Egy erdélyi vonatkozású, nyomtatott orvosi disputációkat tartalmazó kolligátumkötet

Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti Folyóirat Journal of History of Culture, Science and Medicine

2013. Vol.4.No.7.

ISSN/EISSN: 20622597

Egy erdélyi vonatkozású, nyomtatott orvosi disputációkat tartalmazó kolligátumkötet

A composite volume (colligatum) containing printed medical disputations with relevance to Transylvania Emődi András történész, Nagyvárad [email protected] Initially submitted May 10, 2013; accepted for publication July15, 2013

Abstract: The study presents a composite volume containing mostly academic medical disputations from the end of the 17th century and the beginning of the 18th century, which was discovered at one of the country parish churches of the Roman Catholic Diocese of Nagyvárad (Oradea). The locations of the disputations and the places of printing of the prints (in the order of the frequency of their occurance) are as follows: Halle, Leipzig, Tübingen, Erfurt, Kiel, Wittenberg, Basel, Franeker, Jena, Leiden, Frankfurt (Oder), Rostock and Utrecht. The few prints of Hungarian relevance make it clear that the volume was compiled by a Calvinist Hungarian wandering student studying medicine. The present study aims to find out the identity of the student and to trace the subsequent route of the volume. Keywords: Pápai Páriz Ferenc (Jr.), medical disputations, medical library (18th century), Transylvania, Halle Kulcsszavak: Ifj. Pápai Páriz Ferenc, orvosi disputációk, orvosi könyvtár (18. század), Erdély, Halle 2000 tavaszán a tenkei (ma Tinca, Bihar megye, Románia) római katolikus plébánia régi könyvállományában egy 18. század eleji, többnyire orvosi disputációkat tartalmazó kolligátumkötetet fedeztünk fel. A könyvanyag közel négy évtizeden át a templom karzatán lévő orgona mögötti falmélyedésben volt elrejtve, gondosan elhelyezve és újságpapírokkal befedve. Az óvintézkedést a hatvanas évektől felerősödő államosítási (és felajánlási) akciók kivédésére tette meg a helyi plébános, Tempfli József későbbi nagyváradi püspök. A kibontott és leltározott közel négyszáz kötet az egyházmegye egyik legjelentősebb plébániai könyvtárának szinte teljes épségben megmaradt állománya volt, egy meglehetősen heterogén összetételű, a szokványos plébániai könyvállományoknál lényegesen gazdagabb és azoktól tartalmilag is elütő bibliotéka. A II. József császár által feloszlatott katolikus szerzetesrendek gyűjteményeiből származó, továbbá a nagyobb mennyiségű protestáns (szász- és poroszországi, németalföldi) nyomdahelyeken készült, számos esetben a felvilágosodás eszméinek szolgálatában álló vagy természettudományos kötetek eredete óhatatlanul az www.kaleidoscopehistory.hu

Emődi András

111


2013. Vol.4.No.7.


egyházmegyétől idegen hagyatékok, könyvvásárok, aukciók felé mutat (Emődi 2005: 295; 2008: 447).i A döntően református környezetben, 1785-ben alapított katolikus plébánia első papja Molnár Ferenc (†1798) volt. A Patachich Ádám püspök (1759–1776) által új alapokra helyezett nagyváradi püspöki líceum hallgatója volt, ott végezte a bölcsész, majd a teológiai osztályokat is. Szentelése után hosszú évekig az aulában maradt, püspöki szertartó volt talán már Patachich, majd Kollonich László püspök (1780–1787) idején is. 66 kötetben szerepel a tulajdonosi bejegyzése. (Schematismus historicus: 302; Emődi 2009: 74). A Kalocsára került impozáns Patachich- és Kollonich-féle püspöki könyvtárak nagyváradi gyarapodásának időszakában Molnár mindvégig aulista volt, kapcsolata a könyvekkel, könyvbeszerzésekkel valószínűsíthető (Emődi 2013: 61–64). A plébánia alapítója, a bibliofil Kollonich László korábban (1774–1780 között) erdélyi püspök volt, könyvtárát már akkor jelentősen gyarapította. A tenkei plébániának saját könyvgyűjteményéből is juttatott köteteket, ezt több posessori bejegyzés is tanusítja. Molnár plébános utóda a nagyváradi születésű Fekete Márton volt (1798–1805), aki a bölcsészetet Nagyszombatban, a jogi stúdiumokat Egerben, végül a teológiát Nagyváradon végezte (Emődi 2009: 48). A szemináriumi tanárként is működött Fekete szerepe a könyvtár gyarapításában valószínűsíthető. A számos protestáns vonatkozású és antik literatúrát tartalmazó kötet kapcsán ugyancsak joggal feltételezhetjük, hogy azok Orosz György (1783–1844) esperes-plébános (1812-től) útján is Tenkére juthattak. Orosz művelt ember, a keleti nyelvek tudósa és oktatója volt, Bihar vármegye táblabírája. Egy kéziratban maradt munkája a katolikus-protestáns közeledést, az újraegyesülést taglalta (Schematismus historicus: 302).ii A plébániai könyvtár fennmaradt első, 1818. évi inventáriumában a disputációkat tartalmazó kötetünk a 283. sorszám alá felvett negyedrét, félbőrkötésű (semigallica) Disputationes tétellel azonosítható (Emődi 2013b: 193), az 1823. évi vizitációs jegyzőkönyv leltárában pedig a 282. sorszámhoz felvett és ugyanazon címmel rögzített kötettel. Ma a könyv gerincén a 19. század második feléből származó 268. sorszámot tartalmazó címke látható. A harmincnyolc tagból álló kolligátumkötet mérete 19,3 x 15,5 cm. A kis negyedrét méretű nyomtatványok korabeli, 18. század eleji kötése eredetileg félbőr vagy félpergamen borítású volt, jelenleg a vastag papírtáblán csak a borítóanyagok foszlányai, lenyomatai fedezhetők fel. Metszése festetlen, díszítetlen, a könyvtestet kötésekor enyhén körülvágták. Az egyetlen ívrét méretű nyomtatványt utolsóként, összehajtogatva kötötték a könyvtesthez. A nyomtatványokat egykor összegyűjtő és egybeköttető tulajdonos nem jelölte meg a könyvet possessori bejegyzéssel, hacsak nem az elpusztult belső borítólapon. Eredete, a tenkei plébániai könyvtárba kerülésének pontos körülményei tisztázhatatlanok, ám az összképbe sehogy sem illő kötet felbukkanása arra késztetett, hogy felvázoljuk a beköttetésétől a délbihari plébániáig megtett lehetséges útvonalait. Az egybekötött nyomtatványok közül huszonnégy darab orvosi disputációkat, disszertációkat, további hét filozófiai (részben természettudományos kötődésű) és öt teológiai disputációt, illetve önálló művet, végül egy történeti-nyelvészeti tárgyú munkát tartalmaz. A műveket 1694–1724 között nyomtatták, zömmel azonban 1711–1724 közöttiek. A nyomdahelyek (egyúttal a disputációk helyszínei: akadémiák, egyetemek) tekintetében Halle 10, Lipcse 6, Tübingen 5, Erfurt 4, Kiel 3, Wittenberg és Bázel 2–2, Franeker, Jéna, Leiden, az Odera menti Frankfurt, Rostock és Utrecht 1–1 esetben fordul elő. A kolligátumkötetben öt magyar (erdélyi) vonatkozású nyomtatványt fedezhettünk fel. A hallei orvosi disszertációk között sorakoznak Ajtai (Szabó) András és ifj. Pápai Páriz Ferenc egyaránt 1714-ben, április utolsó, illetve május első napján megtartott nyilvános vizsgáinak összefoglalói. Értekezésüket mindketten Michael Alberti professzor előtt védték meg és mindkettőjüknek egyetlen ismert, nyomtatásban megjelent művéről van szó.iii www.kaleidoscopehistory.hu

Emődi András

112


2013. Vol.4.No.7.


Ugyancsak orvosi disszertáció az erdélyi, medgyesi szász Stephan Auneré, melyet a wittenbergi egyetem orvosi fakultásán 1712 áprilisában védett meg.iv Az 1723. évi franekeri nyomtatvány Nánási (Lovász) András teológiai disputációját tartalmazza, mely Ruardus Andala (1665–1727) karteziánus filozófus és teológus elnöklete alatt zajlott.v Egykori tulajdonosa okán magyar vonatkozású az ötödik nyomtatvány: Johann Christian Loers (1675– 1743) duisburgi teológus professzor értekezésének címoldalán ugyanis Krizbai Dezső Mihály possessorbejegyzése látható (Michaelis Deső Krizbaini A. 1723 die 8va 7bris).vi

