Egy erdélyi civil szervezet a rendszerváltás után A Pro Európa Liga húsz éve

Bucur Tünde Csilla és Kulcsár Orsolya

Egy erdélyi civil szervezet a rendszerváltás után A Pro Európa Liga húsz éve Dolgozatunkban egy erdélyi civil szervezet példáján mutatjuk be az erdélyi civil szféra rendszerváltás óta történt átalakulását, a következő szempontok szerint: milyen a szervezeti felépítés, milyen célokat tűznek ki maguk elé, milyen tevékenységeket folyatatnak, milyen finanszírozási módokkal élnek, milyen kapcsolatban állnak a politikai szférával, hivatalos intézményekkel és a gazdasági szférával. A vizsgálat célja, hogy kimutassuk, nyomon követhető-e a nyugat-európai minták átvétele, milyen változásokat hozott az Európai Unió a szervezetek életébe, céljaik meghatározásába, finanszírozásukba és kapcsolatukba a politikai szervezetekkel, piaccal. Választásunk egy olyan szervezetre esett, amely a rendszerváltás után az egyik első létrejövő civil szervezet volt, jól meghatározott célokkal, amelyeket az elmúlt húsz évben következetesen szem előtt tartott. Interkulturális, többnyelvű környezetben jött létre, a kommunizmus megszűnte után elsőként vállalta fel és terjesztette a pluralizmus, a demokrácia, az interkulturalitás, az európaiság eszméjét. Dolgozatunkban azt vizsgáljuk, hogyan próbálták életképes, közösségszervező elvekké változtatni ezeket az értékeket, milyen változás figyelhető meg az elmúlt 20 év alatt az emberek viszonyulásában, az EU-s csatlakozást követően érzékelhető-e a kezdeti célok átalakulása, milyen új problémák kerülnek a központba. Ezek mellett figyelemmel követjük az elmúlt 20 év során a finanszírozási formákban, kapcsolatrendszerben, szervezetben történt változásokat, az uniós csatlakozás hatásait. Az Európai Unió és a civil szervezetek Az Európai Unió az 1990-es évektől kezdődően fordít fokozott figyelmet a civil szférára. 1997-ben jelenik meg az Európai Bizottságnak Az önkéntes szervezetek és alapítványok szerepének erősítéséről Európában című közleménye. Ebben a következő ismérveket emelik ki: olyan embercsoportok, amelyek valamely célból közösen tevékenykednek, formális vagy intézményi működés jellemzi, működésük nem profitorientált, a kormányzattól függetlenek, legalább részben a közjóért dolgoznak. A Gazdasági és Szociális Bizottság A szervezett civil társadalom szerepe és hozzájárulása az európai konstrukcióhoz című 1999-es állásfoglalásában meghatározza, hogy a civil szervezetek függetlenek az államtól és a piactól, tagjai általános érdekeket képviselnek, közvetítő szerepet töltenek be az állampolgárok és a hatóságok között. A meghatározási kísérlet mellett ez az irat tartalmazza a civil szervezetek szervezettípusait is: − szociális partnerek (szakszervezetek, munkaadói szervezetek); − társadalmi és gazdasági szereplők; − nem kormányzati szervezetek (környezetvédő szervezetek, emberi jogi szervezetek, fogyasztóvédelmi szervezetek, jótékonysági szervezetek, oktatási és képzési szervezetek); − közösségi szervezetek (ifjúsági szervezetek, családi szervezetek);

− vallási közösségek; 1 2000-ben az Európai Bizottság A Bizottság és a nem-kormányzati szervezetek: szorosabb partneri kapcsolatok kiépítése címmel olyan dokumentumot bocsátott vitára, amely az NGO-k (Non-Governmental Organisations) meghatározására, szerepére, típusaira koncentrál. Arató Krisztina tanulmánya 2 nyomán a következő jellemzőket emeljük ki: − Nonprofit: „nem személyes profitszerzési célból működnek. Bár lehetnek fizetett alkalmazottaik, és bevételt generáló tevékenységeik, ennek ellenére nem osztanak szét profitot a tagok vagy a menedzsment tagjai között.” − Önkéntes: „önkéntes alapon keletkeztek és a szervezetre is jellemző az önkéntes részvételi elem.” − Intézményesült: „megkülönböztetendőek az informális vagy ad hoc szerveződésektől, abban a tekintetben, hogy formális vagy intézményes keretek között működnek, rendelkeznek olyan alapító okirattal, amely rögzíti a szervezet célját, küldetését és hatáskörét, s ezekről elszámoltathatók tagjaik és támogatóik felé.” − Független: „különösen az államtól és egyéb közhatóságoktól, politikai pártoktól és gazdasági szervezetektől.” − Közhasznú: „céljaikban és értékeik tekintetében nem öncélúak. Céljuk elsősorban a nyilvánosság előtti fellépés az emberek különböző csoportjai vagy az egész társadalom jóléte érdekében. Nem tagjaik szakmai vagy gazdasági érdekei szolgálatában állnak.” Az Európai Bizottság 2001-ben tette közzé a Fehér Könyv az európai kormányzásról című iratot, amely ajánlásokat tartalmaz az EU-intézmények legitimitásának növelésére, ennek egyik módjaként említi a civil társadalom szerepének növelését 3, fokozottabb bevonását. Az erdélyi civil társadalom 1989 előtt és után A 80-as években e fogalom azokat a társadalmi csoportosulásokat jelentette, amelyben a hatalomból kirekesztett lakosság megszervezte önmagát a totalitárius állammal szemben. Ennek az önszerveződésnek kulcsfontosságú eleme a spontaneitás, mely szerint nem kívülről, irányítottan szervezték meg a társadalmat, hanem a társadalom szervezte meg önmagát. Ezen alulról felfelé történő építkezés alapjául a szocialista állam iránti bizalmatlanság szolgált valamint az állam figyelmét elkerülő társadalmi érdekek érvényesítésének erőteljes szándéka. A rendszerváltás előtti 1 A 2001-ben megjelent Fehér Könyv ehhez képest a következőket említi: szociális partnerek, nem kormányzati szervezetek, szakmai szervezetek, jótékonysági szervezetek, helyi közösségi szervezetek, vallási közösségek. A 2001 óta működő CONNECS (Consultation, the European Commission and Civil Society) adatbázisa a következő kategóriákat sorolja fel: szakszervezetek, munkaadói szervezetek, szakmai szervezetek, NGO, szolgáltatási és termelési föderációk, közhatóságok szervezetei, politikai érdekek, vallási érdekek, egyéb csoportok. 2 Arató Krisztina: A civil szervezetek és az Európai Unió. Civil Szemle, 2005/4. 3 Az „európai szinten működő civil szervezet” technikai meghatározását szintén a CONNECS szolgáltatja: a regisztrációs lapon szereplő követelmények szerint azokat a civil szervezeteket lehet az uniós szintű befolyásolásra „alkalmasnak” tekinteni, amelyek legalább három tagállamban, illetve tagjelölt államban rendelkeznek tagszervezettel. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy az Európai Bizottság a későbbiekben vázolt konzultációs mechanizmusai, elsősorban az online konzultációk során nem zárja ki a nemzeti szinten szerveződő civil szervezetek részvételét sem.

