakcióba forduló asztali csendélettel csak a Deák-gyűjtemény hasonló darabja, illetve az esztergomi Balassa Múzeum – sajnálatosan kevéssé látható – Gadányianyaga versenghet (Elvont kompozíció). A kép hátoldala is kvalitásos Gadányi-munkát rejt: Barcsay Jenő (akit egy kisebb grafika képvisel a gyűjteményben) világával rokon, redukáltságukban szigorú női arcok nagyméretű kompozícióját. A gyűjtemény legnagyobb értéket azonban Nemes Lampérth József négy tusképe jelenti. Korai avantgárd üzenetük stilárisan jól illeszthető a gyűjteményben képviselt többi festői vonulathoz, mégis külön egységet alkotnak. A képek egyszeri lehetőség folytán kerültek a gyűjteménybe. A Tanácsköztársaság bukása után emigrált festő 1920-ban Berlinben megrendezett kiállításáról hat tusképét megvette Gustav Ekström svéd műgyűjtő, aki a művészt meg is hívta Svédországba. Öt mű utóbb, 31
fotók: Kiss Rozina
ALKOTÓK
Nemes Lampérth József: Híd, 1920
Mezei Ottó művészettörténész lánya révén hazakerült Magyarországra. Az életművön belüli jelentőségükről Mezei Ottó az Acta Historiae Artium 1975. évi első számában átfogó elemzést is közölt. Az öt tusképet idehaza Vörösváry Ákos műgyűjtő vásárolta meg, s tőle vett meg Lukácsy három darabot. Vörösváry adta volna a negyediket, a Falu címűt is, de azt ők nem kérték; míg az ötödiket, a Kolozsvárt ők kérték hiába, mert az eladó nem adta. A Kolozsvár utóbb Vasilescu Jánosé lett, akinek gyűjteményéből két éve a Kieselbach Galéria árverésén került kalapács alá. Mindenesetre három tuslap a Lukácsyaké lett. Sőt, nem sokkal később a Kelédy-gyűjteményből társult hozzá egy negyedik is (Horgony utca, 1922), amelynek jelentőségét az adja, hogy a már intézeti keze-
32
lésre szoruló festő utolsó, átütő erejű kompozícióinak egyike. A négy Nemes Lampérth-alkotás közül a számos külföldi kiállításon (Párizs, London) bemutatott Híd a legerősebb. Kállai Ernő, a klasszikus magyar avantgárd legfontosabb kritikusa már kortársként, nyolcvan éve is e művet választotta Lampérth munkái közül Új magyar piktúra című átfogó könyve illusztrációjául. A kép sötét színektől dominált egysége valójában számtalan árnyalatot tartalmaz, ami a tus műfajában már önmagában bravúr. A kép szerkezete is egyedi, ahogy a híd pillérei között formálódó két kör alakú pászta dinamikát kölcsönöz a műnek. A kép a korai modernizmusban oly gyakori, városi perspektívára épülő kompozíciók között nemzetközileg is kiemelkedő darab.
Erp ts
