EGY GYÜMÖLCSÉSZ HÁZTARTÁS MŐKÖDÉSE AVAGY
ALAPÍTVÁNY ÉS GYÜMÖLCSÖS
Készítette: Kajner Péter Ungvári Gábor MAKK – Magyar Környezetgazdaságtani Központ Budapest 2005, szeptember
1
Mottó A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról. – Mivel tölti az idejét? – kérdezi a szakember. – Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit – feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja: – Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára. – És azután? – kérdezi a halász. – Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne. – Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? – érdeklődik a halász. – Úgy 15-20 év alatt – válaszolja a piackutató. – És azután? – folytatja a kérdezősködést a halász. – Ekkor kezd érdekessé válni az élet – magyarázza a szakember. – Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távoleső faluba költözhetne. – És azután mi lenne? – kérdezi a halász. – Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.
2
1. Bevezetés ............................................................................................................................4 1.1. Az elmélet és a hasonló témájú hazai megfigyelések tapasztalatai ..........................5 1.1.1. Általános ...............................................................................................................5 1.1.2. A vizsgálati megközelítésekről ..............................................................................6 1.1.3. 2A háztartási termelést vizsgáló kutatások eredményei ..........................................7 1.1.3.1 A háztartás szintjén megfogalmazott állítások .................................................7 1.1.3.2 A munkamegosztás és a nemek munkavégzése közötti eltérések......................9 1.1.3.3 A kisgazdasági tevékenység értékével kapcsolatos eredmények .....................10 1.2. Megfontolások ..........................................................................................................11 2. Elemzés ............................................................................................................................13 2.1. Naturáliák ................................................................................................................14 2.1.1. Időkeret ...............................................................................................................14 2.1.2. Élelmiszer fogyasztás ..........................................................................................14 2.1.3. Egyéb számba vett haszonvételek ........................................................................15 2.2. Pénzügyi megfontolások ..........................................................................................16 3. Tanulságok ......................................................................................................................18 4. Irodalomjegyzék...............................................................................................................21
3
BEVEZETÉS Miről szól az elemzés? Magyarországon élő hagyománya van az elsősorban saját szükségletek kielégítését szolgáló termelésnek. E nagyszámú gazdaság sok szempontból különbözik azoktól, amelyek fő mozgatórugója a mezőgazdasági árutermelés. Ezt a gazdálkodási módot leírtnak, kihalófélben lévőnek ítéli meg az agrárpolitika, és a gazdaságpolitika tágabb összefüggéseiben sem fordítanak rá különösebb figyelmet. Ugyanakkor egy rohamosan átalakuló gazdaságban, amely széles rétegek számára nem kínál bekapcsolódási lehetőséget, a létfenntartásnak ez a formája felértékelődik. Emellett megtalálható, és erősödik az a felfogás is, amely önértéket tulajdonít az önfenntartásnak. Ez a felfogás a fogyasztás mennyiségi vonatkozásai helyett a minőséget tartja fontosnak, pl. az élelmiszerek és az élet biztonsága terén. Az egyéni elfoglaltságot komplexen értelmezi, és ezzel a hangsúlyt abba a szférába helyezi, amelynek nyomonkövetése mindig is problémát jelentett a közgazdasági szakma művelőinek. Vizsgálatunk arra irányul, hogy pénzügyi szempontok mentén elemezze a gyümölcsészgazdaság kötelezettség és igény-kielégítés lehetőségeit. A kérdésfeltevés elsősorban a működőképesség körüljárására irányul és másodsorban arra, hogy hasonlítsuk össze azokkal a háztartási egységekkel, amelyek munka-jövedelem gazdálkodásuk alapvetően nyomonkövethető pénzjövedelmeik felhasználásának mérlege alapján. Nem kívánjuk idealizálni ezt a gazdálkodási formát, de kíváncsiak vagyunk arra, hogy rugalmassága, beágyazottsága és számos elemének nem piaci alapú árképzése összességében milyen életminőség-pozíciót biztosít művelőinek. Emellett e tekintetben is a sokszínűség hívei vagyunk, és nem gondoljuk úgy, hogy ez a forma külső értékítélet alapján túlhaladandónak lenne minősíthető. Feltehető a kérdés, és a mai magyar valóságot látva fel is teendő, hogy hogyan javítható az e keretek között gazdálkodók életminősége és ehhez milyen eszközökre van, lehet szükség? Az is kérdés, hogy az e keretek között gazdálkodók hogyan járulnak hozzá mások életminőségéhez. Röviden megfogalmazva, feladatunk a Dráva menti gyümölcsészetet vizsgáló programban: a jelenlegi háztartási termelés keretei közé illesztett gyümölcsészet társadalmi beágyazhatóságának és externáliáinak a vizsgálata. Feltevések, kérdések Előzetesen megfogalmazott hipotézisek, kérdésfeltevések, amelyek megválaszolásában a vizsgálattal előrébb szeretnénk jutni: 1.
A gyümölcsészettel való foglalkozás nem a primer jövedelemszerzési lehetőségek bővülésén keresztül fogja kifejteni hatásait a tájra, a tájegység gazdasági működésére és az életminőségre.
2.
A gyümölcsészettel való foglalkozás a háztartás életminőség javulását eredményezi, és megtakarításokra ad lehetőséget a háztartási kiadások terén.
3.
Számos pozitív externália jelentkezik a környezet, az egyén és közössége számára is. Negatív externália nincs.
4.
A gyümölcsészet egyéni tevékenységként nem folytatható, csak közösségi formában, egy közösség hasonló elveken alapuló termelési struktúrájába ágyazva. A közösség azonban nemcsak a gyümölcsészet feltétele, de egyúttal eredménye is.
5.
A gyümölcsészet alkalmas a város-vidék (városkörnyéki vidék) viszony újjászervezésére a cserekapcsolatok mentén.