időszakban a szerveződő civil társadalom nemcsak bírálja a meglévő rendszert, hanem konkrét cselekvési kiutat is igyekszik kínálni, igazi erkölcsi töltettel van felvértezve, és pedig jelszavai “a szolidaritás, közéletben való aktív, bátor részvétel, közérdek fontossága” (Lőrincz 2002) De vajon az, amit ma civil társadalomnak tartunk, mennyire őrizte meg ezen elképzelt erkölcsi töltetét a gyakorlatban 1989 után? Mennyire sikerült depolitizálnia bizonyos feladatokat, ezáltal is hozzájárulva a szabadság köreinek szélesítéséhez? Ezekre a kérdésekre a későbbiekben próbálunk meg választ találni, miután feltérképeztük a civil szféra valamint a politikai szféra közötti viszony alakulását. E viszony alapján a civil szféra két korszaka különböztethető meg: “Az első, korszak jellemzője, hogy a civil szervezetek autonóm polgári kezdeményezések intézményesülése és formalizálódása eredményeként jönnek létre. Az önszerveződés az állam figyelmét elkerülő társadalmi érdekek érvényesítésének útját képezi” 4 (Kiss 2006). Ilyen értelemben a társadalom politikai hatalommal nem rendelkező része érdekellentétben áll az állammal. 1989 után a civil szféra és az állam ezen ellentétes viszonya partneri kapcsolattá alakul, melynek eredményeképpen egymást kiegészítő szférákká válnak. E viszony átalakulásának okát többen is a jóléti állam válságában vélik felfedezni, “ennek enyhítésére törekedve avatkozik be az állam a civil szféra alakulásába, elsősorban a közterheket felvállaló civil szervezetek finanszírozásának felvállalásával” (Kiss 2000). E finanszírozási politika révén méreteit tekintve a civil szféra megtöbbszöröződik, de ezzel egyidőben eltér a klasszikus, rendszerváltás előtti valamint a tocqueville-i 5 értelemben vett modelltől, mintegy szolgáltatói szférává alakulva át. Ettől az időponttól kezdődik el azon jelenlegi folyamat, amelyet a civil társadalom “endzsíóizálódásának” neveznek. Fokozatosan kiderült, hogy az egyesületek, szervezetek tevékenysége nem merül ki a tüntetésekkel, hiszen ha meg akarnak maradni sikeresnek, szükségük van pénzforrásokra, projektekre, irodára, személyzetre. Aki aktívan részt akar venni a közéletben, annak profinak kell lennie ebben a kőkemény versenyhelyzetben, nem szónokokra van szükség, hanem bürokratákra, akik iratokat töltenek ki, partnereket keresnek. Rá kellett ébredni, hogy a civil világot igenis szervezni kell, és a civil szféra már nem spontánul történő önszerveződés. A civil társadalom ma már nem “morálfilozófiai probléma” (Lőrincz 2002), nem őrizte meg erkölcsi töltetét, csupán az erre való hivatkozását. Nem biztos, hogy ez a változás önmagában egy rossz dolog, legalábbis ezen szféra szereplői számára nem az, de tény az, hogy ezen felfogás szöges ellentétben áll a rendszerváltás előtt megfogalmazott civil társadalom elmélettel. A kialakuló NGO-k a finanszírozási forrásokhoz igazodva a legkülönbözőbb feladatokat is felvállalják, beleértve azokat is, melyek nem tartoznak közvetlen tevékenységi körükbe, ezen 4 Ezt a jelenséget követhetjük majd végig a Pro Európa Liga esetében is. 5 A civil szerveződések e korszakának klasszikus leírását találjuk Tocqueville-nál: „Az amerikaiak - korosztályra, társadalmi pozícióra, beállítottságra való tekintet nélkül - szüntelenül egyesületeket hoznak létre. Nem csak kereskedelmi és gazdasági társaságokba tömörülnek, hanem ezernyi más, különböző fajtájúakba - vallásos, komoly, jelentéktelen, nagyon általános és nagyon precízen körülhatárolt, átláthatatlanul nagy és alig észrevehetően parányi egyesületek tagjaiként tartják számon magukat, egymást. Az amerikaiak szövetségre lépnek azért, hogy ünnepeket üljenek meg, papneveldéket vagy leányintézeteket alapítsanak, templomot építsenek vagy könyveket juttassanak el az olvasókhoz, vagy hogy misszionáriusokat küldjenek a másként gondolkozók közé. Kórházak, fogdák, iskolák jönnek létre e társulási kedv eredményeként. De egyesületet hoznak létre akkor is, ha valamilyen vélt igazságot vagy nemes érzést kívánnak - nagy elődök példájára hivatkozva — érvényesíteni.” (Toqueville 1995)