A kolligátum összeállítója kétségtelenül a medicina művelője volt, hiszen a nyomtatványok kétharmada orvosi témájú, a korszakot tekintve ez a véletlen műve nem lehet. Ugyancsak bizonyos, hogy egy hosszabb peregrináció, tanulmányút során gyűjtötte össze azokat és az is kijelenthető, hogy az illető hungarus volt. Nem valószínű ugyanis, hogy a református teológus Krizbai Dezső bejegyzését viselő nyomtatvány egy külhoni medikushoz került volna, majd azt követően bármely úton is a tenkei plébániára. A nyomdahelyek, a disputációk helyszínei mindenképpen protestáns peregrinust sejtetnek, s hogy kálvinista volt, bizonyítani látszik egyrészt Nánási (Lovász) András disszertációjának és a Krizbai Dezső Mihály tulajdonosi bejegyzésével ellátott nyomtatványnak a kolligátumba kötése, másrészt a www.kaleidoscopehistory.hu

Emődi András

113


2013. Vol.4.No.7.


híres svájci református teológus (a „svájci triumvirátus” tagja), Samuel Werenfels (1657– 1740) bázeli karteziánus professzor munkájának beillesztése.vii Feltételezhető tehát, hogy egy református (az öt erdélyi hungarus vonatkozás okán nyilván erdélyi) orvostanhallgató keresendő a kolligátumkötet összeállítójának személyében. Akár biztos kiindulópontnak tekinthetnénk a kolligátum utolsó tagját, mely nem egyéb, mint a hallei egyetem 1712. évi (nyári félévi) tanrendjét (programját) tartalmazó hírdetmény. Az ívrét méretű, összehajtogatott nyomtatványt a kötet végéhez kötötték.viii 1711 után ugrásszerűen megnőtt a Halléban tanuló református diákok száma, a német lutheránus egyetemi központok közül ide iratkoztak be a legtöbben, ám szinte törvényszerű volt, hogy tanulmányaikat németalföldi református egyetemeken folytassák. A többek között id. Pápai Páriz Ferenc (1649–1716) és gróf Teleki Sándor (1679–1754) háttérmunkájának köszönhető hallei református peregrináció Font Zsuzsa vélekedése szerint kapcsolatba hozható azzal, hogy a berlini udvar a század első évtizedében a hallei egyetemen valamiféle konfesszionális nyitást tervezett. Az egyetem orvosi kara az európai medicina egyik fellegvára volt a 17/18. századok fordulóján, 1690–1740 között 19 magyarországi diák iratkozott be a fakultásra. Tárgyunkat illetően könnyen számba vehetjük az ide iratkozó református orvosjelölteket, hiszen vizsgált időszakunkban mindössze nyolcan voltak: Huszti István 1695-ben, Király István 1697ben, ifj. Pápai Páriz Ferenc 1711-ben, Ajtai (Szabó) András 1713-ban, Felfalusi Mihály 1714-ben, ifj. Enyedi István 1717-ben, Pataki Sámuel 1723-ban, végül Borosnyai Nagy Márton 1724-ben (Font 2001: 25–27, 40–43, 139–146, 167–175).

A kötetben szereplő hungarus orvosaink közül a református, középajtai születésű Ajtai (Szabó) András (1690–1733) 1713. szeptember 4-én iratkozott be a hallei egyetem orvosi fakultására, székelyudvarhelyi és nagyenyedi tanulmányok után. 1714. április 30-án szerzett doktori fokozatot, 1715 februárjától Leidenben, ugyanazon év nyarától Oxfordban, 1716 tavaszától Cambridge-ben, 1716 nyarától Bázelben tanult. Ifj. Pápai Páriz Ferenc társaságában az Odera menti Frankfurt, Berlin, Helmstädt egyetemein és talán Franciaországban is megfordult. A Teleki család alumnusa 1717-ben tért haza és gróf Teleki József udvarában orvosként működött. Később a Küküllővár melletti Szásznádason, a Czegei Wass család birtokán (felesége révén) élt és ott is halt meg. Élete vége felé inkább gazdálkodással foglalkozott, orvosi praxisa elhalt (Básthy 1836: 399–400ix; Pataki 1932: 96; Jakó–Juhász 1979: 122; Szabó–Szögi 1998: 38.sorsz.; Tar 2004: 869.sorsz.; Bozzay–Ladányi 2007: 2979.sorsz.). Ajtai (Szabó) András 1717 tavaszán hazatért külföldi útjáról, így a későbbi nyomtatványok nem kerülhettek hozzá, nem ő lehet a kolligátumkötet összeállítója.

Ifj. Pápai Páriz Ferenc (1689–1740) az azonos nevű polihisztor, orvos, filológus, szótáríró, karteziánus szellemben oktató nagyenyedi professzor, id. Pápai Páriz Ferenc két, orvossá lett fia közül az idősebb. Nagyenyeden tanult, majd 1711. december 11-én iratkozott be Halle egyetemének orvosi fakultására ahol 1714. május elsején szerezte meg (Ajtaival együtt) a doktori fokozatot. Ugyancsak Ajtai Andrással együtt iratkozott be 1715. február 15én a németalföldi Leiden egyetemére és ettől kezdve nevük és két éves vándorlásuk egybeforrott a nagyenyedi kollégium végzettjeinek szóló stipendiumok kieszközlésének történetével és a nagyenyedi kollégium működését biztosító pénzügyi tőkék megalapozása céljából indított gyűjtőakciókkal, melyekre a megbízatást az idősebb Páriztól és gróf Teleki Sándor kollégiumi főgondnoktól kapták. 1726-ig tartó peregrinációja során ifj. Páriz Ferenc a cambridgei (1716), a franekeri (1718), az oxfordi, lipcsei és bázeli (1719) univerzitásokon hallgatott orvosi és teológiai (Bázel) előadásokat. Peregrinációs albumának tanúsága szerint 1714 októbere és 1725 szeptembere között (az 1719. év nyarát leszámítva) többnyire Németalföldön és elsősorban Angliában tartózkodott, a kontinensen tett további utazásait nem lehet biztonsággal rögzíteni. Hazatérése után orvosi praxist folytatott vármegyei medikusként, www.kaleidoscopehistory.hu

Emődi András

114


2013. Vol.4.No.7.


illetve a Telekiek szolgálatában (nyilván Erdélyben),x majd Tiszafüreden telepedett le, ott szerzett birtokot (legkésőbb 1733-ban) és folytatott orvosi praxist. Pestisben halt meg 1737 vagy 1740-ben. Medikusi működéséről keveset tudunk, a tudománytörténet elsősorban a másfél évtizedes peregrinációja, a megszerzett stipendiumok és az enyedi kollégium számára kamatozó tőkék megalapozása kapcsán tartja számon az apja árnyékából kilépni nem tudó ifjút (Weszprémi 1970: 505–515; Nagy 1977: 82; Nemes 1986: 57–60; Szabó–Szögi 1998: 3017.sorsz.; Tar 2004: 859.sorsz.; Bozzay–Ladányi 2007: 761, 2981.sorsz.).xi Amennyiben elfogadjuk, hogy a kötet egykori tulajdonosa megfordult a hallei egyetemen – hiszen a legtöbb nyomtatvány oda irányítja figyelmünket – továbbá, hogy az illető peregrinus tanulmányaival közvetlen kapcsolatban állt az 1712. évi tanrendet tartalmazó hírdetmény, úgy egyedül ifj. Pápai Páriz Ferenc jöhetne számításba. Kronológiai megfontolásokból mindenképpen, hiszen 1711–1726 között tartó peregrinációja szinte pontosan megegyezik a nyomtatványok időhatáraival. A Nánási- és Krizbai Dezső-féle nyomtatványok az alábbi életrajzi adatok szerint Páriz tulajdonába kerülhettek németalföldi útjai vagy angliai tartózkodása során egyaránt.xii A három korai, 1694. évi hallei nyomtatvány beszerzése és beköttetése a kapuit éppen akkor megnyitó egyetem meghatározó alakjainak, Christian Thomasius filozófia és Friedrich Hoffmann orvos professzoroknak állít mintegy emléket. Hallei peregrinusaink bármelyikéhez köthetnők azokat, és egyúttal az ottani tanulmányok egyértelmű bizonyítékaként is tekinthetünk rájuk (Font 2001: 20–23, 25–26, 42– 43).xiii Ifj. Pápai Páriz Ferenc könyvtárának sorsáról nincsenek pontos adataink, némely forrás szerint apjának és szintén orvos testvérének (András, †1762) könyveivel együtt és egyidőben a kolozsvári református kollégium könyvtárába került (Nagy 1977: 714; Könyvtártörténeti füzetek XII.: 59; Jakó 1997: 224).xiv A valóság azonban az, hogy ifj. Pápai Páriz Ferenc életét tiszafüredi családi birtokán fejezte be 1740 körül, a hagyatékában lévő peregrinációs albuma és könyvei onnan kerülhettek mostohafia, Aczél Gábor (1711–1762) Doboka megyei orvosdoktor ördöngösfüzesi házába, majd annak halála után a könyvek egy része sógorának, Rettegi György (1718–1786) emlékírónak a birtokába, másik része pedig a családi osztozkodás utáni, 1769. évi kótyavetyére (Rettegi 1970: 23, 25, 29, 70–72, 137–138, 240– 241, 287–288, 489; Kádár 1901: 361; Kótay 1980: 911–916; Jakó 1997: 225; Szabó–Szögi 1998: 9.sorsz.; Tar 2004: 420, 1043.sorsz.).xv A medgyesi származású evangélikus szász Stephan Auner (?–?) 1708 májusában iratkozott be a wittenbergi egyetemre, majd 1710/1711 folyamán a lipcsei egyetemen hallgatta a medicinát, végül 1712 áprilisában doktori fokozatot nyert Wittenbergben. Hazatérése után orvosi praxist folytatott szülővárosában, Medgyesen. (Básthy 1836: 335; Szabó–Szögi 1998: 149.sorsz.; Tar 2004: 2560, 3278.sorsz.). A kolligátumkötet több okból sem lehetett az övé, számos református vonatkozása ezt kizárja. A református lelkész családból származó Nánási (Lovász) András (?–?) előtanulmányait Ajtaihoz és Pápai Párizhoz hasonlóan Nagyenyeden végezte, majd 1721. május 22-én iratkozott be a franekeri egyetemre. 1723-ban az Odera menti Frankfurt egyetemén, majd Londonban is megfordult. Hazatérte (1724) után lelkészként működött Kassán s néhány Felső-Tisza menti településen, majd 1737-től Erdélyben szolgált, 1750-től a Teleki családnál volt udvari pap (Jakó–Juhász 1979: 130; Szabó–Szögi 1998: 2825.sorsz.; Bozzay–Ladányi 2007: 789.sorsz.).xvi Krizbai Dezső Mihály (?–?) ugyancsak nagyenyedi tanulmányok után iratkozott be 1720. május 14-én az Odera menti Frankfurt, majd 1723-ban a németalföldi Utrecht egyetemeire. Hazatérése után Teleki József udvari papja lett (Jakó– www.kaleidoscopehistory.hu