4
Az elmélet és a hasonló témájú hazai megfigyelések tapasztalatai Általános Jellegzetességei okán a gyümölcsész-háztartás a háztartási termelés és az informális gazdaság tudományos kategóriák által lefedni és tárgyalni próbált gazdálkodási formák közé tartozik. Ezért kiindulásképpen áttekintjük, hogy e kutatásokból1 milyen, a kiinduláshoz alkalmas következtetések vonhatóak le és módszertani szempontból, mi az, ami alkalmazandó, illetve a tárgy milyen, a bevett megközelítéstől eltérő megoldásokat kíván meg. Legelőször is tisztázni kívánjuk, hogy az általunk vizsgált gazdálkodási mód, életmód hogyan viszonyul néhány, sok esetben szinonimaként használt fogalomhoz, mint az informálisgazdaság, rejtett-gazdaság, fekete-gazdaság. A gyümölcsész háztartás kisközösségi szinten, és ezen belül a lehetőségeihez mérten saját keretein belül is önellátásának fokozására törekszik. Rendelkezhet: a munkaerejét eladó tevékenységgel; az általa megtermelt termékek és szolgáltatások egy része a közvetlen környezetében, hasonló módon előállított termékekért cserébe; vagy ajándékként talál gazdára; e feletti termék-feleslegét piacra is viheti. Ezek a tevékenységek alapvonásaikat tekintve a legális és az informális gazdaság keretei közé tartoznak. Informális, mert cseréinek nem a piaci árak, hanem rokonsági kapcsolatok, szokásjog és időráfordítás alap ad keretet. Azért tartjuk ezt fontosnak kiemelni mert a tisztázatlanul használt definíciók összemosása azt sugallja, hogy egy olyan gazdálkodási formáról beszélünk, ami valahogy nem rendjén való, átmeneti jellegű, kiküszöbölendő. Ezt a vélekedést a magunk részéről nem osztjuk. A nyilvántarthatóság nehézsége és a törvénytelenség nem azonos fogalmak még akkor sem, ha igaz, hogy a nehezen ellenőrizhető tevékenységek nagyobb valószínűséggel vezethetnek az előírások figyelmen kívül hagyásához. Annak, hogy az állam megpróbál minél széleskörűbb ellenőrzést gyakorolni a teljesen normális és jogszerű társadalmi folyamatok felett, elsősorban pénzszerzési indokai vannak, aminek általában ésszerű határt szokott szabni pont a központi ellenőrizhetőség törvényszerű korlátja, emiatt az ellenőrizhetőség határán lévő tevékenységek a rejtett és a nyilvántartott gazdaság között csúszkálnak, önigazoló munkát adva az állam végrehajtó szerveinek. Ez kelti az illegalitás látszatát. A szubszidaritás elve szerint az államnak nem is szabad, hogy feladata legyen a gazdálkodás fölötti teljes kontroll (nyilvántartás, ellenőrzés) megszerzése. Ha ugyanis vannak működő közösségek, működő tájak, akkor éppen azok autonómiája a szubszidiaritás garanciái. A közösségek autonómiája pedig többek között azt jelenti, hogy saját magát, illetve részeit saját maga tartja nyilván, ellenőrzi, szabályozza, illetve adott esetben szankcionálja. A fekete-gazdaság a törvény által tiltott tevékenységek gyűjtőfogalma pl kábítószer kereskedelem, prostitúció, de ha valakit feketén foglalkoztatnak, egy egyébként legális tevékenység keretében (pl az építőiparban, vagy pincérként) az a rejtett gazdaság része. Ugyanígy a rejtett gazdaság része, ha egy termelő számlaadás nélkül értékesíti termékét piaci keretek között, tehát pénzért, függetlenül attól, hogy ezt főfoglalkozásként vagy részfoglalkoztatásként végzi. Egy tevékenység az illegális-, szürke-, fekete-, rejtett-gazdaságba egyes jellemzői és megvalósítási módja alapján tartozhat. Konkrét példánkhoz visszatérve: egy önellátó gazdaság, amely maga állítja elő élelmiszer és fűtőanyag szükségletét, a szomszédtól kapott tojásokért lekvárt ad cserébe, tagjai önkéntesként vigyáznak a gyerekekre a napköziben, segítenek a rokonoknak a disznóölésen, az építkezésen (és viszont), a többletet (pl őstermelői keretek között) értékesítik – bevételeiket bevallják – és esetenként munkát vállalnak, ami után a munkáltató befizeti a társadalombiztosítást; ez a háztartás teljesen legálisan él annak 1
Sik-Tóth, 1998
5
ellenére, hogy a bevett eszközökkel kimutatott jövedelme igen alacsony, akár szociális támogatásra is jogosult lesz. Mivel nagyon kevés általánosan jellemző fogyasztási szokással fog rendelkezni, a háztartástól beszedhető állami bevételek minimálisak lesznek. De az életmód semmi esetre sem tekinthető illegálisnak. Ha ugyanez a háztartás a megtermelt többletét pénzért adja el, de nem jeleníti meg hivatalos jövedelemként, az esetenkénti munkavégzésüket a munkaadójuk nem jelenti be, és nem fizeti be a járulékokat, akkor ezek a tevékenységeik a rejtett gazdaság kategóriájába fognak tartozni, és ha az állam megfelelő szakosított intézményei erre fényt derítenek, akkor elmarasztalhatóak lesznek. A magasabb pénzjövedelem miatt valószínűleg a legális csatornákon zajló fogyasztásuk is nagyobb lesz, emiatt így több fogyasztáshoz kötött adót fognak fizetni, mint az előbbi esetben, a különböző ellátórendszerekre való jogosultságuk azonban bizonytalanabb lábakon fog állni. A tevékenység lényege mindkét esetben ugyanaz, mindkét esetben jellemzően az informális gazdaságba ágyazottan tevékenykednek, ez önmagában a tevékenység tartalmát nem kellene, hogy eleve társítsa negatív felhangú magatartásformákkal. A vizsgálati megközelítésekről A kérdéskör kapcsán a hazai szakirodalomban, a rendszerváltás utáni időszak folyamataira reflektálva leggyakrabban Szép Katalin, Sík Endre, Galasi Péter, Tóth István György cikkei bukkannak fel esetenként kiegészülve más-más szerzőtársakkal. Megközelítésük tükrözi az új-háztartásgazdaságtan, Becker nevéhez fűzhető szemléletmódját, amely a háztartás belső működését: résztvevők közötti munkamegosztását, valamint a pénzjövedelem, háztartási munkavégzés és szabadidő időráfordításait egy termelőegységhez hasonlóan a háztartás összhasznosságának maximalizálása szemszögéből tekinti. „Háztartási termelés az a fizetetlen tevékenység, amit egy családtag a másik családtag számára végez, ami helyettesíthető lenne piaci termékkel vagy szolgáltatásokkal, ha a körülmények (jövedelem, piaci feltételek, személyes ambíciók) lehetővé teszik azt háztartási csoporton kívülről megszerezni2.”3 A mezőgazdasági tevékenységet folytató háztartások beletartoznak abba a csoportba, ahol az átváltásoknak tág tere van. Ezeknek a gazdaságoknak a teljesítményét igen nehéz feltüntetni a gazdaság egyértelműen vizsgálható elemeinek rendszerében. Ennek oka, hogy tevékenységükben nem húzható éles határ a statisztikai szempontból vett munkavégzés és az egyéb tevékenységek között, pontosabban a munkának minősülő és a nem munkának minősülő tevékenységek között olyan nagy az átfedés, hogy a munka nem általános, csak a tevékenységek körének egy szélsőséges eseteként értelmezhető. Továbbá fogyasztásukban magas arányt képvisel a saját maguk által előállított és a nem pénzjövedelmen vásárolt termékek köre. A közgazdaságtan hosszú ideje tisztában van a háztartásban végzett tevékenység számbavételének módszertani problémáival és a belıle fakadó bizonytalanságnak az általánosabb következtetéseire gyakorolt hatásával. „Ha egy háztulajdonos feleségül veszi a bejárónıjét az élet esetleg ugyan úgy megy tovább, de csökken a GDP,.”
2
Mivel az anyag egy párbeszéd elősegítésre készül lábjegyzetben közöljük a közgazdaságtani megközelítésre vonatkozó megjegyzéseket. Úgy gondoljuk ezek tanulságosak, akkor is, ha lényegében összhangban vannak a leírtakkal. Éppen az a lényeg, hogy számos háztartási tevékenység nem helyettesíthető: pl. a dicsérő szó nem helyettesíthető pszichológusi szolgáltatással, a szexualitás prostituálttal, a rend és tisztaság takarítónővel, a fizikai biztonság őrző-védő kft-kkel, a pénzkölcsönzés bankokkal, az ajándék mondjuk vállalati vagy önkormányzati ajándékokkal, az ünnepek megszervezése rendezvényszervezőkkel, a vásárlás árubeszerzőkkel, a családhoz tartozás boldog tudata isten tudja, mivel. 3 (Reid, 1934:11)
6
Az önellátáson alapuló gazdálkodás elterjedtsége folyamatosan változik, függően attól, hogy mekkora arányt képvisel egyrészt a háztartások, másik oldalról szemlélve a mezőgazdasági gazdálkodók körén belül. A legnagyobb megszerezhető jövedelem biztosítása szempontjából vizsgálva, alapvetően az árutermelő gazdálkodás nyújtotta lehetőségek jelentik a döntési kritériumot a gazdálkodás belső struktúrájának meghatározásában4. Ez a kép azonban a tekintetben mindenképpen torzít, hogy nem veszi figyelembe a háztartásban tevékenykedők személyes, a nem-a-jövedelemszerzésen keresztül megvalósítható céljait. A gazdálkodó háztartás tevékenységét ezért e két szempont kölcsönhatásaként kialakítandónak érdemes feltételezni. Ebbe a megközelítésbe belefér, hogy a háztartás a cserefolyamatokba lépésével reagál a specializációból adódó termelékenység növekedés lehetőségére, legyen ez megtermelt terméke vagy részben a munkaereje, de benne van annak a lehetősége is, hogy a háztartás tagjai sem a munka-szabadidő, sem a háztartási munka-külső munka (munkaerő eladása) közötti időallokációt nem a különböző jövedelemszerzési módok jövedelemtermelési mértéke szerint osztják fel, hanem ezeket a kereteket a háztartás értékrendje alapján alakítják ki. Az önellátó háztartásokat természetesen nem lehet egységesen kezelni, e két szempont súlya különböző lehet. És nagyon más társadalmi csoportokra lehet jellemző. A háztartási termelést vizsgáló kutatások eredményei Itt Sík és Szép tanulmányainak legfontosabb eredményeit ismertetjük, az általános érvényű (átlagos helyzetet leíró) megállapítások jelentik elemzésünk kiindulópontját, amelyhez képest a vizsgálat céljait és alkalmazott módszereit megfogalmazzuk. Az eredmények az 1997-es háztartás panel adataira épülnek a kétkeresős, „nukleáris” családokra vonatkozó adatok (ez a gyerekkel rendelkező szülők háztartásai, amelyekben nagyszülők és más együttélő hozzátartozók nem élnek). Azok a háztartások kerültek be az elemzésbe, amelyek főmunkahelyi keresettel is rendelkeznek. Az egyéb, nem főmunkahelyi jövedelmet nem számították bele. A háztartási termelést három kategóriából aggregálva vizsgálták: háztartási munka, kisgazdasági munka, másoknak nyújtott fizetetlen segítés (ez a felosztás nem tartalmazza a betegápolás, idős személy gondozása, ügyintézésre fordított időket, mivel ennek módszertani figyelembevétele nincs benne a hazai hagyományban).