magatartással veszélyeztetve professzionális jellegüket. A civil szféra gazdasági függősége maga után vonja sajnos a politikai függőséget is. “Ez fokozottan igaz a tetőszervezetek esetében, amelyek az adományozó (rendszerint a kormányzat) különböző közvetettségű és mértékű befolyása alatt állnak (Ágh 1999). Fodor Árpád nyomán a romániai civil szervezetek következő kategóriáit különíthetjük el: vallási szervezetek, szakszervezetek, szociális és civil szervezetek (oktatási, egészségügyi stb.), szolgáltatást nyújtó szervezetek, oktató és kutató szervezetek, a nonprofit tömegmédia szervezetei, nők egyesületei, ifjúsági és egyetemista klubok, szociális és gazdasági szempontból marginalizált csoportok szervezetei, üzleti és szakértői szervezetek, helyi, gazdasági, etnikai, környezetvédelmi, kulturális, támogató szervezetek, szociális mozgalmak. Kimagaslóan magas arányban fordulnak elő a kulturális és szabadidős tevékenységet folytató szervezetek, ezeket követik a szociális szolgáltatásokat nyújtó és az oktatással, kutatással foglalkozó szervezetek (Fodor 2008). A civil társadalom létének alapvető feltétele a civil szervezetek tagjainak állandó száma. Romániában a civil szervezetekben való önkéntes tevékenykedés viszonylag ritka, a lakosság mindössze 7 %-a volt tagja egy ilyen szervezetnek, illetve 8 %-a vallotta, hogy tevékenykedett ilyenben (Fodor 2008). 1997-es felmérés alapján a nemzetközi adományozók képezték az NGO-k legfontosabb támogatási forrását, míg az állami alapokból származó összegek nagyon kicsik voltak. A 2000-es évek kutatásai azt bizonyítják, hogy a civil szervezetek többsége anyagi problémákkal küszködik. 2005-ben a megkérdezettek 21 %-a állította, hogy nagyon problematikus a helyzetük, további 41 % pedig nem megfelelőnek találta azt (Fodor 2008). A 2000-es évektől kezdődően a civil társadalmat meghatározta az EU, hiszen fontos szerepet játszott a mentalitás megváltoztatásában, disputákat kezdeményezett, amelyek megmutatták az alternatívákat, az európai értékeket, részt vállalt a jogi keretek uniós szabványokhoz való igazításában, a korrupcióellenes tevékenységekben. A EU-csatlakozást követően a civil szervezetek számára nyitottá váltak a strukturális alapok, az Unión belüli és azon kívüli kapcsolatok. Ezek a szervezetek átalakulását, finanszírozási forrásaik és kapcsolathálójuk változását eredményezte. A nyugati irodalomban a nonprofit szektort a társadalomnak az állammal és a piaccal egyenrangú harmadik szektoraként jelölik, amelynek egyfajta korrigáló szerep jut az állam és a gazdaság között, mely a civilek érvényre jutását biztosítja a politika és gazdaság öntörvényűségével szemben. „Ezzel szemben az erdélyi magyar civil szféra értelmezésekben a fenti modell egy etnikai dimenzióval egészül ki, aminek köszönhetően az egyes alkotóelemekhez az eredetitől lényegesen különböző jelentések társulnak: az állami szektorhoz a többségi jelleg, a non-profit szektorhoz a kisebbségi jelleg” (Kiss 2006). Kisebbségi intézményrendszer sajátossága a köztes lét, hiszen ugyan változó fokú autonómiával, de ugyanúgy függ a nonprofit keretekben építkező kisebbségi intézményrendszer a romániai jogszabályi környezettől, mint a magyarországi finanszírozási forrásoktól. E kettős lét kihasználható a források megkettőzéseként. Téves azon feltételezés, hogy a jogi értelemben vett erdélyi magyar civil szervezetek relatív nagy számából az erdélyi magyarság fokozott civil öntudatára lehet következtetni, hiszen “egyszerűen csak arról van szó, hogy a többségi társadalmak államilag létrehozott és fenntartott

intézményeinek azon részét, melyet a kisebbségi elit a kisebbségi társadalom szempontjából szükségesnek tart, és amelynek állami létrehozására nincs lehetőség, nonprofit keretek között hozza létre és próbálja működtetni. A kisebbségi nonprofit intézmények jelentős része így nem egyéb, mint valamilyen nemzetállami intézmény analóg intézménye” (Kiss 2006). A kisebbségi nonprofit intézmények jelentős része, tehát valamilyen nemzetállami funkciót betöltő intézménnyel azonos, amelyek esetében nem beszélhetünk civil jellegről, hiszen nem a hatalommal szemben határozzák meg magukat, sőt inkább a többségi társadalommal kívánják elfogadtatni tevékenységüket. Következtetésként elmondhatjuk, hogy a civil jellegű nonprofit szektor jóval kisebb a formális nonprofit szektornál, mert a formális civil szféra egy része nemzetállami funkciót betöltő intézmény, más része viszont látszatra nonprofit, valójában politikai jellegű intézmény, valamint további csupán papíron létező szervezetek gyarapítják az erdélyi magyar intézményrendszert. Ez nem azt jelenti, hogy az egész nonprofit szervezet a kisebbségi elitek intézményei, hiszen vannak a kisebbségi hatalmi csoportoktól függetlenül működő, sőt azokkal szemben létrejövő intézmények is. A Pro Európa Liga A szervezet egyike a rendszerváltást követő időszak legelső civil szervezeteinek. 1989. december 30-án hozta létre egy marosvásárhelyi értelmiségi csoport, amely célul tűzte ki a páneurópai gondolat, a pluralizmus, a demokrácia értékeinek védelmét. Úgy látták, hogy a kommunizmus megszűnte után a demokrácia és a Közel- illetve Kelet-Európa fejlődésének legnagyobb veszélyeztetője a nacionalizmus újjászületése, ami egy olyan változatos etnikai, nyelvi és vallási háttérrel rendelkező régió esetében, mint Erdély, instabilitást és feszültséget okozhat. Erre született válaszként a szervezet, megpróbálva változatos programok és projektek révén a helyi közösséget, az etnikai közösségek egysületeit, a hatóságokat, politikusokat bevonva csökkenteni a feszültséget a különböző etnikai csoportok között, illetve semlegesíteni az erdélyi nacionalista mozgalmakat, promoválva a szolidaritást, a kölcsönös megértést. Erős tevékenységet fejtett ki az emberi és kisebbségi jogok területén, szakmai képzést és oktatást nyújtott a civil szféra, az interetnikai dialógus, az erőszakos konfliktusok kezelése, a környezetvédelem és a demokrácia területén. Az összegyűjtött szakmai tapasztalokra alapozva a Pro Európa Liga munkatársai azon munkálkodnak, hogy minél nagyobb hatást fejtsenek ki a társadalom egyre szélesebb rétegeire. Az európai integráció és az európai gondolkodásmód elterjesztése szövi át tevékenységi területeit. A Pro Európa Liga központi programjai, melyek nagyrészt Erdélyben zajlanak, az interkulturalitás promoválásáért, emberjogok-, valamint kisebbségi jogok védelméért szállnak harcba. A projektek másik része viszont a határon átnyúló együttműködéseket tűzte ki célul a környezetvédelem területén, hangsúlyt fektetnek még a helyi önrendelkezésre, valamint a regionalizációra és a nők közéletben betöltött szerepére. A Liga különböző szemináriumokat, konferenciákat, kerekasztal beszélgetéseket, felkészítőket, nyári táborokat szervez, ezen kívül tanulmányok megírását kezdeményezi, tanácsadói és kiadói szerepet is vállal. A Pro Európa Liga célközönségét az