Emődi András

115


2013. Vol.4.No.7.


Juhász 1979: 129; Erdélyi Könyvesházak III.: 158–159; Szabó–Szögi 1998: 2321.sorsz.; Tar 2004: 380.sorsz.; Bozzay–Ladányi 2007: 380.sorsz.). Az elsősorban orvosi disputációkat tartalmazó kötet nyilván nem e két teológus valamelyikének a tulajdona lehetett. A szász Auner kivételével református magyarjaink szoros kapcsolatban álltak a Teleki családdal, annak alumnusai voltak és mindannyiuk indulása Nagyenyehez kötődik. Id. Pápai Páriz Ferenc szerepe a frankfurti, leideni, franekeri és zürichi ösztöndíjak megszerzésében, illetve a Teleki család, különösen gróf Teleki Sándor kollégiumi főgondnok szerepe a nyugati támogatások kieszközlésében, a peregrinusok kiválasztásában és patronálásában közismert tények (Nagy 1977: 73– 76; Peregrinuslevelek 449; Font 2001: 139–145). Talán nem véletlen, hogy a kolligátumkötet magyar vonatkozásai ugyanarra a szellemi körre irányítják figyelmünket. Ajtai András és ifj. Pápai Páriz Ferenc mellett tovább keresvén a kötet egykori összeállítójának lehetséges személyét, a medicinát hallgató, fennebb felsorolt hallei peregrinusok közül Huszti István és Király István kronológiai megfontolásokból nem jöhetnek számításba (Szabó–Tonk 1992: 2704.sorsz.).xvii Felfalusi Mihály (?–1750 után) 1711-ben subscribált Nagyenyeden, Felfalusi József esperes és marosvásárhelyi kollégiumi rektor fia volt. Hallei tanulmányai és orvosdoktori fokozatszerzése (1715) után 1717-ben beiratkozott a jénai egyetemre, hazatérése után az orvosi praxist elhanyagolta, majd vidéki birtokán gazdálkodott és élete végén egészen elzüllött (Jakó–Juhász 1979: 127; Szabó–Szögi 1998: 1112.sorsz.;xviii Tar 2004: 879, 1673.sorsz.; Pataki 1936: 516–517).xix Rövidre szabott peregrinációja okán a kolligátumkötet semmiképpen sem lehetett az övé, hiszen az közel kéttucatnyi későbbi nyomtatványt tartalmaz. Ifj. Enyedi István (1694–1755) peregrinációját az Odera menti Frankfurt egyetemén kezdte (1716), majd 1719-ben Halléban szerzett orvosdoktori fokozatot. Leidenben és Londonban egyaránt kapcsolatba került ifj. Pápai Páriz Ferenccel. Indulása ugyancsak Nagyenyedhez köthető, ahol apja teológus professzor volt. 1721-ben tért haza, Kolozsváron lett gyakorló orvos, ám praxisát rövidesen elhagyta, városi szenátor majd bíró lett, fösvény, módos ember (Rettegi 1970: 176; Jakó–Juhász 1979: 126; Szabó–Szögi 1998: 1014.sorsz.; Tar 2004: 372, 898.sorsz.; Bozzay–Ladányi 2007: 2991.sorsz.).xx A kötet 1721 utáni nyomtatványai okán ő sem jöhet számításba. Könyveit egyébként – apja hagyatékával együtt – egy 1765. évi kolozsvári aukción adták el az örökösök (Jakó 1997: 224). Pataki Sámuel (1692–1766) ugyancsak Teleki-alumnus volt, Franekerben (1721) és Leidenben (1722) kezdte tanulmányait, majd 1726-ban avatták orvossá Halléban. Hazatérte után Désen, majd 1738-tól Kolozsvárott praktizált, ahol a református kollégium gondnoka lett (Szabó–Szögi 1998: 2988.sorsz.; Tar 2004: 965.sorsz.; Bozzay–Ladányi 2007: 790.sorsz.; Gaal 1994: 29).xxi Az 1710-es évek nyomtatványai és különösképpen az 1712. évi tanrend hirdetménye talán kizárják Patakit is a lehetséges tulajdonosok köréből, ám azt figyelembe kell vennünk, hogy az 1750-es évektől állandó vásárlója volt a kolozsvári aukciókra kerülő könyvhagyatékoknak (Jakó 1997: 224–225). Az orvosdinasztiát alapító, tehetős kolozsvári polgárrá lett Pataki Sámuel könyvtárát fia örökölte meg, kinek könyvgyűjteménye később a kolozsvári református kollégiumba került (Gaal 1994: 29). Borosnyai Nagy Márton (?–1738) nagyenyedi tanulmányai után Teleki-alumnusként az Odera menti Frankfurtban (1722) kezdte meg orvosi tanulmányait, 1724–1728 között Halléban tanult, ahol orvosdoktori fokozatot szerzett, majd a franekeri egyetemen töltött el egy évet. 1729-ben tért haza, Teleki József uradalmi és háziorvosa lett, később főkormányzéki főorvos Nagyszebenben (Jakó– Juhász 1979: 130; Szabó–Szögi 1998: 526; Tarr 2004: 971.sorsz.; Bozzay–Ladányi 2007: 834.sorsz.).xxii 1722–1729 közötti peregrinációja nem illeszkedik a kolligátumkötet időbeni korlátaihoz. Elhunyta után hátramaradt könyvtára a nagyenyedi kollégium bibliotékáját gyarapította.xxiii A kolligátumkötetben szereplő hungarusainkhoz (Ajtai, ifj. Pápai Páriz) hasonlóan a fenti felsorolás ugyancsak Nagyenyedre és a Teleki család alumnusaira irányítja figyelmünket, attól függetlenül, hogy kizártuk őket a lehetséges tulajdonosi körből. A disputációkat tartalmazó kolligátumkötet egyetlen, összeállítása minden körülményének megfelelő lehetséges tulajdonosa tehát ifj. Pápai Páriz Ferenc. A kötetben lévő és Halle egyetemén kívül született, lipcsei, tübingeni, erfurti, kieli, wittenbergi, jénai, frankfurti és rostocki disputációk www.kaleidoscopehistory.hu