1. A háztartás szintjén megfogalmazott állítások A fizetett munka és a háztartási termelés átszámított értéke alapján képzett jövedelmek esetében a kisgazdasági termelést nem folytató háztartások átlagos pénzjövedelme nagyobb. A háztartási munka mellett a kisgazdasági tevékenységet is figyelembe véve azonban nincs nagyságrendi eltérés a két háztartás típus között. Az összehasonlított értékek a 4
„Az új háztartás-gazdaságtan szerint, melynek megalapozása Becker nevéhez fűződik, a háztartás úgy működik, mint egy termelőüzem, azzal a különbséggel, hogy az előállított termék és szolgáltatás nem kerül piaci forgalomba. A piacon vásárolható termékek közvetlenül még nem, hanem többnyire csak otthoni munkaráfordítás után jelentenek közvetlen hasznosságot a család számára. Ez a termelés a háztartási termelés, mely során a vásárolt termékekből családi munkaerő felhasználásával készülnek a fogyasztásra felhasználásra kész termékek. (..)A háztartási termelés fogalma kapcsán említett új háztartásgazdaságtan képviselői szerint a háztartások célja a háztartás tagjai igényeinek maximális kielégítése (hasznosság maximalizálása) a háztartás rendelkezésére álló erőforrások felhasználásával, a háztartási termelés adottságai (háztartás felszereltsége, tagok képzettsége) és a külső feltételek (munkalehetőség, elérhető bér) figyelembevételével. A háztartások „munkaerő-politikájának” lényege a háztartás munkaerejének optimális eloszlása az otthoni és a munkaerőpiacon pénzért végzett munka között. A munkáért kapott jövedelem felhasználható a piaci javak és szolgáltatások vásárlására, melyek vagy közvetlenül jelentenek hasznosságot a család tagjai számára (pl. fagylalt, könyv vagy egy új CD), vagy a háztartási termeléshez van szükség rájuk. (pl. zöldség, hús a főzéshez vagy tisztítószer a takarításhoz). Utóbbiak az otthoni munka segítségéve válnak közvetlen hasznot jelentő termékké, szolgáltatássá (ebéd, tiszta lakás).” Szép-Sík (A háztartási termelés pénzértéke 2000)
7
kisgazdaságokat fenntartó háztartások esetében a termékek helyettesítési értékén számítva csak 1%-os összjövedelem elmaradást eredményez, míg a keresőtevékenység árnyékárával számolva az elmaradás 6,5%. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy ehhez a hasonló összjövedelem szinthez jelentős, 15%-os többletidő ráfordítás szükséges a kisgazdaságok részéről (lásd az alábbi két táblázatot:). Azaz a piaci beszerzés helyett saját munkaerő ráfordítással állítják elő a szükséges termékek egy részét5. A munkába járással megnövelt keresőtevékenységre és túlmunkára fordított idő hetente átlagosan 46,6 óra (ebből 4,4 óra utazás). A módszertanból adódó torzítás kiküszöbölése érdekében összehasonlították a két számítási mód – határáldozat és helyettesítés alapján monetarizált tevékenységek – szerint is az eredményeket, az eltérő módszertanból nem adódott lényeges különbség. A két módszer közötti különbségből azonban nyilvánvaló, hogy a piacon nem megméretődő szolgáltatások esetében (pl a nők összes tevékenységének értékelése esetén) a számítás bizonytalansága nő.
Forrás: Szép-Sík, 2000
A háztartási munka és termelés szerepe az igény-kielégítés szintjén számottevő kiegyenlítő hatással bír. Az alábbi ábra a teljes sokaságra vonatkozik, a kimutatható különbség az alacsonyabb jövedelemkategóriákban és a településtípus szerinti bontásban más jellegzetességeket is felmutathat. Látható, hogy az összmunkaérték háztartások közötti
5
A fenti állítások csak akkor értelmezhetők, ha a munkavégzést termékelőállító tevékenységként fogjuk föl. A háztartási munka lényegét viszont csak akkor érthetjük meg, ha átértelmezzük a munkát. Az átértelmezés egyik legfőbb eleme az, hogy a munka a személyiség épüléséhez, fejlődéséhez; valamint a családon belüli pozíció, megbecsülés (presztízs) elnyeréséhez meghatározó mértékben járul hozzá. Mondhatnánk úgy is, hogy a háztartási munka eredményeként további termékekkel is számolni kell: maga a munkát végző ember (ereje, szépsége, egészsége, elégedettsége, jól eső érzése, kiegyensúlyozottsága stb.) a termék, valamint az ember családon belüli presztízse, „szeretettsége”, (hatalmi?) pozíciója. Ezek a „termékek” létfontosságúak a munkavégző ember számára, ugyanakkor a piacon nem vásárolhatók meg, legföljebb csak ezeknek a termékeknek a pótlékai.
8
megoszlása kisebb koncentrációt mutat, mint a munkabérek megoszlása6, a háztartási munka tehát kiegyenlítettebb viszonyokat teremt. A háztartási termelés fogyasztás kiegyenlítő hatása
Forrás: Szép-Sík, 2000 A munkamegosztás és a nemek munkavégzése közötti eltérések
A nemek közötti munkamegosztás időfelhasználás szerinti bontásából a gondolatmenetünktől függetlenül kiemelendő megállapítás, hogy a nők – összes tevékenység típust együtt tekintő – munkával töltött ideje (30%-kal) magasabb. Emellett a jelentősebb a szerepük a háztartási termelés és a segítség nyújtás területén. A fizetett és fizetetlen munkaértékeket összegezve a nők hozzájárulása a háztartás igény-kielégítéséhez magasabb, mint a férfiaké (14%-kal). Az alábbi időmérleg talán legfontosabb következtetése, hogy átlagosan a kisgazdasági tevékenység a kereső munkavégzés, háztartás típustól lényegében nem függő idejéhez adódik hozzá. A kisgazdasággal rendelkező háztartások mintegy 15%-kal több időt használnak fel ezekre a tevékenységekre,
6
Ez az ábra azt mutatja meg, hogy a jövedelmek nagysága szerint (növekvő) sorba állított háztartások első x%-a az összes háztartási jövedelem mekkora részét birtokolja. A berajzolt egyenes a hipotetikus, minden háztartás jövedelme azonos viszonyítási pontot mutatja. Az, hogy az összmunkaérték megoszlás görbe a munkabér megoszlás görbe felett van azt jelenti, hogy a háztartások adott százaléka az összmunka értékből nagyobb részét birtokolnak, mint a munkabérek összességéből.