önkormányzatok, politikusok, vezető véleményformálók, oktatók valamint a sajtó képviselői képezik. Az alapító okiratában a következőképpen határozza meg magát: a szervezet Pro Európa Ligaként van bejegyezve, elterjedtebb nevén Pro Európa. 21 alapító tag hozta létre 1989. december 30-án Marosvásárhelyen, önmagát nem kormányzati, nonprofit, kulturális civil szervezetként határozza meg, céljául pedig minden törvényes eszköz megragadásával Románia integrációját szeretné elősegíteni az Európai Unióval. További céljai között a polgári társadalom megerősítése, a demokrácia, a pluralizmus, az emberi méltóság tisztelete, az egyetemes emberi jogok védelme, minden fajta diszkrimináció eltörlése valamint a társadalmi párbeszéd elősegítése szerepel a konfliktusok elkerülésének zálogaként. A Pro Európa céljai a következők: -európai értékrend elterjesztése Romániában, - a másság tisztelete, az emberi jogok valamint az etnikai kisebbségek védelme, nyelvi-, felekezeti örökségünk védelme, - az interkulturalitás védelme az erdélyi régióban, - interetnikai konfliktusok kezelése, megelőzése, társadalmi párbeszéd, valamint polgári ismeretek bővítése által. Pénzügyi forrásait a szervezet a tagok tagsági díjából (havonta 0,5 euro aktív tagoknak), adományokból, hazai és külföldi támogatásokból fedezi valamint más sajátos, alapokiratában lefektetett tevékenységek végzésével: szolgáltatások, kiadványok, nyomtatás, elektronikus sajtó, rendezvények szervezése. Szervezeti felépítése a klasszikus hármas rendszert követi. A Közgyűlés a szervezet aktív tagjaiból áll. Rendszerint évente egyszer hívják össze, feladatai közt többek között a szervezet alap okiratának módosítása s annak elfogadása szerepel, az éves jelentés elemzése, az éves programtervezet jóváhagyása, a szervezet pénzügyi mérlegének elfogadása valamint a Vezető Tanács és az Ellenőrző Bizottság tagjainak kinevezése áll. A Vezető Tanács tagjainak száma legalább ? személy, ehhez még hozzáadódnak a kirendeltségek küldöttei. Rendszerint 3 havonta üléseznek, melynek keretében kidolgozzák a rövid-, közép-, hosszútávú stratégiát, a cselekvési-, pénzügyi tervet, projektötleteket valamint a partnerségi javaslatokat. Az Ellenőrző Bizottság a Liga pénzügyi és jogi ellenőrző szerve, a három személyből álló Bizottság tagjait két évre választják azzal a kikötéssel, hogy nem lehetnek vezető tanácsi tagok. Feladataik közé tartozik a költségvetés ellenőrzése, felhasznált pénzforrások nyomon követése, írásbeli jelentések elkészítése. A szervezetnek bárki tagja lehet nemzetiségtől, nemtől, kortól, politikai, felekezeti hovatartozástól függetlenül, aki egyetért az alapokiratban foglaltakkal. Három fajta tagságot különböztetnek meg szimpatizáns, aktív és tiszteletbeli státuszt. A Pro Európa Liga programjai voltak: 1. Interkulturális Központ A Pro Európa egyik legfontosabb programja, 1993-ban hozták létre, a németországi Heinrich Böll Alapítvány és a Pro Európa Liga együttműködésének eredményeként. Célul tűzték ki