Emődi András

116


2013. Vol.4.No.7.


kapcsán a lehetséges egykori tulajdonosok körét nem lehet bővíteni, az 1710–1726 közötti időszakban ugyanis egyik jelzett univerzitásnak sem volt református magyar orvostanhallgatója.xxiv Az akkori, néhány hazai evangélikus peregrinus diák mindegyike Nyugat- vagy Észak-magyarországi származású volt, a vázolt kapcsolatrendszerhez nem köthető. A kötetben a hallei után a legtöbb disputációval szereplő lipcsei, illetve az erfurti és jénai egyetemek földrajzi közelsége magyarázatot adhat az ottani nyomtatványok akadály nélküli beszerzésére. A kötet – amint láttuk – ifj. Pápai Páriz Ferenc halála után Aczél Gábor tulajdonába kerülhetett, kitől majd Rettegi György örökölte, vagy az 1769. évi kolozsvári kótyavetyén kelt el. A Rettegi és a tenkei plébánia között megtett utat alább próbáljuk megvilágítani, amennyiben viszont kótyavetyére került volna, úgy sorsa, útja ma már kideríthetelen. A Rettegi–Tenke reláció megfejtése az orvostörténész Weszprémi Istvánra (1723–1799) irányította figyelmünket, kinek könyvhagyatéka 1808. június 26-án került nyilvános árverésre Debrecenben (Diósadi Elekes 1942: 305–307; Szelestei N. 1981: 519–562). Weszprémi évtizedeken át gyűjtötte az orvosi tematikájú hungarikum nyomtatványokat és életrajzi lexikonának (Succincta medicorum Hungariae et Transilvaniae biographia …) összeállítása kapcsán kiterjedt adatgyűjtő levelezést folytatott, 1769-ben éppen Rettegi Györggyel, aki válaszleveleiben elsősorban Aczél Gábor és a Pápai Páriz fiúk adataival szolgált, ugyanakkor említést tett a nála lévő disputációs kötetekről, sőt egy nagyobbacska kötetnyi irat postázását is kilátásba helyezte (Kótay 1980: 914–915; Szelestei N. 1981: 523). Kapcsolatuk további alakulásáról nincs adatunk, ám könnyen elképzelhető, hogy további levélváltásokra is sor került, Rettegi esetleg könyveket is küldhetett a gyűjtő Weszpréminek, a számára teljesen haszontalan disputációs kolligátumkötetet kiváltképp, hiszen tudta, hogy az orvostörténész számára az jelentős információforrás. Weszprémi egyébként, adatgyűjtése kapcsán 1770-ben Kolosvári Zsigmond kollégiumi seniorral Nagyenyeden is vásároltatott könyveket (Szelestei N. 1981: 550; Jakó–Juhász 1979: 174). A Weszprémi-féle hagyaték 1808. évi debreceni nyilvános árverésén – melyet a református kollégium épületében tartottak – a klasszikus műveltséggel rendelkező későbbi tenkei plébános, Orosz György is vásárolhatott könyveket, akár személyesen, akár közvetett módon. Debrecennek a váradi katolikus egyházmegyéhez tartozása és egyúttal földrajzi közelsége ezt mindenképpen valószínűsítheti. A számos protestáns vonatkozású, a felvilágosodás szellemében fogant és nem utolsó sorban orvosi témájú kötet tenkei felbukkanására így magyarázatot nyernénk, mert egyébként nehéz elképzelni hogyan juthatott egy frissen alapított katolikus plébániára a 18/19. századok fordulóján disputációs kolligátumkötetünk mellett például Christian Thomasius (1655–1728) hallei filozófus professzor természetjogi munkája, William Harvey (1578–1657) embriológiai traktátusa, vagy éppen a filozófus és anatómus Johannes de Raei (1622–1702) karteziánus szellemű természetbölcseleti kötete.xxv Ellenőriztük a Weszprémi-örökösök által eladás végett a kollégiumba beadott (teljes?) könyvhagyaték lajstromát és abban három tételt találtunk azonosíthatónak a Tenkén felbukkant disputációs kötettel,xxvi ám sajnálatunkra az említett Thomasius, Harvey és de Raei köteteket nem tartalmazza, így e gondolatmenetünkben kissé elbizonytalanodtunk. Amennyiben tévednénk, és nem ifj. Párizé volt e kolligátumkötet, egy másik gondolatmenet azt sugallná, hogy az Teleki Sámuel (1739–1822) útján is Váradra kerülhetett. Peregrinációjukból hazatérő orvosaink szinte mind a patrónus Telekiek szolgálatába álltak, a kötetnek a családhoz kerülése könnyen elképzelhető. Teleki József (†1732) könyvtára a nagyenyedi református kollégium állományába olvadt, ám éppen Teleki Sándor könyveinek egy részét fia, a majdani könyvtáralapító Teleki Sámuel örökölte meg, ki 1785-ben nagyváradi kerületi biztos, majd Bihar vármegyei főispán lett.xxvii Nem zárható ki, hogy általa juthatott Kollonich püspök környezetéhez a disputációkat tartalmazó kötet. Ne feledjük, hogy az aulikus Teleki már 1763-ban kapcsolatot teremtett a híres katolikus főpap könyvgyűjtőkkel, Klimó Györggyel és Migazzi Kristóffal, érintkezése a katolikus tudósokkal állandó volt (váradi tartózkodása idején pl. a piarista Koppi Károllyal és Miller Jakab Ferdinánddal). 1785 nyarán családostól Váradra költözött, oda szállított és ottani tartózkodása idején gyűjtött könyvtára a visszaemlékezések szerint az érdeklődők számára nyitva állott. Teleki miközben bihari főispán volt, 1788-ban Marosvásárhelyről a teljes könyvállományát Bécsbe költöztette, majd www.kaleidoscopehistory.hu

Emődi András

117


2013. Vol.4.No.7.


1797-ben vissza, a tranzakciókat részben Váradról intézte (Deé Nagy 1997: 35, 54–60, 73–75, 158, 178–179; Monok 2011: 416–417). Akár ifj. Pápai Páriz Ferencé, akár a nagyenyedi alma mater szellemi környezetéből peregrinálni induló és hazájába visszatérő előttünk ismeretlen erdélyi diáké volt az alább bemutatott kolligátumkötet, akár a tiszafüredi hagyatékból, akár Teleki Sámuel vagy Weszprémi István közvetítésével került Biharba, művelődéstörténetünk számára érdemes rögzíteni az adatait:

Koll.1.xxviii BERGIUS, ANDREAS: Auctore et promotore Deo! Commentatio philosophica, novum systematis philosophici schema recludens, Ein neuer Entwurff der Welt-Weißheit, quam consentiente ampliss. facult. philos. praeside – – … die XII. m. Decemb. anno … MDCCXXII, in auditorio maximo ad publicum examen defert auctor-respondens IOAN. THIM. LENNARDSSON, Gothob. Suecus. Rostochii, typis Nicolai Schwiegerovii, (1722). – [4], 72, [4] pag. Koll.2.xxix [THOMASIUS, CHRISTIANUS:] Sincerus veritatis indagator viro celeberrimo, autori novae philosophiae elastico-corpuscularis, fundamenta verae, antiquissimae, et ex philosophia mosaica desumtae hypotheseos: corpora naturalia constare ex materia et spiritu, positionibus quibusdam physicis convellere volenti … placide proponit «CHRIST THOMASIUS». Halae Magdeburgicae, typis Christoph. Salfeld, (1694). – [40] pag. Koll.3.xxx HOFFMANN, FRIDERICUS: Q.D.B.V. Theoremata physica convellentia fundamenta novae hypotheseos: omnia corpora naturalia constare ex materia et spiritu, praeside – – medico electorali Brandenburgico, medicinae ut et physices professore … eruditorum disquisitioni publicae submittit die 24. Novembr. … MDCXCIV … JOHANNES NICOLAUS RÖPER, Halberstad. Saxo. Halae, typis Christophori Salfeldii, (1694). – [8] pag. Koll.4. HOFFMANN, FRIDERICUS: – – ad celeberrimi cujusdam viri fundatoris novae philosophiae spiritualis scriptum brevis et modesta responsio cum vindicatione philosophiae experimentalis mechanicae. Halae, litteris Salfeldianis, s.a. [1694]. – [16] pag. Koll.5.xxxi WEDELIUS, GEORGIUS WOLFFGANGUS: Dissertatio inauguralis medica de excutia ventriculi … sub moderamine – – medicinae doctoris … theoretices professoris publici ordinarii, patroni, praeceptoris ac promotoris sui, pia et nunquam intermoritura veneratione depraedicandi, pro licentia summos in medicina et chirurgia honores, insignia, et privilegia doctoralia, more maiorum, rite conseqvendi, solenni Philiatrorum disquisitioni exposita a IOHANNE HENRICO TOMMANO, Helvetio-Tigurino, ad diem 6. Augusti MDCCXII … Ienae, literis Krebsianis, (1712). – [40] pag. Koll.6.xxxii KORTHOLTUS, SEBASTIANUS: Dissertatio solemnis de suspicione animi morbo gravissimo … consensu amplissimi philosophorum ordinis, praeside – – philos. moral. et poes. prof. ord. … publicae eruditorum, ut moris est, disquisitioni ad diem «…» aprilis submittit dissertationis auctor ARNOLDUS TODE, Neomonasterio-Holsatus. www.kaleidoscopehistory.hu