9
Forrás: Szép-Sík, 2000
A vizsgálatok visszaigazolták a munkamegosztásra vonatkozó tapasztalatokat. A férfiak keresőtevékenységre idejüket nagyobb arányban fordítják (ffi/nő időráfordítás: 1,14), a keresetbeli differencia azonban ennél is nagyobb (1,28). A háztartási termelés elemei közül a mezőgazdasági tevékenységek férfi munkatöbbletűek (1,53), míg a gondozás, gyermekőrzés női munkatöbbletű (ffi/nő időráfordítás: 0,28). A házimunka időigényesebb elemei közül a munkaidőarány: főzés (0,15); gyermekgondozás (0,50), takarítás (0,23), mosás (0,09), vásárlás (0,50). A más családoknak segítés eltérő jellegzetességet mutat. A segítés értékét tekintve a teljes mintára a (ffi/nő tevékenységek számított érték) aránya 0,83; azaz a nők hozzájárulása nagyobb, azonban a kisgazdasággal rendelkező háztartások esetében ez az érték megfordul 1,47, ami azt mutatja, hogy a segítségnyújtás kisgazdasághoz kapcsolható tevékenységeiben a férfiak részvétele aktívabb. Emellett azonban a ffi/nő „háztartási-jövedelem” előállító képesség aránya a teljes vizsgált mintára 0,33 a kisgazdasággal rendelkezők esetében ez az arány 0,29, tehát a kisgazdasággal rendelkező csoportban a nők hozzájárulása a háztartás belső „érték előállításához” az átlagosnál nagyobb. Az összefüggéseket feltáró sokváltozós statisztikai elemzés rámutatott arra is, hogy a házimunkára fordított idő a nők keresőképességének növekedésével – fordított irányú kapcsolatban – nagyobb mértékben csökken, mint a férfiak esetén, azaz összességében a háztartás együttes pénzjövedelem szerző képességének hasonló mértékű javulása esetén. Vagyis nagyobb valószínűséggel fordítja a háztartás növekvő jövedelmét a házimunka kiváltására, ha azt a nő keresi meg. A kisgazdasági termelésre fordított idő a képzettség növekedésével csökken, valamint e forma súlya értelemszerűen kisebb a városi és fővárosi családok esetében, mint a falun élők között (nem meglepő módon). 2. A kisgazdasági tevékenység értékével kapcsolatos eredmények Nagyon fontos összehasonlítást vizsgáltak a szerzők a kisgazdasági termelés értékével kapcsolatban. Összevetették az előállított mezőgazdasági termékek átlagos piaci helyettesítési árát, a termelés időráfordításának helyettesítési „áldozatával” (ha a főkeresetében dolgozott volna helyette) és a megkérdezettek saját becslését a termelésük értékére vonatkozólag. Az 10
eredmények szerint a kisgazdasági termelést végzők jelentősen alulértékelik saját tevékenységük tényleges értékét.
Forrás: Szép-Sík, 2000
Megfontolások Hipotéziseink szempontjából a fenti vizsgálati eredmények orientáló jellegűek. A gyümölcsészet célját tekintve azonos a kisgazdaság és a házimunka együttesével, de „technológiáját” tekintve a kisgazdaságnak egy speciális formáját jelenti. A specialitása az, hogy az ökológiai szerveződés lehető legmagasabb (az erdőét is meghaladó) szintjére törekszik, illetve ezt a szintet tartja fönn. Más szavakkal: a gyümölcsös az embert részként magába nem foglaló erdőtől abban különbözik, hogy az ember úgy alakítja át a potenciális erdőt (ami az ember távolléte esetén kialakulna), hogy megemeli az erdő szerveződési szintjét olyan mértékkel, és olyan módon, hogy abban az emberi megélhetés tartósan lehetővé váljon. Ez szemben áll a konvencionális árutermelő gazdálkodással, amely elvonásaival és átalakításaival degradálja a potenciális erdőt. A gyümölcsész gazdálkodás művelői szerint ez a tevékenység nem szűkíthető le egy termelési eljárásrendre, ez összességében egy életmód, emiatt kizárólag a gazdálkodási racionalitás alapján álló vizsgálatok törvényszerűen vezetnek hibás következtetésekre. Noha az állítás első felével lényegében egyetértünk, a belőle levont következtetést egy az egyben nem gondoljuk a vizsgálat szempontjából irányadónak. Önmagában bármilyen kialakult gazdálkodási forma megtestesít egy életmódot, amelyhez művelői nagyon sok esetben, mintegy önértékként ragaszkodnak, vagy a változtatás magas várható költségei miatt nem tartják racionálisnak a belőle való kilépést. Egy-egy életmód „versenyképességét”, kívánatosságát inkább a generációkon keresztül megnyilvánuló tartósságán lehetne lemérni, ez azonban már olyan mennyiségű új szempont értékelését és kiszűrését tenné szükségessé, ami maga elveszi az esetlegesen kialakítható válasz megalapozottságát. Azt a tapasztalati tényt tehát, hogy léteznek életmódok, amely a fogyasztás-maximáló kalkulus szerint irracionális termelési megoldásokon alapulnak, önmagában nem teszi vizsgálhatatlanná az adott életmódot. Egy életmód tartóssága következhet abból, hogy a váltást adott információkon alapulva túl költségesnek ítélik, vagy mert művelői a számukra kielégítőnek tekintett fogyasztási szintek megtartását tekintik célnak, és nem akarnak növekedni. (Ez a feltételezés nem áll távol a közgazdaságtani vizsgálatok egyéb eredményeitől. Hasonló logikából fakadóan szokták konzervatív társadalomfilozófiai alapokról kritizálni a magas szociális kifizetések rendszerét, mivel az széles rétegek számára nyújt viszonylagos jólétet és ezzel távol tartja őket a munkapiacra való vissza- vagy betéréstől.). Nyugodtan feltételezhetjük tehát, hogy létezik olyan (a minimális és az elborult luxus között található, akár több) igényszint is, amelynek
11
biztosításán túl a háztartás nem akar pótlólagos jövedelmeket szerezni pl azért, mert életmódja szempontjából túl nagy árat kellene fizetnie érte. És feltételezhetjük azt is, hogy ez a „normális” viselkedés, még akkor is, ha kisebbségbe szorult. A beckeri új-háztartás modell ebben a megközelítésben a munka-szabadidő dichotómia munka-pénz jövedelem maximáló alapfeltevése és döntés vezérlő feltételezése miatt jut a jellegében külső feltétel meghatározottságú háztartási termelés struktúrához. Benne maradva e modell megközelítésében, amely a háztartás tevékenységének megszervezését racionális idő és erőforrás-allokációs döntések halmazának tekinti, de a fogyasztás maximálás helyett a döntések rendezőelvének egy adott igényszint kielégítését és a háztartás tagjainak a gyümölcsész háztartás keretein belül együtt, vagy a háztartást magában foglaló közösség tagjaival eltöltött idejének maximálását tekinti. A modell keretében ezt úgy lehetne megfogalmazni, hogy a háztartás a bevétellel is járó „hobbijával” töltött időt próbálja meg maximálni a háztartáson kívül töltött pénzkereseti tevékenység idejéhez képest. A háztartás pénzjövedelme származhat a munkaerő eladásából (munkavégzés) és a gyümölcsös haszonvételeinek értékesítéséből. Mindkét tevékenységnek nagyon magasak a legális „belépési” pénzköltségei, ezért azt feltételezzük, hogy egy, az ökológiai tőkefelhalmozás alacsony szintjén álló háztartás mind a két költséget nem tudja előteremteni. Életszerű az a (munka)feltételezés, hogy a gyümölcsös ökológiai életpályájának elején a háztartás csak munkaerejének eladásával tud pénzjövedelmet bevonni, míg egy érettebb szakaszban, amikor a rendelkezésre álló termék mennyiség is nagyobb és összetettebb, a két lehetőség közötti választás már mérlegelés kérdése lehet. A gyümölcsész háztartás háztartási termelésének szintjét a rendelkezésre álló ökológiai erőforrások nagysága, sokrétűsége és minősége szabja meg, azaz maga a gyümölcsös, amellyel a háztartás együtt él /együttműködik/, amelyet a háztartás fenntart. A gyümölcsöst e tekintetben tőke jellegű jószágként kell figyelembe venni. Ennek értelmében a háztartás döntéseit a jelen igényeinek kielégítése és a tőke nagyságának változtatásából a jövőben származtatható lehetőségek együttese alapján érdemes vizsgálni. Racionális lépés a jövőbeni nagyobb „kifizetések” érdekében a jelenben a tőke növelésére fordítani időt, energiát, lemondani fogyasztásról. Ezt a megközelítést modellszerűen, legnagyobb részletességgel az oktatásban való részvételnek (szellemi tőke felhalmozás) az életpálya egészének jövedelem maximálására gyakorolt hatása kapcsán vizsgálták. Az egyén döntéseit, a következő, magasabb oktatási szint teljesítését, az erre fordított idő, energia valamint az így nem kereső tevékenységgel töltött idő jövedelem kiesésének és az elért fokozat révén a későbbiekben megszerezhető magasabb fizetés-életpálya összehasonlításának keretei között vizsgálják. Az analógia szerint a gyümölcsész háztartás nem egyéves ciklusú termelést folytat, hanem egy életpályát, életmódot épít (a háztartás számára), döntéseit ennek keretében hozza meg. Egyrészt arról dönt, hogy milyen igényeit elégíti ki belülről és milyen igényeit elégíti ki pénzjövedelmek felhasználásával. Az az idő, amit a belső tevékenységgel, „fenntartással” tölt, növeli a gyümölcsös ökológiai tőkéjét, annak lehetőségét, hogy a jövőben az igényeinek nagyobb körét elégíthesse ki saját erőforrásaira támaszkodva. Minél nagyobb az így eltöltött idő, annál nagyobb7 a tőkefelhalmozás mértéke. Ahogy pedig kiemel a háztartás egy-egy elemet a saját maga által kielégített igények közül és más úton szerzi be, úgy csökken a gyümölcsössel tölthető idő és annak haszonvételekbe forgatható folyamatai. Ebbe a modellkeretbe belefér, azaz racionális lehet az a döntés, amelynek keretében az egyén külső pénzjövedelem szerző képessége magasabb, mint az a helyettesítő piaci ár, amit egy, a saját háztartásában elvégzett tevékenységgel, haszonvétellel ki tud váltani; azonban idejét mégis ez
7
persze nem lineárisan
12
utóbbira fordítja. (Egy pályakezdő fizetése általában magasabb, mint egy egyetemista ösztöndíja). Az életmódra vonatkozó megszorítás tehát felfogható egy, a jövőbeli fogyasztás nagyságát jobban értékelő preferenciának, ami együtt jár egy magasabb ökológiai szolgáltatás tömeg biztosítása iránti igénnyel.
ELEMZÉS A háztartás gazdálkodásából azokat az elemeket vizsgáljuk, amely kapcsolódik a gyümölcsös fenntartásához, haszonvételeihez, az alapvető háztartás-fenntartáshoz és a fejlesztéshez. Amit a vizsgálatba vonunk az az élelmiszer fogyasztás, élvezeti cikkek, lakásfenntartás, háztartásvitel. A háztartás többi költségtípusát nem vizsgáljuk részletesen8 mivel ezek a témához nem feltétlenül kapcsolódó egyéni preferenciákat tükröznek. A vizsgált háztartás kiadás szerkezete eltér az átlagostól, ez alapvető értékrendbeli különbséget takar. A háztartás célja nem a hagyományos értelemben vett fogyasztás általános szintjének növelése, hanem a gazdaságukban, a gyümölcsös kibontakoztatásával és a háztartást magába foglaló közösség körében eltöltött idő maximálása. A különbség következménye, hogy az életformára nem húzható rá az elméleti bevezetőben bemutatott, az időfelhasználást a munkára és a szabadidőre osztó elemzési keret. A gyümölcsös művelése létfenntartó elfoglaltság, de az egyik cél is, így a szabadidő eltöltésének részei azok a tevékenységek, amelyek hozzátartoznak a család létfenntartásának biztosításához, az ökológiai tőkéjük növeléséhez, ami esetükben a felhalmozás egy formája is. Emiatt a megszokott szabadidő eltöltési kategóriák: művelődés, üdülés, szórakozás kategóriái és a velük járó mobilitás fogyasztás igénye nem jelenik meg. Alacsonyabbak az egyéb közlekedési költségek is. A háztartási kiadások megoszlásának különbségeiről elmondható: A vizsgálatba vont tételek egy átlagos magyar kétgyermekes család esetében a háztartás kiadásainak felét, 53%-át teszik ki9, míg a vizsgált háztartás esetében ennél magasabbak 61%. Ez természetesnek is mondható, hiszen rendszerint az alapvető létfenntartási kiadások jövedelem rugalmassága alacsonyabb, azaz alacsonyabb jövedelem szint mellett magasabb arányt képviselnek. A vizsgálatba nem vont egyéb fogyasztások és a felhalmozás arányában megjelenő fordítottság jól tükrözi az értékrendi különbség hatását. 1. A vizsgált háztartás kiadási szerkezete Kiadások Vizsgált háztartás
Átlag két gyermekes háztartás Magyarországon
Élelmezés, lakhatás
61%
53%
Felhalmozás, fejlesztés
20-25%
6%
Vizsgálatba nem vont többi
14-19%
41%
Nettó átlagos éves bevétel
1 millió Ft
1,8 millió Ft
Forrás: saját számítások és KSH 2003, 3.5 táblázatok
8 9
Egészségügy, testápolás; Ruházkodás; Közlekedés, hírközlés; Művelődés, üdülés, szórakozás; Egyéb személyes (KSH 2003, 3.5)
13
Naturáliák A bemutatott háztartási költségvetés összehasonlítások nem tudták bemutatni, hogy a pénzáramok mögött a naturáliák szintjén milyen eltérések mutatkoznak. A következő alfejezetekben e különbségeket tekintjük át. Időkeret A vizsgált háztartás időmérlegét tekintve tagjai megosztják idejüket a gazdaságukban végzett és a pénzkereseti tevékenység között. A gazdaság időráfordítása minden résztvevőt (családtagot) figyelembe véve – 10 órás napi elfoglaltsággal számolva - 324 nap egy évben. A házaspár együtt havi másfél-két hetet tölt szűken értelmezett pénzkereseti tevékenységgel, ami a háztartás és a gyümölcsös gondozásával nem összefüggő tevékenységet takar (0,46 emberév). A gyümölcsös gondozása, a termények betakarítása, tárolása és feldolgozása a tevékenységeket összeadva, a már említett egy ember-év időráfordítást igényli. A háztartási feladatokra, a konyhát kivéve, amelyet a gazdaság időráfordításánál vettünk számításba, heti két napot számítva 0,29 emberév adódik. A házaspár számára fennmaradó időkeret egyéb tevékenységekre egy negyed emberév. Ez az időmennyiség lényegében megegyezik egy maximális (két hétvégét magába foglaló) szabadidő felhasználás mellett együtt eltöltött évi 25-25 napnyi szabadság időkeretével. Élelmiszer fogyasztás Tételesen végignéztük, hogy melyik terméknek mi a forrása: saját termelésű-előállítású vagy vásárolt. A mennyiségeket összehasonlítottuk a már többször hivatkozott átlagos magyar kétgyermekes háztartás fogyasztásával. Mivel az összehasonlítás lehetősége a mennyiségre terjed ki, az nem tartalmazza a sem a minőség sem a specifikusság (pont azt fogyasztom, amit elterveztem) szempontjait, de annyit feltételezhetünk mindkét szempont esetében, hogy a saját termelésű élelmiszer magasabb élvezeti és egészségvédelmi értéket jelent. A vizsgált háztartás esetében az élelmiszer fogyasztás nagysága és szerkezete is eltért az átlagostól. Magasabb benne: • a friss és tartósított zöldség fogyasztása egyaránt (mennyisége kétszeres), és külön ki kell emelni a fajták jelentősen nagyobb számát • a dió, mák, mogyoró félék esetében a dió miatt több tízszeres a különbség • a gomba fogyasztása is sokszorosa az átlagnak • a tej és tejtermék fogyasztás 2-3 szoros mértékű • a tojás másfélszeres • a bor, must fogyasztás két és félszeres Hasonló nagyságrendű a fogyasztása: • a friss gyümölcsnek, amelyek esetében szintén nagyobb a vátozatosság és alacsonyabb a déli gyümölcsök aránya • a feldolgozott gyümölcsnek, itt egy kategóriában szerepelnek a gyümölcslevek és olyan termékek, mint a lekvár • a különböző gabona-féléknek • az édességeknek • valamint a zsiradékoknak. Alacsonyabb: • jelentős mértékben a húskészítmények fogyasztása, mind nyers, mind feldolgozott formában, fajtától függetlenül • az üdítő és sör fogyasztás. 14