egy szociális és kulturális központ létrehozását Marosvásárhelyen, ahol a különböző kisebbségek infromációkat cserélhetnek egymás kultúrájáról, közösen résztvehetnek interkulturális képzéseken. Idővel a Központ feladata az erdélyi, felszültséggel telített helyzetnek megfelelően körvonalazódott. Megkönnyíti a különböző kulturális, etnikai, vallási közösségek közötti kommunikációt, védi a sokszínűséget, hozzájárul a konfliktusok megelőzéséhez, jelzi és elemzi az intolerancia jelenségét. Míg egyes közösségek az elmúlt rendszer traumatikus hatásának következtében az etnikai, nyelvi és felekezeti elszigetelődéstől várják a védelmet, az Interkulturális Központ szerint az egyetlen lehetőség az interkulturális együttélés. A program két irányban valósul meg, az egyik egy gyakorlati, a szociális interetnikus és felekezetközi dialógus, kerekasztal beszélgetések, viták, kurzusok, konferenciák, szemináriumok, táborok és nyári egyetemek, kulturális cserék, művészeti és sportrendezvények során történő interkulturális tanulás révén. A másik – az elméleti – kutatási projektek és tanulmányok elkészítését ajánlja, amelyek a multikulturális társadalom problémáit dolgozzák fel. Ezen munkák eredményei a Pro Európa Liga kiadványaiban jelennek meg (Altera, Pro Europa). Rendezvények: a Tolerancia Hete (márciusban), Európa-napok (májusban), Nyári Egyetem (az évek során a legfontosabb román-magyar dialógusprojektté vált), Interkulturális Fórum (a nemzeti kisebbségek egyesületeinek fóruma), Transsylvania Interkulturális Akadémia. Évente többször is vitafórumot (kerekasztal-beszélgetés, szeminárium, konferencia) biztosít, ahol olyan témák kerülnek megbeszélésre, mint az emberi jogok, interetnikus kapcsolatok, Európai Unió, társadalmi tolerancia, pluralizmus, kétnyelvűség, nacionalizmus, demokrácia, holokauszt, Maros megyei NGO-k Fóruma, romániai kisebbségek, örmények, romák, civil oktatás, emberi jogok oktatása, a civil társadalom és az EU viszonya. Kulturális és közösségi rendezvények, környezetvédő kampányok, táborok, nyári egyetemek (Bálványosi Nyári Egyetem), könyvkiadás, kutatások és tanulmányok. 2. Emberi Jogok Irodája 1993-ban alakult, ellenőrzi az emberi és kisebbségi jogoknak a hatóságok által való tiszteletben tartását helyi és regionális szinten, ingyenes tanácsadást biztosít a jogsértést elszenvedőknek, támogatja ügyüket a hatóságok előtt, esettanulmányokat végez, az emberi jogok kultúrájának megerősítéséért küzd. Egyik legfontosabb célja a romákkal szembeni diszkrimináció vizsgálása és mediálása. 3. Demokrácia Kollégium 1994-ben hozták létre, az egyik legsikeresebb program, célja fiatal vezetők bevonása a részvételi plurális demokrácia aktív promoválásába, lehetőséget nyújt a jogállam működésének, parlamentáris, kormányzati és igazságügyi mechanizmusok, a helyi demokrácia gyakorlásának megértésére. Ez a civil társadalmat, helyi és nemzeti hatóságok működését, a jogállamot, az emberi és kisebbségi jogokat, az erdélyi multikulturális hagyományokat, plurális társadalom döntéshozó mechanizmusait és konfliktus-megelőzést illető kurzusokat és műhelymunkát foglal magában. A hallgatók a bukaresti és a budapesti parlamentben, kormányban és elnökségen gyakorlatot teljesítenek. A program befejeztekor a hallgatók egy napig helyi tanácsosi szerepet töltenek be, egy

esszét dolgoznak ki, amelyet aztán széleskörben ismertetnek. 4. Pro Europa Kiadó 1991 és 1993 között, két évig publikálta a Gazeta de Mures című társadalmi és politikai elemzéseket közlő lapot. 1994-től havonta megjelenteti az Info Pro Europa című hírlevelet, majd 1995-től negyedévenként az altera című lapot, az egyetlen alteritásnak, multikulturalitásnak, kisebbségek jogának szentelt folyóiratot. Ezeken kívül román és magyar nyelvű könyveket és brosúrákat jelentet meg interkulturalitás, demokrácia, emberi jogok, piacgazdaság és európai értékek témákban. 5. Pluralizmus Programja A Pro Európa Liga egy sor olyan tevékenység, rendezvény szervezője, illetve résztvevője, amelyek célja a társadalom beható reformja, a funkcionális és plurális demokrácia meghonosítása. Ennek érdekében a következő területeken folytat tevékenységet: környezetvédelem, regionális fejlesztés, a nők esélyegyenlősége, nem kormányzati és civil szektor megerősítése, civil érdekképviselet. A Pro Európa Liga húsz éve A Smaranda Enachéval folytatott beszélgetés során a belső nézőpont sok tekintetben megerősítette a civil szervezetekről megismert elméleti keretet, a szervezetről kialakult külső képet, ugyanakkor árnyalta, új dimenzióit mutatta fel annak. Smaranda Enache a 21 értelmiségi alapítótag között volt, akik különböző nemzetiségűként már a rendszerváltás előtt is kulturális ellenállást fejtettek ki, a csoport a kommunista rendszer által táplált félelmek miatt 89 előtt nem vált szervezetté, de ugyanazokban az értékekben hittek, ugyanazt a célt követték, legális kereteken belül fejtették ki tevékenységüket. Amint megadatott az önszerveződés lehetősége – a forradalom napjaiban – létrehozták a Pro Európát. A névvel azt sugallták, hogy Romániát csak az elszigetelődés megszüntetése, az európai értékek, a humanizmus, a szolidaritás, a pluralista demokrácia mentheti meg, és már akkor, elsőkként felismerték az európai integráció fontosságát. Kétnyelvű szervezetként határozzák meg magukat, a munkatársak nagy része valamelyik kisebbséghez tartozik (magyar vagy roma), a szervezeten belül magyarul és románul is beszélnek, de a munkanyelv a román. Smaranda Enache így fogalmaz: „Minden, ami rólunk vall, az kétnyelvű, másrészt a kiadványaink és a rendezvényeink legnagyobb része, 99%-ban román nyelven folyt. Ez egy pragmatikus szempont volt, és volt ebben egy kigondolt stratégia is, hiszen annak a felfogásnak voltunk a hívei, hogy ahhoz, hogy egy társadalom megváltozzon elsősorban a többségnek kell felvállalnia a változást. Ezt tanultuk mi más társadalmak leckéiből, pl. akkor született meg a rassziális demokrácia az Egyesült Államokban, amikor a négerek kérdését felvállalta a fehér többség.” Míg a többnyelvűség egy alapvető érték számukra – mindig megpróbálták az anyagokat két vagy három nyelven elérhetővé tenni –, addig következetesen érvényesítették azt a stratégiát, miszerint a többséget a többség nyelvén kell megszólítani, ezen a nyelven kell rávenni arra, hogy