Emődi András

118


2013. Vol.4.No.7.


Kiliae, litteris Ioh. Christoph. Reutheri, 1722. – [6], 42 pag. Koll.7.xxxiii PRÉ, JOHANNES FRIDERICUS DE: Dissertatio inauguralis medica, de balsamo evangelico samaritani … consensu et authoritate amplissimae facultatis medicae … praeside – – philosophiae et medicinae doctore … anatomiae, botanices et chirurgiae professore publico … patrono, fautore et promotore suo aetatem devenerando, pro licentia supremos in arte medica honores et privilegia doctoralia legitime ritu et more majorum consequendi, publicae et solenni eruditorum discussioni subjiciet GEORG. PHILIPPUS CLEMEN, Smalcald. Hassus … die VIII. Octobris, MDCCXXIII. Erfordiae, typis Groschianis, (1723). – 24 pag. Koll.8.xxxiv CAMERARIUS, ELIAS: Machinae humanae cum thermometro, barometro, et hygrometro analogiam … praeside – – med. doct. ac prof. … publica ac solenni disputatione pro licentia ac doctoralibus in medicina honoribus legitime consequendis examini eruditorum submittit OCTAVIANUS PLOSS, Kircho-Teccens. ad diem «…» Octobr. MDCCXXI. Tubingae, typis viduae Joh. Cunradi Reisii, (1721). – 24 pag. Koll.9. CAMERARIUS, ELIAS: Bigae hypothesium Leibnitianarum, quarum prima est de peste certo avertenda, altera de morte in exilium acta (du bannissement de la mort) modestam pensitationem auxiliante numinis supremi gratia, decernente amplissima facultate medica, praeside – – med. doct. ac prof. publ. ord. … pro licentia ac doctoralibus in medicina honoribus legitime obtinendis. Publico ac solenni eruditorum examini submittit ERNESTUS CHRISTOPH. CASPAR, Göpping. Ad diem «…» Octobr. Anno 1721. Tubingae, literis Josephi Sigmundi, (1721). – 32 pag. Koll.10. CAMERARIUS, ELIAS: Q.D.B.V. Hernia incarcerata solerti delineatione illustrata novaque extricata encheiresi, indultu gratiosae facultatis medicae praeside … – – … medicinae professore ordinario. Patrono et praeceptore suo maxime venerando, pro summis in medicina et chirurgia honoribus doctoralibus legitime capessendis, publico examini proposita abs BURCARDO DAVID MAUCHART, Marbaco-Wirtembergico. d. 7. Jan. MDCCXXII. Tubingae, typis Georgii Friderici Pflickii, (1722). – 24 pag. Koll.11. CAMERARIUS, ELIAS: Q.D.B.V. Disputatio inauguralis medica de gemursa Pliniana clavi pedis maligniori specie, in E.N.C. cent. II. obs. 92. notata, et casu peculiari medico-chirurgico aliisque quadantenus parallelis illustrata, quam sub praesidio … – – med. doctoris et profess. publ. ordinarii … pro licentia ac doctoralibus in medicina honoribus legitime obtinendis, publico eruditorum examini submittit JOHANNES THEOPHILUS MOEGLING, Kircho-Teccensis. Ad diem «…» Junii. MDCCXXII. Tubingae, literis Hiobi Franckii, (1722). – 16 pag. Koll.12.xxxv CAMERARIUS, RUDOLPHUS JACOBUS: Q.D.B.V. Disputatio medica, de lue vaccarum, quam permissu gratiosae facultatis in alma Eberhardina, praeside – – phil. et med. doct. hujus prof. publ. ord. … publico philiatrorum examini submittit JOHANNES ERNESTUS BERNHARDUS SALZER, Bretta Palatinus. Ad diem «…» Junij horis antemerid. in auditorio medico. www.kaleidoscopehistory.hu

Emődi András

119


2013. Vol.4.No.7.


Tubingae, typis Joh. Cunradi Reisl, 1713. – [4]+28 pag. Koll.13.xxxvi RIVINUS, JOHANNES AUGUSTUS: Tentamina quaedam physico-medica circa terras medicinales in disputatione pro loco consensu gratiosissimae facult. medicae Lips. exhibita a – –, respondente GOTTFRIED MIECKISCH, med. candid. Sagan. Sil. … 1. Octobr. anno MDCCXXIII. [Lipsiae], litteris Titianis, (1723). – 28 pag. Koll.14.xxxvii KLAUSING, HENRICUS: METENΣΩΜΑΤΩΣΙΣ veterum gentilium aeque ac hodiernorum quorundam philosophorum confutata ad doctrinam de resurrectione carnis vindicandam quam praeside – – theol. doct. ac prof. publ. … in Academia Lipsiensi die XVIII. Febr. … MDCCXXIV … publico eruditorum examini submittet GODOFREDUS BORDAN Gedanensis. Lipsiae, litteris Andr. Martin. Schedii, (1724). – 40 pag. Koll.15. KLAUSING, HENRICUS: ΟΛΟΚΛΗΡΟΝ ΗΜΩΝ ΤΟ ΠΝΕΥΜΑ ΚΑΙ Η ΨΥΧΗ ΚΑΙ ΤΟ ΣΩΜΑ ex I. Thessal. V. v. 23 explicatum et adversus philosophos quosdam tres hominis essentiales partes exinde deducentes vindicatum, praeside – – theol. doct. ac prof. publ. … patrono atque praeceptore suo omni honoris cultu aeternum prosequendo in Academia Lipsiensi die XVII Martii anni MDCCXXIV … publico eruditorum examini submittet auctor et respondens M. CHRISTIANUS NATHANAEL HOCHMUTH, Zschorrlav. Misnicus. Lipsiae, literis Breitkopfianis, (1724). – 40 pag. Koll.16.xxxviii ALBERTI, MICHAEL: Dissertatio medica theoretica de medicinae et doctrinae moralis nexu, quam rectore magnificentissimo, serenissimo principe ac domino, dn. Friderico Wilhelmo, principe Borussiae, marchione Brandenburgico, reliqua; Gratioso facultatis medicae consensu, praeside – – med. doct. et professore publ. extraord. reipubl. Noribergensis physico ordin. et acad. nat. cur. collega. Dn. patrono ac manuductore suo omni observantia colendo in auditorio majori horis antemeridianis publicae disquisitioni proponit, respondens ANDREAS AJTAI Transylv-Siculus, die 30. April. A.O.R. MDCCXIV. Halae Magdeburgicae, literis Christiani Henckelii, Acad. Typogr., (1714). – [2]+53+[1] pag. [ajánlva gr. széki Teleki Mihálynak, Józsefnek, Pálnak és Sándornak] [a végén Michael Alberti és ifj. Pápai Páriz Ferenc üdvözlő soraival]

www.kaleidoscopehistory.hu

Emődi András

120



Emődi András

2013. Vol.4.No.7.


121


2013. Vol.4.No.7.


Koll.17. ALBERTI, MICHAEL: Dissertatio medica practica de therapia morborum morali quam rectore magnificentissimo, serenissimo principe ac domino, dn. Friderico Wilhelmo, principe Borussiae, marchione Brandenburgico, reliqua; Gratioso facultatis medicae consensu, praeside – – med. doct. et professore publ. extraord. reipubl. Noribergensis physico ordin. et acad. nat. cur. collega. Dn. patrono ac manuductore suo omni observantia colendo in auditorio majori horis antemeridianis publicae ventilationi exhibet, respondens FRANCISCUS PARIZ PAPAI junior, Hungarus, die 1. Maj. A.O.R. MDCCXIV. Halae Magdeburgicae, literis Christiani Henckelii, Acad. Typogr., (1714). – [2]+58+[4] pag. [ajánlva br. gönczruszkai Kornis Zsigmond erdélyi kormányzónak] [a végén Nicolaus Hieronymus Gundlingius, Michael Alberti és Ajtai András üdvözlő soraival]


Emődi András

122



Emődi András

2013. Vol.4.No.7.


123


2013. Vol.4.No.7.


Koll.18.xxxix STAHL, GEORGIUS ERNESTUS: Dissertatio inauguralis medica, de curationibus castrensibus, quam … in Academia Fridericiana … praeside … – – med. d. … et rer. natur. profess. publ. ordin. … Dn. patrono, doctore ac promotore suo omni observantiae atque honoris cultu aetatem colendo, pro gradu doctorali, summisque in arte medica honoribus, insignibus ac privilegiis, more majorum solenni obtinendis, ad d. 12. Maj. MDCCXI. horis ante et pomeridianis in auditorio majori publico eruditorum disquisitioni exponet GEORGE GLOCKENGIESSER, Berol. March. Halae Magdeb., typis Chr. Henckelii, (1711). – [8]+40 pag. Koll.19. STAHL, GEORGIUS ERNESTUS: Propempticon inaugurale, de isagoge practica. (Halae Magdeburgicae, 1711). – [8]pag. Koll.20.xl MENZIUS, FRIDERICUS: Generatio ΠΑΡΑΔΟΞΟΣ in rana conspicua et sub praesidio – – ex ord. philos. et collegii min. princ. collegae, disputata a CASPARO BOSIO phil. bacc. et salutaris artis culture, die IV. Mart. MDCCXXIV. Lipsiae, literis Immanuelis Titii, 1724. [8]+24 pag. [címlevele hiányzik, azonosítva a müncheni bajor állami kvt. digitalizált példányának alapjánxli] Koll.21. xlii RIVINUS, AUGUSTUS QUIRINUS: In nomine Jesu! De puella monstrosa, Lipsiae d. XXI. Maj. anno MDCCXII. nata, praeside … – – … ordinis medici seniore, academiae decemviro … nec www.kaleidoscopehistory.hu