A háztartásban elfogyasztott élelmiszerek mennyiség szerint tekintett aránya alapján a saját termelés teljeskörű vagy meghatározó a 25 élelmiszer típusból 6 esetében, részleges 3, 2 kategória esetében szerepe van az ajándékoknak és teljes mértékben vásárolt 14 termékfajta esetén. Nem meglepő módon a saját termelésű élelmiszerek a gyümölcs és a sokféle feldolgozott gyümölcs, valamint a zöldség köréből kerül ki (kivéve a tartósított zöldségek). A teljes mértékben vásárolt tételek pedig a hús készítmények és a tejtermékek, valamint az élvezeti cikkek közül kerülnek ki. Meg kell jegyezni, hogy a hús-hústermék, tej-tejtermék féleségek, tojás jellemzően a faluból származnak, az árak ebben az esetben sem tartalmazzák azt a felárat, amelyet hasonló minőségű termék esetében piaci beszerzéskor meg kellene fizetni. Az ajándékok legnagyobb mennyiségben a zöldségek között vannak jelen, ami még változatosabbá teszi a fogyasztott fajtákat. Részleges szerepük van a tejtermékek között (túró) és kizárólagos a disznó hús esetében, ami a disznótoros kóstolókat jelenti. A saját termelés pénzügyi szempontú elemzésének előkészítéseként a következő lépésben az élelmiszer fogyasztást átszámítottuk a KSH árindex 2004-es értékeivel. Ez egyrészt a fogyasztási szintek összevetését teszi lehetővé, másrészt a megmutatja a saját termelés szerepének súlyát. A háztartás teljes élelmiszerfogyasztását többféleképpen is számíthatjuk. Abban az esetben, ha minden tételt a KSH átlagos 2004 évi termék áraival számolunk, egy konzervatív becslést végzünk, mivel nem vesszük figyelembe a minőségi és megfelelőségi szempontokat. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ezzel azokban az elemekben rejlő különbséget nem vesszük figyelembe, amelyek a kalória és tápanyag bevitelen kívül az élvezet minőségét meghatározzák. Ha ezt a kört a termék minőségére szűkítjük, talán viszonyíthatjuk ahhoz, ami a hiteles biotermék és az átlagos termék között fennáll. Ezt a különbséget tudjuk az ár eltérésében megjeleníteni. A vizsgált háztartás élelmiszer fogyasztása azonos értéken átszámítva, 45%-kal magasabb, mint az átlag kétgyermekes háztartások fogyasztásának értéke10. A vizsgált háztartás vásárolt tételeinek értéke 90%-a az átlagos háztartás teljes élelmiszerre fordított kiadásainak. A vizsgált háztartás teljes élelmiszerfogyasztását pénzértéken összehasonlítva a háztartás jövedelmével azt látjuk, hogy az kitenné a teljes nettó jövedelem 90%-át, míg ha „bio” árakat feltételezünk, akkor meg is haladná azt.
Egyéb számba vett haszonvételek A vizsgált háztartás megélhetését biztosító források közül még kettőt kell kiemelnünk. A gyümölcsös faanyag képződése fedezi a téli fűtés és a gyümölcs feldolgozáshoz (pl az aszaló működtetéséhez) szükséges energiát. Ennek az elemnek az „ára” is több féleképpen számítható ki. Első lehetőség a tűzifa köbméterenkénti ára. Más megközelítésben, mivel funkcionálisan a téli fűtési szükséglet fedezésére szolgál, aminek a költsége széles sávon szóródik energiahordozó típustól függően, így más magasabb összehasonlító ár is számítható lenne. A továbbiakban az első megoldást alkalmazzuk, a korábban már említett konzervatív becslés megfontolásánál maradva. Számításainkban a fűtésre és gyümölcsfeldolgozásra felhasznált fa mennyiség értéke nagyságrendileg azonos (kicsivel kevesebb), mint a KSH által a két gyermekes családok átlagos fűtőanyag költsége.
10
A „bio felárat” egységesen 30%-nak tekintjük, ebben az esetben ez a különbség 60%
15
A fogyasztási célú termelés mellett (a már számba vett mennyiségeket meghaladóan) 16 féle, részben élelmiszer, részben egyéb célú termény található a saját termelésű készletek között, amelyek ajándékul szolgálnak a szűkebb és tágabb környezet számára. Az ajándékként adott saját termelést nem számszerűsítjük, hiszen annak az oldaláról aki, adja nem a számítható érték a legfontosabb, hanem a közösségi kapcsolatok és a viszonosság rendszerének fenntartása. Az elfogyasztott élelmiszerek oldaláról nézve az ajándékok a fogyasztásban a helyben előállított termékek mintegy 5%-át teszik ki.
Pénzügyi megfontolások Ebben a fejezetben azt a kérdést járjuk körül, hogy racionális döntés-e egy háztartás részéről, hogy idejét a bemutatott módon osztja fel a különböző tevékenységek között? A vizsgálat során áttekintjük, hogy a döntés feltételeit hogyan módosítja az, hogy a jelenlegi adózási megoldások közül a háztartás melyiket választja, azaz a bevételeit foglalkoztatás keretében, egyszerűsített vállalkozói rendszerben vagy a közelmúltban meghirdetett ekhó-n11 keresztül termeli-e meg. Az időmérleg alapján, a háztartás pénzkeresetre fordított idő felhasználásából és a rendelkezésre álló bevételből látható, hogy esetükben a munkavégzés időegységre vetített jövedelemtermelő képessége magas, ami szellemi, vállalkozói tevékenységre utal. Ez a párosítás: magas jövedelemtermelő képesség – alacsony pénzkeresetre fordított idő igen speciálisnak mondható. Általában az a jellemző, hogy a magas jövedelemtermelő képesség magas időráfordítással párosul a fogyasztás maximálása érdekében. Esetünkben azért nem ez a helyzet, mert a pénzkereseten kívüli elfoglaltság olyan tevékenység, amelynek adott szintje nem generál többlet fogyasztást, nem igényli a folyamatos jövedelemáram fenntartását. Kérdés ezek után, hogy a bemutatott gazdálkodás működőképes-e alacsonyabb pénzjövedelemtermelő képesség esetén, vidéki környezetben jellemzőbb kereseti értékek mellett. Ha a pénzkeresetre fordított idő növelésével egyidejűleg csökkentjük az időegység alatt megkeresendő jövedelem nagyságát, azt kapjuk, hogy az időmérleg többi elemének változtatása nélkül a maradék idő elfogyasztása árán a bruttó bér kétharmadára, az átlagbér sávjába kerül. Tehát a lehetőség szélesebb kör számára is fennáll, azonban sikeres életvitel kialakítására az esély jóval alacsonyabb. 2.
A házaspár időfelhasználása – két emberév felosztása Tevékenység Eredeti időmérleg adatok
Gyümölcsös feldolgozás
1 emberév
1 emberév
Pénzkereseti tevékenység
0,46 emberév, 5,5 hónap
0,69 emberév, 8,3 hónap
Háztartás (kivéve konyha)
0,29 emberév, 3,4 hónap
0,29 emberév, 3,4 hónap
0,25 emberév, 3 hónap
0,02 emberév, 8 nap
Maradék idő
művelése,
Módosított adatok
A vizsgált gyümölcsész házaspár általánostól jelentősen eltérő időfelhasználását úgy is értékelhetjük, hogy a saját rendelkezésére álló időt kiemelkedően magasra értékelik. Ez értékrend kérdése, de feltehető a kérdés, hogy racionális-e a döntésük a szűken vett gazdasági logika szerint? Ha a jólétet a fogyasztással mérjük vajon a magasabb pénzkeresetre fordított idővel képesek lennének-e magasabb fogyasztási szintet biztosítani? Ha a saját maguk által előállított termékeket meg akarnák vásárolni, kellene-e növelniük vagy a termelékenységüket, 11
A bevétel 35%-t jelentő általány járulék, az összes járulékfajta kiváltására.