megértse és felvállalja a kisebbségek jogainak, az emberi jogoknak, az európai értékeknek a védelmét. Modelljük eredményesnek mondható, hiszen kétségkívül nagyobb hatást értek el, mint a csak magyarul kommunikáló – ezáltal süketek párbeszédét folytató – magyar civil szervezetek. 6 Smaranda Enache szerint a Pro Európa Liga kapcsolatát a politikummal az értékek politikája határozta meg: megpróbáltak minél több pártot megnyerni az európai értékeknek, de a szervezet soha nem kötelezte el magát egy párt mellett sem. Militáns, közpolitikával foglalkozó szervezet volt, amely a demokratikus pluralizmus és az emberi jogok elveiből kiindulva próbálta a romániai politikát befolyásolni, hiszen civil szervezetként sokkal nagyobb tapasztalattal rendelkeztek a nemzetközi kapcsolatok, politika terén, a politikai pártokkal ellentétben a társadalom megreformálására törekedtek. Módszerük az volt, hogy egyéneket nyertek meg, akik átadták a pártoknak a kidolgozott tranzíciós modelleket, ugyanis a romániai politika nem figyelt a civil szféra diskurzusára (93-tól a nemzetközi szervezetek – pl. Európai Tanács – révén próbáltak meg hatni a román politikára). Mindig vigyáztak arra, hogy ne használja ki őket egy politikai párt sem, inkább ők használták fel a pártokat az európai értékek terjesztésére. A politikum befolyásolásán túl fontos cél volt mindig az állampolgárok megnyerése, hiszen azok az elején nem bíztak a nemkormányzati szervezetekben, de lassan elindult a változás, amely során a civil társadalom, a politikai személyiségek, az állampolgárok, az egyházak, a szakszervezetek és ezen belül a páneurópai áramlat megerősödött. A rendszerváltás utáni tíz évben történt átalakulás kétségkívül a civil szervezetek, a Pro Európa érdeme is. Mindeközben nem folytattak pártpolitikát, de nyíltan támogatták az olyan pártokat, politikusokat, akik kiálltak a demokrácia, a demokratikus emberi jogok mellett. Kezdetben a művészetek és a kultúra szerepére helyezték a hangsúlyt, de a nacionalista eszmék térhódítása (pl. Vatra Românească szervezet), ezek mögött a kommunizmus átmentése, a volt kommunista vezetők ilyenforma újbóli hatalomhoz jutása változást eredményezett: militáns és aktivista csoporttá váltak, egy társadalmi harc részeként kellett felvállalni az értékeket. Céljaik az ország mentalitásának megváltoztatása, a román és magyar nemzet közötti megbékélés segítése, ugyanakkor az állam adminisztratív, politikai felépítésének megváltoztatása voltak. 1989–1996 között a politikai vezetőknek nem sikerült az országot az európai értékek felé mozdítaniuk, Enache szavaival: az „államról, társadalomról való felfogásuk a múltban maradt, annak ellenére, hogy ők egy szabad, félig-szabad gazdaságot hoztak létre. Őket nem érdekelte igazából egy olyan strukturális átváltozása Romániának, amely […] egy diktatorikus államból egy európai típusú szabad államot” hoz létre. Ebben az időszakban a szervezet rendezvényei, tevékenységei által a román állam adminisztratív, politikai felépítésének változását is megcélozta. Partnerkapcsolatot létesítettek más, nemzetközi szervezetekkel, amelyekkel együttműködve dolgoztak céljaik eléréséért. A Pro Európa tagja a Centre for Pluralismnak, a romániai Antidiszkriminációs Koalíciónak, együttműködnek a Helsinki Bizottsággal, partnerkapcsolatot ápolnak a Pro Demokrácia, az Alianţa Civică, a kolozsvári Etnikai Diverzitás csoporttal, a LADO6 A jelenleg csak románul elérhető honlappal kapcsolatban Enache elmondta, hogy a honlap átalakítás alatt van, amit az anyagi gondok miatt nem tudtak befejezni, de megpróbálják visszaállítani az eredeti formát, ahol nagyon sok anyag elérhető volt három nyelven.

val (Liga pentru Apărarea Drepturilor Omului/ Liga az Emberi Jogok Védelméért). Nemzetközi szinten kapcsolatban állnak az Amnesty Internationallel, a londoni Minority Rights Grouppal. Vannak magyarországi partnereik is pl. a Csiperó csoport Kecskemétről, Pro Minoritate Alapítvány. Az eltelt két évtized alatt a szervezet a kitűzött célok eléréséért következetesen és eredményesen dolgozott, rendezvényeikkel, szerepvállalásukkal, oktató-, kutató munkájukkal a romániai társadalom európai értékekhez való felzárkóztatását végezték. Románia 2007-es uniós csatlakozásával elérték elsődleges célkitűzésüket. A helyzet újraértékelésére, szerepüknek felülvizsgálatára, egy új feladatmeghatározásra van szükség, Enache ezt így fogalmazza meg: „ahogy látom a romániai demokratikus helyzetet, azt gondolom, hogy ilyen szervezetekre továbbra is szükség van. Nyilván más logikával, hiszen a nemzetközi nyomás Romániára, hogy teljesítse a különböző feltételeket, megszűnt. Most arra volna szükségünk, hogy minél több embert tudjunk megnyerni ezen célok megvalósításához. Olyan értelemben, hogy az állampolgárok egyénileg is vállalják fel ezeket az értékeket, ők maguk tegyenek a korrupció, a visszaélés, a nepotizmus ellen és gyakorolják a szabadságaikat, amelyeket az európai alkotmány garantál nekik”. Enache bavallása szerint éppen a célok átalakulása, a szervezet feladatainak újraértelmeződése miatt jelenleg a Pro Európa válságperiódust él meg, amikor az eddig eredményesen alkalmazott technikák helyett újakra van szükség, új célcsoportot kell elérni. A szervezet az eltelt két évtizedben egy szűkebb réteg, a vezetők, a döntéshozók, az értelmiségi elit képzésével, befolyásolásával foglalkozott, sokkal kisebb mértékben nyitottak a széles közönség, az állampolgárok felé. De most már ennél mélyebbre kell hatni ahhoz, hogy a román társadalom, az ország egésze felvállalja az európai értékeket. Mindehhez a szervezetnek új stratégiára van szüksége, át kell értelmezniük eddigi módszereiket, új formákat kell találniuk, amelyek révén szélesebb rétegekhez szólhatnak. Enache hangjában a bizonytalanság érződik, amikor ezekről a jövőbeli feladatokról beszél, hiszen – bár az új célokat sikerült meghatározni – az elmúlt két évben nem találták meg sem a megfelelő forrásokat, sem a megfelelő megoldási formákat ezekre: „ez a nagy kérdés, hogy képesek leszünk-e olyan nagy fórumokat, olyan új formákat kitalálni amellyel a mindennapi emberhez tudjunk szólni. Hogy tudjunk egy olyan országban ahol ennek nincs kultúrája?” Aggasztónak találja a helyzetet, a világszerte eluralkodó passzivitást, apátiát, a polgári értékek krízisét látja, ami „ellen tenni kell, mi nem fogunk elhallgatni, még ha nem is lesz pénz a programjainkhoz. Továbbra is fogjuk folytatni ezt a militantizmusunkat és egy hang maradunk, nem egy erős szervezet. Most már ez vagyunk egy Hang, nem egy erős szervezet.” Nehéz húsz évnyi eredményes munka után, az ország egyik legelső, legfontosabb és legnagyobb befolyással bíró szervezeteként kijelenteni, hogy már nem az az erős szervezet, amelyet a 90-es években megismertünk, a források és a célok átalakulása meggyengítette, megkérdőjelezte a Pro Európa létét. A célok meghatározásában látható átalakulás a forrásszerzésben is végigkövethető. A szervezet megalakulását követően tisztában voltak azzal, hogy Románia gazdasági helyzete nem teszi lehetővé a folytonos tevékenységek helyi alapokból való finanszírozását, nem is létezett nem kormányzati szervezetek számára elkülönített alap. A már ismert kelet-európai modellt alkalmazta a Pro Európa is, a nyugat-európai, amerikai privát alapítványokhoz fordultak, az első támogatók