Emődi András

124


2013. Vol.4.No.7.


non Societatis Regiae Londinensis socio, pro licentia disputabit M. LEONHARDUS HENR. MYLIUS, Lipsiensis, d. XXII. Octobris a. MDCCXVII. Lipsiae, litteris Immanuelis Titii, (1717.) – 33+[8] pag. Koll.22.xliii FISCHER, JOHANNES ANDREAS: Dissertatio inauguralis medica de contagio, quam … gratiosa facultate medica … sub praesidio … – – … patholog. et prax. prof. publ. primar. nec non med. provincial. ducal. Isenac. Patroni et promotoris sui colendissimi, pro licentia summos in arte medica honores et privilegia doctoralia legitime obtinendi, publicae eruditorum ventilationi submittet, respondens JOACHIMUS HARTMANNUS GOTTSCHALCK, Mega-Ericensis Schwartzburgicus, ad diem XX. Januarii, anni MDCCXXIV … Erfordiae, typis Groschianis, (1724). – 32+[8] pag. Koll.23. FISCHER, JOHANNES ANDREAS: Dissertatio inauguralis medica de catarrhis epidemice grassantibus, quam … gratiosa facultate medica … sub praesidio … – – … patholog. et prax. prof. publ. primar. nec non med. provincial. ducal. Isenac. Patroni, promotoris et hospitis sui colendissimi, pro gradu doctorali legitime obtinendo, publicae eruditorum ventilationi submittet, respondens JOHANNES SIGISM. HENSEL, Vratisl. Siles. ad diem XXIII. Novembris, anni MDCCXXIII … Erfordiae, typis Groschianis, (1723). – 24 pag. Koll.24.xliv WALDTSCHMIEDT, WILHELMUS HULDERICUS: Dissertatio medica de abortus facti signis, in matris, praesertim defunctae, partibus generationi inservientibus reperiundis … praeside – – medic. doct. et professore primario, physices experimentalis ordinario … ad diem VII. Augusti … publico eruditorum examini submittit WILHELM. HENRIC. WALDTSCHMIEDT, Kiliensis medic. cultor. Kiliae, literis Ioh. Christoph. Reutheri, 1723. – 20 pag. Koll.25.xlv COSCHWITZ, GEORGIUS DANIEL: Dissertatio inauguralis medica de causis infrequentiae phthiseos in sexu sequiore prae virili … praeside – – med. doct. ejusdemque in alma Fridericiana profess. publ. ordin. … Patrono ac promotore summopere colendo pro gradu doctoris, summisque in arte medica honoribus, insignibus, ac privilegiis more majorum solenni obtinendis, horis ante et pomeridianis anno MDCCXX. d. «…» Sept. publico eruditorum examini subjiciet CHRISTIANUS ERDTMANNUS MATTHAEUS, Lignic-Silesius. Halae Magdeburgicae, typis Christiani Henckelii, (1720). – 28 pag. Koll.26. PRÉ, JOHANNES FRIDERICUS DE: Dissertatio inauguralis medico-practica de hemicrania periodica casum sistens, quam … auctoritate et consensu amplissimae facultatis medicae in hac … Erfurtensium Universitate, praeside – – philosophiae et medicinae doctore … anatomiae, botanices et chirurgiae professore publico … pro gradu doctoris legitime capessendo, publicae … submittit, author et respondens ELIAS GRAVIUS Allendorffiensis ad Salinas Hassus, med. pract. die XXIV. Novembris, MDCCXXIII … Erfordiae, typis Groschianis, (1723). – 32 pag. Koll.27.xlvi


Emődi András

125


2013. Vol.4.No.7.


LOESCHERUS, MARTINUS GOTTHELFFUS: Q.D.B.V. Dissertationem inauguralem medicam de sympatheticis morborum curationibus medico rationali indignis et illicitis, praeside … – – phil. et med. doct. et prof. publ. physices ordin. medicinae extraord. … Dno. patrono, praeceptore ac fautore suo aetatem devenerando, suspiciendo gradum doctoris in arte salutari summum, eiusque privilegia legitime capessurus in Academia Wittebergensi, eiusque auditorio maiori anno MDCCXXIII … II. Novembr. horis ante et post meridiem consvetis … auctor IOHANNES CAROLUS ACOLTHUS Wratislav. Siles. Wittebergae, literis viduae Gerdesiae, (1723). – 32+[8] pag. Koll.28. ALBERTI, MICHAEL: Dissertatio inauguralis medica, de podagra juniorum, quam … in alma regia Fridericiana praeside – – … medicinae et philosophiae naturalis professore publico ordinario … Domino patrono, ac promotore suo omni honoris cultu prosequendo, pro licentia summisque in arte salutari honoribus, insignibus ac privilegiis more majorum solemni obtinendis, horis locoque consuetis, anno MDCCXXIII d. «…» Dec. publicae ac placidae eruditorum ventilationi subjiciet, respondens JOHANN GEORG RICHTER, Sorbiga-Misnicus. Halae Magdeburgicae, typis Joannis Christiani Hendelii, (1723). – 26 pag. Koll.29. RIVINUS, AUGUSTUS QUIRINUS: Dissertatio anatomico-physiologica de omento, quam annuente gratiosissima facultate medica Lipsiensi sub praesidio – – patholog. et botan. prof. publ., praeceptoris sui atque patroni aestumatissimi, placidae philiatrorum ventilationi exponit ad diem XXVII. Augusti anno MDCCXVII … autor et respondens FRIDERICUS CHRISTOPHORUS ZIEGERUS, Zitta-Lusat. medicinae cultor. Lipsiae, literis Immanuelis Titii, (1717). – 28 pag. Koll.30.xlvii CLAESSENIUS, DIETERICUS SIEGFRIDUS: Disputatio philosophico-theologica, de existentia Dei, quam … in alma Viadrina … praeside … – – s. theol. d. et prof. publ. ordin. … ecclesiae reformatae pastore, adfine ac praeceptore suo longe dilectissimo, publice ventilandam in auditorio majori anno MDCCXXIII. VI. Calend. Quinctil. placido eruditorum examini submittit ISAACUS JOH. DANIEL SCHMIDTMAN, Berol. March. phil. ac theolog. cultor. Francofurti ad Viadrum, literis Joh. Christoph. Schwartzii, (1723). – 80 pag. Koll.31.xlviii [WERENFELS, SAMUEL:] Judicium de argumento Cartesii pro existentia Dei petito ab ejus idea. Basileae, prostat apud Joh. Conradum à Mechel, 1699. – 18 pag. Koll.32.xlix LÖERS, JOHANNES CHRISTIANUS: – – ss. theologiae doct. et prof. ordin. in Academia Duisburgensi ad Rhenum, dissertatio theologica de angelorum corporibus. Ultrajecti, apud Henricum Schouten, 1723. – [2]+40 pag. [címlapján tulajdonosi bejegyzés:] Michaelis Deső Krizbaini A. 1723 die 8va 7bris


Emődi András

126


2013. Vol.4.No.7.


Koll.33.l ANDALA, RUARDUS: Tacentis mundi respublica, sive cogitationes nonnullae rationales de statu animarum post mortem, quas dissertationis loco favente Deo … sub praesidio … – – … phil. et ss. theol. doctoris et professoris ordinarii, publicae disquisitioni subjicit ANDREAS NÁNÁSI, Transylvano Ungarus, auctor … 1. Maj. MDCCXXIII. … Franequerae, excudit Henricus Halma, 1723. – 58 pag. www.kaleidoscopehistory.hu

Emődi András

127


2013. Vol.4.No.7.


[ajánlva a gr. Teleki családnak, br. Vay Annának, br. losonci Bánffy Zsigmondnak és br. Jósika Máriának]