16
vagy a pénzkeresetük időráfordítását? Az utóbbi lehetőséget feltételezve és az átlagos termék árakkal számolva másfél - két és fél hónappal kellene megnövelni a pénzkereset időráfordítását. Ha a magasabb „bio” árakkal számolunk, a többlet időigény másfél és 3 hónap között változhat12. A háztartás jelenlegi időráfordítása szerinti maradék, szabadon felhasználható idő két és fél hónap, azaz vagy a szabadon felhasználható időkeretüket emésztik fel, vagy a gyümölcsös ökológiai fejlődését biztosító időráfordítást nem tudják biztosítani. Saját értékrendjük szempontjából, a két változat közül egyértelműen az az előnyösebb, amely nem növeli a pénzkeresetre fordított időt. Hiszen ez a megoldás garantálja a magasabb időráfordítás lehetőségét mind a gyümölcsös, mind egyéb szabad elfoglaltságok számára. Ugyanakkor e keretekből az is következik, hogy magasabb pénzértéken vásárolt fogyasztási szint elérése e mellett az életmód mellett az életmód feladása nélkül a pénzkereset jövedelemtermelő képességének növelésével vagy a gyümölcsös haszonvételeiből származó bevétellel lehetséges.A vizsgált esetben a háztartásnak a gyümölcsös fenntartásának szükséges időráfordításai mellett meg van a lehetősége a szabadidő és pénzkeresetre fordított idő elosztására. Ugyan ez a döntési szabadsága nincs meg annak a háztartásnak, amelynek a jövedelemtermelő képessége alacsonyabb szintű, „csak” a havi átlagjövedelem szintjét éri el. Esetükben a pénzkeresetnek egyetlen alternatívája a gyümölcsös gondozására fordított idő csökkentése. Ez az alaphelyzet nagyon megnehezíti a folyamat végig vitelét. A gyümölcsös fenntartására épülő háztartás számára az általa fenntartott ökológiai rendszer fejlődése egyre összetettebb hozamok lehetőségét biztosítja. Ez magasabb fogyasztást jelenthet, emellett kiválthat további, korábban vásárlás útján biztosított terméket, vagy cserealapot teremthet azok kiváltására. Esetünkben ez a hús alapú élelmiszerek kiváltását jelentheti, aminek azonban a vizsgált fogyasztási szerkezetben nincs nagy súlya. Azt a néhány zöldség-gyümölcs félét, amit jelenleg vásárolnak olyan alacsony áron lehet a térségi piacokon és üzletláncokban megvenni, hogy kiváltásuk nem jelentene pénzügyi javulást a gazdaság helyzetében. Az ökológiai teljesítmény növekedését emiatt pénzügyileg nem lenne racionális a nagyobb arányú önellátás céljára fordítani. Az összetettség növekedése a hozamok stabilitását is növeli, ami megteremtheti az értékesítés lehetőségét. Ez egy nagyon fontos pont, mivel a korábbi helyzettel ellentétben nem csak a pénzjövedelem iránti igény kiváltása oldható meg a gyümölcsös művelésére fordított idő növelésével, hanem a kizárólag vásárlás útján biztosítható szolgáltatások pénzigényének fedezése is. Ez a tekintetben is új lehetőségeket nyithat meg, hogy az így befolyó jövedelmek segítségével végrehajthatóak olyan beruházások, amelyek csökkenthetik a jövőbeli pénzkiadási szükségleteket. A vizsgált háztartás esetében a gyümölcsös jövőbeli haszonvételei között meghatározó szerepet játszik a vendégfogadás, amely a gyümölcsösön kívül a gyümölcsösre épített „infrastruktúrán” (vendégház, gyümölcsészeti múzeum stb.) fog alapulni. Ugyanakkor a háztartás értékrendjéből nem következik a magasabb fogyasztási szint iránti igény abban az esetben, ha a lakhatás bizonyos minimális feltételei megteremtődnek (fürdőszoba, szerényen fölszerelt konyha, száraz, bebútorozott lakás stb.). Amíg tehát a lakhatás, maga a gyümölcsös és a jövedelemszerzést megalapozó infrastruktúra (a teljes „rendszer”) ki nem épül, a jövedelemnövekedés nem a fogyasztási szintet emelné, hanem a fejlesztéseket gyorsítaná. Mivel a fejlesztések jelentős része saját munkával történik, és a jövedelemszerzésre fordított idő ettől a munkától venné el az időt, a jövedelem növelése csak a saját munka csökkentése
12
A többlet pénzkereseti célú időráfordítás szóródása attól függ, hogy a háztartás jövedelmei milyen adózási keretben jelennek meg. Az eva és az ekhó adják az időintervallumok alsó sávját, lényeges különbség e tekintetben nincs közöttük. A hosszabb időigény a foglalkoztatás esetén jelentkezik, mivel a növekvő jövedelem átlépi a határt és így a végzett többletmunka már a magasabb kulccsal adózik.
17
árán lenne megvalósítható. Ennek a csökkentésnek a háztartás értékrendje és életmódja határt szab, ami azzal a következménnyel jár, hogy a fejlesztések üteme elhúzódó lesz. A gyümölcsös mintegy ¾ része fiatal fákból áll, amelyek még nem fordultak termőre. Termőrefordulásukkal a háztartás jelentős gyümölcs fölösleggel fog rendelkezni, amelynek helyi értékesítése lehetséges lesz. Ugyanakkor a gyümölcsös kiépítésének kezdeti jelentős időt fölemésztő munkái (tereprendezés, bozótirtás, romeltakarítás, kútjavítás, faültetések, fajtagyűjtések stb.) fokozatosan megszűnnek. Kismértékű jövedelemnövekedés tehát várhatóan úgy fog bekövetkezni, hogy nem fog többletmunkát igényelni, és a háztartás értékrendjének (többlettermékek helyi értékesítése) is meg fog felelni. A jövedelemnövekedés a „rendszer” teljes kiépüléséhez szükséges időt tehát valószínűleg le fogja rövidíteni. A rendszer kiépülésével további – munkaidő növekedéssel nem járó – jövedelemnövekedés lesz várható, amely nem a fogyasztási szint növelését, hanem az életminőség emelését teszi lehetővé. Az életminőség növelése a vizsgált háztartás esetében egyrészt a nyugodtabb, kényelmesebb, nagyobb figyelemmel végzett gyümölcsészetre, kísérletezésre, a magasabb szintű gyereknevelésre, több pihenésre stb. vonatkozik, másrészt nagyobb közösségi feladatok, helyi közéleti szerepek vállalására. Ez az életmódváltozás azonban nem pénzt, hanem időt igényel. A háztartás életminőségének javulása tehát gyakorlatilag a szadadon fölhasználható idő növekedéséhez kötött.