amerikai, később főleg német és holland alapítványok voltak. Amikor megjelentek az Unió felzárkóztató programjai, akkor ezek biztosították a rendezvények anyagi keretét, majd a szervezet életében viszonylag későn kezdték el a helyi, minisztériumi alapok lehívását. A finanszírozási formák kiválasztásakor mindvégig figyeltek arra, hogy ne dolgozzanak olyan szervezettel, amely politikailag elkötelezett, amely a Pro Európa autonómiáját korlátozó feltételeket szabott meg, hogy ne csak egy országból szerezzék a támogatásokat, hogy ne váljanak egy nyugati szervezet romániai képviselőjévé, fiókszervezetévé. Függetlenségüket mindig megőrizték helyi és nemzetközi szinten egyaránt, ez lehetővé tette, hogy a szervezet szabadon kövesse meghatározott céljait, a romániai társadalom igényeire koncentrálva szabadon alakítsa ki rendezvény- és tevékenységlistáját. A 90-es évek ebből a szempontból is a siker évei voltak. Nagyon hamar tagja lett egy olyan nemzetközi hálózatnak (Network for Pluralism), amely átfogja a volt kommunista államok nem kormányzati szervezeteit (Romániából a Pro Európa mellett a Fundatia pentru Pluralism volt tagja ennek), ennek keretén belül a szervezetek képviselői évente legalább kétszer találkozókon vettek részt, ezeken a volt kommunista blokk problémáit, átalakulási folyamatait tárgyalták meg, lehetővé tették a tapasztalatcserét, az együttműködést, a nemzetközi projektek megvalósítását. Ennek köszönhetően tisztán körvonalazódtak a romániai sajátosságok, a közös problémák. Az egy lépéssel előrébb járó állambeli szervezet könnyebben tudott felhasználható modellekkel segíteni, mint a nyugatiak. Enache szerint a romániai szervezetek is gyakran töltöttek be ilyen szerepet a kisebbségi, emberi jogok védelmének, az állam alapvető reformjának módszereit adhatták át a kaukázusi képviselőknek. Állandó volt a Pro Európa kapcsolata mind Kelettel, mind Nyugattal, Nyugattól tanultak, tudásukat nem csak a romániai, hanem más keleti szervezeteknek is közvetítették. Segítették az új romániai nem kormányzati szervezetek létrejöttét, a Maros megyei NGO-fórum megszervezése is nevükhöz fűződik. Az uniós csatlakozás a finanszírozásban is törést eredményezett, tagállamként Románia már nem jogosult a nyugati alapítványok támogatására, hiszen a demokrácia-kérdések elvileg már megoldottak, a szervezeteknek a maguk országában kell megszerezniük a támogatást, ha mégis tovább akarnak dolgozni. A nyugati országokkal ellentétben – ahol (pl. Hollandiában) a kormány feltétel nélkül támogatja az emberjogi szervezeteket, még akkor is, ha azok munkájukat kritizálják, hiszen ez vezet az állampolgári sérelmek megfogalmazásához és megoldásához – Romániában nem léteznek emnberjogi és demokratikus kérdésekre elkülönített alapok. Ezért a szervezet a csatlakozás óta kifutó pályázatokból létezik, illetve van pár aktív alap (Open Society Institute Budapest, amelyet a Soros Alapítvány támogat, a belgrádi székhelyű Balkan Trust for Democracy, a Charles Stuart Mott az Amerikai Egyesült Államokban, Black Sea Trust, amely a Fekete-tenger térségével foglalkozik), amire számíthatnak. A finanszírozási problémák a Pro Európa válságának okozói közt szerepelnek, amint kiderült, az eddig megpályázott források az elkövetkező időszakban nem lesznek elérhetők, ez teljes arculatváltást, új viszonyokhoz való alkalmazkodást tesz szükségessé. Ez nem megy zökkenőmentesen, az eddigi programok nem felelnek meg az új elvárásoknak, „az Európai Unió által létrehozott alapok nem kedveznek a kontinuitásnak, hiszen nem támogatnak olyan