Koll.34.li ZVINGERUS, J. RODOLFUS: Paradoxon logicum quod omnis homo in omnibus bene ratiocinetur, Deo volente, ex authoritate et consensus sapientissimi philosophorum ordinis in Academia Basiliensi, sub praesidio – – ph. et med. d. logices prof. ord., speciminis loco ante consecutionem gradus magisterii in philos. d. 21. Mart. ann. MDCCXVIII. publice defendendum ab EMANUELE PFAFFIO, Basiliensi. Basileae, typis Friderici Lüdii, (1718). – 12 pag. Koll.35.lii OPITIUS, PAULUS FRIDERICUS: Q.B.V. de Hadriani imperatoris moribus, eruditisque cum doctoribus Iudaeorum controversiis in supplementum historiae Augustae ex scriptis Iudaeorum secundum Fridericianam constitutionem altera vice publice disputabit, praeses – – graec. et orient. lingg. prof. publ. ord. … respondente CHRISTIANO EBERH. KINDT, Eiderostadiensi, ad diem «…» Iunii MDCCXXIII. in auditorio maiori. Kiliae, litteris Ioh. Christoph. Reutheri, 1723. – 90 pag. Koll.36.liii VATERUS, CHRISTIANUS: Q.D.B.V. Dissertatio inauguralis medica … de vulneribus eorundemque symptomatis, praeside … – – phil. et med. doct. … domino patrono ac promotore suo aetatem colendo pro licentia summos in arte salutari honores ac privilegia


Emődi András

128


2013. Vol.4.No.7.


doctoralia rite consequendi d. «…» Aprilis ann. MDCCXII. in auditorio majori horis ante et post meridiem consvetis disseret STEPHANUS AUNERUS, Medieso Transilvanus Saxo. Vitembergae, impressit Kobersteinius, (1712). – 32 pag. [ajánlva Medgyes város elöljáróinak]

Koll.37.liv ALBINUS, BERNHARDUS: Q.F.F.Q! Dissertatio medica inauguralis de anorexia, quam … ex auctoritate magnifici rectoris, – – … med. theoretico-practicae in Acad. Lugd. Bat. professoris … pro gradu doctoratus summisque in medicina honoribus et privilegiis rite ac legitime consequendis, publico et solenni examini subjicit CHRISTIANUS EHRENFRIED LEHMANN, Annaeberga-Misnicus ad diem 29. April. 1710 hora locoque solitis. Lugduni Batavorum, apud Abrahamum Elzevier, 1710. – 16 pag. Koll.38. Rectore magnificentissimo serenissimo principe ac domino domino FRIDERICO WILHELMO principe Borussiae marchione Brandenburgico reliqua, prorector Academiae Fridericianae IOANNES SAMUEL STRYKIUS ict. serenissimae Saxo-Isenacensis principis viduae consiliarius aulicus iurium professor ordinarius. Lectiones aestivas civibus Academicis publicat et commendat. Lectiones theologicae: JOACH. JUSTUS BREITHAUPT … PAULUS ANTONIUS … AUGUSTUS HERMANNUS FRANCKE … IO. HENR. MICHAELIS … JOACHIMUS LANGE … Lectiones iuridicae: CHRISTIANUS THOMASIUS … HENR. BODINUS … IO. SAMUEL STRYKIUS … IOAN. PETR. LUDEWIG … IUSTUS HENNINGUS BÖHMER … JAC. FRIDER. LUDOVICI … NICOLAUS HIERONYMUS GUNDLINGIUS … Lectiones medicae: FRIDERICUS HOFFMANNUS … GEORGIUS ERNESTUS STAHL … Lectiones philosophicae et humaniorum litterarum: JOH. SPERLETTE … JOANN. PETR. LUDEWIG … IO. HENR. MICHAELIS … JO. FRIDEMANN SCHNEIDER … NICOLAUS www.kaleidoscopehistory.hu

Emődi András

129


2013. Vol.4.No.7.


HIERONYMUS GUNDLINGIUS … CHRISTIANUS WOLFIUS … GEORG. ERN. STAHL … IACOBUS CAROLUS SPENER … Lectiones extraordinariae: ANDREAS GOETSCHE … JO. FRIDEMANN SCHNEIDER … SIMON PETRUS GASSER … HENR. HEINRICI … GOTTLIEB EPHRAIM BERNER … ANDREAS OTTOMAR GOELICKE … MICHAEL ALBERTI … Halae Magdeburgicae, typis Christiani Henckelii, 1712. – [1] lev. (összehajtogatott ívrét m.)

Irodalom: BÁSTHY, J.: Magyarok emléke: a’ velek rokon ’s azon egy kormány alatti nemzetekével 1526 óta. [I. kötet]. Buda, 1836. BOZZAY, R. – LADÁNYI, S.: Magyarországi diákok holland egyetemeken 1595–1918. (Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban 15.). Bp., 2007. DEÉ NAGY, A.: A könyvtáralapító Teleki Sámuel. Kolozsvár, 1997. DIÓSADI ELEKES, Gy.: Weszprémi István (1723–1799) könyvtára. = MKsz 1942/3. EMŐDI, A.: A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyei Könyvtár régi állománya I-II. Bp.–Nagyvárad, 2005–2008. EMŐDI, A.: A váradi egyházmegye 18. századi alumnusainak – papnövendékeinek és bölcsészhallgatóinak – névtára. In. Miscellanea historica Varadinensia I. Nagyvárad, 2009. EMŐDI, A.: Patachich Ádám nagyváradi könyvtárának történetéhez. In. Szín – játék – költészet. Tanulmányok a nyolcvanéves Kilián István tiszteletére. Bp.–Nagyvárad, 2013. EMŐDI, A.: A nagyváradi egyházmegye alsópapságának könyvkultúrája a korai újkor végén. 18. századi plébániai könyvjegyzékek, személyi gyűjtemények fennmaradt kötetei. 193. (megjelenés alatt) Erdélyi könyvesházak III. 1563–1757. szerk.: MONOK, I., NÉMETH, N., VARGA, A. Szeged, 1994. FONT, Zs.: Erdélyiek Halle és a radikális pietizmus vonzásában. Szeged, 2001. www.kaleidoscopehistory.hu

Emődi András

130


2013. Vol.4.No.7.


GAAL, Gy.: Pataki Jenő, Erdély első orvostörténésze. = Erdélyi Múzeum 1994/3–4. JAKÓ, Zs. – JUHÁSZ, I.: Nagyenyedi diákok 1662–1848. Bukarest, 1979. JAKÓ, Zs.: Az erdélyi magyar antikvár könyvkereskedelem kezdeteiről. In. Művelődési törekvések a korai újkorban. Szeged, 1997. KÁDÁR, J.: Szolnok-Dobokavármegye monographiája. V. Dés, 1901. KÓTAY, P.: „Építőkövek a tisztességnek oszlopához”. Rettegi György levelei Weszprémi Istvánhoz. = Korunk 1980/12. Könyvtártörténeti füzetek XII. Bp.–Szeged, 2008. MONOK, I.: Teleki-könyvtár(ak). Szócikk a MAMÜL XI. kötetében. Bp., 2011. NAGY, G. (bev., jegyz.): Pápai Páriz Ferenc: Békességet magamnak, másoknak. Bukarest, 1977. NEMES, L.: Adatok Tiszafüred gazdasági és társadalmi életéhez (1687–1774). = Zounuk 1. (A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve). Szolnok, 1986. ifj. PÁPAI PÁRIZ FERENC peregrinációs albuma (MTA Kvt. Kézirattára): http://ppf.mtak.hu/index.htm PATAKI, J.: Bástai Ajtai András. = Orvosi Szemle 5/1932. PATAKI, J.: Felfalusi József [Mihály]. = Orvosi Szemle 9/1936. PATAKI, J.: Teleki József gróf és Teleki Sándor gróf családi orvosa: Borosnyai Nagy Márton. URL: http://www.orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-05/pdf/5.1.1/0303_pataki_borosnyai_nagy.pdf PATAKI, J.: Felfalusi Mihály, aki Teleki László grófot látta el tanácsaival. URL: http://www.orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-05/pdf/5.1.2/0309_pataki_felfalusi_mihaly.pdf PATAKI, J.: A Teleki család udvari és háziorvosai. URL: http://mek.oszk.hu/05400/05413/pdf/pataki_telekicsalad.pdf Peregrinuslevelek 1711–1750: külföldön tanuló diákok levelei Teleki Sándornak. Szerk. HOFFMANN, G. Szeged, 1980. RETTEGI, Gy.: Emlékezetre méltó dolgok. 1718–1784. Közzéteszi JAKÓ, Zs. Bukarest, 1970. Schematismus historicus venerabilis cleri Dioecesis Magno-Varadinensis Latinorum. Nagyvárad, 1896. SZABÓ, M. – SZÖGI, L.: Erdélyi peregrinusok. Erdélyi diákok európai egyetemeken 1701– 1849. Marosvásárhely, 1998. SZABÓ, M. – TONK, S.: Erdélyiek egyetemjárása a korai újkorban 1521–1700. Szeged, 1992. SZELESTEI NAGY, L.: 18. századi tudós-világ II. Weszprémi István (1723–1799) és orvostörténeti műve. = Az OSZK Évkönyve 1979. Bp., 1981. TAR, A.: Magyarországi diákok németországi egyetemeken és főiskolákon 1694–1789. (Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban 11.). Bp., 2004. WESZPRÉMI, I.: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. III. Bp. 1970. i