TANULSÁGOK A vizsgálatból levonható a következtetés, hogy a gyümölcsész háztartás gazdálkodási stratégiája az adott keretek között racionális, gazdasági szempontból kiszolgálja az általuk kitűzött életvitelt. Ugyanakkor több nagyon erős feltételnek is érvényesülnie kell ahhoz, hogy ez a stratégia ténylegesen sikeres életvitelt tudjon teremteni. Egyrészt a jelenleg bevettnek számító fogyasztási szokásokhoz képest a vizsgált lényegesen szűkebb áru és szolgáltatás kört céloz meg. A vásárolt fogyasztás bővülésének a gyümölcsös bevételteremtő képességének növekedéséhez kell igazodnia. Másrészt magasnak, de legalábbis az átlagosnál magasabbnak kell lennie a háztartás fajlagos jövedelemtermelő képességének. Ez nagyon súlyos korlátozó tényezőt jelent abból a szempontból, hogy megvalósítható-e szélesebb körben ez a gazdálkodói gyakorlat (akár csak azok között, akik hasonló értékrendet vallanak). A számított országos átlaghoz közeli jövedelemtermelés lehetősége alacsony a falusi, nem agglomerációs környékeken. Emellett korlát az is, hogy szűk azon szakmák és munkavállalási formák köre, amelyben meg lehet valósítani a részmunkaidős, vagy az évnek csak egy adott időszakára kiterjedő munkavállalást. Ezt a korlátot, ami a gyümölcsös fejlődéséhez szükséges munka ráfordítás és az alacsony pénzjövedelem termelő képesség miatt szükséges magasabb időráfordítás konfliktusaként jelentkezik más keretek között természetesen át lehet hidalni. A családi munkamegosztás erre alkalmas lehet, ha a család mérete és elhelyezkedése ezt lehetővé teszi. Az eredmények összecsengenek a bevezetőben idézett háztartás-gazdaságtani vizsgálatok eredményeivel: a gyümölcsös, a kisgazdasági termelés a fogyasztás szintjén csökkenti a pénzjövedelemben megnyilvánuló különbségeket. Mindebből még egy következtetés levonható. Ha egy háztartás tagjai nem a munka – szabadidő felosztás teremtette dichotómia keretében döntenek (vagy azért, mert a vizsgálthoz hasonló az értékrendjük, vagy azért, mert vannak nem kereső tagjai) akkor a sajáttermelés és a háztartás rendelkezésére álló ökológiai tőke fejlesztése racionális döntés.
18
Az előzetesen megfogalmazott hipotézisekre adható válaszok. 1. A gyümölcsészettel való foglalkozás nem a primer jövedelemszerzési lehetőségek bővülésén keresztül fogja kifejteni hatásait a tájra, a tájegység gazdasági működésére és az életminőségre. Amíg a gyümölcsészettel foglalkozó háztartás által fenntartott gazdaság ökológiai teljesítő képessége alacsony a hipotézist igaznak tekinthetjük, mivel sikeres működése esetén saját kompetenciájába vonhat vagy közösségi csatornákon tud biztosítani olyan szolgáltatásokat, amelyeket azelőtt a háztartás a piacról szerzett be. Ez a statisztika szemszögéből a gazdasági teljesítmény csökkenéseként is jelentkezhet. Változás abban az esetben történhet, ha az előállított termékek mennyisége lehetővé tesz a közvetlen környezeten túl megjelenő értékesítést. 2. A gyümölcsészettel való foglalkozás a háztartás életminőség javulását eredményezi és megtakarításokra ad lehetőséget a háztartási kiadások terén. Az idézett háztartás-gazdaságtani vizsgálatok e tekintetben összecsengenek a vizsgált háztartás tevékenységéből leszűrt tapasztalatokkal: a saját termelésnek kiegyenlítő hatása van, javítja az életminőséget. Fontos kiemelni, hogy a statisztikai vizsgálat válaszadói alulértékelték saját termelésük saját fogyasztásukban jelentkező értékét. 3. Számos pozitív externália jelentkezik a környezet, az egyén és közössége számára is. Negatív externália nincs. Az, hogy a kisgazdasággal rendelkező háztartások jobban részt vesznek nem fizetett segítségnyújtásban összecseng a hipotézisben megfogalmazott feltételezéssel. Ezek a háztartások nagyobb mértékben és szervezettebben működnek együtt környezetükkel, mint más háztartások és lényegében ez az a tevékenység, ami fenntartja a közösség működését. A kisgazdasági mezőgazdasági termelés közösségi keretekbe ágyazottságára utal a nem fizetett segítségnyújtás átlagosnál nagyobb aránya (az összes háztartáshoz képest) és ezt támasztja alá az is, hogy ebben a tevékenység formában jellemzően magas a férfi munkaerő részvétele. A vizsgált háztartás esetében a gyümölcsös termékeinek ajándékozása fontos eleme a hálózat fenntartásának. 4. A gyümölcsészet egyéni tevékenységként nem folytatható, csak közösségi formában, egy közösség hasonló elveken alapuló termelési struktúrájába ágyazva. A közösség azonban nemcsak a gyümölcsészet feltétele, de egyúttal eredménye is. Az előbbi pont lényegében megerősíti a feltételezést, hogy nincs negatív (társadalmi) externáliája a gyümölcsész gazdálkodásnak, de ez önmagában még nem ad teljes értékű választ. A gyümölcsész háztartás vizsgálatából kiderült, hogy az elfogyasztott mennyiségek egy-egy élelmiszer típus esetében alacsonyabbak, mint az, amit a saját termelés keretében minimális mennyiségként elő lehet állítani (pl egy disznónyi hús), ezért racionális a munkamegosztás kialakítása más háztartásokkal. Az együttműködés lehetősége nélkül ez nem lenne hatékony, irracionálisan magas időráfordításokat igényelne. Amíg a jelenlegihez hasonlóan magas a munkajövedelmekre rakódó adó és járulék teher a háztartások számára egyértelműen kölcsönösen előnyös, ha az általuk nem formális keretek között előállított termékekre helyben kölcsönösen kereslet jelentkezik.
19
A helyi közösségnek különösen fontos szerepe lehet, amely a vizsgált háztartással azonos pozíciójú háztartások életlehetőségeit döntő mértékben javíthatja. (Tanítás, tanácsadás, kapcsolati tőke átadása, ajándékozás, kaláka munka, gyerekmegőrzés, eszközök kölcsönzése, eszmei-lelki támogatás, szaporítóanyag adás, helyi piaci és cserekepcsolatok stb.) Szükséges lenne a vizsgálatokat kiterjeszteni a helyi közösségnek a háztartás gazdasági helyzetére gyakorolt szerepére, mert a háztartás gazdasági életképességének szempontjából döntő lehet. Ha a gyümölcsész háztartás és a helyi közösség szoros gazdasági egymásrautaltsága helyes feltételezés, akkor a helyi közösség léte vagy nem léte, illetve szerveződési szintje fontos gazdasági kérdéssé minősül, amelytől nem lehet eltekinteni egy háztartás gazdasági elemzésénél. 5. A gyümölcsészet alkalmas a város-vidéke (környéke) viszony cserekapcsolatok mentén történő újjászervezésére. A bemutatott háztartás gazdaságtani kutatásoknak a kisgazdaságok termelési értékének becslésére vonatkozó eredményeiből az tűnik ki, hogy ezeknek a gazdaságoknak jelenleg a többlet termelő képessége, lehetősége viszonylag alacsony. Bár ez igaz magára a saját termelés szintjére is. A saját célú termelés értékéhez képest az eladott termékek értéke 46%. A gyümölcsész háztartás termelési és fogyasztási szerkezetének vizsgálata azt mutatta, hogy egy ponton túl nem racionális a gyümölcsös teljesítőképességét a minél teljesebb körű önfenntartás kiépítésére fordítani, hanem a stabilan keletkező többlet értékesítésével (pénz és csere) biztosítani a háztartás szükségleteit. Ez a többlet hamar meghaladja az együttműködő háztartások igényeinek szintjét, tehát értékesíteni csak ezen a körön túl lehetséges.
20
IRODALOMJEGYZÉK Becker, Gary: A theory of allocation of time, Economic Journal 75(299) 493-517 Háztartás Statisztikai évkönyv - 2002; KSH; 2003 Reid M G: Economics of household production, Whiley, New York, 1934 Sik Endre; Szép Katalin: A háztartási termelés pénzértéke, Tárki – Társadalompolitikai Tanulmányok 21, 2000 Sik Endre; Tóth István János: A rejtett gazdaság néhány eleme Magyarországon; Tárki – Társadalompolitikai Tanulmányok 7; 1998 Szép Katalin; Sík Endre: A háztartási termelés munkaerőgazdálkodása; Statisztiaki Szemle 2000/7
pénzértéke
és
a
háztartások
21