tevékenységeket, amelyek repetitívek.” Ennek következtében a fent bemutatott programok, a kiadványok többsége anyagi keret hiányában megszűnt, 13 év után a Demokrácia Kollégiuma, a Transsylvania Nyári Egyetem, a Tolerancia Hete mind abbamaradt, illetve helyi szintre zsugorodott. A szervezet sorsa kérdésessé vált, a húsz év alatt kialakított tevékenységi és pénzszerzési forma már nem lehet eredményes, drasztikus irányváltásra lenne szükség, a tevékenységi formák újragondolására, a programok – amelyek átal a Pro Európa meghatározta megát, és amelyek az elmúlt húsz évben oly sikeresek voltak – átalakítására, az új igényekhez igazítására. Mindezt az utóbbi két évben nem sikerült megvalósítaniuk. Ahogy a tevékenységeik és forrásaik csökkentek, úgy csökkent a tagok, az önkéntesek száma is. Volt olyan időszak, amikor 750 tagja volt a szervezetnek, most már a 100-at sem éri el a tagok száma. Smaranda Enache szerint ez azzal magyarázható, hogy Romániában nem alakult ki a szervezethez való tartozás kultúrája. Valamikor tizenkét munkatárs dolgozott a szervezetnek, most négyen vannak. Míg a Demokrácia Kollégiuma működött, nagyon sok önkéntes csatlakozott, azóta viszont annyira lecsökkent a számuk, hogy tevékenységeik során a tagokra szorítkozhatnak csak. A kezdeti időszakokban kétségkívül ugródeszkaként működött, a szervezet több tagja, munkatársa is politikai vagy piacorientált karriert ért el a Pro Európában kifejtett tevékenységének is köszönhetően, ugyanakkor a Demokrácia Kollégiuma és a nyári egyetem egykori diákjainak többsége jelenleg fontos funkciót tölt be, kiváló szakember, ezzel is bizonyítva, hogy a rendezvények erős felkészítők voltak, amelyek egy új elitet képeztek ki. Dolgozatunkban az egyik legelső romániai civil szervezetet vizsgáltuk meg, amelynek jelentős hatása volt az elmúlt húsz évben Románia demokratizációs folyamataira, erős szervezetként politikai befolyással bírt, eredményesen végezte oktató és értékközvetítő feladatát. A szervezet vizsgálata során kiderült, hogy teljes mértékben beilleszthető az Európai Unió által a nem kormányzati szervezetekről felállított elméleti keretbe, az öt ismérv (nonprofit, önkéntes, intézményesült, közhasznú, független) érvényes rá. A romániai civil szervezetekről megtudott információk nagy része érvényes a Pro Európára, gondoljunk az alakulására (a rendszerváltást követő „klasszikus” periódusban, autonóm polgári kezdeményezés intézményesüléseként és formalizálódásaként jött létre), típusára (önmeghatározása szerint kulturális szervezet), a felmerülő problémákra (a civil szféra gazdasági függősége maga után vonta a politikai függőséget is – ezt a Pro Európának sikerült elkerülnie), finanszírozási formáira (1997-es felmérés alapján a nemzetközi adományozók képezték az NGO-k legfontosabb támogatási forrását, míg az állami alapokból származó összegek nagyon kicsik voltak. A 2000-es évek kutatásai azt bizonyítják, hogy a civil szervezetek többsége anyagi problémákkal küszködik. A 90-es évek sikerei után az uniós csatlakozás mind a finanszírozás, mind a meghatározott célok, tevékenységek esetében válságot hozott. A szervezet jelenleg kérdésekkel teli időszakot él, amely végződhet a célok, programok átértelmezésével, új támogatási formák találásával, de ugyanakkor a szervezet tevékenységi körének, szerepének beszűkülésével, esetleg megszűnésével is.

Bibliográfia Ágh Attila (1999): Civil társadalom és korai konszolidáció az EU-csatlakozás jegyében Magyarországon. In Magyar és európai civil társadalom. Pécs. Arató Krisztina (2005): A civil szervezetek és az Európai Unió. Civil Szemle, 4 sz. Barna Gergely (2004). Erdélyi magyar ifjúsági szervezetek szervezetszociológiai elemzése. In: Erdélyi Társadalom, 2 sz.http://erdelyitarsadalom.adatbank.transindex.ro/?szerzo=Barna%20Gergely D. Lőrincz József (2002): A civil társadalom problémája 1989 után. Web, különszám: Politikai kultúra az átmenetben, 10 sz. http://lorincz.adatbank.transindex.ro/belso.php?k=55&p=4447 Dobák Miklós (2000): Szervezeti formák és vezetés. Budapest, KJK.

Fodor Árpád: Europa civică – România civică. Asociatia Pro Democratia, 2008 Horváth István – Deák-Sala Zsolt (1995): A romániai magyar egyesületek és alapítványok szociológiai leírása. Korunk, 11 sz. Kiss Dénes István (2006): Az erdélyi magyar civil szféráról. Civil Szemle, 2 sz. http://kissd.adatbank.transindex.ro/belso.php?k=21&p=4597#_ftn3 Kiss Dénes (1996): Civil szféra és politikum. Esettanulmány: a kolozsvári magyar egyetemi háttérintézmények és a politikai szféra viszonya. Korunk, 4 sz. Kuti Éva (2008): Stratégiai cselekvésen innen, illúziókon túl. Civil Szemle 4 sz. Papp Z. Attila (2001): A civil társadalom eszméje a romániai nyilvánosságban 1990 után. In Uő: Sétanyomok. Csíkszereda, Pro-Print Könyvkiadó. Toqueville , Alexis (1995): Politikai és civil szervezetek viszonya Amerikában. Korunk, 11 sz. Végel László (1998): Civilitás és kisebbség. A kisebbségi civil társadalom mint az egyén és a közösség modern szintézisének esélye. Regio. Kisebbség, politika, társadalom. 3. sz. http://epa.oszk.hu/00000/00036/00033/pdf/11.pdf A Pro Európa Liga hivatalos honlapja (http://www.proeuropa.ro/)