Ma az Egyházmegyei Könyvtár (Nagyvárad) különállománya. 16. és 17. századi köteteit ld. a megadott irodalom proveniencia mutatóiban. ii Ld. Szinnyei József életrajzi adatait is. iii Koll.16.: RMK III./XVIII.század 17.sorsz. = Petrik I./34.old.; Koll.17.: RMK III./XVIII.század 1241.sorsz. = Petrik III./44.old. Ajtai Andrásnak további két, ifj. Pápai Páriz Ferencnek három, mások disputációihoz írt üdvözlő verséről van tudomásunk. iv Koll.36.: RMK III./XVIII.század 41.sorsz. = Petrik I./141.old. v Koll.33.: RMK III./XVIII.század 1175.sorsz. www.kaleidoscopehistory.hu

Emődi András

131


2013. Vol.4.No.7.


vi

Koll.32. Koll.31. viii Koll.38. ix Ajtai születését 1672-re teszi. x A vonatkozó forrásokból nem derül ki, hogy melyik vármegyében. xi ifj. Pápai Páriz Ferenc peregrinációs albuma (MTA Kvt. Kézirattára) mint művelődéstörténeti kuriózum a világhálón is tanulmányozható, szócikkei, irodalomjegyzéke teljes képet adnak a tulajdonosról, kapcsolatairól: http://ppf.mtak.hu/index.htm xii Nánási bejegyzett ifj. Páriz albumába is: http://ppf.mtak.hu/hu/098a.htm xiii Koll.2, 3, 4. xiv A Könyvtártörténeti füzetek és Jakó kizárólag id. Pápai Páriz Ferenc és Pápai Páriz András könyvhagyatékát említik. xv A peregrinációs album Rettegi-féle bejegyzésének végén nem Tiszafüred, hanem a Szolnok-Doboka vármegyei Ördöngösfüzes szerepel, azaz Aczél Gábor birtoka! Vö. http://ppf.mtak.hu/hu/125a.htm. Rettegiről amúgy is tudjuk, hogy Váradnál, Szatmárnál és Debrecennél nyugatabbra sohasem jutott el. xvi http://ppf.mtak.hu/hu/098a.htm xvii Ld. Szinnyei József életrajzi adatait is. xviii Téves adatátvételekkel, az 1784-ben erdélyi főorvosi tisztet viselő személlyel nem lehet azonos! xix Pataki József további adatait ld.: http://www.orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-05/pdf/5.1.2/0309_pataki_felfalusi_mihaly.pdf és http://mek.oszk.hu/05400/05413/pdf/pataki_telekicsalad.pdf xx Vö. http://ppf.mtak.hu/hu/104a.htm xxi Vö. Szinnyei József életrajzi lexikonának adataival. xxii Ld. Szinnyei József életrajzi lexikonának adatait és Pataki József adatait: http://www.orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-05/pdf/5.1.1/0303_pataki_borosnyai_nagy.pdf és http://mek.oszk.hu/05400/05413/pdf/pataki_telekicsalad.pdf xxiii http://www.orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-05/pdf/5.1.1/0303_pataki_borosnyai_nagy.pdf xxiv A mára már a teljesség igényével összeállított felsőoktatástörténeti kiadványok adatbázisai alapján ez bizton kijelenthető. xxv Thomasius, Christianus: Institutionum jurisprudentiae divinae, libri tres. Halae, 1710; Harveus, Guilielmus: Exercitationes de generatione animalium quibus accedunt quaedam De partu, de membranis ac humoribus uteri, et de conceptione. Amstelaedami, 1651.; Raei, Johannes de: Clavis philosophiae naturalis aristotelico– cartesiana. Amstelodami, 1677. (possessora Várallyai Dániel, egykori nagyenyedi diák, leideni peregrinus). A kötetek bővebb leírását és a tenkei plébánia további köteteit ld. Emődi 2008. xxvi Series Librorum b. d. Experientissimi ac Spectabilis Domini Stephani Veszprémi Med. Doctoris L. R. Curiatis Debretzen quondam Physici Ordinarii (Magyar Nemzeti Levéltár – Hajdú Bihar Megyei Levéltára: IV.A.1011/k. 44–50 / 453., 507. és 607. tételek, vegyes, többnyire orvosi tematikájú kolligátumkötetek). xxvii Nem mellesleg a nagyenyedi kollégium főgondnoka és pártfogója. xxviii Andreas Berg (?–?) a rostocki egyetem filozófia professzora. xxix Christian Thomasius (1655–1728) jogász, filozófus, a német korai felvilágosodás markáns képviselője. Hugo Grotius és Samuel Puffendorf követője, a hallei egyetem egyik alapító professzora. xxx Friedrich Hoffmann (1660–1742) a hallei egyetem orvosprofesszora, orvosi tankönyvek írója, a jatromechanikai irányzat vezéralakja, a farmakológia nagyhírű művelője. xxxi Georg Wolfgang Wedel (1645–1721) a jénai egyetem professzora, elméleti és gyakorlati orvostant, anatómiát, növénytant és vegyészetet tanított. xxxii Sebastian Kortholt (1675–1760) a kieli egyetem filozófia, ékesszólástan és szépliteratúra professzora. xxxiii Johann Friedrich du Pré (?–1727) az erfurti egyetem orvosprofesszora, jezsuita majd ágostonrendi szerzetes. xxxiv Elias Camerarius (1673–1734) a tübingeni egyetem orvosprofesszora. xxxv Rudolf Jakob Camerarius (1665–1721) botanikus, orvos, a tübingeni egyetem professzora és az egyetemi botanikuskert igazgatója, a növényi szexualitás kutatója. xxxvi Johann August Rivinus (1692–1725) lipcsei orvos. xxxvii Heinrich Klausing (1675–1745) lutheránus teológus, matematikus, a lipcsei egyetem teológia professzora. xxxviii Michael Alberti (1682–1757) a hallei egyetem fizika- és orvosprofesszora, a törvényszéki orvostan egyik előfutára. A Georg Ernst Stahl-féle hallei orvosi iskola, az animista felfogás követője. vii


Emődi András

132


2013. Vol.4.No.7.


xxxix

Georg Ernst Stahl (1659–1734) vegyész, orvos, a hallei egyetem elméleti orvostani tanszékének professzora, fiziológiát, patológiát, farmakológiát, kémiát és botanikát is tanított. A hallei egyetem egyik alapító tanára, a nevéhez kötődő tudományos iskola alapítója (az animizmus képviselője). xl Johann Friedrich Menz (1673–1749) filozófus, természettudós-fizikus, irodalomtudós, a lipcsei egyetem tanára. xli http://reader.digitale-sammlungen.de/resolve/display/bsb10963555.html xlii Augustus Quirinus Rivinus [Bachmann] (1652–1723) orvos, botanikus, farmakológus, számos növénytani munka szerzője, a növényrendszertan művelője, a lipcsei egyetem professzora. xliii Johann Andreas Fischer (1667–1729) az erfurti egyetem orvosprofesszora. xliv Wilhelm Ulrich Waldschmidt (1669–1731) orvosprofesszor, a kieli egyetemen többek között anatómiát és kísérleti fizikát tanított. xlv Georg Daniel Coschwitz (1679–1729) gyakorló orvos és patikus, a hallei egyetem tanára. Anatómiát, botanikát, sebészetet tanított. Az ő érdeme az egyetem bonctermének felállítása és botanikus kertjének fejlesztése. xlvi Martin Gotthelf Löscher (1680/1685–1735) orvos, fizikus, a wittenbergi egyetem professzora, a fizika modern kísérleti módszereinek alkalmazója, természettudományi laboratórium létrehozója. xlvii Dietrich Siegfried Claessen (1685–1743) református teológus, az Odera menti Frankfurt egyetemének tanára. xlviii Samuel Werenfels (1657–1740) svájci református teológus, a bázeli egyetem tanára. A mérsékelt kálvinista ortodoxia képviselője, karteziánus gondolkodó, a skolasztika kérlelhetetlen ellenfele, a bázeli felvilágosodás egyik atyja. xlix Johann Christian Loers (1675–1743) duisburgi református teológus, az ottani egyetem tanára. l Ruardus Andala (1665–1727) holland karteziánus filozófus, teológus, a franekeri egyetem professzora. li Johann Rudolf Zwinger (1692–1777) svájci orvos, a bázeli egyetemen a logika, az anatómia és a botanika tanára. lii Paul Friedrich Opitz (1684–1747) teológus, orientalista, a kieli egyetemen a keleti nyelvek professzora. liii Christian Vater (1651–1732) a wittenbergi egyetem orvosprofesszora. liv Bernhard Friedrich Albinus (1653–1721), az Odera menti Frankfurt majd Leiden egyetemének orvosprofesszora, a szemhályog műtét új módszerének kidolgozója.


Emődi András

133

Egy erdélyi vonatkozású, nyomtatott orvosi disputációkat tartalmazó kolligátumkötet

Recommend Documents